„Köztes(Európa” vonzásában

Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére

Szerkesztette: Bagi Dániel – Fedeles Tamás – Kiss Gergely

Pécs, 2012

7

TARTALOM –TABLEOFCONTENTS

KÖSZÖNT –LAUDATIO............................................................................................ 11

TABULAGRATULATORIA ............................................................................................ 13

TANULMÁNYOK–STUDIES

ALMÁSITIBOR:A tárcai kerület tizedperének tanúvallomásai 1332 b l...................... 17

ÁRVAITÜNDE:A„sohasem volt” szepesi prépost. Garai János veszprémi püspökpályafutása ............................................................................................................. 33

BAGIDÁNIEL: Sclavonia aMagyar lengyel krónikában............................................. 45

BARABÁSGÁBOR: Enoch domonkos szerzetes és Cognoscens esztergomiolvasókanonok bírói m ködése az 1230 as években.Adalékok a pápai kiküldöttbíróságmagyarországi történetéhez........................................................................ 59

BÓTORTÍMEA:Adalékok az önálló orosz pravoszláv egyházmegteremtésénektörténetéhez (13–15. század közepe)........................................................................ 71

C.TÓTHNORBERT:Akirályi pár Csehországban 1522–1523 ...................................... 83

CEVINS,MARIE MADELEINEDE: Christianisme, royauté et identité nationale enHongrieà la fin duMoyenÂge............................................................................................. 97

CSUKOVITSENIK :Kelet Európa országai a középkori térképeken.......................... 127

E.KOVÁCSPÉTER:Vénusz vonzásában. Zsigmond király és az itáliai hölgyek ........ 137

FALVAYDÁVID:Árpád házi Szt.Margit ésMarguerite Porete................................... 151

FEDELESTAMÁS: „Ad visitandumque sepulchrum sanctissimi regis Ladislai”. Váradkegyhelye a kés középkorban.............................................................................. 163

GUSAROVA,TATJANA: II. Miksa és amagyar korona ................................................. 183

HERBERS, KLAUS: Blicke in die Zukunft imMittelalter............................................. 199

8

IOGNA PRAT,DOMINIQUE: La „substance” de l’Église (XIIe–XVe siècle) ...................... 215

JANKOVITSLÁSZLÓ:Akölt , a király és a csillag....................................................... 233

KERSKEN, NORBERT: Gescheiterte politische Eheverbindungen im östlichenEuropa ................................................................................................................. 245

KISSGERGELY:Mutatis mutandis?Amagyar f papok jogfelfogásának változásai a 12.századmásodik és a 13. század els felében .......................................................... 259

KONDORMÁRTA: Fejedelmi frigyek, választási ígéretek: Luxemburgi Zsigmond elskoronái ................................................................................................................. 277

KOSZTALÁSZLÓ: Pécs városszerkezete a 11. századtól a 14. század közepéig .......... 297

KÖRMENDITAMÁS:Azágrábi püspökség alapítási éve............................................ 329

MAJOROSSY JUDIT:A test és a lélek fürd je.Aközépkori pozsonyi fürd kr l .......... 343

MÜHLE, EDUARD: Zu denAnfängen desmittelalterlichenAdels in Polen. Das Beispieldes PiotrW ostowic .............................................................................................. 357

OLAJOSTERÉZ:Homérosi reminiszcenciák a 7. századi bizánci történetíró,Theophylaktos Simokattésm vében .................................................................... 375

PÁLFFYMARGIT: „… scilicet ut non nobis sed aliis semper vivamus”. Kovacsóczy FarkasDialógusának bemutatása..................................................................................... 383

PETROVICS ISTVÁN:GurmanKristóf hagyatékának ügye......................................... 399

SASHALMIENDRE: Legitimitás és idoneitás Feofán Prokopovics „Dics ít szónoklatPéter Petrovicsnak, a legnemesebb uralkodó cárevicsnek és nagyfejedelemnekszületésnapja alkalmából” (1716) cím m vében .................................................. 409

SOMOGYIANDREA:Amondák szerepe Cosmas Pragensis krónikájában ................. 421

SROKA, STANIS AWA.: Stanis awKostka, II. Lajos udvarnoka ................................. 431

SZEBERÉNYIGÁBOR:Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14.században. (Szempontok a szepesi tízlándzsások és a turopoljei nemesek párhuzamánakkérdéséhez)............................................................................................................. 439

9

SZVÁKGYULA:Amodern orosz történetírás bölcs jénél.......................................... 451

THOROCZKAYGÁBOR: Megjegyzések Erdély államalapítás kori történetéhez.Keán kiléte és egyes kapcsolódó kérdések............................................................. 463

VARGABEÁTA: Galícia, az „ukrán Piemont”? ...................................................... 483

VÁRADY, ZOLTÁN:ASubtype of Renaissance Capitalis Stone Inscriptions ............... 497

VESZPRÉMYLÁSZLÓ:Az augsburgi csata (955) historiográfiája: a történeti kritikakezdetei ................................................................................................................ 517

VÉGHFERENC: „Communitas quinque castellorumBalatiensium”.ABalatonmellékivégházak közössége.............................................................................................. 531

WEISZBOGLÁRKA:A kamara haszna okán szedett collecta ....................................... 547

WITTMANN, KATALIN:Hofzeremoniell an drei fürstlichenHochzeiten inMitteleuropaamEnde des 15. Jahrhunderts............................................................................... 559

WYROZUMSKI , JERZY:Das Bildungsvermächtnis der hl. Königin Jadwiga............... 567

ZSOLDOSATTILA:ADrugetek és a „hét vármegye” ................................................ 577

FONTMÁRTASZAKIRODALMIMUNKÁSSÁGA ............................................................ 587

439

SZEBERÉNYIGÁBOR

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14.században*

(Szempontok a szepesi tízlándzsások és a turopoljei nemesekpárhuzamának kérdéséhez)

Noble Communities in Scepusia and Turopolje in the 13th–14th Centuries(Some Aspects of Presumed Parallels in the History of Scepusian and Turopolje Nobility)

It is a commonly shared opinion in historiography that a fundamental analogy existed in thehistory of the „communitas of Scepusian ten lancers” and of the „universitas of the nobles of thePlains of Zagreb”. This paper tries to point out – proceeding from a couple of importantinstitutional, social and legal aspects of these groups – that the history of them (especially in thecase of Turopolje) were not only discontinuous somehowwith their own later story until the endof the 14th century, but structural dissimilarities between them were probably more numerous,than the parallels.

„Turmez […] és az egykor önálló szepesi 10 lándsások széke azon ereklye,melly a régi várszerkezet hajótöréséb l csodálatosan fennmaradott, s egykorinagyságunkra, er nkre emlékeztet si honvédelmünk typusát viseli méghomlokán” – írta Botka Tivadar 1844 ben.1 Ha a 19. század közepénekmagyar historikusaira jellemz , evidens nemzeti látószögt l – mely minden,a Kárpát medencében felbukkanó intézményt magyar eredetre próbáltvisszavezetni – eltekintünk is, Botka fontos analógiára mutatott rá „a szepesitízlándzsások közössége” és a „Zágráb mezei nemesek egyeteme” történetében: mindkét „nemesi közösség” a 19. századig fennmaradt (az el bbi 1804ben, míg utóbbi – véglegesen – 1874 ben sz nt meg), és mindkett a 13.századból vagy még korábbi id kb l eredt. Ez a kétségtelen, évszázadokatátível történeti folytonosság vitathatatlanul lényeges összefüggés a maiSzlovákia és Horvátország területét képez – egykor a Magyar Királyságperemterületein elhelyezked – régiók társadalomtörténetét illet en, ugyanakkor nem kis mértékben meg is nehezíti e nemesi csoportok eredetének, ésf ként id ben változó intézményi és társadalmi (regionális) sajátosságaiknak,valamint hasonló és eltér vonásaiknak a meghatározását. Ezek aprólékos

*A tanulmány a 2011. június 23 án Noble Communities in Scepusia and Turopolje in the 13th–14th

Centuries: A Comparative Analysis címmel a Slovensko a Chorvátsko: Historické paralely a vz ahy (doroku 1780 c. nemzetközi konferencián (Bratislava – Levo a, 2011. június 20–24.) elhangzottel adás jegyzetelt, magyar nyelv változata.1 Botka Tivadar: Turmez ismertetése. Századunk VII. (1844:41) 278–279., 318–322., 324–330.,idézet: 322.

SZEBERÉNYIGábor

440

elemzése messze meghaladná jelen tanulmány kereteit, így az alábbiakbancsupán arra teszek kísérletet, hogy a 13–14. század vonatkozásában mutassakrá néhány olyan szempontra, melyek alapján gyanítható, hogy a koraiid szakban e nemesi közösségek története (els sorban a túrmezeiek esetében) nem csupán jelent s mértékben diszkontinuus saját kés bbi történetükkelegybevetve, de az els látásra kétségtelenül hasonlónak t n vonások ellenére a két „közösség” között megállapítható szerkezeti különbségek jelent sebbeknek t nnek – legalábbis a 14. század végéig terjed id szakban –,melyek mindenekel tt intézménytörténeti, társadalmi és f ként jogi eredetükben rejl lényegi eltérésekre vezethet k vissza.

Historiográfiai tekintetben a magyarországi kutatás az utóbbi b százévben kétség kívül a Szepesség vonatkozásában alkotott jelent sebbet, mígTuropoljéról jószerivel alig találunk irodalmat. E helyzet mindenesetrelehet séget ad arra, hogy az alábbiakban a „szepesi nemesek” történetét aszakirodalom alapján tekintsük át, a szlavóniai párhuzamok kérdésér lpedig valamivel részletesebben szóljunk.

A „szepesi tízlándzsások” történetét el ször Hradszky József tárgyalta,2majd Fekete Nagy Antal dolgozta fel alaposan nagyszabású Szepességmonográfiája részeként,3 fontos pontokon értelmezte el bb Váczy Péter,4kés bb Bónis György,5 legutóbb pedig Zsoldos Attila helyezte új megvilágításba a kérdést több tanulmányában.6 E szerint a Szepesség területén, Gömörmegye confinium án él határ rök7 – akik eredetileg vagy a „turóci nemesekhez” hasonlóan „jobbágyfiúk” voltak (miként Váczy vélte), netán nomád(kabar) eredet népesség (mint Fekete NagyAntal gondolta) – nem tagozódtak be nyomtalanul a 12. század második felében megszervezett Szepes

2 Hradszky József:Aszepesi „tíz lándsások széke” vagy a „Kisvármegye” története. L cse 1895.3 Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Budapest 1934. (atovábbiakban: Fekete Nagy 1934) 253–301. Ld. még: Fekete Nagy Antal: A szepesi lándzsásnemesség szabadságleveleinek sorsa. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadikfordulójának ünnepére, 1933. október 7. Budapest 1933. 153–162.4 Váczy Péter: A királyi serviensek és a patrimoniláis királyság. (Különlenyomat a „Századok”LXI. (1927) évfolyamából) Budapest 1928. 69–76.5 Bónis György: H bériség és rendiség a középkori magyar jogban. Kolozsvár 1947. (atovábbiakban:Bónis 1947) 359., 369–373.6 Zsoldos Attila:Anemesség határán. Turul 72. (1999:3–4) 118–122. (a továbbiakban:Zsoldos 1999);Zsoldos Attila: Szepes megye kialakulása. Történelmi Szemle 43. (2001) 19–31. (a továbbiakban:Zsoldos 2001); Zsoldos Attila: Nemes, szepesi nemes, aranyadó. (Jogállás és birtokjog mintlehet ség és eszköz.) Történelmi Szemle 51. (2009) 419–429. (a továbbiakban:Zsoldos 2009)7 Eredeti elnevezésük „gömör r” (Gumureur) volt. Fekete Nagy 1934. 18.; Zsoldos 2001. 29. Aconfiniumra:Zsoldos Attila: Confinum ésmarchia. Századok 134. (2000) 99–112.

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14. században

441

vármegye8 területébe. E helyett – a helyi szászokhoz9 (és latinokhoz10), ill.szlávokhoz11 hasonlóan – önálló ispánsági szervezethez jutottak, aminek legfontosabb lenyomata 1243 as privilégiumlevelük.12 Így a sajátos szervezet –sem a szepesi vár körül létrejött önálló várispánsággal,13 sem királyi erdispánsági el zménnyel nem rendelkez 14 – különböz ispánságok halmazából álló Szepes megye mozaikszer rendszerében15 képeztek sajátos önállósággal (örökösödés, szabad bíró választás, széki szervezet) bíró partikulárisnemesi csoportot.16 Ennek tagjait speciális, a tatárjárás után már egyértelmen közösségként viselt katonai szolgálatukról nevezték – el ször 1318 ban –„tízlándzsásoknak”,17 de általános megnevezésük maradt a már 1243 ban ishasznált „szepesi nemes” (nobiles de Scepus) kifejezés is.18 A birtokaprózódásból fakadó elszegényedésük miatt helyzetük a 14. század folyamán egyreinkább a jobbágyokéihoz vált hasonlatossá, ugyanakkor kiváltságaik révénszervezeti különállásukat (universitas nobilium decem lanceatorum) egészen az

8 Zsoldos 2001. 29–30.9A „comes Saxonum de Scepus” 1254 t l szerepel. Vö. Zsoldos Attila: Magyarország világiarchontológiája 1000–1301. Budapest 2011. (a továbbiakban:Zsoldos 2011) 240.10 1280 ban Illés (Éliás) „a szászok és latinok ispánja” ad ki oklevelet, a Szepesmegyei szászok éslatinok „konzulaival” együtt (Elias comes Saxonum et Latinorum et consules ceterique Saxones etLatini de prouincia Scepusiensis). Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civils. I–XI. Ed.Georgius Fejér. Budae 1828–1844. (a továbbiakban: Fejér) V/3. 47–48.; Magyar Országos Levéltár,Budapest, Diplomatikai Levéltár – Diplomatikai Filmtár. Collectio Diplomatica Hungarica. Aközépkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás (DL–DF 5.1) 2009.DF 272 684. Vö.Zsoldos 2011. 240., 10. jz.11 Goblinus comes Sclavorum egykori (quondam) ispánként szerepel 1274 ben. Regesta regumstirpis Arpadianae critico diplomatica. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke.Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. I–II/ 1–4. Budapest 1923–1987. 2518. sz. Vö. Zsoldos 2011.241.12 Fejér IV/1. 279–280. (1243)13 Zsoldos 2001. 29.14 Zsoldos 2009. 420.15 Zsoldos 2001. 30.;Zsoldos 2009. 420–421.16A magyar királyság terültén él partikuláris nemességre általában: Fekete Nagy Antal: Azországos és particularis nemesség tagozódása a középkorban. In: Emlékkönyv DomanovszkySándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére, 1937. május 27. Budapest 1937. 159–184. AFelvidék és a Drávántúl vonatkozásában: Bónis 1947. 331–378., ill.Martin Rady: Nobility, Land andService inMedievalHungary. Basingstoke –NewYork 2000. (a továbbiakban:Rady 2000) 79–89.17 FejérVIII/7. 95. sz. (1318.): nobilibus sub decem lanceis constitutis. Vö. 1343: ad consorcium nobiliumsub decem lanceis militantium. Fejér IX/1. 61. sz.18 Zsoldos 2001. 29–30.;Zsoldos 2009. 421.

SZEBERÉNYIGábor

442

újkorig meg rizték,19 noha az országos nemesség soraiba nem sikerülteljutniuk.20

A „túrmezei nemesek” esetében a történet – a kérdés els monográfusa,Emilij Laszowski máig elfogadottnak tekintett megállapításai alapján21 –szintén a 13. század elején kezd dött.22 Az els , közkelet vélemény szerinthozzájuk köthet adatunk 1225 b l származik, mikor Béla herceg felmentettea zágrábi vár szolgálata alól Budune t és rokonait a királyi szerviensek sorába emelve ket.23 Az 1250 es években a zágrábi vár jobbágyai újabbkiváltságokban részesültek, ezek írásba foglalására pedig az 1278 as „sabor”on (generalis congregatio) került sor, mikor közösségük elismeréseként megtörtént comes terrestris választására és különféle mentességekre vonatkozó „ si”jogaik báni meger sítése.24 E folyamat „végét” 1279 ben a turopoljei nemesség szabadságait meger sít királyi oklevél jelentette.25 Az alapvet enLaszowski rekonstrukcióján alapuló, a horvát történetírásban máig uralkodóvélemény szerint26 ezzel lényegében megszületett az „universitas nobiliumcampi Zagrabiensis”, amelynek története ett l kezdve alig tekinthet többnek,mint a századok folyamán újabb és újabb uralkodói elismeréshez jutó, intaktés töretlen „közösségi” (partikuláris nemesi) lét históriájának.

Látható tehát, hogy a „szepesi nemesek” és a „túrmezeiek” történetébenkétségtelenül találhatóak rokonnak t n vonások. 1243 ban és 1278 banrögzített „régi kiváltságaik”, valamint 13–14. századi történetük néhány vo

19 Fekete Nagy 1934. 271., 297–301.20 Fekete szerint a tízlándzsások a 13–14. században országos nemesek voltak (Fekete Nagy 1934.274–277.), amit meggy z en cáfolt Zsoldos Attila, rámutatva a nobiles regni és a „szepesinemesek” közti jogi különbségekre.Zsoldos 1999. 120–121.21 Emilij Laszowski: Povijest plem. op ine Turopolja. I–III. Zagreb 1910–1924. I. 48–50., 237–242., II.7., 20–21. (a továbbiakban: Laszowski)22A túrmezei nemesekr l a mai napig nem született komoly összegzés magyar nyelven.Történetükre röviden (f ként a régebbi horvát szakirodalom nyomán): Katus László: A túrmezeinemesi közösség. Rubicon 1994:4–5., 38–39.; Katus László: A délszláv magyar kapcsolatoktörténete. I. rész. A kezdetekt l 1849 ig. Pécs 1998. 20–21.; Rokay Péter: A Túrmezei kerület. In:Vármegyék és szabad kerületek. I–II. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen 2001. 303–308. Árpádkori történetük néhány vonására részletesebben: Szeberényi Gábor: A 13. századi horváttársadalom szerkezetének néhány aspektusa a Vinodolski zakon tükrében. Gradokmetek ésvárjobbágyok a Drávántúlon. In: Medievisztikai tanulmányok. A IV. Medievisztikai PhDkonferencia (Szeged, 2005. június 9–10.) el adásai. Szerk.: Marton Szabolcs, Teiszler Éva. Szeged2005. 143–167. (a továbbiakban: Szeberényi 2005), itt: 155–167.23 Monumenta historica nobilis communitatis Turopolje olim „campus Zagrabiensis” dictae.Coll., ed.: Emilius Laszowski. I. 1225–1466. Zagreb 1904. (a továbbiakban:MT) 1. sz. (1225).24 MT28. sz. (1278.május 26.)25 MT32. sz. (1279)26Ahorvát szakirodalmi vélemények rövid áttekintésére: Szeberényi 2005. 157., 62. jz.

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14. században

443

nása azonban a korai id szak vonatkozásában e képet némileg árnyalja,mindenekel tt a nemesi közösségek eredetét és m ködésük néhány alapvetmozzanatát illet en.

Mindenekel tt leszögezhet , hogy e nemesi csoportok a kondicionáriusnemesség körébe tartoztak a 13–14. században. Mindkét esetben hangsúlyozzák ugyan adataink a két közösség tagjainak nobilis voltát, de bizonyos, hogye „nemesség” nem aurea libertas, hanem korlátozott „szabadság” volt.27 Efeltételes nemesi állapot azonban eltér tartalmú volt a szepesi nemesek és atúrmezeiek esetében. El bbiek ti. egykori gömöri határ rként nem lettek alávetve a szepesi várispánságnak (tekintve, hogy az nem létezett28), hanemimmár „szepesi nemesként” jutottak önálló ispánsági szervezethez (amit olykor használt „nobiles de Zeek” elnevezésük is aláhúz), míg a kés bbi „Zágrábmezei (turopoljei) nemesek” eredend en – az 1278 as privilégium megszületésekor pedig mindenképpen – zágrábi várjobbágyok (iobagiones castriZagrabiensis) voltak. Azaz, a zágrábi várispánság népeinek elitjét alkottákugyan, ám ebb l kifolyólag természetesen a zágrábi (vár)ispán joghatóságaalá is tartoztak, amin az 1278 as privilégium – mely az összes zágrábi várjobbágyra (vniversi iobagiones castri Zagrabiensis) vonatkozott – sem változtatott.29 A „szepesi nemesekkel” ellentétben tehát a kés bbi „túrmezei nemesek” kétséget kizáróan a várispánság kötelékéb l kiszakadt várjobbágyok közül kerültek ki.

Részben ennek a helyzetnek a következménye a két nemesi közösségterületi jellegének alapvet en eltér volta is. A „szepesi nemesek” saját„szék” alá szervez dtek,30 amelynek területi kereteit a (L csét l nyugatrafekv ) lándzsás falvak elhelyezkedése jelölte ki. Esetükben azonban a territorialitás a „közösség” létrejöttének nem oka, hanem következménye, alándzsás birtokot terhel serviciumból, ill. az abból ered sajátos jogállapotból

27A szepesiek esetében ennek bizonysága – amint arra Zsoldos Attila rámutatott – földjük utánteljesített szolgálatuk (tekintve hogy az országos nemesség birtokai per se nem voltak semmiféleszolgálattal terheltek, vö.Zsoldos 1999. 120.;Zsoldos 2009. 426.),míg a szlavóniai közösség esetében (túla csoport várjobbágyi min sítésén) maga az 1278 as privilégium is hangsúlyozza szabadságaik feltételesvoltát: condiciones libertatumipsorumantiquas.MT28. sz.Vö.Rady200081., 89.28 Zsoldos 2001. 29.29A zágrábi várjobbágyok descensus kötelezettségének 1278 as szabályozása jól mutatja ezt: a„szállás” alóli mentesség, ill. megváltás a bánra, a báni iudexre, viceiudexre és ezek curaliscomeseire, ill. a zágrábi ispán curialis comesére vonatkozott, demagára az ispánra nem.Mi több, amegváltás összegét (18 pensát, a báni szállás esetében 8 márkát) a zágrábi ispán tartotta (racioneeiusdem descensus comiti nostro decem et octo pensas iidem iobagiones castri dare tenerentur – MT 28.sz.), noha kétségtelen, hogy ebben a tekintetben mint megyésispán és nem mint a zágrábivárispánság elöljárója (comes castri) járt el.30 1242 el tt valószín leg két „székük” lehetett: Fekete Nagy 1934. 259.

SZEBERÉNYIGábor

444

fakadó másodlagos jelenség volt: az tartozott a „szepesi nemesek” körébe,aki vállalta a lándzsás nemesek birtokát terhel szolgálatot,31 amelyet sajátos– a Drávántúlon egyébiránt párhuzam nélküli –, 1243 ban rögzített kiváltságaiknak is markáns elemét képez öröklési rendjük is támogatott.32

Ezzel szemben a zágrábi várjobbágyok esetében azt tapasztaljuk, hogy azket a zágrábi castrumhoz köt eredeti várjobbágyi jogállás kizárólag azok

esetében alakult át utóbb „turopoljei nemesi” státusszá, akik az ún. Zágrábmez n (campus Zagrabiensis) birtokoltak. A 13. században ugyanis a kés bbiTuropoljén kívül (a Szávától északra) is feküdtek várjobbágyi birtokok,33miközben ismerünk olyan, a campus on birtokló zágrábi várjobbágyokat,akiknek másutt is voltak fekv ségeik.34 Azaz, a „túrmezei nemesi kerület” azÁrpád korbanmég sem területi, sem társadalmi értelemben nem létezett.35

Ez utóbbit er sítik meg az Anjou kor els feléb l származó adataink is,melyek egyértelm en arra vallanak, hogy a zágrábi várjobbágyok „egyeteme” – sem 1278 ban, sem azt követ en – bizonyosan nem alakult át „testületileg” Zágráb mezei „nemességgé”. A Laztech és Stankouch nembeli zágrábivárjobbágyok sorsa – a két genus tagjait ti. 1308 ban I. Károly király birtokaikkal egyetemben Ágoston zágrábi püspöknek adományozta36 –félreérthetetlenül arra vall, hogy zágrábi várjobbágy 1278 után épp úgy„válhatott” „Zágráb mezei nemes várjobbággyá”, mint püspöki prediálissá.Az 1317 ben I. Károly király által Baboni János szlavón bán kérésére aHenrik fiak elleni érdemei miatt a zágrábi vár jobbágyságából (de condicioneseu libertate iobagionatus castri Zagrabiensis) kivett „Lomincha i, vagyis azágrábi mez r l való” Dobra fia: Markus mester (magister Markus filius Dobra

31 Zsoldos 1999. 120.32 1243: si quis de ipsis sine herede decesserit; vniuersa bona tammobilia, quam immobilia ipsius, cui filia,si habeat, vel relicta, si nupserint succedant; sed illa ad eadem seruitia teneatur, ad quae decedens, cuisuccedit, fuit obligatus. – Fejér IV/1. 280.33 Mint Blagusa és Scepnica: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Ed.: T.Smi iklas et al. Vol. I–XVIII. Zagreb, 1904–1990. (a továbbiakban: CD) V. 711. sz. (1261), 944.(1268), VI. 168. sz. (1277), 171. sz. (1277), IV. 451. sz. (1252), V. 44. sz. (1271), VI. 488. sz. (1287), 584.sz. (1290) Lokalizálásukra: Lelja Dobroni : Topografija zemljišnih posjeda zagreba kog kaptolaprema izvorima 13. i 14. stolje a. Rad Jugoslavenska akademija znanosti i umjetnosti. 286. (1952)171–256., itt: 237., 240.; Vö. Szeberényi 2005. 158.34 CDV. 711. sz. (1261), 733. sz. (1262), 944. sz. (1268), VIII. 281. sz. (1313)35 Szeberényi 2005. 160–161.36 CD VIII. 191. sz.: iobagiones castri nostri Zagrabiensis de genere Laztech et de genere Stankouch cumomnibus possessionibus ac rebus suis, exemptos ab omni seculari famulatu. Ld. még:CDVIII. 195., 211.Vö. Anjou kori Oklevéltár. Documenta res Hungaricas tempore regum Andegavensiumillustrantia: 1301–1387. I–XV., XVII., XIX–XXI., XXIII–XXVIII. Praes. Julio Krsitó, TiburtioAlmási.Budapest – Szeged 1990–2010. [a továbbiakban:AO] II. 474. sz.),CDVIII. 297. sz.

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14. században

445

de Lomnicha scilicet de campo Zagrabiensi), és vele együtt a nemesek közé emelttestvérei pedig arra szolgáltatnak példát, hogy a 14. század másodikévtizedében – mégpedig egyértelm en a Túrmez höz köthet személyekesetében – is még kétségtelenül a várjobbágyi jogállás volt az az alap,melynek uralkodói megváltoztatása révén a szlavón nemesség soraiba lehetett kerülni.37 Azaz, a zágrábi várjobbágyok esetében az 1278 ban összegy jtött „kiváltságok” nem garantáltak valamiféle közös „nemesi” státuszt –ilyen értelemben ez nem tekinthet „szabadságlevélnek” –, azt csupán avárjobbágyok utódai egy részének a Zágráb mez n való, egymás szomszédságában történ birtoklásából fakadó közösségi fellépés lehet sége ésgyakorlata, ill. az 1278 as (valamint az azt 1279 ben meger sít királyi) oklevél fokozatos „túrmezei szabadságlevéllé” való alakítása formálta ki a 14.század folyamán.38 Pontosan ezt fejezi ki az, hogy a zágrábi castrumravonatkozó utalás nélkül – de eleinte még mindig nem jogi, hanem a birtokokfekvésére, vagy éppen (mint Dobra fia: Márk esetében) puszta helynévijelleggel – csupán az 1320 as évek közepét l kezdik hangsúlyozni az oklevelek a „Zágráb mezeiséget”,39 a kizárólag a zágrábi várra történ , „deCampo” nélküli utalások pedig csak fokozatosan kopnak ki a várjobbágyokravonatkozó oklevelekb l a század folyamán.40 Jellemz azonban, hogy azok,akik az 1278 as privilégiumot (ill. az azt meger sít 1279 es királyi oklevelet)újra és újra meger síttették, a század els felében továbbra is következeteseniobagiones castri Zagrabiensisként léptek fel.41 Els ízben 1347 ben íratták át „aMez r l való nemes zágrábi várjobbágyok” (nobiles iobagiones castri Zagrabiensis de Campo, suo et nomine vniversorum iobagionum castri de eodem Campo) 37 DF 255 656.,AO IV. 665. sz.38 Szeberényi 2005. 161–162., ill. 166. 102. jz.39A „Zágráb mezei nemes” kifejezés kifogástalan hitel oklevélben el ször 1326 ban (CD IX.255. sz., MT 40. sz.) szerepel. A szórványos Árpád kori adatok éppen a terminológia teréner sen kétes hitel diplomákban bukkannak fel: az ide vonható mindössze két, 1279 ben keltirat ti. épp a terminológia szempontjából érzékeny szöveghelyeken (campi~castri; nobilis) – azoklevelet kiadó Laszowski jegyzete alapján – „vakarás” (rasura) nyomait mutatja (MT 30. sz., ld.még 31. sz.), ráadásul az okmányban „Zágráb mezeiként” feltüntetett várjobbágyokat másadataink révén nehézség nélkül azonosíthatjuk a zágrábi vár jobbágyaival. Az is kétségtelen,hogy az Árpád korban minden egyéb esetben – úgy 1278 el tt, mint után – iobagiones castriZagrabiensis volt a várjobbágyok megnevezése, tekintet nélkül birtokaik fekvésére. Szeberényi2005. 158–159.40 MT 47. sz. (1331. október 18.): iobagiones castri de Campo; MT 52. sz. (1335. augusztus 27.):nobiles iobagiones castri Zagrabiensis de Campo; ellenben: MT 54. sz. (1343. február 26.): iobagionescastri, továbbá MT 57. sz. (1344. november 25.): iobagionis castri nostri Zagrabiensis; MT 60. sz.(1346. november 6.): terrestris iobagionibus castri Zagrabiensis, stb.41 MT 38. sz. (1324. január 26.), 39. sz. (1326. július 4.), 49. sz. (1333. július 4.), 66. sz. (1352.március 25.)

SZEBERÉNYIGábor

446

Szécsi Miklós bánnal I. Károly 1333. évi, IV. László oklevelét meger sítprivilégiumlevelét,42 ami arra vall, hogy csupán a 14. század közepérekezdett kikristályosodni az a társadalmi–területi keret, amely a kés bbiekbena „turopoljei nemesi közösség” kontúrjait adta. 43

A fentiekkel hozhatók összefüggésbe azok az eltérések is, melyek a szepesiés szlavón nemesi közösségeket jogilag megjelenít tisztségvisel k teréntapasztalhatók. Mind a szepesi „iudex/ comes nobilium” ot, mind a zágrábi„comes terrestris” t évente választották,44 ugyanakkor joghatóságuk alapvet enkülönbözött egymástól. El bbiek esetében régi szervezetükb l fakadó autonóm bíráskodásuk – ti. sem maguk a lándzsások, sem jobbágyaik nem tartoztak a causamaiorest leszámítva a szepesi ispán joghatósága alá – a 13. századbanmár kialakultnakmondható, amit azAnjou királyok többször is meger sítetteka 14. század els felében.45 Ezzel szemben a 13. századi zágrábi comes terrestrisek sorozata,46 – összefüggésben az el bb mondottakkal – arra vall, hogy nohaesetükben is választott tisztségvisel r l van szó, de eredetileg az összes várjobbágyéról, akik feletti hatóságot a várispánsági szervezetnek megfelel enviszont a zágrábi ispán gyakorolta.47 A comes terrestris ek (választott elöljáróiszerepükön túli) tevékenységi köre ugyanakkor határozottan arra mutat –amint azt maga a kifejezés is sugallja –, hogy f funkciójuk mindenekel tt akusza várjobbágyi birtoklás terén s r n felmerül jogi ügyek intézésébenlehetett,48 azaz a szepesi nemesek bírájáénál sz kebb funkcióról lehet szó.Kifejezetten „Zágráb mezei” comes terrestris titulárisan el ször Punek zágrábi

42 MT 61. sz. (1347. március 5.) Ugyanakkor I. Lajos 1352. március 25 i oklevelében (MT 66. sz.)az 1333. évi oklevelet újra meger síttet k ismét „puszta” zágrábi várjobbágyokkéntszerepelnek, csakúgymintMargit szlavóniai hercegn ez utóbbi oklevelet átíró, 1354. december4 én kelt diplomájában (MT 71. sz.). Ezzel szemben a két nappal korábban, december 2 án kelt,ugyancsak Margit hercegn által kiadott oklevél, melyben meger síti a várjobbágyoknak azAnjou királyok által garantált szabadságait, határozottan valamennyi, a Száván túl, Zágráb mez ntartózkodó zágrábi várjobbágynak szólt: [N]os vniuersos iobagiones castri Zagrabiensis vltra Zauam inCampo Zagrabiensi commorantes, in eorum libertatibus per […] dominos condam Karolum, […] etLodouicum […] reges […] eisdem iobagionibus castri Zagrabiensis datis et concessis ille[se] velimusconseruare. –MT 70. sz.43 Maga a Túrmez név el ször 1334 ben, a zágrábi káptalani statútumban bukkan fel: ecclesie deCampo Turovo. MT 51. sz.44 Fekete Nagy 1934. 273–274., Laszowski II. 20–22.45 FejérVIII/5. 93. (1314), 129. (1323);AOXII. 458. sz.;DL38884. (1346).Vö.FeketeNagy1934. 272–273.46 Laszowski II. 29.47 1257 ben Tyburcius zágrábi ispán okleveleWolizlaus t terrestris comitis nostri említi. MT 10. sz.Vö. Szeberényi 2005. 164–165. Halványan maga az 1278 as privilégium is utal a zágrábi ispáncomes terrestris feletti hatóságára.MT 28. sz.48 Nada Klai : Doba i funkcioneri comitata u XII. i XIII. stolje u. Zagreb 1946. (a továbbiakban:Klai 1946) 15.; Szeberényi 2005. 165.

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14. században

447

ispán 1326. december 7 i oklevelében bukkan fel,49 ami újfent meger síti, hogyTúrmez területi társadalmi kontúrjainak kialakulása a 1320 as évek közepét lgyorsulhatott fel. Beszédes azonban, hogy az els ismert „Zágráb mezei” comesterrestris – Wlkota fia: Jakab50 – ezt megel z en az összes zágrábi várjobbágyképviseletében járt el (vniuersi iobagiones castri Zagrabiensis videlicet Iacobus filiusWlkuta comes terrestris […] cum vniuersis iobagionibus castri pretaxati), mid n1324. január 26 án el bb Fels lendvaiMiklós,51 majd 1326. július 4 énmárÁkosnembeli Mikcs szlavón bánokkal52 meger síttették IV. László 1279 esprivilégiumát, csakúgy mint amikor 1333. július 4 én I. Károly királytól kértékugyanezt.53 Bogdan fia: Iván pedig még 1346. novemberében is „a zágrábivárjobbágyok” elöljárójaként adott ki oklevelet mint „terrestris iobagionibus castriZagrabiensis”.54

Az Árpád korban tehát a tisztségnévnek és visel inek puszta felbukkanása még aligha tekinthet annak a sajátos, csak a túrmezeikre jellemz autonóm szervezet lenyomatának, mint aminek a kés bbi évszázadokból visszatekintve t nt: már csak azért sem, mert mint ismeretes, comesterrestris szel a középkori Szlavónia más várispánságaiban – mint K rös,Kemlék, Rojcsa vagy Marócsa – is találkozunk a 13–15. század folyamán.55Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az Anjou kor végére maga Túrmez is ajelek szerint önálló ispánsággá alakult – melynek élén immár nem csupáncomes terrestris, de külön „Zágráb mezei ispán” (comes Campi Zagrabiensis) isállt56 –, könnyen belátható, hogy a turopoljeiek esetében a 14. század

49 CD IX. 257. sz.;MT 41. sz., keltére (1326. december 7.): AOX. 528. sz. Vö. CD IX. 352. sz. (1328.október 28.)50 Punek zágrábi ispán 1327. március 30 án kelt oklevelében ismét mint Iacobus terrestris comes deCampo.CD IX. 274. sz.;MT 42. sz. (1327. március 30.)51 MT38. sz. (1324. január 26.)52 MT 39. sz. (1326. július 4.): Iacobus filius Wlkuta comes terrestris pro se et pro vniuersi iobagionibuscastri Zagrabiensis.53 MT 49. sz. (1333. július 4.): Iacobus filius Wlkotha comes terrestris, et Mykuch filius Kelemus acLaurencius filius Rathk iobagiones castri Zagrabiensis […] suo et vniuersorum iobagionum castrieiusdem vice et nomine exhibuerunt nobis […] priuilegium […] Ladizlai […] regis.54 MT 60. sz. (1346. november 6.)55 Klai 1946. 14. A k rösi comes terrestrisekre legújabban: B. Halász Éva: A k rösi comesterrestrisek tevékenysége a XV. században. In: Fons, skepsis, lex. Ünnepi tanulmányok a 70esztend sMakk Ferenc tiszteletére. Szerk.: Almási Tibor, Révész Éva, Szabados György. Szeged2010. 13–20., ill. B. Halász Éva: Adalékok a k rösi comes terrestrisek tevékenységéhez a XIV.században. In:ActaUniversitatis Szegediensis.ActaHistorica CXXXII. (2011) 37 – 50.56 Acím egy korainak t n , 1300. évre keltezett diplomában már felbukkan ugyan, azonban azoklevél egyrészt csupán 18. századi másolatbanmaradt ránk (DF 230 256., MT 35. sz.), másrésztaz oklevéladók személye – Mihály fia: János Zágráb mezei ispán és Egyed comes terrestris – azeredeti iratot inkább a 15. század elejére keltezi: ld. MT 173. sz. (1411, datálása kérdéses),

SZEBERÉNYIGábor

448

folyamán olyan szervezeti változásokkal kell számolnunk, melyek az Árpádkorból ered comes terrestris tisztségét sem hagyhatták érintetlenül. Az isroppant valószín – noha ennek tisztázásához további kutatások szükségesek –, hogy a 15. század folyamán megszilárduló „túrmezei nemesikerület” alapját magában a 14. század végén57 felbukkanó „Zágráb mezeiispánságban” érdemes keresnünk.58

A felvidéki és szlavóniai kisnemesi csoportok hasonló és eltér vonásainak teljességre törekv tárgyalásához természetesen még számos tényezösszevetésére szükség lenne, kezdve a két közösség hadi szolgálatainak (alándzsások esetében a zágrábiaknál lényegesen jobban ismert) összehasonlításától, a rokonsági kapcsolatok alapos vizsgálatán át, a birtoklástörténeti jelenségek aprólékos számba vételéig. Mindazonáltal remélhet leg e rövidáttekintésb l is kit nik, hogy „a szepesi nemesek” régi autonómiájának és a14. század folyamán fokozatosan „túrmezei nemessé” váló egykori zágrábivárjobbágyok „közösségének” korai története számos ponton eltér fejl déstmutat. A két csoport – jelent s mértékben különböz gazdasági, jogi és f

továbbá (feltételesen) DF 267 980., MT 169. sz. (1407. augusztus 1.) A bizonytalanság abbólfakad, hogy Egyedet – önmagukban is forrástani problémákkal terhelt – kútf ink hol János (MT35. sz.), hol Pál (?) (MT 173. sz., a Modi család iratainak elenchusában fennmaradt kivonat;ellenben ld. a Laszowski által az kiadáshoz f zött jegyzetben: Egedio filio Nicolai!), hol Miklósfiának (MT 169. sz., 1520. évi tartalmi átírásban) írják. Az mindenesetre bizonyos, hogy a 14.század vége el tt nem ismerünk – a comes terrestrist l feltétlenül megkülönböztetend – Zágrábmezei ispánt (Vö. Laszowski. II. 29–30.), tehát Mihály fia: János titulusaként a cím Árpád korifelbukkanása határozottan anakronizmusnak t nik.Az is tény, hogy az 1300 ra keltezett oklevélés az 1411 re datált irat (az elenchus alapján) tartalmilag egybevágnak.57 1349 re datált oklevél (DF 218 799.) ugyan már említi „Hagil György” Zágráb mezei ispánt (akiKorilonecz Kelemen comes terrestris szel ad ki oklevelet), azonban az ispán neve helyes olvasatbanHargylsperger, kettejük együttes oklevéladói tevékenysége (1449. március 17.: DL 37 580., DF267 980., vö. Laszowski. II. 31.), és különösen Korilowecz i Pál fia: Kelemen comes terrestriskéntjegyzett oklevelei (MT 266. sz., DF 219 043.,MT 268., 269. sz.) alapján viszontm ködésüket – és ígyaz említett oklevelet – egyértelm en a 15. századközepére kell helyeznünk.58A két túrmezei tisztség egyidej felbukkanására els ízben 1390 ból van adatunk, mid nNagy (Magnus) János medve(vár)i várnagy és „Zágráb mezei” ispán (comes de CampoZagrabiensi) keltez oklevelet György fia: Péter Zágráb mezei zsupánnal (!) (zupan similiter deCampo Zagrabiensi). MT 122. sz. (1390. május 23.) A „zsupán” tisztségnév – mely zágrábivonatkozásban el ször éppen György fia: Péter okleveleiben bukkan fel 1389 t l (DF 230 684.,MT 118. sz., DF 107 497., MT 119., sz., DF 267 980.) – a comes terrestris szláv alakjakéntazonosítható, amit meger sít, hogy 1390. május 9 én kelt oklevelében Péter a latin formábanmegadott titulust viseli. MT 121. sz. A 14. század végét l a két tisztség betölt inek együttesoklevéladói tevékenysége folyamatosnak mondható: MT 137. sz., DF 267 980., 230 965, 231 013,218 698, 218 699, 231 075, 230 387, 230 781, 218 706, stb. Ld.még: Laszowski II. 20–23., 30–33.

Nemesi közösségek a Szepességben és Túrmez n a 13–14. században

449

ként regionális59 körülmények között mozogva – csupán a kés bbi századokból visszatekintve öltött hasonlónak vélt vonásokat az utókor számára(ami a Magyar Királyság más partikuláris nemesi csoportjai esetében is megfigyelhet historiográfiai jelenség), noha az eltérések a 13–14. század után isszámottev ek maradtak.

59A két tárgyalt nemesi csoporttal analóg jelenségek – megítélésem szerint – inkább a régiókonbelül keresend k, akár a „szepesi nemesek” és a „turóci jobbágyfiúk”, akár a „túrmezeinemesek” és a „rojcsai prediálisok” vonatkozásában. Utóbbiakra: Szeberényi Gábor: A rojcsaiprediálisok a 13–14. században. In: Medievisztikai tanulmányok VII. Szerk.: Kiss Attila, VidaBeáta. Szeged 2012. (sajtó alatt).

�

��

����������������������������������

���&!���������������& �L3��� ���&�����F�BM������*�������*"����F��4 ������*!��

=���&�����*����I���"������8�� ����,��I� ����"��*���?�����

�'6,= 978 615 5181 69 6�

�=���&�������������"�

,�.��=���&��������F�B9�/�.�������*�������*"�,�.������

��