TEHETSE GFEJLESZTE SI TERV Szent Benedek Iskolaközpont- 2014.

A tehetségfejlesztés irányelvei a tehetségpontként működő Szent Benedek Iskolaközpont

számára. Készítette: Arendtné Salacz Nadine.

1

Tartalomjegyzék A tehetség fogalma ................................................................................................................. 2

A Renzulli/Mönks modell ...................................................................................................... 2

A Czeizel féle 2x4 + 1 faktoros modell .................................................................................. 3

Gyarmathy Éva megközelítése ............................................................................................... 3

Az iskolai tehetséggondozás alapjai, feltételei ....................................................................... 4

A tehetségfejlesztő iskola feladatai .................................................................................... 4

A hatékony tehetséggondozó iskola ................................................................................... 4

Csapatmunka ...................................................................................................................... 4

Szervezeti keretek .............................................................................................................. 5

A tanórai tehetségfejlesztés ................................................................................................ 5

Differenciált (egyéni és csoportos) fejlesztés ......................................................................... 6

A tehetséggondozó tanár .................................................................................................... 7

Tehetségazonosítás, tehetségdiagnosztika ............................................................................. 8

Tehetségterületek (Gardner) – Speciális mentális adottságok (Czeizel) ............................ 8

Tehetségfejlesztés ................................................................................................................. 11

A gazdagítás ..................................................................................................................... 11

Komplex tehetségfejlesztő programok ............................................................................. 12

Speciális feladatok alsóban .............................................................................................. 12

Speciális feladatok felsőben ............................................................................................. 13

Speciális feladatok gimnáziumban ................................................................................... 14

A szülő feladatai a tehetségfejlesztésben ......................................................................... 14

Tehetség tanácsadás ......................................................................................................... 15

A hatásvizsgálat .................................................................................................................... 16

Források ................................................................................................................................ 16

2

A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről a különleges bánásmódot igénylő gyerekek kategóriába belevette a kiemelten tehetséges gyermekeket1. Iskolaközpontunk Pedagógiai Programjában is megfogalmaztuk, hogy iskolánk teret szeretne biztosítani a kiemelten tehetséges tanulók fejlesztésére való személyes odafigyelésnek2. Ez a terv azt hivatott bemutatni, milyen a tehetséggondozó iskola és hogyan, milyen konkrét eszközökkel lehet a Benedekben a hatékony iskolai tehetségfejlesztést megvalósítani.

A tehetség fogalma

A Renzulli/Mönks modell

Azt, hogy mit nevezünk tehetségnek, nagyon sokan kutatták és próbálták megfogalmazni. Nagyon sok tehetségmodell született. A KT Renzulli modelljét veszi alapul a tehetség definiálásában, melyet Mönks egészít ki a külső háromszöggel, azokkal a tényezőkkel, melyek fontos szerepet játszanak a tehetség kibontakozásában.

A tehetségfejlesztési terv mellékletében olvashatunk részletesen az ábra elemzéséről Herskovits Mária és Gefferth Éva cikkében3. Ezt a modellt fejlesztette tovább kutatásainak eredményeképpen Czeizel Endre, aki a kivételes képességeket két részre osztotta: általános és speciális értelmi adottságokra.

1 4. §. 14. kiemelten tehetséges gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek,

tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség, 2 PP 3.1.4.3. Az iskolai tehetségfejlesztés

3 Herskovits Mária - Gefferth Éva (2000): A tehetség meghatározásai és összetevői, In: Balogh László -

Herskovits Mária - Tóth László (szerk.): A tehetségfejlesztés pszichológiája. Kossuth Egyetemi Kiadó,

Debrecen. 23-28.o.

3

A Czeizel féle 2x4 + 1 faktoros modell

Az átlag feletti általános képességek közé tartozik például a magas szintű elvont gondolkodás, fejlett anyanyelvi képességek, jó memória, hatékony információfeldolgozási stratégiák stb. Ezek szerepe természetesen más és más az egyes speciális tehetség-területeken. A speciális képességek adják meg a jellegzetességét a tehetségnek. Ezekből sokféle van, a Gardner-féle /1983/ csoportosítás általánosan elfogadott. (ld. a tehetségterületek címszó alatt) A kreativitás is több elemből épül fel: originalitás, flexibilitás, fluencia, problémaérzékenység stb. Ez az összetevő is meghatározó a tehetség funkcionálásában, hiszen a tehetségre egyebek között éppen az jellemző, hogy problémahelyzetekben új megoldásokat talál, s ez kreatív képességek nélkül elképzelhetetlen. A feladat iránti elkötelezettség (motiváció) olyan személyiség-tényezőket foglal magába, amelyek a magas szintű teljesítményhez az energiát biztosítják: érdeklődés, versenyszellem, kitartás, emocionális stabilitás stb. A képességek bármilyen magas szintre is fejlődnek, e háttértényezők fejlettsége nélkül nincs magas szintű teljesítmény. A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács 2007 januárjában a következő egyszerűsített fogalomleírást fogadta el: „Tehetségesnek tehát azok tekinthetők, akik kiváló adottságaik – a négy fenti összetevő ötvözeteként - alapján magas szintű teljesítményre képesek az élet valamely tevékenységi területén”.

Gyarmathy Éva megközelítése

A tehetség természeti erő, kiemelkedő adottságok egyéni kombinációja, amely a megjelenésére alkalmas környezetben alkotó erővé válhat. A tehetség sajátos attitűd és reakciómód, amely kiemelkedő képességek kifejlesztésére és alkotó teljesítménybe fordítására irányul. A tehetség nagyobb tudatosság, nagyobb érzékenység és nagyobb képesség az észleletek intellektuális és emocionális tapasztalatokká való átalakítására.

Speciális értelmi

képességek

Általános

értelmi

képességek

Kreativitás

Feladat iránti

elkötelezettség

Család Iskola

Kortárs Társadalom

csoportok

+

Sors

-fak

tor

Tehetség

4

A tehetség ritka, de valószínűsíthető, hogy közel sem annyira, amennyire jelenleg látszik. Mindenkire úgy kell tekinteni, hogy akár tehetség is lehet. A környezeti tényezők, különösen az elvárások jelentősen befolyásolják a tehetség megjelenését. A tehetség nem állandó személyiségvonás, hanem többféle egyénen belüli és környezeti tényező dinamikus kölcsönhatásában formálódó tényezőcsoport a kiemelkedő teljesítmény elérésére. A tehetség sokféle, és elválaszthatatlan a gondozó környezettől, amely sokféle képesség és teljesítmény magas szinten történő megjelenésére ad lehetőséget. Minél korábbi életkorban kezdődik a tehetségesek ellátása, és minél későbbi a válogatása, annál több tehetség fejlődik ki, és ezzel a társadalom lehetőségei gazdagabbak lesznek.

Az iskolai tehetséggondozás alapjai, feltételei

A tehetségfejlesztő iskola feladatai A tanulók intellektuális és más egyéni képességeinek felismerése

A potenciális tehetségek felismerése

A tanulók személyiségének fejlesztése

Motiváció fejlesztése

Magatartás, viselkedés alakítása

Felkészítés a pályaválasztásra

Önismeret fejlesztése

Hatékony tanulási módok elsajátíttatása

A hatékony tehetséggondozó iskola Professzionális vezetéssel rendelkezik, melynek szívügye a tehetségfejlesztés. Ennek érdekében közös irányvonalakat és célokat jelöl ki a tanári kar számára és minden lehetőséget megragad a tanárok fejlesztésére. Az iskola elkötelezett az egész életen át tartó tanulás mellett, az iskola egy tanulószervezet. A tárgyi környezet rendezett és vonzó, segíti a tanulást. A mentális környezet A tanárok munkájára az oktatás átgondoltsága, a szakértelem (modern tanítási módszerek és elméletek ismerete és alkalmazása), a magas elvárások, a teljesítmény-központúság (tiszta tanulmányi elvárások, a tanulói teljesítmény világos értékelése és visszajelzés adás), a pozitív megerősítés, a tanulói önbizalom növelése, tiszta és igazságos elvek alkalmazása jellemző. A tanulói kötelességek betartatása (ellenőrzés) mellett segíti, támogatja a diákot a tanulási folyamatban, képességeinek megfelelő eredmények elérésében. A tanári karban a kollegialitás, a nyitottság, az együttműködésre való képesség, egymás segítése és támogatása érvényesül szakmai és emberi szinten egyaránt. A tehetséggondozó iskola nem sziget. Együttműködik a szülőkkel, bevonja őket a tanulási folyamatba.

Csapatmunka A hatékony tehetséggondozó munka nem egy ember feladata, hanem az egész közösségé, egy komoly csapaté, melyben mindenkinek megvan a maga szerepe. Sokirányú, a hagyományostól

5

gyakran eltérő feladatkörnek kell gazdát találni. A feladat sikeres teljesítéséhez a következő, jól körülhatárolt funkciók szükségesek.

Programvezető (igazgató, igazgatóhelyettes): általános áttekintés, bátorítás, segítés, ellenőrzés, a téma napirenden tartása.

Munkaközösség vezetők: átfogó programok készítése, tanórai és tanórán kívüli gondozás, folytonosság és előrehaladás, forrásanyagok biztosítása, hatékonyság ellenőrzése.

Tehetség-tanácsadó szakember (erre képzett pedagógus): problémás helyzetekben – elsősorban egyéni és kiscsoportos formákban – konzultációs keretek között segíti a tehetség-program megvalósítását. Munkájának három fő iránya van: tanácsadás a gyerekeknek, a közreműködő pedagógusoknak, valamint a szülőknek.

Mentor: külső szakember vagy erre képzett pedagógus, akinek nincsenek órái. Segít a tehetség fejlődési útjait megtalálni.

Pszichológus: segíti a tehetségazonosítási folyamatot, az önismereti, motivációs, énkép, intraperszonális területen szaktudásával támogatja a fejlesztést.

Az egyes szaktanárok: közreműködés a programok kidolgozásában, tehetséges tanulók azonosítása, egyéni szükségletek és érdeklődés felderítése és fejlesztése, tanórai és órán kívüli gazdagítás.

Szervezeti keretek Hagyományosan a tanóra a terepe a tehetség felismerésének és fejlesztésének, azonban a gyakorlat bizonyította, hogy csak ebben a szervezeti keretben nem lehet megoldani a hatékony iskolai tehetséggondozást. Leginkább azért nem, mert a tanóra kevésbé teszi lehetővé az egyéni differenciálást, mint a tanórán és iskolán kívüli szervezeti formák. A lényeg itt is az, hogy rendszerben tud hatékonyan működni a tehetséggondozás, s ennek a legfőbb elemei a következők:

a tanórai differenciálás különféle formái, /minél több kiscsoportos, nívócsoportos és egyénre szabott munka!/

speciális osztály,

fakultáció,

délutáni foglalkozások /szakkör, énekkar, színjátszás, önismereti kör, edzések stb./,

hétvégi programok,

nyári kurzusok, táborok stb.

Ezek mindegyike hatékony lehet: a célkitűzésekkel, a programmal, a tanulók jellemzőivel összhangban kell közülük választani. Természetesen fontos, hogy a tanórai és tanórán /iskolán/ kívüli formákat kapcsoljuk össze a hatékonyság érdekében, ebben a tekintetben is csak egységes rendszerben lehet sikeres a tehetséggondozás.

A tanórai tehetségfejlesztés Iskolánk képesség szerinti összetétele igen vegyes, különösen az általános iskolában, de a tendencia az, hogy egyre több jó képességű diákunk van. Ez eleve olyan kihívás elé állítja a tanári kart, mely a differenciálás és a korszerű módszertani ismeretek alkalmazását teszi szükségessé az osztályokkal való munkában. Ennek eszköze az óraszervezési technikák változatos használata, a diákok aktív bevonása az óra menetébe, előzetes tudásuk minél szélesebb körű megismerése és beépítése az óra levezetésébe, a diákok érdeklődési területeinek ismerete, a többszörös intelligenciamodell használata. Az új pedagógus minősítési rendszer is elvárja és vizsgálja a tanárok ez irányú felkészültségét.

6

Differenciált (egyéni és csoportos) fejlesztés A differenciálás magától értetődően alapvető aspektusa a hatékony tehetséggondozásnak. A jó képességű gyerekek is igényelnek módosítást a standard tantervhez képest, a kiemelkedő képességűeknek pedig a normáltól lényegesen nehezebb feladatokra is szükségük van. A napjainkban világszerte elterjedt, korszerű tudományos alapokon nyugvó adaptív oktatás is figyelembe veszi ezt, ahogy azt M. Nádasi Mária (2001), a szakterület kiváló hazai kutatója megfogalmazta: „A differenciálás és az egyéni sajátosságokra tekintettel szervezett egységes oktatás együttes alkalmazása közös terminológiával adaptív oktatásnak nevezhető.” . A gyakorlatban létfontosságú, hogy az iskola mind az egyenlőség, mind a kiválóság elvére összpontosítson. Iskolánk gyenge tanulmányi eredményeket hozó gyermekei is átlagos értelmi képességekkel rendelkeznek. HH vagy HHH gyerekünk alig van, mély szegénységben élő egyáltalán nincs, a gyenge tanulmányi eredmény oka többnyire családi konfliktusok, érzelmi kiegyensúlyozatlanság (válás, a két szülő közötti őrlődés, az odafigyelés, szeretet hiánya a szülők részéről, elégedetlenség, túl magas elvárások szülői részről) valamilyen speciális képesség- vagy magatartászavar (BTM), a motiváció, kitartás, figyelem hiánya vagy gyengesége. Ez komoly pszichés feszültségekhez vezet, gyöngíti az énképet, mely erősen akadályozza a tanulmányi eredményességet. A nehéz helyzetben lévő gyermekek esetében nem az a kérdés, hogy miért nem tanulnak, hanem az, hogy hogyan képesek tanulni az útjukban álló akadályok ellenére, és hogyan segítheti ezt az iskola. A mi intézményünkben a lelki gondozói hálózat sokat segíthet ezen a területen az akadályok elhárításában. A differenciált fejlesztés, amely egyrészt egyéni munkára épít, másrészt homogén csoportokban végzett tevékenységre, már több mint 100 éve jelen van a világ országainak oktatási gyakorlatában. Milyen érvek szólnak a képesség szerinti csoportosítás mellett? A képesség és teljesítmény szerinti csoportosítás a kor szerinti csoportosítással szemben hatékonyabb a fejlesztő munkában, mert megfelelőbb párosítást nyújt a tehetséges diák fejlődési készenléte és igényei, valamint a képzés között; az eltérő képességekkel rendelkező diákok eltérően reagálnak a különböző oktatási stratégiákra és tanítási módszerekre; a diákok jobban tanulnak, amikor olyan diákokkal vannak együtt, akiknek kompetenciája az ő szintjükkel megegyező vagy annál egy picivel magasabb; a csoportosítás kihívást jelent a diákok számára, hogy kitűnjenek, vagy előretörjenek (Benbow,1997). Ezeket a szempontokat végiggondolva láthatjuk, hogy a tanórai fejlesztésben nagyon fontos a differenciált óraszervezés, mely minden tanuló optimális fejlődésének feltétele, nem csak a tehetségeseké. Az egyéni eltérésekre való reagálás, valamint az eltérő eredmények megengedése önmagában nem hoz létre elitizmust, szegregációt, amely gyakori vád a tehetséges diákok számára indított programokkal szemben. A diákok számára olyan problémák megoldását kell kitűzni, amelynek szintje észrevehetően meghaladja azt a szintet, amellyel a diák már megbirkózott, s ez elősegíti fejlődését. A túl könnyű feladatok unalomhoz vezetnek, a túlságosan nehéz feladatok frusztrációhoz. Egyik sem segíti elő az optimális tanulást, vagy motivál a tanulásra. Minden gyermeknek egyformán meg kell adnunk a lehetőséget, hogy tanuljon, és kiteljesítse képességeit. Az „egyméretű” oktatási rendszer nem hatékony, uniformizáláshoz vezet és nem teszi lehetővé a tehetségek fejlesztését. A Nemzeti Tehetségtanács állásfoglalása a hatékony tehetséggondozásról4: „A sikeres tehetséggondozási gyakorlatok egyszerre alkalmazzák az integratív és elkülönítő elemeket. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a tehetséggondozó programokban az elkülönítés a legtöbb esetben átmeneti jellegű és nyitott, azaz a tehetséggondozási folyamatba bármely fiatal bekerülhet akkor, ha egyéni fejlődésében eljutott arra a pontra, amelyben tehetsége megérett a programba való bekerülésre. A tehetséggondozó programoknak felvállalt módon potenciálisan az

4 A teljes szöveg elolvasható a www.tehetsegpont.hu honlapon

7

iskola, körzet összes diákja az alanya lehet, a tényleges beválogatást igen komplex, szakmai vizsgálatok, és a programban való részvétel siker-esélyének gondos mérlegelése kell, hogy megelőzze. […] Az itt megfogalmazott gyakorlati szempontok, elvek teljesen összhangban vannak az Európai Unió tehetséggondozó gyakorlatával, amelynek a lényege, hogy mind az integráció, mind a differenciált fejlesztés gyakorlati fogásait alkalmazni kell a felnövekvő nemzedék képességeinek, személyiségének minél hatékonyabb kibontakoztatásához - teljesen függetlenül attól, hogy valakiben nagyobb tehetség szunnyad-e vagy kisebb! E két szempont szimultán érvényesítése nélkül az iskolai pedagógiai munka nem lehet színvonalas és hatékony egyetlen gyerek számára sem!”

A tehetséggondozó tanár A tanításhoz tehát nagy szakmai felkészültségre és az adaptív, differenciáló oktatás módszertanának ismeretére van szükség, amihez még hozzájönnek azok a tanári tulajdonságok, képességek és készségek, melyekkel a jó tehetséggondozó tanár jellemezhető: A jó tehetségfejlesztő tanár ismeri

• a tehetséges tanulók természetét, szükségleteit, • a személyiségfejlődés folyamatát, • a neveléstudomány legújabb fejleményeit, • a tanított tantárgyat, műveltségi területet, • speciális tanítási módszereket.

Jártas, készségei vannak • a diagnosztizálásban, • a magatartási problémák tüneteinek felismerésében, • irányításban, tanácsadásban, vita levezetésében, • a szükséges érzelmi feltételek megteremtésében (motiváció, önbizalom) • a tanulás megtervezésében.

Viselkedési módjával, attitűdjével

függetlenségre bátorít,

rugalmas gondolkodásra serkent,

információgyűjtésre motivál,

sokféle munkalehetőséget kínál a tanulásban,

a korai kritikát elhárítja,

tanítványok problémáit, kérdéseit, javaslatait komolyan veszi, kezeli,

az önértékelés kifejlődését segíti,

tanítványaival együttműködik,

az akadályokat elhárítja,

a kudarcokkal való megbirkózást segíti. A tehetséggondozásban előnyös személyiségvonások:

magas intelligencia

flexibilitás

önbizalom

kreativitás

széles érdeklődés

humorérzék

becsületesség

tolerancia

8

határozottság

problémaérzékenység

öröm a tehetségesekkel való foglalkozásban

önismeret

az irányítás helyett segítő részvétel a tanításban

változásra való fogékonyság.

Tehetségazonosítás, tehetségdiagnosztika

Az azonosítási folyamat arra szolgál, hogy felderítsük a diákokban rejlő tehetségígéretet. Alapvetően a Renzulli-Mönks modell vagy a Czeizel modell jó kiindulópontot adnak ahhoz, milyen aspektusait kell vizsgálni a diáknak, hogy tehetségcsírája megállapítható legyen. Az azonosítás célja az is, hogy a fejlesztendő területek felszínre kerüljenek, hogy a megfelelő programokat kínálhassa az iskola az adott csoportnak vagy diáknak. Az azonosítási folyamatban az alábbi szempontokra mindenképpen figyelemmel kell lenni:

Az azonosításhoz a korábban jelzett Renzulli, illetve Czeizel-féle modell ad kapaszkodókat, mind a négy összetevőre figyelnünk kell az azonosítási folyamatban.

A ki nem bontakozott, szunnyadó tehetség rejtőzik, gyakran ezért is nehéz felismerni: ezért óvatosnak kell lennünk a „nem tehetséges gyerek” megbélyegző titulusával.

A képesség és a teljesítmény két különböző dolog: gyakori az alulteljesítő tehetséges tanuló, ugyanakkor a jó tanulmányi eredmény nem mindig rejt tehetséget.

A pszichológiai vizsgálati módszerek (tesztek) segítséget nyújthatnak az azonosításhoz, de önmagukban nem tévedhetetlenek, így nem jelenthetnek egyedüli megoldást.

A pedagógus és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége ad legtöbb kapaszkodót a tehetség felismeréséhez.

Minél több forrásból szerzünk az azonosítandó személyre vonatkozó információkat teljesítményéről, képességeiről, annál megbízhatóbb az azonosítás. A következő módszerek együttesen biztosítják a komplexitást: - tanár, fejlesztő szakember jellemzése, - tesztek és felmérések, - kérdőívek - általános és tantárgyak szerinti, - iskolapszichológusok véleménye, - szülői jellemzés, - tanulótársak jellemzése.

Tehetségterületek (Gardner) – Speciális mentális adottságok (Czeizel) A komplex tehetségfejlesztéshez fontos meghatározni, hogy a diák melyik tehetségterületen kiemelkedő és melyek a gyenge pontjai. Ezért az azonosítás során külön figyelmet szentelünk az alábbi érdeklődésterületeknek. A zárójelben megadott tevékenységek arra vonatkoznak, hogyan lehet az adott területet fejleszteni.

logikai – matematikai (pl.: matematikai szakkör, IQ-klub, sakk és más logikai tevékenységek, tanulási stratégiák fejlesztése, illetve a máshova nem sorolható közismereti tantárgyakhoz kötődő gazdagító programok);

9

természeti (pl.: mindenféle természettudományos témakörű foglalkozás, természetjárás);

nyelvészeti (pl.: anyanyelvi és idegen nyelvi programok);

testi-kinesztetikus (pl.: sport-programok, tánc-, mozgás-kultúra);

térbeli-vizuális (pl.: képzőművészeti, filmművészeti foglalkozások, kézügyességet igénylő szakmai tevékenységek, népi mesterségek);

zenei (pl.: mindenféle ének-zenei program);

interperszonális (pl.: dráma-foglalkozások, színjátszás, kommunikációs foglalkozások, vezetői kompetenciák fejlesztése);

intraperszonális (pl.: önismereti foglalkozások).

Mérési eljárások, tehetségtérkép/érdeklődéstérkép5 Gyakorlati tapasztalat, hogy a tehetségprogramokba bevont gyerekek közül azok lesznek igazán sikeresek, akiknek az érdeklődése, elköteleződése adott területen kiemelkedő. Messze jobb indikátora a teljesítménynek az érdeklődés, mint a képességek, illetve a képességek fejlődését is jobban jelzi az érdeklődés iránya, mint bármilyen képességet vizsgáló eljárás.

A képességtesztek korlátai A tehetség azonosításában még ma is a leggyakrabban használt vizsgálati eljárás az intelligenciateszt, illetve egyéb, a képességeket mérő eljárás, pedig egyre több adat bizonyítja, hogy a későbbi kiemelkedő teljesítménynek nem a kiemelkedő képesség a legjobb előjelzője. A huszadik század elején a Stanford Egyetemen indított követéses vizsgálatba a tanárok jelölték a tehetségígéreteket, majd a szakemberek intelligenciateszttel szűrték ki a legértelmesebbnek azono-sított géniuszokat. Az utána eltelt évtizedek a tanárok megfigyelését igazolták. Az intelligencia teszttel beválogatott géniuszok közül egyetlen egy Nobel-díjas sem került ki. Ezzel szemben a taná-raik által jelölt, de az intelligencia teszt alapján nem elég kiemelkedő képességekkel rendelkezők csoportjából ketten is Nobel-díjat nyertek! (William Shockley, Luis Alvarez) A különleges egyének esetében a teszteknél megbízhatóbbaknak tűnnek a szubjektív eljárások, amikor az egyén önmagáról, illetve valaki más az egyént jól ismerő személy az egyénről, megfelelő szempontok alapján információt ad.

A képességtesztek alkalmazása Az intelligencia- és képességtesztek a teljesítményeknek egyik, szükséges, de nem elégséges hátterét azonosítják, azonban még ebben sem tökéletesen megbízhatók. Az intelligenciatesztek különböznek egymástól, attól függően, hogy alkotóik mit tekintettek intelligenciának, és ennek az összetett kép-ződménynek mely oldalát vizsgálják. Ezért lényeges ismerni, hogy egy eljárás pontosan milyen képességeket vizsgál, és az eredményeket kizárólag arra a területre szabad érvényesnek tekinteni. A képességmérések különösen kevéssé megbízhatók a szocio-kulturálisan hátrányos és/vagy valamilyen neurológiai hátterű teljesítményzavarokkal (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia, figyelemzavar, hiperaktivitás-zavar) küzdő egyének esetében. Külső vagy belső tényezők hátráltathatják, vagy a szokásostól eltérően alakíthatják a képességek fejlődését, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne olyan körülményeket teremteni, amelyek lehetőséget adnak tehetségük megjelenésére. Ehhez azonban a képességteszteket a képességszerkezet megismerésére kell használni, és nem a tehetségazonosításra. A speciális képességek azonosítása újabb problémát okoz. Az emberi tevékenységek valamely területén mutatott átlagon felüli teljesítmény többféle képesség, és azok különböző kombinációi által

5 Ez a fejezet teljes egészében Gyarmathy Éva: Képesség és érdeklődés c. cikke.

Forrás: http://www.diszlexia.hu/

10

is elérhetőek. Amikor egy adott területen (például matematika) tehetségeket válogatnak a szak-emberek, meghatározzák azokat a képességeket, amelyek képessé tesznek kiemelkedő teljesítmé-nyek elérésére, és ezek alapján szűrnek. Ez a durva azonosítás megfelelő szűrési eljárás, de nem szabad elfelejteni, hogy lehetnek olyan egyének, akiknek a teljesítményekhez a szakemberek által azonosítottaktól, vagyis a statisztikailag általában jellemzőtől eltérő képességeik vezetnek. Nem ritka eset, hogy néhányan, akik később kiválóak lettek, nem mutatták azokat a képességeket, amelyeket mint az adott területen magas szintű eredményességhez szükségeseket határoztak meg a szakemberek. Függetlenül a teszteredményektől, teljesítményük alapján ők is egyértelműen tehetségesek. A különböző tesztek eltérő gondolkodásmódot kívánnak, és nem mindig azt, amely a valódi teljesítményhez szükséges.

A kreativitás mérése A kreativitástesztek megbízhatósága gyenge. Ezek a mérőeszközök az intelligencia teszteknél érzékenyebbek a helyzeti tényezőkre, és kevéssé használhatók az egy-egy területhez kapcsolódó kreativitás azonosítására. Az általános kreativitás, amelyet a kreativitástesztek mérnek, nem annyira a tehetségről, mint inkább a személyiségről ad információt. Az átütő kreativitás, amely a kiemelkedő tehetség jellemzője, minőségében különbözik a mindennapi kreativitástól. Ritka jelenség. A problémamegoldásnak magas fokán, vagy az újításnak azon a szintjén jegyezhető, ami az emberiség életére jelentős hatással van. A "nagy kreativitás" tesztekkel nem azonosítható. Viselkedésjellemző, amely sokszor inkább mint probléma jelentkezik, sem mint előnyös jegy. A "kis kreativitás"-t a mentális egészség részeként, a mindennapi élet problémáinak megoldási képes-ségeként lehet azonosítani. Az alkotó ember jellemzője. A "kis kreativitásnak" nevezett jellemző a lelki egészség része, és minden ember rendelkezik vele valamilyen mértékben. Megjelenése erősen függ a környezet fogadókészségétől. A kis és nagy kreativitás megkülönböztetése nem értékelés, hanem más minőséget jelentenek. A tehetségvizsgálatokban mindkettőre figyelemmel kell lenni. A mindennapi kreativitás mérése is bizonytalan, az átütő kreativitás pedig nem is mérhető. Ezért nagy szerepe van a mindennapi tevékenységek, viselkedés megfigyelésének illetve feladathelyzetben a célzott megfigyelésnek a kreativitás azonosításában.

Motiváció és teljesítmény A legtöbb tehetségmodell az intelligenciát és motivációt a tehetség két különálló elemeként írja le, pedig ezek nem függetlenek egymástól. A törekvés ereje és iránya összefügg azzal, mely területen, milyen szintre képes eljutni az egyén. Az érdeklődés, kitartó tevékenység, a belső hajtóerő valamely terület megismerésére vezet a képességek fejlődéséhez. Kisgyerekek esetében a képességmérések szinte alig adnak megbízható eredményt. A helyzeti tényezők, vagyis a vizsgálat körülményei, a kisgyerekekre sokkal erősebben hatnak, mint a tizenéves vagy felnőtt egyénekre. Így képességeik megmutatkozása eleve bizonytalanabb teszthelyzetben. Eh-hez járul a fejlődésbeli eltérés, amely nagy képességbeli különbségeket okozhat a kicsi gyerekeknél, de nem sok köze van a későbbi teljesítményekhez. A gyerekek belülről fakadó érdekelődése, elmélyültsége, egy-egy terület megismerésére irányuló spontán erőfeszítése jelezheti a képességek erőteljes fejlődését és következményeképpen a későbbi kiemelkedő teljesítményt. Nagyobb gyerekek és felnőttek esetében is igaz, hogy a motiváció jobban jelzi a képességek fejlődésének ütemét, mint az adott pillanatban mutatott képességszint. Ennek alapján érdemes az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítani az érdeklődés és motiváció területére, akár a szubjektív eljárások nagyobb figyelembevételével.

11

Profil- vagy térképtesztek előnye és használata A képességtesztekre szükség van, de nem a tehetség azonosításához, hanem a tehetség gondozásához. A képességtesztek, ahogyan az iskolai dolgozatok is arra valók, hogy az egyén és környezete számára információt adjanak. Nem arra kellenek a felmérések, hogy ítéletet hozzunk az egyén felett, hanem arra, hogy megismerje/megismerjük tudását. A tudás nem homogén, és nemcsak "vagy van, vagy nincs" alapon azonosítható. Mindenkinek vannak erős és gyenge pontjai. Tudásunkban vannak meglévő és hiányzó ismeretek és képességek. A legjobban használható vizsgálatok képet adnak ezekről. Sokkal informatívabbak, mint az egy végső eredményt adó minősítő tesztek. A kognitív profil tesztek, a képességekről adnak differenciált képet, míg az érdeklődést térképező eljárások az érdeklődés területeit mutatják. Természetesen egy térkép is megmutatja a színvonalat, tehát mindenképpen minősít, de ez csak egy része az információnak. A kognitív tesztek esetében nem mindegy, melyik és hányféle területen teljesít az egyén átlagosan, átlag felett vagy alatt. Az egyén teljesítményeit meghatározza mennyi erős és gyenge pontja van, és ezek mennyire erősek vagy gyengék, de az is lényeges, melyek ezek a területek. A motivációt, érdeklődést vizsgáló eljárások esetében is egyik szempont az érdeklődés irányulása illetve az érdeklődés hiánya egy-egy területen Lényeges információk azonban azok is, amelyek megmutatják, mennyire koncentrált az érdeklődés, mennyire szórt, milyen intenzitású, mennyire hiányzik az érdeklődés akár minden téren. A fejlesztő munkában, a tanulás irányításában és a tehetség gondozásában nagy jelentősége van ezeknek az ismereteknek.

A mozgás és a lélek irányulása Egyszerű fizikai ismeret, hogy az egyhelyben álló súlyos tárgy megmozdításához sokkal nagyobb erő kell, mintha az a tárgy már mozgásban van. Amennyiben a tárgy a kívánt iránnyal szemben mozog, végképp megerőltető a megfelelő mozgásra bírni. A leghatékonyabban a már mozgásban lévőket, a motiváltakat lehet segíteni. Az egyhelyben állóknak az érdeklődését fel kell kelteni, hogy megmozduljanak. Az ellenirányban mozgás jelent igazi kihívást. Ilyenkor nagy szakértelemmel a mozgás irányát kell lassan a megváltoztatni. úgy, hogy először az irányultsággal együtt haladva fokozatosan forduljon az ellenkező irány érdeklődésbe.

Gyarmathy Éva: Képesség és érdeklődés

Tehetségfejlesztés

Az a folyamat, amelyben a szisztematikusan felderített tehetségígérteket fejlesztjük a gazdagítás, gyorsítás, differenciálás eszközrendszerével, komplex programok keretében.

A gazdagítás6

Hazánkban ez a leginkább elterjedt tehetséggondozási terület. Már maga a szó is azt ígéri: többet,

mást adunk valamiből. Olyasmit, aminek a révén egy adott tehetségterület iránt felkeltjük és tartósan

fenntartjuk a fiatalok érdeklődését. Sőt, ki is szélesítjük, olyan témák iránt tesszük fogékonnyá a

gyereket, amiről korábban nem is sejtette, hogy őt érdekelheti. A gazdagítás folyamata során

„megkínáljuk” a fiatalt sokféle tevékenységgel, s ha már tudja, hogy melyik tetszik neki ezek közül,

akkor az adott területen tovább lehet őt vezetni.

6 Gyarmathy É. (2007) A tehetség – Háttere és gondozásának gyakorlata. ELTE Kiadó, Budapest. című könyv

részlete. Az egész fejezet a gazdagításról elolvasható a terv 2. mellékleteként.

12

A gazdagítás, a tehetségeseknek megfelelő tanulni, illetve megtapasztalni valók biztosítása minden tekintetben sokféle. Lehet gazdagítást nyújtani egyéni, kiscsoportos, csoportos formában, osztályban és osztályon kívül, tanítási órán és azon kívül, tananyaghoz kapcsolódó vagy attól teljesen független területeken, a gazdagítás lehet egykét perces és egy-két év hosszú is. A lényege, hogy szabadságot biztosít a tehetséges gyermek számára a feladat kiválasztása, megoldása és prezentációja terén. A gazdagítás jellemzői: • Tananyaghoz kapcsolódhat, de lehetőleg azon túli; • Komplex személyiség-, készség- és képességfejlesztés; • Sokféle módszer ötvözete; • Fő aspektusai: újdonság, nehézség, változatosság; • Fő elemei: intellektuális kihívás, kreativitás és társas készség fejlesztése. Bár a gazdagítás hagyományosan a tanításon és tananyagon kívüli tehetséggondozási megoldás, a tananyaghoz lazán kapcsolódhat, és a mindennapi tanításba is beépíthető. A gazdagító anyag kiválasztása:

- Adjon lehetőséget az eredetiség és a fantázia megnyilvánulására a probléma megoldásban, kreativitásban, az érzékenységen, logikán és érvelésen keresztül. Ha lehet, legyen az anyag nyitott végű.

- Legyen eléggé homályos ahhoz, hogy érdeklődést keltsen, és eléggé érdekes ahhoz, hogy megszállottá tegyen.

- Adjon lehetőséget az önirányításra, a független gondolkozásra és cselekvésre és a vezetői valamint kommunikációs készségek fejlődésére.

- Adjon lehetőséget az egyénre szóló figyelemre, amelyet a diák választása szerint kaphat meg társaitól, a programot vezető tanártól vagy más felnőttektől.

- Legyen kéznél alkalmas írásos anyag azzal kapcsolatban, amely iránt már "megfertőződtek" lelkesedéssel.

- Minden anyagot a használata után értékelni és módosítani kell, majd újra kipróbálni, amíg kielégítővé nem válik.

- Írásos feljegyzések segítik, hogy lássuk a célt elértük-e.

Komplex tehetségfejlesztő programok Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a fejlesztés során a korábban felsorolt négy tehetség-összetevőre egyaránt kell figyelnünk, tehát a képességek mellett a személyiség-tényezők formálásának is nagyon fontos szerepet kell kapnia a programokban. E két főirányon belül további négy általánosan elfogadott alapelv fogalmazható meg a célkitűzésekre vonatkozóan. Fontos a programok tervezésekor a következőkre is figyelni:

a tehetséges gyerek erős oldalának fejlesztése,

a tehetséges gyerek gyenge oldalának fejlesztése (Csaknem minden tehetséges gyereknél van ilyen, s ez akadályozhatja az erős oldal kibontakozását, például alacsony önértékelés, biztonságérzet hiánya, stb.),

megfelelő „légkör” megteremtése (kiegyensúlyozott társas kapcsolatok pedagógusokkal, fejlesztő szakemberekkel és a társakkal), szabadidős, lazító programok, amelyek biztosítják a

feltöltődést, pihenést.

Speciális feladatok alsóban Az alsó tagozat az alapkészségek (olvasás, írás, számolás) elsajátításának a helye és ideje. A legfontosabb tehetségfejlesztő gyakorlatok alsóban:

13

- a gyermekkori érdeklődés megőrzése - érdeklődésalapú tanulás kialakítása és megőrzése a teljesítményalapú helyett - reális önértékelés kialakítása - az érdeklődési területek (gardneri intelligenciaterületek) minél szélesebb körű, tudatos

bevonása a tanulási folyamatba - a különböző intelligenciaterületek azonos súlyú fejlesztése (a matematikai-logikai és a

verbális dominanciával szemben) - az interaktivitás biztosítása (pl. iskolán kívüli tanórákkal) - az egyéni különbségek érési idejének kivárása- differenciálás.

Speciális feladatok felsőben A felső tagozat az önálló, LLL7 tanulásra való felkészítésnek a helye és ideje. A felső tagozatot két nagyobb fejlesztési egységre bontjuk: az 5.-6. évfolyamon tanítók tanári módszertana közelebb áll az alsóshoz. A tananyag elsajátításának elsődleges célja nem a megszerzendő tudás (ezt érdeklődés-alapon megszerzik), hanem az önálló tanuláshoz szükséges eszköztár megismerése, különféle technikák elsajátítása és begyakorlása. A tananyag ennek eszköze. Az eszköztár elemei:

- vázlatírás - füzetvezetés - lényegkiemelés szövegből, szóban elhangzottakból - íráskészség: saját gondolatok megfogalmazása írásban: fogalmazásírás - beszédkészség: saját gondolatok megfogalmazása szóban: felelés, kiselőadás - tartalmak vizuális megjelenítése (poszter, ppt) - önálló munkavégzés (házi feladatok) - munkafolyamatok tervezése (stratégiák), pl. hogyan oldom meg az egyenletet, hogyan írok

vázlatot, hogyan építek fel egy feleletet - kommunikáció - konfliktusok megoldása - felelősségvállalás tanulása - kötelességek ismerete és önálló betartása (iskolai keretek)

7.-8. évfolyamon változás történik a diákok tanuláshoz való hozzáállásában, mely a pubertás kori változásokkal van összefüggésben. Nem véletlenül tartja a mondás: A kamaszkor azért kezdődik csak 12-13 éves korban, hogy a szülőnek (tanárnak) legyen ideje megszeretni a gyermekét. Az eddig érdeklődő, szorgalmas, alkalmazkodó diákból egy nyár alatt flegma, érdektelen, (hülyeségeken) nevetgélő kiskamasz válik, aki inkább arra figyel, hogyan érezheti jól magát az iskolában, semmint arra, hogy mit is lehetne itt tanulni. A felső tagozatos célok nem változnak, de a tanári módszertannak változnia kell a tananyag átadásában. Az alábbi apró tanácsok a 7.-8.-os diákokkal való foglalkozást szeretné segíteni: Kedves Kolléga! Volt két éved, hogy lásd, milyen aranyos gyerek ez a hetedikes, most ezt ne felejtsd el és tartsd meg az úton!

1. Időnként saját maguk ellenségei a viselkedésükkel – következménye kell, hogy legyen, ettől

nem védheted meg, de lásd benne a jót! Addig keresd, amíg meg nem találod!

2. Több önállóságot, ezt fejezd is ki felé, hogy érezze. A bizalom. Merd megbízni feladattal, ha

bizonytalan a feladatvégzés kimenetele, először csapatban.

3. Próbálhassa ki magát több szerepben és helyzetben, ne mindig ugyanaz legyen a feladata. Pl.

mindig ő ír a táblára, ő szedi a pénzt, stb.

4. Egyre több részfeladatot adhatunk ki diáknak: kiselőadások, tananyag kiegészítés, játékok,

poszterek, projektek. Természetesen, mikor először csináljuk, ehhez is stratégiát kell tanítani.

7 Life Long Learning

14

5. Légy vele igényes! A munkája színvonala, külalakja legyen elvárás továbbra is. Ne törődjünk

bele a változatlanságba, tegyen erőfeszítést. (Magához mérjük a változást.)

6. Legyen világos, mit vársz tőle: ha ő több önállóságot szeretne, az nagyobb felelősséggel is jár!

Tisztázni a feltételeket. Sokszor jó leírni is.

A felső tagozaton tehetséges diákoknál sokszor jelentkezik már egy erős érdeklődési terület. Ez többnyire nem stabil, változhat még, ezért érdemes továbbra is sok érdekességet mutatni, hogy minél szélesebb körben lássák a világot. Ez azoknak is hasznos, akik nem érdeklődnek semmi iránt komolyan, hátha felkelti valami az érdeklődésüket. A felsős tanulási motivációt nagyon jól lehet délutáni szakkörökön erősíteni. Fontos, hogy minél több érdeklődési területnek megfelelő szakkör induljon délután, ahová beválogatás vagy jelentkezés útján lehet bekerülni. A délutáni szakkörök mindig plusz információt tartalmaznak az órákhoz képest, valamint olyan módszereket, eszközöket használnak, ami segíti az elmélyülést, az egyéni munkát, az alkotást. Kifejezetten ajánlott, hogy valamilyen „végtermék szülessen” belőle, hogy a részvétel, a tanultak, megjeleníthetők legyenek a diák és a szülők számára.

Speciális feladatok gimnáziumban A gimnáziumi oktatás fő célja a felsőoktatásban való sikeres helytállásra való felkészítés. Ebben a korban előtérbe kerül a tudásfelhalmozás, a képességeknek megfelelő mélységben megláttatni az összefüggéseket a tananyagon keresztül. Ha a felső tagozatos munkát jól végeztük, a gimnazista diák képes önálló tanulásra. Amennyiben itt hiányokat találunk, a 9.-10. osztály alkalmas a felzárkóztatásra. A gimnáziumi képzés célja a széles körű általános műveltség megszerzése, de emellett lehetőséget biztosít a szakosodásra is: a két tannyelvű osztály illetve az emelt szintű érettségi felkészítés keretében. Ebben a korosztályban nagyon fontos testi és lelki változások zajlanak a fiatalokban, ami erős hatással van a tanulmányi teljesítményre. A kortársaknak való megfelelés előtérbe kerülése, önmaguk reális értékelése és elfogadása, a jövőkép, saját értékrend, elköteleződés alakulása sok időt és energiát visz el a fiataloktól, mely a jelenlegi tanulmányi terhelés mellett sokszor annak rovására megy. Sok fiatal nehezen birkózik meg a rá nehezedő teljesítménykényszerrel, külső elvárásokkal. Ezért ebben a korban legfontosabb tehetségfejlesztési – támogatási feladatnak az önismereti, konfliktuskezelő (szociális készségek), kudarckezelő, érzelmi, motivációs és tanulási, valamint szervezettségbeli készségek fejlesztését tartom a legfontosabbnak, mindenképpen szakember, pszichológus bevonásával. A foglakozás súlyos esetben lehet egyéni, de a csoportfoglalkozás szintén jó fejlődési lehetőség, különösen, hogy ez a korosztály szívesen van a kortársakkal. A fiatalok jövőképe, helyük megtalálása a társadalomban és annak összehangolása a saját érdeklődési körrel, erősségekkel, szintén nagy kihívás elé állítja a gimnazistákat. Ezért fontosnak tartom a pályaorientációs foglalkozásokat, melyben lehet szakmákat bemutatni, de a saját érdeklődési kör felismerése is fontos lépés a pályaválasztás útján.

A szülő feladatai a tehetségfejlesztésben A hatékony tehetségfejlesztés a szülő együttműködése nélkül nem valósulhat meg, amint azt már írtam, ez csapatmunka, melynek a szülők is részesei. Az otthoni légkör, a szülői elvárások, érzelmi klíma fontos befolyással bír a tehetség kibontakozására, hátrányos esetben akadályozhatja is azt. A szülő a következő hozzáállással segítheti gyermeke tehetségének kibontakozását:

fejleszti gyermeke képességeit (szellemi, fizikai, szociális),

bátorítja gyermekét az önelfogadásban,

biztosítja az inger gazdag, támogató környezet,

15

érzelmi biztonságot nyújt,

identifikációs modellt közvetít,

kíváncsi gyermeke dolgai iránt,

lehetőséget ad együttes tevékenységre,

a tanulás személyi, tárgyi, anyagi feltételeit biztosítja,

menedzseli gyermeke tehetségének megvalósulását.

Tehetség tanácsadás A tehetség tanácsadás arra szolgál, hogy tisztázza a tehetséggel kapcsolatos problémákat és gondokat, a tehetséges személyek azonosításával, gondozásával és kutatásával kapcsolatban célokat tűzzön ki, segítse e célokat megvalósítani, a tehetség-ügyet legjobban szolgáló döntéseket meghozni, és megfontolt, célirányos tevékenységet folytatni. A tehetség tanácsadás specifikus jegyei:

1) A tehetség tanácsadó a tehetségazonosítás, -gondozás és -kutatás körében járatos, szakirodalmi tájékozottsággal és szakmai kapcsolatokkal rendelkező főiskolai vagy egyetemi szintű pedagógiai és/vagy egyetemi szintű pszichológiai képzettséggel rendelkező személy;

2) A tanácsot kérő személy lehet: a) a (tehetséges)diák; b) a szülők; c) a tehetségesekkel foglalkozó pedagógus kolléga; d) az intézményvezető; e) (oktatás)politikai döntéshozó, képviselő; f) a tehetség témakörrel ismerkedő egyéb személy

3) A tehetség tanácsadás tartalma szerint két nagyobb csoportba sorolható: a) a tehetséggel szorosan összefüggő területek: tehetség azonosítás, tehetséggondozás; b) a tehetséggel lazábban összefüggő, de lényeges területek. Például: tanulási problémák,

kreativitás, motiválás, pályaorientáció, életvezetési problémák stb. 4) A tehetség tanácsadó sem pszichiátriai, sem pszichológiai tanácsadást (terápiát) nem

folytathat – hacsak nincs erre feljogosító képesítése. Kompetenciája elsősorban a tehetséggel kapcsolatos ügyek informatív megközelítésére terjed ki, mely gyakran kiegészül a pedagógiai (pszichológus tanácsadó esetében lélektani) szinten történő beavatkozással.

5) A tehetség tanácsadónak nem lehet feladata minden probléma és mindenki más problémájának megoldása. A tehetség tanácsadó legfontosabb feladatai:

a) a tehetséggel kapcsolatos (diákot, szülőt, pedagógust, intézményvezetőt vagy intézményt, társadalmat érintő) problémahelyzetek vagy nagyszerű lehetőségek önálló felismerése, s saját kezdeményezésre történő megelőzése, kezelése vagy kiaknázása;

b) ha diákok, szülők, pedagógusok vagy intézményvezetők tehetséggel kapcsolatos problémákkal fordulnak hozzá, akkor feladata lehet: 1) felvilágosítás nyújtása; 2) ideális esetben a problémamegoldás megvalósítása; 3) a szakmai kapcsolatok működtetése; és 4) szakirodalmi javaslat révén hozzájárulás a megoldáshoz;

c) a tehetség tanácsadói tevékenységhez szükséges szakmai kapcsolatok építése, ápolása, s adott esetben mozgósítása (hálózatfejlesztés). Lényeges szakmai kapcsolatok lehetnek például: tehetség tanácsadó kollegák, tehetségkutatók, pályaorientációs területen dolgozók, pszichológusok, alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények, tehetséggondozásra alkalmas civil szervezetek, potenciális mentorok, pedagógiai intézetek, nevelési tanácsadók, gyermek ideggondozó intézetek, iskolaorvosok és más egészségügyi szakemberek stb;

d) a tehetség tanácsadói tevékenységhez szükséges szakirodalmi tájékozottság folyamatos biztosítása, valamint a tanácsadói gyakorlatban felmerülő problématerületeken való önképzés, információgyűjtés és rendszerezés;

e) a tehetséges személyek érdekvédelme a lehetőségek adta határokon és fórumokon belül;

f) a tehetséggel kapcsolatos társadalmi szemléletformálás elősegítése; a saját eredmények közzététele mind a szakmai, mind a laikus közönség számára.

16

A hatásvizsgálat

A tehetségfejlesztő programot minden tanév végén hatásvizsgálatnak kell alávetni, mely arra hivatott, hogy kimutassa, az adott év megvalósult programjai milyen - objektíven is mérhető - eredményeket hoztak a megvalósítás eredményeképpen. A hatásvizsgálat szempontjait az éves cselekvési terv kell, hogy rögzítse a kitűzött célokkal összhangban.

Források

Fogalomtár a tehetségpontok számára: http://geniuszportal.hu/sites/default/files/fogalomtar.pdf Herskovits Mária - Gefferth Éva (2000): A tehetség meghatározásai és összetevői: Gyarmathy É. (2007) A tehetség – Háttere és gondozásának gyakorlata. ELTE Kiadó, Budapest. Gazdagítás c. fejezete: http://www.diszlexia.hu/Gazdag.pdf

2014. augusztus 6.