VESZÉLYES VIZEKEN

Konfliktuszónák és biztonsági dilemmák a Távol-Keleten

PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport

−

MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet

Budapest, 2017. november 18.

2

VESZÉLYES VIZEKEN

A 2017-es évben különösen sokszor irányult a nemzetközi figyelem Ázsia

régi és új biztonsági problémáira és konfliktusaira. A Trump-elnökség

ellentmondásos külpolitikai lépései önmagukban is új helyzetet teremtet-

tek, helyzetük újragondolására késztetve az USA térségbeli szövetségeseit

és riválisait. Észak-Korea hidrogénbombát robbantott és rakétakísérlete-

ket hajtott végre, India és Kína határvidékén összetűzések törtek ki, a

Dél-kínai-tengeren folytatódott a kínai térnyerés. A Fülöp-szigetek

szövetségesváltáson, Japán alkotmánymódosításon gondolkodik, miköz-

ben a kínai Övezet és Út kezdeményezés a térségbeli viszonyok alapvető

átalakítását tűzte ki célul. India és Pakisztán viszonya nem enyhül, s Srí

Lanka is geopolitikai versengés terepévé vált. A korábban is zajló területi

viták közül egy sem került közelebb a megoldáshoz. A rohingyák sorsa, a

több országban előforduló robbantásos merényetek és a

kibertámadásokról szóló hírek arra is felhívják a figyelmet, hogy a nem

hagyományos biztonságpolitikai problémák, mint a migráció, a terroriz-

mus vagy a kiberbűnözés, -kémkedés és -hadviselés is súlyos fenyegetést

jelentenek.

A PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport és az MTA BTK Néprajz-

tudományi Intézet 2017 novemberében konferenciát rendez Veszélyes vi-

zeken – konfliktuszónák és biztonsági dilemmák a Távol-Keleten címmel

Kelet, Délkelet- és Dél-Ázsia jelenlegi biztonsági problémáinak, konfliktu-

sainak, ellentéteinek, illetve ezek gyökereinek és lehetséges kimeneteinek

feltárására. A konferenciára magyar Ázsia-kutatókat, biztonságpolitikai

és külpolitikai szakértőket várunk. A konferencia célja, hogy képet adjon

a világ legnépesebb és leggyorsabban fejlődő kontinensének biztonságpo-

litikai viszonyairól, az aktuális kihívásokról és a térség várható jövőjéről.

Időpont: 2017. november 18. (szombat) 8:30–19:30

Helyszín: PPKE BTK Sophianum, 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán

tér 1., 110-es és 111-es terem

Szervezők: Salát Gergely, Szakáli Máté, Szilágyi Zsolt

Kapcsolat: szakali.mate89@gmail.com

Támogató: PPKE KAP17-61001-1.1-BTK

3

PROGRAM

Plenáris ülés – Nagykép

110. terem

Elnök: Salát Gergely

8:30-8:35 Köszöntő: Salát Gergely

8:35-9:00 Rácz Lajos: A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti konf-liktusokban

9:00-9:25 9:25-9:50

9:50-10:15

Kaiser Ferenc: Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten Hidasi Judit: Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai

kihívásokra Háda Béla: Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok és katonai kapacitások

10:15-10:35 Kávészünet

A szekció: Barátkozz tá-

vol, hadakozz közel

110. terem

Elnök: Kusai Sándor

B szekció: Amerika visszain-

teget

111. terem

Elnök: Klemensits Péter

10:35-11:00 Szűcs Anita: Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai térségben

Horváth Csaba Barnabás: Né-gyes koalíció Kína ellen?

11:00-11:25 Eszterhai Viktor: Kína aszimmetrikus súlya és ha-tása a kelet- és délkelet-ázsiai országok viselkedé-

sére

Kiss Roland: Az amerikai had-erő-fejlesztés a Csendes-óceán felé fordulás tükrében

11:25-11:50

Pintér Marcell György: Kína a MENA régióban

Maráczi Fanni: Trump & Taiwan

4

11:50-12:15

Edl András: Sárga és fehér

csillagok – Kína és az Egyesült Államok vetélke-dése a világűrben

Zoltai Alexandra: Trump és a

dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to Obama?

12:15-13:15 Ebéd

C szekció: Alapvetően

modernizált szocialista

állam

110. terem

Elnök: Eszterhai Viktor

D szekció: Nooormális?

Normalizáció és

abnormalizáció Északkelet-

Ázsiában

111. terem

Elnök: Hidasi Judit

13:15-13:40 Csanádi Mária – Gyuris

Ferenc: Megszaladó beru-házások Kínában és a tőke kiáramlása külföldre: ösz-szefüggések és következ-mények

Bartók András: „Dinamikus

Összhaderőnemi Véderő” – Ja-pán haderőfejlesztés és véde-lempolitika Abe kormányzati ciklusai alatt

13:40-14:05 Kusai Sándor: Kína meg-újuló külpolitikájának né-hány aspektusa közép-

európai szemmel

Kuragane Kei: Japán nemzet-biztonsági politikájának jövője a 2017-es előrehozott válasz-

tások után

14:05-14:30

14:30-14:55

Krajcsír Lukács: Egy füg-

getlen Kurdisztán: Lehető-ség vagy probléma Kína számára? Simay Attila Endre: Külke-reskedelem mint (kölcsö-

nös) gazdasági függés Ázsi-ában

Schwarcz Emese: A dél-koreai-

japán súrlódások dinamikája Rácz Gábor: A koreai konflik-tus és annak lehetséges meg-

oldásai

14:55-15:15

Kávészünet

5

E szekció: Ahol elefántok

harcolnak

110. terem

Elnök: Szivák Júlia

F szekció: Barátságtalan ba-

rátok közt

111. terem

Elnök: Szakáli Máté

15:15-15:40

15:40-16:05

Byrappa Ramachandra: Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek követ-kezményei

Róma Ádám: India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon

Szilágyi Zsolt: A „béke szigete” - Mongólia célkitűzései és sze-repe a távol-keleti biztonság-politikai konfliktusokban

Klemensits Péter: Rodrigo Duterte elnök „független” kül-politikájának geopolitikai je-

lentősége az átalakuló nem-zetközi rendszerben

16:05-16:30 16:30-16:55

Papp Bendegúz: Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei Günsberger Dóra: A Kínai-Pakisztáni Gazdasági Fo-

lyosó (CPEC) biztonságpoli-tikai aspektusai: külső és belső kihívások

Stempler Ádám: A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek között Papp Viktória: A rohingya vál-ság és annak nemzetközi jogi

kérdései

16:55-17:15 Kávészünet

6

Zárószekció – Dzsungelharc

110. terem

Elnök: Szilágyi Zsolt

17:15-17:40

17:40-18:05 18:05-18:30

Juhász Ottó: Két veszélyzóna Kína körül

Rónaháti Cecília: A rohingya kérdés történeti okai és lehetsé-ges nemzetközi következményei Nagy Gergely: A 21. századi távol-keleti feszültségek történel-mi gyökerei

18:30-18:55

18:55-19:20

Szivák Júlia: A szikh szuverenitás múltja és jövője

Szakáli Máté: A pápua szeparatizmus

7

RÉSZLETES PROGRAM

PLENÁRIS ÜLÉS – NAGYKÉP

110. terem

Elnök: Salát Gergely

8:35–9:00 A stratégiai kultúra szerepe a távol-keleti

konfliktusokban (Dr. Rácz Lajos nyugdíjas egyetemi docens,

Kína-kutató, volt pekingi katonai attasé)

Egy régi kínai mesében Dongguo tanár úr elbújtat egy farkast, akit a

vadászok üldöznek, és ezzel megmenti az életét. A veszély elmúltával

a hálátlan farkas meg akarja enni Dongguo tanár urat. Szerencsére

arra jár egy öregember, aki igazságot tesz: zsákba csalogatja a

farkast, és egy bottal agyonveri. A mesében Dongguo tanár úr az

„írástudó” konfuciánusokat, az öreg paraszt a pragmatikus népi

bölcsességet jelképezi. Az emberek alapvető jóságát feltételező

Konfuciusz és a vele szemben álló irányzatok (mindenekelőtt a

„legizmus”) ellentéte a mai Kína arculatának kettőségét is

meghatározza. Miközben Peking előszeretettel tünteti fel magát a

zsákmányra éhes Nyugat jóhiszemű áldozatának, a tipikus amerikai

és európai értékelésekben éppen Kína az, aki gátlástalanul tör

regionális dominanciára, sőt világuralomra. Ebben az előadásban a

kínai stratégiai gondolkodás hagyományos és modern jellemzőit

vetjük össze a nyugati értelmezésekkel és a valósággal, az amerikai–

kínai katonai erőviszonyokkal, illetve egy esetleges távol-keleti

fegyveres konfliktus kilátásait befolyásoló szerepével.

9:00–9:25 Erőkivetítési képességek a Távol-Keleten (Dr. Kaiser

Ferenc tanszékvezető egyetemi docens, Nemzeti Közszolgálati

Egyetem, Nemzetbiztonsági Intézet, Katonai Nemzetbiztonsági

Tanszék)

Az előadás az egyre puskaporosabb kelet-ázsiai térségben érdekelt

államok képességeit tekinti át. A sokáig csak katonai feladatnak

tartott erőkivetítést – az atomfegyverek árnyékában – már a

hidegháború idején felváltotta egy jóval szélesebb körű, gazdasági,

politikai/ideológiai és kulturális megközelítés. Az erőkivetítés

napjainkra már nemcsak a szárazföldi, légi és tengeri haderőnemek

távoli alkalmazása, hanem bővebb értelemben a politikai, gazdasági,

ideológiai, pszichológiai és kulturális eszközökkel, valamint egyre

8

hangsúlyosabban az infokommunikációs (kiber-) térben ható

képességekkel végzett széleskörű érdekérvényesítés. Az előadás az

Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, az Oroszországi

Föderáció, Japán, illetve Észak- és Dél-Korea – mind a katonai, mind

a szélesebb értelemben vett – erőkivetítési képességeit mutatja be.

9:25–9:50 Japán társadalmi reflexiók a biztonságpolitikai

kihívásokra (Dr. Hidasi Judit egyetemi tanár, Budapesti

Gazdasági Egyetem)

Japán földrajzi adottságainál (szigetek sokasága alkotta ország) és

elhelyezkedésénél fogva (egy hatalmas geológiai törésvonal mentén

fekszik a Csendes-óceánban) számos veszélynek, bizonytalanságnak,

természeti csapásnak (földrengés, cunami, tájfun) kitett ország.

Ezekkel a kondíciókkal az ország lakói az évszázadok során

megtanultak úgy-ahogy sikeresen együtt élni, és a kihívásokat a

lehető legjobb hatékonysággal kezelni. Naprakész felkészülésüket

képzésekkel, tréningekkel, felvilágosító kampányokkal és

rendezvényekkel támogatja az oktatási rendszer, a média és a civil

szerveződések. Az utóbbi években azonban az egyre erősödő

regionális geopolitikai helyzet is gyarapítja a feszültségforrásokat,

amelynek a kezelésére történnek ugyan különféle szintű felkészítési

intézkedések, de kérdéses, hogy a lakosság kitartása, ébersége és

türelme meddig terjed. Az előadás a társadalompszichológiai háttér

kontextusában néhány konkrét példán keresztül mutatja be a

lakossági reflexiókat a biztonságpolitikai kihívásokra.

9:50–10:15 Tengeri hatalmak az Indiai-óceánon – stratégiai célok

és katonai kapacitások (Háda Béla tudományos

segédmunkatárs, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai

Védelmi Kutatóközpont)

Ázsia országainak gyors gazdasági bővülése és ezzel összefüggően a

nagyhatalmi erőviszonyok átalakulása napjainkra érezhetően

felértékelte az India-óceán térségét. A világóceán egyötödét kitevő

zóna nem pusztán a sokat emlegetett kereskedelmi dimenzió miatt

vált kiemelten fontossá a kelet- és dél-ázsiai hatalmak számára.

Fokozottabb megjelenésük az óceán északi felében húzódó elsődleges

tengeri útvonalakon a nemzetközi rendszerben betöltött pozíciójuk

erősítése szempontjából is roppant gyümölcsözőnek tűnik. Maritim

hatalmi képességeik fejlődése persze kihívások elé állítja a térségben

9

évtizedek óta egyedülállóan erős szerepet betöltő Amerikai Egyesült

Államokat is. Az előadás hosszabb távú folyamatokba illesztve elemzi

India, az USA és a Kínai Népköztársaság Indiai-óceánnal összefüggő

stratégiai koncepcióit és az ezek szolgálatába állított eszközöket.

Külön figyelmet kapnak ennek során a haditengerészeti képességek

és kapacitások jelenlegi fejlesztése, illetve a felek egymás szerepével

összefüggő számításai is.

A SZEKCIÓ

BARÁTKOZZ TÁVOL, HADAKOZZ KÖZEL

110. terem

Elnök: Kusai Sándor

10:35–11:00 Aktivizálódó francia politika a délkelet-ázsiai

térségben (Dr. Szűcs Anita egyetemi docens, Budapesti Corvinus

Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet)

Franciaország területe és lakossága nemcsak az európai kontinensre,

de a dél-ázsiai, csendes-óceáni térségre is kiterjed: több mint 1,63

millió francia állampolgár él a térségben, ebből 1,5 millió a francia

államhoz tartozó területeken. 2013 óta Franciaország részben gaz-

dasági (vállalati térnyerés, közvetlen tőkebefektetések), részben biz-

tonságpolitikai (tengeralattjáró-fejlesztés, fegyvereladás, katonai je-

lenlét) megfontolásokból növelte aktivitását a térségben. 2016 óta

három hadihajó hajózott a dél-kínai tengeren, a francia haditengeré-

szet pedig folyamatosan szemmel tartja a térségbeli mozgásokat Új-

Kaledónia partjainál. Peking gyanakvással szemléli az Európai Unió

elsődleges katonai erejét megtestesítő, az európai védelmi erőket is

aktivizáló, semleges, mediátori szerepet felvállaló francia diplomácia

fokozódó térségbeli jelenlétét; ezzel szemben a francia aktivitást a

kínai előretörés miatt aggódó térségbeli államok jól fogadták. Az elő-

adás a francia aktivitás okait mutatja be, különös tekintettel a Dél-

kínai-tengerre.

10

11:00–11:25 Kína aszimmetrikus súlya és hatása a kelet- és

délkelet-ázsiai országok viselkedésére (Eszterhai Viktor szenior

kutató, Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Kína elmúlt évtizedekben tapasztalható erősödése egyre nagyobb

egyensúlytalanságot eredményez a kelet- és délkelet-ázsiai régióban.

Kína korábbi, az Egyesült Államok által alkotott nemzetközi

szabályokat betartó, a régió többi állama irányában döntően

kooperatív külpolitikáját egy olyan asszertív politika váltja fel,

amelynek kibővült eszköztára már nem riad vissza a gazdasági

nyomásgyakorlástól és a vitás helyzetek erővel történő, egyoldalú

megoldásától sem. A kínai politikában tapasztalható

paradigmaváltás jelentős hatást gyakorol a régió többi államának

Kínával szembeni stratégiáira. Jelen előadás a nemzetközi

kapcsolatok aszimmetrikus elméletén keresztül kíván a kelet- és

délkelet-ázsiai régió országainak a viselkedésére és egyes fontosabb

eseményeire magyarázatot adni.

11:25–11:50 Kína a MENA régióban (Pintér Marcell György egyetemi

hallgató, ELTE BTK kínai szakirány; gyakornok, Honvédelmi

Vezérkar Tudományos Kutatóhely)

Kína gazdasági fejlődésével és befolyásának terjedésével a globális

status quo meg fog változni. Túlélve a múltbéli gyarmatosítást, Kína

azon az úton halad, hogy maga is gyarmatosító hatalommá váljék,

mint ahogy az egyre nyilvánvalóbb a közel-keleti és észak-afrikai

(MENA) régióban. Ahogy az Egyesült Államok és más országok egyre

inkább kiszorulnak a térségből, úgy a kínai befektetők szilárd

pozíciókat képesek kialakítani. A kínai Egy Övezet, Egy Út (OBOR)

kezdeményezés Eurázsia, Óceánia és Afrika területére tervezi

kiterjeszteni Kína befolyását. A MENA különösen fontos Kínának,

mivel a térség a világ legnagyobb olajlelőhelye, továbbá relatív

alulfejlettsége számtalan lehetőséget biztosít a befektetőknek. Habár

a Népköztársaság terjeszkedése jelenleg még jobbára gazdasági

formát ölt, az érdekérvényesítéséhez szükséges stabilitás egyre

bizonytalanabbá válásával párhuzamosan erősödik Kína

szerepvállalása a békefenntartás és a terrorizmus elleni harc terén is.

11

11:50–12:15 Sárga és fehér csillagok – Kína és az Egyesült

Államok vetélkedése a világűrben (Edl András egyetemi hallgató,

PPKE-BCE Kelet-Ázsia tanulmányok mesterszak)

Az előadás célja felvázolni az Egyesült Államok és Kína tevékenységét

a világűrben, ezen belül is azokon a területeken, amelyeken

vetélytársai egymásnak. Az űr stratégiai jelentősége mellett ezért

megvizsgáljuk, milyen mértékben jelent a kozmosz harcteret vagy

felvonulási területet. A műholdak szerepére, funkcióira és a

szatellitek elhárítására tett erőfeszítésekre is kitérünk, mivel azok

képezik a hatalmi vetélkedés egyik fő szegmensét. Látni fogjuk azt is,

hogy az űrállomások és az asztronauták saját országaik stratégiai

céljainak elérésén kívül milyen módon képezik részét a két

nagyhatalom bonyolult kapcsolatának. Az előadás összegzésképpen

a kétoldalú reláció alakulására ható tényezők közül a legfőbbeket

veszi számba.

B SZEKCIÓ

AMERIKA VISSZAINTEGET

111. terem

Elnök: Klemensits Péter

10:35–11:00 Négyes koalíció Kína ellen? (Dr. Horváth Csaba

Barnabás tudományos segédmunkatárs, MTA-ELTE-SZTE

„Vallások és kultúrák kölcsönhatása a Selyemút mentén”

Kutatócsoport)

Az Ausztrália, India, Japán és az USA közti együttműködés egy

évtizedre nyúlik vissza. A 2007-ben Abe Sinzó japán miniszterelnök

kezdeményezésével alakult „Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd” alig

burkolt célja Kína geopolitikai ellensúlyozása volt. A négyoldalú

együttműködés intézményes formáját Kína tiltakozásának hatására

a felek 2008-ban megszüntették ugyan, azonban a négy ország

biztonságpolitikai együttműködése de facto azóta is folyamatosan

tovább mélyül, mindenekelőtt az egymással összekötő kétoldalú

egyezmények egyre szorosabb hálója formájában. A tendenciának

Japánban az ország újrafegyverkezését felpörgető Abe Sinzó,

Indiában pedig a hindu nacionalizmust képviselő Narendra Modi

miniszterelnöksége adott újabb lendületet. Vezetésük alatt mindkét

12

ország önálló globális szereplőként igyekszik megerősíteni pozícióit,

ami szinte törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy érdekellentéteik

felerősödtek közös szomszédjukkal, a Xi Jinping vezetése alatt

ugyancsak nagyhatalmi pozíciója megerősítését célul kitűző Kínával.

Ilyen körülmények között az Egyesült Államok nem szalasztja el az

alkalmat, hogy mind jobban erősítse együttműködését legfőbb

globális versenytársa két legfőbb regionális riválisával.

11:00–11:25 Az amerikai haderőfejlesztés a Csendes-óceán felé

fordulás tükrében (Kiss Roland doktorandusz, Nemzeti

Közszolgálati Egyetem)

A világ gazdasági és katonai súlypontjai egyre inkább az ázsiai–

csendes-óceáni térség felé tolódnak el, és új hatalmi központok

emelkednek ki. Az Egyesült Államok ezért nemcsak politikai és

gazdasági téren fordul fokozottabban a térség felé, hanem a katonai

erők diszlokációjával is. Haderejének felépítését, korszerűsítését és

fejlesztési irányát is alapjaiban befolyásolja a tendencia. A Pentagon

egy új koncepcióval állt elő, amely a fő hangsúlyt a haditengerészetre

és a légierőre helyezi, ugyanakkor mind a négy haderőnem

felkészítésénél megjelentek az egyértelműen a csendes-óceáni

hadszíntér körülményeihez igazodó irányelvek is. Az előadás ezen

amerikai szemléletváltást és haderő-fejlesztést a Csendes-óceán felé

fordulás tükrében mutatja be.

11:25–11:50 Trump & Taiwan (Maráczi Fanni junior elemző, Pallas

Athéné Geopolitikai Kutatóintézet)

Tsai Ing-wen taiwani elnöknő 2016-os megválasztása egyértelmű

fordulatot jelent a nyolc évig kormányon lévő KMT párt és a korábbi

elnök, Ma Ying-jeou Peking-barát politikájához képest. A

Demokratikus Haladás Párt (DPP) első alkalommal jutott többséghez

a Törvényhozó Yuanben, győzelme jól jelzi, hogy a taiwani emberek

nagyobb függetlenségre vágynak a szárazföldi Kínától. Peking

számára nemcsak a kormányváltás jelentett aggasztó fordulatot, de

bonyolította a helyzetet Donald Trump amerikai elnök tavaly

novemberi megválasztása is, aki negyven év után elsőként létesített

közvetlen kapcsolatot taiwani vezetővel, mikor fogadta Tsai elnök

asszony gratuláló hívását. A lépés bizonytalanná tette a háromoldalú

kapcsolatokat – kérdéses, hogy Trump kiáll-e az „egy Kína“ elv

mellett, vagy a gesztus komolyabb stratégiai váltást előlegezett meg.

13

Az előadás megvizsgálja, hogy beszélhetünk-e valódi váltásról az

Egyesült Államok Taiwanhoz való hozzáállásában, és várható-e

érdemi elmozdulás a hetvenes évek óta kialakult status quóban

Trump kormányzása alatt.

11:50–12:15 Trump és a dél-kínai-tengeri konfliktus: Pivot to

Obama? (Zoltai Alexandra junior kutató, Pallas Athéné

Geopolitikai Kutatóintézet)

Az Obama-adminisztráció az ázsiai–csendes-óceáni térséget a

globális politika egyik kulcselemének tekintette, ezért az amerikai

stratégiai érdekekhez igazodva meghirdette a Pivot to Asia („fordulat

Ázsia felé”) politikát, melynek köszönhetően a dél-kínai-tengeri

térség is az amerikai fókuszpontba került. A Dél-kínai-tengeren a

legfőbb amerikai cél a status quo fenntartása, a szabad hajózhatóság

biztosítása és Kína térnyerésének visszaszorítása. Ennek

megvalósítása kapcsán azonban gyakran érte kritika az amerikai

stratégia hatékonyságát, ugyanis a vitatott területeken kínai részről

mesterséges szigetépítések kezdődtek, az Obama-ciklus végére pedig

Kína katonai jelenléte is megerősödött a térségben. Noha Trump

elnökválasztási kampánya alatt nem körvonalazódott dél-kínai-

tengeri politikája, hivatalba lépése után mégis kemény fellépést

sürgetett a kínai törekvésekkel szemben. Az idő múlásával azonban

egyre nyilvánvalóbb, hogy a megfontolt, Obama által is képviselt

stratégiához kezd közeledni.

C SZEKCIÓ

ALAPVETŐEN MODERNIZÁLT SZOCIALISTA ÁLLAM

110. terem

Elnök: Eszterhai Viktor

13:15–13:40 Megszaladó beruházások Kínában és a tőke

kiáramlása külföldre: összefüggések és következmények (Dr.

Csanádi Mária tudományos tanácsadó, MTA KRTK Közgazdaság-

tudományi Intézet; Dr. Gyuris Ferenc egyetemi adjunktus, ELTE

TTK Regionális Tudományi Tanszék)

Előadásunkban azt vizsgáljuk, milyen politikai és gazdasági

mechanizmusokból fakad Kínában a – 2008 óta egyre jobban

14

elhatalmasodó – beruházási láz és a túlzott kapacitások kialakulása.

A kommunista pártállamokkal és átalakulásokkal kapcsolatos több

évtizedes kutatás eredményeire, valamint kínai gazdasági

statisztikák elemzésére támaszkodva bemutatjuk, hogy a beruházási

hajsza a kínai pártállamnak is állandó jellemzője, amely a gazdasági

átalakulás során is fennmarad, sőt a rendszert érő külső

sokkhatások alkalmával felerősödik. Feltárjuk a jelenség térbeli és

ágazati vonatkozásait, valamint a különböző tulajdonformájú

vállalatok eltérő szerepét a kialakulásában. Egyben rávilágítunk arra,

hogyan és miért vezetnek e rendszerszerű jelenségek és az azokból

következő feszültségek szükségszerűen a beruházási tőke fokozott

kiáramlásához, továbbá, hogy ezek milyen politikai és biztonsági

veszélyeket rejtenek az átalakuló kínai pártállami rendszerre és a

beruházások célországaira nézve.

13:40–14:05 Kína megújuló külpolitikájának néhány aspektusa

közép-európai szemmel (Kusai Sándor külső munkatárs, PPKE

BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport, Magyarország volt

pekingi nagykövete)

A Kínai Kommunista Párt 2017 októberében megtartott 19.

kongresszusa újabb öt évre a párt legfelső vezetőjévé választotta Xi

Jinpinget. Nem kétséges, hogy a 2018 márciusában esedékes

parlamenti ülésszakon a főtitkárt a Kínai Népköztársaság legfőbb

állami vezetői tisztségeiben is megerősítik. Xi nevéhez eddig is a

kínai külpolitika jelentős módosulásai kötődtek, s a jövőben még

inkább kiteljesedhet Kelet-Ázsia globális kitekintésű súlyponti

nagyhatalmának megújuló külpolitikája. Az előadás ennek a

megújulásnak a fő jellemzőit tekinti át, összefüggésbe hozva azokat

az USA Trump elnökkel fémjelzett új külpolitikai vonalával és Kelet-

Ázsia más fontos szereplőinek törekvéseivel. E tényezők korrelációja

alapjaiban határozza meg Kelet-Ázsia és a világ békéjét, biztonságát

és együttműködési kereteit. A kínai külpolitika egyik meghatározó

eleme az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés, amely koncentráltan

mutatja a jelentős módosulásokat, s amelybe a közép-kelet-európai

országok és Kína együttműködése is mindinkább integrálódik.

Közép-Európa számára ez is növeli a Kína körül fodrozódó kelet-

ázsiai és globális erővonalak fontosságát.

15

14:05–14:30 Egy független Kurdisztán: Lehetőség vagy probléma

Kína számára? (Krajcsír Lukács doktorjelölt, Szegedi

Tudományegyetem)

A 2017. szeptember 27-én az észak-iraki kurdok függetlenségről

szóló népszavazása komoly figyelmet váltott ki a régión belül és kívül.

Habár a nemzetközi médiumok és a szakértők elsősorban a

térségbeli államok és a nyugati országok reakcióival foglalkoztak,

korántsem lényegtelen az, hogy a kínai vezetés miképp vélekedett a

történésekről. A kínai külpolitikai alapelvekből kiindulva elsőre úgy

tűnhet, hogy Peking számára a referendum eredménye súlyos

kihívást jelent, amely könnyen negatív következményekkel járhat a

kelet-ázsiai ország területi integritására nézve. Ugyanakkor egy

önálló Kurdisztán létrejöttével Kína értékes szövetségesre tehet szert

a szélsőséges iszlamista terrorizmus elleni harcban, illetve szoros

energetikai és gazdasági partnerségi kapcsolatot alakíthatnak ki

egymással. Az előadás során röviden bemutatásra kerül a kínai–

kurd kapcsolatok története, a Bagdad és Peking közötti jelenlegi

viszony, illetve az önmagát Iszlám Államnak (ISIS) nevező

terroristacsoport ellen folytatott harc. Az előadás szintén igyekszik

megválaszolni a kérdést, hogy vajon Kína számára egy esetlegesen

létrejövő Kurdisztán „áldás vagy inkább átok”.

14:30–14:55 Külkereskedelem mint (kölcsönös) gazdasági függés

Ázsiában (Dr. Simay Attila Endre egyetemi adjunktus,

Budapesti Corvinus Egyetem)

A Világbank közlése alapján a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó

hazai össztermék (GDP PPP) tekintetében 2016-ra Ázsia szerepe

elvitathatatlanná vált, hiszen a rangsort Kína vezeti, a harmadik

helyen Japán és a negyediken India áll. Az egyes nemzetgazdaságok

világgazdaságban betöltött súlya mellett azonban szintén jelentős

Ázsia szerepe a globális külkereskedelemben is. A 2016-os

külkereskedelmi adatok fényében a legnagyobb exportáló országok

között első helyen találjuk Kínát, a negyedik helyen Japánt, és a

világ húsz legnagyobb exportőre közé sorolható még Hongkong, Dél-

Korea, Szingapúr és India. A legnagyobb felvevőpiacokat jelentő

importáló országok között pedig második Kína, ötödik Japán, de az

első húszban szintén megtalálható Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr

és India is. Mindez jelzi, hogy a külkereskedelem mindkét irányát

nézve Ázsia jelentőssé, országai pedig egymástól is függővé válnak.

16

Az előadásban elsősorban ezen gazdasági és kölcsönös függésekről

lesz szó, mint a politikai és katonai konfliktusokat csillapítani képes

tényezőkről. A kereskedelem, a külgazdasági kapcsolatok ugyanis

összekötik és behálózzák Ázsiát. Ez egyfelől formális intézményeket

és intézményi tagságokat jelent, például a Világkereskedelmi

Szervezetben (WTO), másfelől az országok közvetlenül egymással

bonyolított külkereskedelmére utal, amely így gazdasági függéseket,

kölcsönös függőségeket alakít ki. Az előadás egy rövid áttekintést

kíván nyújtani ezen kereskedelmi kapcsolatok mértékéről,

különösen Ázsia legjelentősebb nemzetgazdaságainak példáján

keresztül.

D SZEKCIÓ

NOOORMÁLIS? NORMALIZÁCIÓ ÉS ABNORMALIZÁCIÓ ÉSZAKKELET-ÁZSIÁBAN

111. terem

Elnök: Hidasi Judit

13:15–13:40 „Dinamikus Összhaderőnemi Véderő” – Japán

haderőfejlesztés és védelempolitika Abe kormányzati ciklusai

alatt (Bartók András doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati

Egyetem)

Japán pacifista biztonság- és védelempolitikai alapvetéseinek

alkotmányos kiindulópontja ugyan nem változott, a szigetország

mégis sok szempontból újszerű szerepben értelmezendő Kelet-Ázsia

egyre dinamikusabban militarizálódó erőviszonyaiban. Az

októberben tartott alsóházi választások összehívásának Abe

miniszterelnök részéről az ellenzék megosztottságán túl erős

háttértényezője lehetett a közvélemény aggodalma a mindinkább

problémássá váló biztonsági környezet miatt, így egy erős többségi

végeredmény akár közelebb viheti Japánt az alkotmánymódosításhoz.

A dél-kínai-tengeri feszültségek, a Senkaku/Diaoyu szigetvita, a

Koreai-félsziget körüli aggodalmak mind olyan tényezők, melyek már

most komoly geopolitikai kihívások elé állíthatják Japánt. A

szigetország azonban nem maradt tétlen védelempolitikai

képességeinek fejlesztése terén. Az előadás során az elmúlt néhány

év legfontosabb haderő-fejlesztési irányát és védelempolitikai

reformjait áttekintve szeretném bemutatni, hogyan alkalmazkodik

Japán a kihívásokkal teli biztonsági környezetéhez. Az Önvédelmi

17

Erők mozgékonyságának és összhaderőnemi műveleti képességeinek

növelésével, az erőkivetítéshez szükséges képességek és eszközpark

bővítésével, illetve a biztonság- és védelempolitika kormányzati

oldalának szervezeti reformjaival Japán egyre inkább ébredő

regionális hatalomként értelmezendő. A kortárs pillanatkép a

Jieitairól pedig hasznos kiindulópont lehet egy esetleges

alkotmánymódosítás kapcsán felmerülő lehetőségek megvitatásához.

13:40–14:05 Japán nemzetbiztonsági politikájának jövője a 2017-

es előrehozott választások után (Kuragane Kei, a Magyarországi

Japán Nagykövetség Politikai Osztályának másodtitkára)

A japán törvényhozás alsóházának a kormányfő által 2017.

szeptember 28-án kezdeményezett feloszlatását követően október 22-

én került sor az előrehozott választásokra. A rövid választási

kampány éppen Észak-Korea provokatív fenyegetéseinek

eszkalálódása mellett zajlott. Washington és Phenjan között egyre

feszültebbé vált a viszony, ezért a nemzetbiztonságot az egyik

legfontosabb vitatémának tartották a japán politikai pártok, amelyről

hagyományosan az alkotmány módosításával összefüggésben is

vitatkoznak. Ezt jól jelezte Abe miniszterelnök 2017. májusi

nyilatkozata is, miszerint kezdeményezné, hogy 2020-ig módosítsák

az alkotmányt, és rendelkezzenek az önvédelmi erőkről a

pacifizmusról szóló kilencedik paragrafusban. Az előadás a

következő kérdésekre keresi a válaszokat: az új japán kormány

milyen biztonságpolitikát folytathat, milyen viták zajlanak, mennyire

lehetséges az alkotmánymódosítás, illetve milyen következmények

várhatók emiatt a nemzetközi rendszerben. Az előadás kizárólag az

előadó véleményét tükrözi, nem képviseli főállású munkahelyének

álláspontját.

14:05–14:30 A dél-koreai–japán súrlódások dinamikája (Schwarcz

Emese Japán-szakértő, Ázsiai és Afrikai Kapcsolatok Iroda,

Antall József Tudásközpont)

A kelet-ázsiai politikai stabilitást régóta szabotálja a Japán és Dél-

Korea között húzódó alkalmankénti ellentét. Ugyan a politikai és

diplomáciai kapcsolatok normalizálása rendben lezajlott a második

világháború után, Korea – Kínával egyetemben – máig nem lépett túl

bizonyos történelmi sebeken, melyeket az expanzionista Japán

Birodalom okozott e két országban. A modernkori súrlódások fő

18

mozgatórugója a tokiói Jaszukuni-szentély, illetve az annak

átpolitizált jellegéből adódó politikai csatározások. Az észak-koreai

fenyegetés kivédéséhez biztonságpolitikai érdekekből fontos lenne a

szoros összefogás a két állam között, ám az együttműködés úton-

útfélen megtörik. Előadásomban felvezetem a konfliktus gyökereként

ismert „komforthölgy” problémát, annak történelmi, társadalmi, és

főleg politikai jelentőségét.

14:30–14:55 A koreai konfliktus és annak lehetséges megoldásai

(Rácz Gábor doktorandusz, Budapesti Corvinus Egyetem)

Ugyan a Koreai-félsziget megosztottsága és feszültségei a

hidegháború egyik utolsó maradványának tekinthetők, azok nem

történelmi előzmények nélkül alakultak ki, és a konfliktusok rövid

távú megoldása sem valószínű. Az előadás bemutatja, hogy milyen

történelmi gyökerei vannak korunk egyik legjelentősebb geopolitikai

válságának, illetve, hogy az abban érdekelt feleket milyen kül- és

belpolitikai érdekek vezérlik. Az előadás emellett számba veszi a

jelenlegi krízis lehetséges megoldásait.

E SZEKCIÓ

AHOL ELEFÁNTOK HARCOLNAK

110. terem

Elnök: Szivák Júlia

15:15–15:40 Dél-Ázsia mezsgyéjének elolvadása és ennek

következményei (Dr. Byrappa Ramachandra egyetemi adjunktus,

ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék)

Nincs biztonság határvidék nélkül Dél-Ázsiában. Az indiai

szubkontinenst délről tenger, északról sűrű hegyvidék fogja közre,

így teljes és tökéletes volt a védeleme. Asóka császár uralkodásától a

dél-indiai birodalmiságig a helyi dél-ázsiai elit tudta, hogy az északi

részen fenn kell tartani a határvidék szilárdságát és épségét. Jóval

később, a Brit Kelet-indiai Társaság a 19. század elején jött rá

ugyanerre a következtetésre. A szipoj-felkelés utáni korszakban

(1860–1947) a biztonságpolitika folytatásaként saját érdekében a

brit koronának muszáj volt ugyanezt a határvidék-politikát erősíteni.

Azonban a függetlenség győztese, a szilárd mezopotámiai hátterű

19

indiai elit első feladataként a belső kolonizációval foglalkozott, és a

mai napig ezzel foglalkozik. Miért nem történt meg a visszatérés az

északi határvidék kijelöléséhez és védelméhez? Vajon meddig

tartható fenn ez a hozzáállás egy erős és agresszíven terjeszkedő

Kínával szemben?

15:40–16:05 India és Kína farkasszemet néz a Doklam-fennsíkon

(Róma Ádám egyetemi hallgató, ELTE BTK történelem

mesterszak)

2017 nyarán egyik napról a másikra szembe került egymással a föld

két legnépesebb országának hadserege a Bhután és Kína közötti

vitatott hovatartozású Doklam-fennsíkon. Előadásom célja elhelyezni

ezt az epizódot a két ország kapcsolatának jelene mellett múltjukban,

hiszen mindkét ország emlékezetében él még az 1962-es háború,

továbbá kitekinteni a valószínű közeljövőre. Miben más vagy miben

hasonló ez a határvita, mint az 55 évvel ezelőtti? Milyen hatással

lehetett Xi Jinping politikájára az ősszel rendezett 19.

pártkongresszus? Minek köszönhető a határozott indiai fellépés a

nemzetközi ügyekben? Mit gondol a harmadik fél, a kis himalájai

ország, Bhután, az elefánt és a sárkány közé szorulva? És

mindeközben hol volt a „világ csendőre”, az Amerikai Egyesült

Államok?

16:05–16:30 Banglades környezet okozta gazdasági nehézségei

(Papp Bendegúz doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

Banglades a hozzá hasonló adottságokkal rendelkező országokhoz

képest is rengeteg gazdasági problémával küzd 1971-es

függetlenedése óta. Az ország fejlődési lehetőségeit alapvetően

meghatározó infrastruktúrát, államigazgatást, gazdaságszerkezetet a

szuverenitás elnyerése után az alapoktól kellett létrehozni. Az ország

kezdetektől jelenlévő gazdasági nehézségei politikai, társadalmi,

strukturális, illetve környezeti eredetűek; együttesen rendkívül

komplex és nehéz feladat elé állítják a mindenkori politikai

döntéshozatalt. Az előadás keretében a környezet okozta gazdasági

nehézségek kerülnek tárgyalásra. A természeti katasztrófák és a

klímaváltozás ugyanis elsődlegesen a mezőgazdaságot, az

infrastruktúrát és a lakosságot sújtják, súlyos problémákat okozva a

nemzetgazdaságnak és a társadalomnak is. A környezeti eredetű

állandó fenyegetettség ráadásul nem kiiktatható, csupán kezelhető

20

veszélyforrás, ami az ország fejlődési kilátásainak javulását is

ellehetetlenítheti.

16:30–16:55 A Kínai–pakisztáni Gazdasági Folyosó (CPEC)

biztonságpolitikai aspektusai: külső és belső kihívások

(Günsberger Dóra tudományos segédmunkatárs, PPKE BTK

Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

A 2015-ben meghirdetett CPEC projekt mindkét „örök barát”

számára kiemelt jelentőséggel bír: a CPEC a kínai „Egy Övezet, Egy

Út” terv zászlóshajóprojektje, míg Pakisztánban jelenleg a

legnagyobb jelentőségű gazdasági fejlesztés és beruházás.

Mindazonáltal már a CPEC földrajzi elhelyezkedése is számtalan

biztonsági dilemmát sejtet. A projekt célja a pakisztáni–kínai

határvidék összekötése az Arab-tenger partján fekvő Gwadar

kikötővárossal, így a folyosó több lokális konfliktuszónán is

keresztülhalad. A CPEC kivitelezésére azonban a labilis pakisztáni

belbiztonsági helyzet mellett a fennálló bilaterális konfliktusok –

például India és Pakisztán között – is hatással vannak. Az előadás

célja, hogy bemutassa a projekt előrehaladását akadályozó külső és

belső biztonsági kihívásokat, illetve rávilágítson a biztonsági

dilemmákra adott válaszokra és megoldási kísérletekre, elsősorban

pakisztáni kontextusba helyezve a felvázolt kérdéskört.

F SZEKCIÓ

BARÁTSÁGTALAN BARÁTOK KÖZT

111. terem

Elnök: Szakáli Máté

15:15–15:40 A „béke szigete” – Mongólia célkitűzései és szerepe a

távol-keleti biztonságpolitikai konfliktusokban (Dr. Szilágyi

Zsolt tudományos főmunkatárs, MTA Bölcsészettudományi

Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet)

Mongólia az utóbbi évtizedekben mindent megtesz annak érdekében,

hogy felkerüljön Ázsia politikai térképére. A mongolok keserű

történeti tapasztalatokon keresztül tanulták meg a leckét, hogy

nehezen megszerzett függetlenségüket csak abban az esetben

képesek megvédeni, ha „láthatóvá válnak”. A rendszerváltás óta

21

eltelt évek kormányai, politikai pártjai belpolitikai kérdésekben

gyakran egymással markánsan szembenálló véleményeket

képviseltek ugyan, külpolitikai prioritásaik azonban igen hasonlóak

voltak, így az elmúlt negyedszázad mongol külpolitikája

meglehetősen egységesnek mondható. Ennek is köszönhető, hogy a

gyakran jelentős biztonságpolitikai konfliktusokat generáló belső- és

kelet-ázsiai térségben Mongólia a béke szigetének tekinthető. A

mongolok tudatosan törekedtek a minél kiegyensúlyozottabb

kapcsolatok kialakítására nemcsak közvetlen szomszédjaikkal, de a

térség más államaival is. A mongol külpolitika jelentős programjai,

akár az atomfegyvermentes státusz kialakítását, akár a harmadik

szomszéd politikát tekintjük, mind-mind ezt a célt szolgálták.

Hasonló okok vezérelték a mongol kormányt akkor is, amikor a

kelet-ázsiai térség egyik „darázsfészkébe” nyúlva próbált és próbál

beavatkozni az Észak-Korea által generált konfliktusba. Az előadás

erről ad rövid összefoglalást, és megpróbál emlékeztetni arra, hogy

néha talán érdemes azokra a területekre is figyelni, ahonnan semmi

szenzációt nem hallunk.

15:40–16:05 Rodrigo Duterte elnök „független” külpolitikájának

geopolitikai jelentősége az átalakuló nemzetközi rendszerben

(Dr. Klemensits Péter szenior kutató, Pallas Athéné Geopolitikai

Kutatóintézet)

A hidegháború alatt a Fülöp-szigetek az Egyesült Államok

legfontosabb szövetségesének számított Délkelet-Ázsiában, de

Rodrigo Duterte elnök hivatalba lépése következtében 2016

júniusától az ország a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb külpolitikát

követ, melynek látványos eleme a Kínával és Oroszországgal való

fokozott együttműködés. Az előadás célja, hogy bemutassa Duterte

elnök „független” külpolitikájának lényegi elemeit és a Fülöp-szigetek

külkapcsolataiban végbemenő alapvető fordulatot. Először az

Egyesült Államokhoz fűződő ambivalens kapcsolatát, majd pedig a

Kína felé fordulás politikáját elemzi, ezt követően a Fülöp-szigetek

2017-es ASEAN elnökségének jelentőségét ismerteti a Délkelet-

Ázsiában zajló nagyhatalmi rivalizálás kontextusában. Az előadás

konklúziója szerint az új világrend kialakulásával párhuzamosan a

délkelet-ázsiai országok megpróbálják kihasználni a lehetőséget, és

egyenlő kapcsolatok kialakítására törekednek az USA-val és Kínával

egyaránt; Duterte külpolitikai fordulata pedig ennek jelenti a

tökéletes példáját.

22

16:05–16:30 A dél-kínai-tengeri konfliktus Kína és a Fülöp-szigetek

között (Stempler Ádám doktorandusz, ELTE BTK)

Az öttagú hágai Állandó Választottbíróság 2016. július 12-én ítéletet

hozott a Fülöp-szigetek és Kína között több mint fél évszázada

fennálló, a Dél-kínai-tenger területei körül folyó vita kérdésében,

amely napjainkban is a térség egyik legmeghatározóbb

konfliktusának számít. A második világháború alatti japán

terjeszkedés következtében egyértelművé vált a Spratly-szigetcsoport

stratégiai és geopolitikai fontossága, melynek birtoklására a Fülöp-

szigetek szinte függetlenségének kinyilvánítása óta igényt tart. A

konfliktus hivatalosan 1956-ban élesedett ki a két fél között, miután

Kína kijelentette, hogy a Tomas Cloma által „felfedezett”

szigetcsoport (Kalayaan) a fennhatósága alá tartozik. A mai napig

kérdéses, hogy a nemzetközi jogszabályok, a tengerjog, valamint

történelmi szempontok alapján melyik fél tart jogosan igényt a

Spratly-szigetcsoport területére. A konfliktus kiélezettségét mutatja,

hogy Peking továbbra sem ismeri el a Választottbíróság döntését,

ráadásul egy esetleges háború lehetőségét is felvetette, amennyiben

a Fülöp-szigetek ragaszkodik az ítélet érvényre juttatásához.

16:30–16:55 A rohingya válság és annak nemzetközi jogi kérdései

(Papp Viktória Anna nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jogi

szakértő, Antall József Tudásközpont)

A mianmari rohingyák ellen elkövetett atrocitások és az ennek

nyomán kialakult migrációs válság közelmúltbeli eszkalációja miatt

jelentős figyelem irányult a térségbeli humanitárius krízisre. A

többségében muszlim rohingya kisebbség és a buddhista hadsereg,

kormányerők és többségi társadalom közötti Rakhine állambeli

fegyveres konfliktus miatt a de facto Aun Szan Szu Kji vezette

kormány egyre nagyobb nyomás alá kerül. Az erőszakos

eseményeket az ENSZ emberi jogi főbiztosa korábban etnikai

tisztogatásnak nevezte, és az ENSZ jelenleg is vizsgálja, hogy

emberiség elleni bűntettnek vagy népirtásnak minősülnek-e. Az

előadás célja feltárni a válság körülményeit, valamint azt, hogy a

rohingyák ellen elkövetett erőszakos cselekmények a nemzetközi

büntetőjog hatálya alá esnek-e. Az előadás továbbá bemutatja, hogy

milyen, elsősorban jogi eszközök állhatnak a nemzetközi közösség

rendelkezésére a mianmari helyzet vizsgálatára és a fellépésre,

23

annak ellenére, hogy Mianmar nem aláírója a Nemzetközi

Büntetőbíróság Római Statútumának.

ZÁRÓSZEKCIÓ: DZSUNGELHARC

110. terem

Elnök: Szilágyi Zsolt

17:15–17:40 Két veszélyzóna Kína körül (Juhász Ottó sinológus,

volt kínai nagykövet)

A számos ázsiai területi vita és konfliktus közül a prezentáció

kettővel foglalkozik, elsődlegesen kínai szemszögből vizsgálva őket.

Az északkelet-ázsiai feszültség gócpontja a Koreai-félsziget, amelynek

megosztottsága a második világháborúból fennmaradt élő kövület.

Észak és Dél de jure hadban áll egymással. A térséghez érdekei

fűződnek a szomszédos nagyhatalmaknak és az Egyesült

Államoknak is. A helyzetet momentán Észak-Korea nukleáris

ambíciói élezték ki. A probléma kezelése bonyolult, egyrészt a KNDK

aggasztó csapásmérő potenciáljának növekedése, másrészt az

érintett feleknek a probléma rendezéséhez fűződő eltérő érdekei

miatt. A Dél-kínai-tenger térségének túlnyomó részére igényt tart a

KNK (és Tajvan). A feszültségnek több gócpontja és számos érintettje

van. Az egyik gócpont: egy területi integritással kapcsolatos kínai

érdek és az amerikai stratégiai érdek ütközésének színtere, Tajvan.

Területi viták gócai továbbá a szigetcsoportok, közülük aktuálisan

kettő. Ezekben a KNK-n (és Tajvanon) kívül érintett még hat

délkelet-ázsiai ország. Potenciálisan a legszenzitívebb pontok a

tengerszorosok, amelyek hajózhatóságában a világ számos országa

érdekelt. Mindkét térséghez stratégiai érdekei fűződnek Kínának és

az Egyesült Államoknak. E feszültségek túlmutatnak a régió keretein,

éleződésük fegyveres konfliktusba csaphat át. A helyzetet bonyolítja,

hogy a nemzetközi politika kiszámíthatatlansági tényezője e két

térségben is jelen van. Különösen veszélyes lenne a két konfliktus

összekapcsolódása.

24

17:40-18:05 A rohingya kérdés történeti okai és lehetséges

nemzetközi következményei (Dr. Rónaháti Cecília, külső

munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

A mianmari politika az utóbbi években ismét a nemzetközi

érdeklődés homlokterébe került. A fejlődő délkelet-ázsiai ország

előbb demokratizációjával, majd újabban, az ismételten fellángoló

etnikai erőszak hullámmal hívta fel magára a figyelmet. Ez az

etnikailag és nyelvileg is heterogén állam megkerülhetetlen

fontosságú nem csak a délkelet-ázsiai regionális összefogás számára,

de geopolitikai helyzete révén hagyományos szárazföldi kapcsolatot

is jelent India és Kína között. Az Obama-kabinet külpolitikája

támogatta Mianmar demokratizációját, ezzel alternatív utat is nyitva

Kína felé a térség forrózónája, a szorosok és a Dél-kínai-tenger

irányából történő megközelítéssel szemben. Azonban a Trump-

adminisztráció – amely sem a regionalizmusokat, sem a

multilaterális rendszert nem látszik támogatni – külpolitikájától nem

várható, hogy fenntartja ezt a politikát. Ezzel párhuzamosan

figyelhetjük meg a mianmari belpolitikai problémák felszínre

kerülését, az etnikai konfliktusok kibontakozását, a demokratikus

folyamatok elakadását és a világsajtóban nagy visszhangot kapó

rohingya konfliktus újjáéledését. Jóllehet nem az Egyesült Államok

az egyetlen résztvevője a Mianmar jövőjét is befolyásoló geopolitikai

játszmának, ezért nem feledkezhetünk meg a Kínai Népköztársaság,

India, Oroszország és az ASEAN érdekeiről sem. Az előadás nem

csak az összefüggésekkel foglalkozik a nagyhatalmak geopolitikai

érdekei és a mianmari belső feszültségek felszínre kerülése között,

hanem az etnikai erőszakhullám belső okait is körvonalazza, illetve

kísérletet tesz néhány elméleti megoldási lehetőség felvázolására.

18:05-18:30 A 21. századi távol-keleti feszültségek történelmi

gyökerei (Nagy Gergely történész, XX. Század Intézet,

doktorandusz, PPKE BTK)

Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő térsége a kelet-ázsiai régió,

mégis rengeteg kihívással áll szemben. A huszadik század folyamán

az európai nagyhatalmak vezető szerepe a világpolitikában a

világháborús pusztítások következtében megrendült. A Távol-Kelet

országai ezzel szemben a huszadik század második felében példátlan

gazdasági, társadalmi és katonai fejlődésen mentek keresztül. A

térség egyes országai (például Japán, Dél-Korea, Szingapúr,

25

Indonézia, Taiwan vagy Kína) a világgazdaság és egyben a

világpolitika meghatározó elemeivé váltak. A hidegháború végével és

a Szovjetunió felbomlásával a Távol-Kelet országainak új

kihívásokkal kell szembenézniük. A régió több állama között a 21.

században megkezdődött egy „új versengés”, hogy ki emelkedik ki a

regionális hatalmi státuszból a világpolitika meghatározó

irányítójává. Az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája gyökeresen

megváltozott Donald Trump elnökké választásával, ami a térség

hatalmi berendezkedését is alapvetően változtathatja meg.

Napjainkban ez jól érződik az észak-koreai konfliktuson vagy a dél-

kínai-tengeri területi vitákon. Előadásomban a térség napjainkban is

tapasztalható feszültségeinek és külpolitikai kérdéseinek történelmi

gyökereit és előzményeit szeretném bemutatni, illetve szeretnék

kitérni arra, hogy történelmi tapasztalatok alapján a térségben

milyen partnerség, milyen regionális rend képzelhető el a jövőben.

18:30–18:55 A szikh szuverenitás múltja és jövője (Szivák Júlia

külső munkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Annak ellenére, hogy India és a terrorizmus kapcsán először a

legtöbbeknek Pakisztán és a határokon átívelő terrorizmus jut

eszébe, Indiának évtizedekig sokkal súlyosabb belbiztonsági

kockázatot jelentettek saját nemzeti kisebbségeinek szélsőséges

szeparatistái. A szeparatista mozgalmak közül elsőként a független

szikh állam, Khálisztán létrehozásáért küzdő fegyveresekkel gyűlt

meg a központi hatalom baja. A különböző szikh fegyveres

mozgalmaknak köszönhetően Pandzsáb területe egészen az 1990-es

évek közepéig konfliktuszónának számított, és csak komoly politikai

és rendvédelmi erőfeszítések árán sikerült rendet teremteni a

tagállamban. Fontos kiemelni azonban, hogy a radikális mozgalom

legtehetősebb és legelhivatottabb támogatói a nyugat-európai és

észak-amerikai diaszpóra tagjai közül kerültek ki, akik továbbra is

Khálisztán megteremtését tartják a legfontosabb céljuknak – és

bizonyos esetekben az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza.

18:55–19:20 A pápua szeparatizmus (Szakáli Máté tudományos

segédmunkatárs, PPKE BTK Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport)

Az ENSZ Dekolonizációs Bizottsága illetékesség hiányára hivatkozva

idén szeptemberben visszautasította az Indonéziához tartozó Nyugat-

Pápua és Pápua provinciák lakosságának 70 százaléka által az

26

indonéz tilalom miatt titokban aláírt és kicsempészett petícióját,

amely egy nemzetközi felügyelet mellett történő függetlenségi

népszavazás megtartását indítványozta. A petíció felkérte a

világszervezetet, hogy nevezzen ki egy különleges képviselőt a

pápuák elleni emberijog-sértések kivizsgálására, helyezze vissza a

terület hovatartozásának témáját a Dekolonizációs Bizottság

napirendjére, továbbá biztosítson lehetőséget a lakosoknak

önrendelkezési joguk gyakorlására. 1962-ben az ENSZ a teljes

lakosság számára szabad és tiszta választást írt elő a terület

jövőjéről, ám arra azóta sem került sor. Az előadás a pápua

szeparatizmus okainak és céljainak áttekintésével törekszik a világ

egyik legkevesebb médiafigyelmet és így közismertséget kapó

konfrontációja kontextusának bemutatására.

27

EDDIGI TANULMÁNYKÖTETEINK

A kínai alkotmány

Szerk. Salát Gergely

Budapest, Typotex Kiadó, 2015.

220 o., 2900 ft

Kínai álom – kínai valóság

Szerk. Salát Gergely

Budapest, Typotex Kiadó, 2015.

329 o., 4200 ft

Traumák és tanulságok

A II. világháború öröksége

a Távol-Keleten

Szerk. Salát Gergely – Szilágyi

Zsolt

Budapest, Typotex Kiadó, 2016.

305 o., 3900 ft

Kulturális hagyomány a

modern kelet-ázsiai államban

Szerk. Salát Gergely – Szilágyi

Zsolt

Budapest, L’Harmattan Kiadó,

2016.

280 o., 3200 ft

A könyvek kedvezménnyel megrendelhetők a typotex.hu, illetve a

webshop.harmattan.hu oldalon.