1

Időtengely: Az 5. század főbb eseményeiAz 5. században két alkalommal is össze kellett hívni az egyház

egyetemes zsinatát. A 431-ben megtartott Efezusi, és a húsz évvel később, 451-ben ülésező Kalkedoni zsinat egyaránt krisztológiai kérdésekkel foglalkozott, mindkettő a Jézus Krisztusban jelenlévő isteni és emberi természet mibenlétét

és egymáshoz való viszonyát volt hivatva vizsgálni, és a teológia fogalmaival kifejezni. Mindkettőt azzal a céllal hívták össze, hogy az eretnekmozgalmakkal szemben tisztázza és megvédje az egyház tanítását, de az Efezusi zsinat e fő célkitűzése mellett nagy lendületet adott az addig csak szárnyát bontogató Mária-kultusznak is. Mielőtt bepillantanánk a zsinat munkájába, tekintsük át röviden, hogy miként alakult Szűz Mária tisztelete az egyház első századaiban.

2

Táblázat: A két zsinat és az elszakadt egyházakA két zsinat tisztázta ugyan a Krisztus személyére vonatkozó hiteles

tanítást, és elítélte a tévtanítókat, de ezt nem mindenki fogadta el. Mind a két zsinat után jelentős közösségek szakadtak le az addig egységes Egyház törzséről, és kezdtek független, új életet. Az Efezusi zsinat után leszakadókat, a

megtestesülés tagadóit nesztoriánusoknak nevezzük. Ők később Perzsiában, Kínában és Mongóliában terjesztették tanaikat. A Kalkedoni zsinat a monofizita,

tehát a Krisztusban csak az isteni természetet elfogadó egyházakat indította

útjukra. Ilyenek az örmény egyház, a szíriai jakobiták, és az egyiptomi kopt egyház.

3

SzerzetesEgyháztörténeti vizsgálódásaink során már többször említettük a

szerzeteseket. Idéztünk Szent Bazileiosz szerzetesek számára írt regulájából, elmondtuk, hogy megtérése után Szent Ágoston is szerzetesként élt egy ideig, és hogy később, püspökként papjait is szerzetesi életre kötelezte. Legutóbb pedig arról volt szó, hogy a Mária-tisztelet legfőbb terjesztői a szerzetesek voltak. De mikor, és hogyan jött létre a szerzetesség intézménye? Azt szoktuk mondani, hogy a nyugati szerzetesség atyja az a Szent Benedek, aki az 5-6. század fordulóján élt. De Szent Benedek nem a nulla pontról indult, nem a semmiből hozta létre a róla elnevezett bencés rendet. A szerzetesség gyökerei egészen a 2. századik nyúlnak vissza. Vessünk egy pillantást ezekre az előzményekre.

4

Sivatagi remetebarlangok Egyiptomban A Deciusz-féle véres keresztényüldözés idején sok, addig a világban élő aszkéta kivonult a pusztaságokba. Eleinte a meglévő barlangokban húzták meg magukat, később primitív eszközeikkel maguk is vájtak üregeket a laza kőzetekben. Egyiptomban ezidőtájt valóságos remete-telepek keletkeztek. Ezek lakói vagy egészen magányosan, vagy egymás közelében élve, és egymással kapcsolatot tartva buzgólkodtak lelkük tökéletesítésén.

5

Aszkéták (Szent Euthymius remete)Már az első keresztények között is voltak olyanok, akik követve az Úr Jézus és Pál apostol tanácsait, a megszokottnál szigorúbb életet éltek. Megmaradtak ugyan a mindennapi élet keretei között, de keményen böjtöltek, a házasságról lemondva szüzességben éltek, és minden idejüket az imádságnak, valamint a szegények, elesettek szolgálatának szentelték. Ezeket a férfiakat és nőket nevezzük aszkétáknak.

6

A Théba melletti „remete-szerzetes” telepA remeték életmódját három dolog jellemezte. Az első: a teljes

önuralomra való törekvés a legszigorúbb önsanyargatás által. Ez az önsanyargatás néha kegyetlen önkínzássá fajult, egyes remeték mintha azon versengtek volna, hogy melyikük bír ki nagyobb fájdalmat. A másik a vértanúság megélése volt olyan módon, hogy a remete teljesen el akarta veszíteni saját életét, és csak Krisztusnak akart élni. A harmadik jellemző a teljes szabadság volt: a remete nem tartozott sehová, önmaga határozta meg hogy hol, és milyen módon akarja elérni a tökéletességet.

7

a Remete Szent AntalBár a remeték a sivatagban, elvonultan éltek, igen nagy hatást

gyakoroltak a mindennapi élet keretei közt maradó keresztényekre. A legnagyobb hatású egyiptomi remete Szent Antal volt, aki 251 és 365 között élt. Remeteéletét 20 éves korában a Nílus jobb partján elterülő hegyekben kezdte, később, öregemberként a Vörös-tenger közelében lévő Kolzim hegy lábánál élt. A lelki élet kiváló mestere volt, sivatagi magányában sokan keresték fel tanácsokért. Legfőbb érdeme, hogy közösséggé tudta formálni a körülötte szétszórtan élő remetéket, és ezzel jelentős lépést tett a szerzetesi életforma felé.

8

b Remete Szent Pál A kor másik nagyhatású remetéje a thébai származású Remete Szent Pál volt. Legendás elemekkel túlságosan is átszőtt életrajzát, melyet Szent Jeromos állított össze a betlehemi apácakolostor lakói számára, az 5-dik, és az azt követő századokban széles körben olvasták és másolták.

9

c Matthias Grünewald: Remete Szent Antal látogatása Remete Szent Pálnál – az isenheimi szárnyas oltár részlete (átúszó felirat) Ennek a színes-olvasmányos legendasorozatnak legismertebb fejezete az, amelyben Jeromos aprólékosan leírja Remete Szent Antal látogatását Remete Szent Pálnál. A legenda szerint Pál úgy elrejtőzött a pusztában, hogy Antal hosszú és kalandos keresés után végül is csak égi jelek segítségével talált rá. Pál ekkor már évtizedek óta teljesen egyedül élt, és egy holló táplálta. Amikor 120 évesen meghalt, oroszlánok siratták el, és az újabb égi jelre visszatérő Szent Antal temette el. A legenda későbbi kiegészítése szerint holttestét a középkorban –ugyancsak csoda segítségével – megtalálták, és Nagy Lajos korában Magyarországra vitték. Itt, a pálosok budaszentlőrinci kolostorának templomában helyezték aztán végső nyugalomba. Ha ebből a történetből nehéz is kihámozni, hogy mennyi a legenda és mennyi a valóság, annyi biztos, hogy Pál életszentsége a mi számunkra is éppúgy követendő példa lehet, mint ahogy kortársai számára az volt.

10

a Oszlopos SimeonAz Isten iránti szeretet különös, ma már különcködésnek tűnő tettre

késztetett jó néhány 5-dik századi aszkétát. A szíriai származású Szent Simeon 30 évet töltött el egy 12 méter magas oszlop tetején, megszakítás nélkül, éjjel és nappal, rekkenő hőségben és tomboló viharban. Onnan a magasból hirdetett bűnbánatot, és azok közül, akik hallgatták, sokan meg is tértek.

b Bazilika romjai Qualaat SemonbanAmikor 459-ben meghalt, tisztelői bazilikát építettek a nevezetes oszlop köré. Ennek romjai ma is láthatók az Antiochia közelében fekvő Qualaat Seman-ban. Követőit, akik hozzá hasonlóan egy oszlop tetején élték le életüket, szilitáknak, oszloposoknak nevezzük.

11

a Remetebarlang HispániábanA remeteség, és az ebből fokozatosan kialakuló szerzetesség keletről

nyugat felé terjedt. Feljegyzéseink vannak arról, hogy Galliában a 400-as évek elején Szent Honoratus, a későbbi püspök, keleti hatásra, a provence-i partok közelében remeteéletet kezdett. Néhányan csatlakoztak hozzá, és ebből a kis remeteközösségből két évtized múlva nagy létszámú, virágzó szerzetesi közösség jött létre. De éltek remeték ezidőtájt Nyugat más országaiban, főleg Itáliában, Hispániában, Írországban és Görögországban is.

12

b Kappadókiai kúpok – fotóA kappadókiai remeteközösségeknek maga a természet kínálta az

életmódjuknak megfelelő környezetet. Ezek a különös alakú sziklák több millió év alatt keletkeztek a vulkánok kilövellt magmájából a szél és más éghajlati tényezők hatására. Már a történelem előtti időkben is éltek itt emberek, akik lakóhelyüket a jól faragható kőzetbe vájták. Ezeket az üregeket vették birtokba a 4-5. század remetéi. Mivel a barlangok egymás közelében voltak, a bennük meghúzódó remeték előbb-utóbb közösségekké váltak.

c Kappadókiai kúpok – metszet A kúpok belsejében később járatokkal kötötték össze lakásaikat,

valamint a közösen használt raktárakat, étkezőket és ima-helyeket. Ez az egyre inkább közössé váló otthon nagyban hozzájárult közösségi életük fejlődéséhez. Nem lehet véletlen, hogy az a Szent Bazileiosz, aki a keleti szerzetességet megszervezte, éppen kappadókiai volt. Abban az írásában, amelyet sorozatunk előző részében idéztünk, talán éppen egy itt élő remeteközösséget buzdított a szerzetessé válásra, és talán épp számukra állította össze reguláját, amely a keleti egyház egyetlen, ma is használatos szerzetesi szabályzata.

13

14

Monte Cassino - A montecassinoi bencés kolostor maIlyen előzmények után jött létre az 5-6. század fordulóján a nyugati

szerzetesség. Szülőhelye, és a későbbiekben kisugárzó központja a dél-itáliai Monte Cassino volt, létrehozója pedig az a Szent Benedek, aki 480 körül az itáliai Nursiában (ma Norcia) született, és akit nem csupán a nyugati szerzetesség atyjaként, hanem Európa védőszentjeként is tisztelünk. Róla szól sorozatunk következő része.

15

16

Alcím: 10-dik rész: Szent Benedek – A nyugati szerzetesség létrejötte (Kép: Szent Benedek)

Nemcsak a saját korára gyakorolt rendkívüli hatást, de a következő századokra is. Műve máig él, szerves része az Egyház életének, sőt, az egész európai civilizációnak. Életéről azonban kevés hiteles dokumentumunk van. Amit tudunk róla, azt jórészt Nagy Szent Gergely pápától tudjuk. A bencés szerzetesből lett pápa jó két emberöltővel később írta meg Benedek életrajzát. Írása sok legendás elemet tartalmaz, de azért az életút hiteles mozzanatai is felismerhetőek benne. Ezt az elbeszélést követjük, kiegészítve helyenként más források alapján.

17

4/a Benedek születéseEzidőtájt, valamikor a 480-as években született Benedek az itáliai

Nursia városban. A család második gyermeke volt, néhány évvel idősebb nővére az a Skolasztika, akit az Egyház később szintén a szentek sorába emelt. Szüleiről semmit sem tudunk, de bizonyára buzgó keresztények voltak, akik igyekeztek gyermekeiket is jó keresztényekké nevelni. Valószínűleg jómódban éltek, mert mind a két gyermeküket taníttatni tudták.

18

4/b Benedeket Rómába küldikSkolasztikát egy apácakolostorban neveltették, s ahogy Benedek

nagyobbacska lett, az ő képzéséről is gondoskodni akartak. Úgy gondolták, hogy Róma az a hely, ahol a fiúcska legjobban megismerheti az antik kultúra kincseit, s ahol a leghitelesebb formában találkozhat a keresztény tanítással is.

19

4/c Benedek RómábanDe az a Róma, ahová Benedek megérkezett, már nem a fényes

császárváros. A régi dicsőség kissé megkopott emlékei ugyan állnak még, a katakombák lejáratait sem nőtte még be egészen a gaz, és ott magasodnak a kereszténység győzelmét hirdető, nem is olyan rég épült, hatalmas bazilikák is. Róma azonban már nem egy hatalmas birodalom központja. Unalmas, kopott, vidéki kisváros, melyben léha, idegen zsoldosok lődörögnek kocsmáról kocsmára. És velük isznak az itt tanuló diákok is, sőt, velük isznak a város papjai is. Benedek nem találta helyét ebben a züllött városban. Hamarosan elmenekült Rómából.

20

5/a Benedek Enfidé-benA Gondviselés egy eldugott falucskába, Enfidébe vezette. És amit

Rómában hiába keresett, azt itt, egy egyszerű falusi plébános kis iskolájában megtalálta. Valósággal itta mestere szavait, és hamarosan nem csak műveltségben, hanem lelkiekben is sokat gazdagodott.

21

6/a A subiaco-i barlang bejáratánál Subiaco mellett talált egy elhagyott barlangot. Ebben húzta meg

magát, és itt élt csendes magányban három éven át. Korábbi olvasmányaiból jól ismerte a sivatagi atyák kemény, önmegtagadó életét, most ő maga is így akart élni. Arra gondolt, hogy neki is végig kell járnia ezt az utat, ha el akar jutni az Istennel való személyes, bensőséges találkozásra.

22

8/b PásztorokÉs valóban: Néhány nap múlva pásztorok keresték fel, és arra kérték,

hogy tanítsa őket az Isten igazságaira. Benedek teljesítette a kérésüket. Ezeknek a tanulatlan embereknek, akik addig csak babonákról és bálványokról hallottak, az élő Istenről, és az ő irántunk való nagy szeretetéről beszélt.

23

9. SzerzetesekDe a pásztorokkal való foglalkozás csak a kezdete volt Benedek új

szolgálatának. Egy reggel szerzetesek jöttek hozzá. Hallottak a szent életű remetéről, és arra kérték, jöjjön el hozzájuk, meghalt apátjuk helyett legyen az elöljárójuk. Benedek tiltakozott: „Fiatal vagyok még ere a tisztségre, és nem is ismerem a szerzetesi élet szabályait!” De azok tovább erősködtek, újabb és újabb érveket hoztak elő. Benedek végül engedett. Úgy gondolta, nyilván Isten akarata, hogy most már egészen az emberek szolgálatára szentelje magát.

24

10/a Vicovaro apátjaKét évtizeden át volt a vicovaro-i kolostor apátja. Nem volt könnyű

dolga. Az előző apát idején a kolostor fegyelme fellazult, a szerzetesek kényelmes, világias életet éltek. Mindenki azt csinálta, amit akart, az imádság és az önmegtartóztatás szinte egészen hiányzott az életükből. Benedek igyekezett visszaállítani a kolostor rendjét, és ez sokaknak nem tetszett.

25

11. Regula nélkül nincs szerzetesi élet Benedek megbocsátott az életére törő testvérnek, de a maga

számára azt a következtetést vonta le az esetből, hogy jól megszerkesztett, és mindenki által elfogadott szabályzat nélkül nem lehet igazi szerzetesi életet élni. Ha egy közösségnek nincsenek megfelelő belső törvényei, az előbb-utóbb ilyen és hasonló torzulásokhoz vezet. Lemondott apáti címéről, és visszavonult subiaco-ibarlangjába.

26

12/a A subiaco-i remeteközösség létrejötteDe a barlang már nem biztosította számára a magányt. Az Úrnak

nagy tervei voltak vele, többé már nem élhetett csak önmagának. Egyre többen keresték fel lelki tanácsokért, egyre többen kérték segítségét, imádságát, és a hozzá fordulók mind a közelében akartak maradni. Benépesültek a közeli erdők barlangjai, s akinek nem jutott barlang, az kis remetekunyhót épített magának. Benedek egy szép napon arra eszmélt, hogy egy közel másfélszáz fős remeteközösség vezetője.

27

12/b A remeteközösség megszervezése De ekkora közösséget csak szervezett formában lehetett irányítani.

Benedek tizenkét kisebb közösségre osztotta a remetéket, és minden kis közösség élére egy „atyát”, azaz apátot rendelt. Az egyes közösségek egyszerű monostort építettek maguknak, főleg a környéken található antik épületek maradványaiból. Bennük a jeruzsálemi ősegyházhoz hasonló testvéri szeretetben éltek a monostor lakói.

28

15/a FlorentinuszAz már nem a legendák körébe tartozik, hogy a közeli templom

papja, egy bizonyos Florentinusz, rossz szemmel nézte a remetékből szerzetesekké vált testvéreket. Mindenféle rossz híreket terjesztett róluk, különösen Benedek hírnevét igyekezett aljas rágalmakkal bemocskolni.

15/b Úton Monte Cassino feléBenedek nem viszonozta Florentinusz gyűlölködését, nem is szállt

vitába vele. Az őt ért támadásokban az isteni Gondviselés eszközét látta, és elhatározta, hogy máshová költözik. Itáliában ezidőtájt sokfelé éltek még pogányok, s az egyház épp ezek megtérítését várta tőle és társaitól. Fölkerekedett hát, és leghűségesebb követőivel együtt elindult Monte Cassino felé.

29

19/a A pogány templomok lebontásaKözvetlenül a vár mögött egy pogány szent liget terült el, benne

bálvány-istenek szentélyei. A legdíszesebb, legnagyobb Apollóé. Benedek nem sokat teketóriázott: a templomokat leromboltatta, és a szent liget fáit, bokrait felgyújtatta.

19/b A Sátán támadásaiDe a Sátán, aki nagyon magáénak érezte ezt a helyet, nem akarta

átengedni azt a szerzeteseknek. Ahogy megindult az építkezés, és megkezdődött a hegyen az új, krisztusi élet, újra és újra támadásba lendült, és egyre ravaszabb módszereket használt. Megpróbált ellenkezést szítani a testvérek között, sikertelenségek, kudarcok sorával akarta kedvét szegni a honfoglalóknak. A testvérek néha hallani vélték a hangját is: „Mit kerestek itt? Hagyjatok békén! Ez az én birodalmam!” Sőt, néha még ilyeneket is mondott: „Gyűlöllek benneteket, és gyűlölöm az Isteneteket is…”

30

20/b Épül a kolostorA Sátán temploma helyén lassan felépült az Isten hajléka. A

várkastély egyes részeit is felhasználták, ezekből alakították ki az ebédlőt, a hálót, a tágas vendégfogadót az erre járó vándorok számára, és ebből lett a műhely is, ahol a szerzetesek majd dolgozni fognak.

31

22/a Ora et laboraBenedek – Isten segítségével – igazi, evangéliumi értelemben vett

„hegytetőre épült várost” hozott létre a Monte Cassino csúcsán. A testvérek békében és szereteten éltek; napirendjüket a Benedek által összeállított új Regula szabályozta. A Regula legfontosabb alapelve ez volt: Ora et labora! – Imádkozzál és dolgozzál! Szorgalmasan dolgoztak, és közben napi hét alkalommal buzgón és elmélyülten imádkoztak. Mindenki tanult valamilyen szakmát, hogy munkájával a közösség minél hasznosabb tagja lehessen.22/b Vendégek fogadása (D 57/42)

A tágas vendégházba minden vándort befogadtak, mindenkivel jót tettek, de különösen a szegényekkel, az öregekkel, a betegekkel. Ez a vendégszeretet azóta is jellemző Szent Benedek fiaira. Ha betérsz egy bencés kolostorba, számíthatsz rá, hogy szívesen fogadnak.

32

26/a Benedek és SkolasztikaTöbb forrásból is tudjuk, hogy 547 tavaszán Benedek meglátogatta

nővérét, Skolasztikát, aki egy nem túl messze fekvő apácakolostor apátnője volt. Egész nap a mennyország örömeiről beszélgettek, s amikor közeledett az este, Skolasztika arra kérte testvérét, hogy maradjon még. De Benedeknek mennie kellett, mert a Regula szigorúan megtiltja, hogy egy szerzetes éjszakára a kolostoron kívül maradjon.

33

26/b Benedek indulni készülAmikor Skolasztika látta, hogy öccsét hiába kérleli, az éghez fordult:

„Uram, tégy valamit, hogy testvérem ne menjen még el. Ki tudja, találkozunk-e még ebben a földi életben?” Erre dörgés és villámlás támadt, és néhány percen belül olyan vihar tört ki, amely lehetetlenné tette, hogy bárki kimozduljon a házból. „Látod – mondta nevetve Skolasztika -, téged hiába kérleltelek, de az Úr azonnal meghallgatta kérésemet.” Így aztán a két testvér jámbor beszélgetésben és imádságban töltötte az egész éjszakát. Benedek csak hajnalban térhetett vissza a kolostorba.

34

27/b Benedek halálaMég abban az évben, 547-ben Benedek is követte nővérét. Lázas

betegen még bevezettette magát a templomba, ott magához vette a Szent Útravalót. Saját lábán visszatámolygott a szobájába, és ott csendesen, örökre megpihent.

35

28. Bencések munkábanA Benedek által kialakított szerzetesi életforma halála után az egész

világon elterjedt. Rendjének tagjai, akiket róla bencéseknek neveztek, a pogányság és a barbár rombolás után egy megújult élet tanítómesterei lettek szerte a világban. Európa népei jórészt tőlük tanulták az írást-olvasást, a kézművességet és a föld gazdaságos művelését. Nélkülük a civilizáció nem állna ott, ahol ma áll.

36

29. XII. Piusz pápaBenedeket már közvetlenül a halála után a legnagyobb szentek

között tisztelte az egyház. Mégis, életművének méltó elismerését akkor nyerte el, amikor 1947-ban XII. Piusz pápa ünnepélyesen Európa védőszentjének nyilvánította. Most, amikor földrészünk népei az egységes, megújult Európa megteremtésén fáradoznak, arra az alapra építenek, amelyet az ő fiai raktak le.

37

30. Mai bencésekMert Szent Benedek műve nem csupán történelem, hanem ma is élő

valóság. A bencés kolostorok ma is a hiteles keresztény lelkiség, a kultúra, az oktatás, az igazi emberi értékek kisugárzó központjai. És ahogy a 6. században, úgy ma is arról tanúskodnak, hogy az imádság és a munka összetartozik. Ora et labora! Csak az a munka építi a világot, csak azon van az Isten áldása, amelyet imádság kísér.

38