xxii. évf., 2. (62.) szám • 2011. illés-nap • · • xxii. évf., 2. (62.) szám • 2011....

• XXII. évf., 2. (62.) szám • 2011. Illés-nap •

Temerin népe 1853-ban úgy határozott, hogy július 20-át, Illés próféta napját

fogadalmi ünnepévé teszi,azt minden évben megtartja.

E hagyomány tiszteletétgyermekeire örökíti –

immár 158 évefolyamatosan.

A Feltámadási menet a kálváriáról indult a plébániatemplomi fogadásra

Egyházközösségünk szervezésében, a család évében, kedden játékos hittantábor volt az idén nyáron is a telepi emléktemplomnál, amelyen a második–hetedik osztályos tanulók vettek részt. A táborban több mint hetven hittanos diák jelent meg. A képen a résztvevők Zsúnyi Tibor kispappal, a hittancsoport-ve-zetőkkel, szakácsokkal és a kisegítőkkel.

Feltámadási menet

Hittantábor

TEMERINI HARANGSZÓ2/2011 3

Wass Albert

A hontalanság hitvallása

Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt, és népem a magyar.

Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember, s hogy egymásra kell, leljen végre egy-szer mindenki, aki jót akar.

Hontalan vagyok, mert hiszek a jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal.

Hontalan vagyok, de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet, és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel ember és magyar.

TEMERINI HARANGSZÓ• Kizárólag a temerini hívek belső használatára kiadja a

RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIAHIVATAL, Temerin, Újvidéki u. 350. • Tel/fax: 021/844-001

• E-mail: [email protected] • Web-oldal: www.plebania.temerin.info

• Kereskedelmi forgalomba nem kerül • Felelős szerkesztő: Szungyi László

esperesplébános • Tervezőszerkesztő: Góbor Béla • Grafikai szerkesztő: Borda Ákos •

Webszerkesztő: Sütő Sándor • Munkatársak: Veréb M. Gizella nővér és Ökrész Károly,

valamint a cikk alatt jelölt szerzők • A lapban való közreműködés díjtalan, a megjelentetés-hez támogatásokat köszönettel elfogadunk • Készült a TEMERINI ÚJSÁG nyomdájában,

Temerinben 2000 példányban

Képesek vagyunk-e Illés-napot méltón ünnepelni?Mélyen megérintettek, szíven találtak és elgondolkodtattak Spányi An-

tal székesfehérvári püspöknek az idei csíksomlyói búcsún, az ünnepi szentmise homíliájában több százezer résztvevő, a rádió, és a tv által több millió magyar előtt elhangzott – különben sokunkat foglalkoztató – gondolatai. Beszédében a hit mel-lett való kiállásra, az áldozatvállalásra és az erkölcsi megújulásra buzdított.

– Az imádság e szent helyén, az itt élő székelyek, de a világban szétszóródott valamennyi magyar imádságának szent helyén gyűltünk itt össze – kezdte prédi-kációját Spányi Antal püspök.

Szentbeszédében úgy fogalmazott: van mit megköszönnünk, és van miért könyörögnünk. Fájdalommal látjuk, hogyan vesznek el öröknek hitt értékeink, a hit, a család, az élet tisztelete. Őseink Istennél, a hitben találták meg a meg-tartó erőt. Az utódoknak arra kell törekedniük, hogy méltóak legyenek ehhez a hagyományhoz. Felelősséget kell vállalni egymásért, a nemzetért, a hitért és az egyházért.

Ezek a gondolatok nekünk is szólnak, bennünket is gazdagítanak idei foga-dalmi ünnepünkön. Megszívlelhetjük őket és programunkká tehetjük.

A család évében, fogadalmi ünnepünkön ezek a gondolatok lényünk mélyét érintik. Az utóbbi években sokunkban az az érzés uralkodik el, hogy külsősé-gekben mind jobban szervezett, tömegeket megmozgató rendezvények sorozata mellett mégis hiányzik a lényeg ápolása: a fogadalom. Érdemes elgondolkodni: vajon kinek és mit fogadtak az ősök több mint másfél évszázaddal ezelőtt. Mit is ünneplünk, és hogyan tesszük azt? Mihez vagyunk hűek? Hol vannak a gyer-mekek, a felnövekvő újabb korosztályok? Az ünnepi szentmisén akaratlanul is kérdések merülnek fel bennünk, melyekre a válasz nem kimondottan remény-keltő. Nagy szükség van egyéni, családi, közösségi megújulásra! Ne tekintsük ünneprontónak a kérdést: Hajlandóak vagyunk-e, képesek vagyunk-e Illés napot méltón ünnepelni?

A jelek szerint a ma élő temerini magyar katolikusok nagy többsége sem maguk, sem gyermekeik számára a fogadalmat nem a lelki értékekhez való hű-ségként érti. Ha csak szóval hangoztatjuk, és büszkén valljuk, kik és milyenek voltak az ősök, de magunk távol vagyunk lelkületüktől, derék tartásuktól, vajon elegendő-e a gyökereket mellőző, felszínes ünneplés?

Elegendő-e tisztelni a hagyományokat és egy bizonyos dátumról évi rendszereséggel megemlékezni anélkül, hogy életté válna az ősök lelki hagyatéka?

Illés napján, ha tehetjük, nem feledkezünk meg egy-egy közösségünket érin-tő évfordulóról sem. Az idén két kerek évszám tölt el bennünket örömmel és hálával: Jánoshalma 70 éve és Mórahalom 10 éve testvértelepüléseink. Kap-csolataink ezek lakóival nemcsak hivatalosak, hanem az élet legkülönbözőbb területein szeretetteljesen összefonódott, igaz emberi, baráti, gyümölcsöző kap-csolatok. Ugyanaz a nemzeti tudat, vallási hovatartozás, a közös erkölcsi érté-kek, hagyományok ápolása, a hasonló érdekek hatalmas összekötő erők. Bol-dog tudat a számunkra, hogy nem vagyunk egyedül, velünk vannak barátaink, akikre mindig számíthatunk, és akik sokat jelentenek nekünk. Ezek a kapcsola-tok egymást gazdagító, baráti szálak által állandóan erősödnek. Esetünkben va-lóban állítjuk, hogy a határok nem elválasztanak, hanem a közös szálak szoro-san összefűznek bennünket. Illés napja évről évre összehoz bennünket. Éljen még hosszú időkig összetartozásunk. Istenünk áldása legyen rajtunk. Áldott Il-lés napot kívánok! SZUNGYI László

TEMERINI HARANGSZÓ4 2/2011

A keresztény családok életükkel evangelizálnak

Az interneten, a Hitéletben, a Família magazinban és más médiumokban olvashatunk azokról a megta-pasztalt valósághelyzetekről, amelyek a családokat mindennap érik. Jól tudjuk, hogy a társadalom mag-ja a család, amelyről minden embernek van tapasz-talata. A Katolikus Egyház Katekizmusa a házasság-ról mint Isten tervéről beszél: „A Szentírás a férfi és a nő Isten képére történt teremtésével kezdődik, és a «Bárány menyegzőjének» (Jel 19,9) látomásával feje-ződik be. A Szentírás az elsőtől az utolsó lapjáig be-szél a házasságról és annak misztériumáról, alapításá-ról és értelméről, melyet Isten adott neki, eredetéről és céljáról, különböző megvalósulási formáiról az üd-vösség történetében, a bűnből származó nehézségei-ről és megújításáról «az Úrban» (1Kor 7,39), Krisz-tus és az Egyház új szövetségében”. Ebből következik az, amelyet annyira ésszerű módon vallanak a katoli-kusok: a házasság segít legyőzni az önző ember ma-gába zárkózását, a gyönyör hajszolását és segít meg-nyílni mások felé.

A gimnáziumban egyik tanárunk arra panaszkodott, hogy nem érti, az Egyház miért szorgalmazza a ren-dezett házasságot, s különben is, egy cölibátusban élő ember mit tud a házaséletről. Egyikünk azt a választ adta, hogy a pap sem az égből pottyant, hanem család-ból jön. Tudatosítanunk kell, hogy hitünk nem megy ellene a józan észnek. A pasztoráció kiterjed minden életállapotra, különösen a családra, mint egy egész-re. Jó példák állnak előttünk, új szentek és boldogok, akiknek életéből vegyünk példát a nehézségek ide-jén, a jó sorsban pedig ne feledkezzünk meg azokról, akik rászorulók. Ahogy egész Európában, úgy nálunk is csökken a házasságkötések száma, a megkötött há-zasságok hamar fölbomlanak, sok a rossz, sikertelen házasság, az ilyenekre pedig nem épülhet boldog, har-monikus család. A rossz házasságban és a házasságon kívül született gyerekek nem látva jó szülői példát, már nem is gondolják, hogy házasságban, családban élni jó, ebbe érdemes erőt és energiát befektetni. Való-jában nem a házassággal van baj, hanem az emberrel, aki nem tud, vagy nem is akar felnőni ahhoz a kapcso-lathoz, amelyre a lelke mélyén vágyik, amelyben meg-találhatná végre önmagát és életének értelmét.

A keresztény családok életükkel evangelizálnak, ők az evangelizáció magjai, azok az őrtüzek, amelyek fényt és meleget árasztanak maguk körül. Példaérté-kű, kreatív kisebbséget alkotnak, kezükben az Egyház és a nemzet jövője.

ZSÚNYI Tibor IV. éves teológus

Boldog Scheffler János vértanú püspök

Július 3-án, vasárnap délelőtt Szatmárnémetiben (Románia), szentmise keretében a boldogok sorába ik-tatták Isten Szolgáját, Scheffler János vértanú püs-pököt. A szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be. A boldoggáavatási dekrétumot a kérelem előterjesztése, majd a vértanú püspök életének ismertetése után a pápa

küldötte, Angelo Amato bí-boros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa ol-vasta fel. A boldoggá avatott vértanú püspök képének le-leplezése után elhelyez-ték Boldog Scheffler János ereklyéjét az oltárnál.

Scheffler János 1887. ok-tóber 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon. Szülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaik-hoz tartozott. Nagy tehetsé-

gével és szorgalmával csakhamar kitűnt diáktársai közül. Szülőfalujában szentelték pappá, majd ösztöndíjjal Rómá-ba küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi dok-tori címet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen lelkészként, tanárként működött. XII. Piusz pápa 1942-ben szatmári megyés püspökké nevezte ki.

A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a fel-kérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 1948-ban működését felfüggesztette, 1952-ben pedig letartóztatták, arra próbálták rábír-ni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyház-megye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. de-cember 6-án hunyt el. Az embertelen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze meg-jegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, úti-táskájában vitte haza Galambos Ferenc nagyprépost. A szatmárnémeti székesegyház kriptájában találtak számá-ra végső nyughelyet.

A Szentatya 2010. július 1-jén, csütörtökön jóváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. Ezzel szabaddá vált az út, hogy a vértanú püspököt a boldogok sorába iktassák.

Forrás: Magyar Kurír, Wikipédia

Boldog Scheffler Já-nos vértanú püspök


Fogadott ünnepünk, Illés-nap kö-zeledtével idén is előkerülnek a pi-ros-fehér-zöld zászlók, címerek, hím-zett népi ruhák, ismét szólnak majd Temerin főbb útvonalain a buzdító, büszke indulóink. Kisgyermekko-romban – mint a történelem iránt már érdeklődő iskolás – kíván-csi voltam ezen szimbólu-mok eredetére, „monda-nivalójára”, érdekelt, mit is jelképeznek valójában, miért olyan fontos ezen a napon, július 20-án díszes menetben, kocsikon vé-gighordozni településünk utcáin. E szerény eszme-futtatásomban egyik leg-fontosabb jelképünkről, a magyar címerről, annak tör-ténetéről és jelentőségéről írok.

A ma is használt magyar címer, mely három fő egységből – Árpád-sávok, kettős kereszt, Szent Korona – a 19. századra egységesült, bár ele-meit külön-külön, olykor együtt már a középkor óta használták.

Az imént felsorolt szimbólumok közül a legősibbnek a kettős kereszt mondható: a magyar történelemben először III. Béla magyar király ezüst pénzérméjén jelenik meg az 1180-as években. A kettős kereszt a kö-zépkorban Bizánc szimbóluma volt (a hármas keresztet kizárólag a ró-mai pápák használhatták, s használ-ják a mai napig), III. Béla királyunk a kettős kereszt magyar szimbó-lummá tételével azt akarta kifejez-ni Európának: a Magyar Királyság egyenrangú az akkor még jelentős nagyhatalmi pozícióban levő Bizán-ci Császársággal. E királyi jelképtől nem sokkal fiatalabb az Árpád-sáv sem: a történettudomány mai állá-sa szerint az imént tárgyalt III. Béla idősebb fia, I. Imre király használta először, a szimbólumot Aragóniából (mai Spanyolország területén) szár-mazó feleségétől vette át és ültet-

Szimbólumaink László idején került Magyarország-ra. Akárhogy is történt, a Szent Ko-rona ezzel semmit sem veszít jelen-tőségéből: a 11. századtól 1916-ig az összes magyar királyt ezen ék-szerrel koronázták, csak a Szent Ko-rona jogosít fel királyi hatalom gya-korlására. A középkor végére alakult ki a Szent Korona tan: az elv, misze-rint nem elég királyi családba szü-letni, a magyar királyt az ország nemesei választják, „az ország aka-ratából lesz király”, csak ezután ko-ronázhatják meg, tehát a Magyar Szent Korona maga Magyarország, az ország akarata. Más európai nem-zet vagy állam nem bír hasonló ha-gyományokkal, hasonló „élő szim-bólumokkal”.

Láthatjuk, csupán egyetlen nem-zeti jelképünknek, a magyar címer-nek bemutatása is igazi történeti át-tekintést igényel, mely bizonyítja: nagyon mély, ősi gyökerekkel bírunk itt, a Kárpát-medencében, Pannóniá-ban. Népünk, a temerini magyarság méltó arra, hogy fogadott ünnepén, Illés napján körbehordozza utcá-in sokszáz éves szimbólumait, em-lékezzen őseire, ősei fogadalmára, ha kisebbségben élve is, de kiáltson egyet a világba: élünk, itt voltunk és leszünk is, Szent Illés közbenjárásá-val, Isten segítségével.

TerNoVácZ Bálint

te be a magyar heraldikába. I. Imre halála után az Árpád-házi királyok mint családi szimbólumot felvált-va, olykor együtt használták e két jelképet, majd az Árpád-ház kiha-lása után az Anjou-ház uralkodói is

átvették és örökítették, míg a ma-gyar állam jelképei lettek. A

mai magyar címerben a ket-tős kereszt a királynői koro-nából és a hármashalomból nő ki: ez a Kárpátok három legmagasabb – ma többnyi-re a Felvidékhez (Szlová-kia) tartozó – vonulatát jel-képezi, a Mátrát, a Tátrát és a Fátrát.

Nemzetünk egyik leg-főbb szimbóluma, a fentebb tárgyalt címert koronázó

Magyar Szent Korona, melynek a magyar történelemben betöltött sze-repét nem lehet kellően hangsúlyoz-ni. A hagyomány úgy tartja, hogy e koronát küldte II. Szilveszter pápa I. Szent István királyunknak, s ezzel koronázták meg őt „az új évezred hajnalán”, 1000. január 1-én. Sok-kal valószínűbb azonban, hogy e két részből álló korona mintegy 60-80 évvel később, I. Géza vagy I. Szent

25 éves házassági évfordulójuk alkalmából a vasárnapi szentmi-sén Szungyi László atya áldásban részesítette az Igrácski, a Tóth, Szűcs, Talló, Toma, Hornyik, Kovacsics és Medvecki házaspárt.

Negyed évszázaddal ezelőtt, 1986-ban az egyházi anyakönyv szerint 45 pár kötött házasságot.


Húszéves a CaritasHúsz éve múlt a tavasszal, hogy

egyházközségünkben megalakult a Caritas szeretetszolgálat. Célja, hogy szervezetten és szeretettel szolgálja a testi-lelki segítség-re szorulókat egyház-községünkben. Az Úr Jézus egész földi éle-tét a szegények szol-gálatának szentel-te. Ezt különösen a többszöri kenyérsza-porítás alkalmával éreztette, amikor jól-lakatta az éhező tö-meget. Jézus példáját követve a keresztény ember sem maradhat közömbös szemlélő-je a rászorulók, éhe-zők és bajba jutottak nyomorának.

Ha anyagiakban nem is tehetünk sokat értük, de imával segíthetünk raj-tuk. Ki mennyit tud tenni, tegye egy-szerűségben, alázattal és szeretettel. A szentek is ezt tették, akik minden szenvedő szegényben az Úr Jézust

látták és szívük szerint cselekedtek is. Tehát nem elegendő tétlenül sajnál-kozni kilátástalanságunkon, hanem tettekre van szükség. Senki sem olyan

szegény ma sem, hogy ne tudna egy mosolyt vagy egy jó szót adni felebarátjának. Sokak-nak éppen erre volna szükségük. Ez pedig nem kerül pénzbe...

Húsz év távlatából visszanézve a Caritas működésére, teljes szív-vel hálát adunk a jó Is-tennek, hogy az Ő segít-ségével szolgálhattuk a szegények és bajba ju-tottak ügyét. Továbbra is kérjük áldását, hogy együttműködve minden jóakaratú adományozó-

val, folytatni tudjuk munkánkat az Ő nagyobb dicsőségére és a rászoruló em-bertársaink javára.

Az egyházközségi Caritas szeretet-szolgálat címe: Október 23. utca 43. Munkaidő szerdán és csütörtökön 10-

Vélhetően kilencven évvel ezelőtt készült ez a kép Szent Rozália-plébániatemplomunk belsejéről. Jól megfigyelhető a zsinat előtti berendezés, különösen a kétoldali mellékoltár, melynek oltárké-

pei ma is templomunk díszei.

től 14 óráig folyamatosan egész éven át, kivéve az ünnepeket.

Mészáros Teréz

Mikulás-csomagok készíté-se 2000-ben

Játékos hittantáborJúnius 21-én a telepi lourdes-i

templomban és udvarában játékos hittantáboron vettek részt az általá-nos iskolások nagy számban. Érde-kes tendenciát mutat a tábor létszá-ma, hiszen évről évre többen vesznek részt. A regisztráció után játékos is-meretség vette kezdetét, hogy a társa-ság ne legyen ismeretlen. Ezután rö-vid elmélkedés volt a családról, mert a tábor alapgondolata és vezérvonala a család volt. Az elmélkedést társalgás követte, amelyben az iskolások együtt gondolkodtak a családról, eddigi megélt tapasztalataikról. A különbö-ző csoportok a megadott szempontok alapján rövid beszámolót készítettek, amelyet egymással megosztottak. Ebéd következett, amelyet szorgos asszonykezek készítettek, akiknek ez-úttal is köszönetet mondunk. Minden résztvevő fagylaltot kapott, aminek nagyon örültek. A gyerekek játékkal töltötték a délutánt, amely a családi hittancsoport vezetők nagy kreativitá-sának köszönve érdekes és tanulsá-gos volt. A résztvevők nagy örömére délután uzsonnára fánk és zsíros ke-nyér volt. A nap vége felé igeliturgia volt, melyen a gyerekek maguk fogal-mazták meg a hívek könyörgését. Vé-gezetül pedig, már a szülőkkel közö-sen, nyársalás következett.

Jó volt megtapasztalni, hogy tu-dunk együtt lenni boldogan, mégis Is-ten közelében, és az Egyház tanításá-nak a fényében. Búcsúzáskor azzal a gondolattal mentünk el, hogy jövőre találkozunk a táborban. ZS. T.


A nyolcadikosok ballagási ünnepségét június 5-én tartották. A ballagók az iskolaigazgató, osztályfő-nökeik és tanítóik vezetésével részt vettek a vasár-

nap délelőtti diákmisén, hogy hálát adjanak az Úrnak a kegyelmekért, amelyekben tanulmányaik

során részesültek. Képünkön a nyolcadikosok a szentmisén.

Ballagók Isten az ószövetségben…*Isten az ószövetségben hajdanán.Prófétákat választott ki jó korán.Kik a jövő dolgokat megjósolák.

A Messiás jövetelét és sorát.

Szent Illés prófétáknak egyike.A tündöklő csillagzatok szebbike.Ki az égbe tüzes kocsin vitetett.

Velem együtt, hívek, róla zengjetek.

Szent Illés, ki megnyitottad az eget.S imáidra hullt az arany permeteg.Kérd az Urat, aki minden jókat ad.

Ránk is adja szent malasztja harmatát.

Dicsőítsük a mennyei Szent Atyát.Dicsőítsük ő Egyszülött magzatát.Áldjuk a Szentlelket, kinek általa

Illés a jó s nagy titokról szólt vala.––––––

* Forrás: Kéziratos KántorkönyvDallama: Május rózsakirálynője, Mária

Nálunk, Temerinben 1994-ben alakult meg a Szent Mónika közös-ség. Abban az évben hirdette meg a most boldoggá avatott II. János Pál pápa a család évét. Akkor az esperes atyánk, ft. Szungyi László ajánlatára megalakult a Keresztény Édesanyák Köre, a Szent Mónika közösség. Min-den hónap 27-én találkozunk, szent-misén veszünk részt. Imádkozunk gyermekeinkért, nemcsak a sajátun-kért, hanem minden gyermekért.

Vajdaság több helyiségében is alakult már Szent Mónika közösség, velük tartjuk a kapcsolatot. Ilyen kö-zösség van nálunk Temerinben, Új-vidéken, Szenttamáson, Topolyán, Keviben és más helyeken is. Ma-gyarországon Kalocsán van a közös-ség központja, velük is tartjuk a kap-csolatot. Minden évben augusztus 27-ét, Mónika napját, más-más hely-ségben ünnepeljük. Az idén Topo-lyán fogunk összejönni.

Az idén részt vettünk a Szent Mó-nika közösségek országos találkozó-

ján, melyre az anyaország több hely-ségéből jöttek Jánoshalmára, ahol a temerini születésű Zsolt atya a plébá-nos. A szép, nagy templom teli volt édesanyákkal, nagymamákkal, akik a szentmisén elimádkozták Szent Mónika napi imáját teljes egészében. A sok édesanya kérelmét a jó Isten biztosan meghallgatta, mint egykor Mónikáét is, akit példaképül válasz-tottunk. A tartalmas, szép szentmisét Bíró László püspök úr celebrálta pap-testvéreivel együtt.

Mise után agapén vettünk részt, majd meglátogattuk Zsolt atyát, aki a jó házi-gazda szerepében szívélyesen foga-dott bennünket. El-beszélgettünk vele, miközben megmu-tatta a parókiát és a kápolnát. Búcsú-záskor a látogatás

Szent Mónika közösség emlékére le is fényképezkedtünk. Sietnünk kellett az autóbuszra, ahol már vártak ránk társaink, mert mint-egy 50-en voltunk, akik a Vajdaság-ból részt vettek a találkozón. Felejt-hetetlen élményekkel gazdagodva, lélekben feltöltődve indultunk ottho-nainkba.

Azzal a kéréssel fordulunk az édesanyákhoz, hogy csatlakozzanak közösségünkhöz, imádkozzunk csa-ládjainkért, gyermekeinkért.

KoVácS Franciska, a Szent Mónika közösség vezetője

Jánoshalmán Zsolt atyával


Az elhangzott előadások szer-kesztett változata választ ad olyan újpogány szellemi áramlatok által felvetett kérdésekre, melyek többféle irányból intéznek támadást a keresz-tény hit és az egyház, valamint a ma-gyar nemzet ellen. A következőkben a kötetből kivonatosan Barna Gábor: A magyarok Máriája című előadá-sából a Mária-ünnepekre vonatkozó részt ismertetjük, különös tekintettel a közösségünkben is meglevő Mária-tiszteletre.

Közkeletű megállapítás, hogy a magyar Mária-tisztelő nép, bensősé-ges kapcsolatban van Szűz Máriával, ami tükröződik az egyházi és a világi költészetben, megnyilvánul költői-en szép ünnepneveinkben. E tisztelet Árpád-házi szent királyainktól indul, a reformáció sem törölte el teljesen, sőt a Boldogasszony alakja megma-radt a protestáns Erdélyi Fejedelem-ség pénzein, s egészen a 20. száza-dig léteztek máriás pénzeink. Nem tudta elnyomni sem a felvilágosodás, sem a 19. századi racionalizmus, sem a 19-20. századi történelmi materia-lizmus egyház- és vallásellenessége. Lelki erősségünk volt a keresztény gyökerek palántálásában, a török el-leni harcokban, szabadságküzdel-meinkben, a háborúk és a trianoni országcsonkítás idején, s máig táma-szunk lehet emberibb életet óhajtó tevékenységünkben.

A Mária-tisztelet néhány jellemzője

A Mária-tisztelet kibontakozá-sa összefügg a Jézus istenember-sége körüli teológiai vitákkal. Jé-zus istenségének hangsúlyozása a tévtanításokkal szemben megnövelte

Mária közvetítő szerepét. E ponton, s majd a Mária-ünnepek némelyikénél is világosan látjuk, hogy a Mária-tisz-telet szorosan összefonódik az egy-ház krisztológiai tanításával. Máriá-hoz bizalommal fordulhatunk, ő a mi

„égi ügyvédünk”, aki „égi védőügy-védként” Szent Fiánál perel értünk, érdekünkben, s aki – bár istenszülő (Theotokosz, Efezoszi Zsinat, 431.) szeplőtelenül fogant – egy közülünk, emberek közül, aki átélte mindazt az örömöt, gondot, fájdalmat, amit földi ember átélhet. A Szentírásból életének több epizódját megismerhetjük, pél-dául az angyali üdvözletet, Józseffel történt eljegyzését, látogatását roko-nánál, Erzsébetnél, Jézus bemutatását a templomban és tisztulására végzett áldozatbemutatást, Jézus születését, jelenlétét a keresztfa alatt. Együtt érez tehát velünk, emberekkel.

A magyarok MáriájaA Keresztény értelmiségiek szövetsége 2010 folyamán Keresz-

tény gyökerek és a boldog magyar élet címmel előadássorozatot tartott Magyarország 17 városában. Az elhangzott előadásokból, melyeket olyan vezető értelmiségi szakemberek tartottak, akik a maguk területén kiváló művelői tudományuknak, az előadássoro-zattal azonos címmel, tavaly kötet jelent meg Budapesten.

A legtöbb Mária-ünnep gyökere a keleti egyházba nyúlik vissza, s eze-ket veszi át a Nyugat Justinianus csá-szár korában (527–565), s a 6-7. szá-zadtól terjednek fokozatosan. Egyes Mária-ünnepek, de a szentek ünne-peinek nagyobb része is, lényegében helyi ünnepből vagy egy-egy szer-zetesrend ünnepéből vált a történe-lem során az egyetemes egyház jeles napjává. Csaknem minden korszak-nak megvannak a jellegzetes Mária-ünnepei.

A 11. század emlékeiSzent István király törvényeiben

a vasárnap, a pénteki és a kántorböjt megtartása mellett nem esik szó az országban kötelezően megtartandó keresztény ünnepekről. Csupán azt tudjuk, hogy Nagyboldogasszony tiszteletére emeltette Fehérvárott azt a templomot, ahol később el is te-mették, s ami az ország egyik szak-rális központjává vált a 11. század végétől. E napon vásárt, majd orszá-gos gyűlést, törvénynapot tartottak Székesfehérvárott, István maga is e napon ajánlotta föl országát a Bol-dogasszony, a Boldogságos Szűz-anya oltalmába, s ezen a napon hunyt el. Halálának emléknapja, au-gusztus 20. még erősítette e nap je-lentőségét.

Angyali üdvözlet. A kassai Szent Erzsébet-székesegyház szárnyas

oltárának adveni ciklusáról

Szent István felajánlja az orszá-gát a Boldogasszony oltalmába


Az első magyarországi részle-tes keresztény ünneplistát Szent László 1. törvénykönyve tartalmaz-za. Ennek 38. fejezete ír a szent ünnepek megüléséről, elrendelve három Mária-ünnepet: Gyertyaszen-telőt, Nagyboldogasszonyt és Kisasz-szony napját. Ám a világegyházban már a 10-11. században megülték Nagyboldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Gyertya-szentelő Boldogasszony, Kisasszony, havi Boldog-asszony, Mária bemuta-tása és Mária fogantatása ünnepét.

Máriát a latin nyelv – és sok más nyelv is – kor-ra jellemzően, királynő-nek nevezte (és ábrázolja is a képzőművészet) az előző ezredfordulón. A magyar nyelvben Szűz Mária első említése az 1195-ös Halotti beszéd-ből (Pray-kódex) ismert (mai átírással: „imád-juk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkan-gyalt”). Ebből alakult ki a Boldog-asszony szavunk, amit az ezred-forduló magyarsága szent úrnő értelemben használt.

Mária-ünnepeinkÁttekintésünk keretét a Boldog-

ságos Szűz életét elénk táró Mária-ünnepek adják születésétől halálá-ig. A Kisasszony-nap (szeptember 8. – Mária születésének napja), mint egyházi ünnep Jeruzsálemből ered, s a keleti egyházban már a 7. század-ban általánosan megült nap. A nyu-gati egyházba, Rómába s a távolab-bi nyugati országokba is átkerült ugyanekkor. A nap kiválasztásának oka ismeretlen. A keresztény hagyo-mány szerint Mária hajnalban szüle-tett, s ezért van népünknél is, hogy sok helyen szeptember 8-án hajnal-ban várják a napfölkeltét, amikor a napkeltében megjelenik Szűz Mária. Mária eljegyzése (január 23.) Loká-lis eredetű ünnep, ami csak a 18. szá-

zadban vált ismertté és elterjedtté a világegyházban. I. Lipót császár ké-résére emelte XI. Ince pápa (1676–89) a napot ünnepi rangra a Habs-burg Birodalomban. A II. Vatikáni Zsinat után (1969) egyes itáliai egy-házmegyékben, a jeruzsálemi pat-riarchátus területén és néhány szer-zetben (pl. karmeliták) ülik. Mária hét örömének egyike. Gyümölcsol-

tó Boldogasszony (március 25.) Ez az angyali üdvözlet közismert ünne-pe, amikor Mária igenjének követ-keztében, s a Szentlélek erejéből Jé-zus testet öltött. Ezért régi neve az Úr fogantatása volt. Ez az ünnep össze-függ karácsonnyal, hiszen az Úr fo-gantatása után pontosan kilenc hó-napra, december 25-én emlékezünk meg Jézus születéséről. Sarlós Bol-dogasszony (július 2.) újabb keletke-zésű ünnepünk. Elnevezését az ekkor dandárjában lévő aratásról kapta, jól-lehet az ünnep tárgyának ehhez sem-mi köze: ez köztudottan Mária láto-gatása Erzsébetnél. Keleten hiányzik ez az ünnep, ott ekkor van Mária ru-hája letevésének ünnepe. V. Piusz pápa rendelte el a világegyházban ál-talános megülését. A 20. századi ün-nepátrendezés az emléknapot a latin egyházban május 31-re helyezte, de a magyar egyház kérésére, a meg-rögzült név miatt maradhatott július 2-án.

Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) arra emlékezik, amikor Mária eleget tesz az ószövetségi tör-vénynek, és Jézus születése után a negyvenedik napon bemutatja elsőszü-löttjét a templomban. Erre az esemény-re emlékezik a rózsafüzér negyedik tit-ka: akit Te Szent Szűz a templomban bemutattál. Ennek az ünnepnek min-dig erős volt a népies jellege. A szen-

telt gyertya egyike a leg-régibb szentelményeknek. Viasza az egyházi értelme-zés szerint emlékeztet Jé-zus emberi természetére, a világosság pedig isten-ségére. A szentelt gyertya a születéstől a halálig vé-gigkíséri az embert, külö-nösen szorongatott helyze-teiben. Legtöbb családban máig van szentelt gyertya. Ezt gyújtják meg égihá-ború esetén, szentelt gyer-tya éghet gyerekágyas asz-szonyok mellett, s a halott kezébe is szentelt gyertyát tesznek sok helyen. Szen-telt gyertyát tart a kezében a fiatalasszony az asszony-

avatás szertartása során is. És szentelt gyertya ég, ha beteghez, haldoklóhoz látogat az Oltáriszentséget hozó pap. A hagyomány szerint a világ végén is csak a hétszer szentelt gyertya fog vi-lágítani.

Nagyboldogasszony napja (au-gusztus 15.) Mária mennybevéte- lének, a Szentháromság általi meg-koronázásnak, a keleti liturgiában Mária elszenderülésének emléknap-ja. Magyar művelődéstörténeti vo-natkozásokban gazdag ünnep. Szent István székesfehérvári bazilikájának, temetkezési helyének titulusa. Több Szent István által alapított püspöki székesegyház (Esztergom, Kalocsa, Vác, Győr, Csanád stb.) dedikációja. Az Árpád-ház védőasszonya, az Ár-pádoknak mennyei édesanyja és ol-talmazó királynéja. E nap liturgikus és népi hagyományaiban kell keres-nünk a Mária-tisztelet és a Szent Ist-ván-kultusz, valamint a magyar tör-téneti tudat összekapcsolódását.

A Boldogságos Szűz Mária megkoronázása. Jakobey Károly falfestménye a temerini plébániatemplom szen-

télyének boltozatán, 1887


Június 27-én Árpád-házi Szent Lászlót, vitéz királyunkat ünnepeltük.

„Csillagok között fényességes csillag” – e szavakkal üdvözli a régi magyar énekszerző I. László vitéz ki-rályunkat, a legnépszerűbb magyar szentet. Középkori hazai mondák és legendák annyira egyetlen szentün-ket sem magasztalták, mint László ki-rályt. A László név a szláv Vladislav „úrfi, uralkodó fia” származéka – sze-repel Bálint Sándor Ünnepi kalendá-riumában. A nevet minden bizonnyal lengyel édesanyja választotta.

Árpád-házi Szent László 1040 kö-rül született Lengyelországban. Nagy-apját, a pogány Vazult (Vászolyt) Ist-ván király vakíttatta meg. Apja, Béla testvéreivel együtt István haragja elől menekült el az országból, s még-is László lett az, aki István életművét folytatta. 1077-ben került trónra. Szi-gorú, de igazságos törvényalkotó volt; uralkodása idején Ma-gyarország – fennállása óta először – képes volt a hódításra. A trónviszá-lyoktól s külső támadá-soktól zaklatott ország-ban nyugalmat és rendet teremtett szigorú törvé-nyeivel. A mélyen hívő király uralkodása alatt avatták az első magyar-országi szenteket: Gel-lért püspököt, I. István királyt, Szent Imre her-ceget, András és Bene-dek remetéket.

A magyar lovagki-rály, a gyengék védel-mezőjének emlékét le-gendák őrzik. Sokáig élt az a hit, hogy a szent király kijön a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, és győzelemre segíti né-pét. 1354 nyarán, amikor a székelyek élethalálharcukat vívták a tatárokkal, öreg tatárok mesélték, hogy „nagy lo-vag járt előttük, magas paripán ült, fe-

jén arany korona, kezében csatabárd, mely hatalmas csapásokkal és vágá-sokkal pusztította mindnyájukat” – szerepel a névtelen minorita króniká-jában. A legenda szerint ő döntötte el az ütközetet a magyarok javára; s a csata után László király bebalzsamo-zott testét verejtékesen találták Vára-don.

„S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben – Márvány oszlopokon pihenve egykorBő nektárt veritékezett tested – Útunkban, te nemes lovag, segíts meg.Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk...”

(Janus Pannonius: Búcsú Váradtól)

László 49 éves volt, amikor az uno-kaöccsével, Kálmánnal folyó viszálykodás kö-zepette, 1095. július 29-én meghalt Nyitrán. Elő-ször az általa 1091-ben felszentelt somogyvári Szent Egyed bencés mo-nostorban temették el, majd a nagyváradi mo-nostor elkészülte után vitték át a testét Várad-ra 1116-ban, s helyez-ték örök nyugalomra az általa alapított székes-egyházban. A források szerint a váradi sírnál csodás gyógyulások tör-téntek, így hamar zarán-dokhellyé vált a „lovag-király” nyughelye.

Halálát követően kultusza gyorsan terjedt. Sírja csodatévő zarándokhely lett, mondák és legendák fonták kö-rül alakját. Szentté avatását azonban csak száz év múlva kezdeményezte III. Béla. Kérésére III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy a király

Szent László király

nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyőzte az olasz cso-daszakértőket. 1192. június 27-én dél-tájban a váradi székesegyház fölött fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett a magasban két órán át. Árpád-házi Szent László napját a szokástól eltérő-en azóta sem halála, „égi születésnap-ja” évfordulóján, hanem június 27-én, a csillagjelenés napján ünnepeljük.

A szenttéavatásakor felnyitották László király sírját, s a hajdani ural-kodó fejét leválasztották a testéről, majd egy mellszobor alakú ereklye-tartóban (hermában) a sír fölött he-lyezték el. A sírra helyezték Szent László kürtjét s csatabárdját, ám ezek elvesztek a középkorban. 1406-ban, amikor leégett a nagyváradi székes-egyház, a fából készült herma elpusz-tult, a koponya azonban épen maradt. Később készült el a ma látható herma. A Báthori család kincstárába került, innen Naprághy Demeter, a fejede-lem kancellárja, későbbi veszprémi, majd győri püspök vitte el, aki Prá-gában restauráltatta; a török kiűzésé-ig az ausztriai Borostyánkő várában őrizték, innen került Győrbe. A nagy-váradi székesegyház 1775-ben kapott a nyakszirtcsontból egy darabot, ami ott szintén egy díszes ereklyetartóba került.

Szent László szobra a nagyváradi Székesegy-

ház előtt

Szent László hermája

Magyar Kurír


A névválasztást ne a véletlen vagy a pillanatnyi szeszély határozza meg – hangsúlyozta a Szentatya – hiszen a ke-resztnév – ha valóban keresztény név –, azt fejezi ki, hogy a megkeresztelt em-ber a Szentlélek erejéből újjászületett, a természetfeletti rendbe lépett, kapcsolat-ba került Istennel. A keresztségben ka-pott név a földi és az örök élet közötti kapcsolatra utal. Ha egy szent neve, arra is utal, hogy Isten az új keresztényt is a szentségre hívja.

Az amerikai sajtó nemrégiben fog-lalkozott vele, hogy a Mária megfelelő-je, a Mary – amely 1910 és 1965 között folyamatosan az első vagy a második helyen állt a női nevek népszerűségi lis-táján – 2009-ben kiszorult a száz leggya-koribb női név közül. Magyarországon hasonló a helyzet: a 2010 januárjában kiadott statisztika szerint a leggyakoribb női név ugyan még mindig a Mária, de az újszülött leánycsecsemőknek legszí-vesebben adott száz név között már nem szerepel. Utóbbiak közül legnépszerűbb a Jázmin, de Jézus anyjának nevénél kedveltebb a Bianka, a Fruzsina, a Ra-móna, a Melissza, a Zsanett, a Vanessza, a Lara, a Dzsenifer, az Evelin, az Amira, a Cintia és a Mercédesz is.

A férfineveknél is hasonló tenden-cia figyelhető meg. A jelenleg leggya-koribbakat – László, István, József – újszülött gyermekük számára ma már jóval ritkábban választják a szülők: a László név az újszülött nevek tavalyi népszerűségi listájának 18. helyére, az István a 30. helyre, a József a 41. hely-re szorult vissza. A legszívesebben vá-lasztott száz név közt szerepel ugyan-akkor a Roland, a Kevin, az Alex, a Rikárdó, a Brendon, a Noel, az Adrián és a Rómeó.

A szüleinktől kapott név életre szó-ló ajándék – vagy éppen teher. Éle-tünk során több milliószor halljuk, hi-szen mindenki ezen a néven szólít. Akit szülei olyan névritkasággal sújtanak, mint Ajád, Anicét, Beriszló, Árlen, Edda, Anakin, Főnix, Cserjén, Béda, Febrónia, Delfina vagy Tegza – vala-mennyi engedélyezett név –, arról a neve alapján esetleg nem fogják tudni, férfi-e vagy nő, de legalábbis vissza-kérdeznek a bemutatkozáskor: Hogy tetszett mondani?

A gyermek neve nem olyan, mint egy e-mail cím, amit ki-ki a fantáziája szerint kitalálhat. Valamiképpen kap-csolódik a személyiségéhez, egy éle-

Tizenkét gyermeket keresztelt július első vasárnapján László atya. Képünkön a megkeresztelt gyermekek és szüleik a plébános atyával. A gyermekek nevei: Csenge, Emma, Dorka, Károly, Sára, Korina, Edina,

Olivér, Dorina, Heléna, Tímea és Alina.

Mennyire keresztény nevek a mai keresztnevek?

ten át elkíséri, sőt – a Szentírásból tud-juk – maga Isten is komolyan veszi. Ő adta Ábrámnak az Ábrahám, Sárainak a Sára, Jákobnak az Izrael, Simonnak a Péter nevet. Ő mondta Zakariásnak, hogy fiát Jánosnak, Józsefnek pedig, hogy Mária Fiát Jézusnak nevezze. Az Isten képmására teremtett Ádámnak hatalmat adott, hogy nevet adjon a te-remtményeknek. Valakinek nevet adni megszentelt cselekedet, Isten teremtő tervében való részesedés, vagyis ko-moly felelősség. A gyermeket váró pá-roknak érdemes átgondolniuk, mit fog szólni leendő gyermekük évek múlva a nevéhez, és mit gondol majd, miért ép-pen ezt választották számára. Talán egy kedves családtag emlékére, vagy azért, hogy ily módon egy példás életű sze-mélyhez kössék – vagy minden szemé-lyes kötődés nélkül, pusztán azért, mert jól hangzik?

A keresztelés szertartása során Isten színe előtt adnak nevet a gyermeknek. A név lehet egy szenté, aki példát ad az Istenhez való hűségre és a szeretetre, s akinek közbenjárására számíthatunk. De utalhat valamely keresztény misz-tériumra vagy erényre is. Fontos, hogy kerüljük a keresztény eszménnyel el-lentétes jelentésű neveket. Benedek pápa arra buzdítja a keresztény szülő-ket, hogy olyan nevet adjanak gyerme-küknek, amely Istennel és azokkal köti össze őket, akik Isten szent Nevében éltek. (mk)


Harangzúgás fogadta Jó Pász-tor vasárnapján (május 15-én) a fel-támadási menet érkezését a Szent Rozália-plébániatemplomba. Kishe-gyesről érkezett az autókaraván a za-rándokokkal, élén ft. Brasnyó Ferenc helyi plébánossal. Az idén sem bíz-tuk az időjárás szeszélyeire a fogadá-si ünnepség megtartását. Mindenre felkészülve két fogadási változat ké-szült: az egyik jó idő esetére a kálvá-rián, a másik ha netalán eső lenne, a plébániatemplomban.

Hála az Úrnak, szép idő volt. Így hát az autós karavánt és a feltámadá-si menet jelvényét a kálváriára veze-tő út alján fogadhattuk. Jóleső érzés volt látni azt az összefogást, amely ez alkalommal is megnyilvánult a ci-vil szervezetek, társulatok részéről, melyek saját zászlaik, lobogóik alatt gyülekeztek. Pontosan délután négy órakor a fúvószenekar rázendített az Akarjuk Istent, Szűzanyánk áldott! kezdetű népi énekre, majd elindult a menet a szárnyas kereszttel a kálvá-riadombra, élén a nemzeti és az álla-mi zászlóval, egyházi lobogókkal, a szárnyas kereszttel, az egyházközsé-gi elöljárók, a szakkörök, egyesületek tagjai, a dalárda, a nyugdíjaskórus, majd a hívek sora és végül a zenekar részvételével.

Fenn a kálvárián megtörtént a szárnyas kereszt átadása. Az Árpád-kori motívummal díszített szárnyas keresztet ft. Szungyi László esperes atya vette kezébe. Elhangzott a Him-nusz, majd Brasnyó atya rövid beszé-det mondott, a hívek pedig elimád-kozták az Üdvözlégy, Máriát. Balog Sándor elszavalta Wass Albert egyik gyönyörű szép versét, majd feltűzték a szárnyas keresztre a szalagot, me-lyet a kézimunkázó asszonyok ké-szítettek, rajta a temeriniek jó Isten-hez küldött fohásza: „Forrassz eggyé békességben”. Ezt követően közö-sen elénekeltük a Székely himnuszt, majd a menet megindult a plébánia-templom felé.

A Miasszonyunk Világi Rendje tagjai megújították felajánlásukat

Május 26-án Temerinben, a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletére épült tele-pi, millenniumi emléktemplom alapkőszentelésének 20. évfordulóján a Miasz-szonyunk Világi Rendje tagjai megújították felajánlásukat, melyet minden év-ben megtesznek. Ünnepi szentbeszédet ft. Szungyi László esperesplébános mondott: szólt a személyes felajánlás fontosságáról és mibenlétéről, elisme-rően méltatta a Világi Rend tagjainak tevékenységét és az egyházközségben betöltött szerepét.

Temerinben 1997-ben alakult meg a Miasszonyunk Világi Rendje, tagjai ugyanazt a lelkiséget ápolják, mint a Miasszonyunkról Nevezett Bácskai Nővé-rek Társulatának tagjai, ők is a „nagy családot” alkotják. Az idén rangos ven-dégek jelenlétében ünnepelték meg az évfordulót. A közösséget megtisztelte a társulat főelöljárója, Vicsek Mária Lívia tisztelendő anya, és a kíséretében Má-ria Bernadetta általános gondnoknő, akik kellemes, meghitt és tartalmas be-szélgetésben megismerkedhettek a temerini csoport életével. Az összejöve-telt meghatározta a Szűzanya iránti buzgó áhítat: szentmise előtt a rózsafüzér imádság, mise után pedig maradandó élményt nyújtott a tavaszi alkonyatban a szabadtéri lourdes-i barlang előtt megtartott májusi ájtatosság és a gyertyás körmenet.

Veréb M. Gizella nővér

Feltámadási menetAz út a Kastély utcán mintegy 40

percet tartott. Mivel forgalmas útsza-kaszon is át kellett haladni, a rendőr-ség biztosította az elhaladást. Így ér-keztünk meg a plébániatemplomhoz, ahol a harangok zúgása köszöntötte a feltámadási menetben részt vevőket.

A templomba érkezőket Barcsik Attila trombitaszólója, orgonán kí-sért Simovics Balázs kántor, fogad-ta. Puskás Tibor, az Első Helyi Kö-zösség tanácselnöke vitte az oltárhoz a szárnyas keresztet, ahol Gusztony

A társulat tagjai felajánlásuk megújításakor

András polgármester fogadta és mondott köszöntő szavakat. A rö-vid, de tartalmas műsorban közre-működött a Gaudeamus gyermekkó-rus Pető Gabriella vezetésével és a Dávid Csillagai zenekar. Az esperes atya imát mondott, majd felolvasta a temerini hívőközösség jó Istenhez intézett kérését, amit be is jegyez-tünk a „zarándokkönyvbe”. Az ün-nepség Góbor Béla szervező záró-szavával ért véget.

Másnap Nagybecskerekre, a szé-kesegyházba vittük a szárnyas ke-resztet.

G.


A plébánia telefon- és faxszáma:

021/844-001(üzenetrögzítő is)

* * *

Iroda: Az egyházközségi iroda hétfő és az

ünnepnapok kivételével munkanapokon 9–12 óráig, valamint az esti

szentmisék után áll a hívek szolgálatára. Irodaidő júniusban,

júliusban és augusztusban hétfő kivételével

mindennap 9-től 10 óráig.

* * *Miserend és

egyházközségi hírek minden csütörtökön

a Temerini Újságban

* * *Magyar Katolikus Rádió, a középhullámú sugárzás

2011. január 16-tól megszűnt.

Interneten a http://www.katolikusradio.hu webcímen

hallgatható.* * *

Temerini Rádió, 93,5 Mhz, minden szombaton reggel

8.00-8.30* * *

Újvidéki Rádió, 90,5 Mhz, minden második vasárnap

reggel 8.05-9.00* * *

Mária Rádió, 90,0 MHz, egész nap magyar, illetve

horvát nyelvű műsor

* * *A plébánia honlapja: http://www.plebania.

temerin.info

FONTOS TUDNIVALóK

Az Egyház szándéka szerint az értelme használatára eljutott 7 éves gyermek mielőbb első gyónáshoz és első áldozáshoz kell, hogy járuljon. Az általános iskolás kor kezdetén kell megtartani a felkészítést. Ehhez igazodva, mint eddig minden évben, az idén is június egy szép va-sárnapján tartották templomainkban a második osztályos gyermekek első gyónási ünnepségét. Tanulásban és fel-készülésben eltelt hosszú hetek előzték meg a nagy ese-ményt, ami előkészület a jövő évi első áldozásra.

Elsőgyónók

A telepi elsőgyónók csoportképe

A plébániatemplomi elsőgyónó fiúk csoportképe

A plébániatemplomi elsőgyónó lányok csoportképe

Istenem!Vétkeztem, és eltűrted.

Elhagytalak és még mindigfönntartasz. Ha bánkódom,

megbocsátasz.Ha visszatérek, ismét

befogadsz. Ha halogatomezt, vársz rám.

Visszahívsz, ha eltévedek.Édesgetsz, ha ellenállok.

Megvárod, míg felébredekkábultságomból.

És egészen magadhozölelsz, ha Hozzád térek.

Ámen(Szent Ágoston imája)


Ezúton mondunk köszönetet az Első Helyi Közösségnek, hogy az idén is lehetővé tette a Temerini Harangszó Illés-napi számának megjelenését. Összetartozásunk nagyszerű jele ez.

Szívből köszönjük, s kívánjuk, hogy együttműködésünk ilyen példás maradjon a jövőben is, és Isten segítségével még sok Illés-napot üljünk meg méltóképpen!

A legtöbb házaspárnak nincs elképzelése arról, ho-gyan alakítson ki közös lelki életet. Általában nem is be-szélgetnek lelki dolgokról. Egy felmérés szerint a há-zastársak e téren érzik magukat legtávolabb egymástól. Sokan egyetértenének azzal a feleséggel, aki így fogal-maz: „Nem szoktunk lelki dolgokról beszélgetni, pedig mindketten mélyen hívő családból származunk.” Íme né-hány jó tanács azoknak, akik szeretnék közösen megélni hitüket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.

1. Ne várjunk gyökeres fordulatot!A közös lelki élet kialakulásához apró lépések vezet-

nek. Ritka, hogy egy házasságban, ahol egyáltalán nem beszélnek egymással hitbeli dolgokról, egyik napról a másikra erős, mély közös lelki élet bontakozzék ki. A nö-vényeket türelmesen kell gondozni ahhoz, hogy szép le-gyen a kert; ugyanilyen türelmes, gondos igyekezet szük-séges a lelki életben történő közeledéshez. Az első lépés az, hogy elültetjük a lelki fejlődés magvait.

2. Imádkozzunk a hitvesünkért!Egyszerű dolog, könnyű elkezdeni, mégis sokan meg-

feledkeznek róla. Nem órákig tartó imádságról van szó, csupán arról: naponta szánjunk időt rá, hogy házastár-sunkért és a kapcsolatunkért imádkozzunk. Imádkozzunk mindazért, amire társunknak szüksége van, és keressük, mit kíván tőlünk az Úr, amivel jobban szolgálhatunk hit-vesünknek. Már ez az egyszerű napi ima is sokat jelent.

3. Imádkozzunk közösen!Ha házastársunk szívesen teszi, imádkozzunk vele

együtt naponta! Ha nem annyira nyitott, elég egy rövid fohász, például étkezésnél vagy más olyan pillanatban, amikor nem érzi annyira ijesztőnek. Egy házaspár úgy kezdte a napi közös imát, hogy a feleség mindössze eny-nyit mondott: „Uram, köszönöm, hogy táplálsz minket. Köszönöm a gyerekeket. Köszönöm a férjemet. Add, hogy mindig tiszteljünk téged! Ámen.” Ez hónapokon át így ment, mígnem egyszer a férj is megszólalt: „Hadd imádkozzam én is! – Uram, nem vagyok egy nagy imád-kozó, de egyetértek a feleségemmel, és köszönöm, hogy így szeret téged. Ámen.” Később a gyerekek is bekapcso-lódtak. Egy év múlva már sokkal könnyebben ment a kö-zös ima. Nagy igazság, hogy az együtt imádkozó házas-pár együtt is marad.

4. Járjunk együtt templomba!A közös lelki élethez hozzátartozik a közös

templombajárás. Sajnos akadnak házaspárok, akiknek ez nem jut osztályrészül: például valamelyikük dolgozik

vagy nem hajlandó templomba menni. Érdemes imád-kozni érte, és megragadni a kínálkozó lehetőséget. Egy férj például kikötötte, hogy havonta egyszer hajlandó el-menni a feleségével templomba. A feleség nem nyaggat-ta a többi három vasárnappal, viszont a havi egy alkalmat – különlegesen finom ebéddel – emlékezetes eseménnyé varázsolta. Nem telt bele egy év, s a férj majdnem min-den vasárnap ott volt a templomban; ma pedig már a kö-zösség aktív tagja.

5. Szánjunk rendszeresen időt a közös lelki elmé-lyülésre!

Ez egyetlen házaspár számára sem könnyű. Sok min-dennel lehet próbálkozni közösen: lelki témájú beszél-getéssel, könyvvel, hanganyaggal, filmmel, videóval. Hosszú távon is működőképes lehet, ha kitűzzük, hogy hetente meghatározott időt ilyen céllal együtt töltünk. A lényeg, hogy egyezzünk meg valamiben, ami mindket-tőnk számára megfelelő.

6. Alakítsunk ki megerősítő, baráti kapcsolatokat más házaspárokkal!

Egy fiatal pár egyetlen olyan házaspárt ismert, akik-nek a példáját szívesen követték volna házasságukban: egy háromgyermekes, idősebb házaspárt a templomból. Lelki irányításukat, vezetésüket akarták kérni, de – hogy alázatból el ne utasítsák a kérést – először csupán annyit kérdeztek, elmehetnének-e hozzájuk, és feltehetnének-e néhány kérdést az Isten terve szerinti házasságról. A be-szélgetés olyan jól sikerült, hogy a végén újabb alkal-mat kértek... Így vált valóban lelki vezetőjükké az idő-sebb házaspár.

De a kortárs kapcsolatok is nagyon fontosak. Aki há-zaspárokból álló közösséghez csatlakozik, megtapasz-talja, hogy ha nem is minden alkalommal a házasságról beszélgetnek, előbb-utóbb minden téma előkerül a saját családjában.

7. Tegyünk közös elhatározásokat!Jó, ha vannak közös terveink, elhatározásaink. Van-

nak házaspárok, akik bizonyos időközönként külön töl-tenek egy fél napot pihenéssel, imádsággal, olvasással vagy kirándulással, majd összejönnek, és megbeszélik az eltelt órák élményeit. Mások évente egyszer közö-sen részt vesznek egy házasságról szóló lelkigyakorlaton vagy előadássorozaton. Azt is megtehetjük, hogy évente elolvasunk egy lelki – vagy házasságról szóló – könyvet, azután megbeszéljük. A lehetőségek korlátlanok.

(mk)

Hét jó tanács házaspároknak

ElsőáldozóinkFelső sor: Veréb M. Gizella

nővér, Illés Etelka, Pethő Ilona, Úri Margit, Kabács Etelka

családi hittancsoport vezetők, Ádám Mária iskolai hitoktató,

Kovács Franciska családi hittan-csoport vezető. Első sor: Gergely

Árpád, Mészáros Zalán, Teleki Hunor, Gusztony Endre, Halápi

Balázs, Kókai Dávid, Giric Tamás.Második sor: Szajler Adrián,

Répási Krisztián, Talpai Márió, Vízi Dávid, Bakó Milán,

Czakó Krisztián, Lahos Balázs. Harmadik sor: Vida Dávid,

Faragó Aurél, Kiss Áron, Papp Lóránd, Szungyi László esperesplébános, Kiss Vince,

Habó Arnold és Pavlović Krisztián.

A telepi elsőáldozók: Felső sor: Horváth Judit családi

hittancsoport vezető, Veréb M. Gizella nővér, Fodor Aranka

tanítónő, Ádám Mária iskolai hitoktató, Pászti Erzsébet családi

hittancsoport vezető. Középső sor: Tóth Krisztián, Pap Arnold,

Lulić Dávid, Varga István-Valentin, Komáromi Gábor, Salamon

Roland, Jankovity Gábor. Alsó sor: Erős Szilvia, Klinec Martina,

Csernyák Szabolcs, Szungyi László esperesplébános,

Pásztor Orsolya, Fuszkó Dóra és Merković Lúcia.

Felső sor: Veréb M. Gizella nővér, Pethő Ilona, Illés Etelka, Úri Margit, Kabács Etelka családi hittancso-port vezetők, Ádám Mária iskolai hitoktató, Kovács Franciska csalá-di hittancsoport vezető. Első sor: Varga Éva, Bancsi Lea, Márton Krisztina, Filipović Heléna, Sladojević Dajana, Faragó Rita, Magyar Vivien. Második sor: Pász-tor Szilvia, Hugyik Anett, Futó Regina, Harnus Andrea, Samu Szilvia, Babinszki Csilla, Dusa Karolina, Varga Dóra.Harmadik sor: Pethő Nikolett, Bakos Erika, Müller Krisztina, Bado Regina, Szungyi László esperesplébános, Sós Erika, Fehér Karolina, Molnár Heléna és Szabó Zsuzsanna.

Az idén bérmálkoztak

xxii. évf., 2. (62.) szám • 2011. illés-nap • · • xxii. évf., 2. (62.) szám • 2011....

Documents