társadalmi befogadás a sportban és a sport által...a nők és a férfi ak közötti...

TÁMOP 6.1.2-11/2-2012-0002 Társadalmi befogadás a sportban és a sport által

Magyar Sportmenedzsment Társaság

Magyar Sporttudományi Társaság

A � zikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt

A lakosság egészségfejlesztését szolgáló fi zikai aktivitás szakmai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése célú konstrukció

A projekt eredményei megtekinthetők a www.sportmenedzsment.hu honlapon

Társadalmi befogadás a sportban és a sport által

Magyar Sportmenedzsment Társaság

Magyar Sporttudományi Társaság

Elérhetőségeink: Magyar Sportmenedzsment Társaság1123 Budapest, Alkotás utca 44.Tel: +36 (1) 487- 9248E-mail: [email protected]: [email protected]

Konzorciumi partnerünkelérhetőségei:Magyar Sporttudományi TársaságMagyar Sport Háza1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.Tel: +36 (1) 460-6980E-mail: [email protected]


Társadalmi befogadás a sportban és a sport által

Szerzők:Dr. Dóczi Tamás, Dr. Gál Andrea, Sáringerné dr. Szilárd ZsuzsaProjekt szakmai vezető, szerkesztő: Dr. Farkas JuditGrafi kus, műszaki szerkesztő: Sütő Dávid Zsolt

A � zikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projektA projektben sor kerül a sport nemzetközi - különösen európai - dimenzióinak megfe-lelő hazai tartalmak feltárására. Tudományos alapossággal megtörténik a szabadidős célú � zikai aktivitásban rejlő egészségfejlesztő, sportszociológiai, oktatáspolitikai, a társadalmi felelősségvállalás és kohézió erősítését szolgáló értékek magyarországi ki-teljesítési lehetőségeinek azonosítása.

Nemzetközi kitekintésben is bemutatásra kerül a jelenlegi és a célokat szolgáló ideá-lis jogi/szakpolitikai eszközrendszer, humán-erőforrás és szervezeti adottságok, és a sportágazat elemzett célcsoportjaira jellemző országos felmérésekkel nyert adatok.

Budapest, 2014

Tartalom:

A Projektről általában 4

1. Bevezetés 6

2. A társadalmi befogadás célcsoportjai 8

2.1. Nők 8

2.2. Hátrányos helyzetű csoportok 8

2.3. Fogyatékossággal élők 9

3. A kutatás leírása 11

4. Eredmények 12

4.1. Nők sportja 12

4.2. A sport helye a hátrányos helyzetű lakosság mindennapjaiban 13

4.3. A hazai sportintegrációs programok vizsgálata 14

4.3. A hazai sportintegrációs programok vizsgálata 14

4.4. Kihívások térképe a hátrányos helyzetűek sportjáról 19

5. Javaslatok, ajánlások 24

5.1. Ajánlások: nők 25

5.2. Ajánlások: hátrányos helyzetűek 26

5.3 Ajánlások: Fogyatékossággal élők 33


4-5

A fi zikai aktivitás és a sport magyarországi dimenziói-nak feltárása című, a Magyar Sport tu dományi Társaság és a Magyar Sportmenedzsment Társaság konzorciu-ma által megvalósított TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt Egészségre nevelő és szemléletfor-máló életmód programok c. pályázati felhívás, a lakos-ság egészségfejlesztését szolgáló fi zikai aktivitás szak-mai támogatása és a szabadidő-sportolói közösségek bővítése célú konstrukció keretében valósul meg.

A projekt célja, hogy olyan objektív, mérhető és aktuális eredményekkel, ösztönzőkkel szolgáljon a döntéshozók és szolgáltatók számára államháztartáson belül és kívül, amely egyrészt hivatkozhatóvá válik a stratégiaalkotási, döntés-hozási folyamatokban, másrészt megerősíti a testmozgás, a fi zikai aktivitás és a sport, mint jelentős nemzetgazdasági ágazat pozícióját a 2014 és 2020 közötti pénzügyi, tervezési és programozási időszakban.

A fejlesztés célja, hogy a fi zikai aktivitás és a sport magyar-országi társadalmi és jogi környezethez illeszkedő tudomá-nyos és sportmenedzsment tartalmait és eszközeit feltárja.

Cél továbbá, hogy e tartalmakkal és ismeretekkel a helyi ön-kormányzati, vagy területi államigazgatási feladatokat ellátó döntéshozók (pl. megyei önkormányzati képviselők, köz- és kormánytisztviselők, költségvetési intézményekben dolgo-zó közalkalmazottak) és a sportélet gyakorlati szervezés-ében részt vevő szakemberek megismerkedjenek, azokat elsajátítsák, és képessé váljanak azok átadására, személyes készségeikbe, illetőleg a szervezeti kompetenciákba építé-sére.

A fejlesztés célja ezen túlmenően, hogy

elősegítse a Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiában a sporttudomány, a diák- és a szabadidősport kapcsán megfogalmazott célok és beavatkozások megvalósítását,

preventív jellegű válaszokat adjon a célcsoportra (is) egy-re inkább jellemző közegészségügyi kihívásokra, mint például az egyre gyakoribb elhízásra, korai diabéteszre, és a kardiovaszkuláris betegségekre,

fi gyelembe vegye a célcsoportba tartozók eltérő környe-zeti, szocio-kulturális, ill. korcsoportra jellemző adottsá-gait, érdeklődését, valamint motivációjának lehetőségeit.

A projekt legmeghatározóbb eredményeiként azon hi-ánypótló elemzések, ismeretanyagok, iránymutatások, ajánlások megszületése jelölhető meg, melyek az egész-ségfejlesztési célkitűzésekhez kapcsolhatók, közérthetőek, és sportszervezési szemszögből mutatják be elsősorban a sport- és a társadalomtudományok, a sportegészségügy, a köznevelés, a szakképzés és a felsőoktatás, valamint a köz-igazgatás és a sportszolgáltatások területén fennálló hely-zetet, kitörési pontokat.

A Projektről általában


Kutatási tématerületek

1. Az egészségfejlesztő testmozgás előmozdítását segítő módszerek feltárása.

2. Társadalmi befogadás a sportban és a sport által: hátrá-nyos helyzetűek, fogyatékossággal élők és nők sportja.

3. Oktatás, képzés és képesítések a sportban és sportolói kettős karrier a köz- és felsőoktatásban.

4. Az önkéntesség és az aktív polgárság ösztönzése a sporton keresztül.

5. Jó kormányzás a sportban.

6. Jó gyakorlatok a sportszervezés és sportmenedzsment területén.

7. Innovatív és kreatív kommunikációs, média- és marke-ting tartalmak az egészségfejlesztést szolgáló fizikai aktivitás fokozásának szolgálatában.

A projekt keretében a fenti hét téma mellett sor került

egy átfogó adatgyűjtésre a diák-, hallgatói és szabadidő-sport területén: sportlétesítmények, szervezeti és humán (sportszakember) adatok felmérése.

a módszertani eredmények ismertetésére és tudatosítását szolgáló érzékenyítő és szemléletformáló rendezvények szervezésére a megyei és fővárosi szintű döntéshozók-ve-zetők, igazgatási szakemberek számára.

egy önálló adatbázis alapú szabadidősport portál ki-fejlesztésére www.mozgasmonitor.hu címen amely tá-jékoztatást nyújt az egészségfejlesztő testmozgással összefüggő aktuális magyar adatokról, sportmenedzs-ment, sportszervezési és sporttudományi szempontból releváns információkról.


6-7

1. Bevezetés

A Fehér Könyv a Sportról 2007-es publikálása, illetve amióta 2009-ben a sport a Lisszaboni Szerződésbe kerül-vén Európai Uniós kompetencia lett, egyre aktuálisabb feladattá vált a sport európai dimenzióinak magyaror-szági feltérképezése. E dimenziók közül a sport társadal-mi szerepeinek egyikeként kerül említésre a társadalmi befogadás a sportba és a sport által, amelyet többféle társadalmi csoportra – nőkre, fogyatékossággal élőkre, bevándorlókra, kisebbségekre, illetve hátrányos helyze-tűekre – vonatkoztathatunk. Az érintett csoportok lema-radása nem csak a sportolásban, de az egyesületi tag-ságban, és még inkább a vezetői, irányítói pozíciókban érzékelhető.

A társadalmi befogadás a sportba és a sport által az Eu-rópai Unió sportpolitikájának is egyre hangsúlyosabb eleme, mely az utóbbi években kiadott sportpolitikai do-kumentumokban is tükröződik.

„Az alulreprezentált csoportok sajátos szükségleteivel ezért foglalkozni kell, és fi gyelembe kell venni a sport a fi atalok, fogyatékkal élők, illetve hátrányos háttér-rel rendelkezők életében betöltött sajátos szerepét. […] A nonprofi t sporttevékenységek hozzájárulása a veszélyeztetett csoportok társadalmi kohéziójához és befogadásához tekinthető általános érdekű szoci-ális szolgáltatásnak. […] A Bizottság a tagállamokat és sportszervezeteket arra ösztönözi továbbá, hogy sportinfrastruktúrájukat igazítsák ki a fogyatékkal élő emberek speciális igényeinek fi gyelembevételével. A tag-államok és helyi hatóságok feladata a sporthelyszínek és helyiségek megközelíthetővé tétele a fogyatékkal élő em-berek számára. Különleges kritériumokat kell elfogadni az egyenlő megközelítés biztosítása érdekében minden tanuló számára, különös tekintettel a fogyatékkal élő gyermekekre. Támogatásban részesül a sportklubokban és szervezeteknél a fogyatékkal élők segítésére szolgáló felügyelők, önkéntesek és fogadó személyzet képzése. A sportban érintett felekkel folytatott konzultációi során a Bizottság különös fi gyelmet fordít a fogyatékkal élő sportolók képviseleteivel fenntartott párbeszédre.” (Fe-hér Könyv a Sportról, 2007).

„A fogyatékossággal élő személyeknek ugyanolyan joguk van arra, hogy sporttevékenységekben részt vegyenek, mint mindenki másnak. Az EU és tagállamai aláírták a fogyaté-kossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely arra kötelezi őket, hogy e jogok hatékony érvénye-sítése érdekében meghozzák a szükséges intézkedéseket. […] A sport számos területén a nők nem rendelkeznek meg-felelő képviselettel. A nők és a férfi ak közötti egyenlőségre vonatkozó 2010–2015 közötti stratégiának megfelelően a Bizottság ösztönzi a nemek közötti esélyegyenlőség általá-nos érvényesítését minden, sporttal kapcsolatos tevékeny-ségben. A sport a kisebbségek, valamint más veszélyezte-tett vagy hátrányos helyzetben lévő csoportok társadalmi befogadását támogató eszköz is lehet, és hozzájárulhat a közösségek közötti jobb megértéshez az olyan régiókban is,


amelyekben korábban konfl iktusokra került sor” (A sport európai dimenziójának fejlesztése. A Bizottság közlemé-nye, 2011).

A sport pozitív szerepe fentiek mellett előkerül a Tanács következtetései a sportról mint az aktív társadalmi befoga-dás eszközéről és ösztönzőjéről (2010) című dokumentum-ban is. A társadalmi befogadás 2009-ben és 2010-ben szerepelt a Bizottság „Előkészítő intézkedések a sport területén” című pályázati kiírásában.

A társadalmi befogadás koncepciója egyfajta elmozdu-lást tükröz az egyenlőség eszményétől, amely a vagyon újraelosztásán keresztül érhető el, az esélyegyenlőség eszménye felé, amely a lehetőségek újraelosztását cé-lozza.1 A sport szempontjából értelmezve a társadalmi befogadás a sportba (inclusion in sport) fogalma elsősor-ban a részvételhez való egyenlő hozzáférésre utal, míg a befogadás a sport által (inclusion through sport) további kimeneteket is magába foglal, mint a részvétel a társa-dalomban – munka, oktatás, felelősségvállalás terén az egyén szintjén, a közösségfejlesztés, valamint a tágabb értelembe vett társadalmi kohézió. Az ezekhez kapcsoló ’sport plus’ fogalma a sport társadalmi, nevelési és egész-ségbeli hozzáadott értékére utal.2

A kirekesztődés a sport terén többféle formában meg-jelenhet. A sportból történő kirekesztődés tényezői há-rom nagy csoportra oszthatók: (1) strukturális akadályok – rossz állapotú fi zikai környezet és létesítmények, társas kapcsolatok és társadalmi tőke defi citje, korlátozott köz-lekedési lehetőségek; (2) közvetítő tényezők – sportszer-vezők nézetei és döntései, tágabb társadalom attitűdjei; és (3) személyes tényezők – idő, bevétel, képességek hiá-nya, biztonsággal kapcsolatos félelmek, kontrollvesztett-ség érzése, rossz testkép.3

Bár a sport egyre hangsúlyosabban jelenik meg a tár-sadalmi problémák mérséklésének, illetve a társadalom peremére sodródott egyének integrációjának eszköze-ként, az eszköz tudatos alkalmazásához fontos annak

1 Kelly, L. (2011) ’Social inclusion’ through sports-based interventions? Critical Social Policy 31(1), 126-150.

2 Coalter, F. (2007) A Wider Social Role for Sport: Who's Keeping Score? London: Routledge.

3 Collins, M. (2004) Sport, physical activity and social exclusion. Journal of Sports Sciences 22(8), 727-740.

vizsgálata, hogy a kirekesztett csoportok sportbeli be-kapcsolódását milyen társadalmi környezetben kell el-képzelni, megtervezni és megvalósítani. Magyarorszá-gon a sportban rejlő társadalmi potenciál jelenleg nincs megfelelően kiaknázva, ritkán jut fi gyelem arra, hogy az egyesületek, szövetségek – általánosságban, vagy akár a fi atalkorúak esetében – a sportszakmai célok mellé társa-dalmi célokat rendeljenek.

Jelenleg Európa számos országában működnek olyan programok, amelyek kifejezetten migránsok, kisebbsé-gek, fogyatékossággal élők, vagy valamivel általánosab-ban, a hátrányos helyzetűek sportbeli részvételét céloz-zák. Az Európai Unió tagállamai között komoly eltérések vannak tapasztalatok, ráfordítások, vagy éppen sport-politikai beágyazottság tekintetében, melyek természe-tesen az adott ország történeti örökségének, gazdasági, kulturális és politikai környezetének és sportrendszeré-nek is függvényei.4 A társadalmi befogadás terén Ma-gyarország európai viszonylatban igen kevés tapaszta-lattal rendelkezik; számunkra az európai „jó gyakorlatok” tanulságként szolgálhatnak a hazai döntéshozók és a te-repen dolgozó szakemberek számára egyaránt.

4 Dóczi, T. (2011) Sport and social inclusion: A theoretical framework. ENARgy The European Network Against Racism’s Webzine.


8-9

2. A társadalmi befogadás célcsoportjai

2.1 Nők

Az utóbbi évtizedekben egyre szélesebb spektrumú gender kutatási irányzat a két nem helyzetét, lehetősé-geit, vagyis esélyegyenlőségét elemzi a társadalmi élet olyan területein, mint a munkaerőpiac, az oktatás, vagy a politikai döntéshozatal. A férfi ak és nők közötti egyen-lőség a 28 tagországgal rendelkező Európai Unió egyik alapértéke, és ennek köszönhetően számos olyan intéz-kedés született az elmúlt évtizedekben, mely a nők társa-dalmi hátrányainak csökkentésére irányult. 2010-ben az Európai Bizottság megalkotta „A férfi ak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiá”-ját, vagyis egy öt évre szóló munkaprogramot, mely kötelezi a Bizottságot arra, hogy politikai döntések meghozatalakor prioritásként kezelje a nemek közötti egyenlőséget, mint szempontot.

A nemek egyenlőtlen helyzetének kérdése a szabadidő-sportban való részvétel kapcsán is felvetődik, mivel a nők alulreprezentáltsága - bár az egyenlőtlenség mérté-ke országonként eltérő mértékű - univerzálisnak mond-ható. Főleg az egyáltalán nem sportolók között magas a nők aránya a férfi akhoz képest. A sport, a fi zikai aktivitás azon társadalmi szerepe, miszerint jelentősen hozzájárul az egészségmegőrzéshez és- javításhoz, a női populációt tekintve tehát kevésbé érvényesül és igaz ez a sport hu-mán értékeinek átadására, valamint arra a szülői példa-mutatásra, amelyek révén a gyermekek – főleg a lányok - testmozgás iránti attitűdje pozitív irányba alakul.

A nemi egyenlőtlenségek nemcsak a szabadidősportban való részvételben, hanem a sport egyéb területein is, így például a passzív sportfogyasztásban, a sportvezetésben és döntéshozatalban, az edzői szakmában, illetve a spor-tolók média általi reprezentációjában is tetten érhetők. Az Európai Bizottság javaslatai a 2014-2020-as időszakra vonatkozólag arra irányulnak, hogy az említett területe-ken a tagországok törekedjenek nemzeti és lokális szin-ten az egyenlőtlenségeket csökkenteni, a nők szerepét fokozni, és mindemellett harcolni a nők sportjával kap-csolatos negatív sztereotípiák ellen.5

2.2 Hátrányos helyzetű csoportok

A rendszerváltás utáni két és fél évtized magyar társadal-mában egyre nőtt az a réteg, amely tartós szegénység-ben, gyakran munka nélkül él. A politikai-jogi terminoló-gia ezt a réteget „halmozottan hátrányos helyzetűeknek” nevezi, bizonyos szociológiai irányzatok underclassról, míg az újabb elméletek inkább a társadalomból kire-kesztettek csoportjáról (socially excluded) beszélnek. „A hátrányos helyzet társadalmi-gazdasági tényezőkhöz (pl. jövedelem, foglalkozás, oktatás, társadalmi státusz), szo-ciokulturális változókhoz (pl. nem, etnicitás, vallás, kultúra, migrációs státusz, társadalmi tőke), illetve települési, regio-nális aspektusokhoz, valamint az életkorhoz kapcsolódik. A hátrányos helyzetű csoportok több felsorolt hátrányténye-zővel szembesülhetnek.”6

A KSH kimutatásai szerint a létminimum szintje alatt élők aránya a magyar lakosságon belül 1982-ben 7,1%, 1987-ben 9,3%, 1992-ben 15,6%, 1993-ban 20% volt és 2010-re majdnem elérte a 30%-ot.7 A 2011-es évben a teljes né-pesség 32,4%-át, azaz megközelítően 3,2 millió embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztettség.8

5 European Commission (2014) Gender Equality in Sport. Proposal for Strategic Actions 2014-2020.

6 World Health Organization (2013) Physical activity promotion in socially disadvantaged groups: principles for action. PHAN Work Package 4, Final Report

7 Valuch T. (2013) Magyar Hétköznapok: Fejezetek a mindennapi élet történe-teiből a második világháborútól az ezredfordulóig. Budapest: Napvilág.

8 Központi Statisztikai Hivatal (2012) A relatív jövedelmi szegénység és a társa-dalmi kirekesztődés (Laeken-i indikátorok), 2012. Statisztikai Tükör, 7(66).


Ha a leghátrányosabb helyzetű populációt vizsgáljuk, az egészségi állapotbeli egyenlőtlenségek nem csak abban nyilvánulnak meg, hogy bizonyos betegségek előfordu-lása gyakoribb a veszélyeztetett csoportoknál, hanem abban is, hogy ugyanazon egészségügyi problémák és megbetegedések súlyosabb szövődményekkel járnak az ő esetükben. Az egészségmagatartás befolyásolá-sa fontos beavatkozási lehetőséget jelent az egészség-egyenlőtlenségek csökkentéséhez. A lakosság egészség-magatartásában elméletileg kétféle úton lehet kedvező változást elérni. A beavatkozások egyik célja az egyén szintjén bekövetkező változások, mint az egészségtuda-tosság növekedése, az egészséges életmód választása, vagy a szűréseken való részvételi hajlandóság növelése lehet. Másik célként a környezet kedvező irányú módosí-tása jöhet szóba, melynek része lehet a szabadidősport-hoz való hozzáférés javítása is.9

Ugyanakkor a társadalmi egyenlőtlenségek a sport min-den szintjén (élsport, mindenki sportja) és minden szín-terén (sportolás, sportfogyasztás, sportszakember-kép-zés) tetten érhetők.10 A felső, illetve felső-középosztály tagjainak lehetőségei szinte korlátlanok a sportolásba való bekapcsolódásra; gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéjük birtokában szabadon dönthetik el, hogy hol, mi-kor és mit sportolnak. Ehhez képest a társadalmi hierar-chia alsó rétegeihez tartozó népességnek alig-alig, vagy egyáltalán nincs esélye rendszeres testedzésre; deprivált helyzetükből adódóan nem tudnak sem időt, sem pénzt sportolásra fordítani.11 A szabadidősportból kiszoruló, és az egészségi állapotukat tekintve is hátrányos hely-zetben lévő társadalmi csoportok – elsősorban az ala-csony iskolai végzettségűek, és alacsony jövedelemmel rendelkezők – gazdasági, kulturális és társadalmi tőke hiányában magukra maradtak, közösségi sportjuk meg-szervezésében feltétlenül segítségre szorulnak, melyben a helyi társadalomirányításnak, vagyis az önkormányza-toknak fontos szerepe lehet.12

9 Vitrai J. (2011) Az egészség és az egészség-egyenlőtlenség egyéni és közössé-gi szintű befolyásoló tényezői. Doktori értekezés, Pécs: Pécsi Tudományegye-tem Egészségtudományi Kar.

10 Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (2010) Sportszociológia. Budapest: SE TSK.11Földesiné Sz. Gy., Gál A. (2008) Válaszút előtt a magyar sportpolitika. Magyar

Sporttudományi Szemle, 3-4, 4-10.12 Gál A. (2008) A Magyar lakosság egészségtudatossága és sportolási szoká-

sai. In: Földesiné Sz. Gy., Gál A., Dóczi T. (szerk.) Társadalmi riport a sportról 2008. Budapest: ÖM-MSTT. 9-40.

2.3 Fogyatékossággal élők

Az 1998. évi XXVI. törvény 2013. évi módosítása szerint fogyatékos személy „az a személy, aki tartósan vagy vég-legesen olyan érzékszervi, kommunikációs, fizikai, értel-mi, pszichoszociális károsodással – illetve ezek bármilyen halmozódásával – él, amely a környezeti, társadalmi és egyébjelentős akadályokkal kölcsönhatásban a hatékony és másokkal egyenlő társadalmi részvételt korlátozza vagy gátolja”. A fogyatékos emberek csoportja nem homogén csoport; eltérő fogyatékossági típussal, eltérő súlyos-sággal, eltérő társadalmi háttérrel, státusszal rendelkez-nek. A fogyatékosság tovább súlyosbítja az esetlegesen meglévő hátrányos helyzetet, ugyanakkor a hátrányos helyzet akár lehetetlenné is teheti a fogyatékos emberek esélyegyenlőségi törekvéseit.13

13 Bass Laszlo (2004, szerk.) Jelentés a súlyosan-halmozott fogyatékos embere-ket nevelő családok életkörülményeiről. Budapest, Kézenfogva Alapítvány


10-11

A fogyatékosok az EU aktív korú népességének körülbe-lül 14,5%-át teszik ki, mintegy 80 millió ember él enyhébb vagy súlyosabb fokú fogyatékossággal. Magyarországon a 2011. évi népszámláláskor a fogyatékosságra vonat-kozó kérdésre a lakosság 89% válaszolt (a válaszadás a népszámlálási törvény értelmében önkéntes volt). Ennek alapján a lakosság 4,6%-a él valamilyen fogyatékosság-gal, a fogyatékkal élők 53 százaléka nő és kétharmada idős. A fogyatékkal élők 56 százaléka legfeljebb általá-nos iskolát végzett. Az általános iskolát be sem fejezők aránya viszonylag magas az értelmi fogyatékosok és a beszédfogyatékosok között, valamint – a fiatal korukkal is összefüggésben – az autisták között. A nagyothallók-nak és a mozgássérülteknek ugyanakkor 9–10 százaléka egyetemi vagy főiskolai végzettségű.14

A fogyatékosság az emberiséggel egyidős jelenség, a témakörrel kapcsolatban több értelmezés létezik. A fo-gyatékosok akadályozottsága kettős: első akadály maga a fogyatékosság, ebből következően a teljesítőképesség hiányosságai. Második akadály a társadalom viszonyu-lása a fogyatékos személyekhez. A fogyatékosság nem betegség - sokan mégis így gondolnak rá - hanem külön-leges élethelyzet, ahol az embernek más, eltérő szükség-letei vannak. A fogyatékossággal szembeni előítéleteket sokszor a téves információk, vagy épp az információk hiánya okozzák. A fogyatékosság sokak számára nehe-zen értelmezhető, több, olykor hiányos definíciója is van. Nincsen egységes fogyatékosságdefiníció a különféle jogszabályokban.

14 Központi Statisztikai Hivatal (2012). A 2011. évi népszámlálás adatai

A fogyatékosság egy vagy többirányú funkció vesztése, képesség csökkenése az embernek. 1993. december 20-án az ENSZ Közgyűlése által a 48/96 számú határozatá-ban fogadták el a fogyatékosság fogalmát, mely szerint a fogyatékosság a világ tetszőleges országának bármely népességcsoportjában előforduló nagyszámú, különbö-ző funkcionális korlátozottság. A fogyatékosság okozója lehet fizikai, értelmi vagy érzékszervi károsodás, egész-ségi állapot vagy lelki betegség. Jellemzően a biológiai állapotot jelzi, amelynek velejárója a testi, idegrendszeri tulajdonságterületeken megmutatkozó visszafordítha-tatlan tünet-együttes.

Az EU-ban a fogyatékossággal kapcsolatosan közel két évtizede elindult az az elképzelés, amelyet törvényi sza-bályozás is támogat, hogy mindenki számára - legyen az mozgás, látás, hallás, beszéd, testműködési funkciók zavara - lehetővé kell tenni a teljes körű társadalmi rész-vételt és az aktív befogadást. A valódi szemléletváltásra és elfogadásra a társadalom ép és fogyatékossággal élő tagjainak körében is nagy szükség van, hogy a jogsza-bályokban lefektetett egyenlőség ténylegesen megvaló-sulhasson.


3. A kutatás leírása

A projekt fő célja annak feltérképezése volt, hogy hol helyezkedik el a sport, a testmozgás a nők, a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság, és a fogyatékossággal élők életmódjában, értékrendjében, illetve milyen motivációk alapján kerülnek kapcsolatba a sporttal. Mivel az érintett társadalmi csoportok számos akadállyal szembesülnek a sport terén, ezért ezek megismerése a kutatás hangsú-lyos elemét képezte, mint ahogy az is, hogy a lakóhelyü-kön milyen helyi szabadidősport-események kerülnek megszervezésre. Mindezeken túl a fogyatékossággal élőket a velük és sorstársaikkal kapcsolatos egyenlő bá-násmód megvalósulásáról is kérdeztük.

Az adatfelvétel survey-módszerrel történt; az országos hatókörű vizsgálatok az alábbi célcsoportok körében zaj-lottak:

• nők• hátrányos helyzetű lakosság• fogyatékossággal élő személyek

A nőkkel kapcsolatos vizsgálat egy felnőtt (1000 fő) és két ifj úsági mintán (3000 fő offl ine; 5000 fő online), vala-

mint a két speciális csoporton (500-500fő) végzett felmé-rés adatainak gender-megközelítésű elemzésére épült. A hátrányos helyzetű lakossági mintába kerülés kritériumai – melyek közül kettőnek kellett teljesülni az 500 fős min-tába kerüléshez – a következők voltak:

• Jövedelem: KSH létminimum alatt (85960 Ft)• Foglalkozás: fi zikai munka, munkanélküliség• Iskolai végzettség: legfeljebb 8 általános• Régiók: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-

Dunántúl• Település: község

A fogyatékossággal élők körében végzett felmérés so-rán arra törekedtünk, hogy minél több fogyatékossági ág megjelenjen, így mozgáskorlátozottak, látássérültek, hallássérültek és szervátültetettek kerültek a szintén 500 fős mintába.

A projekt másik célja a kínálati oldal, tehát a Magyaror-szágon működő társadalmi célú sportprogramok megis-merése volt, azaz hogy ezek a kezdeményezések milyen alapelvek és elgondolások szerint működnek, milyen akadályokkal és kihívásokkal szembesülnek és milyen elemeket, megoldásokat tartanak működőképesnek a programokban dolgozó szakemberek a célcsoportnak


12-13

szánt sportszolgáltatások esetében. A sportintegrációs programokkal kapcsolatos adatfelvétel kvalitatív mód-szerekkel történt a hátrányos helyzetű fi atalokkal foglal-kozó sportprogramok15 körében:

• fókuszcsoportos interjú a programok vezetőivel• esettanulmányok

Az elemzés során alkalmazott elméleti keretet az ENGSO által koordinált ’Creating a Level Playing Field’ projekt eredményei16 nyomán azonosított hat kulcselem – fi -nanszírozás, tervezés, kommunikáció és fi gyelemkeltés, toborzás és elérés, együttműködés, értékelés – adta, melyek alapvetően a migránsok, kisebbségek sportbeli és sporton keresztüli társadalmi befogadását célzó prog-ramok elemzése során kerültek azonosításra, de éppúgy alkalmazhatók a szociálisan hátrányos helyzetű, veszé-lyeztetett csoportokkal foglalkozó sportbeli kezdemé-nyezések vizsgálatához és értékeléséhez.

4. Eredmények

1. táblázat. Sportolási arányok nemek szerinti bontásban a különböző

almintákban

18+

hátr

ányo

s he

lyze

tűek

fogy

aték

kal é

lők

15-2

9 év

esek

(onl

ine)

15-2

9 év

esek

(offl

ine)

Sportol-e Ön? f n f n f n f n f n

igen 57 44 48 32 53 44 52 56 67 55

15 A vizsgált programok a következők voltak: HALKER-Király Team Kick Boksz Akadémia, Polgár Alapítvány Futball Tehetségmentő Program, RealTanoda, ROKUS IX. Közérdekű Közhasznú Egyesület, Romaboksz Akadémia (Szolnok), Erzsébet-tábor, Oltalom Sportegyesület

16 Dóczi , T., Kammerer, S., Maijala, H., Nols, Z., Pekkola, H., Strauch, M. & Theeboom, M. (Eds) (2012) „Creating a Level Playing Field”: Social inclusion of migrants and ethnic minorities in sport. Brussels: ENGSO.

4.1 Nők sportja

A 18 év feletti magyar lakosság 50,2%-a felelt igennel arra a kérdésre, hogy szokott-e sportolni, vagy olyan, közepes vagy magas intenzitású testmozgást végezni, amelyet legalább 10 percig megszakítás nélkül végez – ilyen le-het a kerékpározás, a séta vagy a kerti munka. Szignifi -káns eltérés található a férfi ak és a nők esetében, előb-biek 57,1, utóbbiak mindössze 44,2%-a állította magáról, hogy sportol. A testmozgás rendszerességét tekintve heti ötszöri sportolásról az aktív nők 20,3%-a számolt be, míg 40,8%-uk heti 1-2 alkalommal mozog. A havi gyako-risággal, vagy még ennél is ritkábban történő sportolás a nők 11%-ra igaz; ezekben az esetekben rendszeresség-ről valójában nem beszélhetünk. A nők több mint fele (55,6%) viszont rendszeresen szokott intenzív sétát tenni, és a kerékpározók aránya is közel 35%. A 15-29 éves nők 55,2%-a jelezte, hogy sportol, a fi atal hölgyek közel felé-nek tehát már ebben a korai életszakaszban kimarad a sportolás a rendszeres tevékenységei közül. A sportolási hajlandóság az életkor előrehaladtával csökken, a 60 év feletti nők körében már rendkívül alacsony mértékű. A nőket egyértelműen kevésbé érdekli a hagyományos ér-telemben vett sport, és nem fontosak számukra annak lényegi elemei, mint a versengés, mások eredményeinek túlszárnyalása, a győzelem megélése. A sport inkább egy eszköz számukra az egészségvédelemhez, az alakfor-máláshoz, a testsúly kontrollálásához. Sokkal inkább a nem sport jellegű mozgásformákat részesítik előnyben, különösen azokat, amelyek otthon, egyénileg, vagy cso-portos formában, fi tneszklubokban űzhetők. Az utóbbi a sportolási lehetőségek azonban sokak számára nem megfi zethetők, mások - főleg az idősebb hölgyek - részé-re olyan helyszínek, amitől ismeretek hiányában idegen-


kednek. Esetükben hatékony lehet a színes fitnesz prog-ramot nyújtó sportprogramok szervezése, esetenként olyan, ami csak nekik szól, máskor pedig családos sport-programok formájában. Az is érzékelhető, hogy olyan lágyabb, kíméletesebb, vagy nőiesebb mozgásformák is divatossá kezdtek válni, mint a jóga, a pilates, illetve a body art. Ezek azon hölgyek számára is sportolási lehető-séggel szolgálhatnak, akiknek egészségi állapotuk nem tökéletes, edzettségi szintjük alacsony, vagy megterhelő testmozgást nem folytathatnak. Az ilyen jellegű foglalko-zások színtere is jellemzően a fitneszklub, amely a kutatás eredményei szerint a nők által uralt territórium, szemben az edzőtermekkel és a sportpályákkal. Elérhetőségük azonban erősen korlátozott a kistelepüléseken élők és a hátrányos társadalmi helyzetűek számára. Ugyanakkor a sportolás helyszínét tekintve első helyen a szabadtéri le-hetőségek (park, erdő, mező) állnak, ezt követi az otthon, mint a nők esetében a testmozgás második leggyakoribb közege. A sporttól való távolmaradásban az időhiány és az érdektelenség, valamint az egészségi probléma ját-szanak fő szerepet.

A passzív sportfogyasztásban a nők még inkább elmarad-nak a férfiakhoz képest; mind a sporteseményekre látoga-tásban, mint a sporttartalmú műsorok televízión történő nyomon követésében erős férfidominancia tapasztalha-tó. Így például a sportcsarnokokban, stadionokban, múlt néző vagy szurkoló a nők mindössze 18%-a jelenik meg heti vagy havi rendszerességgel szemben a férfiak kéthar-mados arányával. Mindennek hátterében a nők sport irán-ti alacsonyabb fokú érdeklődése áll, a szurkolói kötődés egy csapathoz vagy sportolóhoz igencsak ritka.

A sporttal kapcsolatos önkéntes tevékenységről a nők 18,3%-a számolt be, ez az arány azonban a jövőben növe-kedhet, hiszen a nők 12 %-a szívesen végezne a jövőben ilyen jellegű munkát, és ezt elsősorban a szabadidősport, a diáksport vagy a fogyatékossággal élők sportjának te-rületén tennék.

4.2 A sport helye a hátrányos helyzetű lakosság mindennapjaiban

A hátrányos helyzetű lakosság körében végzett országos vizsgálat eredményei arra mutatnak rá, hogy a leszaka-dóban lévő társadalmi rétegek számára a sporthoz in-kább passzív, mint aktív időtöltési formák kapcsolódnak. Mindez fokozottan igaz a nőkre, az idősekre és a község-ben élőkre, akik közül a nők elsősorban érdeklődés hiá-nyára, az idősek főként egészségi állapotukra hivatkozva, míg a községben élők a lakóhelyükön elérhető sportolási lehetőségek szűkössége miatt maradnak távol a spor-tolástól. A sporttal kapcsolatban megélt strukturális és intraperszonális akadályok a mainstream társadalomban tapasztaltakhoz képest másféle módon jelennek meg a hátrányos helyzetűek körében, hiszen az időhiány kevés-bé, míg az anyagi akadályok a fent felsorolt tényezőknél is erőteljesebben jelennek meg a sporttól való távolma-radás indokaként.


14-15

A sportolás helyszíneit tekintve egyfajta kettészakadás figyelhető meg; a legtöbben a „Szabadban (parkban, er-dőn, mezőn)” választ jelölték meg, ettől kissé elmaradt az „Útközben”, illetve az „Otthon” válasz. E három színtérben közös, hogy mindegyik informális keretekre utal, amelyek dominanciája a Közép-Kelet-Európában tapasztalható álta-lános trendekkel is összhangban van, miközben a formális keretek között, vagy legalábbis sportcélú létesítményben folytatott sportolás sokkal kevésbé jellemző, és ez különö-sen igaz a hátrányos helyzetű lakosság esetében.

A preferált sportágak, mozgásformák között az aktív köz-lekedési formák, azaz a kerékpár és a séta a legjellem-zőbbek, de a kerti munkát is többen említették, mint az ezután következő, szűkebb értelemben vett sportokat, a futást, az erősítést, a labdarúgást és a csoportos tornát.

A kistelepülésen élők, bár körükben a legjellemzőbbek az aktív közlekedés formái, elégedetlenek lakóhelyük sportkínálatával és ennek bővítéséhez külső segítséget várnak. A sportolási lehetőségekkel kapcsolatos negatív vélemények arra engednek következtetni, hogy a na-gyobb arányú gyaloglás, kerékpározás is inkább a mo-torizált közlekedési formákból való kirekesztettségnek, mint sem a lehetőségek bőségének köszönhető.

Az életkori csoportok összehasonlító elemzése azt mu-tatja, hogy bár a fiatalok jóval aktívabbak a többi korosz-tálynál, és sportolásuk mögött széles motivációs reperto-ár húzódik, a sporttal kapcsolatban megélt strukturális, anyagi és személyes akadályok a 30-as évektől kezdve fokozatosan csökkentik a sportolási hajlandóságot és a mögötte húzódó drive-okat. A sportolás lehetőségére a „végső csapást” a tartós egészségromlás jelenti, amely a hátrányos helyzetű lakosság körében általában korábbi életkorban következik be.

A hátrányos helyzetű lakosság elsődleges sportfogyasz-tási csatornája a televízió; minden más színtér ennél jóval alacsonyabb arányban került említésre. A sportfogyasztá-si szokások – a sportoláshoz hasonlóan – erős férfidomi-nanciát jeleznek, a kettő együtt pedig utalhat egy tradici-onálisabb nemi szerepfelfogásra a hátrányos helyzetűek körében, de ez a sport maszkulinitásával kapcsolatos né-zetekben már nem tükröződik. A válaszadók a sportot fon-tos szocializációs közegnek tekintik, és társadalmi funkci-óinak meglétével kapcsolatban is jellemzően optimisták.

4.3 A hazai sportintegrációs programok vizsgálata

A vizsgált hazai programok finanszírozásában alapvető-en kétféle megoldási módot lehet megkülönböztetni, egyrészt az állami/önkormányzati finanszírozást, más-részt a pályázati úton elnyert támogatásokat. Az álla-mi szerepvállalás – amely a sport különböző területein egyébként is jellemző Magyarországon – a társadalmi célú sportprogramok esetében is erősödött az elmúlt években. Ezt jelzi az is, hogy az elmúlt években olyan kezdeményezések is elindultak, amelyek viszonylag je-lentős állami támogatást és erős kormányzati szándékot tudhatnak maguk mögött. A hátrányos helyzetű fiata-lokkal foglalkozó sportegyesületek esetében a tagdíj-bevétel kevésbé reális alternatíva, így ők elsősorban az önkormányzatok létesítmény-biztosítására, illetve helyi vállalkozók kisebb-nagyobb összegű támogatására ala-pozhatják működésüket. A pályázati környezet – amely-ben az állami támogatásban nem részesülő projektek működnek – ugyanakkor kiszámíthatatlan feltételrend-szert jelent.


Program neve:Erzsébet tábor – tematikus sporttáborok

Szervezet:Erzsébet Program17

Rövid bemutatásAz Országgyűlés 2012. január 1-től a béren kívüli juttatási elemek közé emelte az Erzsébet-utalványt, amelynek forgalmazása kizárólag Magyarországon történhet, és az ebből származó jövedelem kötelezően közjóra fordítandó (szociális üdülési célokra, ezzel összefüggő szolgáltatásokra és egyéb szociális programokra). A program sporttal kapcsolatos legfontosabb kimenetele a tematikus Erzsébet-táborok szervezése, amelyeket korábbi sikeres sportolók, ismert példaképek vezetnek. Az általános és tematikus táborokban évente több mint tízezer, többségében hátrányos helyzetű gyermek fordult meg; a sporttáborok kínálata számos sportágra terjed ki, és fogyatékkal élők számára is indulnak speciális sporttáborok.

A program kulcselemei:

Finanszírozás: Az Erzsébet-táborok pénzügyi hátterét törvény biztosítja, amely stabilitást és kiszámíthatóságot jelent.

Kommunikáció és fi gyelemfelkeltés: Az Erzsébet-tábort újsághirdetés, TV és rádió spot egyaránt reklámozta; közismert személyek – sikeres művészek, olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportolók álltak a kezdeményezés mellé.

Együttműködés: A program pénzügyi hátterét a törvényi szabályozás mellett az Erzsébet-utalvány elfogadóhelyeinek körének bővítése volt hivatott biztosítani. Az önkéntesek és a résztvevők toborzásában az ország oktatási-nevelési intézményei kulcsszerepet játszottak.

ADATLAP:

17

17Az Erzsébet Program vizsgálatát Tóth Péter László sportszervező hallgató végezte tudományos diákköri munka keretében.

A Magyarországon működő sportintegrációs programok hosszú távú víziójukban kevéssé különböznek, hiszen mindegyik a társadalmi egyenlőtlenségek, a társadal-mi kirekesztés sport általi mérséklését, kompenzálását tekinti általános végcélnak. E hasonlóság ellenére az ál-taluk megfogalmazott konkrét elképzelések, amelyeket saját hatáskörben meg szeretnének valósítani, egészen eltérőek. A sportbeli részvétel természetesen minden programban adott, ugyanakkor ennek célja és szintje eltérő; vannak szabadidősportra és élsportra fókuszáló, vagy akár a kettőt valamilyen módon kombináló kezde-ményezések is.

A vizsgált programok, szervezetek kommunikációs te-vékenységét alapvetően kétféle motiváció határozhat-ja meg; egyrészt magára a programra és a szervezetre irányuló fi gyelemfelkeltés, másrészt pedig a sport általi társadalmi befogadás általános témájának „gondozása”. Előbbire azért van szükség, hogy a célcsoport tagjai, a potenciális önkéntesek és munkavállalók, valamint a le-hetséges támogatók számára „láthatóvá” váljon az adott projekt. Utóbbi jelentősége pedig az, hogy a rendszer különböző szintjein tevékenykedő szakemberek, vala-mint a szélesebb közönség számára is nyilvánvalóvá vál-jon, hogy a sportban szükség van ilyen jellegű társadalmi célú kezdeményezésekre, és fordítva, a társadalmi esély-egyenlőség és kohézió erősítésében a sportnak lehet szerepe. A vizsgált kezdeményezések eltérő feltételrend-szere természetesen a kommunikációs aktivitásban és a választott információs csatornákban is megnyilvánul.


16-17

Program neve:RealTanoda

Szervezet:Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia – Real Madrid Alapítvány

Rövid bemutatásA Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia (PFLA) és a Real Madrid Alapítvány (RMA) megállapodásának értelmében a RealTanoda szakemberek irányításával a térségbeli hátrányos helyzetű 6-13 éves gyerekeknek nyújt lehetőséget kosárlabda-, illetve futballedzéseken való részvételre. Emellett számos egyéb programot is szervez a gyerekeknek, pl. megméretést barátságos meccseken, színházlátogatást, mérkőzéslátogatást, Mikulás-ünnepséget.

A program kulcselemei:Kommunikáció és fi gyelemfelkeltés: Az egyik legismertebb futballmagazin hazai online kiadványa rendszeresen tudósít a Tanodával kapcsolatos fejleményekről, de a felcsúti újság is beszámol a program fontosabb eseményeiről.

Együttműködés: A programhoz a know-how-t a Real Madrid Alapítvány biztosítja; a médiakapcsolatok mellett említendő a magánadományozók sikeres bevonása. A RealTanoda projektvezetője minden tanév előtt szülői értekezletet tart az intézményekben, válaszol a felmerülő kérdésekre.

Értékelés: A RealTanoda a külföldi „anyapartner” által támasztott követelmények szerint készíti szakmai beszámolóit; a Real Madrid Alapítvány folyamatosan monitorozza a tevékenységüket, űrlapokon kell beszámolni a munkatervi elképzeléseikről, illetve tanévenként beszámolót kell kitölteniük.

ADATLAP:

A Magyarországon működő társadalmi célú sportprogra-mok közvetlen célcsoportját az esetek túlnyomó többsé-gében gyerekek és fi atalok (6-18 év) alkotják. A korosztály sajátosságaiból adódóan a két legfontosabb közeget, amelyekből a résztvevők toborzása történik, az iskolák és a sportegyesületek jelentik. A személyes kontaktus meg-léte, vagy kialakításának lehetősége megköveteli, hogy az adott szervezet és munkatársai megfelelő helyisme-rettel, beágyazottsággal rendelkezzenek, egyszersmind ismerjék a célcsoport mentális térképét és szokásait.

A toborzás és elérés nehézségei mellett a hátrányos helyzetű fi ataloknak szóló szociális sportprogramoknak a résztvevők lemorzsolódásával is számolni kell, egy-részt életkorukból kifolyólag, másrészt a szociális helyzet okozta akadályokból, illetve a szülők demotiváltságából adódóan.


Program neve:HKT Sportintegrációs Program

Szervezet:Halker-Király Team Kick-box Akadémia

Rövid bemutatásAz Akadémia Csepelen, Budapest XXI. kerületében működik és Magyarország legeredményesebb kick-box egyesülete. A környék társadalmi problémái vezették arra az egyesület vezetőjét, hogy kezdjenek el célzottan foglalkozni a veszélyeztetett fi atalokkal. A program gyakorlatilag egész napos felügyeletet nyújt a fi ataloknak; ebben az iskolában mentorok segítenek a kapcsolattartásban, iskola után pedig az agressziókezelő edzés mellett a korrepetálás és a „felnőtt életre nevelés” is szerves részét képezi a tevékenységeknek. A program alapjául szolgáló sportintegrációs modellt Csepel mellett a Heves megyei Tarnabodon is sikerrel próbálták ki.

A program kulcselemei:Tervezés: A HKT programja számol a helyi fi atalság és a családok igényeivel és ezekkel összhangban, tudatosan építette fel programját.

Toborzás és elérés: A HKT a kerület iskoláiban, akár szünetekben megjelenő mentorainak segítségével keresi fel azokat a „problémás” fi atalokat, akiknek szükségük lehet agressziókezelő tréningre.

Együttműködés: A szülők bevonása rendkívül hangsúlyos eleme a programnak, de a kerületi önkormányzattal is van meglévő kapcsolat, sőt, az élsportbeli sikerességnek köszönhetően szponzort is sikerült bevonni a klub tevékenységébe.

ADATLAP:A résztvevők elérése mellett a sportprogramok számára az is kulcskérdés, hogy hogyan tudnak önkénteseket to-borozni, hiszen a sport szervezésében az önkéntes mun-kaerőnek hagyományosan és aktuálisan is nagy szerepe van. A vizsgált szervezetek többségében alkalmaznakönkéntes munkaerőt.

A társadalmi befogadást célzó sportprogramok esetében különösen hangsúlyos kérdés, hogy milyen partnersé-geket, együttműködéseket tudnak létrehozni, akár a fi -nanszírozás, akár a toborzás területén, vagy éppen a cél-csoport és a környezet feltérképezésének érdekében. A vizsgált kezdeményezések hatókörük és tevékenységük függvényében sokféle szervezettel működnek együtt, talán éppen ezeknek a kooperációknak köszönhető, hogy ezek a programok eredményesen tudnak működni.

A programok működése szempontjából kulcsszerepe van a partnerszervezeteknek és a szakembereknek, de a mindennapi munkában legalább ennyire fontos stratégi-ai partnerek a szülők. A velük történő kommunikáció és együttműködés döntő jelentőségű a fi atalok személyes és szakmai fejlődésében egyaránt. A fi atalokkal foglalko-zó hazai programok gyakorlatában ez meg is jelenik.


18-19

Program neve:Futball Tehetségmentő Program

Szervezet:Polgár Alapítvány az EsélyekértRövid bemutatás:A Polgár Alapítvány (PAE) 2007 óta működik – minden programja a földrajzilag elzárt településeken élő cigány közösségek felé irányul. Két kiemelt területen, - a foglalkoztatásra épülő helyi fejlesztések és a gyerekek felé irányuló képességfejlesztés és tehetséggondozás – valósít meg programokat. 2009-ben kezdték el a roma gyerekek körében tehetségmentő munkájukat, amely a sportok közül elsőként a labdarúgásra koncentrált. Speciálisan a célcsoportra kidolgozott tehetségkutató metódust fejlesztettek ki, tesztelték, és miután az sikeresnek bizonyult, bevezették és kiterjesztették. 2012-ben a létrehozták a Roma Tehetségsegítő Tanácsot; jelenleg a sport mellett más tehetségterületről érkező hátrányos helyzetű roma fi atalok tehetséggondozásának támogatásával is foglalkoznak. A PAE minden programját az érintettek inspirálják. A futballra, mint esélynövelő eszközre is az egyik borsodi faluban „találtak rá”. A célcsoportjuk olyan településen, olyan közegben él, ahol nem adottak azok az infrastrukturális és anyagi feltételek, hogy a „bejáratott“ úton jussanak el a toborzásvezetők elé, akik segítséget tudnának nyújtani a továbblépéshez, és végül tehetségük kibontakoztatásához.

A program kulcselemei:Kommunikáció és fi gyelemfelkeltés: A Polgár Alapítvány a saját működése, fejlődési irányaira vonatkozó hosszabb távú célkitűzéseket is megfogalmaz, amelyekben hangsúlyosak a stratégiai együttműködések, valamint a „szociális gondolat” kommunikálása és terjesztése a sportrendszer különböző szinteken dolgozó szereplőinek körében. Az Alapítvány a kommunikációt és a kompetenciafejlesztést nem elsősorban és nem kizárólag a résztvevő fi atalokra érti, mivel legalább ennyire fontosnak vélik az őket befogadó közeg, azaz az edzők felkészítését.Együttműködés: A szülőkkel, illetve magukkal a résztvevőkkel történő szoros együttműködés feltételei a Polgár Alapítvány programjában szerződés formájában is rögzítve vannak, amellyel a jogok és kötelességek meghatározása mellett a felelősség megosztása is célkitűzésként jelenik meg. A kiválasztó táborban kvalifi kált edzők segítik a munkát.Értékelés: A Polgár Alapítvány a résztvevők és szüleik véleményét is rendszeresen kérdezi, és az értékelésbe szintén bevonja azokat a szakembereket, akik napi szinten foglalkoznak a támogatott fi atal tehetségekkel(edző, osztályfőnök, kollégiumi nevelő).

ADATLAP:

A magyarországi sportrendszerben a társadalmi célú sportprogramok száma egyelőre csekély, ebből adódóan a működésük önmagában is sikerként könyvelhető el ab-ból a szempontból, hogy egy meglévő társadalmi problé-mára, a társadalmi kirekesztődésre próbálnak a sport se-gítségével az európai bevált gyakorlatokon alapuló, vagy ezekkel összhangban lévő innovatív válaszokat adni.

Az értékelés nem csak a társadalmi célú sportprogra-mok esetében sarkalatos kérdés és nem csak ezen a te-rületen tekinthető komoly hiányterületnek. Ennek oka az erőforráshiány mellett elsősorban a célok és az elvárt eredmények tisztázatlanságában rejlik.18 Miközben az angolszász országok – különösen az Egyesült Királyság – sportprogramjait kísérő monitoring tevékenység egyre kifi nomultabb módszerekkel, a kimenetre és a folyamat-ra egyaránt fókuszálva zajlik, Közép-Kelet-Európában az erre irányuló fi gyelem – főként az egyesületek, szö-vetségek erőforráshiányának következtében – igen cse-kély. Természetes, hogy az értékelés szempontjainak a tervezéskor megfogalmazott célokkal összhangban kell lennie, de bizonyos, hogy az olyan indikátorok, mint a – pályázati kiírásokban is gyakori – résztvevők száma, vagy a résztvevőkkel folytatott beszélgetések visszacsatolásai önmagukban nem elegendőek a szisztematikus értéke-léshez. A projekt e részének az is célja volt tehát, hogy az értékelés hiányosságait valamelyest pótolja a jelenleg működő egyesületek esetében és közvetetten az is, hogy hozzájáruljon a jövőben induló egyesületi, alapítványi, szövetségi programok számára használható értékelési-elemzési keret kifejlesztéséhez.

18 Collins, M., Kay, T. (2003) Sport and Social Exclusion. London: Routledge.


4.3.1 Kihívások térképe a hátrányos helyzetűek sportjáról

A magyar lakosság testi és mentális (lelki) egészségének fejlesztése szempontjából elsődleges fontosságú, hogy az életviteli kompetenciákba beépüljön a rendszeres testmozgás igénye. Különösen igaz ez a veszélyezte-tett körülmények között – gazdasági-társadalmi szem-pontból elmaradott, vagy munkanélküliséggel sújtott térségekben, településeken – élő, hátrányos helyzetű lakosság tekintetében. Ahhoz, hogy az őket célzó sport-programok működésének feltételei hatékonyabban le-gyenek biztosítva, ismerni kell a mikro- és makro-szinten meglévő akadályozó tényezőket, kihívásokat is.

ORSZÁGOS

• Az elérendő célok tisztázatlansága – a „vízió” hiánya• Az „ügy” „kimaradása” a konkrét akciótervekből• Anyagi források hiánya• Szociális válság – növekvő egyenlőtlenségek – a

sportban is!• Különböző társadalmi csoportok közti feszültségek

HELYI

• Anyagi források hiánya –önkormányzatok nehéz anyagi helyzete, különösen HH régiókban

• Tervezési problémák, bizonytalan működési feltételek• Nehézségek a HH csoportok elérésében és programban

‘tartásában’• Elhivatottság hiánya a szövetségek szintjén – figyelem-

felkeltés szükségessége• Kulturális érzékenység hiánya, diszkrimináció• Együttműködések hiánya• (Kritikai) Értékelési kapacitás hiánya

EGYÉNI

• Anyagi források hiánya, létbizonytalanság• A HH csoportok alacsony fokú sporttal kapcsolatos kompe-

tenciái (ismeretek, képességek, attitűdök)• A sportban dolgozók interkulturális tapasztalathiánya és a

sporthoz való kritikai viszonyulás hiánya • Megélt kulturális gátak és konfliktusok, bizalmatlanság –

„MI” és „ŐK”

1. ábra. Egyéni, helyi és országos szintű kihívások térképe a hátrányos helyzetűeknek szóló sportprogramokra vonat-koztatva

4.4 Fogyatékossággal élők sportja

A budapestiek körében magasabb azok aránya, akik sportolnak, csakúgy, mint a teljes közép-magyarországi régióban. A községekben élők sportolási hajlandósága jóval alacsonyabb. Az aktívan keresők jóval magasabb arányban sportolnak, mint a nyugdíjasok. A teljes minta 30%-a képesnek érzi magát, hogy sportoljon és egyhar-maduk szeretne sportolni.

A sportoló válaszadók kétharmada a lakóhelyén sportol; a lakóhelyükön elérhető sportolási lehetőségekkel egy ötfokú skálán közepesen elégedettek. A válaszadók ötö-de sportpályán sportol, a teljes mintához képest jelentős különbség van Budapest és Közép-Magyarország terü-letén élők javára, míg Észak-Magyarország és az Alföld területén jellemzően nem tudnak sportpályán sportol-ni. Uszodába hasonló arányba járnak, a Budapesten és a Közép-Magyarország területén élőknél többen, míg az Észak-Alföld területén sokkal kevesebben. Valószínű-leg a válaszokat a tárgyi és eszközök (uszoda és az aka-dálymentesítés) feltételei befolyásolták. Az edzőterem használata csekély, különösen a községekben. Ennek okai feltételezhetően az akadálymentesítés hiánya, a jó kommunikáció hiánya és akár a hátrányos megkülönböz-tetéstől való félelem is lehetnek.


20-21

A munkahelyi sport nem jellemző egyáltalán. A nagyobb cégek az alkalmazottaknak biztosítják a munkahelyen történő sportolást. Valószínűleg azoknak fogyatékosság-gal élő embereknek, akik dolgoznak ez a munkahelyén

nem biztosított, így ezt nem tudják választani. A sporto-lás motivációi az épek és a fogyatékossággal élők között jelentősen eltérnek (2. Ábra).

0% 20% 40% 60% 80% 100%

85%

59%

67%

83%

860%

71%

63%

59%

58%

59%

34%

22%

9%

19%

39%

42%

83%

62%

66%

82%

54%

77%

71%

61%

54%

48%

19%

12%

9%

13%

26%

49%

hogy egészségesebb legyen

hogy jobban nézzen ki

hogy ellenúlyozza au öregedés hatásait

szórakozás céljából

kikapcsolódás céljából

hogy a barátaival legyen

hogy ismerősöket szerezzen

hogy más kultúrákkal ismerkedjen meg

fi zikai teljesítőképességének növelése érdekében

fi ttsége fejlesztése miatt

súlyának megtartása miatt

önbizalma erősítéséért

képességei fejlesztése miatt

a verseny kedvéért

a társadalmi beilleszkedéséért

egyéb okból

2. ábra. Sportolási motivációk épek és fogyatékossággal élők körében épek sérültek


A „miért nem sportol” kérdésben a „túl drága” választ csak néhányan jelölték, viszont elfoglaltnak érzik magu-kat, hiszen több mint kétharmaduk ezért nem sportol. Több mint egyharmada a válaszadóknak nem talál lehe-tőséget a környéken, és hasonló arányban jelölték társak hiányát a legfőbb akadálynak.

A megkérdezettek egyharmada szokott együtt sportol-ni ép társakkal és 12 % ezt rendszeresen teszi, míg 10 % soha. A fogyatékossággal élőkkel való együtt sportolás hasonló eredményt mutat.

Tehát nem ez jelent előnyt, vagy hátrányt a sportolás végzésében, elhatározásában. A válaszadók háromne-gyedét nem is zavarná, sőt örülne, ha együtt sportolhat-nának ép társaikkal, de mégis csak egyharmaduk csatla-kozna integrált sportegyesülethez.

A megkérdezettek 13%-a tud arról, hogy a lakóhelyén van lehetősége integrált sportra, valamivel több mint egyharmaduk tud arról, hogy a lakóhelyén van akadály-mentesített sportpálya, illetve szakember, aki a sporto-lásban segíthetne neki. A minta több mint fele hiányolja a sportoláshoz szükséges speciális segédeszközöket.

A lakosság számára rendelkezésre álló sportlétesítmé-nyek mennyiségével sem az általunk megkérdezett csoport, sem a teljes minta nem elégedett – az létesít-mények akadálymentesítettségével kapcsolatban is jel-lemzően negatívan nyilatkoztak. Emellett a fogyatékkal élők sokkal kevésbé elégedettek egészségi állapotukkal, edzettségi szintjükkel, megjelenésükkel és közérzetük-kel, mint ép társaik. Az önértékelésben a fogyatékosság-gal élő emberek között nincs jelentős eltérés, de a moz-gáskorlátozottak minden esetben valamivel alacsonyabb értéket mutatnak.

Arról is kérdeztük a fogyatékossággal élő embereket, hogy miképpen lehetne számukra könnyebbé tenni a sportolást. Tettük ezt azért is, hogy a sorstársaknak és a döntéshozóknak is tanáccsal szolgáljunk. A megjelölt vá-laszok magas értéke arra enged következtetni, hogy a fo-gyatékossággal élő emberek életében, különösen a spor-tolásban mindegyik elem nagyon fontos lenne.

A sporteszközökkel 91%-ban, szakképzett edzővel 89%-ban, a közlekedés támogatásával 88%-ban, az információk biztosításával 87%-ban, segítő szolgálattal 88%, míg aka-dálymentesítéssel 77%-ban lehetne segíteni a sportolást.


22-23

A kutatómunka elején is tisztában voltunk azzal, hogy több szempontból is egy nehezen megközelíthető célcso-portot választottunk. Egyrészt mert kevés információval rendelkezünk a fogyatékossággal élő emberekről, más-részt az ő hajlandóságuk a válaszadásra sem egyértelmű.

Sajnos ez utóbbi feltételezést a kérdőívet kitöltők köré-ben megtapasztaltuk, mert voltak kérdések, ahol a meg-kérdezettek több mint a fele nem válaszolt. A fogyaté-kossággal élő személyeknek van esélyük ép társaikkal közösen sporttevékenységet, vagy akár önkéntes mun-kát végezni.

Az 500 fős reprezentatív, rétegzett kutatás eredménye is alátámasztja az állítást, hogy a sport kiváló eszköz a

társadalmi befogadás ösztönzésére. Azonban jelenleg hiányzik a szükséges szakmai ismeret, amit a társadalom-nak meg kell szerezni a témával kapcsolatban. Fontos tényező továbbá, hogy a sportolás helyszínéül szolgáló létesítmények akadálymentesítése, ugyanúgy, mint a pedagógus és egyéb társszakmák szakemberképzése, az infokommunikációs akadálymentesítés és a társadalom érzékenyítése a témával kapcsolatban.

A felmérésből kiderült, hogy az ország egyes területén nehéz a fogyatékossággal élő embereknek a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés. A legjobb helyzetben a főváros és környékén élők vannak, ez köszönhető an-nak, hogy itt több lehetőség közül lehet választani, ezek könnyebben elérhetőek és az infokommunikáció is segíti


a tájékozódást, ami a fogyatékossággal élő embereket hozzásegíti a sportoláshoz. A helyben lévő és könnyen megközelíthető lehetőségek mellett a megfelelő tájé-koztatás azon feltételek közé tartozik a fogyatékossággal élő emberek számára, ami növelheti a célcsoport sporto-lási hajlandóságát.

A községekben nagyon alacsony a sportolást választók száma, ami valószínűleg a lehetőségek bővítésével ja-vítható lenne. A lakóhelyen megteremtett sportolási lehetőség motiváló erejű, költséghatékony és nagyobb tömegeket vonz, az integrált lehetőségeket sem kizárva. Az elégedettség közepesen alacsony, tehát fejlesztésre szükség lenne.

A sportmozgásra nagyon nagy szüksége lenne ennek a célcsoportnak is. Az egészséges életmód minden em-bernek joga. Erről különböző nemzetközi és hazai jog-szabályok is rendelkeznek. A sport szólhat a játékról, a küzdelemről, a munkáról, de mint jelenség elsősorban egészségfejlesztő, nevelő, kulturális, szociális hatású és értékteremtő.

A sport olyan lehetőségeit is ki kell használni, mint a tár-sadalmi beilleszkedés és az ismerkedés, amit a felmérés is alátámaszt, hiszen szignifikáns eredmények születtek ebben a kérdésben. A sport a társadalomban integrá-ciós eszközként alkalmazható. A közösen eltöltött idő mindenki hasznát szolgálja és motiváló tud lenni. A vála-szokból is az derült ki, hogy a lakosság nem zárkózik el a közös sportolástól, rendezvényeken való megjelenéstől. Vannak az országnak részei ahol működik már közös le-hetőség. Ezeket kellene népszerűsíteni.

A fogyatékossággal élő embereknek sok esetben rész-ben, vagy teljesen akadálymentesített környezetet kell teremteni. A felmérés is megerősítette, hogy hazánkban kevés a sportlétesítmény, és ami rendelkezésre áll, az nem jól megközelíthető. Talán ez is oka a lakosság passzi-vitásának. Ezen kívül a kereseti lehetőségek is befolyásol-ják a sportolás választását. Minél több olyan lehetőséget kellene teremteni, amit minél szélesebb körben igénybe lehet venni.

A megfelelő sportlétesítmények hiánya vagy annak hasz-nálhatóságának akadálya okozhatja, hogy nem tudnak jó körülmények között sportolni. Ezért ahol nincs létesít-

mény, jó alternatívának tűnik, hogy a szabadban szer-veznek sportolási lehetőséget. A másik ok lehet, hogy a szabadban sportolás akadálymentesített, nem kell meg-küzdeni a hátrányokkal.

A kutatási eredményeket kiindulási alapnak tekinthet-jük, mert ilyen típusú felmérés nem készült még ebben a témában. Az itt szerzett tapasztalataink feltehetően ál-talánosításra is alkalmasak: a fogyatékosság ügy fontos kérdéssé vált a sport, szabadidő eltöltése területén is. A megkérdezettek többsége csatlakozna, ha a körülmé-nyek kedvezőbbek lennének.


24-25

5. Javaslatok, ajánlások

A társadalmi befogadás terén fontos, sőt, elengedhe-tetlen a különböző szereplők (sportegyesületek, sport-szövetségek, sporttudósok és sportszakemberek, ok-tatási intézmények és az ott dolgozó pedagógusok, a hátrányos helyzetűekkel foglalkozó állami, önkormány-zati szervezetek és alapítványok és az ezekben tevékeny-kedő szakemberek) szoros együttműködése helyi szin-ten, sőt, az országos szintű stratégiai partnerségeknek is komoly létjogosultsága van. A fent felsorolt szereplőkből összeálló hálózatok erősítése és bővítése mindenképp szükséges. Az így létrejövő kezdeményezések kapcsán kiemelten fontos a bizalom megteremtése, amelyben a szülők, illetve a hátrányos helyzetű közösségekből rek-

rutálódott mentorok, példaképek komoly hozzáadott értéket jelenthetnek.

Marginalizált csoportok társadalmi

befogadása a sport által

Európai szintű szervezetek és intézmények Nemzeti

kormányok, önkormányzatok

Média

Oktatási intézmények

A társadalmi befogadással

foglalkozó, nem sportos szervezetek

Marginalizált csoportok

(résztvevők, zülők, mentorok)

Sportszakemberek, sportolók

Sportegyesületek

Sport-szövetségek

3. ábra. A marginalizálódott csoportok sportbeli és sport általi társadalmi befogadásának lehetséges együttműködő szereplői

A fi zikai aktivitás – amely a nem fertőző megbetege-dések elleni egyik legfontosabb prevenciós eszköz – számos problémát megelőzhet, ugyanakkor ehhez megfelelő módszertani megalapozottságú, tudatosan tervezett, komplex intervenciós programokra van szük-ség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sport mű-ködhet „kapu”-ként a „többségi” társadalomhoz. Ez a bizonyos „kapu” azonban többfelé vezethet, és a célok különbözőségének megfelelően szükséges a résztvevők és a szolgáltató szakemberek kompetenciáit fejleszteni.

A sportprogramok keretében sporton kívüli kompe-tenciák is tudatosan fejleszthetők, akár formális, akár nem-formális oktatás keretében. A munkaerőpiaci és oktatási rendszerbeli (re)integráció esetében a sporttal kapcsolatos képzés és karrier lehetséges megoldás, eh-hez akár a sportbeli önkéntesség is lehet az első lépés.19

19 Kelly, L. (2011) ’Social inclusion’ through sports-based interventions? Critical


Az egészséggel kapcsolatos célok esetében a vonatkozó ismeretek közvetítése kiemelt jelentőségű; a magatartás, a szokások megváltoztatásához holisztikus megközelí-tésre van szükség. Az élsportba történő integráció haté-kony elősegítéséhez az ezt célzó programoknak komoly szervezeti beágyazottságra van szükségük.

5.1 Ajánlások: nők

A nők sportjának, fi zikai aktivitásának hatékony fejlesz-tésére, és ez által a szabadidősport területére jellemző nemi különbségek csökkentésére vonatkozó javaslatok a következőkben összegezhetők:

A szabadidősportban résztvevő nők arányát mind a fi atalok körében, mind a középkorúak, illetve az idősek populációjában növelni kell, fi gyelembe véve azt a tényt, hogy a nők sporthoz való kötődésében, sport iránti érdeklődésében, és sportolási szándékában más konstellációk, motivációk domborodnak ki, mint a férfi ak esetében. A nőket egyértelműen kevés-bé érdekli a hagyományos értelemben vett sport, és nem fontosak számukra annak lényegi elemei, mint a versen-gés, mások eredményeinek túlszárnyalása, a győzelem

Social Policy 31(1), 126-150.

megélése. A sport inkább egy eszköz számukra az egészségvédelemhez, az alakformáláshoz, a testsúly kontrollálásához. Sokkal inkább a nem hagyományos sport jellegű mozgásformákat részesítik előnyben, különösen azokat, amelyek otthon, egyénileg, vagy cso-portos formában, fi tneszklubokban űzhetők. Az utóbbi a sportolási lehetőségek azonban sokak számára nem megfi zethetők, mások - főleg az idősebb hölgyek - részé-re olyan helyszínek, amitől idegenkednek.

A női sport fejlesztéséhez azon stratégiai elvek, aján-lások, javaslatok ismerete is szükséges, amelyeket az Európai Unióban a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésének érdekében dolgoztak, illetve dolgoz-nak ki az általános politikai elvekre (2010. Európai Bizott-ság: „A férfi ak és nők közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia“), illetve speciálisan a sportra (2014. Európai Bizottság: „Nemi egyenlőség a sportban“- javaslatok, 2016-2020. Akcióterv).

A szabadidősport területén végzett gender-szempontú kutatások újabb és újabb hasznos adalékkal segíthetik a stratégiai tervezést.


26-27

A nők sportjának előmozdítása érdekében az oktatá-si, az egészségügyi és a sportszektor eredményes együttműködése szükséges, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

A nők létesítmény-hozzáférését ingyenes, vagy ala-csony költségű belépési lehetőséggel kell javítani meg-jelölt napokon, vagy időintervallumokban elsősorban azokra a sportolási helyszínekre fókuszálva, amelyek-ben a nők körében népszerű mozgásformák űzhetők.

A speciálisan nőkre tervezett projektek, vagy női sportra fókuszáló sportszervezetek is kapjanak ki-

emelt fi gyelmet. A sportprogramok tervezésekor fi gyelembe kell venni a nők sportolásának azon spe-ciális motívumait, amelyek az empirikus kutatások során kirajzolódtak, vonzóbbá téve ez által a sport-rendezvényeket. Kapcsolatépítésre alkalmasak lehet-nek olyan programok is, amelyek valamilyen közös jellemző (családi állapot, rokoni kapcsolat, foglalko-zás, politikai szimpátia stb.) alapján szerveződnek.

A női szabadidősport területe külön monitorozást igényel.

A sporttal, testmozgással foglalkozó szakemberek kép-zésében a női sporttal kapcsolatos, speciális szociális és szakmai kompetenciákat is szükséges fejleszteni.

5.2 Ajánlások: hátrányos helyzetűek

Külföldi projektek ajánlásai

World Health Organization – Physical Activity Networ-king WP4 20

A PHAN WP4 projektet a WHO európai szervezete va-lósította meg az Európai Unió ’Health Programme’ társfi nanszírozásában 2010-2012-ig, a HEPA európai hálózat munkacsoportjából rekrutálódó nemzetközi szakértői gárda részvételével. A PHAN projekt általá-nos célja a fi zikai aktivitás európai hálózatainak erő-sítése volt, a 4-es munkacsomag ebből kifejezetten a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok körében vég-zett fi zikai aktivitás promócióra fókuszált, koncentrálva a környezeti tényezőkre is. A projekt során a témában megjelent szakirodalom, a hátrányos helyzetűek fi zikai aktivitását célzó intervenciók, illetve a nemzeti szintű szakpolitikai dokumentumok kerültek vizsgálatra. A projekt kulcsfontosságú alapelveket (key principles) fogalmaz meg a szakpolitikai döntéshozatalra, illetve a célcsoportnak szervezett intervenciókra vonatkozóan.

20 World Health Organization (2013) Physical activity promotion in socially disadvantaged groups: principles for action. PHAN Work Package 4, Final Report


A szakpolitikai cselekvés alapelvei:

1. A hátrányos helyzetűeket célzó fizikai aktivitás pro-móció kontextusát pontosan meg kell határozni és tisztázni kell a fő célját, ami a testmozgás terjedése, de az egyenlőtlenségek csökkentése is lehet.

2. A szakpolitikai területre vonatkozó mérőszámok, in-dikátorok kialakítása szükséges.

3. A célokat, a célcsoportokat, illetve célrégiókat, és a promóció időtartamát is meg kell határozni.

4. Mivel a hatékony stratégiák holisztikus, több szem-pontú megközelítést igényelnek, több szektor együttműködésére van szükség a területhez kap-csolódó szakpolitikában.

5. A hátrányos helyzetűek egészségfejlesztésére irá-nyuló kezdeményezéseknek magasabb szintű köz-politikává kell válnia, amely túllép az egyedi szakpo-litikák, pl. a sportpolitika szintjén.

6. Az aktív közlekedést (gyaloglás és kerékpár) tá-mogató szakpolitikai kezdeményezések sokkal eredményesebbek lehetnek, ha a viselkedés meg-változtatása és az információ eljuttatása mellett a környezeti feltételek javítására is fókuszálnak.

7. A fizikai aktivitás promóciót monitorozni kell, mert az általános kampányok könnyen lehet, hogy növel-ni fogják az egyenlőtlenségeket.

8. A helyi önkormányzatok kiemelt szerepet játszanak a nemzeti szintű szakpolitikai döntések helyi szintű megvalósításában, ezért segíteni kell őket hálóza-tok kialakításában.

A célcsoportnak szóló intervenciók alapelvei:

1. A hátrányos helyzetűeket célzó fizikai aktivitási programok szűkebb célcsoportját, konkrét elvárt eredményeit tisztázni kell.

2. A célcsoport elérésére külön hangsúlyt kell fektetni.

3. Helyi hősök, kortársak bevonása az intervencióba erősítheti a bizalmat a résztvevők körében, ez siker-tényező lehet.

4. Az értékelés kritikus jelentőséggel bír a beavatkozás eredményességének mérhetősége szempontjából, éppen ezért egzakt indikátorokra is szükség van, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az eredmé-nyekhez sok időre lehet szükség.

5. A program időtartamának reális módon kell illesz-kedni a célkitűzésekhez, és ha viselkedésbeli változ-tatást akar elérni, akkor a megbízható értékeléshez több időre van szükség.

6. A környezetben történő infrastrukturális és egyéb változtatások önmagukban lehet, hogy nem ele-gendőek a hátrányos helyzetű közösségek fizikai


28-29

aktivitásának növeléséhez, így a környezeti beavat-kozások mellett az információ eljuttatására, a visel-kedés megváltoztatására, vagy a társas kapcsola-tokra is szükséges fókuszálni.

7. A fi zikai aktivitás akadályainak elmozdításához fon-tos a kontextus ismerete holisztikus megközelítés-ben.

8. A fi zikai aktivitási programok hozzáférhetőségének biztosítása túlmutat a pénzügyi akadályok leküzdé-sén; a kulturális gátak és a lakókörnyezet hiányossá-gai szintén megválaszolandó kihívások.

Külföldi projektek ajánlásai

Creating a Level Playing Field 21

A “Creating a Level Playing Field” egy, az ENGSO (az Európai Nem-kormányzati Sportszervezet) által veze-tett, 11 partnerintézmény részvételével zajló projekt volt a társadalmi befogadás területén. A szervezett sportrendszerre, azaz a „mainstream” sportra fóku-száló projekt 2010-ben pályázott európai uniós támo-gatásra az “Előkészítő intézkedések a sport területén” címmel kiírt pályázati rendszerben, és támogatásban részesült. Az itt felsorolt ajánlások nemzeti, regioná-lis és helyi szintű döntéshozók és hatóságok számára készültek, hogy segítsék őket saját koherens és fenn-tartható politikájuk és programjaik kidolgozásában a migránsok és külföldről származó emberek társadalmi befogadásának területén:

Nemzeti / Regionális Szint

1. Stratégiai akcióterv kidolgozása a migránsok és az etnikai kisebbségek sporton belüli társadalmi integ-rációjáról, pl. a mainstream sport pozícionálásáról

2. Partnerkapcsolatok kialakítása és az együttműkö-dés ösztönzése a migránsok és etnikai kisebbségek sportjának különböző szereplőivel (pl. kormányza-tok, szövetségek, nem-kormányzati szervek, stb.) kapacitásépítés és kompetenciafejlesztés területén, az információcsere, a létesítménybiztosítás és az ok-tatás segítségével

21 Dóczi , T., Kammerer, S., Maijala, H., Nols, Z., Pekkola, H., Strauch, M. & Theeboom, M. (Eds) (2012) „Creating a Level Playing Field”: Social inclusion of migrants and ethnic minorities in sport. Brussels: ENGSO.


Helyi Szint

1. Helyi szintű együttműködés a különböző szakte-rületek, illetve az egymást kiegészítő, kölcsönösen megerősítő érintett partnerek között (multiszekto-rális megközelítéssel) a feladatok és felelősségi kö-rök pontos elosztásával

2. Rugalmas és innovatív programok és létesítmények a helyi környezethez igazítva, fi gyelembe véve a célcsoport jellegzetességeit, az adottságokat, a célokat, hangsúlyozva a mindenki számára való hozzáférhetőséget és a fenntarthatóságot, például a sportlétesítményeket úgy tervezzék, hogy fi gye-lembe veszik a célcsoportok speciális igényeit

3. Szervezetfejlesztés támogatása, például aktív elkö-teleződésen, önkéntes munkán, irányításon, inter-kulturális képzésen keresztül

4. Költségcsökkentő rendszerek kialakítása a migrán-sok és etnikai kisebbségek sportban való részvéte-lének ösztönzésére, például szabadidő-bérlet, tö-megközlekedési kedvezmény, gyermekfelügyelet, felszerelés

5. A társadalmi befogadás fi gyelembevétele sportfi -nanszírozási pályázatok kiírásakor

Ajánlás a sportszövetségek, sportegyesületek számára az európai bevált gyakorlatok elemzése alapján:

1. Stratégiai szintű elköteleződés a sokféleség és a tár-sadalmi befogadás mellett

2. Forrásszerzés hatékonyabbá tétele

3. A működéssel kapcsolatos célok reális megfogalma-zása

4. Párbeszéd a tagsággal

5. Diszkrimináció monitoring

6. Feladatok megosztása, felelősségi körök tisztázása

7. Innováció, adaptivitás

8. Migránsok, kisebbségek szervezeti aktivitásának ösztönzése


30-31

9. Szülők részvétele a programokban

10. Sporttevékenység hozzáférhetőségének előmozdí-tása

11. Nők részvételének támogatása különféle eszközökkel

12. Rekreációs sporttevékenység iránti igényre való nyi-tottság

13. Együttműködés országos szervezetekkel, szövetsé-gekkel, a sporton kívüli szervezetekkel, az informá-ciócsere, a kompetenciafejlesztés és a kapacitásbő-vítés érdekében

A hazai és nemzetközi bevált gyakorlatokat nem lehet „másolni” és átgondoltság nélkül átültetni egy más kontextusba, mert akár a specifikus célcsoport, akár a környezet különbözősége miatt eltérő feltételek mel-lett eltérő stratégiákra és megoldásokra lehet szük-ség. Az európai országokban és Magyarországon „jó gyakorlatként” működő kezdeményezéseket inkább úgy tekinthetjük, mint elemek halmazát, amelyekből – mint egy piacon – válogathatni lehet az adaptálható elemeket egy társadalmi célú sportprogram számára.

A hátrányos szociális helyzetű egyének és csoportok, il-letve a kisebbségek sport általi társadalmi befogadásá-val kapcsolatban számos európai szintű ajánláscsomag fogalmazódott meg.22 Ezen ajánlások hazai adaptációját kutatási eredményeink alapján végeztük el, így az alábbi prioritási területek kerültek azonosításra.

Országos szint

1. A hátrányos helyzetűek egészségfejlesztésére, fi-zikai aktivitására irányuló kezdeményezéseknek ma-gasabb szintű közpolitikává kell válnia, amely túllép az egyedi szakpolitikák, pl. a sportpolitika szintjén.

• Együttműködés a sportügy, illetve a társadalmi befogadás kérdésével foglalkozó ágazatok között (EU 2008, EU Tanács 2010, CLPF 2012, WHO 2013)

• A sport beillesztése a társadalmi befogadással és a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos cse-lekvési tervekbe (EU Tanács 2010)

• Költségcsökkentő rendszerek kialakítása a sportban való részvétel ösztönzésére, például sza-badidő-bérlet, tömegközlekedési kedvezmény, gyermekfelügyelet, felszerelés (CLPF 2012)

• Célcsoportok, indikátorok, küszöbértékek meg-határozása (WHO 2013)

22 Az EU testmozgással kapcsolatos irányelvei (2008), illetve az Európai Tanács 2010-es, a sportbeli és sport általi társadalmi befogadásról szóló következte-tései mellett a következő nemzetközi projektek ajánlásai kerültek felhaszná-lásra (zárójelben a projektet koordináló szervezet neve): JoinIn (NISB), Sport Inclusion Network (VIDC), Creating a Level Playing Field (ENGSO), PHAN WP4 (WHO)


2. A hátrányos helyzetűek sportolásának, fizikai ak-tivitásának előmozdításához szükséges a keresleti és a kínálati oldal, azaz a lakosság és a szakemberek vonatkozó kompetenciáinak fejlesztése és elismerése.

• Az alacsony iskolázottságú rétegekkel kapcsolatos szociális és szakmai kompetenciák fejlesztése a sporttal, testmozgással foglalkozó szakemberek képzésében (EU 2008)

• A sporton keresztül szerezhető kompetenciák fejlesztése és elismerése (EU Tanács 2010, JoinIn 2012, SPIN 2012)

3. A sportprogramok támogatásához elengedhetetlen a szisztematikus értékelési rendszerek kialakítása, melyekben a szociális szempontok is hangsúlyt kap-nak (pl. „befogadó sportszövetség”, „befogadó sporte-gyesület”).

• A sporttudomány szakembereinek bevonása az or-szágos szintű programok tervezésébe és értékelésébe (EU 2008, WHO 2013)

• A bizonyítékalapú elemzési keret kialakítására irányu-ló multidiszciplináris kutatások, illetve a bevált gya-korlatokkal kapcsolatos tapasztalatcsere támogatása, például a sport és a társadalmi befogadás kérdéseivel foglalkozó magas szintű szemináriumokon, szakértői találkozókon keresztül (EU Tanács 2010)


32-33

Helyi szint

1. Sportlétesítményekhez és sportszolgáltatások-hoz való hozzáférés elősegítése – anyagi, strukturá-lis és egészségbeli akadályok mérséklése (EU 2008, SPIN 2012)

• Együttműködés a sportügy, illetve a társadalmi befo-gadás kérdésével foglalkozó önkormányzati, üzleti és civil szereplők között (EU 2008, EU Tanács 2010, CLPF 2012, WHO 2013)

• A meglévő struktúrák (pl. iskola, községi intézmé-nyek) használata a nehezen hozzáférhető lakosság megszólításához (JoinIn 2012)

• A célcsoportok bevonása a helyi szintű programok tervezésébe és működtetésébe (JoinIn 2012, WHO 2013)

• A sporttudomány szakembereinek bevonása a he-lyi szintű programok tervezésébe és értékelésébe (EU 2008)

2. Az aktív közlekedés feltételeinek javítása a hátrá-nyos helyzetű térségekben, városrészekben a bizton-ságos kerékpáros közlekedés tudatos infrastrukturális fejlesztésén, a kerékpárvásárlás szociális támogatásán, illetve – ezzel párhuzamosan – a lakosságnak szóló, a kerékpáros közlekedést népszerűsítő kampányokon keresztül (EU 2008, WHO 2013)


5.3 Ajánlások: Fogyatékossággal élők

Az Európai Tanács 2000-ben nyilatkozatba foglalta, hogy „a sport alapvető társadalmi, nevelési és kulturális érté-keken alapuló emberi tevékenység, amely elősegíti az integrációt, a társadalmi életbe való bekapcsolódást, a tolerancia kialakulását, a másság elfogadását és a szabá-lyok tiszteletben tartását”23 . Ezt 2003. februárjában ha-tározatában „a sporton keresztül történő nevelés 2004. évi európai évének létrehozásáról” ír. 2008. október 22-i 1098/2008/EK határozata a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről szól. A Tanács 2013. november 26-án kelt „az egészségvédő testmoz-gás ágazatközi előmozdításáról” szóló ajánlása a moz-gáshiányból és ülő életmódból fakadó káros hatásokat említi, mint az egészségügyi problémák és az ezzel járó gazdasági költségeket. Arra is felhívja a fi gyelmet a tanul-mány, hogy a tagállamok között jelentős eltérés van, ta-nulságosak az egészségvédő testmozgással kapcsolatos szakpolitikák kialakításakor és végrehajtásakor alkalma-zott sikeres megközelítések. Európában a fogyatékosság-gal kapcsolatos ismeretek, illetve az érintettek sportolás terén eltérő képet mutatnak, vannak jól működő rend-szerek, de vannak elmaradt országok is. Vannak példák,

23 Európai Tanács (2013) A Tanács ajánlása (2013. november 26.) az egészségvé-dő testmozgás ágazatközi előmozdításáról

amik nem minden esetben egyértelműek, nem egysége-sek, így közös igény lenne meghatározni a jó irányt, és ezt jó példákkal alátámasztani. Egy széles körű adatbázis megalkotása és a hozzáférhetőségének megszervezése nagy előrelépés lenne, hogy még jobban megérthessük az erre vonatkozó helyzeteket.

Az Európai Unió 2008. szeptember 25-én a „Sport és Egészség” munkacsoportja jóváhagyta az EU testmoz-gásra vonatkozó iránymutatásait, mely ajánlás az egész-ségjavító testmozgás támogatására irányuló politikai intézkedésekre. Ezen kívül az Európai Bizottság számára 2011 áprilisában készült összefoglaló jelentése az All for sport for all24 a fogyatékossággal élő emberek sportja Eu-rópában címen, melyet alapul véve fogalmazódtak meg a fogyatékossággal élő emberekre vonatkozó cselekvési iránymutatásokhoz az ajánlásaink.

24 https://www.staff s.ac.uk/assets/ASA_SummaryReport_fi nal_web_tcm44-38680.pdf


34-35

• A fogyatékossággal élő emberek számára is ajánlott kor-osztálytól és egészségi állapottól függően a legalább napi 30-60 perces mérsékelt- intenzitású testmozgás. Mindez elérhető lehet az óvodai és iskolai integrált testnevelés megvalósításával, és az adaptált testnevelés alkalmazásá-val. Az ehhez szükséges törvényi háttér biztosított: a fo-gyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosí-tásáról szóló 1998.évi XXVI. törvény a fogyatékossággal elő személyt megillető jogok tárgyalása során négy területet emel ki, az akadálymentes és biztonságos környezethez való jog; a közérdekű információkhoz, a közszolgáltatások-hoz való hozzáférés joga; a fogyatékossággal élő személyt az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor is megilleti az információs esélyegyenlőség; a megfelelő támogatószolgálat igénybevételéhez való jog. E mellett a törvény a mindennapi élet öt területét nevezi meg, mint az esélyegyenlősítés során fontos területet. (egészségügy, oktatás és képzés, foglalkoztatás, lakóhely, kultúra, sport).

• Ezen kívül szükséges még az adott településen, az egyén lakóhelyéhez közel minél több sportolási lehetőség kínála-ta, a sportszakemberi háttér biztosítása, az épített környe-zet, az akadálymentes környezet megteremtése, az info-kommunikációs akadálymentesítés és a fogyatékossággal élők országos sportszervezeteinek megerősítése. Az Euró-pa Tanács az évtized elején kiadott Tomari határozatban (Council of Europe, 2001) tette közismertté az Egyetemes Tervezés (Universal Design) fogalmát. Az egyenlő esélyű

hozzáférés elve alapján a fogyatékkal élő embereknek el-térő szükségleteik alapján a többségi társadalom tagjaival azonos módon kell igénybe venni a közszolgáltatásokat. Az egyenlő esélyű hozzáférés mindenki számára biztonsá-gos, érzékelhető, értelmezhető és kényelmes.

• A közhatóságoknak biztosítaniuk kell olyan létesítmé-nyeket, amelyek hozzáférhetőbb, mindenki számára aka-dálymentessé és vonzóbbá teszik a testmozgást az idős emberek és a fogyatékossággal élő emberek számára, fel-ismerve azt a tényt, hogy az ilyen létesítmények létrehozá-sával kapcsolatos kiadások bőven megtérülnek az orvosi ellátással kapcsolatban ennek eredményeként megtakarí-tott költségek révén.

• Amikor a tervezési hatóságok új építkezéseket engedé-lyeznek, vagy amikor a közhatóságok maguk építtetnek új lakókörzeteket, az engedélyezés vagy a tervezés során gondoskodni kell arról, hogy a környezet a helyi lakosok számára biztonságos és akadálymentesített legyen test-mozgás végzéséhez. Az akadálymentesítés, a létesítmény megközelíthetősége pont addig a pontig tartson, ahol az akadályozott még teljesen önálló, és ezzel közel hozzuk őket a teljes függetlenséghez. Ezen felül a távolságokra is ügyelni kell, és lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az otthonoktól gyalogosan vagy kerékpárral, vagy a rászo-


rultaknak a megfelelő segítő környezet megteremtésével elérhetők legyenek a vonatállomások, buszmegállók, üzle-tek és egyéb szolgáltatások, valamint a rekreációt szolgáló helyszínek.

• A forgalmi rendőrségi szolgáltatásokért felelős közható-ságoknak gondoskodni kell arról, hogy a gyalogosok és kerékpárosok és a fogyatékossággal élő emberek bizton-ságosan közlekedhessenek.

• Ki kell dolgozniuk az óvodákban dolgozó nevelők és álta-lános és középiskolai tanárok képzésében alkalmazandó egészségjavító testmozgásról szóló tananyag-modulokat. Különös tekintettel az integrált testnevelés oktatására, sza-badidő aktív eltöltésére. Lehetőséget kell biztosítani a fo-gyatékossággal élő emberek oktatásban való részvételére, illetve az oktatói szerepben való helytállásra is amennyi-ben erre igény van. Az iskolai testnevelés hatékony eszköz lehet, hogy felhívja a figyelmet az egészségvédő testmoz-gás fontosságára.

• A testmozgás szükségességére vonatkozó információkat, a testmozgás mindennapi életbe való beiktatásának leg-jobb módozatait és az életvitel megváltoztatására vonat-kozó ismereteket a testnevelő tanárok, az egészségügyi dolgozók, a fejlesztő pedagógusok, az edzők, a sport- és szabadidőközpontok vezetői és a médiaszakemberek ok-tatásának és/vagy szakmai képzésének részéve kell tenni.

• A sportszakember képzést ki kell bővíteni a fogyatékos-sággal élőemberek sport és testmozgás tevékenységének vezetéséhez szükséges ismeretekkel. Az integrált/adaptált testnevelés és sport megismerése és alkalmazása az alap-ja. A fogyatékossággal élő emberek az egészségi állapot és a kevesebb mozgás miatt veszélyeztetettek az elhízásban. Az érintett célcsoport lehetőségeinek bővítése a mozgás-ra, a mozgás és táplálkozási tanácsadói szolgálat kiépíté-sével az egészséges életmód kialakítását segítenénk. Az integrált sportolási lehetőségekkel, sport és szabadidős programokkal vonzóvá tehető a sport a célcsoportnak is. Ehhez a különböző ágazatokat felügyelő állami hatósá-goknak ágazatközi együttműködés keretében kell támo-


36-37

gatniuk egymást. Ezen kívül a központi, regionális és helyi kormányzatok közt létre kell jönni a sport és testmozgás népszerűsítése céljából. Erősíteni kell a sport- és a test-mozgási mechanizmusokat is magába kell foglalnia. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben 121a.307 bekezdése (d) pontja szerint a lehető legnagyobb számú fogyatékossággal élő személy ösztönzése és segítése az integrált sporttevékenységek összes szintjén való rész-vételre; A jelenlegi sportszövetségi rendszerben az adott sportszövetség az adaptált/parasportot egy szövetségi rendszerben kezeli és ezzel az integrációt erősítik. A fogya-tékos tanulók (sajátos nevelési igényű tanulók) iskolai test-nevelésében, sportági felkészítésében, a fogyatékos sze-mélyek szabadidő és verseny-sportjában meglehetősen különböző alapképzettségű szakemberek vesznek részt.25

• A „sport mindenki számára” célkitűzés megvalósítása ér-dekében a fogyatékossággal élők sport és testmozgása állami hatóságok (nemzeti, regionális, helyi) az állami költ-ségvetésen keresztüli támogatása nélkül elképzelhetetlen. A sportszervezeteknek mindenki számára vonzó tevé-kenységeket és rendezvényeket kell kínálniuk. Magyaror-szág 2013. évi központi költségvetéséről szóló 2012. évi CCIV. törvény. A költségvetési törvény összesen 230 millió Ft-ot biztosít a az Emberi Erőforrások Minisztériuma XX. fe-jezetében a „Fogyatékosok sportjának támogatására”.

• Az időseket és a fogyatékossággal élő embereket ottho-nukban és különböző intézményekben ellátó személyzet-nek különleges figyelmet kell fordítani annak biztosításá-

25 http://fogyat77.socio.mta.hu/dynamic/fogyatekossag_es_mai_magyar_tar-sadalom_kesz.pdf

ra, hogy az idősek és a fogyatékossággal élő emberek az egészségi állapotuknak megfelelő mennyiségű rendsze-res testmozgást végezzenek.

• Ahhoz, hogy emelkedjen a lakosság fizikai aktivitásának szintje, az egészségvédő testmozgás népszerűsítése te-rén elengedhetetlen a stratégiai ágazatközi megközelítés alkalmazása, (érintett minisztérium, szervezetek). Az uniós szintű struktúrákban rendszeresen történjen meg az infor-máció áramlás az egészségvédő testmozgás népszerűsíté-


sével kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok terén, ami erősítheti a szakpolitikai koordináció alapját.

• Az egészségbiztosítási rendszernek főszerepet kell vál-lalnia a testmozgás támogatásában. A parasport sport eszközrendszere megkívánja ezt a fajta támogatást. Az egészségbiztosítási rendszereknek pénzügyi ösztönzők alkalmazásával ösztönözniük kell ügyfeleiket fizikai aktivi-tásuk fokozására. Az orvosi rendelvényre való testmozgás intézményét minden EU tagállamban be kellene vezetni. A fogyatékossággal élő emberek, a beteg emberek részé-re az egészséges, ép emberekkel közösen propaganda, figyelemfelhívó, világnap szervezése. A segédeszközök hozzáférhetőségét lehetővé kell tenni.

• Azok a munkahelyek, ahol az egészséges, fizikailag aktív életvitel prioritást élvez, országos egészségi tanúsítványt kaphatnának. A csökkent teljesítő képességű emberek ak-tív életbe való bevonása prioritást élvezzen.

• A sportszervezetek olyan sajátos lehetőségeket testesíte-nek meg a megelőzés és egészségmegőrzés terén, ame-lyeket feltétlenül ki kell használni és tovább kell fejleszteni. A sportszervezetek különös jelentőséggel bírnak az egész-ségpolitikákban, amennyiben minőségi szempontból be-vizsgált és költséghatékony programokat tudnak ajánlani a megelőzés és egészségmegőrzés terén. A fogyatékos-sággal élő emberek számára az egészségmegőrzés és a segédeszközök megismerése, alkalmazása és azokhoz való hozzájutás lehetőségeit széles körben meg kell ismer-tetni. A sportoláshoz szükséges sporteszközök biztosítása, az egészségügyi kategorizálások ismertetése. A szakem-berek felkészítése a fogyatékossággal élő emberek szak-mai segítésére.

• Az orvosoknak és más egészségügyi dolgozóknak, a fej-lesztő pedagógusoknak, az egészségnevelő pedagógu-sok közvetítőként kell eljárniuk az egészségbiztosítók és azok tagjai vagy ügyfelei, valamint a testmozgási progra-mokat nyújtó szervezetek között.


38-39

• A biztosítótársaságokat arra kell ösztönözni, hogy térítést adjanak az orvosoknak (háziorvosoknak vagy szakorvo-soknak), ha évente egyszer minden betegükkel elbeszél-getnek arról, hogyan építhető be a testmozgás a beteg mindennapi életébe. Célként kell kiűzni, hogy a munka világába visszakerüljenek az enyhén, vagy középsúlyosan sérült embereket.

• A különböző támogatási, pályázati rendszerekben előnyt kell élvezni a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató sport és testmozgást elősegítő rendezvényeket. A sportszerve-zeteknek mindenki számára vonzó tevékenységet és ren-dezvényt kell kínálnia a kapcsolatépítés, szórakozás, moz-gás megvalósítása érdekében. Ehhez szükséges az épített környezet, az infokommunikációs akadálymentesítés.

• A fogyatékossággal élő emberek sporttal, testmozgással kapcsolatos tudományos kutatások száma hazánkban csekély. A sportpolitikának meg kell teremteni a lehetősé-geket a sporttudományi kutatások állami finanszírozására Ösztönözni kell azokat a kutatásokat, amelyek új ismerete-ket hoznak a felszínre olyan tevékenységekről, amelyek a célcsoport aktív életvitelét lehetővé teszik.

• Az EU tagállamoknak össze kell gyűjteniük, összegezniük és értékelniük kell a testnevelő tanárok és a gyermekek és fiatalok oktatásában részt vevő egyéb szereplők számára

készült, testmozgással kapcsolatos nemzeti irányelveket. Az integrált testnevelés és a fogyatékossággal élő gyer-mekekre különös tekintettel. A fejlesztő pedagógusok sze-repét hangsúlyozni, illetve fogyatékossággal élő emberek oktatásban betöltött szerepét hangsúlyosabbá tenni.

Társadalmi befogadás a sportban és a sport általA � zikai aktivitás és a sport magyarországi dimenzióinak feltárása, TÁMOP-6.1.2/11/2-2012-0002 kódszámú projekt


ISBN 978-963-08-9723-5

társadalmi befogadás a sportban és a sport által...a nők és a férfi ak közötti...

Documents