97

Lóczy Dénes1* – Dezső József1 – Halász Amadé1 – Czigány Szabolcs1 –Ortmann-né Ajkai Adrienne2

Árterek rehabilitációs potenciáljának meghatározása Dráva menti példán

1 Pécsi Tudományegyetem, Földrajzi Intézet2 Pécsi Tudományegyetem, Biológiai Intézet

* loczyd@gamma.ttk.pte.hu

Összefoglalás

A folyók és ártereik helyreállítására a természetes helyreállás, a restauráció, a revitalizációés a rehabilitáció fogalmait használják. A rehabilitációs potenciál azt jelenti, hogy milyenmértékben állíthatók helyre a beavatkozás (szabályozás, ártér-lecsapolás) előtti ártéri funkciók(ökoszisztéma-szolgáltatások). A tanulmányban az Ormánságot érintő nagyszabásútájrehabilitációs terv, az Ős-Dráva Program keretében folyó vízpótlás hatékonyságát vizsgál-tuk a Dráva árterének egy természetvédelmi szempontból különösen értékes szakaszán, aCún–Szaporcai-holtág környezetében. A rehabilitációs potenciált korábbi vizsgálati adatok ésterepi kutatások, kúttesztek, vízellátottsági (talajvíz) monitoring eredményei alapján állapítot-tuk meg. Következtetésünk, hogy a tervezett vízpótlási megoldás nagy valószínűséggel elég-telennek fog bizonyulni ahhoz, hogy jelentősen bővüljön azoknak az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a köre, amelyekben javulás várható. Különösen érvényes ez a megállapításaz átlagosnál kisebb csapadékmennyiségű időszakokra.

Kulcsszavak: Ős-Dráva Program, vízpótlás, holtág, talajvíz

Bevezetés

A folyók és ártereik helyreállítási lehetőségeinek bemutatására különböző fogalmakathasználnak. Természetes állapotú folyók esetében beszélhetünk helyreállásról (különösebbemberi beavatkozás nélkül – SPARKS, R. E. et al. 1990; FRYIRS, K.–BRIERLEY, G. J. 2000),szabályozott (erősen átalakított, csatornázott) folyók esetében azonban ehhez igencsak korlá-tozott mértékben áll rendelkezésre terület (BROOKES, A. 1990; SCHIEMER, F. et al. 1999). Azutóbbiakra vonatkozik a restauráció fogalma, amely az ilyen folyók és ártereik természetesviszonyainak helyreállítását jelenti (“the complete structural and functional return to apredisturbance state” – CAIRNS, J., p. 187). Az ökológusok erre gyakran, főleg konkrét, vizesélőhelyeket érintő projektek esetében (a Dráva mentén is, ld. DDKÖVÍZIG 2012) arevitalizáció kifejezést használják. Mivel tökéletes helyreállítás ritkán lehetséges (NATIONALRESEARCH COUNCIL 1992), sok esetben a rehabilitáció (részleges restauráció) a reális megol-dás (LÓCZY D. et al. 2014). A rehabilitációs potenciál azt jelenti, hogy milyen mértékbenállíthatók helyre a beavatkozás (szabályozás, ártér-lecsapolás) előtti ártéri funkciók (az olyanökoszisztéma-szolgáltatások mint az árvízvédelem, talajvíz-utánpótlódás, üledék- és táp-anyag-visszatartás, a vizek öntisztulása, biodiverzitás, ártéri termékek előállítása, az éghajlat-változás hatásainak mérséklése stb. – HOLMES, N. T. H. 1998; JENNINGS, G. D.–HARMAN, W.A. 1999; GUMIERO, B. et al. 2013; a Duna árterére: SCHWARZ, U. 2014). Bármilyen helyreállí-tási megközelítést is alkalmazunk, annak meg kell felelnie a tájjal szemben megfogalmazotttársadalmi elvárásoknak, a táj percepciójának (DUFOUR, S.–PIÉGAY, H. 2009) – bár hazánk-ban ennek nincsenek komolyabb hagyományai.

A folyómeder helyreállítása jelentheti a természeteshez közelibb meder létrehozását (pl. afolyómintázat, -stílusok módosítását – BRIERLEY, G. J.–FRYIRS, K. 2005, 2007), a hosszanti

98

konnektivitás visszaállítását (pl. duzzasztás megszüntetése), vagy partbiztosítást (pl. ökológi-ai-mérnöki megoldások segítségével). Az ártér-helyreállítás – a fentieken túl – vonatkozhat azoldalirányú konnektivitás fokozására (pl. mellékágak, holtágak újra összekapcsolása a főme-derrel – PURGER J. 2013) vagy az ártér vízellátottságának – pl. a talajvízszint megemeléséveltörténő – javítására is.

A korábbi felszínfejlődés jellege és a jelenlegi tájökológiai állapot az árterek egyes szaka-szain eltérő lehetett vagy lehet, ezért a rehabilitációs potenciál mértéke is szakaszonként vál-tozhat. Bármilyen ártér-rehabilitációs beavatkozás sikere ennek a potenciálnak a felmérésétől,helyes megállapításától függ.

Kutatási terület

Kutatási területünk a Dráva 257 ha területű Cún–Szaporcai-holtága (FLEIT E. 2010), amiegy a 19. század eleji folyószabályozáskor lefűzött összetett meander, komplex ökológiairendszer, a holtág fenekén öt, 20 ha állandó vízfelületű tóval és változatos, vizes élőhelyrejellemző növény- és állatvilággal (1. ábra). A holtág környezete 1969 óta természetvédelmiterület, 1979 óta ramsari terület, 1996 óta pedig a Duna–Dráva Nemzeti Park része. Az egészmagyarországi Dráva-ártérhez hasonlóan itt is a kiszáradás jelenti a legnagyobb környezetiveszélyt.

1. ábra. A Cún–Szaporcai-holtág és környezete a tervezett vízpótlási létesítményekkel

Ezt felismerve, Magyarország kormánya egy átfogó területfejlesztési koncepció, a 2012.július 17-én elfogadott Ős-Dráva Program keretében vízpótló rendszer segítségével kívánjamegakasztani ezt a folyamatot. Már a név is rekonstrukciós törekvésekre utal, arra, hogy avízpótlást a Dráva egykori, mára elhagyott medreinek „újraélesztésével” tervezik megoldani(PÉCSI HYDROTERV BT 2015). Az Ős-Dráva Program prioritásai: a felszíni vízrendszerátalakítása, a táji adottságoknak megfelelő gazdaságfejlesztés, az (öko)turizmus fejlesztése ésa megvalósítást lehetővé tevő pénzügyi források előteremtése (MÁRK, L. et al. 2006;AQUAPROFIT 2010).

A tájökológiai szempontból kiemelkedő jelentőségű prioritásokhoz kapcsolódó feladatokataz 1. táblázat tartalmazza. Ezeknek a feladatoknak jó része az ökoszisztéma-szolgáltatásokszínvonalának emelését is szolgálja.

99

Projekt prioritásai Feladatok

I. Vízrendezés

Holtág- és mellékág-rehabilitációBel- és árvízvédelmi rendszerek fejlesztéseVizes élőhelyek kialakítása, revitalizációjaVízrendszerek összekapcsolása a Dráva mentén, vízkormányzásirendszer fejlesztéseVízvisszatartást szolgáló fejlesztések megvalósítása (beleértve a ház-tartási és intézményi szintű vízvisszatartást is – ciszternaprogram)Vízenergia – vízerő-telepek létrehozása – helyszíntervezés és kijelö-lés

II. Tájhasználatváltás,tájgazdálkodás

Területvásárlás, -kisajátítás, az NFA területek felmérése és bevonásaa programbaMűvelési ág váltása (szántóból gyep, vagy természetvédelmi célbólvizes élőhely), a táblaméretek csökkentéseErdőtelepítés, folyamatos erdőborítás fenntartása, faállománycsereHagyásfás, puhafás legelők rekultivációjaGyümölcsösök telepítése, bővítése, felújítása, gyümölcsfák telepítéseaz utak mellé, mezővédő erdősávok a szántók, legelők széléreVízinövény-borítás ökológiai szabályozása, nádgazdálkodási rendsze-rek kialakításaTájfajta kultúrnövények szaporítását végző kertek kialakításaŐshonos baromfifajták szaporítása, terjesztéseA tájfajta növények és őshonos állatok, illetve az azokkal rendelkezőgazdaságok bemutató- és oktatóhellyé fejlesztéseBiomassza alapanyagok termesztése és gyűjtéseGyógynövények termesztése és gyűjtéseA tájgazdálkodás infrastrukturális feltételeinek megteremtése, esz-közvásárlásA fokgazdálkodás feltételeinek megteremtéseZöldségtermesztés

1. táblázat. Az Ős-Dráva program első két fő prioritása és a velük kapcsolatos feladatok(AQUAPROFIT 2010 alapján)

Az eredeti terv szerint (AQUAPROFIT 2007a) a mintegy 500 km2-nyi térség vízpótlásá-hoz Q = 12 m3s-1 vízmennyiséget emeltek volna át a Drávából a meglévő vízfolyás- és me-derhálózat kibővítésével, magastározók építésével kiegészített gravitációs elosztó hálózatba,amely 5-10 km-re húzódik a folyó balparti árterén. Azonban mielőtt a kivitelezés megkezdő-dött volna, felülvizsgálták, és mivel túl költségesnek találták, átdolgozták a terveket.

A 2015 májusára elkészült módosított változatban (PÉCSI HYDROTERV Bt. 2015) a hang-súly áthelyeződött a lefolyó vizek visszatartására. Ez a probléma víztakarékosabb megoldásá-nak lehetőségét teremti meg, kisebb volumenű beavatkozásokkal. Ugyanakkor az aktualizáltváltozat is kiemeli, hogy létre kell hozni a tájhasználat-váltáshoz szükséges vízügyi infra-struktúrát (új és helyreállított vízfelszíneket, öntözésre berendezett mezőgazdasági területeketstb. – AQUAPROFIT 2007b).

A tájhasználati terv tartalmazza az ártér hasznosításának tervezett módját. Néhány hagyo-mányos, vízigényes földhasználat (ártéri gyümölcsészet, nád- és fűzfafeldolgozás) újraélesz-tését, korábbi vizenyős szántók erdősítését, vizes élőhelyek kialakítását tervezik, miközben aszántókat jelentősen visszaszorítanák. Ezek a földhasználati módok jól összekapcsolhatók azártérre jellemző felszínformákkal (2. táblázat).

100

Felszínforma Az elöntés gyakorisága Javasolt földhasználathomokbuckák elöntésmentes, eseten-

ként csapadékból szár-mazó belvíz

beépítés, szántó, erdő, gyep, gyümölcsös, vadá-szat, gyűjtögetés (gombák, erdei gyümölcsökstb.), méhészet, turizmus

folyóhátak ritkán, rövid ideig tartóelöntés

gyümölcsös, kertészet, erdő, vadászat, gyűjtöge-tés (gombák, erdei gyümölcsök stb.), méhészet,turizmus

alacsony ártériszint

rendszeres (egészévesvagy évszakos) elöntés

legelő, rét, erdő, vadászat, gyűjtögetés (gyógy-növények, szárazvirágok, kézművesség alap-anyagai stb.), méhészet, turizmus

ártéri lapályokés feltöltődöttegykori medrek

tartós vízborítás halászat, nádvágás, vízinövények begyűjtése,vadászat (vízimadarak), gyűjtögetés (gyógynö-vények, szárazvirágok, kézművesség alapanya-gai stb.), méhészet, turizmus

2. táblázat. Földhasználati javaslatok az egyes ártéri felszínformákra (AQUAPROFIT2007b alapján)

A Cún–Szaporcai-holtág vízpótlását a Fekete-vízből, a Dráva egyik mellékvizéből kíván-ják megoldani. Ehhez szükséges egy duzzasztó műtárgy, a Fekete-víz medrének állékonyság-növelése, vízkivételi zsilip, 1,5 km hosszú tápcsatorna, rajta áteresz, halrács, mérőszelvény ésmonitoring állomások létesítése.

A mérnöki beavatkozások azonban természetesen nem jelentik az ökológiai problémák au-tomatikus megoldását.

Módszerek

A rehabilitáció lehetőségeinek felméréshez sokoldalú monitorozási tevékenységre vanszükség. A Dráva medrének és hullámterének legújabb felmérése 2012 szeptemberében feje-ződött be (KULCSÁR L. 2013). A főmeder és a mellékágak, holtágak közötti kapcsolatok feltá-rásához felhasználtuk ennek eredményeit.

A Pécsi Tudományegyetem TTK Természet- és Környezetföldrajzi Tanszékének munka-társai 2013 augusztusában két monitoring állomást telepítettek a Cún–Szaporcai-holtágmeanderzugában és attól É-ra. Az állomásokon a csapadék mérése mellett a beszivárgás, ta-lajnedvesség-tartalom, talajhőmérséklet, vízvisszatartás és a talajvíztükör mélységének fo-lyamatos nyomon követése folyik két mélységi szinten: a szenzorok 25 cm-rel és 75 cm-relvannak a felszín alatt. A monitorozás célja a nedvességviszonyok ingadozásának kimutatása.

A Cún–Szaporcai-holtágban fekvő Kisinci-tónál 2013 októberétől kézi fúrások segítségé-vel szivárgáshidraulikai vizsgálatokat kezdődtek. Bolygatatlan fenékmintákat vettünk a tókülönböző pontjain, 40-100 cm mélységig.

A holtág és környezete hidraulikai kapcsolatainak feltárására három talajvíz-megfigyelőkútban kútteszteket alkalmaztunk. A szivattyúzás után kirajzolódó visszatöltődési görbékbőlkövetkeztetni lehet a környezetet felépítő üledékek transzmisszibilitására, a talajvíz mozgásá-ra, a holtágba történő hozzászivárgásra, ill. az onnan tapasztalható elszivárgásra.

2015 nyarán hét párhuzamos keresztszelvény csónakról történő, manuális felvételével el-készült a Kisinci-tó morfometriai felmérése.

A terepi vizsgálatokhoz természetesen laboratóriumi elemzések is kapcsolódtak. A bolyga-tatlan fenéküledék mintákat szárítás után kettévágtuk, és szemcseeloszlási vizsgálatokat vé-geztünk rajtuk, hogy megállapítsuk akadályozza-e a mederfenék kolmatációja az elszivárgást.

101

Eredmények

A kúttesztek visszatöltődési görbéjének (2. ábra) tanúsága szerint a holtág hidraulikairendszere meglehetősen bonyolult.

2. ábra. A vizsgált kút leszívási-visszatöltődési görbéje

A holtág üledékföldtani környezete összetett: részben agyagos kőzetliszt, részben meszeshomok. A holtágak és környezetük hidrogeológiai határfelületén alacsony transzmisszivitásiértékek (T = 2,18; 1,55; 4,27 m2/nap) jellemzők. A kúttesztekben a mért talajvízszintek aholtágtól távolodva csökkentek, ami a holtágból történő elszivárgásra utal. Ugyanakkor a ma-gasabb domborzati helyzet egyidőben hozzászivárgást, vízutánpótlást kaphat aholtágrendszer. A szivattyúzott kútban a nyugalmi vízszint nyomása lényegében azonos aholtág vízszintjével.

A holtág és környezetének morfológiája határozza meg a vízfelület és víztérfogat közöttiösszefüggést (3. ábra). A jelenlegi vízszint átlagosan 90,5 m-en van, ez a kiinduló állapot. A3. ábrán látható, hogy egységnyi vízszint-emelkedéshez egyre több vizet kell a holtágba ve-zetni. A 92 m-es vízszint elérésekor mintegy 700 000 m2 vízfelület alakul ki 800 000 m3 víztározása (és megtartása) mellett.

3. ábra. Az abszolút vízszint és a tározott térfogat (V), illetve a vízfelület (A) kapcsolata aCún–Szaporcai-holtágban

102

A rehabilitációs potenciál értékelése

Kutatásunk célja, hogy a rehabilitációs potenciál megállapításával megítéljük, milyen esé-lye van annak, hogy a program sikeres legyen. A fentiek értelmében az alapvető feladat a víz-ellátottság javítása (AQUAPROFIT 2007a). A holtág teljes vízháztartási egyenlegének meg-határozása érdekében végzett vizsgálataink még nem zárultak le. (Az utolsó szakaszban aholtág és környezete növényzetét tanulmányozzuk az evapotranspirációs veszteségek feltárásacéljából.)

A területen a felszíni lefolyás fő iránya ÉNy–DK-i, a fő talajvízáramlás viszont É–D-iirányban, a Dráva felé történik. A talajvíztükör szintjét a Dráva határozza meg: az év nagyrészében leszívja, áradásakor rövid időre visszaduzzasztja a talajvizeket, a holtág vízszintjét ismegemeli. A felszíni és a talajvizek közötti hidraulikai kapcsolatra vonatkozó vizsgálatokelőzetes eredményei arra utalnak, hogy határozott kommunikáció tapasztalható, ami a tóbairányuló vízpótlást megnehezíti. Az elszivárgási veszteség tényleges veszteség, hiszen ez avízmennyiség a talajvízáramlással végső soron a Dráva-ártér hiporheikus zónájába, ill. a mé-lyen bevágódott főmederbe jut és elhagyja az ártérnek ezt a szakaszát. Ha a tófenék vízvissza-tartó inhomogén zónájának vastagságát 3 m-esnek vesszük, akkor a tó 400 000 m3 mestersé-ges betáplálásával 50 cm-rel megemelt vízszintje 15 nap alatt fog az eredeti szintre visszaáll-ni. Az aszályos időszakban már nem érinti kedvezően a parti növényzetet.

Az ártéri funkciók közül tehát a vízvisszatartás potenciálja jelentős, de a mezőgazdaságiöntözési vízigények kielégítése, a talajvíz-utánpótlódás, a helyi klimatikus hatások, valamint atermészetvédelem szempontjából (a parti növényzet vízellátása és ezzel kapcsolatban abiodiverzitás tekintetében) mérsékeltek a lehetőségek. Jelenlegi ismereteink alapján olyanfontos kérdéseket illetően, mint az ártéri ökoszisztéma-funkciók, a tápanyagforgalom és azéghajlatváltozás következményeinek mérséklése (szénmegkötés) még nem tudunk nyilatkoz-ni.

Következtetések

A vizsgálatok előzetes eredményei arra utalnak, hogy a Fekete-víz és a többi tápláló vízfo-lyás vízhozama elégtelen a végrehajtandó vízpótláshoz. Ugyanakkor az átvezetett vízmennyi-ségből a tervezettnél nagyobb veszteség valószínűsíthető. Ez a megoldás nem lesz elegendőaz ártér átfogó rehabilitációjához, az ártéri funkciók elvárt szintű teljesüléséhez, az ökoszisz-témák állapotának lényeges, hosszú távú javításához. Az éghajlatváltozás várható hatásai, aszélsőséges hidrometeorológiai események (elsősorban az aszály) gyakoriságának növekedéseaz ökológiai állapot további romlását idézhetik elő a holtágban és környezetében. A holtágakvízpótlásán alapuló ártérrehabilitációtól nem várható az ártér ökológiai sérülékenységénekcsökkenése.

Köszönetnyilvánítás

Köszönet az OTKA (szerződés száma: K 104552) és a Visegrádi Alap (31210058) támoga-tásáért. A jelen tudományos közleményt a szerzők a Pécsi Tudományegyetem alapításának650. évfordulója emlékének szentelik.

Irodalom

AQUAPROFIT 2007a: Ős-Dráva Program. Vízügyi műszaki terv. – AQUAPROFIT, Bu-dapest–DDKÖVÍZIG. Pécs. 172 p.

103

AQUAPROFIT 2007b: Ős-Dráva Program Tájgazdálkodási Programterv. –AQUAPROFIT, Budapest. http://www.osdrava.hu/download/tajgazdalkodasi.pdf

BROOKES, A. 1996: Floodplain restoration and rehabilitation. – In: ANDERSON, M. G.–WALLING, D. E.–BATES, P. D. (szerk.): Floodplain processes. John Wiley & Sons, Chichester.pp. 553-576.

BRIERLEY, G. J.–FRYIRS, K. A. 2005: Geomorphology and river management. Applicationsof the river styles framework. – Blackwell Publishing, Carlton, Victoria. 398 p.

BRIERLEY, G. J.–FRYIRS, K. A. 2008: River futures. An integrative scientific approach toriver repair. – The science and practice of ecological restoration series. Island Press, Washing-ton. 328 p.

BROOKES, A. 1990: Restoration and enhancement of engineered river channels: some Eu-ropean experiences. – Regulated Rivers Research and Management 5. pp. 45-56.

CAIRNS, J. 1991: The status of the theoretical and applied science of restoration ecology. –The Environmental Professional 13. pp. 186-194.

DDKÖVIZIG 2012: A Cún-Szaporca holtágrendszer revitalizációja. Végső „Master Plan”.– Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Pécs. 97 p.

http://vpf.vizugy.hu/uploads/ddvizig/projekt/lezarult-fejlesztesek/regionalis/INTERREG_IV_vegleges_master_plan_magyar.pdf

DUFOUR, S.–PIÉGAY, H. 2009: From the myth of a lost paradise to targeted riverrestoration: forget natural references and focus on human benefits. – River Research andApplications 24. pp. 1-14.

FLEIT E.–MÁRK L.–SINDLER CS. 2010: Restoration of Szaporca oxbow system at RiverDráva. – South-Transdanubian Water Management Directorate, Pécs.

FLUVIUS 2007: Hydromorphological survey and mapping of the Drava and Mura Rivers.– FLUVIUS, Floodplain Ecology and River Basin Management, Vienna, 140 p.

FRYIRS, K.–BRIERLEY, G. J. 2000: A geomorphic approach for identification of riverrecovery potential. – Physical Geography 21. 3. pp. 244-277.

GUMIERO, B.–MANT, J.–HEIN, T.–ELSO, J.–BOZ, B. 2013: Linking the restoration of riversand riparian zones/wetlands in Europe: Sharing knowledge through case studies. – EcologicalEngineering, 56. pp. 36-50.

HOLMES, N. T. H. 1998: Floodplain restoration. – In: BAILEY, G. R.–JOSÉ, P. V.–SHERWOOD, B. R. (szerk.): United Kingdom floodplains. Westbury, Otley. pp. 331-348.

JENNINGS, G. D.–HARMAN, W. A. 1999: Stream restoration lessons learned in NorthCarolina, USA. In: RUTHERFURD, I.–BARTLEY, R. (szerk.): Proceedings, Second AustralianStream Management Conference, Adelaide, Vol 1. 359–364.

KULCSÁR L. 2013: Dráva morfológiai monitoring – hordalékmérések. – Magyar Hidrológi-ai Társaság XXXI. Országos Vándorgyűlése, Gödöllő, 2013. július 3-5.

http://www.hidrologia.hu/vandorgyules/31/dolgozatok/004_kulcsar_laszlo.htmlLÓCZY D. 2013: Hydromorphological-geoecological foundations of floodplain manage-

ment: Case study from Hungary. – Lambert Academic Publishing, Saarbrücken. 382 p.LÓCZY D.–DEZSŐ J.–CZIGÁNY SZ.–GYENIZSE P.–PIRKHOFFER E.–HALÁSZ A. 2014:

Rehabilitation potential of the Drava River floodplain in Hungary. – In: GÂŞTESCU, P.–MARSZELEWSKI, W.–BRETCAN, P. (szerk.): Water resources and wetlands. Conferenceproceedings. Tulcea, Romania, 11–13 September 2014. Transversal Publishing House,Targoviste. 21–29.

MÁRK L.–SINDLER CS.–TÁLOS A. 2006: Ős-Dráva Program. Víz az Ormánság fellendíté-sért. – Előadás a Magyar Hidrológiai Társaság 24. Vándorgyűlésén. Pécs, 2006. július 5-6. II.kötet

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/arcanum2/HidrologiaiTarsasagVandorgyulesei_2006_024_2/adatok.html

104

NATIONAL RESEARCH COUNCIL 1992: Restoration of aquatic ecosystems: science,technology and public policy. – The National Academies Press. Washington. 576 p.

http://www.nap.edu/catalog/1807.htmlPÉCSI HYDROTERV BT. 2015: Ős-Dráva program aktualizált területi vízgazdálkodási ta-

nulmányterv. 180 p. http://vpf.vizugy.hu/reg/ddvizig/doc/Osdrava%20tanulmany.pdfPURGER J. (szerk.) 2013: A Dráva négy magyarországi mellékágának élővilága és rehabili-

tációja. – Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Pécs. 164 p.http://www.ddnp.hu/_user/browser/File/downloads/Drava_mellekegak_konyv.pdfSCHIEMER, F.–BAUMGARTNER, C.–TOCKNER, K. 1999: Restoration of floodplain rivers:

The Danube restoration project. – Regulated Rivers Research and Management, 15. pp. 231–244.

SCHWARZ, U. 2014: Restoration potential for floodplains in the Danube River Basin.Presentation at the 1st Danube Regional Workshop on Natural Water Retention Measures.Szentendre, Hungary. 28-29 January 2014.

SPARKS, R. E.–BAYLEY, P. B.–KOHLER, S. L.–OSBORNE, L. L. 1990: Disturbance andrecovery of large floodplain rivers. – Environmental Management 14. 5. pp. 699-709.

WWF 2002. Áttekintés a Dráva alsó vízgyűjtőjének tájhasználatáról. Jelentés. –Worldwide Fund for Nature Hungary. Budapest. 142 p.