MG> A . G 4 ->

ERDÖSZETI LAPOK. -«&-

Szerkeszti és kiadja:

VÁGNER KÁROLY. Főmunkatárs:

DIVALD ADOLF.

<s>

ELSŐ ÉVFOLYAM

1862.

S e 1 in e c z. Lorber Ferencz könyvnyomdája.

Megjelen e lap Iiavonkint egyszer, minden hó első napjaiban.

Előfizetési ár egész évre postán 5 ft. oszt. ért.

Előfizetni csak egész évre lehet,

az „Erdőszeti Lapok" szerkesztőségénél

mwmMmmw*

Az

„ E r d ő s z e t i Lapok"

Tartalom-iíegyzékc. I. Évfolyam 1862.

Oldal. Az erdők jelentősége a természet nagyszerű háztartásában . 1, 42 Minő mértékkel éljünk az erdőszeti magyar irodalomban . . . 15 Levelezések 26, 126 Különfélék 31, 62, 95, 193, 224 257 Felhívás az erdőszeti magyar műszótár ügyében . . . 33, 66, 130 A szepességi központi kárpátok, és azok környéke legjele­

sebb fanemeinek természetes tenyészeti határairól az északi szélesség 48° 30' és 40° 30' közölt . . . . 35, 76

Első és utolsó szó a „Helm contra Divald" féle ügyben . . . 49 Mosonymegye erdőségei 57, 82, 123 Zólyom megyének földismei visszonyai 67 Néhány szó az erdők elkülönítése ügyében 72 Van-e szüksége az erdösznek vegytanra 89 Erdőszeti magyar irodalom 94 A fatermési és növekvési táblákról, azok összeállítása és

használata módjáról 99 131, 163, 212 Az úrbéri faizás megváltása ügyében 117 Igénytelen megjegyzések az álladalmi erdőszeti közvizs­

gálatok ügyében 142 A Iégsűlymérőnek mint magassági mcreszköznek hasz­

nálatáról . 157, 174, 275 Máramarosi közlések : . . . 184 Az orsz. magyar Gazdasági Egyesület f. é. április 23-kán

tartott igazg. választmányi ülésének jegyzőkönyvéből . . 188

A hazai erdöszök legelső teendői 195 Az úrbéri birtokrendezés ügyében 208 A fának szállítása ügyében 221 Zólyom-megye erdőségei 227, 268, 292 A favágás legelőnyösbb idejéről 241 A selmeczi bányász- és erdöszakademia történetének rövid vázlata 253 Néhány szó az erdei gazdaság érdekében 259 Dráskóczy Gyula urnák tiszteletünket 264 Hol építsünk a közerdöszök számára szállást 285 A talaj vegybontásáról . 288 Erdöszeti államvizsgák 1862-ben 290 A bánsági bányaerdők gazdászati és kezelési viszonyai . . . 303 Fanövekvés a levágott gesztek tuskóin azoknak beforradása által 317 Fa uszlatás a Rónyai uradalomban 319 Erdöszeti közép-tanodák ügye 321 A Slavoniai határőr-vidékből 323 Az ember és az erdőtlen sivatagok 332 A perzsák és görögök fagazdászata 337, 366 Előfizetési felhívás 1863-ra 352 Az „Erdöszeti Lapok" 1862-ik évi számmadása 354 Országos erdöszeti statistikánk ügyében 355 Több fa teremhet-e a hegyek felületén mint egyenlő kö­

rülmények közt azok vízszintes állapján? 375 Az erdöszeti tudományban és az erdöszetben uralkodó

divatokról 379 Az első erdöszeti államvizsga magyar nyelven 384 Előfizetési figyelmeztetés 386

'>«=«* '

I 1-ső évfolyam

Az erdők jelentősége a természet nagyszerű ház­tar tásában.

Irta M é r e i K á r o l y .

Ámbár lapunknak czélja az erdőket csak á gázdászat gya­korlati térén tárgyialni, mindazonáltal tisztelt olvasóink helyeslésével reménylünk találkozni, midőn az erdők fontosságát, a minit az nagy­ban mutatkozik, ugy ecseteljük, hogy égy fufco pillanat által minden' ki meggyőződhessék azon szerep nagyszerűségéről, melyet azok a természetben játszanak.

Századok története azon meggyőződést erőszakolta a jelenre) hogy az erdők fontossága két-égbe vonhatlan; hogy a növényor^ szag óriásai, roppant alakjoknak megfelelöleg nagyszerű befolyást gyakorolnak az egész nemzet jólétére. — Ezen fontosság mindenütt nyilatkozik; a természet nagy háztartásában; az egyes állati élet­ben, s az emberi működés minden irányában. Ezek szerint az erdők fontossága műtani, kereskedelmi, gazdászati és természettani szem­pontból fogható tel.

Mi itt csak az erdők teraé.-zettani befolyását kísértjük meg a tu­dománytjelen állásához mérten taglalni, azon szándéktól vezérel­tetve, hogy olvasóinkban meggyőződést költsünk fel az iránt, misze­rint az erdők arányosan és bizonyos mennyiségben szétosztva a la­kosok egészségi állapotára, szellemi s anyagi fejlődésére és a föld termékenységére föltétlenül szükségesek. Pullain-Grandprey szavai *Iy erőteljesen fejezik ki az erdők természettani fontosságát, hogy

• 1

2 méltóknak találjuk azokat följegyezni : „ti a jövő ivadéknak" úgy­mond „egy nemzeti vagyont adtok át, melynek fentartásával a le­vegő jósága, a föld termékenysége, a tüz hatása és a viz léte a legszorosabban van összekötve."

A mint mi egy részről minden tehetségünkből oda kivágunk törekedni,, hogy az erdők roppant jelentőségének megismertetése ál­tal közvetve azok ápolása és észszerű kezelésére hassunk; ugy másrészről nem kívánunk azon gyanúba esni, mintha mi az erdők azon szűkkeblű védszónokai közé tartoznánk, kik azok lehető leg­nagyobb kiterjedésében és határtalan ápolásában vélik a legnagyobb jólétet találni, és igy Európa ős állapotát akarják visszaidézni; mert mi tudjuk h o g y a z e m b e r i s é g s z e l l e m i m ű v e l ő d é s e , a f ö l d m i v e l é s i m ó d v á l t o z t á v a l é s e l ö h a l ' a d á s á v a l e g y e n l ő l é p é s t t a r t .

Mielőtt ezen tárgyban is a túlságos vélemények valódi mér­tékre vitettek volna vissza, addig az erdők védszónokai ijesztő példákkal bizonyították túlzott állításaikat s gyakran ha valami természeti tüneményt meg nem fejthettek — például a burgonya be­tegségét — annak okát az erdők kiirtásában vélték lelni.

Jelen zorainkkal azon határok közt maradánk, melyeken belül állításaink mindegyikét a természettan törvényeivel s kétségbe von-hatlan tényekkel támogatjuk.

Az erdők természettani fontossága a következő pontokban' nyilatkozik:

1 -szőr. A z e r d ő k s z a b á l y o z z á k a 1 é g m é r s e k l e t e t , a a a z , a s z é l s ő s é g e k e t a m e l e g ésa h i d e g b e n a k a d á ­l y o z z ák .

Hatásuk ezen tekintetben, nemesak az egyes évszakokban, hanem nappal és éjjel is különböző. Nyáron azon föld, melyen semmi növény sincs, sokkal inkább ki van téve a napsugarak hatásának, mint az, mely növényekkel van bevonva.

Egy rét, vagy gabonával benőtt szántóföldnek talaja nem fog ugy átmelegülni, mint egy kopár homokföld, annál inkább fogja te­hát egy sürü lombtető a napsugarak behatását akadályozni. A fák legteteje megmelegszik ugyan, de a felmelegült lég kiterjedése kö­vetkeztében megkönnyebbülvén, a magasba száll, az alatta levő leg

J

•í

pedig hűvösebb marad. Innen van, hogy egy nyári verőfényes napon a légmérő az erdőkben alantabb áll, mint a szabad téren fekvő ár-nyékos^helyeken. Az erdők hűvösebb levegője a földszínen húzódva, a természettan törvényei szerint a lég ritkított melegebb helyek felé ömlik. így járul az erdő, habár kisebb mértékben is , az egész tájék hüsitéséhez. Más tekintetben a fák, leveleik nagy tömege miatt na­gyobb képességgel birnak vizet elpárologtatni, mint minden más nö­vények. Minden elpárolgás által pedig hév köttetik meg, s ezáltal a légkörnyezet meghűl. Ha az erdők terjedtsége nagy, s ahoz még •emeltebb helyeken is feküsznekk, akkor nappal a levegőt még na­gyobb mértékben hűtik meg, mint kívánatos volna. Akkor hiányza-nának a hevített helyek, s a két hőmérsék la?sankénti kiegyenlítése nem történhetnék meg. Ha Magyarországot tekintjük itt az emelteb­ben fekvő erdőségek területe 22 százalékra vehető, az ország terü­letének tehát 78 százaléka többé vagy kevésbbé a napsugarak köz­vetlen behatásának van kitéve.

Nap lementével megváltozik ezen viszony. Tekintsük előszóra meztelen, minden növénytől megfosztott földet, ez éjjelen át a nap­pal felvett meleg legnagyobb részét ismét kisugározza Ily kisugár­zás történik a réteken és vetéseken is, de sokkal kisebb mértékben ; mert a növények a földet némileg fedik, s a meleg kisugárzását né­mileg akadályozzák. Nagyon csekély pedig a kopár földhöz képest az erdő kisugárzása. A sürü lombosat ernyőt képez a föld felett, s hogy egy hasonlattal éljek, ugy hát mint egy spanyol fal, me'.y a kemencze sugárzó melegét vissza tartja, minthogy pedig a szabad­ban, a föld a kisugárzás által, több meleget vesdt, nem sokára azon időpontnak kell beállani, midőn a hőmérsék az erdőben s a szabad­ban egyenlő lesz; de későbben a hőmérsék a szabadban alább is fog szállani, s akkor megfordított vi zony áll be. A szabad tér hűvösebb levegője, az erdő melegebb ritkított levegője felé ömlik, s ez utóbbi­val lassanként összevegyülvén, a hőmérsék kiegyenlítődik, rnig reggel a felkelő nap, az itt leirt körutat ismét folyamatba hozza.

A mi nyáron át egy napon történik, épen az történik ugyan­azon módon, és azon változásokkal, csakhogy tartósabban tavaszszal és öszszel, azaz egynyári nap, képe az egész őszi és tavaszi időszak­nak. Oszszel az erdő több ideig marad melegen, mint a mezüktől

1 *

i 4

megfosztott rétek és szántóföldek ; különösen a mindig zöld 'tfífevelíí - 'fák stírü terebélyök által me'g inkább akadályozzák a meleg kisugár­

zását. Itt is az erdő ép azon törvények szerint fogja a téli hideget, a mennyire lehet, távol tartani, vagy legalább szelídíteni. Tavaszszal ellenben ez megfordítva van. A napsugarak nehezen törhetvén át az erdőn,"akadályozva,van a meleg tökéletes terjedésé; ebből fej,thető Meg az is, hogy a hó az. erdőkben tovább fekszik mint máshoJ.

Télen végre nincs okr miért hatná az erdő hüsitve vagy hevítve a légkörnyceetne. ,t . • i ., ,,, •••.-••.

A mint itt bebizonyittatoAt, hogy az'aránylag szétosztott erdő­ségek a tájék légmé-rsékét szabályozzák, ugy épen azt mondhatni az erdők hatásáról a melegítő és hüsitrő szelekre. Nálunk a hűvös szelek közönségesen északnyiagot, észak ,és.északkelet felöl, a mele­gebbek pedig dél, délnyugot, délkelet és hyugot felöl jönnek. A lég-ömh:8ek az erdőkön megtörnek-, erejösfcböl .veszítenek, gyorsaságok­ban akadályoztatnak, és időt nyernek az illető táj,légmérsékét fel­kenni. A meleg deli'szelet tehát a hűvös erdő meghüti, ugyanezen erdő azonban más alkalommal ugyanazon törvények szerint a hi­degebb északi szelet meg fogja .melegíteni. Egy bizonyos, helyre nézve azonban lényeges különbséget fog okozni, ha az erdőség attól dél vagy észak felé fekszik. Mindazonáltal a tájék évi közép mérséke talán semmit sem fog változni, hacsak a helyiség fekvése következ­tében bizonyos szélirány különösen nem uralkodik. Számos adatok bizonyítják, hogy az erdők a szélhuzamra befolyással vannak. Ez legvilágosabban tűnt fel Franc2Íaországban, miután,az. állam erdei eladattak, sok magán erdők szétosztattak, és .,ezen .körülmények következtében, nagy erdőségek irtattak ki. Az északi szél szabad fúvása által tömérdek sok olajfa fagyott el, ugy hogy most déli Fran-eziaország sokkal kevesebb olajbogyót termeszt, mint a forradalom előtt. - . . .

Mi az előbbiek szerint azt kisértettük bizonyítani, hogy az erdödús tájakon a nyár -hűvösebb, a tél pedig melegebb, mint azon tájakon, a hol kevés vagy semmi erdő sincs; még sem merjük állí­tani, hogy az erdők egy táj évi közép mérsékáre befolyással volná­nak, mindaddig, mig azon hőmérséki különbséget nem ismerjük, melyet az erdő téien és nyáron okoz. Csakis ha ezen adatokkal bír-

5

ftánk, tennénk képesek azt kSvtffeefctetrii, hogy az erdők egy tájék évi közép mérsékére befolyással vannak.

Moreau de Jonnes más módon kisértette meg azon befo­lyást meghatározni, melyet az erdők az évi közép mérsékre gya­korolnak.

Moreau de Jonnes, ki az erdők befolyásáról 1825-ben egy mun­kát irt, azt állítja, hogy az erdők a köz°ép mérséket ahább nyomják, s ezt az által akarja bebizonyítani, hogy ugyanazon fölclrajzi széles­ség alatt fekvő erdő vagy erdőtlen helyek évi középmérsékét hason-lkja össze.

Azon eredményeket azonban, melyekhez Moreau <de Tonnes jutott, csak akkor lehetne döntőknek tekifiteni, ha ö az égalj minden •befolyásait tekintetbe vette volna, melyeknek következtében az egyen-hevü vonalos (Isotherm) a föld felületének egyenközü köreitől eltér­nek ; ezt azonban ő elmulasztotta.

Mi tudjuk ugyanis, hogy az egyenhevü vonalak a szárazföld szigetek nyugoti pártjain magosabbra mennek, mint a keleti parto­kon ; az az a nyugoti partok ugyanazon földrajzi szélesség alatt na­gyobb évi középmérsékkel birnak mint keletiek. ,, , ,

Mindazon példák, melyeket Moreau de Jonnes választott,csak a tengeri égalj befolyását, és azt mutatják, hogy a száraz föld nyugati partjain, a hőmérsék magasabb, mint annak«belsejében vagy keleti partjain a mi onnan ered, hogy a nadves, meleg nyugoti szelek mind a kot félgömbön tulnyomóak. Moreau dé Tonnes egy példát sem ad, melyből azt ne lehetne látni, hogy egy a nyugoti partokon fekvő erdős tájnak, kisebb hőmérséke lenne.

Moreau de Jonnes számos példáiból ime itt egy mutatvány : „Brüssel 50°öO, és Prága 50°50 alatt fekszik; az évi közép mérsék Brüsselben 11° Prágában 9.07°; a különbség tehát 1.93°, vagyis kö­zel , két fok. Csehország területének több mint két hetedét, Brüssel környéke területének pedig alig egy nyolczadát borítják erdők? megjegyzendő azonban hogy Brüssel az északi tengertől körülbelől 68,000 méternyi távolságban, s a száraz föld nyugoti partján, Prága pedig a száraz föld belsejében fekszik. — Minden bizonyítékok, me­lyeket azon állítás támogatására hoztak fel, hogy azon országok ég-alja, melyekben erdőirtások történtek j a v u l t vagy roszabbult, gyenge

6

lábon állanak. Először is a hévméfsék változását nem leliet lieVmérő nélkül meghatározni; hévmérsék pontos meghatározására alkalmas hévmérőket pedig alig hogy száz esztendő óta kéazitnek. Ha tehát az ember azt akarná nyomozni, hogy az idő folyama alatt a hőmér-sék meghatároztassék, mely az erdők kiirtása előtt uralkodott. Ezen czélra a növények időhözi tenyéazeti életének jelenségeit, s azon nö­vények előfordulását használták fel, melyekről tudni lehet, hogy te­nyészetükre milyen hőmérsék szükséges. Azonban ezen mérv nagyon bizonytalanja tenyészet időközi jelenségei, a nélkül hogy az égalj változnék, nem mutatkoznak évenként ugyanazon időben ; itt tehát az előidőkböl átlagos számokra volna szükség, melyek tökéletesen hiányoznak. A mi a növények földrajzi elterjedését illeti, az nem csak a hőmérséktöl, hanem a talajtól stb, függ, s igy egy növény te-nyészeti térkörét változtathatta, a nélkül hogy a hőmérsék változott volna. Azon kivül mind azon növények, melyeknek elöfordultáról, a régi iratokból tudomást szerezhetünk,, többnyire földművelési növé­nyek. A mely fokon a földmüvelés állott, a szerint kellett a müvelés! által tenyésztett növények elterjedésének is változni. Éhez járul még, hogy bizonyos növények tenyészeti térköre nem függ egy bizonyo­san meghatározható hőmérscki foktól, hanem több fokok közt mo­zoghat.

Másodszor be keüeie bizonyítani, hogy valóban történtek eísjű-irtások.Ez pedig közönségesen lehetetlen. Mi még mai napig sem ös» merjük az erdük térmértékét, nem csak Magyarországon, hanem Po­rosz stb. országokban sem, mivel az erdők nincsenek mindenütt fel­mérve. Hogy tudhatnék tehát, hogy Egyiptom vagy Kelet-India er­dőségének területe változott-e az- idő folyama alatt! és mégis a he'v mérsék állitólagos változását ezen tartományokban az erdők kiirtá­sának akarják tulajdonítani.

Azon befolyás meghatározására, melyet az erdők a hévmér-sékre gyakorolnak, csak egy biztos ut van, mely abban áll, ha az em­ber ugyanazon időben két helyen a hévmérséket hévmérő által vizs­gálja, a helyek egyike nagyobb erdőtömeg közepett, másika pedig a szabadban fekvén ; különben nagy figyelem forditandó arra, hogy váljon a két hely közt, nincsen-e valami égalji különbség, a mi tnár magában véve a hömérsékben eltérést okoz.

7'

II.) Az e r d ő k s z a b á l y o z z á k a l e ' g k ö r i c s a p a d é k o k a t , s e z á l t a l az o r s z á g á l l ó és f o l y ó v i z e i m e n y . n y is ég ét .

A légkörnyi nedvesség, a száraz föld s tenger vizeinek elgőzöl -géséböl ered. A lég bizonyos fokig felmelegülve, csak határozóit mennyiségű vízgőzt tarthat megkötve , s a hömérsék alábbszálltával a felesleges vizgöz, harmat, eső, hó sat. alakban csapódik le. Ha a hömérsék emelkedik, a felhők eloszlanak, mert a lég akkor több vizgőzt vehet fel, mig azzal megtelittetnék. Azért van több eső a a hegyes vidékeken, mint a lapályoken, mert a magasság miatt hide­gebb levegője a hegységeknek kevesebb vizgőzt tarthat megkötve, mint az alantabb fekvő helyek melegebb levegője.

A növények csak gyökereik által vehelik be a növésökre szük­séges szilárd alkatrészeket, még pedig csak oldott állapotban. A leg­általánosabb oldó szer a víz. Bizonyos anyagok, melyeket a növé­nyekben sokszor találunk, például a mész csak nagyon sok vizben oldhatók. A szénsavas mész 10,000-szer annyi vizben oldható; ha tehát egy növény növésére 50 grammá szénsavas meszet kívánna,

ezt öOOjCOO grammá vizzel kellene felvennie. A növények a felvett vizet leveleik által ismét kipárologtatják,

s az ezen irányban tett kísérletek valószínűvé tették, hogy mentül több és nagyobb levelű a növény, annál több vizgőzt ad vissza a lég­környezetnek. Ez azonban nem sokára mint harmat, vagy későbbén mint eső tér vissza, hogy más növények által fölszivatván, vagy, a tengerbe omolván, hosszabb idő múlva ismét a száraz földre vissza­térjen. Ez azon csudálatos, s mégis oly egyszerű keringés, melyet a természet a viznek kijelölt. .•;'•

Felesleges lenne még azt bizonyítgatni,'' hogy a légkörnyi ned­vesség, mily fontos az állatok-és növények lételére nézve; csak azt akarjuk röviden megemlíteni, hogy az állatok és növényekre nézve a légkörnyi nedvességnek csak egy bizonyos szétosztása és középfoka alkalmas. A források mellett vidámaa zöldéi és tenyészik mindén növény; sőt oly helyek közelében is, hol az emberek és állatok a posványok kigözölgése miatt nem élhetnek. A túlságos nedvesség azonban a növényekre nézve is ártalmassá lesz már csak azért is, mert a vizgőz a tenyészetre szükséges meleget kevesbíti. Az embe-

* 4

rek és állatok- ellenben "a kegejténéUs több száraz meleget eltűrnek. ííem szükséges arra ntalmink, hogy az általános egészségi viszony, száraz meleg időben sokkal jobb, mint a nedves hideg évszakokban. A növények, állatok s emberek háboritlan jólétére nézve tehát a nedvességnek egy bizonyoa foka, a szükséges meleggel Ö33Z3kötve, a legüdvösebb.

Az erdőknek arányos szétosztása, ezen kivánatoknak a legjob­ban fog megfelelni. Kétségkívüli' dolog, hogy egy fa, levelei miatt, több vízgőzt ad vissza a légkörnynek, mint a füvek és mezei termé­kek, melyek ugyanazon fa nőterén tenyészhetnének. Schleiden sze­rint egy középszerű-törpe,: körtvefa, egy meleg nyári napon 9 kilo­grammá vizet gőzölögtet, ki. Ha egy hektárra 2000 ilyen fát veszünk, a kigőzölgö vízmennyiség 18,000 kilogrammot tenne. Mennyivel na­gyobbnak kell tehát;erdei fáink kigözöigésének lenni. Ezen okokból az erdőt a környék nedvesség ésvizgőz tartójának lehet tekinteni. A légnedvmérö ,az erdőben magasabb fokon áll, mint a szabadban. Egy részről a nedvesség által meleg'köttetvén, a környék meghűl, és a levegőben létező vizgőz egy része lecsapódik; ezen tünet Orinoco mellett a forró övi erdőkhen annyira fokozódik, hogy ott még nappal is apró sürü eső esik; ez nem egyébb mint nagy harmat, mely ná­lunk éjjel esik. Másr észjől az erdők tömegök által külmüvileg hatnak, a táj vízgőzének visszatartására, minthogy az ott lévő vízgőzt nem engedik a szelek által odább vinni, sőt még a más tájakról a széllel jött vízgőzt is visszatartják. A szabadban a napsugarak behatása által csakhamar elpárolog a talaj vize, a szelek magokkal ragadják a. vízgőzt, mely más helyeken ismét lecsapódik. Ha egy ország ele­gendő s mindenütt arányosan elosztott erdőségekkel bir^ akkor a lég nedvességére nézve semmi különbség sem fog feltűnni: mert a hon­nan a szelek a vízgőzt magokkal ragadták, ott az erdők a más vi­dékről jövő nedvességet visszatartják, És valóban általánosan elis­mert dolog, hogy azon országokban, a hol az erdők irtások által szűk körre szoríttattak, szárazság uralkodik; hogy a patakok, folyók s az állóvizek vizsziae az erdők hanyatlásával évszázadról évszázadra alább száll. Más országok azonban, hol az erdők túlságos kiterjedés­ben vannak, igen nedvesek levén, a lakosok egészségére nézve káro­sak. Mindebből azon bölcs tanúságot merítjük, hogy az erdő és me-

0

zősé°- bízonyCrs aránylagos szétosztásában rejlik azon foltét, mely a lakosok jólétére egészségi éi termékenységi tekintetben szükséges.

Miután bebizonyítottuk, hogy az erdők a tájék légkörnyi ned-vasségét gyarapítják, ínég" azt kellene kutatnunk, hogy vájjon van-e befolyásuk az erdőknek az évi eső mennyiségére. Ezen tekintetben a vélemények osztvák; sőt a természettudósok nagy része hajlandó az erdőknek ezen tulajdonságát tagadni. A kérdés azonban bizonyosan roszul tétetett. Ugyanis "lehetséges, hogy egy ország, mely rövid idő alatt erdőinek legnagyobb részétől megfosztatott, az első évek­ben az eső még oly mennyiségben esik, mint azelőtt; de az eső arányos szétosztásában nagy különbség lesz; mert a míg előbb gyak­ran esett, most huzamosabb- száraz idők állnak be, azután pedig ára­datban ömlik áz ésö, magával ragadván az emeltebb helyekről á jó földet; elárasztja a mezőket és réteket, és a patakök s folyók' mel­letti lakokat veszélybe hozza. Hogy pedig ez a táj termékenységéré nézve nem Hasznos, azt mindenki álátja. Mit mondanánk azon ker­tészről^ ki virágaira áz- egész hónapon át szükségesvizetelőlegezően a hónap első napján öntené,s azután azokat 30 napig hervadni engedné?

így lehetséges, hogy egy erdőitől megfosztott országban az első években esett eső összes mennyisége talán többet is tehet, mint azelőtt; a földmivelő azonban csak azt kívánná, hogy az eső gyak­rabban és ne pusztító alakban essék: Mindazok, a kik kétségbe vonják hogy áz eső gyakorisága az erdőktől függ,^nem tagadják, hogy a hi­degebb, magasabb hegységekben a hidegebb lég következtében a vizgőz mint eső, vagy hó gyakrabban lecsapódik ; de nem akarják elismerni, hogy azon hegységeket fedő erdők ebben szinte közremű­ködnek. Ezek azonban ott a legnagyobb befolyást gyakorolják. Egy vízgőzzel telitett légréteg, mint felhő erdőbe ütközik, mely a nélkül is már sok vízgőzt tartalmazván, hűvösebb légmérsékkel bír, mint környezete; semmi sem természetesebb, mint hogy először a felhőnek lég mérséke alább száll, másodszor víztartalma növekszik; két ók, melynek egyike is elég arra, hogy a felhő nedvessége mint eső lecsapódjék. Ezt pedig az erdők nem csak a magasabb hegységeken, de a lapály okon is, ámbár kisebb mértékben észközlik. Már fentebb emiitettük, hogy az erdük a szeleket feltartják. Egy erdötlen táj felett'függő felhőt minden kis léghuzam magával, ragad ; égy

1.0

vagy több l)ár kisebb erdő talán feltartóztatná és víztartalmának kiürítísérű kényszeritné. Miké.it F;jt!ntji!c: Egy tetemes kiterjedésű •erdőtlen, de gazdászatilag mivelt tájék, a napsugarak behatása kö­vetkeztében kipárolgás által nedvességéből szüntelen veszít; ezen •nedvesség egy részét a szelek viszik magokkal, más része mint har­mat csapódik ismét le. Megeshetik azonban időnként, hogy a sok ikigőzölgés vagy talán a közelben-fekvő nagyobb élló vizek által oly nagy mennyiségű vizgőz gyűl össze, hogy a lég hőmérséke azt már alig bírja kötve tartani. Ekkor csak rögtöni kihűlés szükséges, melyet egy égi háború, a széliránynak változása és különbféle helyi 'befolyások könnyen okozhatnak, s a kihűtött levegő nem képes to­vább az e többi víztömeget magában tartani, s minél gyorsabban törtet a ki hülés, annál nagyobb erővel szakad le az eső.

Az erdőktől meg fosztott tájakon előforduló gyakori vizáradá-sokat elégséges volna a rendkívüli eső szakadások által megfejteni^ ^azonban ehhez még az erdőnek közvetlen befolyása is járul. Rendes tavaszi áradaltoknál, különösen ha az idő rögtön felenged, fontos tudni, váljon az erdők a hó hirtelen olvadását gátolják-e vagy nem. Tavaszai az erdő lassabban melegszik fel mint a mező, a mi hátrány­nak volna tekinthető. Ez azonban tökéletesen elenyészik azon nagy haszon ellenében, melyet az erdő a tavaszi áradásoknál, a hó hirtelen olvadásának ;gátlása által okoz. Ily módon nyer a víz atkáimat a földbe szivárogni, hogy későbben mint forrás ismét előjővén, nyáron a patakokat és folyókat egy közép szinvonalon tartsa. Az erdők az esőszakadásoknál gátul is szolgálnak. Az erdőnek levelekből álló ernyője, csak kevés csepp vizet enged közvetlenül a földre jutni, az esőcseppek legtöbbje a leveleken szétkoppan, szétoszlik, nagyobb része ismét gőzzé válik, a nélkül, hogy a földet elérné. A földön ,pe-•dig a fák, galyak és cserjék gátolják a víz rögtöni lefolyását és erejét megtörik; különösen a moh az, mely a vizet mint szivacs magába •szívja, és a földbe vezeti. Hasonlítsunk ös3ze záporeső után két me­redek hegyoldalt, melyeknek egyike kopár, másika sűrű mohhal van benőve. A kopár oldalon látni fogjuk, hogy a víz minden oldalról akadály nélkül rohan lefelé, és patakká alakulva, barázdákat és ár­kokat szakit a szántóföldeken, és a réteket beiszapolja; holott a má­sik oldalon alig láthatni egy pár vizcsordogát, mely kár nélkül

lí

odább folyik. A legtöbb vizet a moh és egyébb erdei növények gyö­kerei a földbe vezetik, azért is az erdő a legtöbb források hazája.

Ha ezen állításainkat tapasztalatokkal összehasonlítjuk, azokat mindenütt bebizonyultaknak találjuk ; mire nézve legyen szabad egy pár példát idéznünk.

Minálunk Magyarországon szerencsére még nem tűntek el any-nyira az erdők, hogy oly szomorú tapasztalatokat nagy mértékben tehetnénk. Azonban itt sem vagyunk szűkében oly adatoknak,raelyek hazánk egyes vidékein az erdők oktalan és kíméletlen kezelésének szomorú következményeit mutatják ; igy például Nógrádmegye keleti részén, hol a vágások fonák vezetése és az újra erdősítés elhanya­golása következtében több ezer hold szép erdő vált legelővé, az avat-lannak ia feltűnik azon szánandó körülmény, hogy ezen legelőkön a vízmosások mindig több és mélyebb árkokat szaggatván, nem csak azokat teszik terméketlenné, hanem a közel fekvő szántóföldeket ia pusztítással fenyegetik.

De más országokban, a hol az erdők tömege az ország területé­hez sokkal csekélyebb arányban áll, mint minálunk, ott tartós szá­razságot és heves áradatokat, tehát szélsőségeket találunk. Ezen or­szágok : déli Francziaország, Spanyolhon, Olaszhon, Görögország, és részint Angolhon. Különösen Francziaországra nézve, elég ada­tokkal birunk állitásunk igazolására.

A párisi Academia a fennforgó körülményeket helyesen felfog­ván, a tartós szárazságokat és gyakori áradásokat, az erdők túlságos kiirtásában lelte. Egyes kerületek az erdők kiirtása által valóban szánandó állapotra jutottak. A bouvillei helytartó 1853-kij márcziua 17-kérul kelt hivatalos tudósításában az alsó havasok kerületéről igy szól: „Ha gyorsan erélyes rendszabályok nem hozatnak, akkor szinte előre ki lehetne számítani azon időpontot, a midőn a franczia havasok, sivataggá válnak."

A két havasi kerületnek 1790-ben 400,000 lakosa volt, ma már csak 280,000. — Ribbe császári fölhatalmazott fölvétele szerint a felső Provence a 15 ik századtól, a 18-ik század végéig művelhető földjeinek felét vesztette al. — 1842-től 1852-ig a művelhető föld az alsó havasokban 99,000 hektártól 74,000 hektárra sülyedt; ugyanott a népesség 1846-tól 1851-ig 5000,1851-től pedig 2400 lélekkel apadt'

13

De nem csak a hegységekben, hanem a tengerpartokon is oda hagyj* a íálíosság erdőktől megfosztott hazáját; a braumonti kerü­letben Cherbokrg mellett 1826-ban 12,399 kkos volt, 1856-ban már csak 9688, holott Francziaország összes lakosságának száma ezen idő alatt 32 millióról 36 millióra hágott. Francziaország területe körül­belül 52 millió hektárt foglal el, ennek 16.7 százalékát erdők, 13 százalékát pedig sivatagok képezik; — 179l :ben az erdők 9,589,869 hektárra, 1851-ben már csak 8967000 hektárra terjedtek. Áz állam ezen erdőirtásokat megakadályozandó, erélyes intézkedéseket tett, és az erdők visszaállítására évenkint 1 millió frankot ád.

Különösen döntőnek találjuk Bóussingauft észleletét, melyet 8 ekképen közöl: „Venezuela legérdekesebb vidékeinek egyike az ara-gua-i völgy. Közel a tengerparthoz a meleg égalj, és a rendkívül termékeny talaj következtében oly növényekkel bir, melyek különben csak a forró öv alatt tenyésznek; a völgy közepén fekvő dombokon oly földeket csodálhatni,melyek európai földművelésre emlékeztetnek. A hegyeken, melyekről Lavittoria környéke látható, a búza jól tenyé­szik. Az araguai völgy éjszakról a tengerparti, délről a Llanosi, hegyek, kelet és nyugotról pedig égyiialornlánczolat által van be­rekesztve".

„Ezen sajátságos fekvés következtében az ,ezen völgyben eredő vizek nem folyhatnak az Óceánba, hanem a völgy legmélyebb részén összegyűlvén a'tacariguai vagy valeneiai tavat képezik. Ezen tó, mely Humboldt szerint nagyobb mint a neufchateli, 439 mé­ternyi magasságban fekszik a tenger szine felett; hossza körül belől 10 Lieue, legnagyobb szélessége 2 % Lieue".

Midőn Humboldt az araguai völgyben utazott, az ottani lakoso­kat nagyon aggasztotta azon körülmény,hogy a tó már 300 év óta min­dig apad. Ugyanis elégséges a tó mostani állapotát a régi irók leírá­sával, azokból nagyítás fejében egy jó részt levonván, összehasonlí­tani, hogy lássuk, miként a mostani vizállás, az akkorinál jóval alacsonyabbá lett, A tények legvilágosabban beszélnek. Oviedo, ki a 16-ik század vége felé az- aragua.-i ; völgyet gyakran beutazta, a~ legbizonyosabban állítja, hogy Üj-Valencia 1555-ik évben a Tacara-gua tavától egy fél Lieue (2222 méter) távolságban alapíttatott;

IS

1800-ban Humboldt azt találta, hogy a város, a tó partjától 2560 méternyi távolságban feküdt."

„ A tér tekintete uj bizonyítékokat nyújt. A sikról emelkedő halmok még máig szigeteknek neveztetnek, mely nevet joggal hord­ták, a midőn még vizzel voltak körülvéve. A tó apadása következté­ben nyert földeken csudálatra méltóan tenyészett a pamutfa, pizangfa és czukornád.A víznek a tó partjam épült "házaktól való hátrálását évről évre inkább lehetett észlelni 1796-ban uj szigetek tűntek fel. Egy fontos hadi pont, a Cabrera szigetén 1740-ben épített vár, 1796-ban már félszigeten feküdt. Ily bizonyos és kétségkívüli tények kü­lönbféle értelmezésekre találtak az ottani tudósoknál, kik többnyire abban állapodtak meg, hogy a tóvizének földalatti lefolyással kell bírnia, melyen át az az Óceánba jut. Humboldt ezen feltevéseket el­vété, és a helyi viszonyok alapos megvizsgálása után a tacarigua-i tó folytonos apadását annak tulajdonította, hogy egy félszázad óta n a g y o b b f ö l d t e r ü l e t e k ' e r d e i i r t a t t a k k i , s a mezei

: gazdászatnak adattak át. ' * ' ' • • ' ' „Oviedó ideje óta, ki mint minden krpftika iró, a tó apadásáról

hallgat, az indigó, czukornád, pamutfa, és c'acao tenyésztése nagy kiterjedést nyert. Aragua völgye 18O0-ban oly népes volt, mint Fran-cziaország legnépesebb részei, s az ember meg volt lépetve azon jólét által, mely ezen iparos tájék számos falvaiban uralkodott. Ilyen állapotban volt ezen szép föld, midőn Humboldt a curai Haciendán lakott."

„Utazásom alkalmával 25 évvel későbben vizsgálat alá vettem (Boustingault) az aragua-i völgyet. Lakásom Maracay kis városban volt. tHosszabb idő óta a lakosok azon észrevételt tették, hogy a tó vize nem csak hogy többé nem apad, sőt észrevehetőleg emelkedik. Földek, melyek még rövid idő előtt pamutfával voltak beültetve, vizzel boríttattak el. A „Nuevas Aparecidas" nevű szigetek melyek 1796 ban tűntek elő, már ismét csekély víz alatt állván, a hajóká­zásra nézve veszélyesekké váltak. A cabrerai földnyelv a völgy éjszaki részén oly keskeny volt, hogy a tó legkisebb dagálya azt el-árasztá; egy tartós ejszaknyugoti szél elegendő volna arra, hogy az ut Maracay-tól Uj-Valencia felé vizzel legyen befödve. A parti lako­sok régen tartó félelme egészen más alakot öltött; a tó tökéletes ki-

száradása nem aggasztotta többé őket. Mindenki azt kérdezte, vájjon meddig fogja még a viz a lakosok vagyonát elfoglalni; azok, a kik a tó apadását a föld alatti csatornák létének tulajdonították, kény­telenek voltak azokat bedugni, hogy a viz emelkedését megfejthessék".

„A jelen ideig lefolyt 22 év alatt nehéz politikai események érték azon földet; Venezuela nem tartozik többé Spanyolországhoz. Aragua békés völgye a legvéresebb harczok színhelye volt. Egy élet-halálharcz szétrombolá a viruló mezöségeket, és lakosait meg tize­delte. A függetlenség első hangja szabadságot hozott a legtöbb rab­szolgának, kik az uj köztársaság zászlói alatt szolgálatba léptek. A nagy telepitvények elhagyattak, és a forró öv alatt oly feltarthatla-nul előre nyomuló erdő ismét erővel magáévá tette azcn földeket, melyeket a lakosok, több mint száz évi nehéz munka által nyertek".

fioustingault ezen észrevételeit, mint már mondók, azért tart­juk döntőnek, mert azok az erdőnek a forrásokra való nem csak igenleges, de nemleges.befolyását is bizonyítják ; n e m c s a k h o g y az e r d ő k k i i r t á s á v a l a f o l y ó v i z e k é s a t ó b ő s é g e a p a d t , h a n e m h o g y a z i s m é t b e á l l o t t , m i u t á n az e r d ő e l ő b b i t e r ü l e t é t u j j o n a n e l f o g l a l á .

Végül még egy érdekes adat, mely mutatja, hogy ugyanazon tartományban, ugyanazon égalj alatt nagy kiterjedésű erdők léte vagy hiánya mily befolyást gyakorolhat az illető tájéknak egész a szélsőségekig terjedő nedvessénére vagy szárazságára. Ha az em­ber Panamától délrea cupica-i öbölkéhez, San Bnenaventura, Choco és Esmeralda tartományokban utazik, nagy kiterjedésű, tömött és számtalan folyók s patakokkal hálózott erdőségeken kell át mennie. A tömött erdőkuek a lég nedvességére való befolyása itt oly nagy, hogy azt mondják, mikép Choco belsejében egy nap sem múlik el eső nélkül. Payta felé, a hol erdők nem léteznek, épen ellenkezőleg a föld homokos és száraz lévén, ott minden tenyészet megszűnt. Mi­dőn Boustingault ezen vidéket beutazta, akkor már 17 év óta nem esett volt. (Vége következik.)

15-

Misiö mertekkel éljünk az erdoszeti magyar iro­dalomban.

Irta E r d ó ' d i A d o l f .

Az erdőszet tudománya a gyermekség azon aranykorán régem túl van már, melyekben a határozatlan jelenésü „sok" „kevés" „magas" „alacsony" „nehéz" „könnyű" sat. szavakkal cseréltük ki észleleteinket. — Valódi tudományos értékkel csak a szorosan meg­határozott, számokkal nevezett közlések birnak. Ha például azt mond­ja valaki, hogy abikkfának nagyobb tűzereje van a nyírfáénál, vagy hogy a fenyőnek hajlítási szilárdsága nagyobb a bikkfáénál, abból még igen keveset tudunk ; ha ellenben kimutatja, hogy a bikkfatüa ereje 1.000, a nyírfáé 0,855 és hogy a fenyő hajlítási szilárdsága 1.000, a bikkfáé pedig 0.550 — annak aztán a gyakorlati életben mérhetlen hasznát vehetjük. — Mi tehát legfontosabb tapasztalata­inkat, hogy veszendőbe ne menjenek, számokkal, hossz, tér- es suly-mértékekkel kell, hogy kifejezzük. — Ámde ha mindenikünk, a maga köréken gyűjtött ebbeli adatokat mais mát mértékrendszer szerint fogja közölni,— akkor tágasb körökre akarván hatni, czélunkat csak féligmeddig fogtuk elérni. — A ki e tétel igazságáról nincs meggyö-ződve,az a bábel tornyának szomorú históriáját és a kitűnő erdészeti német Irodalmat nem ismeri, melynek fájdalom ! csak az veheti hasz­nát, ki vagy ötvenféle mértékrendszernek megfelelő átváltoztatási táblákkal van ellátva, s a ki mondhatlan türelemmel és vas k i tar tás­sal bír, hogy a majdnem minden lapon előforduló számokat a részé­ről megszokott, általában pedig ugyanazon mértékre átváltoztassa; mert hiszen az észleletek, búvárlatok, hosszas tanulmányok eredmé­nyeit csak ugy hasonlíthatjuk össze egymással s ez szerint csak ugy hasonlíthatjuk össze egymással s e szerint csak ugy használhatjuk fel, ha azok ugyanazon rendszerhez tartozó mérték és sulylyal fejez­tetnek ki. Igaz, hogy a kinek szüksége van e számokra, annak való­ban a fentebbi műtétnek alá is kell magát vetnie; de hasznára vagy kárára van e az emberiségnek, ha a tudományok felkentjei vagy ked-

le

velői a drága időt ily gépszeriién,erejöket oly aránylag eredménytele­nül kénytelenek elfecsérelni; ha.eszük életét oly véghetelenül unalmas gyakran napokig és hetekig tartó átváltoztatásokon tompitják: arra,ugy hiszem, nem szükség felelnünk. Vagy mi véleménynyel lennénk oly ember iránt, a ki utazni akarván, ?a különben jó karban levő utakat előbb el torlaszoltatná? — Ügybarátinkhoz intézett első kérésünk

' tehát az : használja mindenki az erdöszetet illető mindennemű köz­léseiben u g y a n a z o n h o s s z - , t é r - , k ó b - é s s ú l y m é r t é k e t .

Hazudtoljuk már meg legalább egyszer azon ugy sem nagy dicsőségünkre váló közmondást, miszerint „a magyar csak a maga kárán tanul" s okuljunk ez alkalommal bemet szomszédaink valóban elég szomorú példáján.

A második nem kevésbbé fontos kérdés a h a s z n á l a n d ó m é r t é k r e n d s z e r m i n ő s é g é t i l l e t i . Ha hatalmunk annyira terjedne, miszerint nem csak a most élő, de a jövő nemzedékeknek is öctroyálhatnánk bizonyos mértékrendszert, melytől eltérnie semmi szin alatt sem volna szabad; és ha azonfelül mi magyarok az octry-ról nem vélekednénk ugy, mint Atila vagy párduczos Árpád korában a többiek a magyarokról, hogy „szabadíts meg uram minket" akkor

• nem soká haboznánk azon mértéket megismerni, melyet mi tartuok, mondjuk ki egy szóval : e g y e d ü l ez é l s z e r ű n e,k.

Vérünkké Vált alkotmányos gondolkodási módunknál fogva azonban örömmel szállunk ezúttal is a capacitatlók és véleményünk igazolásának terére, s megmondván elébb, hogy mily tulajdonokkal kell akármily mértéknek is birnia, hogy az ez e l s z e r ű n e k nevez­tessék, azután megkísértjük bebizonyítani, hogy az általunk az er­dészeti irodalomban közös és általános használatul ajánlandó mérték­rendszer e tulajdonokkal csakugyan az eddig ismert mértékek közül leginkább bir.

Szerintünk tehát a c z é l s z e r ü mérté krendszer legyen: 1-ször egyszerű. 2-szor olyan tulajdonokkal bírjon, melyek azt az elavulás ellen

biztosítsák. 3-szor pedig használata folytán az idegen, nevezetesen a magas

fokon álló erdőszeti irodalómmal bíró nemzetek tapasztalatai eredmé-i nyeinek mentül könnyebben hasznát vehessük.

17

Kívánjuk, hogy e g y s z e r ű legyen, azaz, hogy használata folytán a számmiveletek,u.m. a sokszorozás, elosztás, négyzetezés, kö-hözés sat. mentül rövidebb idő ailátt s mentül kevesebb erömegfeszi-téssel vitethessenek végbe. Azt tartjuk ugyanis, hogy nehézkes szám­vitel a tudomány előhaladásának egyik föbilincseül tekintendő; hogy az a drága idő fecsértésének egyik legunalmasabb légt>o-szantóbb módja; hogy a lehetőleg egyszerüsitett számmiveletek ugyanoly értékkel birnak, a tudományra nézve, mint a gőzerő és a villany alkalmazása a közlekedésre nézve; hogy tehát a nehézkes számviteltől mentül előbb kell, hogy szabadulni iparkodjunk, s hogy valamennyi létező mértékrendszer közt a legegyszerűbbet karoljuk fel és fogadjuk el.

Mert hogy fasarut viseltünk, amig más lábbeli készítéséhez nem értettünk, azt ugyan természetesnek találom, de hogy most is, midőn finom lágy csizmában járhatunk, a fasarunak adjunk előnyt, az ép oly természetellenes volna, mintha valaki, a kinek módjában van óhajtott czélját szilaj csikó hátán vágtatva elérni, e végből mégis inkább a juhász jámbor fülesére ülne. — H o g y a l é t e z ő m é r -t | é k r e n d s z i e | r e k k ö z t l e g e g y s z e r ű b b a f r a n c z i a , s hogy mi tehát azt ajánljuk bővebben fejtegetni valóban fölösleges volna. Vannak ugyan, még .pedig a miveltség magas fokán álló nem­zetek, melyek a fasaruról csak azért sem akarnak lemondani, inert azt ők találták föl, — a csizmát pedig csak azért nem viselik, mert idegen származású; mi azonban erdőszeti irodalmunk alphája előtt állván, még ha bírnánk is a fentebbi fonák nemzeti hiúsággal, báttan fogadhatnék el a franczia mértékrendszert, miután nekünk magunk­nak mértékrendszerünk nincsen, eddig használt méregységeink bé­csiek lévén; hacsak a selmeczi bánya mértékét, mely tudtunkkal Magyarországon kivül sehol sem használtatik, nem akarjuk magyar mértékrendszerül elfogadni; csakhogy akkor nem egyedül az álta­lunk elősorolt igények elseje, de még másodika és harmadika ellen is vetnénk, a mint az a következőkből ki fog tűnni.

Ó h a j t j u k t o v á b b á , hogy a czélszerü mértékrendszer e l ne a v u l j o n , mert vele együtt irodalmunk is elavulna. Még pedig nemcsak azon része, mely a tudomány elöhaladása folytán idővel ugy is csak történelmi értékkel birhat, de az is, mely döhthetlen ter-

2

tf n>észfiti törvényekre és gyakran nagy költséggel és bajjal járó, sok időt igénylő kutatásokra fektetett tapasztalatok eredményeinek kincstárául volna különben tekinthető.

Mert ha van is és lesz is a jövőben egy két tudós, a ki ezen el­avult számokat a,használatban levő mértékrendszerre átviszi, de a nagyobb közönségnek, ugy mjnt most nincs, a jövőben sem lesz any-nyi türelme, hogy egy régi könyvnek részenkénti hasznavehetése végett, napokig vagy hetekig tartó számitgatásokra szánja magát. Különben is gyakran bizonyos tapasztalatok eredménye hasznos és érdekes lehet ugyan, ha könnyen juthatunk hozzá, holott az elérhető előny nagy erőmegfeszitésnek és időveaztegetésnek nem felel meg.— már pedig nem egy két tudós s általában nem a tudósok hanem ép­pen egy terjedtebb közönség számára kell, hogy irjunk, arra kell, hogy tanítva, felvilágosítva hatni iparkodjunk, ha verejtékünk gya­korlati czéljáj, i m á d o t t h a z á n k e r d ö s z e t i g a z d a s á g á ­n a k mielébbi felvirágzását, okszerű elrendezését el akarjuk érni.

S ki- mondj«a hát, hogy a becsi, porosz, bajor stb. mértékrend­szerek el lógnak avulni, airanczia meg nem?

Az a természet reánk nézve néha Jassan^bár, de szigorú követ­kezetességgel haip törvényeiből önkényt következik és hála Istennek a tapasztalás is ugyanazt bizonyitja.

Lapozgassuk csak a történelmet, s meg kell győződnünk, hogy az ész követeléseinek .megfelelő eszmék, habár néha százados küz­delmek után, .végül mégi* minden akadályon győzedelmeskednek. — Hogy pedig a franczia mértékrendszer épen egyszerűségénél fogva,-az ész követeléseinek valamennyi létező ebbeli rendszee közt legin­kább felel meg, s hogy tehát ez, s egyedül ez nem fog elavulni, sött elébb utóbb világuralomra eergödni, azt alantabb bővebben kívánván fejtegetni, itt még tovább is bizonyítgatni nem tartom szükségesnek ; beérvén azzal, hogy e mértékrendszer használatát, mint igényeink másodikának is megfelelőt, ismételve alánljuk.

Nézzük mármost igényeink harmadikát, melynél fogva mér­tékrendszerünk olyan legyen, hogv általa a t ö b b i n e m z e t e k e r d ö s z e t i t a p a s z t a l a t a i t s t u d o m á n y o s m u n k á l a ­t a i t m i n é l k i s e b b i d ö é s e r ö p a z a r l á s s a l s a j á t h a s z ­n u n k r a f o r d i t h a s s u k. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy

Vi V « \ V

19'

használjuk hát ugyanazt a mertéket, a melylyel ázori nemietek él­nek, kiktől tanulni akarunk.

Miután pedig a franczia erdőgazdaság mindinkább hanyatlás -nak indul, miglen angol, olasz, amerikai erdőgazdaság ugy szólva nem is létezik, tehát egyedül a német nemzet az, ideértve az osztrák birodalmon belül és kivül lakó németeket, a kire e tekintetb?n tá­maszkodhatunk. Még pedig főkép azért, mert nálunk ugyanazon fák tenyésznek, a melyek Némethon hegységeit és lapályait borítják; mert éghajlatunk hasonlósága mellett nagyrészt, s a mennyire erre csak természeti okok folynak be, ugyanazon gazdasfági rendszer kö­vetésére vagyunk utalva, és végül azért, mert a német erdészeti iro­dalom oly magas fokon áll,' hogy áfct méltán az egész világ összes erdöszeti irodalma remekének nevezhetjük.

Ebből tehát látszólagosan az következnék, hogy ne a franczia, de a német mértékrendszert használjuk, s ezt megtenni valóban egy pillanatig sem haboznánk, ha a németegység a mértékrendszerre néz­ve nem hasonlítana, a német politikai egytéghez épen ugy, mint egy tojás a másikhoz , s ha a német erdőszők magok is nem k özeledné-nek óriási léptekkel a franczia mértékrendszer elfogadásához.

De nézzük e tényállást s annak következéseit közelebbröL A német nemzetnél ugyanis, mint már fentebb emlitém, jelenleg

még vagy ötvenféle mértékrendszer divik, s valóban, ba a német mértékrendszer elfogadására akarnók magunkat eltökélleni, akkor vagy mind az ötvenet kellene elfogadnunk, mit, ugy hiszem,senki sem

tart lehetőnek, vagy azok közül a legjobbat, legelterjedtebbet. Hogy melyik legyen közülök legjobb és legelterjedtebb, azt meghatároz»i másra bízzuk; miután az osztrák, a porosz, a bajor, a badeni, a wür-tembergi sat. sat. kiknek mindenike saját mértékévnl él, egyaránt jeleskednek az erdőgazdaság gyakorlati és irodalmi terén.

De ha e nehézségen tul volnánk is, s kimondhatnók, hogy fo­gadjuk el ezt vagy amazt, még akkor is azon okvetlenül előbb utóbb bekövetkezendő veszélynek tennők ki magunkat, hogy mértékünk elavul, és ennek hátrányait már fentebb elég bőven fejtegettük. Á jelenre nézve tehát, bármely német mértékrendszernek is adnánk, előnyt, ebből csak nagyon is partiális haszon háromohu'k reánk, a

jövőre nézve pedig valóságos kár!

"20

Kísérjük csak figyelemmel a német erdőszeti irodalom fejlődé­sét s az irányt, melyet az a mértékrendszert illetőleg követ, s á t -látandjuk, hogy a nagy német nemzet az erdőszeti téren is, bár csak lépésenkint, de mind inkább inkább a franczia mértek uralmának veti magát alá.

A német erdőszeti tudományos irodalom megalapitása a 18-ik század elejére esik, az első tudományos német erdőszeti könyv t. i. 1713-ban látta a napvilágot, s Hartig már 1795-ben mélyen érzi a német mértékegység hiányát s közös mérték használatára hivja fel nemzetét. Cotta 1804-ben s Hartig ismét 1813-ban uj panaszokra fakadnak ez ügyben s újra s hathatósan ajánlják a közös mérték megalapítását. Ugyanazt teszi König 1813-ban s utánna Hun-deshagen 1828-ban, azután Hoszfeld s többen, de mindezen nagyra tisztelt úttörők s erdőszeti remekírók szavai oly eredménytelenül hangzottak el, mint János szava a pusztában; mit különben nem me­rünk csapásnak mondani,miutánök valami ujat sehel sem alkalmaztak, a francziánál azonban sok tekintetben nehézkesb mértékrendszerrel léptek fel, mely ha elfogadtatik, a sok mulandó — legfeljebb is egy-gyei szaporodott volna.

Ezen az erdőszeti tudományok fejlesztésére oly hátrányos kö­rülmény mindinkább érezhetővé válván, a német erdőszök néhány wjabbkori gyűlésein határozatba ment ugyan, hogy az erdőszetre vo­natkozó mértékek és sulyok a porosz rendszer szerint fejeztessenek ki, ámde e határozatok korántsem vivták ki a reménylett általános eredményt; nevezetesen az osztrákok, bajorok, würtembergiek, han-noveriak sat., minteddig is, csak saját országaik mértékeit használják.

Végül 1853-ban Faustmann lépett fel az „Allgemeine Forst-und Jagdztitung" czimü folyóiratban a franczia mérték jeles bajno­kául, a hol egyebek közt azt mondja: „Az áradás kezdetét vette és feltarthatlanul halad előre; némely országok természettudósai eleinte ugyan törekedtek ellentállani, de hasztalanul; a kézmütan szintén legyőzetett általa, s már a mezei gazdaságba is be kezd hatolni. — „Miért képezzen tehát az erdöszet kivételt ? miért ne fogadjon el önkénytelenül oly mértékrendszert, melyet elfogadni végül is kény­telen lesz, s melynek jelességét a többiek közül egy sem éri el; mely bármelyiknél is inkább arra való, hogy általános tudományos rend-

21

szerül használtassék." Továbbá: „Nem tekintve, hogy most is ka­punk nem német országokból is gyakrabban és érdekes erdészeti közléseket, meg kell gondolni, hogy a franczia mérték a tudomány­ban már is polgárjogot nyert, s h o g y a z e r d ő s z e t i t u d o m á n y is c s a k a m a g a k á r á r a , s v é g r e m é g i s h a s z t a l a n u l f o g e z e n m é r t é k r e n d s z e r e l l e n k ü z d e n i .

E felszólamlás is eredménytelen maradt ugyan, de csak egy időre ; mert 7 évvel később, azaz 1860-ban Nördlinger, ki a nagy hirü Pfeil „kritikai lapjának- ' szerkesztését ennek halála után foly­tatja, ugyan e folyó irat 42-dik kötetének 2-ik füzetében Faust-mannra hivatkozva nem csak hathatósan hozza ez ügyet ismét szóba, de egyszersmind jelenti, hogy ő ezután, tehát már a legközelebbi füzetben, „hogy jó példát mutasson" a f r a n c z i a m é r ­t é k e t f o j a h a s z n á l n i . Utána indulva, e mértéket az „AHge-meine Forst und-Jagdzeitung" is használja. Tehát a német nemzet egjelentékenyebb és legnépszerűbb erdőszeti folyóiratai a francia­mértéket tettleg elfogadták, s nincs kétség benne, hogy maholnap az egész német erdőszeti irodalom ugyané mértékkel fog élni, mert a mint maga Nördlinger mondja: „A franczia mértékrendszer oly rendkivüli előmenetelt tesz, mikép egész biztossággal előrelátható, hogy ez nem sokára világ mértékké emelkedendik. Francziaorszá-gon kivül már Belgium, Hollandia, Olaszország legnagyobb része, Spanyolhon, Portugallia, Görögország és öt amerikai állam fogadta el azt, s az e tekintetben oly nagy fontosságú Anglia, melynek be ­folyása 200 millió lakosra terjed, már is készül az angol mértéket a francziával kicserélni. H o g y a n é m e t m é r t é k e k e g y i k é n e k s i n c s k i l á t á s a magát az annyira túlnyomó hatalommal biró méter ellenében soká tarthatni, az nagyon világos.Hitben valameny-nyi német provincia tudósainak egy része már régen a métermérték szerint golgozik és a kisebb német államok többjei bölesen előre lát­ván, a minek mulhatlanul be kell következnie, a méterrendszert tett­leg elfogadták."

Azt hiszszük tehát, hogy igazolva vagyunk, ha mi is lapunkra nézve a f r a n c z i a m é r t é k r e n d s z e r t , mint l e g e g y s z e ­r ű b b e t , mint e l n e m a v u l ó t , 8 mint o l y a t f o g a d j u k el, mely egyszerűségénél fogva a jelenre nézve a többieknél hason-

$1

;Iithatlanul nagyobb előnyökkel kínálkozik és elébb utóbb okvetlenül bekövetkezendő általánosságánál fogva főkép a jövőre nézve, fogja saját irodaii/iunkat az elavulástól megóvni s lehetse'gessé tenni azt is, hogy a többi nemzetek erdőszeti s arra vonatkozó egyéb tudo­mányos irodalmának a lehető legnagyobb könnyűséggel, mindenesetre pedig időfecáérlés és lélekölő szám átvitelek nélkül, hasznát ve­hessük.

Hátra van még a Hoszfeld által a 19 ik század elején ajánlott módról a fatermés mennyisége kifejezésére nézve megemlékeznünk,

A talaj és fanem minöse'gének megfelelő fatermés mennyiségét tudományos elvek szerint összeállított táblákban szokás kimutatni, melyekből kiviláglik, hogy egy osztrák, bajor, porosz sat. holdból, hány osztrák, bajor vagy porosz sat. köbláb fatermést várhatunk, az erdő bizonyos korát feltéve. Hoszfeld pedig azt ajánlotta, hogy kép­zeljük az illető famennyiséget folyadékkáet a téren elterülve s fejes­zük ki a réteg magasságát bizonyos általánosan ismert mér­tékkel.

Hoszfeld e mértékül a párisi vonalt ajánlotta. Paustmann el­lenben" feÁs Nördlinger, kik ez eszmét szintén pártolják, mértékül az ezredmétert hozták indítványba, mit mi is elfogadván, a fatermés és annak évenkénti, vagy átlagos növekvését csak hosszmértékben, még pedig ezredméterekben fogjuk kifejezni. — A mint t. i. az egy évben

, esett viz mennyiségét nem szokták a holdra eső köbmérték szerint, de csak az esett viz magassága által kifejezni, ugy fogjuk mi is a fatermést egyenletesen a földön kiterült rétegnek tekinteni s annak vastagságát vagy magasságát ezredméterben kifejezni. A tér pedig, melyen e bizonyos vasatgságu réteget elterülve képzeljük, a h e k t á r . Rövidség okáért az igy kifejezett fatermést sat. a mennyiben elő fog fordulni, ezután csak f a t e r m é s i s z a k , vagy á t l a g n ö v e n -d é k i r é t e g n e k fogjukjievezni.

Ez annál előnyösebbnek mutatkozik, miután az idegen erdő­szeti irodalom közléseit, sőt kiki a maga tapasztalatait is a fentebbi rétegre, vagy megfordítva az oly rétegből az általa megszokott mér­tékre a legkönnyebben, egyetlen egyszerű sokszorozás által átviheti; mire nézve a mellékelt táblákban a legtöbb német államot illető­leg közöljük az átalakítókat. — Hogy az általaik elfogadott és aján-

lőtt mértékrendszer használata olvasóinkra és tisztelt levelezőinkre, munkatársainkra, ugy a magyar erdöszeti irodalom leendő úttörőire, gyarapitóira és pártolóira nézve minél kevesebb nehézséggel járjon közöljük az erdőszetnt illető legfontosabb m é r t é k e k é s s ú l y o k lehetőleg kimerítő átváltoztatási tábláit, melyek kiszámítását illető­leg Nördlingert, Faustmannt, Rognert és Marint használtuk segéd­eszközül.

Sőt hogy olvasóinknak a megszokott mértékről az újra való át­menetet még könnyebbé tegyük, legalább egy ideig a f r a n c z i a m é r t é k mellett a föeredményre nézve a b é c s i m é r t é k e t is használandjuk.

Most pedig kérjük tisztelt levelezőinket és munkatársainkat, hogy hozzánk boköldött közléseikben az általunk elfogadott mérték­rendszert s mellette a bécsit használni szíveskedjenek.

Az általunk elfogadott franczia mérték méregysége. A méter, az északi déllököznegyednek * (metrej • . JOOOOOOO

(tiz milliónyi) része = 10 tizedméter = 100 századméter = 1000 ezredméter = = 3-16344,625 bécsi láb á 13" á 12"' á 13"" = = 2-963295 selmeczi bányaláb." = 3-1862 porosz láb.

A tizedméter = 10 századméter = 100 ezredméter = 0-316344625 (décimétre) bécsi láb = 3-7961355 bécsi hüvelyk =

= 0-2963295 sel. bányaláb = 3'555954 sel. bánya hüvelyk.

A századmét. = 10 ezredméter = 4*55536 bécsi vonal = (centimétre) = 426714 sel. bányavonal == 4-5881 porosz vonal. Az ezredmétsr = 0-455536 bécsi vonal = 0-426714 sel. bányavonal (millimétre) = 0.4588 porosz vonal. A dékaméter = 10 méter (Francziaországban a valódi méréshez (décamétre) használt mértékek leghosszabbika, az ottani mérlánca

hossza) = 5-272410416 bécsi öl = 4-938825 selm-bányai öl.

A kilométer = 1000 méter = 527-2410416 bécsi öl = (kilométre) = 493-882501 sel. bá. öl = 0-1318102604 oaztr. mfd.

21

A m'iriaméter (ft-anczia mértföld) = 10000 méter = 5272'-4104 lbv

(myi-iamétro) bécsi öl = 4938-82501 sel.bá. öl = 1-318102604 osztr. mértföld.

A hektár = 100 ár (are) 173739 bécsi hold a 1600 bécsi Q ° = = 2-31652 magy. hold á 1200 bécsi Q ° = 391661 po­rosz (magdeb.) hold (9Wor<-en,)

Az ár = 100 • méler = 1000-739218 be'csi Q = (are) = 27.796 3116 bécsi Q ° = 0-017&73945 bécsi hold=

= 0-0231652 magyar hold = 7'0499 porosz Q pózna (SRut^cn.)

A • méter = 10,000 • századméter == 1000000 O ezredméter= = 10-007392 bécsi D ' = 0 277983 bérsi D ° = = 0000017374 bécsi hold = 0-0000231651 magyar hold = 10-151866 porosz Q ' 0-060499 por. Q pózna =

= 0228417 por. Q ° (Sa^tcr.) A • »zázadm.= 20-5513047 bécsi vonal = 0*144106 bécsi • hü­

velyk. A • ezredm. — 0.207513047 bécsi • vonal = 0-21059 porosz Q

vonal. A köbméter = 1000 liter = 31-65784726 bécsi köbláb =

— 2601958466 sel. bánya @ * =32-3459 p o r . 2 ' = = 17-6662094 bécsi akó = 169007325 magy, akó =

• = 16-2589735 bécsi mérő = 16.5217185 pozs. mérő. A liter Oly koczkaör, melynek egyes oldala 10 századmé-(litre) ternyi hosszú = 1 " t i z edmé te r = 1 ezrednyi VioooüZ

méter = 64-704760 bécsi 2 " = = 44061842 sel. bá. ~ " = 00162589735 bécsi mérő= = 0-0165217185 pozs. merő = 0-29111 por. mérő = = 00176662094 bécsi akó = 0-0169007325magy.akó.

A hektoliter = 100 liter == 162589735 bécsi mérő = = 1-65217185 pozs. mérő = 176662094 bécsi akó = == 1 69007325 magy. akó.

A kilogrammá egy ~ tizedmeternyi vagy egy liter lepárolt 4 Celsius-(kilogrammé) foknyi viznek súlya =

= 1-785676 bécsi font = 2 vámfont.

25.

A grammá = */woo n7l része a kilogrammának. (grammé) A mét. mázsa (Ouintal métrique) = 100 kilogrammé =

= 1-785676 bécsi mázsa = 2 vámmázsa. A méternyi öl — 2 méternyi magas, 2 méternyi széles és 1 méternyi

(hasábhossz) mély = 4 köbméter = = 1 ~ 31.65774726 = 126.63138004 bécsi 3 « = = 4 ^ 26-01958466 = 104-07833864 sel. bá. g ' = = 0'989 bécsi öl, mely 6 lábityi magas — hat lábnyi széles és 3 lábnyi mély = 108 bécsi QQ = == 0-813 sel. bá. öl, mely hat lábnyi magas hat lábnyi széles és 3 lábnyi mély = 108 sel. bá. g§ ' = = 4 ~ 32-3459 = 129-3836 porosz köbláb = = 4 ~ 0-299499 = 1-197996 porosz öl.

Továbbá: I bécsi hüvelyk 1 sel. bá hüv. 1 bécsi láb 1 sel. bá. láb 1 bécsi öl 1 sel. bá. öl j 1 bécsi öl 1 sel. bá. öl 1 bécsi öl 1 sel. bá. öl 1 bécsi Q láb 1 porosz • láb 1 bécsi D öl 1 porosz • öl 1 bécsi hold 1 magyar hold 1 porosz Q pózna 1 porosz Q pózna 1 osztr. mfd 7587 méter =

0-263425 tizedméter 0-281218 V

3-161106 •> 3-374627 r> 0-189666 dekaméter 0-202477 )» 0-001897 kilométer 0-002025 » 0-0001897 miriaméter 0.0002025 >» 0099926 • méter 0098504 n 3-597342 M

4-377957 „ | 1 57-5576 ár 431682 0-141846 » 14.1846 Q méter

0.758666 miriaméter

2G

1 osztrák • mértfóld = 0-57558 • miriaméter 1 bécsi ^ '« = 0-018280 liter )> 1 sel. bá. 3 = 0-022241 „ i) 1 bécsi mérő = Gl-50439 „ >> 1 pozsonyi mérő = 60-52536 „ >> 1 porosz mérő = 3-43513 „ » 1 bécsi akó = 56-60591 „ » 1 magyar akó = 59-16809 „ » 1 bécsi font = 056001 kilogrammá 1 vám font = 0.50000 )»

Az erdőszetre nézve legszükségesebb árváltoztatási táblákat tisztelt előfizetőinknek e szám ingyenmellékletéül adjuk.

Nagy Aniletz okt. 4. 1861.

L E V E L E Z É S E K .

A hozzám intézett levél mellékelt másolatából meg fognak győ­ződni, hogy Erdélyben én is tettem valamit a magyar erdöszet ügyében, habár eredménytelenül.

Azóta az én ebbeli reményem is sokkal alább szállt s megval­lom, hogy az alábbi levélíróival tökéletesen egyet értek, ha nem si­kerül kegyeteknek a magyar aristrocratia érdekét ez ügyért fel­ébreszteni és megnyerni.!

Mig a magyar aristocratia erdőgondárait Csehországból ho­zatja s azon téveszmében él, hogy csak a csehek lehetnek jó erdőszök; mig az továbbá osztani fogja Helm úr abbeli félelmét, mi­szerint magyar erdőszeti irodalom ugyan képzelhető, de aligha léte­síthető, ? azért erre czélzó vállalatokat nem is pártol: addig azok tenghetni ugyan igen, de virágzásra juthatni nem fognak.

Az, alábbi levél közlése által nem csak saját igyekezeteim iránt lesznek méltánylattal; de kegyeteknek is becsületére válik bebizo­nyíthatni, hogy oly vállalatot léptettek életbe, mely fölött majdnem mindenki már élőre is pálczát tört. Scherffel Róbert.

27

m / t o1860.Az erdélyi gazdasági egylet igazgató választmányától. Tekintetes Scherffel Róbert reál lanár urnák.

Segervár. Az erdélyi gazdasági egylet igazzátó választmánya oct. l-jén

tartott ülésében tárgyalás alá vévén a t. tanár urnák Egyesületünk­höz küldött tisztelt levelét s ezzel kapcsolatban hazánk szép jövővel biró, ele fájdalom, sok helyen gondatlanul kezelt és elhagyott álla­potban levő erdeink ügyében tett indítványát, ezekből a t. tanár ur­nák honfias ajánlatát, önzés nélküli szolgálatkészségét megelégedés­sel értette meg.

De az elismerésre méltó indítványt a választmány bármennyire méltányolja, bármennyire óhajtja, hogy maga részéről a gazdasági üzlet azon fontos ágának is az indítvány értelmében is lendületet ad-hasso, ki kell nyilatkoztatnia, hogy a kivitelre nézve Egyletünk nem bir elégséges eszközökkel és körülményeink sem kedvezők.

A mi a fiókegyletet illeti, azt a gazdasági egylet erdőszeti szak­osztálya képviseli és pótolja. Az inditványozott folyóirat megindítá­sára. Egyletünknek nincs tökéje, azzal pedig, h o g y r é s z v é n y u t j á n l e h e s s e n a z t f e n n t a r t a n i , n e m l e v é n h a z á n k ­b a n e s z a k n a k m a g y a r i r o d a l m a s e m o l v a s ó k ö z ö n ­s é g e , nem merjük magunkat biztatni.

Egy i l y v á l l a l a t , m e l y n e k c z é l j a a z e r d ő s z e t i i s m e r e t e k t e r j e s z t é s e , ü g y b a r á t o k s z e r z é s e , k e z ­d e t b e n m i n d e n s z ü k s é g e s s é g e m e l l e t t i s c s a k n a g y á l d ó z a t m e l l e t t á l l h a t n a m e g . A mai időkben a sok szük­ség az áldozatkészséget jóformán kifárasztotta.

Azonban a választmány nagy köszönettel venné, ha a t. tanár ur vagy szaktársai korszerű erdőszeti értekezéseket küldenének Egyletünkhez, melyek elfogadására az egylet évkönyve mindig nyit­va áll, vagy ha ugy tetszik, azoknak hírlap utjáni közzétételét az egylet egész készséggel kieszközleni ígéri.

Kolos vár, okt. 4-én, 1860. Az erdélyi gazdasági egylet igazgató választmányától.

id. gr. Bethlen János, m. p . hely. elnök.

Nagy János, titoknok, m.p.

28

Inke, okt. 14. 1S61.

Sokat szenvedett s hün szeretett hazánk még folyvást bizony­talan s zilált politikai helyzete s viszonyai közepett valóban enyhítő balzsamként hat sajgó keblünkre azon öntudat s tapasztalat, hogy irodalmunk — mint nemzetiségünk fő palládiuma — naponként na­gyobb és nagyobb mérveket nyer, s a nap jótékony melegeként las­sanként megérleli azon korszerű eszméket, melyek eddig csak a jám­bor óhajtások közétartoztak ; s felkarolja, ápolja,életre kelti a szak­tudomány azon ágait, melyek eddig különben oly termékeny mezején parlagon hevertek. — Ily dicső, ily nemes hivatása vau az Erdöszeti Lapnak is, mely a sajtó utján nyilvánuló közvélemény üterére tapint­va, valahára testté vált ; — melyet kétségen tul minden magyar er-dősz büszkeség és örömmel mond magáénak ! Azért is mindenek előtt legyen szabad lelkem egész hevével ügvözölni önöket tiszt, szerkesztő urak, kik e nem csekély gond áldoiat, s fáradsággal összekötött ne­héz munkát vállaikra vatték, s pedig csak egyedül azon magasabb indok s szempontból, hogy igy lendületet nyerjen a szaktudományok azon ága is, melynek virágzása félreismerhetlenül hazánk nagy ter­jedelmű rengetegeinek egy jobb jövőt biztosit!

S valóban, ha Magyarország topographiáját s azon messze nyúló contiguitását tekintjük a rengetegeknek, melyek édes hazánk keletnyugoti, dél s éjszaki hatérai közt ugyszólva szakadatlan lán-czolatot képeznek, el kell ismernünk, hogy az erdei culturára, mint nemzetgazdaságunk emez egyik nagyszerű tökéjére, az eddiginél csakugyan nagyobb s tudományosabb gondot kell forditanunk.

De másként is korunkban, mely méltán neveztetik a haladás korszakának, égető kérdéssé vált reánk magyar erdőszökre nézve az> hogy legyen egy szakközlönyünk,mely regestrálva séber figyelemmel kisérve az erdei culturára vonatkozó minden momentumokat, nekünk gyakorlati s elméleti ismeretek, útbaigazítások s felvilágosítások jó­tékony s kiapadhathatlan forrásául szolgáljon. — Mert ki az közü­lünk ? a ki oly szerencsés és kedvező helyzet és körülmények közt volna, hogy rendelkezésére állanának mindazon eszközök, melyek segítségével birtokába léphet azon ismereteknek, melyeket igno­rálnunk korunkban nem lehet és nem szabad! — mert régi

29

és bebizonyult igazság az, hogy : a k i n e m h a l a d — e l ­m a r a d .

Azonfelül a mechanikai világ productiv haladása naponkint újabb s ujabb találmányaival lepi meg és gazdagítja valamint az oecooomiat, ugy az erdöszetet is ; mindezekről csak ügyes szaklap nyújthat időszakonként biztos tájékozást, mely nélkül mint tenger zajló hullámain a hajós iránytű nélkül, czélt tévesztenénk.

De továbbá, mióta halhatatlan Széchényink nagy horderejű eszméje hazánkban is érvényre vergődik, miután lassankint testté válik azon forró óhaj, mely Adriától a Kárpátokig ezerszeresen visz-hangzik: „ t e n g e r r e m a g y a r " ! — mióta a találékony ember ész nagyszerű bámulandó vívmányai folytán a vasutak hazánk kie3 téréit is keresztül kasul hálózzák melyek mint a kereskedelem és ipar emeltyűje és a közlekedés olcsóbb és gyors közegei, az erdők­nek is hazánkban legtöbb helyütt eddig nagyon silány, hogy ne mondjam, semmi anyagi értékét feltűnően emelik s különösen még majd ezután emelendik: — azóta okvetlen szükségünk van először is szakközlönyre, mely a szellemi összeköttetést elősegítse, a külön helyviszonyok s egyéb erdöszeti mozzanatok p. o. az évi vágások, eladások mennyiségét árát, sat. velünk megismertesse. — De ki tud­na mindent részletezni s mindazokra kiterjeszkedni, melyeknek hé­zagait — ha mindjárt gyakorta csekélységeknek látszanak is, mégis igen üdvösen és tanulságosan láthatjuk egy czélszerü szakközlönyben kitöltve.

Azt sem tagadhatjuk azonban józanul, hogy a czélt bizt os siker csak ugy és akkor koronázandja, ha a magyar erdősztestület szellemi a magyar erdöszeti lapoktól meg nem vonandja, hanem a világ amaz ismeretes jelszava [szerint: „ e g y e s ü l t e r ő v e l 4 t ö -rekvend annak oly szilárd alapot vetni, melyre a felvirágzás remek épületét biztosan emelhessük ! — Az élet iskolája tanítja, hogy leg­több dologban a kezdeményezés legnehezebb; — főleg uj ösvényt törni, gyakorta izzasztó munka, s óriási erőfeszítésbe kerül. — Ezen stádiumon állanak az erdöszeti lapok is, s valóban az aggodalom sötét fellege szállja meg keblünket, ha végig pillantunk azon sokféle elemen, melyből a magyar erdöszeti testület nagy részben á l l ;

30

de a korszellem, az idő s a kitartás majd csak megtermi gyü~ mölcsé.

Én örömmel vet; em tudomásul, hogy tiszt, szerkesztő urak a a szétszórt erőket és tehetségeket bizalommal felszóliták a közremű­ködésre. — Egyébként tegyen mindenki annyit, mennyit tud.

Nézetem szerint nagyon czélszerü leendne, ha a lapok hasáb­ja in egyik rovatban az erdőkezelés helyenként szokásos módja kö­zöltetnék, hogy igy a különféle kezelési rendszert olvasva s tiszt, szerkesztő urak által commentálva — mindenki elsajátíthassa azt, mit önkörülményeire nézve legjobbnaknak vél és gondol.

Ezúttal röviden közlöm a mit láttam és tapasztaltam Széchenyi gróf uradalmában Somogymegyében a visontai revirben az erdőmi-velés beosztását és létesítését illetőleg.

a) Október hóban a vágás kijelöltetik, s ez a körülfekvő hely­ségeknek tudomásul adatik, a vágások bérlésére vállalkozókkal szer­ződés köttetik.

b) A vágások 1200 • öles holdanként adatnak bérbe. — Min­den bérlő köteles a maga holdján levő tuskókat s álló tölgyfa *) tör­zseket a bérlés első évében kiásatni, s az irtás helyéről elhordatni, — mi ha nem történik, akkor a szerződés erejp szerint 2 osztrák ért. forintra büntettetik, mindamellett a kiásott fák elhordására kötelez­tetvén.

c) Fáradságáért minden tuskót, forgácsot s a gyökereket ingyen kapja a bérlő; első évben a földért sem fizetvén semmit. A vágások határozatlan időre adatnak bérbe ; szerződésileg tengeri-vagy burgo­nyatermesztésre használják azokat. Bér fejében az erdősítés kezdete minden évben 5 o.é.frtot fizetnek s három napot szolgálnak az illetők.

d) Az uraság vágásait erdösííni akarván, azt a maga idejében a bérlővel tudatja, s akkor az köteles, őszszel a gaztól megszabadí­tott földet jól megszántani; szántás közben pedig az uraság által a hely színére szállítandó makkot 1,25 méternyi (4 láb) egymás közti távolságú sorokban a barázdákba bevetni s beszántani. Ezen makkal bevetett sorok közé jövő tavaszszal tengerit ültetnek, s a bérlő kö­teles mind a tengeri-, mind a makk sorokat évenként jól megkapálni. Ekkor azonban a bérlő holdankint és évenkint már csak 2 ftot fizet. ""*) Melyik faja a tölgynek ? Szerk?

31

A makkal bevetett sorok nyir-és egerfaágak betüzése által jelöltet­nek meg, nehogy azok a tengerinek sokkal később történő ültetése­kor eltévesztessenek.

e) A következő évben f zen makkvetteményekbe ismét tengerit ültetnek, — a földet kapával felvágván. A makkal bevetett sorokat a bérlő ez évben is tartozik megkapálni, — holdanként ismét 2 o. é. frtot fizetvén. Ezzel a talajnak mezőgazdászati czélokra való hasz­nálata megszűnik; köteleztetvén a bérlő őszszel a tengeri szárait le­vágni s a hely szinéröl eltakarítani. — Ezen mivelés folytán a tölgy -fa-magonczok első évben rendesen 0*33 méter jnásodik évben 0*66 méter magasra nőnek.

f) A vágásokat külünben nem csak vetés, de ültetéssel is erdő­sitik, az arra való fákat külön faiskolákban növesztvén. — Ily fais­kola e gondárságban kettő létezik. Az egyik czélja különben a mezei gazdászat ebbeli szükségleteit fedezni, tehát a fasorok ég urasági gyü­mölcsöskertek nevendékeit szolgáltatni; miglen almáinkban, mely tisztán a vágások erdősítésére szolgál, ákácz, tölgy és főkép fe-nyőfa-nevendékek tenyésztetnek. Ez utóbbi veteménykert 0 4 3 hek­tárnyi (0-75 hold) tért foglalván el 28 ezer grammá (50 font) fenyő­magot vetettek el benne; a kikelt palánták idén szépek, s jövő ta-vaszszal 34'53 hektárt (60 holdat) szándékoznak azokkal beültetni, 6000 darabot számítván 043 hektárra(1200 D 0). — Ezek elültetése 10 napszámot igényel, mely itt 335 krral fizettetik s e szerint 0*43 hektár ilyetén beültetését (1200 Q ölet) 3 ft 35 krral lehet eszkö­zölni. Miután itt a jobb termőhelyeken a tölgyfa igen i diszlik, a miüt azt régibb ültetvények bizonyítják, tehát annak bivelése iránt is nagy előszeretettel vannak; az erdő egyik része azonban nagyon homo­kos lévén, ezen csak erdei fenyőt tenyésztenek.

A többiekről majd folytatólag. Neuszidler János, az inkei uradalom erdésze.

Különfélék. A f a t ö r z s ő k ö k é s t ő k é k r e p e d é s e e l l e n i óvszerek. Mindenki tudja, hogy a levágott fák és a belölök készitett tő­

kék, ha tüstént fel nem használtatnak, s a szabadban fekve marad-

32

nak, meg, söt sok esetben széjjel is repednek; hogy az igy megrepe­dezett épületi vagy szerszámfák azután czéljoknak vagy épen nem, vagy sokkul kevésbé felelnek meg, s hogy igy az erdőbirtokos vagy a favevő érzékenyen meg károsulhat. Érdekesnek tartottuk tehát •olvasóinkkal a Ueimeika Rezső ur által közzétett (£)t(lerreid)ifd)t Sicr-teljafyrefdjrtft XI. Sonb I. í>eft) e repedések megóvását illető tapasz­talatokat közölni. Veimelka ur e részben két módot ajánl. Először is azt állítja, hogy a fejszével levágott fák sokkal kevésbbé vannak e megrepedésnek alávetve, mint a fürészszel vágottak.Ez valóban igen cgyszrü mód s megérdemli, hogy kísérleteket tegyünk vele ott, ahol * fejsze használata folytán elforgácsolt fával nem kell gondolni.

A hol azonban a fának már nagy értéke van, ott száraz bikk-fából| készült ékeket kell készen tartani, hogy a fa lefürészelése után tüstént használhassuk.

fél nagyságban. Ha a fa le vagy szét van fűrészel­ve, a fíirészvágaton mutatkozó finom repedés ellenébe ütjük a rajzban b b alatt látható ékeket ugy, hogy azok a repedés a látszólagos végétől lega­lább is 5 századméternyi távolban le­gyenek. Igy a még nem repedt évgyü. rük a repedtektől elválasztatván a re­pedés tágulása tökéletesen meggátol-tatik.

Bizonyos távolban a repedés látszó-a valódi nagyság Vií-ed része lagos végétől azért

kell beütni az éket, lágy fa mert az ily kezdetle­

ges repedések oly fi­nom vonalban vég-ződnek,hogy az való­

kemény fa ságos végét aligha szabad szemmel ki-

vehetnők; ha pedig az éket a r ^pedés határán belül ütnök a fába, igy annak semmi haszna semvolna. Az ékek a keményfába félig, a lágy fába bedig egészen bele üttetnek.

Pest, 1861. Nyomatott ENGEL és MAJíDELO-nál.