Szektorok közötti együttműködés

Egy, a korai iskolaelhagyás elleni prevenciós programokat értékelő amerikai elemzés1 rámutatott

arra, hogy a sikeres programoknak a következő öt elem közül legalább néhányat szükséges magában

foglalnia: a) a tanuló szoros (intenzív) mentorálása, monitorozása; b) a tanulók egyéni esetként való

kezelése; c) családi tájékoztatás, bevonás; d) a tanulók iskolán kívüli problémáinak figyelemmel

kísérése; e) tantervek átalakítása.

A korai iskolaelhagyás elleni küzdelem során érdemes és szükséges más, az érintett korosztállyal

közvetlenül vagy közvetve foglalkozó szektorok képviselőivel kiépíteni a kapcsolatot. Erre azért van

szükség, mert a tanulók egy része olyan problémákkal küzd, amelyeket az iskola pusztán pedagógiai

eszközökkel nem képes megoldani, és e problémák megnehezítik a tanuló számára a tanulást (ám

fontos megjegyezni, hogy vannak olyan pedagógiai módszerek, melyek képesek lehetnek pozitív

változást előidézni az érintett tanulónál, pl. feszültségoldással, intenzív, saját élményű tanulással).

Annál is inkább így van ez, mert nemritkán a szociális és családi problémák lecsapódásának

elsődleges színtere az iskola. A szektorok közötti együttműködés nem idegen az iskola világától,

hiszen az angolszász területeken több évtizedes hagyományai vannak a hátrányos helyzetű

régiókban, településeken működő ún. „kiterjesztett iskolának” (community school), ahol az

intézmény falai közt nem csupán a tanulókra irányuló oktató-nevelő munka folyik2. Több szektor

képviselői is segítik a saját szakterületükről hozott tudással a tanulók személyiségfejlődését,

problémáinak orvoslását, de a bevonandók köre is bővebb a diákságnál: kiterjed a szülőkre, de akár

más családtagok, vagy a helyi közösségek tagjai számára is nyújthat támogatást. Ebben a modellben

elképzelhető, hogy az iskola olyan szolgáltatásokat akar kínálni, amelyek egyfelől a diákok

problémáinak megoldására irányulnak, közvetlen segítésükre tehát széles palettán mozgó kiegészítő

programokat kínálnak. Fontos hangsúlyozni, hogy nem csupán a tanulással kapcsolatos, konkrét

problémákkal foglalkoznak, hanem nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a tanulók hosszabb vagy

rövidebb távú célokat is ki tudjanak tűzni maguk elé (pl. „Próbáld meg!” kurzus). Emellett az iskolát

körülvevő közösség számára is kínálnak különféle programokat, szolgáltatásokat, lehetőségeket

(például egészség-tanácsadás, rendezvények, klubok, tanfolyamok különféle korosztályok – adott

iskolás korcsoportnál idősebbek és fiatalabbak - részére, melyekhez külső szervezeteket,

szakembereket vonnak be, lehetőség szerint a helyben dolgozó szociális, egészségügyi stb. szektor

részéről), mivel céljuk az is, hogy a közösség egészét visszavezessék a tanuláshoz, és megerősítsék az

iskola és a közösség kapcsolatát. Emellett részt vesznek a közösség problémáinak képviseletében: a

helyi önkormányzatnál is képviselik azt, valamint tudatosan törekednek arra, hogy a szülőkkel

kiépített kapcsolat mélyebb és közvetlenebb legyen. Néhány példa azt mutatja, hogy a szülők

örömmel fogadják, ha segítséget kapnak ahhoz, miként beszélgessenek, kommunikáljanak

gyermekeikkel, vagy konkrét eszközöket kapnak arra vonatkozóan, miként tudják segíteni gyermekük

tanulását (pl. olvasási készség fejlesztése). A felnőttek részt vehetnek pl. pénzügyi segítséget nyújtó

képzésen, ahol praktikus tanácsokat kaphatnak külső szakemberektől a pénz beosztásával, illetve a

megtakarításokkal kapcsolatosan is. E modell hosszabb távon működik hatásosan, a tanulmányi

eredmények javulnak, a tanárok is motiváltabbak lesznek, és nem szándékolt hatásnak tekinthető az

is, az iskola egyre vonzóbbá válik azok számára is, akiket pl. a rossz társadalmi összetétel tartott távol

1 Tyler, John H. : Brief Number 2: Dropout Prevention programs; What Research Has to Say About What Work

2 Falus Katalin- Vajnai Viktória (szerk.): Nyitott iskola – modellek és jó gyakorlatok, Oktatáskutató és Fejlesztő

Intézet, Budapest, 2012, p181

az iskolától. Ugyanakkor a recept nem általános, arra is van példa, hogy a „kiterjesztett iskola”

elsősorban az aktuális diák-problémák mielőbbi, lehető leggyorsabb megoldására koncentráljon:

ehhez azonban a nem pedagógus szakemberek intenzív iskolai jelenléte szükséges, ami a

gyakorlatban iskolai szociális munkás, védőnő, valamint pszichológus alkalmazását jelenti.

Az iskolában dolgozó szociális munkás (legtöbbször iskolai szociális munka), akár „kiterjesztett

iskolában”, akár hagyományos keretek közt működő intézményben van jelen, elsősorban prevenciós

szolgáltatásokat jelent (azok megszervezését, lebonyolítását), emellett a szakember feladata többek

közt, hogy lásson rá az esetlegesen felmerülő problémákra, és helyben, gyorsan, rugalmasan tudjon

reagálni azokra.

Annál is inkább szükséges ilyen szakember alkalmazása, mert a gyermekvédelem

intézményrendszeréhez (Magyarországon jellemzően az alapellátás területén a gyermekjóléti

szolgálathoz) jellemzően lassan érnek el a jelzések, ami megnehezíti az adott helyzetre való gyors

reagálást, ami egyes esetekben kulcsfontosságú lehet. Emellett a munka során lehetőség nyílik a

fiatalok iskolai körülmények való megfigyelésére is (ami más lehet, mint a tanuló gyermekvédelmi

szolgálatnál való viselkedése), és nem kell a megszokott környezetéből kiszakítani ügyintézés,

tanácsadás stb. céljából. A magyarországi gyakorlat (pl. INDIT Közalapítvány munkája) azt mutatja,

hogy az iskolai szociális munka bevezetésénél egy-egy intézményben az első évben a fő hangsúly a

közösségi munkára kerül (közösségépítés különböző programokkal stb.), ennek mentén alakul ki a

tanulók bizalmi viszonya a szociális munkás felé, és ez által lesznek képesek négyszemközti

helyzetekben beszélni saját vagy családi problémáikról. A közös élmények pedig erősítik az

összetartozást és szolidaritást, nagyon fontos tényező a közös sikerek élménye. Az élménypedagógiai

módszer, amit sok esetben alkalmaznak a közösségfejlesztő alkalmak során, erősítheti a

kommunikációs képességet, a kooperációt, a nyitottságot, és a toleranciát, pozitív életszemlélet

kialakításában segíthet, valamint abban is, hogy segítik a felelős döntések meghozatalát, egy-egy

döntés következményeinek mérlegelését, valamint a konfliktusok erőszakmentes megoldását. A

szolgáltatás – legyen az egyéni esetkezelés vagy csoporttal, közösséggel való munka - nem

korlátozódik a diákokra: szükséges a szülők és a pedagógusok részére is alkalmakat biztosítani. A

rendelkezésre álló eszköztárban helyet kap a különféle prevenciós programok (drogprevenció,

szenvedélybetegségek és egészséges életmód, bűnmegelőzés, közbiztonság) szervezése és

lebonyolítása, egyéni esetkezelés, csoportokkal, közösségekkel végzett munka, családgondozás is.

Az iskolai szociális munkások által nyújtott szolgáltatások a következők lehetnek:

a) egyéni esetkezelés és tanácsadás: tanácsadás tanulóknak iskolai és más élethelyzetek

nehézségeiben, tanár-diák konfliktusban, pályaválasztásnál, iskola befejezésénél, ügyintézés,

szociális problémák endezéséhez nyújtott segítség, tanácsadás szülőknek a gyermek iskolai

nehézségeivel kapcsolatosan, nevelési-életviteli kérdésekben, diákok-szülők közvetítése

szakszolgálatokhoz (pl. speciális tanácsadó helyek, gyermekjóléti szolgálat, gyámügy,

munkaügyi hivatal, drogambulancia stb.); tanácsadás és közvetítés szülő-gyermek

kapcsolatban.

b) szülőknek, családoknak: tanácsadás iskolai és más élethelyzetek nehézségeiben, részvétel a

szülő-tanár megbeszélésen, szülői értekezleteken való részvétel.

c) csoportmunka: szociális csoportmunka vegyes, illetve specifikus csoportokban,

osztályközösségek támogatása csoport-módszerekkel, diákszemináriumok különböző

témákban, pályaorientációs csoportok.

d) közösségi szociális munka: diákönkormányzattal való együttműködés, együttműködés az

adott városrész ifjúságsegítő csoportjával, együttműködés a szülői munkaközösségekkel,

különböző kommunikációs lehetőségek bevezetése, szervezése diákok számára (diák teázó,

filmklub), programok tervezése és szervezése a szabadidő eltöltésére, illetve egymás

támogatására, részvétel az iskolai túrákon, osztálykirándulásokon, projektekben és

pedagógiai napokon, információs rendezvények megvalósítása tanároknak.

Mint a felsorolásból kitűnik, az iskolai szociális munka korai iskolaelhagyás megelőzése

szempontjából is hatékony tevékenység, hiszen a szolgáltatások egy része az intézmény valamennyi

tanulóját megcélozza (közösségépítés, különféle prevenciós jellegű foglalkozások stb.), ezen kívül a

tanulók egy szűkebb csoportjának, azoknak, akik valamilyen szempontból veszélyeztetettnek tűnnek,

kínál speciális szolgáltatásokat (pl. csoportos foglalkozások), jellemzően viszonylag rövid ideig tart, és

közepes intenzitásúnak mondható, és azoknak a tanulóknak is segítséget tud nyújtani, akik

problémásak, vagyis akár konkrétan az iskolaelhagyás küszöbén állnak (sok igazolatlan hiányzás stb.)

– ebben a fázisban a szociális munkás intenzíven, és akár hosszabb ideig is dolgozik (pl. többször

felkeresi a tanulót és családját). E szolgáltatások rendszerét egy piramis-modellben lehet ábrázolni (1.

számú ábra).

1. számú ábra: Az iskolai szociális munka tanulói célcsoportjai és a számukra nyújtott

szolgáltatások

Ugyancsak fontos szerep hárulhat az iskolai szociális munkásokra az iskolai szünidőben: tematikus

foglalkozásokat, csoportokat tarthatnak a fiataloknak, nyári táborokat, szabadidős programokat

szerveznek, de minden esetben tisztázandó kérdés, hogy mi a releváns elvárás az iskolai szociális

munkát végző személlyel szemben (pl. milyen nagyságú, infrastruktúrájú a település, a tanulók

helyben laknak, bejárók, vagy kollégisták, milyen forrásból, milyen keretekkel rendelkezik a

Problémás tanulóknak nyújtott szolgáltatások

Veszélyeztetettnek tűnő tanulóknak nyújtott

szolgáltatások

Minden tanuló számára nyújtott foglalkozások (preventív, proaktív)

szolgáltatás). Bár az iskolai szociális munkás is végezhet egyéni esetkezelést, családsegítést

(megállapodás kérdése, hogy folyamatos gondozást végez-e, általában nem jellemző), bizonyos

esetekben (Magyarországon a gyermekjóléti szolgálat felé) köteles jelzést tenni, ha a gyermeket,

fiatalt veszélyeztetett helyzetben vagy krízishelyzetben lévőnek ítéli meg. Mindig fontos annak

tisztázása, hogy azokban az esetekben, amikor a gyermek vagy fiatal ügye e jelzés következtében a

gyermekjóléti szolgálathoz kerül, az eset felelőse (esetgazda) az adott intézmény (gyermekvédelmi

központ) lesz. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az iskolára ne hárulna további teendő: a

gyermekjóléti központ esetmenedzserként, koordinátorként jár el más intézményekkel

együttműködve - ennek része az iskola is, amely nyitott, segítőkész, rugalmas hozzáállással tud

leginkább segíteni - , a gyermekjóléti szolgálat családgondozója ez esetben első az egyenlők között.

Az együttműködés ún. esetmegbeszélések és/vagy esetkonferenciák kezdeményezésével,

szervezésével zajlik, melyet az esetek többségében (pillanatnyilag) a gyermekjóléti szolgálat szervez.

Szintén fontos tudni, hogy az együttműködési keretek kialakítása az iskolának más szektorokkal akkor

is szükséges, ha nem áll rendelkezésre iskolai szociális munkás az adott intézményben.

2. számú ábra: Az ifjúságsegítő szakmák legfontosabb alapelve

A magyarországi gyakorlat iskolai szociális munkás helyett gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst (vagyis

egy pedagógust, aki szerencsés esetben – de nem volt előírás - szakirányú végzettséget is szerzett, a

munkáját fél- vagy egész állásban végezte el) jelölt ki a feladatra, azonban a jelenlegi törvényi

szabályozás szerint az iskolákban nincs ilyen munkakör3, azonban az iskola gyermek- és

ifjúságvédelmi feladatainak ellátását az iskolavezető köteles biztosítani. A prevenciós foglalkozások

szervezése általában nem okoz nehézséget magyar viszonylatban, hiszen a társszektorok nyitottak az

iskolákkal való együttműködésre. Jól jelzi ezt, hogy például a rendőrség (Országos Rendőr

3 Bízunk benne, hogy ez hamarosan megváltozik. Jelenleg nagyon kevés intézményben maradt meg a gyermek-

és ifjúságvédelmi felelős munkaköre, és az iskolák kis részében dolgozik iskolai szociális munkás (a munkáltató nem feltétlenül az iskola, lehet civil szervezet vagy önkormányzati fenntartású intézmény is).

Főkapitányság) különféle programokat kínál az iskolák számára: ilyenek az USA-ból átvett és adaptált

D.A.D.A és ELLEN-SZER tematikus ifjúságvédelmi programok, amelyek a biztonságos közlekedést, az

internet biztonságos használatát, az alkohol, drog és cigaretta egészségkárosító hatását tanítják,

továbbá az áldozattá válás és az elkövetővé válás kockázatát kívánják csökkenteni. Ezen a területen

számos helyi (területi, megyei, regionális) kezdeményezés is létezik. Példa lehet erre a Miskolci

Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény által kidolgozott „Legyetek jók, ha

tudtok!” című komplex bűnmegelőzési modellprojekt, amely 2009-ben indult, speciálisan a helyi

igényekre reagálva. A komplex projekt három egymástól jól elkülöníthető, mégis egymásra épülő

modulból épül fel: a) tematikus, bűnmegelőzéssel foglalkozó csoportfoglalkozások a város általános

és középiskoláiban; b) a csoportfoglalkozásokon részt vett, téma iránt érdeklődő fiataloknak

kortárssegítő-képzés; c) családi játszóházak szervezése azon családok számára, ahol a bűnelkövetői

magatartás megjelent a családtagok körében. Utóbbi célja a családi kohézió növelése, szabadidő

hasznos eltöltésére alternatíva felkínálása, a normakövetőnek ítélt magatartásminta közvetítése a

szülők és gyermekek felé, szülők értékrendjének átalakítása. A program előnye, hogy a tematika évről

évre változtatható, a helyi igényekhez, problémákhoz alkalmazkodó megoldásokat kínál. Az

intézmény ezen kívül konfliktus- és agressziókezelési, valamint családi életre nevelési

csoportfoglalkozásokat is kínál elsősorban középiskolák számára, valamint szintén középiskolákban

végeznek munkatanácsadást, melynek során a fiatalokat megismertetik a munka világával, a

munkába lépés alapjaival, ötvözve mindezt pályaorientációs elemekkel. Ugyancsak az intézményből

induló kezdeményezés a nehezen beilleszkedő tanulók számára „dühöngő” foglalkozások tartása

(iskolai keretek közt), melynek elsődleges célja a feszültség levezetése sporttevékenység segítségével

– felügyelet és megfelelő szabályok mellett. Hasonlóan jó kezdeményezés más iskolákban a folyosóra

kihelyezett csocsó és/vagy asztalitenisz, ami szintén lehetőséget kínál feszültség oldására,

közösségépítésre.

A gyermek- és ifjúságvédelmi szempontból fontos partnerek köre igen széles lehet, ezért érdemes

feltérképezni és megismerkedni az egyes intézmények, szolgáltatók (családsegítő központ,

gyermekjóléti szolgálat, ifjúsági iroda, ifjúsági klub, művelődési intézmények, rendőrség,

gyermekorvosi szolgálat, védőnők, tanulássegítő csoportok stb.) munkájával, programkínálatával –

különösen azért, mert néhány esetben ugyanazt a tevékenységet többféle intézmény végzi. Az iskola

a kínálatból ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet, illetve visszajelzésekkel tudja segíteni a

fejlesztő munkát, sőt be is tud kapcsolódni egy-egy fejlesztésbe, mindemellett pedig az

együttműködések eredményeképpen azt is fel tudják térképezni, hogy milyen speciális programokra,

fejlesztésekre lenne szüksége adott intézménynek. Általános tapasztalat, hogy a partnerek általában

nyitottak.

Hasznos segítség lehet különféle szervezetektől szóróanyagokat kérni, azt az iskolában elhelyezni

mindenki által látogatott pontokon, és nagyobb plakátokat faliújság-jellegűen fontos

csomópontokban elhelyezni. Ilyen lehet például az ingyenesen hívható tinédzser-ügyeleti

telefonszám, ifjúságsegítő szervezetek elérhetősége, vagy akár egy-egy programra való meghívás.

Ezen jól látható információk fontos üzenete a fiatal számára, hogy bármilyen jellegű problémája van,

azzal nincs egyedül, a megoldáshoz kérhet, kérjen segítséget. Hasonló a hozadéka az iskolában

megjelenő, különféle (segítő) szakmák képviselőinek is: azon túl, hogy a csoportfoglalkozásokon

mindenki számára hasznos ismereteket adnak át, azt is jelzik a tanulók felé, hogy nyitottak, készek

arra, hogy bármilyen személyes jellegű problémával foglalkozzanak. Keretes írásunk bemutat néhány

szóróanyagot egy alapítvány anyagai közül, valamint támpontokat ad a szolgáltatás diákoknak való

bemutatásához felnőttek, így különösen pedagógusok számára.

A gyerekeket meg kell hallgatni és segíteni kell őket abban, hogy a kérdéseikre számukra érthető válaszokat kapjanak! Gyerekeket párbeszédbe vonni, kérdéseikre ...

forrás: Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány

Ha a korai iskolaelhagyás problémáját tekintjük, arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az

együttműködést az iskola is kezdeményezheti, a gyermekvédelmi jelzőrendszer részére történő jelzés

küldése esetén visszajelzést kérhet, és érdeklődhet a családgondozó által tett lépésekről és azok

eredményességéről, ajánlhat együttműködést, illetve kérheti azt is, hogy a gyermekjóléti szolgálat

tegyen javaslatot arra nézve, mit tehet az iskola vagy a pedagógus munkája során a tanuló iskolából

való kisodródásának megakadályozása végett. A szakmaközi megállapodások segítik a közös

értékrend kialakítását, annak alapján végzett munkát. Ilyen lehet például annak maximális figyelembe

vétele, ha a családgondozó nem javasolja a fiatal magántanulóvá nyilvánítását. Nagyon fontos azt is

hangsúlyozni, hogy a jelzőrendszeri működés magyarországi tapasztalatai azt mutatják a különféle

gyermekjóléti szolgálatok beszámolói alapján, hogy az változó hatékonyságú, a családgondozók és az

intézmények (iskolavezetés, osztályfőnök, pedagógus, stb.) személyes kapcsolata határozza meg.

Ezért a kölcsönös szakmai bizalom kiépítése kulcsfontosságú minden egyes segítő szakterület

esetében, hiszen a személyes problémákkal terhelt szakmaközi kapcsolat azonban gátolja, hogy a

különböző beavatkozó lépések a diák mindenek felett álló érdeke mentén kerüljenek meghatározásra

és végrehajtásra.

Interprofesszionális típusú együttműködésre példa lehet a következő történet: a középiskola törvényi

kötelességének megfelelően jelezte a gyermekjóléti szolgálat felé, hogy egy tanulójuk sok igazolatlan

órát gyűjtött össze. A családgondozó a jelzés nyomán ellátogatott a családhoz, és a feltáró munka

során kiderült, hogy az igazolatlan hiányzások hátterében olyan pánikbetegség állt, amelynek a család

sem volt tudatában. A gyermekjóléti szolgálat vállalta a koordinációt és a kezelés megszervezését.

Ennek során többhetes terápia várt a lányra annak érdekében, hogy ismét képes legyen iskolába

járni, és a tanulmányi követelményeknek eleget tenni. Szükséges volt az iskola partnerként való

megnyerése is, a családgondozó bizalmat kért a tanulónak. Az igazolatlan órák számának növekedése

pedig az orvosi igazolások beszerzésével megállt. Bár az iskola bizalmának elnyerése többszöri

esetmegbeszélést igényelt, a beavatkozás eredménye lehetővé tette, hogy amikor a következő

tanévben ismét jelentkezett a probléma – ekkor már a család önként jelentkezett a gyermekvédelmi

szolgálatnál – nem volt szükség újabb hosszas egyeztetésekre az intézmények között.

Érdemes a legjelentősebb problémák kezelésére szakmaközi csoportokat kialakítani, és közösen

gondolkodni a megoldási javaslatokon. Jó példát szolgálhat erre a magántanulók helyzetének

kezelése.

A gyermekjólét, gyermekvédelem prevenciós tevékenységében nehézséget jelent, hogy a szociális

támogatásokra fordítható kiadások mértéke az önkormányzatok anyagi lehetőségeitől is függ

(némely esetben a törvényi előírásnak megfelelő alapellátás finanszírozása is gondot jelent), így a

szervezendő szolgáltatások folyamatosan biztosított anyagi lehetőségek híján sok esetben ad hoc

jellegű pályázati támogatásokból valósulnak meg. A gyermekjóléti szolgálatok által indított

programok egy része a tanuláshoz nyújt segítséget, más része a család működését igyekszik segíteni.

Ilyenek a 0-18 éves korosztály támogatására irányuló programok, például a baba-mama klubok,

játszóház, tantárgyi korrepetálás, részképesség-zavarok fejlesztésére irányuló foglalkozások,

tanulástechnika, egyéni vagy csoportos pszichoterápia, szülői tréning, családterápia, különféle

táborok, szabadidős programok, ifjúsági klubok, melynek során a segítség egyénre, családra szabva

nyújtanak segítséget. Ezen szolgáltatásokat a családok, gyermekek önkéntesen vehetik igénybe, saját

döntésük alapján.

Az intervenció területén szerepük jelenleg kulcsfontosságú. Egyrészt azért, mert e feladat ellátása

számukra törvényileg kötelező, másrészt pedig azért, mert jelenleg a gyermekvédelmi szolgálat

munkatársai azok, akik a szabályozás értelmében a lemorzsolódás előtt vagy korai szakaszában

találkoznak a fiatallal. A munka során egyéni konzultációkat folytatnak a fiatallal és a családdal annak

érdekében, hogy adott esetben milyen beavatkozások történjenek, a fiatalt és a szülőt hogyan lehet

a nehéz helyzetben segíteni. Itt nagyon fontosnak gondoljuk annak kiemelését, hogy minden

esetben egyénre szabott megoldások kereséséről van szó, mivel minden eset más és más, nincsenek

teljesen egyforma megoldások. A szakemberek azt tartják fontosnak, hogy olyan területet találjanak,

ahol az adott fiatal vélhetően sikeres lesz, ennek érdekében próbálnak elérhető, egyénre szabott

lehetőségeket keresni.

Összefoglaló, jó gyakorlatok

A nemzetközi kutatásokból kirajzolódik, hogy a korai iskolaelhagyás okait vizsgálva számos olyan

tényező is közrejátszik egy-egy döntés meghozatala során, amelynek kezelése túlmutat a

pedagógusok eszközrendszerén. Ilyen például a családi háttér, amely nagyon erősen befolyásolja a

diákok iskolai pályafutását. Ez alatt nem csupán a családok szociális és gazdasági helyzete értendő

(Alexander et al. 2001), hanem a családok struktúrája is: megfigyelhető, hogy az egyszülős

modellekben gyakoribbak a kimaradások (Ekstrom et al., 1986). Az otthoni feszültségek, konfliktusok

is közrejátszanak, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy néhány esetben a család anyagi gondjai vagy

egy-egy családtag egészségi állapotában való változások (betegségek stb.) lesznek a kiváltó okok

(Rosenthal 1998). Ugyanígy a gyakori családi átrendeződések (halál, válás, újabb kapcsolatok) is

kedvezőtlen hatással bírhatnak (Alexander et al. 2001). Néhány tanulmány arra is rámutat, hogy a

szülő-gyermek kötődés zavarai is okozhatnak problémát (Jimmerson et al.), vagy a tanulók szabadidő-

eltöltésének nyomon követésének hiánya (Janosz 1997.).

Ugyancsak fontos tényező a szülők iskolával, oktatással kapcsolatos értékeinek, hiteinek,

elképzeléseinek szerepe: megfigyelhető, hogy gyakrabban maradnak ki azok a diákok, akiknek a szülei

vagy más rokonai közt volt olyan, aki kimaradt (Gleason & Dynarski, 2002).

Ha a tanulókat tekintjük, ebben az összefüggésben több olyan kimaradó fiatalt láthatunk, aki korán

kell hogy elsajátítsa a felnőttek felelősségét: gondoskodnia kell családjáról (beteg szülő, testvér

esetén), vagy saját családot alapít (gyermeket szül, apává válik). Tanulói szinten szintén árulkodó

lehet néhány viselkedési probléma (drog, alkohol, magatartási gondok stb.), pszichés problémák

(pszichológiai vagy pszichiátriai esetek), gyenge iskolai teljesítmény, szabadidős programoknál a

részvétel hiánya.

Mint látszik, a kiváltó okok sokfélék, a fentiekben a teljesség igénye nélkül soroltunk fel néhányat. A

tanulók által hozott problémák megoldásához külső segítségre van szükség, sőt, sok esetben a

problémák feltárása, azonosítása is problémákba ütközik, szükséges, hogy a tanuló találjon olyan

személyt az iskolai környezetben, akiben feltétel nélkül meg tud bízni. E bizalom kialakításához

megfelelő kereteket adhatnak azok a prevenciós jellegű foglalkozások, melyek minden tanulót

elérnek, és csoportokban folynak (drog, alkohol, öngyilkosság, szexuális nevelés stb.), és külső

partnerek (szociális munkás, ifjúsági munkás stb.) megjelenését eredményezik az iskolában.

Ugyancsak hasonló eredménnyel jár a közösségépítés is. Ugyanakkor a gyakorlati megközelítések azt

is mutatják, hogy a bajban lévő tanulók számára is hatékony az a segítségnyújtási forma (egyéni

esetkezelés, családok támogatása stb.), amelyhez lehetőség szerint nem kell kilépnie az általa ismert

és biztonságos környezetből. E lehetőség megteremtése azonban korántsem egyszerű vagy magától

értetődő az iskolákban. Néhány nemzetközi jó gyakorlat azonban megmutatja, miként lehet direkt

vagy nem direkt formában is segítséget nyújtani, de ezen túlmenően közösséget formálni az

iskolában tanulókból, sőt, az iskola környezetében élőkből is. Erre példa a több országban működő

közösségi iskola modellje.

Ajánlott irodalom:

Alexander, K. L., Entwisle, D. R., & Kabbani, N. S. (2001, October). The dropout process in life course perspective: Early risk factors at home and school. Teachers College Record, 103(5), 760-822. Ekstrom, R. B., Goertz, M. E., Pollack, J. M., & Rock, D. A. (1986). Who drops out of high school and why? Findings of a national study. Teachers College Record, 87(3), 3576-3730. Gleason, P., & Dynarski M. (2002). Do we know whom to serve? Issues in using risk factors to identify dropouts. Journal of Education for Students Placed at Risk, 7(1), 25-41. Janosz, M., LeBlanc, M., Boulerice, B., & Tremblay, R. (1997). Disentangling the weight of school dropout predictors: A test on two longitudinal samples. Journal of Youth and Adolescence, 26(6), 733-762. Jimerson, S., Egeland, B., Sroufe, L. A., & Carlson, B. (2000). A prospective longitudinal study of high school dropouts examining multiple predictors across development. Journal of School Psychology, 38(6), 525-549. Rosenthal, B. S. (1998). Nonschool correlates of dropout: An integrative review of the literature. Children and Youth Services Review, 20(5), 413-433.

http://www.cislenawee.org/interactive_model.html

http://cscinnovation.org/community-schools-project/what-are-community-schools/

Gateway High School: "School Without Walls." An Evaluation:

http://files.eric.ed.gov/fulltext/ED077087.pdf

Strategy 7: Creating family-school-community partnerships:

http://www.directionservice.org/cadre/pdf/children_strategy_7.pdf

McKinsey& Company: Extended Service School Models: International Case Studies, 2010, p54

http://www.education.vic.gov.au/Documents/about/programs/partnerships/mckinsey.pdf

Transforming lives. extended services personal impact stories. Training and development agency for

Schools, London, 2009, p44

http://www3.lancashire.gov.uk/corporate/web/?Extended_Services/29417

Home, school & community: (partnerships)

http://drralph.pbworks.com/w/page/35539888/112_homeschoolcommunity

http://www.pcenj.org/470283

School social work in Northen Ireland:

http://www.dhsspsni.gov.uk/index/swstrategy/issw-section4.htm

http://www.dhsspsni.gov.uk/index/swstrategy.htm

School social work in America:

http://www.sswaa.org/?page=459

http://www.somersschools.org/Domain/984

Közösségi iskolák:

https://www.youtube.com/watch?v=yXWej5gjhAc

https://www.youtube.com/watch?v=wieXRSzup5U

https://www.youtube.com/watch?v=oS6whruK0sA

https://www.youtube.com/watch?v=Lc_8Qjl2GPU

Iskolai szociális munka:

https://www.youtube.com/watch?v=xjptGJgtw0s

https://www.youtube.com/watch?v=46r7BeRlpa0

https://www.youtube.com/watch?v=71zACy_6sl4

https://www.youtube.com/watch?v=77UGDj48oHs

https://www.youtube.com/watch?v=n0IiI8HrxpE

Prevenciós programok (terhesség, öngyilkosság...):

https://www.youtube.com/watch?v=N4cKe5EYAj4

https://www.youtube.com/watch?v=h7eJz7Q00ko

https://www.youtube.com/watch?v=TN_LHPvpYOU

https://www.youtube.com/watch?v=9yrwt5gG9zg

https://www.youtube.com/watch?v=L8Vx_5Zr_kM

https://www.youtube.com/watch?v=CRjAm3b-e_w