Visegrád

Tavaszi, húsvéti kirándulást terveztünk madárdallal, fakadó rügyekkel, de az időjárás felülírta

az elképzeléseinket, még hóvirágot sem láttunk, ami nem is csoda, hiszen 30cm.-es hó borított

mindent.

Félreértés ne essék, ezek színes felvételek, az idei tavasz színei. Mint az egyszeri ember mondta,

hogy neki színes TV-je van, hiszen a fekete és a fehér is szín.

Egy kis történelem:

"Visegrádról, a földi paradicsomból" - így keltezte levelét, a fényhez és pompához szokott pápai

követ, aki a nagy reneszánsz uralkodó, Mátyás király palotájában vendégeskedett.

Visegrád a bronzkor végétől lakott a környék. A kelták után a római hódítók a IV. sz. elején a

Sibrik-dombon építették fel a Pons Navatus nevű castrumot.

Később szlávok települtek a környékre, s ők nevezték a castrumot Visegrádnak, amely kifejezést

később a magyarok is átvettek. Az első latin nyelvi oklevél 1009-ben említi Visegrád várát és

megyéjét.

Visegrád több mint ezer esztendeje a magyar és az európai történelem egyik kiemelkedő helye.

A mai várrendszert IV. Béla építtette az 1250-es években. Az Anjou uralkodók idején lett a

város az ország központja. 1323-ban Károly Róbert Visegrádra telepítette át az udvartartását.

1335 őszén itt zajlott le a híres visegrádi találkozó (négy közép-európai uralkodó tanácskozási

helye), ahol a résztvevő országok Bécset kiiktató gazdasági szerződést kötöttek.

A második Anjou király, Nagy Lajos egy ideig Budára tette át székhelyét, de folytatta az

építkezéseket. 1370-ben itt fogadta a lengyel rendek küldöttségét, akik neki ajánlották fel a

lengyel koronát. A palota jelenlegi alaprajzát Zsigmond király idejében építették ki.

Visegrád második fénykorát Mátyás király uralkodása alatt élte, aki tovább építette a várost és

annyira megszerette a környéket, hogy hosszú ideig itt élt, időnként álruhát öltve. Ha most élne

Mátyás király, akkor lehet, hogy nem álruhában járná az országot, hanem álnéven chat-elne.

A pompás dunakanyari panoráma ma is lenyűgözi az ide látogatókat.

A Királyi Palota:

A palota története Károly Róbert idején kezdődött, amikor a király építkezni kezdett a városban.

Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách

Felicián itt támadt rá a királyi családra.

Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna

rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.

A napjainkban is rendszeresen megtartott Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok is ezt a kort

idézik.

„Az Úr 2013. esztendejében, július hava második hetében, 12-13-14-én fényes ünnepség veszi

kezdetét a visegrádi királyi palotában. Úgy mint 1335-ben, a magyarok királya Károly

vendégül látja a csehek királyát és fiát, a morva őrgrófot, valamint a lengyelek királyát, bajvívó

vitézeikkel és díszes kíséretükkel. Érkezik még számtalan nemes Magyarországról és más

országokból, hogy tanúi lehessenek a királyok találkozójának s a lovagi tornának.”

Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt

alakítottak palotává.

A gigantikus épület egyike volt kora legfényesebb királyi lakhelyeinek. A palota reneszánsz

díszudvarát és az ünnepeken bort folyató Herkules kutat hitelesen rekonstruálva építették újra

a régészek.

A háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi

lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a

királynő nyári és téli szállása volt.

Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet

alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.

A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal

kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália

után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.

Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak

Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a már említett

Herkules-kút elkészítése is.

A kutat Mátyás címerei díszítik, körülötte a Zsigmond-kori díszudvart átépítve, annak első

szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki.

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a

sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír.

A Királyi Palota az Európai Kulturális Örökség címet viseli, a várost övező erdő pedig az egyik

legszebb hazai Nemzeti Park része lett.

Kukkantsunk be a királyi konyhába is!

Nézzünk szét egy kicsit a palotában!

Mátyás király téli bundában

A Fellegvár:

A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás

során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric

Mária királyné, a királynő hozományából. A Fellegvár a visegrádi várrendszer (vízivár, alsóvár, felsővár) legismertebb tagja, mivel a

Várhegy tetején álló építmény minden irányból messziről látszik.

A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott,

majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból

Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.

A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt.

A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a Szent koronát a koronázási

ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné

megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen, a vár kincseskamrájából, rabolta el

a szent koronát és vitte szánon a komáromi várba. Később ezzel koronázták meg V. Lászlót

Székesfehérvárott.

A mai látogató több érdekes kiállítással is találkozhat fellegvári látogatása során:

A Salamon Torony:

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori

országutat védő kapuk és a nagy lakótorony, amit a 11. századi magyar királyról tévesen

Salamon-toronynak neveznek, a 13. század közepén épült fel.

Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a

hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították.

1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a

török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom

feltárását csak a „Kiegyezés” után kezdték meg.

Egy érdekesség:

A fénylik, mint a „Salamon töke mondás” nem az egykori király heréinek polírozására utal. A

Dunakanyarban lévő Salamon-toronyba egy töklámpást tettek ki, a hajósok tájékozódásának

segítésére.

Egyéb látnivalók:

Lepence:

A Duna magyarországi szakaszának legfestőibb pontján, az erdős hegyoldalban épült

termálfürdő medencéi lépcsőzetese követték a hegyoldal vonalát. A medencékben üldögélve a

vendégek gyönyörködhettek ebben a páratlan kilátásban.

Sajnos ez csak a múltban létezett, ma lepusztult, romos állapotú. Kár volt tönkretenni!!!

Ilyen volt régen

És ilyen ma, az egykori strandon őzikék keresnek élelmet a hó alatt

Jelentés a visegrádi hómezőkről:

A kihalt bob pálya

Erdei sétaút

Egy angyal nyomai a hóban

Sárga angyal a hóban

A Silvanus hotel:

Ha eleged lett az elhúzódó télből, érdemes betérni a csodálatos panorámájú szállodába egy kis

feltöltődésre.

A bőséges választékú kulináris élményekkel gazdagított szívélyes vendéglátás hatása néhány

nap múlva már a mérlegen is mutatkozik. A wellness részleg kényeztető szolgáltatásai teszik

emlékezetessé az itt tartózkodást.

Búcsúzzunk Visegrádtól egy esti felvétellel.

Nézzünk meg egy kis videót a téli Visegrádról:

http://www.youtube.com/watch?v=GHhfxesZd2A

2013 Húsvét