problémák és megoldási lehetőségek a magyar egészségügy reformjában
DESCRIPTION
Problémák és megoldási lehetőségek a magyar egészségügy reformjában. Dr. Gaál Péter. Hitek és tévhitek az egészségbiztosítási biztosítói modellekről Népszabadság konferencia, Budapest 2007. február 28. Hitek és tévhitek. 1. A kérdés jelentősége Hitek és tévhitek - PowerPoint PPT PresentationTRANSCRIPT
Problémák és megoldási lehetőségek a magyar
egészségügy reformjában
Dr. Gaál Péter
Hitek és tévhitek az egészségbiztosítási biztosítói modellekrőlNépszabadság konferencia, Budapest
2007. február 28.
• A kérdés jelentősége
• Hitek és tévhitek
• Amennyire lehet próbáljuk meg hiedelmek helyett tudományos bizonyítékokra építeni az egészségügy reformját
• Az értelmes egészségpolitikai diskurzus alapvető feltétele az értelmes kérdésfeltevés
• A hiedelmek, tévhitek eloszlatása
Hitek és tévhitek1
Egy vagy több biztosítóra van-e
szükség Magyarországon?
Hitek és tévhitek2
• Ez a kérdésfeltevés több szempontból is téves (félrevezető)
• Mihez képest? Mi az a probléma, amit orvosolni szeretnénk?
• Mit jelent a több biztosító? Milyen ellátási körre terjed ki: csak kiegészítő v.
alapcsomag is Van-e verseny a biztosítók között? Milyen működési mód: profitorientált v. nem
• Valóban csak a jelenlegi helyzet és az alapcsomag területén versengő biztosítók közül választhatunk?
Hitek és tévhitek3
• Az eszközszintű vita értelmezhetetlen a megoldandó probléma pontos ismerete nélkül
• Az egészségügy reformja sok tekintetben hasonló a betegellátás folyamatához:
A diagnózis meg kell, hogy előzze a terápiát A diagnózis a betegség okának meghatározását jelenti a
panaszok, tünetek, illetve vizsgálatok alapján A betegség oka meghatározza, hogy milyen ellátásra
van szükség A megfelelő ellátás a betegség (probléma) kiváltó okát
igyekszik megszüntetni A kezelés sikerét a probléma megszűnése mutatja
Célok és problémák1
• Lényeges különbség a beteg ember és a rossz rendszer gyógyítása között: nem egyértelmű, hogy mi a jó rendszer (illetve
mi a rendellenes működés – „betegség”) attól függően, hogy milyen célokat tartunk
fontosnak különböző rendszerek lehetnek jók egyes célok kizárják egymást egyes célok elérése csak úgy növelhető, ha más
célok elérése csökken
• Van-e egyetértés abban, hogy milyen egészségügyi rendszert szeretnénk?
Célok és problémák2
• Ki férjen hozzá és milyen ellátáshoz (igazságosság)? Az, aki meg tudja fizetni? („ÖNGONDOSKODÁS”) Az, akinek szüksége van rá?
• Szükséglet alapú rendszer: definíció szerint közfinanszírozott a gazdagoktól el kell venni, hogy a szegények hozzá tudjanak
férni az ellátáshoz (szolidaritás) a rendelkezésre álló források az adó/járulék begyűjtéstől függnek
• Egyetértés van abban, hogy a rendszer dominánsan a szolidaritási elvre épüljön, még akkor is, ha ennek megvalósíthatósági korlátai vannak:
abszolút korlát – GDP (fizetési képesség), pl. 2004. USA 6100 PPP USD, Mo. 1300 (forrás: OECD)
relatív korlát – adó/járulékelkerülés (fizetési hajlandóság) az egészségügy speciális jellege hatékonysági problémákat vet
fel – nem zárható ki, hogy amit költünk annak egy része pazarlás
Célok és problémák3
• Pazarlás az egészségügyben (hatékonysági problémák): káros, hatástalan, vagy éppen dominált
technológiák alkalmazása felesleges ellátások nyújtása
• jövedelemnövelési ösztönzők (szolgáltató által indukálta kereslet)
• szervezetlenség, párhuzamos ellátások Szükségtelenül magas szinten nyújtott
ellátás
• Egyetértés van abban, hogy a rendszer hatékonyságát javítani kell
Célok és problémák4
Eltérések a császármetszések gyakoriságában a megyei kórházakban
(1999-2002)
Foorás: Belicza, 2004
0.0
5.0
10.0
15.0
20.0
25.0
30.0
35.0
M20 M
3
M9
M6
M5
M8
M13
M10
M15
M17 M
7
M16 M
1
M14
M11 M
2
M19 M
4
M12
M18
együ
tt
száz
élv
eszü
lésr
e ju
tó c
sász
árm
etsz
és
1999 2000 2001 2002
Eltérések a diabetes gyógyszeres kezelésében
Forrás: Belicza, 2004
Eltérések az antibiotikum alkalmazásában
Forrás: Belicza, 2004
• Nem igaz, hogy eddig nem történt semmi lényeges az állam-szocialista rendszer lebontásában: EA, OEP: vásárló-szolgáltató elkülönítés,
szerződéses kapcsolat Önkormányzati tulajdonú szolgáltatók funkcionális privatizáció az alapellátásban finanszírozási technikák megváltoztatása
• HBCs, Német pont, fejkvóta, stb.
• Ezek a reformok igenis előrelépést jelentettek a hatékonyság céljának elérésében: pl. HBCs rendszer bevezetése
Elégségesek az eddigi reformok?
A HBCs rendszer értékelése
• Termelési hatékonyság az ellátás szinten belül:
1
Egészségbiztosítási Alap 1 HBCs pontra eső kifizetése az 1994-es év %-ában
0,0
20,0
40,0
60,0
80,0
100,0
120,0
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
EgészségbiztosításiAlap 1 HBCs pontraeső kifizetése az1994-es év %-ában
A HBCs rendszer értékelése2
• Minőség indikátorok az akut kórházi ellátásban
Durva minőségi mutatók a kórházi ellátásban
0
2
4
6
8
10
12
14
1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002
Kórházi halálozás (%)
SDR appendicitis (0-64 éves korcsoport, 10,000 lakosra)
SDR sérv (0-64 éves korcsoport, 10,000 lakosra)
• Következtetések: Egy HBCs pont (ellátási eset) kevesebbe került 2002-ben,
mint 1994 Anélkül, hogy az ellátás klinikai minősége jelentősen romlott
volna Tehát a hatékonyság feltehetően nőtt (A köztulajdonban lévő
szolgáltatók is reagálnak a finanszírozási ösztönzőkre) De ez nem jelenti azt, hogy minden beteget a lehető
legalacsonyabb szinten láttak el
• 1990 és 2003 között: 160%-kal nőtt a 100 lakosra eső nem diagnosztikus célú
beutalások száma 80%-kal nőtt a 100 lakosra eső kórházi beutalások száma
• Elégségesek az eddigi reformok? NEM Hiányzik az ellátási szintek közötti koordináció
A HBCs rendszer értékelése3
• Csak a versengő magánbiztosítók képesek a hatékonysági tartalékok feltárására? Nem
• Kik lehetnek potenciálisan még ellátásszervezők? OEP Szolgáltatók: Kórház, járóbeteg-ellátó,
háziorvosok csoportja (IBR) A kettő között: pl. regionális decentralizáció
Versengő magánbiztosítók?
• A fontosabb célok és az ebből következő problémák tekintetében lényegében egyetértés van
• NEM igaz, hogy eddig semmi érdemleges nem történt a magyar egészségügy reformjában (1. tévhit)
• NEM igaz, hogy a köztulajdonban lévő szolgáltatók nem reagálnak a finanszírozási ösztönzőkre (2. tévhit)
• A fennmaradt hatékonysági veszteség egyik legfontosabb forrása az ellátásszervezői funkció hiánya
• Az alapcsomagok szintjén is versengő biztosítók NEM az egyetlen lehetséges megoldás a felmerült hatékonysági problémák leküzdésére (NEM igaz pl, hogy bebizonyosodott, hogy az OEP nem lehet jó szolgáltatásvásárló) (3. tévhit)
Összefoglalás