BALOGH MARGIT • A Mindszenty-per . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3

Batthyaneum – múlt és jelenKOVÁCS ANDRÁS • A gyulafehérvári Batthyaneum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18„Egyháza és tartománya” javára. Beszélgetés Markó Attila államtitkárral (Kérdezett Horváth Andor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24

VISKY ZSOLT • Meg nem születettek (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .27A forradalom tábornoka. Beszélgetés Boda József egyetemi tanárral

(Kérdezett Horváth Andor. Cseke Péter Tamás fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . .28FÖLDES GYÖRGY • Ívek és töréspontok Kádár János politikai pályáján . . . . . . .33TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS • It’s All Over Now, Baby Blue

Antikommunizmus ma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .47 SZÉCHENYI ÁGNES • Népi, liberális, nemzeti: Bibó István útja . . . . . . . . . . . . .62

TOLLDEGENFELD-SCHONBURG SÁNDOR • Az öregedésrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .74VIDA GÁBOR • A könyv sorsa Erdélyben – avagy útban a zúzda felé . . . . . . . . .75DÁVID GYULA • Merre van a kijárat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .77DEMETER IZABELLA • A Gonosz arcai a szcientológiában . . . . . . . . . . . . . . . . .78

HISTÓRIAHERMANN RÓBERT • Ott volt-e Teleki Sándor

a segesvár–fehéregyházi ütközetben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .83TIBORI SZABÓ ZOLTÁN • Mit keresett a kommunista a grófnál? (I.) . . . . . . . . . .86

KÖZELKÉPKastélyok, kúriák családi házak. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter ügyvéddel

(Kérdezett Újvári Ildikó) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .98VARGA ATTILA • Az igazságtól az igazságszolgáltatásig . . . . . . . . . . . . . . . . . .102VERESS EMÕD • „Kötelesek teljesíteni kötelezettségeiket…” . . . . . . . . . . . . . . .110

KORUNKF Ó R U M • K U LT Ú R A • T U D O M Á N Y HARMADIK FOLYAM • XXIII/7. • 2012. JÚLIUS

TARTALOM

Kiadja a Korunk Baráti Társaság Elnök: KÁNTOR LAJOS Tiszteletbeli elnök: DEGENFELD SÁNDORFõszerkesztõ: BALÁZS IMRE JÓZSEF A szerkesztõség tagjai: CSEKE PÉTER (médiatudomány), HORVÁTH ANDOR (fõszerkesztõ-helyettes; világirodalom), KESZEG ANNA (társadalomtudományok), KOVÁCS KISS GYÖNGY (fõszerkesztõ-helyettes; történelem), RIGÁN LÓRÁND (filozófia) Gazdasági vezetõ: MÁRTON LEVENTE ATTILAA szerkesztõi munka irányítását 2012-ben hármas tanács végzi: Horváth Andor, Kántor Lajos, Kovács Kiss Gyöngy.

Grafikai arculat: KÖNCZEY ELEMÉR Titkárság: BALÁZS JÚLIA, SASS GYÖNGYI, SÓLYOM ANNAMÁRIAA Korunk – Budapesti Porta grémiuma: DERÉKY PÁL, ILIA MIHÁLY, POMOGÁTS BÉLA, POSZLER GYÖRGY,

ROMSICS IGNÁC, TETTAMANTI BÉLA, ZALÁN TIBORÁllandó munkatársak: EGYED PÉTER, HAJDÚ FARKAS-ZOLTÁN (Heidelberg), JAKABFFY TAMÁS,

KOVALSZKI PÉTER (Detroit), PETI LEHEL, SZENTES ZÁGON, ZELEI MIKLÓS (Budapest)A megjelenéshez támogatást nyújt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány,

a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Kolozsvári Városi Tanács, a Román Mûvelõdésügyi és ÖrökségvédelmiMinisztérium, a Román Nemzeti Kulturális Alap és az Új Budapest Filmstúdió.

SZERKESZTÕSÉG: Kolozsvár, Str. Gen. Eremia Grigorescu (Rákóczi út) 52. Telefon: 0264-375-035; Fax: 0264-375-093 POSTACÍM: 400750 Cluj, OP.1. cp. 273, Románia; Internet: www.korunk.org; e-mail: korunk@gmail.com; korunk@korunk.org; Fényszedés: KOMP-PRESS Kft.

NYOMDA: ALUTUS, Csíkszereda, Hargita út 108/A. Tel./fax: 0266-372-407Elõfizetést a szerkesztõség is elfogad: egy évi elõfizetés 40, fél évi elõfizetés díja 20 RON.

A KORUNK magyarországi terjesztését az Apáczai Sajtóhíd Alapítvány végzi (1088. Budapest, Krúdy Gyula u. 3., Tel.: 0036-1-266-65-85); a lap megrendelhetõ a következõ faxon: 0036-1-235-07-39, illetve e-mailen: erno.toth.deb@gmail.com.

Revista apare cu sprijinul Ministerului Culturii ºi Patrimoniului Naþional ºi Administraþiei Fondului Cultural NaþionalProiect realizat cu sprijinul Primãriei ºi Consiliului Local Cluj-NapocaRevistã editatã de Asociaþia de Prietenie Korunk (400304 Cluj-Napoca, str. Gen. Eremia Grigorescu nr. 52.;

Cod fiscal 5149284) • Proiect realizat cu sprijinul ISSN: 1222-8338

ALAPÍTÁSI ÉV 1926

TÉKAMADARAS SZIDÓNIA • Könyvsorozat mindenrõl és semmirõl:

Popular Culture and Philosophy (Mozgó Könyv) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .114

Elõvett regényekKOCSIS TÜNDE • Szemlér Ferenc: A mirigy esztendeje . . . . . . . . . . . . . . . . .117DÉNES GABRIELLA • Markovits Rodion: Aranyvonat . . . . . . . . . . . . . . . . . .119

VINCZE-PÁL ÉVA • Egy késõ középkori császári önéletrajz . . . . . . . . . . . . . . . .122BERKI TÍMEA • „Édes Sir!” Történetek a kapcsolatfelvételtõl

a kolozsvári társalkodó klubig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .123A Korunk könyvajánlata (Horváth Andor ajánlja) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .126

ABSTRACTS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .127

KÉPTETTAMANTI BÉLA

A világháborút követõ magyar belpolitikai erõviszonyokközepette a katolikus egyház „Isten szabad ege alá ke-rült”, és három év alatt összezsugorodott a gazdaságihatalma, oktatási és közmûvelõdési szerepe, valamintközéleti terrénuma. Az 1945. február 20-án Moszkvá-ban aláírt fegyverszüneti egyezmény révén erõsen kor-látozott szuverenitású koalíciós kormányok intézkedé-seit Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarországprímása egyház- és vallásellenes kultúrharcként éltemeg. Az 1945 és 1948 közötti éveket egyre élesebb konf-rontációk sora jellemezte. A bíboros mindent elkövetetta szovjetizálás és az ateista kommunizmus hatalomrakerülése ellen, bízott az európai hatalmi erõviszonyokújrarendezésében. A baloldal végül erõbõl „oldottameg” a helyzetet: hosszas diplomácia és politikai hezi-tálásokat követõen 1948. december 26-án hûtlenség, aköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kém-kedés és valutaüzérkedés gyanújával, a totalitárius re-zsimek sablonos vádjaival rendõrhatósági õrizetbe vet-ték Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, Ma-gyarország prímását. Letartóztatásának idõpontját sze-mélyesen Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes, aMagyar Dolgozók Pártjának fõtitkára döntötte el. 39 na-pi vizsgálati fogság után nyílt tárgyaláson ítélkeztek aprímás fölött. Az alábbi tanulmány rövidített részlet aszerzõ Mindszenty Józsefrõl 2002-ben megjelent biográ-fiájának bõvített változatából.

A tárgyalás (1949. február 3–8.)

Az elsõ fokon eljáró Budapesti Népbíróság OltiVilmos vezette különtanácsa elõtt, Alapy Gyulanépügyész vádindítványa alapján, 1949. február3-án, csütörtök reggel 9 órakor kezdõdöttMindszenty József és társai tárgyalása. Ugyaneb-ben az idõpontban a Magyar Dolgozók Pártja Poli- 2012/7

A népügyész elõtt semhátrált meg, és kétségetkizáróan elutasította a bûnösség vállalását.

BALOGH MARGIT

A MINDSZENTY-PER

tikai Bizottsága már a befejezésrõl döntött: „f. hó 8-án hozzanak ítéletet aMindszenty-ügyben. Az ítélet után kérni fogjuk Chapin [amerikai követ] visszahívá-sát. Egyidejûleg a Kultuszminisztériumon keresztül meg kell állapítani, hogy ki a ka-tolikus egyház feje Magyarországon.”1 Az eljárás, hogy egy politikai párt belsõ köre-iben határozzanak egy bírósági tárgyalás menetrendjérõl, önmagában cáfolja az igaz-ságszolgáltatás pártatlanságát, ráadásul az utasításba adott kérdés is árulkodó: nemtudták, hogy ellenkezõ pápai döntésig (amire csak 1974. február 5-én kerül majd sor)– akár elítéli egy világi bíróság, akár nem – egyházjogilag Mindszenty József maradaz esztergomi érsek és a magyar püspöki kar elnöke, csupán 1948. december 26-tól– akadályoztatása miatt – az ezekkel járó joghatóságot (eltekintve néhány naptól1956-ban) nem gyakorolhatta.

A népbíróság az elvárásoknak megfelelõen tette a dolgát. Összeállításakor látha-tóan arra is ügyeltek, nehogy zsidókból vagy protestánsokból, hanem katolikusokbólálljon. A bíró a szegedi Szent Imre Kollégium egykori növendéke, a kétes hírnevetszerzett, karrierista Olti Vilmos volt, a vádat pedig Komárom egykori polgármeste-rének, Alapy Zsigmondnak a keresztfia és unokaöccse, Alapy Gyula képviselte. Oltitaz államvédelem azzal tartotta kézben, hogy tudott múltbéli „szélsõjobboldali kap-csolatairól”, „marxizmusellenességérõl” és egy Hitler által alapított birodalmi ösz-töndíj elnyerésérõl. Alapy viszont „1930 óta megbízható elvtársa a pártnak”, nyuga-ti beszervezetlenségének bizonyítéka, hogy „bár német, szlovák és angol nyelven isbeszél, külföldön csak 1932-ben járt”. Mindketten szerepelnek az államvédelem há-lózati személyeként foglalkoztatott bírák és ügyészek szigorúan bizalmas minõsíté-sû listáján (ahogy a majd másodfokon eljáró bíróság vezetõje és népfõügyésze, Jan-kó Péter és Borbély János is2 – elõbbi lelkiismeret-furdalása terhétõl öngyilkos lett).

A tárgyalás helyszíne a belvárosi Markó utcai fogház II. emeleti, úgynevezettnagy esküdtszéki terme volt. A környéket hermetikusan lezárták, s bár az épületbenebben az idõpontban más tárgyalást nem tartottak, mégis kisebb hadsereggel bizto-sították a tárgyalás zavartalanságát. A Magyar Rádió úgynevezett hangképekben szá-molt be az eseményekrõl, elõször február 3-án este 9 órakor. A mód, ahogyan a ha-tóságok a tárgyalást és annak sajtótudósítását kezelték, arra mutat, hogy a vádlottakmegbélyegzésén kívül a tárgyalás legfõbb célja a propaganda volt. Ugyanakkor fény-képek (az ÁVH egy fotós megbízottja kivételével), film- vagy magnófelvétel készíté-sét megtiltották, de Rákosi szobájába bekötötték a tárgyalás mikrofonját. (Így azt ishallotta, amikor ebédszünetben a bíróság tagjai arról beszéltek, hogy mindössze kétforintjuk van az ebédre. Alapy, Décsi, Jankó és Olti meg is kapta a júdáspénzt – a ha-vi 1000–1000 forint, más források szerint 1500, majd 2000 forint – fizetés-kiegészítést.)3 Mind a hazai, mind a külföldi közvéleménnyel el akarták fogadtatniMindszenty bûnösségét. Kezdõdött már a „tényeket” tartalmazó Sárga könyvvel és akövetségi kötelezõ sajtótájékoztatókkal, majd folytatódott a nagyvonalú ígéretekkel,hogy külföldi tudósítók is részt vehetnek a tárgyaláson, és szabadon küldhetik jelen-téseiket. Ezek az ígéretek, mire a tárgyalás megkezdõdött, Balzac szamárbõréhez ha-sonlóan zsugorodtak össze. A tárgyalás ugyan nyilvános volt, de egyetlen nyugatiképviselet sem kapta meg a megígért belépõket; a többszörös igénylõbõl mindösszehuszonhárom, alaposan lekáderezett külföldi újságíró lehetett jelen.4 A korlátozásbumerángként ütött vissza: nagyobb lett a visszhangja, mint a jelenlét engedélyezé-sének. Ilyen körülmények között a közvélemény abban is kételkedett, ami egyébkéntmegtörtént, vagy ellenkezõleg, légbõl kapott feltételezéseknek adott hitelt.

Az aprólékos elõkészületek közepette senkinek sem tûnt fel (vagy tudatosan nemfoglalkoztak vele), hogy az egyébként alaposan ellenõrzött bíróság összetétele tör-vényellenes. Ugyanis a népbírósági tanácsokról szóló 1947. évi 34. tc. szerint a nép-bíróság tagjait a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Magyar Kom-4

2012/7

munista Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szociáldemokrata Párt helyi szervei küldikki. A két munkáspárt 1948. júniusi egyesülésével ez a szervezési rendelkezés érvé-nyét veszítette, hiszen csak egy fuzionált párt maradt, a Magyar Dolgozók Pártja. Ar-ra pedig az egyesült munkáspártot az országgyûlés nem jogosította fel, hogy „erede-ti joga” szerint továbbra is egy-egy, azaz összesen két MDP-beli népbírót delegáljona népbírósági tanácsokba. A bíróság törvényellenes összetételébõl viszont az követ-kezik, hogy az általa hozott ítélet eleve semmis.5

A tárgyalást Olti bíró meglepõ fordulattal kezdte: ismertette a bíboros igazságügy-miniszterhez intézett levelét, amelyben kérte a tárgyalás elhalasztását és ügyének el-különítését, hozzátéve, hogy hajlandó ideiglenesen lemondani posztjáról, ugyanak-kor visszavonta a letartóztatása elõtt írt nyilatkozatát, amely szerint minden esetle-ges vallomása vagy beismerése csupán az emberi test gyengeségének tulajdonítható.A bíborossal szembeni eljárásnak ez egy meglehetõsen fura eleme, mondhatni akommunista igazságszolgáltatás öngólja: nem próbálták letagadtatni Mindszentyvel,hogy valaha ilyen levelet írt. Ehelyett arra kényszerítették, hogy vonja vissza, és ilymódon bizonyossá tették, hogy létezett ilyen levél.

A bíróság elutasította az elkülönítésre vonatkozó kérést. A levél segítségével azon-ban sikeresen megadták az alaphangot a perhez. Az elnapolási kérelmet a sajtó gyáva-ságnak értelmezte, mivel a bíboros ügyének elkülönítése egyet jelentett volna vádlott-társai sorsukra hagyásával. A bíboros besétált Rákosi csapdájába, és már az elsõ tárgya-lási napon sikerült õt hátrányosan feltüntetni. Készséggel elismerte a levél megírását,s ez a beismerés csak a kezdete volt a beismerések sorozatának, a megbánásnak és an-nak az ígéretnek, hogy a továbbiakban betartja Magyarország törvényeit.

A vádak Mindszenty József ellen nagyjából ugyanazok voltak, mint bárhol má-sutt Kelet- és Közép-Európában, ha valakit ki akartak iktatni a közéletbõl. A reakci-ósságtól automatikusan eljutottak a megbélyegzõ rendszerellenességig, a háborúsuszítás rágalmáig, majd tovább szõtték a hálót a kémkedéstõl az összeesküvés vád-jáig. Holott Mindszenty alapvetõen nem akart mást, mint minden hazafi és polgáridemokrata: a szovjet katonák menjenek haza, és amerikai–angol ellenõrzés mellett,tiszta választásokon alakuljon ki az ország valóságos politikai képlete, beleértve azállamformát is.

A bírósági tárgyalás forrásait közzétevõ kiadványok egyike sem tartalmazza hi-ánytalanul a történéseket. A Magyar Rádió hangarchívuma azonban megõrizte a perközel teljes hanganyagát. Visszahallgatva az eredeti magnószalagokat, kijelenthetõ,hogy az eljárás anyagát elsõként közlõ úgynevezett Fekete könyv fontos, épp a vád-lottak védekezését, érvelését tartalmazó részleteket vagy a „Bûnösnek érzi magát?”kérdésre adott tagadó válaszokat (Baranyay Jusztin, Nagy Miklós, Tóth László) ha-gyott ki, nyilván nem véletlenül.

De a manipulált propagandakiadványokból is megállapítható, hogy a per botrá-nyos volt. A feltett kérdések magukban foglalták a választ. A nyilvánvaló tendenci-ózusságra más büntetõeljárásban az ügyvéd tiltakozással reagálna, ha a bíró egyálta-lán engedne feltenni ilyen kérdést. Most azonban a tárgyalást vezetõ bíró szájábólleggyakrabban ez a szó hangzott el: „Ugyebár?” Erre csupán helybenhagyó, igenlõválaszt várt. Amikor elmaradt az igen, akkor megszólalt a rádióbemondó, és kom-mentált. A bíró többször felsült, készületlenül összekeverte a bizonyítékokat, amikegyébként sem voltak eléggé „ütõsek”. Olti bíró félbeszakította a vádlottakat, ha úgyvélte, vallomásuk helytelen irányba halad.

Mindszenty védõje is leszerepelt. A tárgyalás jó részét azzal töltötte, hogy többé-ke-vésbé szabadkozott amiatt, hogy a védelem képviseletét tölti be, ahelyett, hogy való-ban ellátta volna a feladatát. Egyetlen személyt sem idéztetett be tanúnak, akik meg-hallgatására persze egyébként sem lett volna idõ, mert a pert szédítõ gyorsasággal foly-

5

2012/7

tatták le. (A többi vádlott ügyvédje aktívabb volt.) Az igazságszolgáltatás harmadik sze-replõje, az ügyész pökhendi és fölényes viselkedéssel próbált „jó pontokat” szerezni.

Az elsõrendû vádlott, Magyarország prímása a hitet védte, határozottan és kitar-tóan, de nem lett a földjétõl, iskoláitól és elõjogaitól megfosztott, politikai támadá-sok kereszttüzébe került katolikus egyház oroszlánszívû harcosa. Hiszen a kihallga-tási jegyzõkönyvekben kifundált történeteket a tárgyaláson Mindszenty szájábólhallhatta a döbbent nagyközönség. Egy meggyötört ember állt a bíróság elõtt, akit or-szág-világ elõtt gúnyoltak és gyaláztak. A per során – több korabeli forrás és szemta-nú szerint is – a bíboros külsõleg fáradt és megviselt volt ugyan, de normális állapot-ban lévõnek, ésszerûen viselkedõnek tûnt. Habozva, de készségesen válaszolt a fel-tett kérdésekre, megszólalásai során vonakodás nélkül, többször is megfogadta, hogyjó útra tér. Mindszenty beismerése végeredményben nem meglepõ, hiszen az ÁVH-n elõbb vagy utóbb, de (szinte) mindenki megtört. (A koncepciós perek kelet-euró-pai történetében ritka kivétel a bolgár Traicso Kosztov kommunistáé, aki a nyilvánostárgyaláson visszavonta írásbeli vallomását, s még az utolsó szó jogán is ártatlansá-gát hangsúlyozta.)

Akaratbénítás vagy túlélési taktika?

Mindszentyt magát is nyomasztotta zavarba ejtõ viselkedése, egy amerikai diplo-mata évekkel késõbbi jellemzése szerint „meg-megújuló bûntudatot érez, azon azalapon, hogy korábban elgyengült, és ezt nem teheti meg még egyszer”.6 A jellemé-tõl idegen magatartás magyarázatára több elmélet is született. Az Il Tempo címû ró-mai lap szerint Mindszenty már rég halott, és csak valaki megszemélyesítette õt a bí-róság elõtt. A legnépszerûbb két korabeli, egyszerû, mondhatni primitív válasz volt.Az elsõ magyarázat – amit kivált a kormány emberei terjesztettek – azt a hamis ké-pet építette fel, hogy Mindszenty soha nem is volt a szabadság hérosza, hanem egyszánalmas, gyenge, kisstílû ember, aki elárulta az országot, majd a börtönben az egy-házat is, és mert saját érdekeitõl vezéreltetve fogsága alatt meggondolta magát. Ez amagyarázat azonban annyira ellentétes volt a bíboros személyiségével, jellemével ésmúltjával, hogy talán még terjesztõi sem hitték el igazán.

A másik teória máig makacsul tartja magát: Mindszenty „igazságszérum”, azazgyógyszerezés hatására tette meg vallomásait. A „vallatószer” bevetését „megbízha-tó budapesti levélre” hivatkozva az Il Quotidiano olasz katolikus napilap vetette felmég a vizsgálati fogság alatt, és azt pillanatok alatt átvette a nemzetközi sajtó. AL’Époque francia lap tudni vélte, hogy 82 órai vallatás után egy pohár vízben nyúj-tották át a kábító hatású szert az addig sós hallal táplált fogolynak, aki addigraízlelõképességét elveszítve nem vette észre a vegyszert.7 Az államvédelem két írás-szakértõje, a tárgyalás napjaiban emigrált Sulner László és felesége azt állították azamerikai hírszerzésnek, hogy a bíborost Scopolaminnal elkábították. Információik-ban az amerikaiak erõsen kételkedtek.8 Az 1949. február 14-i rendkívüli titkos kon-zisztóriumon XII. Pius pápa megfogalmazta a „titkos ráhatással” kapcsolatos gyanú-ját: „ez a mindaddig oly szilárd és természetében, élettevékenységében oly bátor fér-fiú ugyanis egyszeriben annyira gyengének és ingatag jellemûnek mutatkozott, hogymagatartásával nem annyira önmagát látszik vádolni, mint inkább tulajdon vádlóités elítélõit”.9 A kábítószer-pártiak igazolásul azt hozzák fel, hogy Mindszenty még azügyész vádbeszéde alatt is nyugodt maradt, alig látszott törõdni a körülötte folyóeseményekkel, amit – visszahallgatva a korabeli magnófelvételeket – a történész isigazol, de azt nem befolyásoltságnak, mint inkább méltóságteljességnek tekinti.

Létezett-e vajon olyan gyógyszer, amivel el lehet érni, hogy valaki napokon keresz-tül terhelõen valljon önmagára, és papagáj módjára adjon vissza betanított szövege-6

2012/7

ket? Aminek hatásfoka százszázalékos, és adagolási rendjét – akár az érintett ellenke-zése dacára is – a siker érdekében pontosan betartották, hiszen ne feledjük, a per nyil-vános volt. Az elmegyógyászatban használatos gyógyszerek egy része valóban hasz-nálható nem elmebetegeknél is az akarat és a személyiség befolyásolására. A korabe-li nemzetközi sajtó két vegyszert nevesített: az Actedron és a Scopomorphium vagyScopolamin nevû gyógyszereket. A két szert együttesen célszerûtlensége miatt bizo-nyosan nem alkalmazták, hiszen az egyik megoldja a vádlott nyelvét, a másik viszontbódulatba taszítja. Az Actedron az, ami emeli a hangulatot, fokozza a beszédkészsé-get, felgyorsítja a kezelt személy pszichés tempóját. A hangulat emelkedése azonbanegyütt jár az önértékelés fokozódásával, a valós helyzetfelismerés csökkenésével, amegfontolás, elõrelátás, mérlegelés hiányával, a veszélyhelyzet bagatellizálásával.Mindszenty azonban sem a vizsgálati fogságban, sem a tárgyaláson nem viselkedetttehetetlen bábként, ahogy mindenkivel szembeszálló oroszlánként sem. Viszont gon-dolkodott, érvelt, s nemcsak beismert, de vitatkozott is.

Más hatást vált ki a Scopomorphium, amely – mint a neve is jelzi – két, egymáshatását erõsítõ vegyületbõl, a scopolamin és a morfium keverékébõl áll. Kis adagbandühöngõ elmebetegek lecsillapítására szokták használni, hatására a kezelt személyelernyed, szinte bénultnak tûnik, magatehetetlenné, beszédképtelenné válik. Na-gyobb adagban az öntudat fokozatos beszûkülésével egy különleges alvásállapototidéz elõ, amit Dämmerschlaf-nak (borongós alvásnak) szoktak nevezni. Ebben az ál-lapotban érzékcsalódások sora, emlékképek logikátlan összevisszasága, a tér-, idõ- éshelyzetbeli tájékozódás, valamint az önálló akarat teljes hiánya uralja az egyént. Aforrások tükrében ez az állapotleírás sem illik a bíboros magatartására.

Mindszenty József a tárgyaláson – a tárgyalóteremben helyet foglaló újságírókszerint, a hangfelvételek és a fényképek alapján – nem volt bódult vagy zavart. Apajzsmirigy-túlmûködést jelentõ Basedow-kór esetén, amiben évtizedek óta szenve-dett, pedig kimondottan ellenjavallt az Actedron vagy a Scopomorphium injekcióadása, mert elõbbi a tüneteket akár életveszélyes állapotig is fokozhatja, az injekciópedig légzéskárosító hatással jár. A börtönorvosok nem kockáztathatták meg, hogyMindszenty József súlyos állapotba, netán életveszélybe kerüljön a tárgyalás elõtt. ALegfõbb Ügyészség által 1989-ben felkért igazságügyi orvos szakértõk megállapítot-ták, hogy „az akarati élet olyan fokú bénítása, aminek következtében a kezelt sze-mély érdekeivel, korábbi elveivel ellentétes vallomásra lenne rábírható, az már azegyüttmûködését, a gondolatok kifejezésének a képességét, irányíthatóságát is érin-tené, s a gyógyszeres befolyásolhatóság ténye a kívülállók számára is nyilvánvalóváválna”.10 Egyúttal figyelmeztettek, hogy a nem szakemberben a Basedow-kór tüneteiaz Actedron hatásának gyanúját kelthetik.

A gyógyszerezést egyébként a budapesti amerikai követség 1949. február 25-iösszegzése is kizárta.11 Chapin követ az amerikai szenátus külügyi bizottsága elõttimeghallgatásán azt mondta, hogy „a bíboros a tárgyaláson úgy viselkedett, ahogy egynormális ember; de nem tudja kizárni azt a lehetõséget, hogy valamilyen gyógyszertalkalmaztak, rafinált módon, különösen a rendõrség az úgynevezett vizsgálati sza-kaszban, mielõtt a tárgyalásra sor került. Egész bizonyos, hogy különbözõ pszichésnyomásoknak volt kitéve. Ezeket csak találgatni tudjuk. Az a technika, ami ezekbenaz országokban kialakult, olyan, hogy az minden képzeletet felülmúl, és bizonyos,hogy rendkívül hatásos. Ennek a technikának a tökéletessége az, ami önmagábankétségeket ébreszt, ha van bármi ok is arra, hogy magának a tárgyalásnak az érvé-nyességében kételkedjünk.”12

Az olvasó joggal várja el, hogy a történész is állást foglaljon, de ez kézzelfoghatóbizonyíték híján roppant nehéz. Könnyebb és egyszerûbb lenne arra hajlani, hogyMindszentyt folyamatosan gyógyszerezték. Mégis, összevetve a körülményeket, az

7

2012/7

idõrendet és a korabeli megfigyeléseket, azt kell mondanunk, hogy semmilyen aka-ratbénító szer használata nem igazolható. Ha mégis ezt tették, akkor legfeljebb avizsgálati fogság középsõ harmadában, valamikor január tizedike tájékán, s az eset-ben is csak néhány napon át. Mi szól a szerek kizárása mellett? Elsõként magánakMindszentynek azon vallomásai, amelyeket tudatosan – bár tartalmuk idegen tõle –a „kényszerbõl tettem” figyelmeztetés rövidítésével (c. f.) látott el. Akkor is teljesen„normálisan”, csak roppant naivul viselkedett, amikor már január elsõ hetében szö-késen törte a fejét. Látogatóival folytatott, lehallgatott „négyszemközti” beszélgetéseisorán önérzetes, logikusan gondolkodó, hiszen épp a vele szemben alkalmazott fizi-kai és lelki kényszer, a durva bánásmód bírósági leleplezését tervezte. A népügyészelõtt sem hátrált meg, és kétséget kizáróan elutasította a bûnösség vállalását. Ügy-védjével történt találkozásáig többször reklamált, perrendtartást kért, készült a véde-kezésre, és egyáltalán nem törõdött bele körülményeibe. A halálos ítélet fenyegeté-sében pedig a kiútkeresési kombinációk újabb sorozatába fogott, miközben nem lá-tott át a cselszövéseken, ráadásul pajzsmirigybetegsége is nyomasztóan elõjött. Aszempontokat összegezve feltételezhetõ, hogy a tárgyaláson a bíborosról készítettközismert fénykép a szokatlanul kidülledt szemekkel nem az elkábítottság jele, ha-nem a pajzsmirigy-túlmûködés tünete, ami épp azért is erõsebben ülhetett ki voná-saira, mivel – ahogy emlékirataiban maga utal erre – félt bevenni a gyógyszereket.

Ami szellemi kapacitásait illeti, a bírósági tárgyaláson – a jelen volt megfigyelõkszerint, de a rádiófelvételt meghallgatva bárki meggyõzõdhet ma is róla – tiszteletetparancsoló, érvelési képességeinek teljes birtokában volt. A bíboros az egész per fo-lyamán éberen figyelt, a tényeket elismerte, de nem hagyta magát kelepcébe csalni,hogy bûnösségét komolyabb vádakban elismerje. Kettõs értelemmel bíró, utolsó szójogán elmondott méltóságteljes szavai sem származhatnak olyan személytõl, akigyógyszerek hatása alatt áll. (Bár maga Mindszenty azt írja emlékirataiban, hogy azutolsó szó jogán elmondott beszéde nem az õ fogalmazványa.)

A kábítószerezés gyanúját 1956. november 4-én tárta fel neki egy újságíró, ami-kor az amerikai követségen adott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a külvilág azt hit-te: a tárgyaláson gyógyszerek hatása alatt állt. „Nem, nem gyógyszerek – cáfolta a fel-tételezést maga a bíboros –, csak a 29 [sic! – helyesen: 39] álmatlanul töltött éjszakahatása alatt, és vértolulás volt a tüdõmben. A könyvemben bõvebb magyarázatot fo-gok adni a tárgyalásra.”13 Az ígért részletezésben, a tizennyolc év múlva megjelentemlékiratokban azonban már maga Mindszenty sem kétli, hogy ételéhez akaratbéní-tó és kábító hatású szereket kevertek, csak az utolsó napok drogozásában bizonyta-lan.14 Visszaemlékezéseinek megírásakor azonban már bõven befolyásolhatták azoka vélemények, amelyek nem tudtak más elfogadható magyarázatot adni a bíboros bí-rósági viselkedésére, mint tudatának külsõ befolyásoltságát. Idõvel maga is elhitte,és gyógyír lehetett sajgó lelkiismeretére, miközben – ez nem kétséges – a vizsgálatifogság napjait igyekezett tudatának legmélyére számûzni és elfelejteni.

Ha nem gyógyszerrel és nem manipulált tudati másállapottal, akkor mivel ma-gyarázhatóak a történtek? Fizikai és lelki kínzással, megalázással, pszichés sugalma-zással a vádlók, lelki összeomlással a vádlott részérõl. A kielégítõ élelem és az alváshiánya, az ezt követõ súlyveszteség és elerõtlenedés elõfeltétele bármilyen sikeresagymosásnak, a személyiség összeroppantásának. A vizsgálati fogság 39 napja alattMindszentyt is sikerült megtörni lélekben és erkölcsi erejében. Az állandóan zápo-rozó kérdések lassan eltompították, közömbössé tették, már maga is kezdte „elhin-ni” a vádakat.15

A nyilvános tárgyaláson visszavonhatta volna kicsikart beismerõ vallomásait.Ezt azonban nem tette, csak a vádirat egyes következtetéseit pontosította: tagadta,hogy a köztársaság megdöntésére szervezkedett. Még mindig irracionálisan bízott8

2012/7

a prímási méltóság sérthetetlenségében és az igazságszolgáltatásban? Vagy túlságo-san belebonyolódott a kiútkeresõ taktikázásba? Felismerte volna, hogy enyhíteniekell a hívekre nehezedõ kemény állami nyomást? Hogy meg kell mentenie a mégmenthetõ egyházi intézményeket? Ha igen, akkor azt is tudta, hogy ezt csak azonaz áron érheti el, ha a tárgyaláson nem a hõs szerepét játssza. Beletörõdõ szavai-ban, a bûnösség elismerésében benne volt az egész borzalom, amit át kellett élniea vizsgálati fogságban. „Lényegében” – többször is ezzel a szóval fejezte ki magát –bûnösnek vallotta magát. A figyelmes hallgató azonban észrevehette, hogy komolyvádaknál ismételten hangoztatta az egyház elveit, és a bûnösség vállalása helyettmegbánásról beszélt. Ez világlott ki a bíboros utolsó szó jogán mondott szavaibólis. Da pacem Domine, in diebus nostris, in diebus Istis! Uram, adj békét ezekbena napokban! – mondotta a mikrofonba. Rövid beszédének ez volt a magva. Egy em-beri pályafutásnak, küzdelemnek volt ez az összegzése: a béke. És ennek érdeké-ben képes volt példát adni egy újszerû mártíromságra: a glória és elismerés nélkü-li, lassú mártíromságra. Hazafisága, népéhez és egyházához való hûsége megkér-dõjelezhetetlen maradt.

A kommunista propaganda viszont saját szempontjából gyõzelmet aratott. Mégaz amerikai követség is arról írt jelentésében, hogy a beismerõ vallomások, a bûnös-ség jól elõkészített elismerése, a bíboros megbánó magatartása és a sajtókampány abíboros gyávaságáról, jelentéktelenségérõl és gerinctelenségérõl a lakosság tamásko-dó részét meggyõzte: „sikerült szétzúzni azt a képet, hogy a bíboros a magyar ellen-zék szimbóluma és a vallási erõ talpköve”.16

Roppant színpadias vádbeszédében a népügyész „példás” ítéletet kért, ami a leg-súlyosabb büntetést, a halált jelentette.17 A népbíróság – az MDP PB határozatánakmegfelelõen – igen gyorsan, már 1949. február 8-án délelõtt 9 órakor ítéletet hirde-tett, és Mindszenty Józsefet hét vádpontban találta bûnösnek: 1. a köztársaság meg-döntésére irányuló, folytatólagosan elkövetett szervezkedés vezetésének bûntett-ében, 2. folytatólagosan elkövetett hazaárulás bûntettében, 3. külföldi fizetõeszközbejelentésének elmulasztásában, 4. jelentõs külföldi összegekre vonatkozó követelésbejelentésének elmulasztásában, 5. külföldi valutával való üzérkedésben, 6. külföl-di fizetõeszköz kivitelének folytatólagosan elkövetett bûntettében, 7. bejelentés aláesõ értékes tárggyal való, engedély nélküli rendelkezés bûntettében. MindezekértMindszenty bíborost életfogytiglani fegyházbüntetésre, politikai jogaitól való meg-fosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A többi vádlott három év és életfogytig-lani közötti fegyházbüntetést kapott.18

Az ítélet nem jogi, hanem hatalmi döntés volt. A bíróság csak eszközül szolgált apárt kezében. A jóváhagyott koncepció alapján az ÁVH lefolytatta – mindvégig Rá-kosi által ellenõrzötten és irányítottan – a nyomozásnak csúfolt eljárást, kialakítottaa bírói eljárás során megállapítandó tényállást, végül meghatározta a kiszabandóbüntetéseket. Az MDP-t képviselõ két ülnök kisebbségi véleményt terjesztett elõ,amiben Mindszenty Józsefre (valamint Baranyay Jusztinra, Esterházy Pálra ésIspánki Bélára) halált, de a többiekre is jóval szigorúbb ítéletet kért.19 Az ítélet ellenAlapy Gyula ügyész fellebbezett: õ is halálos ítélet kimondását kérte a másodfokú bí-róságtól. Így Mindszentyre még egy fél év bizonytalanság várt: életfogytiglani ítéletehatályos lesz-e, avagy a Népbíróságok Országos Tanácsa halálra ítéli? Lelkét ugyanmár évekkel korábban edzette a vértanúságra, ugyanakkor a halál még soha nem voltilyen kézzelfogható közelségben hozzá. Rákosi cinikusan játszadozott a halálos íté-let gondolatával, de azzal is tisztában volt, hogy ebben az esetben vértanúként emel-né oltárra Mindszentyt, és kiapadhatatlan forrást adna a kommunistaellenes propa-gandához. Esetleg halálra ítélni, majd nagylelkûen megkegyelmezni – ez már „nye-reséges” megoldásnak tûnt. Mindszentyt azonban nem ítélhették halálra, amennyi-

9

2012/7

ben szikrányit is komolyan gondoltak az egyházzal való tárgyalásra, de a nemzetkö-zi felhördülés miatt is túl kockázatos lett volna.

Tárgyalástól tárgyalásig

Mindszentyt az elsõfokú ítélet kihirdetése után rabkórházba szállították. Orvosiellátást kapott, rendszeresen étkezett, így szervezete a körülményekhez képest fel-erõsödött. 1949. február 12-én az állammal folytatandó tárgyalásokra buzdító leveletírt Grõsz József kalocsai és Czapik Gyula egri érseknek, amit a sajtó indiszkrét mó-don teljes terjedelemben leközölt.20 A püspökök 1949. február 18-i értekezletükön is-merhették meg a levelet. Grõsz érsek szerint a prímás nem tudta, mi történt decem-ber 26-a óta, így azt sem, hogy a Szentszék nyomatékosan kifejtett álláspontja: nincstárgyalás. Mindszenty emlékiratai szerint a levél eredetileg rövidebb volt, a meg-egyezést szorgalmazó részeket pedig utólag hamisították hozzá.21 Ezt a feltételezéstazonban számos korabeli dokumentum cáfolja. 1949. február 25-én Witz Béla buda-pesti érseki helynök engedélyt kapott arra, hogy a Gyûjtõfogházban meglátogassa ésmeggyóntassa a prímást. Beszélgetésüket végig lehallgatták, innen tudjuk, hogy agyónás után Mindszenty afelõl érdeklõdött: mi a püspöki kar álláspontja az õ szemé-lyét és ügyét illetõen. Witz kitérõ válaszában arra hivatkozott, hogy a tárgyalásokatmégsem lehet a Szentszék nélkül megkezdeni, és a püspöki kar hozzáállásáról sem-mi lényegeset sem árult el. Mindszenty felvetette, hogy esetleg Cavallier József, Ko-dály Zoltán és Szekfû Gyula, akik „a koalíciós gondolatnak és a katholikus gondolat-nak az összehangolásán dolgoztak”, a közérdekre hivatkozva kérjék az összebékülésszellemének érvényesülését a kormánytól „nemcsak az én érdekemben, a társaim ér-dekében is, hogy ne látszódjék ez az írásuk egyoldalú prímásmentésnek”. Az állam-mal folytatandó tárgyalásokhoz is útmutatást adott: „a megbeszéléseknek az elsõpontjává tenni az én ügyemet” – mondta, majd így folytatta: „Tehát tárgyalni lehet,csak perfektuálni nem lehet a Szentszék nélkül. […] arról van szó, hogy a püspökikar kiáll az én ügyem mellett és azt mondhatja, hogy én nem vagyok senkifia, hanema püspöki kar magáénak tart. Most elõször rajtam kell segíteni; ha én kinn vagyok,könnyebben tárgyalok, mint amíg itt benn vagyok.”22 Mindszenty még azt is elkép-zelhetõnek tartotta, hogy bizonyos garanciákkal Rómába menne a tárgyalások elõ-mozdítása érdekében.

A fogház falain kívül mindeközben gyorsított ütemben folyt a kommunista pártteljes hatalomátvétele. Február 12-én a magyar kormány jegyzékben kérte SeldenChapin budapesti amerikai követ visszahívását a „Mindszenty-féle összeesküvéshezfûzõdõ kapcsolatai miatt”.23 A követ távozásával az egyébként is feszült ma-gyar–amerikai kapcsolatokban új szakasz kezdõdött, Barankovics István emigrálásá-val pedig feloszlott az egyetlen jelentõs ellenzéki párt, a Demokrata Néppárt. Az1949. május 15-én tartott rendkívüli országgyûlési „választásokon” a Magyar Függet-lenségi Népfrontba tömörült pártok közös listája gyõzött, amivel a formálisan méglétezõ koalíció is lényegileg megszûnt. A bizalmatlansággal és félelemmel teli lég-körben teljes diadalt aratott a kommunista párt, és még erõteljesebben folytatódtakaz egyházellenes intézkedések.

Ám minden látszat ellenére a hazai politikai vezetésre mégiscsak hatott az anemzetközi kampány, ami az emberi jogok magyarországi megsértése miatt bontako-zott ki. A külügyminisztérium és az ÁVH még a per után is hónapokig aprólékosanfigyelte a külföldi rádió- és sajtóvisszhangot, amit kormányoktól és az ENSZ közgyû-lésétõl jött vissza.

1949 tavasza az angolszász–magyar jegyzékváltások jegyében telt el. Az amerikaiszenátus külügyi bizottsága hosszas tanácskozás után abban maradt, hogy nem a10

2012/7

konkrét Mindszenty-ügyet, hanem azt csak példaként felhozva javasolja a szabad-ságjogok megsértésének általános elítélését, és „mindenképp óvatosan kell fogalmaz-niuk”.24 Lényegében ez a javaslat ment át a szenátusban, és az április 2-án átadottamerikai és brit jegyzék megállapította, hogy Magyarország (és Bulgária, ahol 1949.február 25. és március 8. között államellenes összeesküvés vádjával 15 protestánstítéltek öttõl tizenöt évig terjedõ szabadságvesztésre) megsértette a békeszerzõdés 2.paragrafusában foglalt kötelezettségeit az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjo-gok tekintetében, egyúttal „felhívják a magyar kormányt, hogy a jogsértések orvoslá-sára azonnali lépéseket tegyenek”. A magyar külügyminisztérium mindkét jegyzék-re április 8-án válaszolt. Az amerikai jegyzékrõl megállapította, hogy az nem egyéb,mint „minden konkrét adat, bizonyító tény és érv nélkül, pusztán és kizárólag üreskijelentések és alá nem támasztott állítások halmaza, melynek nyilvánvaló célja azuszító propaganda szolgálata”. Utalt a békeszerzõdés 4. cikkelyére, amely elõírja,hogy az állam akadályozzon meg minden olyan tevékenységet, melynek célja, hogy„a népet demokratikus jogaitól megfossza”. Végül az USA jegyzékét „a magyar bel-ügyekbe való beavatkozásnak és a magyar köztársaság szuverenitása és demokrati-kus berendezkedése elleni ismételt durva támadásnak” bélyegezték. A britek hason-ló arrogáns választ kaptak azzal megtoldva, hogy a békeszerzõdés brit értelmezése areakciós és fasiszta rendszer híveit támogatja.25

Ezzel egy idõben Bolívia és Kuba útján az ENSZ elé vitték a békeszerzõdés magyarés bolgár részrõl történt megsértésének ügyét. Az ENSZ bevonása túlnõtt kormányokkétoldalú jegyzékváltásán, erre már a Szovjetuniónak is fel kellett készülnie. Az ülés-szakokon részt vevõ delegációja számára a következõ utasítástervezet készült:

„1. El kell utasítani a Bolívia által beterjesztett javaslatot a Mindszenty bíboros fe-letti ítélet kérdésének a Közgyûlés napirendjére történõ felvételérõl, azzal az indok-lással, hogy ez a kérdés teljes egészében Magyarország belügye, és ennek vizsgálataellentmondana az ENSZ Alapokmányának, amely nem ad jogot olyan ügyekbe törté-nõ beavatkozásra, amelyek teljes egészében valamely ország belügyének tekinthetõk.

2. Ha a Mindszenty feletti ítélkezés kérdését felveszik a Közgyûlés napirendjére,akkor a következõknek megfelelõen kell eljárni:

a.) Abban az esetben, ha olyan javaslatot terjesztenek be, hogy hívják meg Ma-gyarországot, hogy vegyen részt ennek a kérdésnek a vizsgálatában, ne fejtsenek kiaktivitást, a szavazásnál pedig tartózkodjanak;

b.) Rá kell mutatni, hogy az adott kérdés vizsgálata ellentmond az államok szu-verenitása elvének és az ENSZ Alapokmányának;

Meg kell mutatni, hogy a Mindszenty-kérdésnek a Közgyûlés napirendjére tûzé-se annak az ellenséges kampánynak a része, amelyet az USA, Anglia és néhány másország vezetõ körei folytatnak a népi demokratikus országok ellen azzal a céllal,hogy gyûlöletet keltsenek ezen államok népei iránt.

Ugyancsak meg kell mutatni Mindszenty igazi arcát, aki az Egyesült Államok ag-resszív köreinek ügynöke, amelyek az õ közremûködésével próbálják megszervezniMagyarország demokratikus rendjének megdöntését, megsemmisíteni a népköztár-saságot [sic!] és visszaállítani a Habsburg Monarchiát.

Abban az esetben, ha megpróbálják megvádolni a Szovjetuniót a Mindszenty-üggyel kapcsolatban a magyar belügyekbe való beavatkozással, vissza kell utasítaniaz ilyen kísérleteket, kijelentve, hogy azok rágalmak, és az USA-nak és AngliánakMagyarország és más országok belügyeibe történõ valódi beavatkozásának elfedésétszolgálják.”26

Az ENSZ Közgyûlése április 11-én 30:7 arányban, 20 tartózkodás mellett napi-rendre tûzte az ügyet. A magyar kormány április 23-án ezt az ENSZ-határozatot amagyar belügyekbe való illetéktelen beavatkozásnak minõsítette. Végül az ENSZ

11

2012/7

Közgyûlés 1949. április 30-i plenáris ülése magyar jelenlét nélkül tárgyalta az embe-ri jogok és alapvetõ szabadságjogok betartását Magyarországon (és Bulgáriában). Akérdéshez hozzászóló ausztrál és kubai szónokok a jogsértés igazolására Ordass La-jos evangélikus püspök és Mindszenty József katolikus fõpap elítélését hozták fel.27

Az ENSZ végül olyan javaslatot fogadott el, hogy az ítéletet nemzetközi sérelemnektekinti, a Mindszenty-ügyet napirenden tartja. Május 31-én az amerikai és a brit kö-vetség közölte, hogy az ügyet az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia budapesti kö-veteibõl felállítandó bizottságnak adják át. A Szovjetunió viszont elhárította a rész-vételt, tekintettel arra, hogy szerinte Magyarország a békeszerzõdést lelkiismerete-sen végrehajtja.

Minderrõl Mindszenty természetesen semmit sem tudott. Fokozódó türelmetlen-séggel újabb és újabb javaslatokkal állt elõ a remélt megoldás – szinte már kizáróla-gosan az állam és egyház megállapodása – érdekében, de ezeket is megválaszolatla-nul hagyták. Hiába írt, kért, könyörgött, hogy tájékoztassák a fejleményekrõl, választegyszer sem kapott. Arra sem, amit a pápai államtitkárságnak írt, magyarázatot advaváltozására: mi az oka annak, hogy õrizetbe vétele elõtt ellenezte a megegyezést,most viszont sürgeti azt. „A fogság és töprengéseim érlelték bennem. De ha lassab-ban is, künn is megkörnyékeztek volna már ezek a gondolatok – ismerte el a bíbo-ros. – Az államhatalom ereje, a nagyobb rossz megelõzése, a tömegeknek a küzde-lembe belefáradása, a békevágy stb. már künn elvezethettek volna ahhoz, hogy az V.évben már keresni kell a kiegyenlítõdést.” Fogságban, információktól elszigeteltenúgy látta, hogy a püspöki kar érthetetlenül húzódozik a tárgyalástól, és ügyévelszemben tartózkodó. Ezért azt javasolta, hogy az Apostoli Szentszék instruálja a ka-locsai érseket: „körültekintéssel menjen bele a püspöki kar a kormánnyal való meg-beszélésbe, az egyház tanainak, törvényeinek, jogainak szemmel tartásával, a dön-tésnek a Vatikán részére fenntartással. Eme megbeszélések I. pontjává tegye a fogolyhercegprímás szabadságának ügyét. A kormány nem zárkózik el ilyen megoldástól.Az Apostoli Szentszéket is kérem, diplomáciai úton kísérelje meg kiadatásomat akárcsere nélkül, akár más állammal karöltve cserével.”28 Levelét valószínûleg el semküldték a címzetteknek, azokat csak a magyar államvédelem emberei olvasták. Rá-kosi Mátyást viszont tájékoztatták, aki az MDP Központi Vezetõségének 1949. már-cius 5–6-i ülésén tartott beszámolójában – miután Mindszentyt a harmadik világhá-ború egyik elõkészítõjének nevezte – utalt is a bíboros pálfordulására. Ezt bizonyí-tandó említette, hogy Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspöknek a prímás elma-gyarázta a magyar demokráciával való megegyezés szempontjait. (Révai József epé-sen meg is jegyezte a lapszélen: „Ha ez 4szemközt volt, honnét tudsz te róla, hogymit mondott Mindszenty?”)29

A bíborosnak nem maradt más társasága, csak nagy ritkán korábbi kihallgatója,Décsi Gyula, és szinte csak virtuálisan Péter Gábor altábornagy, az államvédelem ve-zetõje. „Két hete tetszett itt lenni” – rója fel egyiküknek Mindszenty, majd újból „Olyrég méltóztatott meglátogatni!”30 Mindszenty már nem kivételezett, hanem eltaszí-tott ember volt. Megritkult körülötte a levegõ. A másodfokú ítéletre váró hercegprí-más nem is a vizsgálati fogság alatt, hanem ebben a félévnyi bizonytalanságban éstétlen várakozásban rendült meg igazán. A halálfélelemtõl és a felé áradó közönytõldepresszió és idegösszeroppanás kerülgette. Mélységesen elkeseredett leveleit mint„elítélt”, „fegyenc”, „elítélt érsek” írta alá. A két ítélet között Péter Gábornak 43, RiesIstván igazságügy-miniszternek 18, Décsi Gyulának 10, Dobi István miniszterelnök-nek 9, további 8 címzettnek másik 19 levelet írt, azaz egy híján százat – legalábbisennyi maradt fenn az államvédelem iratai között. Mindszenty nem csak lelkileg be-teg, testileg is gyengélkedett: orvost kért és kapott, alig tudott járni, állandóan fázott,reuma kínozta. Körülményeire mégis csupán egyszer panaszkodott: amikor a fogház12

2012/7

õrparancsnoka a „borzalom” kifejezéssel illette zárkája áporodott levegõjét. S ekkortette szóvá a börtöndolgozók istenkáromló, trágár, sértõ beszédstílusát is. „Ki az arab, akinek a kedélye ezt bírná?” – tette fel a kérdést.31 Egy másik, anekdotaként el-terjedt panasza szerint szivart ugyan engedélyeztek neki, de gyufát nem. Így napon-ta kellett tüzért könyörögnie, de ez kevésbé sértette, mint az, hogy õrzõi gunyorosancsak „Jocó”-nak szólították.32 Életösztöne ismételten kalandos próbálkozásra indítot-ta: április 7-én a fogházi takarítóban vélte a megfelelõ embert megtalálni levele tit-kon történõ kijuttatásához, aki valójában egy kimondottan õmellé beépített nyomo-zó volt… A titkolt levélben egyébként ismételten püspöktestvérei hatékony közben-járását sürgette.

Mindszenty még márciusban azt kérte a miniszterelnöktõl: tekintettel arra, hogyjanuár 29. óta az állam és az egyház békéjén fáradozik, de a püspöki kar túlzottanaggályos, és egyébként is hiányzik a „gondolatkicserélés” lehetõsége, a másodfokútárgyalást halasszák el egy évvel, és óvadék ellenében erre az egy évre õt és háromtársát helyezzék szabadlábra. Esztergomba menne, ahol ezalatt – kizárólagosan csaka püspöki kar tagjaival érintkezve – tetõ alá hozná az állam és az egyház megbékélé-sét.33 Pár nap múlva írt újabb levelében, utalva „idegi és testi” leromlására, türelmet-lenül, de roppant alázatosan azt kérte a kormányfõtõl, hogy javaslatát sürgõsen vi-gye a Minisztertanács elé: „Aki megértést és könyörületet kér, az ma az ország leg-nyomorultabb fegyence és senki más.”34

A megbeszélések azonban sehogy sem akartak megkezdõdni. Április 15-én ismétsürgette a kormányzati állásfoglalást, javasolta, hogy küldjenek hozzá egy bizalmiembert (Cavallier Józsefet). Április 22-én írt újból a miniszterelnöknek: „Megbéké-lés: szükséges a komoly és igazságos béke, de ott áll, ahol 4 hónappal ezelõtt.”35 Azesztergomi fõegyházmegye hívei érezték fõpásztoruk hiányát: elmaradt a húsvéti pá-pai áldás, szünetelt a bérmálás. Mindszenty ebben a levelében épp arra a problémá-ra mutatott rá, ami évtizedek alatt olyannyira elmélyült, hogy megoldásként elhoztaa sokat kritizált 1964-es részleges megállapodást a magyar állam és a Szentszék kö-zött: azaz, hogy az alapstruktúra – püspökök, papok – hiányában az egyház alapve-tõ feladata hiúsulhat meg. A sikertelen próbálkozások, az érdemi védelem esélyénekkudarca, valamint félévnyi hasztalan kérlelés után Péter Gábor altábornagy szemé-lyes július 6-ai látogatása magyarázhatja, miért épp a másodfokú tárgyalás megkez-dése után közvetlenül, július 7-én írt egy levelet Mindszenty a bírósághoz, amelybenvisszavonta összes addigi vallomását: „Dec. 26-án õrizetbe vételemkor az volt az el-határozásom, hogy jogommal élve vallomást nem teszek. Ettõl az elhatározásomtóleltértem. Nem alanyi, hanem külsõ okokból. Most bejelentem, hogy vallomásaimatés megnyilatkozásaimat, amelyeket dec. 26. óta tõlem származtatnak, meg nem tör-ténteknek tekintem.”36

A Népbíróságok Országos Tanácsa azonban nem vett tudomást a levélrõl, és júli-us 9-én – „nyilvános” tárgyalást követõen – ítéletet hirdetett. A bíró a Szálasi-perbõl,a Magyar Testvéri Közösség, illetve a Kovács Béla elleni eljárásból már ismert JankóPéter, a népfõügyész az ekkor még ismeretlen (1956 után a legtöbb halálos ítéletethozó) Borbély János volt. A vádlottak már jelen sem voltak, természetesen ítéletüketsem kapták meg. Jankó Péter tanácsvezetõ bíróval elõre közölték az MDP KözpontiVezetõsége Titkárságának 1949. június 28-án hozott határozatát: „A jövõ héten tár-gyalja le a NOT a Mindszenty-ügyet és hozzon helybenhagyó ítéletet.”37 EsterházyPál herceg és Nagy Miklós esetében ez így is történt. Mindszenty József és (a bünte-tés-végrehajtási intézetben 1951-ben elhunyt) Tóth László cselekvõségét enyhébbenminõsítették, de a büntetés mértékét nem változtatták meg. Viszont Baranyay Jusz-tinnál 15 évrõl 12 évre, Zakar Andrásnál 6 évrõl 4 évre, Ispánki Bélánál életfogytig-laniról 15 évre csökkentették a fegyházbüntetést. Mindszenty esetében enyhítõ kö-

13

2012/7

rülménynek tudták be „lényegében beismerõ”, megbánó magatartását, a gyakorlatiélettõl távoli szemléletét és a Selden Chapin amerikai követ által táplált reményeketa közelgõ háborút illetõen. Súlyosbítónak tekintették viszont magas egyházi méltó-ságát, mert így cselekedetei azt a látszatot kelthették, hogy a „népi demokrácia meg-döntésére irányuló akciói az egyház és a vallás érdekében történnek”, a halmazatotés a folytatólagosságot, valamint legmagasabb iskolai végzettségét.38 Árulkodó, hogyaz ítélet – ugyan csak stiláris eltérésekkel, de – két változatban is elkészült.39 S ahogya másodfokú tárgyalás idõpontját nem közölték az érintettekkel idõben, úgy az íté-letrõl sem kaptak hosszú ideig tájékoztatást.

Az indoklás szerint azért enyhíthettek az ítéleteken, mert a Mindszenty-ügy elve-szítette eredeti jelentõségét. Bizonyos szempontból ez igaz is volt. A nemzetközi po-rondon sokkal nagyobb horderejû, a háború utáni erõviszonyokat is módosító esemé-nyekre figyeltek: Kínában Mao népi hadserege gyõzelmet gyõzelemre halmozottCsang Kaj-sek felett, a dél-ázsiai térség angol, francia és holland gyarmatai sikeresenküzdöttek függetlenségükért. A hazai belpolitikai életet pedig már egy újabb „össze-esküvés” kötötte le: 1949. május 30-án letartóztatták a kommunista párt legszûkebbvezetéséhez tartozó Rajk Lászlót, az akkori külügyminisztert. Azt a Rajkot, akiMindszentyvel egy idõben raboskodott Sopronkõhidán a nyilasok fogságában, s akiKádár Jánost mondhatta újszülött fia mozgalmi „keresztapjának”. A rendszer – né-hány korábbi kóstolgatás után – ekkor kezdte el felfalni saját gyermekeit.

A kormány ugyan soha nem ismerte el, de az ítéletek enyhítéséhez a nemzetközivisszhang, kimondottan az ENSZ-eljárás is sokban hozzájárult. Mindazonáltal a ha-talom nem mert nagyvonalú lenni, Mindszenty büntetését nem mérsékelte. A lényegazonban nem is abban van, hogy az ítélet életfogytiglanra vagy beláthatatlanul hosszúévekre szól, hanem a módszerben, ahogy a pert lefolytatták. Technikailag és külsõlegugyan minden a bíboros ellen szólt, ám a per összességében megcsúfolta az igazsá-got. A szovjet mintát majmoló eljárás megmérgezte a hangulatot, visszatetszést és fé-lelmet keltett a közvéleményben. A nagy világvisszhang ugyanakkor távolról sem je-lentette azt, hogy a Mindszenty-ügy miatt mély válság robbant volna ki Nyugat és Ke-let között. Magyarország felvétele az ENSZ-be évekre zárójelbe került, de ez a hideg-háború általános felerõsödésével függött össze, ennek csak tünete és nem okozója volta bíboros elleni per. S bár a nyugati hatalmak is számoltak a Szovjetunióval való konf-liktus háborús eszkalációjával, de erre még egyik fél sem volt felkészülve.

A Mindszenty-pernek és az életfogytiglani ítéletnek több tétje is volt. 1) Elsõdlegesen az, hogy a katolikusokat kirekesszék a közéletbõl, és elszigeteljék

magát az katolikus egyházat. 2) Másodsorban az, hogy mintául és fenyegetésül szolgáljon a hazai és a többi ke-

let-európai állam papsága részére. Csehszlovákiában a Mindszenty-per közvetlen fo-lyományaként, de a magyar kisebbség elleni fellépés részeként is, 1949 tavaszánkezdték el letartóztatni a Magyar Demokratikus Népi Szövetség tagjait. Romániábanpedig ezekben a napokban, útban a kormánnyal folytatandó tárgyalásokra, 1949. jú-nius 21-én rabolták el a hatóságok Márton Áron erdélyi püspököt.

3) Harmadsorban a per volt hivatva bizonyítani minden érdekeltnek, hogy egyet-len egyházi testületnek vagy személynek sincs hatalma megvédeni a híveket, a pap-ságot és önmagát a kommunista hatalomtól.

4) Abban a feltûnõen gyakori bizonygatásban, hogy a büntetõeljárás nem az egy-ház egésze ellen, hanem csupán egy „bûnös” fõpap ellen irányult, a kommunista ál-lamok 1948-tól kitapintható egyházpolitikai stratégiája érhetõ tetten: törekvés az egy-ház belsõ megosztására, ami a megfélemlítõ letartóztatások mellett elvezetett a Kremlbékepropagandájának szócsövéül szánt békepapi mozgalmak létrehozásához is.

14

2012/7

5) Az állam-egyház viszonyra vetülõ következményeken túl a büntetõeljárás meg-adta a kegyelemdöfést a magyarországi többpártrendszernek: Barankovics István, az1947-es választásokon a kommunisták után második helyen végzett legerõsebb ellen-zéki párt vezetõje a Mindszenty-perrel összefüggésben döntött az emigráció mellett,ennek következményeként a Demokrata Néppárt feloszlott, és ezzel – nem számítvaaz 1949 tavaszán ugyancsak emigráló Slachta Margit Katolikus Nõi Táborát – nemmaradt egyetlen számottevõ ellenzéki, demokratikus párt sem, és a többpártrendszer„felszalámizása” befejezõdött.40 A baloldal két pártja egy pactum leoninum-mal máregy éve egyesült, a jobboldali ellenzéki pártok vezetõi emigráltak, börtönbe kerültekvagy kollaboráltak, a korábbi koalíciós pártok pedig beléptek a Magyar FüggetlenségiNépfront néven tömörült egységfrontba, s ennek közös listáján indultak az 1949. má-jusi újabb, immár egypártrendszerûnek tekinthetõ parlamenti választásokon.

6) A vádpontok igazolni látszottak azt a világpolitikai helyzetképet, amit a balol-dali sajtó mindenütt sulykolt: a Vatikán és a „jenki imperializmus” egységfrontot ho-zott létre a kommunizmus ellen, holott a Szentszék politikai függetlenségét és cse-lekvési szabadságát teljes mértékben megõrizte. Politikáját alapvetõen valóban akommunizmus elõretörésével szembeni védekezési stratégiák határozták meg, s eb-ben partnerként számított az Egyesült Államokra, de ezt a védekezési politikát nemcsak a Szovjetunió európai befolyása váltotta ki, legalább annyira a kínai fejlemé-nyek, ahol 1948 végére Mao Ce-tung kommunista csapatai egész Mandzsúriát ésÉszak-Kínát elfoglalták, és a katolicizmust, vele évtizedek munkáját megsemmisítet-ték. És ne feledjük, hogy az iszlám propaganda is felerõsödött, és a kontinensnyi mé-retû Indiában is keresztényellenes tendenciák mutatkoztak. Mindezek a jelenségeka Szentszéktõl nagy éberséget és új stratégiát követeltek. Ha Trumannak szándéká-ban állt is egy keresztény hitvallású közös front létrehozása a kommunizmus ellen,a Szentszék sohasem sietett csatlakozni egy ilyen fronthoz.41

7) Végül, de nem utolsósorban az USA és a Nyugat morális vezetõ szerepe ko-moly csorbát szenvedett, mert a vasfüggönyön innen élõk csak azt érzékelhették,hogy az emberi jogok deklarációja és a tiltakozások ellenére a hatalom birtokosaibüntetlenül megsérthetik a vallásszabadságot, semmibe vehetik a közvéleményt,lábbal tiporhatják a szabadságjogokat.

Mindszentyre vitathatatlanul könyörtelenül és igazságtalanul lesújtott Rákosi éselvbarátai bosszúvágya, holott biztos, hogy a bíboros nem Washington és nem a Va-tikán utasítására vállalta föl a politikai oppozíció szerepét, akármennyire is igyeke-zett a vád képviselõje ennek ellenkezõjét alátámasztani abszurd túlzásokkal és kre-ált bizonyítékokkal. Mindszenty mindezt a maga konoknak is nevezhetõ meggyõzõ-désével tette, egy világpolitikai fordulat reményében.

JEGYZETEK1. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) M–KS 276. f. 53/20. õ. e.; Rosszijszkij GoszudarsztvennijArhiv Szocialno-Politicseszkoj Isztorii, Centralnij Komityet VK(b)P, Otgyel vnyesnyej polityiki, f. 17. op. 128.gy. 664. l. 43. Jegyzõkönyv az MDP Politikai Bizottsága 1949. február 3-i ülésérõl. 1. napirendi pont: RákosiMátyás szóbeli tájékoztatója a Mindszenty-ügyrõl. Szövegét közli Somorjai Ádám – Zinner Tibor: Majd’ halál-ra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2008.665. (a továbbiakban Somorjai–Zinner 2008)2. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban ÁBTL) I. 2.1. IX/62. 44. A koncepciósügyekben foglalkoztatott hálózati személyekkel kapcsolatos anyagok.3. Pünkösti Árpád: Rákosi a csúcson. 1948–1953. Európa, Bp., 1996. 101. (a továbbiakban Pünkösti 1996);MOL XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989. Décsi Gyula tanúkihallgatási jegyzõkönyve.Bp., 1990. január 30. – A dokumentumok között található egy Olti Vilmos aláírásával ellátott költségjegyzék:eszerint a február 3., 4. 5. és 8-i tárgyalási napokra népbírói és pótnépbírói díjként 240-240 forintot vett fel.(ÁBTL 3.1.9. V–700/56/A–B. 689.)4. National Archives and Records Administration, College Park, Maryland (a továbbiakban NARA) RecordGroup (a továbbiakban RG) 59. General Records of the Department of State, Central Decimal File, 1945–49.Box 6888. 804.404/2–349.Chapin követ távirata a State Departmentbe, Bp., 1949. február 3. (No. 165.Incoming telegram.)

15

2012/7

5. Major Ákos: Népbíráskodás – forradalmi törvényesség. Egy népbíró visszaemlékezései. Minerva Kiadó, Bp.,1988. 410.6. NARA RG 59. General Records of the Department of State, Central Decimal File, 1960–63. Box 2681.864.413/11–1760. 3–3161. sz. irat. H. G. Torbert Jr. budapesti amerikai ügyvivõ levele Harold C. Vedelerhez,az amerikai Külügyminisztérium Kelet-Európa Osztálya igazgatójának. Bp., 1961. március 31. A teljes leveletlásd Somorjai Ádám: Mindszenty bíboros követségi levelei az Egyesült Államok elnökeihez. 1956–1971. Lettersto the Presidents, Cardinal Mindszenty to the Political Leaders of the United States. METEM, Bp., 2011. Magya-rul: 135–139:138., angolul: 551–554:554.7. François Le Grix: Les aveux spontanés. L’Époque (12) 1949. február 1. No. 2241. 1. old.; ÁBTL 3.1.9.V–700/56/a. Oldalszámozás nélküli másolat sajtóhírekrõl. (Ugyanezt a verziót terjesztette több magyar emig-ráns lap is.)8. NARA RG 59. General Records of the Department of State, Bureau of European Affairs, Office of EasternEuropean Affairs. Records Relating to Hungary, 1941–1977. Entry A–1(5577) Lot 71 D 313, Box 9. Sulner Case.Sulner László és Fischhof Hanna eskü alatti írásos vallomása. Salzburg, 1949. március 18. Jean R. Tartter, azUSA osztrák követségének konzulja által hitelesítve. Gépelt, a fordító és a nyelvi lektor eredeti aláírásával.9. Salacz Gábor: A magyar katolikus egyház tizenhét esztendeje (1948–1964). München, 1988. 51. (a további-akban Salacz 1988); Szociális Testvérek társasága Történeti Irattára (a továbbiakban SZTTTI) 902/1949.; PrahaMinisterstvo Zahranièných Vecí – Praha, Teritorialni odbory – obyèejné 1945–1959. Vatikán, krabica 4. dosie1. 101417. sz. irat. A csehszlovák szentszéki követ jelentése a prágai külügyminisztériumnak, Róma, 1949.február 15. Mellékletben XII. Pius pápa teljes konzisztóriumi beszéde franciául.10. MOL XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989. Orvosszakértõi vélemény. 1990. márci-us 2.11. MOL XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989. Az amerikai külügyminisztérium bejö-võ táviratai, 316. 1949. február 2512. Harry S. Truman Library, Independence, Missouri (a továbbiakban Truman Library) RG 46. Record of USSenate. Senate Committee on Foreign Relations. Selected Documents, January 25–April 5, 1949. Box 5.Resolutions re Joseph Cardinal Mindszenty. March 12, 1949. 18.13. Look 20. kötet, 26. sz. 1956. december 25., karácsonyi különkiadás. Az interjú teljes szövegét lásd BaloghMargit: Egy amerikai újságíró „interjúja” Mindszenty Józseffel 1956 novemberében. Múltunk (LVI évf.) 2011. 2.sz. 176–204:201.14. Mindszenty József: Emlékirataim. Negyedik kiadás, Szent István Társulat, Bp., 1989. 245, 277, 325, 328.(a továbbiakban Mindszenty 1989)15. Mindszenty 1989. 266.16. MOL XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989. Az amerikai Külügyminisztérium bejö-võ táviratai, 129. 1949. február 23.17. ÁBTL 3.1.9. V–700/56/a. Számozás nélküli oldal; Magyar Rádió hangarchívuma, 12. tekercs.18. Az ítélet szövege több levéltárban megtalálható, így például Budapest Fõváros Levéltára XXV. 1. a.254–1949. 8–14; MOL XX–1–b–1979/1949. 172. doboz. 10. sorszámú másolat, helyenként aláhúzásokkal;ÁBTL 3.1.9. V–700/59. dosszié, 80–155. a 10. sorszámú másolat javított verziójának sokszorosított példányaés 161/1–161/73., 10. sorszámú másolat, helyenként tollal beszúrt javításokkal. Teljes terjedelemben közölteGergely Jenõ – Izsák Lajos: A Mindszenty-per. Reform Rt., Bp., 1989. 220–276. (a továbbiakban: Gergely–Izsák1989.)19. ÁBTL 3.1.9. V–700/56/A–B. 359. Eredeti gépelt, aláírt irat. Hat vádlott esetében 3:2 arányban szavaztak,Tóth László esetében 4:1 arányban, ez ellentmond a kisebbségi véleményben olvasható megállapításnak, mi-szerint õk ketten a bûnösök kérdésében együtt szavaztak.20. Magyar Nemzet (V. évf.) 45. szám, 1949. február 23. (Ennek fordítása oroszul AVP RF f. 077. op. 28. p. 27.gy. 10. l. 206. Bulletin, No. 44. 1949. február 23.); Mindszenty József kézírással írt, eredeti levele megtalálha-tó a Kalocsai Fõegyházmegyei Levéltárban (I. 1. c. Grõsz József perszonális iratai. – A Grõsz-per visszaszolgál-tatott dokumentumai, 6. dosszié). A két szöveg azonos, csupán néhány jelentéktelen eltérés van (pl. igazság-ügyminiszter/Igazságügyminiszter).21. Mindszenty 1989. 328.22. ÁBTL 3.1.9. V–700/5. dosszié. Witz Béla budapesti érseki helynök látogatása Mindszenty Józsefnél a Gyûj-tõfogházban, 1949. február 25. 157–165:161–162. Gyorsírási jegyzet tisztázata. Szövegét közliSomorjai–Zinner 2008. 700–708.23. MOL XIX–J–1–j–26/a tétel (1945–1964) 74. fol. USA TÜK-iratok, 6. doboz. Magyar–amerikai kapcsolatokeseménynaptára.24. Truman Library, RG 46. Record of US Senate. Senate Committee on Foreign Relations. SelectedDocuments, January 25–April 5, 1949. Box 5. Resolutions re Joseph Cardinal Mindszenty. March 12, 1949. fol.31.25. MOL KüM XIX–J–1–d/1. 3. õ. e. I. Mindszenty-ügy – „Emberi jogok” kérdése c. gépelt irat.26. Vosztocsnaja Jevropa v dokumentah rosszijszkih arhivov 1944–1953. [Kelet-Európa az oroszországi levéltá-rak dokumentumaiban] Tom II 1949–1953. Red. T. V. Volokityina – T. M. Iszlamov – G. P. Murasko – A. F.Noszkova – L. A. Rogojava. Szibirszkij hronograf, Moszkva–Novoszibirszk, 1998. 36–37. (13. dokumentum);Vlaszty i cerkov v Vosztocsnoj Jevrope 1944–1953. Tom I. 1944–1948. Dokumenti rosszijszkih arhivov. Red. T. V.Volokityina – G. P. Murasko – A. F. Noszkova – D. H. Nohotovics. Roszszpen, Moszkva, 2009. 52–53. (15. do-kumentum.) Az iraton nincs dátum.27. Official Records of the Third Session of the General Assembly. Part II Plenary Meetings of the General As-sembly. Summary Records of Meetings 5. April–18. May 1949. Lake Success, New York, é. n. 242–244.28. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 3–4. és 5–6. old. Gépelt levél, aláírás és keltezés nélkül. Ugyanez ÁBTL 3.1.8Sz–222/18. 47–48., kézírásos fogalmazvány másolata: 49–51.16

2012/7

29. Pünkösti 1996. 105.30. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 56.; 44. és 45. Mindszenty József gépelt levele Décsi Gyula ezredeshez, 1949. már-cius 10.; Mindszenty József levele Péter Gáborhoz. 1949. március 6. (A 44. oldalon a levél gépelt, a 45. olda-lon kézírásos szövege.)31. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 104. és 134. Mindszenty József kézírásos levele Péter Gáborhoz. Bp., 1949. május21. (A dossziéban a levél elsõ és második oldalát egymástól elkeverve fûzték le.)32. Marosi Ernõ akadémikus szóbeli közlése, visszaemlékezve egyetemi diákéveire. Bp., 2010. szeptember 27.33. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 159. Mindszenty József gépelt, aláírás nélküli, „bizalmas” levele Dobi István mi-niszterelnöknek. Bp., 1949. március 10.34. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 161. Mindszenty József gépelt, aláírás nélküli, „bizalmas” levele Dobi István mi-niszterelnöknek. Bp., 1949. március 14.35. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 232. Mindszenty József kézírásos levele Dobi István miniszterelnökhöz. (A levél-ben kitért egészségi állapotára, és hogy fogva tartása miatt a prímási fõszentszék mûködése akadályoztatvavan.)36. ÁBTL 3.1.9. V–700/33. 244. Mindszenty József kézírásos levele a NOT-hoz. Bp., 1949. július 7. Szövegét –pár szó kihagyásával – közli Gergely–Izsák 1989. 488. (415. sz. jegyzet.) – A vizsgálati dossziékban több nyo-ma is van annak, hogy Mindszentyben felmerült: az elsõfokú bírósági tárgyaláson leleplezi vallatóit, és beszél-ni fog fizikai bántalmazásáról. Ám errõl sikeresen lebeszélték.37. MOL M–KS 276. f. 54/51. õ. e. 125. fol.38. ÁBTL 3.1.9. V–700/56/A–B. 383. Nb. IX 254/1949/22. Jegyzõkönyv, Budapesti Népbíróság Különtanácsa,1949. augusztus 16.39. ÁBTL 3.1.9. V–700/56/A–B. 369–381/1. NOT I. 687/1949/22. sz. Ítélet. Gépelt, stencilezett sokszorosítás,eredeti pecséttel hitelesítve; ÁBTL 3.1.9. V–700/56/a. Számozás nélküli dossziéban a NOT-ítélet másolata, raj-ta kézírásos javítások (ez volt az elsõ verzió, ennek tisztázata az elõbbi jelzet alatti végleges ítélet). Az ítélettovábbi példánya: MOL XX–1–b–1979/1949 és MOL XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály,18.300/1989; BFL XXV 1. a. 254/1949. 15–16. – A másodfokú ítélet szövegét közölte Gergely–Izsák1989.404–424.40. Így értékelték a helyzetet a szovjet diplomaták is: AVP RF f. 077. op. 29. p. 137. gy. 56. l. 27. A. N. Tiskov,a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosának összefoglalása a magyar katolikus egyházról. 1949. június 11.41. A Szentszék egészére ez a kívülállás véleményünk szerint azzal együtt érvényes, hogy példákat is fel le-het hozni helyi kommunistaellenes együttmûködésekre, így a német, illetve az angol püspöki kar részvételétaz „Una Sancta” (Egy Szent) vagy a „Sword of Spirit”(Lélek kardja) mozgalomban. ÖsterreichischesStaatsarchiv – Archiv der Republik, Bundesministerium für Auswärtige Angelegenheiten Sektion II-pol. Zl.95–Pol./47. A szentszéki osztrák nagykövet jelentése Karl Gruber szövetségi külügyminiszternek. Róma, 1947.december 29.

17

2012/7

KOVÁCS ANDRÁS

A gyulafehérvári Batthyaneum

A 18–19. századforduló Erdélye három kiemelkedõen jelentõs közhasznú kulturá-lis intézmény születésével büszkélkedhet, s mindhármukról elmondható, hogy kivé-telesen nagyvonalú egyéni erõfeszítés eredményeként jöttek létre. Idõrendben a gyu-lafehérvári Batthyaneum (1792–1798), a marosvásárhelyi Teleki Téka (1798–1802)és a nagyszebeni Brukenthal-gyûjtemény (1817) létrejötte követte egymást. A felvi-lágosodás páratlan, bámulatra méltó lendülete magyarázza, hogy azokban az idõk-ben többen is felismerték egy erdélyi tudóstársaság létrehozásának a szükségességét.Minden bizonnyal ebben ismét csak gr. Batthyány Ignác erdélyi püspök számít úttö-rõnek, õ fogalmazott meg ugyanis elõször egy ilyen tartalmú felhívást. Tudósként is,tudományszervezõként is csak a legnagyobbaknak kijáró elismerés illeti õt Erdélymûvelõdéstörténetében.

Az egykori Magyar Királyság nyugati részén nagybirtokos, kiemelkedõen jelesszemélyiségeket adó családból származott gr. Batthyány Ignác (1740–1798, erdélyipüspök: 1780–1798). Pesten, majd Nagyszombat és Graz jezsuita egyetemein tanult,s Rómában fejezte be tanulmányait, ott szerezte meg doktori címét. Valószínûneklátszik, hogy a történettudomány iránti vonzódása nagyszombati jezsuita tanárának,Schmitth Miklósnak (1707–1767) köszönhetõ, aki a magyar jezsuita történetírásnagyjait, Pray Györgyöt (1723–1801) és Katona Istvánt (1732–1811) is elindította ediszciplína felé, s így az is feltehetõ, hogy nagyszombati éveiben ragadták meg a fi-gyelmét a magyar történelem és egyháztörténet kérdései. Úgy tûnik továbbá, hogykiforrott kutatóként érkezett Rómába, ahol tudatosan és módszeresen gyûjtötte a ma-gyar történelemre vonatkozó adatokat, s személyes érdeklõdésének megfelelõen azoklevéltan, a kodikológia és a kronológia kutatásában mélyült el.

A könyvek iránti vonzódása kétségtelenül tudományos érdeklõdésébõl fakadt.Tény, hogy római tartózkodása alatt már nagyszámú, mintegy 5000 kötetnyi, tehátjókora könyvtárra való könyvet, kéziratokat is vásárolt, s a késõbbiekben, egri pré-postságától (1773) kezdve módszeresen gyûjtötte a könyveket, bõvítette könyvtárát.Kivételes idõkben lett a régi könyveknek és kéziratoknak a szerelmese: a II. József ál-tal felszámolt szerzetesrendek könyvtárait egyéb ingóságaikkal együtt potom áronverték dobra, s a gyulafehérvári Batthyaneum gyûjteménye bizonyítja, hogy könyv-tárának nagyon jelentõs darabjai ilyen eredetûek. Már erdélyi püspökségének idején,1786-ban teszi fel a koronát könyvgyûjteményére, amikor megvásárolja CristophAnton von Migazzi bécsi bíboros érsek, váci püspök 8000 kötetet számláló, rend-kívül gazdag könyv- és kéziratgyûjteményét. Hihetõleg már egri prépost korában fel-figyelt a szepesi városok középkori egyházi könyvgyûjteményeire, de a lõcsei tanácsáltal eladott könyvgyûjteményt csupán 1790-ben vásárolta meg. Könyveihez fûzõdõbensõséges viszonyára jellemzõ, hogy címeres könyvjegyeire saját kezûleg írta rá ne-18

2012/7

BATTHYANEUM – MÚLT ÉS JELEN

vének a kezdõbetûit, és hihetõleg saját kezûleg ragasztotta be azokat újabb szerze-ményeibe. A könyvek egy ideig nagyszebeni házában voltak, de hamarosan kiderült,hogy számukra más helyet kell találnia. Miután a Fõkormányszéket, melynek Erdélypüspökeként elnöke volt, Nagyszebenbõl Kolozsvárra költöztették, Batthyány Ignácmegszerezte a Gyulafehérvárott üresen álló trinitárius templom és kolostor épületét.Ezt az együttest a rend felszámolása (1784) után egy idõre katonai kórházzá és irat-tárrá alakították. Valószínûleg azért, hogy egyházmegyéjének lelkészképzõje és pap-jai is részesülhessenek az általa alapított intézmény elõnyeibõl, ez az épületegyütteslett tervei megvalósításának konkrét színhelye. Ezeknek a terveknek a körvonalazó-dását minden bizonnyal befolyásolta rokonának és mentorának, gróf Esterházy Ká-roly egri püspöknek (1762–1799) a vállalkozása, az egri Líceum, amely igényességé-ben is hathatott az akkori egri nagyprépostra.

Gyulafehérvárott, az általa véghezvitt átalakítások után, 1794 táján az egykoritrinitárius templom földszintjére az általa vásárolt és felszerelt nyomda költözött Ko-lozsvárról, félemeletét az intézmény vezetõjének a szállásává alakították, a követke-zõ két szintet (a templom belsõ terét) a könyvtár foglalta el, elõcsarnokába ásvány-gyûjtemény került, végül a homlokzatot koronázó, újonnan építtetett attikában acsillagda kapott helyet. Az egykori kolostor épülete pedig akkortól áll a papnevelésszolgálatában.

Ezt az együttest Batthyány Ignác1798. július 31-én, röviddel váratlanhalála elõtt alapítvánnyá formálta „egy-háza és tartománya” javára. Vezetésétaz erdélyi római katolikus püspökre, azerdélyi káptalanra, az erdélyi római ka-tolikus státusra hagyta, és feltéve, hogyrómai katolikus vallású személy lesz,az Erdélyi Nagyfejedelemség kormány-zójának, a gubernátornak gondjairabizta (a rendelkezés idején Bonchidaura, losonczi Bánffy György gróf volt agubernátor, akinek kastélyában az ala-pítólevelet neve napján, Szent Ignáchitvalló ünnepén aláírta). A kormány-zónak, amennyire a rendelkezés szöve-gébõl megítélhetjük, garantálnia kellettaz alapítói akarat teljesülését. Rendel-kezett az alapítólevél a könyvtár és acsillagvizsgáló felekezetektõl függetlennyilvánosságáról is, s ezzel a nyilvá-nossággal feleltethetõ meg, nézetemszerint, az adományozó oklevél fentebbmár említett, meglehetõsen homályos,„egyházának és tartományának” /„ecclesiae et provinciae” fogalmazásais. Ennek az egyházjogból átvett provin-cia kifejezésnek nincs köze a kor hiva-talos adminisztrációjában használt Er-délyi Nagyfejedelemség elnevezéshez,az alapító sokkal inkább püspöki tarto-mányának, dioecesisének és e püspöki

19

2012/7

M(ichael) Gros del(ineavit), J(ohann) B(aptist) Simonsc(ulpsit) Claudiop(oli) 1796: Specula astronomicaBatthyaniana Carolinae in Transilvania A. MDCCXCIV Réz-metszet. Initia astronomica (1798)

tartományához tartozó, különálló vallási közösségeknek a megnevezésére választhat-ta e kifejezést. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a részletesen és aprólékosan taglalt fel-ügyeletet, valamint intézménye sorsának, mûködésének és fenntartásának irányításáta mindenkori püspökre, a káptalanra és az erdélyi római katolikus státusra bízta, aho-gyan ez az 1948-as államosítást megelõzõ másfél száz év folyamán, több, Erdélyt éspüspökségét érintõ „rendszerváltás” (1848–1849, 1867, 1918, 1928) során akadályta-lanul meg is valósult.

Az alapítólevélben gróf Batthyány Ignác püspök részletesen felsorolta azokat azingatlanokat, melyeket saját szerzeményeiként az intézmény fenntartására szánt. Ér-téküket 38 000 forintra becsülte. Ezekhez járult a 30 000 forintot érõ könyvgyûjte-mény (ennek legnagyobb önálló tétele, a Migazzi-gyûjtemény egyedül 12 000 forint-jába került volt 1782-ben), s megközelítõleg ugyannyiba került csillagvizsgáló. Hanem számítjuk az ásvány-, a kagyló- és a mintegy 3000 darabot számláló érmegyûj-teményt, az építkezéssel és berendezéssel, az asztronómus kanonoki stallumot meg-alapozó beneficiummal együtt megközelítõleg 80–100 000 forintot kitevõ alapít-ványról van szó, amelyet a nem túl nagy püspöki jövedelemmel rendelkezõ fõpap sa-ját, családi birtokaiból fedezett vagy adósságként éppen azokra terhelt. Összehason-lításul: 1800-ban, tehát immár a püspök halála után elkezdõdött infláció idején va-lamivel több mint 22 ezer forintra értékelték a püspökök nyári rezidenciáját képvi-selõ és éppen gróf Batthyány Ignác által felújított alvinci kastélyt.

Az intézmény rendeltetésszerû mûködését megakadályozta az a hosszan elhú-zódó per, amelyet Batthyány Ignác halála után családja indított, s amely háromévtizeden át tartó zárolással, éppen a napóleoni háborúk gerjesztette inflációbanjelentõs jövedelemkiesést okozott. Ebben az idõben a Batthyaneum mûködésétutódai püspöki jövedelmükbõl fedezték. Püspöki jövedelmekbõl taníttatták és tar-tották el többek között az 1799-ben elhunyt elsõ csillagász-kanonok, MártonffyAntal utódait. Soruk csak 1852 után szakadt meg, amikor Haynald Lajos püspökúgy döntött, hogy a csillagvizsgálót világi személyek, a püspöki lyceum szakos ta-nárainak a kezelésébe adja.

A pereskedést sem Mártonffy József püspök, de közvetlen utóda, Rudnay Sándor(1816–1820) sem tudta befejezni. Végre az 1820-ban erdélyi püspökké kinevezett br.Szepesy Ignác alatt született végleges ítélet, melynek értelmében a Batthyaneumösszes javainak birtokában maradt, tekintettel arra, hogy az alapítónak életében jogavolt vagyonával tetszés szerint bánni, azt elajándékozni is. Csak ekkor, húsz évnélhosszabb zárolás után férhetett hozzá a püspökség az intézet fenntartására szánt in-gatlanokhoz. Szepesy püspök elõször is eladatta a romladozó házakat, az így nyerttõkét biztosan kamatozó kölcsönökbe fektette, miközben a megmaradt ingatlanokgazdaságos kihasználására is gondja volt. Elrendelte a könyvtár rendezését, szakokszerinti felállítását és katalogizálását. A nagy munkát Cseresnyés Antal végezte elalig három év alatt. Elkészítette elõbb a teljes cédulajegyzéket, s miután az állványo-kon elhelyezte az egész könyvkészletet, megírta a helyi és szakkatalógusokat. Az el-sõ két, a második öt testes fóliánst foglal el. „A jegyzékek a kor követelményeihezmérten tökéleteseknek mondhatók – írta Varjú Elemér –, a címek pontosak s elégrészletesek, csupán a kéziratok vannak felületesen bevezetve.”

Mindehhez hozzá kell fûznünk azt is, hogy gróf Batthyány Ignác püspök ala-pítványa mint egyházmegyei és szemináriumi könyvtár a késõbbiekben jelentõsengyarapodott is püspöki székbe került utódainak, az egyházmegye kanonokjainak,illetve a szeminárium tanárainak a hagyatékaival. Ezek közül kiemelkedik aFogarassy Mihály püspöké, aki jelentõs tõkét és 5000 kötetes, akkor modernnekszámító könyvtárat hagyott az intézményre. Õt követte Lönhárt Ferenc püspök(1882–1896), aki java részében teológiai munkákból álló, mintegy 3000 kötetes20

2012/7

könyvtárát hagyományozta a püspökségre. Ezekhez járult az a levéltári állag, me-lyet a tulajdonos püspökséget közvetlenül érintõ anyagnak minõsítettek, s a Gyu-lafehérvári Káptalan, illetve a Kolozsmonostori konvent Levéltárának Budapestre,

a Magyar Országos Levéltárba való áthelyezése (1882. évi XXIII tc.) elõtt kiválasz-tottak, s a Batthyaneumban helyeztek el.

A Római Katolikus Teológiai Intézet könyvtáraként mûködõ Batthyaneumbakerültek az egyházmegyei gyûjteménybe sorolt mûkincsek (pl. a szászfenesi oltár-ka), továbbá többek között a székesegyháznak a Pósta Béla vezette ásatásaiból elõ-került, máig feldolgozatlan régészeti anyag is, de az államosítás során ott ragadtaka gyûjteményektõl teljesen független értékek, köztük Márton Áron püspök iratai,

21

2012/7

A Batthyaneum könyvtárterme. Batthyaneum: Omagiu c. kötet fotóanyagából

A Batthyaneum csillagdájának nyugati fala. 2008. A szerzõ felvétele

levelezése, sõt… asztali készlete is. Az államosítók nem törõdtek olyan apróságok-kal, hogy 1948-ig a könyvtár a teológiai intézet szerves része, tanárainak munka-és lakóhelye volt.

Nem könnyû annak az eszmei értéknek a körvonalazása sem, amit ez a gyûjte-mény ma képvisel.

Elsõsorban arra kell gondolnunk, hogy a 18. század végén átalakított trinitáriustemplom az erdélyi késõ barokk mûvészetnek egységes, egyidejûleg kialakított szín-vonalas emléke, amelynek belsõ és külsõ kiképzését 1798-ban nyomtatásban is köz-zétett, tudós, a korabeli Erdélyben egyedülálló építészeti program szabta meg. Ezt alatin nyelvû programot a csillagvizsgáló elsõ évkönyve, az Initia astronomica tartal-mazza. Megfogalmazása Mártonffy Antalnak, a Batthyány által Bécsben „nem kevésköltséggel” taníttatott és kinevezett asztronómus kanonoknak köszönhetõ, aki min-den bizonnyal mesterének, Hell Miksának a bécsi csillagvizsgálóval kapcsolatos, deNagyszombatban, Egerben, Budán (és késõbb Kolozsváron is) megvalósított elképze-léseit igazította a gyulafehérvári helyzethez. Nagy szerencsénkre e sorozatból egye-dül Gyulafehérvárott nemcsak a csillagvizsgáló épülete, hanem belsõ díszítése isfennmaradt. Az idézett kötet illusztrációi között találjuk az épület homlokzatát áb-rázoló, 1794-ben készült metszetet is. A könyvtár bútorzata valószínûleg nem ké-szült el 1798-ra, nem túl magas színvonalú darabjai a pereskedés utáni idõk lehetõ-ségeit és ízlését tükrözik. Batthyány életében alakították ki ezzel szemben a csillag-vizsgáló klasszicista együttesét. A külsõt jellemzõ, ma már némileg elhalványultdórizmussal szemben a belsõt korinthoszi „stílusúnak” minõsíti a szöveg. Ezt a „csil-lagászat halhatatlan atyáinak” – köztük Hell Miksának és társának, Sajnovics János-nak – a magyar nyelvû szakirodalomban mindeddig ismeretlen képmásaival, az aszt-ronómia történetének mitikus és valós alakjait ábrázoló portré-medaillonokkal s csil-lagászati témájú, elegáns rokokó emblémákkal díszítették.

A Batthyány Ignác által létrehozott könyvtár jelentõségére nézve Jakó Zsigmondösszegezését idézném: „…e helyen elégedjünk meg annak felemlítésével, hogy a Ro-mánia területén õrzött középkori latin kódexeknek kb. 80%-át, az 1500 elõtt nyom-tatott inkunábulumoknak pedig kb. 50–60%-át az egykori gyulafehérvári püspök tu-

22

2012/7

Ismeretlen: A Batthyaneum csillagdájának tervezett nyugati fala. Initia astronomica (1798)

dós szenvedélyének, kodikológiai hozzáértésének, szakavatott bibliofiliájának ésnagyúri áldozatkészségének köszönheti országunk minden polgára.”

Anélkül, hogy teljességre törekednénk, ki kell emelnünk néhányat aBatthyaneumban õrzött kincsek között. A legrégebbi írásemlékek közé tartozik az aVerespatakon talált viasztáblácska, amely valamikor Kr. u. 131 és 167 között íródott,s a világhírû leletsorozatnak egyik darabjaként került az antikvitások gyûjteményé-be. A középkori európai írásbeliséget mintegy 1650 kézirat képviseli. Kezdeteitmindjárt egy egészen kiemelkedõ emlék jelöli: a lorschi bencés kolostorból a pfalziválasztófejedelmek könyvtárába került csodálatos, ún. Arany kódex (Codex aureus),az európai könyvmûvészet egyik legjelentõsebb 9. századi emléke a harmincéves há-borúban kifosztott Heidelbergbõl hadizsákmányként érkezett Bécsbe, s amelynek eza része valahol Stájerországban „maradhatott le” a Róma felé útnak indított 300 sze-kérrõl – így kerülhetett a Migazzi-gyûjteménybe. Ott van Sallustius Crispus De belloJugurthino c. mûvének egy 10. századi másolata, egy 12. századból származó BibliaSacra, Ovidius Pontusi leveleinek egy 14. századi másolata, a gazdagon díszítettCodex Burgundus (15. sz.) vagy Dávid király zsoltárainak illusztrált kézirata szinténa 15. századból. De ott találjuk az ún. Gyulafehérvári Kódexet, amely a 14. század-ban keletkezett Gyulafehérvári Sorokat, harmadik legrégebbi nyelvemlékünket tar-talmazza. Az õsnyomtatványok gyûjteménye több mint 600 címet tartalmaz, köztüksok, még a kéziratos korszakra emlékeztetõ, gazdagon miniált kötettel.

Jakó Zsigmond véleményét idézve állíthatjuk azután a nyomtatványokról is,hogy: „Ez a felbecsülhetetlen értékû, ma már megszerezhetetlen nyomdatörténetiemlékanyag a rég porladó Batthyány Ignác püspök jóvoltából ma is lehetõvé tennéaz erdélyi könyvtörténeti kutatás európai színvonalra emelését. Minden híres euró-pai nyomda és nyomdászközpont képviselve van benne kiemelkedõen szép dara-bokkal.” Megtaláljuk továbbá a cirill betûs nyomtatványok reprezentatív példányait,köztük például 60 román nyelvû kiadványt is. A régi magyarországi nyomtatványok-nak is kiemelkedõ gyûjteményét köszönhetjük a tudós püspöknek: az 1800 elõttnyomtatott magyar könyveket 3200 mû képviseli, közöttük, V. Ecsedy Judit megálla-pítása szerint 122 darab, csak itt megtalálható mû teszi Gyulafehérvárt és aBatthyaneumot a magyar könyvtörténeti kutatás kiemelkedõen fontos helyévé.

A gyulafehérvári Batthyaneum a Román Nemzeti Könyvtár fiókjaként mûködikjelenleg. Épülete a várban, a Bethlen Gábor utca 1. szám alatt található. Gyûjtemé-nyei bizonyos feltételek között látogathatók és kutathatók. Ajánlatos azonban ezek-rõl elõzetesen a könyvtár honlapján (www.bibnat.ro/Filiala-Batthyaneum-s75-ro.htm) tájékozódni, a kérvények ûrlapjai pedig ugyanott, a www.bib-nat.ro/Regulament-de-functionare-s198-ro.htm címrõl tölthetõk le.

VÁLOGATOTT KÖNYVÉSZETAntonius Martonfi: Initia Astronomica Speculae Batthyanianae Albensis in Transilvania, Albae Carolinae,1798; Veszely Károly: A Batthyány intézet. Gyulafehérvári Füzetek 1861. I. 92–96; Varjú Elemér: A gyulafehér-vári Batthyány-könyvtár. Magyar Könyvszemle 1899. 134–175, 209–243, 329–345; Kelényi B. Ottó: A magyarcsillagászat története. Bp., 1930. 16–22; Biró Vencel: Gr. Batthyány Ignác levelei. Erdélyi Múzeum 1941. 46. sz.295–310; Robertus Szentiványi: Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae.Szeged, 1958; Petrus Kulcsár: Catalogus incunabulorum Bibliothecae Batthyányanae. Szeged, 1965; Jakó Zsig-mond: Batthyány Ignác, a tudós és a tudományszervezõ. Erdélyi Múzeum 1991. 53. sz. 76–99; Eva Selecka-Mârza: A középkori lõcsei könyvtár. Szerk. Monok István (Olvasmánytörténeti Dolgozatok 7) Szeged, 1997;„Batthyány Ignác” – szócikk: Magyar Mûvelõdéstörténeti Lexikon. Fõszerk. Kõszeghy Péter. I. Balassi Kiadó,Bp., 2003; Kovács András: Program és mûalkotás a 18. századvégi Erdélyben. A gyulafehérvári Batthyaneumcsillagvizsgálója. In: Orbán János (szerk.): Stílusok, mûvek, mesterek. Erdély mûvészete 1690–1848 között. Ta-nulmányok B. Nagy Margit emlékére. Maros Megyei Múzeum – Erdélyi Múzeum-Egyesület.Marosvásárhely–Kvár, 2011. 117–135; Doina Hendre Biro (szerk.): Batthyaneum: Omagiu fondatoruluiIgnatius Sallestius [helyesen: Salesius! – KA] de Batthyan (1741-1798). Editura Bibliotecii Naþionale aRomâniei, Buc., 2011.

23

2012/7

„Egyháza és tartománya” javáraBeszélgetés Markó Attila államtitkárral

– A Gyulafehérvári Érsekség ügyvédje, Komáromi Attila tájékoztatása szerint aBatthyaneum visszaszolgáltatásának ügye elakadt, de nem zárult le. Hol tartunkmost, hogyan áll jelenleg az intézmény jogi státusa, melyek a további kilátások?

– A Batthyaneum sorsa rendkívül hányatott. A történet azzal kezdõdik, hogy1997-ben a romániai magyar történelmi egyházak, köztük a Gyulafehérvári RómaiKatolikus Érsekség, többéves sikertelen kezdeményezés után felvetette az elkobzottegyházi javak visszaszolgáltatásának kérdését. Mivel az RMDSZ akkor a kormányko-alíció tagja volt, beindult egy folyamat, amelyhez nemzetközi nyomás is társult, ésamely több sürgõsségi kormányrendelet elfogadásában konkretizálódott. Az elsõ kor-mányrendelet hat – kizárólag a zsidó hitközség egykori tulajdonát képezõ – ingatlanvisszaadásáról rendelkezett. Ennek mintájára kezdeményezte az RMDSZ a 1998/13.számú sürgõsségi kormányrendeletet, amely a mellékletében foglalt 17 – különbözõnemzeti kisebbségekhez tartozó – ingatlan visszaadásáról rendelkezett. E melléklet13. pontja a Batthyaneumra vonatkozott.

A kormányrendelet ugyanakkor elõírta egy bizottság felállítását, amely összeállít-ja minden ingatlan esetében a megfelelõ dokumentációt.

A bizottság munkája azonban nem sokkal a jogszabály elfogadása után elakadt,mivel a PDSR (Szociáldemokrata Párt) Fehér megyei szervezete 1998 szeptemberé-ben megtámadta a rendeletet, ezért a sürgõsségi kormányrendelet mellékletében sze-replõ ingatlan visszaadása meghiúsult, a bizottság pedig a per lezárásáig nem tudottdöntést hozni az ügyben. A PDSR azt kérte ugyanis a bíróságtól, hogy törölje a mel-lékletbõl a Batthyaneumot.

Összefoglalom a per további alakulását. Miután az ügy egy ideig húzódott, a bí-róság döntéshozatal nélkül áthelyezte a törvényszékre, azon a címen, hogy nem õkaz illetékesek benne. Ugyanezzel az indokkal a törvényszék továbbította az ügyet atáblabíróságnak, a táblabíróság visszaküldte a dossziét a bíróságnak, hogy ez továb-bítsa az alkotmánybíróságnak.

Amikor az ügy felkerült az alkotmánybírósághoz, a PDSR megyei szervezete kér-te, hogy az nyilvánítsa a sürgõsségi kormányrendelet alkotmányellenesnek és töröl-je szövegébõl az ingatlant. Az alkotmánybíróság ezt a kérést elutasította, és az érsek-ség javára döntött 2001. január 16-ai, 8. számú határozatával.

Az ügy visszakerült alapfokra, a gyulafehérvári bírósághoz. A tárgyalásokon azérsekség mindvégig kifogásolta, hogy egy politikai párt megyei szervezetének nincsperbeli jogosultsága olyan ügyben, amelyben közvetlen módon nem érdekelt, amel-lett pedig egy sürgõsségi kormányrendeletet csak a parlament módosíthat. Ezt az ál-lításunkat minden szinten elfogadták, így soha nem is tárgyaltuk érdemben a hagya-tékot, mindig a kifogás körül folyt a vita.

Idõközben a Nemzeti Könyvtár és vele együtt a Batthyaneum is a Mûvelõdési Mi-nisztérium hatáskörébe került. Ezek után a minisztérium is érdekelt félként vettrészt a perben. Ekkor az érsekség kifogást emelt arra hivatkozva, hogy egy érvénybenlévõ törvény (1998/213.) alapján állami köztulajdont érintõ perekben a pénzügymi-nisztérium illetékes képviselni az államot. A gyulafehérvári bíróság számunkra ked-vezõ döntése (2002. március 7-én hozott 1193. számú polgári ítélete) után a felpere-sek fellebbeztek, de az ítéletet megerõsítette mind a Fehér megyei törvényszék,mind a táblabíróság (az elsõ 2002. október 25-én hozott 859/A, a második 2003. ja-nuár 24-én hozott 160. számú határozatával).

24

2012/7

Az ügy újabb fordulatot vett, amikor a PDSR panaszt emelt a táblabíróságnálazon a címen, hogy keresetük elutasítása téves, a minisztérium kérése pedig nemvolt kellõképpen megindokolva. A táblabíróság elfogadta a panaszlevelet, elismertea PDSR perbeli jogosultságát, megsemmisítette elõbbi határozatát és 2003. április15.-i, 961. számú határozatában kimondta, hogy a román állam és a GyulafehérváriRómai Katolikus Érsekség társtulajdonosa az épületnek és a Batthyaneumnak.

Ez a határozat jogilag több szempontból megalapozatlan volt:1. Miután korábban visszavonhatatlan határozattal már elismerték a perbeli jogo-

sultság hiányát, ezt nem lett volna szabad újratárgyalni; 2. A PDSR nem nyújthatott be panaszlevelet a Mûvelõdési Minisztérium nevé-

ben, csak a saját nevében;3. A semmiségi panaszlevélben a PDSR csak a perbeli jogosultság elismerését

kérte. Ezzel szemben a táblabíróság ítélkezett a tulajdonjogot illetõen is, holott eb-ben az esetben el kellett volna rendelnie a perújrafelvételt és a per újratárgyalásátalapfoktól.

A gyulafehérvári táblabíróságra benyújtott panaszlevélben kértük a 2003/961.számú határozat megsemmisítését és a 2003/160. számú határozat érvénybe lépteté-sét. Ugyanakkor kérelmeztük a Legfelsõ Bíróságon a tárgyalás áthelyezését egy má-sik táblabírósághoz. Az áthelyezési kérésünket elutasították. A megsemmisítési pa-naszlevelet a gyulafehérvári ítélõtábla a 2003/2130. számú határozatával elfogadta,megsemmisítette 2003/961. számú határozatot és érvénybe helyezte a gyulafehérvá-ri bíróság 2002/1193. számú határozatát.

Jelenleg tehát ott tartunk, hogy noha mind a jogszabályok, mind a bíróságidöntések kedvezõek az érsekség számára, mégsem kaptuk vissza a könyvtárat.Ezért 2003-ban keresetlevelet nyújtottunk be a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság-hoz (iktatószáma: 33 003), amiben kértük, hogy kötelezzék a román államot az in-gatlan visszaszolgáltatására. 2011-ben elsõ fokon kedvezõ döntés születettStrasbourgban. Reményeink szerint az idén vagy legkésõbb 2013-ban végleges ha-tározat fog születni.

Látható tehát, hogy a per végül az egyház javára dõlt el, de addigra a bizottságmunkája lezárult, ugyanis a késõbbi jogszabályok új bizottságok felállítását rendel-ték el. A per eseményeivel párhuzamosan változtak ugyanis a törvények. Amikorpéldául a kormány elfogadta az 1999/83. számú kormányrendeletet, amely továbbiingatlanok visszaadásáról rendelkezett, akkor egy teljesen új összetételû bizottságothozott létre. Ezt a kormányrendeletet 2000-ben az 1334. számú kormányhatározatis kiegészítette. Ezzel párhuzamosan a kormány elfogadott egy kizárólag egyházi ja-vak visszaadásáról szóló kormányrendeletet, amely már nemcsak adott számú in-gatlan visszaadását írta elõ, hanem egy általános rendezést célzott meg, s ehhez tel-jesen új bizottságot hozott létre. Rövid ideig a 1999/83. számú kormányrendelet ésa 2000/93. számú kormányrendelet által létrehozott bizottságok párhuzamosan mû-ködtek, nem kis káoszt okozván az igénylõ egyházaknak, amelyek olykor nem istudták, hogy egyik-másik ingatlanuk esetében épp melyik az illetékes bizottság. Ezta viszonylagos zûrzavart 2001-ben sikerült megszüntetni, amikor a parlament egyátfogó, közös jogszabályt fogadott el, egyazon törvénybe foglalva a magánszemé-lyek, egyházak és kisebbségi közösségek által visszaigényelt javak rendezését. A2001/501. számú törvény elfogadása ismét megnyitotta a Batthyaneum visszaszer-zésének lehetõségét, ám az akkori bizottság munkájának elõkészítésére hivatottszakértõi csoport nem javasolta a kérdés napirendre tûzését. De már korábban, aper folyamán felmerült, hogy a Strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz kellene fordul-ni az ingatlan visszaszerzéséért.

25

2012/7

Megkíséreltük egy jogi analógia alkalmazását is, ugyanis a Batthyaneum jogi sor-sa nagyon hasonlít a nagyszebeni Brukenthal Múzeuméhoz: ott is egy végrendelet-tel az egyházra átruházott magángyûjteményrõl van szó, és amely esetében párbe-széd útján az a megoldás született: a tulajdonjog átszáll az egyházra, de úgy, hogy amúzeum és az értéktárgyak kezelése, adminisztrálása közös – állami és egyházi –szerkezetben valósuljon meg. Ezt az analógiát próbáltuk meg alkalmazni elõbbToader Paleologu, az akkori mûvelõdési miniszter, majd az õt követõ Kelemen Hunortámogatásával. Sajnos ez a terv is meghiúsult, ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen típusúátadás-átvétel megtörténjen, szükséges lett volna az ingatlan-visszaadási bizottságelõzetes elvi döntése – ezt viszont nem sikerült kicsikarnunk.

Az elmúlt idõszakban – a 2001/501., illetve az azt követõ 2005/247. számú tör-vény alkalmazása során – több ízben is megpróbáltuk napirendre tûzni az ügyet, ámidõközben egyre mélyebb lett a bizottság tagjainak szemléletét elválasztó szakadék(pontosabban a mi nézõpontunk és a bizottság összes többi tagjának véleménye kö-zötti távolság). Adott pillanatban már az is felmerült, hogy inkább szülessen egy el-utasító döntés, csakhogy kimozduljon az ügy a holtpontról, és kapjon lehetõséget azegyház a bírósági jogorvoslatra. Itt tartunk tehát – sajnos mind a mai napig „se szé-na, se szalma”...

– Tudott dolog, hogy a rendezés egyik akadálya a hagyatéki irat egyik félreérthetõ-félremagyarázható kitétele. Hogy van ez valójában?

– Valóban egy ilyen kitételen – pontosabban annak jogi értelmezésén – akadt fenna bizottság, illetve a munkáját elõkészítõ szakértõi titkárság. Az alapítványi okirat(vagy végrendelet) ugyanis úgy fogalmaz, hogy „egyháza és tartománya” javára(„ecclesiae et provinciae”) hagyományozza gyûjteményét. A vita a „tartomány” értel-mezése körül van, ugyanis ezt egyesek Erdélyre értik, amely 1920 óta a román államrésze, ennél fogva, úgymond, a gyûjtemény tulajdonjoga is a román államra szállt. Miezzel természetesen nem értünk egyet, mivel az alapító okmány elsõ helyen az egy-házat nevezi meg, amellett a „provincia” szó is értelmezhetõ „egyházmegye”-ként. A2001 óta jelenleg is mûködõ bizottság, melynek amúgy egyedüli magyar tagja vagyok,azóta sem jutott dûlõre e miatt az értelmezés miatt. A bizottság mellett mûködõ szak-értõi titkárság javaslata egy olyan döntés irányába kívánta tolni a bizottságot, amelyegy osztatlan közös tulajdont hozott volna létre egyház és állam között, épp az emlí-tett végrendelet véleményünk szerint félremagyarázott rendelkezéseibõl kiindulva.Ezt a megoldást azonban nem tudta elfogadni sem az egyház, de a bizottság tagjakéntén magam sem. Ezért erõszakoltam ki akkoriban azt, hogy mintsem egy ilyen elfogad-hatatlan döntés szülessen, inkább halasszuk az ügyet, és idõközben próbáljunk megminél több oldalról érvelni. Sajnos mindezek a próbálkozások sikertelennek bizo-nyultak. Ekkor próbálkoztam meg a Mûvelõdési Minisztériummal kiegyezni a fentebbmár említett Brukenthal-analógia alkalmazása érdekében.

– Ha elfogadjuk, hogy meglehetõsen bonyolult eljárásról van szó, akkor azt istudomásul kell vennünk, hogy az ügy intézésében keveredhet a jó szándék és arosszhiszemû csûrés-csavarás, érvényesülhet mind a jogszerû egyenesség, mind aprocedúrákkal való visszaélés. Milyen esélyt ad ilyen körülmények között a sikeresmegoldásnak?

– Akkor lehet csak esélye egy számunkra kedvezõ rendezésnek, ha vagy a bizott-ság, vagy pedig az igazságszolgáltatás – mondjuk, egy megállapítási kereset révén –elfogadja, hogy a végrendelet valójában csupán az egyházat jelöli meg. Ezért sajná-lom mostanában, hogy nem volt elég bátorságunk négy-öt évvel ezelõtt szembenéz-ni egy elutasító döntéssel, ugyanis annak bírósági megtámadása azóta talán sikerreljárhatott volna. De mivel az igazságszolgáltatás is elég sokszor lottószerûen mûkö-

26

2012/7

dik, ezért ebben is benne volt a bukás veszélye. Nem zárom ki azonban azt sem,hogy az Európai Emberi Jogi Bíróság hozza majd meg a végsõ döntést.

– A visszaszolgáltatás megszüntetné az önkényes államosítás tényét, és helyreál-lítaná az intézmény korábbi tulajdonjogi státusát. Minthogy ott (egyebek mellett) nagyértékû könyvállományról van szó, a szûken vett tulajdonjogi kérdésen túl ez szorosanérinti e mûkincsek ápolását, használatát, értékesítését is. Mint ismeretes, 1989 elõttnehézségekbe ütközött az intézménybe való bejutás, a kutatási engedély megszerzéseis. Mi a helyzet e tekintetben ma?

– Tény, hogy nem is annyira az ingatlan értéke, mint inkább a benne levõ gyûj-temény értéke csigázza a kedélyeket. Erre is kitért egyébként a végrendelet, mely azalapítvány vezetését olyan személyre (intézményre) bízta (vagyis a püspökre és astátusra), aki/amely gondoskodik a gyûjtemény „nyilvános, felekezetektõl függetlenhasználatáról”. Ez is alátámasztja az egyháznak a visszaszolgáltatásra vonatkozó igé-nyét, függetlenül attól, hogy a gyûjtemény látogatásának és kutatásának feltételei1989 óta milyen mértékben javultak.

Kérdezett Horváth Andor

27

2012/7

1

„Én szófogadó anyád lennékés hugod és szerelmesed” –

ezt R. írta, román költõ(és nõ is és feleség),én ültettem át magambae nyelvre, melynek fele mégkidolgozatlan, mondhatni,de már megformálható.

R. részérõl ez az egészegy nagy, hömpölygõ vallomásmeg nem született gyermekének –

így vezetlek be a versvilágába, erre, kérlek,kicsit zsúfolt tér ez itt, ahatárok csak sejthetõk,a vakablakok mögött, látod,hóvihar lehet vagy köd,talán szimpla ragyogás:

„Mióta várom már, hogy elmondjad meséjét...”– mert beláthatatlan kívülrõlez a burkon túli tér –„meséjét a bensõ télnek”,

2

„a teleknek, pontosabban”,a behavazott fának, honnanazóta sem néztünk le,a szaros kis pocsolyáknaknégy ottmaradt bakancsnyommal,meg ami még bennrekedt,

de mi az, ami még bennrekedt,sok szétszórt nyom, hûlõ semmi,mi az, mi még bennünk maradt,egymás meg nem szülöttei.

VISKY ZSOLT

Meg nem születettek

Interjúalanyunk a televíziók politikai mûsorainak rend-szeres szereplõje. Az 1989. decemberi fordulat után el-nöki tanácsos (1990–94), Románia svájci nagykövete(1994–97), parlamenti képviselõ (1996–2000). Többekközött a Cinci ani la Cotroceni [Öt év a Cotroceni-palotában] és a Revoltã la urne [Lázadás az urnáknál]címû könyvek szerzõje.

– Victor Athanasie Stãnculescu tábornok egyikeaz 1989-es decemberi forradalom emblematikusalakjainak. A forradalom kirobbanásának történel-mi hetében Nicolae Ceauºescu Temesvárra küldi,majd Milea tábornok halála után átveszi a honvé-delmi minisztérium vezetését. Õ volt az, aki de-cember 22-én ahhoz a helikopterhez kísérte Elenaés Nicolae Ceauºescut, amelynek útja a diktátorházaspár târgoviºtei perével és kivégzésével ért vé-get. Stãnculescu utóbb többször is hangoztatta: azakkori hatalmi ûrben átvehette volna az ország ve-zetését, ám politikai okokból ezt nem tette meg. Ho-gyan értékeli a tábornok szerepét a forradalomsorsdöntõ napjaiban?

– Egyetértek, Stãnculescu tábornok valóban az1989-es decemberi forradalom emblematikus sze-replõje. De amennyire emblematikus, annyira rej-télyes (enigmatikus) is. Szívesen válaszolok a Ko-runk kérdéseire, ám már az elején azt kérném, le-gyenek elnézõek velem. Nem vagyok történész,ritkán fogok hivatkozni forrásmunkákra, és nemaz a célom, hogy percrõl percre rekonstruáljam1989 decemberének bizonyos eseményeit. Elsõ-sorban a történtek történelemfilozófiai vetületeiérdekelnek. Visszakérdezek és kérdéseket teszekfel önmagamnak is, és nem állítom, hogy tudom aválaszokat. Itt van mindjárt a világhálón, a28

2012/7

Tévedni a tábornok istévedett, ám nem tudom, hogy írhatók-ea számlájára elvesztettemberéletek.

A FORRADALOM TÁBORNOKABeszélgetés Boda József egyetemi tanárral

Wikipedián megtalálható állítás: „miután 1989. december 22-én a Ceauºescu házaspárelmenekült a Központi Bizottság épületébõl, Victor Athanasie Stãnculescu tábornok aforradalom oldalára állt”. Ám, kérdem én, mi volt ez a forradalom, ha egyáltalán for-radalom volt december 22-ig, kik voltak a képviselõi, kik robbantották ki? Vajon nemvolt része a forradalomnak az a mozzanat is, amikor sikerült meggyõzni a Ceauºescuházaspárt, hogy hagyja el a Központi Bizottság épületét, a hatalom székházát? Továb-bá, amint az már ismeretes, Románia hivatalban lévõ elnökét, a hadsereg fõparancsno-kát és rettegett feleségét nem úgy eresztették szélnek a Központi Bizottság tetejérõl,mint ahogy az esküvõkön a fehér galambokat szokás. Az elnöki helikopter úti céljanem volt a véletlenre bízva: õk ketten életük végállomása felé emelkedtek a levegõbe.Mindezt nem lehetett vaktában, az esetleges kockázatok és ellenreakciók betervezésenélkül végrehajtani. Stãnculescutól nem volt idegen ez a – Lukács Györgyhöz folyamo-dom – „teleológiai tételezés”. Jómagam megéltem azokat az eseményeket, némelyikük-nek részese is voltam, és a – Dinu Sãrarut idézve – „begipszelt lábú forradalmár tábor-nokot” jól ismerem. Így nem állíthatom, hogy a „történelmi objektivitás” igényével kö-zelítem meg azt az idõszakot, ám megpróbálom visszafogottan szubjektíven megfogal-mazni véleményemet. Igen, a tábornok igazat mond, amikor azt állítja, hogy több al-kalma lett volna átvenni akár az állam vezetését is 1989-ben. Nem fogom most a kije-lentésemet alátámasztani, de szerintem Románia számára jobb lett volna, ha ez meg istörténik. Tekintettel az akkori romániai állapotokra a külföldnek sem lett volna túl sokellenvetése, ha Stãnculescu kerül hatalomra azokban a napokban. Temesváron kegyet-lenül megtorolták a Ceauºescu-ellenes tüntetéseket, Kolozsváron, Nagyszebenben ésmás városokban brutális erõszakhoz folyamodott a hatalom, nem beszélve a véres bu-karesti káoszról. Stãnculescut pedig alaposan ismerték a kancelláriák és titkosszolgá-latok, mind a washingtoniak és londoniak, mind a moszkvaiak vagy akár a budapesti-ek. Érdekesség, hogy a tábornoknak több alkalma is lett volna eltenni láb alól a hatal-mat átvenni készülõ új román politikai vezetõket. Simán eltüntethette volna õket aföld színérõl. Végleg, vagy csak egy idõre. Két-három személy kivételével legtöbbjük-nek legfennebb csak a családja észlelte volna a hiányát. Stãnculescut tisztelték a kato-nák, parancsait vakon végrehajtotta volna a hadsereg. Ennek ellenére szinte közönyö-sen, mosolyogva nézte, amint – talán éppen az õ irodájában – Ion Iliescu honvédelmiminiszterré nevezi ki Nicolae Militarut, ezt a gyászos emlékû tábornokot. Mosolya pe-dig mintha azt üzente volna: „én tudom, mi fog következni.” Eltérõen a közutálatnakörvendõ Militarutól – akinek a szovjet katonai titkosszolgálattal, a GRU-val fenntartottkapcsolatairól legendák keringtek – Stãnculescu a román hadsereg egyik legtiszteltebbés legkedveltebb fõtisztje volt. Részben azért, mert katonacsaládban nõtt fel, felmenõiközt szép számmal akadnak magas rangú tisztek (több tábornok is), másrészt azért,mert nem egy „rongyos káplár” volt, hanem mûvelt, képzett katona, mint ahogy mostis az. Stãnculescunak tekintélye volt a hadseregben, és – lehet, ez meglepetés – jó ha-zafinak tartották a beosztottjai. Közismertek voltak a nyugati, elsõsorban brit irányult-ságú szimpátiái és a Moszkvával szembeni fenntartásai. Az 1989. decemberi esemé-nyeket, fõként a Bukarestben történteket tehát valóban nehéz lenne elképzelni VictorAthanasie Stãnculescu nélkül. Bárhogy is töröm a fejem, nem jut eszembe rajta kívüla román hadsereg akkori parancsnokai közül egyetlent fõtiszt sem, aki elvállalta volnaCeauºescuék Bukarestbõl történõ „elmenekülésének” megszervezését, a diktátor há-zaspár târgoviºtei letartóztatását, majd a kivégzésükrõl szóló parancs feltétel nélkülivégrehajtását. Az akkori hatalom naivan úgy gondolta, hogy a kivégzésükrõl szóló po-litikai döntést sikerül majd kirakatperrel leplezni. Nem célom most azt vitatni, hogyjogi szempontból mennyire volt igazságos, erkölcsi szempontból tisztességes az a per.Ami megtörtént, megtörtént. Jó-e, hogy így történt? Ezt a történelem, az utókor döntimajd el.

29

2012/7

– Stãnculescu tábornok jelenleg második börtönbüntetését tölti. Hogyan látja,igazságosan ítélték szabadságvesztésre?

– Tudja, Justitiát általában bekötött szemû istennõként ábrázolják. Az ábrázolásmódja azt üzeni, hogy pártatlanul ítélkezik, nem tûr el semmilyen külsõ befolyástvagy, isten ments, politikai és gazdasági érdekek diktálta parancsokat. Ám a történe-lem során néha elõfordul, hogy az igazság istennõje egyenesen megvakul, nem lát,nem különböztet meg bizonyos dolgokat. Nem is tudom, hogy emberek, nem pedigisten alkotta törvények alapján hozhat-e az igazságszolgáltatás olyan, végérvényesítéletet, ahogyan például Stãnculescu tábornok esetében tette. Az ítélethozatalnak –legalábbis elképzeléseim szerint – úgy kellene mûködnie, hogy Justitia a kezébentartott mérleg egyik serpenyõjébe helyezi az érdemeket és jócselekedeteket, a másik-ba a bûnöket és a tévedéseket, és csak akkor ítéli el a vádlottat, ha a bûnök serpenyõ-je a súlyosabb. Másként nem születhet igazságos ítélet. Ezért úgy gondolom, hogyStãnculescut igazságtalanul ítélték börtönre. Tévedni a tábornok is tévedett, ám nemtudom, hogy írhatók-e a számlájára elvesztett emberéletek. Csak azt tudom, hogy atábornok katonai parancsai nem kevés ember életét mentették meg. Azt is tudom,hogy Stãnculescu közremûködése nélkül a Ceauºescu-rendszer – amely létezésénekminden órájában emberéleteket követelt – nem dõlt volna meg olyan gyorsan, mintahogyan végül is megdõlt.

– Több parlamenti bizottsági jelentés is készült az akkori eseményekrõl, ám egyik-nek sem sikerült a mai napig tisztáznia, mi történt valójában a december 22-e elõttiés utáni, tragédiákkal terhelt, zavaros napokban. A résztvevõk sok esetben egymásnakellentmondóan emlékeznek a történtekre, a történészek következtetései pedig eltérõ-ek. Nehéz például magyarázatot találni arra, hogy a diktátor házaspár „felszállása”után, Ion Iliescu és emberei hatalomátvételének napjaiban nem Stãnculescut, hanemNicolae Militaru tábornokot nevezik ki a honvédelmi minisztérium élére. Milyen sze-mélyes és hatalmi viszonyok vezettek annak idején Militaru kinevezéséhez? Mi a ma-gyarázata Stãnculescu tábornok további életútjának: rövid ideig miniszter volt, majdvisszavonult az üzleti szférába, utóbb pedig bíróság elé állították és elítélték?

– Az 1989 decemberében történtek szálai és kulisszatitkai vélhetõen még sokáighomályosak és talányosak maradnak az utókor számára. Magam is megjelentem ta-núként annak idején a Gavrilescu-bizottság elõtt, és nem értek egyet a testület gyen-ge lábakon álló következtetéseivel. Két okból nem. Az egyik, hogy a bizottság tagjainem voltak valamennyien jogászok, és képtelenek voltak pártatlanul megítélni azeseményeket. A másik, hogy a testület ülésein elhangzó kérdések és válaszok egy-aránt politikai megfontolásokon alapultak, sõt azt a célt szolgálták, hogy az elõremegfogalmazott következtetéseket (még csak nem is hipotéziseket) támasszák alá.Magam is több, tanúktól származó interjút, cikket, a témában megjelent könyvet ol-vastam. Nem szeretnék általánosítani, de többségük fantáziadús mese, amit kitaláló-juk addig ismételgetett, amíg maga is elhitte. Több akkori eseményrõl tudok, amely-rõl manapság azt állítják, hogy alaposan kitervelt forgatókönyv szerint zajlott le, ho-lott csak a véletlen mûve volt, vagy egyéni kezdeményezésekhez köthetõ. Természe-tesen nehezen magyarázható, miért Nicolae Militarut nevezte ki védelmi miniszter-nek Stãnculescu tábornok akcióinak és magatartásának közvetlen haszonélvezõje,Ion Iliescu, különösen azért, mert Iliescu volt Stãnculescu „választott embere”, nemfordítva. Tény, hogy Iliescu Militaruval konspirálgatott (cselekedni nem igazán cse-lekedtek), nem Stãnculescuval. Ugyanígy nehéz értelmezni Vasile Ionel tábornok re-aktiválását, majd késõbbi bizalmas tanácsadói posztját az akkor már megválasztottállamfõ, Ion Iliescu hivatalában. Furcsállom az akkori események egyik legnevetsé-gesebb figurája, Pancea tábornok felbukkanását is Iliescu környezetében. Hab a tor-tán, hogy számos katonatiszt, elnöki tanácsos és hozzám hasonló elemzõ a GRU és30

2012/7

Moszkva emberének tartotta Panceát és Vasile Ionelt is. Az ellenszenv egyébként köl-csönös volt közöttünk. Érdekes, hogy maga Stãnculescu öt tábornok azonnali tarta-lékba helyezését szabta meg a hadsereg élérõl szóló távozásának feltételéül, és kö-zöttük volt az imént említett két tábornok is. Vajon ez véletlen volt? Ízelítõül elme-sélnék két történetet.

Birtokomba került – nem számít, hogy kitõl – annak idején egy titkosszolgálati je-lentés, amely szerint 1991 elsõ felében egyik külföldi kiküldetése alkalmávalStãnculescu Versoix-ban meglátogatta Mihály királyt. Tudni kell, hogy akkoriban kétember neve hallatán borult el Ion Iliescu tekintete: az egyik Corneliu Coposu, a má-sik Mihály király volt. Túllépve kissé a hivatali hatáskörömet, behívattamStãnculescut cotroceni-i irodámba egy beszélgetésre, és megmutattam neki a titkos-szolgálati jelentést. Azt kérdezte, miért mutattam meg neki a jelentést.

Visszakérdeztem: igaz-e, hogy találkozott Mihály királlyal? Igennel válaszolt.„Meg akartam gyõzõdni arról, hogy valóban megoldást jelent-e Románia számára avolt uralkodó visszatérése” – magyarázta. „És?” – kérdeztem. „Most nem megoldás –hangzott a válasz. – Már túl késõ, vagy még túl korai. Sem mi nem készültünk fel er-re a változatra, sem õ. Így túl kockázatos lenne.” Azt mondtam neki: „Victor, tudodjól, nem tehetem meg azt, hogy nem mutatom meg Ion Iliescunak ezt a titkosszolgá-lati jelentést. Annyit tehetek, hogy várok holnapig, így lesz idõd kitalálni valamilyenmagyarázatot a királynál tett látogatásodra.” Azt válaszolta, ne várjak másnapig.„Mutasd meg neki ma, de ne most, várj vele délután öt óráig, addig kitalálok vala-mit” – mondta, és elment.

Egyébként egyszerû a magyarázata annak, hogy Stãnculescu tábornok az üzletiéletbe vonult vissza. Végig óvakodott attól, hogy bevonja a politikába a hadsereget.Nem tartotta jó megoldásnak a katonai államcsínyt és azt sem, hogy az államvezetéskülönbözõ posztjaira fõtisztek kerüljenek. Igencsak sérelmezte, hogy eltávolították apolitikai döntések közelébõl. Az egyetlen menedék számára az üzleti élet volt. Ne fe-ledjük, hogy évekig koordinálta a hadiipart, a fegyver- és lõszerkereskedelmet abbanaz idõszakban, amikor Románia a világ egyik legjelentõsebb hadi exportõrének szá-mított. Ismert volt a neve tucatnyi országban, több száz céggel, több ezer üzletem-berrel, bankárral, politikussal állt kapcsolatban. Szinte mindannyian készen álltakarra, hogy szponzorálják és támogassák, ha netán indul a romániai elnökválasztáso-kon. Ez nem csupán feltételezés. Konkrét felkéréseket kapott arra nézve, hogy indul-jon a választásokon, mondhatni stratégia is készült számára, ám Victor Stãnculescumindezt visszautasította. A magyarázatot csak õ maga tudja, és csak önmagának val-lotta eddig be. Ha egyáltalán megtette…

A másik történetem 1990 tavaszán kezdõdik. Egy éjszaka a buzãui székhelyû II.Hadsereg fõorvosa, dr. Mihai Augustin (a Központi Katonai Kórház késõbbi parancs-noka, majd a fogorvosi kar dékánja) ébresztett, néhány katonatiszt kíséretében. Kétüzenetet adtak át, amit személyesen Ion Iliescu elnöknek kellett tolmácsolnom. Azelsõ: ha Militaru tábornokot (aki már nem volt miniszter) nem helyezik tartalékba,akkor a II. Hadsereg katonái nem szavaznak Iliescura. A második: ªtefan Guºã tábor-nokot, a II. Hadsereg akkoriban kinevezett parancsnokát csak az alárendeltjei és baj-társai, azaz a katonái és tisztjei holttestén keresztül lehet tisztségébõl eltávolítani.„Ágyúval lövünk még a légyre is, ha zavarja a parancsnokunkat” – üzenték. Lám,ilyen hangulat uralta akkoriban a román hadsereg egy részét.

– Melyek ön szerint Stãnculescu tábornok erkölcsi, szakmai és emberi jellemvonásai?– Csak jót tudok mondani Victor Stãnculescuról. A katona Stãnculescura felnéz-

tem. Csodáltam tartását, tömör, pontos beszédstílusát, gyors helyzetfelismerõ képes-ségét, illetve azt, hogy a lényeges részletek figyelmen kívül hagyása nélkül tudott ál-talános képet alkotni a körülötte zajló eseményekrõl. Büszke volt családja katonai

31

2012/7

múltjára, és mindent elkövetett, hogy fõtiszthez méltóan viselkedjen. Megindító éstiszteletet parancsoló volt számomra kapcsolata a feleségével, akit „az én úrnõmnek”(„doamna mea”) szólított. A nejével gyöngéd, a barátaival megértõ és szolgálatkészvolt, idõsebb, bölcsebb testvérként viselkedett. Bizalmat ébresztett.

– Hogyan látja, a rendszerváltás utáni romániai igazságszolgáltatás – esetenkéntsúlyos – tévedéseinek a bírák képzetlensége az oka, vagy inkább politikai megrende-lések állnak a hátterükben?

– A romániai igazságszolgáltatásban, akárcsak más országokéban, a bírák elkövet-tek, elkövetnek és el fognak követni eljárásbeli, logikai és ítélethozatali hibákat. Afontos az, hogy a tévedések emberiek maradjanak. Úgy gondolom, hogy a kérdésé-ben említett súlyos tévedéseket az igazságszolgáltatás szereplõi (ügyészek, bírák, sõtügyvédek) részben hozzá nem értésük miatt, részben külsõ hatásokra követték el.Nem zárom ki, hogy az éppen hatalmon lévõk politikai színezettõl függetlenül meg-rendeltek vagy sugalltak ítéleteket, ám ez igen ritkán történt explicit módon. Szá-molni kell azonban más külsõ hatásokkal is, mint például „forradalmárok” sztrájkjá-val, parlamenti szónoklatokkal, sõt akár az államelnökök közvetlen beavatkozásávalbizonyos perekbe. Emellett a hazai sajtó, de leginkább a televíziós csatornák meg-döbbentõ módon valóságos népbíróságokká alakultak át. A médiában szereplõ újság-írók, elemzõk, a „civil társadalom képviselõi”, de akár politikusok „bizonyítékokat”mutatnak fel, vádolnak, védenek, perbeszédeket tartanak, és végül ítéletet hirdetnek.Elfelejtik, hogy az egyetlen instancia, amely megállapíthatja a vádlott bûnösségét –és büntetése mértékét – vagy ártatlanságát, csakis a bíró lehet! Ilyen körülményekközött nincs is szükség „politikai megrendelésre”. Az igazságszolgáltatás szereplõimindig is hajlamosak voltak – kisebb mértékben most is azok – úgy eljárni, ahogy azéppen hatalmon lévõk elvárják. Sajnálom, hogy ilyen borúsan zárom a mondandó-mat, de csak azt közöltem, amit gondolok.

– Akkor fejezzük be egy játékosabb kérdéssel. Ön szerint a forradalom századik év-fordulóján, 2089-ben, kinek lesz köztéri szobra. Felsorolok néhány nevet, kérem, le-gyen a válasz „igen”, „nem”, „feltehetõen”: Nicolae Ceauºescu, Ion Iliescu, MirceaDinescu, Ion Caramitru, Silviu Brucan, Victor Athanasie Stãnculescu, Doina Cornea.

– Egyiküknek sem.– Miért?– Azért, mert a történelemkönyvek csupán lábjegyzetben vagy rövid bekezdésben

fognak megemlékezni róluk. A történelem szempontjából nem alkottak kimagaslóanjelentõset. Ez alól talán egyedül Nicolae Ceauºescu kivétel, függetlenül attól, hogyegyébként hogyan vélekedünk róla.

Kérdezett Horváth Andor Cseke Péter Tamás fordítása

32

2012/7

Aki politikai életrajz megírására vagy pályaképmegrajzolására vállalkozik, elkerülhetetlenülszembesül néhány kérdéssel. Legelõbb azzal, hogymikor tekintünk egy politikusi életpályát sikeres-nek. Min mérjük a személyes sikert a politikában?

A hatalom megszerzése és megtartása lenne azalkalmas mérce? Igaz ugyan, hogy ez a megközelí-tés öncélú, és puszta önmegvalósító tevékenység-ként jeleníti meg a politikait, de az értékelés leg-alább nem függ az értékelõ ideológiai beállítódásá-tól. Vagy inkább arra érdemes összpontosítani,mennyire tudta a politikus saját, illetõleg pártja vi-lág- és társadalomjobbító elképzeléseit, program-ját megvalósítani? Ismerünk azonban – még csaknem is kis számban – olyan esetet, amikor egy po-litikus, egy párt nem a kigondolt vonalon halad,amikor egészen más feladatokat old meg, a hata-lom birtokában pedig sokszor egyenesen rákény-szerül, hogy más feladatokat oldjon meg, mintamelyek eredetileg szándékában voltak. Be kell te-hát vonnunk a vizsgálódásba a társadalmat, anemzetet, szerencsésebbek, nagyobb országok,nemzetközi szervezetek vezetõinek esetében a vi-lágot is. Tisztázni kell ugyanis, hogy akarva vagyakaratlanul a politikus és pártja milyen mértékbentudta befolyásolni a társadalom, a nemzet, a régió,a világ életét, fejlõdését. A vezetõ akkor tesz töb-bet az események irányításánál, a hatalmi gépezetmûködtetésénél, ha képes idõben felismerni azo-kat a kihívásokat, amelyek a társadalmat, a nem-zetet, esetenként a világot érintik, és tevékenysé-gével elõsegíti, hogy helyes válaszok szülessenekazokra. Ebbõl következõen a politikát – a benneélõk, a politikusok siker- vagy kudarcérzete, a kí- 2012/7

...tudatában volt annak,hogy a nehezen megteremtett szociálisbékét kikezdte az idõ.

FÖLDES GYÖRGY

ÍVEK ÉS TÖRÉSPONTOK KÁDÁR JÁNOS POLITIKAI PÁLYÁJÁN

vülállók sokszor önfelmentõ sommás ítélkezése ellenére – nem lehet és nem szabadönmagán mérni.

Ettõl függetlenül érdemes szem elõtt tartani, hogy bonyolultabb olyan politikuspályáját megítélni, akinek sikerült hosszú idõn át hatalmon maradnia. Esetében módnyílik a szembesítésre, a célok és eredmények összehasonlítására, a társadalom, agazdaság, a kultúra mozgásának és a politikai stratégiának, taktikának és gyakorlat-nak az összevetésére. Másfelõl viszont ritka az a politikusi pálya, amely mentes len-ne a súlyos tévedésektõl. Kevés olyan nagy politikus volt, akinek a pályafutása a csú-cson fejezõdött volna be, vagy akkor zárult volna le, amikor a társadalom, a nemzetfelemelkedõben volt, amikor a világ éppen egy nyugalmas idõszak elõtt állt. Így amérlegkészítés a leszálló ág minõsítését is magába kell hogy foglalja. Hosszú hata-lomgyakorlás esetében a társadalom, a gazdaság, a kultúra és a nemzet helyzetét úgyis lehet és kell értelmezni mint a politikus örökségét. Jobb esetben ez az alap, a fel-halmozott tõke, amelyre az utódok, a következõ generáció, a következõ politikus-nemzedék építhet. Rosszabb esetben az örökség nem más, mint hátrahagyott problé-mahalmaz, amelyet az új vezetõknek meg kell oldaniuk. A valóságban persze ritka atiszta képlet: a szabadon felhasználható, kötelezettségektõl mentes vagy a semmiresem jó politikai hagyaték.

Végül: vannak szerencsésebb nemzetek, amelyek hosszú idõ óta jobbára gyara-podnak, szabályozott keretek és állandó intézmények között élhetnek. Esetükben apolitikusok kevesebbet tehetnek hozzá a történelem során fölhalmozódott nemzetikincshez, de kevesebbet is vehetnek el belõle. Ám akadnak olyanok is – és a magyarközéjük tartozik –, amelyeknek nem adatott meg ez a fajta állandóság, a stabilitás, éssokszor kellett újrakezdeniük. Ráadásul sokszor még csak nem is saját elhatározá-sukból. Ez a helyzet növeli a politikusok felelõsségét: elsõsorban tõlük várja a nép,hogy úrrá legyenek nemcsak a belsõ, hanem a külsõ nehézségeken is. A kisebb,gyengébb nemzetek politikusainak nehezebb megfelelniük a velük szemben támasz-tott nagyobb elvárásoknak.

Az életpálya

Kádár János most lenne százéves. Hosszúra nyúlt pályája bõvelkedik fel- és lejt-menetekben. Ezek önmagukban is sokat mondanak el a nagy formátumú politikuséletérõl.

E pálya íveinek és töréspontjainak áttekintése igazi értelmét azonban akkor nye-ri el, ha – vállalva a leegyszerûsítés veszélyeit – a hosszabb életszakaszokat és a vál-tásokat együtt vizsgáljuk a magyar társadalom, az ország és a nemzet 1930 és 1990közötti történetének tendenciáival és fordulópontjaival.

Kádár életének elsõ két évtizede legfeljebb személyiség-lélektanilag tekinthetõfejlõdéstörténetnek. Beleszületett egy törésvonalba: az apa nélküli családba, amely atársadalom perifériáján, de a fõvárosban igyekezett megkapaszkodni. Legfeljebb arralehetett esélye, hogy szakmunkás lesz, és mint ilyen, elkerülhet a perifériáról – ki-csit beljebb és kicsit feljebb jut kora magyar társadalmában. Ennek a lehetõségnek apereméig vitte életének elsõ 18 éve, de az így nyíló esélyt a semmivel tette egyenlõ-vé számára az 1929-ben kezdõdõ gazdasági világválság, amely Magyarországot ismagával rántotta. Kádárból munkanélküli lett, veszni látszott a születési hátrányo-kat, a különféle megaláztatásokat talán orvosolni képes munkásegzisztencia és az az-zal járó lassú felemelkedés vagy legalább a biztos egzisztencia reménye.

1931 õsze mégsem pillanatnyi élethelyzete, rossz szociális és gazdasági körülmé-nyei miatt vált törésponttá Kádár életében, hanem saját elhatározásának következté-ben. Kádár levonta a következtetést fiatalságának tapasztalataiból és a perspektívák34

2012/7

hiányából, a vele egysorsú vagy legalábbis azonos helyzetû tömegek életének kilá-tástalanságából.1 Csatlakozott az illegális kommunista mozgalomhoz. Ezzel önkéntzárta ki magát abból a társadalomból, amely nem akarta befogadni õt.2 Ez utóbbi té-nyen nem enyhít semmit, inkább csak magyarázza, ha rámutatunk: a magyar nem-zet és a társadalom többsége, ideértve a jobb anyagi helyzetû középosztályokat is, ak-kor sérelmek közepette élt. Annyi volt a különbség, hogy az alul lévõknek nem voltkitõl együttérzésre számítaniuk, sõt mozgalmaik és forradalmaik miatt úgy tekintet-tek rájuk, mint a nemzet belsõ ellenségeire. Ehhez járult egy másik nehézség: nekiknem volt kire hárítaniuk a válság terheit. Csak az látszott segítségnek, ha összefog-nak. Kétségtelen, Kádár ezen az alapon választhatta volna a szociáldemokratákat is,de a kommunisták elõbb szólították meg õt.

Ez a fiatal munkásember a föld alatt kezdett politizálni, de még mielõtt megtanul-hatta volna az ezzel, a törvényen kívüliséggel járó játékszabályokat, lebukott, kien-gedték, majd ismét elfogták, ekkor már el is ítélték, börtönbe került. Számára lénye-gében így teltek el a harmincas évek. 1937-es szabadulása idején a kommunistáknem folytattak szervezetileg koordinált tevékenységet. Belépett a szociáldemokratapártba. Ez az elsõ évtized tehát nem rajzolt ki olyan ívet, amely megtörhetett volna.Kádár, ha el is indult egy úton, azon nem jutott, nem juthatott el sehová. Pontosab-ban: bekerült egy szolidáris közösségbe, a szociáldemokraták közé, ahol egyenrangúlehetett, és gyarapíthatta tudását, mûveltségét. Csakhogy eközben nagyot fordult kö-rülötte a világ. Már nem az volt a kérdés, lesz-e belátható idõn belül jobb, hanem az:meg lehet-e akadályozni, hogy sokkal rosszabb legyen. A fasizmus elõrenyomulásaháttérbe szorította a szocializmus közelségére, a vélt és valóságos osztályérdekekreépülõ politizálást. Új feladat lépett ezek elé: már az antifasizmus sem volt elég, a füg-getlenség védelme, egy újabb nemzeti sorstragédia elkerülése került napirendre. Óri-ási feladat egy kis, föld alá szorult mozgalomnak, amely csak lassan értette meg anépfrontpolitika jelentõségét. Kádár ekkor, a második világháború kitörése után ke-rült újra kapcsolatba az illegális párttal, akkor, amikor az a felvidéki és az erdélyikommunisták bekapcsolódásával, segítségével új életre lehelte önmagát.

1940-ben, ezzel az ismételt mélybe merüléssel egy közel teljes évtizedet felölelõív indul Kádár életében. A német fasizmus halálos veszélyt rejtõ ölelése, a magyarpolitikai elit kockázatos politikája, majd teljes csõdje alkalmat adott a kommunisták-nak, hogy kísérletet tegyenek az egyenlõség és igazságosság eszméinek és a nemzetiérdekek védelmének együttes képviseletére.

Bármennyire is kis tömegbefolyással, szervezeti erõvel rendelkezett föld alákényszerített pártjuk, a magyar szellemi élet kulcsfigurái, a tisztes konzervatívoktóla népiekig, más szemmel néztek rájuk – különösen a moszkvai csata és az amerikaihadba lépés után. Attól kezdve pedig, amikortól az is nyilvánvalóvá vált, hogy a né-met fasizmus legyõzésében a Szovjetunió kulcsszerephez jut, a kommunista párt fel-értékelõdött. Ehhez az is kellett, hogy ez az üldözött kis mozgalom hitelesítse nem-zeti és demokratikus elkötelezettségét. Kádár ezzel a céllal kezdeményezte a Komin-tern 1943-as feloszlatása nyomán, hogy pártja kövesse a példát, és Békepárt névvelfolytassa a küzdelmet a német és a magyar fasizmus ellen. A párt feloszlatását beje-lentõ röplapban, amelynek alapszövegét õ készítette, egyebek között a következõ áll:„Minden Hitler-ellenes kezdeményezést támogatni kell, bárhonnan is induljon ki. Anemzet nem várhat csodára, önmagának kell megteremteni felszabadulásának, a szé-les nemzeti összefogásnak feltételeit…”3

A magyar kommunisták – persze 1945-tõl már a hatalmi és más stratégiai és tak-tikai megfontolásoktól is vezérelve – nagyjából ezen a vonalon haladva és a gyõztesszovjet hadseregtõl és politikától segítve, de 1947-ig még törekedtek a haza és hala-dás összekapcsolására. Kádár részt vett ebben a munkában, fontos feladatokhoz és

35

2012/7

magas poszthoz jutott, ha nem is lett pártjának meghatározó vezetõje. Még továbbemelkedett a hatalom 1948-as kisajátítása után, a pártfõtitkár-helyettesség mellett, aleváltott Rajk László után belügyminiszter lett.

Ez az 1949-es év egyszerre jelent csúcspontot és töréspontot Kádár életében.Csúcs a politikusi pályán, csapdahelyzet a politikai térben, törés a lélekben. Mindezhetek és hónapok leforgása alatt.

Kádár, ha nem is fõ-, akkor is gyászos, kompromittáló szerepet vállalt a Rajk-ügy-ben, bár ezt a szerepet nem játszotta tökéletesen. Rá is gyanú vetõdött, a játéklehe-tõséget elvették tõle, és ha még nem is vették le a sakktábláról, ha nem is fosztottákmeg rangjától, tiszti egyenruhájában már csak gyalogbábu lehetett.

A magányosság érzése megelõzte a magánzárka rideg, mindentõl elszakító, kit-kitönmagával szembesítõ valóságát. Így az 1949 és az 1955 közötti idõszak egyetlenszakasz Kádár életében, pedig „csak” 1951 tavaszán került börtönbe, és „már” 1954nyarán kikerült onnan. Ez a hét év semmilyen értelemben nem képez ívet pályáján.Ellenben a börtön szétverhette, megronthatta volna személyiségét, de ezt a keménypróbát kiállta.4 Az itt megélt megaláztatás vélhetõen felülmúlta az eddig õt ért összeskorábbit. Ebbõl is következõen Kádár már ekkor levonhatta a következtetést, misze-rint a sztálinizmus nem ahhoz a társadalomhoz, ahhoz a szocializmushoz vezet,amelyet õ a népnek és magának kívánt.

Az új pályaív nem töréspontból indul, hanem a magyar sztálinizmussal szembe-ni nyílt fellépéssel a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetõségének 1956. márci-usi ülésén. Itt elmondott beszéde fontos katalizátorává lett a Rákosi Mátyás lemon-dásához vezetõ folyamatnak.

Kádár határozottságot mutatott a sztálinizmussal történõ szakítást illetõen, de bi-zonytalan volt az útkeresésben és a lehetséges szövetségesek kérdésében. Kivel ha-ladjon elõre? Azokkal a Gerõékkel, akik asszisztáltak a rémuralomhoz, az õ bebör-tönzéséhez? Azokkal a Nagy Imréékkel, akik leszámolva a sztálini örökséggel – sze-rinte – a pártjukat sem kímélik?

Ingadozása középen tartotta õt, ezáltal a polarizáció és a felkelés hektikus napja-iban még feljebb, a kommunista párt elsõ számú vezetõjének pozíciójába lökõdöttfel, de ez korántsem jelentett akkor valódi hatalmat.

1956 októbere–novembere tehát nem is csúcs-, nem is töréspont Kádár János éle-tében, ezért helyesebb fordulópontnak, drámai pillanatnak, vízválasztónak tekinte-ni. Fordulópont volt, mert egy rendkívül nehéz helyzetben kellett személyes szerep-vállalásáról döntenie. Nem hivatkozhatott arra, hogy „csak magáról” kérdezték aszovjetek, nem arról, hogy mit csináljanak, menjenek-e, maradjanak-e. Mégis. Aszovjet pártvezetõk határozhattak arról, hogy leverik a felkelést, megdöntik Nagy Im-re kormányát, de arról nem, hogy Kádár lépjen a helyére. Arról senki más nem, csak-is õ dönthetett: vállalja-e egy új kormány vezetését. Mondhatott volna nemet is azok-ban a sorsdöntõ órákban.

Drámai pillanat volt ez, mert igenlõ válaszával szembefordult nemzetének akara-tával, és hálátlan szerepvállalásának hazai fogadtatásával kapcsolatban nemigen le-hettek kétségei. Vízválasztó is volt 1956 novembere Kádár életében, mert amikor tu-domásul vette, hogy szovjet tankok fognak számára utat nyitni a parlamentbe, akkortudnia kellett: ezen az úton, ha már rálépett, nincs megállás, nincs visszafordulás.

Nyilván kapott valamilyen ígéretet arra vonatkozóan, hogy a fegyveres ellenállás le-verése, a rend helyreállítása után szabad kezet kap. A rövid távon mindenképpen há-látlan szerep elvállalásához kellett annak belátása is: kaphatja a neki ajánlott posztotnála sokkal rosszabb is. Végül nem feltételezhetõ, hogy Kádár ne gondolta volna, ké-pes lesz kivezetni az országot nehéz helyzetébõl. (Cinizmust legfeljebb 1951-es valla-tása során mutatott, amikor mindent beismert, amivel a kihallgatói gyanúsították.5)36

2012/7

1956 novemberével kezdetét veszi egy fejlõdési ív Kádár politikai pályáján, amelymár nem köthetõ formális jegyekhez, hiszen nem volt már hová, magasabbra emelked-nie a hatalmi hierarchiában. Egy cseppet sem volt biztos ugyanakkor, hogy sikerül azélen maradnia. Ehhez az kellett, hogy a kezdeti, sikertelen megegyezési kísérletek utánkegyetlen megtorlást alkalmazzon a szabadságharc résztvevõivel szemben. A politikaikonszolidáció volt az elsõ sikere. Ez részben a keménységének, részben annak volt kö-szönhetõ, hogy fokozatosan haladva, de képes volt meggyõzni a magyar társadalmat:nem térnek vissza a korai ötvenes évek, nem lesz ismét sztálinizmus.

Ennek a több mint évtizedes fejlõdési ívnek a fõbb szakaszai: a magyar mezõgaz-daság modernizálása, szocialista nagyüzemi átszervezése (1958–1961); a megbéké-lés, kezdve 1956 levételével a belpolitikai napirendrõl 1959-ben, folytatva az „akinincs ellenünk, velünk van” jelszavának meghirdetésével és megvalósításával 1961és 1963 között. Ezen belül kerített sort a diszkrimináció felszámolására a korábbiuralkodó osztályok leszármazottaival szemben, majd az 1963-as amnesztiára. Ekkorváltozik meg a kulturális politika, majd indul meg 1965-ben a gazdasági mechaniz-mus reformjának elõkészítése, és kerül sor 1968-ban annak megvalósítására. Ez azaz idõszak, amikor a marxizmus hegemón helyet szerez a magyar szellemi életben.A gazdasági fejlõdés és e politika eredményeként a magyar munkásság és parasztságnagy tömegei kezdtek polgárosodni: bõvülõ foglalkoztatás mellett életszínvonalukrohamos tempóban emelkedett, megtakaríthattak, gyarapíthatták mûveltségüket. Azértelmiség nagy része elfogadta, sõt magáénak tekintette a szocialista perspektívát.

Ezt az ívet 1972 törte meg. Ekkorra fogyott el a szovjet vezetõk türelme a „re-form”-Magyarországgal szemben, ekkorra erõsödött fel a reformok hazai ellenzõi-nek a hangja.

1972 töréspont lett Kádár életében. Azzal kezdõdött, hogy januárban a VarsóiSzerzõdés Politikai Tanácskozó Testületi ülésén nyitást sürgetett a Nyugat felé, amita románok kivételével a többi szövetséges nem nézett jó szemmel. Azzal folytató-dott, hogy az ülés végén Leonyid Brezsnyev Moszkvába hívta, ahol kemény bírálat-ban részesítette politikáját, és a reformok felülvizsgálatára szólította fel. E két ese-mény vélhetõen szerepet játszott abban, hogy Kádár, merõben szokatlan módon, de60. születésnapjára hivatkozva benyújtotta lemondási, pontosabban nyugdíjazási ké-relmét pártja központi bizottságának. Ezt azonban sem a reformirányzat, sem a kon-zervatív szárny nem fogadta el, mert nélküle egyik sem érezte magát elég erõsnek ah-hoz, hogy kezébe vegye a párt és az ország vezetését.

Így azután Kádárra maradt a kiigazítás 1972 novemberében, és így a törés nem azõ személyes pályájában, hanem a reformpolitikában következett be. Ehhez az is kel-lett, hogy õ maga is belássa a visszalépés, a kiigazítás szükségességét. Igaz: ez avisszavonulás nemcsak a szovjeteknek, a „munkásellenzéknek” (a konzervatívok-nak) tett taktikai engedmény volt. Kádár egyik lelkével maga is gyanakodott, maga isnyesegetni akarta a reform „vadhajtásait”.

A következõ, az 1972 és 1983 közötti idõszak nagyjából annyi idõt ölelt fel poli-tikai pályáján, mint az elõzõ: bõ évtizedet. Ezek az évek a védekezéssel teltek. Kádárnem személyes hatalmát védte – az ebben az idõben kikezdhetetlen és megkérdõje-lezhetetlen volt –, hanem azokat a viszonyokat, amelyek között a magyar társadalomakkor élt.6 Az addig létrehozott gazdasági struktúrát és életszínvonal-javulást olyanvívmánynak tekintette, amely alapul kell hogy szolgáljon az általa is szükségesnektekintett továbblépéshez. Csakhogy az 1973-as olaj- és energiaválság leértékeltemindkettõt. Az MSZMP vezetése nem akarta ezt a súlyos tényt elfogadni, és hitelekfelvételével elõre próbált menekülni. Ez arra jó volt, hogy a gazdasági egyensúly fel-borulásának nehéz éveiben sikerüljön megõrizni a politikai stabilitást és társadalmiegyensúlyt, de a jóléti program folytatása és a gazdaság növekedési ütemének fenn-

37

2012/7

tartása csak akkor nyert volna igazolást, ha a védekezés e módja, az eladósodás erõ-nyeréshez és nem idõvesztéshez vezet.

Kádár 70. születésnapján, 1982-ben még a vívmányok közé sorolhatta a nemzetiközmegegyezést, de éppen azért tette, mert tudatában volt annak, hogy a nehezen meg-teremtett szociális békét kikezdte az idõ. Méghozzá két irányból is. Egyrészrõl a gaz-daság már évek óta egy helyben topogott. Az értelmiség egy részének kevés volt a sta-tus quo fenntartása, az ezzel kapcsolatos kiegyenlítõ társadalompolitika, amely korlá-tozta a tudásának, innovációs energiáinak használatában, kiaknázásában. Ezeket a cso-portokat egyre jobban feszélyezte az egyéni kezdeményezés korlátozása, a politikaiszabadság hiánya. Másrészrõl – a fejlõdés lelassulása ellenére – egyre élesebb lett akontraszt a határon innen és túl élõ magyarok helyzete között. Az erdélyi és a felvidé-ki magyarság fokozódó elnyomása okán a hazai értelmiségi közvélemény keményebbfellépésre ösztönözte a budapesti kormányzatot, amely azonban továbbra is óvatos ma-radt. Ezért a népi értelmiségiek is egyre több kritikát fogalmaztak meg irányában.

A formálódó polgári ellenzékkel szemben a kádári vezetés nem lépett fel erõsza-kosan. Ennek egyaránt voltak bel- és külpolitikai okai. A diktatórikus módszerek al-kalmazása a válság beismerését jelentette volna. Magyarország, illetve Kádár nemengedhette meg magának, hogy visszalépjen egy meghaladott gyakorlathoz, és Len-gyelországhoz vagy Romániához hasonlítson. A magyar társadalom nem támogatottvolna egy ilyen irányú politikai fordulatot, de a nemzetközi közvélemény sem vettevolna jó néven. Ezt a körülményt nem lehetett figyelmen kívül hagyni akkor, amikoraz ország gazdasága egyre inkább függésbe került a nemzetközi pénzvilágtól. Kádárezért inkább az 1968-ban megkezdett, majd visszafogott reformpolitikához tért visz-sza. 1984-ben hozzájárult egy új gazdasági reformcsomag megvalósításához, de az-zal a megkötéssel, ha egyúttal a gazdasági növekedést is újraindítják.

Az útkereséssel kapcsolatos viták már a pártján belül is törésvonalakat terem-tettek, amit a XIII. kongresszus is megmutatott. Ez a kitörési kísérlet 1986-ra csú-fosan megbukott.7 Ettõl kezdve politikai pályája lefelé ívelt, és az 1988-as pártérte-kezleten bukásba torkollott. Nyilvánvalóvá vált, hogy sem a párt, sem az országnem haladhat tovább, nem juthat elõre az általa elképzelt úton. Napirendre kerülta radikális válságkezelés, a gazdaság és a politika szétválasztását is magában fog-laló politikai reform elõkészítése.8 Ez már a rendszerváltás felé mutató programvolt, amelyet Kádár a szó két értelmében sem vállalhatott. Nem vállalhatta, mertnem akarta sem a kapitalizmust, sem a polgári demokráciát, és nem vállalhatta,mert már nem is engedték meg neki vezetõtársai, hogy jelenlétével béklyóként ne-hezedjen rájuk, megkösse kezüket.

Kádár politikai pályája „felfelé buktatásával”, pártelnökké választásával lezárult.Mégsem a csúcson fejezte be életét, mivel egy év múlva, röviddel halála elõtt lemon-dott errõl a tisztségrõl. Nem akarta pártját akadályozni a békés átmenet elõkészítésé-ben, új helyének megtalálásában a rohamléptekkel közelgõ új világban. Nem sokkalhalála után pártja a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon visszavonhatatlanul utatadott a rendszerváltozásnak, elõbb megfosztotta magát alkotmányos elõjogaitól,majd önmagát is felszámolta.

Az értékelés dimenziói: a városi-ipari munkásság, az ország és a nemzet

A végsõ politikusi és politikai kudarc, a rendszerváltás határozza meg a teljes po-litikai pálya értékelését? Esetleg ellenkezõleg, nem a vég, hanem éppen a kezdet, az1956-os szembefordulás a nemzettel, a Nagy Imre kivégzésével kapcsolatos szemé-lyes felelõsség, az elkövetett bûn vetne olyan árnyékot Kádárra, amely elzárja õt a38

2012/7

tárgyilagos, a minden vezetõ politikusnak járó megítéltetés lehetõségétõl? A beveze-tõ gondolatok alapján mindkét felvetést el kell vetnünk – még akkor is, ha a hatal-mának kezdete nem mentes a bûntõl, a vértõl, és akkor is, ha politikai pályájának vé-ge egyúttal kurzusának és a nevével jelzett rendszernek is a vége. Nem ítélkezhetünkkizárólag erkölcsi megfontolások alapján. Hibát követnénk el akkor is, ha kizárólagaz utolsó életszakasz, a bukás, illetõleg a rendszerváltozás fényében vizsgálnánk atársadalom, a nemzet elõtt álló kihívásokra adott válaszait. Abból, hogy hatalomgya-korlása miként indult, illetve abból, hogy politikai tevékenységének utolsó szakaszá-ban nem találta meg a megoldást, nem következik sem az, hogy egyenes út vezetetta kudarchoz, sem az, hogy korábban, más idõkben, más körülmények és feltételekközött sem talált feleletet a felmerült problémákra.

Tekintsük tehát most át Kádár politikusi tevékenységét abból a szempontból,hogy mikor mit tett a társadalom, az ország és a nemzet alapvetõ érdekeiért. Mi-lyen párhuzamok és milyen eltérések voltak politikai pályája és a magyar társada-lom, az ország és a nemzet sorsának alakulása között a huszadik század középsõés utolsó harmadában.

Ahhoz, hogy egy rövid összefoglalásban ez a munka elvégezhetõ legyen, le kellegyszerûsíteni a feladatot. A következõkben elõször nem az egész társadalommal,hanem a városi és ipari munkásság 20. századi sorsával állítjuk párhuzamba a poli-tikusi pályát. Tesszük ezt azért is, mert Kádár mindenekelõtt e társadalmi osztály ér-dekeit akarta szolgálni. Másodszor: az ország helyzetének változásával vetjük összeéletmûvét. Ebben az esetben a társadalom és az állam általános helyzetének alaku-lása és ezzel összefüggésben a hatalom belsõ és külsõ elfogadottsága, legitimitásalesz az összehasonlítás másik oldala. Harmadszor: a nemzetnek mint történelmi,kulturális és politikai közösségnek az 1930 utáni történetével mérjük össze Kádárpályájának alakulását.

Végül együtt vizsgáljuk a négy mozgástrend azonosságát vagy különbözõségét, acsúcs- vagy töréspontok idõbeli egymásba esését vagy eltérését. Elemezzük, Kádármikor és hogyan képviselte osztálya, hazája és nemzete érdekeit, mikor volt képes azõket ért kihívások felismerésére és a megfelelõ válasz kidolgozására.

Kezdjük a városi-ipari munkássággal. Ennek az osztálynak az 1929–1933-as gaz-dasági világválság és annak következményei erõsen megtépázták amúgy sem erõspozícióit. E csoport létszáma 1930-ban meghaladta a félmillió fõt. A harmincas évekmásodik felében az ipar lassú fellendülésének, majd a gyõri program beindításánakkövetkeztében a nagyüzemi munkásság számbelileg jelentõs mértékben gyarapodott.E csoporton belül csökkent a többgenerációs szakmunkásság súlya. A világháborútmegelõzõ években a konjunktúrának, a családi pótléknak, a fizetett szabadságnak, anyolcórás munkaidõnek köszönhetõen a városi munkásság helyzete valamit javult.Ebben az idõszakban a hagyományos baloldali, szociáldemokrata mozgalmat erõskihívás érte a jobboldali radikalizmus felõl, amit jól reprezentált a nyilas-hungaris-ta pártok 1939-es választási elõretörése – különösen az ipari városokban. Az ipari-városi munkásság 1944-re sanyarú szociális-gazdasági helyzetbe került, pártja a földalá szorult, és nem merte, illetve nem tudta rávenni tömegeit a német fasizmussalszembeni aktív ellenállásra.

1944 végétõl, 1945 elejétõl a kép nagyot változott – természetesen nem anyagi-szo-ciális értelemben. Az újjáépítés feltételezte a munkásság áldozatkészségét, másrészt abaloldal két erõs pártja elsõsorban reájuk építve-hivatkozva igyekezett meghatározószerephez jutni az ország politikai életében. 1948 után ismét változott e társadalmicsoport helyzete, éppen akkor, amikor a munkásosztály vezetõ szerepét hangoztatvaa kommunisták kisajátították a hatalmat. Ebben az idõszakban a munkásmozgalom

39

2012/7

egyik felét felmorzsolták, másik fele pedig mintegy felszívódott a párt- és állami gé-pezetbe. A szakszervezetek elvesztették eredeti érdekképviseleti szerepüket.

Bár az erõltetett iparosítás következtében gyors ütemben bõvült a nagyipari mun-kásság létszáma, életszínvonala 1950 után romlani kezdett. Az 1951–1956 közöttiidõszak egészében csalódást jelentett a munkásság nagy tömegeinek.9 Nem véletlen,hogy sok, fõként fiatal munkás vett részt a felkelésben, az 1956. októberi és novem-beri fegyveres küzdelemben, majd jelentõs munkástömegek támogatták sztrájkmoz-galmukkal a nemzeti ellenállást.

Kádár kezdettõl arra törekedett, hogy a városi-ipari munkásságot kivonja a hata-lommal szemben állók táborából, elõbb semlegesítse, majd megnyerje politikájának.1957-ben, a nehéz gazdasági helyzet ellenére, e társadalmi réteg példa nélküli reál-béremelést kapott, 1958-ban pedig életviszonyainak átfogó javítása is napirendre ke-rült.10 Az ipari munkásság helyzete minden tekintetben és gyakorlatilag folyamato-san javult az 1978-ig tartó idõszakban.

1972-ben újabb általános béremelésben részesült a nagyüzemi munkásság. Egypillanattal azelõtt, hogy az olajválság kitört volna. Szerencséjére a válságágazatok to-vábbra is fontos, nehezen nélkülözhetõ szerepet játszottak az exportban. Továbbá: avárosi-ipari munkásság továbbra is a fõ hivatkozási bázisát jelentette az akkor a fej-lett szocializmus építését nem túl sok meggyõzõdéssel propagáló hatalomnak, de alengyel munkásság lázadásai is óvatosságra intették a magyar politikai vezetést.Részben ezzel magyarázható, hogy amikor az 1970-es évek végétõl visszafogták a la-kossági fogyasztás növekedését, majd amikor utat engedtek a kisvállalkozásoknak,akkor – kompenzálásként – a nagyipari munkásság lehetõséget kapott vállalati mun-kaközösségek alakítására, a második gazdaságba történõ bekapcsolódásra. A baj csakaz volt, hogy ezekkel az intézkedésekkel ugyan védeni lehetett a munkásság élet-színvonalát, de nem lehetett megoldani a magyar ipar strukturális problémáit.

Közben – minden igyekezet ellenére – csökkent a munkásság közéleti szerepvál-lalási készsége, aminek hátterében ott húzódott a fogyasztói-polgári értékrend tér-nyerése, a kompetencia hiánya és a túlmunka, a második gazdaság energiaemésztõhatása is.11 Erre jött a növekedést serkentõ gazdaságpolitika 1986 végén bevallott fi-askója. Ekkor már a munkásság nagy része megértette: közeleg a veszély, a valóságos,a tömeges elbocsátásokkal járó válságkezelés, megrendül a rendszer, és vele a teljesfoglalkoztatottság is odalesz.

Hogyan alakult az ország helyzete 1930 után? 1938-ig a lassú gazdasági javulásvolt a jellemzõ, miközben Magyarország lassan sodródott a német fasizmus irányá-ba. Az elsõ zsidótörvény és az elsõ bécsi döntés ezt a folyamatot felgyorsította, ésegyúttal nehezen visszafordíthatóvá tette. A felfelé mutató ív, amely még 1940-ig bi-zonyos értelemben kitartott, 1941-tõl drasztikus fordulattal lefelé váltott, egészen1944-ig, a magyar politikai elit kiugrási kísérletének kudarcáig és a magyar fasizmushatalomra jutásáig vezetett.

Az „eredmény” nem is maradt el: az ország rendkívül rossz nemzetközi megíté-lése egészen 1946-ig tartott, és a párizsi békében is kifejezésre jutott. Ezen azok a si-kerek sem tudtak változtatni, amelyek az új, demokratikus berendezkedés kiépítését,a földreformot, az újjáépítést kísérték. Az egypárti diktatúra bevezetésével felgyor-sult a modernizáció, de az ország helyzete egészében romlásnak indult: beszorult aszovjet birodalomba, és a félelem lett úrrá rajta. Hiába volt az 1953–54-es desztálin-izálási hullám, mert a belharc, a következetlen leszámolás a múlt hibáival, bûneivelpolitikai és erkölcsi válsághoz vezetett. Az 1956-os felkelés kiemelte ebbõl a megha-sonlott állapotból az országot, de a szabadságharc leverése, a durva elnyomás mély-pontra vitte a magyar társadalmat.40

2012/7

Nem volt könnyû elmozdulni ebbõl a sokkos állapotból. A mezõgazdaság nagy-üzemesítése s a vele járó feszültségek és konfliktusok lassan elterelték a figyelmet aközelmúlt tragédiájáról. Majd a világszocializmus erõsödése, Hruscsov offenzív po-litikája, a javuló életszínvonal jelentõs hatást gyakorolt a közvéleményre. Emellett amagánélet tiszteletben tartása, az utazási, érintkezési lehetõségek bõvítése észreve-hetõ változásokat hozott az ország életében, a közhangulatban, és már 1960-tól ja-vulni kezdett külsõ megítélése is. Még meredekebben ívelt felfelé az ország útja az1966 és 1972 közötti idõszakban, amikor a gazdaság növekedése és reformja, a sok-színûbb és érdekesebb kulturális élet reális alapokon javította a társadalmi és értel-miségi közérzetet, formálta pozitívra a nemzetközi közvéleményt Magyarországról.Ez a kép akkor sem változott, amikor a valós gazdaság teljesítõképessége gyengülnikezdett, és amikor 1974-tõl beindult a külsõ eladósodás elsõ hulláma.12

1979 és 1986 nem alkot külön ívet az ország életében, mert a viszonylag sok ki-sebb történés, változtatás nem bizonyult átütõnek – nem sikerült kijutni a veszély-zónából. Romlani kezdett a társadalmi közérzet, egyre világosabbá vált a perspektí-vavesztés. Paradox módon az ország nemzetközi megítélése reformpolitikájának, li-beralizálódó közéletének köszönhetõen tovább javult. Bár ebben a pozitív vélemény-ben a többi európai szocialista ország romló teljesítménye, a változásoktól való me-rev elzárkózása is szerepet kapott.

Az 1986 utáni válsággal az ország gazdaságilag tovább gyengült, a rendszer legi-timitása megrendült. Közben az ellenzék megerõsödött, az állampárt belátta a radi-kálisabb válságkezelés és reform szükségességét, majd elfogadta a rendszerváltozáslehetõségét – mindez együtt sajátos helyzetet teremtett.

A mélyülõ gazdasági nehézségek, a félelem a jövõtõl és a remény, a szabadság ér-zése alakította a társadalom hangulatát. A békés átmenet megmentette az országotattól, hogy a válság magával rántsa a mélybe.

Végül, de nem utolsósorban, miként alakult a nemzet sorsa Kádár politikai életé-nek idõszakában?

1930 és 1937 között nem történt nagy változás. A Trianonban elszenvedett sére-lem nyomán megerõsödött nacionalizmus még nem vált önveszélyessé, a revízió igé-nye még nem vezetett a fasizmusnak tett elfogadhatatlan engedményekhez. A terü-leti visszacsatolások egy része ugyanolyan etnikai problémákat vetett fel, mint az el-csatolások egy része. A német és az olasz fasizmus segítségével elért kiigazítások – ehatalmak megsemmisítése miatt – pirruszi gyõzelmeknek bizonyultak. Ez csak akkorlehetett volna másként, ha a magyar politikai elit az elkerülhetetlenül közelgõ vere-ség láttán képes megfordítani az ország szekerét. Erre azonban másfél év sem voltelég a számára. Bár a magyar nemzet ingoványos talajon haladva elért bizonyos si-kereket, 1944-re a mocsárba süllyedt. Ezzel ismét kiszolgáltatta magát a nagyhatal-maknak – amelyek kockázat nélkül dönthettek sorsáról.

E nagyhatalmak közül igazi rendelkezési jogot a Szovjetunió szerzett a magyarnemzet fölött. Az 1944 és 1947 közötti idõszakban Moszkva még adott a látszatra,megtûrte a demokráciát, de azután a kommunista párt monopolhelyzetbe segítésé-vel megindult az ország szovjetizálása.13 Az ország nem nyerte vissza teljes függet-lenségét, és korlátozott maradt szuverenitása. A magyar nemzet védelembe szorult.Ez az állapot 1953-ban, Sztálin halála után, furcsa módon szovjet ösztönzésre, NagyImre miniszterelnöksége alatt kezdett változni.

1956-ban elemi erõvel tört elõ a magyar népbõl a szabadság, a függetlenség utá-ni vágy.14 A nemzet felemelkedett félig térdelõ helyzetébõl (Németh László emelke-dõ nemzetrõl írt 1956. november elején), de a túlerõvel szemben elveszítette szabad-ságharcát. Egy évtized kellett ahhoz, hogy a nemzeti tudat, büszkeség a nyilvános-

41

2012/7

ságban is újra megnyilvánulhasson. Ez az újjáéledés nem kötõdött szorosan a sérel-mek újraéléséhez, a hagyományos nacionalizmushoz, amely ugyanakkor soha nemszûnt meg teljesen. Itt és ekkor a nemzeti érzés erõsödése inkább kapcsolódott a mo-dernizációs folyamat sikereihez, a reformokat megelõzõ helyzetelemzésekhez, azazokat övezõ önkritikus szemléletmódhoz, a szocializmus és a szocialista ideológiatérnyeréséhez, legitimmé válásához.

Kiderült: az antinacionalista nemzetépítési stratégia képes eredményekre – azelõbb említetteken túl azért, mert szakítva a korai és késõi ötvenes évek gyakorlatá-val, egyre többet igyekezett magába fogadni a nemzeti múltból, az évszázadok soránfelhalmozott kulturális kincsbõl. Az 1960-as évek végére, az 1970-es évek közepérekialakult az a minimális egyetértés a kommunista párt és a mértékadó értelmiségicsoportok között, amely a nép, a munkásság és a parasztság polgári lét felé araszolá-sával, kulturális felemelkedésével a háttérben igazolni látszott a szocialista nemzetelképzelését. A magyar külpolitika ebben az idõben már nem „felülrõl”, az interna-cionalizmusból kiindulva csinált helyet a nemzeti érdeknek, hanem fordítva: a szo-cialista országok szövetségét a nemzeti érdekekbõl vezette le. Ez a folyamat1974–75-re eljutott a határon inneni és túli magyarság kulturális közösségének amegfogalmazásáig, a kettõs, az állampolgári és a nemzeti identitás megkülönbözte-téséig, addig, hogy az MSZMP kijelentette: a helyes nemzetiségi politika, a kollektívkisebbségi jogok szavatolása része a szocializmusnak és a szocialista országok közöt-ti érintkezésnek.15 Ezeknek az elveknek azonban nem sikerült érvényt szerezni, ahatáron túli, kisebbségi sorsba szorult magyarság helyzete nemhogy javult volna, ha-nem gyorsuló ütemben romlott a hetvenes években – legalábbis Romániában ésCsehszlovákiában. A nyolcvanas évek elején emiatt szétesett a politikai elit és az ér-telmiség közötti kölcsönös megértés, azt egyre inkább a kölcsönös türelmetlenségváltotta fel. A hatalom több megértést, az értelmiségi közvélemény keményebb fel-lépést várt el, amit a felek egyre kevésbé kaptak meg egymástól.

A határon túli magyarokkal kapcsolatos hivatalos magatartás 1985-tõl kezdettmegváltozni. 1988-ban az MSZMP egyértelmûvé tette: a határon túli magyarság anemzet részét képezi. A budapesti kormánynak kötelessége az emberi jogok normá-inak betartatása, a magyar kisebbségek érdekében fellépni.16 1988-tól így is történt.

Az összehasonlítás: értékelés

Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol összehasonlíthatjuk Kádár János életútjáta városi-ipari munkásság, az ország és a nemzet 1930 és 1989 közötti mozgáspályájá-val. Képzeletbeli ábránkon a legtöbb párhuzamot Kádár életével a városi-ipari mun-kásság sorsának alakulása mutatja. Igaz ez az 1930 és 1940 közötti évtizedre. Ebbõl aközös trendbõl Kádár – súlyos egzisztenciális kockázatot vállalva – az illegális kommu-nista pártmunkával, majd pártvezetõi tevékenységével emelte ki magát. Bizonyos érte-lemben majd 1945-ben éri õt utol osztálya. Ettõl kezdve együtt emelkedik és fordullejtmenetbe az osztály és a politikus pályája, még ha 1956-ig nincs is ok-okozati kap-csolat a két mozgás között. Ekkor viszont éppen drámai összeütközésre kerül sor amunkásmozgalom és egyik vezetõje között. Ezt az ellentétet Kádár a munkásosztály„igazi” és távlati érdekeire hivatkozva igyekezett feloldani, majd – kisebb habozás után– ezekre az érdekekre való hivatkozással verette szét a munkástanácsokat, fegyelmez-te meg a szakszervezeteket, tiltotta meg a szociáldemokrata párt mûködését.

Kádár eközben is ügyelt arra, hogy munkáspolitikusként szerepeljen, és úgy iskezeljék õt. E kemény összeütközés után soha nem feledkezett meg a városi-iparimunkásságról, minden tõle telhetõt elkövetett helyzetének javítására. Az ország el-sõ embereként olyan gazdaság-, társadalom- és szociálpolitikát igyekezett megvaló-42

2012/7

sítani, amely – elvi és gyakorlati megfontolások okán is – középponti kérdésként ke-zelte a munkásság helyzetének, életkörülményeinek javítását. Az 1956 utáni háromévtizedben tehát nemcsak a gazdaság, az ipar és a technológia spontán fejlõdése ala-kította az iparban dolgozók sorsát, hanem a tudatos politikai szándék is. Oly mérték-ben így volt ez, hogy azután sem változott a társadalompolitika prioritása, és azutánsem gyengült az ipar érdekérvényesítõ képessége, miután a hetvenes évek elejéremegállt az ipari foglalkoztatottság növekedése, majd egyes iparágak és nagyvállalat-ok válságba kerültek. A párhuzam fennállt az utolsó, 1986–88 közötti, lefelé ívelõéletszakaszban is. Kádár pozíciója együtt gyengült a városi-ipari munkásságéval, õezzel vélhetõen inkább tisztában volt, mint saját helyzetének romlásával, tekintélyé-nek megrendülésével. Elõbb érezte meg, hogy nincs már módjában az addig alkal-mazott eszközökkel megvédeni a gyáripart, a bányászatot, hogy nincs már kellõmozgástere a válság elkerülésére, mint hogy belátta volna, át kell adnia valakinek amarsallbotot. A városi-ipari munkásság felismerte: Kádár és pártja már nem képesmegvédeni, változtatni kell a dolgok menetén, de félelemmel tekintett a jövõ felé,ezért kivárásra rendezkedett be.

Más, bonyolultabb a kapcsolat Kádár élete és az ország sorsának alakulása között.Az 1930-as évtizedben az ország helyzete nem javult, ahogy nem javult Kádáré sem.Az 1938 és 1940 közötti idõszak ideiglenesnek bizonyult sikerei rá ellenkezõ hatástgyakoroltak, és személyes aktivizálódásra késztették baloldali és nemzeti elkötele-zettsége okán egyaránt.

Meg akarta állítani az ország – szerinte és az egész magyar progresszió szerint –szakadék felé futó szekerét. 1940 és 1944 között aktívan szembeszállt hivatalos or-szágával, antifasizmusa megtanította a szövetségesek keresésére. A következõ idõ-szakban megint párhuzamossá vált az õ politikusi és az ország haladási iránya. En-nek „a fordulat éve” vetett véget, amikor a kommunisták felgyorsították az „idõ fo-gaskerekét”, és hozzáláttak az ország, a társadalom teljes átalakításához. A szövetsé-get a diktatúra váltotta fel, amelynek kiépítésében Kádár is fontos szerepet vállalt.Nem sokkal késõbb ez a cselekedete ellene fordult, mert kiderült: igazi ellenségeinem a társadalomban, hanem pártjában vannak. Bebörtönzése az ország megfélem-lítésének része volt, annak folyamatába illeszkedett. 1954-es szabadulása is követ-kezmény, a társadalom megnyugtatására, a hatalom és a nép közötti feszült viszonyenyhítésére irányuló politikai törekvés következménye. Ez a sorsközösség egészen1956. október végéig megmaradt, még akkor is, amikor a felkelés ereje a párt éléredobta. Ekkor viszont felbomlott, mert Kádár szembefordult az országgal és a társa-dalmi elvárásokkal.

A szembenállás a megtorlások lezárása után is megmaradt. Egyrészt mert a dik-tatúra a konszolidáció után is a helyén maradt, bár már nem kellett közvetlen erõ-szak a mûködéséhez, másrészt mert a mezõgazdaság nagyüzemi átszervezése jelen-tõs feszültségekkel járt.

A megtorlásokban súlyosan vétkes volt Kádár. A falu modernizálásában viszontneki lett igaza. Az 1961 és 1980 közötti két évtizedben ismét párhuzamos iránybaállt az országnak és vezetõjének életpályája. Furcsa is lett volna, ha másként van, hi-szen természetes kell hogy legyen az ország és vezetõje életének ilyetén egymáshozkapcsolódása, ha sikeres a kormányzása, uralkodása. Bár a diktatúrák, a személyesegyeduralmak meghosszabbíthatják élettartamukat, mert erõszakkal és külsõ támo-gatással jelentõs sikerek nélkül is mûködhetnek egy ideig. Így a korszak Kelet-Euró-pájában a pártvezetõk többsége hosszú idõt tölthetett el posztján.

Ez a párhuzam megmaradt a stagnáló, védekezõ 1979–84 közötti periódusban is.Kádár tovább növelte tekintélyét, Magyarország õrizte, sõt a második olajárrobbanás

43

2012/7

és a lengyel válság közepette javította is nemzetközi elismertségét. A fordulat e téren1985–86-ban következett be, amikor a külsõ eladósodás megduplázódása megtépáz-ta a magyar gazdaságot, és kétségek merültek fel gazdaságpolitikájával szemben.Gorbacsov színre lépése és látványos politikája rövid távon visszaigazolást, elisme-rést jelentett a magyar reformpolitikának, hosszabb távon viszont leértékelte Magya-rországot. Már nem volt szükség közvetítõ szerepére a Szovjetunió és a Nyugat kö-zött. Ráadásul a Brezsnyev-doktrína 1986 végi visszavonása után már nem lehetettkomoly szovjet gazdasági és katonai segítségre sem számítani. A szovjet védõernyõmegszûnése nehezítette Kádár dolgát, aki szocialista megoldást igyekezett találni aválságra. Ezzel szemben a gazdasági válságjelek szaporodása rontotta ugyan a társa-dalom közérzetét, de egyúttal új lehetõségeket tárt fel az ország elõtt. Így tehát az or-szág és Kádár közös életének utolsó szakaszában – bár „mindketten” válságba jutot-tak – ellentétes irányú folyamat játszódott le. Kádár a válság elhatalmasodásával, po-litikai tõkéjének fogyásával elveszítette esélyeit, az ország, a társadalom bajai ellené-re megõrizte tartását, és új esélyekhez is jutott.

Hogyan alakult Kádár és a nemzet viszonya? Talán érdemes úgy fogalmazni:1940-ig nem vettek tudomást egymás létezésérõl. A nemzet nem akarta saját jogán,elvei tiszteletben tartásával befogadni, Kádár pedig azért is, mert savanyú volt a szõ-lõ, nem akart belépõért könyörögni. 1940-tõl megváltozott a kép: a kommunista po-litikus szerette volna megmenteni a nemzetét, és most ezért újította fel harcát azuralkodó elittel, majd a végveszély óráiban ebbõl a körbõl is igyekezett szövetsége-seket találni. Sajátos helyzet volt ez: Bajcsy-Zsilinszky Endre, Szekfû Gyula ésCsermanek (Kádár) János egy fronton…

Minden belsõ konfliktus és ellentét ellenére ez a szoros kapcsolat 1947-ig meg-maradt. A nemzet még bízott abban, hogy a kommunisták, ha nem is revízióval, desegítenek méltóságát, önbecsülését visszaszerezni. Õk pedig ekkor még ugyanígygondolták: ha tiszteletben tartják a nemzetet, ha fellépnek a területi-etnikai igazság-talanságok ellen, a kisebbségi magyarság érdekében, akkor saját ügyüket is elõrelen-dítik. Nekik sem volt könnyû szembesülni azzal, hogy ebbeli törekvéseiket a szovjetkülpolitika nem támogatja. Cserében viszont a magyar kommunisták segítséget kap-tak a hatalom megszerzéséhez és kisajátításához. Ezt a megoldást Kádár elfogadta –ezzel meglazította a köteléket, amely õt a nemzethez kapcsolta.

Majdnem egy évtized kellett, hogy a két „fél” újra találkozzon. Erre a találkozóradrámai körülmények között került sor. Kádár 1931 után másodszor is kilépett poli-tikai nemzetébõl. Míg azonban elõször „lefelé” számûzte magát onnan, ahová be semakarták engedni, addig másodszor „felfelé” távozott, hogy idegen erõtõl segítve ke-rüljön hatalomra, és a nemzet érdekeire hivatkozva „fegyelmezze meg” az országot.17

A szembenállást a hatvanas évek elején-közepén váltotta fel az egymás melletti-ség. Kádár egy internacionalista, antinacionalista nemzetépítési programot próbáltmegvalósítani. Nem sikertelenül. A nemzet a hatvanas évektõl kezdve fokozatosanújraépült, gazdagodott történelmével, hagyományaival, a büszkeséggel, majd a kul-turális azonosság, a sorsközösség hangsúlyozásával. Ám ez a nemzetstratégia adósamaradt a határon túli magyarságnak, mert nem vállalt olyan konfliktust, amely koc-kázattal jár.

Kádár mindig óvatosságot tanúsított a határon túli magyarság ügyeiben, mertnem akarta megengedni, hogy nacionalizmussal vádolhassák szövetségesei. Az õmegértésük, támogatásuk hiányában nem akart engedni a felerõsödõ nemzeti érzés-nek, nehogy a vélhetõ kudarc után két tûz közé kerüljön az ország, a nemzet, a ha-táron túli magyarság és õ maga is. Belátva, hogy ez a politika nem hoz eredményt,élete végén utat engedett a nyílt sisakos fellépésnek, egy új, a kulturális nemzetfoga-44

2012/7

lomra épülõ stratégia kidolgozásának. Kicsit hasonlóan alakult a helyzet, mint az or-szág és az õ pályaíve esetében. Kádár gyengülése nem törte meg a nemzet erõsödé-sének folyamatát, ellenkezõleg, felgyorsította, de ekkor már nem volt szó a szocializ-musról, a szocialista nemzetrõl.

A kihívások mércéjén mért életút és az örökség

Reményeink szerint ez a többdimenziós összehasonlítás egyúttal értékelés is,amely lehetõvé teszi a választ arra a kérdésre is, hogy Kádár mikor ismerte fel helye-sen az ország és a nemzet elõtt álló kihívásokat, mikor tévedett ezeket illetõen. Ezena ponton kötelezõ, hogy ne szakadjunk el a kor realitásaitól és az õ valódi ideológi-ai beállítódásától, ne valamely elvont eszmény és ne valamiféle utólagos bölcsességkönnyedségével ítélkezzünk. Mindebbõl kiindulva 1940 és 1947 közötti életpályájasikeresnek tekinthetõ. 1948–49-ben nem õ döntött, de nem ismerte fel az akkori po-litikai stratégia veszélyességét. 1956-ban antikapitalista-antisztálinista alapon állvahozott rövid idõn belül egymással gyökeresen ellentétes döntéseket. Ezekrõl annyitel kell mondani, hogy az ország helyzete volt az, amely nagyokat változott, Kádár ek-kor inkább követte, mint diktálta, irányította az eseményeket. Nem volt kötelezõ aszovjetek oldalán szerepet vállalnia, de tudta, ha õ nem vállalja, akkor másra bízzák.Tudnia kellett: ez a körülmény nem ad felmentést semmire. Érvényes válasz volt ez,amelynek erkölcsi tartalma mindig is vita tárgya lehet.

Kádár az 1950-es évek végétõl a hetvenes évek elejéig a nagyobb ügyekben álta-lában helyesen döntött: a kollektivizálásról, 1956 kivonásáról a napi politikából, atársadalom szövetségesként való kezelésérõl, arról, hogy Magyarországnak ki kellmaradnia a kommunizmus Szovjetunióban meghirdetett építésébõl, a reformról.

Ezután a hetvenes évek közepén hibázott, amikor a gazdasági világválság kellõsközepén – a külsõ nyomásnak is engedve – jóléti szocializmust ígért, majd amikor eprogram lefulladása után sem akart radikálisabb válságkezelést és reformokat. Végülhibázott 1984-ben a gazdasági növekedés mesterséges felgyorsításakor.

Külpolitikája viszont éppen akkor teljesedett ki, amikor belül szaporodtak a ne-hézségek. A nemzeti érdek védelmében s a nemzetek és rendszerek együttmûködé-sének elkötelezett híveként egyre több konfliktust vállalt a szovjet vezetõkkel. Ezzelegyütt, mint ahogy a nyolcvanas évek fejleményei megmutatták, nem tudta kivezet-ni hazáját a válságból, pedig a kelet-európai vezetõk közül talán neki lett volna egye-dül esélye arra, hogy a nép támogassa ilyen irányú erõfeszítéseit.

Öröksége? Kurzusa vereségbe torkollt, rendszere eltûnt a gazdaságból, a politiká-ból. Ilyenkor leginkább a paternalizmus következményeit: a társadalmi magatartástszokták említeni. A történész annyit mondhat: abban, hogy szemben a szép számú20. századi magyar rendszerváltásokkal, az 1989-es békés lehetett, Kádár évtizedespolitikai gyakorlata, realizmusa – a köpenye, amely alól a reformer, a rendszerváltástelfogadó politikusok is kibújhattak – is szerepet játszott. Nem lehet elfeledkezniörökségének anyagi, szellemi elemeirõl sem, a viszonylagos jólétrõl, a stabilitásról,a kulturáltságról, a felgyülemlett gazdasági és nemzetközi tapasztalatokról.

JEGYZETEK1. Bálint György a következõt írta errõl: „Az elnyomott, kizsákmányolt emberek tömegét a személyes sérelmekrendszeres, koordinált tömege teszi harcossá: a tömegeknél a személyes és az általános, a gyakorlati és az el-vi oszthatatlanul egy.” Bálint György: A toronyõr visszapillant. I. Magvetõ, Bp., 1966. 689.2. Nem tudjuk, olvasta-e elõzõleg József Attilát, vagy ekkor, huszadik évéhez érkezve ismerte-e már a Tisztaszívvelt. Az biztos, hogy néhány héttel azt követõen, hogy csatlakozott a kommunistákhoz, meghallgatta a köl-tõ egyik elõadását a proletárkultúráról. Kádár János: A szocialista Magyarországért. Kossuth Könyvkiadó, Bp.,1972. 405–407.

45

2012/7

3. A szöveg így folytatódik: „A háború menetében és az emberiség életében döntõ fordulat elõtt állunk. Ez afordulat Magyarország helyzetét alapjában érinti, sok múlik azon, hogy a magyar munkásság hol áll, hogy áll-ja meg a helyét és mit akar.” In: Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetébõl 1935-1945. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1964. 416–417.4. Kádár errõl a börtönbõl történt kiszabadulásakor a következõket írta: „Azt mondhatom, hogy amit én – éspersze nem csak én – az utolsó négy év alatt átéltem, az nem embernek való. Ha lehetne sorsot cserélni, ak-kor inkább választanám, hogy mint kommunista üljek egy kapitalista ország börtönében tizenkét évet, mint asaját Népköztársaságom börtönében 12 hónapot.” Magyar Országos Levéltár (MOL) M-KS 276. f. 65/44. õ. e.5. Kádár János bírái elõtt. Egyszer fent, egyszer lent 1949–1956. Osiris – Budapest Fõváros Levéltára, Bp., 2001.215–239. A Farkas Vladimirnek tett vallomása során a legképtelenebb dolgokat is magára vállalta, amit kihall-gatója is észrevett.6. Ebben az idõszakban egyetlen szóba jöhetõ, mert a szovjetek által is elfogadott utódja Komócsin Zoltán lettvolna, de õ viszonylag fiatalon, 1974-ben meghalt.7. Nem véletlen, hogy a demokratikus ellenzék 1987-ben érezte elérkezettnek az idõt, hogy Kádár meneszté-sére szólítsa fel a hatalmat gyakorló kommunista pártot. Lásd Kis János–Kõszeg Ferenc–Solt Otília: Társadal-mi szerzõdés. A politikai kibontakozás feltételei. Beszélõ 1987. 2. (Különszám).8. Lásd errõl Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon 1987–1990. Napvilág Kiadó, Bp., 2006. 13–26,121–138.9. Ehhez a témához lásd Belényi Gyula–Sz.Varga Lajos: Munkások Magyarországon 1948–1956. Napvilág Ki-adó, Bp., 2000.10. Az MSZMP KB 1958 októberében határozott a munkásosztállyal kapcsolatos egyes kérdésekrõl. In: A Ma-gyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956–1962. Kossuth Kiadó, Bp., 1973. 272–277.11. Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX század második felében. Osiris Kiadó, Bp., 2005.224–232, 286–296.12. Lásd errõl Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957–1986. Maecenas, Bp., 1995.13. Errõl az idõszakról különbözõképpen vélekedik a magyar történeti irodalom. Újabban erõsödik az az ál-láspont, miszerint a szovjetizálás már 1944 végén megkezdõdött. Gyarmati György: A Rákosi-korszak. OsirisKiadó, Bp,, 2012.14. Részletes áttekintést ad errõl Standeisky Éva: Népuralom ötvenhatban. Kalligram – 1956-os Intézet, Bp.,2010.15. Földes György: Magyarország, Románia és a nemzeti kérdés 1956–1989. Napvilág Kiadó, Bp., 2007.178–186.16. Szokai Imre – Tabajdi Csaba: Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés. Magyar Nemzet, 1988. február 13.17. Azt a beszédét, amelyben bejelentette: ami októberben történet, az nem forradalom, hanem ellenforrada-lom volt, és leszámol a nép ellenállásával – mintegy magyarázatként –, azzal fejezte be, hogy „a nemzetnek él-nie kell.” Népszabadság, 1956. november 27.

46

2012/7

kommunizmus mint a kapitalizmusellentéte – vagyis a bérmunka, azárutermelés, az idegen munka elsajá-títása, a termelõk és a termelõeszkö-

zök elválasztása, a munkamegosztás, az államés a hierarchia (az intézményes kényszer), azeleven élet alárendelése elleni mozgás – mind-addig fönnáll, ameddig a kapitalizmus. Ha úgytetszik, a kapitalizmus negatív tükörképe.

A kommunizmus mint örök utópia nem azo-nos evvel. A kommunizmus mint a magántulaj-donnak (különösen a földtulajdonnak és a rab-szolgaság különféle formáinak) az ellensége, aszimbiotikus természet fõ elemeit közjavakkányilvánító, az együttmûködõ, radikálisan egyen-lõ, intézményesüléstõl eltiltott közösség (kom-muna) szószólója több ezer éves, és a commonsutópiájának mai formáiban most is él.

A kétféle kommunizmus – a marxi kommuniz-mus és a rousseau-i szocializmus – filozófiailag kü-lönbözik, történetileg vegyül. A történelmi szocia-lizmus (azaz a munkásmozgalom a maga pártjaival,szakszervezeteivel, munkástanácsaival, forradalmiközjátékaival) – bár inkább Marxra hivatkozott –mégis: alapvetõen rousseau-i természetû maradt(bár Rousseau maga nem volt szocialista) a magán-tulajdon, a csere, a profit, a pénz (azaz lényegébenaz értékforgalom) iránti mély bizalmatlansággal,etatizmussal, a jogi úton kikényszerített, kodifikált,szabályozott jövedelmi és jogegyenlõséggel, újrael-osztással, a társadalmi egyensúly szisztematikus el-tolásával a vagyontalan osztályok javára. [...]

2012/7

Három képlet harcol ittegymással: a fasisztatézis szerint a kommunizmus és a liberalizmus azonos, a liberális tézisszerint a fasizmus és a kommunizmus azonos,a sztálini tézis szerint aliberalizmus és a fasizmus azonos.

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

IT’S ALL OVER NOW, BABY BLUEAntikommunizmus ma

Rövidített szöveg. A tanulmány teljes szövege, hivatkozásokkal,a Többlet címû kolozsvári filozófiai folyóirat szerkesztés alattálló számában jelenik meg.

A

Marxista politikát úgyszólván senki se folytatott még. A „létezõ szocializmus” (ésezen én ma már nem pusztán a keleti tömb, a szovjet rezsimek változatát értem, ha-nem a nyugati szociáldemokráciát és a harmadik világbeli, „fejlesztõ”, baloldali/ka-tonai etatizmusokat is) a proletariátust a tõkés rendszer (az árutermelõ és bérmun-karendszer) belsõ elemének tekintette, amelynek a gazdasági, szociális és rendelke-zõ részhatalma, ha eléggé megnövekszik, szocializmussá nõ. Ha pedig a proletárha-talom teljes – értve ezen a magántõke társadalmasítását (a „köztulajdon” túlsúlyát)és a munkásszervezetek stabil politikai hatalmát – , akkor ez maga a szocializmus.

Ezért a „létezõ szocializmus” különféle alakváltozatainak a legitimációs bázisamindig „a kommunizmus ígérete”, amelynek két kezese (1) a köztulajdon (közületi,korporatív vagy prebendális tulajdon, amelyben a végsõ jogcím, az elidegenítési jogo-sítvány elvontan „az államot” illeti), és (2) a „nem polgári” politikai berendezkedés.

Ezek – a marxi kommunizmusgondolat (amely nem glorifikálja, hanem démo-nizálja a munkát) felõl nézve – merõ illúziók. Természetesen nem azt követeli a „lé-tezõ szocializmus(ok)” marxista bírálója, hogy a kapitalizmus reprezentatív politikairendszereinek leverésével bekövetkezett állapot maga legyen a kommunizmus, ha-nem csak azt, hogy ennek az állapotnak a fõ elemei valamiképpen a kommunizmusfelé mutassanak, csakugyan tartalmazzák „a kommunizmus ígéretét”. De hát nemtartalmazzák. A tulajdonban – amint azt már százszor elmondtam – nem a tulajdo-nos kiléte a fontos, hanem az, hogy a termelõeszközök el vannak-e választva a ter-melõktõl, azaz a termelõk csak a tõke közvetítésével mûködtethetik-e a termelõesz-közöket, úgy, hogy a munkájukért viszonzásul szerzõdésileg kikötött munkabér szol-gál megélhetésük alapjául, és nincs társadalmi hatalmuk az értéktöbblet elosztása fö-lött. A „létezõ szocializmus” mindezeknek a kapitalista alapföltételeknek hiánytala-nul megfelel.

A sztálinizmus és a nyugati szociáldemokrácia évtizedes uralma, befolyása utánpedig aligha kell itt értekeznünk a proletariátus „politikai hatalmáról”, amely még il-lúziónak is alig nevezhetõ.

Ugyanakkor – s itt kerülünk közelebb ennek az írásnak a voltaképpeni tárgyához– nem szabad a „ valóságosan létezõ szocializmust” (a továbbiakban: reálszoc) min-den további nélkül csak államkapitalizmusnak nevezni és tartani, mert a reálszoc azállamkapitalizmus tág fogalmának nagyon sajátságos esete. A „létezõ szocializmus”keleti, szovjet variánsa – noha nem volt szocializmus, hanem csak államkapitaliz-mus – kétségtelenül nem volt polgári rendszer. (A mai piaci kapitalizmus is egyre ke-vésbé polgári, mert a polgárság mint szociális, kulturális, tradicionális, „kollektívtu-dati”, társaslélektani tényállás, tényösszefüggés: megszûnt.) A reálszoc ígéretéhezhíven megsemmisítette (kisajátította) a magántulajdonos (tõkés és földbirtokos) osz-tályt, a döntés pillanatában még létezõ munkásmozgalom politikai kontrollja alá he-lyezte a termelést és a szociális rendszert, megszüntette a polgári reprezentáció po-litikai és kulturális formáit, és így tovább. Nagyjából fölszámolta (Nyugaton csak kor-látozta, szabályozta, agyonadóztatással demotiválta) a piacot.

A fölhalmozási terrorrezsim (sztálinizmus) ciklusának befejezõdése a kilencszáz-ötvenes évek végén Kelet-Európában azt a benyomást keltette a reálszoc apparátusokés az irányító állami értelmiség körében, hogy a tervutasításos „parancsgazdaság” la-zítása (vállalati önállóság, decentralizáció, szimulált piac, pénzbeni elszámolás stb.)mintegy „spontánul” a tömeges kényszermunka (Gulag) és politikai terror enyhítésé-hez fog vezetni, amit – oda nem illõ terminussal – „demokratizálásnak” tituláltak.

(Ebben is megmutatkozik a marxizmus teljes félreértelmezése, amelyet pozitivis-ta determinizmusnak néztek, s amelyrõl azt vélték, hogy hittétele: „a lét határozzameg a tudatot”, azaz a gazdaság a többi részrendszert, ami a marxista elmélet szerint

48

2012/7

a piaci kapitalizmus egyedi sajátossága, nem az emberi állapot meghatározottsága,hiszen ez a kapitalizmus elõtt nem volt igaz, és utána se lesz az.)

Így azonban a „terv” és „piac” ellentéte a kelet-európai közfölfogásban sokáig a„diktatúra” és a „demokrácia” ellentétének a szinonimája lett, mi több: a mai napigez határozza meg a kelet-európai, regionális-provinciális jellegû liberális folklór in-tuitív alapdogmáját. (Tekintet nélkül arra, hogy ez történelmi képtelenség: a modernnyugati demokráciát a második világháború utáni jóléti államok alapozták meg a jog-egyenlõség – az „emberi jogok” – egyetemesen elismertetett, erõs alapjogi doktríná-jának, a mai nemzetközi jog fundamentumának a középpontba helyezésével, amely-nek egyik eleme volt a piac tervezõ jellegû korlátozása, a másik a szocializmus, az-az a létezõ munkásmozgalom beemelése a késõpolgári állam és a vállalatirányításmûködtetésébe, vagyis a proletár kontrahegemónia részleges elismerése, kooptálása,pacifikálása és legitimálása.)

Ezen fölül a „terv” és a „piac”, a „diktatúra” és a „demokrácia” ellentétének meg-van a maga históriai elõzménye a militáns baloldalon, ahonnan a kelet-európai, re-gionális-provinciális szabadelvûség genealógiailag származik.

Ez az elõzmény: a fasizmus sokkja a harmincas években s emiatt a népfrontpoli-tika kialakulása. Az akkori „kommunista”, immár sztálinista pártoknak meg kellettérteniük, hogy a piaci kapitalizmus válságát másképp is meg lehet oldani, mintahogy õk képzelték – tehát az osztályviszonyok érintetlenül hagyásával, a politikaprimátusának kikényszerítésével, a proletár kontrahegemónia szétzúzásával és ag-resszív militarizmussal befelé és kifelé. Látniuk kellett, hogy a burzsoázia politikaibefolyásának megsemmisülése nem jelenti a kapitalizmus végét, sõt: új sikereket je-lent a kapitalizmus számára. A sztálini pártok a vereséget szenvedett nyugati bur-zsoázia szellemi hatása alá kerültek, pl. elfogadták azt a liberális elemzést, amely afasizmust afféle feudális ellenforradalomnak láttatta, amely visszaállítaná a kasztos-rendi (tehát a vérségi leszármazáson, nem a piaci sikeren nyugvó) hierarchiát – ami-ben van igazság, de nem sok. A népfrontkorszak állította elõször szembe a „tekin-télyuralmat” és a „demokráciát”, ami a lazán, homályosan körvonalazott „haladóerõk” közös platformját lett volna hivatva alátámasztani. Az ekkori, immár fölöttébbkonzervatív Lukács György nagy hatású mûveiben föladta a „kapitalizmus” és a„kommunizmus” primér ellentétét, az ellenség megváltozott a bolsevikok számára:„racionalizmus” kontra „irracionalizmus”, klasszikus realizmus kontra dekadens ult-ramodernség (avant-garde), fasizmus kontra „demokrácia” vagy „népi demokrácia”(NEM proletárdiktatúra). A Magyarországi Tanácsköztársaság öntudatosan diktatú-rának nevezte saját magát, de a kilencszázharmincas évek defenzívában lévõ bolse-vik pártjai immár demokráciáról, békérõl, humanizmusról, rációról beszéltek, és –függetlenül az 1945–48 után hatalomra került sztálini rezsimek politikai valóságától– a bolsevik apparátusi és értelmiségi eliteknek a népfrontos humanizmus maradt azideológiájuk, ami 1956-ban és 1968-ban világosan megmutatkozott.

A második világháború utáni sztálinista restauráció és a kiújult terror – történel-mi léptékkel mérve – epizódnak, habár iszonyú és véres epizódnak bizonyult. 1956után egyfolytában a piaci reformok és desztalinizációs, „demokratizálási” kísérletek– összességükben kudarcos – története állt a politikai folyamatok centrumában a ke-let-európai, szovjet típusú rezsimekben. Mai napig világnézetileg meghatározó eb-ben a régióban a piaci lazításnak és a decentralizációnak a „demokráciával” (azazvoltaképpen a metafizikai Jóval) való gondolattalan és kritikátlan azonosítása.

Három képlet harcol itt egymással: a fasiszta tézis szerint a kommunizmus és aliberalizmus azonos, a liberális tézis szerint a fasizmus és a kommunizmus azonos,a sztálini tézis szerint a liberalizmus és a fasizmus azonos.

49

2012/7

A leggyöngébb itt a sztálini tézis, mert a népfrontkorszak óta ezt nem mindig vet-ték komolyan. A Sztálin utáni (huszadik kongresszus és 1956 utáni, posztsztálinista)reálszoc ideológiailag is roppant gyorsan közeledett a nyugati jóléti államokhoz: azéletszínvonal emelése, fogyasztás, szórakozás, szociális biztonság, egészség, tudomá-nyos-technikai fejlõdés, DERÛ, rend, nyugalom, békés egymás mellett élés, enyhülés,idegenforgalom, mûvelõdés, „a világûr békés meghódítása” és í. t. Általánossá vált aminden ízében kispolgári embereszmény: a szorgalmas, egészséges, tisztálkodó, vasaltruhás, konform, elégedett, rendpárti, de mozgékony és víg kedélyû, hobbiknak hódo-ló, kertészkedõ, barkácsoló, kiránduló, családszeretõ, kabaréközönségként a „visszás-ságokat” jóízûen kinevetõ típus, amely – valamilyen mértékben – csakugyan létezett, samely a mai, szegényes politikai kultúrájú és kurta emlékezetû magyarországi, kelet-európai „óbaloldal” rejtett, regrediáló, nosztalgikus eszménye (is).

Ez a posztsztálinista, „reformszocialista” eszmény (és ennél azért ellentmondáso-sabb valósága) áll a mai ún. antikommunizmus érzésnyalábjának a fókuszában. Ez anyugodalmas, békés fogyasztó – és népfrontos, „humanista” aurája – az ún. baloldalalapmintája, amelyet fenyeget a sztálini mozgósítás + terror elnyomott emléke. Ezértaz ellenszenv „az utcai politizálás” iránt, az „ideológia” iránt (az utolsó, még mozgó-sító ideológia a népi emlékezetben a sztálinizmus és késõbbi maradványai ahruscsovi–kádári–honeckeri korszakban), az állami kényszerek iránt, különös tekin-tettel a középrétegek jövedelmét veszélybe sodró állami újraelosztás és „egyenlõsdi”iránt. Ennek az értelmiségi változata: az egyéni autonómiát a piac garantálja, az ál-lami beavatkozás minimuma.

Persze ez történelmileg õrültség: az erõs, mindenkire állandóan kiterjedõ állam amaga nyilvántartásaival, statisztikáival, a mindent megszámozó térszabályozási,közlekedési és kommunikációs rendszereivel, az egyén racionalisztikus besorolásá-val a különféle intézményi logikákba: a modern liberalizmus, a piaci kapitalizmusterméke – hogy a gyarmatosításról megint ne beszéljünk.

A mai kelet-európai liberálisok az állam gazdasági beavatkozása, a szerzõdésesviszonyok s az egyéni szabadság korlátozása metaforájának tekintik a „kommuniz-must”, ezért hasonlítanak minden tekintélyuralmi törekvést a reálszoc múlthoz,ami tévedés: nem minden diktatúra autoritárius, a reálszoc plebejus jellege, túlzóracionalizmusa – és a hagyományos uralkodó osztályok fölszámolása – ezt egyene-sen kizárja.

A jobboldalon is föl-fölbukkannak ezek a motívumok, de itt más a lényeg: itt éppaz fáj a reálszoc emlékében, hogy összekapcsolta a diktatúrát az antihierarchikus, te-kintélyellenes, hagyományellenes, „lefelé nivelláló”, egyenlõségi dinamikával. Ittéppen „a kommunizmus ígérete” fáj, az osztály nélküli, politikamentes társadalomkísértete. Amikor pedig a reálszoc apparátusok és értelmiség utódai simán áttérneka piaci logikára (s ez már negyvenéves történet), akkor a piaci és a közjogi liberaliz-mus bolsevista trükknek tetszik. Így hát amikor a magyarországi jobboldal nem sza-vazza meg a „pártállami” titkosszolgálatok iratanyagának nyilvánosságra hozatalát,azt fejezi ki, hogy a posztsztálinista reálszoc polgári emancipációs aspektusát, nempedig a rendõrállami, diktatúrás aspektusát utálja jobban. Ebben a hamisságban –hegeli módon – benne foglaltatik az igazság: a „valóságosan létezõ szocializmus” voltKelet-Európa egyetlen valóságos polgári korszaka, s így lehet a mai reakció egyszer-re polgárellenes és antiszocialista. (A kommunizmus tulajdonképpeni alapgondola-tának mindehhöz persze semmi köze.)

Természetesen ha a „polgári” kifejezést úgy értjük, hogy a polgári állapot jellem-zõje a magántulajdon, elsõsorban a kistulajdon primátusa és a magánéletnek (elsõ-sorban a polgárság, a középosztály magánéletének) a védelme, a világi ideológiaikényszer viszonylagos enyhesége (ez egyébként nagyrészt históriai mítosz: pl. a tör-50

2012/7

ténelmi Magyarországon, az ún. liberális korszakban [1867–1918] az államnemzeti,területi integritásos, antiföderalista nacionalizmussal és az egyházi-valláserkölcsikonformizmussal való szembenállást büntették), akkor persze a reálszoc nem lehe-tett „polgári”. De ez ahistorikus szûklátókörûség lenne. A polgári korszak (a kései ka-pitalizmus ma sok tekintetben kevésbé polgári, mint a reálszoc volt) jellemzõje a pi-aci vagy államkapitalizmus mellett a fölvilágosodás, abban a szûkebb értelemben,amely a természettudományos-technikai módszert állítja a középpontba mint arendszer meghatározó imperatívuszának (fölhalmozás növekedés) szellemi tartal-mát; ebbõl pedig az emberi viselkedés/magatartás „kormányzásának” (Foucault) újmódszere következik (szemben a lelkigondozás papi technikáival, amelyek a rene-szánsz és az ellenreformáció óta váltak a katolikus Európában és gyarmatain egyete-messé). Az iparosítást-villamosítást, az urbanizációt, az üzemi-vegyszeres mezõgaz-daságot, az általános tankötelezettséget, az epidemiológiai és higiéniai kényszer-rendszert, az elsõ ízben átfogó jogrendszert, a szekularizációt stb. stb. összefogó ter-vezés tudományos módszertanra támaszkodott; az értékrend csúcsán az alkalmazott,elsõsorban a mûszaki és orvosi tudományok álltak – már ha a rendszer filozófiájátóleltekintünk.

A hatalmi párt (az „egypárt”) tanítóhivatali és néptribuni funkcióival itt nem fog-lalkozom. Annyit azonban ki kell emelni most is, hogy „a Párt” politikája majdnemmindvégig (a végén a Párt politikáját Magyarországon, Lengyelországban a liberali-zálás, Romániában, Szerbiában a fasizálódás tördelte szét világnézeti értelemben)történetfilozófiai alapokon nyugodott, és a Párt explicit céljai a polgári emancipációképzetkörének variánsai voltak. Mivel az ún. szocialista forradalomnak nemcsak akommunisztikus céljai nem teljesültek (a bõvített újratermelés, evvel tehát a fölhal-mozás fõ eszköze a kizsákmányolás maradt), hanem még „a polgári forradalom be-fejezésére” avagy kiteljesítésére irányuló célkitûzései (egyenlõség) sem, a Párt egyikfõ legitimációs-stratégiai technikája a nagyipari szakmunkásság privilegizálása ma-radt, amely nem annyira pénzben, mint amennyire naturáliákban, korporatív ked-vezményekben (olcsó üdülés, sport, mûvelõdés, szociális lakásépítés; pozitív diszk-rimináció az oktatási intézményekben a munkásgyerekeknek, elõnyök a politikaiszelekcióban, származási túlsúly a pártszervekben, a fegyveres erõknél és az elnyo-mó apparátusokban; kivételes mobilitási lehetõségek; erõs testületi szellem, magasfokú mozgósítottság) nyilvánult meg. Politikailag az erõsen mozgósított és indok-trinált nagyipari szakmunkásság a mobilitási csatornákon szociokulturális közelség-ben volt az apparátusokhoz, ezen belül az „ideológiai államapparátusok” (Althusser)reálszoc változatait benépesítõ állami értelmiség egy részéhez.

Ez jelentette a hatalmi párt számára egyrészt legitimitása zálogát, másrészt – ezenbelül – a proletárforradalmi kontinuitás fönntartását. (No meg támogatást a diktatú-rához és a rendõrterrorhoz, amelyet a Párt egyébként nem szerzett meg. A politikai-lag elkötelezett „munkásarisztokrácia” az NDK-ban, Magyarországon és Lengyelor-szágban is föllázadt a rezsim ellen. Igaz, hogy változatlanul antikapitalista szellem-ben. Ez az egyszerre demokratikus és szocialista fronde a nagyipari szakmunkásságde facto megszûnésével együtt kipusztul.) Amint kimutattam, a Párt (bizonyos mér-tékig az egyházhoz, ezen belül a militáns szerzetesrendekhez hasonlóan), bár volta-képpen lemondott céljairól, saját szervezetén belül úgyszólván párhuzamos társa-dalmat épített ki, amelyben a világnézeti uniformitás – és bizonyos, a tágabb társa-dalomra nem föltétlenül kötelezõ erkölcsi meggyõzõdések makacs fönntartása, puri-tán stílus, közös hagyomány, mozgalmi zsargon stb. – azt az erõs benyomást keltet-te a hívõ kommunisták millióiban, hogy a „külsõ” körülmények (bûn, megváltatlan-ság) ellenére a kiválasztottak közössége fönntartja eszmeileg az eredeti gondolatot,és át is éli.

51

2012/7

Így hát a Párt nem pusztán a diktatúra eszköze és legfölsõ instanciája volt, hanemaz az elem, amely a szovjet típusú államkapitalizmust sajátossá teszi (ez a sajátosságegyre jobban halványult 1956 után az egész keleti tömbben, ahogyan a keleti „jólétiállam” és a nyugati jóléti állam konvergált a produktivista dinamika háttérbe szorí-tásával a fogyasztói modell útján a posztfordista helyzet felé, amely 1989-ben azon-nal beállt).

A Párt megszûnése – világtörténelmi értelemben a kommunista mozgalom nagyszekvenciája („a proletárforradalom”) az 1930-as években lezárult, de a Párt mint amodernség egyik változata, mint „Kelet” óriási küzdelmet („hidegháborút”) vívott amásik, a nyugati változattal, s ennek a ténye szintén jelentõs, ha nem is tartozik mára szorosabban vett „kommunizmus” történetéhez – még fontosabb esemény 1989-ben, mint a privatizálás. [...]

A „valóságosan létezõ szocializmus”, reálszoc, azaz a szovjet rendszer volt az,amely megjelenítette „a világban”, ha nem is a kommunizmust (hiszen a létrehozottbürokratikus-elnyomó államkapitalizmus, modernizáló diktatúra ennek az alapgon-dolatától idegen), de a kommunizmust mint veszedelmet: az elkötelezett és mozgósí-tott citoyen fölsõbbségét a „személy”, azaz a polgári individualitás fölött, vagyismindazok fölött a morális technikák fölött, amelyek – a radikális egyenlõtlenség kö-rülményei között – az önélvezetet, a személyiségen való önnevelõ munkát, az ízlést,a politikai retorikát, a mélységesen historista és esztétikai kultúraeszményt, a társa-dalmi és biológiai meghatározottságokból kiszabadított, az eldologiasodással és min-denfajta „prózával” szembeállított, önállósított, szuverénné és esztétikaivá tett eroti-kát (amely a 20. századi regény és film legnagyobb újítása egészen a populáris mû-fajokig) határozták meg és szabályozták.

A bolsevik forradalmak az elsõ és a második világháború után (MünchentõlPhenjanig) kétségkívül nem vetettek véget az árutermelésnek, a bérmunkának, apénz általi közvetítésnek, és nem szállhattak szembe a fölhalmozási imperatívusszal(ami voltaképpen a holtmunka, a dologivá tett idõ fölhalmozása), viszont a politikaiértelemben vett osztályharcot lefolytatták és – vereségeik ellenére, hatalmas terüle-ten – megnyerték. Amennyiben eltávolították a hagyományos uralkodó osztályokatés kultúrájukat. Amennyiben szétzúzták a legjellegzetesebb apparátusokat: a monar-chiát, az államegyházakat, az arisztokratikus szoldateszkát, a többpártrendszert, aregionális elitekkel összefonódott, patriarkális helyi hatalmat, sõt: a régi establish-mentnek azt a részét is, amely úgy-ahogy még a civil társadalomhoz tartozott (páho-lyok, klubok, zártkörû egyesületek). Amennyiben – véres terrorral, hihetetlen szen-vedések árán, hasonlatosan a korai nyugati kapitalizmushoz (és ugyanazért) – meg-szüntették a keleti társadalmak õsi agrárjellegét, szétverték a parasztságot, s a mara-dékot az iparba, a városokba kergették. Ennyiben a bolsevik forradalom a francia for-radalmi radikalizmus befejezetlen mûvét zárta le.

A rendõrállami jelleg a fölvilágosodás hagyatéka. Különösen a titkosrendõrségiuralom származik innen, amelyet Közép- és Kelet-Európában II. József fölvilágosultabszolutizmusa honosított meg (a Martinovics-összeesküvés történetébõl ismerjük atitkosrendõrség és a forradalmiság – idõleges – szoros és mély összefüggését), a cáriOroszországban pedig a nyugatiasító reformerek. A titkosrendõrséget persze megörö-költe a reakció és a restauráció. A titkosrendõrség az állam irányítói („a hatalom”)számára a nyilvánosság hiányában a közvéleményt juttatja érvényre, amint beszá-mol róla, hogy miként éreznek és gondolkodnak az alattvalók. A társadalom tudomá-nyos irányítása számára elengedhetetlen az alattvalók vágyainak, szükségleteinek amegismerése (ezt ma a kései liberális kapitalizmusban – a titkosszolgálatok mellett –a közvélemény-kutatások és fókuszcsoportok helyettesítik, bár az utóbbi idõben anyugati hatalmak, különösen az Egyesült Államok teljes transzparenciára, a magán-52

2012/7

emberek életének teljes átvilágítására törekszenek; a mûszaki föltételek rendelkezés-re állnak; az ürügy a „terrorizmus”). [...]

A kommunista világmozgalom annak köszönhette a dominanciáját a 20. század-ban, hogy – nem elõre megfontoltan, hanem történelmi kényszerek (Sachzwang) ha-tása alatt – összekapcsolta a fölvilágosodásnak az emancipációs és a voltaképpeni(„filozófiai”) kommunizmusnak az elidegenedés- és eldologiasodás-ellenes, végsõsoron intézményellenes, ha tetszik: civilizációellenes dinamikáját.

A kettõt élesen szét kell választani.Az emancipáció – amely a kelet-európai értelmiséget a bolsevik pártokhoz von-

zotta, s amely ma arra készteti õket, hogy a bolsevik diktatúrát történetileg megkü-lönböztessék másfajta modern zsarnokságoktól – a személyes (és biopolitikai) aláve-tettségtõl való megszabadulást jelentette. A bolsevik mozgalomra várt a parasztiszolgaság megszüntetése, a gyarmati népek (tartalmában rasszista) alávetettségénekmegkérdõjelezése (Lenin legmaradandóbb hagyatéka), a nõk szolgai állapotának föl-oldása a világ elmaradott (azaz nagyobbik) felén, ennyiben a bolsevizmus volt afrancia forradalom örököse akkor, amikor a polgárság ezt a küldetést már elárultamind a gyarmatosítással, mint a periféria parasztnemzeteinek elnyomásával. A bol-sevik világpárt mint jakobinus világmozgalom, mint a kasztos-rendi és szexuális el-nyomás fölszámolója, mint az egyházi rend maradékainak szétzúzója, mint a legel-tökéltebben világias, eudaimonisztikus, technikát és gépesítést igenlõ, a materiáliskultúrát kibontakoztató, a polgári fejlõdést betetõzõ és kibontakoztató, a „mítosszal”szemben szcientista és pozitivista polgári világmozgalom gyõzött ott, ahol gyõzött(és nemcsak Keleten: lásd a Népfront és az Ellenállás – nem utolsósorban nemzeti –retorikáját: második risorgimento). Mindehhez járult a produktivista és fordista pa-radigma lelkes vállalása, a fölhalmozási imperatívusznak még az imperializmusokatis lepipáló kikényszerítése.

Ámde a paradoxon az, hogy minderre a polgárság a maga pusztán (s egyre gyön-gébben) emancipációs világnézetével, a fölvilágosodás 1914 utáni végsõ válságávalnem lett volna képes. A polgári emancipációt a klasszikus polgári liberalizmus vég-sõ bukása (1914–1919) után csak a proletár elit és a forradalmi értelmiség által meg-teremtett Párt vihette véghez: hiszen Nyugaton is – ahol formálisan megmaradt azegyéni magántulajdonon alapuló tõkés piacgazdaság – a polgárság közvetlen osztály-uralma megszûnt, vagy a fasiszta-náci-militarista apparátusok vették át tõle, vagy amenedzserek (bár soha nem teljesen), Keleten pedig alig volt önálló burzsoázia.(Oroszországban, Kínában még a régi, a forradalom elõtti munkásosztályt is szétver-te, szétszórta a polgárháború.)

Ennek természetesen megvoltak a következményei. Sztálin a „szocializmus egyországban” ismeretes doktrínáját kiterjesztette arra, hogy a Szovjetunió – mint kon-zervatív nagyhatalom – mindenütt akadályozza a forradalmi fölfordulást (ez volt fa-tális Kína-politikájának a lényege, amire Trockij már annak idején rámutatott), és aKommunista Internacionálét teljességgel alárendelte a szovjet állam nemzeti érdeke-inek (1923-ban Szovjet-Oroszország még katonailag segítette, mi több: irányította akudarcba fulladt németországi kommunista puccskísérletet); a Komintern eleinte aVersailles és Trianon elleni német és magyar revizionizmust támogatta, aztán a fran-cia militarizmust segítette „antifasiszta” alapon, majd a Hitlerrel való kiegyezést… AKínai Népköztársaság pontosan ugyanezt mûvelte Indonéziában.

Ha azonban a „nemzetközi kommunizmus” pusztán ennyi lett volna – és ez is gi-gantikus persze – , akkor nem volna több, mint a modern történelem lezárt fejezete,a sok évszázados egyenlõségi projekt vége. Ám a „kommunista” történet jakobinusburkában mindvégig benne volt a mélyebb, a kapitalizmus fogalmi középpontjárairányuló, valóban destruktív támadás is, ennek a démonisága váltotta ki azt az „eu-

53

2012/7

rópai polgárháborút”, amelynek a legmélyebb megértése a német radikális jobbolda-lon található (Nietzsche, Heidegger, Carl Schmitt, Ernst Jünger s mintegy „kívülrõl”Taubes), ennek a nyomán alakította ki fölfogását a nyugatnémet „történészvitát”(Historikerstreit) kiprovokáló Ernst Nolte. [...]

A fasizmus az egyetlen kommunizmus utáni politikai kísérlet – s ezért a kommu-nizmus egyetlen adekvát ellenfele (és viszont) – , így aztán a forradalom és a „poszt-forradalom” (illetve a forradalom és a preventív, megelõzõ ellenforradalom) össze-csapása így fest az ellenfél szemszögébõl:

„A fasizmus olyan antimarxizmus, amely az ellenfelet radikálisan ellentétes, velemégis szomszédos ideológiával és csaknem azonos, mégis jellegzetesen átformáltmódszerekkel megsemmisíteni igyekszik, de mindig a nemzeti önfenntartás és auto-nómia széttörhetetlen keretein belül.

‹Jegyzetben:› [A definíció… önmagában nem lép föl az eredetiség igényével. Azalapvetõ paradoxon már a »konzervatív forradalom« fogalmában benne rejlik.Gustav Adolf Rein… a fasizmust a forradalom talaján végbemenõ ellenforradalom-ként jellemzi.]

E lényegi meghatározásban implicite benne van, hogy marxizmus nélkülnincs fasizmus, hogy a fasizmus egyszerre van távolabb a kommunizmustól ésközelebb is hozzá, mint a liberális antikommunizmus, hogy a fasizmusban szük-ségszerûen megvan legalább a tendencia, amely radikális ideológia irányába mu-tat, hogy nem érdemes ott fasizmusról beszélni, ahol nem léteznek a »marxista«megfelelõjükkel összehasonlítható szervezetnek és propagandának legalább akezdeményei.”

1945, 1956, 1968, 1989 után nyilvánvalóan – ugrásokkal és zökkenõkkel – megvál-tozott az európai helyzet (bár szerintem az európai polgárháború folytatódik, részbenmás részvevõkkel); ettõl függetlenül nem kétséges, hogy a legradikálisabb, tehát a leg-érdekesebb antikommunizmus a fasizmus, így belõle kell kiindulnunk. A fasiszta anti-kommunizmus már nagyon korán fölismerte a kommunizmus kettõs jellegét.

Egyrészt támadta mint a fölvilágosodás (a „liberalizmus”, a „plutokrácia”) örökö-sét – racionalizmus, tudomány, nyilvánosság, szekularizáció, tolerancia, humaniz-mus, béke, faji és nemi egyenlõség stb. – , mint olyasmit, ami ellentmond a hõsies-ségnek, az áldozatnak, a mítosznak, az erõnek és az erõ elõtti vitéz meghajlásnak, azinherens kiválóság (nemesség) és hitványság (szolgaság) közötti ösztönös különbség-tételnek, a fizikai teljesítmény és szépség kultuszának, a harcos amor fati-jának és í.t. Így sikerült a polgári örökség emancipációs vonatkozását a „kommunizmus” rova-tába iktatni mint az antikapitalista ellenkultúra részét, másrészt „a marxizmus a li-beralizmus örököse” mantrát használni arra, ami a fasizmus politikai lényege: a ka-pitalizmus megõrzése a polgári társadalom (és a burzsoázia politikai hatalma) kiirtá-sával. („Ellenforradalom a forradalom talaján.”)

Másrészt a „kultúrbolsevizmus” támadása révén a fasiszta kritika elhatol a dologlényegéig. A fasiszták – mint a forradalmi krízis részesei – érzik, hogy a marxizmusemancipatorikus vonatkozása pusztán exoterikus: az igazi, az ezoterikus küldetésmáshonnan indul. „A mezõk liliomai”, akik „se nem szõnek, se nem fonnak, se csûr-be nem takarnak”. A munka megtagadása, a szolgálat megtagadása, az elismerésmegvonása a dologiságtól.

A bér nélküli munka, a jutalom nélküli szolgálat, a birtoklás nélküli élvezet, akényszer nélküli kölcsönösség.

Ez természetesen fölborítja azt a társadalmat, amely a „belül” és a „kívül”, a„fönn” és a „lenn” ellentétén épül föl. A fasiszta antikommunizmus trükkje az, hogyéppen a kommunizmust teszi meg „külsõnek”. 54

2012/7

A liberális antikommunizmus, amely Nyugaton a hidegháború éveiben (kb.1949–1968), majd az 1980-as évek közepétõl volt domináns, s amely a legnagyobbhatást gyakorolta 1989 után a kelet-európai közvéleményre, a modern liberalizmustermészetének megfelelõen technikai jellegû, ez a fõ erénye és gyöngesége. A liberá-lis kommunizmuskritika eltagadja a reálszoc és a történelmi munkásmozgalom (pol-gári) emancipációs (modernizáló, szekularizáló és egyenlõsítõ) teljesítményét (azexoterikus oldalon), és illúziónak (jellegzetesen: „utópiának”) minõsíti a voltaképpe-ni kommunisztikus gondolatot (az ezoterikus oldalon). A „kommunizmus” vs. „kapi-talizmus”, illetve a „kommunizmus” vs. „fasizmus” ellentétpárokat kiiktatva a „dik-tatúra” kontra „demokrácia”, „zsarnokság” kontra „szabadság”, „kollektivizmus”kontra „individualizmus” ellentétpárokat használja, s evvel sok történelmi baj van:a vád nem eléggé specifikus. A reálszoc (és persze a fasizmus/nácizmus) kétségkívüldiktatúra volt, de evvel egyik sem áll egyedül (számos egyéb diktatúra volt és van,pl. a mai kínai diktatúra se „reálszoc” vagy „kommunista”). A reálszoc és a náci/fa-siszta népirtás tény, de az ennél nem enyhébb gyarmati népirtást (amely faji alapúvolt) liberális birodalmi kormányzatok (is) hajtották végre. A civil lakosság tömegeslemészárlása háborúkban (legutóbb Észak-Koreában, Vietnamban: milliókról vanszó!) szintúgy a modern „demokráciák” számláján is mutatkozik. A genocídium leg-inkább a modernség sajátossága, amely köztudomásúlag Amerika meghódításávalkezdõdik és az Amerikába irányuló afrikai rabszolgakereskedelemmel folytatódik.Tehát a „totalitárius” gyakorlatok (beleértve a tömeges, halállal végzõdõ kényszer-munkát) – a Gulag, a laogai és szinonimáik – alapvetõ jelentõségûek, de nem speci-fikusak, önmagukban nem magyaráznak meg sok mindent. A különbség talán ottvan, hogy a „liberális imperialista” rezsimekben a „belsõ” szférában (a fehér métrop-olisz, az anyaország területén vagy „szabad” populációjában) jogegyenlõség és poli-tikai szabadság észlelhetõ bizonyos mértékig, míg a „totalitárius” rezsimekben nem(egypártrendszer, rendõrállam, indoktrináció, cenzúra, merev tekintélyi viszonyok,katonai típusú mozgósítás). Az amerikai fekete rabszolgák vagy a gyarmati („színes”)népek nem voltak a body politic elismert tagjai (az elmaradott kelet-európai és ázsi-ai monarchiákban a parasztok se), a „totalitárius” rezsimekben olyanokat is kizártakaz elismerésbõl (jogegyenlõség, állampolgárság), akik korábban „belül” voltak (sza-bad honpolgárok). Ezek a jelenségek lényegbe vágóak.

A 19–20. századi liberális imperialista rezsimekben van „szabadság”, de ez a„szabadság” privilégium (akárcsak az ókorban), a „totalitárius” rezsimekben nincs,ugyanakkor nem áll fönn a szolgaság egyenlõsége (mint a régi utópikus szocializmusbizonyos fantáziarendszereiben), mert nagyon erõs a hierarchia, amelynek ugyan aparancsoló urak is ki vannak szolgáltatva, de mégsem szolgák.

A reálszoc egalitárius, puritán és plebejus karaktere, a Párt tribunusi és tanítóhi-vatali funkciója, a befejezetlen emancipációs program nyugtalanító párhuzamai afölvilágosodás (polgári) tervével – beleértve a tudomány és a magaskultúra central-itását – még valamennyire szerepelt a liberális antikommunizmus témái között, deszinte teljesen eltûnt az 1989 utáni kelet-európai változatból, amely titokként kezelia pártállami múltat. Tagadásba veszik nálunkfelé a reálszocialista rendszer forradal-mi genezisét: evvel is magyarázható a rendszeralapító gondolatok megismerésére ésmegértésére való törekvés kiáltó hiánya. Ennek többek között az a folyománya, hogya rezsim derékba tört emancipációs tervének a motivációs erejét nem értik: emiattérthetetlen marad a rendszer fanatikus híveinek ismétlõdõ lázadása a rendszer ellen.(Nagy Imre életrajzírója pl. kijelenti, hogy Nagy Imre több ezer lapra rúgó írásos ha-gyatéka az intellektuális biográfia számára irreleváns. Feledésbe merül a szocialistamozgalmak filozófiai jellege, amely érthetõvé teszi, hogy miként lehettek a szocialis-ta és kommunista pártok vezetõi teoretikusok, szemben minden más politikai cso-

55

2012/7

porttal. Mozgalmak, amelyeket olyan emberek vezettek, mint Lenin, Trockij,Buharin, Rosa Luxemburg, Gramsci, Bordiga, Pannekoek, Mao, Mariátegui, mégis-csak sajátosak. Olyan emberek írnak a „szocializmusról”, akik nem olvasták A nem-zetiségi kérdés és a szociáldemokrácia, az Állam és forradalom, A szociáldemokráciaválsága, Az orosz forradalom története vagy a Történelem és osztálytudat c. könyve-ket, amelyeket azért [ha nem is mindenki mindet] a legtöbb nyugati értelmiségi is-mer, s itt nem is beszélek a marxista elméleti corpusról, csak a történelmet is befo-lyásoló, tettként is jelentõs nagy mûvekrõl.)

A kelet- és kelet-közép-európai antikommunizmus majdnem kizárólagosan a dik-tatúra technikáira összpontosít, ezen belül is a titkosrendõrség és a cenzúra mûkö-désére (a Párt és a tervgazdaság megértése rendkívül hiányos). A következõ kép bon-takozik ki (habár úgyszólván mindenki tudja, hogy ez így sántít): voltak a fanatikus,doktrinér, vakbuzgó vezetõk és aktivisták, a szolgalelkû apparatcsikok, a szadistacsekisták, ávósok, szekusok, börtönõrök, verõemberek, inkvizítorok, káderesek –mindez igaz: csakugyan voltak, és döntõ szerepet játszottak – , a kezükre játszó, rész-ben vakbuzgó, részben opportunista értelmiségiek, továbbá a levélbontók, lehallga-tók, személyi követõk, titkos ügynökök, kémek, spiclik, besúgók, informátorok, föl-jelentõk, agent provocateurök és agent d’influence-ok, jellemzéseket és úti beszá-molókat fölös számban író túlbuzgók („magánszorgalmú kutyák”) mindent áthatórejtelmes hálózata. (Föltûnõ egyébként, hogy a posztsztálinista korszakban, miutánenyhültek, majd elmaradtak a tömeges megtorlások, alapjában megszûntek az ártat-lanokkal szembeni politikai terrorpörök, a besúgóhálózat mérete nem csökkent.)Mindennek következtében a félelmi légkör, a kikényszerített fegyelem megcsonkítot-ta a reálszoc rezsimekben sínylõdõ alattvalók egyéni autonómiáját, büszkeségét, ön-érzetét, kezdeményezõkészségét, alkotóerejét, fantáziáját stb.

Mindevvel kapcsolatban nincsenek mentõkörülmények. Ámde sajnos csorbítja adiktatúráról alkotott gondolataink társadalomkritikai élességét, ha nem gondoljuk áta reálszoc zsarnokság okait. A történelmi esetlegességeken túl – a Szovjetunió beke-rítettsége, igen; de 1949 után a vörös Kína nem volt bekerítve, ám a kínai bolsevikdiktatúra talán még az orosznál is keményebb volt – három fõ okra kell itt figyelem-mel lennünk.

Az elsõ a parasztok százmillióinak rászoktatása a gépesített munkához szükségesfegyelemre és racionalitásra (uniformitásra, konformitásra), a fölhalmozáshoz szük-séges önmegtagadásra (a beruházási javak elsõbbsége a fogyasztási javakkal szem-ben) és az engedelmesség közvetett (testi kényszer nélküli) fajtáira. (A sztálini kor-szakban ennek a nehézségei láttán tértek át a vadul egyenlõtlen, differenciált bére-zésre, az „élmunkások” aránytalan jutalmazására, a „normások” és a „munkaügy”parancsuralmára.) A második az anyagcsatákra fölkészült modern tömeghadseregugyancsak technikai jellegû és anonim fegyelme. A harmadik a kommunista párturalmának világnézeti sajátossága: a Párt vezetõi mintegy megelõlegezték az eman-cipáción túli, „osztály nélküli társadalmat” (olyan mellékes ismertetõjegyek alapján,mint az uralkodó elitnek járó kiváltságok nem örökletes volta, a munkáskáderek ko-optálása és pozitív diszkriminációja a hatalomban és a legfõbb mobilitási erõvé váltoktatásban), ezért rendszerükben – szerintük „a szocializmusban” – érzésük szerintnem volt „osztályhatalom” (amelyet a hatalom egyetlen lehetséges formájaként ismer-tek el), ezért a hatalom korlátozásának és nyilvános ellenõrzésének a problémája, ki-sebb kezdeti ingadozásoktól eltekintve, föl se merülhetett. Az a világtörténelmi – pá-ratlan, egyedülálló – fordulat, amely abban állt, hogy a hierarchikus társadalmak sokévezredes fönnállása óta elõször a rendszer kultúrájában (és csak a kulturális repre-zentációban: a szó egyszerre jelent „ábrázolást” és „képviseletet”!) elõnyt élveztek aszubaltern (alsó) osztályok értékpreferenciái, amelyek függvényében az értékhierar-56

2012/7

chia csúcsára helyezték a mindaddig – hosszú évezredek óta – lenézett fizikai mun-kát, azt az illúziót keltette a politika egyetlen letéteményese, a Párt belsõ (pár milli-ós) körében, hogy immár nincs elnyomás. Márpedig ha nincs elnyomás, a hatalomtechnikai jellegû, csak „a dolgok irányítása”, nem „az emberek vezetése”.

Ahogyan a joguralmi, jogállami rendszereknek az a képük önmagukról, hogy atörvény uralkodik, nem pedig személyek – a hatalom ideális esetben a jogszabályok„alkotmánytól” irányított létrehozása, illetve alkalmazása, tisztán fogalmi uralom –a reálszoc, a „proletárdiktatúra” szintén fogalmi, habár nem jogi, hanem filozófiai,de hasonlóképpen elvont, személytelen uralom. Mivel azonban fõleg Nyugaton(vagy: Európában) a fogalmi, személytelen uralmat (szemben a rendi uralommal,amelynek a biopolitikai vonásai szembeötlõek) szabadságnak szokás tekinteni, aPárt nem gondolta soha, hogy el kell számolnia a hatalmával, amelynek a zsarnokivonásait – a teljesen egyöntetû társadalmi tapasztalat ellenére – mindvégig anomáli-ának („visszaélések”, „torzulások”, „törvénytelenségek”, „személyi kultusz”) vagyvisszaesésnek, a rendszeren belüli ellenforradalomnak („szovjet Thermidor”, amelynemcsak Trockij szóképe) tekintette, pontosan ugyanúgy, ahogyan a tõle egyébirántgyökeresen különbözõ liberális-demokratikus kapitalizmus, amelynek állítólag nemtartozik a „lényegéhez” a gyarmatosítás (genocídiummal), az újkori (fekete) rabszol-gaság, a nemzetiségi elnyomás és a faji megkülönböztetés: ezek anomáliák, „a múltmaradványai” (vö. a szovjet parancsuralmi rendszer magyarázatával a „cári örökség-bõl”, a „demokratikus múlt hiányából”, rosszabb esetben „az orosz muzsik szolgalel-kûségébõl” [ez maga is rasszista klisé] stb. kiindulva).

Evvel szemben a kelet-európai liberális kritika – különösen a „demokratikus for-dulat” (Wende: azaz rendszerváltás, 1989) után – némi joggal nevezte a bukott rezsimlegitimációs ideológiáját „hazugságnak”, bár ez a hazugság jobbára öncsalás volt,amelyben sokkal többen osztoztak annak idején (beleértve a rendszer ellenfeleit!),mint ma gondolnánk. Ez annál is inkább kiderül, miután a humanista látszatok fo-kozatos szertefoszlásával egyre többen és egyre nyíltabban helytelenítik a „létezõszocializmusnak” azt az említett jellegzetességét, hogy a szubaltern osztályok érték-preferenciáit, kulturális sajátosságait emelte be a hatalmi ideológiába, sõt: az alsóbbnéposztályok egy részét (a nagyipari szakmunkásságot plusz „a mozgalom” proletár,lumpenproletár és paraszti elemeit) pozitív diszkriminációval „kiemelte” (ahogyanezt a Magyar Népköztársaságban szokás volt mondani). Ma már egyre nyíltabban ne-vezik a „valóságosan létezõ szocializmust” (szovjet típusú tervezõ államkapitaliz-must) a mûveletlen „csiszlik” uralmának, amelynek a fõ bûne a hatalomra termé-szettõl hivatott úriemberek kiakolbólítása volt, innen a „királyok, hercegek, grófok,elnyomók és burzsoák” (hogy a régi forradalmi dal ma gúnyosan emlegetett termino-lógiájával éljünk) elképesztõ kultusza. „A baj az, hogy nálunk nem volt igazi, mûveltpolgári középosztály” – mondják mai liberális nagyjaink. Dehogynem volt, méghoz-zá szinte a maga egészében militarista, sovén, osztálygyûlölõ és tendenciálisan fa-siszta. A régi pesti mondás szerint még a zsidó polgárság jelszava is az volt, hogy„jobb egy kis pogrom, mint egy nagy vagyonadó” (sokszor emlegeti Ignotus Pál).

Ma már a diktatúra emlegetésének egyre világosabb az osztálytartalma: a reálszoc– visszatekintve – egyre inkább csak a meg nem felelõ emberek diktatúrája, innen a„vagyonátmentés” emlegetése: a régi nómenklatúra és apparátus meggazdagodásanem a vagyoni privilégiumok (mindenfajta gazdasági egyenlõtlenség) ellenzésévelrokon, hanem avval a meggyõzõdéssel, hogy a reálszoc eredetû homines novi, a föl-fuvalkodott és kétes múltú nouveaux riches befolyása (ez kb. háromezer éves panel)illegitim, szemben az „igazi” urak felelõs módon gyakorolt, hagyományokban gaz-dag, elegáns, ízléses stb. elõnyeivel. A kulturálisan (legitimációs szemszögbõl) nemigazolt – mert kulturálisan (szimbolikusan) proletár jellegû – , paradox reálszoc osz-

57

2012/7

tályprivilégium és hatalmi jogcím ma gúny tárgya, MERT JELKÉPESEN (és perszecsak jelképesen) A TESTI MUNKÁBÓL ERED, amelyet ma ismét megvetnek (mintoly sokáig tették).

Ez ma már nem annyira a diktatúra (indokolt, jogos) gyûlölete, hanem a plebejusvisszakergetése az õt megilletõ helyre. Ez van a „polgárságról” és a „mûvelt közép-osztályról” szóló fecsegés mélyén. A „minden értékek átértékelésétõl” való rettegés:a szellem fölsõbbrendûségének eszméjével való szakítástól – amelyet Nietzsche ésnyomán ezrek (Klages stb.) a szocializmus nyomán és a szocializmus áthasonításá-val („ellenforradalom a forradalom talaján”) hajtottak végre, ámde a „munkás” helyé-be a „harcost” állítva (majd Ernst Jünger azonosítja a kettõt) – való rettegés, a (LeBon, Ortega és magasabb színvonalon Elias Canetti által a par excellence modern dé-monként megjelölt) „tömegtõl” való rettegés nem csekélység: a rendi és osztálytársa-dalmak közös alapgondolatáról van szó. [...]

„A kommunista azt hiszi, hogy birtokolja az abszolút igazságot” – ez a frázis szin-tén óriási karriert futott be az utóbbi negyedszázadban. Azon kívül, hogy az irtózatmegfelel a második világháború utáni általános relativista trendnek, a kijelentés ön-magában nagyon furcsa. Bármiféle „igazság” szükségképpen kijelentés, és mintilyen, nyilvános. Milyen értelemben lehet nyilvános kijelentést, amelynek a disztri-búciója tetszõleges, birtokolni? Csak olyasmit lehet birtokolni vagy elidegeníteni(megvenni, eladni), aminek a mennyisége (terjedelme) korlátos és osztható. Semmi-lyen nyelvi entitás nem ilyen. Ez rossz metafora. Miért használják gyakrabban annálaz egyszerû állításnál, hogy „a kommunista tipikusan intoleráns”? Azért, mert ennélerõsebb az a rejtett sugalmazás, amely szerint a kommunista intoleráns és kritikát-lan magatartása mögött elavult episztemológia húzódik meg. A vád torz metaforájátegyszerûen a megvádoltnak tulajdonítják, így: 1. képtelenség azt hinni, hogy bárki„birtokolhatja az abszolút igazságot”, 2. [kimondatlan:] képtelenség azt állítani, hogybárki hihet ilyesmiben, 3. a megvádolt képtelenségben hisz, 4. [kimondatlan:] ez aképtelen hit erkölcsileg elfogadhatatlan, 5. ez a képtelen [kimondatlan: tehát nem islétezõ] hit téves gondolkodásra utal, 6. a rossz erkölcs mögött rossz episztemológiaáll, és viszont.

Mármost tudjuk, hogy a marxizmus: historizmus. Az, amire a vád utal – valami-féle objektivista metafizikai vallás – idegen tõle. De ilyen elterjedt állítás nem kelet-kezik és marad fönn véletlenül. Amire utal, az az elmélet és gyakorlat viszonyánakforradalmi átértékelése Marxnál egyrészt, a forradalmi szubjektum kijelölése az ok-tóberi forradalomban másrészt (Lukács – implicite: Kautsky, Lenin és Trockij – párt-elmélete, 1923).

Amikor a forradalom végrehajtja a transzcenzust, megvalósítja a polgári társada-lom teloszát és „után”-ját – nem vonja vissza, hanem végigjátssza, végigénekli a IXszimfóniát, de utána nem is a „magánéletbe” megy „haza” a hangversenyterembõl –, akkor persze azt gondolja, hogy a polgári társadalom antropológiája immár érvény-telen (nem mintha nem lett volna érvényes azelõtt: az ellenkezõjét vélni csakugyanutópizmus lett volna), a forradalom szubjektum-objektuma csakugyan megtestesültigazság (verbum caro factum est, etc.), de ez éppenhogy nem „birtoklás” és nem „ab-szolútum” és nem „igazság”, hanem aktus. De polgári nézõpontból itt nem változottsemmi, ez csak külön diskurzus. Ezt értik ezen a tételen. A kommunizmus „túl”-janem látszik a kapitalizmus „innen”-jébõl (beleértve a szovjet típusú, tervezõ állam-kapitalizmust). A mai antikommunizmus tétje az, hogy bebizonyítsa: ez a telosz s eza belõle következõ „túl”, ez az „után” nemcsak nincs, hanem elgondolhatatlan. S ér-dekes, hogy ezt a „túl”-t éppen „abszolút igazságnak” nevezik, s azt mondják, hogynincsenek a birtokában. 58

2012/7

De a mai antikommunizmusnak más funkciója is van. Mindenekelõtt az, hogy„a valóságosan létezõ szocializmus” emancipatorikus projektjének kudarcát min-den emancipációs tervre rávetítsék, beleértve a polgári, fölvilágosító és egalitáriusgondolatot. Mivel ez utóbbi racionalisztikus, ezért a ráció („abszolút igazság” =utópia, életidegen fanatizmus, terror) – összhangban a konzervatív életérzéssel –az abszolút idegenként jelenik meg mint rejtetten (okkultan) kommunista gondolat.Ez persze nem igaz – bár a reálszoc veszedelme a maga aufklärizmusának az (ép-pen fordítva) okkult anticivilizációs destruktivitása, a munkaaszkézis maradékta-lan elvetése (titokban mintegy) – , de nem is értelmetlen politikailag. Így a kom-munizmus (= Gulag) épp akkor válik az egyenlõtlenség modern, dinamikus formá-jának, az osztálytársadalomnak a perverz igazolásává, amikor „az osztály” mint po-litikailag autonóm képzet hanyatlik (a kapitalizmus változatlan fönnállása mel-lett). Így minden kommunizmussá válik – éppen most! – , ami valamelyest külön-bözik attól, amit Polányi Károly a piac utópiájaként írt le. (Nem véletlen, hogy azutópikus szocializmus alapesete, a Saint-Simoné, szintén piaci és pozitivista utó-pia. Tõle származik a „mindenkitõl képességei szerint, mindenkinek szükségleteiszerint” jelszó: ez még mindig redisztributív utópia persze, a munkásmozgalmi –exoterikus – Marx evvel csak kiegyezett.)

A mai paradoxon: az antikommunizmus arra szolgál, hogy neokonzervatív nézõ-pontból a polgári liberális humanizmus fölvilágosító maradékát kompromittálja, sevvel sajnos a fasizmus örököse. Sokan a baloldalon még ma is beleesnek a csapdá-ba, mert emiatt belekényszerülnek a polgári klasszika antifasiszta-népfrontos védel-mezésébe, s evvel igazolják a fasiszta tézist „a marxizmus és a liberalizmus lényegiazonosságáról”. (Ez a kísértés különösen – és érthetõen – erõs a német nyelvterüle-ten s a politikai kultúra tekintetében ide tartozó Magyarországon, no meg a német-zsidó hatásnak nagyon erõsen kitett Észak-Amerikában. Innen „Európának” a latinországok számára érthetetlen, defenzív és hisztérikus kultusza.) A „kommunizmus”ebben a nézetben intellektuális, utópikus, életidegen, gyökértelen, s ami föllázad el-lene, az a természet. [...]

A tömeggyilkos diktatúra, majd az ehhöz képest enyhülést jelentõ spicli- és rend-õrállam a maga cenzúrájával, indoktrinációs és propagandaapparátusaival természe-tesen történelmi szerencsétlenség volt. Ez a szerencsétlenség – amely szoros, bensõkapcsolatban áll a fölvilágosodás, a modernizáció, a népjólét és az egyenlõség esz-méivel, politikai és ideológiai technikáival – úgy tûnik föl ma Kelet-Európában (kü-lönösen azokban az elmaradott kis országokban, amelyekben ezt az esszét olvassák– és írják…) mint az emancipáció szükségszerû eredménye. Az emancipációnak eza nem polgári, de a kapitalizmus horizontján túl nem merészkedõ változata azért tet-szik ma bûnösebbnek és veszedelmesebbnek, mint a fasizmus, mert fölforgatta a ha-gyományos értékhierarchiát, és a plebejus ideálokat tekintette példaadónak, ha nemis realizálta õket. Ez a szó szoros értelmében vett fölforgatás volt, amely a fönn lévõ-ket letaszította, a magántulajdon szentségét megszüntette (ha magát a tulajdont mintolyant persze nem is), a szakralitást pedig szétrombolta (bár aztán megpróbáltavisszaállítani a nemzeti és militarista gesztikával Sztálin generalisszimusz mûködé-sének kései szakaszában, ám hiába). [...]

A „kommunista rendszer” (reálszoc államkapitalizmus) címére intézett szemre-hányások másik lényegi eleme „az állam túlhatalma”, az etatizmus. Fölületesenszemlélve a dolgot, ez kétségtelenül igaz: az állam fölfalta a „civil társadalmat” (a pi-acot, a nyilvánosságot, az önkéntes társulásokat, egy idõben a magánélet jelentõs ré-szét). Az a kérdés, hogy ez állam volt-e még a szó polgári értelmében, hiszen az ál-lamot a polgári („civil”) társadalommal szemben definiálják (éppen a bírálók alkot-mányos-szabadelvû kiindulópontja szerint); „a valóságosan létezõ szocializmusban”

59

2012/7

a társadalmat kétségtelenül államosították, viszont – s ezt kevesen fogják föl – az ál-lamot szocializálták! Az az állam, amelynek a fõ funkciója a termelés, nem hagyo-mányos állam, és a modern polgári államhoz (beleértve a fasiszta államot!) kevés aköze. Ha Boris Groys-nak igaza van, akkor a „létezõ szocializmusban” mindenki ál-lami hivatalnok – de ha mindenki állami hivatalnok, akkor senki sem az! Hiszen ahivatalnokot a magánemberrel szemben definiáljuk. Ha nincs magánember, nincshivatalnok. Az állam és a „civil társadalom” közötti válaszfal lebontása a kommunis-ta terv része, de ez a lebontás anarchisztikus kellene hogy legyen: a reálszoc enneka zsarnoki variánsát valósította meg, de megvalósította.

Az állam problémája akkor merült föl, amikor elkezdõdtek a piaci reformok(Csehszlovákiában, Magyarországon, Kelet-Németországban, Lengyelországban, Ju-goszláviában jellegzetesen 1968 körül), s amikor a Párt úgy döntött, hogy a szociali-zált összállamot ismét kettébontja (a „vállalati önállóság”, a pénzbeni elszámolás, afogyasztás primátusa mind ezt szolgálta). Ekkor létrejött a „szimulált piac” (TardosMárton), egymással piaci tranzakciókat folytató „állami holdingokat” szerettek vol-na alapítani és í. t. Itt vonták le az 1956 (XX. kongresszus, magyar forradalom,Gomulka) utáni fordulat konzekvenciáit: a jóléti állam + fogyasztói társadalom (akettõ egylényegû) csak polgári/piaci körülmények között teremthetõ meg, ehhöz pe-dig szükséges az állam és a társadalom elválasztása, ez utóbbi korlátozott autonómi-ájának (mint érdekviszonyok együttesének) az elismerése. A posztsztálinista (input-output elemzésen alapuló) tervezés a társadalom fölötti állami szupremácia megõr-zésén õrködött, ez pedig még csak nem is reálszocialista funkció, hiszen bevallottaaz állam szocializációjának a kudarcát, és végképp föladta a hierarchia elleni ideo-lógiai küzdelmet.

Kelet-Közép-Európában a neokonzervatív tábor, amelyet tévesen neveznek erre-felé „liberálisnak”, a jóléti állam mérsékelt híveit (welfarists) kommunistázza le, né-hány jelentéktelen államosítás miatt szocializmusról üvölt (akár a Tea Party Obamaellen, aki – mint következetes liberális – megpróbálta társadalombiztosításhoz juttat-ni a lakosság többségét), és elõadja a kommunista terv tiszta negatívumát: az államteljes piaci szocializálását, megszüntetni óhajtván a fiktív gazdaság/politika ellentétegyik terminusát, a politikát. Evvel „kommunistának” nevezi az autoritárius, kire-kesztõ, itt-ott fajüldözõ hangsúlyú, szélsõjobboldali, munkásellenes és szubproletár-ellenes osztálypolitikát.

A különféle (elsõsorban liberális és fasiszta) eredetû, hagyományú antikommu-nizmusok a polgári társadalmon belüli „hatalmi játszmák” stratégiái, közös irányukantiegalitárius, hierarchiabarát. Ezen belül persze sok a különbség, de a „posztmo-dern” liberálisok – különös módon éppen baloldali behatásra – már nem védik a föl-világosodás örökségét, és a szellemellenes erõszak szinonimájának tekintik a rációt,amelyet a maga egészében a természet- és hagyományellenes, gyökértelen utópia kö-zegének vélnek. Kelet-Európában ezt súlyosbítja a tény, hogy az egyetlen rendelke-zésre álló modernség a reálszoc. [...]

A „valóságosan létezõ szocializmus” nem bukott volna meg pusztán az empirikuskudarca (a magántõkés-piaci nyugati modellnél alacsonyabb fogyasztási színvonal,diktatúra, „pangás”) miatt, ha nem vált volna elméletileg tarthatatlanná a kommu-nisták számára, akik (orwelli terminussal: „a belsõ párt”) nélkül a rendszer struktu-rálisan (is) elképzelhetetlen.

A mai antikommunizmus titka a reálszoc és a kommunista elmélet összecsúszta-tása, amiben a sztálinisták és öntudatlan utódaik készséges, noha akaratlan cinko-sok. A hidegháborús (leginkább liberális) antikommunizmus nem ilyen volt: kimu-tatta, hogy a kommunista (szerinte „utópikus”) „célok” nem összeegyeztethetõek areálszoc gyakorlattal, talán megvalósíthatatlanok, tehát a reálszoc (szovjet és kínai)60

2012/7

tömb állampárti vezetõi hazudnak. A mai antikommunizmus szerint a kommunistaelmélet lényege az állami tulajdon, a teljes körû államosítás (szemben a piaccal és amagántulajdonnal; a civil társadalom, a nyilvánosság fölszámolása), tehát a reálszoca kommunista elmélet adekvát realizálása, tehát – a mai antikommunisták szerint –Sztálin igazat mondott. Ebbõl is kiviláglik, hogy a mai antikommunizmus valódi cél-pontja nem az eltûnt reálszoc rendszer, a szovjet rezsim, hanem az államosító,egyenlõsítõ, újraelosztó jóléti állam és – ideológiailag – „a polgári baloldal”, a jelen-kori szociáldemokrácia. Ezért neveznek ma a kelet-európai médiákban minden sze-rény béremelést vagy progresszív adózást (vagy veszteséges cégek olykori állami föl-vásárlását) „kommunistának” vagy „szocialistának”, ami persze történetileg és elmé-letileg egyaránt nevetséges. Az etatizmusban semmi sajátosan kommunista elemnincs, ez a tõkés társadalom egyik, ma történetesen gyöngébb lehetõsége vagy irá-nya, amely azonban a huszadik században domináns volt (s nyilván idetartoznak azállamkapitalista változatok is, beleértve a szovjet típust, amelyrõl olyan hiteles tanújelentette ki, hogy nem szocialista, mint maga Lenin). A mai antikommunizmus a(polgári) fölvilágosító és emancipatorikus tendenciák ellen irányul. Az államot minta kommunizmus igazságát tételezi, ebben téved (vagy csal): jelenlegi ideológiai sike-re az osztálytudatát vesztett polgárság utáni, a polgári humanizmus utáni kapitaliz-mus hatékony, de végsõ soron önromboló harcmodorának a diadala. [...]

Ez a mai antikommunizmus nem a kommunizmus ellenfele (amelyet el se tudképzelni), hanem a polgári demokráciáé, és középponti törekvése az emancipációvisszavétele. Ennyiben a fasizmust gyõztesnek hirdethetjük ki, hiszen ez volt a fa-sizmus programja: a polgári társadalom letörése a polgári társadalom legnagyobb el-lenfelének legyõzésével. A mai antipolitikának sejtelme sincs a maga fasiszta gyöke-reirõl. A legfurcsább az talán, hogy a kommunizmus érintetlenül kerül ki az egyreerõsödõ – ám egyébre vonatkozó – antikommunizmus ostromából. Az antikommu-nizmus a mai polgári társadalom kritikátlan önreflexiója: ez a társadalom megöli ma-gát anélkül, hogy legfontosabb világtörténelmi föladatát – az emberek közötti kü-lönbség érvényes és nem biopolitikai magyarázatát s az ennek megfelelõ praxis ki-dolgozását – teljesítette volna. Azt hiszi, a kommunizmussal küzd, pedig csak önma-gával. A kommunizmus pedig megmarad – változatlanul – külsõnek és idegennek.

61

2012/7

magyar szellemi és politikai életet meg-osztó régi, ám mutálódó és új formájá-ban is virulens ellentéte a népi-urbá-nus, illetve újabban a nemzeti vs. balol-

dali vagy liberális szembenállás. A társadalomtör-téneti, mentalitásbeli és filozófiai gyökerû ellentétegykoron, a harmincas évek közepén irodalmi kü-lönbségként jött létre a baloldali progresszión be-lül, jelentõsége egykoron egy kis körön belül volt.A vita értelmezésérõl könyvtárnyi anyag született,sõt mióta a populizmus fogalmát használja a ma-gyar ideológiatörténet és publicisztika, egyre in-kább látjuk és felismerjük itthon is az ellentét nem-zetközi kontextusát.1 A tanulmányban egy olyanszemélyt – Bibó Istvánt – helyezek bele ebbe az el-lentétbe, aki szigorú értelemben nem volt részeseaz egykoron lezajlott vitának, bár diákkori és ké-sõbbi baráti kapcsolatai is a népiekhez, egykoronErdeihez és Reitzer Bélához, utóbb Illyéshez és Né-meth Lászlóhoz kötötték. Utóélete azonban – tõleimmáron függetlenül – bevonható a diskurzusba, stalán nem is tanulság nélkül. Bibó öröksége ugyan-is kettõs: magánemberi kapcsolatai és szellemi-ide-ológiai vonzalmai a népiekhez kötötték, ugyanak-kor szelíden konok meg nem alkuvása, saját alkotóiélete feláldozásával tiltakozó magatartásának ésszabadságszeretetének követõit fõként az urbánusmagatartási hagyományból kinövõ demokratikusellenzék tagjai között találjuk meg. A két csoport aBibó-örökségben, -utóéletében is jól kimutatható.2

62

2012/7

...az emberi szabadságés emberi méltóság egyés oszthatatlan...

SZÉCHENYI ÁGNES

NÉPI, LIBERÁLIS, NEMZETI: BIBÓ ISTVÁN ÚTJAavagy kié Bibó István?

A 2011 szeptemberében a Magyar Tudományos Akadémián aBibó István Szellemi Mûhely szervezésében megtartott Bibó100 – A hatalom humanizálása c. konferencián szabadon el-mondott szöveg tanulmánnyá formált változata.

A

Köztudomású, hogy 1945 után, amikor Bibó István országosan ismertté lett, a né-pi írók újraindított folyóiratához, az Illyés Gyula és Sárközi Márta szerkesztette Vá-lasz címû folyóirathoz (1946–1949) kötõdött.3 1956-ban a Parasztpárt – a Petõfi Párt– delegálta a Nagy Imre-kormányba.4 Híres, életpályájára vonatkozó ön-sírfelirata isaz itt töltött évek nyilvánosságára, az itt kivívott ideológusi szerepkörre vonatkozik.5

A népiekhez kötõdést erõsítette (és szûkítette) Szabó Zoltán is az 1960-ban – tehátBibó börtönbüntetése alatt, a londoni emigrációban – megjelentetett politikai és tör-téneti tanulmányokat közzétevõ Bibó-kötet címével: Harmadik út.6 (S maga SzabóZoltán is közismerten kapcsolódott a népiekhez.) Ehhez a szellemi-ideológiai cso-porthoz köti Bibót Borbándi Gyulának a népi mozgalom történetérõl írott könyvéhezküldött hozzászólása, terjedelmes, nem kiadásra szánt levele is (1979).7 S végül –definitíve – ide köti õt az a népiek által sokat emlegetett öndefiníció, amit Szalai Pál-nak küldött levelében fogalmazott meg: „…az egész mozgalomhoz való személyeskapcsolatom lényege nem az – írja Bibó –, hogy minden állásfoglalásukat kritikátla-nul magamévá tegyem, hanem az, hogy túl a magyar realitáshoz való minden másmozgalomnál nagyobb közelségükön, van egy olyan jelentõségük, amelyik túlnõ amagyar viszonylatokon, az tudniillik, hogy egy olyan radikális mozgalmat testesíte-nek meg, amelyik egyszerre foglalta magába a teljes társadalmi felszabadulás köve-telményét és a szabadságjogok teljességének és intézményszerû teljességének a kö-vetelményét, egy olyan szintézist, amelyet azóta is hiába próbálnak megtalálni a vi-lágot szétszabdaló ellentétes világnézetek, amelyek mind a szabadság központi ide-ológiájából vezetik le magukat anélkül, hogy ezt a kielégítõ szintézist létre tudnákhozni. Elsõsorban ez az én idetartozásomnak a motívuma.”8 De vajon igaz-e ez aSzalai Pálnak küldött polemikus állásfoglalás? A szabadságjogok „teljessége” a libe-rális princípiumok közé tartozik elsõsorban, s néhány kivétellel (Illyés Gyula, Sza-bó Zoltán) kevés szerepet játszott a népiek gondolkodásában. Erdeinél, Veres Péter-nél szinte fájón hiányzik.

Az ún. urbánusokról – sem a személyekrõl, sem orgánumukról, a Szép Szóról,sem arról az eszmei és gyakorlati magatartásról, amit képviseltek – egy szava semvolt Bibónak például a mozgalmat értékelõ Borbándi-levélben sem. Munkásságát te-hát könnyû volna kizárólag a „népiek” kontextusában elemezni. Bibó nem volt nyi-tott, sõt egyenesen tompa volt a szabadgondolkodó, nagyvárosi, citoyen értelembenvett polgári világ képviselõi iránt.9 Keveset tudunk irodalmi vonzalmairól és tájéko-zódásáról is, írók nem is nagyon említtetnek írásaiban, interjúiban. (És nemcsaknem érdekelte a bourgeois társadalomtörténeti szerepe sem – gazdasági kérdésekkelBibó soha nem foglalkozott –, hanem még éles kritikát is megfogalmazott a burzsoá-ziával kapcsolatban. Kései nagy „tanulmányában”, Az európai társadalomfejlõdés ér-telmében – ezt a nagy ívû gondolatsort Bibó István 1971–72-ben magnóra mondta,életében nem is jelent meg – mint fejlõdési fokozatot említi „az európai polgári for-radalmak szabadságprogramjá”-t, mely azt hirdette, hogy „a születési privilégiumokhelyébe az egyenlõ rangú embereknek a társadalmát kell állítani”. Csakhogy a gon-dolatot továbbfolytatva a vagyonos polgárságot kikiáltja a folyamat önös haszonélve-zõjének, amikor azt mondja, az arisztokráciákkal egyenrangú szerepre törekedtek.10)

Valóban ez volt-e és ez is maradt-e a helyzet Bibó halála után is? Bibó több volt népi gondolkodónál, a politikai gondolkodó szemhatára az egész

társadalmat befogta. Tudományos diszciplínája a jogfilozófia, a jogelmélet volt, azonbelül is a jogi kényszer, a jogi kötelezõ erõ, a legitimitás, a nemzetközi jog struktúrá-jának kérdései, az államelméleten belül az alkotmány- és közigazgatástan, az állam-hatalmi ágak elválasztása, a közigazgatási reform és a területrendezés. Mind olyanterület, amely az egész társadalom számára fogalmaz meg jogi keretet. A szakmaiságjegyében mûködõ Bibó ezért sem szimplán egy mégoly nagy társadalmi erõt, több-

63

2012/7

milliós osztályt képviselõ írócsoporté, a harmincas években kizárólag a parasztságnevében szóló népieké. Megkülönböztetõ jegye volt az is, hogy nemcsak a legsöté-tebb Rákosi-korban hallgatott, hanem – néhány napos közszereplést kivéve – háromévtizeden át, egészen haláláig. 1956-os rövid feladatvállalása megtörte a visszavo-nultságot, ezért viszont egészen haláláig megtartott, tiltakozó csenddel fizetett mégtovább. Nem volt alkalmazkodó kollaboráns. Évtizedekkel késõbb, a konszolidált Ká-dár-korszakban azonban elsõsorban az egykori urbánusok leszármazottai, a demok-ratikus ellenzék tagjai vállalták ilyen konok következetességgel, az egzisztenciáliskövetkezményekkel együtt véleményüket. Hogyan alakult tehát Bibó példaképszerû(utó)élete, ennek vázlatos megválaszolására teszünk kísérletet a tanulmányban.

Bibó István a népiektõl eltérõen az úri világból jön, a társadalom privilegizált ré-tegébe született bele, nem érezte kisebbrendûnek magát senkinél.11 Apai ágon mezõ-városi értelmiségi felmenõktõl származott. Édesanyja pesti német nyelvû tisztviselõ-család lánya volt. A német eredetû és nyelvû Graul család már túl volt az asszimilá-ción. Édesanyjától a minden ember egyenlõ parancsát örökölte. Ebbõl a szempont-ból tanulságos történet, milyen szégyenlõsen, együttérzéssel írta körül Graul Irén acseléd fogalmát fia kérdésére.12 Az is anyai hatás volt eredendõen, hogy Bibó a túl-ságos jómódot szégyennek könyvelte el. Bibó édesapja miniszteriális ember volt, akönyvtári rendszer egyik újjászervezõje, a szegedi egyetemi könyvtár igazgatója, aki-nek „foglalkozása a népmûvelés volt, s õ ezen elsõsorban parasztmûvelést értett” –mint fia mondta róla. Úgy emlékszik Bibó, hogy apjának egy központi témája volt,„egy tudományt szeretett volna kiépíteni […] a magyar néplélektant. Ebben volt egykis magyar nemzeti parasztromantika, volt egy kis népjellemelemzés – és õ sem tu-dott ebbõl többet kihozni, mint azután Németh Lászlóig bezárólag sokan mások.”13

Bibó édesapja 1935-ben meghalt, édesanyja hatása ezután még erõsebb lehetett a fi-atalemberre.

Bibó István nem tekintette individuumnak sem a magyarságot, sem a parasztsá-got, lényegesen differenciáltabb társadalomképe volt, mint a népiek közül sokaknak,és tudott történelemben, évszázadokban, változásokban és nem csak determinációk-ban gondolkodni.14 Ifjúkorában keveset tudott arról, milyen is a parasztság, tapaszta-lati úton kevés fogódzója volt, mint nyilatkozta és írta is, Erdei Ferenctõl értesült ró-la, hogy a parasztság „nem is olyan egyszerû dolog”, mint ahogyan õ képzelte. Erdeiközelsége különös volt, majdnem testvéri közelség. A megismerkedésük táján félár-vává lett Erdeit Bibó István édesanyja ugyanis fiának tekintette, és igényelte is, hogyaz Erdeit érdeklõ intellektuális-erkölcsi kérdésekbe õ is be legyen avatva, olvasta afiatal Erdei írásait, bátorítója és gondviselõje volt.15 Két félárva barátsága volt tehátaz éppen 1935 nyarától „egyre erõsödõ harci szövetség”, a két fiatalemberismeretsége.16 A céltudatos, férfias Erdei részben az apát is pótolta, a lágyabb karak-terû Bibó és édesanyja pedig fordítva, az anyát.

Jellemzõnek tartom a közismert fénykép – Bibó István, Tomori Viola, Erdei Fe-renc és Erdei édesapja ülnek egy mezõn – rejtett üzenetét. A szélfútta, kócos Erdeiingben, nyitott gallérral, édesapja félkönyökre támaszkodva hever, Bibó viszont zár-tan, a térdét átölelve, zakóban, mellényben, nyakkendõben ül. A kép finoman utal aszármazásra, a földön üléstõl való idegenkedésre. A szegedi fiatalok settlement áram-latának – melyhez, ha lazán is, de Bibó István is kötõdött – programja a falu megis-merése volt, s a megismerést a falu megsegítésével kapcsolták össze. (A settlement-irány eredendõen angol és városi indíttatású mozgalom volt, amit a szegediekkel afõvárosi szociálpolitikus, Hilscher Rezsõ ismertetett meg, majd Buday György „eztegy szellemes fordulattal átváltotta tanyai feltételekre”.17) A szegedi fiatalok is fent-rõl hajoltak le a passzívnak tartott faluhoz. Erõs karitatív szándéktól vezéreltetvegondozó csoportot hoztak létre az erre szorulók számára, saját pénzüket költötték a64

2012/7

falusi, tanyasi gyerekek felruházására, kiszállásokat, felméréseket, gyûjtéseket szer-veztek. Az, ahogyan Buday György, a csoport szellemi vezetõje megfogalmazta cél-kitûzéseiket, akár Bibótól is származhatott volna: „…kiegyenlíteni azt a nagy szelle-mi és fizikai távolságot, idegenkedést, sõt ellentétet, mely a közelmúltban, de mégma is ott tátong a városi és falusi, tanyai ember között, és amelyet minden irányúmagyar fejlõdési és haladási kísérletünk gátló nehezékének ismertünk meg…”18 Bibóeseti kiránduló volt csak, három lépéssel hátrébbról figyelte a mozgalmat. Utóbbegyértelmûen azt mondta, érezte „a dolog elaprózódott, tisztességes, de végsõleg ki-látástalan voltát”.19 Nem véletlen tehát, hogy nem publikált a Válasz elsõ korszaká-ban, mert nem az írócsoport problémáihoz, hanem személyesen Erdeihez kötõdött,témáinak sem volt köze a népiekhez. Még a „meghökkenés” átmeneti állapotábanvolt Bibó, ekkor találkozott azzal a következtetéssel, hogy az emberek erkölcsi egyen-lõségének gondolatából „a társadalom komoly felborítása következik”.20 A népi írókradikalizmusa egy ideig még idegen volt a számára.

A népi írók jelenlétének együttes érzékelése 1928 és 1931 között vált véglegesséa szellemi életben.21 A Pusztulás, a Debreceni Káté megjelenésekor már együtt volt acsoport, melynek az évtized közepén végül a Válasz és a Magyarország felfedezéseadott (ön)tudatos keretet. Tudva vagy sem, de a népiek ahhoz a Herdertõl és a németromantikából eredõ mûvelõdésbölcseleti és kulturális irányzathoz kapcsolódnak,amely egységes karaktert tulajdonít a népnek, amely individuumnak tekinti, kutat-ható kifejezési formákkal, amelyekbõl visszakövetkeztethetõ a jelleme. Ebbõl aszemléletbõl is következik a kelet-közép-európai képviseleti szerep, az, hogy az írókegy része nemcsak a maga, hanem a nép nevében beszél. Ennek a magatartásnak ko-moly pátosza van, amiben jól megfér a mélyrõl érkezés deficitje, kisebbrendûségi ér-zése és az ezzel együtt járó öntudat.22 A nemzetekrõl való beszélés, az ismeretek ésítéletek régóta és gyakorta öltenek személyes, megszemélyesített formát. Gyakori azegy emberalakra szabott nemzetjellemzés is, s azok is használják, akik elvitatjákérvényét.23 (Meglátásom szerint, amikor Bibó a koalíciós korszak pártösszeütközése-it és az azokban elvárt optimális viselkedést elemzi, illetve azokra tesz javaslatot,ugyanilyen „egyéneknek”, emberalakoknak látja a pártokat, s láttatja lehetségesnekvagy egyenesen könnyûnek a megegyezés szükségének belátását.)

Az urbánusok jóval kevésbé kapcsolhatók egységes elbeszéléshez, narratívához.Az urbánus gondolkodásmód, mûvészeteszmény már korábban, a 19. század végén isvalami ellen, egy érvényét vesztõ komoly és patetikus mozgalommal szemben (AranyJános és Gyulai Pál irodalomeszménye és esztétikája ellen) – negatíve – határozzameg magát, amit meg akar haladni, amibõl nem kér. Nem feltétlenül azért, mert nemosztozik a magyar társadalom elnyomottjai iránti szolidaritás érzésében, hanem sokesetben azért, mert ezt az érzést s az összefüggõ állampolgári magatartást megkülön-bözteti speciális írói és értelmiségi feladatától.24 Az urbánusok elõdjének tekintem aNyugat alapítóit is, azt a jelentõs részben, de nem kizárólagosan zsidó származású ér-telmiségi együttest, amely a magyar irodalmi modernség elsõ, tartósan mûködõ iro-dalmi lapját létrehozta.25 Ezt a csoportot viszont éppen származása okán támadta megNémeth László a harmincas évek közepén, fiatalon írt szellemi önéletrajzában,26 s ajobboldal és ezen belül a katolikus jobboldal folyamatosan zsidóbérencnek nevezteBabitsot és Móriczot is.27 Az urbánusok nemcsak városi, hanem nagyvárosi emberekvoltak, a kapitalizmus követõi és ideológusai. Ady Endre azt mondta róluk: „a zsidókmegcsinálták nekünk Budapestet”.28 A „zsidó/nem zsidó Budapest” – ennek a tanul-mánynak nem tárgya. (De annyiban ide tartozik, hogy a harmincas évekre elõreugor-va az urbánusok szó jelentését – például – Vas István, Illyésre hivatkozva is, mint fe-dõnevet határozza meg. „[A] népies az azt jelentette, hogy paraszt, és az urbánus aztjelentette, hogy zsidó.”29 Az ellentét lényege tehát egy zsidó/nem zsidó ellentétként is

65

2012/7

leírható, értelmezhetõ.) Bármennyire messzire vezetne a vita, a magyar kultúra nem-zetiségi és felekezeti rétegei mint megkülönböztetõ karakterjegyek – tót, sváb, kálvi-nista, jezsuita, zsidó/nem zsidó stb. – rendre máig elõkerülnek. (Bár azt tapasztalom,ez generációs kérdés. Az ötven évnél fiatalabbak számára ekként nem – csak nemze-ti vs liberális ellentétté transzponálva – eleven kérdés.)

A fiatal Bibót nyugat-európai tanulmányútjai is a városiassághoz, az urban-itáshoz kötötték. Az 1933/34-es tanévben Bécsben a Collegium Hungaricum ösztön-díjasa volt.30 A következõ évben a Rockefeller Alapítvány által fenntartott genfiInstitut Universitaire des Hautes Études Internationales állami ösztöndíjasa,31 1936-ban pedig Carnegie-ösztöndíjjal töltött szûk két hónapot Hágában az Académie deDroit Internationalon.32 A százezer lakosú Szegeden, a milliós Budapesten és az eu-rópai nagyvárosokban volt otthonos, s nem a Szeged környéki tanyavilágban, nem acselédlakásokban. De ha figyelmesen olvassuk Bibó ekkori leveleit, a tréfás hang mö-gött némi idegenkedést is találunk benne a külföldtõl, a nemzetközi befolyásolási le-hetõségekkel rendelkezõ, a világot az óceánon túlról mozgató nagytõkétõl. 1935-benírja Genfbõl Erdeinek: „Be vagyok iratkozva egy egyetem utáni fõiskolára, melyet Ro-ckefellernek valamelyik – petróleumtól szagtalanított – alapítványa tart fenn.”33 (Akét ösztöndíj, illetve külföldi intézmény mögött tehát amerikai tõke, szellemiség éskultúrafinanszírozási modell is állt.) S más vonatkozásban is megvan a saját és azidegen megkülönböztetése. A gondolkodásmódot illetõen békétlenkedik Bibó, „kis-sé meghasonultam azzal a zsidósos agyajárással, amely az igazság útját a módszer-ben, az ellentmondástalanul egységes rendszerben és a logikus formulákban látja.Európai betegség ez nagyon.”34 A rá Genfben hatással lévõ Hans Kelsen közvetlenzsenialitásával szemben Horváth Barnában „igazabb” tanárt lát, s ezt valamiképpena származással is összefüggésbe hozza Bibó, s nem ejt szót a felvilágosodás hatásá-ról, sem arról, hogy a „módszer” például Descartes „fejtegetésének” kitüntetett tár-gya volt. A külföldi utakat Illyés Gyula is felemlegette Bibó István ravatalánál. A16–17. századi prédikátorjelöltekhez hasonlította Bibót, akik „rendre visszatértek amaláriás falvakba a sárkunyhók közt templomot építeni”.35 Hogy ebben mennyi a sti-lizáló, romantikus idealizálás, nem tudom. De érzésem szerint sok. Nem hiszem,hogy Bibóban ekkora lett volna az elszánás, a „csak azért is otthon” elhivatottsága.

A harmincas évek zsidó vonatkozásai már valamiképpen érintik Bibó Istvánt, er-re volt a példa az utóbbi magánlevél is. 1938-ban, mint ez közismert, Bibó Istvánnem írta alá a zsidótörvény elleni tiltakozást. Viszont nagyjából ugyanekkor egyolyan fogalmazványt is papírra vetett, amely utóbb napvilágra kerülve azt mutatja,nem is volt mindig olyan kifogástalanul differenciált a véleménye, mint amilyet aháború utáni nagy tanulmány – a Zsidókérdés Magyarországon 1944 után – tükröz.36

A zsidókérdésrõl. Vázlat címû szöveget magánhasználatra írta, azaz vázlatról vanszó, s nem publikált írásmûrõl. A szöveg 1938. áprilisi keltezésû. Ezt írja ebben Bibó:„Kultúra. Ez a zs[idó] kérdés centrális pontja, nem a hatalmi kérdés. A saját orszá-gunkban vagyunk-e még? Nem. De az ilyen állapotért semmiféle baciluspusztításnem segít! Mi az oka, hogy a szervezet nem termelt antitoxint? Mert már amikor abacilus belekerült, egy kórosan kettétagolt szervezet volt. Ezen kell elsõsorban vál-toztatni. A fõ dolog nem az, hogy ne legyünk antiszemiták. Sõt nagyon is nyugodtanlegyünk azok. De ne hagyjuk, hogy ebben olyanok legyenek segítségünkre, akik et-tõl nem szûntek meg ellenfelek lenni.”37 Ez a – hangsúlyozom, nem a nyilvánosság-nak szánt – álláspont nemcsak nagyjából, hanem egészen pontosan felidézi azt, amités ahogyan Illyés Gyula fogalmazott a Nyugatban publikált naplójegyzeteiben, 1938májusában.38 Az állampolgári és jogegyenlõséget átlépõ elsõ zsidótörvény árnyéká-ban Illyés kihívóan, kritikusan fogalmazott, s ezért igen erõsen vitatható maradt so-ha vissza nem vont álláspontja. 66

2012/7

Késõbbi életrajz-interjújában azt is elmondta Bibó, hogy 1939-ben nagyjábólegyetértéssel olvasta Németh László Kisebbségben címû esszéjét. Azaz az elsõ zsidó-törvény közelségében sem tartotta morálisan megkérdõjelezhetõnek a kategorizálást,a nemzeti szempontból való hierarchizálást.39 De tudunk hozni olyan példát – törté-netesen éppen a Válasz-körbõl, az „ultrasznob” Szentkuthy Miklóst – , aki a hígma-gyar-mélymagyar ellentétet felállító Németh László-esszének szintén nem tulajdoní-tott morális és tragikus következményeket 1939-ben sem. 1985-ben készítettemSzentkuthyval interjút, a beszélgetés során mondta a következõket: „Nagyon csodál-koztam, bevallom, hogy sokan fölháborodtak ezen a distinkción. Én nem találtam eztsem értelmetlennek, sem veszélyesnek. Úgy éreztem, mélymagyar annyit jelent,hogy valaki számára a magyar történelem és magyar mivolta inkább és gyakran tra-gikus, démonikus, végzetes dolog. És van, aki közelebb áll, mondjuk, a cigányzene-típusú magyarsághoz. Széchenyi István például démonikusan, szenvedélyesen, tra-gikusan, mint egy Shakespeare-hõs – magyar. Kinek jutna eszébe Kossuth Lajostbecsmérelni? De Kossuth mégsem ez a fajta démoni, sötét, fekete tragikus jelenség,mint Széchenyi. És mondjuk: Széchenyi mellett Vörösmarty is... Véletlenül gyanú-san szimmetrikus a játék, ugye. Petõfi és Kossuth mint – ne vegyék vétkemül! – hí-gabbak. Persze a fokozatokat szem elõtt tartva. Vagy Arany János és Deák Ferenc:megint »mélyebbek«. Jókai? Légiesebben, lebegõsebben magyar: szabadságharc, iste-nem, fiatalság, bolondság... A »mélymagyar« nekem nem azt jelenti, hogy – oh! – ta-lajgyökeresebb. Nem azt, hogy báró Kemény Zsigmond vérképében például fajilag –ah!m – nagyobb tartalék lenne. De azt igen, hogy az említettek gondolkozása, érze-lemvilága, költészete, politikai gondolkozása a magyar történelemmel végzetesebb,tragikusabb kapcsolatban van! Mindjárt én is belegurulok a sorskérdésekbe...”40 Shozzáteszem, mindezt olyan valaki mondta, aki a felesége révén érintettje volt a zsi-dótörvényeknek és a zsidóüldözésnek. Szentkuthy észrevétele rárímel az imént ol-vasott Hans Kelsen–Horváth Barna különbségértelmezésre, a zsenialitás vs. „igazibb-ság” érzésére, élményére. Ezek az érzetek nehezen verbalizálhatók, Bibó is homály-ban hagyta a magyarázatot.

Egy bizonytalan keltezésû, de mindenképpen 1938 és 1940 között született – Aszabadságszeretõ ember tízparancsolata címû – vázlatában viszont már így fogalma-zott: „[a szabadságszeretõ ember] szüntelenül szem elõtt tartja, hogy az emberi sza-badság és emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadal-mi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sére-lem mindenki más szabadságát és emberi méltóságát veszélyezteti.”41 Mint idéztük,Illyés éppen ellenkezõleg nyilatkozott, amikor és ahogyan hangsúlyozta a társadal-milag, kulturálisan értékeset alkotó zsidó alkotók és a városi konzumkultúra képvi-selõi közötti különbségtételt. S ez utóbbi kategóriába sorolta – nem itt, de késõbbmásutt – Molnár Ferencet is, késõbbi társszerkesztõjének és a Válasz mecénásának,Sárközi Mártának édesapját.

Bibó 1938 tavaszán nem írta alá a zsidótörvény elleni tiltakozást, és örömmelkonstatálta, hogy Erdei sem tette. „A zsidók körül pró és kontra érzelmek genny-jébe nem szabad belemennünk, s a »zsidóbérenc«-ség nemcsak egy üres és butaszó, hanem néha egy súlyos, reális állapot…”42 Aztán 1940-ben, abban az évben,amely év tehát még lehet A szabadságszeretõ ember… keletkezésének éve, beveze-tik a „kisegítõ munkaszolgálat” intézményét. Ez már testközelrõl érintette Bibó Ist-vánt, mert Erdei mellett a másik legközelebbi barátja, a szegedi piarista gimnázi-umban megismert Reitzer Béla zsidó volt.43 A barátság folytatódott az egyetemen,s hármas szövetséggé formálódott Erdei Ferenccel. Reitzer bevallottan érdekbõl ka-tolizált, miután deklaráltan származása miatt nem kapta meg a várt és megígértegyetemi állást. (Erdei Ferenc viszont ezért nem fogadta el az állásajánlatot, ami-

67

2012/7

kor Reitzer Béla helyét neki ajánlották föl.) Az egzisztenciális kiközösítés, majdnem sokkal késõbb Reitzer munkaszolgálata és az, hogy odaveszett a háborúban,megrendítette Bibót, és döntõ szerepe volt nézetei háború alatti átalakulásában.44

A Borbándi Gyulához írott levelében évtizedekkel késõbb felidézi a zsidótörvényelleni tiltakozás alá nem írását. Az alá nem írók egy részének érvelése szerint tá-volmaradásuk oka az volt, hogy a „széles magyar tömegeket ért és érõ jogfosztáso-kat” a nyilatkozat nem említette meg. S utólag hozzáteszi Bibó azt is, hogy akkorezzel egyetértett, „ma [1978] kevésbé értek egyet”.45

Az 1948-as Zsidókérdés Magyarországon 1944 után címû tanulmányban Bibó Ist-ván nagy hangsúlyt helyez a felelõsség kérdésére, és egyenként felsorolja a népiektáborának eltévelyedõit, jelezve a felelõsség fokozatát is. A tanulmány szembenézésis egykori, háború elõtti önmagával és környezetével. Árulkodó e tekintetben a ta-nulmány száz oldalnyi terjedelme is. S itt szükségesnek tartok egy fontos toldalékot.Úgy vélem, úgy feltételezem, hogy nemcsak a maga nevében beszélt Bibó a tanul-mányban, gondolataiban ott volt apósának, a felsõházi tag Ravasz László reformátuspüspöknek bûneiért való vezeklés is. Bibó 1940 nyarán vette feleségül Ravasz Lász-ló lányát, a korabeli viszonyokra gondolva bizonyára nem rövid jegyesség után. Amásodik zsidótörvény elfogadásakor tehát már joggal feltételezzük a személyes is-meretséget a fiatal jogtudós és a nagy tekintélyû református püspök között. Márpe-dig Ravasz László közismert antiszemita volt. Már Ady Endre a „legszilajabb antisze-mitizmust” ûzõ kálvinistának mondta egy publicisztikájában 1916-ban, a ProtestánsSzemlében közölt írásai alapján.46 1938-ban a felsõházban Ravasz László hosszan éshatásvadászóan, tapasztalatainak gúnyos ismertetésével érvelt a zsidótörvény elfo-gadása mellett, kitagadva „Árpád és Arany János” magyarságából a zsidóságot.47

(Megint csak Arany János a viszonyítási pont, ha áttételesen is, újból és újból a nép-nemzeti irodalom fénykora kiáltatik ki az egészséges magyar nemzeti öntudat utol-só ép korszakának, megkérdõjelezve az azután történtek, például az irodalmi moder-nizáció – a Nyugat – nemzeti voltát.)

A népiekkel való igen laza, a prominens írókkal eseti, de a dolgokba már beleszó-ló találkozást jelentõ alkalom volt Bibó életében az 1937. októberi, ún. makói össze-jövetel. Részt vett a Márciusi Front nyilatkozatának elõfogalmazásában is. Bibó azéletútinterjúban az ekkori mozgolódásokhoz kötötte A szabadságszeretõ ember…kezdetû kátét.48 Aztán 1939-ben belépett a Márciusi Front fedõszervezeteként mûkö-dött MIKSz-be, a Mûvészek, Írók és Kutatók Szövetkezetébe. Ugyanekkor több, aMárciusi Frontban részt vevõ kommunista szellemiségû fiatal értelmiségivel is érin-tõleges kapcsolatban volt.

A német megszállás után néhány hónappal Bibó Békeajánlatot fogalmazott a„magyar baloldali munkásság” nevében, hogy „megpróbálja feloldani a magyar kö-zéposztály oktalan és alaptalan félelmeit”. Ebben a gesztusban látom elõször meg-nyilatkozni Bibó késõbbi, a koalíciós korszakban jól megismert attitûdjét, azt, hogybeleéli magát egy konfliktushelyzet szereplõinek helyzetébe, s kvázi azok nevében,érdekében, illetve azok számára kidolgoz egy optimális kompromisszumos javasla-tot. A Békeajánlat két társadalmi osztály közötti bizalmatlanság feloldását akartaszolgálni. A mûfaj kihívja az érintettek kérdését, azt, hogy ki is hatalmazta fel Bibót,hogy a nevükben beszéljen. Bibó, mint visszaemlékezésében mondja, nagyon jól is-merte a magyar értelmiségi középosztályt és annak negyedszázaddal korábban amunkásokkal, a kommunistákkal, illetve a forradalommal kapcsolatban fogant félel-meit. Tudta tehát, melyek azok a pontok, amelyekben a középosztály megnyugtatás-ra várna. A legkevésbé sem ismerte viszont a „magyar baloldali munkásságot”, amely-lyel ki akarta mondatni a megnyugtató mondatokat. Nem is talált a baloldalon mégcsak olyasvalakit sem, akinek odaadhatta volna a szöveget, így abból még vita sem68

2012/7

alakult ki, nemhogy kollektíve elfogadott röplap lett volna belõle. A szituáció is árul-kodóan aránytalan volt: egyszerre két osztályt személyesített volna meg a gépelésé-ben is a képzelt párbeszéd formáját öltõ vázlatban Bibó István.49 Még csak a légüresteret sem érte el a humánus, megnyugtató, mindkét oldalról belátást felmutató szán-dék, a szimbolikus politizálás e szép gesztusa. Ez a – hangsúlyozom, nem publikált– Bibó-tervezet majdhogynem önkarikatúra. (Nem hasonlítható viszont ehhez agyermekien jóhiszemû gesztushoz az, hogy 1956 novemberében a szovjetek betöré-sekor a parlament épületében ült, és a nyugati közvélemény számára gépelt helyzet-értékelõ kiáltványt, memorandumot. Ekkor ugyanis államminiszterként mintegy jo-ga is volt összefoglalni a forradalom implicit jelentõségét. Életében lényegében ek-kor volt egyedül pozícióban.)

A háború után következett Bibó termékeny, nagy korszaka: a népiek táborában,de az egész magyar társadalomra kiterjesztve hatókörét. Különlegesen higgadt egyé-niség volt, józan, elemzõ hozzáállás, páratlan beleérzõ képesség, a részrehajlás vagyindulat teljes hiánya, bölcsesség – s a küzdelmektõl való távolmaradás, a politikaihirig tudatos kerülése jellemezte. Elmélyedõ, szemlélõdõ volt, a közvetlen, tête-à-tête politikai pártküzdelemrõl lemondó magatartás képviselõje, a kiegyensúlyozott,közös érdekeket jól ismerõ tanácsadó szerepét vállalta magára. De javaslatai rendrea semmibe hulltak. Mindig az ideálisan létezõ magatartási normákat fogalmaztameg, kinek-kinek a maga helyzetéhez illõ, tõle elvárható eszményi viszonyulást.Ahogy Komlós Aladár mondta róla: „biblikus igazságszeretet” jellemezte.50

Közismert életrajzi adatokat idézek fel: a fordulat éve után visszavonult, a nagyVálasz-opuszok lezárulta után 1949-ben már csak egy hozzászólása jelent meg a zsi-dókérdésrõl szóló tanulmányát követõ vitában.51 A Rákosi-korszak elhallgattatta. AKelet-európai Intézet megszûnésével igazgatói kinevezése, illetve elnökhelyettesifeladata megszûnt. Levelezõ akadémiai tagságát „tanácskozó tag” státussá fokozzákle, 1950-ben a szegedi egyetem dékánja felszólította, adja be nyugdíjaztatásra vonat-kozó kérelmét. Szakozó és decimáló könyvtáros lett az Egyetemi Könyvtárban. Köz-remûködött a magyar jogtörténeti és jogtudományi bibliográfia elkészítésében. Nincspozitív tudomásom viszont arról, hogy az apósa révén a háború végéig a legmaga-sabb körökben pozícionált Bibó Istvánnak a szemére vetették volna ekkor, hogy Ra-vasz László veje volt. Bibó mindenesetre „szabadgondolkodó keresztyén”-nek vallot-ta magát.52 1956-ban két napig volt államminiszter a Nagy Imre-kormányban. Mi-niszteri minõségében Kiáltványt intézett a magyar néphez, Tervezetet fogalmazott „amagyar kérdés kompromisszumos megoldására”, és – már mint civil – Emlékiratot „avilág botrányává lett” magyar helyzetrõl. 1958-ban jogerõsen életfogytiglani bünte-tést kapott az imént megnevezett három szöveg megfogalmazójaként és terjesztõje-ként. 1963-ban közkegyelemmel szabadult, és két hónap múltán a Központi Statisz-tikai Hivatal tudományos munkatársa lett, ahol többek között – a büntetés, a megalá-zás egy formája volt ez is – a raktár rendezése volt a munkája. 1974-ben meghívástkapott egykori genfi iskolája, az Institut Universitaire des Hautes ÉtudesInternationales igazgatójától.53 Kétszer is elutasították útlevélkérelmét, elõször azzalaz indokkal, hogy „kiutazása sérti a Magyar Népköztársaság biztonságát”, másodszorazért, mert „kiutazása közérdeket sért”. A második elutasító formula – ezt ma márcsak a korszak jó ismerõi értik – enyhítést jelentett. Gyakorlatilag azonban éppen úgytiltás volt, mint az elsõ elutasítás. Korábban írt tanulmányai csak a nyugati emigrá-cióban jelenhettek és jelentek meg újból. 1976-ban egy Erdei Ferencrõl szóló portré-film melléktermékeként született meg a vele készült sokórás életútinterjú. (Egy kom-munista-népi káder élete kommentálása adhatott ürügyet a vele való beszélgetésre.)Megrendítõek az újabban néhol látható s nem csak olvasható interjúrészletek. Anyomtatásból ismert, többféle kiadásban is megjelent interjúszövegek visszafogot-

69

2012/7

tak, olyan kiegyensúlyozottak, mint Bibó esszéi. A képeket viszont most látjuk elõ-ször, Bibó hangját most halljuk elõször. A hangzó és látható anyag telítve feszültség-gel, minden pillanatban érezzük, hogy az a – kis megszakítással – harmincévnyi bel-sõ emigráció, példaszerûen konok, egyedül magára mért hallgatás, amellyel nemtet-szését kifejezte, súlyosan megviselte Bibó Istvánt. Döbbenetesen erõs volt Bibó Ist-vánban a közlési vágy, kényszer, milyen alaposan készült a beszélgetésekre, a racio-nális és tárgyilagos tónus, a rendszerezõ szemlélet, az ökonomikus beszéd mögöttigen sok elfojtott felindulás és érzelem kapott dokumentációs lehetõséget a film-felvétellel.54 A kép azt mutatja, nagyon is megszenvedte az erkölcsi integritássalegyütt járó korlátozottságot, a magányt.

Nehéz disputa annak mérlegelése és megítélése, hogy a népi írók egyszerre kintis és bent is voltak a Kádár-rendszerben. 1956 után a kivérzett társadalom lassan éscsendben lábadozott. Németh László Moszkvában – a megszállók országának fõvá-rosában – pohárköszöntõt mondott. Amikor Németh ezt tette, 1958-ben, még nemvolt konjunktúrája az alkalmazkodásnak. Sokan értelmezik úgy a demokratikus el-lenzék vagy az ahhoz közel állók oldaláról, hogy az értelmiségi ellenállást ez az Életés Irodalomban megjelentetett szöveg roppantotta össze.55 De van ennél megenge-dõbb értelmezés a volt ellenzéki oldalon is. Radnóti Sándor nyilatkozta NémethLászlóval kapcsolatban, hogy nem tartja elvtelennek Németh Lászlónak a Kádár-érá-val való együttmûködését. „Fiatal férfi korának bizonyos motívumai elevenedtek felújra. Például a legelvtelenebbnek tûnõ mozdulatában, a Szovjetunióval való 1958-asmegbékélésében is látom fiatalkori gondolatának, a nyugati civilizáció bírálatánakkonfigurációját, az ex oriente lux elemét” – mondta Radnóti.56 A legélesebb vita,összeszólalkozás rendre Illyés Gyula szerepe körül van, s itt is vitatható és vitatott,hogy mennyire volt elvszerû Illyésnek a szocialista kultúrpolitikussal, AczélGyörggyel való szövetsége. „…az Illyés–Aczél-szövetségben – mert persze szövetségvolt az, minden mai amnézia ellenére – Illyés részérõl mindig ott mûködik, hogy ta-lán tudok valamit használni nemzetemnek. Talán, ha bal kézrõl megoldásként dicsé-rem a lenini nemzetiségi politikát a Szovjetunió népei számára, jobb kézrõl elmond-hatom a román nemzetiségi politikával szembeni fenntartásaimat” – mondja Radnó-ti. Bibó barátsága – pozíciójuk és életstratégiájuk különbözõsége, vitáik ellenére – tö-retlen volt Illyéssel. Illyés mondta az egyik gyászbeszédet Bibó István ravatalánál, eztermészetesen adta magát Bibó halálakor, s ezzel a rövid, egyébként a Tiszatájbanmár publikált beszéddel szerepel csak Illyés a Bibó- emlékkönyvben is.

A szervezõk a hetvenedik születésnapra tervezték, szánták a „Festschriftet”, decsak posztumusz emlékkönyv lett belõle, mert Bibó sajnos nem érte meg a születés-napot.57 A kötet akkor csak szamizdatként jelenhetett meg, de egyre inkább érezhe-tõ volt értelmiségi körökben a Bibó-reneszánsz. A „cenzúráról és öncenzúráról meg-feledkezve” közremûködõk, írók, tudósok (de volt festõ is, munkás és teológus is aszereplõk között) „új szellemi tömörülést” rajzoltak ki az emlékkönyvben, „különbö-zõ világnézetû, származású, múltú emberek találkoztak egy olyan férfi körül, aki,mert szuverén volt, egyiküktõl sem volt idegen”. Bibó munkássága, születésnapja ésváratlan halála képes volt egységet teremteni különbözõ habitusok, személyiségek,alkatok között. Akik a kötetben szerepeltek, pontosan megértették Bibó tanítását,magatartásának üzenetét. S ez koalíció volt a javából: népiek és urbánusok, nemze-tiek és liberálisok együtt szerepeltek. Ez az együtt gondolkodás azonban nem tartottsokáig. A „koalíció” utolsó közös aktusa az 1985-ös „monori találkozó” volt.58 A kö-vetkezõ évben kettévált a magyar progresszió két ága, megalakult a Szabad Kezde-ményezések Hálózata, a késõbbi Szabad Demokraták Szövetségének elõdje, s 1987-ben immáron nélkülük, létrejött a lakitelki találkozó, amelybõl kinõtt a Magyar De-mokrata Fórum. Létrejött a két nagy rendszerváltó párt. A folytatás közismert.70

2012/7

Akkor tehát kié is Bibó István? Mindenkié? Senkié? Bibó István fokról fokra ma-gába szívta a különféle eszmerendszerek és csoportok, szabadelvûek, népiek „rokon-szenves” nézeteit, és ezekbõl sajátos, nemzeti, egyedi konstrukciót képezett és tettmagáévá. A konstrukció ideális, utópisztikus, soha-nem-volt jellege magyarázza azoly sokfelõl mutatkozó késõbbi vonzódást is az õ irányában, s ezzel magyarázható,hogy nemzeti jelleggel ruházták és ruházzák fel õt ma is. A döntõ cél Bibó számáraaz volt, hogy kiépüljenek a politikai szabadságintézmények, oldódjon az osztályokés egyének alá- és fölérendeltségi viszonya, csökkenjen a kiszolgáltatottság és féle-lem. Szempontjai ezek teljesülésének mérését szolgálják. Sûrûn szerepelnek olyanmindennapi szavak, fogalmak, fordulatok a fogalmazványaiban, mint képesség, sze-lídség, udvariasság, méltóság, ápolandó gyenge virág.59 Mindezek lefordíthatók és le-fordítandók lennének persze az ideológia és a politika intézményrendszerének nyel-vére. A magam részérõl A szabadságszeretõ ember tízparancsolata címû parainézi-sét tanítanám minden iskolában, s függeszteném ki minden közintézményben. Azautonóm gondolkodásra és viselkedésre való felhívásnak ezt a hazai viszonyok kö-zött majdnem páratlan dokumentumát.

JEGYZETEK1. Idetartoznak saját, a kilencvenes években készített ideológiatörténeti interjúim: „Most hirtelen téli mesék ré-mei kielevenednek” – Beszélgetés Radnóti Sándorral. Széchenyi Ágnes interjúja. Kritika, 1992. 6. sz. 6–10 (Atovábbiakban Radnóti 1992); „… ahogyan az ember forgószélben viselkedik”. Beszélgetés Tamás Gáspár Mik-lóssal a populizmusról. Valóság, 1992. 10. sz. 78–92; Nép, volk, peuple – akkor és most. Beszélgetés DomokosMátyással a populizmusról. Kortárs, 1993. 4. sz. 110–128; Népiesség, populizmus és egy vita jövõje. Beszélge-tés Kende Péterrel. In: Kende Péter: Az én Magyarországom. Osiris, Bp., 1997. 227–241.2. Ezzel a témakörrel kapcsolatban lásd Balog Iván: Bibó István recepciója. Politikai átértelmezések. Argumen-tum Kiadó – Bibó István Szellemi Mûhely, Bp., 2010. (A továbbiakban Balogh 2010)3. Ennek oka egyrészt a Valóságban 1945 õszén megjelent, A magyar demokrácia válsága címû tanulmány kö-rüli, szinte kriminalizált helyzet, másrészt az, hogy Sárközi Márta Erdeinek a politikától való visszatartása ér-dekében felvette Bibóval a kapcsolatot, s miután Bibó a kommunisták körében nemkívánatossá lett, meghív-ta a népi írók folyóiratához. Márkus István visszaemlékezése szerint: „Ritkán fordult elõ, hogy egyetlen terje-delmes, nem is könnyen olvasható-megrágható folyóiratcikk [A magyar demokrácia válsága] egy pillanat alatta pulpitusra emel egy addig a nyilvánosságban jóformán ismeretlen társadalomtudóst és politikai gondolko-dót. Most ez történt. Bibónak óriási tekintélye lett, nem egyedül az õt korábbról ismerõ Szabó Zoltán, IllyésGyula, Sárközi Márta és – például – Hajnal István elõtt, de a másképpen gondolkodó Veres Péter, a történelmiés társadalomtani kérdések mélyeiben járatlanabb, egyszerûbb kategóriákban okoskodó »vérbeli politikus« Ko-vács Imre, a közgazdász Farkas Ferenc szemében is. S ami talán még fontosabb: Bibó meghódította az értelmi-ségi ifjúság egy jelentékeny rétegének vagy tág csoportjának szívét is.” Kérdések a Válaszról. Márkus Istvánnalbeszélget Széchenyi Ágnes. Kortárs, 1986. 8. sz. 106–125.4. A Petõfi Párt megalakulását és értékelését lásd Bibó István (1911–1979). Életút dokumentumokban. [Az élet-útinterjút Huszár Tibor és Hanák Gábor készítették] 1956-os Intézet – Osiris–Századvég, Bp., 1995. 420–444.(A továbbiakban Életút dokumentumokban)5. Az 1976-ban vele készített dokumentumfilm kapcsán mondta a nyilvánosság számára is Bibó István HuszárTibornak és a stáb tagjainak: „S mit vésnek fel majd az én fejfámra? Bibó István. Élt 1945–1948.” Huszár Ti-bor: Bibó István – a gondolkodó, a politikus. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok. Harmadik kötet,1971–1979. Magvetõ Könyvkiadó, Bp., 1986. 388. (A továbbiakban Válogatott tanulmányok, III. Frank Tiborszíves közlése, hogy ezt a fordulatot Bibó már korábban is használta. Frank Tibor forrása családi jóbarátjuk, amûfordító Szõllõsy Klára volt. Szõllõsy Klára édesapja, az erdélyi református Szõllõsy Lajos Horthy Miklós há-ziorvosa volt, Horthy Miklós körül erõs református kör alakult ki, Szõllõsyék Ravasz Lászlóékkal és ebbõl adó-dóan Bibóékkal is családi barátságban voltak, az egyik Szõllõsy unokának Bibó István volt a keresztapja. ASzõllõsy családról lásd még Hubay Miklós visszaemlékezését: Hafner Zoltán: Beszélgetés Hubay Miklóssal Ba-logh Józsefrõl. In: Jankovics József (fõszerk.) – Császtvay Tünde (felelõs szerk.): „Nem sûllyed az emberiség!”…Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézet, Bp., 2007. 934.6. Bibó István: Harmadik út. Sajtó alá rendezte és a bevezetõt írta Szabó Zoltán. Magyar Könyves Céh, Lon-don, 1960. Bibó István és Szabó Zoltán kapcsolatáról lásd Noszkai Gábor: Barátok közt. Bibó István és SzabóZoltán barátságának története. Beszélõ, 14. évf. 2009. November–december 35–47. és uo. 2011. január 25–33.7. A szöveget kéziratból közölte a Bibó István Összegyûjtött munkái. Sajtó alá rendezte Kemény István és Sár-közi Mátyás. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1983. III. 822–866.8. Bibó István: Levél Szalai Pálhoz [1978]. In: Bibó István Összegyûjtött munkái. Bern, 1984. IV. 1267–1274.9. Említhetünk persze kivételt is: a radikálisok képviselõjével, a citoyen Csécsy Imrével például komolyabbkapcsolatban volt Bibó, Csécsy egyébként a parasztpárti Szabad Szó gazdasági rovatának szerkesztõje volt. Azáltala újraindított Huszadik Században jelent meg a zsidókérdés-tanulmány vitájához írt Bibó-hozzászólás is1949-ben.10. Válogatott tanulmányok, III. 90.11. Életút dokumentumokban 27.

71

2012/7

12. I. m.13. Interjú Bibó Istvánnal. In: Életút dokumentumokban 25. és 23. A probléma nemzetközi vonásait lásdTrencsényi Balázs: A nép lelke. Nemzetkarakterológiai viták Kelet-Európában. Eszmetörténeti Könyvtár, Argu-mentum Kiadó – Bibó István Szellemi Mûhely, Bp., 2011 és Balázs Trencsényi and Michal Kopecek(ed.): Discourses of Collective Identity in Central and Southeast Europe (1775–1945): Texts and Commentaries,Volume I. Late Enlightenment, CEU Press, Bp., 2006.14. Gondolok itt például Veres Péternek az alföldi ridegparaszt népnemzeti alkatáról szóló fejtegetésére. VeresPéter: Az Alföld parasztsága. Magyar Élet kiadása, Bp., 1942. 18–19.15. Erdei rövid önéletrajza 1938. január 1-jén. In: Levelezés köz- és magánügyben, 1931–1944. Címzett vagyfeladó Erdei Ferenc. Szerkesztette és a jegyzeteket készítette H. Soós Mária. Magvetõ Kiadó, Bp., 1991. 6. (Atovábbiakban Levelezés köz- és magánügyben)16. I. m.17. Életút dokumentumokban 24.18. Buday György: Tanyai agrársettlement. Studium, Szeged, 1929.19. Interjú Bibó Istvánnal. Életút dokumentumokban 29.20. I. m. 29–30.21. Németh László 1928 februárjában a Napkeletben jelentette meg Népiesség és népiség címû esszéjét, rövid-del késõbb ugyanott az Új reformkor felé címû tanulmányt. 1928-tól fejtett ki mind erõteljesebb és szélesebbkörû szemináriumi tevékenységet az 1925-ben indult Bartha Miklós Társaság. Németh László 1929-ben itt tar-tott elõadást Nép és író címmel. 1931-ben a debreceni Ady Társaság a fõvárosban szervezett találkozót, me-lyen Illyés, Németh, Erdélyi, Kodolányi és Féja elõadásai hangzottak el Gulyás Pál és Juhász Géza társaságá-ban. 1931-ben jelent meg Illyés Három öregje, 1932-ben jelent meg a Tanú, és ekkor nevezte Babits a fiatal köl-tõk legszebb, általa válogatott száz versét a nyilvánosság elé táró Uj anthológiában népieknek a benne szerep-lõket.22. Ezt a gondolatot Radnóti Sándor fejtette ki a rendszerváltás utáni ideológiai pozícióharc eredetét nyomoz-va, Radnóti 1992. 9.23. Rónay Jácintnak ez irányú, a jellemismérõl szóló elsõ tanulmányai az 1848-as forradalom elõtt keletkeztekés jelentek meg. Lásd Hunyady György: A nemzeti karakter talányos pszichológiája. In: Hunyady György(szerk.): Nemzetkarakterológiák. Rónay Jácint, Hugo Münsterberg és Kurt Lewin írásai. Osiris könyvtár. OsirisKiadó, Bp., 2001. 7.24. Radnóti 1992. 6.25. Ide tartozik az elzászi német eredetû, felvidéki majorból származó Schöpflin Aladár is, aki 1908-ban je-lentette meg a Nyugatban a város jelentõségének felismerését jelzõ esszéjét.26. Németh László: Ember és szerep. Kalangya [Újvidék, Szabadka], 1933. 11. sz. 12; 1934. 1. sz. 12. A Bibó –Németh-kapcsolatot elemzi Dénes Iván Zoltán: Eltorzult magyar alkat. Bibó István vitája Németh Lászlóval ésSzekfû Gyulával. Osiris, Bp., 1999.27. Lásd a Magyar Élet címû lap folyamatos Nyugat-ellenes írásait.28. Ady Endre: Korribori. Nyugat, 1924. 1. sz. 3–5. A fordulat a 4. oldalon.29. Kérdések a Válaszról. Beszélgetés Vas Istvánnal. Kortárs, 1985. 6. sz. 87–101. 30. Tanulmányi tervét lásd Életút dokumentumokban, 98.31. Az ösztöndíj odaítélésérõl szóló dokumentumot, a hallgatói névsort, leckekönyve másolatát és az intézetprofesszorának elismerõ levelét, illetve a további ajánlóleveleket stb. lásd Életút dokumentumokban 102–111.32. Életút dokumentumokban 87.33. Bibó István Erdei Ferenchez, Genf, 1935. febr. 7. In: Levelezés köz- és magánügyben, 1931–1944, 30.34. I. m. Az utalás Hans Kelsen (1881–1973) elõadásaira vonatkozik. Professzori mûködésérõl lásd HorstDreier: Hans Kelsen (1881–1973): Jurist des Jahrhunderts? In: Helmut Heinrichs – Harald Franzki – KlausSchmalz – Michael Stolleis (Hrsg.): Deutsche Juristen jüdischer Herkunft. C. H. Beck, Munich, 1993. 705–732.Leveleiben Bibó nem említi az intézmény többi professzorát, a rá is igen nagy hatást gyakorló GuglielmoFerrerót, de – s ez mutatja az iskola fényét – ott tanított még Carl Burckhardt, Ludwig von Mises és WilhelmRöpke is.35. Illyés Gyula: Búcsú Bibó Istvántól. In: Bibó Emlékkönyv. Századvég Kiadó – Európai Protestáns Magyar Sza-badegyetem, Bp.–Bern, 1991. I. 37. (A továbbiakban Bibó Emlékkönyv)36. Monográfiája egyik fejezetének Balog Iván ezt a címet adta: Az 1944 elõtti, antiszemita Bibó. Balog 2010.191–206.37. Bibó István: A zsidókérdésrõl. Vázlat. [1938. április, ceruzával írott szöveg] Életút dokumentumokban. 172.38. Illyés naplójegyzetei, melyeket akkor vetett papírra, amikor a levegõben volt az elsõ zsidótörvény születé-se: „Tiltakozom, de mennyire, a könyvégetés ellen, de elárulom, hogy mielõtt e veszély fenyegetett, én a kul-túra meggyalázása keltette pillanatnyi [szövegromlás] máglyára kívántam. Becsukják a színházakat? Legtöbb-jüknél ezzel legfeljebb a világítók és a díszletezõk rövidülnek, a Múzsa nem, onnan õt már rég kiutasították.Harcba tehát úgy indulok, hogy igyekszem megbocsátani védencemnek, szemet hunyok neki, rá se nézek, ne-hogy leköpjem, mielõtt meghalok érte.” Nyugat, 1938. május, 333–334.39. Gyáni Gábornak a centenáriumra született elemzése éppen azt vizsgálja, mennyire maradt meg Bibó Ist-ván végül is a Németh László-i vonalon. Gyáni Gábor: Az asszimilációkritika Bibó István gondolkodásában.Holmi, 2011. 8. sz. 1022–1035.40. Kérdések a Válaszról. Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal. Kortárs, 1984. 1. sz. 1770–1880.41. Bibó István: A szabadságszeretõ ember tízparancsolata. In: Életút dokumentumokban 190–191.42. Bibó István és édesanyja levele Erdei Ferenchez, Budapest, 1938. jún. 2. In: Életút dokumentumokban,174.43. Ebben a toleráns katolikus középiskolában – itt járta Bibó a középiskola második négy évét – alakult ki ek-kor a hármas barátság Bibó István, Reitzer Béla és Erdei Ferenc között. Hárman három vallást képviselnek, a72

2012/7

protestánst, a zsidót és a katolikust. Ismét a felekezeti szempontot érintjük, amelyrõl már a pártpolitikai ha-talmi osztozkodásnál szóltunk. Reitzer Béla (1911–1942), jogász, szociológus. 1930-ban egyik alapítója a Sze-gedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumának. A Don-kanyarban pusztult el.44. A munkaszolgálatról szóló, Bibó Istvánnak küldött megrázó Reitzer-levelet [Miskolc, 1940. december 12.]lásd Életút dokumentumokban 138–143. A német megszállásig, 1944. március 19-ig már 42 ezer zsidó mun-kaszolgálatos pusztult el. „Fegyvertelenül álltak az aknamezõkön…” Dokumentumok a munkaszolgálat törté-netéhez Magyarországon. I-II. Szerkesztette és bevezette Karsai Elek. A Magyar Izraeliták Országos Képvisele-te kiadása, Bp., 1962.45. Válogatott tanulmányok, III. 305.46. Ady Endre: Az én kálvinistaságom. Nyugat, 1916. 6. sz. 379.47. Különös fényt vet Ravasz érvelésére, hogy a népbíróság elõtt Endre László, a Sztójay-kormány németekkelszorosan együttmûködõ államtitkára az utolsó szó jogán Ravasz Lászlónak erre a parlamenti felszólalására hi-vatkozva védte magát. Ravasz László felszólalása a zsidótörvény vitájában. Felsõházi Napló, 1935–1939.[1936–1938] III. 307–312. www3.arcanum.hu/onap/pics/a.pdf?v=pdf&a=pdf. Letöltés ideje: 2012. február 3.23. 45.48. Életút dokumentumokban 46.49. Életút dokumentumokban 204–211.50. Bibó Emlékkönyv I. 41.51. Bibó István életrajzi adatait az emigrációban megjelent Bibó-összkiadás alapján idézem. Az értelmezettbiográfiai adatsort a demokratikus ellenzékhez tartozó Kenedi János gyûjtötte össze és tette közzé. Bibó IstvánÖsszegyûjtött munkái.Bern, 1984, IV. 1283–1289.52. „Kis Lánchidat gyártottam Rákosi elvtársnak” – Beszélgetés ifjú Bibó Istvánnal. In: Gyarmati György –Kukorelli István (szerk.): Kortársak Bibóról. Elõadások a Bibó István Szakkollégiumban. ELTE Bibó IstvánSzakkollégium, Bp., 2009. 136.53. A genfi meghívás a nyugati emigráció és elsõsorban is Molnár Miklós szervezésének volt az eredménye.Molnár a genfi egyetemen diplomáciatörténetet adott elõ.54. A film alkotói Huszár Tibor, Csoóri Sándor, Hanák Gábor és Sára Sándor voltak. A filmet az OSZK Törté-neti Interjúk Videotára õrzi.55. Litván György, Szalai Pál álláspontja.56. Radnóti 1992. 10.57. A kötet megszületésének körülményeirõl Réz Pál: A Bibó-emlékkönyv elé. In: Bibó Emlékkönyv 5–7. A ki-advány kolofonja nem tartalmazza a szerkesztõk nevét, ezért most ideiktatjuk a teljes, az egyébként ide-odabesorolt szervezõk-szerkesztõk névsorát: Bence György, Csoóri Sándor, Donáth Ferenc, Göncz Árpád, HaldaAliz, Kenedi János, Kis János, Réz Pál, Szûcs Jenõ, Tordai Zádor, Tornai József.58. Rainer M. János (szerk.): A monori tanácskozás, 1985. június 14–16. 1956-os Intézet, Bp., 2005. Az újabb,második találkozó meghiúsulásáról lásd Kenedi János: Egy Csurka levél Vásárhelyi Miklósnak 1987-bõl. Nép-szabadság 1990. május 10. 6. Ennek az újabb, immáron pártpolitikai szembenállásnak elemzését nem tartomfeladatomnak, igen bõséges irodalmából ezért csak két dokumentumközlésre és nem az utólagos értelmezések-re hivatkozom. Megjegyzem viszont, hogy a monori találkozó szervezésében az utolsó nagy integratív szemé-lyiségnek, Donáth Ferencnek volt nagy szerepe.59. Lásd pl. a Vezetés – Követés. MIKSz-elõadás vázlata 1941-bõl címû, kevéssé ismert dokumentumot. Életútdokumentumokban 180–189.

73

2012/7

AZ ÖREGSÉGRÕLVan egy erõ, mely az öregségben, minden ellenkezõ hatás ellenére, megõriz a fáradtságtól,

és amelybõl az ember tiszta gondolkodást, töretlen alkotási kedvet meríthet: a kíváncsiság. Azalkotó emberek számára az elemi kíváncsiság nélkülözhetetlen. Ami még megóvja õket a ko-rai öregségtõl és a haragoskodástól, az a naivitás. Minden alkotó hisz abban, hogy a világotszebbé, kicsit jobbá teheti – ami oda vezet, hogy ez néha meg is valósul. Ha a kíváncsiságmegszûnik, ha az ember önmagához és a világhoz kérdéseket nem intéz, és tudásának hiá-nyosságai, cselekvõképességének korlátai már nem foglalkoztatják, akkor válik öreggé.

A második világháború utáni évtizedekben, amikor a korábbi polgári korszak alkonyá-hoz ért, vele együtt az élet biztonsága és tervezhetõsége is eltûnt, és minden szakaszábanszükségessé vált az állandó újrakezdés. Elhalványultak azok a hagyományok és példaképek,amelyek irányt mutathatnának. A folytonosság nyújtotta védelmet felváltotta az intézmé-nyek csalóka biztonsága. Egykor az egyéni fejlõdésnek a gyermekkortól az öregségig szerve-sülõ folyamata az emberi életnek egységes értelmet adott. Ma az újrakezdések kényszere ezta biológiai típusú egységet elvágja; megpróbáltatások elé állít, és sokszor a szenvedéseinkárán is tanít.

Nem éveink számától, nem ráncainktól, hanem önmagunk feladásától és a fogékonysá-gunk eltompulásától leszünk öregek. Ha szívünkbe ásta magát a búskomorság és a cinizmus,Isten óvja lelkünket – egy aggastyán lelkét! Számos vizsgálat egy efféle öregkori hanyatlás-ról beszél, amelynek vélt jelei azonban betudhatók annak is, hogy az öregeknek nincs igazifórumuk, ahol kifejezhetnék magukat, nem hallgatnak rájuk, és szellemi fejlõdésüket nemveszik tudomásul. Holott a szellemi érettség életünk végsõ fázisának nagy teljesítménye.

A Nobel-díjas Konrad Lorenzet nyolcvanadik születésnapja alkalmával arról faggatta egyfiatal újságíró, miért olyan feledékeny. Nem fél-e attól, hogy szellemileg még jobban vissza-esik, ha már nem is emlékszik a saját munkássága egyes stádiumaira sem? A nagy tudós ne-vetve tette kezét a szemtelen fiatalember vállára: „Azok a vizsgálódások csak lépcsõfokok vol-tak újabb kutatásaim eredményeihez. Miért terhelném véges emlékezetemet olyan részletek-kel, amelyek minden valamirevaló szakkönyvtárban megtalálhatók? Kedves ifjú barátom, önis csak öregségére fogja megtanulni, hogyan kell a fontosat a mellékestõl megkülönböztetni.”

Az öregkor bölcsessége a megértés: elismerjük mások viszonylagos emberi tökéletessé-gét, és megtanulunk a magunk viszonylagos tökéletlenségével élni. Ez a közösségi életre te-remtett ember számára a lehetséges legjobb életforma a magányos farkaséval szemben, akiönmagát egy elõkelõ kisebbséghez tartozónak hiszi, többre becsüli, hogy palástolja tökélet-lenségét. A közösségi élettõl elzárkózva, „fényes elszigeteltségében” õ nem tapasztalja társaiszeretõ viszonzását, és életének jelszava a szeretet helyett a büszkeség.

Márpedig éppen öregségünkre kellene a kezdeteinkhez visszatérni, életünket a közössé-gért és a közösségben élni, tapasztalatainkat átadva. Valaha a régi görögöknél a bölcsességannyit jelentett, mint „csodálkozni tudni”. Sokszor még a fiataloknak is az öregektõl kellenemegtanulniuk csodálkozni, a csodákat felismerni. De hogyan is tehetünk szert az öregek böl-csességére? Ha öregen visszagondolunk életünk folyására, világossá válik, hogy a lét alapve-tõ összefüggéseit már ifjúkorunkban ismertük. Az öregek bölcsessége nem más, mint a kö-vetkezetesen végiggondolt ifjúkori gondolat, a személyiségünk magvából kiteljesedett fa. Ezaz egyéniség-mag életünk végéig megmarad, habár a nevelés és a hagyományok talajábanalakul, fejlõdik, és ehhez a maghoz bátraknak kell lennünk hûségesek maradni. T. S. Eliotmegfogalmazása szerint „az egyetlen bölcsesség, mely megszerezhetõ, az alázat. Ha van bá-torságunk magunkat a nagy egész kicsiny részének tekinteni, akkor ez megértését jelenti avilágnak; olyannak, amilyen. Nem kellene azon rágódni, hogy életünkben mely cselekede-tek voltak helytelenek, hanem arra gondolni, ami helyes volt, mert egyedül ez számít éle-tünk további alakulása szempontjából.”

Ha vad sodrású folyóban evezünk, a partot nem tudjuk megfigyelni. Amint kanyargósrészhez érünk, amely lassúbb folyású, egyszerre feltûnnek a bokrok és a fák. Erdõket isme-rünk fel, réteket virágokkal, meglátjuk a harmatot a reggeli napsütésben – és az egész csodá-latos világ megnyílik elõttünk. Tibeti bölcsesség: senki sem fogja megérteni a halált, aki nem

74

2012/7

Köszöntjük gróf Degenfeld-Schonburg Sándort, az alkotó embert, a Korunk Baráti Társaság tisztelet-beli elnökét kilencvenedik születésnapja alkalmából.

tanult meg élni. A barátság és a szeretet az újjászületést magukban hordozzák, a halál nemabszolút. Csak azok az emberek félnek a haláltól, akik sohasem éltek igazán. És nem illik abúcsúzó életet a modern orvostudomány eszközeivel mindenáron, mesterkélten meg-hosszabbítani. Együtt fákat ültettünk, és ha már nem leszünk, azok árnyékában utódainkfognak üldögélni. Luther híres mondása: „Még akkor is, ha tudnám, hogy holnap a világ da-rabokra hullik, elültetném az almafámat.”

Ha õsszel a fákról a levelek lehullnak, azt a mulandóság jelének tekintjük. Rossz példa, mertnéhány hónapon belül új levelek nõnek, és ismét tavasz lesz.

Degenfeld-Schonburg Sándor

A KÖNYV SORSA ERDÉLYBEN –AVAGY ÚTBAN A ZÚZDA FELÉ(pamflet)

Talán abból volna jó kiindulni, hogy az elmúlt húsz évben legalább annyi könyv jelentmeg Erdélyben, mint az elmúlt ötszáz évben összesen. A számok természetesen, még hapontosak volnának is, csalnak. Ugyan mi köze van a mai, jövedelemorientált nyomdavállal-kozónak Heltai Gáspárhoz vagy Misztótfalusi Kis Miklóshoz? Bizonyos deklarált folytonos-ságeszményen kívül semmi, a vidéki lakosság közömbös, a politikai elit buta és kapzsi. Anép nem olvas verset, és a politikai elitnek sem a mûveltség és a mértéktartás a fõ ismérve...

A rendszerváltás után hihetetlenül sok újság, folyóirat és könyvkiadó alakult, így szokottez lenni, a modern kor minden politikai, társadalmi felfordulása efféle burjánzást hozott ma-gával – néhány pillanatra senkit nem érdekel a pénz, a papírhiány, a nyomdai kapacitás elég-telensége, mindenki a cenzúra megszûntének és az adóhivatal kihagyásainak örvend, amígki nem derül, hogy komoly intézményi háttér és finanszírozás nélkül lapot, könyvkiadótfenntartani, mûködtetni lehetetlen. Mellesleg alkalmi kiadványokból van a legtöbb mindig– alkalom szüli õket.

Végsõ soron is mi kell egy jó könyvhöz? Jó kézirat, jó szerkesztõ, jó korrektor (legalábbkettõ, de három volna az igazi), jó mûszaki és tördelõszerkesztõ, tisztességes kiadóhivatal,megfelelõ nyomda, rendes terjesztõhálózat, reklám és mûvelt olvasó – hogy csak a legfonto-sabbakat említsem. Tehát egy korrekt és teljes folyamat, amelyben minden a helyén van, sen-ki nem improvizál, nem maradnak ki munkafolyamatok, nem tûnnek el pénzek és kiadvány-ok, nem hazudik, nem lop és nem csal senki. Cenzúra most éppen nincs (avagy nézzen min-denki magába!), adót viszont fizetni kell, egész kínos tud lenni olykor.

Kezdjük az elején. A szerzõ írja meg a szövegét. Ha már megírta, legyen szíves oldalanként tíz leütési vagy

helyesírási hibánál többet nem hagyni benne, ha kételyei vannak, használhat nyugodtanszótárt és lexikont, vagy kérje szakember tanácsát. A tartalomról úgyis az olvasónak (?) vagyaz örökkévalóságnak tartozik számadással, és ezen a helyen fölösleges azzal törõdni, hogymi a jó kézirat: amit a szerkesztõ, a kiadó adott esetben annak tart.

A szerkesztõ olyan ember, aki tud pár dolgot, amit a szerzõ nem – több szem többet lát.A szerkesztõ azt tudja, hogy a szerzõben kételkedni kell, és mindent meg kell nézni a szó-tárban, a lexikonban vagy az enciklopédiák egyikében. A szerkesztõ alapmagatartása a mód-szeres kételkedés, amit a gyanakvással nem szabad összetéveszteni. A jó szerkesztõ holtig ta-nul, mégsem pap, és fõképp nem a kiadó góréjának a szolgája vagy felmosórongya.

A korrektor olyan ember, aki tudja, hogy bölcsészkar ide vagy oda, a magyar helyesírásmegtanulhatatlan, rászokott viszont a helyesírási szótár használatára, érti a helyesírási sza-bályzatot, és hajlandó meg képes úgy olvasni egy szöveget, hogy nem a szerzõ meg a szer-kesztõ hülyeségein bosszankodik, hanem kiteszi a pontot, a vesszõt és az ékezetet oda, aho-va kell. Egy korrektor fél korrektor, két korrektor egy korrektor... Stop. Eredetileg ezt a ko-vácsra mondták.

Lehetne még ezt a glosszáriumot folytatni. Aki valamelyest is forgolódott az erdélyikönyvszakmában, pontosan tudja, hogy itt szakmáról beszélni enyhe túlzás: van pár megszál-

toll

75

lott, néhány csaló meg cinikus, a többiek amatõrök, és elképesztõ mennyiségû brosúrát adtakki az elmúlt két évtizedben. Kezdõ tollforgatók, vidéki történészek és amatõr néprajzkutatókhibáktól hemzsegõ, fényesen puha borítós, rosszul ragasztott, olcsó papírra nyomott könyve-inek tömkelegére fordította energiáit, aki dolgozott – kinek az agya, kinek a pénze, kinek a lel-kiismerete ment rá. Egyesek meggazdagodtak, mások hülyék voltak, és szegények maradtak.

Jelen szövegben a hülyék és a szegények pártjára állok, és bocsánatot kérek a góréktól, apolitikás emberektõl, a haszonélvezõktõl. Az a baj, hogy ha az író (szerzõ) rossz mondatot írle, szerintem elkárhozik; ha a kiadó rossz üzletet köt, tönkremegy.

És itt kezdõdik a probléma: az erdélyi kiadó nem megy tönkre. Pedig a kapitalizmus tör-vényeibõl tudjuk, hogy a csõd nem feltétlenül rossz. Viszont egy erdélyi könyvkiadó nemüzleti vállalkozó, hanem a kultúra letéteményese, a folytonosság továbbvivõje (haza, hala-dás, emberiség, nemzet, minõség). Mekkora hatalmas anyagot kell mozgatni egy átlagosanalacsony, európai szintû jövedelemért! És hány értelmiségi dolgozik Erdélyben takarítónõifizetésért, hogy a góré ne vesszen éhen?! Viszont errõl a pontról az osztályharcot egyszer ésmindenkorra befejeztem: a kisszerû, analfabéta górét lenézem, a buta politikásra legyintek,a nagyvonalú vállalkozót tisztelem – de ne vitatkozzon velem a francia igeidõkrõl vagyHölderlinrõl.

Az erdélyi könyvkiadás rákfenéje az, hogy a boldog üzletmenet érdekében az elmúlthúsz évben rengeteg félig vagy rosszul megírt, szerkesztetlen kézirat jelent meg, igénytelennyomdai kivitelben, mert a mindenkori támogatót fõként a nyomdaszámla érdekelte – nyom-dában volt-e érdekeltsége, vagy csak nem figyelt, egyre megy. Sok száz könyv van (volna?),amelyeket lehetetlen beszerezni, mert sem az OSZK állományában, sem a mai könyvesbolt-okban nem lelhetõ fel. Ez a könyvtemetõ: 200-300 példányban megjelenõ könyvek, amelyek-re valaki felvette a támogató pénzét, korrekt elszámolást is adott, viszont a könyv nincs seboltban, se közkönyvtárban. Talán egy-két magángyûjteményben megtalálhatók a dedikáltpéldányok, rendszerint a szerzõ rokoni és baráti körét alkotják ezek a gyûjtõk, esetleg a szer-zõ, szerkesztõ által közzétett (?) internetes formátumban létezik a szöveg. Különben a szer-zõ a leghûségesebb vásárló, szimbolikus honoráriumából a saját könyvét vásárolja fel. Ma-gánügy. Mellesleg jól ellátott könyvesbolt és közkönyvtár is alig található Erdélyben. Mirekell tehát a kizárólag nyomdavállalkozást finanszírozó könyvtámogatási rendszer, amikor alegtöbb Erdélyben kiadott könyvet Debrecenben vagy Gyulán nyomják? Cui prodest?

És ezeket jó volna különválasztani. Mire kell a könyv, ha senki nem olvassa, ha nem jutel boltba és könyvtárba, a lehetséges olvasóhoz? Ha csak egy nyugtán szerepel az egész, hamindenki csalódott miatta: a szerzõ, mert nem is tudnak arról, hogy õ van; a szerkesztõ, mertnem végezhette el a munkáját; a kiadó, mert keveset nyert a bolton; kritikáról, olvasóról nemis szólva.

Arról beszélek, hogy könyvkiadás szempontjából az erdélyi magyar társadalom nem egyegész, de nem is része valaminek – zárvány. Aki valamit is ér Erdélyben, az Magyarországonpublikál, sokszor olyan kiadóknál, amelyek Erdélyben sem érnének semmit. Aki viszont Ma-gyarországon nem publikál, azt Erdélyben sem tartják sokra. A Magyarországon kiadottkönyv nem jut el Erdélybe, és az Erdélyben nyomott könyvrõl a magyarországi olvasói köz-tudat nem vesz tudomást. Az sem érdekes, hogy a román állam évek óta nagyobb összeggeltámogatja a romániai magyar könyvkiadást, mint a magyar. Jó kérdés viszont, hogy kell-e amagyar államnak finanszírozni a határain túl élõk kultúráját. Nem kell – szerintem. Gesztu-sokat azért tehet, csak legyen a gesztus igazi.

Mi van tehát az erdélyi magyar könyvkiadással? A mindenkori finanszírozási problé-mák, az elfekvõ raktárkészletek, a fellelhetetlen címek, egy állandóan duzzogó, alulfizetettértelmiség mellett a támogatást lenyúló vállalkozók egészen jól élnek. A baj csak az, hogy je-len viszonyok között a támogatási összeg felvétele után a kiadó számára minden tevékeny-ség veszteséget jelent. Egy könyvet kb. 3000 példányban kell eladni ahhoz, hogy ne legyenveszteséges. Nem tudom, hány cím van, amit Erdélyben ekkora példányszámban adtak el.

És ha most valaki megkérdezi, hogy mi lesz veled, erdélyi magyar könyvkiadás, akkorazt fogom rá válaszolni, hogy semmi különös. Pontosan ez marad, amíg a készlet tart. Ha-csak el nem döntik az érintettek, hogy ezután kevesebb, de jobban megírt, szerkesztett, ter-vezett és kivitelezett könyvet adnak ki, a munkában részt vevõket tisztességesen megfizetik,és a könyvet eljuttatják az olvasóhoz. Az a kiadó, amely létszámcsökkentéssel véli megolda-ni a költségproblémáit, az amúgy is állandóan kérdéses minõséget rontja tovább. Újra kellgondolni az erdélyi magyar könyvkiadást. A vissza nem térítendõ (állami) támogatás a finan-szírozott veszteséget jelenti. Viszont a finanszírozott veszteségbõl néhányan jól, sokan pedigrosszul, de megéltek (-ünk). Eddig. Hogy is van ez?

76

2012/7

Nem hiszek a piacban, és nem hiszek a kapitalizmusban. Ha csak a piac diktálna, mégpornólapot sem volna kifizetõdõ Erdélyben kiadni, de az is biztos, hogy a piacot, konkrétana könyv eladhatóságát ma már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A könyv és a kultúra álta-lában nem áruként készül, de áruként kell eladni – ezt nem volna szabad elfelejteni. A kispéldányszámban, rosszul szerkesztett, igénytelenül nyomtatott, reklám nélküli könyv sohanem lesz áru, esetleg emléktárgy vagy papírhulladék. És van olyan mû, amelynek akkor ismeg kell jelennie, ha száz évig egyetlen olvasó sem lapozza föl; ha minden mutató csak vesz-teséget jelez; ha bukik vele szerzõ, szerkesztõ és kiadó. Ha nem erre gondol az ember, soseközelítsen a könyvszakmához. Nem kell összekeverni az értékszempontokat az érdekszem-pontokkal, ez volna a kultúra. Mecénás kerestetik.

Egészen sok értelmiségi törheti most majd a fejét, hogy milyen praktikus szakmát lettvolna érdemes fiatalkorában kitanulni. De ha nem jut eszébe semmi, akkor sem fog éhen hal-ni. Egyelõre.

Vida Gábor

MERRE VAN A KIJÁRAT?Vida Gábor írásában sok igazság és sok keserûség van. Ez utóbbi is érthetõ, hiszen aki ma

a könyvcsinálással bármilyen vonatkozásban kapcsolatban áll, azt egyre inkább elfogja a te-hetetlen keserûség. A magunk pászmájáról sok mindennel tudnánk kiegészíteni kritikai ész-revételeit. Ezeket az elmúlt években illetékes vagy illetéktelen helyen sokan el is mondtuk,eredménytelenül. Mert bár hangzottak el azok nyomán néha ígéretek illetékes helyekrõl, alényeget tekintve semmi nem változott.

Én inkább a megoldásra tennék néhány javaslatot.1) Sok a könyv, sok a kiadó – mondja Vida Gábor. Ez önmagában talán nem volna baj.

De valóban sok az olyan könyv, amelyik – ha nem jelenne meg – nem hiányozna szellemitérképünkrõl, és sok az olyan „kiadó”, ahol a könyvcsinálásnak még az elemi szakmai feltét-elei sincsenek meg. Ugyanakkor ez a sok könyv és sok kiadó egymás elõl szívja el a levegõtés a támogatásként szétosztható anyagiakat. Az elsõ dolog tehát az lenne, hogy valamikép-pen rend teremtõdjék ezen a téren. A „rendet” sokan és sokáig a piac törvényeinek érvénye-sülésétõl várták – hiába. A piaci érvényesüléshez megfelelõ tõke kell, ez pedig az erdélyi ma-gyar kiadók szinte mindenikénél hiányzik, s ha volt is az induláskor, lemorzsolódott. Ezértválhatott meghatározóvá az erdélyi magyar könyvkiadás mezõnyében a támogatási rendszer.

Hogy milyen eredménnyel és milyen problémákat görgetve maga elõtt, azt kellene egykomoly és tényszerû elemzéssel feltárni és az elemzés alapján az egész támogatási rendszertkoncepciózusabbá és minõségorientáltabbá tenni.

Mindenképpen szükséges lenne a támogatott kiadványok utólagos könyvszakmai éspénzügyi ellenõrzése, amirõl az elmúlt évtizedben, a pályázatelbírálások rendjén sok szóesett, de ami végsõ soron ma sem történik meg. Az elbírálásban pedig fontos szempont le-hetne, hogy az eddigiekben ki mit bizonyított, milyen biztosíték van arra, hogy az újabb pá-lyázatából is a szakma mércéjén tisztességes könyv szülessen. Akit pedig „cinkeléssel” meg-fognak, azt meghatározott idõre ki kell rekeszteni a pályázók körébõl.

Talán azon is érdemes lenne elgondolkozni, hogy az egész elbírálási rendszert ne egyesmûvekre, hanem átfogó kiadói projektekre hangszereljék át.

2) A támogatással megjelent könyv – mondja Vida Gábor – nincs se a boltban, se akönyvtárban. Sajnos ennek oka szerintem nem annyira a példányszámmal manipuláló ki-adókban keresendõ, hanem abban, hogy a megjelent könyvek ebben a mai rendszerben nemjutnak célba – vagyis nem találják meg az olvasót.

Valaha volt egy az egész országra kiterjedõ könyvesbolt-hálózat, s volt mellette egy or-szágos könyvtárellátó rendszer. Az olvasók egy jelentõs része ugyanis (az általános iskolátólkezdve) elõször a könyvtárban találkozik a könyvvel, s azután jut el oda, hogy azt a köny-vet, amely érdeklõdését felkelti, meg is vásárolja. Ma idõrõl idõre (ritkán és rendszertelenül)meg-meghirdetnek könyvtárellátási pályázatokat, s a tanügyi szervek és az önkormányzatokis csepegtetnek valamit a könyvállomány pótlására-kiegészítésére. Összességében kimond-ható azonban az, hogy az évtizedek során kialakult közösségi és iskolai könyvtárhálózatnakma nincs folyamatosan biztosított ellátási rendszere. toll

77

Ezt kellene megoldani, központilag és hosszú távra s különös tekintettel a hazai kiadá-sú könyvekre.

Egy ilyen – hangsúlyozom: mûködõ és hosszú távon is fenntartható – rendszer pozitívhatással lenne a hazai magyar könyvek ma vészesen csökkenõ példányszámára (s ezzelegyütt könyvkiadásunk rentabilizálására) is.

3) A mai, reklámokkal elárasztott világban a könyvnek is kell cégér. Ugyanakkor alig vanErdélyben magyar kiadó, amely ebben a „reklámvilágban” állni tudná a versenyt. Ilyen kö-rülmények között a terjesztés köre beszûkül az illetõ kiadó közvetlen ismeretségi és kapcso-lati körére: a szatmári vagy a váradi könyv nem jut át a Királyhágón, jó esetnek számít, ha aszékelyföldi könyv kapható a kolozsvári könyvesboltokban. Pedig könyveink jó része – tar-talmát tekintve – egyáltalán nem helyi érdekû. A helyzet áttörésére irányuló kísérletek alkal-miak és egyediek, holott a beszûkülõ érdeklõdõi kör a példányszám egyre lejjebb szorításá-ra is kényszeríti a kiadókat.

A Romániai Magyar Könyves Céh keretében meg kellene teremteni egy könyvszakmai ésreklámkiadvány megjelentetésének anyagi lehetõségét (esetleg valamelyik országos terjesz-tésû napilap rendszeresített mellékleteként). Korábban, fõképp a marosvásárhelyi és buda-pesti évi könyvvásárokra idõzítve, ilyen kiadványok készültek is, de én olyasmire gondolok,mint amilyen annak idején A Hét „Könyvvilág” melléklete volt, amely havi rendszerességgeltájékoztatott az új könyvekrõl, s ugyanakkor helyet biztosított a kritikának, az ismertetõ jel-legû cikknek is. Ennek az „Új Könyvvilág”-nak természetesen ott kellene lennie azinterneten is.

4) Ugyancsak a Romániai Magyar Könyves Céhet lehetne a legalkalmasabb szervvé ten-ni az erdélyi magyar könyv magyarországi könyvkivitele számára. Ma egy-két lelkes vállal-kozótól eltekintve a hazai könyv ki van szolgáltatva a magyarországi könyvpiac cápáinak: a„terjesztési” jutalék odaát ma már a bolti ár 50 százalékát is meghaladja, ugyanakkor több-nyire jelképes példányszámban kijutó könyveink elvesznek az ottani hatalmas kínálatban.Eközben a magyarországi könyvpiac (sõt egyre inkább a hazai is) tele van „erdélyi” reklám-címkével felcicomázott könyvekkel, amelyeknek jó része sajnos csak a címke lejáratására jó– a valós értékek el sem jutnak az ottani igényes olvasóig.

Ebben a helyzetben elengedhetetlen lenne a romániai magyar könyvkiadók együttesmegjelenése a magyar könyvpiacon, kiegészítve egy olyan pesti könyvesbolttal, ahol mindenhatáron túli magyar könyv elérhetõ volna.

5) Hiánycikk a rendszeres könyvkritika. Irodalmi (és nem irodalmi) sajtónkban alig mu-tatkozik törekvés arra, hogy minden arra érdemes könyv megkapja az érdemi megmérette-tést, holott erre egy egészséges értékrend kialakítása, az újonnan felnövõ olvasóréteg neve-lése, a jövendõ irodalmi kánonjainak kikristályosodása szempontjából is szükség volna.

És végül: ennek a néhány javaslatnak összehangoltan, a hazai magyar könyv egyfajta„védõhálójaként” kellene mûködnie. Így talán meg lehetne szüntetni – vagy akár csak eny-híteni – azokat a negatív jelenségeket, amelyeket Vida Gábor szóvá tett.

Dávid Gyula

A GONOSZ ARCAI A SZCIENTOLÓGIÁBANMegközelítés Badiou nyomán

„A Szcientológia egy vallás, amelyet L. Ron Hubbard fejlesztett ki, és amely az ember való-di szellemi természetének és önmagához, családjához, csoportokhoz, az Emberiséghez, min-den életformához, a fizikai univerzumhoz, a szellemi univerzumhoz és a Legfelsõbb Lényhezvaló viszonyának teljes és biztos megértéséhez kínál pontos útvonalat”1 – válaszolja a Mi aszcientológia? kérdésre a nemzetközi hivatalos honlap tájékoztató része. Napjaink egyik leg-gyorsabb ütemben terjeszkedõ egyházáról lévén szó, jelen írásban nem vállalkozom a kérdés-re adott feleletek átfogó összegzésére – maga az egyház több ezer kötetet jelentetett meg, az el-lene felszólalók is majdnem ugyanennyit –, ehelyett a vallás kialakulása és meghirdetett alap-elvei kerülnek e gondolatmenet fókuszába, Alain Badiou Etikájának2 lencséjén át szemlélve.

Badiou etikájának legfontosabb fogalmai közé tartozik az igazságtörténés [truth-procedure] és a hûség [fidelity]. Szerzõnk összes többi kulcsfogalma ezek függvényében ala-

78

2012/7

kul: Badiou az igazságtörténéshez képest pozicionálja, a Jóból kiindulva magyarázza a Go-noszt, és az igazságtörténéshez való hûséghez kapcsolva értelmezi újra az etika fogalmát.

Szerinte az igazságtörténés akkor jön létre, amikor a fennálló helyzet [state of thesituation] lehetetlenjéhez való hûségben megképzõdik a szubjektum, úgy, hogy radikálisanszakít a fennálló helyzettel, annak reálisát [Real] hirdetve. A reális az, ami a helyzetet ura-lók szempontjából ûrnek látszik, aminek nincs helye a fennálló helyzetben, annak „semmi-jét” [void of situation] képezi. Egy példával érzékeltetve: a Mester és Margaritában Jesua az,aki megragadja a helyzet reálisát, amikor nem számol a státusviszonyokkal, nem veszi figye-lembe a hierarchiát, mindenkit „jó emberként” jelöl meg.3 Itt a reális a hierarchia-nélküliségállítása, ami a status quóval való radikális szakítást jelenti: a szubjektum kivonja magát azaddigi szimbolikus rendbõl, már nem igazodik hozzá, elszakad tõle.

A radikális szakítás eseményéhez való hûséget a szubjektum az etika segítségével tartjafenn, s így mindaddig igazságról beszélhetünk, amíg a radikális szakítás eseményének moz-zanatával elkezdõdött igazságtörténéshez való hûség érvényesül. Innen egyenes ágon követ-kezik az, hogy Badiou az igazságtörténés felõl nézve, a Jóból kiindulva vezeti le a Gonoszt,szembefordulva az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának logikájával (és alapvetõen de-fenzív etikájával),4 amely a Gonoszt tételezi elsõdlegesként, a Jót pedig másodlagosként, úgy,mint a Gonosz elkerülését: a szenvedés rossz – a szenvedést elkerülni jó.

Badiou-nál ugyanezt a Jó–Rossz (Gonosz) relációt inkább így írhatnánk le: az igazságtör-ténés a Jó, és ehhez képest lesz meghatározható a Gonosz, amely mindig az, ami az igazság-történéshez való hûséget akadályozza, eltéríti. A Gonosz tehát az igazság elferdülése, a Jóperverziója [perversion of the Good]. Badiou a Gonosz három arcát különbözteti meg, asze-rint, hogy az igazságtörténés három sajátossága közül melyik sérül az elferdülés során. Ez akövetkezõképpen foglalható össze:

Az igazságtörténésnek a helyzet semmijét kell mozgásba hoznia, ellenkezõ esetben az igaz-ságtörténés felcserélõdik a szimulákrumával [simulacrum], mely a helyzet partikularitásátmozgósítja, és azt próbálja meg kiteljesíteni. Az igazságtörténéshez való hûség sohasem szük-ségszerû vagy elkerülhetetlen, éppen ezért az igazság etikájának tétje a hûségben való kitartás,annak hiánya ugyanis az igazságtörténés elárulásával [betrayal] jár. Az igazság mindig próbá-ra teszi a tudást, így nincs meghaladhatatlan tudás, nem beszélhetünk egyetlen Igazságról,amennyiben pedig egy igazság totálissá kíván válni, az katasztrófa vagy csapás [disaster].

Vessünk most ezek fényében egy áthatóbb pillantást a szcientológiára. Azt látjuk, hogya Gonosz két arcát is magán viseli: elsõként azért, mert szimulákrumnak tekinthetõ, másod-szor azért, mert lehetséges katasztrófaként, csapásként is értelmezhetõ.

A szcientológia a dianetika néven ismert filozófiai irányzatból növekedett mozgalommá,majd ezt követõen egyházzá, röpke fél század alatt, L. Ron Hubbard Dianetika: A szellemiegészség modern tudománya címû könyvének megjelenését (1950) követõen. A könyv rög-tön a bestseller-listák élére került, s Hubbard követõi még ugyanazon évben megalapítottáka Hubbard Dianetika Kutatási Alapítványt (HDRF), valamint négy további alapítványt hoz-

tak létre, ahol a magát új, forradalmi tanításként meghatározó dianetikát oktatták. De ahogyBadiou mondja: nem minden „újítás” esemény,5 hiszen eseményként csak azt fogadhatjuk el,ami a helyzet reálisát hozza mozgásba.

A szimulákrum elemzése során Badiou a nácizmus alakulását hozza példának. Mivelazonban a szimulákrumok mûködési mechanizmusa nagyrészt megegyezik, kritikájuk is ha-sonlóképpen mûködik.

Badiou a szimulákrumoknak két ismertetõjegyét emeli ki: a kölcsönvett szókincset és ahelyzet reálisaként feltüntetett partikularitást. A nácizmus például német nemzetiszocialis-ta forradalomként beszélt önmagáról, s a „szocializmus” és a „forradalom” szavakra építetteideológiáját.6 Már az elnevezés (ahogy a kölcsönvett szókincs egésze is) azt a célt szolgálta,hogy általa a nácizmus régebbi igazságtörténésekhez viszonyíthassa önmagát, ezekkel kerül-hessen rokoni viszonyba, így pedig legitimitást nyerhessen. (Látható, az elnevezés által a ná-cik egyszerre hivatkoztak az 1789-es francia forradalomra és az 1917-es orosz októberi for-radalomra, vagy más néven a nagy októberi szocialista forradalomra.)

A partikularitás reálisként való feltüntetése – mely az elõzõnél is fontosabb ismertetõje-gye a szimulákrumoknak – azt jelenti, hogy az önmagát igazságtörténésként meghatározótörténés nem a helyzet „semmijét” hirdeti meg, hanem egy olyan partikularitást, mely afennálló helyzet része, eleme. A szimulákrum nem szakít a fennálló helyzettel, de megpró-bálja annak partikularitását a helyzet reálisaként feltüntetni, a forradalmi, radikális szakításlátszatát keltve az „újítással”, mely valójában nem esemény, és nem követi igazságtörténés.Ismét a Badiou példájával élve, ilyen partikularitás volt a nácik számára a németség, de a ná-

toll

79

cizmus ezzel nem a helyzet lehetetlenjét idézte meg és állította, hanem a fennálló helyzet-ben addig is létezõ elemnek, partikularitásnak, konkrétan a faji sajátosságnak próbált meguniverzális érvényt szerezni. Egyetlen nép kitüntetett szubsztanciájának maximalizálása,egyetlen partikularitás egyetemessé tétele csak úgy lehetséges, ha a helyzet többi partikula-ritása eltûnik. A szimulákrumhoz való hûség – mely az igazságtörténéshez való hûséghezhasonlóan mûködik – éppen ezért szükségszerûen terrort eredményez. (A szimulákrumok ésa katasztrófa itt kapcsolható össze, s gyakran együtt is jelenik meg a Gonosz e két arca, hi-szen egyetlen partikularitás – vagy egyetlen igazság – totalizálásának kísérlete mindig ka-tasztrófába torkollik.)

A dianetika és a talaján kisarjadó szcientológia is a fentihez hasonló sémát követ, s ahogy Badiou a nácizmus elemzése után meg is jegyzi: az obskurus tanítások7

a szimulákrumok egyik csoportját alkotják. A szcientológiának, mint az obskurus tanításoktipikus esetének és mint szimulákrumnak abban rejlik a legnagyobb veszélye, hogy könnye-dén összetéveszthetõ egy igazságtörténéssel.

A dianetika szó a görög dia (’át’, ’keresztül’) és nousz (’elme’ vagy ’lélek’) szavakból szár-mazik. Jelentése: „amit a lélek tesz a testtel”. Dianetikai megközelítésben az embernek nem-csak hogy lelke van, de õ maga a lélek vagy másképpen thetán (a théta betûbõl képzett szó,mely a gondolat vagy élet jelképe). A thetánnak van elméje és teste, de nem ezektõl megha-tározott, azaz ezek nélkül is létezik, hiszen halhatatlan. A dianetika annak kutatását jelenti,hogy mit tesz ez a lélek a testtel. Mivel a kutatás során Hubbard arra a konklúzióra jutott,hogy az ember szellemi lény, állítása szerint mérföldkõhöz ért: „az emberi szellem alapvetõés elemi felfedezésével egy új tárgykör alakult ki: a Szcientológia”.8 S mivel az „emberi szel-lem ténylegesen a vallás birodalmában van”,9 1954-ben megalapította az elsõ SzcientológiaEgyházat.

A „szcientológia” szó a dianetika analógiájára született meg, a latin scio (’tudás’) és a gö-rög logosz (’tanulmányozás’) szavak összetétele, jelentése: „a Tudás tanulmányozása”. Sõt, ahonlapon látható kezdõ videó ennél is tovább megy: a szcientológia az Igazság tanulmányo-zása, ötvenezer év bölcsességére támaszkodik, egyensúlyba hozza a humán tárgyakat és atermészettudományokat, magába foglalja a matematikát és a magfizikát is. A szcientológia„összekapcsolja a keleti filozófiát a nyugati gondolkodással. Ily módon a Szcientológia a tu-dományos módszerek elsõ igazi alkalmazása szellemi kérdésekre.”10

Amint azt szóhasználata is elárulja, a szcientológia olyan területeket ölel fel, melyek õttudományként legitimálják. A görög és a latin szavakból álló elnevezések általi több ezeréves mûveltségre, távoli gyökerekre való hivatkozás, az „elme”, a „tudás”, a „tudomány” sza-vak halmozott használata, önmaga rokonítása akár a magfizikával is, a megismerést garantá-ló egyedüli módszer felajánlása mind arra hivatott, hogy a szcientológiát korunk szintéziste-remtõ tudományaként határozza meg.

De ebben a radikálisan újnak hirdetett gondolkodásban könnyen felismerhetõek a kü-lönbözõ vallások, keleti tanítások vagy akár a pszichoanalízis nyomai. A maguk eredeti te-rületén bejáratott szókészletek keveredése miatt a jelentések torzulnak, a szavak elveszítikkörülhatárolható értelmüket.

A szókincs inkonzisztenciája figyelhetõ meg abban is, ahogy a szcientológia központi té-máját, az Embert leírja. Az Ember három fõ része: test, elme, thetán. A thetán irányítja a tes-tet és az elmét, a test amolyan fizikai tárgy, mellyel kommunikálunk, az elme pedig a thetántapasztalatainak raktára.11 Az elme tovább bontható analitikus és reaktív elmére, mely fogal-mak jelentése kísértetiesen idézi a tudat és tudattalan kétpólusú párosát – ugyanakkor azt sefelejtsük el, hogy a ’reaktív’ a kémia szakszava, s ilyenként azokat az elemeket jelöli, melyekegymással önkéntelenül is akcióba lépnek.

A dianetika valódi célja a reaktív elme kezelésének elsajátítása, ami ismét a pszichoana-lízist idézi. A reaktív elme azokat a tapasztalatokat tárolja, melyeket az Ember „öntudatlan”állapotban szerez, amilyen például a sokkhatás okozta fájdalomélmény. A feladat: törölni areaktív elmének ezeket a tapasztalatait, illetve átutalni õket az analitikus elme területére,ahol már kontrollálhatók, és nem veszélyeztetik az Ember döntéshozatalát, boldogságra va-ló törekvését. Akárha Freudot hallanánk, bár torzítva: az elfojtott traumák okozta neurózistaz õ elgondolása szerint az okok felszínre hozásával lehet feloldani. Ha ez a tudatkontroll sikeresen mûködik, akkor az Ember elérheti a ’Clear’ állapotát, mely viszont a nirvána fogal-mát idézi, ismét csak kísérteties hasonlósággal:

„A Dianetika célja egy olyan új állapot az egyén számára, amit a történelem során mind-végig kutattak, de a Dianetika elõtt soha nem értek el. Ezt az állapotot nevezzük ’Clear’-nek.A Clear olyan személy, akinek nincs többé saját reaktív elméje, és ezért nem szenved egyet-len olyan ártalmas hatástól sem, amelyet a reaktív elme okozhat. [...]80

2012/7

Egy Clear-nek szabadak az érzelmei. Képes a saját fejével gondolkodni. Képes anélkülmegtapasztalni az életet, hogy a múlt engramjainak [az összes érzetet magába foglaló men-tális képmások] reaktív parancsai akadályoznák ebben. A kreatív képesség, a személyes erõ,az egyéni jelleg mind az alapszemélyiségben lakozik, nem a reaktív elmében.”12

Ugyancsak a keleti tanokkal rokon az az elképzelés, hogy minden ember elhelyezhetõegy emocionális tónus-skálán, s a magasabb szinten álló segíthet az alsóbb szinten állónaklépcsõzetesen feltornászni magát, hogyha rendelkezik az affinitás, a realitás és a kommuni-káció (ARK) háromszögének ismeretével. Az affinitás az együttérzést, szeretetet jelenti, a re-alitás a közösnek elfogadott valóság neve, ami nélkül a kommunikáció nem jöhet létre. AzARK-háromszög használatának banális példája: ha valaki rosszul érzi magát a környezetünk-ben, affinitással közeledünk hozzá, és olyan kommunikációt építünk ki, mely az általa elfo-gadott realitást célozza meg, ezáltal elõsegíti, hogy feljebb lépjen a tónus-skálán. A reinkar-náció spirálisan felfele tartó vonalát látjuk itt viszont? Valószínû, miután beszélnek arról is,hogy az embernek „egyetlen életnél jóval messzebbre nyúlnak a tapasztalatai”.13

Az „exteriorizáció” is kölcsönvett szó, hiszen ismerjük a pszichológiából és a didaktiká-ból, noha ott egészen mást jelent (az ismeretek kivetülését), mint ahogy a szcientológia meg-határozza: „a thetán képes elhagyni a testet, és képes az emberi testtõl függetlenül létezni.Exteriorizált állapotban a személy képes a test szeme nélkül látni, a test füle nélkül hallaniés a test keze nélkül tapintani. Mostanáig az embernek nagyon csekély megértése volt errõl,az elmétõl és a testtõl való elkülönülésrõl. Az exteriorizáció során – ami megvalósítható aSzcientológiában – a személy bizonyosságot nyer arról, hogy õ önmaga, nem pedig a teste.”14

A kölcsönzött szóhasználatra való rámutatás után most már lássuk azt, hogy a magátigazságtörténésnek álcázó szimulákrum milyen partikularitást állít a helyzet reálisának po-zíciójába. A szcientológia esetében ez nem más, mint az Ember.

A szcientológiában az Ember szellemi lény, aki alapvetõen jó, a boldogságra törekszik,melyet az önmaga és a mindenség megértése által nyerhet el. Ugyanakkor a „TÚLÉLNI!” im-peratívuszát követi, s ennek megfelelõen a halál és a boldogság állapota között próbálja ön-magát a boldogság pólusához lehetõ legközelebb tornászni. Ez valójában a nyugati gondol-kodásmódból jól ismert Ember, akiben Badiou szerint a befolyásos Nyugat önelégült egoiz-musa nyilvánul meg.15

A humanista diskurzusban megkonstruált Emberrõl van itt szó, akinek spirituális iden-titása, esszenciája van, örök lényege, melyre egy konszenzus szerint mûködõ etika alapoz-hat. Egy kétarcú szubjektum, aki vagy passzív-szenvedõ vagy aktív-ítélõ (és humanitáriusbeavatkozásokkal „segíti” a passzív-szenvedõt). Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatábanfoglalt Ember köszön itt vissza, a kantiánus absztrakció, melyet már többször megcáfoltak éstörténeti konstrukcióként lelepleztek, melyrõl Foucault is kimondta már A tudás archeológi-ájában, hogy nem él, halott.16

Az, ahogyan a szcientológia ezzel a konstrukcióval takarózik, jó ürügy arra, hogy az Em-beri Jogok Egyetemes Nyilatkozatához hasonlóan mûködjön, leereszkedõen az elesettek se-gítségére siessen a humanitárius mozgalmak nevében, mindeközben fenntartva a maga szá-mára nagyon is kényelmes status quót.

Jóllehet a szcientológia együttmûködik olyan humanitárius mozgalmakkal, melyek fele-kezeti hovatartozásra való tekintet nélkül bárkit befogadnak, kódexének néhány pontja zártközösséget, hatalmi ambíciókat sejtet. Idézünk néhányat közülük:

„A Szcientológiát legjobb tudásom és legjobb képességeim szerint használom fel a csa-ládom, barátaim, csoportjaim és a világ segítésére.”

„Segítek megtisztítani és tisztán tartani a mentális egészség területét.”„Növelem a Szcientológia létszámát és erejét világszerte.”„Józanabb és jobb hellyé teszem ezt a világot.”17

Az idézett részek a humanitárius törekvések örve alá rejtve nem tûnnek fenyegetésnek,azonban a szcientológia egy olyan etikát szorgalmaz, mely könnyen a visszájára fordítható,visszaélések és terror ürügyéül szolgálhat az Ember nevében.

A Gonosz másik arca, ami itt megnyilvánul, nem különül el határozottan a fent leírtak-tól. Egy igazságtörténés – tételezzük fel, hogy arról beszélünk – rögtön Gonosszá válik, aminttotális Igazságként jelenti ki önmagát és egyetemes érvényûvé próbál válni. Márpedig aszcientológia esetében ez (is) történik.

A videógaléria legelsõ képsorai közül az egyik a Szcientológia Egyház nyomdáját és ter-jesztési központját mutatja be,18 melybõl megtudjuk: a vallás tanait terjesztõ kiadványokkalnaponta le tudják fedni mind a hat kontinenst, emellett a különbözõ önkéntes csoportoknakegyenruhákat gyártanak, valamint olyan bútorüzemet is mûködtetnek, ahol a központok tel- toll

81

jes berendezését elõállítják. Az uniformizálás legnagyobb léptékû kísérlete sejlik fel napja-ink társadalmában.

Ez a totalizálási törekvés már a szcientológia alapjaiban is jelen van, hiszen – mint lát-tuk – az egyetlen Igazságként, Tudásként beszél önmagáról. Ahhoz azonban, hogy egy igaz-ságtörténés totális hatalomra tegyen szert, a helyzet összes elemét értékelnie kellene, és új-raneveznie õket. Csakhogy ez lehetetlen. Mindig létezik legalább egyetlen olyan elem, melyaz igazságtörténés szubjektív igazságának szempontjából megnevezhetetlen, ez pedig a véle-mény tárgya marad. Egy igazság szubjektív nyelvének kiterjesztése az összes vélemény ki-küszöbölésével lenne csak lehetséges. Az igazságtörténésbõl származó, a totalizálás igényé-vel fellépõ Gonosz mindig azt az igazságot rombolja le, melyet korábban elferdített.

Badiou szerint nincs egyetlen igazság, csak igazságok vannak, s a csapás vagy katasztró-fa – a Gonosz harmadik típusa – ott jelenik meg, ahol egy igazságot totális hatalomra akar-nak emelni, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az igazság mindig szubjektív, és csak a hely-zet szingularitásában érvényes.

Azáltal, hogy a szcientológia különféle kódexeket dolgozott ki, a bennük foglalt tézise-ket minden egyes helyzetre érvényesnek deklarálva, lehetõvé teszi, hogy a helyzetszingularitásának figyelembevétele nélkül döntést hozzanak e tanítás nevében.

Mekkora veszélyeket rejt magában a szcientológia? Szimulákrumként könnyen megté-veszti a társadalmat, és méreteivel arányosan, totalizációs törekvésének megfelelõen nõ ha-talmi befolyása is. A körülötte támadt botrányok, perek, korrupciós ügyek és visszaélésekfeltárása és elemzése meghaladja ennek az írásnak a kereteit, ezért be kellett érnem aszcientológiában rejlõ kétarcú Gonosz létrejöttére való rámutatással.

Demeter Izabella

JEGYZETEK1. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology.html2. Alain Badiou: Ethics. An Essay on the Understanding of Evil. Verso, London – New York, 2001. (atovábbiakban: Badiou 2001)3. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Európa Kiadó, Bp., 2011. 24.4. Analízisében Badiou arra mutat rá, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy konszenzusalapján meghatározott, támadó Gonoszt feltételez, mely az egyetemes emberi lényeget veszélyezteti,s mellyel szemben az Ember védelemre szorul. Ez a feltételezés szükségképpen viktimizálja, lefokoz-za és lesajnálja az Embert, potenciális, passzív áldozatként tünteti fel, s lehetõvé teszi a Jó (Gonoszelkerülése) nevében történõ beavatkozást, figyelmen kívül hagyva a konkrét helyzet tényezõit, parti-kularitásait. Mindez a fennálló helyzet stabilitásának megõrzését szolgálja. 5. Badiou 2001. 72.6. Uo.7. „Likewise, brutal obscuranist preachings present themselves as the simulacra of science, withobviously damaging results.” (Badiou 2001. 77. )8. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology/scientology-background/the-beginning-of-scientology.html9. Uo.10. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology/scientology-background.html11. A buddhizmus hármas embertagolásával való hasonlóság (természeti, fizikai, erkölcsi dharmák).12. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-dianetics/basic-principles-of-scientology/the-clear.html13. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology.html14. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology/basic-principles-of-scientology/scientology-a-knowledge-of-life.html15. Badiou 2001. 7.16. „Megértem azoknak a rossz közérzetét, akik nem képesek elviselni, hogy ezt kell hallaniuk: ‘A be-széd nem az élet: ideje nem a ti idõtök; nem fogtok benne kiengesztelõdni a halállal; könnyen lehet,hogy megöltétek Istent mindazoknak súlyával, amit mondtatok, de ne gondoljátok, hogy mindaz-zal, amit mondtok, létrehozhattok egy embert, aki nála tovább él.’” (Michel Foucault: A tudás arche-ológiája. Atlantisz, Bp., 2001. 269.)17. http://www.szcientologia.org.hu/what-is-scientology/the-scientology-creeds-and-codes/the-code-of-a-scientologist.html18. http://www.szcientologia.org.hu/churches/pubs-organizations.html

82

2012/7

A Petõfi Sándor eltûnésérõl, illetve halálá-ról szóló, némi hitelt érdemlõ visszaemléke-zéseknek van két állandó elemük: az egyikszerint az illetõ szerzõ beszélt (utoljára) a köl-tõvel; a másik szerint az illetõ szerzõ majd-nem megmentette Petõfit, de aztán különbözõtényezõk miatt ez mégsem sikerült neki. Az1849. július 31-ei segesvár-fehéregyházi ütkö-zetrõl szóló tucatnyi leírás között ugyanakkorvan egy, amely ugyan már több mint 130 évenapvilágot látott, azonban sem a had-, sem azirodalomtörténet-írás nem foglalkozott külö-nösebben a forrásértékével, holott mindkételemet megtaláljuk benne. Ez Teleki Sándorgróf, ezredesnek, Petõfi barátjának, „az erdé-lyi összes hadsereg fõfelügyelõjének” 1888-ban megjelent visszaemlékezése, az Utolsó ta-lálkozásom Petõfi Sándorral.

Teleki szerint Bem az ütközet végén,amikor már látta, hogy a dolgok kezdenekrosszra fordulni, s Kemény Farkas ezredesMarosvásárhely felõl várt hadoszlopa nemmutatkozik, arra utasította õt, hogy a maros-vásárhelyi úton elindulva keresse meg Ke-ményt, s mondja meg neki, siessen Héjjas-falvára, mert õ hátrálni kénytelen, s Héjjas-falván túl vesz állást.

Majd így folytatja: „Menet a lejtõn Petõfivel találkozom, vá-

szonzubbonyban volt, gyalog, lassan lépde-gélt fölfelé, kardját bot helyett használta.

Megálltam.– Hová mégy? – kérdé.– Az öreg úr [Bem] küld Kemény Farkas

után, jöjj velem.– A csatát csak nem hagyom itt.– Mit csinálsz te itt gyalog?– Hiszen lovam nincsen, csak nem ku-

tyagolok utánad.– Török (ordinanc káplárom volt, híres

Vilmos-huszár, ma is él Fehérgyarmaton) le-száll, te jössz az õ lován, õ meg felül egy má-sik lovamra, s jön utánunk.

– Nem bánom.Kardját derekára kötötte, Török leszállt

a lováról, ama pillanatban, mikor a kengyel-be akarta tenni a lábát, meggondolkozott.

– Nem megyek, druszám, nem hagyomitt a csatát.

Katonaember, kivált csatában, nem válo-gatja szavát; Cambronne híres mondását: azöreg gárda meghal, de nem adja meg magát,Hugo Victor másképp kommentálta; én isolyat mondtam neki, amit ide nem írhatok.

Így váltunk el egymástól, s ez volt utol-só találkozásom Petõfivel.”

Az 1888-ban megjelent visszaemlékezés– amennyire tudható – nem keltett különö-sebb visszhangot; az egymással oly szívesenvitatkozó vélt és valós szemtanúk, profi ésamatõr kutatók egyike sem foglalkozott vele.Jellemzõ, hogy Ferenczi Zoltán sem a Petõfi-monográfiában, sem a Petõfi eltûnésénekirodalmáról szóló kötetében nem említi.Ugyanígy mellõzte Gyalókay Jenõ a segesvá-ri ütközetrõl szóló tanulmányában. Igaz, aszöveg ekkor még csak hírlapi közlésbenvolt hozzáférhetõ, s Gyalókaynak többé-ke-vésbé megalapozottan rossz véleménye volta Petõfi halálát tárgyaló irodalomról.

Dienes András a Petõfi a szabadságharc-ban címû monográfiájában nem foglal ál-lást, de megjegyzi, hogy „ebben az utolsó –Teleki szerint a segesvári csatatéren történt– találkozásban – nagyon sok egészen hihe-tetlen részlet van, már magában véve az,hogy Teleki részt vett a segesvári ütközetben– nevérõl hallgat az ütközet gazdag irodal-ma. De Marosvásárhelyen ott volt, tehát ígyláthatta Petõfit a vászon zubbonyában.”

Hatvany Lajos az Így élt Petõfi címû, há-rom kiadást megért emlékezés-gyûjtemé-nyében teljes egészében idézi a Teleki általmegörökített párbeszédet. Petõfi két monda-tát kommentálja is. „A csatát csak nem ha-gyom itt.” Errõl azt írja: „Ez már Petõfi hang-ja!” Petõfi utolsó mondatáról („Nem me-gyek, druszám, nem hagyom itt a csatát”)pedig lelkesülten így ír: „Ez is olyan frázis-mentes kijelentés, melyet bízvást tulajdonít-hatunk Petõfinek.”

Mikó Imre a Dávid Gyulával közösenírt, szintén két kiadást megért Petõfi Erdély-ben címû munkájában így vélekedik: „A je-

história

83

HERMANN RÓBERT

OTT VOLT-E TELEKI SÁNDOR A SEGESVÁR-FEHÉREGYHÁZI ÜTKÖZETBEN?

lenet drámai. A baj csak az, hogy TelekiSándor a segesvári csatában nem vett részt.”

Teleki pályafutásának egyik legjobb is-merõje, Csetri Elek az általa összeállított Te-leki-emlékiratválogatásból (Emlékezzünkrégiekrõl) ezt az írást kihagyta. A kötethezírott bevezetõjében ugyanakkor úgy fogal-maz, hogy Teleki „valószínûleg nem vettrészt a véres segesvári csatában sem. Egyikelehetett azon futároknak, akiket a válságoshelyzetben levõ Bem kisded serege megsegí-tésére Kemény Farkas hadtestéért menesz-tett.” Azaz Csetri nem zárja ki, hogy Telekivisszaemlékezésének történeti szempontból„lényeges” eleme igaz lehet. A Teleki 1848–1849-es mûködésérõl közel húsz évvel ké-sõbb írott tanulmányában meg sem említi a segesvári ütközetet, azaz voltaképpenmegkerüli a kérdést.

Kerényi Ferenc nem említi magát a talál-kozást, ugyanakkor Teleki emlékirata alap-ján tényként kezeli azt, hogy Bem az ütközetvégén Telekit Keményhez küldte. Mi több,ezek alapján joggal csodálkozik azon, hogyha Kemény valóban jelentette volna Bem-nek, hogy – miként ez August Heydte õr-nagy 1854-ben írott, Petõfi halálával kapcso-latos jelentésébõl következik – csak 1-jénvagy 2-án ér Marosvásárhelyre, Bem miérterõltette aznap az ütközetet.

Teleki 1848–1849-es mûködésének rész-letei még feldolgozatlanok, de nagyszámújelentése és egyéb irata alapján útvonala vi-szonylag jól követhetõ. Annyi bizonyos,hogy július 11–28. között – leszámítva azt anéhány napot, amikor a Damaszkin Györgyezredes vezette besztercei hadosztály csapa-tainak visszavonulása miatt elhagyta a vá-rost – Teleki Marosvásárhelyen tartózkodott.

Mindezek alapján nem zárható ki, hogyTeleki – mint a hadseregellátás fõ felelõse –elkísérte Bemet az ütközetbe, annál is in-kább, mert ha Bem csapatai ott gyõznek,nyilván a hadsereg mellett lett volna a he-lye. Önmagában az a tény, hogy egyetlenkortárs sem említi az ütközetben részt ve-võk között, nem jelent semmit, hiszen más,Bem törzséhez tartozó személyek részvéte-lérõl is általában csak onnan tudunk, hogyaz illetõk megírták a visszaemlékezésüket.A szemtanúk többsége az ütközet nagy ré-szét egy-egy jól behatárolható területen töl-tötte, azaz nem is igen találkozhatott Bemkörnyezetével.

A visszaemlékezés többi részével kap-csolatban azonban már lehetnek bizonyoskételyeink. Teleki szerint Bem június végénvagy július elején a tekei fõhadiszállásrólküldte õt Kolozsvárra s nevezte ki az erdélyihaderõ élelmezési, fölszerelési és lõszerké-szítési fõfelügyelõjévé. Közli is az ezzel kap-

csolatos rendeletet, de dátum nélkül. Bemegy július 1-jén Kossuthhoz intézett jelenté-sébõl azonban kiderül, hogy a kinevezés dá-tuma július 1-je, helyszíne pedig valóbanTeke volt. Teleki ezt követõen – emlékirataszerint – Kolozsvárra ment, ami szintén iga-zolható: július 6-án onnan küldött jelentéstKossuthnak. Itt kapott Bemtõl egy, a mold-vai betörést követõen, Kézdivásárhelyrõlkeltezett rendeletet, hogy mielõbb Marosvá-sárhelyre menjen: „…e parancsolat vételeután rögtön elindultam, és július 29-én je-lentettem magam a tábornoknál”

Itt viszont már némi hiba van a krétakörül, ugyanis Teleki már július 11-én Ma-rosvásárhelyen volt, s július 19-én és 20-ánis innen küldött jelentést Bemnek, és tu-dunk július 21-én itt kiadott intézkedésérõlis. Amikor a Damaszkin György ezredes ve-zette besztercei hadosztály július 24-énSáromberkérõl – Marosvásárhelyt kikerülve– Erdõszentgyörgyre tette át fõhadiszállását,valószínûleg Teleki is elhagyta a várost. Demiután az orosz Grotenhjelm-hadosztálynem üldözte Damaszkin csapatait, Teleki isvisszatért. Július 28-án innen írt lelkeshangvételû beszámolót az idõközben Nagy-váradra távozott Dobozy István marosszékikormánybiztosnak arról, hogy Bem aznapdélután 3 órakor megérkezett a városba, s ez„minden ember kebelét bátorsággal villa-nyozta át”. Tudatta továbbá, hogy útbanvan, s másnap megérkezik „nyolcezer fõbõlálló serege az ellen megsemmisítésére”.

Teleki emlékirata szerint miután jelent-kezett Bemnél, a tábornok utasította, „hogyaz élelmezést, minden lõ[szer]készletet Se-gesvár felé” indítson, „a legnagyobb gyorsa-sággal”, személyes felügyelete alatt, s Szé-kelykeresztúron várja be õt. Teleki ki is adtaaz ezzel kapcsolatos rendeleteket, és elindí-totta a szállítmányokat. Közben az utcán ta-lálkozott Petõfivel, ami nyilvánvalóan csakjúlius 29-én történhetett, mert a költõ aznapérkezett meg Marosvásárhelyre. Petõfi elkí-sérte õt a szállására, ahol kedélyesen beszél-gettek. Rövidesen Bem magához rendelteTelekit.

Az elbeszélés itt lényegében megszakad,Teleki átugorja július 30. eseményeit, szöve-gébõl nem derül ki, hogy õ maga már 29-énvagy csak 30-án indult-e el Székelyke-resztúrra, s hogy a 30-áról 31-ére virradó éj-szakát hol töltötte. Tudjuk, hogy Bem július30-án hajnalban indult el Marosvásárhely-rõl, s Székelykeresztúron éjszakázott. El-képzelhetõ, hogy Teleki már 29-én útnak in-dult, mindenesetre Gyalókay Lajos vezérka-ri százados visszaemlékezésében nem emlí-ti, hogy a fõhadiszálláson találkozott volnavele. Székelykeresztúrnál tovább aligha in-84

2012/7

díthatta a szállítmányokat, hiszen a hadse-reg élelmiszer- és lõszerkészletét az ellen-séghez közeledve istenkísértés lett volna acsapatok elõtt vonultatni.

Teleki emlékirata július 30-ával, ponto-sabban 31-ével folytatja az események el-mondását, ugyanis ahogy Bem Marosvásár-helyre érkezését egy nappal késõbbre, úgy asegesvári ütközetet egy nappal korábbra, az-az július 30-ára datálja. A csataleírás eny-hén szólva sablonos és pontatlan: „A csatamegkezdõdött, aránytalan erõvel folyt, mikevesen, õk légió, õk támadnak, mi vissza-verjük, és ez ismétlõdik többször. Bem le-száll lováról, a székely üteghez megy, céloz,s Szkarjatyin elesik. Lõnek gyorsan, szapo-rán, szakadatlanul. Az ágyúk kimelegednek,s rendre hasadoznak; Gábor Áron öntötteõket harangokból….”

Nos, tudjuk, hogy a nyomasztó orosztúlerõ ellenére az ütközet elsõ szakaszábannem Lüders orosz gyalogsági tábornok, ha-nem Bem csapatai voltak a támadók. Azt,hogy Bem irányozta volna a GrigorijJakovlevics Szkarjatyin vezérõrnagyot, azorosz csapatok vezérkari fõnökét halálosanmegsebesítõ lövést, elõször Lengyel Józsefemlítette 1860-ban: „A legelsõ lövést egy 6 fontos ágyúból Bem tábornok tétette, õmaga célozván lóhátáról, s ez ejté el akémszemlészõ kozák tábornok Szkáriátint.”Lengyel azonban nem volt szemtanúja azesetnek, lóról pedig semmilyen ágyút nemlehet irányozni; nem is beszélve arról, hogya korabeli lövegekkel nem lehetett pontosancélzott lövést leadni, bármekkora mestere isvolt Bem a tüzérségnek. Ezt a történetet –immáron nem lóról, hanem gyalog történõirányzással – Haller Ferenc gróf is elmondtaThaly Kálmánnak, aki 1860-ban meg is írtaa Vasárnapi Újságban. A Bem által történtirányzást éppen Teleki emlékezése megjele-nésének évében cáfolta meg Gyalókay Lajos,s nem tud róla a segesvári ütközetben har-coló székely lovasütegben szolgáló DánéKároly tûzmester sem.

A Gábor Áron-féle ágyúk megrepedéséreés a harcvonalból történt kivonására délután1 óra tájban került sor. Teleki szerint ezt kö-vetõen az oroszok kétfelõl túlszárnyalták amagyar sereget, mire Bem, ezt látva, a követ-kezõt parancsolta neki: „Menjen a Vásárhely-re vezetõ úton mindaddig, míg Kemény ezre-dest találja, fogja föl, s mondja neki, hogy si-essen Héjjasfalvára, én hátrálni vagyok kény-telen, mert itt körülvesznek; Héjjasfalván túlveszek állást, erõltetett menetben siessenek,még nincsen semmi elveszve.”

Bem csapatainak utolsó támadási kísér-letére délután 4 és 5 óra között, az orosz lo-vasság rohamára pedig nagyjából délután 5

és este 7 óra között került sor. Ha a Telekivisszaemlékezésében leírtakat komolyanvesszük, Teleki délután 5 óránál elõbb nem-igen indulhatott volna el; ekkor viszont adombról lejõve aligha találkozhatott az ek-kor bizonyíthatóan Fehéregyházán, a falu-ban lévõ költõvel.

Magával a Bem által adott utasítással isgond van. Mint Gyalókay Jenõ kutatásaibóltudjuk, Bem haditerve egy három iránybóltörténõ támadásra épült: az általa vezetett(fõ)oszlopnak Székelykeresztúr, Kemény Far-kas ezredes Kolozsvárról hozott csapatainakMarosvásárhely, Dobay József alezredes kü-lönítményének pedig Kõhalom felõl kellettvolna támadnia. Azaz semmi értelme nemlett volna annak, hogy Teleki a Marosvásár-hely környékén sejtett Keményt kerülõ útonlehozza Héjjasfalváig, amikor annak aMarosvásárhely–Segesvár fõúton kellett vol-na támadnia. Ha pedig Bem – amiként ez tör-tént – a (várható) vereség után Nagyszebenellen akart támadni, akkor Kemény csapatai-nak jobb volt Marosvásárhelyen maradniuk,hiszen onnan gyorsabb és egyenesebb útonjuthatott el Nagyszebenhez, mintha Héjjas-falváról fölöslegesen újra meg kellett volnatennie a Marosvásárhelyre vezetõ utat.

Kételyeinket tovább növeli az, hogy Te-leki a történetet rövidebb formában mártöbb mint tíz évvel korábban, az Aradon cí-mû visszaemlékezésében megírta, s ez kö-tetben már 1882-ben megjelent. Ebben a se-gesvári ütközetrõl a következõket írja: „BemErdélyben elvesztette a segesvári csatát; lát-ván, hogy minden ponton túl van szárnyal-va, egy célra összpontosítá ütegeit, s amuszka táborkarra lövetett; Szkarjatyin elesett. [….]

A csata kezdetén magához parancsol avezér, s azt mondja:

Menjen Ön a héjjasfalvi úton Vásárhelyfelé. Kemény ezredest fogja útközben találnicsapatjával, fogja fel s hozza ide, én addig tar-tom magamat, vagy hátrálok Vásárhelynek.

Ekkor láttam Petõfit utoljára. Hívtam, jön-ne velem, azonban nem akarta a csatát ott-hagyni. Mi történt vele, ki tudja megmondani.

Keményt csakis Vásárhelyen találtam,emberei ki voltak merülve, pihentetett.

Nyargoncot küldtem a tábornokhoz,megírám, hogy Keményre ne számítson.Azon éjjel Bem is Vásárhelyre érkezett, ma-gához rendelt.”

Nos, míg az 1887-es visszaemlékezésaz ütközet második felére – végére teszi Te-leki Keményhez indítását, az 1876. évi azütközet elejére. Szkarjatyin halálos megse-besülése az ütközet kezdetén történt,ahogy azt Teleki 1887-ben helyesen írja;1876-ban ugyanezt még az ütközet végére

história

85

tette. S végül, ha az 1876. évi emlékezéskronológiáját fogadnánk el hitelesnek, mi-ért adott volna Bem új, a korábbitól eltérõparancsot az ütközet kezdetén a reményeiszerint Marosvásárhely felõl Lüderst oldal-ba támadó Keménynek, amikor egész hadi-terve Kemény onnan történõ beavatkozásá-ra épült?

De a továbbiakkal is gond van. Telekiszerint Kemény csapatait Marosvásárhelyentalálta. Ha ezt július 31-ére érti, akkor alig-ha, hiszen Kemény hadoszlopa csak augusz-tus 1-jén érkezett meg. Ugyanígy téves az azállítása is, hogy Bem aznap éjjel szinténmegérkezett volna, ugyanis éjjel 1 órakor ér-kezett meg Székelykeresztúrra, ahonnanmég aznap éjjel továbbindult Marosvásár-helyre, ahová augusztus 1-jén déltájban ér-kezett meg.

Summa summarum, mindaz, amit Tele-ki Sándor két emlékezésében a segesvári üt-közettel kapcsolatban leír, csak pontatlanvagy téves adatokat tartalmaz, s a két vissza-emlékezés egymással sem egyezik. Azaz hanem is zárhatjuk ki azt, hogy Teleki esetlegjelen volt az ütközetben, e rengeteg pontat-lanság és tévedés miatt joggal vonhatjukkétségbe azt is, hogy valóban találkozott-eaznap Petõfivel.

Mindez tanulságos példája annak, hogyegy jó tollú, sokat látott kortárs hogyan volthajlamos olyan események szemtanújánakis láttatni magát, amelyekben ténylegesennem vett részt; vagy ha netán részt vett, azeltelt évtizedek hogyan formálták át emléke-zetében mindazt, amit látott vagy látni vélt.De ez nemcsak a 19. századi magyar emlék-irat-irodalom szerzõit jellemzi.

86

2012/7

FORRÁSOK ÉS IRODALOMBiás István: Marosvásárhely a szabadságharcz alatt. Függelékül: A marosvásárhelyi zenélõkút meste-re. Különlenyomat a Marosvásárhely 1900. évi évfolyamából. Mvásárhely, 1900. 37. Csetri Elek: Teleki Sándor 1848–49-ben. Aetas 1992.1–2. sz. 194–210. Dávid Gyula – Mikó Imre: Petõfi Erdélyben. Bp. – Kvár, é. n. [1998.] Dávid Gyula – Mikó Imre: Petõfi Erdélyben. Buk., 1972. Ferenczi Zoltán: Petõfi életrajza. Bp., 1896. I–III.Ferenczi Zoltán: Petõfi eltûnésének irodalma. Petõfi Könyvtár XXIV. füzet. Bp., 1910.Gyalókay Jenõ: A segesvári ütközet (1849. július 31.) Hadtörténelmi Közlemények 1932. 187–235. Kerényi Ferenc: Petõfi Sándor élete és kora 1823–1849. Életrajzi album. Unikornis Kiadó, Bp., 1998.Kõvári László: Nyílt levél a Petõfi-Múzeum kiadóihoz. Petõfi Múzeum 1. évf. (1888).Teleki Sándor emlékezései. S. a. r. Görög Lívia. Magyar Századok, Bp., 1958.Teleki Sándor: Egyrõl-másról. Újabb emlékeim. I. Bp., 1882.Teleki Sándor: Emlékezzünk régiekrõl. Emlékezések és levelezés. Bevezetõ tanulmánnyal és jegyze-tekkel közzéteszi Csetri Elek. Buk., 1973.

MIT KERESETT A KOMMUNISTA A GRÓFNÁL? (I.)

Gáll Ernõ és Teleki Ernõ kapcsolata a Securitate-iratok és más dokumentumok tükrében

Aki Gáll Ernõ szociológus-filozófus egye-temi tanárt, a Korunk egykori fõszerkesztõjétismerte, pontosan tudja, mennyire elõvigyá-zatos volt, milyen pontosan mérlegelte cse-lekvési lehetõségeit, azok sikerre vitelénekesélyeit, és mennyire körültekintõ volt bará-tai megválogatásában és emberi kapcsolatai-ban. Ha azonban a szóban forgó személyekközül bárkit is megkérdeztünk volna annakidején vagy akár most, Gáll Ernõ halála utántöbb mint egy évtizeddel, már naplójának1

és levelezésének2 ismeretében, hogy jelle-mezhetõ-e az önmagát (1989 után is) követ-kezetesen baloldalinak valló szerkesztõ és

professzor vakmerõnek, a megkérdezettekdöntõ többsége minden bizonnyal harsá-nyan kinevetett volna.

Ennek a tanulmánynak nem az a feltettszándéka, hogy Gáll Ernõ vakmerõségét bi-zonyítsa, azonban tagadhatatlanul célja amára kialakult Gáll-kép jelentõs mértékû ár-nyalása és nem utolsósorban annak a tény-nek a tudatosítása, hogy Gáll Ernõ nem csu-pán a hazai és a kelet-európai baloldali értel-miség kiemelkedõ alakja és gondolkodójavolt, hanem egyben a nemzetiségi lét egyiklegtudatosabb kutatója és legkövetkezete-sebb stratégája.

A tanulmány kiindulópontját képezõtörténetrõl Gáll Ernõ soha nem beszélt, ésnem is írt. A történet másik fõszereplõjének,széki gróf Teleki Ernõnek a nevét sem köny-

A tanulmány második, befejezõ részét következõ lapszámunkban közöljük.

veiben, sem tanulmányaiban, sem levelei-ben, sem naplójában nem említette meg,egyetlen alkalommal sem.

Adott tehát a két fõszereplõ: 1. Gáll Ernõ (1917–2000) fontosabb élet-

rajzi adatai: 1917. április 4-én, Nagyváradonszületett polgári családban. Ott érettségi-zett, a Kecskeméti Lipót Zsidó Gimnázium-ban, majd a kolozsvári egyetemen jogot ésfilozófiát tanult. Már az 1930-as évekbenbaloldali orientálódású volt, s a régi Korunk-ban is publikált. Zsidó származása miatt1942–1944 között munkaszolgálatos volt,1944 novemberében deportálták, és 1945.április 11-én Buchenwaldból szabadult, amikésõbbi életét és gondolkodását meghatá-rozta. Hazatérését követõen elõbb a kolozs-vári Igazság címû pártnapilap fõszerkesztõ-je (1945–1948), majd az Utunk címû irodal-mi hetilap felelõs szerkesztõje (1949–1952),1949-tõl a Bolyai, 1959-tõl 1984-ig aBabeº–Bolyai Tudományegyetemen filozófi-át és etikát tanított. Az újraindult Korunk fõ-szerkesztõjeként (1957–1984) arra töreke-dett, hogy a folyóiratot a romániai magyar-ság és a nemzetiségi lét kutatásának egyik fõintézményévé alakítsa. 1953 és 1956 közötta Bolyai Tudományegyetem prorektora volt,1968-ban doktori fokozatot szerzett, 1974-ben a Román Akadémia levelezõ tagjává vá-lasztották; rendes tagja volt a Társadalom-és Politikatudományi Akadémiának és többnemzetközi tudományos szervezetnek.2000. május 17-én hunyt el Kolozsváron, aHázsongárdi temetõben nyugszik.

2. Széki gróf Teleki Ernõ (1902–1980)Erdély egyik elõkelõ arisztokratacsaládjá-nak leszármazottja. Életútjáról valójábancsak az elmúlt években kezdünk részleteketmegismerni.3 Fontosabb életrajzi adatai: An-dor ikertestvérével együtt Kolozsváron szü-letett 1902. szeptember 11-én, az Egyetemutca 8. szám alatt, az õsi Esterházy-házban.Atyja széki gróf Teleki Ferenc (római szent-birodalmi gróf), édesanyja losonczi báróBánffy Anna. Öten voltak testvérek. Margitnõvére fiatalon elhunyt, édesanyja az ikreknégyéves korában meghalt. 1920-ban érett-ségizett Kolozsváron a Kegyesrendi Gimná-ziumban. Budapesten a Közgazdasági Tudo-mányegyetem hallgatója, 1926-ban, édes-apja halálakor tért vissza Romániába,Paszmosra a földkisajátítás után megmaradtbirtokon gazdálkodni. 1933-tól a Magyar Ki-rályi Külkereskedelmi Hivatal bukarestimegbízottja, 1937–1945 között pedig a Ma-gyar Általános Hitelbank romániai fiókjai-nak megbízott ügyvezetõje (administrateurdélégué) s ugyanakkor a kolozsvári Dermatabõrgyár ügyvezetõje. Teleki Pál kormányfõdöntése nyomán 1940 októberében neve a

behívott észak-erdélyi parlamenti képvise-lõké között szerepelt. 1941 januárjában le-mondott a képviselõségrõl, 1943-ban azon-ban a felsõház örökös tagjává választották.1945 augusztusában tért haza véglegesenKolozsvárra, ahol a helyi 7. számú átképzõ-iskolában asztalosszakmát tanult. 1950-tõlvillanyszerelõként dolgozott a Construcþiavállalatnál, 1952. február 28-án azonban el-hurcolták a Duna-csatornához, ahonnan1953. március 16-án két és fél évre kény-szerlakhelyre, a bãrãgani Mãcinba deportál-ták. 1955. augusztus 24-tõl Kolozsváron, aDirecþiunea Monumentelor Istorice (Törté-nelmi Mûemlékek Igazgatósága) alkalma-zottja volt. Részt vett a Szent Mihály-plébá-niatemplom, a Farkas utcai református és akolozsvári evangélikus püspöki templomrestaurálásában. Papíron munkás, raktár-nok, szobrász, a valóságban a munkálatokegyik szellemi vezetõje volt. 1959–1962 kö-zött a Római Katolikus Mûemlékbizottságtitkára. 1963-tól a kolozsvári Szent Mihály r.kat. plébánia jegyzõje és titkára. Innen vo-nult nyugdíjba 1970. április 1-jén. A kény-szerlakhelyen szerzett ízületi betegsége mi-att nemsokára mozgásképtelenné vált, éséletének hátralevõ részét egy karosszékbenvolt kénytelen eltölteni a kolozsvári AranyJános utcai státusházak egyikében. 1980.november 27-én hunyt el Kolozsváron, aHázsongárdi temetõben pihen.

Hogy a két Ernõ kapcsolata mikor kezdõ-dött, milyen esemény váltotta ki, és milyenalapon állott, arról mindmáig semmit nemtudunk. Kapcsolatukról eddig egyetlen szer-zõ, Sas Péter tett említést, de mindössze egyíróbarátokat számba vevõ felsorolásban.4

Gáll Ernõ özvegye is mindössze arra emlék-szik, hogy férje látogatta Telekit,5 Kántor La-jos, a Korunk 1990 utáni fõszerkesztõje ésilyenképpen Gáll Ernõ utódja pedig azt tar-totta meg emlékezetében, hogy egykori fe-lettese úgy biztatta Teleki Ernõ megismeré-sére, ahogyan soha senki mást nem ajánlottfigyelmébe.6

A megfigyelés dokumentumaiElõfeltevésem az volt, hogy a két férfi

esetleg Mikó Imre révén került kapcsolatbaegymással, akivel mindketten jó viszonybanvoltak. Ennek viszont ellentmondott az atény, hogy Mikó Imre publikált hagyatéká-ban Teleki Ernõ nevével nem találkozunk,ezt azonban akár az elõvigyázatossággal ismagyarázhatnánk.7 Másfelõl Mikó Imre1977 tavaszán hunyt el, éppen amikor aGáll–Teleki-kapcsolat kibontakozott. BenkõSamu akadémikus szerint Gállt valószínû-leg ügyvéd barátja, Nemes István hoztaössze Telekivel, aki akkoriban a kolozsvári

história

87

magyarság egyféle „szürke eminenciásának”számított.8 Tény azonban, hogy a kettejükkapcsolatáról máig mindössze két elérhetõiratcsomó árul el konkrét részleteket, éspe-dig azok a követési-megfigyelési dossziék,amelyeket a Securitate állított össze.

A Gáll Ernõrõl összeállított iratcsomó-ból egyértelmûen kiderül, hogy a kommu-nista titkosszolgálat Gállt 1958 óta szinte fo-lyamatosan követte, szerkesztõségi és ottho-ni telefonbeszélgetéseit lehallgatta, lakásábalehallgató berendezést szerelt fel, levelezé-sét tüzetesen átvizsgálta, és mind az egyete-men, mind pedig a szerkesztõségben és avárosban informátorok egész hadát állítottaa nyomába. Ekképpen az állambiztonságiszervek idejekorán tudomást szereztek aTeleki–Gáll-barátságról. Beszélgetéseiket islehallgatták, Teleki Ernõ lakásában ugyanisszintén be volt szerelve a lehallgatáshozszükséges technika. Egyébként megdöbben-tõ, hogy az akkoriban évek óta mozgáskép-telen Telekit a rendszer ugyancsak megfi-gyelés alatt tartotta.

Gáll Ernõ követési dossziéjának többkötete9 tartalmaz kettejük kapcsolatáról szó-ló dokumentumokat. Az elsõ jelentés 1977.január 13. keltezésû, és valójában egy ún.operatív technikai, azaz lehallgatási anyagkivonatát tartalmazza. Az összefoglaló jelle-gû feljegyzés szerint Teleki Ernõ és látogató-ja a Szovjetunióról és Kínáról beszélgetett, sszavaikból az is kiderült, hogy kapcsolatukkorábbról származik. Egy sor „banális kér-dés” megvitatása után „szóba hozták azt akönyvet, amelyet Gáll kölcsönzött TELEKI-nek, és amely a szocializmussal, a Szovjet-unióval és Kínával kapcsolatos (banális)kérdéseket tárgyal”. A könyvbõl kiindulva,„GÁLL a sztálinista terror és a Mao-korszakaspektusairól beszélt, és kijelentette, hogybár elismeri a szocialista rendszer vala-mennyi érdemét, negatívumnak tartja a kö-vetkezõ jelenségeket: 1. – Szûk kör általmeghozott intézkedések; 2. – A tömegek fél-retájékoztatása; 3. – A tömegek manipuláci-óját célzó manõverek.” Az elhangzottakkalTeleki egyetértett, majd a két férfi a német ésa szovjet lágerekrõl beszélgetett, amelyeketelítéltek, és rátértek nemzetközi politikaikérdések megvitatására. „Ez utóbbi kérdés-körrel kapcsolatban Teleki úgy vélekedett,hogy Európa tele van ellentmondásokkal ésgyûlölettel, és sajnálatát fejezte ki, hogy ép-pen ezen a földrészen született, ahol az el-lentétek a legnagyobbak, és ahol telefonbe-szélgetéseit rögzítik, a nemzetek közti ellen-tétekrõl nem is szólva. Személy szerint ab-szolút anacionálisnak tartja magát, az efféleproblémák nem érdeklik, de tudja, hogy arománokat idegesíti bármilyen magyar si-

ker, holott jelenleg ilyen sikerek nem is lé-teznek. Teleki szóba hozta múltbeli tevé-kenységét, amikor minden egyes gondolataaz erdélyi magyarok ügyére irányult. Kije-lentette, hogy ha újra születne, ugyanazttenné. GÁLL E. megjegyezte, hogy személyszerint õ gyökértelen ember [un om fãrãrãdãcini], aki – egyedül – senki által nemkényszerítve választotta az itteni sorsot, éshogy bár »a butaság« mellett döntött [a ales»prostia«], soha nem tudna innen elmenni.Teleki ugyanezt jelentette ki.”10

Idõrendi sorrendben a második doku-mentum 1977. január 29-i keltezésû, és szin-tén lehallgatási anyag összefoglalója. A Tele-ki lakásában elhelyezett lehallgatókészülékezúttal a házigazda és barátai – BocsánczyZoltán és fivére, a Magyarországon élõBocsánczy László – vitáit rögzítette. TelekiErnõ egyebek között azt is elmondta nekik,hogy Gáll Ernõ látogatja õt, és „bár nemmondja, de értésére adja, mennyi erõfeszí-tést tett a magyarok érdekében, és hogy e té-ren hány kudarcot kellett elszenvednie”.11

Gáll Ernõ látogatását Telekinél a Secu-ritate gépezete legközelebb 1977. február 22-én rögzítette. Ekkor a téma jóval kényesebbvolt: beszélgetõ partnerének Gáll „az Egye-sült Államok bukaresti nagykövetének”12 ko-lozsvári látogatásáról számolt be. A lehall-gatás összefoglalója szerint Gáll Ernõt egyhéttel korábban felhívta a bukaresti nagykö-vetség. Tájékoztatták a készülõ látogatásról,találkozót kértek tõle, és Gáll beleegyezettabba, hogy a Belvedere szállodában talál-kozzon a nagykövettel. Gáll elmondta: rend-kívül kellemetlennek tartja az ilyen találko-zókat, mert tapasztalata szerint „a külföldi-ek kényes kérdések felõl szoktak érdeklõd-ni”. Teleki ezzel szemben úgy vélte, hogy akülföldiek nem lendülnek bele a kényes té-mákba, mert tudják, hogy meddig mehetnekel a beszélgetõ partnereik. Ez alkalommalazonban – mutatott rá Gáll Ernõ – a vendég-nek nem jelentett gondot a kényes témasem, a nagykövet „nyíltan” szögezte neki akérdéseit: „1. – Mi a helyzete a romániai ma-gyar kisebbségnek? 2. – Miért nincsenekmagyar feliratok? 3. – Miért nem vásárolha-tók az MNK-ban13 kiadott folyóiratok és új-ságok?” Gáll szerint az amerikai kong-resszus pontos válaszokra kíváncsi, mielõtta legnagyobb kereskedelmi kedvezménytRomániának odaítéli. Hozzátette: nagyonnehéz az efféle kérdésekre válaszolni, mertaz embernek fogalma sincs, hol vannak a le-hallgatási mikrofonok, s ugyanakkor sem ahülyét, sem a gyávát nem akarja játszani.Úgy próbálta tehát megválaszolni a kérdése-ket, hogy e szerepek egyikét se kelljen elját-szania, s a mikrofonok jelenlétét is állandó-88

2012/7

an figyelembe vegye. Gáll arról is beszámoltTelekinek, hogy mielõtt a találkozót elfogad-ta, a „kompetens fórumokat” értesítette. Ar-ra biztatták, fogadja el a meghívást, bizo-nyára azért, mert „Romániának nagy szük-sége van az amerikai dollárokra”. Végül ki-jelentette: rettenetes, hogy nem létezik „egyállambölcsesség”, amely megérthetné, hogy„az erdélyi magyarok hûséges emberek, akika kevéssel is beérnék”.14

Gáll Ernõ pontosan tudta, hogy megfi-gyelés alatt áll, arról azonban nem volt fo-galma, hogy a Securitate Teleki Ernõ tevé-kenységét is közelrõl figyelemmel követi.Elvégre Teleki 1970 óta nyugdíjas, lakásábólki sem mozduló ember volt, semmilyen köz-vetlen jel nem utalt tehát arra, hogy szemé-lye a titkosszolgálat számára érdekes lehet-ne. Így Gáll csapdába esett: nem számolt beõszintén a helyi pártvezetõknek az amerikainagykövettel folytatott beszélgetésérõl, csu-pán azt mondta, hogy „nem kerültek napi-rendre különleges kérdések, s a beszélgetésáltalános és protokolláris jellegû volt”, ígynem csoda, hogy a Securitate Kolozs megyeifelügyelõsége bukaresti feletteseinek és aRomán Kommunista Pártnak megküldöttösszefoglaló jelentésében a fõszerkesztõt le-leplezte. A dokumentum szerint HarryBarnes amerikai nagykövet és a nagykövet-ség több tagja 1977. február 13–16. közötttartózkodott Kolozsváron hivatalos látogatá-son, ahol kulturális intézményvezetõk, ta-nárok, gyárigazgatók és a korábban az Egye-sült Államokban tanulmányokat folytató ro-mán állampolgárok számára két fogadástrendezett. Gáll Ernõvel azonban külön talál-kozott, s ennek a találkozásnak a fontosságátnyomatékosította az is, hogy Gállt a nagykö-vetség már a látogatás elõtt értesítette:Barnes mindenképpen szeretne találkozni akolozsvári magyar értelmiségivel. A nagykö-vet 1977. február 15-ére hívta meg Gáll Er-nõt teázni a Belvedere szálloda éttermébe, sa beszélgetésen „Scisoriss Richard amerikaidiplomata”15 is részt vett. A beszélgetés rész-leteirõl a Securitate éppen a február 22-iGáll–Teleki-beszélgetés lehallgatásából érte-sült, annak tartalmát részletesen ismertettea címzettekkel, majd levonta a következte-tést: „Gáll Ernõ tájékoztatta a nagykövetetaz országunkban élõ magyarok helyzetérõl.”A Kolozs megyei Securitate-parancsnok,Constantin Ioana vezérõrnagy és a magyarértelmiségiekért felelõ Florian Oprea õrnagyáltal jegyzett átirat fontosnak tartotta megje-gyezni, és mintegy súlyosbító körülmény-nek érzékeltette, hogy az amerikai nagykö-vet rendszeresen találkozott Gáll Ernõvelkorábbi alkalmakkor is, amikor Kolozsvárralátogatott.16

Gáll Ernõ 1977. március 29-én Ditrói Er-vin társaságában látogatta meg Telekit,mindössze néhány nappal Mikó Imre márci-us 21-én bekövetkezett halála után. A le-hallgatott beszélgetés egyik fõ témája éppenMikó Imre, a halála után róla megjelent írá-sok és múltbeli politikai tevékenysége volt.Gáll megjegyezte, hogy Mikó és Teleki ma-gatartása hasonló volt, hiszen mindkettenalázattal és derûlátással néztek szembe améltatlan helyzetekkel.17

Az elsõ figyelmeztetésGáll Ernõ látogatásai Telekinél felborzol-

ták a kedélyeket a Securitate Kolozs megyeivezetõségében, amelynek 1977. április 28-án készített összefoglaló jelentése a lehetõlegellenségesebb hangnemben ismertette afelettes szervekkel a fõszerkesztõ ténykedé-sét. A feljegyzés-jelentés [notã-raport] címetviselõ dokumentum fontosnak tartottahangsúlyozni, hogy az 1917. április 4-én,Nagyváradon született Gáll Ernõ „magyarzsidó nemzetiségû”, szülei Jenõ és Helénvoltak, jogi végzettségû, párttag, a Társada-lom- és Politikatudományi Akadémia leve-lezõ tagja, lakcíme Kolozsvár, Emil Racoviþãutca 16. szám.

Folytatásképpen már „bûneinek” felso-rolása következett. A „Balogh Edgár nyugdí-jas publicistával, Takács Lajos nyugalmazottegyetemi tanárral, Rácz Györggyel [helye-sen: Gyõzõvel], a Korunk folyóirat fõszer-kesztõ-helyettesével, Teleki Béla [helyesen:Ernõ] volt gróffal, Kányádi Sándor költõvel –valamennyien kolozsvári illetõségûek –, to-vábbá más személyekkel folytatott beszélge-tések során azt sejteti, hogy szükség lenne azegyütt élõ magyar nemzetiséget »megmentõ«intézkedések meghozatalára [intreprindereaunor mãsuri de »salvare« a naþionalitãþiiconlocuitoare maghiare], mivel e nemzetiség»erõszakos elrománosítási és elnemzetietle-nítési folyamatnak« van alávetve”.

A jelentés szerint Gáll Ernõ kijelentette:egy kihallgatás keretében nemrég a pártve-zetõség egyik tagját is tájékoztatta arról,hogy „a romániai magyar kisebbség sorai-ban rossz légkör uralkodik [o atmosferã rea],a kisebbség megrémülve szemléli a magyariskolák jövõjét, a szakiskolák kérdését és ál-talában a magyarság egész anyanyelvi okta-tását”. Sõt úgy vélekedett, hogy „az együttélõ nemzetiségeknek ki kellene használniukbizonyos idõszakokban elõálló politikaikonjunktúrákat, és fel kellene vetniük egyesnemzeti jellegû követeléseiket”. De talán en-nél is súlyosabb volt a Securitate szemében,hogy Gáll, „ahelyett, hogy állást foglalna,bátorítja a köréhez tartozó egyes személye-ket, akiknek ellenséges megnyilvánulásaik

história

89

vannak az õ jelenlétében, s különbözõ alkal-makkor õ maga is becsmérelte pártunk bel-és külpolitikájának bizonyos aspektusait”.A dokumentum szerint Gáll leszögezte: „Ro-mániában józan emberek által kidolgozott, arealitás talaján álló politikát kellene folytat-ni, csakhogy ilyen emberek nincsenek”, éshozzátette, hogy a román állam „kalandor,valóságtól elrugaszkodott, perspektíva nél-küli” külpolitikát folytat.

További bûne, hogy olyan külföldiekkeláll kapcsolatban, akik befeketítik Romániapolitikáját, a román állammal szemben el-lenséges magatartásúak, és akiknek a romá-niai magyar kisebbség helyzetével kapcso-latban hamis adatokat mond. E személyekközött név szerint is megemlíti a jelentés anyugat-németországi Pollák Ödönt és azausztriai Szépfalusi Istvánt és Bárdos Artúrtmint a magyar irredentizmus exponenseit,valamint a magyarországi E. Fehér Pált, azMSZMP Központi Vezetõsége ideológiai bi-zottságának tagját18 és Kovács Sándor Ivánt,a Kortárs címû folyóirat fõszerkesztõjét, akikaz országgal szembeni ellenséges megnyil-vánulásaikról ismertek. Emellett Gáll Ernõkülföldi diplomatáknak, illetve más, turista-ként vagy látogatókként Romániába érkezettkülföldieknek is hamis adatokat közöl.

Ez a jelentés is ismerteti a Gáll–Barnes-találkozónak a Securitate számára relevánsrészleteit, hozzátéve, hogy Gáll szerint a ro-mániai írók nem rendelkeznek elégségesmértékû alkotói szabadsággal, és anyagihelyzetük sem kielégítõ. Például az egyik„Magyar Népköztársaság-beli írónak kije-lentette: »Ti nem tudjátok, milyen helyzet-ben vagyunk; minket, itteni magyarokat ar-ra köteleznek, hogy olyan anyagokat közöl-jünk, amelyekkel nem értünk egyet. Sok te-kintetben nekem sem tetszik, hogy mi folyikaz országban.«” A dokumentum azt is meg-említi, hogy a Korunk fõszerkesztõje egészsor tartalmilag nem megfelelõ írást fogadottel publikálásra, amelyeket végül „az illeté-kes szervek közbelépése nyomán távolítot-tak el” a készülõ lapszámokból.

Végsõ következtetés helyett a dokumen-tum rámutat: „magatartása okán Gáll Ernõttöbb alkalommal is figyelmeztették a helyipártszervek, ennek ellenére nem vizsgáltafelül és nem korrigálta ellenséges ma-gatartását.”19

Gáll Ernõ nem hallgatott „a jó szóra”…

…és 1977. május 29-én ismét felhívta Te-lekit. Közölte vele, hogy másnap este meglá-togatja, és felolvassa neki az Új Írás címû fo-lyóirat 5. számában megjelent, Magyaror-

szág és Anglia titkos diplomáciai levelezésé-re vonatkozó, a Teleki családról is érdekesadatokat tartalmazó írást. Május 30-án Gállvalóban megjelent Telekinél – derül ki aSecuritate soron következõ lehallgatási do-kumentumából –, ám elõbb azt a beadvá-nyát olvasta fel neki, amelyet néhány nap-pal korábban „C. B. [Cornel Burticã, az RKPPolitikai Végrehajtó Bizottsága Állandó Bü-rójának tagja] elvtársnak” küldött, s amely-ben helytelennek minõsítette a kolozsvárimagyar iskolahálózat elsorvasztását célzókísérleteket.20 Kötelességének érezte – tettehozzá – a beadvány megírását és elküldését,majd felolvasta a magyar–angol titkos diplo-máciai levelezésrõl szóló írást.21

A Securitate fokozott figyelmet szen-telt annak, hogy az 1977. június 15-én és 16-án Debrecenben és Nagyváradon lezaj-lott Kádár–Ceauºescu-talákozó milyenvisszhangot váltott ki az erdélyi magyar ér-telmiségiek körében. Június 15-én Constan-tin Ioana vezérõrnagy, Kolozs megyeiSecuritate-parancsnok telexüzenetben szá-molt be Bihar megyei kollégájának, DumitruTabacaru vezérõrnagynak az aznapi debre-ceni találkozóról kolozsvári magyar értelmi-ségiektõl származó – informátoroktól és le-hallgatási anyagokból összegyûjtött – meg-jegyzésekrõl. A jelentés szerint a találkozó-ról Gáll és Teleki között is véleménycserezajlott. Teleki kijelentette, hogy „a határzó-nában tartott nagyváradi és debreceni talál-kozók furcsa események, fõleg mivel aromán–magyar viszony nagyon rossz, ésmert a két vezetõ találkozását túl nagy kap-kodás veszi körül”. Gáll szerint a románokmár rég erõszakoltak egy ilyen találkozót,Kádár azonban folyamatosan elnapolta. Aza tény, hogy a találkozókra a határ menténkerül sor – tette hozzá –, nem pedig a románvezetõ ünnepélyes budapesti látogatása ke-retében, azt bizonyítja, hogy a találkozót in-kább a románok, semmint a magyarokszorgalmazták.”22

A két pártvezetõ találkozóját követõen ésfõképpen a magyar fél szorgalmazására elfo-gadott, a nemzetiségek kérdéskörét is érintõemlékeztetõ hatására a Securitate nyomásanéhány hónapig engedni látszott. Szeptem-ber végén azonban újabb feljegyzés kerülGáll Ernõ megfigyelési iratcsomójába. A le-hallgatási összefoglalóból megtudjuk, hogy1977. szeptember 27-én Gáll ismét megláto-gatta Telekit, akinek rendkívül õszintén be-vallotta Márton Áron püspökkel szembeni té-vedéseit. Elmondta: nemrég Gyulafehérvá-ron járt, és eszébe jutott „az öreg MártonÁron és annak 1944-ben mondott beszéde”.Ez vezette el annak felismeréséhez, hogy „afilozófiába, a szociológiába és a tudományok-90

2012/7

ba sok okos újdonságot hozó marxizmusnak– dogmatikus formájában – ópiumszerû hatá-sa van, olyan mák, amely a leghatásosabbanhülyít [un mac care te îndobitoceºte cel maitare în lume]”. Keserûen szólt arról, hogy bár„koncentrációs táborokba hurcolták, és a fa-siszta üldözések nyomán elvesztette család-ját, megfeledkezett arról, hogy itt, Kelet-Euró-pában létezett egy püspök, aki kiállt a fasiz-mus ellen, õ maga pedig – ahelyett, hogy lát-ná, mekkora gyalázatot követnek el – csak-nem tapsolt, amikor annak a püspöknek a le-tartóztatásáról értesült. És miért? Mert vakká,süketté, elkábult idiótává vált, akinek a szá-mára nincs megbocsátás.”

Gáll arról is beszámolt Telekinek, hogytévedésének felismerése után meg is kérdez-te Márton Áron „jó barátját, Kacsó Sándort”:hogyan is volt lehetséges, „hogy elfogadtukegy ilyen ember bebörtönzését”, elvégreMárton Áront egy idõben „vörös püspök”-nek gúnyolták a Magyar Népi Szövetséggelvaló együttmûködése okán. Gáll szerint Ka-csó elmondta neki: „Márton Áron, anélkülhogy az õ véleményét kikérte volna, a[z1947. évi párizsi] békeszerzõdést megelõzõ-en beszédet mondott, amelyben kijelentette,hogy Erdély Magyarországhoz tartozik, ésemiatt nem lehetett õt megmenteni.” Kacsómeg is kérdezte a püspököt, hogyan is tehe-tett ilyen kijelentést, amire Márton Áron aztfelelte: „Szükségét éreztem, hogy népem fáj-dalmát kimondjam.” A Securitate a feljegy-zés alján jelezte, hogy Kacsó Sándor 1974-ben, Takács Lajos társaságában, meglátogat-ta Márton Áront.

A beszélgetés során Gáll Ernõ megismé-telte: Márton Áronnal szemben, akárcsakmások, hibát követett el, mert fiatal lévénnégy év alatt képes volt elfelejteni mindazt,ami a lágerben történt, és elmulasztottamegvédeni azt, aki a lágerekbe hurcoltakértkiállt. Beszámolt Telekinek arról, hogy aMárton Áronnal nagyon jó viszonyt ápolóFodor Sándor író, a kolozsvári Napsugár cí-mû folyóirat szerkesztõje legutóbbi látogatá-sakor megkérdezte a püspököt: végül is mi-ért mondta el 1944-ben beszédét. „A püspökegyszerû magyarázattal szolgált, és beszédé-nek politikai vonatkozásait mellõzve kije-lentette, hogy püspökként kötelességénekérezte a zsidók megvédését.” Márton Áronmagatartásának erkölcsi oldalát elemezveGáll arra a következtetésre jutott, hogy a val-lás gyakran morális erõ forrása, s elmondtaTelekinek, hogy ezt a gondolatot diákjaivalis megosztotta, akiket ez annyira meglepett,hogy nem tudták eldönteni, vegyék-e komo-lyan vagy sem. Márpedig „ha a vallásnak ek-kora ereje van, akkor magától értetõdik,hogy az embernek vagy vallásosnak, vagy

pedig szilárd erkölcsi alapon álló ateistánakkell lennie, hogy a választott – vagy másokáltal diktált – út jó vagy rossz jellegét megál-lapíthassa, és a szükséges korrekciókat elvé-gezhesse”. Teleki egyetértett vele.

A továbbiakban Gáll tájékoztatta Telekitarról, hogy a párizsi Irodalmi Újságban er-délyi melléklet jelent meg, amely rendkívüldokumentáltan és jó meglátással mutatja be„az egész itteni helyzetet, 1944-tõl napjain-kig”. Mint mondta, a szóban forgó mellékle-tet Beke György is elolvasta, akit megdöb-bentett az a kép, amelyet a lapszám az isko-lák felszámolásáról és a magyar lakosság ál-tal már megszokott többi intézkedésrõl be-mutat. Gáll közölte, hogy a melléklet a bir-tokában van, az a szándéka, hogy elégeti, deelõbb Telekinek is elhozza, legalább részle-ges elolvasásra. (Ezt Gáll Ernõ elmulasztottamegtenni.) Teleki érdeklõdést mutatott alapszám megállapításai iránt, majd kijelen-tette: a következtetései nem érdeklik, mertmeggyõzõdése, hogy a helyzetet megváltoz-tatni nem lehet. Gáll azonban leszögezte:„Az embernek radikálisnak kell lennie,hogy ha a kényelmesség vagy a gyávaság akisebb ellenállás vonalára tolja, legyen ké-pes kimondani: ember, állj meg, ez így nemmehet tovább!”

Gáll és Teleki a továbbiakban Illyés Gyu-la megjelenés elõtt álló önéletírásának az1919–1920-as budapesti éveket bemutató ré-szérõl, a román hadsereg Magyarország terü-letére történõ bevonulásáról, az 1920-asévekben végzett csehszlovákiai népszámlálásadatainak meghamisításáról beszélgetett. Vé-gül Teleki beszámolt Gállnak a közte és IuliuManiu közötti kapcsolat jellegérõl. Kifejtette,hogy Maniu értékelte a magyar arisztokráci-át, amit az is magyaráz, hogy a felsõ rétegektagjai mindig szót értettek egymással, nemze-tiségre való tekintet nélkül. Gáll Ernõ ezzelszemben fájlalta, hogy jelen pillanatban sem-milyen szinten nincs egyetértés a különbözõnemzetiségû emberek között.23

„Bár zsidó, a nagy magyart játssza”

A Securitate vezetõit a beszélgetés mód-felett feldühíthette, néhány nappal késõbbugyanis eldöntötték: Gáll Ernõrõl hamisítottfeljelentõ levelet szerkesztenek, amelyet el-küldenek ªtefan Mocuþának, az RKP Kolozsmegyei elsõ titkárának. A képzeletbeli ma-gyar nemzetiségû levélíró ebben arról tájé-koztatta a pártvezetõt, hogy Gáll Ernõ„arisztokraták és volt irredenta politikusokköreit látogatja”, köztük „egyik volt Telekigrófot”, akinek amerikai rokonai az országbefeketítését célzó kampány élharcosai,

história

91

amint errõl az Amerika Hangja Rádió is be-számolt. A feljelentõ hozzátette: Gáll Ernõ agyulafehérvári Márton Áron püspököt ismeglátogatta, ami a valóságnak nem feleltmeg, majd így folytatta: „Mindezek után fel-teszem a kérdést: vajon milyen közös témátvitathat meg egy illegalista ilyen személyek-kel? Hogyan egyeztethetõ össze az ilyen ma-gatartás azzal, hogy Gáll Ernõ egyetemi ta-nár és a Korunk fõszerkesztõje? Úgy gondo-lom, hogy amikor efféle kapcsolatokat tartfenn, Gáll Ernõ talán az amerikai irredentákjátékát ûzi, vagy pedig a Márton Áronét, aki-rõl valamennyien tudjuk, hogy kicsoda.” Deennél is súlyosabb vádnak szánta a levélazt, hogy „Gáll Ernõ mindenféle követelése-ket hangoztat, és a magyarok nagy képvise-lõjét játssza”. „Milyen minõségben? Vajonoda jutottunk, hogy egy zsidó képviselje azérdekeinket? Én nem verem a mellem, mintõ, aki azt állítja, hogy marxista, de úgy vé-lem, magyarként kötelességem felhívni apárt figyelmét arra, hogy kiben bízik. Egyéb-ként valamennyi magyar, akivel beszéltem,utálja õt, mert bár zsidó, a nagy magyartjátssza” – fogalmazott a hamisítvány.24

A vádakat súlyosbította a néhány nap-pal késõbbi, október 11-i lehallgatási anyag,amely Gáll Ernõnek a Ceauºescu–Kádár-találkozóról szerzett, Teleki Ernõvel meg-osztott információit rögzítette.25 Újabb láto-gatása alkalmával a két férfi a romániairendszert elemezve megállapította: fanati-kus rezsimrõl van szó, amely „gyûlöli a ma-gyarokat, és könyörtelen azokkal szemben,akik csakis áldozatot hoztak létrehozásáért”,és akiket rendre „közeli rokonokkal helyet-tesít, valószínûleg azért, hogy biztonságbanérezze magát”.

Gáll beszámolt Telekinek arról, hogy né-hány nappal korábban meglátogatta õt laká-sán Karikás Péter, a bukaresti magyar nagy-követség korábbi attaséja, aki jelenleg a kül-ügy román osztályán dolgozik, és aki beszá-molt neki a nagyváradi és debreceni találko-zó hátterérõl. Karikás szerint a megelõzõidõszakban is viták adódtak a találkozó he-lyérõl és a közös közlemény kidolgozásáról,a román fél ugyanis fényûzõ budapesti láto-gatást óhajtott, és kérte a közlemény elõze-tes kidolgozását. A magyar fél viszont leszö-gezte, hogy budapesti magas szintû találko-zót a román–magyar viszony javításánakkézzelfogható kilátásai híján nem tart lehet-ségesnek, másfelõl pedig elutasította a kö-zös közlemény kidolgozását, ha abban a ki-sebbségi kérdés nem szerepel. Ez utóbbi fel-tételt a román fél végül elfogadta.

A megbeszélésekrõl Karikás Péter el-mondta Gállnak, hogy a debreceni találkozószerény külsõségek közepette zajlott, és ott

Kádár János elsõ alkalommal hangsúlyoztaa kisebbségek hídszerepét a két ország vi-szonyában, valamint szóba hozta a kisebb-ségi kérdések bizonyos államközi vonatko-zásait, amilyen például az utazások meg-könnyítése és a kétoldalú kapcsolatok elmé-lyítése. Karikás rámutatott: Kádár nem en-gedhette meg magának a kisebbségi kérdés-kör román belpolitikai vonatkozásainak fel-vetését, így tartózkodnia kellett az ezzelkapcsolatos hiányosságok említésétõl is.Mégis kénytelen volt érinteni a kérdéskört,mert a magyar pártvezetésre lentrõl érkezõnyomás nehezedik, hiszen nincs olyan alap-szervezeti ülés, amelyen valaki fel ne álljon,és meg ne kérdezze, hogy mi történik, s azhogyan lehetséges.

A Karikástól kapott információkból Gállkiemelte azt is, miszerint Debrecenben az út-vonal egy részét a delegációk gyalog tettékmeg, ami félelmet keltett a román félben. Te-leki erre reagálva jelentette ki, hogy „a romá-nok féltik a bõrüket, és nem fogyasztanaksemmibõl, ha a fogásokat korábban meg nemkóstoltatták”. Elmondta, tudomása van arrólis, hogy – „zsoldosoktól” (merénylõktõl) tart-va – a román fél folyamatosan változtatta aprogramot Nagyváradon, ami a magyar félelégedetlenkedését váltotta ki. Továbbá arról,hogy Kádár Debrecenben fogadást akart ren-dezni, de a helyi „párttitkárok semmilyen fe-lelõsséget nem vállaltak”, ami nem csoda aztkövetõen, „hogy a magyar turisták rengetegkellemetlen tapasztalattal térnek haza Romá-niából” a külföldiek elszállásolását tiltó tör-vény és a magyar nyelvhasználat okán törté-nõ leszólítások miatt.

Gáll Ernõ Karikást idézve közölte, hogy adebrecenihez képest a nagyváradi találkozójóval pompásabb volt, de magyar szempont-ból jelentéktelenebb is, mivel itt Kádár márnem tett említést a kisebbségi kérdésrõl, s aközeledést is csak a román fél vetette fel.

A beszélgetést, amelyen a partnerek a kis-határforgalmi könnyítésekrõl és a Kolozsvá-ron – éppen abban a házban, amelyben Gálllakott – létrehozandó magyar konzulátusról isemlítést tettek, a Securitate több munkaválto-zatban is elkészített jelentés-ben26 foglaltaössze, amelynek végleges példányát27 az RKPmegyei elsõ titkárának is elküldték.

A „szellemi áramlat” gondolataGáll Ernõ legközelebb 1977. október 25-

én látogatta meg beszélgetõpartnerét, s esz-mecseréjüket ez alkalommal is pontosanrögzítették. Kezdetben Teleki elmesélteGállnak Károly királlyal való egykori talál-kozását, Gáll pedig Király Károlyról beszélt.

Elmondta, hogy Király Károly korábbanaz RKP Kovászna megyei elsõ titkára volt92

2012/7

Sepsiszentgyörgyön, aki intelligens, jó vágá-sú és hozzáértõ lévén, a kultúra támogatásá-ban is egész sor eredményt ért el. De aztánlemondott, kegyvesztetté vált, és egyszerûszövetkezeti igazgató lett Marosvásárhe-lyen. 1977 júniusában azonban beadványtírt a párt Központi Bizottságának, amelybenleleplezte a Magyar Nemzetiségû DolgozókTanácsának visszásságait, hiábavalóságát,és azt követelte, hogy helyette a Magyar Né-pi Szövetség jellegû közösségi szervezetethozzanak létre. Szerinte Király dicséretetérdemel, mert felvetette a képviselet kérdé-sét, és mivel olyan kérdést tûzött napirend-re, amelynek a megoldása a többi problémaorvoslását is feltételezi.

Gáll Ernõ beszámolt arról is, hogy nem-rég Király elküldte neki beadványának amásolatát,28 majd néhány nappal késõbb Ta-kács Lajostól megtudta: Királyt Bukarestberendelték, ahol azonban nem beadványánaklényegérõl kérdezték, hanem arról, hogy an-nak tartalmát kikkel ismertette. Királyõszintén megmondta, hogy a folyamodvá-nyának tartalmát Takács és Gáll ismeri. Eb-bõl Gáll Ernõ több következtetést vont le: 1.Természetes, hogy a KB a beadványt ismerõszemélyek felõl érdeklõdjék, hiszen abbanérdekelt, hogy annak tartalmát senki ne is-merje. 2. Természetes volt, hogy a beadványszerzõje elismerje: arról neki és Takácsnaktudomása van. 3. Személyesen nem lehet fe-lelõs a beadványért, mert annak kidolgozá-sához nem járult hozzá, csupán megkaptaegy másolatát. 4. Ha megkérdezik, el fogjaismerni, hogy olvasta, de rámutat majd arra,hogy nem õ fogalmazta, ami azonban nemjelenti azt, hogy nem ért egyet teljes mérték-ben a tartalmával.

Teleki egyetértett a következtetésekkel,aztán megjegyezte, hogy Gállnak kellemet-lenségei adódhatnak esetleg abból is, hamajd – éppen a beadvány megküldésének té-nyébõl kiindulva – szellemi közeledést felté-teleznek közte és Király Károly között.Gállnak arra a megjegyzésére, miszerint a be-advány nyugtalanságot okozott, Teleki kifej-tette: „azoknak, akik valamit jogtalanul birto-kolnak, sosem tiszta a lelkiismeretük, és nemis nyugodhatnak meg, amíg a tulajdonlásá-ban nem biztosak [cei ce posedã ceva penedrept, niciodatã nu au conºtiinþa împãcatãºi nici nu se liniºtesc pânã când nu suntsiguri asupra proprietãþii]”. Gáll szerint eztbizonyíthatja az a tény is, hogy a 11. számú[ma Báthory István] líceum tanulóit rendre aTraian utcába [a Securitate székházába] hí-vatják, és kikérdezik õket találkozóhelyeikrõlés a találkozóikon tárgyalt kérdésekrõl.

Gáll Ernõ mindezekbõl kiindulva tereltea beszélgetést arra a konferenciára, amelyet

négy évvel korábban az ENSZ égisze alatttartottak, s amely szerinte elõfutára a jelen-legi helyzetnek, amikor a kisebbségek kérdé-se világméretûvé vált, és napirendre került abaszkok, a katalánok és más kisebbségekhelyzete. Teleki egyetértett Gáll meglátásai-val, s hozzátette: a baszkok körüli esemé-nyek és általában a kisebbségek ébredezéseokán „a románok nem lehetnek túlságosanboldogok”. Habár „tagadhatatlan tény, hogyaz erdélyi magyar kisebbség szégyenletespasszivitásban leledzik, még Balogh Edgár iselfogadja a vegyes házasságokat, amelyek amagyar nyelvet elnémítják, s még azt a kö-rülményt sem használják ki, hogy maguk arománok elismerték a kisebbségi kérdésbenelkövetett tévedéseiket”. Teleki felhívta a fi-gyelmet a magyar múlt és a magyar történe-lem megismerésének a fontosságára.

Gáll Ernõ szerint kisebbségi téren vala-mennyi korábbi próbálkozás megbukott,ami azt jelenti, hogy mindent elölrõl kellkezdeni. Ennek érdekében azonban szükséglenne egy „szellemi áramlatra [fluidspiritual]”, amely ráébressze az embereketarra, hogy „nem kell tapsolniuk és bólogat-niuk és meghajolniuk állandóan”. Gáll rá-mutatott: tisztában van azzal, hogy egyilyen kemény diktatúrával nem leheteséllyel felvenni a harcot, mégis fel lehetlépni a hazugságok ellen, nem kell tapsolni,amikor nem szükséges, és nem muszáj meg-szavazni azt, ami szavazásra nem érdemes.Úgy vélte, hogy a szóban forgó áramlatnakés kisugárzásának fel kell hívnia a figyelmetarra, hogy „bizonyos kérdéseket fenntartás-sal kell kezelni”, és egyben a régi passzivi-tást új módszerrel kell felváltani, amely aztsugallja, hogy „valami nincs rendjén, az em-berek nem tanúsítanak érdeklõdést azegyüttmûködés iránt”.

Gáll megkérdezte Telekitõl, hogy annakidején egyetértett-e a bécsi döntéssel és egy-általán, bármilyen határrevízióval, miutántudta, hogy Erdélyben a románok vannaktöbbségben. Teleki határozottan állította,hogy nem értett egyet a bécsi döntéssel, éséppen a román többség okán a független Er-dély gondolatát részesítette elõnyben, ame-lyet elõbb-utóbb a románok is elfogadtakvolna. „Ennek a független Erdélynek egyféleromán protektorátusnak kellett volna len-nie, de olyan önkormányzattal, amelyben amagyarok is megtalálják a helyüket” –mondta. Emlékeztetett arra is, hogy „nagy-bátyja, Teleki Pál szintén a független Erdélyhíve volt, s el is készítette a svájci mintátkövetõ kantonok térképét, amelyre azonbanmár nem emlékszik pontosan”.

Összefoglalva az eszmecserét Gáll kije-lentette, hogy Romániában három tényezõ-

história

93

vel kell számolni: „1. a totalitárius diktatú-rával; 2. a gyors ütemû urbanizációval; 3. afelgyorsított iparosítással.” Ezek annak a„rettenetes hátránynak” és az „asszimiláció-nak” az eszközei, amelyek miatt a magyarokhatalmas „knock out”-ot szenvedtek el. Amúltban ugyanis léteztek „magyar tulajdo-nú földek, bankok, templomok, magyar is-kolák, képviselõk, és volt egy magyar párt is,ma azonban mindezek már nincsenek”, így„csoda, hogy még léteznek itt magyarok”.Amikor tehát valamilyen akció elindításá-nak szükségessége felmerül, a „tényeket”, az„objektív valóságot” figyelembe kell venni.29

A lehallgatási anyagból a Securitate em-berei másnap feljegyzést készítettek felette-seiknek,30 amelybõl aztán – a szeptember27-i és az október 11-i lehallgatási anyago-kat is felhasználva – október 27-én a buka-resti Securitate-parancsnokságnak összefog-laló jelentést írtak. Ebben hangsúlyozták,hogy korábbi érdeklõdési köréhez hívenGáll Ernõ továbbra is „ellenséges-naciona-lista álláspontra helyezkedik”, „fenntartásnélkül fejti ki ellenséges véleményeit, ten-denciózus módon félremagyarázva pártunkés államunk nemzetiségi politikáját”. A le-hallgatási anyag összefoglalását követõen akolozsvári Securitate felettes belügyi szer-vével azt is tudatta, hogy a jelzettekrõl azRKP Kolozs megyei Bizottságának elsõ titká-rát is tájékoztatták, azt javasolva, hogy GállErnõt a helyi pártszervek – ha ezt indokolt-nak vélik – idézzék be, és részesítsékfigyelmeztetésben.31

A számonkérésA prezentált dokumentumok meggyõzték

a helyi pártvezetést, hogy a számonkérést in-dokoltnak ítélje, és Gáll Ernõt 1977. novem-ber 10-ére beidézték ªtefan Mocuþa megyeielsõ titkárhoz. A lezajlott beszélgetésrõl kétforrásból is tájékozódhatunk. Az elsõ a ko-lozsvári Securitate november 18-ifeljegyzése,32 amelybõl megtudjuk, hogy azelsõ titkár egyebek között közölte: „véletle-nül jutott tudomására” a Gáll Ernõ és TelekiErnõ közötti kapcsolat, és „meglepte, hogyegy olyan kommunista, mint Gáll Ernõ, kap-csolatban állhat egy volt arisztokratával”.Gáll elismerte a kapcsolatot, és kijelentette,hogy annak alapja az emberbaráti érzés, nempedig másfajta érdek vagy megfontolás. Hoz-zátette: ha tisztsége és beosztása okán ezeketa kapcsolatokat rossz szemmel nézik, akár leis mondhat Teleki Ernõ látogatásáról. Az el-sõ titkár azt válaszolta, hogy ilyen esetekbennem lehet megoldásokat ajánlani, Gáll Ernõaz egyedüli, aki megítélheti a helyzetet, éseldöntheti, hogy egy ilyen kapcsolatot he-lyes-e folytatni, avagy sem.33 A Securitate-

jelentés megjegyezte, hogy a számonkérésGáll Ernõnek nagy aggodalmat okozott,amint az a Rácz Gyõzõvel, a Korunk fõszer-kesztõ-helyettesével folytatott telefonbeszél-getésbõl, illetve a számonkérés ellenére no-vember 15-én újra meglátogatott Teleki Er-nõvel folytatott beszélgetésbõl is kiderült.

A Ráczcal folytatott telefonbeszélgetésta Securitate valóban lehallgatta. A hívó félGáll volt, aki november 10-én 15 óra 49perckor hívta fel Ráczot, mivel azonnal beakart neki számolni az elsõ titkárral lezajlottbeszélgetésrõl. A szó szerinti lejegyzésbõlkiderül: amikor a figyelmeztetést követõenGáll megkérdezte Mocuþától, hogy „akkortöbbé ne menjen oda?”, a pártvezetõ vissza-kozva csak annyit mondott, „nem, nem”.Gáll szerint ha ennek az elsõ titkár fontossá-got tulajdonított volna, bizonyára hozzátesznéhány szót, például hogy „Nem talál ezÖnhöz”, vagy „Nem Önnek való ez”.

Gáll sajnálkozását fejezte ki, hogy elmu-lasztotta az elsõ titkárnak megmagyarázni: õtulajdonképpen azért látogatja Telekit, mertérdekli Teleki Pál vagy Bánffy személye:„Engem ezek érdekelnek, ez a régi világ [...],a mentalitásuk, a családjaik, a viszonyaik,Károly király és a többiek”, s ez valójában„értelmiségi kíváncsiság”, tette még hozzá.34

A Securitate által is sejtett aggodalmaiellenére Gáll Ernõ november 15-én este újrameglátogatta Telekit. Beszélgetésüket termé-szetesen ezúttal is lehallgatták, rögzítették,majd románra fordították. Teleki beszámoltunokaöccse, a Nyugat-Németországban élõ,az ottani Generali Biztosítótársaságnál dol-gozó Degenfeld Pál látogatásáról, s ezzelkapcsolatban kifejtette, nem is bántottaannyira, hogy csak két napra érkezett, hi-szen rájött, hogy ritkán látott rokonainálsokkal jobban ragaszkodik olyan emberek-hez, mint például Gáll Ernõ, akikkel jóvalgyakrabban találkozik. Gáll viszont elmond-ta, hogy berendelték az elsõ titkárhoz, akimegkérdezte tõle: „mit keres õ, egy kommu-nista egy grófnál, és milyen nézeteket vallaz a gróf?” Kijelentette a pártvezetõnek,hogy semmi kivetnivalót nem lát a gróf láto-gatásában, ami pedig a nézeteit illeti, azok-ról beszámolni nem tud, mert nem politiká-ról beszélnek, hanem irodalmi témákról.Gáll úgy vélte, a számonkérés nem volt ve-hemens, de nagyon kíváncsi lenne arra,hogy honnan, kitõl is szereztek tudomást alátogatásokról, s vajon õ avagy a gróf a „szi-matolás” tárgya.

Teleki megnyugtatta Gáll Ernõt, hogy a„szimatolás” tárgya õ mint gróf. Valószínû,mondta Gáll, hogy Teleki Ernõt külföldi lá-togatói okán figyelik, amivel a gróf egyetér-tett, s megjegyezte, éppen azért kérte, hogy94

2012/7

néhány nappal halassza el a vizitjét, merttisztában van azzal, hogy a külföldiek láto-gatásait nem nézik jó szemmel. Gáll feltettea kérdést, vajon nem éppen Nemes Istvánügyvéd volt az, aki „valahol” látogatásaitmegemlítette – két hónappal korábbanugyanis Nemest a Securitate berendelte, ésszintén figyelmeztetésben részesítette –, Te-leki azonban elvetette a feltételezést, mond-ván, hogy Nemest nem szereti a rendszer,hanem megfigyeli.

Teleki Ernõ nem tartotta lehetetlennekazt sem, hogy mivel „dossziéja jelenlegüres”, de idõrõl idõre jelentéseket kell elhe-lyezni benne, ellenõrizték kapcsolatait, ésúgy jöttek rá, hogy Gáll Ernõ õt látogatja.Szerinte ennek nyomán „tették fel azonnal akérdést, hogy vajon mit keres egy kommu-nista egy volt grófnál”. A magyarázatot Gálllehetségesnek tartotta. Másfelõl Teleki rá-mutatott, hogy már másokat is elriasztottakattól, hogy õt rendszeresen látogassák, ésbeismerte: egyik alkalommal, amikor Gállfelhívta, nála volt Gogomán Ferenc voltföldbirtokos, akinek a kérdésére nyíltan el-mondta, kivel beszélt. Ebbõl a két férfi arraa következtetésre jutott, hogy a közvetettfeljelentés esete sem zárható ki.

Gáll igyekezett megnyugtatni barátjátafelõl, hogy kapcsolatukat a számonkérésnem érintheti, hiszen látogatásait a barátságs nem a politika határozza meg. Teleki azon-ban háborgott: „75 éves, nem politizál, ésszemélyét pozitívan kellene hogy megítél-jék, hiszen haladó arisztokrata volt.” Ezzelkapcsolatban Gáll kijelentette: a párttitkár-ral lezajlott beszélgetésen elmondta mind-ezt, és utalt „a gróf és a volt bukaresti kor-mányzat kapcsolataira” is, amelyekrõl azon-ban semmit sem tudnak. A fõszerkesztõ biz-tos volt azonban afelõl, hogy a történtekkapcsolatban állnak a Securitatéval.

Végül Teleki sajnálatát fejezte ki a tör-téntek miatt, „fõképpen azért, mert kedveli

Gállt, és nem akarja elveszíteni a barátsá-gát”, de ha a „rókák” azt fogják követelni,hogy „Gáll többé ne lépje át a küszöbét”,csak mondja el nyugodtan neki, mert õ megfogja érteni. Bár Gáll Ernõ reakciója egyér-telmû volt, éspedig hogy ilyesmi nem for-dulhat elõ, Teleki befejezésképpen kifakadt:„Mekkora banditák »ezek«! Képesek elvá-lasztani az embereket egy ellenõrzõ gépezet-tel.” Gáll kérésére Teleki megígérte, hogy azügyrõl senkinek nem beszél.35

A már idézett november 18-i összefogla-ló jelentésben a Securitate rögzítette a fel-adatokat: feszültséget kell kelteni egyfelõlTeleki és Gáll, másfelõl mindkettõjük és Ne-mes között, hogy utóbbit, aki célszemély a„TEODORESCU” ügyben,36 lejárassák, ésGáll Ernõben meg kell erõsíteni a meggyõ-zõdést, hogy õt Nemes jelentette fel.37

Gáll Ernõ egy ideig nem jelentkezett. Te-leki december 12-én el is mondta barátjának,Bocsánczy Zoltánnak, hogy Gáll már telefo-non sem hívja õt, így a kapcsolatuknak alig-hanem vége szakadt, mivel a hatóságok aztnem nézik jó szemmel. Bocsánczy kifejeztemeggyõzõdését, hogy Gáll, aki becsületesember, el fogja mondani a grófnak õszintén,hogy mirõl van szó. Teleki azonban közölte,hogy ez már megtörtént, miután Gállt figyel-meztették: szakítsa meg vele a kapcsolatot.Ezt nagyon sajnálná, de ha Gállnak emiattkellemetlenségei lennének, kész lemondania beszélgetésekrõl, és ezt Gállnak már el ismondta. Teleki úgy vélte, igazságtalanság,amit vele – egy megbénult emberrel – tesz-nek, fõképp, mert pontosan tudják, hogy kiklátogatják. Kijelentette, levelet készül írniGállnak, mert a telefonban már nem bízik,hiszen Gáll telefonját biztosan lehallgatják,akárcsak a sajátját, ami ismét csak azt bizo-nyítja, hogy Gáll Ernõ esetében „sincs min-den rendben”.38

Tibori Szabó Zoltán

história

95

JEGYZETEK1. Gáll Ernõ: Napló I. 1977–1990; Napló II. 1990–2000. Gáll Éva, Dávid Gyula (szerk.). Polis Könyv-kiadó, Kvár, 2003. A Napló I. kötetének jegyzetei között, a 395–396. oldalon idézett Securitate-jelentés az egyetlen eddig megjelent és általam ismert utalás Gáll Ernõ és Teleki Ernõ kapcsolatára, adokumentumban azonban tévesen Teleki Béla neve szerepel. Közismert tény, hogy Teleki Béla NewYorkban élt, 1945 után sosem járt többé Erdélyben, a Kolozsváron élõ beszélgetõpartner pedig való-jában Teleki Ernõ volt.2. Gáll Ernõ: Levelek 1949–2000. Sajtó alá rendezte Gáll Éva és Dávid Gyula. Válogatta Horváth An-dor. A bevezetõ tanulmányt írta Salat Levente. Korunk, Kvár–Napvilág Kiadó, Bp., 2009. (a további-akban Gáll 2009).3. Sas Péter: Gróf széki Teleki Ernõ (1902–1980). Mûvelõdés, 2010, LIV. évf. 12. sz. 26–29. (a további-akban Sas 2010); Démonok tánca. Széki gróf Teleki Ernõ (1902–1980) emlékére. Ludvig Daniella do-kumentumfilmje, producer Kántor László. Új Budapest Filmstúdió, 2010 (bemutatva Kolozsváron2011. október 4-én, a Minerva-házban); Sas Péter: Adalékok széki gróf Teleki Ernõ (1902–1980) életé-hez. Szabadság, XXIII. évf. 258. sz. 2011. november 5., 13.; 259. sz. 2011. november 7., 3.4. Vö. Sas 2010.5. Gáll Éva szóbeli közlése a szerzõnek, 2011. április 8-án. Ezúton mondok köszönetet Gáll Évának,aki a Gáll Ernõrõl a Securitate által összeállított iratcsomókat e tanulmány megírása végett önzetle-nül rendelkezésemre bocsátotta.

6. Kántor Lajos szóbeli közlése a szerzõnek, 2011. szeptember 12-én.7. Vö. Balázs Sándor: Mikó Imre. Élet- és pályakép. Kéziratok, dokumentumok (1933–1968). PolisKönyvkiadó, Kvár, 2003.8. Benkõ Samu szerint akkoriban „A gróf azt mondta…” típusú utalás megkérdõjelezhetetlen hivat-kozási alapként szolgált. Benkõ Samu szíves közlése a szerzõnek 2012. január 24-én.9. 1) Ministerul de Interne, Direcþia pentru Paºapoarte, Evidenþa Strãinilor ºi Controlul TreceriiFrontierei. Fond Informativ, nr. 110053, Dosar nr. 3046 privind pe GRECU. Materiale Informative dinperioada 1977-1980. CNSAS, Direcþia Arhivã Centralã, I 210370, vol. 8. 384 p. (a továbbiakban Gáll-8); 2) Fond Informativ. Dosar de Urmãrire Informativã 110053, GOGA = 3046. Material de bazã.CNSAS, Direcþia Arhivã Centralã, I 210370, vol. 4. 461 p. (a továbbiakban Gáll-4); 3) Fond Informativ110053. GOGA. Mat[eriale] informative. CNSAS, Direcþia Arhivã Centralã, I 210370, vol. 10. 402 p.(a továbbiakban Gáll-10); 4) Fond Informativ 110053. Dosar de Urmãrire Informativã GOGA 1980.Mat[eriale]. inf[ormative]. CNSAS, Direcþia Arhivã Centralã, I 210370, vol. 6., 325 p. (a továbbiakbanGáll-6) (GRECU és GOGA a célszemély Gáll Ernõnek a Securitate által adott megfigyelési fedõnevei;szögletes zárójelben a szerzõ kiegészítései).10. Nota-extras din materialul T. O. Nr. 006007 din 13.01.1977. (Feljegyzés-kivonat az 1977.01.13-i006007. sz. OT [operatív technikai] anyagból.) Kézírásos anyag, készítette Crãciun Mihai õrnagy. In:Gáll-8, 249–249v. [v = verso; az oldal hátlapján]; az anyag végén készítõje megemlítette, hogy a le-hallgatás teljes anyaga megtalálható a „CONTELE” [A GRÓF – Teleki Ernõ megfigyelési fedõneve] el-nevezésû, 3846. sz. iratcsomóban.11. „CONTELE”. David M. õrnagy géppel írott, szigorúan bizalmas, 1977.01.29-i 006007. sz. feljegy-zése. In: Gáll-8, 246–247.12. Harry G. Barnes karrierdiplomata 1968–1971 között a bukaresti nagykövetség elsõ beosztottja,majd 1974. március 14. és 1977. november 10. között az Egyesült Államok bukaresti nagykövete volt. 13. MNK = Magyar Népköztársaság.14. „CONTELE”. HARI BARNES – ambasadorul S.U.A. la Bucureºti. [A GRÓF. HARI (helyesen: HarryG.) BARNES – az USA bukaresti nagykövete. Géppel írott, szigorúan bizalmas, 1977.02.22-i 006007sz. aláíratlan feljegyzés. In: Gáll-8, 245–245v.15. Helyesen: Richard C. Scissors.16. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre M. I. [Ministerul de Interne] – DirecþiaI-a, Direcþia III-a, Nota P.C.R. (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. Átirat a Belügymi-nisztérium I. Igazgatóságának, III. Igazgatóságának, Feljegyzés az RKP-nak). 1977.02.28-i102/CM/0026758. sz. szigorúan bizalmas átirat; aláírói Constantin Ioana vezérõrnagy és FlorianOprea õrnagy. In: Gáll-8, 242–242v–243.17. „CONTELE”. Szigorúan bizalmas, 1977.03.29–30-i 0060007. sz. kéziratos lehallgatási jegyzõ-könyv. In: Gáll-8, 235–241.18. Pollák Ödön: a hatvanas években az NSZK-ba emigrált kolozsvári filológus. Szépfalusi István (1932–2000): 1956-tól haláláig bécsi evangélikus lelkész, irodalmár, a bécsi Borne-misza Péter Társaság alapítója, az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat vezetõje. Bárdos B. Arthur (1923–2011): kolozsvári születésû újságíró, költõ, novellista, szerkesztõ. Az Egység(1946–1948), majd az Utunk (1948–1958) szerkesztõje, 1959-ben bebörtönözték, 1966-ban Bécsbeemigrált, ahol a Kurir címû lap munkatársa lett, és közben emigrációs magyar lapokban (Bécsi Nap-ló, Irodalmi Újság, Új Látóhatár) publikált. E. Fehér Pál (1936–): budapesti újságíró, szerkesztõ. 1968 és 1971 között a Népszabadság rovatveze-tõ-helyettese, 1971-tõl kulturális rovatvezetõ és a szerkesztõbizottság tagja. 1975–1990 között a Szov-jet Irodalom fõszerkesztõ-helyettese, majd fõszerkesztõje. 1972-tõl 1990-ig a Kritika munkatársa,1990–1996 között a Népszabadság fõmunkatársa, 1996-tól 2000-ig a lap pozsonyi tudósítója, 2000 és2004 között a Pravda munkatársa. Jelenleg Pozsonyban él.19. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: NOTA-RAPORT privind pe profesoruluniversitar GALL ERNO, redactor ºef al revistei „Korunk” din Cluj-Napoca (Belügyminisztérium,Kolozs Megyei Felügyelõség: Feljegyzés-Jelentés Gáll Ernõ egyetemi tanárról, a kolozsvári „Korunk”folyóirat fõszerkesztõjérõl). Szigorúan bizalmas géppel írott anyag, Dumitraºcu Neculai ezredes,Securitate-parancsnok és Crãciun M[ihai] õrnagy aláírásával. 606/597/1977.04.28. sz. In: Gáll-4,107–107v–108.20. A levél románul és magyarul, teljes terjedelmében, megtalálható a Gáll 2009 CD-mellékletében.21. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: NOTA (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, aláíratlan feljegyzés, 1977.05.29-i 0060007. sz.2. sz. példány. In: Gáll-8, 229–229v–230. (Az 1. sz. példányt lásd Gáll-10, 49–49v–49bis).22. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre Inspectoratul Judeþean Bihor al M. I.(Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség: A BM Bihar Megyei Felügyelõségének). Szigorú-an bizalmas, géppel írott, Constantin Ioana vezérõrnagy által aláírt átirat, 1977.06.15-i 102/006317.sz. 2. sz. példány. In: Gáll-8, 225–225v–226–226v. (Az 1. sz. példányt lásd uo., 227–227v–228–228v).23. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, keltezetlen és aláíratlan feljegyzés,606/1435. sz. 2. sz. példány. In: Gáll-8, 215–215v–216. (Az 1. sz. példányt lásd uo., 219–219v–220).A feljegyzést, változatlan formában, de átgépelve és módosított címmel ªtefan Mocuþa Kolozs megyeiRKP-elsõ titkárnak is megküldték, akitõl a példány, az arra írt szöveg szerint, 1977. november 22-éntért vissza. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota privind discuþiile purtate întrefostul conte Teleki Ernest ºi Gall Erno, redactor ºef al revistei „Korunk” (Belügyminisztérium, KolozsMegyei Felügyelõség: Feljegyzés a Teleki Ernõ volt gróf és Gáll Ernõ, a „Korunk” folyóirat fõszerkesz-96

2012/7

tõje által folytatott beszélgetésrõl). Szigorúan bizalmas, géppel írott, keltezetlen, számozatlan és alá-íratlan feljegyzés, 1. sz. példány. In: uo. 217–217v–218.24. Az RKP Kolozs megyei elsõ titkárához intézett aláíratlan levélhamisítvány. 1977. október 6. In:uo. 188.25. CONTELE. Magyar nyelvbõl fordított, szigorúan bizalmas lehallgatási anyag. 1977.10.12-i0060007. sz. jegyzet. In: Gáll-8, 210–210v–211–211v–212–212v–213–213v–214.26. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.10.10-i 0060007. és 606/1457. sz. alá-íratlan feljegyzés három munkaváltozata. In: Gáll-8, 206–206v–209. [sic!], 192–192v–193., illetve207–207v–208.27. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.10.10-i 0060007. és 606/1457. sz.,Constantin Ioana vezérõrnagy által aláírt feljegyzés, Ioana tábornok által kézzel írt széljegyzettel: „Afeljegyzés Mocuþa elsõ titkár elvt[árs].-nál volt. 22.XI.1977”. In: Gáll-8, 204–204v–205.28. A beadványt tartalmazó borítékot a Securitate gyanúja szerint Könczei Ádám juttatta el KirálytólGáll Ernõnek.29. CONTELE. Magyar nyelvbõl fordított, szigorúan bizalmas, géppel írott lehallgatási anyag.1977.10.25-26-i számozatlan jegyzet. In: Gáll-8, 200–200v–201–201v; Gáll-8, 190–190v–191–191v.(másolat, amelyre Constantin Ioana vezérõrnagy széljegyzetként ráírta: 1977.10.28. Õrizzék meg ahangszalagot).30. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.10.27-i számozatlan és aláíratlan fel-jegyzés, In: Gáll-8, 202–202v–203. (2. sz. példány); Gáll-8, 198–198v–199. (3. sz. példány); Gáll-8,194–194v–195. (4. sz. példány).31. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Cãtre Ministerul de Interne – Direcþia I-a,Bucureºti. (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség. Átirat a Belügyminisztérium I. Igazga-tóságának, Bukarest). 1977.10.27-i 101/CM/0029272. sz. szigorúan bizalmas átirat; aláírói ConstantinIoana vezérõrnagy, a felügyelõség parancsnoka és Florian Oprea alezredes, az I/B Osztály vezetõje.In: Gáll-8, 196–196v–197–197v. Az átiratot kísérõ, 1977.10.29-i 102/CM/0029337. és 606/1546. sz.,szintén szigorúan titkos levél szerint a bukaresti feletteseknek egyidejûleg megküldik a „Rusz Péter”fedõnevû ügynök által az üggyel kapcsolatosan 1977. október 26-án készített feljegyzést, amelyetazonban a CNSAS által Gáll Évának kiadott iratcsomó nem tartalmaz. „Rusz Péter” kilétét a CNSASGáll Évának írt átiratában felfedte.32. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.11.18-i 102/0060007. sz. aláíratlan fel-jegyzés 3. példánya. In: Gáll-8, 182–182v.33. A ªtefan Mocuþa és Gáll Ernõ által folytatott beszélgetés pontos idézése arra utal, hogy az RKPKolozs Megyei Bizottsága elsõ titkárának az irodájában is mûködött lehallgató készülék.34. „GOGA”. Magyar nyelvbõl fordított, 1977.11.10-i, szigorúan bizalmas telefonlehallgatási jegyzet,1977.11.11-i AST V/20 / 0042050. sz. In: Gáll-8, 185–185v.35. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota – privind discuþiile purtate de Gal Ernestcu Teleky Ernõ (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Felügyelõség: Feljegyzés – a Gáll Ernõ által Te-leki Ernõvel folytatott beszélgetésrõl). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.11.15-i 102/0060007.sz., aláíratlan feljegyzés, 2. sz. példány. In: Gáll-8, 183–183v–184–184v.36. Azonosítatlan személy megfigyelési fedõneve.37. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj: Nota (Belügyminisztérium, Kolozs Megyei Fel-ügyelõség: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, 1977.11.18-i 102/0060007. sz. aláíratlan fel-jegyzés 3. példánya. In: Gáll-8, 182v.38. Ministerul de Interne, Inspectoratul Judeþean Cluj, Serviciul I/B: Nota (Belügyminisztérium,Kolozs Megyei Felügyelõség, I/B Osztály: Feljegyzés). Szigorúan bizalmas, géppel írott, ConstantinIoana vezérõrnagy által aláírt, 1977.12.10-i 0060007. sz. feljegyzés 1. példánya. In: Gáll-8, 181. Ioanatábornok széljegyzetben ráírta: „14.II. 1978 – Visszaküldve Mocuþa elsõ titkár elvt[árs]-tól.”

história

97

– A rendszerváltást követõen viszonylaghamar megjelent az elsõ olyan jogszabály, aföldtörvény, amely visszahozta a tulajdon fo-galmát és intézményét, s reménnyel töltötte elmindazokat, akiket egykor kisemmiztek, sakik joggal várták kisajátított ingatlanjaikvisszaszerzését. Ellenben szintén viszonylaghamar kétségek támadtak a visszaszolgálta-tás õszinte szándékát és akaratát illetõen.Mert az évek során rendre jelentek meg a kü-lönféle, egymástól eltérõ „restitúciós” jogsza-bályok, amelyek hol elõsegítették, hol hátrál-tatták a tényleges visszaszolgáltatást. A jog-szabályoknak ebben a halmazában eltévednilátszott az elképzelés, hogy akkor most tény-leg: mindent vissza vagy mindent csak össze-vissza? Hogyan látja ennek a történetnek azalakulását?

– Valamivel tágabban értelmezem ezt azegész restitúciós folyamatot, mint csupán alakás rendeltetésû ingatlanok restitúcióját.Az elsõ jogszabály, amelynek ezen a térenrelevanciája van, az 1991. évi 18-as számúföldtörvény. A kommunizmus bukásával atermelõszövetkezetek tulajdonképpen szét-estek, s a gyakorlatban az történt, hogy avolt tulajdonosok beálltak az õsbe, s különö-sebb jogcím nélkül elkezdték azt használni,ahol és ahogyan lehetett. Nyilvánvalóanszükség volt egy jogszabályra. A változások-nak akkor még nagyon az elején jártunk, demindenképp egy posztkommunista többsé-gû parlament gyakorolta a hatalmat, s a sza-bályozásokra erõsen rányomta bélyegét az afajta gondolkodásmód, amely az adott kor-mányt is jellemezte.

Visszatérve a földtörvényre és az általaszabályozott restitúcióra, a termõföldekesetében tíz hektárban szabta meg a vissza-szolgáltatást, tehát ez volt a maximális

mennyiség, amit vissza lehetett adni, az er-dõknél ez egy hektárra terjedt ki. A törvényalkalmazását azonban egyik elõírása sokatbonyolította, éspedig az, hogy nem a régitulajdoni helyen rendelte el a visszaszolgál-tatást. Lehetõvé tette, hogy az akkori ható-ságok csereberéljék, ott és abból adjanakvissza, ahol nekik fölöslegesnek tûnõ föld-területük volt. Ugyanakkor azt is elõírta,hogy a mezõgazdaságban dolgozó szakem-berek is részesülhetnek termõföldbõl. Ezazonban már nem visszaszolgáltatás, ha-nem tulajdonszerzés, tekintve, hogy a ter-mõföld nem gumi, s nem lehet húzni-nyúz-ni. Ezek a tulajdonba helyezések, amelyek-nek abban a pillanatban ugyan törvényesalapjuk volt, s nem lehetett utólag semmis-sé tenni õket, gyakorlatilag sok helyt meg-kavarták a visszaszolgáltatás normális me-netét, mármint azt, hogy az egykori tulajdo-nos a régi helyen kapja vissza földjét,amennyiben lehetséges, tehát amennyibenpéldául nem építkeztek a telken, vagyegyéb körülmények nem adódtak.

Ami a lakás rendeltetésû ingatlanokatilleti, szintén egy úgymond szociáldemokra-ta ihletésû jogszabályról beszélhetünk, ez azalapjogszabály, az 1995. évi 112-es számútörvény. Ezen a jogszabályon is volt egy ide-ológiai bélyeg, ami utólag rengeteg bonyo-dalmat okozott mind a tulajdonosoknak,mind a lakásbérlõknek. Ugyanis a vissza-szolgáltatást illetõen úgy rendelkezett, hogycsak azok részesülhettek tulajdonukból,akik a régi ingatlanjaikban laktak, s ráadásulez egy lakásra volt csak érvényes. Bizonyosfeltételek között ugyanakkor azt is lehetõvétette, hogy az államosított ingatlanban jog-címmel lakó bérlõk nagyon kedvezményesáron megvásárolhassák a lakásokat. 98

2012/7 KASTÉLYOK, KÚRIÁK, CSALÁDI HÁZAKBeszélgetés Eckstein-Kovács Péter ügyvéddel

Eckstein Kovács Péter romániai magyar jogász, a Romániai Magyar Demokrata Szövet-ség politikusa, volt kisebbségügyi miniszter. 1990-tõl jelen van a romániai politikában,volt Kolozs megyei parlamenti képviselõ, kolozsvári önkormányzati tanácsos, majd 12éven át a román parlament Kolozs megyei szenátora. A Szenátus jogi, fegyelmi, mentel-mi és igazoló, illetve európai ügyek bizottságának tagja, több éven át ez utóbbi elnökifeladatait is ellátta. Kisebbségügyi miniszterként (1999–2000) elõmozdította egész sor, a kommunista rendszerben elkobzott egyházi és közösségi ingatlan visszaszolgáltatását.2009 januárjától kisebbségügyi államelnöki tanácsadó, errõl a tisztségrõl 2011 szeptem-berében lemondott, mivel nem értett egyet az államfõ által támogatott verespatakiaranybánya-projekttel. A „restitutio in integrum” híve, mert szilárdan vallja a tulajdonszentségének, e jog elévülhetetlenségének elvét.

A törvény ezen a ponton rossz volt, s al-kalmazása rengeteg jogszerûtlenséget és –felelõsséggel állítom – visszaélést is eredmé-nyezett. Annak ellenére, hogy ez a jogsza-bály idõvel finomodott a volt tulajdonos ér-dekében, mégis két síró fél állt egymássalszemben. A bérlõk nem kaptak teljes védel-met arra, hogy az elvesztett, de jogos bérle-ményükért méltányos cserében részesülje-nek, mert bár a törvény elõírta, hogy a pol-gármesteri hivatalok kivételesen kezeljék azilyen helyzeteket, s elõnyben részesítsék abérlõket, ez a gyakorlatban rettentõ gyengénmûködött. A tulajdonos szerencsés esetbenvisszakapta a többszobás vagy többlakásosvillaépületbõl azt a szoba-konyhát, amibenlakott – de nyilvánvaló, hogy ezzel a jogihelyzettel nem volt megelégedve.

Azok számára, akik a természetbenivisszaszolgáltatást tartották megoldásnak,az 1996–2000 közötti idõszak adott valame-lyes lendületet, és ebben az idõszakban je-lentkeztek az elsõ eredmények az egyházi ésközösségi ingatlanok visszaszolgáltatását il-letõen is. Vitathatónak tartom, hogy a teljestermészetbeni visszaszolgáltatás, az úgyne-vezett „restitutio in integrum” mennyire fe-lelt meg a román valóságnak, s mennyirevolt a legbölcsebb döntés. Személy szerintén mindig ennek a híve voltam, mert a tulaj-donjog szentsége és annak elévülhetetlensé-ge számomra nagyon fontos érvek és elvek.Az embereket gyakorlati megfontolás vezet-te arra, hogy a természetbeni visszaszolgál-tatást részesítsék elõnyben, mindenféle kár-térítési igénnyel szemben. Ebben közreját-szott a román állampolgárok – és itt nemtennék különbséget magyarok és románokközött – máig élõ, alapvetõ bizalmatlanságaaz állammal és a mindenkori közigazgatás-sal szemben. Eltérõen más posztszocialistaországoktól – például Magyarországtól –,ahol a természetbeni visszajuttatás volt a ki-vétel, a szabály pedig a pénzben vagy érték-papírban történõ kárpótlás, nálunk csakazok éltek a kárpótlásnak ezzel az utóbbi,mindmáig fennálló lehetõségével, akiknekaz ingatlana megszûnt, földterületüket be-építették, akiknek egyszerûen nem volt le-hetõségük arra, hogy elvesztett tulajdonukatvisszaszerezzék.

Az ingatlanok restitúciójának mind amai napig keretét jelentõ jogszabály a 2001.évi 10-es számú törvény, amely valamelyesáttörést jelentett azáltal, hogy megszüntettea korlátozást a csak egy lakásra vonatkozóvisszaszolgáltatásban. A restitúció teljessévált, az ingatlan egészére vonatkozott, füg-getlenül attól, hogy a volt tulajdonos vagyörököse benne lakik-e vagy sem. Tehát ez ajogszabály szélesebb kaput nyitott a tényle-

ges restitúció elõtt, s ugyanakkor komolyjogalapot teremtett a volt tulajdonosoknakarra, hogy bírósági úton próbálják visszasze-rezni elvett-elvesztett tulajdonukat. 1999-ben jelent meg a 83-as számú sürgõsségikormányrendelet, amelyik a kisebbségiszervezetek számára jelentette az elsõ esélytingatlanvagyonuk visszaszerzésében, majda 2000. évi 94-es sürgõsségi kormányrende-let az egyházi vagyon visszaszolgáltatásáttette – egyelõre korlátozott módon – lehetõ-vé. Megteremtõdött tehát erre is a jogalap, skezdték az egyházak visszakapni elvett in-gatlanjaikat. Jól emlékszem, abban az idõ-ben kisebbségi miniszterként ez adott lehe-tõséget, hogy kezdeményezzem kisebbségiés egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását.

– Általában jellemzõ a jogszabályokra –tartalmukra, a bennük meghirdetett elvekre,az azokból fakadó intézkedésekre és eredmé-nyekre –, hogy a mindenkori hatalom érdek-érvényesítésre használja (ki) õket. Vannakegyfelõl az elvek, másfelõl az érdekek. Vanegyfelõl a törvény betûje, másfelõl a jogsza-bályok alkalmazása. Az ingatlan-visszaszol-gáltatásra is érvényes: beleesett abba a kelep-cébe, hogy a gyakorlati kivitelezés nehézke-sen, örökké akadozva követte a restitúció el-vét. Cãtãlin Predoiu volt igazságügyi minisz-ter nemrég egy nemzetközi tanácskozáson ar-ról beszélt, hogy az e téren elszenvedett ku-darc legfõbb oka a politikai bizonytalanság: arestitúció területén végrehajtott számos követ-kezetlen és egymásnak ellentmondó törvény-módosítás miatt Románia még húsz évvel arendszerváltás után sem tudta lezárni avisszaszolgáltatási folyamatot.

– Teljes mértékben egyetértek a voltigazságügyi miniszter kijelentésével. Ritkaaz olyan eset, amikor az úgynevezett balol-dali és úgynevezett jobboldali pártoknál lát-szott valamelyes doktrinális opció. Minden-ki a saját szája íze szerint alkotta meg azalaptörvényt, s mivel a politikusok abba abéklyóba voltak kötve, hogy a törvényneknincs visszamenõ hatálya, igyekeztek azelõzõ kormány még létezõ intézkedéseit sa-ját ízlésüknek megfelelõen megváltoztatni.Mindez egyrészt elburjánzott, nehezen kö-vethetõ jogi keretet eredményezett, más-részt a restitúcióban érdekelt szereplõkmindig megpróbálták kihasználni a létezõgyakorlatot, mert teljesen bizonytalan volt,hogy egy esetleges kormányváltozás nemeredményezi-e a számukra épp kedvezõ elõ-írások módosulását.

Feltétlenül szóvá kell tenni, hogy arestitúció egész folyamatát elkeserítõen be-folyásolta egyfelõl a bürokrácia, másfelõl atörvények nem egységes alkalmazása. A bü-rokráciához tartozik, hogy azok az önkor-

közelkép

99

mányzatok vagy hatóságok, amelyeknekrendelkezési joguk volt ebben a kérdéskör-ben, ódzkodtak felelõsséget vállalni az ese-tek többségében. Annak ellenére, hogy adotthelyzetben minden feltétel megvolt arestitúcióra, mégsem rendelték el a vissza-szolgáltatást, hanem ellenkezõleg: az összesfórumot igénybe vették, hogy megvédjék agondnokságukban-tulajdonukban levõ in-gatlant, és ugyanakkor áthárítsák a felelõs-séget a bíróságokra. Márpedig a bírók sokesetben felháborítóan tevékenykedtek. Meg-szokott bírósági joggyakorlattá vált, hogynem álltak egyik vagy másik oldalra a tulaj-donosok és bérlõk közötti jogviszályban, ha-nem teljesen hasonló esetekben homloke-gyenest ellenkezõ határozatot, döntést hoz-tak, ami méltán keltett bizalmatlanságot abírósághoz forduló állampolgárokban.

– Amíg máshol a törvény szigorúan, kö-telezõen betartandó, addig nálunk úgy tekin-tenek általában a jogszabályokra, mintbosszantó, kellemetlen akadályra, amelyetnem csak meg lehet, de meg is kell kerülni,és ezáltal lesz valaki élelmes, talpraesett. Arestitúciós ügyekben a bíróságokon szerzetttapasztalat sajnos igazolta ezt a viszonyu-lást. A törvény önmagában nem jelent ga-ranciát, gyakorlati sikere attól függ, hogy ép-pen ki, mikor, hogyan alkalmazza. Milyenelvárása lehet ilyen körülmények között apereskedõnek?

– Nemcsak az emberek, hanem az ügy-védek is tudták, hogy név szerint melyik bí-rónak kell bejönnie, valamint milyen össze-tételûnek kell lennie a tanácsnak, hogymegnyerjék vagy elveszítsék a pert. Az éveksorán úgy alakult, hogy nagyon sok idõsmeg elszegényedett ember került vissza-igénylõként a bíróság elé, aki nem tudtamegfizetni a megfelelõ szintû jogszolgálatot.Ezért kialakultak olyan, a restitúciós folya-matban szerepet vállaló aktorok – gondolokitt polgármesteri alkalmazottakra, ügyvé-dekre, bírókra – akik egyes esetekben vala-hogy közbenjártak, s lehetõvé tették arestitúciót. Az az ügyfél pedig, akinek nemvolt bejárása ilyen „szövetkezetbe”, maradtaz igazával, de nem szerezte vissza az elvettingatlant. Ez a Romániában létezõ és problé-mát okozó igazságszolgáltatási korrupció-nak egyik, de korántsem egyetlen megnyil-vánulási formája volt.

Volt egy ténylegesen drámai tapasztala-tom. Egy rendkívül kedves, egyedül élõ úri-embert hiába próbáltam meggyõzni arról,hogy igényelje vissza természetben a Kos-suth Lajos utca sarkán levõ ingatlanját. Az-zal érvelt, hogy õ már idõs ember, inkábbkártérítést, pénzt szeretne kapni a leromlottállapotú, javításra szoruló épület helyében.

A kártérítést akkor meg is ítélték. Kivette abankból az átutalt összeget, majd hazament.Öt percre rá kopogtak nála. Ajtót nyitott. Lá-togatói agyba-fõbe verték, a pénzét elvették,és Kelemen Gábor bácsi néhány nap múlvabelehalt a megrázkódtatásba és a sérülések-be. Ilyen esetek is voltak. Nyilvánvalóanbûnszövetkezetrõl volt szó, ennek egyik ágaa polgármesteri hivatalhoz tartozott, gyakor-latilag ezek tartották megfigyelés alatt és el-lenõrizték a restitúciók jó részét.

Fel kell még figyelni egy paradoxálishelyzetre. Amíg egy nyilvánvalóan jogtala-nul államosított kétszobás családi ház eseté-ben rettentõen nehezen, esetenként sikerte-lenül végzõdött a visszaszolgáltatási eljárás,addig a kastélyok, kúriák sokkal könnyeb-ben kerültek vissza a volt tulajdonosokhoz,akik az esetek többségében az arisztokráciá-hoz tartoztak. Ennek persze megvan a na-gyon is logikus magyarázata: ezekben anagy épületekben, kastélyokban, amelyeknem a városközpontban találhatók, elsõsor-ban téesz-irodák mûködtek vagy olyanegészségügyi, illetve gyermekgondozó in-tézmények, amelyek idõvel megszûntek,rettenetes mûködési körülményeik miatt.Ezek esetében tehát a problémát elsõsorbana nagy állagromlás jelentette, de a tulajdon-jogot az esetek többségében könnyen vissza-szerezték – bizonyos kivételekkel, mert pél-dául a gyalui kastélyt a mai napig nem szol-gáltatták vissza. Egyszerûbb volt tehát hoz-zájutni a hektáros kastélyhoz, mint a szoba-konyhás lakáshoz a városban.

Fontosnak tartom megjegyezni a földte-rületek és erdõk visszaszolgáltatását illetõ-en, hogy itt is módosult a jogszabály, elsõsor-ban koalíciós, de más kormányzások alatt is.A tíz hektár visszaigényelhetõ területbõl öt-ven hektár lett, vagyis örökhagyónként öt-ven hektár, s ez nagyjából megfelelt az 1923.évi földreform szabályozásának, amely an-nak idején ötven hektárra csökkentette a bir-tokok nagyságát. Ez tehát már egy elég racio-nális felsõ határ volt a visszaigényelhetõ ésvisszaadható területek nagyságát illetõen.Az erdõk esetében elõször úgyszintén növel-ték a visszaadható hektárok számát, utánaerre vonatkozóan minden korlátozó intézke-dést megszüntettek, ez a 2005. évi 247-estörvénnyel valósult meg, és gyakorlatilag eza mostanáig is létezõ jogi keret.

– A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bí-róságán mintegy kétezer romániairestitúciós ügyeket érintõ per van folyamat-ban, a bíróság eddig több mint kétszáz ítéle-tet hozott hasonló ügyekben – mondta idén avolt igazságügyi miniszter, elismerve továb-bá, hogy mind a mai napig rendezetlen Ro-mániában a kommunizmus idején elkobzott100

2012/7

ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése.Mivel a perek nem csak megsokasodtakStrasbourgban, hanem közülük sokat el isvesztett a román állam, a Bíróság tavalyõsszel arra kötelezte a román államot, hogyvizsgálja felül a volt tulajdonosok kárpótlás-ára, a restitúcióra vonatkozó törvénykezését,s dolgozzon ki egységes, általános jellegûjogorvoslati rendszert. Az erre megadott ha-táridõ már lejárt...

– A romániai jogszolgáltatást az európaiemberjogi egyezménnyel nem lehet össze-egyeztetni, gyakorlata miatt emberek ezreikényszerültek arra, hogy a strasbourgi em-berjogi bíróságon keressék igazukat. Az Em-beri Jogok Európai Bíróságánál hamarabbalakult ki egységes bíráskodás, mint Romá-niában, s úgy tekintették, hogy peres ügyekszázaiban vagy akár ezreiben megsértettékaz I. preambulum elõírását. Az I. preambu-lumban szerepel a tulajdonjognak mintalapvetõ emberi jognak a garantálása. Tekin-tettel arra, hogy hasonló tényállások szá-zaiban kell vagy kellett volna döntenie astrasbourgi bíróságnak, ezért felkérték a ro-mán kormányt: módosítsa a törvényes kere-tet a restitúciós ügyekben, továbbá a joggya-korlatot is ezen a téren, s ezáltal elõzze meg,hogy a joggyakorlat által már elfogadottnaktekinthetõ ügyekben Strasbourghoz kelljenfordulniuk az embereknek. Nyilvánvaló,hogy van egy csiki-csuki helyzet: Stras-bourgban általában kártérítést ítélnek meg,ritkán alkalmazzák a döntések alapján vala-mely ügy újratárgyalását. Strasbourgban te-hát meglehetõsen nagy összegû kártérítésekkifizetését rendelték el. A kialakult helyzetetvalahogyan kezelnie kell a román államnak.Amennyiben megtagadnák a határozatokvégrehajtását, az országot elmarasztalnák.Ezt megelõzendõ, egy meglehetõsen rosszgazdasági passzban levõ ország, amelynekugye a költségvetése is nagyon alacsony,ezeknek a kifizetéseknek az elodázásával sújabban a kártérítési követelések összegénekmaximálásával, meg idõbeli beosztásávalpróbál válaszolni. Ez az eljárás nyilván nagyellenérzést vált ki az érdekeltekbõl, mertténylegesen méltánytalan, hogy amíg valaki-nek egy teljes körû kártérítést ítéltek megnemrég, addig másvalaki ugyanabban ahelyzetben, de ügyének késõbbi elbírálásamiatt, már csak a negyedét kaphassa meg akorábbi teljes körû jóvátételnek. Ellenben a

kárpótlások összegének egy felsõ határhozszabása, korlátozása egyelõre csak vita tár-gyát képezõ jogszabálytervezet.

A kártérítéseknek egy másik megoldásiformája az értékpapírok vagy tulajdonje-gyek, ám évekig vajúdott ennek az úgyneve-zett Tulajdonalapnak a létrehozása, mûkö-dési feltételeinek kidolgozása. Szakértõkszerint végül ebbe az alapba értékes aktívákis bekerültek kevésbé értékesek mellett, ésezek a tulajdonjegyek meglehetõsen kereset-tekké váltak a befektetõk számára. Végsõ so-ron valamelyes kárpótlást mégis jelentettekazoknak, akik ezt az utat választották arestitúciós folyamatban – ugyanis egy adottpillanatban meg kellett mondani, hogypénzt vagy értékjegyet kérnek, ami nagyjá-ból magyarországi minta alapján történt.

– Marad a remény? Összegezzünk: arestitúció folyamata Romániában még mindignem zárult le, perek sokaságában várnakdöntésre, és perek sokaságának döntését fog-ják továbbra is megfellebbezni. A rendszervál-tás óta eltelt idõ alatt nem sikerült orvosolniaz elõzõ rendszerben elkövetett igazságtalan-ságot, ezért még sok az elkeseredettség és a ki-ábrándultság. Végül is hol történt hiba?

– Rettenetesen ellentmondásos folya-mattal állunk szemben. Az idõ és körülmé-nyek folytán súlyosan sérültek mind a tulaj-donosok, mind az ingatlanokban bérlõi jog-gal tartózkodó személyek jogai, és mindezaz egymást követõ törvényhozások bûne.Mert ha egy egységes, méltányos, átláthatószabályozást dolgoztak volna ki, és azzal in-dítottunk volna, akkor azt mindkét oldalrólszükségszerûen elfogadták volna.

Vannak és voltak önkormányzatok, aholrég lezárult a restitúciós folyamat, s nem-csak törvényesen, hanem még embersége-sen is jártak el. Az önkormányzatok többsé-gében azonban nem ez a helyzet. A földtör-vény alkalmazása egyébként nem igazán tet-te lehetõvé azt, hogy a termõterületet gazda-ságosan kihasználják. Ez is a törvényhozásbûne – hosszú ideig én is tagja voltam –,mint ahogyan az is, hogy még nem fejezõ-dött be az egyházi ingatlanok visszaszolgál-tatásának a folyamata sem. Reménykedni le-het, de van, akinél ez a remény húsz év alattelszállt, és sokan már nem érik meg avisszaszolgáltatás örömét.

Kérdezett Újvári Ildikó

közelkép

101

Az igazságszolgáltatás jogi megközelítés-ben – a törvényhozás és a végrehajtás (kor-mányzás) mellett – az állam egyik alapfunk-ciója, szélesebb összefüggésben pedig a tár-sadalmi igazságosság része, s mint ilyenalapvetõ társadalmi követelmény.

Az igazságszolgáltatás alapvetõen a bí-róságok rendszerén – az önálló bírói hatal-mon – keresztül érvényesül, hiszen függet-len bíróságok nélkül a jog uralma, az embe-ri jogok, szabadságok védelme nem valósít-ható meg.

A bíráskodás azért válhatott az állammeghatározó alapfunkciójává, egyben „álla-mi monopóliummá”, mert ez biztosítja leg-inkább a társadalmi rendet és a társadalmibékét. Az állami keretben történõ függetlenbíráskodás alternatívája az önbíráskodás,amely megszünteti a rendet és a szabadsá-got, értelmetlenné teszi a törvényt, ellehe-tetleníti a társadalmi együttélést, utat nyitaz anarchia felé.

A bírói tevékenység azáltal szerez ér-vényt a társadalmi igazságosság igényének,hogy különbözõ jogvitákban, peres ügyek-ben kimondja azt, mi a törvényes igazság, ésennek tiszteletben tartását szükség eseténlegitim módon ki is kényszerítheti.

„Igazságot tenni”: ez az egyik legössze-tettebb, legfelelõsebb emberi tevékenység;eredményesen és hatékonyan kizárólagszervezett keretben, jogi és morális alapel-vekre támaszkodva, szabályokkal körülbás-tyázva lehet végezni.

A következõkben errõl a keretrõl és né-hány alapelvrõl lesz szó.

„Az az igazság, hogy…” – fogalmi keret

Ha valamit nyomatékosítani akarunk,gyakran használjuk ugyanazt a szófordula-tot: „Tudod, az az igazság, hogy…”, utánapedig feltárunk, leleplezünk, bevallunk va-lamit, amit nagyon fontosnak vélünk, le-gyen az tudományos igazság, eddig eltitkolttény, vagy éppen – lapos közhely.

Az igazság mindnyájunk életében rend-kívül fontos szerepet játszik, mivel állandó-an összefügg személyes létünkkel, döntése-

inkkel, emberi viszonyainkkal, vitáinkkal,környezetünk szellemi és erkölcsi kihívása-ival. És mégis a rá vonatkozó fogalmainksokszor bizonytalanok, elmosódottak.

De azt is tudjuk, hogy mind az egyéniélettörténetek, mind az emberiség egészé-nek története az igaz és a hamis, az igazsá-gosság és az igazságtalanság közötti válasz-tásként írható le, a kettõ ellentéte, dinami-kus mozgása soha nem ér véget.

„Igaz” lehet egy tudományos állítás, avalóság valamely ténye, egy erkölcsi állapot.„Igazságot” emlegetünk valamely filozófiai,metafizikai, teológiai fogalom kapcsán vagyéppen egy feltárt jogi tényállás esetén. Az„igazságosság” úgy határozható meg mintalapvetõ emberi érték, jogos társadalmi kö-vetelmény, a társadalmi együttélés egyikalapvetõ mércéje.

Nagy hatású mûve elején John Rawlsezeket mondja az igazságosság szerepérõl:„Ahogy a gondolatrendszereknek az igaz-ság, a társadalmi intézményeknek az igazsá-gosság a legfontosabb erénye. Bármilyen ki-finomult vagy jól felépített egy elmélet, hanem igaz, el kell vetnünk, vagy meg kell vál-toztatnunk. Hasonlóképpen van ez a törvé-nyekkel és az intézményekkel is: nem szá-mít, mennyire hatékonyak vagy mennyirefejlettek, meg kell reformálnunk vagy el kelltörölnünk azokat, ha igazságtalanok.”1

Az igazságosság tehát a társadalom ér-tékalapú leírásának, minõsítésének kulcsfo-galma. Különbség van azonban az igazságravonatkozó köznapi képzeteink és a társadal-mi igazságosság tudományos megközelítéseközött. Jóllehet az igazságosság fogalmánaknincs egységes, egyetemesen elfogadottmeghatározása, abban már lehet és van iskonszenzus, hogy a modern társadalomolyan alapértéke, normatív követelménye,legitimációs ereje, amely meghatározza azemberek közérzetét, és elõsegíti a társadal-mi kohézió állapotának kialakítását. Közna-pi igazságfelfogásunk viszont heterogén jel-legû, mivel az emberek társadalmi és gazda-sági státusától függõen ellentétes igényeketés követelményeket fejez ki.2

Az igazságosság jelentéseinek köre egy-aránt kiterjedhet a társadalmi rendre, a jog-102

2012/7 AZ IGAZSÁGTÓL AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSIG Jog és nyilvánosság a román igazságszolgáltatásban

ra, a politikai berendezkedésre vagy éppenaz emberek személyes kapcsolataira, miköz-ben külön-külön ezekre vonatkozó igazság-fogalmunk és -felfogásunk világnézetilegakár eltérõ is lehet.

A legegyszerûbben leírható igazságfelfo-gások a különbözõ élethelyzetekre vonatkoz-nak; ezek egyben a társadalmi igazságosságmás-más szemléletét is megalapozzák. Be-szélünk például „osztó igazságosságról” – ezta köznapi szóhasználatban a „mindenkinekadjuk meg azt, ami neki jár, ami megilleti,amit megérdemel” típusú mondat fejezi ki.3

A „kölcsönös igazságosság”-felfogás a liberá-lis típusú gondolkodásra jellemzõ, ezt az amondás példázza, hogy „ne tedd mással azt,amit magadnak sem kívánsz”.4 A „megtorlóigazságosság”-felfogás értelmében azt, akivalamely közösség normáit vétkes módonmegsérti, tettével arányos mértékben az arrahivatott, felhatalmazott állami hatóságokmegbüntetik. Ezt fejezi ki a köznyelvi „adós,fizess!” felszólítás: minden bûnelkövetõ(nem csak a polgárjogi értelemben vett adós)a büntetés letöltésével „megfizet” a társada-lommal szemben elkövetett vétkéért.5

A szûkebb értelemben vett társadalmiigazságosságfelfogás maga is többértelmû. A19. század forradalmai vagy reformmozgal-mai a közteherviselésben, a 20. század elsõfelének politikai programjai a megélhetésminimális feltételeinek biztosításában lát-ták megvalósulni, a múlt század második fe-le a szociális védõháló szükségességét emel-te ki. Századunk válságtól sújtott elsõ évti-zede után jogászok és közgazdászok együt-tesen kutatják (egyelõre nem sok ered-ménnyel), hogy milyen funkciókat teljesítveválhat a „szociális állam” a társadalmi igaz-ságosság letéteményesévé.

Akkor, amikor az igazságszolgáltatástmint tevékenységet vizsgáljuk és kívánjukértékelni, mindhárom fogalmat (igaz, igaz-ság, igazságosság) szem elõtt tartjuk mint el-várást, mint követelményt. Erre szeretnénke bevezetõben ráirányítani a figyelmet,anélkül hogy belemélyednénk a kérdés jog-filozófiai-jogelméleti vonatkozásaiba.

Az igazságos–igazságtalan ellentétpárrendkívül széles körben vonatkoztatható va-lamely alanyra vagy tárgyra. AhogyanRawls írja: nevezhetünk igazságosnak vagyigazságtalannak törvényeket, intézménye-ket, magát a társadalmi rendszert, illetve bi-zonyos tevékenységeit, továbbá ilyen vagyolyan döntéseket, ítéleteket, minõsítéseket,de akár személyek magatartását, hajlamaitvagy magát a személyt is.

Ugyanakkor az eljárási, tehát igazság-szolgáltatási igazságosság fogalma kifejezhe-tõ abban a nagyon egyszerû kettõs követel-

ményben, amely a következõ „aranyszabály-ban” foglalható össze: „A hasonló eseteketkezeld hasonlóan, a különbözõeket pedigkülönbözõen.”6 Ennek a figyelmen kívül ha-gyása óhatatlanul az igazságtalanság helyze-tét, állapotát vagy érzetét teremti meg.

A társadalmi igazságosság, melynekcsak egy szeletét biztosítja az igazságszol-gáltatás, akkor valósul meg, ha a különbö-zõ normatív rendszerek és ezek közül is kiemelkedõen a jog helyes módon tudjákalkalmazni az egyes személyekre és hely-zetekre a hasonlóság és különbözõség kri-tériumait.

Ezt fejezi ki Justitia istennõ ábrázolásais. A szeme be van kötve, vagyis nem lát,ami a megkülönböztetés tilalmának követel-ményét jelzi. Sok más mitológiai istennõtõleltérõen nem meztelenül ábrázolják, mertazzal személyére irányítanák a figyelmet,ami akadályozná hivatása ellátásában. Aszemélytelenség – és egyben a hivatással já-ró tekintély – hasonló jelképének tekinthet-jük a bírói talárt.

Ugyanakkor Justitia nem süket: a külön-bözõség felfedésének követelménye fogal-mazódik meg az „audiatur et altera pars”, a„hallgattassék meg a másik fél is” elvében.

Bölcs, mert részrehajlás nélkül, pártat-lanul, külsõ befolyástól függetlenül, egye-dül a törvénykönyvre támaszkodva ítélkezikaz eléje terjesztett ügyben. Ehhez kívülálló-nak kell lennie, ami azt jelenti, hogy senkisem bíráskodhat a saját ügyében.

Hatalma van, mert döntést hoz, ítéletetmond a szóban forgó ügyben – igazságottesz, igazságot szolgáltat.

Ha mindezek a feltételek teljesülnek,Justitia megfelel hivatásának: helyreállítja atársadalmi rendet, érvényt szerez a társadal-mi igazságosságnak.

A társadalmi igazságosság mindig tértõlés idõtõl függõen, ezek viszonyrendszeré-ben valósul meg. Az igazságszolgáltatásalapvetõen a törvényes igazságot tárja fel,amely nem abszolút, hanem az adott hely-zetre és az adott jogra szabott igazság, mertaz lehet egyedüli viszonyítási alapja. A leg-több, ami tõle elvárható – és ami el is érhe-tõ (noha nem mindig következik be) –, hogya bírói döntések ne csak jogosak, jogszerû-ek, hanem igazságosak is legyenek.

Az igazságos, ezáltal egyben méltányosigazságszolgáltatás mindnyájunk személyesügye akkor is, ha nem vagyunk részesei akonkrét esetnek, ha nincs közvetlen közünka peres ügyhöz. Amikor ugyanis egy ítéletetkülsõ szemlélõként igazságtalannak érzünk,igazságérzetünk lázong ellene, amellett jog-gal merül fel a félelem, hogy ez velünk isbármikor elõfordulhat.

közelkép

103

A törvényeket lehet jónak vagy rossz-nak, igazságosnak vagy igazságtalannak ítél-ni, de a jogkövetõ személy, a törvénytisztelõtársadalom tagjainak döntõ többsége betart-ja õket. Ha az emberek bírálják a kormányt,elégedetlenek intézkedéseivel és politikájá-val, akkor az elsõ adandó alkalommal levált-ják. E belsõ elégedetlenség ellenére összes-ségében a társadalmi rend ettõl nem sérülmeg és nem roppan össze. Ha azonban azigazságszolgáltatásba vetett bizalom inogmeg, ha megrendül a társadalmi igazságos-ság érvényesülésébe vetett hit, az könnyenutat nyithat az önkény valamely megnyilvá-nulási formája elõtt: ez lehet az erõs kéz, azüdvözítõnek vélt igazság diktatúrája vagy a„magam teszek igazságot” anarchikus álla-pota (a bizalmát vesztett, elkeseredésébenlázadó Kolhaas Mihály példája).

Ugyanakkor a jog, az igazságosság és azigazságszolgáltatás egymásra ható összetettviszonya korántsem olyan egyértelmû.

Az igazságszolgáltatás viszonylag gya-kori problémája, ami egyben a társadalomgondja is, hogy jogszerû/törvényszerû, denem igazságos döntések születnek. Vagyis abírói döntések a törvényeket betartva, azo-kat helyesen alkalmazva születtek ugyan,még sincsenek összhangban a társadalomigazság-érzetével. Ebben az esetben nem abírák, nem az igazságszolgáltatás felelõs,hanem a törvény, mely nem teremti meg azigazságosság lehetõségét.

Mindemellett az igazságszolgáltatásnakrendkívül nagy a felelõssége a társadalmirend, a társadalmi béke megõrzésében, a bí-rói ítélkezés minõsége pedig a jogállam, ajogállamiság, a jogbiztonság, az alapvetõemberi jogok tiszteletben tartásának egyiklegfõbb mutatója és mércéje.

Justitia hatalma, avagy hatalmiág-e az igazságszolgáltatás?

Noha a rutinszerû válasz az egyértelmûigen, a kérdés nem értelmetlen, és nem is fö-lösleges feltenni.

Az igazságszolgáltatás önálló hatalmiágként való tételezését olyan alkotmányjogi,államjogi, jogállami evidenciaként, tény-ként fogjuk fel, amelyrõl úgy véljük, hogyfelment minden további elemzés, értelme-zés alól. Pedig valójában az a kérdés, hogymennyiben, milyen feltételek és sajátossá-gok megléte mellett tekinthetjük különállóhatalmi ágnak az igazságszolgáltatást.

Jogos társadalmi elvárás, hogy az igazsá-got tevõ bíráskodás legyen pártatlan, elfogu-latlan, független és természetesen igazságos.A pereskedõ felek mindig ilyennek szeret-nék látni a bírót. Az a személy azonban, aki

elveszti a pert, akit a bíró elmarasztal, vagyakinek a hátrányára dönt – és aki ebbe rit-kán nyugszik bele – könnyen látja õt ellen-érdekûnek vagy ellenségesnek.

Akkor hát igaz-e, hogy a bíró mindenirányban pártatlan és elfogulatlan? Egy vo-natkozásban mindenképpen „elfogultnak”kell lennie, éspedig a törvényes rendben ki-fejezett közérdek irányában. A bírót lelkiis-merete, élettapasztalata, szakmai tudása,bölcsessége mellett, melyek belsõ (szerzett)tulajdonságok, egyetlen külsõ tényezõ köti,nevezetesen a meglévõ törvények, amelye-ket alkalmaz. Ilyen értelemben a bíróságszerves része a tágan értett hatalmi beren-dezkedésnek. A bírónak a felek irányábankell semlegesnek lennie, de nem semlegesahhoz a jogrendszerhez viszonyítva, ame-lyet ítéletével érvényre juttat. Nincs törvé-nyen, törvényes renden kívüli vagy feletti„világbíróság”. Még a nemzetközi bíróságokis (amilyen a hágai nemzetközi bíróság vagya strasbourgi emberjogi bíróság) egy meglé-võ törvényes rend nevében járnak el.

A bírói hatalom tehát ebben az értelem-ben része, kifejezõdése az adott alkotmá-nyos rendszernek, akkor is, ha az demokra-tikus, akkor is, ha nem az, hanem diktatóri-kus, totalitárius rendszer.

Ugyanakkor a hatalmi ágak szétválasz-tására éppen azért volt szükség, a bírói hata-lomnak, az igazságszolgáltatásnak éppenazért kellett egyértelmûen különválnia azállamszervezet rendszerén belül, mert a tör-ténelem során túl gyakran és túl szorosanösszefonódott a törvényhozással és a végre-hajtással, s ez káros hatással volt rá.7

A bíráskodás és a végrehajtás összefonó-dását jól példázzák az abszolutisztikus rend-szerek, melyekben az uralkodó a legfõbb bíróis – a legrégebbi koroktól az újkorig az álla-mokra ez volt jellemzõ. Ezt látjuk ott is, ahola hódítások nyomán létrejött gyarmatokon ahelytartók a rendfenntartás és az adóbesze-dés mellett egyszersmind a bíráskodásra isjogot formáltak. A történelmi emlékezet ilyenszemélyként õrzi Poncius Pilátus alakját, akiegyszerre képviselte a végrehajtó (politikai)és a bírói hatalmat. De – pozitív értelemben –ilyen uralkodóként maradt meg a köztudat-ban Mátyás király személye is.

A történelmi tapasztalat azt mutatta,hogy igazi garanciát a hatalmi visszaélés le-hetõsége ellen csak a végrehajtó és a bíróihatalom funkcionális és személyi szétvá-lasztása nyújthat. Összetettebb a másik ol-dal, vagyis a bíráskodás és a törvényhozásközötti viszony. Ez ugyanis a bírói szerepfel-fogásra vonatkozóan felvet egy alapvetõjogfilozófiai kérdést, amely a bírói jogalko-tás történelmi hagyományaiban gyökerezik.104

2012/7

Bizonyos jogrendszerekben – ilyen elsõ-sorban az angolszász jogrendszer – jól tettenérhetõ az a jelenség, hogy a bíróság bizo-nyos mértékben jogalkotó, enyhébb formá-ban jogalakító szerepet is betölt. Emögött azaz elv húzódik meg, hogy jóllehet bármi jo-gi normává tehetõ (törvényhozás, jogalkotásútján), de abból csak az érvényesül, amit abíróságok a jogviták megoldása során haj-landók érvényesíteni. Vagyis a jog ténylegeshatékonysága a bírótól függ, tehát döntéseijogi norma, jogforrás erejével érnek fel, másszóval a bíró nemcsak alkalmazza, de ese-tenként alkotja is a jogot.

Az európai (kontinentális) jogrendsze-rek felfogása eltér ettõl: a bírónak tilos jog-szabályt, új jogi normát alkotnia, arra kellszorítkoznia, hogy a meglévõ, érvényes jog-rendszert alkalmazza.

Az elsõ eset némiképp relativizálja aparlament törvényhozó hatalmát, míg a má-sodik esetben a bíró egyáltalán nem élhet ajogalkotás lehetõségével. Ennek ellenére abírói hatalom intézményesen mindkét eset-ben elkülönül a két másik hatalmi ágtól (va-gyis a parlamenttõl is), miközben az adottfelfogásnak megfelelõen megvalósítja az ál-lam igazságszolgáltató funkcióját.

A mondottakat összegezve: az igazság-szolgáltatás önálló hatalomként jelenik meg,de sajátos jellege és természete folytán ez el-lentmondásosnak tûnõ kettõsségben nyilvá-nul meg. Ezért szokás részint „igazi”, részint„nem igazi” hatalomnak tekinteni. Igazi hata-lom abban az értelemben, hogy a bíróság au-tentikus társadalmi, jogi erõ, mely szervezeti-leg és funkcionálisan elkülönül a törvényho-zástól és végrehajtástól. Döntései mind for-mai, mind tartalmi vonatkozásban közhatal-mi jellegûek és szuverének, ebbõl származikerejük is, hatásukat illetõen pedig rendkívülhatékonyak, ugyanis végrehajtásuk legitimeszközökkel kikényszeríthetõ.

Másrészt a törvényhozó és a végrehajtóhatalomhoz mérten a bíróság, az igazság-szolgáltatás nem igazi hatalom, amiattugyanis, hogy tulajdonképpeni jogi normátnem alkothat, nem vesz részt a társadalmiéletviszonyok tartós alakításában. Semlegeshatalomként jelenik meg továbbá azáltal,hogy nem részese a napi politikai küzdel-meknek, és nem is terheli politikai felelõs-ség az életviszonyok alakulásáért.8

Az igazságszolgáltatási alapelvekmint alapjogok

Egy római mondás szerint akkor is igaz-ságot kell tenni, ha annak végtelenül nagyára van. „Fiat iustitia, pereat mundus” – ígyhangzik ez a mondás, amely szó szerint azt

jelenti: „Legyen igazság, vesszen a világ.”Tágabb értelemben úgy foghatjuk ezt fel,hogy a bírónak tántoríthatatlannak kell len-nie, legjobb tudása és lelkiismerete szerintmeg kell oldania a peres ügyet, függetlenülattól, hogy mi történik körülötte a világban.Mindez utal az igazság eszméjének isteniörökkévalóságára is.

A mai bíró azonban mire támaszkodhat?Elsõsorban önmagára: szakmai tudására,élettapasztalatára, tisztességére, erkölcsimeggyõzõdésére, azaz csupa belsõ, szubjek-tív feltételre, olyasmire, amivel természete-sen mindenki különbözõ mértékben rendel-kezik. Ugyanakkor támaszkodhat perszekülsõ, objektív tényezõkre is, ilyen a hatá-lyos jogszabályok rendszere, a szerzõdések,a felek közötti megállapodások, a jogilag re-leváns szokások, és ezekhez járul még az in-tézményi háttér (infrastruktúra), amely te-vékenységének a szolgálatában áll.

E két feltételrendszer között helyezked-nek el az igazságszolgáltatás alapelvei, le-gyen bár szó írott jogszabályról vagy a jogikultúra történeti hagyományáról, örököltszokásról. Minden esetben ezek segítik ki abírót akkor is, ha munkáját joghézag, a jogiszabályozás hiánya vagy ellentmondásai ne-hezítik, de akkor is, ha valamely belsõ tulaj-donság (például az élettapasztalat) hiányaokoz számára nehézséget.

Az alapelvek egy része az igazságszol-gáltatás egész folyamatára (vagy éppen azegész jogrendszerre) nézve általánosan ér-vényes. Ilyen a törvényesség, az igazságos-ság követelménye, az igazságszolgáltatásegységének, semlegességének, egyenlõségé-nek, a tisztességes eljárásnak, az igazság-szolgáltatás nyilvánosságának és a bírói füg-getlenségnek az elve.

Az alapelvek másik része kifejezetten afelek jogaira, illetve a perrendtartásra, az el-járási folyamatra vonatkozik. Ide olyan el-vek tartoznak, mint az igazságszolgáltatás-hoz való hozzáférés, a védelemhez való jog,az ártatlanság vélelme, az anyanyelvhaszná-lat joga, a jogorvoslati jogosultság.

Az alapelvek egy csoportja alkotmányosalapjognak, alapvetõ emberi jognak számít.Ilyen a tisztességes eljáráshoz való jog, azigazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, avédelemhez való jog, az anyanyelvhasználatjoga, valamint a fellebbezési jog.

Utóbbiak, miközben továbbra is az igaz-ságszolgáltatás alapelvei, fontosságuknál ésjellegüknél fogva egyben alapjogoknak szá-mítanak, ami azt jelenti, hogy védelmüket,érvényesíthetõségüket és tiszteletben tartá-sukat alkotmányos vagy éppen nemzetközijogi garanciák szavatolják, ez jelentõsenmegnöveli alapjogi jellegük jogi értékét.

közelkép

105

Az alábbiakban két olyan, az igazságszol-gáltatás egész folyamatára vonatkozó, annakminõségét meghatározó általános, alapvetõelvet (jogot) fogunk megvizsgálni, amely egy-ben garanciális jellegû tényezõje a hatékonyés igazságos igazságszolgáltatásnak.

A tisztességes eljárás elveA tisztességes eljárás az igazságszolgálta-

tás olyan, viszonylag újabb keletû, kodifi-kált elve (követelménye), melynek tartalmátsokféleképpen értelmezik, sokan vitatják is,és amelyet az egyes államok alkotmánya éstörvényei különbözõképpen szabályoznak.

Szembeötlõ, hogy a fogalom jelentésetöbbrétegû. A tisztességes eljárás (a hozzávaló jog) ugyanis egyfelõl az igazságszolgál-tatás mûködésének egyik fontos alapelve,másfelõl alapvetõ emberi jog. Erre vall az,hogy nemzetközi jogi dokumentumok9 ezttételesen meg is fogalmazzák, s ennek hatá-sára is az egyes államok törvénykezése azalapjogok katalógusában tünteti fel.

A fogalom azért összetett, mert tartal-mát jogi és nem jogi elemek együttesen ha-tározzák meg. A benne foglalt jogi elemek azigazságszolgáltatás különbözõ alapelveire,illetve bizonyos alapjogokra vonatkozhat-nak, ami akár azt a következtetést is sugall-hatja, hogy nincs is önálló tartalma, hanembizonyos elvek és jogok együttes teljesülésetisztességes eljárást eredményez. Való igaz,a jogi szakirodalomban ezért szokták „jog-csokornak” nevezni. Ugyanakkor igazi tar-talmát mégiscsak az adja, hogy miképpenállítják össze, miképpen szabják meg ezt a„jogcsokrot”.

Elméleti szempontból a talán leggazda-gabb „csokornak” a következõ „szálakat”kellene tartalmaznia:

a) az igazságszolgáltatáshoz való hozzá-férés biztosítását,

b) a bíró pártatlanságát, a bíróság füg-getlenségét,

c) a bírói eljárás nyilvánosságát,d) a védelemhez és a hatékony jogorvos-

lathoz való jogot,e) az eljárás ésszerû határidõn belül va-

ló tartását,f) az igazságosság elvének érvényesülését.Ez a maximálisnak tekinthetõ követel-

ményrendszer. Jól érzékelhetõ, hogy fogal-milag a tisztességes eljáráshoz való jog lefe-di az igazságszolgáltatásra vonatkozó alap-elvek körét. De látható egyúttal az is, hogy afogalomnak nincs különálló jelentése –ezért is vitatható –: a tisztességes eljárás ak-kor valósul meg, ha a konkrét eljárás folya-mán az alapelvek és a vonatkozó alapjogokérvényesülnek.

A felsorolt jogi elemek kiegészülnekolyan nem jogi tényezõkkel, mint a bírósá-gok rendszerének ésszerû és hatékony szer-vezeti struktúrája, a megfelelõ infrastruktu-rális felszereltség, anyagi-pénzügyi ellátott-ság, a bírák szakmai felkészültsége, felelõs-ségérzete, hivatáserkölcsi hozzáállása.

A tisztességes eljáráshoz való jog mintalapelv és mint alapjog átfogja az igazságszol-gáltatás egészét. Ugyanakkor attól függõen,hogy az eljárások melyik típusáról van szó,tágabb és szûkebb keretek között mozog. Pol-gárjogi eljárás esetén kifejezetten a bíróságelõtt zajló peres ügyre vonatkozik, büntetõjo-gi eljárás során azonban fontos kérdés, hogyhol és mikor kezdõdik, hol és mikor végzõdikaz igazságszolgáltatás folyamata.

Mivel a tág értelemben vett büntetõeljá-rásnak része a nyomozati eljárás is, amit arendõrség, de fõként az ügyészség végez, en-nek folyamán szintén érvényesülnie kell atisztességes eljáráshoz való jognak. A szigo-rú értelemben vett büntetõbírósági eljárás avádemeléssel kezdõdik, s a jogerõs, véglegesés végrehajtandó ítélettel zárul. A tisztessé-ges eljáráshoz való jog alapvetõen erre az el-járási szakaszra vonatkozik. Végül van méga büntetésvégrehajtás, amely ugyancsak ré-sze az igazságszolgáltatási folyamatnak –ennek keretében teljesen más tartalmat kapa tisztességes eljáráshoz való jog, amennyi-ben ezúttal nem annyira ezt a jogot (elvet)kell alkalmazni, hanem egyéb alapjogoknakkell érvényesülniük, amilyen a bárminemûdiszkrimináció, a kínzás, az embertelen bá-násmód alkalmazásának tilalma.

Ami a nyomozati eljárást illeti, talán eb-ben a szakaszban tapasztalható a legtöbbjogsértés, az eljárás talán itt a legsérüléke-nyebb. Jogorvoslatként itt elsõsorban nem isa tisztességes eljáráshoz való jog elvé-re/alapjogára kell hivatkozni, hanem köz-igazgatási eljárás – például panasztétel – ke-retében kifejezetten azokra a konkrét eljárá-si szabályokra, amelyek megkövetelik a tör-vényesség követelményének maximálistiszteletben tartását.

Következésképpen akkor járunk elésszerûen és az igazságszolgáltatás szem-pontjából hatékonyan, ha a tisztességes eljá-ráshoz való jogot a kifejezett bírósági eljá-rásra alkalmazzuk.

A román alkotmányban a tisztességeseljáráshoz való jog nem jelenik meg önálló„csokorként”, ám az alaptörvény elõír egyolyan követelményrendszert, amely megfe-lel e fogalom tartalmi elemeinek. Beletarto-zik ebbe a rendszerbe:

a) Az igazságszolgáltatáshoz való hozzá-férés joga, ami a román szabályozás értel-

106

2012/7

mében konkrétan azt jelenti, hogy jogai, sza-badságjogai, legitim érdekei védelméért bár-ki (természetes vagy jogi személy) az igaz-ság-szolgáltatáshoz fordulhat.10 Ez kiegészülegy rendkívül jelentõs, garanciális jellegûszabályozással, amely így szól: „Egyetlentörvény sem korlátozhatja ennek a jognak agyakorlását.”11 Ez az elõírás lényegébenmegtiltja a parlamentnek, hogy olyan jog-szabályt fogadjon el, amely korlátozná azigazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alap-vetõ emberi jogát. Tehát ez a jog nemcsakadminisztratív eszközökkel vagy bármilyenmás módon nem korlátozható, de még a leg-magasabb rangú közjogi intézmény, a parla-ment által hozott törvénnyel sem.

b) A feleknek joguk van méltányos per-hez,12 ami felfogható akár úgy is, hogy tar-talmilag azonos a tisztességes eljáráshoz va-ló joggal. Fogalmilag mégsem lehet egyenlõ-ségi jelet tenni a kettõ közé, mert igazugyan, hogy a „méltányos [eljárás]” széleskörben használatos, különösen az EurópaiEmberjogi Bíróság joggyakorlatában, a „tisz-tességes eljárás” szigorúan az eljárási szabá-lyok, az igazságszolgáltatási alapelvek kor-rekt alkalmazását és betartását jelenti, va-gyis azt, hogy a bíróságnak a törvény szem-pontjából kell tisztességesen eljárnia, míg a„méltányosság” az eljárást a felek nézõpont-jából minõsíti. Érzékletesebben azt is mond-hatnánk: a tisztességes eljárás a jogszerûsé-get helyezi elõtérbe az igazságszolgáltatás-ban, míg a méltányosság – lévén kifejezettenértéktelített, értékekre utaló kategória – azigazságosságot. A méltányosság humanizál-ja a jogot.

c) A feleknek joguk van peres ügyeikésszerû határidõn belül történõ megoldásá-ra.13 Bár a méltányosság fogalma sem a ro-mán alkotmányban, sem a bíróságok meg-szervezésérõl és mûködésérõl szóló tör-vényben jogilag nem meghatározott, a jogvi-ták ésszerû határidõn belüli megoldását ép-pen a méltányosság egyik követelménye-ként foghatjuk fel.

A különbözõ eljárásjogi (perrendtartási)törvénykönyvek a legkülönbözõbb határ-idõk közé szorítják az igazságszolgáltatás fo-lyamatát, de az idõtartam kérdése nem ab-szolutizálható semmilyen irányban. Ha in-dokolatlanul lerövidül, fennáll a kockázat,hogy csorbát szenved éppen a korrekt igaz-ságszolgáltatás, feltárása, a tények és a fele-lõsség megállapítása. Ha a per indokolatla-nul elhúzódik, akkor sérül a feleknek a mél-tányos és hatékony igazságszolgáltatáshozvaló joga. Ekként a jogviták ésszerû határ-idõn belüli megoldásához való jog mint al-kotmányos alapjog a felek alanyi jogávávált, ami egyrészt körültekintõbb szabályo-

zásra kötelezi a törvényhozót, másrészt na-gyobb felelõsséget és jobb munkaszervezéstigényel a bíróságoktól.

Az eddigiek mellett – nevesített alapjog-ként – meghatározó alap-követelménye atisztességes eljárás érvényesülésének a vé-delemhez való jog,14 amely szervesen kötõ-dik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáfé-rés jogához is, hiszen meghatározza annakmódját és minõségét.

A védelemhez való jog alkotmányosanbiztosított, de eltérõ formában jelenik megattól függõen, hogy polgári vagy büntetõper-rõl van-e szó. Polgári perekben a felperes, il-letve az alperes belátására van bízva, hogyalkalmaz-e jogi képviselõt, ügyvédet. Ez ajog (szabadságjog) az állam irányában nemtámaszt kötelezettséget. Hasonló esetekbenaz érintett fél jogügylet keretében felhatal-mazási (megbízatási) szerzõdést köt az ügy-véddel, aki a perben majd az érdekeit képvi-seli. Büntetõjogi perekben a terhelt személy(gyanúsított vagy vádlott) védelmét vagy vá-lasztott ügyvéd látja el, vagy pedig – ha azérintett nem él ezzel a lehetõséggel – az ál-lam köteles védelmét hivatalból kirendeltügyvéd útján biztosítani.

További különbség a védelemhez valójog vonatkozásában, hogy polgári perekbenaz csak a bírói tárgyalásra vonatkozik, hi-szen jellegénél fogva a legtöbb polgárjogiügynek csak bírósági szakasza van. A bünte-tõpereket viszont a nyomozati eljárási sza-kasz elõzi meg, amely az ügyész irányításá-val zajlik – az eljárás alá vont személyt márekkor megilleti a védelemhez való jog.

A védelemhez való jog tehát olyan, rész-jogosítványként felfogható alapjog, amely azigazságszolgáltatáshoz való hozzáférés jogá-val együtt szavatolhatja a tisztességes eljá-rás elvét.

A román alkotmány említett, alapjogiszinten a tisztességes eljáráshoz való jog fo-galmába sorolható elemei kiegészülnek bi-zonyos, a mûködésre vonatkozó alapelvek-kel, amilyen az igazságszolgáltatás pártat-lansága,15 a bírák függetlensége,16 a bíróságitárgyalások nyilvánossága17 és a jogorvoslatijog gyakorlása.18

Az igazságszolgáltatás nyilvánosságaA jogállami berendezkedés és a hatalom-

megosztásos államszervezet egyik alapvetõjellemzõje a hatalmi ágak kölcsönös ellenõr-zésének biztosítása. A független igazságszol-gáltatás (pontosabban a tulajdonképpeni igaz-ságszolgáltató, bírói tevékenység) fölött politi-kai, hatalmi ellenõrzést sem a parlament, sema kormány nem gyakorolhat. A törvényhozás– lényegébõl adódóan – egyedül abban az ér-telemben gyakorol „hatást” az igazságszolgál-

közelkép

107

tatásra, hogy olyan törvényeket hoz, amelye-ket a bírói szervezet alkalmaz, beleértve sajátintézményrendszere megszervezését és mû-ködését, az eljárási rendet.

Az igazságszolgáltatás mûködésénekmegfelelõ infrastrukturális feltételeket avégrehajtó hatalomnak, a kormánynak, pon-tosabban az illetékes szakminiszternek kellbiztosítania.

A tulajdonképpeni igazságszolgáltatásifolyamat, a bírói tevékenység nem befolyá-solható, és kívülrõl, politikai/hatalmi struk-túrák által nem ellenõrizhetõ.

Egyfajta ellenõrzés azonban mégis le-hetséges és szükséges, ez pedig a társadalmiellenõrzés, amely az igazságszolgáltatásnyilvánosságával valósul meg.

Nemrégiben az amerikai Legfelsõbb Bí-róság egyik bírája állapította meg, hogy anyilvánosság elõl elzárt bírósági eljárásokjobb esetben téves ítéletekhez, rosszabbesetben korrupcióhoz vezethetnek.

A nyilvánosság azért tekintendõ az el-lenõrzés hatékony és legitim eszközének,mert egyenesen következik abból, hogy jog-állami környezetben csak ez fér össze azigazságszolgáltatás és a bírói eljárás függet-lenségével.

Az elmúlt két évtizedben nálunk is jelen-tõsen megváltozott az igazságszolgáltatásnyilvánosságának szerepe: bõvültek és széle-sedtek különbözõ szintjei és elemei. Egészenaz 1990-es évek elejéig alapvetõen annyit je-lentett, hogy mind a bírósági tárgyalások,mind a bírósági ítéletek (határozatok) nyilvá-nosak. A bírósági tárgyalások nyilvánosságátma úgy értelmezzük, hogy bizonyos körül-mények figyelembe vételével (ilyen például atárgyalóterem befogadóképessége) bárki szá-mára hozzáférhetõek. A törvényben szabá-lyozott esetekben (amilyen az államtitok vé-delme, a sértett fél vagy az áldozat személyi-ségi jogainak megóvása) a bíróság zárt tárgya-lást rendelhet el. A bírósági tárgyalások nyil-vánossága a román jogrendszerben alkotmá-nyos alapelvnek minõsül.19

Másrészt a bírósági ítéleteket (határoza-tokat) kivétel nélkül nyilvánosan hirdetik ki.

A kilencvenes évek második felétõl kez-dõdõen a jogállami követelmények, az alap-jogok bõvülésével a nemzetközi jogban ki-szélesedett az igazságszolgáltatás nyilvá-nosságának fogalma, és ez a hazai jogrend-ben is tükrözõdött az alkotmány és a törvé-nyek szintjén. Ma már az igazságszolgálta-tás tárgya alapján megkülönböztetünk in-tézményi-szervezeti, illetve az eljárási folya-matok különbözõ részeire, elemeire vonat-kozó nyilvánosságot.

Olyan közérdekû adatok, mint a bírósá-gok költségvetése és szervezeti felépítése, bi-

zonyos országokban a bírák kiválasztásánakfolyamata, az ellenük lefolytatott fegyelmi el-járások eredménye – ezek alkotják az igazság-szolgáltatás intézményi-szervezeti nyilvá-nosságát, amely ma már teljes egészébenelektronikusan hozzáférhetõ nyilvánosság.

Az eljárási nyilvánosság körébe tartozikmindenekelõtt a tárgyalótermi nyilvános-ság, valamint az ítéletek nyilvános kihirde-tése. Erre a nyilvánosságra a szóbeliség és azesemények egyidejû követése jellemzõ. Deaz eljárási nyilvánosságnak is van elektroni-kus (vagyis idõtlen) változata: a bírói iratokés ítéletek hozzáférhetõsége. Ez utóbbi ki-terjed a különbözõ eljárási szakaszokban ke-letkezett vagy azok lezárását rögzítõ iratok-ra. A bírósági eljárásban egyaránt helye vana szóbeliségnek és az írásbeliségnek. Az el-járás hivatalosságát azonban az írásbeliségadja meg, hiszen az élõszóban elhangzotta-kat is jegyzõkönyvek rögzítik.

Az iratokhoz való hozzáférhetõség nemegységesen, hanem differenciáltan érvénye-sül az eljárás típusától, a kérelmezõ érdek-helyzetétõl és az információ-szabadság jogi,fogalmi és normatív tartalmától függõen.Ezek alapján nagy eltérések vannak orszá-gonként. Ami az eljárás típusát illeti: a pol-gárjogi perek iratai rendszerint könnyebben(akár bárki által is) hozzáférhetõk, a bünte-tõjogi perek iratai viszont csak kivételes ese-tekben, harmadik személy számára pedigegyáltalán nem (aminek könnyen beláthatószemélyiségi vagy emberi jogi okai vannak).

A hozzáférést kérelmezõ személy egyesországokban lehet bárki, míg másokban jogiérdeket felmutató harmadik személy.

Megjegyzendõ, hogy akár polgári, akárbüntetõperrõl van szó, a perben lévõ felek-nek alkotmányos joguk hozzáférni a bírósá-gi iratokhoz.

A bírói iratok nyilvánossága az ítéletvagy határozat megszerkesztett, indoklássalellátott írásos (elektronikus) változatáhozvaló hozzáférést jelenti, és nem tévesztendõössze a bírói ítéletek nyilvános kihirdetésé-vel, amelyrõl fentebb esett szó.20

Mindez szorosan összefügg az informá-ció szabadságának mint alkotmányos alap-jognak a szabályozásával. A vele járó pozitívhatások mellett a nyilvánosság kiszélesíté-sének szükségessége felveti az esetleges ne-gatív hatások elkerülésének kérdését, továb-bá azt is, hogy mikor, milyen keretben indo-kolt e nyilvánosság korlátozása.

Szükséges a nyilvánosság korlátozásarészben a személyiségi jogok és a személyesadatok védelme céljából, részben magánakaz igazságszolgáltatásnak a hatékony éseredményes mûködése érdekében. Erõsenkétséges és aggályos például a bírósági ira-108

2012/7

tok internetre történõ felkerülése, ezáltalugyanis a felek elveszíthetik anonimitásu-kat, bekerülnek egy „nem felejtõ” nyilvános-sági rendszerbe. Vagyis ami az iratokhoz va-ló gyors és egyszerû hozzáférés révén egyfe-lõl elõnyös a bírósági eljárás minden részt-vevõje számára, az másfelõl indokolatlanul„tág” nyilvánosságot hozhat létre, annakhátrányos következményeivel – kiszolgálta-tottság, társadalmi elõítélet, megbélyegzés –együtt. Az indokolatlanul széles körû, az in-formációszabadságot túl tágan értelmezõnyilvánosság hátrányosan befolyásolhatjaaz igazságszolgáltatás jó menetét.

Gyakran tanúi lehetünk annak, hogyankerül az elektronikus sajtó szerep-tévesztés-be, amikor a büntetõjog körébe tartozó ese-ményeket a nagyközönség elé tár, elemez,értékel. Rosszabb esetben – bizonyos ható-ságok cinkos közremûködésével – még az iselõfordul, hogy ellenõrizetlen nyomozatiadatokat szivárogtat ki, ezáltal prejudikál, amaga sajátos eszközeivel elmarasztaló vagyfelmentõ ítéletet fogalmaz meg, s ezzel óha-tatlanul (akaratlanul vagy szándékosan)nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra.

Ilyen esetekben – különösen, ha a szabá-lyozás nem egyértelmû, vagy nincs is megfe-lelõ szabályozás – mérlegre kell tenni ésrangsorolni, hogy mi a fontosabb: az infor-máció szabadsága, a mindenáron történõ tá-jékoztatás vagy a személyiségi jogok és ada-tok védelme, illetve magának az igazságszol-gáltatásnak a korrekt menete. Ez azonban sú-lyos sajtóetikai kérdés (ezért alapvetõen az

újságírót inti önmérsékletre és önkorlátozás-ra), a jognak ezt nagyon nehéz szabályoznia,ha tiszteletben akarja tartani a „mindenható”sajtó- és információszabadságot.

Egy dolog azonban bizonyos: a nyilvá-nosságot érintõ társadalmi ellenõrzés legi-tim igénye nem alakulhat át a közvéleménymédia által manipulált befolyásává. Az elõ-zõ alapvetõ jogállami követelmény, az utób-bi anarchikus társadalmakra jellemzõ társa-dalmi önbíráskodás.

Be kell látnunk tehát, hogy miközben azigazságszolgáltatás már magában véve rend-kívül összetett, felelõsségteljes közhatalmitevékenység, amely számtalan külsõ és bel-sõ problémával küzd, ha azt akarjuk, hogymindezek ellenére jól és hatékonyan mû-ködjön, ehhez szükség van a társadalom,azon belül a közvélemény-formáló ténye-zõk, elsõsorban a média fokozott felelõssé-gére, a társadalmi, jogi, hatalmi szerepekhelyes megértésére, tiszteletben tartására.

Végül még annyit: az igazságszolgálta-tás a jogállam szerves része, összetett tevé-kenység, amely ráadásul sokba is kerül. Ámbármennyire költséges is, megéri a ráfordí-tást, mert kivétel nélkül mindnyájunk érde-ke, hogy jogállami feltételek között és az en-nek megfelelõ elvárásokhoz méltó módonmûködjön.

Az igazságot, az igazságosságot veszély-be sodorni – ez az egyedüli ár, amelyet a tár-sadalom nem fizethet meg.

Varga Attila

közelkép

109

JEGYZETEK1. John Rawls: Az igazságosság elmélete. Osiris Kiadó, Bp., 1997. 21–22.2. Bõvebben lásd Gazsó Ferenc: Igazságosság a modern társadalomban. In: Ünnepi Kötet Schmidt Pé-ter egyetemi tanár 80.születésnapja tiszteletére. Rejtjel Kiadó, Bp., 2006.3. Ez az osztó igazságosságfelfogás jellemzi Platón, Arisztotelész vagy Aquinói Szent Tamás gondol-kodását: korszerûbb formában a modern társadalmi igazságosság elméleteiben is megjelenik majd.4. Ez esetben leginkább Hugo Grotius, Thomas Hobbes és David Hume elméleteire utalhatunk.5. A különbözõ igazságfelfogásokról bõvebben lásd Takács Péter: Jog és igazságosság. In: Szabó Mik-lós (szerk.): Jogbölcseleti elõadások. Bibor Kiadó, (Prudentia Juris 11) Miskolc, 1998.6. H. L. A. Hart: A jog fogalma. Osiris Kiadó, Bp., 1995. 191.7. Bõvebben lásd Szabó Miklós (szerk.): Bevezetés a jog- és államtudományokba. Bibor Kiadó,(Prudentia Juris) Miskolc, 2001. 255.8. Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan. I. Osiris Kiadó, Bp., 2007. 525–526.9. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Egyezmény az Emberi Jogok és Alap-vetõ Szabadságok Védelmérõl. 1950, az Európai Unió Alapjogi Kartája 2009.10. Románia Alkotmánya 21. szakasz (1) bekezdése.11. Románia Alkotmánya 21. szakasz (2) bekezdése.12. Románia Alkotmánya 21. szakasz (3) bekezdésének elsõ tétele.13. Románia Alkotmánya 21. szakasz (3) bekezdésének második tétele.14. Románia Alkotmánya 24. szakasz.15. Románia Alkotmánya 124. szakasz (2) bekezdése.16. Románia Alkotmánya 124. szakasz (3) bekezdése.17. Románia Alkotmánya 127. szakasz.18. Románia Alkotmánya 129. szakasz.19. Románia Alkotmánya 127. szakasz.20. Az intézményi és szervezeti nyilvánosság kérdésérõl bõvebben lásd Navratil Szonja: Az igazságszol-gáltatás nyilvánossága. Összehasonlító elemzés. In: Badó Attila (szerk): A bírói függetlenség, a tisztessé-ges eljárás és a politikai. Összehasonlító Jogi Tanulmányok. Gondolat Kiadó, Bp., 2011. 158–162.

1. 2011. október elsején Romániában új

Polgári törvénykönyv (a továbbiakban Ptk.)lépett hatályba. Ha nem is beszélhetünkmérföldkõrõl a román jogfejlõdés tekinteté-ben, a változás mértéke számos jogintéz-mény esetében radikális.1 A polgári törvény-könyvek a természetes és jogi személyekalapvetõ vagyoni és személyi viszonyaitszabályozzák, a mellérendeltség és egyenjo-gúság elvei szerint, például a tulajdonjog, aszerzõdések, a családjog, az örökösödésmind a polgári jog fontos részterületei.

A korábbi, a „régi” Polgári törvénykönyv1864-es, alapvetõ mintája az 1805-ös fran-cia, napóleoni polgári törvénykönyv. Abbana korban a gyorsított modernizáció eszköze:valós társadalmi beágyazottságot nélkülözõalap nélküli forma, amely azonban fokoza-tosan magához alakítja a társadalmi viszo-nyokat. A félfeudális, bizánci jogi erkölcsökáltal meghatározott, a periféria-jelleg miattlemaradt román társadalmat fokozatosanpolgári társadalommá kényszeríti. E pár hétalatt szerkesztett (a minta fordítása alapjánkészült) törvény idõtálló jellegét jól jelzi aza tény, hogy számos történelmi megrázkód-tatást átélt, és 2011-ig ez volt az emberi létlegjelentõsebb mozzanatainak jogi kerete aszületéstõl a halálig, sõt, az örökösödés sza-bályain keresztül még az elhalálozást köve-tõen is. Cseréje nem is volt létszükséglet (afrancia minta – igaz, számos módosítással –mindmáig hatályos).

2.Akkor miért kellett új polgári törvény-

könyv? Politikai bizonyítási kényszer, valósmodernizációs szükséglet, az Európai Uniófelé elõbb önként tett, de azután az EU általszámon is kért ígéret? Vagy mivel az igazság-szolgáltatási reformnak ez a legkevesebbköltséggel járó, ezért a legkönnyebben meg-valósítható komponense? Ezek mind olyantények, amelyek valamilyen mértékben köz-rejátszottak az új Ptk. elfogadásában. Érde-mes talán röviden összefoglalni az új Polgáritörvénykönyvvel kapcsolatos problémákat is:

– elégtelen volt a gyakorló jogászok, bí-rák felkészítése a változásokra;

– a fõként anyagi jogi szabályokat tartal-mazó Polgári törvénykönyv párja, a peres ésnem peres eljárásokra vonatkozó normákattartalmazó új Polgári eljárási törvénykönyv(Pe.) nem lépett hatályba (legfrissebb infor-mációk szerint a tervezett hatályba lépés ak-tuális idõpontja 2012. szeptember 1-e);2

– a 2009-ben elfogadott törvényszövegetmég a hatályba lépése elõtt, 2011-ben, pon-tosan a hatályba léptetõ törvénnyel alapo-san módosították, annak ellenére, hogy„normális esetben” a hatályba léptetõ tör-vény kizárólag átmeneti rendelkezéseket ésa korábbi jogszabályok hatályon kívül he-lyezésére vonatkozó normákat tartalmaz;3

– egyes részterületek, például a kamatokkérdése a Ptk.-n kívül kerültek szabályozás-ra (2011. évi 13. kormányrendelet), ami le-rontja a Ptk. törvénykönyv-jellegét, hiszen a példaképpen felhozott szabályozásnak aPtk.-ban lenne a helye;

– a hagyományok tisztelete, a folytonos-ság, a bevált jogintézmények megõrzése ér-dekében célszerûbb lett volna a régi, 1864-es Polgári törvénykönyv alapvetõ reformja,semmint egy elsietett polgári jogi kodifi-kációs kísérlet.

Ennek ellenére a Ptk. pozitív oldalait,modernizációs erejét is el kell ismerni. Álta-lánosan jó minõségû jogszabály született,még akkor is, ha az egyes jogintézményekkidolgozottsági foka, a fogalmazás pontossá-ga, részletessége nem egyforma, nem egyen-letes. Jelentõsége még nagyobb, mint a ko-rábbié, hiszen az új Polgári törvénykönyv akorábbi Kereskedelmi törvénykönyvet is fel-váltja, Románia áttér a dualista magánjogróla monista magánjogra, ahol nem két tör-vénykönyv, azaz külön Kereskedelmi tör-vénykönyv és külön Polgári törvénykönyvszabályozza a magánjog alapvetõ kérdé-seit._ Most már az új Polgári törvénykönyvtartalmazza a gazdasági, üzleti életre vonat-kozó alapvetõ szabályokat is.4

3. Amúgy a régi Ptk. alkalmazásának meg-

szûnése sem megy egyik napról a másikra.Akár évtizedekig párhuzamosan kell alkal-mazni a két Polgári törvénykönyvet, vagyis110

2012/7 „KÖTELESEK TELJESÍTENIKÖTELEZETTSÉGEIKET…”Az új román Polgári törvénykönyvrõl

a régit és az újat. Ha szeptember 30-án vala-ki banki hitelszerzõdést kötött 25 éves lejá-ratra és kapcsolódó ingatlan jelzálogszerzõ-dést, akkor ezeknek a szerzõdéseknek az al-kalmazása, értelmezése, hatásai, megszûné-se, a velük kapcsolatos jogviták megoldása akorábbi szabályok szerint történik. Tehátteljesen természetes módon lesznek 20 évmúlva is olyan perek, amelyekben még a ré-gi Polgári törvénykönyv eltérõ szabályaitkell alkalmazni!

4. A szerzõdések szabályozását a klasszi-

kus liberalizmus a szerzõdések szabadságá-nak elvére alapozza: a felek szabadon köt-hetnek szerzõdéseket. A szerzõdõ felek aka-rata hozza létre a szerzõdést (akaratszabad-ság, privátautonómia). Mivel a szerzõdés afelek akaratát fejezi ki, az megegyezik aszerzõdõ felek érdekeivel, az egyéni érdekpedig a gazdaság fõ mozgató ereje. A szerzõ-déseken keresztül érvényesített individuálisérdekek pedig a társadalom és a gazdaság ál-talános fejlõdését eredményezik. Ezt az el-vet így fogalmazza meg az új Ptk.: „a felekszabadon köthetnek bármilyen szerzõdéstés meghatározhatják ezek tartalmát, a tör-vény, a közrend és a jó erkölcs által megha-tározott korlátok között” (1169. cikk). Aszerzõdéses szabadság több szinten meg-nyilvánul: el lehet dönteni, hogy valaki kí-ván-e szerzõdést kötni, kivel akar szerzõ-dést kötni és a szerzõdésnek milyen tartal-mat szeretne adni.

Az akaratmegegyezésbõl viszont követ-kezik a szerzõdés kötelezõ jellege (a pactasunt servanda, „az adott szó kötelez” elve):a szerzõdés a felek törvénye.5 Ha egyszer azakaratmegegyezés létrejött, a szerzõdést kö-telezõ betartani, pontosan úgy, mint a tör-vényt. Az új Polgári törvénykönyv ezt az elvet is megfogalmazza: „az érvényesenmegkötött szerzõdés törvényerejû a szerzõ-dõ felek között” (1270. cikk). Nyilvánvaló: a„törvényerejû” jelleg itt jogi metafora, hi-szen a szerzõdés a felek között gyakoroljahatásait, míg a törvény általános jellegûnorma, jogszabály. De jól kifejezi a szerzõ-dés kötelezõ erejét. (Amúgy a korábbi Ptk.is ezt a megfogalmazást tartalmazta, az újPolgári törvénykönyv megalkotásánál meg-õrizték ezt a jogilag nem túl pontos, de ki-fejezõ erejû fordulatot).

Az antik jogrendszerekben a szerzõdésmegkötése nem csak a megegyezõ akaratokjoghatás céljából történõ kinyilvánítása volt,hanem vallási szertartás, a szerzõdés betar-tását pedig az istenek biztosították, harag-jukkal büntetve a szerzõdésszegõ felet. Má-té evangéliuma szerint „Így beszéljetek in-

kább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfe-lül van, a gonosztól való.”6

5. A szerzõdés kötelezõ erejének fontos

következményei vannak. Elsõsorban a szer-zõdés tartalma végleges, a jogokat tisztelet-ben kell tartani és a kötelezettségeket ponto-san teljesíteni kell. A szerzõdés tiszteletbentartása a bíráknak is kötelezettsége: ha jog-vita kerül megoldásra az igazságszolgáltatáselé, akkor a szerzõdést a bíró nem módosít-hatja, legfeljebb a nem világos szerzõdésihelyeket értelmezheti. Ezen a koncepción azúj Ptk. részben változtat (és ezt rögtön ele-mezni is fogom).

A szerzõdés kötelezõ erejébõl az is kö-vetkezik, hogy a felek általában csak együt-tesen módosíthatják vagy szüntethetik mega szerzõdést, az egyoldalú szerzõdés-módo-sítás vagy szerzõdés-megszüntetés kivételesjellegû.

A törvény olyan jogokat állapíthat meg,amelyek lehetõvé teszik, hogy az egyik szer-zõdõ fél egyoldalú akaratnyilvánításávalmegszüntessen vagy módosítson egy szerzõ-dést. De mint minden kivételnek, ennek okavan. Például a megbízási szerzõdést fel lehetmondani egyoldalúan. De a magyarázat isegyértelmû: a megbízás a felek közötti bizal-mon alapszik. Hogyan lehetne elvárni egyolyan esetben, amikor a speciális bizalmi vi-szony bármely okból megszûnik, hogy a tör-vény a feleket a megbízási szerzõdés fenntar-tására kényszerítse? Legújabban a fogyasztó-védelmi szabályok vezettek be egyoldalú el-állási lehetõségeket a fogyasztók javára, akik-nek bizonyos ideig, például 10 napig lehetõ-ségük van meggondolni magukat bizonyosszerzõdések esetén, mérlegelve, hogy õkténylegesen meg kívánták-e kötni az adottszerzõdést, vagy esetleg az agresszív meggyõ-zõ marketing áldozatai lettek.7

A felek is belefoglalhatnak a szerzõdé-sükbe olyan elõírást, amely lehetõvé teszi a szerzõdés egyoldalú felmondását, ám ez aklauzula a felek megegyezésén, vagyis érde-kein alapul.

De az általános kép az, hogy a szerzõ-dés csak a felek közös megegyezésével mó-dosítható vagy szüntethetõ meg, az egyikfél által történõ módosítás vagy megszün-tetés kivételes.

6.Az új Ptk. azonban új jogintézményt ve-

zet be: a bírói szerzõdésmódosítás lehetõsé-gét. Ez a privátautonómiába történõ erõtel-jes beavatkozás. A hatályos magyar Ptk. abírói szerzõdésmódosítás lehetõségét márkorábban megteremtette, ugyanis a a 241. §

közelkép

111

elõírja: „A bíróság módosíthatja a szerzõ-dést, ha a felek tartós jogviszonyában a szer-zõdéskötést követõen beállott körülményfolytán a szerzõdés valamelyik fél lényegesjogos érdekét sérti.” A bírói szerzõdésmódo-sítás lehetõsége rendkívül fontos lehet gaz-dasági válság idején, hiszen a felek a dolgokadott állásának (rebus sic stantibus) figye-lembe vételével szerzõdtek.

Nézzünk két példát, hogy megértsük azintézmény gyakorlati jelentõségét. Példáulkét fél öt évre szóló ingatlanbérleti szerzõ-dést köt, amelyben rögzítik a bérleti díjösszegét. Az elsõ két év után azonban szágul-dó inflációs jelenség következik be a gazda-ságban, és a változatlan névértékû bérleti díjreálértéken szinte semmit sem fog jelenteni.A szerzõdés kötelezõ ereje alapján azonban abérbe adónak továbbra is biztosítania kell azingatlan használatát a bérlõnek.

Vagy egy természetes személy svájci frank-ban vesz fel banki hitelt, kedvezõ árfolyam-kö-rülmények között. A gazdasági válság hatásáraazonban a kamatok megnõnek, és számára azárfolyam kedvezõtlenül változik. Lejben meg-valósított jövedelmének jóval nagyobb hánya-dát fogja a hitel törlesztésére fordítani, mint ko-rábban, a gazdasági válság elõtt.

Ilyen és hasonló estekben merül fel a bí-rói szerzõdésmódosítás igénye. Külsõ, gaz-dasági körülmények hatására megbomlik aszerzõdés megkötésekor a felek között léte-zõ egyensúly. Az új román Ptk. az 1271.cikkben szabályozza a bírói szerzõdésmódo-sítást, „elõre nem láthatóság” alcím alatt.8

A cikk elsõ bekezdése megerõsíti a szer-zõdések kötelezõ erejének az elvét, megálla-pítva, hogy a „felek kötelesek teljesíteni kö-telezettségeiket, akkor is, ha ez a teljesítésterhesebbé vált számukra, saját kötelezett-ségük teljesítési költségeinek megnövekedé-se vagy az ellenszolgáltatás értékének csök-kenése miatt”. Mivel a bírói szerzõdésmódo-sítás szabályozása ezzel a szabállyal kezdõ-dik, amely lényegében a szerzõdés kötelezõerejének hangsúlyozása, jelzi a privátauto-nómiába való bírói beavatkozás kivételesjellegét. Piaci körülmények között természe-tes a körülmények megváltozása, ezt a felekelõre fel kell hogy mérjék, és lehetõség sze-rint a szerzõdésben már alkalmazzanak koc-kázat-csökkentõ jogi mechanizmusokat (inf-lációs indexálásról szóló záradék).

A bírói szerzõdésmódosítás akkor lehet-séges, ha a szerzõdés teljesítése nem egysze-rûen terhesebbé, hanem túlságosan terhessévált, aminek oka a körülmények rendkívüliváltozása, az adós teljesítésre való kötelezé-se pedig – ilyen körülmények között – nyil-vánvalóan igazságtalan lenne.

Ilyen esetekben a bíró módosíthatja aszerzõdést, helyreállítva a megbomlott szer-zõdéses egyensúlyt,9 vagy –, ha szükségesneklátja – meg is szûntetheti a szerzõdést. A bíró,a feltételek fennállása esetén, jelentõs hatal-mat kap, és az új Ptk. a szerzõdések kötelezõereje alól létrehozott egy igen fontos kivételt.Álláspontom szerint a szerzõdésmódosításelõnyt élvez a szerzõdés megszüntetéséhezképest, mert a bírónak a lehetõségekhez ké-pest tartózkodnia kell a privátautonómiábatörténõ beavatkozástól, és a minimális inten-zitású beavatkozási módszert kell választania,amennyiben az megfelel a szerzõdéses egyen-súly helyreállítása szempontjából.10

A bírói beavatkozás feltételrendszere akövetkezõ:

– a körülmények rendkívüli megválto-zása a szerzõdéskötés után lépjen fel;

– a körülmények megváltozása, illetveennek mértéke nem volt, nem is lehetettelõrelátható az adós által a szerzõdés meg-kötésének pillanatában;

– az adós nem vállalta a körülményekmegváltozásának kockázatát és méltányo-san nem is értelmezhetõ, hogy vállalta vol-na ezt a kockázatot;

– a kötelezettség adós által történõ (vál-tozatlan) teljesítése legyen nyilvánvalóanigazságtalan;

– az adósnak meg kellett próbálnia mél-tányos határidõn belül és jóhiszemûen, tár-gyalásos úton rendezni a szerzõdés adaptá-lását a megváltozott körülményekhez, így azelõzetes egyeztetés a kereseti jog gyakorlásá-nak elõfeltételévé válik.

Felmerül az a kérdés, hogy a körülmé-nyek megváltozásának kockázatát az adóselõre, általános szerzõdéses záradékkal fel-vállalhatja-e. Ezt a bírósági gyakorlat fogjaeldönteni.11

7.A bírói szerzõdésmódosítás és -meg-

szüntetés intézménye a jelenlegi gazdaságiválság idején azonban minimális jelentõség-gel bír. Mert ezt az újonnan szabályozottjogintézményt kizárólag a 2011. október 1-je,a Ptk. hatályba lépésének idõpontja utánmegkötött szerzõdésekre lehet alkalmazni.Az ellenszolgáltatások közötti jelentõsegyensúlytalanság azonban éppen a folya-matos teljesítésû, de a gazdasági válság elõttmegkötött szerzõdésekben alakult ki. Figye-lembe véve a gazdasági válságok ciklikusjellegét, ennek a jogintézménynek a szerepeidõnként elõtérbe fog kerülni, tehát az újPtk. szabályozása hasznos és elõremutató,még akkor is, ha a szerzõdési jog évszázadosalapelveit kérdõjelezi meg.

Veress Emõd112

2012/7

JEGYZETEK1. Lásd például Ernest Lupan: Cãile grunzuroase ale Codului civil roman. Scientia Iuris, 2011. 1 sz., 5–10;Veress Emõd: Néhány megjegyzés az új Polgári törvénykönyvrõl. Scientia Iuris, 2011. 3–4. sz., 43–51.2. A Pe. hatályba léptetésének költségei nyilvánvalóan jóval nagyobbak, mint a Ptk.-é, hiszen a Pe.alapjaiban alakítja át az igazságszolgáltatás szervezetét, eljárási rendjét. A furcsaság az, hogy az eljá-rásjog rendszerét a jelenleg hatályos Pe. utolsó modernizációs módosításai teljesen más irányba ala-kították, mint amit az új Pe. elõrejelez. Tehát a jelenlegi Pe. módosításai nem könnyítik és elõkészí-tik az új Pe. bevezetését, hanem ellenkezõleg, megnehezítik. Részletekrõl lásd Emõd Veress: Câtevaaspecte controversate privind „mica reformã” a procedurii civile. Scientia Iuris, 2011. 1. sz., 126–135.3. Itt és most nem magát az akkor még hatályba nem lépett Polgári törvénykönyvet módosítja, sok-szor alapvetõen (bizonyítva, hogy a 2009-es szöveg nem volt megfelelõen kiérlelt).4. A dualista magánjogi rendszerben a magánjog két külön alrendszerre osztható: a polgári jogra és atõle elkülönülõ kereskedelmi jogra. Vagyis a kereskedelemnek, pontosabban az üzleti életnek saját,elkülönült magánjoga van. A dualista rendszer mellett szól azon alapvetõ érv, hogy az üzleti tevé-kenységnek gyorsaságra, rugalmasságra, áttekinthetõségre, maximális kiszámíthatóságra, erõteljeshitelezõvédelemre van szüksége, amit az általános érdekeket követõ magánjog, a polgári jog nem biz-tosít. A dualista rendszer eredete egyébként a feudális jog mellett létezõ, de attól elkülönülõ keres-kedelmi szokásjogi rendszerekre vezethetõ vissza. A monista rendszerben nincs külön gazdasági jog,a polgári és üzleti viszonyokat ugyanazon szabályok alapján bírálják el. Az új Ptk. a monista rend-szerre tér át, azzal az indoklással, hogy a klasszikus polgári és a kereskedelmi viszonyok közötti el-térések már számos esetben nem indokoltak, ahol meg szükség van ilyen eltérésre, ott a Ptk. kifeje-zetten elõírja a vállalati viszonyokra vonatkozó eltérõ szabályokat, például az egyetemes felelõsségvélelme (Ptk. 1446. cikk) vagy az automatikus késedelembe helyezés (Ptk. 1523 cikk) esetén.5. Részletekrõl lásd Emõd Veress: Forþa obligatorie a contractului. In: C. H. Beck (ed.): Assentiomentium. Studii juridice alese în onoarea prof. univ. dr. Ernest Lupan, Buc., 2012, 373–386.6. 5.37.7. Lásd például az üzlethelyiségen kívül megkötött szerzõdésekre vonatkozó 1999. évi 106. kormány-rendeletet, a távollevõk között megkötött szerzõdésekre vonatkozó 2000. évi 130. kormányrendeletet,a „timesharing”-re (ingatlanok idõben megosztott használati jogára) vonatkozó 2004. évi 282. tör-vényt stb. E jogszabályok az európai fogyasztóvédelmi jog román jogba történõ átültetései.8. Románul a jogintézmény „impreviziune” néven ismert, franciául „imprévision”, angolul „frustra-tion of contract” vagy „commercial impracticability”, németül „Wegfall der Geschäftsgrundlage”, ola-szul az „eccesiva onerosita sopravvenuta” kifejezéssel jelölik. A jogintézmény a román Ptk.-ba a Draftof a Common Frame of Reference (DCFR) III – 1:100 cikke alapján került be. Részletekrõl lásd MitjaKovaè: Variation and Unilateral Termination of an Agreement in the Draft Common Frame ofReference. In: Pierre Larouche – m Filomena Chiricho (eds.): Economic Analysis of the DCFR – TheWork of the Economic Impact Group within CoPECL, Sellier European Law Publishers, 2010, 203–227.9. A szerzõdésmódosítás fogalma szerintem a szerzõdés felfüggesztésének a lehetõségét is magábafoglalja.10. Olyan álláspont is létezik, amely szerint az ügyleti tartalom módosítása mélyrehatóbb korlátozás,mint a szerzõdés megszüntetése.11. Ez a szerzõdéses záradék már meg is jelent a banki szerzõdésekben.

közelkép

113

Paradoxon-e populáris kultúrával elegyí-teni a filozófiát, a plátói Nap sugara melletta tûz fényérõl társalogni, vagy netáneszünkbe se jusson visszatérni a barlangba?Mennyire nyitottan viszonyulunk a felme-rülõ kérdésekre valóságértelmezõ, igazság-keresõ kísérleteink során, netán köznapibbhelyzetekben – filmnézés, kártyaparti,meccs, esetleg az aznapi ebéd kapcsán? AzOpen Court Kiadó Popular Culture andPhilosophy2 (a továbbiakban PCP) sorozataezt a befogadói nyitottságot teszteli, leg-alább két oldalról biztosan: egyrészt, hogy afilozófia számára elfogadható-e esettanul-mányként például az Atkins diéta, másrészthogyan reagálna a rajongói oldal arra a me-rész kijelentésre miszerint Harry PotterHogwartsának akár Arisztotelész is lehetneaz igazgatója…

A sorozatszerkesztõ ars poeticája ígyszól: a PCP célja szélesebb körben népszerû-vé tenni a minõségi filozófiát olyan akadémi-ai írások révén, amelyek népszerû televíziósmûsorok, filmek, dalok és a populáris kultú-ra sztárjai által felvetett fogalmakat, jelenté-seket, vitás kérdéseket járnak körül.3 A soro-zat 2000-ben a Seinfeld és filozófia megjele-nésével indult, a kezdetekrõl a Time En-tertainmentnek nemrégiben adott inter-júban4 olvashatunk. Az akkor huszonhatéves William Irwin, a filozófia frissen diplo-mázott doktora felfigyelt a ’90-es évek igen-csak népszerû sorozatának, a Seinfeld cím-szereplõjének szókratészi természetére, akiironikus hozzáállással sorakoztatta kérdéseit,melyekbõl újabb kérdések láncolata szüle-tett. Hogy diákjai érdeklõdését és fantáziájátmegmozgassa, Irwin filmes replikákkal kezd-te fûszerezni egyetemi elõadásait. A PCP so-rozat ötlete tehát tulajdonképpen pedagógiaifogásként született meg, ehhez képest máratöbb kiadó szerkeszt önálló sorozatot ebben aszemléletben, az Open Courtnál eddig hat-vannyolc kötet látott napvilágot, és 2012-remég négy van elõkészületben.

„Csak egy kiskanál cukor kell, s lemegyaz orvosság” – állítja Irwin a Mary Poppins-féle mottót a sorozat védelmébe mindazonvéleményekkel szemben, amelyek szerintrangon aluli a filozófiának a tömegkultúraszintjére alacsonyodni. Az elitkultúra-tö-megkultúra vitáját könnyedén felülíró Irwinelmondása szerint pontosan azt kívánta el-érni, hogy azokhoz a célcsoportokhoz is el-jusson a filozófiai megközelítés, akik egyéb-ként, elvontságában nem keresnék azt: „Ahétköznapi embereknek szól, nem pro-fesszoroknak. […] Sokan gondolkodnak na-gyon mélyen kedvenc tévésorozatukról, mi-ért ne adnánk a kezükbe eszközöket, hogymég mélyebbre merülhessenek?”5

A barlanghasonlat szerint sem könnyû adolga annak, aki az árnyékvilágba az ideákhírével tér vissza. Kálmán Ungvári Kingapedagógiai tapasztalata is azt támasztja alá,hogy jeget kell törni, fõleg, hogy a középis-kolai tanrend melléktárgyként tartja számona filozófiát, a filozófiatanítás lehetõségeit éskorlátait vizsgálva viszont õ is az Irwinéheztökéletesen illeszkedõ következtetésre jut:„Úgy tûnik, vannak bocsánatos kompro-misszumok, amelyek meghozhatják hallga-tóink kedvét, segíthetnek abban, hogy a me-tafizikai probléma is életközeli legyen, s ta-lán ily módon utat nyitunk „akadémiaibb”nyelvezet, szövegvilág ismerete felé is.”6

„Napjaink kommersznyelve a populáris kul-túra. Vedd csak fontolóra.”7 – rezonál a soro-zatszerkesztõ meglátása is az életszerûség,és a befogadó-közeliség gondolatára.

Mi és filozófia?Az Open Court weboldalán8 hosszasan

elidõzhetünk az egyes kötetek provokatívleírását, ajánlásait olvasgatva. A harmadikkötetként kiadott Mátrix és filozófia9 szintealapértelmezettként a sorozatba kívánkozik.Fõ kérdése a descartes-i szkepticizmust és aplatói megismerési szinteket ötvözi: ha a vi-lág nem több mint a róla kialakult álomké-114

MOZGÓ KÖNYV

MADARAS SZIDÓNIA

KÖNYVSOROZAT MINDENRÕL ÉS SEMMIRÕL1: POPULAR CULTUREAND PHILOSOPHY

pünk, akkor ez önmagában elegendõ ahhoz,hogy az álmot valóságnak nevezzük? Indu-lóképét Pythia jósdájáéhoz hasonlatoskéntlátjuk, az önmegismerés és mértéktartás gö-rög aforizmái kapcsán kiderül, hogy Holly-wood és Athén egyetértenek egymással.

2004-ben a még nem teljes Harry Pottersorozat is a filozófia górcsöve alá kerül tekin-tettel a jó néhány filozófiai ihletettségû konfe-renciára (pl. 2003 Florida, 2004 Kanada), me-lyek a varázslótanonc történetének margójáraaz igazság, hõsiesség, erkölcsi fejlõdés témá-ban megszervezésre kerültek. A népszerûségIrwin szerint pontosan annak jelzõje, hogymegfelelõ húrokat sikerült megpendíteni.Rowling elsõ kötetének amerikai esete azon-ban tökéletesen példázza a filozófia népsze-rûtlenségét, és annak az Open Court sorozataáltal felvállalt helyzetét, ugyanis az eredetilegHarry Potter and the Philosopher’s Stone cí-met viselõ könyv az amerikai publikáláskorcímet változtat. Így lett a bölcsek kövét jelzõfilozófus terminusból angolul sorcerer, azazvarázsló; a kiadót ugyanis aggasztotta a filozó-fia szó elidegenítõ hatása, és annak eladásimutatókra gyakorolt esetleges befolyása. AHarry Potter és filozófia ajánlószövege is fi-gyelemre méltó. Hangsúlyozza, hogy gyer-mekként egyenesen filozófusnak születünk,ezért az ifjakat nem is kell filozófiai kíváncsi-ságra tanítani, az természetes úton már ben-nük van. Egyszerûen csak merni kell kérdez-ni, kis és nagy kérdéseket egyaránt, merni rá-csodálkozni, és akkor már az is nyilvánvaló,hogy a láthatatlanná tevõ palást Gügész gyû-rûjének analógiája, a tér és idõ mindössze va-rázslat, Voldemort pedig Nietzschét idéz…

Michael Ventimiglia a póker létigazsá-gokat feltáró természetét részletezi hétolyan tanulság mentén, amelyek a TexasHold’em játszmáiból leszûrhetõk. Ilyenek abizonytalanságban hozott döntés szükséges-sége, a kooperáció, mint a versenyhelyzetvelejárója, a látszat és a valóság együttes irá-nyításának képessége, az all-in WilliamJames-féle természete, az eudaimónia és anégy klasszikus erény mûvészete, ahol filo-zófiai esetben az igazságosság, póker eseténa siker hozza a végsõ jutalmat.

Óz, a Nagyvarázsló10 a kanti kategorikusimperatívusszal, az arisztotelészi barátsággal,és a nikomakhoszi etikával kerül összefüggés-be, a Madárijesztõ az intellektuális erények, aBádogember az érzelmek, a Gyáva Oroszlán pe-dig görög sophrosyné, a helyes arány ismereté-nek példájává válik. A terminusok közben ol-dásként gyakran feltûnik a Sárga Út dala, sõt aszerzõk helyenként ki is szólnak a gondolatfo-nal mögül: – „Velem vagytok eddig? Akkor rend-ben”. Közben tisztázódik az erény, a hibás felis-merés igazságfeltáró ereje, a nevelés feladata.

A szövegek könnyedsége, kötetlensége,nyelvezete a tabloidokéhoz közelít. Az egyeskötetek szerkesztése magasfokú kreativitás-ról tesz ugyan tanúságot, ugyanakkor a tudo-mányosság kritériumaihoz szokott szemszenzációhajhászás címén távolságtartássalközeledhet hozzá. Tény, hogy olyannyira si-keresen olvadnak bele az egyes PCP kötetekfõ témájuk arculatába, szerkesztésmódjába ésnyelvezetébe, hogy a tartalomjegyzék olvasá-sa is a történetmesélés élvezhetõ elemévé vá-lik: a bevezetõk, fejezetcímek és a tárgymuta-tó elnevezése tökéletesen illeszkednek azeredeti történet rendjébe. Így a Doctor Whosorozat évadjainak és címeinek jegyzéke aThe What, When and Who of Doctor Who cí-met viseli; a póker szám szerzõinek listája ér-telemszerûen a The Players, bevezetõje a LiveDangerously; a Facebook szám szerzõlistájaránézésre egy Fal, profil oldalakkal, like éscomment gombokkal, Ian Bogost tanulmá-nyának címe pedig: Ian became a fan ofMarshall McLuhan on Facebook andsuggested you became a fan too; a Bob Dylanszám indexe Reciting the Alphabet; a Csilla-gok Háborúja bevezetõje így indul: „az erõveled van, de Jedi azért még nem vagy”; hogyaz Atkins diétás lapszám bevezetõje Asztalte-rítés, majd Feuerbach, Platón, Arisztotelész,Nietzsche és Dewey filozófiája utánglikémiás indexként „tálalja” a tárgymutatót,az már nem is meglepõ.

Joggal lehetünk szkeptikusak a szerzõkkilétét és szelekcióját illetõen, hiszen vala-mely téma rajongójaként az elemzés, értéke-lés, értelmezés útját nagy valószínûséggelsokadjára is végigjártuk, szakavatottságunk-ról a részletesség foka ad kellõ bizonyítékot.A „filozófusok” hitelessége tehát kulcskérdéslehet. A sorozatszerkesztõ bevezetõje11 sze-rint, amennyiben bárki szerkesztési vágyatérez magában, és adott témában ismer olyanfilozófusokat, akik egyúttal a javasolt kérdés-körnek is rajongói, jelentkezhet a kiadónál.Az eddig megjelent kötetek szerzõlistái is afilozófus szakember–magánember kettõség-ben jelentek meg: azaz Harley Davidsonoslapszámnál filozófus és motortulajdonos, apókernél az egyetemi filozófiaoktatás pó-kergyõztes professzora és díjnyertes pedagó-gusa, a World of Warcraft szám esetén egy játékos, aki a Microsoft kutatólaboratóriu-mának projektvezetõje, a Beatlesnél voltbasszusgitáros, jelenlegi filozófiaprofesszorés így tovább… Ezek nem az Elefántcsonttor-nyokba visszahúzodott ködszerû figurák, ha-nem húsvér bölcsességszeretõk, akik révén asophia iránt elkötelezettekre boruló sztereo-típiaáradat lekophat, felülíródhat.

A sorozat sok szempontot felvet: egyfe-lõl értelmez és elemez népszerû mûveket,

téka

115

ugyanakkor a tömegkultúra fogyasztás-centrikusságát a tudatosság és az elemzésszempontjai szerint ellensúlyozni próbálja,a populáris kultúrán szocializálódott közön-ség nevelésére vállalkozik széles spektrumúintertextusokkal, hiszen rendszeres a versesidézet, további filmajánló is. Továbbgondol-va az elõbbieket az oktatás újraértelmezésétsegíti, a konstruktív szemléletet: ha a közösalaphangot a népszerû kultúrában megtalál-tuk miért ne építsünk erre általános mûvelt-séget? A tudományosság és az akadémiaiszféra számára pedig elgondolkodtató leheta ki a célcsoportunk kérdés, kinek írunk ésmilyen céllal, mekkora a szakmaiság általlétrehozott szakadék a nem szakmabeliek-hez képest? És ez utóbbit nem csak a filozó-fia gondolhatja végig. A tudományos elõre-lépés annak kommunikációjától is függ;ahogyan a póker lapszámban is olvashattuk,egyszerre fontos a valóság és a látszat kéz-ben tartása. Kérdés tehát, hogy mi látszik aszélesebb közönségrétegek felé, nyitottságotkommunikálunk-e önmagunkról.

A Harward Law Record fõszerkesztõje,Rob Friedman véleménye szerint12 ezekhez aszövegekhez nem kell akadémiai képzettség,és az ihletett esszék olvastán mégis elégedet-ten nyugtázzuk majd, hogy nem érezzük vét-kesnek magunkat amiatt, hogy a mély gon-dolatokat populáris tartalmak hívták elõ, smég jól is érezzük magunkat közben.

Csavar a történetben, hogy itt még javá-ban bonyolódik. Hiányolván néhány igen-

csak alapnak számító tételt, a Google kere-sõjében folytatott kutakodás nyomán kisült,hogy kedvenc Gregory House-omról is vanandphilosophy kötet. De megálljunk, ez egymásik sorozat! Kiderült, hogy Irwin 2006-ban a Blackwell&Wiley Kiadó fõszerkesztõ-jeként kapott állást, így az Open Courtnálelkezdett munkáját máig George Reisch vi-szi tovább, azonban Irwin sem hagytaannyiban – az ikersorozat még abban az év-ben megjelent a Blackwellnél is a SouthPark and Philosophyval, Pop Cult andPhilosophy néven.13 Jelenleg a huszonötödikköteténél tart és többek között House andPhilosophy-t, Batmant, Terminátort, 24-et,Family Guyt és hasonlókat jelentettek meg.Honlapjuk a pedagógiai célokat sem mellõ-zi, oktatóknak Classroom menüpont alattnéhány ötletet és tanácsot fogalmaznakmeg. Ilyen célokra ajánlom Irwin ésJohnson közös összegzõ munkáját Introdu-cing Philosophy through Pop Culture cím-mel,14 illetve Irwin blogját,15 ötletadók lehet-nek a captatio benevolentiae-hez. Fanatiku-soknak javaslom azokat a tematikákat, ame-lyek mindkét kiadóháznál megjelentek:South Park, Harry Potter és Inception rajon-gók elõnyben. A további olvasmányok listá-ján pedig külön finomság, hogy megjelentekand History és and Psychology16 számok is,egyelõre a Twilight, Harry Potter és GregoryHouse ihlette kötetekben.

Bõvülõben a nyári olvasmányok listája.Carrie Bradshawt továbbra is hiányolom.

116

2012/7

JEGYZETEK1. Utalás a sorozat elsõ kötetének alcímére: Ed. William Irwin: Seinfeld and Philosophy. A Book aboutEverything and Nothing. Open Court, Chicago, Illinois, 1999. (Popular Culture and Philosophy 1.).2. Series Ed. George Reisch: Popular Culture and Philosophy. Open Court, Chicago, Illinois, 2000.3. George Reisch: A Message from the Series Editor. http://www.opencourtbooks.com/categories/pcp.htm, [2012-06-02].4. Coeli Carr: The Meaning of MadMen. Philosophers Take on TV. Time Entertainment, 2010. 08. 08.http://www.time.com/time/arts/article/0,8599,2009261,00.html [2012-06-02].5. Liam Cooper: Interview: Philosophy and Pop Culture. Philosophy Compass, 2011. 07. 26.http://philosophy-compass.com/?s=william+irwin [2012-06-02].6. Kálmán Ungvári Kinga: A filozófiatanítás lehetõségei és korlátai. Útmutatásféle a középiskolai fi-lozófiaoktatáshoz. Korunk. 2005. Február, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár.7. Coeli: i. m.8. http://www.opencourtbooks.com/categories/pcp.htm [2012-06-02].9. Ed. William Irwin: The Matrix and Philosophy: Welcome to the Desert of the Real. Open Court, Chi-cago, Illinois, 2002. (PCP, 3.)10. Eds. Randall E. Auxier – Phil Seng: The Wizard of Oz and Philosophy: Wicked Wisdom of the West.Open Court, Chicago, Illinois, 2008. (PCP, 37.)11. George Reisch: A Message from the Series Editor. http://www.opencourtbooks.com/categories/pcp.htm [2012-06-02].12. „You will not need academic credit to feel satisfied after reading these insightful essays, whichare so intense that you’re not left feeling guilty for thinking deeply about popular culture and havingfun doing it.” Rob Friedman In: Eds Michael Baur – Steven Baur: The Beatles and Philosophy. OpenCourt, Chicago, Illinois, 2006. Back cover. (PCP, 25.)13. http://andphilosophy.com/the-series/ [2012-06-02].14. William Irwin – David Kyle Johnson: Introducing Philosophy through Pop Culture. From Socratesto South Park, Hume and House. Wiley-Blackwell, 2010.15. www.pop-philosophy.org [2012-06-02].16. Ted Cascio – Leonard L. Martin: House and Psychology. Humanity is Overrated. Wiley-Blackwell,2011., Nancy Reagin: Harry Potter and History., Wiley-Blackwell, 2011., Nancy Reagin: Twilight andHistory. Wiley-Blackwell, 2011.

A polcokon sorakozó könyvek közül ta-lán a történelmi regények porosodnak legin-kább. Ezt a mûfajt a számítógép képernyõihiába is kínálnák, de még a szépen kötött,igényesen nyomtatott példányok is többnyi-re csak rostokolnak a rájuk fordítandó idõ éskitartás hiányában. A több kötetre rúgókegyenesen riasztják a „pörgésre” hangolt fia-talokat, de az egyéb korosztályúakról is – kimerne biztos-örvendeteset állítani?! Ugyan-akkor a divatos, nemzetközileg felkapott –gyakran kommersz – termékekre irányuló figyelem árnyékba borítja a nemzeti színek-ben kevesebb publicitásnak örvendõ, de ér-tékükbõl mit sem vesztõ könyveket.

A Kriterion Könyvkiadó egy olyan törté-nelmi regényrõl fújta le a port, amelyet aRomániai Magyar Irodalmi Lexikonban ishiába keresünk szerzõjének címszavánál.Kimaradásának oka talán sok mindenbenkereshetõ, de a legfontosabban, a regény mi-nõségében – nézetünk szerint – aligha.

Kezdjük talán azzal: a regény címe félre-értésre adhat okot, ugyanis a mirigy szó (maianatómiai jelentése helyett) itt a pestis 18.századi erdélyi megfelelõje.

A könyv elsõ oldalán régies nyelvezetûlevéllel találkozunk, és hüledezhetünk: haez így folytatódik, vajmi keveset értünk megaz egészbõl. Ám a második fejezet meg-nyugtatja a minden-értésre irányuló vá-gyunkat. Megismerkedünk benne a regényfõszereplõjével, az idõs, magányos SzüleIstván ágostai hitvallású lelkésszel. Egy ud-varhelyi cserzõvarga félárva fia, 1714-benszületett, Pozsonyban végezte az evangéli-kus fõiskolát, és huszonhárom esztendeibrassói, majd hat esztendei hosszúfalusiszolgálat után már nyolcadik éve aszékelypalánkai omladozó templom és ke-vés híve szolgálatában tengeti nosztalgiázó,elvágyódó napjait az Úrnak 1772-dik esz-tendejében.

A regény lapjai az õ életét bontják ki „fá-tól fáig”. A részletesen és érzékletesen meg-osztott élettörténetet az írói leírásokból, Szü-le István hét fejezetre rúgó lírai levelébõl ésaz epikus cselekményekbõl ismerjük meg.

Alakja azért szimpatikus, mert igazánemberi. Személyét az élet nehézségei és azezekre rezonáló belsõ aggodalmak, kételyek

és küzdelmek teszik hitelessé. Brassói pap-ként döbben rá, hogy nem az Úristen és azember között szeretne pap lenni, hanemember és ember között. „Eredendõ árvaságátakarta volna feloldani azzal, hogy valaminagy családot teremt, amelyben mindenkitestvér és õt is fiúként fogadná be?... Lehet.”Azt vette észre, hogy nyájának nem igazipásztora, vagyis „nem tudja nekik szívvel-lélekkel nyújtani azt a bódulatot, amelyetlelki kezdetlegességükben öntudatlanul, deannál makacsabbul igényeltek tõle”. A dög-halál fenyegetésének és elsõ jeleinek idején,a brassói Bolonya és Bolgárszeg lelkésze-ként pedig „szíve szorult, ha arra gondolt,mennyire nem tud megfelelni hivatásának.Az életre szerette volna oktatni mindezeketaz embereket körülötte. S milyen kevéssé ta-nította meg rá!... S vajon halni meg tudja-etanítani?”

Emlékeiben három nõt idéz meg. Az el-sõ a kissé tenyeres-talpas, szelíd, szõke Zsó-fi, akinek a Pozsony melletti erdõben „egészteste lángolt, vonaglott, reszketett. Szóvalsem tiltakozott, amikor keze végigsiklott acombján, a csípõjén, két duzzadó mellén.[...] Ha akkor egy józan hang meg nem szó-lal a férfi elméje mélyén, minden bizonnyalneki is adta volna magát.”

A második nõ hozta számára a testi-lel-ki beteljesülést. Ilonkával papi szolgálataközben ismerkedett meg, a bolgárszegi ro-mán evangélikus hívek ugyanis Ilonka apjá-nak házában gyûltek össze imádkozni - nemlévén pap, aki nyelvükön és vallásukonszóljon. Szüle István hosszú textusokat ma-golt be, csak hogy Ilonka olajzöld szemétnézhesse. A szerelem kölcsönös, de a ma-gyar hívek, sõt István egyetlen igaz barátja,Sebastianus, a brassói orvos is ellenzik e ki-bomló szerelmet, majd a házasság gondola-tát, hiszen: „Se szász, se magyar, még csaknemes sem, mit akarsz azzal a hostádti var-galeányzóval?” Az egyetlen mód a jobbágyisorból való szabadulásra Bethlen Gábor fe-jedelem óta ugyanis az volt, hogy az ala-csony sorból származó papok is nemesi ran-got nyertek. Az ekképpen nemesi rangot ka-pott Szüle Istvánt megszólták hívei, míg-nem a feleségül vett Ilonka alázatos, szolgá-latkész, barátságos, vidám természetével és téka

117

„ELÕVETT” REGÉNYEKSzemlér Ferenc: A mirigy esztendeje

Kriterion Könyvkiadó, Kvár, 2011. (A könyv elsõ megjelenésének éve: 1969.)

viselkedésével minden elõítéletet vissza-bontott. A mindennapi félelmek és gondokközt kapcsolatuk maga a nyugalom és a bol-dogság: „A felesége kemény húsának, finombõrének érintése meglepõ békességgel töl-tötte el. Ernyedt zsongulás bizsergette egészvalóját. Mintha a felesége karjának kulcsolá-sa vagy combjának futó érintése a végtelenbiztonság eddig is lelkében lappangó, decsak ritkán tudatosult áramlása keltette vol-na mindegyre életre. [...] Ez az érzés nem-csak a szerelem pillanatainak felfokozott iz-zásában vetett véget a külsõ világ fenyegetõizgalmainak, de akkor is, ha csak egymásmellé simulva, csöndesen beszélgettek,vagy ami még csodásabb volt: élvezték egy-más néma létezésének világnyugtató örö-mét.” Istvánka gyermekük megszületéseután „egyszerre azon vette észre magát,hogy õ tulajdonképpen boldog”, és hogy „azéletet más szemmel nézi, mint azelõtt, azemberekben fölfedezi a jóindulatot, sõt már-már a szeretetet. Háza tája pedig olyan ott-honná változik, amilyent csak gyermeki ál-maiban képzelt valaha anyja közelében.Munkájában pedig egyszerre kedvét lelte.”

Szüle István fõ foglalatossága nem isannyira a papi szolgálat volt – és a hívek se-gítése íródeáki munkával –, hanem MartinLuther Kis Katekizmusának magyarra fordí-tása. A könyv megjelenése elismerést hozottSzüle Istvánnak, aki utána évekre szólóújabb feladatra kötelezte el magát: a pestisalatt írt prédikációinak nyomdakész meg-szerkesztésére.

A harmadik nõ jóval Ilonka halála utántoppan be életébe özvegy gróf Maksai Kata-lin képében. A zágoni úrnõ elvárja, hogy „apap ne legyen paraszt vagy jobbágy”, láto-gassa az urakat, és a jobbágyaival segítseõket. A fölényes és kihívó viselkedésû nõ ottmarad éjszakára, jelenléte bódító, de egybenmegalázó is, hisz minden mondata parancs.A papnak szánt bókja is döbbenetes: „Még abõrének szaga sem bántja az orromat.” Ígéri,tavasszal visszajön, és nyárára már a„lutherána konfessziót” is felveszi. „Asszo-nya lennék szívesen. Kegyelmed pedig ne-mes magyar udvarházak papja, nem pedigbrassai szász uramék kapcája és büdös pa-rasztok szószólója.” De az özvegy többetnem jelentkezett, s titkos kalandjáról hirte-len mindenki tudni látszott közelben és tá-volban. Hosszú-hosszú idõ telt el, amíg anevét ismét kiejtették elõtte, de õ nem bán-ta, mert a grófnõ „azon az éjszakán olyanmeleg odaadással ajándékozta meg, amelyetelfeledni sohasem lehet”.

Szüle István életét két „barát” kísérinyomon: a nemesi származású, szabad kar-téziánus szellemben nevelkedõ Sebastianus

Bausner orvostanhallgatót már említettük.Õ lett késõbb Brassó második fizikusa, akirea falon kívüliek, a magyarok, cigányok, ro-mánok gondja tartozott. A mirigyet kutatótudós, Sebastianus igaz barát, kezdettõl fog-va önzetlenül támogatja, félretéve szárma-zás adta fölényét.

Ellenlábasa Láday László, az egykori po-zsonyi iskolatárs, késõbbi paptársa, aki min-den állásából és életterébõl kitúrta, álnok-sággal, galádsággal érvényesítette irigy ésnagyravágyó akaratát. Szüle az õ árulásaimiatt került összetûzésbe az egyházi hata-lommal, és Láday miatt kényszerült Brassó-ból Hosszúfaluba, majd Székelypalánkáraszolgálni. Pontosan nem tudni, mi gonoszáskálódásának oka, egy biztos: embertelencselekedetei kilendítik Szüle István életét,és mindig új helyzetek, kihívások elé állít-ják. Hosszúfaluban is lassan fogadták be ahívek az új papot, aki meglepetésükre nemuraskodó, nem fölényes, hiszen szánkóznimegy a gyerekekkel, pedig „emberemlékezetóta senki sem látott még papot szánkóznigyermekekkel!...” Lelkészünk emberi nagy-ságát jelzi, hogy noha tudja, ki rosszakarója,egy szóval sem támadja, sõt befogadja a pes-tis elõl menekülõ Ládaynét a gyerekekkel,és az ítéletidõ ellenére átviszi õket a vesz-tegzár õrségén.

Az olvasó elõtt az élettörténet mellett ki-tárul a 18. századi Erdély zûrzavaros világa.Ekkor még a zsellérre heti három nap robotjárt egész háza népével, a jobbágyra pedignégy. Továbbá dézsmát és tizedet kellett ad-ni. A Diploma Leopoldinum 1691-ben min-den hatalmat a gyulafehérvári katolikus püs-pök meg a „pápista” fõurak kezébe adott,akik minden lehetõséget kihasználtak, hogytermést biztosító birtokokat, nyomtatómûhe-lyeket, malmokat, végsõ soron templomokatszerezzenek, mert ott kellett áttéríteni, egy-ben „megnyerni, engedelmességre, alázatra,munkára, adakozásra szoktatni a népet”. Azágostai hiten lévõk kis közösséget alkottak,és megmaradásuk végett összeszövetkezteka szászföldi lutheránus közösséggel. Azágostai (augsburgi) hitvallás így a mai napigaz evangélikus egyház egyik legfonto-sabb hitvallási irata, a reformáció jelentõsdokumentuma, a legfontosabb lutheri hitté-telek összefoglalása. Sebastianusnak írott le-velében Szüle okkal aggódik, hogy az általapapírra vetett Cocceius és Descartes nevemiatt a jezsuiták eretnekséggel vádolhatjákmeg, továbbá e nevek olvastán a guberniumis országháborításra gyanakszik, s mindket-ten bajba kerülhetnek. „Mégis sajnálta, nemis az alapanyagot, hanem a kimondatlanulmaradó gondolatokat.” Mert Szüle olyan ter-mészet, hogy „neki se püspök, se helytartó118

2012/7

ne beszéljen! Egy szavukat sem hiszi. Csakazt hiszi el, helyesebben csak azt tudja, ami-nek igazságát saját gondolkodása döntötte el.Nem kellemetes dolog ez az örök kétely, sõtegyenesen nyugtalanító és fárasztó. Mégisüde és erõsítõ, mint a havasi levegõ. És per-sze éppen olyan hûvös.”

A mindennapi szorongásban ott rezeg atörök újbóli betörésének félelme, a családo-kat bomlasztó, távoli csataterekre szólító –külsõ parancsra történõ – háborúk kísértése.E rémálom 1764-ben be is következik – amadéfalvi siculicidium formájában.

A pestis 1755-ben a Hostádtban, Bolgár-szegen és a Brassó-közeli magyar falvakbanütötte fel a fejét, de hírét elnyomták, és hí-resztelõjét, Sebastianust a MedicumConsilium és a Sanitatis Comissio börtönbevetette. Az a nézet járta, hogy „a mirigy Istencsapása, és óvakodni tõle még csak lehet, deokát kutatni valódi sacrilegium”. Miutánegyértelmûen kopogtatott a pusztító vész, aváros vezetõi a kapukat bezárták, és a fala-kon kívüli részek kiürítését, majd felégetéséttervezték. Ebben a létbizonytalanságbanküzd a falakon kívüli emberekért Sebas-tianus, és õket próbálja – sokszor csak halá-luk óráján – szolgálni lelkészünk. 1756 hús-vétján a Bolgárszegen és a csángó falvakbandúló pestisben odaveszett Ilonka családja ésa gyülekezet meghatározó része. A döghalálnem járt egyedül: az élõk a végletekig elsze-gényedtek, az éhhalál fenyegette õket, ésgyakran földönfutóvá lett emberek törtek begazda nélküli telkekre, védelem nélkül ma-radt otthonokba. 1757-ben, amikor már csakelvétve, de annál ijesztõbben szemelte kimagának áldozatait a pestis, maga Szüle Ist-ván is megbetegedett. A betegség viszontmegkegyelmezett neki, és helyette késõbbIlonkát vitte el az örök nyugalom földjére.

A történelmi síkot helytörténeti érde-kességek, leírások színesítik. A szerzõ ott-hon van az ábrázolt világban, és gazdagonjellemzi nemcsak Brassó kiemelkedõbbpontjait, de az egész Barcaság is kitárul elõt-tünk. A különbözõ nációk változatos világa,illetve a függõleges társadalmi tagoltságmegbélyegzõ rendszere is megmutatkozikelõttünk. Mindez ízes, archaizmusokban isgazdag nyelvezettel.

Ugyanakkor tudomást szerezhetünk ar-ról is, melyek voltak a nevezetesebb korabe-li – magyar vagy külföldi – olvasmányok.Néhány ismert nemes és híres tudós is feltû-nik a regény lapjain. Megelevenedik a kálvi-nista tudósnak, Bod Péternek, a bethlenigróf Bethlen Kata udvari papjának, késõbbMagyarigen lelkipásztorának alakja. De hal-lunk a polihisztor Johannes Honterusról ésMathias Fronius iskolamesterrõl is, aki meg-írta a szászok törvényeit és kiváltságait tar-talmazó Statuta Saxorumot, továbbá olvas-hatunk a nagyenyedi kollégium jeles tanára-iról: Ajtai Abod Mihályról, HermányiDienes Józsefrõl és Vásárhelyi Tõke István-ról, aki más országokból sok „instrumen-tummal” tért haza, hogy itthon a „phisica”tudományát terjeszthesse.

A könyv gazdagsága – a szemlézõ min-den próbálkozása ellenére – a teljes regényelolvasásának élményével tapasztalható megigazán. Ha a könyv végére jutunk, talán min-ket is elfog egyfajta ünnepélyesség. Így bú-csúzunk hõsünktõl, akit élete végén aszékelypalánkai erdõben ugyancsak váratlanünnepélyesség fogott el. „Olyan, aminõt sohatemplomban vagy szószéken, de még az író-asztal elõtt sem érzett, csak künt a fák közt, aszabad ég alatt, a rengetegben. Csak amilyen-nel az Ilonka oldalán járt valaha régen, ami-kor legelõször lett az övé!”

Kocsis Tünde

téka

119

Markovits Rodion: AranyvonatHogyha az elsõ világháborús történések

magyar irodalmi megjelenítése után kutatvalaki, és nem a korszakkal foglalkozószakembernél tudakozódik (hogy tudniillikmit is lehetne olvasni errõl), hanem olyanszemélynél, aki csak a középiskolában ta-nult irodalmat, valószínûleg nem kap ki-elégítõ választ. Néhány évvel ezelõtt azérettségire készülõknek még kötelezõ voltismerniük Kuncz Aladár Fekete kolostorát.Talán nem túlzás azt mondani, hogy a hu-szadik század húszas éveinek fordulóján e témában megjelent alkotások közül ma-

gyar viszonylatban az övé a legismertebb.Pedig nem õ volt az elsõ magyar író, aki azelsõ világégés traumatikus eseményét, il-letve annak velejáróját, a hadifogságot fel-dolgozta. A Fekete kolostor 1931-ben jelentmeg, ekkor Markovits Rodion elsõ regénye,a Szibériai garnizon már negyedik éve so-kak értékes olvasmányélménye volt, ésfolytatása, az Aranyvonat is két éve napvi-lágot látott. Kuncz ópusza mégis szervesrészévé vált az irodalmi kánonnak, és két-ségtelen: manapság olvasottabb is, mintMarkovits mûvei.

Kriterion Könyvkiadó, Kvár, 2011.

Az avasi, zsidó származású szerzõt több-nyire egykötetesként ismerik: ha Markovits,akkor Garnizon. Megjelenésekor a Szibériaigarnizon nagy sikert aratott. Fenyõ Miksa1 ésHalász Gyula2 a Nyugat hasábjain méltatták,magával ragadó, kiváló alkotásnak és a félel-metes égiháborúra való szelíd emlékeztetõ-nek tartották. A két évvel késõbbi folytatás,az Aranyvonat fogadtatása már nem voltennyire pozitív – sõt. A Korunkban megje-lent értékelésében Becski Andor csalódottsá-gának ad hangot: fejlõdést várt volna a Gar-nizonhoz képest, de éppen az ellenkezõjétvéli felfedezni.3 Molter Károly a Helikon ha-sábjain számolt be az Aranyvonat megjelené-sérõl, szintén eléggé elmarasztaló vélemény-nek adva hangot.4 Nem mintha a regénynekne lettek volna pozitív méltatói is. NémethAndor A Toll, Fehér Gábor pedig a ProtestánsSzemle számára írt recenziójában teszi mér-legre a mûvet, mindketten a Szibériai garni-zontól való függetlenségét, önállóságát igye-keznek hangsúlyozni.

Markovits késõbb is írt önéletrajziihletettségû mûvet – a Sánta falu 1933-banjelent meg, a Reb Áncsli és más havasi zsi-dókról szóló széphistóriák pedig 1939-ben.

Az Aranyvonat az oroszországi polgárhá-borúba „utaztatja” az olvasót, fõképp ennekviharos eseményeibe nyújt betekintést. Akrasznaja-rjacskai hadifogolytábor lassan ki-alakuló, önmagát ellátó és fenntartó mikrovi-lágát mutatja be, amely újrarajzolja az erõvo-nalakat, felülírja a katonai etikettet is közle-gény és tiszt között. Mégsem a tábori élet ilye-tén átszervezõdése az, ami igazán érdekes,hanem a hazatérés felvillanó lehetõsége,amely felkavarja az állóvízhez hasonló álla-potot a barakklakók szívében. Tulajdonkép-pen az élet mozgatója, a remény fenntartója ahazatérés kilátása; a lehetõség lelkesítõ erejelódítja egyre tovább az eseményeket. Melletteeltörpülnek, szinte jelentéktelenné válnak akörnyezet és a világ valós eseményei. Az ér-zelmeket ez a remény mozgósítja, ez válik azegyéni és a kollektív döntések szervezõ elvé-vé – mindaz, ami nem kötõdik a hazaúthoz,egyfajta monotóniába, rezignáltságba süllyed.A fõszereplõ, Jakob Joszipovics zászlós életemindig úgy alakult, hogy miután természeté-nél fogva inkább óvatos, kerüli a határozottkiállást, mindig idõben tudott az épp aktuálispolitikai nézettel azonosulni. Hogyha a haza-térés a fõ cél, háttérbe szorul minden ideoló-gia és erkölcsi megfontolás. Amikor az arany-vonaton ülve azt látják, hogy az egyik falu ég,lakói pedig a sínek mellé térdepelve könyö-rögnek segítségért, nem állíttatják meg a vo-natot – nehogy „történjék valami”, és ne tud-janak eljutni Moszkváig, ahonnan már köze-lebb van Európa, közelebb az otthon.

A regényben megjelenõ, mobilis és eset-leges vörös vagy fehér ideológiai csoporthozvaló pártolást, illetve az ezek mentén alaku-ló (érdek?)ellentéteket nem érdemes mélyengyökerezõ elkötelezõdésként tekinteni. Nemaz ideológia az, ami elsõsorban számít, sok-kal inkább az a fontos, hogy tudják, kire kelllõni. A pontos elvi és gyakorlati helyzetekrõlgyakran nincs is tudomásuk. Pók Gedeonegykori fõmérnök, tartalékos tiszt – a fõhõs-sel való találkozásakor már partizánvezér –fogalmazza ezt meg legtisztábban: „Hát úgygondolom, ha egyszer otthon is harcban áll-nak a mieink a csehekkel, akkor én is csakelharcolgatok ellenük…” Az ideológiaimindegy-állapotot húzza markánsan alá afõhõs sorsának alakulása is – nem maga irá-nyítja sorsát, hanem hagyja, hadd történje-nek vele a dolgok; ha vörösnek hiszik, nemtiltakozik, ha partizánnak nézik, nem mondellent. Még az Amur partján, a krasznaja-rjacskai táborban találkozik egy, a legénység-hez tartozó otthoni ismerõsével. A szemta-núk számára úgy tûnik, kettejük kapcsolat-felvétele az új, vörös eszmékkel való azono-sulás jele, ezért bátorítják a zászlóst a továb-bi kapcsolatápolásra. Azért teszik, hogy a vö-rösök szándékairól, terveirõl érdeklõdve ki-derüljön, vajon feltartóztatnák-e a fogolyvo-natot. Innen már csupán egy gondolatnyi tá-volságra van a forradalmár tiszt legendájá-nak kialakulása, amely – legalábbis regé-nyünk közlése alapján – teljesen megalapo-zatlan. Nem sokkal ezután a krasznojarszkitáborban épp amiatt kerül veszélybe az éle-te, mert forradalmár híre halált hozna rá.Menekülnie kell. Egy távolabbi faluba kerül,a „szibirjákok” közé, akiknek többedmagávalrabszolgájává lesz. Fogva tartóik nem bán-nak kegyetlenül velük, világossá teszik azon-ban: ha nem dolgoznak eleget, vagy a fehé-reknek, vagy a vöröseknek adják át õket. Mi-vel mindkét helyen megtorlás várna rájuk,sokáig kitartanak a faluban. Végül azonbannéhányan úgy döntenek, hogy feladják ma-gukat egy partizánalakulatnak. A partizánve-zér, a már említett Pók Gedeon visszaküldi azászlóst fogságának egykori helyszínére – in-formációkat gyûjteni. Mihelyt ott meglátjáka visszatérõ „legendát”, a frissen átvett váro-si parancsnokságon vezetõi tisztségbe eme-lik – egykori forradalmár érdemei elismeré-seként. Nem sokkal késõbb tábori törvény-szék elé citálják, mondván: elégtelen a ben-ne pislákoló harci kedv és elszántság. A ki-végzéstõl úgy menekül meg, hogy katonánakjelentkezik a frissen szervezõdõ „internacio-nalista” hadseregbe. Itt kapják azt a felada-tot, hogy kísérjék el a cári Oroszországaranytartalékait szállító vonatot Moszkváig.A hazatérés reménye ismét felerõsödik, meg-120

2012/7

lódul a katonák fantáziája, terveket szövö-getnek, ugyanis a Krasznojarszktól nyugatrafekvõ Moszkva mindannyiukban felkelti azotthon vízióját. A terv azonban még nem va-lósulhat meg: a Volga áradása kimosta a töl-téseket, Kazanyban kell szállást kérniük. In-nen a Kaukázusba kerülnek, ahol a környék-beli hadifoglyokat gyûjtik össze és küldikhaza. A magyar tiszteket azonban nem szíve-sen engedik távozni a szovjet elvtársak – azttartják róluk, hogy mivel semmijük sincsOroszországban, nem vezeti õket semmilyenönzõ szándék, csupán az eszméért harcol-nak. Ez látszólag igaz is, pedig nekik, miköz-ben többé-kevésbé az adott településbe tes-tesülten élik a helybéli lakosok életét, egyet-len, kiemelkedõen fontos céljuk továbbra isa hazajutás.

Markovits nem feledkezik meg a „gazda-test”, az éppen aktuális humánkörnyezet be-mutatásáról sem, olykor szinte anekdotasze-rûen fel-felvillant érdekes történeteket. Ilye-nek például az amuri táborba abszurd mó-don keveredett rabbi esete vagy Sztavropolpolgármesterének sajátos nézetei a vörös ide-ológia alkalmazásáról (államhatalmi „szent-tesztek”, népikultusz-vizsgálatok), vagy a tea-meghívás epizódja, Jakob Joszipovics és baj-társai látogatása az egykor elõkelõ családnál,de akár a bizarr társadalmi érzéketlenség tör-ténetei is (az ország egyik részén hitetlenked-nek azon a híren, hogy szegénység és éhezésvan máshol).

Az Aranyvonatot Kuncz Aladár Feketekolostorával összevetve érdemes konklúzió-szerûen szólnunk a stílusok, illetve hang-súly-tulajdonítások különbségeirõl. Legin-

kább szembetûnõ talán a két fõhõs világlátá-sa közötti eltérés. Míg Kuncz mûvelt fõsze-replõje mindent fölfedez, tudományos érdek-lõdéssel készít lélekrajzokat, tájleírásokat, azAranyvonat zászlósa közönséges átlagember,átlagos kvalitásokkal. Nyilván a szerzõk elté-rõ tapasztalatai és egyéniségük is tükrözõdika két fõhõs és a köréjük szövõdõ történetmegformálásában. Ez azonban még nem ma-gyarázza kellõképpen, hogy az egyik mû (és aszerzõ!) miért válhatott közismertté, míg amásikról vajmi keveset tud az utókor.

A harmincas években az Aranyvonat si-kertelenségét azzal magyarázták, hogy akko-riban nagyon fellendült a háborús regény-irodalom, s bár a téma iránti érdeklõdésnem lankadt, „a piac telítõdött”. Most méglehet(ne) korrigálni azt a tévedést, amelyegy gyöngéd csuklómozdulattal mellékvá-gányra állította az 1350 métermázsa aranyathordozó vonatot. Közel kilencven éve tértvissza Markovits szibériai fogságából, és 83éve jelent meg az Aranyvonat elsõ kiadása.A kolozsvári Kriterion Könyvkiadó 2011-ben a felejtés jótékony homályából elõvetteés leporolta ezt a történelmi regényt, hogyakik számára már mindez csupán évszám-ok, idegen csengésû nevek kusza halmaza,és akik csak Kuncz Aladár francia várpincé-inek olykor artisztikusan megformázott fo-golytartó körülményeit ismerik, szert tehes-senek azokra az „ismeretekre” is, amelyek asokkal többeket érintõ orosz hadifogságotmutatják be olvasmányos, elbeszélõ stílus-ban, olykor naturalisztikusan, másszor fa-nyar humorral.

Dénes Gabriella

téka

121

JEGYZETEK1. Fenyõ Miksa: Szibériai garnizon. Markovits Rodion riportregénye. Nyugat, 1928. 19.2. Halász Gyula: Szibériai garnizon. Markovits Rodion regényének új kiadása – Genius. Nyugat, 1929. 3.3. Becski Andor: Markovits Rodion arany vonata. Korunk, 1930. június4. Molter Károly: Markovits Rodion: Aranyvonat. Erdélyi Helikon, 1930. január 1.

Az ELTE-n és CEU-n egyaránt tanító, ma-gyarul, angolul és németül publikáló NagyBalázs kutatási területe a középkori nyugat-és közép-európai források, illetve gazdaság-és várostörténet. Így a most megjelenõ mun-kája tökéletesen illeszkedik szakmai érdeklõ-désének elsõ vonulatához. A fõként tanköny-vek, egyetemi jegyzetek és szakkönyvek ki-adásával foglalkozó ELTE Eötvös Kiadó ezút-tal merészebb vállalkozásba kezdett, amikorkétnyelvû forráskiadásra vállalkozott. Ennekeredményeként egy igényes kivitelezésû, aborítón IV. Károlynak a prágai Szent Vitus-székesegyházban található szobrát ábrázoló,kemény kötésû, kétnyelvû, latin–magyar for-ráskiadvány látott napvilágot.

Károly emlékét a cseh történelembennemcsak szobra õrzi, bár kétségkívül a Prá-gát és környékét felkeresõ és kulturális tu-rizmusra vágyó látogató sok emlékébe „be-lebotlik”, legyen szó akár a Károly-hídrólvagy Közép-Európa elsõ egyetemérõl, me-lyet szintén Károly alapított 1348-ban. Má-sok tudni vélik, hogy õ az az uralkodó, aki-nek nevéhez a Német-római Birodalom vég-leges alkotmánya, az 1356. évi (német)Aranybulla fûzõdik. Sokan külpolitikai té-ren elért sikereit emelik ki, melyek miattméltón érdemelte ki a késõ középkor legje-lentõsebb császára elismerést. Uralkodásá-nak bármelyik vetületét is emelnénk ki, alegkevésbé valószínû, hogy IV. Károly csá-szár nevének hallatán a középkori irodalomés történetírás határát súroló irodalmi mun-kássága jutna eszünkbe. Pedig korának leg-nagyobb formátumú uralkodói egyéniségeszokatlanul elegáns és kora divatjától telje-sen elütõ olvasmánnyal gazdagította a kö-zépkori történeti irodalmat.

IV. Luxemburgi Károly önéletrajza a kö-zépkori európai irodalom egyedülálló mû-ve, amelyet teljes egészében most olvasha-tunk elõször magyar nyelven. Az önéletrajz

tükrözi a császár életét születésétõl egészennémet királlyá választásáig. A mû magyarszempontból is jelentõs, mivel beszámolmagyarországi utazásairól és az Anjoukhozfûzõdõ családi kapcsolatairól.

Az önéletrajz húsz eltérõ tematikájú fe-jezetbõl tevõdik össze. Az elsõ két fejezeteta királytükrök csoportjába sorolhatjuk.Ezekben a részekben Károly az õt követõutódaihoz szól, és felsorolja azokat az elve-ket, amelyeket egy keresztény uralkodónakkövetnie kell. Ezeket az érveket legtöbbszörbibliai, evangéliumi idézetekkel kapcsoljaössze. A harmadik fejezettel indulnak a va-lódi önéletrajzzal kezdõdõ részek, amelyek-ben Károly származásáról, gyermekéveirõlés ifjúkorának eseményeirõl ír részleteseb-ben. A hetedik fejezetben élete egyik nagyváltozásáról számol be a késõbbi nagy ural-kodó. Visszatér szülõhazájába, és megkapjaa morva õrgrófi címet. Ennek a méltóságnakés címnek a megszerzése indítja el késõbbikirályi és császári pályafutását. Az ezt köve-tõ fejezetben beszámol Magyarországon tettlátogatásáról, így az önéletrajz e része külö-nös jelentõséggel bír az Anjou-kor iránt ér-deklõdõ magyar olvasó számára. A tizedikrész végén váratlanul megszakad az önélet-rajz az 1338-ban történt események leírásá-val. Az ezt követõ három szakasz egy telje-sen elkülönülõ egységet képvisel a mûben,mivel a szerzõ bibliai elmélkedéseket végez,melyeket a Máté evangéliumából származóidézetek köré épít fel.

A tizennegyedik fejezettel Károly ismétfelveszi a korábban elejtett események fona-lát, és az 1338–1340 között bekövetkezetttörténéseket, utazásokat mutatja be. Ezt kö-vetõen újabb, de egy másfajta törés jellemziaz életrajzot, ugyanis innen Károly egyesszám elsõ személyben ír önmagáról, ahhoz,hogy az utolsó hat részben külsõ szemlélõ-ként folytassa az elbeszélést, egyes szám

122

2012/7 EGY KÉSÕ KÖZÉPKORI CSÁSZÁRI ÖNÉLETRAJZIV. Károly császár önéletrajza.Karoli IV. Imperatoris Romanorum vita ab eoipso conscripta. Fordította, a jegyzeteket és azutószót írta Nagy Balázs

ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2010.

harmadik személyben. Érthetõ módon felte-võdik a kérdés: vajon tényleg Károly írtaezeket a részeket? Ha válaszunk igen lenne,akkor magyarázatként szolgálhat az a felte-vés, hogy Károly az utolsó fejezeteket nem akorábbi részekkel egy idõben írta.

Hasonló problémát vet fel a mû datálásais, mely máig nyitott kérdés a szakemberekkörében. E helyzetet az önéletrajz szövegé-ben rejlõ kevés kronológiai fogódzó okozza.Bizonyos utalások révén úgy vélik, hogy aközépkori európai történetírás e különlegesszínfoltját képviselõ mû az 1350-es és 1370-es évek között keletkezhetett. Minden meg-válaszolatlan kérdés ellenére IV. Károly ön-

életrajza a 14. század elsõ felének különle-ges, élethû forrása marad, mely foglalkoztat-ja a kor és a történetírás iránt érdeklõdõketegyaránt.

A könyv a középkori forrásfeltáró mû-vek csoportjába illeszthetõ, kétnyelvûségepedig egy szélesebb, a latin nyelvet nem is-merõ olvasói réteg számára is megadja a le-hetõséget, hogy betekintsen IV. Károly csá-szár mindennapjaiba. Így a császári önélet-rajz szakemberek, egyetemi hallgatók és aközépkor iránt érdeklõdõ olvasók számáraegyaránt izgalmas élményt nyújthat.

Vincze-Pál Éva

téka

123

„ÉDES SIR!” TÖRTÉNETEK A KAPCSOLATFELVÉTELTÕL A KOLOZSVÁRI TÁRSALKODÓ KLUBIGKovács Sándor: Angolszász–magyar unitáriusérintkezések a 19. században

Olyan monografikus igénnyel megírt ol-vasmányt ismertetek, amely a létrejöttét elõ-segítõ kutatás hiánypótló jellege miatt nagyérdeklõdésre tart számot. A kapcsolattörté-netek kutatóinak forrásokat, tájékozódásipontokat és újabb irányokat kínál a szerzõoly módon, hogy közben élvezetes története-ket épít az egyes csomópontok köré, ame-lyek ekként megrajzolják az erdélyi és ma-gyarországi angol–magyar érintkezések tér-képét és viszonyrendszerének alakulását.

A Szegeden megvédett doktori dolgozatszerkesztett kiadását olvashatjuk.

A magát késõ pozitivistának tekintõszerzõ az angolszász–magyar érintkezésekszázadnyi történetének elbeszélésére vállal-kozik, ami nem könnyû feladat, ha felidéz-zük, hogy a kiválasztott idõintervallum ese-ményekben és történelmi változásokbanmennyire gazdag. Annak ellenére, hogy a jólérvelõ bevezetés nyíltan rámutat a követettmódszertani irányra, a leíró jellegû adatfel-tárásra, mégsem bírálható a kötet ebbõl aszempontból, hiszen elsõdlegesen egy dok-tori disszertációvá felépülõ, többéves kuta-tást rendszerez, egy nagyon szórt, széttartókorpuszból próbál történetet alakítani. A vá-lasztott irány felel meg leginkább ennek a tö-rekvésnek, és a könyvvé való szerkesztés ál-

tal a szakma által rég várt kiadványt tartha-tunk a kezünkben, amely bizonyára újabbkutatások kiindulópontjául szolgál.

Az események történeti elbeszélése akapcsolatfelvételtõl követi nyomon annak19. századi alakulását, a kölcsönösség ki-bontakozását és mûködtetését, évszámokban1821-tõl 1905-ig. A korszakok tagolását ré-szint a politikai események határozzák meg,lásd az 1848-as forradalmat és szabadság-harcot vagy a kiegyezés utáni idõszakot,amelyek a kötet témája felõl is cezúrát jelen-tettek, részint olyan szövegek és alkotóik,akik ebben a folyamatban részt vállaltak. Ki-emelek néhányat közülük: az egykori unitá-rius püspökökön, Körmöczi Jánoson ésFerencz Józsefen kívül John Paget, KossuthLajos, Jókai Mór vagy a teológiai és angolta-nár Kovács János.

A kötetet az utazás metaforájával lehet-ne leginkább jellemezni, és nemcsak azért,mert közvetlenül vagy közvetetten majdnemminden alfejezet címében szerepel ez a foga-lom (Bölöni Farkas Sándor napnyugati uta-zása, Újabb adatok Jakab József angliai útjá-hoz, Edward Tagart erdélyi látogatása 1858-ban, Ferencz József és Buzogány Áron 1859.évi londoni látogatása, J. J. Tayler erdélyi lá-togatása, Fretwell Magyarországon és Erdély-

Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kvár, 2011. (Erdélyi Tudományos Füzetek 269.)

ben), hanem azért is, mert amint az a törté-neti áttekintésbõl kiderül, a kapcsolat fenn-tartásának lényegi eleme volt a közlekedés.Érdekes látni, olvasva az egyes fejezeteket,hogy hogyan mutatják meg magukat az er-délyi és magyarországi unitáriusok külföld-ön vagy itthon; melyek azok a helyek, ame-lyeket megmutatnak az idelátogató angolok-nak meg amerikaiaknak, és amelyek repre-zentatívak számukra, pl. a tordai iskola, aTordai-hasadék, Torockó, Aranyosgyéres;hogyan keresik a közös nyelvet az angol/ma-gyar elsajátítása elõtt, hogyan figyelnek akapcsolatok mûködésére.

Az utazás mellett a hírek áramoltatása iskulcseleme volt a kapcsolattartásnak. A sze-mélyes üzenetek, majd levélváltások során,késõbb kézirat-katalógusok elküldése, köny-vek cseréje által jött létre az a mozgás, amelya kulturális érintkezések sajátja, és amelyújabb folyamatok elindítója volt az akkoriMagyarországon, de fõként Kolozsváron.

Kovács Sándor érdeme, hogy a mozgástkétoldalúságában láttatja. Mindkét (három,ha az angol/amerikai vagy négy, ha az erdé-lyi/magyarországi megkülönböztetéssel isszámolunk) fél álláspontját, érdekeit ésszándékait igyekszik megvilágítani a kötet-ben, úgy, hogy tájékozódik az egykorú angolés amerikai forrásokban is. Kutatásai ebbõl aszempontból a kölcsönösség jegyében dol-gozzák fel az oda-vissza mozgásokat. Bármagyar nyelven írja meg értekezését és ezt akötetet a szerzõ, folyamatosan emlékeztet ésbenne tart az angol nyelvû idézetekkel ab-ban a történetben, amelynek kulcsfigurái kö-ré szervezi az eseményeket. A kötet nyelvi-leg is ráépül a tematikailag jelzett kettõsség-re. Számos apropót talál a szerzõ arra, hogypublikálhasson azokból a forrásokból, ame-lyeket sikerült feltárnia, vagy fordított logi-kát mûködtet, és forrásokat közöl, miközbenelfeledett történeteket épít újra, és környeze-tet teremt számukra. Az unitárius egyház vá-lik itt a kapcsolatok elsõdleges kontextusává,és segít láttatni olyan kérdéseket, amelyekmás perspektívából beláthatatlanok, példáulmiért fordulhatott elõ, hogy az egykori ma-gyar királyi Ferenc József Tudományegyete-men, Kolozsváron az 1890-es évek utolsó fe-lében a Kovács János tanárnál az angol nyel-ven elõadott angol irodalomból abszolutóri-umot nyerõ hallgatók valamennyien unitári-us felekezetûek voltak. Ebben a kötetben vá-laszt találunk: a tanárral közös felekezetheztartozás mellett az angol nyelv kollégiumioktatása, tehát bizonyos alaptudás egyetemelõtti elsajátítása tette lehetõvé az imént em-lített tényt, és ahhoz is hozzájárult mindez,hogy az angol nyelvtanon kívül egyetemihallgatótársaikhoz képest az unitáriusok

más, az angol kultúrával összefüggésben ál-ló tantárgyat is választottak.

Az összehasonlító irodalommal foglal-kozók számára a megszokott angol–magyar,magyar–román, német–magyar (és a sortfolytathatjuk) kapcsolatok logikája felõlrendkívülinek tûnhet a kötet, mert a címé-ben szerepel valami, ami kontextusa, deegyben aktív alakítója a vizsgált kérdésnek,és ez nem más, mint az unitarizmus.

„Egy számarányában kisebbségben ésnémiképp a világtól elszigeteltségben létezõegyház” – ahogy a szerzõ fogalmaz – a 19.században az angol–magyar kapcsolatok te-kintetében meghatározó intézménye lehetettnemcsak saját közösségének, hanem, Ko-lozsvár és Budapest kulturális életének is.

A modern értelemben vett nemzeti kul-túrák összehasonlításával foglalkozó tudo-mány eredményei közé tartozik tehát ez akötet, és kihívást is jelent, mert fellazítja abináris logikán alapuló vizsgálatokat. Nemaz lesz itt fontos, hogy két nemzeti kultúraközött milyen kapcsolatok alakulnak ki, ha-nem az derül ki a kötetbõl, hogy az erdélyiunitárius egyház felfedezése képezte az ang-liaiak magyar kultúra iránti érdeklõdésénekkiindulópontját, illetve az is, hogy az angli-ai és erdélyi egyházak közötti kapcsolatokhogyan lépik át ezeket az intézményközi vi-szonyokat és válnak kulturális érintkezések-ké. Kovács Sándor tehát egy olyan típusúidentitáshoz köti a ma nemzeti kultúrák kö-zötti kapcsolatként látott történetet, amelyfelekezeti elkötelezõdésként még a 19. szá-zad végén is erõteljesebben befolyásolta aközösségi hálózatok mûködését, mint anemzetállamok létrejötte nyomán kialakulóazonosulási lehetõségek.

E kötet nyilvánvalóvá tette azt is, amirõl1878-ban Meltzl Hugó, az összehasonlítóirodalomtudomány egyik kolozsvári kulcsfi-gurája már elmélkedett, amikor szerkesztõ-társa, Brassai Sámuel tiszteletére az unitári-us egyház poliglottizmusáról értekezik Azunitárius egyház polyglottismusa mint iro-dalmi eszköz, tekintve Brassai Sámuel kül-földi kitüntetése alkalmából (KeresztényMagvetõ 1878/13. 192–196.) címû írásában.Alkalmi szövegrõl lévén szó, ott munkál azelfogultság is Meltzl szövegében, viszont ér-dekes kérdést vet föl, jelesül azt, hogy az er-délyi unitarizmus „a legkozmopolitábbculturfactor”, mivel fordítások, külföldikapcsolatok kiépítése által szabadította ki amagyar nyelvet izoláltságából.

Az unitárius egyház angol kapcsolatai-ban Meltzl tájékozottságának köszönhetõenfelismeri azok felekezetiségen túlmutatóeredményességét, hiszen éppen ennek ré-vén kerül õ maga is kapcsolatba a Petõfi-for-124

2012/7

dító, Erdélyben utazó Browinggal. 1877-ben, amikor az angol fordító elõadásokat istart a kolozsvári English Conversation Club-ban, alkalom adódik a személyes találkozá-sukra. Ezt például Browing személyes nap-lójában rögzíti. Az angol–magyar kapcsola-tok felekezetisége révén kerül Meltzlék lap-ja közelébe mind George Browing, mind apéldául Vörösmartyt is fordító E. D. Butlerangliai könyvtáros, aki az Erdélybõl érkezõunitárius ösztöndíjasoktól tanul meg ma-gyarul. Erre csodálkozik rá Meltzl Hugó, er-re a kölcsönösségre, ami egy felekezeten be-lül a nyelvi korlátok áttörésére irányul, ésoda-vissza képes mûködni. (A klub történe-tét a szerzõ a legrészletesebben igyekszik re-konstruálni a hiányos források és napilapokelrejtett utalásait összebogarászva, mivelnem sikerült semmi konkrétabb forrásanya-got találnia ebben a vonatkozásban. Az ang-liai, amerikai és magyarországi napilapokemlítése részint az újabb kutatásokat segíti,körvonalazva azt a sajtót, amely nyitott voltezekre a kérdésekre, másfelõl meggyõzi azolvasót arról a tetemes kutatómunkáról,amely megtalálva a napihírekben és az ap-róhirdetésben is az információt, hiteles tör-téneteket hoz létre.)

Komparatisztikai értékei mellett a kötetaz unitárius egyház történetének egyik 19.századi fejezetét jelenti. Az egyháztörténet-tel foglalkozó Kovács Sándor ebben a mun-kájában merész lépést tesz, amikor sajátszakterületétõl távolodó terepre kirándul, éssikeresen utazik az irodalom, filozófia, tör-ténelem, tágabban a mûvelõdéstörténetföldjére. Körvonalazza azt a folyamatot,amely az angolok század eleji érdeklõdéseés az erdélyiek válasza nyomán elsõsorbanegyházdiplomáciai volt. Úgy mutatja be a19. századi unitárius egyházpolitikát, hogyközben a budapesti és erdélyi magyar, vala-mint az angliai és amerikai kulturális, társa-dalmi viszonyokat is érzékelteti, hangsú-lyozva a kapcsolatok egyháztársadalmi be-ágyazottságát. Két vonatkozását emelném kiez utóbbinak, egyik a kötetben csak érintõ-legesen szóba hozott nõoktatás, vagyis azangliai ösztöndíj által támogatott nõi „pe-regrinusok” kérdése, a másik a Dávid FerencEgylet, amely angol mintára szervezõdött,és amely a kolozsvári angol társalgási klub-

bal együtt a szabadidõ értelmes eltöltésé-nek, a tudomány és szórakozás határánmozgó intézmények közösségszervezõ ere-jének a bizonyítéka.

Az English Conversation Club történeteterjedelemben majdnem ugyanannyi lapotfoglal el a kötetben, mint például 20-30 év-nyi kapcsolattörténeti idõszak áttekintése.Kossuth Lajos amerikai útjának értelmezé-se, az angol nyelvû Jókai-recepció tárgyalá-sa mellett e klub mûködésének kinyomozá-sa is szemléletes abban az értelemben, hogya kötet 168. oldala után 80 oldalnyi függe-lékben magyar, angol vagy éppen francianyelvû szövegek közlésével erõsít rá a for-ráskiadvány jelzõre. Méltán tekinthetjükannak a kötetet. A függelék elõtt már a szö-vegtestben is olvashatunk elõször itt közöltleveleket, egyéb szövegeket, ha nem szorul-nak a lábjegyzetbe. Itt jegyzem meg, hogytöbb lábjegyzetben vagy szövegtestben ta-lálható forrást vagy forrásértékû listát, fel-sorolást a függelékbe lehetett volna illeszte-ni. Ennek ellenére jónak találtam ezt a szer-kesztési megoldást, de a korpusz heteroge-nitása is ezt támasztja alá, hiszen az év-számok és nevek fogódzók, segítenek eliga-zodni a források és a köréjük szõtt történe-tek között, amelyek közelebb viszik az olva-sókhoz az angol–magyar kapcsolattörténe-tet. A feldolgozott és közölt források, de alábjegyzetekben megbúvó utalások is újabbkérdéseket indíthatnak el az olvasókban.Felismertetik velünk, hogy könyvtáraink,levéltáraink kiapadhatatlanok ebben a te-kintetben, hogy nem lesz elegendõ végigol-vasni ezt a kötetet, hanem érdemes elõven-ni például a Keresztény Magvetõ régebbiszámait, a peregrinációs adattárakat, ZsakóErzsébet munkáját az unitárius nõszövetségtörténetérõl.

A kötet román nyelvû rezüméje és angolkivonata jelzésértékû. Olyan olvasók ismegtudhatják, mirõl szól, akik nem értenekmagyarul, és (el)várják az angol nyelvre le-fordított változatot, amely a kölcsönösségjegyében kínálna érdekes olvasmányt azAngliában, Amerikában vagy a világ más tá-jain élö, az unitárius felekezethez tartozó,sõt a szélesebb olvasóközönség számára is.

Berki Tímea

téka

125

HORVÁTH ANDOR AJÁNLJAMalina Hedviget 2006-ban Nyitrán ismeretlen tettesek bántalmazták. Rengeteg ferdítéssel,

félrevezetéssel, politikai beavatkozással tarkított ügye mindmáig lezáratlan. Vrabec Mária2010-ben könyvet jelentetett meg róla. E-mail üzenetében (2012. április 25.) arról tájékozta-tott: a szlovák kormány elismerte, hogy az eljárás során esetleg sérülhettek M. H. jogai. Ennekellenére a fõügyészség nem szüntette meg az ellene hamis tanúzás címen folyó vizsgálatot.

Josef Hasto orvos éveken át szakmai támogatásban részesítette Hedviget. Õ nyilatkozta:„Ki merem mondani, hogy Hedvig – attól függetlenül, mikor és hogyan döntenek róla a

hatóságok – erkölcsi gyõzelmet aratott. Meg tudta õrizni önmagát, képes volt megvédeni azigazát, és ennek köszönhetõen lassan a róla festett hamis kép is változik. Amikor láttam õtaz otthonában a családja körében, éreztem, hogy volt értelme annak, amit tettem. Jó érzéshogy orvosként segíthettem neki és a családjának feldolgozni a traumát, magánemberkéntpedig nyilvánosan is vállalni tudtam a meggyõzõdésemet.”

126

KÖNYVAJÁNLÓ

Albici, Mihail: Dreptul–fenomen complexal vieþii sociale. Ed. Hamangiu, Buc., 2011.

Badó Attila (szerk.): A bírói függetlenség, atisztességes eljárás és a politika. Összeha-sonlító Jogi tanulmányok. Gondolat Kiadó,Bp., 2011.

Craiovan, Ion: Ipostazele justiþiei. Ed.Hamangiu, Buc., 2012.

Cristie, Nils: Büntetésipar. Osiris KiadóBp., 2004.

Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila, Emberijogok. Osiris Kiadó, Bp., 2008

Hart, Herbert L. A.: A jog fogalma. OsirisKiadó, Bp., 1995.

H. Szilágyi István: Jog–Irodalom. Tanul-mányok a jog és irodalom körébõl. SzegediTudományegyetem, Állam- és JogtudományiKar. Összehasonlító Jogi Intézet, Szeged,2010.

Ionescu, Steluþa: Justiþie ºi jurisprudenþãîn statul de drept. Ed. Universul Juridic,Buc., 2009.

Kondorosi Ferenc–Marosi Kitti–VisegrádiAntal: A világ jogi kultúrái – a jogi kultúrákvilága. Napvilág Kiadó, Bp., 2008.

Mãgureanu, Alexandru Florin: Principii-le generale ale dreptului. Ed. Universul

Juridic, Buc., 2011.Mãgureanu, Alexandru Florin: Principiile

ramurilor de drept. Ed. Universul Juridic,Buc., 2011.

Perspectivele constituþionalismului. Stu-diile Conferinþei naþionale „Perspectiveleconstituþionalismului în România”, organi-zatã de Centrul de Drept Constituþional ºiInstituþii Politice, de ªcoala Doctoralã dincadrul Facultãþii de Drept a Universitãþiidin Bucureºti. Ed. Monitorul Oficial, Buc.,2010.

Petrétei József: Az alkotmányos demokrá-cia alapintézményei. Dialóg Campus Kiadó,Bp.–Pécs, 2009.

Rawls, John: Az igazságosság elmélete.Osiris Kiadó, Bp., 1997.

Sztranyiczki Szilárd: Drept civil, Dreptu-rile reale principale conform Noului Cod Ci-vil. Ed. Status, Miercurea Ciuc, 2011.

Tóth Mihály: Az Ószövetségtõl a PinkFloydig. Jogesetek Tára, Dialóg Campus Ki-adó, Bp.–Pécs, 2005.

Þiclea, Alexandru: Retorica. Ed. Univer-sul Juridic Buc., 2011.

Varga Attila: Általános jogelmélet. ScientiaKiadó, Kvár, 2011.

ABSTRACTS

Margit BaloghThe Trial of Mindszenty

Keywords: József Mindszenty, Communistregime, Catholic Church, show trialsOn December 26, 1948, Cardinal Mind-szenty, Archbishop of Esztergom andPrince-Primate of Hungary, was arrested bythe Communist government. He wassentenced to life imprisonment, deprivationof political rights and confiscation of allpersonal property on February 8, 1949. Histrial and condemnation were meant to sendmultiple messages: the exclusion of Ca-tholics from public life and the politicalisolation of the Catholic Church; the issuingof a threat to the priests of Hungary andother Eastern-European countries; thegeneral demonstration of the fact that noecclesiastical establishment or member ofthe clergy is safe from Communist power; todisclaim the moral authority of the US andthe West by showing that the beneficiariesof political power can violate religiousfreedom with impunity, they can ignorepublic opinion and infringe upon the rightsof citizens.

György FöldesArcs and Breakpoints in the Political

Carreer of János Kádár (1912–1989)Keywords: social consensus, peace, econo-my, intellectuals, political freedom, Hunga-rian minority, dictatorial measuresOn his 70th birthday, Kádár could countsocial consensus among the achievements,yet only because he was aware of the factthat time began to erode social peace, whichhas been so difficultly realized. The reasonsfor this erosion were twofold. For one, theeconomy has stagnated for years. For a largepart of the intellectual community, thestatus quo and the levelling social politicsassociated with it began to seem unsatis-factory, because it limited them in theactualization of their full potential. Thesegroups were increasingly cramped by theinhibition of private initiative and by thelack of political freedom. On the otherhand, the contrast between the situation ofHungarians within and beyond the bordersalso increased. The public opinion ofintellectuals urged the Hungarian govern-ment to take action against the oppressionof Hungarian minorities living abroad, yetthe government remained cautious. Theregime of Kádár did not take violent mea-sures against the civic opposition during itsprocess of formation, because the recourseto dictatorial measures would have signi-

fied an admission of the crisis. Hungary, aswell as Kádár himself, could not take thestep back to a practice already transcended,and neither Hungarian society, nor theinternational public opinion would havetolerated it.

András Kovács The Batthyaneum from Alba Iulia

(Gyulafehérvár)Keywords: Ignác Batthyány, Alba Iulia (Gyu-lafehérvár), Batthyaneum, Roman Catho-licism, science, nationalization Count Ignác Batthyány (1741-1798) was theBishop of Transylvania from 1780 until hisdeath. Before his death, he had made afoundation for the custody, the conserva-tion and further administration of the so-called ‘Batthyaneum’; an institution he hadestablished himself, which was comprisedof a library, natural history and antiquecollections, an astronomical observatoryand a printing press. He stipulated that theBatthyaneum shmould be open for peopleinterested in science, regardless of theirreligion. According to his last will, theinstitution serving his church and his‘province’ was to be directed by thesubsequent Bishops, the Chapter ofTransylvania and the Roman CatholicStatus. Batthyány also stipulated that solong as the governor (Gubernator) of theGreat Principality of Transylvania would bea person of Roman Catholic religion, heshould have the control over the institutionas well. The bishop’s final wish wasrespected until 1948, when the Batthya-neum was nationalized. The institution wasput under the state's administration withouttaking into consideration the fact that itfunctioned as the library of the Institute ofCatholic Theology, it was part of its buil-ding, and that it was meanwhile enrichedwith many episcopal and canonical lega-cies. Today, the Batthyaneum is a section ofthe Romanian National Library (BibliotecaNaþionalã a României, Bucharest).

G. M. TamásIt’s All Over Now, Baby Blue: Anticom-

munism TodayKeywords: anticommunism, real socialism,communist theory, leftism, statismThe secret of today’s anticommunism con-sists in the confusion between the theory ofreal socialism and communist theory,readily, albeit involuntarily, assisted byStalinists and their unconscious heirs. The(mostly liberal) anticommunism of the ColdWar period has not been like this, as itshowed that communist (allegedly “utopic”)

127

2012/7

“goals” are incompatible with the practiceof real socialism, and may be impossible toattain, consequently the political leaders ofthe real socialist (Soviet and Chinese) blockare lying. According to the anticommunismof today, the essence of the communisttheory consists in state property and incomplete nationalization (as opposed to themarket and private property; the annihi-lation of civil society and of publicity),consequently real socialism represents andadequate implementation of the communisttheory, and consequently – according to theanticommunists of today – Stalin hasspoken the truth. As one can see, the actualtarget of today’s anticommunism is not thereal socialist regime, which has become athing of the past, i.e. the Soviet regime, butthe welfare state, which nationalizes, levelsand redistributes, as well as the (ideo-logically) “civic left”, the social democracyof today. That is also the reason why thepresent-day Eastern-European media labelsas “communist” or “socialist” measures anymodest raising of wages or progressivetaxing, which is simply laughable from ahistorical, as well as from a theoreticalperspective. In fact, statism does not reallyhave any specifically communist element,but only represents one of the possibilitiesor directions of capitalist society, which hasbecome historically the weaker one today,yet has been dominant in the 20th century.

Zoltán Tibori SzabóThe Communist and the Count: The

Relationship between Ernõ Gáll and ErnõTeleki in the Light of the Securitate Docu-ments and Other Sources Keywords: Ernõ Gáll, Ernõ Teleki, Commu-nism, aristocracy, Securitate, Hungarianminority in RomaniaA study about the friendship developed inthe 1970’s between Professor Ernõ Gáll, aleft-oriented intellectual and former Editor-in-Chief of Korunk, and Count Ernõ Teleki,a prominent representative of the Transyl-vanian aristocracy, as reflected by the fileskept by the Securitate, the Communistsecret service of Romania. The two manwere situated in opposite positions duringthe Communist regime, still, they had anhonest relationship, and from time to timethey discussed on subjects of mutual in-terest. Surrounded by an entire army ofSecuritate officers and agents, Ernõ Gálltried to find a solution for the problems of

the Hungarian minority living in Romania,mainly based on the documents of theHelsinki and Belgrade Conferences.

Attila Varga From Justice to Jurisdiction: Rights and

Publicity in Romanian JurisdictionKeywords: jurisdiction, justice, fair trial,public hearing, constitution, state of law,human rightsThe study aims to answer the cardinalquestions of whether the judicial branch ofthe state is a truly independent branch, whatare its characteristics, and how does it relateto the legislature and the executive branches.The second part of the study investigates theoverriding principles of a quality juris-diction, namely the right to a fair trial andpublic hearing. The analysis follows thedevelopment and transformations of theseprinciples within the given constitutionalframework. The major conclusion of thestudy is that the state must ensure, throughthe supporting legislation and the judicialbranch, the delivery of a correct, fair, effectiveand predictable jurisdiction.

Emõd Veress“Obliged to Fulfill Their Obligations”:

On the New Romanian Civil CodeKeywords: Romanian Civil Code, moderni-zation, judicial reform, European Union, bin-ding obligations, commercial impracticabilityThe first day of October 2011 marks theentering into force of the new RomanianCivil Code. The main subject of this articleis the binding effect of the contract. Therights and obligations created trough thecontract must be respected and performedaccurately. The binding character of thecontract is mandatory for the judges aswell, the judge cannot amend the contract;eventually, through interpretation, heestablishes the precise content of the not soclear clauses. However, the new Civil Codeintroduced a new regulation regarding thejudicial amendment of contracts in case offrustration of contract (commercial imprac-ticability). These new rules expressly create– if the conditionality, inspired by the textof the Draft Common Frame of Reference(DCFR), is met – the possibility for the judgesto suspend, modify or cease the contract,and this is an exception from the bindingeffect of the contract, respectively a strongintervention into the private autonomy ofpersons.

128

2012/7