Rendkívüliéletek

Bizonyságtételek a krisztusi lelkületről

William MacDonald

EVANGÉLIUMI KIADÓ

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 1

LIVING ABOVE THE AVERAGECopyright 2001

William MacDonald

© 2005 by Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

ISBN 963 9434 99 X

A magyarországi jogok tulajdonosa és a kiadásért felelaz Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

1066 Budapest, Ó utca 16.Felelős szerkesztő: Vohmann Péter

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 2

Tartalom

1. Mit tenne Jézus? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .42. Isten barátja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .73. A szeretet apostola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .94. Nagy béke a bánatban . . . . . . . . . . . . . . . .145. Az engedelmesség ára . . . . . . . . . . . . . . . .166. Az összetöretettség gyõzelemre segít . . . . . .187. Semmilyen szolgálat nem lealacsonyító . . .208. Skócia fia, akire hazája büszke volt . . . . . .229. Az alázatos tábornok . . . . . . . . . . . . . . . . .27

10. Együtt egészségben és betegségben . . . . . .2811. Az én parancsolóm . . . . . . . . . . . . . . . . . . .3112. A társadalom kirekesztettjeinek barátja . . .3413. A gyûlölet viszonzása szívélyességgel . . . . .3614. Aki a másik arcát is odatartotta . . . . . . . . .3815. A legmelegebb tûz . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4016. Szeressétek ellenségeiteket . . . . . . . . . . . . .4117. A megbocsátás isteni dolog . . . . . . . . . . . .4318. Ahol végrendelet van … . . . . . . . . . . . . . . .4519. Gyalázkodás és a köpködés elviselése . . . .4720. A zsidó ószeres . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .4921. A császár gladiátorai . . . . . . . . . . . . . . . . .5022. Az elsõ parancsolat ígérettel . . . . . . . . . . . .5223. A szeretõ Isten . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5324. Hihetetlen kegyelem . . . . . . . . . . . . . . . . . .5725. Õ szerette a szegényeket . . . . . . . . . . . . . .6026. Mezítláb a gyülekezetben . . . . . . . . . . . . . .6227. Az Amazonas fölött lelõtt repülõgép . . . . . .6328. Louise és a köztisztasági gépkezelõ . . . . . .6729. Kevés lenne az idõ mindet elbeszélni . . . . .7130. Rendkívüli élet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .77Jegyzetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .79

*

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 3

Ha az a mód, ahogy keresztyén életedet éled, meg-magyarázható a saját szempontodból, akkor mit ajánl-hatsz a szomszédodban élő embernek? Az ő életmódja ismegmagyarázható a maga szempontjából, és lehet, hogyte történetesen „vallásos” vagy, de ő nem az! A keresz-tyénség lehet a te hobbid, de nem az övé, és egyáltalánnem biztos, hogy nagy hatással van rá az a mód,ahogyan gyakorlod. Az életedből semmire sem figyelfel, nincs semmi kívánatos az életedben. Alkalmasnakérzi magát mindenre anélkül a kényelmetlenség nélkül,hogy keresztyén legyen.

Ian Thomas őrnagya „Krisztus megtartó élete“

(Evangéliumi Kiadó) szerzője

1. Mit tenne Jézus?

A hegyen imával töltött éjszaka után Jézus kiválasztotttizenkét tanítványt. Apostoloknak nevezte őket, mertszét akarta küldeni őket a világba, hogy terjesszék azevangéliumot. Az apostol szó jelentése: „valaki, akitelküldtek”.

Amikor lementek a hegyről, Jézus elkezdte őket taní-tani arra, hogyan teljesítsék küldetésüket. Először azéletmódjukról beszélt: Önfeláldozóan kell élniük, komo-lyan kell venniük az elhívásukat, és népszerűtlennekkell lenniük, üldöztetést szenvedve Őmiatta.

Ezután leírta, hogyan kell viselkedniük:„Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: sze-

ressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek ti-teket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért,akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a

4

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 4

másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádatse tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki el-veszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogyaz emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.

Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalma-tok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ésha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalma-tok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak ad-tok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutal-matok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy vissza-kapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeite-ket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte:nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek,mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgal-masok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,27-36).

Vajon hogyan válaszolsz az Úr eme parancsolataira?Azt mondod-e: „Igen, ez az, amiben hiszek. És ez az,amit a keresztyének cselekednek.” Ha elégedett vagy,hogy mindnyájan így élünk, azt javaslom, olvasd el mégegyszer ezeket a verseket, és lepődj meg azon, amitmondanak.

Amire az Úr itt tanít, az nem e világi életmód. Olyanmagatartás, amely nem természetes. A testiességen fe-lülemelkedő viselkedés, magasabb szintű élet. Jézus aztbizonygatja, hogy az én életemnek másnak kell lennie,mint a szomszédaim életének. Ha nem vagyok különbö-ző, azzal azt mondom nekik: „Ne féljetek, én is pontolyan vagyok, mint ti.” Ha nincs köztetek különbség,akkor miért hallgassanak rád, amikor megpróbálod be-folyásolni őket Krisztus követését illetően? A különbségaz, ami igazán számít. Ez pedig nem más, mint az isteniélet.

Viszont ha azt látják, hogy nagy a különbség az én éle-tem és az ő életük között, bizonyára eltöprengenek azon,hogy mi lehet ennek az oka, kitárván az ajtót előttem,

5

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 5

hogy megoszthassam velük az evangéliumot. A Torch-bearers (Fáklyavivők) alapítója, Ian Thomas mondja:

„Csak akkor van esélyed hatni szomszédaidra, ha életedmilyensége zavarba ejti őket. Mások számára nyilvánvalóvákell válnia, hogy az a fajta élet, amit te élsz, nemcsak fölöttébbdicséretre méltó, de túl van minden emberi magyarázaton. Túlan az emberi utánzóképességen, és bármennyire kevéssé értik,nyilvánvaló számukra, hogy erre csak Isten képes azáltal,hogy újrateremti magát benned.”1

Dióhéjban ez azt jelenti, hogy embertársaidnak megkell győződniük arról, hogy az Úr Jézus Krisztus, akirőlbeszélsz, életed nélkülözhetetlen része.

Nemkeresztyén emberek gyakran visznek véghezhősies cselekedeteket. Veséket adományoznak a vese-elégtelenség áldozatainak. Nagy szeretettel gondozzákidős szüleiket. Nagylelkűen adakoznak jótékonysági cé-lokra. Mi azonban arra vagyunk hivatva, hogy túlmen-jünk azon, ami természetes a világi emberek számára.

Mindezt elmondva, hozzá kell tennem, hogy vala-hányszor egy keresztyén valóban krisztusi módon visel-kedik, semmi biztosíték nincs arra, hogy ezáltal meg-nyeri Krisztus számára az embereket. Felelősek va-gyunk azért, hogy úgy cselekedjünk, ahogy az Úr tenné,de a hitetlenek is felelősek azért, hogy belé helyezzék hi-tüket. Mindig lesznek, akik visszautasítják.

De ez nem minden. Ha krisztusi módon viselkedsz,mindig lesznek olyanak, akik azt gondolják, hogy meg-háborodtál, hogy elvesztetted az eszedet. Aligha számít-hatsz jobb bánásmódra, mint amiben Ő részesült. A ta-nítvány nem feljebbvaló a mesterénél.

Sok évvel ezelőtt F. M. Dosztojevszkij orosz író írtegy könyvet2, amelyben úgy ábrázolta Miskin herceget,mint az emberiesség tökéletes példáját. Az emberek nemértették a herceget. Azt gondolták, hogy megőrült.A könyv címe: A félkegyelmű. Minél inkább idomulunk

6

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 6

Krisztus képéhez, annál nagyobb a kockázata annak,hogy félkegyelműnek tartsanak minket.

Igaza volt tehát Pál apostolnak: Az „élet illata életre”vagyunk egyesek számára, míg a „halál illata halálra”mások számára. A megszentelt élet által vagy csodálko-zást, vagy zavart keltünk a környezetünkben. Mindkétesetben az Úr gyermekeinek mutatkozunk azáltal, hogykövetjük őt.

A továbbiakban felidézzük a történelem számosnagy pillanatát, amikor keresztyének szó szerint vettékJézus mondásait, és szerették ellenségeiket, megbocsá-tottak rosszakaróiknak, jót adtak rosszért cserébe, bosz-szúvágy nélkül tűrték a bántalmazást, adtak a viszonzásreménye nélkül – megkérdezve maguktól: „Vajon mittenne most Jézus?”, és aszerint cselekedtek.

2. Isten barátja

Henry Suso német Krisztus-hívő az 1300-as években élt.Őt, Paul Tersteegent és néhány más istenfélő hívőt úgyismerték, mint „Isten barátait”. Olyan férfiak voltak,akik „a Felséges rejtekében laktak”, olyanok, mint az 1.zsoltár áldott embere, aki „az Úr törvényében gyönyör-ködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal”.A menny állampolgárai voltak. Közmondásosan szentéletet éltek.

Egy napon kopogtak Suso ajtaján. Amikor kinyitotta,ott állt egy asszony, akit azelőtt sohasem látott, egy cse-csemővel a karján. Minden figyelmeztetés nélkül Susokarjaiba tette a gyermeket, ezt mondva: „Tessék, itt vana bűnöd gyümölcse” – majd távozott.

Suso meghökkent. Az asszony megalapozatlan vádja

7

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 7

úgy érte, mint derült égből a villámcsapás. Ott állt egycsecsemővel a karjában. Nem volt kétsége, hogy a gyer-mek az asszony bűnének gyümölcse, de nem az övé. Azasszony betehette volna a csecsemőt egy zsákba, és le-rakhatta volna egy szemétdombon, de fontosabb voltszámára, hogy valaki másra hárítsa a felelősséget.

Az eset híre gyorsan terjedt városszerte, és Susot az-zal vádolták, hogy vallási szélhámos. De ő nem volt semképmutató, sem szélhámos. Nem tehetett mást, vissza-vonult és az Úrhoz kiáltott:

„Mit tegyek, Uram? Te tudod, hogy ártatlan vagyok.”A válasz világos és egyszerű volt: „Cselekedj, ahogy

én cselekedtem; szenvedj mások bűnéért, és ne szóljsemmit.” Suso felnézett a keresztre, és béke töltötte el alelkét.

Úgy nevelte fel a gyermeket, mintha a sajátja lett vol-na, és sohasem védekezett a vádaskodás ellen.

Évekkel később a bűnös asszony visszatért a városba,és elmondta az embereknek, hogy Suso ártatlan, és ha-mis váddal illette őt. Az igazságtalanság ugyan megtör-tént, de Isten jóra fordította. Suso ezáltal még jobban ha-sonlóvá vált Krisztus képéhez. Győzedelmeskedett.

Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy Józsefet is ha-misan és igaztalanul vádolták, ami nagy szívfájdalmatokozott neki. A csábító nő nemi erőszak kísérletével vá-dolta, és még József ruháját is felmutatta, mint feltétele-zett bűnének bizonyítékát. József mégis az Úrra bízta azügyet, az Ő védelmére hagyatkozva.

Az Úr Jézust is hamisan vádolták. Ellenségei azt állí-tották, hogy házasságon kívül született. Véleményükszerint csodáit a Sátán hatalmával vitte végbe. Azzal vá-dolták, hogy felforgatja a Római tartományt. Mégis, alegnehezebb helyzetekben is képes volt ezt mondani:„Igen, Atyám, mert így kedves előtted.”

Az Úr Jézus példája arra tanít minket, hogy nem kell

8

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 8

igazolnunk magunkat vagy jogi segítséghez folyamod-nunk. Isten lehetővé teszi, hogy a bűn napvilágra kerül-jön, leleplezve a vádlót, és felmentve a megrágalmazottat.

3. A szeretet apostola3

Robert Chapman gazdag családban nőtt fel. Fényűzőházuk volt személyzettel, és egy autójuk, oldalán a csa-ládi címerrel. A család vallásos volt, de nem mélyen ke-resztyén.

Húszéves korában egy barátja meghívta, hogy hall-gassa meg James Harrington Evans prédikálását. Ez for-dulópont volt Chapman életében. Néhány napon belülmegtért.

Olvasta a Bibliában, hogy a hívőket meg kell keresz-telni, ezért megkérte Evans tiszteletest, hogy kereszteljemeg őt. Az óvatos prédikátor ezt mondta: „Nem gondo-lod, hogy várnod kellene még egy ideig, és megfontol-nod a dolgot?”

Chapman így válaszolt: „Nem, azt hiszem, sietnemkell, hogy engedelmeskedjek az Úr parancsának.” Ez azengedelmes szellem egész életében végigkísérte.

Bár sikeres ügyvéd lett belőle, úgy érezte, hogy az Úrteljes idejű keresztyén munkára hívta el őt. Nem nyugo-dott, amíg le nem mondott mindenről, hogy követhesseKrisztust. Esetében a „mindenről” való lemondás azt je-lentette, hogy túladott egész vagyonán, és hátat fordítottjogi praxisa státuszának és presztízsének. Az volt a kitű-zött célja, hogy a szegények között dolgozzon. Végül is„nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében sze-gények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az or-szágot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért?” (Jak 2,5). Va-

9

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 9

jon nem a szegényeknek kell-e hirdetni az evangéliu-mot? (Mt 11,5). Vajon az egyszerű emberek nem hallgat-ták-e szívesen Jézust? (Mk 12,37).

Az emberek látták ezt a „magas, mosolygós fiatalügyvédet, amint karon fogva vezet egy szegény, roska-tag, vak öregasszonyt, akinek nem volt senkije, aki elkí-sérte volna az istentiszteletre. Ahogy együtt végigmen-tek a padsorok között, élő szemrehányás voltak azokszámára, akik – bár helyes tanokat vallottak –, önzők ésszívtelenek voltak az életben.”

Chapman végül az angliai Barnstaple egy nyomor-negyedébe költözött, hogy elérje a nyomorgókat és a le-csúszottakat. A negyedet részegeskedés, szenny és mo-csok, utcai patkányok, betegségektől sújtott viskók ésszegénység jellemezte. Mégis rendszeresen segített azembereken, és mindig szívesen látta őket az otthonában.

Ezt mondta: „Sokan prédikálják Krisztust, de kevesenélnek Krisztus példája szerint; az én nagy célom az, hogyúgy éljek, mint Krisztus.” Évekkel később John NelsonDarby mondta róla: „Ő aszerint él, amit én prédikálok.”

Amikor Chapman kabátja viseltessé vált, egy keresz-tyén barátja adott neki egy újat, de sohasem látta, hogyviselte volna. Továbbajándékozta egy szegény ember-nek, akinek egy kabátja sem volt. Robert Chapmant azlepte meg, hogy az emberek azt gondolták, ez valamirendkívüli dolog.

Rokonait és barátait zavarba ejtette önfeláldozó élet-módja. Egyikük elhatározta, hogy meglátogatja, hogylássa, hogyan él. Amikor a taxi megállt Chapman házaelőtt, a rokon megszidta a taxist: „Mondtam magának,hogy Chapman úr házához hajtson.” – „Ez az a ház,uram.”

Amikor belépett a házba, a megrémült látogató ígykiáltott fel: „Robert, mit csinálsz te itt?

„Szolgálom az Urat azon a helyen, ahová küldött.”

10

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 10

„Hogyan élsz? Van bankszámlád?”„Egyszerűen bízom az Úrban, és elmondom neki,

mire van szükségem. Ő sohasem hagy cserben, így hi-tem növekszik, a munka pedig folytatódik.”

A látogató látta, hogy az éléskamra csaknem üres,így felajánlotta, hogy vásárol némi élelmet. Robert aztmondta neki, hogy menjen el egy bizonyos boltba.A bolt tulajdonosa korábban ellenségesen viselkedettChapmannel szemben. Amikor megmondták neki, hogyszállítsa le R. C. Chapmannek a hatalmas megrendelést,megadta magát. Azonnal Chapman házához ment aszállítmánnyal, ahol könnyek és őszinte megbánás kísé-retében bocsánatot kért tőle. Ráadásul elfogadta Krisz-tust, mint Urát és Üdvözítőjét.

A vendégszeretet szolgálatának fontos részévé vált.Chapman vett egy házat szemben a sajátjával, és kérteaz Urat, hogy küldjön oda vendégeket tetszése szerint.Nem volt szállásdíj, és senkitől sem kérdezte meg, mi-kor kíván távozni. A vendégeknek azt mondta, hogy ci-pőjüket vagy csizmájukat minden este tegyék az ajtajukelé. Reggelre az összes ki volt tisztítva. Chapman ily mó-don mosta meg vendégei lábát. Eme agglegényi vendég-szeretettel az volt a célja, hogy megtanítsa az embereketaz istenfélő életre és az Úr embereinek szolgálatára. „Azasztalnál nagy volt a vidámság – mindenhonnan a böl-csesség és a kegyesség szavai hallatszottak; de annaknem adtak helyet, hogy a társalgás illetlen beszéddé fa-juljon. Házi szabály volt, hogy senki sem mondhat rosz-szat távollévő személyről, és e szabály megsértése hatá-rozott, ám jóindulatú megrovást vont maga után.”

Az az erény, amiről Robert Chapman leginkább is-mert volt: a szeretet. Egyik bírálója megesküdött, hogysoha nem lesz hozzá többé köze és soha többé nem be-szél vele. Egy napon azon vették észre magukat, hogyegymás felé sétálnak a járdán. Chapman mindenről tu-

11

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 11

dott, amit a másik férfi mondott róla, de amikor talál-koztak, Robert átkarolta őt, és ez mondta: „Kedves test-vérem, Isten szeret téged, Krisztus szeret téged és én isszeretlek.” A férfi megbánta bűnét, és újra felvette akapcsolatot a gyülekezettel.

Egy külföldi barátja küldött neki egy levelet, amelyetígy címzett meg: R. C. Chapman, a Szeretet Egyeteme,Anglia. Bármilyen hihetetlennek tűnik is, a levelet kéz-besítették.

Chapman nem szerette a Gyülekezeten belüli szektásmegosztottságot, de szerette Isten minden igaz gyerme-két, bármelyik gyülekezethez tartozott is. Amikor a gyü-lekezetében egy klikk külön akart válni és tulajdonjogotkövetelt a vagyonban, ő beleegyezett. Később, amikor avárosi önkormányzat igényt tartott egy telekre, amelyetChapman vásárolt egy gyülekezet számára, engedett avárosnak. Nem akarta törvény elé vinni ezeket az ügye-ket, ügyvédi szakértelme ellenére sem. A személyes vi-ták kezelésében kerülte az elhamarkodott cselekvést, ésaz imádkozáshoz folyamodott. Egyszer, amikor meg-szidta J. N. Darbyt, mert az elhamarkodottan cseleke-dett, Darby ezekkel a szavakkal próbálta védeni tettét:„Hat hetet vártunk.” Chapman így válaszolt: „Hat évetkellett volna várnunk.”

Chapman fegyelmezetten élt, időt szakítva az imád-kozásra, az Ige olvasására, a közös étkezésekre, a család-látogatásokra, a nincstelenek segítésére, a szabadtériprédikálásra és a Biblia tanítására. Szombatonként böj-tölt, és dolgozott az esztergáján, amellyel fatányérokatkészített, ajándékul az emberek számára.

Egyik életrajzírója, Frank Holmes mondta róla:„A megszentelődés, a jellemesség és az áldozatkészségtekintetében párját ritkította; mégis egyszerű és alázatosmaradt, akár egy gyermek. Szellemi óriás volt. Alkatá-

12

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 12

nak egyetlen vonását sem köszönhette a reklámszakem-berek világi módszereinek.”

Krisztus arra tanította tanítványait, hogy ha hatástakarnak gyakorolni az emberekre, akkor az átlag fölöttkell élniük. Azt látjuk, hogy ez teljesült R. C. Chapmanéletében. Egyik rokona kíváncsi volt, vajon mi késztetiRobertet, hogy ilyen rendkívüli (nem e világi) életet él-jen. Észrevette, hogy „Chapmant olyan belső erők moz-gatják, amelyekről ő maga semmit sem tud.” A rokon el-határozta, hogy kideríti, mi az, aminek ő nincs a birtoká-ban. „Őszintén megmondta Chapmannek, hogy milyenhelyzetben van. Ezután együtt imádkoztak és tanulmá-nyozták a Bibliát. Az eredmény az volt, hogy a látogatóegészen más emberként ért haza.

Mesterkélt korunkban, amikor ravasz trükköket ésmanipuláló stratégiákat alkalmaznak, egy olyan embermint Robert Chapman marslakónak, egy másik világbóljött látogatónak tűnik. Ez igaz is. Ő az volt. Ő „a Felsé-ges rejtekében lakott, a Mindenható árnyékában pi-hent”. A. W. Tozer a hozzá hasonló emberekről írta:

„Az igazán szellemi ember valóban különcnek szá-mít. Nem magáért él, hanem azért, hogy mások érdeke-it képviselje. Megpróbálja rávenni az embereket, hogymindent Uruknak adjanak, és magának nem kér része-sedést. Nem abban leli örömét, hogy tisztelik, hanem ab-ban, hogy látja, amint Üdvözítője megdicsőül másokéletében. Akkor örül, ha Ura kerül előtérbe, őt magát pe-dig mellőzik.

Kevés olyan embert talál, aki szeret arról beszélgetni,ami érdeklődésének fő tárgya, így gyakran hallgat ésgondolataiba merül a zajos vallási témájú beszélgetésekközepette. Emiatt az járja róla, hogy unalmas és túl ko-moly, így kerülik, és csak nő a szakadék közte és a társa-dalom között. Olyan barátokat keres, akiknek ruhájánmegérzi az elefántcsont palotákból származó mirha,

13

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 13

aloé és a kasszia illatát, és minthogy kevés ilyet találvagy egyet sem, a szívében őrzi ezeket a dolgokat, mintegykor Mária.”4

Törekedjünk arra, hogy szeretetének és alázatának akövetői legyünk a mi nemzedékünkben.

4. Nagy béke a bánatban5

Évekkel ezelőtt H. A. Ironside felejthetetlen történetetmondott el egy ausztráliai özvegyről. Ez a hölgy isten-félő asszony volt. Szellemiségének mélysége mindenkiszámára nyilvánvaló volt. Életét az Úrba vetett megin-gathatatlan hit és a feltétlen engedelmesség jellemezteiránta.

Amikor meghalt a férje, ott maradt öt fiúval, akiketfel kellett nevelnie. A 146. zsoltár 9. verséből merítetterőt: „Az Úr... támogatja az árvát és az özvegyet.” Ezt azígéretet magáénak vallotta. A fiúk abban a nagy kivált-ságban részesültek, hogy anyjuk „az Úr tanítása szerintfegyelemmel és intéssel” nevelte őket. Később elfogad-ták Jézus Krisztust, mint Urukat és Üdvözítőjüket.

Azután kitört a háború, és az öt fiatalember válaszolthazája hívó szavára. Talán a saját kérésükre ugyanabbaaz ezredbe osztották be őket. Anyjuk nap mint nap azÚrnak ajánlotta őket, életüket az Ő gondjaira és gondvi-selésére bízva.

Egy napon kinézett az ablakon, és egy embert látottfelfelé jönni az ösvényen, egyenesen a bejárati ajtó felé.Azonnal tudta, hogy ki az. A lelkész volt, a falu káplánja,akit azzal bíztak meg, hogy értesítse a családokat, ha sze-retteik meghaltak vagy eltűntek a harcokban. Ő is oda-szánt keresztyén volt, akire szomorú kötelesség hárult.

14

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 14

Az asszony az ajtóhoz ment. A káplán már ott állt,kezében egy sárga távirattal. Úgy tűnt, hogy megáll azidő. Miután kölcsönösen üdvözölték egymást, az asz-szony behívta a férfit. Amikor leültek, az asszony végreképes volt rá, hogy megkérdezze:

„Melyik?”A lelkésznek nehéz volt válaszolnia. Attól félt, hogy

a gyászhír túl sok lesz az asszony számára. De az türel-metlenül várt, mert tudni akarta, melyik fia esett el.

Végül a lelkész kinyögte: „Mind az öt.”Az asszony arca elsápadt. Álla remegett. Szemei

megteltek könnyekkel. Ekkor ezt mondta, a rá jellemzőbizakodó szellemben: „Mind az Úré volt. Magához vet-te őket, hogy vele legyenek.”

Mind a ketten letérdeltek imádkozni.„Nem volt hisztéria, sem kesergés, sem panaszkodás.

Amikor fiai hazájuk hívására elmentek otthonról, akkora szövetséget megtartó Istenre bízta őket, és jobban is-merte az Üdvözítőt, semhogy kétségbe vonja szeretetétés bölcsességét. Olyan béke honolt a szívében, ami meg-haladja az értelmet, és bizonyságtétele többet jelentett afaluban, mint az évek során tartott összes szentbeszéd.”

A történet nem azt sugallja, hogy minden keresztyénképes ugyanígy reagálni, ahogy ez a keresztyén özvegyasszony tette. Az Úr nyilván különös kegyelemben ré-szesítette, ami segített neki elviselni ezt a lesújtó veszte-séget. Nem gyengeség és nem is szégyen, ha valaki meg-siratja egy szeretett hozzátartozója elvesztését. Még azÚr Jézus is ezt tette. De ez az eset mutatja, hogy a keresz-tyének másképpen viselkednek a lesújtó bánat órájában,annyira másképpen, hogy a világ csak áll ás bámul. Haa hívők magukévá teszik Isten ígéreteit, rejtett erőforrás-ok birtokába jutnak, amelyekről mások semmit sem tud-nak.

15

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 15

5. Az engedelmesség ára

Bud Brunke könnyedén élte az életét. Egy szerető fele-ség, Janice, valamint hat gyermek vette körül, és üzlet-társ volt egy repülőgép-karbantartó vállalatban, egy kisrepülőtéren Elginben, Illinois államban. Övé volt a világ,legalábbis úgy gondolta.

Végül azonban felborult ez a béke, amikor elkezdtéknyugtalanítani a saját lelki állapotával kapcsolatos gon-dolatai. Addig diakónus volt, a helyi protestáns egyházhűséges tagja, de ez nem elégítette ki. Egy sor különöskörülmény hatására elkezdett bibliaórákra járni egy estibibliaiskolába. A rákövetkező hetekben fény gyúlt a lel-kében, és elkötelezett keresztyénné vált.

Bud kezdettől fogva vágyott rá, hogy megismerjeIsten Igéjét, és engedelmeskedjen neki. Ha netán aztgondolta, hogy miután megtér, nem lesz több problémá-ja, akkor tévedett. Egy probléma különösképpen nyug-talanította. Üzlettársi kapcsolatban állt egy olyan em-berrel, aki nem hívő. Ez korábban nem jelentett nekiproblémát, de most ezt olvasta:

„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi közeegymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi közevan a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság vanKrisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő éshitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálvá-nyokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan azIsten mondta: ’Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, ésők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, ésváljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek,és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fi-aimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr’”(2Kor 6,14-18).

16

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 16

Budot szíven találták ezek a mondatok, valahány-szor elolvasta őket. „Milyen közösség van hívő és hitet-len között?” Ez a kérdés a lényegre irányította a figyel-mét. Ő és az üzlettársa immár más hullámhosszon vol-tak. Különbözött az értékrendjük. Azelőtt soha nem je-lentettek problémát az erkölcstelen praktikák, de mosthirtelen fontosakká váltak. Olyan volt, mintha egy ökrötés egy szamarat együtt fogtak volna igába, nem együtthúztak.

Bud tudta, mit kell tennie. Ki kell szállnia a felemásigából. De a repülőgép-karbantartó vállalkozás volt amegélhetése. Gondolnia kellett a családjára is. Ha ki-szállna, nem tudná eltartani őket. Akkor miből fognakmegélni?

Úgy döntött, hogy először kikéri a helyi gyülekezetegyik presbiterének a tanácsát. Elmondta neki az egésztörténetet.

A presbiter ezt mondta neki: „Nincs itt semmi prob-léma. Vásárold ki a társadat, hogy te légy az üzlet egye-düli tulajdonosa.” „Ehhez nincs elég pénzem.”

„Ebben az esetben engedd, hogy ő vásároljon kitéged.”

Ezt érdemes volt megfontolni. Beszélt az üzlettársá-val, és a legnagyobb meglepetésére társa beleegyezett adologba. Megígérte, hogy 40 000 dollárt fizet Budnak azüzletrészéért. Úgy tűnt, hogy megtalálták a problémaideális megoldását. A pénz kezdett csörgedezni. A havicsekkek 200 dollárra lettek kiállítva. De az átutalásoknemsokára kezdtek elmaradozni. Később, amikor Budbe akarta váltani a csekkeket, ezzel a jelöléssel küldtékvissza őket: „Elégtelen fedezet.”

Bud számára nem volt meglepetés, amikor megtud-ta, hogy korábbi társa csődöt jelentett.

Bud elhatározása, hogy engedelmeskedik a paran-csolatnak, miszerint: „Ne legyetek a hitetlenekkel fele-

17

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 17

más igában”, 38 000–40 000 dollárjába került. Mit tehe-tett? De Isten nem felejtette el az ígéretét: „Atyátokká le-szek” (2Kor 6,18). Bud nemsokára egy keresztyén vállal-kozónál kezdett dolgozni, és ott maradt 25 évig. Amikorelérte a 65 évet és nyugdíjba ment, olyan összeget ka-pott, ami háromszorosa volt korábbi veszteségének. AzÚr senkinek sem marad adósa.

6. Az összetöretettséggyőzelemre segít6

David Akeman az egyik nagy hírmagazin vezető tudó-sítója volt Hongkongból. Elkötelezett keresztyén híré-ben állt, aki őszintén tett bizonyságot az Úrról.

Az iroda akkori vezetője állandóan ingerelte Ake-mant istenkáromló beszédével. Ez az ember nem tudottanélkül beszélgetni, hogy ne használta volna az Úr ne-vét hiába. Beszéde tele volt káromkodással. Akemanmegpróbálta visszafojtani a haragját, de csak nőttön-nőtt benne a feszültség.

Végül felrobbant a „biztonsági szelep”. Egy napon,amikor a főnök káromkodása a szokottnál is gorombábbvolt, Akeman ráförmedt: „Elnézést, de nem tetszik,ahogy hiába felveszi az Úr nevét.” Ezt nem csendesenvagy jóindulatúan mondta, inkább kíméletlen rendreu-tasítással.

Az irodavezető ingerülten válaszolt: „Elnézést, denem tetszik, ahogy ezt közölte velem.”

David először elégedett volt, hogy dűlőre vitte a dol-got, hogy jól lehordta a főnökét. Talán ez majd megold-ja a problémát – gondolta. Többé nem kell hallgatnia a

18

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 18

folytonos istenkáromlást. Megbirkózott egy nehéz prob-lémával, és jól csinálta.

De azután rájött, hogy eltolta a dolgot. Igaz volt, amita főnöknek mondott, de a mód, ahogyan elmondta, nemvolt megfelelő. Bizonyságtétele elhalványult, és kettejükközött megszakadt a kommunikáció.

Egy éjszaka, amint feküdt az ágyban, rájött, hogymint keresztyénnek mit kell tennie. Ezt mondta magá-ban: „Holnap odamegyek hozzá, és mindenért magamatfogom hibáztatni.” Ez nem fog jót tenni saját büszkesé-gének, nagy megaláztatás lesz. De lenyelte a keserű pi-rulát, és másnap ezzel állt az irodavezető elé:

„Szeretnék közölni önnel két dolgot, aztán elmegyek.Először is, a kapcsolatunk megromlott. Nem beszélünkegymással, és ennek én vagyok az oka. Nem úgy visel-kedtem, ahogyan kellett volna. Mindezért magamat hi-báztatom, és bocsánatot kérek öntől. Önnek semmi közeehhez, én vagyok a hibás.” A főnök el volt képedve.

Itt volt az ideje, hogy rátérjen a másik dologra.„Másodszor – folytatta Akeman –, mától fogva min-

den tudósítás esetén öné a választás joga. Ha meg akar-ja írni a tudósítást, az öné. Ha nem, majd megírom én.Bocsásson meg. A legjobb beszámolók önt illetik, amipedig megmarad, az lesz az enyém.”

Az effajta bocsánatkérés és önzetlenség jóformán is-meretlen újságírói körökben. Az irodavezető meg semtudott szólalni. Akeman távozott az irodából, ezúttal ör-vendezve, hogy helyrehozta a kapcsolatukat.

Néhány nappal később David hallotta, hogy egy ke-resztyén üzleti reggelin egy igazgató bizonyságot akartenni Krisztusban való hitéről. Bizonytalanul odamentaz irodavezetőhöz, és ezt mondta neki: „Nézze, én mostelmegyek egy reggelire, ahol egy üzletember az Isten-ben való hitéről kíván beszélni. Nincs kedve eljönni?”Most rajta volt a sor, hogy meglepődjön. „Rendben” –

19

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 19

mondta a főnöke, aki a találkozó végén Jézus Krisztusramint Urára és Üdvözítőjére bízta az életét.

Akeman így kommentálta az esetet: „Ez az ember ne-héz poggyászt hozott magával, és még mindig küszkö-dik vele, de ha nem tettem volna meg az első lépést, so-hasem nyertem volna meg őt.”

Az Akemanéhez hasonló, feltétel nélküli bocsánatké-rés ritka jelenség a mai világ dzsungelében. A mindenjogról való lemondás szokatlan a versenygazdaságban.Mégis, csak efféle, nem e világi viselkedéssel lehet meg-nyerni a keresztyén hit számára a nehéz embereket.

7. Semmilyen szolgálat nem lealacsonyító7

Isten azért hívta el Doug Nicholst, hogy elvigye az evan-géliumot Indiába. Efelől semmi kétség nem volt. Az or-szág lelki ínsége megdöbbentően tárult fel előtte. Milli-ók éltek hamis vallások fogságában. Doug bizonyos voltbenne, hogy Isten keze a vállán nyugszik.

Ha mindez igaz, akkor mit csináljon most, amikormozdulatlanul fekszik egy kórház tuberkulózisosztályán,ráadásul egy nyomorúságos kórházban. Könnyű lett vol-na azon merengenie, vajon ez a betegség miért érte utol.Sokkal többet tehetne az Úrért, ha egészséges lenne.

De ahelyett, hogy átadta volna magát a kétségeknekés a levertségnek, elhatározta, hogy evangelizálni fogjaaz osztályt. Ágyról ágyra járt, és evangéliumi traktátu-sokat osztogatott. A fogadtatás váratlan volt, a betegekmegnehezteltek rá. Úgy tekintették, mint gazdag ameri-

20

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 20

kait, aki elfoglal egy kórházi ágyat, amelybe egy indiaitis fektethettek volna. Kurtán visszautasították.

Az Úr más módszert tartogatott Doug számára, hogyeljuttassa hozzájuk a jó hírt. Egyik éjszaka egy beteg, akinagyon gyenge volt, nagy nehezen felkelt az ágyból. Kiakart menni a WC-re, de nem volt ereje hozzá. Össze-piszkította magát és a padlót, szörnyű bűzzel töltve el aszobát.

A nővérek ráförmedtek, és szitkokat szórtak rá, mertnekik kellett feltakarítaniuk a piszkot. Az incidens láttána betegek kellemetlenül érezték magukat.

A következő éjszakán a szánalmas szenvedő ismétmegpróbált felkelni az ágyból, hogy kimenjen, de túlgyenge volt. Visszaesett az ágyra, és sírva fakadt.

Saját gyengesége ellenére Doug odament hozzá, fel-emelte, és kicipelte. Megvárta, amíg a férfi megköny-nyebbül, majd visszavitte az ágyához.

Addigra már mindenki ébren volt, és látták, hogy mitörtént. Teljesen megváltozott az amerikai betolakodó-hoz való viszonyuk. Az egyik beteg odament Dougágyához, és megkínálta egy pohár teával, és megemlítet-te, hogy szeretne egy traktátust. Orvosok, nővérek és ta-karítónők kértek az evangéliumi füzetekből és Jánosevangéliumából. Végül néhányan közülük megtértekKrisztushoz, mert meglátták az Urat Doug Nichols éle-tében és könyörületességében.

Erre gondolt az Úr Jézus, amikor azt mondta, hogynem elég olyan jó cselekedeteket véghezvinni, amelye-ket a világi emberek is meg tudnak tenni. Nekünk ezentúl kell lépnünk, és meg kell mutatnunk Krisztust olyantettekben, amelyek idegenek a világ számára – a szere-tetnek az emberi természettől eltérő megnyilvánulásai-ban. Ha viselkedésünkkel nem emelkedünk felül azon,ahogy a világ cselekszik, sohasem leszünk hatással azelveszőkre.

21

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 21

8. Skócia fia, akire hazájabüszke volt 8

Hogy megértsd Eric Liddellt, tudnod kell, hogy az ő ide-jében Skóciában a keresztyének tisztelték és becsülték azÚr napját, vagyis a hét első napját. Ezen a napon nemdolgoztak, nem sportoltak, de hűségesen látogatták azistentiszteleteket. A boltok zárva voltak, és – a szükség-állapotokat kivéve – a közlekedési eszközök is leálltak.A hívők ezt a napot az Úr imádására és szolgálatáraszánták. Azzal érveltek, hogy ha valaki szereti az Urat,az Úr napját is szereti.

Eric tizenöt éves korában élete legfontosabb döntéséthozta meg. Elfogadta Jézus Krisztust, mint urát és üdvö-zítőjét. Amikor később szenvedélyes versenyfutó lett, azelsőbbség akkor is az Úré volt. Arra vágyott, hogy azolimpián képviselje hazáját. Az alkalom 1924-ben jött el,amikor őt választották ki, hogy induljon a 100 méteresfutásban. Ez nagyon fellelkesítette. Lelkesedése azonbanalábbhagyott, amikor egy csapattársa közölte vele, hogya versenyt vasárnap tartják.

„Ez nem lehet igaz – sóhajtozott –, ez nem lehet igaz.”Elvonult egy csendes helyre, és hosszasan imádko-

zott. Amikor felállt, tekintete határozott volt. Ő nem fog-ja meggyalázni az Urat és napját.

Amikor ez kitudódott, nagy felháborodást keltett.„Cserbenhagytad a hazádat. Áruló vagy.” A brit csapatmenedzsere így kiáltott: „Ezt nem teheted meg!” Ő hal-kan így válaszolt: „Nem futhatok az Úr napján.”

Visszavonulása az újságok címoldalára került. A britatlétikai bizottság dühöngött. Az újságok kíméletlenül

22

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 22

elítélték. Néhány barátja megpróbálta megvédeni, dehasztalanul. A népszerű Ericből ünneprontó lett.

Eric tanulmányozta a hirdetőtáblát. Észrevette, hogya 400 méteres futást nem vasárnap tartják. Ez nem az őtávja, de megpróbálhatná. Elment hát a menedzserhez,és megkérdezte tőle, hogy indulhatna-e ebben a ver-senyszámban. Ellentmondva a megszokott irányelvek-nek, a menedzser beleegyezett. Eric nyert a selejtezőben.Aztán újra futott, és megint nyert. Hamarosan már azelődöntőben volt, majd a döntőben, amit az olimpiacsúcseseményének tekintettek.

A verseny előtt a csapat masszőrje átnyújtott nekiegy cédulát. Eric elolvasta: „A régi könyvben ez áll:’Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek.’Kívánom, hogy mindig sikeres légy.” A bibliai idézet az1Sámuel 2,30 versből való, amely az egész verseny soránelkísérte Ericet.

Egy tisztviselő, aki buzdító beszédet mondott a britcsapatnak, ezt mondta: „A versenyen való részvétel azegyetlen dolog az életben, ami igazán fontos.” Ez valószí-nűleg Ericnek szánt szemrehányás volt, de a nyílvessző aföldre hullt. Eric számára voltak fontosabb dolgok is.

Amikor a futók elfoglalták helyüket a rajtvonalnál,kiderült, hogy Eric elég rossz helyről rajtol. Ráadásul az-nap a hőmérséklet elviselhetetlenül magas lett. Olyanmagas, amilyen még nem volt az olimpián.

Az emberek azt mondták, hogy Eric futóstílusa bor-zasztó. Karjai ide-oda lengtek, öklei a levegőt püfölték,térdei pumpáltak, fejét pedig hátravetette. Valaki szél-malomhoz hasonlította. De amikor körülbelül ötven mé-terre volt a céltól, tett egy végső erőfeszítést, hogy növel-je sebességét. Elhúzott a többi futótól, megnyerte azaranyérmet, és megdöntötte a világrekordot.

Egyik életrajzírója írta: „Milliók képzeletét megra-gadta, hogy félredobta esélyét az aranyéremre a 100 mé-

23

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 23

teres futásban – abban a versenyszámban, amelyben alegesélyesebb volt –, mert a keresztyén hit egyik alapel-ve fontosabb volt számára. Amikor váratlanul megnyer-te a 400 méteres futást, az ország a lábai előtt hevert.”9

Egy kiváló atléta mondta: „Eric kétség kívül a legna-gyobb atléta volt, akit Skócia valaha adott a világnak –hatása, példamutatása és képességei révén.”

Később misszionárius lett Kínában. Mielőtt hajóraszállt, ezt mondta a nővérének: „Jenny, Isten azért te-remtett, mert céljai voltak velem Kínában; de egybengyorsnak is teremtett, és amikor futok, érzem, hogy örö-mét leli bennem.”

Amikor a japánok megszállták Kínát, Ericet koncent-rációs táborba csukták. Rettenetes körülmények közékerült. Az élelem és a ruházat elégtelen volt, az árnyék-szék pedig leírhatatlan. A tábor a legrosszabbat hozta kiaz emberekből. Sok fogoly között harc dúlt, különösenaz amerikai üzletemberek között.

De abban egyetértettek, hogy Eric más. „Ő keresz-tyén módon él. Krisztust tükrözi vissza, akárcsak koráb-ban a kínaiak között Xiangchengben tette. Barátkozik akitaszítottakkal és a megvetett emberekkel; cipeli a sze-net a gyengék helyett, és tanítja a fiatalokat; kész eladniaz aranyóráját. Ugyanakkor fel-alá masírozik egy színesingben, ami régi függönyökből készült. Teljesen szokvá-nyosan néz ki, nincs rajta semmi különös.”10

Az egyik internáltnak, egy orosz prostituáltnak, pol-cokra volt szüksége. Amikor Eric elintézte neki, a nő aztmondta, hogy ő volt az első férfi, aki tett valamit érteanélkül, hogy természetben kellett volna fizetnie.

Az egyik fogoly ezt mondta róla: „Soha nem hallot-tam, hogy Eric rosszat mondott volna bárkiről.” Egymásik fogoly így jellemezte: „Eric hasonlított leginkábbKrisztushoz azok közül, akiket valaha ismertem.”

Amikor egy japán őr észrevette, hogy Eric nincs jelen

24

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 24

a névsorolvasásnál, valaki elmondta, hogy néhány órá-val korábban meghalt. Az őr habozott, majd ezt mond-ta: „Liddell keresztyén volt, nemde?” Sohasem beszéltEric-kel, de bizonyára meglátta benne Krisztust.

Eric ott halt meg, és nem a brutalitás, hanem agytu-mor következtében. A tábori kórház nem volt kellőenfelszerelve, hogy kezelhessék ezt a fajta betegséget.Utolsó szavai, amelyeket egy Annie Buchan nevű skótnővérnek mondott, ezek voltak: „Annie, a tökéletes át-adásról van szó.”

Amikor a hír eljutott Glasgow-ba, az Evening Newsezt közölte: „Skócia elvesztette egy fiát, aki élete mindenórájával büszkévé tette.”

Temetésén Arnold Bryson, az egyik rangidős misszi-onárius ezekkel a szavakkal búcsúztatta: „Tegnap vala-ki ezt mondta nekem: »Az összes férfi közül, akit ismer-tem, Eric Liddell volt az, akinek jellemében és életébenleginkább megnyilvánult Jézus Krisztus szelleme.«Mindnyájan, akiknek abban a kiváltságban volt ré-szünk, hogy ismerhettük őt, osztjuk ezt a véleményt.Hogy mi volt a titka szent életének és nagy hatásának?Nos, feltétel nélküli engedelmessége Isten akaratának,amint azt Jézus Krisztusban kinyilvánította. Életét Istenvezérelte, és ő követte Mesterét és Urát olyan odaadás-sal, amely sohasem lankadt, és olyan céltudatossággal,aminek láttán az emberek megtapasztalták az igaz hitvalóságát és erejét.”11

Ennek a történetnek van egy utószava. 1977-benDavid Puttnam, brit filmrendező ráakadt Eric Liddell1924-es olimpiai győzelmének történetére. Puttnam ép-pen befejezett egy filmet, amelynek a címe Éjféli expresszvolt, és amely az emberi természet legsötétebb oldalátmutatta be. Ez egy cinikus film volt, amely keserű száj-ízt hagyott benne. Valójában csalódott, hogy ekkorakasszasiker lett. Úgy érezte, hogy Eric története katarzi-

25

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 25

sul szolgálna. Ezt mondta: „Itt van egy erős jellem, akikiáll valamiért, ami fontosabb, mint ő maga, a világi si-ker elé helyezve az Istennek tett szolgálatot.”

Így jött létre a Tűzszekerek című film. Azonnal kasz-szasiker lett. Az emberek világszerte hallottak egy fiatal-emberről, akinek a lelkiismeret többet jelentett, mint azolimpiai aranyérem, egy alázatos skót atlétáról, akinekerős volt a hite, és nem volt hajlandó engedményekettenni.

A film nagy tetszést aratott. Az emberek könnyeztek,amint látták a filmvásznon, hogyan dicsőít meg Istenegy embert, aki megdicsőítette őt. Rex Reed New York-ifilmkritikus ezt írta róla: „Az egyik legjobb film, amelyvalaha készült. Mélyre hatol az egyetemes igazságokba,és olyan érzelmeket fejez ki, amelyeket ódivatúnak tar-tanak a mai cinikus értékítélet szerint.”

Eric 1924-es futása híressé vált. Ötvenhét évvel ké-sőbb készült el a film, amely olyan dicsőséget hozott ne-ki, amit el sem tudott képzelni.

9. Az alázatos tábornok12

A polgárháborúnak vége lett, és folyamatban voltak azelőkészületek a nagy győzelmi díszszemlére. WilliamTecumseh Sherman tábornokot bízták meg a megterve-zésével. A díszszemle tervezett útvonala a PennsylvaniaAvenue-n és a Fehér Ház előtt haladt el. A protokoll aztdiktálta, hogy mindegyik hadosztály előtt annak a tá-bornoknak kell menetelnie, aki a parancsnoka volt.

A parádé reggelén váratlan nehézség merült fel.Sherman tábornok gondterheltnek látszott, amint OliverO. Howard tábornok felé közeledett. E tábornok hadtes-

26

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 26

te segítette győzelemre az északiakat a tennessee-i ésatlantai hadjáratban. Miután előléptették a TennesseeHadsereg parancsnokává, részt vett Sherman híres „me-netelésében a tengerhez”.

„Howard tábornok, nyilván tudja, hogy önt jelöltékki, hogy a hadosztálya előtt lovagoljon.”

„Igen, uram.”„Nos, szeretnék kérni öntől egy szívességet.”„Parancsára, uram.”„X. tábornok, aki önt megelőzően parancsnokolt,

szeretne régi hadosztálya élén lovagolni. Tudom, hogyaz utolsó hadjáratok alatt ön volt a parancsnok. DeHoward, én tudom, hogy ön keresztyén ember, és ígymegengedheti magának, hogy csalódott legyen. Meg-tenné, hogy visszalép és átengedi X. tábornoknak azt amegtiszteltetést, hogy ő vezethesse a csapatokat a dísz-szemlén?”

Howard tábornok egy pillanatra meghökkent. Márelőre örült, hogy a csapataival lovagolhat, akik olyanhűségesen és önfeláldozóan szolgálták őt. Hihetetlenbajtársi szellem alakult ki köztük, miközben együtt éltekés harcoltak. Ezek ez emberek készek voltak meghalniérte és egymásért. A szolgálatban elveszítette az egyikkarját. Most pedig arra kérik, hogy mondjon le az őt il-lető helyről egy másik tiszt javára, aki példátlan és indo-kolatlan kéréssel állt elő.

De Howard tábornok gyorsan magához tért. Hűen akatonai mondáshoz („Kérése parancs”), kihúzta magátparancsnoka előtt, és ezt mondta: „Igenis, uram. Mivelön így kívánja, én pedig keresztyén vagyok, örömmelmegteszem. X. tábornok a hadosztály élén lovagolhat.”

Sherman megkönnyebbülten és csodálattal nézett rá,majd ezt mondta: „Howard, elvártam öntől, hogy bele-egyezzen. Most pedig azt akarom, hogy velem együttlovagoljon az egész hadsereg élén.”

27

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 27

A megszokott emberi viselkedéssel ellentétben,Howard tábornok keresztyén módon viselkedett. Meg-tanulta azt a ritka alázatot, ami abból fakad, hogy ma-gunkévá tesszük Krisztus szellemét. Az, hogy elfogadtaaz alacsonyabb helyet, ellentmondott az emberi termé-szetnek. De Sherman olyan megtiszteltetésben részesí-tette, amit egyébként sohasem kapott volna meg.

10. Együtt egészségben ésbetegségben13

Robertson McQuilken a Columbia Bibliaiskola és Szemi-nárium elnöke volt. Nagy örömét lelte abban, hogy fia-tal embereket taníthatott arra, hogyan legyenek az Úr Jé-zus engedelmes szolgái. E cél eléréséért fáradhatatlanuldolgozott. Vezetése alatt az iskola kitűnő szellemi és tu-dományos intézmény hírében állt.

Aztán úgy tűnt, hogy kicsúszik lába alól a talaj. Ak-kor kezdődött, amikor felesége, Muriel elkezdte ugyan-azt a történetet mesélni újra és újra. Azután elvesztetteolvasási képességét és művészi ügyességét. Abba kelletthagynia minden nyilvános szolgálatot. Robertson szá-mára gyötrelmes volt látni, amint felesége fokozatosanleépül.” Végül, amikor egy orvos megkérte az asz-szonyt, hogy nevezze meg a négy evangéliumot, és őnem tudta, a diagnózis egyértelművé vált: Alzheimer-kórban szenvedett.

Sok éven át volt Robertson hű társa. Nélküle nemtudta volna folytatni a szolgálatot, ami oly gyümölcsözővolt. Mit tegyen? Fogadjon fel ápolókat, akik vigyázná-nak a feleségére, hogy folytathassa munkáját az iskolá-

28

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 28

ban és a szemináriumban? Vagy mondjon le, hogy visz-szaadhasson neki valamit abból a gondoskodásból, ami-vel oly sokáig elhalmozta?

Munkatársai számára egyértelműnek tűnt a döntés.Sok barátja szívesen helyettesítette volna, elárasztvaMurielt keresztyéni szeretettel és gyengédséggel. Őkszabaddá tennék, hogy folytathassa vezetői munkáját aColumbiában.

De nem fogadta-e meg annak idején, hogy feleségé-vel marad egészségben és betegségben, amíg a halál elnem választja őket? Most pedig felesége beteg, méghoz-zá visszafordíthatatlanul. Természetesen Isten csodátművelhetne Murielben, vagy ha nem benne, akkorRobertsonban. Mit tegyen hát? Megtartsa-e fogadalmát?

Igen, megtartotta a fogadalmát. A keresztyén közös-ség megdöbbenésére lemondott az iskola és a szeminá-rium elnöki tisztségéről, hogy ápolhassa feleségét szelle-mi és fizikai leépülése során. „Amikor eljött az ideje, szi-lárd elhatározásra jutottam. Nem kellett már megfontol-nom, a becsületemről volt szó. Ez nem volt valami nyo-masztó kötelesség, amibe bölcsen belenyugodtam. Vé-gül is a feleségem csaknem négy évtizeden át gondomatviselte bámulatos odaadással; most rajtam a sor. És mi-csoda társ volt! Ha negyven évig ápolnám, akkor semtudnám törleszteni az adósságomat.”

Robertson tizenhét éven át kísérte Murielt a teljes am-nézia felé tartó útján. Ezt írta: „Éjfél van, legalábbis szá-mára, és néha kíváncsi vagyok, mikor fog megvirradni.Még a félelmetes Alzheimer-kór sem támad ilyen koránés gyötör valakit ilyen sokáig. Mégis, csendes világábanMuriel olyan elégedett, olyan szeretetre méltó. Ha Jézushazavinné, mennyire hiányozna szelíd, édes jelenléte.Igen, előfordul, hogy ingerült vagyok, de nem gyakran.Nincs értelme bosszankodni. Ezenkívül talán az Úr vála-szolt ifjúkori imámra, hogy lágyítsa meg a szívemet.

29

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 29

Bár egyszer teljesen elveszítettem a türelmem. Abbanaz időben, amikor Muriel még tudott állni és járni, mégnem pelenkáztuk, néha történtek »balesetek«. Ott tér-deltem mellette, és próbáltam feltakarítani, amint ott állta WC mellett, zavarodottan. Könnyebb lett volna, hanem akart volna segíteni. Hirtelen ráütöttem a lábára,hogy maradjon helyben, mintha bármit is használt vol-na. Nem volt erős ütés, de ő megijedt. Én is megijedtem.Házasságunk negyvennégy éve alatt sohasem értemhozzá dühösen vagy szemrehányóan. Soha. Még csakkésztetést sem éreztem rá. És most megtettem, amikorleginkább szüksége volt rám.

Sírva kértem a bocsánatát – bár nem értette a szava-kat, és beszélni sem tudott. Így hát az Úrhoz fordultam,hogy elmondjam neki, mennyire sajnálom. Napokig tar-tott, míg túltettem magam rajta. Talán Isten össze-gyűjtötte ezeket a könnyeket, hogy elolthassa a tüzet,amely egy napon meggyulladhatott volna.”

Tehát Robertson McQuilken huszonkét év után le-mondott a Bibliaiskola és Szeminárium elnökségéről,hogy gondozhassa feleségét, amint az amnézia homá-lyába merült.

A történet megjelent a Christianity Today című keresz-tyén magazinban. Az olvasók szégyenkezés nélkül akönnyeikkel küszködtek. A történet arra ösztönzött egyházaspárt, akik ismerték az Urat, hogy megújítsák há-zastársi fogadalmukat. Mások kezdték jobban megbe-csülni a házastársi viszony szentségét. Megint mások rá-jöttek, hogy Robertson McQuilken életében az Úr Jézustlátták meg.

30

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 30

11. Az én parancsolóm

A massachusetts-i Melrose-ban egy általános iskolai ta-nárnő azt a házi feladatot adta tanulóinak, hogy tanuljákmeg kívülről és az órán szavalják el William ErnestHenley Invictus című versét. A verset az angol irodalomklasszikusának tekintik, és a tanárnő azt gondolta, hogya diákoknak már ismerős. A költő erejének, függetlensé-gének és bátorságának szellemével inspirálja a nem gon-dolkodó embereket. A vers latin címének jelentése:„Meghódíthatatlanul”.

A Meghódíthatatlanul valójában egy istentagadóvers. Megkérdőjelezi Isten létezését, és gúnyolódik rajta,vajon létezik-e. A szerző saját önelégültségével dicsek-szik. Nincs szüksége Istenre, hogy meghatározza a sor-sát, vagy megmondja neki, mit tegyen. Dacol a Minden-hatóval. Íme a vers:

MEGHÓDÍTHATATLANUL

Az éjből, mely mindent beborít,koromfeketén, északtól délig,köszönöm nektek, ismeretlen istenek, büszke, meghódíthatatlan lelkemet.A körülmények könyörtelen szorításábanmeg se rezzentem, és nem is jajgattam;a véletlen súlyos csapásai alattfejem véres, de meg nem hajtottam.

Túl a harag és könnyek e helyén csak az árnyék iszonyata rémlik,mégis, az évek fenyegetésenem ijeszt már meg engemet.

31

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 31

Nem számít, a szoros milyen keskeny, és milyen büntetés van a tekercsen,én vagyok a sorsom uraés a lelkem parancsolója.

Ezek a szavak problémát okoztak Edit Vailnek, egykeresztyén lánynak az osztályban. Ha elszavalná ezt averset az osztály előtt, akkor megtagadná azt, amibenhisz. Ezzel meggyalázná azt, akit mesterének és paran-csolójának ismert el. Úgy érezte, hogy ez istenkáromláslenne Urával és Üdvözítőjével szemben.

Csak egy dolgot tehetett. Odament a tanárnőhöz, ésudvariasan elmagyarázta neki a helyzetét. Nem voltsem harcias, sem tiszteletlen. A tanárnő megpróbált ér-velni neki. Elmagyarázta, hogy Editnek nem kell azono-sulnia a költő érzéseivel, de ismernie kell a verset, mintnagy irodalmi alkotást. De hasztalanul. Edit meghúzottegy vonalat maga előtt. Meggyőződése megingathatat-lan volt.

A tanárnő úgy érezte, hogy ez az engedelmességmegtagadásának tipikus esete. Jelentette az esetet az is-kola vezetésének, de ezzel a dolog még nem ért véget.Valaki informálta a helyi lapokat, és az ügy hamarosanhíressé vált. A címlapokra került: egy diák, aki makacsulelutasítja, hogy engedelmeskedjék a tanárának. EditetJehova Tanúihoz hasonlították, akik megtagadják, hogyfelesküdjenek a zászlóra. Nyilván valamilyen lázadó éstalán Amerika-ellenes vallás követője.

A környéken élő keresztyének buzgón imádkoztakEditért. Aztán az egyik hívő a segítségére sietett egy zse-niális javaslattal. Elmondta Editnek, hogy Henly versé-nek van egy keresztyén változata, amelyet Dorothy Dayírt. Talán a tanárnő megengedné neki, hogy ezt szavalja ela megbotránkoztató költemény helyett. Pontosan ez tör-

32

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 32

tént. Edit megmutatta tanárnőjének a keresztyén változa-tot. A legnagyobb meglepetésére a tanárnő beleegyezett.

Edit kiállt az osztály elé, és elszavalta az alábbi verset:

AZ ÉN PARANCSOLÓM

A fényből, mely megszédít,és ragyog mint a nap, északtól délig,köszönöm az Istennek, akit jól ismerek, Krisztust, aki meghódította lelkemet.

Mivel ő uralja a körülményeket,meg se rezzenek, és nem jajveszékelek;a szabály alatt, amit véletlennek neveznek,örömmel és alázattal hajtom meg fejemet.

Túl a bűn és könnyek e helyén vár az élet Ővele! Ő segít,hogy az évek fenyegetése ellenére,ne kelljen soha többé félnem.

Nem félek, bár a kapu keskeny, Ő eltörölte a büntetést a tekercsen,Krisztus a sorsom Ura és a lelkem Parancsolója.

Isten az ember haragját az ő dicsőítésévé változtatta.Megvédett egy bátor fiatal hívőt, aki hajlandó volt el-szenvedni a szidást, hogy hűséges maradhasson Krisz-tushoz. Ezzel sok embert szembesített a kikerülhetetlenKrisztussal.

Gerincesnek kell lenned, hogy hűséges maradhass azÚr Jézushoz akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a világ el-lened van. Edit Vail egyike volt e gerinces embereknek.

33

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 33

12. A társadalom kirekesz-tettjeinek barátja

Jack Wyrtzen alapítója és igazgatója volt a Schroon-tómelletti Word of Life (Élet Igéje) Tábornak New York ál-lamban. A nyári hónapokban zajlottak a bibliakonferen-ciák, az ifjúsági táborok és egyéb tevékenységek, ame-lyeknek az volt a célja, hogy megnyerjék Krisztusnak azelveszetteket. Erősítsék a hívőket és a helyi gyülekezete-ket. Jack szellemi vezető és valóságos emberi dinamóvolt. Napjait kitöltötték az adminisztratív teendők: azigehirdetések előkészítése, találkozás a vendégekkel ésmás olyan feladatok, amelyek egy tábor működtetésé-hez szükségesek.

Az egyik évben egy keresztyén, akinek volt egy kel-lemetlen fogyatékossága, elment a felnőtteknek tartottkonferenciára. Különösen kitűnt a többiek közül, ami-kor az ebédlőben tartózkodott. Mielőtt elkezdődött azebéd, valakinek keresnie kellett egy újságot, be kelletttűrnie a fogyatékos ember álla alá, és be kellett fednievele annak mellét és ölét. Amikor a fogyatékos ételt vetta szájába, csak keveset tudott lenyelni belőle. Mivel száj-izmai el voltak sorvadva, a maradék étel kifolyt a szájá-ból, le az újságra. Ez ellen semmit sem tehetett. Ez csakegyike volt sokféle betegségeinek. A szánalmas szentmégis szerette Isten Igéjét, és részt akart venni a konfe-rencián, ahol hallhatja azt.

A többi vendég kerülte, hogy egy asztalhoz üljön ve-le. Nyilván nem volt étvágygerjesztő látvány. Egyesekettaszított volna, másoknak pedig elment volna az étvá-gyuk. Ennek folytán Isten e becses gyermeke állandóanegyedül ült az asztalnál.

34

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 34

Jacknek rengeteg munkája volt, ezért ritkán érkezettpontosan az ebédlőbe. A vendégek általában már el-kezdték az ebédet, és az ebédlőt élénk beszélgetés töltöt-te be.

Amikor végül a vendégek látták, hogy Jack megérke-zik, izgatottan integettek neki, és hívták, hogy üljön azasztalukhoz.

De Jack sohasem tette ezt. Ahhoz az asztalhoz ment,ahol az elhagyatott testvér egyedül evett. Az Úr Jézus isezt tette volna. Így cselekedve, Jack az egyik legjobbigehirdetését mondta el. Csendben emlékeztette a többi-eket, hogy az Üdvözítő leereszkedett a legkisebbekhez,a legutolsókhoz és a legalacsonyabb sorban levőkhöz, ésminket is arra szólít fel, hogy hajoljunk le hozzájuk. Nea fontos emberek kegyeit keressük, hanem az alacsonysorsúak társaságát (Róm 12,16).

Az emberek státuszszimbólumnak tartották, hogyJack az ő asztaluknál üljön. Végül is híres rádiós szemé-lyiség volt, jól ismert evangelizátor, és a Word of Life, egyarapodó keresztyén szervezet igazgatója. Sokat jelen-tett nekik, hogy később elmondhatták a barátaiknak,hogy ismerik Jack Wyrtzent. De mivel Jack alázatos hívővolt, aki Krisztus példája szerint élt, ez a megtiszteltetésés kívánatos kiváltság az ebédlőben a legkevesebbre be-csült személynek jutott részül.

13. A gyűlölet viszonzása szívélyességgel14

A Cubas név hallatán bizonyára azt gondolja az olvasó,hogy az illető kubai származású. De téved. Oscar Cubashondurasi volt, és Nicaraguában szolgálta az Urat a ha-

35

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 35

táron túl. Ő volt a legelső hondurasi, akit az Úr teljesidejű szolgálatára ajánlottak a hondurasi gyülekezetek-ből. Jól választottak. Az Úr arra használta, hogy újszö-vetségi gyülekezetet alapítson egy Tauquil nevű faluban.

Oscar iskolázatlan, egyszerű keresztyén volt. Egyiklegnagyobb kincsének az bizonyult, hogy mélyen hitt Is-ten Igéjében, és hőn vágyott arra, hogy másokkal is meg-ossza azt. Ráadásul kereste az alkalmat, hogy gyakorol-ja is, amit a Bibliából tanult, és ez azt jelentette, hogy alá-zatos, türelmes, emberszerető és szívélyes ember volt.

Tauquil falu azonban a kommunisták egyik fészkevolt. Az emberek a sandinistákkal szimpatizáltak, és lo-jálisak voltak hozzájuk. De ahogy egyre több ember tértmeg Krisztushoz és a gyülekezet növekedett, gyengülnikezdett a kommunisták hatalma a lakosság felett. Eznem azért történt, mert a hívők részt vettek a politikába,hanem azért, mert pozitív erkölcsük és szellemi hatásukérvényesülni kezdett.

Egy idő után Oscar egy olyan problémával szembe-sült, ami az Úr minden igaz szolgáját fellelkesíti. Ahogya munka nőtt, a gyülekezetnek épületre lett szüksége.Addig a hívők lakásokban találkoztak, de a hívők házaitúl kicsik voltak. Így a gyülekezet vásárolt egy telket,amelynek egyik felén a kápolnát, másik felén pedig egyházat kívánták felépíteni Oscar és családja számára.

Először a keresztyének nem vették észre, hogy a tel-kük szomszédos a falu egyik kommunista vezetőjének,Santosnak a földjével. Ez az ember nem nagyon kedveltea keresztyéneket. Kétség kívül rossz néven vette, hogy akommunisták vesztettek a hatalmukból Tauquilban. Ígyhát elkezdte zaklatni Oscart. Egyszer még be is börtö-nöztette azzal a nevetséges váddal, hogy kivágott egyélettelen fát. Amikor a hatóságok megvizsgálták az ese-tet, és rájöttek, milyen bizarr a vád, kiengedték Oscart.

Oscar vajon megpróbált bosszút állni? Vajon feljelen-

36

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 36

tette a szomszédját? Próbálta-e védeni magát? Nem, ő abántalmazások során végig kitartott, és krisztusi módoncselekedett. A falusiak pedig csodálták nem e világi vi-selkedését. Tauquil népe nem ilyen volt.

Amikor befejezték a kápolnát, Oscar elkezdte építenia saját házát, azon az oldalon, ahol Santos házának a ke-rítése húzódott. A helyiségek közül a konyha volt a leg-közelebb Santos házához. Aha! Ez lehetőséget adott aboldogtalan szomszédnak, hogy ártson Oscarnak. Épí-tett egy árnyékszéket a kerítéshez közel, ahol a bűz be-szivároghatott a Cubas család konyhájába, ami elég voltahhoz, hogy elrontson minden étkezést.

Oscar nem szólt semmit. Mindig barátságosan éstisztelettudóan üdvözölte Santost. Nem is gondolt arra,hogy elégtételt vegyen. Egyszerű hitével azt gondolta,hogy a harc Isten joga. Megelégedett azzal, hogy nyug-ton marad és figyeli az Úr megmentését.

Az árnyékszék nem volt az építészet mesterműve.Egy napon, amikor Santos éppen benne ült, az egész tá-kolmány összeroskadt. Itt diszkréten fátylat borítunk enem túl gusztusos történet további részleteire. A meg-alázott ember rájött, hogy Isten ellen harcolt, és csúfosvereséget szenvedett. Akárcsak a tarzuszi Saul, az ösztö-ke ellen kapálózott. Bizonyára nem akarta, hogy megis-métlődjön aznapi élménye.

Most jön a jó hír. E piszkos epizód jó véget ért. Ezvolt az eszköz, amelynek segítségével Isten eljuttattaSantost Krisztushoz. Aki megosztotta velünk ezt a törté-netet, ezt mondta: „A legcsodálatosabb az egészben az,hogy amikor Santos elfogadta az Urat, teljesen nekiszentelte az életét. Most odaadó keresztyén testvér, a kisgyülekezet tagja, aki aktívan próbál másokat is elérni azevangéliummal.”

A zsoltáríró mondta: „Gyönyörködik népében azÚr” (Zsolt 149,4). Gondolhatjuk, mennyire gyönyörköd-

37

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 37

het egy olyan emberben, mint Oscar Cubas. Ez az egy-szerű hívő jól példázta Krisztust. Türelmesen tűrte, ami-kor szenvednie kellett jó cselekedeteiért. Úgy döntött,hogy inkább elszenvedi a bántalmazást, mint hogy kiáll-jon a jogaiért. Imádkozott azokért, akik üldözték, éshagyta, hogy a többit az Úr végezze el. Nem állt bosz-szút.

Mindezek után megkérdezhetjük, hogy miért nemszabad a keresztyéneknek bosszúállóaknak lenniük.Nos, azért, mert ha ugyanúgy viselkedünk, mint a hitet-lenek, akkor elveszítjük szavahihetőségünket. Azalázatos magatartás része a Krisztusról és üdvözítő ke-gyelméről tett tanúbizonyságunknak. A Gyülekezetegész küldetésére és az evangéliumról tett tanúbizony-ságára hatással van, ha a keresztyének nem bosszulnakmeg semmit.15

14. Aki a másik arcát isodatartotta16

Ez a történet minden alkalommal feltűnik, amikor férfi-akat és nőket katonai szolgálatra hívnak be. Lehetetlenkideríteni, mi volt az eredetei változat. Kétségtelen,hogy sokszor megtörtént.

Dr. J. Stuart Holden brit prédikátor elmondta a törté-net egy változatát, amely bizonyosan hiteles, hiszen ő azegyik résztvevőtől hallotta.

A második világháború végén Holden találkozottegy brit őrmesterrel Egyiptomban, aki mélyen hívő ke-resztyén volt. Amikor Holden megkérdezte tőle, hogyanjutott el az Úr Jézusban való hitre, az őrmester el-

38

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 38

mondta, hogy mielőtt Egyiptomba ment, Máltán állo-másozott. Századában volt egy hívő közlegény, aki nemszégyellt tanúbizonyságot tenni a többi katona előtt.Azok nagy élvezettel zaklatták, de ez láthatólag nem za-varta őt.

Az őrmester ezt mondta: „Egy éjszaka visszatértünka laktanyába, bőrig ázva és fáradtan. Mielőtt a közle-gény felmászott az emeletes ágyra, térdre borult ésimádkozott. Most adok neki. Bakancsaim nehezek vol-tak a sártól, és az egyikkel arcul ütöttem az egyik oldal-ról, majd fogtam a másikat, és hozzávágtam a másik ol-dalról. Ő pedig csak imádkozott tovább.”

„Másnap reggel – folytatta az őrmester – a bakancso-kat az ágyam mellett találtam, gyönyörűen kitisztítva.Ez volt a közlegény válasza kegyetlenségemre. Ez na-gyon szíven ütött. Még azon a napon elfogadtam JézusKrisztust.”

A közlegény reagálása az őrmester zaklatására élet-szerű példa az Üdvözítő szavaira: „Aki arcul üt, annaktartsd oda a másik arcodat is” (Lk 6,29). Ez az ember nemhiába követte Mesterét.

Ezt szeretném kiegészíteni egy figyelmeztetéssel.Nem feltételezhetjük, hogy a hadseregben a Krisztusrólszóló tanúságtételt mindig fizikai bántalmazás követi.Úgy hiszem, gyakoribb, hogy a világi férfiak és nők tisz-telik azt a hívőt, akinek meggyőződései vannak és azo-kért hajlandó kiállni. Még ha valamelyik katona sértőenviselkedik is egy keresztyénnel szemben, a többi nem hí-vő gyakran gyorsan a védelmére kel. Isten sohasem rakránk több terhet, mint amennyit képesek vagyunkelhordozni.

39

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 39

15. A legmelegebb tűz

From Grace to Gtory (A kegyelemtől a dicsőségig) címűkönyvében17 Murdoch Campbell egy észak-skóciai isten-félő lelkipásztorról számol be, kinek a felesége nem osz-totta férje mély szellemiességét. Láthatóan nem viselte-tett ugyanazzal a szeretettel az Úr és Igéje iránt. Egy na-pon, amikor a lelkész a tűz mellett ült a Bibliát olvasva,felesége dühösen lépett be a szobába. Kiragadta kezébőla könyvet, és bedobta a tűzbe.

Egy keresztyén vajon hogyan reagáljon ilyen szent-ségtörésre és haragra? Vajon dorgálja meg szigorúan is-tentelen viselkedéséért? Vagy használja ki az alkalmat,hogy megmutassa, milyen a krisztusi szellem? A lelkészaz utóbbit választotta. Ránézett a feleségére, és csend-ben ezt mondta: „Nem hiszem, hogy valaha is ültem en-nél melegebb tűznél.” Ezt a történetet jól szemlélteti egyigevers: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot” (Péld15,1). Campbell ezt írja: „Ez a válasz elhárította azasszony haragját, ami egy új élet kezdetét vetette meg.Jezábelből Lídia lett. A tüske liliommá változott.”

De valamit hozzá kell tennem, hogy teljes legyen akép. A keresztyén nők gyakrabban voltak áldozatok,mint agresszorok.

Jó példa erre Linda.18 Mielőtt megtért, feleségül mentegy Tony nevű férfihoz. Úgy vélte, hogy jóképű és elra-gadó.

Amikorra megszületett első gyermekük és Linda hí-vő lett, már tudta, hogy Tony nagy melléfogás volt azéletében. Nem a megjelenése alapján kellett volna meg-ítélnie. Férje allergiás volt a munkára, nem ismerte a fe-lelősségteljes életet, részeges és szoknyavadász lett. Né-ha hónapokra eltűnt, majd hazatért, mintha semmi sem

40

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 40

történt volna, és újra Lindával élt mint a férje. Amikorramegszületett a következő gyermek, újra meglépett, ott-hagyva Lindát, hogy gondoskodjon maga a családról.

Linda, mint istenfélő asszony, az 1Péter 3,1-2 versek-ben leírt viselkedésmintát kívánta követni: „Ugyanígy, tiasszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülükegyesek nem engedelmeskednek az Igének, feleségük magavise-lete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő éstiszta életetekre.”

Ahelyett, hogy bosszút állt vagy zsörtölődött volna,Linda megpróbálta megnyerni a férjét igaz életével ésnem e világi viselkedésével, és megérte, hogy a férje el-jutott Krisztushoz. Könyveket lehetne írni hasonló asz-szonyokról, akik engedelmeskedtek Péter tanácsának.

16. Szeressétek ellensé-geiteket

Kétségkívül Jézus ezt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket”(Lk 6,27). De vajon szó szerint értette? Vagy csupán esz-ményként mutatta fel, ami felé törekednünk kell? Olyantermészetellenes, ha valaki szereti az ellenségeit. Miértszeretnénk őket, amikor valószínűleg csak növekednebennük az ellenségesség? Lehetetlennek tűnik szeretniazokat, akik gyűlölnek minket. Tehát az Úr eme paran-csolatát olvasva, hajlamosak vagyunk félremagyarázni,hogy ne érezzük olyan kényelmetlenül magunkat.

De mélyen a szívünkben tudjuk, hogy az Úr Jézuspontosan arra gondolt, amit mondott. Elfelejtjük, hogyamikor megparancsol valamit, akkor erőt is ad hozzá,hogy engedelmeskedjünk a parancsnak. Emberi érte-

41

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 41

lemben lehetetlen szeretni az ellenségeinket. Ez általá-ban igaz a keresztyén életre is. Ilyen életet csak a ben-nünk lakozó Szent Szellem ereje által élhetünk.

Hajlamunk, hogy eltompítsuk az Üdvözítő szavai-nak élét, megszűnik, amikor látjuk, hogy más hívők va-lóban engedelmeskednek a parancsnak. Az Írás sok ver-se életre kel számunkra, amikor látjuk azokat működni.Egy tény ellen nem érvelhetünk. Mutassatok nekem egykeresztyént, aki tényleg szereti az ellenségeit, és meg-győztetek.

Ez történt velem is. Láttam a Lukács 6,27 verset való-ra válni Theo McCully életében. Ő volt az apja EdMcCullynak, az öt ecuadori mártír egyikének, és ő voltaz iskolaszék elnöke abban a bibliaiskolában, ahol énadminisztrátorként dolgoztam.

Egy este azért találkoztam vele, hogy megbeszéljünknéhány időszerű iskolai ügyet és meghozandó döntést.McCully sohasem mondta meg nekem, hogy mit tegyek.Mindig ezt mondta: „Imádkozzunk érte.” Így az este vé-geztével letérdeltünk és hosszasan imádkoztunk az is-kolával kapcsolatban. Amint imája végéhez közeledett,gondolatai dél felé kalandoztak, az ecuadori Curaray fo-lyó partjaira, ahol a kőkorszaki indiánok lándzsáikkalmegölték misszionárius fiát. Ed eszményi fiú volt. Apjaegyszer azt mondta nekem, hogy Ed sohasem adott okotszüleinek az aggodalomra. Theo most így imádkozott:„Uram, add, hogy elég sokáig éljek ahhoz, hogy láthas-sam megtérve azokat az embereket, akik megölték fiain-kat, hogy átkarolhassam őket és elmondhassam nekik,hogy szeretem őket, mert ők is szeretik az én Krisztuso-mat.”

Amikor felálltunk, arcán könnyek csordogáltak lefe-lé. Szent pillanat volt ez, olyan, ami sohasem élhető átújra. Íme ott volt egy ember, aki valóban szerette szere-tett fiának gyilkosait, egy olyan fiúéit, aki otthagyta jogi

42

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 42

karrierjét, hogy elvigye az evangéliumot az auca indiá-nokhoz (ma waorani indiánokként ismertek).

Nem meglepő, hogy ez az ima eljutott Isten trónjá-hoz. A misszionáriusok végül jó kapcsolatot alakítottakki a waorani indiánokkal, és idővel a gyilkosok közültöbbet eljuttattak Krisztushoz. Theo imája meghallgatás-ra talált. Elment Ecuadorba, szeretettel átölelte az új hí-vőket, és elmondta nekik, hogy szereti őket, mert Üdvö-zítője most már az ő Üdvözítőjük is.

Igen, az Úr Jézus pontosan arra gondolt, amit mon-dott. Szeretnünk kell az ellenségeinket. Ha ezt tesszük,hatással leszünk a világra. Megmutatjuk a többi hívő-nek, hogyan kell a gyakorlatban végrehajtani ezt a paran-csolatot. Életre keltjük Jézus nehezen felfogható mondá-sait. És bemutatjuk, milyen is valójában az Úr Jézus. Őannyira szeretett minket – az ellenségeit –, hogy meghaltértünk.

17. A megbocsátás isteni dolog19

Ten Boomék istenfélő keresztyén család voltak Hollan-diában. A második világháború alatt otthonuk menedékvolt a zsidók számára, akik megpróbáltak elrejtőzni anácik elől. Ha a zsidókat felfedezték, az a koncentrációstábort jelentette számukra, vagyis elmondhatatlan szen-vedést és többnyire halált. A zsidók rejtegetése abban azidőben szintén a koncentrációs tábort jelentette.

Miután sokáig sikeresen rejtegettek több zsidót, aBoom családot tetten érték. Az apát és két lányát, Corrietés Betsiet a ravensbrücki táborba hurcolták, a leírhatat-

43

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 43

lan kegyetlenség és embertelen kínzás színhelyére. Vé-gül Ten Boom, majd Betsie is meghalt. Corrie életbenmaradt és kiszabadult, amikor a háború véget ért.

A béke kihirdetése után Corrie Németországba uta-zott, és egy este egy templom alagsori termében beszélt.Többek között arról a csodáról szólt, hogy amikor meg-valljuk bűneinket, az Úr a legmélyebb tengerbe veti azo-kat, és felállít egy jelzőtáblát, amin ez áll: „Tilos a horgá-szat!”

Az istentisztelet végén az emberek csendben kisétál-tak, de egy férfi előre ment, oda, ahol Corrie állt. Kékegyenruhát viselt és egy ellenzős sapkát, amelyen egykoponya és két keresztbe tett lábszárcsont volt látható.Corrie felismerte. Ő volt az egyik őr Ravensbrückben.

Amikor a férfi odaért Corrie-hoz, kinyújtotta a kezétés ezt mondta: „Szép üzenet, kisasszony. Milyen jó tud-ni, hogy – ahogy ön mondja – minden bűnünk a tengerfenekén van.”

Corrie előtt felvillantak az emléket kegyetlenségei-ről, és ettől felforrt a vére.

„Említette Ravensbrücköt” – folytatta a férfi. „Én őrvoltam ott. De azóta keresztyén lettem. Tudom, hogy Is-ten megbocsátott nekem azokért a kegyetlen dolgokért,amiket ott elkövettem, de én az ön szájából is szeretnémhallani, kisasszony. Meg tud bocsátani nekem?”

Corrie reflexszerű reakciója érthetően keserű és en-gesztelhetetlen lett volna. Sorolhatta volna a zsidók el-len elkövetett kegyetlenségeket és a saját családjával va-ló embertelen bánásmódot, amíg gyomornedvei marósavvá nem változnak.

Corrie kővé dermedten állt. Úgy tűnt, hogy órák tel-tek el, noha csak néhány másodperc volt, mielőtt vála-szolni tudott. Végül képes volt kivenni a kezét a kabát-zsebéből, és odanyújtani az egykori őrnek. „Ha Istenmegbocsátott nekem, hogyan tehetnék kevesebbet, mint

44

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 44

hogy én is megbocsátok önnek? Teljes szívemből meg-bocsátok, testvérem.”

Hosszasan szorongatták egymás kezét, az egykori őrés az egykori rab, akik most eggyé váltak Krisztusban.

Valahányszor a krisztusi viselkedésre gondolok, el-kerülhetetlenül a Ten Boom család jut eszembe. Micsodabánat! Micsoda szenvedés! Micsoda megaláztatás! Még-is, Krisztus szelleme áthatotta őket – másokra gondoltakés nem önmagukra. Nem váltak keserűvé vagy cinikus-sá, és Istent sem hibáztatták. Mindezeken keresztülmen-ve, tanúbizonyságot tettek az Úr Jézus szeretetéről éskegyelméről, és megbocsátottak azoknak, bevetettékőket a náci brutalitás poklába.

18. Ahol végrendelet van…20

Phillips nagymama gyakran örvendezett, hogy ő, a kétfia és azok feleségei boldog családi közösségben élnek.Mindnyájan hívők voltak, és azok voltak a gyermekeikis. Az idősebb fiú, Scott és felesége, Sarah, ugyanabbana városban éltek, mint a nagymama, és rendszeresenmeglátogatták, hogy meggyőződjenek róla rendesentáplálkozik-e, és el tudja-e végezni a háztartási munkát.A másik fiú, Ron és felesége, Rose, szintén rendszeresenmeglátogatták, noha 30 km-re laktak tőle. Mindkét fiú-nak jó állása volt, és anyagi biztonságban éltek. Éventeaz egész család találkozott, hogy megünnepeljék a hála-adás napját és a karácsonyt, de alkalmilag is összejöttekegy-egy kerti grillpartira.

Aztán a nagymama hirtelen meghalt szívkoszorúér-betegségben. A hintaszékében ülve találtak rá, ölében anyitott Bibliával. Hagyatéka nem volt jelentős. Ott volt a

45

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 45

szerény ház, ahol ő és néhai férje felnevelték a fiúkat,valamint néhány részvény, egy takarékbetét kb. 10 000dollár értékben és egy porcelán teáscsésze-gyűjtemény.Nem hagyott végrendeletet, azt gondolva, hogy a fiúkmajd testvériesen megosztoznak az örökségen.

De nem így történt. Rose-t hirtelen elfogta a birtoklásvágya. Ron úgy érezte, nincs más választása, mint hogyfelesége mellé áll. Semmi áron nem akart otthon békét-lenséget. A családot, amely boldogan élt sok éven ke-resztül, most tönkretett a mohóság. Olyan jelentéktelendolgok, mint a porcelán teáscsészék, családi viszályt kel-tettek. Scott és Sarah mindent megtettek a békességért,de csak rosszindulattal találkoztak.

Miközben Scott és Sarah buzgón imádkoztak a békésmegoldásért, Scottnak eszébe jutott Ábrám és Lót törté-nete. Amikor ez a két férfi elhagyta Egyiptomot és Kána-ánba ment, azt látták, hogy nincs elég legelő nyájaik szá-mára. Viszály tört ki pásztoraik között. A helyzet ko-moly volt. Ekkor Ábrám ezt mondta Lótnak:

„Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim ésa te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! Hát nincselőtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, énjobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek” (1Móz13,8-9).

Lót a Jordán bővizű környékét választotta, ahol gaz-dag legelők voltak, és Sodoma városában telepedett le,Ábrám pedig Kánaán földjén maradt.

Amikor Scott megosztotta ezt a történetet Sarah-val,fontos döntésre jutottak: Ron és Rose csak hadd vigyékaz egész vagyont, ha annyira vágynak rá. A család egy-ségének megőrzése fontosabb volt számukra, mint az,hogy vagyontárgyakon marakodjanak.

Ron és Rose zavarba jött. Mivel erre nem számítot-tak, ők is szégyelltek volna mindent elvinni. Rose meg-elégedett néhány divatékszerrel, a porcelánnal és más

46

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 46

csekélységekkel. Ezután azt javasolták, hogy a többi va-gyontárgyon egyenlően osztozkodjanak. Ez egy kényeshelyzet békés megoldása volt.

Ez azonban nem mindig így történik. Gyakran igaz-nak bizonyul a mondás: „Ahol végrendelet van, ott soka rokon.” Emberek, akik rendes körülmények közöttnagyvonalúak és békések, vitatkozni kezdenek és fel-rúgják a barátságot teljesen jelentéktelen dolgok miatt.Isten útja a legjobb út. Ábrám gazdaggá tette magát az-által, hogy tulajdonosi jogait átengedte Lótnak, Lót pe-dig koldusbotra juttatta magát azáltal, hogy Sodomamellett választott magának legelőt.

19. Gyalázkodás ésköpködés elviselése

Dick Faulkner kórusvezetőként szolgált egy egyházicsoportban, amely beutazta az újszövetségi emlékhelye-ket. Eljutottak az Égei-tengerben fekvő Pathmos szigeté-re is. Idegenvezetőjük elvitte őket abba a barlangba, aholJános apostol állítólag a Jelenések könyvét írta. Amikorkijöttek a barlangból, felmásztak egy közeli domboldal-ra, ahol a házigazda elmondta, hogyan börtönözte beDomitianus császár János apostolt. Amikor befejezte,megkérte Dicket, hogy énekeljen.

Dicknél volt egy magnetofon nagy hangszórókkal,amelyek felerősítették a hangját. Elkezdte énekelni a Je-lenések 5,12 versét Don Wyrtzen feldolgozásában:

Méltó a megöletett Bárány,méltó a megöletett Bárány,

47

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 47

méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen: erő és gazdagság, bölcsesség és hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás!Méltó a Bárány,méltó a Bárány,méltó a megöletett Bárány,méltó a Bárány.

Az üzenet szétáradt Pathmos szigetének sziklás he-gyei között.

Mielőtt Dick befejezte, megérkezett egy másik túra-busz. A legtöbb turista elment mellette, de egy kicsi, sö-tétbőrű asszony odament hozzá, és leköpte. De Dicknem hagyta abba az éneklést. Folytatta az utolsó „méltóa Bárány” sorig.

A keresztyén túra néhány résztvevője úgy érezte,hogy valamit mondani kell a vétkesnek vagy tenni kellvele valamit, amiért így megbántotta Dicket, de Dicknem osztotta a véleményüket. Végül is az emberek gya-lázkodással és köpködéssel illették Urunk arcát, Ő még-sem vágott vissza. Gúnyolták, sértegették és leköpdös-ték, de Ő nem viszonozta „fogat fogért” alapon. Amikoraz emberek leköpték az Úr Jézust, a teremtmények eztmondták Teremtőjüknek: „Ezt gondoljuk rólad.” Ami-kor a Teremtő meghalt a kereszten, ezt mondta teremt-ményeinek: „Ennyire szeretlek benneteket.”

Arra vagyunk elhíva, hogy az Ő jellemét birtokoljuk.„Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatokhelyet az ő haragjának, mert meg van írva: ’Enyém a bosszú-állás, én megfizetek’ – így szól az Úr” (Róm 12,19). Mi az Úrkedves esztendejében élünk, és még nem érkezett el azÚr bosszújának napja.

48

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 48

20. A zsidó ószeres

Azokban az időkben, amikor az emberek még össze-gyűjtötték az újságokat, rongyokat és fémtárgyakat,időnként hallották, amint az ószeres végigmegy az ut-cán, hangosan kiabálva, összetéveszthetetlen módon hí-rül adva jelenlétét.

Egy napon H. A. Ironside meghallotta az ismerős ki-áltást, a verandájára sietett, és szólt a férfinak, hogymenjen le vele a pincébe. Ez az ószeres zsidó volt, annaka népnek a fia, amelyet Ironside nagyon szeretett, hiszenÜdvözítője is zsidó volt.

A pincében egy rakás újság, egy nagy halom cső ésmás fémtárgy hevert.

Ironside elhatározta, hogy alkudni fog, és megpróbálminél többet kialkudni a holmiért. Nem mintha ez érde-kelte volna, sokkal fontosabb volt, hogy a limlomot elvi-gyék a pincéből.

Tehát eltúlozta a sok kacat értékét. De az ószeres ész-revette a trükköt, jól játszotta a játékos – és nyert. Át-adott egy jelentéktelen összeget Ironside-nak, és kezdteelszállítani a szerzeményét.

Amikor távozni készült az utolsó adaggal, Ironsidevisszahívta, pénzt nyomott a kezébe, és ezt mondta:„Tessék. Jézus nevében adom ezt önnek.”

Az ószeres egy pillanatra meglepődött, majd távo-zott, ezt motyogva: „Még soha nem adtak nekem sem-mit Jézus nevében.”

Vajon Dr. Ironside e jóságos cselekedete nem olyas-valami-e, amit az Úr Jézus is cselekedett volna?

49

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 49

21. A császár gladiátorai

Nem sokkal Krisztus feltámadása után az alávaló Néróuralkodott. Volt neki egy elit hadosztálya, amely olyankatonákból állt, akiket atletikus termetük és vitézségükmiatt választottak ki. Úgy ismerték őket, mint a császárgladiátorait. Fizikailag ezek a férfiak az emberi nemnagyszerű mintapéldányai voltak. Jóképűek, izmosak ésjó felépítésűek voltak – a római férfiak színe-java.

Amikor bemeneteltek a Colosseumba, ezt énekelték:„Mi vagyunk a császár birkózói. Érted birkózunk, ó, ki-rály. Akár élünk, akár meghalunk, a te dicsőségedérttesszük.” Ezután elkezdődött a birkózóverseny Néróért.

Eljött az idő, amikor északra küldték őket, hogy agermán törzsekkel harcoljanak. Ugyanebben az időbenkiadtak egy rendeletet a keresztyén hit üldözésére. Néróhatározott parancsokat küldött szét, hogy gyomláljanakki minden keresztyént a hadseregből. A „kigyomlálás” amegsemmisítés szépített kifejezése volt.

A legkeményebb télben Vespasianus tábornok felso-rakoztatta csapatait, beleértve a gladiátorokat, majd rá-juk mordult: „Tudomásomra jutott, hogy egyesek közü-letek magukévá tették a keresztyénségnek nevezett újbabonát. Én kétlem, hogy ez igaz. Ti ennél okosabbakvagytok. De ha bármelyikőtök keresztyén, lépjen elő.”Meglepetésére negyven gladiátor megtette a lépést,amely a halálát jelenthette.

A tábornok elküldte a többi katonát, és a nap hátrale-vő részében a negyven gladiátort próbálta lebeszélni ahitéről. „Gondoljatok a családotokra, társaitokra. Gon-doljatok arra, mit veszíthettek. Gondoljatok a következ-ményekre, ha nem tagadjátok meg a keresztyénséget.” Anegyven hívő némán hallgatta beszédét és fenyegetéseit.

50

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 50

Amikor Vespasianus látta, hogy hiábavaló mindentovábbi próbálkozás, összegyűjtötte seregét, és adott ne-kik még egy lehetőséget hitük megtagadására. „Megpa-rancsolom minden keresztyénnek ebben a hadseregben,hogy lépjen elő.” Az elit alakulat negyven katonája ha-bozás nélkül előlépett. Parancsot adhatott volna a kivég-zőosztagnak, hogy ott helyben öljék meg őket, de másterve volt.

Amikor besötétedett, katonái kivitték őket egy befa-gyott tóra, levetkőztették, és otthagyták őket a dermesz-tő hidegben, hogy fagyjanak meg. Vespasianus eztmondta a meztelen férfiaknak: „Ha észhez tértek és haj-landók vagytok megtagadni a hiteteket, menjetek visszaa partra. A tó körül mindenütt tüzek fognak égni, és leszmeleg ruha meg étel.”

A tó körül őrködő katonák egész éjszaka a sötétségetkémlelték, hogy lássák, mi történik. Nem láttak semmit,de időnként hallották, amint a férfiak ezt éneklik: „Mivagyunk Krisztus negyven birkózója. Érted birkózunk,ó, Király! Akár élünk, akár meghalunk, a Te dicsősége-dért tesszük.”

Hajnalban láttak egy szánalmas alakot, amint fájdal-masan vonszolta magát a jégen keresztül az egyik mág-lya felé. A katonák odarohantak hozzá, takarókba bu-gyolálták, és a tűz melegéhez siettek vele. Ez az embermegtagadta a hitét.

Aztán a jeges tó felől megint hallották az éneket: „Mivagyunk Krisztus harminckilenc birkózója. Érted birkó-zunk, ó, Király! Akár élünk, akár meghalunk, a Te dicső-ségedért tesszük.” Időközben megérkezett Vespasianus,és látta az egyetlen árulót, és hallotta a harminckilencgyőztest. Elhatározása szilárd volt. Levette felszerelését,és kisétált a jégre, hogy együtt haljon meg harminckilenckatonájával, akik inkább meghaltak, mint hogy megta-gadják Urukat.

51

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 51

22. Az első parancsolatígérettel

Reuben Torrey amerikai evangelizátor és bibliatudósgyakran mesélt egy megözvegyült anyáról Georgiában,akinek egyetlen fia volt. Nagy szegénységben éltek, deaz anya mégis megkereste a kenyérre valót azzal, hogymosást vállalt. Sosem panaszkodott. Elfogadta, amit azÚr reá mért.

Fia kivételesen tehetséges volt. Sőt, a középiskolábanő volt a végzős osztály legjobb tanulója. Eltekintve azÚrtól, ő jelentette anyja életében a legnagyobb örömet.

Tanulmányi eredménye miatt őt választották ki,hogy mondja el a búcsúbeszédet a tanévzáráskor. Ezenkívül egy aranyéremmel is kitüntették az egyik tan-tárgyban mutatott kiváló teljesítményéért.

Amikor eljött a bizonyítványosztás napja, észrevette,hogy anyja nem készülődik az ünnepségre. Ezt mondtaneki: „Anyám, ma van a záróünnepély. Ma kapom megaz érettségi bizonyítványomat. Miért nem készülődsz?”

„Ó – mondta az anyja fáradtan –, én nem megyek el.Nincs alkalomhoz illő ruhám, amit felvehetnék. Ott lesza város összes jelentős embere, legszebb ruhájában pom-pázva. Szégyellnéd öreg anyádat kifakult vászonruhájá-ban.”

A fiú szemei ragyogtak az anyja iránt érzett csodálat-tól. „Anya – mondta –, ne mondj ilyet. Én soha nem fog-lak szégyellni téged. Soha! Mindenemet, amim van, ne-ked köszönhetem, és nélküled én sem megyek el.” Ad-dig erősködött, amíg anyja bele nem egyezett, majd se-gített neki az öltözködésben, hogy a lehető legszebbennézzen ki.

52

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 52

Karonfogva mentek végig az utcán. Amikor belépteka középiskola dísztermébe, a fiú odakísérte anyját azegyik legjobb helyre az első sorban. És ő ott ült frissenvasalt vászonruhájában az elegáns ruhákba öltözött pro-minens városi emberek között.

Amikor rá került a sor, a fiú hibátlanul elmondta abúcsúbeszédet. Udvarias tapsot kapott. Ezután az isko-laigazgató kitüntette az aranyéremmel. Amint átvette,lesétált az emelvényről, odament az anyjához, ruhájáratűzte az aranyérmet, és ezt mondta: „Tessék, anyám, eztéged illet. A te érdemed.” Most viharos taps követke-zett. A közönség felállt, és sokak arcán könnyek csordo-gáltak.

Ez a fiú példát mutatott arra, hogyan kell engedel-meskedni az Efezus 6,2 versnek. „Tiszteld apádat ésanyádat.” Valahányszor Dr. Torrey elmondta ezt a törté-netet, megemlítette egy fontos tanulságát. Ezt mondta:„Soha ne szégyelld az Úr Jézust. Mindent neki köszön-hetsz. Állj fel, és valld meg!” A vértanúk nem szégyell-ték őt. Onéziforosz nem szégyellte Pált (2Tim 1,16). Pálpedig nem szégyellte az evangéliumot (Róm 1,16) vagyazt, akiben hitt (2Tim 1,12). Sohasem szabad szégyell-nünk Krisztust.

23. A szerető Isten21

A keresztyén missziók történetében Gladys Aylwardotmindig úgy fogják emlegetni, mint a „kicsi asszonyt”.De ami hiányzott fizikai alkatából, azt bőven pótoltaszellemi teljesítményével. Ez az elszánt misszionárius amaga egyszerű módján hitt az Úrban, és eltökéltséget,bátorságot, lelkierőt és kitartást mutatott az Úr szolgála-

53

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 53

tában. Ennek eredményeképpen megtapasztalta az imá-ira kapott csodálatos válaszokat, a körülmények bámu-latos egybeesését és az evangélium előtt kitáruló megle-pően sok ajtót Kínában.

Egyszer menekült diákokkal élt egy lakásban, akik ajapán megszállók elől menekültek el. Ezek a fiatal embe-rek egy északnyugati területért imádkoztak. Különféleokokból nem volt lehetőségük odamenni, így Gladys ar-ra következtetett, hogy az Úr őt akarja odaküldeni. Út-nak indult hát, idegenvezetőkre bízva magát, akik falu-ról falura kísérték. Amikor elérkezett Tsin Tsui faluba, afalubeliek megpróbálták lebeszélni arról, hogy tovább-menjen. Ezt mondták neki: „Ez a világ vége. Ezen túlmár nincs semmi.” De Gladys ellenszegült: „A világnem ér csak úgy véget. Tovább kell mennem. Végül isezért jöttem.”

Amikor egy Huang nevű kínai keresztyén orvos lát-ta, hogy Gladys mennyire elszánt, felajánlotta, hogy to-vább kíséri öt napig. Az öt napból tíz lett, miközbenmindenkinek beszéltek Jézusról, akivel csak találkoztak.Még soha senki sem hallott róla eddig. A tizenegyediknapon egy kopár vidéken haladtak keresztül, ahol sem-mi jelét nem látták emberi településnek. Nem volt holaludniuk, és nem volt mit enniük. Ideje volt, hogy imád-kozzanak. Gladys kezdte: „Drága Istenem, könyörüljrajtunk. Láthatod, milyen helyzetben vagyunk. Adj ne-künk élelmet és menedéket éjszakára.” Bűntudatot ér-zett, amiért csak magáért és az orvosért imádkozott.

Ezután Dr. Huang imádkozott: „Ó, Istenem, küldd elhozzánk azt az embert, akinek szándékod szerint be-szélnünk kell az Úr Jézusról. Ma még senkinek sem tet-tünk bizonyságot, de te valamilyen különleges célbólküldtél minket ide. Mutasd meg nekünk, hol találjukmeg azt az embert, akit meg kívánsz áldani.” Az orvoscsak az Úr munkálkodásával törődött.

54

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 54

Gladys azt javasolta, hogy énekeljenek el egy éneket,hogy a szavak és a dallam messzire szálljon a tiszta he-gyi levegőben.

Dr. Huang nemsokára meglátott egy férfit a távol-ban, felugrott, és elrohant, hogy találkozzon vele. Han-gosan kiabált Aylward asszonynak, hogy menjen utána,de ő nem akart felmászni a meredek, rögös hegyoldalon,őrizetlenül hagyva poggyászát. Így az orvos vissza-ment, és végül rávette, hogy tartson vele. Nem kellettaggódnia a poggyász miatt; nem volt ott senki, aki ellop-hatta volna.

Amikor odaértek a férfihoz, Gladys meglepődve lát-ta, hogy az egy tibeti láma vagy szerzetes. Bár a lámák-nak nem volt szabad nőkkel érintkezniük, ez meghívtaHuangot és Gladyst, hogy töltsék az éjszakát a lámako-lostorban. Amikor a pap látta, hogy a misszionáriusnőhabozik, ezt mondta: „Régóta várunk arra, hogy beszél-jetek nekünk a szerető Istenről.” Az asszony megdöb-bent. Honnan tudhatták, hogy létezik egy szerető Isten?Milyen kapcsolatuk lehetett ezeknek az elzárkózott em-bereknek a misszionáriusokkal vagy bárki mással a kül-világban?

Miután a lámák gondoskodtak párnákról, mosdóvíz-ről és finom élelemről, ketten közülük megjelentekGladys ajtajánál, és megkérték, hogy menjen velük. Má-sok Dr. Huangot kísérték ugyanarra a helyre, egy terem-be, ahol 500 szerzetes ült térdeplőpárnákon. Mindezmeglepte Gladyst, de a jó doktor bizonyára megértette,mi célból gyűltek össze a lámák, ezért azt mondta neki,hogy kezdje egy énekkel. Miután Gladys befejezte azéneklést, a doktor beszélt az Üdvözítő születéséről Bet-lehemben, majd folytatta egészen az Üdvözítő haláláigés feltámadásáig.

Aylward asszony újra énekelt, majd beszélt; meginténekelt, majd Dr. Huang beszélt, énekelt, majd újra be-

55

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 55

szélt. Végül az asszony szabadkozva a szobájába távo-zott. Kimerült volt. De a munkája ezzel nem ért véget.Két láma jelent meg az ajtajánál, és megkérték, hogy me-séljen még nekik. Amikor távoztak, újabb két láma jött,és ez így ment egész éjszaka. Úgy tűnt, hogy különös-képpen a szerető Isten érdekli őket.

Öt napi zavartalan evangelizálás után Aylward asz-szonyt meghívták egy találkozóra a főlámával. Meg-könnyebbült, amikor megtudta, hogy a főláma beszéli amandarin nyelvet, amelyet ő tökéletesen értett. Megkér-dezte tőle, miért engedte meg egy külföldi nőnek, hogyeljöjjön a lámakolostorba és beszéljen a papoknak. A fő-láma ezt a figyelemreméltó történetet mondta el:

A lámák minden évben édesgyökeret gyűjtenek ésadnak el, amely a hegyekben nő. Az egyik évben, amintbeértek egy faluba, hallották, hogy egy traktátust a kezé-ben tartó ember így szól: „Ki akar egyet? Az üdvösségingyenes, nem kerül semmibe. Aki üdvösséget nyer,örökké él. Ha többet akartok megtudni, gyertek el azevangélizációra.”

A lámák magukkal vitték a traktátust a kolostorba, ésott a falra szegezték. A János 3,16 verse állt rajta: „Mertúgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le-gyen.” Ez állandóan emlékeztette őket arra, hogy létezikegy szerető Isten.

Öt éven át hordták az édesgyökeret a piacra, és min-denhol azt kérdezgették, hol él „a szerető Isten”. VégülLen Chowban valaki a Kínai Belföldi Misszióhoz irányí-totta őket, ahol egy misszionárius elmagyarázta nekikaz üdvözülés módját, és átadott nekik egy példányt azevangéliumokból. Azokat tanulmányozva eljutottak aMárk 16,15 verséhez: „Menjetek el szerte az egész világ-ba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtmény-nek.” Ebből arra következtettek, hogy valaki végül el-

56

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 56

megy hozzájuk az evangéliummal. Elhatározták, hogyha Isten elküld hozzájuk egy hírnököt, ők készek lesz-nek a fogadására.

További három évet vártak. Akkor két szerzetes, ami-kor kint dolgozott a hegyekben, meghallotta, ahogy va-laki énekel. Ezt mondták: „Csak olyan emberek énekel-hetnek, akik ismerik Istent.” Az egyik szerzetes lement avölgybe, hogy találkozzon Gladyssel és Dr. Hunaggal, amásik pedig visszament a kolostorba, és riasztotta a tár-sait, hogy készüljenek a régen várt vendégek fogadá-sára.

Ezért fogadták olyan szívélyesen és kiéhezett szívvela két keresztyént.

Vajon megtért-e bárki a lámák közül? GladysAylward anélkül távozott, hogy ezt megtudta volna.Csak azt tudta, hogy az Úr egy sor isteni rendelés általelvezette hozzájuk őt és Dr. Huangot, és megelégedettazzal, hogy a folytatást Istenre bízta. Nem valószínű,hogy Isten ilyen bonyodalmas körülményeket teremtettvolna, csak azért, hogy végül csalódnia kelljen.

A kicsi asszony az Úr Jézust követte friss, egészségeshitével, azzal, hogy engedelmeskedett az Úr sugalmazá-sának, és hűségesen hitet tett mellette mások előtt. Lát-ta, amint életének fogaskerekei egymásba illeszkednek.Szolgálata mindig csodálatos hatást váltott ki. Amikormegérintette mások életét, valami történt Isten ügyében.

24. Hihetetlen kegyelem22

A történetben szereplő férjnek és feleségnek fiktív neve-ket adtam. Hogy miért, az ki fog derülni a történet so-rán. Ernie katonatiszt volt az USA hadseregében, és egy

57

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 57

nagy támaszponton állomásozott az Egyesült Államok-ban. Elise lemondott saját karrierjéről; úgy érezte, az ahivatása, hogy otthon maradjon és nevelje két gyerme-küket. A szokásos kisebb nézeteltérésektől eltekintveboldog házasságban éltek.

Aztán Ernie-t áthelyezték Japánba. Akkoriban a csa-lád nem kísérhette el az apát. De ez a család szoros kap-csolatban maradt, mert rendszeresen leveleztek egy-mással. Mindig a hét nagy eseménye volt, amikor meg-érkezett a levél a papától. A gyerekek leültek a földre amama mellé, amíg ő felolvasta a levelet. A nap hátrale-vő részében csak a legfrissebb hírekről beszélgettek.Úgy tűnt, hogy a papa nincs is olyan messze.

Így aztán nagy riadalmat keltett, amikor az egyik hé-ten nem érkezett levél. Elise-nek élénk volt a fantáziája.Látta maga előtt Ernie-t betegen, egy balesetben, vagyvalahol távol egy veszélyes, titkos küldetésben. Teltek-múltak a hetek, és egyetlen levél sem jött. Ha balesetetszenvedett vagy megbetegedett volna, már biztosan ér-tesítették volna. Eltelt három hét, és még mindig nemjött levél. Négy hét, és semmi. Végül megérkezett egy le-vél, ami villámcsapásként érte. Elise legutóbbi félelmeivalósággá váltak. Hihetetlen volt. Vajon mivel érdemel-te ezt ki? Teljesen fel volt dúlva. Túlságosan le volt tör-ve ahhoz, hogy megossza a hírt a gyerekekkel.

Végül az egyik gyerek megkérdezte: „Mama, mi abaj? Történt valami a papával? Mit írt a levélben?”

Kínszenvedés volt számára elmondani nekik, hogyapjuk beleszeretett egy másik nőbe. Látta arcukon az ije-delmet. Akkor még nyilván nem tudták felfogni, mirőlvan szó. De azt megértették, hogy apjuk többé nem jönhaza. Végül egyikük ezt mondta: „Mama, kérdezhetekvalamit? Az, hogy apa nem szeret minket többé, azt je-lenti, hogy mi sem szerethetjük őt?”

Elise-t megdöbbentette a kérdés. A 8. zsoltár 3. versé-

58

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 58

re emlékeztette: „Gyermekek és csecsemők szája által isépíted hatalmadat.” Vigasztalanságában és bánatábanez eddig még sohasem jutott eszébe. Miután megbirkó-zott a kérdéssel, ezt válaszolta: „De igen, szerethetjükőt.” A torka összeszorult, amikor ezt mondta. A kisfiaígy szólt: „Kérlek, írj neki, és kérd meg, hogy továbbra isírjon nekünk, mert mi még mindig szeretni akarjuk.” Ezazt jelentené, hogy a férje továbbra is küldeni fogja a le-veleket.

Ahogy érkeztek a levelek, kiderültek a férj hűtlensé-gének a részletei. Beleszeretett egy tizenöt éves szolgáló-lányba. Ebből a házasságból aztán több gyermeke is szü-letett. Elise-nek még mindig nehéz volt elhinnie, amitörtént. De a megrázkódtatások ezzel még nem értek vé-get. Közeledett a következő krízis.

Ernie ezt írta egyik levelében: „Kedves Elise! Sajná-lom, hogy ilyeneket kell írnom neked, de az orvosokmegállapították, hogy rákos vagyok, és nincs sok időmhátra. A nyugdíjhoz való jogomat elveszítettem, és na-gyon szegényen élünk. Kérlek, segítenéd anyagilag acsaládom, ha meghalok?”

Miután elolvasta, Elise ezt mondta magában: „Mostmár elég.” Nem tudta elhinni, hogy férje ilyen arcátlanés megátalkodott. Szó sincs beismerésről vagy bocsánat-kérésről. Ez felfoghatatlan volt számára.

De józanabbul végiggondolva a dolgot, eszébe jutott,mit kérdezett tőle a fia: „Mama! Az, hogy apa nem sze-ret minket többé, azt jelenti, hogy mi sem szerethetjükőt?” Így hát írt egy válaszlevelet, amelyben elmagyaráz-ta, hogy pénzt nem tud küldeni, valamit mégis tehet. Eztírta: „Megmondom neked, mit fogok tenni. Elintézhet-néd, hogy jöjjenek ki Amerikába, miután elhunytál. Lak-hatnak a házamban, és én majd megtanítom őket, ho-gyan tartsák el magukat.”

Így is történt. Elise később ezt mondta: „Két válasz-

59

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 59

tásom volt: Vagy csak a múltra emlékezem, és megátko-zom ezt az embert, amiért ezt tette velem, vagy hálátadok Istennek, hogy megadta nekem azt a kiváltságot,hogy az Ő tüzével világíthatok a világ sötétségében.”

Nem kétséges, hogy Isten tüzével világítani egy sötétalagútban azt is jelentette, hogy meg kell osztania azevangéliumot örökbefogadott családjával, hogy ők is vi-lágossággá legyenek az Úr számára.

Temple érseknek igaza volt, amikor ezt mondta:„Rosszal viszonozni a jót, ördögi dolog. Jóval viszonoz-ni a jót, emberi dolog. Jóval viszonozni a rosszat, istenidolog.”

25. Ő szerette a szegényeket23

John Nelson Darby nem volt talpnyaló; nem hízelgett agazdagoknak és híreseknek. Ez nem volt természetes,hiszen gazdag családban és osztályöntudatos társada-lomban nőtt fel. Az lett volna a természetes, ha a felsőbbosztálybeliek társaságát keresi, és előnyben részesíti akényelmes lakóhelyeket.

De nem, ő szerette a szegényeket, és ezt többnyiremeglehetősen szokatlan módon hozta az emberek tudo-mására, nem hagyva kétséget bennük. Egyszer, amikora kontinensen hirdette az Igét, vonattal érkezett abba avárosba, ahol a program szerint több napon keresztülvolt az összejöveteleken. A keresztyének nagy tömegé-ben, amely az állomáson gyülekezett a fogadására, vol-tak előkelő hölgyek is, akik versengtek azért a megtisz-teltetésért, hogy vendégül láthassák a kiváló prédiká-tort. Ha az ő pompás házaikban szállt volna meg, a leg-finomabb ételeket és a legfényűzőbb környezetet élvez-

60

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 60

hette volna, ők pedig eldicsekedhettek volna a család-juknak és a barátaiknak, hogy a nagyhírű Darby urat lát-ták vendégül.

John Nelson Darby végignézett a tömegen, és azon-nal felmérte a helyzetet. Megkérdezte azokat, akikrőlúgy gondolta, hogy ők a vezetők: „Ki szokta gondját vi-selni a városba látogató prédikátoroknak?” Azok egy je-lentéktelen külsejű, láthatólag szerényen élő emberremutattak, aki a tömeg mögött állt. Darby odament hoz-zá, és megkérdezte tőle, hogy megszállhat-e a házában.A jelentéktelen testvér nagyon megörült, és elsietettDarby bőröndjéért. John Nelson Darby egyik életrajzíró-ja írta: „Így az ismeretlen vándorok vendéglátójából anagy ember házigazdája lett.”

Darby megmagyarázta a szegények iránt érzett sze-retetét:

„Krisztus szerette a szegényeket; megtérésem óta énis szeretem őket. Akik jobban kedvelik az előkelő társa-ságot, ám járjanak oda. Valahányszor belekerülök, ésLondonban volt rá alkalmam, búskomoran térek vissza.Inkább a szegények közé megyek; bennük is ugyanazt abűnös természetet találom, mint a gazdagokban, a kö-vetkező különbséggel: a gazdagok és azok, akik ragasz-kodnak a kényelmükhöz és a társaságukhoz, azt latol-gatják, hogy mennyit kaphatnak Krisztusból anélkül,hogy odaszánnák magukat neki; a szegények pedig azt,hogy mennyi lehet az övék Krisztusból, hogy megvi-gasztalja őket nyomorúságukban.”

Érdekes, hogy amikor Krisztus a hetven tanítványtoktatta, felvetette a vendégszeretet kérdését is.

„Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok:Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, meg-nyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll visz-sza. Maradjatok ugyanabban a házban... Ne járjatok házrólházra” (Lk 10,5-7).

61

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 61

Itt arra tanította őket, hogy el kell fogadniuk a ven-dégszeretet, ha olyan ember kínálja fel, aki nyitott a bé-ke üzenetére. De nem szabad házról házra járniuk an-nak a reményében, hogy kényelmesebb szállást és jobbételt kapnak.

Ez nem pontosan ugyanaz a helyzet, mint amivelDarby szembekerült. Itt Jézus azt mondja, hogy el kellfogadniuk mindent, amit felkínálnak nekik. Darby kere-ken megmondta, hogy szegényeknél akar megszállni.Az elv azonban ugyanaz. Nem szabad válogatnunk,hogy megtaláljuk a legfényűzőbb szállást. Jegyezzétekmeg a parancsolatot: „Maradjatok ugyanabban a ház-ban. Ne járjatok házról házra.”

26. Mezítláb a gyüleke-zetben24

Az Our Daily Bread (Mindennapi kenyerünk) című lap-ban Dennis DeHaan egy kisebbfajta válságról ír, amelyegy külvárosi gyülekezetben tört ki. Egyik vasárnap egyfiatal keresztyén a közeli egyetemről mezítláb sétált be,pólóingben és farmerben. A gyülekezet tagjai kényel-metlenül mocorogtak. Nem tudja ez a fickó, hogy mezít-láb nem illik bemenni a templomba? Nem látja, hogy aférfiak öltönyt és hosszú ujjú inget viselnek?

A padok annyira tele voltak, hogy Billnek végig kel-lett mennie a padsorok között, az első sorokig. Ott semvolt üres hely, így leült a földre, pontosan a szószékkelszemben. Ezt ezelőtt még senki sem csinálta. Ez a ha-gyományokkal való szakítás napja volt, és ez sok gyüle-kezeti tagnak nem tetszett.

62

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 62

Azután egy idős, ízületi gyulladásban szenvedő hívővette a bátorságot, fogta a botját, és ő is előre ment. Va-jon most mi fog történni? Félretette a botját, és nagy fáj-dalmak közepette leült a fiatal Bill mellé. Nem akarta,hogy ez a fiatal fickó egyedül érezze magát, és azt gon-dolja, hogy nem kívánatos személy.

Ez az eset egy hasonló incidensre emlékeztet, amelyegy kápolnában történt, nem messze a lakóhelyemtől.A hippik nemzedékének idején történt. Az esti úrvacso-ránál egy új hívő tűnt fel, aki mezítláb volt. Nem sokanfigyeltek rá, de egy idősebb hívő kötelességének érezte,hogy az alkalom végén rendre utasítsa. Egy presbiterlátta, mit történik, és amikor a másik befejezte a kiokta-tást, odament, átkarolta a fiatal fickót, és ezt mondta:„Ne is törődj vele. Én úgy látom, a lábaid nagyon szé-pek.” Az így felelt: „Nos, legalábbis eredetiek.”

Le a kalappal az ízületi gyulladásos idős hívő és a kö-nyörületes presbiter előtt. És le a kalappal minden olyanhívő előtt, aki átlát a külsőségeken, és meglátja a szívet,amely szereti az Úr Jézust. A bírálat csak elűzi őket.A szeretet segít nekik a fejlődésben. A krisztusi szellemezt mondja: „Engedjétek őket hozzám.”

27. Az Amazonas fölött lelőtt repülőgép

Jim és Roni Bowers pár nappal korábban elmentek akonzulátusra a kolumbiai Letitiában, hogy perui vízu-mot szerezzenek nemrég örökbefogadott héthónapos lá-nyuk, Charity számára. Most útban voltak hazafelé, aperui Iquitosban lévő lakóhajójukhoz, missziójuk

63

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 63

Cessna típusú hidroplánján. A pilóta, Kevin Donaldsonmisszionárius kollégájuk és közeli barátjuk volt. A hét-éves Cory Bowers a hátsó ablakokon keresztül bámultki, elbűvölve a buján zöldellő perui tájtól.

Kevin és Jim hamarosan észrevették, hogy a perui lé-gierő egyik vadászgépe követi őket. Nem látták viszonta közelben repülő másik gépet a CIA legénységgel,amely együttműködött a vadászgéppel egy hajtóvadá-szat során azzal a céllal, hogy megállítsák a kábítószereklégi szállítását a területen. A CIA állítása szerint ők azttanácsolták a perui pilótának, hogy gondos vizsgálatotvégezzen, mielőtt tüzelni kezd a Cessnára, de túl késővolt. Az egyik golyó áthatolt Roni hátán, majd behatoltCharity fejébe, aki Roni ölében ült. Mindketten azonnalmeghaltak. Egy másik golyó összezúzta a pilóta jobb lá-bát. További golyók kilyukasztották az üzemanyagtar-tályt, amitől a gép kigyulladt. Jim el tudta oltani a tüzeta kabinban, Kevin pedig csodával határos módon letet-te az égő gépet a pontonjaira az Amazonas egyik mel-lékfolyóján. A vadászgép tovább tüzelt a misszionáriu-sokra, még azután is, hogy a gép leszállt.

Ekkorra már az egész gép lángokban állt. Jim ennekellenére ki tudta húzni a vízbe felesége és lánya holttes-tét, de a tomboló tűz ellenére fázott.

Kevin Coryval a hátán úszott, miközben Jim megpró-bált elúszni az égő géptől, magával húzva Roni és Charityholttestét. Arccal lefelé tartotta őket, hogy Cory ne lássahalott anyjának és húgának az arcát. Amikor a gép elégmélyre süllyedt, és kialudt a tűz, Kevin és Jim visszaúsz-tak, és belekapaszkodtak a gép egyik úszótestébe.

Hamarosan helyi lakosok siettek a segítségükre egymotoros kenuval.

A perui hatóságok és a CIA felderítő csapata egymásthibáztatták az értelmetlen gyilkolásért és a gép lelövésé-ért. Ezzel éles ellentétben állt Jim Bowers, Kevin

64

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 64

Donaldson és az egyesült államokbeli missziós központkrisztusi magatartása. Ők nem mutogattak senkire, nemhibáztattak senkit, és nem fenyegetőztek perekkel. Ehe-lyett ismételten bizonyságot tettek az Úrban való hitrőlés az engedelmességről iránta.

Bowers később ezt mondta: „A felelősökkel szembe-ni magatartásunk a megbocsátás. Nem meglepő ez? Ne-künk, keresztyéneknek ez nem lehet meglepő. Imádkoz-tam a pilótákért. Beszéltem erről a felügyelőjükkel, akinagyon érdeklődik az Úr iránt, és szeretne többet meg-tudni róla. Fel is hívtam otthonról. Tehát e tekintetbenminden rendben van. Nem neheztelek senkire.”

Lesújtó vesztesége ellenére ezt mondta: „Cory is ésén is megmagyarázhatatlan békét tapasztalunk.”A Newsweek magazin ezt így kommentálta: „Kevés em-bernek van ilyen őszinte hite.”

Odaadó felesége és kislánya temetési szertartásánJim képes volt meglátni a napsütést az esőn keresztül.Isten kezét látta egy sor csodában, amelyek azon a siral-mas napon történtek:

A kabinon áthatoló golyók közül egy sem találta elCoryt és őt annak ellenére, hogy az egyik hátulról jövőgolyó kilyukasztotta a szélvédőt közvetlenül az orra előtt.

A tűzoltókészülék kitűnően jól működött, ami ellen-kezett a tapasztalatával, ezen meg is lepődött.

Ha a golyó, amely megölte Ronit és Charity-t, nemállt volna meg ott, ahol megállt, valószínűleg megöltevolna a pilótát, és akkor a gép minden utasa meghaltvolna.

Sem Cory, sem ő nem rémült meg. Nem sikoltoztakés nem kiabáltak. Krisztus békéjét tapasztalták, amelymeghaladja az értelmet. Képesek voltak világosan gon-dolkodni és gyorsan cselekedni.

A Cessnában a pilótának leszálláskor használnia kella lábát. Súlyos lábsérülése ellenére Kevin képes volt biz-

65

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 65

tonságosan letenni a gépet a folyóra, noha az messzevolt attól a helytől, ahol először rájuk lőttek. Kevin tud-ja, hogy az Úr volt az, aki a gépet a vízre kormányozta.

Jimnek elég ereje maradt, hogy a tomboló lángok el-lenére kihúzza Roni és Charity holttestét a gépből. Cso-dálkozik, hogy nem érezte a tűz forróságát, sőt inkábbfázott. Ez a három ószövetségi izráelita férfira emlékez-tet, akik nem égtek meg a tüzes kemencében (Dán 3,27).

Amikor a repülőgép elég mélyre süllyedt a vízbe,hogy kialudjanak a lángok, Kevin, Cory és Jim képesvolt belekapaszkodni az egyik pontonba, és fennmarad-ni a vízen.

Amikor már fogytán volt Kevin és Jim ereje, és nemtudtak volna sokáig a vízen lebegni, éppen időben jött amotoros kenu.

Egy olyan város fölött lőtték le őket, ahol Jim néhányembert ismert. Ezek az emberek szemtanúi voltak a tör-ténteknek, és rádión segítséget hívtak. Ez a rádió műkö-dött.

Amikor Jim rádión hívta Kevin feleségét, ő éppenotthon volt. Éppen a közelben tartózkodott egy pilótabarátja, aki kész volt felszállni, hogy Kevint kórházbaszállítsa.

Cory és Jim természetfölötti békét tapasztaltak, nyil-ván azért, mert Isten meghallgatta gyermekeinek imáit.Egyesek azt mondták Jimnek, hogy ez a nyugalom nemlesz tartós, de ő bizakodott, hogy az lesz.

Még egy utolsó csoda: A Bower és Donaldson családés azok a keresztyének, akik bármi módon szereplői vol-tak a történetnek, megbocsátó magatartást tanúsítottakazokkal szemben, akik felelősek voltak a tragédiáért. EzIsten szeretete, amely szétáradt szívükben.

Roni és Charity nem haltak meg hiába. Haláluk so-kakban érdeklődést keltett a misszionáriusok munkájairánt. Az emberek késztetést éreztek, hogy elmenjenek,

66

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 66

és teljesítsék a nagy megbízatást. Jim később ezt mond-ta: „Azt hiszem, Isten fel akarta ébreszteni az alvó ke-resztyéneket, beleértve engem is, de még inkább azokat,akik kevés vagy semmilyen érdeklődést mutatnak Isteniránt.”

Végül Isten meghosszabbította Cory életét, újabb le-hetőséget adva neki, hogy elfogadja Jézust KrisztustUrául és Üdvözítőjéül.

Az idő múltával egyre világosabbá válik, hogy a vi-lág itt élő példát láthatott arra, hogy a keresztyénekmennyire mások. Egy fontos televízió hírmagazinjarészletesen beszámolt a 2001. május 14-én történt ka-tasztrófáról. Ebben a beszámolóban Diane Sawyer eztmondta a történtekkel kapcsolatban: „Ez az emberi sze-retet és szenvedés története, valamint a mély hité, amitlegtöbbünk csak messziről figyel.”

28. Louise és a köztisztaságigépkezelő25

Louise a tökéletes otthonteremtő. Tökéletesen megfelela keresztyén feleség és anya bibliai leírásának. Egyiklegnagyobb öröme, hogy Isten számára nevelheti hétgyermekét. Másik öröme, hogy segítheti a férjét, miköz-ben az ide-oda utazik a világban és fáradhatatlanul dol-gozik az Úr Jézusért. Íme egy példa: Egyszer, amikor be-szédet mondott egy konferencián New Jerseyben, férjé-nek eszébe jutott, hogy feleségének aznap van a szüle-tésnapja. Felhívta őt, és sajnálkozott, hogy nem lehet ve-le, és nem adhat neki ajándékot. Felesége habozás nélkülezt válaszolta: „Nem adhatnál nekem szebb ajándékot,

67

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 67

mint hogy ott vagy, ahová Isten küldött, és azt teszed,amit szándéka szerint tenned kell.”

Louise azonban másra is képes volt. Napi elfoglaltsá-ga nem akadályozta abban, hogy megpróbáljon minéltöbb lelket megnyerni Istennek. Gyakran meghívta ma-gához a szomszédasszonyokat kávéra, amikor is velük aBibliából olvasott. De egy idő után nyilvánvaló lett,hogy azok elégedettek a saját vallásosságukkal. Kevésérdeklődést mutattak az Úrral való személyes kapcsolatiránt.

Egyik reggel, amikor Louise a nappaliban imádko-zott, eszébe jutott a nagy vacsora története Lukács evan-géliumának 14. részéből. A meghívottak mind kimentet-ték magukat, így a gazda kiküldte egy szolgáját az utcák-ra, hogy kényszerítse az arra járókat, hogy menjenek be.

Louise imában az Úr elé vitte: „Uram, akiket meghív-tam, kimentették magukat. Szeretnék elmenni a többiek-hez, hogy elvigyem őket hozzád, de itt kell maradnom agyerekekkel. Ha küldesz hozzám valakit az utcáról, énmeghívom a te vacsorádra.”

Alig hogy befejezte, meghallotta egy szemeteskocsihangjelzését. Aha, ez a sofőr az utcáról jött. Kinézett azablakon, és látta, amint a férfi – egy kis szépítéssel ne-vezzük köztisztasági gépkezelőnek – felemeli a szom-széd kukáját, és a kocsiba üríti. Eközben a teste látható-an meggörbült, és próbálta kímélni magát, hogy enyhít-se fájdalmát.

Louise a járdaszegélynél állt, amikor a kocsi megállta házuk előtt. Amint Reg, a sofőr kilépett a járdára,Louise megkérdezte tőle, hogy nem beteg-e a háta.„Nem – mondta a sofőr –, a szívem beteg.”

„Akkor miért emelget nehéz szemeteskukákat egésznap? – kérdezte. – Én majd kiürítem a magamét” – és fel-emelte a kukát, majd tartalmát a kocsi garatjába ürítette.

68

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 68

A sofőr így válaszolt: „Mert nem találok más mun-kát.”

„Nos, én imádkozni fogok, hogy találjon egy jobbmunkát vagy egy jobb szívet.”

„A szemetesekkel senki sem törődik” – mondta Regszomorúan.

„Isten törődik velük” – válaszolta Louise. Reg beszállt a kocsi vezetőfülkéjébe, és továbbhajtott

a következő házhoz. Egy hét múlva Louise a járdaszegélynél várt, amikor

megérkezett a szemeteskocsi. Mire Reg odaért a kuká-hoz, Louise már ki is ürítette azt a kocsiba. A sofőr ráné-zett, és megkérdezte: „Imádkozott értem?”

„Minden nap.” Reg nem hitte el, bár kétségének nemadott hangot.

Luoise így folytatta: „Figyeljen ide. A Biblia aztmondja, hogy a hit halott tettek nélkül. Én imádkozom,önnek viszont jelentkeznie kell egy új állásra.” A sofőrbólintott, nem szólt semmit, és továbbhajtott.

A következő utcában meglátta Máriát, Louise máso-dikos lányát, aki útban volt az iskola felé. Amint a kocsimegállt mellette, így kiáltott: „Halló, otthon imádko-zunk magáért!” Reg most már tudta, hogy valaki mégis-csak törődik a szemetesekkel.

Egy hét múlva, amikor Louise újra a járdaszegélynélvárt, Reg ezt mondta neki: „Mrs. Nicholson, én hiszekIstenben, a mennyben és a pokolban, de azt hiszem, en-nél tovább kell lépnem. Mi a következő lépés, amit megkell tennem?”

Louise gondosan elmagyarázta neki az üdvözülésútját és a megtéréshez vezető lépés fontosságát. A sofőrfigyelmesen hallgatta, majd mosolyogva és integetve to-vábbhajtott. Louise utána kiáltott: „Jelentkezzen egymásik állásra!”

A Nicholson család további egy héten keresztül

69

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 69

imádkozott Regért. A szemétgyűjtés napján Louise ottállt a helyén a járdaszegélynél. Reg szélesen mosolygott,ahogy leugrott a kocsiról, és ezt mondta: „Nos, megtet-tem.” „Mit?” Vajon ez azt jelenti, hogy jelentkezett egyúj munkahelyre?

„Megtettem azt a lépést, Mrs. Nicholson.” Ezután el-magyarázta, hogy az Úr Jézusba helyezte a bizalmát.

Ez igaz? Valóban megtért? – gondolta Louise. Nos,akár igaz, akár nem, olvasnia kell a Bibliát. Végül is „ahit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által”. „Reg,el kell kezdenie olvasni a Bibliát, ami a lélek tápláléka.”

„Mrs. Nicholson, ezt korábban kellett volna monda-nia. Ha egy keresztyénnek ezt kell tennie, akkor csaló-dást kell okoznom. Én nem olvasok, még újságot sem.Sajnálom.” És továbbhajtott az utcán a következő házhoz.

A következő utcasarkon meglátott egy nehéz dobozt,amely arra várt, hogy a szemetes elvigye. Kíváncsiságaarra ösztönözte, hogy belekukkantson. Legfelül egy va-donatúj Biblia volt, még fel sem bontották a műanyagcsomagolást. „Rendben, Uram, olvasni fogom a köny-vedet.”

Nemcsak hogy elkezdte olvasni a Bibliát, de eljárt ab-ba a közösségbe is, ahová a Nicholson család. Egy lán-goló vörös overallban jelent meg, rajta a szemétszállítóvállalat emblémájával. Ez volt a legjobb ruhája. Ott ültaz első sorban, vigyorogva, mint egy gyerek az édesség-boltban. Minden a kedvére volt: az éneklés, a prédiká-lás, az emberek barátságossága. Amikor valaki megkér-dezte tőle, miért jár el keddenként az imaórára és szer-dánként egy másikra egy közeli gyülekezetben, ezt vála-szolta: „Nekem kétszer annyi időre van szükségem. Soka behoznivalóm.”

Nem sokkal a megtérése után Reg megkeresztelke-dett. Az Úr segített neki, hogy legyőzze részegességét.Nemcsak hűségesen látogatta az alkalmakat, de a bará-

70

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 70

tait is elhozta, hogy hallják az evangéliumot. Az elsőnaptól kezdve örült üdvösségének.

Szíve nem gyógyult meg, de talált egy kevésbé meg-erőltető munkát. Aztán az Úr magához szólította ezt aszeretett testvért Krisztusban, akit az utcáról hívtak beés „kényszerítettek”, hogy menjen el a nagy vacsorára.

És mindez annak volt köszönhető, hogy egy istenhívőháziasszony így imádkozott: „Uram, használj fel engem!”

29. Kevés lenne az idő mindet elbeszélni

Az egész világon vannak olyan keresztyének, akik min-den nap megmutatják, milyen is Jézus. „Jézus képe nemtestük alakjában mutatkozik meg, hanem megújult el-méjük és szívük szépségében. Szentség, szeretet, alázat,kedvesség és megbocsátás – ezek alkotják az istenijellemet.”26

Én már láttam az Üdvözítő képmását vendégszeretőemberekben. Milyen gyakran adták át nekem a hálószo-bájukat és a fürdőszobájukat a házigazdák és a háziasz-szonyok, míg ők máshol aludtak. Egy alkalommal kon-ferenciát rendeztek, és a családnak tizenhat vendégevolt a házban. A szülők és a gyerekek a garázsban alud-tak. Tajvanon egy misszionárius a földön, a kandallóelőtt feküdt le, míg én az ő ágyában. Elhárította a hálál-kodást, azt állítva, hogy ő melegebb helyen aludt, mintén. Minden vendéggel úgy bánt, mintha Krisztus lettvolna. Egy coloradói nőtestvérünk autóbalesetet szen-vedett útban a reggeli istentiszteletre. Sérülései miattazonnal meg kellett operálni. Amikor visszanyerte esz-

71

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 71

méletét, ezek voltak az első szavai: „Ki fog ebédet készí-teni a látogatóknak?”

Amikor az Úr Jézus szívélyességére gondolunk, ön-kéntelenül a gyermekek iránti szeretete jut az eszünkbe.A tanítványok számára ők csak bosszúságot, sőt talánnyűgöt jelentettek. Jézus számára azonban ők Isten or-szágának odaillő polgárai voltak. Gyakran az volt a gya-núm, hogy jobban érezte magát a gyermekek, mint a fel-nőttek között.

Egy indiai evangélista példaképe Ura volt. Amikorvendég volt egy házban, gyakran leült a földre, és ját-szott a gyerekekkel. Az egyik családnál este a gyerekekígy kérlelték anyjukat: „Mama, engedd, hogy ma este Jé-zus fektessen le minket.” Az evangélistában Jézust látták.

Egy másik alkalommal hasonló eset történt. Egy fér-fi, aki nagyon sietett valahová, nekiment egy fiatal fiú-nak, akinek a keze tele volt csomagokkal, majd megszid-ta, mintha a fiú lett volna a hibás. Egy járókelő látta, mitörtént, segített a fiúnak felszedni a csomagokat, és adottneki egy dollárt, ezt mondva: „Remélem, ez kárpótolazért, ami történt.” A fiú, akinek szokatlan volt ez a ked-vesség, megkérdezte: „Uram, ön Jézus?” „Nem – felelt akeresztyén ember –, csak egy követője.”

Más hívők úgy mutatják meg krisztusi lelkületüket,hogy önmérsékletet tanúsítanak, amikor ingerlik őket.Egy misszionárius Quitoban balesetet szenvedett. Egynő, aki a jobboldali sávból balra fordult, a kocsija oldalá-nak ütközött. Amikor kiszálltak az autóikból, a nő kia-bált vele, sértegette a fajtáját és a népét, majd pofonvág-ta. Ahogy visszatért a kocsijához, megköszönte az Úr-nak a Szent Szellem gyümölcsét, amit önuralomnak ne-veznek. Később ezt mondta: „Bár autómban csak cse-kély kár keletkezett, be kell vallanom, hogy a következőnéhány napon azon gondolkodtam, vajon hogyan rea-gáltam volna, ha nincs velem az Úr.”

72

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 72

Dr. Ida Scruddernek, aki sok évig volt misszionáriusorvos Indiában, nem volt bosszúálló természete. Egy-szer egy muzlim megkérdezte tőle, miért van ez. Mielőttválaszolhatott volna, egy hindu barátja, aki jól ismerteDr. Scruddert, megadta a választ: „Nem tudod, miért?Azért, mert Dr. Ida Scrudder Istene türelmes és szeretet-teljes, ő pedig olyan, mint az Istene.”27

Mindnyájan szeretjük az Úr Jézust kedvességéért éskönyörületességéért azok iránt, akik alacsony sorbólszármaznak, és szeretjük azokat az embereket, akik hoz-zá hasonlóak. William Borden-t, aki gazdagságban ésfényűzésben nőtt fel, gyakran találták mosogatás köz-ben egy rosszhírű külvárosi utcában működő misszió-ban. Amikor egy brit evangelizátor hazatért Ameriká-ból, valaki megkérdezte tőle: „Mi tette önre a legmé-lyebb benyomást az Egyesült Államokban?” Ő ezt vála-szolta: „Az, hogy láttam William Borden-t, egy milli-omos fiát, amint átkarol egy csavargót egy külvárosimisszióban.”

Paul Sandberg szintén olyan ember volt, aki nem kö-vette hiába Mesterét. Egy napon belépett egy kávézóba,a pultnál leült egy forgószékre, és beszélgetésbe elegye-dett a mellette ülő fickóval, akit Frednek hívtak. Paul,aki híres énekes volt, hívőként tanúbizonyságot tettFred előtt, és végül abban a kiváltságban részesült, hogyaz Úrhoz vezethette őt. Néhány hét múlva Fred megtud-ta, hogy rákos, és a végső stádiumban van. Paul rend-szeresen meglátogatta egy lerobbant szanatóriumban, éselvégezte azt, ami a nővérek kötelessége lett volna.Azon az éjszakán, amikor Fred meghalt, Paul a karjai-ban tartotta, és verseket idézett neki a Szentírásból. Eztnevezem részvétnek.

Amikor egy kis japán közösség elhatározta, hogy ká-polnát épít, az összes szomszédot felkeresték a tervvel,hogy lássák, van-e bármilyen kifogásuk ellene. Senkinek

73

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 73

sem volt. De mielőtt ténylegesen elkezdték volna amunkát, hallották, hogy van egy férfi, aki attól tart, hogya kápolna beárnyékolja majd az udvarát. A keresztyéneknem kötekedtek vele, amiért nem emelt kifogást koráb-ban. Ehelyett fizettek az építésznek, hogy tervezze újraaz épületet alacsonyabb tetővel. A szomszéd elégedettvolt, mert nem fogják elvenni tőle a napfényt, ugyanak-kor zavarba ejtette a keresztyének szívélyessége.

Ha olyanok vagyunk, mint az Úr Jézus, szeretetet ésfigyelmességet tanúsítunk az emberek iránt, legyenekbármilyen élethelyzetben. Az Elliot családban az volt aszokás, hogy reggeli előtt mindig imádkoztak az asztal-nál. Egy reggel, amikor az apa éppen felolvasott a Bibli-ából, meghallotta a szemeteskukák zörgését az udvaron.Azonnal félretette a Bibliát, kinyitotta az ablakot, és vi-dáman köszöntötte a szemetest. Számára egyik munkasem volt szentebb, mint a másik. Nem tett különbségeta szent és a világi foglalkozás között.

A krisztusi lelkületre az élet minden területén vanpélda. Egy üzletember ezt mondta az egyik keresztyénkonkurenséről: „Amikor vele kötsz üzletet, nincs szük-ség írásos szerződésre. Elég, ha a szavát adja.” Ez a vál-lalkozó sohasem írt szerződést az ügyfeleivel.

Egy futballbíró így nyilatkozott egyszer: „Amikorolyan mérkőzésen bíráskodom, ahol Tommy Walker isjátszik, csak huszonegy játékosra kell figyelnem, nemhuszonkettőre. Tommy soha nem szabálytalankodna.”

Amikor egy adótanácsadó azt mondta egyik ügyfelé-nek, hogy ne valljon be egy nagy jövedelmet, biztosítvaőt, hogy az adóhatóság soha nem fogja megtudni, a ke-resztyén ember ezt mondta: „Be kell vallanom a jövedel-memet. Keresztyén vagyok.” Hite hatással volt a pénz-ügyeire is.

Nem sokkal azután, hogy egy használtautó-kereskedőmegtért, ezt mondta egy jó vevőnek: „Nincs most semmi

74

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 74

a telepen, amit jó szívvel eladnék önnek.” Egy használt-autó-telepen nem ez a jellemző eladói magatartás.

Egy keresztyén orvos megtagadta egy hamis biztosí-tási igény aláírását egy betege számára, amivel szitkoközönét vonta magára. Egy misszionárius poggyászát fel-tartóztatták a vámkezelésnél, mert a vámos kenőpénztakart, a misszionárius pedig nem volt hajlandó fizetni.

Miután egy keresztyén szóbeli megállapodást kötött,hogy eladja a házát 250 000 dollárét, jön egy másik ér-deklődő vevő, és felajánl érte 265 000 dollárt. Mit te-gyen? A válasz a 15. zsoltár 4. versében található. Aki Is-tennél lakik, „esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is”.Inkább veszíts 15 000 dollárt, mint hogy elveszítsd atisztességedet. Valld ugyanazt a hitet hétfőn, mint amitvasárnap vallottál.

Gyakran azokban látjuk a krisztusi lelkületet, akik le-győzték a megpróbáltatásokat. Egy keresztyén házas-párnak sok évi várakozás után végre gyermeke szüle-tett. Sajnos a gyermek néhány hónap múlva meghaltapnoéban (légzéskihagyás). A lelkész így emlékezettvissza az eseményt: „Ami leginkább kivívta csodálato-mat és megindított, az a „Magasztaljátok Istenünket” cí-mű himnusz éneklése volt a templomban. Láttam azasszonyt, amint ott állt a férjével, és könnyek csorogtaka szeméből, de ő Istenre emelte tekintetét, arca tündö-költ, és énekelte a himnuszt (5Mózes 32,3-4):

Magasztaljátok Istenünket! Kőszikla Ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes Ő.

Emlékszem Beverly West esetére is. Az orvos éppenakkor közölte vele, hogy rákos. És éppen akkor hallotta,hogy Gary Wilson kórházban van súlyos hasnyálmirigy-gyulladással. Beverly leült, és a következő levelet írta:

„Drága Gary, Beth és a család! Azt akarom, hogy tud-

75

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 75

játok, hogy naponta imádkozom értetek. Ismerjétek mega titeket átölelő karok örök vigasztalását. Az Úr ereje éskegyelme tart titeket.

Amióta megállapították, hogy rákos vagyok, és ke-moterápiára járok, sok időm van imádkozni. Ti vagytoka legelsők a listámon.

Valaki, talán Amy Carmichael az „Arany holdény-nél“-ben (Gold by Moonlight) rámutatott, hogy a Filippi3,10 versében az Úr Jézus feltámadásának ereje megelő-zi a szenvedéseiben való részesedést. Kívánom, hogymindnyájan ily módon ismerjük meg Krisztust. Kivált-ságos dolog, ha részesedhetünk a Gecsemáné kertjébenés a kereszten átélt szenvedéseiből, és ezt mondhatjukaz Ő ereje által: ’Ne az én akaratom legyen meg, hanema tied.’

Krisztus szeretetének kötelékeiben,John és Beverly”

Most lássunk egy derűsebb történetet. Amikor egyorvos azt mondta egy keresztyénnek, hogy ki kell venniaz egyik szemét és a helyére üvegszemet kell tenni, ő eztmondta: „Kérem, doktor úr, olyat tegyen be, amivelhunyorítani is lehet.” Ez, barátaim, az alázatosság győ-zelme.

Valaki ezt írta: „Milyen szívderítő dolog arra gondol-ni, hogy bemutatjuk Krisztus tulajdonságait azoknak,akik keresik őt. Példamutató életmódjával a tanítványvonzóvá teheti Urát mások számára. Pál levelében arrabuzdította Titust, hogy tanítsa arra a szolgákat, hogy jár-janak uruk kedvében, ’hogy minden tekintetben vonzó-vá tegyék az Istenről, Üdvözítőnkről szóló tanítást’ (Tit2,10). Az embereknek nemcsak hallaniuk kell azt azigazságot, amit érdemes meghallgatni, hanem látniuk iskell azt az igazságot, amit érdemes követni.”

76

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 76

30. Rendkívüli élet

Michelangelo csendben állt a műtermében, kitartóanszemlélve egy márványtömböt. Végül egy barátja félbe-szakította merengését, és megkérdezte tőle, miért töltannyi időt a nyers kőtömb nézegetésével. Michelangeloarca felragyogott, és ezt mondta nagy elragadtatással:„Egy angyal van ebben a tömbben, és én ki akarom sza-badítani.”

Ennek szellemi párhuzama van. Krisztus ott lakozikIsten minden gyermekében. Pál apostol mondta akolosséiaknak: „Krisztus bennetek van: reménysége az eljö-vendő dicsőségnek” (Kol 1,27). A Galata 2,20-ban világos-sá tette, hogy Krisztus a hívőkben él. A világ azonbannem láthatja Őt, amíg ki nem szabadítjuk. Ez történik,amikor mi keresztyének istenfélő életünk által megjele-nítjük Őt. Ez történik, amikor úgy beszélünk és cselek-szünk, ahogy az Úr tenné. Ez történik, amikor az Úr Jé-zus Krisztus általunk munkálkodhat.

Krisztus felmutatása a világnak nem merülhet ki azistenfélő viselkedés elszigetelt cselekedeteiben. Ez le-gyen az életmódunk, a jellemző magatartásunk. So-kunkkal az a baj, hogy túl lassú a szellemi reagálásunk.Csodálatos lehetőségünk, hogy átlagon felüli élettel vá-laszoljunk. Csak később gondolunk arra, milyen nagy-szerűen beszélhettünk vagy cselekedhettünk volna, úgy,ahogyan Jézus tette volna. De mi elszalasztottuk ezt.Nem emelkedtünk felül a testies gondolkodásunkon.

A legtöbb ember sohasem utasította vissza az Úr Jé-zust. Azt utasították vissza, ahogy mi képviseltük Őt:hirtelen haragunkat, gúnyos szavainkat, mohóságunkatés büszkeségünket. Nem látják bennünk a krisztusi sze-retetet, udvariasságot és irgalmasságot.

77

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 77

Hogyan jeleníthetjük meg következetesen Krisztustegy olyan világ számára, amely nem látja és nem ismeriŐt? Hogyan élhetünk az átlag fölött? A krisztusi szelle-met úgy gyakorolhatjuk, hogy alázatosak, szolgálatké-szek és önzetlenek vagyunk, és többre becsüljük a többiembert, mint magunkat. A Felséges rejtekében lakhatunk(Zsolt 91,1) azáltal, hogy az Úr közelében tartózkodunk,hogy inkább a szentélyben éljünk, mint az előcsar-nokokban. Mi mindig az Úrral lehetünk elfoglalva.

„Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörbenszemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képreformálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre”(2Kor 3,18).

Minél többet szemléljük az Urat a Bibliában, annálinkább az Ő képére formál minket.

* * *

78

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 78

Jegyzetek

1. Major Ian Thomas: His Victorious Indwelling, Nick Har-rison, Grand Rapids, MI: Zondervan Publishing House,1999.

2. A félkegyelmű. 3. L.: R. C. Chapman – egy igazi testvér, Frank Holmes,

Evangéliumi Kiadó és Chief Men Among the Brethren,Hy Pickering, London: Pickering & Inglis, 1931.

4. In All Their Afflictions, Murdoch Campbell, Resolis,Scotland.

5. The Way of Peace, H. A. Ironside, New York: LoizeauxBrothers, 1940. p. 176–177.

6. Ravi Zacharias.7. Our Daily Bread, Grand Rapids, MI: Radio Bible Class.8. The Flying Scotsman, Sally Magnusson, New York:

Quartet Books, 1981.9. The Flying Scotsman. p. 9–10.10. The Flying Scotsman. p. 163–164.11. The Flying Scotsman, p. 174.12. Merrill C. Tenney, Philippians, Grand Rapids, Eerdman

Publishing Co., 1956. p. 60.13. Adapted from „Living by Vows,” Christianity Today,

October 8, 1990, pp. 38–90 and „Muriel’s Blessing,”Christianity Today, February 5. 1996. RobertsonMcQuilken.

14. Jim Haesemeyer.15. Tragedy to Triumph, Frank Retief, Milton. Keynes,

England: Word Publishing, 1994. p. 148.16. The Pilgrim, E. Schuyler English, 1952 April. p. 2.17. London: Banner of Truth Trust, 1970. p. 149.18. Ravi Zacharias.19. Tramp for the Lord, Corrie Ten Boom, Old Tappan, NJ:

Fleming H. Revell Co., 1974, pp. 53–54.20. Néhány illusztráció ebben a könyvben több ember

tapasztalatából lett összeállítva.

79

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 79

21. L.: A győztes oldalán. Gladys Aylward élete. Magyarul:Jó Hír Iratmisszió.

22. Ravi Zacharias. 23. John Nelson Darby, Max S. Weremchuk, Neptune, NJ.:

Loizeaux Bros, 1992. p. 149–150.24. Adapted from Our Dai1y Bread, August 23, 2000.25. Louise és J. B. Nicholson, Jr. engedélyével.26. Daily Notes of the Scripture Union. 27. Our Daily Bread, 1993. February 9.

* * *

80

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 80

Az EVANGÉLIUMI KIADÓ2004-ben megjelent könyvei

M. Thomas, I.: Krisztus megtartó életeSchaude, O.: Pedagógiai felfedezések a BibliábanOldham, C.: Kölcsönkapott gyermekStrauch, A.: A férfi és nő egyenértékű,

de különbözőFischbacher, E.: A halló fül + A tiszta szemGitt, W.: A csodálatos emberSt. John, P.: OnézimuszRossier, H.: Gondolatok Józsué könyve, Bírák

könyve és Ruth könyve alapjánRoy K.: SzáműzetésbenFalk, H.: A Genezis idejénMücher, W.: Krisztus Teste vagytokKammer, E.: Menekülés a tengeren átJunker, R.: Hogyan kapta csíkjait a zebra?Fitt, A.: D. L. Moody, egy világhírű

evangélista élete Hunt, D.: Harc az elméért + Visszaszámlálás

Krisztus második eljöveteléigBrinke, G. R.: Nóé + Krisztus hét szava a keresztenGitt, W.: Kezdetben volt az információ - 2.köt.André, G.: Az Úr Jézus csodáinak szellemi

tanításaCampbell: A keresztyén otthon + A nő helyzete

a Szentírás szerintSpurgeon, C. H.: Mi a hit és hová vezet?Spurgeon, C. H.: Tanács azoknak, akik az Úr Jézusnak

szeretnének szolgálniPearl, M.+D.: Gyermeket nevelni Isten félelmébenRossier, H.: Példabeszédek könyvePeters, B.: Jób könyvének magyarázataEszter könyvének magyarázataMég minden jóra fordulhat

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 81

Az EVANGÉLIUMI KIADÓ2004-ben megjelent könyvei

M. Thomas, I.: Krisztus megtartó életeSchaude, O.: Pedagógiai felfedezések a BibliábanOldham, C.: Kölcsönkapott gyermekStrauch, A.: A férfi és nő egyenértékű,

de különbözőFischbacher, E.: A halló fül + A tiszta szemGitt, W.: A csodálatos emberSt. John, P.: OnézimuszRossier, H.: Gondolatok Józsué könyve, Bírák

könyve és Ruth könyve alapjánRoy K.: SzáműzetésbenFalk, H.: A Genezis idejénMücher, W.: Krisztus Teste vagytokKammer, E.: Menekülés a tengeren átJunker, R.: Hogyan kapta csíkjait a zebra?Fitt, A.: D. L. Moody, egy világhírű

evangélista élete Hunt, D.: Harc az elméért + Visszaszámlálás

Krisztus második eljöveteléigBrinke, G. R.: Nóé + Krisztus hét szava a keresztenGitt, W.: Kezdetben volt az információ - 2.köt.André, G.: Az Úr Jézus csodáinak szellemi

tanításaCampbell: A keresztyén otthon + A nő helyzete

a Szentírás szerintSpurgeon, C. H.: Mi a hit és hová vezet?Spurgeon, C. H.: Tanács azoknak, akik az Úr Jézusnak

szeretnének szolgálniPearl, M.+D.: Gyermeket nevelni Isten félelmébenRossier, H.: Példabeszédek könyvePeters, B.: Jób könyvének magyarázataEszter könyvének magyarázataMég minden jóra fordulhat

atlagon.qxd 2011.10.04. 15:12 Page 82