tÁjhoz kÖtŐdŐ ÉrtÉkek kÖzÖssÉgi gyŰjtÉse¡jhoz kötődő értékek_módszertani... ·...
TRANSCRIPT
TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSE M Ó D S Z E R T A N I K É Z I K Ö N Y V
Készítette:
Herman Ottó Intézet
Természetmegőrzés, Tájfenntartás és
Közösségi Fejlesztések Igazgatósága
Monspart-Molnár Zsófia
Pécsi Zsófia
Vágány Zoltán
felelős szerkesztő: Eperjesi Tamás
olvasószerkesztő: Pusztai Edit Zsófia
grafika: Dávid Ildikó
Közreműködő szakértők:
Balog Ágnes1, Böröcz Lívia2, Danyik Tibor2, Dósa Henrietta3, Farkas Anna2, Horváth Janka4,
Horváth Viola5, Jánossy László2, Kandikó Rita6, Kemencei Zita2, Kiss Gábor7,
Kovács Erzsébet2, Máté Klaudia8, Meszesán Péter8, Módosné Bugyi Ildikó8, Molnár Zsolt9, Nagy Dénes2, Prommer Mátyás2,
Rézműves Melinda2, Siklósi Rozália4, Szelényi Balázs2, Tar Gyula2
1Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, 2Herman Ottó
Intézet, 3Földművelésügyi Minisztérium, 4Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési
Egyesület, 5Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 6Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület, 7Zöldutak Módszertani Egyesület, 8Budapesti Corvinus Egyetem - Tájépítész Kar, 9Magyar Tudományos Akadémia - Ökológiai és Botanikai Intézet
Budapest
2015
Tartalom 1. BEVEZETŐ ............................................................................................................................................................. 5
A KÉZIKÖNYV CÉLJA, FELÉPÍTÉSE ÉS ELŐZMÉNYE .................................................................. 7
2. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSÉNEK FELADATAI ............................................ 9
3. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK ......................................................................................................................11
4. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA .................................................14
4.1. A HELYI KÖZÖSSÉG SZEREPE AZ ÉRTÉKGYŰJTÉSBEN .......................................................14
4.2. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK ÖSSZEGYŰJTÉSÉNEK ÉS SZÁMONTARTÁSÁNAK
MENETE ................................................................................................................................................................15
4.3. AZ ÉRTÉKGYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE ................................................................................................16
4.4. TEREPI GYŰJTÉS ........................................................................................................................................18
4.4.1. INTERJÚKÉSZÍTÉS ÉRTÉKGYŰJTÉS KÖZBEN ....................................................................19
4.4.2. AZ ÉRTÉKEK HELYSZÍNI DOKUMENTÁCIÓJA ..................................................................23
4.5. AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ADATOK FELDOLGOZÁSA .....................................................................26
5. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK, ÉRTÉKTÁRAK UTÓGONDOZÁSA ...................................27
5.2. GYAKORLATBAN MEGVALÓSULT PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉRE ÉS MEGŐRZÉSÉRE ...................................................................................30
6. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉNEK JELENTŐSÉGE ..............34
7. FELHASZNÁLT FORRÁSOK ..........................................................................................................................36
8. MELLÉKLETEK ..................................................................................................................................................39
M1. ADATLAP MINTÁK - TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK DOKUMENTÁLÁSÁHOZ ............39
M2. MINTA ADATLAP - Interjúnapló kitöltésére .........................................................................................47
M.3. FOGALOMTÁR ...........................................................................................................................................48
10. FÜGGELÉK - Tájhoz kötődő értékek, értéktárak ........................................................................................54
10.1. Az egyedi tájérték ..........................................................................................................................................54
10.1.1. Az egyedi tájértékek hivatalos nyilvántartása - Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)
...............................................................................................................................................................................56
10.1.2. A TÉKA adatbázis ................................................................................................................................56
10.2. Természeti örökség - védett természeti területek és értékek ..................................................................57
10.2.1. A védett természeti területek és - értékek nyilvántartása.................................................................59
10.3. Kulturálisörökség-védelem ..........................................................................................................................60
10.3.1. A kulturális örökség tárgyi elemei .......................................................................................................60
10.3.2. Kulturális örökség értékeinek adatbázisai ..........................................................................................62
10.3.3. Az UNESCO által alkalmazott Világörökség védettség kategóriái ...............................................62
10.3.4. Szellemi kulturális örökség ...................................................................................................................63
10.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok .......................................................................................................64
10.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok....................................................................................................65
10.4.1 A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái ...............................................................................66
10.4.2. Nemzeti értékpiramis rendszere .......................................................................................................66
TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉHEZ JAVASOLT ADATLAP .............................................68
INTERJÚNAPLÓ ......................................................................................................................................................69
1. BEVEZETŐ
“A táj a benne élő közösségek tágabb értelemben vett otthona, élettere, a szülőföldhöz
és lakóhelyhez kötődés meghatározó eleme, fizikai, lelki, szellemi jóllétük forrása,
táplálója. A táj kulturális értelemben önálló egység, ugyanakkor az egyetemes ökológiai
rendszer része. A táj gondozása Magyarország Alaptörvénye és az Európai Táj
Egyezményhez való csatlakozásunk alapján állami, önkormányzati valamint – a
fenntartható fejlődés megvalósításához szükséges társadalmi felelősségvállalás alapján
– össztársadalmi, nemzeti feladatunk. Ugyanakkor közösségeink felelősséggel tartoznak
a rájuk bízott tájakért, amely helyi szinten megvalósítható feladatot jelent számunkra.“
Hatvani nyilatkozat (2015)
A táj mint az emberi környezet meghatározó összetevője, a természeti és a kulturális örökség sokféleségének
kifejezője és az önazonosságunk egyik alapja.
A táji örökség igen gazdag, változatos és sokrétű, amelynek az épített, a természeti, a kulturális örökség elemei,
a szellemi értékek mind részét képezik. A táji örökség megőrzésével táj-, természet- és kulturális
örökségvédelmi területek is foglalkoznak. Ugyanakkor a tájhoz kötődő értékek kapcsán még ennél is jóval több
szakterület válik érintetté. A jövő öröksége a ma értéke. A tájhoz kötődő értékek megőrzése pedig elsősorban a
gondozás és a használat általi fenntartást jelent, ezért jelen kézikönyv tartalmi felépítésében a közösségi
részvétel kiemelt elemként jelenik meg. Hiszen, ha nincsen az adott értéknek szerepe, jelentősége a közösség
életében, akkor annak megőrzése, fenntartása is kérdésessé válik.
Európában intézményesen is ösztönzik, erősítik a helyhez, környezethez, tájhoz való kötődést. Felismerték ugyanis,
hogy a valós lokális identitás – amelynek leghatározottabb kerete maga a táj, mint az érzelemre is ható közeg,
vizuális élmény, személyes, illetve közösségi tapasztalat – életminőséget javító erőket szabadít fel. A kisközösségtől
a kontinentális szintig pozitív szerepe van a társadalmi fejlődésben. Az Európai Táj Egyezmény megállapítja: „… a
táj minősége az európai polgárok jólétét, az európai identitást erősítő kulcsfontosságú tényező.” „… A táj hozzájárul
a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi
jólétet és az európai identitástudat erősítését.”
A táji változatosság megőrzése és a történelmi gyökerek ápolása egyaránt kifejeződik a tájhoz kötődő értékek
védelmében. A települések és helyi közösségek egy része jogszabályi háttér és kötelezettség nélkül is fontosnak
tartja, ezáltal óvja a táji örökségét. Az emberek egy része a tájat saját léte, élettere részeként éli meg, ha ez nem
is tudatosul minden esetben. Ugyanakkor számos olyan történelmi esemény és változás adódhat egy-egy
település életében, amely alapvetően megváltoztatja a tájhoz, a táj értékeihez fűződő viszonynkat.
A második világháborút követő földtulajdon-változás, a társadalmi, települési változások, a kultúra és a
hagyományos tájhasználati formák átalakulásai új feladatokat jelentenek számunkra. Az elidegenedés,
identitásvesztés, érdektelenség, a népesség elvándorlása, a társadalom elöregedése, a helyi szakértelem hiánya
mind problémaként jelent meg az ország különböző térségeiben. A változások következtében az örökölt tudás, a
környezettudatosság, a helyismeret, a tájat formáló, a tájhoz kötődő értékekre való fogékonyságunk is jelentősen
átalakult.
Magyarország táji, természeti, kultúrtörténeti és egyéb értékeinek védelme a társadalom és a döntéshozók
számára kiemelt feladat kell, hogy legyen annak érdekében, hogy azok a következő generációk számára is
elérhetők, megismerhetők maradjanak.
A táj és az azt formáló közösség történetéről hazánk táji öröksége mesél a legtöbbet, amelynek fontos
összetevői azok az értékes tájelemek, szellemi örökség, valamint helyi tudás, amelyekre a társadalom kiemelt
figyelmet fordít és megőrzésre érdemesnek tart.
Ajánlás
A Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése módszertani kézikönyv a sikeres közösségi értékgyűjtés
előkészítését, megvalósítását, a tájhoz kötődő értékek rendszerezését, számontartását segíti, továbbá a gyűjtött
értékek gondozásához, megőrzéséhez, felelős használatához szeretne támpontként szolgálni.
Az útmutató egy ajánlott módszertant mutat be az értékgyűjtés folyamatára, szem előtt tartva a közösségi
értékgyűjtés fontosságát, valamint a dokumentációt követő megőrzést és közösségi utógondozást, gondozást is.
Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy minden közösség és település más, ezért a javasolt módszerek is másképpen
működhetnek a különböző értékőrzési tevékenységek során.
A módszertani kézikönyv alapvetően a településért felelősséget érző döntéshozóknak, illetve egyénnek és
csoportnak is szól, legyen az önkéntes alapon szerveződött csoport vagy valamilyen közintézmény (iskola,
óvoda, önkormányzat). A kézikönyvet kiemelten ajánljuk IKSZT- (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér),
óvoda-, iskola- és könyvtárvezetőknek. A módszertan leginkább kisebb (5000 fő alatti) településeken
alkalmazható: egyben ezek azok a települések, ahol kevés forrás esik közösségfejlesztésre, kulturális
rendezvények szervezésére, ezért sok kreativitásra van szükség. Reméljük, hogy a kézikönyv számukra új
ötletekkel tud szolgálni közösségi programok kidolgozásában.
Az útmutató több gyakorlati példát és ötletet sorol fel, amelyek kiindulási pontot jelenthetnek a közösségi
értékfeltárás megvalósítására, erősítve ezzel a települések közösségi összetartozását, a szülőföldhöz való
kötődést.
A KÉZIKÖNYV CÉLJA, FELÉPÍTÉSE ÉS ELŐZMÉNYE
„A táj magába fogadja az őt művelő közösség hatásait, bizonyos értelemben emberi
alkotássá, kultúrát hordozó közeggé válik, és viszont, az ember egy életre szóló
élményként fogadja magába szülőföldje, otthona, környezete tájképeit. Egymás nélkül
nem értelmezhető oda-vissza hatásban formálódik a táj és a közösség története, s e
visszaható folyamat felfedezése által érthetjük csak meg igazán az önmagunkért való és a
Földért való felelősség közös alapját.”
Ars Topia: Alkotás a tájban (2004)
Jelen kézikönyv legfőbb célja, hogy:
- a korábban létrejött tájhoz kötődő érték fogalomkörét és gyűjtési módszereit áttekintse;
- a tájban megjelenő materiális, illetve táji összefüggéseket hordozó, tájhoz kapcsolódó immateriális – vagyis
tájelemként nem megjelenő, de anyagi és szellemi valóságában egy tájegység, egy adott táj hangulatát, kultúráját
visszatükröző – értékek összegyűjtését támogassa;
- segítséget, kiindulási alapot adjon egy közösségi alapú értékgyűjtéshez, a települések tájhoz kötődő
értékeinek feltárásához és megőrzéséhez;
- egységes és átfogó gyakorlati módszertant ajánljon, amely mintaként szolgál bármely település számára a
tájhoz kötődő értékek összegyűjtéséhez, vagy akár a települési értéktárak elkészítéséhez;
- a helyi közösség aktív közreműködésével olyan egységes értékgyűjteményt lehessen létrehozni, amely
erősíti a fiatalok szülőföldhöz kötődését, továbbá a lokális identitást, felhívja a figyelmet a települések
értékgazdagságára, és amely alkalmas lehet arra, hogy a későbbiekben a táji értékek megőrzésének és a
hagyományok élővé tételének alapjául szolgáljon.
A tájhoz kötődő értéket mint egyfajta gyűjtőfogalmat használjuk. A tájhoz kötődő értékek a tájhoz szorosan
kötődő kulturális, szellemi és természeti örökségi elemeket foglalják magukba. Ugyanakkor nem beszélünk
intézményes örökségi értékekről, hiszen ezen értékek jelentősége sokkal inkább lokális, az adott közösség
múltjának és jelenének lenyomata. Így az egymással szorosan összefüggő értékek és fogalmi rendszerek között
következetesen a tájhoz kötődő értékek fogalmát használjuk a módszertan leírása során.
Leírjuk a tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamatát, az előkészítési feladatokat és a terepi gyűjtés
módszertanát. Ez utóbbinak egyformán hangsúlyos eleme az interjúkészítés és a terepi adatfelvételezés. A
kézikönyv befejező részében pedig a felmért értékek gondozására, az értékek megőrzésére szeretnénk néhány jó
gyakorlatot bemutatni. Emellett már megvalósult jó példákat is felsorakoztatunk konkrét projekt leírásokkal
hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kitérünk arra is, hogy a helyi közösségek életében milyen szerepet
tölthet be egy-egy értékfeltáró, értékőrző kezdeményezés.
A módszertani kézikönyv függelékében a tájhoz kötődő értékek csoportosítását (nemzeti értékek, kulturális
örökség, természeti örökség, egyedi tájértékek), jogszabályi hátterét, illetve a fontosabb fogalmakat, meglévő
módszertanokat, értéktár-rendszereket mutatjuk be.
A módszertani kézikönyv rengeteg hivatkozást, azok közül is rengeteg internetes hivatkozást tartalmaz. Sok
esetben ezek a weboldalak adatforrásként szolgálhatnak egy előzetes értéktár összeállításához, ezért minden
olvasót arra biztatunk, hogy bátran használják a felsorolt hivatkozásokat, hogy minél szélesebb körű ismerettel
fogjanak neki a gyűjtéshez.
A kézikönyv módszertana alapvetően kistelepülések közösségi részvételű, tájhoz kötődő értékeinek a gyűjtéséhez
készült, nagyobb városok esetében tematikusan – így például tematikus értékőrző csoportok vagy kis közösségek
esetében – alkalmazható.
Cserhát Mintaprogram
Mi, a Herman Ottó Intézet munkatársai (jogelődje: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési
Intézet), a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesülettel, valamint a Cserhát Natúrpark
Közalapítvánnyal közösen tájkutató tábort szerveztünk a Cserhát Natúrpark és egyúttal a Cserhát Zöldút
településein. A 2015 júniusában induló Cserhát Mintaprogram keretében a települések egyedi tájértékeit,
természeti értékeit, épített és kulturális örökségét, szellemi értékeit gyűjtöttük. A kutatás során a
terepbejárások, a helyiekkel folytatott interjúk és beszélgetések, közösségi programok és tájséták során nyílt
lehetőségünk az értékek megismerésére.
Az egyhetes kutatás szorosan támaszkodott a helyi értékgyűjtőkre, tudásőrzőkre, akikkel közösen tártuk fel a
tábor ideje alatt négy település tájhoz kötődő értékeit.
A terepi gyűjtést a helyi tudásőrzőkkel készített interjúk és beszélgetések egészítették ki. A terepi
értékfeltárást kiterjedt háttérkutatás előzte meg, amely során levéltári anyagokat, korábbi felméréseket (pl.
TÉKA, TIR adatbázis, Cserhát Natúrpark gyűjtése, Bükki Nemzeti Park anyagai), szakmai anyagokat, történeti
térképeket, település- és tájtörténeti elemzéseket is áttekintettünk. A Cserhát Mintaprogram tekinthető jelen
módszertani kézikönyv gyakorlati megalapozásának, a kézikönyvben felsorolt szerzők és közreműködők jelentős
része résztvevője és szakmai támogatója volt a program megvalósulásának.
A Mintaprogramról készült rövid film elérhetősége:
https://www.youtube.com/watch?v=SjgrS8glrXI
2. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
MEGŐRZÉSÉNEK FELADATAI
“Nincs két egyforma táj a Földön.
… a tájak egyéniségek, individuumok…”
Teleki Pál (1936)
Magyarország táji öröksége európai összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű. A tájhoz kötődő értékek igen
változatosak lehetnek, így azok gyűjtése sokféle területet érint. Az értékőrzésre számos jogszabály, szakmai
anyag jött létre, és sok jó gyakorlat is ismert. A tájhoz kötődő értékek kapcsán az érintett szakterületek, a fogalmi
rendszerek és a jogszabályi háttér egymással átfedésben lehetnek, számos párhuzamosság alakulhat ki az
értékőrző törekvésekben. A tájhoz kötődő értékek kapcsán a korábban létrejött legfőbb értéktípusok és értéktárak
a következők:
- egyedi tájértékek;
- természeti örökség (védett természeti területek és értékek);
- tárgyi és szellemi kulturális-örökségvédelem;
- nemzeti értékek és értéktárak.
Ezen rendszerek részletes bemutatását a függelék tartalmazza, pontos fogalmi definíciókkal és hivatkozásokkal.
A tájvédelem a meglévő táji adottságok megőrzésére irányuló tevékenység, a sokoldalú tájhasználat
lehetőségének fenntartásával, a táj kultúrtörténeti emlékeinek megőrzésével, valamint a hagyományos tájkarakter
és a kedvező tájképi adottságok védelmével foglalkozik (Csima 2008). Az Európai Táj Egyezmény (A
Firenzében, 2000. október 20-án kelt Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló 2007. évi CXI. törvény
elfogadásával, 2008. február 1-jén hazánkban is hatályba lépett.
A továbbiakban: Tájegyezmény) szerint „a táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti
tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki.”
A hazai gyakorlatban a tájvédelmi intézkedések jogi alapját is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII.
törvény (továbbiakban: Tvt.) adja, amelyben a tájvédelem külön fejezetet kapott (6- 7. §). A Tvt.-ben megjelenik
az egyedi tájérték fogalma is. A Tvt. alapján a tájvédelmi tevékenység legfőbb feladatai:
- meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát;
- biztosítani kell a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti
rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását a történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási
módok figyelembevételével;
- biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását.
A táji örökség védelmével a fentiek (Tvt., Tájegyezmény) mellett számos egyéb jogszabály is foglalkozik.
Kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, amelyet
a 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről foglal magába. Emellett Magyarország már 1978-ban
ratifikálta az UNESCO Világörökség Egyezményét, majd 2006-ban megjelent a szellemi kulturális örökség
megőrzéséről szóló XXXVIII. törvény is. 2012-ben pedig hatályossá vált a magyar nemzeti értékekről és
hungarikumokról szóló XXX. törvény (továbbiakban: Htv.), amely rendelkezik a nemzeti értékek felméréséről és
ún. értéktárakba sorolásáról.
Ezen törvények hatálya alá eső elemek mellett hazánkban még számos olyan tájhoz kötődő érték található, amely
kiemelkedő jelentőségű, fontos eleme a tájnak, része a hagyományoknak, kiemelkedő szerepet kap a helyi
közösség életében.
A táj fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a gazdasági
tevékenységeket segítő erőforrásként működik (pl. egy tájegység védjegy ereje vagy a természeti értékekre, helyi
gasztronómiára épülő turizmus is erőforrást jelenthet). A táj védelme a táj jelentős vagy jellemző sajátosságainak
megőrzésére és fenntartására vonatkozik, örökségi értékét a táj természeti adottságai és/vagy az emberi
tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja. Ezért sokszor az adott táj védelme csak a
tájban élő közösség tevékenységi formáinak fenntartása által történhet meg. Például a szőlőművelés felhagyása
vagy a legeltetés megszűnése drasztikusan megváltoztathatja az adott táj jellegét, elveszítheti évszázados
karakterét.
A tárgyi örökségvédelemmel – tehát a tájban megjelenő értékek védelemével – párhuzamosan kiemelt figyelmet
kell kapniuk a tájhoz kötődő szellemi, kulturális értékeknek, mint például a tájban élő emberek, közösségek
ökológiai tudásának, az úgynevezett hagyományos ökológiai tudásnak.
A hagyományos ökológiai tudás nem más, mint az a több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói
tapasztalaton alapuló, de évszázados, közösségi tudáselemeket is őrző a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő
tudás. A tájat használó, kezelő, a biodiverzitását napjainkig fenntartó ismeretekről van szó. Az ember és a
növényvilág sokrétű kapcsolata, mint a hagyományos kultúra szerves része, magába foglalja a természetes
flórára és vegetációra vonatkozó ismereteket is. A népi növényzet- és tájismeret a helyi kultúra része, úgyis mint
hagyományozódott viselkedési forma, és mint az ember által megalkotott szimbólumok (fogalmak, nevek) világa.
A helyi ökológiai tudás megismerése a tájak védelmét, a fenntartható tájgazdálkodást teszi lehetővé, azáltal,
hogy olyan elvekre és technikákra alapozva lehet kifejleszteni és működtetni a kezelési feladatokat, amelyek az
adott tájat évszázadok óta alakítják. Ehhez a helyi emberek tudása, a hagyományos használati módok és a
hozzájuk kapcsolt, kulturálisan beágyazott, helyileg adaptált hagyományos ökológiai tudás adhatja meg az
alapot. Mivel a tradicionális jellegű gazdálkodás folyamatosan változik, a ma élő emberektől gyűjthető ökológiai
tudás is eltér a XIX. századi és elődeink tudásától. Meg kell ismernünk tehát a helyi, népi ismeretanyagot, és
adaptálnunk kell a megváltozott táji és társadalmi környezethez. Ugyanis a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó,
rugalmasabb táj- és természetvédelmi, valamint agrárszabályozás és támogatási rendszer a hagyományos
ökológiai kultúra fennmaradásának is egyik záloga. (Molnár 2014)
3. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
A tájhoz kötődő érték fogalma egyfajta gyűjtőfogalomként értelmezhető az értékvédelmi meghatározások
(természetvédelem, kulturális örökségvédelem stb.) között, amely a táji örökséghez tartozó elemeket, azaz a
tájhoz szorosan kötődő kulturális és természeti örökség elemeit foglalja magába.
A tájhoz kötődő értékek egyaránt lehetnek tájban megjelenő anyagi (materiális) és tájhoz kötődő nem anyagi
(immateriális) értékek, amennyiben az adott táj, az emberi közösség, a történelem kapcsolatát tükrözik és
meghatározzák az adott hely egyediségét, karakterét, melyek egyaránt lehetnek egyedi tájértékek, természeti
értékek, épített vagy kulturális örökség elemei.
A táji örökség sokszínűsége miatt a terepi gyűjtés és a dokumentálás komplex látásmódot kíván. Az általunk
vázolt kategóriák támpontot adnak egy lehetséges rendszerezéshez, mintegy javasolt tematikái lehetnek az
értékgyűjtésnek. Ugyanakkor az egyes értéktípusok rengeteg esetben szerves összetartozást mutatnak, nehéz
emiatt kategorizálni, csoportosítani őket. Például egy kápolna értelmezhető épített, vagy szakrális értékként is,
viszont a kápolna építésének története már egy szellemi érték része, a kápolna húsvéti látogatása, virágokkal való
feldíszítése pedig egy hagyomány, ami külön megjelenhet szellemi értékként. Ezért mi azt tartjuk
iránymutatónak, ha megjelenik egy-egy kategória a lehetséges rendszerezés kedvéért, de javasoljuk, hogy az
adott értékelemnél, például a kápolnánál mint épített értéknél egyúttal jelenjenek meg a kapcsolódó szokások,
ünnepek, helytörténeti események is.
A tájhoz kötődő értékek kritériuma lehet:
− értékes művi, természeti elemek vagy szellemi értékek;
− társadalmi, néprajzi, nemezetiségi jelentőségük van;
− a közösség, egy csoport vagy egyes esetekben egyének azonosságtudatának szerves részét képezik,
identitásképző elemek;
− kifejezik az ember és a táj kapcsolatát, táji folyamatok lenyomatai;
− meghatározzák a táj karakterét (jellemző tájkarakter -, tájkép- vagy látványelemek), illetve településképben
betöltött, azt befolyásoló szerepük van;
− történeti, tájtörténeti vonatkozásuk és hagyományőrzésben betöltött szerepük van;
− hagyomány, monda, legenda fűződhet hozzájuk;
− ökológiai, esztétikai, tájképi jelentőségük van;
− hitelesség (történelmi autentikusság), természetesség, természetközeliség, tájbaillesztettség jellemző rájuk;
− adott tájra jellemző ritka/egyedi/különleges elemek.
3. 1. PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉHEZ
A tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez kapcsolódóan, az egyes értékek további pontosítására példákat sorolunk fel.
Valamely értéknek természetesen nem szükséges a fent felsorolt kritériumok mindegyikének megfelelnie.
Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek
− történelmileg kialakult, hagyományos tájhasználat és tájszerkezet: legelő,
kaszálórét, kaszálógyümölcsös, hagyományos művelési szerkezet és azok elemei, régi teraszolás, sáncolás,
kőbástyák, kőgátak, fokgazdálkodás elemei, szalagparcellák, teraszírozás, tanyás térség, marhazongora,
marhacsapás, csordaút;
− hagyományos állattartás elemei: méhes, itatóhely, galambdúc;
− hagyományosan termesztett növényállományok: gesztenyés, levendulás, komlós, gyümölcs tájfajták –
amelyek hosszú évek alatt alkalmazkodtak a táji adottságokhoz – és azok csoportos megjelenése gyümölcsösként
(változatos fajta összetétel, nem igényel növényvédelmet, öntözést - legjelentősebb az alma- és a körtefajták
tekintetében) vagy gyümölcsfa csoportokként, erdei elegyfaként (gyümölcsényként);
− gazdálkodás, illetve egyéb gazdasági tevékenységek során keletkezett értékes növényállományok:
mezővédő erdősávok, fásított legelők, véderdők, csatorna menti fásítások, fasorok, majorfásítások, kettős
fasorok, tanyafásítások, szélvédő sövények, utak menti fásítások, ültetett emlékfa, út menti, mezővédő fásítás,
hagyásfák, facsoport, nevezetes idős fa, jelesfa;
− jellegzetes tájkarakter elemek és tájképi elemek: karakterértékű természeti
területek, kedvező tájképi adottságú területek, kilátópontok, rálátások, hagyományos településkép, utcakép, táj-
és településszerkezet.
Természeti értékek
− élettelen természeti értékek: barlangok, ásványok, földtani értékek, ex lege értékek (forrás, földvár, kunhalom,
láp, szikes tó, víznyelő), földtani képződmény és annak feltárulásai (pl. valamikori bányászati tevékenység által),
táji léptékben megjelenő földtani emlékek;
− élő természeti értékek: védett vagy fokozottan védett fajok;
− természetvédelmi szempontból értékes, fészkelő és táplálkozóhelyként szolgáló élőhelyek: extenzív
legeltetéssel kezelt gyepek, fás területek, vonulási útvonalakhoz kapcsolódó ideiglenes gyülekező-, pihenő és
táplálkozóterületek (pl. gólyafészek, denevér-telelőhely), mesterségesen kialakított élőhelyek;
− táj- és természetvédelmi szempontból értékes zöldfelületek: közpark, arborétum, kastélykert, vadaspark,
kúriakert, emlékliget, villakert, várkert, gyűjteményes kert;
− történelmi eseményekkel összefüggő természeti tájértékek: emlékfák (Hétvezér, millenniumi emlékfa),
emlékligetek (Erzsébet-ligetek).
Épített és tárgyi értékek
− épített örökség elemei: népi építészeti emlék, falumúzeum, tájház, tájegységre jellemző hagyományos
lakóház, kúria, kastély, csárda, vámház, tűzoltószertár, tanyasi iskola;
− hagyományos tájhasználattal, gazdálkodással összefüggő épített és tárgyi értékek: erdészház, erdőőrház,
vadászház, régi major, istálló, terménytároló, présház, borház, pincesor, pincefalu, pincetelep, itatóhely, legelői
gémeskút, hídmérleg, öntözőmű, halastó, csőszkunyhó, agrártörténeti emlékmű, műhely, pajta, kemence, aszaló,
szárító, majorság, tanya, sörfőzde, csűr, pince, zsizsikelő, szeszfőzde, magtár, növényház, mezőőr ház,
kenderáztató, verem, fűszerkert, fészer, mázsaház, kukoricagóré;
− vízzel és vízgazdálkodással kapcsolatos tájhoz kötődő értékek: csatorna, zsilip, gát, tározótó, áteresz,
szivattyútelep, víztorony, holtág, kubikgödör, gátőrház, szivattyúház, bukógát, hordalékfogó gát, árvízi emlék,
vízügyi emlékmű, forrásfoglalás, forráskút, forrásház, forrás mosóval, mosóhely, mosóház, ásott kút (fedeles kút,
kerekes kút, gémes kút), artézi kút, köztéri ivókút, csurgó;
− gazdasági és ipari épített elemek: üzemépület, vashámor, vaskohó, huta, szénégető, mészégető, malom,
malomárok, malomtó, vágóhíd, ipartörténeti emlékhely, bányatáró, ereszke, horpamező, külszíni bánya,
fúrótorony, aknatorony, bányászati emlékmű, szállítópálya, sikló, rakodó, dúsító, őrlő, törő;
− hagyományos mesterségekhez tartozó épített és tárgyi elemek: fazekasház, pénzverő, ötvösműhely, malom
(kovácsmalom, posztóverő malom, szárazmalom, gabonaőrlő, papírmalom, fűrészmalom, taposómalom),
üzemépület (nyomda, öntöde, tejüzem, vágóhíd, gépház, sólepárló, salakhányó, fonoda, kőtörő), szerszámok,
kismesterségek eszközei;
− mindennapi élethez kapcsolódó tárgyi elemek: jellegzetes bútorok, háztartási eszközök, használati tárgyak,
főző-, tárolóedények;
− hagyományos tájhasználathoz kötődő tárgyi eszközök: halászat, vadászat, földművelés, építkezés eszközei,
gazdálkodás eszköze;
− történelemmel, helytörténettel kapcsolatos, történelmi eseményekkel összefüggő épített értékek, valamint
régészeti értékek: csatahelyszín, pestis-szobor, táborhely, gyűléshely, honfoglalási emlékmű, történelmi
eseménnyel kapcsolatos nevezetes fa, legendával, népmondával kapcsolatos emlékhely, hősi emlékmű,
világháborús hősi emlékmű, kivándorlási, kitelepítési, betelepítési emlékmű, településtörténettel kapcsolatos
emlékmű (alapítás, egyesítés), helyi mondabeli nevezetes helyszín, 1848-49-es szabadságharc emlékműve, háborús
tömegsír, sírmező, ismeretlen katona emlékhelye, történelmi személlyel, híres emberrel kapcsolatos emlékhely,
történelmi személy, híres ember szobra, emlékműve, emlékoszlopok; ütegállások, géppuskafészkek, földvárak,
árokrendszerek (lövészárok, vizesárok), sáncok; hadsereg-, vonulások-, halálmarsok nyomvonalai; csataterek-,
ütközetek helyszínei, táborhelyek, országgyűlések, tragédiák színhelyei, lőterek, gyakorló terek;
− közlekedéssel kapcsolatos épített értékek: vasút (lóvasút, kisvasút stb.), régi postaút, vasútállomás, vámház,
bakterház, útkaparóház, közúti híd, közúti alagút, kereskedelmi út, hajcsárút, mélyút, útkaparóház, régi
kilométerkő, löszmélyút, viadukt, erdei vasút, állomás épület, őrház, vasúti üzemi épület, raktárépület, vasúti híd,
vasúti alagút, lóvasútpálya, lóvasúthíd, vasúttörténeti emlékmű, rév, komp, kikötő, hajódokk, hajózási emlékmű,
légi közlekedési emlékmű;
− birtokjel, határjelek, régi földmérési jel: települési határjel, megyehatárjel, országhatárjel, határkő,
határdomb, határhalom, határút, határárok, szintezési főalappont, ősjegy;
− védelemmel, harcászattal kapcsolatos épített értékek: erőd, vár, erődrom, várrom, vártorony, bástya,
városfal, városkapu, őrtorony, sánc, árok, vizesárok, harcászati építmény, bunker; tűzvigyázó torony, tűzoltó
harangtorony, tűzoltólaktanya, tűzoltószertár, hadiút;
− szakrális építmények: feszület, kegyszobor, kereszt, fejfa, kálvária, kápolna, templom, imaház, kolostor,
monostor, kálváriadomb, harangtorony, harangláb, rendház;
− temetkezéssel kapcsolatos értékek: régi temető, ravatalozóhely, sírjel, sírjel-gyűjtemény, fejfa, híres ember sírja;
temetői harangláb, temetői feszület, kazamata, katakomba;
− templomkert, kolostorkertek, remeteségek, remetelak, remetebarlang;
− szakrális helyek és utak: zarándokút, Mária út, búcsúhely, búcsúút, kegyhely, szentély;
− vallási szobrok: védőszentek szobra, Szentháromság szobor, jeleskő, szerkő, képes oszlop, képesfa;
Szellemi örökség tájhoz kötődő értékei
− helyi mondák, regék, mesék, irodalmi alkotások (pl. régies elnevezések, dűlőnevek, élőhelyként
definiálható megnevezések vagy növénynevek, állatnevek; az adott tájról szóló irodalmi alkotások (pl. Vajda
János: A vaáli erdőben c. verse), közmondások, szólások, igaztörténetek, szüreti versek;
− hagyományos ökológiai tudás, helyi szaktudás és gazdálkodási ismeret, amely a tájak kialakításához vagy
műveléséhez elengedhetetlen: hagyományos tájhasználatra vonatkozó ismeretek és gyakorlatok; házépítés
hagyományos technológiája, tájgondozás, tájfenntartás ismeretei, vetés, betakarítás, feldolgozás ismerete,
hagyományos ismeretek a legeltetésről, kaszálásról, élőhelyek, állat-, növényfajok és -fajták megnevezései;
− társadalmi gyakorlatok, rituálék és népszokások, hagyományos életmód elemei, viselkedési szokások,
ünnepek, étkezési szokások, hiedelem, babona, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások, születés, leány-
és legénybúcsú, temetés, halottkultusz, lakodalmi szokások, mátkaság, menyegző;
− tájhoz , tájegységhez kötődő népviseletek, öltözködési szokások: ruházat, fejkötők, anyaghasználat, díszítés
(amelyekben közös jellemzők is megfogalmazhatóak);
− helyi gasztronómia, helyi termékek és feldolgozási eljárások, amelyek helyi alapanyag felhasználással
jöttek létre (pl. besztercei szilva, vagy mint elkészítésmód: szatmári szilvalekvár);
− tájhoz kötődő, népművészeti alkotások, kézművesség: tájhoz, tájegységhez köthető anyaghasználat,
formavilág, motívumok;
− tájhoz kötődő zenék, énekek, táncok, népköltészet, játékkultúra, tradíciók és kifejezések;
− tájhoz kötődő vallási ünnepek, néphit, népi vallásosság, rítus és ünnep.
4. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA
A gyűjtés során törekednünk kell az adott település vagy tájegység teljes közigazgatási áttekintésére. A kül- és
belterületekre egyaránt kiterjedő gyűjtésnek a helyben található természeti, kultúrtörténeti és szellemi értékek
egyaránt tárgyát képzik (lásd 3.1. fejezet). A tájhoz kötődő értékek gyűjtése több fázisra bontható, ezek közé
tartozik a terepi gyűjtés előkészítése, interjúkészítés a helyi tudásőrzőkkel, a terep bejárása és maga az érték
adatainak rögzítése.
Az értékek jegyzése azonban önmagában nem elégséges, a gyűjtés során kiemelt jelentőséggel bír a helyi
közösségek szerepvállalása, különös tekintettel az alulról jövő kezdeményezésekre. A közösség tagjainak az
értékgyűjtésbe és az értékóvásba való bevonása időigényes és nagy körültekintést igénylő folyamat, ugyanakkor
a fenntartható értékőrzés szempontjából elsődleges jelentőséggel bír.
4.1. A HELYI KÖZÖSSÉG SZEREPE AZ ÉRTÉKGYŰJTÉSBEN
“A táj természeti, kultúrtörténeti értékei, azok sajátosságai és elevensége csak az ott élő
emberek tevékenysége által tartható fenn, őrizhető meg.”
Ars Topia: Alkotás a tájban (2004)
A tájhoz kötődő értékek megőrzése és megbecsülése a helyi közösségek aktivitásán múlik, a lakosság értékőrző
munkája során óvja meg az adott táj karakterét és az adott táji közeg kulturális és szellemi értékeit a jövő
nemzedékei számára. A megőrzés eredményessége azon múlik, hogy sikerül-e érdekeltté tenni és motiválni az
adott tájban élő helyi közösséget. A hatékony és fenntartható értékőrzés a közösség tagjainak bekapcsolódása
által valósul meg. Az értékek összegyűjtése és megőrzése során a helybeliek között olyan kapcsolatok jönnek
létre, melyek a vidékfejlesztés és a közösségfejlesztés egyéb területein is hasznosulnak.
A táji örökség nem használt elemeinek állaga hamar romlásnak indul, elveszítik a közösség életében betöltött
szerepüket, majd feledésbe merülnek. A tájhoz kötődő értékek összegyűjtése és számontartása ezért erősíti a
közösségnek a tájhoz, a településhez való kötődését, de egyúttal javítja az életminőséget is. A közösségi
gyűjtése lehetővé teszi továbbá a helyi tudás jelenleginél nagyobb mértékű hasznosítását és megteremti a
helyi erők mozgósításának alapját is. A gyűjtött értékek fontos szerepet játszanak a helyi szimbólumok
megalkotása során és a közösségi identitás megerősödésében. A gyűjtés sikeressége, az értéktárak
továbbélése nagymértékben függ a helyi közösség elkötelezettségétől. Az elköteleződés mértéke függ az
érintettek szerepvállalásától, éppen ezért lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy mind a gyűjtési, mind a
fenntartási feladatokban részt vegyenek. Ha a helyben lakók magukénak érzik a tájat, akkor hajlandóak is
felelősséget vállalni érte. Szükséges tehát a rendelkezésre álló eszközökkel növelni a tájjal kapcsolatos
fogékonyságot és tudatosságot lokális szinten. Az értékek tudatosítása elősegíti az értékmegőrző
viselkedésformák kialakítását, mivel azok a helyi lakosság közös múltjához kapcsolódnak, ezért alkalmasak a
társadalom tagjait összekötő történelmi emlékek felidézésére. Mindezek együttesen pedig megerősítik a
személyes kötődést.
A gyűjtés során a közösség tagjai sokoldalú kapcsolatba kerülnek egymással. Különböző hátterű emberek ismerik meg
egymás értékeit. Ezáltal erősödik a közösségen belüli ismeretségi háló, együttműködési lehetőségek alakulnak ki. A
közösségi kapcsolatok számának gyarapodásával és a közösségi összetartozás élményének megélésével jelentős
mértékben nő a csoporton belüli összetartás. Amennyiben a helyi közösség tagjai az értékgyűjtés során
együttműködnek, a különböző hátterű és érdeklődésű csoportok ugyancsak megismerhetik egymás értékeit, és közös
javaslatok születhetnek az értéktárak és az értékek jövőjéről. Kiemelt figyelmet kell azonban fordítani a különböző
társadalmi csoportok bekapcsolódására: tagjaikat a helyi viszonyoknak megfelelő arányban kell szerepeltetni a
közösségi értékmegőrzés folyamatában. Fontos, hogy a különböző társadalmi csoportok között is létrejöjjenek
kapcsolatok, amelyek egymástól elkülönülő, távolabbi embereket kötnek össze (Sain 2010).
4.2. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK ÖSSZEGYŰJTÉSÉNEK
ÉS SZÁMONTARTÁSÁNAK MENETE
Az értékek gyűjtésének folyamata alapvetően négy egységre tagolható:
1. előkészítési munka;
2. terepi munka (része lehet egyszeri értékmentő akció is);
3. adatfeldolgozás;
4. utógondozás.
A számontartás eredménye pedig a gondozás, amely már a sikeres értékgyűjtő folyamat hosszútávú eredménye,
ezért túlmutat azon. A közösségi gyűjtés során kiemelten fontos a helyi szereplők jelenléte már az előkészítő
fázisban, különben nem fognak részt venni a gondozásban, mivel nem fogják magukénak érezni az
eredményeket.
A helyi közösségek gyűjtési folyamatba való bekapcsolása
Az értékgyűjtés során a közösségépítés akkor lesz hasznos és hosszútávú, ha a már működő kisközösségeket,
helyi szerepvállalókat megtalálva, a közösségeket működtető embereket szólítjuk meg először. A helyi lakosok
részvételéhez a helyi érintett csoportok megszólítása nagy erőfeszítést, időráfordítást is igényel, többszöri
nekifutás után lesz csak sikeres. Az értékgyűjtés előkészítéséhez, a folyamat elején külső, elfogulatlan
segítségre, így például valamely szintetizáló, táji ismeretekkel rendelkező szakember koordinálására van
szükség. Az értékgyűjtés csapatmunka, közösségi összefogás keretében, akár több szakterület (például néprajz,
agrár, helytörténész, ökológus) képviselőinek részvételével érdemes végezni.
Lényeges, hogy a közösségi részvételen alapuló felmérés során a bevont (külső) szakember inkább
facilitátorként (támogatóként/moderátorként/animátorként) és a folyamat elindítójaként legyen jelen aki
szisztematikusan tudja átadni a szükséges módszertani tudást a közösség számára. Ez a szerep úgy
érzékeltethető, hogy a szakember leginkább abban van az emberek segítségére, hogy a már meglévő tudásukat és
az értékek feltárását segíti kibontakoztatni (Lakatos 2009). A külső (szak)ember ugyanakkor segíthet meglátni
azokat az értékeket is, amelyek a helyben lakók – akár mert nekik túl egyértelmű, vagy már megszokták – nem
tartanának fontosnak és megőrzésre érdemesnek. Ő sok esetben kimondatja velük azokat az ismereteket,
amelyek számukra nem jelentenek speciális tudást, hiszen sokszor abban a hitben vannak, hogy “hát ezt
mindenki tudja”.
Legfontosabb, hogy az értékfeltárásban résztvevő szereplők hasznosnak és motiváltnak érezzék magukat,
valamint hogy az értékfeltárás élményszerű legyen. Az értékek sokszínűsége miatt érdemes a gyűjtést
csoportmunkában végezni, eredményes gyakorlat lehet, ha egy-egy csoportban más-más terület iránt
érdeklődők, más-más ismerettel, háttértudással rendelkezők is jelen vannak. Az ideális csoport létszáma a
gyűjtés fázisától függ, például a terepi munkát érdemes kisebb, két-három fős csoportokban végezni, mind
az interjú, mind az adatfelvétel tekintetében.
A gyűjtési folyamat ajánlott fázisai és javasolt sorrendje
Az előkészítési munka elemei:
- a feltárandó terület kiválasztása és lehatárolása (pl. települési közigazgatási terület, tájegység);
- meglévő értékleltárak, korábbi gyűjtések felkutatása;
- háttéradatok, szakmai anyagok beszerzése (online adatbázisok, tájhoz kötődő adatbázisok áttekintése, stb.);
- a település történetének megismerése (helytörténeti leírások, táj- és településtörténet áttekintése, történeti
térképek beszerzése, levéltári adatok, könyvtárazás stb.);
- archív fényképek, képeslapok felkutatása;
- térképek beszerzése (nyílt forrású alaptérképek, turista térképek stb.), helységnévgyűjtés;
- közösségi részvétel tervezése: résztvevők, önkéntes gyűjtők toborzása;
- értékőrzéssel foglalkozó szervezetek felkeresése; közintézmények megkeresése (pl. középiskolák, Iskolai
Közösségi Szolgálat (IKSZT), koordinátor pedagógus bevonása);
- helyi önkormányzat felkeresése;
- “lehetséges” helyi tudásőrzők felkutatása, interjúidőpontok egyeztetése;
- előzetes értéklista készítése (amennyiben rendelkezésre áll, akkor már a legfőbb tulajdonságok, helyszín, főbb
adatok stb. rögzítése);
- előzetes terepbejárás (amennyiben nem vagyunk ismerősek a területen);
- bejárási útvonal tervezése és egyeztetése a helyi résztvevőkkel;
- közösségi gyűjtési akciók és közös tájséták tervezése.
A terepi gyűjtés elemei:
- személyes interjúk készítése (beszélgetések), interjúnaplók készítése;
- területbejárás, közös tájséta a település kül- és belterületén az előzetes értéklista, valamint az interjúk,
beszélgetések alapján;
- az előzetesen összegyűjtött értéklistán szereplő értékek tisztázása, kiválogatása a terepi tapasztalatok alapján;
- a feltárt érték helyszíni dokumentálása (adatlapok kitöltése, leírások és fényképek készítése, térképen történő
rögzítés stb.);
Az adatfeldolgozás elemei:
- a gyűjtött adatok rendszerezése;
- a leírások tisztázása, adatlapok rendszerezése;
- terepen készített fényképek és a háttérgyűjtésből feltárt archív képek kiválogatása;
- hang- és videófájlok válogatása;
- az értékek térképen való feltüntetése vagy a koordináták rögzítése;
- interjúkivonatok, vázlatok tisztázása, az értékekhez kötődő történetek, információk (forrás, adatközlő
megnevezésével) leírása, a feltárt értékek adatlapjainak kiegészítése;
- az összegyűjtött értékek feldolgozása, egységes adatbázisba történő dokumentálása;
- az elkészült értéktár visszamutatása a településnek, az értékfelmérésben résztvevőknek.
Az utógondozás elemei:
- az értékmegőrzés tervezése;
- közösségi alapú értékőrzés lehetséges gyakorlati módjainak kidolgozása;
- potenciális veszélyeztető tényezők elhárításának lehetőségei;
- értékek bemutatásának lehetőségei.
4.3. AZ ÉRTÉKGYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE
A közösségi értékgyűjtés során a terepi gyűjtést minden esetben meg kell, hogy előzze egy előkészítő munka,
amely nemcsak az előzetes háttérkutatást, gyűjtőmunkát (kutatóhelyek, könyvtárak, múzeumok felkeresése,
levéltári források tanulmányozása stb.) jelenti, hanem a területen működő értékőrző szervezetek,
önkormányzatok, helyi és térségi szereplők megkeresését, a velük való kapcsolatfelvételt is magába foglalja.
Az interjúk készítéséhez már az előkészítés fázisában érdemes felkeresni a lehetséges tudásőrzőket (telefonon,
esetleg személyesen egyeztetni az alkalmas időpontot, elővetítve a beszélgetés érintett témáit és hosszát). A
közös felmérés érdekében pedig közös bejárást, tájsétákat kell szervezni, ahol felkelthetjük a helyi lakosok,
értékőrzéssel foglalkozó szervezetek, civilek érdeklődését.
Előzetes adatgyűjtés
Az adatgyűjtés során támaszt jelentenek a területhez köthető szakirodalmi és egyéb források (pl. helytörténeti
leírások, tájmonográfiák, egyháztörténeti dokumentumok, néprajzi gyűjtések, régi fényképek, képeslapok), de az
előzetes felmérésben fontos szerepet kapnak a helyi közösségek, a vidékfejlesztés hálózati szereplői (pl.
LEADER Helyi Akciócsoport), civil kezdeményezések (natúrpark munkaszervezetek, zöldutak, környezeti
neveléssel és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, hagyományőrző csoportok). Célszerű az
előkészítés fázisát a megyei, helyi könyvtáraknál lévő tudástárakra és értéktárakra, valamint a helyi közösségi
infrastruktúrára építve elvégezni.
Az előzetes adatgyűjtés során szükséges beszerezni a rendelkezésre álló (topográfiai, turistatérképek stb.)
alaptérképeket, történeti leírásokat, meglévő értékkatasztereket is.
Az előzetes adatgyűjtés során érdemes felhasználni a települési és térségi terveket (településrendezési,
megyei tervek), tájtörténeti elemzéseket, helytörténeti írásokat (pl. település összeírások, falukrónikák,
helyi gazdaságtörténet, önéletírások, naplók, levelezések, levelezőlapok, hadifogolynaplók,
visszaemlékezések), történeti térképeket, tematikus útvonalakat, helyi múzeumok és gyűjtemények
forrásait, néprajzi gyűjtéseket, képeslaptárakat. A felsoroltakon kívül fontosak lehetnek a helyi intézmények
saját iratanyagai, a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai, de a
szociográfiai és a szépirodalmi művek is.
Ajánlott adatforrások egy előzetes értéklista készítéséhez
Az előzetes adatgyűjtés változatos forrásokból meríthet:
- egyedi tájértékek:
n egyedi tájérték-kataszterek (pl. nemzetipark-igazgatóságok, településrendezési tervek, önkormányzatok),
TÉKA adatbázis (http://tajertektar.hu);
n települési értéktárak:
n ágazati, települési, megyei, tájegységi, külhoni értéktárak (megyei, települési önkormányzatok, civil
szervezetek), értékőrzéssel foglalkozó civil szervezetek, natúrparkok adatai (pl. Cserhát Natúrpark).
- kulturális örökségvédelem:
n műemlékek (történeti kertek, műemléki területek: történeti táj, régészeti lelőhelyek; stb.): Forster Központ
(http://forsterkozpont.hu), műemléki jegyzék (http:// koh.hu), települési műemléki lista
(http://muemlekem.hu);
n nemzeti és történelmi emlékhelyek: Nemezeti Örökség Intézete (http://nori.gov.hu);
n világörökségi helyszínek (http://vilagorokseg.hu);
n szellemi örökség: Nemzeti Jegyzék elemei (http://szellemiorokseg.hu);
n Néprajzi Múzeum Etnológia Adattára (http:// neprajz.hu);
n Folklór Adatbázis (http://folkloredb.eu);
n Kulturális utak: Cultural routes (http://culture-routes.net).
- természeti örökség (védett természeti területek és értékek):
n országos jelentőségű védett természeti területek listája: (Védett Területek Törzskönyve
(http://termeszetvedelem.hu);
n helyi jelentőségű védett természeti területek: Védett Területek Törzskönyve (http://termeszetvedelem.hu) ;
települési önkormányzatok, Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (http://provertes.hu);
n védett természeti területek térképes adatbázisa az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer
részeként (http://okir.hu)
n Natura 2000 területek (http://natura.2000.hu);
n védett és fokozottan védett fajok, élettelen védett természeti értékek, védett ásványok, ex lege értékek
(http://termeszetvedelem.hu);
n nemzetipark-igazgatóságok adatszolgáltatása (http://magyarnemzetiparkok.hu);
n országos ökológiai hálózat elemei (http://okir.hu);
n természetvédelmi civil szervezetek (pl. http://mme.hu).
- régi térképek, gyűjtemények:
n Hungaricana Közgyűjtemény Portál (http://hungaricana.hu);
n régi képek, képeslapok (http://fortepan.hu), (http://postcards.hungaricana.hu);
n tájtörténeti elemzések, helytörténeti irodalom, történeti térképek
(http://arcanum.hu), régi térképek (http://oldmapsonline.org);
n Habsburg Birodalom tájtörténeti térképei (http://mapire.eu);
n helyi múzeumok, gyűjtemények, népi hagyománygyűjtések, levéltárak: Magyar Levéltár Archívuma
(http://mnl.gov.hu);
n helytörténeti monográfiák, tanulmányok, publikációk, térkép és fényképgyűjtemények;
- turistatérképek, tematikus túraútvonalak (pl. kéktúra leírások és térképek; http://turistautak.hu).
- terület- és településrendezési tervek:
n Országos fejlesztési tervezést támogató információs rendszer:
(http://teir.hu; http://terport.hu);
n Lechner Nonprofit Kft., Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ tervtára (http://hunteka.lltk.hu);
n települési és megyei önkormányzatok;
- topográfiai térképek, légifelvételek (http://fomi.hu; http://tajertektar.hu)
- településtörténeti leírások:
n települési könyvtárak, irattárak;
n helytörténeti monográfiák, tanulmányok;
n Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.oszk.hu);
n Néprajzi Atlasz, Magyar Néprajz kötetei;
- értékőrzéssel foglalkozó tematikus oldalak, blogok:
(pl. http://dendromania.hu; http://vizimalmok.hu; http://geocaching.hu;
http://openstreetmap.hu; http://egykor.hu; http://kozterkep.hu; http://mariaut.hu).
Az összegyűjtött adatok alapján már a terepi bejárást megelőzően egy előzetes értéklistát és bejárási
útvonaltervet lehet összeállítani, amelyet érdemes akár már térképeken (pl. turistatérkép, topográfiai térkép),
illetve előzetesen kitöltött adatlapon is rögzítenünk.
4.4. TEREPI GYŰJTÉS
Az előkészítési munkát az értékek terepi feltárása követi. Az értékek számbavételére terepbejárások, tájséták
során nyílik lehetőségünk. A közösségi értékgyűjtés során terepbejárás és az interjúkészítés egyaránt fontos, de
két különböző eszköze az értékgyűjtés folyamatának. Sorrendileg érdemes az interjúval kezdenünk, mert ott
olyan információkat is kaphatunk, amelyek befolyásolhatják a terepi bejárást. Ugyanakkor amennyiben a gyűjtés
egy hosszan elnyúló folyamatot jelent (nem pedig egy-két napos gyűjtőakciókról van szó) érdemes a két
különböző tevékenységet párhuzamosan végeznünk. Két “külön” csapat esetén viszont a folyamatos
információcsere elengedhetetlen. Az előzetes értéklista és bejárási útvonalterv kiegészíthető az interjúk
alapján, így a terepi értékfeltárás megalapozottabb és pontosabb információkkal gazdagodik.
Az interjúzáson túl a helyi lakosságot a terepbejárásokra is érdemes elhívni. A tájat, a táj történetét jól ismerő
adatközlőkkel, tudásőrzőkkel, helyi lakókkal folytatott közös tájséta fontos eleme a gyűjtésnek.
A terepi gyűjtés ajánlott eszközei: digitális fényképezőgép, adatlapok (lásd e kézikönyv mellékleteként),
jegyzetfüzet, hangrögzítő, alaptérképek, GPS (vagy helyrögzítésre alkalmas telefon), íróeszközök, távcső.
4.4.1. INTERJÚKÉSZÍTÉS ÉRTÉKGYŰJTÉS KÖZBEN
A személyes beszélgetések során nagy hangsúlyt kapnak a társadalomtudományoktól átvett interjúzási
technikák. Az interjúzás során érdemes felkeresni a helyi tudásőrzőket (pl. helyi gazdálkodó, mesterember,
kézműves, hagyományőrző, tanító, népművelő, pap), illetve a területet ismerőket (pl. civil szervezetek tagjai,
illetékes tájegységvezető, természetvédelmi őr, nemzeti parki munkatárs, képviselő, falugondnok, falugazdász),
és természetesen a bölcs időseket, akik általában nagy örömmel mesélnek a település történetéről, régi időkről,
elfeledett emlékekről.
A település történetét a legélményszerűbben a helyi idősek élettörténeteiből, elbeszéléseiből ismerhetjük meg.
Az interjú célja a kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés, hogy a helyi társadalom életében cselekvő részvételre is
sarkallja a közösség tagjait.
Az interjúkészítés előnye, hogy egy-egy beszélgetés sokkal részletesebb és személyesebb, az adatgyűjtő
megértési és tanulási folyamatát is hatékonyan segíti.
Nemcsak a tájban megjelenő, alapvetően kultúrtörténeti értékekhez ad információkat egy beszélgetés, hanem a
településen még élő szokásokról, ismertekről is, amelyek fontos és értékes elemei a gyűjtésnek. Kiemelten
értékes információk a tájelemekhez, földrajzi helyekhez fűződő helyi hagyományok, gazdálkodási ismeretek,
tapasztalatok, mondák, szokások, elnevezések (településrész megnevezések és népi élőhelynevek).
Fontos kihangsúlyozni, hogy szükség van azoknak a helyi embereknek a tudására, emlékeire, történeteire, akik a
tudományos vagy történeti tényeket kibővítik, emberközelibbé és élőbbé teszik. A helyi tudás hasznosítása
fontos szerepet kap az értékmegőrzésben is, elősegíti a település lakóinak a tájhoz kötödését, lakóhelyüknek mint
természeti és kulturális közegnek a megbecsülését. Mindez életben tarthatja a hagyományokat, a közös
emlékezetet, és egyben közelebb viheti a helyi embereket a szülőföldjük, otthonuk közvetlen környezetéhez,
ezenfelül pedig a közösség összetartozását is erősíti.
A helyi lakosokkal, helyi tudásőrzőkkel készített interjúkat rögzítenünk szükséges hanganyag, illetve
interjúnapló formájában. Emellett az interjú készítése közben is érdemes fényképeket készíteni.
Az interjúkészítés eszközei: interjúnapló, diktafon, fényképezőgép, íróeszközök, illetve egyéb segédeszközök
(pl. térképek, fényképek).
A beszélgetések egyaránt történhetnek szabadtéren, vagy a tudásőrzők otthonában, de legcélszerűbb, ha az
interjúkat terepen, az adott érték környezetében végezzük. Természetesen, ha erre nincs mód, úgy a
tudásőrzőket a saját otthonukban is felkereshetjük (ebben az esetben mindig szükséges előzetesen időpontot
egyeztetnünk).
Az interjúkészítés menete
A helyi tudásőrzőkkel folytatott interjúk során egy előre kinyomtatott interjúnaplót (adatlapot), illetve egy
úgynevezett interjúfonalat érdemes használni. Próbáljunk ne általánosságban beszélni a településről, az értékekről:
kérdéseinkkel mindig igyekezzünk szem előtt tartani, hogy mely témakörről, milyen értékről folyik a gyűjtés.
A tapasztalatok úgy mutatják, hogy a személyes beszélgetésekre érdemes már egyfajta előzetesen tudással,
konkrét ismeretekkel érkezni, hogy az adatközlőknek ne csak általános kérdéséket tudjunk feltenni.
Amennyiben nem vagyunk helyben ismerősek, az interjúzást minden esetben érdemes egy előzetes
terepbejárással kezdeni. Az előzetes adatgyűjtésnek, helyismeretnek jelentős szerepe lehet az interjúkérdések
összeállításában. Interjúkészítés előtt érdemes időt szentelni a táj felfedezésére, a földrajzi nevek
megtanulására (új és régi térképekről). Sokkal többet mesélnek annak, akin látszik, hogy volt már a területen,
ismeri annak fontos helyszíneit.
Az interjúzás során a válaszok rögzítése mellett szükséges adatok a következők: az interjúalany neve, kora,
foglalkozása, elérhetősége; interjú helyszíne, időpontja, interjú témája, interjúkészítő neve.
A bemutatkozás után – tapasztalatok szerint, ha már kívülről jövő személy készíti az interjút, akkor a még tanuló
fiatalokkal nyitottabbak, kevésbé feszélyezettek a beszélgetések, mint ha valaki egyből szakemberként
mutatkozik be, ez esetben inkább a személyes kapcsolódás okát érdemes elmesélni –, de még a beszélgetés
megkezdése előtt érdemes rögzíteni a kereteket, tisztázni az interjú célját és körülményeit, további
felhasználását. Ezért a következő kérdésekre mindenképpen sort kell keríteni, még mielőtt belekezdenénk a
beszélgetésbe, nehogy később bármilyen félreértés felmerülhessen.
- Névvel vagy név nélkül kerülhetnek feldolgozásra az elmondottak?
- Használhatunk-e diktafont vagy más hangrögzítő eszközt? (Nagyon sok esetben gátja a felszabadult
beszélgetésnek, mégis a hiteles interjúleiratok készítésének alapeszköze. Itt érdemes mérlegelni, vagy ha már
meg-megakad a beszélgetés, érdemes felajánlani a diktafon kikapcsolását.)
- Készíthetünk-e fényképeket?
- Mennyi idő áll rendelkezésünkre? (Nem szabad visszaélni beszélgetőtársunk idejével, főleg, ha az interjút
hétköznap készítjük, nehogy kibillentsük a dolgos hétköznapok rendjét. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra,
hogy sokszor nagyon nagy odaadással és szeretettel fogadják a kíváncsi érdeklődőt a helyi tudásőrzők, mégis az
időkeretet is fontos az elején megszabni és ehhez tartani magunkat.)
Az interjúkészítés főbb szempontjai:
- A beszélgetés során az értő figyelésen van a hangsúly, nem a mi gondolataink lényegesek, hanem az
interjúalanyé. Kerüljük a hosszas megjegyzéseket, mert az kizökkentheti a beszélőt, ugyanakkor bizonyos
helyzetekben a saját hasonló élmények biztathatják is a kérdezettet, ezekre viszont érdemes kitérni, de csak említés
szinten.
- Az interjú részünkről egy tudatos, irányított dialógus, míg az interjúalany részéről egy természetes,
barátságos, akár bizalmas párbeszéd; az interjú nem egy közvélemény-kutatás, ez egy beszélgetés, ahol a cél az,
hogy megértsük beszélgetőtársunkat, tanuljunk tőle.
- Amennyiben a beszélgetőtárs nagyon elkanyarodik a témánktól, akkor két lehetőségünk van: vagy
megismételjük a legutóbbi témába vágó, érdekes mondatát, vagy újra feltesszük azt a kérdést, amitől
elkalandoztunk, esetleg más szavakkal megfogalmazva ugyanazt a kérdést.
- Ne minősítsük az elhangzottakat, ne javítsuk ki, ha esetleg más álláspontot képviselünk az adott kérdésben. Az
egyik kulcsa a sikeres és informatív beszélgetésnek a megértés, és ezt talán legegyszerűbb a helyesléssel, egyetértő
visszajelzésekkel kifejezni. Véletlenül se vágjunk az interjúalany szavába, de ne is ijedjünk meg a csendtől, és
semmiképp se siettessük beszélgetőtársunkat például egyéb teendőinket emlegetve. Megbecsülendő az idő és a
figyelem, amit ránk, az interjú készítőire fordít.
- Ne használjunk idegen szavakat: rövid, tömör kérdéseinket próbáljuk meg minél közelebb hozni
beszélgetőtársunk nyelvezetéhez. A cél valahol az is, hogy megtaláljunk egy közös nyelvet.
- Ne tegyünk fel komplikált, hosszadalmas, bonyolultan megfogalmazott kérdéseket, és egyszerre csak egy
kérdést intézzünk hozzá, az egyszerűségre és a közérthetőségre törekedjünk.
- Bátorítsuk beszélgetőtársunkat, legyünk elfogadóak és nyitottak, ne erőltessük a válaszadást (bármi lehet a
zavar hátterében).
- Az interjúzást mindig kiegészíti a megfigyelés, amely során a verbális és nonverbális jelekre is tudatosan
figyelünk, mint például az interjúalany szóhasználatára, a helyi, jellegzetes kifejezésekre, a hangulati, érzelmi
megnyilvánulásokra.
- A lezárást határozottan érdemes levezényelnünk, amennyiben azt érezzük, hogy egyik félben sincs hiányérzet a
beszélgetéssel kapcsolatban, megköszönjük a segítségét és az idejét.
Az interjúfonal és a javasolt témakörök
Az interjúfonal segít minket abban, hogy a megfelelő irányba tereljük a beszélgetést. Ez egyfajta vezérfonala az
érintendő témáknak, amihez nem szükséges mereven ragaszkodni, sőt ajánlott a beszélgetőpartnerhez igazodni
az interjú pillanatnyi helyzetében. A kérdezéstechnika változhat annak megfelelően, hogy egy „külsős” személy
(pl. kutató) vagy helyi lakos, fiatal vagy idősebb vezeti a beszélgetést.
A beszélgetések során nem szükséges minden egyes témakört körbejárni. Fontos a témákat és a kérdéseket a
felkeresett tudásőrző személyes tapasztalataihoz, ismeretéhez illeszteni, különben egy-egy interjú ideje ettől
olyan mértékben megnő, hogy már az adatközlő beszélgetőtársaink számára megterhelő lehet. Másrészt pedig,
ha minden egyes interjú közel azonos mértékben, közel azonos témákat járna körül, akkor sok egybevágó, de
felszínes információt kaphatnánk, míg ha egy-egy témával tudatosan keressük fel a tudásőrzőket, akkor
lehetőség nyílik alaposabb információk gyűjtésére, elmélyültebb értékfeltárásra.
Az interjú során javasolt témakörök és a hozzájuk tartozó legfőbb kérdések
Ismerkedő, bemutatkozó kérdések (helyzetfeltárás – interjú irányának keresése)
− Itt született, vagy később költözött ide?
− Ha később, akkor hogyan került ide? Mióta él itt? Saját maga választotta a települést lakhelyéül?
− Ha helyi, a jövőjét is a településen képzeli el?
- Mi a foglalkozása? Van-e valamilyen egyedi tudása, kedvelt tevékenysége? (pl. muzsikus, tánc,
kismesterségek, amely nem fő tevékenysége, de az élete része, pl. faragás, bútorfestés, stb.)
− jelen: Hogyan látja a település mai helyzetét, sokat változott az utóbbi években/évtizedekben? Szeret itt élni?
Meg tudja azt fogalmazni, hogy miért szeret itt élni, mi az, ami a településhez/a térséghez/az itteni tájhoz köti?
Milyen lehetőségek vannak helyben (munka, kikapcsolódás, tanulás/kultúra stb.)?
− múlt: Milyen volt itt az élet 30-50 (100) éve, mit meséltek erről a szülei, hogyan emlékszik vissza? Milyen
kedves gyerekkori emlékeket idéz fel legszívesebben a településről? Hogyan éltek régen? Ebből mi az, ami ma is
él? Mi az, amit már teljesen máshogy csinálnak?
Tájhoz köthető értékekre vonatkozó kérdések
− Mi az, amire büszke a településén? Mitől különb lakhelye a környező településeknél? Van-e különleges
kötődése (helyhez, tárgyhoz, emberekhez, viselkedéshez)?
− Milyen helyi események befolyásolták a település történetét/ történelmét (pl. árvíz, tűzvész, nagyobb
építkezések)? Hogyan kapcsolódik a családja helyi történetekhez, fontosabb eseményekhez?
− Milyen értékeket sorolna fel a településen általánosságban?
− Milyen érdekes vagy régen használt településrész, dűlő megnevezéseket ismer? (Térképen be tudja esetleg
határolni ezt a területet?)
− Ismeri-e a területének a természeti értékeit, meg tudja nevezni azokat? Hol kirándult gyerekként, kijárt a
természetbe? Milyen állatokkal, növényekkel találkozott ott, voltak esetleg kedvesebb helyszínei (rét, mező,
patakpart)? Milyen emlékeket (esetleg csínytevéseket) tud innen felidézni?
− Honnan nyílik a legszebb kilátás a településre, hol lehet belátni a térséget, környező településeket? Van-e
kedvenc kirándulóhelye? Ismer-e növényeket, gyógynövényeket, gombát a környéken, szoktak-e gyűjteni
ezekből?
− Hogyan gazdálkodtak régen? Fel tud-e sorolni használati eszközöket, termesztett helyi jellegzetes növényeket,
állatokat, ami máshol nem fordul elő, mások nem ismerik, vagy ha igen, akkor sem pont ebben a formában? Ha igen,
mitől különb az itteni?
− Miből állt egy napjuk, hogyan zajlottak a hétköznapok? Mit evett egy család (hagyományos feldolgozási
módszerek, ételek, italok, receptek)? Van-e olyan kedvenc étele, amit ma már csak ritkán, vagy nem is
készítenek? Van-e olyan zöldség, gyümölcs, ami már nincs is a településen (tájfajták megnevezése)?
− Tud-e valamilyen helyben termelt vagy helyben megtalálható mezőgazdasági növényről (szőlő, gyümölcs,
kapásnövény, gabona, zöldség), amit itt nagyra becsülnek? Tud-e a településen, a település környékén
gyűjtött ehető, gyógyító növényről (pl. gomba, gyógynövény, erdei növény)? Illetve ismer-e ehhez
kapcsolódóan helyszíneket, lelőhelyeket, vagy olyan személyt, aki tudja hol-merre érdemes gyűjteni?
− Ismer-e olyan kézművest, mesterembert, iparost (ácsmester, fafaragó, szövő, fazekas, kötélkészítő,
hangszerkészítő, kosárfonó, kovács, stb.), aki ma is megbecsült ember a faluban (munkájában, termékeiben egy
régi, hagyományos tudást - szaktudást, technológiát visz tovább)?
− Megbecsült, különleges épületeket/építményeket meg tud-e nevezni (szobor, templom, kápolna, malom, pince,
pálinkafőző, szőlőprés, kemence, kút, magtár, állattartó telep, ipari épület, kastély, kúria, út stb.)? Milyen volt a
szülei háza, milyen anyagokból építkeztek?
− Ismer-e helyi mesét, mondát, szokást, hagyományt (pl. ének, zene, tánc, vers, igaztörténet, szólás,
közmondás), vannak-e olyan fortélyok, ismeretek (pl. kaszálás, kenyérsütés, lekvárfőzés, veteményezés,
állattartás, ételek, hímzésminta), amit még az utókornak is át szeretne adni, szeretné, ha ez a tudás tovább élne a
településen?
− Mindezekhez van-e személyes régi fotója, rajza, leírása, helyi újságban megjelent cikke?
Szerepvállalás, közösségi élet
− Fontos-e önnek ezen értékek őrzése, fenntartása? Kinek lenne a feladata? Kik tehetnek az értékek
megbecsüléséért, számontartásáért? Kik a kulcsemberek? Kik a település húzóemberei, kik a hangadói?
− Ki, milyen szerepet vállal a helyi közösség életében? Kik irányítják és kik maradnak ki inkább a közösségi
programokból? Hogyan látja az itteni közösséget, van-e összefogás?
Hólabda módszer (személyes ajánlás)
Az interjúk végén kérdezzük meg, hogy kit érdemes még felkeresni és megkérdezni, így a helyi lakosok
ajánlanak további interjúalanyokat, tudásőrzőket.
− Kit tudna még ajánlani, akit hasonló kérdésekkel megkereshetünk?
Segédeszközök az interjúkészítés során
Az interjúkészítés során számos segédeszközt használhatunk az értékek számbavételéhez. Ezek közé tartozik
például a szabadkézi mentális térkép készítése, a régi képek, térképek, valamint az előzetes háttérmunka során
beszerzett, vagy a szóbeli beszélgetések során előkerült előzetes értéklista.
A mentális térképezés egy régóta használt, több területen alkalmazható társadalomtudományi módszer.
Lényege, hogy a válaszadók fejében lévő elképzelések, gondolatok térbeli lenyomata kerüljön ábrázolásra. A
mentális térképezést használják a pszichológiától, a geográfián át a terület- és településfejlesztésig. Az
értékfelmérés során a helyiek saját lakóhelyükről alkotott képét szeretnénk kirajzolni, érzékeltetve a saját
értékítéletüket. A számukra fontos helyi értékeket szeretnénk, hogy a saját látásmódjuk szerint adják vissza,
helyezzék el egy rajzolt térképen.
A mentális térképezésen belül a leggyakrabban használni kívánt módszer a “free-recall” vagy szabadkezes
rajzolás. Itt egy üres lapot és rajzeszközt adunk a válaszadónak és arra kérjük, hogy rajzolja le a települését a
számára fontos helyekkel, illetve azokkal, amiket megmutatna egy ideérkező érdeklődőnek, amire a helyben
lakók büszkék lehetnek. Ilyen formán konkrét információkat kapunk a településről, de ennél is fontosabb az a
pozitív externália, ami a lokális identitás erősödésében, a környezet értékeinek megbecsülésében nyilvánul meg.
A mentális térképek készítése közben a személyes és a közösség emlékezetében őrzött történetek is könnyebben
a felszínre kerülhetnek, felidéződhetnek. A feldolgozás során az előforduló értékek gyakorisága a
legbeszédesebb adat, ebből kiolvasható az, hogy egy-egy érték, történet, szokás mennyire él, és mennyire szerves
része ma is az adott közösségnek, a település életének.
Interjúnapló
A beszélgetések során feltárt információkat a legkönnyebben – a hangrögzítés mellett – egy előre kinyomtatott
interjúnapló formájában tudjuk rögzíteni. A beszélgetésekhez emellett érdemes a fentebb tárgyalt interjúfonalat,
illetve a témakörnek megfelelő kérdéseket is magunkkal vinni, így strukturált interjúkat készíthetünk.
Interjúalany adatai Az interjúalany neve, elérhetősége, kora, foglalkozása.
Interjú helyszíne,
dátuma Az interjú készítés helyszíne (település, településrész vagy pontos cím),
dátuma.
Interjúkészítő adatai Az interjú készítő neve, elérhetősége (foglalkozása).
Interjúleirat Az interjú során feltárt főbb információk vázlatos (az értékekre vonatkozó
főbb adatok, történetek, település-, családtörténet stb.) leírása.
Az interjú során
érintett értékek A feldolgozás megkönnyítésére érdemes kiemelten felsorolni a beszélgetés
során érintett értékeket, kulcsfogalmakat.
Kitöltött minta interjúnapló a mellékletben található.
A beszélgetések során feltárt információkat minden esetben vissza kell kapcsolni a terepi gyűjtésünk
eredményeihez. A tényleges terepi bejárást és adatrögzítést az interjúzás, illetve a háttérkutatás (pl.
irodalmazás, történeti térképek és források elemzése) során előkerült további információkkal, kapcsolódó
történetekkel és helyi ismeretekkel tudjuk kiegészíteni.
4.4.2. AZ ÉRTÉKEK HELYSZÍNI DOKUMENTÁCIÓJA
A tájhoz kötődő értékek terepen történő egységes rögzítésére, leírására adatlap kitöltését javasoljuk. Az
adatrögzítés kiemelt elemei: állapotleírás, az érték környezetének leírása; pontos helymeghatározás, az érték
elhelyezkedésének térképen (koordinátákkal) történő rögzítése; fénykép/videó hangfájl készítése; lejegyzés az
értékekhez fűződő történetről, elbeszélésekről, legendáról (akár hangfelvétel formájában is).
A helyszíni dokumentáció során a feltárt értékről több képet készítsünk. A fényképeket érdemes különböző
látószögekből, a feltárt értéket pedig a környezetében is ábrázolva, illetve keretet kitöltve felvennünk. Olyan
képeket is készíthetünk, ahol az értékhez köthető személyek, a használat közbeni funkció és a közösségi szerep
egyaránt felismerhetővé válik. Emellett érdemes részletképeket is megörökíteni (amennyiben felirat, egyéni
ábrázolás vagy egy-egy díszítőelem is található az értéken, érdemes azt is külön, olvasható formában rögzíteni).
A képeken lehetőség szerint ne legyenek zavaró elemek (pl. jármű, vagy eszköz). Minden esetben érdemes azt a
pozíciót megkeresni, ahonnan legjobban befogadható a feltárt érték karaktere.
A tájhoz kötődő értékek állapotát számos veszélyeztető tényező befolyásolhatja. Ezek lehetnek természeti
vagy antropogén eredetűek, amelyeket a felmérés során legjobb tudásunk szerint rögzítsünk.
A tájban megjelenő értékek felvétele lehet csoportos is, amennyiben az elemek egységesen kezelhetők, vagy egy
helyszínen több érték fordul elő (pl. régi temető, kastélykert idős fái, pincesor elmei). Előfordulhat, hogy egy-egy érték
átnyúlik, esetleg kívül esik a közigazgatási területen, ugyanakkor az adott település lakói mégis magukénak érzik,
számon tartják az értéket, ebben az esetben javasoljuk felvételét az adott településhez.
A közösség számára nehezen elérhető vagy megközelíthető (pl. zárt, magánterületen előforduló) értékek
feltárása során mérlegeljük az értékek társadalmi, közösségi jelenőségét (lásd a 3.1. fejezeteben felsorolt
kritériumok alapján).
Tájban megjelenő értékek adatlapja
A következő kitöltési leírást és adatlapot a tájban megjelenő értékek helyszíni dokumentálásához ajánljuk (pl.
épített értékek, természeti értékek).
település Az érték megnevezése - törekedni kell a helyben használt elnevezés
megadására.
típus, kategória A típus megadása (tájgazdálkodással kapcsolatos, épített, tárgyi,
természeti, szellemi), segítheti a későbbi csoportosítást, majd a
tematikus bemutatását az egyes értékeknek. Ezért érdemes a típusok
mellett saját kategóriákat is jegyeznünk (pl. a gyümölcsészet értékei,
szakrális értékek), ahol egyszerre lehet jelen tárgyi, épített vagy
szellemi érték is.
helységnév, pontos helyszín Település, tájegység hivatalos
megnevezése ahova kötődik az
adott érték; települési belterületen
célszerű megadni a településrész
megnevezését és a közterület
nevét.
koordináták*: pontos helyszín
megadása (a feldolgozás során
utólag pontosítható) HRSZ: a helyrajzi szám
megadása a földhivatali
nyilvántartás szerint történik
(amennyiben van hozzá adat).
keletkezés, kor A létesítés/ megjelenés pontos évszámát vagy annak becsült idejét
adjuk meg.
leírás A tájérték pontos és-, az érték általános leírása (például annak mérete,
színe, formája és anyaga), valamint említést kell tennünk a keletkezés
körülményeiről, hasznosításáról; ki kell térnünk az érték
környezetének és a környező tájjal való kapcsolatának bemutatására;
fontos kiemelnünk, hogy miben, hogyan kötődik az adott tájhoz,
területhez.
védettség A fennálló védettségi kategóriát adjuk meg (országos jelentőségű
védett természeti terület/ helyi jelentőségű védett természeti terület/
Natura 2000 terület/ országos jelentőségű műemlék/ helyi védelem
alatt álló építészeti örökség/ védetté nyilvánított régészeti lelőhely/
nem védett); illetve ha a tájban megjelenő érték környezetében más
védett érték található azt ide soroljuk (pl. védett fajok: gyöngybagoly,
denevér populáció, gólya- és fecskefészkek –kifejezetten kötődhetnek
épített értékeinkhez, padlástérhez, idős korhadt faegyedekhez).
tulajdonos/kezelő Állami/magán/egyéb tulajdonos/nem áll rendelkezésre információ.
aktuális állapot, kezelés,
veszélyeztetettség A terepi felmérés során tapasztalt állapot; a veszélyeztető tényezőket
adjuk meg (veszélyeztetettség mértéke: erősen veszélyeztetett, kis
mértékben veszélyeztetett, közepesen veszélyeztetett, nem
veszélyeztetett).
veszélyeztető tényezők** Mezőgazdálkodás/erdőgazdálkodás/vadgazdálkodás,/ipari
tevékenység/közlekedés/turizmus, rekreáció/egyéb tevékenység/
természetes folyamatok/nem veszélyeztetett.
adatforrás, adatfelvételezés
ideje A legfontosabb szakirodalmi források és a helyszíni adatközlők. Az adat felvételezés ideje, adatfelvevők neve és elérhetősége.
koordináták: A különböző földrajzi koordináták átváltása megoldható, ugyanakkor a feldolgozás
megkönnyítésére érdemes egy adott felmérés során azonos rendszert használni; pl. a Természetvédelmi
Információs Rendszer adatbázisába az értékek adatai EOV koordinátákkal kerülhetnek be (pl. 675782.6986,
253022.8436); míg a TÉKA adatbázis Google Maps alapú helymeghatározást (úgynevezett WGS
koordinátákat) használ (pl. 47.623882092,19.386859564). A földrajzi helymeghatározáshoz alkalmazhatunk
például ingyenesen letölthető mobilalkalmazásokat (pl. okostelefonra a Mobil Topographer). Fontos
megjegyezni azonban, hogy a különböző helymeghatározási eszközök pontossága nagyon eltérő lehet. ** veszélyeztető tényezők
- mezőgazdálkodás (agrokemikáliák használatából adódó környezetterhelés, -szennyezés; állattartással
kapcsolatos környezetterhelés, -szennyezés; egyéb mezőgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; gyep
cserjésedése, beerdősülése a legeltetés, kaszálás elmaradása miatt; gyepfeltörés; mezőgazdasági létesítmény
kedvezőtlen tájképi hatása; mezőgazdasági munkákból adódó talajerózió, talajtömörödés); - erdőgazdálkodás (egyéb erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; erdészeti kiközelítés, faanyag-
szállítás; erdőgazdasági létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása; erdőtelepítés; véghasználat, tarvágás); - vadgazdálkodás (egyéb vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; túltartott vadállomány és az általa
okozott mezőgazdasági, erdészeti, természetvédelmi vadkár;; vadgazdálkodási létesítmény; vadgazdálkodási
létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása); - ipari tevékenység (bányászat, anyagkitermelés; egyéb iparral kapcsolatos tevékenység; ipari eredetű
környezetterhelés, - szennyezés; ipari létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása) - közlekedés (egyéb közlekedéssel kapcsolatos tevékenység; közlekedési eredetű környezetterhelés, -
szennyezés; útépítés, - felújítás); - turizmus, rekreáció (egyéb turizmussal kapcsolatos tevékenység; gyalogösvény-erózió; gyűjtés: ásvány,
vadvirág stb.; taposás; terepautózás; terepmotorozás); - egyéb tevékenység (egyéb célzott gyűjtő tevékenység; egyéb, máshová nem sorolható emberi tevékenység;
építési, bontási tevékenység, beépítés; illegális ásatás, leletkeresés; illegális favágás, fakitermelés; illegális
hulladék elhelyezés; karbantartás, ápolás elmaradása; közvetlen emberi zavarás; tereprendezés; tűzrakás;
gazdátlanság; funkciónélküliség; az elfeledés; tudatos rongálás (vandalizmus); fejlesztések pusztító hatásai) - természetes folyamatok (egyéb természetes folyamat; inváziós faj terjedése; szélerózió; természetes
talajerózió); - nem veszélyeztetett.
Kitöltött adatlap minta a mellékletben található.
Tájban nem megjelenő, tájhoz kötődő értékek adatlapja
A következő kitöltési leírást a tájhoz kötődő, de a tájban nem megjelenő értékek (pl. tárgyi emlékek, szóbeli
hagyományok és kifejezési formák, szokások, rítusok és ünnepi események, hagyományos kézművesség,
gasztronómia, tájhasználatra vonatkozó gyakorlatok, vagy más kulturális örökségi elemek) dokumentálásához
ajánljuk.
település Az érték megnevezése - törekednünk kell a helyben használt elnevezés megadására
típus A típus megadása
helységnév, pontos
helyszín
Település vagy tájegység hivatalos megnevezése, ahova kötődik az adott tájérték;
földrajzi elhelyezkedés és elterjedés; települési belterületen célszerű megadnunk a
településrész megnevezését és a közterület nevét; külterület esetén pedig a
megközelíthetőséget.
Amennyiben van pontos helyszín, akkor a koordináták felvétele.
keletkezés,
kialakulás kora
Az érték kialakulásának korát vagy annak becsült idejét adjuk meg.
leírás Az érték pontos leírása, az érték általános jellemzése; térjünk ki az érték fontosabb
tulajdonságaira; mindazokra a társadalmi és kulturális funkciókra, amelyeket az
érték a jelenben betölt, továbbá az örökség hordozóinak és gyakorlóinak
jellemzőire, az értük felelősséget viselő egyének szerepére. Szerepeljenek az érték
formai és tartalmi sajátosságai, a térbeli és időbeli viszonyai, és a mai körülmények
között betöltött szerepe.
Rögzítsük az érték keletkezésének, használatának leírását; fontos kiemelnünk, hogy
miben, hogyan kötődik az adott tájhoz, területhez az adott érték.
tulajdonos/kezelő Legyen információnk arról, hogy ki tartja fenn az adott értéket (pl. állami; magán;
egyéb tulajdonos; nem áll rendelkezésre információ); az értéket használó érintett
közösség(ek), csoport(ok) vagy egyén(ek) megnevezése.
aktuális állapot,
veszélyeztetettség
A felmérés során tapasztalt állapotot rögzítsünk (pl. használatban lévő tárgy);
szerepeljen az állapot leírásban, hogy az érintett közösség, csoport vagy egyén a
közelmúltban vagy jelenleg milyen lépésekkel biztosította vagy biztosítja az érték
fenntarthatóságát. Illetve ha van, akkor az érintett önkormányzat(ok), szakmai
szervezetek vagy civil szféra által az érték megőrzése érdekében tett beavatkozások
leírását is rögzítsük.
Adjuk meg a veszélyeztető tényezőket (veszélyeztetettség mértéke: erősen
veszélyeztetett, kis mértékben veszélyeztetett, közepesen veszélyeztetett, nem
veszélyeztetett).
veszélyeztető
tényezők
Rögzítsük azon külső vagy belső (pl. gazdasági, technikai, jogi) akadályokat,
tényezőket, amelyek az adott érték fennmaradását veszélyeztetik (pl. használaton
kívül helyezett érték, rongálás, elfeledés).
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
Legfontosabb szakirodalmi források (pl. kutatómunkák, gyűjtések, publikációk) és a
helyszíni adatközlőket soroljuk fel; az adat felvételezés idejével, adatfelvevők
nevével és elérhetőségével.
Kitöltött adatlap minta a mellékletben található.
A terepen történő adatrögzítést segítheti, ha az adott érték felmérése közben észrevételeinket, az adatlap
kitöltéséhez szükséges információkat diktafonra felmondva (is) rögzítjük. Ennek egyik előnye, hogy minden
részletet és megfigyelést rögzíteni tudunk, amelyről a későbbiekben is eldönthető, hogy mi kerüljön feljegyzésre
a végső adatlapon, emellett a feldolgozást más is elvégezheti, amennyiben visszahallgatja az adott értékhez
tartozó hangfelvételt.
4.5. AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ADATOK FELDOLGOZÁSA
Az adatfeldolgozást az előzetes szakirodalmi és egyéb források, a helyszíni dokumentáció információi,
adatlapjai, fényképei, illetve az interjúnaplók alapján kezdhetjük el.
A terepi gyűjtés során rögzített adatokat, a külső jegyek leírását kiegészítjük az interjúztatás, illetve a
háttérkutatás (pl. irodalmazás, történeti térképek és források elemzése) során előkerült további információkkal,
kapcsolódó történetekkel, helyi ismeretekkel.
Az értékleírások során törekedjünk a megszerzett ismeretek összekapcsolására, vagyis az előzetes
háttérmunkákból, szakirodalomból ismert adatok – megfelelő hivatkozásokkal –, illetve a helyszíni feltárás során
gyűjtött adatok összehangolására.
Az adatfeldolgozás során a legfőbb célunk az összegyűjtött értékek feldolgozása egységes adatbázisba, majd ezt
követően az értékek egységes nyilvántartásba történő rendezése. A tájhoz kötődő értékek feldolgozása során a
következő szempontokat vegyük figyelembe:
− a felmérések ne csak az értékek megnevezését, felsorolását, hanem azok ismertetését, leírását, ill. fényképes
(vagy filmes) bemutatását is tartalmazzák;
− a felmért adatok (adatlapok, interjúnaplók, fényképek, videók stb.) mindenki számára elérhetőek,
publikusak; hozzáférhetőek, nyílt elektronikus adatbázisba rendezve;
− online, nyílt forráskódú térképek használata, ill. a tájértékek koordinátáinak egységes rögzítése térképi
megjelenítéshez, ábrázoláshoz;
− az elkészült adatbázis készítése során fontos, hogy a gyűjtemény bővíthető legyen;
− a felmért értékeket érdemes a feldolgozás után a helyi közösséghez visszajuttatni, bemutatni, akár helyben,
akár külső segítséggel, együttműködéssel történt a gyűjtés. A visszacsatolásra alkalmas lehet egy kiadvány,
rendezvény, kiállítás, szervezése.
5. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK,
ÉRTÉKTÁRAK UTÓGONDOZÁSA
“A fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával,
szervezettségével és fegyelmével.
E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiaknázatlan, puszta lehetőség marad.”
Ernst Friedrich Schumacher (1973)
Az értékek ismerete, felismerése minden esetben az első lépés a megőrzéshez. Az értékek nyilvántartásba
vételével nem tekinthetjük az értékfeltárást lezártnak, további feladatunk az értéktárak elemeinek folyamatos
számontartása, megóvása, ápolása.
A tájhoz kötődő értékek védelme nem valósulhat meg a helyi lakosság értékmegőrző, értékmentő munkája,
életmódja, hagyományápolása nélkül.
Az értékmegőrzés kapcsán a legoptimálisabb, ha akár párhuzamosan is minél többféle eszközt tudunk az
utógondozásra fordítani. Legyen szó gyakorlati eszközökről (építés, helyreállítás, kezelés, környezetalakítás
stb.), szabályozási eszközökről (pl. jogszabályi előírások, védettség létrehozása), valamint pénzügyi
eszközökről (támogatások, ösztönzés, pályázati források, adókedvezmények stb.).
5.1. AJÁNLOTT GYAKORLATOK A KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKGYŰJTÉSRE, ÉRTÉKŐRZÉSRE
„A „szerények kincse” a legmélyebbre ereszti
gyökereit történelmünkben.”
Maeterlinck (1919)
A következőkben felsorolt példák lehet, hogy az általunk leírt értékgyűjtő-módszertannak csak egy-egy szeletét
foglalják magukba, de mégis támpontot, kiindulást jelenthetnek az értékgyűjtés előkészítése során vagy az
értékmegőrzés kapcsán. Sem a kézikönyv felsorolásai, sem az ajánlott eszközök nem követelmények, sokkal
inkább javaslatok, ötletek. A vázolt témákat, gyakorlatokat egyfajta lehetőségként mutatjuk be, amelyből a
települések, helyi erők kiindulásként maguk szemezgethetnek érdeklődésük, hozzáértésük és támogatóik
függvényében.
A tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése mint a környezeti nevelés és szemléletformálás lehetséges eszköze
A táji örökség ismeretének beépítése az oktatásba, kiemelten fontos feladatunk az utógondozás során. Értékes
ismeretterjesztő anyagokat állíthatunk össze a gyűjtött értékekről figyelembe véve, hogy milyen korosztálynak szólhat
majd a tudásátadás. Az értékgyűjtésre, megőrzésre irányuló kezdeményezésekkel nagymértékben hozzájárulhatunk a
társadalmi értékrend és a környezettudatos szemlélet formálásához. Megfelelő felkészültséggel a környezeti és
természeti nevelés egyik kiváló gyakorlati eszköze lehet a terepi értékgyűjtés. Az értékfeltárások során törekedjünk
arra, hogy szervezett formában, a gyermek korcsoport is aktívan vegyen részt a helyszíni feltáráson, terepbejáráson. Az
ilyen célzott kirándulások, barangolások erősíthetik a gyermekekben azt a veleszületett kíváncsiságot, amelyet a világ
jelenségei iránt tanúsítanak. A gyermekekkel együtt végzett terepi értékfeltárás eredménye az ismeretterjesztés mellett
a természetszeretet érzésvilágának megfelelő kialakulása is. Célunk, hogy a gyermekek érezzék a felfedezés örömét,
izgalmát, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a csodálat, a szeretet
érzése: felfigyeljenek a természet szépségeire.
A közösségi értékgyűjtés meghatározhatja egy adott közösség fejlődési irányait és lehetőségeit, nagymértékben
hozzájárulhat annak helyi szerepvállalásához. Az értékfeltárás a fentieken túl lehetőséget biztosít a fiatalság
hasznos és értelmes szabadidős elfoglaltságára is.
Mindez történhet a helyi intézményekkel való együttműködés keretében. Akár saját helyismereti tantárgy
bevezetésével, ahol tárgyak, eszközök készítése vagy beszélgetések során ismerkedhetnek meg a fiatalok az őket
körülvevő értékekkel. Jó példa erre a hollókői iskolákban működő “Hollókő” tantárgy, de a helyi oktatási
tantervekbe való beépítésen túl más környezeti nevelési eszközök is alkalmazhatók az értékőrzés során (pl.
értékőrző táborok, tematikus kirándulások, erdei iskola jelleggel tangazdaság működtetése, ott élő idősek tanítják
a népdalokat, kézművességet, ünnepi szokásokat, helyi hagyományokat).
“Kérdezd meg a nagymamát és a nagypapát!”
A kézikönyvben leírt módszertan egyik legfontosabb gondolata, hogy a sikeres értékfelmérés során a szóbeli és a
látott információk egymást kiegészítve adjanak egy teljes képet a feltárt értékről. Ugyanakkor e módszernek az
időigényesebb és előzetes szervezést kívánó része maga az interjúkészítés, az interjúalanyok, vagyis a helyi
tudásőrzők felkeresése, interjúidőpontok egyeztetése. Miközben a települési értékfeltárás során rengeteg hasznos
tudásanyagot gyűjthetnek össze a helyi iskola tanulói is nagyszüleiktől. Először az iskolás tanulókkal egy tematikus
tanóra keretein belül a pedagógusokkal együtt, esetleg az értékgyűjtésben közreműködő szakemberekkel beszéljük
át az érdekes témákat, kérdéseket (lásd. 4.4.1. fejezet). Ezután ők fogják az immáron saját érdeklődésüket is elnyerő
kérdésekkel megkeresni nagyszüleiket, idősebb rokonaikat, akik biztosan örömmel mesélnek majd a régi időkről,
feltárva ezáltal a helyi hagyományokat, elfeledett történeteket, helyszíneket. Mesélnek az átalakult tájról,
életformáról, elfeledett helyekről. Az iskolások által összegyűjtött értékeket érdemes “versenyeztetnünk”, hogy
ezáltal a települési értékgyűjtést összefogó csoporthoz könnyűszerrel visszajuthassanak az adatok (a legrégibb
történet, legelfeledettebb helyszín, a legrejtőzködőbb érték, stb. díjazása által).
Fotó-, rajzpályázatok
A tájhoz kötődő értékek megjelenítésének kiváló eszköze a képi ábrázolás. A felmérési dokumentációnak lényeges
pontja, hogy fényképes dokumentációt is készítsünk a feltárt értékről. Egy fotó- vagy egy rajzpályázat keretében
viszonylag rövid idő alatt képet kapunk arról, hogy melyek azok az értékek, amelyek ténylegesen a helyi közösség
szemében is értékként jelennek meg. Egy ilyen pályázat akár arra is rámutathat, hogy melyek azok az értékek,
amelyek jelen vannak a településen, de mégsincsenek kellőképpen megbecsülve, nem igen tartják számon a
település lakói azokat. A pályázatokkal kiírásuktól függően több korosztályt is megszólíthatunk. A pályázat
terjesztése és díjazása történhet a közoktatási intézmények közreműködésével, de akár egy online felület is alkalmas
lehet a meghirdetésére, ahol az oldal látogatói maguk is dönthetnek arról, hogy mely pályaműveket ítélik a
legjobbnak. A rajzpályázatok során a grafikai ábrázolás egyfajta interpretációt is jelent. Az ilyen grafikai
ábrázolásokat érdemes az adott érték dokumentációjába is beillesztenünk a fényképek mellett.
„Fogadj örökbe egy táji értéket!” - közösségi érték-helyreállítások, közösségi téralkotás, építés
A “Fogadj örökbe egy táji értéket” kezdeményezés a közösségen belüli felelősség megosztását támogatja
azáltal, hogy az egyes értékek mellé egy-egy gondozót jelöl, aki az adott tájhoz kötődő érték gazdája lesz,
legyen az egyén vagy csoport. Az értékgyűjtés után a közösség megállapíthatja, mely értékek szorulnak
jelentősebb beavatkozásra. Ezek megújítása, karbantartása adhatja a közösségi program alapját. Az
örökbefogadók biztosítják az értékek rendszeres gondozását, számontartását és a közösség többi tagja, illetve
a látogatók felé történő bemutatását. Köztéri alkotások esetén például ők tartják rendben a tájhoz kötődő érték
környezetét, de ők lehetnek azok is, akik az értékhez kapcsolódó eseményekhez megemlékezést, vagy például
egy-egy külterületi érték esetén kirándulást, sétát szerveznek egy szélesebb kör számára is. Az állagmegóvás
mellett a közösség akár új értékeket is (pl. faültetés, közösségi téralkotás, szoborkészítés) létrehozhat.
Értéktárak bemutatása, nyilvántartása
Az elkészült értékek bemutatása, mintegy visszacsatolásként elmaradhatatlan feladatunk az utógondozás során.
Ekkor a gyűjtési munkában, tájsétán, interjúkban részt vevőknek mutatjuk vissza az elért eredményeket. Ez
történhet például tematikus estek (pl. mesterségbemutatók), kiállítás vagy kiadvány által.
Emellett fontos a már feltárt érték-nyilvántartások hozzáférhetőségének biztosítása (pl. online adatbázis
létrehozása). A feltárt értékek bemutatására alkalmas lehet a helyi médiamegjelenés, (pl. portréfilmek, bemutató
kisfilmek készítése, külön tematikus közösségi oldal, blog stb.).
„Tudásőrzők” bemutatása, közös tájestek szervezése
Az interjúzások során sokszor külön élményt jelent a helyi tudásőrzők történeteinek meghallgatása, amelyek
elmesélésére nem is biztos, hogy egy interjúszituáció a legkedvezőbb. Az interjú mégis csak egy szűkebb
időtartamú műfaj, ezért nagy élményt jelent a szélesebb körben történő beszélgetések szervezése is. A
beszélgetéseknél a legnagyobb kihívást a helyi tudásőrzők meggyőzése jelenti arról, hogy valóban van elég
érdekfeszítő és izgalmas története, amelyet mások is szívesen és érdeklődéssel hallgatnának. Ezért az ilyen
jellegű közösségi esték megszervezése feltételez egyfajta bizalmi viszonyt is. Itt legfőbb feladatunk a bátorítás,
bíztatás, a közszereplés okozta aggodalmak elhárítása.
Tematikus útvonalak, zöldút
Mindenképpen érdemes a helyhez kötött értékek bemutatásához egy útvonalat is tervezni. Ilyen “útvonaltervezési elv”
lehet egy-egy tematikus út vagy akár zöldút megtervezése, amelyek kialakítása során nem csupán az értékek útvonalra
való felfűzését, de más fenntartási szempontokat is érdemes figyelembe venni. Maga a zöldút is egyfajta motormentes
közlekedési útvonalat jelent, ahol előnyt élveznek a biciklisták, gyalogosok vagy akár a lóháton, lovaskocsin
közlekedők is. Ilyen zöldút-hálózat létezik az országban már több helyen, például a Cserhátban, Cserhát Zöldút néven,
ahol a zöldút kialakítói és mindazok, akik fontosnak tartják a zöldutat maguk is közösséget alkotnak, alulról
szerveződő társadalmi összefogást valósítanak meg.
Ilyen “útvonalkialakítási módszernek” nevezhetjük a tematikus útvonalakat is. Magyarországon Cultural
routes néven több tematikus útvonal is áthalad, amelyet az európai közösség felkarolt, ilyen például az
Európai Termálfürdők útja, az Európai Zsidó Örökség útja, vagy az Európai Szecesszió útja.
(http://culture-routes.net/routes)
Helyi kalendárium, falukönyv készítése
A helyi kalendárium, falukönyv készítése alkalmas a helyi emlékezet feltárására és megőrzésére, a közelmúlt
eseményeinek megörökítésére. Ez a módszer alkalmat ad régi szokások felelevenítésére, hagyományok
ápolására, helytörténeti kiállítás rendezésére, falugyűjtemény kialakítására.
Helyi tudástár létrehozása
A helyi tudástár létrehozása, a helybéliek nevének, címének feltüntetése bemutatja mindazokat a helybéli
tudásokat, témákat, amelyekhez értenek, és ezt a jártasságukat magánúton az érdeklődőknek szívesen átadnák.
Ez egyfajta közösségi „névjegyzék” létrehozását jelenti, ahol gyakorlati és elméleti tudásátadásra kerül sor
megszervezett „tanulókörökkel”.
Szívesség-szolgálatok, önkéntes szolgálatok
Amelyik közösségben az emberek bizalommal vannak egymás és az intézményeik iránt, együttműködnek és
szolidárisak, az gazdaságilag is eredményesebb. Az önszervezőköri módszerek is hozzájárulnak a gazdaságilag
is erősebb közösségek létrejöttéhez. Ez a rendszer alkalmas lehet a tájak, táji értékek gondozására,
rendbetételére; régi tudások, hagyományok átadására (pl. építkezési módszerek, tájhasználati, művelési módok).
Emberi környezethez kötődő (védett, fokozottan védett) fajok felmérése
A tájhoz kötődő értékek gyűjtése során kiemelt figyelmet érdemel az emberi környezethez kötődő értékes fajok
közösségi feltérképezése is, így például a madármegfigyelés vagy -gyűrűzés is. Védett, fokozottan védett fajok
felmérése során – végezze azt állami vagy civil szervezet, esetleg egy-egy fajcsoport tudományos kutatója –
gyakran pont azok a fajok maradnak adathiányosak, amelyek szorosan emberi környezethez kötődnek (pl.
gyöngybagoly, épületlakó denevérek, gólya- vagy fecskeállomány). Közös bennük, hogy előszeretettel
választják padlásainkat, templomtornyainkat lakóhelyül. Ezen fajok élőhelyét tekintve ez nem is csoda,
felmérésük a velük együtt (gyakran egy épületben élő) emberek segítsége nélkül nem is lehetséges. A felmérés
célterületei elsősorban kevéssé karbantartott épületek, így például templomtornyok, templompadlások,
közintézmények (iskolák, polgármesteri hivatalok), régi polgári vagy paraszti házak padlásai. Ezeken a helyeken
fokozottan ügyelnünk kell a biztonságra. Minden esetben megfelelő ruházatban, munkavédelmi sisakban és
megfelelő világítóeszközökkel induljunk a felmérésnek! Konzultáljunk a bejutást biztosító személlyel (plébános,
gondnok stb.) a potenciális veszélyekről, illetve a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósággal (praktikusan a
helyi természetvédelmi őrrel).
Az értékőrzés anyagi támogatása a vállalati szféra bevonásával
Franciaországban létezik az Örökségi Alap (Fondation Patrimoine), amelynek célja a nem védett, vidéki,
úgynevezett „közeli örökségek” megőrzése és tudatosítása. A francia Alap segíti a köztulajdonosokat (pl.
önkormányzatok, intézmények), a közösségi, valamint magántulajdonosokat anyagi támogatással (rész, vagy
teljes finanszírozás) a projektjeik megvalósításban azért, hogy ne saját anyagi terhük legyen az örökség
megőrzése. Mindezt úgy, hogy a szükséges forrásokhoz cégeket mozgósít és von be az Alapot kezelő szervezet.
A kulturális miniszter által alapított Örökségi Alap megjelenik az országos szintű jogi szabályozásban is, egyben
elismerve a magánszektor anyagi részvételét a védelmi feladatokban. Az Örökségi Alapból származó forrásokért
viszont a civil szféra vállal felelősséget, egyesületek pályázhatnak az örökségi védelmet biztosító projektek
megvalósítására. Mindez kiváló példája a “jó kormányzás elvének” is, amikor maguk a civilek képesek állami
feladatokat ellátni (good governance).
A francia Örökség Alapról bővebben: http://www.fondation-patrimoine.org
5.2. GYAKORLATBAN MEGVALÓSULT PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ
ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉRE ÉS MEGŐRZÉSÉRE
Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat
A Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány keretében létrejövő Ifjúsági Értékőr Hálózat összefogásában helyi
fiatalok gyűjtik saját és környezetük településeinek értékeit. Az értékőrök által összegyűjtött települési értékeket,
a Veszprém megyei értékleltár adatait egy virtuális adattárba a “Szeresd a magyart!” portál foglalja össze. Azóta
az a példa, miszerint a felnövekvő generációra bízzák a települések múltjának, örökségének, hagyományainak
felmérését, más szervezetet is ösztönzött, így jött létre a Nivegy-völgyi értéktár kezdeményezés.
A Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány honlapja (www.ptfa.hu).
Mesés Hetés - Hetési mintaprogram a tájértékek megőrzésére
A Mesés-Hetés elnevezésű program és fejlesztés egyik célja volt a Hetés néprajzi tájegység értékes természeti és
kultúrtörténeti tájelemeinek felmérése a helyi szereplők bevonásával, a helyi közösség részvételével, a helyi
tudásra támaszkodva. Nem csupán értékőrzésre, hanem a kezelésre, fenntartásra és együttes hasznosításra is
lehetőséget teremtett a megkezdett munka.
A mintaprogram további célja a táji értékek turisztikai hasznosítását is lehetővé tevő zöldút kialakítása. A
zöldút-mozgalomban szerte a világban helyi közösségek vesznek részt a környezeti és gazdasági szempontból
is fenntartható társadalom kialakítása és az egészséges életmód elterjesztése érdekében. A zöldutak ideális
keretet (fizikai és egyben szellemi) biztosítanak a közösségi kezdeményezéseknek, a természetvédelemmel,
kulturális örökségvédelemmel, a fenntartható turizmussal és a motormentes közlekedéssel kapcsolatos
fejlesztéseknek. A program eredményeként megszületett a Mesés Hetés Zöldút nyomvonala – igazodva a terület
táji értékeinek elhelyezkedéséhez – különböző fórumokon, beszélgetéseken keresztül egy hosszabb folyamat
eredményeként alakult ki, amely során a helyi vezetők és civilek együttesen vitathatták meg elképzeléseiket.
A Mesés Hetés honlapja (www.hetesonline.hu).
Kincskereső értékösvények - Magosfa Alapítvány
Csoportos, családi helyismereti programként a települések (pl. Verőce, Kismaros, Börzsönyliget) kulturális és
természeti értékeit fűzik össze a kincskereső értékösvények. A kincskereső útvonalakhoz egy-egy rejtvény is
kapcsolódik, de a megfejtéshez mindenképpen szükséges végigjárni az adott értékösvényt.
A Magosfa Alapítvány honlapja (www.magosfa.hu).
Székelyföldi Fürdő és Közösségépítő Kaláka Mozgalom - Ars Topia Alapítvány
A Kaláka Mozgalom, amely 2001-ben indult Székelyföldön, népi gyógyfürdők felújítására és környezetük tájhoz
méltó kialakítására vállalkozott a helyi közösségek, a Kárpát-medence és a világ különböző helyeiről ideérkező
fiatalok részvételével, önkéntes munkával. A kalákák középpontjában a vizek védelme, a régi gyógy- és
fürdőhelyek újjáélesztése áll. A fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi
munkaformában, a kalákában valósulnak meg. A kaláka lényege, hogy mindenki azt adja a közösbe, amire ereje,
tehetsége és jószíve van, a gyermekektől az idősekig: faanyagot, fuvart, szerszámot, élelmet, szállást, pénzt,
kétkezi munkát. A helyi önkormányzat, közbirtokosság és műhelyek biztosítják a faanyagot, építőanyagot és az
élelmezést, a helyiek pedig szállást adnak otthonaikban.
Az Ars Topia Alapítvány honlapja (www.arstopia.hu).
Délegypercesek - Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete
A projekt a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete (KÖME) munkatársai vezetésével valósult meg. A
program első szakaszában helytörténeti anyagokat és a szájhagyomány útján fennmaradt emlékeket gyűjtöttek az
Egyesület tagjai. A második szakaszban pedig egy köztéri játék segítségével igyekezték a helyieket kicsit
közelebb vinni egymáshoz: kapcsolatokat, beszélgetéseket generálni az értékőrzés mentén. Ennek keretében a
helyiek a saját történeteiken keresztül kaphatnak választ arra, hogy közösségi összefogással hogyan lehet az
együttélést megkönnyíteni, közös célokat előmozdítani. A projekt gyakorlati eleme volt, hogy a település egy
frekventált helyszínére kihelyezték a falu kincses térképét. A köztéri játék részeként felállítottak egy-egy
történetmesélő padot, ahol a helyben gyűjtött történeteket interpretáltak a közösség tagjai mint amatőr színészek.
Mindennek kézzelfogható eredményeként, “kataszterként” egy úgynevezett „sztoriatlaszt” is kiadtak, amely a
jövőben akár a helyi általános iskolában is terjeszthető, a tanításba beépíthető a helytörténeti ismeretanyag
feldolgozásaképpen.
A Kulturális Örökség Menedzserek Egyesületének honlapja:
(haritagemanagment.hu)
Nagyapám háza mester-inas program - Falufejlesztési Társaság
A Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával dolgozta ki a
Nagyapám háza mester-inas képzést a népi építészet iránt érdeklődőknek. A kiválasztott „inasok” egy-egy
mester mellé kerülnek, és részt vesznek egy műemléki épület, tájház, malom vagy parasztház felújításán. Olyan
hasznos alkotómunkát végeznek, amellyel gyarapíthatják tudásukat, közvetlen tapasztalatot gyűjthetnek a
házépítés népi módszereiről, a hagyományos kőműves munkákról. A négy hétig tartó gyakorlat során
hagyományos környezetben, élőben tanulhatják meg a régi ácsmesterség alapjait, a tetőfedés fortélyait,
elsajátíthatják a vályogvetést, paticsfalak tapasztását, a zsúpfedést és nádazást.
Gyógyító táj; Gyógyító emberek
A Gyógyító táj; Gyógyító emberek című projekt célja volt, hogy megkeressék az együttműködés útjait a vidéki
térségeink népességeltartó képességének javítása érdekében. A projekt emellett arra is törekedett, hogy
bemutassa a Dunakanyar, a Pilis, a Börzsöny és a Szentendrei-sziget fokozottan védett tájainak értékeit. A
természet adta lehetőségekkel, a megszerzett ismeretekkel, az együttműködések révén egyre több ember számára
nyílhat lehetőség értelmes, maguk és mások számára is hasznos, megélhetést nyújtó munkára. A projekt
harmadik célkitűzése a generációk közötti tudásátadás megteremtése volt.
A Gyógyító táj, gyógyító emberek projekt honlapja:
www.gyogyitotaj.infotan7.hu
Ökoporták kialakítása
Az “ökoporta” cím a falusi szolgáltatókat érintő egységes minőségbiztosítást jelentő védjegyrendszert jelenti, célja
a komplex falusi turisztikai kínálat minőségi kialakítása. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége
(FATOSZ) által elismert ökoporták esetében az alapvető szolgáltatás, hogy az ideérkező vendég testközelből
ismerheti meg a hagyományos gazdálkodást, a termőföldtől az asztalig szemmel tarthatja a zöldségek és a
gyümölcsök útját. A szálláshelyhez minden esetben kapcsolódnia kell ökológiai gazdaságnak gyümölcsös- és
fűszerkerttel. A házban és a gazdaságban energia- és víztakarékos eszközöket használnak, a komposztálás és a
szelektív hulladékgyűjtés alapvető fontosságú a vendéglátók számára. A gazdaságban és a háztartásban kerülni kell
a vegyi anyagok túlzott használatát, ehelyett hagyományos tisztítási eljárásokat alkalmaznak. Ezeken a kötelező
elemeken kívül egyéb szolgáltatásokkal színesíthető a kínálat: háziállatokat, baromfit, nyulat is tarthatnak az
ökoportán, törekedve a hagyományos gazdálkodásra. Az ökoporta egyszerre mutathat be tájegységre jellemző
berendezési tárgyakat, tájjellegű és helyi termékeket és azok készítési eljárását, a falusi életmódhoz és
agrárkultúrához kapcsolódó tevékenységeket, hagyományos népi kézművesmesterségeket, őshonos állatok tartását.
(MNVH 2013)
Itt vagyok otthon kiadvány - Örökségünk: Alpokalja – Fertőtáj
Az Itt vagyok otthon című közérthető kiadvány különféle szempontokból ismerteti röviden a tájat. Az olvasók
információhoz juthatnak a térség történetéről, földrajzáról, településeiről, világörökségi értékeiről. A kiadvány
bemutatja a Fertő-part rejtett kincseit, foglalkozik a térség természeti szépségével, egyedi tájértékeivel, de az
olvasók megismerkedhetnek a fertőszéplaki templomban található Szűzkép legendájával, egy, a településről
származó népdallal, a fertőhomoki dióünneppel, Hegykő nevének történetével vagy Sarróddal, a halászfaluval. A
leírásokat többek között a települések egymáson tréfálkozó versei színesítik. A témakörökhöz minden fejezetben
ellenőrző kérdések tartoznak, segítve, hogy az ismeretek könnyebben és mélyebben rögzüljenek, és a szövegek
között is különféle feladatok járulnak hozzá az anyag közös feldolgozásához. (MNVH 2013)
Az Itt vagyok otthon kiadvány elérhetősége (www.alpokalja-fertotaj.hu).
Dél-Borsod értéktára - Dél-borsodi LEADER Egyesület
A Dél-Borsod Értéktára című kezdeményezés egy hatosztatú gyűjtemény, amelybe a Dél-borsodi LEADER
Egyesület területéhez tartozó 37 település lakosainak bevonásával gyűjtötte és folyamatosan gyűjti össze a
térség erőforrásait, legyen szó tájvédelmi körzetről, épített örökségről, hagyományőrző csoportokról vagy
akár mesteremberekről. A gyűjtés célja az értékorientált szemléletformálás, valamint a térségbe érkező
turisták informálása. A különböző kategóriákban tartalmas leírásokkal és fotókkal mutatják be a helyi
értékként elfogadott erőforrásokat (népi mesterségeket űző kézművesek, néptánccsoportok, kastélyok stb.) Az
értéktár adatbázisának építése által a Dél-borsodi Leader Helyi Akció Csoport több mint 90 szereplővel van
napi kapcsolatban, akikkel közös céljuk a térségi identitás erősítése.
A Dél-Borsod Értéktár honlapja (www.dble.hu).
Tündérkertek - Mozgalom a gyümölcs-tájfajták megmentéséért
A mozgalmat a hazai gyümölcs-tájfajták megőrzéséért indították. A tündérkertek tulajdonképpen olyan
génbankok, ahol az adott település, térség környékén fellelhető régi gyümölcsfák (gyümölcs-tájfajták)
oltványait nevelik. A már nemzetközivé vált mozgalom Zalából indult útjára 2009-ben, azóta szerte a Kárpát-
medencében már több mint 120 tündérkertet alapítottak, ahol kétezernél is több régi fafajtát sikerült eddig
megőrizni. Az értékmentés, gyümölcsészeti hagyományok mentése mellett a tündérkertek közösségépítő szerepe
is számottevő, a közösség saját táji és kulturális hagyatékát őrzi. A mozgalom segít átörökíteni a régi tudást.
Táj - Építészet - Közösség Alkotótáborok
A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottság (MTA VEAB) Népi Építészeti
Munkabizottságának kezdeményezésére indult program, a Magyar Építész Kamarával és a Szent István Egyetem
Ybl Miklós Építéstudományi Karával együttműködve. A program célja, hogy diákok és helyi emberek olyan
épületeket és gazdaságokat mentsenek meg és adjanak esetleg új funkciót azoknak, amelyek kiemelkedő értékkel
bírnak, de a felújításukra jelenleg nincs remény. A program előzményeként nyári gyakorlatok keretében
építészhallgatók foglalkoztak azzal, hogy a népi építészet emlékeit felmérjék, és dokumentálják. Sajnos azonban
ezen épületek jelentős része azóta eltűnt. Így kiemelkedősen fontos, hogy a felméréseket állagmegőrzéssel és
felújítási munkákkal is bővítsék, lehetőleg helyi mesterek bevonásával. Így az épületek megmentése mellett a
fiatalok és más érdeklődők megismerhetik a hagyományos építés és gazdálkodás módszereit, a helyi mesterek
munkához jutnak, és – nem utolsó sorban – a környék lakosságának is felhívják a figyelmét ezekre a helyi
értékekre.
6. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI
GYŰJTÉSÉNEK JELENTŐSÉGE
„A táj …
… fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a
gazdasági tevékenységeket segítő erőforrásként működik, amelynek védelme, kezelése és
tervezése új munkahelyeket teremthet;
… elősegíti a helyi kulturális fejlődést és alapvető eleme az európai természeti és kulturális
örökségnek;
… hozzájárul az emberek jólétéhez és az európai identitás megerősítéséhez;
… egyformán fontos része az emberek életminőségének mindenhol: városon és falun,
leromlott és kiváló állapotú területeken, a különlegesen szépnek tartott és ilyen adottság
nélküli helyeken.”
Európai Táj Egyezmény, Preambulum (2000)
A tájhoz kötődő értékek gyűjtése és megőrzése olyan konstruktív tevékenység, amely amellett, hogy a résztvevő
egyén, illetve csoport számára hasznos és építő jellegű, egyúttal az egész közösség és társadalom fejlődése
szempontjából hosszabb távon is sikeres és eredményes. A tájhoz kötődő értékek feltárása és megismertetése
fontos eszköz abban, hogy az ember értse és értékelje, megbecsülje lakóhelyének múltját és jelenét. Nemzeti
érdekünk, hogy összegyűjtsük és megőrizzük múltunk tájban megtalálható és a tájhoz fűződő emlékeit, amelyek
a társadalom, a gazdaság és a környezet együttes fejlődésének lenyomatai. Mindezen törekvések létjogosultságát
alátámasztja maga az Alkotmány is, hiszen az Alaptörvény egyértelműen kimondja: „A természeti erőforrások,
különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok,
valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő
nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
A tájhoz kötődő értékek gyűjtése során az egyes településeknek nemcsak a megóvás lehet a távlati célja, hanem – a
táji örökségi elemeket felismerve, továbberősítve – az értékek és a társadalmi, gazdasági, ökológiai célú fejlesztések
közötti összhang megteremtése is. A táj önmagában is vonzerő, az értékgyűjtés segíti a települések gazdasági és
kulturális fellendülését azáltal, hogy növelik a terület értékét, vonzerejét. A közösségi alapú értékgyűjtés a helyi
gazdaság, a helyi közösség fejlődése a magasabb életminőség elérésének egyik eszköze. A közösen (újra)
felfedezett és átélt hagyományok hozzájárulnak a közösségek életben tartásához. Az értékőrzésből adódó
feladatok közös célokat jelentenek, aktivizálják a közösség tagjait, lehetőséget teremtenek a valós találkozásokra,
kapcsolatok kialakítására. Ezért a helyi szintű értékfeltárást elősegítő közösségi kezdeményezések támogatása
kiemelten fontos feladatunk. Az értékek a helyi települési identitást, közösségi kohéziót erősíthetik. A helyi
szereplők megalapozott, értékalapú döntéseket hozhatnak, fejlesztéseket valósíthatnak meg.
A társadalmi célokon túl az értékleltárak felhívják mind a helyben élő közösségek, mind az odaérkező
látogatók, turisták figyelmét a helyben meglévő értékekre, illetve arra, hogy a táji örökség értékeinek megfelelő
ismerete és használata kézzelfogható előnyöket nyújtanak települési, vagy akár vállalkozási szinten is. A tájhoz
kötődő értékek számbavétele segítséget jelent az önkormányzatoknak, illetve a tervezőknek is a települések
fejlesztési, rendezési terveinek, stratégiai programok elkészítéséhez, megalapozva a települések fenntartható
fejlesztését. Emellett a tájhoz kötődő értékek pontos ismerete, a feltárások eredményei a hétköznapokban is jól
hasznosíthatóak, elsősorban turisztikai, nevelési-oktatási szempontból.
A táji örökség tehát közvetlenül vagy közvetetten szellemi, anyagi, gazdasági erőforrás. Meglátásunk szerint a
tájhoz kötődő értékek helyi erőforrásokra alapozott felmérése és megőrzése jelentős szerepet játszhat:
− a táji-térségi, illetve helyi identitás erősítésében, újraélesztésében;
− a helyben élők, a helyi intézmények tájhoz fűződő kapcsolatának és felelősségének erősítésében; a lakosság
aktivizálásában a helyi és térségi érdekérvényesítés és döntéshozatal folyamatában, a táji örökség megóvására
irányuló tudatosság kialakításában;
− a helyi örökségi értékek védelmére életre hívott, a hagyományokra támaszkodó civil kezdeményezések
támogatásában;
− elzárt közösségek közötti kapcsolatok újraélesztésében;
− a különböző szinteken megjelenő szabályozások, tervezések, hatósági és önkormányzati intézkedések
megalapozásában;
− területrendezési és településrendezési tervek tájvizsgálati szakági munkarészének megalapozásában, az
adottságok feltárásában; rendezési tervek készítése során, az adott táj, település adottságaihoz, léptékéhez
igazodó, tájhoz kötődő értékfeltárásra alapozott táji örökségvédelem megvalósításában;
− fejlesztések során a táji adottságokat, a hagyományos tájhasználatot, a településszerkezetet, a táji értékek
védelmét figyelembe vevő döntés-előkészítések megalapozásában;
− fejlesztések során a táji, környezeti, természeti és egyéb helyi adottságoknak megfelelő tájhasználati módok
előnyben részesítésében;
− települési, térségi együttműködés fejlesztésében;
− a lakosság helyben tartásában, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében;
− oktatási, művelődési és kulturális intézmények értékgyűjtéshez történő szerves integrálásával a tájhoz kötődő
értékek oktatásba, környezeti nevelésbe való beépítésben, helytörténeti ismeretek bővítésében;
− tájrendezési, környezetalakítási, kezelés-fenntartási javaslatok megalapozásában;
− természeti örökségi elemek veszélyeztető tényezőinek feltárásában, helyreállítási lehetőségeinek
megtalálásában;
− az adott táj állapotának, vonzó tényezőinek, tájképi megjelenésének erősítésében;
− települések és térségek turisztikai vonzerejének növelésében, az értékek vonzerejére alapozott szelíd
turizmus fejlesztések megalapozásában;
− a hagyományos építészet, kézművesség és gazdálkodási módok fennmaradásának elősegítésében, a
hagyományos mesterségek felélesztésében, értékké alakításában, az ezekre alapozott piacteremtésben;
− helyi piacok működésének ösztönzésében a megújuló alapanyagok felhasználásával és ezek helyben történő,
értéknövelő feldolgozásával és minőségi termékként való előállításában;
− a táji és helyi adottságok előtérbe helyezésével a megújuló erőforrások és alapanyagok hasznosításának
ösztönzésében, a nem megújuló erőforrások értékmegtartó hasznosításában;
− a tájhoz kötődő értékekre, táji adottságokra alapozott fejlesztések megvalósításában (pl. természetközeli
gazdálkodási módszerek, hagyományos tájhasználatok újraélesztésében, tájhoz kötődő értékek bemutatásában,
ökoturizmus, szolgáltató- és bemutatóközpontok kialakításában).
7. FELHASZNÁLT FORRÁSOK
Kiadványok, folyóiratcikkek, kéziratok:
- Illyés Zs. (szerk.) (2004): Alkotás a tájban, Ars Topia Alapítvány, Budapest. pp. 46.
http://www.arstopia.hu/Ars%20Topia.pdf
- Baráz Cs. - Kiss G. - Holló S. (2011): Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon. Vidékfejlesztési
Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, Budapest. pp. 48
- Berkes, F. (1999): Sacred Ecology: Traditional Ecological Knowledge and Resource Management. Taylor & Francis,
Philadelphia.
- Berkes, F., Colding, J., Folke, C. (2000): Rediscovery of Traditional Ecological Knowledge as Adaptive Management.
Ecological Applications 10: pp. 1251-1262.
- Czétényi P. - Vukov K. (2009): Örökségvédelmi fogalomtár. Magyar Építészkamara. Műemlékvédelmi Tagozat, Budapest.
- Csemez A. - Mőcsényi M. (1983): Egyedi Tájértékek. Az általános tájvédelem alapjául szolgáló tájértékelési módszer.
KÉE-Tájrendezési Tanszék, Budapest (kézirat). pp. 134
- Csemez A. - Kollányi L. (2010): Az egyedi tájértékektől a táji értékek kataszterezéséig. in: Falu-Város-Régió. 2-3 szám.
Budapest pp. 116-126. http://www.vati.hu/files/sharedUploads/docs/FVR/fvr_2010_0203.pdf
- Csima P. (2003): Kultúrtörténeti egyedi tájértékek típusai és vizsgálata. In: A Lippay János-Ormos Imre- Vas Károly
Tudományos Ülésszak előadásai. BKÁE. TVFK. Budapest. pp. 53-54.
- Csima P. (2008): Tájvédelmi szabályozás a településrendezési tervekben In: Csorba P. – Fazekas I. (szerk.) Tájkutatás –
tájökológia. Meridián Alapítvány, Debrecen. . pp. 401-408.
- Csima P. (2011): Gondolatok a tájvédelemről, az egyedi tájértékekről és a tájkarakterről. In. Sallay Á.: Tájértékek szerepe
a tájkarakter meghatározásában (elsősorban a budapesti agglomeráció településeinek példáján). Tudományos
Konferencia 2010. november 19. Budapest. pp. 43-49.
- Csima P. - Mezősi G. - Gallé L. (1998): Az egyedi tájértékek körének megállapítása és kataszterezésük módszertanának
kidolgozása. (kutatási jelentés)
- Csonka-Takács E. (2013): A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke és jó megőrzési gyakorlatok. Szabadtéri Néprajzi
Múzeum, Szentendre
- Csőszi M. - Duhay G. - Kincses K. (2014): Tájvédelmi Kézikönyv. Tájvédelmi szempontok vizsgálata a hatósági
eljárásokban. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természet megőrzési Helyettes Államtitkárság Budapest.
http://www.termeszetvedelem.hu/_user/browser/File/Taj/Tajvedelmi_kezikonyv_4_kiadas_201405.pdf
- Európa Tanács (2003) European rural Heritage Observation Guide CEMAT 2003. Európa Tanács, Strasbourg.
http://www.coe.int/t/dgap/localdemocracy/cemat/VersionGuide/Anglais.pdf
- Európa Tanács (2013) Glossary Of The Council of Europe Information System of the European Landscape Convention.
Európa Tanács, Strasbourg. http://www.coe.int/t/dg4/cultureheritage/heritage/landscape/GlossaryL6_en.pdf
- Felföldi L. (2010): Örökségünk van. Mit kell tudni róla? A Szellemi Kulturális Örökségvédelemről. Muharay Elemér
Népművészeti Szövetség.
- Fejérdy T. (2013): A történeti táj, mint örökség. A történeti táj védelme és az Európai Táj Egyezmény, A táj mint kulturális
örökség – tájgazdálkodás / örökséggazdálkodás. (konferencia előadás).
- Hatvani Nyilatkozat (2015). http://www.nakvi.hu/sites/default/files/hatvani_nyilatkozat_20150624.pdf
- Hoppál M. (1982): Természetismeret. In: Ortutay Gy. (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon V. Akadémiai Kiadó, Budapest,
pp. 271-272.
- Kiss G. (2014): Tájértékek - Nemzeti értékek. (háttéranyag – problémafelvetés tájértékeink, nemzeti értékeink közösségi
részvétellel történő rendszerezése és megőrzésére, kézirat.)
- Kiss G. - Tóth Sz. - Sikabonyi M. - Farkas R. (2011): Mindennapi kisemlékeink megőrzéséért. Útmutató az egyedi
tájértékek kataszterezéséhez. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága,
Budapest. pp. 40
- Kiss G. - Babus F. (2011): Magyar táj - magyar örökség. A tájkarakter védelmétől az egyedi tájértékek megőrzéséig.
Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, Budapest. pp. 28
- Kollányi L. (2009) Táji értékek kataszterezése a TÉKA projekt keretében. Lippay János – Ormos Imre – Vas Károly
Tudományos Ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói Budapest. pp. 68–69.
- Kollányi L. (2010): Tájértékek kataszterezésének metodikája. in: 4D Könyvek – Tájépítészeti tanulmányok. II. kötet.
Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, Budapest. pp. 159–165.
- Lakatos K. (2009): A képessé tétel folyamata. Az érdekérvényesítés esélyeinek növelése a szociális és közösségi munkában.
Parola-füzetek. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest. pp. 48.
- Máté Zs. - Kollányi L. (szerk. 2011): Rejtőzködő Kincsek, TÉKA tájértékek Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum -
Nemzeti Örökségvédelmi Központ, BCE Tájépítészeti Kar, Budapest. pp. 143.
- Mikházi Zs. – Szilvácsku Zs. (2010): Országos tájérték adatbázis – A magyarországi vonzerők gyűjteménye. in: Turizmus
Bulletin. XIV. évf. 3. szám.
- MNVH (2013): Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Jó gyakorlatok a vidékfejlesztésben.
http://www.mnvh.eu/sites/default/files/jo_gyakorlatok.pdf
- Molnár Zs. (2014): A hagyományos ökológiai tudás etnotájökológiai értékelése. MTA doktori. MTA Ökológiai
Kutatóközpont. Vácrátót. pp. 173. http://real-d.mtak.hu/700/7/dc_830_14_doktori_mu.pdf
- Mőcsényi M. (1968): A táj és a zöldterület fogalmi problémái a tájrendezés nézőpontjából. in: Településtudományi
Közlemények. 21. sz. pp. 66-76.
- Mőcsényi M. (2013): Egyedi tájérték. Mőcsényi esszék 14. in: Építészfórum. http://epiteszforum.hu/egyedi-tajertek-
mocsenyi-esszek-14
- NBS 2015-2020: Nemzeti Biodiverzitás Stratégia. A biológiai sokféleség megőrzés 2014-2020 közötti időszakra szóló
nemzeti stratégia. http://www.biodiv.hu/
- Per Blomberg (2015): Handbook on participative landscape planning (Prepared in the framework of the LIFEscape Project
and referring to the European Landscape Convention) pp. 17-18.
http://www.coe.int/t/dg4/cultureheritage/heritage/landscape/reunionconf/8econference/CEP-CDCPP-2015-11_en.pdf
- Teleki P. (1936): A gazdasági élet földrajzi alapjai II., Centrum, Budapest.
- Tóth Sz. - Szijartó Á. - Kiss G. (2012): Az egyedi tájértékek nyilvántartásának tájvédelmi szempontú elemzése. in:
Tájökológiai Lapok 10 (1): pp. 139–152.
- Sain M. (2010): Területfejlesztési Füzetek (1). Segédlet a közösségi tervezéshez. VÁTI. HKA-ONLINE. pp. 90. :
http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/99b0698cd023d1018525670c0080e328/723afda824078897c12576fc0
0212fd0/$FILE/TF_fuzet_(1)_Segedlet_a_kozossegi_tervezeshez.pdf
- Schumacher, E. F.L (1973): Small is Beautiful. Blond and Briggs Ltd. London
- Tbiliszi Nyilatkozat (2000): Tbiliszi Nyilatkozat Zárójelentése. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest. pp. 78.
- Vercseg I. (2004): Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak (Módszertani füzet). Parola füzetek.
Közösségfejlesztők Egyesülete. Budapest. pp. 38.
http://www.kka.hu/_Kozossegi_Adattar/Azadatt.nsf/02001425b1246fe38525664000665c75/c25665214fdbda8ec1256f180
0529729?OpenDocument
Jogszabályok, szabványok:
- Magyarország Alaptörvénye
- 1993. évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló,
Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28.-június 3. között
elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről
- 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól
- 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről
- 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet védelméről és alakításáról
- 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről
- 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről
- 2006. évi XXXVIII. törvény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján
elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről
- 2007. évi CXI. törvény a Firenzében, 2000. október 20-án kelt Európai Tájegyezmény kihirdetéséről
- 2011. évi LXXVII. törvény a világörökségről
- 2012. évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról
- 1985. évi 21. törvényerejű rendelet a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek
Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án
elfogadott egyezmény kihirdetéséről
- 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok
köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről
- 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről
- 31/2007. (II. 28.) Korm. rendelet a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről és a
kötelező adatközlés szabályairól
- 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett
földrészletekről
- 303/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a történelmi emlékhelyekről
- 315/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet a világörökségi kezelési tervről, a világörökségi komplex hatásvizsgálati
dokumentációról és a világörökségi várományos helyszínekről
- 393/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról
- 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról
- MSZ-13–195: 1990 Általános tájvédelem. Fogalom meghatározások
- MSZ 20381:2009 Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése
- Recommendation CM/Rec(2008)3 of the Committee of Ministers to member states on the guidelines for the
implementation of the European Landscape Convention
https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?Ref=CM/Rec%282008%293&Language=lanEnglish&Site=COE&BackColorInternet=C3C
3C3&BackColorIntranet=EDB021&BackColorLogged=F5D383
Internetes hivatkozások
- TÉKA adatbázis: http://tajertektar.hu/hu/
- Magyarországi természetvédelem hivatalos honlapja: http://www.termeszetvedelem.hu/
- Herman Ottó Intézet: http://www.hoi.hu
- Hungaricana Közgyűjtemény Portál: http://hungaricana.hu/hu/
- Magyarországi Natura 2000 területek hivatalos honlapja: http://www.natura.2000.hu/hu
- Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR): http://geo.kvvm.hu/tir/viewer.htm; http://webgis.okir.hu/tir/
- Világörökség Magyarországon: http:// www.vilagorokseg.hu.
- Szellemi kulturális örökség Magyarországon: http:// szellemiorokseg.hu
- Pro Vértes Közalapítvány. Helyi jelentőségű védett területek adatbázisa: http:// www.provertes.hu/adatbazis
- Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete: http://www.heritagemanager.hu
- Forster Központ: http://www.koh.hu/
- Zöldutak Módszertani Egyesület: http://zoldutak.hu/
- Folklor Adatbázis: http://folkloredb.eu/
- Szellemi Örökség. Népművészet mesterei egyesített jegyzék: http://www.studiolum.com/nm/hu
- Európai kulturális utak: http://culture-routes.net/routes
8. MELLÉKLETEK
M1. ADATLAP MINTÁK - TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK
DOKUMENTÁLÁSÁHOZ
M.1.1. MINTA ADATLAP - ÉPÍTETT ÉRTÉK
Nógrádsipek Nagy Sándor kúria
típus Régi kúria, épített tájérték
helységnév, pontos
helyszín Nógrádsipek, Árpád út 3.
koordináták 48.008590, 19.502968 HRSZ: 9
keletkezés, kor 1820-as évek
leírás, főbb
jellemzők,
kapcsolódó
történetek
Egykori Balás-kúria, amely 1930-1945 között Nagy Sándor háza volt. A XIX.
század elején Balás Ignác háza volt, 1820 körül épült az a két empire stílusú
hengeres kályha amelyekből egy még 1950 táján is látható volt, ma csak a
kályhafülkék jelzik helyüket. A sipeki birtokrészt és a házat Balás Gyula örökölte,
aki a század végén tönkrement. Új birtokosa Deutsch Adolf szécsényi bankár lett,
aki biztosan csak 1929 után értékesítette a branyitskai Nagy családnak, mert Balás
Károly 1929-ben megjelent könyvében még nem említi a Nagy családot. A XX. század második felében a „Kemény Huszárhoz” címzett kocsma kapott
helyet benne. Nagyméretű telken, szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, 9 pilléres épület,
hosszabbik szárán kontytetővel, rövidebbiken nyeregtetővel, törtívű oromfallal. A
hosszabbik szár DNy-i és DK-i homlokzata előtt árkádos nyitott folyosó,
félköríves nyílásokkal. A hosszabbik szárny kéttraktusos, a rövidebbik
egytraktusos. A tornác és a két szárny közötti közlekedő dongaboltozatos. A
rövidebbik szárny teknőboltozatos, kályhahelyekkel, a hosszabbik szárny
helyiségei síkmennyezetesek, újabb közfalakkal. Pincéje két dongaboltozatos
helyiség, a rövidebbik szárny alatt található lejárata az ÉNy-i homlokzatról,
nyeregtetős kis építményből vezet le. Padlásfeljárat a hosszabbik szárny végén,
befalazott árkád mögött helyezkedik. Épült 1820 körül, 1930-ban bővítették, ezt a
bővítést később elbontották. A telken egy téglalap alaprajzú, földszintes,
fölülkontyolt cseréppel fedett, DK-i végén felső csonkakontyolt tetős épület is áll,
amely korábban pálinka főzdeként használtak. Az épület megjelenésében hasonló a
Sipeken található Balás-kúriához.
meglévő védettség Műemlék: azonosító: 6747, törzsszám: 5920
tulajdonos/kezelő Magántulajdon.
aktuális állapot,
kezelés,
veszélyeztetettség
Az épület állapota közepesen leromlott, az oldalsó, külső fal külső megtámasztásra
szorul, a vakolat omladozik.
veszélyeztető
tényezők További állapotromlás, átalakítás.
adatforrás,
adatfelvételezés ideje
Terepi helyszínelés. 2015. június.
Balás család története
Műemlékem.hu
M.1.2. MINTA ADATLAP – SZAKRÁLIS ÉPÍTETT ÉRTÉK
Rimóc Rimóci Fogadalmi kápolna
tipizálás Tájhoz kötődő szakrális tájérték, épített emlék, kápolna
helységnév, pontos
helyszín Rimóctól nyugatra, az István király útja
folytatásában, Nógrádsipek/Varsány felé vezető
földúton.
koordináták 48.0288, 19.509283
keletkezés, kor Feltehetőleg az 1700-as évek.
leírás, főbb
jellemzők,
kapcsolódó
történetek
A Nógrádsipek fele vezető földút mellett épült a fogadalmi kápolna, melyet az
1700-as években lezajlott pestis járványt követően építettek. Helyi lakosok
által látogatott és karbantartott hely. Búcsúk helyszínéül is szolgál. Szép
környezetben, a Sajgó lábánál található kápolna, körülötte a Millennium
tiszteletére, 1896-ban ültetett hársfák (Tilia cordata) vannak. Keletkezési legendája: A falu plébánosa lovon ment át a pestisjárvány idején a
szomszédos Nógrádsipekre misézni, mikor is a lova útközben megállt és
letérdelt, és csak azután volt hajlandó tovább indulni, miután a pap is letérdelt.
Ezt háromszor megismételte, majd közös megegyezés alapján, a plébános
megfogadta, ha elmúlik a járvány, ide kápolnát építtet. A járvány elmúlt, a
plébános pedig betartotta fogadalmát.
meglévő védettség Nem védett.
tulajdonos/kezelő Római katolikus egyház.
aktuális állapot,
kezelés,
veszélyeztetettség
Jó állapotú, nem veszélyeztetett. Környezetével együtt a tájképet gazdagító
értékes elem.
veszélyeztető
tényezők Nem veszélyeztetett.
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
Helyszíni felmérés és adatközlés; irodalmi kutatás Adat felvétel: 2015. június.
M.1.3. MINTA ADATLAP - TERMÉSZETI ÉRTÉK
Rimóc Orom-lyuk – gyurgyalag-fészkelőhely
típus értékes élőhely
helységnév, pontos
helyszín Rimóc község déli határában, megközelíteni az István
király útja folytatásában lévő földútról lehetséges koordináták 48.032334, 19.521005
keletkezés, kor Ismeretlen, a homokbánya feltehetőleg a XX. század végén lett felhagyva.
leírás Az értékes fészkelőhely, amely egy egykori homokbánya, majd lőtérként használt
bánya falában alakult ki. A 10-12 m magas homokfalban kb. 25-40 pár fokozottan
védett gyurgyalag fészkel, ami a faj legnagyobb ismert előfordulási helye Nógrád
megyében. A területen továbbá több értékes faj is előfordul: imádkozó sáska, európai
fecskefarkú-pillangó, európai kardos pillangó, atalanta-lepke, nappali pávaszem, sok
pöttyös boglárka, zöld gyík, fürge gyík, cigánycsuk, karvalyposzáta, tövisszúró
gébics, mezei veréb sordély. A növényzet jellemző élőhelyei: kötött talajú sztyeprétek, xerotherm cserjések.
védettség Helyi jelentőségű védett természeti terület - elfogadásra vár.
tulajdonos/kezelő Önkormányzat
aktuális állapot,
kezelés,
veszélyeztetettség
Környezete erősen cserjésedik, a megközelítő út mentén inváziós fajok
(aranyvessző, parlagfű) is találhatók. Az utóbbi években a környéken felszaporodott terepmotorosok a bányát pályaként
kezdték használni, a falakon is utakat taposva, amely a madarak költését zavarta,
emiatt tiltó táblát helyeztek ki. Zavarást tiltó tábla jelenleg (költési időszak!)
azonban a felmérés idejében nem volt látható, de a helyi lakosok elmondása szerint
rendszeresen kiteszik.
veszélyeztető Látogatók zavarása, inváziós fajok, élőhely cserjésedése.
tényezők
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
Terepi bejárás, 2015. június. Szóbeli adatközlő (természetvédelmi őr).
M.1.4. MINTA ADATLAP - TÁJGAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS ÉRTÉK
Nagylóc Marhazongorák
típus Hagyományos tájhasználattal összefüggő érték
helységnév, pontos helyszín Nagylóc, külterület, Kutya-hegy és Őr-
hegy közötti völgy
koordináták
48.03517, 19.58868
keletkezés, kor Feltehetőleg 1900-as évek
leírás
A hagyományos legeltető állattartás nyomán kialakult sajátos
felszínmorfológiai képződmény. Rendszeresen legeltetett hegyoldalakon
alakul ki. A rendszeresen azonos útvonalon kihajtott lábasjószág taposása
nyomán apró teraszok képződnek, amik már messziről jellegzetes,
tájkaraktert meghatározó elemként jelennek meg a tájban.
védettség Nem védett.
tulajdonos/kezelő Magántulajdon
aktuális állapot, kezelés,
veszélyeztetettség
Jó állapotú, használatban lévő tájérték.
veszélyeztető tényezők A legeltetés megszűnése, földcsuszamlás.
adatforrás, adatfelvételezés
ideje
Terepi bejárás, helyszíni felmérés.
2015. június 05.
Rimóc Rimóci rezesbanda
tipizálás Tájhoz kötődő szellemi kulturális érték
helységnév,
pontos helyszín Rimóc
keletkezés, kor 1922
leírás, főbb
jellemzők,
kapcsolódó
történetek
A Rimóci rezesbanda az 1920-as években alakult, azóta kisebb-nagyobb
változásokon ment keresztül mind hangzásban mind pedig az általuk játszott
repertoárban. A zenekar a környékbeli rendezvények rendszeres szereplőjévé vált
az utóbbi években, de rengeteg megyén, sőt határon túli fellépést is
elkönyvelhettek már. A banda repertoárjában megtalálhatóak a lassú illetve gyors
csárdások, lagzis nóták, indulók, de keringőket és foxokat is előszeretettel
játszanak. Fellépnek falunapokon, szüreteken, néptánccsoportok kísérésén,
valamint egyházi rendezvényeken, körmeneteken. Legendás zenekari tagok: Bobák János, Bablena család tagjai, Benkó család
tagjai.
tulajdonos/kezelő Rimóci rezesbanda
aktuális állapot,
kezelés,
veszélyeztetettség
A Rezesbanda a mai napig aktív, fellépő zenekar. Folyamatosan bővülő tagokkal és rendszeres éves fellépésekkel
veszélyeztető Problémát jelenthet, hogy a zenekar repertoárja átalakul a hagyományos
tényezők rezesbanda dalokból.
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
helyi szóbeli adatközlők (XY), Rimóci rezesbanda hivatalos oldala adat felvétel: 2015. június; XY
A rezesbanda hivatalos oldala. Hang- és videó anyagok: 1., 2.
Nógrádsipek Sisa Pista nógrádsipeki legendái
típus Tájhoz kötődő szellemi örökség, régi betyár legenda
helységnév, pontos
helyszín
Nógrádsipek
keletkezés, kor 1900-as évek
leírás, főbb jellemzők,
kapcsolódó történetek
Sisa Pista, anyakönyvezett nevén Benkó István (Zsunypuszta vagy Bátka-
Dióspuszta, 1846. augusztus 9. – Bernecebaráti, 1910. november 15.) juhász,
nógrádi betyár, majd élete alkonyán vadőr volt.
A Sisa név Nógrádban a vásott kölykök elnevezése volt. Az utolsó nógrádi
betyár élete valóban kalandos volt. 1861-ben cimborái bíztatására ellopott, de
az is lehet, hogy elveszített valahogyan 12 darab birkát ilinyi keresztapja
nyájából, aki ezért feljelentette őt a zsandároknál. A nógrádsipeki Balázs
Sándor pandúr durván megkínozta őt a vallatásnál, amiért a juhászbojtár később
kegyetlen bosszút állt: 1873-ban juhászkésével szó szerint lefejezte az akkor
már sorozatos kegyetlenkedési miatt a testülettől el is küldött egykori pandúrt,
Balázs Sándort.
Ehhez fűződő sipeki legenda így hangzik:
1873. november 4-én Nógrádsipeken mulatoztak a betyárok Palicza Ferenc
számadónál, amikor megjelent Sisa egykori megkínzója, Balázs Sándor volt
pandúr őrmester. Sisa bosszút állt egykori megkínzóján, ittas állapotában
juhászkésével szó szerint lefejezte az egykori pandúrt. A következő levelet írta,
és a temetésre szánt 50 forinttal együtt elhelyezte a holttesten:
„Tisztelem a tekintetes csendbiztos Urat én sisa Pista a sipeki sándor nyakát én
vágtam le, mert azt motat hatvanhatba mikor fogva votam én écsaka a
csenbiztos Kiménébe felakasztottak és mikor jajgatam hát azt monta ez e huncut
Sándor hogy nej az Istent kérjem… az Istennek mert őja az isten hát most
araeset gyüvésem és be mentem egy hereboroznyi hát Sándor épen oda gyüt hát
biz énparancsoltam neki elkisértem haza fele pórázon és az után nyakon
csaptam hát most segyenubó sepepig sehogyan se szenvegyen érte senki mert
meg szen veten én még hatvanhatban 12 órakor écaka a hasára pedig egy
ötvenest tetem á temetésére hát legyen szíves tekintetes csendbiztos úr
megtunynyi hogy oda ták-e akik rájakatak egy 1873-ba it vol Benkó Istvány
Sisa.- ne csudájják hogy ilyen írást kütem, mert boncom volt az asztal
Tekintetes csenbiztos urnak szolbujákba.”
tulajdonos/kezelő -
aktuális állapot, kezelés,
veszélyeztetettség
-
veszélyeztető tényezők Nincs.
adatforrás,
adatfelvételezés ideje
Terepi helyszínelés, szóbeli adatközlők, ill. a Magyar Nemzeti Levéltár. Nógrád
Megyei Levéltár. 2015. június.
Magyar Nemzeti Levéltár. Nógrád Megyei Levéltár.
Rimóc Rimóci Máriás lányok
típus Hagyomány, régi szokás
helységnév,
pontos helyszín
Rimóc község
keletkezés, kor 1957 óta élő hagyomány
leírás 1956-ban meghurcolták a rimóci lakos, Laczkó Feri bácsit, aki fogadalomként azt
vállalta, hogy ha megmenekül, készíttet egy Mária-szobrot. Egy évvel később
teljesítette ígéretét, és azóta folyamatosan a vállukra veszik a rimóci máriás
lányok rimóci viseletben a Könnyek Anyja nevű fogadalmi szobrot. A régi
hagyomány alapján azok lehetnek máriás fiatalok, akik elkötelezett keresztényként
élik életüket, ennek egyik megnyilvánulása, hogy lelki értelemben vett
tisztasággal, azaz szüzességgel készülnek a házasságra.
tulajdonos/kezelő -
aktuális állapot,
kezelés,
veszélyeztetettség
A hagyományt minden évben megtartják.
A Nagyboldogasszony napi búcsún is részt vesznek Mátraverebély - Szentkúton
(augusztus 15).
veszélyeztető
tényezők
Nincs.
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
Helyszíni adatfelvétel, szóbeli adatközlők. Rimóci Újság 2011/9 szám.
2015. június. A hagyományról készült kisfilm (Máriás lányok)
M2. MINTA ADATLAP - Interjúnapló kitöltésére
Interjúalany (név, kor,
foglalkozás)
Sz. Ferenc 72 éves, volt nehézgépkezelő
Interjú helyszíne,
dátuma Rimóc, 2015.06. 05.
Interjúkészítő neve Szrakity Marianna, Szabó Brigitta
Interjúleirat
Falumúzeum: Ő is vitt egy 150 éves szentképet, a nagymamája kapta a lakodalmára. A falu lakosai
ajánlották fel a tárgyakat, dunyhákat, párnákat. Főként a falunak őrzik és az unokáknak. Fogadalmi kápolnák: Sipeki úti kápolna: hatalmas marhavész volt annak idején. Volt egy papi birtok
közvetlen 500 méterre a mostani kápolnától. Ott mindenféle állatot tartottak, olyan betegség ütötte fel a
fejét, hogy az összes állatot elvitte. Megfogadták, ha elmúlik a vész építenek egy kápolnát. Hollókő felé lévő kápolna: búcsúi kápolna, zarándokút során Mátraverebélyre, a csoportok odafelé és
visszafelé érintve is fogadalmat tettek. Akik a földterületet bérelték, használták, mindig azok a családok
tartották karban a kápolnákat. Feszületek: Sipeki úti feszület Szabó feszület. Azért épült oda a kereszt, mert ott volt földje a Szabó családnak, egy
napon kivitték a csecsemőjüket is, mert munka volt és valami oknál fogva ott hunyt el. Neki tették oda
azt a feszületet. Rimócon 3 feszület volt. Kettő van szabadtéren és az egyik egy kertben. A hegyvonulaton a
cigányoknak is volt egy szőlő mező hegyi kereszt, a papi birtoknak a szőlőterületére jártak a
napszámosok és mindig megálltak, amikor mentek szüretelni, kapálni. Ekkor mindig imádkoztak. Ez a
fakereszt most egy cigány család udvarában van. Szőlőtermelés, papi birtok: A régi paraszti családoknak csak földművelési lehetősége volt, először
szőlőt műveltek még a dédapáik, majd jött egy szőlővész. Papi birtok: hatalmas nagy terület, délkeleti fekvésű hegyvonulat, szőlőnek nagyon jó. Itt termelték a
papi áldozási bornak a szőlőt. A szőlőterület baloldalán csináltak pincéket, mára már ezek összedőltek.
Két földút vezet oda, egy alsó és egy felső út. A szőlővész után megszűnt a szőlőtermelés és a pincéket
sem használták. Ezután áttelepült a sipeki útra a szőlőtermesztés erre a papi birtokra. A faluban ritka volt az olyan család, akinek nem volt szőlője. „Úgy mondták, akinek nincsen szőlője, az
már szegény ember. „Volt egy olyan elhatározás, hogy aki a falu alvégén lakik, akkor annak abban a
hegyoldalban legyen a szőlőterülete is.” Tehát a falu különböző részein lakók, azokon a részeken kaptak
szőlőterületet is, hogy minél közelebb legyen. Minden szőlőhatárnak megvolt a neve: Újszőlő, Vakarás,
Szélhegy túl széle a Sajgó, Csattogó, de még a patak is választóvonal volt. Sorsolás volt, úgy húzták ki
melyik földet ki kapja meg, nem volt választási lehetőség. De családon belül így is volt, akinek itt is
volt szőleje és ott is. 60-70 cm-re átforgatták a földet és úgy ültették a szőlőt. Később lehetett választani,
hogy ha valakinek egy hegyoldalban két külön területe volt, hogy ide csak fehér szőlőt (Elvira, Fehér
delevári), ode pedig kék szőlőt (Oportó, Százszoros) ültet. Napjainkban már alig van szőlő. Az idősebbek elfáradtak, a fiatalok pedig elmentek, nem érdekelte őket,
nem akarták művelni, így tűntek el. Így mentek tönkre a szőlőparcellák. Voltak szőlőcsőszök, pásztorok,
velük megegyeztek a szőlősgazdák, hogy éjjel-nappal őrizzék a területeket. A Csattogóban és
Szélhegyen is vigyáztak. Véka: kisvéka, nagy véka, egy edény volt a mérték, a napszám mértéke. A
csőszök kitapasztalták, hogy hol van ivóvízforrás, nem jártak haza. A gyalogút kitaposottsága alapján,
tudták a gazdák, hogy hányszor járt arra a csősz, így tudták ellenőrizni őket. Rengeteg kis kút volt, hiszen délben nem jöttek haza a földről, ezért ott ittak. 4 db kút maradt meg, igazi
állandó folyású víz. Egy van a Sajgón, egy másik pedig a Csattogón. Miről kapták a nevüket a szőlős területek? Sajgó: Selyben Lajos nevezetű zsidóról kapta a nevét, jóval a háború alatt élt, ő egy kereskedő volt.
Azért lett Sajgó, mert ő volt a szőlő minőségének ellenőrzője. Csattogó: onnan kapta a nevét, hogy ott még véletlen se lehet a kapát belevágni a földbe, mert olyan
köves a terület. Szélhegy: ott még csendes időben is, biztosan, hogy fúj a szél Újszőlő: voltak iskolakertek és ott végezték az utolsó szőlőtelepítéseket Vakarás: Két részre nyílik a hegy, közötte egy katlan. Mindkét oldalon dolgoztak és átkiabáltak, hogy
mit csinálsz János? Erre a válasz: kérdezd meg az asszonyt. Vakarom az asszonyt. Így lett vakarás. Gazdálkodás: búza, kukorica, napraforgó, zab, mert sok lótartó volt. Árpa csak egy területen terem
meg. Házak: A csattogóból hordták a követ, alapnak, a falakat pedig vályogból húzták fel. 70 cm-es falak voltak,
ebben hagytak egy üreget. Ezt eltakarták egy szövettel, ebben tárolták az élelmiszert, mert ez hidegen
tartotta. A konyhában volt a kemence, délnek volt az első szoba, észak felé pedig a hálószoba. A kemencéből
volt kémény kivezetve, a kémény belvilága széles volt, ebben füstölték a sonkát, kolbászt, ezt hívták
indofnyinak, ide ment a hidegfüst. Két disznó mennyiségű hús belefért. Akkor még mangalicák voltak. A kemencében hetente, másfél hetente sütöttek kenyeret. Ahány család
volt, annyi kenyeret sütöttek, kb. 4 kg-os kenyereket. Mária szobrok: A házakban is egy nagy szekrényben tartották a Máriákat, amiket esküvőre,
keresztelőre kaptak, vagy éppen a búcsúban vették. Olyan család nem volt, hogy ne legyen Mária
szobor, de még olyan se, hogy Mária nevű lány ne legyen. Ha már volt két lány, az egyiket biztos
Máriának hívták. Mátraverebélybe jártak sokat, onnan is hozták a szobrokat. A külső házfalban levő
Mária-fülke, pedig a búcsú útvonalán levő utcákban volt jellemző. Tanyák: 5 db tanya volt, volt urasági tanya és erdész tanya. Diós és Sós voltak az erdésztanyák. A
Szarkavölgy birtoktanya vagy cselédtanya volt. Ott voltak cselédlakások. Azért Szarkavölgy, mert
rengeteg szarkafészek volt. Volt még a “körülszaros” vagy “körülrózsás”, itt főleg állattenyésztéssel
foglalkoztak. És volt még a papi, birtoki tanya is. Fonás, fonóház: Éjfélig is fontak a lányok a fonóházban, ott morzsolták a kendert, közben pedig
énekeltek. A kendertermelés nagyon munkaigényes. Törték, tilózták, szátfára húzták. Minimum 4
asszony kellett a szátfára húzáshoz, az olyan volt, mint egy ünnep, ez egy egész napba beletelt. A
kendert bérbe áztatták két hétig, ez akkoriban nagyon jó mellékes jövedelmet jelentett. Növények, gyógynövények: A szőlő könnyét használták szemre, szemcseppnek. Felsorolt növények: Csalán, lapufű, cickafark,
töviskorona, gyermekláncfű, fekete nadálytő, marmancs, kamilla. Macskatövis: egy levélen 8 hosszú
éles tüske, csípésre nagyon jó. Kenős útifüvet gyerekkora óta nem látott. A virágja torokbetegségekre jó
volt, párologtatni kellett. Kékszirmú virága volt, drótszerű szára. Ezeket használták, ha a családban
valakinek valami baja volt. Véleménye szerint nem könyvből kell tanulni a gyógynövényeket, hanem
tapasztalatból, kint terepen élőben kell látni és úgy rögzíteni, hogy mire használják.
Az interjú során érintett értékek
dűlőnevek, feszületek, lakóházak, falumúzeum, kápolnák, Mária szobrok,
tanyák; régi gazdálkodás
M.3. FOGALOMTÁR
Biológiai sokféleség (biodiverzitás): biológiai sokféleség a földi élet, az élővilág változatosságát jelenti,
amelynek megléte és fennmaradása alapvetően fontos az emberi élet feltételeinek, illetve a jól-létünk biztosítása
érdekében. A biológiai sokféleség magában foglalja a szárazföldi és a vízi ökológiai rendszerek változatosságát,
továbbá a fajok közötti és a fajokon belüli (genetikai) sokféleséget. (NBS 2015-2020)
Magát a fogalmat széles körben használják, ennek megfelelően jelenthet általános koncepciót, mérhető
entitásokat, tudományterületet vagy akár társadalmi-politikai felfogást is.
Egyedi tájérték: egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi
tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy
esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. (1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 6.
§(3), ill. MSZ 20370:2003)
Élőhely: az a meghatározható térbeli egység, ahol adott élő szervezet és állománya (populáció), vagy élőlények
életközössége a természeti rendszerben előfordul és a kialakulásához, fennmaradásához, szaporodásához,
tenyésztéséhez szükséges környezeti feltételek adottak. (1996. évi LIII. törvény)
Építészeti örökség: az épített környezet maradandó építészeti értéket is képviselő elemeinek (építmény,
épületegyüttes, táj- és kertépítészeti alkotás) összessége – annak minden beépített alkotórészével, tartozékával és
berendezésével együtt. (1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről)
Hagyományos ökológiai tudás: több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói tapasztalatra alapuló, de
évszázados, közösségi tudáselemeket is őrző, a nyugati tudománytól részben független, a társadalmi élet
rítusaihoz is kötődő tudás. (Molnár 2014)
Hadtörténeti örökség: 1711 utáni hadszíntér, csatatér, védelmi létesítmény, egyéb katonai objektum vagy hadi
emlék, különösen harci repülőgép, kerekes vagy lánctalpas harcjármű és egyéb katonai fegyverrendszerek,
fegyverek, felszerelés és egyenruha elemei, továbbá azok együttesei. (2001. évi LXIV. törvény)
Iskolai Közösségi Szolgálat: a Nemzeti Köznevelésről szóló Törvény szerint az érettségi bizonyítvány
kiadásához ötven óra közösségi szolgálat teljesítése szükséges, amelyet első alkalommal 2016. január 1-je után
érettségi vizsgára jelentkező tanulóknak kell igazolniuk. A tanulók számára a középiskolák a 9-11. évfolyamon
lehetőség szerint három tanévre, arányosan elosztva szervezik meg a közösségi szolgálat teljesítésre alkalmas
tevékenységeket. A tanuló helyi közösségének javát szolgáló, szervezett keretek között folytatott, anyagi
független, egyéni vagy csoportos tevékenységek, és annak pedagógiai feldolgozása a jogszabályban
meghatározott hét területen. (http://kozossegi.ofi.hu)
Kiemelt nemzeti emlékhely: a nemzet és a magyar állam történelmében kiemelkedő jelentőségű nemzeti
emlékhely, amelyet az Országgyűlés törvénnyel kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánít. (2001. évi LXIV.
törvény)
Kilátópont: a tájban valamilyen szempontból kiemelt jelentőségű nézőpont. Egy kilátópont helyzete szerint
adódhat felső nézőponti kilátás vagy alsó horizontú rálátás. (MSZ 203072:2004)
Környezeti elem: a környezet élő és élettelen alkotórészei, azaz a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az
ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői. (1995. évi LIII. törvény)
Környezeti nevelés: a környezeti nevelés olyan folyamat, melynek célja, hogy a világ népessége
környezettudatosan gondolkodjék, figyeljen oda a környezetre és minden azzal kapcsolatos problémára.
Rendelkezzen az ehhez szükséges tudással, beállítódással, képességekkel, motivációval, valamint mind egyéni,
mind közösségi téren eltökélten törekedjék a jelenlegi problémák megoldására és az újabbak megelőzésére.
(Tbiliszi Nyilatkozat 2000)
Közösségfejlesztés: a közösségfejlesztés (community development), vagy közösségszervezés (community
organisation) felfogásunkban elsősorban települések, térségek, szomszédságok közösségi kezdeményező- és
cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a polgároknak, közösségeiknek és azok
hálózatainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejlesztőknek is, akiknek bátorító-ösztönző,
informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy kiegészítheti, megerősítheti a meglévő közösségi
erőforrásokat. (Vercseg 2004)
Kultúrtáj (világörökségi kategória): a kulturális örökségek között tartja számon az UNESCO az ún. kultúrtájakat
(történeti tájakat), amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki – azaz emberkéz alkotta
őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve.
Kulturális örökség: a kulturális örökség szellemi és tárgyi javai, különösen az irodalom, a tudomány, a
népművészet és népi kézművesség, néprajz, filmművészet, iparművészet, képzőművészet, táncművészet és
zeneművészet; továbbá a védett ingatlan értékei, különösen a nemzeti vagyon körébe tartozó, kiemelkedő értékű
műemlékek és régészeti lelőhelyek, nemzeti és történelmi emlékhelyek, világörökségi helyszínek (114/2013. (IV.
16.) Korm. rendelet).
Kulturális örökség elemei: a régészeti örökség, a hadtörténeti örökség régészeti módszerekkel kutatható elemei,
a műemléki értékek, valamint a kulturális javak. (2001. évi LXIV. törvény)
Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet,
Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb
bizonyítékai - az ingatlanok kivételével -, valamint a művészeti alkotások. (2001. évi LXIV. törvény)
Műemlék: olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak. (2001. évi LXIV.
törvény)
Műemléki érték: minden olyan építmény, kert, temető, temetkezési hely vagy sírjel, terület (illetve ezek
maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely hazánk múltja és a
közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti, tudományos és
műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt. (2001. évi LXIV. törvény)
Műemléki jelentőségű terület: (1) Műemléki jelentőségű területként kell védeni a település azon részét,
amelynek jellegzetes szerkezete, beépítésének módja, összképe, a tájjal való kapcsolata, terei és utcaképei,
építményeinek együttese összefüggő rendszert alkotva történelmi jelentőségű és ezért műemléki védelemre
érdemes. (2) A védetté nyilvánított műemlék kormányrendeletben meghatározott környezete műemléki
környezetnek minősül. (3) Ha a helyi építési szabályzattal érintett terület utóbb válik műemléki jelentőségű
területté vagy műemléki környezetté, úgy a védettséget kihirdető miniszteri rendelet hatálybalépésétől számított
6 hónapon belül a helyi építési szabályzatban a védettség tartalmának megfelelő változtatásokat át kell vezetni.
(2001. évi LXIV. törvény)
Művelési mód: a mezőgazdaságban bizonyos helyen és időben, adott eredmény elérése érdekében alkalmazott
célszerű munkafolyamatok, agrotechnikai eljárások összessége.
Művelési ág: a termőföld természeti célú hasznosítása alapján történő csoportosítása, amely alapján lehet szántó,
rét (gyep), legelő, kert, gyümölcsös, szőlő, erdő, fásított terület, nádas, halastó.
Natura 2000 terület (európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület): jogszabályban
meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű
természetmegőrzési területnek kijelölt terület, illetve az Európai Unió által jóváhagyott különleges
természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (1996. évi LIII. tv.). A Natura 2000
tehát egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok,
vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul
kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához.
Natúrpark: az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő
aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés,
ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe.
(1996. évi LIII. tv.)
Nemzeti emlékhely: a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar nemzet,
illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél
fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely országos jelentőségű állami
megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít. (2001. évi
LXIV. törvény)
Nemzeti érték: a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és
élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden
szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék, amely: hazai szempontból meghatározó
jelentőségű, így nemzetünk – de legalább egy meghatározott tájegység lakossága – a magyarságra jellemzőnek
és közismertnek fogad el; jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai Unióban és
szerte a világon; hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához,
megerősítéséhez. (2012. évi XXX. törvény 1. §)
Országos ökológiai hálózat: országos területrendezési tervben megállapított övezet, amelybe az országos
jelentőségű természetes és természetközeli területek, valamint az azok között kapcsolatot teremtő ökológiai
folyosók egységes, összefüggő rendszere tartozik, és amelynek részei a magterületek, az ökológiai folyosók és a
pufferterületek. (2003. évi XXVI. törvény)
Ökologiai hálózat: a természeti és a természetközeli területek létező koherens rendszere, ami magterületekből és
magterületek közötti biológiai kapcsolatot biztosító ökológiai folyosóból áll. (MSZ 20370: 2003)
Régészeti örökség: régészeti örökség az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a
természetes vagy mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma, amely segít rekonstruálni az
emberiség történetét és kapcsolatát környezetével. (2001. évi LXIV. törvény 7. §)
Régészeti lelőhely: nyilvántartásba vett és általános védelem alatt álló, földrajzilag körülhatárolt terület, amelyen
a régészeti örökség elemei történeti összefüggésükben találhatók. (2001. évi LXIV. törvény 7. §)
Szellemi kulturális örökség: a szellemi kulturális örökség alapvetően szóban, tudásban, képességekben,
szokásokban létező, és az élő közösségekhez kapcsolható kulturális gyakorlat. Az a nemzedékről nemzedékre
hagyományozódó szellemi kulturális örökség, amelyet a közösségek állandóan újrateremtenek, közös identitást
és folytonosság érzést nyújt számukra. A szellemi kulturális örökség többek között a következő területeken
nyilvánul meg. Szóbeli hagyományok és kifejezésformák – beleértve a nyelvet, mint az örökség hordozóját.
Előadóművészetek. Társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események. A természetre és a világegyetemre
vonatkozó ismeretek és gyakorlatok. Hagyományos kézművesség. (www.szellemiorokseg.hu)
Tájalkotó elemek, -elemegyüttesek: a tájalkotó elemek, elem-együttesek a tájnak térben megjelenő, önállóan
érzékelhető - fizikai tulajdonságokkal és esztétikai minőségekkel rendelkező - részei. Az elemek lehetnek
természetiek (például egy fa, egy patak, egy sziklaképződmény) és lehetnek műviek (például egy épület, egy út,
egy híd, egy szőlőterasz). A vizsgálat léptékétől, mélységétől függően akár tájalkotó elemnek, akár tájalkotó
elem-együttesnek tekinthetünk egy erdőtömböt (természeti elem, vagy elem-együttes) és egy falut (művi elem
vagy elem-együttes). (Csima 2008)
Tájbaillesztés: az építmények és a létesítmények a táji adottságokhoz igazodó elhelyezése és kialakítása, amely
magában foglalja a létesítmény, az építmény elhelyezésére alkalmas terület meghatározását, az esztétikai
megjelenést kedvezően befolyásoló kialakítását (táji adottságokhoz illő forma-, anyag- és színhasználat), illetve
a létesítmény, építmény környezetének rendezését. (MSZ 20372:2004)
Tájérték: a tájértékek olyan táji örökségi elemek, amelyek egyaránt lehetnek tájban megjelenő anyagi
(materiális,) és tájhoz kötődő nem anyagi (immateriális) értékek, amennyiben az adott táj, az emberi közösség, a
történelem kapcsolatát tükrözik. A tájértékek meghatározzák az adott hely egyediségét, karakterét. A tájértékek
lehetnek egyedi tájértékek, természeti értékek, az épített örökség elemei, kulturális örökségi értékek.
Tájgondozás (tájfenntartás): a tájgondozás a tájhasznosítás céljainak leginkább megfelelő tájállapot megőrzésére
irányuló tevékenységek összessége. (Csima 2008)
Tájhasználat: a tájhasználat vizsgálatának tárgya a táj adott részében folyó emberi tevékenység, illetve a
különböző tevékenységek összesége. A közép-európai, különösen intenzív tájhasználat miatt hazánkban egyazon
tájban, tájrészletben is többféle tájhasználatot találunk, amelyek közül azonban mindig megállapítható egy
domináns tájhasználat (Csima 2008). Ez a domináns tájhasználat az alapja a tájépítészetben alkalmazott tájtípus
beosztásnak (Mőcsényi 1967).
Táji örökség: a táji örökség egy összetett kategória, amely a tájhoz szorosan kötődő kulturális és természeti
örökség elemeit foglalja magába. Hazánk táji örökségének fontos összetevői azok az értékes tájelemek,
amelyeket a társadalom valamilyen szempont alapján értékesnek, megőrzésre érdemesnek tart. (Kiss 2014)
Tájjelleg (tájkarakter): a természetes és a művi (mesterséges) tájalkotó elemek aránya és térbeli elhelyezkedése
(MSZ 20370:2003). A tájalkotó tényezők, valamint a természeti és művi tájelemek eltérő és felismerhető
mintázata, amely következetesen jelenik meg egy adott típusú tájban. A karaktert a tájalkotó tényezők, valamint
a tájelemek és -elemegyüttesek sajátos kombinációja teremti meg, s azok kölcsönhatása eredményeként alakul
ki. (Csőszi et al. 2014). A tájkarakter a tájkép mellett a történelmileg kialakult tájszerkezet, valamint az adott
tájhoz kötődő érzelmek és hagyományok együttesen határozzák meg (Csima 2008).
Tájkép: a látóhatárig vizuálisan érzékelhető élő és élettelen tájalkotó elemek vonalakkal, formákkal, textúrákkal
(mintázatokkal) és színekkel jellemzett együttese. (MSZ 20370:2003)
Tájszerkezet: a tájszerkezet a tájalkotó-elemek és a tájhasznosítás térbeni megjelenése. A tervezés léptétől
függően három szinten vizsgálható. A településrészekre vonatkozó részletes tervezés és a kivitelezési tervezés
esetében a tájszerkezet vizsgálat tárgya elsődlegesen a területfelhasználás módja - a mezőgazdasági területeken a
művelési ágakig lebontva - de szükséges lehet bevonni a vizsgálatba a települési tájszerkezetet meghatározó
egyes tájalkotó elemeket is. (Csima 2008)
Tájtípus: tájosztályozási kategória, amely a tájat mezőgazdasági-, erdőgazdasági-, ipari-, települési-, üdülő- és
védett tájtípusokba sorolja. Ezeken kívül speciális esetekben meghatározható a kertgazdasági - és a
vízgazdálkodási tájtípus is. (Csima 2008)
Tájvédelem: a tájak esztétikai és funkcionális adottságait és jellegét meghatározó természeti értékek, természeti
rendszerek és egyedi tájértékek megismerése, megőrzése, helyreállítása, valamint a tájak működőképességének
fenntartása. A tájvédelem legfontosabb feladatai a következők: a tájhasználat lehetőségeinek (tájpotenciál)
hosszú távú megőrzése a természeti erőforrások helyre nem hozható pusztításának megakadályozásával; a
tájkarakter megőrzése, ami magában foglalja a tájképvédelmet is; valamint az ún. egyedi tájértékek védelme.
(Csőszi et al. 2014 az 1996. évi LIII. tv. alapján)
Természeti örökség: természeti örökség elemei közé tartoznak a védett és nem védett természeti területek és
ezek hálózata, ökológiai rendszere; az élő és élettelen természeti és táji értékek; az élőhelyek, a fajok és
közösségek; valamint a biológiai sokféleség.
Természeti érték: a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete,
valamint más – az 1996. évi LIII. törvényben meghatározott –, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti
elem, beleértve a védett természeti értéket is. (1996. évi LIII. tv. 4. §)
Természetes állapot (természetközeli állapot): az az élőhely, táj, életközösség, amelynek keletkezésében az
ember egyáltalán nem, vagy - helyreállításuk kivételével - alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a
benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi. (1996. évi LIII. tv. 4. §)
Természeti terület: természeti területnek számít valamennyi olyan földterület, amelyet elsősorban
természetközeli állapotok jellemeznek. (1996. évi LIII. tv. 4. §)
Történelmi emlékhely: a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel
bíró helyszín, amelyet a Kormány rendelettel történelmi emlékhellyé nyilvánít. (2001. évi LXIV. törvény)
Történeti kert: történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemlékhez kapcsolódóan, illetve a
történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőleg park. (2001. évi
LXIV. törvény 7. §)
Történeti táj: történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes
munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.)
szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag
körülhatárolható egységet alkot. (2001. évi LXIV. törvény 38. §)
Védett természeti érték (természetvédelmi érték): védett természeti érték az 1996. évi LIII. törvény vagy más
jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított - kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő - élő
szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei,
továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány. (1996. évi LIII. tv. 4. §)
Védett természeti terület: jogszabály által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (kiemelt
természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület. A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének,
céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet: nemzeti park, tájvédelmi körzet,
természetvédelmi terület, természeti emlék. (MSZ 203072:2004)
Világörökségi helyszín: földrajzilag körülhatárolt terület, ingatlan, vagy ingatlanegyüttes, amelyet az UNESCO
Világörökség Bizottság védetté nyilvánít, emberi alkotások, vagy ember és természet együttes alkotásai,
valamint régészeti lelőhelyeket is magukba foglaló olyan területek, amelyek történelmi, esztétikai, etnológiai
vagy antropológiai szempontból kiemelkedő egyetemes értékűek. (1985/21. tvr. I. 1. cikk)
10. FÜGGELÉK - Tájhoz kötődő értékek, értéktárak
Jelen függelék a 2. fejezetben szereplő, tájhoz kötődő értékeket, értéktárakat és azok típusait, definícióit ismerteti
részletesen.
10.1. Az egyedi tájérték
Az egyedi tájértékek fogalmát a Tvt. határozza meg, eszerint egyedi tájértékek azok az adott tájra jellemző
természeti értékek, képződmények és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elemek, amelyeknek
természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára
jelentőségük van (Tvt. 6. § (3)). Ezt a meghatározást veszi át a MSZ 20381:2009 Természetvédelem. Egyedi
tájértékek kataszterezése című szabvány is, amely útmutatást hivatott biztosítani a felmérések elvégzéséhez. Az
egyedi tájértékek felvételezése minden esetben valamely település teljes közigazgatási területére, vagyis annak
kül- és belterületére egyaránt vonatkozik. Az egyedi tájértékek főtípusai: kultúrtörténeti egyedi tájértékek;
természeti egyedi tájértékek; tájképi egyedi tájértékek.
Főtípus Típus Altípus
Kultúrtörténeti
egyedi tájértékek
Településsel
kapcsolatos egyedi
tájérték
Mindennapi élettel kapcsolatos építmény, állandó
(művészeti) alkotás
Birtokjel, határjel
Kultikus, szakrális építmény, alkotás, helyszín
Temetkezéssel kapcsolatos építmény, művészeti alkotás
Védelemmel kapcsolatos létesítmény
Földméréssel kapcsolatos létesítmény
Zöldfelületi létesítmény, objektum
Közlekedéssel,
szállítással
kapcsolatos egyedi
tájérték
Út ,útvonal vagy annak részlete
Útvonalakat összeköt ő létesítmény
Közlekedéssel, szállítással kapcsolatos építmény, épület,
létesítmény
Termeléssel
kapcsolatos egyedi
tájérték
Erdő- és vadgazdálkodással kapcsolatos egyedi tájérték
Agrártörténeti egyedi tájérték
Ipartörténeti egyedi tájérték
Bányászattal kapcsolatos egyedi tájérték
Vízhasználattal, vízgazdálkodással kapcsolatos egyedi
tájérték
Egyéb emberi
tevékenységhez,
eseményhez
kapcsolódó egyedi
tájértékek
Történelmi vagy kulturális eseménnyel, illetve jelentős
személlyel kapcsolatos egyedi tájértékek
Turizmushoz, természetjáráshoz kapcsolódó egyedi
tájértékek
Vendéglátáshoz kapcsolódó egyedi tájérték
Természeti egyedi
tájértékek
Földtudományi egyedi
tájértékek
Geológiai egyedi tájértékek
Geomorfológiai egyedi tájértékek
Talajtani egyedi tájértékek
Víztani egyedi tájértékek
Biológiai egyedi
tájértékek
Növényegyed, növénycsoport
Élőhely
Állatok tartózkodására szolgáló hely
Tájképi egyedi
tájértékek
Kilátópont egyedi vagy jellegzetes látványképpel
Vonalas jellegű kilátóhely egyedi vagy jellegzetes látványképpel
Az egyedi tájértékek típusai (MSZ 20381:2009 szabvány alapján)
Az egyedi tájértékek felmérésének módszertana jól kidolgozott. Az MSZ 20381:2009 szabvány meghatározza az
egyedi tájértékek alkalmazás területeit, az egyedi tájértékek osztályzását, főtípusait, típusait, altípusait és fajtáit.
A felvett egyedi tájértékek adatait a Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) tartalmazza, a rögzítendő
adatokat, ill. az egységes feldolgozás szempontjait az MSZ 20381:2009 szabvány határozza meg.
Az MSZ 20381:2009 szabvány szerint nem képezik az egyedi tájérték kataszterezés tárgyát:
- a természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) erejétől fogva (“ex lege”) védett természeti
területek és értékek (azaz barlangok, kunhalmok, víznyelők, lápok, szikes tavak, földvárak, 5 liter/perc
vízhozamot meghaladó források (Tvt. 23.§ (2), (3));
- emellett a biológiai egyedi tájértékek közül azok az élőhelyek, amelyek országos jelentőségű védett természeti
területen vagy Natura 2000 területen helyezkednek el (MSZ 20381: 2009).
Az egyedi tájérték felmérések során a kezdeti koncepció abból a feltételezésből indult ki, hogy a védett
(természetvédelmi, műemléki, régészeti stb.) objektumokkal, tájelemekkel nem kell foglalkozni, mert azok
megóvásáról az illetékesek hivatalból gondoskodnak (Csemez és Kollányi 2010, Máté és Kollányi 2011), így a
védett területen előforduló, vagy más értékvédelem alá tatozó elemek nem kerültek be a legtöbb egyedi tájérték
kataszterbe. A szabvány készítésekor ugyanis azt vették figyelembe, hogy ezekről az értékekről a
természetvédelem már rendelkezik más adatbázisokkal, így a szabvány ezen előírása az adatbázisok közötti
párhuzamosságok elkerülését, a pénzügyi források racionális felhasználását hivatott biztosítani. Emellett az
egyedi tájértékek gyakorlatban elterjedt értelmezése szerint sok esetben az egyedi tájérték kataszterekbe
elsősorban kultúrtörténeti értékek kerültek be.
10.1.1. Az egyedi tájértékek hivatalos nyilvántartása - Természetvédelmi Információs Rendszer
(TIR)
Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a védett természeti területek természetvédelmi
kezeléséért felelős szerv (azaz a nemzetipark-igazgatóság) feladata (Tvt. 6. § (4)). Valamint a Tvt. 6. § (5)
bekezdése alapján a településrendezési terveknek is tartalmazniuk kell a tervezési területen található egyedi
tájértékek felsorolását. Amennyiben az egyedi tájértékek listája a helyi építési szabályzatba (HÉSZ) kerül
beépítésre, illetve megjelenik az annak mellékletét képező szabályozási tervlapon, az elfogadás önkormányzati
rendelettel történik (Kiss et al. 2011). Emellett a területfejlesztéssel, területrendezéssel kapcsolatos információs
rendszerekről szóló 31/2007. kormányrendelet szerint az egyedi tájértékek adatait az Országos Területfejlesztési
és Területrendezési Információs Rendszerben (TeIR) is rögzíteni és elérhetővé kell tenni a területi tervezés
számára.
Az egyedi tájértékekkel kapcsolatos adatok tárolására és kezelésére a Természetvédelmi Információs Rendszer
(a továbbiakban: TIR) egyedi tájérték nyilvántartása szolgál. A TIR egy országos kiterjedésű adatbázis. A
természetvédelmi szakma informatikai igényeinek kiszolgálása mellett a rendszer fontos funkciója a lakosság
tájékoztatása a védett természeti területekről, természetvédelmi tudnivalókról. Emellett az egyedi tájértékek
hivatalos nyilvántartása is a TIR-ben történik.
Az MSZ 20381:2009 szabványban szereplő adatlap tartalmi elemei alapján 2011-ben elkészült a TIR egyedi
tájérték modulja, amely 2012-től már a felvett egyedi tájérték védettségi szintjére és státuszára (pl. helyi
jelentőségű védett természeti terület, műemlék) vonatkozó adatokat is tartalmazza. Az OKIR rendszer
természetvédelmi modulja mindenki számára elérhető, és onnan az egyedi tájértékek térképes formában, az
elnevezéssel, NPI-vel lekérdezhetők. Természetesen akinek ettől több információra van szüksége egyelőre az
NPI-től vagy a természetvédelemért felelős minisztérium illetékes osztályától kérhet bővebb információt.
Emellett sok, korábbi egyedi tájérték kataszter felmérés az elmúlt évtizedekben jellemzően papír alapon történt
meg, ezek digitalizálására nem minden esetben került sor.
A TIR elérhető a (http://web.okir.hu/hu/tart/index/61/Interaktiv_termeszetvedelmi_terkep) oldalon.
10.1.2. A TÉKA adatbázis
A TÉKA (TÉKA=TájÉrtékKAtaszter) program (2008-2011) a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti
Kara, a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, valamint a Földmérési és
Távérzékelési Intézet alkotta konzorcium „Táji értékek kataszterezése az Európai Táj Egyezmény hazai
bevezetésének megalapozásához, a tájkarakter értékelés módszertanának kidolgozásához” programja.
A TÉKA program keretében nem egyedi tájértékek felmérése történet meg. A TÉKA-ba bekerülő értékek
magukba foglalják (Mikházi és Szilvácsku 2010):
- az egyedi tájértékeket (MSZ 20381: 2009 szabvány alapján);
- a régészeti értékeket (régészetileg feltárt és kutatásra váró értékeket);
- a műemlékeket;
- a védett természeti értékeket;
- a tájra jellemző, hagyományosan termesztett tájfajtákat, művelési módokat és azokat az objektumokat, területi
kiterjedésű és helyhez köthető, de esetenként pontos földrajzi koordinátákkal nem rendelkező (esetleg csak
gondolati képződmények – például legendák, mesék, hagyományok) értékeket, amelyek meghatározzák az adott
hely egyediségét, karakterét.
A TÉKA adatbázis értékei és térképei online elérhetőek, regisztrációt követően pedig az értékek nyíltan
feltölthetőek, szerkeszthetőek. A TÉKA jelenlegi használhatósága a feltöltött adatok vonatkozásában az egyes
települések és érték típusok között igen eltérő lehet.
A TÉKA elérhetősége: tajertektar.hu.
10.2. Természeti örökség - védett természeti területek és értékek
Magyarország európai összehasonlításban is kiemelkedő értéket képviselő természeti értékekkel, változatos
ökológiai adottságokkal rendelkezik. A természeti örökség elemei közé tartoznak a védett és nem védett
természeti területek és ezek hálózata, ökológiai rendszere; az élő és élettelen természeti és táji értékek; az
élőhelyek, a fajok és közösségek; valamint a biológiai sokféleség.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) szerint a védett természeti területek és értékek – a
védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően – országos és helyi
jelentőségű védett természeti területekre és értékekre oszthatjuk. Hazánk területének 22,2%-a áll hazai vagy
európai uniós természetvédelmi oltalom alatt (NBS 2015-2020). A Magyarországon külön jogszabállyal védett
természeti területek mellett további 1,2 millió hektár a Natura 2000 hálózat részét képezi.
A Tvt. alapján természeti érték: a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen
környezete, valamint más – a Tvt.-ben meghatározott –, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem,
beleértve a védett természeti értéket is (Tvt. 4. §). Természeti területnek számít valamennyi olyan földterület,
amelyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek (Tvt. 4. §). Védett természeti értéknek minősül
(természetvédelmi érték) a Tvt. vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt
természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyedei, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka,
illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány (Tvt. 4. §).
A Tvt. szerint a védett természeti területeket és értékeket – a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és
nemzetközi jelentőségének megfelelően – a következőképpen lehet csoportosítani:
Országos jelentőségű védett természeti területek és értékek (a védelem állami feladat, ezért a nemzetipark-
igazgatóságok felelősek, védetté nyilvánítás miniszteri rendelettel történik):
- egyedi jogszabállyal védett természeti területek: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi
területek, természeti emlékek;
- egyedi jogszabállyal védett természeti értékek: ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok, mesterséges
üregek;
- a törvény erejénél fogva („ex lege”) védett természeti területek: természetvédelmi területnek minősül
valamennyi láp és szikes tó; ill. természeti emléknek minősül valamennyi kunhalom, földvár, forrás, víznyelő;
- a törvény erejénél fogva („ex lege”) védett természeti értékek a barlangok.
Helyi jelentőségű védett természeti területek (a védelem települési feladat, amelyért a helyi önkormányzat
felelős, védetté nyilvánítás helyi rendelettel történik, azonban a helyi védettség megszüntetéséhez már az
illetékes nemzetipark-igazgatóság hozzájárulása is szükséges):
- természetvédelmi területek;
- természeti emlékek: valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét
szolgáló terület (Tvt.).
A védett természeti területek
Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb
kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani,
földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek
zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. (TvT. 28. §)
Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában
összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti
szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti
értékek megőrzése. (TvT. 28. §)
Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő
területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének
a védelme. (TvT. 28. §)
Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét
szolgáló terület. (TvT. 28. §)
Országos jelentőségű „ex lege” védett természeti értéknek a törvény (Tvt.) által védetté nyilvánított természeti
értékeket nevezzük. „Ex lege” védett természeti területnek minősülnek a lápok, szikes tavak. Emellett “ex lege”
védett természeti emléknek minősül minden kunhalom, földvár, forrás és víznyelő. „Ex lege” védettek a
barlangok is, de ezek – jellegüknél fogva – „ex lege” védett természeti értékek.
Nemzetközi természetvédelmi egyezmények, együttműködések
Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 (európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű
terület) egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes
élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását
és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. A Natura 2000
hálózat az Európai Unió két természetvédelmi irányelve alapján kijelölendő területeket - az 1979-ben
megalkotott vadon élő madarak védelméről szóló irányelv (79/409/EGK) végrehajtásaként kijelölendő
különleges madárvédelmi területeket és az 1992-ben elfogadott élőhelyvédelmi irányelv (43/92/EGK) alapján
kijelölendő különleges természetmegőrzési területeket - foglalja magába. (www.natura.2000.hu)
Ramsari területek: a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről
szóló, Ramsari Egyezmény kihirdetéséről szóló 1993. évi XLII. törvény rendelkezik azokról a területekről,
amelyeket ramsari területnek nevezünk. A Ramsari Egyezmény célja a vizes élőhelyek megőrzésének
elősegítése, elsősorban az egyezmény részes államainak együttműködésére építve, továbbá az ehhez szükséges
jogi, intézményi keretek megalapozása. Az egyezmény létrehozta a „Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek
Jegyzékét”, amelyhez Magyarország jelenleg 29 ramsari területtel csatlakozott.
(http://www.ramsar.hu, http://www.termeszetvedelem.hu/ramsari-egyezmeny)
Bioszféra-rezervátum: a bioszféra-rezervátum az UNESCO Ember és Bioszféra Programjának (Programme on
Man and the Biosphere (MAB)) keretein belül létrejött természetvédelmi rendeltetésű terület. A bioszféra-
rezervátumok feladatai közé tartozik a terület természeti értékeinek, táj-, faj- és genetikai diverzitásának
megőrzése, a fenntartható fejlődés biztosítása és az ezt célzó oktató- és kutatómunkák támogatása.
Magyarországon jelenleg hat bioszféra rezervátum található.
(http://www.termeszetvedelem.hu/bioszfera-rezervatumok-unesco-mab)
Erdőrezervátumok: az erdőrezervátum védett erdőterület, amely fokozottan védett magterületből és védett
védőzónából áll. Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki ilyen területeket, amelyek nagy
része változatos erdőszerkezetű, gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik, és természetes
dinamikát mutat. Az erdőrezervátumok alapvető és elsődleges célja a természetes vagy természetközeli állapotú
erdei életközösség, az erdei ökológiai rendszer természetes folyamatainak megóvása, további célja mindennek
biztosításával a megismerést célzó monitorozás és kutatás. (http://www.erdorezervatum.hu/)
Európa Diplomás Területek: az Európa Diploma védett területek számára adható legmagasabb európai díj, a
kiemelt európai jelentőségű biológiai, geológiai és/vagy tájképi értékeket hordozó védett területek elismerésére.
A díjazott területnek európai jelentőségű, természetes vagy félig természetes állapotú védett területnek kell
lennie, ahol kiemelkedő tudományos, kulturális vagy esztétikai jelentőségű érték van. Magyarországon jelenleg
három kitűntetett terület van.
Egyéb természetvédelmi területi fogalmak
Országos ökológiai hálózat: országos területrendezési tervben megállapított övezet, amelybe az országos
jelentőségű természetes és természetközeli területek, valamint az azok között kapcsolatot teremtő ökológiai
folyosók egységes, összefüggő rendszere tartozik, és amelynek részei a magterületek, az ökológiai folyosók és a
pufferterületek.(2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről)
A natúrpark az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben
történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés,
ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe.
(Tvt. 4. §)
Európai Geopark Hálózat: az UNESCO Földtudományi Tagozata 1997-ben hirdette meg geopark programját,
amely kapcsán létrehozták az Európai Geopark Hálózatot, amelynek célja a geológiai változatosság védelme,
geológiai örökségünk népszerűsítése és bemutatása, illetve a geoparkok fenntartható gazdasági fejlődésének
támogatása, elsősorban a geoturizmus fejlesztése révén. A földtudományi értékek elsődlegessége mellett
hangsúlyos feladat a térségek élő természeti értékeinek és kulturális örökségének bemutatása, és nagyon fontos
szempont a helyi közösségek bevonása az egyes tevékenységekbe. Magyarországon jelenleg két geopark
található.
Kiemelt természetvédelmi oltalom alatt nem álló természeti területek: a Tvt. értelmében természeti
területnek minősülnek azok az erdő, gyep, nádas vagy művelés alól kivett területek, amelyeket természetközeli
állapotok jellemeznek.
Védett és fokozottan védett növény- és állatfajok
A természet védelméről szóló törvény alapján kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a
tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség
megőrzése céljából arra érdemes vadon élő szervezeteket, azaz az állat-, növény-, gomba- és zuzmófajokat,
életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket. E kiemelt oltalom a védetté nyilvánítással jön létre.
Amennyiben egy védett természeti érték védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti
értéket fokozottan védetté kell nyilvánítani.
10.2.1. A védett természeti területek és - értékek nyilvántartása
Az országos és helyi jelentőségű védett természeti területek, az ex lege védett értékek, valamint a védett értékek
listája és leírása a magyar állami természetvédelem hivatalos honlapján (termeszetvedelem.hu oldalról) érhető el.
Az adatbázis az országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti területek, valamint a helyi
jelentőségű védett természeti területek törzskönyvi adatait tartalmazza, kiegészítve a védetté nyilvánító
jogszabályok másolatával, a területek leírásaival, fotókkal, térképekkel.
A védett természeti értékekről és területekről emellett a természetvédelmi intézményrendszer területi szerveitől,
a nemzetipark-igazgatóságoktól lehet továbbtájékozódni. (magyarnemzetiparkok.hu)
A Natura 2000 területek jogi hátterét, valamint a Natura 2000 területekre vonatkozó részletes szabályozást a
275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről
jogszabály tartalmazza. A Natura 2000 helyrajzi számok a 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai
közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló jogszabályban
találhatók.
Az országos és helyi jelentőségű védett természeti területek országos nyilvántartását a természetvédelemért
felelős tárca vezeti. Az adatokat a Védett Területek Törzskönyve (lásd:
http://www.termeszetvedelem.hu/vedett-teruletek-keresoje) tartalmazza. Az adatbázis az országos jelentőségű,
egyedi jogszabállyal védett természeti területek, valamint a helyi jelentőségű védett természeti területek
törzskönyvi adatait foglalja magába, kiegészítve a védetté nyilvánító jogszabályok másolatával, a területek
leírásaival, fotókkal, térképekkel.
A helyi jelentőségű védett természeti területekről további információk a Pro Vértes Közalapítvány honlapján is
elérhetőek. (www.provertes.hu/adatbazis)
A védett fajok listáját a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a
fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős
növény- és állatfajok közzétételéről szóló rendelet tartalmazza. Mára Magyarországon a védett fajok száma
megközelíti a kétezret. (termeszetvedelem.hu)
10.3. Kulturálisörökség-védelem
Kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása. A
nemzeti és az egyetemes történelem során felhalmozott kulturális örökség feltárásának, tudományos
feldolgozásának, megóvásának, védelmének, fenntartható használatának és közkinccsé tételének céljából az
Országgyűlés a kulturális örökség védelmét szabályozó törvényt alkotott, a 2001. évi LXIV. törvény a kulturális
örökség védelméről (továbbiakban: KöTv.) szól (Forster Központ 2014). A tárgyi kulturális örökség elemei közé
tartoznak a régészeti örökség, a hadtörténeti örökség régészeti módszerekkel kutatható elemei, a műemléki
értékek, valamint a kulturális javak (Kötv.).
Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt (Convention for
the Safeguarding of Intangible Cultural Heritage), amelyet Magyarország a 2006. évi XXXVIII. törvény a
szellemi kulturális örökség megőrzéséről által ratifikált.
10.3.1. A kulturális örökség tárgyi elemei
Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet,
Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei és egyéb
bizonyítékai - az ingatlanok kivételével -, valamint a művészeti alkotások. (KöTv. 7. §)
Régészeti örökség az emberi létnek a föld felszínén, a föld vagy a vizek felszíne alatt és a természetes vagy
mesterséges üregekben 1711 előtt keletkezett érzékelhető nyoma, amely segít rekonstruálni az emberiség
történetét és kapcsolatát környezetével (KöTv. 7. §).
Régészeti lelőhely: nyilvántartásba vett és általános védelem alatt álló, földrajzilag körülhatárolt terület,
amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggésükben találhatók. (Kötv 7. §.)
Hadtörténeti örökség: 1711 utáni hadszíntér, csatatér, védelmi létesítmény, egyéb katonai objektum vagy hadi
emlék, különösen harci repülőgép, kerekes vagy lánctalpas harcjármű és egyéb katonai fegyverrendszerek,
fegyverek, felszerelés és egyenruha elemei, továbbá azok együttesei. (Kötv 7. §.)
A műemlék olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak (KöTv. 7. §).
Műemléki értékként határozható meg minden olyan épület, építmény, kert, temető vagy temetkezési hely,
terület (illetve ezek maradványa), valamint azok rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, amely
hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű történeti, művészeti,
tudományos és műszaki emlék, alkotórészeivel, tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt (Forster Központ
2014). Emellett a műemléki védelem alá tartozhatnak a képzőművészeti – szobrászati, festészeti, iparművészeti –
alkotások, régészeti emlék, természeti érték, kultúrtáj, vagy építményhez tartozó kert és táj, illetve ingatlan,
közterületi fasor. A műemléki védettség szintje lehet országos vagy helyi védettségű. Az értelmezés kedvéért
fontos hangsúlyozni a különbséget műemléki érték (minőségi kategória) és műemlék (védelmi kategória) között,
amely rendszerben a műemlék fogalom védettségi kategóriát jelöl - olyan nyilvántartott műemléki érték, amelyet
jogszabállyal védetté nyilvánítottak.
A műemlékvédelem sajátos tárgyai, illetve a műemléki területek
A történeti kert történeti vagy művészeti értékkel bíró, önállóan vagy más műemlékhez kapcsolódóan, illetve a
történeti településszerkezet részeként megjelenő kertépítészeti alkotás, zöldfelület, illetőleg park. (KöTv. 36. §)
Történeti tájként kell műemléki védelemben részesíteni az ember és a természet együttes munkájának
eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.)
szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag
körülhatárolható egységet alkot (KöTv. 38.§). A történeti táj hosszú évekig csak elméleti szinten létezett, az első
ilyen területi védelmet a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kapta meg (5/2012. (II. 7.) NeFMI rendelet
alapján), amely egyébként világörökségi helyszín már 2002 óta, mint Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék
kultúrtáj. A történeti táj, mint műemlékvédelmi kategória párhuzamba állítható az UNESCO és a Granadai
Egyezmény kultúrtáj fogalmával, amely tulajdonképpen minőségi jelzőként is megjelenő fogalom, jelölve egy
fajta táji értékgazdagságot, amely már nem csupán közösségi vagy nemzeti, hanem világviszonylatban is
kiemelkedő értéket jelent. A hazai örökségvédelmi fogalomhasználatban a két fogalom: kultúrtáj és történeti táj
átfedésben van, azzal a különbséggel, hogy a történeti táj már egy védelmi kategóriát jelent, vagyis a történeti
táj, mint lehatárolt területegység külön jogszabály által védetté nyilvánított területrész (Czétényi és Vukov
2009).
Műemléki területek közé tartoznak a műemléki jelentőségű területek, ill. a műemléki környezet. Műemléki
jelentőségű terület az épületek, műtárgyak együttese (pl. köztéri szobrok) és a hozzájuk tartozó ingatlanok
minden olyan csoportja, melyet megtartásra érdemesnek - és védetté nyilvánítottak. E területen olyan elemek (pl.
épületek) is megjelenhetnek, amelyek egyedileg nem képviselnek műemléki értéket. A műemléki jelentőségű
terület lehet köztér, ipari vagy közlekedési terület, körülhatárolásában fontos szerepet játszik az adott terület
történelme, a település szerkezete, összképe, tájjal való kapcsolata. Ezeket is védi a műemléki jelentőségű terület
megnevezés. A műemlék jogszabályban meghatározott környezete műemléki környezetnek minősül.
Emlékhelyek
Az KÖtv. tartalmazza a történelmi emlékhely és a nemzeti emlékhely fogalmát. Történelmi emlékhely a nemzet
vagy valamely velünk élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amelyet a
Kormány rendelettel történelmi emlékhellyé nyilvánít (KöTv. 7.§). A nemzeti emlékhely a nemzet
történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar, illetve a magyar és az ország területén
élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő
fontossággal bír, továbbá, amely országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet. Nemzeti
emlékhellyé az Országgyűlés törvénnyel jelölhet ki egyes helyszíneket (KöTv. 7.§ 28). Nemzeti emlékhellyé az a
helyszín nyilvánítható, amely egy adott történelmi kor meghatározója;
− a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség önazonosításában kiemelkedő szerepe van;
− eleget tud tenni annak a követelménynek, hogy országos jelentőségű megemlékezések helyszíne legyen és
− a magyar összetartozást vagy a nemzetiségeinknek a magyarsággal való összetartozását erősítő és
identitásképző jellegénél fogva a nemzet vagy egy-egy nemzetiségi közösség önképében kiemelkedő
fontossággal bír.
Fontos kiemelni, hogy az emlékhelyek külön nem minősülnek sem egyedi, sem területi védelem alatt álló
területnek. A nemzeti emlékhelyek és a történelmi emlékhelyek nyilvántartását és a helyszínekhez kapcsolódó
kutatásokat, rendezvények szervezését egy külön intézet, a Nemzeti Örökség Intézete (nori.gov.hu) végzi,
akiknek külön Nemzeti sírkert néven nyilvántartásuk van híres személyiségek sírjairól (temető neve, település,
parcella szám).
A Nemzeti Örökség Intézete nemzeti sírkert nyilvántartásához térképes adatbázis is kapcsolódik
(http://nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/)
10.3.2. Kulturális örökség értékeinek adatbázisai
A kulturálisörökség-védelem országos koordinálását a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és
Vagyongazdálkodási Központ (Forster Központ) végzi. A Forster Központ a kulturális örökség védelméért
felelős központi hivatalként, a nemzeti örökségi értékeket kezelő, a kulturális örökségvédelem területén egyes,
hatósági feladatokat ellátó, tudományos kutató és szolgáltató intézmény, amely részt vesz a régészeti örökség
védelmével, illetve a műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátásában. Ennek keretében végzi többek
között a régészeti lelőhelyek, valamint a műemléki értékek felkutatását, nyilvántartásba vételét, illetve védetté
nyilvánításának, és a védettség megszüntetésének előkészítését. Kiemelt feladata a nagyberuházások
helyszíneinek régészeti előkészítése, ennek keretében az előzetes régészeti dokumentáció elkészítése és
koordinációja.
A Forster Központ honlapján elérhetőek például a műemlékek megyei listái (www.forsterkozpont.hu).
10.3.3. Az UNESCO által alkalmazott Világörökség védettség kategóriái
Az UNESCO (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, azaz az Egyesült Nemzetek
Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) tevékenységének célja, hogy megteremtse a civilizációk,
kultúrák és emberek közötti, a közös értékek iránti tiszteleten alapuló párbeszédhez szükséges körülményeket.
Legismertebb és egyik legfontosabb egyezménye az 1972-ben Párizsban elfogadott Világörökségi Egyezmény,
amelynek címe: “Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről”.
Magyarország 2011-ben önálló törvényt hozott a világörökség védelméről. (2011. évi LXXVII. törvény a
világörökségről)
A Világörökségi helyszín az UNESCO Világörökség Bizottsága határozata alapján a Világörökség Jegyzékbe
felvett, világörökségi címmel rendelkező - a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény 1. mellékletében
meghatározott - helyszín, amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelméről szóló jogszabályok alapján
nyilvánítottak védetté, és ekként kulturális örökségi védelmet élvező terület, illetve védett természeti terület. A
világörökségi területek magukba foglalják a világörökségi helyszínt és annak védőövezetét. (2011. évi LXXVII.
törvény a világörökségről)
A Világörökségi Egyezmény alapvetően három kategóriát tart nyílván: a kulturális és a természeti, valamint az
úgynevezett “vegyes” kategóriájú világörökségi helyszínek. Magyrországon jelenleg nyolc világörökségi
helyszín található, amelyek közül hét kulturális, egy pedig természeti kategóriájú.
Az UNESCO Világörökség Bizottsága akkor ismeri el, hogy egy helyszín Kiemelkedő Egyetemes Értékkel
rendelkezik, tehát akkor lehet világörökségi helyszín, ha az alábbi kritériumok közül legalább egynek megfelel
(Világörökség Egyezmény Működési Irányelvei):
− az emberi kreatív géniusz mesterművét jelenítik meg;
− az emberi értékek jelentős és kölcsönös egymásra hatása jellemzi őket és egy adott időtartalmon keresztül,
vagy a világ egy kulturális területén, építészeti vagy technológiai fejlődés, műemléki, várostervezési illetve
tájtervezés szempontjából;
− egyedülálló vagy legalábbis kivételes példáját képezik egy még létező vagy már letűnt kulturális
hagyománynak vagy civilizációnak;
− olyan épülettípus, építészeti vagy technológiai együttes vagy táj kiemelkedő példái, melyek az emberi
történelem jelentős állomását vagy állomásait illusztrálják;
− a hagyományos emberi település, földhasználat vagy tengerhasználat kiemelkedő példája, mely jellemző egy
(vagy több) kultúrára, vagy az ember és környezetének kölcsönös egymásra hatására, különösen, ha az
visszafordíthatatlan változás következtében sérülékennyé vált;
− közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódnak valamilyen kiemelkedő egyetemes jelentőségű eseményhez vagy
élő hagyományhoz, gondolathoz, hiedelemhez, műalkotáshoz, irodalmi alkotáshoz. (A Bizottság szerint ezt a
kritériumot lehetőleg valamilyen más kritériummal együtt javasolt használni.);
− páratlan természeti jelenségekkel, vagy kivételes szépségű természeti területekkel és esztétikai jelentőséggel
rendelkeznek;
− a Föld történetének jelentősebb állomásait kiemelkedő módón képviselik, úgymint az élet, a földformák
kialakulásának állandó jelentős geológiai folyamatai, vagy a jelentős geomorfológiai, illetve fiziográfiai
jellemzők;
− földi, édesvízi, tengerparti és tengeri növényi és állati ökoszisztémák és közösségek kialakulásában és
fejlődésében szerepet játszó, folyamatban lévő ökológiai és biológiai folyamatok kiemelkedő példái;
− a biológiai sokféleség természetes helyén való megőrzéséhez a legfontosabb és legjelentősebb természetes
élőhelyeket tartalmazzák, ideértve a Kiemelkedő Egyetemes Értékkel rendelkező, tudományos vagy megőrzési
szempontból veszélyeztetett fajokat.
Ahhoz, hogy az egyes javakat kiemelkedő egyetemes értékűnek lehessen tekinteni, az integritás és/vagy az
autentikusság feltételeinek is meg kell felelniük, továbbá megóvásuk biztosítása érdekében megfelelő védelmi és
kezelési rendszerrel kell rendelkezniük.
Az Világörökség Egyezményhez csatlakozó állam egyebek között kötelezettséget vállal arra, hogy a területén
fekvő Világörökségi Helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára is. A magyarországi
világörökségi helyszíneinkről a vilagorokseg.hu oldalon lehet tájékozódni.
10.3.4. Szellemi kulturális örökség
Az UNESCO 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezményt (Convention for
the Safeguarding of Intangible Cultural Heritage), amelyet Magyarország a 2006. évi XXXVIII. törvény a
szellemi kulturális örökség megőrzéséről által ratifikált.
A szellemi kulturális örökség alapvetően szóban, tudásban, képességekben, szokásokban létező, és az élő
közösségekhez kapcsolható kulturális tudás, gyakorlat és világnézet. Az a nemzedékről nemzedékre
hagyományozódó szellemi kulturális örökség, amelyet a közösségek állandóan újrateremtenek, közös identitást
és folytonosság érzést nyújt számukra. A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló egyezmény célja ezen
közösségi gyakorlatok megőrzése, az önálló kulturális arculattal rendelkező közösségek identitásának
megerősítése, ezáltal a kulturális sokszínűség kölcsönös elismerése, valamint a nem tárgyiasult és gyakran
kihalással fenyegetett kifejezési formák jelentőségének tudatosítása, az ilyen örökség-elemek védelme. A
szellemi kulturális örökség többek között az alábbi területeken nyilvánul meg:
- szóbeli hagyományok és kifejezési formák – beleértve a nyelvet, mint az örökség hordozóját;
- előadóművészetek;
- társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események;
- a természetre, a tájra és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok;
- hagyományos kézművesség.
Jelenleg Magyarországon 22 eleme van az szellemi kulturális örökségek listájának, amelyek közül több átfedés
található a hungarikumokkal (pl. matyó örökség, mohácsi busójárás). Ugyanakkor ez a lista lehetőséget teremt,
olyan eddig nem védett értékekre is felhívni a figyelmet, amelyeket sokkal nehezebb kézzelfoghatóvá tenni,
nagyobb közönség felé is megmutatni. Ilyen értékként jelenik meg ezen a listán a magyar solymászat, a tápéi
gyékényszövés vagy a ceglédi Kossuth-kultusz.
A Szellemi kulturális örökségről www.szellemiorokseg.hu oldalon lehet tájékozódni.
10.3.4.1.Szellemi kulturális örökség értékeinek kezelője és adatbázisai
A szellemi kulturális örökség Nemzeti Jegyzékét a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség
Igazgatóság kezeli. A jegyzékbe való felvételt egységes nyomtatvány kitöltésével bármely közösség, egyén
vagy csoport kezdeményezheti. A Nemzeti Jegyzék mellett az Igazgatóság egy Népművészet mestere egyesített
jegyzéket is működtet, amely az 1953-ban alapított Népművészet Mestere díjban részesültek névsorát és adatait
tartalmazza. A Népművészet Mestere díj egyes alkotások vagy egész életmű elismeréseként azoknak a
népművészeknek adományozható állami kitüntetés, akik hosszabb időszak alatt kifejtett munkásságuk során a
népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el.
10.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok
A nemzeti értékekkel és a hungarikumokkal a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény (továbbiakban:
Htv.) és módosítása, illetve a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok
gondozásáról foglalkozik.
A Htv. meghatároz értéktárakat, amelyekbe átfogóan az örökségünket, a magyar kultúra évezredes értékeit, a
magyarság szellemi és anyagi alkotásait, ember alkotta és természet adta értékeit kell összesíteni. Az értéktárak
típusai: magyar, megyei, ágazati, tájegységi, települési és külhoni értéktár.
Htv. alapján a közösségi oltalom alatt álló nemzeti érték: az 510/2006/EK tanácsi rendelet alapján oltalom
alatt álló eredet-megjelöléssel, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező mezőgazdasági termékek
vagy élelmiszerek, a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján oltalom alatt álló földrajzi
árujelzővel rendelkező szeszes italok, az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alapján oltalom alatt álló eredet-
megjelöléssel, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező borok és borászati termékek, továbbá az
509/2006/EK tanácsi rendelet alapján hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékek
és élelmiszerek (Htv. 1. §).
Nemzeti érték a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és
élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden
szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék, amely: hazai szempontból meghatározó
jelentőségű, így nemzetünk – de legalább egy meghatározott tájegység lakossága – a magyarságra jellemzőnek
és közismertnek fogad el; jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai Unióban és
szerte a világon; hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához,
megerősítéséhez. (Htv. 1. §)
Nemzetközi elismerésben részesített nemzeti érték azon nemzeti érték, amely az Országgyűlés által ratifikált,
vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi megállapodások vagy viszonosság alapján nemzetközi
elismerésben részesült. (Htv. 1. §)
Kiemelkedő nemzeti érték olyan nemzeti érték, amely nemzeti szempontból meghatározó jelentőségű, a
magyarságra jellemző és közismert, jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai
Unióban és szerte a világon, továbbá hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának
kialakításához, megerősítéséhez.
A Hungarikum olyan gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben
olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával,
egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.
10.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok
A nemzeti értékekkel és a hungarikumokkal a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény (továbbiakban:
Htv.) és módosítása, illetve a 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok
gondozásáról foglalkozik.
Htv. alapján a közösségi oltalom alatt álló nemzeti érték: az 510/2006/EK tanácsi rendelet alapján oltalom
alatt álló eredet-megjelöléssel, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező mezőgazdasági termékek
vagy élelmiszerek, a 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján oltalom alatt álló földrajzi
árujelzővel rendelkező szeszes italok, az 1234/2007/EK tanácsi rendelet alapján oltalom alatt álló eredet-
megjelöléssel, vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező borok és borászati termékek, továbbá az
509/2006/EK tanácsi rendelet alapján hagyományos különleges terméknek minősülő mezőgazdasági termékek
és élelmiszerek (Htv. 1. §).
Nemzeti érték a magyar alkotótevékenységhez, termelési kultúrához, tudáshoz, hagyományokhoz, tájhoz és
élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden
szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték, vagy termék, amely: hazai szempontból meghatározó
jelentőségű, így nemzetünk – de legalább egy meghatározott tájegység lakossága – a magyarságra jellemzőnek
és közismertnek fogad el; jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai Unióban és
szerte a világon; hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához,
megerősítéséhez. (Htv. 1. §)
Nemzetközi elismerésben részesített nemzeti érték azon nemzeti érték, amely az Országgyűlés által ratifikált,
vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi megállapodások vagy viszonosság alapján nemzetközi
elismerésben részesült. (Htv. 1. §)
Kiemelkedő nemzeti érték olyan nemzeti érték, amely nemzeti szempontból meghatározó jelentőségű, a
magyarságra jellemző és közismert, jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket az Európai
Unióban és szerte a világon, továbbá hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának
kialakításához, megerősítéséhez.
A Hungarikum olyan gyűjtőfogalom, amely egységes osztályozási, besorolási és nyilvántartási rendszerben
olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával,
egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.
10.4.1 A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái
A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái: agrár- és élelmiszergazdaság; egészség és életmód; épített
környezet; ipari és műszaki megoldások; kulturális örökség; sport; természeti környezet; turizmus és vendéglátás
(114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet alapján):
− agrár- és élelmiszergazdaság: az agrárium szellemi termékei és tárgyi javai – beleértve az erdészet, halászat,
vadászat és állategészségügy területét –, különösen a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek, a borászat,
továbbá az állat-és növényfajták;
− egészség és életmód: a tudományos és népi megelőzés és gyógyászat, természetgyógyászat szellemi termékei
és tárgyi javai, különösen a gyógyszerek, gyógynövények, gyógyhatású készítmények, gyógyvíz- és
fürdőkultúra;
− épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített
(mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja;
valamint az embert körülvevő környezet fenntartásához kapcsolódó szellemi termékek;
− ipari és műszaki megoldások: az ipari termelés – beleértve a kézműipart, kézművességet is – szellemi
termékei és tárgyi javai, különösen az egyes technológiák, technikák, berendezés-, gép- és műszergyártás,
műszaki eszközökkel végzett személy- és áruszállítás;
− kulturális örökség: a kulturális örökség szellemi és tárgyi javai, különösen az irodalom, a tudomány, a
népművészet és népi kézművesség, néprajz, filmművészet, iparművészet, képzőművészet, táncművészet és
zeneművészet; továbbá a védett ingatlan értékei, különösen a nemzeti vagyon körébe tartozó, kiemelkedő értékű
műemlékek és régészeti lelőhelyek, nemzeti és történelmi emlékhelyek, világörökségi helyszínek;
− sport: a fizikai erőnlét és a szellemi teljesítőképesség megtartását, fejlesztését szolgáló, a szabadidő
eltöltéseként kötetlenül vagy szervezett formában, illetve versenyszerűen végzett testedzés vagy szellemi
sportágban kifejtett tevékenység, különösen a sportolói életművek és csúcsteljesítmények;
− természeti környezet: az ember természetes környezetének tárgyi javai, különösen a fizikai és biológiai
képződmények vagy képződménycsoportok, geológiai és geomorfológiai képződmények, természeti tájak,
természeti területek, életközösségek és ökológiai rendszerek;
− turizmus és vendéglátás: a turizmus és vendéglátás szellemi termékei és tárgyi javai, különösen a turisztikai
attrakciók, szolgáltatások, a vendéglátó-ipari termékek, valamint a vendéglátás körébe tartozó étel- és
italkészítési eljárások.
10.4.2. Nemzeti értékpiramis rendszere
A Hungarikummá nyilvánítás a nemzeti értékpiramis rendszerében egy alulról felfelé építkező, többlépcsős
folyamat. Ennek első lépcsőfoka az adott érték nemzeti értékké nyilvánítása, amelyet bárki kezdeményezhet a
magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013.(IV.16.) Korm. rendelet 1.
mellékletének (adatlap) benyújtásával.
A helyi önkormányzatoknak lehetősége van települési és megyei értéktár bizottság létrehozására. Egy-egy érték
nemzeti értéktárakba való felvételét bárki kezdeményezheti, a javaslattételnek meghatározott formai
követelményeknek kell megfelelnie. Az értéktár bizottságok a munkájukba bevonja a helyi, illetve megyei
közművelődési feladatellátás országos módszertani intézményét, továbbá az értékek gyűjtésével, megőrzésével,
hasznosításával foglalkozó szakmai és civil szervezeteket.
Egyes területeken indokolt tájegységi szintű értéktárak létrehozása, amelyek határa gyakran megyéken átívelő
(pl. Bükkalja). Amennyiben a települési (tájegységi) értéktárba már felvett nemzeti érték megyei jelentőségű,
felterjeszthető a megyei értéktárhoz történő beadvánnyal.
A Htv. 2015. július 3-án hatályba lépett módosításával a határon túli értékgyűjtés menetét a magyarországi
struktúra mintájára alakítottuk át. Ennek megfelelően külhoni települési értéktárak, külhoni tájegységi értéktárak
és külhoni nemzetrész értéktárak jöhetnek létre.
Ha olyan nemzeti értékről van szó, amely a területiség elvéhez nem köthető, az adott nemzeti érték gondozója
vagy fenntartója a tárgy szerinti minisztérium által működtetett ágazati értéktárhoz nyújthatja be a javaslatát.
A piramis következő lépcsőfoka: a megyei értéktárba, a külhoni nemzetrész értéktárba vagy az ágazati értéktárba
már felvett nemzeti érték kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánítása, azaz a Magyar Értéktárba való felvételének
kérelme. Hungarikummá nyilvánítás pedig a piramis utolsó lépcsőfoka a Magyar Értéktárba már felvételt nyert,
azaz kiemelkedő nemzeti értékké nyilvánított nemzeti érték felvétele a Hungarikumok Gyűjteményébe.
A Nemzeti értékek „értékpiramisa” (forrás: 114/2013.(IV.16.) Korm. rendelet)
A nemzeti értékekről, értéktárakról a hungarikum.hu oldalról lehet tájékozódni.
TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉHEZ JAVASOLT ADATLAP
település Az érték megnevezése
típus
helységnév, pontos
helyszín
(koordináta)
keletkezés,
kialakulás kora
leírás
tulajdonos/kezelő
aktuális állapot,
veszélyeztetettség
veszélyeztető
tényezők
adatforrás,
adatfelvételezés
ideje
INTERJÚNAPLÓ
Interjúalany
adatai
Interjú
helyszíne,
dátuma
Interjúkészítő
adatai
Interjúleirat
Az interjú során
érintett értékek