· web viewréger zita (1944//–//2001) az 1970-es évek első felétől, egészen fiatal...

Cigány gyermekvilágOlvasókönyv a cigány gyermekfolklórból

Réger, Zita

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Cigány gyermekvilág: Olvasókönyv a cigány gyermekfolklórbólRéger, Zita

Publication date 2002Szerzői jog © 2002 L'Harmattan Kiadó

Copyright 2002, L'Harmattan Kiadó


TartalomKezdőkép. ........................................................................................................................................... 1A Szerkesztők előszava ........................................................................................................................ 2I. Bevezetés .......................................................................................................................................... 3

2. Beszédműfajok //–// beszélőközösségek ................................................................................ 53. 1. A Cigány gyermekvilág keletkezése: a kutatás rövid története ......................................... 6

1. 1.1. Cigány gyermekcsoporton belüli kommunikáció //–// a nyelvi szocializáció egyik legfontosabb színtere ........................................................................................................ 62. 1.2. A Cigány Gyermeknyelvi Szövegkorpusz ............................................................. 73. 1.3. A Cigány gyermekvilág szövegeinek színtere ....................................................... 7

4. 2. A Cigány gyermekvilág szövegtípusai: pillantás a műfaj kérdésére ................................... 91. 2.1. A beszélés helyi kategóriáinak fontossága ............................................................. 92. 2.2. A műfaji osztályozás alapja: kötött alapstruktúra vagy //„//tájékozódási keret//“//? 93. 2.3. Műfaji ismérvek //–// fejlődési és kulturális szempontok .................................... 104. 2.4. A műfajok //„//működésének//“// kulcsa: a //„//szövegköziség//“// (intertextualitás) ......................................................................................................................................... 115. 2.5. A kiindulás: minden szöveg műfajba sorolható ................................................... 11

5. 3. Elemzési szempontok és szövegkategóriák a cigány gyermekfolklór vizsgálatában ...... 121. 3.1. Elemzési szempontok .......................................................................................... 122. 3.1.1. A szövegek eredete/forrása ............................................................................... 123. 3.1.2. A szöveget előadó gyermekek száma: egy-több beszélő .................................. 124. 3.1.3. Szöveg //–// esemény kapcsolat ........................................................................ 125. 3.2. Szövegkategóriák ................................................................................................. 13

5.1. 3.2.1 Rituális játék ......................................................................................... 135.2. 3.2.2. Narratív szövegek ................................................................................ 145.3. A gyermeknyelvi narratívák típusai: //„//forgatókönyv//“//, sajátélmény-elbeszélés, fantázia-történet .................................................................................................... 145.4. Forgatókönyv ................................................................................................. 145.5. Sajátélmény elbeszélés ................................................................................... 155.6. Fantázia-történet ............................................................................................. 15

6. 3.2.2.2. Cigány gyermeknyelvi narratívák ................................................................. 157. 3.2.3 Társalgási játékok .............................................................................................. 198. 3.3. A szövegek tartalmának lehetséges forrásairól .................................................... 219. 3.4. A cigány gyermeknyelvi szövegtípusok stílusáról ............................................... 2110. 3.5. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// formális//–//informális skála ................. 2211. 3.6. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// hagyományos oláhcigány beszélési szintek ......................................................................................................................................... 23

6. 4. A közölt szövegek nyelve ................................................................................................. 241. 4.1. A cigány gyermekek kétnyelvűségéről ................................................................ 242. 4.2. Az alkalmazott átírás és a helyesírás kérdése ...................................................... 26

7. 5. Epilógus ............................................................................................................................ 288. Felhasznált irodalom ............................................................................................................ 29

II. Szövegtípusok ............................................................................................................................... 329. Rituális játék //–// üllőjáték ................................................................................................. 34

1. 1. Üllőjáték-szövegek ................................................................................................. 352. 2. Így mondtok ti üllőjáték-szöveget! ......................................................................... 473. 3. Együtt alkotott üllőjáték-szövegek ......................................................................... 52

10. Narratívák ........................................................................................................................... 551. 4. Ki hozta a legtöbb menyecskét? ............................................................................. 55


Cigány gyermekvilág

2. 5. Minek mentem férjhez, ha nem kellett? ................................................................. 563. 6. Szűz Mária otthagyja a férjét .................................................................................. 594. 7/1. Gazdagságot és szegénységet adó patkó ............................................................. 615. 7/2. Szűz Mária és a menyei ....................................................................................... 646. 8. Idegenek Szűz Máriánál ......................................................................................... 667. 9. Szűz Mária a gazdag családnál ............................................................................... 738. 10. A Szentcsalád meg a kígyó ................................................................................... 759. 11. A kis Mocskos meséje ........................................................................................... 8010. 12. Meggyógyult a kisfiam ....................................................................................... 9811. 13/1. A király meg a rózsa ...................................................................................... 10112. 13/2. Szűz Mária rózsája ........................................................................................ 10213. 14. Tato paji e kirveszke! //–// Forró vizet a komának! .......................................... 10314. 15/1. A beteg róka és a farkas ................................................................................. 10515. 15/2. A gonosz farkas és az anyja ........................................................................... 10516. 15/3. A lókirály meg a csikó-királykisasszony ....................................................... 10617. 16. A királyfi meg a sárkány ................................................................................... 10718. 17. Szűz Máriánál jártunk ...................................................................................... 11019. 18. Szállnak a szent galambok… ........................................................................... 11220. 19. Mi legyen a jószágokkal? ................................................................................. 11521. 20/1. A családunkról ............................................................................................... 11722. 20/2. Rebus az esőben ............................................................................................ 11823. 20/3. Mi történt velünk a strandon? ........................................................................ 11824. 21. Szöszi lakodalmán ............................................................................................ 119

III. Társalgási játékok ...................................................................................................................... 12111. Szerepjáték ....................................................................................................................... 123

1. 22. Lakodalmas játék ................................................................................................ 1232. 23. Asszonyos játék .................................................................................................. 1313. 24. Lóvásárban ......................................................................................................... 1394. 25. Öregasszonyok beszélgetnek .............................................................................. 1445. 26. Beszélgessünk! ................................................................................................... 1466. 27. Így kell beszélgetni! ........................................................................................... 1507. 28. //„//Finom//“// beszéd ......................................................................................... 1558. 29. Rokonok, ha találkoznak .................................................................................... 1579. 30. Felnőttbeszéd ...................................................................................................... 15910. 31. Mi az? ............................................................................................................... 161


Kezdőkép. fejezet -


A Szerkesztők előszavaRéger Zita (1944//–//2001) az 1970-es évek első felétől, egészen fiatal nyelvészként, magyar gyermeknyelvi kutatásai mellett a cigány nyelv és kultúra elkötelezett kutatója volt. Úgy küzdött a cigányokat sújtó nyelvi előítéletek ellen, hogy //–// a szociolingvisztika módszereivel //–// nyelvi-kulturális másságuk mibenlétét és törvényszerűségeit vizsgálta. Fő témája a nyelvi szocializáció volt, amelynek keretében a nyelv elsajátításához vezető felnőtt-gyermek beszédkapcsolatról írt alapvető fontosságú tanulmányokat. E kutatásainak köszönhetően ismerjük ma, többek között, az oláhcigány dajkanyelvet (a gyerekhez intézett felnőttbeszédet) és a társalgási, beszédtanítási stratégiák olyan sajátos formáit, mint a felnőttek által a gyermekek számára előadott párbeszéd-modellálás és az improvizált párberszédek használata. A kutatás, melynek eredményeit a nagyközönség számára az Utak a nyelvhez című, számos felsőoktatási intézményben tankönyvként használt kötetben tette közzé 1990-ben, egyben cáfolatját nyújtotta annak az előítéletes nézetnek, amely szerint a cigány gyermekek iskolai hátrányainak az lenne az oka, hogy a cigány szülők nem fejlesztik eléggé gyermekeik beszédkészségét. A nyelvészkutató a tudomány eszközeivel bebizonyította, hogy a gazdag oláhcigány szóbeli kultúra a gyermeket nagyon is jól felkészíti a cigány közösségben majdan elvárt szerepére, de ennél többre, a szülők intézményes tanulmányainak csekély volta miatt, nem vállalkozhat.

A 90-es években Réger Zita érdeklődése a gyermekek közötti kommunikáció felé fordult. A nyelvészet mellé a nyelvészeti antropológia és a beszélés néprajza módszereit is mozgósítva kezdett hozzá egy olyan oláhcigány közösségben élő gyermekek beszédműfajainak vizsgálatához, amelyben egy, a gyermekek által átörökített, autonóm gyermekfolklór meglétét tapasztalta. A hangszalagra vett szövegekből összeállított egy válogatást, melynek a Cigány gyermekvilág címet adta. Hirtelen halála azonban megakadályozta őt abban, hogy a tervezett szintézist befejezze.

Szerencsére tanulmányírási módszere olyan volt, hogy a torzóban maradt kéziratot sajtó alá tudtuk rendezni. A bevezető tanulmány teljes vázát elkészítette ugyanis, majd elkezdte az egyes vázlatpontokat tartalommal megtölteni. Volt, ahol ezt a munkát be is fejezte, máshol utalásszerű megjegyzéseket tett a folytatásra vonatkozóan. Mi annyit tettünk, hogy kifejtettük a megjegyzéseket, elvégeztük a tervezett pontosításokat, és beiktattuk a szakirodalmi hivatkozásokat. Kettőnk közül Kassai Ilona a tanulmány és a gyermekszövegek nyelvészeti vonatkozásaival foglalkozott, Kovalcsik Katalin pedig a tanulmány néprajzi vonatkozásait tette gazdagabbá, valamint a cigány nyelvű szövegeket és a magyar fordításokat gondozta. A munkában segítségünkre volt Bartha Csilla, valamint Tálos Endre nyelvész, a cigány nyelv kiváló ismerjője és Benedek Katalin népmesekutató. Segítségüket annak felemlítésével köszönjük meg itt, hogy valamennyien közös barátunk és kollégánk, Réger Zita jelentősnek érzett kézirata méltó befejezésén munkálkodtunk.

A Cigány gyermekvilágot azzal az őszinte hittel ajánljuk az Olvasó figyelmébe, amellyel szerzője is ajánlotta volna. Ennek kijelentésére az jogosít fel bennünket, hogy a kéziratban és a jegyzetekben lépten-nyomon tapasztalhattuk a kutató csodálatát a gyermeki fantázia izgalmas nyelvi megnyilvánulásai iránt. Így méltán reménykedhetett abban, hogy a gyermeki alkotások nyilvánosságra kerülése, elsősorban a pedagógusokban, nagyobb empátiát ébreszt majd a gazdag szóbeli kultúrán keresztül a cigány gyermekek és iskolai problémáik iránt. Reménykedünk mi is, hogy a Cigány gyermekvilág eljut oda, ahová szerzője szánta, az emberek szívéhez.

Budapeset, 2001. november 19.

Kassai Ilona és Kovalcsik Katalin


I. rész - Bevezetés


Tartalom2. Beszédműfajok //–// beszélőközösségek .......................................................................................... 53. 1. A Cigány gyermekvilág keletkezése: a kutatás rövid története ................................................... 6

1. 1.1. Cigány gyermekcsoporton belüli kommunikáció //–// a nyelvi szocializáció egyik legfontosabb színtere .................................................................................................................. 62. 1.2. A Cigány Gyermeknyelvi Szövegkorpusz ....................................................................... 73. 1.3. A Cigány gyermekvilág szövegeinek színtere ................................................................. 7

4. 2. A Cigány gyermekvilág szövegtípusai: pillantás a műfaj kérdésére ............................................ 91. 2.1. A beszélés helyi kategóriáinak fontossága ...................................................................... 92. 2.2. A műfaji osztályozás alapja: kötött alapstruktúra vagy //„//tájékozódási keret//“//? ....... 93. 2.3. Műfaji ismérvek //–// fejlődési és kulturális szempontok ............................................. 104. 2.4. A műfajok //„//működésének//“// kulcsa: a //„//szövegköziség//“// (intertextualitás) . . . 115. 2.5. A kiindulás: minden szöveg műfajba sorolható ............................................................. 11

5. 3. Elemzési szempontok és szövegkategóriák a cigány gyermekfolklór vizsgálatában ................ 121. 3.1. Elemzési szempontok .................................................................................................... 122. 3.1.1. A szövegek eredete/forrása ......................................................................................... 123. 3.1.2. A szöveget előadó gyermekek száma: egy-több beszélő ............................................ 124. 3.1.3. Szöveg //–// esemény kapcsolat .................................................................................. 125. 3.2. Szövegkategóriák .......................................................................................................... 13

5.1. 3.2.1 Rituális játék ................................................................................................... 135.2. 3.2.2. Narratív szövegek .......................................................................................... 145.3. A gyermeknyelvi narratívák típusai: //„//forgatókönyv//“//, sajátélmény-elbeszélés, fantázia-történet .............................................................................................................. 145.4. Forgatókönyv ........................................................................................................... 145.5. Sajátélmény elbeszélés ............................................................................................ 155.6. Fantázia-történet ...................................................................................................... 15

6. 3.2.2.2. Cigány gyermeknyelvi narratívák ........................................................................... 157. 3.2.3 Társalgási játékok ........................................................................................................ 198. 3.3. A szövegek tartalmának lehetséges forrásairól .............................................................. 219. 3.4. A cigány gyermeknyelvi szövegtípusok stílusáról ........................................................ 2110. 3.5. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// formális//–//informális skála .......................... 2211. 3.6. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// hagyományos oláhcigány beszélési szintek . . . 23

6. 4. A közölt szövegek nyelve .......................................................................................................... 241. 4.1. A cigány gyermekek kétnyelvűségéről .......................................................................... 242. 4.2. Az alkalmazott átírás és a helyesírás kérdése ................................................................ 26

7. 5. Epilógus ..................................................................................................................................... 288. Felhasznált irodalom ...................................................................................................................... 29


2. fejezet - Beszédműfajok //–// beszélőközösségekMegszokott dolog, hogy cigány gyerekekről szólva minduntalan a negatívumok sorát emlegesse a pedagógus vagy a társadalomtudós: iskolaéretlenség, lemaradás, kimaradás, hátrány, szegénység, nyelvi, ismereti hiányosságok, hiányok... S a legjobb szándékú javaslat is többnyire csupán odáig jut el, hogy rámutasson: mit kellene a gyermeknek megadni //–// más szóval, mi mindent kellene a gyerekbe valahogy //„//beletölcsérezni//“// //–// ahhoz, hogy iskolai pályafutása, életútja sikeresebb legyen.

Ez a könyv a valóság megközelítésében más utat követ. Azt szeretné megmutatni, hogy mi van //–// pontosabban mi minden lehet //–// a hagyományos cigány közösségben felnőtt gyermekekben, milyen sajátos tudást, értékeket hozhatnak magukkal anyanyelvi //–// ez esetben cigány nyelvi //–// közösségükből (amiről, jegyezzük meg itt, rendszerint semmit sem tud az iskola, pedig hát akár építhetne is rá, ha tudna). Aki hagyományos cigány közösségből érkező kisgyermekekkel dolgozott //–// és szeme, szíve is volt ahhoz, hogy lásson —, az jól tudja: az idegen vagy esetleg nem szívesen látott vonások mellett értékek sorát lelheti a gyerekben: az érzelmi gazdagság, az anyanyelvi szinten birtokolt zenei hagyomány, sajátos vizuális látás (amiről képet adnak az e kötetben közölt festmények is), a szokatlan területeken felcsillanó sajátos tudás (pl. bármelyik ötéves oláhcigány gyerek képes a lovakról a felnőtt hozzáértésével beszélni).

Az otthonról hozott lehetséges tudások összességéből a szerző //–// nyelvész lévén //–// azt választotta ki, ami a hagyományos oláhcigány kultúrában is központi értéknek számít: a beszédre vonatkozó tudást, a beszélés módjait és //„//műfajait//“// //–// ahogyan ezek a gyermekek (csoportok) beszédprodukciójában tükröződnek. A felnőttektől átvett vagy a gyermekközösségekben elsajátított, //„//begyakorolt//“// különböző beszédmódok, változatos témájú gyermekmesék, virtuózan improvizált, a mindennapi élet vagy az ünnepek történéseit megjelenítő társalgási játékok, költői szépségű szövegek sorát mutatja be ez a könyv: egy magyarországi cigány nyelvi közösség gyermekeinek körében gyűjtött gyermek-folkór-alkotásokat.


3. fejezet - 1. A Cigány gyermekvilág keletkezése: a kutatás rövid története1

Mindez mintegy másfél évtizedre visszanyúló kutatómunkához kapcsolódik. A kutatás a hagyományos cigány nyelvi közösségekben élő kisgyermekek otthoni nyelvi mintáit, nevelődését vizsgálta a nyelvi fejlődés két legfontosabb színterén: a felnőtt-gyermek beszédkapcsolatban és a gyermekek egymás közötti kommunikációjában. Mivel a felnőtt—gyermek beszédkapcsolat kutatásának az eredményeiről több tanulmány látott már napvilágot (Réger 1987, 1990, 1993, 1998, 1999, Réger—Gleason 1991), e kötetben az érdeklődés középpontjába a gyermekközösségeken belüli kommunikáció került.

1. 1.1. Cigány gyermekcsoporton belüli kommunikáció //–// a nyelvi szocializáció egyik legfontosabb színtereCigány gyermekközösségek nyelvhasználatát vizsgálva egyebek között ilyen kérdésekre kerestünk választ: a mindennapi életet szolgáló kommunikációs célokon túl mire használják a nyelvet a cigány gyermekek? Például mit játszanak, miről és hogyan mesélnek egymásnak, ha magukban vannak? Élnek-e körükben is a felnőttek által gyakorolt folklórműfajok (pl. mesék, viccek, tréfás történetek) és másféle, közös tevékenységeikbe beleszövődő //„//felnőtt//“// beszélési módok? Ha élnek, hogyan alakítják át ezeket saját használatukra a gyerekek? S túl azon, amit a felnőttektől tanulhattak, tanulhatnak: vajon létezik-e körükben valamiféle, magán a gyermekközösségen belül hagyományozódó, autonóm cigány gyermekfolklór? (Ilyen //–// a felnőtt világtól többé-kevésbé függetlenül kialakult és //„//működő//“// //–// gyermeki //„//beszédművészetet//“// nemegyszer találtak más kultúrák körében a nyelvészek, néprajzkutatók.)

Amikor a fentiekhez hasonló kérdéseket teszünk fel, akkor voltaképpen már túl is mentünk a szorosan vett //–// nyelvtani szabályokkal, szótárral leírható //–// nyelv vagy egyéni nyelvtudás keretein. Nyelv és kultúra keresztpontjára ér(t)ünk. Olyan területre, ahol a nyelvi teljesítmények leírásához elengedhetetlen a kultúra (s mögötte, persze, a társadalmi-társas viszonyok szövevényének) ismerete, amelyben a nyelv, a beszélési módok elsajátításának a folyamata végbemegy. Hol, hogyan és kivel, mikor kell udvariasan, köznapian, barátian vagy fennkölten beszélni, hogyan kell a nyelv segítségével érvényesülni, tiszteletet megadni, státust, rangot érzékeltetni, sérteni és védekezni, tanulni és emlékezni, hagyományt őrizni és megújítani? Minderre a tudásra abban a folyamatban teszünk szert, amelynek során a családunkban, tágabb közösségünkben előforduló változatos beszédhelyzetekben elsajátítjuk a nyelv kulturálisan meghatározott használati módjait. Ez a folyamat a nyelvi szocializáció, amely része és egyben eszköze is a tágabb értelemben vett nevelődés, a szocializáció folyamatának (Schieffelin //–// Ochs 1986, Ely //–// Gleason 1995). Eszköze azért, mert kultúránk //„//forgatókönyvének//“// előírásait //–// a nevelés tulajdonképpeni céljait //–// igen gyakran a nyelvi közlések közvetítik, mondjuk, például anyai intelmek, felszólítások formájában. Másfelől pedig e //„//forgatókönyv//“// nem kis részben éppen a nyelvről szól. Meghatározott, kultúránkhoz tartozó nyelvi eszközök, beszélési formák elsajátítását írja elő a felnövekvő kisgyermek számára, például az udvariassági formulákét vagy más, meghatározott társadalmi alkalmakhoz kapcsolódó nyelvi kifejezésekét.

Kevésbé köztudott //–// legalábbis idehaza //–//, hogy a felnőtt//–//gyermek kapcsolaton túl, a nyelvi szocializáció legfontosabb színterei maguk a gyermekközösségek, a kortárscsoport //–// vizsgálatunk voltaképpeni tárgya ebben a könyvben. A rendelkezésünkre álló leírások szerint (pl. Ervin-Tripp //–// Mitchell-Kernan 1977) a kortárscsoport, a gyermekközösség fontos szerepet játszik különböző, kulturálisan meghatározott beszélési módok elsajátításában és begyakorlásában. A testvérkapcsolatban és a kortárskapcsolatban a kommunikációnak olyan módozatait tanulják meg és gyakorolják a gyerekek, amelyekre a felnőtt—gyerek beszédkapcsolatban //–// a kapcsolat természete miatt //–// általában nincs lehetőség. Ilyen

11A kötet szövegeit hordozó video- és hangfelvételek átírásához és szakmai ellenőrzéséhez a Soros Alapítvány támogatása nyújtott segítséget (nyilvántartási szám: 540/1157). Itt szeretném kifejezni hálás köszönetemet Szegő Juditnak, aki amellett, hogy ideális kutatási körülményeket örökített rám, rendelkezésemre bocsátotta az általa gyűjtött gyermeknyelvi szöveganyagot; köszönöm a gyerekeknek (Darinak, Rebusnak, Hajninak, Szöszinek és a többieknek), hogy csodálatos alkotásaikat megosztották velem, majd pedig, már felnőttként, az átírásban, ellenőrzésben is segítségemre voltak; itt mondok köszönetet Herman József professzor úrnak, aki az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatójaként az 1980-as években lehetővé tette a kutatást, továbbá Pritz Pálnak, aki a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Főosztályának munkatársaként pártolóan melléállt a szokatlan kutatási tematikának.


1. A Cigány gyermekvilág keletkezése: a kutatás rövid

történetepéldául a verbális agresszió megtanulása, a hasonló korú partnerrel való beszélgetés, érvelés, versengés szabályai, a nyelvvel való játszani tudás, a másik beszédének kiigazítása (Preece 1992, Ely //–// McCabe 1993, McCabe //–// Lipscomb 1988).

2. 1.2. A Cigány Gyermeknyelvi SzövegkorpuszA cigány nyelvi szocializáció kérdéseit vizsgáló kutatási projektum számára eredetileg 13 településen végeztünk adatgyűjtést. Olyan kétnyelvű //–// cigányul és magyarul beszélő //–// cigány közösségeket választottunk, amelyekről a korábbi néprajzi, népzenei adatgyűjtés során már bebizonyosodott, hogy valamilyen mértékben még őriznek néprajzi hagyományokat. Arra is vigyáztunk, hogy a vizsgálatban a cigány nyelv valamennyi nagyobb hazai dialektus-csoportja //–// az oláh cigány, a fódozó (gurvári) és a magyar cigány (romungro) //–// képviselve legyen. (A projektum részletes leírását lásd Réger 1987-ben.)

Ami a vizsgálat módszereit illeti: a gyermekcsoportok kommunikációs szokásainak a vizsgálatában alapvetően a gyermeknyelvi (lásd Gleason 1997), illetve az etnográfiai (lásd Hymes 1972) kutatásokban szokásos adatgyűjtési eljárásokat alkalmaztuk. Ez egyaránt magában foglalta a gyerekek körében folytatott közvetlen adatgyűjtést, valamint a közvetett //–// az adatgyűjtő, a megfigyelő személyét lehetőség szerint kikapcsoló //–// módszer alkalmazását.

A közvetlen adatgyűjtés keretében a településeken élő óvodás és iskolás korú, 4//–//16 éves gyermekektől játékaik felől érdeklődtünk, illetve megkértük őket, hogy tanítsanak meg bennünket azokra a játékokra, amelyeket játszani szoktak. Minderről hangfelvételeket készítetteink. Ezen túl pedig minden alkalmat megragadtunk beszédtevékenységük, játékaik, egymás közötti kommunikációjuk megfigyelésére és rögzítésére.

Más esetekben a közvetett adatgyűjtési módszer alkalmazására is lehetőség nyílt. A közvetett módszer abban állt, hogy a gyermekeknek adtunk egy magnetofont, amelyet //–// többnyire a kutatói megfigyelés hatókörén túl //–// tetszésük szerint használhattak közös játékaik során, szövegeik rögzítésére.

Kiegészítésképpen, a vizsgált közösségek felnőtt tagjaitól minden, számunkra elérhető, hozzáférhető néprajzi anyagot, narratív szövegtípust (például meséket, tréfás történeteket és vicceket, történeteket a régi cigányéletről és az adott közösségben, családban történt neves eseményekről) magnóra vettünk, hiszen témánk feldolgozásához igen fontos volt, hogy tudjuk: mit hallhatnak, mit ismerhetnek a gyerekek, melyek azok a //„//beszédműfajok" 2, beszédesemények, amelyeknek az elsajátítására, reprodukciójára a felnőttek felkészítik őket.

A 13 település gyermekközösségeiben gyűjtött gyermekszövegek alkotják a cigány gyermeknyelvi szövegek gyűjteményét, azaz a //„//Cigány Gyermeknyelvi Szövegkorpuszt//“//, amely összesen mintegy 60 órányi beszédanyagot (hangfelvételeket, valamint alkalmilag készített videofelvételeket) foglal magában. A Cigány gyermekvilág kötet mindebből egyetlen kiválasztott településen gyűjtött anyagot mutat be: egy észak-magyarországi hagyományos cigány közösség gyermekeinek a szövegeiből készült válogatást.

3. 1.3. A Cigány gyermekvilág szövegeinek színtereA településen, amelyet egy ugyancsak itt készült kulturális antropológiai leírás 3 nyomán Harangosnak nevezünk, munkánkat különleges szerencse kísérte. Itt élt vizsgálatunk egyik munkatársa, egy fiatal óvónő, Szegő Judit, aki brit kultúrantropológus férje társaként 15 hónapot töltött a harangosi telepen.

A kulturális antropológiai kutatás a hosszabb időn át végzett személyes megfigyelés (//„//résztvevő megfigyelés") módszerére épít. A fiatal angol kutató és magyar felesége kisbabájukkal együtt egy kedves, öreg cigány házaspár szoba//–//konyhás házikójában éltek, és a harangosi település lakóival szívélyes, bensőséges kapcsolatba kerültek. Jutkát, persze, hamar felfedezte a településen élő gyermeksereg: néhány hét elteltével //–//

22//„//Beszédműfajokon//“// a mindennapi élet, a közösségi és egyéni tevékenységek különböző formáihoz kapcsolódó beszélési módok, szövegtípusok értendők. (Ilyen beszédműfajoknak tekinthetők például a megnyitó beszéd, a miniszteri expozé, a vasárnapi prédikáció vagy a történetelmondás saját kultúránkban; a hősmonda vagy a medveének finnugor rokonainknál stb.) A beszédműfajok vagy beszédesemények legfontosabb jellemzői: a téma, a stílusbeli sajátosságok (a nyelvtani szerkezetek és a szókincs megválasztása az adott beszéd-esemény megvalósulásakor); a szöveg belső szerkezete, valamint elhangzásának körülményei (kik között, mikor jöhet létre egy adott típusú beszédesemény) (Bahtyin 1976, Hymes 1975, 108). Noha e belső szervező elvek köznapi beszédtevékenységünkben is jelen vannak, a //„//beszédműfajok//“// elnevezés használatát a jelen munkában //–// Bahtyin nyomán //–// a fent felsoroltakhoz hasonló, viszonylag megszilárdult, állandóbb jellegű, jól körülhatárolható szövegalkotási módokra korlátozzuk.33Az úttörö jelentőségű kulturális antropológiai leírásra (Stewart 1994) e sorok írója az elemzés során alapvető referenciaként támaszkodhatott.


1. A Cigány gyermekvilág keletkezése: a kutatás rövid

történeteszinte magától //–// egy kisebb //„//óvoda//“// alakult ki körülötte. Rendszeresen látogatta és sokszor órákig nála időzött egy kisebb gyerekcsapat. Konyhája falait gyermekrajzok sokasága ékesítette. A feléjük áradó bizalom, szeretet, elfogadás megtapasztalása után kinyíltak a gyerekek: felszabadultan mesélni kezdtek önmagukról, családjukról, életükről, játékaikról, fantáziáikról. Ezután már könnyű volt játékaikba, mesemondásukba a magnó használatát //„//beépíteni//“//. Így Jutka páratlanul szép, hiteles nyelvi anyagot gyűjthetett össze: egy élő, cigány gyermekfolkór alkotásait. A neki szóló szeretetet és bizalmat mintegy //„//megörökölte//“// e sorok írója, aki Jutkáék távozása után, az elmúlt 15 évben ugyanezen a településen folytatta a gyermekszövegek gyűjtését, a felnőtt//–//gyermek nyelvi kapcsolat tanulmányozását és a felvételek átírásának, feldolgozásának hosszú, fáradságos munkáját. Nagy szerencse hogy ez utóbbi tevékenységhez a legjobb, leghitelesebb segítséget vehette igénybe. Az átírások ellenőrzésében, a felvételek rébuszainak a megfejtésében ugyanis maguk az időközben fiatal felnőttekké, szülőkké vált hajdani gyerekek segítették. A hajdani adatközlők közreműködése más szempontból is tanulságosnak bizonyult. Az ifjú segítőtársak ugyanis gyakran fűztek értékelő, magyarázó megjegyzéseket a magnóról hallott szövegekhez //–// saját, hajdani gyermekjátékaikhoz, meséikhez. Ezek a megjegyzések nemegyszer azt is felfedték a kutató előtt, hogyan viszonyul a felnőtt világ e gyermeknyelvi alkotásokhoz, s milyen szerepet játszanak vagy játszhatnak e gyermeki beszélési módok a kulturálisan nyelvhasználati módok elsajátításában.


4. fejezet - 2. A Cigány gyermekvilág szövegtípusai: pillantás a műfaj kérdéséreAmint a harangosi gyermekszövegek átírásában haladtunk előre, fokozatosan egy ismeretlen, gazdag és zavarba ejtően sokrétű gyermeki //„//szóbeliség//“//, orális kultúra képe bontakozott ki előttünk. Felvételeinken a //„//felnőtt//“// folklórból ismert vagy attól merőben eltérő témájú, különböző hosszúságú elbeszélések (narratívák), monologikus vagy több szereplő által létrehozott (//„//többszólamú") társalgási vagy elbeszélő szövegrészek, szerepjátékok és más típusú társalgási játékok követték egymást, s mindezek töredékes vagy teljes változatban, elmosódó típushatárokkal, játékos vagy komoly előadásban, nemritkán egymással is összekapcsolódó, //„//kombinálódó//“// téma-darabokkal, szöveg-alkotásbeli, előadásbeli sajátosságokkal

A szövegek néprajzi érdekessége, hogy a bennük előforduló ősi elemek (galamb, bárány) a kelet-európai folklórkincs részei. Ki tudja, milyen messzi időkből szólnak hozzánk ezek a gyermekmesék! És tükröződik bennük a cigányok közismert Mária tisztelete is, elég rápillantanunk a mesék címeire. Minderről bővebben a 3.3. pontban szólunk.

Az anyag elemzéséhez a cigány folklór és nyelvészet szakirodalmában nemigen találhattunk támpontot. A cigány gyermekfolklórról ugyanis mindeddig sehol nem készült önálló tanulmány. Legfeljebb szórványos gyűjtések vagy egyes, a témakörre vonatkozó megjegyzések adnak lehetőséget az összehasonlításra, mint például a múlt századi neves cigánykutató, Wlislocki Henrik 1890-ben megjelent munkája, vagy Bari Károly gyűjtésének egyes darabjai, továbbá nagyszabású gyűjtőmunkája során tett megfigyelései (Bari 1990).

Merre induljunk el tehát az ismeretlen úton? Milyen tudományos területek, tudásanyag, miféle elemzési módok lehetnek segítségünkre, hogy megtaláljuk a rendet e látszólagos káoszban? Mert //–// ebből indultunk ki //–// valamiféle rend bizonyára itt is fellelhető. A szociolingvisztika, a nyelvészeti antropológia alapelvei szerint ugyanis minden emberi beszédprodukció kulturális és nyelvi szabályok halmazán alapul. A cigány gyermekek esetében sem lehet ez másképpen, legfeljebb a szövegalkotást, az alkalmazott nyelvi formákat meghatározó szabályok térhetnek el //„//felnőttnyelvi//“// megfelelőiktől.

Ilyen szabályok, szerveződési elvek után kutatva többféle tudományág területére vezetett az utunk: a narratív fejlődés, tehát a gyermeki történetelmondás fejlődési fázisainak kutatása, a különböző kultúrákra jellemző sajátos //„//beszédművészetek//“// (verbal art) vizsgálata, a műfajkutatás és a szövegtan területére. A Moliére által megfogalmazott bölcsesség szellemében1 e kutatási ágakban leltünk rá olyan elvekre, szempontokra, amelyek érzésünk szerint segíthetnek elhatárolni, azonosítani, sőt leírni bizonyos tágabb szövegtípusokat, //„//műfajokat//“//, egyszerűbben szólva: lehetővé teszik a vizsgált gyermekszövegek hozzávetőleges kategorizálását (vagyis típusba, osztályba sorolását) és jellemzését.

Ami a műfaji besorolás kérdését illeti, elöljáróban álljon itt néhány egyszerű alapelv, amelyek ebben a munkában iránymutatóként szolgáltak. (Ezek az alapelvek, persze, csak itt, ebben a bevezetőben, az előttünk álló elemzés céljaira kiemelten tűnhetnek egyszerűnek, a valóságban ezekről a kérdésekről ki könyvtárnyi vita szól, érvek, értelmezések és ellenérvek sokaságával.)

1. 2.1. A beszélés helyi kategóriáinak fontosságaA műfajok azonosítása, értelmezése során figyelemmel kell lennünk a beszélés helyi kategóriáira. Azaz univerzális, a priori, analitikus kategóriák alkalmazása helyett //–// vagy legalábbis ezek mellett //–// vizsgálnunk kell, hogy egy-egy adott kultúrában milyen beszélési módokat, //„//beszédműfajokat//“// tartanak nyilván maguk a beszélők (lásd Boas 1940 [1914], Briggs //–// Bauman 1992).

2. 2.2. A műfaji osztályozás alapja: kötött alapstruktúra vagy //„//tájékozódási keret//“//?11 Je prends mon bien ou je le trouve. (Javaimat onnan szerzem, ahol őket meglelem.)


2. A Cigány gyermekvilág szövegtípusai: pillantás a műfaj

kérdéséreA kérdés voltaképpen az, hogy milyen ismérvek alapján tudjuk azonosítani az egyes műfajtípusokat? Nyelvészek, antropológusok, folklórkutatók a műfajok meghatározását sokáig olyan szilárd, változatlan, megjósolható kritériumokra építették, mint az adott szövegek témája, egyes formai//–//szerkezeti jellemzői, ezen túl pedig az elhangzás helyének, idejének, címzettjének, a társadalmi alkalomnak a mibenléte. A strukturalista irányzathoz tartozó kutatók a folklóralkotások szövegei, szövegváltozatai mögött valamiféle kötött, változatlan alapstruktúrát kerestek (lásd pl. Propp 1995, Sebeok 1964).

Más, újabb irányzatok viszont változatlan elemek, alapstruktúra keresése helyett inkább a műfaj keletkezését, //„//működését//“// vizsgálták a szöveget létrehozó és az azt befogadó személy kapcsolatában //–// vagyis magában a kommunikációs folyamatban. Ennek a megközelítésnek az értelmezésében a szöveg jellegzetes témája, stílusbeli elemei, a hozzá tartozó formulák stb. csupán jelzéseknek tekintendők, amelyek által a szöveget létrehozó jelzi, az azt befogadó személy //–// a szöveg címzettje //–// pedig felismeri a műfajt, amelyet az adott szöveg képvisel. Ily módon a szöveg műfaját beszélő és hallgató úgyszólván közösen alkotja meg a kommunikáció //„//gyakorlatában//“//. Innen ered ennek a szemléletnek az elnevezése is: gyakorlat //–// idegen szóval praxis //–// szempontú osztályozás. Az adott műfajra sajátosan jellemző, ún. //„//prototipikus//“// elemek vagy előadásbeli sajátosságok tehát mintegy tájékozódási, //„//orientációs//“// keretet nyújtanak a szöveg megalkotásához és befogadásához (produkciójához és recepciójához, lásd Hanks 1987). Ahogy Briggs //–// Bauman írja: mihelyt azt halljuk, //„//Hol volt, hol nem volt//“//, tudatunkban életre kel (aktiválódik) a mesekeret és a hozzá tartozó kognitív alapsémák, a reá sajátosan jellemző nyelvi fordulatok, elemek. Elvárjuk például, hogy a történet menete a bevezetés//–//cselekmény//–//megoldás//–//lezárás sémát kövesse; másfelől nem leszünk meglepve, ha a formulát követő szövegben a továbbiakban csodás dolgok történnek: állatok beszélni kezdenek, a cselekvés tere kitágul, élettelen tárgyak éreznek és gondolkodnak stb. (vö. Briggs //–// Bauman 1992).

Különböző elemzések eredményei azt mutatják, hogy a korábbi megközelítési módokkal összevetve az ilyen, ún. praxis-szempontú, dinamikus megközelítések a szövegek nagyobb körét képesek műfaji szempontból értelmezni.

3. 2.3. Műfaji ismérvek //–// fejlődési és kulturális szempontokGyermekek verbális produkcióinak, különösen pedig cigány gyermekek szóbeli alkotásainak az elemzéséhez a műfaj fentebb felvázolt dinamikus megközelítése különösképpen alkalmasnak tűnik, a következő okokból.

Különböző korú gyermekek elbeszélési sajátosságainak összehasonlító vizsgálata azt bizonyítja, hogy nagyobb, összetettebb szövegstruktúrák, hierarchikusan szervezett narratív sémák elsajátítása viszonylag későn következik be (Berman //–// Slobin 1994). Olyan szöveget tehát, amelyben az elbeszélő személy már képes megfelelően jelölni az elbeszélés szerkezetét, az ok-okozati összefüggéseket, a bevezető és háttérinformációkat, a cselekmény fő- és mellékágait, s egyben rendelkezik is az ezeket kifejező nyelvi eszközök teljességével, 8 éves kortól várhatunk el (vö. Peterson //–// McCabe 1983). Ennek alapján számíthatunk arra, hogy kisebb gyermekek nagyobb valószínűséggel használnak majd prototipikus elemeket (például mesekeretet //„//előhívó//“// formulákat) vagy egyéb jelzéseket (pl. a szereplőváltást érzékeltető beszédmódot, hanghordozást) egy-egy adott műfaj használatának a jelzésére.

S ugyanebbe az irányba //–// a dinamikusan értelmezendő műfajelmélet irányába //–// mutat mindaz, amit a cigány folklór sajátosságairól az utóbbi egy-két évtizedben megtudhattunk. Ilyen sajátosságnak tekinthető például az improvizáció fontossága, az interaktív //–// az előadó és a hallgató szoros kapcsolatára épülő //–// szövegépítés.

Ami az improvizációt illeti, néprajz- és népzenekutatók (pl. Nagy Olga 1975, 1978, Vekerdi József 1985, Kovalcsik Katalin 1985) véleménye megegyezik abban, hogy a cigány közösségekben gyűjtött folklóralkotások //–// népmesék, dalok //–// általában lazább szerkesztésűek, improvizatívabbak az európai folklór porhuzamos alkotásainál (bár az idézett szerzők ezt a jelenséget merőben eltérő okukkal magyarázzák). A cigány népköltészeti alkotásokban ugyanis //–// ellentéten az európai folklór kötöttebb, személytelenebb jellegével //–// gyakran megjelennek a közösség által átélt, ismert események, vagy a mesélő, énekes egyéni sorsa, érzelmei, életének konkrét eseményei. (Nagy Olga erdélyi mesekutató szerint az ilyen típusú mesemondás a mese fejlődésének legarchaikusabb fázisát jellemzi, amelyben a mese még természetes, magától értetődő tevékenységnek szarait, amelyet az adott közösség minden tagja gyakorol, lásd Nagy Olga 1975.)

Ami mármost az előadó//–//hallgató kapcsolatot illeti: a cigány szóbeli folklór előadásában igen jellemző a


2. A Cigány gyermekvilág szövegtípusai: pillantás a műfaj

kérdésérehagyományos cigány mesemondó/énekes szoros kapcsolata hallgatóságával. Természetes, sőt elvárt a hallgatói közreműködés: a hallgatóság közbeszólhat, rákérdezhet egy-egy mozzanatra, kommentálja az hangzottakat, vagy utal egy-egy konkrét esetre. Mindezzel, persze, a történet menetét, a meseszövés alakulását is befolyásolhatják. S mindehhez járul még az elbeszélő/énekes és a hallgatóság szoros metakommunikatív (nem nyelvi jellegű, nyelven túli kommunikációs) kapcsolata is: összenézés, egymásra mosolygás, egymásra mutatás és egyéb gesztusok sokasága. Az is megszokott jelenség, hogy a mesélő/éneklő a dalba, mesébe a jelenlévőket is beleszövi (ezekről lásd Réger 1987, Kovalcsik 1988).

Mindezek alapján valószínű: ott, ahol egy szöveg, //„//beszédmű//“// ennyire közös alkotása lehet a beszélőnek és a hallgatónak, igencsak helyénvaló a fent említett, a kommunikatív gyakorlat vizsgálatára épülő, dinamikus (praxis-szemléleti) műfajelemzési mód alkalmazása, még akkor is, ha e sorok írója //–// különös tekintettel vállalkozása úttörő voltára //–// műfaji meggondolásait, elemzési szempontjait nem kívánja egyetlen irányzatra korlátozni, hanem a műfajelemzés területén tallózva szabadon választja meg ezeket.

4. 2.4. A műfajok //„//működésének//“// kulcsa: a //„//szövegköziség//“// (intertextualitás)Elsőként Bahtyin mutatott rá arra, hogy az irodalmi (s hozzátehetjük: köznapi kommunikációs) szövegstruktúra, szövegalkotás nem önmagában létezik, hanem más, korábbi szövegekkel való összefüggésében mintegy //„//generálódik//“// (létrejön, keletkezik, újrateremtődik, vö. Briggs //–// Bauman 1992). Köznapibban szólva, minden szöveg kapcsolatban áll más, korábban elhangzott, hallott, mondott, vagy olvasott szövegekkel, s ezek a szövegközti kapcsolatok óhatatlanul megszabják az aktuális //–// az adott pillanatban a figyelem előterébe került //–// szöveg produkcióját és recepcióját (alkotását és megértését, befogadását). Ha például szerepjátékaikban a gyerekek a piaci alku fordulatait játsszák el (ráadásul olyan élethűen, hogy szinte megjelenítik a piaci szereplők vitájának nyelvi fordulatait, hanghordozását), akkor nem kétséges, hogy játékaik szövegeiben korábban, a piacon, mamájuk kíséretében hallott, //„//felnőtt//“// párbeszédek teremtődnek újra, mégpedig új, a korábbitól eltérő típusú kommunikációs helyzetben, közlési formában: a gyermekjáték keretében. (Lásd e gyűjteményben a 23. szöveget.)

Ennek alapján tehát azt a kérdést kell majd lehetőség szerint megválaszolnunk, hogy a vizsgált gyermekszövegek milyen korábbi szövegekhez kapcsolódhatnak, vagyis milyen korábbi szövegek //„//újrakontextualizálását//“//, azaz új kontextusban,2 új kommunikációs keretben való alkalmazását képviselik.

5. 2.5. A kiindulás: minden szöveg műfajba sorolhatóAz elemzés során //–// a beszélés etnográfiájának álláspontját (vö. Hymes 1972) követve //–// feltételeztük: minden szöveg, amely a hangszalagokon található, elvileg besorolható lesz valamilyen műfaji kategóriába. Ez afféle elméleti kiindulási pont, munkahipotézis volt. Elfogadását az a szándékunk indokolta, hogy a lehető legtöbb gyermekszöveget próbáljuk meg bevonni a műfaji elemzés hatókörébe. Műfajon, persze, itt nem vagy legalábbis nem csupán köznapi értelemben vett irodalmi vagy folklórműfajt értünk, hanem beszédműfajt, azaz beszélési módot, ahogyan az 1.2. pontban meghatároztuk. Hiszen, amint Tzvetan Todorov mondja: //„//nincs szakadék irodalom és nem irodalom között; az irodalmi műfajok eredete, egész egyszerűen, az emberi közlésfolyamatban van//“// (1988, 294), ti. abból jön létre különböző műveletek (transzformáció, inverzió, narrativizáció) útján. Vagyis mindennapi kommunikáció és művészi célú beszéd (//„//verbal art") között a határ legalábbis elmosódó, hiszen például eszközeinél fogva egy, a mindennapi társalgásba beillesztett személyes élmény elbeszélése is lehet művészi.

Így a //„//gyermekfolklór//“// szakszót a jelen munkában a bevett jelentésénél szélesebb értelemben használom. Ez az értelmezés hozzávetőlegesen annak feleltethető meg, amit a nyelvészeti antropológia //„//verbal art"-nak, a szóbeliség területén megnyilvánuló //–// verbális //–// művészetnek, vagy mondjuk inkább beszédművészetnek nevez. (vö. Bauman 1977).

22 A kontextus elemei: beszélő, hallgató, idő, hely, megelőző és követő közlésfolyamat (lásd Ely //–// Gleason 1995)


5. fejezet - 3. Elemzési szempontok és szövegkategóriák a cigány gyermekfolklór vizsgálatában1. 3.1. Elemzési szempontokA fent mondottakat figyelembe véve, a cigány gyermeknyelvi szöveganyag vizsgálata során a következő elemzési szempontokat alakítottuk ki.

2. 3.1.1. A szövegek eredete/forrásaEz a szempont a cigány gyermekszövegek szövegközi előzményeit próbálta meg felderíteni. E tekintetben világosan elkülöníthető volt a két alábbi szöveg-kategória:

Felnőtt modellhez kapcsolódó gyermekszövegek

Az ide sorolható szövegek a felnőtt folklór elemeit, illetőleg felnőttek különböző helyzetekben tanúsított nyelvi viselkedését reprodukálták a gyermekjáték kontextusában (pl. a //„//felnőtt//“// cigány mesék vagy a felnőttek közötti társalgás megjelenítése a gyermekek szöveganyagában).

Gyermekek által továbbadott szövegek

Az ide sorolható szövegeknek nincs előzményük a felnőttek beszédműfajaiban. Úgy tűnik, ezek autonóm gyermekfolklórra vezethetők vissza.. Feltevésünk szerint ezeket a szövegeket a gyermekközösségek egymást követő generációi egymásnak adják tovább, felnőtt korba jutva pedig elhagyják, mintegy //„//elfelejtik//“// őket.1

3. 3.1.2. A szöveget előadó gyermekek száma: egy-több beszélőEz a szempont az egyetlen beszélő által produkált, monologikus szövegeket különítette el a két vagy több beszélő által közösen létrehozott, ko-konstruált, ,,többbszólamú//“// szövegektől (ezek típusait lásd később).

4. 3.1.3. Szöveg //–// esemény kapcsolatA gyermekszövegek abban a tekintetben is elkülöníthetők voltak, hogy egy-egy adott szövegben milyen kapcsolat állt fenn az adott megnyilatkozás-sorozatok és az általuk megjelenített események (events) között. A szövegek egy része időben egymást követő események elbeszélést tartalmazta (//„//events related"), más részük pedig //–// társalgási keretben //–// közvetlenül megjelenítette az eseményeket (//„//events enacted"). Minderre lásd Bauman 1986.

A két utóbbi szempont alapján elhatárolt gyermeknyelvi szövegkategóriákat az 1. táblázat mutatja be.

11Fiatal, cigány munkatársaink távoli emlékként, többnyire lekicsinylő szavakkal emlékeztek gyermekkori szövegekre, játékaikra: összevissza beszéltünk//“// vagy //„//mondtuk, ami eszünkbe jutott//“// //–// jegyezték meg például.


3. Elemzési szempontok és szövegkategóriák a cigány

gyermekfolklór vizsgálatában

A fenti szempontok alapján elkülönített gyermeknyelvi szövegkategóriák további elemzésében, a szövegtípusok finomabb elhatárolásában támpontnak tekintettük továbbá: a témát, a szövegalkotás egyes strukturális és pragmatikai sajátosságait (pl. meghatározott formulák alkalmazása, a szöveg szerkezeti felépítése), valamint az előadás (performancia) egyes sajátosságait (pl. ritmus, sajátos prozódiai jegyek).

Lássuk ezek után, milyenek is közelebbről az 1. táblázatban foglalt szöveg-kategóriák!

5. 3.2. Szövegkategóriák5.1. 3.2.1 Rituális játékAmint az 1. táblázatból kitűnik, a narratív szövegek és a társalgási játékok között az elemzésre kiválasztott szempontokból a rituális játék (//„//üllőjáték") átmeneti kategóriát jelent. Hogy mégis vele kezdjük a szövegkategóriák bemutatását, annak az a magyarázata, hogy intertextuálisan kiindulópontként tekinthető a narratívák azon csoportjaihoz, amelyek az üllőjátékokban használatos formai és tartalmi elemeket bőségesen alkalmazzák, a társalgási játékot pedig formai tekintetben vetíti előre.

A játékban a gyermekeknek társalgási keretben (játszótárs felszólítására), meghatározott motívumok felhasználásával monologikus szöveget kell improvizálniuk Szűz Máriáról és családjáról. A szövegprodukciót folyamatos, hangos, szépen artikulált előadásmód jellemzi. Az improvizált szöveg végét az Amen szó és/vagy valamilyen hosszabb vagy rövidebb, fohászszerű formula jelzi, ezután pedig a szövegmondó rituális jutalmazásban vagy büntetésben részesül. Aki jutalmazást érdemel, azt ,,aranyba vagy ezüstbe//“//, akire büntetés méretik, azt ,,hugyba vagy szarba//“// teszik.

A szövegek többségében azonos motívumok ismétlődnek (csillognak a gyerekek, a háztartási eszközök, az állatok, a hintó, amellyel a gyerekeket iskolába viszik, mennek a rétre virágot szedni stb.). A rituális jelleg nyelvileg is megfigyelhető, hiszen a motívumokat verbalizáló nyelvi elemek (pl. csillog a...) nyelvtanilag nem



gyermekfolklór vizsgálatábanfeltétlen illeszkednek a motívumot kitöltő, szabadon választott elemekhez (pl. csillog a gyerekei).

A játékban részt vevő kisebb (5-6 éves) gyerekek folyamatos szövegmondás helyett olykor csupán gajdolják a játék szövegének egyes elemeit, motívumait, a kántáló előadásmódot azonban pontosan utánozzák.

A gyűjtő kérdésére, hogy ez a játék mire jó, az egyik gyerek így felelt: //„//Így tiszteljük az Istent.//“//

5.2. 3.2.2. Narratív szövegekLabov és Waletzky (1967) nyomán narratív szövegnek tekintettem a verbális megnyilatkozások olyan egymásutánját, amelyek valamely időbeli eseménysorozatot ábrázolnak. Az 1. táblázatból kitűnően ezek egyaránt lehettek monologlkusak vagy több beszélő által létrehozottak (közösen konstruáltak). Szöveganyagunkban a narratívák leggyakoribb azonosító jegye a meseformulák //–// Bauman (1986) kifejezésével //–//, //„//metanarratív [narratívét kijelölő] keretező elemek//“// használata volt, amelyeket a gyermekek az általuk létrehozott szövegek meghatározott pontjain alkalmaztak. (A narratíva elején leggyakrabban a Szasz, kaj nasz (//„//Volt, hol nem volt") nyitó formulát használták, a szöveg végén pedig különböző záró formulákat, mint pl. Te na mule, v-agyesz trajin (//„//Ha meg nem haltak, ma is élnek") vagy a hibásan megjegyzett magyar mesezáró kifejezést átvéve: Itt a vége, fuss el vége. Valamennyi, alább megjelenő szövegtípus kezdődhetett Szasz, kaj nasz formulával.

A gyermeknyelvi narratívák osztályozásában, elemzésében az idevágó szakirodalom változatos szempontokat kínál. A továbbiakban sorra veszünk néhány kiválasztott szempontot, amelyek mentén a rendelkezésünkre álló anyag a leginkább elrendezhető.

5.3. A gyermeknyelvi narratívák típusai: //„//forgatókönyv//“//, sajátélmény-elbeszélés, fantázia-történetA gyermeknyelvi kutatás három fő narratív típusnak szentelte a legtöbb figyelmet. Ezek a következők: //„//forgatókönyv//“// (script), sajátélmény-elbeszélés (personal experience story) és fantázia-történet (fantasy story). A kutatók mindhárom típusról kimutatták, hogy spontán produkcióikban a gyerekek komplexebb narratívákat hoznak Létre, mint a felnőtt(ek) által irányított beszédhelyzetekben, tehát önmaguktól többre képesek, mint amennyit nekünk kérésre elárulnak.2 Az is igaz mindhárom típusra, hogy az életkor előrehaladásával növekszik a szövegek tartalmi és formai kidolgozottsága (koherenciája és kohéziója), nagyjából a kognitív és nyelvi fejlődéssel párhuzamosan (összefoglalóan lásd Hudson //–// Shapiro 1991). Lássuk ezek után a sajátszerűségeket!

5.4. ForgatókönyvA három típus közül a //„//forgatókönyv//“// jelenik meg a legkorábban, 2 éves kor körül, és elsőséget élvez egészen az iskoláskorig. Ez nem a különleges, rendkívüli történések, hanem a mindennapok rutinszerű eseményeinek időrendben történő elbeszélését jelenti, tehát utaló jellegű, alapfunkciója a magyarázat, eligazítás. Kitüntetett igeideje a jelen idő. Számos kultúrában tipikusnak számít, hogy célzott kérdéseivel a felnőtt vagy az idősebb gyermek mintegy kijelöli a történések, rutinszerű események alapszerkezetét, időbeli egymásutánját, szereplőit és kellékeit.3 Ilyen, szülő által irányított, kezdetleges //„//forgatókönyv//“// elbeszélést mutat be a következő példa a másfél éves Ann és édesanyja között (Snow 1977, 18-19):

Mama (Ann orráról beszélve): Nem tudom hol van.

Gyerek: Titusz, Titusz (a macska)

Mama (Ann orráról beszélve): Hol van? Nem látom őt. Aha! Ott van. Igen, ott van a padlón. Titusz a…

Gyerek: (félbeszakítva a mama mondatát): Padló.

Mama (Ann orráról beszélve): Igen, Titusz a padlón van.

22Ennek tudatában alkalmaztuk azt a módszertani megoldást, hogy a gyermekeknél hagytuk a magnetofont azzal, hogy akkor és arra használják, amikor és amire akarják. E módszer révén gyűjtöttük a legkreatívabb szövegeket.33Ezt a műveletet, igen találóan, az //„//állványozás, aládúcolás//“// angol kifejezéssel: scaffolding — szóval jelöli a szakirodalom (vö. Bruner 1978).



gyermekfolklór vizsgálatábanA gyermek nyelvi fejlődésében az ilyen //„//forgatókönyv//“// jelenti az elbeszélés ősformáját. 4 S amit a példa is mutat: a narratív fejlődés voltaképpen a felniit gyermek (illetve a gyermek//–//gyermek) beszédkapcsolatban gyökeredzik i Snow 1977, 1984, 1995, Davidson //–// Snow 1996).

5.5. Sajátélmény elbeszélésMig a forgatókönyvszerű elbeszélésben rutinszerű események időrendi //„//felsorolása//“// történik ismertető célzattal, addig a sajátélmény-elbeszélésben valamely személyes élményéről, tapasztalatáról számol be a gyermek, döntően múlt időben azzal a céllal, hogy megossza ezt az élményt a partnerével. A személy közi kapcsolatokban ezen a módon fejleszthető az intimitás érzése. Az ilyen elbeszélésnek már bonyolultabb a szerkezete is, hiszen kell benne lenni bevezetésnek, orientációnak, bonyodalomnak, csúcspontnak, megoldásnak és befejezésnek. Habár e típus kezdeményei már 2 éves kor körül fellelhetők, kifejlett formája, amelyben valamennyi szerkezeti elem jelen van, csak 8 éves kortól felfelé figyelhető meg.

5.6. Fantázia-történetA fantázia-történet, mint a neve is jelzi, nem valóságos eseményt, hanem fikciót mesél el. Alapvető funkciója a kommunikáció, a szórakoztatás. A szóbeli kultúrákban fontos tudásanyag hagyományozódik történetmondás útján. A mesélő magyaráz, tanít, erkölcsi szabályokat közöl és társadalmi történéseket értet meg, miközben történetet mond (Leondar 1977). Ugyanakkor az írásbeliséggel rendelkező kultúrákban jóval kevesebb történetet találnak ki és mondanak el, nagyobb teret kap a személyes történet vagy ismert történet újbóli elmondása. Ennek a szövegtípusnak is, meséljék bár jelen vagy múlt időben, szigorúan kötött a szerkezete. Elemei (a) a kezdőformulával indított bevezetés, (b) a célra irányuló cselekmények ismertetése, (c) a célbajutást akadályozó bonyodalmak, (d) ezek megoldása és (e) záróformulával történő befejezés. Ezt a szerkezeti sémát iskoláskor előtt még nem tudják a gyerekek produkálni, de elővételezik azzal, hogy forgatókönyvszerű elbeszéléseikben már alkalmazzák a múlt időt, fiktív szereplőket vezetnek be és alkalmazzák a hagyományos mesekezdő és -záró formulákat. Egészen 8 éves korig hiányzik a szereplők jellemzéséből a belső állapotok (motiváció, szándék, reakció) jelzése. Mindez csak később kerül bele a történetmondásba. 10-11 éves gyerekek történetmondására már jellemző az epizódok logikus, ok-okozati viszonyba rendezett egybeszövése.

6. 3.2.2.2. Cigány gyermeknyelvi narratívákSzöveganyagunkban //–// az oláhcigány kultúra szóbeliségének megfelelően //–// legtöbb a fantázia-történet szent és/vagy profán szereplőkkel, mesefigurákkal, témákkal, motívumokkal, lásd pl. a 6., a 7/1. és a 16. szöveget. A sajátélmény-elmondás tiszta változatai is előfordulnak, ilyen elbeszélést mutat be a 20/1-es és a 20/3-as szöveg. Jellemzőbb azonban, hogy a sajátélmény-elbeszélésbe betör a fantázia, vagy a fantázia-történetben megjelennek a valóságos szereplők: a kettő bármikor összeolvadhat, közöttük szemmel láthatóan könnyű az //„//átjárás//“//. Ezt példázza a 17. és a 18. narratíva.

Sajátos //–// és talán kultúraspecifikus //–// jelenség, hogy az időben legkorábban megjelenő, //„//forgatókönyv//“// típusú elbeszélés idősebb cigány gyermekek szöveganyagában is előfordul, persze jóval összetettebb, nyelvileg kidolgozottabb, eposz-szerűbb formában, mint a korai gyermeknyelvi forgatókönyvek. Például a 11 éves Móni elbeszélésében (lásd 19. szöveg) a prototipikus szereplők: a cigány meg a felesége vásárba mennek; megvitatják, vegyenek-e jószágot, mit tegyenek vele a jövőben, és így tovább. Úgy tűnik, a cigány gyermekek körében az élet mindennapi dolgai is elbeszélésre érdemes (reportable) események. A korai gyermeknyelvi forgatókönyvekkel szemben, megkülönböztetésül, erre a késői, forgatókönyvszerű elbeszéléstípusra az //„//életképek//“// terminust alkalmaztuk.

Az eddigieket összefoglalva: formai és tartalmi//–//tematikai szempontból a cigány gyermeknyelvi narratívák a 2. táblázatban megadott csoportokba voltak sorolhatók. A //„//mesekeretező//“// formulákat a gyermekek mindhárom típus esetében alkalmazták.

44Ehhez képest válik megkülönböztetett, elbeszélésre érdemes tartalommá a másik két típus.




A cigány gyermekek narratíváinak elemzését//–//osztályozását az alant felsorolt utóbbi szempontok szerint finomíthatjuk:

A RÉSZTVEVŐK/ELBESZÉLŐK SZÁMA

E tényező szerint válik szét az //„//egy- és többszólamú//“// (monologikus és kokonstruált) mesemondás (lásd 1. táblázat).

SZÖVEGBEN MEGJELENÍTETT SZEREPLŐK

Egyszerűen szólva: kiket szólaltat meg a mesélő, felvéve azok hangját? Gyakori ugyanis, hogy a mesélő gyerekek felveszik az anya, a farkas, a ló stb. hangját, amikor őket beszéltetik. Ez, valamint az egyenes idézés, pl. Geletar po zeleno reto (Elmentek a zöld rétre) helyett: Aventar po zeleno reto.! (Gyerunk ki a zöld rétre.') azt mutatja, hogy már a narratívákban megjelenik a hajlam az eljátszásra, ami pedig, mint az 1. táblázatban jeleztük, a rituális játék és a társalgási játékok jellemzője.

A MESEMONDÁS EGYÉNI STÍLUSA

E tekintetben érezhető különbség van a gyerekek között. A skála a leggyakoribb motívumok puritán reprodukciójától a költői szépségű improvizációkig terjed, mivel a gyengébb mesemondók csupán a sémát mondják, a tehetségesebbek pedig ki is díszítik azt.

ÉLET KORI KÜLÖNBSÉGEK

A fiatalabb gyerekek egy-egy epizódot tudnak csupán elmondani, az idősebbek nagyobb, összefüggő struktúrákat is kezelni tudnak.

A SZERKESZTÉS MÓDJA

Attól függően, hogy a cselekmény, az elbeszélés fonala hogyan alakul, a szerkesztési mód lehet //„//témafolytonos//“// és //„//tématársító",5azaz füzéres. Utóbbi nagyobb struktúrák, epizódok, mesebeli események laza összeszerkesztését jelenti egyetlen narratíva keretein belül, és nagyon jellemző a cigány gyerekek szövegprodukciójára. Arra a kérdésre, hogy miért így mesélnek, csak találgathatjuk a választ. A tématársító elbeszélési mód lehetséges okai:

55 A tématársító (topic-chaining) narratívakról lásd Michaels 1981.



gyermekfolklór vizsgálatában1. Nyelvi szocializációs //–// nem hallanak írott mesét (kiigazított, polírozott, szabályos szerkezetű meséket,

Benedek Elek vagy Illyés Gyula átdolgozásait). Bár a szülők, felnőttek, ha nem olvasnak is, mondanak mesét gyermekeiknek.

2. Magában az etnikai örökségben van, létezik ilyen típusú mesemondás is. Már említettük Nagy Olga egyik erdélyi cigány mesemondó közösségét. Itt az emberek a mesemondásról azt tartották, hogy náluk //„//mindenki meséz//“//. Mesén //„//sokszor egymástól független hiedelemtörténetek igen laza összefűzésé"-t értették, és a témák szinte korlátlan összekapcsolása révén rendkívül sok mesetéma keringett a közösségben, ahol mindenki mesemondó és egyben mesehallgató is volt (Nagy Olga 1975, 628—629). Ennek a fajta mesemondásnak a nyomait a kutató más erdélyi cigány közösségekben is megtalálta (uő. 1988). A mesék szerkezete azonban a szabályosabb konstrukciókban sem mindig lineáris. Nagy Olga idézi Ovidiu Birlea román mesekutatót, aki az általa gyűjtött román mesék szerkezetét //„//bokrosnak//“//, bonyolultnak találta. A tapasztalatok alapján Nagy Olga a mesei szerkezetek különböző fejlődési lehetőségeiről beszél (Nagy 1978, 177).

3. Harangosi mesemondóink mindegyike kislány volt, és így önként adódik a kérdés, mennyiben függ össze ezzel a ténnyel a szövegek témaválasztása és szerkezete. A hiedelemanyagnak a nők közötti előfordulása általában gyakorinak tekinthető, és ez nem látszik másképp lenni a cigány nők esetében sem (lásd pl. Sinkó Rozália és Dömötör Ákos [1990] magyarcigány mesemondó asszonyának repertoárját). Az előadásmódot döntően befolyásolhatja, hogy a közösségi rituális összejövetelek alkalmával a nők nem mondhatnak mesét, mint ahogy egy északkelet-magyarországi oláhcigány közösség mesemondási szokásait vizsgálva ezt Kovalcsik Katalin is leírja (1988, 1993). A lányokat tehát nem tanítják férfias témák nagyszabású előadására, hanem az otthoni, családanyai feladatok felé orientálják őket. Ez a kötetben közölt szövegeken is jól kimutatható: igen nagy részükön látszik, hogy funkciójuk //–// egyebek mellett //–// az erre a szerepre való felkészülés a napi, felnőtt rutin és az erkölcsi értékek/kategóriák gyakorlásával. (Ugyanakkor a szerepjátékokban és a társalgási játékokban a fiúk is részt vesznek. Ez utóbbiakban való közreműködésük //–// amikor a kicsikhez beszélnek //–// mutatja, hogy a gyermeknevelés feladatút ők is gyakorolják.)

4. A narráció célja az együttmesélés, együttalkotás, a tudás fitogtatása: ki tud szebben mesélni, ki tudja az ismert motívumot varázslatosabban kidíszíteni? Tudnak a gyerekek témafolytonos mesét is mondani, de nincs rá igazán szükség. Elég, ha egy részét elmondják, elég egy utalás is a közösen ismert történetre, hiszen a társak a közös tudás alapján kiegészítik a mondottakat. Pl. közös ismeret tárgya a mesebeli zöld rét, ahol Szűz Máriával és a családjával találkozhatunk; ahol bűvös virágok teremnek, beszélő lovak száguldoznak koronával a fejükön, kígyóvá válik a kard. Ezért egy-egy epizód elmondása után udvariasságból át is adják egymásnak a szít. De nehezedik egyfajta interakciós nyomás is a mesélőre, mivel a töbhiek türelmetlenül várnak a sorukra. Ilyen szerkesztésmódot szemléltet a 13/1. számú, A király meg a rózsa című mese, valamint a 15/3. mese.

Alább a narratív szövegek első típusára, a mesére mutatunk be példát, egy 13 éves kislány hosszabb elbeszélésének egy részletét A király meg a rózsa címü meséből (lásd 1. példa). A szöveg jól szemlélteti a fentebb említett, ún. //„//tématársitó mesemondási technikát, amelynek eredménye laza asszociatív szálakkal egymáshoz fűzött epizódok, //„//mesemodulok//“// füzéréből álló szöveg. A szöveg első //„//moduljában//“// (1—14. sor) egy király és a rózsája szerepelnek. A szereplők a mesélő kivétel nélkül határozott névelőjű főnevekkel utal, tehát az epizód hőseit már az első említés alkalmával is a hallgató számára ismert információként kezeli //–// akárcsak a következő mesemodulokban. A második, rövid meseelem (15—17. sor) főszereplője a Jóisten, aki csodát tesz. A Jóisten felesége Szűz Mária ezen az asszociatív szálon át folytatódik a narratíva a következő mesemodullal (18—29), amely a Szentcsalád fiainak párválasztását beszéli el: ki hozza a legjobb menyecskét a Szentcsaládba? (Az 1. példa ennek a hosszabb meseelemnek csupán egy részletét közli.) A narratíva előadását a hangos, szépen tagolt téves kezdést, habozást csak elvétve tartalmazó szövegmondás jellemzi. (A két példa a kötetben 13/1. és 4. sorszámon olvasható.)

1. példa: MESERÉSZLET

1. Phenel lak-o kiraji:

Mondja neki a király:

2. //„//Avtar mande rromnyate!//“//

//„//Gyere hozzám feleségül!//“//



gyermekfolklór vizsgálatában3. //„//Csi zsjav.

//„//Nem megyek.

4. Nastik saj zsjav, ke me szim kathe e vilagoszki palota.//“// Nem mehetek, mert én vagyok itt a világ palotája.//“//

5. //„//Avtar mande rromnyate!//“//'


6. //„//Csi zsjav, csi zsjav.

//„//Nem megyek, nem megyek.

7. Kathe szim e palotaki rozsa.//“//

Mert én vagyok itt a palota rózsája.//“//

8. Sjinel tele e rozsa.

Levágja a rózsát [a király].

9. Akan phenel lake:

Akkor mondja neki:

10. //„//Avtar mande rromnyate!//“//


11. D-aba e rozsa muli szasz.

De a rózsa már meg volt halva.

12. Haj o vilago sza phabuleh.

És az egész világ lángra lobbant.

13. Gedeke phabolasz! De úgy égett!

14. Hogy anda jag szikrazilasz e szuluma. Hogy a tűzből szikrázott a szalma.

15. Gele pala gyiv jekhar o Szunto Del haj Szunto Marje lecseskocsesza.

Elment egyszer búzáért a Jóisten és Szűz Mária lőcsöskocsival.

16. Malavel jek ka grasz.

Üt egyet a lóra [a Jóisten].

17. Haj o gyiv sza tele sjingyulesz.

És a búza mind levágódott.

18. Haj avel i Szunto Marje te phenel lenge:

És jön Szűz Mária, hogy mondja nekik:

19. //„//Murre sjavorra! //„//Gyerekeim!

20. Rakhlen aba tumenge sjavorren?//“// Találtatok már magatoknak menyecskéket?//“//

21. //„//Rakhlem aba, szode trubundasz tu, rakhlem kaszavi, mama,



gyermekfolklór vizsgálatábanhogy tyo jilo te barol.//“//

//„//Találtunk, amennyi csak kellett neked, olyat találtunk, mama, hogy megnő a szíved (örömében).//“//

22 Phenel:

Mondja [Szűz Mária]:

23. //„//Anta la de, mirro sjavo, te dikhav, szar ragyogil!//“//

//„//No fiam, hozzad, hadd lássam, hogy ragyog!//“//

2 t. Csi kerel khancsi. I Szunto Marje sza xoljil.

Nem csinál semmit [a menyecske]. Megharagszik Szűz Mária.

25. Sza xolil i Szunto Marje.

Haragszik Szűz Mária.

26. Haj phenel i Szunto Marjem:

És mondja Szűz Máriám:

27. //„//Haj szo kamen tume manca te keren?

//„//Hát mit akartok tenni velem?

28. Av' o kaver!//“//

Jöjjön a másik!//“// [ti. a másik fia a menyasszonyával]

29. Avel o kaver, anel o kaver.

Jiin a másik, hozza a másik [a menyecskét].

7. 3.2.3 Társalgási játékokA társalgási játékok típusait a 3. táblázat mutatja be.




A társalgási játékok közül a cigány gyermekközösségek játéktevékenységének talán leggyakoribb formája, a szerepjáték a közösségben megélt eseményeket reprodukálja a gyermekjáték kontextusában: asszonyok beszélgetését, kártyajátékot, vásári párbeszédet, s túl a mindennapi interakciókon, az élet ünnepibb eseményeit, pl. lánykérést, lakodalmat. A szerepjátékban megjelenített beszélők gyakran konkrét személyek, akiknek társalgási stílusát, kiejtését, hanglejtését a gyermekek olykor megdöbbentő hűséggel utánozzák. A társalgási játékok másik típusa, a párbeszédjáték //–// úgy tűnik //–// elsősorban az elvárt //„//finom//“// viselkedés, az udvariasság begyakorlását szolgálja a cigány gyermekközösségben.

Leggyakoribb témái: találkozás, bemutatkozás, udvarias tudakozódás távol lévő családtagokról, ismerősökről, érzelmi állapotok megbeszélése. A párbeszéd szereplői a saját nevükben beszélnek, forgatókönyvszerű, részben előre megjósolható kérdés—válasz-sorozatokkal és az ezekhez társuló, sajátos hanglejtésmintákkal. (Lásd a kötetben a 26-30. sz. szövegeket.)

Az alábbi (2.) példa egy, a 12 éves Szöszi, az 5 éves Hajnal és két másik (9, illetve 10 éves) kislány között lezajlott párbeszédes társalgást mutat be (a szöveg-típusok között a 29. szöveg). A beszélgetés témája: találkozás, tudakozódás a távol lévő rokonokról. A beszélők egyike, Szöszi felteszi a bevezető kérdést, és egyben //–// súgva //–// az általa kiválasztott //„//forgatókönyv//“// alapján javaslatot tesz beszédpartnereinek arra, hogy miről is folyjon 'a szó (1—2. sor). Ezt a beszédpartnerek egyike, Dari nem fogadja el, alternatív javaslatot tesz, és a párbeszéd az ál tala javasolt szálon folytatódik (3-4. sor). A tematikai keret határaira világosan utal a párbeszéd 10. sora. Az ötéves, a beszédműfajok használatában még kevésbé gyakorlott Hajnal itt a történetben idézett személlyel kapcsolatban egy, a mesekerethez (illetve a rituális játékhoz) illő helyszínre utal (az égben). Az érettebb partner erről a műfaji //„//kisiklásról//“// nem vesz tudomást, a társalgást a korábbi //„//forgatókönyvnek//“// megfelelően folytatja (11—12. sor).

2. példa: PÁRBESZÉDJÁTÉK

1. Szöszi: Kaj szanah, Hajnal, kaj szanah, Melinda? Hol voltál, Hajnal, hol voltál, Melinda?

2. [súgva a partnernek]: Ka murro dad ande katina. Apámnál, a katonaságban.

3. Dari: Na. Nem.

4. Kaj e Cica andi korhaza. Cicánál a kórházban.

5. Szöszi: Haj e Jutka csi dikhlen? És a Jutkát nem láttad?

6. Édes: Ame dikhlem la! Mi láttuk!



gyermekfolklór vizsgálatában7. Szöszi: Haj kaj-la? És hol van?

8. Hajnal: Gelesztar. Elment.

9. Szöszi: Kaj gelah, Hajni? Hova ment, Hajni?

10. Hajnal: Po cserij-la! Az égben van!

11. Szöszi: Haj vi tu szanasz a Jutkasza? Hát te is voltál a Jutkával? Vi tu szanah andi korhaza? Te is voltál a kórházban?

8. 3.3. A szövegek tartalmának lehetséges forrásairólA szövegek központi alakja, Szűz Mária két forrásból ismerhető: a kanonizált vallásból és annak népi hozadékából. Mivel a cigányok nem részesültek vallásoktatásban, valószínűsíthető, hogy a népi forrásokból alakították ki sajátos keresztény világképüket. Korábbi lakóhelyükön, a román nyelvterületen az oláh cigányok a görögkeleti kereszténység környezetében éltek. Innen származik például a Jóisten és a Szűz Mária cigány nyelvű megnevezése: 'Szent Isten', illetve Szent Mária', amit a fordításban azért változtattunk át a magyar környezetben ismert megfelelőikre, hogy az olvasóban erősítsük a népi szövegekhez való kapcsolódás érzetét. Ugyancsak az ortodoxiából eredeztethető Szűz Mária domináns szerepeltetése, aki a gyermeki gondolkodásban hatalmas, jóságos anyaként jelenik meg.

A népi források közül kiemelt szerepük lehet az apokrif imáknak. Ezek jellemzője, hogy egyrészt //„//tartalmuktól, képanyaguktól függetlenül csaknem minden imahelyzetben elhangozhatnak//“// (Tánczos 2000, 3), másrészt variált műfaj, amelyben személyes élmények is említésre kerülhetnek (Erdélyi 1976, 8.). Az apokrif imákban a pogány—keresztény szinkretizmus is megjelenik (Tánczos 2000.2).) Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a normatív és a népi vallásoság között mindig van különbség, és utóbbinál a regionális változatok gazdagsága figyelhető meg. Továbbá minden vallás szinkretikus, és //„//tisztaságának//“// bizonyítására csak akkor van szüksége, ha politikai—hatalmi pozícióját kívánja megerősíteni (Stewart //–// Shaw 1994). A cigány szövegek néhány eleme, például Jézus nevének ,Jédus alakja, a moldvai csángó archaikus imádságokban is megtalálható(Tánczos 2000, 75 ). További források lehetnek a ponyvaevangéliumok, amelyek ugyan írásban terjesztettek, de mesélték is a nép között (lásd pl. Nagy I. 2001.43), valamint az eredetmondák és a legendamesék.

Szövegeink jellemzője, hogy bár //„//meséknek//“// nevezzük őket, néprajzi szempontból inkább gyermekjátékoknak, imáknak, vallásos töredékeknek tekinthetők6 Ezzel a gyermekek is tisztában voltak, hiszen egyikük az üllőjáték céljáról azt mondta, hogy //„//Így tiszteljük az Istent//“//, valamint a játékhoz legszorosabban kapcsolódó szövegeket az //„//Ámen, Krisztus//“// imaformulával fejezték be (4//–//7., 9. szöveg), amelynek a használata szövegeikben jól körülhatárolható, más műfajra nem alkalmazható. (Lásd például a 24. szöveg végét, ahol az egyik gyerek a szerepjátékban kívánja a formulát alkalmazni, ami a másik rosszallását váltja ki.)

Az állat- és tündérmesék, hiedelemtörténetek és sajátélmény-források mellett az oláhcigány hiedelmek és szokások is gazdagon megjelennek a szövegekben. Az //„//imaszövegek//“// előadásmódja egyfajta vallási dualizmusra enged következtetni, mivel a gyerekek a földi család és a családban//–//közösségben történte' //„//égi mását//“// alkotják meg. Ezzel kapcsolatban is érdemes azonban meghallgatni az előadók későbbi, felnőttkori véleményét, amely szerint gyerekkorukban összevissza beszéltek, mondták, ami az eszükbe jutott (vö. 5. lábjegyzet). A rituális keretre a gyerekeknek valószínűleg elsősorban azért van szükségük, mert kultúrájuk szóbeli jellegéből következően problémáikat verbális úton, a beszéd-műfajokon keresztül kell kifejezniük, s a projekcióhoz olyan //–// minden kétséget kizáróan a lehető legmegnyugtatóbb //–// tárgyakat kerestek és találtak, amelyek ezeken a műfajokon keresztül közelíthetők meg.

9. 3.4. A cigány gyermeknyelvi szövegtípusok stílusárólAz alábbiakban néhány jellegzetes, szembeszökő stílusjegyet sorolunk föl, amelyek ismerete jelentősen megkönnyíti a szövegek értelmezését. Az új szereplőt gyakran a Jön a... formula vezeti be, pl. Jön a

66 Benedek Katalin népmesekutató szíves közlése.



gyermekfolklór vizsgálatában(Csernya/Daci/Pityinka). Ez olyannyira kötelező érvényű, hogy ha véletlenül másképp kezdi a gyerek a szövegrészt, azonnal kiigazítja magát, mint például a 2. üllőjáték//–//szövegben: Mondja a... jön a Pityinka. A szereplő szavait bevezető mondja akkor formula valamennyi szövegtípusra nagyon jellemző narratív építőelem. Sűrű használata egyetlen narratíva keretein belül képes például egy köznapi társalgást hangsúlyosan rituálissá tenni. Ez történik A kis Mocskos meséje (11. szöveg) egyik epizódjában, amelyből itt szemléltetésként idézünk egy rövid részletet:

Phenel lak-o Mocskos: Mondja neki a Mocskos: //„//Kon szan?//“//

//„//Ki vagy?//“//

10 Benedek Katalin népmesekutató szíves közlése.

Phenel gede e sjavorri: Mondja akkor a lányka:

//„//Haj me szim e Móni.//“// //„//Hát én vagyok a Móni.//“// Haj phenel gede o sjavorro: És mondja akkor a fiú:

//„//Me meg Mocskos busav. Mirri dej sjutah mange kado nav.//“//

//„//Engem meg Mocskosnak hívnak. Anyám adta nekem ezt a nevet.//“//

Phenel gede e sjavorri: Mondja akkor a lányka: //„//Tume kaj besen?//“//

//„//Ti hol laktok?//“//

Phenel gede o sjavorro: Mondja akkor a fiú: //„//Ando ves besasz.

//„//Az erdőben lakunk.//“// Phenel e sjavorri:

Mondja a lányka:

//„//Ha csi daran, kam parazso zsjala pe tumen?//“//

//„//Hát nem féltek, hogy rátok száll a parázs?//“//

A mesemondásban általánosan elterjedt Hol volt, hol nem (volt) kezdőformula mellett a gyerekek időnként úgy vezetik be a mese szereplőit, mintha jelen lennének, és rájuk mutatva csupán megnevezik őket. A 7/1. szöveg például úgy kezdődik: Szűz Mária és a férje és a gyerekei. Kimentek a zöld rétre. A szövegszerkesztés több esetben úgy halad előre, hogy az újabb eseményeket/motívumokat a mesélő és-sel köti hozzá a megelőzőhöz. Szembetűnő stílusjegy az ismétlés is, amely hol a cselekvés időben tartós voltát fejezi ki, például: mennek- mennek-mennek-mennek-mennek (8. szöveg) //–// sokáig mennek helyett //–//, hol pedig a cselekmény további menetének kigondolásához, időnyerés céljából jelenik meg, például: Mondja-mondja-mondja a Csoháj (2. üllőjáték-szöveg). A Jól van! kifejezés szerepe az események továbblendítése azáltal, hogy lezárja az előzményt.

Kultúra-specifikusnak tekinthető az a beszélési mód, hogy szövegprodukció közben változhat a nézőpont, hogy tudniillik kinek a szemszögéből mesélik az eseményeket, ki, kivel, hogyan tartozik össze. Ez a perspektívaváltás magyarázza azt a, külső szemlélő számára nem mindig követhető változatosságot, amely a szövegekben megjelenik. Például a 3. üllőjáték-szövegben olvasható a következő mondat. Mennek mindig ci szent helyre, /a gyerekeit is elviszik. A többes számú igealak Szűz Máriára és a férjére vonatkozik, de mivel a történet alapjában véve Szűz Máriáról szól, a szöveget mondó gyerek visszatér az anya alakjához: az ő gyerekeit viszik a szent helyre. Többször tetten érhetjük a szövegekben azt a tényt, hogy a mondással egy időben keletkeznek, ugyanis a mesélő gyakran kiigazítja magát, például: Esznek, lefekszenek, azután meg imádkoznak. Azután meg lefekszenek. És addig-addig alszanak, míg ki nem jön a kígyó (10. szöveg). A nem pontosan érthető szövegrészeket magyarázattal láttuk el, amelyeket szögletes zárójelben közlünk. (Ettől különbözik a félkör alakú zárójel funkciója, amellyel a kiegészítéseket jelöljük.)

10. 3.5. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// formális//–//informális skálaA szövegelemzések és a műfaji besorolások folyamán számos, a szerkezettel és az előadás módjával kapcsolatos jegy volt azonosítható, amelyek szerepet játszanak/játszhatnak a szövegek formalitási fokának a jelzésében.



gyermekfolklór vizsgálatábanIlyen sajátosság volt például maga a téma, továbbá egy sor szövegtani és nyelvtani, közelebbről mondattani, szótani és hangtani jegy, mint például valamely nyelvtani elem elhagyása, a szóhasználat megválasztása, formulák alkalmazása, parallelizmus, vagy a szavak találkozásakor kialakuló, nemkívánatos hangtani jelenségeket (mint amilyen két magánhangzó szomszédsága) megszüntető szabályok alkalmazásának foka. Mindezeket //–// Hanks (1987) nyomán //–// a műfaj azonosítását lehetővé tevő prototipikus jegyeknek (tematikus, stilisztikai, indexikus jegyeknek) is tekinthetjük.

A mondottak alapján az előzőekben elkülönített //„//műfajok//“// formalitás szempontjából különböző fokozatokat képviselnek, tehát elhelyezhetők egy elképzelt formális//–//informális skála mentén.

A formális//–//informális skála formális végpontjára az azonosított műfajok közül a rituális játék tehető, míg a skála informális végpontjára a társalgási játékok közül a párbeszédjáték, azaz konkrét személyek mindennapi társalgásának megjelenítése, valamint a szerepjáték bizonyos esetei kívánkoznak. Ennek megfelelően valamely nyelvtani elem elhagyása (ellipszis) vagy a hangzók törlése (szinkópa) formális szövegekben (pl. a rituális játékban vagy a mesében, lásd az 1. példa 24//–//26. és 30. sorát), úgy tűnik, lényegesen ritkábban fordul elő, mint a köznapi társalgást megjelenítő szerepjátékokban. Túl ezen, a formalitás fokát az előadásmód hangzási sajátosságai is világosan jelölik: a formális stílust az informális stílusban megszokottnál hangosabb, gondosabban artikulált, lassúbb tempójú szövegmondás jellemzi.

11. 3.6. Gyermekfolklór //„//műfajok//“// //–// hagyományos oláhcigány beszélési szintekA néprajzi és kulturális antropológiai irodalomból (Kovalcsik 1988, Stewart 987, 1994) ismert tény, hogy a hagyományos oláhcigány közösségek a beszédnek két szintjét különítik el: a köznapi beszédet (duma), valamint a speciális üdvözlési formulákkal bevezetett és teletűzdelt formalizált beszédet (vorba). Ez utóbbi, amely az előbbihez képest //„//igaz beszéd//“// (csácsi vorba), műfajilag lehet mese, találós kérdés vagy ének, funkcióját tekintve pedig fontos közösségképző eszköz, amely megteremti a cigány férfiak abszolút egyenlőségét a közösségen belül. Megtanulása ezért létfontosságú a közösség tagjai számára. Fontos elemei az üdvözlési formulák, amelyeknek helyes használata a //„//finom//“// viselkedés nélkülözhetetlen kelléke. Nagyon valószínűnek tartható, hogy a fentebb elkülönített gyermeknyelvi //„//beszédműfajok//“// összefüggésbe hozhatók a tilt Zonális cigány nyelvi közösségek kétféle beszédmódjával, a beszéd kétféle szintjével. A kapcsolat formailag a formális//–//informális felosztás mentén kínálja magát, funkció tekintetében pedig annak tételezésével, hogy a gyermekek számára e műfajok a hagyományos beszélési módoknak, a dumának és a vorbának mintegy a begyakorlását szolgálják.


6. fejezet - 4. A közölt szövegek nyelve1. 4.1. A cigány gyermekek kétnyelvűségérőlA kiválasztott közösség tagjai a cigány (románi) nyelv oláhcigány dialektusának másári aldialektusát beszélik, ugyanakkor gyakran használják a nagyobb presztízsű //„//közoláhcigány//“// stílust, amelyet a lovári csoport nyelvjárási sajátosságaival azonosíthatunk.

Eredeti másári nyelvjárási sajátosságok például a következők:

1. k helyett g a mutató névmásokban és az 'így, úgy' jelentésű határozószóban: godo (lovári: kodo) 'az' hn., 1

gode (lovári: koch) 'az' nn., godol (lovári: kodol) 'azok' és ragozott alakjaiban; gado (lovári: kado) 'ez' hn. gade (lovári: kadi) 'ez' nn. gadal (lovári: kadal) 'ezek' és ragozott alakjaikban; gothe (lo-vári: kothe vagy khote) 'ott', [gathe (lovári: kathe vagy khate) 'itt' forma a szövegekben nem szerepel); gede (lovári: kede) 'így, úgy'.

2. szótagvégen sz helyett h: szab (lovári: szasz) 'volt', pehke (lovári: peszke) 'magának'. Egyes szám harmadik személyű, múlt idejű igék végén a h ejtése nagyon gyenge, vagy el is maradhat: gela(h) (lovári: gelasz) 'elment'.

3. régi (//„//ősoláhcigány"), illetve speciális román magánhangzók őrzése, úgy-mint nyílt e, veláris i, veláris e vagy svá.2 Ezeket a magyaros átírásban (erről Lásd később) speciális betűvel nem jelöltük. Az eredetibb mássalhangzó + ja helyén gyakran van mássalhangzó + e: gelem (lovári: gelam) 'mentünk' (az ősoláhcigány ge jam-ból). Azoknál az igevégződéseknél, ahol az általánosabb a helyett e áll, és az utána következő sz helyetti h ejtése elmarad, ezért az egyes szám harmadik személyű alakot össze lehet téveszteni a többes szám harmadik személyűvel, a szöveg könnyebb megfejthetősége érdekében mégis kiírtuk a h-t: geleh (lovári: gelasz) 'ment' szerepelne gele alakban is,' amelynek jelentése a lováriban 'mentek'.

4. Egyéb jellegzetességek: ar(r)i’ki//“//, igekötő (avri mellett); ano’.-ba/-be, -ban/-ben’ hn. (ando mellett); mir(r)o, -i, -e’enyém’ murro, -i, -e mellett; bres ’év’ (bers mellett); bev ’lakodalom//“// (bijav mellett), birsind ’eső’ (brisind helyett), raszel ’ér, megér’ (reszel helyett); birinav //„//bírok’ (biri)j) mellett); a //–//jol végű igék múlt idejében i helyett u: kergyuleb ’született, lett, átváltozott’ (kergyilasz helyett). A szó végi i és o gyakori elmaradása egyes kétszótagos főnevekben, pl. paj(i) ’víz’, khancs(i) ’ semmi’, sjav(o) ’cigány fiú, valakinek a fia’, illetve ugxyanezen ragok elmaradása a kölcsönszavakban, pl. temetés (temetési helyett). Tárgyeset kifejezése alanyesettel, pl. Zsjal te rrodel pehk-eg rromnyi. ’elmegy, hogy keressen magának feleséget.’ A Jóisten (Szunto Del) és Szűz Mária (Szunto Marje) nevében a jelző ragozatlan marad.

5. Érdemes megemlíteni, bár több oláhcigány nyelvjárásra is jellemző, hogy a csh-nak selypített s-re való változása következtében //„//elveszett//“// h hang időnként megjelenik más, cs-vel kezdődő szavak elején: cshar //“//fű//“// (csar helyett), csharo ’tál’ (csaro helyett), cshumidel ’megcsókol’ (csumidel helyett), cshi ’nem, sem’ (csi helyett), ugyanakkor a selypített zs alternatívájaként időnként dzs-t hallunk: pandzs ’öt’ (panzsj helyett).

Meg kell még említenünk, hogy a két nyelvjárásnak ez a sajátos együttese ily formában csak ebben, illetve a rokon közösségekben jelentkezik, tehát ha könyvünk más közösségek olvasóihoz kerül majd, ők számos különbséget fognak felfedezni a saját beszédük és a leírtak között. Így előfordulhat, hogy valaki azt mondja majd egy-egy szóra, kifejezésre, hogy az //„//nem úgy van//“// cigányul. Kérjük Olvasóinkat, vegyék figyelembe, hogy betöltött szerepe szerint minden nyelvjárás egyenértékű, tehát mindegyik //„//tiszta//“//, és mindegyiknek beszélői büszkék a maguk nyelvjárására. A nyelvjárásokra tagolódás minden nyelv természetes létezési módja. (A cigány nyelv dialektusairól lásd Matras et al. 1997.)

A közösség tagjai a cigány nyelv mellett a magyar nyelvet is használják, tehát kétnyelvűek. (A kétnyelvűség mibenlétére részletesebben lásd Bartha 1999). Kétnyelvűségük egy igen köznapi, mind az öt világrészben

11A hn. jelentése 'hímnem', a nn. jelentése 'nőnem'.

22Smleges hangszínű, redukált magánhangzó, mint amilyen az angolban, oroszban, németben van.


4. A közölt szövegek nyelve

rendkívül elterjedt típust képvisel, amelyet a szakirodalom kétnyelvűség, diglossziával néven tart nyilván (vö. Fishman 1967). A kétnyelvűség azt jelenti, hogy a közösség tagjai valamilyen két nyelvi kód birtokosai, a diglosszia pedig azt, hogy a két nyelv szerepe a közösség nyelvi gyakorlatában gyökeresen eltérő: nyelvűség-típus alapvető sajátossága tehát, hogy a két nyelv a közösség tagjainak életében együtt tölti be azt a szerepet, amelyet egynyelvűség esetében a nyelv intim, illetve hivatalosabb változatai (hagyományosan szólva: különböző stílusai) töltenek be3 A cigány nyelv történelmileg kialakult funkciója //–// saját állam, írásbeliség, oktatás, politikai elismertség híján //–// a közösségen belüli kommunikáció. Az ilyen nyelvbe, mivel használati köre nagymértékben beszűkül, nagy mennyiségű kölcsönszó épül be, s idővel e nyelv beszélői bonyolultabb témákat, a társadalmi élet hivatalosabb, formálisabb területeit érintve önkéntelenül a másik nyelvre térnek át, azaz kódot váltanak 4 Hogy a beszélő melyik nyelven fejezi ki jobban magát, az függhet többek között a korától (esetleg a nemétől), a beszélgetés témájától, az alkalmazott beszédműfajtól és bizonyára más egyéb tényezőktől is. A magyar nyelvben például, ha a számítógépről, az informatikáról folyik a társalgás, hemzsegnek az angol vagy angol eredetű szavak. A kettő között az a különbség, hogy az előbbit nem igazítjuk hozzá nyelvünk sajátosságaihoz, az utóbbit ellátjuk ragjainkkal/jeleinkkel.

Mármost a kétnyelvű közösségeken belül a gyermekek relatív nyelvtudása igen változatos képet mutathat: a magyar nyelvtudás teljes hiányától (cigány egy-nyelvűség) a magyar egynyelvűségig terjedhet a skála. Az egyik végleten mutatkozó cigány egynyelvűség annál jellemzőbb, minél fiatalabb a gyermek, hiszen nyelvelsajátítását az otthon határozza meg. A másik véglet szintén függ az életkortól, de sokkal inkább az ebből következő iskoláztatástól, amely magyar nyelven folyik, s elindítja a magyar nyelv dominánssá válásának folyamatát.

Közzétett szövegeink egyfelől rámutatnak arra, hogy még az egynyelvű cigány beszédprodukcióban is mennyi magyar szó épült be a cigány nyelvbe, másfelől tetten érhetjük bennük a gyerekek kétnyelvűségét, hiszen előfordul, hogy keverik a kódot, azaz cigány szövegükbe magyar szavakat tűzdelnek, vagy kódot váltanak, azaz egész mondatokat mondanak magyarul, sőt az is előfordul, hogy a magyar nyelvű szereplők vagy az egynyelvű beszédpartne (Szegő Judit) kedvéért magyarul folyik a szövegprodukció. Lássunk mindegyik re példát 5 Ha csupán az első szöveg változatait nézzük meg alaposabban, az látjuk, hogy a magyar csillog ige kölcsönszóként, a megfelelő cigány nyelvi végződésekkel hányszor előfordul: csillogolil (1/1), csillogn, csillogin (1/3, 1/9), csillogilasz (1/6). További példák: ragyogil 'ragyog' (1/2), hintovo `hintó', bin tovesza `hintóval' (1/3). De többször előfordul bennük a magyarból alkalmilag átvett utána, aztán határozószó is. A kölcsönzés ténye nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott elemre nincsen //„//igazi//“// (a magyar szótól eltérő hangtestű) cigány szó. A kreszteveci/iborki 'uborka' szópár használata a 2. szövegben két, egymást követő sorban arra világít rá, hogy az uborkára a közösség nyelvében van egy eredeti szó és egy, a magyarból kölcsönzött szó, s ezeket adott esetben egy szövegprodukción belül használják, valószínűleg azért, hogy még változatosabb legyen a végeredmény. Analógiaként kínálkozik a magyar nyelvben kattintan/klikkelni igepár. Gyakran ráklikkelünk az ikonra, ahelyett hogy rákattintanánk a képre. De az alkalom, a szövegösszefüggés, a fáradtságunk, a partner általunk bemért nyelvi szintje, a stílusbeli normák követése megkívánja vagy csupán kiváltja egyik vagy másik változat használatát.

A szövegekben, visszaigazolásként, végig igen gyakori a jól van szerkezet beiktatása a cigány nyelvű mondatba.

A 8. sz. szöveget adó mese befejezéséhez előadója kódot vált: Itt a vége, de még egyszer mondjuk. Ugyanebben a szövegben kétszer is előfordul, hogy amikor a mesélő mintegy //„//kiszól//“// a meséből, azt magyarul teszi: [suttogva]: Jaj, nem jó a hangom! (krákog), [egy másik gyerekhez]: Nn-ne mondjam? Ezek a kódváltások annak a jelei, hogy a gyerekek a hangfelvétel készítését //„//magyar//“// kontextusnak értelmezik, ahol a szöveghez nem tartozó megjegyzéseiket magyarul teszik meg.

A 10. sz. szövegbeli mese kódkeveréssel fejeződik be: Ande godo besnasz n, míg meg nem haltak.

A 11. szöveg (A kis Mocskos meséje) kilencedik epizódja szép példája a funkcionális kódváltásnak. Mivel az orvossal csak magyarul lehet beszélni, minden szereplő, aki vele beszél, magyar nyelvet használ:

Haj pont o orvosi avel kothe, te pusel, ke na-j la khancsi bajo. De alti Ia, phenel gedek-o orvoso:

33Ez persze nem jelenli azt, hogy a cigány nyelvben ne lennének eltérő stílusok, hiszen erről szól könyvünk. Láttuk, hogy az oláhcigány közösség is megkülönbözteti a beszélők nagyobb körének szánt, hivatalosabb, formálisabb vorbát a beszélők kisebb körében gyakorolt, intimebb, informálisabb dumától. Mindkét típuson belól további változatok léteznek. Ezek használata azonban máshol, mint a közösségben, nem képzelhető el, tehát szűkkörű.44Ez történik egyebek mellett a szlovák, román, ukrán, szerb és német nyelvi környezetben a magyar anyanyelvű beszélők nyelvhasználatával is, vö. Csernicskó 1998, Göncz 1999, Lanstyák 2000, Péntek—Szilágyi N. (előkészületben), Vörös—Szépfalusi (előkészületben).55 A dolgunk könnyű, hiszen a magyar nyelvű megnyilatkozásokat szövegeinkben dőlt betűk különítik el a cigány nyelvű szövegrészektől.



Magának semmi baja sincsen!

Phenel gede e Móni:

//–// Ténleg?

Phenel voj:

//–// Ténleg, magának semmi baja!

Phenel ged-e Móni:

//–// Vizsgáljon még egyszer meg!

De vizsgalil la o orvoso.

//–// Mondom: nincs.

Akharel peszka szakra e Móni. Zsjal late, phenel gede o orvoso:

//–// Hát a lányának semmi baja sincsen!

Phen’ ke:

//–// Terhes, most már meg kéne lennie a gyereknek!

A 22. szövegbeli kódváltásnak (mind [egyszerre]: Eladó a menyasszony! Száz forint a menyasszony!) az a magyarázata, hogy a menyasszonytánc a magyar kultúrából került be a cigány kultúrába, s vele a nyelvi fordulatok is.

A 24. számú szöveg (Asszonyos játék) 3. epizódja piaci társalgást szemléltet, amely szintén csak magyarul folyhat, tehát a társalgást produkáló gyerekek ismét nyelvet váltanak.

Az ismertetett jelenségnek a fordítottja is előfordul, amikor magyar szövegükbe kevernek cigány szavakat a gyerekek, egyfajta //„//cigányos magyar nyelvet//“// produkálva. Például a 24. szöveg 3. epizódjában az elbeszélő azt mondja: Minek adta el ezt a lovat? Haj meghalt a ló./ Máskor a magyar mondatban nincs ugyan cigány szó, de nyelvtanilag eltér a standard magyartól. Így a fentebb bemutatott, 11. szövegben szerepel a következő mondat: Hát ez mind a családa? Mindezeken felül általános, hogy a hibátlan magyar mondatok hangsúlyozása és artikulációja is jellegzetesen //„//cigányos//“//. Itt nemcsak arról van szó, hogy a gyerekek a magyarul nem hibátlanul tudó idősebbek beszédét utánozzák, hanem a magyar nyelv szándékos integrálásáról a cigány nyelvi környezetbe. Feltétlenül tudnunk kell, hogy a diglosszia típusú kétnyelvűségnél az etnikai kód használata a többségi nyelvben természetes jelenség, az etnikai identitás megerősítését szolgálja.

2. 4.2. Az alkalmazott átírás és a helyesírás kérdéseA cigány nyelvjárások átírásának kérdése azért bonyolult, mert még nem dőlt el a végleges cigány átírási//–//helyesírási rendszer, hanem vita tárgya jelenleg is. A vitára itt nem tétünk ki, csupán annyit jegyzünk meg: ilyenkor még megengedhető, hogy a lehetséges írások közül azt válasszuk, amely céljainknak leginkább megfelel.

Yaron Matras a nemzetközi törekvések alapján három, a cigány helyesírás kialakítására irányuló stratégiát különböztet meg: a mérsékelt szabályozás csak olyan különleges betűket és betűkapcsolatokat kíván alkalmazni, amelyek az államnyelvben nem létező hangokat jelölik. Az alapos szabályozás szintén minimalizálja a pótlásokat, de változtatásokat eszközöl az államnyelv leírására használt betűkön. Végül a kompromisszum nélküli szabályozás az államnyelv helyesírásától független ortográfiát akar teremteni (Matras 1999, 489//–//490).

Célunk e kötetben az, hogy a jelenlegi iskolarendszerben óvónő, tanító és olvasni kezdő gyerek egyaránt olvasni tudja a cigány gyermekfolklór szépséges alkotásait. S túl ezen, a szövegek a magyar nyelven iskolázott, és talán nehezen olvasó cigány szülőkhöz is eljussanak, akiknek, meglehet, gyermekeik segítenek majd az olvasásban, s akik bizonyára örömüket lelik abban, hogy az anyanyelvükön mondott szövegeket leírva látják, s esetleg még gyermekkori emlékeik is megelevenednek.



Reményeink szerint a kötet a cigány nyelv megőrzéséhez is hozzájárulhat, hiszen a televízió és a videó nézése nem kedvez a gyermekfolklór fennmaradásának. Ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy e kötet segítségével a gyerekek újra megtanulják e műfajokat, illetve kedvet kapnak újabb alkotásokhoz.

Az említettek miatt a szövegek átírásában mi az első, a mérsékelt szabályozás stratégiáját választottuk, amelyben csak a magyar nyelbeliektől eltérő hangokat jelöljük. A magyarázatra szoruló betűk a következők:

1. A hehezetes hangokat a megfelelő mássalhangzókhoz járuló h-val jelöljük: kh, ph, th.

2. A palatális ejtést a magyarban szokásos mássalhangzó utáni y mutatja: gy, ny, ty. A ly helyett lj-t írunk a cigány beszélők kedvéért, mivel a hangkapcsolat valóban lj-nek ejtendő.

3. A magyar nyelvben nem létező hangok közül az x posztveláris vagy uvuláris réshang érdes árnyalattal, ejtése hasonló a magyar nyelv doh szavának h-jához.

4. A sziszegők (s és zs) palatalizációját a betűjel után írt j-vel adjuk vissza. Pl. sjej’lány’, sjavo ’fiú’, zsjal ’megy’, gazsjo ’nem cigány, paraszt//“//.

5. A pergetett r hangot rr-rel jelöljük. Pl. rrom ’cigány férfi, férj’, rromnyi ’cigány asszony, feleség’!

6. Mivel a cigányban nincs a magyar a-nak megfelelő hang, az a-t a palóc á-nak megfelelően kell ejteni. Az e a cigány nyelvben általában zárt, ebben a nyelvjárásban az a helyén képződött e nyílt. A helyesírásban nem teszünk különbséget, mindkettőt ékezet nélkül írjuk.

A helyesírás alapelve, hogy minden szót külön írunk. Kivételt képez a //–//tar igekötő, amelyet egybeírunk az igével, pl. zsjaltar ’elmegy’, és a maj szócska, a középfok jele, amelyet szintén egybeírunk a fokozott melléknévvel, pl. majsukar ’szebb’.

Kötőjellel írjuk azokat a szókapcsolatokat, amelyekben az oláhcigány nyelvjárás szabályai szerint az első szó utolsó, illetve a második szó első magánhangzója kiesik. Pl. v(i) o rrom = v-o rrom ’a cigány ember is’, t(e) avesz = t-avesz ’legyél’, ha(j) (i)nke = ha-nke ’és még’ stb. Külön eset a simuló (enklitikus) névmásoké. Amikor a melléknév után csak a létige rövid alakja szerepel, akkor kötőjellel írjuk, pl. sukar-i ’szép’, barvalo-j ’gazdag//“//. De amikor megjelenik a névmás is, akkor az első két szót egybe írjuk, és a harmadik elé teszünk kötőjelet, pl. sukari-lo ’szép’, barvalo-j ’gazdag’. Kötőjellel írjuk még a nyomatékosító elemmel ellátott, felszólító módú igéket: an-ta ’hozd csak’, asj-ta ’maradj csak’, aven-de ’gyertek csak’ stb.

Átírás közben arra törekedtünk, hogy a szövegeken a lehető legkevesebbet változtassunk, de a jobb olvashatóság érdekében az élő beszédhez természetesen hozzátartozó téves kezdéseket (félbemaradt, újrakezdett mondatok), habozásokat kihagytuk. Az időnkénti, kapkodó beszédből következő kisebb (elsősorban egyeztetési) hibákat korrigáltuk. Ugyancsak kimaradtak a többször ismétlődő, a szöveget unalmassá tevő motívumok. És végül elhagytuk a tárgyhoz nem tartozó beleszólásokat más gyerekektől, ha az elbeszélés menetét nem befolyásolták.


7. fejezet - 5. EpilógusE kutatás is, mint az 1. pontban részletezett cigány nyelvi szocializációs projektum többi vonulatának kutatási eredményei (Réger 1987, 1990, 1993, 1999, Réger//–//Gleason 1991), a széles körben dokumentált iskolai nyelvi hátrányok problémáját új megvilágításba helyezi. A feltárt tények alapján egyértelmű: az iskolai nehézségek legfőbb forrása nem valamiféle nyelvi “deficit//“//-ben keresendő, hanem egy olyan nyelvi szocialzációs modellben, amely alapvetőenn különbözők az írástudó, iskolaorientált közösségekben alkalmazott mintáktól. Szocializációjuk során a hagyományos oláhcigány közösségekben élő gyermekek merőben más típusú szövegekkel kerülnek kapcsolatba, mint iskolaorientált családokban és közösségekben nevelődő kortársaik. Ebből következően az iskolai oktatás sikerességének elengedhetetlen feltétele, hogy az oktatási rendszer ezeknek a szocializációs különbségeknek tudatában legyen, és kezelésükre, áthidalásukra //–// de nem a demokratikus szemlélettel ellenkező módon: megszűntetésükre! //–// megfelelő stratégiákkal rendelkezzék. Hiszen az otthon nyelve, amelyen a fejlődő gyermek először értelmezni próbálja a világot, a személyiség tapasztalatainak integráns része: értékek, érzelmek, attitűdök egész sorának hordozója, a bensőséges családi kapcsolatok, a közösségi összetartozás, az intimitás értékeinek szimbóluma.

Nem kétséges, hogy e kétféle megközelítés öszefügg, összekapcsolható. És az sem kétséges, hogy tartósabb építmény húzható fel, ha jobban ismerjük az alapot, amelyre épül.


8. fejezet - Felhasznált irodalomBahtyin, M. M. (1986) A beszéd műfajai. In A beszéd és a valóság Gondolat, Budapest, 357//–//418.

Bari Károly (1990) Az erdő anyja. Gondolat, Budapest.

Bartha Csilla (1999) A kétnyelvűség alapkérdései. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Bauman, (1977) Verbal art as performance. Waveland Press, Illinois.

Bauman, R. (1986) Story, performance and event. Cambridge University Press, Cambridge.

Berman, R. A.//–//Slobin, D. I. (1994) Relating Events in Narrative: A Crosslinquistic Developmental Study. Erlbaum, Hillsdale, N.J.

Boas F. (1940(1914]) Mythology and Folk-Tales of the North American Indians. In Race, Language and Culture. Free Press, New York, 451//–//490.

Briggs, C. L.//–//Bauman, R. (1992) Genre, Intertextuality and Social Power. Journal of the Linguistic Anthropology 11/2. 131//–//172.

Bruner, J. (1978) Acquiring the uses of language. Canadian Journal of Psychology 32: 204//–//218.

Csernicskó István (1998) A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). Osiris Kiadó//–//MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest.

Davidson, R.//–//Snow, C. E (1996) Five-year olds' interaction: fathers vs. mothers. First language 16: 223//–//242.

Ely, R.//–//Gleason, J. B. (1994) Socialization across contexts. In Fletcher, P. //–// Mac-Whinney, B. (eds.) Handbook of Child Language. Blackwell, Oxford, 251//–//270.

Ely, R. McCAbe, E. (1993) Remembered voices. Journal of Child Language 20.

Erdélyi Zsuzsanna (1976) Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Magvető Budapest.

Ervin-Tripp, S.//–//Mitchell-Kernan, C. (1977) Child Discourse. Academic Press, New York.

Gleason, J. B. (ed.) (1997) The Development of Language. Allyn and Bacon, Boston.

Göncz Lajos (1999) A magyar nyelv Jugoszláviában (Vájdasagban). Osiris Kiadó-Forum Könyvkiadó-MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest-Újvidék.

Fishman, J. A. (1967) Bilingualism with and without ciglossia; diglossia with and without bilingualism. The Journal of Social Issues 23(2): 29-38.

Hanks, W. F. (1987) Discourse Genres in a Theory of Practice. American Ethnologist 14 (4): 668—692.

Hudson, J. A. — Shapiro, L. R. (1991) From knowing to telling: The development of children's scripts, stories, and personal narratives. In McCabe, E. — Peterson, C. (eds.) Developing narrative structure. LEA, Hillsdale, 89—136.

Hymes, D. H. (1972) Models of the Interaction of Language and Social Life. In Gum perz, J. J. — Hymes, D. H. (eds.) Sociolinguistics: The Ethnography of Communication. Holt, Reinhart and Winston, New York, 35—71.

Hymes, D. H. (1975) A beszélés néprajza. In Pap M. — Szépe Gy. (szerk.) Társadalom és nyelv. Szociolingvisztikai írások. Gondolat, Budapest, 91-146.

Kovalcsik Katalin (1985) Szlovákiai oláhcigány népdalok. [Vlach Gypsy Folk Songs in Slovakia]. Európai cigány népzene 1. Gypsy Folk Music of Europe 1. Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet, Budapest.


Felhasznált irodalom

Kovalcsik Katalin (1988) Bevezetés. In Grabócz Gábor és Kovalcsik Katalin (szerk.) A mesemondó Rostás Mihály. [Mihály Rostás, a Gypsy Storyteller.] Ciganisztikai tanulmányok 5. Hungarian Gypsy Studies 5. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Bu-' dapest, 7—24.

Kovalcsik Katalin (1993) Men's and Women's Storytelling in a Hungarian Vlach

Gypsy Community. Journal of the Gypsy Lore Society 5, Vol. 3 (1): 1—20. Labov, W. — Waletzky, J. (1967) Narrative Analysis: Oral versions of personal experience. In Helms, J. (ed.) Essays on the verbal and visual arts. University of Washington Press, Seattle, 12—44.

Lanstyák István (2000) A magyar nyelv Szlovákiában. Osiris Kiadó—Kalligram Könyvkiadó—MTA Kisebbségkutató Műhely, Budapest—Pozsony.

Leondar, B. (1977) Hatching plots: Genesis of storymaking. In Perkins, D. (ed.) The arts and cognition. John Hopkins University Press, Baltimore, 172—191. Matras, Y. (1999) Writing Romani: The Pragmatics of Codification in a Stateless Lan,

guage. Applied Linguistics 20 (4): 481—502.

Matras, Y. — Bakker, P. — Kyuchukov, H. (eds.) (1997) The typology and Dialecto, logy of Romani. John Benjamins, Amsterdam.

McCabe, A. — Lipscombe, T. J. (1988) Sex differences in children's verbal agression, Merill-Palmer Quarterly 34: 389—401.

Michaels, S. (1981) //„//Sharing time//“//: Children's narrative styles and differential access to literacy. Language in Society 10: 423—442.

Nagy Ilona (2001) Apokrif evangéliumok, népkönyvek, folklór. L'Harmattan, Budapest.

Nagy Olga (1975) Archaikus világkép és mese-hagyományozás. A Debreceni Déri Múzeum 1974. évi évkönyve, 619—644.

Nagy Olga (1978) A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Kriterion, Bukarest.

Nagy Olga (1988) A havasi sátoros. Dávid Gyula meséi. [The tent Gypsy of the Alps,

Tales of Gy. Dávid.] Ciganisztikai tanulmányok 6. Hungarian Gypsy Studies 6, MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest.

Peterson, C.— McCabe, E. (1983) Developmental Psycholinguistics: Three ways of looking at a child's narrative. Plenum Press, New York.

Péntek János — Szilágyi N. Sándor (előkészületben) A magyar nyelv Romániában.

Preece, A. (1992) Collaborators and critics: the nature and effects of peer interaction on children's conversational narratives. Journal of Narrative and Life History 2: 277-292.

Propp, V. (1995) A mese morfológiája. Osiris—Századvég, Budapest.

Réger Zita (1987) Nyelvi szocializáció és nyelvhasználat a magyarországi cigány nyelvi közösségekben. In Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből 3: 31—89.

Réger Zita (1990) Utak a nyelvhez. Nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány. Akadémiai Budapest.

Réger Zita (1993) Orális kultúra és nyelvi szocializáció magyarországi cigány nyelvi közösségekben. In Barna Gábor (szerk.) Cigány Néprajzi Tanulmányok 196//–// 205.

Réger Zita (1998) Orális kultúra és nyelvi szocializáció magyarországi cigány nyelvi közösségekben. In Kovalcsik Katalin (szerk.) (Csongor Anna és Bódi Zsuzsanna közreműködésével) Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből. Budapesti Tanítóképző Főiskola — Iskolafejlesztési Alapítvány — Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Budapest, 303—314.


Felhasznált irodalom

Réger Zita (1999) Teasing in the linguistic socialization of Gypsy children in Hung., v Acta Linguistica Hungarica 46: 289—315.

Réger, Z.//–//Gleason, J. B. (1991) Romani child-directed speech and children's language among Gypsies in Hungary. Language in Society 20: 601—617.

Schieffelin, B. B. — Ochs, E. (eds.) (1986) Language Socialization across Cultures. Cambridge University Press, Cambridge.

Sebeok, T. A. (1964) The Structure and Content of Cheremis Charms. In Hymes, D. II (cd.) Language in Culture and Society. Harper and Row, New York, 356//–//371.

Rozália — Dömötör Ákos (1990) Loló. Cigány mesék és mondák Békés megyéből. [Loló. Gypsy Tales and Legends from Békés) Ciganisztikai tanulmányok 7. Hungarian Gypsy Studies 7. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest.

Snow, C. E. (1977) The development of conversation between mothers and children. Journal of Child Language 4: 1—22.

Snow, C. E. (1984) Parent—child interaction and the development of communicative ability. In Schiefelbusch, R. L. — Picker, J. (eds.) The acquisition of communicative competence. University Park Press, Baltimore.

Stewart, C.—Shaw, R. (eds.) (1994) Syncretism /Anti-Syncretism. The Politics of Religious Synthesis. Routledge, London and New York.

Stewart, M. (1987). //„//Igaz beszéd//“// — avagy miért énekelnek az oláh cigányok? Valóság 30 (1): 49—64.

47

Stewart, M. [S.] (1994) Daltestvérek. Az oláhcigány identitás és közösség továbbélése a szocialista Magyarországon. MTA Szociológiai Intézet //–// T-Twins Kiadó //–// Max Weber Alapítvány, Budapest.

Tánczos Vilmos (2000) Motívummutató a moldvai csángó archaikus imádságok szövegkorpuszához. Kézirat, Kolozsvár.

Todorov, Tz. (1988) A műfajok eredete. In Tanulmányok az irodalomtudományok köréből. Tankönyvkiadó, Budapest, 283-295. [A tanulmány angol eredetije: The Origin of Genres. New Literary History 8: 159-170, 1976]

Vekerdi József (1985) Cigány nyelvjárási népmesék I//–//II. KLTE Néprajzi Tanszéke, Debrecen.

Vörös Ottó //–// Szépfalusi István (előkészületben) A magyar nyelv Szlovéniában és Ausztriában.

Wlislocki, H. (1890) Von wandernden Zigeunervolke. Verlagsanstalt und Druckerei Aktien Gesellschaft, Hamburg.


II. rész - Szövegtípusok


Tartalom9. Rituális játék //–// üllőjáték ........................................................................................................... 34

1. 1. Üllőjáték-szövegek ........................................................................................................... 352. 2. Így mondtok ti üllőjáték-szöveget! .................................................................................. 473. 3. Együtt alkotott üllőjáték-szövegek ................................................................................... 52

10. Narratívák .................................................................................................................................... 551. 4. Ki hozta a legtöbb menyecskét? ....................................................................................... 552. 5. Minek mentem férjhez, ha nem kellett? ........................................................................... 563. 6. Szűz Mária otthagyja a férjét ........................................................................................... 594. 7/1. Gazdagságot és szegénységet adó patkó ....................................................................... 615. 7/2. Szűz Mária és a menyei ................................................................................................. 646. 8. Idegenek Szűz Máriánál ................................................................................................... 667. 9. Szűz Mária a gazdag családnál ......................................................................................... 738. 10. A Szentcsalád meg a kígyó ............................................................................................. 759. 11. A kis Mocskos meséje .................................................................................................... 8010. 12. Meggyógyult a kisfiam ................................................................................................. 9811. 13/1. A király meg a rózsa ................................................................................................ 10112. 13/2. Szűz Mária rózsája .................................................................................................. 10213. 14. Tato paji e kirveszke! //–// Forró vizet a komának! ................................................... 10314. 15/1. A beteg róka és a farkas .......................................................................................... 10515. 15/2. A gonosz farkas és az anyja .................................................................................... 10516. 15/3. A lókirály meg a csikó-királykisasszony ................................................................. 10617. 16. A királyfi meg a sárkány ............................................................................................ 10718. 17. Szűz Máriánál jártunk ................................................................................................ 11019. 18. Szállnak a szent galambok… ..................................................................................... 11220. 19. Mi legyen a jószágokkal? ........................................................................................... 11521. 20/1. A családunkról ......................................................................................................... 11722. 20/2. Rebus az esőben ...................................................................................................... 11823. 20/3. Mi történt velünk a strandon? ................................................................................. 11824. 21. Szöszi lakodalmán ...................................................................................................... 119


9. fejezet - Rituális játék //–// üllőjáték


Rituális játék //–// üllőjáték

1. 1. Üllőjáték-szövegekSZO-J PO CSERI? (MI VAN AZ ÉGEN?)

A játékban részt vevő gyerekek a földön egymás mögé ülnek terpeszülésben, oly módon, hogy az egymás előtt lévők mindig a mögöttük ülő lába közé ülnek. Egy előzőleg kiválasztott gyerek (az eddig felvett változatokban mindig fiú, lásd a fényképeken) az ülő sor mellett négykézlábra áll: ő az üllő (kovanca). A sor előtt, egymással szemben, két nagyobb lány áll, akik a sor elején ülő gyereket //–// majd sorban a következőket //–// kezénél-lábánál fogva felemelik, majd egyikük felteszi neki a játékot nyitó kérdést:

Szo-j po cseri? (Mi van az égen?)

Vagy

Szo szi po Szunto Del? (Mi van [mit mondunk] az Istenre?)

A felemelt gyerek folyamatosan és hangosan, igen szépen artikulálva, olykor énekbeszédszerűen kántálva, szöveget rögtönöz Szűz Máriáról, a Jóistenről (ak a szövegekben mindig Szűz Mária férjeként jelenik meg) és a gyerekeikről. A szöveg végét az amen szó és/vagy valamilyen hosszabb vagy rövidebb fohász-szerű formula jelzi, mint például:

Amen, Krisztus, azsjutin p-amende! (Amen, Krisztus, segíts rajtunk!)

vagy egy hosszabb változat:

Devlam, csumidav tu, (Istenem, csókollak),

azsjutin p-amende, (Segíts rajtunk),

soha na ker, tavasz naszvale! (tedd, hogy soha ne legyünk betegek!)

Del ame e Szunto Marja (Adjon nekünk Szűz Mária)



boldogo! (boldogságot!)

Az elmondott szöveg alapján, annak tartalmi és formai minőségétől függően, a két nagylány //„//aranyba//“// vagy //„//ezüstbe//“// teszi a szöveget mondó gyereket (az //„//arany//“// és az //„//ezüst//“// a terepen előzőleg kijelölt két pont, például a szoba két, sarka). A felemelt gyerek //„//csúnya//“// szöveget is mondhat. (A felvételek alapján úgy tűnik: a //„//csúnya//“// szöveg tartalmilag a nemi élet és az anyagcsere szerveink és funkcióinak felsorolását jelenti, vagy/és jellegzetes cigány átokformulákat tartalmazza.

Az őt tartó nagylányok ilyenkor fenekénél fogva az //„//üllőhöz//“// ütik, majd a //„//csúnyaság", fokától függően //„//húgyba//“// vagy //„//szarba//“// (a //„//húgynak//“// és //„//szarnak//“// kinevezett két pont valamelyikére) helyezik. (A //„//csúnyább//“// szövegért ,//“// a kevésbé csúnyáért //„//szar//“// illeti meg a szöveget mondó gyereket.)

Bár az eddig gyűjtött szövegekből nem nyilvánvaló, az egyik kislánynak a játékhoz fűzött kommentárjából kiderül, hogy a //„//csúnya//“// szövegek is valamilyen egy isteni személlyel kapcsolatosak, reá vonatkoznak: //„//Aki mondja a csúnyát, hogy mit csinál az Ézuska [Jézuska], ...az megy a kovancába, beleüssük a kovancába szarba//“// //–// magyarázta a 12 éves Szöszi. Így még inkább valószínű, hogy a //„//csúnya//“// szöveg elhangzását követő cselekvéssor valamiféle rituális büntetést. A gyűjtő kérdésére, hogy az üllőjáték mire jó, az egyik gyerek így válaszolt: //„//Így tiszteljük az Istent."

A gyűjtött szövegek hossza néhány mondatos szöveghossztól több gépelt oldalnyi szövegig terjedhet. A szövegek többségében azonos motívumok ismétlődnek (csillognak a gyerekek, a háztartási eszközök, az állatok, a hintó, amivel a gyerekeket a szolga iskolába viszi, mennek a rétre virágot szedni stb.). A játékban részt vevő 5-6 éves gyerekek folyamatos szövegmondás helyett olykor van gajdolják a játék szövegének egyes elemeit, motívumait, a kántáló előadásmódot azonban pontosan utánozzák. A hangfelvételek készítésekor a kicsiknél a felsorolás, esetleg minimális narratíva volt a jellemző (lásd az 1. szöveget). A nagyobb, 9-11 éves gyerekek a felsoroló, rituális elemeket a Szent-család azon történeteivel vegyítik, amelyek a mindennapokat mutatják: a gyerekek iskolába járnak, gondozzák az állatokat stb. (lásd a 2-9. szöveget). Számos hasonló motívum ismétlődik, de szinte minden szövegben akad egy//–//egy új jelzős szerkezet vagy új motívum. Az előadás jellemzője, hogy a deskriptív és a narratív részek váltakoznak. A közölt szövegek elé mindig oda kell képzelni a //„//Mi van az égen?" kérdést.

1. SZÖSZI (12 éves), GYINA (5 éves)

SZÖSZI: Szo-j po cseri? (Mi van az égen?)

GYINA: [Szűz Máriának]

Lake roje csillagolil,

haj lake sjavorra,

haj lake cino,

haj lake vadra csillogolil,

haj lake xajing.

A kanalai csillognak,

és a gyerekei,

meg a kicsinye,

és a vödre csillog,

meg a kútja.

2. SZÖSZI (12 éves), HAJNAL (5 éves), 1985.

SZÖSZI: Szo-j po cseri, Hajnal?

SZÖSZI: Cserhaja,



Szunto Marje,

phabol lako kher, ragyogil,

csi dicsol andaj szomnakaj,

anda szomnakaj kergyon gurumburi, haj sosoje.

Phabol lako butori, ragyogil,

kaszavo-k butori na-j cs-eg rromnya,

cs-eg Szunto Marja,

szar e Szunto Marja.

Devlam, csumidav tu,

azsjutin p-amende,

soha na ker, t-avasz naszvale!

Del ame e Szunto Marja

boldogo!

Csillagok,

Szűz Mária,

fénylik a háza, ragyog,

nem látszik az aranytól,

az aranyból galambok lesznek,

és nyulak.

Fénylik a bútora, ragyog,

ilyen bútora egy asszonynak sincsen,

csak Szűz Máriának,

[olyan asszonynak] mint Szűz Mária,

Istenem, csókollak,

Segíts rajtunk,

tedd, hogy soha ne legyünk betegek!

Adjon nekünk Szűz Mária

boldogságot!

3. ÉDES (9 éves), DARI (10 éves)

Szűz Mária, csillog a ruhája,

a férje,

mindenféle [dolga] csillog,



Mindig-mindig mennek a munkába,

ketten [Szűz Mária és a férje],

mindig, hogy hozzanak maguknak

ennivalót.

És hazamennek,

mennek mindig a szent helyre,

a gyerekeit is elviszik.

Mennek a zöld rétre a férjével,

leraknak maguknak egy lepedőt,

és alszanak.

És aztán visszajöttek, hazamentek,

mit találtak a házban?

Találtak két, három ibolyát.

És mondta neki [Szűz Máriának] a férje:

//„//Mik ezek itt, feleségem?//“//

[Nevetés majd folytatás]

DARI: Fejil le;

Kana thovel,

Gada csillogil,

Vi lake sjavorre, vi voj.

Szunto Marje!

Kana kher avel lako rrom,

Sjudel pa peszte,

Szovel lasza.

Aven khere leszke sjavorre,

Andr-asztarel ando hintovo,

Kaj phenel pehke sjavorre,

Gothe zsjal lenca.

Zsjal po zeleno reto lenca

Lengi dejorri,

Kiden penge lulugyorra.

Kan-aba tele zsjal o kham,



Palpal-aven khere, xan,

Haj sjon l-ando pato,

Haj szoventar.

Desztehara-j:

Opre vustavel le lengi dej,

“Mirre, sjavorre, vusten opr-and

Iskola trubul te zsjan!//“//

Opre vusten, gotonpe,

Fulavenpe,

Asztarel andre lengo szolga,

Ingren le

Csillogose hintovesza.

Amen, Krisztus, azsjutin p-amende!

Megfeji őket [a teheneket]; amikor mos,

csillog a [kimosott] ruha,

a gyermekei is, ő is [csillognak]. Szűz Mária!

Amikor a férje hazajön,

fogja magát [a férje],

alszik vele.

Hazajönnek a gyerekei,

befog a hintóba,

és azt mondja a gyerekeinek, hogy odamegy [a rétre] velük. Megy velük a zöld rétre

az anyácskájuk,

szednek maguknak kicsi virágokat. Amikor már lemegy a nap, hazajönnek, esznek,

és lefektetik őket [a gyerekeket], és elalszanak.

Reggel van:

felkelti őket az anyjuk,

//„//Keljetek fel, gyerekeim,

iskolába kell mennetek!//“//

Felkelnek, felöltöznek, megfésülködnek,

befog a szolgájuk,

viszik őket



csillagos hintóval.

Amen, Krisztus, segíts rajtunk!

4. ?1, 1985

Lake sjavore kiden lake

lulugye,

e bakri lende avel,

haj csumiden le.

Haj kana del o birsind,

mindig szalil pehke sjavorrenca. Haj csillogil vi voj,

vi lake sjavorre.

Szar fejil pehke gurumne,

gede csillogil vi lako thud.

Haj kan-aven khere lake sjavorre, kiravel lenge,

haj xan,

haj utána pale zsjantar,

Kana del o birsind,

mindig lako rrom dörgil.

Haj utána pale megin kham-i,

zsjan po reto,

kiden lake sjavorre ande kosere lulugye.

Amen, Krisztus.

A gyerekei virágot szednek neki [Máriának],

a bárány lejön hozzájuk, és megcsókolják.

És amikor esik az eső,

mindig száll a gyermekeivel. És csillog ő is,

és a gyerekei is.

Ahogy megfeji a teheneit, úgy csillog a teje is.

És amikor a gyerekei hazajönnek, főz nekik,

és esznek,

és utána újra elmennek. Amikor esik az eső,

mindig dörög a férje.

11A felvételen nem mindig volt megállapítható az elbeszélő gyerek személye, különösen akkor, ha a felvételt maguk a gyerekek készítették.



És utána megint kisüt a nap, mennek a rétre,

szednek neki a gyerekei a kosarába virágot.

Amen, Krisztus.

5. SZÖSZI (12 éves), 1985

E Szunto Marja,

//–// csarav lake khora!

Lake sjavorra phabol,

Lake roja csillogin, petyol, aven khere lake sjavorra anda iskola,

del le szumnakuno xabe, zsjan te kiden lake lulugya

ka lake bal,

csillogin lake gulumburi.

Haj phenel lenge dej:

//„//Zsan and-iskola, andi szunmakuni iskola!//“//

Haj gele lake szumnakune sjavorra,

and-iskola,

h-avile khere, ke gele

te kiden lake megin lulugye.

Haj phendah lenge lengi dej,

te zsindraj andi bolta.

Haj galambu pala le gelen.

Haj kothe rakhle la,

haj phenda lenge te na

zsjal andi bolta,

ke phanadi-la.

Haj gelasz laki dej,

te kiden lake gada,

pel tehar-and iskola,

ke na nasz la gada.

Haj sza szomnakune szasz,

te csi birileh te del la lasje.

Szűz Mária,

//–// csókolom a korsóit!



A gyerekei fénylenek,

A kanalai csillognak, égnek, hazajönnek a gyerekei

az iskolából,

ad nekik arany ételt,

elmennek virágot szedni

a hajába,

csillognak a galambjai.

És mondja nekik az anyjuk: //„//Menjetek iskolába,

az arany iskolába!//“//

És mentek az arany gyerekei az iskolába,

és hazajöttek, mert megint elmentek virágot szedni neki.

És mondta nekik az anyjuk, hogy menjenek el a boltba.

A galambok meg utánuk repültek.

És ott találták őt [Máriát], aki mondta nekik,

hogy ne menjen [a lánya] a boltba, mert zárva van.

És ment az anyja,

hogy elkészítse a ruháját neki, másnapra az iskolába,

mert nem volt neki ruhája. Hát színarany volt,

így nem is bírta jól ráadni.

6. ?, 1985.

De Sukar-i Szunto Marja!

Phabol haj csillogil.

Ame szamah opre late,

Kaszo sukar-i lako kher!

Me haj Rózsi szimah haj Dzsudi,

Haj i Szöszi haj Jutka.

Gelam opre kaj Szunto Marja,

Kaszo sukar szasz lako kher!

Csillogilasz haj phabolasz.

De szép a Szűz Mária!

Fénylik és csillog.

Mi fent voltunk nála,



oly szép a háza!

Én voltam meg Rózsi meg Dzsudi,

meg a Szöszi meg Jutka.

Felmentünk Szűz Máriához,

oly szép volt a háza!

Csillogott és fénylett.

7. SZÖSZI (12 éves), 1985.

SZÖSZI: Szunto Marje,

pehke cine sjavorresza,

lako dad zsjal akkor,

tover-i ande lake dadehko vasz, haj del pehke dadesz sztruguri haj phaba,

haj gyömöcsuri and-ek csharo, haj lel le latar lako dad.

E Szunto Marje pale csumidel le, haj kaj Szunto Marje szalin

le gulumbe.

Aztán pale kaj Szunto Marje zsjal o gulumbo.

Anel e gulumbesz.

Akkor szi la szomnakuni gurumni, haj ek grasz,

haj gele khoteke te kiden lulugye, haj avile khere, szote,

geletar vurdonesza andr-iskola. Aztán pal avile, geletar po piaco, kinde, szo xan.

Akkor bucsuvo szah, bucsura szah, haj kinde szakofele,

szo trobun le.

Pale geletar

ando zeleno reto, kiden lulugye, akkor kideh szakofele,

bureci.

Aztán pale geletar,

avile khere,

itatinde e graszten,

phenel lake lako dad:

//„//Mirri sjej, zsja, an ek bragyi, te dah e graszt,

te pijavah e graszten!//“//

Zsjal lehki sjej

pala e bragyi, te pijaven e grahten, pijade e graszten.



Taj pisinde e gurumnen,

Aztán pale gelatar,

Szote.

Amen, Krisztus,

Csumidav t-azsjutin p-amende,

Ker, te n-avah naszvale!

Szűz Mária,

a kicsi gyerekével, megy az apja akkor,

fejsze van az apja kezében,

és ad az apjának szőlőt meg almát,

és gyümölcsöt egy tálban,

és elveszi tőle az apja.

Szűz Mária azután megcsókolja,

és Szűz Máriához szállnak

a galambok.

Azután megint Szűz Máriához megy a galamb.

Hozza a galambot.

Akkor van neki arany tehene,

és egy lova,

és odamentek [a rétre] virágot szedni,

hazajöttek, aludtak,

mentek a szekérrel iskolába.

Azután visszajöttek, elmentek a piacra

megvették az ennivalót.

Akkor búcsú volt, búcsúk voltak,

és vettek mindenfélét, ami kellett nekik.

Megint elmentek

a zöld rétre, szedtek virágot,

szedtek mindenfélét, gombát.

Azután megint elmentek, hazajöttek,

megitatták a lovakat, mondja neki az apja:

//„//Lányom, menj, hozz egy vödröt,



hogy adjunk a lovaknak,

hogy megitassuk a lovakat!//“//

Megy a lánya

a vödörért, hogy megitassák a lovakat, megitatták a lovakat.

És megfejték a teheneket,

azután megint elmentek,

aludtak.

Amen, Krisztus,

csókollak, segíts rajtunk,

tégy úgy, hogy ne legyünk betegek!

8. HAJNAL (11 éves) és két gyerek

1. GYEREK: Szo-j po cseri, Hajnal?

2. GYEREK: Szo szi po Del?

HAJNAL: E Szunto Marja,

Le sjavorre csillogil,

Csillogil vi voj,

Csillogil lako kher,

Csillogil lake gurumne,

Csillogil lake sjavorre,

Zsjan lake sjavorr-and-iskola,

Thovel pa lende,

Thovel pa lende.

Kana csillogil lenge gada,

Vi voj csillogij.

Aven kher lake sjavorre,

Zsjan lasza po reto,

Kiden lake lulugye.

Lake sjavorre naszvajvon aba,

Ingrel le ka orvoso.

Csillogil voj,

Szakofele csillogil lake:

Vi lako kher,



Vi laki gurumni.

Kana fejil pekhe guruvnye,

Vi lako thud csillogil,

Amen.

Mi van az égen, Hajnal?

Mi van [mit mondunk] az Istenre?

Szűz Mária,

a gyerekei csillognak, csillog ő is,

csillog a háza,

csillognak a tehenei, csillognak a gyerekei, mennek a gyerekei iskolába,

amikor mennek a gyerekei iskolába, mos rájuk,

mos rájuk.

Amikor csillog a ruhájuk, ő is csillog.

Hazajönnek a gyerekei, mennek vele a rétre, szednek neki virágot.

A gyerekei egyszer megbetegszenek, viszi őket orvoshoz. Csillog ő,

mindenféle [dolga] csillog neki:

a háza is,

a tehene is.

Amikor megfeji a tehenét, a teje is csillog,

Amen.

9. ÉDES (9 éves), 1985.

ÉDES: Tela szajil e Szunto Marja,

csillogi o thud. (NEVETÉS)

Csillogil szakofele,

csillogin lake sjavorre,

csillogil lako kher.

Kaszi sukari-la!

Sukar, phabol, petyol lako kher. Kana kher-avel,

lake sjavorre sjol le, sjol lenge te xan, xan le sjavorre.

Zsjan avri po reto,

haj kiden lake lulugya. Kana kher-aven, fejin e gurumnen. Kiravel lenge,

csillogil vi lako thud, csillogil vi lake gurumna,



csillogil vi lake sjavorre,

csillogil vi voj!

Leszáll Szűz Mária, csillog a teje.

Csillog mindenféléje,

csillognak a gyerekei,

csillog a háza.

Olyan szép ő?

Gyönyörű, fénylik, lángol a háza.

Amikor hazamegy,

ad a gyerekeinek,

ad nekik enni,

esznek a gyerekek.

Kimennek a rétre,

és szednek neki virágot.

Amikor hazajönnek,

megfejik a teheneket.

Főz nekik [Mária],

csillog a teje is,

csillognak a tehenei is,

csillognak a gyerekei is,

és csillog ő is!

2. 2. Így mondtok ti üllőjáték-szöveget!A szöveg egyfajta metanyelvi (//„//szöveg a szövegről//“//) alkotás¨a 11 éves Móni elmondja, hogy játszótársai //–// Szöszi, Csernya és a többi kislány //–// mit mondanak az égi lakókról, a Szűzanyáról. Bemutat néhány //„//aranyba tevéssel//“// jutalmazandó szövegrészletet, köztük pedig egy olyant is, amelyben //„//csúnya//“// szavak szerepelnek, amelyekért büntetés jár. A szöveg mesekezdő formulával indul, és az utolsó epizód már átvezet egy másik műfajhoz, a reális elemekkel átszőtt meséhez (fikcióhoz).

Szasz kaj na, szasz ek Szunto Marje.

La Szunto Marje //–//

Phenel e (sjej):

//„//Szo-j po cseri?//“//

Phenela e kaszavi //–// e Szöszi:

//„//Szunto Marje, csillogil,

Szako-szakofele csillogil,



Vi voj csillogil,

Vi lake gada.//“//

Ingerde l-ando, sz-ando szumnakuno.

Avel e Dari.

Phenel, zsjungalesz phenlasz e Dari.

//„//Khul, bule, pore, zare, mutra, paj.//“//

Ando khulalo sjute la.

Avel e Csernya.

Szurri, szurri grasz naslenasz pro

Zeleno reto.

Phenel akkor:

//„//Aven, dasz le paji!//“// Phenel.

E Csernya.

Ando szutnakuno sjute vi la.

Phenel e..., avel e Pityinka: //„//Szunto Marje, csillogil lake gada,

mindig del penge sjavorren te xan. Aztán zsjan ande bolta,

zsjan-zsjan

po zeleno reto, kiden lulugye.//“//

Akkor szumnakuno sjute la.

Akkor avel e Sangyer: //„//Szunto Marje,

lake papucsi,

lake zokni,

ovokine szasz!

Mindig-mindig ari makhlaszpe

e Szunto Marje.

Phenlasz penge sjavorrenge, te zsjantar intya andre. Haj geletar intya andre. Zsjan ando zeleno reto, kiden lulugye.

Közbe pale szo rakhle? Ek szap.//“//

Jól van, sjute la ando szumnakuno. E Sangyera.

Avel e Csoxaj. //„//Lolo kher,

lole tulipanti,

akkor szakofele,

o birsind delasz,



haj lolo ilo.//“//

Phenel-phenel-phenel e Csoxaj:

//„//Szo tesz kerasz ame duj gadalenca?//“//

Khancsi pehenel.

Phenel e kaszavi Pityinka:

//„//Aventar-de akanak,

Te pijavasz e graszten!//“//

Zshan-zsjan-zsjan

Ando zeleno reto.

Szo kerden?

Ek bar.

Ande gode-k bar katyik sztruguri,

Phaba, ambrola, pruni, duduma,

Csiresi, lubenici,

Pepena, kreszteveci,

Paradicsomo, kulumpere,

Iborki, zöldsego!

Szako-szakofele, po

Vilago szo szi.

Ando gode bar.

Szokefele szasz.

Phenel e kaszi, e Rebus.

Phenel akkor:

//„//Kirajkine, sukari-la,

De kali, szar o csik.

De sukar-i!

Gela ka fodrasz,

Thodela,

Szar o jiv szasz.

O kormo szasz,

Kaj cs-avlasz pa lako muj tele.//“//

Volt, hol nem volt egy Szűz Mária.



Szűz Mriának //–//

Mondja (kérdezi) a )lány):

//„//Mi van az égen?//“//

Mondta az izé //–// a Szöszi:

//„//Szűz Mária, csillog,

Minden-mindenféle (dolga) csillog,

Ő is csillog, a ruhája is.//“//

Vitték, csupa aranyba vitték [Szöszit].

Jön a Dari.

Mondja, csúnyát mondott a Dari. //„//Szar, fenék, farkak, szőr, pisik, víz.//“//

A szarba tették.

Jön a Csernya. [Almás]deres, deres lovak szaladtak a zöld réten.

Mondja akkor:

//„//Gyerünk, adunk nekik vizet!//“// Mondja.

A Csernya.

Az aranyba tették őt is.

Mondja a..., jön a Pityinka:

//„//Szűz Mária,

csillog a ruhája,

mindig ad a gyerekeiknek enni. Aztán mennek a boltba, mennek-mennek a zöld rétre,

szednek virágot.//“//

Akkor őt [Pityinkát] aranyba tették

Akkor jön a Sangyer:

//„//Szűz Mária, a cipője,

a zoknija, óvónő volt!

Mindig-mindig kifestette magát Szűz Mária.

Mondta a gyerekeiknek,

hogy menjenek be a városba.

És bementek a városba.

Mennek a zöld réten,

virágot szednek.

Közben meg mit találtak?



Egy kígyót.//“//

Jól van, aranyba tették őt. A Sangyert.

Jön a Csoháj. //„//Piros ház,

píros tulipán, akkor mindenféle,

esett az eső, és piros szív."

Mondja-mondja-mondja a Csoháj: //„//Mit tegyünk mi ketten velük?"* Semmit sem mond.

Mondja az ilyen Pityinka: //„//Gyerünk, no, most, itassuk meg a lovakat!//“// Mennek-mennek-mennek a zöld rétre.

Mit csinálnak?

Egy kertet.

Abban a kertben annyi szőlő, alma, körte, szilva, tök, cseresznye, dinnye, sárgadinnye, uborka, paradicsom, krumpli, uborka, zöldség [van]!

Minden-mindenféle, ami gyümölcs,

minden-mindenféle, ami a világon van.

Abban a kertben.

Mindenféle volt.

Mondja az izé, a Rebus. Mondja akkor:

//„//Királynő, gyönyörű ő, csak fekete, mint a sár. De szép!

Ment a fodrászhoz,

megmosta [a fodrász],

és mint a hó, olyan lett. A korom volt,

ami nem ment le az arcáról.//“//



3. 3. Együtt alkotott üllőjáték-szövegekAz improvizált szöveg az üllőjáték, a mese és az életkép műfaji keveredését mutatja. Szöszi belekezd egy //–// valószínűleg //–// mesébe, de a háttérből egy gyerek valami illetlen megjegyzéssel megzavarja először rendre utasítja a közbeszólót, de egy rövid időre is belemegy a játékba, a többiek nevében ő is tiszteletlen megjegyzést tesz Szűz Máriára, majd bocsánatot kér. A szöveget folytatja egy Szűz Mária és a gyerekei életéből származó epizóddal, majd még további három epizód következik, amelyet a gyerekek közösen állítanak össze. A szöveg üllőjátékhoz való kapcsolódását az ott előforduló motívumok (Szűz Mária ragyogása és cselekedetei) mutatják. A mesére utal a nyitó formula és Móni szövegének epikus jellege, az életkép műfajának beleszövődését pedig az utolsó epizódban láthatjuk, amikor a Szűz Mária kezében lévő tálat az azt említő gyerek a maga hasznára szeretné fordítani, amiért a Szöszi őt is rendre utasítja. A nem ritualizált külsőségek között előadott szövegben a //„//szép//“// és //„//csúnya//“// közti különbségek értékelésére az üllőjátékban szereplőtől eltérő, verbális reagálásra (szidás, nevetés) van lehetőség.

SZÖSZI (12 éves), MÓNI (11 éves), ÉDES (9 éves) és több, hasonló korú és kisebb gyerek, 1985.

SZÖSZI: Szah eg Szunto Del ha-k Szunto Marja. Phenel e Szunto Marje haj Szunto Del:

[EGY GYEREK A HÁTTÉRBŐL KÖZBEKIABÁL.] SZÖSZI: Figyelil e Szunto Marje pe tumende, he! Sza phenen pal Szunto Marje e zsjungale! EGY KISLÁNYHANG: Me na te phendem!

SZÖSZI: Figyelil pe tumen.

Taj vaj gindin von, hogy cs-asunel. Saj lazsjanasztume, szo phenen. E Szunto Marja, ke morel...

EGY GYEREK: Rov aba! Rov!

SZÖSZI: Szunto Marja, bocsatin mange na kode...

MÓNI: Ragyogilah e Szunto Marje, ragyogil vi voj.

De tovább rovlah lake sjavorre.



De jekhvar gulumbure szalinde lende:

//„//Jaj, mamakám, csi rovav, dikh, de sukara-j!//“//

MÁSIK GYEREK: Jekheszke sjindah tele lehki korr.

ÉDES VAGY MÓNI: //„//Mamakőm, mér sjindan tele leszki korr?

De hiszen, mam-aba sza sukari-le! Jaj, Devla, sza sukari-le, szar ame!//“//

GYEREK: Pasa le Szunto Marje kancsovo szasz.

GYEREK: Pasa kancsovo barulesz lak-akacuri.

GYEREK: De kasze sukar szasz,

ÉDES: Szar e bakre...

5. GYEREK: Ek baro kas barule la.

MÁS: Pasa kast szasz aba szakofajticka lulugya.

SZÖSZI: Lilavi, keki, sargi, parne, lole.

EGY GYEREK [SZÖSZIT UTÁNOZVA KIFIGURÁZZA]:...zare!

[NEVETÉS]

MÓNI: Avel khere lako rrom, azsjukrel lesz.

Ande angalja lel peszke sjavorren.

[MÁSIK GYEREK, VELE CSAKNEM SZINKRONBAN]:...peszke sjavorren Haj phenel i Szunto Marje.

Avel e Szunto Marje!

[MÁSIK GYEREK, SZINKRONBAN]: Avel ek Szunto Marje.

EGY GYEREK: Ande lake cine vasztorra szasz ek cino csaro. Ande godo kinel mange...

SZÖSZI: Khancsi.

SZÖSZI: Volt egy Jóisten meg egy Szűz Mária. Ondja Szűz Mária és a Jóisten:

(EGY GYEREK A HÁTTÉRBŐL KÖZBEKIABÁL.] )SZI: Figyel rátok Szűz Mária, he!

Mind csúnyát mondanak Szűz Máriáról!

EGY KISLÁNYHANG: Én nem mondtam!

SZÖSZI: Figyel rátok.

És ő azt gondolják, hogy [Szűz Mária] nem hallja.

Szégyellhetitek magatokat, hogy miket mondtok.

Hogy Szűz Mária izél...

EGY GYEREK: Sírjál! Sírj!

SZÖSZI: Szűz Mária, bocsáss meg, nem úgy (értettem). NI: MÓNI: Ragyogott Szűz Mária, ő is ragyog.

tovább sírtak a gyerekei.



Egyszer csak galambok szálltak oda hozzájuk:

//„//Jaj, mamácskám, nem sírok, nézd, de szépek!"

MÁSIK GYEREK: Az egyiknek [Szűz Mária] elvágta a nyakát. * VAGY MÓNI: //„//Mamácskám, miért vágtad el a nyakát? hiszen, mama, mind olyan szépek!

Istenem, mind olyan szépek, mint mi!//“//

3. GYEREK: Szűz Mária mellett kancsó volt.

4. GYEREK: A kancsó mellett növekedett az akácfája. 5.GYEREK: De olyan szép volt.

ÉDES: Mint a bárányok...

5. GYEREK: Egy nagy fa nőtt nála.

MÁS: A fa mellett mindenfajta virág volt.

SZÖSZI: Lila, kék, sárga, fehér, piros.

[EGY GYEREK SZÖSZIT UTÁNOZVA KIFIGURÁZZA, A //„//PIROS"-RA RÍMELŐ SZÓT MOND]: ...szőr!

[NEVETÉS]

MÓNI: Hazajön a férje, várja.

Ölébe veszi a gyerekeit.

(MÁSIK GYEREK, VELE CSAKNEM SZINKRONBAN]: ...a gyerekeit. És mondja Szűz Mária.

Jön Szűz Mária!

MÁSIK GYEREK, VELE SZINKRONBAN]: Jön egy Szűz Mária. GYEREK: A kicsi kezecskéjében volt egy kicsi tál.

Abba vesz nekem...

Semmit.


10. fejezet - Narratívák1. 4. Ki hozta a legtöbb menyecskét?Közismert //„//Lusta menyecske//“// történetekből és a témával kapcsolatos oláhcigány hagyományokból egybeszőtt történet. Az oláh cigányoknál ugyanis nagy súlyt fektetnek a fiatalasszony szorgalmára. Szűz Máriának öt fia van. Az első négy lusta feleséget választ magának, csak az ötödiknek a felesége szorgalmas. Szűz Mária, király módjára, ezzel a fiával osztja meg a vagyonát. A vagyonmegosztás, illetve öröklés kérdése egy későbbi társalgási játékban (Öregasszonyok beszélgetnek, 25. szöveg) is szóba kerül. Innen lehetünk bizonyosak abban, hogy a gyerekek állandóan hallott, valós problémát dolgoztak fel.

DARI (10 éves), 1985.

Gele pala gyiv jekhar o Szunto Del haj Szunto Marje lecseskocsesza. Malavel jek ka grasz. Haj o gyiv sza tele sjingyulesz.

Haj avel i Szunto Marje te phenel lenge:

Murre sjavorra! Rakhlen aba tumenge sjavorren?

Rakhlem aba, szode trubundasz tu, rkhlem kaszavi, mama, hogy tyo jilo te barol.

Phenel:

//–// An-ta la, de, mirro sjavo, te dikhav, szar ragyogil!

Csi kerel khancsi. I Szunto Marje sza xoljil.

Sza xolil i Szunto Marje.

Haj phenel i Szunto Marjem:

Haj szo kamen tume manca te keren? Av' o kaver!

Avel o kaver, anel o kaver.

//–// Mama, no maj me, dikhesza...!

Haj zsjan kothe and-eg reto. Phenel i Szunto Marje:

No mirro sjav, t-ake-m tu szan palal, szoszke sjavorra anden mange bore? Csi kerel csi gode khancsi! Csi kerel csi gode khancs.

Xolil i Szunto Marje:

Gede kerel mange szakofele tumare rromnye.

Avel o trito. Csi gode csi kerel khancsi!

Jól van. Xoljil i Szunto Marje.

Avel o starto. Vi gode csi kerel.

Avel o panzsjto. Gode! Lake vasz cs-asjelasz, katyi kerelasz gode! I Szunto Marje e staren nasjadesz be. Haj phenel i Szunto Marie:

//–// Mirro sjav! Fele tuke-j kirajsago, fele mange.

Elment egyszer búzáért a Jóisten és Szűz Mária lőcsöskocsival. Üt egyet a lóra [a Jóisten]. És a búza mind levágódott.


Narratívák

Es jön Szűz Mária, hogy mondja nekik:

Gyerekeim! Találtatok már magatoknak menyecskéket?

Találtunk, amennyi csak kellett neked, olyat találtunk, mama, hogy megnő

a szíved (örömében).

Mondja [Szűz Mária]:

No fiam, hozzad, hadd lássam, hogy ragyog!

Nem csinál semmit [a menyecske]. Megharagszik Szűz Mária.

Haragszik Szűz Mária.

És mondja Szűz Máriám:

//–// Hát mit akartok tenni velem? Jöjjön a másik! .

Jön a másik, hozza a másik [a menyecskét].

//–// No majd én, mama, majd meglátod...! Kimennek ott egy rétre. Mondja Szűz Mária:

No fiam, most te vagy soron, milyen lányt hoztál nekem menyül?

Nem csinál az se semmit! Az se csinál semmit. Haragszik Szűz Mária:

Így csinál nekem mindenfélét a ti feleségetek. Jön a harmadik. Az se csinál semmit!

Jól van. Haragszik Szűz Mária.

Jön a negyedik. Az se csinálja.

.Iön az ötödik. Az! Annak a keze meg sem állt, annyit dolgozott!

Szűz Mária a [másik] négyet elzavarta. És mondja Szűz Mária:

Fiam! Fele királyságom a tiéd, fele az enyém.

2. 5. Minek mentem férjhez, ha nem kellett?


Narratívák

A menyecske szemrehányást tesz Szűz Máriának, hogy minek beszélte rá a férjhez menésre. Szűz Mária fia is Isten, aki egy nagy viharban meghal. Az apja csodás körülmények között megtalálja, és életre kelti. A szülők azonban hiába örülnek, a felesége nem megy vissza hozzá, mert a fiuk részeges. Szűz Mária, cigány anya módjára, a menyecske után megy, de nem tudja visszahozni. A Jóisten megfogadja, hogy ő majd olyan menyecskéket szerez a fiainak, akik otthonülőkké teszik őket.

ÉDES (9 éves), 1985.

Mondja a kislány:

Phenel i cini rakli:

Haj szosztar kerden gado manca, mama? Phendan mange godeke, te lam me rromesz? Minek lem me mange rromesz, kana csi trobulah?

Phenel i Szunto Marja:

//–// Azér le murre sjavoresz, ke, murri sukar bororri, ke me szim kath-e majsukar Szunto Marje.

Haj phenel o Szunto Del: .

Sjej! Murri bori! Kaj to sukar Szunto Del, to cino rromorro? Godo sukar sjav, szo me kerdem haj murri rromnyi?

Jaj, szokro! Godo kaj-lo? Aba i cini medve ande kapindeh lesz. Ande godo baro gojovo, godo baro vihatalo szasz. Haj dikhesz?

Haj gelasz kothe leszko dad e bare baltasza. Sjinel avr-o baro vilahako! Haj dikhel mulesz peszke sjavoresz o Szunto Del.

Phenel o Szunto Del:

- Tu szan gado, murro sjav? Tu na gado szan, inkább kavereszko.

Jó' van. Zsjal ka kaver, sjinel kaver jag avrike anda Barr.

Jól van! Godo-j leszko sjay.

Murro sjav! Tu szan godo? Zsjenav, ke tu szan godo.

//–// Jól van, tata, me szim godo.

Ingerdesz lesz khere. Phenel o Szunto Del:

//–// Andem tu aba, Devlam!

Phenel i Szunto Marje:

//–// Murro sjav! Tu szan godo?

Me szim, dale!

Zsjal kothe lengi bori:

Murro rromorro! Kaj jekvar lem tu, dikhesz, akan pale szo kerdesz tuke o pijipe?

Haj inke kideszpe opre e rromnyorri kaj gelesztar, Phenel i Szunto Marje haj o Szunto Del:

Haj szo phenesz tu, mama?

Phenel i Szunto Marje:

Haj me zsjanav godo te vorbij avri, ha! Haj gcicm jekhvar pala murri szunto


Narratívák

cini bororri! Avilem palaj bori, murro sjav, khancsi.

Rovel e Szunto Marje:

Soha na-j ma bax!

Gelahtar sza lake bororra.

Rovel o Szunto Del:

Na dara, mirri rromnyi! Zsjasztar pe kaver than. Maj me lav lenge rromnye. Kaszave rromnye lav lenge me! Kasze rromnyorra lav le me lenge, hogy te na phiren khatik. Haj soha csi mukhna le. Maj dikhesza, mirri rromnyi!

Amen, Krisztus.

//–// Hát miért tetted ezt velem, mama? Azt mondtad nekem, hogy menjek férjhez? Minek mentem férjhez, ha nem kellett?

Mondja Szűz Mária: .

Azért menj a fiamhoz, szép kis menyem, mert én vagyok itt a legszebb Szűz Mária.

Majd mondja a Jóisten:

Te! Menyecske! Hol van a te szép Jóistened, a kicsi uracskád? Az a szép fiú, aki nekem született, meg a feleségemnek?

Jaj, apósom! Hol van az már? Már a kicsi medve bekapta. Abban a nagy golyóban, a nagy vihar volt az. Hát látod?

Odament akkor az apja a nagy baltával. Kivágja a nagy zivatart! És halva látja a fiat a Jóisten.

Mondja a Jóisten:

Te vagy az, fiam? Nem te vagy az, inkább a másé [másnak a fia].

Jól van. Elmegy a másikhoz, másik tüzet vág ki a kőből.

Jól van! Az az ő fia.

//–// Fiam! Te vagy az? Tudom, hogy te vagy az.

//–// Jól van, apám, én vagyok az.

Hazavitte. Mondja a Jóisten:

//–// Elhoztalak már, Istenem!

Mondja Szűz Mária:

Fiam! Te vagy az?

Én vagyok az, anyám! Megy oda a menyük:

//–// Férjecském! Egyszer hozzádmentem, most meg látod, mit csinált belőled az ivás?

És fölfogta magát akkor az asszonyka és elment. Mondja Szűz Mária és a Jóisten [ti. fia]:

Hát te mit mondasz, anyám?


Hát én meg tudom azt mondani, na! Hát elmentem én egyszer a szent kicsi menyemért. Elmentem a


Narratívák

menyecskéért, fiam, de semmi. [Ti. semmit sem értem el.]

Sir a Szűz Mária:

//–// Soha nincs szerencsém! Mind elmentek a kis menyei. Sír a Jóisten:

Ne félj, feleségem! Elmegyünk máshová. Majd én szerzek nekik [a fiaimnak] asszonyt. Olyan asszonyokat szerzek én nekik! Olyan asszonykákat szerzek én nekik, hogy ne járjanak sehová. És soha nem hagyják el őket. Majd meglátod, feleségem!

Amen, Krisztus.

3. 6. Szűz Mária otthagyja a férjétAz előbbi téma ugyanazon előadó általi bővebb, reális elemekkel gazdagított megfogalmazása. Most nem Szűz Mária menye hagyja el a részeges férjét, hanem maga Mária, hasonló okból, a Jóistent. A mesemondó megfogalmazza az üllőjátékból ismert, boldog családi idillt, amelyet összetör az apa káros szenvedélyének elhatalmasodása. A Jóisten védekezése, ti. hogy azért rúgott be, mert az eső elől csak a kocsmába tudott menekülni, is teljesen reális. A gyermekeket ért szerencsétlenség utalás arra, hogy a részegesség súlyos bajba sodorhatja a családot.

Epizódok:

1. Mária és a férje elmennek füvet vágni //–// párbeszéd a gyermekekkel; Elmennek a zöld rétre, a gyermekek virágot szednek;

2. A gyerekek iskolába mennek, az anyjuk eléjük megy;

3. Mennydörgés epizód, részeges a Jóisten;

4. //–// Mária elhagyja a férjét, majd hazatér;

5. Szerencsétlenség történik, a gyerekek belefulladnak a folyóba;

6. Ismétlődő epizód: a Jóisten újra lerészegedik. Mária újra elhagyja, végleg.


Szasz, kaj nasz ek Szunto Marja.

Gele po zeleno reto, sjinde cshar. Haj penge sjavorre rrodenah le khere. Avileh khere, sjute lenge te xal.

Haj mirre sjavorre, kaj csavarogolinde? Kaj cs-avile amenca po zeleno reto?

And-iskola szamasz, mama!

//–// Aven-de, mirre sjavorra, day tumenge te xan!

Xale, xale, geletar megin, pehke sjavorenca. Lake sjavorre ande laki kosere kidenah lake sukar lulugye. Delah o birsind, geletar khere. Dinepe tele.

Avileh e desztehara, geletar ande iskola. Haj e Szunto Marja gele anda lende.

Dörgilah o cseri, malavlah o Szunto Del pa pehke graszt. Haj o Szunto Del gelasztar te pel, matyulesz. Inke majfeder delah o birsind!

Haj avile khere, vi pala penge sjavorre gele.

Jaj, tata, mér szan kaszo mato?

//–// Mirre sjeja, delah o birsind, haj csi zsjanglem, kaj te zsjav, haj gelem ando birto, haj matyulem.

Megin szovenasz.


Narratívák

Haj e Szunto Marje geleh khere anda e butyi, haj phenlah lelik-e rromehke:

Zsjavtar, mukhav tu, kaj szan kaszo matyarno.

Mukhleh lesz, haj gelasztar ka peszki dej. O Szunto Del gelasz pala late, voj csi gelasz.

Haj phenel:

//–// Avtar palpale, mirri rromnyi!

Me csi zsjav tute, te mert nagyon matyarno szan.

Haj phenel e Szunto Marje:

Mama, kide mirre gada, mindjár avav!

Haj mir-avileh e Szunto Marje khere, utána pale kideh laki dej lake gada, haj palpale lasz peszke rromesz.

Lake sjavorre geletar po fojovo, haj taszagyule ando paj. Haj e Szunto Marja rovlah anda lende.

Mirro rrom, azér andan ma, te meren mirre sjavorre kathe?

Haj rovlah. Haj megin delah o birsind!

Maladah paj szurri grah o Szunto Del, dörgilah o cseri. Haj megin gelah anclo birto, megin matyulesz. Utána pale lehki rromnyi mukhleh lesz, haj aba végleg csi lah lesz palpale.

Devl-azsjutin p-ame!

Volt, hol nem volt egy Szűz Mária.

Elmentek a zöld rétre, füvet vágtak. A gyerekeik meg otthon keresték őket. Hazajöttek, enni adtak nekik.

Hát gyerekeim, hol csavarogtatok? Miért nem jöttetek velünk a zöld rétre? Az iskolában voltunk, mama!

Gyertek no, gyerekeim, adok nektek enni!

Ettek, ettek, elmentek megint, a gyerekeivel. A gyermekei szép virágot szedtek neki a kosarába. Esett az eső, hazamentek. Lefeküdtek.

Ott a reggel, elmentek az iskolába. És Szűz Mária eléjük ment.

Dörgött az ég, a Jóisten rácsapott a lovára. Majd a Jóisten elment inni, és részeg lett. Még jobban esett az eső!

És hazamentek, a gyerekeikért is elmentek.

//–// Jaj, apánk, miért vagy ilyen részeg?

Lányaim, esett az eső, és nem tudtam, hogy hová menjek, hát bementem a kocsmába, és részeg lettem.

Megint aludtak.

És Szűz Mária hazajött a munkából, és mondta neki, a férjének:

Elmegyek, elhagylak, mert ilyen részeges vagy. El is hagyta, és elment az anyjához. Utána ment a Jóisten, de ő nem ment vissza hozzá].

Mondja neki [a Jóisten]:

Gyere vissza, feleségem!

Nem megyek [vissza] hozzád, mert nagyon részeges vagy. Mondja Szűz Mária [az anyjának]:

Mama, szedd össze a ruháimat, mindjárt jövök!


Narratívák

És mire Szűz Mária hazajött, addigra összeszedte az anyja a ruháját,* és így visszavette a férjét.

A gyerekei elmentek a folyóhoz, és belefulladtak a vízbe. És Szűz Mária sírt miattuk.

//–// Férjem, azért hoztál vissza, hogy meghaljanak a gyerekeim?

És.sírt. És megint esett az eső!

A .Jóisten odacsapott egyet a deresre, dörgött az ég. És megint csak elment a kocsmába, megint részeg lett. A felesége meg végleg elhagyta, és már soha többé nem vette őt vissza.

Istenem, segíts rajtunk!

4. 7/1. Gazdagságot és szegénységet adó patkó

Ez és a következő (7/2.) szöveg két korábbi téma újabb variációja. Az egyik a //„//rossz férj és apa//“//, a másik a //„//szorgalmas menyecske//“// téma. A kettőt egy új, közös motívum, a csodapatkó szerepeltetése köti össze.

Az első szöveg a //„//Szűz Mária otthagyja a férjét//“// (6. szöveg) változataként indul, majd azon a ponton ágazik el, hogy az apa, a Jóisten itt most nem a részegességével teszi tönkre a családját, hanem a gyermeki csínyt az anyán megtorló durvaságával. A szülők elválnak, újraházasodnak (a férj gazdagabb, a feleség


Narratívák

alacsonyabb státusú párt talál magának), de a háborúság még egy ideig folytatódik. Előbb Szűz Mária lopja el férjétől a csodapatkót, aminek következtében az elszegényedik, majd a Jóisten lopja vissza Szűz Máriától az asszonynak kedves teheneket, akik gyerekek módjára ragaszkodnak hozzá. Amikor Máriának sikerül visszaszereznie őket, már nem bánja, ha nála gazdagabb a férje, és megbékélnek a történtekkel.

A teheneknek a gyerekekkel való azonosítását mutatja, hogy Szűz Mária is //„//gyerekeimnek//“// szólítja egyszer őket, akikre majd a nagyanyjuk jön vigyázni, amíg ő keres nekik egy zöld rétet, ahol kedvükre legelhetnek. Az azonosulás már a mese elején megtörténik az //„//Elmegyünk, hatan vagyunk//“// mondattal. A mesemondónak és közönségének a meseszövegbe való ilyetén belehelyezése a felnőtt mesemondóknál is gyakori.

A második szöveg a //„//Ki hozza a legjobb menyecskét?//“// (4. szöveg) téma azon változata, amelyben Szűz Máriának mind az öt menye //„//jó//“//. Mária igazságos anyós, mind az ötöt egyformán szereti, mind az ötnek a főztjéből eszik, és amikor meg akarják látogatni az anyjukat, aranyhintót bocsát a rendelkezésükre, és a csodapatkó segítségével megmenti őket a rájuk törő ellenségtől, az indiánoktól. Empatikus gondolkodására jellemző, hogy nem számoltatja el aprólékosan a menyeit, hanem engedi őket, hogy éljék az életüket. Az elbeszélés a menyecskék szent anyósukhoz intézett fohászával végződik.


Édes: F. Szunto Marje haj lak orrom haj lake sjavorre. Gele po zeleno reto. Andrasztarde, andre asztarde penge sukar khuren, szo csorde lendar. Csorde le lendar, de palpal-avile. Andr-asztade le. De kaszo sukara kergyule, tele pucolind le. Kaszo sukara, meg vi korona sjuteh lenge! Hogy lehko grav t-avel o majsukar, haj hire te zsjan pa lehke graszt.

Zsjanasz trappo, zsjanasz-zsjanasz, penge sjavorra aszanasz:

Jaj, mama, godo kaszo lasjo-j aba po vurdon te besen!

Lányom, mirri sjej, zsjasztar po zeleno reto, sjinasz cshar, utána pale kidah amenge lulugye.

Zsjasztar, szam-le sozsjene. Geletar, line e bari kosere, pherde la lake tulipanti, szekfüvure, rozsi. Szakofajtiszka lulugye. Pherde le.

No, szoventar e sjavorre.

Mirre sjavorre, vusten opre! Zsjasztar aba khere te xasz. Utána pale daszame tele.

Xale, dinepe tele, avel e desztehara, ari nasjen sze le panzsj sjavorre.

//–// Zsjanesz szo? Asztarah andre amare pandzse graszten.

Andr-asztaren le. E Szunto Marje csi zsjanel, szo te kerel desztehara, hogy kaj lake sjavorre, kaj lenge panzsj graszt.

Aven khere e sjavorre pa pandzs gyesz.

Jaj, mirre sjavorre, kaj szanah-le?

Xalaszpe lenca! Sza mudardeh le! Után pale avilah lako rrom, la vi la mudardasz.

Gelahtar ka pehki dej, beslesz.

Aba soha cs-avav palpale!

Gel-ande khangeri. Hogy voj soh-aba cs-ávela palpale. Maj voj mukhel lesz. Mukhlah lesz, mukhlah lesz, avel lako rrom pa pandzs gyesz:

//–// Av palpale, mirre rromnyi!

Me tute? Kaj sza mudardan ma, vi merre sjavorren, haj vi man? Csi zsjav aba me majbut tute palpale!

SZÖSZI: Sza goda phenel. Sza mardah le, sza paj bul, haj paj mizsj. ÉDES: Jaj, vi lako hango andre asungyol!


Narratívák

ÉDES (FOLYTATJA): Leh kavre rromeh e Szunto Marje. De gode csak kirajl szasz! De nem baj!

MÁSIK GYEREK: Lasjo szah lake!

ÉDES: Lako rrom pale lah eg rromnye. De kaszi barvali! Ande besel ande peszko kher o rrom, szah le but grasz, haj but alature. D-e gurumni gelasztar kaj Szunto Marje! Mer khanikah csi pinzsjalasz, csag e Szunto Marje! Gelehtar! No:

//–// Jaj, mirre gurumne! Vi tume avile pala mande!

V-ame a műű, ame! Te mer na lasjo-j to rrom! Műű! Kavera rromnya lesz! Kaszi barvali, hogy luma-them lende zsjan te xan.

//–// Maj kerav le me! Csordem o petalo! D-aba cs-avla le! Csag me tele sjuda' le. Pe lehte sjudav godo csorro petalo. Haj örököso csorr-avla, vi pehki rromnye, vi voj. Haj me ava' gode barvali, na voj, mirre guruvne! Zsjen andr-ando istalovo, maj day tume paj.

//–// //„//Kaj te zsjav te rodav leng-eg lasjo zeleno reto? Zsjavtar, rrodav lenge.//“//

//–// Mirre sjavorra, besen khere! Mindjár avel tumari babe, na javen pala mande!

Lel pehke phaka, szalil. Rakhlasz eg zeleno reto.

//–// Mirre gurumne, rakhlem tumeng-ek zeleno reto! Kaj aba legelin tumenge, saj xan kattyi, szode tumen trubul!

Avri gele, phangle le.

De lako rmm csorro szasz! De gelah, lah le latar, csorda le. De zsjanglah, kon csordah le aba! Lako rrom! Haj megin sjudel o petalo, palpale t-aven lake gurumne. Palpal-avile lake gurumne.

SZÖSZI (SÚG): Után pale...

ÉDES: Utána pale sjudeh o barvalo petalo, haj végleg barvalo szah lako rrom. De aba csi la leh palpale soha! Vi voj barvali szah, vi lako rrom, vi lake sjavorra barule.

ÉDES: Szűz Mária és a férje és a gyerekei. Kimentek a zöld rétre. Befogtak, befogták maguknak a szép csikókat, amiket elloptak tőlük. Ellopták tőlük, de visszajöttek.. Befogták őket. De olyan szépek lettek, lepucolták őket. Olyan szépek, még koronát is tettek rájuk! Hogy az ő lovuk legyen a legszebb, és híre menjen a lovainak.

Mentek trappban, mentek-mentek, a gyerekeik nevettek:

//–// jaj, mama, olyan jó a szekéren ülni!

Lányom, kislányom, megyünk a zöld rétre, vágunk füvet, utána meg szedünk magunknak virágot.

Elmegyünk, hatan vagyunk. Elmentek, fogták a nagy kosarat, megtöltötték neki tulipánnal, szekfűvel, rózsával. Mindenféle virággal. Megtöltötték.

No, elalszanak a gyerekek.

Gyerekeim, keljetek fel! Megyünk már haza, enni. Utána megint lefekszünk. Ettek, lefeküdtek, jön a reggel, kiszaladnak, mind az öt gyerek.

Tudod mit? Fogjuk be az öt lovunkat.

Befogják őket. Szűz Mária reggel nem tudta, hogy mit csináljon, hogy hol vannak a gyerekei, hol az öt lovuk.

Ot nap múlva hazajönnek a gyerekek.

//–// Jaj, gyerekeim, hol voltatok?


Narratívák

Veszekedett velük. Majd agyonverte őket! Utána meg jött a férje, ő meg őt [Szűz Máriát] verte meg.

Elment [Szűz Mária] az anyjához, ott maradt.

Már sose jövök vissza!

Elment a templomba. [Esküt tett], hogy ő már sose jön vissza. Majd ő elhagyja la férjét].

Elhagyta, elhagyta, öt napra rá jön a férje:

Gyere vissza, feleségem!

Én tehozzád? Amikor majd megöltél engem, a gyerekeimet is, és engem is? Én Többé már nem megyek vissza hozzád!

SZÖSZI: Mind így mondják. Jól elverte elöl, hátul.

ÉDES: Jaj, a hangja is behallatszik!

ÉDES (FOLYTATJA): Máshoz ment férjhez Szűz Mária. De az csak király volt! De nem baj.

MÁSIK GYEREK: Jó volt neki!

Él)ES: A[z előző] férje is megnősült. De olyan gazdag volt az asszony!

Ül benn a házában a férj, sok lova és sok állata volt neki. De a tehene elment Szűz Máriához! Mert senkit sem ismert, csak Szűz Máriát! Elment!

No:

//–// Jaj, teheneim! Ti is visszajöttetek hozzám!

Mi is, műű, mi is! Mert nem jó a férjed! Műű! Másik feleséget vett! Olyan gazdag, hogy ország-világ hozzájuk jár enni.

Majd adok én nekik! Elloptam a csodapatkót. Már nem lesz nekik [patkójuk]. Csakhogy én ledobom. Rádobom azt a szegénységet adó patkót a férjemre. És Orökrc szegény lesz, a felesége is, meg ő is. És én leszek a gazdag, nem pedig ő, teheneim! Menjetek be az istállóba, majd adok nektek vizet. //–// //„//Hova menjek keresni nekik egy jó zöld rétet? Megyek, keresek nekik.//“// //–// Gyerekeim, maradjatok itthon! Mindjárt jön a nagymamátok, ne gyertek utánam!

Kitárja a szárnyait, és elszáll. Talált egy zöld rétet.

//–// Teheneim, találtam nektek egy zöld rétet! Ahol már legelhettek, annyit ehettek, amennyi kell nektek!

Kimentek, megkötötték őket.

De a férje szegény volt! Elment, elvette tőle [Máriától], ellopta [a teheneket]. De tudta [Szűz Mária], hogy ki lopta el őket! A férje! És megint ledobja a patkót, hogy visszajöjjenek a tehenei. Visszajöttek a tehenei.

SZÖSZI (SÚG): Utána meg...

ÉDES: Utána meg ledobta a gazdagságot adó patkót, és végleg gazdag lett a férje. De már soha nem vette vissza őt [a férjét]. Ő is gazdag lett, a férje is, a gyerekei is fölnőttek.

5. 7/2. Szűz Mária és a menyeiDARI (10 éves), 1985.

Szah le sjavorre.

Jaj, de örülij, kaj szi tume sjavorre haj rromnye!


Narratívák

//–// Szakra, kiravav, bes kathe, zsjavtar, kiravav!

Kiravel lehki rromnyi. Sze le panzsj rromnya traden lake xaben. Xal e Szunto Marje, szel andaj panzsj. Haj kergyule lenge sza le panzsjenge po jek sjavorro. Haj zsjan ka pengi dej, utána e Szunto Marja:

Szakra! Palpal-avasz vi tire sjavorre, v-eme! Csak zsjasz ka mirri dej, dikhasz, szo-j amare dejanca. Naj le khancs bajo, te dikhah le!

Zsjen, csak palpal-aven!

Sjudel leng...

MÓNI: Anda cseri.

DARI: eg kaszo szumnakuno hintovo. De csilloginah, Devlam! Zsjan, zsjan penge.

[KICSIT KOMOLYTALANUL MONDJA]: De den angla lend-e indianure. Lesilah e Szunto Marje, sjudel o petalo. Haj tinintar e indianure.

//–// Jól van, mama, hogy sjuden godo petalo. Mentih amaro eleto!

//–// Menti tumaro eleto, te zsjanav, hogy lasje bora szan amenge. Mange. De lasje szan-le. Vi merre sjavorra haj vi tume. No, zsjan mandar khere! //–// phenel. Haj zsjan. //„//Mukh zsjan //–// phenel e Szunto Marje. //–// Barvale-le, terne-le. Te zsjan kothe, kaj von kamen.//“//

Zsjanasz, kaj von kamen. Sza po rig.

SZÖSZI (ELŐMONDJA): //–// Szakra!

ÉDES: //–// Szakra! Azsjutin p-amende! Aba csi vorbinah khancs. Aba zsjasztar. Azsjutin p-amende, Devla, csumidav tu, kaj zsjasz. Amen, Krisztus.

VoItak nekik gyerekeik.

//–// Jaj, de örülök, hogy vannak gyerekeitek és feleségetek!1

//–// Anyósom, főzök, maradjál itt, megyek, főzök!

Főz a felesége. Mind az öt feleség küld neki enni. Eszik Szűz Mária, mind az ötbőll. És mind az ötnek egyszerre született gyereke.

És mennek az anyjukhoz, ezért (mondják) Szűz Máriának:

//–// Anyósom! Visszajövünk, a gyerekeid is és mi is! Csak elmegyünk anyámhoz, megnézzük, mi van az anyáinkkal. Nincs-e nekik semmi bajuk, hogy lássuk éket.

Menjetek, csak gyertek vissza!

Ledob nekik...

MÓNI: Az égből.

DARI: (egy-)egy olyan arany hintót! Hogy csillogtak, Istenem! Mennek, mendegélnek.

[KICSIT KOMOLYTALANUL MONDJA]: De eléjük ugrottak az indiánok. [Ti a menyek elé, ahogy mentek az anyjukhoz.] Megleste ezt Szűz Mária, ledobta a patkót. És eltűntek az indiánok.

Jól van, mama, hogy ledobtad a patkót. Megmented az életünket! Megmentem az életeteket, mert tudom, hogy jó menyeink vagytok ti nekünk. Nekem. Jók vagytok. A gyerekeim is és ti is. No, menjetek tőlem haza! //–// mondja. Hát mennek. //„//Menjenek csak //–// mondja Szűz Mária. //–// Gazdagok, fiatalok, menjenek oda, ahová akarnak.//“//

11Ti. már a gyerekeinek is vannak gyerekei és felesége.


Narratívák

Odamentek, ahová ők akartak. Mindenhová.

SZÖSZI (ELŐMONDJA): //–// Anyósom!

ÉDES: //–// Anyósom! Segíts rajtunk! Már nem beszélünk semmit. Már elmegyünk. Segíts minket, Istenem, csókollak, ahová mész. Amen, Krisztus.

6. 8. Idegenek Szűz Máriánál

A közismert legendamese kétféle feldolgozása, ugyanattól az előadótól, Szöszitől. Az első előadásban a mesemondó fokozatosan talál rá az elmondandó témára. Az állatok gondozásával és a bevásárlásra való készülődéssel több mese is indulhat. A szegény cigány asszony és az őt kísérő gyermek rendszeresen eljárnak a Szentcsaládhoz, hogy titokban gondozzák a jószágait. Szűz Mária és a Jóisten meglesik, majd kilétük eltitkolása mellett gazdagon megjutalmazzák őket. Az első változatban a jutalmazási jelenet háttérbe szorul a szegény asszony (illetve itt: leány) örökösödési vitájának elmondása miatt, ami valószínűleg egy személyes történetből került a mesébe (lásd még a 4. szöveget). A téma annyira leköti a kislány érdeklődését, hogy a következő mesei motívumba, a kölcsönös bemutatkozás lehetetlensége témájának ismertetésébe éppen csak belekezd. Az asszony //„//ravaszságának//“// (ti. hogy Jézust a nevén szólítja, miközben éppen a neve iránt érdeklődik) indoklása csak a második szövegben történik meg. Az első szövegben a mesemondónak nem jut az eszébe a folytatás, de ügyesen kivágja magát, mintha az asszony //„//ravaszsága//“// arra irányult volna, hogy váratlanul, tréfás csattanóként használva a záróformulát, ő maga fejezze be a mesét.

A második szövegben Szöszi elkezdi a mese egyik motívumát, de egy másik kislány, Móni közbevág egy üllőjáték//–//szöveggel. Szöszi szívesen //„//dúcolja alá//“// Móni monológját, majd egy harmadik gyerek bekapcsolódásával együtt alkotott üllőjáték szöveget mondanak, és csak később folytatja a legendamesét, amely a cigányok elfogadásának gesztusában jut el a csúcspontra. A //„//másik//“// Szűz Mária és Jóisten szerepeltetése mutatja, hogy a gyerekek a szenteket is rokoni környezetben képzelik el, akik alkalmilag kisegítik egymást, például megitatják egymás jószágait. Nekik viszont ezért nem jár jutalom. Ebben a szövegben és a következőben (9.) figyelhetjük meg azt a technikát, hogy Szöszi egyes újonnan bevezetett szereplőket //„//paraszt"-ként definiál. A sokféle válaszlehetőségből itt csak kettőt emelünk ki. Egyfelől lehetséges, hogy a kislány hármas tagolású epizódot tervezett alkotni, a szentek, a parasztok, majd a cigányok említésével, amit talán a másik gyerek közbeszólása zavart meg. Másfelől az is elképzelhető, hogy a cigányokat nevezi első megjelenésükkor parasztoknak, ezzel egy másik (össztársadalmi szempontból magasabb) szintre emelve az embereknek a szentekhez való viszonyát. Ez a technika az oláhcigány daloknak is állandó eleme. Az, hogy Szűz Mária lányának, majd később a szegény cigány asszonynak a kutatóéhoz hasonló hangzású neveket ad az elbeszélő (Ita és Hita: a Zita név dajkanyelvi alakjai), kedves gesztusként értelmezhető. A mesében olvasható jókívánság (Szűz Mária, a Jóisten, meg a két gyermeked legyen mindig boldog!") Szűz Mária, de egyben Szegő


Narratívák

Judit két gyermekére is vonatkozhat. A szöveg rövid mondatai arra utalnak, hogy az üllőjáték hangulatában, kántálva adták elő. A meséknél alkalmazott, nem versszerű leírási formát a könnyebb értelmezhetőség kedvéért választottuk.

SZÖSZI (12 éves), MÓNI (11 éves) és még egy gyerek, 1985.

Szah kaj na, szah ek Szunto Del ha-k Szunto Marje. Zsjan, den e grahten paj, den le gurumnen, zsjan-zsjan-zsjan.

Haj phenen von katkar:

Aventar, de, csi pen aba paj!


Dehogyn-aven, dah le misto paj!

Jól van! Den le misto paj. Aba jaj de but paj pil-aba! Jól van!

Phenel o Szunto Del haj Szunto Marja:

//–// Misto-j, aventar, ame mukhah le katyi abba!

Aventar!

Gotonahame sukaresz haj zsjasztar. Kinasz, szo trobul amen, vasarolinah ande. Te na pale gede, csi zsjanav, sz-avla, cs-avla misto. Aventar! //–// Misto, te kamesz t-aveh, aventar akkor!

Zsjan-zsjan-zsjan-zsjan-zsjan. P-ek baro, lungo-lungo drom.

Phenel e Szunto Marje:

Jaj, aba csi birij, asjeh tel-asjah tele! - phenel e Szunto Marje.

Misto-j!


Jaj, Devlam!

Katkar.

Kon-szo saj keren le duj, o Szunto Del haj Szunto Marja? Pale zsjan-zsjan-zsjan majdur. E duj vedri paj üreso-j. Andi jek vadri sz-andi kaver na. Szo numa, aven kher ande sza le duj. Hat, kathe varekon phirel.

Aven, garagyah ando istallovo vagy varekaj! Dikhasz, kon avel kathe!

Misto-j.

Phenel katkar e Szunto Marje:

Murro sukar rrom! Gode gindisz, hogy cs-avel kathe varekon? Kode-t saj zsjaneh, hogy kathe varekon phirel! Haj te na phirlasz kathe varikon, akkor cs-avlah kathe khancs gede. Murro sukar rrom, no misto-j.

Pale zsjantar, garagyon andi kamra, haj dikhen pal e felasztra: Kon avel kathe? Ek sukar-sukar rromni ha-k sukar-sukar cino rakhlorro. Zsjan ando istallovo, szi but joszaguri, szakofele.

Misto-j. Aven and, d-ab-akan kathar na zsjan avri. Eddig-eddig csi zsjan avri, meg csi phenen, kon szan-le.

Cs! zsjanah, kon szam-le, misto-j?

De mar to mindig kathe phireh amende? De akkor aba na szajek avlah, kathe te besesz, vagy varekaj. Vagy me csi zsjanay.


Narratívák

Misto-j.

Meg-i d-aba trin bers, kaj tumende phirav, me, haj murro cino sjavo. Kana zsjanasztar, mindig avri lesinaszasz tumen, katar o jek bukro ka kaver lesinaszah tumen.

Es phenel voj e Szunto Marje:

Dikhesz? Ame csi zsjanaszasz, kon phirel kathe.

Közbe pale kon phirlasz kathe? Eg rromnyi! D-eg nagyon-nagyon gyönyörüso rromnyi! Ha-k sukar sjavorro.

Phenel voj katkar, e sukar rromnyi:

Me zsjanav, kon szan. Mange csi trobul csi to nav te phenesz. Tu Szunto Marj szan, haj o Szunto Del. De ame kaj mindig kathe phiraszasz, anda gado na xole jven! Ame kamasz le joszagon. D-aine, mare dadesz szasz sov gurumne, oxt graszt, haj star bikuri, haj ijje bale anya, haj bistajtrin cine bale. Es mihán mulesz murro dad, mulasz murro dad //–// mar me szimasz e majcini, desusove bersengi, d-ab-akan desefta bersengi szim, és phendem, eddig csi lav rromesz, még cs-ava bistajtrine bersengi. //–// Es me phrala, murre pheje man khancs, khancsi dine, cs gurumni, csi Bali, csi balo, csi grasz. Haj v-o kher, numa o kher dine ma. D mange doszta-j o kher, ande butorozine. De katar le keszleturi csi dicsola ha katar le szakofele.

Haj phenel voj //–// katkar de buzsjengli! //–// és phenel:

Aba csi zsjanav but te vorbij, ke mar csi zsjanav, kaj lehko vego. MÓNI: Fuss el vége!

SZÖSZI: Fuss el vége!

MÓNI: Itt a vége...

SZÖSZI (TRÉFÁSAN): Itt a vége, de még egyszer mondjuk!

SZÖSZI: Phirel ám e rromnyi, hat te na phirlah, cs-avlah kathe Bede.

MÓNI: Szunto Marja, csillogin lake gada, szakofele, kana thovel, mindig csillogil,

vi lake gada, vi voj csillogin, vi lake bal.

Szakofele csillogin.

O Szunto Del mindig zsjaltar,

mindig zsjaltar szako desztehar-ande butyi. Mindig-mindig.

Avel khere, kiravel leszk-i Szunto Marje. SZÖSZI: Numa hat órakor avel khere.

MÓNI: Del lesz te pel, te xal, haj szoventar. Pal opre vusten, haj pale zsjan ande butyi,

palej kidel, pale thovel, pale kiravel, pal-aven khere. SZÖSZI: Pala goda pale geletar ando ves te kiden lulugye.

GYEREK: Haj kas.

SZÖSZI: Haj kide kas, te keren jag.

GYEREK: Nyarsoli

SZÖSZI: Nyarsolinnah avri.

Haj le duj cin-avile khere.

[SUTTOGVA]: Jaj, nem jó a hangom! (KRÁKOG) Phenel o cino:

GYEREK: Majd e cini.

SZÖSZI: Phenel o cino Szunto Del, haj e cine Szunto Marje:


Narratívák

//„//Mama! Saj zsjavtar v-em-ando zeleno reto te kidah lulugye tuke?//“//

Misto-j, zsjantar.

Pond la Szunto Marjako nevnapo szasz.

Pond akkor szah húszéves e Szunto Marja, bise bersengi.

Phenel e Szunto Marja:

//„//Jaj de misto-j, sjavorrale,

mirri sukar cini rakhlorri, mirro cino rakhlorro!//“// Haj le lulugya palal garadeh tala e vaszt. Gede buslah jek cini Szunto Marje: Ita. [EGY MÁSIK GYEREKHEZ]: Nn-ne mondjam? Pala gode e Szunto Delehko nevnapo szasz.

Zsjantar, sza zsjantar kheral. Phandaven and-o vudar. Haj le vedri avri mukhlen le. Haj nah ande paj ande vedri, haj ande vedri,,kan-avile khere, szah paj.

Sjavale, kon andah o paj?

Csak, kon, asj-ta, dikhasz!

Av, ker opr-o villányi, an o sugari!

Phir vegig intrego khasz!

Szo dikhen, kon szah? I Szunto Marje! E kaver Szunto Marje. Haj lako piramno, o Szunto Del.

No dikhej gadala! Mindig-mindig amenge anen paj.

Jokhar csi zsjantar, hanem aventar palal ande kamra. Lesinnah l-avri. Misto-j. Zsjan, lesin l-avr-andaj kamra.

Kon avel? Nah Szunto Marje, von gedej gindiszajle, Szunto Marje. Ek csorri gazsji ha-k csorro rakhlorro. Cino, karing des-desutrine bersengo. Haj godal hordinah paj le joszagoszke. Haj le joszaguri...

GYEREK: Vorbin majhangosan!

SZÖSZI: Haj le joszaguri pale kamle le. Haj e Szunto Marja soha csi mukhna l-ando istallovo haj o Szunto Del. Numa kana godal csorre zsjanah ande, mukhna le. Haj pale csi geletar, garagyule talaj meszala ando istallovo. Ha denah le paj, e sjavorre haj o rromnye. [KIJAVÍTJA MAGÁT] O sjavorro haj rromnyi, naj misto phendem.

Haj arri xuttyen talal e maszala: ab-akan csi zsjantar kathar!

Elen phenen:

//–// Aven ande, day tume kaszave gada, ek kaszave, hogy te gindin Szunto Marje. Puter avri, rromnye, te bal!

Putreh e rromnyi avri pehke bal. Szo-j ande lake bal? Trin metere bal szah la. Da katal le angruszteja, katal le zlaga, katal le szimnakaj csi dicsolasz.

Phenel voj katkar //–// De buzsjengli! //–//

//–// Tu szar buseh, Eduska? //–// Szunto Marje haj Szunto Del haj te duj csaladuri t-aven mindig boldogo! //–// Szar busesz?

//–// Haj me busav, busav, de nastik phenav tu arri murro nay. Haj tu szar buseh?

Hita.

Haj tu szar buseh?

Öcsi.


Narratívák

Misto-j. Maj varszavo gyesz, varszavo gyeh avri phenav tuke, szar busamisto-j? D-ab-akan soha n-soha na zsjatar amendar. Bes tuke kathe! Ame lasj szam, ame kamah le rromen. V-e ciganyen. Szakonesz ame kamah. Kama lengo boldogsago, lengo szakofele, te del o Del szakofele le rromen. Kon p-a mende xolajvel //–// aba e Szunto Marje phenel //–//, kon p-amende xolajvel, kodal soha te na del o boldogo khonik!

Hol volt, hol nem, volt egy Jóisten és egy Szűz Mária. Mennek, adnak a lovaknak vizet, adnak a teheneknek, mennek-mennek-mennek.

És mondják azután:

//–// Gyerünk, no, már nem isznak vizet!

Mondja a Jóisten:

//–// Dehogynem, gyerünk, adunk nekik jócskán vizet!

//–// Jól van! Adnak nekik jócskán vizet. Jaj de sok vizet ittak már! Jól van! Mondja a Jóisten meg Szűz Mária:

//–// Jól van, gyerünk, hagyjuk abba [az itatást]!

//–// Gyerünk!

//–// Szépen felöltözünk és elmegyünk. Megvesszük, ami kell, bevásárolunk. Ha nem így lesz, nem tudom mi lesz, de nem lesz jó. Gyerünk!

//–// Jól van, ha [velem] akarsz jönni, akkor gyerünk! Mennek-mennek-mennek-mennek-mennek. Egy nagy, hosszú-hosszú úton. Mondja Szűz Mária:

//–// Jaj, már nem bírom, ülj le, üljünk le! //–// mondja Szűz Mária.

Jól van!

Mondja a Jóisten:

//–// Jaj, Istenem!

Akkor [mondja].

Mii tehetnek ketten, a Jóisten meg Szűz Mária? Megint mennek-mennek-mennek tovább. [De otthon] a két vizesvödör üres. Az egyik vödörben volt, a másikban meg nem. Nocsak, hazajönnek mind a ketten. Hát, jár ott valaki.

//–// Gyerünk, rejtőzzünk el az istállóba vagy valahová! Nézzük meg, ki jön ide! Jól van.

Mondja akkor Szűz Mária:

//–// Szépséges férjem! Nem gondolod, hogy jár ide valaki? Tudhatod, hogy ide jár valaki! Hát ha nem járna ide valaki, akkor semmi sem lenne így [ahogy van]. Szépséges férjem, no jól van.

Azután mennek, elrejtőznek a kamrában, és nézik az ablakból: Ki jön ide? Egy szépséges szép cigány asszony meg egy szépséges szép kis fiúcska. Mennek az istállóba, sok jószág van ott, mindenféle.

Jól van. Bejönnek, de onnan most már nem mennek ki. Addig-addig nem mentik ki, míg meg nem mondják [az asszony és a fia], hogy kicsodák.

Nem tudjátok, kik vagyunk, ugye?

//–// Hát te már mindig csak idejársz hozzánk? De akkor már mindegy volna, akár itt is laknál, vagy valahol. Vagy nem is tudom.

Jól van.

//–// Megvan már három éve, hogy hozzátok járok, én meg a kisfiam. Mindig kilestünk titeket, amikor


Narratívák

elmentetek, egyik bokortól a másikig lestünk titeket.

Mondja ő, Szűz Mária [a férjének]:

//–// Látod? Mi meg nem tudtuk, ki jár ide.

Közben meg ki járt ide? Egy cigány asszony! De egy nagyon-nagyon gyönyörű cigány asszony! És egy szép kisfiú.

Mondja akkor ő, a szép cigány asszony:

//–// Én tudom, kik vagytok. Nem is kell hogy a neved megmondjad. Te Szűz Mária vagy, te meg a Jóisten. Hogy mi mindig idejártunk, amiatt ne haragudjatok! Mert mi szeretjük a jószágokat. Nekünk, apánknak is volt hat tehene, nyolc Iova, négy bikája, kilenc kocája meg huszonhárom kismalaca. És mihelyt apám meghalt, meghalt az apám //–// én voltam a legkisebb, tizenhat éves, és most már tizenhét éves vagyok, de azt mondtam, addig nem megyek férjhez, míg huszonhárom esztendős nem leszek. //–// És a bátyáim meg a nővéreim nekem semmit de semmit nem adtak, se tehenet, se kocát, se disznót, se lovat. A ház is, csak a házat adták nekem. De nekem elég a ház, be van bútorozva. A készletektől meg a mindenféle mástól nem is látszik majd [úgy tele lesz]!

Hát mondja ő [az asszony] //–// micsoda ravasz! //–// azt mondja:

Már nem tudok sokat mondani, mert már nem tudom, hol a vége.

MÓNI: Fuss el vége!

SZÖSZI: Fuss el vége!

MÓNI: Itt a vége...

SZÖSZI (TRÉFÁSAN): Itt a vége, de még egyszer mondjuk!

SZÖSZI: Jár ám [oda] egy cigány asszony, ha nem járna, nem is lenne ez így . víz a vödörben].

MÓNI: Szűz Mária, csillog a ruhája, mindenféle,

amíg mos, mindig csillog,

ruhája is, ő is csillog, a haja is.

Mindenféle csillog [rajta].

A Jóisten mindig elmegy,

mindig, minden reggel munkába megy. Mindig-mindig.

Hazajön, főz neki Szűz Mária.

SZÖSZI: Csak hat órakor jön haza.

MÓNI: Ad neki enni, inni és elalszanak. Aztán felkelnek, és megint dolgozni mennek,

megint takarít, megint mos, megint főz, megint hazamennek.

SZÖSZI: Aztán megint elmennek virágot szedni. GYEREK: Meg fát.

SZÖSZI: Hát fát szedtek, hogy tüzet rakjanak.

GYEREK: Nyárs…

SZÖSZI: Nyárson sütöttek.

A két kicsi meg hazament.

SUTTOGVA]: Jaj, nem jó a hangom! (KRÁKOG) Mondja a kicsi:


Narratívák

GYEREK: Majd a kicsi.

SZÖSZI: Mondja a kicsi Jóisten, meg a kicsi Szűz Mária:

Mama! Elmehetünk mi is a zöld rétre, hogy virágot szedjünk neked?"

JóI van, elmennek.

Száz Máriának pont névnapja volt.

Pont akkor volt húszéves Szűz Mária, húszéves. Ondja Szűz Mária:

//„//Jaj de jó, gyerekeim,

szép kicsi lánykám, kicsi kis fiacskám!//“// A Virágot meg elrejtette a keze alá.

A kicsi Szűz Máriát úgy nevezték: Ita.

[MÁSIK GYEREKHEZ]: Nn-ne mondjam? Azután meg a Jóistennek volt névnapja.

Elmennek, mind elmennek otthonról. Bezárják az ajtót. A vödröt meg kinnhagyják. Nem volt víz a vödörben, de amikor hazajöttek, volt víz a vödörben. Gyerekek, ki hozott vizet?

Kicsoda, várj csak, lássuk csak!

Gyere, gyújtsd fel a villanyt, hozd a kézilámpát!

Jártasd végig az egész szalmán!

Mit látnak, ki volt? Szűz Mária! A másik Szűz Mária. És a kedvese, a Jóisten.

No nézzétek csak ezeket! Mindig//–//mindig hoznak nekünk vizet.

Egyzer nem mennek el, hátramennek a kamrába. Kilesték őket. Na jól van. Mennek, kilesik őket a kamrából.

Ki jön? Nem Szűz Mária volt, ők úgy gondolták, hogy Szűz Mária [az]. Egy szegény parasztasszony meg egy szegény kis parasztfiúcska. Kicsi, tíz-tizenhárom év körüli. Hát azok hordtak vizet a jószágnak. És a jószágok...

GYEREK: Hangosabban beszélj!

SZÖSZI: A jószágok meg szerették őket. Hát Szűz Mária soha nem hagyott mást az istállóba [menni], és a Jóisten se. Csak amikor azok a szegények bementek az istállóba], azokat hagyta. Ők pedig [Szűz Mária és a Jóisten] nem mentek el, elrejtőztek az istállóban az asztal alá. És a kisfiú meg az asszony vizet adtak a jószágoknak. [KIJAVÍTJA MAGÁT] A kisfiú meg a cigány asszony, nem jól mondtam

Hát, kiugranak az asztal alól: most már nem mennek el onnan! Hanem mondják:

//–// Gyertek ide, adok nektek olyan ruhát, egy olyat, hogy Szűz Máriának higgyenek. Bontsd ki a hajadat, asszony!

Az asszony kibontotta a haját. Mi van a hajában? Három méter hosszú haja volt. I)c a gyűrűktől, fülbevalóktól, aranytól nem is látszott [annyit adott neki Szűz Mária].

Mondja ő [az asszony] aztán //–// de ravasz volt!

Téged hogy hívnak, Jézuska? //–// Szűz Mária, a Jóisten, meg a két gyermeked legyen mindig boldog! //–// Téged hogy hívnak?

Nekem van nevem, van nevem, de nem mondhatom meg a nevemet. És téged hogy hívnak?

//–// Hita.

//–// Hát téged? //–// [a kisfiúhoz]


Narratívák

//–// Öcsi.

//–// Jól van. Egy nap majd, egy nap majd megmondom neked, hogy engem hogy hívnak, jól van? De most már soha ne menj el tőlünk. Lakjál itt! Mi jók vagyunk, mi szeretjük a romákat. A cigányokat is. Mindegyiket szeretjük. Boldogságot akarunk nekik, meg mindenfélét, hogy adjon az Isten mindenfélét a cigányoknak. Aki haragszik ránk, annak //–// már Szűz Mária mondja //–// annak soha senki ne adjon boldogságot!

7. 9. Szűz Mária a gazdag családnál

A mese két részből, a címben jelzett ismert legendameséből és egy ahhoz csak Szűz Mária személyén keresztül kapcsolódó életmeséből áll. A legendamese elején az üllőjáték—szövegekből ismert motívumok állnak Szűz Máriáról és a gyerekeiről. A gyerekekkel virágokat rajzoló Szűz Mária az óvónő Szegő Judit, a magyarul kitűnően beszélő ember pedig Szegő Judit férje, az angol antropológus. Szöszi őt is szeretné beleszőni a történetbe, de szinte azonnal észbe kap, hogy a választott szereplő negatív figura, ezért a vele való azonosítás megsértené a kedves vendégeket. Az angolból így gyorsan egy másik külföldi, a //„//lengyel piacról//“// ismert lengyel lesz, és nincs akadálya a folytatásnak.

A második történethez átvezetésként szintén az üllőjáték szövegmotívumaiból válogat az elbeszélő. Hőse itt a 13 éves Csoháj, másik becenevén Maminka, akit Szöszi tréfásan parasztlányként helyez el az elbeszélésben. Szűz Mária az úton találja Maminkát, lányává fogadja, majd gazdagon férjhez adja. (A mesemondó gyerekek elképzelt csoportos látogatását Szűz Máriánál a 22. számú szövegben olvashatjuk.)

SZÖSZI (12 éves), 1985.

Szah kaj nasz, szah ek Szunto Marje ha-k Szunto Del. Godolen szab trin sjavorra, godolen szab trin sjavorra. Haj geletar andi holta. Kinde penge cukro, szakofele, szo trubul lenge. Gele penge khere, lengi dej azsjukrelah le. Aztán pale rajzolind-ek sukar lulugyi. Haj geletar po zeleno reto, pal goda pale geletar ande Pesta.

Haj avilah ek gazsjo //–// de na magyar //–// kaj i Szunto Marje. E Szunto Marje pale gotondahp-andi csorre gada, haj gelesz. Ka barvalo gazsjo.

De na magyarul vorbilah o gazsjo! Angolul! Haj gele e Szunto Marje lehte. Dikh! Hogy zsjanlah o angoli vi magyarul!

Dikh de ma-k cerra manrro!

Haj phenel le o lengyeli:

Zsja pe tyo drom, meg aveh, pekav o manrro!


Narratívák

Sjol leh andi kemence. Avel i Szunto Marja haj lako rrom:

Mo, avilem, d-em-ek cerra manro! Csorre-le!

Kerlahpe e Szunto Marja haj o Szunto Del, barvale szah-le, szab le sov grab haj gurumne.

Haj garadah o lengyeli katar e Szunto Marja o manrro! De mar ande csorre gada gotondehpe. Haj vi e gazsji garadah le, haj a gazsje kerdah e teknyősbéka, pettyeso dikhlo ande lako sero. E gazsjeh kerdah e teknyősbéka, e sztagyi-i ande lehko sero.

Aztán pale avilehtar e Szunto Marje, losanah, haj geletar, geletar penge khere, etatinde e balen, dine paj e grahten, dine paj e gurumnen, fejinde e gurumnen. Pala goda pale geletar ande sara erdevo, kidenah lulugye, sukara, jacinvirag, orgonyi, szakofele kidenasz.

Aztán pale geletar khere, rakhle-rakhle, ek sukara rakhle po drom! Kon sza

gode?

[NEVETVE] E Csoxaj! Vagyis naj, e Maminka! Haj ingerde la ando pengo kher.

No e Maminka! Csi zsjanla, kaj te dikhel! Katy szakofele szah a Szunto Marja. Phenel e Szunto Marje:

Na dara, bes tele!

Mistoj! phenel e Maminka:

Kon szan tu?

Phenel e Szunto Marje a Maminkake:

Me szim e Szurto Male, murro rrom o Szunto Del, haj mirre trin sjavorra.

Misto-j!

//–// Aveh Maminka, mirri sjej, fogadij tu sjeke! Fogadij tu. Sjude pal tu godej

csorre gada tel! Sjude pa tu gode rakotto rotye! Haj godo puloveri! Av, le pe Szunto Mariake gada!

Phenel e Csoxan:

Misto-j, man a! //–// Leh pe pehte.

Aztán pale kerdah a Maminkake bev. Haj leh e rromeh e Maminka, azsjutilah l-Szunto Marie. Sza andaj csipki szah pe la e gada mindig. Szodivar vustela opr desztehara mindig majsukar kerlah le e Szunto Male.

Amen, Krisztus, csumidav tu, azsjutin amende!

Hol volt, hol nem volt, volt egy Szűz Mária és egy Jóisten. Volt nekik három gyerekük, volt három gyerekük. És elmentek [a gyerekek] a boltba. Vettek maguknak cukrot, mindenfélét, ami kellett nekik. Mentek haza, várta őket az anyjuk. Aztán meg lerajzoltak egy szép virágot. És elmentek a zöld rétre, azután meg elmentek Pestre.

És jött egy ember //–// de nem magyar //–// Szűz Máriához. Szűz Mária meg szegényes ruhát öltött magára, és elment. A gazdag emberhez.

De nem magyarul beszélt az ember! Angolul! Szűz Mária meg elment hozzá. Nicsak! Hogy tudott az angol magyarul is!

//–// Nézd, adjál nekem egy kis kenyeret!

És mondta neki a lengyel:

//–// Menj az utadra, mire megjössz, megsütöm a kenyeret!

Belerakja a kemencébe. Jön Szűz Mária meg a férje:


Narratívák

//–// Te, megjöttünk, adj nekünk egy kis kenyeret! Szegények vagyunk!

(Csak) tettette magát Szűz Mária meg a Jóisten, (mert) gazdagok voltak, volt nekik hat lovuk meg tehenük.

Hat a lengyel elrejtette Szűz Mária elől a kenyeret! De már szegényes ruhába öltözött [Mária]. És a gazdaasszony is elrejtette [a kenyeret], és [Mária] a gazdaasszonyt teknősbékává változtatta, pöttyös kendő volt a fején. A gazdát (is) teknősbékává változtatta, kalap volt a fején.

Aztán meg eljött Szűz Mária, örültek, és elmentek, elmentek haza, megetették a disznókat, vizet adtak a lovaknak, vizet adtak a teheneknek, megfejték a teheneket. Aztán pedig elmentek a sűrű erdőbe, virágot szedtek, szépeket, jácintvirágot, orgonát, mindenfélét szedtek.

Aztán meg elmentek haza, találtak-találtak, egy szép parasztlányt találtak az úton.

Ki volt az?

[NEVETVE] A Csoháj! (A Maminka nevű kislány másik beceneve.) Vagyis nem, hanem a Maminka! És bevitték a házukba.

No, a Maminka! Azt se tudta, merre nézzen! Annyi mindene volt Szűz Máriának. mondja Szűz Mária:

//–// Ne félj, ülj le! Isten hozott tégedet, ülj le!

Jól van. Mondja Maminka:

//–// Ki vagy te?

Mondja Szűz Mária Maminkénak:

Én Szűz Mária vagyok, a félem a Jóisten, (ők) meg a három gyermekem.

Jól van!

//–// Gyere csak, Maminka lányom, lányommá fogadlak! Lányommá fogadlak térd. Dobd le magadról azokat a szegényes ruhákat! Vedd le azt a rakott szoknyát! És azt a pulóvert! Gyere, vedd fel Szűz Mária ruháját!

Mondja Csoháj:

//–// Jól van, mama! //–// már mamának nevezte Szűz Máriát.

Magára vette a ruhákat.

Aztán meg megtartották Maminka lagziját. Hát férjhez ment a Maminka, segítettet Szűz Mária. Mindig csipkés ruha volt rajta. Ahányszor csak reggel felkelt, Minden nappal szebbé tette őt Szűz Mária.

Amen, Krisztus, csókollak téged, segíts minket!

8. 10. A Szentcsalád meg a kígyóSajátos mesei konstrukció, legendamese elemekkel. A kígyóval játszó kisfiú Európa-szerte közismert hiedelem-motívum, Benedek Katalin mese-kutató szerint mesénk sajátossága, hogy a kígyó megöli a gyermeket. A kígyó fontos szereplője számos cigány mesének és a cigányság hiedelem-világának, említése kötetünkben is többször előfordul. A mesének különleges színezetet ad, hogy a Szentcsalád pusztulása a cigányokért a mártíromság vállalása.

KRISZTI (kb. 12 éves), 1992.

Epizodura:

E Szunto Marje haj o Szunto Del zsjan po piaco haj kinen jateko; Anda o jateko avel avri ek szap haj mudarel e sjavorresz;

E Szunto Marja zsjal palpale po piaco haj pusel, kathar kinde o jateko;


Narratívák

//–// E Szunto Marja praxol peszke sjavorresz;

//–// O szap pe lake sjavorreszko siro phenel a Mariake, szosztar mudardasz lesz; E Szunto Marja phenel peszke rromeszke, szo peciszardasz;

//–// O szap v-e dadesz mudarel;

//–// A Mariaki vorba e szapesza;

//–// E Szunto Marja del e rromenge haj atko sjuvel pe barvalen;

//–// E Szunto Marja rovel ande murmunci, de ande lako szuno vi lako rrom, vi lako sjavorro pale trajin.

Szasz ek Szunto Marja. Godola szasz eg rrom ha-g sjavorro. Phenel e Szunto Marje:

— Aventar!

Zsjal-zsjal lako rrom. Haj phenel:

Sjej, kinasz kukoke!

Kinel e Szunto Marje. Ingrel Iesz khere peszke sjavoreszke.

Khelelpe lesza. Pala gode meg avel avri ek szap. Khelelpe lesza. Haj leszko punrro asztarda haj tekerinda lesz. Pala godo meg mula. Ingerde lesz o szap opreke po padlas. Haj phenel:

//–// Te meresza, akkor vi me tusza zsjav. Haj dujzsjenen temetina ande than.

Zsjal kothe leszki dej haj phenel:

Szo kerden, murro sjav?

Mama! Ek szap avilah avri anda o jateko, szo kinden mange.

Haj pala godo meg zsjal po piaco megint. Haj phenel:

Kathar kinden tu gado jateko, kaj avri avileh kaszavo szap te mudarel murre sjavorresz?

Phenel o kaszavo:

Me csi zsjanav, kathar avileh, Szunto Del!

Haj pala godoke meg zsjal ka kaver.

//–// Csi zsjanesz, kathar avileh godo szap?

Csi zsjanav, Szunto Del!

Zsjal ka kaver:

//–// Csi zsjanesz, kathar szasz godo szap?

Csi zsjanav.

Pala godo meg zsjal khere.

Temetindesz peszke sjavoresz. Haj phenel:

Inkább me te meremasz, szar tu. Tut majfeder kamav, szar we dadesz. Haj pala godo gel-avri ande murmunci. Ingerdeh leszke lulugye haj imadkozi lasz. Pala godo meg geleh khere, szovelasz.

Pala godo meg geleh tele o szap late. Haj phenel lake:

Vi tu zsja avri ande murmunci! Haj dik, hogy szo-j, szar rye sjavoresza! Geleh, geleh, haj kothe szasz. Haj o


Narratívák

szap pe leszki kripta szasz. Haj phenel:

Azér mudardem lesz, ke sukar szasz, nasz szemteleno le rromenca.

Pala godo meg zsjaltar khere. Phenel e Szunto Marje peszke rromeszke:

Mo! Csi zsjanesz khancs? Mula amaro sjav!

Haj pala godo meg zsjantar ande murmunci. Haj beslasz pe csanga leszko dad. Pala godo meg phenel:

Minek mulen, murro sjav? Inkább me te mulemasz, szar tu!

Zsjal-zsjal vi leszki dej, e Szunto Marje:

Inkább me te mulemasz, szar tu!

Pala godo meg zsjantar khere. Xan, pasljon tele, pala godo meg imadkozin. Pa-la godo meg pasljon. Haj szoven haj szoven, meg cs-avel avri o szap.

Haj kamel te mudarel e rromesz. Haj egybül opre vustileh. Haj phendeh:

Mér mudaresz ma vi man, szap? Ke vi me rendeso szim? Haj csi ke csi phena le rromenge zsjungale?

//–// Azér, azér!

Haj pala godo meg zsjal avri, e ret, éjfél szasz. Gelah avri haj imatkozilasz. Phenel:

//–// Jaj-jaj, murro sjav! Vi mand-avilesz godo szap te mudarel ma! Vi me kamav te merav, pasa tute te zsjav. Gede kamavasz tu.

Phendasz:

Vi tu kamesz te meresz, akkor av! Sjav pe tut ek cerra mergo, pala godo meg mulesz.

Haj muleh, pala godo meg vi lesz temetinde le.

Haj zsjal avri leszki rromnyi. Haj phenel:

Minek mulan vi tu, murro rrom? Jekh korkorro szim aba!

Haj pala godo meg zsjal khere. Megin avel o szap:

//–// Minek mudaresz vi man? Azér, kaj lasji szim, szakofele kerav e rromenge?!

//–// Azér. Kaj desz le, kaj desz le trajo! Azér.

Kaj vi tu dem trajo?

Azér.

//–// Kaj e cine sjavorren kerav?

//–// Azért.

//–// Aba szakonesz mudaresz?

Phenel o szap:

//–// Szakonesz kamav te mudarav, ke kamav gado vilago mirro t-avel.

//–// Kamesz, akkor csak mirre grasztesz saj lesz. Kothe day tuke szakofele. Csak te na mudaresz e rromen!

Szakofele kothe dasz leszke.


Narratívák

Pala gode meg geleh e Szunto Marje ka rrom. Dah le szakofele te xan e csorren. E barvalen meg atko sjuteh pe lende. Ke la mindig mudarnasz, mindig praszanasz la.

Haj phenel lenge jekhar:

//–// Mér szan kasze szemtelenuri, kaj csorren sza maren? //–// phenel e Sunto Marje.

//–// Azért kerasz, hogy gado bojgovo sza amaro t-avel!

//–// Sza tyumaro? Kamenasz tume!

Pala godo meg zsjan haj phenen:

Kamav te lav tutar tyo szomnakuno kher, rye szomnakune csare, rye szomnakune kepuri, tyo szomnakuno pato. Kamasz te lasz rye angyalki. Tye paturi, szakofele kamasz te lasz tutar, hogy amaro t-avel.

Csak kamenasz tume godo szakofele te Ien mandar!

Zsjal khere, szovel. Haj pala godo meg imadkozil. Zsjal avri ande murmunci Rovelasz nagyon! Szar o birsind. Pala godo meg gondolkozilaszpe, hogy vi V. te merel vagy na. Haj geleh khere, haj szovel.

Haj phenel:

Jaj, murro rrom, minek mulen, murre sjavorre! Jek korkorro szim aba mange

phenel.

Pala godo meg jekhar kaszo szuno dikhleh, vi lako rrom haj lako sjavorro tra jin. Haj kindine ek palota. Ande godo besnasz boldogan, míg meg nem haltak.

Epizódok:

Szűz Mária és a Jóisten elmennek a piacra, vesznek játékot; A játékból kígyó jön elő és megöli a gyermeket;

Szűz Mária visszamegy a piacra, érdeklődik a játék eredete után; Mária eltemeti a fiát;

A kígyó a fia sírján megmondja Máriának, miért ölte meg a gyermekét; Mária elmondja a férjének a történteket;

A kígyó az apát is megöli;

Mária párbeszéde a kígyóval;

Szűz Mária jót tesz a cigányokkal, és megátkozza a gazdagokat; Szűz Mária sír a temetőben, de álmában minden rendbe jön.

Volt egy Szűz Mária. Volt neki egy férje és egy kisfia.


//–// Gyerünk [a piacra]!

Megy-megy a férje. És mondja:

//–// Te, vegyük meg amazt!

Megveszi Szűz Mária [azt a játékot]. Hazaviszi a kisfiának.

Játszik vele [a kisfiú]. Aztán meg kijön belőle egy kígyó. Játszik vele [a kisfiú]. Az meg megragadta a lábát, és rátekeredett. Azután meg meghalt [a kisfiú]. Felvitte őt a kígyó a padlásra. És mondja [a kisfiúnak]:

//–// Ha te meghalsz, akkor én is veled megyek. És kettőnket egy helyen fognak eltemetni.

Odamegy az anyja, és mondja neki:


Narratívák

//–// Mit tettél, fiam?

//–// Mama! Egy kígyó jött ki abból a játékból, amit nekem vettél.

És azután meg megy megint a piacra [Szűz Mária]. És mondja:

Hol vetted te ezt a játékot, amiből kijött a kígyó, hogy megölje a fiamat?

Mondja amaz:

Én nem tudom, honnan jött, Jóisten! Í

És azután meg megy a másikhoz. //–// Nem tudod, honnan jött az a kígyó?

Nem tudom, Jóisten!

Megy a másikhoz:

Nem tudod, honnan volt az a kígyó?

Nem tudom.

Azután meg elmegy haza.

Eltemette a fiát [Mária]. És mondja:

//–// Inkább én haltam volna meg, mint te. Téged apádnál is jobban szeretlek.

Is azután meg kiment a temetőbe. Virágot vitt neki és imádkozott. Azután meg hazament aludni.

A kígyó meg lement hozzá [a padlásról]. És mondja neki:

Menj ki te is a temetőbe! És nézd meg, mi van a fiaddal!

Ment-ment [Mária], és odaért. Hát a kígyó meg a [kisfia] kriptáján volt. És mondja:

Azért öltem meg, mert szép volt, és nem volt szemtelen a cigányokkal.

Azután meg hazament [Mária]. Mondja Szűz Mária a férjének:

//–// Te! Nem tudsz semmit? Meghalt a fiunk!

Es azután meg elmennek a temetőbe. Letérdelt az apja.

És azután azt mondta:

//–// Miért haltál meg, fiam? Inkább én haltam volna meg, mint te! Megy-megy az anyja is, a Szűz Mária:

//–// Inkább én haltam volna meg, mint te!

Azután meg hazamennek. Esznek, lefekszenek, azután meg imádkoznak. Azután meg lefekszenek. És addig-addig alszanak, míg ki nem jön a kígyó.

És meg akarja ölni az embert. Az meg egyből fölkelt. És mondta:

//–// Miért ölsz meg engem is, kígyó? Talán mert én is rendes vagyok? Mert nem szidom a cigányokat?

— Azért, azért!

És azután meg kiment [a temetőbe] este, éjfél volt. Kiment és imádkozott. Mondja:

//–// Jaj-jaj, fiam! Hozzám is eljött az a kígyó, hogy megöljön! Én is meg akarok halni, hogy melletted legyek. Úgy szerettelek téged.


Narratívák

Mondta [a kígyó]:

//–// Ha te is meg akarsz halni, akkor gyere! Rád teszek egy kis mérget, és azután meghalsz.

Meg is halt, és őt is eltemették.

És kimegy a felesége [a temetőbe]. És mondja:

//–// Miért haltál meg te is, férjem? Egyes-egyedül vagyok már!

azután hazamegy. Megint jön a kígyó:

//–// Minek ölsz meg engem is? Azért, mert jó vagyok, mindenfélét megteszek a cigányokért?!

//–// Azért. Mert életet adsz nekik! Azért.

//–// Mert neked is életet adtam?

//–// Azért.

//–// Mert a kicsi gyermekeknek életet adok?

//–// Azért.

//–// Már mindenkit megölsz?

Mondja a kígyó:

Mindenkit meg akarok ölni, mert azt akarom, hogy enyém legyen ez a világ.

Ha csak a lovamat akarod, azt elveheted. Odaadok neked mindent. Csak ne bántsd a cigányokat!

Mindenfélét odaadott neki [Szűz Mária].

Azután elment Szűz Mária a cigányokhoz. A szegényeknek enni adott mindenfélét.. A gazdagokat meg megátkozta. Mert azok mindig szidták, mindig gúnyolták őt.

És mondja nekik egyszer:

//–// Miért vagytok olyan szemtelenek, hogy mindig csak bántjátok a szegényeket? //–// mondja Szűz Mária.

//–// Azért tesszük, hogy ez a bolygó teljesen a miénk legyen!

//–// Mind a tiétek? Csak szeretnétek!

Aztán meg mennek [hozzá], és mondják:

El akarom venni tőled az arany házadat, az arany táljaidat, az arany képeidet, arany ágyadat. El akarjuk venni az angyalkáidat. Az ágyaidat is, mindenfélét akarunk venni tőled, hogy a miénk legyen.

Csak szeretnétek ezt a sok mindent elvenni tőlem!

Hazamegy, elalszik [Mária]. És azután meg imádkozik. Kimegy a temetőbe. Nagyon sírt! Mint a záporeső. Azután meg gondolkozott: meghaljon-e ő is, vagy sem. És hazament aludni.

És mondja:

//–// Jaj, férjem, miért haltál meg, gyermekem! Egyes-egyedül vagyok már! //–// mondja.

Es aztán egyszer csak azt álmodta, a férje is, a fia is él. És vettek egy palotát. Abban laktak boldogan, míg meg nem haltak.

9. 11. A kis Mocskos meséje


Narratívák

Hosszú, reális mese tündérmesei keretben és motívumokkal. A főszereplő egy Mocskos becenevű, rokon kisfiú, az ő, Szűz Mária és a Jóisten fiaként megélt csodálatos kalandjait beszéli el a mese nagyobbik része. A kis Mocskos varázserejű hősként kezdi az életét, már hároméves korában az apja kardjával megöl egy gonosz kígyót, mert az a családja életére tör. Mocskosból azonban felnőtt korára mégsem válik varázserejű hős, hanem egy hétköznapi cigány lókereskedő, hétköznapi családi problémákkal. Bár az első felesége tündérlány, mégis megcsalja őt, ezért a fiú eltaszítja magától. Az a motívum, hogy a tündérlány kislánya rendkívül beteges, mert nem a férjtől, hanem egy erkölcstelen kapcsolatból született, a cigány hiedelemvilágban gyökerezik. Mocskos második felesége a tündérlány //„//jó//“// alteregója, az ő sírján növekvő virágból változik lánnyá. A mese legrészletesebben kidolgozott motívumai, a fiatalok félszeg ismerkedő beszélgetése, majd a közös gyermekük születése körüli kórházi bonyodalmak a mesemondó személyes tapasztalataiból származnak, és egyben átvezetnek a mai, reálisabb világba.

Mocskos fiával már semmi csodálatos dolog nem történik, sőt az ő életútja a mai gyerekek problémáit tükrözi: olyan szemtelen, hogy egy cigány asszony leönti vízzel mérgében, és ebből a kellemetlen, nyafogós gyerekből válik a lovak gondozása körüli kötelességeit kedvvel és szorgalommal végző fiúvá, szülei és nagyszülei büszkeségévé. Ugyanakkor a szöveg nyelvezete a többiekétől kissé eltérően, a hagyományos tündérmesék nyelve. A mesemondó kislány tudja, hogyan kell elmondani egy hosszú tündérmesét, de a való élet történései izgalmasabbak számára annál, hogysem a hősét több varázslatos kalandba vigye.


Epizodura:

O cino Mocskos kergyol a Szunto Mariake haj e Szunto Devleszke;

Anglunesz xaszaren, pale rakhen e cine Mocskosesz;

//–// O tromalo cino Mocskos mudarel e szapesz;

O Mocskos barol, haj rakhel peszke rromnya: ek tiinderkine, a Iboje;

Anda e tiinderkine eg hirco kergyol, de e Szunto Marja azsjutil la;

//–// E Mocskoseszke haj a Ibojake kergyol ek sjejorri;

//–// E Iboja na-j lasji - o Mocskos lel peszke kavera rromnya;

O Mocskos opre vustarel leszka rromnyake dadesz haj da //–// e Móni lasji rromnyi-j, na-j len khancsi bajo;


Narratívák

Kergyol lenge ek sjavorro: e Szunto Devleszko unoko;

O Dávid szittyol e rromane sjavengi butyi.

Szasz, kaj nasz ek Szunto Del ha-k Szunto Marje. De godole nagyon kamenah pe! Gede kamenahpe! Jekhar kergyuleh le-k cino. Gede buselasz: Mocskos. D godo kaszavo fajino szasz, ke gede sza po földkerekén kaszavo nasz. Haj na gyon kamenah lesz.

Jekhar szah ek baro, de nagyon baro ves. Haj geline kothe kirándulni. H jekhar xaszajvela o cino Mocskos, haj rrodelah leh o Szunto Del haj e Szunt Marje. Haj csi rakhnah le.

Phenel gede e Szunto Marje:

//–// Aven, rrodah leh varekaj ando szigeto!

Haj geline, taj nasz kothe. Zsjan-zsjan-zsjan. Phenel gede o Szunto Del:

Kaj saj gel-amaro edeso cino Mocskos?

Zsjan-zsjan. Jekhar cipil o cino Mocskos:

//–// Mama, tata! Kaj szan-le?


Ekete szem-le, fiam!

Zsjan kothe, zsjan-zsjan. Jól van, csumide lesz, gelinetar, csak gelinetar varekaj ke nah le kher.

K-ando baro szigeto szah ek szap. Haj godosz, kasz csipilasz, godo merlasz. H gelinetar kothar.

Phenel gedej e Szunto Marje:

//–// Kaj te zsjesz, murro rrom?

Phenel gede o Szunto Del:

Aventar varikaj, de nagyon de nagyon dur te zsjasztar, ke gado szap p amende pajazil, kamel te mudarel ame.

Jekhar zsjal o cino Mocskos kotheke ando baro szigeto, ek kardasza. De cin szasz, trine bersengo. Zsjal-zsjal. Haj lel e bari karda, kathar pehko dad csor la, haj csi zsjanelah lehko dad, hogy kaj gelah o Mocskos. Geleh koth-ano szig to, haj mudardah e szapesz.

Haj phendel gede o szap, kana tele sjindeh lesz:

//–// Na mudar ma, mer godo phenav tuke, szo tu phenesz, godo kerav tuke. Na mudar ma, tu cine Mocskos.

Na, phenel lehke gede o Mocskos:

Mudarav tu, ke ame tutar menekülinasz, te kamesz te mudaresz ame! Zsjan-zsjan-zsjan. Mudardeh e szapeh o cino sjavorro.

Jekhar barol opr-o sjavorro. Barol, barol. Haj avla tuke kaszo baro, ke vi kat peszki dej majbaro szah aba.

Phenel gede lehki rromnyi:

Murro sjavorro! Aba saj leszasz tuke a rromnye!

Phenel gede o sjavorro:

Maj opre raszav, mama!

Phenel gede lehko dad:


Narratívák

//–// Trobulah, trobulah, Mocskos, ke leh tuk-eg rromnyi!

Zsjal te rrodel pehk-eg rromnyi. Zsjal-zsjal. Haj rakhlah tuk-ek tünderkine. Haj kothe beselasz, gilabelasz. Zsjal kothe o Mocskos, haj naslehtar lesztar e tünderkine.

Phenel gede o Mocskos:

//–// Av avri, tünderkine, tuke nagyon fajino szan! Phendah gode murro dad, te la varekah, sukar sjej...

Zsjal, haj phenel //–// vorbil lesza e tünderkinya, hogy kon-i voj. Haj phendeh, vo a Szunto Mariako sjav-i. Zsjal palpal-o cino Mocskos ka pehki dej. Phenel ged o cino Mocskos:

Mo! Me rakhlem mang-aba-g rromnye! De gode kaszavo fajinoj-la! Te zsjasza, a földkerekén kaszi csi rakhesza.

Zsjal-zsjal-zsjal. Phenel lehke lehko dad:

Mocskos! Haj kon-i gode?

Maj dikhesza la, mo, te rakhah lasza...

//–// Szo-j gode?

//–// Kaszavi, hogy még az nem igazi

Kaszavi fajino szah, godola bare bal lake. Lako muj kaszi szasz, szar ek phabaj. Lake bal szökevi szasz, d-aba kaszavi fajino szasz! Phenel gedeke, na, ingrel la. Ingrel la. Khere.

Haj hirco kergyulah anda e cini tünderkine! Haj phenel gede lehko dad:

//–// Mocskos, h-anda tünderkine kergyuleh ek hirco.

Haj phenel o Mocskos:

Kaj szan, murri rromnyi? Kaj szan, murri sukar rromnyi?

Haj vorbilah e tünderkineke, ke anda late eg hirco kergyuleh, haj csipetke vi ld vorbilah, vorbilasz.

Phenel gedeke gode tünderkina, o hirco:

Mocskos! Me csi birinav te lav tu, ke me hirco szim.

Phenel gedek-o Mocskos:

Haj mér aba, csi birisz palpale te varazsolisztu?

Phenel voj gede:

Naj, haj na-j ande ma katyi erövo,

Phenel voj gede:

Inger ma, ke me tumenca csi birinav te besav, ke me na pa gado bojgov avilem.

Phenel gede o cino Mocskos:

Haj tu mér szan gade, mér keresz gado amenca?

//–// Me csi kerav tumenca khancsi, cine Mocskos, ke mange trubul te zsjavtar, ke me na tumenca trubul te traji, me pa kaver bojgov-avilem, haj trubul te zsjavtar Inger ma palpale ande godo ves, katar anden ma.

Phenel gedeke e Szunto Marje:

Kislányom, me palpale birinav te varazsolij tu! Ke me Szunto Marje szim.


Narratívák

//–// Mocskos gado csi phendeh Luke?

Mocskos, gado mér csi phendan mange, ke tyi dej e Szunto Marie-j, haj dad o Szunto Del?

Palpale varazsolinda la e Szunto Marje, phenel lake e Szunto Marje:

Kislányom, inke szi kaver bajo, hogy szo csi trobul te azsjutij pe tute? Phenel gede e cini tünderkine:

Csi trobul ma, mama!

Jól van, jól van!


Mama, me kerav mange ek baro kher, haj me kothe besav a Ibojasza. Phenel gedeke o Mocskos:

Jól van, mamo?

Phenel gedeke e Szunto Marje:

//–// Jól van, fiam, keren tumenge ek baro, de baro-baro kher.

O Mocskos tala kukko kher kaszi palota kerdesz! Hetedhét országon gelesz!

Besline kothe h-aba-k bres, kaj besen. Khamni peleh e rromnyi. Khamnyi pele e rromnyi. Phenel gedeke jekhar e rromnyi:

//–// Mocskos! Me naszvalji szim, trubulasz te ingreh ma ka orvoso!

De o Mocskos kaszo dur ingerde l-aba ka orvoso! Haj kapindeh lako orvoso, k khamni-la. Khamnyi szasz. Ekhe sjonehki szasz.

Csi mukhlah la o Mocskos khancsi te lel opre, te kam ha te zsjala latar o cino Jól van, jól van, kidelasz, beslasz, szovlasz. Vustelah opre o Mocskos, kerla lake kave, te xan, kidelah megin, megin szovlasz, kede zsjalahtar lako gyesz. Na, jokhar phenel gedeke:

Mocskos, me aba bari khamnyi szim, aba inger m-ande korhaza, k-aba me: trubul t-avel o cino.

Khamnyi szasz. Szo szab la? Eg cini. Csi zsjannasz, szar te sjon lak-o nav. Sjona lako nav, Ralis. Kaszi fájino szah aba!

Haj phenel gede jokhar:

Ralis, aketa tye cino papo haj tyi babe!

//–// Jól van, de sjej !

Phenel gedeke e Tünderkine, je Iboj:

//–// Raliskám, n-aveh, day to te xal, fiam!

Jól van, del la te xal. Szoveltar e cini sjej. Szoveltar. Vustil opre.

De e sjavorri köhögilah, bari naszvali szasz! Ingren la ka orvoso. Phenel gedekl o orvoso:

//–// Ennek a kislánynak nagy a baja!

Phenel gedeke e Iboj:

//–// Jaj, xale amenge, Mocskos, xalah amaro sero!

De na katar o Mocskos szah o sjavorro, hanem katar o kaver. Ke e rromnyi inke kana kathe kerülinde, aba khamnyi szasz.


Narratívák

Phenel gede:

Len vérvétel, hogy kasztar o sjavorro, mér-i naszvalo!

Phenel gede e Mocskoseszke o orvoso:

//–// Szode bers aba, kaj e rromnyesza szan?


//–// Aba duj bers avna.

Haj phenel o orvoso:

//–// Na-j tutar, fiam, e sjavorri! E gede bari betegeso avla. Bari naszvali-la!

No, o Mocskos nasade a rromnye pesztar. Rovlah e rromnyi, palpale kamelas te zsjal leszte. De abaj nastik! Ke e Szunto Marje palpale varazsolinde la, sz szasz. Jól van.

Mulch e rromnyi. Zsjal o Mocskos pe lako temetés. Sjinel tele-g lulugyi pa lako siro, haj zsjaltar. Haj busulilah anda late. Zsjal-zsjal. Sjudel l-ande-g xajing, ha vustel angla lesztek fajino sjavorri. De gode inke majfajino szasz, szar kuki. Phenel lak-o Mocskos:

Kon szan?

Phenel gede e sjavorri:

//–// Haj me szim e Móni.

Haj phenel gede o sjavorro:

//–// Me meg Mocskos busav. Mirri dej sjutah mange kado nav.


//–// Tume kaj besen?

Phenel gede o sjavorro:

Ando ves besasz.

Phenel e sjavorri:

Ha csi daran, kam parazso zsjala pe tumen?

Phenel gede, ke na. Zsjala e sjavorre, haj dikhela gode e vara. Karla dikhle god-e vare, rendesen mulesz.

Phenel gode e sjavorri:

Csi gindindemasz, hogy kaszo baro-baro kher szi tumen.


Tut na-j tu kher?

Phenel voj:

//–// Man na-j ma kher, me kaj murri phej besavah.


//–// Haj tut szi tu vi phej? Phenel voj gede:

Vi trin szi ma.


Narratívák


Lesz ma?


Lav tu.

Phenel gedek-o Mocskos lake:

Haj karing besel tyiri phejorri?

Phenel gede:

Hat szar busen?

Phenel voj gede:

Jekh busel Gyina, kaver busel Hajnal, e kaver busel, e kaver busel... zsjanlah ari te phenel lako nay.

Haj phenda lake godo nav, hogy Szilinka. De gode szah i majcini. Gode szah majcin-i Szilinka. D-aba gode nah fajino te szasz! Tiszta pe late sjudelah, kaszi fajin.


Haj tyi dej? Kaj-la, Móni? Phenel voj:

Man na-j ma dej, csi dad na-j ma! Ke kana kergyuleh e Szilinka, akkor aba nah ma.

Phenel voj gede:

//–// Karing-i lengo siro?

Zsjan kothe, getine lenge lulugyi, sjinde tel-e luludji, sjude la megin ande xajin haj megin opre vustile. Csi zsjanelah e Móni, szar te köszönil e Mocskosehke. Phenel voj gedeke:

//–// Haj kaj zsjasz aba? Phenel gede o Mocskos:

//–// H-aveh amende!

Haj na xoljajve, dade, kaj phenav, lav maj e Móni.

Phenel voj gede:

Kana?

Phenel voj:

//–// Akanake.

Zsjal, dikhel lehko baro kher, dikhel lehko kher, phenel voj gede:

Saj lesz tu.

De voj na azér phendeh, csorro kher t-avilaszasz le, kaj laszah la?! Baro kher szab le, barvale szab, szakofele szab le, haj gede leh la. De vi gode. Kidelah gode kaszavi bori, szo szasz aba, szakofele kerlasz. Silavlasz, opre thovlasz, mosogatilasz, thovlasz, kidelasz, e udvara silavlah. Szakofele kerlasz. O Mocskos kamelah la. Mig o Mocskos zsjalasz varekaj e khurenca, mindig t jartati le, mig avlah palpal-o Mocskos, szakofele szab pe la. Nasz khancs baj lenca, csi xanahpe, szakofele szah le.

Phenel gedeke o Mocskos:

//–// Móni, aba s-avnah ame sjavorra!


Narratívák

Phenel voj gede:

Haj szar tu kamesz!

De aba zsjaltar ek bers. Khamni peleh e Móni. Phenel gedeke e Mocskosehke

Mocskos! Naszvali szim! Cs-ingreh ma ka orvoso?

De ingreh la o Mocskos. Szo t-alapitil o orvoso? Ke khamnyi-la. De szar öriilila aba v-e rromnyi haj v-o rrom! Phenel gedek-o Mocskos:

//–// Khamnyi szan, dikhesz (...vi me) kamav la.

Zsjan-zsjan-zsjan. Khere gele. E rromnyi aba naszvali szab vi po drom. Na mi kher-raszle, aba kothe szab o mentövo, ke lehki dej akhardeh o mentövo and lende, ke naszvalji kam perleh e rromnyi.

Jól van, ingren la, ingrel la o mentövo andi korhaza. Haj phenel lake gedeke:

Cs-avla tuke inke meg, de kathe trubul te besesz vagy trin sjon ande korba za, ke tu panzsje sjonengi szan.


Jól van! Kathe besav, csak akarszohko bajo te n-avel ma. Ke me kamav Mocskosesz //–// phenel gedeke.

Haj zsjal o Mocskos ande korhaza, de e rromnyi nagyon bari naszvali szasz! H zsjal haj csi dikhelah khancsi. Na bari naszvali szasz, idegeso szasz. Zsjal e Mocskosehki dej, e Szunto Male, haj o Szunto Del. Phenel gede o Szun Del:

Szo kerden, murri sjej?

Phenel gede e Szunto Male:

Szo kerden, murri sjej?

Csi birilah te vorbil, ke kaszi naszvali szak aba! Phenel voj gedeke:

Csi zsjanav pa mande khancs, me bari-bari naszvali szim mange. De e Szunto Marje ingrelah la sza pe rig lake, csak te gyogyulilpe! De aba pa k kurko kaszavi egessegeso szah aba! Khancs naszvaljipe, khancs. De kamenah aba te uta te zsjantar varekaj. Kamenasz te zsjantar. Te nyarali varekaj. Haj pont o orvosi avel kothe, te pusel, ke na-j la khancsi bajo. De vizsgalij la, phenel gedek-o orvoso:

//–// Magának semmi baja sincsen!


Ténleg?

Phenel voj:

Ténleg, magának semmi baja!

Phenel ged-e Móni:

Vizsgáljon még egyszer meg!

De vizsgalil la o orvoso.

Mondom: nincs.

Akharel peszka szakra e Móni. Zsjal late, phenel gede o orvoso:

Hát a lányának semmi baja sincsen!

Phen' ke: .


Narratívák

Terhes, most már meg kéne lennie a gyereknek!

De zsjan ka andi korhaza. Pusen latar, kaj szasz. Phenel gede: Szimah nyaralni Vizsgalin la e orvosa. Phenen gede e orvosa:

//–// Ennek semmi baja sincsen! Hogy gyógyult meg? Amúgy ma' úgy volt, bogy meghal.

Phenel gedeke e Szunto Marja:

Ne beszéljenek úgy, mert ez a menyecske.

Phenel voj gedek-o Mocskos:

Haj e Móni kaj-la?

Phenel voj gedeke:

//–// Andi korhaza, de na-j l-aba khancs bajo!

Phenel voj:

Nem baj.

Phenel gede o Szunto Del:

Aventar, latogatinasz la! Aventar andi korhaza.

Zsjal o Mocskos, zsjal e Szunto Marje, o Szunto Del, akkor zsjal e Gyina, akko zsjal e Zsaliz, haj zsjal e Hajnal. Zsjan-zsjan-zsjan. Sza geline.

Phenel gedek-o orvoso:

Hát ez mind a családa?

Phenel voj gede:

//–// Mind a családom.

Phenel voj gede, o orvoso:

Már meg kéne szülni a gyereket!


//–// Hány óra múlva?

Phenel gede o orvoso:

Most, ebben a percben!

De ingren l-ando mütövo, de aba majdnem jekh csaszo andrej-la. Csi biril, cs biril. Naszvalo szah ande late o cino. Sjav szasz. Haj csi zsjanenasz, szar te sjo lehke nav. Sjute lehke nav: Dávid. Dávid buselah o sjavorro.

Phenel gedeke o Mocskos:

Jaj, de fajino-j, mama!


Fajino-j, pe peszki dej sjudelpe, ke vi leszki dej kaszi fájino-j, szar o sjav Szar o cino.

De o Mocskoseh baro-baro kergyuleh o sjavorro. Sza po rigat ingrelah lesz. S po rigat, de sza po rigat. Ingrelah le e khuren te etetil, te itatil, tela lende kerel.


Narratívák

Phenel gede jekhar o sjavorro:

Mo! Tata! Csi deh ma ek khuresz?

Phenel gedek-o Mocskos:

De, day tu ek khureh, saj lesz tuke, szavo kameh!

Desusov grasz szah le. Te na nasz le-k bis, akkor khancs!

Phenel gedek-o cino Dávid:

//–// Mo, man kuko parno trobul.

De da leh inke vi trin e sjavorehke, kamelah lesz. Phenel gede e Szunto Marj

Szar kamesz te sjavesz, Mocskos!


Hát persze, hogy kamav lesz!

Phenel gedeke lehki dej, e Móni:

Jaj, de fajin amaro cino Dávid!

Aba phenel:

//–// Ke barol, maj lah lehk-ek sukar rromnye.

Jól van, jól van, zsjantar e gyesza, zsjantar. Aven e bare gyesza ma. Zsjan s po rigate, köszönin szakoneh opre. De csi zsjannah, ke von-i o Szunto Del

Szunto Marje.

Zsjanesz, szo jekhar? Tele sjordine e Davidesz pajesza. Haj phenel lenge gede

Szunto Del:

//–// Haj mér sjorden tele e sjavorreh?

Phenel gedeke vi gode rromnye, kon sjordeh leh tele:

//–// Mer szemteleno-j.

Phenel voj gedeke:

Haj gado csi zsjanel, csi zsjanen, kon-i, hanem gado-j e Szunto Delehk unoko.

Phenel voj gede:

Jól van, csi zsjenglem. Te zsjenglemah, csi sjordemah leh tele pajesza. Phenel gedeke o Szunto Del:

Inke jokhar te dikhav, ke vareszoszko bajo t-avlah e sjavorresz, kathe sz mudarav tume, szan, de szan, de szan!

Jól van. Phenel gedek-o cino Dávid:

Haj mér sjordine ma gadala rrom tele, kaszave szemtelena-j gadala rrom, ka tel sjordineh ma!

Phenel gede o Dávid:

Mo, me zsjavtar, me zsjav, ke ma tele sjordine ma, ke me baro naszvalo szi Phenel leszki dej:

Kaj zsjasz, Dávid, haj inke tu cino szan!


Narratívák

Jól van, csi mukhline lesz. Phenel gede o Dávid:

Mo! De ma te xav, ke me naszvalo szitu!

Jól van, den lesz te xan, sza szakofele, de szakofele.


Szoszko fajin, szar barol, kaszo fajino kergyul-o Dávid!

Phenel gede lehko dad, o Mocskos:

//–// Haj kaj zsjasz, Dávidkám, fiam?

Phenel voj gede:

//–// Katika zsjav, etetinav le graszten, zsjav, sjav angla lende.

Itt a vége, fuss el véle.

Epizódok:

//–// Megszületik a kis Mocskos a Szentcsaládban; Elvesztik, majd megtalálják a kisfiút; A bátor kis Mocskos megöli a kígyót;

Mocskos felnő és feleséget talál magának //–// egy szép tündérleányt, Ibolyát;

Szomorú átváltozás //–// Szűz Mária segít a menyén;

Mocskosnak és Ibolyának kislánya születik; Családi bonyodalmak //–// új házasság;

Mocskos feltámasztja a felesége szüleit //–// Móniból jó feleség lesz, boldogan élnek;

Gyermekük születik, a Jóisten unokája;

Dávidkából remek kisfiú lesz.

Hol volt, hol nem volt egy Jóisten és egy Szűz Mária. De nagyon szerették egymást! Annyira szerették egymást! Egyszer született egy kisfiúk. Úgy hívták, hogy Mocskos. De az olyan szép volt, hogy az egész földkerekségen nem volt olyan. Hát nagyon szerették őt.

És volt egyszer egy nagy, de nagyon nagy erdő. És elmentek oda kirándulni. És egyszer csak elveszett a kicsi Mocskos, és kereste őt a Jóisten meg Szűz Mária. I)e nem találták.


Gyerünk, keressük valamerre a szigeten!

Odamentek, de nem volt ott. Mennek-mennek-mennek. Mondja akkor a Jóisten:

Hová mehetett a mi édes kis Mocskosunk?

Mennek tovább. Egyszer csak kiabál a kis Mocskos:

Anya, apa! Hol vagytok?


Íme, itt vagyunk, fiam!

Odamennek, mennek-mennek. Jól van, megcsókolták, elmentek, csak elmentek valahová, mert nem volt házuk.

Mert a nagy szigeten volt egy kígyó. És akit az megcsípett, az meghalt. El is mentek onnan.


Narratívák


//–// Hová menjünk, férjem?

Mondja akkor a Jóisten:

//–// Gyerünk el valahová, de nagyon, de nagyon messzire menjünk, mert az a kígyó ránk pályázik, meg akar ölni minket.

Odament egyszer a kis Mocskos a nagy szigetre, egy karddal. De kicsi volt ám, csak hároméves. Megy-megy. És fogja a nagy kardot, az apjától lopta el, és az apja nem is tudta, hogy hová ment a Mocskos. Odament a szigetre, és megölte a kígyót.

Mondja akkor a kígyó, amikor levágta:

Ne ölj meg, mert ígérem neked, mindent megteszek neked, amit csak kérsz. Ne ölj meg engem, kicsi Mocskos!

Na, a kis Mocskos akkor azt mondta neki:

Megöllek, mert mi előled menekültünk, hiszen meg akartál ölni minket! Mennek-mennek-mennek. Megölte a kígyót a kis fiúcska.

Ilit egyszer csak felnő a kisfiú. Nő-növekedik. Hát olyan nagy lett, képzelheted, hogy már az anyjánál is nagyobb volt.

Mondja akkor a [Jóisten] felesége:

Kisfiam! Már vehetnél magadnak feleséget!

Mondja akkor a kisfiú:

//–// Majd megtalálom, mama!

Mondja akkor az apja:

//–// Nagyon-nagyon kellene már, Mocskos, hogy feleséget szerezz magadnak!

El is megy feleséget keresni magának. Megy-megy. Hát talált, képzelheted, egy tündérlányt. Ott ült és énekelt (magában).

Odamegy a Mocskos, hát elszaladt előle a tündérlány.

Mondja akkor Mocskos:

//–// Gyere ki, tündérlány, olyan szép vagy! Azt mondta az apám, hogy vegyek el valakit, szép leány...

Megy és mondja //–// megkérdezi a tündérlány, hogy kicsoda is ő. És megmondta, hogy ő Szűz Mária fia.

Visszamegy a kis Mocskos az anyjához. Mondja akkor a kis Mocskos:

//–// Te! Én már találtam magamnak feleséget! De olyan gyönyörű! Ha elmész, a földkerekségen olyat nem találsz!

Megy-megy-megy. Mondja neki az apja:

//–// Mocskos! Hát kicsoda az?

//–// Majd meglátod, te, ha találkozunk vele...

//–// Milyen?

//–// Olyan, hogy nem is igaz!

Olyan gyönyörű volt, az a nagy haja neki. Az arca olyan volt, mint egy alma. A haja szőke volt, de olyan


Narratívák

gyönyörű volt!

Mondja akkor, hogy na, elviszi. Elviszi. Haza.

Hát, egérré változott a kicsi tündérlány! Mondja akkor [Mocskos] apja: //–// Mocskos, hát a tündérlány egérré változott!

És mondja Mocskos:

//–// Hol vagy, feleségem? Hol vagy, szépséges feleségem?

Hát a tündérlánynak beszélt, és hogy egér lett belőle, hát őneki is beszélt halk,m, beszélt.

Mondja akkor a tündérlány, az egér:

//–// Mocskos! Én nem tudnék hozzád menni, mert egér vagyok!


//–// Hát miért, nem tudod magadat visszavarázsolni?

Mondja akkor ő:

//–// Nem, hát nincs annyi erőm.

És mondja akkor ő:

//–// Vigyél el engem, mert én nem bírok veletek élni, mert én nem erről a bolygóról jöttem.

Mondja akkor a kis Mocskos:

//–// Hát miért vagy te ilyen, miért teszed ezt velünk?

//–// Én nem teszek veletek semmit, kis Mocskos, mert nekem el kell mennem, mert nekem nem veletek kell élnem, én másik bolygóról jöttem, és el kell mennem. Vigyél vissza engem abba az erdőbe, ahonnan elhoztál.


//–// Kislányom, én vissza tudlak téged varázsolni! Mert én Szűz Mária vagyok. Nem mondta neked a Mocskos?

//–// Mocskos, miért nem mondtad nekem, hogy anyád Szűz Mária, apád meg a Jóisten?

Visszavarázsolta őt Szűz Mária, és mondja neki Szűz Mária:

Kislányom, van még más bajod is, nem kell, hogy segítsek rajtad? Mondja akkor a kis tündérlány:

Nem kell, mama!

//–// Jól van, jól van!


Mama, én építek magamnak egy nagy házat, és ott lakom majd az Ibolyával! Mondja akkor Mocskos:

Jól lesz így, mama?


//–// Jól van, fiam, építsetek magatoknak egy nagy, de nagyon nagy házat! Mocskos a ház helyett olyan palotát épített! Hetedhét országon híre ment!

Már egy éve ott laktak, ahol laktak. Teherbe esett az asszony. Teherbe esett az asszony. Mondja egyszer az asszony:


Narratívák

Mocskos! Beteg vagyok, el kéne vinned engem orvoshoz!

De a Mocskos olyan messzire vitte el őt az orvoshoz! És észrevette az orvosa, hogy terhes. Terhes volt. Egy hónapos [terhes] volt.

Nem engedte Mocskos, hogy cipekedjen, hátha elmegy a kicsinye. Jól van, jól van, takarított, üldögélt, aludt. Felkelt Mocskos, készített neki kávét, enni, takarított megint, megint aludt, így telt el az egész napja.

No, mondja egyszer:

//–// Mocskos, én már mindenórás vagyok, vigyél el a kórházba, mert már meg kell hogy legyen a kicsi!

Terhes volt. Mije lett neki? Egy kislánya. Nem tudták, hogy nevezzék el. Elnevezték Rálisnak. Olyan gyönyörű volt!

Is mondja egyszer [az anyja]:

//–// Ráis, itt van a nagyapácskád meg nagyanyád!

Jól van, te lány!

Mondja akkor a tündérlány, az Iboly: Ráliskám, no, gyere, adok neked enni, fiam!

Jól van, ad neki enni. Elalszik a kislány. Elalszik. Felkel.

De a kislány köhögött, nagybeteg volt! Orvoshoz viszik. Mondja akkor az orvos:

//–// Ennek a kislánynak nagy a baja!

Mondja akkor az Iboly:

Jaj, végünk van, Mocskos, vége az életünknek!

De nem a Mocskostól volt a gyerek, hanem egy másiktól. Mert amikor .it. asszony idekerült, már terhes volt.

Mondja akkor [Mocskos]:

//–// Legyen vérvétel, hogy kitől van a gyerek, miért beteg!

Mondja akkor Mocskosnak az orvos:

//–// Hány éve már, hogy az asszonnyal vagy?

Mondja akkor a Mocskos:

Két éve lesz már.

És mondja az orvos:

//–// Nem tőled van a kislány, fiam! Nagyon beteges lesz ez! Nagybeteg ez a kislány!

No, a Mocskos elkergette az asszonyt magától. Sírt az asszony, vissza akart menni hozzá. De már nem lehetett! Mert Szűz Mária visszavarázsolta őt azzá, ami olt. Jól van.

Meghalt az asszony. Mocskos elment a temetésére. Levág egy virágot a sírjáról, í elmegy. Búsult miatta. Megy-megy. Bedobja egy kútba a virágot, és eléje áll (y gyönyörű lányka. De az még szebb volt, mint amaz.

Mondja neki a Mocskos:

//–// Ki vagy?

Mondja akkor a lányka:

//–// Hát én vagyok a Móni.


Narratívák

És mondja akkor a fiú:

//–// Engem meg Mocskosnak hívnak. Anyám adta nekem ezt a nevet. Mondja akkor a lányka:

//–// Ti hol laktok?

Mondja akkor a fiú:

Az erdőben lakunk.

Mondja a lányka:

//–// Hát nem féltek, hogy rátok száll a parázs?

Azt válaszolta, hogy nem. Ment a kislány, és meglátta a várat. Amikor meglátta azt a várat, kis híján meghalt (a csodálkozástól).


Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas nagy házatok van.


Neked nincsen házad?

Mondja ő:

Nekem nincsen házam, én a nővéremnél laktam.


Hát neked nővéred is van?

Mondja akkor ő:

Három is van!


Hozzám jössz?


Hozzád megyek.

Mondja akkor neki a Mocskos:

Hát merre lakik a nővérkéd?

Mondja akkor:

Fs hogy hívják őket?

Mondja akkor ő:

Az egyiket Gyinának, a másikat Hajnalnak hívják, a harmadikat, a harmadikat... //–// nem tudta kimondani a nevét.

És kimondta a nevét, hogy Szilinka. De az volt a legkisebb. Ő volt a legkisebb, a Szilinka. De az már nem csak szép volt! Tisztára rá ütött, olyan szép.


//–// Hát az anyád? Hol van, Móni?


Narratívák

Mondja ő:

Nincsen anyám, apám sincs! Mert amikor Szilinka született, akkor már nem volt.


Hol van a sírjuk?

Odamentek, virágot készítettek nekik, levágták a virágot, azokat is bedobták a kútba, és ők is feltámadtak. Azt se tudta Móni, hogy köszönje meg Mocskosnak. Mondja ő akkor:

//–// Hová megyünk most?


//–// Hát megyünk hozzánk!

//–// Hát ne haragudj, apám, ha ezt mondom, de elveszem a Mónit.

Mondja akkor ő:

//–// Mikor?

Mondja ő:

//–// Most rögtön!

Megy, látja a nagy házát, látja a házát, és mondja akkor:

Elveheted.

De ő nem azért mondta, (csak azért, mert) ha szegény háza lenne, hogy vehetné el?! Nagy háza volt, gazdagok voltak, mindenféléje volt neki, hát így elvette. Így is történt. Takarított az a menyecske, aki már volt, minden munkát elvégzett. Söpört, felmosott, mosogatott, mosott, takarított, az udvart seperte. Mindenfélét csinált. Szerette őt a Mocskos. Míg a Mocskos ment valamerre a csikókkal, hogy mindig jártassa őket, míg a Mocskos hazajött, mindenfélét elvégzett. Semmi bajuk sem volt, nem veszekedtek, és mindenük megvolt.


Móni, jó lenne már ha lennének gyerekeink!

Mondja akkor ő:

//–// Ahogy te akarod!

De már elmúlt egy év. Teherbe esett a Móni. Mondja akkor Mocskosnak:

Mocskos! Beteg vagyok! Nem viszel orvoshoz?

Elvitte őt a Mocskos. Mit állapított meg az orvos? Hogy terhes. Mennyire örült neki az asszony is meg az ember is! Mondja akkor a Mocskos:

Terhes vagy, látod, (...én is) akarom.

Mennek-mennek-mennek. Hazamentek. Az asszony már az úton lebetegedett. No, mire hazaértek, már ott is volt a mentő, Mocskos anyja kihívta hozzájuk a mentőt, hátha lebetegedett az asszony.

Jó! van, elvitték, elvitte a mentő a kórházba. És mondja akkor neki [az orvos]:

Nem lesz még meg neked, de itt kell maradnod a kórházban vagy három hónapot, mert az ötödik hónapban vagy.

Mondja akkor a Móni:


Narratívák

//–// Jól van! Itt maradok, csak ne legyen semmi bajom. Mert én szeretem a Mocskost //–// mondja akkor.

Hát megy Mocskos a kórházba, de a felesége nagyon beteg volt! Ment a férje, (s semmit sem látott. Nemcsak nagybeteg volt, hanem ideges is volt. Bemegy hozzá Mocskos anyja, Szűz Mária, meg a Jóisten.


//–// Mi van veled, lányom?


//–// Mi van veled, lányom?

Nem tudott beszélni, olyan nagyon beteg volt! Mondja akkor ő:

//–// Semmit sem tudok magamról, olyan nagyon nagy beteg vagyok.

De Szűz Mária mindent odahordott neki, csak gyógyuljon meg! Egy hét múlva már olyan egészséges volt! Semmi betegsége sem volt.

De útra akartak kelni valamerre. El akartak menni. Hogy nyaraljanak valamerre. Hát pont odajön az orvos megkérdezni, nincs-e valami baja.

Megvizsgálja, és mondja akkor az orvos:

//–// Magának semmi baja sincsen!


//–// Tényleg?

Mondja ő:

Tényleg, magának semmi baja!


Vizsgáljon meg még egyszer!

Megvizsgálta az orvos:

Mondom, bogy nincs.

Hívja a Móni az anyósát. Odamegy hozzá, mondja akkor az orvos:

//–// Hát a lányának semmi baja sincsen!

Mondja, hogy:

Terhes, most már meg kéne lennie a gyereknek!

Bemennek a kórházba. Kérdezik tőle, hol volt. Azt mondja: Nyaralni voltam. Megvizsgálják az orvosok. Mondják akkor az orvosok:

//–// Ennek semmi baja sincsen! Hogy gyógyult meg? Amúgy már úgy volt, bogy meghal.


//–// Ne beszéljenek így, mert ez a menyem.

Mondja akkor ő, a Mocskos:

//–// Hát a Móni hol van?


Narratívák

Mondja akkor ő:

A kórházban, de már nincsen semmi baja!

Mondja ő:

Nem baj.


Gyerünk, látogassuk meg! Gyertek a kórházba!

Megy Mocskos, megy Szűz Mária, a Jóisten, akkor megy a Gyina, akkor megy a Zsaliz, és megy a Hajnal. Mennek-mennek-mennek. Mindnyájan bementek.

Mondja akkor az orvos:

//–// Hát ez mind a családja?

Mondja akkor ő:

//–// Mind a családom.

Mondja akkor ő, az orvos:

//–// Már meg kéne szülni a gyereket!


//–// Hány óra múlva?

Mondja akkor az orvos:

//–// Most, ebben a percben!

Majdnem egy órát benn volt. Nem bírja, nem bírja [megszülni]: Beteg volt ben-a kicsi. Fiú volt. Hát nem tudták, milyen nevet adjanak neki. Azt a nevet adtak neki, hogy Dávid. Dávidnak hívták a kisfiút.


//–// Jaj, de gyönyörű, mama!


//–// Nagyon szép, az anyjára üt, mert az anyja is olyan szép, mint a kisfiú. Mint a fiúcska.

Hát Mocskosnak nőtt-nőtt a kisfia. Mindenfelé elvitték. Minden, de mindenfelé. Vitték, hogy megetesse a csikókat, megitassa őket, (tiszta szalmát) tegyen alájuk.

Mondja egyszer a kisfiú:

Te! Apa! Nem adsz nekem egy csikót?


De, adok neked egy csikót, elveheted, amelyiket akarod!

Tizenhat lova volt. Ha nem volt neki húsz, akkor egy se!

Mondja akkor a kis Dávid:

//–// Te, nekem az a fehér kell!

Még hármat adott a kisfiúnak, mert szerette. Mondja akkor Szűz Mária:


Narratívák

//–// Mennyire szereted a fiadat, Mocskos!


//–// Hát persze, hogy szeretem!

Mondja akkor a kisfiú anyja, a Móni:

//–// Jaj, de szép a mi kis Dávidunk!

Mondja még:

Ha megnő, keresünk neki szép feleséget.

Jól van, jól van, mennek a napok, mennek. Jönnek az ünnepek. Mennek mindenféle, mindenkit felköszöntenek. De az emberek nem tudták, hogy ők a Szűz Mária és a Jóisten.

Tudod mi történt egyszer? Leöntötték a Dávidot vízzel. És mondta nekik akkor Jóisten:

//–// Hát miért öntöttétek le a gyereket?

Meg is mondja neki az a cigány asszony, aki leöntötte:

//–// Mert szemtelen.

Mondja ő akkor:

//–// Hát ez nem tudja, ezek nem tudják, ki ő, hiszen ő a Jóisten unokája. Mondja akkor ő [az asszony]:

//–// Jól van, nem tudtam. Ha tudtam volna, nem öntöttem volna le vízzel. Mondja akkor a Jóisten:

Ha még egyszer meglátom, hogy valami baja van a gyereknek, akkor végetek van, de mindenkinek!

Jól van. Mondja akkor a kicsi Dávid:

Hát miért öntöttek le engem ezek a cigányok, olyan szemtelenek ezek a cigányok, hogy leöntöttek engem!

Mondja akkor a Dávid:

Te, én elmegyek, én elmegyek, mert leöntöttek, mert nagybeteg vagyok. Mondja az anyja: '

Hová mész, Dávid, hát te még kicsi vagy!

Jól van, nem hagyták őt [elmenni]. Mondja akkor a Dávid:

//–// Te! Adj nekem enni, mert én beteg vagyok.

Jól van, adtak neki enni, de mindenfélét, de mindent.

Mondja a Jóisten:

Milyen szép, ahogy növekszik, milyen szép lesz a Dávid! Mondja akkor az apja, a Mocskos:

Hát hová mész, Dávidka fiam?

Mondja akkor ő:

Ide megyek ni, megetetem a lovakat, megyek, teszek eléjük szénát. Itt a vége, fuss el véle.

10. 12. Meggyógyult a kisfiam


Narratívák

A 15 éves Hajnal elbeszélése — a hozzá hasonlóan — házasulandó korú lányoknak szóló példázat. A történetben szereplő lány apja figyelmeztetése ellenére elszökik egy fiúval, aki azonban hűtlen lesz hozzá. Az ő gyermeke is beteges, mint az előző mesében az erkölcstelen asszonyé, de a Jóisten és Szűz Mária meghallgatják a fohászát, és meggyógyítják a kisfiát. A lány apja bízik az erkölcstelen férj isteni büntetésében, de a valódi szenvedő a lány, akinek a bizalma annyira megrendült, hogy nem is kér magának másik férjet Szűz Máriától. A lemondás oka abban is kereshető, hogy az oláhcigány lányoknak nem illik a házasság iránti kívánságukat nyíltan kimutatniuk (lásd például a 22. számú Lakodalmas játék szövegét, amelyből kitűnik, hogy a lánynak illik kéretnie magát).

A kislány a réten ülve pajtásainak mondja el a mesét. Saját meséje végén udvariasan átadja a szót a többieknek.

HAJNAL (15 éves), 1995.

Szasz, kaj nasz, szasz eg sjavorri ha-g sjavorro. De von nagyon kamnaszpe jam! O sjavorro kamlasz te mangaven la, te keren lake bev.

Phenel leszke jokhar gede e sjavorri:

//–// Mo, av tu katka mande! Av, mangav ma! Le ma, ke me lav tu, csag bevesza zsjavtar.

Phenel o sjavorro:

Jól van, maj zsjav te mangavav tu!

Avilesz o sjavorro te mangavel la, de o dad csi desz la. Phendasz o dad, ka kaszavende csi del la, ke buzsjengle-le.

Phenel gede:

Jól van!

Telindesztar duj-trin sjon pala gode megint. Phenel o sjavorro a sjavorrake: //–// Sjej, te na dasz tu tyo dad, aventar, zsjasztar, xuttyavav tu, nasjavav tu.

És gelesztar lesza e sjavorri. Pala gode avilasz pale pa le duj-trin sjon. Khamni pelesz.

Phenel lake lako dad:

Haj szo-j tuke, murri sjej?

Jaj, mo, misto phendan mange, te na lav lesz, ke buzsjengloj-lo! Szi leh e bute zsjule.


Narratívák

Phenel gede lake lako dad:

//–// Maj dik, murri sjej, ke marla lesz o Del gede, hogy majbute khancseske cs-avla misto.

Csorri sjavorri szenvedilasz. Kerlasz pehke butyi. Pala gode gelesz avri p-eg reto. Sjutaszpe tele, mosza vorbilasz peszke. Phenel voj:

Jaj, Devlakam, akanak trobulasz te dikhesz pe mande! Dik, szoszki csorri szirn mange! Szi ma ek cino sjavorro. Zsjutin lesz! Baro naszvalkerdoj-lo. Pala gode avilesz eg baro fenyo ari. Phenel lake gede o Szunto Del:

0 Del tut nagyon mardasz tu murri sjejorri. Ke vi tu murri sjej szan. Kon szi pe gede lume, godole sza murre sjavorra-j. Ke man szab man jokhar eg sjavorro. M-opre aldozindem lesz pe tyumaro trajo, szode szan-le. Gede lume me anda murre duj vasz kerdem tumenge. És godo kamav, mindig boldogo t-avel szakon, pe kaszte me dikhav.


Man csi trubul ma khancs, csag muro sjavorro t-avel szaszto. Haj te n-avel lesz khancs bajo.

Phenel lake gede o Szunto Del:

Zsjatar khere! Még khere raszesza, tyo sjav kaj szi po pato, maj dikhesz, szaszt-avla, és nasela, és khancs bajo cs-avla lesz.

Zsjal khere e sjavorri. Dikhel pehke cineh 'ando pato. Pala godo o cino rovelasz. Még khere raszlesz, aba losalasz o cino. Khellaszpe szakofele. Geleh e sjavorri avri megin po reto:

//–// Devla, khancs, khancs csi trobul ma majbut! Csak mindig szaszti t-avav mange! Te n-avav soha naszvali! Man csi erdekelil man e love. Man love soha cs trobunde.

Phenel lake gede e Szunto Marje:

Szar me dikhav, tu nagyon boldogo szan ab akanak.

Haj rrom csi trobul tut?

Rrom man soha csi trubul ma, ke man szah man, és godo vi mukhlesz man. Kattyi szah. Phenen-de vi tume vareszo!

Hol volt, hol nem volt, volt egy kislány és egy kisfiú. De nagyon szerették ám egymást! A fiú azt akarta, hogy megkéressék, hogy csináljanak lakodalmat a lánynak.

Mondja egyszer neki a lány:

Te, gyere csak ide hozzám! Vegyél feleségül, mert hozzád megyek, de csak ha lakodalmat tartunk.

Mondja a fiú:

Jól van, majd elmegyek téged megkéretni. Jött a fiú kéretni a lányt, de az apja nem adta hozzá. Azt mondta neki, ilyenekhez nem adja, mert lókötők. Mondja [a fiú]:

//–// Jól van!

Eltelt aztán két-három hónap. Mondja a fiú a lánynak:

//–// Te, ha az apád nem adott oda, akkor gyerünk, menjünk el, megfoglak és megszöktetlek.

Elment vele a lány. Aztán meg, két-három hónapra rá visszatért. Gyermeket várt. Kérdezi tőle az apja:

//–// Hát mi történt veled, lányom?

//–// Jaj, apám, de jól mondtad nekem, hogy ne menjek hozzá, mert szélhámos! Van neki sok szeretője.


Narratívák

Az apja meg azt mondta:

//–// Meglátod, lányom, meg fogja verni az Isten, de úgy, hogy nem lesz jó többé semmire.

Szegény lány csak szenvedett. Végezte a dolgát. Aztán meg kiment egy rétre. Lefeküdt a földre, és beszélt, beszélt magában. Ezt mondta:

//–// Jaj, Istenkém, hogy kellene most, hogy lenézz rám! Nézd, milyen szerencsétlen vagyok! Van nekem egy kicsi fiam. Segíts rajta! Mert nagyon beteges. Azután nagy fényesség támadt. Mondja akkor neki a Jóisten:

//–// Nagyon megvert az Isten téged, leányom! Mert te is az én lányom vagy. Aki csak él ezen a világon, az mind az én gyermekem. Mert volt nekem egy fiam. És föláldoztam a ti életetekért, akik csak éltek, mindannyian. Ezt a világot én a saját két kezemmel alkottam meg nektek. És azt akarom, hogy boldog legyen mindig mindenki, akire csak ránézek.

Mondja akkor a lány:

//–// Nekem nem kell semmi, csak a kisfiam egészséges legyen! És ne legyen neki semmi baja!

A Jóisten meg azt mondja:

//–// Térj haza! Mire hazaérsz, a kisfiad, aki ott fekszik az ágyon, meglátod majd, hogy egészséges lesz, és futni fog, és semmi baja sem lesz.

Hazament a lány. Nézi a kicsinyét az ágyon. Az előbb még sírt a kisgyerek. Mire hazaért, [addigra] már örült a kicsi. Játszott mindenfélét.

Újra kiment a lány a rétre:

//–// Istenem, semmi-semmi nem kell nekem soha többé! Csak mindig egészséges legyek! Hogy soha ne legyek beteg! Engem a pénz nem érdekel. Nekem pénz sosem kellett.

Mondja neki akkor Szűz Mária:

//–// Ahogy én látom, te nagyon boldog vagy most már.

Hát férj nem kellene neked?

Nekem férj már soha nem kell, mert volt nekem, és el is hagyott.

Ennyi volt [a mese]. Mondjatok ti is valamit!

11. 13/1. A király meg a rózsa


Narratívák

Két szöveg, amelyeknek egy-egy rózsa a főszereplője. A //„//mesefolyam//“// megelőző részében a réten talált három kígyó csodálatos átváltozásait mesélte el Dari. Ezt követi //–// minden előzmény, átvezetés nélkül //–// az első meserészlet. (A továbbiakban a felvételen egy, Szűz Máriáról és a családjáról szóló meserészlet következik.) A király önző módon levágja a rózsát, aki nem akar hozzá feleségül menni. A rózsa meghal, és a világ lángra lobban.

A második szöveg a gyermeki önzésről ad reális képet. Szűz Mária kislánya le akarja vágni a rózsát, de az anyja nem engedi. Később meggondolja magát, mert a gyermek kedvére akar tenni. Ebben a szövegben a rózsa már öreg, és talán ezért kevésbé sajnálatra méltó a pusztulása.

DARI (10 éves), 1985.

Phenel lak-o kiraji:

//–// Avtar mande rromnyate!

Csi zsjav. Nastik saj zsjav, ke me szim kathe e vilagoszki palota.

Avtar mande rromnyate!

Csi zsjav, csi zsjav. Kathe szim e palotaki rozsa.

Sjinel tele e rozsa. Akan phenel lake:

Avtar mande rromnyate!

D-aba e rozsa muli szasz! Haj o vilago sza phabuleh. Gedeke phabolasz! Ho anda jag szikrazilasz e szuluma.

Mondja neki [a rózsának] a király:

Gyere hozzám feleségül!

Nem megyek. Nem mehetek, mert én vagyok itt a világ palotája.


Nem megyek, nem megyek. Mert én vagyok itt a palota rózsája. Levágja a rózsát [a király]. Akkor mondja neki:


De a rózsa már meg volt halva! És az egész világ lángra lobbant. De úgy égett! Hogy a tűzből szikrázott a szalma.

12. 13/2. Szűz Mária rózsájaSzasz, kaj nasz ek cini lulugyi. Zsjal intya e sukar cini sjavorri. Phenel i sukar sjavorri:

Mama! Av pal-e sukar lulugyorri! Aven aba pala la, sjinasz la!

Phenel i sukar rozsa:

Jaj, Devla, na sjinen ma! Úgyis kaszi phuri szim aba mange!

Jól van, csi sjindine la. Phenel aba i Szunto Marje:

//–// Jól van, murri sjejorri, na sjin la! V-amende baron kasze lulugye, szoszke trubun ame!

Csi sjindasz le e Szunto Marje. Haj phenel i Szunto Marje:

//–// Haj, murri sjejorri, zsja, sjin tele gode lulugye! Kaj csi kamlem, te sjinesz,

Misto-j, mama, sjinav la.


Narratívák

Sjindesz. Haj sjutesz l-andi vaza e Szunto Marje.

Phenel e Szunto Marje lake:

Csarav tu, murri sukar sjej!

Volt, hol nem volt, volt egy kicsi virág. Arra megy egy szép kicsi leányka. Azt mondja a szép kislány:

Mama! Gyere azért a szép kicsi virágért. Menjünk érte, vágjuk le! Mondja a szép rózsa:

Jaj, Istenem, ne vágjatok le! Úgyis olyan öreg vagyok már!

.lól van, nem vágták le. Mondja Szűz Mária:

//–// Jól van, kislányom, ne vágd le! Nálunk is nőnek olyan virágok, amilyenek nekünk kellenek!

Nem vágta le Szűz Mária. Majd mondja Szűz Mária:

Hát, kislányom, menj, vágd le azt a virágot! Amelyiket nem akartam, hogy levágd.

Jól van, mama, levágom.

Le is vágta. És beletette a vázába Szűz Mária.

Mondja neki Szűz Mária:

Csókollak téged, én szép kicsi lányom!

13. 14. Tato paji e kirveszke! //–// Forró vizet a komának!Közismert állatmese.


Szah, kaj na szah ek rokica. Godolake kergyule jefta sjavorra.

//–// Jaj, Devlam, kon te bolel le mange! Zsjal, zsjal o farkasi. Phenel o farkasi:

//–// Maj me bolav le tuke!

Misto-j!

Besen khere, mirre sjavorre! Zsjav ande bolt-anav tumenge thud!

Misto-j, zsja, mama!

Zsjal, zsjal o farkasi:

Putren, mirre sjavorra!

//–// Sj-ande to punrro, balalo-j vagy naj!

Csi sjol and-o farkasi pehko punrro, zsjal ka borbeli, randel pehko punrro. Te-le ranglah o borbel lehko punrro.

Putren, mirre sjavorra!

Sj-ande to punrro, balalo-j vagy naj? Sjol and o punrro. Haj dik, mig avel o farkasi katar o borbej, tatyaren paj.

//–// Putren, mirre sjavorra!

Sj-ande to punrro, balalo-j vagy naj?


Narratívák

Putren e sjavora, ande sjol o punrr-o farkasi.

Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, tele forrazindah ma!

Avel lengi dej.

//–// Lasjeszte den ame te bolel, kaj szah te mudarel ame! Kamleh te mudarel ame.

Jól van, mirre sjavorra, me csi zsjanglem, hogy kaszavo keresztap-avla tumen!

Ame tele forrazindem lesz, haj nasjlehtar. Hogy sz-avilasz leszk-o vego-soro, ame csi zsjanasz. Majd avla pa keresztapa hiro!

Aztán pale phenel lenge:

Jól van, murre sjavora, majbut csi day ka farkasi te bolav! Me roka szim, voj farkasi. Me csi zsjanglem, hogy voj mudarel tumen.

Na-j khancs baj, mama, csak gindiszajlem, hogy aba merasz, ke man xoxadah, amari mama szi.

Volt, hol nem volt egy rókácska. Született neki hét kicsinye.

//–// Jaj, Istenem, ki fogja nekem megkeresztelni őket!

Odamegy a farkas. Mondja a farkas:

//–// Majd éri megkeresztelem neked őket! [Ti. keresztapjuk leszek.]

No, jól van!

//–// Maradjatok itthon, gyerekeim! Elmegyek a boltba, hozok nektek tejet.

//–// Jól van, menj csak, mama!

Odamegy a farkas: [és úgy tesz, mintha az anyjuk lenne]

Nyissatok ajtót, gyerekeim!

Dugd be a lábad, szőrös-e vagy sem!

Nem dugja be a lábát a farkas, hanem elmegy a borbélyhoz, megborotváltatja a lábát. Megborotválta a borbély a lábát.

Nyissátok ki, gyerekeim!

//–// Dugd be a lábad, szőrös-e vagy sem?

Bedugja a lábát. De nicsak, mire a farkas megjön a borbélytól, vizet melegítenek.

//–// Nyissátok ki, gyerekeim!

Dugd be a lábad, szőrös-e vagy sem?

Ajtót nyitnak a gyerekek, a farkas meg bedugja a lábát.

//–// Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, leforráztak!

Megjön az anyjuk.

//–// Jófélének adtál minket keresztelni [anyánk], hiszen kis híján megölt minket! Meg akart ölni minket.

//–// Jól van, gyerekeim, én nem tudtam, hogy ilyen lesz a keresztapátok!

//–// Mi meg leforráztuk, és elfutott. Hogy mi lett a vége, sora, azt mi nem tudjuk. Majd lesz hírünk a


Narratívák

keresztapánkról!

Aztán meg azt mondja nekik [az anyjuk]:

//–// Jól van, gyerekeim, többé nem hívom a farkast keresztelni! Én róka vagyok, meg farkas. Én nem tudtam, hogy ő végezni akar veletek.

//–// Nincs semmi baj, mama, csak azt gondoltuk, hogy már végünk van, mert azt hazudta, hogy ő a mamánk.

14. 15/1. A beteg róka és a farkas

Szívszorító történet, állatmeseként, három képben elbeszélve (15/1-3.). A farkas és a róka békében élnek egymással, számos gyerekük van, amíg az anya meg nem betegszik. A rókaanya mellrákjának plasztikus leírása valószínűleg súlyos személyes tapasztalatból származik. A farkasapa ekkor mindenkit elpusztít maga körül, míg végül őt is megöli a Tókirály. A farkas és a róka harmonikus kapcsolatának lehetetlenségét az előző, közismert állatmese alapján is //„//ismerhetik//“// a gyerekek. A ló mint a hatalom és az igazságosság megtestesülése az oláh cigányoknak a lovakhoz fűződő mély érzelmi viszonyát demonstrálja. A farkasapa agresszivitásának előtörése a felesége halálakor és a Tókirály magánya miatti elkeseredettsége mutatja, hogy az előadó kislányok már birtokában vannak annak a közösségükben élő tudásnak, hogy a férfi asszony nélkül gyengévé válik. Ez a téma (a férj a felesége segítségét kéri) az oláhcigány népdaloknak is állandó motívuma. A szöveg nem zárul le, hanem másik történetbe megy át.

MÓNI (?) (11 éves), 1985.

Szasz kaj nasz, szasz eg rokica, ha-k farkasi. Godola rokica kergyule le starvardes haj starvardes ikresa.

Haj rako lah e rokica. O farkasi csi zsjanela, szo te kerel e starvardes haj starvardes sjavorrenca, inkabb sza mudardeh le. Trajindeszasz, trajindeszasz starvardes haj starvardes bers, de mudardah le.

Cine szasz-le, Istenkém!

Lengi dejorri csi birila csucsi te del, haj e rako la kernyile laki csucsi, tele pele.

Hol volt, hol nem volt, volt egy róka meg egy farkas. Annak a rókának született negyven meg negyven ikergyereke.

És rákot kapott a róka. A farkas nem tudott mit kezdeni a negyven meg negyven gyerekkel, inkább mind megölte őket. Élhettek volna, élhettek volna negyven meg negyven évet, de megölte őket.

Kicsinyek voltak, Istenkém!

Az anyácskájuk nem tudott szoptatni, mivel a rák lerohasztotta a mellét, és leesett.

15. 15/2. A gonosz farkas és az anyjaPhenel akkor o kaszo farkasi:


Narratívák

Kaj mist-avlasz, te mereszasz tuke! Minek-i to trajo? — phenel le phure rrom nyake. Peszke dake.

Szo phendan? Te sunav inke jokhar, szo phendan mange!

Kattyik de kattyik de kattyik mudardeh la o farkasi peszke da, hogy khancseszke nasz lasji. Vi voj mulesz. Vi leszko dad muleh, egész csalado, szo po vilago, sza mudardeh la o farkasi. Csak voj korkorro.

D-e kirajesza csi birdesz. Vi voj mulesz.

Mondja akkor az ilyen farkas:

— De jó lenne, ha meghalnál! Mire az életed? — mondja az öregasszonynak. Az anyjának.

— Mit mondtál? Hadd halljam még egyszer, mit mondtál nekem!

Annyira, de annyira, de annyira megverte a farkas az anyját, hogy semmire sem volt jó. Ő is meghalt. Az apja is meghalt, az egész család, aki csak a világon volt, azt mind megölte a farkas. Csak ő (maradt) egyedül.

De a királlyal nem bírt. Ő is meghalt.

16. 15/3. A lókirály meg a csikó-királykisasszonyA királynak volt a deres lova. Nem..., az volt a király, a deres ló. Hát ővele nem bírt [a farkas]. Az úgy megtaposta, hogy a belét mind kiadta.

Mondja közben az izé, a király. [NYIHOG] Nyerít, hogy adjanak neki vizet. Oda-ment a vízhez, és ivott. És közben meg kikapott két halat, és megette őket. Tíz hal volt ott a víznél, ahol a király volt!

És sütött a nap, azután egy nagy vihar kezdődött, és úgy elfutott a király, a ló, hogy no még! És hazament, hazaért.

Mondja:

//–// Jaj-jaj, Istenkém, mit tegyek, mit tegyek! Mert nincsen, nincsen, nincsen senkim! Én is meghalok akkor.

De közben jött egy kislány. Így hát nem halt meg, ő is király volt [ti. a kislány], egy kicsi csikó. Felnőtt, mint a király...

EGY MÁSIK GYEREK: Az meg feleségül vette.

MÓNI: Született nekik négy gyerekük. Két lány meg két fiú [csikó]. Az egyiket Öcsinek hívták, a másikat Bandinak, a többit Babának meg Sanyónak.* Más semmijük sem volt.

Mondja-mondja-mondja a király és a gyerekei. Mondja az Öcsi:

//–// Gyerünk, menjünk a zöld rétre füvet enni!

Elmentek, füvet ettek a zöld réten. Közben meg addig, de addig kapartak, míg a halak fel nem jöttek.

Mondja-mondja-mondja a férj:

//–// Jaj, jaj, mit tegyünk, Istenem!

Egy nagy-nagy vihar jön. Hát annyira esett, de olyan vihar, hogy no még.

//–// Jaj-jaj //–// mondja //–//, Istenem!

E kiraje szah o szurro graszt. Csi..., godo szasz o kiraji, o szurro graszt. Haj godolesza csi birdesz voj. Taposindasz, haj leszke porra sza avri desz. Phenel közbe o kaszavo, o kiraji: [NYIHOG] Hirmintil, te den lesz paji! Zsjal kothe ka paji haj pilesz. Haj közbe pale kapindasz ek duje masjen ha xale le. Des masje szasz kothe kaj paj, kaj o kiraji szasz!

Haj sitelasz o nap, pal-ek baro vihari kezgyindesz, haj nasjlehtar gede o kiraji, o graszt, hogy no még! Haj gelesz


Narratívák

khere, haj raszlasz khere.

Phenel:

Jaj-jaj, Istenkém, szo te keramma, szo te keramma! Kaj na-j ma, na-j ma, na-j ma khonik! Merav vi me-kkor.

De közb-avileh ek cini rakhli. Csi mulesz, vi voj kiraji szasz, ek cini khuri! Barolesz, szar o kiraji...

EGY MÁSIK GYEREK: Haj lesz la.

MÓNI: Kergyule le star sjavorra. Duj sjeje, haj duj mursj. O jekh buslasz Öcsi, o kaver Bandi, e kaver buslasz Baba, haj o Sanyo. Kaver khancsi nasz le. Phenel-phenel-phenel o kiraji haj penge sjavorra. Phenel o Öcsi:

//–// Aventar, zsjasztar po zeleno reto, te xasz csar!

Gele, xalah csar po zeleno reto. Közbe pale kattyika de kattyik kaparinde, meg e masje cs-avile opre.

Phenel-phenel-phenel o rrom:

Jaj-jaj, szo te kerasz ame, Istenem!

Ek baro-baro vihari del. Haj delasz de kattyik, de kaszo vihari, hogy no még!

Jaj-jaj //–// phenel //–//, Istenem!

17. 16. A királyfi meg a sárkány

Ez a meseelem a hangfelvételen a //„//Szűz Mária és a menyei//“// (7/2. szöveg) mese után következik. Összefüggő, stílusos előadása mutatja, hogy a gyerekek egy-egy tündérmese epizódot a hagyományok szerint tanulnak meg elmondani. A kislánynak a sárkányról alkotott képét egy, valószínűleg a tévében látott mesefilm befolyásolta, ezért is nevezi a sárkányt Süsünek. A való életre való utalás az a motívum is, hogy a királyfi gyermeke Szegő Judit kisfiának a nevét kapja.

DARI (10 éves), 1985.

//–// Murro sjav! Inke godo bantil mro jilo. Zsje, malav tele godole jefta sarkanyeszko sero.

Zsjal, phenel voj:

— Mama! An m-e karda, szo mirre tataszki szasz. Phenel i Szunto Marje:

— Jól van, murro sjav, day vi khuresz, day vi leszke gada, te na dikhen tu, hogy tu szan murro sjav.

Del. Del.

— Zsja, murro sjav, po podoj-lo.


Narratívák

Zsjal-zsjal-zsjal. Zsjal-zsjal-zsjal. Lesz l-opre o grasz, varazslovo szasz. Zsjal po cser-opre maszindasz. Maszil, maszil. Pont kothe rakhagyol andi barlanga, cipil. Cipil, cipil:

— Fősfej sárkány! Av avrike! Ke phendesz mirri dej, trubul te muderav tu, ke szar tu pala ma lan szama?

Mirro kiraji, na mudar man! Aba csi keram me khancs tumenge. Úgyis aba mirro jekh sero tele sjinden.

Cs-ergyekelisz ma, tu sarkanyona, kaj vi phu opre kidesz la. Sjinel lesz teleke, zsjal ka grasz.

Murro graszt! Szo bantil tu tut?

Jaj, mirro gazda! Aba mirro sero dukhal! Mér sjinden tele godalesz, ko murro nemzeto szasz?

Haj tyiro nemzeto szasz, akkor mér cs-orbinden? Szasz leszte ek paciku. Haj varazsolinde palpal-e sarkanyesz. Haj phenel o sarkanyi:

— Volje, mirro trajo szoszko csorro-j, ke vi mirro grasz te n-avileszasz, sza mulemasz.

Zsjal khere ka peszki dej.

Phenel voj:

— Mama, tele sjindem e hétfejű sárkány.

Haj del lesz ek bari karda, szo peszke dadeszki szasz. Haj lengo dad muleh. Haj phenel aba ek sjej. Avilen khere, bari khamnyi szasz. Haj szasz ek sjav. Cino kiraji szasz. Erből buselasz lengo cino.

Haj Ieszki dej gelasztar po baro—baro reto te kidel lulugye. Haj kothe szasz o Füsü sárkány! Haj kothe rakhleh la. Haj tele phanglesz la. Haj lako cino pale rovelasz anda la.

Haj phenel o Süsü sárkány:

— Tyo rrom kamlesz te mudarel ma.

Fiam! Még valami bántja a szívemet. Eridj, vágd le annak a hét[fejű] sárkányiak a fejét.

Megy a fiú, és azt mondja:

//–// Mama! Hozd a kardot, ami még az apámé volt.


— Jól van, gyermekem, csikót is adok, apád ruháját is odaadom, észre ne vegyék, hogy te a fiam vagy.

Oda is adta.

Eridj, fiam, a padláson van.

Megy-megy-megy [a fiú]. Megy-megy-megy. Hátára vette őt a ló, táltos ló volt. Felment az égbe, felmászott oda. Mászott, mászott [a ló]. Egyszer csak a fiú egy barlangban találta magát, és kiabálni kezdett.

így kiáltozott:

//–// Hétfejű sárkány! Gyere ki! Mert anyám azt mondta, végeznem kell veled, mert hogy vigyáztál te rám?

Királyom, ne ölj meg! Többé semmi rosszat nem teszek nektek. Az egyik fejemet már úgyis levágták.

Nem érdekelsz engem, te sárkány, aki a földet is feltúrod (kínodban). Levágja, és megy a lovához.

Lovam! Mi bánt téged?

Jaj, gazdám! Már a fejem is fáj! Miért vágtad le azt, aki a rokonom volt? //–// Ha a rokonod volt, miért nem szóltál?


Narratívák

Volt nála egy varázspálca. És visszavarázsolta a sárkányt.

Mondja a sárkány:

Látod, milyen nyomorult az életem, mert ha lovam nem lett volna, végem lett volna.

Hazamegy [a fiú] az anyjához.

Mondja neki:

— Mama, levágtam a hétfejű sárkányt.

Mert hát nekiadta [az anyja] a nagy kardot, ami az apjáé volt. Hát az apjuk már meghalt, ugye.

És mondja akkor az egyik lány [vsz. a fiú felesége]: Mire hazajött, már majdnem megszült. És kisfiú lett. Kicsi királyfi volt. Gergőnek hívták a kicsinyüket.

És a kicsi anyja elment a nagy-nagy rétre virágot szedni. És ott volt a Süsü sárkány! És ott találta az asszonyt. És megkötötte. És a kicsinye meg sírt utána. Ís így szólt a Süsü sárkány:

//–// A férjed meg akart engem ölni.


Narratívák

18. 17. Szűz Máriánál jártunkAz előadó kislány a legendamesékből és az üllőjátékból ismert elemeket szövi személyes mesévé. A neki segítő gyerekek haját Szűz Mária arannyá változtatja, mint ahogy a jószágait gondozó szegény cigány asszonynak is telerakta a haját arannyal (8. szöveg). A kislány józan gondolkodására jellemző, hogy eszébe jut: a szülők nem feltétlenül örülnek az ilyesfajta csodának. Az elbeszélés végén a gyerekek, mint ahogy a való életben is, Szegő Judit gyermekének gondozásában segédkeznek.

SZIMONETTA (9 éves), 1985.

Kaj na szasz, szah ek Szunto Marja. Szah la godola ek sjej haj duj sjave. Phenci lako sjav:

//–// Aventar, mirri phejorri haj murro phral! Aventar amenge po cser-opreke! Zsjan po reto, po zeleno, kiden penge dake rozsi, tulipanti, pe lako szülesnapo.

//–// Sjavalekam, szo te kinah lake?

Zsjan-zsjan ande bolta, po cseri sukar bare bolta, Vitéz. Haj zsjan-zsjan-zsjan. Vi ande ábécé, gele, kinde lake gada, geline v-ande Fűszért. Kinen lenge, sjavalekam, szahkofele! Szo zsjanel lengo jilo, goda kinen. Kinen, kinen.

Aventar amenge po piaco!

Zsjan, zsjan e Szunto Marja, haj lako rrom. Avel lako rrom anda butyi, kiravel lehke, kiravel lehke. Szako gyesz kiravel, sjavalekam, lehke! Inke na-j lehke doszta.

Dikhen ek sosojeh, jag del leh lako rrom. Zsjan po zeleno reto, khot-ek, jek, dui bogura. Haj kerel anda lende e Szunto Marje tiszta-tiszta deresa.


Asj-ta de, t-ingrah le amenge khere!


Narratívák

Aven-de! - phenel leszki rromnyi.

No aztán phenel e Dari:

Aventar aba amenge Szimoletta, Bije, haj kaszi.

Phenav me:

Aventar, sjavorrale, Dari, Szöszi, kaszi Bébic, aventar Móni! Édes, aventar amenge po zeleno reto!

Kaj rakhasz aba, kaj zsjah?

Ka Szunto Marja.

Phenel amenge e Szunto Marja:

//–// Putren tyumare bal ari, maj kerav anda lende szomnakuno!

Kerel amenge.

Phenel e Dari:

Szimoletta, mudaren amen amare deje!

Phenav:

Na dara khancsi! Zsjah ando zeleno reto, kidah lulugye la Szunto Mariake.

Phendasz:

Sziveso szah, szívesen kerdem tyumare bala, vi tume zsjutinden ma, kerd mange. Mig avel murro rrom, azsukren, meg avel murro rrom. Xan manca? Xah lasza. Khote lah ame e ret. Szotamtar, sjavalekam!

Taj phenel e Dari:

Jaj de darav, Szimoletta!

Phenav me:

//–// Na dara! Ka Szunto Marje szam-l-ame!

Jaj hekam, o cino Gergely zsjaltar peszke!

Phenav:

Gergelyke, na zsjetar! Maj... Kathe-j vége.

Hol volt, hol nem volt, volt egy Szűz Mária. Volt neki egy lánya meg két fia. Egyszer mondja a fia:

//–// Gyerünk, nővérkém és bátyám! Gyerünk fel az égre!

Mennek a rétre, a zöldre, rózsát, tulipánt szednek az anyjuknak a születésnapjára.

//–// Gyerekeim, mit vegyünk neki?

Mennek-mennek a boltba, az égen szép nagy bolt van, a Vitéz 2. Hát odamennek, mennek. Az ABC-be is elmentek, vettek neki ruhát, meg a Fűszénbe is bementek. Vesznek nekik [a szüleiknek] mindenfélét, gyerekeim! Amit csak a szívük kíván, azt mind megveszik. Megvesznek mindent.

//–// Gyerünk a piacra!

Mennek-mennek, Szűz Mária meg a férje. Jön haza az ura a munkából, főz neki, főz neki. Mindennap főz neki,

22Édes kommentárja: //„//Mifelénk a városban van egy Vitéz nevű bolt, innen nevezték el.//“//


Narratívák

gyerekeim! Mégsem elég neki a főztje.

Látnak egy nyulat, a férje lelövi. Mennek a zöld rétre, ott van egy vagy inkább két gebe. Hát Szűz Mária tiszta deres lóvá változtatta őket.

Mondja a Jóisten:

//–// Várj csak, vigyük haza őket magunknak!

//–// Gyerünk, no! //–// mondja a felesége.

No aztán a Dari azt mondja:

//–// Gyerünk már, Szimonetta, Bije, meg izé.

Én meg azt mondom:

//–// Gyerünk, gyerekek, Dari, Szöszi, hogy is hívnak, Bébic, gyere Móni! Édes, gyerünk a zöld rétre!

//–// Hol találjuk meg, hová megyünk?

//–// Hát Szűz Máriához.

Mondja nekünk Szűz Mária:

Bontsátok ki a hajatokat, majd arannyá változtatom!

Meg is csinálja nekünk.

Mondja a Dari:

Szimonetta, [ezért] megöl az anyánk!

Mondom:

Egyet se félj! Megyünk a zöld rétre, virágot szedünk Szűz Máriának.

Azt mondta:

Szívesen tettem, szívesen változtattam át a hajatokat, hiszen ti is segítettetek nekem, dolgoztatok nekem. Amíg a férjem megjön, várjatok, amíg megjön a férjem. Esztek velem?

Eszünk vele. Ott fogott minket az este. Elaludtunk, gyerekeim!

Dari meg azt mondja:

//–// Jaj de félek, Szimonetta!

Mondom én:

Ne félj! Hiszen Szűz Máriánál vagyunk!

//–// Jaj, vigyázz, elmegy a kicsi Gergely!

Mondom neki:

Gergelyke, ne menj el!

No...3 Itt van a vége.

19. 18. Szállnak a szent galambok…33Itt a gyerekek sürgetik, hogy fejezze be.


Narratívák

Az előadó az oláhcigány rituális együttlétekkor alkalmazott, a narratív műfajok előadása előtti engedélykérő formulával indítja a mondandóját. Az elbeszélés olyan, mint egy oláhcigány lírai dal, prózában elbeszélve. A szöveg azokat a képeket idézi fel a cigányok életéből, amelyek a //„//jó életről//“// való elképzeléseket tartalmazzák. A cigány házaspár vásárba megy, jó vásárt csinál, ellátogat a búcsújáró helyre köszönetet mondani és ünnepelni a rokonaival, majd harmonikus kapcsolatát szerelmi vallomással fejezi ki. A harmónia egy pillanatra veszélybe kerül, amikor vadlovak, illetve szekéren utazó cigányok jönnek velük szemben, de nem történik semmi baj. A házaspár boldogságának zavartalanságára két galamb, Szűz Mária és a Jóisten vigyáz. (Ez utóbbi motívum dalokban nem szokott szerepelni.)


Engedelmo mangav tumendar!

Szah kaj nah, szah eg rromnyi ha-g rrom: Indulindetar ando foro. Zsjan, asztaren avri, zsjan ando foro. Asztaren avri, bikinen, aventar khere.

Rakhle ek rromen, eg romnye, ha-g rrom. Haj pala goda pale aviletar.

Szo numa? Szo dikhen? Rakhlen duje gulumben! Taj intye szalinasz. Kon szah godal? E Szunto Marja haj Szunto Del!

Phenel e Szunto Marje haj Szunto Del:

— Na daravasz le, inkább aventar tovább, szalinahtar.

Misto-j. Pale geletar.

Kaver gyesz, szo csak? Kaver gyesz kinde kaszave duje sukare, szurrone graszten! Saj gindih, százhuszonötezer dine pe lende.

Misto-j. Ande Szenkuta zsjanasz. Haj kothe szasz szakon-szakon.

Haj közbe pale, szar zsjanah po drom, pale gele duj gulumburi. Kon szah godale% E Szunto Marje, haj Szunto Del.

Misto-j. Aventar, aventar kothar. Phenel e rromnyi katkar:

— Murro rrom! Kamesz ma?

Phenel o rrom: //–// Kamav tut!

Misto-j. Aven-aven duj vadni grasz lenge szembe. Vagyis na-j vadni! Aven duj vurdona rrom! Anda foro. Von pal ando foro zsjanah aba!

Phenel o rrom:

//–// Naj meg o foro, na zsjan.

Pal-aven duj gulumburi, e Szunto Marje, haj o Szunto Del, ha lake trin sjavorra. Misto-j.

Engedelmet kérek tőletek!

Volt, hol nem volt, volt egy cigány asszony meg egy cigány ember. Elindultak a vásárba. Mentek, befogtak, elmentek a vásárba. Kifogtak, eladtak, hazamentek. Találtak [ott] embereket, egy cigány asszonyt meg egy cigány embert. És azután meg eljöttek.

Hát nocsak! Mit látnak? Találnak két galambot! Arrafelé szálltak.

Kik voltak azok? Szűz Mária meg a Jóisten!

Mondja Szűz Mária és a Jóisten:

Ne ijesszük meg őket, inkább gyerünk tovább, szálljunk el innen! No, jól van! Utána elmentek.


Narratívák

Másnap, no mi lett [az asszonnyal és az emberrel]? Másnap két olyan, de olyan szép almásderes lovat vettek! Gondolhatod, milyenek voltak, százhuszonötezret adtak értük.

Jól van. Elmentek Szentkútra4. Mindenki, de mindenki ott volt.

És közben meg, ahogy az úton mentek, megint arra szállt a két galamb. Kik voltak azok? Szűz Mária meg a Jóisten.

No, jól van. Eljöttek, eljöttek onnan.

Mondja akkor az asszony:

//–// Férjem! Szeretsz-e engem?

Mondja az ember:

//–// Szeretlek!

Jól van. Jön-jön szembe velük két vadló. Vagyis nem vadlovak voltak! Két szekérnyi cigány jött! A vásárból. Ők meg a vásárba tartottak éppen!

Mondja nekik az egyik ember:

//–// Nincs vásár, ne menjetek!

Megint jött két galamb, Szűz Mária meg a Jóisten, meg Mária három gyereke. Jól van.

44Mátraverebély-Szentkút a cigányok egyik kedvest búcsújáró helye.


Narratívák

20. 19. Mi legyen a jószágokkal?Két, férj és feleség közötti párbeszéd formájában előadott életkép jószágok (disznók és lovak) tartása, illetve adásvétele témájában, ahol a gyerekek szemlélői a felnőttek világának.

MÓNI (11 éves), 1985.

1.

Szasz, kaj na, szasz eg rromnyi. Godola rromnya szasz ek balo. Godole balesz kergyule des cine balisje.

Phenel jokhar e rromni:

//–// Szo te kerav gadale balenca? Phenel jokhar lako rrom: — Bikinasz be.

Phenel e rromni:

//–// Csi bikinasz le, barjarasz le. Te merena, xasz le!

Phenel akkor e rromnyi:

//–// Aventar ando foro, haj bikinasz le!

Phenel o rrom:

//–// Csi bikinasz le pale! Phenel akkor:

//–// Aventar palpale khere, dasz le te xan!

2.

Szasz, kaj na, szasz eg rrom, ha-g rromnyi. Godole rromesz haj e rromnya szasz duj cine ikresa. E rromnyi mindig zsjalasz kukázni, o rrom mindig delasz c graszten te pen. Haj e gurumnen.


Narratívák

Phenel jokhar o rrom:

//–// Szo te kerav lenca, mirri rromnyi?

Phenel e rromnyi:

//–// De le misto te xal, haj zsjasztar!

Gele-gele ando foro. Szo dikhle? Bare-bare bikosz. O biko xala csar. Phenel o rrom:

//–// Aven, zsjasz v-ame kothe leszte!

Phenel e rromnyi:

//–// Csi zsjasz, csi zsjasz ame, aventar majdur!

Gele-gele majdur, gele ando foro. Kothe raszle. Kinde duje cine khuren. Haj ek bare graszteh. Anya szasz. Khamnyi szasz.

Phenen akkor e duj cine ikresa:

//–// Tata! Szo-j gadala?

Phenel o rrom:

//–// Joszagure.

Phenel e rromnyi:

//–// Misto-j, kinasz le, ingrasz le khere. Maj doszta-j, szo sz-ame,

e starvardeshajduj. Phenel o rrom:

//–// Jól van, akkor csi kinasz len.

1.

Volt, hol nem, volt egy cigány asszony. Annak az asszonynak volt egy disznója. Annak a disznónak tíz kicsi malaca született.

Egyszer azt kérdezi az asszony:

//–// Mi legyen ezekkel a malacokkal?

Az ura meg egyszer csak azt mondja:

//–// Eladjuk őket!

Mondja az asszony:

//–// Nem adjuk el, felneveljük őket. Ha elpusztulnak, megesszük őket!

Aztán meg az asszony azt mondta:

//–// Gyerünk a vásárba, és adjuk el őket [mégis]!

Az ember meg azt mondta: //–// Nem adjuk el őket mégse! Mondja akkor (az asszony]:

//–// Gyerünk haza, etessük meg őket!

2.

Hol volt, hol nem, volt egy cigány ember meg egy cigány asszony. Annak az embernek meg az asszonynak volt két kis ikergyereke. Az asszony mindig ment kukázni, az ember meg mindig itatta a lovakat. Meg a teheneket.


Narratívák

Mondja egyszer a cigány ember:

//–// Mit csináljak ezekkel, feleségem?

Mondja az asszony:

//–// Adjál nekik enni, aztán megyünk!

Mentek//–//mentek a vásárba. Mit láttak? Egy nagy bikát. A bika füvet evett. Mondja a cigány ember:

//–// Gyerünk, menjünk mi is oda hozzá!

Mondja az asszony:

//–// Nem megyünk, nem megyünk, gyerünk tovább!

Mentek-mentek tovább. És elmentek a vásárba. Odaértek. Vettek két kiscsikót. Meg egy nagy lovat. Anya volt. Vemhes volt.

A két kis ikergyerek akkor azt kérdezi:

//–// Papa! Mik ezek?

Mondja a cigány ember:

//–// Jószágok.

A cigány asszony meg azt mondja:

//–// Jól van, megvesszük, hazavisszük. De hát már az is elég nekünk, ami van, az a negyvenkettő!

A cigány ember meg azt mondja:

//–// Jól van, akkor nem vesszük meg.

21. 20/1. A családunkrólA három szövegben valódi személyek szerepelnek. Az elsőben (20/1) apa, anya, gyerekek és egy unokatestvér. Az elbeszélés egy pontján Szöszi a jövőbe akarja áthelyezni a történetet, de Móni megmarad az általa kezdett történet idősíkjában és egy, megtörtént esetekből szőtt jelenetnél a jószágok gondozása témában. A második, rövid szöveg (20/2) demonstratív elbeszélés egy pórul járt rokon kislány kalandjáról. Az, hogy az oláhcigány szülők megbüntetik a gyermekeiket, ha elcsavarognak, a //„//Szűz Mária otthagyja a férjét//“// (6.) szövegből is látható.

A szülők féltésének okaiból a harmadik szöveg (20/3) ad ízelítőt. A kislányok strandra mennek, de mivel sokan vannak, és nem mindegyikük tűd úszni, a strand személyzete nem vállalja a felügyeletet. Ráadásul hazafelé megkergeti őket egy //„//hatalmas, magas, rossz magyar ember//“//. A szülők szeretnék megvédeni gyermekeiket ezektől a szorongató élményektől.

MÓNI (11 éves) és SZÖSZI (12 éves), 1985.

Szasz, kaj na, szasz eg Mókus, eg Édes, ek Teréz, eg Dénes ha-g Móni. Geletar ando zeleno reto, lulugye te kiden. O Deneske gelasztar ande ovoda, e Édes ande iskola. E Móni pale esti iskolára.

SZÖSZI: De ab bise bersengi szah e Móni. Ha vi rrom szah la.

MÓNI: Haj akkor gelem pala pajeszte ando baro-baro vihari. Nasz ame csi paji. Phenel murro dad:

//–// Móni, zsja, an e bragyi, te dasz paj e graszten! Te pijavasz le. Phenel e Szöszi:

//–// Aven-de, pijavasz le, mig csi del o baro vihari!

Haj közbe dasz ek baro-baro vihari, kana daszasz e gurumnen paj haj e graszten. Phenel:


Narratívák

//–// Nem baj az! Aventar khereke! Szovasz, xasz, vacsorazinasz, dikhasz e mese, o tévé, haj zsjasztar ande iskola, pale po zeleno reto, haj dasz e graszten paji!

Volt, hol nem, volt egy Mókus, egy Édes, egy Teréz, egy Dénes és egy Móni. Elmentek a zöld rétre, hogy virágot szedjenek. A Dénes elment óvodába, az Édes meg az iskolába. A Móni pedig az esti iskolára.

SZÖSZI: De már húszéves volt a Móni. És férje is volt neki.

MÓNI: Hát akkor elmentünk vízért a nagy//–//nagy viharban. Még vizünk se volt. Mondja az apám:

//–// Móni, eridj, hozd a vödröt, hogy vizet adjunk a lovaknak! Hogy megitassuk őket.

Mondja a Szöszi:

//–// Gyerünk, itassuk meg őket, mielőtt kitör a vihar!

És közben jött egy nagy-nagy vihar, pont, amikor itattuk a teheneket meg a lovakat. Mondja:

//–// Nem baj az! Gyerünk csak haza! Alszunk, eszünk, vacsorázunk, megnézzük a mesét, a tévét, és elmegyünk az iskolába, utána meg a zöld rétre, és megitatjuk a lovakat.

22. 20/2. Rebus az esőbenPhenel-phenel akkor, kana gelasztar e Rebus ka fodrasz. Avilasz khere, delasz o baro birsind, vihari desz. Csi zsjanlasz, kaj te nasjel, ande szave bolci, ande khera. Aztán tel nasjila-k dopas csaszo, taxi-kharde haj gelasz khere, aba khere szasz. De lako dad kattyik deh ande la, de kattyik, hogy no még. Khancseszke nasz lasji.

Mondja-mondja akkor, amikor elment Rebus a fodrászhoz. Hazajött, esett a nagy eső, vihar volt. Nem tudta, hogy melyik boltba, melyik házba fusson. Aztán elmúlt egy fél óra, taxit hívott, és ment haza, már otthon is volt. De az apja annyira megverte, de annyira, hogy no még. Semmire sem volt jó.

23. 20/3. Mi történt velünk a strandon?Geletar o Pipacs haj e Reni haj e Szöszi haj e Dari haj e Csiket haj e Pityinka haj e Sangyer, e Csoxaj, geletar po strando. Haj e Dari. Csi mukhla le andre ám e gazsji! Kaj penztarkine. Potyinde e love. Potyinde.

Csi mukhlasz le andre, kaj butzsjene szasz. Haj duje zsjene nasz bikini.

Zsjalasz khere e rakhlji. Csi vorbilasz khancsi. Haj kothe dah e love e sjavorrenge. Haj e bikini.

Phenel e Pityinka:

//–// Jaj, szo te kerasz ame? Szo te kerasz ame? Jaj—jaj!

Phenel e Pityinka:

//–// Aventar khere, sjavorrale!

Kon csi zsjanlasz te uszil? E Csiket, o Pipacs, e Reni, haj e Darí. Kaver khonik. Geletar, geletar ám! De szo? Rakhle! Ek baro—baro magaso gazsjo, buzivo! Nasjel pala lende, pala lende! Csi birindeh csi jekha te kapil!

Pont akkor avileh e Cica, andre sjute le ando taxi, haj ingerdah le khere.

Elment a Pipacs meg a Reni meg a Szöszi meg a Dari meg a Csiket meg a Pityinka meg a Sangyer meg a Csoháj, elment a strandra. És a Dari. Nem engedte ám be őket az a magyar asszony! A pénztárosnő. [Pedig] kifizették a pénzt. Kifizették.

Mégsem engedte be őket, mert sokan voltak. És kettőnek közülük nem volt bikinije [fürdőruhája].

Hazament a lány [a pénztárosnő]. Nem szólt semmit. Csak visszaadta a pénzt a gyerekeknek. Meg a bikinit.

Mondja Pityinka:


Narratívák

//–// Jaj, mit csináljunk? Mit csináljunk most? Jaj—jaj!

Mondja Pityinka:

//–// Gyerünk haza, gyerekek!

Ki nem tudott úszni [közülük]? A Csiket, a Pipacs, a Reni meg a Dari. A többi mind tudott.

Mentek, mentek ám! De mi történt? Találkoztak! Egy hatalmas, magas, rossz magyar emberrel! Szaladt-szaladt utánuk! De egyiküket sem bírta elfogni. Pont akkor jött arra a Cica5 beültette őket az autójába, és hazavitte őket.

24. 21. Szöszi lakodalmánA mesélő a kicsit idősebb rokon kislány elképzelt jövőbeni lakodalmáról mutat be egy jelenetet. A történet Szegő Judit kisfiának szól, az ő lakodalmi jelenlétét vetíti előre, amikor is a kisfiú évődve játszik majd a menyasszonnyal és a vőlegénnyel.

Két 8-9 éves kislány (az egyik valószínűleg SZIMONETTA), 1985.

MESÉLŐ: Kaj na szasz, szah ek Szöszi.

MÁSIK KISLÁNY: Haj ek Korro.

MESÉLŐ: Ha ek Korro. De kamelah godola gede! Avri ruzsolindahpe, kaj? Ka Jutka.

//–// H-am maj, murro cino Gergely! //–// phenelah. //–// H-am maj, murro Gergely!

Haj gelah kothe o Korro, csumideh la. Sjavalekam, romalekam, dikh, szohko bev szah le! Csi na cs-avile avr, hanem csumidelahp-e rromesza ande szoba.

Haj phenel voj:

//–// Am maj Gergelykam, am maj Gergely! Am maj Gergely!

Phenel o Gergelyke:

Me csi zsjav!

Phenel o Gergelyke:

Me csi zsjav tute! Kaj gede Szöszi!

Phenel voj, o Korro:

Mér cs-akhareh lesz kateke? Ha, mi jogon? Muk avel kathe!

No vége, vége van, vége!

MESÉLŐ: Hol nem volt, volt egy Szöszi.

MÁSIK KISLÁNY: Meg egy Korró.

MESÉLŐ: Meg egy Korró. De annyira szerette őt a Korró! Kirúzsozta magát, de hol? A Jutkánál.

Gyere hát, kicsi Gergelyem! //–// mondogatta. //–// Gyere ide hozzám, Gergelyem! Hát a Korró meg odament hozzá, és megcsókolta. Gyerekeim, cigányok, hűj de micsoda lakodalmuk volt! Ki sem jöttek, hanem bent csókolóztak az emberrel a szobában.

És mondja ő [a menyasszony]:

Gyere, Gergelykém! No gyere ide Gergely! Gyere csak, Gergely! Gergelyke meg azt mondja:

55Egy fiatalasszony, a gyermekek rokona


Narratívák

Én ugyan nem megyek!

Mondja Gergelyke:

Én ugyan nem megyek hozzád! Ehhez a Szöszihez!

A Korró meg azt mondta:

Miért nem hívod őt ide? No, milyen jogon? Hadd jöjjön ide!

No vége, vége van, vége!


III. rész - Társalgási játékok


Tartalom11. Szerepjáték ................................................................................................................................. 123

1. 22. Lakodalmas játék ......................................................................................................... 1232. 23. Asszonyos játék ............................................................................................................ 1313. 24. Lóvásárban ................................................................................................................... 1394. 25. Öregasszonyok beszélgetnek ....................................................................................... 1445. 26. Beszélgessünk! ............................................................................................................. 1466. 27. Így kell beszélgetni! ..................................................................................................... 1507. 28. //„//Finom//“// beszéd ................................................................................................... 1558. 29. Rokonok, ha találkoznak .............................................................................................. 1579. 30. Felnőttbeszéd ............................................................................................................... 15910. 31. Mi az? ......................................................................................................................... 161


11. fejezet - Szerepjáték1. 22. Lakodalmas játékÚgy lehet felfogni, mint jelenetek sorát. Nem elsősorban a pontos időrendisége, hanem az improvizáció törvényei szerint. //„//Menet közben//“// szerepváltások vannak, például Dari előbb menyasszony, majd menyasszony anyja. Egyes jelenetek jól kidolgozottak, mások csak jelzésszerűek (például nem tudjuk meg, hogyan állapodnak meg a lakodalom költségeiről). A menyasszonyt fehér ruhába öltöztetik, és fátyolt tesznek a fejére, a vőlegény is fehér inget, zakót és kalapot vesz fel. A lakodalmi vacsorához a gyerekek otthonról hoznak edényeket és ételeket. A játék első részében a kéretés és a házasulandók közötti eskü jelenetei vannak, majd a második rész a lakodalmi mulatság, amikor a gyerekek cigány szokásdalokat és magyar lakodalmi dalokat énekelnek, és táncolnak.

SZEREPLŐK:

MENYASSZONY //–// VŐLEGÉNY

DARI (10 éves): az 1. jelenetben és a 2. jelenet elején a menyasszony, majd a 2. jelenet folytatásában a menyasszony anyja, majd megint menyasszony Fiacs (11 éves): a vőlegény

SZÜLŐK //–// ROKONOK

JÓZSI (14 éves): a vőlegény apja, MÓNI (11 éves): a menyasszony anyja, ÉDES (9 éves): a vőlegény anyja, SZÖSZI (12 éves): 1. jelenetben: rokon asszony, 2. jelenetben: a menyasszony anyja, majd menyasszony, ZEBUS (7 éves): a menyasszony testvére, SZIMONETTA (9 éves): rokon asszony

TEMI

//–// Mangaljipe;

Kana kerah o bev?

E sjej csi kamel te lel e sjavesz;

//–// E colax;

//–// 0 bev (mulatsago, phenen e ternenge, t-aven baxtale, menyasszonyicko khelipe, e sjej haj laki dej roven, ke e sjej mukhel o csalado).

JÓZSI: Desz te sja mange?

MÓNI: Dav la.

JÓZSI: Avilem te mangavav.

MÓNI: Dav la.

JÓZSI: Mirre sjaveszke.

MÓNI: Dav la murre sje.

EDES: Aventar palaj bere! Aventar, asztarasz ande e graszten.

EGY GYEREK: Neee! Hööö!

SZÖSZI: Rakinen le.

ÉDES: Rakinen tele e bere pa vudon t-asztarasz avri!

JÓZSI: Murro sjavo, fal tu kadi sjej?


Szerepjáték

FIACS: Fal ma.

SZÖSZI: Cshumide la!

[FIACS MEGCSÓKOLJA DARIT A SZÁJA SZÉLÉN. NEVETÉS.]

FIACS: Csumidem laba.

JÓZSI: An ber-e rromenge, sjeje! [ÉDES KÓLÁS ÜVEGET AD.]

FIACS: An, te bonti la-pre!

ÉDES: Opre bontindem la!

JÓZSI: Kana kerah o bev?

MÓNI: Tehara ilyenkor.

JÓZSI: Tehara na-j misto!

DARI: Májusba!

SZÖSZI [KÖZBEKIABÁL]: Szavatone! Szavatone! T-avel szavatone!

JÓZSI: Haj szavatone avla majmistoj! Kerasz o bev szavatone.

SZÖSZI: Na kaszavo szigo, maj májusba!

JÓZSI: Akkor májusba. [ELNEVETI MAGÁT]

ÉDES: Kaj ink-o május!

REBUS: Mire avla o május, addig vi me rromesz lav, na?

FIACS: H-addig mirri rromnyi pasa mande szovel!

DARI: Me csi lav lesz!

[SZÖSZI ÁTVESZI A MENYASSZONY ANYJÁNAK A SZEREPÉT]

SZÖSZI: No, aketa murri sjej, haj day la!

[SZÖSZI ÉS DARI RÉSZÉRŐL EGYARÁNT SZEREPVÁLTÁS KÖVETKEZIK BE, MINDKETTEN A MENYASSZONY ANYJÁNAK A SZEREPÉRE AKARNAK ÁTl ÉRNI]

DARI: Me szim e dej. Me szim e dej.

DARI: Haj eta e sjej, zsja, vorbin lasza, zsja andre ande e szoba! [FIACS //„//BEMEGY A SZOBÁBA//“//]

JÓZSI: Csütt, zsja, vorbin, murro sjavo, lasza! Letu, te besel tele e ternyi sjej! [A MENYASSZONY LEÜL]

FIACS: Kana te zsjav te mangavav tu?

ÉDES: Majd saj aven, kana döntila e dej! Haj e dej parancsolil kathe. FIACS: Szar te kerav o bev?

JÓZSI: Majd e dej del la.

DARI: Haj me day la! Haj tume kana aven pala late?

FIACS: Május ötödikén!

SZÖSZI: Május tizenkettedikén!

DARI: Saj aven akarszode!


Szerepjáték

JÓZSI: Gilabe, murro sjavo! Eg lasji gyili!

[ÉNEKELNEK, AZ ÉNEK RITMUSÁRA TÁNCOLNAK] Három tányér köménymag,

Jaj, de lásó legény vagy,

Hajnanana!

Halalalalalalalala!

Elment a Lidi néni a vásárba csuhajja, Hordót kötött a hátára, csuhajja,

Hordójába sör, pálinka,

Ugy ment a Lidi néni a vásárba, csuhajja.

DARI: Akan mirri sjej, phen, kamesz e sjavesz vagy na? Asztaren akan tumare vasz! Haj csumidentume!

[MEGFOGJÁK EGYMÁS KEZÉT, ÉS MEGCSÓKOLJÁK EGYMÁST.]

SZÖSZI: Haj phen lakadalom!

[MINDNYÁJAN TÁNCOLNAK, SZÓLISZTIKUS JELLEGGEL. EGYÜTT ÉNEKELNEK, KÖZBEN VALAMILYEN TÁRGGYAL ÜTIK A RITMUST.]

Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a Fukinak a lánya, Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a Mókusnak a lánya.

DARI: N-akan zsjan te esküdin. Hogy kamentumen vagy na?

EGY FIÚ [KÖZBESZÓL]: Jézus Krisztus! Szereted vagy nem szereted?

SZÖSZI: Kameh la vagy na?

FIACS: Kamav la.

SZÖSZI [A LÁNYHOZ]: Kameh le vagy na?

ÉDES: Legyetek boldogok!

JÓZSI: Kameh gadale sjavesz vagy na?

DARI: Kamav lesz. SZÖSZI: Kamav.

JÓZSI: Tu, mo, kamesz gadala sja vagy na?

FIACS: Imadi la! [NEVETÉS]

JÓZSI: Asztaren tumaro vasz! Ezentúl bóldogure szan-le!

DARI:Asztaren te...

ÉDES [ÉNEKELVE]: Gelesztar miri dej, gelemtar!

DARI: Akan gilabasz e menyasszonyeke! Haj e vőlegenyeszke! [MINDENKI, ÉNEKELVE] Lakodalom, lakodalom lánya,

JÓZSI: Lakodalom

MIND: Férjhez ment a Mókusnak a lánya,

ÉDES [ÉNEKELVE, RÉSZBEN IMPROVIZÁLT DALLAMMAL]:

Apám, apám, kísérj el engem, Elhagytam dolgos falu népem, Anyámat is, apámat is elhagytam, Édesanyám,


Szerepjáték

édesapám kísérj el engemet.

DARI AZ ANYA, SZÖSZI A LÁNY:

DARI: Murri sjej! Phen akan andre mirre jakha! Lesza lesz vagy csi lesz Lesz?

SZÖSZI: Me lav lesz. Lav lesz!

DARI: Murro baro sjav! T-avesza murro zsjamutro! Kamesz murre sje vagy na?

FIACS: Kamav-la.

DARI: T-aven boldoguri te csaladosza, sz-avla tu!

ÉDES: Haj boldogo t-aven, haj butaig te trajin penge sjavorenca, peszke csaladosza!

Mirri dej, gelemtar!

Gelemtar! Gelemtar!

Luma-them phirdem!

MIND [ÉNEKELVE]:

Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a falunak a lánya. Pergetés.

DARI [AZ ÉNEK ALATT KÖZBESZÓLVA]: Kerasz akan o bijav!

DARI: Sjasz lak-o koszoruvo. Haj vi t-avel akanak o bijav!

MIND [ÉNEKELVE]:

Főzök neked száraz babot eleget, Hagy egyen a roma csávo eleget, Sánom (!) bánom, bánom, Elhagyott a párom,

Jaj, de szégyellem magam.

ÉDES-DARI [SZÉPEN, ÉRZÉSSEL ÉNEKLI]: Baro foro-j angla mande, Mirre khure biknimaszke, Bikindem mire khuren,

Inke vi murri voja kerdem.

[HOZNAK TÁNYÉROKAT, KENYERET, PÖRKÖLTET, ÜVEGEKET, POHARAKAT, KÓLÁT]

MÓNI: Anen bere!

ÉDES: Akan xan e rrom! Haj minek t-anen e here? Utána, kana xana e rrom aha.

SZÖSZI: H-angla e rrom sjon vi bere! Eg bere, na csak xamaszko! DAM: Anen e hordovesza e moll

ÉDES: Zsjav aba! Pen, rromale, xan, utána pale keren tumari voje! DARI: Avel avri e menyasszony, akan eta-la!

[HOMOKBÓL MENYASSZONYI TORTÁT CSINÁLNAK]

ÉDES: Akan sjinela voj e torta! Ame te sjinah la mindig? Akharen e rromen te xan! Haj szo, cs-e rromen csi kinalin?

ÉDES: N-akan t-avel o menyasszuri tánc, hogy te khelasz ande late! Haj te sjudasz lake love.

MIND [EGYSZERRE]: Eladó a menyasszony! Száz forint a menyasszony!

ÉDES [ANYA, AKI BÚCSÚZTATJA A LÁNYÁT]: [énekelve, valószínűleg improvizált szöveg, improvizált dallamra]


Szerepjáték

Murri bari sjej, muklan ma

D-e bare sjavesza,

Kaj mukhlan ma, na mukh ma!

Murro sjavo, csumidav tu.

SZÖSZI: Lásji ratyi! VALAKI: Devlesza!

MIND: Elment a Lidi néni a vásárba, csuhaija, Hordót kötött a hátára, csuhajja,



DARI: Gelesztar ab-amari sukar sjej! Ünneplinaszame!

MIND [ÉNEKELVE]:

Zsebkendőm négy sarka Simára van levarrva, Mind a négy sarkába Babám neve van varrva, Egyik szőke, a másik barna, A harmadik csudaszép, Megállj, te csudaszép, Majd eszedbe jutok még!

NAGYOBB TÉMAKÖRÖK

Lánykérés;

//–// Mikor csináljuk a lakodalmat?

//–// A menyasszony nem akar hozzámenni a fiúhoz;

Az eskü;

A lakodalom (mulatság, jókívánságok, menyasszonytánc, az anya és a lány búcsúja).

JÓZSI: Nekem adod a lányodat?

MÓNI: Odaadom. JÓZSI: Jöttünk kéretni.

MÓNI: Odaadom. JÓZSI: A fiamnak.

MÓNI: Odaadom a lányomat.

ÉDES: Gyerünk a sörért! Gyerünk, fogjuk be a lovakat!

EGY GYEREK: Neee! Hööö!

SZÖSZI: Rakjátok le!

EDES: Rakjátok le a sört a kocsiról, fogjunk ki!

JÓZSI: Fiam, tetszik neked ez a lány?

FIACS: Tetszik. SZÖSZI: Csókold meg!

[FIACS MEGCSÓKOLJA DARIT A SZÁJA SZÉLÉN. NEVETÉS.]

FIACS: Már megcsókoltam.

JÓZSI: Kislány, hozz sört az embereknek!

[ÉDES KÓLÁS ÜVEGET AD.]

FIACS: Hozd ide, hogy felbontsam!


Szerepjáték

ÉDES: Felbontottam!

JÓZSI: Mikor csináljuk a lagzit?

MÓNI: Holnap ilyenkor.

JÓZSI: Holnap nem jó!

DARI: Májusban!

SZÖSZI [KÖZBEKIABÁL]: Szombaton! Szombaton! Legyen szombaton! JÓZSI: Hát szombaton már jobb lesz! Szombaton csináljuk a lagzit. SZÖSZI: Ne olyan gyorsan, majd májusban!

JÓZSI: Akkor májusban. [ELNEVETI MAGÁT]

ÉDES: Hol van még a május!

REBUS: Mire május lesz, addigra én is férjhez megyek, nem? FIACS: Hát addigra már a feleségem mellettem alszik!

DARI: De én nem megyek hozzá!

[SZÖSZI ÁTVESZI A MENYASSZONY ANYJÁNAK A SZEREPÉI']

SZÖSZI: No, itt a lányom, hát odaadom.

[SZÖSZI ÉS DARI RÉSZÉRŐL EGYARÁNT SZEREPVÁLTÁS KÖVETKEZIK BE, MINDKETTEN A MENYASSZONY ANYJÁNAK A SZEREPÉRE AKARNAK ÁTTÉRNI.]

DARI: Én vagyok az anyja. Én vagyok az anyja.

DARI: Hát itt a lány, menj, beszélj vele, menj be a szobába! [FIACS //„//BEMEGY A SZOBÁBA//“//]

JÓZSI: Csitt, menj, fiam, beszélj vele! Eridj onnan, hagyd leülni a lányt! [A MENYASSZONY LEÜL]

FIACS: Mikor menjek megkéretni téged?

ÉDES: Majd akkor jöhettek, ha az anya eldöntötte. Hát az anya parancsol itt. FIACS: Hogy csináljam a lakodalmat?

JÓZSI: Majd az anya adja oda.

DARI: Hát én odaadom! Hát ti mikor jöttök érte?

FIACS: Május ötödikén!

SZÖSZI: Május tizenkettedikén!

DARI: Jöhettek akármikor!

JÓZSI: Énekelj, fiam! Egy jó nótát!

[ÉNEKELNEK, AZ ÉNEK RITMUSÁRA TÁNCOLNAK] Három tányér köménymag,

Jaj, de lásó1 legény vagy,

Hajnanana!

Halalalalalalalala!

Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja, Hordót kötött a hátára, csuhajja,

11Jó


Szerepjáték



DARI: Lányom, most mondd meg, szereted-e a fiút vagy sem? Fogjátok meg egymás kezét! És csókoljátok meg egymást!

[MEGFOGJÁK EGYMÁS KEZÉT ÉS MEGCSÓKOLJÁK EGYMÁST.]

SZÖSZI: Hát énekeld a lakodalmat!2

" A Lakodalom van a mi utcánkba' kezdetű közismert dal változata.

[MINDNYÁJAN TÁNCOLNAK, SZÓLISZTIKUS JELLEGGEL. EGYÜTT ÉNEKELNEK, KÖZBEN VALAMILYEN TÁRGGYAL ÜTIK A RITMUST.]

Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a Fukinak a lánya, Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a Mókusnak a lánya.

DARI: Most menjetek esküdni. Hogy szeretitek-e egymást vagy sem?

EGY FIÚ [KÖZBESZÓL]: Jézus Krisztus! Szereted vagy nem szereted?

SZÖSZI: Szereted vagy sem?

FIACS: Szeretem.

SZÖSZI [A LÁNYHOZ]: Szereted vagy sem?

ÉDES: Legyetek boldogok!

JÓZSI: Szereted ezt a fiút vagy sem?

DARI: Szeretem. SZÖSZI: Szeretem.

JÓZSI: Te, szereted-e ezt a lányt vagy sem?

FIACS: Imádom! [NEVETÉS]

JÓZSI: Fogjátok meg egymás kezét! Ezentúl boldogok lesztek! [Ti. Legyetek boldogok ezentúl!]

DARI: Fogjátok meg...

ÉDES [ÉNEKELVE]: Elment anyám, elmentem!

DARI: Most énekelünk a menyasszonynak! És a vőlegénynek!

[MINDENKI, ÉNEKELVE] Lakodalom, lakodalom lánya,

JÓZSI: Lakodalom

MIND: Férjhez ment a Mókusnak a lánya,

ÉDES [ÉNEKELVE, RÉSZBEN IMPROVIZÁLT DALLAMMAL]:

Apám, apám, kísérj el engem, Elhagytam dolgos falu népem, Anyámat is, apámat is elhagytam, Edesanyám, édesapám kísérj el engemet.

DARI AZ ANYA, SZÖSZI A LÁNY:

DARI: Kislányom! Mondd most a szemembe! Hozzámész-e vagy sem?

22A //„//Lakodalom van a mi utcánkba//“// kezdetű közismert dal változata.


Szerepjáték

SZÖSZI: Én hozzámegyek. Hozzámegyek!

DARI: Te, nagy fiam! Te leszel a vejem! Szereted-e a lányomat vagy sem?

FIACS: Szeretem.

DARI: Legyetek boldogok a családoddal, ami lesz majd neked!

ÉDES: Hát legyenek boldogok, és sokáig éljenek a családjukkal, a gyermekeikkel!

Édesanyám, elmentem!

Elmentem! Elmentem!

Ország-világot összejártam!

MIND [ÉNEKELVE]:

Lakodalom, lakodalom lánya, Férjhez ment a falunak a lánya. Pergetés.3

DARI [AZ ÉNEK ALATT KÖZBESZÓLVA]: Most csináljuk a lakodalmat! DAM: Feltesszük a fejére a koszorút. Hát legyen most a lakodalom!

MIND [ÉNEKELVE]:

Főzök neked száraz babot eleget, Hagy egyen a roma csávo4 eleget, Sánom (!) bánom, bánom,

Elhagyott a párom,

Jaj, de szégyellem magam.

ÉDES-DARI [SZÉPEN, ÉRZÉSSEL ÉNEKLI]: Nagy vásár van előttem,

A csikóim eladók,

Eladtam a két csikómat,

Még hozzá ki is mulattam magamat.

[HOZNAK TÁNYÉROKAT, KENYERET, PÖRKÖLTET, ÜVEGEKET, POHARAKAT, KÓLÁT]

MÓNI: Hozzatok sört!

ÉDES: Most esznek az emberek! Hát minek hozzák a sört? Majd utána, amikor már ettek az emberek.

SZÖSZI: Hát az emberek elé sört is tesznek! Egy sört, nem csak ételt!

DAM: Hozzatok egy hordó bort!

ÉDES: Megyek már! Igyatok, emberek, egyetek, utána mulassatok kedvetekre!

DARI: Kijön a menyasszony [a szobából], most már itt is van!

[HOMOKBÓL MENYASSZONYI TORTÁT CSINÁLNAK]

ÉDES: Most ő vágja fel a tortát! Hát mindig csak mi vágjuk fel? Hívjátok az embereket, hogy egyenek! Mi van már, az embereket meg se kínáljátok?

ÉDES: Na most jöjjön a menyasszonytánc, hogy táncolhassunk benne! És dobáljunk neki pénzt.

MIND [EGYSZERRE]: Eladó a menyasszony! Száz forint a menyasszony!

33Konkrét szöveg nélkül, hangutánzó szótagokkal énekelt dallam.

44Cigány fiú


Szerepjáték

ÉDES [ANYA, AKI BÚCSÚZTATJA A LÁNYÁT]: [énekelve, valószínűleg improvizált szöveg, improvizált dallamra]

Nagy lányom, elhagytál

A nagy fiúval,

Miért hagytál el, ne hagyj el!

Fiam, csókollak.

SZÖSZI: Jó estét!

VALAKI: Istennel (talállak téged)! [köszönés a társaságba visszajövőnek]

MIND: Elment a Lidi néni a vásárba, csuhajja, Hordót kötött a hátára, csuhajja,



DARI: Elment a szép lányunk! Ünnepeljünk!

MIND [ÉNEKELVE]:

Zsebkendőm négy sarka Simára van levarrva, Mind a négy sarkába Babám neve van varrva, Egyik szőke, a másik barna, A harmadik csudaszép, Megállj, te csudaszép, Majd eszedbe jutok még!

2. 23. Asszonyos játékA kislányok rongyokból hasat csinálnak maguknak, kendőt kötnek a fejükre, kötényt maguk elé, babát, kosarat fognak a kezükbe. Az 1. szövegben (,Játsszunk asszonyos játékot!") idősebb kislány tanítja a kisebbet (a 12 éves Szöszi az 5 éves Gyinát) a bevásárlásról szóló beszélgetésre. A szerepeket megfordítva szinte //„//előmondja//“// neki a megfelelő szöveget. A 2. szöveg (//„//Takarítunk") az //„//asszonyok//“// piacra készülődését mutatja be, //„//takarítás//“// közben. A harmadik szöveg (//„//Vásárban") a vásárolni indulás indokával kezdődik — éhesek a gyerekek. Édes a saját magára tett átokkal hitelesíti/hangsúlyozza a helyzetet. Ezután a vásári alkut, a vásárban szokásos párbeszédeket játsszák el a gyerekek, sok apró kedves párbeszéd részlettel: még a //„//felnőttek//“// egymással való évődését és a gyerekekkel való szeretetteljes törődést is élethűen eljátsszák. A vásárlási párbeszédben a gyerekek hol maguknak válaszolnak, hol egy másik gyerek felel nekik. A vásárlón kívül más is beszáll az alkuba (férj, egy másik asszony), nyomást gyakorolnak az eladóra. A gyerekek könnyedén siklanak át az egyik szerepből a másikba, a szerepek kijelölése folyamatosan történik. A negyedik részben (//„//Adunk-veszünk") az //„//asszonyok//“// eladóként szerepelnek. Fonalat és ruhát adnak el, akárcsak a településen élő cigány asszonyok, esetleg az édesanyjuk. A párbeszédben a kenyérkereső asszonyok sopánkodásának élethű megjelenítése is helyet kap.

SZÖSZI (12 éves), GYINA (5 éves), 1985.

1. Te khelaszame rromnye!

2. Kidasz ameng-o kher

3. Ando foro

4. Kinasz haj biknasz

SZÖSZI: Haj zsja, an a papusa, te khelaszame rromnye!

GYINA: Aven aba sje, khelahame rromnye! Phenasz:

— Haj szo kinden, mirri rromnyi?

SZÖSZI: Szo kinden, mirri rromnyi, po piaco?


Szerepjáték

GYINA: Kindem felvágotture, sonka!

SZÖSZI: Phen mange:

//–// Szo kindan, murri rromnyi, po piaco?

GYINA: Szo kinden mange, mirri rromnyi?

SZÖSZI: Kindem tuke bere, goje, fölvagotta, hurcsi, akkor suke goje, ek kila manrro, duj litera thud.

GYINA: Ha-nke?

SZÖSZI [TRÉFÁSAN]: Haj duj pele.

2. KIDASZ AMENG-O KHER

DARI: Aventar aba po piaco! Tu cs-avesz? Me zsjavtar! Ek cerra ke kidav katka kaj szakra, haj zsjavtar.

ÉDES: Jaj, dilekam, haj aventar haj zsjasztar!

DARI [KÖZBEVÁG]: Haj mindjár zsjasz aba! Me silavav, kidav e udvara, dile, haj zsjasz!

ÉDES: Akkor aventar, lasz opre e koser!

[SÖPRÉS, TAKARÍTÁS ZAJA]

ÉDES: Haj vi me akan kidav!

DARI: Haj tu cs-avesz?

ÉDES: Haj vi me zsjava. Hat csak trubulasz kathe rendo t-anav! Dile, csi dikhesz, szo-j kathe?

DAM: Fél nyóc-i feri akan. Haj kaj zsjah ilyenkor? Maj avla kilenc órakor o piaco. Maj zsjasza délután!

ÉDES: Kinav vi-mare baleng-ek cerra te xan! Mert agyesz csi xale mirre bale!

MÓNI: Haj tyire, dilekam? Ek szemo csi dine le!

DAM: Akan dem le te xan, haj inke zsjav po piaco!

ÉDES: Haj vi me trubul te day akanak.

3. ANDO FORO

ÉDES (9 éves), DARI (10 éves), SZÖSZI (12 éves), FIACS (11 éves), 1985.

ÉDES: Aventar ando gav! Haj csi birij te kiravav e sjavorenge, xal o gyaszo pala mande! Haj trobun te xan agyesz! Aventar agyesz!

FIACS: Murri gazsji! [NEVETÉS]

SZÖSZI: Aventar! Dik-a phuro buzsjenglo!

ÉDES: Haj murre rromesza tu xasztu?

EGY HANG A SOKASÁGBÓL: Vagy zsjasz vagy na?

ÉDES: Mennyibe kerül a hagyma?

SZÖSZI: Hat forint.

ÉDES: Majd öt forintot adok magának! Haj négy forintot.

FIACS: Murri rromnyi csi kinel khancs!


Szerepjáték

ÉDES: Ot forintot adok magának.

EGY //„//ASSZONY//“//: Ilyen rossz hagymáért?

FIACS: Murri rromnyi csi kinel khancs!

ÉDES: Mennyibe kerül a paradicsom?

SZÖSZI: Húsz forint.

ÉDES: Ilyen paradicsom, adjon öt forint kilója!

SZÖSZI: Hát még mit//–// [LEKAPCSOLJÁK A MAGNÓT.]

[MAGUKHOZ HÍVJÁK A GYEREKEIKET, //„//TÖRŐDNEK//“// VELÜK]

ÉDES [A JELEN LÉVŐ HÁROMÉVES ANDRÓHOZ, A //„//KISFIÁHOZ"]: Av mande Androkam, kinav tuke cukro! Av maj!

FIACS: Murro sjav, na rov anda tyiri mama!

DARI: Av-ta Rebus, mirri sjej, mirri majcini sjej!

ÉDES: Avtar Szimoletta, mirri sjej!

DARI: Av-ta murro rrom, Fiacskam!

SZÖSZI: Csumide la mam-ando muj, tata!

ÉDES: Aventar khere!

DAM: Majd zsjasza! Kinasz inke szakofele!

ÉDES:

//–// Mennyibe kerül a karfiol, hallja!

//–// Negyven forint.

//–// Hát adja már nekem olcsón, tíz forint!

//–// Na, legyen!

//–// Itt a tíz forint-e!

//–// Jaj, aventar po kaver piaco!

//–// Mennyibe kerül a paradicsom? Adjon nekem húsz kilót akkor!

DARI: Aventar aba dilekam, kinasz inkább gada po rongyospiaco!

ÉDES: Mennyibe kerül ez a jó kés?

FIACS: Otven forint.

ÉDES: Itt van a pénz!

FIACS: Adjon, jó, viszontlátásra, egészséggel vágjon vele!

ÉDES: Mennyibe kerül ez a zsír?

FIACS: Ötven forint kilója.

ÉDES: Otven forint kilója, adjon nekem húsz forintért!


Szerepjáték

FIACS: Jól van no, vidd el!

ÉDES: Na jó!

DARI: Mennyibe kerül az a kis pohár?

FIACS: Tizenöt forint!

DARI: Mennyibe kerül a hús?

FIACS: Ötven forint.

DARI: Adjon már olcsóbban!

ÉDES: Jaj, de drágán tudnak adni ezek a piacon! Aventar ande bolta, dilekam! Haj szo kinasz katheke?!

DARI: Haj aventar aba, dile!

ÉDES: Aventar, dilekam, aba szakofele kindem. Aventar-de, Androkam!

4. KINASZ HAJ BIKNASZ

DARI: Haj me, dilekam, m-akan avilem khere, sza thodem.

Jaj, gede del o jiv, dile!

ÉDES: Jaj, dile, pont te akkor jöttél?

DARI: Aha.

ÉDES: Haj pont akkor zsjah ando foro tehara, dile, te bikinav o thav. Haj muszaj szi te kerah ek cerra love, haj anda szosz xasza?

DARI: Haj gelem, dilekam, andi butyi.

DARI: Dilekam, andi butyi zsjantar e love!

MÓNI: Csi patyav!

DARI: Na! Haj sza zsjantar e love! Ive zsjan e love!

MÓNI: Gadal banaturi gazsje, szakofele kucsi den.

DARI: Hat ka lengyeluri gelem, te kinav vareszo. Kindem eg rotye.

ÉDES: //–//Cs-aveh po piaco, bikinasz amenge lasje gada? Rrodeh amenge duj-trin kircara.

//–// Hat aventar de!

//–// Tessék, vegyenek jó, szép ruhát, nézzenek milyen szépek! Száz forint!

//–//Jól van, mama!

//–//Tessék, vegyenek jó ruhát! Tessék, tessék! Tessék!

//–//Me rrodem mange jek ezera. Aventar! Lah ameng-ek retyije, haj doszta-j.

1. Játsszunk asszonyos játékot! (Az asszonyos játék tanítása.)

2. Takarítunk

3. Vásárban

4. Adunk-veszünk


Szerepjáték

SZÖSZI: Hát eridj, hozd a babát, hogy asszonyos játékot játsszunk!

GYINA: Gyerünk, te, játsszunk asszonyos játékot! Mondjuk:

//–// Hát mit vettél, feleségem?

SZÖSZI: Mit vettél, feleségem, a piacon?

GYINA: Vettem fölvágottat, sonkát!

SZÖSZI: Most te mondd nekem:

//–// Mit vettél, feleségem, a piacon?

GYINA: Mit vettél nekem, feleségem?

SZÖSZI: Vettem neked sört, kolbászt, felvágottat, hurkát meg szárazkolbászt, egy kiló kenyeret, két liter tejet.

GYINA: Hát még?

SZÖSZI [TRÉFÁSAN]: Meg két tököt! [Két barackot a fejedre!]

2. TAKARÍTUNK

DARI (10 éves), ÉDES (9 éves), MÓNI (11 éves), 1985.

DARI: Gyerünk már a piacra! Te nem jössz? Én megyek! Mert egy kicsit még takarítok itt az anyósomnál, és már indulok is.

ÉDES: Jaj, bolondoskám, hát gyerünk, induljunk már!

DARI [KÖZBEVÁG]: Hát mehetünk mindjárt! Csak kisöprök, kitakarítom az udvart, bolondoskám, és mehetünk is!

ÉDES: Akkor gyerünk, vegyük a kosarat!

[SÖPRÉS, TAKARÍTÁS ZAJA]

ÉDES: Hát most én is takarítok!

DARI: Hát te nem jössz?

ÉDES: Én is megyek majd! Csak még rendet kéne raknom itt! Nem látod, mi van itt, bolondoskám?

DARI: De hát most még csak fél nyolc van! Hová mennénk ilyenkor? Majd kilenckor lesz a piac! Majd délután megyünk!

ÉDES: A disznóinknak is veszek ennivalót! Mert ma még nem is ettek a disznóim!

MÓNI: És a tieid, bolondoskám? Azok egy szemet sem kaptak!

DARI: Én most adtam nekik enni, és még a piacra is megyek!

ÉDES: Nekem is etetnem kell most.

3. VÁSÁRBAN

ÉDES: Gyerünk a vásárba! Hát nem tudok mit főzni a gyerekeknek, hogy pusztuljak el! Hát ma is kell enni nekik! Menjünk ma a piacra!

FIACS: Feleségem! [NEVETÉS]

SZÖSZI: Gyerünk már! Nézd a vén huncutot!


Szerepjáték

ÉDES: Hát a férjemet szidod, te!

EGY HANG A SOKASÁGBÓL: Megyünk vagy nem megyünk?

ÉDES: Mennyibe kerül a hagyma?

SZÖSZI: Hat forint.

ÉDES: Majd öt forintot adok magának! Vagy négy forintot.

FIACS: A feleségem nem vesz semmit!

ÉDES: Öt forintot adok magának.

EGY //„//ASSZONY//“//: Ilyen rossz hagymáért?

FIACS: A feleségem nem vesz semmit! ÉDES: Mennyibe kerül a paradicsom?

SZÖSZI: Húsz forint.

ÉDES: Ilyen paradicsom, adja öt forintért kilóját!

SZÖSZI: Hát még mit//–// [LEKAPCSOLJÁK A MAGNÓT.]

[MAGUKHOZ HÍVJÁK A GYEREKEIKET, //„//TÖRŐDNEK//“// VELÜK.]

ÉDES [A JELEN LÉVŐ HÁROMÉVES ANDRÓHOZ, A //„//KISFIÁHOZ"]: Gyere ide Andrókám, veszek neked cukrot! Gyere csak!

FIACS: Kisfiam, ne sírj az anyád után!

DAM: Gyere csak, Rebus, kislányom, legkisebb lányom!

ÉDES: Gyere, Szimonetta, kislányom!

DARI: Gyere csak, férjem, Fiacska!

SZÖSZI: Csókold meg anya száját, apa!

ÉDES: Gyerünk haza!

DARI: Majd később megyünk! Még sok mindent kell vennünk!

ÉDES: //–// Mennyibe kerül a karfiol, hallja!

Negyven forint.

Hát adja már nekem olcsón, tíz forintért!

//–// Na, legyen!

//–// Itt a tíz forint-e!

//–// Jaj, gyerünk a másik piacra!

//–// Mennyibe kerül a paradicsom? Adjon nekem húsz kilót akkor!

DARI: Gyerünk már, bolondoskám, vegyünk inkább ruhát a rongyospiacon!

ÉDES: Mennyibe kerül ez a jó kés?


ÉDES: Itt van a pénz!


Szerepjáték

FIACS: Adja ide, jó, viszontlátásra, egészséggel vágjon vele!

ÉDES: Mennyibe kerül ez a zsír?

FIACS: Ötven forint kilója.

ÉDES: Ötven forint kilója, adja nekem oda húsz forintért!

FIACS: Jól van no, vidd el!

ÉDES: Na jó!

DARI: Mennyibe kerül az a kis pohár?

FIACS: Tizenöt forint!

DARI: Mennyibe kerül a hús?


DARI: Adja már olcsóbban!

ÉDES: Jaj, de drágán tudnak adni ezek a piacon! Gyerünk a boltba, bolondoskám! Hát mit veszünk itt?!

DARI: Hát gyerünk el innen, bolondoskám!

ÉDES: Gyerünk már, bolondoskám, már mindent megvettem. Gyerünk innen, Andrókám [kisfiam]!

!. ADUNK-VESZÜNK

DARI (10 éves), ÉDES (9 éves), 1985.

DARI: Hát én, bolondoskám, most jöttem haza, mindent kimostam. Jaj, bogy esik a hó, bolondoskám!

ÉDES: Jaj, bolondoskám, pont akkor jöttél?

DARI: Aha.

ÉDES: Hát pont akkor megyünk a vásárba holnap, bolondoskám, hogy eladjam a fonalat. Hát muszáj, hogy csináljunk egy kis pénzt, hát miből együnk? DARI: Hát elmentem, bolondoskám, dolgozni.

DARI: Bolondoskám, hogy elmegy a pénz a munkában! MÓNI: Nem hiszem!

DARI: No! Hát mind elmegy a pénz! Ingyen megy el a pénz!

MÓNI: Ezek a bánatos parasztok mindent drágán adnak.

DARI: Hát a lengyelekhez mentem, hogy vegyek valamit. Vettem egy szoknyát.

ÉDES: — Nem jössz a piacra, hogy eladjuk a jó ruhákat? Keresünk magunknak két-három forintot.

Hát gyerünk, no!

Tessék, vegyenek jó, szép ruhát, nézzék, milyen szépek! Száz forint!

Jól van, mama!

— Tessék, vegyenek jó ruhát! Tessék, tessék! Tessék!

— Kerestem magamnak egy ezrest. Gyerünk! Veszünk magunknak egy pálinkát, aztán kész.


Szerepjáték


Szerepjáték

3. 24. Lóvásárban

Négy jelenet. Az 1. szövegben (//„//Nem volt szerencsénk!//“//) két //„//asszony//“// beszélget egy rosszul sikerült lóvásárról. A 2. szövegben (//„//Eladta a jó lovaimat!") Dari a //„//feleség//“// szerepében indulatosan szidalmazza férjét, aki a lovaikat eladta a vásárban. Életszerű részletességgel játssza el a konfliktust, drámateremtő készséggel. Édes válaszként elmeséli, hogy neki viszont megvan a kiscsikója, akit maga nevelt fel. A 3. szöveg (//„//Rossz a lovad!//“//) két cigány férfi közötti lócserélési szándékról szól. A két kislány itt


Szerepjáték

férfit játszik. A 4. szövegben (//„//Mennyit adsz a lóért?//“//) a kislányok újra férfi szerepben vannak. Dari lovat ad el Móninak. Alkudoznak, egyre irreálisabb árak röpködnek a levegőben. Szöszi is részt vesz a tranzakcióban. Az adásvétel létrejötte után cigány módra jókívánságokat mondanak. A jókívánságok formalitását Dari az Amen szóval jelöli, amit Szöszi furcsáll, mivel ehhez a műfajhoz nem illik.

1. Nasz ame baxt!

2. Bikindasz murre lasje graszten!

3. Tyo graszt bogoj-lo!

4. Szode desz ma po grasz?

1. NASZ AME BAXT!

ÉDES: Gelamtar ando foro, dilekam!

DARI: Haj!

ÉDES: Haj bikindem amare khuren.

DARI: Szode line pe le?

ÉDES: Haj sovardes ezere lem pe lende. Haj ek khuresz.

DARI: Hat!

ÉDES: Haj gede szasz ame but love. Haj gede birindem te kinah e grahten!

DARI: Haj csampasa szasz! Pharrade szasz penge punrre. Haj csi phendeh, dikhesz, godo buzsjenglo gazsjo! Haj buzsjenglo szasz.

ÉDES: Haj kinel o dilo e grasztesz haj merela, dilekam, po drom.

Haj gelem palpale ka gazsjo, haj phendem lehke, te del palpale e love.

DARI: Haj szode dine pe lesz?

ÉDES: Negyvenezer, dile, baro muravura.

Haj phendem lehke:

Adja vissza a pénzünket!

DARI: Na-j tume baxt!

ÉDES: Gede desz palpal-amare love. Haj phendem leszke:

Ugy kell 'magának! Minek adta el azt a lovat? Haj meghalt a ló! Olyan rossz ló volt, hogy no csuda!

DARI: Haj csampaso graszt szasz godo, dilekam, na kamlem te phenav tuke. Te phendemasz tuke, xoljejleszasz.

ÉDES: Haj vi me dikhlem kako!

2. BIKINDASZ MURRE LASJE GRASZTEN!

DARI [KIÁLTVA]: Dilekam! E neve graszten bikindesz! Asjel puszto godo kher pala leszte! Gode! God csudavo, godo majmo! Bikindeh mirre lasje khure! Godale sukar szurren! De sukar szasz-le! Asjel puszto! Zsjav, maj me kinav opre, rrodav le dilekam, dikhav, kaj-le! Haj de! Zsjav ka kuko gazsjo, phenav, kaj pherdo-j o grasz. Haj maj rrodav le mé kothe leszte! Haj dikhav murre jekhe szurren! Haj szo?

[KÉPZELETBELI FÉRJÉHEZ] Haj dil-asjesz puszto! Sza bikindeh e khuren! Murre majsukar khuren, dilekam!

ÉDES: Mirre khure soha csi bikindesz. Te me le gode bajardem lesz. Cino pittyarvo szasz, kana mande andem


Szerepjáték

lesz ando colo. Haj opre bajardem lesz, dem lesz thud, pe cumi bajardem lesz.

DARI: Haj me, dilekam! Haj me phendem murre rromeszke:

//–// An le palpale! Szar kinden godole graszten, an le palpale, szan! Akan gele pala lende. Ke phendem:

//–// Kher te n-aveh! //–// te n-anla le.

Kaszo grasz szasz, eta leszko fenykepo-j, taj e kavereszko-j! Dikhesz?

3. TYO GRASZT BOGOJ-LO!

DARI: Avilem, mo! Te paruvasz graszt!

MÓNI: Jól van! Desz ma love!

DARI: No! Szode te day to me?

MÓNI: Predipe desz ma tizennyolcezer.

DARI: No, dav tu tizenkétezer.

MÓNI: Ötvenkettő!

DARI: Na! Pe tyo grasz, mo? Akkor day tu pe leszte, kana leszki vungyija keravesza. Ke rye graszteszki vungyija phagi-la.

MÓNI: Haj keradi-la! Haj. Tuti!

DARI: Szar keradesz la, mo! Csak kasze-la, mo, murre graszteszki te dikheszasz! Leszki csillogil, villogil, gede dicsol! Pe panzsj ezere csi dasz la, mo! Ehe! Szurroj-la! De phabol ande la e kasze. E phaba.

MÓNI: Haj v-ande murri, dik aba mo!

DARI: Dikh e bogo! E puposo!

MÓNI: Tyire dikh aba! Dalekam! Szo vorbil gado rrom mange!

DARI: Zsjavtar pala mirri rromnyi!

MÓNI: Zsja, pusztintu, kathe cs-aveszasz predipe te leszasz!

4. SZODE DESZ MA PO GRASZ?

DARI: Szode desz ma po grasz?

MÓNI: Száztíz.

SZÖSZI: Pe duj?

MÓNI: Po jekh.

SZÖSZI: Kaszavi lasji?

DARI: Ehe!

SZÖSZI [KÖZBEVÁG]: Na-j bange lake punrre?

MÓNI [DARIVAL EGYÜTT]: Na-j!

SZÖSZI: Száztíz but-i!

MÓNI: Aa, na-j but!


Szerepjáték

DARI: De ma ötszázezer!

SZÖSZI: A, godola inke majbut-i!

MÓNI: Inke majbut-i, tu dile!

SZÖSZI: Dav tu pe la ötvenezer!

DAM: Na de!

MÓNI: Hetven!

DARI: De ma des milliovure!

MÓNI: El van cserélve!

[EGYMÁS TENYERÉBE CSAPNAK]

DAM: T-avesz baxtalo murre grasztenca!

MÓNI: Vi tu mirre lovenca. T-avesz vi tu murre lovenca!

SZÖSZI: T-aven tuke baxtale e graszt!

DAM: Amen!

SZÖSZI: Jaj, Ament phenel!

1. Nem volt szerencsénk!

2. Eladta a jó lovaimat!

3. Rossz a lovad!

4. Mennyit adsz a lóért?

1. NEM VOLT SZERENCSÉNK!

ÉDES (9 éves), DARI (10 éves), 1985.

ÉDES: Elmentünk a vásárba, bolondoskám!

DARI: Aha!

ÉDES: És eladtuk a csikóinkat.

DARI: Mennyit kaptatok értük?

ÉDES: Hatvanezret kaptunk értük. Meg egy kiscsikót.

DARI: Nahát!

ÉDES: Hát így lett nekünk sok pénzünk. És így tudtuk megvenni a lovakat.

DARI: De hát csámpásak voltak! Hasadt volt a patájuk. Látod, az a ravasz magyar ember meg nem mondta! (ti. aki eladta). Raffinált volt.

ÉDES: A bolond [férjem] megvette a lovat, aztán az úton megdöglött, bolondoskám! Visszamentem az emberhez, és mondtam neki, hogy adja vissza a pénzt.

DARI: Hát mennyit adtatok érte?

ÉDES: Negyvenezret, bolondoskám, olyan nagy muraközi lovai voltak.


Szerepjáték

Hát mondtam neki:

//–// Adja vissza a pénzünket!

DARI: Nem volt szerencsétek!

ÉDES: Vissza is adta a pénzünket. Én meg azt mondtam neki:

//–// Úgy kell magának! Minek adta el azt a lovat? Hát meghalt a ló! Olyan rossz ló volt, hogy csoda!

DARI: Hát csámpás ló volt, bolondoskám, nem akartam mondani neked. Ha megmondtam volna, megharagudtál volna.

ÉDES: Hát ezt én is láttam aztán!

2. ELADTA A JÓ LOVAIMAT!

ÉDES (9 éves), DARI (10 éves), 1985.

DARI [KIÁLTVA]: Bolondoskám! (A férjem) eladta az új lovakat! Hogy pusztulna el az a ház utána! Az! Az a csúfság, az a majom! Eladta a jó csikóimat! A szép dereseket! Milyen szépek voltak! Hogy pusztulna el! Megyek, majd én visszaveszem őket, megkeresem, bolondoskám, meglátom, hol vannak! Meg én! Elmegyek ahhoz az emberhez, mondom, ahol sok a ló. És megkeresem köztük az enyéimet! Újra meglátom az egy szem deres lovaimat! Hát nem?

[KÉPZELETBELI FÉRJÉHEZ] Te bolond, hogy pusztulnál el! Mind eladta a lovakat! A legszebb csikóimat, bolondoskám!

ÉDES: Az én csikómat soha nem adta el [a férjem]! Mert azt én neveltem. Icike-picike volt, amikor a batyuban hazahoztam. És felneveltem, adtam neki tejel, cumival neveltem fel.

DARI: Hát én meg, bolondoskám! Én csak annyit mondtam a férjemnek: //–// Hozd vissza őket! Ahogy visszavetted a lovakat, hozd vissza őket, mind! Pont most mentek értük. Mert azt mondtam neki:

//–// Haza se gyere! //–// ha nem hozza vissza őket.

Olyan ló volt az, nézd, itt a fényképe, meg a másik lóé! Látod?

3. ROSSZ A LOVAD!

DARI (10 éves), MÓNI (11 éves), 1985.

DARI: Jöttem, te! Cseréljünk lovat!

MÓNI: Jól van! Te adsz nekem pénzt [ráadásnak]!

DARI: No! Mennyit adjak?

MÓNI: Adjál nekem ráadásnak tizennyolcezret.

DARI: No, tizenkétezret adok!

MÓNI: Ötvenkettőt!

DARI: Nem! A te lovadért, te? Akkor adok érte pénzt, ha majd a patáját megcsináltatod. Mert a lovad patája be van hasadva.

MÓNI: Hát már meg van csináltatva! Igen. Tuti!

DARI: Méghogy megcsináltattad, te! Az enyémet, az én lovamét ha látnád! Az övé csillog-villog, úgy néz ki! Ötezerért nem adnánk, te! Az ám! Deres ló! De világít is rajta (a homlokán) az izé. Az alma.

MÓNI: Hát az enyémén is, nézd!


Szerepjáték

DARI: Micsoda gebe a te lovad! Púpos is!

MÓNI: A tiedet nézd! Anyám! Mit beszél nekem ez az ember!

DARI: Megyek, megkeresem a feleségemet.

MÓNI: Menj, pusztulj innen, ide többet nem jössz ráadást kérni!

4. MENNYIT ADSZ A LÓÉRT?

DARI (10 éves), MÓNI (11 éves), SZÖSZI (12 éves), 1985.

DARI: Mennyit adsz a lóért?

MÓNI: Száztízet.

SZÖSZI: A kettőért?

MÓNI: Az egyikért.

SZÖSZI: Olyan jó?

DARi: Aha!

SZÖSZI [KÖZBEVÁG]: Nem csámpás a lába?

MÓNI [DARIVAL EGYÜTT]: Nem!

SZÖSZI: Száztíz sok érte!

MÓNI: Áá, nem sok!

DARI: Adj nekem ötszázezret!

SZÖSZI: Hát az meg még több!

MÓNI: Még több az, te bolond!

SZÖSZI: Adok rá még ötvenezret!

DARi: Nem jó!

MÓNI: Hetvenet!

DAM: Adjál tízmilliót!

MÓNI: El van cserélve!

[EGYMÁS TENYERÉBE CSAPNAK]

DARI: Légy szerencsés a lovaimmal!

MÓNI: Te is a pénzemmel. Légy te is a pénzemmel!

SZÖSZI: Legyenek szerencsések a lovaid!

DARI: Amen!

SZÖSZI: Jaj, Ament mondott!

4. 25. Öregasszonyok beszélgetnekA két kislány két szomszéd öregasszony — konkrét személyek — társalgását utánozza.


Szerepjáték

DARI (10 éves), ÉDES (9 éves), 1985.

ÉDES: Mirri bori szo kerel mange?

DARI: Ha khancs, dile! Mange khancsi kerel mirri bori vagy te phenel:

— Szo te kerav tuke?

Mirri sjej avel mande. Me te meravasz, sza murre sjak-asjel murro vagyoni. Na murre sjaveszke! Csi mirre borake. Enem murre sjake asjla sza vagyoni. Ehe!

ÉDES: Avil-aba mirro rrom. Sza mudarav lesz!

DARI: Haj me phuri szim! Aba me kilencvenéves szim!

ÉDES: Me nyolcvannyolc. [NEVETÉS] Haj szo?

DARI: Haj sza mirra sjake asjna. Mirre sjavesz csi tíz fillér cshi dela mirri sjej!

ÉDES: Kahke te rrodav le me?

DARI: Hát! Me khonik, rrodav le mirre sjake. Szo kinel peszke? Gode te kinel peszke, szo voj kamel.

ÉDES: Me phendem lake:

//–// Mirri sjej! Kin tuk-ando to kher, szo tut trobul tu, e majbut love sza... Haj me te merava, sza tuk-asjla mirri vagyoni.

DARI: Phendem vi me mirre sjake:

//–// Murri sjej! Kin tuke, szo tut teccil!

ÉDES: Vi me phendem lake! Akan kindem murre sjake jek barsonyi!

DARI [KÖZBEN]: //–// Haj. Tire-j e love!

ÉDES: Mirro barsonyi dem pe late. Nyolcezer-nyolcszáz.

DARI: Haj me buteri kindem murre sjake, dile! De kaszo kindem, hogy laki szakra te jutil ande korhazi. De buzsjengli laki szakra! Nagyon!

ÉDES: A menyem mit csinál nekem?

DARI: Hát semmit, bolondoskám! Nekem semmit sem csinál a menyem vagy csak mondja:

//–// Mit csináljak neked?

A lányom jön hozzám. Ha én meghalok, az egész vagyonom a lányomnak marad. Nem a fiamnak! Sem a menyemnek. Hanem a lányomnak marad minden vagyon. Úgy ám!

ÉDES: Hazajött a férjem. Nekimegyek!

DARI: Hát én öreg vagyok! Már én kilencvenéves vagyok!

ÉDES: Én nyolcvannyolc. [NEVETÉS] Hát mi van?

DARI: Hát minden a lányomnak fog maradni. A fiamnak tíz fillért sem fog adni a lányom!

ÉDES: Hát kinek keressek én?

DARI: Én senkinek, keresek a lányomnak. Mit vesz magának? Azt veszi magának, amit ő akar.

ÉDES: Én mondtam neki:


Szerepjáték

//–// Lányom! Vegyél magadnak a házba, ami kell, a többi pénzt mind... És ha én meghalok, mind neked marad a vagyonom.

DARI: Én is mondtam a lányomnak:

//–// Lányom! Azt vegyél magadnak, ami neked tetszik!

ÉDES: Én is mondtam neki! Most vettem a lányomnak egy bársonyt.

DARI [KÖZBEN]: //–// Igen. Tiéd a pénz!

ÉDES: A bársonyomat adtam rá. Nyolcezer-nyolcszáz.

DARI: Én meg bútort vásároltam a lányomnak, bolondoskám! De olyat vettem, hogy az anyósa jusson a kórházba. De rafinált ám az anyósa! Nagyon!

5. 26. Beszélgessünk!

Társalgási rutint tanít kisebb gyereknek: téma, témaváltás, beszélőváltás módja, ideje, kérdés//–//válasz sorozat, kultúra-specifikus válaszadási módok, a kisebb gyerekkel való beszélési módok. A válaszban az értékelés mozzanata is benne van a //„//nahát' és a //„//jaj//“// indulatszavak többfunkciójú használata révén (pozitív megerősítés, rosszallás, csodálkozás).

HAJNAL (15 éves), CSERHÁJ (kb. 4 éves), KRISZTI (kb. 15 éves), BULGÁR (fiú), 1995.

HAJNAL: Cserhaj, bes katka tele! Cserhaj, zsjasztar ameng-ande bolta?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: Szo te kinav tuke?


Szerepjáték

CSERHÁJ: Rago.

HAJNAL: Rago te kinav tuke? Haj inke szo .te kinav tuke?

CSERHÁJ: Pudingo.

HAJNAL: Pudingo te kinav tuke.

HAJNAL: Kaj tyo tata, Cserhaj? Haj kaj gele e motorosza?

VALAKI [SUTTOGVA]: Andi bolta.

CSERHÁJ: Andi butyi.

HAJNAL: Ande butyi gele tyo tata? De!

HAJNAL: Phireh ande-voda, ugye Cserhaj?

CSERHÁJ: Aha! Ande bőcsöde zsjav.

HAJNAL: Cserhaj, kon szityilesz te fulavel tu?

CSERHÁJ: Mirri dej haj mirri babe.

HAJNAL [KEDVESEN NEVETVE]: Jaj! Vi tyi babe szityilesz!

Kon kindesz tuke e zlaga?

CSERHÁJ: E zlaga murri babe.

HAJNAL: Tyi babe kindesz le tuke? Kamel tu ugye tyi babe, Cserhaj?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: Cserhaj, kana zsjah khere?

CSERHÁJ: Maj kana xasz, takaritinasz kathe, és zsjasz.

HAJNAL: Akkor xasz tu haj gede zsjasztar aba kher—aba tumende. De! Haj szo szi tu khere? Szoszke gada kindeh tuke?

CSERHÁJ: Farmernadrág.

HAJNAL: Farmernadrág kindesz tuke?

CSERHÁJ: Kindesz.

HAJNAL: Szi tu Cserhaj, Barbi?

CSERHÁJ: Ehe!

HAJNAL: Kon kindesz la?

CSERHÁJ: O Tibi, murre babe...

HAJNAL: Tyo Tibi papo kindesz la?

CSERHÁJ: Ehe! Murro papo, murro Bulgar papo, mureh babe haj murro dad.

HAJNAL: A Himije szi la cino sjav. Szar busel?

CSERHÁJ: A Szimoletta.

HAJNAL: A Szimoletta szi la cino sjav. Szar busel?


Szerepjáték

CSERHÁJ: Tomika.

HAJNAL: Tomika busel! Jaj, sukari-lo, ugye Cserhaj? Szohko motoro szi tume?

CSERHÁJ: Ha...

VALAKI: Szamara.

CSERHÁJ: Szamarakocsi, haj-haj eg vonato.

HAJNAL: Vi vonato szi tume? Jaj! Pe but kindasz le o tata?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: De!

HAJNAL: Kinav tuke menyasszonyicka gada? Trobun tu? Haj rrom csi trobul tu?

CSERHÁJ [ÉVŐDVE]: E-e!

HAJNAL: Haj mér? Csi mukhel ugye o tata te leh rromesz?

CSERHÁJ: Marel ma!

HAJNAL: Marel tut o tata te lesz rromesz, jaj! Haj kana kamesz maj rromesz te lesz? Kana bari avesza?

CSERHÁJ: Csi lav rromesz.

HAJNAL: Csi lesz rromesz?

KRISZTI: Haj akkor pe tyo dad phurosza!

BULGÁR: Ando kolostori dasz la, mindegy.

HAJNAL: Ando kolostori den tu, jaj! [NEVETÉS]

BULGÁR: Csi kamel la khonik!

VALAKI: Jaj!

HAJNAL: Cserháj, ülj ide le! Cserháj, elmenjünk a boltba?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: Mit vegyek neked?

CSERHÁJ: Rágót.

HAJNAL: Rágót vegyek neked? Hát még mit vegyek neked?

CSERHÁJ: Pudingot.

HAJNAL: Pudingot vegyek neked.

HAJNAL: Hol van apád, Cserháj? Hát hová ment a kocsival?

VALAKI [SUTTOGVA]: A boltba.

CSERHÁJ: A munkába.

HAJNAL: A munkába ment az apád? Nahát!

HAJNAL: Jársz óvodába, ugye Cserháj?


Szerepjáték

CSERHÁJ: Aha! Bölcsödébe megyek.

HAJNAL: Cserháj, ki szokott megfésülni téged?

CSERHÁJ: Anyám és a nagymamám.

HAJNAL [KEDVESEN NEVETVE]: Jaj! A nagymamád is szokott! Ki vette neked fülbevalót?

CSERHÁJ: A fülbevalót a nagymamám.

HAJNAL: A nagymamád vette neked? Szeret téged a nagymamád, ugye, Cserháj?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: Cserháj, mikor mész haza?

CSERHÁJ: Majd amikor eszünk, takarítunk itt, és megyünk.

HAJNAL: Akkor eszel, és így akkor már hazamész hozzátok. Nahát! És mi van neked otthon? Milyen ruhát vett neked (anyád)?

CSERHÁJ: Farmernadrágot.

HAJNAL: Farmernadrágot vett neked?

CSERHÁJ: Azt vett.

HAJNAL: Van Barbid, Cserháj?

CSERHÁJ: Aha!

HAJNAL: Ki vette?

CSERHÁJ: A Tibi, a nagymamám...

HAJNAL: A Tibi nagyapád vette?

CSERHAJ: Aha! A nagypapám, a Bulgár nagypapám, a nagymamám és az apám.

HAJNAL: Himinek van egy kisfia. Hogy hívják?

CSERHÁJ: Szimonetta.

HAJNAL: A Szimonettának van kisfia. Hogy hívják?

CSERHÁJ: Tomika.

HAJNAL: Tomikának hívják! Jaj, de szép [baba], ugye Cserháj? Milyen kocsitok van?

CSERHÁJ: Ha...

VALAKI: Szamara.

CSERHAJ: Szamarakocsi és egy vonat.

HAJNAL: Vonatotok is van? Jaj! Sokért vette apád?

CSERHÁJ: Ühüm.

HAJNAL: Nahát!

HAJNAL: Vegyek neked menyasszonyi ruhát? Kell neked? Hát férj nem kell neked?

CSERHÁT [ÉVŐDVE]: Nem-nem!


Szerepjáték

HAJNAL: Hát miért? Nem engedi, ugye, az apád, hogy férjhez menj?

CSEHAJ: Megver engem!

HAJNAL: Megver az apád, ha férjhez mész, jaj! És mikor akarsz férjhez menni? Ha nagy leszel?

CSERHÁJ: Nem megyek férjhez.

HAJNAL: Nem mész férjhez?

KRISZTI: Akkor az apádra öregszel!

BULGÁR: Mindegy, kolostorba adjuk.

HAJNAL: Kolostorba adnak téged, jaj! [NEVETÉS]

BULGÁR: Nem szereti őt senki!

VALAKI: Jaj!

6. 27. Így kell beszélgetni!

A 12 éves Szöszi //„//beszélni//“// tanítja — jobb híján — a 7 éves Rebust. Tanítja neki, hogyan kell az eseményeket időben szervezett sorrá fűzni, hogy kibomoljon az elbeszélés. A jelen lévő Szegő Judit egy fiatalabb gyerekhez irányítja, akinél jobban a helyén van az ilyen típusú, //„//tanító//“// beszéd. A kisebb gyerek helyét később a 11 éves Móni veszi át, akivel Szöszi a többiek részére modellált párbeszédet folytat. A társalgás tanító jellegét a szintén jelen lévő Dari észreveszi, és meg is jegyzi ekképpen: //„//[De hiszen] te tanítod őt!//“// Az ilyen típusú beszédnek fontos kelléke a tesztkérdés, amellyel a beszédet irányító egyrészt partnere tudását ellenőrzi, másrészt továbblendíti a társalgást. A tesztkérdés olyan kérdéstípus, amelyre a kérdező személy már eleve tudja a választ, és beszédpartnerétől ezt az előre megszabott választ várja el. Ezt a kérdéstípust a felnőtt leginkább akkor használja, ha meg akar bizonyosodni, birtokában van-e a gyerek bizonyos ismereteknek, vagy pedig akkor, ha egy harmadik személynek akarja demonstrálni a gyermek ismereteit.

SZÖSZI (12 éves), REBUS (7 éves), RENI (3 éves), MÓNI (11 éves), DARI (10 éves) még néhány gyerek és SZEGŐ JUDIT, 1985.


Szerepjáték

SZÖSZI: Tyi dej? Kaj-la?

REBUS: Po piaco.

SZÖSZI: Szo kinel po piaco?

VALAKI [SÚG]: Szakofele.

REBUS: Szakofele.

SZÖSZI: Haj tyo dad?

REBUS: Khere-lo. Ande butyij-lo.

SZÖSZI: Haj tyo papo?

REBUS: Khere-]o.

SZÖSZI: Haj tyi babe?

REBUS: Pe banye.

SZÖSZI: Haj ti kaver babe? E Bina!

REBUS: Khere-la.

SZÖSZI: Haj to pap-o Guran?

REBUS: Ande butyi-lo.

JUDIT: Inkább a kicsikkel!

SZÖSZI (RENIHEZ): Te kicsi vagy. Reni! E babe?

RENI [HALKAN]: Khere.

SZÖSZI: Cipin baro! E babe?

RENI: E, khere.

SZÖSZI: Haj szo kerel?

RENI: Pe banye.

SZÖSZI: Haj szo kerel pe banye?

RENI: Kidel e banye.

SZÖSZI: Kidel e szasztre?

VALAKI: Kidel e banye.

SZÖSZI: Haj tyi mama?

RENI: Khere.

SZÖSZI: Szo kerel?

RENI: Kiravel.

SZÖSZI: Kiravel, szo kiravel?

RENI: Zumi!


Szerepjáték

SZÖSZI: Zumi? Haj tyi mama?

VALAKI: Khere-la.

SZÖSZI: Szo kerel? [SÚGVA] Szakofele.

MÓNI: Szakofele.

VALAKI: Na vorbin szakofele!

SZÖSZI: Haj tyi mama?

MÓNI: Khere-la.

SZÖSZI: Szo kerel?

MÓNI: Kiravel.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Thovel.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Silavel.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Thovel e gumi.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Thovel o butori. Haj készletura.

DARI: Tu szityaresz la!

SZÖSZI: Ha-nke szo kerel?

MÓNI: Kiravel.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Kidel.

SZÖSZI: Ha-nke?

MÓNI: Thovel e csari.

SZÖSZI: Haj to dad?

MÓNI: Ande butyi!

SZÖSZI: Haj kaj kerel butyi?

MÓNI: Ande váltógyár.

SZÖSZI: Haj tu kaj phireh and-iskola?

VALAKI [NEVETVE]: Opre...

MÓNI: Kisegítő iskola.

SZÖSZI: Haj ande Kosuti.


Szerepjáték

VALAKI: Masodikossa.

SZÖSZI: Es mér phireh ande kisegijskola?

MÓNI: Azér.

DARI [KÖZBEVÁG]: Azér.

SZÖSZI: Anyád? Hol van?

REBUS: A piacon.

SZÖSZI: Mit vesz a piacon?

VALAKI [SÚG]: Mindenfélét.

REBUS: Mindenfélét.

SZÖSZI: És az apád?

REBUS: Otthon van. A munkában van.

SZÖSZI: És a nagypapád?

REBUS: Otthon van.

SZÖSZI: És a nagymamád?

REBUS: A bányán.

SZÖSZI: És a másik nagymamád? A Bina!

REBUS: Otthon van.

SZÖSZI: És nagyapád, a Gurán?

REBUS: Munkában van.

JUDIT: Inkább a kicsikkel!

SZÖSZI (RENIHEZ): Te kicsi vagy. Reni! A nagymamád?

RENI [HALKAN]: Otthon.

SZÖSZI: Kiálts nagyot! A nagymamád?

RENI: E, otthon.

SZÖSZI: És mit csinál?

RENI: A bányára.

SZÖSZI: És mit csinál a bányán?

RENI: Gyűjti a bányát.

SZÖSZI: Gyűjti a vasat?

VALAKI: Gyűjti a bányát.

SZÖSZI: És a mamád?

RENI: Otthon.


Szerepjáték

SZÖSZI: Mit csinál?

RENI: Főz.

SZÖSZI: Főz, mit főz?

RENI: Levest.

SZÖSZI: Levest? És a mamád?

VALAKI: Otthon van.

SZÖSZI: Mit csinál? [SÚGVA] Mindenfélét.

MÓNI: Mindenfélét.

VALAKI: Ne mondjál //„//mindenfélét//“//!

SZÖSZI: És a mamád?

MÓNI: Otthon van.

SZÖSZI: Mit csinál?

MÓNI: Főz.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Mos.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Söpör.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Mossa a gumit.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Mossa a bútort. És a készleteket.

DARI: [De hiszen] te tanítod őt!

SZÖSZI: És még mit csinál?

MÓNI: Főz.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Takarít.

SZÖSZI: És még?

MÓNI: Mossa a tálakat.

SZÖSZI: És az apád?

MÓNI: Munkában van.

SZÖSZI: És hol dolgozik?

MÓNI: A váltógyárban.


Szerepjáték

SZÖSZI: És te hova jársz iskolába?

VALAKI [NEVETVE]: Föl...

MÓNI: Kisegítő iskola.

SZÖSZI: És a Kossuthba.

VALAKI: Másodikosok.

SZÖSZI: És miért jársz a kisegítő iskolába?

MÓNI: Azért.

DARI [KÖZBEVÁG]: Azért.

7. 28. //„//Finom//“// beszédA gyerekek szépen, hangosan, tagoltan társalognak. Téma: vásárlás, //„//női dolgok//“//, barátság, nemi szerepek. Hangsúlyt kapnak a nemnek megfelelő értékek: szépség, engedelmesség, háziasság, barátság, csiszolt beszéd képessége, amit nagyra értékelnek az oláh cigányok. Azt, hogy itt nem valóságos, hanem képzeletbeli beszélgetésről van szó, olyan tényezőkből tudjuk meg, mint a nyelvi elemek törlésének (ellipszis) elmaradása, a nem köznapi intonáció és a válasz súgása.

KRISZTI (kb. 15 éves), HAJNAL (15 éves), HERCEG (fiú), 1995.

1.

HAJNAL: Kriszti, kaj zsjah ameng-agyesz?

KRISZTI: Haj zsjasz varekaj!

HAJNAL: Zsjasztar amenge agyesz intya andre?

KRISZTI: Zsjasztar!

HAJNAL: Kamav te kinav meng-eg lasjo csatto. Haj tu? Szo kinesz?

KRISZTI: Eg rotye maj kamav te kinav mange.'

HAJNAL: Rotye? Vi me kinav mang-eg rotye haj mange lasje papucsi.

2.

HAJNAL: Szo kamlen te phenesz?

KRISZTI: Hogy kana keravesza rye bal vi tu.

HAJNAL: Jaj, me sajke csi keravav le. Zsjanesz, te murro dad sajke csi mukhel te keravay. De maj jokhar keravava le vi me, ke nagyon lasjej-le.

KRISZTI: Tuke nagyon asjlasz!

HAJNAL: Sajke csi mukhela murro dad! Haj pe szode kerden le, szode love den?

HAJNAL [KRISZTINEK SÚGVA]: Des

KRISZTI: Des sela.

HAJNAL: De! Azér na-j but! Azér vi me keravav le mange.

3.


Szerepjáték

HAJNAL: Kaj szanah agyeh, Kriszti?

KRISZTI: Khere.

HAJNAL: Szo kerden khere?

KRISZTI: Kidem, thodem. Haj tu?

HAJNAL: Me szimah kaj Larisz. Zsjaneh, e Larisz murri bari baratkine. Haj szakofelo //–// kedvesoj-la! //–// szakofelo del ma.

Mindig phenav lake:

//–// Kaj zsjasz, Larisz?

Voj meg phenel mange, kaj zsjal. Vi voj pusel mandar. Szityilem te zsjah amenge dujzsjene and-iskola.

KRISZTI: Na-j kaszi! Rendesoj-la!

4.

HAJNAL: Zsjanesz, me nagyon kedvelij tu!

KRISZTI: De vi me tu!

HAJNAL: Me tusza saj vorbin. Szar na szar kaveresza, hogy csi vorbin, meg ilyesmi. Tusza meg saj vorbin!

5.

HAJNAL: Asunden, avl-ando gav baro bev?

KRISZTI: Zsjasztar.

HAJNAL: Zsjasz. Phenav murre dadeszke, te ingrel ame.

HERCEG: Haj man?

KRISZTI: Maj vi tut ingrasz, Herceg!

1.

HAJNAL: Kriszti, hova menjünk ma?

KRISZTI: Hát menjünk valahová!

HAJNAL: Menjünk ma arrafelé (a városba)?!

KRISZTI: Menjünk!

HAJNAL: Akarok venni magamnak egy jó csatot. És te? Mit veszel?

KRISZTI: Én egy szoknyát szeretnék venni magamnak.

HAJNAL: Szoknyát? Én is veszek magamnak egy szoknyát meg egy pár jó cipőt.

2.

HAJNAL: Mit akartál kérdezni?

KRISZTI: Hogy te mikor csináltatod meg a hajadat.

HAJNAL: Jaj, én lehet, hogy nem csináltatom meg. Tudod, lehet, hogy apám nem engedi meg, hogy megcsináltassam. De egyszer majd én is megcsináltatom, mert nagyon jól néz ki.


Szerepjáték

KRISZTI: Neked nagyon jól állna!

HAJNAL: Lehet, hogy nem engedi meg apám! És mennyiért csinálták meg neked, mennyit fizettél?

HAJNAL [KRISZTINEK SÚGVA]: Tíz

KRISZTI: Tíz százast (ti. ezer forintot).

HAJNAL: Nahát! Ennyiért nem is sok! Ennyiért én is megcsináltatom magamnak.

3.

HAJNAL: Hol voltál ma, Kriszti?

KRISZTI: Otthon.

HAJNAL: És mit csináltál otthon?

KRISZTI: Takarítottam, mostam. És te?

HAJNAL: Én voltam a Larisznál. Tudod, Larisz a legjobb barátnőm. És mindenfélét — olyan kedves! — mindenfélét ad nekem.

Mindig megkérdezem:

— Hová mész, Larisz?

Ő meg elmondja nekem, hová megy. És ő is megkérdezi tőlem. Ketten szoktunk menni az iskolába.

KRISZTI: Ő nem olyan! Ő rendes!

4.

HAJNAL: Tudod, én nagyon kedvellek téged.

KRISZTI: Hát én is téged!

HAJNAL: Veled lehet beszélgetni. Nem mint mással, hogy nem beszélgetnek, meg ilyesmi. Teveled meg lehet beszélgetni!

5.

HAJNAL: Hallottad, hogy a faluban nagy lakodalom lesz?

KRISZTI: Elmegyünk oda!

HAJNAL: Elmegyünk. Megmondom apámnak, hogy vigyen el minket.

HERCEG: És engem?

KRISZTI: Majd téged is elviszünk, Herceg!

8. 29. Rokonok, ha találkoznak


Szerepjáték

A példa egy, a 12 éves Szöszi, az 5 éves Hajnal és két másik (9, illetve 10 éves) kislány között lezajlott, párbeszéd típusú társalgást mutat be. A beszélgetés témája: találkozás, tudakozódás a távol lévő rokonokról. A beszélők egyike, Szöszi felteszi a bevezető kérdést, és egyben — súgva — az általa kiválasztott //„//forgatókönyv//“// alapján javaslatot tesz beszédpartnereinek arra, hogy miről beszélgessenek (1—2. sor). Ezt a beszédpartnerek egyike, Dari nem fogadja el, alternatív javaslatot tesz, és a párbeszéd az általa javasolt szálon folytatódik (3-4. sor). A tematikai keret határaira világosan utal a párbeszéd 10. sora. Az ötéves, a beszédműfajok használatában még kevésbé gyakorlott Hajnal itt a szóban forgó személlyel kapcsolatban egy, a mesekerethez (illetve a rituális játékhoz) illő helyszínre utal (az égben). Az érettebb partner erről a műfaji //„//kisiklásról//“// nem vesz tudomást, a társalgást a korábbi //„//forgatókönyvnek//“// megfelelően folytatja (11—12. sor).

SZÖSZI (12 éves), HAJNAL (5 ÉVES), DARI (10 éves), ÉDES (9 éves), 1985.

SZÖSZI: Kaj szanah, Hajnal, kaj szanah Melinda?

[SÚGVA A PARTNERNEK]: Ka murro dad ande katina.

DARI: Na. Kaj e Cica andi korhaza.

SZÖSZI: Haj e Jutka csi dikhlen?

ÉDES: Ame dikhlem la!

SZÖSZI: Haj kaj-la?

HAJNAL: Gelesztar.

SZÖSZI: Kaj gelah, Hajni?

HAJNAL: Po cserij-la!

SZÖSZI: Haj vi tu szanasz a Jutkasza? Vi tu szanah andi korhaza?

SZÖSZI: Hol voltál, Hajnal, hol voltál, Melinda?

[SÚGVA A PARTNERNEK]: Apámnál, a katonaságnál.


Szerepjáték

DARI: Nem. Cicánál a kórházban.

SZÖSZI: És a Jutkát nem láttad?

ÉDES: Mi láttuk!

SZÖSZI: És hol van?

HAJNAL: Elment.

SZÖSZI: Hová ment, Hajni?

HAJNAL: Az égben van!

SZÖSZI: Hát te is voltál a Jutkával? Te is voltál a kórházban?

9. 30. FelnőttbeszédAz első szövegben a gyerekek a rokon felnőttek tulajdonviszonyairól, a másodikban pedig a rokoni kapcsolattartás jellegéről kérdezik egymást, felnőttek módjára kommentálva a tényeket.

1. Szi amende barvale rroma

2. Szo kerel murro dad kaj murri babe?

HAJNAL (15 éves), KRISZTI (kb. 15 éves)

BISÁR, PETRUS, HERCEG, DÉNES (négy fiú), 1995.

1. SZI AMENDE BARVALE RROMA

HAJNAL: But grasz szi kathe e rromen! Bare, bare khera szi le. Motoro szi le.

VALAKI: Murro papo oxto graszt szi.

KRISZTI: Jaj, e Serasz kattyi grasz szi!

VALAKI: Oxto-j le.

BISÁR: Haj gede basol leszko Bogo!

HAJNAL: Szode khera szi lesz?

BISÁR: Trin.

KRISZTI: Trin.

HAJNAL: Akkor barvale saj szi.

KRISZTI: Haj szo? Kerne barvale saj szi!

PETRUS: A Cica lasje graszt szi, haj motoruri.

HAJNAL: Haj szode grasz szi a Cica?

HERCEG: Kattyik, trin.

PETRUS: Desoxto.

HAJNAL: Desoxto szi la. Jaj, haj szar tartij l-avri, godale bute graszten?

VALAKI: Szi la but here.


Szerepjáték

HAJNAL: Szi la but? Szakofelo?

PETRUS [KÖZBEN]: Szi la but! Haj na? Vi kukurizo, vi csare.

DÉNES: Here, szi szakofele.

HAJNAL: Haj kon-i a Cicako rrom? Szar busel?

VALAKI [TÖBBEN]: Guszti!

HAJNAL: De, phenen, barvali romnyi-la, szi la but motorure.

KRISZTI: Haj na?

2. SZO KEREL MURRO DAD KAJ MURKI BABE?

HAJNL: Murro dad zsjaltar ka murri babe tele.

HERCEG: Muk zsjal!

VALAKI: Mér?

[TÖBBEN MEGISMÉTLIK: Mér?]

BISÁR: Haj szo kerel kothe?

HAJNAL: Haj szo keren? Vorbinpe!

KRISZTI [HAJNALLAL EGYSZERRE]: Vorbinpe.

HAJNAL: Vorbinpe. Szakofele keren. Zsjenesz, szar e szakra haj o zsjamutro. Gede vorbin.

1. Nálunk vannak gazdag cigányok

2. Mit csinál apám nagyanyámnál?

1. NÁLUNK VANNAK GAZDAG CIGÁNYOK

HAJNAL: Sok lovuk van a cigányoknak errefelé! Nagy, nagy házaik vannak. Kocsijuk van.

VALAKI: Nagyapámnak nyolc lova van.

KRISZTI: Jaj, a Serának annyi lova van!

VALAKI: Nyolc van neki.

BISÁR: És úgy nyerít a Bogója [Bogó nevű lova]!

HAJNAL: Hány háza van neki?

BISÁR: Három.

KRISZTI: Három.

HAJNAL: Akkor gazdagok lehetnek.

KRISZTI: De mennyire! Borzasztó gazdagok lehetnek!

PETRUS: A Cicának jó lovai vannak, meg autói.

HAJNAL: Hát hány lova van a Cicának?

HERCEG: Annyi, három.


Szerepjáték

PETRUS: Tizennyolc.

HAJNAL: Tizennyolc van neki. Jaj, hát hogy tartja azt a sok lovat?

VALAKI: Sok heréje van neki.

HAJNAL: Van neki sok? Mindenféle?

PETRUS [KÖZBEN]: Sok van neki! Hát nem? Kukoricája is van, meg füve.

DÉNES: Heréje, van neki mindenféle!

HAJNAL: És ki a Cica férje? Hogy hívják?

VALAKI [TÖBBEN]: Guszti!

HAJNAL: Hát, azt mondják, gazdag asszony, van neki sok kocsija.

KRISZTI: Hát nem?

2. MIT CSINÁL APÁM NAGYANYÁMNÁL?

HAJNAL: Az apám lemegy a nagymamámhoz.

HERCEG: Hadd menjen!

VALAKI: Miért?

[TÖBBEN MEGISMÉTLIK: Miért?]

BISÁR: És mit csinál ott?

HAJNAL: Hát mit csinálnak? Beszélgetnek!

KRISZTI [HAJNALLAL EGYSZERRE]: Beszélgetnek.

HAJNAL: Beszélgetnek. Mindenfélét csinálnak. Tudod, ahogy az anyós meg a veje. Úgy beszélnek.

10. 31. Mi az?A felnőtt partner, Szegő Judit magyar egynyelvűsége miatt a gyerekek lefordítanak magyarra két találós kérdést, majd a beszélgetés egy újonnan rögtönzött találós kérdés körül folytatódik.

MÓNI (11 éves), SZÖSZI (12 éves), SZEGŐ JUDIT és több gyerek, 1985.

MÓNI: Sjudav opre ek zeleno, perel tele loli. Szo-j gode?

JUDIT: Nem tudom.

MÓNI: Lubenica.

JUDIT: Ezt mondd el magyarul!

MÓNI: Feldobok zöldet, leesik, pirosat...

SZÖSZI: Mi az?

MÓNI: Mi az?

Dinnye.

JUDIT: Aha. Tudsz még ilyet?


Szerepjáték

EGYIK GYEREK [HALKAN): Sjudav tele keko, perel tele zeleno.

SZÖSZI: Majbaro-j vi kathar e khangeri, majszano-j vi khatar i szulum. Szo-j godo?

O birsind.

JUDIT: Mi az? Magyarul!

SZÖSZI: Nagyobb, mint a templomnak a izéje,

JUDIT: Tornya.

SZÖSZI: vékonyabb mint a szalma, mi az?

Eső.

MÓNI: Feldobok kéket, leesik rózsaszín. Mi az?

JUDIT: Mi az?

MÓNI: Virág.

JUDIT: És az miért kék és ha leesik, rózsaszín?

MÓNI: A szirma zöld, és leesik, rózsaszín. Mer lepörög. Az mi az?

JUDIT: Az a virág?

MÓNI: Igen.

JUDIT: Es miért kék? Ha feldobom?

MÓNI: Feldobok kéket, utána leesik, rózsaszín.

JUDIT: Mondd el cigányul!

ÉDES: Opre sjudav, keko, tele perel, rozsaszinövo. Szo-j godo? Lulugyi.

MÓNI: Feldobok egy zöldet, piros esik le. Mi az?

JUDIT: Nem tudom.

MÓNI: Görögdinnye.

JUDIT: Ezt mondd el magyarul!

MÓNI: Feldobok zöldet, leesik pirosat...

SZÖSZI: Mi az?

MÓNI: Mi az?

Dinnye.

JUDIT: Aha. Tudsz még ilyet?

EGYIK GYEREK [HALKAN]: Kéket dobok le, zöld esik le.

SZÖSZI: Nagyobb a templomnál, vékonyabb a szalmánál is. Mi az?

Az eső.

JUDIT: Mi az? Magyarul!


Szerepjáték

SZÖSZI: Nagyobb, mint a templomnak a izéje,

JUDIT: Tornya.

SZÖSZI:Vékonyabb mint a szalma, mi az? Eső.

MÓNI: Feldobok kéket, leesik, rózsaszín. Mi az?

JUDIT: Mi az?

MÓNI: Virág.

JUDIT: És az miért kék és ha leesik, rózsaszín?

MÓNI: A szirma zöld, és leesik rózsaszín. Mer' lepörög. Az mi az?

JUDIT: Az a virág?

MÓNI: Igen.

JUDIT: És miért kék? Ha feldobom?

MÓNI: Feldobok kéket, utána leesik, rózsaszín.

JUDIT: Mondd el cigányul!

ÉDES: Feldobom, kék, leesik, rózsaszín. Mi az?

Virág.


· web viewréger zita (1944//–//2001) az 1970-es évek első felétől, egészen fiatal...

Documents