2

A misszió c. film elemzése

A misszió című film, nagy segítségemre volt abban, hogy belelássak egy

olyan világba, amelyben igen nagy szerepet játszottak a jezsuiták missziós

munkájuk által Isten mennyei országának építésében már itt a földi

életben. A film rendezője, Roland Joffé, egy történetet dolgoz fel,

amelyben szemtanúi lehetünk az guarani indiánok közt végzett térítői

munkának. Ez a történek a 18. században Dél-Amerikában játszódik 1750-

es években, Argentínában, Paraguayban és Brazíliában.

A film nagyon jól érzékelteti azt, mikor két világ, két kultúra találkozik

egymással, mondhatnám úgy is, hogy a civilizáció és a – mai modern

szóval élve – harmadik világ népessége. E film által felmerül az

inkulturáció kérdése, melyben egy olyan folyamat jelenik meg, ahol két ág

keresztezi, ill. kiegészítik egymást. Először is a kultúra krisztus központú

lesz, másrészt a keresztyénség inkulturálódik.

Egyre jobban haladva a filmben észrevehetjük, hogy mennyire fontos

szerepet játszik a portugál és a spanyol társadalomban a gazdasági

politika. E politika arra törekszik, hogy az őslakosok megismerjék a

civilizált kultúrát, de csak azért, mert a modernkor számára ezek a guarani

indiánok nem mások, mint beidomítható állatok, akiket befoghatnak

bárminemű munkába. A kulcs ezekhez „beidomított rabszolgákhoz” nem

más, mint a keresztyénség. Ez által is láthatjuk, hogy az inkultúráció nem

missziói lelkületet hordoz önmagában.

A filmben megjelenik egy fontos személy, Altamirano atya, aki a római

katolikus egyházat képviseli, és nem valamilyen kultúrát, vagy politikai

irányzatok sokféleségét. Altamirano atyának elsődleges feladata és célja,

hogy Krisztust megismerjék a guarani indiánok, és hogy ezek az emberek

keresztyének legyenek. Az atya további törekvése az, hogy ezek az

őslakosok ne függjenek az állami fennhatóságoktól.

2

A filmben megjelenik két személy is (Cabéza és társa, Hontar), akik arra

törekednek, hogy a kitűzött gazdaság-politikai céljukat megvalósítsák.

Kérdezhetnénk magunktól, hogy miért olyan érdekes ez? Csupán az a

szembetűnő, hogy e két férfi, akik hívő katolikusoknak vallják magukat, a

misszió mögé bújva saját malmukra hajtották a vizet. Szemmel látható,

hogy a kultúrák átalakulnak, s így a fentebb említett Altamirano atya egy

másik kultúra képviselőjévé válik. Altamirano atya a misszióban ú.n. külső

szemlélő, aki aktívan nem vesz részt misszióban, akinek csak az a fontos,

hogy legyen gyülekezet, legyen egyházi zene, egyházi művészet. Sajnos

ez tapasztalható a mai modern világunkban is, hogy a külsőségek

fontosabbak annál, minthogy van-e hite az embernek vagy sem. Az

említett egyházi képviselő meglepődve áll a szeme elé tárulkozó

látványosság előtt, melyet fáradságos munkával Gabriel, jezsuita testvérei

és a guarani indiánok teremtettek meg. Ezekben a munkákban Isten keze

látszik megmutatkozni, mely az Ő nagyobb dicsőségét hirdeti a világ, a

római katolikus egyház és a portugálok előtt is. Gabriel, aki életét Isten

szolgálatába állította, ill. a misszió ügyének szentelte, megmutatja az

őslakosoknak, hogy milyen értékes kultúrát képviselnek. Továbbá

megismerteti velük Jézus Krisztust, hogy az életük és kultúrájuk részévé

váljon. Nem más történik, mint az evangélium integrálódik a guarani

őslakosok kultúrájába.

A film nagyszerűen érzékelteti Gabriel hihetetlen nagy hitét, bátorságát,

kitartását, emberségességét, Krisztusba vetett szeretetét (… a hit együtt

munkálkodott az ő cselekedeteivel…)1. Ő nem akar semmilyen politikai és

egyházi csatározásokba belefolyni, csak Isten evangéliumának eszköze

akar lenni olyan emberek között, akik gyermeki hittel fogadták el Krisztust

Uruknak. E szerzetes bemutat egyfajta kultúrát, amely nem politikai,

hanem etikai jellegű. Az inkulturáció Gabrielnél egyensúlyra törekszik.

Mi a feladatunk nekünk hívő keresztyéneknek? Az, hogy olyan missziói

lelkülettel végezzük munkánkat Isten országának építésében, mint a

1 Jakab 2, 22

2

filmbéli Gabriel, aki fontosnak tartotta az evangélium továbbadását. Isten

szaváról nem csak beszélni kell, hanem meg is kell élni azt.