1

Simpozij Čezmejno komuniciranje v pravosodju je delno financi-ran s pomočjo Evropske Unije, in sicer iz Evropskega socialnega sklada, iz operacije e-pravosodje. Operacija e-pravosodje se iz-vaja v okviru Operativnega programa razvoja človeških virov za obdobje 2007–2013, razvojne prioritete »Institucionalna in administrativna usposobljenost«, prednostne usmeritve »Učin-kovita in uspešna javna uprava«.

Language

mag. Judita Dolžan, LL.M.: Predstavitev Evropske pravosodne mreže in Evropskega pravosodnega atlasa v civilnih in gospodarskih zadevah ter njun pomen za delo sodnikov v čezmejnih primerih

Dr. Thomas Gottwald: Nacionalni in čezmejni elektronski pravni promet

Sabina Klaneček: Izvajanje dokazov s pomočjo videokonference

Johannes Martetschläger: Mednarodno sodelovanje v kazenskih zadevah izmenjava paradigem na podlagi skupnega članstva v Evropski uniji

Dr. László Székely: Novi Državljanski zakonik Republike Madžarske

Dr. Zsuzsanna Tihanyi : Elektronski postopki v zvezi s podjetji – kako vidi postopek uporabnik

F.R. Paulino Pereira: Action plan 2009-2013

5

Čezmejno komuniciranje v pravosodju

XXI. Simpozij panonskih pravnikov(28. – 30. november 2013)

Organizator:

Društvo pravnikov v Pomurju in Ministrstvo za pravosodje Republike Sloveni-je, ob sodelovanju Društva pravnikov Gradiščanske, Društva pravnikov župa-nije Vaš, Društva pravnikov županije Zala, Ministrstva za pravosodje Republi-

ke Avstrije in Ministrstva za javno upravo in pravosodje Madžarske

Kraj dogodka: Moravske Toplice, Terme Vivat

7

Program

Četrtek, 28. november:

12:00 – 15:00 registracija udeležencev

15.00 – 15.45 slovesna otvoritev simpozija

16.15 – 18.30 predstavitev slovenskih pravosodnih organov

– Okrožno sodišče v Murski Soboti

– Okrožno državno tožilstvo v Murski Soboti

– notarska pisarna

19.30 – 21.30 sprejem za udeležence simpozija v hotelu Vivat

Petek, 29. november:

9.00 – 11.00 prvi sklop simpozija

– dr. Johannes Martetschläger, višji državni tožilec, kontaktna točka Evropske pravosodne mreže pri Ministrstvu za pravosodje Republike Avstrije: Mednarodna pravna pomoč v kazenskih zadevah – sprememba paradigem po skupnem članstvu v Evropski uniji (EU)

8

– mag. Špela Štebal Renčelj, sekretarka, Ministrstvo za pravosodje Republike Slovenije: Predstavitev Evropske pravosodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah in Evropskega pravnega atlasa ter njun pomen za delo sodnikov v čezmejnih primerih

– Dr. Székely László, Katedra za civilno pravo Univerze ELTE v Budimpešti: Novi civilni zakonik

11:00 – 11:20 odmor

11.20 – 13.30 drugi sklop simpozija

– vzpostavitev videokonferenčne povezave: Pogovor o izkušnjah pri uporabi video konference v Avstriji, na Madžarskem in v Sloveniji

– Dr. Thomas Gottwald, višji državni tožilec, namestnik vodje oddelka v prezidialni sekciji, Ministrstvo za pravosodje Republike Avstrije: Notranji in čezmejni elektronski pravni promet

– Mr.Fernando Rui Paulino Pereira , Generalni sekretariat Sveta EU: Portal E-pravosodje

13.00 – 14.30 odmor za kosilo

14.30 – 18.30 druženje in izmenjava dobrih praks (kraj: Gornja Radgona)

19.30 – 21.30 sprejem za udeležence simpozija v hotelu Vivat

9

Sobota, 30. november:

9.00 – 10.30 tretji sklop simpozija

– Sabina Klaneček, Ministrstvo za pravosodje Republike Slovenije: Izvajanje dokazov (v čezmejnih postopkih) s pomočjo videokonference

– Dr. Tihanyi Zsuzsanna, vodja Oddelka sodišča v Zalaegerszegu, Elektronski postopek v zvezi s firmami - postopek v gospodarskih zadevah z očmi uporabnika

10:30 – 10:50 odmor

10.50 – 12.00 okrogla miza: Simpozij panonskih pravnikov včeraj, danes in jutri

12.00 – 12.30 povzetki in zaključki simpozija

12.30 kosilo

11

Predstavitev Evropske pravosodne mreže in Evropskega pravosodnega atlasa v civilnih in gospodarskih zadevah ter njun pomen za delo sodnikov v čezmejnih primerih

mag. Judita Dolžan, LL.M.

Ministrstvo za pravosodje Republike Slovenije

Namen sledečega prispevka je predstavitev Evropske pravosodne mreže in Evropskega pravosodnega atlasa v civilnih in gospodarskih zadevah. Najprej bo predstavljen potek razvoja pravosodnega sode-lovanja v civilnih in gospodarskih zadevah. Temu sledi predstavitev Evropske pravosodne mreže in Evropskega pravosodnega atlasa, pri čemer bo njuno delovanje predstavljeno predvsem iz vidika prakse.

I. Pravosodno sodelovanje v civilnih zadevah

Cilj pravosodnega sodelovanja tako v civilnih kot kazenskih zade-vah je državljanom Evropske unije omogočiti dostop do sodišč in drugih organov v vseh državah članicah na enako enostaven način kot v državi članici iz katere prihajajo. Nadalje drugi cilj predstavlja zagotovitev pravne varnosti s tem, da se zagotovi priznanje in izvrši-tev sodb in drugih odločitev v celotni Uniji. Vzpostavljena naj bi bila

12

povezava med različnimi pravnimi sistemi držav članic na način, da se pospeši pravosodno sodelovanje.

Pravosodno sodelovanje v civilnih zadevah med državami članica-mi Evropske unije so najprej urejale mednarodne konvencije.1 Z Maastrichtsko pogodbo2 je pravosodno sodelovanje v civilnih zade-vah postalo eno od področij delovanja EU, kot »zadeva skupnega interesa vseh držav članic EU«, v medvladnem okviru »pravosodje in notranje zadeve«. Z Amsterdamsko pogodbo3, je bilo pravosodno sodelovanje v civilnih zadevah postavljeno na raven Skupnosti, s tem ko je bilo povezano s prostim gibanjem oseb.4 Pogodba iz Nice je ra-zen za področje družinskega prava omogočila sprejemanje ukrepov s področja sodelovanja v civilnih zadevah po postopku soodločanja.

Mejnik v razvoju pravosodnega sodelovanja oz. pri oblikovanju ob-močja svobode, varnosti in pravice predstavljajo zaključki Evropske-ga sveta leta 1999 v Tampereju5, ki so določili smernice za izgradnjo evropskega območja pravice. Prišlo je do spoznanja, da državljani uživajo svobodo le v dejanskem skupnem območju pravice, kjer

1 Haaška konvencija o civilnem postopku z dne 1. marca 1954 (Ur. l. FLRJ - MP, št. 6/62), Konvencija o olajšanju mednarodnega pristopa k sodiščem z dne 25. oktober 1980 (Ur. l. SFRJ – MP, št. 4/88), ki ju je Republika Slovenija sprejela v svoj pravni red z Aktom o notifikaciji nasledstva, Ur. l. RS, št. 7/1993.

2 Glej naslov VI Pogodbe o Evropski uniji, prečiščena različica v slovenskem jeziku, Ur. l. EU št. C 326/13 z dne 26. oktober 2012.

3 Sprememba Pogodbe o ustanovitvi Evropske skupnosti, dodan nov Naslov IIIa, Člen 73m <http://eur-lex.europa.eu/sl/treaties/dat/11997D/word/11997D.doc> (28.8.2013).

4 <https://e-justice.europa.eu/content_cooperation_in_civil_matters-75-sl.do?clang=sl> (28.8.2013).

5 Dostopni na<http://www.european-council.europa.eu/council-meetings/conclusions/archives-2002-1993?lang=sl> (28.08.2013).

13

lahko vsakdo dostopa do sodišč in drugih organov držav članic tako zlahka kot pred domačimi organi. To spoznanje je bilo za okrepitev območja pravice znova potrjeno v Haaškem programu iz leta 20046. Meje med evropskimi državami naj tako ne bi več predstavljale ovir pri reševanju zadev na področju civilnega prava ali izvajanju sodnih postopkov in izvrševanju odločb v civilnih zadevah.7 Z namenom za-gotovitve gladkega delovanja instrumentov, ki zadevajo sodelovanje sodnih in drugih organov, so bile države članice dolžne imenova-ti sodnike za zvezo ali druge pristojne organe s sedežem v matični državi, v kolikor bi bilo potrebno pa bi uporabljali tudi nacionalne kontaktne točke Evropske pravosodne mreže.8

Haaški program je nasledil tako imenovani Stockholmski program9, ki ga je Evropski Svet sprejel za obdobje 2010-2014. Za vzpostavi-tev »Evrope prava in pravice« bi bilo namreč potrebno vzpostaviti mehanizme za lažji dostop do pravnega varstva, ki bi posamezni-kom omogočal uveljavitev njihovih pravic po vsej Uniji. Cilj je tudi izboljšanje usposabljanja in sodelovanja med strokovnjaki v javnem sektorju in zagotovitev sredstev za odpravo ovir na področju prizna-vanja pravnih odločb v drugih državah članicah.10

S sprejetjem Lizbonske pogodbe11 je bil za vse ukrepe na področju pravosodnega sodelovanja v civilnih zadevah uveden redni zakono-dajni postopek. Le na področju družinskega prava Svet odloča so-glasno po posvetovanju z Evropskim parlamentom.

6 UL EU, št. C 53 z dne 3. marec 2005, str. 1.

7 Glej tč. 3.4.1 Lažji čezmejni postopki civilnega prava.

8 Glej tč. 3.4.3. Okrepljeno sodelovanje.

9 UL EU, št. C 115 z dne 4. maj 2010, str. 1.

10 Tč. 1.1., 4. odstavek Stockholmskega programa.

11 Glej člen 81 Pogodbe. UL EU, št. C 306 z dne 17. december 2007, str. 1.

14

V nadaljevanju bo predstavljena Evropska pravosodna mreža in de-lovanje Evropskega pravosodnega atlasa v civilnih in gospodarskih zadevah ter portala E-pravosodje.

II. Evropska pravosodna mreža v civilnih in gospodarskih zadevah

Potreba po ustanovitvi Evropske pravosodne mreže v civilnih in go-spodarskih zadevah je nastala zaradi naraščajočega števila čezmej-nih primerov v Evropski uniji, ki so posledica vedno večje mobilnosti EU državljanov in podjetij. Slednje terja tako zagotovitev prožnosti kot tudi pravne varnosti znotraj EU, kar ima za posledico sprejem vedno večjega števila EU aktov, ki urejajo čezmejne primere. Akti Evropske unije pa so abstraktni, kar povzroča, da v praksi prihaja do njihove različne uporabe in razlage.12 Iz navedenega izhaja, da je bilo potrebno zagotoviti dostop do želenih informacij glede prava EU, informacij o različnih nacionalnih pravnih redih, predvsem pa tudi omogočiti izmenjavo praktičnih izkušenj glede uporabe posameznih EU aktov.

Na spletnih straneh Evropske pravosodne mreže v civilnih in go-spodarskih zadevah13 in Evropskega pravosodnega atlasa ter portalu

12 Sodišče Evropske unije (SEU) na podlagi predlogov nacionalnih sodišč razlaga pravo Unije. Po Lizbonski pogodbi lahko glede pravosodnega sodelovanja v civilnih zadevah ter priznavanja in izvrševanja sodnih odločb predlog za sprejetje predhodne odločbe vložijo ne le najvišja, temveč vsa nacionalna sodišča. Več o tem glej Vatovec K./Accetto M. in dr., Lizbonska pogodba z uvodnimi pojasnili, GV, Ljubljana, 2010, str. 102 in nasl.

13 Spletna stran Evropske pravosodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah je dostopna na sledečem spletnem naslovu: <http://ec.europa.eu/civiljustice/index_sl.htm>. (5.9.2013)

15

e- pravosodje so dvema ciljnima skupinama, t.j. državljanom in so-diščem, dostopne informacije, ki jih potrebujejo, ko pridejo v stik s čezmejnim primerom. Posamezniku (državljanu) so na spletni strani Evropske pravosodne mreže med drugim na voljo informa-cije tako informacije glede prava EU kot tudi glede nacionalnega prava. Na vsakem tematskem listu (fact sheet) je namreč mogoče s preprostim klikom na zastavico države članice lahko najti koristne informacije o nacionalni zakonodaji glede pristojnosti na področju civilnega in gospodarskega prava v tej državi kot tudi informacije o pravu, ki se bo uporabilo za reševanje čezmejne zadeve (kolizij-ska pravila). Na spletni strani Evropskega pravosodnega atlasa pa je mogoče najti informacije glede prava EU, ki se nanaša na pravoso-dno sodelovanje v civilnih in gospodarskih zadevah. Nadalje lahko sodnik v konkretnem primeru enostavno poišče pristojna tuja so-dišča in izpolni obrazce zaprosil, ki so na voljo na spletu, spremeni jezik obrazca, potem ko ga je izpolnil in preden ga natisne, tako da ga lahko prejemnik prebere v lastnem jeziku, ter obrazce pošlje ele-ktronsko. Pri tem je potrebno že takoj na začetku pripomniti, da je bil del vsebin spletne strani pravosodne mreže (nacionalni tematski listi) že prenesen na stran portala e-pravosodje. Pri posameznih te-matskih listih na strani Evropske pravosodne mreže je tako na voljo ustrezna spletna povezava do portala e-pravosodje.

1. Pravna podlaga

Prva razmišljanja o ustanovitvi civilne pravosodne mreže, so se po vzoru kazenske mreže14 pojavila že leta 1998 v Dunajskem akcijskem

14 Ta je bila ustanovljena leta 1998, Skupni ukrep z dne 29. junij 1998 o vzpostavitvi Evropske pravosodne mreže, UL L 191 z dne 7.7.1998, posebna izdaja v slovenščini poglavje 19, zvezek 01, str. 91 - 94.

16

načrtu,15 Evropski Svet v Tampereju pa je od Komisije zahteval vzpo-stavitev dostopnega informacijskega sistema, za katerega vzdrževa-nje in posodabljanje bi bili pristojni nacionalni organi.

Z namenom zagotovitve lažjega pravosodnega sodelovanja med državami članicami, je bila z Odločbo Sveta z dne 28. maja 200116 usta novljena Evropska pravosodna mreža v civilnih in gospodar-skih zadevah, ki je z delom pričela 1. decembra 2002. Na podlagi prilagod ljive in nebirokratske strukture, ki deluje na neuradni rav-ni, je kot glavni cilj strankam v čezmejnih civilnih in gospodarskih sporih, za katere je pristojna več kot ena država članica, omogočiti dostop do številnih informacij o evropski, nacionalni in mednarodni zakonodaji na področju civilnega in gospodarskega prava.

Z Odločbo št. 568/2009/ES17 je prišlo do spremembe prvotne odloč-be, saj je Evropska komisija v Poročilu o delovanju mreže ugotovila, da mreža še ni razvila vseh svojih zmožnosti, zastavljenih s Haaškim programom. Kot glavni spremembi velja izpostaviti okrepitev vloge kontaktnih točk, katerim so bile z Odločbo naložene dodatne nalo-ge in pa uvedba možnosti, da strokovna združenja pravnih poklicev (odvetniki, notarji in sodni izvršitelji) postanejo člani mreže prek svojih nacionalnih organizacij.

15 UL C 19 z dne 23. januar 1999, str. 1.

16 UL L 174 z dne 27. junij 2001, str. 25-31.

17 UL EU št. L 168 z dne 30.06.2009, str. 35.

17

2. Sestava (člen 2 Odločbe)

Mrežo sestavljajo:

• kontaktne točke

• osrednja telesa in osrednji organi (določeni v evropskih in mednarodnih aktih)

• sodniki za zvezo

• pravniški poklici

• vsi drugi ustrezni pravosodni/upravni organi pristojni za pravosodno sodelovanje v civilnih in gospodarskih zadevah

Republika Slovenija je kot kontaktne točke določila tri predstavnike Ministrstva za pravosodje. Za zagotovitev učinkovite povezave z na-cionalnimi pravosodnimi organi pa so bili kot člani mreže v podpo-ro tem funkcijam določeni sodniki vseh okrožnih sodišč, ki so tudi sicer pristojna za izvrševanje zaprosil s področja vročanja sodnih in izvensodnih pisanj, pridobivanja dokazov ter priznanja in izvršitev tujih sodnih odločb. Poleg tega je bila imenovana tudi specializirana kontaktna točka za področje družinskega prava, kot člani mreže pa sodelujejo tudi predstavniki Ministrstva za delo, družino in socialne zadeve.

S spremembo Odločbe so bili v mrežo vključeni tudi predstavniški organi pravnih poklicev (Odvetniška zbornica Slovenije, Notarska zbornica, Zbornica izvršiteljev), s čimer jim je bil omogočen nepo-sreden dostop do kontaktnih točk Slovenije in ostalih držav članic Evropske unije. Različni pravni poklici so namreč dejansko bistvene-ga pomena za pravosodno sodelovanje v civilnih zadevah, saj je po-tek civilnega postopka v veliki meri odvisen od strank. S sprejetjem

18

novih instrumentov Skupnosti kot je npr. Uredba o evropskem pla-čilnem nalogu, pa se je njihova vloga le še povečala.18

3. Cilji in naloge mreže

Evropska pravosodna mreža v civilnih in gospodarskih zadevah ima skladno z Odločbo o mreži 3 cilje:

• izboljšanje pravosodnega sodelovanja med pristojnimi organi držav članic na vseh področjih (člen 3, drugi odstavek, lit. a)

Po ugotovitvah Evropske komisije je mreža olajšala pravosodno sodelovanje med državami članicami in skrajšala trajanje obrav-navanja zahtev s posredovanjem sistema neposrednih stikov med kontaktnimi točkami. Znaten vpliv mreže pa se kaže tudi pri reševa-nju vlog za pravno pomoč. S spremembo odločbe naj bi se okrepila predvsem vloga mreže glede pomoči pri uporabi prava druge države članice s strani sodišč v državah članicah.19 V praksi to pomeni, da v primeru, ko se pojavijo težave pri izvrševanju zaprosila, tuja kon-taktna točka lahko nemudoma vzpostavi stik z eno izmed slovenskih kontaktnih točk, ki bo pri pristojnem slovenskem sodišču opravila poizvedbe o stanju zadeve in tujo kontaktno točko po prejemu odgo-vora slovenskega sodišča o tem tudi nemudoma obvestila.

18 Poročilo Komisije o uporabi Odločbe Sveta št. 2001/470/ES o ustanovitvi Evropske pravosodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah z dne 16.05.2006, str. 4 dostopno na:< http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0203:FIN:SL:PDF> (28.8.2013).

19 Glej Poročilo Komisije o uporabi Odločbe Sveta št. 2001/470/ES o ustanovitvi Evropske pravosodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah z dne 16.05.2006, str. 3.

19

• Učinkovita in praktična uporaba instrumentov Skupnosti med dvema ali več državami članicami (člen 3, drugi odstavek, lit. b)

V ta namen se v okviru rednih srečanj kontaktnih točk v Bruslju izmenjujejo izkušnje pri uporabi uredb. Veliko teh srečanj je bilo posvečeno tudi razpravi in dokončanju praktičnih vodičev, ki jih v sodelovanju z neodvisnimi strokovnjaki pripravi Evropska komisija Pri tem velja kot primer omeniti praktični vodič glede Uredbe o pri-dobivanju dokazov20.

• Spodbujanje učinkovitega dostopa državljanov do sodišča (člen 3, prvi odstavek, lit. b)

Mreža naj bi pripravljala in posodabljala informacije o pravosodnem sodelovanju v civilnih in gospodarskih zadevah ter pravnih sistemih držav članic v informacijskem sistemu dostopnem na spletu. Splet-no stran Evropske pravosodne mreže izgradi Evropska komisija v posvetovanju s kontaktnimi točkami, kontaktne točke pa posredu-jejo ustrezne podatke za katerih prevod poskrbi Komisija.21 V praksi to pomeni, da kontaktne točke izpolnjujejo vprašalnike in podajajo odgovore o njihovih nacionalnih pravnih sistemih, kar pomeni pred-nost tako za državljana kot sodnika, saj dobita informacije, ki jih potrebujeta v čezmejnih primerih.

20 Dostopen na:<http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/publications_en.htm> (30.08.2013).

21 Glej člen 17 in 18 Odločbe.

20

4. Način delovanja mreže

Svoje naloge mreža uresničuje preko dejavnosti kontaktnih točk, po-sredovanja informacij v okviru informacijskega sistema za javnost o pravosodnem sodelovanju v civilnih in gospodarskih zadevah v Evropski uniji ter pravnih sistemov držav članic, nadalje preko re-ševanja konkretnih težav pri izvrševanju zaprosil za pravno pomoč v čezmejnih primerih v okviru Evropskega pravosodnega atlasa in Evropskega pravosodnega portala.

4. 1 Dejavnosti kontaktnih točk

Kontaktne točke imajo ključno vlogo v mreži, saj so na voljo tako članom mreže (osrednje telo, osrednji organ, sodnik za zvezo, pred-stavniškim organom pravnih poklicev) kot tudi krajevnim pravosod-nim organom v njihovi lastni državi članici.22

Med naloge kontaktnih točk spada predvsem:

• zagotavljanje informacij o instrumentih Skupnosti in mednarodnih instrumentih lokalnim pravosodnim organom (razdelitev brošur, zbornikov in drugih materialov, ki jih pripravi Komisija; organizacija srečanj z nacionalnimi člani mreže),

• oskrba z vsemi informacijami, ki jih člani mreže/lokalni pravosodni organi potrebujejo pri pripravi izvedljivih prošenj za pravosodno sodelovanje in pri vzpostavljanju najprimernejših neposrednih stikov;

22 Člen 5, tč. 1 Odločbe.

21

• zagotavljanje informacij za uporabo prava druge države

članice (ob sodelovanju z drugimi organi svoje države -

sodišča, v primeru sodne prakse);

• reševanje težav, ki nastanejo pri izvrševanju zaprosil za

pravosodno sodelovanje (npr. tuj organ v nasprotju z Uredbo

o vročanju vrača slovenskemu sodišču potrdilo o prejemu

in potrdilo o vročitvi v svojem jeziku, kljub izjavi Republike

Slovenije, da sprejema potrdila le v slovenščini oz. angleščini;

slovenska kontaktna točka posreduje pri pristojni kontaktni

točki države izvršitve zaprosila);

• usklajevanje reševanja zaprosil, ko ta niso izvršena v roku;

• splošno obveščanje javnosti o pravosodnem sodelovanju

(Evropski dan civilnega sodstva, stran Evropske pravosodne

mreže in evropski portal E-pravosodje).

Svoje naloge izvajajo bodisi neformalno preko telefona ali elek-

tronske pošte bodisi preko osebnih kontaktov s kontaktnimi točka-

mi drugih držav članic v okviru rednih sestankov in letnih srečanj

mreže.

4.2 Informacijski sistem dostopen javnosti - spletna stran Evropske pravosodne mreže

Spletna stran mreže je bila vzpostavljena marca 2003. V 22 uradnih

jezikih je na voljo okoli 2000 strani o 18 temah s katerimi se v vsako-

dnevnem življenju srečujejo državljani in podjetja. To nakazuje dej-

stvo, da je od julija do novembra 2005 spletišče obiskalo povprečno

100 000 obiskovalcev na mesec.

22

Spletišče ima pomembno vlogo, saj omogoča dostop do pravnih in-formacij, ki bi jih posameznik drugače zelo težko pridobil oz. bi mo-ral v ta namen angažirati pravnega strokovnjaka. Bistveno pri tem je, da so informacije lahko dostopne na uporabniku prijazen način.23

Na spletni strani mreže so dostopne informacije tako o pravu Skup-nosti, mednarodnem pravu kot tudi različne teme s področja civil-nega in gospodarskega prava. Nadalje so dostopni tudi nacionalni tematski listi (t.i. fact sheets), ki podajajo informacije o nacionalnem pravu držav članic.

Ob tem velja pripomniti, da so bile posamezne vsebine oz. nacional-ni tematski listi, ki so bili prej dostopni na spletni strani Evropske pravosodne mreže, posodobljeni in preseljeni na evropski portal e-pravosodje, ki sedaj ponuja prenos storitev s področja pravosodja EU. Na spletni strani Evropske pravosodne mreže je tako dostopna povezava preko katere lahko uporabnik z enostavnim klikom nepo-sredno dostopa do portala e-pravosodje in želenih informacij.24

4.3 Reševanje konkretnih težav pri izvrševanju zaprosil - Evropski pravosodni atlas

Evropski pravosodni atlas je spletna stran Evropske komisije, na ka-teri so objavljene informacije o pravosodnem sodelovanju v civilnih zadevah. Vse informacije zagotavljajo države članice v skladu s pred-pisi na področju civilnega prava.

23 Glej Poročilo Komisije o uporabi Odločbe Sveta št. 2001/470/ES o ustanovitvi Evropske pravosodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah z dne 16.05.2006, str. 4.

24 Na primer za informacije o razvezi glej <https://e-justice.europa.eu/content_divorce-45-si-sl.do> (29.8.2013).

23

4.3.1 Področja, ki jih pokriva Evropski pravosodni atlas

Evropski pravosodni atlas vključuje naslednja področja:

a. Pravna pomoč25

Namen Direktive o čezmejni pravni pomoči je pospešiti upora-bo pravne pomoči v čezmejnih sporih za osebe, ki nimajo dovolj sredstev, kadar je pomoč potrebna, da se zagotovi dejanski dostop do pravnega varstva.

b. Vročanje sodnih in izvensodnih pisanj26

c. Namen Uredbe o vročanju je bil doseči boljše in hitrejše pošiljanje sodnih in izvensodnih pisanj v civilnih ali gospodarskih zadevah pri vročanju med državami članicami.

d. Evropski čezmejni postopki

e. Uredba o postopku za evropski plačilni nalog27 upnikom omogoča izterjavo nespornih zahtevkov v civilnih in gospodarskih zadevah na podlagi enotnega postopka z uporabo standardnih obrazcev. Uredba glede postopka

25 Direktiva Sveta 2003/8/ES z dne 27. januarja 2003 o izboljšanju dostopa do pravnega varstva v čezmejnih sporih z uvedbo minimalnih skupnih pravil v zvezi s pravno pomočjo pri takih sporih, UL L 26 z dne 31. januar 2003, str. 0041-0047.

26 Uredba (ES) št. 1393/2007 Evropskega parlamenta in Sveta o vročanju sodnih in izvensodnih pisanj v civilnih ali gospodarskih zadevah v državah članicah (vročanje pisanj) in razveljavitvi Uredbe Sveta (ES) št. 1348/2000, UL L 331 z dne 10. december 2008, str. 21.

27 Uredba Sveta (ES) št. 1896/2006 z dne 12. decembra 2006, UL L 399 z dne 30. december 2006, str. 1–32.

24

v sporih majhne vrednosti28 omogoča izboljšanje in poenostavitev postopkov v civilnih in gospodarskih zadevah, pri katerih vrednost zahtevka ne presega 2000 EUR.

f. Izvajanje dokazov

Uredba o izvajanju dokazov v čezmejnih zadevah29 si prizadeva iz-boljšati, poenostaviti in pospešiti sodelovanje med sodišči pri izva-janju dokazov.

g. Priznavanje in izvrševanje tujih sodnih odločb v civilnih in gospodarskih zadevah30 ter Evropski nalog za izvršbo31

h. Področje družinskega prava - priznavanje in izvrševanje sodnih odločb v zakonskih sporih in sporih v zvezi s starševsko odgovornostjo,32 preživninske obveznosti33

i. Odškodnina za žrtve kaznivih dejanj34

28 Uredba (ES) št. 861/2007 Evropskega parlamenta in Sveta z dne 11. julija 2007, UL L 199 z dne 31. julij 2007, str. 1–22.

29 Uredba Sveta (ES) št. 1206/2001 z dne 28. maja 2001 o sodelovanju med sodišči držav članic pri pridobivanju dokazov v civilnih ali gospodarskih zadevah, UL L 174 z dne 27. junij 2001, str. 1–24.

30 Uredba Sveta (ES) št. 44/2001 z dne 22. december 2000 o pristojnosti in priznavanju ter izvrševanju sodnih odločb v civilnih in gospodarskih zadevah, UL L 12 z dne 16. januar 2001, str. 1–23.

31 Uredba Evropskega parlamenta in Sveta (ES) št. 805/2004 z dne 21. april 2004 o uvedbi evropskega naloga za izvršbo nespornih zahtevkov, UL L 143 z dne 30. april 2004, str. 15–39.

32 Uredba Sveta (ES) št. 2201/2003 z dne 27. november 2003, UL L 338 z dne 23. december 2003, str. 1–29.

33 Uredbe Sveta št. 4/2009 z dne 18. decembra 2008 v zvezi s preživninskimi obveznostmi, UL L 7, 10. januar 2009, str. 1–79.

34 Direktiva Sveta 2004/80/ES z dne 29. aprila 2004 o odškodnini za žrtve kaznivih dejanj, UL L 261 z dne 6. avgust 2004, str. 15–18.

25

V nadaljnjem bo predstavljeno delovanje Evropskega pravosodnega atlasa v praksi.

4.3.2 Praktična predstavitev delovanja Evropskega pravosodnega atlasa

Kot je bilo že omenjeno zgoraj in je razvidno tudi iz same spletne strani,35 Evropski pravosodni atlas pokriva 6 področij sodelovanja v civilnih zadevah.

Evropski pravosodni atlas deluje za vse Uredbe na enak način. In sicer organ, ki ga je država članica imenovala kot pristojni organ za pošiljanje listin oz. pridobitev dokazov na spletni strani atlasa lahko izpolni elektronske standardne obrazce, ki se uporabljajo v nekate-rih čezmejnih postopkih. Pri tem velja opozoriti na dejstvo, da so standardni obrazci po novem dostopni le še na spletni strani evrop-skega portala e-pravosodje,36 kjer je dana možnost tudi elektron-skega pošiljanja.

Poleg tega so na spletni strani Evropskega pravosodnega atlasa ob-javljene informacije o pristojnih sodiščih ali organih, na katere se lahko za določene namene stranke lahko obrnejo. S tem atlas zago-tavlja uporabniku prijazen dostop do informacij, ki so pomembne za pravosodno sodelovanje v civilnih zadevah.

Samo delovanje atlasa bo predstavljeno na primeru Uredbe o vroča-nju sodnih in izvensodnih pisanj med državami članicami (Uredba (ES) št. 1393/2007), saj ima Sektor za mednarodno pravno pomoč s praktično uporabo te uredbe tudi največ izkušenj. Slovenska sodišča namreč v zvezi s tem pogosto zaprosijo za pojasnila.

35 <http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/> (29.8.2013).

36 <https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_taxonomy_action.do?idTaxonomy=155&plang=sl&init=true&refresh=19>(30.08.2013).

26

Kot že omenjeno si Uredba o vročanju prizadeva olajšati vročanje sodnega in izvensodnega pisanja v civilnih ali gospodarskih zade-vah med državami članicami. Uredba se uporablja v vseh državah članicah Evropske unije, vključno z Dansko, ki je z izjavo na podlagi vzporednega sporazuma z Evropsko skupnostjo potrdila svoj namen za izvajanje vsebinskih določb Uredbe. Uredba določa različne nači-ne prenosa in vročanja pisanja: prenos prek organov za pošiljanje in organov za prejem, prenos po konzularnih in diplomatskih kanalih, vročanje po pošti in neposredno vročanje, pri čemer so vsi ti načini vročanja med seboj popolnima enakovredni.37

Če sedaj vzamemo primer, da želi slovensko sodišče vročiti sodno pisanje (npr. tožbo) naslovniku (tožencu) v Zvezni republiki Nem-čiji, bo pošiljanje pisanj lahko potekalo neposredno med organi za pošiljanje in organi za prejem, ki jih imenuje vsaka država članica. Organi za pošiljanje so pristojni za pošiljanje sodnega ali izvensod-nega pisanja, ki ga je treba vročiti v drugi državi članici. Organi za prejem so pristojni za prejem sodnega ali izvensodnega pisanja iz druge države članice. Osrednji organ je odgovoren za zagotavljanje informacij organom za pošiljanje in iskanje rešitev za kakršne koli težave, ki se lahko pojavijo med pošiljanjem pisanja za vročitev V Republiki Sloveniji so bili kot organi za pošiljanje določena okrajna in okrožna sodišča, Delovno in socialno sodišče, upravno sodišče, Vrhovno sodišče, Ustavno sodišče in Državno pravobranilstvo Re-publike Slovenije, kot organi za prejem pa okrožna sodišča.

Na atlasu bo slovensko sodišče pred katerim teče spor, našlo pristoj-no sodišče v ZRN in le-temu posredovalo zaprosilo za vročitev pisanj z uporabo standardnega obrazca iz priloge I Uredbe. Pristojno nem-ško sodišče za sprejem listin, bo sodišče našlo na ta način, da bo v za

37 Glej sodbo v zadevi Plumex proti Young Sports NV, C-473/04 z dne 9. februar 2006, UL EU C 86/10 z dne 8. april 2006.

27

ta namen pripravljenem iskalniku (ki se ga najde v rubriki »agencije za prejem«) vneslo oz. izbralo ustrezno državo, poštno številko in

mestno občino glede na naslov fizične osebe/pravne osebe, kateri

naj se listine vročijo.

Nadalje bo slovensko sodišče moralo preveriti sporočila držav članic

glede jezika v katerem država članica sprejema zaprosila ter glede

načina prejemanja listin. Iz sporočila ZRN je razvidno, da sprejema

zaprosila v nemškem in angleškem jeziku. Slovensko sodišče bo lah-

ko preko povezave na spletni strani evropskega pravosodnega atlasa

prišlo do standardnega obrazca na spletni strani Evropskega porta-

la e-pravosodje, ki je interaktiven, kar pomeni, da ga lahko sodišče

izpolni na spletu, pri čemer izbere ustrezno jezikovno verzijo. Pred-

nost tega sistema je namreč, da so obrazci dostopni v 27 uradnih

jezikih Evropske unije in tako prevodi s strani tolmačev za zaprosila

niso potrebni.

Ko bo organ za prejem v ZRN prejel zaprosilo skupaj z listinami za

vročitev bo o tem nemudoma obvestil organ za pošiljanje s potrdi-

lom na standardnem obrazcu (člen 7/III Uredbe). Prav tako bo or-

gan za sprejem v primeru, da bo naslovnik pisanje zavrnil, obveščen,

da naslovnik zavrača sprejem pisanja, ker ni sestavljeno v jeziku, ki

ga naslovnik razume ali v uradnem jeziku države članice ali mu ni

priložen prevod v katerega od teh jezikov. V primeru, da bo organ

za prejem ugotovil, da je zaprosilo za vročitev očitno izven področja

uporabe te uredbe (člen 6/III Uredbe) bo poslano zaprosilo in pisa-

nja vrnil organu za pošiljanje skupaj z obvestilom o posredovanju

zaprosila na standardnem obrazcu, prav tako bo v primeru, da spre-

jemni organ ni krajevno pristojen za vročitev, bo organ za prejem

poslal zaprosilo krajevno pristojnemu organu, organ za pošiljanje

pa bo o tem obvestil s standardnim obrazcem. Po izpolnitvi formal-

nosti v zvezi z vročitvijjo pisanja bo organ za prejem s potrdilom o

28

vročitvi/nevročitvi pisanj na standardnem obrazcu obvestil o uspeš-

ni/neuspešni vročitvi.

Na podoben način kot opisano zgoraj deluje tudi pravosodno so-

delovanje glede pridobivanja dokazov v civilnih in gospodarskih

zadevah, in sicer neposredno med sodišči z uporabo standardnih

obrazcev.

Ker je s 1. julijem 2013 postala polnopravna članica Evropske unije

tudi Republika Hrvaška, s katero je pravosodno sodelovanje pote-

kalo na podlagi bilateralne pogodbe po resorni poti, velja nekaj be-

sed nameniti pravosodnemu sodelovanju v civilnih in gospodarskig

zadevah v bodoče.

Do dne 1. julija 2013 se je v zadevah mednarodne pravne pomoči

med Republiko Slovenijo in Republiko Hrvaško uporabljala Pogod-

ba med Republiko Slovenijo in Republiko Hrvaško o pravni pomoči

v civilnih in kazenskih zadevah, sklenjena dne 07.02.1994,38 po ka-

teri so se zaprosila za pravno pomoč posredovala po resorni poti, t.j.

preko pristojnih Ministrstev za pravosodje.

S 1. julijem 2013 se v vseh zadevah uporabljajo zgoraj navedeni in-

strumenti Skupnosti, ki urejajo pravosodno sodelovanje v civilnih in

gospodarskih zadevah. Ob tem velja opozoriti na dejstvo, da na splet-

ni strani portala e-pravosodje še ni mogoče izpolniti obrazcev v hr-

vaškem jeziku, temveč je obrazec mogoče najti kot del priloge Ured-

be o vročanju/o pridobivanju dokazov v hrvaški jezikovni različici

na spletni strani Eurolexa39. Na strani e-pravosodja pa so dostopne

38 Ur.l. RS, MP-10/94.

39 <http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:19:07:32007R1393:HR:PDF> (28.8.2013)

29

izjave Hrvaške v zvezi s posameznimi Uredbami, kjer je na podlagi abecednega seznama mogoče identificirati pristojne organe40.

III. Zaključek

K vzpostavitvi Evrope prava in pravice, kot jo predvideva Stockholm-ski program, pomembno prispeva tudi delovanje Evropske pravo-sodne mreže v civilnih in gospodarskih zadevah. Neposredni stiki med člani Evropske pravosodne mreže namreč omogočajo, da so ti na ta način seznanjeni z aktualnim dogajanjem glede sprejema aktov EU v civilnih in gospodarskih zadevah, poleg tega pa si z drugimi člani mreže lahko izmenjajo informacije glede reševanja konkretnih zadev. Kontaktne točke pa svojim delom prispevajo k hitremu reše-vanju zaprosil, saj lahko takoj, ko prejmejo zaprosilo za informacijo kontaktne točke druge države članice vzpostavijo stik s pristojno čla-nico mreže pristojnega sodišča in jo povprašajo o stanju zadeve ter po prejemu odgovora o tem nemudoma obvestijo kontaktno točko druge države članice, ki je zaprosilo posredovala.

Preko portala e-pravosodje so državljani bolje obveščeni o njihovih pravicah, poleg tega jim je zagotovljena tudi široka paleta informa-cij in storitev glede različnih pravosodnih sistemov. Po drugi strani pa je tudi sodiščem v primeru, ko se soočajo z zadevami pravosod-nega sodelovanja v civilnih zadevah olajšano delo. Evropski pravo-sodni atlas sodniku namreč poleg informacij o pravni podlagi nudi konkretne informacije, saj omogoča enostavno iskanje informacij glede pristojnih sodišč in drugih formalnosti glede zaprosila za prav-no pomoč (jezik, način komuniciranja ipd.), portal e-pravosodje pa

40 <https://e-justice.europa.eu/content_croatia__cooperation_in_civil_matters-276-sl.do> (20.8.2013).

30

omogoča enostavno izpolnitev zaprosila v obliki spletnega interak-tivnega obrazca. Sodniku je v konkretnem primeru tako delo znatno olajšano, kar glede na obilico zadev, ki jih sodišča rešujejo nedvom-no prispeva k pospešitvi reševanja zadev in s tem zopet h krepitvi Evrope prava in pravice.

31

Nacionalni in čezmejni elektronski pravni promet

Vrhovni državni tožilec Dr. Thomas Gottwald

Zvezno ministrstvo za pravosodje Republike Avstrije

Prezidialna sekcija,Oddelek za pravno informatiko Moravske Toplice, v novembru 2013

Elektronski pravni promet (EPP) - Definicija

• »Elektronski pravni promet« (EPP) je

– brez papirja

– strukturirana

– elektronska komunikacija

– s pomočjo posredniških točk

– med strankami in sodišči / državnimi tožilstvi, kot tudi obratno

• Nadomešča komunikacijo s papirjem in je le-temu pravno enakovredna

• Ni za zamenjati z posredovanjem preko telefaksa ali preko enostavne elektronske pošte

• Zavezujoče za odvetnike in notarje od 1.7.2007 dalje, za banke in zavarovalnice od 1.10.2011 dalje in za zakonsko socialno zavarovanje od 1.1.2014 dalje

32

Funkcije in vmesniki

Poštna dostava vis - vis elektronski dostavi

33

Pravne podlage EPP

• §§ 89a do 89f Zakona o organizaciji sodišč (GOG) v različici Zvezni UL (BGBl.) I Št. 26/2012

• § 34a Zakon o državnem tožilstvu (StAG)

• Uredba Zvezne ministrice za pravosodje o elektronskem pravnem prometu (ERV 2006), Zvezni UL (BGBl.) II Št. 481/2005 v različici BGBl. II Št. 503/2012

• §§ 4 ff Zakon o sodnih taksah (GGG)

• § 14 Zakon o izterjavi sodnih stroškov in kazni (GEG)

• Uredba o knjiženju in pobiranju taks (AEV)

• § 23a Zakon o odvetniški tarifi (RATG)

• Opis vmesnikov (§ 5 ERV 2006)

EPP: Časovna razvrstitev

2013: Upload-Service

2012: Sprememba trenutka vročitve

2009: EPP v zemljiški knjigi

2007: Štart WebEPP (celotni novi razvoj EPP na podlagi »internetne tehnologije«)

2006: Elektronske listine v sodnem registru in zemljiški knjigi

2001: Letna poročila v sodnem registru

34

2000: neomejen EPP-v krogu udeležencev, obvezna elektronska izvedba, širitev elektronskih dejanj na dokazljive vročitve

1999: elektronska opravila, povratni promet

1995: EPP- opominjevalne tožbe pri delovnih sodiščih, EPP- Izvršilni predlogi, »ostala« pisanja

1990: Elektronski pravni promet opominjevalne tožbe

EPP - številke

EPP- udeleženci 2012: 8.600

Vloge 2012: 4,2 Mio

Odločitve 2012: 9,5 Mio (vključno 2,7 Mio povratnic pri spisih)

Stroški EPP vročitve (za pravosodje): enotno < 0,07 Euro

Prihranek pri pošti > 10 Mio Euro na leto

35

Elektronski pravni promet (EPP)

Vloge (»EPP- promet vlaganja«)

»Nestrukturirano«

• Ostala pisanja

• Vsa pisanja vključno s prilogami (kot PDF priloge) sodiščem

• Omejitev glede na velikost vloge na 12 MB

36

»Strukturirano«

• Tožbe na denarno dajatev v civilnih postopkih in v postopkih pred delovnimi sodišči

• Evropske opominjevalne tožbe

• Izvršilni predlogi na premičnine in terjatve

• Predlogi za sodni register, letna poročila

• Zemljiškoknjižni predlogi

• Policijska poročila

Sodna opravila(»EPP- povratni promet«)

• Opravila v polnih tekstih kot PDF-dokument

• Strukturirani podatki za:

– Številka spisa

– Plačilni nalogi, dovolitve izvršb, vabila in ostala dejanja

– Sklepi sodnega registra in zemljiške knjige

– Kazenske kartice v kazensko evidenco

• Stroški

– nobeni (prejemnik plača le stroške EPP vročitve in za vloge)

• potek

37

– Deponiranje na področju razpolaganja prejemnika pri posredniški točki na razpolago 24 ur

– Učinek vročitve stopi v veljavo naslednji delovni dan po deponiranju (avtomatsko dokazilo o vročitvi sodiščem in tožilstvom)

– Opcija obvestilo preko faksa ali elektronske pošte o deponiranju pisanja in pred potekom roka kot dodatni servis posredniške točke

Odgovornost za IT uporabo (§ 89e GOG = Zakon o organizaciji sodišč)

• (1) Za škodo za napake pri uporabi informacijske in komunikacijske tehnike pri vodenju sodnih poslov vključno s posli pravosodne uprave kot tudi zato potrebne registre in ostale poslovne pripomočke in javnih registrov odgovarja Zvezna država. Odgovornost je izključena, če je škoda povzročena z neodvrnljivim dogodkom, ki se ne nanaša niti na napako kakovosti niti na zatajitev sredstva avtomatične podpore obdelave podatkov. V ostalem je potrebno uporabiti AHG (=Zakon o odgovornosti uradov).

• (2) Pri elektronskem posredovanju vlog in izvedbe opravil odgovarja zvezna država po 1. odstavku, v kolikor je napaka nastala 1. pri podatkih, ki so bili posredovani sodišču, od prispetja pri Zveznem centralnem registru (BRZG); 2. pri podatkih, ki jih mora posredovati sodišče, do njenega prispetja v razpolagalno območje prejemnika.

38

Datum vloge – Datum vročitve (§ 89d GOG (=Zakona o organizaciji sodišč)

• Vloga velja za prispeta na sodišče, če so njeni podatki v celoti prispeli v Zvezni računski center d.o.o. (=Bundesrechenzentrum GmbH).

– Vendar s časovnim trenutkom, v katerem je posredniška točka (izvzemši direktni promet) vlogo za posredovanje prevzela v Zveznem računskem centru d.o.o. in

– Tehnično je bil brezhiben prevzem povratno posredovan vlagatelju

• Kot trenutek vročitve elektronsko posredovanega sodnega opravila in vloge (§ 89a 2. odst. GOG = Zakona o organizaciji sodišč) velja naslednji delovni dan vsakokratnega prispetja v elektronsko razpoložljivo področje prejemnika, pri čemer sobote ne veljajo kot delovni dan. (datum začetka veljavnosti 1. Maj 2012 – v tej povezavi je odpadel § 1 4. odst. 4 EPP 2006, ko je bila vročitev dopustna le od 0 do 16 ure)

Izbira nadaljnjih sprememb z 1. majem 2012

• § 89 odst 6 Zakona o organizaciji sodišč: kršitev zoper § 89 odst. 5 (prevz: zavezujoči EPP udeleženci) je obravnavati kot pomanjkanje obličnosti, ki jo je potrebno izboljšati.

• § 1 odst. 1c EPP 2006: zavezujoči udeleženci elektronskega pravnega prometa (§ 89 odst 5 GOG) morajo potrditi vloge, ki

39

se ne posredujejo v elektronskem pravnem prometu, v kolikor izjemoma ni konkretne tehnične možnosti v posameznem primeru.

WebEPP

STARO:

• 1 posredniška točka

• FTP, vrstična in znakovna napotilna struktura

• Modem/ISDN

• samo Plain-Tekst

• Samo papirne priloge

• Nobene možnosti formatiranja

• Paketna obdelava

• Spoznavanje udeleženca + geslo

• Samo pravosodna uprava

NOVO – EPP Splet:

• 7 posredniških točk

• Standard-vmesniki preko spletnega servisa, SOAP, XML

• Komunikacija preko poljubnih internetnih povezav

• PDF-priloge

40

• Napotila za listine na tuje arhive

• Opcije formatiranja

• Praktično hitro kot elektronska pošta

• Varnost preko SSL in certifikati

• V osnovi odprto za vse uporabe (npr. pravosodna uprava, sodni register, zemljiška knjiga)

Predpostavke za udeležbo v EPP

• Registracija pri eni od posredniških točk

• Informacije na spletni strani http://www.edikte.justiz.gv.at/erv

• Spoznanje udeleženca = naslovna koda

• certifikat

• Računalnik z ustrezno EPP programsko opremo

• Priklop na internet (svetujemo širokoposavno priključitev)

Stroški za udeleženca pri posredniški točki

• Enkratna pristojbina za prijavo: 20,00 €

• Mesečna pristojbina po stranki: 17,50 €

• Po vnosu na sodišče: 0,30 €

41

• Vročitev s strani sodišč v povratnem prometu brezplačen

• Opcijske dodatne storitve

– Obvestilo v povratnem prometu po elektronski pošti: 0,08 €

– Obvestilo o povratni pošti po faksu: 0,48 €

• Dodatno pridejo še licenčnine za računalniški program! (poleg tega obstoji še Useware- licenčni model)

Prednosti EPP

• Odpad vnosa podatkov (osebje)

• Hitro, stroškovno poceni (čas, papir, pošta)

• Korektni podatki

• 7 dni/teden, 24 ur/dan

• Prenos brez medijskega preloma – v nasprotju s posredovanjem preko faksa

• Strukturirani podatki: nadaljnja obdelava

• Varnost: avtomatično protokoliranje vseh korakov

• Pravno zavezujoča potrditev vloge

• Pisanja ob vsakem trenutku možno najti

• Takojšnje sporočanje o označbi spisa (opr.št.) pri EPP vlogah – ciljno usmerjena vprašanja pri sodišču možna

42

• Hitra informacija v posameznem primeru za stranke (eksterna poizvedba primera)

• Višja kvaliteta pisanj

– Zmanjšano število zavrnitev pri EPP pisanjih kot pri papirnatnih predlogih

– Veliko napak se prepreči preko računalniškega programa oz. preko posredniške točke

Oblike e-komunikacije s pravosodjem

43

EPP za vse (od 1. januarja 2013)

www.eingaben.justiz.gv.at

Sedanjost in prihodnost

Povezava EPP na najvišja sodišča javnega prava (ustavno sodišče od aprila 2013 – upravno sodišče, sodišče azilantov), povezava vročit-venih servisov zveze (uprava) z EPP

Award

Good Practice Labels

2001: Elektronski pravni promet (EPP)

Konferenca eGovernment v Bruslju

e-CODEX

e-Justice Communication via Online Data Exchange

www.e-codex.eu

44

Podrobnosti glede subvencioniranega projekta

Projektni naslov:

e-Justice Communication via Online Data Exchange

Vodja konzorcija:

Justizministerium des Landes Nordrhein-Westfalen

(Zvezno ministrstvo dežele Nordrhein-Westfalen)

Konzorcijski partner:

Zvezno ministrstvo za pravosodje in 16 ostalih partnerjev vključno CCBE in CNUE

Opis projekta

»The e-Justice LSP has as its goal to develop building blocks that can be used in- or between Member States to support cross-border operation of processes in the justice field. In the pilot, solutions will be developed in different areas from safe transportation to identity and rights management to document standards. These solutions de-veloped should enable a safe environment for users (ranging from citizens and businesses to members of the different legal professi-ons) to access a wide range of legal services across Europe.«

Projektni proračun:

14 Mio Euro (vsi partnerji)

45

Subvencija preko EK:

50%, i.e. 7 Mio Euro

Trajanje projekta:

3 leta od 1/2011

Projektno okolje

46

Pilotski scenarij

Pravna podlaga e-Justice

Circle of Trust

Vsak udeleženec MS sprejema dokumente, podpise, itd, ki ustrezajo zakonskim določbam države odpošiljanja in jim zaupa

Pogled

Pilotski projekti od 1/2013

Prvi pilot glede opominjevalnega postopka v okviru EU (AT, DE, EE, FR, GR, IT, NL)

47

• Sukcesivni nadaljnji pilotski projekti za

– Bagatelne postopke (AT, CZ, DE, EE, FR, IT, NL)

– Europ. priporni nalog (DE, ES, FR)

– Varna izmenjava podatkov (AT, BE, DE, ES, FR, TK)

e-CODEX Extension Phase

• Podaljšanje e-CODEX Projekta za 14 mesecev

• dodatnih 5 držav članic kot partnerjev

• Izgradnja pilotov

• Nadaljnjih 10 M EUR (dv 50% subvencijonirano)

49

Izvajanje dokazov s pomočjo videokonference

Sabina Klaneček

Ministrstvo za pravosodje Republike Slovenije

Z ustanovitvijo Evropske Unije, uvedbo enotnega gospodarskega trga, s sprostitvijo pretoka delavcev med državami članicami in ved-no več čezmejnimi življenjskimi dogodki državljanov Evropske Uni-je, se je povečalo tudi število sodnih postopkov, v katerih so stranke, priče ali drugi udeleženci postopka osebe s prebivališčem v drugi državi članici. Sodni postopki s čezmejnim elementom so postopki, ki pri organizaciji zahtevajo še več truda, dela in pozornosti, kot »na-cionalni« sodni postopki.

Evropska unija se zaveda pomena zagotoviti pravico in uveljavlja-nje pravice vsem svojim državljanom. Ker so postopki s čezmejnim elementom navadno dolgotrajni ali obremenjeni z veliko admini-strativnimi ovirami, si vse države članice prizadevajo k poenostavi-tvi postopkov in odpravi raznih administrativnih ovir, ki nastanejo kakorhitro ima sodni postopek čezmejni element. Prav zaradi pohi-tritve postopkov in olajšanja sodelovanja Evropska Unija spodbuja pravosodno sodelovanje med državami članicami EU in povdarja učinkovitost in smotrnost uporabe novih tehnologij v sodnih po-stopkih. V ta namen je pri Svetu EU ustanovljena delovna skupine e-pravo(e-pravosodje), kjer se iščejo tehnične rešitve, ki bi omogočile lažje izvajanje dokazov v sodnih postopkih, vzpodbuja povezovanje

50

raznih elektronskih registrov (kot so na primer poslovni registri) in spodbuja pravosodno sodelovanje na osnovi izkazanih potreb držav članic, predvsem z uporabo modernih tehnologij v pravosodju. Leta 2008 je skupina potrdila Akcijski načrt za obdobje od 2008 - 2013, v katerem je bila ena izmed prioritet spodbujanje uporabe videokon-ferenc za izvajanje dokazov na daljavo. Da bi države članice potrdile svoja prizadevanja na področju lažjega in hitrejšega pravosodnega sodelovanja ter lažje uveljavljanje pravic državljanov evropske unije in za izboljšanje zagotavljanja državljanom prijaznih sodnih postop-kov, so bili na področju evropske unije sprejeti nekateri pravni akti, ki prav to omogočajo. Najpomembnejši pravni akti s področja civil-ne in kazenske zakonodaje, ki omogočajo izvajanje dokazov v sodnih postopkih s pomočjo videokonferenc so:

Uredba Sveta (ES) št. 1206/2001 z dne 28. maja 2001 o sodelovanju med sodišči držav članic pri pridobivanju dokazov v civilnih ali go-spodarskih zadevah (UL L 174/1) – predvsem členi 10. do 12. in 17. člen;

• Konvencija, ki jo je Svet pripravil na podlagi člena 34 Pogodbe o Evropski uniji, o medsebojni pravni pomoči v kazenskih zadevah med državami članicami Evropske unije (UL C 197/3) – predvsem 10. člen;

• Uredba Sveta (ES) št. 861/2007 in Evropskega parlamenta z dne 11. julija 2007 o uvedbi evropskega postopka v sporih majhne vrednosti – predvsem 8. in 9. člen;

• Direktiva 2008/52/ES Evropskega parlamenta in Sveta z dne 21. maja 2008 o nekaterih vidikih mediacije v civilnih in gospodarskih zadevah – predvsem 9 odstavek preambule;

• Direktiva Sveta 2004/80/ES z dne 29. aprila 2004 o odškodnini žrtvam kaznivih dejanj – predvsem 9. člen;

51

• Okvirni sklep Sveta z dne 15. marca 2001 o položaju žrtev v kazenskem postopku (2001/220/PNZ) – predvsem 11. člen;

• Direktiva 2010/64/EU Evropskega parlamenta in Sveta z dne 20. oktobra 2010 o pravici do tolmačenja in prevajanja v kazenskih postopkih.

• Na področju nacionalne, torej slovenske zakonodaje, so Evropski zakonodaji sledili predvsem predpisi, ki urejajo sodne postopke in omogočajo uporabo videokonferenc v sodnih postopkih oziroma omogočajo izvajanje dokazov na daljavo. To so predvsem :

– Zakon o kazenskem postopku – 244.a člen;

– Zakon o pravdnem postopku – 114.a člen;

– Zakon o zaščiti prič – 26. člen;

Ključnega pomena za namestitev in uporabo videokonferenčnega sistema, tako s pravnega kot s tehničnega vidika, je prav tako do-kument »Priročnik o uporabi videokonferenc v čezmejnih sodnih postopkih« št. 9863/09 z dne 15. 5. 2009, ki ga je izdal Svet Evrop-ske unije, posodobljenega dne 5.6.2013 in dostopnega na https://e--justice.europa.eu/content_manual-71-sl.do. Na spletnih straneh Evropskega pravosodnega portala e-pravosodje je na razpolago še veš informacij, ki zadevajo uporabo videokonferenc v sodnih po-stopkih, priporočila za uporabo, zakonodajni okvir, prav tako pa in-formacije o nacionalnih zmogljivostih in kontaktne številke za teh-nično osebje.

V Sloveniji smo leta 201 izvedli projekt uvedbe videokonferenc v pravosodje. Projekt je bil načrtovan v okviru Operacije e-pravosodje, katere cilj in namen je modernizacija pravosodja s katero želi Repu-blika Slovenija pohitriti sodne postopke. Akcijski načrt e-pravosodje

52

2008-2014, ki je bil usklajen in potrjen s strani Projektnega sveta. Celotna operacija e-pravosodje je delno sofinancirana iz Evropskega socialnega sklada. V okviru projekta smo v 11 razpravnih dvoran na Okrožnih sodiščih po Sloveniji namestili videokonferenčno opremo. Opremo smo zagotovili tudi v 11 otrokom prijaznih sobah na Centrih za socialno delo oz. Kriznih centrih, v prostoru v zavodu za izvrševa-nje kazenskih sankcij Dob, v prostoru Policije, nabavili pa smo tudi tri mobilne opreme, s katerimi lahko izvedemo zaslišanja in ostale dokaze iz kateregakoli prostora, ki ima internet ali ISDN telefonske linije, prav tako pa jih lahko uporabijo sodišča, kje ni nameščene videokonferenčne opreme.

Ob pričetku uvedbe projekta, smo sodišča prosili za oceno potreb vi-deokonferenčne opreme, glede na izvedene sodne postopke. Ocene, ki smo jih pridobili so bile pridobljene na podlagi števila čezmejnih postopkov, v katerih bi morebitna uporaba videokonferenčne opre-me bila dodana vrednost postopku. Ker se podatki o številu čezmej-nih postopkov na sodiščih niso zbirali, je bila informacija s strani sodišč le ocena, ki je bila izredno nizka. Kljub oceni, da je bilo v pred-hodnem letu, torej v letu 2009, na sodišču izredno malo postopkov, kjer bi bilo mogoče in smiselno uporabiti videokonferenčno opremo za izvedbo dokazov, smo se odločili za izvedbo projekta, ampak v manjšem obsegu, kot je bilo predvideno.

Do danes smo na slovenskih sodiščih izvedli veliko dokazov, pred-vsem pričanj v postopkih, s pomočjo videokonference. Spodnja ta-bela prikazuje število izvedenih pričanj iz druge lokacije ob uporabi videokonferenc.

2011 (od 1.6.2011) 2012 2013 (do 1.10.2013)

21 74 38

53

Videokonference so se, kot je razvidno iz zgornje tabele, izkazale kot zelo uporabne in učinkovit način zaslišanja osebe, ki se v času izvaja-nja dokazov, lahko nahaja v drugi državi, drugem mestu, bolnišnici, Centru za socialno delo, na skriti lokaciji, celo doma…

Ker pa uporaba videokonferenc v sodnih postopkih le za zaslišanje priče v tujini ni edina možnost in ker ima uporaba videokonferenč-ne opreme v sodnem postopku še veliko večji potencial, v Sloveniji spodbujamo zaslišanje otrok, ki so bili žrtve kaznivih dejanj, s po-močjo videokonference, pri čemer se otrok nahaja v otroku prijazni sobi na Centru za socialno delo, kriznem centru ali kateri drugi enako oprem ljeni sobi. V sodelovanju z nevladno organizacijo Beli obroč, smo na 11 centrih za socialno delov v Sloveniji (v mestih, kjer so okrožna sodišča) opremili sobe, ki so se uporabljale za stike pod nadzorom, za namen izvajanja razgovorov in intervjujev z otroki s prilagojenim in otrokom prijaznim pohištvom, poskusili smo ustva-riti prijetno atmosfero, v sove pa smo dodatno namestili opremo za izvajanje videokonferenc. Tako smo podali možnost, da sodišče do-loči izvedenca ali drugega strokovnjaka, ali pa celo samo opravi zasli-šanje otroka v tej prijazni sobi, ostali udeleženci postopka pa sprem-ljajo celotno dogajanje preko videokonference iz lokacije na sodišču ali v sosednji sobi na isti lokaciji. Dodatno smo zagotovili možnost posredovanja dodatnih vprašanj strokovnjaku, ki izvaja razgovor z otrokom v realnem času, da ima tudi osumljeni ali obdolženi mož-nost podati vprašanja, hkrati pa lahko sodnik odredi, da se pripravi videoposnetek razgovora z otrokom. Dogajalo se je namreč, da so se strankam v postopku, ob prebiranju izvedeniškega mnenja, porodila dodatna vprašanja ali pa so izpodbijali kompetence strokovnjaka ali njegov način priprave izvedeniškega mnenja. Tako sedaj spodbuja-mo snemanje razgovorov, da lahko sodnik v nadaljnjem postopku uporabi posnetek razgovora ter da otroka ni potrebno ponovno za-slišat. Da bi bil posnetek uporaben tudi v morebitnem paralelnem postopku (npr. postopek za določitev skrbništva v okviru postopka

54

za razvezo zakonske zveze) pa priporočamo izvedencem in ostalim, ki izvajajo razgovore z otroki, da postavljajo tudi širša vprašanja, na katera bi tako lahko dobili odgovore, relevantne v drugem postopku. Video posnetki razgovorov z otroki nam tako omogočajo, da se v ve-liko primerih izognemo sekundarni viktimizaciji otrok.

Veliko zanimanje in uspehe je pokazala uporaba videokonference v primerih, kjer je priča varovana ali jo je potrebno zaščititi, ker bi njeno razkritje predstavljalo veliko nevarnost za njeno življenje. Za izvedbo zaslišanja t.i. »skrite« priče iz »skrite« lokacije uporablja-mo tako mobilno videokonferenčno opremo, ki jo lahko namestimo kamorkoli ali poseben prostor, za katerega smo Policiji posredovali videokonferenčno opremo, oni pa so jo sami namestili, saj je loka-cija neznana. Zraven videokonferenčne opreme na neznani lokaciji, smo za zagotovitev nerazkritja identitete priče poskrbeli še s popače-valcema glasu in slike, ki po videokonferenčni povezavi posredujeta preoblikovan glas in sliko.

V tujini se videokonferenčna oprema v veliki meri uporablja tudi v postopkih, kadar se priča ali obdolženi nahajata v zavodu za presta-janje kazni zapora, da se izognejo vsem dodatnim stroškom sprem-stva in prevoza na sodišče, da izboljšajo varnost ter pospešijo po-stopek. Načeloma videokonferenca zagotavlja načelo neposrednosti, saj nudi občutek, da se stranka ali priča nahaja na kraju sodne raz-prave. Na tem področju je v Sloveniji še veliko potenciala za uvedbo izboljšav in nenazadnje tudi za racionalizacijo postopkov.

Priporočila in nasveti, ki jih želimo posredovati vsem praktikom, ki sodelujejo v postopkih, kjer se za izvajanje dokazov lahko in se uporabi videokonferenčna oprema, se nanašajo predvsem na upo-rabo videokonferenc v praksi, na obravnavi in kako se pripraviti, da bo obravnava tekla, kot si jo je zamislil sodnik, brez nepredvidenih zapletov.

55

I. Organizacija videokonference

A. Posredovanje zaprosila za pravno pomoč in uporabo videokonference

a. Sodnik poskrbi za posredovanje zaprosila za pravno pomoč /izvedbo dokazov s pomočjo videokonference, z navedbo predvidenega termina obravnave in hkrati prosi za kontaktno osebo za tehnično organizacijo (seznam pristojnih sodišč: http://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/EJN_AtlasAdvanced.aspx)

b. Zaprošeni organ odgovori in posreduje podatke o tehnični pomoči, na strani zaprošenega sodišča

• SLOVENSKO sodišče posreduje podatke o potrebni asistenci pri izvedbi videokonference na elektronsko pošto tehnika, odgovornega za izvedbo videokonference ali tehniku na sodišču, ki je odgovoren za pomoč pri izvajanju zvočnega snemanja narokov ali informatiku sodišča, ki se poveže z enim izmed omenjenih tehnikov.

B. Predhodni dogovori

Oba organa se morata vnaprej dogovoriti o:

Posredovanje zaprosila

c. Katera stran priskrbi tolmača

d. Kako se bo preverilo identiteto osebe

56

e. Ali se zaslišanje s pomočjo videokonference snema (zvočno ali video) ali se o njej piše zapisnik

C. Potrebni tehnični pogoji (poskrbi tehnik)

a. Vnaprej je potrebno pridobiti tehnične podatke o sistemu na drugi lokaciji (IP naslov ali ISDN številko, vrsta sistema, datum testiranja, kontaktna oseba, telefonska številka,…)

b. Testna povezava z drugo lokacijo se izvede priporočljivo najmanj en teden pred zaslišanjem (v kolikor se pogosto izvaja videokonferenca z istim sodiščem, ni več potrebnega testiranja)

c. Kje najti informacije o tehnični opremi: https://e-justice.europa.eu/content_information_on_national_facilities-151-EU-sl.do

D. Priprava sodne dvorane

a. Luči v sodni dvorani morajo biti prižgane

b. Zagrniti je potrebno zastore / zavese na oknih

c. Oseba, ki je pomembna za obravnavo se postavi na mesto, kjer bo tudi med zaslišanjem (na drugi strani je omogočen pogled na vse sodelujoče v razpravni dvorani)

d. Priklopi se videokonferenčna oprema, po potrebi se pripravi tudi dokumentna kamera

e. Obe strani se povežeta preko videokonference

57

E. Kam je potrebno gledati med zaslišanjem da se vzpostavi očesni kontakt

a. sodnik gleda v ekran pred njim, po možnosti je kamer nad ekranom

b. oseba, ki je zaslišana in tolmač gledata v veliki ekran – navadno za sodnikom, kjer je tudi kamera

c. tožilec gleda v veliki ekran- navadno za sodnikom, kjer je tudi kamera (v kolikor ima pred sabo dodaten ekran, gleda v veliki ekran le, kadar govori)

d. odvetnik gleda v veliki ekran- navadno za sodnikom, kjer je tudi kamera (v kolikor ima pred sabo dodaten ekran, gleda v veliki ekran le, kadar govori)

F. Optimalni prenos zvoka

a. Mikrofon je usmerjen proti govorcu, potrebno je govoriti v smeri mikrofona, ne preglasno

b. Sodnik poskrbi, da vedno govori le ena oseba (v nasprotnem primeru pride do prekinjanja zvočne povezave in motenj)

c. Mikrofona se ne dotika, prav tako je priporočljivo, da se spis ali drugi dokumenti ne listajo v neposredni bližini mikrofona (v nasprotnem primeru pride do prekinjanja zvočne povezave in motenj)

58

II. Zaslišanje stranke v čezmejnih postopkih

A. Kako pričeti zaslišanje stranke preko videokonference?

1. Sodnik države prosilke prične obravnavo

a. V svojem jeziku pove: » Pričenjam o z obravnavo. Ali me dobro slišite in vidite?«

b. Sodnik se predstavi in predstavi pomembne osebe v svoji razpravni dvorani (ime, priimek, vloga;)in jih sproti prosi, da se predstavijo z dvigom roke

c. Potem preda besedo sodniku na zaprošenem sodišču

2. Sodnik zaprošenega sodišča nadaljuje z zaslišanjem

a. V svojem jeziku pove: »Hvala. Ali me dobro slišite in vidite?«

b. Sodnik se predstavi in predstavi pomembne osebe v svoji razpravni dvorani (ime, priimek, vloga;)in jih sproti prosi, da se predstavijo z dvigom roke

c. Preda besedo nazaj sodniku države prosilke, da prične z zadevo.

B. Kako se »obnašati« med zaslišanjem preko videokonference

a. Obnašajte se, kot da je stranka na sodišču

59

b. V kolikor se dogajanja odvija prehitro za tolmača, ga lahko prej opozorite, da v tem primeru nakaže z dvigom roke

c. V kolikor česar ne razumete ali ne vidite, nemudoma na to opozorite

d. Govorite v odstavkih , da bo tolmač lahko opravil svoje delo strokovno.

C. Kako prekiniti in ponovno vzpostaviti videokonferenco (v primeru posvetovanja strank in zagovornikov/odvetnikov,…)

a. Kdorkoli želi začasno prekiniti zaslišanje to sporoči sodniku države prosilke

b. Sodnik države prosilke sporoči, da se zaslišanje začasno prekine

c. Takrat tehnik izklopi vse vhodne in izhodne mikrofone (ni prenosa zvoka iz nobene strani na drugo stran)

d. Kdor je prosil za prekinitev, mora nakazati da je pripravljen za nadaljevanje

e. Sodnik države prosilke upošteva znak in razglasi, da se zaslišanje nadaljuje

f. Tehnik ponovno vključi vse mikrofone in prenos ter sprejem zvoka.

60

D. Kako zaključiti zaslišanje preko videokonference

a. Sodnik države prosilke razglasi konec zaslišanja in izključi sistem

b. Nato se tehnik na drugi strani odjavi in izključi tehnično opremo.

III. Več informacij o videokonferencah v sodnih postopkih

https://e-justice.europa.eu/content_videoconferencing-69-eu-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do?idSubpage=19

https://e-justice.europa.eu/fileDownload.do?id=12be7d18-29a3-4635-bdff-f5034c53b425

http://www.mpju.gov.si/fileadmin/mpju.gov.si/pageuploads/mp.gov.si/PDF/PDF/priporocila/

https://e-justice.europa.eu/home.do

61

Mednarodno sodelovanje v kazenskih zadevah izmenjava paradigem na podlagi skupnega članstva v Evropski uniji

Johannes Martetschläger

Ekscelence, spoštovane dame in gospodje.

Dovolite mi najprej kratek uvod v tematiko današnjega predavanja:

Kot ste že razbrali iz naslova, se predavanje nanaša na mednarodno kazenskopravno sodelovanje, kaj pa si lahko pod tem predstavlja-mo, katera področja pokriva?

Kar javnost in mediji zaznavajo, se dimenzija tega sodelovanja pra-vosodnih organov, predvsem na področju izročitve, gre pa pri tem za to, da osumljenec oziroma že obsojeno osebo, ki je največkrat bila begosumna, ob uporabi prisilnih sredstev, izroči državi, kjer pote-ka postopek ali je bila oseba obsojena. Že klasičen primer izročitve kaže, da je nujnost mednarodnega sodelovanja v osnovi utemelje-na, saj vsaka država lahko izvaja svoja upravičenja in častne pra-vice le na svojem lastnem teritoriju. Vsa čezmejna akcija, ki prese-ga državne meje, potrebuje že na podlagi načela suverenosti vsaj soglasje države, na katerem območju delujejo organi druge države, v normalnem primeru pa je potrebno sodelovanje aktivnega delo-vanja organov druge države, da se doseže zaželen uspeh. Kar velja za izročitev oseb, je uporabiti tudi na ostalih področjih pravne po-moči. Pod pojmom pravna pomoč v klasičnem smislu je razumeti

62

klasične čezmejne oblike sodelovanja – strogo vzeto – predstavitev uradnega javnopravnega mednarodnega zaprosila, ki je prvotno bila v prometu med državami tudi v rokah diplomatov. Ne, da bi hote-li zmanjševati pomembnost dela zastopniških organov, temveč bolj zaradi težavnega sistema komunikacije med sodnimi organi, se še uporablja na tistih področjih, kjer ni nobene pogodbene podlage za medsebojno sodelovanje.

Evropski svet in tako imenovane »materinske konvencije«

Prelom po drugi svetovni vojni in počasno združevanje Zahodne Evrope, je tudi tudi na področju kazenskopravnega sodelovanja pri-nesel mejnike. Predvsem je v tej zvezi potrebno omeniti revolucio-narno funkcijo Sveta Evrope, ki je že v petdesetih letih začelo bi-stveno olajševati sodelovanje pravosodnih organov in razgrajevati nepotrebne formalnosti ter ovire. Takratnim časom ustreznemu razpoložljivemu instrumentariju mednarodnega javnega prava, so bile izdelane konvencije, ki bi naj pokrivale pomembna področja so-delovanja pravosodnih organov. Ta oblika konvencij, mednarodno-pravne javne pogodbe, ima prednost, da ponuja določeno konkre-tizacijo pravil, ki se jo v več državah uporablja neposredno, tako da implementacija preko držav samih niti ni potrebna. V tem smislu se izognemo tudi več pomenom in različnim razlag pravil in je s tem ustvarjen kar se da mogoč enoten pravni red. Konvencije imajo pa tudi slabo stran, saj so relativno nefleksibilne in se le težko prilaga-jajo novemu razvoju. Iz tega razloga so bile Konvencije Sveta Evro-pe zelo splošne in so se dopolnjevale ter konkretizirale z dodatnimi protokoli. Ta proces pa je iz vidika pogodbeno-pravnega področja

63

izjemno obsežen, zlasti če gledamo z vidika, da je potrebno konven-cije in vse dodatne protokole ratificirati.

Kljub temu pa je bil uspeh konvencij Evropskega sveta izjemen in do danes prestavljajo hrbtenico mednarodnega kazenskopravnega sodelovanja.

Podrobneje je potrebno omeniti sledeče konvencije:

• Evropski sporazum o izročitvi z dne 13.12.1957, ETS št. 024; skupaj z drugim dodatnim protokolom z dne 17. marca 1978

• Evropski sporazum o pravni pomoči v kazenskih zadevah z dne 20. aprila 1959, ETS Št.. 030, skupaj z dodatnimi protokoli z dne 17. marca 1978, ETS št. 099 in z dne 8. novembra 2001, ETS št. 182

• Sporazum o premestitvi obsojenih oseb z dne 21. marca 1983, ETS št. 112, skupaj z dodatnim protokolom z dne 18. decembra 1997, ETS št. 167

• Sporazum o pranju denarja, kot tudi preiskovanju, zasegu in odvzemu izkupičkov pridobljenih na podlagi kaznivih dejanj z dne 8. novembra 1990, ETS št. 141

Medtem, ko so ti instrumenti našli zelo široko ratifikacijo v državah članicah Sveta Evrope in celo posamezne izvenevropske države so na povabilo pristopile konvencijam, pa druge konvencije na drugih področjih sodelovanja niso bile sprejete v tako širokem obsegu, med temi sledeče:

Evropski sporazum o mednarodni veljavi kazenskih sodb z dne 28. maja 1970, ETS št. 070 (kot začasna konvencija zgoraj navedenega sporazuma o premestitvi)

• Evropski sporazum o prenosu kazenskega pregona z dne 15. maja 1972, ETS št. 073

64

S tem sporazumom so bile pokrite bistvene oblike sodelovanja na kazenskopravnem področju, to so:

Izročitev oseb glede kazenskega pregona in izvršitve

– Pravna pomoč v ožjem pomenu: zaslišanje, dostava, uporaba preiskovalnih ukrepov

– Prenos kazenskega pregona v primerih neizročitve osebe iz razloga smotrnosti (skupno vodenje postopka)

– Prenos izvršitve kazni, prestajanje v tujini izrečenih zapornih kazni vdomovini s temeljnim namenom resocializacije

– Bistven napredek konvencij leži v sledečih točkah:

– Skupna pravna podlaga izrine načelo gole vzajemnosti, ustvari načelno zavezo držav pogodbenic k sodelovanju.

– Lažje obličnostne zahteve: zmanjševanje overitev, konkretna pravila prevajanja zaprosil, pravila o plačilu stroškov.

– Lažja pot posredovanja: uporaba pravosodnih ministerstev kot centralno službo za posredovanje zaprosil, v primeru nevarnosti zamude tudi uporaba kanala INTERPOL.

– Pravila za udeležbo pri preiskovalcev iz države zaprosila.

– Nadaljnje olajšave s pomočjo možnosti sklenitve bilateralnih dodatnih pogodb, ki služijo olajšanju uporabe temeljnih konvencij. Avstrija je to možnost izkoristila po spremembi v letu 1989 postopoma z vsemi sosednjimi državami.

65

Prvotna zasnova Evropske unije

Na podlagi tega ozadja je steklo napredovanje evropske integracije in vplivalo tudi na vprašanje sodelovanja s pravosodnimi organi med državami članicami. Čim intenzivneje so se uporabljale v evropskem pravu zagotovljene temeljne svoboščine, tem več dejanskih stanj s kazenskopravno relevanco je pridobivalo in pridobiva čezmejne di-menzije. Odprava notranjih meja na podlagi Schengenskega spora-zuma, je ta dimenzijo še pospešila, tako da ravno Schengenski izved-beni sporazum (Schengener Durchführungübereinkommen (SDÜ)) z dne 19. junija 1990, ABl L 239 z dne 22/09/2000 S. 19-62, vsebuje tudi bistvene določbe k temi pravna pomoč v širšem smislu, kot tudi policijsko kooperacijo, ki je delno videti tudi v konkretnih posledi-cah odprave kontrol notranjih meja. Bistvene novosti Schengenske-ga izvedbenega sporazuma so bile:

Razširitev storitev pravne pomoči pri tako imenovanih upravnih de-liktih (prekrški), če je zoper odločitev zaprošenega organa mogoče vključiti tudi v kazenskih zadevah pristojno sodišče.

• Uvedba direktnega prometa med pravosodnimi organi in direktna dostava postopkovnih listin po pošti

• Posebne oblike sodelovanja na področju prekrivanja policije in pravosodja bodo izrecno urejene; čezmejno opazovanje, čezmejno zasledovanje, spontana izmenjava informacij.

• Določbe o prepovedi dvojnega kazenskega pregona.

• Če so dosežki Schengenskega izvedbenega sporazuma bili mišljeni le za države članice iz Schengenskega sporazuma, se je s protokolom o pritegnitvi schengenske ureditve v okviru

66

EU z dne 2. oktobra 1997 v 8. členu že predvidelo, da mora biti za bodoče članice prevzem te ureditve zavezujoč. Ustrezne določbe je najti v vseh sledečih pristopnih pogodbah.

V naslednjih letih je Unija poskušala še preko klasičnih instrumen-tov mednarodnega prava še nadalje razširiti povezovanje kazen-skopravnega sodelovanja, tako da so bila ustvarjena – vsakokratna dopolnjevanja na dosedanjih temeljih in veljavnih evropskih kon-vencijah – sporazumov EU na področju izročitve in pravne pomoči. Poudariti je potrebno pomen Evropskega sporazuma o pravni po-moči z dne 29. maja 2000, katere določbe Schengena širijo in omo-gočajo nove oblike pravne pomoči. Tako je najti podrobne določbe o nadzoru telekomunikacijskega prometa kot tudi možnost zasliša-nja preko video- ali telefonske konference in vzpostavitve skupnih preiskovalnih skupin. Izjemno velik praktični pomen ima določitev temeljnega načela, po katerem je potrebno upoštevati obličnostne predpise države zaprosila pri izvajanju pravne pomoči, tako da le-to ne predstavlja kršitev temeljnih načel te države. Ravno pri uporabi dokaznih sredstev, ki se pridobivajo po poti pravne pomoči, je to temeljno načelo v veliko pomoč. Protokol k Sporazumu EU o pravni pomoči z dne 16. oktobra 2001 je uredil na novo bančne informacije in omogočil nadzor transakcij na tem področju in ugotavljanje vseh računov, katere je možno dodeliti osebi, osumljeni kaznivega deja-nja v državi članici. Praktična ureditev teh preiskovalnih ukrepov je v državah članicah izpadla različno in na tem delu je tudi v Avstriji potrebna izboljšava. Končno je tudi razlog političnega delikta za za-vrnitev pravne pomoč bil med državami članicami odpravljen s tem Protokolom.

To – še vedno na klasičnem mednarodnopravno temelječem ogrod-ju je pokazalo svoje meje, predvsem nujnost ratifikacije je pred-stavljalo veliko oviro na poti poenotenja pravnega reda. Še vedno

67

nekatere države članice nimajo ratificiranega tega sporazuma iz leta 2000 n- kar onemogoča enotno uporabo na celotnem področju EU in povzroča v praksi vedno znova težave.

Princip vzajemnega priznavanja kot nadaljnji korak k integraciji

Kdo deluje na področju kazenskopravnega sodelovanja v Uniji, poz-na finsko mesto Tampere – ne da bi tam bilo veliko število čezmej-nih primerov, ampak gre za srednje veliko finsko mesto, kateremu se je podelila čast v oktobru 1999 izvesti zasedanje Sveta Evrope. Na tem srečanju je bilo pojasnjeno, da vzajemno priznavanje sodnih od-ločitev in sodb olajša varstvo pravic posameznikov preko pravosodja in bi naj bilo kot temeljno načelo vzajemnega priznanja dan »mejnik pravosodnega sodelovanja tako v civilnih kot tudi v kazenskih zade-vah v okviru Unije«. Kot pravno sredstvo realizacije tega temeljnega načela v tako imenovanem »tretjem stebru EU« - ki obsega skupno zunanjo in varnostno politiko ter sodelovanje na področju pravosod-ja in notranjih zadev – je bil sprejet okvirni sklep (členi od 39 do 42 EU pogodbe v verziji pred Lizbonsko pogodbo): Okvirni sklepi so za države članice z vidika doseganja cilja zavezujoče, postavljajo dolo-čen okvir. Je pa bilo državam članicam prepuščeno, kako in v kakšni obliki bodo dosegale cilj posameznega okvirnega sklepa. V nasprotju z »normalnimi« sklepi niso okvirni sklepi neposredno učinkujoči.

Prvi – in tudi javno najbolj realiziran primer uporabe za to novo temeljno načelo je bilo ustanovitev Evropskega pripornega nalo-ga. Tukaj se vidi nov model, ki zelo pade v oči. Odločitev o izročit-vi se označuje le kot predaja, in se popolnoma jemlje iz konteksta

68

mednarodnega prava. Odločitev vlade, ki jo običajno zastopa pravo-sodni minister, odpade v korist izključno sodne odločitve. Promet in postopki predaje se ne dotikajo pravosodnih ministrstev in se vodi izključno direktno med udeleženimi organi pravosodja, ki tudi spre-jemajo odločitve. Posledica je potrdilo postopka kot tudi zavračanje vsakršnega političnega vpliva na postopek predaje. Evropski pripor-ni nalog predstavlja zahvaljujoč njegovemu uspehu temeljno načelo vzajemnega priznavanja in je dobro spričevalo le-temu.

Na podlagi te pozitivne izkušnje so Evropska komisija in države čla-nice ustvarile vrsto nadaljnjih novih instrumentov za kazenskoprav-no sodelovanje za realizacijo temeljnega načela vzajemnega prizna-vanja, ki pokrivajo bistvene dele tega sodelovanja.

Evropska unija je v skladu s tem temeljnim načelom vzajemnega pri-znavanja sprejela različne pravne akte – na ustreznih podstraneh najdete nadaljnje informacije k sledečim temam:

Zavarovanje premoženjskih predmetov in dokaznih sredstev,

• Odločitve o odvzemu,

• Izmenjava informacij o sodbah / kazenske evidence,

• Odločitve o ukrepih nadzorovanja brez odvzema prostosti v preiskovalnih postopkih,

• Vzajemno priznavanje in izvrševanje obsodilnih sodb z ozirom na kazen z odvzemom prostosti in brez odvzema prostosti (denarne kazni in denarni globe).

Okvirni sklepi kažejo določeno strukturo osnovnih idej, ki jih lahko karakteriziramo, kot sledi:

• Direktni promet med organom izdaje in organom izvršitve

69

• Odprava preizkusa obojestranskih kaznivosti ob obstoju delikta iz seznama posebno hudi delikti,

• Možnost brezobličnega priznavanja (…. Brez nadaljnjih formalnosti….) v enostavnem postopku pri najvišje možni koncentraciji pravne pomoči v državi izdaje.

• Precizno sprejeti razlogi zavrnitve

• Uporaba obrazcev, ki bodo vsebovali najpomembnejše informacije za izvršitev odločbe in bo poslan v prevodu v državo izvršitve in bo služila kot podlaga za to odločitev

• Roki za odločitve o izvršitvi

• Vsi ti okvirni sklepi so bili implementirani v tem času s strani Avstrije v Zvezni zakon o pravosodnem sodelovanju v kazenskih zadevah z državami članicami EU, v tako imenovanem »EU-JZG«, ,kar se tekoče razširja v smislu »sistema opeke«, v kolikor je potrebno implementirati nek pravni akt EU znotraj države.

Tukaj nastanejo tudi najpomembnejše težave z instrumenti EU.

Problem: Realizacija (Implementacija)

Stanje realizacije v ostalih državah članicah ostaja zaenkrat le želja, tu se kaže šibka stran okvirnega sklepa kot pravne oblike. Realizacija potrebuje ukrepanje zakonodajalca v državah članicah, tu obstajajo po eni strani zamude in možnosti nenatančne implementacije, tako da cilj, zagotoviti enotno uporabo, spet ne bo dosežen.

Problem: številnost novih instrumentov

Širitev uporabe novih instrumentov v praksi napreduje le počasi. Pomembno v tej zvezi je enostavno uporabljanje novih instrumentov,

70

enostavno razpoložljive informacije za stanje realiziranja in pomo-či glede ravnanja glede uporabe instrumentov. Kaže se, da »proi-zvodnja« pravnih aktov na področju kazenskopravnega sodelovanja preko evropskega zakonodajalca ne doseže vedno natančnosti glede na potrebe prakse. Tu je potrebno omeniti okvirni sklep »Evropske dokazne uredbe«, ki jo je sicer Svet EU sprejel, vendar pa bi naj im-plementacija v večini držav članic bila nadomeščena z novim instru-mentom. Ravno ta okvirni sklep, ki bi naj nadomestil jedro področja klasične pravne pomoči, v svojem obsegu in svoji obliki ni sprožil pozitivne reakcije v državah članicah.

Problem: decentralna uporaba preko pravosodnih organov države izvršitve ni vedno ustrezna okvirnemu sklepu

Tu se kaže, da direktni promet prinaša s seboj tudi težave. Vedno znova prihaja do tega, da se posredovanje odločb organom državi izvršitve ne priznava kot zadostno formalno podlago za priznanje. Pravosodni organi države izvršitve pogosto zahtevajo nadaljnje li-stine, katere posredovanje do sedaj niso predvidevali okvirni sklepi, kar vodi pri organih izdaje do nepotrebnih izdatkov glede korespon-dence kot tudi glede stroškov prevajanja. Tukaj bi bilo potrebno in-tenzivirati šolanje organov pravosodnih organov, ravno kar zadeva nove instrumente v Uniji.

Povzetek in pogled naprej

Evropska integracija se je preko sodelovanja v kazenskih zadevah v njeni dnevni praksi zelo močno spremenila. Meje sicer niso čisto izginile, temveč igrajo - enako kot za državljanke in državljane, ki se

71

podajo v drugo državo članico – daleč manjšo vlogo kot pred dvaj-setimi leti. Vzajemno priznanje sodnih odločitev prestavlja tukaj mejnik, ki do prejšnjih oblik sodelovanja prinaša pospešitev in poe-nostavitev. Sistem pa lahko deluje le, če raste vsaj v enaki meri vza-jemno zaupanje pravosodnih organov in se pri državljanih in drža-vljankah utrjuje gotovost, da inozemski pravosodni organ uporablja isti temeljni pravni standard in iz njegove lastnosti kot tujec/tujka ne izhajajo nobene slabosti v postopku. Ravno v vzajemnem zau-panju med pravosodnimi organi se predpostavlja vzajemno spozna-vanje sistemov, ki nosi tudi institucionalno komponento. Evropska unija je to kmalu spoznala in že več kot deset let vzpostavlja vzvode, ki bi naj pospeševale spoznavanje. Ob koncu bi si dovolil navesti dve takšni instituciji, ki po eni strani praktikom poenostavljajo vsakdan, kadar gre za čezmejno sodelovanje, in po drugi strani veliko dopri-nesejo k temu, da se krepi zaupanje med pravosodnimi organi. To je Evropska pravosodna mreža v kazenskih zadevah (EJN), ki s svojimi kontaktnimi mesti, ki so nameščene blizu pravosodnim organom v vseh državah članicah, poskuša reševati probleme pri sodelovanju, odpravljati blokade in preprečevati zamude kot tudi ponujati izme-njavo znanj in informacij. Nadaljnja institucija je EUROJUST, ki je sestavljena kot kolegij sodnic in tožilk iz vseh držav članic, ki imajo skupni sedež v Haagu in ki omogoča enostavno in splošno izmenjavo informacij in je preko koordinacije preiskovalnih postopkov na čez-mejni način postala zaslužna.

Krepitev vzajemnega zaupanja med pravosodnimi organi držav čla-nic EU je bistvena predpostavka za dosego prostora varnosti, svo-bode in prava, o katerem govori naslov V (pet) pogodbe o načinu dela Evropske unije. In ravno prireditve, kot takšna tukaj, lahko z neprecenljivo vrednostjo doprinesejo k temu.

73

Novi Državljanski zakonik Republike Madžarske

Dr. László Székely

Utemeljenost reform

Veljavni Državljanski zakonik (DZ – IV. zakon iz leta 1950) je nastal v obdobju (1953-1959), ki je pogoj za upravljanje z zasebno pravnim premoženjem, zasebno lastnino omejil med najožje možne okvire. Razumljivo je torej, da je moral zakonodajalec od spremembe siste-ma leta 1990 korenitim gospodarskim in družbenim spremembam slediti s pogostimi spremembami zakona. Abstraktne norme civil-nega prava so zmožne kljubovati tudi bistvenim gospodarskim in družbenim spremembam. Do štiri petine več kot stopetdeset manj-ših ali večjih sprememb DZ je bilo sprejetih v obdobju po spremembi sistema. Procesi, ki so se odvijali v ozadju sprememb so na področju zasebnopravnih odnosov povzročili tako velike in močne spremem-be, da je njihova pravna ureditev zahtevala obsežne reforme in je nastala potreba po izoblikovanju novega Državljanskega zakonika (V. zakon iz leta 2013).

Družbeni model osnutka

Družbenopolitični cilji, ki jim je Madžarska sledila od leta 1990 in za uresničitev le-teh sprejeta ustavna zagotovila v današnji razviti Evropi se zgledujejo po ustaljeni družbeni podobi Evropske Unije, oziroma družbenem modelu socialno tržnega gospodarstva. Temu

74

cilju teži novi Državljanski zakonik. Izhaja iz prepričanja, da je po-

trebno zagotoviti s socialnimi in ustavnimi elementi podkovane po-

goje zasebnega prava na področju tržnega gospodarstva. Osnutek

polaga v prvi vrsti pravne okvire premoženjskega prometa, obenem

pa želi zagotoviti tudi primerno pravno zaščito osebam: človekovi

osebnosti, osebnim odnosom znotraj družine in tudi pravicam oseb

znotraj organizacij.

Madžarska je po štirih desetletjih diktature in družbeno-gospodar-

skih stranpoteh leta 1990 uvedla tržno gospodarstvo z družbenim

redom na temeljih privatne lastnine in zasebnega podjetništva. Tudi

temeljni zakon je podpiral to smer družbenega razvoja. Novi druž-

beni model zahteva v prvi vrsti popolno priznanje in zaščito zasebne

lastnine. To načelo se nanaša tudi na podrobnosti pravila (npr. na

normative glede pridobitve zasebne lastnine), temu pa se pridru-

žujejo tudi socialni zadržki, ki bremenijo privatno lastnino. Druga

osnovna posledica zasebne avtonomije je sprejem načela pogodbe-

nih pravic. To točko zasebne pravice je upravičeno omejevati le tam

in v toliki meri, kjer je to neobhodno potrebno v interesu zahtevkov

socialne pravičnosti in je v okviru pogojev svobode tržne konkuren-

ce še možno. Tretji steber zasebne avtonomije je svoboda združenja

in koalicije, katere pogoje določa Državljanski zakonik po vzgledu

pravil zasebnega prava skupaj z ustanovami društev in zavodov.

Tradicija in prenove. Tuji primeri

Kodeks izhaja iz obstoječega, veljavnega prava in teži k spremem-

bam le tam in v takšnem obsegu, kjer je to v okviru današnjih zahtev

gospodarskih in družbenih odnosov potrebno. V skladu s temi me-

todološkimi izhodišči teoretičnega značaja novi Državljanski zako-

nik ne spreminja predhodna pravila in jih dopolnjuje z integracijo

75

določil posebnih zakonov in z oblikovanjem normativ na podlagi ob-stoječe prakse višjega sodišča. V primeru dvomov se novi Državljan-ski zakonik zavestno odloča za obstoječe pravo in ne sprejema novih, alternativnih rešitev v slučaju, če bi ti v pravnem sistemu povzročili neutemeljene dvome. Skupaj s tem želi zavestno prenoviti v marsi-katerem pogledu že zastarele ukrepe madžarskega civilnega prava.

Na reformo našega civilnega prava je na mnogih področjih posredno vplival pravni red Evropske Unije, ki posredno vpliva tudi na našo zakonodajo in npr. pri varstvu pravic potrošnikov ali na področje družbenega prava želi organsko vgraditi trajni pravni material smer-nic zasebnega prava Unije.

Zakon ni izbral nek določen tuji model, vendar pa v veliki meri za-jema tudi tuje kodifikacijske primere. Madžarski osnutki, izdelani v začetku 20. stoletja so se zgledovali predvsem po avstrijskem in nemškem zakoniku, pri predlogu Zakona za zasebno pravo pa so se zgledovali tudi po švicarskem ZGB (Zivilgesetzbuch). Zaključke teh velikih klasičnih zakonikov so uporabili že pri madžarskem civilnem pravu. Izmed modernin narodnih kodeksov sta najmodernejša nizo-zemski zakonik Burgerlijk Wetboek in civilni zakonik iz kanadskega Quebeca. Pri madžarski reformi sta bila oba za vzor (tako predvsem glede ureditve življenjskih okoliščin in tudi glede ureditve zakoni-ka), vendar pa nista vplivala na kodifikacijo v celoti.

Razen narodnega kodeksa črpa Kodeks tudi iz mednarodnih pred-pisov. Predvsem iz Mednarodne kupne pogodbe Dunaj, UNIDROIT (Principles of International Commercial Contracts, 2004), Evrop-ska osnovna načela (The Principles of European Contract Law, 1999, 2002) in iz evropskih modelov (Draft Common Frame of Referen-ce – v nadaljevanju: DCFR) so nudili primere, vredne presoje glede ureditve pogodbenega prava.

76

Značaj in pomen novega Državljanskega zakonika – kodeksa

Čeprav so prizadevanja za čim bolj enoten pravni red Evropske uni-je v zadnjih dveh desetletjih dosegla tudi področje zasebnega prava in danes že v veliki meri vplivajo na pravni red določenih narodov, se zdi, da je mogoče zasebno pravo v celoti kodificirati le na naro-dni ravni. To ugotovitev potrjuje dejstvo, da kljub temu, da poteka v Evropski Uniji s strani pravnih strkovnjakov izredno obširno in zajetno kodifikacijsko delovanje, so razen Nizozemske skoraj v vseh državah Srednje in Vzhodne Evrope ustanovili novi državljanski za-konik, ali potekajo v ta namen intenzivne dejavnosti.

Državljanski zakonik je nastal po vzoru kodeksa in želi prednosti

tega uveljaviti na čim širšem področju. Seveda pa tudi ta metoda ne

sme biti namen sama sebi namen, zato predvideva, da bodo kljub

najboljši kodifikaciji ostala pravila zasebnega značaja zunaj zakoni-

ka. Tem normam mora kodeks zagotoviti pravno gradivo subsidiar-

nega pomena. Vebinsko usklajenost in terminološko enotnost po-

sebnih zasebno pravnih zakonov je seveda potrebno v največji meri

uskladiti s samim zakonikom. Zatorej mora definicija kodeksa tudi v

posebnih zakonih imeti istovetno vsebino.

Vsebinske okvire zakonika je načeloma dobro širiti vse dokler pozi-

tivni vplivi kodifikacije, kot je homogenost norm, terminološka edi-

nost, možnost strnitve in krajšave itd. lajšajo uporabo pravnih pred-

pisov. Strniti pravna pravila v isti zakonik je zaželjeno in smotrno

torej tedaj, dokler so prisotne metode skupnih norm, in dokler imajo

spremembe prednost, kot so: racionalnost sistema, ekonomična se-

stava zakonov brez notranjih nasprotij, terminološka sigurnost, jas-

ne in pregledne rešitve.

Glede na vse to je kodeks gradivo družinskega prava vgradil v zako-

nik. Med integracijo pa prav tako tudi primerno poudari specifičnosti

77

družinskopravnih odnosov. Eden izmed znakov za to je, da zajema Družinskopravno poglavje le določila glede teh razmerij.

Pravno ureditev posameznih delovnih pogodb prepušča kodeks De-lovnemu zakoniku kljub temu, da ima vlogo specialne ureditve de-lovnih razmerij Državljanski zakonik, znotraj tega pa splošna pravila glede pogodb. Vendar pa ima pravna ureditev delovnih pogodb dan-danes že toliko posebnih začilnosti, da bi bilo vse težko integrirati v enem državljanskem zakoniku. Pri formiranju zakona se delojema-lec pojmovno tretira kot »šibkejša stran« in je zatorej tudi oblikovni vpliv pravnih aktov evropske skupnosti veliko intenzivnejši, kot na drugih področjih zasebnega prava.

Kodeks se je odločil za integracijo družbeno materialno pravnih pra-vil in jih ob posameznih določil glede pravnih oseb umešča v posebno poglavje. Ta rešitev je logična posledica koncepcionalnega izhodišča, da naj glede pravnih oseb, katerih notranje in zunanje vezi odvijajo v okviru civilno pravnih odnosov, zakonik da celostno ureditev, kajti predmet ureditve in način ureditve sta v skladu z značajem kodeksa. Ureditev pravil glede gospodarskih družb znotraj kodeksa ima ve-liko prednosti: obstaja možnost širitve kroga splošnih pravil glede pravnih oseb v izogib ponovitvi norm. Razen tega pa značaj pravnih predpisov v ozadju Državljanaskega zakonika postane očiten (kar je sedaj opredeljeno posebej z zakonom o družbah). Zaradi tega in po-dobnih kodifikacijskih prednosti je svojčas švicarski, nato italijanski, nazadnje pa tudi nizozemski zakonodajalec odločil, da dobi družbe-no pravo mesto v zasebnopravnem kodeksu. Prav tako pa poglavje o pravnih osebah podaja tudi abstraktne okvirne zakone o zadrugi in s tem postavi temeljne zakone glavnih panog (proizvodnja, storitve, kreditne storitve).

78

Notranja struktura kodeksa

Kodeks je razdeljen na poglavja. Širitev vsebinskih okvirov zakoni-ka zahteva tako glede količine, kot vsebine to dopolnitev konstruk-cijskih enot (Del, Naslov, Poglavje), ponovno številčenje. Štetje pa-ragrafov se po poglavjih začne na novo in se dopolni s sklicevanjem na zaporedno številko poglavja. Na začetku zakonika so podobno, kot pri veljavnem Državljanskem zakoniku v uvodnih določilih strnjeni cilji in osnovna načela zakonika, po poglavjih, ki vsebujejo podrobna pravila pa stojijo Končne določbe. Kodeks je torej sestavljen iz na-slednjih poglavij:

– Prvo poglavje: Uvodna določila

– Drugo poglavje: Človek, kot pravni subjekt

– Tretje pogavje: Pravna oseba

– Četrto poglavje: Družinsko pravo

– Peta knjiga: Stvarno pravo

– Šesta knjiga: Obligacijsko pravo

– Sedma knjiga: Dedno pravo

– Osmo poglavje: Končne določbe

Prvo poglavje: Uvodna določila

1

Med uvodnimi določili najdemo le določila glede celotnega zakonika in se je število osnovnih določil zakonika zavestno zmanjšalo. Ko-deks ne določi zahtevkov glede namembnosti pravne prakse. Izhaja

79

iz tega, da mora zakon v prvi vrsti zagotoviti svobodno uresničeva-nje subjektivnega prava, v primeru pravne prakse, ki je v očitnem nasprotju z utečeno pravno prakso, pa gre praviloma za zlorabo pra-va. Razen tega pa sta tudi dobra vera in poštenost pogoja za zago-tavljanje pravilnega izvajanja pravne prakse. Kodeks ne zagovarja načela vzajemnega sodelovanja v vseh zasebnopravnih odnosih, to načelo zagovarja predvsem v okviru pogodbenih odnosov in jih zato postavlja na čelo splošnih pogojev pogodb. Razen pogodbenega pra-va želi s primernim oblikovanjem konkretnih norm vzpodbuditi so-delovanje dotičnih pravnih subjektov. Ne določa tudi načela varstva lastnine, kajti meni, da je to osnovno ustavno načelo, za katero je od-govoren celoten pravni sistem. Iz podobnih razlogov ne določa niti načela glede varstva oseb. Temeljni zakon na najvišji ravni deklarira varstvo osnovnih nedotakljivih in neodtujljivih človekovih pravic.

Kodeks opredeljuje štiri osnovna načela. Zajema splošno tezo, ki se nanaša na razlago pravil zakona, zahtevek dobre vere in poštenosti, zahtevke, ki jih je po navadi pričakovati v danem položaju in prepo-ved zlorabe prava. Kot dopolnilo dodaja posebna načela na začetku posameznih poglavij; npr. glede specifičnosti družinsko pravnih od-nosov so opredeljena tudi posebna načela v poglavju o pravilih glede družinskega prava.

2

Pristojnosti tega zakona določa kodeks v skladu z veljavnimi cilji Državljanskega zakonika. Določila glede pristojnosti pričajo, da za-jema kodeks celoten krog subjektov državljansko pravnih odnosov, torej želi postati splošni kodeks civilno pravnih odnosov, tako fizič-nih, kakor tudi pravnih oseb. Razen pravnih oseb imajo npr. tudi etažni lastniki značaj organizacij, ki imajo pravne lastnosti (ome-jena, relativna oblika pravne sposobnosti). V primeru državnih in

80

samoupravnih organov se pravila kodeksa uporabljajo v primeru, ko se jim priznajo lastnosti pravne osebe.

Zakon pri določitvi pristojnosti poudari najpomembnejšo metodo-loško značilnost državljansko pravne ureditve: podrejenost pravnih subjektov in enakopravnost. To splošno lastnost pravil je mogoče ugotoviti kljub temu, da se iz socialnih vzrokov, kot npr.glede pravil posebne zaščite šibkejše strani (predvsem uporabnika), ne uvelja-vlja v vseh primerih to metodološko načelo.

3

Novi kodeks pri razlagi določil zakona ne spreminja načelnih tez dr-žavljanskega zakonika in s tem zavestno ne našteva podrobnih vidi-kov razlage. Vloga razlage je v prvi vrsti v tem, da uporaba konkret-nih norm ne pride v nasprotje s Temeljnim zakonom in ostalimi ustavnimi predpisi, in da ne bo v nasprotju z zakonom v celoti.

Ohranja načelo veljavnega Državljanskega zakonika glede dobre vere in poštenosti, podobno, kot številni drugi narodni kodeksi in osnutki zakonov. To osnovno načelo obenem tudi zagotavlja vzaje-mno zaupanje strank.

Ohranja tudi osnovno načelo veljavnega Državljanskega zakonika glede zahtevanih vedenjskih norm. Sodna praksa je izoblikovala re-lativno čvrste temelje za izvajanje tega načela.

4

Kodeks izhaja iz svobodnega izvajanja subjektivnega prava. Obe-nem pa podobno, kakor veljavni DZ ureja tudi poglavje glede zlorabe pravnih predpisov. V zadnjih 15-20 letih je bilo na področju izreka

81

sodbe število zlorab pravnih določil na ravni še tolerirane stopnje. Zadržanost je vsekakor utemeljena glede na to, da predpisi s pod-ročja civilnega prava v prvi vrsti ščitijo in podpirajo uveljavljanje subjektivnega prava in preprečujejo praticiranje tega le v primerih zlorab. Kodeks meni, da so določila veljavnega Državljanskega zako-nika glede pogojev za definicijo pojmov, ki določajo okvire zlorabe pravnih predpisov, zastarela, in sam niti ne določa takih pojmov, temveč formiranje teh prepušča sodni praksi.

Drugo poglavje: Fizična oseba, kot pravni subjekt

1

DZ v drugem poglavju posveča samostojno poglavje pravilom glede poslovne sposobnosti. V posebnih poglavjih opredeljuje poslovno nesposobnost zaradi mladoletnosti, oziroma delni odvzem poslovne sposobnosti, posebej pa obravnava pravila glede oseb, ki jim je bilo s sodnim sklepom dodeljeno skrbništvo. Predpisi glede mladoletnih oseb, ki še niso poslovno sposobni, se ne razlikujejo, medtem ko se predpisi glede polnoletnih oseb, ki jim je bila delno ali v celoti odvze-ta poslovna sposobnost, spremenijo v več točkah.

Pomembna razlika v primerjavi z veljavno zakonodajo je, da novi kodeks ne omogoča splošne omejitve poslovne sposobosti v primeru polnoletnih oseb, omejitev poslovne sposobnosti je možna le v za-devah, ki jih določi sodišče. Tako ima odvzem poslovne sposobnosti lahko dve vrsti: popolna omejitev (ki v bistvu odgovarja popolne-mu odvzemu poslovne sposobnosti in postavitvi skrbništva) in delni odvzem poslovne sposobnosti (kar pomeni omejitev glede na skupi-no zadev). Pomembno pravilo je, da se poslovna sposobnost lahko v celoti omeji le, če za varstvo osebnih pravic dotične osebe delni

82

odvzem poslovne sposobnosti ne zadošča. V primeru skrbništva je osnovnega pomena načelo »nujnosti«, »proporcionalnosti«, ki ga poudarja tudi veliko mednarodnih dokumentov. V skladu z medna-rodnimi normami se lahko poslovna sposobnost delno ali v celoti odvzame le v primeru, če varstvo pravic dotične osebe na drug način ni zagotovljeno.

2

Ostala pravila glede pravnega subjekta, poslovne sposobnosti in varstva osebnosti prikazuje študija Gaborja Jobbagyija.

Tretje poglavje: Pravna oseba

1

Novi kodeks skladno z veljavnim zakonom razen fizičnih oseb priz-nava tudi pravne osebe, kot subjekte v civilno pravnih odnosih. V pravnem pogledu so pravice in dolžnosti, ki se nanašajo na pravne osebe, civilnopravne pravice in dolžnosti . Če želi druga pravna veja v civilnem pravu predati pravnim osebam, ki jim je priznan status pravnega subjekta, pravice in dolžnosti, mora o tem posebej odločati.

Na področju civilnega prava pomeni priznanje določenim organiza-cijam ali premoženjskim skupnostim status pravne osebe toliko, da imajo v civilno pravnih odnosih določene pravice, kakor tudi dolžno-sti. Kodeks, ki izhaja iz načela absolutne pravne sposobnosti pravnih oseb, ne želi omejevati in vezati k ciljem pravne osebe krog pravic in dolžnosti, ki jih ima pravna oseba. Pravne sposobnosti pravnih oseb imajo le »naravne« omejitve, torej pravice ki po naravi lahko

83

pripadajo le človeku, ne morejo pripadati pravni osebi, torej tudi s tem povezane dolžnosti ne. Priznanje absolutne pravne sposobnosti bi bilo obenem v nasprotju z interesi ustanoviteljev pravnih oseb. Ti želijo pravno osebo ustanoviti zaradi določenih ciljev in ne želijo, da bi pravna oseba sodelovala v pravnih odnosih zunaj okvirov teh ciljev.

Posebej je urejeno vprašanje uporabe osebnih pravic. Le človek ima osebnost, hkrati pa se lahko več človeških lastnosti nanaša tudi na pravne osebe in je lahko izvajanje teh pravic pomembno tudi za pravno osebo. Utemeljena je torej trditev, da so te pravice veljavne tudi v primeru pravnih oseb. Torej je potrebno tudi glede pravnih oseb določiti sankcije za primer uveljavitve osebnih pravic, prisile, kršitve pravic.

Kodeks opredeljuje tudi, da je mogoče pravno osebo ustanoviti le na podlagi z zakonom določenih tipov. Kodeks predpisuje tudi splošne kriterije pravne osebe. To so zahtevki, ki omogočajo, da lahko člani pravne osebe v premoženjsko pravnem prometu nastopajo samos-tojno, neodvisno od ostalih članov. Temu cilju služi samostojen na-ziv, sedež, premoženje, organizacija in obveznost zastopanja.

Kodeks je med skupne lastnosti pravnih oseb namestil takšne sploš-no veljavne norme, ki se lahko uporabljajo za vse pravne osebe ali vsaj za večino. To pa ne pomeni, da se splošni delni predpisi lahko uporabljajo za vse pravne osebe v vseh primerih. Med splošnimi pra-vili najdemo tudi takšne, ki se uporabljajo le pod določenimi pogo-ji, vendar pa v primeru nastanka teh pogojev pri vseh tipih pravnih oseb ali većini tipa pravnih oseb z enako vsebino in na enak način. Ti vidiki urejanja so omogočili, da je kodeks glede na prejšnje predpise znatno razširil količino splošnih pravil. Številčni porast je povezan tudi s pravili kodeksa, saj bi bilo neutemeljeno, da bi zakon ponavljal iste predpise z isto funkcijo v primeru več različnih tipov pravnih

84

oseb. Obenem pa se s tem, da kodeks vsebuje tudi pravila več tipov pravnih oseb, pravila splošnega in posebnega dela pojavijo v enem zakonu, in tako postane njihova skupna uporaba nemotena.

2

Del, ki se nanaša na gospodarske družbe se nahaja v študiji Andra-sa Szegedija pod naslovom: »The outlines of the new Regulation of Hungarian Company Law«.

3

Družba je ena izmed najpomembnejših garancij zasebnopravne av-tonomije; njena vloga in pomen sta izrednega pomena za družbe, ki temeljijo na osebni lastnini.

Družba je taka pravna oseba, ki je nastala s svobodno voljo oseb, ki želijo s koordinacijo dejavnosti uresničiti skupne cilje članov. Ko-deks modificira veljavno zakonodajo v tej meri, da definicija družbe ne določa, da je samouprava neobhodna. Pri mnogih oblikah družbe je namreč do danes že postal zastarel zahtevek, da se lahko vodilni funkcionar družbe izvoli le izmed članov družbe, to že dandanes ni tako značilna lastnost, ki bi jo bilo potrebno posebej omeniti v zako-nu. Potrebna stabilnost za priznanje statusa pravne osebe je v prvi vrsti zagotovljena z določitvijo trajnega cilja družbe in kontinuitete. Članstvo zagotavlja obstoj in delovanje družbe. Zato je pomembna tudi evidenca članov. Članstvo družbe ni lastniško članstvo. Le izje-moma se dejavnost družbe navezuje na upravljanje s premoženjem (zavarovalništvo ali drugo upravljanje s premoženjem). Zaradi inte-resa varovanja premoženja pa družba ne more biti članica z neome-jeno odovornostjo druge pravne osebe.

85

4

Kodeks ureja tudi pravila glede zadrug, ki so samostojni tip pravnih oseb z namenom, da oblikuje splošni model, ki bo primeren za prikaz osnovnih značilnosti zadrug, ki delujejo na najrazličnejših področ-jih delovanja, zato se lahko kot splošno pravilo uporablja v primeru vseh tipov zadrug in je lahko temelj za vse obstoječe in v bodočnosti nastale specialne pravne zakone za zadruge. Skupna lastnost družb je, da nastanejo s finančnim prispevkom, kapitalom članov družbe, obenem pa se s spremembo članstva stalno spreminja tudi ta kapi-tal. Značilnost za dejavnost družbe je, da je usmerjena v prvi vrsti zadovoljevanju potreb članov. Te potrebe pa niso le gospodarske, temveč vzporedno s tem tudi družbene potrebe.

Zadruga je kot pravna oseba pravni subjekt, ki je ločena od članov in za svoje obveznosti odgovarja s svojim premoženjem. Člani so dolžni izpolniti svoje finančne obveznosti, vendar pa za dolgove družbe ne odgovarjajo s svojim premoženjem.

5

Leta 1987 je bil veljavni DZ modificiran, in tako se nekaj osnovnih pravil glede fondov nahaja tudi v veljavnem kodeksu, ki so dokon-čno pravno obliko dobili s sodno prakso. Novi kodeks razen splo-šnih pravil glede pravnih oseb bolj podrobno ureja fonde in uvaja tudi številne novitete. Fond se lahko ustanovi kot pravna oseba, če ustanovitelj v ustanovni listini določi cilje, organizacijo in odloči o premoženju glede doseganja ciljev. Fond je s strani ustanovitelja ustanovljen organ za upravljanje premoženja za dosego ciljev, ki jih določi ustanovitelj v okviru zakona. V nasprotju s prejšnjo ureditvijo se lahko fond ustanovi ne le zaradi zagotovitve trajnih občih ciljev, temveč razen v dveh primerih v bistvu v katerekoli druge namene,

86

torej tudi privatne. Ena izmed omejitev je, da se fond ne more usta-noviti za gospodarsko dejavnost, gospodarsko dejavnost lahko opra-vlja le v zvezi z uresničitvijo svojega cilja, torej ne kot prvotno dejav-nost. Druga pomembna omejitev je, da cilj ne sme služiti interesom ustanovitelja, soustanovitelja in ostalih, z zakonom določenih oseb. Osnutek posebej ne določa, vendar pa se fond ne more ustanoviti niti za dejavnosti, ki so v nasprotju z zakonom in moralnimi nor-mami. To sledi iz pravil glede ničnosti pravnih poslov. V nasprotju z veljavnimi zakoni pa je potrebno cilje ustanov, fondov uresničiti ne-posredno. Iz načela neposrednosti sledi, da ustanova ne sme ustano-viti nadaljnjo ustanovo ali posredovati premoženje drugemu fondu.

Četrto poglavje vsebuje Družinsko pravo.

To zajema študija Erike Banki z naslovom Spremembe družinskega prava.

Peto poglavje: Stvarno pravo

1

Pravila glede lastništva veljavnega DZ so v veliki meri gradili na do-sežkih osnutkov zakona o zasebnem pravu pred II. svetovno vojno in na rezultate sodne prakse. Kljub temu je vpliv političnih in druž-benih sprememb sistema v veliki meri vplival na pravila o lastništvu veljavnega DZ. Potrebne spremembe so se odvile v različnih zako-nih, ki so modificirali veljavni DZ in vsled prakse ustavnega sodišča. Tako modificirana in danes veljavna zakonodaja gradi na dosežkih poskusa modifikacije madžarskega zasebnega prava, torej je rezultat

87

konstituiranega razvoja. Pravila veljavnega DZ glede lastninske pra-vice zaradi abstraktne narave zasebne lastnine niso vezana na delitev lastnine, to je v veljavi tudi v sistemu tržnega gospodarstva. Pri for-miranju stvarno pravnih predpisov kodeksa zatorej ni bilo potreb-no sprejeti obsežnih reform, ki bi spremenile temelje zakonodaje. Sprememba veljavnih predpisov je v prvi vrsti utemeljena v prime-rih, kjer je sodna praksa sprejela in uporabila rešitve in stališča, ki so v nasprotju z današnjimi družbenimi in gospodarskimi razmerji (npr. uporaba pravil v primeru skupne lastnine v določenih prime-rih). Kodeks prinaša spremembe tudi tam, kjer obstaja možnost za nadaljnjo poenostavitev pravil, nadalje tam, kjer varstvo interesov udeležencev v pravnem prometu zahteva ureditev na podlagi novih stališč.

Stvarno pravno poglavje DZ razen pravil o lastninski pravici zaseb-nega prava zajema tudi norme omejenega stvarnega prava. V pri-merjavi z veljavnim DZ je naslednja sprememba, da pravila kodeksa glede hipoteke in varščine v poglavju Stvarno pravo preide v del o omejenem stvarnem pravu, pred uporabnim pravom s posebnim naslovom. To spremembo v prvi vrsti utemeljuje dejstvo, da uredi-tev hipoteke, ki je doživela že več reform, ima danes že v pretežni meri stvarno pravni značaj.

Ena izmed značilnosti stvarnega prava, predvsem lastninske pravi-ce je relativna stalnost. Vera v stalnost lastninske pravice in stvar-nega prava je pomembna ne le z vidika gospodarstva, temveč tudi glede posameznikov, kajti lastninska pravica ni zgolj gospodarski faktor. Človeško in ustavno varstvo lastninske pravice in tudi smer-nice Evropskega sodišča za človekove pravice in Ustavnega sodišča označujejo, da ima lastninska pravica razen gospodarske vloge v abstraktnem pogledu obenem osrednjo vlogo tudi na drugih pod-ročjih varstva človekovih pravic. V zvezi s stvarno pravnimi pravili ima zatorej poseben pomen, da naj zakonodajalec od ustaljenih in že

88

znanih pravnih pravil odstopi le v zares utemeljenih primerih. Ko-deks pri ureditvi stvarno pravnih odnosov izhaja v pretežni meri iz tega, da zamenjava že ustaljenih rešitev v praksi z drugimi pravili vodi do nepotrebnih pravnih negotovosti, čemur se je treba zaradi stabilitete pravnega sistema izogibati.

2

Kodeks skladno z veljavnim DZ zagovarja kot osnovo za posestno varstvo neposredno dejstvo posestvovanja. Posestnik torej ni dele-žen posestnega varstva na podlagi lastninske pravice, omejene stvar-ne pravice, pogodbene pozicije itd., temveč na podlagi dejanskega posestvovanja. Določa tri sredstva posestnega varstva: samopomoč, terjatev po upravni poti in posestni spor. Kodeks pa tudi jasno dolo-ča, da lahko oseba, ki ji je bila motena posest svojo pravico uveljavlja pri notarju ali na sodišču. Torej tudi eno leto po motenju posesti ne bo obvezno zaprositi za varstvo pri notarju, če se bo oškodovanec tako odločil, bo lahko za pravno pomoč zaprosil neposredno na so-dišču. Sodišče odloča v vsakem primeru na podlagi upravičenosti do posestvovanja.

3

Izhodišče DZ je, da je zasebna lastnina ena izmed nosilnih stebrov pravnega reda, zato lahko tudi z določitvijo pojma lastninske pravi-ce in osnovne vsebine izrazi, da je lastninska pravica najvišja prav-na oblast nad predmetom lastnine. Ta pravna oblast pa hkrati ni neomejena, kajti delne pristojnosti, ki jih zajema lastninska pravi-ca, omejuje delno zakon, delno pa drugo, iz lastninske pravice pa nadalje lahko izhajajo tudi določene obveznosti. Možne omejitve lastninske pravice so večplastne in se vsled družbenih sprememb

89

tudi spreminjajo: v primeru lastninske pravice lahko pride do novih omejitev, te omejitve pa lahko tudi prenehajo. Omejitve lastninske pravice so lahko tako različne in so v tako veliki meri izpostavljene spremembam, da jih vse ni mogoče našteti. Kodeks obenem poudar-ja izreden pomen lastninske pravice in določa, da je lahko izvajanje delnih pristojnosti glede lastninske pravice omejeno le s pravicami drugih, nadalje z zakonskimi določili. Izčrpnega seznama delnih omejitev glede lastninske pravice ni mogoče sestaviti. Novi kodeks v skladu z določili prejšnjega DZ našteje in ureja le najpomembnejše: razpolaganje, posestvovanje, uporaba, hasnovanje, nadalje pravica do izključitva vdora drugih.

4

Kodeks ne spreminja pojma stvari: stvar je telesni predmet, ki se lahko vzame v posest. V skladu z veljavnim pravom je tudi pravi-lo, na podlagi katerega je potrebno pravila, ki se nanašajo na stvari, ustrezno uporabiti tudi za denar, vrednostne papirje in naravne sile, ki delujejo v korist stvari. Specialni predpisi za varstvo živali teme-ljijo v prvi vrsti na določilih XXVIII. zakona iz leta 1998 o varstvu in zaščiti živali. Izvzem živali iz skupne definicije stvari kaže na moral-ni pristop in želi biti v skladu s težnjami, ki so tudi na drugih pravnih področjih pojem živali obravnavali ločeno od stvari (npr. vprašanje mučenja živali v kazenskem pravu).

5

Kodeks razlaga pojme kot so posestvovanje, uporaba, hasnovanje ter razpolaga tako, kot veljavni DZ glede lastninske pravice in tudi vsebine lastninske pravice.

90

6

V primeru prenosa lastninske pravice ostane v veljavi rešitev ve-ljavnega DZ: prenos lastnine temelji na sistemu pravnega naslova, tradicije: pri prenosu lastnine je potrebno pri premičninah razen pravnega naslova urediti tudi predajo stvari (prenos posesti), v pri-meru nepremičnin pa je potrebno urediti tudi vpis v evidenco nepre-mičnin. Zasebno pravni predpisi so pravno naravo predaje urejali v smislu poslovnega pomena. Iz predpisov veljavnega DZ ta razlika ni razvidna. Kodeks meni, da ima predaja poslovni značaj, ki ga jasno opredeljuje pri definiciji prenosa posesti.

7

Kodeks določa tudi temeljna pravila razlastitve, podrobnosti predpi-sov pa prepušča posebnemu zakonu. Razlastitveno pravo je v skladu z zahtevki temeljnega zakona in zahtevki Evropske konvencije o člo-vekovih pravicah, če je pregledno in nedvoumno, če je odškodnina za razlastitev takojšnja, brezpogojna in popolna.

8

V primeru nepremičnin je bil razlastitveni čas na podlagi XIX. zako-na iz leta 2001 podaljšan za petnajst let. Ta sprememba se je zgodi-la zaradi preprečitve izgube državne lastnine in je imela cilj uredi-tve težav prehodnega obdobja, brez preudarnega razmisleka, da bi bila desetletna razlastitev glede na praktične izkušnje neutemeljeno kratko obdobje. Ker pa petnajstletno razlastitveno obdobje ščiti in-terese vseh lastnikov nepremičnin in bi skrajšanje razlastitvenega obdobja na deset let povzročilo nepreglednost in nesigurnost glede lastninske pravice, kodeks ohranja petnajstletno razlastitveno ob-dobje za nepremičnine.

91

9

Veljavni predpisi za skupno lastnino niso zahtevali korekcij mo-ralnega značaja. Civilni kolegij Vrhovnega sodišča v zakonu glede solastništva, prenehanja lastninske pravice po spremembi sistema definira tista stališča, ki so v desetletje trajajoči sodni praksi imela nedvoumne rezultate in so osnovnega značaja v obliki normativ.

10

Novi kodeks prinaša velike spremembe na področju zastavne pravi-ce. Veljavni DZ na področju zastavne pravice ni zadoščal zahtevkom glede kredita tržnega gospodarstva, ki je temeljil na zasebni pravici. Posledica tega je bila, da je bilo kar v dveh primerih potrebno modi-ficirati pravila zastavne pravice in je bilo večkrat potrebno spreme-niti tudi določila izvršbe in tudi predpise za stečajni postopek. Druga sprememba se je zgodila na področju sklenitve pogodb: tako finanč-ne institucije, kot privatni posojilodajalci so namesto zastavne pra-vice (ali ob njej) kot zagotovilo kredita uporabili sredstva zasebne lastnine, kot: pogoj kupne pravice, prenos lastninske pravice, cecijo itd., ki so sovpadala z izigranjem prepovedi lex comissoria in izigra-njem drugih obveznih hipotekarnih predpisov in so sodno prakso postavili do vse do danes nerešenih problemov. V judikaturi stojijo drug zraven drugega nasprotujoča si stališča, pravne enotnosti pa ni uspelo vzpostaviti niti Vrhovnemu sodišču. Cilj kodeksa je torej, da zavre uporabo fiduciarnih jamstev izven zastavne pravice, zatorej smatra za nično vse pogoje, ki za zavarovanje zahtevka določa pre-nos lastninske pravice ali zahtevka, ustanovitev kupne pravice.

Kodeks združuje dosedanje spremembe zastavne pravice in hipote-karno pravico označuje kot osnovno za zavarovanje kredita. Glavni cilj je, da naj zastavna pravica zagotovi učinkovito zavarovanje za

92

upnika in s tem pomaga posojilojemalcu, obenem pa zagotovi tudi potrebno zaščito lastninskih interesov zastavitelja. Podrobna pravila zatorej ugotovi tako, da le-ti uravnoteženo upoštevajo pravne inte-rese upnika, zastavitelja in ostalih dolžnikov. V prid in zaradi inte-resa upnika se poenostavijo pogoji za ustanovitev zastavne pravice. Dolžnika ščitijo v prvi vrsti garancije za uveljavitev zastavne pravice.

11

Kodeks bistveno ne spreminja pravil o evidenci nepremičnin. Ko-deks iz CXLI. zakona iz leta 1997 o evidenci nepremičnin le prev-zame stvarno pravne predpise o evidenci nepremičnin. Prednost te rešitve je v tem, da pravila, ki se tesno navezujejo na stvarno pravne institucije namestijo med določila o stvarnem pravu, in s tem zago-tavljajo medsebojno povezanost pravil.

Šesto poglavje: Obligacijsko pravo

1

Šesto poglavje pravila obligacijskega prava deli na naslednje sklo-pe: skupne določbe obligacij (prvi del), splošna pogodbena določila (drugi del), posebna določila posameznih tipov pogodb (tretji del), nepogodbena odškodninska odgovornost (četrti del), določila, ki urejajo obligacije v zvezi z vrednostnimi papirji (peti del), ostala raz-merja, ki ustvarjajo obligacijska razmerja (šesti del). Skupne določ-be obligacij so zbir pravil – dispozitivne narave – ki se nanašajo tako na pogodbene odnose, kakor tudi na sa dejanska stanja, ki imajo obligacijsko pravne posledice. Tako zakonik ureja nastanek in pre-nehanje obligacij, izjavo volje, pooblastilo, zastopanje, prekluzijo,

93

mešane pogodbe, nadalje določila, ki urejajo izpolnitve pogodb. S temi sistemskimi spremembami zakonik dejansko kodificira sodno prakso sodišč: sodišča so namreč že doslej – pravilno – uporabljala posamezna določila, ki so bila umeščena med pravila pogodbenega prava tudi za obligacijska razmerja, ki so izvirala iz naslova odško-dninske odgovornosti, neupravičene obogatitve ipd.

2

Določila, ki se nanašajo na zastaranje zakonik umešča med skupne določbe obligacij, z oziroma na to, da se vprašanje zastaranja ne po-javlja zgolj v primeru pogodbenih obveznosti, stvarnopravni zahtev-ki pa sploh ne zastarajo. Zastaranje preprečuje uveljavitev številnih zahtevkov po sodni poti, ki ne prenehajo zaradi prekluzije. Zakonik ne spreminja splošni zastaralni rok, kar pomeni da obligacijskoprav-ni zahtevki zastarajo v petih letih.

3

Z umestitvijo določil v obrestih med skupne določbe obligacij želi zakonik nakazati, da se morajo obresti – takoimenovane revaloriza-cijske obresti – plačati v vsakem primeru (npr. v primeru poslovod-stva brez naročila, ali v primeru vračila zaradi odstopa od pogodbe, pri vzpostavitvi prejšnjega stanja v primeru razveljavitve pogodbe), ko torej manjka pravni naslov za uporabo denarja. Izhaja iz predpo-stavke, da so obresti cena denarja, ki ga moajo stranke plačati v pri-meru odpadle ali neobstoječe pravne podlage. Določa nadalje, da se višina obresti v primeru dogovora strank ali pa ob drugih primerih, ko je obveznost določena v tuji valuti, določa z upoštevanjem osnov-ne stopnje obresti določeno za posamezno tujo valuto. Če ni mogo-če ugotoviti uradne višine obresti dane tuje valute, se uporabljajo

94

obrestne mere s finančnih trgov. Zavezanec za plačilo zapadle de-narne terjatve je dolžan od poteka roka plačila, oziroma od zamude naprej, plačati zamudne obresti. Ta obveznost je neodvisna od tega, če je bila terjatev do nastopa zamude brezobrestna ali pa podvržena plačilu obresti. V kolikor je dolžan zavezanec – na podlagi pogodbe ali predpisa – od dolgovanega zneska plačevati obresti, je v primeru zamude z svojo obveznostjo dolžan plačati obresti (»sestavljene«), ki zajemajo tako redne kakor tudi zamudne obresti. Stopnja tako sestavljene obrestne mere je enaka višini dogovorjene (predpisane) stopnje – povečane – za zamudne obresti v višini ene tretjine temelj-ne obrestne mere nacionalne banke, ampak največ v višini zakon-skih zamudnih obresti.

4

Poleg sistemskih sprememb je zakonik na številnih mestih tudi pre-novil skupna določila pogodbenega prava. Najpomembnejše spre-membe so sledeče:

a. uzakonil je, da pogodbene stranke zaradi nesklenitve pogodbe ena drugi ne odgovarjajo, riziko neuspešnih pogajanj – kot del običajnega poslovnega rizika – so dolžne trpeti stranke same;

b. ne da bi vsebinsko posegal v veljavna določila, zakonik v posebnem poglavju ureja pravila splošnih pogojev poslovanja, ki so v poslovni praksi vedno pogostejša: ureja bistvo, pravne posledice uporabe splošnih pogojev poslovanja in pa predpostavke za njihovo umestitev na raven pogodbenih določil;

c. ureja temeljna pravila pri sklepanju pogodb na podlagi zbiranja ponudb, saj taki postopki niso značilni samo v

95

postopku javnih naročil, ter izpostavlja pomembna vprašanja in sicer vezanost ponudbe, obveznost sklenitve pogodbe in nastanek pogodbe;

d. pomen razvoja elektronskih komunikacij se pri »tehnološko nevtralni« ureditvi sklepanja pogodb izraža tako, da ob posameznih vprašanjih nakazuje na posebnosti sklepanja pogodb po elektronski poti;

e. razloge za neveljavnost pogodb, ob tem, da jih umešča v skupine, jih tudi na določenih mestih vsebinsko spreminja (napake volje, sposobnost, razlogi za neveljavnost pogodbe); zakonsko ureja nepoštene splošne pogoje poslovanja, ki so bili doslej zajeti v vladni uredbi, tako imenovani črni in sivi seznam; z več vidikov revidira in ureja pravne posledice neveljavnosti;

f. ureditev pogodbene odškodninske odgovornosti postavlja na nove temelje, glede podlage odgovornosti (sistem ekskuplacijskih razlogov) in obsega višine škode, jo loči od splošno uveljavljenega načela krivdne odgovornosti;

g. načelno ureja odgovornost za osebe (podizvajalci), ki so sodelovali pri realizaciji in izpolnitvi pogodbenih določil;

h. na nove temelje postavlja sistem rokov za grajanje stvarnih napak, to je z brisanjem nepotrebno strogih prekluzivnih rokov, ki vodijo do izgube teh pravic;

i. odpravi nasprotja med ureditvijo grajanje stvarnih napak in grancijo prodajalca;

j. z uvedbo garancije za brezhibno delovanje stvari posega v sfero pogodbene svobode, ki omogoča neposredno uveljavljanje garancije od proizvajalca oziroma uvoznika;

96

k. na splošno raven dviga posamezne primere kršitve pogodb, ki so bile v doslej veljavnem civilnem zakoniku urejene pri posameznem tipu pogodb;

l. ureja nasprotja med aro in odstopnino, kar je v dosedanji praksi povzročalo težave;

m. na več mestih spreminja ureditev odstopa terjatve in prevzema dolga, in – upoštevaje zahteve prakse – v madžarskem zasebnem pravu prvič normativno ureja institut odstopa pravice in institut subjektivne spremembe pogodb.

5

Novosti na področju varstva potrošnikov zajema znanstveno delo Judit Farkas, neveljavnost pogodb pa delo Ádáma Menylárta.

6

Novosti na področju civilne odgovornosti so obdelane v delu Ákosa Kőhidija »Glavne spremembe odškodninske odgovornosti v novem Civilnem zakoniku«.

7

Zakonik uvaja neposredno odgovornost proizvajalca za stvarne na-pake stvari, ki jo je enačiti z garancijo. Garancija zajema vse pro-dane premičnine (proizvode), in – v primeru neobstoja pogodbe – zagotavlja, da lahko potrošnik svoje zahtevke iz naslova garancije uveljavlja neposredno od proizvajalca. Garancija služi izključno za odpravo napake v naravi: v prvi vrsti je to popravilo, podredno – če popravilo ni možno – pa daje potrošniku pravico do zamenjave.

97

8

Novi zakonik veljavnega, glede posameznih tipov pogodb, spreminja le toliko, kolikor je to nujno zaradi potreb poslovne prakse in težav, ki jih je izpostavila sodna praksa. Tudi spremembe na tem področju je narekoval glavni cilj celotne reforme, in sicer popolnejša pravna ureditev pogodbenega prava od dosedanjega, v skladu z zahtevanim poslovnega sveta. Ta vidik je igral pomembno vlogo npr. pri spre-membi določil podjemne pogodbe, komisijske pogodbe, depozitne pogodbe, nadalje pri oblikovanju številnih novih določil pri normi-ranju kreditnih pogodb in pogodb o vodenju računa. Dejstvo, da sta prevozna pogodba in pogodba o prodaji kmetijskih pridelkov izgubi-li status tipizirane pogodbe, samo navidezno nasprotuje tej tenden-ci, saj so določila slednjih pogodb, ki bi narekovala posebno ureditev teh pogodb, implementirana med določila kupoprodajne pogodbe. Ta rešitev je odraz procesa, ki je potekal v 80-ih letih prejšnjega sto-letja na področju sklepanja pogodb in sodne prakse s tega področja, z letom 1990 pa je taka praksa postala splošno sprejeta.

Zakonik prav tako upošteva spremembe, ki so z uporabo obstoječih elementov posameznih pogodbe sproducirale nastanek novih po-godbenih oblik in njihovo množično uporabo. Predvsem je potrebno imeti v vidu faktoring, lizing in franšizne pogodbe.

9

Prodaja lastninske pozicije in predmeta lastnine ter delitev o odlo-čanju glede ureditve, je gospodarski zahtevek, ki predstavlja osnovni element modernega gospodarstva in brez katerih gospodarstvo brez vlaganj - z izgubo možnosti diverzifikacije vlaganj – postane nespo-sobno za obratovanje. Komisijsko urejanje premoženja v evrop-skem pravnem sistemu nima enotnih pojmov in modela. Skupna

98

lastnost nekaterih nacionalnih pravnih predpisov glede komisijske-ga upravljanja s premoženjem je, da eden izmed pravnih subjektov svoje premoženje, stvari, pravice, zahtevke prepusti drugemu prav-nemu subjektu, ki tako pridobljeno premoženje proda tretji osebi.

Zakonik želi s temi določili rešiti pomembno vprašanje, glede na to, da se je dandanes na tem področju izoblikovala cela trgovska pano-ga. V primeru te trgovske panoge pa se v pretežni meri uporabljajo predpisi tujih držav, saj madžarska zakonodaja za to nima potrebnih predpisov.

Nova zakonodaja podaja najpomembnejše zasebno pravne predpise glede komisijskega upravljanja s premoženjem. Pri uveljavitvi tega poglavja zakonika bo potrebno sprejeti tudi spremljajoče predpise, med drugim glede naslednjih vprašanj: določitev zahtevkov v prime-ru upravljalcev premoženja, ki svojo dejavnost opravljajo poslovno; izdelava evidence teh upravljalcev, predpisi glede evidenc, davčni predpisi glede upravljanja s premoženjem; obvezno zavarovanje od-govorosti upravljalcev premoženja; smrt upravljalca s premoženjem (prenehanje brez pravnega naslednika) ter postopki.

10

Zakonik podrobno ureja pravne odnose, ki so usmerjeni tako, da naj blago od proizvajalca pride do potrošnika. Razen klasičnega posredniškega pravnega odnosa, komisijske prodaje, posebej opre-deljuje posredniško, prodajno in franšizno pogodbo. Skupni element teh pogodb je, da so brez izjeme usmerjene tako, da pride blago do potrošnika. Ti pravni odnosi se zelo razlikujejo med sabo glede na to, na kakšen način želijo to doseči. To potrjuje, da komisijsko in posredniško pogodbo uvršča v poglavje poverilnih pogodb, medtem ko prodajnim in franšiznim namenja samostojno poglavje. Glede urejanja teh slednjih je upošteval predpise DCFR.

99

11

Na Madžarskem se je v preteklih letih v različnih krogih razširil fak-toring. Čeprav ima na področju industrije in trgovine faktoring po-membno vlogo, se faktoring uporablja v vseh panogah gospodarstva. Kljub temu veljavno pravo ne ureja bistva faktoringa. Zakon o kre-ditnih institucijah brez tega, da bi določil pojem faktoringa, določa le, da se faktoring opredeljuje kot denarno posojilo. Madžarska se je 1996 priključila k sporazumu UNIDROT, vendar pa se v sodni praksi sporazum, sklenjen v Ottawi, ni prakticiral. Zakonik faktoring po-stavi ob bok pogodbi o kreditu. Izhodišče pravil je, da pravni odnos pod nazivom faktoring, ni nič drugega, kot pogodba o posojilu, ka-tere specialiteta je, da je posojilodajalec v primeru zapadlosti upra-vičen v prvi vrsti zahtevati poplačilo od dolžnikovega poroka, zoper dolžnika pa lahko nastopi le, če porok ne izpolni obveznosti.

12

Novi zakonik kot novo vrsto pogodb določa pogodbo o lizingu. De-narni lizing od najema loči tako, da ob najemu zahteva tudi obstoj še nadaljnjega pogoja. V skladu z mednarodno prakso in računovod-skimi standardi meni, da je denarni lizing tista uporaba za določen čas, v primeru česar a) trajanje lizinga doseže ali preseže trajanje predmeta lizinga, v tem primeru namreč vprašanje, ali se po poteku trajanja pridobi lastninska pravica, ni relevantno; b) trajanje lizin-ga je krajše od gospodarske veljave, uporabnik lizinga s pridobitvi-jo predmeta lizinga po znatno nižji ceni od tržne pridobi lastninsko pravico nad predmetom lizinga ali c) glede vidika ponudnika lizinga: znesek lizinga med trajanjem doseže tržno vrednost predmeta lizin-ga ne glede na to, kako se trajanje lizinga obnaša do gospodarske vrednosti predmeta lizinga, oziroma, ali se s prenehanjem lizinga pridobi lastninska pravica.

100

Sedmo poglavje: Dedno pravo

1

Zakonik veljavna določila dednega prava spreminja prav tako samo v utemeljenih primerih, predvsem v primerih, ko je spremembo na-rekovala praksa notarjev in sodišč. Spremembe dednega prava so bile posledice ekonomskih in družbenih sprememb na Madžarskem po noveli Civilnega zakonika iz leta 1977, še posebej sprememb po letu 1990. Med potrebami za spremembo dednega prava je v prvi vrsti potrebno poudariti povečano vlogo zasebne lastnine in v posle-dici tega širši obseg predmetov dedovanja. Vrednost zapuščin se bistveno povečuje, in tudi njihova sestava je deležna pomembnih sprememb. Pri revidiranju določil dednega prava so pomembno vlogo odigrale tudi določene spremembe na področju družinskih in demografskih odnosov. Izmed demografskih sprememb, ki vplivajo na ureditev dednega prava, je potrebno v prvi vrsti poudariti podalj-ševanje pričakovane življenjske dobe.

2

Več kot pol stoletja gospodarskih in družbenih sprememb (demo-grafske, družinske, premoženjske) po letu 1959 uveljavljenem Civil-nem zakoniku – upoštevaje prakso notarjev in sodišč – je zakonik zrel za spremembo ureditve pravice zakonca do dedovanja: ukinitev dedovanja služnosti zapuščine in uvedba dedovanja dednega deleža. Dandanes namreč v zapuščinah vedno večjo vlogo igrajo taki pred-meti (gotovina, bančna vloga, poslovni delež, vrednosti papir), glede katerih vzporedno priznanje dedovanja dednega deleža in dedovanja služnosti iz praktičnih razlogov ni smiselno. Poleg tega pa se v zapu-ščinah vedno pogosteje najdejo stvari, ki se med trajanjem služnosti

101

dokaj hitro obrabijo, amortizirajo in zato niso primerne za dvojno dedovanje – dedovanje služnosti in dedovanje dednega deleža. Tudi nastale spremembe v družinskih odnosih nasprotujejo dedovanju služnosti. Tako spremembo predstavlja predvsem dejstvo, da so po-gostejše družine, kjer pride do navzkrižja interesov zapustnikovih otrok iz prejšnjega zakona in sedanjega zakona, še posebej takrat, ko se lahko zaradi majhne razlike v letih konflikti vlečejo v nedogled, oziroma se lahko zgodi, da dedič dednega deleža umre pred dedičem služnosti, ali zaradi obrabe stvari v posledici dolgotrajnega uživanja niti ne pride do svojega deleža zapuščine. V razmerah tržnega gospo-darstva je bistvena okoliščina tudi dejstvo, da predmeti obremenjeni s služnostjo imajo v postopku zavarovanju kredita bistveno zmanj-šano vrednost.

Upoštevaje navedene družbene spremembe – z oziroma na prakso notarjev in sodišč – zakonik spreminja dolga leta ustaljeno zakonito dedovanje, po katerem je zakonec, ob dedni pravici potomcev, po-dedoval služnostno pravico nad celotno zapuščino. V novi ureditvi dobi zakonec zapustnika služnost le na skupnem stanovanju s pri-padajočimi premičninami, preostalo zapuščino pa deduje v enakem deležu, kot zapustnikovi otroci. Z dedovanjem služnosti določenih predmetov želi zakonik preživelemu zakoncu zagotoviti, da tudi po smrti zapustnika ostane v domačem okolju. Zakonik obseg dedne pravice določa v enakem deležu kot otrokom zapustnika, in sicer glede zapuščine, ki presega zapuščino, ki je obremenjena s služnos-tjo. Določitev dednega deleža zakonca upošteva namreč, da v danem primeru podedovano lastninsko pravico v bistveni meri dopolnjuje služnost na stanovanju, s pripadajočimi premičninami, kjer sta z za-pustnikom živela v skupnem gospodinjstvu. Prehod z dosedanje ure-ditve želi zakonik olajšati z možnostjo, da dotičnim dedičem omogo-ča sklenitev dednega dogovora, da zakonec namesto dedne pravice na preostalem premoženju, prejme služnost nad celotno zapuščino.

102

Zakonik – zaradi utemeljenih kritik obstoječe ureditve – ne ohranja ureditve po kateri preživeli zakonec v primeru sklenitve nove zakon-ske zveze izgubi pravico do užitka. V ozadju obstoječe ureditve je bilo prepričanje, da je bila služnost namenjena preživljanju preživelega zakonca, s sklenitvijo novega pravnega razmerja pa se je domnevalo primerno preživljanje. Slednji razlog ob sprejemanju novega Civil-nega zakonika več ni prepričal. Ne glede na navedeno tako določilo nasprotuje tudi moralnim normam, ko upravičenca do užitka sili v odločitev med obdržanjem pravice do služnosti in sklenitvijo pravno urejene zveze.

3

V primeru, da zapustnik ni zapustil otrok, je po dosedaj veljavnem zakoniku celotno zapuščino podedoval preživeli zakonec, in sicer v obliki rednega dednega deleža. Novi zakonik ta status ohranja le za stanovanje, s pripadajočimi predmeti, kjer sta z zapustnikom žive-la v skupnem gospodinjstvu. Tudi v primeru, ko zapustnik ni zapu-stil otrok namreč želi zakonik zagotoviti, da lahko preživeli zakonec še naprej živi v enakih okoliščinah, v domačem okolju. Bistvene spremembe pa so nastale glede delitve preostale zapuščine z vidika dedne pravice zakonca in staršev zapustnika. V primeru zapustnika (v tipičnih primerih mlajšega), ki ni zapustil potomcev, več razlogov govori v prid temu, da so poleg zakonca tudi starši otroka upravi-čeni do zapuščine svojega otroka. Kot glavni razlog je šteti dejstvo, da zapustnikovi ostareli starši v primeru smrti otroka izgubijo ose-bo, ki jim nudi pomoč, oziroma jih v posameznih primerih preživlja. Predlagano rešitev utemeljuje tudi okoliščina, da v današnjem času starši pogosto bistveno prispevajo k nastanku otrokovega premože-nja in ta prispevek v vsakem primeru ni očitno razviden iz zapušči-ne, kot prispevek posameznih staršev. Zaradi navedenega po novem

103

zakoniku zakonec zapustnika, ki je umrl brez otrok, ne bo edini de-dič, skupaj z njim so dediči zapustnikovi starši (do ene polovice pre-moženja, razen stanovanja s pripadajočimi predmeti, kjer so živeli v skupnem gospodinjstvu).

4

Novi zakonik – enako kot veljavni zakonik – upoštevaje načelo svo-bodnega oporočnega razpolaganja upošteva vse oblike oporočnega razpolaganja. To načelo temelji na pravici lastnika do svobodnega razpolaganja in je šteti za načelo vseh pravnih sistemov, ki temeljijo na zasebni lastnini posameznikov. Oporočno izjavo (poleg izjave o sklenitvi zakonske zveze) je šteti med najbolj osebne izjave – in kot tako, jo tudi ni možno izvršiti po pooblaščencu. Zakonik prav tako ne spreminja oblike oporok, s tem da opušča določene formalnosti pri sestavi pisne oporoke, ki v praksi niso zagotavljale večje varnosti pri ugotavljanju veljavnosti oporoke – in upoštevaje prakso notarjev – zakoncema omogoča sestavo skupne oporoke.

5

Zakonik – kljub kritikam iz več evropskih držav – v temeljnih okvi-rih ohranja nujni delež, skupaj z navezujočimi podzakonskimi pred-pisi, z razliko, da se nujni delež zniža z ene polovice na eno tretjino zakonitega dednega deleža.

105

Elektronski postopki v zvezi s podjetji – kako vidi postopek uporabnik

Dr. Zsuzsanna Tihanyi

sodnica, vodja skupine pri sodišču Zalaegerszeg

V okviru svojega univerzitetnega študija sem ob koncu 70-ih let prejšnjega stoletja opravljala prakso pri nekem podjetju, kjer so že takrat imeli tudi informacijski center, ki mi ga je mentor ponosno razkazal in pripomnil, da je to »prihodnost«. Ta »prihodnost« je bil ropotajoči računalnik s perforiranimi trakovi, iz katerega je puhtela vročina, postavljen v prostor, ki bi ustrezal telovadnici, in jaz sem takrat močno podvomila, da vidim prihodnost pred seboj.

Čez deset let sem skupaj z drugimi starši poskusila nabaviti za svoje-ga otroka računalnik tipa Commodore 64, ki je bil – po mnenju stro-kovnjakov – v pogledu kapacitete podoben monstrumu iz 70-ih let.

Od tedaj že na tisoče informacijskih mehanizmov in programov stre-že naši udobnosti, zabavi in delu, prepredel je vse naše življenje, vti-hotapil se je tudi v naše delo na uradih, poslovanje in tudi v sodne procese.

Na Madžarskem je bil prvi elektronski sodni postopek namenjen strankam, postopek v zvezi s podjetji.

106

Uvodna pojasnila

Ko je Madžarska postala članica Evropske unije je morala na podlagi direktive 2033/58/ES, ki jo je modificirala direktiva 68/151/EGS, izvesti reformo postopkov v zvezi s podjetji, ki je bila v celoti papirni obliki. V skladu z direktivo je bilo potrebno za podjetja, za katera je veljala direktiva, do leta 2007 zagotoviti javnost tako, da bi podatki o podjetjih in dokumenti za deset let nazaj, postali dosegljivi v ele-ktronski obliki, da se uresniči elektronsko vodenje evidence podje-tij in komunikacija med organom, ki vodi evidenco podjetij in med podjetji (3. člen (2) 1,2, in 3. pododstavek).1

V času, ki je bil določen v direktivi, je veljal zakon CXLV. iz leta 1997 o evidenci podjetij, o javnosti podjetij in sodnih postopkih, ki je tej zahtevi zadostil tako, da je zagotovil elektronsko dosegljivost Službe za informacije o podjetjih, elektronsko deponiranje in objavo letnih poročil podjetij, elektronsko objavljanje Podjetniških obvestil, ki je vsebovalo obvestila v zvezi s podjetji, od septembra 2005 pa je v pri-meru delniških družb omogočil elektronsko poslovanje brez omeji-tev, v primeru družb z omejeno odgovornostjo pa določene postopke.

Možnost elektronskega postopka v zvezi s podjetji v tem času za stranke ni bila popularna, pogrešali smo tehnično in informacijsko usposobljenost, od več tisoč zadev, ki smo jih dobivali, smo prejeli le malo v elektronski obliki.

107

Urejanje vprašanj sedaj

Zakon V. iz leta 2006 o javnosti podjetij, o sodnih postopkih v zvezi s podjetji in o končnem obračunu (v nadaljevanju: Ctv.) je začel ve-ljati s 1. julijem 2006, in je za postopke registracije in spremembe registracij za vsa podjetja od januarja 2007 omogočil elektronski postopek, od julija 2008 pa predpisal elektronski postopek obvezen postopek.

Ctv. je od tedaj šel skozi precejšnje spremembe oz. popravke, pogla-vitne značilnosti sedanjega zakona pa so naslednje:

• Zakon daje velik poudarek na zagotavljanje javnosti podatkov in dokumentov podjetij prek registrskih sodišč, ki delujejo v okviru sodišč, prek Službe za informacije o podjetjih ter prek Podjetniških obvestil. Z dokumenti podjetij, veljavnimi in izbrisanimi podatki se lahko seznani vsakdo, o dokumentih podjetja se lahko zaprosi za kopijo, vsa obvestila v zvezi s podjetji – vključno s sklepi registrskega sodišča o registraciji in spremembah registracij, v primeru d.o.o. in d.d. z dokumenti o ustanovitvi, ki služijo kot osnova, s sklepi v zvezi s nelikvidnostnimi postopki in tudi z lastnimi objavami podjetij – se objavijo v Podjetniških obvestilih, podjetja pa so dolžna objaviti tudi letna računovodska poročila.

• Seznam podjetij je verodostojna javna evidenca, ki verodostojno potrjuje obstoj podatkov, dejstev in pravic, ki so navedeni v njej. V seznam podjetij se lahko vpišejo samo podatki, ki jih

108

dovoljuje Ctv., izmed katerih so podatki, ki so obvezni za vsa podjetja (npr.: ime podjetja, sedež, upravičenost do zastopstva) in podatki po potrebi (v kolikor podjetje to ima, je registracija obvezna, npr.: podatki o knjigovodskem revizorju, nadzornem svetu) ter verodostojna javna evidenca oziroma podatki, ki so z vidika zaščite upnikov pomembni podatki (npr.: podatki o stečajnem in likvidacijskem postopku, podatki postopka izvršbe) ter drugi specifični, za posamezna podjetja značilni podatki (npr.: notranji in zunanji člani komanditne družbe, podatki v zvezi z delnicami delniške družbe).

• Zakon poleg registracijskega postopka predpisuje registrskemu sodišču za nalogo tudi izvedbo postopkov nadzora zakonitosti v zvezi s podjetjem, katerega cilj je prisiliti podjetje, da deluje v skladu z zakoni in ustanovno listino. V ta namen se zoper podjetja lahko uporabijo sankcije, ki jih določa Ctv., in sodišče je dolžno postopek izvajati toliko časa, dokler se ne vzpostavi zakonito delovanje, ali dokler podjetja registrsko sodišče ne ukine. Postopek nadzora zakonitosti trenutno še ne poteka elektronsko, ampak se izvaja pisno, na papirju.

• Ctv. vsebuje tudi predpis o likvidaciji, ki se nanaša na posebni, bistveni del podjetja, ko na podlagi lastne odločitve sklene o prenehanju in ureditvi premoženjskih razmerij. Likvidacija ni sodni postopek in ne postopek plačilne nesposobnosti, do prenehanja z likvidacijo lahko pride po tem, ko so bile v celoti poravnane zahteve upnikov, zakon se v prvi vrsti nanaša na podjetje in na postopek likvidacijskega upravitelja.

109

• Zakon razlikuje tako imenovani poenostavljen in postopek po splošnih predpisih. V primeru družbe z neomejeno odgovornostjo, komanditne družbe ali družbe z omejeno odgovornostjo, zaprte delniške družbe in enoosebne družbe obstaja možnost za uporabo vzorca pogodbe, ki je priloga zakona. Registrsko sodišče z namenom pomagati podjetjem, da pridejo hitreje na trg, v primeru ustanovitve podjetja z vzorci pogodb, v okviru poenostavljenega postopka, v eni delovni uri odloči o registraciji podjetja, kar omogoča to, da se vsebina pogodbe ne spreminja, pravni zastopnik v postopku pa opravi – in o tem poda tudi izjavo – nadzor zakonitosti nad predloženimi dokumenti. V vseh drugih primerih se opravi postopek v skladu s splošnimi predpisi, čas za izvedbo je 15 delovnih dni, v ta čas pa ni všteto največ 45 dni za dopolnitev.

• Postopek v zvezi s podjetji je sicer sodni postopek, vendar vseh tipov postopka ne opravlja sodnik. Sodniški pripravnik, tajnik in sodni referent z višješolsko izobrazbo imajo pravico do samostojne izvedbe poenostavljenega postopka v zvezi s podjetji, do izvajanja zadev družb z neomejeno odgovornostjo, komanditnih družb in enoosebnih družb, do oblikovnega pregleda vlog ter do posameznih postopkov nadzora zakonitosti. Zakon je določil posebni sistem pravnih sredstev: pritožba je možna samo na sklep o zavrnitvi registracije, zoper razveljavitev sklepa, s katerim se dovoli registracija, pa se lahko sproži sodni postopek.

• Postopek registracije (sprememb) je elektronski nepravdni postopek, pri katerem je pravno zastopstvo obvezno.

110

Elektronski postopki v zvezi s podjetji

Tehnični pogoji postopka

Da je elektronski postopek postal obvezen, je poleg razvoja informa-tike in opremljenosti sodišč omogočilo to, da je v postopku v zvezi s podjetji obvezno pravno zastopstvo, zato so bila podjetja s svojimi pravnimi zastopniki sposobna zadostiti tehničnim zahtevam.

Na spletni strani Ministrstva za javno upravo in pravosodje (v na-daljevanju: KIM) lahko najdete podrobne informacije o tehničnih zahtevah in poteku postopka.2

Najpomembneje je, da mora pravni zastopnik, ki predloži zaprosilo, imeti osebni računalnik z ustreznim operacijskim sistemom (Win-dows 7, Vista ali XP ), skener za prenos papirnih dokumentov v ele-ktronsko obliko, digitalni podpis in štampiljko z datumom.

Vloge se lahko vložijo samo v formatu, ki ga sistem prepozna, ki ga je prav tako mogoče najti na spletni strani KIM.

Vložitev vloge

Podjetja lahko na elektronski prošnji vložijo svojo vlogo za registra-cijo in spremembe v registraciji prek svojega pravnega zastopnika, priložiti morajo potrebne elektronske dokumente oziroma v prime-ru, da tega nimajo, morajo predložiti skeniran papirni dokument. Podjetja vložijo svojo prošnjo glede registracije in spremembe re-gistracije na elektronski vlogi prek svojega pravnega zastopnika. K

111

vlogi morajo priložiti vse potrebne elektronske dokumente oziroma, če teh ni, pa skeniran izvod papirnih dokumentov.

Dokumente v papirni obliki hrani pravni zastopnik, in ga po potrebi predloži registrskemu sodišču v primeru, če je potrebno ugotoviti istovetnost z elektronskim dokumentom.

Stroški v zvezi s postopkom (taksa in stroški objave) za Madžarsko državno zakladnico se prav tako plačajo v elektronski obliki. Plač-nik prejme potrdilo o plačilu, na katerem je identifikacijska številka, tako da je izključena možnost njegove večkratne uporabe.

Vrnitev neporabljenih stroškov se lahko zahteva na podlagi potrdila Službe za informacije o podjetjih, vrnitev takse pa na podlagi potrdi-la registrskega sodišča.

Sestavljeno vlogo, položeno v mapo, prejme Služba za informacije o podjetjih – to je čas vložitve vloge -, ki opravi kontrolo konsistence v pogledu informacijskih in ostalih podatkov vloge.

O ustreznosti vloge in o posredovanju vloge registrskemu sodišču pošlje Služba za informacije o podjetjih potrdilo, v nasprotnem pri-meru pa dokumente vrne pravnemu zastopniku.

Postopek registrskega sodišča

Sodni postopek se začne s prejemom vloge, ki je z vidika informatike brezhibna, ta datum predstavlja tudi začetek rokov za postopke.

Na podlagi pametne elektronske vloge se podatki, za katere se zah-teva vpis, vgradijo v register podjetij, njihovo ročno urejanje pa je

112

potrebno takrat, ko so le-ti protislovni, ko izpolnitev vloge ni bila ustrezna, kar se dogaja v večini primerov. Razlog za to je dejstvo, da program za izpolnitev vlog še ni sposoben odkriti.

Pri ustanovitvi novega podjetja bo podjetje, ob evidentiranju vloge prek »enookenskega sistema«, avtomatsko dobilo davčno številko in statistično številko.

Državni davčni organ v skladu s predpisi, ki se nanašajo nanj, na podlagi podatkov, ki so prišli v davčni sistem, opravi kontrolo za potrebe določitve davčne številke, in odloča o določitvi ali zavrnitvi davčne številke. Če podjetje nima davčne številke, ne more delovati, ne more se registrirati v register podjetij, in dokler je ne prejme po elektronski poti, je postopek v zvezi s podjetjem začasno ustavljen.

Ctv. podrobno navaja dokumente, ki jih je v postopku potrebno pri-ložiti, če nekateri od teh manjkajo, vloga ne gre v postopek preverbe, in jo sodišče brez poziva po dopolnitvah, zavrne. V primeru drugih pomanjkljivosti bo sodišče pozvalo prosilca, naj opravi dopolnitev vloge, in po izvedbi dopolnitve lahko pride do evidentiranja podjetja.

V postopku je komunikacija z vlagateljem v celoti elektronska: tako pridobljene sklepe sodnik (referent) podpiše z verodostojnim podpi-som in posreduje pravnemu zastopniku, in šele v primeru, če ni bilo prevzeto pošlje dokument v papirni obliki.

Po elektronski poti se opravi tudi prenos podatkov podjetja, ki so potrebna za delo zadevnih organizacij.

113

Potek tega postopka je prikazan tudi na tabli postopkov, ki je v prilogi.3

Nimamo pa še popolne elektronske komunikacije med enotami re-gistrskega sodišča in postopki dela, kar se je kot težava pokazalo že leta 2008, ko je elektronski postopek postal obvezen.

»Pri elektronskem postopku podjetij bi bilo potrebno vloge, po vpi-su prejete pošte in označbi z evidenčno številko, posredovati po ele-ktronski poti sodnikom, tajnikom, pripravnikom in sodnim referen-tom. Elektronski sistem registrskih sodišč pa tega ne omogoča. Po vpisu prejete pošte poteka »elektronsko poslovanje«, do sprejetja odločbe, na papirju.«4

Situacija se v preteklih petih ni veliko spremenila. Navodila pisar-nam ne potekajo po elektronski poti, komunikacija med registrsko pisarno in sodnikom je še vedno na podlagi papirja, torej sodniki za področje registracij še vedno čakajo, da se bo problem razrešil.

Čeprav so bile dosežene rešitve, vendar je kljub temu kritična točka postopka digitalni podpis:postopek zahteva veliko časa, je zapleten, in vzame dejanskemu delu neupravičeno veliko časa.

Objava in hramba letnih poročil

Podjetja so svoja letna poročila, ki jih predpisuje zakon, lahko pred leti predložila registrskemu sodišču na papirju, in so za krajši čas lahko izbrali tudi način hrambe, po sedanjih predpisih pa se to lahko opravi zgolj elektronsko prek Službe za informacije o podjetjih.

114

V kolikor tega podjetje ne opravi ali ne opravi ustrezno, mora Služba za informacije o podjetjih o tem obvestiti državni davčni organ, ki uporabi »davčne pravne posledice« do podjetja, in neuspeh le-tega sporoči registrskemu sodišču, ki odredi ukinitev podjetja.

Elektronska povezava z drugimi organi in področji sodišč

Posamezni podatki registra podjetij, v skladu z določbami zakona Ctv., avtomatično prihajajo med podatke podjetij po njihovem in-formacijskem sistemu, to so denimo vsi podatki v zvezi z davčno šte-vilko, statistične številke, del podatkov podjetja v zvezi s postopki plačilne nesposobnosti ter podatki v zvezi s številko računa denarne-ga prometa, ki ga posreduje računovodja podjetja.

Drugi del dejstev v zvezi s podjetji mora registrsko sodišče na pod-lagi elektronskega sporočila sodišča, ki vodi postopek, evidentirati, vendar elektronska komunikacija med posameznimi enotami sodi-šča še ni popolna.

Posamezni državni organi (organizacija za evidenco nepremičnin, davčni organ itd.) in sodišča vodijo več evidenc v skladu s predpisi, ki se nanašajo nanje. Vsebina podatkov izvira iz prejšnjega ročnega zapisovanja podatkov, in neupravičeno vsebujejo vzporedne podat-ke, v najslabših primerih pa celo nasprotujoče si podatke.

Z namenom prijave spremembe podatkov zaradi vzporednih evi-denc so se stranke prisiljene obrniti na večje število organov in

115

organizacij, ki vodijo evidence. Te okoliščine so inducirale Projekt za čiščenje podatkov evidenc in izvajanje migracijskih nalog, ki poteka pod številko ÁROP – 1.A.4. s financiranjem Evropske unije in sofinanciranjem Evropskega socialnega sklada. Projekt poteka med drugim tudi na registrskih sodiščih.

Kljub obstoječim napakam pa menim, da je elektronski postopek v zvezi s podjetji zgodba o uspehu, saj je bistveno poenostavil poslo-vanje, ga pospešil in naredil za veliko učinkovitejšega, pri strankah je premagal začetno negotovost in odklanjanje, s svojimi uspehi in težavami je prispeval k nadaljnjemu razvijanju elektronskih sodnih postopkov.

Drugi elektronski postopki v zvezi s podjetji

• Denarna terjatev pod določeno vrednostjo (milijon forintov) se do vseh pravnih subjektov – tako tudi do podjetij – uveljavi zgolj s plačilnim nalogom, z nekaj izjemami. Postopek poteka pred notarjem, elektronsko in se samo prek pravnega sredstva (ugovor) razvije v sodni proces.

• Tudi v civilnih tožbah si je elektronska komunikacija postopno utrla prostor: od januarja 2013 do junija 2014 se v tožbah na prvostopenjskih sodiščih lahko izbere ta način procesa, od julija 2014 pa bodo podjetja in stranke s pravnimi zastopniki svoje zahteve in vloge vlagale izključno le elektronsko. Torej komunikacija tudi s eksperti, ki delajo v okviru tožb.

116

• Pri stečajnih in likvidacijskih postopkih se bo elektronska komunikacija med sodišči in strankami prav tako uvedla s 1. julijem 2014 s tem, da bodo fizične osebe svoje vloge še naprej lahko vlagale tudi v papirni obliki. (Projekt EKOP – 1.1.5. - 2008. -0001 za registracijo in evidenco civilnih organizacij ter modernizacijo stečajnih in likvidacijskih postopkov, ki se uresničuje s sofinanciranjem Evropske unije in Evropskega regionalnega razvojnega sklada).

• Kot rezultat družbene samoorganiziranosti dobivajo civilne organizacije tudi na Madžarskem čedalje večji pomen, zato si – čeprav niso podjetja – vsekakor zaslužijo, da jih omenimo, in sicer da skupaj s stečajnim in likvidacijskim projektom poteka tudi dejavnost v zvezi z vzpostavitvijo elektronske evidence civilnih organizacij, in rezultat tega je, da bo prav tako s 1. julijem 2014 ta evidenca in komunikacija s strankami postala delno elektronska.

Pomembnejši predpisi v zvezi z obravnavano zadevo:

• Zakon V. iz leta 2006 o evidenci podjetij, sodnih postopkih in likvidaciji

• Zakon III. iz leta 1952 o civilnem pravdnem redu

• Zakon XLIX iz leta 1991 o stečajnem in likvidacijskem postopku

117

• Zakon CLXXXI. iz leta 2011 o evidenci civilnih organizacij in izvedbenih predpisih v zvezi s tem

• Zakon L. iz leta 2009. o postopkih v zvezi s plačilnimi nalogi

• Zakon XXXV. iz leta 2001 o elektronskih podpisih

• Zakon CXL. iz leta 2004 o upravnem postopku in splošnih predpisih za storitve

• Zakon XI iz leta 1998 o odvetnikih

• Zakon XLI iz leta 1991 o notarjih

Pripombe:

1 Direktiva Evropskega parlamenta in Sveta Evrope 2003/58/ES z dne 15. julija 2003 in direktiva 68/151/EGS

2 Spletna stran Ministrstva za javno upravo in pravosodje v zvezi s podjetji in postopki glede podjetij: www.ceginformaciosszolgalat.kormany.hu

3 Tabla postopkov vodje informatike Gáborja Erdélyija, ki ga je izdelal za potrebe delovne skupine registrskega sodišča pri Državnem sodnem uradu (priloga)

4 Süléné dr. Tőzsér Erzsébet – dr. Dzsula Marianna: Abakusz – elektronski postopek v zvezi s podjetji na Madžarskem ( Magyar Jog 2008/9. szám )

119

Action plan 2009-2013

F.R. Paulino Pereira

e-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

120

e-Justice strategie 2014-2018

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG

121

I. Action plan 2009-2013

Functions Technical aspectse-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

122

https://e-justice.europa.eu/home.o?action=home&plang=en&init=true

123

1. Law and case law

http://eur-lex.europa.eu/n-lex/index_en.htm

https://e-justice.europa.eu/content_member_state_case_law-13-en.do

124

2. Judicial systems

https://e-justice.europa.eu/content_judicial_systems-14-en.do

125

3. Legal professions

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions_and_justice_networks-20-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions-29-en.do

126

4. Going to Court

https://e-justice.europa.eu/content_going_to_court-32-en.do

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/cc_searchmunicipality_en.jsp#statePage0

127

5. Mediation

https://e-justice.europa.eu/content_mediation_in_member_states-64-en.do

128

6. Succession

https://e-justice.europa.eu/content_successions-166-en.do

129

7. Tools for courts and practitioners

https://e-justice.europa.eu/content_tools_for_courts_and_practitioners-68-en.do

130

8. Find a …

https://e-justice.europa.eu/content_find_a-113-en.do

131

9. Dynamic forms

https://e-justice.europa.eu/content_dynamic_forms-155-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_european_payment_order_forms-156-en.do

132

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_form_action.do?idTaxonomy=156&formSelectiondynform_epo_a_2_action

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_member_state_action.do?StartForm&msCodeSelection=25&idTaxonomy=156

133

https://e-justice.europa.eu/dynForms.do?1418030803670

134

III. e-Justice strategie 2014-2018

(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG)

135

General principlesObjectivesImplementation

https://e-justice.europa.eu/home.do?plang=en&action=home

Mag. Judita Dolžan, LL.M.: Darstellung des Europäischen Justiziellen Netzes und des Europäischen Justizatlasses in Zivil und Handelssachen und deren Bedeutung für die Tätigkeit der Richter in grenzüberschreitenden Fällen

Dr. Thomas Gottwald : Oberstaatsanwalt er nationale und grenzüberschreitende Elektronische Rechtsverkehr

Sabina Klaneček: Die Durchführung der Beweisaufnahme mittels Videokonferenz

Johannes Martetschläger: Internationale zusammenarbeit in strafsachen - ein paradigmenwechsel durch die gemeinsame mitgliedschaft in der europäischen union

Dr. Tihanyi Zsuzsanna: Elektronischer Rechtsverkehr für Firmen – wie der Benutzer sieht

F.R. Paulino Pereira: Action plan 2009-2013

137

Grenzüberschreitende Kommunikation in der Justiz

XXI. Symposium der pannonischen Juristen(28. – 30. November 2013)

Veranstalter:

Verein der Juristen von Pomurje und das Justizministerium der Republik Slowenien, unter der Mitwirkung des Vereins der Juristen Burgenlands, Ve-reins der Juristen des Komitates Vaš, des Vereins der Juristen des Komitates

Zala, des Justizministeriums der Republik Österreich und des Ministeriums für öffentliche Verwaltung und Justiz der Republik Ungarn

Veranstaltungsort: Moravske Toplice, Terme Vivat

139

Programm

Donnerstag, 28. November:

12:00 – 15:00 Eintragung der Teilnehmenden

15.00 – 15.45 feierliche Eröffnung des Symposiums

16.15 – 18.30 Vorstellung der slowenischen Rechtssprechungsorgane

– Landesgericht in Murska Sobota

– Landesstaatsanwaltschaft in Murska Sobota

– Notariat

19.30 – 21.30 Empfang der Teilnehmer des Symposiums im Hotel Vivat

Freitag, 29. November:

9.00 – 11.00 Panel 1 des Symposiums

– Dr. Johannes Martetschläger, Oberstaatsanwalt, Kontaktstelle des europäischen Rechtsnetzes am Justizministerium der Republik Österreich: Internationale Zusammenarbeit in Strafsachen

140

– Paradigmenwechsel durch die gemeinsame Mitgliedschaft in der Europäischen Union (EU)

– Mag. Špela Štebal Renčelj, Staatssekretärin, Justizministerium der Republik Slowenien: Vorstellung des europäischen Rechtsnetzes in Zivil- und Wirtschaftssachen und des Europäischen Gerichtsatlases und deren Bedeutung für die Arbeit der Richter in grenzüberschreitenden Fällen

– Dr. Székely László, Lehrstuhl für Zivilrecht an der Universität ELTE in Budapest: Neues Zivilgesetzbuch

11:00 – 11:20 Pause

11.20 – 13.30 Panel 2 des Symposiums

– Videokonferenz: Gespräch über die Erfahrungen mit Videokonferenzen in Österreich, Ungarn und Slowenien:

– Dr.Thomas Gottwald, Oberstaatsanwalt, Stellvertreter des Leiters der Präsidialsektion, Justizministerium der Republik Österreich: Inländischer und grenzüberschreitender elektronischer Rechtsverkehr

– Mr. Fernando Rui Paulino Pereira, Generalsekretariat des Rates: Europäisches Justizportal

13.00 – 14.30 Mittagspause

141

14.30 – 18.30 Zusammensein und Erfahrungsaustausch (Ort: Gornja Radgona)

19.30 – 21.30 Empfang der Symposiumteilnehmer im Hotel Vivat

Samstag, 30. November

9.00 – 10.30 Panel 3 des Symposiums

– Sabina Klaneček, Justizministerium der Republik Slowenien: Beweisausführung (in grenzüberschreitenden Verfahren) mit Hilfe der Videokonferenz

– Dr. Tihanyi Zsuzsanna, Leiterin der Gerichtsabteilung in Zalaegerszeg: Das elektronische Verfahren in Verbindung mit Firmen - Verfahren in den Virtschaftssachen, gesehen mit Augen der Nutzer

10:30 – 10:50 Pause

10.50 – 12.00 Runder Tisch: Symposium der pannonischen Juristen gestern, heute und morgen

12.00 – 12.30 Zusammenfassungen und Symposiumabschluss

12.30 Mittagessen

143

Darstellung des Europäischen Justiziellen Netzes und des Europäischen Justizatlasses in Zivil und Handelssachen und deren Bedeutung für die Tätigkeit der Richter in grenzüberschreitenden Fällen

Mag. Judita Dolžan, LL.M.

Ministerium für Justiz der Republik Slowenien

Der folgende Beitrag hat das Ziel, das Europäische Justizielle Netz und den Europäischen Justizatlas in Zivil- und Handelssachen dar-zustellen. Zuerst ist über den Entwicklungsablauf der justiziellen Zusammenarbeit in Zivil- und Handelssachen zu berichten. Dann folgt die Vorstellung des Europäischen Justiziellen Netzes und des Europäischen Justizieller Atlasses, wobei deren Wirkungsweise vor allem vom Standpunkt der Praxis behandelt werden sollen.

I. Die justizielle Zusammenarbeit in Zivilsachen

Die justizielle Zusammenarbeit sowohl in Zivil- als auch in Han-delssachen verfolgt das Ziel, den Bürgern (Staatsbürgern) der Eu-ropäischen Union den Zutritt zu Gerichten und zu anderen Orga-nen in allen EU-Mitgliedsstaaten in gleich einfacher Weise, wie im eigenen Mitgliedsstaat, aus dem sie stammen, zu gewährleisten.

144

Das weitere Ziel liegt in der Gewährleistung der Rechtssicherheit, um die Anerkennung und die Vollziehung von Urteilen und anderen Entscheidungen in der gesamten Union zu erreichen. Zwischen den verschiedenen Rechtssystemen der Mitgliedsstaaten soll eine Ver-bindung hergestellt werden, um die justizielle Zusammenarbeit zu beschleunigen.

Die justizielle Zusammenarbeit in Zivilsachen zwischen den Mitg-liedsstaaten der Europäischen Union wurde zuerst durch interna-tionale Konventionen geregelt1. Mit dem Vertrag von Maastricht2 wurde die justizielle Zusammenarbeit in zivilen

Angelegenheiten zu einem der Wirkungsbereiche der Europäischen Union als »Angelegenheit von gemeinsamen Interesse aller EU-Mi-tgliedsstaaten«, im Interregierungsrahmen »Justiz und Innere An-gelegenheiten«. Mit dem Vertrag von Amsterdam3 wurde, dadurch dass diese Angelegenheit mit der Frage der freien Bewegung von Personen verknüpft wurde, die justizielle Zusammenarbeit in zivi-len Angelegenheiten auf das Niveau der Gemeinschaft gehoben. Der

1 Haager Übereinkommen über den Zivilprozess vom 1. März 1954 (Ur. l. FLRJ – MP / seinerzt. Jugoslawisches Amtsblatt – Internationale Verträge, Nr. 6/62), Haager Abkommen vom 25. Oktober1980 über den internationalen Zugang zur Rechtspflege (Ur. l. SFRJ – MP /seinerzt. Jugoslawisches Amtsblatt – Internationale Verträge, Nr. 4/88), von der Republika Slovenien in ihre Rechtsordnungaufgenommen mit dem Akt über die Notifizierung der Staatsnachfolge, Ur. l. RS / Slowenisches Amtsblatt, Nr 7/1993.

2 siehe Überschrift VI des Vertrags über die Europäische Union, bereinigte Variante in slowenischer Sprache, Ur. l. EU /Slowenisches Amtsblatt Nr. C 326/13 vom 26. Oktober 2012.

3 Änderung des Vertrages über die Gründung der Europäischen Gemeinschaft, hinzugefügt neue Überschrift Titel IIIa, Art. 73m <http://eur-lex.europa.eu/sl/treaties/dat/11997D/word/11997D.doc> (28.8.2013).

145

Vertrag von Nizza4ermöglichte neben Maßnahmen auf dem Gebiet des Familienrechtes auch die Annahme von Maßnahmen auf dem Gebiet der Zusammenarbeit in zivilen Angelegenheiten nach dem Mitbestimmungsverfahren.

Ein Meilenstein in der Entwicklung der justiziellen Zusammenarbe-it bzw. bei der Ausformung des Freiheitsraumes, der Sicherheit und der Rechte stellen die Schlussfolgerungen des (Vorsitzes des) Europäischen Rates von Tampere51999dar, wo die Richtlinien für den Ausbau des Europäischen Rechtsraumes gesetzt wurden. Man kam zu der Überzeugung, dass die Staatsbürger die Freiheit nur im tatsächlichen gemeinsamen Rechtsraum genießen, wo jedermann Zutritt zu Gerichten und zu anderen staatlichen Organen der EU-Mitgliedsstaaten hat, und zwar so einfach, wie es vor den eigenen inländischen Organen geschieht. Diese Erkenntnis wurde für die Stärkung des Rechtsraumes im Haager Programm aus dem Jahre 20046neuerlich bestätigt. Die Grenzen zwischen den Europäischen Staaten sollten so bei der Regelung von Angelegenheiten auf dem Gebiet des Zivilrechtes oder bei der Durchführung von Gerichtsver-fahren und der Vollziehung von Entscheidungen in Zivilsachen kein Hindernis mehr darstellen7. Um eine ungehinderte Tätigkeit der Instrumente zu gewährleisten, die die Zusammenarbeit von Geri-chts- und sonstigen Organen betreffen, hatten die Mitgliedsstaaten die Verpflichtung, Verbindungsrichter und andere zuständige Or-gane mit dem Sitz im Mutterland zu benennen, sollte es nämlich

4 <https://e-justice.europa.eu/content_cooperation_in_civil_matters-75-sl.do?clang=sl> (28.8.2013).

5 Erreichbar unter <http://www.european-council.europa.eu/council-meetings/conclusions/archives-2002-1993?lang=sl> (28.08.2013).

6 UL EU /Slowenisches Amtsblatt, Nr. C 53 vom 3. März 2005, S. 1.

7 Siehe Pkt. 3.4.1 Erleichterte grenzüberschretende zivilrechtliche Verfahren.

146

notwendig sein, auch nationale Kontaktstellen des Europäischen Justiznetzes in Anspruch zu nehmen8.

Dem Haager-Programm folgte das sogenannte Stockholmer Pro-gramm9, das vom Europarat für den Zeitraum von 2010-2014 beschlossen wurde. Für die Errichtung eines »Europa des Rechts und der Gerechtigkeit« war es nämlich notwendig, Mechanismen für einen leichteren Zugang zum Rechtsschutz einzurichten, die den einzelnen Personen die Durchsetzung ihrer Rechte in der gesamten Union ermöglichen würden. Ein Ziel ist auch die Verbesserung bei der Befähigung und Ausbildung,sowiebei der Zusammenarbeit zwi-schen Fachleuten im öffentlichen Sektor und die Sicherstellung von Mitteln für die Beseitigung von Hindernissen im Bereich der Aner-kennung von Rechtsentscheidungen in anderen Mitgliedsstaaten10.

Mit der Annahme des Lissabonner Vertrages11 wurde für alle Maßnahmen auf dem Gebiet der justiziellen Zusammenarbeit in Zi-vilsachen ein reguläres Gesetzgebungsverfahren eingeführt. Ledig-lich auf dem Gebiet des Familienrechtes entscheidet der Rat nach Beratung mit dem europäischen Parlament einhellig. Im Weiteren wird hier das Europäische Justizielle Netz und die Wirkungsweise des Europäischen Justizatlasses in Zivil- und Handelssachen, sowie des e-Justiz-Portals dargestellt.

8 Siehe Pkt. 3.4.3. Verstärkte Zusammenarbeit.

9 UL EU /Slowenisches Amtsblatt, Nr. C 115 vom 4. Mai 2010, S. 1.

10 Pkt. 1.1., Absatz 4 des Stockholmer Programms .

11 Siehe Art. 81 des Vertrags . UL EU /Slowenisches Amtsblatt, Nr. C 306 vom 17. Dezember 2007, S. 1.

147

II. Das Europäische Justizielle Netz in Zivil- und Handelssachen

Die Notwendigkeit, ein Europäisches Justizielles Netz in Zivil- und Handelssachen einzurichten ergab sich aus der Zunahme der An-zahl der grenzüberschreitenden Fälle in der europäischen Union, was eine Folge der immer stärkeren Mobilität der EU-Staatsbürger und der Unternehmen ist. Letzteres erfordert sowohl die Gewähr-leistung der Wendigkeit, als auch der Rechtssicherheitinnerhalb der EU und dies führte in der Folge zu der Verabschiedung einer im-mer größeren Anzahl von EU-Akten, die grenzüberschreitende Fälle regeln.

Die Akte der Europäischen Union sind aber abstrakt und dies führt ursächlich dazu, dass es in der Praxis zu deren verschiedenartiger Anwendung und Interpretation kommt12. Aus dem Dargestellten folgt, dass es notwendig war, den Zugang zu den gewünschten EU-Rechtsinformationen, sowie zu den Informationen über verschi-edene nationale Rechtsordnungen sicherzustellen, insbesondere auch einen Austausch der praktischen Erfahrung in Bezug auf die Anwendung einzelner EU-Akte zu ermöglichen.

12 Der Gerichtshof der Europäischen Union interpretiertdas europäische Recht aufgrund der Anträge der nationalen Gerichte. Nach dem Lissabonner Vertrag können bezüglich der justiziellen Zusammenarbeit in Zivilsachen und bezüglich der Anerkennung und Vollziehung von gerichtlichen Entscheidungen nicht nur Höchstgerichte, sondern auch alle nationalen Gerichte einen Antrag auf Erlassung einer Vorentscheidung stellen.

Mehr hiezu siehe Vatovec K./Accetto M. u.a., Lizbonska pogodba z uvodnimi pojasnili (Der Lissabonner Vertrag mit einführenden Erläuterungen), GV – Verlag, Ljubljana, 2010, S. 102 ff.

148

Auf den Webseiten des Europäischen Justiziellen Netzes in Zivil- und Handelssachen13 und des europäischen Justizatlasses und des Portals E-Justiz (e-justice) sind den zwei Zielgruppen, d.h. den Bür-gern (Staatsbürgern) und den Gerichten, Informationen zugängli-ch, die diese benötigen, wenn sie einen grenzüberschreitenden Fall berühren. Für den Einzelnen (Bürger/Staatsbürger) sind auf den Webseiten des Europäischen Justiziellen Netzes unter anderem auch Informationen zugänglich – nämlich Informationen sowohl in Bezug auf das EU-Recht, als auch in Bezug auf das nationale Recht. Auf jedem thematischen Blatt (Themenblatt / factsheet) kann man nämlich mit einem einfachen Klick auf die Fahne des Mitgliedsstaa-tes nützliche Informationen über die nationale Gesetzgebung hin-sichtlich der Zuständigkeit auf dem Gebiet des Zivil- und Han-delsrechts in diesem Staat finden, aber auch Informationen über das Recht, das bei der Lösung von grenzüberschreitenden Angele-genheiten anzuwenden ist (Kollisionsregeln). Auf der Webseite des Europäischen Justizatlasses kann man auch Informationen in Bezug auf das EU-Recht finden, das sich auf die justizielle Zusammenarbe-it in Zivil- und Handelssachen bezieht. Weiterskann der Richter im konkreten Fall einfach die zuständigen ausländischen Gerichte er-mitteln und die Formulare für die Ersuchen ausfüllen, die im Web zur Verfügung stehen, er kann die Sprache des Formulars ändern, nachdem er das Formular ausgefüllt oder bevor er es ausgedruc-kt hat. So kann der Empfänger das Formular in der eigenen Spra-che lesen und die Formulare elektronisch versenden. Dabei ist es notwendig, sofort zuBeginn darauf hinzuweisen, dass ein Teil der Inhalte der Webseite des Justiziellen Netzes (die nationalen Themen-Blätter) bereits auf die Seite des e-Justiz-Portals übertragen wurde.

13 Die Webseite des Europäischen Justiziellen Netzes in Zivil- und Handelssachen ist ereichbar über folgende Webadresse:<http://ec.europa.eu/civiljustice/index_sl.htm>. (5.9.2013)

149

Bei einzelnen thematischen Blättern auf der Seite des Europäischen Justiziellen Netzes stehen entsprechende Links zum e-Justiz-Portal zur Verfügung.

1. Die Rechtsgrundlage

Zu den ersten Überlegungen zur Gründung eines zivilen justiziellen Netzes kam es nach dem Muster des Strafnetzes14 bereits im Jah-re 1998 im Wiener Aktionsplan15. Der Europäische Rat in Tampere verlangte von der Kommission aber die Errichtung eines zugängli-chen Informationssystems, für dessen Aufrechterhaltung und Aktu-alisierung die nationalen Organe zuständig wären.

Mit dem Ziel der Gewährleistung einer leichteren justiziellen Zu-sammenarbeit zwischen den Mitgliedsstaaten erfolgte durch die Entscheidung des Rates vom 28. Mai 200116 die Einrichtung eines Europäischen Justiziellen Netzes für Zivil- und Handelssachen, das seine Funktion am 1. Dezember 2002 aufnahm. Aufgrund der Anpassung und der unbürokratischen Struktur, die auf nicht amt-licher Ebene wirksam ist, ist es das Hauptziel, den Parteien in den grenzüberschreitenden Zivil- und Handelsstreitsachen, für die mehr als ein Mitgliedsstaat zuständig ist, den Zugang zu zahlreichen In-formationen über die europäische nationale und die internationale

14 Diese wurde im Jahre 1998 gegründet, Gemeinsame Maßnahme vom 29. Juni 1998 über die Einrichtung eines Europäischen Justiziellen Netzes; UL L /Slowenisches Amtsblatt, Nr. 191 vom 7.7.1998, Sonderausgabe in Slowenisch, Kapitel 19, Band 01, S. 91 - 94.

15 UL C/ Slowenisches Amtsblatt, Nr. 19 vom 23. Jänner 1999, S. 1.

16 UL L / Slowenisches Amtsblatt, Nr.174 vom 27. junij 2001, S. 25-31.

150

Rechtsordnung auf dem Gebiet des Zivil- und Handelsrechts zu ermöglichen.

Durch die Entscheidung Nr.568/2009/EG17 kam es zur Änderung der ursprünglichen Entscheidung, denn die Europäische Kommissi-on hat im Bericht über die Tätigkeit des Netzes festgestellt, dass das Netz noch nicht alle seine Möglichkeiten, festgelegt im Haager Pro-gramm, entwickelt hat. Als die beiden Hauptänderungen sind die Stärkung der Rolle der Kontaktstellen zu erwähnen, denen durch den Beschluss zusätzliche Aufgaben auferlegt wurden und die Mög-lichkeit angeführt wurde, dass die Fachvereinigung der Justizberufe (Rechtsanwälte, Notare und Gerichtsvollzieher) über ihre nationa-len Organisationen Mitglieder des Netzes werden.

2. Zusammensetzung (Art. 2 der Entscheidung)

Das Netz bilden:

• die Kontaktstellen

• die zentralen Körper und die zentralen Organe (bestimmt in den europäischen und internationalen Akten)

• die Verbindungsrichter

• die Rechtsberufe

• alle anderen entsprechenden Justiz- und Verwaltungsorgane, zuständig für die justizielle Zusammenarbeit in Zivil- und Handelssachen.

17 UL EUL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr.168 vom 30.06.2009, S. 35.

151

Die Republik Slowenien hat drei Vertreter des Ministeriums für Justiz alsKontaktstellen bestimmt. Zur Gewährleistung einer wir-ksamen Verbindung zu den nationalen Justizorganen wurden zur Unterstützung dieser Funktionen die Richter aller Kreisgerichte, die auch im Übrigen für die Vollziehung von Ersuchen auf dem Gebiet der Zustellung von Gerichts- und außergerichtlichen Schriftstücken, für die Durchführung von Beweisaufnahmen, sowie für die Aner-kennung und Vollziehung ausländischer Gerichtsentscheidungen zuständig sind, als Mitglieder des Netzes bestimmt. Über dies wurde für den Bereich des Familienrechtes auch eine spezielle Kontakts-telle namhaft gemacht, als Netzmitglieder wirken auch die Vertreter des Ministeriums für Arbeit, Familie und Soziales daran mit.

Durch die Änderung der Entscheidung wurden auch die Vertre-tungsorgane der Rechtsberufe in das Netz aufgenommen (die Rechtsanwaltskammer Slowenien, die Notariatskammer und die Kammer der Gerichtsvollzieher), wodurch diesen ein unmittelbarer Zugang zu den Kontaktstellen Sloweniens und der anderen EU-Mi-tgliedssaaten ermöglicht wurde. Die verschiedenen Rechtsberufe sind nämlich tatsächlich für die justizielle Zusammenarbeit in Zivil-sachen von wesentlicher Bedeutung, denn der Ablauf des Zivilver-fahrens ist im großen Ausmaß von den Parteien abhängig. Mit der Annahme neuer Instrumente der Gemeinschaft z.B. die Einführung der Verordnung über den europäischen Zahlungsbefehl wurde de-ren Rolle noch ausgeweitet.18

18 Bericht der Kommission über die Anwendung der Entscheidung des Rates Nr. 2001/470/EG über die Einrichtung eines Europäischen Justiziellen Netzes für Zivil- und Handelssachen vom 16.5.2006, S. 4, erreichbar unter:

<http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0203:FIN:SL:PDF> (28.8.2013).

152

3. Ziele und Aufgaben des Netzes

Das Europäische Justizielle Netz in Zivil- und Handelssachen hat im Einklang mit der Entscheidung über das Netz 3 Ziele:

• die Verbesserung der justiziellen Zusammenarbeit unter den zuständigen Organen der Mitgliedsstaaten auf allen Gebieten (Art. 3, zweiter Absatz, lit a)

Gemäß den Feststellungen der Europäischen Kommission erleich-terte das Netz die justizielle Zusammenarbeit zwischen den Mitg-liedsstaaten und verkürzte die Dauer der behandelnden Anträge, unter Vermittlung des Systems der unmittelbaren Kontakte zwi-schen den Kontaktstellen. Der wesentliche Einfluss des Netzes zeigt sich aber auch bei der Lösung von Aufgaben der Rechtshilfe. Du-rch die Änderung der Entscheidung sollte insbesonders die Rolle des Netzes im Bezug auf die Hilfestellung bei der Anwendung des Rechtes eines anderen Mitgliedsstaates auf Seiten der Gerichte in den Mittelstaaten gestärkt werden19. In der Praxis bedeutet dies, das im Falle auftretender Probleme bei der Erledigung des Ersuchens die ausländische Kontaktstelle unmittelbar den Kontakt mit einer der slowenischen Kontaktstellen aufnehmen und herstellen kann, die beim zuständigen slowenischen Gericht die Nachfrage über den Stand der Sache stellen wird und nach Erhalt der Erwiderung von Seiten der slowenischen Gerichte diesbezüglich unverzüglich die au-sländische Kontaktstelle verständigen wird.

19 Siehe Bericht der Kommission über die Anwendung der Entscheidung des Rates Nr. 2001/470/EG über die Einrichtung eines Europäischen Justiziellen Netzes für Zivil- und Handelssachen vom 16.5.2006, S. 3.

153

• Die wirksame und praktische Anwendung der Instrumente der Gemeinschaft zwischen zwei oder mehreren Mitgliedsstaaten (Art. 3, zweiter Absatz, lit b)

Zu diesem Zweck werden im Rahmen der regulären Treffen der Kontaktstellen in Brüssel die Erfahrungen bei der Anwendung der Verordnungen ausgetauscht. Eine Vielzahl dieser Treffen widmete sich auch der Erörterung und der Verabschiedung praktischer Le-itfäden, die die Europäische Kommission in Zusammenarbeit mit unabhängigen Fachläuten erstellt. Hierbei möchte ich als Beispi-el den praktischen Leitfaden zur Verordnung über die Beweisauf-nahme nennen20.

• Anregungen für einen wirksamen Zutritt der Staatsbürger zu Gerichten (Art. 3, erster Absatz, lit. b)

Das Netz sollte Informationen über die justizielle Zusammenarbe-it in Zivil- und Handelssachen, sowie über die Rechtssysteme der Mitgliedsländer im Informationssystem, zugänglich über das Web, vorbereiten und aktualisieren. Die Webseite des Europäischen Ju-stiziellen Netzes wird von der Europäischen Kommission unter Be-ratung mit den Kontaktstellen ausgebaut, die Kontaktstellen besi-tzen entsprechende Daten, für deren Übertragung die Kommission sorgt21. In der Praxis bedeutet dies, dass die Kontaktstellen Fragebö-gen ausfüllen und Antworten über ihre nationalen Rechtssysteme geben, dies ergibt Vorteile, sowohl für den Bürger, als auch für den Richter, denn beide bekommen Informationen, die sie für gren-züberschreitende Verfahren benötigen.

20 erreichbar unter:< http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/publications_en.htm> (30.08.2013).

21 Siehe Art. 17 und 18 der Verordnung.

154

4. Tätigkeit des Netzes

Das Netz erfüllt seine Aufgaben im Wege der Tätigkeit der Kon-taktstellen und durch Ermittlung von Informationen im Rahmen des Informationssystems für die Öffentlichkeit über die justizielle Zusammenarbeit in Zivil- und Handelssachen in der Europäischen Union und über die Rechtssysteme der Mitgliedsstaaten, weiters wird über die Lösung konkreter Probleme bei der Erledigung von Rechtshilfeersuchen in grenzüberschreitenden Fällen im Rahmen des Europäischen Justizieller Atlas und des europäischen Justizpor-tals berichtet.

4.1 Tätigkeit der Kontaktstellen

Die Kontaktstellen haben eine Schlüsselrolle im Netz zu spielen, denn sie stehen sowohl den Mitgliedern des Netzes (zentraler Körper, zentrales Organ, Verbindungsrichter, Vertretungsorgane der Rechtsberufe) als auch den örtlichen Justizorganen in ihren ei-genen Mitgliedsstaaten zur Verfügung22.

Zu den Aufgaben der Kontaktstellen gehört insbesondere:

• die Sicherstellung von Informationen über die Instrumente der Gemeinschaft und über internationale Instrumente für die lokalen Justizorgane (Verteilung von Broschüren, Sammelbänden und sonstigen Materialien, erstellt von der Kommission; Organisation von Treffen nationaler Mitglieder des Netzes),

22 Art. 5, Pkt. 1 ser Verordnung.

155

• Versorgung mit allen Informationen, die die Mitglieder des Netzes/die lokalen Justizorgane bei der Vorbereitung von erledigungsfähigen Ersuchen für die justizielle Zusammenarbeit und bei der Herstellung entsprechender unmittelbarer Kontakte benötigen;

• Sicherstellung der Information für die Anwendung des Rechtes des anderen Mitgliedsstaates (unter Mitwirkung anderer Organe des eigenen Staates – des Gerichtes, in Fällen der Gerichtspraxis);

• Lösung von Problemen, die bei der Erledigung von Rechtshilfeersuchen für die justizielle Zusammenarbeit entstehen (das ausländische Organ sendet dem slowenischen Gericht die Bestätigung über die Zustellung und die Bestätigung über die Entgegennahme in der eigenen Sprache, im Widerspruch zu den Bestimmungen der Verordnung zurück, trotz der Erklärung der Republik Slowenien, Bestätigungen nur in slowenischer Sprache bzw. in englischer Sprache entgegennehmen zu wollen; die slowenische Kontaktstelle vermittelt bei der zuständigen Kontaktstelle des das Ersuchens erledigenden Staates);

• Anpassung/Vermittlung bei der Erledigung von Ersuchen, die nicht fristgerecht erledigt wurden;

• allgemeine Berichterstattung gegenüber der Öffentlichkeit über die justizielle Zusammenarbeit (Europäischer Tag des Zivilgerichts, Seite des Europäischen Justiziellen Netzes und das e-Justiz-Portal).

Diese Aufgaben werden sei es informell über das Telefon oder über elektronischem Wege, sei es über die persönlichen Kontak-te zu den Kontaktstellen anderer Mitgliedsstaaten im Rahmen der

156

regelmäßigen Zusammentreffen und der Jahrestreffen des Netzes (der Netzmitglieder) bewirkt.

4.2 Das öffentlich zugängliche Informationssystem – die Webseite des Europäischen Justiziellen Netzes

Die Webseite wurde im März 2003 eingerichtet. In 22 Amtsspra-chen stehen etwa 2000 Seiten über 18 Themen, mit welchen die Staatsbürger und die Unternehmer im täglichen Leben konfronti-ert sind, zur Verfügung. Dies beweist die Tatsache, dass von Juli bis November 2005 durchschnittlich 100 000 Besucher monatlich die Webseite besucht haben.

Das Web spielt eine bedeutende Rolle, denn es ermöglicht den Zutri-tt zu den Rechtsinformationen, die der einzelne auf andere Weise nur schwer erreichen kann bzw. er müsste zu diesem Zweck einen juristischen Fachmann beiziehen. Dabei ist es wesentlich, dass die Informationen auf eine für den Nutzer angenehme Weise auch erre-ichbar sind 23.

Auf der Webseite sind Informationen sowohl über das Recht der Gemeinschaft, über internationales Recht sowie auch Informatio-nen zu verschiedenen Themen auf dem Gebiet des Zivil- und Han-delsrechtes zugänglich. Weiters sind auch nationale Themenblätter erreichbar (die sogenannten factsheets), die Informationen über na-tionales Recht der Mitgliedsstaaten hervorheben.

Dabei ist zu ergänzen, dass die einzelnen Inhalte bzw. die natio-nalen Themenblätter, die früher über das Netz des Europäischen

23 Siehe Bericht der Kommission über die Anwendung der Entscheidung des Rates Nr. 2001/470/EG über die Einrichtung eines Europäischen Justiziellen Netzes für Zivil- und Handelssachen vom 16.5.2006, S. 34

157

Justiziellen Netzes erreichbar waren, aktualisiert wurden und in das europäische e-Justiz-Portal übertragen wurden. Dieses bietet nunmehr die Übertragung der Leistungen aus dem Justizgebiet der EU. Auf der Webseite des Europäischen Justiziellen Netzes ist ein Link zu finden, über den der User mit einem einfachen Klick unmi-ttelbar das e-Justiz-Portal betreten kann und so die gewünschten Informationen gewinnt24.

4.3 Lösung konkreter Probleme bei der Erledigung von Ersuchen – der Europäischen Justizatlas

Der Europäische Justizielle Atlas(Europäische Justizatlas) ist eine Webseite der Europäischen Kommission, auf der die Informatio-nen über die justizielle Zusammenarbeit in zivilen Angelegenhei-ten veröffentlicht sind. Alle Informationen werden von den Mitg-liedsstaaten im Einklang mit den Vorschriften auf dem Gebiet des Zivilrechtes angeboten.

4.3.1 Vom Europäischen Justizatlas abgedeckte Bereiche

Der Europäische Justizatlas schließt folgende Bereiche ein:

24 Zum Beispiel bezüglich der Ehescheidung siehe < https://e-justice.europa.eu/content_divorce-45-si-sl.do> (29.8.2013).

158

a. Rechtshilfe25

Das Ziel der Richtlinie über die grenzüberschreitende Rechtshilfe liegt in der Beschleunigung der Anwendung der Rechtshilfe in gren-züberschreitenden Streitsachen für Personen, die nicht über genü-gend Mittel verfügen, wenn sie Hilfe brauchen, um den tatsächli-chen Zugang zum Rechtsschutz zu gewährleisten.

b. Zustellung von gerichtlichen und außergerichtlichen Aktenstücken26

Das Ziel der Zustellverordnung liegt darin, eine bessere und schnel-lere Übermitllung von gerichtlichen und außergerichtlichen Akten-stücken in Zivil- und Handelssachen beim Zustellvorgang zwischen den Mitgliedsstaaten zu erreichen.

c. Europäische grenzübrschreitende Verfahren

Die Verordnung über das Verfahren des europäischen Zahlungs-befehls27 ermöglichte den Gläubigern die Eintreibung unstrittiger Forderungen inZivil- und Handelssachen aufgrund eines einheitli-

25 Richtlinie 2003/8/EG des Rates vom 27. Januar 2003 zur Verbesserung des Zugangs zum Recht bei Streitsachen mit grenzüberschreitendem Bezug durch Festlegung gemeinsamer Mindestvorschriften für die Prozesskostenhilfe in derartigen Streitsachen, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 26, vom 31. Jänner 2003, S. 0041-0047.

26 Verordnung (EG) Nr. 1393/2007 des Europäischen Parlaments und des Rates über die Zustellung gerichtlicher und außergerichtlicher Schriftstücke in Zivil- oder Handelssachen in den Mitgliedstaaten ( Zustellung von Schriftstücken ) und zur Aufhebung der Verordnung (EG) Nr. 1348/2000 des Rates, UL L/SlowenischesAmtsblatt, Nr. 331, vom 10. Dezember 2008, S. 21.

27 Verordnung (EG) Nr. 1896/2006 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 12. Dezember 2006 zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 399, vom 30. Dezember2006, S. 1–32.

159

chen Verfahrens unter Verwendung von Standardformularen. Die Verordnung in Bezug auf Verfahren in Streitigkeiten von geringem Wert28 ermöglicht eine Verbesserung und eine Vereinfachung der Verfahren in Zivil- und Handelssachen, wobei der Wert der Forde-rung 2000 Euro nicht überschreitet.

d. Die Durchführung der Beweisaufnahme in grenzüberschreitenden Angelegenheiten

Bemühungen, die Zusammenarbeit zwischen den Gerichten bei der Durchführung der Beweisaufnahme29 zu verbessern, zu vereinfa-chen und zu beschleunigen.

e. Die Anerkennung und die Vollziehung von fremden Gerichtsentscheidungen in Zivil- und Handelssachen30 und der Europäische Exekutionsbefehl31

28 Verordnung (EG) Nr. 861/2007 des Europäischen Parlaments und des Rates vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 199, vom 31. Juli 2007, S. 1–22.

29 Verordnung (EG) Nr. 1206/2001 des Rates vom 28. Mai 2001 über die Zusammenarbeit zwischen den Gerichten der Mitgliedstaaten auf dem Gebiet der Beweisaufnahme in Zivil- oder Handelssachen, UL L/Slowenbisches Amtsblatt, Nr. 174, vom 27. Juni 2001, S. 1–24.

30 Verordnung (EG) Nr. 44/2001 des Rates vom 22. Dezember 2000 über die gerichtliche Zuständigkeit und die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen in Zivil- und Handelssachen, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 12, vom 16. Jänner 2001, S. 1–23.

31 Verordnung (EG) Nr.805/2004des Europäischen Parlaments und des Rates vom 21. April 2004 zur Einführung eines Europäischen Vollstreckungstitels für unbestrittene Forderungen, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 143, vom 30. April 2004, S. 15–39.

160

f. auf dem Gebiet des Familienrechtes – Anerkennung und Vollziehung von Gerichtsentscheidungen in Ehestreitsachen und in Streitsachen im Zusammenahng mit der Verantwortung32 der Eltern und der Unterhaltspflicht33

g. Entschädigung von Opfer von Straftaten34

Im Folgenden soll die Wirkungsweise des europäischen Justizatlas-ses in der Praxis vorgestellt werden.

4.3.2 Die praktische Darstellung der Wirkungsweise des europäischen Justizatlasses (Justizieller Atlas)

Wie schon vorher erwähnt und wie dies auch aus der Webseite ersi-chtlich ist35, deckt der europäische Justizatlas 6 Bereiche der Zu-sammenarbeit in Zivilsachen ab. Der europäische Justizatlas wirkt für alle Verordnungen in gleicher Weise. Das Organ, das der Mitgli-

32 Verordnung (EG) Nr. 2201/2003 des Rates vom 27. November 2003 über die Zuständigkeit und die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen in Ehesachen und in Verfahren betreffend die elterliche Verantwortung und zur Aufhebung der Verordnung (EG) Nr. 1347/2000, vom 27. November 2003, ULL/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 338, vom 23. Dezember 2003, S. 1–29.

33 Verordnung (EG) Nr. 4/2009 des Rates vom 18. Dezember 2008 über die Zuständigkeit, das anwendbare Recht, die Anerkennung und Vollstreckung von Entscheidungen und die Zusammenarbeit in Unterhaltssachen, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 7, vom 10. Januar 2009, S. 1–79.

34 Richtlinie 2004/80/EG des Rates vom 29. April 2004 zur Entschädigung der Opfer von Straftaten, UL L/Slowenisches Amtsblatt, Nr. 261, vom 6. August 2004, S. 15–18.

35 <http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/> (29.8.2013).

161

edsstaat als zuständiges Organ für die Versendung von Schriftstüc-ken bzw. für die Beschaffung von Beweisen namhaft gemacht hat, kann die elektronischen Standartformulare auf der Webseite des Atlasses ausfüllen, die in einigen grenzüberschreitenden Verfahren zur Anwendung gelangen. Dabei ist auf die Tatsache hinzuweisen, dass die Standardformulare nur noch auf der Webseite des europäi-schen e-Justizportals erreichbar sind36, wo die Möglichkeit auch für elektronisches Absenden besteht.

Über dies sind auf der Webseite des europäischen Justizatlasses In-formationen über die zuständigen Gerichte oder Organe dargestellt, an die sich die Parteien für bestimmte Zwecke wenden können. Da-mit garantiert der Atlas dem User einen freundlichen Zugang zu In-formationen, die für die justizielle Zusammenarbeit in Zivilangele-genheiten bedeutsam sind.

Die Wirkungsweise des Atlasses allein wird an Beispielen der Ve-rordnung über die Zustellung gerichtlicher und außergerichtlicher Schriftstücke in Zivil- oder Handelssachen in den Mitgliedstaaten dargestellt werden (Verordnung (EG) Nr. 1393/2007), denn der Sektor für internationale Rechtshilfe hat im Bereich der praktischen Verwendung dieser Verordnung auch die größten Erfahrungen. Die slowenischen Gerichte ersuchen nämlich im Zusammenhang damit häufig um Erläuterungen.

Wie bereits erwähnt, bemüht sich die Zustellverordnung die Zus-tellung von Gerichtlichen und Außergerichtlichen Aktenstücken in Zivil- und Handelssachen zwischen den Mitgliedsstaaten zu er-leichtern. Die Verordnung wird in allen EU-Mitgliedsstaaten an-gewandt, einschließlich auch Dänemark, das durch eine Erklärung

36 <https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_taxonomy_action.do?idTaxonomy=155&plang=sl&init=true&refresh=19>(30.08.2013).

162

aufgrund der Parallelvereinbarung mit der europäischen Gemein-schaft seine Absicht bestätigt hat, die inhaltlichen Bestimmungen der Verordnung anzuwenden. Die Verordnung bestimmt verschie-dene Weisen der Übertragung unter Zustellung von Aktenstücken: die Übertragung über die Übermittlungsstelle und die Empfangss-tellen, die Übertragung im Wege konsularischer und diplomatischer Kanäle, die Zustellung per Post und die unmittelbare Zustellung, wobei alle diese Zustellarten untereinander vollkommen gleichwer-tig sind.37

Wenn wir nun das Beispiel heranziehen, dass das slowenische Ge-richt ein gerichtliches Aktenstück z.B. die Klage an den Adressaten (den Beklagten) in der Bundesrepublik Deutschland zustellen will, kann die Versendung der Aktenstücke unmittelbar und zwischen den Übermittlungsstellen und den Empfangsstellen erfolgen, die je-der Mitgliedsstaat benennt. Die Übermittlungsstellen sind für diese Versendung von gerichtlichen und außergerichtlichen Schriftstüc-ken zuständig, die in anderen Mitgliedsstaaten zuzustellen sind. Die Empfangsstellen sind für den Empfang von gerichtlichen oder außergerichtlichen Aktenstücken aus dem anderen Mitgliedsstaat zuständig. Das zentrale Organ ist für die Gewährleistung der Infor-mationen an die Übermittlungsstellen zuständig und hat eine Lösu-ng für jede Art von Problemen zu finden, die bei dem Versenden von Aktenstücken auftreten könnten. In der Republik Slowenien wurden die Bezirks- und Kreisgerichte, das Arbeits- und Sozialge-richt und der Verwaltungsgerichtshof, der Oberste Gerichtshof, der Verfassungsgerichtshof und die staatliche Rechtswalterschaften in der Republik Slowenien zu Übermittlungsstellen bestellt, als Emp-fangsstellen aber die Kreisgerichte.

37 Siehe Urteil in der Sache Plumex gegen Young Sports NV, C-473/04 vom 9. Februar 2006, UL EU C/Slowenisches Amtsbllat Nr. 86/10 vom 8. April 2006.

163

Auf dem Atlas wird das slowenische Gericht, vor dem die Streitsa-che hängig ist, das zuständige Gericht in der Bundesrepublik Deut-schland ausfindig machen und an dieses ein Ersuchen um Zustellung von Aktenstücken unter Verwendung des Standartformulars aus Be-ilage I der Verordnung übermitteln. Das für die Entgegennahme von Aktenstücken zuständige deutsche Gericht wird das Gericht auf die Weise ausfindig machen, indem dieses in der für diesen Zweck vor-bereiteten Suchmaschine (zu finden unter der Rubrik »Empfangss-tellen«) den entsprechenden Staat, die PLZ und die Stadtgemeinde hinsichtlich der Adresse der physischen- /Rechtsperson, an welche die Aktenstücke zuzustellen sind, eingibt bzw. auswählt.

Weiters wird das Slowenische Gericht die Mitteilungen der Mitgli-edsstaaten in Bezug auf die Sprache, in der das Mitgliedsland Ersu-chen annimmt und in Bezug auf die Art der Entgegennahme der Ur-kunden zu überprüfen haben. Aus dem Bericht der Bundesrepublik Deutschland ist ersichtlich, dass Deutschland Ersuchen in deutscher und englischer Sprache entgegennimmt. Das slowenische Gericht wird über den Link auf der Webseite zum Standartformular auf der Webseite des europäischen Justizportals gelangen, das interaktiv ist, dies bedeutet, dass das Gericht die Eintragungen durchführen kann, wobei die entsprechende Sprachversion ausgewählt wird. Der Vorteil dieses Systems besteht nämlich darin, dass die Formulare in 27 Amtssprachen der EU greifbar sind und daher Übersetzungen durch Dolmetscher für Ersuchen nicht erforderlich sind.

Wenn die Empfangsstellen in der Bundesrepublik Deutschland das Ersuchen zusammen mit den zuzustellenden Urkunden erhält, wird dieses unverzüglich die Übermittlungsstelle durch eine Bestätigung auf dem Standardformular verständigen (Art. 7/III der Verordnung). Ebenso wird die Empfangsstelle im Falle, dass der Adressat die Entgegennahme der Aktenstücke ablehnen wird, verständigt wer-den, dass der Zustelladressat die Entgegennahme der Schriftstücke

164

verweigert, weil diese nicht in der Sprache abgefasst sind, die der Zustelladressat versteht oder in der Amtssprache des Mitgliedsstaa-tes oder weil den Aktenstücken keine Übersetzung in einer dieser Sprachen beigefügt ist. Im Falle, dass die Empfangsstelle feststellen wird, dass das Zustellersuchen offensichtlich außerhalb des Anwen-dungsgebietes dieser Verordnung liegt (Art. 6/III der Verordnung), wird das Ersuchen und auch die Schriftstücke an die Übermittlun-gsstelle zusammen mit dem Bericht über die Ermittlung des Ersu-chens auf dem Standardformular zurückgesandt, ebenso wird dies in dem Fall sein, dass die Empfangsstelle örtlich für die Zustellung nicht zuständig ist. Da wird die Empfangsstelle das Ersuchen an das örtlich zuständige Organ versenden, die Empfangsstelle wird dies-bezüglich im Wege eines Standardformulars berichten. Nach Er-füllung der Formalität im Zusammenhang mit der Zustellung des Aktenstückes, wird die Empfangsstelle mit Bestätigung über die Zustellung oder Nichtzustellung der Schriftstücke am Standardfor-mular über die erfolgreiche/nicht erfolgreiche Zustellung berichten.

Auf ähnliche Weise wie dies oben beschrieben ist, wirkt auch die justi-zielle Zusammenarbeit bei der Durchführung von Beweisaufnahmen und Beweisen in Zivil- und Handelssachen und zwar unmittelbar zwischen den Gerichten unter Anwendung der Standardformulare.

Nachdem mit 1. Juli 2013 auch die Republik Kroatien Vollmitgli-ed der Europäischen Union wurde, mit welchem Staat die justizielle Zusammenarbeit aufgrund eines bilateralen Vertrages im Ressor-twege abgelaufen ist, sind einige Worte auch zur justiziellen Zu-sammenarbeit in Zivil- und Handelssachen in Zukunft angebracht.

Bis zum 1. Juli 2013 wurde in Angelegenheit der Internationa-len Rechtshilfe zwischen der Republik Slowenien und der Repub-lik Kroatien der Vertrag zwischen der Republik Slowenien und der Republik Kroatien über die Rechtshilfe in Zivil- und Strafsachen,

165

abgeschlossen am 07.02.199438, angewandt, demzufolge die Ersu-chen um Rechtshilfe im Ressortwege übermittelt wurden, d.h. im Wege der zuständigen Ministerien für Justiz.

Mit 1. Juli 2013 werden in allen Angelegenheiten die oben ange-führten Instrumente der Gemeinschaft angewandt, die die justizi-elle Zusammenarbeit in Zivil- und Handelssachen regeln. Dabei ist die Tatsache hervorzuheben, dass man auf der Webseite die Felder der Formulare im e-Justiz-Portals noch nicht in kroatischer Sprache ausfüllen kann, sondern das Formular kann man als Teil der Beilage der Verordnung über die Zustellung und Beschaffung von Bewei-sen in der kroatischen Sprachversion auf der Webseite von Eurolex39 finden. Auf der Seite e-Justiz sind die kroatischen Erklärungen im Zusammenhang mit den einzelnen Ordnungen zugänglich, wo man aufgrund eines alphabetischen Verzeichnisses die zuständigen Or-gane identifizieren kann40.

III. Schlussbemerkungen

Das Europäische Justizielle Netzes in Zivil- und Handelssachen ist ein bedeutender Beitrag zur Errichtung eines Europa des Rechtes und der Gerechtigkeit, wie dies das Stockholmer Programm vorsi-eht. Die unmittelbaren Kontakte zwischen den Mitgliedern des

38 Ur.l. RS MP-/Amtsblatt der Republik Slowenien – Internationale Verträge, 10/94.

39 <http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:19:07:32007R1393:HR:PDF> (28.8.2013)

40 <https://e-justice.europa.eu/content_croatia__cooperation_in_civil_matters-276-sl.do> (20.8.2013).

166

Europäischen Justiziellen Netzes ermöglichen nämlich, dass diese auf diese Art über die aktuellen Vorgänge im Bezug auf die Annahme von EU-Akten in Zivil- und Handelssachen informiert sind, über dies kann man auch mit den anderen Mitgliedern des Netzes Infor-mationen in Bezug auf die Erledigung konkreter Angelegenheiten austauschen. Die Kontaktstellen leisten ihren Beitrag zur raschen Erledigung von Ersuchen, denn sie können sofort nach Erhalt des Ersuchens tätig werden; die Kontaktstellen des anderen Staates stellen eine Verbindung zu dem zuständigen Mitglied des Netzes des zuständigen Gerichtes her und können eine Abfrage hinsichtlich des Standes der Sache einbringen und nach Erhalt der Erwiderung hi-erüber unmittelbar die Kontaktstelle des anderen Mitgliedsstaates informieren, die das Ersuchen übermittelt hat, informieren.

Über das e-Justiz-Portal sind die Staatsbürger hinsichtlich ihrer Rechte besser informiert, überdies steht ihnen eine breite Palette von Informationen und Dienstleistungen in Bezug auf verschiedene Justizsysteme zur Verfügung. Andererseits ist aber auch die Tätigke-it der Gerichte in den Fällen erleichtert, in welchen sie mit Angele-genheiten der justiziellen Zusammenarbeit in Zivilsachen konfron-tiert sind. Der europäische Justizieller Atlas ermöglicht dem Richter nämlich neben Informationen über die Rechtslage auch konkrete Informationen, denn der Atlas ermöglicht eine einfache Suche von Informationen in Bezug auf die zuständigen Gerichte und andere Formalitäten, in Hinblick auf das Rechtshilfeersuchen (Sprache, Art der Kommunikation und Ähnliches). Das e-Justiz-Portal ermöglicht eine einfache Erfüllung des Ersuchens in Form eines interaktiven Netzformulars. Für den Richter ist im konkreten Fall so die Arbe-it wesentlich erleichtert, denn in Bezug auf die Menge der Angele-genheiten, die Gerichte zu regeln haben, ist dies zweifelsfrei ein Be-itrag zur Beschleunigung der Erledigung von Angelegenheiten und damit ist dies auch eine Stärkung eines Europa des Rechtes und der Gerechtigkeit.

167

Der nationale und grenzüberschreitende Elektronische Rechtsverkehr

Oberstaatsanwalt Dr. Thomas Gottwald

Bundesministerium für Justiz der Republik Österreich

Präsidialsektion, Rechtsinformatikabteilung

Moravske Toplice, im November 2013

Elektronischer Rechtsverkehr (ERV) – Definition

• Der »Elektronische Rechtsverkehr« (ERV) ist die

– papierlose

– strukturierte

– elektronische Kommunikation

– im Wege von Übermittlungsstellen

– zwischen Parteien und Gerichten/Staatsanwaltschaften sowie umgekehrt

• Ersetzt die Kommunikation mit Papier und ist dieser rechtlich gleichwertig

• Nicht zu verwechseln mit Übermittlung im Faxweg oder mit der Übermittlung durch einfaches E-Mail

• Verpflichtend für Rechtsanwälte und Notare seit 1.7.2007, für Banken und Versicherungen seit 1.10.2011 und für die gesetzlichen Sozialversicherungen mit 1.1.2014

168

Funktionen und Schnittstellen

Postalische Zustellung vs.Elektronische Zustellung

169

Rechtliche Grundlagen des ERV

• §§ 89a bis 89f Gerichtsorganisationsgesetz (GOG) idF BGBl. I Nr. 26/2012

• § 34a Staatsanwaltschaftsgesetz (StAG)

• Verordnung der Bundesministerin für Justiz über den elektronischen Rechtsverkehr (ERV 2006), BGBl. II Nr. 481/2005 idF BGBl. II Nr. 503/2012

• §§ 4 ff Gerichtsgebührengesetz (GGG)

• § 14 Gerichtliches Einbringungsgesetz (GEG)

• Abbuchungs- und Einziehungsverordnung (AEV)

• § 23a Rechtsanwaltstarifgesetz (RATG)

• Schnittstellenbeschreibung (§ 5 ERV 2006)

ERV: Zeittafel

2013: Upload-Service

2012: Änderung des Zustellzeitpunkts

2009: ERV im Grundbuch

2007: Start WebERV (komplette Neuentwicklung des ERV auf Basis von »Internettechnologie«)

2006: Elektronische Urkunden an Firmen- und Grundbuch

2001: Jahresabschlüsse an Firmenbuch

170

2000: unbeschränkter ERV-Teilnehmerkreis, obligatorische elektronische Erledigungen, Erweiterung der elektronischen Erledigungen auf nachweisliche Zustellungen

1999: elektronische Erledigungen, Rückverkehr

1995: ERV-Mahnklagen bei den Arbeitsgerichten, ERV- Exekutionsanträge, »sonstige« Schriftsätze

1990: Elektronischer Rechtsverkehr Mahnklagen

ERV – Zahlen

ERV-Teilnehmer 2012: 8.600

Eingaben 2012: 4,2 Mio

Erledigungen 2012: 9,5 Mio (inklusive 2,7 Mio Aktenzeichen-rückmeldungen)

Kosten ERV-Zustellung (für die Justiz) einheitlich: < 0,07 Euro

Portoersparnis: > 10 Mio Euro pro Jahr

171

Elektronischer Rechtsverkehr (ERV)

Eingaben (»ERV-Herverkehr«)

»Unstrukturiert«

• Sonstige Schriftsätze

• sämtliche Schriftsätze inkl. Beilagen (als PDF-Anhänge) an Gerichte

• Größenbeschränkung der Eingabe auf 12 MB

172

»Strukturiert«

• Klagen auf Geldleistung in Zivilverfahren und in arbeitsgerichtlichen Verfahren

• Europäische Mahnklagen

• Exekutionsanträge auf Fahrnisse und Forderungen

• Firmenbuchanträge, Jahresabschlüsse

• Grundbuchanträge

• Berichte der Polizei

Gerichtliche Erledigungen (»ERV-Rückverkehr«)

• Erledigung im Volltext als PDF-Dokument

• Strukturierte Daten für:

– Aktenzeichen

– Zahlungsbefehle, Exekutionsbewilligungen, Ladungen und sonstige Erledigungen

– Beschlüsse aus Firmen- und Grundbuch

– Strafkarten an das Strafregister

• Kosten

– Keine (Empfänger bezahlt nur Kosten für ERV-Zugang und für Eingaben)

• Ablauf

173

– Hinterlegung in den Verfügungsbereich des Empfängers bei der Übermittlungsstelle rund um die Uhr

– Zustellwirkung tritt an dem der Hinterlegung folgenden Werktag (automatischer Zustellnachweis an Gerichte und Staatsanwaltschaften)

– Optionale Verständigung per Fax oder E-Mail bei Hinterlegung eines Schriftsatzes und vor Ablauf der Verfallsfrist als Zusatzservice der Übermittlungsstelle

Haftung für IT-Einsatz (§ 89e GOG)

• (1) Für die durch den Einsatz der Informations- und Kommunikationstechnik verursachten Schäden aus Fehlern bei der Führung gerichtlicher Geschäfte einschließlich der Justizverwaltungs-geschäfte sowie der dafür notwendigen Register und sonstigen Geschäftsbehelfe und der öffentlichen Register haftet der Bund. Die Haftung ist ausgeschlossen, wenn der Schaden durch ein unabwendbares Ereignis verursacht wird, das weder auf einem Fehler in der Beschaffenheit noch auf einem Versagen der Mittel der automationsunterstützten Datenverarbeitung beruht. Im Übrigen ist das AHG anzuwenden.

• (2) Bei der elektronischen Übermittlung von Eingaben und Erledigungen haftet der Bund nach Abs 1, sofern der Fehler entstanden ist 1. bei Daten, die an das Gericht übermittelt worden sind, ab ihrem Einlangen bei der BRZG; 2. bei Daten, die vom Gericht zu übermitteln sind, bis zu ihrem Einlangen im Verfügungsbereich des Empfängers.

174

Einbringungsdatum – Zustelldatum (§ 89d GOG)

• Eine Eingabe gilt als bei Gericht eingelangt, wenn ihre Daten zur Gänze bei der Bundesrechenzentrum GmbH eingelangt sind.

– jedoch mit jenem Zeitpunkt, an dem die Übermittlungsstelle (ausgenommen Direktverkehr) die Eingabe zur Weiterleitung an die Bundesrechenzentrum GmbH übernommen hat und

– die technisch einwandfreie Übernahme an den Einbringer rückgemittelt wurde

• Als Zustellzeitpunkt elektronisch übermittelter gerichtlicher Erledigungen und Eingaben (§ 89a Abs 2 GOG) gilt jeweils der auf das Einlangen in den elektronischen Verfügungsbereich des Empfängers folgende Werktag, wobei Samstage nicht als Werktage gelten. (Inkrafttretedatum 1. Mai 2012 – damit zusammenhängend entfiel § 1 Abs 4 ERV 2006, wonach Zustellungen nur von 0 bis 16 Uhr zulässig waren)

Auswahl weiterer Änderungen mit 1. Mai 2012

• § 89 Abs 6 GOG: Ein Verstoß gegen § 89 Abs 5 (Anm.: verpflichtende ERV-Teilnehmer) ist wie ein Formmangel zu behandeln, der zu verbessern ist.

175

• § 1 Abs 1c ERV 2006: Verpflichtete Teilnehmer des elektronischen Rechtsverkehrs (§ 89 Abs 5 GOG) haben in der nicht im elektronischen Rechtsverkehr übermittelten Eingabe zu bescheinigen, dass die konkreten technischen Möglichkeiten im Einzelfall ausnahmsweise nicht vorliegen.

WebERV

ALT:

• 1 Übermittlungsstelle

• FTP, zeilen- und zeichenweise Strukturierung

• Modem/ISDN

• Nur plain-Text

• Nur Papierbeilagen

• Keine Formatierungsmöglichkeiten

• Paketverarbeitung

• Teilnehmerkennung + Passwort

• Nur VJ

NEU - WebERV:

• 7 Übermittlungsstellen

• Standard-Schnittstelle über WebServices, SOAP, XML

176

• Kommunikation über beliebige Internetverbindung

• PDF-Attachments

• Urkundenverweise auf Fremdarchive

• Formatierungsoptionen

• Praktisch so schnell wie E-Mail

• Sicherheit durch SSL und Zertifikate

• Grundsätzlich offen für alle Anwendungen (zB VJ, FB, GB)

Voraussetzungen zur Teilnahme am ERV

• Registrierung bei einer Übermittlungsstelle

• Informationen auf http://www.edikte.justiz.gv.at/erv

• Teilnehmerkennung = Anschriftcode

• Zertifikat

• PC mit geeigneter ERV-Software

• Informationen auf http://www.edikte.justiz.gv.at/erv

• Internetanschluss (Breitbandanbindung empfohlen)

Kosten für Teilnehmer bei Übermittlungsstelle

• Anmeldeentgelt (einmalig): 20,00 €

177

• Monatliches Entgelt je Kunde: 17,50 €

• Pro Eingabe an Gerichte: 0,30 €

• Zustellungen von Gerichten im Rückverkehr kostenlos

• Optionale Zusatzdienste

– Verständigung im Rückverkehr per E-Mail: 0,08 €

– Verständigung im Rückverkehr per Fax: 0,48 €

• Hinzukommen die Lizenzkosten für die Software! (daneben gibt es auch Useware-Lizenzmodelle)

Vorteile des ERV

• Entfall der Dateneingabe (Personal)

• schnell, kostengünstig (Zeit, Porto, Papier)

• korrekte Daten

• 7 Tage/Woche, 24 Stunden/Tag

• Übermittlung ohne Medienbruch - im Gegensatz zur Fax-Übermittlung

• strukturierte Daten: Weiterverarbeitung

• Sicherheit: automatische Protokollierung aller Schritte

• rechtsverbindliche Bestätigung der Einbringung

• Schriftsätze sind jederzeit auffindbar

• Sofortige Mitteilung des Aktenzeichens bei ERV Eingaben - gezielte Rückfragen bei Gericht möglich

178

• Rasche Information zum Fall für die Partei (externe Fallabfrage)

• Höhere Qualität der Schriftsätze

• Geringere Anzahl der Zurückweisungen bei den ERV-Schriftsätzen als bei den Papieranträgen

• viele Fehler werden durch die Software bzw. die Übermittlungsstelle verhindert

Formen der eKommunikation mit der Justiz

179

ERV für alle (seit 1. Jänner 2013)

www.eingaben.justiz.gv.at

Gegenwart und Zukunft

Anbindung des ERV an die Höchstgerichte des öffentlichen Rechts (Verfassungsgerichtshof – seit April 2013 – Verwaltungsgericht-shof, Asylgerichtshof) Koppelung des Zustellservices des Bundes (Verwaltung) mit dem ERV

Award

Good Practice Labels

2001: Elektronischer Rechtsverkehr (ERV) eGovernment- Konferenz in Brüssel

e-CODEX

e-Justice Communication via Online Data Exchange

www.e-codex.eu

180

Details zum Förderprojekt

Projekttitel

e-Justice Communication via Online Data Exchange

Konsortiumsführer

Justizministerium des Landes Nordrhein-Westfalen

Konsortiumspartner

BMJ und 16 andere Partner inkl. CCBE und CNUE

Projektbeschreibung

»The e-Justice LSP has as its goal to develop building blocks that can be used in- or between Member States to support cross-border operation of processes in the justice field. In the pilot, solutions will be developed in different areas from safe transportation to identity and rights management to document standards. These solutions de-veloped should enable a safe environment for users (ranging from citizens and businesses to members of the different legal professi-ons) to access a wide range of legal services across Europe..«

Projektbudget

14 Mio Euro (alle Partner)

181

Förderung durch EK

50%, i.e. 7 Mio Euro

Projektdauer

3 Jahre ab 1/2011

Projektumfeld

182

Pilot Szenario

Rechtsgrundlage e-Justice

Circle of Trust

Jeder teilnehmende MS akzeptiert die Dokumente, Signaturen etc., welche entsprechend den gesetzlichen Bestimmungen des senden-den Staates sind, und vertraut diesen

Ausblick

Pilotprojekte ab 1/2013

Erster Pilot zum EU-Mahnverfahren (AT, DE, EE, FR, GR, IT, NL)

183

• Sukzessive weitere Pilotprojekte für

– Bagatellverfahren (AT, CZ, DE, EE, FR, IT, NL),

– Europ. Haftbefehl (DE, ES, FR)

– Sicherer Datenaustausch (AT, BE, DE, ES, FR, TK)

e-CODEX Extension Phase

• Verlängerung des e-CODEX Projekts um 14 Monate

• Zusätzliche 5 Mitgliedsstaaten als Partner

• Ausbau der Piloten

• Weitere 10 M EUR (dv 50% gefördert)

185

Die Durchführung der Beweisaufnahme mittels Videokonferenz

Sabina Klaneček

Ministerium für Justiz der Republik Slowenien

Mit der Gründung der Europäischen Union, der Einführung des einheitlichen Wirtschaftsmarktes, mit dem freien Verkehr von Arbeitnehmern zwischen den Mitgliedsstaaten der Europäischen Union und der immer größer werdenden Anzahl von grenzüber-schreitend stattfindenden Ereignissen unter Beteiligung der Bürger der Europäischen Union, erhöhte sich auch die Anzahl der gerichtli-chen Verfahren, bei welchen die Parteien, die Zeugen oder sonstige Verfahrensbeteiligte ihren Wohnsitz in einem anderen EU-Mitgli-edsland haben. Die gerichtlichen Verfahren mit grenzüberschrei-tenden Elementen sind Verfahren, die organisatorisch noch mehr an Mühe, Arbeit und Aufmerksamkeit bedürfen, als »nationale« Gerichtsverfahren.

Die Europäische Union ist sich der Bedeutung der Gewährleistung des Rechts und der Durchsetzung des Rechts für alle ihre Bürger (Staatsbürger) sehr wohl bewusst. Weil die Verfahren mit gren-züberschreitenden Elementen üblicherweise lange dauern oder durch eine Vielzahl administrativer Hindernisse belastet sind, bemühen sich alle EU-Mitgliedsstaaten um Vereinfachung der Verfahren und um Beseitigung verschiedener administrativer Hin-dernisse, die unmittelbar dann entstehen, wenn im Verfahren ein

186

grenzüberschreitendes Element beteiligt ist. Gerade wegen der Beschleunigung und zwecks Erleichterung der Zusammenarbeit för-dert und unterstützt die Europäische Union die justizielle Zusamme-narbeit der EU-Mitgliedsstaaten und betont die Wirksamkeit und Sinnhaftigkeit der Verwendung neuer Technologien in gerichtlichen Verfahren. Zu diesem Zweck wurde beim Rat der Europäischen Union die Arbeitsgruppe e-Recht (e-Justiz) eingerichtet, wo man technische Lösungen sucht, die die Durchführung von Beweisen in gerichtlichen Verfahren erleichtern sollen, die die Verknüpfung verschiedener elektronischer Register (wie z.B. der Handelsregi-ster) anregen und zu justizieller Zusammenarbeit aufgrund der au-sgewiesenen Bedürfnisse der EU-Mitgliedsstaaten, insbesondere durch Verwendung von modernen Technologien im Justizbereich ermuntern. Im Jahre 2008 verabschiedete die Gruppe den Aktion-splan für den Zeitraum 2008 bis 2013, in dem eine der Prioritäten die Anregung zur Anwendung von Videokonferenzen zur Beweisd-urchführung über räumliche Entfernungen war. Damit die EU-Mi-tgliedsländer ihre Bemühungen im Bereich der der rascheren und leichteren Zusammenarbeit und der leichteren Durchsetzung der Rechte der Bürger der Europäischen Union verstärken und zwecks Verbesserung im Sinne der Gewährleistung bürgerfreundlicher ge-richtlicher Verfahren, wurden im Rahmen der Europäischen Union eine Reihe von Rechtsakten verabschiedet, die eben dies bewirken. Die wichtigsten Rechtsakte im Bereich der Zivil- und Strafgesetze, die die Durchführung von Beweisaufnahme in gerichtlichen Verfah-ren mittels Videokonferenz ermöglichen, sind folgende:

Verordnung des Rates (EG) Nr. 1206/2001, vom 28. Mai 2001 über die Zusammenarbeit zwischen den Gerichten der Mitgliedsstaaten auf dem Gebiet der Beweisaufnahme in Zivil- oder Handelssachen (Amtsblatt der Republik Slowenien - UL L 174/1) – insbesonders die Art. 10. bis 12. und der Art. 17;

187

• Übereinkommen des Rates, aufgrund des Art. 34 des

Unionsvertrages, über die gegenseitige Rechtshilfe in

Strafsachen zwischen den Mitgliedsstaaten der Europäischen

Union (Amtsblatt der Republik Slowenien - UL C 197/3) –

insbesonders der Art. 10;

• Verordnung des Rates (EG) 861/2007 und des Europäischen

Parlaments, vom 11. Juli 2007 zur Einführung eines

europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen in

Streitsachen mit geringem Streitwert – vor allem die Art. 8.

und 9;

• Richtlinie 2008/52/EG des Europäischen Parlaments und des

Rates, vom 21. Mai 2008 über einige Aspekte der Mediation

in Zivil- und Handelssachen – insbesondere der Absatz 9 der

Präambel;

• Richtlinie des Rates 2004/80/EG, vom 29. April 2004 zur

Entschädigung für Opfer von Straftaten – insbesonders der

Art. 9;

• Rahmenbeschluss des Rates vom 15. März 2001 über die

Stellung des Opfers im Strafverfahren (2001/220/JI) –

insbesonders Art. 11;

• - Richtlinie 2010/64/EU des Europäischen Parlaments

und des Rates, vom 20. Oktober 2010 über das Recht auf

Dolmetschleistungen und Übersetzung in Strafverfahren.

• Die nationale, also die slowenische Gesetzgebung folgte der

Europäischen Gesetzgebung insbesonders durch Vorschriften,

die Gerichtsverfahren regeln und die die Anwendung von

Videokonferenzen in gerichtlichen Verfahren ermöglichen

bzw. die Durchführung von Beweisaufnahmen über räumliche

188

Entfernungen möglich machen. Es sind dies vor allem folgende Gesetze:

• das Strafverfahrensgesetz –Art. 244.a;

• das Zivilverfahrensgesetz – Art. 114.a;

• das Gesetz über den Zeugenschutz- Art. 26.

Sowohl von technischer als auch von rechtlicher Seite ist das Doku-ment »Handbuch zur Anwendung von Videokonferenzen in gren-züberschreitenden gerichtlichen Verfahren«, Nr. 9863/09, vom 15.05.2009, herausgegeben vom Europäischen Rat, aktualisiert am 05.06.2013, erreichbar unter https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-sl.do, von grundlegender Bedeutung für die Einrichtung und die Anwendung des Videokonferenzsystems. Auf den Websei-ten des Europäischen Justizportals e-Justiz stehen weitere Informa-tionen über die Anwendung von Videokonferenzen in gerichtlichen Verfahren, Anwendungsempfehlungen, Angaben über den gesetzli-chen Rahmen, ebenso aber auch Informationen über die nationalen Kapazitäten und die Kontaktnummern des technischen Personals zur Verfügung.

In Slowenien haben wir das Projekt der Einführung von Videokon-ferenzen in den Justizbereich im Jahre 2010 umgesetzt. Das Projekt wurde im Rahmen der Operation e-Justiz geplant, deren Ziel und Zweck die Modernisierung des Justizbereiches ist, mit der die Repu-blik Slowenien die gerichtlichen Verfahren beschleunigen möchte. Der Aktionsplan e-Justiz 2008 – 2014 wurde mit dem Projektbeirat abgestimmt und von diesem bestätigt. Das gesamte e-Justiz-Vorha-ben wurde teilweise von Seiten des Europäischen Sozialfonds kofi-nanziert. Im Rahmen des Projektes haben wir 11 Verhandlungssäle bei den Kreisgerichten in Slowenien mit Videokonferenz-Anlagen ausgestattet. Diese Anlagen wurden auch in 11 kinderfreundlichen

189

Räumen der Zentren für Sozialarbeit bzw. in den Krisenzentren, in den Räumlichkeiten der Strafvollzugsanstalt Dob, in der Polize-iräumlichkeit aufgestellt; beschafft wurden aber auch drei Mobi-lanlagen, mittels welcher wir Vernehmungen und sonstige Beweise von welchem Ort auch immer, der über einen Internet- oder einen ISDN-Anschluss verfügt, durchführen können; diese mobilen An-lagen können auch von Gerichten in Anspruch genommen werden, bei welchen keine Videokonferenz-Anlage eingerichtet ist.

Zu Beginn der Einführung des Anlagenprojektes haben wir die Gerichte unter Bezug auf die abgeführten Verfahren um eine Stel-lungnahme bezüglich der Notwendigkeit der Errichtung von Vi-deokonferenz-Anlagen ersucht. Die Stellungnahmen sollten unter Zugrundelegung der Anzahl der abgehaltenen grenzüberschreiten-den Verfahren, in welchen die Anwendung einer Videokonferenz ein Mehrwert im Verfahren wäre, erfolgen. Weil jedoch die Daten über die Anzahl der grenzüberschreitenden Verfahren bei den Gerich-ten nicht gesammelt wurden, ergaben die Äußerungen der Gerichte nur einen sehr niedrigen Schätzwert. Obwohl die geschätzte Anzahl der grenzüberschreitenden Verfahren, bei welchen die sinnvolle Verwendung von Videokonferenz-Anlagen in Frage käme, im voran-gegangenem Jahr, also im Jahre 2009, außerordentlich niedrig war, entschlossen wir uns, das Projekt in die Tat umzusetzen, jedoch in kleinerem Umfang, als vorgesehen.

Bis zum heutigen Tag haben wir bei den slowenischen Gerichten vi-ele Beweise, vor allem Zeugenvernehmungen in Verfahren, mittels Videokonferenz durchgeführt. Die nachstehende Tabelle zeigt die Anzahl der erfolgten Vernehmungen, aufgenommen an anderen Or-ten, unter Verwendung des Videokonferenzsystems.

2011 (od 1.6.2011) 2012 2013 (do 1.10.2013)

21 74 38

190

Wie aus den obigen Zahlen zu entnehmen, haben sich die Videokon-ferenzen als sehr brauchbare und wirksame Methode für die Ver-nehmung von Personen, die sich zum Zeitpunkt der Durchführung von Beweisen auch in anderen Staaten, an einem anderen Ort, im Krankenhaus, im Zentrum für Sozialarbeit, an einem verdeckten Ort oder sogar zu Hause aufhalten können, erwiesen.

Weil aber der Einsatz einer Videokonferenz in gerichtlichen Ver-fahren nur für die Zeugenvernehmung im Ausland nicht die einzige Anwendungsmöglichkeit ist und weil die Videokonferenzschaltung in gerichtlichen Verfahren ein wesentlich größeres Potenzial dar-stellt, empfehlen wir in Slowenien die Vernehmung von Kindern, die Opfer von Straftaten sind, im Wege der Anwendung einer Videokon-ferenz; hiebei befindet sich das Kind in einem kinderfreundlichen Raum im Zentrum für Sozialarbeit, im Krisenzentrum oder in einem anderen, entsprechend ausgestatteten Raum. In Zusammenarbeit mit der Nicht-Regierungsorganisation Beli obroč (Weißer Ring) ha-ben wir an 11 Zentren für Sozialarbeit in Slowenien (in Städten mit Kreisgerichten) Räume ausgestaltet, die für Kontakte unter Aufsicht in Verwendung stehen, gewidmet der Führung von Gesprächen und Interviews mit Kindern, mit angepasster und kinderfreundlicher Ei-nrichtung; wir versuchten eine angenehme Atmosphäre zu schaffen, und haben in diesen Zimmern die Anlagen für eine Videokonferenz installiert. Damit haben wir die Möglichkeit geschaffen, dass das Gericht einen Sachverständigen oder eine andere Fachperson für das Gespräch bestimmt oder sogar selbst ein Kind in diesem freu-ndlichen Zimmer anhört; andere Teilnehmer am Verfahren verfol-gen den gesamten Vorgang über eine Videokonferenzschaltung aus einer Lokalität des Gerichts aus dem oder in dem selben Haus vom Nebenzimmer aus. Zusätzlich ist die Möglichkeit zur Übermittlung ergänzender Fragen an die Fachperson, die das Gespräch mit dem Kind in Realzeit führt, gewährleistet, weiters hat der Verdächtigte

191

oder der Beschuldigte die Möglichkeit Fragen zu stellen, gleichze-itig kann der Richter auch verfügen, dass vom Gespräch mit dem Kind eine Videoaufnahme herzustellen ist. Es kam nämlich vor, dass sich bei den Verfahrensbeteiligten / Parteien beim Lesen des Sach-verständigengutachtens zusätzliche Fragestellungen ergeben haben oder dass die Kompetenz des Sachverständigen oder die Art der Erstellung des Gutachtens beeinsprucht wurden. Wir regen nunme-hr die Aufnahme (Aufzeichnung) der Gespräche an, damit der Rich-ter im weiteren Verfahren das aufgezeichnete Gespräch verwenden kann und auch mit dem Ziel, dass das Kind nicht noch einmal ver-nommen werden muss. Damit die Aufnahme auch eventuell in ei-nem Parallelverfahren Verwendung finden kann (z.B. im Verfahren zur Bestimmung des Obsorgerechtes im Ehescheidungsverfahren), empfehlen wir den Sachverständigen und sonstigen Personen, die das Gespräch mit dem Kind führen, auch umfassendere Fragen zu stellen, so dass auch für das andere Verfahren nützliche Antworten erwartet werden können. Die Videoaufnahmen von den Gesprächen mit Kindern bilden somit in vielen Fällen die Möglichkeit, die neu-erliche sekundäre Viktimierung der Kinder hinanzuhalten.

Großes Interesse und Erfolge zeigte die Anwendung der Videokon-ferenz in den Fällen, in welchen es sich um geschützte Zeugen oder um zu schützende Zeugen handelt, deren Aufdeckung diese Zeu-gen in Lebensgefahr brächte. Für die Vernehmung eines »verdec-kten« Zeugen oder für die Vernehmung aus einem »verdeckten« Ort verwenden wir die mobile Videokonferenz-Anlage, die man wo immer oder in einem bestimmten Raum, für den wir der Polizei die Videokonferenz-Anlage zur Verfügung stellen, aufbauen kann, die Polizei kann die Aufstellung der Anlage auch selbst bewerkstelligen, denn der Ort soll doch »verdeckt« /unbekannt bleiben. Zusätzlich zur Anwendung der Videokonferenz-Anlage am unbekannten Ort, setzten wir noch ein Verfälschungsgerät für Stimme und Bild ein,

192

wodurch über Videokonferenz ein verformtes Bild und eine verfor-mte Stimme vermittelt werden.

Im Ausland gelangt die Videokonferenzschaltung in großem Ausmaß auch in Verfahren, in welchen sich der Zeuge oder der Beschuldig-te in einer Strafvollzugsanstalt befinden, zur Anwendung, um die hohen Kosten der Vorführung und des Geleits zu vermeiden, sowie die Sicherheit zu verbessern und das Verfahren zu beschleunigen. Grundsätzlich gewährleistet die Videokonferenz das Prinzip der Unmittelbarkeit, denn es entsteht das Gefühl, dass sich die Partei und der Zeuge am Ort der gerichtlichen Verhandlung befinden. Auf diesem Gebiet ist in Slowenien noch viel an Potenzial zur Verbesse-rung und nicht zuletzt auch für die Rationalisierung der Verfahren vorhanden.

Die Empfehlungen und Ratschläge, die wir allen Praktikern, die an Verfahren mit Beweisdurchführung im Wege der Videokonferenz be-teiligt sind, erteilen wollen, betreffen eben vor allem die Anwendung der Videokonferenz in der Praxis, bei der Verhandlung und die Vor-bereitung zum glatten Ablauf der Verhandlung, nach den jeweiligen Vorgaben des Richters, ohne unvorhergesehene Komplikationen.

193

Organisation der Videokonferenz

A. Übermittlung des ersuchens um Rechtshilfe und Anwendung der Videokonferenz

h. Der Richter besorgt die Übermittlung des Ersuchens um Rechtshilfe /Durchführung der Beweisaufnahme mittels Anwendung der Videokonferenz, mit Angabe des vorgesehenen Termins der Verhandlung, und ersucht gleichzeitig um Namhaftmachung der Kontaktperson für die technische Abwicklung (Verzeichnis der zuständigen Gerichte: http://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/EJN_AtlasAdvanced.aspx )

i. Das ersuchte Organ (die ersuchte Behörde) antwortet und übermittelt die Daten über technische Hilfestellung, auf Seiten des ersuchten Gerichts

• das SLOWENISCHE Gericht übermittelt die Daten über die erforderliche Assistenz bei der Videokonferenz auf elektronischem Weg an den für die Durchführung der Videokonferenzschaltung verantwortlichen Techniker oder an den Techniker am Gericht, der für die Hilfestellung bei Tonaufzeichnungen von Tagsatzungen zuständig ist, oder an den Informatiker des Gerichts, der Kontakt zu einem der genannten Techniker aufnimmt.

194

B. Vorangehende Vereinbarungen

Beide Organe sollen im Voraus über Folgendes Einvernehmen erzielen:

Übermittlung des Ersuchens

j. Welche Seite ist um den Dolmetscher besorgt

k. Wie wird die Identität der Person festgestellt

l. Ist die Vernehmung mittels Videokonferenz aufzuzeichnen (Ton- oder Videoaufnahme) oder wird darüber ein Protokoll geführt

C. Erforderliche technische voraussetzungen (aufgabe des Technikers)

a. Im Voraus sind die technischen Daten über das an der anderen Stelle befindliche System einzuholen (IP Adresse oder ISDN Nummer, Art des Systems, Datum für den Probe- bzw. Testlauf, Kontaktperson, Telefonnummer ... )

b. Empfehlenswerterweise soll die Probe- bzw. Testschaltung zur anderen Stelle mindestens eine Woche vor der Vernehmung erfolgen (wenn Videokonferenzen häufig mit demselben Gericht stattfinden, ist ein Testlauf nicht erforderlich)

c. Wo sind die Informationen über die technische Ausstattung zu finden: https://e-justice.europa.eu/content_information_on_national_facilities-151-EU-sl.do

195

D. Vorbereitung des verhandlungssaales

a. Einschalten der Lichter im Gerichtssaal

b. Blenden oder Vorhänge vor den Fenstern sind zu schließen

c. Die für die Verhandlung bedeutsame Person hat jene Stelle einzunehmen, an der sie sich auch bei der Vernehmung aufhalten wird (anderseits ist auch ein Blick auf alle Mitwirkenden im Verhandlungssaal möglich)

d. Einschalten der Videokonferenz-Anlage, nach Bedarf auch Vorbereitung der Dokumentier-Kamera

e. Beide Seiten stellen die Verbindung über die Videokonferenzschaltung her

E. Wohin ist – um den augenkontakt herzustellen - während der vernehmung der blick zu richten

a. der Richter blickt in den vor ihm stehenden Bildschirm, nach Möglichkeit befindet sich die Kamera über dem Bildschirm

b. die zu vernehmende Person und der Dolmetsch blicken in den großen Bildschirm, meist hinter dem Richter, wo sich auch die Kamera befindet

c. der Staatsanwalt blickt in den großen Bildschirm, meist hinter dem Richter, wo sich auch die Kamera befindet (wenn vor ihm ein weiterer Bildschirm zur Verfügung steht, blickt er nur dann in den großen Bildschirm, wenn er spricht)

196

d. der Rechtsanwalt blickt in den großen Bildschirm, meist hinter dem Richter, wo sich auch die Kamera befindet (wenn vor ihm ein weiterer Bildschirm zur Verfügung steht, blickt er nur dann in den großen Bildschirm, wenn er spricht)

F. Optimale Tonübertragung

e. das Mikrofon ist auf den Sprecher ausgerichtet, das Sprechen erfolgt in Richtung Mikrofon, nicht zu laut

f. der Richter hat dafür zu sorgen, dass immer nur eine Person spricht (andernfalls kommt es zu Unterbrechungen der Tonverbindung und zu Störungen)

g. das Mikrofon ist nicht zu berühren, ebenso ist es empfehlenswert, in unmittelbarer Nähe zum Mikrofon in keinen Akten oder Unterlagen zu blättern (andernfalls kommt es zu Unterbrechungen der Tonverbindung und zu Störungen)

197

II. Parteienvernehmung in grenzüberscheitenden verfahren

A. Wie ist mit der Parteienvernehmung im Wege der Videokonferenz zu beginnen?

1. Der Richter des ersuchenden Staates eröffnet die Verhandlung

a. In seiner Sprache erklärt er: »Ich eröffne die Verhandlung. Können Sie mich gut hören und sehen?«

b. Der Richter des ersuchenden Staates stellt sich vor und stellt die in seinem Verhandlungssaal anwesenden maßgeblichen Personen vor (Vorname, Zuname, Funktion;) und ersucht diese gleichzeitig, sich durch ein erhobenes Handzeichen vorzustellen

c. Dann erteilt er das Wort dem Richter des ersuchten Gerichts

2. Der Richter des ersuchten Gerichts setzt mit der Vernehmung fort

a. In seiner Sprache erklärt er: »Danke. Können Sie mich gut hören und sehen?«

b. Der Richter des ersuchten Staates stellt sich vor und stellt die in seinem Verhandlungssaal anwesenden maßgeblichen Personen vor (Vorname, Zuname, Funktion;) und ersucht diese gleichzeitig, sich durch ein erhobenes Handzeichen vorzustellen

c. Er übergibt das Wort wiederum dem Richter des ersuchenden Staates/Gerichtes, damit dieser die Sache einleitet.

198

B. Das »verhalten« während der vernehmung mittels videokonferenz

a. Man hat sich so zu verhalten, als befände sich die Partei vor dem Gericht

b. Wenn die Vorgänge für den Dolmetsch zu rasch ablaufen, ist er vorher aufzufordern, diesbezüglich ein Handzeichen zu geben

c. Unmittelbar ist ein Zeichen zu geben, wenn Sie etwas nicht verstehen oder nicht sehen

d. Machen Sie Absätze beim Sprechen, damit der Dolmetsch seine Aufgabe fachgerecht gut verrichten kann.

C. Wie ist die videokonferenz zu unterbrechen und wie ist die videokonferenz wieder aufzunehmen (im falle von beratungen der parteien und der verteidiger/rechtsanwälte ...)

a. Wer immer die Vernehmung vorübergehend unterbrechen möchte, teilt dies dem Richter des ersuchenden Staates mit.

b. Der Richter des ersuchenden Staates erklärt, dass die Vernehmung vorübergehend unterbrochen wird

c. Zu diesem Zeitpunkt schaltet der Techniker alle Eingangs- und Ausgangsmikrofone aus (es findet von keiner und zu keiner Seite eine Tonübertragung Statt)

d. Jener, der um die Unterbrechung ersucht hat, hat ein Zeichen zu geben, dass er zur Fortsetzung bereit ist

199

e. Der Richter des ersuchenden Staates beachtet das Zeichen und erklärt, dass die Vernehmung fortgesetzt wird.

f. Der Techniker schaltet neuerlich alle Mikrofone ein und die Übertragung und der Empfang des Tons sind gegeben.

D. Wie ist die Vernehmung mittels Videokonferenz zu schliessen?

a. Der Richter des ersuchenden Staates erklärt, dass die Vernehmung beendet ist und schaltet das System ab.

b. Hierauf meldet sich der Techniker der anderen Seite ab und schaltet die technische Anlage aus.

III. Mehr Information über Videokonferenzen in gerichtlichen Verfahren unter:

https://e-justice.europa.eu/content_videoconferencing-69-eu-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do?idSubpage=19

https://e-justice.europa.eu/fileDownload.do?id=12be7d18-29a3-4635-bdff-f5034c53b425

http://www.mpju.gov.si/fileadmin/mpju.gov.si/pageuploads/mp.gov.si/PDF/PDF/priporocila/

https://e-justice.europa.eu/home.do

201

Internationale Zusammenarbeit in Strafsachen - ein Paradigmenwechsel durch die gemeinsame Mitgliedschaft in der Europäischen Union

Johannes Martetschläger

Exzellenzen, sehr geehrte Damen und Herren,

erlauben Sie mir zuerst eine kurze Einführung in das Thema meines heutigen Vortrages:

Es geht - wie Sie dem Titel schon entnommen haben - um die inter-nationale strafrechtliche Zusammenarbeit, was aber kann man sich darunter vorstellen, welche Bereiche umfasst sind ?

Von der Öffentlichkeit und den Medien wahrgenommen wird die-se Dimension der Zusammenarbeit von Justizbehörden insbeson-dere im Bereich der Auslieferung, geht es dabei doch darum, eine tatverdächtige oder bereits verurteilte Person, die zumeist flüchtig war, unter Anwendung von Zwangsmitteln in den Staat zu bringen, in dem das Verfahren geführt wird oder die Verurteilung erfolgte. Schon der klassische Fall der Auslieferung zeigt, dass die Notwen-digkeit einer internationalen Zusammenarbeit in dem Grundsatz ...begründet ist, dass jeder Staat seine Befugnisse und Hoheitsrechte nur auf seinem eigenen Territorium ausüben kann. Jede grenzüber-schreitende Aktion bedarf aufgrund des Souveränitätsprinzips zu-mindest der Zustimmung des Staates, auf dessen Gebiet die Organe

202

eines anderen Staates handeln, im Normalfall der Zusammenarbeit bedarf es jedoch des aktiven Tätigwerdens der Organe dieses an-deren Staates um den gewünschten Erfolg zu erzielen. Was für die Auslieferung von Personen gilt, ist auch im Bereich der sonstigen Rechtshilfe anwendbar. Unter Rechtshilfe im klassischen Sinn versteht man die Weil aber die klassischen grenzüberschreitenden Formen der Zusammenarbeit - streng genommen - offzielle völker-rechtliche Ersuchen darstellen, lag der Verkehr zwischen den Staa-ten ursprünglich auch in den Händen der Diplomaten. Dieses - ohne den Wert der Arbeit der Vertretungsbehörden schmälern zu wollen - eher beschwerliche System der Kommunikation zwischen den Ju-stizbehörden wird heute noch in jenem Bereich angewendet, wo es keine vertragliche Grundlage für eine Zusammenarbeit gibt.

Der Europarat und die sogenannten »Mutterkonventionen«

Es war der Aufbruch nach dem Zweiten Weltkrieg und das langsa-me Zusammenwachsen des damaligen Westeuropas, das auch auf dem Gebiet der strafrechltichen Zusammenarbeit neue Meilenstei-ne hervorbrachte. Allen voran ist die bahnbrechende Funktion des Europarates in diesem Zusammenhang zu erwähnen, der es schon in den fünfziger Jahren unternahm, die Zusammenarbeit der Justiz-behörden entscheidend zu erleichtern und unnötige Formalitäten und Hindernisse abzubauen. Dem damals zur Verfügung stehenden Instrumentarium des Völkerrechts entsprechend, wurden Konven-tionen ausgearbeitet, die wesentliche Bereiche der Zusammenarbeit im Justizbereich abdecken sollten. Diese Form der Konvention, des völkerrechtlichen Vertrages, hat den Vorteil, dass sie eine gewisse

203

Konkretisierung der Regelungen bietet, die in vielen Staaten als un-mittelbar anwendbar angesehen werden, sodass eine Umsetzung durch die Staaten nicht notwendig ist. Insoweit werden auch Zwei-deutigkeiten und unterschiedliche Auslegungen der Normen vermi-eden und ein möglichst einheitlicher Rechtsbestand geschaffen. Die Konventionen haben aber den Nachteil, dass sie relativ unflexibel sind und nur schwer auf neue Entwicklungen reagieren können. Aus diesem Grund waren die Europarats-Konventionen auch eher all-gemein gehalten und wurden nach und nach durch Zusatzprotokoll ergänzt und konkretisiert. Dieser Prozess ist aber im vertragsrechtli-chen Bereich eher aufwändig, nimmt man in Betracht, dass Konven-tionen und alle Zusatzprotokolle auch einer Ratifizierung bedürfen.

Dennoch war der Erfolg der Europarats-Konventionen überwäl-tigend und sie stellen bis heute das Rückgrat der internationalen strafrechltichen Zusammenarbeit dar. Näherhin sind folgende Kon-ventionen zu erwähnen:

• Europäisches Auslieferungsübereinkommen vom 13.12.1957, ETS No. 024; samt Zweitem Zusatzprotokoll vom 17. März 1978

• Europäisches Übereinkommen über die Rechtshilfe in Strafsachen vom 20. April 1959, ETS No. 030, samt Zusatzprotokollen vom 17. März 1978, ETS No. 099 und vom 8. November 2001, ETS No. 182

• Übereinkommen über die Überstellung verurteilter Personen vom 21. März 1983, ETS No. 112, samt Zusatzprotokoll vom 18. Dezember 1997, ETS No. 167

• Übereinkommen über Geldwäsche sowie Ermittlung, Beschlagnahme und Einziehung von Erträgen aus Straftaten vom 8. November 1990, ETS No. 141

204

Während diese Instrumente eine weitestgehende Ratifizierung un-ter den Mitgliedern des Europarates gefunden haben, ja sogar ein-zelne außereuropäische Staaten eingeladen wurden an den Konven-tionen teilzunehmen, hatten Konventionen in anderen Bereichen der Zusammenarbeit nicht so große Verbreitung gefunden, darunter folgende:

Europäisches Übereinkommen über die Internationale Geltung von Strafurteilen vom 28. Mai 1970, ETS No. 070 (als Vorläuferkonven-tion des o.g. Überstellungsübereinkommens)

– Europäisches Übereinkommen über die Übertragung der Strafverfolgung vom 15. Mai 1972, ETS No. 073

– Mit diesem Übereinkommen wurden die wesentlichen Formen der Zusammenarbeit im strafrechtlichen Bereich abgedeckt, es sind dies:

– Auslieferung von Personen zur Strafverfolgung und -vollstreckung

– Rechtshilfe im engeren Sinn: Vernehmung, Zustellung, Anwendung von Ermittlungsmaßnahmen

– Übertragung der Strafverfolgung: im Falle der Nichtauslieferung der Person oder aus Zweckmäßigkeitsgründen (gemeinsame Verfahrensführung)

– Übertragung der Strafvollstreckung: Verbüßung von im Ausland verhängten Freiheitsstrafen im Heimatland unter dem Grundgedanken der Resozialisierung.

– Der wesentliche Fortschritt der Konventionen liegt in folgenden Punkten:

205

– Gemeinsame Rechtsgrundlage verdrängt den Grundsatz der bloßen Gegenseitigkeit, schafft eine prinzipielle Verpflichtung der Vertragsstaaten zur Zusammenarbeit.

– Erleichterte Formerfordernisse: Zurückdrängung von Beglaubigungen, konkrete Regeln der Übersetzung von Ersuchen, Kostentragungsregeln.

– Erleichterter Übermittlungsweg: Nutzung der Justizministerien als Zentralstelle für die Übermittlung von Ersuchen, bei Gefahr im Verzug auch Nutzung des INTERPOL-Kanals.

– Regelungen für die Teilnahme von Ermittlern aus dem ersuchenden Staat

– Weitere Erleichterungen durch die Möglichkeit des Abschlusses bilateraler Zusatzverträge, die der Erleichterung der Anwendung der Grundkonventionen dienen. Österreich hat von dieser Möglichkeit mit allen Nachbarstaaten nach der Wende von 1989 nach und nach Gebrauch gemacht.

Der frühere Ansatz der Europäischen Union

Auf diesem Hintergrund nahm die fortschreitende europäische Inte-gration ihren Lauf und beeinflußte auch die Frage der Zusammenarbe-it der Justizbehörden zwischen den Mitgliedstaaten. Je intensiver die im Europarecht garantierten Grundfreiheiten praktisch genutzt wurden, desto mehr Sachverhalte mit strafrechtlicher Relevanz be-kamen - und bekommen immer noch - eine grenzüberschreitende

206

Dimension. Der Wegfall der Binnengrenzen durch das Abkommen von Schengen hat diese Dimension noch beschleunigt, sodass gera-de auch das Schengener Durchführungübereinkommen (SDÜ) vom 19. Juni 1990, ABl L 239 vom 22/09/2000 S. 19-62, auch wesentli-che Bestimmungen zum Thema Rechtshilfe im weiteren Sinn, aber auch zur polizeilichen Kooperation enthielt, die teilweise auch als konkrete Folgen des Wegfalls der Binnengrenzkontrollen zu sehen sind. Die wesentlichen Neuerungen des SDÜ waren

die Ausdehnung der Rechtshilfeleistung auch auf die sogenann-ten Verwaltungsdelikte (Ordnungswidrigkeiten), sofern gegen die Entscheidung der ersuchenden Behörde ein – auch in Strafsachen zuständiges - Gericht angerufen werden kann,

• Einführung des direkten Verkehrs zwischen den Justizbehörden und der direkten Postzustellung von Verfahrenurkunden

• besondere Formen der Zusammenarbeit im Überlappungsbereich Polizei und Justiz werden ausdrücklich geregelt: Grenzüberschreitende Observation; grenzüberschreitende Nacheile, spontaner Informationsaustausch.

• Bestimmungen über das Verbot der doppelten Strafverfolgung.

• Waren die Errungenschaften des SDÜ vorerst nur für jene Mitgliedstaaten gedacht, die an der besonderen Schengen-Zusammenarbeit teilnahmen, hatte sich durch das Protokoll zur Einbeziehung des Schengen-Besitzstandes in den Rahmen der EU vom 2. Oktober 1997 in dessen Art 8 bereits vorgesehen, dass für zukünftige Mitglieder die Übernahme dieses Besitzstandes bindend sein soll. Entsprechende Passagen finden sich in allen folgenden Beitrittsverträgen.

207

Während der folgenden Jahre versuchte die Union noch durch die klassischen Instrumente des Völkerrechts eine weitere Verflechtung der strafrechltichen Zusammenarbeit, sodass – jeweils basierend und in Ergänzung der weiter geltenden Europaratskonventionen – Übereinkommen der EU in den Bereichen Auslieferung und Recht-shilfe geschaffen wurde. Hervorzuheben ist die Bedeutung des EU-Rechtshilfeübereinkommens vom 29. Mai 2000, das seinerseits die Schengen-Bestimmungen ausbaut und neuen Formen der Recht-shilfe Rechnung trägt. So finden sich detaillierte Bestimmungen über die Überwachung von Telekommunikationsverkehr ebenso wie die Möglichkeit von Vernehmungen via Video- und Telefonkon-ferenz und die Einrichtung gemeinsamer Ermittlungsgruppen. Von großer praktischer Bedeutung war die Festlegung des Grundsatzes, wonach Formvorschriften des ersuchenden Staates insoweit bei der Rechtshilfeleistung vom ersuchten Staat zu beachten sind, als dies keine Verletzung von Grundprinzipien dieses Staates darstellt. Ge-rade für die Verwertbarkeit von Beweismitteln, die im Rechtshil-feweg gewonnen werden, ist dieser Grundsatz eine große Hilfe. Ein Protokoll zum EU-Rechtshilfeübereinkommen vom 16. Oktober 2001 regelte die Bankauskünfte neu und ermöglichte in diesem Be-reich die Überwachung von Transaktionen und die Ausforschung al-ler Konten, die einer tatverdächtigen Person in einem Mitgliedstaat zugeordnet werden können. Die praktische Ausgestaltung dieser Ermittlungsmaßnahme ist in den Mitgliedsstaaten sehr unterschi-edlich ausgefallen, hier gibt es noch immer Verbesserungsbedarf, auch in Österreich. Schließlich ist auch der Ablehnungsgrund des politischen Delikts für die Rechtshilfe durch das Protokoll zwischen den Mitgliedsstaaten beseitigt worden.

Dieses – immer noch auf dem klassischen Völkervertagsrecht ba-sierende – Gerüst hat aber auch seine Grenzen gezeigt: vor allem die Notwendigkeit einer Ratifizierung stellt eine große Hürde auf

208

dem Weg zu einer Vereinheitlichung des Rechtsbestands dar. Noch immer haben einige Mitgliedsstaaten dieses Übereinkommen aus dem Jahr 2000 nicht ratifiziert – was eine einheitliche Anwendung im gesamten Bereich der EU verhindert und in der Praxis immer wieder zu Problemen führt.

Das Prinzip der Gegenseitigen Anerkennung als weiterer Schritt der Integration

Wer im Bereich der strafrechtlichen Zusammenarbeit in der Union tätig ist, kennt die finnische Stadt Tampere – nicht etwa weil es dort besonders viele grenzüberschreitende Fälle gäbe, es handelt sich um eine mittelgroße finnische Stadt, der die Ehre zuteil wurde im Okto-ber 1999 eine Tagung des Europäischen Rates zu beherbergen. Auf diesem Treffen wurde erklärt, dass eine gegenseite Anerkennung von gerichtlichen Entscheidungen und Urteilen den Schutz der Rechte der Einzelnen durch die Justiz erleichtern würden und da-her der Grundsatz der Gegenseitigen Anerkennung »zum Eckstein der justiziellen Zusammenarbeit sowohl in Zivil- als auch in Straf-sachen innerhalb der Union werden sollte«. Als rechtliches Mittel zur Umsetzung dieses Grundsatzes wird in der sogenannten »Dri-tten Säule der EU« - die die gemeinsame Außen- und Sicherheitspo-litik und die Zusammenarbeit im Bereich von Justiz und Inneren Angelegenheiten umfasst – der Rahmenbeschluss (nach Art 39 bis 42 des EU-Vertrages in der Fassung vor dem Lissabonner Vertrag) gewählt: Rahmenbeschlüsse sind für die Mitgliedstaaten hinsichtli-ch des zu erreichenden Ziels verbindlich; sie setzen einen Rahmen. Es war den Mitgliedstaaten jedoch freigestellt, wie und in welcher

209

Form sie das Ziel eines Rahmenbeschlusses erreichen wollten. Im Gegensatz zu »normalen« Beschlüssen sind Rahmenbeschlüsse ni-cht unmittelbar wirksam.

Der erste – und auch öffentlich weithin wahrgenommene – Anwen-dungsfall für diesen neuen Grundsatz war die Schaffung des Eu-ropäischen Haftbefehls. Hier zeigt sich das neue Modell besonders augenfällig: Die Entscheidung über die Auslieferung, nunmehr als »Übergabe« bezeichnet, wird vollständig aus dem völkerrechtlichen Kontext genommen, die Entscheidung der Regierung, üblicherweise vertreten durch den Justizminister, entfällt zugunsten einer aussch-ließlich gerichtlichen Entscheidung. Der Verkehr im Übergabever-fahren lässt die Justizministerien unberührt und wird ausschließli-ch direkt zwischen den beteiligten Justizbehörden geführt, die auch die Entscheidung treffen. Die Folge ist eine Beschleunigung des Ver-fahrens und wohl auch eine Zurückdrängung jeglichen politischen Einflusses auf das Übergabeverfahren. Der Europäische Haftbefehl stellt dank seines Erfolges dem Grundsatz der Gegenseitigen Aner-kennung ein gutes Zeugnis aus.

Auf dem Hintergrund dieser positiven Erfahrung haben die Europäi-sche Kommission und die Mitgliedstaaten eine Reihe weiterer neuer Instrumente für die strafrechltiche Zusammenarbeit zur Umsetzung des Grundsatzes der Gegenseitigen Anerkennung auf den Weg geb-racht, die wesentliche Teile dieser Zusammenarbeit abdecken:

Die EU hat im Einklang mit dem Grundsatz der gegenseitigen Anerkennung verschiedene Rechtsakte angenommen – auf den entsprechenden Unterseiten finden sich weitere Informationen zu den folgenden Themen:

Sicherstellung von Vermögensgegenständen und Beweismitteln,

• Einziehungsentscheidungen,

210

• Austausch von Informationen über Verurteilungen/Strafregister,

• Entscheidungen über Überwachungsmaßnahmen ohne Freiheitsentzug im Ermittlungsverfahren,

• gegenseitige Anerkennung und Vollstreckung von Verurteilungen in Bezug auf Strafen mit Freiheitsentzug und ohne Freiheitsentzug (Geldstrafen und Geldbußen).

Die Rahmenbeschlüsse zeigen eine gewisse Struktur und Grundide-en, die man wie folgt charakterisieren kann:

• direkter Verkehr zwischen Ausstellungs- und Vollstreckungsbehörde

• Wegfall der Prüfung der beiderseitigen Strafbarkeit bei Vorliegen eines Delikts aus einer Liste besonders schwerer Delikte

• möglichst formlose Anerkennung (»...ohne weitere Formalität...«) in einem einfachen Verfahren bei größtmöglicher Konzentration der Rechtsbehelfe im Ausstellungsstaat

• präzise gefasste Ablehnungsgründe

• Verwendung eines Formblattes, in dem die wichtigsten Informationen über die zu vollstreckende Entscheidung enthalten sind und das in Übersetzung an den Vollstreckungsstaat gesendet wird und als Grundlage für dessen Entscheidung dient

• Fristen für die Entscheidung über die Vollstreckung

• Alle diese Rahmenbeschlüsse wurden von Österreich mittlerweile im Bundesgesetz über die justizielle

211

Zusammenarbeit in Strafsachen mit den Mitgliedstaaten der

EU, dem sogenannten »EU-JZG« umgesetzt, das in einer

Art »Bausteinsystem« laufend erweitert wird, wenn ein EU-

Rechtsakt innerstaatlich umgesetzt werden muss.

Hier sind wir auch schon bei den wichtigsten Schwierigkeiten mit

den EU-Instrumenten angelangt,

Problem: Umsetzung

Der Umsetzungsstand in den anderen Mitgliedstaaten lässt noch

zu wünschen übrig, hier zeigt sich auch eine Schwachstelle des

Rahmenbeschlusses als Rechtsform. Die Umsetzung braucht ein

Handeln des Gesetzgebers in den Mitgliedstaaten, hier gibt es ei-

nerseits Verzögerungen und die Möglichkeit ungenauer Umsetzung,

sodass das Ziel, eine einheitliche Anwendung zu sichern, wieder ni-

cht erreicht wird.

Problem: Vielzahl neuer Instrumente

Die Verbreitung der Benutzung der neuen Instrumente in der Praxis

geht nur langsam voran. Wichtig ist in diesem Zusammenhang eine

einfache Handhabung der neuen Instrumente, leicht verfügbare In-

formation zum Umsetzungsstand und Hilfen für die Anwendung der

Instrumente. Es zeigt sich, dass die »Produktion« von Rechtsakten

im Bereich der strafrechtlichen Zusammenarbeit durch den europäi-

schen Gesetzgeber nicht immer genau den Bedarf der Praxis trifft.

Hier ist der Rahmenbeschluss »Europäische Beweisanordnung« zu

nennen, der zwar vom Rat der EU verabschiedet wurde, aber noch vor

der Umsetzung durch die meisten Mitgliedsstaaten durch ein neu-

es Instrument ersetzt werden soll. Gerade dieser Rahmenbeschluss,

212

der Kernbereiche der klassischen Rechtshilfe ersetzen soll, hat in se-

inem Umfang und seiner Ausgestaltung keine positiven Reaktionen

in den Mitgliedstaaten ausgelöst.

Problem: Dezentrale Anwendung durch Justizbehörden des Vollstreckungsstaates nicht immer rahmenbeschlusskonform

Hier zeigt sich, dass der direkte Verkehr auch seine Probleme mit

sich bringt. Es kommt nämlich immer wieder vor, dass die Übersen-

dung von Bescheinigungen an die Behörden des Vollstreckungsstaa-

tes nicht als ausreichende formelle Grundlage für die Anerkennung

angesehen wird. Die Justizbehörden des Vollstreckungsstaates ver-

langen vielmehr weitergehende Unterlagen, deren Übersendung

bisweilen von den Rahmenbeschlüssen gar nicht vorgesehen sind,

was auf Seiten der Ausstellungsbehörden zu unnötigem Aufwand an

Schriftverkehr aber auch an Übersetzungskosten führt. Hier wäre

die Schulung der Organe der Justizbehörden zu intensivieren, gera-

de was die neuen Instrumente in der Union angeht.

Fazit und Ausblick

Die europäische Integration hat auch die Zusammenarbeit in Straf-

sachen in ihrer täglichen Praxis sehr stark verändert. Grenzen sind

zwar nicht ganz verschwunden, aber sie spielen – genauso wie für

die Bürgerinnen und Bürger, die sich in einen anderen Mitglied-

staat begeben – eine weitaus kleinere Rolle als noch vor zwanzig

Jahren. Die gegenseitige Anerkennung von gerichtlichen Entschei-

dungen stellt hier tatsächlich einen Meilenstein dar, der gegenüber

213

früheren Formen der Zusammenarbeit eine Beschleunigung und

Vereinfachung bringt. Das System kann aber nur funktionieren,

wenn zumindest in gleichem Maß auch das gegenseitige Vertrauen

der Justizbehörden wächst und sich beim Bürger, bei der Bürgerin

die Gewißheit festigt, dass die ausländische Justizbehörde densel-

ben Grundrechtsstandard anwendet und aus seiner Eigenschaft

als Fremde/r keine Nachteile im Verfahren erwachsen. Gerade das

gegenseitige Vertrauen zwischen den Justizbehörden setzt aber

ein gegenseitiges Kennenlernen der Systeme voraus, das auch eine

institutionelle Komponente trägt. Die Europäische Union hat dies

bald erkannt und setzt seit mehr als zehn Jahren auf Einrichtun-

gen, die dieses Kennenlernen fördern sollen. Ich erlaube mir ab-

schließend zwei solche Institutionen zu nennen, die einerseits den

Alltag der Praktiker einfacher machen können, wenn es um grenz-

überschreitende Zusammenarbeit geht, und andererseits viel dazu

beitragen, zwischen Justizbehörden Vertrauen zu stärken. Es ist

dies das Europäische Justizielle Netzwerk in Strafsachen (EJN), das

mit seinen Kontaktstellen, die nahe bei den Justizbehörden in allen

Mitgliedstaaten angesiedelt sind, versucht, die Probleme in der Zu-

sammenarbeit zu lösen, Blockaden aufzuheben und Verzögerungen

zu vermeiden sowie einen Wissens- und Informationsaustausch zu

bieten. Eine weitere Institution ist EUROJUST, zusammengesetzt

als Kollegium von RichterInnen und StaatsanwältInnen aus allen

Mitgliedstaaten, die sich gemeinsam am Sitz in Den Haag befinden,

die einen einfachen und flachen Informationsaustausch ermöglicht

und sich durch die Koordination von Ermittlungsverfahren grenz-

überschreitender Art verdient gemacht hat.

Das gegenseitige Vertrauen zwischen Justizbehörden der Mitglied-

staaten der EU zu stärken, ist eine wesentliche Voraussetzung für

das Gelingen eines Raumes der Sicherheit, der Freiheit und des

214

Rechts, von dem in Titel V des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union die Rede ist. Und gerade Veranstaltungen wie diese hier können einen unschätzbaren Beitrag hierzu leisten.

Ich danke Ihnen für Ihre Aufmerksamkeit!

215

Elektronischer Rechtsverkehr für Firmen – wie der Benutzer sieht

Dr. Tihanyi Zsuzsanna,

Richterin vom Kreisgericht Zalaegerszeg

Während meines Studiums am Ende 1970 hatte ich Berufspraxis bei einer großen Firma, die damals auch als ein Informatikzentrum fungierte. Mein Mentor hat es mir stolz gezeigt und hinzugefügt »Das sei die Zukunft«. Die »Zukunft« ist nicht anders als ein in ei-ner halben Turnhalle befindlicher, ratternder, Wärme abgebender Computer mit Lochstreifen. Ich habe doch bezweifelt, die »Zukun-ft« zu sehen. Dann nach zehn Jahren versuchte ich auch wie alle anderen Eltern, einen Commodore 64 Computer meinen Kindern zu kaufen, der – wie Fachleute sagen – ein Monstrum war aus den ’70-er Jahren. Seitdem stehen zahlreiche Informatikanlagen, Geräte und Programme zur Verfügung, die uns vergnügen, unsere Arbeit erleichtern, unser ganzes Leben beherrschen bzw. in der amtlichen Sachbehandlung und im gerichtlichen Verfahren benutzt werden. In Ungarn war das Firmenverfahren das erste für Kunden zugängliche elektronische Gerichtsverfahren.

216

Vorgeschichte

Durch Ungarns EU-Mitgliedschaft wurde die Reformierung des bisher papiergebundenen Firmenverfahrens durch die Richtlinie 2033/58/EG zur Änderung der Richtlinie 68/151/EWR, notwendig gemacht, nach der eine Authentizität bei den der Richtlinie unterlie-genden Firmen bis 2007 auf die Weise zu sichern ist, dass Firmen-daten und eingereichte Dokumente 10 Jahre zurückgehend elektro-nisch zugänglich sind, die elektronische Führung des Firmenbuchs und der elektronische Rechtsverkehr zwischen dem Firmenregister und den Firmen ermöglicht wird (Artikel 3 Absatz (2), lit. 1,2 und 3). 1

Das Gesetz CXLV von 1997 zum Firmenregister, zur Firmenpubli-zität und zum gerichtlichen Firmenverfahren, das im von der Ri-chtlinie bestimmten Zeitpunkt wirksam war, ist der Pflicht auf die Weise nachgekommen, dass die elektronische Erreichbarkeit des Firmeninformationsdienstes, die elektronische Hinterlegung und Veröffentlichung der Jahresabschlüsse von Firmen, das elektroni-sche Erscheinen des Firmenamtsblattes (Cégközlöny) mit Mitte-ilungen zu Firmen gewährt wurde. Dann ab September 2005 wurde die elektronische Sachbehandlung der Aktiengesellschaften unein-geschränkt, und diese der Gesellschaften mit beschränkter Haftung in einzelnen Verfahren ermöglicht.

Die Möglichkeit zum elektronischen Firmenverfahren war im Kreis der Kunden damals nicht beliebt, es fehlte die technische und in-formatische Vorbereitung, aus den mehrere Tausend eingehenden Schriftsätzen sind nur einige elektronisch eingetroffen.

217

Aktuelle Regelung

Das Gesetz V von 2006 zur Firmenpublizität, zum gerichtlichen Fir-menverfahren und zur freiwilligen Liquidation (nachstehend Fir-mengesetz) ist am 01. Juli 2006 in Kraft getreten und ab Januar 2007 wurde der elektronische Rechtsverkehr im Eintragungs-, bzw. im Änderungsverfahren ermöglicht dann ab Juli 2008 verbindlich gemacht.

Das Firmengesetz wurde seitdem mehrmals, bedeutend modifiziert, die wichtigsten Merkmale der aktuellen Regelung sind, wie folgt:

• Das Gesetz legt einen großen Wert darauf, die Öffentlichkeit der Firmendaten und Schriftsätze zu sichern durch Firmengerichte, den Firmeninformationsdienst und das Firmenamtsblatt, die im Rahmen der Kreisgerichte fungieren. In die Schriftstücke, gültigen und gelöschten Angaben der Firmen kann jeder eine Einsicht nehmen. Eine Abschrift von den Schriftsätzen ist zu verlangen, sämtliche Mitteilungen in Bezug auf Firmen – einschließlich der Beschlüsse zur Eintragung und Änderung, der Gründungsurkunde der Gesellschaft mit beschränkter Haftung, Aktiengesellschaften, Beschlüsse zu Liquidationsverfahren und der eigenen Mitteilungen von Firmen – erscheinen im Firmenamtsblatt. Firmen sind außerdem verpflichtet, ihre Jahresberichte zu veröffentlichen.

• Das Firmenregister ist ein authentisches Register, das das Vorliegen der darin angeführten Daten, Fakten, Rechte authentisch beglaubigt.

218

Im Firmenregister sind die vom Firmengesetz zugelassenen

Daten einzutragen. Es gibt darunter verbindliche

Daten bei allen Firmen (wie z.B.: Firmenwirtlaut, Sitz,

Vertretungsberechtigter) und Daten nach Bedarf (falls die

Firma einen Buchprüfer, Aufsichtsrat hat, ist die Eintragung

der Angaben verbindlich), das authentische Register

und die in Hinsicht des Gläubigerschutzes bedeutende

Daten (z.B.: Daten des Konkurs-, Liquidationsverfahrens,

Vollstreckungsverfahrens) bzw. spezifische Daten von

einzelnen Firmen (Kommanditist und Komplementär

einer Kommanditgesellschaft, Angaben zu Aktien einer

Aktiengesellschaft).

• Das Gesetz bestimmt neben dem Registrationsverfahren

als Aufgabe des Firmengerichtes, dass gesetzliche

Aufsichtsverfahren auch abzuwickeln sind. Das Ziel ist,

die Funktion den gesetzlichen und Gründungsurkunden

entsprechend abzuzwingen.

Dafür sind nur die im Firmengesetz bestimmten Sanktionen

den Firmen gegenüber anzuwenden und das Gericht hat

die Pflicht, das Verfahren fortzuführen, bis die rechtmäßige

Funktion vorliegt oder die Firma vom Firmengericht gelöscht

wird. Das gesetzliche Aufsichtsverfahren ist derzeit noch nicht

elektronisch sondern papiergebunden.

• Das Firmengesetz enthält die Regeln der freiwilligen

Liquidation für Firmen auch, die sich auf die spezielle

Periode von Firmen bezieht, in der sie über das Erlöschen

und die Vermögensverhältnisse durch eigenen Entschluss

entscheiden.

Die freiwillige Liquidation ist kein gerichtliches oder

Insolvenzverfahren. Zum Erlöschen der Gesellschaft

219

mit freiwilliger Liquidation kommt es erst nach der

vollständigen Begleichung der Forderungen von Gläubigern.

Die Regelung bezieht sich vor allem auf das Firmen-, und

Liquidationsverfahren.

• Das Gesetz unterscheidet das sogenannte vereinfachte

Firmenverfahren vom Firmenverfahren nach allgemeinen

Regeln.

Bei offener Handelsgesellschaft oder Gesellschaft mit

beschränkter Haftung, geschlossener Aktiengesellschaft und

Einzelgesellschaft besteht die Möglichkeit zur Anwendung des

Vertragsmusters in der Beilage.

Für den schnelleren Markteintritt der Firmen entscheidet das

Firmengericht bei Firmengründung mit Vertragsmuster im

Rahmen eines vereinfachten Firmenverfahrens binnen einer

Arbeitsstunde über die Eintragung der Firma, was dadurch

ermöglicht wird, dass der Inhalt des Vertragsmusters nicht

zu ändern ist und der Rechtsvertreter im Verfahren eine

Überprüfung zur Gesetzlichkeit der eingereichten Urkunden

durchführt – und er erklärt sich darüber.

In allen anderen Fällen wird ein Verfahren nach allgemeinen

Regeln durchgeführt, die Sachbehandlung dauert 15

Werktage, die höchstens 45 Tage zur Berichtigung von

Mängeln wird nicht dazugezählt.

• Das Firmenverfahren ist zwar ein gerichtliches Verfahren,

aber nicht alle Art dieses Verfahrens werden von einem

Richter durchgeführt.

Der Rechtsreferendar, der Sekretär und der

Gerichtssachbearbeiter mit Hochschulausbildung ist

alleine berechtigt, ein vereinfachtes Firmenverfahren bzw.

die Sachbehandlung von offenen Handelsgesellschaften,

220

Kommanditgesellschaften und Einzelfirmen durchzuführen, Anträge formal zu untersuchen und einzelne gesetzliche Aufsichtsmaßnahmen zu ergreifen.

• Das Gesetz hat ein spezielles System zur Rechtsbelehrung ausgestaltet: nur gegen Beschlüsse zur Ablehnung von Einträgen ist eine Berufung einzulegen, es ist möglich, einen Prozess für die Außerkraftsetzung des Eintragungsbeschlusses einzuleiten.

• Das Firmeneintragungsverfahren (Eintragung von Änderungen) ist elektronisch kein Prozessverfahren, in dem die Rechtsvertretung verbindlich ist.

Elektronisches Firmenverfahren

Technische Bedingungen des Verfahrens

Die Pflicht zum elektronischen Rechtsverkehr wurde außer der En-twicklung der Informatik und den Gerichtsmitteln dadurch ermög-licht, dass die Rechtsvertretung im Firmenverfahren verbindlich ist, so waren Firmen in der Lage, durch ihre Rechtsvertreter den techni-schen Anforderungen genug zu tun.

In der Webseite des Verwaltungs- und Justizministeriums (nach-stehend: KIM) ist ausführliche Information über die Anforderungen und den Verlauf der Verfahrenstechnik zu finden.2

Das Wichtigste ist, dass der einen Antrag einreichende Rechts-vertreter über ein Personalcomputer mit entsprechendem Opera-tionssystem ( Windows 7, Vista oder XP ), ferner über Scanner,

221

elektronische Signatur und Zeitstempel verfügt, um den papier-gebundenen Rechtsverkehr auf einen elektronischen umstellen zu können.

Anträge sind nur in einem vom System erkennbaren Format ein-zureichen, die in der Webseite von KIM zu finden sind.

Einreichen der Anträge

Firmen können elektronisch durch ihren Rechtsvertreter die An-träge auf Eintragung und auf Änderung einreichen, wobei die er-forderlichen elektronischen Schriftsätze bzw. mangels deren die elektronische (gescannte) Ausfertigung der Schriftsätze, die von den papiergebundenen Schriftsätzen umgestellt wurden, beizulegen sind.

Die papiergebundenen Schriftsätze werden vom Rechtsvertreter verwahrt. Sie werden nötigenfalls dem Firmengericht vorgelegt, um die Konformität mit den elektronischen Schriftsätzen feststellen zu können.

Kosten (Gebühren und Kosten der Bekanntmachung) in Bezug auf das Verfahren sind an das Ungarische Schatzamt elektronisch zu bezahlen. Der Einzahler erhält darüber einen Beleg mit Identifikati-onsnummer, die mehrmalige Benutzung ist ausgeschlossen.

Die nicht benutzten Kosten der Bekanntmachung können vom Firmeninformationsdienst, die Gebühr ist laut dem Beleg des Firmengerichtes zurückgefordert werden.

Der abgefertigte und in Mappe geordnete Antrag wird beim Firmeninformationsdienst eingelangt – das ist das Datum der

222

Einreichung- wo die Konsistenz der informatischen und sonstigen Daten untersucht wird.

Über die entsprechende Eingabe und über deren Weiterleitung an das Firmengericht wird eine Bescheinigung vom Firmeninformati-onsdienst mitgeschickt, im Gegenfall werden die Schriftsätze an den Rechtsvertreter zurückgeschickt.

Verfahren am Firmengericht

Das Gerichtsverfahren beginnt in informatischer Hinsicht mit dem Eintreffen des fehlerfreien Antrages am Firmengericht, ab diesem Zeitpunkt beginnen die Termine der Sachbehandlung.

Laut einem intelligenten elektronischen Antrag werden die zur Eintragung vorgesehenen Angaben im Firmenbuch registriert. Ihre manuelle Bearbeitung ist dann notwendig, wenn diese widersprüch-lich sind, der Antrag nicht angemessen ausgefüllt wurde. Es kommt in der Mehrheit der Angelegenheiten vor. Der Grund dafür ist, dass das Ausfüllprogramm des Antrages die Mängel nicht filtern kann.

Bei der Gründung einer neuen Firma werden der Firma eine Steuer-nummer und eine statistische Nummer bei der Abgabe des Antrages durch »das System mit einer Stelle zur Sachbehandlung« erteilt.

Die staatliche Steuerbehörde führt eine zur Feststellung der Ste-uernummer notwendige Überprüfung den einschlägigen Regeln entsprechend anhand der in ihr System eingelangten Daten durch und entscheidet über die Feststellung der Steuernummer oder deren

223

Ablehnung. Mangels einer Steuernummer kann die Firma nicht fun-gieren, die Firma kann im Firmenregister nicht eingetragen werden, bis zum Zeitpunkt des elektronischen Eintreffens dieser bleibt das Firmenverfahren anhängig.

Im Firmengesetz sind die beizulegenden Schriftstücke ausführlich aufgelistet, mangels dieser wird der Antrag nicht überprüft und er wird vom Gericht ohne Aufforderung zur Berichtigung von Män-geln abgelehnt, bei sonstigen Mängeln kann das Gericht den An-tragsteller zur Berichtigung dieser aufrufen. Wenn es erfüllt wurde, kommt es zur Eintragung.

Der Rechtsverkehr ist mit dem Antragsteller im Verfahren völlig elektronisch: die so abgefertigten Beschlüsse werden vom Richter (Sachbearbeiter) beglaubigt unterschrieben und dem Rechtsvertre-ter zugestellt. Mangels Rückmeldung der Übernahme wird der papi-ergebunden Beschluss zugeschickt.

Klausulieren der Schriftsätze erfolgt auch elektronisch wie auch die Übertragung der zur Arbeit der betreffenden Behörden erforderli-chen Firmendaten.

Der Verlauf der Sachbehandlung wird im Flussdiagramm in der Be-ilage dargestellt.3

Der elektronische Rechtsverkehr ist jedoch zwischen den verschie-denen Stellen und Arbeitsgängen des Firmengerichts nicht vollstän-dig, was bereits 2008 befürchtet wurde, als man den elektronischen Rechtsverkehr verpflichtend machen wollte.

»In einem elektronischen Firmenverfahren sollten die Anträge auf Eintragung, Änderung nach der Registrierung und Erstellung der Si-gnatur – sinnmäßig – an die Richter, Sekretäre, Gerichtsreferendare,

224

Sachbearbeiter elektronisch weitergeleitet werden. Das e-System der Firmengerichte macht es aber nicht möglich. Nach der Regis-trierung d.h. »die elektronische Sachbehandlung« ist papiergebun-den bis zum Beschlussfassen.«4

Die Lage hat sich in den letzten 5 Jahren in dieser Hinsicht nicht viel geändert, Büroaufträge können unverändert elektronisch nicht erte-ilt werden, der Rechtsverkehr zwischen der Firma und dem Richter ist auch in Papier. Seitens der Richter formuliert sich die Lösung dieses Problems noch immer als eine Erwartung.

Es ist zwar eine Änderung vorgenommen worden, aber ein kriti-scher Punkt des Verfahrens ist die Erstellung einer elektronischen Signatur: der Vorgang ist zeitaufwändig, kompliziert und die Sach-behandlung beansprucht unbegründet viel Zeit.

Veröffentlichung und Hinterlegung der Jahresberichte

Firmen konnten früher ihre Jahresberichte laut dem Gesetz zu Rech-nungswesen in Papier einreichen und eine kurze Zeit die Art der Hin-terlegung auswählen. Das alles erfolgt nach der jetzigen Regelung ausschließlich elektronisch durch den Firmeninformationsdienst.

Sollte die Firma es nicht oder nicht angemessen durchführen, so un-terrichtet der Firmeninformationsdienst darüber die staatliche Ste-uerbehörde, wobei gegen die Firma steuerrechtliche Rechtsfolgen anzuwenden sind und über die Erfolglosigkeit wird das Firmengeri-cht informiert, das über die Auflösung der Firma verfügt.

225

Elektronsicher Rechtsverkehr mit anderen Behörden und Gerichtsstellen

Einzelne Daten des Firmenregisters werden durch das IT-System von anderen Behörden laut Firmengesetz automatisch in die Firmenda-ten aufgenommen, wie alle Daten in Bezug auf die Steuernummer, statistische Nummer bzw. Insolvenzverfahren und auf die vom Gel-dinstitut der Firma eingelangten Daten über die Kontonummer.

Ein anderer Teil der Daten zu Firmen ist das Firmengericht verpfli-chtet, laut dem elektronischen Bescheid des Gerichts einzutragen, jedoch ist der elektronische Rechtsverkehr zwischen den einzelnen Gerichtstellen noch nicht vollständig.

Die einzelnen staatlichen Behörden (Grundbuchamt, Steuerbehör-de etc.) und die Gerichte führen mehrere Register laut den ein-schlägigen Regeln, deren Daten aus der früheren manuellen Date-nerfassung stammt, sie enthalten unbegründet parallele Daten, im schlechten Fall sogar widersprüchliche Daten.

Kunden sind wegen parallelen Erfassungen gezwungen, die Änderung ihrer Daten bei mehreren Behörden anzumelden. Diese Umstände induzieren die derzeitige Abwicklung des Projekts zur Berichtigung der Daten in den Erfassungen und zur Ausführung von Migrationsaufgaben Nr. ÁROP-1.A.4. mit EU-Förderung und mit der Kofinanzierung des Europäischen Sozialen Fonds an den Firmengerichten.

Trotz den bestehenden Mängeln denke ich, dass das elektronische Firmenverfahren eine Erfolgsgeschichte sei, das die Sachbehan-dlung wesentlich vereinfacht, schneller und effizienter gemacht hat.

226

Die anfängliche Aversion der Kunden wurde durch die Ergebnis-se bewältigt. Durch Bewältigung der Hindernisse kann es zur En-twicklung weiterer elektronischer Gerichtsverfahren einen Beitrag leisten.

Sonstige elektronische Verfahren in Bezug auf Firmen

• Eine geldliche Forderung ist unter einem bestimmten Wert (eine Million ungarischer Forint) gegen sämtliche Rechtspersonen – so gegen Firmen – nur mit Zahlungsbefehl geltend zu machen bis auf einige Ausnahmen. Das Verfahren erfolgt elektronisch vor dem Notar und nur durch Rechtsbehelf (Widerspruch) wird es zu einem Prozess.

• In den Zivilprozessen verbreitet sich der elektronische Rechtsverkehr Schritt für Schritt: von Januar 2013 bis Juni 2014 kann es in den erstinstanzlichen Prozessen an den Kreisgerichten gewählt werden, dann ab Juli 2014 können Unternehmen und Parteien mit Rechtsvertreter ihre Klageschriften und son stige Eingaben ausschließlich elektronisch einreichen. Diese Art des Rechtsverkehrs ist gleich in de Prozessen mit Sachverständigen.

• In Konkurs- und Liquidationsverfahren ist die Einführung des elektronischen Rechtsverkehrs zwischen dem Gericht und den Parteien ab 01. Juli 2014 geplant, auf die Weise, dass natürliche Personen ihre Eingaben weiterhin in Papier einreichen können. (Für die Eintragung und Erfassung der Daten von Zivilorganisationen bzw. die Modernisierung von

227

Konkurs- und Liquidationsverfahren wird das Projekt Nr. EKOP – 1.1.5. - 2008. -0001. durch EU-Förderung und Kofinanzierung des Europäischen Regionalen Entwicklungsfonds abgewickelt.)

• Als Ergebnis der gesellschaftlichen Selbstorganisierung sind Zivilorganisation in Ungarn von immer mehr Bedeutung, deswegen lohnt es sich zu erwähnen - obwohl diese keine Firmen sind - dass parallel zum Projekt für Konkurs- und Liquidationsverfahren eine Bestrebung zur Erstellung des elektronischen Verzeichnisses von Zivilorganisationen gemacht wird. Auf diese Weise wird dieses Verzeichnis und die Kommunikationen zwischen den Parteien ab 01. Juli 2014 teilweise auch elektronisch.

Die wichtigsten, einschlägigen Rechtsnormen

• Gesetz V von 2006 zur Firmenpublizität, zum Firmenverfahren und zur freiwilligen Liquidation

• Gesetz III von 1952 zu Zivilprozessordnung

• Gesetz XLIX von 1991 zum Konkurs- und Liquidationsverfahren

• Gesetz CLXXXI von 2011 zur Erfassung der Daten der Zivilorganisation und zu den damit verbundenen Verfahrensregeln

• Gesetz L von 2009 zum Verfahren eines Zahlungsbefehls

• Gesetz XXXV von 2001 zur elektronischen Signatur

228

• Gesetz CXL von 2004 zu allgemeinen Regeln des Verwaltungsverfahrens und der Dienstleistung

• Gesetz XI von 1998 zu Rechtsanwälten

• Gesetz XLI von 1991 zu Notaren

Notizen:

1 Richtlinie 2003/58/EG des europäischen Parlaments und Rates vom 15. Juli 2013 zur Änderung der Richtlinie 68/151/EWG in Bezug auf die Offenlegungspflichten von Gesellschaften bestimmter Rechtsformen

2 Webseite des Verwaltungs- und Justizministeriums in Bezug auf Firmen und Firmenverfahren: www.ceginformaciosszolgalat.kormany.hu

3 Flussdiagramm erstellt von Herrn Erdélyi Gábor, IT-Gruppenleiter der Arbeitsgruppe für Firmengericht des Landesgerichtamtes (Beilage)

4 Süléné Dr. Tőzsér Erzsébet – Dr. Dzsula Marianna: Abakus – elektronisches Firmenverfahren in Ungarn ( Ungarisches Recht Nr. 2008/9.)

229

Action plan 2009-2013

F.R. Paulino Pereira

e-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

230

e-Justice strategie 2014-2018

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG

231

I. Action plan 2009-2013

Functions Technical aspectse-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

232

https://e-justice.europa.eu/home.o?action=home&plang=en&init=true

233

1. Law and case law

http://eur-lex.europa.eu/n-lex/index_en.htm

https://e-justice.europa.eu/content_member_state_case_law-13-en.do

234

2. Judicial systems

https://e-justice.europa.eu/content_judicial_systems-14-en.do

235

3. Legal professions

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions_and_justice_networks-20-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions-29-en.do

236

4. Going to Court

https://e-justice.europa.eu/content_going_to_court-32-en.do

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/cc_searchmunicipality_en.jsp#statePage0

237

5. Mediation

https://e-justice.europa.eu/content_mediation_in_member_states-64-en.do

238

6. Succession

https://e-justice.europa.eu/content_successions-166-en.do

239

7. Tools for courts and practitioners

https://e-justice.europa.eu/content_tools_for_courts_and_practitioners-68-en.do

240

8. Find a …

https://e-justice.europa.eu/content_find_a-113-en.do

241

9. Dynamic forms

https://e-justice.europa.eu/content_dynamic_forms-155-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_european_payment_order_forms-156-en.do

242

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_form_action.do?idTaxonomy=156&formSelectiondynform_epo_a_2_action

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_member_state_action.do?StartForm&msCodeSelection=25&idTaxonomy=156

243

https://e-justice.europa.eu/dynForms.do?1418030803670

244

III. e-Justice strategie 2014-2018

(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG)

245

General principlesObjectivesImplementation

https://e-justice.europa.eu/home.do?plang=en&action=home

Mag. Judita Dolžan, LL.M.: Az Európai Igazságügyi Hálózat és az Európai Igazságügyi Atlasz bemutatása, és ezek jelentősége a bírák munkájánál a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott eljárások esetében

Dr. Thomas Gottwald: A nemzeti és határon átnyúló elektronikus igazságügyi kommunikáció

Sabina Klaneček : Bizonyítás-felvétel videokonferencia útján

Johannes Martetschläger: Nemzetközi igazságügyi együttműködés– paradigmaváltás az európai unió közös tagságán keresztül

Dr. Székely László: Magyarország új Polgári Törvénykönyve

Dr. Tihanyi Zsuzsanna: A cégekkel kapcsolatos elektronikus eljárások – cégeljárás a felhasználó szemével

F.R. Paulino Pereira: Action plan 2009-2013

247

Határontúli kommunikáció az igazságszolgáltatásban

XXI. Pannon jogász napok(Moravske Toplice, 2013. november 28-30.)

Szervezők:

Muravidéki Jogászok Egylete és a Szlovén Köztársaság Igazságügyi Mini-sztériuma, a Burgenlandi Jogászok Egyletével, a Magyar Jogász Egylet Vas

és Zala Megyei Szervezeteivel, az Osztrák Köztársaság Igazságügyi Mini-sztériumával és Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumával

közreműködve.

A rendezvény helyszíne: Moravske Toplice, Terme Vivat

249

Program

Csütörtök, november 28:

12.00 - 15.00 résztvevők bejelentkezése

15.00 - 15.45 ünnepélyes megnyító

16.15 - 18.30 szlovén igazságügyi szervek bemutatása

– Kerületi Bíróság Murska Sobota

– Kerületi Államügyészség Murska Sobota

– Közjegyzői iroda

19.30 – 21.30 fogadás a résztvevők számára, Vivat Hotel

Péntek, november 29:

9.00 – 11.00 szakmai program első része

– dr. Johannes Martetschläger, főügyész, Európai igazságszolgáltatási kapcsolat pontja az Osztrák Köztársaság Igazságügyi Minisztériumánál: Nemzetközi jogsegély büntető ügyekben – paradigmák módosulása a közös EU tagság után

250

– Mag. Judita Dolžan, LL.M. Szlovén Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma: Az Európai Igazságügyi Hálózat és az Európai Igazságügyi Atlasz bemutatása, és ezek jelentősége a bírák munkájánál a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott eljárások esetében

– dr. Székely László, ELTE Polgári Jogi Tanszék: Az új Polgári Törvénykönyv

11.00 – 11.20 szünet

11.20 – 13.20 szakmai program második része

– Videókonferencia: Beszélgetés a videókonferenciák tapasztalatairól Ausztriában, Magyarországon és Szlovéniában

– Dr. Thomas Gottwald, főügyész, helyettes osztályvezető Osztrák Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma elnökségi osztálya: Belföldi és határontúli elektrónikus jogi forgalom

– Mr. Fernando Rui Paulino Pereira, EU Tanács Főtitkársága: E - igazságszolgáltatás portál

13.00 - 14.30 ebédszünet

14.30 - 18.30 társas összejövetel és tapasztalatcsere jó gyakorla tokról (helyszín Gornja Radgona)

19.30 – 21.30 fogadás a résztvevők számára, Vivat Hotel

251

Szombat, november 30:

9.00 – 10.30 szakmai program harmadik része:

– Sabina Klaneček, Szlovén Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma: Bizonyítékok felvétele (határontúli eljárásokban) videókonferencia által

– Dr. Tihanyi Zsuzsanna, a Zalaegerszegi Törvényszek esoportvezető birája, A cégekkel kapcsolatos elektronikus eljárások - cégeljárás a felhasználó szemével

10.30 -10.50 szünet

10.50 -12.00 kerekasztal beszélgetés: Pannon Jogásznapok tegnap, ma és holnap

12.00 -12.30 összefoglaló és befejezés, a rendezvény átadása Ausztriának

12.30 ebéd

253

Az Európai Igazságügyi Hálózat és az Európai Igazságügyi Atlasz bemutatása, és ezek jelentősége a bírák munkájánál a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott eljárások esetében

Mag. Judita Dolžan, LL.M.

Szlovén Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma

A dolgozat célja az Európai Igazságügyi Hálózat és az Európai Igazságügyi Atlasz szerepének ismertetése a polgári és kereskedel-mi eljárások szempontjából. Elsőként a polgári és kereskedelmi ügyekben történő igazságügyi együttműködés kialakulási folyama-tát kívánjuk bemutatni. Ezt követi az Európai Igazságügyi Hálózat és az Európai Igazságügyi Atlasz bemutatása, éspedig elsősorban a gyakorlati működés szempontjából.

I Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben

Mind a büntető- mind pedig a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés célja az összes tagállamban olyan egyszerű módon biztosítani az Európai Unió állampolgárai részére a bíróságokhoz és egyéb szervekhez történő hozzáférést, ahogy az a saját országukban is elérhető. A másik cél a jogbiztonság szavatolása, éspedig azzal, hogy az Unió teljes területén biztosítva legyen az ítéletek és egyéb

254

döntések elfogadása és végrehajtása. Ez feltételezi a tagországok igazságügyi szervei közötti együttműködést segítő, különböző jogi rendszerek közötti kapcsolatok kialakítását.

Az európai uniós tagországok közötti polgári peres ügyekben történő igazságügyi együttműködést kezdetben nemzetközi egyezmények rendezték.1 A Maastrichti Szerződéssel2 a polgári ügyes igazságügyi együttműködés az EU működésének egyik tevékenységi területévé vált, éspedig mint »az összes EU tagállam közös érdekeinek tárgya«, az »igazságügy és belügyek« kormányközi kereten belül. Az Amster-dami Szerződés3a személyek szabad mozgásához kapcsolódóan4 a polgári ügyes igazságügyi együttműködést közösségi szintre emel-te. A Nizzai Szerződés a családjogi terület kivételével, a polgári ügyekben lehetővé tette az együttes döntéshozatal területén történő együttműködésre vonatkozó intézkedések elfogadását.

Az igazságügyi együttműködés fejlődésében, illetve a szabadság, a biztonság és jogérvényesülés térségének rendezésében mérföldkő-nek számítanak az Európa Tanács 1999-es évi, tamperei ülésének

1 A polgárjogi eljárásról szóló Hágai Egyezmény, 1954. március 1.(FLRJ Hivatalos lapja - MP, 6/62), A bíróságokhoz való nemzetközi hozzáférés egyszerűsítéséről szóló egyezmény, 1980. október 25. (SFRJ Hivatalos lapja – MP, 4/88), amelyeket a Szlovén Köztársaság a Jogörökségi notifikálási okirattal beépítette saját jogrendjébe, Szlovén Köztársaság Hivatalos lapja, 7/1993.

2 Lásd az Európai Unióról szóló VI. szerződés címét, egységes szerkezetbe foglalt szlovén változat, EU Hivatalos Lapja C 326/13, 2012. október 26.

3 Az Európai Közösség megalapításáról szóló szerződés módosítása, hozzáadott új Cím IIIa, 73m cikkely <http://eur-lex.europa.eu/sl/treaties/dat/11997D/word/11997D.doc> (28.8.2013).

4 <https://e-justice.europa.eu/content_cooperation_in_civil_matters-75-sl.do?clang=sl> (28.8.2013).

255

határozatai5, amelyek kijelölték az európai jogérvényesülési térség létrehozásához szükséges irányelveket. Felismerték ugyanis, hogy az állampolgárok csak a tényleges jogérvényesülési térségben élvezhe-tik a szabadságot, ahol bárki ugyanolyan könnyen fér hozzá a tagál-lamok bíróságaihoz és egyéb igazságügyi szerveihez, mint a hazai intézményekhez. A jogérvényesülési térség erősítésével kapcsolatos fenti felismerést erősítette meg a 2004-es évi Hágai Program6. Az európai országok közötti határok így már nem jelenthetnek akadályt a polgári jogi ügyek, illetve a polgári peres ügyekkel kapcsolatos bírósági eljárások lebonyolításában és a végzések érvényesítésé-ben.7 A bírósági és egyéb szervek közötti együttműködéssel kapcso-latos eszközök zavartalan működéséhez a tagállamoknak összekötő bírákat, illetve egyéb illetékes szerveket kellett kijelölniük, éspedig a tagországban lévő székhellyel, adott esetben pedig az Európai Igazságügyi Hálózat nemzeti kapcsolattartó pontjait alkalmazzák.8

A Hágai Programot az Európa Tanács által, a 2010-2014-es idős-zakra elfogadott, úgynevezett Stockholmi Program9 követte. A »Jog és igazság Európájának« létrehozásához ugyanis ki kellene alakíta-ni az olyan jogvédelmi lehetőségeket, amelyek az egyéneknek az Unió teljes területén lehetővé tenné a jogérvényesítést. További cél a közszférában dolgozó szakértők hatékonyabb képzésének és együttműködésének biztosítása, valamint a jogi határozatoknak a

5 <http://www.european-council.europa.eu/council-meetings/conclusions/archives-2002-1993?lang=sl> (2013.08.28.).

6 EU HL, szám C 53, 2005. március 3-a, 1. oldal

7 Lásd a 3.4.1. pontot Határon átnyúló polgárjogi eljárások könnyítése.

8 Lásd a 3.4.3. pontot, Fokozott együttműködés.

9 EU Hivatalos lapja, C 115. szám, 2010. május 4-e, 1. oldal

256

más tagállamokban történő érvényesítésével kapcsolatos akadályok felszámolása.10

A Lisszaboni Szerződés11 elfogadásával, a polgári ügyekkel történő igazságügyi együttműködés területén minden intézkedésre vonat-kozóan, a rendes törvényhozási eljárás érvényesül. A Tanács egyedül a családjog területén az Európai Parlamenttel történő egyeztetést követően fogad el egyhangú döntést.

A folytatásban bemutatjuk az Európai Igazságügyi Hálózatot és az Európai Igazságügyi Atlasznak a polgári- és kereskedelmi ügyekben történő működését, valamint az E-igazságügy portált.

II. Polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózat

A Polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózat létrehozását az indokolta, hogy az Európai Unióban a pol-gárok és vállalatok egyre nagyobb mobilitása következtében folya-matosan nő a határokon átnyúló esetek száma. Az ezek kezeléséhez szükséges rugalmasság és jogbiztonság biztosítására az EU-ban egyre több közösségi jogi aktus születik. Az Európai Unió aktusai azon-ban absztrakt eszközök, ami miatt eltér a gyakorlati alkalmazásuk és

10 Stockholmi Program 1.1. pontjának 4. bekezdése.

11 Lásd a Szerződés 81. cikkelyét. EU Hivatalos Lapja, C 306. szám, 2007. december 17-e, 1. oldal

257

értelmezésük.12 A fentiekből az következik, hogy hozzáférést kell biz-tosítani a kívánt információkhoz az EU jog és az országos joganya-gok tekintetében, és mindenek előtt lehetővé kell tenni az EU aktu-sok alkalmazásával kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok cseréjét.

A Polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózat13 és az Európai Igazságügyi Atlasz honlapja, valamint az e-igazságszolgáltatási portál a polgároknak és a bíróságoknak kínál határokon átnyúló esetek megoldására használható információkat. Az egyének (polgárok) az Európai Igazságügyi Hálózat honlapján többek között az uniós és a nemzeti jogról egyaránt találnak infor-mációkat. Minden adatlapon (fact sheet) a tagállam zászlójára való egyszerű kattintással hasznos információk találhatók a nemzeti jogszabályokról az illetékesség tekintetében az adott állam polgári és gazdasági joga területén, valamint a határokon átnyúló esetek me-goldására alkalmazható jogról (kollíziós szabályokról). Az Európai Igazságügyi Atlasz honlapján pedig a polgári és kereskedelmi ügyek-ben való igazságügyi együttműködésre vonatkozó uniós jogról talál-hatók információk. Konkrét esetben a bíró egyszerűen megkeresheti az illetékes külföldi bíróságot, kitölti az online formanyomtatványt, kitöltése után, de még a kinyomtatása előtt módosítja annak nyel-vét, hogy a címzett saját nyelvén olvashassa, majd elektronikusan el-

12 Az Unió joganyagát a nemzeti bíróságok javaslatai alapján az Európai Unió Bírósága értelmezi. A Lisszaboni Szerződés szerint a polgári ügyekben való igazságügyi együttműködés, valamint a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében a korábbi döntések elfogadására nemcsak a legfelsőbb bíróságok tehetnek javaslatot, hanem minden nemzeti bíróság is. További részletek: Vatovec K./Accetto M. és mások, A Lisszaboni Szerződés, bevezető magyarázatokkal, 2010, 102. és további oldalak.

13 A Polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózat honlapja a következő címen érhető el:<http://ec.europa.eu/civiljustice/index_sl.htm>. 2013. 9. 5.

258

küldi. Ezzel kapcsolatban mindjárt az elején meg kell jegyezni, hogy az Igazságügyi Hálózat honlap tartalmának egy részét (a nemze-ti adatlapokat) átvette az e-igazságszolgáltatás portál. Az Európai Igazságügyi Hálózat oldalain egyes adatlapoknál az e-igazságszol-gáltatás portálra mutató megfelelő hivatkozás is rendelkezésre áll.

1. Jogalap

A büntetőjogi hálózat mintájára felállítandó polgári igazságügyi hálózat14 gondolata már 1998-ban felmerült, a bécsi cselekvési terv-ben,15 az Európai Tanács pedig Tamperében előírta a Bizottságnak hozzáférhető információs rendszer felállítását, amelynek fenn-tartásáért és naprakészen tartásáért a nemzeti szervek tartoznának felelősséggel.

A tagállamok közötti igazságügyi együttműködés megkönnyítésére a 2001. május 28-i tanácsi határozat16 létrehozta a Polgári és ke-reskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózatot, amely 2002. december 1-én kezdte meg munkáját. A nem hivatalos szinten működő rugalmas és nem bürokratikus struktúra fő célja a polgári és gazdasági jog területén érvényes nemzeti és nemzetközi jogs-zabályokra vonatkozó számos információ hozzáférhetővé tétele a több tagállam illetékessége alá tartozó határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben érintett felek számára.

14 1998-ban jött létre, 1998. június 29-i együttes fellépés az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról, HL L 191., 1998.7.7., különkiadás a szlovén 19. fejezetben, 01. füzet, 91. – 94. o.

15 HL C 19., 1999. január 23., 1. o.

16 HL L 174., 2001. június 27., 25.-31. o.

259

Az 568/2009/EK határozat17 módosította az eredeti tanácsi határo-zatot, mert az Európai Bizottság a hálózat működéséről szóló jelen-tésében megállapította, hogy a hálózat még messze nem valósította meg a benne rejlő összes lehetőséget, a hágai program célkitűzé-sei szerint. A Határozat legfontosabb változtatásai közé tartozik a kapcsolattartók szerepének megerősítése és újabb feladatok rájuk ruházása, valamint annak elrendelése, hogy a jogi szakembere-ket (ügyvédeket, közjegyzőket, bírósági végrehajtókat) képviselő szakmai szervezetek nemzeti szervezeteiken keresztül a hálózat tag-jaivá válhatnak.

2. Összetétel (a Határozat 2. cikkelye)

A hálózatot alkotják:

• kapcsolattartók;

• (európai és nemzetközi aktusokban előírt) központi szervek és központi hatóságok;

• összekötő tisztviselők;

• jogi szakemberek;

• egyéb megfelelő igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok, amelyek hatásköre kiterjed a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködésre.

A Szlovén Köztársaság az Igazságügyi Minisztérium három képvi-selőjét nevezte meg kapcsolattartóként. A nemzeti bíróságokkal való hatékony kapcsolat biztosítása végett e funkciók támogatására a

17 HL EU L 168. sz., 2009.06.30., 35. o.

260

hálózat tagjaként minden kerületi bíróságon bírák lettek kijelölve, akik szintén illetékesek a jogi vagy más okiratok kézbesítésére vo-natkozó kérések teljesítése, bizonyításfelvételek, valamint külföldön hozott ítélet elismerése és végrehajtása tekintetében. Emellett sza-kosodott családjogi kapcsolattartót is kineveztünk, és a hálózatban tagként közreműködnek Munka- és Családügyi és Szociális Mini-sztérium képviselői.

A határozat módosításával a hálózat tagjaivá váltak a jogi szakmák képviseleti szervei is (a Szlovén Ügyvédi Kamara, Közjegyzői Kama-ra, Végrehajtói Kamara), miáltal ezek közvetlen hozzáférést nyertek Szlovénia és az Európai Unió más tagállamai kapcsolattartóihoz. A különböző jogi szakmák ugyanis nélkülözhetetlenek a polgári ügyek-ben való igazságügyi együttműködéshez, mivel a polgári eljárás nagyban függ az ügyfelektől. Az új jogi eszközök, pl. az európai fi-zetési meghagyás elfogadásával szerepük tovább erősödött.18

3. A hálózat céljai és feladatai

A hálózatról szóló Határozat szerint a Polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózat 3 cél érdekében fejti ki tevékenységét:

• a tagállamok illetékes szervei közötti igazságügyi együttműködés javítása minden téren (3. cikkely, (2) bekezdés, a) pont)

18 A Bizottság 2006. 05. 16-i jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló 2001/470/EK tanácsi határozat alkalmazásáról, 4. oldal, elérhető itt: <http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2006:0203:FIN:SL:PDF> (28.8.2013).

261

Az Európai Bizottság megállapítása szerint a hálózat a kapcsolattartók közötti közvetlen kapcsolatok rendszerével megkönnyítette a tagálla-mok közötti igazságügyi együttműködést és lerövidítette a kérelmek kezelési idejét. A hálózat jelentős szerepet játszik a költségmentesség iránti kérelmek megoldásában is. A határozat módosítása ugyanis megerősítette a hálózat szerepét a segítségnyújtásban a tagállamok bíróságainak más tagállamok jogának alkalmazásához.19 A gyakorla-tban ez azt jelenti, hogy egy megkeresés teljesítése során az idegen kapcsolattartó azonnal kapcsolatba léphet valamelyik szlovén kapc-solattartóval, aki az illetékes szlovén bíróságnál megvizsgálja az ügy állását és a szlovén bíróság válaszának kézhezvételét követően ha-ladéktalanul tájékoztatja arról az idegen kapcsolattartót.

• A közösségi jogi eszközök vagy a két vagy több tagállam között hatályban levő egyezmények hatékony és gyakorlati alkalmazása (3. cikkely, (2) bekezdés, b) pont)

Brüsszeli találkozóikon a kapcsolattartók rendszeresen tapasztalatot cserélnek a szabályozás alkalmazásáról. Számos találkozón foglal-koztak az Európai Bizottság által független szakértők bevonásával készített gyakorlati útmutatók megvitatásával és véglegesítésével. Az egyik ilyen gyakorlati útmutató például a Bizonyításfelvételről szóló rendelethez készült.20.

• A polgárok igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésének megkönnyítése (3. cikkely, (1) bekezdés, b) pont)

19 Lásd: A Bizottság 2006. 05. 16-i jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló 2001/470/EK tanácsi határozat alkalmazásáról, 3. oldal.

20 Itt érhető el: <http://ec.europa.eu/civiljustice/publications/publications_en.htm> (30.08.2013).

262

A hálózat egyik célja a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre, valamint a tagállamok jogrendsze-reire vonatkozó információs rendszer információinak hálózati ren-delkezésre bocsátása és korszerűsítése volt. Az Európai Igazságügyi Hálózat honlapját az Európai Bizottság építi, a kapcsolattartókkal konzultálva, az utóbbiak pedig közvetítik a megfelelő adatokat, amelyek fordításáról a Bizottság gondoskodik.21 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kapcsolattartók kitöltik a kérdőíveket és válaszol-nak a nemzeti jogrendszerűkkel kapcsolatos kérdésekre, ami a pol-gárok és a bírák számára egyaránt előnyös, mert a határokon átnyúló esetekben felhasználható információkhoz jutnak.

4. A hálózat működési rendje

A hálózat feladatait a kapcsolattartók tevékenysége útján, az Eu-rópai Unió polgári és kereskedelmi ügyeiben és a tagállamok jogren-dszerei között folyó igazságügyi együttműködés információs ren-dszerében végzett információ-közvetítéssel, valamint az Európai Igazságügyi Atlasz és az Európai igazságügyi portál keretében a ha-tárokon átnyúló esetekhez kérelmezett költségmentesség kapcsán felmerülő nehézségek megoldásával végzi.

4.1 A kapcsolattartók tevékenységei

A kapcsolattartók kulcsszerepet játszanak a hálózatban azzal, hogy a hálózat tagjainak (központi szervek, központi hatóságok, összekötő

21 Lásd a Határozat 17. és 18. cikkét.

263

tisztviselők, a jogi szakmák képviseleti szervei) és saját tagállamaik helyi igazságügyi hatóságai rendelkezésére állnak.22

A kapcsolattartók különösen a következő feladatokat látják el:

• biztosítják, hogy a helyi igazságügyi hatóságok tájékoztatást kapjanak a közösségi és nemzetközi jogi eszközökkel kapcsolatban (brosúrák, gyűjtemények és a Bizottság által kidolgozott egyéb anyagok terjesztése; találkozók szervezése a hálózat országos tagjaival),

• ellátják a többi kapcsolattartót/a helyi igazságügyi hatóságokat mindazokkal az információkkal, amelyekre a zavartalan igazságügyi együttműködéshez szükségük lehet, segítséget nyújtva számukra a legmegfelelőbb közvetlen kapcsolatok kialakításában;

• megadnak minden tájékoztatást, hogy megkönnyítsék egy másik tagállam közösségi vagy nemzetközi jogi eszköz értelmében irányadó jogának alkalmazását (együttműködve államuk más szerveivel – ítélkezési gyakorlat esetén a bíróságokkal);

• megoldást keresnek az igazságügyi együttműködésre irányuló igényekkel kapcsolatban felmerült nehézségekre (például a külföldi szerv a kézbesítési rendelet rendelkezését megszegve saját nyelvén küldi meg a szlovén bíróságnak az átvételi elismervényt és kézbesítési igazolást, a Szlovén Köztársaság nyilatkozata ellenére, hogy csak szlovén, ill. angol nyelven fogadja el az elismervényeket és igazolásokat; a szlovén kapcsolattartó közreműködik a megkeresést végrehajtó állam illetékes kapcsolattartójánál);

22 A Határozat 5. cikkének 1. pontja.

264

• egyeztetik a megkeresések megoldását, ha az nem történt meg időben;

• részt vesznek a nyilvánosság általános tájékoztatásában az igazságügyi együttműködésről (Polgári jogi jogérvényesülés európai napja, az Európai Igazságügyi Hálózat honlapja és az e-igazságszolgáltatás európai portál).

Feladataikat informálisan telefonon vagy e-mailben, vagy más álla-mok kapcsolattartóival a rendszeres találkozókon és éves hálózati összejöveteleken kialakított személyes kapcsolataik útján végzik.

4.2 A nyilvánosan elérhető információs rendszer – az Európai Igazságügyi Hálózat honlapja

A hálózat honlapja 2003 márciusában kezdte meg működését. 22 hivatalos nyelven kereken 2000 oldalon 18 olyan témát kínál, amelyekkel a polgárok és vállalatok naponta találkozhatnak. 2005 júliusa és novembere között a honlapot havonta átlagosan 100 000 látogató kereste meg.

A honlap azért fontos, mert olyan információkat kínál, amelye-ket egyébként nagyon nehezen vagy csak jogi szakember közreműködésével lehetne elérni. Lényeges elem, hogy az infor-mációkat felhasználóbarát módon kínálja.23

A hálózat honlapján találhatók információk a közösségi jogról, a nemzetközi jogról, valamint a polgári és gazdasági jog különböző

23 Lásd: A Bizottság 2006. 05. 16-i jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló 2001/470/EK tanácsi határozat alkalmazásáról, 4. oldal.

265

témáiról. A honlapon elérhetők a tagállamok nemzeti jogi vonat-kozásairól tájékoztató adatlapok (fact sheets) is.

Itt kell megemlítenünk, hogy az egyes tartalmak, illetve nemzeti ada-tlapok, amelyek korábban az Európai Igazságügyi Hálózat honlapján voltak elérhetők, korszerűsítve lettek és átkerültek az e-igazságszol-gáltatás európai portálra, amely jelenleg kínálja a szolgáltatások átvi-telét az uniós jog területéről. A felhasználó az Európai Igazságügyi Hálózat honlapján levő hivatkozásra kattintással közvetlenül elérhe-ti az e-igazságszolgáltatás portált és a kívánt információkat.24

4.3 Konkrét nehézségek megoldása megkeresések teljesítése során – az Európai Igazságügyi Atlasz

Az Európai Igazságügyi Atlasz az Európai Bizottság weboldala, amelyen információkat tesznek közzé a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködésre vonatkozóan. Az összes információt, a tagállamok, a polgári jogi területre vonatkozó előírásokkal összhan-gban biztosítják.

4.3.1 Az Európai Igazságügyi Atlasz által lefedett területek

Az Európai Igazságügyi Atlasz az alábbi területekre terjed ki:

24 Például a válásokra vonatkozó információk itt találhatók: <https://e-justice.europa.eu/content_divorce-45-si-sl.do> (29.8.2013).

266

a. Jogsegélyszolgálat25

A határon átnyúló jogsegélyszolgálatról szóló direktíva célja a jog-segélyszolgálat biztosítása a határon átnyúló peres ügyek esetében, amikor az adott személyek nem rendelkeznek kellő forrásokkal ahhoz, hogy érdemi jogvédelemhez jussanak.

b. Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése26

A Kézbesítési Rendelet célja hogy javítsa és gyorsítsa a bírósági és bíróságon kívüli polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos ira-toknak a tagállamok közötti kézbesítés céljából történő továbbítását.

c. Európai határokon átnyúló eljárások

Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szólórende-let27 lehetővé teszi a hitelezők számára, hogy egységes eljárás alapján és egységesített formanyomtatványok használatával hajtsák be nem vitatott polgári és kereskedelmi ügyekkel kapcsolatos követelései-ket. A kis értékű követelésekkel kapcsolatos eljárásra28 vonatkozóan a rendelet, a polgári és kereskedelmi ügyekben, a 2000 EUR össze-

25 Az Európa Tanács 2003. január 27-ei 2003/8/ES. számú direktívájaa jogbiztonság erősítéséről a határokon átnyúló peres ügyekben az ügyekhez szükséges jogsegélyszolgálatról szóló minimális közös szabályok bevezetéséről, HL L 26, 2003. január 31-e, 0041-0047. oldal

26 Az Európa Parlament és az Európa Tanács (EK) 1393/2007. számú rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről a tagállamokban (iratok kézbesítése) és a Tanács (EK) 1348/2000. számú rendeletének hatályon kívül helyezéséről, HL L 331, 2008. december 10-e, 21. oldal

27 Az Európa Tanács (EK) 1896/2006. számú, 2006. december 12-i rendelete,HL L 399, 2006. december 30-a, 1–32. oldal

28 Az Európa Parlament és az Európa Tanács 2007. július 11-ei (EK) 861/2007. számú Rendelete, HL L 199, 2007. július 31-e, 1–22. oldal

267

get nem meghaladó követelések esetében javítja és egyszerűsíti az eljárásokat.

d. Bizonyításfelvétel

A polgári és kereskedelmi ügyekben a határon átnyúló bizonyítás-felvétel tekintetében a rendelet29 célja az, hogy a bíróságok között a bizonyításfelvétel tekintetében történő együttműködést javítsa, egyszerűsítse és gyorsítsa.

e. Polgári és kereskedelmi ügyekben hozott, külföldi bírósági határozatokelismerése és végrehajtása30, valamint az Európai Végrehajtási Meghagyás31

f. Családjogi terület–a házastársi perekkel és a szülői felelősséggel kapcsolatos bírósági határozatokelismerése és végrehajtása,32eltartási kötelezettségek33

29 Az Európa Tanács (EK) 1206/2001. számú, 2001. május 28-i rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben történő bizonyításfelvétellel kapcsolatos tagállami együttműködésről, HL L 174 2001. június 27-e, 1–24. oldal

30 Az Európa Tanács (EK) 44/2001 számú, 2000. december 22-i rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben elfogadott határozatokkal kapcsolatos illetékességről, valamint a kézbesítésről és a végrehajtásról, HL L 12, 2001. január 16-a, 1–23. oldal

31 Az Európa Parlament és az Európa Tanács (EK) 805/2004. számú, 2004. április 21-i rendelete a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai fizetési meghagyás bevezetéséről, HL L 143, 2004. április 30-a, 15–39. oldal

32 Az Európa Tanács (EK) 2201/2003.számú, 2003. november 27-i rendelete, HL L 338, 2003. december 23-a, 1–29. oldal

33 Az Európa Tanács 4/2009.számú, 2008. december 18-i rendelete az eltartási kötelezettségekről, HL L 7, 2009. január 10-e, 1–79. oldal

268

g. Bűncselekmények áldozatainak kárenyhítése34

A folytatásban az Európai Igazságügyi Atlasz gyakorlati működésé-nek kívánjuk ismertetni.

4.3.2 Az Európai Igazságügyi Atlasz működésének gyakorlati ismertetése

Amint már a fentiekben említettük, és amint az magán a webol-dalon35 is látható, az Európai Igazságügyi Atlasz hat polgári ügyes területet fed le.

Az Európai Igazságügyi Atlasz minden Rendeletre vonatozóan, azo-nos módon működik. A tagállam által az iratok kézbesítésére, illetve bizonyítás felvételre kijelölt szerv, a weboldalon kitöltheti a határo-kon átnyúló eljárásokban alkalmazott, rendszeresített elektronikus űrlapokat. Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezek a rendsze-resített űrlapok már csak az Európai Igazságügyi Portálon36 ér-hetők el, ahonnan elektronikus módban továbbíthatók is.

Az Európai Igazságügyi Atlasz weboldalán ezen kívül megtalálhatók az illetékes bíróságokról és egyéb olyan hatóságokról szóló adatok, amelyekhez az egyes ügyfelek különböző esetekben fordulhatnak. Az Atlasz ily módon biztosítja a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés számára fontos, felhasználóbarát információelérést.

34 Az Európa Tanács 2004/80/EK számú, 2004. április 29-i direktívája a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről,HL L 261 2004. augusztus 6-a, 15–18. oldal

35 <http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/> (2013. 8. 29.).

36 <https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_taxonomy_action.do?idTaxonomy=155&plang=sl&init=true&refresh=19>(30.08.2013).

269

Magának az Atlasznak a működését a bírósági és bíróságon kívü-li iratok kézbesítéséről szóló rendelet példáján kívánjuk bemu-tatni (Az Európa Tanács 1393/2007. számú rendelete), mivel a Nemzetközi Jogsegélyszolgálat Osztályunknak az említett rende-let gyakorlati alkalmazásával rendelkezik a legtöbb tapasztalattal. A szlovén bíróságok ugyanis ezzel kapcsolatosan gyakran kérnek értelmezéseket.

Amint azt már megemlítettük a Kézbesítési Rendelet célja,hogy javítsa és gyorsítsa a bírósági és bíróságon kívüli polgári és ke-reskedelmi ügyekkel kapcsolatos iratoknak a tagállamok közötti kézbesítés céljából történő továbbítását.A rendelet az Európai Unió minden tagállamára vonatkozik, ideértve Dániát is, amely az Európai Közösséggel kötött párhuzamos megállapodáson alapuló nyilatkozatban erősítette meg szándékát a rendeletben foglaltak al-kalmazására.A rendelet az iratok továbbításának és kézbesítésének különböző módjairól rendelkezik: továbbítás áttevő és átvevő in-tézmények közreműködésével, továbbítás konzuli vagy diplomáciai úton, kézbesítés postai úton vagy közvetlenül történik, azzal, hogy az összes kézbesítési mód azonos értékkel bír.37

Vegyük például, hogy egy szlovén bíróság egy bírósági iratot (pl. ke-resetet) akar kézbesíteni a Németországban élő címzettnek (alpe-resnek), a levelezés közvetlenül a két állam által kinevezett áttevő, illetve átvevő intézmény között fog zajlani. Az áttevő intézmények más tagállamba kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítására rendelkeznek hatáskörre. Az átvevő intézmények más tagállamból származó bírósági és bíróságon kívüli iratok átvételére rendelkeznek hatáskörrel.Az áttevő intézmények tájékoztatásával és a kézbesítendő iratok továbbítása során felmerülő nehézségek

37 Lásd a Plumex Young Sports NV elleni ügy ítéletét, C-473/04, 2006. február 9-e, HL EU C 86/10, 2006. április 8-a.

270

megoldásával kapcsolatos feladatokat az úgynevezett központi szerv végzi. A Szlovén Köztársaságban áttevő intézményként a járás- és körzeti bíróságokat, a Munka- és Szociális Ügyek Bíróságát, a közi-gazgatási bíróságot, a Legfelsőbb Bíróságot, az Alkotmánybíróságot, valamint a Szlovén Köztársaság Államügyészségét jelölték ki, míg az átvevő intézmények a körzeti bíróságok.

Az Atlaszon, az eljárást folytató szlovén bíróság megkeresi az il-letékes német bíróságot, és nála kérelmezi a Rendelet I. mellékleté-ben található rendszeresített űrlap kézbesítésének jóváhagyását. Az iratokat átvevő illetékes német bíróságot a szlovén bíróság úgy találja meg, hogy e célra létesített keresőmezőbe (»átvevő ügynökségek« rovatban található) beviszi, illetve kiválasztja annak a természetes/jogi személynek megfelelő országot, az irányítószámot és települést, amelynek az iratot kézbesíteni kell.

A szlovén bíróságnak továbbá ellenőrizni kell a tagállamok arra vo-natkozó üzeneteit, melyik nyelven fogadja a tagország a megke-resést, illetve az iratok fogadásának módját.Németország esetében látható, hogy a megkereséseket német és angol nyelven fogadja. A szlovén bíróság az Európai Igazságügyi Atlasz weboldalán található link által eléri az Európai Igazságügyi Portálon található rendsze-resített űrlapot. Ez egy interaktív portál, ami azt jelenti, hogy az űrlapot a bíróság, a nyelvválasztást követően, a weben kitöltheti. A rendszer előnye, hogy az űrlapok az Európai Unió mind a 27 hivata-los nyelvén elérhető, így a megkeresések esetében nem szükséges a fordítói támogatás.

Amikor a német átvevő intézmény a kézbesítési iratok kíséretében kézhez kapja a megkeresést, erről – egy szintén rendszeresített űr-lapon haladéktalanul értesíti az áttevő intézményt (a Rendelet 7/III. cikkelye). Az átvevő intézmény tájékoztatást ad abban az esetben is, ha a címzett az iratot elutasítja, mivel számára nem érhető nyelven,

271

illetve nem a tagállam hivatalos nyelvén íródott, vagy a melléklet-ben nem szerepel az említett nyelvek valamelyikére történő fordítás.Amennyiben az átvevő intézmény megállapítja, hogy a kézbesítési megkeresés nem tartozik a rendelet alkalmazási körébe (a Rende-let 6/III. cikkelye), a hozzá beérkezett megkeresést és iratokat, egy értesítés kíséretében visszaküldi az áttevő intézménynek, hogy az a rendszeresített űrlapon küldje meg részére. Amennyiben az átvevő intézmény megállapítja, hogy helyileg nem illetékes a kézbesítésre, a megkeresést megküldi a helyileg illetékes hatóságnak, az áttevő intézményt pedig erről a rendszeresített űrlappal értesíti. Az ira-tok kézbesítésével kapcsolatos formaságok teljesítését követően, az átvevő intézmény a sikeres/sikertelen kézbesítésről, a rendsze-resített űrlappal értesíti az áttevő intézményt.

A polgári és kereskedelmi ügyekben történő bizonyításfelvétel terén is a fent ismertetett módhoz hasonlóan, vagyis közvetlenül a bíróságok között, a rendszeresített űrlapok használatával működik az igazságügyi együttműködés.

Mivel 2013. július 1-jével az Európai Unió teljes jogú tagja letta Hor-vát Köztársaság is, amellyel az igazságügyi együttműködés eddig kétoldalú egyezmény alapján történt, érdemes néhány szót ejteni a polgári és kereskedelmi ügyekben történő, jövőbeni igazságügyi együttműködésről.

2013. július 1-ig a Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti nemzetközi jogsegélyszolgálat az 1994. február 7-én, a pol-gári és büntetőügyekre vonatkozóan, a Szlovén Köztársaság és a Horvát Köztársaság között megkötött egyezmény38volt hatályban, amelynek értelmében a jogsegélyszolgálat iránti igényt az illetékes Igazságügyi Minisztériumok közvetítették.

38 Szlovén Köztársaság Hivatalos Lapja, MP-10/94.

272

2013. július 1-jével minden ügyben a Közösségnek a polgári és ke-reskedelmi ügyintézésre vonatkozó igazságügyi együttműködés fenti eszközei alkalmazandók. Tény ugyan, hogy az e-igazságügy portálon még nem lehet horvát nyelvű adatokat kitölteni, hanem az űrlap az Eurolex weboldalon, a Kézbesítésről és a bizonyításfelvételről szóló rendelet horvát nyelvű változata39 mellékleteként érhető el. Az e-i-gazságügy oldalán elérhető viszont Horvátországnak az egyes Ren-deletekkel kapcsolatos nyilatkozatai, ahol ábécé sorrendbe rende-zetten beazonosíthatók az illetékes hatóságok40.

III. Összefoglaló

A Stockholmi Programban megfogalmazott Jog és jogérvényesülés Európájának megvalósításához, a polgári és kereskedelmi ügyek terén, jelentősen hozzájárul az Európai Igazságügyi Hálózat működé-se is.Az Európai Igazságügyi Hálózat tagjai közötti közvetlen kapc-solatok ugyanis lehetővé teszik, hogy a tagok teljesen rálássanak a polgári és kereskedelmi ügyekben elfogadott aktuális eseményekre, emellett pedig a hálózat tagjai konkrét ügyek rendezésében is in-formációkat cserélhetnek. A kapcsolattartó pontok, működésükkel segítik a megkeresések hatékony rendezését, ugyanis mihelyt me-gérkezik hozzájuk egy másik tagország kapcsolattartó pontjának me-gkeresése, kapcsolatba léphetnek a hálózat illetékes tagjával, rákér-dezhetnek az ügy állására, majd miután megkeresésükre választ

39 <http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=DD:19:07:32007R1393:HR:PDF> (28.8.2013)

40 <https://e-justice.europa.eu/content_croatia__cooperation_in_civil_matters-276-sl.do> (20.8.2013).

273

kapnak, ezt haladéktalanul továbbítják a megkeresést közvetítő másik tagállam kapcsolati pontjának.

Az e-igazságügy portál által az állampolgárok pontosabban tájékozódhatnak jogaikról, ugyanakkor a különböző igazságügyi rendszerekkel kapcsolatos, széleskörű információkhoz és szolgál-tatásokhoz juthatnak. Másrészt megkönnyíti a bíróságok mun-káját a polgári ügyes igazságügyi együttműködés terén.Az Európai Igazságügyi Atlasz ugyanis amellett, hogy a jogalapokról tájékoztat, azzal, hogy egyszerű kereséssel lehetővé teszi az illetékes bíróságo-kra és a jogsegély-szolgálati megkeresésekre vonatkozó egyéb for-maságokra (nyelv, kommunikáció módja, stb.) való rákeresést, konkrét információkat biztosít a bíráknak.Az e-igazságügy portál pe-dig lehetővé teszi a megkeresés webes interaktív formanyomtatvány egyszerű kitöltését. A bírák munkája így adott esetben lényegesen leegyszerűsödik, ami a bíróságokon felhalmozódott munka vonat-kozásában, kétségkívül hozzájárul az ügyintézés felgyorsításához, ezáltal pedig tovább erősödhet a Jog és jogérvényesülés Európája.

275

A nemzeti és határon átnyúló elektronikus igazságügyi kommunikáció

Dr. Thomas Gottwald, Legfelsőbb államügyész

Osztrák Szövetségi Igazságügyi Minisztérium

Elnöki Osztály, Jogi Informatikai Részleg

Moravske Toplice, 2013. november

Jogi anyagok elektronikus továbbítása (ERV) – fogalma

• Az »elektronikus igazságügyi kommunikáció vagy jogi anyagok elektronikus továbbítása« (ERV)

– papírmentes

– strukturált

– elektronikus kommunikáció

– Áttevő intézmények útján

– felek és bíróságok/államügyészségek között illetve fordítva

• Helyettesíti a papíralapú kommunikációt, mely azzal jogilag egyenértékű

• Nem keverendő össze a faxon vagy egyszerű E-mailen keresztül történő információátadásról

276

• 2007.07.01. óta kötelező az ügyvédek és közjegyzők számára, 2011.10.01. óta a bankok számára, 2014.01.01.-től pedig a társadalombiztosítók számára

Funkciók és felületek

Postai kézbesítés vs. elektronikus kézbesítés

277

Elektronikus kommunikáció jogi alapjai

• §§ 89a - 89f bírósági szervezeti törvény (GOG) idF BGBl. I 26/2012 sz.

• § 34a Államügyészségről szóló törvény (StAG)

• Igazságügyi Minisztérium rendelete az elektronikus kommunikációról (ERV 2006), BGBl. II Nr. 481/2005 idF BGBl. II Nr. 503/2012

• §§ 4 ff Bírósági illetékről szóló törvény (GGG)

• § 14 A bírósági illetékekről szóló törvény(GEG)

• Terhelésről és elkobzásról szóló rendelet (AEV)

• § 23a Ügyvédi tarifákról szóló törvény (RATG)

• Interface (felület) leírása (§ 5 ERV 2006)

ERV: Időrendi táblázat

2013: Feltöltő-Szerviz

2012: Kézbesítés időpontjának változtatása

2009: E-kommunikáció (ERV) a telekkönyvben

2007: Start WebERV (az ERV teljes átalakítása az »Internet- technológia alapján«)

2006: Elektronikus okiratok a cég- és telekkönyvi kivonaton

278

2001: Éves zárások a cégjegyzékben

2000: Korlátlan ERV-résztvevői kör, kötelező elektronikus ügyintézés, az elektronikus ügyintézés kibővítése igazolható kézbesítésekre

1999: Elektronikus ügyintézés, válaszok

1995: ERV-fizetési kereset a munkaügyi bíróságokon, ERV-végrehajtási kérelmek, »egyéb« periratok

1990: Jogi anyagok elektronikus továbbítása, kérelem a meghagyás kibocsátására

ERV – számokban

ERV-résztvevők 2012: 8.600

Beadványok 2012: 4,2 Mio

Ügyintézések 2012: 9,5 Mio (beleértve 2,7 Mio ügyiratszám-visszajelzést)

ERV-kézbesítés költségei (Igazságügy számára): egységes < 0,07 Euro

Portómegtakarítás > 10 Millió Euro évente

279

Elektronikus igazságügyi kommunikáció (ERV)

280

(»ERV«) Beadványok

»Nem strukturált«

• Egyéb periratok

• Valamennyi perirat beleértve a mellékleteket (PDF-csatolmányként) a bíróság számára

• A beadványok méretének korlátozása 12 MB-ra

»Strukturált«

• Keresetek pénzügyi teljesítésekre polgári és munkaügyi eljárásokban

• Európai fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem

• Végrehajtási kérelmek ingóságokra és követelésekre

• Cégjegyzékkel kapcsolatos kérelmek, éves zárások

• Telekkönyvi kérelmek

• Rendőrségi jelentések

Bírósági ügyek (»ERV-válasz«)

• Ügyek/ügyintézés teljes szövegben PDF-dokumentumként

• Strukturált adatok a következőkre vonatkozóan:

• Ügyiratszám

281

• Fizetési meghagyás, végrehajtási engedélyek, idézések és egyéb elintéznivalók

• Cégjegyzék és telekkönyvi határozatok

• Bűnügyi nyilvántartásban büntetőkártyák

• Költségek

– Nincs (Átvevő fél fizeti az ERV-hozzáférés és beadványok költségeit)

• Folyamat

– Az átvevő rendelkezési körében történő elhelyezés az áttevő intézménynél éjjel-nappal

– Kézbesítés az elhelyezést követő munkanapon történik (automatikus kézbesítési igazolás a bíróságoknak és államügyészségeknek)

– Opcionálisan értesítés Fax-on vagy E-Mail-en egy perirat elhelyezésekor és a lejárati határidő előtt mint az áttevő intézmény kiegészítő szolgáltatása

Felelősség a informatikai alkalmazásért (§ 89e GOG)

• (1) A bírósági ügyletek, beleértve az igazságügyi igazgatás ügyleteit illetve az ehhez szükséges nyilvántartást és egyéb segédleteket és nyilvános jegyzéket, vezetésének hibájából az információs- és kommunikációs technika alkalmazása által okozott károkért a szövetség felel. A felelősség kizárt,

282

amennyiben a kárt egy olyan elháríthatatlan esemény okozza, mely nem az automatizált adatfeldolgozó eszköz minőségi hibájából történt. Egyébként az AHG törvény alkalmazandó.

• (2) Beadványok és ügyletek elektronikus továbbításakor a szövetség felel 1 fejezet értelmében, amennyiben hiba történt 1. a bíróságnak megküldött adatok esetében, azok BRZG-nél (Szövetségi Számítástechnikai Központ) történő beérkezésétől számítva; 2. a bíróság által továbbítandó adatok esetében, az átvevő rendelkezési körében történő beérkezéséig számítva.

Beadási dátum – kézbesítési dátum (§ 89d GOG)

• Egy beadvány akkor számít a bíróságnál beérkezettnek, ha az adatok teljes egészében beérkeztek a Bundesrechenzentrum GmbH-hoz (Szövetségi Számítógépes Központ).

– Azonban azzal a dátummal, amikor az áttevő intézmény (kivéve a közvetlen forgalmat) a Bundesrechenzentrum GmbH részére továbbítandó beadványt átvette és

– A műszakilag kifogástalan átvételt a beadó fél számára visszajelezte

• Az elektronikusan átküldött bírósági ügyek és beadványok (§ 89a Abs 2 GOG) kézbesítési idejének számít az átvevő fél elektronikus rendelkezési körében történő beérkezést követő munkanap, melynek során a szombatok nem számítanak munkanapnak. (Hatálybalépés dátuma: 2012. május 1. – ezzel

283

összefüggésben nem érvényes az ERV 2006, 1. § 4. fejezet, mely szerint a kézbesítés csak 0-tól 16 óráig volt megengedett)

További változások 2012. május 01-vel

• § 89 Abs 6 GOG: A 89. § 5. fejezet megsértése (Anm.: kötelezett ERV-résztvevő) formai hibaként kezelendő, mely helyesbíthető.

• ERV 2006, 1. § 1c. fejezet: Az elektronikus kommunikáció kötelezett résztvevőinek (§ 89 Abs 5 GOG) a nem elektronikusan megküldött kiadványban igazolniuk kell, hogy egyedi esetben konkrét műszaki lehetőségek nem állnak fenn.

WebERV

RÉGI:

• 1 áttevő intézmény

• FTP, sor és jelenként

• Strukturálás

• Modem/ISDN

• Csak plain-szöveg

• Csak papíralapú mellékletek

284

• Nincs formattálási lehetőség

• Csomagfeldolgozás

• Résztvevő azonosítás + jelszó

• Csak VJ

ÚJ - WebERV:

• 7 áttevő intézmény

• Standard-interface WebServices, SOAP, XML

• Kommunikáció bármely internet csatlakozáson keresztül

• PDF-csatolmány

• Okiratonként archívum

• Formattálási lehetőség

• Gyakorlatilag olyan gyors, mint az E-Mail

• Biztonság SSL és tanúsítványok által

• Alapvetően nyitott minden alkalmazásra (pl. VJ, FB, GB

Az ERV részvétel előfeltételei

• Regisztráció az áttevő intézménynél

• Információk a http://www.edikte.justiz.gv.at/erv oldalon

• Résztvevő azonosítás = Címkód

• Tanúsítvány

285

• Számítógép megfelelő ERV-szofverrel

• Információk a http://www.edikte.justiz.gv.at/erv oldalon

• Internet csatlakozás (szélessávú csatlakozás ajánlott)

Résztvevők költségei az áttevő intézménynél

• Bejelentkezési díj (egyszeri): 20,00 €

• Havi díj ügyfelenként: 17,50 €

• Bíróságnak történő beadványonként: 0,30 €

• Bírósági kézbesítések vissza(válasz): ingyenes

• Opcionális kiegészítő szolgáltatások

– Értesítés válaszról E-Mail-ben: 0,08 €

– Értesítés válaszról Fax-on: 0,48 €

• A szofverek licencdíjának hozzászámolása! (emellett vannak Useware-licenmodellek)

ERV I előnyei

• Adatbevitel megszűnése (személyzet)

• Gyors, költséghatékony (idő, portó, papír)

• Pontos adatok

• 7 nap/hét, 24 óra/nap

286

• Továbbítás a média megszakadás nélkül – a faxon történő továbbítással ellentétben

• Strukturált adatok: továbbfeldolgozás

• Biztonság: minden lépés automatikus jegyzőkönyvezése

• Beadások jogilag kötelező visszaigazolása

• Periratok mindenkor fellelhetőek

• Ügyiratszám azonnali közlése ERV beadvány esetén – célzott felvilágosításkérés lehetséges a bíróságnál

• Gyors információ az ügyfél esetére vonatkozóan (külső esetlehívás)

• Periratok jobb minősége

– Visszautasítások kisebb száma ERV-periratok esetében, mint a papíralapú kérelmek esetében

– A hibákat kiszűri a szoftver illetve az áttevő intézmény

287

Az eKommunikáció formái

ERV mindenki számára (2013. január 1.-től)

www.eingaben.justiz.gv.at

Jelen és Jövő

Az elektronikus igazságügyi kommunikáció összekapcsolása a köz-jog legfelsőbb bíróságaival (Alkotmánybíróság –2013. április óta– Alkotmánybíróság, Menekültügyi Bíróság) A szövetség kézbesítési szolgálatának (adminisztráció) összekapcsolása az elektronikus igazságügyi kommunikációval

288

Kitüntetés

Jó gyakorlat címkék

2001: Elektronikus igazságügyi kommunikáció (ERV) eGovernment-Konferencia Brüsszelben

e-CODEX

e-igazságszolgáltatási kommunikáció online adatcsere révén

www.e-codex.eu

Támogatói projekt részletei

Projekt címe

e-igazságszolgáltatási kommunikáció online adatcsere révén

Konzorcium vezetője

Nordrhein-Westfalen Tartomány Igazságügyi Minisztériuma

Konzorciumi partner

BMJ und 16 andere Partner inkl. CCBE und CNUE

289

Projektleírás

»Az e-Justice LSP célja, olyan építőelemek kidolgozása, melyeket a tagállamokban vagy a tagállamok között a határokon átnyúló eljárá-sokban lehet felhasználni az igazságszolgáltatás területén. A kísér-letben különböző területekre vonatkozólag kerülnek megoldások kidolgozásra, a biztonságos szállítástól a személyazonosságig, és a jogkezeléstől a dokumentum szabványokig. Az így kifejlesztett me-goldásoknak biztonságos környezet kell teremteniük a felhasználók számára (az állampolgároktól és vállalkozásoktól kezdve a különböző jogi szakmák tagjaiig) a jogi szolgáltatások széles körű eléréséhez Európa-szerte.«

Projekt költségvetése

14 Mio Euro (minden partnernek)

EK támogatás

50%, i.e. 7 Mio Euro

Projekt időtartama

3 év 2011. januártól

290

Projektkörnyezet

Kísérleti szövegkönyv

291

e-Justice jogalapja

A bizalom köre

Minden résztvevő MS elfogadja a dokumentumokat, aláírásokat stb., melyek megfelelnek a küldő állam törvényi rendelkezéseinek és megbíznak bennük

Kitekintő

Első kísérleti projekt az EU-fizetési meghagyásos eljárásban (AT, DE, EE, FR, GR, IT, NL)

• Fokozatos további pilotprojektek

– Bagatelleljárás (AT, CZ, DE, EE, FR, IT, NL),

– Európai elfogatóparancs (DE, ES, FR)

– Biztos adatcsere (AT, BE, DE, ES, FR, TK)

e-CODEX hosszabbítási szakasz

• e-CODEX Projekt meghosszabbítása 14 hónappal

• További 5 tagállam, mint partner

• Kísérleti kiépítés

• További 10 Mio EUR (50% támogatás)

293

Bizonyítás-felvétel videokonferencia útján

Sabina Klaneček,

a Szlovén Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma

Az Európai Unió létrejöttével, az egységes gazdasági piac be-vezetésével, a munkaerőnek a tagállamok közötti áramlásának egyszerűsítésével és az Európai Unió polgárainak egyre növekvő számú határokon átnyúló életeseményeivel megnőtt azoknak a bírósági eljárásoknak a száma, amelyekben a felek, a tanúk vagy az eljárás más résztvevői más tagállamokban laknak. A határon túli elemet tartalmazó bírósági eljárások megszervezése több munkát, erőfeszítést és figyelmet igényel, mint a »nemzeti« eljárásoké.

Az Európai Unió tudatában van annak, hogy milyen fontos pol-gárai jogainak biztosítása és érvényesítése. Mivel a határon túli elemet tartalmazó eljárások rendszerint időigényesek vagy számos adminisztratív akadállyal terheltek, minden tagállam az eljárá-sok egyszerűsítésére és a határon túli elem miatt megjelenő ad-minisztratív akadályok elhárítására törekszik. Az Európai Unió az eljárások meggyorsítása és az együttműködés megkönnyíté-se végett ösztönzi az EU tagállamok igazságügyi együttműködését és hangsúlyozza az új technológiák bírósági eljárások során való használatának hatékonyságát és célszerűségét. Ebből a célból az EU Tanácsa e-jogi (e-igazságügyi) munkacsoportot hozott létre olyan technikai megoldások keresésére, amelyek a bírósági eljárások során megkönnyítik a bizonyítás-felvételt, valamint az elektronikus nyilvántartások (például cégnyilvántartások) összekapcsolásának

294

ösztönzésére, és a tagállamok által kifejezett, különösen a korszerű technológia igazságügyi alkalmazására vonatkozó, igényeknek me-gfelelő igazságügyi együttműködés előmozdítására törekszik. A mu-nkacsoport 2008-ban elfogadta a 2008 – 2013 időszakra vonatkozó cselekvési tervet, amelyben a kiemelt feladatok közé sorolja a vide-okonferencia alkalmazását távoli bizonyítás-felvételhez. Az Európai Unió jogi aktusok elfogadásával támogatja és segíti a tagállamok-nak a könnyebb és gyorsabb igazságügyi együttműködésre irányuló törekvéseit, az EU polgárok könnyebb jogérvényesítését, és az állam-polgárbarát bírósági eljárások kialakítását. A bírósági eljárásokban a videokonferencia útján történő bizonyítás-felvételt segítő legfonto-sabb polgári- és büntetőjogi okiratok a következők:

• A Tanács 2001. május 28-i 1206/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás-felvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről (UL L 174/1) – elsősorban a 10. – 12. és 17. cikkely;

• Az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkelye alapján a Tanács által kidolgozott egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (UL C 197/3) – elsősorban a 10. cikkely;

• Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről – elsősorban a 8. és 9. cikkely;

• Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK IRÁNYELVE (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól – elsősorban a preambulum (9) pontja;

• A Tanács 2004/80/EK irányelve (2004. április 29.) a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről – elsősorban a 9. cikkely;

295

• A Tanács kerethatározata (2001. március 15.) a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról (2001/220/PNZ) – elsősorban a 11. cikkely;

• Az Európai Parlament és a Tanács 2010/64/EU irányelve (2010. október 20.) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról.

• A nemzeti, tehát a szlovén törvényhozás területén elsősorban azok az előírások követik az európai törvényhozást, amelyek a bírósági eljárásokat rendezik és lehetővé teszik a videokonferencia használatát bírósági eljárásokban, illetve a távoli bizonyítás felvételt. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

– A büntetőeljárásról szóló törvény – 244. cikkely;

– A polgári törvénykönyv – 114. cikkely;

– A tanúvédelmi törvény – 26. cikkely.

A videokonferencia-rendszerek felállítása és használata tekintetében jogi és technikai szempontból kulcsfontosságú az Európa Tanács ál-tal 2009. május 15-én kiadott, 2013. június 5-én frissített, 9863/09 számú, »Kézikönyv a videokonferencia-berendezések határokon átnyúló bírósági eljárások során való felhasználásáról« című ki-advány, amely itt érhető el: https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-sl.do. Az Európai igazságügyi portál (European e-justice) weboldalain további információk érhetők el a videokonferenciának a bírósági eljárások során történő alkalmazásáról, a felhasználási ja-vaslatokról, a jogi keretekről, az egyes országok felkészültségéről, és a műszaki személyzet elérhetőségéről.

Szlovénia 2010-ben valósította meg a videokonferencia igazságügyi bevezetésével kapcsolatos projektjét. A projekt az E-igazságügy

296

projekt keretén belül valósult meg, amelynek célja az igazságügy

korszerűsítése, s ezáltal a bírósági eljárások meggyorsítása a Szlovén

Köztársaságban. Az E-igazságügy 2008-2014 nevű cselekvési tervet

a Projekttanács megtárgyalta és jóváhagyta. Az E-igazságügy pro-

jektet részben az Európai Szociális Alap (ESZA) társfinanszírozza.

A projekt keretében a szlovén kerületi bíróságokon 11 tárgyalóte-

remben telepítettünk videokonferencia berendezést. Telepítettünk

további 11 berendezést szociális központok, ill. krízisközpontok

gyermekbarát szobáiban, a Dob községi büntetés-végrehajtási in-

tézetben, és rendőrségi helyiségekben, továbbá vásároltunk három

mobil berendezést, amelyekkel a meghallgatást és egyéb bizonyítás

felvételi cselekményeket bármely helyiségből elvégezhetjük, ahol

van internet vagy ISDN hozzáférés, és amelyeket videokonferencia

berendezéssel nem rendelkező bíróságokon is használhatunk.

A projekt indításakor megkértük a bíróságokat, hogy értékeljék,

mennyire van szükségük a videokonferencia berendezésekre a

bírósági eljárások lebonyolításához. A kapott értékelések a határo-

kon átnyúló olyan eljárások számán alapultak, ahol a videokonfe-

rencia használata értéknövelő tényező lett volna. Mivel a bíróságok

nem vezettek nyilvántartást a határokon átnyúló eljárásokról, a viss-

zajelzések csak tájékoztató jellegűek voltak, és a videokonferencia

nagyon gyenge értékelését tükrözték. Annak ellenére, hogy az előző

évben, azaz 2009-ben nagyon kevés olyan bírósági eljárás folyt, ahol

célszerűen és ésszerűen alkalmazható lett volna a videokonferencia

bizonyítás-felvételi célokra, noha az előirányzottnál szerényebb tar-

talommal, a projekt megvalósítása mellett döntöttünk.

A mai napig a bíróságok jelentős számú bizonyítás-felvételnél,

elsősorban tanúmeghallgatásnál, alkalmazták a videokonferenciát.

Az alábbi táblázat a videokonferenciás távoli tanúmeghallgatások

számának alakulását mutatja.

297

2011 (2011. 6. 1-től) 2012 2013 (2013. 10. 1-ig)

21 74 38

A fenti táblázatból is kitűnik, hogy a videokonferencia nagyon hasznos és hatékony eszköznek bizonyult olyan személyek bizonyítás-felvéte-li meghallgatásánál, akik más országban, más városban, kórházban, szociális központban, védett helyen vagy akár otthon tartózkodnak.

A videokonferencia bírósági eljárásokban való alkalmazhatósága nem korlátozódik külföldön tartózkodó tanúk meghallgatására, ha-nem ennél sokkal szélesebb körben használható. Szlovéniában pél-dául a bűncselekmény áldozatául esett gyermekek meghallgatásánál támogatjuk alkalmazását, amely során a gyermek a szociális- vagy krízisközpont gyermekbarát szobájában vagy más hasonlóan be-rendezett szobában maradhat. A Fehér gyűrű nevű civil szervezet együttműködésével Szlovénia 11 szociális központjában (olyan váro-sokban, ahol van kerületi bíróság) rendeztünk be gyermekbarát, kellemes légkörű szobákat, ahol ellenőrzött körülmények között le-het beszélgetni és interjút készíteni gyermekekkel, többek között a szobákban elhelyezett videokonferencia berendezések felhasználásá-val. Lehetővé tettük, hogy a bíróság videokonferencia útján távolról, például a bíróság épületéből vagy éppen a szomszédos szobából hallgassa meg a szakértőket vagy más szakembereket, vagy éppen a gyermekbarát szobában tartózkodó gyermeket és az eljárás továb-bi résztvevőit. Lehetővé tettük továbbá kiegészítő kérdések valós idejű továbbítását a gyermekkel beszélgető tanácsadónak, valamint azt, hogy a gyanúsított vagy vádlott is kérdezhessen, és hogy a bíró eldönthesse, kíván-e videofelvételt készíteni a gyermekkel folyta-tott beszélgetésről. Többször megtörtént ugyanis, hogy a szakértői vélemény felolvasásakor a feleknek további kérdéseik támadtak, vagy megkérdőjelezték a tanácsadó hozzáértését vagy a szakértői

298

vélemény tartalmát. Azért is támogatjuk a beszélgetések rögzítését, hogy a bíró a későbbiekben a felvételre támaszkodhasson, és ne kel-ljen ismét meghallgatnia a gyermekeket. Annak érdekében, hogy a felvétel egy esetleges párhuzamos (például válás esetén gyermek-el-helyezési) eljárásban is felhasználható legyen, javasoljuk a szakértő-nek és a gyermekkel beszélgetést folytató más személyeknek, hogy szélesebb jellegű kérdéseket is tegyenek fel, amelyekre a másik eljárásban releváns válaszokat kaphatnak. A gyermekekkel folyta-tott beszélgetések videofelvételen való rögzítése számos esetben el-kerülhetővé teszi a gyermekek másodlagos viktimizálását.

Nagy érdeklődés és siker kísérte a videokonferencia alkalmazását védett vagy védendő tanú meghallgatása esetében, ahol más megol-dás választása veszélyeztette volna ennek életét. »Védett« helyen tartózkodó »védett« tanúk meghallgatására használunk bárhol fe-lállítható mobil videokonferencia berendezést is, amelyet átadunk a rendőrségnek azzal, hogy csak az általuk ismert helyen helyezzék üzembe. Az ismeretlen helyről közvetítő videokonferencia beren-dezés mellett a tanú személyazonosságának védelmére hang- és képtorzítókat is alkalmazunk, amelyek felismerhetetlenné teszik a videokonferencia összeköttetésben közvetített hangot és képet.

Külföldön a videokonferencia berendezéseket széles körben al-kalmazzák olyan eljárásokban is, ahol a tanú vagy a vádlott bün-tetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, mert ezzel elkerülhető a bíróságra szállításával járó többletköltség és biztonsági kockázat, és meggyorsítható az eljárás. A videokonferencia elvileg a közvetlenség elvének érvényesülését is biztosítja, mert azt az érzést kelti, hogy az ügyfél vagy a tanú közvetlenül jelen van a bírósági tárgyaláson. E téren Szlovéniában még óriásiak a kiaknázatlan lehetőségek, nem utolsó sorban az eljárások ésszerűsítésében.

299

A következő ajánlásokat és tanácsokat azoknak készítettük, akik olyan eljárásokban vesznek részt, ahol bizonyítás-felvételre vide-okonferencia berendezések alkalmazhatók. Ezek az ajánlások és tanácsok főként a videokonferencia tárgyalásokon való gyakorlati alkalmazására vonatkoznak és segíteni kívánják a tárgyalások zavar-talan, a bíró által kívánt módon való lebonyolítását.

I. A videokonferencia megszervezése és lebonyolítása

A. Jogsegély és videokonferencia kérelmezése

a. A kérelmező bíró megírja a videokonferencia kérelmet jogsegély/bizonyítás-felvétel céljából, feltüntetve a tárgyalás várható időpontját, és egyben kapcsolattartó személyt kér a technikai lebonyolításhoz (az illetékes bíróságok jegyzéke: http://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/EJN_AtlasAdvanced.aspx)

b. A megkeresett szerv válaszol és megadja a megkeresett bíróság részéről rendelkezésre álló technikai segítség adatait

• A SZLOVÉN bíróság a videokonferencia lebonyolításához kért segítség adatait e-mailben elküldi a videokonferencia lebonyolításáért felelős technikusnak vagy a bíróság azon technikusának, aki felelős a tárgyalás hangfelvételének elkészítéséért vagy a bíróság informatikusának, aki felveszi a kapcsolatot a fenti két technikus egyikével.

300

B. Előzetes megállapodások

A két szervnek előzetesen meg kell állapodnia a következőkről:

A kérés továbbítása

c. Melyik fél gondoskodik a tolmácsról

d. Hogyan történik a személyazonosságok ellenőrzése

e. A videokonferenciás meghallgatásról (hang vagy video) felvétel vagy jegyzőkönyv készül-e

C. Szükséges műszaki feltételek

a. Előre be kell kérni a másik helyszínen levő rendszer műszaki adatait (IP-cím vagy ISDN-szám, a rendszer típusa, az üzempróba dátuma, kapcsolattartó, telefonszám, stb.)

b. A másik helyszínnel az üzempróbát célszerű legalább egy héttel a meghallgatás előtt elvégezni (ha ugyanazzal a bírósággal már többször volt videokonferencia kapcsolat, akkor nincs szükség az üzempróbára)

c. Itt találhatók részletes adatok a műszaki berendezésekről: https://e-justice.europa.eu/content_information_on_national_facilities-151-EU-sl.do

301

D. A tárgyalóterem előkészítése

a. A tárgyalóteremben legyen bekapcsolva a világítás

b. Legyenek lehúzva a redőnyök / behúzva a függönyök

c. A tárgyalás során fontos szerepet játszó személyek üljenek oda, ahol a tárgyalás közben is ülni fognak (a másik oldal láthassa a tárgyalóteremben ülő összes résztvevőt)

d. Kapcsolják be a videokonferencia berendezést, szükség esetén a dokumentumkamerát is

e. Mindkét oldal kapcsolódjon be a videokonferenciába

E. Hová nézzünk a meghallgatás során, hogy létrejöjjön a szemkontaktus

a. a bíró az előtte levő képernyőt nézi; lehetőleg annak a tetejére van erősítve a kamerája

b. a meghallgatott személy és a tolmács a nagy vetítőernyőt nézi – ez rendszerint a bíró mögött található, a kamerával együtt

c. az ügyész a nagy vetítőernyőt nézi – ez rendszerint a bíró mögött található, a kamerával együtt (ha saját képernyője van, akkor csak akkor néz a nagy vetítőernyőre, amikor beszél)

d. az ügyvéd a nagy vetítőernyőt nézi – ez rendszerint a bíró mögött található, a kamerával együtt (ha saját képernyője van, akkor csak akkor néz a nagy vetítőernyőre, amikor beszél)

302

F. Optimális hangátvitel

a. A mikrofon a beszélő felé néz; a mikrofon felé kell beszélni, nem túl hangosan

b. A bíró ügyel arra, hogy egyszerre csak egy személy beszéljen (ellenkező esetben megszakad a hangkapcsolat és zavar keletkezik)

c. Senki ne nyúljon a mikrofonhoz; a mikrofon közelében mellőzendő az írásos anyagok lapozása vagy papírlapok zörgetése is (ellenkező esetben megszakad a hangkapcsolat és zavar keletkezik)

II. A felek meghallgatása határokon átnyúló eljárások során

A .Hogyan kezdjük el a felek meghallgatását videokonferencián?

1. A kérelmező állam bírája kezdi a tárgyalást

a. Saját nyelvén a következőket mondja: »A tárgyalást megnyitom. Jól hallanak és látnak engem?«

b. A bíró bemutatkozik és bemutatja a tárgyalóteremben jelen levő fontos személyeket (keresztnév, vezetéknév, szerep); megkéri őket, hogy nevük említésekor kézfelemeléssel azonosítsák magukat

c. Utána átadja a szót a megkeresett bíróságnak

303

2. A megkeresett bíróság bírája folytatja a meghallgatást

a. Saját nyelvén a következőket mondja: »Köszönöm. Jól hallanak és látnak engem?«

b. A bíró bemutatkozik és bemutatja a tárgyalóteremben jelen levő fontos személyeket (keresztnév, vezetéknév, szerep); megkéri őket, hogy nevük említésekor kézfelemeléssel azonosítsák magukat

c. Visszaadja a szót a kérelmező állam bírájának, hogy megkezdje a tárgyalást.

B. Hogyan »viselkedjünk« a videokonferenciás meghallgatáskor

a. Viselkedjen úgy, mintha az ügyfél a tárgyalóteremben lenne.

b. Előzetesen figyelmeztessék a tolmácsot, hogy kézfelemeléssel jelezze, ha számára az események túl gyorsan zajlanak.

c. Ha valamit nem ért vagy nem lát, haladéktalanul jelezze.

d. Időnként tartson szünetet a beszédben, hogy a tolmács szakszerűen tudja végezni munkáját.

C. A videokonferencia megszakítása és folytatása (az ügyfelek és védők/ügyvédek tanácskozása, stb. esetén)

a. A meghallgatás ideiglenes megszakítását a kérelmező állam bírájától kell kérni.

304

b. A kérelmező állam bírája bejelenti, hogy ideiglenesen megszakítja a meghallgatást.

c. Ekkor a technikus kikapcsolja az összes mikrofont (szünetel a hangátvitel mindkét oldalon).

d. A megszakítás kérelmezője jelezze, ha készen áll a folytatásra.

e. A kérelmező állam bírája nyugtázza a jelzést és bejelenti, hogy a meghallgatás folytatódik.

f. A technikus bekapcsolja az összes mikrofont, valamint a hang küldését és vételét.

D. A videokonferenciás meghallgatás befejezése

a. A kérelmező állam bírája bejelenti a meghallgatás befejezését és kikapcsolja a rendszert.

b. A másik oldal technikusa kijelentkezik és kikapcsolja a műszaki berendezést.

III További információk a videokonferencia alkalmazásáról bírósági eljárásokban

https://e-justice.europa.eu/content_videoconferencing-69-eu-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do

https://e-justice.europa.eu/content_manual-71-EU-sl.do?idSubpage=19

305

https://e-justice.europa.eu/fileDownload.do?id=12be7d18-29a3-4635-bdff-f5034c53b425

http://www.mpju.gov.si/fileadmin/mpju.gov.si/pageuploads/mp.gov.si/PDF/PDF/priporocila/

https://e-justice.europa.eu/home.do

307

Nemzetközi igazságügyi együttműködés– paradigmaváltás az európai unió közös tagságán keresztül

Johannes Martetschläger

Méltóságos Uraim, Tisztelt Hölgyeim és Uraim,

engedjék meg, hogy mai előadásom témáját röviden bemutassam Önöknek:

Mint ahogy azt a címből már láthatják – a nemzetközi igazságügyi együttműködésről lesz szó, de mit is jelent ez és mely területeket foglalja magában?

A nyilvánosságon és a médián keresztül az igazságügyi hatóságok együttműködésének effajta dimenziója elsősorban a kiadatás területén ismert, amikor is arról van szó, hogy egy tett elkövetésével gyanúsított vagy már elítélt személyt, aki többnyire menekülésben volt, kényszerítő eszközök alkalmazásával abba az országba visszük, ahol az eljárást lefolytatják vagy ahol az elítélés történt. Már a kia-datás klasszikus esete is mutatja, hogy a nemzetközi együttműködés szükségessége megalapozott, miszerint minden állam csak a saját territóriumában tudja gyakorolni hatáskörét és fenségjogát. Min-den határon átnyúló akció (tevékenység) a szuverenitás elve alapján legalább annak az államnak a beleegyezését kívánja meg, amely állam területén egy másik állam szervei eljárnak, normál eset-ben az együttműködéshez azonban a másik állam szerveinek aktív tevékenysége szükséges a kívánt siker eléréséhez.

308

Ami a személyek kiadatására érvényes, az az egyéb jogsegély területén is alkalmazható. Mivel az együttműködés klasszikus értelemben vett határon átnyúló formái – szigorúan véve – hivatalos nemzetközi jogi megkeresést jelentenek, az államok közötti kapcsolat eredetileg a di-plomaták kezében volt. Ezt az igazságügyi hatóságok közötti – a kép-viseleti hatóságoknál folyó munka értékének csorbítása nélkül - in-kább nehézkesnek mondható kommunikációs rendszert manapság még azon területeken alkalmazzák, ahol az együttműködésnek nincs szerződéses alapja.

Az Europarat és az úgynevezett »Anyakonvenciók«(Fordító: »Mutterkonventionen« »Anya egyezmények« - A nemzetközi jogsegélyről

szóló szerződések az igazságügyben)

A II. világháború után kitörés és az akkori Nyugat-Európa lassú összenövése volt az, ami az igazságügyi együttműködés terén is új mérföldkövet jelentett. Mindenekelőtt az Europarat úttörő szerepét kell megemlíteni ebben az összefüggésben, mely már az 50‘-es évek-ben megkezdődött, hogy az igazságügyi hatóságok együttműködését megkönnyítse és a szükségtelen formalitásokat és akadályokat me-gszüntesse. Az akkoriban rendelkezésre álló nemzetközi jogi eszköz-nek megfelelően kerültek kidolgozásra az egyezmények, melyek-nek az igazságszolgáltatás terén meglévő együttműködés fontos területeit kellett lefedniük. A egyezmény, mint nemzetközi jogi szerződés ezen formájának az az előnye, hogy azon szabályozásokat konkretizálja, melyek több államban közvetlenül alkalmazhatónak tekinthetőek, úgy hogy az államokban történő végrehajtás nem

309

szükséges. Addig a normák kétértelműségét és különböző értelme-zését elkerülik és lehetőség szerint egy egységes joganyagot hoznak létre. A egyezményeknek azonban van hátránya is, hiszen kevésbé flexibilisek és csak nehezen reagálnak a fejlődésre. Ebből az okból kifolyólag az Europarat-egyezményeket általánosnak tartották és lassanként kiegészítő jegyzőkönyvvel bővítették ki és konkretizálták. Ez a folyamat azonban a szerződéses jogban inkább sok ráfordítást igényel, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az egyezmények és min-den kiegészítő jegyzőkönyv ratifikációt is igényel. Mégis az Europa-rat-egyezmények sikere lenyűgöző volt és a mai napig a nemzetközi igazságügyi együttműködés gerincét képezik.

A következő egyezményeket említeném meg:

• 1957.12.13-i Európai kiadatási egyezmény, ETS No. 024; 1978. március 17-i második kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt

• 1959. április 20-i Európai igazságügyi jogsegélyről szóló egyezmény, ETS No. 030, 1978. március 17-i és 2001. november 08-i kiegészítő jegyzőkönyvekkel együtt, ETS No. 099, ETS No. 182

• 1983. március 21-i egyezmény az elítélt személyek átszállításáról 1983, ETS No. 112, 1997. december 18-i kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt, ETS No. 167

• 1990. november 08-i egyezmény pénzmosásról, a bűncselekményből származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról, ETS No. 141

Amíg ezek az eszközök az Europarat tagállamai között ratifikálásra kerültek, sőt egyes Európán kívüli államok meghívást kaptak, hogy vegyenek részt az egyezményekben, addig az együttműködés más területein az egyezmények nem nagyon terjedtek el, mint például:

310

• 1970. május 28-i európai egyezmény a büntetőítéletek nemzetközi érvényességéről 28. Mai 1970, ETS No. 070 (mint a fent nevezett egyezmény előfutára)

• 1972. május 15-i európai egyezmény a büntetőeljárás átruházásáról, ETS No. 073

Ezzel az egyezménnyel az igazságügyi együttműködés lényeges for-mái le vannak fedve, mint:

– Személyek kiadatása büntetőeljárásra és végrehajtásra

– Jogsegély szűkebb értelemben: kihallgatás, előállítás, vizsgálati intézkedések alkalmazása

– Büntetőeljárás átruházása: a személy nem kiadása esetében vagy célszerűségi okokból (az eljárás közös levezetése)

– Büntetés végrehajtás átruházása: a külföldön kiszabott szabadságvesztés saját országban történő letöltése a reszocializáció alapgondolata mellett.

Az egyezmények lényeges előrelépése a következő pontokban rejlik:

– Közös jogalap kiszorítja a kölcsönösség/viszonyosság puszta alapelvét, megteremti a szerződő államok elvi kötelezettségét az együttműködésre.

– Könnyített formai követelmények. Hitelesítések visszaszorítása, kérelmek fordításának konkrét szabályai, költségviselés szabályai.

– Könnyített továbbítás: Igazságügyi minisztériumok bevetése, mint központi szerv a kérelmek továbbítására, késedelem esetén az INTERPOL-csatorna bevetése is.

– A nyomozók részvételének szabályai a kérelmező államból

311

– További könnyítések bilaterális pótszerződések megkötésének lehetőségével, mely az alapegyezmények alkalmazásának könnyítését szolgálja. Ausztria ezt a lehetőséget az 1989-es rendszerváltás után a szomszédos államokkal lassanként kihasználta.

Az Európai Unió korábbi kezdeményezése

Ezzel a háttérrel indult meg a haladó európai integráció és befolyá-solta a tagállamok igazságügyi hatóságai közötti együttműködésé-nek kérdését is. Minél intenzívebben használták az Európa-jogban garantált alapszabadságokat, annál több igazságügyi fontosságú tényállás öltött – és még mindig ölt – határon átnyúló méreteket. A belső határok megszűnése a Schengeni Egyezmény értelmében ezt még jobban felgyorsította, úgy hogy éppen az 1990. június 19-i a Schengeni Végrehajtási Egyezmény (SDÜ) ABl L 239 22/09/2000 S. 19-62 tágabb értelemben véve egy fontos rendeltetést kapott a jogsegély témában, de a rendőri együttműködésben is, ami részben a belső határellenőrzés megszűnésének konkrét következményének tekinthető. A SDÜ jelentős újításai a következők voltak

• jogsegélyszolgálat kiterjesztése az úgy nevezett közigazgatási bűncselekményekre (szabálysértésekre) is, amennyiben a kérelmező hatóság döntése ellen egy – a büntetőügyekben is illetékes – bírósághoz lehet folyamodni,

• Az igazságügyi hatóságok, az eljárási okiratok és a közvetlen postai kézbesítések közötti közvetlen kapcsolat bevezetése,

• Az együttműködés különleges formái a rendőrség és igazságszolgáltatás között kifejezetten szabályozásra kerültek:

312

határon átnyúló megfigyelés; határon átnyúló üldözés, spontán információcsere.

• Rendelkezés a kettős büntetőeljárás tilalmáról.

Amennyiben az SDÜ vívmányai azon tagállamok számára lettek ki-alakítva, akik a Schengeni együttműködésben részt vettek, úgy az 1997. október 2-i az Európai Unió keretébe beillesztett schengeni közösségi vívmányokról szóló jegyzőkönyvének 8. cikkelye már fe-lkészült arra, hogy a jövőbeli tagok számára a vívmányok átvétele kötelező erejű legyen. A megfelelő passzusok minden csatlakozási szerződésben megtalálhatóak.

A következő évek során az Unió megpróbálta a klasszikus nemzet-közi jogi eszközök által a büntetőjogi együttműködés további egybe-fűzését, úgy hogy – az érvényes Europarat egyezmények alapján és azokat kiegészítve – EU egyezmény született a kiadatás és jogsegély területeken. Ki kell emelni a 2000.május 29-i EU-jogsegélyegyez-mény jelentőségét, mely a maga részéről a schengeni rendelkezé-seket bővíti ki és a jogsegély új formáit veszi figyelembe. Így fel-lelhetőek a részletes rendelkezések a telekommunikációs forgalom felügyeletéről, úgy mint a videó-, és telefonkonferencia általi kihal-lgatás lehetőségéről és a közös vizsgálócsoportok létrehozásáról. Fontos gyakorlati jelentőséggel bír az alapelv rögzítése, miszerint a kérelmező állam formai előírásait annyiban kell a kérelmező állam-nak figyelembe venni jogsegély esetén, hogy ennek az államnak az alapelveit ne sértse. Éppen a bizonyító eszközök használhatóságára nyújt segítséget ez az alapelv. A 2001. október 16-i EU-jogsegélye-gyezmény jegyzőkönyve a banki információkat szabályozta újra és lehetővé tette ezen a területen a tranzakciók felügyeletét és min-den számla felkutatását, mely egy tett elkövetésével gyanúsítha-tó személyhez rendelhető hozzá egy adott tagállamban. Ennek a vizsgálati intézkedésnek a gyakorlati kialakítása a tagállamokban

313

nagyon különböző, itt még mindig van igény az átalakításra, Au-sztriában is. Végezetül a politikai bűncselekmények kizáró okát jog-segélyre a jegyzőkönyv megszűntette a tagállamok között.

Ez – a még mindig a klasszikus nemzetközi szerződéses jogon alapuló – eszköz azonban megmutatta a határait is: elsősorban a ratifikáció szükségessége állít nagy akadályt a joganyag egységesítésének útjá-ba. Még mindig nem ratifikálta néhány tagállam ezt az egyezményt 2000-ből – ami megakadályozza az EU egész területén az egységes alkalmazást és a gyakorlatban ismételt problémákhoz vezet.

A kölcsönös elismerés elve, mit az integráció további lépése

Aki az igazságügyi együttműködés területén tevékenykedik az Unió-ban, az ismeri a finn Tampere várost – nem azért, mert ott különösen sok határon átnyúló eset van. Egy középes nagyságú finn városról van szó, mely abban a megtiszteltetésben részesült, hogy 1999. ok-tóberben az Európai Tanács ott ülésezett. Ezen a találkozón elma-gyarázták, hogy a bírósági döntések és ítéletek kölcsönös elismerése minden ember jogainak védelmét könnyítené meg és a kölcsönös elismerés alapelve »az Unión belüli polgári- és büntetőügyekben a bírói együttműködés sarokköve« kell, hogy legyen. Ezen alapelv megvalósításának jogi eszközeként az úgy nevezett »három EU-pil-lérben« – azaz a közös kül-, és biztonságpolitika, együttműködés az igazságszolgáltatás és belügyek terén – a kerethatározatra (EU-szerződés 39-42 cikkelye szerint a Lisszaboni szerződés előtti szövegváltozatban) esett a választás: A kerethatározatok minden tagállam számára kötelezőek az elérendő célok tekintetében: ezek

314

egy keretet határoznak meg. Azonban a tagállamokra volt bízva, hogyan és milyen formában akarták a kerethatározat céljait elér-ni. A »normál« határozatokkal ellentétben a kerethatározatok nem közvetlenül hatályosak.

Az új alapelv első – és nyilvánosan – alkalmazott esete az Európai Elfogató Parancs megteremtése volt. Az új modell itt különösen szembetűnő: a kiadatásról szóló döntést, mely »átadásnak« ne-vezhető, teljes mértékben a nemzetközi jogi kontextusból veszik, a kormányzati döntést, melyet szokásosan az igazságügyi miniszter képvisel, a kizárólagos igazságügyi döntés javára nem alkalmazzák. Az átadási eljárásban a részvételt/kapcsolatot az igazságügyi mini-sztériumok érintetlenül hagyják és az kizárólag az abban közvetlenül résztvevő, döntéshozó igazságügyi hatóságok között zajlik. Ennek következménye az eljárás meggyorsítása és a politikai befolyás viss-zaszorítása az átadási eljárásra vonatkozóan. Az európai elfogató pa-rancs a sikerének köszönhetően a kölcsönös elismerés alapelvének egy igazán jó példája.

Ennek a pozitív tapasztalatnak a hátterében az Európai Bizottság és a tagállamok egy sor további új eszközt indítottak el a igazságügyi együttműködés érdekében a kölcsönös elismerés alapelvének megvalósítására, melyek ennek az együttműködésnek a fontos része-it lefedik:

Az EU a kölcsönös elismerés alapelvével összhangban különböző jogi aktusokat fogadott el – a megfelelő oldalakon a következő témákhoz további információk találhatóak:

• Vagyontárgyak és bizonyító eszközök biztosítása,

• Elkobzási döntések,

• Információcsere az ítéletekről/bűnügyi nyilvántartásokról,

315

• Felügyeleti intézkedésekkel kapcsolatos döntések szabadságvesztés nélkül a nyomozati eljárásban,

• elítélések elismerése és végrehajtása szabadságvesztéssel járó büntetésekre és szabadságvesztés nélküli büntetésekre vonatkozóan (pénzbüntetés és pénzbírság).

A kerethatározatok egy bizonyos struktúrát és alapötleteket muta-tnak, melyek a következőképpen jellemezhetőek:

• közvetlen kapcsolat a kibocsátó- és végrehajtó hatóság között.

• A kétoldali büntethetőség vizsgálatának megszűntetése a különösen súlyos bűncselekmények listája alapján elkövetett bűncselekmény meglétekor

• lehetőleg formához nem kötött elismerés (»...minden további formalitás nélkül...«) egy egyszerű eljárásban a kibocsátó államban meglévő jogorvoslatok lehető legnagyobb összevonása mellett

• pontosan megfogalmazott elutasítási okok

• Űrlap alkalmazása, mely a végrehajtandó döntés legfontosabb információit tartalmazza és ami fordításban a végrehajtó államnak kerül kiküldésre és a döntés alapjául szolgál

• A végrehajtási döntés határideje

Ezeket a kerethatározatokat Ausztria időközben az igazságügyi együttműködésről szóló szövetségi törvényben végrehajtotta az EU tagállamaival, az úgynevezett »EU-JZG« –vel, ami folyamatosan bővül egy úgy nevezett »építőkocka rendszerré«, amennyiben egy EU-jogi aktust kell az országon belül végrehajtani.

Itt azonban szembetalálkozunk az EU-eszközök problémáival.

316

Probléma: megvalósítás

A megvalósítás többi tagállamban meglévő helyzete

A többi tagállamban a megvalósítás hagy maga után némi kívánni-valót, itt megmutatkozik a kerethatározat, mint jogi forma gyen-ge pontja. A megvalósításhoz a tagállamok törvényhozóinak közreműködésére van szükség, itt egyrészt késedelem észlelhető és a pontatlan megvalósítás lehetősége, miszerint a célt, az egységes al-kalmazás szükségességét, ismételten nem érik el.

Probléma: új eszközök nagy száma

Az új eszközök gyakorlatban történő használatának elterjedése csak lassan halad előre. Fontos ebben az összefüggésben az új eszközök egyszerű kezelése, a megvalósítás státuszáról könnyen rendelkezésre álló információk és az eszközök alkalmazásának segédletei. Ez azt mutatja, hogy a jogi aktusok »termelése« az európai törvényhozók igazságügyi együttműködése terén nem mindig pontosan a gyakor-lati igényt találja el. Itt az »Európai bizonyításfelvételi megkeresés« kerethatározat említeném meg, melyet ugyan az EU Tanács foga-dott el, de még a megvalósítás előtt a legtöbb tagállamnak egy új eszközzel kell helyettesítenie. Éppen ez a kerethatározat, aminek a klasszikus jogsegély lényegi elemeit kell helyettesítenie, nem váltott ki a tagállamokban pozitív reakciókat.

Probléma: a végrehajtó állam igazságügyi hatósága általi decentralizált alkalmazás nem mindig kerethatározatkonform

Itt mutatkozik meg, hogy a közvetlen kapcsolat is problémákat hor-doz magában. Ismételten előfordul, hogy az igazolások a végrehajtó állam hatóságaihoz történő megküldése nem tekinthető az elismerés

317

megfelelő formális alapjának. A végrehajtó állam igazságügyi ha-tóságai inkább további dokumentumokat követelnek meg, melyek megküldésével a kerethatározatok olykor nem számolnak, ami a ki-bocsátó hatóságok részéről szükségtelen hivatalos levelezéshez de fordítási költségekhez is vezet. Itt az igazságügyi hatóságok szervei-nek képzését kellene intenzívebbé tenni, éppen az új uniós eszközök vonatkozásában.

Összegzés és kitekintés

Az európai integráció a napi gyakorlatban erőteljesen megváltoztatta az igazságügyi együttműködést. A határok ugyan nem egészen tűn-tek el, de azon polgárok számára, akik egy másik tagállamba men-nek, jóval kisebb szerepet játszik, mint még húsz évvel ezelőtt. Az igazságügyi döntések kölcsönös elismerése ténylegesen egy mérföld-kőnek számít, mely az együttműködés korábbi formáival ellentétben gyorsabb és egyszerűbb. A rendszer azonban csak akkor működhet, ha legalább ugyanolyan mértékben az igazságügyi hatóságok köl-csönös bizalma is növekszik és a polgárok számára bizonyossá vá-lik, hogy a külföldi igazságügyi hatóság ugyan azt az alapjog normát alkalmazza és idegenként az eljárásban nem éri hátrány. Éppen az igazságügyi hatóságok közötti kölcsönös bizalom feltételezi a ren-dszerek kölcsönös megismerését, melynek egy intézményi alkotórés-ze is van. Az Európai Unió ezt hamar felismerte és több, mint tíz éve azon intézményekre épít, melyek ezt a megismerést támogatják.

Végül két olyan intézményt szeretnék megemlíteni, melyek egyrészt a gyakorlati emberek mindennapját teszik egyszerűbbé, ha határon átnyúló együttműködésről van szó, másrészt pedig hozzájárulnak

318

ahhoz, hogy az igazságügyi hatóságok között bizalom erősödjön. Ez az Európai Igazságügyi Hálózat (EJN) mely kihelyezett irodái-val együtt, ezek a tagállamokban az igazságügyi hatóságok közelé-ben találhatóak meg, megpróbálja az együttműködésben rejlő pro-blémákat megoldani, blokádokat feloldani, késedelmeket elkerülni továbbá tudás- és információcserét kínálni. Egy másik intézmény az EUROJUST, mely tanácskozó testületként a tagállamok bíróiból és államügyészeiből tevődik össze, székhelye Den Haagban van, egy egyszerű információcserét tesz lehetővé és a határon átnyúló nyo-mozati eljárások koordinálása révén szerzett érdemet.

Az EU tagállamainak igazságügyi hatóságai közötti kölcsönös biza-lom erősítése annak feltétele, hogy a biztonság, a szabadság és a jog számára egy olyan területet sikerüljön kialakítani, melyet az Európai Unió működéséről szóló szerződés V. tétele fogalmaz meg.

Az ilyen és ehhez hasonló rendezvények, mint ez a mai nagy mérték-ben hozzájárulhatnak ehhez.

319

Magyarország új Polgári Törvénykönyve

Dr. Székely László

I. Az átfogó reform indokoltsága

A hatályos Ptk. (1950. évi IV. törvény) egy olyan korban (1953 és 1959 között) született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom feltételét, a magántulajdont. Érthető ezért, hogy az 1990-es rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett követnie. A polgári jog absztrakt normái lényeges gazdasági és társadalmi változások túlélésére is képesek. A Ptk. több mint másfélszáz kisebb-nagyobb módosításának négyötöde a rendszerváltozás utáni időszakra esik. A módosítások mögött lejátszódott folyamatok olyan mértékű és horderejű változásokat eredményeztek a magánjogi viszonyok területén, hogy azok jogi rendezése átfogó reformot igényelt, és egy új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) megalkotását tették szükségessé.

II. A tervezet társadalmi modellje

A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzé-sek és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióban elfo-gadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadal-mi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kívánja szolgálni az új Ptk. is. Abból indul ki, hogy egy szociális elemekkel átszőtt,

320

alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit kell meg-teremteni. A Tervezet elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit fekteti le; ugyanakkor megfelelő jogi védelmet kíván nyújtani a személyeknek is: az emberi személyiségnek, a családon belüli személyi viszonyoknak és a szervezeti jogalanyok személyhez fűződő jogainak is.

Magyarország – négy évtized diktatúrája és gazdasági-társadalmi tévútja után – 1990-ben a magántulajdon és a szabad vállalkozás talajára épülő piacgazdaság társadalmi rendjét vezette be. Ezt a tár-sadalomfejlődési irányt erősíti meg az Alaptörvény is. Az új társa-dalmi modell a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elfogadását, mindenekelőtt a magántulajdon teljes körű elismerését és védelmét követeli meg. Ez az elv áthatja a részletszabályokat (pél-dául a tulajdonszerzés normáit) is, mindehhez azonban természe-tesen a magántulajdont terhelő szociális kötöttségek is társulnak. A magánautonómia másik alapvető következménye a szerződési sza-badság elvének elfogadása. A magánjognak ezt a pillérét csak ott és annyiban indokolt korlátozni, ahol és amennyiben ez a szociális igazságosság követelménye érdekében elengedhetetlenül szükséges, és a piaci verseny szabadságának feltételei között még lehetséges. A magánautonómia harmadik pillére az egyesülés és a társulás szabad-sága, amelynek követelményeit a Ptk. – a magánjogi szabályozások bevált mintái nyomán – az egyesület és a társaságok intézményeivel kívánja szolgálni.

III. Hagyomány és újítás. Külföldi példák

A Kódex a létező, az élő jogból indul ki, és csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben az a gazdasági és a társadal-mi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Ezen elvi jelentőségű módszertani kiindulópontnak megfelelően

321

az új Ptk. – ahol csak lehetséges – fenntartja az előző szabályait, s azokat a külön törvények rendelkezéseinek integrálásával és a fe-lsőbírósági gyakorlat normatív formába öntésével egészíti ki. Kétség esetén az új Ptk. tudatosan a létező jogot választja, és újító alternatív megoldásokat sem fogad el akkor, ha azok a jogrendszerben indo-kolatlan bizonytalanságot okoznának. Ezzel együtt tudatosan meg akarja újítani a magyar polgári jog – sok vonatkozásban élét vesztett – eszköztárát.

Polgári jogunk reformját több területen közvetlenül befolyásolta az Európai Unió jogalkotása, ami közvetlenül érinti törvényhozásunkat, és – például a fogyasztóvédelmi szerződési jogban vagy a társasági jogban – szervesen be kívánja építeni a magánjogi uniós irányelvek maradandó joganyagát.

A törvény nem választott egy külföldi modellt, de bőségesen merít külföldi kodifikációs példákból. A 20. század elején készített magyar tervezetek főleg az osztrák és a német törvénykönyv megoldásait vették figyelembe, az 1928. évi Magánjogi Törvényjavaslatnak pe-dig a svájci ZGB (Zivilgesetzbuch) is szolgáltatott mintákat. Ezeknek a nagy klasszikus törvénykönyveknek a tanulságait többségükben a magyar magánjog már hasznosította. Az újabb nemzeti kódexek közül a holland törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) és a kanadai Québec tagállam magánjogi kódexe tekinthető a legmodernebbnek. Ezek a kódexek több szempontból (így mindenekelőtt a szabályozan-dó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából) mintául is szolgáltak a magyar reform számára, de a kodifikáció egészét illetően szabályozási modellként nem jöttek figyelembe.

A nemzeti kódexeken kívül a Kódex merít a nemzetközi jogalkotás eredményeiből is. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Nemzetközi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT Alapelvek (Principles of Inter-national Commercial Contracts, 2004), az Európai Alapelvek (The

322

Principles of European Contract Law, 1999, 2002) és az utóbbiból kiindulva megalkotott európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference – a továbbiakban: DCFR) kínáltak megfon-tolásra érdemes, esetenként követhető példákat a szerződési jog szabályozásánál.

IV. Az új Polgári Törvénykönyv kódex-jellege és jelentősége

Noha az Európai Unió jogegységesítési törekvései az elmúlt két év-tizedben a magánjog területét is elérték, és a nemzeti jogalkotáso-kat ma már számottevően befolyásolják, úgy tűnik, hogy a magánjog egészét ma még csak nemzeti szinten lehet kodifikálni. Ezt a me-gállapítást igazolja, hogy – bár az Európai Unió égisze alatt jog-tudósok közreműködésével rendkívül alapos és színvonalas átfogó kodifikációs munkálatok folynak – Hollandián kívül Közép- és Kelet-Európa majd minden országában új polgári törvénykönyvet alkot-tak, vagy ilyen célból intenzív tevékenységet folytatnak.

A Ptk. kódex-jelleggel született, és ennek előnyeit minél szélesebb körben érvényesüléshez kívánja juttatni. Természetesen ez a módszer sem lehet öncélú, ezért számol azzal, hogy a legsikerültebb kodi-fikáció mellett is maradnak magánjogi szabályok a törvénykönyvön kívül. Ezeknek a normáknak a kódex szubszidiárius jellegű háttérjo-ganyagát kell, hogy képezze. A külön magánjogi törvények tartalmi összhangját és terminológiai egységét magával a törvénykönyvvel természetesen a legnagyobb mértékben biztosítani kell. Ezért a kó-dex definícióinak a külön törvényekben is azonos tartalommal kell érvényesülniük.

A törvénykönyv tartalmi határait elvben addig helyes tágítani, amíg a kodifikáció pozitív hatásai: az egységbefoglalt normák módszer-beli homogenitása, a terminológiai egység, a tömörítés és rövidítés

323

lehetősége stb. megkönnyítik a jogalkalmazást. A szabályok egyazon törvénykönyvbe foglalása addig kívánatos és célszerű tehát, amíg az összefoglalandó normák módszerbeli egysége fennáll, és amíg a ren-dszerbe illesztés a kodifikáció előnyeit: a rendszertani racionalitást, az ökonomikus és ellentmondásmentes törvényszerkesztést, a ter-minológia biztonságát, a világos és áttekinthető megoldásokat hozza magával.

Mindezeket figyelembe véve a kódex a családjog anyagát beépíti a törvénykönyvbe. Az integrálás során ugyanakkor gondoskodik a családjogi viszonyok sajátosságainak megfelelő kifejezésre jutta-tásáról. Ennek egyik jele az, hogy a Családjogi Könyv sajátos, csak e viszonyokra vonatkozó alapelveket fogalmaz meg.

A kódex az egyedi munkaszerződések jogi rendezését a Munka Törvénykönyvre hagyja, annak ellenére, hogy a munkaviszonyok speciális rendezésének a Ptk., s azon belül is elsősorban a szerződé-sek általános szabályai képezik a jogi hátterét. A munkaszerződés jogi szabályozásának azonban ma már annyi különleges vonása van, hogy nehéz volna ezt a normarendszert egy polgári törvénykönyvbe integrálni. A munkavállaló fogalmilag »gyengébb fél« jellege például megkülönböztető sajátosságként jelentkezik a szabályozásnál, és – emiatt – az európai közösségi jogi aktusok alakító hatása is sokkal intenzívebb, mint a magánjog egyéb területein.

A kódex a társasági anyagi jogi szabályok integrálása mellett döntött, és azokat az egyes jogi személyekre vonatkozó rendelkezések között, önálló Részben helyezi el. Ez a megoldás logikusan következik abból a koncepcionális kiindulópontból, hogy azokra a jogi személyekre, amelyeknek belső és külső kapcsolatai polgári jogi jogviszonyok ke-retében bonyolódnak, a törvénykönyv adjon teljes körű szabályozást, mivel a szabályozási tárgy és a szabályozás módszere illeszkedik a kódex jellegéhez. A gazdasági társaságokról szóló szabályoknak az új

324

kódexbe építése több előnnyel jár: bővíthető a jogi személyekre vo-natkozó általános szabályok köre, és normák ismétlése válik elkerül-hetővé. Ezen kívül a Ptk. normáinak háttér-jogszabály jellege (amit most a társasági törvény külön mond ki) evidenssé válik. Ezek miatt és hasonló kodifikációs előnyök miatt döntött annak idején a sváj-ci, majd az olasz törvényhozó, legutóbb pedig a holland jogalkotó is a társasági jognak a magánjogi kódexben történő elhelyezéséről. Ugyancsak a jogi személyekről szóló könyvben ad absztrakt kerets-zabályokat a Kódex a szövetkezetre is, megalapozva ezzel az ágazati szabályozást a főbb (termelő-, szolgáltató-, hitelintézeti tevékenysé-get folytató) szövetkezeti típusokra.

V. A kódex belső szerkezete

A kódex könyvekre tagolódik. A törvénykönyv tartalmi határainak kiszélesítése mind mennyiségi, mind tartalmi okokból szükségessé teszi a szerkezeti egységeknek ezt a bővítését. A könyveken belül a szerkezeti egységek (Rész, Cím, Fejezet) számozása újból kezdő-dik. A §-ok számozása a könyvekben újból kezdődik, és a könyvek sorszámára történő utalással egészül ki. A törvénykönyv élén – lényegét tekintve a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan – Bevezető rendel-kezések foglalják össze a törvénykönyv célját és alapelveit, a részle-tes szabályokat tartalmazó könyvek után pedig Záró rendelkezések találhatók. A kódex könyvei tehát a következők:

– Első Könyv: Bevezető rendelkezések,

– Második Könyv: Az ember mint jogalany,

– Harmadik Könyv: A jogi személy,

– Negyedik Könyv: Családjog,

– Ötödik Könyv: Dologi jog,

325

– Hatodik Könyv: Kötelmi jog,

– Hetedik Könyv: Öröklési jog,

– Nyolcadik Könyv: Záró rendelkezések.

Első Könyv: Bevezető rendelkezések

1.

A Bevezető rendelkezések között csak a törvénykönyv egészére vo-natkozó elveket találjuk meg, és tudatosan csökkent a törvénykönyv alapelveinek száma. A kódex nem mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Abból indul ki, hogy a törvénynek elsősorban az alanyi jogok szabad gyakorlását kell biztosítania, a kirívóan rendeltetésellenes joggyakorlás pedig rendszerint a joggal való visszaélés tilalmába ütközik. Emellett a jóhiszeműség és tisz-tesség követelményének érvényesítése is megfelelő lehetőséget ad a rendeltetésszerű joggyakorlás biztosítására. A kódex nem tekin-ti valamennyi magánjogi viszonyban érvényesülő, általános köve-telménynek a kölcsönös együttműködés elvét; azt elsősorban a szerződéses viszonyok körében elvárható elvként fogja fel, és ezért a szerződések általános szabályainak élére helyezi. A szerződési jo-gon kívül (például a társasház belső viszonyaiban, a közös szülői felügyelet gyakorlása körében stb.) a konkrét normák megfelelő megfogalmazásával kívánja előmozdítani az érintett jogalanyok együttműködési készségét. Nem mondja ki a tulajdon védelmének elvét sem, mivel azt olyan alkotmányos alapelvnek tekinti, amelynek érvényre juttatásáról az egész jogrendszer gondoskodik. Hasonló okból nem mondja ki a személy védelmére vonatkozó elvet sem. Az Alaptörvény a legmagasabb szinten deklarálja az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét.

326

A kódex az egész törvényen végigható követelményként négy ala-pelvet fogalmaz meg. Ilyennek tekinti a törvény szabályainak értel-mezésére vonatkozó általános tételt, a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményét és a joggal való visszaélés tilalmát. Kiegészítő jelleggel külön elveket fogalmaz meg az egyes könyvek élén; például a család-jogi viszonyok sajátosságaira tekintettel külön elvek is érvényesül-nek a családjogi szabályokat tartalmazó könyvben.

2.

kódex a hatályos Ptk. célját alapul véve fogalmazza meg e törvény hatályát. A hatály meghatározásából kitűnik, hogy a kódex a polgári jogi viszonyok alanyainak teljes körét átfogja, azaz mind az ember, mind a jogi személyek polgári jogi viszonyainak általános kódexe kíván lenni. A jogi személyeken kívül jogképességgel rendelkező szervezeteknek számítanak például (korlátozott, relatív jogképesség formájában) a társasházközösségek. A közjogi jogalanyokra (állami és önkormányzati szervekre) jogi személyként történő elismerésük esetén alkalmazhatóak a kódex szabályai.

A törvény a hatályának meghatározásánál kiemeli a polgári jogi szabályozás legfőbb módszertani jellegzetességét: a jogalanyok mel-lérendeltségét és egyenjogúságát. A szabályozásnak ez az általános tulajdonsága megállapítható annak ellenére, hogy szociális meg-fontolásokból: a gyengébb fél (mindenekelőtt a fogyasztó) különös védelmére vonatkozó szabályokban nem érvényesül töretlenül ez a módszertani elv.

327

3.

Az új kódex fenntartja a törvény rendelkezéseinek értelmezésére a hatályos Ptk.-ban meghatározott elvi tételt, és ezzel tudatosan kerüli az értelmezési szempontok kimerítő felsorolását. Az értelmezési ala-pelv szerepe elsősorban az, hogy a konkrét normák alkalmazása ne kerülhessen összeütközésbe az Alaptörvénnyel és más alkotmánye-rejű szabályokkal, és ne vezethessen a törvény egészének rendel-tetésével ellentétes eredményre.

Fenntartja a hatályos Ptk.-nak a jóhiszeműség és tisztesség köve-telményét megfogalmazó alapelvi tételét is, amely ma számos nemzeti kódexben és jogegységesítő tervezetben is elismert maga-tartási mérce. Ez az alapelv etikai megalapozottságú általános és objektív zsinórmértéket fogalmaz meg a polgári jogi viszonyokban követendő eljáráshoz, és egyben a felek kölcsönös bizalmának ga-ranciáját jelenti. Fenntartja a hatályos Ptk.-nak az adott helyzetben általában elvárha-tó magatartás (eljárás) megkövetelésére vonatkozó alapelvi tételét. A bírói gyakorlat viszonylag szilárd alapokat alakított ki ezen elv al-kalmazásához, és bizonyította, hogy az elvárhatósági mérce tipizált követelménye rugalmas és árnyalt jogalkalmazást tesz lehetővé.

4.

A kódex az alanyi jogok szabad gyakorlásának elvéből indul ki. Elvi korlátként – a hatályos Ptk.-hoz hasonlóan – az egész törvénykönyvön végigható közös elvként fogalmazza meg ugyanakkor a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó általános tételt. Az elmúlt másfél-két évtized ítélkezési gyakorlata (szemben a korábbi judikatúrával) a kívánatos önmérsékletet mutatja a joggal való visszaélés megál-lapításánál. A visszafogottság mindenképpen indokolt, figyelemmel

328

arra, hogy a polgári jogi szabályok elsősorban védik és támogatják az alanyi jogok érvényesülését, és csak visszaélésszerű esetben gátolják meg azok gyakorlásának konkrét módját. Meghaladottnak tekinti a kódex a hatályos Ptk.-nak a joggal való visszaélés fogalmi határai-ra vonatkozó tételes (részben példálózó) feltételeit, és maga nem is határoz meg ilyen fogalmi jegyeket, hanem a bírói gyakorlatra bízza azok kimunkálását.

Második Könyv: Az ember mint jogalany

1.

A Ptk. a Második Könyvben egy önálló Részt szentel a cse-lekvőképességi szabályoknak. Továbbra is különválasztja az életkor, tehát a kiskorúság miatti cselekvőképtelenségre, illetve korlátozott cselekvőképességre vonatkozó rendelkezéseket a bírói ítélettel gon-dnokság alá helyezettekre vonatkozó szabályozástól. Míg a kiskoruk miatt cselekvőképességükben érintettekre vonatkozó rendelkezések alapvetően nem változnak, addig a nagykorú – cselekvőképességük-ben érintett – személyekre irányadó szabályozás több ponton módosult.

Lényeges változás a hatályos szabályozáshoz képest, hogy az új kó-dex nem ad lehetőséget nagykorú személyek cselekvőképességé-nek általános korlátozására, a cselekvőképesség csak a bíróság ál-tal meghatározott ügycsoportban korlátozható. Ennek megfelelően a cselekvőképesség korlátozása kétféle lehet: teljes korlátozás (ami lényeges kivételekkel a cselekvőképességet kizáró gondnokságnak felel meg) és részleges korlátozás (ami az ügycsoportok szerinti korlátozást jelenti). Fontos szabály, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak

329

védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges. A gondnokság alá helyezés során alapvető fontosságú a »szüksége-sség«, »arányosság« elve, amelyet több nemzetközi dokumentum is hangsúlyoz. Összhangban a nemzetközi normákkal – mind a cse-lekvőképesség részleges, mind a teljes korlátozásánál hangsúlyos elv, hogy a cselekvőképesség korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon nem biztosítható.

2.

Az ember jogalanyiságának, cselekvőképességének és a személyiség védelmének további szabályait jelen kötetben Jobbágyi Gábor tanu-lmánya mutatja be.

Harmadik Könyv: A jogi személy

1.

Az új kódex – a hatályos joggal egyezően – a polgári jogi jogviszonyok alanyaiként ismeri el az ember mellett a jogi személyeket. Szabályozási tárgykörénél fogva azok a jogok és kötelezettségek, amelyeknek a jogi személyek alanyává válhatnak, polgári jogi jogosultságok és kötele-zettségek. Ha más jogág a polgári jogban jogalanyként elismert jogi személyekre jogokat és kötelezettségeket akar telepíteni, erről külön kell rendelkeznie.

A polgári jog területén bizonyos szervezetek vagy vagyontömegek jogi személyként való elismerése annyit jelent, hogy polgári jogi jogviszonyokban jogok illethetik meg és kötelezettségek terhelhetik

330

őket. A kódex a jogi személyek abszolút jogképességének elvéből kiindulva nem kívánja korlátozni, a jogi személy céljához kötni a jogi személyt megillető jogok és kötelezettségek körét. A jogi személy jogképességének csak »természetes« korlátai vannak: a természetüknél fogva csak az emberhez kapcsolható jogok a jogi személyt nem illethetik meg, és az ilyen kötelezettségek nem terhel-hetik őket. Az abszolút jogképesség elismerése ugyanakkor ellen-tétes lehet a jogi személyek alapítóinak érdekeivel. Ezek meghatáro-zott célra kívánnak jogi személyt létrehozni, s nem kívánják, hogy a jogi személy e cél által meghatározott körön kívüli jogviszonyok-ban vegyen részt. A jogi személlyel mint önálló jogalannyal kapc-solatba kerülő más jogalanyok érdekeinek védelme, a forgalom biztonságának követelménye ugyanakkor szükségessé teszi, hogy ne lehessen a külső viszonyokban kérdésessé tenni a jogi személy jogképességét a belső viszonyok esetlegesen eltérő követelményei miatt.

Külön szabályozást igényelt a személyhez fűződő jogok alkalmazha-tóságának kérdése. Személyisége csak az embernek van, ugyanakkor az ember személyhez fűződő jogai közül több értelmezhető jogi személyekkel kapcsolatban is, és ezeknek a jogoknak a gyakorlása a jogi személy számára is fontos lehet. Indokolt ezért kimondani, hogy ezek a jogok jogi személy esetén is érvényesülnek. Alkalmazni kell továbbá jogi személy esetén is a személyiségi jogok érvényesítésére, kikényszerítésére, a jogok megsértése esetén alkalmazható szank-ciókra vonatkozó rendelkezéseket is.

A kódex a jogi személyek jogalanyiságának általános elismerése mel-lett típuskényszert fogalmaz meg, azaz jogi személyt csak törvény-ben meghatározott típusban lehet létrehozni.

A típuskényszer előírása mellett is jelentősége van annak, hogy a kódex előírja a jogi személy általános kritériumait. Ezek olyan

331

követelmények, amelyek a jogi személynek a tagjaitól vagy alapítói-tól elkülönült, önálló megjelenését teszik lehetővé a vagyoni forga-lomban. Ezt a célt szolgálja az önálló név, székhely, vagyon, szerve-zet és helytállási kötelezettség követelménye.

A kódex a jogi személyek közös szabályai közé olyan általános érvényesülésre alkalmas normákat emelt ki, amelyek a jogi személyek mindegyike vagy legalább többsége esetén alkalmazásra kerülhet-nek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az általános részi szabályok minden egyes jogi személynél minden esetben alkalmazandóak. Az általános szabályok között kerültek elhelyezésre olyanok is, amelyek csak bizonyos feltételek mellett kerülnek ugyan alkalmazásra, de e feltételek bekövetkezése esetén mindegyik jogi személy típusnál vagy a jogi személy típusok többségénél azonos tartalommal és azonos módon. Ezek a szabályozási szempontok lehetővé tették, hogy a kó-dex a korábbi szabályozáshoz képest jelentősen növelje az általános részi szabályok mennyiségét. A számszerű növekedés a kódex-szerű szabályozással is összefügg, hiszen indokolatlan lenne, hogy azonos vagy azonos funkciójú szabályokat ismételjen meg a törvény több különböző jogi személy típus esetén. Ugyanakkor azzal, hogy a kó-dex tartalmazza több jogi személy típus szabályait is, az általános és különös részi szabályok egy törvényben jelennek meg, s így együttes alkalmazásuk zökkenőmentessé válik.

2.

A gazdasági társaságokról szóló részt jelen kötetben Szegedi András: »The outlines of the new Regulation of Hungarian Company Law« című tanulmánya ismerteti.

332

3.

Az egyesület a magánjogi autonómia egyik legfontosabb biztosítéka; szerepe és jelentősége kiemelkedő a magántulajdonra épülő társadalmakban.

Az egyesület személyek szabad akaratából létrejövő olyan jogi személy, amely tevékenységük koordinálásával valósítja meg a ta-gok közös célját. A hatályos szabályozást annyiban módosítja a kó-dex, hogy az egyesület definíciójában nem tekinti elengedhetetlen feltételnek az önkormányzatiságot. Számos egyesületi formánál mára túlhaladottá vált ugyanis az a követelmény, hogy csak az egyesület tagjai közül választható a jogi személy vezető tisztségvi-selője; ez ma már nem tekinthető olyan jellemző tulajdonságnak, amelyet a törvényi meghatározásban külön ki kellene emelni. A jogi személyiség elismeréséhez szükséges stabilitást elsősorban az egyesületi cél megvalósításnak tartós volta és folyamatossága adja meg. Az egyesület létét és működését a tagság jeleníti meg. Ezért fon-tos a tagság nyilvántartása. Az egyesületi tagság nem vagyoni tagság; kivételesnek tekinthető, hogy bizonyos egyesületek (biztosítási vagy más vagyonkezelők) tevékenysége vagyonkezeléshez kapcsolódik. Az egyesületi vagyon védelmét szolgálja, hogy az egyesület nem lehet korlátlan felelősségű tagja más jogi személynek.

4.

A szövetkezetre mint önálló jogi személy típusra vonatkozó szabályozással a kódexnek az a célja, hogy olyan általános modellt építsen fel, amely alkalmas a legkülönbözőbb tevékenységi terüle-ten működő szövetkezetek alapvető jellegzetességeinek tükrözésére, s ezért általános szabályozásként használható minden szövetkezeti típus esetén, háttérjogszabálya lehet a ma létező és a megalkotandó

333

speciális szövetkezeti jogi törvényeknek. Ezért a szövetkezet de-finíciójában is olyan fogalmi elemeket jelenít meg, amelyek minden szövetkezetnél egyformán érvényesülnek. Egyöntetű jellemzője a szövetkezeteknek, hogy azok a szövetkezeti tagok vagyoni hozzájáru-lásából álló tőkével jönnek létre, ugyanakkor a tagság változásával ez a tőke is állandóan változik. A szövetkezet tevékenységének jel-lemzője, hogy az elsősorban a tagok szükségleteinek kielégítésére irányul. Ezek a szükségletek pedig nem csupán gazdasági, hanem ezzel párhuzamosan társadalmi szükségletek is.

A szövetkezet, mint jogi személy, a tagjaitól elkülönült jogalany, amely saját kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni. A tagok a vagyoni hozzájárulásuk teljesítésére kötelesek, de a szövet-kezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem kell helytállniuk.

5.

A hatályos Ptk. 1987-es módosításával került néhány alapítványi szabály a hatályos kódexbe, amelyeket a bírói gyakorlat töltött meg valós jogi tartalommal. Az új kódex a jogi személyekre vonatkozó általános szabályok mellett a jelenleginél részletesebben szabályoz-za az alapítványt és számos újítást is bevezet. Az alapítvány jogi személyként létesíthető, ha az alapító az alapító okiratban megha-tározza célját, szervezetét, és a cél megvalósításához vagyont rendel. (Az egyoldalú jogügylettel történő, önálló jogalanyiság létrejöttét nem eredményező vagyonrendelés továbbra is lehetséges, és köte-lezettségvállalás közérdekű célra néven él tovább a kötelmi jog szabályai között.) Az alapítvány az alapító által meghatározott célra rendelt vagyonkezelő szerv, amelynek szervezetét az alapító jogosult meghatározni a törvényi keretek között. A korábbi szabályozással el-lentétben alapítvány nem csak tartós közérdekű célra, hanem – két

334

alapvető kivétellel – lényegében bármely célra, tehát magáncélra is létesíthető. Az egyik korlátozás az, hogy alapítvány gazdasági tevékenység céljából nem létesíthető, gazdasági tevékenységet csak célja megvalósításával összefüggésben – azaz nem elsődlegesen – vé-gezhet. A másik jelentős korlát, hogy a cél nem szolgálhatja az alapító, a csatlakozó és a törvényben meghatározott további személyek érde-keit. A Tervezet külön nem mondja ki, de értelemszerűen jogellenes és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző tevékenységre sem létesíthető alapítvány. Ez következik a jogügyletek semmisségére vonatkozó szabályokból. A hatályos szabályozástól eltérően az alapítványnak a céljait közvetlenül kell megvalósítania. A közvetlenség elvéből következik, hogy az alapítványnak tiltott további alapítvány létesíté-se vagy vagyon juttatása egy másik alapítványnak.

A Negyedik Könyv a Családjogot tartalmazza, ezt Bánki Erika: »Vál-tozások a családi jogban« című tanulmánya ismerteti.

Ötödik Könyv: Dologi jog

1.

A hatályos Ptk. tulajdonjogi szabályai jelentős mértékben építettek a II. világháború előtti magánjogi törvénytervezetek és bírói gyakorlat eredményeire. Ennek ellenére a politikai és társadalmi rendszervál-tozás hatásai erőteljesen érintették a hatályos Ptk.-nak a tulajdo-njogi szabályait. A szükséges változások a hatályos Ptk.-t módosító különböző törvényekben és az alkotmánybírósági gyakorlat nyomán végbementek. Az így módosult és ma hatályos szabályozás a magyar magánjogi kodifikációs kísérletek eredményeire épít, tehát szerves

335

fejlődés eredménye. A hatályos Ptk. ideológiai háttereként jelent-

kező tulajdoni szemlélet a szabályozás alapvető szerkezetét amúgy

sem érintette, az a szabályozás szintjén csupán néhány, időköz-

ben többségében már hatályon kívül helyezett rendelkezésben je-

lent meg. A hatályos Ptk. tulajdonjogra vonatkozó szabályozása

a magánjog absztrakt természeténél fogva nem kötött a tulajdon

elosztásának módjához, az a piacgazdaság rendszerében is alkalma-

zhatónak bizonyult. A kódex dologi jogi szabályainak megalkotása

során ezért nem volt szükség átfogó, a szabályozás alapjait érintő

reformra. A hatályos szabályoktól való eltérés elsősorban ott indo-

kolt, ahol a bírói gyakorlat olyan megoldásokat és szempontokat fo-

gadott el és alkalmazott, amelyek a jelenlegi társadalmi és gazdasági

viszonyokkal összeegyeztethetetlenek (például a közös tulajdonra

vonatkozó szabályok alkalmazásának egyes esteiben). Változtat

a kódex ott is, ahol a szabályozás további egyszerűsítésére van le-

hetőség, továbbá ott, ahol a forgalomban résztvevők érdekeinek vé-

delme új szempontok szerinti szabályozást tett szükségessé (például

a jogcímmel megerősített birtokvédelem megszüntetése az ingatlan

-nyilvántartás közhitelességének erősítése érdekében, az ingatlan

-nyilvántartásban bízó, jóhiszemű vevők védelmének biztosítása).

A Ptk. Dologi Jogi Könyve a tulajdonjog magánjogi szabályai mellett

magában foglalja a korlátolt dologi jogok (idegen dologbeli jogok)

normáit is. A hatályos Ptk. szerkezetéhez képest további változást je-

lent, hogy a kódex a zálogjogi és az óvadékra vonatkozó szabályozás

a Dologi Jogi Könyvbe, a korlátolt dologi jogok körébe került, a

használati jogok előtt, külön Címben. Ezt a változtatást elsősor-

ban az indokolja, hogy a zálogjog – többszöri reformon átesett –

szabályozása ma már sokkal inkább dologi jogi jelleget ölt.

A dologi jogok – mindenekelőtt a tulajdonjog – egyik sajátossága

a hozzájuk kapcsolódó viszonylagos állandóság. A tulajdonjog és a

336

dologi jogok állandóságába vetett bizalom nemcsak gazdasági szem-pontból kiemelkedő jelentőségű, de az egyének szempontjából is, mert a tulajdonjog már nem tekinthető pusztán gazdasági tényező-nek. A tulajdon emberi jogi és alkotmányos védelme, továbbá ennek kapcsán az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Alkotmánybíróság gyakorlatában leszűrődő elvek is jelzik, hogy a tulajdonjog gazdasá-gi szerepe mellett absztrakt értelemben egyúttal az emberi minőség más vonatkozásainak jogi védelmében is központi szerepet játszik. A dologi jogi szabályok kapcsán ezért különös jelentősége van annak, hogy a forgalmi szokásokban elterjedt és a köztudatban megszokott, a jogi forgalom számára már régóta ismert és alkalmazott szabályok-tól csak különösen indokolt esetben térjen el a jogalkotó. A jogössze-hasonlítás eredményei emellett azt jelzik, hogy egyes jogrendsze-rekben követett megoldások nem tekinthetők magasabb rendűnek más, szintén működőképes megoldásoknál. Ezért a kódex a dologi jogviszonyok szabályozásánál fokozott mértékben indul ki abból, hogy a gyakorlatban megfelelően alkalmazhatónak bizonyult me-goldások felcserélése más szabályozással – amíg a gyakorlat és a szabályozás a társadalmi és gazdasági viszonyok körében szükséges korrekciókat ki nem alakítja – szükségtelen jogbizonytalansághoz vezet, amelyet a jogrendszer stabilitása érdekében el kell kerülni.

2.

A kódex a birtokvédelem alapjának a hatályos Ptk.-val egyezően közvetlenül a birtoklás tényét tekinti. A birtokos tehát nem tulaj-donjoga, a dologra vonatkozó korlátolt dologi joga, szerződéses pozíciója stb. alapján részesül birtokvédelemben, hanem a birtoklás ténye alapján. A birtokvédelem három eszközét határozza meg: a jogos önhatalmat, a közigazgatási úton való igényérvényesítést és a birtokpert. Egyértelművé teszi ugyanakkor a kódex, hogy a

337

birtokában sértett választhat: a jegyzőhöz vagy a bírósághoz for-dul-e védelemért. A birtokháborítást követő egy éven belül sem lesz kötelező tehát a jegyzőtől kérni a védelmet; ha a sértett úgy dönt, közvetlenül a bíróságtól kérhet jogsegélyt. A bíróság mindenképpen a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt.

3.

A Ptk. kiindulópontja az, hogy a magántulajdon jogrendünk egyik alappillére; ezért a tulajdonjog fogalmának és alapvető tartalmának meghatározásával is kifejezésre juttatja, hogy a tulajdonjog a tulaj-don tárgya feletti legteljesebb jogi hatalmat jelenti. Ez a jogi hata-lom ugyanakkor nem korlátlan, mert a tulajdonjogban foglalt rész-jogosítványokat részben törvény, részben mások jogai korlátozzák, továbbá a tulajdonjognak kötelezettséget keletkeztető hatása is le-het. A tulajdonjog lehetséges korlátozásai sokrétűek, és a társadal-mi viszonyok változásával módosulhatnak: a tulajdonjognak újabb kötöttségei jöhetnek létre és nyerhetnek elismerést, és e kötöttsé-gek meg is szűnhetnek. A tulajdonjog korlátozásai olyan sokfélék, és oly mértékben vannak kitéve a változásnak, hogy azokat felsoro-lni nem lehetséges. A kódex ugyanakkor, kiemelve és megerősítve a tulajdonjog jelentőségét és súlyát, kimondja, hogy a tulajdonjog-ban foglalt részjogosítványok gyakorlását csak mások jogai, továbbá törvényi rendelkezések korlátozhatják. A tulajdonjogban foglalt részjogosítványok kimerítő felsorolása nem lehetséges. Az új kódex, egyezően az előző Ptk. rendelkezéseivel, ezek közül csak a legfonto-sabb részjogosítványokat: a rendelkezés, a birtoklás, a használat, a hasznosítás, továbbá mások behatása kizárásának jogát emeli ki és szabályozza részletesen.

338

4.

A kódex nem változtat a dolog fogalmán: a birtokba vehető testi tárgy minősül dolognak. A hatályos joggal egyezik az a szabály is, amely szerint a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre, az értékpapírokra és a dolog módjára hasznosítható ter-mészeti erőkre is. Az állatokra vonatkozó speciális szabály elsősor-ban az európai közösségi szintű jogharmonizációs célt szolgáló, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény rendelkezésein alapszik. Az állatoknak a dolog fogalmi köréből való kivétele morális értékelést közvetít, és olyan tendenciákkal kívánja megteremteni az összhangot, amelyek más jogterületeken is egyes állatoknak a dolog fogalmi köréből való kiemelését eredményezik (például az állatkínzás büntetőjogi megítélésének kérdése).

5.

A kódex – a hagyományos, a hatályos Ptk.-ban is alkalmazott mó-don – a birtoklás, a használat és a hasznok szedése, valamint a ren-delkezés jogában határozza meg a tulajdonjog kiemelhető részjo-gosítványait és ezzel a tulajdonjog tartalmát.

6.

Az átruházással történő tulajdonszerzés tekintetében fennmarad a hatályos Ptk. megoldása: a tulajdon átruházása jogcímes-tradíciós rendszeren alapszik: a tulajdon átszállásához a jogcímen felül in-góknál a dolog átadását (a birtokátruházást), ingatlanok esetében pedig az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzést is megköveteli. Az átadás jogi természete magánjogi törvénytervezeteinkben ügyleti természetű volt. A hatályos Ptk. szabályaiból ez a különbségtétel nem

339

olvasható ki. A kódex az átadást jogügyleti természetűnek tekinti, amelyet a birtokátruházás meghatározásánál juttat egyértelműen kifejezésre.

7.

A kódex a kisajátítás alapvető garanciális szabályait fekteti le, a részletszabályokat külön törvényre hagyja. A kisajátítási jog akkor felel meg az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye követelményeinek, ha áttekinthető és egyértelmű, továbbá, ha a ki-sajátítás fejében járó kártalanítás azonnali, feltétlen és teljes.

8.

Az elbirtoklási időt ingatlanok esetében a 2001. évi XIX. törvény hosszabbította meg tizenöt évre. Ez a változtatás az állam tulajdon-vesztésének megakadályozása érdekében történt, és egy átmeneti időszak nehézségeinek megoldását célozta; mögötte nem húzódtak meg olyan megfontolások, hogy a tízéves elbirtoklás a gyakorlati ta-pasztalatok szerint indokolatlanul rövid lett volna. Mivel azonban a tizenöt évre emelt elbirtoklási idő valamennyi ingatlantulajdonos érdekeit védi, és az elbirtoklási időnek tíz évre való leszállítása ne-hezen követhető és bizonytalansággal járó tulajdoni helyzeteket te-remtene, a kódex fenntartja az ingatlanokra előírt tizenöt éves el-birtoklási időt.

9.

A közös tulajdon hatályos szabályai elvi jellegű korrekciót nem igényeltek. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a

340

tulajdonostársak viszonyát és a közös tulajdon megszüntetését érin-tő, a rendszerváltozást követően felülvizsgált állásfoglalásai közül a törvény szövegébe beépíti azokat, amelyek az évtizedes bírói gya-korlat tapasztalatai szerint aggálytalan eredményre vezetnek, és elvi természetű, normatív megfogalmazást igénylő tételt tartalmaznak.

10.

Az új kódex nagy horderejű változtatásokat hajt végre a zálogjog szabályozásában. A hatályos Ptk. hitelbiztosítéki joga nem volt al-kalmas a magántulajdonon alapuló piacgazdaság hiteléletének me-gfelelő kiszolgálására. Ennek egyik következménye az volt, hogy két ízben is jelentősen módosítani kellett a zálogjog szabályait, és több ízben változtatni kellett a végrehajtási jog és a csődjog rendelkezé-sein is. A másik következmény a szerződéskötési gyakorlatban ment végbe: mind a pénzintézetek, mind a magánszemély hitelezők zálog-jog helyett (vagy mellett) hitelbiztosítékként alkalmaztak olyan ma-gánjogi eszközöket: vételi jog kikötését, tulajdonátruházást, enged-ményezést stb., amelyek a lex commissoria tilalmának kijátszásával és más kógens zálogjogi szabályok megkerülésével jártak, és a bírói gyakorlatot máig megoldatlan problémák elé állították. A ju-dikatúrában egymás mellett élnek ellentétes álláspontok, és a jo-gegységet a Legfelsőbb Bíróság sem tudta helyreállítani. A kódex célja tehát az, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi (fidu-ciárius) biztosítékok alkalmazását. Semmisnek tekinti ezért – a pénzügyi biztosítékokról szóló 2002/47/EK irányelvben megha-tározott biztosítéki megállapodások kivételével – az olyan kikötést, amely követelés biztosítása céljából tulajdonjog, jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul.

A kódex konszolidálja az eddigi zálogjogi módosításokat, és alapvető hitelbiztosítékként határozza meg a zálogjogot. Fő törekvése, hogy a

341

zálogjog hatékony biztosítékot nyújtson a hitelező számára, és ezzel segítse a hitelfelvételt, ugyanakkor megfelelő védelemben részesítse a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit is. A részletes szabályokat ezért úgy állapítja meg, hogy azok kiegyensúlyozottan vegyék figyelembe a hitelező, a zálogkötelezett adós és a többi adós jogilag védelemre ér-demes érdekeit. A hitelező érdekeit szolgálja mindenekelőtt az, hogy egyszerűsíti a zálogjog megalapítását. Az adóst elsősorban a zálogjog érvényesítésénél érvényesülő garanciák védik.

11.

A kódex nem változtat érdemben az ingatlan-nyilvántartás szabálya-in. A kódex jellegből következően csupán átemeli az ingatlan-nyil-vántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényből az ingatlan-nyilván-tartás anyagi jogi szabályait. E megoldásnak előnye, hogy a dologi jog intézményeihez szervesen kapcsolódó szabályok a dologi jogra vonatkozó rendelkezések között kerülnek elhelyezésre, ezáltal biz-tosítva a szabályozás koherenciáját.

Hatodik Könyv: Kötelmi jog

1.

A Hatodik Könyv a kötelmekre vonatkozó szabályokat a következő rendszerben tartalmazza: a kötelmek közös szabályai (Első Rész), a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések (Második Rész), az egyes nevesített szerződéstípusokra vonatkozó különös szabályok (Harmadik Rész), felelősség szerződésen kívül okozott károkért (Negyedik Rész), az értékpapír-kötelmek általános szabályai (Ötö-dik Rész), egyéb kötelem-keletkeztető tényállások (Hatodik Rész). A

342

kötelmek közös szabályai foglalják össze azokat a – diszpozitív jelle-gű – szabályokat, amelyek nemcsak a szerződéses viszonyokra, ha-nem egyéb kötelemkeletkeztető tényállásokban létrejövő kötelmekre is vonatkoznak. Ilyen közös szabályként fogalmazza meg a kódex a kötelem keletkezésére és megszűnésére, a jognyilatkozatokra, a kép-viseletre, az elévülésre és a jogvesztő határidőre, a többalanyú kötel-mekre, továbbá a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó rendelkezése-ket. Ezzel a szerkezeti változtatással több vonatkozásban a hatályos Ptk. bírói gyakorlatát kodifikálja: a bíróságok – helyesen – eddig is alkalmazták a szerződések szabályai között elhelyezett rendelkezé-seket kártérítési, alaptalan gazdagodási stb. kötelmekre.

2.

A kódex az elévülés intézményét is a kötelmekre vonatkozó közös rendelkezések között helyezi el, tekintettel arra, hogy az elévülés nem csak a szerződésből eredő követelések esetében merül fel, a tu-lajdoni igények viszont egyáltalán nem évülnek el. Az elévülés va-lamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő következtében. A kódex az általános elévülési időn nem változtat, vagyis a kötelmi jogi jellegű igények főszabály szerint öt év alatt évülnek el.

3.

A kamat alapvető szabályainak a kötelmekre vonatkozó közös ren-delkezések közötti elhelyezésével a kódex tudatosítani kívánja, hogy – ún. egyenértéki – kamatot kell fizetni minden olyan eset-ben (például jogalap nélküli gazdagodás vagy szerződéstől történő elállás miatti összeg visszatérítésénél, érvénytelen szerződés előtti állapot helyreállításánál stb.), amikor hiányzik a pénzhasználat

343

ingyenességének jogcíme. Abból indul ki, hogy a kamat az idegen pénz ára, amelyet a felek eltérő megállapodása hiányában minden kötelezettnek meg kell fizetni. Kimondja, hogy a felek effektivitási kikötése esetén vagy más olyan esetben, amikor idegen pénznem-ben való fizetési kötelezettség áll be, a törvényes kamat mértékét az adott pénznemre vonatkozó alapkamat alapul vételével kell megha-tározni. Ha hivatalos alapkamat nem állapítható meg az adott pén-znem vonatkozásában, a pénzpiaci kamat mértéke irányadó. A köte-lezett bármilyen lejárt, esedékessé vált pénztartozása után a fizetési határidő elmulasztásától, azaz a késedelembe esés időpontjától kezdődően késedelmi kamatot köteles fizetni. Ez a kötelezettsége független attól, hogy a pénz használata a késedelembe esésig ingye-nes vagy visszterhes volt-e. Ha a kötelezett – akár szerződés, akár jogszabály alapján – a pénztartozás után eleve kamat fizetésére köteles, és a pénzfizetési kötelezettség teljesítésével késedelembe esik, akkor az ügyleti és késedelmi kamatot is magában foglaló (»ve-gyes«) kamatot kell fizetnie. Ennek a vegyes kamatnak a mértéke az eredeti (kikötött) kamat és – ezen felül – a jegybanki alapkamat egy-harmadával megegyező késedelmi kamat együttes (növelt) összege, de legalább a törvényes késedelmi kamatláb mértéke.

4.

A szerkezeti változtatások mellett a kódex számos ponton tartalmi-lag is megújítja a szerződések közös szabályait. A legfontosabb vál-toztatások a következők:

a. elvi éllel rögzíti, hogy a felek önmagában a szerződéskötés elmaradásáért nem tartoznak egymás felé felelősséggel, a szerződési tárgyalások sikertelenségének kockázatát – a normális üzleti kockázat részeként – a feleknek maguknak kell viselniük;

344

b. tartalmilag fenntartva a hatályos szabályokat külön fejezetben fogja össze az üzleti gyakorlatban egyre jelentősebbé váló általános szerződési feltételek szabályait: meghatározza az általános szerződési feltételek mibenlétét, alkalmazásuk joghatásait, valamint szerződési tartalommá válásuk feltételeit;

c. általános háttérszabályokat ad a versenyeztetési eljárás útján történő szerződéskötésre, mivel ilyen eljárások a közbeszerzési körön kívül is jellemzőek, és fontos – elsősorban az ajánlati kötöttséggel, a szerződéskötési kötelezettséggel és a szerződés létrejöttével kapcsolatos – kérdéseket vetnek fel;

d. az elektronikus kommunikáció növekvő jelentőségét fejezi ki azzal, hogy az egyébként »technológia-semleges« szerződéskötési szabályozás körében néhány kérdésben utal az elektronikus úton történő szerződéskötés különös vonásaira;

e. csoportokba rendezve és néhány ponton tartalmilag is módosítva szabályozza az érvénytelenségi okokat (akarathibák, jognyilatkozati hibák, a célzott joghatás hibái); a törvénykönyvbe építi a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos, jelenleg kormányrendeletben szabályozott ún. fekete és szürke listát; több vonatkozásban megreformálja és új rendszerbe foglalja az érvénytelenség jogkövetkezményeit;

f. új alapokra helyezi a kontraktuális kárfelelősség szabályozását, a felelősség alapja (a kimentés rendszere) és a megtérítendő károk tekintetében elválasztva azt a változatlanul felróhatósági (vétkességi) elven nyugvó deliktuális kárfelelősségi rezsimtől;

345

g. általános szabályokkal rendezi a szerződéses jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során igénybevett személyekért (»közreműködőkért«) való felelősséget;

h. új alapokra helyezi a kellékszavatossági igényérvényesítési határidők rendszerét, kiiktatva a szabályozásból a jog elenyészéséhez vezető, feleslegesen szigorú jogvesztő határidőket;

i. megszünteti a kellékszavatosság és a jótállás hatályos szabályai közötti ellentmondást;

j. bevezeti a szerződés relatív szerkezetét áttörő termékszavatosság intézményét, amely a fogyasztó számára egyes szavatossági jogoknak a gyártóval vagy a forgalmazóval szembeni közvetlen érvényesítését teszi lehetővé;

k. általános szerződésszegési szabályként fogalmaz meg több, a hatályos Ptk.-ban egy- egy nevesített szerződéstípusra megfogalmazott, de általános érvényű szerződésszegési szabályt;

l. feloldja a foglaló és a kötbér joggyakorlatát régóta megnehezítő szabályozási bizonytalanságokat;

m. több ponton megújítva szabályozza az engedményezést és a tartozásátvállalást, és – a gyakorlat igényeit követve – a magyar magánjogban először ad tételes szabályokat a jogátruházás és a szerződésátruházás jogintézményeire.

5.

A fogyasztóvédelem újdonságait Fazekas Judit tanulmánya tartal-mazza, a szerződés érvénytelenségét Menyhárt Ádám tanulmánya mutatja be.

346

6.

A polgári jogi felelősség újdonságait Kőhidi Ákos: »A kártérítési szabályok főbb változásai az új Polgári Törvénykönyvben« című ta-nulmánya mutatja be.

7.

A kódex bevezeti a gyártónak a termék hibája miatti közvetlen, sza-vatossági természetű helytállását a fogyasztóval szemben. A ter-mékszavatosság vállalkozás által forgalomba hozott ingó dolgokra (termékekre) terjed ki, és – szerződéses jogviszony hiányában – biz-tosítja, hogy a fogyasztó a termék hibája miatti egyes kellékszava-tossági igényeit közvetlenül a gyártóval szemben érvényesíthesse. A termékszavatosság kizárólag a hiba természetbeni orvoslására szol-gál: elsősorban kijavítására, másodsorban – ha a kijavítás nem le-hetséges – kicserélésre ad igényt a fogyasztónak.

8.

Az új kódex a hatályos Ptk.-nak az egyes szerződéstípusokra vonat-kozó különös szabályait csak annyiban érinti, amennyiben az üzleti gyakorlatban felmerült igények és a judikatúrában mutatkozó pro-blémák változást tesznek szükségessé. A módosítás irányába muta-tott mindenekelőtt az egész reform egyik vezető szempontja, neve-zetesen a gazdasági (üzleti, kereskedelmi) forgalom szerződési jogi követelményeinek az eddiginél tökéletesebb kielégítése. Ez a meg-fontolás játszott szerepet pl. a vállalkozási, a bizományi vagy a letéti szerződésre vonatkozó rendelkezések részbeni megváltoztatásánál, továbbá a hitel- és számlaszerződések számos szabályának újraal-kotásánál. Csak látszólag mond ellent ennek a törekvésnek az a tény,

347

hogy a szállítási és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés el-vesztette önálló szerződéstípus jellegét, és a ma is külön rendezést kívánó problémákra vonatkozó csekély számú norma beépült az adásvételi szerződés rendelkezései közé. A megoldás e tekintetben visszatükrözi azt a folyamatot, amely részben már az 1980-as évek szerződéskötési és bírói gyakorlatában végbement, majd 1990 után végérvényessé vált.

A kódex nem hagyja figyelmen kívül azokat a fontos fejleményeket sem, amelyeket a gyakorlatban új, jobbára már meglévő szerződési típuselemeket vegyítő ügyleti formák létrejöttéhez és tömeges al-kalmazásához vezettek. Itt mindenekelőtt a faktoring-, lízing- és franchise megállapodásokra kell utalni.

9.

A tulajdonosi pozíció és a tulajdon tárgyának hasznosításával, va-lamint az azzal való rendelkezéssel kapcsolatos döntéshozatal szétválasztása olyan gazdasági igény, amely a modern gazdaság egyik alapvető eleme, és amely nélkül a befektetéseken alapuló gaz-daság – elvesztve a befektetések diverzifikálhatóságának lehetőségét – működésképtelenné válna. A bizalmi vagyonkezelésnek nincs az európai jogrendszerekben egységesen elfogadott fogalma és mo-dellje. Az egyes nemzeti jogokban meghonosodott vagyonkezelési konstrukciók közös vonása, hogy a bizalmi vagyonkezelés keretét biztosító jogviszony alapján az egyik jogalany (a vagyonrendelő) a vagyonát képező meghatározott dolgok, jogok és követelések tulaj-donjogát egy másik jogalany (a vagyonkezelő) részére átengedi, aki az ily módon megkapott döntési jogosultság gyakorlásával kell, hogy a rábízott vagyont egy harmadik személy (a kedvezményezett) javára hasznosítsa.

348

A kódex igen jelentős gazdasági igényt kíván kielégíteni a bizalmi vagyonkezelés intézményének meghonosításával, számolva azzal, hogy már ma is egész üzletág épült ki ezen a területen. Ez az üzletág magyar jogi szabályozás hiányában külföldi jogi és intézményi in-frastruktúrát vesz igénybe, és jelentős tőkét von ki ezzel a magyar gazdaság vérkeringéséből.

Az új szabályozás a bizalmi vagyonkezelés legfontosabb magánjogi szabályait adja meg. Az új Ptk. e fejezetének hatályba léptetéséhez külön kapcsolódó szabályozásra lesz szükség – többek között – a következő kérdésekben: a tevékenységüket üzletszerűen végző vagyonkezelőkkel szemben támasztandó követelmények megha-tározása; e vagyonkezelők nyilvántartási rendszerének kialakítása és a vagyonkezelési nyilvántartás vezetésének rendje; a vagyonke-zelés adójogi rendje; a vagyonkezelők kötelező felelősségbiztosítása; a vagyonkezelő halála (jogutód nélküli megszűnése) esetén alkalma-zandó eljárás.

10.

A kódex részletesebben szabályozza azokat a jogviszonyo-kat, amelyek arra irányulnak, hogy az áru a gyártótól eljusson a fogyasztóig. A klasszikus közvetítői jogviszonyon, a bizományon túl, külön szabályozza a közvetítői, a forgalmazási és a franchise (jogbér-leti) szerződést. E szerződések közös eleme, hogy kivétel nélkül arra irányulnak, hogy az árut eljuttassák a fogyasztóig. Jelentősen eltér-nek egymástól ugyanakkor e jogviszonyok a tekintetben, hogy ezt milyen módon érik el. Ez indokolja, hogy a bizományi és a közvetítői szerződést a megbízási szerződések cím alatt helyezi el, míg a for-galmazási és a franchise (jogbérleti) szerződést önálló Cím alatt. Ez utóbbi szerződések szabályozása során tekintettel volt a DCFR szabályaira is.

349

11.

A faktoring széles körben elterjedt az elmúlt években Magya-rországon. Bár az iparban és a kereskedelemben kiemelkedő a fak-toring elterjedtsége, a gazdaság valamennyi ágazatában alkalmazzák a faktoringot. Ennek ellenére, a hatályos jog lényegét tekintve nem szabályozza a faktoringot. A hitelintézeti törvény – anélkül, hogy a faktoring fogalmát meghatározná – csupán annyit mond ki, hogy a faktoring pénzkölcsön-nyújtásnak minősül. Bár Magyarország 1996-ban csatlakozott a nemzetközi követelés-vételről szóló UNIDROIT Egyezményhez, az Ottawai Egyezmény alkalmazására a bírósági gyakorlatban nem került sor. A kódex szerint a faktoringnak ez a jel-legadó sajátossága a faktoringot a kölcsönszerződéshez teszi hason-latossá. A szabályozás kiindulópontja, hogy faktoringnak minősített jogviszony nem más, mint egy kölcsönszerződés, amelynek a spe-cialitását az adja, hogy a hitelnyújtó esedékességkor elsőként nem az adóstól, azaz az engedményezőtől, hanem az adós kötelezettjétől lesz jogosult a követelés behajtását megkísérelni, és az adóssal szem-ben csak akkor léphet fel, ha a kötelezett nem teljesít.

12.

A kódex új szerződéstípusként szabályozza a pénzügyi lízin-gszerződést. A pénzügyi lízinget úgy határolja el a bérlettől, hogy a használatba adás mellett egy további feltétel fennálltát is me-gkívánja. Összhangban a nemzetközi gyakorlattal és a számviteli standardokkal, azt a határozott ideig tartó használatot minősíti pén-zügyi lízingnek, amely esetén a) a lízing futamideje eléri vagy meg-haladja a lízingtárgy hasznos élettartamát, ebben az esetben ugya-nis az a kérdés, hogy a futamidő végén történik-e tulajdonszerzés, nem releváns; b) a futamidő nem éri el a gazdasági élettartamot, de a lízingbevevő lízingtárgy szerződéskori piaci értékénél jelentősen

350

alacsonyabb áron (maradványértéken) megszerzi vagy megsze-rezheti a lízingtárgy tulajdonjogát; vagy c) a lízingbeadó oldaláról megközelítve: a futamidő alatt fizetendő lízingdíjak összege eléri a lízingtárgy piaci értékét, függetlenül attól, hogy a futamidő hogyan viszonyul a lízingtárgy gazdasági élettartamához, illetve, hogy történik-e a futamidő végén tulajdonszerzés.

Hetedik Könyv: Öröklési jog

1.

A kódex a hatályos öröklési jog szabályain is csak indokolt esetekben változtat; különösen olyan esetekben, amelyekben a közjegyzői vagy a bírói gyakorlatban a módosítás igénye merült fel. Az átgondolt átalakítás követelményét azok a gazdasági és társadalmi változások támasztották alá, amelyek Magyarországon a Ptk. és 1977-es átfogó Novellája óta eltelt évtizedekben, különösen 1990 óta végbementek. Az öröklési joggal szemben támasztható változtatási igények okai között a magántulajdon megnövekedett szerepének és ennek követ-keztében az örökölhető vagyon kiszélesedett tárgyi körének kell elsősorban jelentőséget tulajdonítani. A hagyatékok értéke jelentő-sen emelkedik, és összetételük is mélyreható átalakuláson megy ke-resztül. Az öröklési jogi szabályok felülvizsgálata tekintetében emel-lett a családi és a demográfiai viszonyokban bekövetkezett egyes változásoknak is jelentőségük van. Az öröklés rendjére hatással lévő demográfiai változások közül elsősorban az átlagos életkor meghoss-zabbodására kell utalni.

351

2.

z 1959. évi Ptk. hatályba lépése óta eltelt több mint fél évszázad gazdasági és társadalmi (demográfiai, családszerkezeti és vagyo-ni szerkezetbeli) változásai miatt – és a közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira is figyelemmel – a kódex elérkezettnek látja az időt a házastárs törvényes öröklési jogának megváltoztatására: az ál-talános haszonélvezet-öröklés megszüntetésére, és helyette rész-beni állagöröklés bevezetésére. Manapság a hagyatékokban egyre jelentősebb szerepet játszanak az olyan vagyontárgyak (készpénz, bankbetét, üzletrész, értékpapír stb.), amelyekre az állagöröklés és a haszonélvezeti jog öröklésének párhuzamos elismerése gyakorlati szempontokból nem célszerű. Emellett egyre gyakrabban találhatók a hagyatékokban olyan ingó dolgok, amelyek a haszonélvezet során viszonylag hamar elhasználódnak, amortizálódnak, és ezért nem alkalmas tárgyak kettős – haszonélvezeti- és állag- – öröklésre. A családi viszonyokban bekövetkezett egyes változások is a haszonél-vezeti jog öröklése ellen szólnak. Ilyen fejleménynek tekinthető mindenekelőtt az a tény, hogy gyakoribbá válnak az olyan családok, amelyekben az örökhagyó korábbi házasságából született gyerme-keinek és újabb házastársának érdekei ütköznek, és ahol ráadásul az érintettek közötti kis korkülönbségre tekintettel a konfliktusok hosszú ideig elhúzódhatnak, sőt előfordul az is, hogy az állagörökös nem is éli túl a haszonélvezeti örököst, vagy a hosszú ideig fennálló haszonélvezeti jog alatti elhasználódás miatt nem jut hozzá jussához. Piacgazdasági viszonyok között fontos mérlegelendő szempont az is, hogy a haszonélvezeti joggal terhelt tulajdon erősen csökkent értékű hitelbiztosíték.

Mindezen társadalmi fejlemények miatt – és a közjegyzők és a bíróságok tapasztalataira is figyelemmel – a kódex megváltoztatja a hosszú időre visszatekintő hagyományos törvényes öröklési rendet,

352

amelyben a házastárs leszármazók állagöröklése mellett az egész hagyatékon haszonélvezeti jogot örökölt. Az új rendben az örök-hagyó házastársa csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra kap haszonélve-zeti jogot, a hagyaték többi részéből pedig – állagörökösként – egy gyermekrészt örököl. A kódex a meghatározott vagyontárgyakra korlátozott haszonélvezeti joggal kívánja biztosítani a túlélő há-zastárs számára azt a lehetőséget, hogy megszokott környezeté-ben maradhasson az örökhagyó halála után is. Az állagörökség mértékét a kódex egy gyermekrészben határozza meg, éspedig a haszonélvezeti joggal terhelt hagyatéki részen felüli hagyatékon. A házastárs örökészének meghatározása figyelemmel van arra is, hogy az örökölt tulajdonjogot adott esetben jelentős mértékben ki-egészíti az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon biztosított haszonélvezeti jog. A megszokott rendről az újra való áttérést azzal kívánja elősegíteni, hogy lehetővé teszi az érintett örökösöknek: osztályos egyezségben állapodjanak meg abban, hogy a házastárs a gyermekrészre vonat-kozó állagörökség helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jogot kap.

A kódex – a rendelkezést ért indokolt bírálatok miatt – nem tar-tja fenn azt a hatályos szabályt, amely szerint a túlélő házastárs új házasságkötése megszünteti a haszonélvezeti jogot. A hatályos Ptk. rendelkezésének hátterében elsősorban az a megfontolás állt, hogy történetileg a haszonélvezeti jognak főként tartási rendeltetése volt, és az új jogi kapcsolat biztosítani volt hivatott a megfelelő eltartást. Ez az indok már a hatályos Ptk. elfogadásakor sem volt meggyőző. Ezen túlmenően az erkölcsi felfogás is tiltakozik egy olyan szabály ellen, amely a haszonélvezeti örököst e jog megtartása és egy új, jo-gilag formalizált kapcsolat közötti választásra kényszeríti.

353

3.

A hatályos Ptk. szerint leszármazók hiányában az egész hagyatékot a túlélő házastárs örökölte, éspedig állagörökségként. A kódex ezt a törvényes öröklési státust csak az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra adja meg. Leszármazók hiányában is biztosítani kívánja ugyanis azt, hogy a túlélő házastárs változatlanul élvezhesse az örökhagyóval együtt megszokott környezetet. A hagyaték többi részében lénye-gesen változtat a házastárs és a szülők mai törvényes öröklési jogi helyzetén. A leszármazók nélkül elhunyt (tipikus esetben: fiatalabb) örökhagyó esetében több érv is amellett szól, hogy a házastárs mel-lett az örökhagyó szülei is részesedjenek gyermekük hagyatékából. A legfontosabb megfontolás az, hogy az örökhagyó idős szülője tá-mogatóját, adott esetben eltartóját is elveszíti gyermeke halálával. A javasolt megoldást támogatja továbbá az a tapasztalat is, hogy mai viszonyaink között a szülő gyakran jelentősen hozzájárul gyermeke vagyonának gyarapodásához, és ez a hozzájárulás nem minden eset-ben minősül a hagyatékban – az adott szülőt illető – ági vagyonnak. A kódex szerint mindezek miatt leszármazók hiányában a házastárs nem egyedül lesz állagörökös; vele egy sorban (a hagyatéknak az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat meghaladó felére kiterjedő) örökösök az örök-hagyó szülei.

4.

Az új kódex – a hatályos Ptk.-val egyezően – minden végintézkedési formára kiterjesztve fogalmazza meg a végintézkedési szabadság el-vét. Ez az elv a tulajdonos rendelkezési szabadságából következik, és a polgári magántulajdonra épülő jogrendszerek egyetemes elvének

354

tekinthető. A végintézkedési nyilatkozat (a házassági nyilatkozat mellett) a legszemélyesebb jognyilatkozatok közé tartozik, és – mint ilyen – a kódex szerint sem tehető meg képviselő útján. A kódex nem változtat a végrendeletek fajtáin sem, ugyanakkor enyhít az írásbeli magánvégrendelet alaki követelményein, elhagyva olyan előírásokat, amelyek a gyakorlatban nem nyújtottak többletgaranciát az okirat valódiságának megállapításához, és – a közjegyzői tapasztalatokat honorálva – házastársak számára lehetővé teszi közös végrendelet alkotását.

5.

A kódex – az intézmény körül több európai országban zajló, több-nyire meddő viták ellenére – alapvető kereteiben fenntartja a köte-lesrészt és a rá vonatkozó főbb részletszabályokat, változás azonban, hogy a kötelesrész mérték a törvényes örökrész feléről annak egy-harmadára csökken.

355

A cégekkel kapcsolatos elektronikus eljárások – cégeljárás a felhasználó szemével

Dr. Tihanyi Zsuzsanna

Zalaegerszegi Törvényszék csoportvezető bírája

Egyetemi tanulmányaim során az 1970-es évek végén szakmai gya-korlatomat töltöttem egy nagy cégnél, ahol már akkor informati-kai központ is volt, melyet mentorom büszkén mutatott meg azzal a megjegyzéssel, hogy »ez a jövő«. A »jövő« egy fél tornateremnyi helyiségben elhelyezkedő, kattogó, meleget árasztó, lyukszalagos számítógép volt, és én bizony kétkedtem abban, hogy a »jövőt« látom.

Aztán tíz év múlva a többi szülővel együtt próbáltam Commodore 64 típusú számítógépet szerezni a gyerekeknek, ami – a hozzáértők szerint – a 70-es évek monstrumjához hasonló teljesítményű volt.

Azóta ezer informatikai kütyü, szerkezet és program szolgálja kényelmünket, szórakozásunkat, munkánkat, átszőtte egész életün-ket, beszivárgott a hivatalos ügyintézésbe és a bírósági eljárásokba is.

Magyarországon az ügyfelek részére elérhető első elektronikus bírósági eljárás a cégeljárás volt.

356

Előzmények

Magyarország uniós tagállammá válásával az addig teljesen papíra-lapú cégeljárás megreformálását a 68/151/EGK irányelvet módosító 2033/58/EK irányelv tette szükségessé, mely szerint a hatálya alá tartozó cégek esetében 2007-ig a nyilvánosságot biztosítani kell oly módon, hogy a cégadatok és tíz évre visszamenőleg a benyújtott oki-ratok elektronikusan elérhetők legyenek, megvalósuljon a cégnyil-vántartás elektronikus vezetése és a kommunikáció a cégnyilván-tartást vezető szerv és a cégek között ( 3.cikk (2) 1, 2 és 3 alb.). 1

Az irányelv által megállapított határidőben hatályban volt, a cégnyil-vántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény e kötelezettségnek akként tett eleget, hogy biztosította a Céginformációs Szolgálat elektronikus elérhetőségét, a cégek éves beszámolóinak elektronikus letétbe helyezését és közzétételét, a cégekkel kapcsolatos közleményeket tartalmazó Cégközlöny elektronikus megjelenését, majd 2005 szeptemberétől lehetővé tette részvénytársaságok tekintetében korlátozás nélkül, és korlátolt felelősségű társaságok egyes cégeljárásaiban az elektroni-kus ügyintézést.

Az elektronikus cégeljárás lehetősége ebben az időben nem volt népszerű az ügyfelek körében, hiányzott a technikai és informatikai felkészültségük, a többezres ügyérkezésből csak egy-egy elektroni-kus kérelem érkezett.

357

Jelenlegi szabályozás

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény ( továbbiakban: Ctv.) 2006. július 1-jén hatályba lépett, és minden cég bejegyzési és változásbejegyzési eljárásában 2007 januárjától lehetővé, majd 2008. júliusától köte-lezővé tette az elektronikus eljárást.

A Ctv.. azóta több, jelentős módosításon esett át, a jelenlegi szabályozás főbb jellemzői a következők:

• A törvény nagy súlyt fektet a cégadatok és iratok nyilvánosságának biztosítására a törvényszékek keretein belül működő cégbíróságok, a Céginformációs Szolgálat és a Cégközlöny útján. A cégiratok, a cégek hatályos és törölt adatai bárki által megismerhetők,az cégiratokról másolat kérhető, a cégekkel kapcsolatos valamennyi közlemény – beleértve a cégbíróság bejegyzési és változásbejegyzési határozatait és kft. rt. esetén az alapul szolgáló létesítő okiratokat, a fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos határozatokat és a cégek saját közleményeit is – a Cégközlönyben jelenik meg, és a cégek az éves számviteli beszámolójukat is kötelesek közzétenni.

• A cégjegyzék közhiteles nyilvántartás, hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, tények, jogok fennállását. A cégjegyzékbe csak a Ctv. által megengedett adatok jegyezhetők be, melyek közül vannak minden cég esetén kötelező ( pl. cégnév, székhely, képviseletre jogosult), és szükség szerinti ( amennyiben a cég rendelkezik ilyennel

358

kötelező a bejegyzése, pl. a könyvvizsgáló, felügyelő bizottság adatai), valamint a közhiteles nyilvántartás, illetve a hitelezők védelme szempontjából jelentős adatok ( pl. csőd- és felszámolási eljárás, végrehajtási eljárás adatai), továbbá egyes cégekre jellemző, specifikus adatok ( pl. a betéti társaság bel- és kültagja, a részvénytársaság részvényeivel kapcsolatos adatok ).

• A regisztrációs eljárás mellett a törvény a cégbíróság feladatává teszi a céggel kapcsolatos törvényességi felügyeleti eljárások lefolytatását is, melynek célja a cégek törvényes és létesítő okiratuknak megfelelő működésének kikényszerítése. Ennek érdekében a cégekkel szemben csak a Ctv.-ben meghatározott szankciók alkalmazhatók, és az eljárást a bíróság addig köteles folytatni, amíg a jogszerű működés helyreáll, vagy a céget a cégbíróság meg nem szünteti. A törvényességi felügyeleti eljárás jelenleg még nem elektronikus, hanem papír alapú.

• A Ctv. tartalmazza a cégek végelszámolásának szabályait is, mely a cégek azon speciális létszakaszára vonatkozik, amikor saját elhatározásával dönt a megszűnésről és vagyoni viszonyainak rendezéséről. A végelszámolás nem bírósági és nem fizetésképtelenségi eljárás, végelszámolással történő megszűnésre csak a hitelezői igények teljes kiegyenlítése után kerülhet sor, a szabályozás elsősorban a cég és a végelszámoló eljárására vonatkozik.

• A törvény megkülönböztet úgynevezett egyszerűsített és általános szabályok szerinti cégeljárást. Közkereseti, betéti vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság és egyéni cég esetén mód van a törvény mellékletét képező szerződésminta

359

alkalmazására. A cégek gyorsabb piacra lépésének elősegítése érdekében szerződésmintával történő cégalapítás esetén a cégbíróság egyszerűsített cégeljárás keretében egy munkaóra alatt dönt a cégbejegyzésről, melyet az tesz lehetővé, hogy a szerződésminta tartalma nem változtatható, és az eljárásban résztvevő jogi képviselő elvégzi – és erről nyilatkozik is – a benyújtott okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát. Minden más esetben az általános szabályok szerinti eljárásra kerül sor, melynek ügyintézési ideje 15 munkanap, ebbe nem számít bele a hiánypótlásra adható legfeljebb 45 nap.

• A cégeljárás ugyan bírósági eljárás, de nem minden típusát végzi bíró. Bírósági fogalmazó, titkár és felsőfokú végzettséggel rendelkező bírósági ügyintéző önállóan jogosult az egyszerűsített cégeljárás lefolytatására, közkereseti, betéti társaság és egyéni cég ügyeinek intézésére, a kérelmek formai szempontú vizsgálatára és egyes törvényességi felügyeleti intézkedések megtételére. A törvény speciális jogorvoslati rendszert alakított ki: csak a bejegyzést elutasító határozatok fellebbezhetők, a bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt pedig per indítható.

• A cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás elektronikus nemperes eljárás, melyben a jogi képviselet kötelező.

360

Elektronikus cégeljárás

Az eljárás technikai feltételei

Az elektronikus eljárás kötelezővé válását az informatika fejlődésén és a bíróságok eszközökkel való ellátottságán kívül éppen az tette lehetővé, hogy a cégeljárásban a jogi képviselet kötelező, ezért a cé-gek jogi képviselőjük által képesek voltak eleget tenni a technikai követelményeknek.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ( továbbiakban: KIM ) honlapján részletes tájékoztató található az eljárás technika követelményeiről és menetéről.2

A legfontosabbak, hogy a kérelmet benyújtó jogi képviselő ren-delkezzen megfelelő operációs rendszerrel ellátott személyi számítógéppel ( Windows 7, Vista vagy XP ), a papír alapú iratok elektronikussá alakításához szkennerrel, minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel.

A kérelmek csak a rendszer által felismerhető formátumban nyújt-hatók be, melyeket a KIM honlapja szintén tartalmaz.

A kérelem benyújtása

A cégek elektronikus kérelmen nyújthatják be a bejegyzési és vál-tozásbejegyzési kérelmeket jogi képviselőjük útján, melyhez csa-tolják a szükséges elektronikus okiratokat, illetve ennek hiányában

361

a papír alapú okiratok elektronikus okirattá alakított ( szkennelt ) példányát.

A papír alapú iratokat a jogi képviselő őrzi, és az elektronikus oki-rattal való egyezőség megállapítása érdekében szükség esetén a cégbíróságnak bemutatja.

Az eljárással kapcsolatos költségeket ( illeték és közzétételi költség-térítés) a Magyar Államkincstár részére szintén elektronikusan kell megfizetni, melyről azonosító számmal ellátott igazolást kap a befi-zető, így a többszöri felhasználás lehetősége kizárható.

A fel nem használt közzétételi költségtérítés a Céginformációs Szol-gálat, az illeték pedig a cégbíróság igazolása alapján visszaigényelhető.

Az elkészített és mappába rendezett kérelem a Céginformációs Szol-gálathoz érkezik -ez a kérelem benyújtásának időpontja-, mely el-végzi a beadvány informatikai és egyes ellenőrizhető adatok tekin-tetében azok konzisztenciájának vizsgálatát

A megfelelő beadványról és annak cégbírósághoz történő továbbításáról a Céginformációs Szolgálat igazolást küld, ellenkező esetben pedig az iratokat visszaküldi a jogi képviselőnek.

A cégbíróság eljárása

A bírósági eljárás az informatikai szempontból hibátlan kérelem cégbírósághoz történő megérkezésével indul, ezzel az időponttal kezdődnek az ügyintézési határidők is.

362

Az intelligens elektronikus kérelem alapján a bejegyezni kért ada-tok a cégjegyzékbe beépülnek, manuális szerkesztésükre akkor van szükség, ha azok ellentmondásosak, a kérelem kitöltése nem megfe-lelően történt, ez az ügyek nagyobb részében fordul elő. Ennek oka, hogy a kérelem kitöltésére létrehozott program még nem képes ki-szűrni minden hibalehetőséget.

Új cég alapításakor a kérelem iktatásakor az »egyablakos rendsze-ren« keresztül adószámot és statisztikai számot kap automatikusan a cég.

Az állami adóhatóság a rá vonatkozó szabályok szerint a rendszerük-be átkerülő adatok alapján elvégzi az adószám megállapításához szükséges vizsgálatot, és dönt az adószám megállapításáról vagy annak megtagadásáról. Adószám hiányában a cég nem működhet, a cégbejegyzésre sem kerülhet sor, így annak elektronikus megér-kezéséig az cégeljárás függőben van.

A Ctv. tételesen sorolja fel az eljárásban csatolandó iratokat, ezek egy részének hiánya miatt a kérelem érdemi vizsgálatára nem kerül sor, azt a bíróság hiánypótlási felhívás nélkül elutasítja, egyéb hiányok esetén azok pótlására szólítja fel a bíróság a kérelmezőt, és teljesítésük után kerülhet sor a bejegyzésre.

Az eljárásban a kérelmezővel a kommunikáció teljes körűen elek-tronikus: az így megszerkesztett határozatokat a bíró ( ügyintéző) minősített biztonságú aláírással látja el, kézbesíti a jogi képviselő részére, és csak az átvétel visszajelzésének hiányában intézkedik a papír alapú megküldésről.

363

Szintén elektronikusan történik az okiratok záradékolása, és az érin-tett szervezetek részére a munkájukhoz szükséges cégadatok átvitele is.

Az ügyintézés menetét jól ábrázolja a mellékletben szereplő folyamatábra.3

Nem teljes viszont az elektronikus kommunikáció a cégbírósá-gi egységek és munkaszakaszok között, és ez már az elektronikus eljárás 2008-as kötelezővé válásakor is aggályként merült fel.

»Egy elektronikus cégeljárásban az iktatást és a szignálást követően a bejegyzési, változásbejegyzési kérelmeket – értelemszerűen – elektronikusan kellene továbbítani a bírák, titkárok, fogalmazók, bírósági ügyintézők részére. A cégbíróságok elektronikus rendszere viszont ezt nem teszi lehetővé. Az iktatást követően tehát az »elek-tronikus ügyintézés« a végzés meghozataláig papír alapon folyik.«4

A helyzet az elmúlt öt évben e tekintetben nem sokat változott, iro-dai utasítások elektronikusan változatlanul nem adható, a cégiroda és a bíró közötti kommunikáció most is papír alapú, ezért a cégbírák részéről még mindig elvárásként szerepel a probléma megoldása.

Bár történt módosítás, de az eljárásnak így is kritikus pontja az ele-ktronikus aláírás teljesítése: a folyamat időigényes, bonyolult, az ér-demi ügyintézéstől indokolatlanul sok időt rabol el.

364

Az éves beszámolók közzététele és letétbe helyezése

A cégek a számviteli törvény szerinti éves beszámolóikat koráb-ban papír alapon a cégbírósághoz nyújthatták be, majd rövid ideig megválaszthatták a letétbe helyezés módját, a jelenlegi szabályozás szerint pedig csak elektronikusan a Céginformációs Szolgálat útján történhet.

Amennyiben ezt a cég nem, vagy nem megfelelően teszi meg, erről a Céginformációs Szolgálat értesíti az állami adóhatóságot, amely a céggel szemben adójogi jogkövetkezményeket alkalmaz, és ezek eredménytelenségét jelzi a cégbíróságnak, amelyik a cég megszün-tetését rendeli el.

Elektronikus kapcsolat más szervekkel és bírósági területekkel

A cégjegyzék egyes adatai a Ctv. rendelkezései alapján a társha-tóságok informatikai rendszere útján automatikusan kerülnek a cégadatok közé, ilyen minden, az adószámmal kapcsolatos adat, a statisztikai szám, továbbá a fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcso-latos cégadatok egy része, valamint a cég számlavezetőjétől érkező pénzforgalmi számlaszámmal kapcsolatos adatok.

A cégekkel kapcsolatos tények másik részét a cégbíróság az eljáró bíróság elektronikus értesítése alapján köteles bejegyezni, azonban a bíróság egyes egységei között az elektronikus kommunikáció még nem teljes.

365

Az egyes állami szervek ( ingatlannyilvántartási szervezet, adóha-tóság stb.) és a bíróságok több nyilvántartást vezetnek a rájuk vo-natkozó szabályok szerint, melyek adattartalma a korábbi manuális adatrögzítésből származik, indokolatlanul tartalmaznak párhuza-mos adatokat, rossz esetben pedig ellentmondásos adatokat is.

Az ügyfelek a párhuzamos nyilvántartások miatt adataik vál-tozásának bejelentésére több hatósághoz, nyilvántartó szervezethez kényszerülnek. Ezek a körülmények indukálták a Nyilvántartások adattisztítási és migrációs feladatainak ellátására irányuló pro-jektet, mely ÁROP – 1.A.4. számon az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával folyik jelenleg többek között a cégbíróságokon is.

A fennálló hibák ellenére úgy gondolom, az elektronikus cé-geljárás sikertörténet, lényegesen egyszerűsítette, gyorsabbá és hatékonyabbá tette az ügyintézést, leküzdötte az ügyfelek kezde-ti idegenkedését, eredményeivel, buktatóinak, vargabetűinek fel-használásával hozzájárulhat további elektronikus bírósági eljárások kifejlesztéséhez.

A cégekkel kapcsolatos egyéb elektronikus eljárások

• Meghatározott érték alatt ( egymillió forint ) valamennyi jogalannyal – így a cégekkel – szembeni pénzbeli követelés csak csak fizetési meghagyás útján érvényesíthető néhány kivétellel. Az eljárás közjegyző előtt, elektronikusan folyik, és csak a jogorvoslat (ellentmondás ) folytán alakul perré.

366

A polgári perekben az elektronikus kommunikáció is fokozatosan teret nyer: 2013 januárjától 2014 júniusáig a törvényszékek elsőfokú pereiben választható eljárási mód, majd 2014 júliusától a vállalkozások és a jogi képviselővel eljáró felek a keresetleveleket és egyéb beadványaikat kizárólag elektronikusan nyújthatják be. Az előzőek szerinti a kommunikáció a perekben eljáró szakértőkkel is.

• A csőd és felszámolási eljárásokban a bíróság és a felek közötti elektronikus kommunikáció bevezetése szintén 2014. július 1.napjától tervezett azzal, hogy a természetes személyek beadványaikat továbbra is papír alapon nyújthatják be. (Civil szervezetek bejegyzésének és nyilvántartásának, valamint a csőd- és felszámolási eljárások modernizációjának EKOP – 1.1.5. - 2008. -0001. számú, az Európai Unió és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló projekt. )

• A társadalmi önszerveződés eredményeként a civil szervezetek Magyarországon is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, ezért - bár nem cégek – mindenképpen említést érdemel, hogy a csőd-, felszámolási projekttel együtt folyik a civil szervezetek elektronikus nyilvántartásának kialakításával kapcsolatos munka, melynek eredményeként szintén 2014. július 1. napjától ez a nyilvántartás és a felekkel kapcsolatos kommunikáció is részben elektronikussá válik.

367

Vonatkozó lényegesebb jogszabályok:

• A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról sé a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

• A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

• A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény

• A civil szervezetek nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény

• A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény

• Az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény

• A közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény

• Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény

• A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény

Jegyzetek:

1 Európai Parlament és a Tanács 2003. július 15-i 2003/58/EK irányelve a meghatározott jogi formájú társaságokra vonatkozó nyilvánossági követelmények vonatkozásában a 68/151/EGK irányelv módosításáról

2 Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium cégekkel, cégeljárással kapcsolatos honlapjának elérhetősége: www.ceginformaciosszolgalat.kormany.hu

3 Az Országos Bírósági Hivatal Cégbírósági Munkacsoportja részére Erdélyi Gábor informatikai csoportvezető által készített folyamatábra ( melléklet )

368

4 Süléné dr. Tőzsér Erzsébet – dr. Dzsula Marianna: Abakusz – elektronikus cégeljárás Magyarországon ( Magyar Jog 2008/9. szám )

369

Action plan 2009-2013

F.R. Paulino Pereira

e-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

370

e-Justice strategie 2014-2018

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG

371

I. Action plan 2009-2013

Functions Technical aspectse-Justice Portal

https://e-justice.europa.eu/home.do

372

https://e-justice.europa.eu/home.o?action=home&plang=en&init=true

373

1. Law and case law

http://eur-lex.europa.eu/n-lex/index_en.htm

https://e-justice.europa.eu/content_member_state_case_law-13-en.do

374

2. Judicial systems

https://e-justice.europa.eu/content_judicial_systems-14-en.do

375

3. Legal professions

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions_and_justice_networks-20-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_legal_professions-29-en.do

376

4. Going to Court

https://e-justice.europa.eu/content_going_to_court-32-en.do

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/cc_searchmunicipality_en.jsp#statePage0

377

5. Mediation

https://e-justice.europa.eu/content_mediation_in_member_states-64-en.do

378

6. Succession

https://e-justice.europa.eu/content_successions-166-en.do

379

7. Tools for courts and practitioners

https://e-justice.europa.eu/content_tools_for_courts_and_practitioners-68-en.do

380

8. Find a …

https://e-justice.europa.eu/content_find_a-113-en.do

381

9. Dynamic forms

https://e-justice.europa.eu/content_dynamic_forms-155-en.do

https://e-justice.europa.eu/content_european_payment_order_forms-156-en.do

382

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_form_action.do?idTaxonomy=156&formSelectiondynform_epo_a_2_action

https://e-justice.europa.eu/dynform_intro_member_state_action.do?StartForm&msCodeSelection=25&idTaxonomy=156

383

https://e-justice.europa.eu/dynForms.do?1418030803670

384

III. e-Justice strategie 2014-2018

(http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.C_.2013.376.01.0007.01.ENG)

385

General principlesObjectivesImplementation

https://e-justice.europa.eu/home.do?plang=en&action=home