Városi intézmények és a zólyomi polgárok hétköznapjai a 16–17.

században

(Szemelvények az előadásból)

RADOSLAV RAGAČ

Az előadás célja a 16–17. századi

zólyomi polgárok életének– vagyis az

egyén és a közösség viszonyának –

bemutatása annak a legfontosabb

három intézménynek a háromszögében,

amelyek a városban működtek és

meghatározták a köz- és

magánéletüket a bölcsőtől a koporsóig.

Ezek a városi tanács, templom és

iskola.

Zólyom már a tatárjárás előtt, valószínűleg

1238-ban megszerezte a városi

privilégiumot. Középkori történelme a

város felett magasodó, a 12. század elején

épült királyi várhoz kötődik. A várat az ún.

Szlovák Kapu északi kiszögellésén és a

Garam mentén, valamint a Korpona folyó

völgyén keresztül vezető régi

kereskedelmi út metszéspontjában

emelték, és a 12. század végéig a

valószínűleg a nagymorva időkből

származó Neresnicánál épült erőd védelme

alatt állt.

A Szalatna és a Garam folyók mentén fekvő

szláv településekből fokozatosan létrejött

a váraljai vidék, ahol – feltehetőleg – a

kézművesipar és a kereskedelem

összpontosult.

Zólyom életének egyik kevésbé ismert

időszaka a 16-17. század. Fő forrásbázisa

Zólyom város magisztrátusának

iratanyaga, amely egy viszonylag nagy

kiterjedésű fond: jegyzőkönyveket,

számadás-könyveket, egyházi

anyakönyveket, okleveleket, levelezéseket

és más iratanyagot tartalmaz. A környező

települések fondjai ugyancsak tartal-

mazhatnak Zólyomra vonatkozó iratokat.

1526 után a zólyomi polgárok hétköznapi

életének leghangsúlyosabb meghatározói a

törökkel folytatott harc, a reformáció majd

az ellenreformáció és az országrészek

politikai viszálykodásai voltak, amelyek a

nemesség többszöri felkeléséhez vezettek.

Esztergom elestét követően

megerősítették a füleki várat (1554), a

véres szécsényi csatavesztés (1562) után

pedig a törökök már a bányavárosokra is

közvetlen veszélyt jelentettek. A vár

átépítését követően Zólyom a törökellenes

harcok fontos központjává és a kapitányi

székhellyé vált.

A koraújkori városközpontot a főtéren álló

Szent Erzsébet plébániatemplom körül, a

középkortól kezdve fokozatosan kiépülő

épületegyüttes jelentette. A templom

mellett állt a városháza, a középkori

óratorony és a középkori Szent Test

Kápolna, amelyet ispotályos házzal és

temetőkerttel bővítettek.

A főtéren állt a régi városi iskola épülete

is. A 16. század ’40-es éveiben a

templomra tornyot emeltek, amely

erődítési szerepet is betöltött, és ide

helyezték a városi órát is. A toronyhoz a

város Jacobi Jakab Pál kőműves- és Kristóf

kőfaragómestereknek összesen több mint

400 aranyat fizetett és még építőanyagot

is vásárolt.

A torony tetejére állandó őrséget

helyeztek. A torony belsejében lévő

őrszobát (a hypocaustum-ot) kályhákkal

fűtötték fel. A középkori fa óratorony,

amely korábban a városi temető

haranglábjaként funkcionált, átkerült a

sekrestye mögé, szembe a parókiával.

1551-ig az óra is ezen volt elhelyezve.

Eredeti formáját Willenberg 1599-ben

készült tájképén láthatjuk. Egy többszintes

fatorony volt, magas, zsindellyel fedett

toronysüveggel. Több harangnyílás volt

rajta. A tér régi elrendezését is Willenberg

ismert és sokat idézett 1599-es

ábrázolásából ismerjük.

1610-ben a templom körüli teret

kifosztották és felégették. 1611-ben

kezdődött el az épületek folyamatos

felújítása reneszánsz stílusban. A főtértől

délre állt a piac 15. századi emeletes

faépülete, amelynek földszintjén a

mészárszékek voltak. A piac mellett kapott

helyet a pellengér is.

A templom

Zólyom a 16. században tért át luteránus

hitre. Az 1770-es évekig a parókia is az ő

kezükben volt. A város majdnem egésze az

evangélikus vallást követte.

A 16. században vándorprédikátorok és

német nyelvű prédikátorok is érkeztek a

városban élő német közösséghez. A 16.

század közepén a 14. században épült

Szent Test Kápolna funkciója is

megváltozott, amelynek alagsorát addig

ossariumként, ún. csontházként

használták, ahova új sírok ásása

alkalmával a temető szentelt földjében

talált csontokat hányták.

Az átépítés után ez ispotályos-házként

működött. A 17. század végéig használták

az épületet, a Szűz Mária Kápolna

felépítése után, 1700 körül megszűntették.

Az 1611-től vezetett ún. templomi

regesztrumok, a Regestri ecclesiae számos

információt tartalmaznak plébánia

történetéről a 16. századtól kezdve.

A valaha valószínűleg igen gazdag

plébániai könyvtárból mára csak néhány

példány maradt fent. Számos jelentős

személyiség nyugszik a kriptákban, családi

sírboltokban vagy a városi temetőben. A

templomban fennmaradt néhány

reneszánsz epitáfium (díszes keretű

sírkőlap).

1611 után a megrongálódott templomot

helyreállították. Az építési munkákon túl

felújították az orgonát, új keresztelőkutat

és új oltárt emeltek – mely utóbbi a 18.

századi rekatolizáció során elpusztult.

A 18. század utolsó harmadát a zólyomi

evangélikusok életét plébániájuk

megtartásáért folytatott sikertelen

küzdelmük jellemzi, amelyet erőszakosan

megszüntettek és rövidebb epizódoktól

eltekintve a türelmi rendeletig nem

állították helyre.

A városháza

A városháza a középkortól lett a városi élet

központja. Az egyedülálló módon a

plébániatemplom sekrestyéjéhez és

hajójához kapcsolt épületet valószínűleg a

14-15. század fordulóján építették.

A földszinten a templommal kapu kötötte

össze. A templom mellett a középkorban

egy fatorony állt, amelyen a város óráját is

elhelyezték. A sekrestye a korai

időszakban a városi kincstár szerepét is

betöltötte és a középkorban minden

bizonnyal itt őrizték a városi levéltárat is.

A fennmaradt bírói iratok a korabeli élet

problémáinak és konfliktusainak széles

skáláját tárják elénk a vagyoni és

szomszédokkal folytatott perektől kezdve a

szóbeli csatározáson sőt tettlegességeken

keresztül egészen a halálos ítéletekig. A

városházán őrizték a városi mérlegeket, a

fegyvereket és minden bizonnyal a pincéje

tömlöcként is szolgált.

Találhatunk zászlóvásárlásra, pecsét- és

címerkészítésre nyújtott adományokról

készült feljegyzéseket, illetve

festményekre és szobrokra adott

megrendelő leveleket. A város támogatta a

lelkészeket, a városi iskolát és a tanárokat,

több esetben segítette a diákok egyetemi

tanulmányait. Maradtak ránk a városnak

ajánlott irodalmi alkotások is.

Iskola

A városkönyvek először 1466-ban említik a

városi iskolát. A középkori „scolasticus”

városi jegyző is volt egyben, illetve egy

esetben az orgonista tisztét is betöltötte.

Az említett 1599-es látképen látható a

városi iskola négyszögletű épülete.

Az iskola a templomtól északra feküdt, a

mai út helyén. Épületét már 1599 előtt fa

cölöpsorral erősítették meg. Az oszlopsor

elzárta a teret, körbehatárolta az

iskolaudvart és valószínűleg védelmi

célokat is szolgált.

Jelentős tatarozásra 1611-ben került sor.

Az iskola tere a 17. században fokozatosan

beilleszkedett a több épületből álló

komplexumba. Az építkezés fázisait ez

idáig csak részlegesen ismerjük. 1614-es

adatok alapján tudjuk, hogy legalább

négytermes volt.

A legérdekesebb adat a 17. század ’40-es

éveiből maradt ránk. Ebben az időszakban

többször is „a nagy iskola”-ként említik. Az

épület legalább egy tanteremmel bővült.

Az iskolai termekben táblák voltak és egy,

a könyvek számára fenntartott rész.

A tanítás magas színvonaláról tanúskodik a

zólyomi lakosság széles rétegének

műveltsége, a magán-könyvtárakról

fennmaradt számos adat és a végzett

diákok nagy száma, akik külföldi

egyetemeken folytatták tanulmányaikat.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk,

hogy a zólyomi polgárok köz-

magánéletét jelentősen meghatározták

a közintézmények, amelyek

működésére is viszonos hatással volt a

városlakók életszemlélete, műveltségi

szintje.

Szlovákról fordította: Bánszki Hajnalka