sarah bartlett: 100 szimbólum az univerzum titkairól

8/16/2019 Sarah Bartlett: 100 szimbólum az univerzum titkairól

1/23


2/23

ppppp

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETŐ 8

A TERMÉSZETI VILÁG 14

VÉNUSZFESTMÉNY 16

SZIVÁRVÁNYKÍGYÓ 18

KÍGYÓK 20

KÉZLENYOMATOK 22

JUDACULLAPETROGLIFA 24

SZFINX 26

SZKARABEUSZ 28

ÓKORI EGYIPTOMI SZIMBÓLUMOK 30

GALAMB 32

MADARAK 34

GYÓGYÍTÓ KERÉK 36

LÓTUSZVIRÁG 38

ANJOULILIOM 40

VIRÁGOK 42

SZIVÁRVÁNY 44

FŐNIX 46

SÁRKÁNY 48

MITOLÓGIAI SZÖRNYETEGEK 50

LÁTOMÁSKÍGYÓ 52

MAJA ISTENSÉGEK 54

PILLANGÓ 56

HALLEYÜSTÖKÖS 58

SZARVAS ISTEN 60

ALGOL, A DÉMONCSILLAG 62

FALLOSZ 64

NAZCAVONALAK 66

KOPONYA 68

TOTEMOSZLOP 70 INDIÁN ÁLLATSZELLEMEK 72

AZ ISTENI VILÁG 74

HOLDSARLÓ 76

LIBÁCIÓ 78

AZ ÉJSZAKA KIRÁLYNŐJE 80

MEZOPOTÁMIAI ISTENSÉGEK 82

MINDENT LÁTÓ SZEM 84

A NAP SZEKERE 86

Sarah Bartlett

100 szimbólum az univerzum titkairól

A mű eredeti címe:

The Secrets of the Universe in 100 Symbols

A mű eredetileg a Quintessence Editions Ltd. gondozásában jelent meg.

Copyright © 2015 Quintessence Editions Ltd.

© Bioenergetic Kft., 2016

Kiadja a Bioenergetic Kft.

Felelős kiadó: Schneider Gábor

ISBN 978-963-291-275-2

Fordította: © Kovács Zsuzsa

Főszerkesztő: Kajtár-Schneider Krisztina

Felelős szerkesztő: Makra Júlia

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes engedélye nélkül tilos jelen

kiadvány egészét vagy részeit bármilyen formában sokszorosítani, másolni,

terjeszteni vagy tárolni.


3/23

pppppÁRON MELLDÍSZE 88HERMA 90 GÖRÖG ISTENSÉGEK 92FRIGYLÁDA 94SORSTÁBLA 96

FÚDZSIN ÉS RAIDZSIN 98

A VÉGZET LÁNDZSÁJA 100

GLÓRIA 102

A NYOLC HALHATATLAN 104TEFILLIN 106

GANÉSA 108

HINDU ISTENSÉGEK 110

URRACA KIRÁLYNŐ KELYHE 112

AZ ÉLET FÁJA 114

AZTÉK NAPKŐ 116

INTIHUATANAKŐ 118

A’A 120

AZ ÖRDÖG SZOBRA 122

JELEK ÉS RENDSZEREK 124

JI CSING 126

SZVASZTIKA 128

ÉKÍRÁS 130

OM 132

PENTAGRAMMA 134

JIN ÉS JANG 136

TRISZKELION 138

CADUCEUS 140

ANKH 142

KERESZTEK 144

LUO SU NÉGYZET 146

HIEROGLIFÁK 148

VESICA PISCIS 150ARANYMETSZÉS 152

SATORNÉGYZET 154

ZÉRUS 156

SALAMONCSOMÓ 158

KÁRTYAJÁTÉK 160

ÉLETKERÉK 162

AZ ÉLET VIRÁGA 164

CSAKRÁK 166

MANDALA 168

FIBONACCISZÁMSOR 170

GEOMANCIA 172

RÓZSAKERESZT 174

VOYNICHKÉZIRAT 176

A VITRUVIUSTANULMÁNY 178

VÉGTELEN 180

HARMONICES MUNDI 182

UNIKURZÁLIS HEXAGRAMMA 184

A MISZTIKUS VILÁG 186

NAMARRGON, A VILLÁMEMBER 188

SÁMÁN 190

LABIRINTUS 192

PHAISZTOSZI KORONG 194

JÓSLÓCSONTOK 196

CSILLAGÁSZATI NAPTÁR 198

ÁLLATÖVI JEGYEK 200

ELEUSZISZI MISZTÉRIUMOK 202

SZEMMEL VERÉS 204

OLTALMAZÓ AMULET TEK 206

BARSOM 208

PETELIAI ARANYLEMEZ 210SRÍJANTRA 212

MITHRÁSZMISZTÉRIUMOK 214

MÁRIA MAGDOLNA 216

ISTABY RÚNAKŐ 218

SMARAGDTÁBLA 220

ŐSI ALKÍMIAI SZIMBÓLUMOK 222

DAKINI 224

POINT ZERO 226

ASZTROLÁBIUM 228

ZODIÁKUS 230

RAZIEL ANGYAL KÖNYVE 232

SIGILLUM DEI 234

HOMOKFESTÉS 236A HÖLGY ÉS AZ EGYSZAR VÚ FALISZŐNYEG 238

TAROT 240

TAROTKÁRTYÁK 242

DIVINÁCIÓS KALENDÁRIUMOK 244

PORTA ALCHEMICA 246

SZABADKŐMŰVES TABLÓ 248

LOA 250

NÉV ÉS TÁRGYMUTATÓ 252

KÉPEK 256


4/23

iiiiiiiiii

iiiii

iiiiiiiiii

iiiii

iiiii

A galaktikus pillangóról azt

tartják, hogy az univerzum

„össztudatát” jelképezi. Ez

Hunab Ku, a maja teremtő

isten szimbóluma


5/23

iiiiiiiiii

iiiii

iiiiiiiiii

iiiii

iiiii

A TERMÉSZETI VILÁG

A civilizációk kezdete óta az emberek

nemcsak a beszéden keresztül fejlesz-

tették a kommunikációjukat, hanem

olyan korai rajzokkal és képi ábrázolá-

sokkal is, amelyeket barlangokban, il-

letve a táj képében láthatunk ma is.

A szimbólumok nyelvezetében elsőkénta természet ihlette meg az embereket,

akik a madaraktól kezdve a virágokon

át a rovarokig mindent bizonyos szelle-

mekkel és spirituális lényekkel azonosí-

tottak. Ezeket az istenségeket – jelképes

formában rögzítve – gyakran az állat- és

növényvilág egy-egy jellegzetességével

hozták összefüggésbe. A hindu Ganésá-nak elefántfejet adtak, Camazotz-t az

alvilág denevéristeneként tisztelték a

maják, a görög Pallasz Athéné szent állata

pedig a bagoly volt. A mezopotámiai és

görög civilizációk és a természeti világ

iránti tiszteletük hatása sok csillagjegy és

az állatövi jegyek legtöbbjének megneve-

zésében is észrevehető. A természetarchetipikus szimbólumai – például a

békét jelképező galamb, a férfiasságot

jelző fallosz vagy az élet körforgását szim-

bolizáló, saját farkába harapó kígyó – ma is

ott élnek kollektív tudattalanunkban.


6/23

iiiiiiiiii

Vénusz-festmény ChauvetPontd’arC barlang, FranCiaország, ardèChe, Kr. e. 30 000 Körül

K j, , k- j

Ez a hangsúlyos női szeméremtest

vagy Vénusz-rajz vélhetően

az egyik legrégebbi ismert

termékenységi szimbólum

Több tízezer évvel azelőtt, hogy az egyip-tomiak egyáltalán elkezdték volna kiala-kítani a hierogliák nyelvezetét, a vadászó-gyűjtögető ősember már rögzítette a magahagyatékát Európa barlangjaiban. A rancia-országi Ardèche vidékén, a mészkőhegy-ség mély szurdokai és magas sziklái közötthúzódik meg egy különleges, 1994-ben el-tárt barlang, amelyet több mint 30 000évesnek gondolnak. Itt, a mindmáig a legko-rábbinak tartott barlangrajzok között láthatótalán az első megörökített termékenység-szimbólum, amely aztán széles körben elter-

jedt az ősi népek között.A Chauvet-barlang több ezer évig rejtve

volt, miután egy ölé hajló szikla körülbelül29 000 évvel ezelőtt elkezdett leomlani,majd 8000 éve végleg elzárta a bejáratát.A barlang belső termeiben elegáns, művésziés látványos képgyűjtemény található.A rajzok gímszarvasokat, medvéket, pár-ducokat, bölényeket, pézsmatulkokat, lova-

kat, oroszlánokat és hiénákat örökítenekmeg. A sokéle teremtmény között szerepelegy bizarr embertestű-bikaejű szörnyetegrajza is, egy női altest és hangsúlyos szemé-remdomb ölé rajzolva. A ragadozó állatokseregei között láthatók továbbá okkerságakézkörvonalak és mintába rendezett pöttyökis, valamint egy buzogány-jelkép: egy bun-kósbot ormájú, torz „P” betűhöz hasonlómotívum. A buzogány-szimbólum jelentéséta tudósok széles körben vitatják, és valóban

sokéle szubjektív értelmezésre ad alapot.Vannak, akik szerint a női elsőtestet jelké-pezi oldalnézetből, míg mások szerint koraiallikus szimbólum lehet.

16 A TERMÉSZETI VILÁG


7/23

iiiiiiiiiiA Chauvet-barlang legmélyebb termében,

a Salle du Fond-ban talált egyik legontosabbképnek a „Vénusz és a varázsló” címet adták.A 7 méter magas barlang mennyezetérőllóg egy üggőcseppkő, amely a barlang ta-la jától 110 centiméterre végződik. Ezen acseppkövön látható a „Vénusz és a varázsló”

elnevezésű szénrajz.

vénusz és a varázsló

Vénusz szeméremdombja szemmagasság-ban látható a kompozíció központjában,és ma már tudjuk, hogy pár ezer évvelkorábbra datálható, mint kísérője, a bika-ember alakú varázsló. A „varázsló” ogalmata régészek gyakran olyan antropomor

képek elnevezésére használják, amelyekrőlúgy gondolják, hogy sámánt ábrázolhat.A chauvet-i varázsló a későbbi görög mitoló-giai állatra, a Minótauroszra emlékeztethatalmasnak látszó vad, pogány erejével.A Vénusz-kép a Chauvet-barlang első,a első paleolit kultúra aurignaci koráratehető dekorációs időszakából származik.Amint a későbbi közép- és kelet-európaiVénusz-alakoknál is látható – ilyen példáula lausseli „Vénusz” (Kr. e. 25 000 körül)

A barlangban talált

pöttyöket és mintákat az

írás egyik legősibb

formájának gondolják,

amely jóval a hieroglifák

kialakulása előtt született

Franciaországban, Dordogne megyében –, aelnagyított és hangsúlyos női szeméremtestaz életadó erő ikonikus jelképe volt, éselképzelhető, hogy ennek a korszaknak abarlangi szertartásaiból ered. Az aurignacikultúra, amelyet a csonteszközök használataés a pattintott késpengék technológiája

jellemez, 32 000–27 000 évvel ezelőtt éltevirágkorát. A Vénusz-kép is azt igazolja,hogy a mai napig nem ismerünk a chauvet-ibarlangrajzoknál régebbi estményeket.

Az állatfigurák lenyűgöző repertoárjávala barlang az őskőkorszak képzőművészeté-nek komoly galériája, amely sokat elárul akultúra életmódjáról és hitrendszeréről. Azegyik teremben egy sziklára helyezett med-vekoponya elett enséges bagolyportrélátható. Úgy vélik, ez egyajta szakrális szer-

tartás lehetett, amelyben szerepet játszottaz előszeretettel vadászott és egyben tisz-telt vad barlangi medve. A medvét, pár-ducot, oroszlánt és lovat ugyanolyan szent-nek tekintették, mint a vihar, az eső és anap szellemeit vagy erőit; valószínűlegezek a rajzok képviselik az animizmus vagyspiritualizmus legkorábbi eltárt jelképeit.Ennek a hitvilágnak az a lényege, hogyvalamilyen isteni erő tölt el mindent, legyenaz állat, vihar vagy a nap.

vénuszFestmény 17

ABSZTRAKT JELEK

A Chauvet-barlangban mindenütt láthatók absztrakt jelek

is (vonalak és pöttyök), és két olyan kép, amely pillangót

vagy madarat is ábrázolhat. A témáknak ez a kombinálása

néhány prehistorikus művészeti szakértőt arra a követ-

keztetésre vezetett, hogy a rajzoknak rituális vetülete islehet. Úgy vélik, a piros pöttyök sorozatai a sámán jelzése

az emberek elé – hasonlóan ahhoz, ahogyan ma a világító

neontáblák éttermet vagy bárt jelezhetnek.

Máshol a vörös-okker kézlenyomatok és mintaelemek

úgy készültek, hogy estékanyagot köpködtek a alra

szorított kezekre. Talán névjegyek voltak ezek – azokéi, akik

menedéket kerestek vagy a szertartásokra érkeztek a

barlangba. Abból, amit a első paleolit kultúrákról tudunk,

ezek a népek olyan saját szertartásokat és hitrendszert

alakítottak ki, ahol az állatot, az embert és a termékenysé-

get szentként tisztelték. Kétségtelen, hogy szimbolikus

díszítéseivel a barlangművészet élettel tölti meg a távolimúltat, és értelemmel ruház el egy kevéssé ismert kultúrát.


8/23

iiiiiiiiii

A Nourlangie-szikla

szivárványkígyója a hegyes

fogaival sokkal vadabb

látványt nyújt, mint az

Ubirr-szikláé

sziVárVánykígyó KaKadu nemzeti ParK, ausztrália, Kr. e. 25 000–20 000 Körül

h ü

tokat és az embereket. A dalvonalként vagyálomnyomként ismert út, amelyet bejárt, az

egész Ausztráliát átszelő és be hálózó szent,láthatatlan ösvényekké vált. A különbözőhelyi mitológiákban a kígyó lehet nőstényvagy hím, sőt kétnemű is, és különbözőneveken ismerik – például Julunggul, Kun-manggur, Ungar vagy Yurlunggar.

Néhány tudós szerint a kígyó és a szivár-vány közötti kapocs az évszakok körorgásátés a víz ontosságát jelképezi az emberiéletben. Ha szivárvány látható az égen, aztmondják, hogy a szivárványkígyó az egyik

vizes üregből egy másikba költözik, ésilyenkor eltölti a vízkészleteket, útja soránpedig patakokat és mély csatornákat vája talajba – ez magyarázza, hogy bizonyosvizes üregek az aszály során sem száradnakki. A kígyó ereje nélkül nem esne az eső, ésa talaj végleg kiszáradna. A szivárványkígyótvélik eledezni a hold udvarában is, amelyetaz eső jelének lehet tekinteni, és istenigyógyereje van. Vele hozzák összeüggésbea kvarckristályokat és a kagylóhéjakat, ame-

Az ausztráliai Kakadu Nemzeti Parkban azUbirr sziklánál van egy szent hely, amelya Szivárványkígyó-galéria nevet kapta.Egy egyszerű, de színes ősi sziklaestménylátható itt, amely egy magányos szikláncsúszó-mászó kígyót ábrázol. Bár a kígyó aszó szoros értelmében nem szivárványszínű,a világteremtés korának – amelyet a benn-szülöttek „álomidőnek” neveznek – azonbanerőteljes motívuma. A estmény az ősibennszülött művészet egyik legrégebbenismert képe, de a szivárványkígyó ma is kul-turális beolyással bír az ausztrál őslakosok

között.A szivárványkígyó néhány beszámoló sze-rint vagy egy kiszáradt olyómederben lévővizes üregből emelkedett ki, vagy az égbőlszállt alá az álomidőben, és így teremtettemeg az életet, a vizet és a termékenységet.A kontinensen végigcsúszva a mozgásávalhozta létre a szakrális ősi táj völgyeit, hegyeités vízi útjait.

A öldön átkelve a szivárványkígyó dalávalkeltette életre a sziklákat, növényeket, álla-



9/23

iiiiiiiiii

lyeket a kígyó erejének megidézésére hasz-nálnak a szertartásokban. Az Észak-Auszt-ráliában található Arnhem Land síkságonélő bennszülöttek még ma is azt mondják,hogy a kígyó látható szivárvány ormájábanaz égen, a gyöngyház színeiben és a ény

játékában a vizes üregek elett.

A szivárványkígyót összekapcsolják to-vábbá az emberi vérrel, különösen a menst-ruációs ciklussal, valamint azokkal a vér-szertartásokkal, amelyeket valaha az ősianyaisten, Kunapipi tiszteletére tartottak,aki a öldig követte a szivárványkígyót, ésmegteremtette az embereket, a növénye-ket, az állatokat és a rovarokat. A nőimenstruációs ciklusról hagyományosan azttartják, hogy a szivárványkígyó szemébenszent. A szivárványkígyóról szóló legismer-tebb bennszülött mítosz a Wawalag-nővé-rek története, amely szerint a nővérek ésleszármazottaik éppen átkeltek a öldön,amikor az idősebb nővér gyermeknek adottéletet, és a vére beolyt abba a vizes üregbe,amelyben a szivárványkígyó élt. A kígyó aszag nyomán eljutott a kunyhójukban alvónővérekhez, bekúszott az ajtónyíláson, éselalta a nőket és a gyermekeiket. Miutánmegcsípte egy hangya, a kígyó elöklendeztea nővéreket, és így keletkezett Arnhem Land.Ezt a menedékhelyet ma is női területként

tisztelik, bár a turisták kedvéért már lazítottaka szabályokon.

aFriKai mitológia

A szivárványkígyó a teremtés ontos része-ként bukkan el számos arikai mitológiában,többek között Beninben, Nigériában és aKongó vidékén, de szerepel Haitin, Poliné-ziában és Pápua Új-Guineában is. Ha igazak

a eltételezések, miszerint az ausztrál ősla-kosok valójában Arikából vándoroltak el ésérkeztek Ausztráliába körülbelül 50 000 év-vel ezelőtt, valószínűleg ők vitték magukkala szivárványkígyó archetipikus képét akárszájhagyomány útján, akár a kollektív tu-dattalanjukban. Aztán, ahogyan idővel o-kozatosan belakták a kontinenst, ezek az ősinépek több száz különálló csoportra sza-kadtak, és mindegyik saját nyelvet és kultúrátalakított ki.

Azt mondják, a narancs-

színű szivárványkígyó az

Ubirr-sziklánál állt meg,

hogy énekével életet adjon

mindennek. A nők azóta is

szent helyként tisztelik ezt

a területet

Ayida-Weddo vevé jét

(vudu szimbólumát)

mindig Damballa égisten

jelképével együtt láthatjuk

A benini on nép hite szerint a szivárvány-kígyó, amelyet Ayida-Weddo néven ismertek,egy androgün teremtő istenséget, NanaBulukut szolgálta azzal, hogy enntartottaaz eget. Egy másik nyugat-arikai mítoszarról szól, hogyan mentette meg egy 7000gyűrűt ormázó hatalmas, öld alatti kígyó a

öldet attól, hogy belezuhanjon a eneketlentengerbe. Csillagokat hintett az égboltra,villámokat szórt a öldre, és kiengedte aszent vizeket, hogy élettel töltsék meg abolygót. Az első esőkkel szivárvány jelentmeg az égen, és párosodott a kígyóval.Az általuk létrehozott szent nektár letta nők teje és a érfiak magja. A kígyó és aszivárvány tanította meg az emberiségeta vér és az élet – a menstruáció és a szülés –közötti kapcsolatra és a vérszertartások vudu

szentségére.Ausztrália és Arika őslakosai ma is szent-ként tisztelik a szivárványkígyót. Az őslako-sok az álmodások során énekkel, zenévelés tánccal teremtik újjá a szivárványkígyótörténetét, amint elalja a Wawalag-nővé-reket. A Szivárványkígyó Fesztivál éventemegrendezett zenei esztivál Ausztráliában,az ősi mítoszok és képek pedig ma is ihle-tetten jelennek meg az őslakosok műalko-tásaiban.

SZIVÁRVÁNYKÍGYÓ 19


10/23


kígyók

Püthón

Az Olümposz előtti GörögországbanPüthón sárkányként élt Delphoiban,ahol eredetileg Gaia, a öldistennőszentélye volt. Később Püthón Apol-lón ellensége lett, aki végül legyőzteőt. Apollón tette Delphoit a sajátszentélyévé, és a papnője, Püthiaa halott kígyó rothadó tetemébőlvette a hatalmát.

MUCALINDA

Mucalinda a nagák, a kígyószerű is-

tenségek királya volt. Amikor Budd-ha a megvilágosodást kereste abódhia alatt, elsötétedett az ég.Mucalinda elemelkedett a öldről,és kobracsuklyájával védte Buddháta vihar elől. Amikor elállt az eső, akígyó ejet hajtott Buddha előtt,majd visszatért a palotájába.

JORMUNGAND

Az óriásnő, Angerboda és a szélhá-

mos isten, Loki ivadéka, Jormungandtengeri kígyóvá változott, amikorOdin belökte az óceánba. Olyanhatalmasra nőtt, hogy átérte aöldet, és meg tudta ogni a sajátarkát. Ezért ismerik Világkígyóként.Ha elengedi a arkát, a világ véget ér.

SÉSA

A Mahábhárata szerint Sésa a nágák

(kígyók) hercege volt. LenyűgözteBrahma istent, aki ezért rábízta avilág hordozásának a eladatát. Eztmeghallván Sésa bebújt egy lyukba,lekúszott egészen az aljáig, és a e-

jére húzta a öldet; így lett ő a kígyó,akin Visnu aludt.

NEHEBKAU

A jóságos egyiptomi kígyóisten,Nehebkau volt az egyik eredeti ős-isten. A napistenhez kapcsolódvaúszkált a káosz vizeiben a teremtéselőtt, és a napistenhez kötődött azidők kezdetekor is. Istenként véd-te továbbá a áraót életében és ha-lálában is. Nehebkaut gyakran kétejjel ábrázolják.

SERPENS

A Serpens (Kígyó) a Kígyótartó csillag-kép része, és vagy a Kígyótartó körülkígyózva, vagy egyszerűen rajta átha-ladva ábrázolják az éjszakai égbolton.A Kígyótartót Laokoónnal azonosították,vagyis azzal a pappal, aki figyelmeztettea trójaiakat a aló veszélyeire. Laokoóntkésőbb két tengeri kígyó gyilkoltameg, akik közül az egyik Serpens volt –Poszeidón küldte rá őket büntetésül.


11/23

KÍGYÓK 21

NÁGA

A nágák kígyóistenségek voltak, akikolyamatos csatározásokat olytattakGarudával, a hatalmas saskirállyal.Történeteiket a Mahábháratában ol-vashat juk. A nyolc nagy kígyókirályegyike, Vászuki, akit Siva kígyójakéntismernek, segített az isteneknekvisszaszerezni a halhatatlanság elixír-

jét a tejóceán mélyéről.

AVAnyu

A tewa istenség, Avanyu kígyó avíz oltalmazója. Különböző, szarvasvagy tollas kígyóként való ábrázo-lásai gyakran a víz áramlására vagya villám alakjára emlékeztetnek.Amerika délnyugati részein és ÚjMexikóban gyakran eltűnik Avanyuképmása magasan a kanyonok olyóieletti barlangok alain.

UADZSET

Uadzset, a királyok és a szülő nők

védelmezője a öldhöz kapcsolódik,és vagy kígyóejű nőként, vagy ha-lálos egyiptomi kobraként ábrá-zolják. Istennőként tisztelik; híresszentélye Per-Uadzset templomábantalálható. Valószínűleg ez a szen-tély volt a orrása annak a szentély-építő hagyománynak, amely aztánEgyiptomból átterjedt Görögország-ra is.

KOATLIKVE

Az azték istennőt, aki megszülte

a holdat, a csillagokat és a napot,„kígyószoknyás nőként” ismerik.A teremtés kezdetén eláldozták, errekét kígyóej ugrott elő leejezett tes-téből. Ő képviseli a mindent elnyelőöldanyát, aki az anyaméhet és a sírtegyaránt magában hordozza.

AZ ÉDENKERTkígyójA

Az Édenkertben, bár Isten figyelmez-tette Ádámot, hogy a tudás ájáról neegyen, a kígyó megkísértette Évát,hogy kóstolja meg a gyümölcsöt,amelyből ő aztán Ádámnak is adott.Amikor Isten rájött erre, kiűzteÁdámot és Évát a Paradicsomból.A kígyót azzal büntette, hogy örökrea porban, a hasán kell csúsznia-másznia.

BAZILISZKUSZ

A baziliszkuszról a középkori Euró-pában úgy hitték, hogy egy ka-kas költötte ki egy kígyó vagyvarangyos béka tojásából. A kö-zépkori bestiáriumok rettegett ször-nyetegéről úgy tartották, egyetlenszempillantásával képes gyilkolni.Egyes legendák szerint akkor lehetmegölni, ha kakaskukorékolást hallvagy meglátja magát a tükörben.


12/23

iiiii

iiiii

kézlenyomAtok Cuevas de las manos, Patagónia, argentína, Kr. e. 7000 Körül

Kk kk -űj kk

Egy eldugott patagóniai

folyóvölgyben rejlő

barlang falán talált

több száz kézlenyomat

arra utal, hogy az

ókori nomád népek a

zsákmányra vadászva ilyen

barlangokban pihenhettekmeg

telepesek edeztek el a XIX. században, ésakiket tehuelche indiánokként ismerünk.

A barlang a alain látható rengeteg rajzrólés kézmintáról kapta a nevét. A nemzetközitudományos közösség szerint ezek a barlan-gok képviselik a legkorábbi, Kr. e. kb. 7000-re

tehető ontos orrás-lelőhelyet a dél-ameri-kai vadászó-gyűjtögető csoportok életé-vel kapcsolatban.

A barlangok a sivatag közepén találhatókegy eldugott kanyonban, Santa Cruztólészaknyugatra; a hozzájuk legközelebbeső város, Perito Moreno 163 kilométerrevan innen. A Perito Moreno Nemzeti Park-kal együtt az egész terület régészeti éspaleontológiai szempontból gazdag orrás.A olyóvölgyben nem hallható más, csak

ACuevas de las Manos (Kezek barlangja)olyan sziklaestmény-galéria, amely nem-csak a vadászok és az elejtett állatok tör-téneteit rögzíti, hanem különleges kézlenyo-matok és kézminták sorát is elvonultatja.Sok szakértő meggyőződése, hogy min-

den kézlenyomat más-más személy kéz- jegye, mint egy névjegy, pillanatelvételvagy önarckép, amelyet a vadászok későbbinemzedékeinek hagytak ott emlékeztetőül.Mások szerint azonban ezek a mintanyomottvagy estett kézlenyomatok, amelyek közülnagyon sok fiútenyér méretű, valamilyenbeavatási vagy érfivá érési ünnepi rítusrészei lehettek. Valószínűleg ezek az embe-rek lehettek Patagónia történelmi vadászó-gyűjtögető népének az ősei, akiket az európai



13/23

iiiii

iiiii

a patagóniai szél zúgása és a milliónyi madárrikoltozása. A olyó mellett emelkedő ko-pár hegyek kontrasztjaként üdítő zöld lát-ványt nyújt az a pár bozótos a, amelyekelszórtan láthatók a mederben. Kilencezerévvel ezelőtt egy teljes primitív vadászó-gyűjtögető közösség kelt át a olyóvölgyön

és pihent meg a Kezek barlangjában, hogyrövidesen olytassa a vadászatot Patagóniánát.

A barlangokat legutoljára Kr. u. 700-banlakták. A estményeken olyan jelenetek lát-hatók, ahol az ármányos csapdák elettibüszkeség ontosabb volt a vadászatban,mint az ölés maga. Az egyik tablón egysziklarepedés jelképezi a szurdokot, ahovábeűzték a zsákmányt. Néhány állatot em-berek vesznek körbe, másokat csapdábanlátni. Harcosok támadnak egy csapat állatra„bolának” nevezett hajítóegyverekkel. Eztöbb, egymáshoz kötözött kötélből állt,a végeken nagy kövekkel és súlyokkal. Úgykapták el vele az állatokat, hogy rátekeredetta lábukra, mintegy gúzsba kötve őket.

három Kultúra

A barlangrajzok három különböző kultú-rából származnak; a barlangestészetnek ez

a művészi sorozata Kr. e. 7300 körül indult.A kőmenedék maga azonban a sziklamű-vészet öt csoportját képviseli. A későbbi fi-gurák és motívumok gyakran edik a korábbikorszakok alkotásait. Az első embercsoporthosszú vadászatokra indult, ő zsákmánya aguanakó (egy lámaszerű, a húsáért vadászottállat) volt. Körülbelül Kr. e. 7000-ben máregy második kulturális szint azonosítható,amelyet a sok kézlenyomat különböztetmeg. Ez a kultúra nagyjából Kr. e. 3300-ig

tartott, amikor a rajzok stilizáltabbak let-tek, és számos állati és emberi alakot ábrá-zoltak.

Az utolsó kulturális hullám Kr. e. 1300 kö-rül kezdődött. A elhasznált estékanyagokélénkebb pirosat adtak, a kivitelezés pedigabsztrakt geometriai alakokra és stilizáltállat- és emberrajzokra összpontosult. Úgyvélik, hogy ezek a estmények a történelmivadászó-gyűjtögető tehuelche indiánokmunkái lehettek, akik egészen addig lakták

Bár néhány kézlenyomat

körülbelül Kr. e. 1300-ravezethető vissza, ezeket

még korábbi, Kr. e. 7000-re

datálható kéznyomokra

festették rá

Az őskori barlangokban

talált kézlenyomatokat

a vadászok személyes

kézjegyének gondolják

Patagónia hatalmas területét, amíg az elsőspanyol kereskedők és telepesek meg nemérkeztek. A tehuelchék alapvetően nomá-dok voltak, akik az alöldön teleltek, aholhalat, kagylót és rákot ogtak. Tavasszalelköltöztek Patagónia központi ennsíkjairaés az Andokba, és vadászgatással töltötték anyarat.

Ennek a nomád életmódnak csak a XIX.században vetett véget az, hogy Patagónianagy részén hatalmas méretű állatgazda-ságok alakultak ki. A tehuelche közösség

már nem létezik, de a piros kézlenyomatokhihetetlen tárlata tartós hagyatéka egyolyan népnek, akik az évszakokat követveéltek, és vadászták, de egyben tiszteltékis az állatokat, például a guanakót, amelyennek az ősi népnek a mindennapi túlélését

jelentette.A Kezek barlangjában látható sziklamű-

vészet ábrázolásai közé tartoznak bizonyosgeometriai ormák, cikcakkos minták, pirospöttyök, a nap, gyíkok és pókok, vemhes

állatok, állatkölykök és gonosz szellemekmegjelenítései. A mennyezeten láthatópöttyökről néhány régész arra következte-tett, hogy a csillagokat jelképezhetik az égen,de lehetnek egy játék nyomai is, amelyneksorán a gyerekek estett labdákat dobáltakel, hogy eltalálják a barlang mennyezetét.A Kezek barlangjának őskori lakói a törté-nelem legkorábbi elbeszélői közé tartoznak,amikor a művészet a korai hitvilág és élet-mód jelentős és kiejező képviselőjévé vált.

KÉZLENYOMATOK 23


14/23

iiiii

iiiiiiiiii

judAcullA-PetroglifA usa, észaKKarolina, JaCKson megye, Kr. e. 3000–1000 Körül

a ck k k f kpc


AJudaculla-petroglián (sziklavéset) jelek és szim-bólumok urcsa kavalkádja látható. A vésetekkészítője rejtélyének a elderítése mindig is el-lentmondásos vállalkozás volt, amely sok százéven át titokzatosságba burkolózott. A szap-pankőből lévő, több ezer évesnek vélt hatalmaskőtömböt a közelmúltban nagyon alaposan meg-vizsgálta egy régészcsoport Észak-Karolinában.Ma úgy vélik, hogy a véseteket a cserokik érkezése

előtt, valószínűleg Kr. e. 3000 és 1000 között ké-szítették. Úgy gondolják, hogy mintegy ezer évalatt különböző bennszülött népek jöttek el aJudaculla-sziklához, hogy tálakat, pipákat és rituáliseszközöket véssenek rá, és szent hely is lehetett,ahol szertartásokat és ünnepeket tartottak. A szik-lán lévő kisebb petrogliák a látogatók által akövön hagyott „graffiti” vésetek is lehetnek, vagyaz amerikai indián sámánok mágikus szimbólumai.

Akár graffitik, akár

mágikus szimbólumok,

ezeknek a furcsa

véseteknek az eredete

sok évre gondolkodóba

ejtette a régészeket


15/23

iiiii

iiiiiiiiii

JUDACULLAPETROGLIFA 25

Tsul’kalu’ vagy

a ferdeszemű óriás

legendás alakját

a vadak uraként

ismerték. A cserokik

vadászati rítusaikhoz és

szertartásaikhoz idézték

meg őt

Más régészek meggyőződése szerint akőtömb valójában a terület hatalmas tér-képe, amely a különböző vízi utakat jelöli,és megmutatja a kereskedelmi és utazásiútvonalakat. Ezek közé tartozik a Kis-Ten-nessee olyó és a Nantahala olyó. A olyókelhelyezkedése nagyon hasonló a mai pon-

tos térképekéhez.Több petroglia is található az Egyesült Ál-

lamok délkeleti részén, de a Judaculla-szik-la az egyik legnagyobb az észak-karolinaiJackson megyében. A hatalmas sziklátannyira sűrűn edik a petrogliák, hogynem könnyű megkülönböztetni az egyesszimbólumokat. Egyetlen sziklán sincsenekazonban ehhez hasonló vésetek, beleértveaz absztrakt vonalakat, embereket, állatokat,vonalakat és pöttyöket, valamint az égiormákat és geometriai alakzatokat. Ezekközül a szimbólumok vagy vésetek közül sokmegelel a mexikói putónok vagy chontal-maják piktográfainak – ilyen például aNagy Nap képe. A putón mitológia televan természeteletti vízzel, mangrove-szörnyekkel és lényekkel, ahogyan a sziklaszámos képén látható, és az is valószínű,hogy a putónok erreelé is kereskedtek.Lehetséges, hogy ilyen messzire jutottak azotthonuktól?

Az amerikai cseroki indiánok újabb legen-

dái szerint a véseteket egy Tsul’kalu’ nevűerdeszemű óriás – a közeli hegyekben la-kó nagy vadász – készítette. Egyszer leug-rott a hegytetőn lévő otthonából, és aszappankövön landolt. Eközben karcoltaössze a követ hétujjú kezével. Több legendais szól arról, hogy a cserokikat más óriásoklátogatták. Majdnem kétszer olyan maga-sak voltak, mint egy átlagos ember, éserde volt a szemük. A cserokik Tsunil’kalu’-nak vagy erdeszeműeknek nevezték

őket. Ezek az óriások nagyon messze él-tek, a lemenő nap irányában. A cserokikbarátként ogadták őket, és ők maradtak isegy ideig, mielőtt visszatértek nyugatra, azotthonukba.

A cserokik nagyon díszes szimbólumokathasználtak, és híresek voltak arról, hogymindent kidekoráltak, a lovaiktól és a testük-től az otthonukig. Ezek közül a szimbólumokközül sok spirituális természetű volt, és azőseik szellemeivel kötötte össze a cserokikat,

vagy titkos üzeneteket közvetített a klánokközött. Az is lehetséges, hogy a szikláravésett szimbólumok különböző törzseknekvagy klánoknak hátrahagyott üzenetekvagy térképes instrukciók voltak, amelyekmegmutatták a olyók és a szárazöldek kö-zötti útvonalakat.

A Judaculla-sziklán van egy hét pont-ból vagy küllőből, és egy körökből és ke-

resztekből álló sorminta. A négyes és ahetes szám gyakran elbukkan a cserokimítoszokban, mesékben és szertartásokban.A négyes szám a öldet, szelet, tüzet éslevegőt képviseli, valamint a négy ő égtájat:keletet, nyugatot, északot és délt. A hetesszám a cserokik hét klánjára utal. A négy őégtáj mellett három másik is létezik, és ezekteszik ki a hét küllőt. Ezek a öl (a első világ),a le (az alsó világ) és a közép (ahol mostélünk).


16/23

iiiiiiiiii

szfinx gíza, egyiPtom, Kr. e. 3000–2500 Körül

a f, p

Annak ellenére, hogy

a szfinx a világ egyik

legismertebb szimbóluma,

valódi eredete még mindig

erős ellentmondásokat szül

a tudósok között

hasonlóan szfinxet is helyeztek kora ke-resztény sírokba vagy a közelükbe, hogy avilág isteni ényét képviselje.

A legtöbb kutató következtetése szerinta gízai nagy szfinxet Kr. e. 2500 körülkészíttette Egyiptomban az Óbirodalomhoz

tartozó Haré áraó. Mások szerint azonbanaz is lehet, hogy a napimádás ő korszakaKr. e. 3000 és 2700 közé esett, míg a Gízai-ennsík csak jóval később vált temetkezésihelyül szolgáló nekropolisszá.

Az egyiptomi szfinx a napot és azoroszlánistent megtestesítő áraó hatalmasszimbólumává vált. Az állat és a áraó ittegyetlen elsőbbrendű lénnyé olvadt össze,aki nemcsak a sír szimbolikus őrzője volt,hanem azé az isteni erőé és bölcsességé is,

Aszfinx a nappal összekapcsolt ókori szim-bólum a közel-keleti civilizációkban.A áraódinasztiák számára hagyománnyávált, hogy a király arcát és ejét egy orosz-lán testére illesszék a temetkezési helyü-kön. A áraó és az oroszlán ilyetén rokon-

ságát az magyarázta, hogy a királyegyesült Ré napisten lányával, a hatalmasnapistenséggel, Szahmettel, akit nőstényoroszlánejjel ábrázoltak. Napszimbólum-ként a szfinxet Harmakisszal, a két horizonturával is összekapcsolták – ő képviselte azújjászületéssel és eltámadással azonosítottelkelő és lenyugvó napot. A szfinx kettőstermészete később aztán Krisztus kettőstermészetét tükrözte, aki egyszerre voltemberi és isteni. A többi napszimbólumhoz



17/23

iiiiiiiiii

Az egyiptomi szfinx korai

elődjei közé tartozik Sédu.

Ez a furcsa mezopotámiai

lény egy emberfejű

szárnyas bika

A szfinxet az ókori Róma

ideje óta a rejtvények

szimbólumaként és

motívumként használják az

európai művészetekben

amellyel a áraó uralkodott és védelmezte anépét. Később a misztériumok, az igazság ésaz egység szimbólumává vált. IV. Thotmeszegy Kr. e. 1400-ból származó sztéléjének

a vésete Gízában három aspektusát említiRének, akit Heper-Ré-Atumként, egy sokkalösszetettebb napistenségként ismertek ésimádtak ebben a későbbi időszakban.

görög szFinx

Az oroszlántesttel és női ejjel rendelkezőmitológiai szörny nyomán kialakult görögszfinxnek ugyanakkor sasszárnyai is voltak.

A sziklacsúcson ülő szfinx Théba görög városkapuját figyelte, és Oidipusz mítosza szerinttalálós kérdést tett el az utazóknak, mielőttbeléphettek a városba. Ha rosszul válaszol-tak, a szfinx megojtotta és elalta őket.A találós kérdését – „Ki az, aki reggel négylábon jár, délben két lábon, este három lá-bon?” – Oidipusz megejtette, és így vála-szolt: „Az ember: gyermekkorában négykéz-láb mászik, elnőttkorában két lábon áll, öreg-korában pedig bottal jár.” Amikor Oidipusz

SZFINX 27

A szfinx elődei

A Lowenrau (oroszlánasszony) istennő, akit oroszlán-

emberként is ismernek, 32 000 éves aurignaci szobor – ez a

legrégebben ismert embertestű, oroszlánejű figuránk. Az

azonban sokat vitatott, hogy a teste érfi vagy női test-e.

A szfinx egy másik valószínű elődje az ókori asszír Lamasszuvagy Sédu (jobbra), amelyet Kr. e. 3000 körül ábrázoltak

először. Lamasszut, akit jótékony és védelmező szellemnek

tekintettek, gyakran jelenítették meg a műalkotásokban

szárnyas oroszlánként vagy érfiejű bikaként. A hindu

vallásban Naraszimhát, az ember-oroszlánt avatárnak vagy

Visnu isten inkarnációjának gondolták. Emberszerű

elsőteste és alteste, valamint oroszlánszerű arca és karma

volt. Eredetileg nagy védelmezőként ismerték, aki ínséges

időkben védte és oltalmazta a híveit. A perzsa mitológiában

van egy mantikór nevű lény, amelynek vörös oroszlánteste,

emberi eje három sor éles oggal, denevérre emlékeztető

szárnya és harsonahangja van. Néha szarvval és szárnnyalábrázolták, vagy sárkány-, illetve skorpióarokkal. A man-

tikór mérgező tüskéket kilőve megbénította, majd

egészben elalta áldozatait.

helyesen megválaszolta a kérdést, a szfinxlevetette magát a magas szikláról. Bizonyosleírások szerint volt egy második találóskérdés is, amely így szólt: „Van két nővér: az

egyik világra hozza a másikat, a másik pedigmegszüli az egyiket. Kik a nővérek?” A helyesválasz: „a nap és az éj”, mert a görög nyelvbenmindkét szó nőnemű. A görögök ideje óta aszfinx a rejtvények, küszöbök és az életből ahalálba vezető átjáró szimbólumává vált.

Az európai díszítő művészetben a görögszfinx újjászületett a reneszánszban, és néharancia szfinxként gondolnak rá. Különösennépszerű volt a késő barokk stílusbana XVIII. század elején, valamint a XIX. századi

romantika és szimbolizmus mozgalmaiban.A rejtélyek védelmezőjeként a szfinxet aszabadkőművesek is a jelképükké ogadták,és sok helyen megtalálható a szabadkőmű-ves templomok előtt szobor ormájábanvagy a szabadkőműves iratok edőlapján,dombornyomatként. Nem tekinthetjük azon-ban a rend ősi szimbólumának. Viszonylagújonnan emelték be, és inkább általánosdíszítőelemként használják, mint egy adottmeggyőződés szimbólumaként.


18/23

iiiiiiiiii

SZKARABEUSZ egyiPtom, Kr. e. 2613–2160 Körül

a jjü j fü pű k


luma. Az egyiptomi heper kiejezés jelen-tése: „létrejönni”. Ré aspektusaként Hepernemcsak a hajnalt hozta el, hanem a világotis ő hozta létre. De miért volt Hepernekszkarabeuszeje, és hogyan vált ez a képkésőbb amuletté?

A régészek és tudósok szerint a bölcsegyiptomi írástudók eljegyezték a szkara-beusz urcsa viselkedésével kapcsolatosmegfigyeléseiket. Észrevették, hogy a bogáregy állati ürülékből készített galacsint gu-rított maga előtt mindenhol, amerre járt,majd kis idő múlva parányi lárvák keltekki a gombócból. Amikor a fiatal bogarakcsodálatos módon teljesen kiejlődtek –pont úgy, ahogyan a nap minden reggel ahorizont elé emelkedik –, azt hitték róluk,

Az ókori egyiptomi hitvilág egyik legnép-szerűbb szimbóluma a nagy galacsin-hajtó bogár, amelyet a legszentebb rovarkénttiszteltek. A szkarabeusz képét eredetilegHeper napistenséghez kapcsolták, aki a ha-talmas napisten, Ré egyik aspektusát kép-viseli. Ez vezetett oda, hogy a szkarabeusz

ontos védő amulettként szolgált mind akirályság, mind a halottak számára. Ma igengyakori ékszermotívum, és néhány hagyo-mányos gondolkodású egyiptomi ma ishiszi, hogy a szkarabeusz szárított poránakérfiasságnövelő ereje van.

Heper istent szkarabeuszejű érfiként,vagy néha csak szkarabeuszként ábrázolták.Ő képviselte a elkelő napot, amely maga isaz emberiség hajnalának és az ókori Egyip-tom teremtésmítoszának mélyebb szimbó-

Tutanhamon

színes üveggel és

féldrágakövekkel berakott

arany névmedálja három

szimbólumból áll: a türkiz

kosár Neb istent, a lápiszkő

szkarabeusz Hepert,

a kalcedon-berakásos

napkorong pedig Rét jelképezi

II. Szobekemszaf szívszkarabeusza

(Kr. e. 1590 körül); a zöld jáspisból faragott

szkarabeusz üreges arany talapzaton nyugszik.A Halottak Könyvéből származó hieroglifák

varázsigéje megakadályozza, hogy a szív az

elhunyt ellen vallhasson, és ezáltal lehetővé teszi,

hogy a lélek elérje az örök üdvösséget


19/23

iiiiiiiiii

hogy ugyanazt a varázserőt birtokolják, minta napisten. Ezért vált a bogár a csodás testetöltés szimbólumává, és mint ilyen, Heperhezhasonlóan ő biztosította, hogy a nap mindenreggel újjászülessen.

Mivel az egyiptomi vallás sokat oglalkozott

az újjászületéssel és a eltámadással, a bo-gár szokásai váltak ezeknek az elemekneka jelképévé is, és a szkarabeuszt össze-kapcsolták a nap égbolton megtett útjával.Ahogyan a bogár a galacsint, úgy gurítottavégig Heper az égen a napot minden nap,majd éjszakára magával vitte a másvilágra.A szkarabeuszejű Hepert néha a nap bárká-

jában ábrázolták az égen haladva, miközbennemcsak az éjszakát változtatta nappallá ésa nappalt éjszakává, hanem az emberi lelke-ket is átsegítette a túlvilágra.

védelmező amuletteK

A szkarabeusz-amuletteket az Óbirodalomidején, körülbelül Kr. e. 2613 és 2160 közöttkezdték védőerővel elruházni. Főleg szem-mel verés elleni védelemként viselték ezeketa drágakövekből aragott amuletteket,amelyeket gyakran megszemélyesítettek,és pecséteket, valamint áraók és írnokok

neveit vésték rájuk. Gyakran használták őkethivatalos és politikai célokra, később pedigtemetkezési dekorációként.

Az úgynevezett „szívszkarabeusz” eketevagy sötétzöld kőből, például jáspisbólvagy a legsötétebb kalcedonból készült, ésáltalában 4–12 cm hosszú. A szívszkarabe-uszt vagy a mumifikált holttest szíve ölétették, vagy medálként a múmia nyakábaakasztották egy aranydróttal. Rávésték ahalott nevét, valamint az egyiptomi Halot-

tak Könyvének egyik legontosabb varázs-igéjét. A véset a szívhez szólt, hogy nevalljon a halott ellen az isteni ítélőszék előtt,különben az elhunyt lelkének a élelmetesalvilágba kell mennie, és nem küldik továbba túlvilágra és az örök békességbe.

Körülbelül Kr. e. 760-tól nagy, lapos, sima, akét oldalán lyukkal ellátott szkarabeuszokattettek a múmiák mellkasára két különálló,kiterjesztett szárnnyal együtt. Ezeket általá-ban vagy kék ajanszból (kerámiamunka)

SZKARABEUSZ 29

vagy valamilyen kék drágakőből, példáullápisz lazuliból készítették.

Emily Baird zoológus és kutatócsoportja asvéd Lund egyetemről nemrégiben meglepőeledezést tett arról, hogyan navigálnak ezeka parányi rovarok a világban. A ganajtúró

bogár úgy tolja maga előtt egy tökéletesegyenes vonalon a galacsint a hátsó lábával,hogy közben a eje hátraelé áll és a talajtnézi. Egyszer-egyszer megáll, elmászik agolyó tetejére, és kis táncot lejt. Dr. Bairdszerint a bogár azért mászik el, hogy meg-nézze a napot, mert a napsugarakat hasz-nálja égi iránytűként. A nap állását bemérveállapítja meg, hogy hol van. Lehetséges, hogyaz egyiptomi megfigyelők is rájöttek, hogya bogár azért áll meg, hogy közvetlenkapcsolatba lépjen a nappal? Pontosan nemlehet tudni, hogy miért tartották annyiraszentnek a szkarabeuszt, de azáltal, hogyolyamatosan erőteljes védő amulettkénthasználták, és összeköttetésben állt mindenélet orrásával, a nappal, olyan archetipikusszimbólummá vált, amely ma is magávalragadja az emberek képzeletét.

Az Újbirodalomból

(Kr. e. 1570–1070) származó,

Heper istent ábrázoló

gránit szkarabeuszszobor

a karnaki templom-

együttesben található,

Luxor közelében


20/23


ókori egyiPtomi szimbólumok

NEHBET

A Felső-Egyiptomot szimbolizálóehér keselyű neve. Titokzatos erőttulajdonítottak neki, mert a hím ésa nőstény között nem volt láthatókülönbség, és azt eltételezték, hogypartenogenetikusan vagy szűznem-zéssel, azaz párosodás nélkül szapo-rodnak. Párhuzamba állították azállammal: a ehér keselyű egyedül-álló és sérthetetlen.

MENAT

Ez a szorosan Hathor istennőhöz

kapcsolódó szimbólum egy kisgyöngyös rézpajzs, amelyet előszörHathor papnői viseltek. Később ol-talmazó amuletté vált, és nyakláncormájában hordták a jó szerencsebiztosítására és a gonosz szellemekelleni védelemként. Úgy gondolták,hogy a túlvilágon is megőrzi oltal-mazó erejét, ezért a halottal együtttemették el.

BA

Az emberejű madár, ba képviseli

a lélek öt alapvető összetevőjénekegyikét, a személyiséget. A többiek:ib (a szív fizikailag és metaorikusan),sheut (az árnyék, amely a testvisszatükröződése, és ezért hordozvalamennyit a lényegéből), ren (azember neve) és ka (a halál pillanatá-ban a testet elhagyó szellem).

DZSEW

A dzsew (jelentése: hegy) azt a két

hegycsúcsot jelképezi, amelyek kö-zött a Nílus olyik. Azt mondják, hogykét oszlopként ezek tartották meg azeget. A nyugati hegycsúcs a Manu,a keleti hegy a Bakhu. Mindkettőnegy-egy oroszlán védte a napot azégi útja során leselkedő veszélyektől.

MENHÉD

A menhéd egy piros-ekete színűkis tábla egy vizeskancsóval ésegy tollal – az ókori írásmesterségelengedhetetlen kellékei. Az ural-kodók és méltóságok művészi meg-

jelenítéseinél láthatók vagy azért,hogy megmutassák, ők maguk írás-tudók, vagy hogy az írnokok patró-nusai és támogatói.

KA

Az életet enntartó öt lélek közül (ba,ib, sheut, ren és ka) az ókori egyip-tomiak hite szerint ez, a ka képviselte akvintesszenciát. Bár a ka a halál pillana-tában elhagyta a testet, a túlvilágonmindaddig tovább élt, amíg elláttákétellel és itallal a halott sírja körül ha-gyott áldozati adományok.


21/23

ÓKORI EGYIPTOMI SZIMBÓLUMOK 31

BÉSZ

Egyiptom törpe istene volt a szülésoltalmazó istene, és hittek benne,hogy elijeszti a démonokat, akikesetleg bánthatják az újszülöttet.A bészt használták a gonosz ellen,és ezzel ijesztették el Egyiptomellenségeit és a gonosz szellemeket.Az amulettjét viselték vagy otthonhasználták, és azt tartották róla, hogyelijeszti a kígyókat és a skorpiókat.

USÉBTI

Ilyen kis aragott múmiafigurákattettek a sírokba, hogy az elhunytnakdolgozzanak a túlvilágon. A maga-sabb rangú ókori egyiptomiak sír-

jaiban 401 ilyen figura található: azév minden napjára egy, plusz har-minchat munkaelügyelő. A másvi-lágon ugyanolyan szigorúan tartot-ták a hierarchiát, mint az e világiéletben.

PSZENT

A pszent dupla korona – gyakran

piros és ehér –, amely az egyesültEgyiptomot, kiter jesztve pedig ál-talában véve az egységes egészt

jelképezi. A pszent ábrázolásainálgyakran az ureusz (ágaskodó kobra)és a ehér sólyom is megjelenik,amelyek Alsó-Egyiptomot és az aztoltalmazó Uadzset istennőt, vala-mint Felső-Egyiptomot és Nehbetistenséget szimbolizálják.

REKHIT

A bíbic szárnya le van láncolva, hogy

ne tudjon repülni. Az egyiptomiszimbolikában a rekhit az egyszerűembert képviseli. Sokéle ormábanmegjelenik a képzőművészetbena gazdagok és hatalmasok lábánál– talán azért, hogy a közember alá-rendeltségét jelezze. Ez vezetett arraa következtetésre, hogy radikálispolitikai jelkép.

SA

Ez a szimbólum – amely vagy egy

nomád pásztor eltekert árnyékadósátrát vagy az ókori egyiptomiakáltal használt vízi életmentő eszközt

jelképezi – védelmet jelent. Gyakranlátható amulettként Taurt – a gyerek-szülés víziló-istennője – patája alatt,mintegy jókívánságként a terhességidejére.

TJET

Az Ízisz-csomóként is ismert szim-bólumról úgy vélik, hogy arra akötésre hasonlít, amely a nyak körülrögzíti a köpenyeket. A tjet drága-kövekből vagy színes üvegből ké-szül, és sok sírban megtalálható.A jelentése homályba borul, azegyiptológusok azonban úgy vélik,hogy a eltámadást és az örök életet

jelképezheti.


22/23

iiiiiiiiii

GALAMB mezoPotámia, Kr. e. 2400–1500 Körül

a k k

Egy XIX. századi romantikus festő, William

Bouguereau a galambjai társaságában

festette meg és eszményítette Vénuszt

Az őskőkorban a paleolitikum embereáltal imádott mindenható anyaistennőszemében szentek voltak a madarak. Különö-sen a galambokat kapcsolták össze az ő ter-mékenységével és életadó erejével, és nem-csak az udvarlási rítusuk miatt, hanem azértis, mert a galambpárok szokatlan módonegész életükben együtt maradtak. A suméroklakta Mezopotámiában eltárt bronzkori(Kr. e. 2400–1500) régészeti leletek sokaságatámasztja alá ezeket az ősi gyökereket, aholélethű madárfigurákat találtak az anyaistennőszobrocskái mellett.

Az anyaistennő és madarainak a tiszteleteKrétán is elterjedt, ahol galambokkal a ejénábrázolták az ősanyát, továbbá Cipruson is, ahola római érméken a templom tetején ücsörgőmadarakat lehet látni. A görög vallásbanAphroditét tekintették elsősorban a szerelemistennőjének, akinek azért áldoztak, hogy ál-dásban részesítse és védelmezze a szerelmiügyeket, és őt is gyakran ábrázolták galambok

társaságában. Démétért, az anyaistennő görögváltozatát is összekapcsolták a galamb szim-bólumával.

Egy ókori görög mítosz elmesél egy történetet,amikor két ekete galamb szállt el Thébából –az egyik a dodonai tölgyaligetekbe, a másik pe-dig Líbiába repült. A galamb Dodonában enn-hangon elmondta, hogy hamarosan jóslatokatognak hallani; a másik galamb Amonná, ahatalmas istenkirállyá változott, akit Thébábanimádtak. A dodonai ligetekben élő galambok

Zeusz szent állatai lettek, és lágy turbékolásukata magas rangú papnők Zeusz próéciáikéntértelmezték.

Egy másik, a Kr. e. IV. századra tehető ókoriszír mítosz a legendás Szemirámisz királynő,Derketo istennő halandó leánya történetét



23/23

iiiiiiiiii

meséli el. Derketo, szégyenében, hogyhalandó gyermeket szült, azonnal elhagyta akislányt, és egy tóba ojtotta magát Ascalonközelében. A teste hallá változott, és későbbhalistennőként tisztelték. Szemirámiszt ga-lambok táplálták, amíg egy királyi pásztor,Szimmász megtalálta a gyermeket, és elne-

velte. Szemirámisz később hozzáment Ni-nusz királyhoz, de miután a király leigáztaÁzsiát, egy nyíl halálosan megsebesítette.A fiuk túl fiatal volt még a trónhoz, ezértrégensként Szemirámisz uralkodott, ésÁzsia nagy részét meghódította. A szíristennő, Atargatisz kultusztemploma Mabogókori városában állt, amelyet a legendaszerint maga Szemirámisz alapított, és atemplomban lévő szobra egy arany ga-lambbal a ején ábrázolja.

A késő XIX. századi romantikus mozgalomelőszeretettel ordult a görög és római mito-lógiához és vette elő az istenekről, istennők-ről, nimákról, szatírokról és angyalokról szó-ló történeteket, hogy megmutassa: a mitoló-giai képek még mindig olyan jelentőségtel-

jesek, mint több ezer évvel azelőtt. Sok ókorianya- és szerelemistennőt, például Vénusztés Aphroditét is megjelenítették galambokkíséretében korábbi mezopotámiai isten-nőkhöz, Istárhoz, Asztartéhoz és magához ahatalmas anyaistennőhöz hasonlóan.

galamboK aKereszténységben

A keresztény atyák az írásaikban számospogány szimbólumot, istenséget és mí-toszt építettek be a saját vallásos doktríná-

jukba, miközben próbáltak másokat is át-téríteni a saját hitükre. Így számos szim-

bolikus asszociáció – mint például a mé-lyen a kollektív tudattalanban észkelőbékeszerető galamb képe – hamarosan akereszténységhez kapcsolódott.

A Mózes első könyvében szereplő egyikkorábbi és közismert történetben Noéegy galambot ereszt el a bárkáról, hogyszárazöldet keressen az özönvíz után.A madár egy olajággal a csőrében tér visszaa közeli szárazöld – és ezáltal a remény –bizonyítékaként. Az ókori görögök és római-

Gyakran láthatunk

galambokat a keresztény

templomok máriaüveg

ablakain a Szentlélek

és az isteni szeretet

szimbólumaként

A galamb mára világszerte

a béke ikonikus

szimbólumává vált

ak számára az olajág a béke szimbólumavolt, és a korai keresztények hamarosanbeépítették ezt a képet a galambbal a saját,isteni szeretetre utaló jelképrendszerükbe.A galamb aztán összekapcsolódott a Szent-lélekkel, az Isten hírvivőjével, és az Angyaliüdvözletnél egy galamb hozta a hírt Istentől

Máriának. A középkorban galambokkal dí-szítették a templomban a padokat és a ke-resztelőmedencék edlapját, valamint azoltári szentségeket őrző tabernákulumokat.A II. századi gnosztikusok, a kereszténységegy eretnek ágának a képviselői számáraa galamb szimbolizálta a bölcsesség isten-nőjét, Sophiát, akit ők a női Szentlélekkénttiszteltek.

Az iszlám vallásban azért tisztelik a ga-lambokat, mert hiszik, hogy segítették az

utolsó iszlám próétát, Mohamedet, amikormegzavarták az ellenségeit a Híra-hegyiThaur-barlang előtt. Bár ókori mítoszokbanés hitben gyökerezik, a galamb ma is abéke, a szeretet és a jóság archetipikus jel-képe. Az 1949 áprilisában Párizsban meg-rendezett világbéke-kongresszus Pablo Pi-casso La Colombe (Békegalamb, 1949) címűlitográfiáját – hagyományos ehér galambolajággal a csőrében – választotta a béke

jelképévé.

sarah bartlett: 100 szimbólum az univerzum titkairól

Documents