benedek elek - székely tündérország

146
Benedek Elek Székely Tündérország Editura HOPPÁ Kiadó Marosvásárhely, 2007

Upload: jsd-multimedia

Post on 28-Nov-2015

108 views

Category:

Documents


8 download

DESCRIPTION

Benedek Elek meséi.

TRANSCRIPT

Page 1: Benedek Elek - Székely Tündérország

Benedek Elek

Székely Tündérország

Editura HOPPÁ Kiadó Marosvásárhely, 2007

Page 2: Benedek Elek - Székely Tündérország

2

E mű részleteinek vagy teljes egészének közlése bármilyen médiában a kiadó írásbeli engedélye nélkül tilos és bűncselekmény a hatályban lévő törvények szerint.

Reproducerea parţială sau integrală a ediţiei fără acordul editurii este interzisă şi se

pedepseşte conform legilor în vigoare.

Megrendelhető: Tel./fax: (+4)0265/212336 Mobil: (+4)074/5166927 Mobil: (+4)072/0020524 Mobil: (+4)074/0437527

E-mail: [email protected] www.ekonyvesbolt.com

Descrierea CIP a Bibliotecii Naţionale a României BENEDEK ELEK Székely Tündérország Sângeorgiu de Mureş: Editura Hoppá!, 2007 © ISBN: 978-973-1711-72-0

Page 3: Benedek Elek - Székely Tündérország

3

A C S O N K A T O R O N Y

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény,

özvegyember, és annak három fia meg egy lánya. Lakott a szomszédjukba egy özvegyasszony, és ez azt mondta egyszer a leánynak:

-Mond meg az apádnak, hogy vegyen feleségül engem, mert tudom Istenem, hogy nem bánja meg.

Mondja a leány az apjának, hogy mit üzent a szomszédasszony s a szegény ember mindjárt feleségül is vette. Na telik, múlik az idő, eleinte csak jó volt a mostoha, kedvébe járt az urának, a gyermekeinek is, de két hét elteltével, úgy meg változott, mint a széljárása.

Elment a három legény szántóba, s a gonosz mostoha csak egy vakarót sütött, a három legénynek, s abba is valami bolondítót kevert. Oda adja a leánynak, hogy vigye el a bátyjainak. Mikor a leány elindult, ezt mondta magába átokként:

-Isten adja, hogy ettől éppen a csonka toronyig fusson, mind a három.

Megeszik a legények a vakarót, s hát úgy megvadulnak tőle, megfutamodnak, futnak, futnak, mint a sebes szélvész, hegyeken, völgyeken átal, ország, világ ellen, s meg se álltak a Csonka toronyig.

Page 4: Benedek Elek - Székely Tündérország

4

Ez a Csonka torony, pedig egy elátkozott templomnak volt a tornya, nem lakott itt senki lélek, még a madár se járt, erre.

-Jaj, szerelmes Jézusom! –sírt a leány keservesen, mikor látta, hogy a testvér bátyjai milyen szörnyűségesen megvadultak. Haza ment nagy sírva, elémondja az apjának, hogy mi történt, hogy ő nem marad többet a háznál. Elmegy világgá s addig meg sem áll, míg a bátyjait fel nem talája, ha a világ végén is. Eleget az apja, hogy így s, hogy úgy majd talán haza vezérli fiait a jó Isten. De bizony a leány nem hallgatott az apja szavára, összeszedte változó ruháját és elindult világgá.

Ment, mendegélt szegény, bejárt országot, világot de csak nem találta meg a bátyjait. Sok, sok járás után egy kicsi házhoz ért, bé ment oda. Hát ott ült a góc alatt egy öregasszony, de olyan öreg, hogy az orra a térgyit verte. Köszön neki:

-Adjon Isten jó estét öreg anyó. -Adjon Isten neked is, édes leányom. Hát te hol jársz

itt, hol a madár se jár? Elé mondja a lány, hogy miben fáradozik, azt mondja

az öregasszony: -Hát édes leányom, én a nap anyja vagyok, de bíz én

sem tudlak útba igazítani, hírét se hallottam a Csonka toronynak. De mindjárt haza jő éjjelre a fiam, s ő majd útba igazít.

Page 5: Benedek Elek - Székely Tündérország

5

Még várnak egy keveset, s há csak ugyan jő is a Nap éjjeli szállásra. Szerencsés jó estét kíván az anyjának, és mindjárt azt kérdi:

-Ki van itt anyú, valami ember szagot érzek? Elésompojodik a leány, nagy szepegve, elpanaszolja a

Napnak is, hogy milyen nagy szomorúság találta. A csonka toronyba laknak az ő bátyjai de eddig nem tudta senki útba igazítani. Gondolkozik a Nap, gondolkozik sokáig, de csak nem jut eszébe merre lehet a Csonka torony, hanem azt javalja a leánynak, hogy menjen el a Holdhoz az talán tudja. Megköszöni szépen a jó tanácsot, s elmegy a Holdhoz, kérdezősködik ennél is de ez se tud többet a Napnál, hanem igazítja a Szélhez. Ez bizonyosan tudja majd. Megy a Szélhez, éppen otthon találja, köszön neki s a Szél fogadja. Kérdi tőle, merre van a Csonka torony. Gondolkozik a szél, gondolkozik erősen, és egyszer azt mondja:

-Tudom én hol van, éppen a világ végén, még azon is túl. Ülj fel hamar a hátamra, de kapaszkodj erősen, mert hosszú útra megyünk, és sebesen kell járnunk.

Felül a leány a Szél hátára végig surrognak, burrognak az egész világon, még azon is túl, éppen a Csonka torony tetejére tette le a leányt. A legények éppen akkor a templom közepébe ültek és a leány testvérükről beszéltek. Az idősebb két legény a leányt okolta, hogy ők úgy megvadultak, csak a kisebbik védelmezte. Ej ha ide vetődne mit is csinálnának vele a legidősebb azt mondta, darabokra szaggatná. A második, hogy ő meg ölné. A harmadik pedig azt mondta:

Page 6: Benedek Elek - Székely Tündérország

6

-Én bizony meg ölelném, meg csókolnám, mert ő szegény semminek se oka.

Azzal elhallgattak a legények, s hát láss csodát, ott terem előttük testvérhúgok, keserves sírással a nyakukba borul. De bezzeg nem bántották, amint meg látták az agyuk is nyílalni kezdett, és meg tudták, hogy mindennek az a gonosz mostoha az oka. Tüstént a szél hátára kerekedtek, azután meg gyalogost eredtek úton, meg sem állotak hazáig. Ahogy beléptek az ajtón, a mostoha elsikoltotta magát, s abba a helybe szörnyű halált halt ijedtében. Az árvák pedig azon túl, boldogan éltek, és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Page 7: Benedek Elek - Székely Tündérország

7

A PÁ S Z T O R L E G É N Y B O TJ A

Egyszer volt, hol nem volt, nem is erőst messze, csak

ahajt Galambfalván, egy dali pásztor legény. Nem volt ennek a legénynek semmi egyebe az égvilágán, csak egy botja, és egy istentelen táltos kecskéje. Mert úgy tudjátok meg, hogy azzal a száz darab juhval, akit a kezére adtak a gazdák, nem volt annyi baja, bosszúsága, mint az egy kecskével. Mindig félre járt a juh seregtől az átkozott állatja, nem lehetett semmi lette képpen becsületre szoktatni.

Egyszer, amikor már erősen ki jött a béke tőréséből a szegény legény, fogta a botját és amúgy istenesen, oldalba hajítja a kecskét. Nagyot nyekkent a kecske, de azzal csak tovább ugrándozott, a bot pedig láss csodát, csak e tűnik a föld színéről. Oda fut a legény, keresi a botját, s hát akkora lik van ott, hogy egy ember éppen jól befért ott. Gondolja magába a legény, hogy ő bizony nem hadja ott veszni a botyját, ha addig él is, mert egyebe se maradt az apjáról, az Isten nyugtassa meg. Rikkant egyet, szervusz világ, s azzal csak hupp eltűnt mintha sohase lett volna ezen az árnyékvilágon.

Hét nap, s hét éjjel, csak ment lefelé a legény, s csak ekkor ért igazi földet a lába. Hát szerelmes Istenem, milyen országba került szegény feje, a réteken csupa aranyfű termett,

Page 8: Benedek Elek - Székely Tündérország

8

a vizekben aranyhalak úszkáltak, s az erdőkben csupa arany tollas madarak fütyültek. Megy, mendegél a legény, s hát olyan ragyogóé fényes palotára talál, hogy szint édes te szinte megvakult a nézésibe. Csak a kapuján három gyémánt alma világított, gyertya helyett. Hát még a palotában, gondolja a legény, egy életem egy halálom, bé megyek, hadd lássam miféle emberek laknak ott. Oda bizony bé is mehetett, mert ott csupa tündér kisasszonyok voltak. Egyik szebb a másiknál. Bezzeg volta keze fogolja, mindjárt körbe vette az a sok szép fehérnép, úgy meg táncoltatták, hogy a lelkit is szinte ki rázták. Könyörgött szegény feje, hogy eresszék szabadjára, ő a botját keresi, de bizony a lányok nem eresztették el, míg az óra éjfélt nem ütött. Ekkor azt mondá az egyik tündér kis asszony:

-Hallod-e te szegény legény, most mér mehetsz, de arra ne is gondolj, hogy többet ez életbe még egyszer megtaláld a botodat, ami egyszer ide jön a ti országotokból, az többet vissza nem kerül. Hanem adunk neked egy arany vesszőt, ha jól gondját viseled, úgy veszed hasznát. Hát tudd meg, hogy ennek a vesszőnek olyan csuda ereje van, hogyha elevenre ütsz, mindjárt szörnyet hal. A nem elevent es, úgy összezsugorodik az ütésitől, hogy a zsebedbe bele teheted.

Megköszömi a legény a szép ajándékot, gondolta mindegy már, ha nem is találja meg a botot, többet ér az arany vessző annál. Azzal nyakába vette a föld alatti országot, és addig ment, addig ment, hogy elért egy réz várhoz. Hát

Page 9: Benedek Elek - Székely Tündérország

9

annak az egyik ablakába eg széplány van ki hajolva, köszön neki:

-Adjon Isten jó napot széplány. -Adjon Isten neked is szegény legény. Hát te hol jársz

itt, ahol még a madár se jár? -Én bizony, -feleli a legény. –Jöttem, ahogy jöttem,

ebbe az országba. -De, hogy kerültél ide te, azt mond meg nekem? -Aj, könnyű volt én nekem, te szegény legény, mert

engem a hétfejű sárkány hozott ide, és itt élek most szomorú rabságban.

Szóból szó lesz, addig s addig, hogy a legény csak bé szökött az ablakon, s meg egyeztek, hogy meg szöknek, míg a hétfejű sárkány vadászni jár. De egyszer csak nagyot csendül a réz vár, s hát jön a hétfejű sárkány, hét singre veti a lángot a szájából. Megijed a lány, s hirtelen bé bujtatja a legényt az ágy alá. Bé jő a sárkány, nagy derendóciával, nagyokat szimmogtat az orrával, s kérdi a lányt:

-Ki van itt hé, valami ember szagot érzek? Eleget a lány esküdözik égre, földre, hogy itt senki

lélek nincsen, de a hétfejű sárkány mindent össze, vissza hány s a legényt megtalálá az ágy alatt. Na ez most bizonyoson, szörnyű halálának, halálával hal meg, szegény árva feje. Hej de bizony nem ijedt meg a legény, eszibe jut, hogy van neki egy arany vesszője, suhint egyet azzal a hétfejű sárkányra, és az úgy hanyott vágta magát, hogy a föld is megdöndült belé. Abba a helybe szörnyű halált halt.

Page 10: Benedek Elek - Székely Tündérország

10

-Na most mehetünk, -mondá a legény. –ez ugyan fel nem ébred többet az álmából.

Ki mentek a várból, s hát láss csudát, a réz várból egy kicsi réz alma lett, pedig csak meglegyinti a legény azzal az arany vesszővel, szépen a zsebébe tette s azzal tovább mentek.

Amint mendegéltek egy ezüst várhoz értek, ennek az ablakából még egy szebb lány, nézett ki. Szóba elegyednek vele s meg tudják, hogy ezt meg a tizennégy fejű sárkány rabolta el.

-Hiszen majd adok én annak is. –erősködött a legény. Azzal bementek a várba, s mikor a tizennégy fejű

sárkány haza jött, a legény meg sem várta se jó szavát, se rossz szavát, megkollintotta az arany vesszővel s a sárkány egyszeribe felfordult. Az ezüst várból is, csak rá suhintott a legény, kicsi ezüst alma kerekedett. S a legény ezt is eltette szép gondosan. Most már hárman fojtatták útjukat.

Mentek, mendegéltek, hegyen, völgyön által, s értek egy arany várat. Volt amilyen volt, az a kettő de még az arany várból nézett ki gyönyörű szép fehérnép. Felszól a legény, hogy tartson velük, ha jobban szereti oda fel a más világba.

-Hej, hogyne szeretném. –sóhajtozott a leány. –Elmennék én szívesen, de a huszonegy fejű sárkány megöl, ha innét elmozdulok.

-Csak gyere ki, ne félj, majd én eligazítom a dolgát a huszonegy fejű sárkánynak. Kettőt már megöltem, ő lesz a harmadik.

Page 11: Benedek Elek - Székely Tündérország

11

Még jó formán, nem is végezhetné el a beszédét, nagyot csendül, bondul az arany vár, s hát jő a sárkány, hogy a szájából hetvenhét singnyire szakadt a veres láng. Megérkezik a várhoz, nagyot dobbant egyet, s azt kérdi:

-Hát ti mit kerestek itt, emberi zingek? -Mi bizony téged, felelte a legény, s azzal úgy meg

legyintette az arany vesszővel, hogy mind a huszonegy feje leszakadt a testéről.

Megörült a lány, örömibe ki ugrott az ablakon, éppen a legénynek a nyakéba. Hálálkodott, hogy csak érjenek ki a más világra, soha meg nem feledkezik róla. A legény pedig megsuhintotta az arany várat, s abból meg lett egy szép kicsi arany alma. S azt is eltette.

Elindult most a legény, most negyed magával, s addig meg se állapodtak, amíg annak a liknak a szádához nem értek, amelyik éppen az igazi világba vezet. Megérkeznek a likhoz, indulnának is föl felé, de hogy.

-Hej aki árgyélusa van! –rikkant egyet a legény. –Ide eljöttünk, de innét, hogy vergelődünk fel, még magam sem tudom.

Mucsálodott a szegény legény, vakarta a fejét gondolt ide, gondolt oda, de semmi lette képpen nem tudott valami okosat ki eszelni. Már most mit csináljanak, vissza is fordulhatnak, soha meg nem látják a hazáukat, míg a világ s két nap. Szepegtek a fehérnépek is, hogy már most mi lesz velük, inkább maradtak volna ott azokba a szép várakba, még ha a sárkánnyal is kell élni. Hát egyszer amint így

Page 12: Benedek Elek - Székely Tündérország

12

bucsálódnának, valami kecskemekegést hallanak. Megszóllal a legény:

-Az Isten, Istenem ne legyen, ha ez nem az én táltos kecském mekegése. Az a Isten Krisztus úgy segén. Na ne féljetek lányok, nem maradunk itt.

Lehajlik a legény, a lik szádájához, a száját fölfele tartja, és nagyot rikkant.

-Cege te, hé, hé, cege hé. -Meekeke. –felelt vissza a kecske. -Te vagy édes kecském, szaladj, kerítsd össze, ami

kötél van a faluba. Kösd össze őket, azután kösd a farkadhoz, ereszd le és húzz fel minket innen.

-Hányan vagytok? –kérdi a táltos kecske. -Négyen. –kiáltá a legény. -Hát aztán versze meg többet? –kérdi a kecske. -Nem, édes kecském, csak keríts sok kötelet. Elfut a kecske, összekeríti ami kötél csak volta faluba,

azokat össze kötözte, aztán jól a farkára bogozta, s le eresztette a likon. Hanem, hogy szavamat össze ne keverjem, amíg a kecske oda járt a kötelekért, a lányok közre fogták a legényt, minden féle mézes, mázas beszédekkel, s elcsalták tőle mind a három almát, de még az arany vesszőt is. Úgy egyeztek meg azután, hogy először fel húzatják a réz vár beli lányt, másodszor az ezüst vár belit, harmadszor az arany vár belit, s legutoljára a legényt magát. Nagyokat nyekegett a kecske, hogy ugyancsak le halá minden nyekkenése, amíg a három lány fel húzta. De bezzeg ezeknek se kellett egyéb,

Page 13: Benedek Elek - Székely Tündérország

13

csak fenn legyenek, mindjárt összesúgtak, búgtak, hogy a legényt nem húzatják fel egészen, hanem mikor a kecske félig fel húzatják , levágják a kötelet, ők pedig az almákkal, meg a vesszővel.

Úgy tettek, ahogy megbeszélték. De a szegény legény sem volt olyan erősen feje lágyára esett mint ahogy ők gondolták. Gondolta magába, hogy próbára teszi azokat a fehér népeket, vajon nem akarnak-e vele valami huncutságot. Fel kötött a kötélre egy jó, nehéz követ, és azt el is kezdte húzni a táltos kecske. De még féligre se húzhatá fel, azok az istentelen fehérnépek, elnyisszentették a kötelet, s a kő vissza suppant. Haj, szerelmes Istenem el busulta magát a szegény legény, s erőst meg volt keseredve, hogy őt így el tudték bolondítani, azok a fehérnépek. Kiabált fel a likon torka szakadtából, szolongatá a táltos kecskét, de bizony az nem mekegett vissza, mert azok a gyilkos fehérnépek magukkal vitték.

Na most már mehet amerre a szem lát, csak ki nem a hazájából, hova tekeredjék merre facsarodjék, gondolja magába, ő bizony egyet se ereszti búnak árva fejét, ha már itt kell élni, hát vígan éli világát.

Elmegy a tündér kisasszonyokhoz, s ki táncolja minden búját, baját. Azzal neki indult, s meg sem állott a tündér kisasszonyok palotájáig. Éppen jó estér ért oda, s hát a tündér kisasszonyok úgy táncolnak, hogy fordítják fel a palotát. Hajajaj, de bezzeg lett keletje a szegény legénynek, mindjárt a nyakába ugrándoztak, tették, vették egymás

Page 14: Benedek Elek - Székely Tündérország

14

keziből, s úgy meg forgatták, hogy a lelkét is szinte ki rázták. Mikor aztán kicsit bé hagyták a nagy táncot, azt kérdezi a legszebb tündér kisasszony:

-Hát te szegény legény, ugyan bizony, hogy kerekedtél ide vissza?

Elbeszéli a legény nagy szomorán, hogy járt mint járt azzal a három lánnyal.

-Egyet se búsulj azon te szegény legény. –vigasztalá a tündér kisasszony. –Nesze, adok neked most egy gyémánt vesszőt, azok a lányok biztos várat csináltak azokból az almákból, de te csak suhintsd meg ezzel a gyémánt vesszővel mind a három várat, s megint három alma lesz azokból. S a három almát megint suhintsd meg egyszer, egyszer, s a háromból lesz egy gyémánt vár.

-Köszönöm a drága ajándékot szépséges tündér kisasszony, de mit csináljak vele, ha nem tudok ki vergődni a hazámba.

-Azon se évelődj. –mondá a tündér kis asszony. Csak most siess el innét, mert mindjárt tizenkettőt üt az óra, maj csak eligazodol ezen, vagy így, vagy úgy.

Elbúcsúzik a legény nagy hálálkodással, s tovább megy. Amint menne, mendegélne talál egy nagy fát, az akkora volt, hogy a legalsó ága éppen az égig ért. Ezen az ágon volt egy sas fészek, s azon hat sas fioka. S hát lelkem, Istenem egy óriás kígyó tekergőzikfel a fán, egyenest a fészeknek.tart. Ez a falánk állatt, most bizonyosan mind fel faja azokat a sas fiókákat, de már azt nem hagyom, s azzal usgyi neki, bele

Page 15: Benedek Elek - Székely Tündérország

15

fogozika legalsó ágába, s egy piszre utol érte a kígyót. Elé a gyémánt vesszőt, s olyat suhint a kígyóra, hogy az csak le fenteredék a fáról. Hálálkodtak a sas fiókák, hogy így, s hogy úgy lesz csak az anyjuk haza jöjjön. Egyszer csak nagy fekete felhő, kerekedik a fészek fölé, s hát az éppen az öreg sas maga, mindenféle eleséggel megrakodva. csak az egyik szárnya alatt hozott tizenkét őzet. Meglátja a legényt a fészek körül, s nagy mérgesen felé legyint egy szál tollával.

-Hát te mit keresel itt, most mindjárt a halál fia vagy? Sírnak, csipognak a fiókák, hogy ne bántsa azt a jó

embert mert az életüket mentette meg. Azt mondja az öreg sas:

-Na te legény, azt hallottam, hogy meg mentetted a fiaim életét. Mivel szolgájam meg?

-Haj, -sóhajtott a legény. –Nagy lenne az én kérésem, még neked is.

-Talán, bizony ki szeretnél jutni, ebből a mi hazánkból? -Ejnye, de el találád, te öreg sas. –álmélkodott a legény. -No ha csak az a baj, az nem sok, vittem én oda fel,

már nagyobb urat is. Azzal nagy hirtelen, fel vetett a hátára egy nagy

átalvető elemózsiát, a legényt rá ültette, s meg hagyta neki, hogyha enni kér, vessen neki egy jó falást abból az átal vetőből.

Felül a legény a sas hátára, s el kezd ez repülni, de úgy, hogy amerre szárnyalt, rettentő nagy fergeteg támadt utána. Csak repült, repült a sas felfelé a likon, mindegyre kért egy-

Page 16: Benedek Elek - Székely Tündérország

16

egy falást az átal vetőből, addig kérte, hogy egyszer adna a szegény legény, de egy bévaló falás sincs.

-Adj húst legény! -kiáltott a sas. -Mert különben nem viszlek a hazádba.

Megijed a legény, ha már ennyire van, inkább a maga húsából is ad de nem térül vissza. Nagy hirtelen, elé rántotta a bicskáját, ki vágott egy jó darabot a combjából, s oda dobta a sasnak.

-Érzem, hogy ember hús. –szólt a sas, hátra. –De ezzel fel is viszlek a hazádba.

Egyszer, kétszer még nagyokat rebbentett, s egy picre a felső világba repült. Ott le tette a legényt, elbucsúztak egymástól, a sas vissza repült, a legény pedig útnak eredt ha valahol megtalálná a három várat.

Megy, mendegél, hegyeken, völgyeken által, s egyszer kecskemekegést hall. Megáll a legény, hallgatózik, fülel minden felé.

-Ez Isten Krisztus úgy segén az én táltos kecském mekegése.

Megy a kecskemekegés után, s addig megy, addig megy, hogy egy réz várat ér. Na hiszen ez kellett neki is. Az ablakba ott ült, nagy pili mokusan az első lány.

-Megállj! –gondolá a legény. –Mindjárt a zsebembe kerülsz te.

S azzal meg súhintá a várat, a gyémánt vesszővel, a várból alma lett, s a zsebébe tette. Megy tovább, s megint kecskemekegést hall, addig megy a mekegés után, hogy az

Page 17: Benedek Elek - Székely Tündérország

17

ezüst várhoz ér. Meg suhíntja, s a várból lett almát, leányostól a zsebébe teszi. Így járt az arany várral is.

Mikor mind a háromból alma lett, megsuhintá újra azokat, s a három almából olyan gyémánt vár lett, hogy nem volt annak párja hetethét országba. Bemegy a legény a várba, szeme, szája eláll a sok minden fényességtől, nem talája helyit. Végig járja a rengeteg nagy szobákat, de csak nem tudta melyikbe telepedjék meg. Akkorát sóhajtott, hogy a gyémánt vár is megmozdult belé.

Hej csak itt volna még valaki, még ki se mondta, s hát szerelmes Jézusom csak megnyílik az egyik ajtó, s a nyakába szökik éppen az a tündér kis asszony, aki a gyémánt vesszőt ajándékozta. Te az enyém, én a tied, de bezzeg lett-e nagy dáridó, hogy hetethét országra szólott. Táncolt minden lélek, de legelöl a táltos kecske, hogy minden ablakot, ki rúgott nagy kedvibe, holnap legyen a ti vendégetek.

Page 18: Benedek Elek - Székely Tündérország

18

A C I G Á N Y K I R Á LY F I

Hol volt, hol nem volt, valahol messze volt, az

Óperenciás tengeren túl, Hetethét országon túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt, három szép növendő fia, egyik dalibb volt a másiknál. Nem is lesz ennek a királynak valami panasza a világ sorsa ellen, ha nincs a gyönyörű, selymes kertje, amelynek csudájára jártak a világ legtulsó szegletiből is. De már azt emberi száj nem tudá elbeszélni mennyi bosszúságot okozott neki ez kert, minden áldott reggel. Mert az úgy volt, hogy ha a mai áldott szent napon, derékig nőtt a selyem benne, másnap reggel csak a tarlója volt. Miféle állat ette le, azt senki lélek nem tudta mg magyarázni, mert amennyi estrázsát oda állítottak azt mind elnyomta az álom éjfélre.

Haj, búsult a király, hogy a helyét sem találta. A nagyobbik fiú, már nem nézhette tovább, ezt az örökös bucsálódást, és azt mondá az apjának:

-Felséges apám uram, egyet se bucsálódjék többet, az éjjelre én állok ki estrázsának, s meglátja kied, hogy egy szál nem sok de annyi híja se lesz a selyemvetésnek.

A király azt se mondta erre, tegyed, ne tegyed, gondolta úgy is hiába valóság, hadd estrázsája, se nem árt, se nem használ. Na elkövetkezik az este, a király úrfi, komlós

Page 19: Benedek Elek - Székely Tündérország

19

cipót tsz a tarisznájába, s azzal elindult a kert felé. Amint a kert kapuhoz érne, eleibe áll egy kicsi egérke, és azt mondja neki:

-Hallod-e te király úrfi, adj egy falás kenyeret, bizony nem bánod meg.

De a király úrfi, még nem is hederített az egérkére. Bément a kertbe, s leheveredett a selyemvetés szélibe. Ott fütyörészett, dudorászott, hogy valahogy el ne nyomja az álom, de amikor tizenkettőt ütött az óra, csak meglegyinti az arcát valami szél, úgy elalszik abba a helybe, mintha fejbe ütötték volna. Reggel, amire föl ébredt, az apja már ott állott nagy szomórúan, megint csak a tarlója volt a gyönyörű selyemvetésnek.

Következő éjjel, a középső királyfi ment el strázsálni, ennek is eleibe szökött a kicsi egérke, a kapu előtt, kért tőle egy falás kenyeret, de ez sem adott. Hanem bezzeg, aludt ő kelme is, mikor az óra tizenkettőt kongott. Ki megy a király reggel, s hát megint csak tarlója van a selyemnek.

-Legény–mondá a legkisebb király úrfi. –Már csak én is szerencsét próbálok.

Eleget mondta az apja, hogy ne oktalankodjék, hogy ha a bátyjai meg nem tudták őrizni, ő ugyan valós nem tudja. De a kicsi király fiú addig erdőlt az öreg királyon, amíg azt mondta:

-Lássad, hogyha nincs jobb dolgod. Szép, ropogósra sült, komlós cipót tesz a tarisznyájába,

s még egy kulacs vizet is tesz melléje a király úrfi, s milyet bé

Page 20: Benedek Elek - Székely Tündérország

20

esteledett el indult a kert felé. Hét az a szetemnyi kis egérke, ott vala megint a kert kapu előtt, és egy falás kenyeret kér tőle és Isten nevébe. A kicsi király úrfi adott jó szívvel, kenyeret is, vizet is. Azt mondja az egérke:

-Na te kicsi király úrfi, jó tétel helyébe, jót várj. Ennem, innom adtál, meg is szolgálom. Menj csak bé a kertbe, feküdj le a selyemvetés szélibe, s aludjál el bátran. Éjfélkor én megcsippentem a füledet, te arra fel ébredsz. Éppen akkor megy el melletted egy ezüst szőrű paripa, ezüst szőrű kantár a fejibe, mindjárt ragadd meg a kantárt, de el ne ereszd a paripát, ha le rugodja is a csillagos eget. Csak, hogy meg menekedhessék, neked adja az ezüst kantárt, ennek az ezüst kantárnak az a titka, hogy ha fel nyergeled egy ezüst szőrű paripa, s egy regiment katona áll a te parancsolatodra. Holnap éjjel egy aranyszőrű, holnap után éjjel egy gyémánt szőrű paripa szökik bé a kertbe, vedd el ezektől is a kantárt, mert ezek is ugyancsak egy regiment katonával állítanak elé, egy kantár rázintásra. Hanem én azt mondom, hogy jól ügyelj magadra, mert a bátyáid erősen meggyülölnek, hogy a selyem kertet meg tudtad őrizni, és az életedre törnek. Különösen, ha vadászni hívnak, meg ne indulj velük, mert tudom Istenem, hogy elvesztenek.

Megköszöni a király úrfi a jó tanácsot, bé megy a kertbe, lefekszik, elalszik.

Hát, amikor tizenkettőt ütne az óra, fel ébred, és éppen mellette halad el az ezüst szőrű paripa. Csak megkapja nagy hirtelen a kantárját, rúgni kezd a paripa, hogy szinte le

Page 21: Benedek Elek - Székely Tündérország

21

szakladt a csillagos ég, de a király úrfi ki nem engedte a kezéből, míg a kantárt átal nem engedte, és meg nem ígérte, amit az egérke mondott volt.

Reggel a király bé megy a kertbe, s hát a selyem-vetésből egy szál sem hibázik. Örvendett a király, csak nem ki ugrott a bőréből. A kicsi király úrfi pedig második éjjel, de harmadik éjjel is megőrizte, a szép selyemvetést, el fogta az aranyszőrű, gyémánt szőrű paripát, és mind kettőtől elvette a kantárt. A vén király alig tudta győzni gyönyörködését reggelenként, mikor látta, hogy a selyem derékig ér. Ej, volt öröm, dinom, dánom, mindenki örvendett csak a két nagyobb fiú, bosszúskodott magába. Úgy elfogá az irigykedés mind a kettőt, csak, hogy meg nem hasadának belé.

Még azon nap össze is egyezkedtek, hogy az öccsüket elcsalják az erdőbe vadászni, és ott meg ölik. A kicsi király úrfinak eszibe se jutott az egérke tanácsa, s boldogtalan fejivel elment az erdőbe. Mikor az erdő széléhez érnének, a két nagyobbik elé vágtat a sűrűbe, ott összesúgnak, búgnak, a kicsi király úrfi pedig magára marad. Hát, amíg ott bodorogna a paripáján, csak fel fut a kicsi egérke, nagy hirtelen a paripa morjára, és leül éppen vele szembe.

-Nem fogadád meg a tanácsomat, úgy-e kicsi király úrfi? Hamar vágtass el innét, mert különben halál fia vagy. Ahajt balra az ösvényen, találkozol egy cigánypurdéval, cserélj vele köntöst, és menj amerre, a szemed lát.

Elvágtat nagy szomorúan a kicsi király úrfi, találkozik a cigánypurdéval, és megszólítja, hogy cseréljenek köntöst. A

Page 22: Benedek Elek - Székely Tündérország

22

cigánypurdé azt hitte, hogy csak bolondoznak vele, de mikor látta, hogy fele sem tréfa, ki dobta nyakából a rongyos ingjét, átal adá a ki rály úrfinak, ő pedig fel öltözött a fényes hercegi köntösbe, fel pattant a lóra és elnyargalt az erdőbe de meg is ölik szegény fejét a király úrfi helyett, nem sokáig hordozhatá az aranyos köntöst.

Elindult most a király fiúból lett cigánypurdé, ment, mendegélt, árva feje, hegyen, völgyön által, Hetethét ország ellen. Egyebe se volt annál a három kantárnál, amit a lovak fejéből húzott volt ki. Ezeket elvitte magával. Gondolá, ha nem egyéb, eladja, legalább nem hal éhen, amíg szolgálatot kap.

Ment, mendegélt, beért egyszer egy városba, itt volt a Veres király rezidenciája. Bé megy a palota kapuján, elmondja, hogy ő szolgálatot keres, épp az nap temették el a kertész inast, megfogadták a helyébe.

Na telt, múlt az idő, a cigánypurdé, jól viselte magát, mindenkinek kedvébe járt. Egyszer vasárnap, mikor minden lélek a templomba ment, csak ő maradt otthon, s a Veres király legkisebb lánya, a foga fájt szegénynek azért maradt otthon. Nagy kínjába kidőlt az ablakába, és úgy nézte a gyönyörű, szép virágos kertet.

A cigánypurdé, ott lödörgött a virágágyások közt, mit gondol mit nem, fogja magát, elő veszi az ezüst kantárt megrázíntja, és abba a minutába ott termett az ezüst szőrű paripa. Fel pattan rá, de a közbe, olyan ragyogó ezüst gúnya kerekedik a cigánypurdéra, hogy a királykisasszonynak,

Page 23: Benedek Elek - Székely Tündérország

23

szeme, szája elállott bámulatába. Haj, most meg sarkantyúzza amúgy istenesen a paripát, az táncolni kezd a purdé alatt, rúgott de úgy, hogy az égig szállott a por nagy feketén. Akkor bele ugratott a szép virágágyásokba, s azt a töménytelen sok gyönyörű virágot ki rúgatta tövestől, mindenestől.

A királykisasszonynak úgy megtetteszett ez a bolondság, hogy mindjárt elfelejti a fogfájást. Hanem zért úgy tett mintha semmit se látott volna. Haza jönnek a templomból, nézi a kertész szörnyű nagy pusztulást, fut a purdénak, ki akkora ismét rongyos ruhájába öltözött.

-Megöllek, te tolvaj, gyilkos lélek, ki járt itt, ki forgatá fel ezt a kertet?

Lekiált a királykisasszony az ablakból, hogy ne merjen ahhoz a purdéhoz nyúlni, mert az nem oka semminek. A kertész ájuldozni kezdett nagy bosszúságába, de nem bánthatá a purdét, mikor a királykisasszony ilyen erőst védelmébe vette.

Eltelik egy hét, jő más vasárnap, ismét az egész udvar templomba megy, csak a purdé nem s a kicsi királykisasszony. Most ugyan egy mákszem baja se volt a fogának, hanem ugyan azért fel köti az állát egy nagy fehér ruhával, csak otthon maradhasson. Kidőlt az ablakba, a cigánypurdé pedig ott lödörgött, bodorgott. De ismét gondol egyet, megrázá az arany kantárt, s ott termett az aranyszőrű paripa. Csak fel pattant és úgy ki rugatta vele a virágokat, hogy hetvenhét mérföldre szóródtak el. Mikor a kertész ezt meglátta, úgy elájult, hogy egy cseber vízzel kellett fel mosdatni. Fut a

Page 24: Benedek Elek - Székely Tündérország

24

purdénak, hogy megölje de a királykisasszony lekiáltott, hogy azt ugyan ne bántsa, mert a purdé semminek sem oka.

Eljő a harmadik vasárnap, most is ott maradnak ketten, a királykisasszony, s a cigánypurdé. Ez harmad ízbe, a gyémánt kantárt rázintotta meg s mindjárt ott termett a gyémánt szőrű paripa. De olyat aztán nem látott a királykisasszony, világon való életibe, ahogy az a gyémánt szőrű paripa táncolt, rugodozott. A gyémántba öltözött purdé, pedig olyan szép volt, hogy a királykisasszony nem tudott be telni a nézésivel. Úgy bele is habarodott, hogy a szíve csak úgy repöstölt belé. Ez így eltelt, elmúlt.

Egyszer a király, kurzust ad ki, ország, világ, hogy három eladó lánya van, s amely herceg feleséget akar, csak jöjjön az udvarába, s akiket közülük ki választanak a lányai, azokhoz adja őket. Hát lelkem, s Istenem, bezzeg volt foganatja a kurzusnak, mindenféle király urak, hercegek csak úgy omlottak a Veres király udvarába. Kiállott a király a három leányával a palota tornáncába, a hercegek pedig lédába állotak az udvaron, s beszédet tartott a gyülekezethez.

-Felséges hercegek, nézzetek ide, itt van a három eladó lányom, mind a három kezébe egy-egy arany alma. Akiknek ezeket az almákat dobják, azoknak adom a lányaimat, bármi féle rendű emberek legyenek. Én mondom ezt, a Veres király, s meg nem is másolom.

Na lett erre fészkelődés, morgolódás a hercegek között. Mindegyik lábujjhegyre állott, hogy annál jobban szemügyre legyen.

Page 25: Benedek Elek - Székely Tündérország

25

Page 26: Benedek Elek - Székely Tündérország

26

Első ízben a legnagyobb királykisasszonynak kellett eldobnia az arany almát. Csak végig futott szemével a hercegek glédáján, s mire tízig lehet számolni, megdobta almával a Fehér király legnagyobb fiát, aki a cigánypurdénak éppen az édes testvére volt.

Kerül a sor a középső királykisasszonyra, ez sem tétováz sokáig, megdobja a Fehér király középső fiát.

Következik a legkisebb királykisasszony, aj vajon kit dob meg ez, erre ugyan valóst kandi volt minden lélek. A bizony mit gondolt, mit nem fordult egyet a sarkán, s azt mondotta, hogy ő bizony senkinek se dobja az ő almáját, a jelenlevők közül. Nem kell azokból egy se neki, sem testének, sem lelkének. Morgolódott az öreg király, eleget beszélt a lánynak innét is, túl is, hogy ennyi meg annyi szép fiatal legény van a herceg úrfik között, válasszon közülük. Nem ő!

-Hát kit akarsz, mit akarsz? –kiáltott szörnyű mérgesen a király.

Azt feleli a királykisasszony: -Szólítsanak elő minden élő lelket, aki csak az udvarba

lakik, azok közül talán választok valakit. Mit csináljon? Szavát adta, meg nem másíthatja,

akárkinek is dobja az almáját. Elé hívják mind, akik csak az udvarba szolgáltak, inasokat, kocsisokat, béreseket.

-Na dobd oda valamelyiknek. –kiáltá a király, nagy haraggal.

-Nem dobom biz én! –feleselt a kicsi királykisasszony.

Page 27: Benedek Elek - Székely Tündérország

27

-Hát kinek akarod dobi? Ki hiányzik még a cselédeimből?

Gondolkozik mindenki, egyik erre, másik arra, de senkinek eszébe se jut, hogy valaki még hiányozhatnék. Nagy későre elé áll egy inas, s jeleni:

-Felséges királyom, életem, halálom a kezedben van, innét nem hiányzik csak az a cigánypurdé.

Nagyot kacag a király, pedig úgy ette a méreg, hogy szinte meg hasadott belé.

-Hát szólítsátok elé azt a purdét! –kiált a király. Elé szólítják. A cigánypurdé erős szégyenkedve elé

sompolyog a kertből, a rongy csak úgy fityegett utána. Nem tudá visszatartani a kacagást, senki lélek. De a királykisasszony, ügyet se vetet a nagy kacagásra, és amikor a cigánypurdé tíz lépésre közeledett, oda dobá az almát. Haj, de fel háboródék a király szörnyűségesen, kékült, zöldült, a két szem veres karikát hányt, ordított, mint egy megvadult állat, hanem a királykisasszony azt mondta, hogy vagy a purdé felesége lesz, vagy pedig szörnyű halálnak halálával hall meg.

-Jól van te átkozott teremtés! –kiabált a király. –Légy ennek a rongyos cigánypurdénak a felesége. De az én palotámba nem lesz helyetek, az én abroszomhoz nem dörgölitek a szájatokhoz, azzal oda mutatott a disznó pajta felé, és azt mondá:

-Ott el lakhattok, ha tetszik, ha nem tetszik el is mehettek.

Page 28: Benedek Elek - Székely Tündérország

28

Elszomorodék a kicsi királykisasszony, egy kicsit de ismét csak neki durálá magát, s azt gondolá magába, hogy ő bizony egy cseppet se ereszti búnak a fejét, hanem beköltözik a disznó pajtába, ott is lehet ő kicsit, csak a cigánypurdé szeresse.

Azon közbe, míg az ifjú pár bé költözött a disznó pajtába, folyt a palotába a dinom, dánom, húzta tizenkét banda, táncolt a sok herceg és herceg kisasszony, hogy zengett dörgött bele a helység. Ették, itták a sok mindenféle jót, de a fiatal párra nem gondolt senki lélek. Csak éjfél után jutott eszébe egy kicsi inasocskának, hogy vigyen egy kevés maradék csontot, bontot nekik.

Hát egyszer, mikor istenes javába mulatéroznának, a palotába, kürtszó hallatszik, a kapu felöl, egy staféta érkezett nagy lelkendezve, egyenest bé fut a palotába, s jelenti a Veres királynak, hogy nagy a veszedelem, a Fekete király bé tört az országba. Bezzeg leve nagy felfordulás, de a két nagyobb vej mindjárt elé állott, nagy büszkén, s azt mondták, hogy majd megtanítják ők a Fekete királyt. Mindjárt lóra kaptak, utánuk az egész vendég sereg, összetrombitálták, aki csak katona volt az egész városból, s el indulának az ellenség fele. Meg tudja a cigánypurdé, s azt mondja a feleségének:

-Hallod-e feleség, talán el megyek én is hátha valami javára lehetek az apádnak.

Elneveti magát az új asszony. -Ugyan bizony mivel mennél, hiszen se lovad, se

kardod.

Page 29: Benedek Elek - Székely Tündérország

29

-Majd lesz, ha nincs. –mondá a purdé. -Láttam itt egy kehes, bogos lovat a gané domb mellett ácsorogni, jó lesz nekem az is.

Úgy lett ahogy mondá. Fel kerekedett a lóra, s azzal utána döcögtetett a fényes, nagy seregnek. Alig ére ki a városból, s lássa, hogy úgy fut szembe a Veres király serege, elöl meg a két büszke veje, mintha csak a szemüket vették volna ki.

-Hm –gondolá magába a purdé. –Ezeket bizony rútul megkergeték.

Csak megrázintá ezüst kantárját, kétszer egymás után jó erősen, s abba a minutába ott termett alatta egy ezüst szőrű paripa, körülötte egy regiment ezüst mandéros huszár, ő rá pedig olyan ezüst gúnya kerekedett, hogy elvesztette szeme világát, aki erősen megtalálta, nézni. Kiált a huszároknak:

-Utánam legények! Neki vágtat egyenest a Fekete király seregének, s úgy

szétverte, mint a záporesőt. Minden lélek ámult, bámult, hogy honnét pottyanhatott ide ez a fényes sereg, de mire utána járhattak a dolgoknak az ezüst mandéros huszárok eltűntek a vezérükkel együtt, mintha a föld nyelte volna el, s mikor a Veres király serege a város határához ért, ott találták a rongyos cigánypurdét a dohos, kehes lován, amint velük szembe felé döcögtetett. Na bezzeg, de le kacagák a szegény purdét.

-Csak kacagjatok. –gondolá ez. –Még az én malmomra is jön a víz.

Page 30: Benedek Elek - Székely Tündérország

30

Ez alatt a sereg haza tért a városba, s a két nagyobb vej, hogy így meg úgy, széjjel verték a fekete király seregét. Lett ennek az örömére nagy dinom, dánom, még a bolha is táncolt, csak a szegény cigánypurdéra nem gondolt senki. Húzza a tizenkét banda, táncoltak öregek, ifjak, de egyszer csak megszólal a kürt, fut a staféta, hogy a Fekete király még nagyobb, sereget küldött. Na ismét összeszedelőzködnek, össze ütköznek az ellenséggel, de most még rútabbul meg szalasszák.

A cigánypurdé most az arany kantárt rázitotta meg, egy szempillantásra ott termettek az arany mondéros huszárok, alatta egy aranyszőrű paripa, s még hirmondónak se maradt a Fekete király seregéből, olyan erőst vakdalkóztak a huszárok. De bezzeg a dicsőség megint csak a két nagyobb vejé maradt.

Haj, meg bosszúskodik most a Fekete király, az egész országa népét összehívatta, s maga vezette, a Veres király országa ellen. Lesz most hadd el hadd. De lett is, mert úgy, de úgy elnáspángolták a Veres király seregét, hogy rengett bele az egész tartomány. Nézi, nézi egy darabig a cigánypurdé ezt a komédiát, mikor aztán megelégelte, meg rázta a gyémánt kantárját, egyszeribe alatta termett egy gyémánt szőrű paripa, a testire pedig olyan gyémánt gúnya kerekedett, hogy a Fekete király katonái csak meghőköltek nagy álmélkodásukba. De ott termettek a gyémánt mundéros huszárok is, gyémánt szőrű paripákon. Kerítsétek legények, de meg ne öljetek senkit, hajtsuk bé az egészármádiát, de még felséges apám uramét is.

Page 31: Benedek Elek - Székely Tündérország

31

Haj, de el szégyelik magukat a herceg urak, eleget ide, eleget oda, hogy szabadulhatnának meg, de csak meg kelle, hogy adják madukat. Elől ment a gyémánt mundéros vezér a nagyobb tiszt urakkal, hátul a huszárok, s úgy hajtották be a két ármádiát, a Veres király udvarába. A Veres király ott állott a palota tornáncába, nem tudott benn nyugodni, aj de meg rökönyödött, mikor látta, hogy egy idegen vezér hozza az ő katonáit is, a Fekete királyt is katonáival.

-Legény! –dunnyog a király magába. –Még ilyet se láttam teljes világ életemben.

Ez alatt az idegen vezér a tornánc elé vágtatott, szalutált illendő képpen, s jelenté:

-Felséges királyom, ihol itt van a Fekete király az ő katonáival, a te két kevély vejed is a te katonáiddal. Tudd meg felséges királyom, hogy ez a két vejed, az én két testvérem, akik miatt földön futóvá lettem és cigánypurdé képébe kellet, öltöznöm, mert én vagyok a cigánypurdé a te legkisebb vejed, úgy nézz meg engem.

Lefut a vén király a tornáncból, megöleli, meg csókolja, vitéz vejét, s mint egy gyermek úgy rökölt nagy örömibe. A két nagyobb vej pedig térdre borult, s úgy kérték az engedelmet öccsüktől, amért olyan rútul bántak volt annak előtte. A kisebb királyfinak olyan jó szíve volt, mint egy darab fehér kenyér, és mindjárt megbocsájtott a bátyjainak. Azon közbe elé sompojgott a legkisebb királylány a disznó pajtából, fel vitték a palotába, aranyos gúnyába öltöztették, és olyan lakodalmat csaptak, hogy hét országra futott a híre, még azon

Page 32: Benedek Elek - Székely Tündérország

32

is túl, mind futott, futott a világ végén és még egy sánta arasszal tovább nem ért.

A Veres király egyszeribe átadta az országát legkisebb vejinek, és még ma is élnek, ha meg nem haltak, holnap legyenek a ti vendégetek.

Page 33: Benedek Elek - Székely Tündérország

33

A V Ö R Ö S T E H É N

Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény

embernek egy fia, és egy vörös tehene. Meghal a szegény ember felesége, s a gyermek árván marad.

Telik múlik az idő. Azt mondja egyszer a gyermeknek a szomszédasszony:

-Te legényke, mond meg az édesapádnak, hogy vegyen el engem feleségül, mert aztán én téged tejbe, vajba feresztelek, s hasábfával kenegetlek.

Mondja a gyermek az apjának, hogy mit üzent a szomszéd asszony. Gondolja magába a szegény ember én bizony, el is veszem, ő is szegény én is, az igaz egy koldustarisznyából kettő lesz. De ha az Isten meg segít majd megtelik ezután. El is vette feleségül a szomszéd asszonyt, de ez olyan mostohán bánt a gyermekkel, hogy mind egyre verte, még a mellett enni se igen adott neki.

A mostohának volt három lánya. A legidősebbnek egy szeme, a másodiknak kettő, a harmadiknak három. Ezek is mindig csúfolódtak a szegény gyermekkel. Egyszer a legényke elmegy a vörös tehénnel, éjhálóba, éjjel legeltetni. S amikor este fele elé veszi a tarisznyáját, hogy egyék belőle, hát kenyér helyett egy nagy darab tégla volt benne. Meg szomorodék a

Page 34: Benedek Elek - Székely Tündérország

34

legényke, még a könnye is ki csordult. Meg látja ezt a vörös tehén, oda megy a legénykéhez, s azt mondja neki.

-Ne búsulj te legényke, hanem mondjad, aludjál el te egy szem, mert mostohád utánad küldte az egy szemű lányát, hogy lesse meg mit csinálsz. Azután pedig csavard ki az egyik a szarvamat abba elég enni valót találsz.

Úgy tett a legény. Azt mondta: -Aludjál el te egy szem. És az egy szemű lány, el is aludt. Azzal ki facsrta a

vörös tehén egyik szarvát, s a tejet mind ki itta. Másnap amikor haza ment el csodálkozott a gonosz mostoha, hogy, a gyermek nem halt éhen. Este megint elment éjhálóba, s amikor falatozni akart, megint csak téglát talált a tarisznyájába. Oda megy a tehén, és azt mondja a meg szomorodott legénykének:

-Hallod-e legényke, most a kétszemű lány leskelődik utánad. Hát csak mondjad, aludj el két szem. Aztán csavarintsd meg az egyik szarvamat, s annyi tejet igyál amennyi csak belédfér.

Úgy is tesz a legényke. Azt mondja: -Aludjál el két szem. A kétszemű lány, mindjárt el is alszik. Azután meg

csavarintá a tehén szarvát, s jól lakott tejjel. Mikor haza ment még jobban el csdálkozott, a gonosz mostoha, hogy a macska, béka gyermek nem halt meg az éhségtől. Kérdi a lányát, hogy mit látott mit csinált az a gyermek, de a kétszemű lány, nem tudott mondani semmit.

Page 35: Benedek Elek - Székely Tündérország

35

Harmad nap a háromszemű ment, a legényke után leskelődni utána, de a leány nem tudta, hogy annak három szeme van, mert a harmadik a nyaka csigályán volt. Ő hát mikor enni akart, csak azt mondta:

-Aludjál el két szem. A két szem el is aludt, de a harmadik ébren maradt, a

lány jól látta, hogy a legényke a tehén szarvából iszik. Mindjárt haza futott, s meg mondotta az anyjának, hogy mit látott. Haj, meg mérgelődik a gonosz mostoha, hogy az ő eszin így túl jártak. Ahogy a legényke haza jött a tehénnel, rá vette az urát, hogy ütesse mag azt a dög állatot, mert egy csepp tejet se ád. Meghallja azt legényke, ki fut a pajtába, s nagy sírva, elmondjahogy halálra ítélték.

-Ne búsulj semmit –mondá a vörös tehén. –Csak kérd meg az apádat, hogy te üthess le engem. Amikor kezedbe lesz a fésze, kólintsd fejbe a gonosz mostohát, s azzal szökjél fel a hátamra, s úgy elviszlek, hogy soha utol nem érnek az árnyékvilágban.

Úgy is tett a legényke, az apja meg engedte, hogy ő üthesse meg a tehenet, ő pedig hirtelen fejbe kólintotta a gonosz mostohát, a kötelet elnyisszentette, fel szökött a tehén hátára, és azzal usgyi neki, vesd el magad, úgy elnyargalt vele a vörös tehén , hogy meg sem álltak a réz rétig.

Ezen a réten a réz bika volt a gazda. Amint megérkeztek a vörös tehén el kezdett legelészni, a legénykének pedig azt mondotta, hogy másszon fel a legmagasabb jegenyefára, és ha jő a réz bika, kiáltson neki.

Page 36: Benedek Elek - Székely Tündérország

36

Egyszer csak jő a réz bika, hogy kétsingnyire jött ki a száján a láng. Le kiállt a legényke:

-Jő a réz bika, vigyázz vörös tehén. A vörös tehén bé húzódik az árakba, s a réz bika nem

találja meg. Azon közbe fel pislant a jegenyefára, s észreveszi a legénykét. Azt mondja neki:

-Na te vörös tehén, fia János, mond meg az anyádnak, hogy holnap megküzdünk életre, halálra. Meg ijed szörnyen a legényke, mondja a vörös tehénnek, hogy mit üzen a réz bika.

-Ne félj. –vigasztalá a tehén. -Csak ma jól ehessem, ihassam, holnap megölöm.

Másnap reggel el is jött a réz bika bömbölt, hogy a föld is remegett bele.

-Állj ki vörös tehén, ha az én rétemre mertél jőni. Ki is álott, a vörös tehén, neki a bikának, s egy

öklelésibe úgy meg döfte a réz bikát, hogy ki fojt a bele. -Na fiam, most már menjünk innét. -mondá a tehén. A legényke fel ült a tehén hátára, s más napra kelve,

meg érkeztek az ezüst rétre. Amint oda értek, el kezdett legelészni a tehén, s a legényke fel mászott a legmagasabb jegenyefára, és onnét nézte, hogy jő-e az ezüst bika, mert ez volt az ezüst rét gazdája. Hát jött az biza egyszeribe szörnyű bömböléssel, szakadt a láng a szájából, vagy tizennégy singre. Ki áll a vörös tehén összecsapnak, küzdenek három leljes óráig, de egyik se tudja legyőzni a másikat. A fejük fölött károgtak a varjak, s az ezüst bika fel kiálta nekik:

Page 37: Benedek Elek - Székely Tündérország

37

-Hé varjak, adjatok egy csepp vizet, mert mindjárt dögöt adok.

Azt mondja a vörös tehén, hozzatok nekem, hé mert én kettőt adok.

A varjak a vörös tehénnek hoztak vizet, mindjárt erősebb lett, s megölte az ezüst bikát.

Az ezüst rétről, indultak most az arany rétre, hét nap, s hét éjjel mind mentek, s akkor értek helybe. A legényke megint csak fel mászott a legmagasabb jegenyefára a tehén meg legelészett a réten. Egyszerre csak kiáltoz a legényke:

-Vigyázz vörös tehén, jő az arany bika. Jött is, de pedig úgy, hogy hetven singre szakadt a láng

a szájából. A tehénnek még nem gyűlt volt elég ereje, bé húzodott egy árokba, az arany bika bömbölt szörnyűségesn, s fel szólt a jegenyefára:

-Na hallod-e, te vörös tehén fia János, mond meg az anyádnak, hogy holnap jó hajnalba megint eljövök, de akkor itt találjam, mert akkor én küzdeni akarok vele, életre, halálra.

Másnap hajnalba el is jött pontosan az arany bika, de most az arany tehén sem bujt el előle. Összecsapnak, türkölőznek, öklelőznek, vagy hat óráig küsdölőznek, de egyik se tudá meg győzni a másikat. Mikor már látták, hogy így semmire se tudnak menni, az arany bika keresztül bucskázott a fején, s lett belőle egy kerék. A vörös tehén, nem különben, s abból is lett egy kerék. A két kerék ki ment egy hegy tetejére, onnét megindultak s összeütköztek, de egyik se tudott ártani a másiknak. Azt, mondja most az arany bika:

Page 38: Benedek Elek - Székely Tündérország

38

-Hallod-e te vörös tehén, még próbáljunk egyet, én leszek a kékláng, te légy a vörös láng, s égessük egymást.

Úgy lett, amint az arany bika javallá. Égetik, égetik egymást, de csak nem tudának egymásnak ártani. Amint így kínlódnak, elrepül fölöttük három varjú. Fel kiált a kékláng:

-Hé varjak, hozzatak vizet s öntsétek a vörös lángra, mert dögöt kaptok!

Azt kiálltja a vörös láng: -A kéklángra öntsétek, hé, mert én három dögöt adok. A varjak hoznak is vizet, s ki oltják a kéklángot. Most

már a vörös tehén, egészen szabadára legelészhetett a három réten. János pedig, mikor akkorára cseperedett, ott az arany rét túlsó felén, ni lakott egy király és ennek elvette a lányát. Máig is él, ha ugyan meg nem halt.

Page 39: Benedek Elek - Székely Tündérország

39

íí

A K É T S Z Í V U K I R Á LY F I

Hallotátok-e hírét a fekete királynak? Túl volt annak az

országa még az Óperenciás tengeren is, s akkora volt, hogy az áldott Nap, soha de soha le nem nyugodott rajta. De nem lehetett semmi szívbéli gyönyörűsége a fekete királynak, mert egyetlen egy fia vala, de ennek, akár hiszitek, akár nem, olyan érzékeny szíve volt, hogyha egy félszeg embert vagy oktalan állatot látott, mindjárt sírva fakadott. Sírás volt szegénynek éjjele, nappala, nem esett jól sem étye, sem itya. Ha meg látott egy vak koldust, a szíve csak el facsarodék, a könnye keservetesen hullott és mindig meg, meg fohászkodék.

-Istenem, Istenem, miért is van, hogy ez a lelkes állat, nem szemlélheté a Napot, Holdat, a ragyogó csillagokat.

Ha egy oktalan állatot pillantott meg, akkor is rökölt, sírt, mint egy kicsi gyermek. Aj, teremtő Istenem, elbúsulta magát a fekete király, mit ér neki az, az oktalan nagy ország, a nagy sereg, cifra katona, ha nem lesz az ő halála után, aki azokat kommandérozza. Hiszen ha az ő fia meg lát egy béna katonát, mindjárt ellágyul, ki ejti a kardot kezeiből, és szerte züllődik az a nagy hadsereg.

Na, telik, múlik az idő. Egyszer csak bé megy a kicsi inas a fekete királyhoz, s azt jelenti, hogy az udvarba egy olyan csuda doktor érkezett, aki meggyógyítja az én drága

Page 40: Benedek Elek - Székely Tündérország

40

fiamot, mindent meg adok, amit csak a szíve kíván. Bé megyen a csuda doktor, s elé mondja nagy szaporán, hogy ő egy kerek esztendőnek a leforgásán, meggyógyítja a király úrfit, csak engedje meg a király, hogy magával vihesse az egyetlen fiát. Nehezére esett ez a fekete királynak, de belé nyugodott. A csuda doktor pedig elvivé magával az érzékeny szívű király úrfit Bergengóciába.

Mire az esztendő ki telt, a király úrfinak a régi helyett, új szíve volt. A csuda doktor ki vette a régit és egy egészen újat tett. Hálálkodott a király úrfi és kérdezte, hogy mit fizessen az új szívéért, azt mondá a csuda doktor:

-Ne fizess most nekem semmit, felséges király úrfi, hanem igérd meg, hogy mától fogvást ahány ember, sírásra fakad te miattad, annyi zsák aranyat adsz én nekem.

A király úrfi meg is ígérte, és azzal elindult haza felé az apja országába. De szerelmes Istenem, bezzeg más valá az új szíve a réginél. Amint menne, mendegélne, meglát az út közepén egy juhászkutyát, el volt lőve a két utolsó lába, ott fetrengett szegény az út porába, kauszolt és olyan keservesen nézett a király úrfira. Még egy esztendővel ennek előtte, sírt volna a király úrfi, föl vette, és haza vitte volna, hogy ápolják otthon, de most csak félre rúgta az útjából nagy kegyetlenül. Osztég tovább ment.

Haza ért az apja országába, annak is a rezidenciájába. Csak nem messze az apja palotájától egy vak koldust talált, aki kenyeret kért Isten nevében. De a kemény szívű király úrfi, nem hogy alamizsnát adott volna, még elkergette a

Page 41: Benedek Elek - Székely Tündérország

41

szegény vak koldust, s a botjával húzott is vagy kettőt a hátára.

Haza megy be lép a palotába, apja, anyja eleibe szaladnak, nyakába borúlának, örvendeznek, kérdezősködnek, hogy telt az esztendő a csodadoktornál, meg gyógyult-e A király úrfi pedig nagy mostohán, eltaszította magától apját, anyját, és égtelenül lármázott, hogy őt, ne háborgassák mindenféle haszontalan kérdéssel. Aj sírt a király de még jobban a királyné, mi lett az ő szüviről szakadt édes gyermekéből, milyen érzkeny jó szívű vala, s milyen kő, kemény lett. De osztég ez csak úgy ment minden áldott nap. A király úrfi minden lelket meg ríkatott mostoha viseletivel, de a csudadoktor pedig mindég pontosan eljött és fel vette a maga zsák aranyát.

Egyszer csak azt látta a király úrfi, hogyha ez így tart az egész ország el koldusodik. Már eligente elig, alig lehetett egy zsák aranyat össze szokotálni. A király úrfi maga is meg sokalá a dolgot és egy nap azt mondá a csodadoktornak:

-Na hallod-e te csuda doktor, én már többet nem győzlek fizetni téged, amennyi aranya volt az apámnak, mind a te kincses kamrádba került. Azt mondom én neked, add vissza a régi szívemet.

Azt felelé pedig erre a csuda doktor: -Felséges király úrfi, tanuld meg, hogy szív helyébe

lehet új szívet tenni, de a régit visszaszerezni soha.

Page 42: Benedek Elek - Székely Tündérország

42

íí

íí

íí

íí

A P E R L E K E D O K

Mondok most egy mesét, kiből okulhat minden

pörlekedő. Ment, mendegélt a szőr disznó, rengeteg erdőben, pataknak a mentén s találkozék az őzzel. Már jó messziről kiáltá a szőr disznó:

-Szervusz testvér, hát, hogy vág a bajusz? -Jól vág, jól. –felelt az őz. –De, hogy mersz te én velem

így beszélni, hé? -Na már testvér, vagyok én olyan legény, mint te. Nem

tész te olyat, hogy utánad ne csináljam. Mérgelődik az őz, hogy egy macska, békateremtés ilyen

kicsibe veszi őt. -Hát jere ki velem, versenyfutásra, menjünk ki elébe

eme hegy tetejébe, s amelyik hamarabb visszafut a patakhoz, annak a másik másik legyen hűséges szolgája. Itt a kezem, nem disznóláb, rikkant a szőr disznó, s azzal föl mentek a hegy tetejére. Ahogy fel értek az őz, ucu neki vesd el magad, neki futamodott a lejtőnek, mintha csak a szemét vették volna ki. A szőr disznó pedig szépen összezsugorodott, és úgy hengergőzött utána nagy messziről. Hej, de bezzeg meg járta az őz a nagy sietséggel, mikor épp a patakhoz ért keresztül esett a fején, nyakát szegte, s mindjárt szörnyű halált halt. Nagy későre ért be a szőr disznó, egy kicsit mintha

Page 43: Benedek Elek - Székely Tündérország

43

sajnálta volna az őzet, de hamar meg vigasztalódott. Neki állott a húsának és jól lakott belőle. Olyan élelete volt, hogy még a királlyal se cserélt volna, evett, aludt, és meg sem moccant az őz húsa mellől.

Teltek, múltak a napok, s még mindig annyi volt az őz húsáből, hogy fél esztendőre is elég lett volna a kicsi szőr disznónak. Egyszer azonban oda állít egy kiéhezett róka, és azt mondja, hogy:

-Adjon Isten szőr disznó. -Adjon Isten ami nincs róka koma. -Én már eleget kértem de nem ad. –kesergett a róka. –

Hanem látom szőr disznó barátom, neked több van a soknál, adj belőle.

A szőr disznónak jó szíve volt, adott a róka komának annyi húst, amennyi csak bele fért. A róka komának úgy meg tetszett az első ebéd, hogy ott felejtette magát három napra a szőr disznónál, és nem is akart el menni a nyakáról. A harmadik nap már nem állhatta meg szó nélkül a szőr disznó.

-Róka koma, tovább egy házzal, mert mindjárt egy betevő falás se marad nekem, pedig ez a hús becsületes keresményem.

-Már akár becsületes, akár nem –toppantott az erőre jött róka. –Én nem megyek innét! Hanem tudod mit szőr disznócskám, osszuk kétfelé, ami még van.

Mit volt, mit nem tenni a szőr disznó bele egyezett az osztásba. A róka neki is fogott az osztásnak, de a húst nem két hanem három felé osztotta.

Page 44: Benedek Elek - Székely Tündérország

44

-Hát ez miféle dolog róka koma? Hiszen ketten vagyunk, nem jól van ez így.

-Dehogy nincs jól, nézz csak ide, ez az első porció az enyém, a második engem illet, a harmadik pediglen nekem dukál.

-Hát nekem mi dukál? -Mondtam már nem érted, hogy gebbednél meg. Az

első porció az enyém, a második engem illet, a harmadik nekem dukál.

-Ugyan, ugyan majd meg lássuk, megyünk a törvénybíró elé igazságért.

-Jól van, menjünk. Elindultak a törvénybíró elé, estére beértek egy faluba,

amint mennek a szőr disznó egy tyúk ól előtt, kaptányt lát, és azt mondja:

-Na róka koma, itt a törvényszék, aki ennek az ajtaján baj nélkül keresztül megy, azé lesz, az őz hús.

A róka bele egyezett, s a szőr disznót előre tuszkolta. Ez szépen összezsugorodott, és úgy átment, hogy semmi baja se lett. Utána a róka, de már ő nem fért át, s a farkánál fogvást oda csípte a kaptány. A szőr disznó visszament az erdőbe, a róka pedig ott maradt.

Jön ki reggel a gazda, s már messziről kiáltja nagy örvendezéssel:

-Aha, tyúkhús kellett volna úgy-e? Azzal elé vett egy mogyorófa pálcát és fél holtra verte

a rókát. Közbe mind azt kiabálta:

Page 45: Benedek Elek - Székely Tündérország

45

-Nesze tyúkhús, ez a tied ez téged illet, ez neked dukál. Azt hitte a gazda, hogy már meg is döglött a róka, s ott

hagyta, hadd érjék meg jól a nyúzásra, de a róka föl eszénykedett, összeszedte erejét, ki szabadult a kaptányból, és visszavánszorgott az erdőbe.

Kérdi a szőr disznó, mikor meglátja a rókát: -Hát koma, mit mond a törvény? -Azt, hogy egész reggelig két vas között tartott, reggel

pedig jött a törvénybíró és fél holtra vert, mi közbe mind azt mondta: „Nesze tyúkhús, ez a tied ez téged illet, ez neked dukál”. De már most csak igazságoson osztom el a húst. –fogatkozék a róka.

De kakas csípje meg a ravasz máját, most is csak háromfelé osztotta az ősz húst. Megint csak törvényre kellet, hogy menjenek. Ahogy mentek egy farkas veremre találtak, s a szőr disznó azt mondta:

-Ez is törvényszék koma, aki ennek a tetején keresztül tud menni, azé lesz az őz hús.

A szőr disznó könnyen át höngörgött, de a rókát nem bírta meg a gyönge leveles ág, be suppant a verembe. Reggel ott találták az emberek, és fél holtra verték.

Nagy későre erszénykedett fel, és visszavánszorgott a szőr disznóhoz, de a ravasz rókát a kétszeri csúful járás se tudta meg javítani, megint csak háromfelé osztotta az őz húst. Harmadszor is törvényre mentek, de míg oda jártak, arra vetődött egy farkas, és az őz húst, mind egy befaló falásig megette.

Page 46: Benedek Elek - Székely Tündérország

46

Mikor a szőr disznó s a róka visszatért a törvényről, szemük, szájuk koppant. Egy porcogó csont nem sok, annyit se találtak.

Page 47: Benedek Elek - Székely Tündérország

47

A N Y U L A K PÁ S Z T O R A

Hol volt, hol nem volt, még hetet hét országon is túl

volt, volt egyszer egy szegény asszony, és ennek három fia. Olyan szegények voltak, mint a templom egere, vízzel főztek, és bottal reá rántottak, úgy éltek egyik napról, a másikra. A legények bizony meg elégelték ezt a keserves életet, és rá szánták a fejüket, hogy már csak valamerre ki mozdulnak hazulról, mert így nem lehet, míg a világ, s még két nap. Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:

-Édesanyám, süssön nekem egy hamuba sült pogácsát, mert én elindulok szerencsét próbálni.

Süt is a szegény asszony, s a legény elindul világgá. Megy, mendegél, ország, világ ellen, hegyen, völgyön által, és egy aranyos kúthoz ér. Letelepedik melléje, előveszi a hamuba sült pogácsát, és falatozni kezd belőle. Amint ott eddegélne, csak elébe szökik egy kicsi egérke, és azt mondja:

-Hallod-e te szegény legény, adj egy falatot abból a pogácsából, éppen hét napja, hogy egy falatot se ettem.

-Nem bánom én. –feleli a legény –ha hetvenhét napja nem ettél is, bár nekem legyen elég.

Csak elcincog, nagy szomorúan az egérke, bebújik egy lyukba. A legény pedig tovább mendegélt. Addig ment, addig ment, hogy éppen a király városába ment, egyenesen a király

Page 48: Benedek Elek - Székely Tündérország

48

palotájának tartott, leült a kapu elejébe, és ott várta a jó szerencsét.

Hát egyszer csak ki jő a király maga, meglátja a legényt, még köszön is neki és megkérdezi:

-Mi járatba vagy, te szegény legény? -Én bizony, felséges királyom, életem, halálom a te

kezedbe. –mondta a legény. -Szógálatot keresek, ha valahol találnék.

Azt mondja a király: -Gyere csak be legény, van az udvaromba száz darab

nyúl, ezeket rád bízom, hajtsd ki a mezőre, de úgy őrizd, hogy egy is el ne találjon veszni, mert aztán a nyulak s a fejed.

Másnap reggel ki hajtá a legény a száz darab nyulat, de bizony, ahogy kiértek a mezőre, a száz, százfelé futott. Haj, megszontyorodik a legény, még nézni sem mert a király palotája felé, megfutamodott és hazáig meg sem állott.

Elbeszéli otthon hol járt, merre járt, mi minden történék vele, csak elé áll a második legény, hogy most már ő is próbál szerencsét, és erősen fogadta, hogy ő, tudom Istenem, hogy megőrzi az a száz nyulat, ha addig él is. Ha nem az is úgy járt, ki világos világra, mint a legidősebb. Az aranyos kútnál ő is leült falatozni, az egérke tőle is kért egy falatot, hamuba sült pogácsából, de ő bizony nem adott. Aztán addig ment, míg a király városába ért, bé szegődött a királyhoz, de ahogy első reggel ki hajtotta a nyulakat a mezőre, a száz nyúl éppen száz fele futott.

Page 49: Benedek Elek - Székely Tündérország

49

Haza ment ez is nagy szomorán, de most már a legkisebb legény cihelődött neki, hátha neki jobban kedvez a szerencse. Süt az anya egy hamuba sült pogácsát, akkorát, mint egy jó nagy taliga kerék, és azzal elindul világgá. Megy, mendegél és elérkezik az aranyos kúthoz, amit ott eddegélne csak eleibe fut az egérke, és igen szépen kéri, hogy Isten nevébe adjon neki egy falat pogácsát, mert éppen tizennégy álló napja, hogy nem evett.

-Jó szívvel. –mondá a legény. Te kicsi egérke úgy is talán megsegít a jó Isten, hogy nem kell ebből a pogácsából sokáig élnem.

Megköszöni szépen az egérke, és azt mondja: -No te szegény legény, jó tett helyébe, jót várj, két

bátyádtól kértem már, egyik sem adott, de nem is segítette az Isten egyiket sem.

Azzal bé futott a likba és egy kicsi kürtöt, hozott magával.

-Ezt a kürtöt neked adom. –mondá az egérke. -Tedd el, még hasznát veheted.

-Ugyan bizony én mit tudok én ezzel csinálni? –kérdi a legény.

-Csak vidd el. –mondá az egérke. –és akár miféle veszedelemben légy, fúvintsd meg és minden rossz, jóra fordul.

Na gondolja magába a szegény legény, ha nem árt, nem is használ, elviszem magammal. Bedugta a tarisznájába

Page 50: Benedek Elek - Székely Tündérország

50

és meg sem állott a király városáig, és abban is a király palotájának kapujáig.

Megérkezik, letelepedik a kapuban, s hát egyszer jő a király.

-Mit keresel itt szegény legény? –kérdezi a király. Elmondja, hogy miben fáradozik, szeretne valami jó

helyen szolgálatba állani. -Éppen jó helyen jársz. -mondá a király. –Van száz

nyulam, akiknek egy ügyes pásztor kéne, mert eddig még nem akadt kedvemre való.

Egyszeribe kezet adnak, de a király ugyancsak lelkire köti, hogy egy is el ne vesszen a nyulakból, mert aztán a nyulak s a feje. Jól van. A legény másnap reggel, ki megy a mezőre, száz darab nyúllal, de meg sem szagolják ezek a füvet, ahány annyi fele iramodik.

-Ej Szűz Mária, Szent József! –kiált a legény. –Mit csináljak most már?

Eszébe jut a kürt, elé rántja, belé fuvint s hát az a száz darab nyúl, egyszerre megfordul, és úgy összefut, mint megannyi juh. Látta ezt a király a palota tornáncából, meg csavargatá a fejét,semmi féle képpen el nem tudta gondolni, hogy miféle ördöngőséggel gyűjti össze a legény azokat a nyulakat.

Na meg állj, -gondolta magába. -Azért ma mégis fog hiányzani, legalább egy, a százból. Ha nem egyéb, próbára teszem.

Page 51: Benedek Elek - Székely Tündérország

51

Page 52: Benedek Elek - Székely Tündérország

52

Mindjárt megparancsolja egy szolgálónak, hogy menjen ki a mezőre egy zsákkal, és kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevibe. Ki megy a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy ő bizony még a királynak sem ad, mert neki a feje, drága De így, de úgy, mondja a leány, vendégség lesz a háznál, a király mind kettejüknek fejét véteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.

Amint így vikotálodnának, honnét, honnét nem, ott terem a kicsi egérke, oda suttint a legénynek.

-Csak adj oda egyet ne félj, a többit bizd rám. A legény hallgat az egérke szavára, fülinél fog egy

nyulat nagy hirtele, bé dugja a zsákba, s a leány elindul vele. Abban a percben csk fel szökik az egérke a zsákra, s míg a leány százat lépne, ki rágja a zsák végét, a nyúl ki ugrik belőle, és úgy visszafutott a többihez, mintha szemét vették volna ki. Az egérke pedig leszökött a zsákról, nagy hirtelen felkapott egy jó nagydarab tehén trágyát, belé dugta a zsákba s a leány úgy haza ment, hogy semmit észre se vett.

Na elkövetkezik az este, megy a legény haza, be tereli a száz nyulat a nagy kapun, hát jő eleibe a király, káronkodott, hogy reng bele az udvar.

-Jere csak jere, te kötélre való, mit küldtél te nekem a zsákba?

Feleli a legény: -Szökjék ki a két szemem, ha nem nyulat, felséges

királyom. Hívják a szolgálót.

Page 53: Benedek Elek - Székely Tündérország

53

-Hát mit adott neked a pásztor te lány? -Hát nekem bizony, felséges királyom, életem, halálom

a kezedbe, igazán nyulat adott. -Hüh. –mondja a király. -Hát még ilyet se ettem, világ

életemben. Hát most akkor hol a nyúl? Számláják a nyúl sereget, egyszer, kétszer, háromszor,

de mindig csak száz jött ki. -Na hallod-e te szegény legény. –mondá a király. -Még

ilyen pásztorom se volt, hogy küldjön is nyulat és ne is hiányozzék, hát mit kívánsz?

-Csak egy zsák pénzt, felséges királyom, mert nagy a szegénység otthon.

A király tüstént méretett, egy Istenes, nagy zsák pénzt, hogy a legény, tizenkét ökörrel húzatta haza. De bezzeg meg gazdagodtak-e? Olyan erősen meggazdagodtak, hogy máig is élnek, ha meg nem haltak.

Page 54: Benedek Elek - Székely Tündérország

54

A Z A R A N Y G YA P J A S KO S O K

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren

innét, hetethét országon egy sánta arasszal túl, volt egyszer egy gazdag pásztor legény.

Ennek a legénynek volt, kilencvenkilenc juha, s három aranygyapjas kosa. De osztán olyan szép három állat volt az a három arany gyapjas kos, hogy még a király nyájába se volt azoknak párja. Őrizte is a legény, mint a szeme fényét. Aludni is úgy aludt, mint a nyúl, csak a fél szemét hunyta le, a másikkal mindig a kosokat nézte.

Egyszer csak elkövetkezik a tél, a legény béreked a nyájával, de hát nagy volt a baj, mert nem termett abba az időbe elég széna s drága pénzért sem kapott még egy szálat se. Na mit csináljon, az a sok drága juh, s azok a drága arany gyapjas kosok, most mind egymásra döglenek az éjségtől. Ő bizony, gondolja magába, egyet se évelődik, bucsálódik hanem elhajtja valamerre a szegény állatokat, és addig megy velük, amíg valahol harapni valót talál nekik.

Megy, mendegél, terelgeti elébb, elébb a juhokat, elől ment a három kos, utána nagy búsan bégetve a juhok, két álló napja nem kaptak egy harapás szénát se. Addig mennek, addig mendegélnek, hogy elérnek egy nagy rengeteg erdőbe, ennek az erdőnek a kellős közepébe volt egy nagy puszta. Hát

Page 55: Benedek Elek - Székely Tündérország

55

azon a pusztán annyi szénaboglya van, hogy a szem nem tudná bé lepni, hej megörvend a legény, s azt mondja magába, hogy ő bizony még a Pancius Pilátusnak se megy tovább egy lépéssel. Ezen a helyen meg telepedik s belé áll a szénába, akár kié legyen.

Nagy hirtelen széjjelhányt egy boglyát, s azt egy szempillantásra fel is szedték az állatok. Na eltelik egy nap, s egyik boglya fogyott a másik után, nem is nézett arra senki lélek, de szerelmes Jézusom, másnap, virradóra csak odajön egy óriás, de akkora, hogy a feje az eget verte, s nagy mérgesen a legényre támad.

-Hogy mered az én szénámat étetni, te emberi zink? Aj, megijed a legény, szörnyűségesen, az a rettentő

nagy óriás ki tapodja még a lelkit is, mondja neki: -Ne haragudjék kied, óriás bátyámuram, hiszen

megfizetem, amit a juhaim megettek. -Nem kell a pénzed, -mondja az óriás. -Hanem most

mindjárt ölj meg harminchárom juhot, és egy arany gyapjas kost, azokat egyszerre süsd meg, mert ma még nem frustukoltam.

Mit csináljon szegény feje, meg kell, hogy ölje azokat a drága szép juhokat, de még az arany gyapjas kost is. De szomorú volt szegény, szinte megrepedt a szíve, amikor a kést az arany gyapjas kosnak a hasába akasztotta, de már annak meg kellett történnie. Elé kerít az óriás egy rengeteg nagy üstöt, abba belé hányták a tömérdek sok húst, akkora tűzet csaptak rá, hogy még hetethét országon túl is világolt a

Page 56: Benedek Elek - Székely Tündérország

56

lángja. Meg is sült egy picre, annak a harminchárom állatnak a húsa, s az óriás akár hiszitek, akár nem, csak bele merített háromszor az üstbe az ő kalánjával, s három falással mind egy bé faló falásig, bé hementette a fáintos tokányt. Azzal azt se mondta, hé legény cseréljünk pipát tovább állított.

-Na –mondá a legény magába. –Én ugyan jó drágán megfizetém én azt a kicsi szénát.

Tusakodott, vajon ott maradjon-e, ő bizony ott marad. Nem bánja már, ha ennyibe van, egye meg mind amennyi juha van, az a nagy bélű óriás. Megint csak neki esett, két, hérom boglyának, széljel hányta, s jól tartá a juhait.

Elkövetkezik más reggel, s hát megint jő az óriás. Már messziről kiáltotta:

-Hamar legény, hamar ölj le harminchárom juhot és egy arany gyapjas kost, mert ma még nem frustukoltam.

Mit volt, mit nem tenni, csak megöle harminchárom juhot, s az arany gyapjas kost is utána. Az óriás három falásba ezeknek is megette a húsát, s azzal tovább sétált nagy begyesen.

Még éppen harminchárom juha és egy arany gyapjas kosa volt a legénynek. A szíve is sírt, ha rájuk nézett. Ha még ezeket is meg eszi az óriás, elmehet világgá, úgy marad, mint az ujjam.

Elkövetkezik a harmadik reggel is, s hát csak ugyan jő az óriás, nagy deredóciával, s messziről kiabálja:

-Hé legény, hát azok a juhok még élnek? Mindjárt megöld valamennyit, mert különben szörnyű halált halsz.

Page 57: Benedek Elek - Székely Tündérország

57

Könyörög a legény, istenkedik, hogy hagyja meg már azt a keveset, de az óriás még egy juh farkat sem engedett.

-Hallod-e hé! –mondja a legénynek. –Ne köntörfalazz nekem sokáig, hanem duvaszd ki a bőrükből azokat a juhokat, mert különben rútat látsz.

Megöli a legény, mind egy szálig a juhokat, még a kost is, belé hányja a teménytelen sok húst az üstbe, s egy nagy rúddal keverte, nagy keservetesen. Egyszer az óriás, mit gondol, mit nem, leheveredik a tűz mellé és elszenderedik.

-Na megállj te istentelen. –gondolja a legény. –Nem eszel ebből a húsból, tudom azt az egyet.

Azzal csak ki merített egy kanál jó, forró zsírt, s az óriás szemére loccsantotta. Szörnyet bődül az óriás, fel szökik a tűz mellöl, tapsant ide, tapsant oda a nagy lábaival, ha valahogy rá tapsinthatna a legényre.

-Na te emberi zink, ki oltád a szemem világát, de vigyázz, hogy a kezem közé ne kerülj, mert erősen megkeserülöd.

Eleget innét is, eleget túl is, keritgeti mindenféle képpen, de nem vala annyi, lelke s istene, hogy megtudja fogni a legényt. Gondolja az óriés, ezt így sose fogom meg így, szép szerént nem , elkezdett a legénynek hízelkedni, mindenféle mézes, mázas beszédekkel, hogy így, s, hogy úgy, őt vezesse minden felé, ha már megvakította, nem bánja meg.

-Nem én! –mondá a legény. –Járj békével. Szeretnél úgy-e engem is meg enni. Abból nem eszel, hé.

Azt mondá most az óriás:

Page 58: Benedek Elek - Székely Tündérország

58

-Látom, hogy nem lehet túl járni az eszeden, te pásztor legény, jól van hát, járj te is békével. Ha nem, ha már meg ettem a juhaidat, nem akarom, hogy egész károd legyen, adok neked egy gyűrűt, azt húzd fel az ujjodra, és nagy hasznát veszet, bár merre járj ezen a világon.

Erre az óriás, ledobott egy gyűrűt, a legény pedig nagy hirtelen fel kapta, s a kicsi ujjára húzta. Hát, ahogy fel húzta, az a gyűrű csak el kezd kiabálni:

-Erre, erre vak óriás, erre, erre vak óriás! Aj, megijed a legény, mert az óriás csak ugyan ment a

gyűrű hangja után, na most mit csináljon, mindjárt agyon tapossa a vak óriás. Eleget akarja le húzni a gyűrűt, de az úgy az ujjára tapadt, hogy semmi lette képpen nem tudá lehúzni. Mit volt, mit nem tennie, elé rántotta a bicskáját, és lenyisszentette az ujját. Volt ott közelibe egy feneketlen tó, abba belé dobta az ujját gyűrűstől, a gyűrű pedig a tóban is azt kiabálta:

-Erre, erre vak óriás, erre, erre vak óriás! Az óriás ment is utána, egyszer csak bele ugrott a

feneketlen tóba. Úgy elmerült, hogy soha meg nem látta többet, Isten áldott napját.

-Na ettől nem kell, többet félnem. –mondá a legény. –Hanem most már el is mehetek világgá.

Elindul a legény, megy, mendegél, a nagy rengetegbe, amint menne, találkozik egy szörnyű nagy fekete medvével. El akar futni, de a medve megszólal, és azt mondja neki:

Page 59: Benedek Elek - Székely Tündérország

59

-Állj, meg hé, ne fuss, mert számadásom van veled. Tudod-e, hogy ki vagyok én? Én annak az óriásnak a testvére vagyok, akit te megvakítottál. Megölhetnélek, de most meghagyom az életedet. Ha nem azt mondom neked, hogy meg ne merj házasodni az életben, mert ha még a világ végén lész is megtalállak, és szörnyű halált halsz.

Fogatkozik a legény, hogy ő nem házasodik meg, hiszen nincs semmije, a föld keregségén. Azzal tovább megy nagy szomorán. Busult szegény feje, hogy mit is ér már az ő élete, ha ő meg nem házasodhatik. Megy, mendegél, kiér az erdőből is és annak a szélén, talál egy házat. Abba lakott egy özvegyasszony, egyetlen lányával. Bé megy, köszön, s kérdi az asszony, hogy mi járatban van.

-Én bizony néném asszony, szolgálatot keresnék, ha valaki megfogadna. –feleli a legény.

Az özvegyasszonynak megtetszik a legény, s béfogadja. Eltelik egy esztendő, eltelik kettő. A legény még

mindig az özvegyasszonynál lakott, nem tudott megválni a háztól, mert megszerette a leányt. A leány is szerette, s a legény csak egyszer elé állott, s meg kérte a kezét, az özvegyasszonytól. Az pedig, azt mondta nem bánja, ásó, kapa s a nagy harang válassza el őket, ha szeretik egymást. Bezzeg, hogy el felejtette a legény, mit mondott volt a medve, s viszi a leányt a templomba, hogy meg esküdjenk. Hát amint a templom ajtajához érnének, szörnyűséges mormogás hallatozik. Meg ijed a legény, na ez bizonyosan a medve. Az Isten, Krisztus úgy segén, camogott be egy nagy dombon,

Page 60: Benedek Elek - Székely Tündérország

60

egyenest a templomnak tartott. Azt mondja a legény a mátkájának:

-Szüvem szerelme, nekünk most meg kell válnunk. Elfelejtettem, hogy nekem nem szabad megházasodni soha az életbe, az a medve, aki ahajt jön erre felé, mindjárt megöl, ha bevezetlek a templomba.

Sírt a legény, sírt a lány keservesen, elbúcsúztak egymástól, de, hogy soha el ne felejtsék egymást, egy gyűrűt ketté, törtek, egy zsebkendőt pedig, ketté, hasítottak. Felét eltette a lány, felét a legény, a gyűrűnek is, a kendőnek is, s úgy indult a legény, bujdosásba. Azt mondta, éppen a világ végire megy, hanem a medve utána kiáltott:

-Most meg menekedtél, hanem vigyázz, mert meg talállak, ha a föld alá bújsz is.

Megy a legény Hetethét országon ellen, átal, hegyeken, völgyeken, s talál egy kicsi házat. Bé megy oda, s hát ott egy olyan öregember lakik, hogy az orra éppen a térgyit veri. Köszön neki:

-Adjon Isten, szerencsés jó estét öreg apó. -Szerencséd, -feleli az öregember. -hogy öregapónak

szólítottál, mert ha nem halál fia vagy. Hát hol jársz itt, hol a madár se jár?

Elmondja a legény, minden búját, baját, nem tudja mi tévő, legyen, meg akar nősülni, de egy istentelen medve, erőst fenekedik az életire. Mindenfele kiséri, akár merre menjen. Azt mondja az ősz ember:

Page 61: Benedek Elek - Székely Tündérország

61

-Édes fiam, én nem tudok ez ellen semmit tenni, hanem adok egy gyűrűt, aztán azzal menj tovább. Innen kétnapi járásra, lakik egy nálam is öregebb ember, mond neki, hogy mit adtam, talán ő is ád valamit.

Megköszöni a legény a gyűrűt, s tovább indul. Két nap múlva csak ugyan elérkezik, ahová az ősz ember igazította. De abba a házba olyan ember lakott, hogy a másiknak apja lehetett volna, köszön ennek is:

-Szerencsés jó napot öregapó. -Áldott szerencséd, hogy öreg apónak szólítottál, hát

mi szél hozott erre? Mondja a legény a dolgét, s, hogy esz ősz ember

igazította ide, ha ő is adna valamit. Azt mondja az öregember: -Egyebet én sem adhatok gyűrűnél, csak tedd el jól és

menj még két napot, aztán találsz egy házat s ott egy nálamnál is öregebb embert, ad az is valamit.

Megy a legény, és meg sem állott, amíg a házhoz nem ért. Ott ült a góc alatt, az ősz ember, egy biblia volt az ölébe, és abból olvasgatott. Köszön a legény, és azt mondja az ősz ember a góc alól:

-Na éppen kerek száz esztendeje, hogy embert nem láttam. Hát te, hogy kerekedtél ide te szegény legény?

Mondja a legény, hogy mibe jár. -Jól van édes fiam, ne búsulj, adok én is egy gyűrűt

neked, tedd a többihez, aztán menj tovább, és addig menj amíg, az út két fele válik. A két út között van egy domb, a három gyűrűt tedd le oda, te pedig feküdj rájok, és el ne

Page 62: Benedek Elek - Székely Tündérország

62

mozdulj reggelig. Aludj ott egész éjjel. Amikor reggel meg ébredsz, három nagy kutya lesz melletted, a három gyűrű helyett, egyet szólíts Minden tudónak, egyet Világon átal látónak, s a harmadikot szólítsd Föld nehezének. Menj aztán ezekkel amerre a szemed lát, ne félj a medvétől.

Megköszöni szépen a legény a jó tanácsot, és tovább indul. Másnap reggelre kelve a keresztúthoz ér és ott meg állapodik. Hát csak ugyan volt ott egy domb, leteszi a három gyűrűt, rá fekszik, elalszik. S reggel mire fel ébred, akkora három kutya hemmedezett mellette, mint három nagy sütőkemence. Mondja egymás után a nevűket, s mind a három eleibe szökik a nevire, s a legény jól megjegyzi melyik, másik. Már most, szervusz világ, csak lássa meg a medvét, tudom Istenem úgy széjjel szakatgatja ezekkel a kutyákkal, hogy, egy porcikája se marad.

Ment a legény, ment hegyeken, völgyeken által, ért egy kis házba. Ott lakott egy csúnya, vén boszorkány, és bé szegődik azzal szógának. Azt mondta a boszorkány, hogy nála az Isten földjén, nem lesz egyéb dolga, csak minden nap menjen el vadászni, és hozzon egy nyulat. El is ment a legény már első nap nyulászni, s magával vitte kutyákat is. Amíg oda járt, bé járt a medve a boszorkányhoz, hogy egy ilyen, s egy ilyen legényt nem látott-e.

-De biz igen. –mondá a boszorkány. -Nálam van szolgálatban.

-Na ha nálad van bizony, akkor én meg is ölöm. –mondá a medve.

Page 63: Benedek Elek - Székely Tündérország

63

A boszorkány erre azt mondta, hogy tőle ugyan megölheti, neki az a legény sem, sem semmije, ő bizony kútba utána nem szökik. Aztán elegyezték, hogy a medve lefekszik, az ajtó küszöbön belül, nagy hirtelen vájtak egy gödröt, hogy se a legény, se a kutyák észre ne vegyék, mert különben azok mindjárt összetépik, s amikor a legény belép csak szókjék a nyakába s fojtsa meg. Bé fekszik a legény a gödörbe, s a legény is haza indul a vadászatról, egy nyúllal. Amint jődögélnének, csak összedugja a fejét a három kutya, s a minden tudó azt mondja:

-Ti csak maradjatok a gazdámmal, én előre futok mert baj van otthon.

Azzal meg futamodik, s ahogy haza ért egyenest a küszöbnek ment és rá feküdt. Haza érkezik a legény a másik két kutyával, be akar menni, de a minden tudó nem mozdul el a küszöbről. Átlépte volna, de mondám már, hogy akkora volt, mint egy sütőkemence. Eleget szépen neki, hogy kuss félre minden tudó, a minden tudó meg se mozdult. Rugta, verte bizony nem mozdult az. Mit volt, mit nem tenni, az ablakon kellett be mászni, aztán beült a góc alá, a nyulat az öregasszonnyal megsütötték, megették, s a medve meg se mozdult a küszöb alól.

Másnap is elmegy a kutyákkal vadászni, mérgelődött, morgolódott a medve, hogy nem ölhette meg a legényt. Hogy is ölhetné meg mind azon törte magát. Azt mondja a vén boszorkány:

Page 64: Benedek Elek - Székely Tündérország

64

-Hallod-e te medve, tudom én, mit csinálj, ássunk a góc alá egy gödröt, feküdj oda. S amikor oda megy, hogy a nyulat meg süsse, szökjél ki és dobd be a tűzbe.

Úgy is tesznek, gödröt ásnak a góc alá, s a medve bele fekszik. De a minden tudó azt is tudta, és ismét meg suttintotta a társainak, hogy baj van otthon. Fogja magát a világon átal látó, bele heveredik egy pocsojába, azzal előre fut, azzal egyenest rá fekszik a tűzre, és az mindjárt ki aludt. Haza ér a legény is, meg akarja sütni a húst, de hát a világon átal látó,ott fekszik nagy lucskosan, egy szikra tűz sincs, hiába kiabálja, hogy kuss el vele, hiába üti, veri, az el nem mozdul onnét. A legény nagy mérgibe, ki ment a házból, lefeküdt a csűrbe, és akkor a kutyák is utána sompolyogtak. De bezzeg csak most, mérgelődött meg, isten igazából, a medve koma. Azt mondta a vén boszorkánynak, hogy ha holnap se pusztíthatja el a legényt, akkor a boszorkányt pusztítja el.

-Jól van, nem bánom. –esküdözött a boszorkány. –Szaggasd hetvenhét darabba, ha holnap meg nem ölheted az istentelent. Feküdj most az ágy alá, ott bizonyosan nem látnak meg azok az ördöngös kutyák. Mert güzsörödjek meg, ha nem a kutyák mesterkednek ellenünk. S amint be lép, ugorj ki az ágy alól, s tégy amit akarsz vele.

Elmegy a legény harmad nap is, a kutyák vele mennek. A medve pedig bé fekszik az ágy alá. Hanem a minden tudó, ezt is jól tudta, hanem csak megint össze sugtak, bugtak. Meg rugaszkodik erre a föld neheze, s hazáig meg se álott. Bé fut a házba, s egyenest fel fekszik az ágyba, de lelkem, Istenem úgy

Page 65: Benedek Elek - Székely Tündérország

65

rá nehezedék az ágyra, hogy a medve meg se tudott moccanni, s a legény , békességesen megsüthette a nyulat, aztán jól lakott, elnyúlt a góc alatt, és úgy aludt reggelig, mint a bunda.

A boszrkány pedig nem találta helyit, csak, hogy ki nem törte az erős nyavalya, szőrnyű félelmibe. Vége az életinek, ha a legény el megy hazulról. Gondolja, még próbál egyet, hátha azzal a legényt is elpusztíthatná, s az ő életit is meg menthetné. Azt mondja a legénynek, mikor fel készült, hogy vadászni induljon:

-Minek viszed magaddal azokat a nehéz kutyákat? Hiszen azok, úgy se fogják el a nyulat. Ne fárazd mindig, inkább rekeszd bé a csűrbe, amíg te oda jársz.

A legény, széles e világért nem is gondolta, hogy a medve a háznál van. Hallgatott a boszorkánya, és csak ugyan berekesztette a kutyákat a csűrbe. Azzal elment vadászni. Jő haza este felé, s hát a medve csak eleébe toppan, haj, megijed a legény. Usgyé neki, vesd el magad, megfutamodik hátra a kertbe, s fel mászik egy fára.

-Mászhatsz! –kiált a medve. –Még az égbe is fel mászhatsz, már meg nem szabadulsz a körmöm közül.

Könyörgött a legény, kegyelmezzen fiatal életének, de a medve egyre csak azt kiabálta:

-Szállj le onnét, mert ha nem én szállítalak le! Azt pedig meg nem köszönöd.

-Jól van. –mondá a legény. –Leszállok, csak előbb hármat kiáltsak.

Page 66: Benedek Elek - Székely Tündérország

66

-Kiálthatsz tizenhármat is, úgy is halál fia vagy. Kiált a legény, ahogy csak a torkán kifér: -Nye minden tudó, nye. Hallja ezt minden tudó, s mondja a többieknek: -Hé, halljátok-e, a gazdám az én nevemet kiálltá. -Talán bizony álmot láttál. –mondja a világon átal látó,

s a föld neheze mert ők csak ugyan nem hallottak semmit. Egy kicsi idő múlva ismét kiállt a legény: -Nye világon átal látó. Nye! Hallja ezt a világon átal látó, és mondja a másik

kettőnek: -Nem hallotátok-e, mintha most engem szólított volna

a gazdánk. Most a minden tudó, s a föld neheze, nem hallotta, azt

mondták a világon átal látónak, hogy bizonyosan álmot látott. Harmadszor kiállt a legény, ahogy csak a torkán ki fér:

-Nye föld neheze, nye! Most a föld neheze halotta a kiáltást, s a többi nem. -De bizony Isten, Krisztus úgy segén, hallám az én

nevemen szólítani, -mondá a föld neheze. -No ha igen. –mondá a minden tudó, menjünk, mert a

gazdánk veszedelembe van. Meg rugaszkodnak, de közünk legyen mondva, a

medve nagy kövekkel körbe zárta a csűrt, a fedelit is jól meg nyomkodta, hogy a kutyák ki ne szabadulhassanak. Neki szökik a minden tudó a csűr falának, rúg egyet rajta, csak meg rendül a csűr belé. Rúg egyet, a világon átal látó, s arra ki dölt

Page 67: Benedek Elek - Székely Tündérország

67

végig, rúg egyet a föld neheze s azzal úgy szét duvadt az egész csűr, mintha nem is lett volna. Ez alatt a medve fel mászott a fára, és éppen meg akarta rugni a legényt, hogy meg ölje. Meglátják ezt a kutyák, szökik egyet a minden tudó de nem tudott egy szökésbe ott teremni a medvénél, szökik a világon átal látó, s ez fel szökött a fának a fele magasságára. Szökik most a föld neheze, se éppen a medvéhez szökött. Belé csipeszkedik a medve torkába, ránt egyet rajta, s úgy leteremti, hogy éppen a világon átal járóig hengeredett. Rándít egyet a világon átal látó is, és leveti a minden tudohoz. Ez nyakszirten ragadja, és úgy nyakon vágja, hogy csak meg nyekkent a földön. Aló neki, leszökik mind a három kutya a fáról, közre zárják a medvét, és úgy szertetépik, hogy még a hetven hetedik porcikája is hetvenhét darabra szakadt. Azt mondja most a mindentudó:

-Na ezzel készen vagyunk, de még hátra van a vén boszorkány, szaggassuk össze azt is, mert megérdemli.

Mindjárt elé futottak s a boszorkányt is összeszaggatták. De bezzeg örvendett a legény, hogy többet nem kel félni a medvétől. Hálálkodott magába az ősz embereknek, hogy neki ilyen áldott hű kutyákat adta. Gondolja már nincs rájuk több szükség, visszaviszi. Szépen meg köszöni, s talán elmegy haza, ha lenne otthon még valami keresni valója.

Meg érkezik a legöregebb ősz emberhez, elmondja hol járt, merre járt, miken mene átal s vissza akarja adni a kutyákat. Azt mondja az ősz ember:

Page 68: Benedek Elek - Székely Tündérország

68

-Csak tartsd magadnál édes fiam, menj vissza ahoz a dombhoz, ahol egyszer háltál, hálj ott az éjen is, s reggelre a három kutyából, három gyűrű leszújra. Azokat vidd el magadall, s meglátod, nem vallod kárát.

Köszöni a legény az ősz ember jóságát, elköszön és addig meg sem állott addig a dombig. Ott lefeküdt a kutyákkal, s reggelre csak ugyan három arany gyűrű volt mellette. Elteszi szépen agyűrűket, s elindul haza felé.

Sok hegyeken, völgyeken ment átal, még a haja is megszürkült a nagy utba, de addig ment, addig ment, amíg épen abba a faluba ment, ahol az ő mátkája maradt. Kárdezi, hogy a faluba mi a hír, mondják, hogy semmi különös, csak ez, s ez a lány ma mond hitet egy legénynek. Hát az éppen az ő mátkája volt. Fogja magát, koldus gúnyába öltözik, s elmegy a lakodalmas házhoz, s amint ott áll az ajtó megett, oda megy a mennyasszony, s meg kínálja egy pohár borral. Azt mondja a legény:

-Iszom de csak úgy, ha te megiszod a felét. A lánynak jó kedve volt, s azt mondta: -Legyen meg a kied kivánsága. Megigya a legény a fél pohár bort, s titkon bele veti azt

a fél gyűrűt, aminek párát a lánynál hagyta volt. A lány is fel hajtja a maradék pohár bort, s mit lát a pohárfenekén, az ő fél gyűrűjének a felét.

-Hát ezt hol kapta kied? -Ott ahol te a másik felét. Azon közbe elé veszi a fél zsebkendőt, és azt mondja:

Page 69: Benedek Elek - Székely Tündérország

69

-Ha már bort ittam, meg is törülöm a szájamat. -Hát ezt hol kapta kied? -Ott ahol te a másik falét. Haj, szalad a leány a ládájához, elé veszi a fél gyűrűt s a

fél kendőt. Össze teszik a két fél gyűrűt, s a két fél kendőt, s hát úgy talúl mint a bodosi lakodalom, se több se kevesebb. Na de lett öröm. A leány mindjárt nyakába borút, régbéli mátkájának, s a másiknak azt mondta jó utat, ahol sár nincs. Csaptak aztán olyan lakodalmat, hogy Sánta Mihóbá ott törte ki a lábát a nagy táncolásba.

Hát a három arany gyűrűvel mi lett? Na azt is mindjárt elé mondom. Azzal a három gyűrűvel az lett, hogy lakodalom után kezibe veszi az ifjú asszony, nézi, nézi, hogy milyen jó volna ez a három gyűrű az ő ujjára. Ki se mondja, s leesnek a gyűrűk, s lám láss csodát, olyan három arany gyapjas kos lett belőlük. Örvendett az ifjú ember azt sem tudta melyik lábára álljon, esküdözött, égre, földre, hogy ezek az óriás kosok mit az óriás fel falt. Alig mondja el. Még most lett kedve leget sanyargott, nem igaz-e gyerekek.

Page 70: Benedek Elek - Székely Tündérország

70

A Z A R A N Y H A J Ú K I R Á LY F I Ú K

Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt

hetethét országon túl, az Óperenciás tengeren innét volt egyszer egy fiatal király.

Egyszer vadászni megy a király, az egyik hűséges inasával. S amint mendegélnek egy nagy rengeteg erdőben, az inas meg lát három eprésző leányt. Úgy kellett lenni, hogy ezek is észrevették a királyt, s föl is ismerték, mert a nagyobbik azt mondá:

-Jaj halljátok-e lányok, ha engem feleségül venne a király úrfi, egy arany motollát adnék neki.

A másik azt mondá: -Én pedig, ha engemet venne el, egy orsó arany fonalat

adnék neki. A kisebbik meg ezt mondá: -Hej csak venne el engem, bizony nem bánná meg, két

aranyhajú gyermekkel áldanám meg. Hallá ezt az inas, oda megy a király úrfi színe elé, és azt

mondá: -Felséges király úrfi, hallá-e, hogy mit beszélt amarra az

a három lány? -Nem én –felelte a király úrfi. –Ugyan bizony mit?

Page 71: Benedek Elek - Székely Tündérország

71

Elmondja az inas, amit hallott. A király úrfi azt mondá, hogy ennek fele se tréfa, avval elment a három leányhoz és azt kérdi tőlük:

-Melyik mondá közületek, hogy két aranyhajú gyermekkel áldana meg?

-Azt bizony én találtam mondani instálom. –felelte a kisebbik leány.

-Na ha te mondád jere velem, ez órától fogvást feleségem lész te.

Avval szépen karon fogta, haza vitte, meg esküdött vele, hogy csak ásó, kapa s a nagy harang válassza el tőle. Hej volt Uram, Istenem lakodalom a király udvarába olyan, hogy el igen de elig szakadhat a vége. Táncolt még a lábatlan koldus is, csak az udvarbeli vén boszorkányt ette a méreg, s a bosszúság. Mert, hogy szómat össze ne keverjem, még az öreg király mellett szolgált egy vénasszony, egy ördöngös szüle. Ennek is volt egy szép leánya, és azt hitte, hogy valami ördöngös praktikával meg maszlagosítja a király úrfi fejét, s hátha még feleségül is veszi az ő lányát. Ez az ördöngös szüle, míg a többiek ettek, ittak, vígan voltak mindig csak valami rosszba törte a fejét.

Telik, múlik az idő, egyszer csak a királynak háborúba kell menni. Elbúcsúzik a feleségétől nagy keservesen, és erősen a szívére köti, hogy írja meg, ha Isten gyermekkel áldja meg. Sokáig, sokáig oda volt a király és ez alatt a feleségét két aranyhajú gyermekkel áldotta meg az Isten. Olyan szép volt a két fiú, mint két arany alma. Hanem az ármányos lelkű,

Page 72: Benedek Elek - Székely Tündérország

72

ördöngös szüle már előre kerítet egy árokból két kutya kölyköt, és addig ügyelődött, addig forgolódott a királyné ágya körül, hogy a két kutya kölyköt, oda lopta. Az aranyhajú, két szép gyermeket pedig a vízbe vetette.

-Jaj, édes Jézusom –búsult a szegény királyné, hogy neki ilyen rusnya állat gyermekei lettek. De mit csináljon? Mégis meg írta az úrának. Kapja levelét a király, erőst meg szomorodik a szívében, félbe hadja a háborúzást és meg sem állott hazáig.

Volt Istenem szörnyű patália, hogy milyen rútul rá is szedi őt ez a fehérnép. Mindjárt megfogatta, elvitette a vadas erdejébe, ott derékig a földbe ásatta s meghagyta a cselédeknek, hogy ha arra járnak, töbdössék, csúfolják és száraz kenyérnél egyebet, ne adjanak neki. Jó az éhenhalástól.

Aközben a két aranyhajú gyermeket nem hagyta el a jóságos Isten. A víz kivetette a túlsó partra, a jó meleg fövénybe, annak a melegségében felnőttek, derék nagy fiak lettek. Azt mondja egy reggel az egyik legényke:

-Hallod-e testvér furcsa álmot láttam az éjszaka -Ugyan mit testvér? -Hát hozzám jött egy hosszú, fehér szakállú ember és

azt rebegte, hogy nem vagyunk mi olyan ágról szakadt teremtések, mint ahogy gondoljuk.

-Hogy, hogy testvér? -Hát úgy, hogy király fiak vagyunk. Hanem amikor

születtünk egy ördöngös szüle a vízbe vetett, a helyünkbe két

Page 73: Benedek Elek - Székely Tündérország

73

kutya kölyket tett és apánk nagy bosszúságába, derékig földbe ásatta az édesanyánkat a vadas kertben.

-Ejnye hékám az Isten istenem ne legyen, ha én is nem ezt az álmot láttam, egyszeribe induljunk útnak.

Föl szedelőzködnek, útnak indulnak. Mennek, mendegélnek és másnap reggelre abba a városba érnek, ahol születtek. Éppen templomba harangoztak, s gondolják, hogy ők is bemennek, úgy sem imádkoztak még templomba, hátha meg szállja ott a Szentlélek és elvezeti őket az édesanyjukhoz. A templomba volt a király is, és meglátja a két aranyhajú legényt, úgy rajtuk felejtette a szemét, hogy le se vette, míg a pap áment nem mondott. Amint a nép omlott ki a templomból a király oda ment a legénykékhez, és meg hívta magához ebédre. A legénykék meg ígérték, a király pedig előre szaladt, megparancsolta a szakácsnénak, ugyan jót készítsen, mert szép vendégei lesznek.

Meghallja ezt az ördöngös szüle, ki siet a kapu elé az utcára, s hát Uram, Teremtőm jól messziről lát két olyan aranyhajú teremtményt, hogy ragyog tőlük az utca.

-Akasszanak föl, ha nem a királyné gyermekei –mormogá magába.

Na már most mit csinájon, merre forduljon? Ő bizony elejékbe fut meg állítja körül vizitája, összecsapdossa a tenyerét és azt mondja:

-Jaj be szépek vagytok fiaim, jaj be szépek vagytok, de Isten Krisztus úgy segén, hogy még hétszerte szebbek

Page 74: Benedek Elek - Székely Tündérország

74

lennétek, ha elmennétek a Nap barlangjához, s a Nap mosdó vízével meg mosdanátok.

A legénykék össze néznek és gondolják magukba a bizony nem is volna rossz, akkor még jobban megszeretné a király. El is indulnak. Mennek, mendegélnek Hetethét ország ellen, hegyen, völgyön átal, hogy fel keressék a Nap házát. Amint így mennek, mendegélnek, találnak egy kis házikot, bé mennek oda s hát a góc alatt egy nagy könyvből olvasgat egy ősz, öreg ember. Köszönnek neki.

-Szerencsés jó napot adjon Isten öreg apó! -Adjon Isten fiaim. Hát ti miféle járásbeliek vagytok? -A Nap házát keressük öreg apó, hogy a Nap mosdó

vízével meg mosdjuk, és kiedet kérdenők meg elöbb, hogy útba igazitson.

-Éppen jó helyen jártok fiaim, én vagyok Szent Péntek, csak fogadjátok meg amit mondok, mert a Nap házának nagy titka van, ott vesztek ha szavamat nem fogadjátok. Hát tudjátok meg fiaim, hogy a Nap háza minden nap 11-kor nyílik meg, és csak addig van nyitva, amíg 99-ig olvashattok. A háznak több rejteke van, ahogy bé mentek az első rejtekben van egy kád rézpénz a mellet, ül egy vén szüle, erősen csalogat titeket, hogy rakodjatok meg a pénzből, de ti reá se hallgassatok, mert az ördöngös vénasszony csak azért csalogat, hogy meg késsetek és mikor az idő reá telt, bécsapodjék a Nap ajtaja a hátatok mögött. A Nap mosdó tálja ott van mindjárt elől, nagy hirtelen mosdjatok meg benne és fussatok ki.

Page 75: Benedek Elek - Székely Tündérország

75

Megköszönik a király fiak a jó tanácsot, s azzal elindulnak a Nap házához. Éppen jókor érkeztek, mert a Nap kapuja egyszeribe megnyílt előttük, és ők bémentek. Hívja a vénasszony:

-Gyertek fiaim, gyertek, van itt pénz elég, vegyetek belőle.

De a fiúk ügyet se vetettek rá, hirtelen meg mosdottak, ki futottak. Hát teremtő, Szent Isten, csak ugyan valós hétszerte szebbek lettek, mint annak előtte valának. Ez alatt pedig a király hiába várta őket. A királynét pedig töbdösték, csúfolták.

Másnap pedig megint e mennek a templomba a fiúk. A király is ott volt, most még inkább eltelt a nagy gyönyörűséggel, tüstént oda futott a szép ifjakhoz, másodszor is meg hívta ebédre, és megint csak előre futott, hogy megparancsolja a szakácsnőnek, hogy ugyan jól főzzön, mert szép vendégei lesznek. Meg tudja ezt a vén ördöngös szüle, kiáll az utca kapuba, és úgy várja be ott a legénykéket. Azt mondja nekik:

-Szépek vagytok, szépek ugyan szépek, szépek vagytok, de még hetvenhét szerte szebbek lennétek, ha a Nap kendejébe meg törülköznétek.

Gondolják ezek magukba annál jobb, minél szebbek leszünk, annál erősebben meg szeret a király. Azzal elindultak s fel keresték Szent Pénteket, hogy adjon nekik ismét tanácsot. Azt feleli Szent Péntek:

Page 76: Benedek Elek - Székely Tündérország

76

-Szívesen megtenném édes gyermekeim, de a Nap kendeje titkát Szent Szombat tudja, ahhoz menjetek tanácskérőbe.

-Jól van. –elmennek Szent Szombathoz. Hát ő is olvas egy rengeteg nagy könyvből a góc alatt.

Szerencsés jó napot kívánnak neki, és elmondják mi járatba, vannak.

-Jó helyen jártok fiaim –mondá Szent Szombat, csak menjetek el a Nap házához 11 órakkor Az első rejtekbe, tudjátok már mi van ott meg se álljatok. A második rejtekbe van egy kád ezüstpénz, amellett ül egy ifjú asszony, csalogat, hogy menjetek oda, de rá se hallgassatok. Hanem ott van az ajtó szegen a Nap törülköző kendője, azzal hirtelen törülközzetek meg és szaladjatok ki.

Megköszönik a fiúk a jó tanácsot és el mennek a Nap házába. Bemennek az első rejtekbe, hívja a vén szüle, de ők ügyet se vetnek rá. Tovább mennek a második rejtekbe, hát ott van a szép ifjú asszony, csalogatja mindenféle szép szavakkal, de erre sem hederítenek, csak nagy hirtelenséggel meg törülköznek a Nap törülközőjével, és azzal kifutnak. Ez alatt a király hiába várá ebédre az aranyhajú legénykéket, a királynőt pedig töbdösték, csúfolták.

Másnap megint templomba mentek az aranyhajú legénykék, a király akkor is ott volt és meglátta őket. Oda megy, számon kéri, hogy miért nem jöttek el ebédre, már kétszer nem állottak szavúknak. A legénykék ötöltek, hatoltak, hogy ilyen meg olyan nagy dolguk került útközbe de

Page 77: Benedek Elek - Székely Tündérország

77

most már Isten Szent úgy segén elmennek, ha ő felsége parancsolja. A király harmadszor is meghívta, hogy a szakácsnőnek ki adja a rendeletet, mert most igazán lesznek vendégei, de még milyen szépek. Hanem az ördöngös vén szüle meghallotta a király beszédét, kifutott az utcára s az aranyhajú legénykőket meg állította.

-Jaj lelkem gyermekei, de szépek vagytok, de még százszorta szebbek lennétek ha megnéznétek magatokat a Nap tükrében.

Gondolják a legények ha már ennyiben van már ezt is megteszik. Ha már így is olyan erősen megszerette a király, hát akkor még, hogy megszereti. Egyszer el is indulnak Szent Szombathoz tanácsot kérni. Bémennek Szent Szombathoz, elé mondják, hogy mi járatba vannak, de az öreg azt mondja, hogy ő ebbe a dologba nem tud semmit tenni, hanem menjenek el Szent Vasárnaphoz, az eligazítja őket. Elmennek Szent Vasárnaphoz. Hát ott olvas a góc alatt egy nagy állat, nagy könyvből.

-Adjon Isten szerencsés jó napot, Szent Vasárnap öreg apó.

-Adjon Isten nektek is aranyhajú legénykék, hol jártok itt, hol még a madár se jár?

Elmondják, hogy miért jöttek, miben fáradoznak. -Jó helyen jártok édes fiaim –mondá nekik Szent

Vasárnap. –Csak hallgassátok meg amit beszélek mert különben ott vesztek. 11 órakkor nyílik a Nap ajtaja, mikor bémentek, az első rejtekbe van egy kád rézpénz, mellette ül

Page 78: Benedek Elek - Székely Tündérország

78

egy üreg asszony, a másodikban egy kád ezüstpénz a mellett ül egy szép, ifjú asszony. A harmadik rejtekbe van egy kád arany amellett, pedig egy szép leány ül. Mind a három csalogat, hívogat, hogy vegyetek a pénzből, De ti meg se álljatok, hanem nézzétek meg magatokat a nap tükrébe nagy hirtelen, azzal forduljatok s szaladjatok kifelé, mint a sebes szél.

Megköszönik a jó tanácsot Szent Vasárnapnak, elsietnek a Nap házába, 11órakkor befutnak. Hívja az üreg asszony, ügyet se vetnek rá, hívja az ifjú asszony arra sem, az ifjú lány még arra, se hanem futnak egyenest a tükörhöz, bele pillantanak, nagy hirtelen sarkon fordulnak. De az ifjú lány, olyan mézes, mázas beszéddel csalogatta, hogy az egyik fiú nem tudta meg állni, és visszatekintett az ajtóból. Egy kicsit a széplányon felejtette a szemét és mikor az ajtóból ki lépett, éppen akkor csapódott be, s a kandi legénynek lecsapott egy jó darab húst az egyik sarkából. Ez alatt a király hiába várta az aranyhajú legénykéket, a királynét töbdösték, csúfolták.

Másnap megint elment a templomba, de már akkor megfogta a király, és azt mondta nekik:

-Az apátokat csajátok meg de engem többé nem. Velem jöttök ebédre.

Azzal felültette aranyos hintajába, és úgy vitette a legénykéket palotájába. Az ördöngös szüle, majd meg pukkadt mérgébe, hogy már nincs többé hatalma az aranyhajú legénykéken. Meg is ijedt erősen, hogy hátha valami képpen, ki tudódik ördöngös praktikája. Gondol erre, gondol

Page 79: Benedek Elek - Székely Tündérország

79

arra, hogy mit csináljon, mert most már elég a köles neki, ha valamit ki nem fundál. Egyszerre csak eszébe jut, hogy majd elvállalja a főzést a szakácsnétól. Az pedig oda is engedte szívesen, mert neki ugyan elég része volt a főzésben. Na asztalt terítenek, a király s a két aranyhajú legényke mellé telepednek. Ott játszadozott a két kutya is, akiket az ördöngös szüle az aranyhajú legénykék helyébe tett volt.

Behozzák a levest, merít a király belőle és kínálja a legénykéket is. Feláll az egyik, és azt mondja:

-Felséges királyom, éltem halálom, kezedbe ajálom, én nem eszem a levesből, mert attól félek, hogy méreg van abban.

Megijed a király, de nem akarja hinni a dolgot. Azt mondja a legényke, hogy próbálják meg a kutyákon. Meg próbálják. Adnak nekik egy, egy tányérral azok fel is habzsolták egy szempillantásra, és mindjárt szörnyen döglöttek. Hívatják a szakácsnét. Kérdi a király:

-Ki tett mérget a levesbe? Azt feleli a szakácsné, hogy a vén szüle tehette, mert az

főzött helyette. Ismét csak fel áll a legényke és elmondja, mit beszélt neki álmába egy ősz hajú, ősz szakállú ember. Aj Uram, Teremtőm, megörül a király, fel szökik az asztal mellől, össze, visszacsókolja az aranyhajú legénykéket, még sírt is örömébe, hogy mégse kutyák az ő gyermekei, hanem ezek a szép aranyhajú legénykék.

Mindjárt ki adta rendeletbe, hogy a vén boszorkányt ló farkához kössék, a városon végig hurcoltassák, a testét négy

Page 80: Benedek Elek - Székely Tündérország

80

fele vágják és tegyék ki a vár négy kapujára. Azzal ismét asztalhoz ültek. De a szószóló legényke azt mondta, hogy ők biza egy béfalé falást se esznek, amíg az anyjuk velük nincs. Nem is ettek de a király sem, hanem egyszeribe elérendelte a hintaját, a vadas kertbe hajtatott, a szerencsétlen királynét ki ásatták a földből. A király sírva kérte felejtse el az ő nagy kegyetlenségét.

Hej csaptak aztán olyan vendégséget, hogy híre ment hét országon túl, azotától fogvást olyan boldogan él az egész királyi familia, hogy máig is élnek, ha meg nem haltak.

Page 81: Benedek Elek - Székely Tündérország

81

A S Á R G A K I C S I K Í G Y Ó

Hol volt, hol nem volt, még hetethét országon is túl

volt, volt egyszer egy szegény ember és annak felesége. Éltek, ahogy éltek, nem panaszkodtak a szegénység miján, csak azon veszekedtek, hogy nincs gyermekük. Imádkoztak este, reggel, lefektükben, felkeltükben, Uram, Istenem csak egy akkora gyermeket adj, mint egy ütés tapló, de az Úr Isten nem hallgatá meg az imádságukat.

Na telik, múlik az idő, megébred egy reggel az asszony, és azt mondja az urának:

-Hallá-e, milyen bolond álmot láttam én az éjen. -Mit, ugyan bizony? -Hát a házunkba jött egy ősz hajú, hét singes szakállú

öregember, és azt mondja, tudom én mi a bajotok neked s az uradnak, ha gyermekre van szükségetek, menjetek ki a kapu elejibe, ott álljatok meg, akár milyen lelkes vagy lelketlen állat jő arra felé, vigyétek bé, az lesz a ti gyermeketek.

-Na hallod-e asszony, ez elég bolond álom de próbáljuk meg.

Mindjárt fel öltöznek, ki mennek a kapu elejébe s ott állingálnak egy jó darabig. Hát egyszer csak arra fut egy sárga kicsi kígyó. Hej, ördög adta, varas gyíkje, neki a sárig kicsi, kígyónak, megfogják, az asszony a kebelibe dugja, be viszi a

Page 82: Benedek Elek - Székely Tündérország

82

Page 83: Benedek Elek - Székely Tündérország

83

házba, és ott jól tartják tejbe mártott kenyérrel. Telnek, múlnak a napok, megszólal a sárig kicsi kígyó, azt mondja a szegény embernek:

-Apu menjen el kied a királyhoz, és kérje meg nekem, a leánya kezét.

-Mit beszélsz te szerencsétlen teremtés, hiszen a király mindjárt fejemet véteti.

-Csak menjen el kied, ne féljen semmitől. A többi az én dolgom lesz.

Addig, s addig, hogy a szegény ember fel kászolódik s elmegy a királyhoz. Egy jó puskalövésre volt a király palotája. Bemegy az udvarba és hát a király, éppen akkor sétál a katonái előtt és vizitálódik. Oda megy a szegény ember, köszön, és azt mondja:

-Felséges királyom, életem, halálom a kezedbe van, az én fiam a sárig kicsi kígyó, azért küldött ide, hogy megkérjem a leányod kezét.

Nagyot kacag a király, hogy a könnye is kicsordult belé. -Jól van, te szegény ember én nem bánom, hanem

elébb három dolgot adok fel a fiadnak, s ha azt meg nem teszi, karóba húzatom a fejit. Az első feltétel, az lesz, hogy hozzon három arany almát a Tüngyér Ilona kertjiből.

Ej, megszontyorodott a szegény ember, most már ki fogy ebből az egy fiából is, hogy is tudá ilyen bolond dologra adni a fejét, a héja vala, hogy fel vesse a nagy bú, bánat. Hazamegy és mondja a fiának a király üzenetét. Azt mondja a sárig kicsi kígyó:

Page 84: Benedek Elek - Székely Tündérország

84

-Azért bizony, egyet se búsálódjék kied, még ma elhozom a három arany almát.

Azzal csak ki sirüle, ki fordula az ajtón, s meg sem állott a Tüngyér Ilona kertjéig. Ott bé bujt a kert hasadékán, fel futott a legelső fára, s le nyíszentett egy almát. Hej Atya, Fiú Szentlélek, akkorát csendült erre a kert, hogy Hetethét orszégon is túl hallatott a csendülése. Hát csak törtet elé a hétfejű sárkány, mert ez őrizte a kertet, a szájából hét singnyire futott elé a veres láng. Meg állott a fa alatt, szimatolt erre is, arra is, hátha megláthatna valakit, de a sárig kicsi kígyó, belé bujt a fa odvába, s meg se moccant, amíg a hétfejű sárkány, nagy zajjal, robajjal, el nem szelelt. Akkor ki ugrott az oduból, leszakasztott még két almát, és egy picre kívül volt a kerten.

Bezzeg álmélkodott a szegény ember, amikor az ő szerelmetes fia, megérkezett a három arany almával, na volt öröm. Mindjárt tarisznyába tevé a három almát, és nagy lelkendezve futott a királyhoz.

-Itt a három arany alma, felséges királyom. Nézi a király erről is, arról is, forgatja az almákat

minden oldalra, de azok bizony igazi színarany almák voltak. -Na jól van te szegény ember, hanem még hátra van

két fő föltétel. Mond meg a fiadnak, hogy ha holnap reggel, ilyen kakas sarkon forgó arany palotát nem teremt a te házad helyire, milyen az enyém, szörnyű halálának, halálával hal meg.

Page 85: Benedek Elek - Székely Tündérország

85

Jaj csak most szontyorodott el Isten igazából a szegény ember. Nagy renyekedésbe, hangos tépelődésbe volt, szegény feje, hogy mit tud most csinálni, az a szetemnyi teremtés. Lopni csak lophat, de, hogy építsen, mikor még egy bábu háznak gyerek háznak, se volna képese. Sírva mondja otthon a fiának:

-Jaj, szerelmetes gyermekem mibe ártád magad, ha holnap reggelre olyan palota nem lesz a házunk helyén mint a királyé, szörnyű halálnak halálával , halsz meg.

Azt mondja erre a sárig kicsi kígyó: -Na bezzeg apu, ha kied ezen is tud epekedni, csak

feküdjön le békével, kied is anyu, reggelre majd csudára ébrednek.

Besötétedik, és ki megy a sárig kicsi kígyó az udvarra, elé vesz egy sípot, meg fuvintja, s hát abba a szempillantásba annyi ördög kerekedett össze, hogy a Hold s amennyi ragyogó csillag az égen, mind megfeketedett. Csak elé libbegtet egy sánta ördög, s azt kérdi a sárig kicsi kígyótól:

-Mit kívánsz édes gazdám? -Azt, hogy ezt a házat szépen, szedjétek széjjel, és

éppen olyan arany palotát építsetek ide, mint a királyé. Haj neki az a rengeteg sok ördög, surrogtak, burrogtak,

mozgolódtak, forgolódtak és mire pitymalott, az utolsó szegig készen volt a palota.

Meg ébred reggel a szegény ember s a felesége, csak dörzsölték, dörzsölték szemükből az álmot, kérdezték

Page 86: Benedek Elek - Székely Tündérország

86

egymástól vajon ők-e ők. Oda fut a sárig kicsi kígyó, és azt mondja:

-Bizony csak kietek, kietek. Felszökik a szegény ember az aranyos ágyból, fel

öltözik aranyos gúnyába s fut a királyhoz. Ez most ott állott az ablakába s onnét nézte a palotája társát. Jó messziről eleibe kiáltott a szegény embernek:

-Bé se jöjj, te ördöngös gyermeknek, ördöngös apja, hanem vidd meg a harmadik fő feltételt. Hogy ha holnap reggelre a két palotát össze nem köti egy arany híddal, s a híd két oldalán, arany fákon, arany madarak nem énekelnek, elpusztítom a föld színéről minden nemzetségivel.

Haza megy a szegény ember, de most már nem is búsult olyan erősen, gondolta, ha a többit megcsinálta a fia, csak a harmadikba is megsegíti az Isten. Jól gondolá mert már reggel az arany hídon sétált a királyhoz. Magával vitte a sárig kicsi kígyót is. Bemennek a királyhoz, jó reggelt köszönnek, s a szegény ember elé mondja:

-Felséges királyom, életem, halálom a kezedbe, itt a fiam, a sárig kicsi kígyó, most már tartanók meg a lakodalmat.

Eleget köntörfalazott a király de mit volt, mit nem tenni, szavának kellet, hogy álljon. Jaj a szegény királykisasszony, amikor meglátta az urává levendőt, sírt, földhöz vágta magát hetven hétszer, de mind hiába valóság volt, a lakodalmat megtartották, ha nagy titokba is.

Na estére kelnek, s az ifjú pár bémegy a szobájúba, a királykisasszony bizonygatózott, hogy ő inkább megöli magát,

Page 87: Benedek Elek - Székely Tündérország

87

de nem hál egy szobába azzal a rusnya sárig kígyóval, s ha hozzá talál nyúlni, megfogja, és ki tekeri a nyakát. Amint így lármáznak, egyszer csak keresztül bucskázik a fején, a sárig kicsi kígyó, és hát egy dali szép legény lett belőle. Megszólal a dali legény:

-Ne félj tőlem, szépséges szép, királykisasszony, nem vagyok én sárig kicsi kígyó, én egy elátkozott királyfi vagyok. Apám arra átkozott, hogy hét esztendeig, hét hónapig, hét hétig, és hét napig kígyóbőrbe járjak. Még nem telt ki az átok ideje ezért azt mondom neked, hogy senkinek ezen a világon ne szólj erről, mert mind a ketten erősen megbánjuk.

Hej, megörvendett a királykisasszony, fogadkozott, hogy senkinek sem szól, de reggel bemegy az apjához, és az addig faggatta, hogy mégis elmondott mindent.

-Várj csak. -gondolá a király. -Nem hordod te tovább azt a rusnya kígyóbőrt.

Volt a palotába egy vén boszorkány, azt magához hívatta, és megparancsolta neki, hogy előre menjen be az ifjú pár szobájába, és ha leveti a sárig kicsi kígyó a bőrét, égesse el. Úgy is lett. Amikor az ifjú pár lefeküdt, a vén boszorkány ki bujt az ágy alól, megkereste a kígyóbőrt, és egy teli parázs serpenyőbe porrá égette. Megébred reggel a sárig kicsi kígyó, fel akarja venni a bőrét, és hát nincs. Aj, megszomóródik szegény feje, azt mondja a feleséginek:

-Na feleség mégse tartottad meg a szavad, a bőrömet elvitte valaki, nekem most már el kell innen pusztulnom, haza

Page 88: Benedek Elek - Székely Tündérország

88

az apám várába. Még éppen hét napom van, de ha azt akarod, hogy a feleségem maradj, utánam kell jőnöd.

Ezzel egy arany abroncsot vett elé, és azt mondotta: -Ezt az arany abroncsot a két karodra teszem, hogy

senkit meg ne ölelhess, míg ismét egymáséi lehetünk. Én elmegyek a fekete várba, te, jere utánam ingbe, mezítláb, állj meg a vár előtt és hét nap, hét éjjel szüntelenül ezt kell kiáltanod: gyere ki te átkozott király úrfi, itt a feleséged, vedd le a karjáról az arany abroncsot.

Azzal elbúcsúzik a sárig kicsi kígyó, és ember képibe elindul a Fekete várba. Estére kelve a felesége is utána, és meg sem állott, amíg a Fekete várhoz nem ért. Ott osztég csak kiabált.

-Jere ki te elátkozott király úrfi, itt a feleséged, vedd le a karjáról az arany abroncsot.

Hét éjjel és hét nap mind ezt kiabálta. Akkor megnyílt a fekete vár kapuja, ki jött a dali király úrfi, oda futott a szíve szerelmihez, megölelte, megcsókolta, s az arany abroncs magától lehullott. Azzal szépen föl kerekedtek, dióhéjba telepedtek, a Küküllőn leereszkedtek, holnap legyenek a ti vendégetek.

Page 89: Benedek Elek - Székely Tündérország

89

A Z E L ÁT K O Z O T T K I R Á LY K I S A S S Z O N Y

Egyszer volt egy szegény ember, ennek a szegény

embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Azt sem tudta szegény, árva feje, hogy már kit hívjon keresztapának, az újan szülött fiához, mert még a pap is, a kántor is komaságba volt vele.

Ej, szegény világ, vetett ágy, elindult a szegény ember nagy bucsálódások közt, keresztapát keresni. Estére kelve egy nagy rengetegbe ért, úgy el tévejedett, hogy semmi képpen sem tudott kitalálni onnét. Kóborolt erre is, arra is, és egyszer csak szembe találkozik egy kuja emberkével, akinek hét singes volt a szakálla, és úgy vonszolódott a földön utána. Megijed a szegény ember, ő még ilyen, csuda, lelkes állatot, egész világi életébe nem látott. Megszólítja a pulya emberke:

-Hol jár itt kend földi, mi jóban fárad? S meg jobban megijed a szegény ember. Na ez

bizonyosan az ördög, gondolja magában. Még elvisz engem, az Isten tudja hová. Ezt feleli neki:

-Én bizony édes, kicsi pulya emberkém, életem, halálom a kezedben van, elindultam keresztapát keresni, mert annyi gyerekem van, mint a rosta lika, még eggyel több, és már a pap is komám, a kántor is komám, senki lélek el nem vállalná a komaságot. Azt mondja a pulya emberke:

Page 90: Benedek Elek - Székely Tündérország

90

-Ezért ugyan ne epekedjék kied, leszek én annak a gyermeknek keresztapja, csak azt az egyet kötöm ki, hogy hét esztendűs, hét hónapos, hét hetüs, hét napos korába, adja nekem a fiút, én jó gondját viselem neki.

A szegény ember bele is egyezik, gondolja, eleget megáldotta őt az Isten gyermekkel, meg sem látszik, ha egyet másnak ad. Azzal megfordulnak, elmennek a szegény ember házához, s a gyermeket megkeresztelik Péternek. A keresztapja mindjárt olyan gyermekruhát vett neki, hogy még a király gyermekinek sem volt különb.

Na telik, múlik az idő, egyszer csak azon veszik észre magukat a Péterke szülei, hogy mindjárt kitelik az idő, amikor a gyermeküket oda kell adni a pulya emberkének. Aj, sok keserves könnyeket hullatott a szegény ember, de még többet a felesége. Sokat, de sokat évelődtek, bucsálódtak, hogy miért is kell nekik megválni, ettől a szívükről fakadt, édes gyermeküktől. Amilyen szép, fekete szemű, s amilyen ügyibe való, okos gyermek, egy sem volt a sok Isten áldása között. De csak hiába való volt minden bucsálódás, hiába hullatták a sok keserves könnyeket, Péterkéből, hét esztendűs, hét hónapos, hét hetüs, és hét napos lett, és el kellett vinni a keresztapjához. Azt mondja a szegény ember a feleségének:

-Na feleség, süss nekem, hamuba sült pogácsát, az idő reá tölt, amit ez előtt hét esztendővel ígértem, meg, sem másíthatom.

Sírt a szegény asszony, keservesen sírt, de csak meg süti a pogácsát, útra készítette az urát, s ez el vivé Péterkét.

Page 91: Benedek Elek - Székely Tündérország

91

Mennek, mendegélnek, s jó estére elérnek a rengetegbe, mikor jól behaladtak volna, megnyílik előttük a föld, kipattan belőle a pulya emberke. Még szavát se engedi a szegény embernek, már elkapta tőle Péterkét, és az azon a nyíláson, ahol kipattant, eltűnt vele. A szegény ember pedig, nagy szomorán haza indult.

Tizennégy álló napig vitte a pulya emberke lefele a kereszt fiát, s a tizennegyedik napon egy olyan rétre értek, ahol arany fű termett, gyémánt virág nyílott, és arany paripák legelésztek. De, hogy szómat össze ne keverje, mire ide értek, Péterkéből nagy, derék legény lett. Három napig mennek ezen a helyen, mindenütt arany réteken, arany erdőkön át, arany halas vizek mellett. A harmadik napon, egy gyémánt lábon forgó várhoz értek, itt a pulya emberke a várkapura sújtott egy arany vesszővel, a kapu egyszeribe kinyílott, ő maga meg csak által bucskázott a fején, s hát olyan gyönyörűséges, szép kis asszony lett belőle, hogy a napra lehetett nézni, de reá nem. Péternek csak megfogott a szava, nagy csodálkozásába, nem tudott szólani. Azt mondá ekkor a szép kisasszony:

-Hallod-e te szép legény, engem egy ördöngös szüle meg átkozott volt, hogy mind addig pulya ember legyek, amíg egy hét esztendős, hét hónapos, hét hetüs és hét napos vőlegényt nem találok. Most téged meg találtalak, és ha elfogatsz, nézd. Látod ezt a szép országot? Mind a tied lesz.

De bezzeg egy szava se volt ez ellen Péternek, egyszeribe bé fogadtak egy gyémánt hintóba, hat gyémánt

Page 92: Benedek Elek - Székely Tündérország

92

szőrű paripát, egy percre fel hajtattak a Péter apjáékhoz, bé hozták apját anyját minden testvérét, zelletségét atya fiaságát, a boldogság országába. Ott nagy vendégséget csaptak, és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Page 93: Benedek Elek - Székely Tündérország

93

B Á LVÁ N Y O S VÁ R

Már akár hiszitek, akár nem azt a várat arra, nap

keletre, ni Torja fele, magas hegynek tetejébe tündérek építették, még pedig réges, régen mikor még a kövek meg se voltak keményedve. Na hanem osztán ezek a tündérek aztán akkorák voltak, hogy egy lépésbe át lépték egész Háromszéket a karincájukba kötény, embereket és állatokat szedtek fel, és úgy játszadoztak velük. Aki nem hiszi, járjon utána.

Nem úgy van? Apor vajda építette azt, nagyapó is úgy beszélte. Hej, égtelen egy, nagyúr volt ez halljátok, nap, hold, ragyogó csillagok voltak az ő Istenei, alább még se állott, de, hogy szavamat össze ne keverjem, volt ennek a nagy \úrnak, három deli, szép fia. Egyszer mit gondolt, mit nem, no nem is kell ahhoz olyan nagy gondolás, az egyik legény bele szeretett egy Mike lányba és megkérte. De az öreg Mikéné azt mondta, hogy ő bizony oda nem adja szívéről szakadt gyenge virágát egy Krisztus tagadónak. Hanem ha olyan erőssen szerelmes a lelkem térjen átal a keresztény hitre. Eleget istenkedett, könyörgött a szép apor legény, hogy kívánjanak tőle akármi egyebet, csak ezt az egyet ne, az öreg Mikéné, nem engedett.

-Elhozom az ikafalvai, emberevő sárkányt. -fogatkozott a legény.

Page 94: Benedek Elek - Székely Tündérország

94

-Nem kell légy keresztény. -Megölöm az ojtózi óriást. -Tőlem bizony meg ölheted –felelte Mikéné. –De azért

mégsem adom neked a lányomat, míg keresztény nem lész. Most már merre facsarodjék a szegény, szerelmes ifjú?

Esküvel fogadta, hogy elei vallását soha el nem hadja,ő bizony inkább elrabolja a lányt. Úgy is tett. Egy vasárnap mikor éppen a nép omlott ki a templomból, a három Apor testvér lesben állott, a szép Mike lányt, míg észrevette volna magát, nyeregbe kapták és elvágtattak vele. Meghiszem bíz, én de Mikéné nem az az asszony volt, akivel lehetett tréfálni. Olyan sereget indított az Apor legények után, hogy a föld is rengett alatta. A három Apor testvérből kettő ott hagyta a fogát, de a harmadik valami szerivel eljutott a Bálványos várba, az elrabolt lánnyal. Sokáig ostromolta Mikéné asszony Bálványos várát, míg nagy nehezen meg békéltek, még pedig azzal a kikötéssel, hogy apor megmaradhat a pogány hitében, de a gyermekeit kereszténynek neveli.

Hanem azért a Bálványos név ott száradt azon a híres váron

Page 95: Benedek Elek - Székely Tündérország

95

H A R A G S Z I K - E G A Z D U R A M ?

Volt egyszer egy szegény ember. Három fia volt, kettő

derék, ügyibe való legény, a harmadik olyan tavalydok, tedd el s elé se vedd legény.

Azt mondja egyszer a legidősebb legény: -Hallá-e kend apó? Én elmegyek szolgálatot keresni, s

ha haza jövök, egy véka pénzt hozok magammal. A szegény ember bizony egy szóval se mondá, hogy

ne, s a legény el is indult szerencsét próbálni. Ment, mende-gélt hegyen, völgyön átal, beállított egy gazdag emberhez és bészegődött annál szógának. De a kontraktusba azt íratta, hogy egy esztendő leteltével, fizessen a gazda neki egy véka pénzt. S amelyik az esztendő leforgása alatt megharagszik, a másik vágja le annak az orrát. Az esztendő kukukk szóig tartott.

A gazda először is cséplésbe állítá a legényt, s csépeltette, hogy nyelvít is kivetette belé, de mikor az evés ideje megjött csak nem hívá enni. Két, három napig csak csépelt, csépelt a legény, éhen, szomjan, de már ekkor kikelt a béketürésből és azt mondá:

-Hát gazduram miféle ember kend, hogy még enni se ad a cselédjének?

-Talán bizony haragszol? –kérdi a gazda

Page 96: Benedek Elek - Székely Tündérország

96

-Már, hogy az Istennek az égő haragjába ne hara-gudnák?

-Na bizony, ha haragszol, akkor add is ide az orrodat héj- mondá a gazda.

Mit tehetett a szegény legény, szegény feje oda kellett tartania az orrát, a gazda egy fanyelű bicskával lennyiszentette, s a legénynek pénz nélkül, orr nélkül kelle haza mennie.

Hej, elbeszéli ottan nagy szomorán, hogy mi történt vele, de meg is járta.

-Na csak megállj!- mondá a második legény. –Most már én megyek el ahhoz a gazdához, majd elhozom én a pénzt is meg a gazda orrát is.

El is ment a második legény, de ki világra éppen úgy járt, mint a bátyja. Neki is, mint a bátyjának, pénz nélkül, orr nélkül kelle haza menni.

Azt mondja most a tavalydok legény: -Már most én megyek el, hátha jobban járok, mint ti Na bezzeg lett erre szörnyűséges kacagás. Eleget

mondták neki, maradj itthon te szerencsétlen, te emberi zingte, nem használt semmit a tavalydok legény útnak eredt. Beszegődött a gazdához, éppen olyan kontraktussal, mint a bátyjai. Ahogy béállott a szolgálatba a gazda mindjárt csépeltetni kezdett vele, de enni bizony bé nem hívta, sem első nap, sem második nap. A legény csak üngetett magába, de nem szólt semmit, hanem felmért este, reggel két véka

Page 97: Benedek Elek - Székely Tündérország

97

gabonát és azért a szomszédba mindig adtak enni. Így tartott ez két álló hétig.

Egyszer csak azt kérdi a gazda: -Hé legény hát te csak csépelsz mindig s aztán soha

sem eszel? -Dehogynem gazduram –feleli a legény –Van itt

gabona elég Istennek hála, adnak azért ételt is, ha kell -Úgy-e?. -Talán bizony haragszik, gazduram? -Dehogy haragszom, dehogy haragszom –feleli a gazda

–Eszem ágában sincs haragudni. Másnap vasárnap volt. A cséplést félbe hagyták. A

gazda s a felesége elment a templomba, s azt mondták a legénynek, hogy aztán amíg ők oda lesznek, jól főzze meg az ételt, s tegyen a fazékba petrezselymet. A legény egyet gondol, s a gazda drágalátos kutyáját, akit Petrezselyemnek hítak, belényomta a fazékba. Jőnek haza a templomból, az asszony mindjárt a kutyát szólítja, mert erősen szerette, de bizony csak hiába kiabált.

-Petrezselyem! Petrezselyem nem jött elé. Megszólal a legény: -Már minek kiabált annyit asszonyom mikor

megparancsolta, hogy a petrezselymet a fazékba tegyem? Na hiszem lett erre szörnyű patária, sírás, rívás. A

legény kérdi a gazdát: -Talán bizony haragszik gazduram?

Page 98: Benedek Elek - Székely Tündérország

98

-Dehogy haragszom, dehogy haragszom –felelte a gazda –Eszem ágában sincs. Pedig a nyelvét is rágta nagy mérgibe.

Másnap a gazda s a felesége elment lakodalomba, s meghagyták a legénynek, hogy dolgozzék ő is azt, amit a szomszédok. Na éppen jót parancsoltak. A szomszéd gazda éppen akkor szedte le a házáról a régi zsindelyt, hogy újra fedje. A legény is fogja magát, s mind egy szálig leveri a zsindelyt, gazdája újdonott, újfedelű házáról. Hazajönnek a lakodalomból s kérdi a gazda:

-Hát te, mit csináltál te? -Mit csináltam volna, ha azt nem amit a szomszéd?

Talán bizony haragszik gazduram? -Dehogy haragszom, dehogy haragszom, eszem ágába

sincs –felel a gazda. Haj, mérgelödött a gazda magába nem tudta mit

csináljon ezzel a bolond legénnyel. Este összebeszélt a feleségével, hogy adjanak valami olyan dolgot, amit nem tud elvégezni és aztán kergessék el. Mindjárt be is hívatja a legényt és azt mondja neki:

-Hallod-e he, reggelre olyan ösvényt csinálj, a házam ajtajától a pajtáig, hogy egyik lábammal keményre, a másikkal lágyra lépjek, különben elkergetlek. Kimegy a legény, gondol erre is, arra is, egyszer csak kimegy a juhakolba, ott száz juhnak levágja a nyakát s a lábát, az egyiket hasra a másikat hátra fektetve elkészíti az ösvényt. Látja reggel a gazda a szörnyű pusztítást, rákiált a legényre:

Page 99: Benedek Elek - Székely Tündérország

99

-Mit csináltál megint, te? -Olyan ösvényt, amilyet gazduram parancsolt –felelte a

legény. Talán bizony haragszik gazduram? -Dehogy haragszom, dehogy haragszom, eszembe se

jut haragudni. Azt mondja este az asszony: -Na hallá-e kell valamit csinálnunk ezzl a legénnyel,

mert hanem mindenünkből kiforgat. Reggel felülök a nagy körte fára, kukukkolok mint egy kukukk, kied pedig hívja bé azt a bolondot s mondja meg neki, hogy kitelt az esztendő, fizesse ki a bérit hadd menjen innét Isten hírivel. Reggel az asszony csakugyan föl is ült a körtefára, és elkezdett kukukkolni. A gazda béhívja a legényt, kifizeti a bérit, és azt mondja neki:

-Hallod-e legény megszólalt a kukukk, most már mehetsz Isten hírivel

Azt mondja erre a legény: -Hát biz én el is megyek gazduram, csak még elébb

megszeretném nézni, a kukukkot mert ilyen madarat, sohase láttam. Azzal elmegy a körte fához és azt olyan Istenesen, igazából meg rázintja,hogy a kukukk egyszeribe lesuppant az asszony képibe. Haj volt sikoltozás, kiabálás, jajgatás az asszonynak kitörött a lába a nagy esésbe, de most már a gazda se tudá visszatartani a mérgét és azt mondá:

-Na te ilyen, olyan gazember a búzámat eladtad, a drága jó kutyámat meg főzted, a házamról a zsindelyt

Page 100: Benedek Elek - Székely Tündérország

100

leverted, száz darab juhomat megölted és most a feleségem lábát is kitörhetted, eltakarodj az én életemből.

-Talán bizony haragszik gazduram? –kérdi a legény. -Hogy ne haragudnám te Istentelen, te. -Na hát akkor adja is ide az orrát, hadd vágjam le. Mit volt, mit nem tenni oda adá az orrát a gazda. Azt

mondja most a legény: -Na most azt akarja, hogy elmenjek adja ide a két

bátyám orrát is. A gazda oda adta csak, hogy megmenekedjék tőle.

Hazament a tavalydok legény nagy vígan a véka pénzzel, s a bátyja orrával. Ahaj csak oda nyomintá mind a kettőnek az orrát és úgy oda forrottak abba a minutába mintha le se vágták onnét soha. De bezzeg volt öröm, nagy dínom, dánom, nagy örömükbe még a gazda orrát is visszavitték, szépen visszaforrasztották, kibékültek és még máig is élnek, ha meg nem haltak.

Page 101: Benedek Elek - Székely Tündérország

101

A S Z E R E N C S E P R Ó B Á L Ó K I R Á LY F I

Volt egyszer egy király úrfi, ez a király úrfi azt mondja

az édesapjának: -Felséges apámuram én elmegyek szerencsét próbálni,

de engedje meg, hogy vigyem el magammal az én öreg szógámat is.

Azt feleli erre az öreg király: -Én nem bánom édes fiam menj el és vidd el a hűséges

szógádat is, csak az életedre ügyelj. Fel készülődik a király úrfi, és jó hajnalba elindulnak.

Mennek, mendegélnek s hát egyszer egy nagy rengetegbe érnek. Abba a rengetegbe találnak egy forrást, a mellé megtelepednek és eléveszik a tarisznyát, hogy egy kicsit falatozzanak. Hát amint az ebédet elkütenék, jő egy kicsi emberke, akinek hét singes volt a szakálla és a vállán egy mázsás botocskát cipelt. Ez a kicsi emberke csak belé szökik a forrásba és eltűnik.

-Na –mondja a király úrfi –Megyek utána, mert ez bizonyosan Tündérországba ment. Te pedig öreg szóga menjél vissza és mond meg az édesapámnak hová mentem. És ha egy esztendő múlva vissza nem kerülök, csináltason nagy temetést az emlékezetemre, mert akkor tudom Istenem, nem leszek az élők között.

Page 102: Benedek Elek - Székely Tündérország

102

Page 103: Benedek Elek - Székely Tündérország

103

Azzal beszökik a forrásba, nagy, hirtelen elmerül s hát egy szempillantásra egy gyönyörűséges, szép réten találja magát. Ezen a réten volt egy arany vár, de az egész fekete gyásszal volt bévonva. Találkozik egy emberrel, kérdi, hogy:

-Miért vonták azt a várat feketébe? -Azt bizony azért –feleli az ember –mert a városon

kívül van egy tó, abba lakik egy hétfejű sárkány, akinek minden áldott nap egy leányt kell adni ebédre, különben az egész várost elpusztítja még a Föld színéről is. Most éppen a király leányára került a sor, senki sem ajálkozik megmentésire, pedig aki azt megcselekedné ugyan boldog lenne, neki adná a király a leányát, s mellé a fele királyságát.

Gondolja a király úrfi, ő bizony szerencsét próbál. Egy élete, egy halála, ha addig él sem engedi meg, hogy a király leányát a sárkány megölje. Hát csak ugyan jött a királykisasszony fekete gyászruhába, mellette a hóhér legény, sem a várból, sem a városból nem, mert senki lélek velük jönni, csak úgy messziről húzta tizenkét banda a szomorú marsot is. Mikor a tóhoz értek, a hétfejű sárkány, már ott hemmedezett a tó partján. Szörnyű hét száját tátogatta, és úgy várta, hogy valamelyikbe bé dobják az ártatlan leányt.

De csak oda szökik ekkor nagy hirtelenséggel a király úrfi, felöleli a királykisasszonyt, egy, két lépést odébb teszi, és neki a sárkánynak. Hej, szegény világ, lett itt verekedés, csorgott a verejték mind a kettőről de még a vér is. Hanem a király úrfi nem hagyta magát és hat fejét le is vágta a sárkánynak. Jaj szegény egy feje, hát könyörög a sárkány,

Page 104: Benedek Elek - Székely Tündérország

104

hogy ne ölje meg egészen, hagyja meg ezt az egy fejét. A király úrfi bizony nem engedett, a hetedik fejét is levágta a sárkánynak. Mikor ezzel készen volt oda fordult a leányhoz és azt mondta:

-Felséges királykisasszony, most menjünk haza az apához, hadd örüljön.

Na lett hét országra szóló vendégség, olyan kedve is volt minden léleknek, hogy csupa gombos tűkön táncoltak. A közben eltölt az egy esztendő s a király úrfinak eszébe jutott, hogy neki haza is kéne menni. Hat lovas hintóba ült feleségestől, és úgy kihajtott a forráson, hogy meg se vizesedett senki és semmi. Hát mikor ki érnek az apja ott várja az egész udvar népével. Volt öröm, szinte meg ették egymást. Haza mentek nagy vendégséget csaptak, azután tojáshéjba kerekedtek, a Küküllőn leereszkedtek. Holnap legyenek a ti vendégetek.

Page 105: Benedek Elek - Székely Tündérország

105

B O L O N D O S G Y U R K A

Hol volt, hol nem volt, még hetet hét országon is túl

volt, kidőlt kemencének, bédőlt oldalába, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek volt, három nagy legény fia, és egy bikája. Nem is hagyott egyebet reájuk, amikor meghalt, csak ezt a bikát és egy kötelet. A három legény, még el se torolták az apjukat, összeverekedtek, hogy melyiké legyen a bika, hármanuk közül. Amikor aztán istenesen vérbe köpülték egymást, abba egyeztek meg, hogy építenek hárman, három pajtát, a bikát eleresztik, s azé lesz, akinek a pajtájába fut.

Hej, épít a két idősebb legény, olyan pajtát, hogy a pap is ellakhatott volna benne. A harmadik, aki kicsit bolondos is volt szegény feje, nem is hívták másként, csak bolondos Gyurkának, nyírfa vesszőből tákolt egy pajtácskát. Na bezzeg, kacagott a két idősebb legény, s már előre csúfolódtak Gyurkával, hogy a bikának majd csak több esze lesz, mint neki. Jól van hát, no. Ki eresztik a bikát az udvar közepibe, rettentő meleg nap volt, s a szegény bika olyan erősen legyezett a farkával, hogy nem találta helyét, csak nagyot szökik egyet, meg táncolja magát, egyenest bé fut a bolondos Gyurka pajtájába. Na volt irigykedés, de Gyurka egy kukkot se szólt, kötelet kötött a bika fejére, s elindult vele a vásárra.

Page 106: Benedek Elek - Székely Tündérország

106

Amint mendegélne, az út mellett csak nyikorogni kezd egy odvas fűzfa. Megáll Gyurka, és azt kérdi a fűzfától:

-Talán bizony meg vennéd ezt a bikát? A fűzfa még jobban nyikorgott. -Acc érte negyven pengő forintot? Még erősebben nyikorgott a fűzfa. -Hát jól van. –mondja Gyurka. –Látom, hogy most

nincs pénzed, majd két hét múlva erre járok, és akkor fizesd meg.

Azzal megkötötte a bikát a fához és elment haza. Kérdik otthon a bátyjai:

-Na te bolond, hol hagytad a bikát? -Eladtam jó pénzért, negyven pengő forintért. -Kinek, te világ bolondja? -Egy fűzfának, azt mondotta, hogy két hét múlva meg

is fizeti. Hej, nagyot kacagnak a legények. -Csak kacagjatok. –mondá Gyurka. –Meg mutatom én,

hogy lesz pénz. Eltelik két hét, és bolondos Gyurka elmegy a fűzfához,

mondja neki: -Hé fűzfa, eljöttem a bika áráért, ki telt a két hét. De a fűzfa csak hallgatott, nem fujt a szél most, hát

nem is nyikorgott. -Mit? Te nem is szólasz, mindjárt fizesd meg azt a

negyven pengő forintot, mert ha nem rútul jársz.

Page 107: Benedek Elek - Székely Tündérország

107

Bizony csak nem szólott a fűzfa. Aj, mérgelődik Gyurka, fogja a fejszét és olyat döndít a fára, hogy mindjárt ki dölt a gyökeréből. Hát, szerelmes Jézusom mit lát a gyökér alatt, egy üst aranyat.

-Na. –mondja Gyurka. -A negyven forintot elviszem adósságba, a többit interesbe.

Ki emelte az üstöt, hátára vetette, és szépen haza eregélt. Látják otthon a bátyjai a töménytelen, sok aranyat, ha, de csak most fogja el igazán az irigység, össze is súgnak, búgnak éjjel, hogy megölik azt a bolondot, s ketten majd boldogul élnek. De Gyurka nem aludt, meg hallotta, hogy miben mesterkednek a bátyjai, és még jó hajnalba fel kelt, és egyenest a királyhoz ment panaszra. Bé megy a királyhoz audenciára, és elé mondja panaszát s mindent, hogy s mint történt.

Ott volt a királynak a lánya is akinek ez a betegsége volt, hogy semmivel a világon meg nem tudták kacagtatni. Amikor a bolondos Gyurka panaszát hallotta, olyan hangosan elkacagta magát, hogy az egész udvar népe összefutott ijedtébe.

-Na te legény. –mondja most a király. –Én meg fogadtam, hogy annak adom a lányomat, aki meg tudja kacagtatni, legyen az akármi féli rendbéli ember fia. Én a szavamat meg is tarom, neked adom a lányomat fele királyságommal, a bátyáidat pedig karóba húzatom.

Page 108: Benedek Elek - Székely Tündérország

108

-Ne, felséges királyom! –mondá bolondos Gyurka. –Talán nem is érdemesek olyan nagyra, fogadja bé inkább béreseknek.

-Hát legyen meg a te akaratod. –szólott a király. Tüstént nagy lakodalmat csaptak, olyat, hogy hét

országra szólott, a lakodalom után pedig az ifjú pár tojás héjba kerekedett, Küküllön leereszkedett, holnap legyen a ti vendégetek.

Page 109: Benedek Elek - Székely Tündérország

109

C Í M T E L E N

Ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy

szegény ember, ennek a szegény embernek, annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Két, kicsi buta szarvú ökre, és két darab földecskéje vala, minden gazdagsága. Az egyikbe kölest vetett, s két gyermeket melléje állított, hadd őrizzék.

Azt mondják egyszer a szomszédok, a szegény embernek:

-Hé szomszéd, kiednek arany kölese van. -A biza ne, lássák-e kietek. -mondá a szegény ember. –

És én nem is vettem észre eddig. Most már lelkére kötötte a gyermekeknek, hogy jól

őrizzék azt a dreága Isten áldását, mert ha egy szál hibádzik belőle, halálnak halálával halnak meg. Még azon nap, csak leröppen egy varjú, s elvisz egy szálat. Aj szerelmes Istenem, utána a legkisebb gyermek, futott árkon, bokron keresztül de mind hiába való volt, nem tudá el fogni a varjat. Addig futott a szegény gyermek, amíg egy nagy rengetegbe tévedt, hát amint megy, egy nagy tüzet lát, a tűz mellett egy égtelen nagy óriást, aki ott hemmedezett.

Ennek az óriásnak akkora orra volt, hogy éppen a térgye kalácsáig ért. Háta mögé somojodik a gyermek, de

Page 110: Benedek Elek - Székely Tündérország

110

abba a minutába akkorát prüszentett az óriás, hogy a szele tizenkét lépésre hajította. Sírt a szegény gyermek, rőkölt keservesen.

-Hmm –morog magában az óriás. –Miféle emberi hangot hallok?

S lepegette a két fülét mindenfelé, hogy vajon merről jön az a sírás. Más oldalára fordult, és éppen rá taposott a gyerekre.

-Hát te, hogy tévejedtél ide, te szerencsétlen emberi állat?

Elmondja a gyermek, nagy szepegéssel, nagy szipogással, hogy milyen szerencsétlenség találta, s ő most már nem mer haza menni. Az óriásnak megesik a szíve rajta, s fiának fogadja.

Sok, sok idő telt el, a gyermekből derék, nagy legény lett. Azt mondja egyszer az óriás:

-Na fiam, én föl neveltelek, most már házasodj meg. -Hiszen az nem is volna rossz dolog. -mondá a legény.

–De hát kit vegyek el ebben a nagy rengetegben? -Majd találsz a rengetegen túl. Ennek a túlsó szélén

van egy tó, abbe fürödik minden áldott délbe, három királykisasszony. Menj oda, és míg fürödnek, vedd el a kisebbiknek a gúnyáját. De akár, hogy kiabálnak utánad, vissza ne nézz, mert csúffá tesznek.

Elmegyen a legény, s hát csak ugyan ott feredik a három királykisasszony. Olyan szép volt mind a három, mint

Page 111: Benedek Elek - Székely Tündérország

111

egy, egy tündér. Szépen hasra ereszkedett, és oda csúszott, ahová a gúnyát levetették volt a királykisasszonyok.

-De már most melyik a kisebbiké legény? –kérdezi magától.

Ő bizony nem válogatta sokáig, hanem találomra elvett egyet, s azzal usgyi neki, meg futamodott. A szerencsétlen a nagyobbik leányét találta megfogni. Észre veszik a leányok, hogy valaki fut a gúnyával, futnak a bokrok közé, s látják, hogy a nagyobbikét viszik. Kiabálni kezd ez torka szakadtából:

-Ne fuss te bolond, nézz vissza. A legény bizony mintha meg boszorkányozták volna,

elfelejtette az óriás tanácsát, visszanézett. A leányok utolérik, jól megtépázzák, s a legénynek gúnya nélkül kellett haza mennie. Másnap éppen így járt. Harmad nap azt mondja neki az óriás:

-Na hallod-e, ha holnap el nem veszed a kisebb lány gúnyáját, és vissza találsz nézni, karóba húzom a fejedet.

De már most a legény se vette a dolgot tréfára, tudta, hogy az óriás nem szokott komázni. Harmad nap ismét csak oda sompojodik a bokrok közé, ki válassza a legkisebb kisasszony gúnyáját, s azzal usgyi neki, vesd el magad, olyan futásnak eredt, mintha mind a két szemét ki vették volna. Utána a leányok, eleget, hogy nézz vissza, hé, de bizony nem nézett az vissza. Mikor ez nem használt, könyörgésre fogták, Istenkedtek neki, de mind hiába valóság vala.

Page 112: Benedek Elek - Székely Tündérország

112

Mit volt, mit nem tenni a kicsi királykisasszonynak, nagy szómórúan a legény után eregélt, s el kisérte a nagy rengetegbe.

Egyszerre értek az óriáshoz. Sírt, sírt egy kicsinnyég a királykisasszony, osztég lassanként a sírás is el maradt. S hát bizony megtetszett neki, ez az ügyibe való legény, királyfiba se kapott volna ennél különbet.

Eltelik három nap, s az óriás azt mondja a fogadott fiának:

-Na fiam, már van feleséged is, én most téged Istennek ajállak. Menj a feleségeddel, lássatok országot, világot, mert ilyen ifjú párnak nem lehet kendermagba bújni.

Azzal, csak meg fuvintá egy sípot, s egy szempillantásra annyi szárnyas állat kerekedett össze, hogy a szem nem volt képes bé lepni, mert közvénk legyen mondva, az óriás a madaraknak a királya volt. Egyszeribe elé szöktet egy sereg varjat, s meg parancsolja nekik, hogy öljenek meg egy bivalyt. Még ki se mondta, egy nagy bivalybőr feküdt a földön kiterítve. Az óriás nagy szorgosan belé varrá az ifjakat, s meghagyta a varjaknak, hogy vegyék a hátukra, s meg se szusszanjanak, míg az éveg várhoz nem érnek.

Haj, repültek a varjak, mint a sebes szél, meg se szusszantak az üveg vár aljáig. Hanem mikor fel tekintettek arra az égtelen magas éveg várra, visszafordultak az ifjú párhoz és azt mondták, hogy ennek ugyan nem fognak nyugvás nélkül. Na szusszantak egyet, neki indultak, repültek fel, messze, hogy egy jó rugaszkodásnyira volt tőlük a

Page 113: Benedek Elek - Székely Tündérország

113

vacsoracsillag de mikor már szint édes de szinte a vár tetejére értek, meg rottyant az erejük, s szépen vissza kelle ereszkedniük.

Bezzeg volt-e, bú bánat, elevenen meg nyúzza az óriás, ha fel nem tudnak jutni az éveg várba. Amíg így bucsálódnának, az egyik varjú azt mondja, hogy:

-Hiszen, valami könnyebb portékába is fel lehetne vinni ezeket az ifjakat.

-Bizony fel. –mondák a többiek. Volt a vár aljában egy malom, bé mennek oda, s a

molnártól egy hordót kérnek, abba szépen bele ültetik az ifjú párt, az abroncsot rá vetik a hordóra, és úgy indulnak útnak. Hajnalba indultak, estére kerekedve fel is értek szerencsésen. A hordót le tették a vár tetejin, meg kopintották erről is, túl is, az abroncsok lepattogtak, s az ifjú pár ki szállott.

Tüstént mennek az éveg vár urához, aki éppen a fekete király maga volt. Bé kérezkednk a nagy éveg szobába, a király színe elé.

-Hát ti kik vagytok, mik vagytok, mi jóba jártok? –kérdi a király.

-Mi bizony, felséges királyom életünk, halálunk a te kezedben van, -mondá a legány. –Szolgálatot jöttünk keresni.

-Na jókor jövétek, most csaptam el a kocsisomat, s a belső leányt, fel fogadlak helyikbe. Neked nem lesz leány, egyéb dolgod, csak minden reggel ki sepersz hat szobát, de a hetedikbe bé ne taláj menni, mert szörnyű halálnak halálával lakolsz.

Page 114: Benedek Elek - Székely Tündérország

114

Nem is ment ez két, három nap, de egyszer úgy elfogta a kíváncsiság, hogy semmi lette képpen nem tudá visszatartani magát, bement a hetedik szobába. Hát uram, teremtőm mit látott? Egy rusnya kopac fejű ember ott ül egy hordóba, s csak a feje látszik ki belőle. Aj, megijed a szegény lány, hogy szinte kétségbe esik. Ki akar szaladni, de a kopac fejű ember megszólítja, keserves siránkozó hangon:

-Ne fuss el, ne félj tőlem te szépséges, szép leány, hanem inkább szabadíts ki innét.

-Hát te ki vagy, s mi vagy? –kérdi a lány. -Én bizony Tündér kopac vagyok, a fekete király

elvette országomat, s magamat pedig ebbe a hordóba záratott, hogy soha meg ne lássam az áldott napot. Hallod-e te gyönyörű virágszál, pattints le egy abroncsot, és meg szolgálom.

Addig könyörgött, addig istenkedett, hogy a leánynak meg lágyult a szíve, egy abroncsot lepattantott. A hordó egyszeribe széjjelesett, és Tündér kopac, ki szökött belőle.

-Na hallod-e. –mondá a leánynak. –Neked itt most elégett a köles, de nekem is, hát menjünk, amerre a szemünk lát.

Eleget a leány, hogy bizony nem megy az első kocsis nélkül, Tündér kopac megfogta, s eleve magával vitte. Másnap megy a Fekete király a hetedik szobába, hát Tündér kopacnak, híre, pora sincsen. Keresik a belső leányt, hát az sincs, mintha csak a föld nyelte volna el. Meg hallja ezt az első kocsis, és azt mondja a fekete királynak:

Page 115: Benedek Elek - Székely Tündérország

115

-Felséges királyom, életem, halálom a kezedben van, de én tovább itt nem tudok maradni, megyek a szívem szerelme után.

Elindult a szegény legény, Hetethét ország ellen, országon, világon keresztül, s amint mendegéle talál egy várat, s annak egyik ablakába ki könyökölve egy szép fehérnépet. Hát az éppen az ő felesége. Hej, szegény világ, vetet ágy, lett öröm, az egyik szemük sírt, a másik kacagott. Na csak, hogy megtalálták egymást, most már elszöknek. Tündér kopac oda volt vadászni, de ki tudja, hogy mikor állít haza, már szedelöszködnek, indulnak is, s egyszerre nagyot csendül a vár.

-Jaj, édes Jézusom, itthon van Tündér kopac most szörnyű halálnak, halálával halunk meg. –sikoltozott az asszony.

Mit volt, mit nem tenni, hamarjába, be bújtatá urát az ágy alá. Bé jő Tündér kopac s elkezd szipogtatni az orrával.

-Hé, asszony valami ember szagot érzek itt. -Nincs itt lelkem, Tündér kopac uram, semmi féle

emberi lélek. De Tündér kopac nem híve az asszonynak, csak oda

mene az ágyhoz, s az üstökénél fogvást, ki húzza, a szegény legényt, alóla.

-Na te emberi zink, mit választasz három rossz közül? Vízbe vettesselek, meg égettesselek, vagy halálig tartó fogságba vesselek?

Page 116: Benedek Elek - Székely Tündérország

116

-Ne tedd egyiket se Tündér kopac, tudod-e, hogy mit ígértél, hogy meg szolgálod, ami jót, veled tettem.

Addig sírt, addig könyörgött az asszony, hogy Tündér kopac elereszti a szegény legényt. Megyen szegény feje hegyen, völgyön átal, s estére kelve egy kicsi házhoz ért. Bé megy, ott talál egy vénasszonyt, és köszön neki.

-Adjon isten jó estét, öreg anyó. -Szerencséd, hogy öreg anyónak szólítál mert,

különben rútul jársz vala. Hát mibe fáradsz, mi féle szél vetett ide?

Elmondja, hogy milyen nagy bajban van. -E baj édes fiam, de adok neked egy jó tanácsot, s azzal

talán boldogodol. Menj el a Veres királyhoz, szegődj be hozzá kocsisnak. A Veres királynál három napból áll egy esztendő, s ha ezt a három napot becsületesen ki töltöd, minden jóra fordul. Már most hallgass ide, a Veres királynak van százhúsz lova, ebből a százhúszból egy maga a király leánya, s ennek olyan kutya természete van, hogy ha csak egy pillantásra le hunyod a szemedet, meg szökik a ménesből, s a király akkor karóba húzatja a fejedet.

A szegény legény meg köszöni a jó tanácsot, elmegy a Veres király udvarába, és ott mindjárt fel is fogadják őt kocsisnak. Azt mondja neki a Veres király:

-Itt a százhúsz ló legény, a kezedre adom. Ma éjjel elmész velük éjhálóba, hanem előre mondom, hogy egy közülük csuda módon eltűnik minden éjjel, és csak másnap vetődik haza. Ha rajtad is kifog, csúfot látsz.

Page 117: Benedek Elek - Székely Tündérország

117

Besötétedik, s a szegény legény ki hajtja a százhúsz lovat a mezőre. Egyszer úgy éjféltájba valami hangot hall. Hát valaki mind csak azt mondja, hogy „Feküdjél le János, Feküdjél le János.” Néz minden felé, de nem lát semmiféle lelkes állatot. Gondolja magába, ő bizony lefekszik, hadd, lám mi lesz ebből, de a szemét csak féligre hunyta le. Hát Szűz Mária, Szent József, egy csikó egyszerre csak hallá változik, és azon módulag bele ugrik a tóba, ahol a lovak inni szoktak. De bezzeg a legény se volt rest, hamar egy kantárt vesz elő, a hal után veti, s annál fogvást ki húzza a tóból. Eleget hánykolódott, rángatózott, de a legény ki nem ereszti a kezéből és az ördöngös királykisasszonynak, ismét csak vissza kellet változnia csikóvá.

Reggel, haza eregél a ménes, egy sem hiányzott belőle. Bé megy a pajtába a Veres király s egy emelőrúddal, istenesen meg rakta a leányt, hogy megfogni engedte magát. Második éjjel már hattyú galamb képire változott az ördöngös királykisasszony, fel emelkedett a hetedik égbe és onnét, mint egy bárány felleg ereszkedett le. Hanem a legény most sem aludt el, a felleget is megfogta a kantárral, és második nap is hiba nélkül ment haza a ménes. A király most úgy megrakta a lányát, hogy el nyúlott a padláson.

Harmadik éjjel, a föld alá bújt le, a földnek a hetedik rétyibe, de a legény visszahozta a föld alól is. Mikor haza ér-nek, azt mondja a király:

-Na fiam, kitelt a három esztendő, mit kívánsz, mert még olyan kocsisom se volt, aki úgy tudjon vigyázni erre a

Page 118: Benedek Elek - Székely Tündérország

118

csikóra. Azt mondta a legény, hogy neki pénz nem kell, meg

elégedik azzal a kehes csikóval, aki a gané domb körül szedeget. Az a csikó táltos volt és előre megmondta a legénynek, hogy csak őt válassza, ha vissza akarja szerezni a feleségét. A király el kacagta magába, de gondolta magában, ha neked csak eddig ér az eszed, én bizony nem erőltetek rád semmit. Felül a legény erre a kehes lóra, ki botorkálnak az udvarból, s hát amint kívül vannak, a girhes, görhös lóból, aranyszőrű paripa lett, s egy ugrással ott termett a Tündér kopac udvarán.

Tündér kopac most is oda volt vadászni, azt mondja a táltos ló:

-Most vezess be az istállóba, adj nekem három köböl búzát, három veder vizet, aztosztég menj és láss a dolgod után. De mikor dobrokolok, gyere a feleségeddel, mert különben itt talál Tündér kopac. Nem is lehettek sokáig együtt az ifjak, mert olyan dobrokolást hallnak, hogy a föld is megremeg belé. Ki szaladnak az istállóba, fel a táltos lóra, s el, mint a sebes szélvész. Abba a minutába megérkezik Tündér kopac, keresi a feleségét, nincs sehol. Megy az istállóba, kérdi a táltos lovát:

-Keresheted a feleséged immár jó gazdám, elvitték azt táltos lovon.

-Hát mi mehetünk-e? –kérdi Tündér kopac. –Eszel-e, iszol-e?

Page 119: Benedek Elek - Székely Tündérország

119

-Ehetem is, ihatom is, alhatom is rá, nem érjük már azokat utol az árnyékvilágba.

Azt mondja erre Tündér kopac: -Ne mond ezt te nekem. Utol kell érnünk, még ha az

égbe repültek is. Azzal fel pattan a lóra, előbb a földre, azután az égre,

úgy szárnyalt, hogy nagy égi háború kerekedett utána. Mikor hét országon is keresztül szárnyaltak, csak akkor pillantották meg az ifjú párt.

-Na drága lovam, most mutasd meg, mit tudsz! –kiáltott Tündér kopac, s a táltos ló, úgy meg rugaszkodott, hogy csak hét singnyire volt a másiktól.

Olyan szelet csapott elé, hogy a szegény legény, majd lefordult a lováról.

-Ne félj gazdám, csak kapaszkodj belém! –biztatá a táltos a szegény legényt.

S hát láss csodát, csak megnyílik a magas ég, a s táltos a nyíláson bérepül az égbe. Látja ezt Tündér kopac, és neki fohászkodik.

-Uram, teremtőm nyísd meg az eget nekem is, de az ég be zárul előtte.

Tündér kopasz visszaesett lovastól, mindenestől, hogy a hetvenhetedik csontja is ízzé, porrá törött.

Page 120: Benedek Elek - Székely Tündérország

120

A T E L H E T E T L E N K E C S K E

Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia,

s egy kecskéje. Elküldi a kisebbik fiát, hogy hajtsa ki a kecskét a mezőre, hadd legelésszen. Elmegy a legény, künn van a mezőn egész estig a kecskével, s mikor hazafele fordulnának, kérdi tőle:

-Ettél-e kecske? Azt feleli a kecske: -Ettem, ettem, de azzal vagyok, amit a tegnap ettem. Haza megy a legény, s elpanaszolja az apjának, hogy

milyen nagy étű, telhetetlen ez az ő kecskéjük. Másnap, harmad nap elmegy a két nagyobb legény a kecskével, ezek is kérdik tőle:

-Ettél-e kecske? Ezeknek is azt feleli: -Ettem, ettem, de csak azzal vagyok, amit tegnap

ettem. Negyedik nap a szegény ember maga megy l a

telhetetlen kecskével, ő is kérdi: -Ettél-e hé? -Ettem, ettem –feleli a kecske –De csak azzal vagyok,

amit tegnap ettem. Mérgelődik a szegény ember, és azt mondja:

Page 121: Benedek Elek - Székely Tündérország

121

-Megállj, ördög adta nagy étkű kecskéje, nem tartalak én többet.

Fogja magát és megnyúzza a kecskét. Amikor éppen lehúzzák a bőrét,azon modulag fel ugrik a nyúzott kecske, elfut az erdőbe és ott bé bujik egy rókalikba. A róka nem volt hon de estére haza kerekedik, és bé akar menni a likba. Amint bujna be felé, meglátja a nyúzott kecskét, és nagy megijedve visszahőköl. Mikor egy kicsit magéhoz jön, bekiált.

-Ki, vagy hé? Feleli a kecske: -Én vagyok a nyúzott bakkecske, be ne jöjj, ha az

életed kedves. Jaj, elszalad a róka, megy a farkashoz, segítségül hívja.

Oda megy a farkas bé kukkant a likba, de ő is visszakapja az orrát, nagy ijedelemmel.

-Ki, vagy hé oda bé? -Én vagyok a bakkecske, bé ne jöjj, ha az életed

kedves. Róka, farkas mind a kettő elfut, mennek a medvéhez,

azt hívják el, az talán nem ijed meg. Bekukkint a medve is a likba, de mindjárt visszahőkölt, ez is, ahogy meglátta azt a csuda állatot.

-Ki, vagy hé oda bé? –kérdi a medve Felkeli a kecske: -Én vagyok a bakkecske, bé ne jöjj,te medve, ha

kedves az életed.

Page 122: Benedek Elek - Székely Tündérország

122

Page 123: Benedek Elek - Székely Tündérország

123

Elszaladnak mind a hárman, keresnek egy méhet meg egy dongot, és elhívják a róka likhoz, bezzeg nem ijed meg sem a méh, sem a dongó csak nagy hirtelen berepültek. A méh bebujt a nyúzott kecske egyik orra lyukába, a dungó a másik orra likába, ki fut szörnyű, mekegve a kecske, három vadállat megkapja a lik szádánál, s abba a minutába fel falták.

Eddig volt mese volt, aki nem hiszi, járjon utána.

Page 124: Benedek Elek - Székely Tündérország

124

A Z Ú R I S T E N É S É VA A N YÁ N K

Mikor az Úr Isten a teremtés munkáját bevégezte, így

szólott: -Virág viríts és hervadj, tavasz jöjj és tűnj el, s te is

ember tudd meg, hogyha születtél, meg is kell halnod. Az egész természet meghajlott az Úr akarata előtt. A

tavasz jött és el is tűnt, a virág virított és el is hervadozott, minden de minden változott a maga idejébe ebben a nagy természetben. Az Úr Isten jól ismerte az ember természetét és szép szerivel meg is győzte Ádámot, hogy minden kezdetnek véginek is kell lenni. De Éva anyánk nem tudott semmit erről a törvényről, egyszer éppen ott ült egy forrásnál nézte magát annak a tükrében, midőn az Úr Isten oda ment hozzá, hogy őt is felvilágosítsa a változás törvényéről. Éva anyánk keservesen zokogott mikor az Úr Isten hozzá lépett.

-Miért sírsz gyermekem? –kérdi tőle szelíden az Úr. Éva anyánk fölnézett az Úr Istenre és a saját

homlokára mutatott. Az Úr úgy tett mintha nem is vett volna semmit észre.

-Nem értem mit akarsz, mond szóval édes lányom. –szól az Úr.

-Nézz Uram a homlokomra –szólt Éva anyánk szepegve és rá mutatott homlokán egy, két ráncra. –Én nem

Page 125: Benedek Elek - Székely Tündérország

125

tudom elszenvedni ezeket a ráncokat! –és sírt tovább keservesen a hiú asszonyi állat.

-Ó, az kicsiség lányom. -mondá az Úr. -Elmúlik az egyet se sírj, ne epekedj miatta.

Eleget beszélt az Úr Isten erre is, arra is, hogy hát a sima útból is lehet göröngyös, s a járt út is benőhet fűvel, de Éva anyánkat csak nem tudá megvigasztalni, egyre sírt, zokogott. Az Úr mikor látta, hogy minden beszéd haszontalan, elvesztette a béke tűrést és így szóla:

-Mond meg lányom, miért sírsz, ha megértettél engem? Éva anyánk nagy felindulással azt válaszolá erre: -Én értettelek meg téged? Bizony nem értettelek meg

én atyám, nem is akarom megérteni soha, de soha a te törvényedet. Ezeket a csúnya ráncokat nem tűröm a homlokomon, ha még százezer törvényt csinálsz is. -s erre a felindult asszonyi állat nagy mérgébe elájult.

Az Úr pedig eltűnt és többet nem is próbálta meg, hogy Éva anyánkat észre térítse.

Azóta ezer meg ezer esztendő jött és ment el, de Éva leányai sem különbek ős anyuknál. Ők is, mint ős anyuk a forrásnál, megállnak a tükör előtt, és ha arcukon egy ráncot megpillantanak, nem az ember, de a menybéli Úr Isten sem tudná megvigasztalni.

Page 126: Benedek Elek - Székely Tündérország

126

F Í R T O S

Hej régi vár még ez a Firtos vára is. Tündérek

építették, még azon melegibe, hogy az Úr Isten a világot megteremtette.

Mikor a tenger víz le fojdogált, szűrődött a Föld színéről egy gyönyörűséges tündér kisasszony szállott a fellegek közül ennek a magas hegynek a tetejébe. Ott letelepedett a többi tündérekkel, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda. Ezt a tündér kisasszonyt Firtosnak hívták, de volt neki egy lány testvére egy Tartod, nevű, aki átalkodott rossz teremtés vala és mindig irigykedett Firtosra.

Na hozzá látnak a tündérek a vár építéséhez, dolgoznak serényen éjjel, nappal. Arra vetődik Tartod, és azt mondja Firtosnak irigykedve:

-Azért is megmutatom, hogy ma éjfélig szebb várat építek a tiédnél, s ennek a tiednek elvitetem a fundamentum kövét az én váramba.

Firtos vára készen is volt már este, a tündérek nagy örömükbe tüzeket gyújtottak a vár falain és úgy táncoltak körülötte. De éjfélkor csak ott termett Tartod az ő gonosz tündéreivel, egy szempillantásra ki feszítették a Firtos várának fundamentum kövét, nagy hirtelenséggel ki furták, vas rúdra

Page 127: Benedek Elek - Székely Tündérország

127

húzták, és úgy repültek vele, Tartod vára felé. Repültek a gonosz tündérek a fundamentum kővel, de mikor Korond fölé érkeztek, s a kakasok éppen éjfélre kukorékoltak, a vasrúd kettétörött, a kő leesett a Korond vizébe. Most is ott van, aki nem hiszi. nézze meg, a likas követ. Azonban mikor a kő leesett összeomlott a Tartod vára is.

Lakott Firtos várába egy szépséges, szép tündér kisasszony. Ez a tündér kisasszony megszeretett egy szegény dali legényt, de a tündér törvény olyan volt, hogy nem találkozhattak egymással szívük szerint. Mindig éjnek idején kerültek össze a tündér kert filagoriájában. A legény minden áldott este fel lovagolt a meredek sziklán, a tündér kis asszony pedig ki állott a vár fokára, megfogá a legény kezét és úgy segítette fel magához.

Egy este megint várja a legényt a tündér kisasszony. Jő a legény, vágtat felfelé nagy bátran, s mikor a vár fokához ér kezét nyújtja a tündér kisasszony felé. De ebbe a szempillantásba megsiklik a ló, a legény magával rántja a tündér kisasszonyt, s a rengeteg mélységbe zuhantak. A ló pedig fenn akadt a szikla odalán, oda tapadt, s azon módulag kővé változott. Nézzétek csak meg, még most is rajta van a nyereg s a kantár. Hanem, hogy a szavamat össze ne keverjem, ezt a lovat a tündér kisasszony ajándékozta volt a legénynek, s azért hívják Firtos lovának. De aztán ez a ló nem is hiába, hogy tündér lova volt, mert most is az ő színe változása igazgatja az idő járását. Amikor ennek a kő lónak

Page 128: Benedek Elek - Székely Tündérország

128

fehér a színe, meleg napok járnak. Mikor pedig a színében megsötétedik, hosszú eső lesz utána.

Page 129: Benedek Elek - Székely Tündérország

129

A T Ö K VÁ R O S

Volt egyszer egy öregasszony, egyszer amint ruhát mos

a vízen, arra megy egy sereg iskolás gyermek, és oda kiállt az egyikhez az öregasszony, hogy vesse fel a csebret a vállára. Ez oda is megy de keresztül veti a csebret a vén asszonyon vállán.

-Na te macska, béka gyermek –mondá az öregasszony. -Megátkozlak, hogy addig ne kapj feleséget, amíg a Tök városba nem érsz, s három vas bocskort el nem szaggatsz.

A gyerek, ügyet se vettet a beszédre, nagy kacagva, elszaladt. Hát jól van, telik, múlik az idő, a gyerek föl cseperedik, s meg akar házasodni. De bizony hiába ügyelődik, hiába lábatlankodik a lányok körül, azt se mondja neki egy is cseréljünk pipát.

Hej csak most jut az eszébe, hogy mivel átkozta meg őt az a vénasszony. Mit tegyen szegény feje, vas bocskort köt és elindul világgá, ha valahol fel találná a tök várost. Megy, mendegél hegyen, völgyön átal, ország, világ ellen s estére kelve be téved egy félen való házba. Hát ott egy olyan vénasszony lakott, kinek a pest alól, szabad tüzelő alól az asztalig ért az orra. Köszön neki:

-Adjon Isten jó estét, néném asszony.

Page 130: Benedek Elek - Székely Tündérország

130

-Isten hozott édes fiam, hát te hol jársz, ahol a madár se jár?

Elmondja, hogy mi járatba van. -Már édes fiam, tudd meg, hogy én a Szél vagyok és

még én sem tudom, hol van az a Tök város. Hanem sütött neki egy acél pogácsát, és azzal engedte

útnak. Menjen még egy napig, aztán még egy nálanál is öregebb asszonyt talál az majd csak el igazítja. Ha pedig az sem tudja, akkor meg fordulhat, és mondjon jó éccakát a házasságnak. Hej meg szomóródik a szegény legény, s pitymalatkor útnak indult. Estére elért a vénasszonyhoz, éppen laskát sirített.

-Hát te hol jársz, hol a madár se jár? Elbeszéli dolgát a szegény legény, hogy már két vas

bocskort szaggatott el, és még sem talált a tök városba. -Áldott szerencséd, hogy ide tévedtél, mert rajtam

kívül, senki útba nem tudott volna igazítani. Hát azt mondom én neked, hogy kösd fel hamarjába a harmadikpárat is, és reggelig meg se állj. Reggelre elérsz a Tök város szélére, ott a város szélén ki lesz téve három darab tök, ez a három tök, egymás után való reggel megnyílik, mind a háromból egy, egy gyönyörű széplány, száll ki. Mind a három vizet kér tőled, s ha abba a minutába nem adsz el tünnek a szemed elől. De csak a két elsővel, járod meg szárazon, mert ha a harmadikat is elereszted, karóba húzzák a fejedet.

-De hiszen –fogatkozik a legény. -Majd meg mutatom, hogy nem ettem a puliszkát hiába.

Page 131: Benedek Elek - Székely Tündérország

131

Page 132: Benedek Elek - Székely Tündérország

132

S azzal neki indult a menésnek, s meg sem szusszant, míg Tök város határába nem ért. A Nap még egy kopjányira se jött volt fel, meg találta a három tököt. Alig veti rá a szemét, csak megnyílik az egyik, ki pattan belőle egy olyan széplány, hogy a Napra lehetett nézni de arra nem. Hej szegény világ, vetett ágy, a legény bezzeg, eltátotta a száját, úgy elállott szeme, szája a nagy gyönyörűségtől, hogy azt sem tudta fiú-e vagy lány. A vénasszony, pedig nem hazudott volt, mert a szépasszony úgy eltünt, mintha a föld nyelte volna el. A pohár víz, amit a legény készen tartott, kárba ment, nem volt már, aki megigya, amikor egy kissé magához tért a szörnyű ámulatból. Éppen így járt, a második reggel is.

-Na meg állj. –mondá a legény –megfogom a harmadikat, ha addig élek is. Nem nézek a szépségire, lehet tőlem az Isten angyala is.

Hogy, hogy nem esett már az Szent igazság, a harmadikat meg is fogta. Amint kipattant a tökből, vizet adott neki, meg itatta, szép gyengéden megfogta, és el sem eresztette. Megszólal a leány:

-Na nem hittem, hogy ennyi ki tejék egy legénytől, hanem most már tudd meg, hogy elátkozott király lány vagyok, és ha el akarsz vinni, ne induljunk este elött, mert ezer szem őriz engem.

Jól van estére kerekednek, elindulnak. Úgy ki értek a városból, hogy senki lélek észre se vette. Másnap virradatra, elérnek egy kúthoz, azt mondja a legény:

Page 133: Benedek Elek - Székely Tündérország

133

-Hallod-e, maradj veszteg itt, én addig, elmegyek szekér ért, és osztég azon azonnal haza viszlek téged.

Elmegy a legény, a leány ott marad. Hát amint a kút szélén üldögélne, a háta mögé lopodzik egy vén cigányassszony, a kútba taszítá a leányt, és fel öltözik az ő szép gúnyáiba. Mikor a legényt, vissza fele jönni látta, már messziről kiáltott neki.

-Jere, jere, mert már annyi ideje várlak, hogy meg feketedtem bele.

A szegény legény úgy elámult a leány változásán, hogy szinte só bálvánnyá vált. Megfogott a szava, egy szót ki nem tudott nyögni, nagy ijedésibe. Le tőrdepelt a kút kávájához, inni akart, hogy kicsit magához térüljön. De csak oda kiállt, nagy ijedten a cigányasszony:

-Jaj, ne igyál te szerencsétlen, mert nem jó ez a víz. Hanem amint a víz fölé hajlott a legény, a kútban egy

gyönyörű szép tulipánt pillantott meg, leszakasztotta, a zsebibe tette, s mikor haza értek, eldugta az almáriumba.

Na vasárnapra kerekednek, bé harangoznak a templomba, búsult a szegény legény, hogy majd fel hányta a szívbeli bú bánat. Hogy vigye ő, ezt a rusnya, fekete asszonyt a templomba, ki kacagja az egész falú népe. De a cigányasszony nem hagyott neki békén, még a laska tésztát is ott hagyta siritetlen az asztalon, s elmentek a templomba. Az alatt pedig, míg ők a templomba voltak, a tulipánból ki bujt a szép fehérnép, oda ment az asztalhoz, megsiritette a laskát, meg is főzte, aztán ismét visszament az almáriumba.

Page 134: Benedek Elek - Székely Tündérország

134

-Na látod –mondá a cigányasszony mikor visszatértek a templomból. –Nem akartál a templomba vinni, és voltam és a laska is elkészült.

A szegény ember csak a fejit rázta, nem tetszett a dolog neki. Teremtő istenem de megvertél, hogy így átváltoztattad boszorkánnyá azt a szép leányt. Eltelik a nap, bé esteledik, le feküsznek. Éjfélkor csak a nyakába borul, valaki, föl nyítja a szemét, meg nézi, hát lelkem, istenem az a szépséges, szép leány, kit a Tök városból hozott. Sírva panaszolá, hogy milyen rusnyaságot csinált, vele az a cigányasszony.

-Búj ki, boszorkány az ágyból! És azzal úgy kiteremtette az ágyból, hogy abba a szent

minutába, ki futott belőle a boszorkány lelke. N agy szaporán eltakarították a rusnya asszonyi állatot, másnap aztén olyan vendégséget csaptak, , hogy hét országra szólott. Tál, tángyér, cenege cobó, bolha láb elég volt, étel, ital elég volt Isten és ember egy csepp levet kapott, én kaptam egy cseppet s azt is a Tóth Mihály fejire locsantottam, aki nem hiszi, nézze meg ő kelminek a hodvilág fejit.

Page 135: Benedek Elek - Székely Tündérország

135

O T R O M - F O T R O M

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, volt

egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek, semmije se volt, az ég-világán, csak egy kicsi kakasa.

Egyszer csak úgy megehül ez a szegény ember, hogy a szeme zöldet-vereset látott, nagy kínjába szinte falra mászott. Ő bizony egyet se kínozza magát - gondolja magába, inkább levágja azt a kakast, s mind egy falásig megeszi.

-Na te kakas, – mondja neki –Hamar tégy vizet a tűzhöz, hadd főzzelek meg!

-Ne ölj meg édes gazdám! -rimánkodik a kicsi kakas,- keresek neked a szemét közt egy krajcárt, azon veszek neked egy tojást, és úgy tartlak, mintha a királynál vacsoráztál volna.

Azt mondja erre a szegény ember: -Hát jól van, én bizony nem is bánom, csak osztán

tojás legyen, mert különben kést látsz! Elszalad a kicsi kakas, de nem a szemétdombra, hanem

egyenesen az erdőbe, ott találkozik egy nyullal. Kérdi a nyúl: -Hova futsz te kicsi kakas? -Csak ide egy kúthoz, nyúl barátom. Azt hallottam,

hogy aki abba a kútba meg feredik, aranyos lesz tőle. -Vigyél engem is, te kicsi kakas!

Page 136: Benedek Elek - Székely Tündérország

136

-Jószívvel –feleli a kakas. –Csak gyűjts még társakat magad mellé.

Elfut a nyúl, s gyűjt maga mellé vagy ötven nyulat. A kicsi kakas pedig elvezette őket, egyenest a király udvarába, s bejelentette a királynak, hogy Otrom Fotrom, ő nagysága tiszteli ő felségét, s ötven nyulat küld neki ajándékba. Mondja neki a király:

-Hé, kicsi kakas, hát a te gazdád olyan nagyúr volna? -Meghiszem bíz én. –feleli a kakas. –Az én gazdám

akkora nagyúr, hogy mind a két zsebibe egy-egy arany óra van.

A király megörvendett a szép ajándéknak, s a kakasnak egy aranyat adott. Megfutamodott most a kicsi kakas, futott, mint a rút idő, hogy a lelkét is majd ki szuszogta. Mire haza ért, a gazdája már el vala nyúlva a földön szörnyű nagy éhségtől. A kicsi kakas, egyszeribe elemózsiát teremtett, a szomszédságból, s jól megtraktálta a szegény embert.

Na telik, múlik az idő. Hát a szegény ember esmét csak szörnyen megehül, s esmég meg akarja ölni a kakast. De a kakas most is megigéri, hogy elemózsiát szerez, s a szegény ember, békit hagy neki.

Megint csak az erdőbe futott, ezzel az alkalommal találkozék egy vaddisznóval. Kérdi ez is:

-Hová futsz te kicsi kakas? Mondja, hogy milyen csoda kútat tud ő egy helyen. -Hát vígy el engem is magaddal. –mondja a vaddisznó. -El, ha magadhoz veszed ötven társadat.

Page 137: Benedek Elek - Székely Tündérország

137

Úgy lett, amint kiváná, s a vaddisznókat is elvezeti a király udvarába. A király csak szörnyülködött. Semmi lette képpen nem tud elgondolni a szép eszével, hogy honnét szedi össze ezt a szetemnyi teremtés, azt a sok vaddisznót. Adott neki ismét egy aranyat, s a kicsi kakas, másodszor is meg mentette gazdáját az éhhaláltól.

De csak harmadszor is elé kellett szedje a fortéját, mert a gazdája egy hét sem telt belé, megint elnyúlt a nagy éhségtől. Harmadszor pedig ötven őzet vitt a királynak.

-Ugyan bizony, - kérdi tőle a király – miért küld nekem annyi ajándékot a te gazdád?

Azt feleli a kakas: -A’ bizony, felséges királyom, életem, halálom a

kezedben van, azért, hogy a lányodat akarja megkérni. -Igazán, te kicsi kakas? Hiszen én jó szívvel is neki

adnám, csak jöjjön utána. Haza fut a kicsi kakas, s elmondja gazdájának, hogy mi

történt. Megijed a szegény ember: -Ó, te átkozott kakas! Hogy tudál engem ilyen szörnyű

nagy bajba keverni? De hiszen most a király fejemet veteti. -Csak jere. –mondja a kakas. –Ne félj semmitől. Mit csináljon a szegény ember, elindul. Amikor az

erdőbe érnek, azt mondja neki a kakas: -Te állj meg itt édes gazdám, én előre megyek a király

udvarába. És azt mondom ott, hogy elrabolták tőled a szép, aranyos gúnyádat, lovadat, hintódat, s majd a király mindent fog küldeni.

Page 138: Benedek Elek - Székely Tündérország

138

Éppen úgy tett ahogy mondta. Bé fut nagy lelkendezve a királyhoz, s elé mondja, hogy az ő gazdájától mindent elraboltak, az erdei tolvajok. Azt mondja a király:

-Csak, hogy a drága életit meghagyták, az én vejemre lévendőnek.

Avval mindjárt a legfájnabb gúnyát vétette elé, bé fogatott egy nagy üveges hintóba, hat aranyszőrű lovat, és úgy mentek a szegény ember elé. Ez pedig szegény feje, ott didergett egy bokor mellett meztelen. Mindjárt fel öltöztették a szép aranyos gúnyába, s elvitték a király udvarába. A király pedig örömében nem találta helyét, hogy neki olyan derék, ügyes veje lesz. Csaptak is olyan lakodalmat, hogy hencidától boncidáig folyt a sok drága bor. Na, vége lesz a lakodalomnak is, most már vidd haza a feleségedet szegény ember.

-Aj! Aj! – főtt a feje. Bocsálódott, évelődött magába, hogy hová tudja vinni ő azt a kényes királykisasszonyt. Amikor még az a kicsi ház sem az övé, amelyikbe eddig lakott.

A temérdek sok hintó, mind ajtó elé állott. Az a sok cifra nép, mind az ő palotáját akarta megtekinteni, hadd lássák hová viszik a királykisasszonyt. Amíg így bucsálódék, csak melléje somolyodik a kicsi kakas. Azt mondja neki:

-Látom, hogy vet fel a bánat, édes gazdám, de ne epezd magad hiábavaló bucsálódással. Majd segétek én a te bajodon. Te csak ne gondolj semmivel, én előre futok, és mindent eligazítok.

Page 139: Benedek Elek - Székely Tündérország

139

El is fut a kicsi kakas, s talál az út szélén egy csorda marhát, oda szól a pásztornak:

-Hallá-e kied, ha azt kérdezi kiedtől valaki, hogy kié ez a csorda, mondja, hogy az Otrom Fotrom nagyságáé, s nem bánja meg.

Hát bizony a násznép meg is kérdezte, s a pásztor azt felelte, hogy az a csorda egy borjúfarkig az Otrom Fotrom nagyságáé. De bezzeg, örvendette a király, hogy ilyen gazdag vejre talált. Ez calatt a kicsi kakas az erdőbe ért. Volt ebbe az erdőbe egy kakassarkon forgó arany palota. Ebbe a palotába tizenkét tolvaj lakott. Bé fut ide a kicsi kakas, és szörnyű lelkendzve azt mondja a tolvajoknak, hogy bújjanak el valahová, a Jézus szent nevére kéri, mert jő a király az ő egész seregével, s mind karóba huzatja őket. Megijednek a tolvajok, s bébújnak egy szénabugjába. A kicsi kakas pedig, abba piszbe meggyújtotta a szénaboglyát, s mind a tizenkét tolvaj szénné égett. Azzal ki futott a palota kapujába, s úgy várta a vendégséget.

Na lett osték hetethét országra szóló lakodalom, most már Boncidától, Hencidáig folyt a tengernyi sok édes lé. Amikor a lakodalomnak vége lett, a szegény ember bé hívja magához a kicsi kakast, s azt mondja:

-Na te kicsi kakas, még álmomba se láttam, hogy egy ilyen nagyúr legyek a világi életbe. Ezt én mind neked köszönhetem, mond meg hát mivel hálájam meg?

-Nem kell nekem semmi. -mondá a kakas. –Csak azt az egyet, kívánom tőled, hogy ha meg halok, szépen temetess el.

Page 140: Benedek Elek - Székely Tündérország

140

Jól van hát, meg is ígérte, hogyne ígérte volna. Másnap megy be egy inas, s jelenti, hogy a kicsi kakas

megdöglött. Azt mondja Otrom-Fotrom nagysába: -Vessétek el, ha megdöglött. El is vetették. Hanem a kicsi kakas csak tette, magát,

nem, döglött meg, s tüstént ment gazdájához. Azt mondja neki:

-Látszik hé, hogy ember vagy! Ej, bezzeg most ígért Otrom-Fotrom nagysága fűt, fát.

Másnap, ismét csak azzal a hírrel megy bé az inas, hogy a kicsi kakas megdöglött, pedig most is csak tetette magát. Otrom-Fotrom bé váltotta szavát, s olyan temetést csinált a kicsi kakasnak, hogy az örömébe megdöglött. Otrom Fotrom pedig ma is él a feleségivel, ha azóta, meg nem haltak.

Page 141: Benedek Elek - Székely Tündérország

141

A S Z E G É N Y E M B E R S A Z Ö R D Ö G

Kidőlt kemencének, bé dőlt oldalába, az Óperenciás

tengeren túl, Hetethét országon innét, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Felfaltak ezek mindent, már nem volt a háznál egy béfaló falás, amit a szájukba dughatott volna a szegény ember. Mit csináljon, merre facsarodjék, ő bizony el megyen szolgálatot keresni, de vén volt szegény feje, béjárt országot, világot, de senki lélek fel nem fogadá. Jaj búsult a szegény ember, hogy szinte felveti a bánat s a szomorúság. Mi lesz azzal a sok gyerekkel, mire ő visszakerül, mind éhhalállal halnak meg. Amint így renyekednék, búcsálódnék magába, csak elibe toppan az ördög. Megkérdezi ez:

-Hová mész te szegény ember? -Én bizony édes ördögöm, elindultam szolgálatot

keresni, de senki lélek fel nem fogad. Azt mondja az ördög: -Egyet se évelődjél te szegény ember, gyere velem, én

felfogadlak. Meg is alkusznak, kezet csapnak, s elmennek az ördög

házához.

Page 142: Benedek Elek - Székely Tündérország

142

-Na te szegény ember, -mondja az ördög. –itt neked egyéb dolgod nem lesz, csak fát kell hordanod az erdőből, s vizet a kútból.

De, hogy szómat össze ne keverjem, az ördögnek is annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Elsőbb az ördög ment el vízért. Azt mondja az ördög:

-Már most, csak menj el te szegény ember s hozz te is, egy hordócskával.

Aj meg ijed a szegény ember, hogy tudjon ő ötven vedres hordóval hozni, mikor az ő öreg testének még egy veder is sok. Kapja magát, s egy ásóval kezdi a kutat körül ásni, oda megy az ördög és kérdi:

-Mit csinálsz, te szegény ember? Azt feleli a szegény ember: -Én bizony azt gondolám, hogy egyet sem kínlódok a

vízhordással, hanem egyszerre az egész kutat haza viszem. -Jaj ne tedd azt te szegény ember. –mondja az ördög

nagy, megijedve. –Inkább hordok én, ezután is. -Jól van, no. -hadja rá a szegény ember. –csak oszték

többet ne is küld engem vízért. Másnap elmegy az ördög az erdőbe, és hoz egy jó hát

fát, hogy volt legalább két német öl benne, de az is úgy elfogyott egy nap mintha nem is lett volna. Harmad nap elküldi a szegény embert, hadd hozzon ő is. El is megy ez. Vesz egy nagy kötelet, és azzal az erdőt körül kezdi keríteni. Kérdi az ördög:

-Mit csinálsz te, szegény ember?

Page 143: Benedek Elek - Székely Tündérország

143

Page 144: Benedek Elek - Székely Tündérország

144

-Én bizony haza viszem egyszerre az egész erdőt, ne keljen annyit fáradni.

-Jaj ne vidd te szegény ember, inkább viszek én ezután is.

A szegény ember nem is bánta, és elmentek haza. Hanem az ördög szeretett volna már meg megmenekedni a szegény embertől, mert erősen megijedt a nagy erejitől. Kérdi tőle, hogy mit fizessen az eddigi szolgálatjáért, mert nem tudja tovább tartani. Azt mondja a szegény ember:

-Adjon, amit akar, meg elégszik vele. -Jól van, -mondja az ördög. –Menj le a pincémbe, van

ott tizenkét hordó réz, tizenkét hordó ezüst, és ugyan annyi arany. Abból egy zsákot tölts meg, s vidd el.

A szegény ember pedig egyet gondol, tizenkét bivaly bőrből csinál egy zsákot, azt megtölti csupa arannyal, és azt mondta az ördögnek, hogyha azt a zsákot oda nem viszi ahova ő mondja, hát fiastól, mindenestől el pusztítja. Szörnyen megijed az ördög, felkapja a zsákot és viszi a szegény ember után. Mikor egy jó darabot mentek volna, akkorát prüsszent az ördög, hogy a szegény ember ijedtibe, hátra szökik vagy tizenkét lépésre. Kérdi tőle az ördög:

-Mi baj szegény ember? -A pipámat ejtettem el. –feleli a szegény ember. Na tovább mennek, az ördög ismét prüsszent egyet, de

akkorát, hogy a szegény ember, hátra szökött vagy ötven lépésre. Kérdi az ördög:

-Mi bajod te szegény ember?

Page 145: Benedek Elek - Székely Tündérország

145

-Elejtettem a zacskómat. –feleli a szegény ember. Jól van, tovább mennek és estére kelve, megérkeznek a

szegény ember házához. Hát teremtő, szent Istenem egy egész ármádia gyermek omlok ki a házból, és futnak nagy rongyosan az apjuk elé. Meglátja az ördög azt a teménytelen sok gyermeket, elkiáltja magát:

-Tyű aki áldója van, még nekem sincs ennyi. S azzal nagy szörnyülködve le dobja a zsákot, és úgy

elfutott mintha a szemét vették volna ki. A szegény ember pedig boldogul élt a sok pénzből és máig is éltek, ha meg nem haltak, holnap legyenek a ti vendégeitek.

Page 146: Benedek Elek - Székely Tündérország

146

TA R TA L O M J E G Y Z É K

A csonka torony ....................................................................... 3

A pásztor legény botja ............................................................. 7

A cigány királyfi ........................................................................ 18

A vörös tehén ........................................................................... 33

A két szívű királyfi .................................................................... 39

A perlekedők ............................................................................. 42

A nyulak pásztora ..................................................................... 47

Az arany gyapjas kosok ........................................................... 54

Az aranyhajú király fiúk ........................................................... 70

A sárga kicsi kígyó .................................................................... 81

Az elátkozott király kisasszony .............................................. 89

Bálványos vár ............................................................................ 93

Haragszik-e gazduram? ............................................................ 95

A szerencse próbáló királyfi ................................................... 101

Bolondos Gyurka ..................................................................... 105

Címtelen ..................................................................................... 109

A telhetetlen kecske ................................................................. 120

Az Úr Isten és Éva anyánk ..................................................... 124

Fírtos .......................................................................................... 126

A tök város ................................................................................ 129

Otrom-Fotrom ......................................................................... 135

A szegény ember s az ördög ................................................... 141