TITOKZATOS SZIGETMezei Ottó Csontváry-tanulmányai

A címlapon: Titokzatos sziget, 1900-as évek eleje, mgt.; a borító belsejében: Esti halászat Castellamaréban,1901. mgt.; Világító éj Castellamaréban, 1901. mgt.; Áldozati kõ Baalbekben, 1906. mgt.; Mária kútja Názá-retben, 1908. Magyar Nemzeti Galéria tulajdona; a hátoldalon: Naplemente a nápolyi öbölben, 1901. mgt.;Visszatekintõ nap Trauban, 1899. mgt. A belsõ címoldalon: A magyarok bejövetele címû ceruzavázlat részlete

1

TITOKZATOS SZIGETMezei Ottó Csontváry-tanulmányai

A nemrég elhunyt Mezei Ottó hatalmas, feldol-gozásra váró hagyatékot hagyott maga után,amelynek katalogizálása is komoly feladat.Életében rendkívül sok témával foglalkozott, na-gyon elmélyülten, rengeteg feljegyzést készítvekutatásai során. Leginkább a huszadik századmûvészete foglalkoztatta, többnyire olyan terü-letek, amelyekkel mûvészettörténészként ko-rábban nem figyelt más, vagy nem azokra aszempontokra, amelyeket õ fontosaknak tartott.Csontváry mûvészete, élete, társadalmi eszméi,kéziratainak értelmezése évtizedeken át érdek-lõdése elõterében álltak. Amikor a Mezei-életmûfeldolgozásának és közkinccsé tételének fontos-

ságára közlésre nem került Csontváry-tanulmá-nyainak publikálásával hívjuk fel a figyelmet, alegkönnyebb és leghálásabb utat választjuk.Ezek a tanulmányok a több szekrénynyi kézirat-ból viszonylag könnyen összegyûjthetõk voltakés általános érdeklõdésre tartanak számot. Akéziratok válogatását Mezei Kristófnak köszön-jük, a képeket a Lehel Ferenc: Csontváry Tiva-dar (1931) és a Kieselbach Galéria Modern ma-gyar festészet 1892-1919 címû kötetébõl (2003)vettük, utóbbiak esetében köszönjük a repro-dukciók rendelkezésünkre bocsátását és a ma-gángyûjtõk hozzájárulásának megszerzését, ésa tulajdonosoknak a közlési jog átengedését.

2

A jegyzék a hagyaték elsõ, nem teljes átnézése, valamintbibliográfiai adatok áttekintése után készült, lehetséges,hogy még további kéziratok, publikációk is elõkerülnek.Egyes tanulmányokhoz bõségesen készültek kéziratosjegyzetek, amelyek feltehetõen sok, a végleges kéziratbannem szereplõ adatot is tartalmaznak. A tanulmányok megírá-sának idõpontja – azaz keletkezésük sorrendje – a hagyatékáttekintésének jelenlegi állapotában nem volt egyértelmû-en tisztázható. Az alábbi sorrend kialakításánál a kéziratokonesetlegesen elõforduló évszámot, illetve a publikációk idõ-pontját vettük figyelembe.• jelzi a jelen mellékletben közölt írásokat

Csontváry és az újabb Csontváry-értékelés. Halálának ötve-nedik évfordulóján (megjelent a Nagyvilág 1969/9. szá-mában, 1385-1390. oldal)

• cím nélkül (Gegesi Kiss Pálnak 1977-ben küldött kézirat,5 oldal)

• Csontossy, a gácsi gyógyszerész (Gegesi Kiss Pálnak 1977-ben küldött kézirat, 17 oldal)

Gerlóczy Gedeon (megjelent a Mûvészet 1977/9. számában)Kosztka Tivadar gácsi közmûvelõdési tevékenysége 1884–

1891 között (megjelent a Mûvészet 1979. januári Csont-váry emlékszámában, 2-9. oldal, 45 jegyzettel, képekkel)

Az „élõ perspektíva” (megjelent a Mûvészet 1979. januáriCsontváry emlékszámában, 10-15. oldal, képekkel)

Gondolatok Csontváry: Attila köve címû festményénekértelmezéséhez (kézirat, 12 oldal, elõadás a Népmûve-lési Intézet kisgalériás konferenciáján, Balatonalmádiban,1980 tavaszán)

Adatok Csontváry Kosztka Tivadar gácsi gyógyszerészi évei-bõl (kézirat, 15 oldal, 29 jegyzet) (megjelent a Gyógysze-részet 1980. júniusi számában, 215-218. oldal, 24 jegyzet-tel, a kézirat kicsit javított változata)

Csontváry Kosztka Tivadar családfája (kézirat, 4 oldal)Csontváry a Panaszfal Jeruzsálemben címû festményének

eszmetörténeti háttere és a belsõ kép problémája (meg-jelent az Ars Hungarica 1986/2. számában, 184-199. oldal)

16 Csontváry festmény rövid ismertetése (kézirat, 24 oldal)• A Janus-arcú Kosztka Tivadar (kézirat, 17 oldal, megjelent

a Palócföld-ben, 1988.)• Csontváry, avagy az emelkedés belsõ útjai (kézirat, 12

oldal, elõadás az Életfa Jungiánus Egyesület elõadássoro-zatán 1989. október 14., a Nagyvilág visszautasító leve-lével)

Csontváry Baalbekje, mint kozmoszmodell (kézirat, 41oldal, 51 jegyzet)

Csontváry Baalbekje, mint ezotérikus kozmoszmodell(kézirat, 63 oldal, 105 jegyzet; az 1. sz. jegyzete szerint azEötvös József Alapítvány támogatásával készült 1989/90-ben)

Csontváry kozmoszmodellje, a Baalbek (megjelent a Kor-társ 1991/7. számában, erõsen rövidített változat)

Csontváry Kosztka Tivadar: Naptemplom Baalbekben(Szíria) (megjelent a Csontváry dokumentumok* I. köte-tében, 1995. 196-210. old, 39 jegyzettel, a 63 oldalaskézirathoz képest – különösen az ezoterikus magyaráza-tok vonatkozásában – jelentõs mértékben rövidített ésátalakított változat)

• Csontváry alternatív vallásossága (kézirat, 10 oldal, 17jegyzettel, elõadás a Magyar Vallástudományi Társaságelsõ konferenciáján, 1992. október 5-7.)

A szimbolizmus új értelmezése Csontvárynál (megjelent aMárton László szerk.: Szabadkõmûves gondolatok c.kötetben. Budapest, 1993. 117-129. oldal)

Bevezetõ Csontváry Kosztka Tivadar írásaihoz és feljegy-zéseihez (megjelent a Csontváry dokumentumok I. köte-tében, 1995. 7-26. oldal, 24 jegyzettel)

• Csontváry Titokzatos szigete és a castellamarei képek(kézirat, 5 oldal, az Új Mûvészet 1997-es visszautasítólevelével)

* Csontváry dokumentumok I-II. Új Mûvészet, Tanulmányok sorozatelsõ tagja, é.n. (1995) (elsõ kötet: Csontváry írások Gegesi Kiss Pálhagyatékából, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta, a bevezetõ és zárótanulmányt írta Mezei Otto; második kötet: A Gerlóczy-féle Csontvárykézirat Romváry Ferenc olvasatában)

MEZEI OTTÓ CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADARRAL FOGLALKOZÓ ÍRÁSAI

3

(CSONTVÁRY SZEGEDEN)1

cím nélküli kézirat, 1977

Mi történt Kosztka Tivadarral 1879 márciusában Szegeden,azokban a napokban, amelyek saját bevallása szerint döntõhatással voltak rá? A szegedi árvíz borzalmas élményei, úgytûnik, életének más fordulatot adtak, s végül is, újabb élmé-nyekkel tetézve, abba az irányba terelték, amely az „igazsághirdetésének” a korábbiaknál eredményesebb módjához,a nagy hivatáshoz vezette el. A szegedi eseményeket rögzítiugyan nagyobb önéletrajzában, de az a néhány erõsebbemlék, amely a korabeli sajtótudósítások kuszább emlé-keivel összekeveredve három évtizeddel késõbb is többé-kevésbé elevenen élt benne, kevés ahhoz, hogy mindösszeezekre támaszkodva próbáljuk rekonstruálni mindazt, amiakkor végbemehetett benne. Az is valószínûnek látszik,hogy önmagát, mint az események részvevõjét a valóságos-nál magasabb beosztásúnak tünteti fel, orvosként, amelyszerep korábbi beosztásából, a tiszti fõorvosi hivatalbanbetöltött állásából önként adódhatott. Végül az is szembe-tûnõ, hogy 1910 körül papírra vetett visszaemlékezéseibemennyire beleszövõdnek az emberi életen, saját életéneltûnõdõ, idõsödõ férfi elmélkedései.

A Szegedi Napló 1879. április 16-i számába PorzsoltGyula, az árvíz mentési munkálatainak aktív részvevõjeKirándulás az Öthalomra. Reminiscencia. címmel érzel-gõs hangú tárcát ír. Két fiatal leányt csónakáztat meg azapadó víztengeren, s a leírásba, kontrasztként, beleszövinéhány mondatban március 11-e és 12-e szörnyûséges em-lékeit: „Kis flotillánk elérte az alföldi vaspálya szomorúemlékû nyúlgátját, áthaladtunk a szörnyû szakadáson –teremtõ isten! milyen emlékek! Márc. 11. és 12-ének rémesemlékei! Mintha most is látnám azt az õrült rohanást, atöltésen villogó szuronyokat (ti. a katonákét), s az (ártól)visszavetett munkás had kétségbeesett vergõdését; minthamentõcsónakomat most is dobálná a vadul betört piszkosáradat – s álmaimból most is föl-fölráz a nyomorultulelveszettek rémes sikolya, a házak recsegése és a végvonag-lók hörgése!” E sorokban semmi túlzás nincs.

Ami e két napon történt, arról a szemtanúk, mint elemierejû kataklizmáról emlékeznek meg. A kataklizma árvízidején mindig veszedelmet jelentõ vad szélviharral kezdõ-dött, 11-én este nyolc és kilenc óra között. A város körülelterülõ óriási víztömeg fekete fodrokat vetve emelkednikezdett, a levert cölöpök sorra az árba fordultak, s a napokóta egyre nedvesedõ nyúlgát megingott. A Dorozsmátólkeletre fekvõ Öthalomnál 25 méter hosszúságban átszakadta gát, s a sebesen betörõ víz lenyargalt a pályaudvarig. Ez agátszakadás éjjel egy óra körül történt, s Szeged pusztulásátjelentette. A városra zúduló áradatnak néhány óra leforgásaalatt másfélszáz ember esett áldozatul, a következõ napokáldozatainak száma ehhez képest elenyészõ. A március 18-

i felvétel alapján a pusztító ár e néhány nap alatt 5585 házatdöntött össze. A mentési munkálatokban részvevõket foga-dó látvány borzalmas volt, a fõvárosi lapok hosszú tudósítá-sokban számoltak be a Jókai tollára méltó jelenetekrõl.Csakhogy az 1879-es szegedi árvíz az 1838-as pestinél ka-tasztrofálisabb volt. Kosztka Tivadar ennek az árvíznek nemvolt, nem lehetett Kárpáthy Zoltánja, nem is próbálta magátilyen színben feltüntetni. A víz elem, a pusztító áradat, végsõfokon e kataklizma élménye azonban nem hagyja el többé,ez tör fel belõle egyik indulatos gácsi újságcikkében, majdsokkal drámaibb módon – festészetében.

Kosztka Tivadar azért sem lehetett a szegedi árvíz Kár-páthy Zoltánja, mivel sem 11-én, sem 12-én nem tartózko-dott Szegeden. 13-án – napközben – érkezett a budapestiönkéntesekkel Szatymaz felõl, akik az ezredesi tilalommaldacolva, s a szolgálati út megkerülésével a parancsnokolótábornokhoz fordultak, s az õ engedélye alapján elõzõ napkeltek útra. Szatymaztól súlyos viszontagságok között jutot-tak be, csónakon, az árban úszó városba. A néhány nappalkorábbihoz hasonló orkán azonban kidobta õket az Ötha-lomra, s legnagyobb részük ott is rekedt éjszakára, hajlék,ruha, élelmiszer nélkül, nyomorultul kitéve a zuhogó, jegesesõnek. Kosztka azonban két legénnyel nekivágott a hábor-gó tengernek, vállalva a vízbe fordulás kockázatát, s el isjutott az állomás közelében húzódó nagy töltésig. Itt a csó-nakot elsodorta elõlük az ár, s nem maradt más választásuk,mint megvárni a katonai pontont, amely a városházáhozvitte õket.

A látvány, amely a városházán fogadta Kosztkát, nem-csak az õ egyetlen képre összpontosított leírásából, hanemegy, március 13-i sajtótudósításból is ismeretes. Az épületföldszintje a víz miatt nem volt megközelíthetõ, a közleke-dés az elsõ emelet egyik ablakához támasztott létrán bonyo-lódott le. „A közgyûlési terem – írja a tudósító – méltóvolna Munkácsy ecsetére. A karzat alsó kolonnádja mögöttalszik a mentõk egy része – 14-16 órai szolgáltat után 4-5 órát.” A karzaton városi hivatalnokok, polgárok családjai-nak nõtagjai ütöttek tanyát, szalmazsákokra telepedve. „Aterem maga tömve van, panaszosok, kérelmezõk, segítsé-get sürgetõk, õrtisztek, mentõk, hírlaptudósítók, ordonán-cok (katonai küldöncök) lótnak-futnak, kiabálnak, szitko-zódnak pokoli zajjal. Az egyiknek pénz kéne, a másiknakcsónak, a harmadiknak ellopták a ruháit, az õrtiszt rap-portíroz, a laptudósító kotnyeleskedik, s fontoskodik.”Kosztka összezárva a menekültekkel és katonákkal az éjsza-kai inspekciós szolgálatot vállalja.

A budapesti önkéntesek 8-10 napig maradtak Szege-den. E fáradságos napok Kosztkát az emberi élet törékenysé-gére döbbentették rá, az elemi erejû pusztulás képét vitteinnen magával. „Ugyan mit vétettek ezek az emberek, hogya sors kivétel nélkül a vízzel lepte meg õket” – kérdezimagában öreg korában is. A mentési munkálatok pillanatké-pei addigra elhalványodtak benne, vagy talán feleslegesnekérezte újra felidézni õket. Megelégszik annak rögzítésével,hogy a mentésben maga is részt vett, bár – amint a korabelitudósításokból értesülünk – 14-ig az emberéletek mentéselényegében befejezõdött. „Siettem menteni, ami menthetõvolt – írja. – Utamban láttam szegényt-gazdagot egy-egykenyérért küzdeni, fázni, dideregni, mert legtöbbnek ru-

1 Gegesi Kiss Pálnak 1977. május 16-án írt kísérõlevelében Mezei Ottóírja: Egy dolgot nem sikerült tisztáznom, azt ti., hogy vajon az egyévesönkéntesekkel vagy az egyetemi hallgatókkal együtt ment-e CsontvárySzegedre. Az õ önéletrajzi szövegét összevetve a szegedi Lázár Györgyvisszaemlékezésével, az elsõ látszik valószínûbbnek. A szerzõ egy olyan,perdöntõnek látszó, Ábrányi kornéltól származó vezércikkre hivatkozik,amelynek sajnos nincs nyoma. Valószínû, hogy anekdotában maradt.

4

hája, mindene odaveszett; különösen a földszintes házaklakóinak csak a koldusbot maradt a kezében.”

Látta még a házak vagy a fák tetejérõl összeszedettszerencsétleneket, a pályaudvari vagonokba bezsúfoltakat,a százlábú híd melletti barakkban, az ún. halott-barákábankiterített, ismeretlen hullákat, a váratlanul összeroskadóházakat, s a szanaszét úszkáló ingóságokat. Látta a Tisza-part egész hosszában végighúzódó bódékat és sátrakat,magukba roskadó lakóikkal, akik „a fájdalom és a keserûségcsendes panaszolkodásai közt elmélkedtek a múltról és ajelenrõl”, s látta az Újszegedrõl Temesvár felé menekülõkhosszú sorát. A város utcáiban pedig „a katonák szakadat-lanul hordták a kimentett holmit, de alig volt azokbanvalami használható, mert ekkorra már nagyobb részteláztak, szétmállottak”. Leverõ, keserû tapasztalatot szerzettKosztka Tivadar ezekben a napokban, egy életre szólót,nemcsak a víz pusztító csapásáról, s a sors kegyetlenségérõl,hanem a bûnös mulasztás beláthatatlan következményeirõlis. A fõvárosi lapok egyrészt részletesen ismertették FerencJózsef március 17-i látogatását, másrészt – az ellenzékiek –szelíd kíméletlenséggel támadták a Duna- és Tisza-szabá-lyozás évek óta húzódó áldatlan állapotát, amelynek Szegeda szerencsésebb kimenetelû 1876-i árvíz után most végze-tes módon áldozatául esett. Tisza Kálmán azzal fogadtavolna Szeged pusztulásának hírét, hogy a március 11-i „éjjeliszélvihar nem volt neki bejelentve”…

Kosztka Tivadar „ilyen tapasztalatok után” érthetõmódon „kedvetlenül került vissza Budapestre, teste-lelkepihenésre szorult”.

CSONTOSSY, A GÁCSI GYÓGYSZERÉSZ2

1977

Kosztka Tivadar gácsi éveit, pontosabban közéleti tevé-kenységét az újabban elõkerült hírlapanyag alapján tisztá-zottnak tekinthetjük. Cikkei világosan igazolják, hogy 1885és 1887 között élénk közmûvelõdési tevékenységet folyta-tott, amelynek eredményeként a Felsõ-Nógrád megyeiKözmûvelõdési Egyesület beválasztotta a vezetõség tagjaiközé. Tevékenysége elsõsorban reformjavaslatok felve-tésébõl és megvalósításuk szorgalmazásából állt. E javaslatokegy része (óvoda, magyar nyelvû leányiskola) megvalósí-tásra is került. Amikor azonban a gazdasági életet érintõreformjavaslataival áll elõ, amelyek végsõ fokon társadalmireformerként tüntetik fel, nyilvánvalóan falba ütközik. Amezõgazdaság, ezen belül a gyümölcstermesztés és az iparfejlesztését szolgáló javaslatai nem találnak meghallgatásraaz élénk kereskedelmet lebonyolító Losoncon sem, amely-nek lapjába ezekben az években rendszeresen írt. E cikkekalapján azonban gyógyszerészi mûködésérõl nem alkotha-tunk magunknak képet, legfeljebb annyit tudunk meg,hogy magakészítette szereket és – konyakot árult. A szesz-árusítás miatt perbe is keveredik a regáléjogot bérlõ Gróf

Forgách családdal, de gyógyszerészi mûködését ez a per ésannak kimenetele voltaképpen nem érinti. Annyit minden-képpen megtudunk, hogy magát „kezdõ gyógyszerésznek”nevezi, aki „még mindig nagy terhekkel küzd a napi kenyé-rért, sem fekvõ birtokkal, sem készpénzzel nem rendelke-zik”. Cikke, amelybõl idéztünk, 1886. december 5-én jelentmeg.

Kosztka Tivadar azonban nemcsak a Losonc és Vidéké-be írt, hanem – éppen ezekben a hónapokban – a Gyógy-szerészi Hetilapba is – Csontosy, illetve Csontossy néven.E két cikke közül az elsõ A gyógyszertárak helyzete a vidé-ken, a második A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékrecímmel jelent meg, mindkettõ két-két folytatásban. Ilyenjellegû cikkeket a lap az idõ tájt nemigen közölt, a lapszer-kesztõ Schédy Sándor, a gyógyszerészeti irodalom jelesmûvelõje, nyomban az elsõ cikk közlésekor a szerzõt továb-bi, hasonló „életre való eszmék fejtegetésére” buzdítja. Mind-két írás, akárcsak a Losonc és Vidékében megjelentek, sze-mélyes tapasztalatain alapul, s mindkettõt a lehetetlen hely-zet fölébe kerekedés, az egész vidéki gyógyszerészségetérintõ orvoslás szándéka jellemzi.

A gyógyszerészek áldatlan társadalmi helyzetét, ame-lyet az 1848-as törvény eltörlésével az abszolutizmus hono-sított meg, a korabeli szaklapok ismételten felpanaszolták,sõt annak megreformálására 1865-ben az orvosok és termé-szetvizsgálók nagygyûlésén határozati javaslat is született.A javaslat tervezetben maradt ugyan, de érdemes egy-kétpontját felsorolni, Kosztka gácsi helyzetének, s két cikkénekközelebbi megértése miatt is: legyen a gyógyszerészet köz-egészségügyi intézmény, mint korábban, s vonják ki a ke-reskedelmi minisztérium hatáskörébõl, mert ezáltal a gyógy-szerész az iparûzõk osztályába soroltatott, amelyben azApotheker betûrendben az Abdecker (gyepmester!) utánkövetkezett (Kosztka is felpanaszolja fent említett, indulatoshangú írásában, hogy évi adója a kapás emberével azonos,csak azért, mert õ „nem gácsi hancsár, azaz polgár”); min-denképpen legyen gyógyszerészi szakelõadó a kereske-delmi minisztériumban, mert jelenleg ott senki sem képvi-seli a gyógyszerészség érdekeit, s ennek köszönhetõ, hogya különbözõ kérelmek mindössze a minisztérium irattárátszaporítják stb. stb. A gyógyszerészek helyzetén nem segí-tett a közegészségi tanács felállítása, sem az 1876-os köz-egészségi törvény. Súlyosbította viszont a körülményeiketa feleslegesen nagyszámú gyógyszertárfelállítási engedélykiadása (1876 és 1894 között 541), továbbá az 1878-ascégbejegyzési törvény, amelyre a gyógyszerész, mint ke-reskedelmi foglalkozású kötelezve érezte magát, de mintközegészségi intézmény tulajdonosa – nem. E törvényértelmezésével állt összefüggésben a számtalan szeszárulásiperlekedés: a konyakot ugyanis a jövedéket ellenõrzõ kö-zegek nem voltak hajlandók gyógyszernek tekinteni, holottaz így szerepelt a hivatalos gyógyszerkönyvben.

Milyen élete volt hát egy vidéki gyógyszerésznek,olyannak, aki a gyógyszerészetet – számolva azzal, hogyanyagiak híján nem sikerült patikához jutnia – egész életreszóló foglalkozásként ûzte? A Gyógyszerészi Hetilap 1879-ben Muki bácsi címmel egy vidéki patikustól származóéletképet tesz közzé, amelynek nemcsak az ad érdekes-séget, hogy tövirõl hegyire megismerjük egy vidéki patikus

2 Ismét a kísérõlevélbõl: Ezzel (s a korábbi gácsi témájú tanulmánnyal)egész gácsi tevékenysége tisztázottnak tekinthetõ, eltekintve attól, hogyGácsról hová távozott. Utolsó 2-3 gácsi esztendejérõl, amely igennyomasztó lehetett számára, nem valószínû, hogy sikerül adatot találni.

5

napi munkáját, életmenetét, végsõ soron igen lehangoló,kisszerû sorsát, hanem az is, hogy az életkép tótajkú vidékenjátszódik, valahol a Felvidéken. A szóban forgó gyógyszerészmár hatvan fele jár, de még mindig ad magára valamit. „Igaz-ság szerint már rég tisztes õszbe borult haján ragyog abécsi korommal festett fekete pomádé. Bajusza csak úgymered kétfelé a tiszaújlakitól, melyre büszke, hogy tudjaa titkos prescriptióját. Kabátja két ujjára viaszos vászonbólvarrt fekete tokot húz, hogy a régi jószágot a szétfreccsenõlinimentumtól megóvja. Orrán tallér nagyságú pápaszemfityeg; most már szükségbõl, keserves muszájból, nemúgy, mint harminc esztendõvel ezelõtt: hetykélkedésbõl.Télen hat, nyáron már öt óra elõtt talpon van. A laboránstnem lehet magára hagyni a törölgetésnél, mert a carmi-nativa gyakran fordulna elõ a defectus-könyvben.

Kinyitás után elsõ gondja megnézni: hány a grádus,hogy áll az ablak közt a jövendölõ barát csuklyája. Mertez nagyban emeli tekintélyét, ha egyik-másik nagy jóuramnak felvilágosítást adhat arról az ördöngös barátról,aki az idõjárást elõre meg tudja mondani. Valamikor amadárkitöméshez is értett, de most már reszket a keze;nem tud jól nyúzni. Azok a meredt szemû baglyok is õrávallanak ott az állvány tetején. Kenegeti is õket majdmindennap kékkõ oldattal, hogy pusztulásuknak elejétvegye. Úgy elszuszog, úgy elpiszmog velük, mintha tulaj-don gyermekei volnának. Mikor ezzel készen van, felhúz-za a korra nézve körülbelül vele egy ívású patikai órát,mert ahhoz csak õ ért. Pontosan is repetál, csak a mutató-ja késik mindennap egy fertályt; különben nincs vele sokbaj. Ezután megnézi a defectus-könyvet, s még a napsem kelt föl, már pattog a szén, izzik a windofen, nyúlika szörp, csattog a mucilago, hubog a linimentum, forr aVlemingk-oldat. Kilenc óra felé jár az idõ, kezdõdik azambulatorium.”

Megjelennek a kliensek, egész sereg asszony népség,s hozzák a vényeket. Muki úr pedig a mozsarat, porkártyátmost is úgy csattogtatja, mintha másképpen nem is le-hetne. Ez is emeli renoméját a praxisban; mert micsodamulya expedíció is volna az, ha nem harangoznánakmelléje a mozsárral; hogyne! ez olyan ünnepies színtkölcsönöz a dolognak, mint templom elõtt az ágyúzás.Jönnek csinos szobalányok. A negyedik egy levélkét adát. A válasz erre egy kis bepecsételt csomagocska; tartalmakét kis üvegecske: az egyik I., a másik II. jellel van ellátva.Ha már most úgy firtatni lehetne, ez vagy az a nagysámmiért nem került még a huszadik télen sem a báli tudósítóbájoló stb-jei közé, hanem még mindig teljes nevével ékes-kedik a kitüntetett szépek között, nem egy felfedezésrejuthatnánk, melyben Muki bácsinak nem csekély érdemevan.

Újra nyílik az ajtó, egyszerû parasztember lép be.Adjon isten atyámfia, mi tetszik? Hej, tetszene nékemvalami, de magam sem tudom hogy mi; maguk tán majdjobban tudják. Nekem különben csak úgy javasolták, hogyforrasztõ kû. Mennyiért? Elég lesz tán egy garas ára. Ígydolgozunk kint az uraságnál, mert ott voltunk részen is,tizenharmad magunkkal, most már harmadik eszten-deje. Hát a takarásnál az anyjukom is volt, markot verni;aztán van egy nyolcesztendõs kislányunk, hát azt is kivit-

tük. Osztán éppen ma egy hete történt, hogy amint ottjátszott körülöttünk a juhász Misi fiával, hát észre sevettük, a masina magához kapta a kis ruhájánál fogvaúgy, hogy a kis combjáról egészen levált a huska, osztánmost már nagyon csúnya. Hát az ispán úr cselédjei eztjavasolták neki, hogy vigyek. Majd avas hájjal összetörjük,osztán azt rakjuk rá, ha a jó isten megkönyörülne rajta,mert már nem nézhetjük a kínját. Ebbe kis üvegbe pedigszolgáljon háromfélét: álkörmöst, szíverõsítõt, bakvért.Ez meg az anyjukomnak lesz. Mióta a kis lányunkon aza szerencsétlenség történt, õ is olyan rossz vagy mi; éjszakaúgy föl-fölrebben. Hanem hát, hogy is kéne ezt innya?Maguk tán jobban tudják, már hogyne tudnák. Mire aztánMuki bácsi az ákovita szíverõsítõ használatának módjafelõl kellõen informálja, az atyafi egy keszkenõbe elpakolja,amit vett; megköszöni a jó tanácsot, s keresztyén emberhezillendõ módon elköszön.

Így telnek el Muki bácsi napjai, évrõl évre egyformán,csak azzal a különbséggel, hogy ma szerda van, holnapcsütörtök lesz. Nagyon lelkiismeretes ember. Principálisanem is sokat törõdik vele; csak kasszát csinálni néz beesténként a patikába; meg ha az öregnek kimenõje van.Bizony a kimenõ is most már igazán pihenõ. Csak néhaszánja rá magát, hogy kisétál a város végéig. Ott meg acigánygyerekek majd lehúzzák egy krajcsáskáér a Náccsá-gos Urát. Legalább ebben a címben is részesül. Vagy néhakiballag a principális úr szõlejébe, megnézni, érik-é mára szilva. Ismerõsei nincsenek; azok, akikkel valamikoramolyan kuszi-barátságban állott, már régen meghasa-sodott úri emberek lettek a vármegyén. Azok pedig õvelenem sokat törõdnek.”

Kosztka Tivadar nem ilyen típusú gyógyszerész volt.Önmagát, mint korábban említettük, polgárnak, helye-sebben értelmiséginek tekintette. Életrajzából tudjuk, hogykiváló kereskedelmi érzéke volt, de a korabeli egyetemiévkönyvek arról is tudósítanak, hogy a kétéves gyógysze-részeti tanfolyam elvégzése után 1877 és 1879 között négyfélévet lehallgatott az egyetem jogtudományi karán, rend-kívüli hallgatóként. Egyetemi tanulmányainak, amint öné-letrajzában írja, az 1879-es szegedi árvíz mentési munkálataisorán szerzett meghûléses betegség vetett véget. Mestersé-gét a fentebb megismert Muki úrral szemben nemcsak ke-nyérkeresõ foglalkozásnak, hanem a társadalom életévelösszefüggõ, s annak fejlõdését befolyásolni kívánó hivatás-nak is tekintette. Szerencsés idõszakban járt egyetemre, akiváló tudós-tanárok egész sora tanított akkortájt a budapestiegyetemen, s bár kései önéletrajzában az önmûvelést tekintiaz emberi fejlõdés rugójának, nem kétséges, hogy tanárai,elsõsorban Margó Tivadar, az összehasonlító anatómia pro-fesszora számos nemes eszmét hintett el a kereskedõséggelmár korábban szakított, s most új életet kezdõ diplomásfiatalemberben. A tanulási kedv az egész Kosztka-családotjellemezte, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy pontosanugyanezekben az években, 1876 és 1882 között a hatvana-dik (!) életévét jócskán túllépett apa, Kosztka László orvositanulmányokat folytat. Margó Tivadar két évvel volt fiata-labb õnála.

Ismerjük 1879-es rektori székfoglaló beszédét, amelygondolatgazdagságával magasan kiemelkedik a

6

szokványos évelejei szónoklatok közül. Az elhangzottakatnyilván oktató munkája során sem tévesztette szem elõl, shatásának egyik titka az a meggyõzõ gondolatgazdagságlehetett, amely a darwinizmus hazai képviselõjénekelõadásaiból áradt, s amely Kosztka Tivadart is megragadtaegyetemi éveiben. „Nem szabad felednünk soha – hang-súlyozza Margó –, hogy a tudományegyetem egyszersmindés fõleg tudománymûvelõ és tudósokat képezõ intézet.Az egyetemek legnagyobb fontossága éppen azon magasfeladatban rejlik, hogy oly férfiakat képezzen minélnagyobb számmal, kik – beavatva az önálló gondolkodásés kutatás munkájába – az egyetem által kifejlesztett pro-duktív képességüket a tudomány, a nemzet és emberiségjavára értékesítsék. A világ jövõje ugyanis azon nemzetekkezeiben leend, amelyeknek sikerülni fog a természetmegfejtése – és törvényeinek alkalmazásában kortársaikat,habár csak néhány lépessel is, megelõzni.” A magas fokútudományos képzés igénye beszédének többször visszatérõgondolata: „Csakis alapos képzettségû, és önálló szellemûtudományos szakférfiak képesek a praktikus (!) élet külön-bözõ állásaiban nehéz feladatuknak helyesen megfelelni,nem pedig azon gépiesen sablonszerû ún. praktikus fér-fiak, kik egyedül a gyakorlatilag fontosabb tételek, apraktikus formulák és fogások ismeretére támaszkodnak,minden szabadabb és önálló tudományos gondolkodásravagy tevékenységre képtelenek.” Annak jellemzésére, hogya tudományos képzést, a morált és a nemzet fejlõdésétmennyire szoros összefüggésben álló kérdésnek tekinti,álljon itt még egy mondat beszédének fejezõ részébõl:„Nemzeti életünk és jövõnk biztosítása céljából is kellmûvelnünk a tudományt, s általa terjesztenünk a felvilá-gosodást és mûvelõdést a társadalom minden rétegében;fõképp az értelmi és erkölcsi erõk (Margó kiemelése) amafegyverek, melyektõl a döntõ gyõzelem leginkább függ, smelyek segítségével a kisebb nemzetek sikerrel állhatják kia versenyt még a nagyobb számú népekkel szemben is.”Margó Tivadar hangja az önérzetes nemzeti értelmiség kép-viselõjéé. Kosztka a maga helyén, Gácson nem kisebb ön-tudattal képviseli a közmûvelõdést, a közegészség s azáltalános nemzeti fejlõdés ügyét.

Kosztka Tivadar 1886 nyarán, illetve 1887 elejénfoglalja össze két-két és fél éves gyógyszerészi munkájatapasztalatait. Tisztában van azzal – le is írja –, hogytevékenysége a fejlõdés ügyét szolgálja, s ilyen módon„sem az újabb viszonyokhoz nem alkalmazkodódzsentrik, vagyis a volt földesúri nemesek, (a gácsiForgáchok!) sem a gyógyszerészi kar maradi gondolkodásútagjai” (a Muki bácsik!) szemében nem találhat megértésre.Kritikai helyzetfelmérésében mindkettõ negatív szerepetjátszik: „Tessék egy civilizálatlan vidéken, ahol még aszegénységgel is számolni kell, a vénasszonyok kuruzslóhadával, a kocsmárosok, szatócsok s kereskedõkkel állástfoglalni úgy orvosnak, mint gyógyszerésznek, s hivatkoznia törvényre, mint olyanra; a vényért 20-40 krajcárt, agyógyszerért ugyanennyit követelni akkor, mikor avénasszonyok csupa baráti szeretetbõl adják a füveketegy db kenyérért, a kocsmárosok, szatócsok, kereskedõka cseppeket két krajcárért oly mennyiségben, hogy a betegel is alélhat tõle… Magam részérõl azt tapasztaltam, hogy

egy laikus és tudákos közt óriási a különbség, s míg alaikus nyugodtam szavaz bizalmat a gyógykezelésnek, atudákos hitetlenkedik és megkísérel orvosi véleményeketkitudni s azokat összevetni, s jaj annak a vidéki orvosnak,akinek nincs bölcs nyelve; az egyetemi tanárok véleményeDamokles-kardként nehezedik népszerûségére,gyakorlatára s tekintélyére is.”

Az egyedüli kivezetõ utat forradalmian radikális meg-oldásban látja, amely pontosan ebbõl az idõbõl származógazdasági természetû reformjavaslataival együtt az alacso-nyabb néposztályok érdekét szolgálja: „Közegészségi szem-pontból, hol a szükség parancsol, a kevésbé vagyonosak ésszûkölködõk az állam költségén gyógykezeltessenek.(Csontváry kiemelése) Mert, ha egy ország az állatoknemesítésére nagy összeget képes áldozni, arra, amitõlaz ország jövõje, az államok biztonsága függ, békésidõben már áldozatot hozni, nem csak határozottanmutatja a szükség, de az állam iránti érzék, a hazafiságnyíltan parancsolja is.” A bátor hangú javaslat megfelelõértékeléséhez tudnunk kell, hogy „a szegény lakossággyógyszerellátásának kérdésével” csak két és fél évvelkésõbb, 1889 végén a Gyógyszerészi Közlöny vezércikk-ben foglalkozik, s arra a megállapításra jut, hogy „a bajokoncsak kiterjedtebb állami intézkedéssel lehet segíteni”, s nem„az árszabvány tételeinek leszállításával”. Amikor pedigegy évvel késõbb egy Zemplén megyei körorvos azt java-solja, hogy „az állam tegye a népnek az orvosi segélytingyen hozzáférhetõvé”, a javaslatot a Gyógyszerészi Köz-löny szerkesztõsége, várhatóan, ellenérzéssel fogadja.

Kosztka elsõ írásának további részében, a másodikfolytatásban, logikus okfejtéssel egy újabb javaslatindokolását adja elõ. Célja a közegészségügyi törvény egyikpontjának megváltoztatása, amelynek értelmében – ígyhangzik Kosztka indítványa – „a gyógyszertár felállításacsak akkor engedhetõ meg, ha annak fennállhatása (ti.anyagilag) biztosítva van”. Kosztka ugyan nem hivatkozikrá, de az 1883-as új szabályrendelet a gyógyszertárakfelállítása, kezelése és átruházása tárgyában elõírta, hogy„a felállítani kért gyógyszertár forgalmi körét köteles afolyamodó a kérvényben tüzetesen kijelölni”, csakhogyez – úgy látszik – pro forma elõírás maradt, s a nagyszámúengedély kiadása (húsz év alatt a gyógyszertárak számamegkétszerezõdött!) azt eredményezte – ezt Kosztkanyilván joggal hangsúlyozza –, hogy az új gyógyszertáraknagy része nem felel meg a közegészségügykövetelményeinek. Minthogy õ a gyógyszertárakat aközegészségügy úttörõinek tekintette, alapvetõ szempontjateljességgel érthetõ, hiszen – mint mondja – a további húszévben csakis a helyzet még fokozottabb romlása várható.Ha manapság egy 1000-1200 ft.-ot, tehát igen alacsonyösszeget forgalmazó gyógyszertárat még bérbe is kínálnak,a bérlõ annyira keveset tud majd fizetni a tulajdonosnak,hogy az a megélhetéshez sem elegendõ, nemhogy agyógyszertár korszerû, a közegészségügy szempontjábólkifogástalan üzemeltetéséhez! – teszi hozzá személyeshévvel: kifakadása arra mutat, hogy a bérbeadás gondolataõt is jó ideje foglalkoztathatja…

Árad belõle a panasz, s ezeket a panaszokat nyilvánelsõ gácsi éveiben szerzett tapasztalatai mondatják vele:

7

„A kereskedõk, szatócsok stb. a gyógyszerészt jogosanmegilletõ jövedelmétõl megfosztják, a gyógyszertárak élet-képességét alapjukban megingatják, s alig van módja agyógyszerésznek ezen élõsdiek merész támadásai ellenmagát megvédeni, s ezek miatt esik el a gyógyszerész azonmindennapi pénzforrástól, melyet kézi eladásnak nevez-nek, s melynek az élelmezésen kívül a kereskedõi számlát1/4 évenként kellene fedezni, mert a vényekre kiszolgált orvosiszerek meg nem tagadhatók, s már régen bevett szokásszerint évi számlára vitetnek. Mindezek oda hatnak, hogy agyógyszerésznek adósságát szaporítják, míg végre hitelekimeríttetvén, az ily kisforgalmú gyógyszertár tulajdonosánakhelyzete elviselhetetlen lesz, s bekövetkezik azon idõpont,melyben hogy a lefoglalástól vagy a csõdtõl meneküljön,akarva- nem akarva gyógyszertárát másra átruháznikénytelen, holott ha az õt jogosan megilletõ jövedelemtörvényellenes úton tõle el nem vonatik, a gyógyszertártisztességesen megállhatott volna, s a közegészségügy érdekéta vidéken, ahol elhelyezve van, erõteljesen támogatta volna.”A végkövetkeztetés az elmondottak alapján nem kétséges:a közegészségügyi törvény mindenképpen módosításraszorul. Az átruházás ugyanis az új szabályrendeletértelmében azt jelenti, hogy az illetõ gyógyszerész „új gyógy-szertári jogosítványért tíz évig nem folyamodhat”.

Következõ, második cikkében kertelés nélkül a gácsiállapotok ismertetésére tér át. Mind gyógyszerészet-törté-neti, mind Kosztka személyes vonatkozása miatt érdemesidézni: „A vidéken, pl. nálunk, nemcsak a kereskedõ, ha-nem elsõsorban némely pap, a regálébérlõ, a kocsmáros,a szatócs, a bába, a vándor zsidó, a vénasszonyok, s acigányok azok, kik többé-kevésbé kuruzsolnak, s ellátjáka közönséget mindenféle szerekkel. Így egyes papok ho-moepatija mellett köhögés elleni porokkal, labdacsokkalis üzérkednek; a regálébérlõk magas fokú szeszt kicsibenis árusítanak emberi s állati gyógycélra, a kocsmárosokmindenféle füveknek készletben tartásával, pálinka ésborban való áztatással itatják a betegeket, a szatócsok,kereskedõk mindazt, amit a nép venni szokott, 2 krajcá-rért árusítanak, ilyenek: cseppek, szeszfélék …; a bábáknemcsak az abortusz elõidézését tartják jó üzletnek, ha-nem szó szoros értelmében véve ezek a fõ kuruzslók sajátkonyhájukon fõzik a teákat, a flastromokat, altatókat shashajtókat; még hátra vannak a vénasszonyok, akikegész nyáron át gyûjtik a különbözõ füveket, s ezek eláru-sításából élnek télen, s végül jön a vándor zsidó, aki aköhögési cukorkákat, s itt-ott labdacsokat visz a hátán,elõl pedig a kezében egy zacskó nadállyal házalva; azutóbbi üzlethez még a cigányok is hozzájárulnak, és ígykészen van a tudós társaság minden betegség gyógyítá-sára.” Nemcsak az egyszerû falusiak bíznak bennük, ha-nem a tekintélyes polgárok is, s „ha egy fõszolgabírónakgyermeke betegszik meg, oda elõbb a tudós bábát vagyegy kuruzsló asszonyt hívnak meg, s ha ezek egyike valamicifra nevû füvet ajánl mint egyedüli sikeres szert, hátakkor van lótás-futás, házról házra kerestetik azt, s hamár sehol sem található, jönnek a gyógyszertárba elõbbmegkérdezni, vajon van-e ez?”

Mi keresni valója lehet ezek után Kosztka TivadarnakGácson? – teszi fel az olvasó a kérdést. Nyomban megtud-

juk, hogy ezek az állapotok akkor uralkodtak, amikor õmegtelepedett a községben, s mûködése feladatának kez-dettõl fogva azt tekintette, hogy mindezt felszámolja. Tevé-kenysége elvi s gyakorlati célját, a küzdelem módozataitlogikusan végiggondolja: „Mi a célunk? Az, hogy a kézieladást emeljük, s mi kuruzsoljunk? nem lehet; s így csakaz a célunk marad hátra, hogy a közönséget a gyógy-kezelésnek megnyerjük, s az orvosi vények munkálataihozzák meg azt a jövedelmet, amire egy vidéki gyógy-szertár is utalva van.” Érthetõ tehát, hogy miért nevezte agyógyszertárakat a közegészségügy úttörõinek, s bár termé-szetszerûen anyagi számítás is vezette, ami a közismertnagy hivatással összefüggésben állt, az sem kétséges, hogytettében jelentõs mértékben befolyásolta mindaz a nemeseszme, amit az egyetemrõl vagy még korábbról hozottmagával. Lássuk tehát, hogyan virágoztatta fel – legalábbisátmenetileg – a gácsi gyógyszertárat, amelyet ilyen módon,ahogy azt elsõ írása alapján gondolhattuk volna, nem fogbérbe adni akármilyen áron.

„Mikor magamnak is a vidékre jutott a letelepedésre,azzal fogadtattam a szolgabírók részérõl, ön szerencsétlenitt nem fog megélni, hisz a megye is csak azért elleneztea gyógyszertár felállítását, mert a megélhetésre való alapotnem látta biztosnak, amennyiben a nép teljesen szokatlanaz orvosi gyógykezeléstõl, s szegény. De én mintszakember körültekintém a vidéket, s azt találtam, hogya felállítandó gyógyszertár elõtt több mint 40 kis községnek,vagyis 25-30 ezer léleknek el kell haladnia, ha piacrakészül. A másik körülmény az volt, hogy az orvos állításaszerint e vidéken a szatócsok, kocsmárosok, regálébérlõktöbb mint ezer ft. értékû Hoffmann- és fahéj-cseppethurcolnak be Teschenbõl, s a nép a legkisebb bajjal hol apaphoz, a bábához, a regálébérlõhöz vagy valamelyvénasszonyhoz fordul segítségért, s ezt is ezer ft.-ravehetni; s így 3 és 4 ezer ft. forgalomra volt kilátás. De mitörtént? Mielõtt letelepedtem volna, tekintetbe véve aszegény vidék lakosait, elhatároztam, hogy a lehetõegyszerû és olcsó kiszolgálással fogom a vidéket szolgálnis megnyerni; s csak például hozom fel, midõn egy kispohárka Hoffmann-cseppet 3 kr-ba számíték, s egy vény30-40 kr-nál nem volt több – talán a véletlen is úgy akarta,hogy az orvos akkor drágább szereket nem rendelt –, egyegész bizottság ostromolt meg (persze az érdekeltgyógyszerárulókból), hogy ha oly olcsón adom a szereket,a nép, melyekhez szokva nincs, nem fogja elfogadni mintjó gyógyszertári szereket, s adtak is tanácsot, a regálébérlõképviselõje, hogy a Hoffmann- és a többi cseppeknekpohárkája 10 kr legyen, a vények pedig 2-3 forintottehetnek ki; mert a nép úgy van szoktatva, hogy mikoraz orvost hívják, 20-30 ft áll készen egy parasztgazdánála költségek fedezésére. És ily tanácsokkal halmoztak el,sõt ami több, még az orvost is errõl meggyõzni akarták –természetesen saját érdekökben.

Rövid idõre tisztában voltam a helyzettel, s megvoltam teljesen lepetve és áthatva, hogy szegény a vidék,s a szegény földhöz tapadt nép képes legyen 20-30 ft-otorvosra, gyógyszerre költeni? Ez mégis csak sok! Figyelõállást foglaltam el, s azt tapasztaltam, hogy a jelentkezõbetegeket a község végén már a kuruzslók fogadják; s hol

8

egyik, hol a másik kocsmába vagy a bábához viszik mel-lékutakon, elkísérve felszerelik, s a pénztõl kifosztják, leg-följebb 2 kr-ért olyasmiért küldték a gyógyszertárba, mialig érthetõ volt. Nem telt bele két hónap, télen történt, sén kiismertem ellenfeleim fegyvereit, kiismertem a gyen-geségüket, s hallgattam.

Elõbb a gyógyszertárt oly karba helyeztem, hogymindenkinek feltûnt, s hogy mi kívánni való sem maradtfenn; egy sebészi, egy specialitás s három belgyógyászatiszakaszra osztám fel, s mindent, amit gyógyszertárbanláttam a külföldön, még a citromot sem véve ki, megsze-reztem, lehetõleg elsõ vagy második kézbõl, s nem kellettkárral adnom a házi szereket, s ellenfeleimmel bátrankiállhattam a versenyt; árjegyzéket küldtem a vidékre, elvültûzvén ki e jelmondatot: »szerezzük be a legjobbat legol-csóbban«, és nem sopánkodtam azon, hogy a nagy közön-ség pártfogása meddõ, de nem is volt már szükség kuruzs-lókra, kiknek hátat fordított a közönség, s így senki segé-lyére sem voltam kényszerülve, aki megvédjen a szolga-bírák zaklatásaitól, kik eltiltottak valamennyi szeszt tar-talmazó gyógyszernek vény nélküli kiszolgálásától, s eztaz alispáni hivatal is helyben hagyta. De mert nemcsak ajog, hanem a kötelesség érzete, állásom s a gyógyszertárjó hírneve hátrálásban nem akadályozott, nem tágítot-tam; s a vidéknek közönségét úgy a cseppekkel, mint a sóés só nélküli borszesszel, úgy a nadályokkal, mint a gyógy-füvekkel megnyertem, s himlõbetegeknél a citrommal valókuruzslásnak is véget vetettem, mert ezeket a legjobb minõ-ségben a gyógyszertárban olcsóbban szerzi be a nagyközönség.

A fent jelzett per alapja az, hogy ahány liter borszesztbehozok, oly mérvû regálé csonkítást követek el; ezen ügyügyvédem kezében van, s jelenleg a Belügyminisztérium-nál; remélhetõleg nemsokára le is jön, mert másfél év ótaki vagyok téve a kellemetlenségnek, a rágalomnak, dehiába, az a tudat serkentett, hogy ha a kuruzslókat elnem némítom, el kell buknom; s így a közegészségügynekhatározott elõnyére úgy a gyógyszertárnak, mint sajátexisztenciámnak biztos alapot szereztem. Elégtételképpenazt nyertem elsõ évben, hogy kb. 1600 ft értékû vénykiszolgálása mellett a forgalom 3782ft 85 kr volt. Folyóévben pedig az orvosi vényekkel valószínû 4000 ft lesz aforgalom.

Gács, 1886. dec. 28-án.”

Feltárult hát elõttünk Kosztka Tivadar küzdelme, amitgyógyszertára felvirágoztatásáért a közegészségügy érdeké-ben folytatott. De most értettük meg kálváriáját is, amely-nek okairól sem a Losonc és Vidékében, sem a NógrádiLapok és Honti Híradóban megjelent cikkek, illetve hiva-talos közlemények alapján nem alkothattunk magunknakpontos képet. A község vezetõsége, beleértve a plébánostés a gróf Forgáchokat is, betolakodott, s ügyeikbe illeték-telenül beavatkozó idegennek tekintette Kosztka Tivadart,akit társadalmi helyzeténél fogva sem kellett sokra becsül-niük, hiszen bár valójában értelmiségi volt, még polgárnaksem számított. Csak az alkalmat várták, hogy leszámoljanakvele, s erre volt jó elmarasztalása regálé-csonkítás címén,amelyet nemcsak az alispáni hivatal, hanem a balassagyar-

mati közigazgatási bizottság is jóváhagyott, kötelezve õt12 (!) hektónyi szesz árának megtérítésére. A minisztériumKosztka fellebbezésére a döntést kellõ körültekintés utánhozza csak meg: 1887 júniusában a tiszti fõorvos véleményétis kikéri. Így születik meg ez év augusztusában az ítélet,amely regálé-csonkítónak mondja ugyan ki Kosztkát, de „agrófnét (Forgách Antalnét) kártérítési igényének a bíróságelõtti érvényesítésére utasítja s a provizorságot (a gyógy-szertár hatósági ellenõrzését) nem rendeli el”.

Az ügy folytatását, sajnos, nem ismerjük, de Kosztkagácsi missziójának záró aktusáról vannak adataink, s ezekKosztkára nézve nem valami kedvezõek. 1891 elején minda Gyógyszerészi Hetilap, mind a Gyógyszerészi Közlönyarról értesíti olvasóit, hogy Kosztka Tivadar gácsi gyógysze-rész február 15-vel patikáját bérbe adta HackenbergerLászlónak. Pontosan egy héttel késõbb a Losonc és Vidéké-ben hirdetmény jelenik meg, amelynek értelmében a járás-bíróság a gyógyszertár egész berendezését árverésre bo-csátja. Az eljárást Kosztka ellen egy losonci gyógyszerészindíttatta meg, akitõl 1888 novemberében 4500 ft kölcsöntvett fel. Az árverés kimenetelérõl ugyancsak nincs tudomá-sunk. A gyógyszertár mindenképpen az õ kezében marad:az 1895-ös Gyógyszerészi Almanach, amely a hazai gyógy-szertárak elsõ teljes névjegyzékét adja, õt tünteti fel tulajdo-nosnak. Hackenberger Lászlót pedig a gácsi patika elsõ bér-lõjének tekinthetjük. Ezek után Kosztka Tivadarnak semmikeresni valója nem volt Gácson, s amint a Losonc és Vidékeegyik híradásából értesülünk, távozik is – kétes kimenetelûküzdelmei színterérõl.

Valóban kétes kimenetelû lett volna ez az inkább heroi-kus, mint kétségbeesett küzdelem, amit évek óta folytatott?Inkább az ellenkezõjérõl vagyunk meggyõzõdve, s korábbiés késõbbi élete ismeretében – pontosabban fogalmazva –azt mondhatjuk, hogy hivatását ezen a helyen betöltötte.Többet nem tehetett annál, amit tett. Szembekerült a község,a járás s a megye hivatalos, vagy inkább hivatali gondolko-dású és maradi szellemû vezetõivel, de mi mást várhatottazzal a mérhetetlen belsõ öntudattal morális és etikai igé-nyességgel, szakmai, társadalmi, sõt nemzeti elkötelezett-séggel, amibõl – úgy látszik – egy jottányit sem volt hajlandóengedni. Annyit azonban mindenképpen be kellett látnia,s a késõbbiek ismeretében be is látta, hogy nemcsak Nógrádmegyében, hanem semmilyen merev rendszerû és merevgondolkodású emberi közösségben nincs mit keresnie.

A JANUS-ARCÚ KOSZTKA TIVADAR(Palócföld, 1988)

„Hol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meg-látni, ki meri idézni / az igazi arcát?” – kérdezte Babits1923-ban Petõfi szellemét idézõ versében. Ugyanezt a pate-tikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztat-va is, akinek életmûve – Petõfiéhez hasonlóan, ha megkés-ve is – immár a magyar alkotószellem legjava produktumaiközt foglal helyet. De hát ismerjük-e õt egészen, van-eelégséges tudásunk arról, hogy milyen szálakkal kötõdöttszemély szerint és munkássága révén korához, élete ésmunkássága meghatározó éveihez, a XIX. század második

9

feléhez, milyen szálak fûzték nemzete szellemi létéhez,amelynek ügyét kívánta szolgálni – ha gyakran úgy tûnik,hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is – hol ember-ként, szabad polgárként, hol mûvészként külön-külön, holcitoyenként és egyszersmind festõként.

Van számos mûvésze a kornak, akinek élete nyitottkönyv: munkássága megméretésében a tárgyszerû adatok,személyiségének mibenléte, lelki-szellemi terrénuma és eszféra mûködése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intel-lektuális izgalmat tartogat. Csontváry – amint az utóbbi évti-zedben körötte fellángoló érdeklõdés mutatja – nem ezekközé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklõdésremindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön ésegyüttesen, keletkezésük (feltételezett, de általánosan elfo-gadott) idõrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmu-tató mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motí-vum átéltségében újjászületõ lélek, a motívum sajátos esz-méjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról ta-núskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a világra, figyelõés emlékezõ tehetséggel lettem megáldva” – írta csecsemõönmagáról idõs korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelõés emlékezõtehetséggel megáldott szellem, miközben akülvilág jelenségeit regisztrálta, fontosnak tartott, csupánkiállítási katalógusaiban és feljegyzéseiben datált képeivelcéltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló– mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? – szellemi építménykibontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait éseszközeit választotta, mint – nem egy szûk határú naptáriidõben, hanem emberi létállapotban gondolkodva – igaziszellemi társai, a régi kínai festészet, az írástudó piktúrajelesei, akik korabeli leírásokból következtethetõen a tághorizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához,gerjesztõként, a belsõ szabadság megteremtésének hason-ló módszereivel éltek.

Csontváry azonban – hangsúlyozzuk újra – a XIX. századmásodik felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemimiliõ, amelyben élt, elvezethette õt az önmegvalósítással anemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredetiforrásaihoz, a kor nem bizonyult alkalmasnak festészeteértékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonbanaz is, hogy maga Csontváry sem tûnt ki tehetsége kamatoz-tatásának, karrierje megalapozásának a kor megkívántasimulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyotteredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült)az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötöttlehetõségérõl, a képviselõséghez fûzõdõ terveirõl (talánerre emlékezve ajánlotta A visszatekintõ Nap Traubancímû képét 1902-es keltezéssel az országgyûlésnek). Ehe-lyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát – feljegyzé-seibõl következtethetõen – folytonosan élesztgetve magá-ban, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nemkevésbé kockázatos belsõ útját választotta. Évekre el is tûniknyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ezideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elõl.

Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye akis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvõ Gácsközség, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében sze-mélyjogú, az elsõ években szerényen berendezett patikátnyitott. (Mûvésznévként tudvalevõen a Csontváry, egy fõ-

városi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy,a losonci és a balassagyarmati újságokban a Kosztka Tivadarnevet használta, de nevezte magát Tivadar festõnek is, jo-gászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka Mihálynéven tartja nyilván.) Csontváry polgári státusát, gyógysze-részi tevékenységét festészete mérlegelésénél egykönnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk,ha a ténylegesen itt töltött hét évre vonatkozó hivatalosforrások nem nyújtanának támpontot és a további kutatássorán kibontakozott magyarázatot késõbbi önmegvalósításamegértéséhez. Ez alatt a hét év alatt megjelent nagyjábólkét tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezetõ magyar értel-miség öntudatos tagjának tünteti fel Csontváryt. Egy olyanvidékre szakadt polgárnak, aki – távolabbról a képviselõ-ségre aspirálva – feltûnést és zavart keltve, sõt polgári egzisz-tenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgon-dolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni.

„A magyar polgári értelmiség e felsõ rétege nem voltjobb, s nem volt rosszabb – írja errõl az idõszakról NémethG. Béla – a létharc és kiválasztódás kettõs tételének átfor-málásában nyugati társainál. Két tény súlyosbította azon-ban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettségreális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom elle-nében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nem-zethalál képzete most a nemzetek létharca jegyében merültújra fel. Ha ez korábban, a reformkorban az osztrákház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erõ lehe-tett – az új Duna-völgyi s európai helyzetben, a késõliberalizmus korszakában a létharc jegyében, ez a támadónacionalizmus jogosítványszerzõje lett.” Elég e tekintetbenGrünwald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nemze-tiség (1874) és a Felvidék (1878) címû munkáira hivatkoz-nunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvû leányiskolaés óvoda felállítása érdekében kifejtett újságírói buzgólko-dásának eszmei hátterét világosan megérthessük. A ma-gyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot, mint a nemzetiközösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzetmúltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikaibabérokra pályázó Kosztka Tivadar – éppen úgy, mint azide vágó elmélet egyik ismert megfogalmazója, Imre Sándor– a csalóka fényû nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemikihatású alapjának tekintette. (Közbevetõleg jegyzem meg,hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása akorabeli történelmi témájú munkák, tanulmányok alapjánmég olyan képeinél is számba vehetõ, mint a Jajcéban fes-tettek, vagy a Selmecbánya – egy 1940 körül készült amatõrfénykép a XII. században épült, monumentális megjelenésûselmeci vár kõfalában egy helyütt az alábbi bevésést mutat-ja: Kosztka Tivadar 1880.)

Kosztka Tivadar gácsi közmûvelõdési tevékenységé-nek egy másik ága a Felsõ-Nógrád megyei KözmûvelõdésiEgyesület megalakulásához kapcsolódik. Ennek elõkészí-téseként, mint az alakító bizottság tagja, néhány tanulmány-nak is beillõ cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke címûlapban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterébenugyanaz a csalóka távlatokat nyitó fejlõdésben való hit húzó-dik meg, amely – az egész XIX. századra jellemzõen – akiegyezés utáni vezetõ értelmiség ideológiáját és a hazaisajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletõje az

10

Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló,de a szerves fejlõdésre alapozó közgazdasági rendszerévelcsõdöt valló Henry C. Carey, akinek a „helyi központokrendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írásaibanvilágosan felismerhetõk. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadalmi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonckörnyékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezõgazdasá-gunk ’s a hazai ipar címû cikkében az alábbi konkrét elgon-dolás olvasható: „Minden város mint vidéki központ sajátérdekében gyarmatosítson és pedig hatáskörén belül; te-szem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsifazekas, mint a panyi-daróci gazda vagy a szilajabb ter-mészetû buda-lehotai honfitársunk mûvelõdjék s vagyono-sodjék; mindannyian képesíttessenek, a munkára, szok-tattassanak a modernebb igényeknek megfelelõleg, s mintilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állan-dóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán.”

A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán,gazdasági, kulturális elmaradottságán a civilizáció eszközei-vel enyhíteni akaró leírásokból egy egész csokorra valószedhetõ össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszeré-szeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus,hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusangondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ez azeszme és a megvalósulás közti ûrt a jelen helyzeten valófelháborodás és a jövõbe tekintõ sürgetés hangjával áthidalóírások. A konkrét állapotokból következõ javaslatokateszmei szinten „a történelem szabad alakíthatóságába”vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette.Kosztka egyedül állt a porondon, Gács aprócska szigetén,gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz,operatív szerv híján. Mi sem jellemzõbb a szakmai közgon-dolkodásra, hogy „a szegény lakosság gyógyszerellátásánakkérdésével”, amelyet Kosztka 1867-ben úgy gondolt megol-dani, hogy „a kevésbé vagyonosok és a szûkölködõk azállam költségén gyógykezeltessenek”, a Gyógyszerészi Köz-löny évekkel késõbb, 1889-ben foglalkozik, elutasító gesz-tussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstõl”, s nem „az árszab-vány tételeinek leszállításától” várva az üdvözítõ megoldást.

Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a FelvidékiKözmûvelõdési Egyesület gazdasági szakosztályához,amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékenyösszeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. „Ha ugyanis– miként írja – Losonchoz mint közigazgatási központhoz150-200 község tartozik, mibe kerül a városnak mindenegyes hozzá tartozó község részére évenként legalább tízbármilyen nemes gyümölcsfát ajándékozni? Tíz év múlva– folytatja, pontosan regisztrálva az ebbõl származó anyagielõnyt – egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilva-fája, ez nemzetközi cikk, mindenkor értékesíthetõ is, mármost tíz év múlva egy-egy fának öt frtig becsült évi termé-sébõl nyertünk kb. 100 ezer frt árut a nemzetközi piacszámára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagiés szellemi erõnek túl nem feszítésével vélem én a vidékmegreformálását, tehát a mezõgazda helyzetének emelé-sével, s ezzel a hazai iparnak és kereskedelemnek állandóés biztos fogyasztó közönségnek nevelésével.” Kosztka ejavaslata – akárcsak a többi – nem volt különc gesztus, hiszena gyümölcsfatermesztés széleskörû meghonosítására eb-

ben az idõben érdemes kísérletek folytak, országosan nép-szerûsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának anyolcvanas években fellendülõ pomológiai irodalomról is,Gyürki Antal, Molnár István írásairól és munkáiról. (Közbe-vetõleg: testvére, Kostka (!) László az alföldi szõlészet, agazdaságos szõlõmûvelés neves alakja volt. Szõlészettel akilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákraköltözésekor kezdett foglalkozni. Elõtte évekig bérelte agácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központrendes megfigyelõje volt. Jelentéseit rendszeresen közölteaz Aquila, a Madártani Intézet folyóirata, s jelentései révénkerült kapcsolatba Herman Ottóval és Lendl Adolffal, azÁllat- és Növénykert késõbbi igazgatójával. Nyilvánvaló,hogy Kosztka madártanilag pontosan azonosítató korai – éskésõbbi – madárábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai,tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnakösszefüggésben.)

A Felsõ-Nógrád megyei Közmûvelõdési Egyesülettel1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastélytulajdonosával, a nógrádi fõispán özvegyével, gróf ForgáchAntalnéval folytatott rosszízû pereskedés végsõ aktusaként,amely a közszerepléshez fûzött becsvágya feladására bírta.Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékátpontosan átlátó és megértõ ítélkezõ dönthetett volna az õjavára, s nem a hivatalos fórum – le is zárhatnánk eszmefut-tatásunkat, tetszetõs találgatásokra bízva Kosztka másikarculatának, a belsõ „erõnek”, a bennünket igazában foglal-koztató szelleminek és az abból kikristályosodó mûvészineka kibontakozását. Egy több helyütt, a nógrádi sajtóban és azországos gyógyszerészi lapban publikált adat azonban se-gítségünkre siet, mielõtt szertefoszló légvárak építésébekezdenénk. E szerint az adat szerint 1891 február idusávalkezdõdõen Kosztka Tivadar gácsi patikáját bérbe adta egyArad megyei gyógyszerésznek, bizonyos Hackenberger Lász-lónak, akivel – tegyük hozzá nyomban – fõvárosi jogász-kodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba.Jogi tanulmányait az egyetemi almanach szerint jóval késõbb,1894/95-ben fejezte be Kosztka, ekkor visszavette a patikátsaját kezelésbe, ezt követõen pedig, az állami anyakönyvve-zetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anya-könyvvezetõ-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsianyakönyvek máig õrzik jellegzetes kezevonását és aláírását.)

Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikusmozgalmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsipatika bérletének felmondása után eltûnik a szemünk elõl,az elsõ világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony me-gyében gyógyszerészkedik, a háború után a fõvárosban ésRákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések köny-vében szereplõ „új Jeruzsálem” megteremtésén lelkilegmunkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat ésegyszerû életmódot követõ „új sálemisták” vezetõ egyéni-sége és Az Ige címû lap szerkesztõje. Horti Ede 1928-bankiadja Hackenberger teozófikus beállítottságú brosúráját,amelynek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szem-léletet” valló szerzõ Az iskola vallása – misztikus világ-szemlélet címet adta. Arról is van tudomásunk, hogy ugyaneza Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben,81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indológusZajti Ferenc Aréna úti mûtermében, aki a tizes években

11

egy gyõri rajztanár-festõvel, Békéssy Leóval együtt Csont-váry tanítványa volt. (Az Aréna – ma Dózsa György – útiház elõcsarnokában a Magas Tátra nagyméretû színes kerá-mia képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg ismaradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában – azMTA Mûvészettörténi Kutató Csoportjának adattárában ta-lálható kézirat szerint – tanítványait képeinek a szokásosnálmélyebb átélése révén magasabb lelki-szellemi szférábaigyekezett emelni, s ezáltal a Teremtõvel való misztikusegyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányúezoterikus vonzódásának – mint ismeretes – a Zarándokláslegszembetûnõbb tanúbizonysága. De még olyan festmé-nye is, mint a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben, egyugyancsak sálemista (pszeudo)misztikus, a XIX. századközepén mûködõ osztrák Jakob Lorbeer egyik bibliai témájúkötetével hozható összefüggésbe. Jakob Lorbeer: Jánosnagy evangéliuma címû tízkötetes munkáját, voltaképpena János evangéliumhoz fûzött magyarázatait, ugyancsak –a sálemista – Horti Ede fordította magyarra és adta ki Rákosli-geten a huszas években.

Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogyennek az „új Jeruzáslem” megteremtésén munkálkodó kö-zösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselõjea XIX. század közepén, Szapáry János gróf, aki a halálaévében megjelent kötetkéjében a szekta (õ használja ezt akifejezést) papjának, sõt fõpapjának nevezi magát. Szapáryvalójában különleges képességû, diploma nélküli, deleje-zéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt né-met Mesmer követõje, akinek tanait – egy századvégi pszi-chológiai kézikönyv (szerzõpáros: Ranschburg Pál és DécsiKároly, 1900) megállapítása szerint – a hanggal (igével),beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette továbberedeti módon. Az 1840-es években Drezdában iskolát istartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészeté-bõl ismert Majláth János gróf is tagja volt. Egy másik tanít-ványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyí-tási módszerérõl külön kis kötetben számolt be (BajkayEndre, 1852).

A különleges képességû és érzékenységû Szapáry grófalakja élesen elválik mindazokétól, akik kivételes pszichikaierejüket mindössze látványos szellemi kalandokra fecsé-relték. Szapáry Párizsban kiadott kötetében (Magnétismeet magnétothérapie, 1854, II. kiadás) hosszasan elmélkedikarról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység –megfelelõ óvatossággal – a szellemi önnevelés szolgálatábaállítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességekfejleszthetõk ki, amint arra a régmúltban, a keleti népekkörében – akik közé a hunokat is sorolja – számos példavolt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is,azokat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívõ„az igazi és tiszta megismerés legfelsõ fokáig” emelked-hetett. „Tehát – teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai vég-következtetését – a mágnesesség (Szapáry szóhasználataszerint: életmágnesesség, vagyis a pszichikai erõ külön-legesen magas fokú birtoklása) minden idõben (!) létezett,csupán mindig más és más formában gyakorolták a böl-csek és a legfelsõ Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersminda szellemi képében megmutatkozó Nappal, az „õsfénnyel”azonosított) legbensõségesebb imádói.”

Ha most a feledés homályából kivezetett, életre ger-jesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat amegszállott kutatókat, hivatástudattól fûtött tudósokat, akikaz elmúlt évszázadban a magyarság õstörténetének – meg-gyõzõdésük szerint – kibogozható szálait bontogatták, ere-deti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira ésvallására megkíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy aJanus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül akor szellemi képét formáló kitûnõségek galériájában. Ezeka kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság rokonait akínai határ közelébe helyezõ Kõrösi Csoma Sándor, vagy apogány magyarok vallását – elfogadhatóan vagy vitathatóan,más kérdés – a buddhizmusból eredeztetõ Kállay Ferenc(munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzõje, Hollósy József,Hollósy Simon testvére, olyan mûvelõdéstörténeti össze-függésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében amagyarságtudattól fûtött Csontváry Kosztka Tiavadar öntu-datszabályozó praxisa nemcsak általában a korában, hanema nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyö-kerezettnek tûnik.

Egy-egy feljegyzés megközelítõ képet ad errõl az öntu-dat szabályozó praxisról, amelynek – egy megjegyzéseszerint – még a „világító színek” felfedezését is köszönhette.Idézem a két legfontosabbnak tûnõ szövegrészt: „Meztele-nül jártam-keltem a világban, s mindenre alaposabbanfigyeltem, még a saját énemet is ellenõrzés alá vettem.Elõször is eltávolítottam minden szükségtelen, hiábavalóterhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent,amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkoztatásra tá-maszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nemterheltem soha, de aszkéta életet sem éltem, figyeltem ahatásokra és szívem tulajdonságaira. Tehát amire szük-ségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem.Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemivilág különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkábbbeavat bennünket az alkotás misztériumába: „Az ún. önkí-vületi állapottal keresztülléptem minden nehézségen, ésnem törõdtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénáküvöltésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy,mint õseink azon a helyen, ahol én pihentem… A sivatag-ban étlen-szomjan bolyongtam, de isten segélyével el nempusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelnia jó uramhoz (!). Ma ezt a hatalmas szellemet uramnaknevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, embe-rek elõtt ismeretlen országokba (!).” „A távlat – írja máshelyütt, kifejezetten a festõi praxisra vonatkozóan – nemismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanemönkívületi érzés (!) útján jut kifejezésre, eredménybenpedig isteni ihlethez van kötve.”

Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvé-teltõl, az öntudat szabályozás hasonló módszereit alkal-mazták és az ihlet, a „szent õrület” állapotát hasonlóképpenértelmezték – korabeli és késõbbi leírások alapján – az V-XI. század között mûködõ kínai festõk. E meglepõen plaszti-kus, az egyes mûvészek egyéniségét és alkotásmódját min-denfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírásokismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogyCsontváry kora, s különösképpen a korabeli magyarság-

12

kutatás szellemi topográfiájába illeszthetõen – feltehetõenennek közelebbi ismeretében – olyan alkotásmódot alakí-tott ki, amely festészetében ismételten visszhangozva, ataoista és buddhista indíttatású írástudók piktúrájában ismegmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk(bár maga Csontváry egy helyütt azzal büszkélkedik, hogya Magányos cédrust a legszebb japán képekhez hasonlítottavalaki), hanem – e tekintetben a kínai esztétikai irodalomrendkívül árnyalt terminológiával rendelkezett – a jelensé-gek mélyéig, eszenciális magváig hatoló (mûvészi) szemlé-let kibontakoztatására.

Az ilyen festõ a teremtõ energiát magában hordja, létre-hozza, s a természettel eggyé válva, egyesülve a Taóval(amint Csontváry tanította is érett korában), a mûben, amitalkot, kisugározza, annak a gondolatnak, eszmének a révén,amit magában a motívumról elõzetesen, de az alkotás önkí-vületi pillanataiban ettõl a tudástól megszabadulva, kialakí-tott. A kép „igazságának” eléréshez a belsõ feltételek meglé-te az alapvetõ: a megfelelõ lélegzés révén megteremtett„együtthangzás” a kiválasztott motívummal, a ritmusára valóbelsõ ráállás, a motívumot körbefonó gondolat és eszmélke-dés – a mûvészi alakítás stiláris módozata ezeknek a belsõfeltételeknek, s nem a külsõ hasonlóságnak van alávetve.

Lao-cénél ez olvasható: „A tér az ég és a föld között, /Mily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kime-rítve, / Mozgásba hozva, teremt õ egyre inkább.” „Az égés a föld – A kínai festészet és az írástudó hagyománycímû kötet (1983) szerzõjének, Nicole Vendier-Nicolas-naka gondolatmenetét követve – egyazon dialektikus egységkét aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé…azé az Egyé, amely valamennyi teremtmény elsõdlegeseredete.” Az ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és anyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a világosinterakciója végül is ennek a kettõs arcú Egynek a révén aNagy Harmóniában egyenlítõdik ki. Csontváry festményeiközül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük A NagyTarpatak képet, amely a belsõ energiaáramlásoknak a kínaitusfestészetben is gyakorta elõforduló, stiláris elemeibenrokon ábrázolása, a Castellamare di Stabiát, a vízfelületszolid nyugalmát a tenger ijesztõ mélységeket láttató hábor-gásával összeegyeztetõ festõi remeklést, vagy a teltnek ésaz üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmó-niába ölelõ egységét, a Taorminát. Mindegyik egy õsiszemléletben gyökerezõ, a motívumot, a jelenséget moz-gásában s egyszersmind esszenciális állandóságában meg-ragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mind-azon gazdagságával kísérve, amelynek Csontváry máig mél-tán csodált mestere.

Igen, a színátmenetek csodálatos gazdasága! Lehet-séges, hogy a „világító színek” felfedezéséhez valóban –miként állítja – öntudat szabályozó praxisa segítette volnahozzá? Egy korabeli német tudós, Karl Reichenbach más-félszáz hiperszenzibilis személlyel folytatott 13.000 kísérletenyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk. „Reichenbachazt állította – olvassuk a Révai lexikon 1916-os kötetében–, hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzástárasztanak, amely oly leheletszerûen finom, hogy csupánfokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzi-tívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétség-

ben.” (Közbevetõleg: Reichenbach kísérleti alanyai köztmagyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós volt.) Ez a su-gárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mutat a fény,a hõ, a delejesség és az elektromosság erõivel, emellettazonban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. Az egésztermészet át van itatva ezzel a félig erõbeli, félig anyagiszubsztanciával, amelyet Reichenbach, éltetõ hivatásátjelzendõ, az õsgermán eredetû Odin szó alapján ód-naknevezett el. Ne gondoljuk, hogy valamiféle szemfényvesz-tésrõl van szó. Ugyanitt – Az ódsugárzás és a szenzitívekcímû 1913-as kötet adatai alapján – az alábbiak is olvashatók:„Újabban, mióta a Blondelot-féle N-sugarak és a radio-aktív anyagok ismertekké váltak, a modern kutatók ismind többet foglalkoznak az óddal, és tagadhatatlan,hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nemegy meglepõ eredményt értek is már el, amelyek Reichen-bach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhozhazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy Léván, aholKosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általánosgyógyszerkönyvet írt” (a város helytörténészének, Alt Ernõ-nek a közlése szerint), a városi kórház emberbaráti érzelmei-rõl ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) anyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát ren-dezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálvánugyanebben az irányban folytatott kísérleteket.

Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai – s szá-munkra ez a lényeges – az ód-sugárzást színekben pompáz-va érzékelték. „A kristályokat – olvassuk az 1913-as kiadásúismertetésben – finom fényben látják úszni, amint sze-meik hozzászoktak a sötétséghez, és az ód-fény irántiérzékenységet rövidebb-hosszabb idõ után elérték. Azösszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörûbba gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisbahozza a szenzitíveket. A kristályok hegyébõl tenyérnyinagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámozva,tulipánszerüleg szétoszolva és felül finom ködben el-enyészve. Ha megfordítjuk, odanõtt (ód-pozitív) sarkábólvörösessárga füstfelleget lát kiömleni az érzékeny… Ésez a színpolaritás teljesen összevág az érzésbeli polari-tással! Ahol kellemes, hûvös áramot éreznek a szenzitívek,ott mindig kékes ód-fényt látnak, és ahol kellemetlen lan-gyos az idegeik érzése, ott vörösessárgának látják a ki-áramló ód-fényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé:vörösessárga.” Maga Reichenbach a számtalan kísérlet soránmegmutatkozó prizmatikus spektrum színrendjének külön-leges fényerejét a következõképpen jellemzi: „Ragyogószivárvány megjelenése teljes sötétségben… milyen csodá-latos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabblátványnak mondták, amely életükben szemük elé került.”A gácsi patika utolsó bérlõjének, Székely Sándornak a leányamég tíz évvel ezelõtti beszélgetésünk során is élénkenemlékezett vissza az idõs Csontváry többszöri, különösenhangzó, rejtélyes kijelentéseire, a „láthatatlan színekrõl”. E„láthatatlan színek” létérõl és különleges fényerejérõl tudósí-tottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítveõket vásznain, „világító színeknek” nevezte.

Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslatipontjához – nem szükségtelen újra felidézni – Kosztka Tiva-dar gácsi közmûvelõdési tevékenységének sajtóanyagából

13

és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissékalandosnak tûnõ ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket azazóta eltelt száz év során eltüntethette a környezõ vegetációburjánzása, de halvány nyomait – mint láttuk – mégiscsakki lehetett tapintani. E mûvelõdéstörténeti mélyfúrás soránegy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egziszten-ciáját mélyen érintõ gácsi adatból kiindulva Kosztka belsõarcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annaka munkáiból máig is sugárzó teremtõ energiának a forrásaira,amelyekbõl nemcsak késõbb, hanem már gácsi éveiben isminden bizonnyal merített. E forrásoknak, s természeteseneredendõ talentumának köszönhetõen alakult olyanná,amilyennek munkásága csúcspontján mûvész-önmagát„magányos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló,meghatározhatatlan korú, az élet és a természet titkait kutatóBölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva,az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természettitkaiba nem kevésbé beavatott kínai festõkrõl írt könyvé-ben Vendier-Nicolas hangsúlyoz: „Amikor Don Qichangazt írja, hogy ’a festészet Taója maga a kézbe fogott világ-egyetem’, ezzel nem azt szabja a mûvész elé hivatásként,hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmó-niává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralnivélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogykülönleges képességeit határtalannak gondolta, a mûvészetszféráján kívül esõ területen is, errõl egészen elemi szintena nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzettgácsi, közmûvelõdési tevékenysége gyõzhetett meg.

CSONTVÁRY,AVAGY AZ EMELKEDÉS BELSÕ ÚTJAI

(elõadás, 1989)

Másfél évtizede egy jeles osztrák kutató nem kisebb feladat-ra vállalkozott, mint az Európát, majd Amerikát behálózótitkos társaságok történetének részletes feltérképezése akezdetektõl napjainkig terjedõen. Nálunk ez az évtizedekigtabu-témának tekintett, voltaképpen az underground moz-galmak körébe utalható terület – a magyar szabadkõmûves-ségrõl megjelent munka ellenére – ma sem vesztett aktuali-tásából. A szerzõ különben az európai titkos társaságok újabbmagyarországi kiágazásaival nem foglalkozik, a XVII-XVIII.századi anyagban is csupán egy-egy magyar fõnemes nevebukkan fel, így a II. Rákóczi Ferenc természetes fiakéntemlegetett Saint Germain gróf, vagy a Szapáry és a losonciBánfi család egy-egy magas állami beosztású tagja.

Témánkat érintõen kortörténeti háttérként mindeztazért említem, mert a XIX. század második felében az euró-pai titkos társaságok – a szabadkõmûvesség mellett a rózsa-keresztes mozgalomra gondolok elsõsorban – belsõ meg-újuláson mentek keresztül, s ennek eszmetörténeti forrásaiközött a középkori és a XVII-XVIII. századi ezoterikus alkí-mia, a gnosztikus tanok és a keleti vallások, így a hinduizmus,az óperzsa kozmológia, a zoroasztrizmus és a manicheizmuskülönlegesen fontos szerepet játszottak. Ide kívánkozikannak megállapítása, hogy a hatvanas és hetvenes éveknyugati vallástörténeti irodalma az óperzsa, általában az iránikozmológiát egy olyan eredendõ eszmetörténeti magnak

tekinti, amely nem maradt hatástalan sem a görög filozófia,sem egy-egy evangélium (közelebbrõl a Szent János evan-gélium), sem a gnózis, sem az ezoterikus alkímia kialakulá-sára, ugyanúgy, mint ahogyan – az idõbeli elsõbbség kér-dését figyelmen kívül hagyva – feltûnõ rokon vonások lel-hetõk fel a nap- és fény-centrikus óperzsa kozmológia ésaz indiai vallás alapelvei között. Egy-egy mai vallástörténészszívesen is használja az indo-iráni kultúrkör megjelölést.

Tisztában vagyok azzal, hogy kockázatos, ám kortörté-netileg mindenképpen gyümölcsözõ vállalkozás a titkostársaságok fenti, sebtében vázolt eszmetörténeti háttere ésCsontváry írásainak és festészetének vizuálisan megjelení-tett szellemi hajtóereje közt közvetlen összefüggést feltéte-lezni. Mindenképpen tény, hogy a gácsi patika elsõ bérlõjeaz 1920-as években megjelentetett brosúrája alapján krisz-tológiai alapállású teozófus volt, az az indológus festõ, ZajtiFerenc pedig, akivel Csontváry a tizes években rendszereskapcsolatban állt, 1919-ben kiadott az Avesztából, a perzsavallás szent könyvébõl, az iráni kozmológia bibliájából egykisebb válogatást saját fordításában, Zend-Aveszta címen.Hozzátehetjük, hogy az Aveszta elsõ teljes értékûnekmondható, s az eredeti alapján készült nyugati nyelvû fordí-tása két évtizeddel korábban jelent meg a jelen francia orien-talista, James Darmesteter munkájaként. (1960-ban hason-más kiadásban újra megjelent.) Ez a mû, de még inkábbegyéb, részben még XVIII. századi francia, s különösen né-met nyelvû munkák, természetesen a korabeli magyar nép-rajzkutatás eredményeivel kiegészítve, elegendõnek véltindíttatást nyújthattak Zajti számára, hogy a két háború köztimunkásságának, elsõsorban a Magyar évezredekben kifej-tett elméletének alapjait megvesse. Csontváry kései írásai,feljegyzései ismeretében arra is gondolhatunk, hogy festé-szete és a festészetébõl ki-kivillanó kozmológia révén õlehetett ennek a tudományosan vitatható és vitatott mun-kásságnak – egyik – útnak indítója. (Zárójelben jegyzemmeg, hogy a hatvanas években egy nyugati vallástörténésza perzsa „mágus” szót a zoroasztrizmus szempontjából nemközömbös sámánizmussal hozta összefüggésbe.)

Ezek a feljegyzések azonban nem csupán a mûvészpályautolsó idõszakához szolgáltatnak sajátos eszmetörténetihátteret. Számos olyan – tûnjenek bármily naivnak – eszme-futtatás, megjegyzés lelhetõ fel bennük, amely az ezoterikusirodalom ismeretére vall, s az ezoterikus alkímia nyelvét jel-lemzõ analógiás megfeleltetéssel értelmezhetõ. A XVI. századiorvos alkimista Paracelsus kapcsán jegyzi meg francia mélta-tója, Alexandre Koyré 1971-ben: „… az alkimista könyvekmindig két dologról beszélnek egyszerre: a természetrõl ésaz emberrõl, a világról és az Istenrõl… Ugyanazok a szim-bólumok alkalmazhatók az anyagi és a szellemi (lelki) folya-matokra egyaránt, lényegében azonosság áll fenn közöttük.A szimbólumok azonosságát a folyamatok azonosságaértelmezi.” Egy svájci vallástörténész, Rudolf Bernoulli 1935-ben, az analógia elvét a gyufagyújtás folyamatával érzékel-tetve, amely végül a lángra lobbanással, a fényadással zárul,az alapanalógiát így határozza meg: világ = ember = Isten; ahárom megismerése ugyanis végsõ fokon egy és ugyanaz.

Magától értetõdõ tehát, hogy a Csontváry-írásokbanszereplõ, s a festészete értelmezésében kulcsfontosságúnaktekintett napút kifejezés ugyanilyen analógiás gondolkodás

14

szülötte. Megfelelései közül a helyette bizonytalanul hasz-nált plein air csupán az egyik lehetséges értelmezés. A továb-bi három-négy közül az alkimista irodalom alapszövegének,a háromszor nagy Hermész Triszmegisztosz kinyilatkoztatá-sának tekintett Smaragd tábla (Tabula Smaragdina) utolsókijelentésében szereplõ „operatio Solis” a legátfogóbb je-lentésû analógia. Ez az a befejezett mûve a Napnak, ha úgytetszik: az a bevégzett napút, amelyrõl a (fizikai,) lelki ésszellemi területre, megnyilatkozásra vonatkozóan a Sma-ragd tábla elõzõ tizenegy kijelentése szólt. Ezek közül haddidézzek egyet, a hetediket: „A földtõl az égig emelkedik(ti. az egyetlen Szellem, a plótinoszi Nousz), s onnan vissza-fordul a föld felé, azért, hogy magába fogadja a felsõnekés az alsónak az erejét. Így fogod birtokba venni az egészvilág fényét, s kitér elõled minden sötétség.” A szövegbõlaz így fogod birtokba venni az egész világ fényét kitétel azezoterikus alkímia beható méltatója, Titus Burckhardt szerint(1960) úgy értelmezendõ, hogy: „egyesüléseddel az egyetlenSzellemmel, amely minden Fény forrása”. Valóban, eszerint,amit az ezoterikus alkímia szövegei ismételten megerõsíte-nek, a végigküzdött belsõ út célja a misztika és a gnózisélményével, törekvésével rokon.

Csontváry festészete egy belsõ út látványszerûen meg-jelenített, hol tudatosan hangsúlyozott, hol éppen csak érzé-keltetett, hol a motívumokból és témákból kikövetkeztet-hetõ állomásai. Önmagát folytonosan iskolázva, belsõleghosszú utat kellett bejárnia, amíg a Prédikáló szerzetespatetikus harsányságától a Természet könyvében tökéle-tesen olvasni tudó Marokkói tanító bölcsességéig eljutott,vagy amíg a Madonnát festegetõ tanoncból, egy alsó grádus-ról, az Élet vizét az emberiségnek adományozó Mária mun-kájában segédkezõ alázatos mester rangjára emelkedett. Akorsó, a fizikai, lelki és szellemi folyamatok szimbolikusedénye az alkimista irodalomban folytonosan visszatérõ,magasan szárnyaló betétekkel magasztalt jelkép. Maga afestmény a Mária kútja, a köznapit és a csodát a misztériumszintjén egyesítve, a háttér nõi alakjaival, a kifolyókkal, azalkímiában olyannyira fontos szerepet játszó mosást, tisztítástvégzõ figurákkal a kút feltûnõen gondos faragású köveivelegy alkimista folyamat analógiás megjelenítésére engedkövetkeztetni, amely még a lélek újjászületését is sejtetniképes. Azon folyamat képi érzékeltetésével állunk szem-ben, amit az alkimista irodalom a Hold, illetve megfelelõféme, az ezüst jegyében álló „kis mûként” emleget. S ugyan-csak egy belsõ út emelkedõ grádusaira mutat az a sorjázóképekben követhetõ folyamat, amely az antik múlt romjai-nak, törött, csonka oszlopok, ívek, hasáb alakú épületekátformálásával, a Napút koronájaként, az õsi napváros,Heliopolisz, s egy egyszerû kis falu képének merész átértel-mezéséig, transzmutációjáig, nem csupán transzformá-ciójáig ível. Ezzel Csontvárynak egy olyan monumentálisegyüttest sikerült kialakítania, amely a hat tüzes oszloppala csúcsán az ezoterikus alkimista végsõ törekvését, s egy-ben a misztikusok különleges kegyelmi állapotát, a Lélekés a Szellem egyesülését, az unio mysticát, a Hieros Gamostis – ugyancsak analógiás értelemben – reprezentálni tudta.

Az 1902-es dátummal az Országgyûlésnek ajánlottVisszatekintõ nap Trauban címû festményén a dóm-teretegyik oldalán lezáró loggia szomszédságában, a feltûnõen

robusztus óratorony tövében egy fiatal legény (a jelképesfestõinas?) pihen. A loggiának a képen nem látható oldalfaláta korabeli leírás szerint egy XVI. századi márványrelief díszíti,amelynek közepén címerek közt a szárnyas Justitia alakjalátható, s többek közt a korabeli jogszokáshoz kapcsolódólatin nyelvû felirat: Si hominibus placuerim Christi servusnon essem (Ha az embereknek tetszel, nem lehetsz Istenszolgája.). A feliratot a hazai jogtudományban is járatos, jogotis tanult Kosztka Tivadar – szellemi útbaigazításként – amúló idõ helyett, az örök idõ áramába helyezkedvén, akárönmagára is vonatkoztathatta. Ennek a kivételesen ritkapillanatnak, az írásaiban is emlegetett, s az alkimista iro-dalomban is többszörösen értelmezett Igazság felismeré-sének állapotát jelenítette meg tehát a Baalbeken, a témá-hoz illõen hatalmas méretben. Más szóval, a Smaragd táblaelsõ kijelentésében olvasható „megfelelését a »lentnek« ésa »fentnek«”, az ember békés, köznapi világában megvaló-suló „befogadónak” és – ennek analógiás tükörképeként –immár a színek önértékében pompázó „tevõlegesnek” an-nak a szférának, amellyel a cédrus törzsének lépcsõzetesfolytatásaként a hat tûzoszlopra nehezedõ architráv érint-kezik. Hermetikus nyelven fogalmazva, Titus Burckhardtszavaival: „A világmindenség és az ember mivoltának köl-csönös megfelelésére vonatkozó hagyományos tanításalapja az egy és mindent átfogó Szellemrõl való tudás,amely ahhoz, amit szokásosan szellemnek neveznek,vagyis a puszta értelemhez úgy viszonylik, mint egy fény-forrás egy behatárolt eszköz nyújtotta tükrözõdéséhez.”

A Baalbek baloldali, egészen lentrõl, egy szálon függõfényforrásból, vagy még lejjebbrõl indított, lényegében egycédrusból és oszloppárokból egybeszerkesztett és lépcsõ-zetesen emelkedõ kompozíciós tengelynek ez a hagyomá-nyos tanítás ad különleges értelmet. Ez a „mozdíthatatlanés örök isteni tett” az a világtengely, a világmindenség azonképzeletbeli rendezõ tengelye, amely köré, akárcsak a kü-lönbözõ keleti meditációs gyakorlatokban a természet jelen-ségei, „a természet menete” fonódik, mint – jelképesen –a Hermes-bot köré tekeredõ két kígyó. (A festmény jobboldali kompozíciós tengelye, amelynek vonalába illeszkedika gúla, avagy piramis alakú vörös sátortetõvel fedett oszlo-pos épület és a misztériumhely bejárata, nõi és a háttérbenférfi alakokkal övezve, ugyancsak egy beavatási utat jelöl,jelképesen.) Csontváry korábbi festményei közül sorra ki-válnak azok, amelyek akár tudatos, akár ösztönös indítta-tásnak köszönhetõen ilyesfajta „világtengely” kialakításánakjegyében készültek, vagy amelyek – ehhez a belsõ gesztus-hoz kapcsolódóan – az elemeknek (tûz, víz, levegõ, föld),s a „természet menetének” akár egyes planétákkal össze-függõ megjelenítésére mutatnak. Minden jel arra vall, hogya Természet megismerésében festõként ugyanazt az utatjárta végig újra meg újra, amelyet az ezoterikus alkimistákés neognosztikusok, akik közül a francia Raymond Abellio– Husserl fenomenológiájára támaszkodva – a hatvanas éshetvenes években ennek a fajta megismerésnek mondhat-ni tárgyilagos, ezoteriától mentes „módszertanát” több ízbenis megfogalmazta, „abszolút szerkezet” elnevezéssel.

Csontváry ilyesfajta, térben elképzelve gömbformábaszervezõdõ „abszolút szerkezet” jegyében kereste a világ-tengely méltó fizikai formáját, s miként a Baalbek mutatja,

15

az antropomorf jelentés befogására alkalmas antik oszlop-ban, oszloppárban lelte meg elsõ ízben. Széttekintvén érettfestményei során, lehetetlen észre nem venni, hogy micsodaéletet, elevenséget, erõt sugároznak a megjelenített oszlo-pok, oszloppárok és oszlopsorok, mintha csonkaságukbanés ép mivoltukban egyaránt a „fenttel”, az égi szférávalmegteremtendõ különleges kapcsolat meg-megismétlõdõkísérletei, erõpróbái lennének valameny-nyien. Ennek kap-csán mindössze a Pécsett látható Jupiter templom romjai-nak két hatalmas megjelenésû oszlopára, s a kettõ közöttelfekvõ, földre omló(tt) harmadikra emlékeztetnék, ame-lyek együttesen, s a két oszlop között a távolba veszõ, ámhatározott cél felé tartó keskeny ösvény önkéntelenül isõsi szövegek analógiás képi megfelelésének tûnnek.

A Hamvas Béla hivatkozásaiból ismert René Guénonolyan analógiás jelképeket említ A szent tudomány alap-szimbólumai címû kötetében a világtengely szimbólumaiközött, mint a mag (mustármag), létra (lépcsõ), híd, szivár-vány, csomók és hurkok, s természetesen a világfa. Érdemeseltûnõdni azon, vajon ezek közül a köznapi jelenségek,tárgyak közül a Csontváry festményein is meg-megjelenõknem ugyanazon lelki-szellemi törekvés szolgálatában állnak-e, mint az építészeti elemek. Itt ismét csupán egyetlenfestményre, a Jajcei vízesésre hívnám fel a figyelmet, amelyfüggõleges tagoltságával, magasba vezetõ lépcsõsorával, avöröstetõs ház által kiemelt, s egykor a magyarság történe-tében is fontos szerepet játszott fellegvárával, s nem utolsó-sorban a szivárvány színpompás íve körül kibontakozókülönös jelenettel – úgy tûnik – a Baalbek egyik formai ésanalógiásan megfeleltethetõ jelentésbeli elõzményénektekinthetõ. Ebbe a különös, antropomorf elemeket tartal-mazó jelenetbe foglalt gondolat képi ábrázolása, vagyis aszivárvány, mint az Ég és Föld egyesülésének analógiája ésa vállalkozás kockázatos kimenetele, szerepel más megol-dásban egy XVII. századi alkimista nyomaton, amelyet Jungközöl a Pszichológia és alkímia címû kötetében.

Amíg a fa és az oszlop együttes szerepeltetése világten-gelyként a Baalbeken általános érvényû hermetikus igazságanalógiája, maga a fa, jellegébõl adódóan, elsõdlegesenalkalmas személyes tartalmak befogadására is. Ez áll a Za-rándoklásra és a Magányos cédrusra, bár tüstént hozzákell tennünk, hogy a fa-sémának világfaként, világtengely-ként, égi szférákként való szerepeltetése a kabalista (Sze-firot fája), a távol-keleti, az alkimista, a középkori keresztényés a misztikus irodalomban egyaránt fellelhetõ. Csontváry,akárcsak az oszlop esetében, még ha tudott is annak a Sala-mon templomáig visszavezethetõ jelentéskörérõl, nem ide-gen sémát vesz át, festészetében ennek is megvannak amaga elõzményei, egy lelki-szellemi folyamat, különbözõképzetkörökhöz, jelentésekhez kapcsolódó tárgyiasításai.Gondolok a korai Olasz tájra (közölte a Mûvészet 1979-esCsontváry-száma), az Áldozati kõ Baalbekben talán elsõképi megfogalmazására, amely még mit sem árul el azutóbbi többértelmû hetességébõl és „világközpont” jelen-tésû analógiájából. Gondolok továbbá a Fohászkodó Üdvö-zítõ magasba szökõ cédrusára, amely analógiás jelképsze-rûségében szorosan kapcsolódik a háttérben folyó miszté-riumhoz; ezt a misztériumot az alkimista irodalom – a lélekhalálával és újjászületésével összefüggésben – putrefactió-

nak és mortificatiónak nevezi. Említem – a Zarándokláselõzményeként – a Halászat Castellammarébant, amelyenújfent maga a festõ jelenik meg egy árkádos-íves épülettövében: útra induló vándorként patkolás alatt álló lovakantárját fogja, s mellette a téren vidám gyerekek körtáncotjárnak. Gondoljunk csak arra, hogy – analógiásan szólva – ameglovagolt, „igába fogott” Szellem útjának végén a Zarán-doklás faóriásának tövében egy lópáros tûnik elénk, a hatal-mas cédrus körül pedig fiatal leányok körtánca folyik.

A Zarándoklás monumentális cédrusa ha úgy tetszik:világtengely, világfa, a képen valójában eredeti módonmegjelenített misztérium ûz velünk káprázatot. E miszté-rium egyik összetevõje – emlékezzünk csak vissza az 1880-as égi jóslat leírására – a kicsiny háromszög magból az istenienergia segítségével kifejlesztett, s lombozatában ugyan-csak a szent háromságot, s egyben a tûz alkimista jelét õrzõfaóriás, ágaiból kinövesztve az örök Tûznek hódoló oransalakját. Ez az eleme a misztériumnak a perzsa kozmológiárautal. Egy további szála a jelenetnek a hinduizmus szexuál-mágikus, képi ábrázolásokról is ismert kultuszával, a saktiz-mussal állítható párhuzamba, amely a befejezést nyert belsõút analógiás tárgyiasítása. A hindu tanítás és gyakorlat – emlí-tettük a bevezetõben – a múlt század második felébenterjedt el az európai titkos társaságokban, s otthonra talált azezoterikus alkímiában is. A Csontváry írásaiban oly alaposanés körülményesen taglalt (isteni) energiafogalom eredendõforrása ugyancsak itt, a saktizmus energiaértelmezésébenkeresendõ. Ezzel magyarázható a nõk alkotta körgyûrû kö-zepébõl magasra emelkedõ faóriás robusztus ereje.

De van még egy képi-gondolati szála a Zarándoklás-nak, s ez az elõbbiekbõl kitetszõen, s viszonylag könnyenértelmezhetõen az Egység, Kettõsség, Hármasság, sõt aNégyesség jelképes tárgyiasításában ölt testet. Errõl az utób-biról jegyzi meg René Guénon, hogy az „az egyetemesmegnyilatkozás számát képviseli, s mint ilyen a ’kozmo-lógia’ kiindulópontja, míg az azt megelõzõ számok szigo-rúan az ’ontológiára’ vonatkoznak, a négyesség különle-ges kiemelése a kozmológiai szempont hangsúlyozásánakfelel meg”. Vagyis az egymást követõ számokban, egytõlnégyig, a Napút fogalmának teljessége, a létrõl és a világ-mindenségrõl szóló hagyományos tanítás összefüggõ egy-sége, együttese fejezõdik ki. Ennek megerõsítéseként hoz-zátehetjük, hogy – ezt is láthatjuk a képen – az egymásbakulcsolódó hurkok, amint arra ugyancsak Guénon figyel-meztet, õsi keleti hagyományokra utalva, nemcsak az egy-üvé tartozást, hanem az eredendõ princípiumhoz, rendezõelvhez való folytonos és szükségszerû visszatérés lehetõ-ségét is magukban hordozhatják.

Ugyanolyan úton-módon, ahogyan a Baalbek hat tûz-oszlopától, amely kozmikus jelentésû hatosság mint a háromdimenziónál egyetemesebb térirány kifejezõdése, ugyan-csak az iráni, az óperzsa világképben gyökerezik, a tenge-lyen lefelé ereszkedve a négyesség érintésével az egytörzsûcédrushoz, majd a vékony szálon függõ gömbszerû fényfor-ráshoz, végül pedig a büszke lovát délcegen megülõ figurá-hoz érünk. Ismét az Út kezdetén állunk. A Magányos cédrusmár a világtengellyel azonosult szellem fensõbbséges nyu-galmát, a fizikai világ fölébe emelkedés mámoros állapotátsugallja. Önmagát immár nem a tûz, hanem a levegõ, a szél

16

urának adja át, aki az indo-iráni kultúrkörben szintén –világtengelyként, pillérként – az Eget a Földdel összekapcso-ló fõisten szerepét tölti be, s aki az óperzsa világképbenVayu néven hadiisten is egyben. A világmindenségben –Geo Widengren: Irán vallásai címû munkájában – Vayumozgató, aktív princípiumként ragadható meg. Föld, levegõés ég együtt alkotják a három részre tagolt Mindenséget. Ezutóbbi az istenség testeként vagy egy kozmikus Urmensch-ként (õsi eredeti emberként) értelmezhetõ, aki a kétnemûistenségtõl született. Viszont az egyes ember lehelete-lelkea szél felmerülése a Mindenségben. Az ember Vayuja meg-felel a világ Vayujának. Ezekben a sorokban nem nehézfelismernünk az összefüggést azokkal a keleti meditációsgyakorlatokkal, amelyekre már fentebb utaltunk a világ-tengely kialakítása kapcsán. Az óperzsa Vayu indiai megfele-lõje ugyanezt a nevet viseli.

A Corpus Hermeticumnak nevezett szöveggyûjte-ményben van egy fennkölt dialógus, amely Poimandresbeavatását és további belsõ útját vázolja. Ebben Poimandresa legfelsõ, a hetedik szférát is birtokba véve, miután újjászü-letett Istenben, maga is azzá válva, próféta módjára hirdetnikezdi az igét, jobb belátásra akarván bírni élvezetekbe me-rült, bûnös embertársait. Csontváry Magányos cédrusa máraz önmaga hatalmára ébredt szellemet, az igazságtevõ pró-fétikus magatartást is sejteni engedi. Élete utolsó szakaszánake megnyilatkozásai jól ismertek, nem homályosítva eltermészetesen festészete különleges értékeit.

CSONTVÁRY ALTERNATÍV VALLÁSOSSÁGA(elõadás, 1992 – az itt közölt többi tanulmányban is

olvasható gondolatok némelyikének kihagyásávalrövidítve)

Mennyiben ismert az eset, nem tudom, mindenképpen –újfent – vázolom, mert elgondolkodtató kiindulásként szo-rosan a témához tartozik. Történt, hogy 1891 márciusánakegyik elsõ napjára nyilvános árverés íratott ki a gácsi Kosztkapatika teljes berendezésére, s mire az árverési hirdetménymegjelent a losonci sajtóban, a patikát – amint ugyancsaksajtóközleményekbõl értesülhetünk – már bérbe vette egyaradi gyógyszerész, aki aztán három évig bérlõje is marad.Az egész ügyben, ami egy öt éves, a megyei és a fõvárosiszaksajtóból nyomon követhetõ procedúra záróakkordjavolt, számunkra most mindössze az a tény érdemel figyel-met, hogy a bérbevevõ Hackenberger László, aki KosztkaTivadarral egy idõben végezte a gyógyszerészetet, a kétvilágháború közötti években bukkan fel szemünk elõtt egyún. új sálemista közösség tagjaként, minden bizonnyal nesz-toraként. Vallásilag a történeti egyházakkal szembenálló, a„nagy Fényember” kialakulását hirdetõ és azon munkálko-dó közösség vezetõje a festõnek indult Horti Ede volt, akiRákosligeten élve az osztrák szektaalapító Jakob Lorbeerszámos kötetét lefordította és kiadta (köztük a János nagyevangéliuma címût, nyolc testes füzetben), lapot szerkesz-tett, mûködtetett Az Ige címmel, s kiadta – visszakanyarodvaa témához – Hackenberger teozófikus, gnosztikus, s egybenutópisztikus programfüzetét Az iskola vallása, misztikusvilágszemlélet címmel, 1923-ban.3

A János nagy evangéliuma (alcíme: A bibliai Jánosevangélium kinyilatkoztatás útján adott magyarázata)egyik kötete ezt a címet viseli: A háromnapi jelenet a jeru-zsálemi templomban a 12 éves Jézus és a zsidó-rómaivizsgabizottság között, a hosszan taglalt eseménysorozatérdekessége, hogy egyfelõl témájánál fogva – a 12 évesJézus a templomban –, másfelõl naiv, groteszk, vizionárius-hoz illõ szemléletmódja miatt kapcsolatba hozható Csont-váry Panaszfalával, az újszövetségi történet rokon hangvé-telû – bár irodalmi – tolmácsolásával. Az eszmefuttatástérdemes lezárni azzal a megjegyzéssel, hogy a János evan-gélium – többek közt kezdõsorai miatt – a belsõ fénynek,megvilágosodásnak különleges szerepet tulajdonító, azemberi életet Tao-szerû útként értelmezõ tanokban, tanítá-sokban általános népszerûségnek örvend, elemzések tár-gyát képezõ, majdhogy példaértékû.

Egy további Csontváry életére vonatkozó adat, de máraz utolsó évekbõl, nem kevésbé szemlélettágító. Tudottvolt korábban is, hogy a festõnek készülõ indológus Zajti(Zajthy) Ferenc, s a Nagybányán és Szolnokon tanult festõ,késõbb gyõri rajztanár Békéssy Leó a tizes években szoroskapcsolatban állt Csontváryval. Egy általuk megfogalmazott,teljes terjedelmében hat éve közreadott szöveg (BeszélgetésCsontváry Kosztka úrral) arra enged következtetni, hogyCsontváry (egyes) festményeinek nem csupán lelki-szelle-mi energia feltöltõ szerepet szánt, hanem a belsõ átélésolyan különleges eszközének is tekintette, amely végül isaz unio mysticához hasonlítható állapot eléréséhez segítihozzá a beavatási folyamatban részt vevõket. […] A fenti-ekhez hozzátehetõ, hogy Zajti a székesfõvároshoz intézett1943-as Memorandumában – Kosztka losonci újságcikkeireemlékeztetõ gesztussal – egy Magyar Kultúrhistóriai Mú-zeum és Kiállítócsarnok megépítését javasolja (benne aFeszty-körképpel!) – hova máshová, mint a Nap-hegyre.4

Ezután […] hadd idézzek fel két kevéssé ismert Csont-váry festményt, amely további elgondolkodtató adattal szol-gál festészete eszmei, eszmetörténeti hátteréhez. Egyik

3 Mezei Ottó: Csontváry a Panaszfal Jeruzsálemben címû festményénekeszmetörténeti háttere és a belsõ kép problémája. Ars Hungarica, 1986/2. – Az új sálemisták teológiai szempontú értékelését 1. Csikesz Sándor:Az Új-Sálem Mozgalom. Theológiai Szemle, VII. évf. (1931/1-5. sz.229-259.)4 Csontváry és Zajti kapcsolata, bárhogyan ítéli is meg majd a szaktudományaz utóbbi romantikus elméletét, alapvetõ fontosságú Csontváry alkotófolyamatának rekonstruálásához. Ehhez nyújt különben további támpontota Csontváry emlékkönyvben közölt feljegyzések egy része, amely Amagyarok bejövetele címû festmény fõalakjával, Attilával való (önszuggesz-tióra valló) azonosulás tanúbizonysága. Ennek az írással összefüggõ expe-rimentális módszernek, a psziché fantáziagerjesztõ, víziós mûködésétcélzó processzusnak egyéb XIX. századi leírásairól is van tudomásunk.(A Janus-arcú Kosztka Tivadar) Az itt idézett, a keleti vallásokban jártas,mesmerista Szapáry János gróf, aki az Új Jeruzsálem megteremtésénmunkálkodó közösség (vagyis az új sálemisták) papjának, sõt fõpapjánaknevezi magát, egy ugyancsak Attilához kapcsolódó látomás-szövegetpublikált idõs korában, az 1860-as évek végén, német nyelven!Zajti magyarság-elméletének legteljesebb megfogalmazása: Magyarévezredek. Bp. 1939. Õ szerkesztette és adta ki a húszas években azAveszta-könyvtár füzeteit, továbbá: Kapcsolataink Indiával. Bp. 1929.,Memorandum … a Tabán fölött elvonuló Nap-hegy gerincén emelendõMagyar Kultúrhistóriai Múzeum és Kiállítócsarnok létesítése tárgyában.Bp. 1943. Zajti magyarság-elméletének alapvetõ forrása: Joseph deGuignes: Histoire générale des Huns, des Turcs, des Mongols et desautres Tartares occidentaux etc. 1-4. Paris, 1756-1758.

17

Ház címmel régóta ismert, közölte a Mûterem címû lapegyik 1958-as száma, a másik a BÁV 42. képaukcióján buk-kant fel 1977-ben […]. Az elsõ egy kisvárosi miliõbe helyezettegyszerû alkimista mûhelyt ábrázol, mindenfajta régimetszetrõl ismert kellék nélkül, a képen látható két férfi akemence, az athanor zárt falán áttûnõ korsószerû edénybõlmegállapíthatóan a száraz módszernek nevezett, s az alki-mista irodalomban szerfelett veszedelmesnek tartott mûve-let lefolyását figyeli nagy odaadással. A másik festmény,amely a Titokzatos sziget címet kapta, stilárisan a Castellam-mare di Stabiában festett képekkel rokon, tematikailag pedigaz Apuleius regényében, Az aranyszamárban olvashatóNavigium Isidisszel, az Ízisz hajóünneppel, a vidám ésgroteszk táncot lejtõ párok sorával hozható közelebbi kap-csolatba. Ez az ünnep különben a Mithras-kultusz képzet-körébe vonható: Az aranyszamárban az Ízisz-misztériumfelavatási szertartásait végzõ fõpap neve az óind védákbólés – úgyszintén napistenként, a világosság isteneként – azõsi iráni (perzsa) vallásból ismert Mithras, aki a szent éjszakatitkaiba is beavatja a fõhõs Luciust. Lucius Ízisz jóvoltábólnemcsak emberi alakját nyeri vissza, hanem – a szövegszerint – az istennõ papja is lesz, sõt a papistennel egyesül:maga is Héliosszá lesz. Hívják ezt a (szellemi) alkímiábansolificatiónak.5

Csontváry önéletrajzát, feljegyzéseit olvasva szembe-tûnõ, hogy a tûz különbözõ megnyilvánulásaihoz már gyer-mekkorától mennyire emlékezetes élmények fûzték. Visz-sza-visszatér a kisszebeni „nagy tûzvészre”, a gondolkodásátmegzavaró és átalakító „nagy üstökös” látványára (amikormég „gyermekésszel az égbe hatolni nem tudtam”), egynapfogyatkozás félelmetes élményére, 1873-as kalandját, aboglya szalma felgyújtását Lévára menet „elsõ tanulmány-útjának” nevezi, s 1880-as római útjának részletezésekornem mulasztja el a húsvéti nagy tûzijáték megemlítését.Emlékeztethetünk az iglói õszi reggelek káprázatára, s vége-zetül idézhetjük – koronatanúként – a Baalbek fogantatását,amely – papíron – az iglói napfelkeltékre rímel: „Úgy történt,hogy még aznap Baalbekbe utaztam el, s a nagy romokkalszemben a Hotel (hogyan is hívhatták volna másként?) Viktó-riába szálltam, ahonnan hajnal elõtt az ágyból kitekintvesoha nem látott színpompában láttam a Libanon aljáttûzvörösben, a templom romjait aranyban tündökölni.”

Festõként a tûz spiritualizálásának, növekvõ fényerejûátszellemítésének szándéka vezérelte kezdettõl fogva:„Münchenben nyáron már a napszíneket kerestem éselemeztem”, fokozati megjelölésként plein air színekrõl,„világító erejû” és „vakító fehér” színekrõl beszél. A Jupitertemplom romjai Athénben címû festményére úgy emléke-zik vissza, hogy az volt „az elsõ festményem, amelyenvásznat már nem lát a szemlélõ”. A Jajcei villanymû éjjel– hangsúlyozott fénypontjait tekintve – remekül mutatja,hogyan is tanulmányozhatta a tûz, az égés megjelenési for-máit. Eszerint: barlangban lobogó tûz – természetes állapot;kéményen kivezetve a füstjét – átalakított, de még kezdet-

leges szintû állapot; villanyerõmû belseje – korszerû szintenátalakított megjelenése a tûzenergiának. S ugyanitt, Jajcébanmegfesti a kettõs fényû Villanyvilágította fák Jajcébant, a„villannyal világított platánok naplementéjét”.

A tûznek az alkímiai folyamatokban játszott kiemeltszerepe közismert.6A lélek alkimista módon elképzelt meg-tisztulásának két egymáshoz kapcsolódó láncszeme, az õsimítoszokból, a mitológiából és a beavatási szertartásokbólismert misztérium, a halál és újjászületés katartikus drámájaa Fohászkodó Üdvözítõn tanulmányozható, háttérben akettõs folyamat jelképes rekvizitumaival (athanor, oszlop-szentek, fényben úszó templombelsõ, felszálló lélekmadár).Alkimista szövegek az Üdvözítõt gyakran a Bölcsek Kövé-vel azonosítják, Böhme szellemi Bölcsek Kövének, a rózsa-keresztes Robert Fludd a Bölcsesség sarkkövének nevezi.

[…] A korsó a fizikai, lelki, szellemi folyamatok szimbo-likus edénye, az alkimista irodalom magasan szárnyaló beté-tekkel magasztalt jelképes motívuma. A festmény, a Máriakútja Názáretben a köznapi jelenséget és a csodát a miszté-rium szintjén egyesítve, a háttér nõi alakjaival, a kifolyókkal,az alkímiában olyannyira fontos mûveletet, asublimatiót(mosást, tisztítást) végzõ figurákkal, a kút feltûnõen gondosfaragású köveivel, úgyszintén az alkimista folyamat analó-giás megjelenítése. S mint ilyen nemcsak az emberi élet pe-riódusait, hanem a lélek újraszületését, a reinkarnáció gondo-latát is sejtetni képes. Magát a mûveletet az alkimista irodaloma Hold, illetve megfelelõ féme, az ezüst jegyében álló „kismûként” emlegeti. „A Szûzt, az istenanyát elfogadta a her-metikus irodalom – írja J. van Lennep, a mûvészet és azalkímia összefüggéseinek alapos elemzõje –, olykor a Kõvelállították párhuzamba, mint az albedo, a végsõ mûveletet,a rebedót megelõzõ fehérítés fázisának kifejezését.7

Csontváry fõmûve azonban mégiscsak a Baalbek, ez amonumentális festmény, amelyet miután „helyhez kötöt-ten” másfél évig dolgozott rajta, elkészülte után egyenesenPárizsba vitette, s ott mutatta be elsõ ízben. Voltaképpen eza kép egész addigi életének summája, írásait, a közölteketés a ficni papírokon lejegyezve maradtakat olvasván nehézszabadulni attól a gondolattól, hogy festményei, s különösena Baalbek egymást értelmezik és kiegészítik, mint két össze-tartozó s egymáshoz illeszthetõ darabja az egésznek, ponto-san úgy, ahogyan a szimbólum szakrális fogalmát értelmezik

5 A Navigium Isidisrõl Franz Cumont: Die orientalischen Religionenin römischen Heidentum. Stuttgart 1959. 89-90. (A középkorból ismert,templomok belsejében rendezett ún. szamárünnep aligha hozhatókapcsolatba a fenti jelenettel.) A Titokzatos szigetrõl bõvebben lásd akövetkezõ tanulmányt.

6 Az itt következõ rész – módosítva – jelen sorok szerzõjének egyhosszabb tanulmányából (Csontváry kozmoszmodellje, a Baalbek) való,amely eddig csak rövidített formában jelent meg.7 Mária alakja bevonult a nemzetközi, s ennek révén a magyarországialkimista irodalomba is. II. Rudolf udvari orvosa és fizikusa, a rózsake-resztes Michael Maier (1568-1622?) 1617-ben megjelent kötetébenegy magyar alkimista pap, a nagyszebeni Melchior Miklós arcképétközli, majd egy továbbit, amelyen az alkimista pap misét mond, s oldalt,félholdon ülve és lángoktól övezve, Mária a csecsemõjét szoptatja.Melchior Miklós II. Ulászló, majd II. Lajos udvarában mûködött, s nevénekfennmaradását egy több forrás alapján összeállított (nem teljes) miseszövegõrizte meg, amely a mise megfelelõ részeihez illeszkedõ alkimistafolyamatok leírása. (Szathmáry László: Magyar alkémisták. reprint kiadás,Bp. 1986., 302-325.) Melchior Cibinensis alakja ma már a nemzetköziszakirodalomban is elõkelõ helyet foglal el, tárgyalja Jung ( Pszichológiaés alkímia), J. van Lennep pedig (Art et alchimie. Brüsszel, 1966. 22. o.)azt írja, hogy „a szentmise és az alkímiai mû egyenlõsítése a hermeszitudomány misztikus szándékainak legmagasabb fokú kifejezése” (!). Afentieken kívül hazai, nemzeti szempontból nem hagyható figyelmen

18

filológiailag is a kérdés tudós szakértõi.8 Írásainak gyakranvitatható valóságértéke ezáltal mentõdik fel a kisszerû reali-tás kontrollja alól. Ha korábban is gyanítható volt, hogy fest-ményei hátterében profetikus hevületû, ezoterikus mezbeburkolt életigazságok tanítómestere búvik meg, a Baalbekezt egyértelmûvé teszi.

Ne hagyjuk magunkat félrevezetni a Hang Rafaelretörténõ utalása által, a hivatkozás ezen a festményen kapértelmet, hiszen Rafael utolsó képének a Transfiguratiónakegyik motívumát ismerjük fel Csontváry tolmácsolásában,a megszállottságából kigyógyuló, látóvá lett gyermeket,aki a Tábor-hegyi jelenetet, Jézus színeváltozását az alsóképszint (földi) szereplõi közül egyedül viseli el nyitottszemmel. Rafael, a lelki vakságból kigyógyító arkangyalmár a XVII. századi német rózsakeresztes irodalomban feltû-nik (Jakob Böhme tanítványa, Abraham von FrankenbergRafael címen adja ki kötetét), a festõ Rafael fenti motívu-mának értelmezése – vagyis a gnosztikus értelmezésûmateriális lét, a hülé és a Szellem, a pneuma közötti, megvilá-gosodásszerû kapcsolatteremtés – egy múlt századvégifrancia írónál, a magát ugyancsak rózsakeresztesnek vallóEdouard Schurénél olvasható,9 aki – bevallása szerint – írá-saiban a század zajos materializmusa ellenében már nemcsupán a Látható és a Láthatatlan közötti kapcsolat helyre-állítását tekinti céljának, hanem „e mindenható másvilágtermékeny hatásának megmutatását is az emberiség egésztörténetében”. Írásai – fõként A nagy beavatottak címû kötete– átfogó képet nyújtanak a rózsakeresztes mozgalom esz-merendszerérõl, amelynek megalkotói indiai, perzsa, egyip-tomi, görög, zsidó és keresztény forrásokból egyaránt merí-tettek, az ezoterikus szinkretista eszmerendszert pedig alki-mista-gnosztikus tanokkal elegyítették. Szerepel – jelképe-sen – ez a raffaellói figura egy magát neognosztikusnaknevezõ hatvanas évekbeli francia irodalmár-bölcselõnél,Raymond Abelliónál is, aki a jelenetet – feltehetõen Schurényomán –, vagyis a transzfigurációt (köznévként használvaa fogalmat) „a lent és fent lényege, esszenciája közti rövid-zárlatként” értelmezi. Schuré különben egy ideig, az 1890-es években animátora volt egy francia-belga mûvészcso-portnak is, amely a Rose-Croix nevet is viselte, s hatásaolyan ismert nevû mûvészekre is kiterjedt, mint Paul Sérusier,Emile Bernard, Odilon Redon, sõt Paul Gauguin vagy a belga

Jean Delville, aki akadémiai tanárként nemegy szürrealistátbocsátott szárnyra.

A Baalbek azonban nem teoretikus tételmû, hanem –csak így tudom nevezni – kozmoszmodell, egy festõ-gon-dolkodó, a látóvá lett felnõtt-gyermek víziószerû elképze-lése az életrõl és a Létrõl, az Emberrõl és az emberi lét mitikuskereteirõl, amely így együttesen és az adott helyen, a hajnalifényben fürdõ õsi nagyváros, Heliopolis megszépült marad-ványai láttán támadt a mûvészben. Exotéria és ezotéria,megejtõ látvány és titkos értelem fonódik egybe a motívu-mok láncán, egy beavatási szertartás (talán a Schuré által isfeldolgozott, s még a mi Kerényi Károlyunkat is szenvedé-lyesen foglalkoztató eleuziszi misztérium) jelzésszerû jele-netei elevenednek meg olyképpen, hogy a tárgyias elemekegyszerre önmaguk és önmaguk megjelenésén túlmutatójelentést hordozók, így lényegülve át, transzfigurálódva(transzcendálódva) a Tábor-hegyi jelenet bevonásával egyhajnalpír övezte illékony látomás engedelmes eszközeivé.

A raffaellói motívumkölcsönzésnél, a kövekbõl, fiatalfákból, kígyóvonalas, villámütésszerû hasadékból kompo-nált motívumegyüttesnél – Csontváry késõbbi képeire valótekintettel – érdemes egy kissé elidõzni. Nem tagadható:romos fal, repedés és 4-5 sudár fa egybetartozik, de mégis– a szemünkkel életre keltett figurákat romos fal, kõtákol-mány hivatott képviselni, az ürességet pedig a zöldellõ fák.A valóságosnak tekintett állapot fordítottja ez, s azt sugallja,hogy az ürességbõl, a semmibõl élet fakad, s amit életnekvélünk, az holt anyag, romhalmaz! Ezt az újjáértelmezéséta Raffael-motívumnak (hozzávéve természetesen JupiterHeliopolitanus templomának hajnalpírban fürdõ hat oszlo-pát) akár a XIII-XIV. századi misztikus, Meister Eckhart taní-tása illusztrálásának vélhetjük. „Az istenséggel való egyesü-léshez, ami az igazán lényeges – írja Meister Eckhart –,önmagában véve csendet kell teremteni, eljutni az ’üres-séghez’, az üresség pedig, amelyben a lélek nyugalmattalál, a tiszta istenség”, szól az Istenben való halálról, ahováeljutni fokozatosan lehet, kezdve azzal, hogy „táplálékunkKrisztus Urunk élete, és követjük tanításait és példájátmindvégig”, majd így folytatja: „És itt van tetszésünkre,hogy meghaljunk Krisztus Urunkban az igazságban, amelyÕ maga, amint õ meghalt emberszeretetbõl. S itt kell feltá-madnunk Krisztus Urunkban és élnünk az élet elevené-ben. Idáig jutva, a Fiú által lépünk be az Atyához. Ekkorvan az, hogy halálos ütés teríti le az embert, az istenifény, mely villámütésként sújtja õt legmélyéig, s ezen aponton megismeri az ember önmagát.” 10 Meister Eckharttanítása már csak azért is érdekes számunkra, mert – a rózsa-keresztes mozgalom francia monográfusa szerint – ez amisztikus érintettségû tanítás hosszabb távon hatással volt arózsakeresztes biblia, a Chemische Hochzeit szerzõjének,Johann ValentinAndreaenek tudós körére, amelynek Tübin-genben kiadott, minisztikus tendenciájú kötetei az 1600-asévekben Ausztriába és Magyarországra is eljutottak.

kívül, hogy az alkímiai misét Melchior Miklós aktuális mágikus céllal (!)írta: a törökök kiûzését elõsegítendõ. Ez egyfelõl a Kyrie, másfelõl aComplenda szövegébõl derül ki. Az utóbbi részben a szerzõ a bölcsekkövével azonosított szentostyától, amit a hívõk erõsítésképpen magukhozvettek, nemcsak „a test és lélek üdvét”, hanem „a törökök kiirtását” isreméli. Ismeretes, hogy Csontváry nemcsak Szigetvár tragikus végûostromát festette meg, hanem a magyarok fölényes gyõzelmével végzõdõnándorfehérvári ütközetet is. Ez utóbbit ábrázoló (elpusztult) festményénHunyadi János mellett magasra tartott feszülettel a kézben KapisztránSzent János (a fennmaradt fényképrõl megállapíthatóan önarcképszerû!)alakja látható, a harci jelenet pedig a magyar és a török sereg közttátongó félelmes szakadékkal valóságos csodaként, különleges istenibeavatkozásként van interpretálva (!). A török idõkre célozva késõbbifeljegyzéseiben többször olvasható az a (nyomtatott szövegbõl elhagyott)kitétel, amely szerint „Mohácsnál már megadással kértünk az Istentõlbocsánatot”.8 René Alleau: De la nature des symboles. Paris, 1958. 17-18.9 Edouard Schuré: Les Prophetes de la Renaissance. Dante, Léonard deVinci, Raphael, Michel-Ange, Le Correge. Paris, 1889. 210-213.

10 Idézi Paul Arnold: La Rose-Croix et ses rapports avec la Franc-Maconnerie. Paris, 1970. 27-28. Az üresség (vacuité) értelmezését1ásd Rudolf Otto lentebb idézett kötetében. A rózsakeresztes mozgalomelméleti forrásai között PaulArnold a távol-keleti filozófiákat sem tartjaelhanyagolható fontosságúnak.

19

Hosszasan elemzi Meister Eckhart misztikus útjánaksajátosságait a modern vallástörténetben a szent (heilig, sacré)kiterjesztett fogalmát a húszas években nagy sikerrel smindmáig hatóan meghonosító Rudolf Otto. Kötete, a Nyuga-ti és keleti misztika azzal hívta fel magára a figyelmet, hogyszerzõje a késõközépkori Eckhart mester, s vele párhuza-mosan a IX. századi indiai misztikus, Acarya Sankara üdvtanátvizsgálva arra a megállapításra jut, hogy a teljesség, az örök, ahalhatatlan, s mi több: a rációval felfoghatatlan numinózuskeresése során – nevezte azt az egyik Brahmánnak, a másikpedig Istennek, Istenségnek –, lényegében azonos utat kö-vettek mindketten. Eszerint a misztikus út kétfajta, az egyikaz „önmagába merülés” (Selbstversenkung), a másik az „egy-ségben látás” (Einheitsschau) ösvénye, mindkettõ leírásamegtalálható Plótinosz enneászaiban, a rózsakeresztes doktrí-na korai forrásaiban. Bár a belsõ út e két modellje különbözikegymástól, végsõ fokon mégiscsak rokonok egymással, s akét misztikus mindkettõt magáévá tette.11

A Tábor-hegyi motívum sajátos szerepeltetése (a rózsa-keresztes irodalomban különben a Tábor-hegy jelentésileg„fény-gyarapodás” értelemben szerepel)12 arra enged kö-vetkeztetni, hogy Csontváry festõként megkísérelte né-hány képén mindkét utat érzékelhetõvé tenni. Ez a Baalbekkét – ott még kevéssé kimunkált – motívumának tovább-értékelésében mutatkozik meg, amint az a Zarándokláson,a Magányos cédruson és az Áldozti kõ Baalbekben címûfestményen immár kristálytisztán, gondolkodásra ösztön-zõen elõttünk áll. A Zarándoklás tanúsága szerint a csoda, aszakrális esemény valóban megtörtént, a kép áldozat éshódolat, az unio mystica mámoros kinyilvánítása, az Egysé-gé és a szent számokat érzékletessé varázsolt sokféleségé,a túláradó, már-már dionüszoszi mámoré. A Magányoscédrus és az Áldozati kõ az újfent, de másként megtalált,megélt Teljesség: a világ megannyi jelenségét, a Lét szervesEgészét, ha úgy tetszik: az univerzum belsõ grádusokkéntmegmutatkozó képét önmagába emelõ, magába foglaló,egyként, egyetlen Lényegként szellemi, spirituális központ-ként megélõ lélek és szellem tükre mindkettõ, ember nélkü-li, de mégis teljes és tökéletes, részeinek szerves összefüg-gésében, hieratikus kibontakozásában ünnepélyes csendre,elfogódott némaságra hangoló.13

CSONTVÁRY TITOKZATOS SZIGETEÉS A CASTELLAMAREI KÉPEK

1977-ben a BÁV 42. mûvészeti képaukcióján egy kisebbméretû (35×50 cm-es) Csontváry-festmény bukkant fel,amely az aukció katalógusban a kép hangulatához illõ fan-táziacímmel, Titokzatos sziget elnevezéssel szerepelt.* Afestmény színegyüttese, színbeli összehangoltsága Csont-váry jellegzetes színhasználatát, a színek leheletfinom átme-neteit mutatja, stilárisan a Castellammaréban: Castellammaredi Stabiában készült, az ottani tengerpartot megjelenítõolajképekkel (Világító éj Castellammaréban, HalászatCastellammaréban, Castellammare di Stabia) mutatrokonságot. A – nevezzük mi is így – Titokzatos szigettémája viszont olyan mértékben különös (még inkább, minta Halászaté és a Castellammare di Stabiáé), hogy márcsak ezért is megérdemli a vele való közelebbi megismerke-dést. (Közbevetõleg megjegyezve, annak idején a Belve-dere 1990/1. számában ismeretlen helyen megjelölésselközölt Halászat Castellammaréban azóta fõvárosi magán-gyûjteménybõl közgyûjteménybe került.) Ha pedig, ezekután, megfejtésre érdemes témáját a Halászatéval és aCastellammare di Stabiaéval megkíséreljük egybevetni,egykönnyen arra a megállapításra juthatunk, hogy ez a városa Nápolyi-öböl keleti végében, háttérben a Vezúvval, s afestõi szépségû tengerpart meghatározó jelentõségû voltCsontváry pályáján, különösképpen mûvészeti elhivatás-tudatát tekintve.

De mit is ábrázol tulajdonképpen a Titokzatos sziget?Egy provinciális miliõbe helyezett, Csontváry festészetébenszokatlannak tûnõ, groteszk rokokó jelentet, zenélõ, táncolófigurákkal, színpadszerû elrendezésben, s a háttérben a fáksûrûjébõl kibontakozó két toronnyal? Kevéssé valószínû,hogy – akár meg volt elégedve a mûvész a szcenírozással,akár nem – mindössze ilyesmirõl lenne szó. Csontváry festé-szete ugyanis, legalábbis a Baalbekkel és a körébe vonhatófestményekkel bezárólag, miközben egyre magasabbraívelõ pályát fut be, a motívumokból (kõ, oszlop, fa, kapustb.) és a feldolgozásaikból kikövetkeztethetõen egy sza-vakkal nehezen körülírható belsõ út meglepõ gyorsasággalemelkedõ állomásait is tükrözi, mígnem a Baalbeken, a kétcédrus-festményen és az Áldozó kõn (Attila kövén) enneka belsõ útnak pontosan leolvasható magaslati pontjaira hág.E nézõpontból közelítve a Titokzatos sziget nyomban másarculatot ölt, mint aminõt elsõ pillantásra netán feltételezhet-tünk. A különös jelenet központi részén, a kulisszaszerûépítmény tetején ugyanis egy szamár (szamárbõrbe öltö-zött, bújtatott figura) és egy hosszú, nyílszerû tárgyat szoron-gató emberi alak egymás kezét fogva groteszk táncot lejt,miközben alattuk – a jelenet mintha egy színes filmbõl kivá-gott kocka volna – háromtagú lovascsoport vágtája látható.

Ez a témájában, színkezelésében ugyancsak különösjelenet álom-éberálomszerûnek tûnik, de talán nem meg-fejthetetlennek, figyelembe véve, hogy Csontváry messia-

11 Rudolf Otto: Die West-östliche Mystik. Vergleich und Unterscheidungzur Wesensdeutung. Gotha, 1929. II. kiadás.A Csontváry által újjáértelmezett Raffael-motívum üresség=életjelentéséhez 1. 50-55. A két Plótinosz szöveget uõ. idézi.12 Paul Arnold két misztikus rózsakeresztes elõdöt nevez meg, akiknél aTábor-hegy ilyen értelemben szerepel: a Fratricelli nevû (Szent Feren-cénél szigorúbb) rend alapítóját, Joachim de Florist (mûködött 1200körül) és a németalföldi Jan van Ruysbroekot (1293-1381). Ez utóbbiáltal szervezett „szabad testvériség” már a rózsakeresztesekével rokonszellemiségû testvéri közösség volt.(Paul Arnold: i. m. 19-24. és 30-31.)13 A Zarándoklás és az Áldozati kõ Baalbekben (utóbbi Csontváryfeljegyzéseiben 1913-ra datálva Attila köve néven is szerepel) fentiekkelegybevágó és Rudolf Otto kettõs distinkcióját alapul vevõ értelmezésea Csontváry avagy az emelkedés belsõ útjai c. tanulmányban és aCsontváry Attila köve címû festményének értelmezése c. elõadásban(elhangzott 1980 tavaszán Balatonalmádiban, a Népmûvelési Intézetkisgalériás konferenciáján).

*A Nagyházi Galéria 1995. szeptember-októberi aukciós kiállításánszerepelt egy Görög sziget elnevezésû, kisméretû Csontváry-festmény,amely – amennyiben egyes Csontváry-festmények motívumai közöttösszefüggést tételezünk fel – a Titokzatos szigetnek még csak nem isvázlata, mindössze szunnyadó képötlete lehet.

20

nisztikus elhivatástudata a fénnyel, a nappal, a „napszínek-kel” állt összefüggésben, nemcsak festészetileg, hanem –írásaiból kiolvashatóan – a belsõ átélés mítosszá, misztérium-má fokozott szintjén is.

Emberbõl – Luciusnak hívták – szamárrá vedlett hõsevan a II. században élt Apuleius ismert, mások által is feldol-gozott ún. Ízisz-regényének, az Aranyszamárnak, amelynekbefejezõ részében Ízisz istennõ Luciust beavatási szertartássorán visszaváltoztatja emberré, s Lucius a beavatási szertartás,„szellemi születésnapja” végeztével a napistennel egyesül,istenné lesz (vö. Reinhold Merkelbach: Roman und Myste-rium in der Antike, München und Berlin, 1962). A szertartástvégzõ fõpap neve – nincsen benne semmi meglepõ –ugyanaz, mint a perzsa napistené: Mithrász, aki Luciust beavat-ja az éjszaka titkaiba is. Az ilyesféle beavatási szertartás rómaikori ábrázolásokról is ismert, zenével, tánccal végzõdik. AzApuleius által megörökített jelenet valójában a kora tavasszaltartott ún. Navigium Isidisszel állt összefüggésben, amely amagyar régészet történetébõl is ismert orientalista, FranzCumont szerint a római császárkorban a birodalom egészterületén általánosan elterjedt volt.

Eszerint – mondhatjuk az irodalmi forrásra támaszkodva– egy ilyenféle, kisszerû, provinciális miliõbe képzelt ésburleszk Navigium Isidis (Ízisz-hajó ünnep) végsõ jelenetei-be avatja be a szemlélõt Csontváry, s eközben – metaforiku-san – a belsõ út további szakasza is világosan, tévedhetetle-nül kirajzolódik elõtte. A vágtató lovasok ugyanis jelképesena haladásra, az úton levésre, a folyamat helyes irányú me-netére utalhatnak. A felfénylõ, kideríthetetlen fényforrássalmegvilágított filmkocka ilyesmire, a nappal, a fénnyel valóazonosulásra mutathat, ami annál inkább valószínûsíthetõ,mivel a festményen az oldalról beesõ természetes fényalkony közeledtére enged következtetni.

Ezek után mit kezdhetünk a két további Castellammare-képpel? A Világító éj eleve az éjszakai megvilágítású öbölnyugalmas képét mutatja. A Castellammare di Stabia kétke-rekû kordéját – egy csacsi húzza (hátán egy paprikajancsi-szerû, billegõ nyakú bábu!), a kordé belsejében álló hely-zetben férfi figura látható, akivel ezek szerint igencsak las-sacskán ballaghat a szamár húzta bérkocsi. A szomszédos

épület erkélyén egy férfi álldogál, ki tudja, mire figyel. Atenger háborgó hullámai félelmet keltõ örvényléssel csap-dossák a partot, a vitorlás hajók lélekvesztõként imbolyog-nak a hullámok tetején. Ezt a nyilván fontosnak tartottfestményét a helyszín és az év – 1902 – megjelölésévellátta el Csontváry.

A Halászat Castellammaréban címû, a Hatvany-gyûjte-ménybõl megmenekített és idehaza megõrzött festményenmaga a festõ, Csontváry útra készül, lovát patkoltatja éppen,maga útiköpenyben, barettel a fején, s az egyik boltívesnyílásból (igazán különös egy kovácsmûhely!) elõbukkanólova kantárját fogja. Elõtte a téren gyermekek, akik szélesnekirugaszkodással körtáncszerû játékba kezdenek, talánmég egy körfigura is kibontakozhat belõle idõvel. A festõ(ismét) útra indul tehát – 1902-t írunk, s mire útja végére érmajd (legalábbis azénak, amit a Hang kijelölt számára),néhány évvel késõbb, a Zarándokláson a körkörös figurációkészre sikerülten övezi a faóriást, s micsoda mesterien meg-oldva, az Egy s a Kettõ rejtélyesen egymáshoz illeszkedõsorával, a faóriás elõtt pedig egy lópárossal zárva az ünne-pélyes szertartást avagy misztériumot.

Ilyen átváltozások, metamorfózisok mennek tehát vég-be Csontváry festészetében (Apuleius regényének is erede-tileg Átváltozások a címe), egyetlen, nagyobb és nagyobblélegzetû folyamat kivetüléseiként, tárgyiasításaiként, lát-ványszerûen ugyan, de mégsem egészen, sõt mintha a ki-tudja-hogyan felidézett éberálom jeleneteire emlékeztetõfelfogásban megoldva. A Titokzatos sziget jelenetpárosa(táncoló pár, lovasok) – más oldalról közelítve hozzá – min-denképpen dionüszoszi ihletésre vall, s ennek is kettõs arcu-latára: az apuleiusi szamárképben tetszelgõ jelenidejûsé-gére (Merkelbach szerinti értelmezésben az Ízisz nélküliélet elviselhetetlenségére), valamint a jövõt felvillantó arcu-latára, amely fénylõ színeivel, alakot cserélt jelképes motívu-maival valóban elõre, a végsõ cél (görögül: telosz) irányábamutat. Ez az irányultság a Nappal, a Fénnyel, a Tökéletes-séggel való azonosulásnak, egyesülésnek – metaforikusanértve – kifejezõbb és teljesebb megnyilatkozását vetíti elõre,úgy, ahogyan az a Baalbeken és társképein majdan festõiformát ölt.

AZ 2005 NYÁRI SZÁMÁNAK MELLÉKLETE