Download - Roland Joffé A misszió c. filmjének elemzése
2
A misszió c. film elemzése
A misszió című film, nagy segítségemre volt abban, hogy belelássak egy
olyan világba, amelyben igen nagy szerepet játszottak a jezsuiták missziós
munkájuk által Isten mennyei országának építésében már itt a földi
életben. A film rendezője, Roland Joffé, egy történetet dolgoz fel,
amelyben szemtanúi lehetünk az guarani indiánok közt végzett térítői
munkának. Ez a történek a 18. században Dél-Amerikában játszódik 1750-
es években, Argentínában, Paraguayban és Brazíliában.
A film nagyon jól érzékelteti azt, mikor két világ, két kultúra találkozik
egymással, mondhatnám úgy is, hogy a civilizáció és a – mai modern
szóval élve – harmadik világ népessége. E film által felmerül az
inkulturáció kérdése, melyben egy olyan folyamat jelenik meg, ahol két ág
keresztezi, ill. kiegészítik egymást. Először is a kultúra krisztus központú
lesz, másrészt a keresztyénség inkulturálódik.
Egyre jobban haladva a filmben észrevehetjük, hogy mennyire fontos
szerepet játszik a portugál és a spanyol társadalomban a gazdasági
politika. E politika arra törekszik, hogy az őslakosok megismerjék a
civilizált kultúrát, de csak azért, mert a modernkor számára ezek a guarani
indiánok nem mások, mint beidomítható állatok, akiket befoghatnak
bárminemű munkába. A kulcs ezekhez „beidomított rabszolgákhoz” nem
más, mint a keresztyénség. Ez által is láthatjuk, hogy az inkultúráció nem
missziói lelkületet hordoz önmagában.
A filmben megjelenik egy fontos személy, Altamirano atya, aki a római
katolikus egyházat képviseli, és nem valamilyen kultúrát, vagy politikai
irányzatok sokféleségét. Altamirano atyának elsődleges feladata és célja,
hogy Krisztust megismerjék a guarani indiánok, és hogy ezek az emberek
keresztyének legyenek. Az atya további törekvése az, hogy ezek az
őslakosok ne függjenek az állami fennhatóságoktól.
2
A filmben megjelenik két személy is (Cabéza és társa, Hontar), akik arra
törekednek, hogy a kitűzött gazdaság-politikai céljukat megvalósítsák.
Kérdezhetnénk magunktól, hogy miért olyan érdekes ez? Csupán az a
szembetűnő, hogy e két férfi, akik hívő katolikusoknak vallják magukat, a
misszió mögé bújva saját malmukra hajtották a vizet. Szemmel látható,
hogy a kultúrák átalakulnak, s így a fentebb említett Altamirano atya egy
másik kultúra képviselőjévé válik. Altamirano atya a misszióban ú.n. külső
szemlélő, aki aktívan nem vesz részt misszióban, akinek csak az a fontos,
hogy legyen gyülekezet, legyen egyházi zene, egyházi művészet. Sajnos
ez tapasztalható a mai modern világunkban is, hogy a külsőségek
fontosabbak annál, minthogy van-e hite az embernek vagy sem. Az
említett egyházi képviselő meglepődve áll a szeme elé tárulkozó
látványosság előtt, melyet fáradságos munkával Gabriel, jezsuita testvérei
és a guarani indiánok teremtettek meg. Ezekben a munkákban Isten keze
látszik megmutatkozni, mely az Ő nagyobb dicsőségét hirdeti a világ, a
római katolikus egyház és a portugálok előtt is. Gabriel, aki életét Isten
szolgálatába állította, ill. a misszió ügyének szentelte, megmutatja az
őslakosoknak, hogy milyen értékes kultúrát képviselnek. Továbbá
megismerteti velük Jézus Krisztust, hogy az életük és kultúrájuk részévé
váljon. Nem más történik, mint az evangélium integrálódik a guarani
őslakosok kultúrájába.
A film nagyszerűen érzékelteti Gabriel hihetetlen nagy hitét, bátorságát,
kitartását, emberségességét, Krisztusba vetett szeretetét (… a hit együtt
munkálkodott az ő cselekedeteivel…)1. Ő nem akar semmilyen politikai és
egyházi csatározásokba belefolyni, csak Isten evangéliumának eszköze
akar lenni olyan emberek között, akik gyermeki hittel fogadták el Krisztust
Uruknak. E szerzetes bemutat egyfajta kultúrát, amely nem politikai,
hanem etikai jellegű. Az inkulturáció Gabrielnél egyensúlyra törekszik.
Mi a feladatunk nekünk hívő keresztyéneknek? Az, hogy olyan missziói
lelkülettel végezzük munkánkat Isten országának építésében, mint a
1 Jakab 2, 22
2
filmbéli Gabriel, aki fontosnak tartotta az evangélium továbbadását. Isten
szaváról nem csak beszélni kell, hanem meg is kell élni azt.