o'sullivan: sötét térítő

8/20/2019 O'Sullivan: Sötét Térítő

http://slidepdf.com/reader/full/osullivan-soetet-terito 1/81

Ray O’Sullivan

Sötét térítő



1

Mint a mohalepte sziklák. Mozdulatlanul sorakoztak, akár torz tükörképeik, a mennyezetrőllenyúló, fáklyafényben nedvesen sillo!ó seppkövek. "z alant szoron!ók szemükben fá#dalmas dühvel,

késpen!evékonyra szor$tott szá##al, a fentiek az évezredek közönyével hall!atták a pulpituson szónoklót.%é!i!futtattam u##aimat a &zé!yen 'rónusának ride! karfá#án, el#átszadoztam a faerezet re#télyesrúnáival( mást amú!y sem tehettem. )!y ma!assá!ban fo!laltam helyet a b$rákkal mertho!y amazok ott aszószéken b$rák voltak. 'öl!ytrónusom e!y kokaforma dolomittömb tete#én terpeszkedett. &zembenvelem, a másik kőemelvényen, amire sebtében asztalt helyeztek, és mére!zöld posztóval ter$tették le, hár*man képviselték a vádat.

)!yikük ta!baszakadt idős férfi volt( a kor elvitte a ha#át, ezért szokásainkkal ellentétben képét issupaszra borotválta. +erlua onsus*nak h$vták, ő volt a komtúr#a ennek az erőssé!nek. -em volt felkent

pap, a vilá!i szárnyhoz tartozott, azon belül is e!y különle!es páholyhoz, a &mara!d 'ársasá!ához. "+rasense * a helybéliek nyelvén annyit tesz, ü!!őkert * "le/ on "rvioni embereinek e!yik kisebb

barlan!erőd#e volt.

" komtúr fekete pánélt hordott, 0arton szimbólumával a mellén, és smara!dzöld köpenyt, ezzel is #elölve hovatartozását. 1ét embert leszám$tva mindenki vállára u!yanilyen palást borult. " #elenle!ihelyzetben ez nem sok #óval kese!tetett, már sak azért sem, mert a kettő közül, akik nem tartoztak e

#eles társasá!hoz, az e!yik én voltam. )llenlábasom * karsú, szürkekámzsás alak a másik emelvényen * beszélt éppen. )züstfény2 ha#a vadul repkedett, mintha nyomatékos$tani akarná mondandó#át. "ravalósz$n2tlenül sápadt, finom vonású ar3 e!y elf ara.

"lyr "rkhon, az északi nekromanta. "z elsődle!es anya!i s$k ravasz tréfá#a h$rnevet és szerenséthozott neki. 4$rnevet és szerensét3 az elsőt, aho!y sak tudta, kerülte, a másikat folyamatosan próbáltakiiktatni, mint bizonytalansá!i tényezőt. "zt hiszem, "lyr számára az élet a lélek e!yfa#ta lárvaállapotát

#elentette. " létezés ma!asabb formá#a a kárpiton túl várt rá, de akik sa#át akaratukból #árnak a halálárnyékában, azokban lobo! a le!vadabbul az élet lán!#a. "lyr szol!álatnak tekintette a vilá!i létet, ési!yekezett maradéktalanul me!felelni kötelezettsé!einek. " szol!álat most azt követelte tőle, ho!y en!emáll$tson pellen!érre.

* )!ész e!yházunkat, mé! 0arton i!éit sem átallotta alárendelni önnön él#ainak... dör!edezettvé!i! a mély, rekedt han! a termen. -em az elf, hanem a má!us beszélt. * ...$!y akarván 5ana!ol!yermekei közé emelkedni6

)len!edtem a fülem mellett a vádat. )!ykedv2en bámultam a pulpitus harmadik alak#át, akársak ően!em. 4atalmas termete mellett mé! +ertua onsus komtúr is eltörpült, tintafekete ha#át varkosbafo!ta. "rát abbitaélból kovásolt maszk fedte( $!y aztán mérföldnyi távolsá!ból fel lehetett ismerni3"le/ on "rvioni. 1épe persze u!yanilyen kifürkészhetetlen maradt volna akkor is, ha me!szabadulálarától3 kevesen képesek eli!azodni e!y amund vonásain.

"zon kezdtem töpren!eni, mikor és miért kezdte viselni "le/ a maszkot. 4iába erőltettem aza!yam, képtelen voltam visszaemlékezni, oly ré! történt a dolo!.* 7me a b2n#elek. * "lyr előhúzta az obszidián var#út me!viselt bőrzsák#ából, és mellé dobta az

8rdanban ali! e!y hete szerzett bőrfóliánst is.* )zekkel indult 1rán felé e!yedül, m$! mindenki ú!y tudta, északnak tart. 1ell ennél ékesebb

bizony$ték9 * &zólásra nyitottam a szám, de "lyr határozott mozdulattal belém fo#totta a szót, ho!yazonnal nekem sze!ezze a kérdést3 Mondd me! te ma!ad, i!az lelkedre3 hová tartottál9

* -yu!atnak * válaszoltam tömören.* 'ehát 1ránba9*"z is sak e!y orszá!. " sötét hatalmakat a lélekben kell keresni, nem a földben * vá!tam rá

dühösen. )nnél na!yobb sületlensé!et nem is mondhattam volna3 ha a 1rán föld#ében re#tőző hatalmak a

lelkünkben tanyáznának, inkább hatodkori démonok lennénk, mint emberek.* Mi vé!re vitted az ereklyét és a formulákat, amiket 8rdan is i!azolt9 * "lyr beszéd közbenme!emelte a vaskos fóliánst, ho!y na!y sattanással vissza is e#tse a zöld posztóra.



'örtem a fe#em, ha!y mit válaszol#ak, aztán inkább a hall!atás mellett döntöttem. 1étsé!k$vülzavaros idők #ártak. )lőször az obszidiánból metszett var#ú t2nt el, amiért sze!ény öre! :;0emorante kétholdfordulóval ezelőtt az életét adta, azután valaki elemelte a tekerseket, amire "lyr fáradsá!osmunkával fel#e!yezte mindazt, amit az ereklyéről me!tudott. -ekem akkortá#t épp sür!ős tennivalóimakadtak a 0élvidéken, $!y nem se!édkezhettem a re#télyes ü!y szálainak kibo!ozásában.

1$nos volt most az ereklyét és "lyr fel#e!yzéseit a zöld posztón heverni látnom, s sak tetézte a

dol!ot, ho!y bal!a fe##el mellé#ük raktam eor <olitir di %ente, a kráni külső tartományok e!yik kormányzó#ának sz$vélyes han!ú levelét, amelyben kráni láto!atásra invitált.5eménytelen le!yintéssel visszahanyatlottam a karszékbe3 ma!yarázkodni pillanatnyila! tel#esen

felesle!es lett volna. "zt pedi!, ho!y 1rán a onsulari $met és a vele #áró tartományt is me!a#ánlotta, bölsebbnek láttam elhall!atni. %annak dol!ok, amiket e!y má!iatudor és e!y pap mindi! iskülönbözőképpen fo! látni, am$! sak vilá! a vilá!.

"lyr fennhan!on kezdte olvasnia Meditoria idevá!ó bekezdéseit. " pyarroni +api &zék nem ismertfáradsá!ot * az =árulás> és =hitsze!és> szavak minden létező alak#ára kidol!ozta az alkalmazandó

#o!!yakorlatot. 7!y ren!ete! időm maradt, ho!y a sz2kös informáiók alap#án me!próbál#ak rá#önni, holis hibázhattam.

+yarron e!yházszakadást han!oztatott, bár sosem volt mé! a haros papok és eleritorok között

ilyen erős az e!ysé!. <ullák és zsinatok rendeletei kon!tak okoskodva a 0esparaza, a pyarroni főrendházfalai közt. 0arton törvénye nem a márványpaloták széles lépsőin va!y sutto!ó folyosóin, hanem atemetőkben és a satamezőkön nyilvánul me!.

?tt le is ra!adtam3 +yarron.'alán a &zent %áros emeli fölénk oltalmazó kezét9 "lyr mindi! több vasat tart a t2zben, a politikát

me! kiváltképp kedveli. Miért lenne most másképp9 * t2nődtem.@mbátor mé! ötletem sem volt arra nézve, mi az, amiért érdemes feláldozni a 5endet * no me! hát

en!em is.

2

)!y hete mé! 8rdan árnyas fái alatt, e!y keskeny lélekvesztő orrában kuporo!va siklottam e!ysatorna sár!ászöld vizén.

" néma sáklyás valósz$n2tlen sebessé!!el rep$tette a kis sónakot, az általam sak na!y vo*nalakban me!határozott helyre. "ho!yan e!yre közeledtünk a város sz$véhez, elmaradoztak a terekkel,li!etekkel tark$tott apró szi!etek * helyüket ódon házaknak adták át. "z épületeket hatalmas, durvánfara!ott kőkokákból emelték3 ú!y t2nt, mé! az idő is képtelen le!y2rni ezt az ősi várost. "z elmúltévezredek sár!ás árnyalatúra sz$nezték a falakat, ám ennél többre nem futotta az ere#ükből. 1eskeny,sikátorszer2 satornákon siklottunk, néha apróska tereket szelve át, ho!y utóbb ismét elt2n#ünk aze!ymásra torlódó kőren!ete! valamelyik résén. "z itteniek nem sz$velhették a korai kelést3 a ma!asan

vá!ott ablakokat örökös párától me!vetemedett és elfeketült, nehéz spalettákkal zárták le. "z éleskontúrokat ra#zoló korai nap su!arai( a számtalan karsú torony vetette árnyak és az utakat helyettes$tősatornák mindenütt #elenlévő bomlássza!a e vilá!on túlivá varázsolta 8rdant. "z emberkéz emelte váro*sok közül talán ez a le!ré!ibb * sekély kárpótlás Aodon pusztulásáért.

"bban, ho!y ilyen hosszú időn át fennmaradhatott, nem sekély szerepet vállalt a t2zvarázslók rend#e, akik minden hatalmukat itt, a tó közepére ép$tett !i!ászi toronyban összpontos$tották. "z irdatlanép$tmény ma!ában fo!lalta az "lma Matert, a 'anásnokok :sarnokait, á Misztikus '2z 'ermeit sakú!y,mint a tutorok és a neofiták szálláshelyeit * e!yetlen talpalatnyi helyet sem ha!yva szabadon a tó le!na*!yobb szi!etén. BCóval a v$z szint#e felett, az épület vaskos törzséből kilen h$d nyúlt ki körben, ma!asra$velve, ho!y alant * a torony mellett eltörpülő paloták és templomok között * támasztékot talál#on.Minde!yik h$dra súlyos kapu ny$lik, minde!yik kapura mély rúna vésve, minde!yik rúna különle!es

hatalom birtokosa. "zt beszélik, a toronyba lépőnek ez határozza me!, ez irány$t#a sorsát. "z eshetősé!,ho!y a mendemonda akár i!az is lehet, a!!odalommal töltött el3 valamelyiken nekem is át kell ma#dhaladnom, ho!y tervemet sikerre vihessem.



" nemesi házak viszálykodásai és az é#szaka birtoklásáért versen!ő klánok satározásai hide!enha!yták a torony lakóit * nem ú!y, mint a ma!aspolitika, va!y a hatalmas tó vizén k$vüli vilá!.

8rdan nem kötelezte el ma!át sem 1ránnak, sem +yarronnak, és mivel szándékuk szerint me!k$vánták őrizni e szép ha!yományt, körültekintően és alaposan informálódtak láto!atóikról. " városbasak ritkán, na!y nehézsé!ek árán #uthatott be a kétes múlt#áról elh$resült utazó. D!y látszik, itt mé! nemelőzött me! rossz h$rem. ?nkább az a!!asztott, ho!y az ?nkviz$ió szoros diplomáiai kapsolatot tartott

fenn a várossal, $!y aztán !yorsan hara!osaim tudomására #uthatott, merre érdemes keresniük *hara!osokból pedi! mindi! akadt néhány. "mióta feloldották a rám kimondott e/ommuniatiót, +yarronrendszeresen a nyakamra küldöz!eti különféle $m2 és ran!ú pap#ait. 1ivétel nélkül azzal a éllalérkeznek, ho!y =kivizs!ál#ák a körülményeket>. )zt a büntetést * !yan$tom * sak különösen komisz

papokra ró#ák ki peniteniául, olyanokra, akiket hosszabb időn át, és e!észen bizonyosan távol akarnak tudni a &zent %árostól.

" sónak váratlan billenése rántott vissza a meren!ésből. " sáklyás éles kanyart véve a kő lapokkal bor$tott entiarhoz * aho!yan a satorna sze!élyének azt a le#tősre ép$tett részét nevezték, ahol a sónakok általában kikötöttek irány$totta #árm2vét. "própénzt szórtam a férfi kezébe, és !émberedett ta!okkalkikászálódtam a kövezetre.

* ?tt fo!ok várni * szólt utánam. 1özönyösen visszaintettem, ami számára éppú!y #elenthetett i!ent,

mint nemet( biztos voltam benne, ho!y ú!ysem mozdul innen." sz2kös helyek, amiket az épületek és a mindent átszövő satornák szabadon ha!ytak, rafináltankanyar!ó utáskákat alkottak, amik !yakran zsákutába, va!y a házak közt me!búvó üres udvarokravezettek. -éhány felesle!es kitérő és e!y karsú kőh$d után vé!re me!találtam a na!yobbaska teret a kéte!ymással szemben épült, #ókora templommal, középen a fehér kőből fara!ott 0reina*szoborral.&zemben( a tér túloldalán árkádsor húzódott.

"z árkádok oszlopai között valami va!y valaki mozdult. "rra indultam. "z oszlopsarnok alatt mé!az é#szakát idéző félhomály volt az úr3 a ha#nali nap su!arai ide nem sz2rődtek be.

* Evatlan va!y * szól$tott me! e!y női han!, valahonnan az ólmos szürkesé!ből." han! tula#donosa közelebb lépett3 alasony volt, testét hatalmas, mélykék kendőbe savarta, sak

supasz #obb kar#át ha!yta szabadon, amiben vérsz$n bársonyba kötött soma!ot tartott * ha volt is

fe!yver nála, én nem vettem észre. " kék szövet e!yik oldalán szorosan s$pő#ére és omb#ára simult, amásikon laza redőkben omlott alá.

* -em nőre szám$tottam * mondtam vontatottan.* )!y messort küldtek.* Fs most hol van9 * fa!!attam zordan.

-em válaszolt a kérdésre, folytatta3*" he!ysé!!y2r2 peremétől k$séretet kapsz, ám addi! neked ma!adnak kell el#utnod. &zemü!yre

vettem alaposabban. 1ar#ai rövidek és izmosak voltak, !yan$tottam, ho!y a lábai szintú!y. 4úsz*huszonhárom évesnek látszott, de azt beszélik, a kráni harm2vészet elsa#át$tása emberöltőnél hosszabbidőt vesz i!énybe. &z$v alakú arát válli! érő, vöröses és dús ha# keretezte3 az ilyen arról mindi! ahalálos marású k$!yók #utottak eszembe. <őre valósz$n2tlenül fehér. 4etyke, fitos orra vidámsá!otkölsönzött sápadt arának, száraz a#kai fursa belső lázról árulkodtak, mé!is a tekintete volt a le!me!ka*

póbb. 4alvány, mo!yoróbarna szemeiben smara!dporként apró, zöld pontoskák szikráztak, s !azdá#ának akaratától fü!!etlenül pimasz k$vánsisá!!al pásztázták a vilá!ot.

* Gtaztam már máskor is e!yedül * dünnyö!tem, és a tér felé fordultam, ahová közben fémabronsúkosit vonszoltak, me!lehetős za#t sapva. 'ekintetem ú#ra a lányra vándorolt, aki szótlanul felém nyú#totte!y vörös bársonyba savart soma!ot. )lvettem tőle. &úlyosabb volt( mint amire szám$tottam.

* Mi van ebben9 * szaladt ki a számon a kérdés.* "mit kértél, proonsul.* +roonsul9* Most, ho!y átvetted, már az va!y * bientett a nő, azzal sarkon fordult, és sietősen elindult. "

válla felett mé! hátraszólt3 *" 1osfe#2 k$sér#en utadon6)!y pillanatra összeránoltam homlokom, azután nyeltem e!yet, és ú!y döntöttem sem a hely, semaz idő nem alkalmas teoló!iái vitára. -oha lett volna mé! néhány kérdésem, mé!sem tartóztattam.



1isétáltam a napfényes térre, ahol időközben me!kezdődött a re!!eli #övés*menés, és elindultam, ho!yme!keressem a sónakost.

3

sikátorok rafináltnak t2nő útvesztő#ében viszonyla! !yorsan visszataláltam oda, ahol nemré! partraszálltam. " fikó valóban ott volt, aho!y $!érte, és széles mosollyal üdvözölte visszatértemet. 4osszúévek tapasztalatával tanulhatta ki a #ól fizető ide!enek felismerését, és nem bánta, ha a bőkez2 fizetsé!reményében órákat kell várnia.

* Mi a neved9 * érdeklődtem, miközben a bille!ő sónakba ü!yetlenkedtem, ma#d lábaimat ma!amalá húzva kényelmesen elhelyezkedtem. )mberem me!várta, m$! befe#ezem a kászálódást, a v$zre toltahosszú, keskeny lapát#ával a sónakot, sak azután válaszolt3

* Mayiónak h$vnak, na!yuram. 4ová vihetlek tovább9* -os, Mayio, ebben neked kell se!$tened. -éhány napot a városban szándékozom tölteni,

ú!yho!y szüksé!em lesz e!y #ó szállásra valamelyik #obb fo!adóban." férfi hall!atott e!y sort * talán anya!i lehetősé!eimet mérle!elte * mielőtt válaszolt volna.

* 1ettő is az eszembe #ut hirtelen, ami urasá!odnak me!felelhet. "z e!yik a :sendes 'óhoz $mzettfo!adó. 'iszták a szobái, #ó a konyhá#a. @ltalában #ómódú kereskedők szállnak me! benne( nyu!odt,sendes hely, bár ennek a nyu!alomnak me! is kérik az árát3 " másik az )züst -arvál. -a!yvilá!i hely,inkább nemesemberek számára, ehhez illő szobákkal és kiszol!álással.

*Cól van* feleltem szórakozottan. *" -arvál kedvemre valónak t2nik. %i!yél oda( útközbenme!beszélhet#ük azt is, ho!y erre a pár napra milyen bérért sze!ődsz a szol!álatomba.

* ?!enis, na!y #ó uram * válaszolta, miközben ú#ra rep$teni kezdte a kis sónakot a satorna vizén. -éhol merész ikázással kerülte ki a !yorsan szaporodó kisebb*na!yobb v$zi #árm2veket, amelyek a városszemély* és teherfor!almát bonyol$tották. 4amarosan széles entiarhoz értünk, mely mellett hosszú, v$ztőlme!feketedett tra!!attöl!y oszlopok álltak ki a satorna zöldes vizéből, tete#ükön fara!ással d$sz$tve. "zenyhén le#tős kikötői kövezetet zöld szőnye! bor$totta, e!észen a szélesen terpeszkedő, három emeletma!as kőházi!. 1özépen kétszárnyú, kitárt a#tó ás$tott. " be#árat két oldalán nehéz szövés2 fü!!önylen!ett, zöld#e a kövezetet bor$tó szőnye!é. "z épület e!yik sarkán, hosszú vasrúdon himbálózott afo!adó é!ére3 e!y ha#l$tott test2 narvál, felmeredő szarva akár az unikornisé. %alamikor ezüstsz$n2lehetett, de mára a város leve!ő#e a kovásoltvas ker$tések sz$nébe vonta.

Mayio időközben közölte, mennyire taksál#a napi szol!álatát, amit * bár lehetősé!eimhez képestnevetsé!esen olsónak találtam * rövid alkudozással le##ebb szor$tottam, ú!y hódolva a helyiszokásoknak, ho!y férfiúi komolysá!om se szenved#en sorbát. Miután me!állapodtunk, a fikó kezébenyomtam holmi#aim la#stromát, melynek vé!én a me!mosolyo!tató item3 e!y hátasló is szerepelt. "zelismervényt e!y mo!orva hivatalnok áll$totta ki néhány ezüst leszurkolása után, a tó külső part#án állóerődnyi méret2 épületben( ahol ókmókomat és lovamat me!őrzésre hátraha!ytam3 Most utas$tottam

Mayiót, hozza el a könnyebbik málhát, azt, amelyikben váltás ruhámat és e!yéb személyes holmi#aimattartottam."ho!y partra léptem, a -arválból sipkés !allérú szol!a penderült elő, ho!y fo!adásomra siessen.

1öszöntött, ma#d udvariasan bel#ebb tessékelt. " ház valóban fény2zőnek bizonyult. <ár a 5end dol!aitfolytonos utazás közepette intézem, nem szoktam az efféle úri helyekhez, ú!yho!y élvezettel mére!ettema hatalmas előteret, mely az épület földszinti részének #avát elfo!lalta. 4armadánál különös, fából készültfal emelkedett3 a harmonikaszer2 m2remeket fara!ások d$sz$tették( a keretekbe pedi! ólommale!ybefo!ott üve!táblákat illesztettek. 1özépütt a#tó ny$lt, melyen át beláthattam a keskeny asztalokkal éskárpitozott székekkel me!rakott, ele!áns terembe * ezt a ma!am bárdolatlan mód#án azonnal ivónak kereszteltem el.

"z =ivó> külső részén, ahol a padlót u!yanolyan márvánnyal burkolták, mint odabent, hordárok és

szol!álók serénykedtek. " helyisé! túloldalán az enyémhez hasonló a#tó ny$lt( talán az emeletre vezetőlépsőkre. " fikó, aki a fo!adásomra sietett, e!y hosszú pulthoz vezetett, mely mö!ül aszkétaarú,



idősebb férfi fi!yelte ár!us szemmel a #övés*ménést. H is sipke!allért viselt a nyaka körül. Gdvariasanköszöntött, érdeklődve, miben állhat szol!álatomra.

1ibéreltem e!y tá!as, minden elképzelhető kényelemmel ellátott lakosztályt a le!felső szinten. "zötnapi szállásért másutt e!y kisebb falut is vehettem volna, de mivel ritkán akadt alkalmam az effa#tadőzsölésre, fütyültem rá, mibe kerül. :sizmámat lerú!va, kellemes boroz!atással ütöttem el az időtMayio visszatértéi!.

Miután a sónakos me!hozta soma!#aimat, út#ára bosátottam azzal, ho!y néhány órái! nem leszszüksé!em rá, napközép után azonban vár#on rám odalent a parton. Mikor ma!amra maradtam, kitártam anyüzs!ő térre ny$ló spalettákat, been!edve a délelőtti napfényt. "z ablak elé toltam a berendezés e!yik törékenynek t2nő asztalká#át, és kerestem e!y ma!assá!ban hozzá illő, párnázott zsámolyt is. 'öltötteme!y kupára való bort, és a messortól kapott soma!!al e!yütt az asztalra tettem. 1ibo!oztam a málhazsák szá#át, amit Mayióval hozattam, és nekiláttam előkotorni a vasta!, puhakötés2 fóliánst, amibenfel#e!yzéseim mellett a mé! üres pap$r$veket tartottam.

" kézzel mer$tett, durva szél2 * e!yébként mére!drá!a * $veket +redoból rendeltem, és ma!amszenteltem fel a roIoni főtemplomban. )!yaránt alkalmasak voltak a klerikális és a vilá!i i!ények kielé!$tésre, beleértve a má!ikus hatalommal b$ró #elek le#e!yzését. 1ioldottam a zárózsine!et, az asztalratettem a fóliánst, és a széket közelebb húzva ma!am is letelepedtem. )lőkerestem "lyr fel#e!yzéseit az

obszidiánból metszett, var#út formázó ereklyéről, ú#ra átfutottam az e!észet, és elidőztem a szobor ta*lapzatáról kész$tett kőnyomat képénél, amit "lyr a kőre sim$tott fehér pap$rra kemény szénnel sat$rozvanyert.

ursa i#esztő $rás#el kanyar!ott középütt, amit tizenhárom, az előbbitől tel#esen ide!en rúna#el képefo!ott közre. " számomra Jés "lyr számára isK eleddi! ismeretlen $rás#elekből álló szimbólumot e!yszabályos, ám e!y ponton me!szakadó kör tette tel#essé. "lyr szerint a tizenhárom rúna sak 5ana!oltizenhárom !yermekét #elentheti, bár, mint áll$totta, a kráni hatalmasok ilyenfa#ta #elével mé! sosemtalálkozott. " talapzat vésetének az e!yéb d$sz$tésektől merőben eltérő voltából azt a következtetést vontale, ho!y sak később kerülhetett az idolra.

1ortyoltam néhányat a* kupámból, és félretettem a titokzatos szimbólumot. )lőkerestem a 'iltott1óde/ né!yrét ha#tott lap#át, amit az ordaniak se!$tsé!éért szándékoztam fela#ánlani. 5eméltem, elé!

sáb$tó lesz ahhoz, ho!y me!könny$tsék a kutatásomat, de nem annyira, ho!y itt is fo!#anak érte. D#raösszeha#tottam az $vet, és a ruhámba re#tettem3 "lyr fel#e!yzéseit * a kőnyomat kivételével, amit túlveszélyesnek találtam * összesavartam, és e!y szala!!al erősen átkötöttem. 1ezembe vettem a messor soma!#át, néhány pillanati! a súlyát mére!ettem, ma#d ú!y döntöttem, inkább délutánra ha!yom akibontását3 éppen elé! dol!om volt mé!. 1iittam a maradék bort a kupa al#áról, azután sizmát húzva, a

#e!yzeteket hónom alá sapva elindultam a t2zvarázslók tornyába.Ayalo!osan vá!tam neki, belevetve ma!am az uta for!ata!ába. D!y t2nt, 8rdan lakói nem kétkezi

munkából élnek * a város e részén ennek le!alábbis nem volt látható #ele. )mberek sokasá!a nyüzs!öttkörülöttem, az e!ymásra torlódott, e!yforma sz$n2 kőházak földszinti részei és a v$z miatt nem túl mélyrevá!ott pinék lépsői apróska üzletekre és tavernákra ny$ltak. " pol!árok látszóla! éltalanul sétál!attak,a tavernákban üldö!élve ráérős beszél!etéseket folytattak, mások az üzletek k$nálta portékák közöttválo!attak. "z emberek közt elve!yülve !yakorta t2ntek fel ide!enek, akik va!y áh$tatos képpellődörö!tek, va!y éltudatosan siettek a dol!uk után. )z utóbbiak közé tartoztam én is.

-em kellett senkitől útbai!az$tást kérnem3 a t2zvarázslók ősi tornya hatalmasan tornyosult a házak fölé3 4osszas séta után értem az e!yik ma!asan $velő kőh$d lábához3 az uta szint#énél #óval ma!asabbantámaszkodott a torony oldalának, mely innét, közvetlen közelről már*már i#esztően óriásinak látszott. "kőh$d széltében elfért volna akár e!y szekér is, de olyan meredeken szökött a ma!asba, ho!y a lábánál,ahol álltam, lépsőzetesre kellett ép$teni. ent, a h$d másik vé!én hatalmas, bolt$vesen súsosodó kaputrónolt szélesre tárva. +eremét két tenyér széles vassal övezték, mindkét kapuszárny közepén pa#zsnyiméret2, é!kékre festett rúna d$szel!ett. " h$d két oldalán futó kőkorláton * melyet szabályos közönkéntkör alakú lyukak sora könny$tett * három*három, u!yansak é!kék zászlót lobo!tatott a szél. 1özepükre

arannyal az a#tókat d$sz$tő rúnák másait h$mezték.)szembe #utottak a mendemondák a kapukról * ho!y a má!iával felfestett #elek minden áthaladónak me!szab#ák és befolyásol#ák sorsát. "z óvatosabbak alapos körültekintéssel választották me!, melyik kapun át lép#enek először a toronyba, a hidak környéke pedi! az alkalmi #övendőmondók és látnokok



!azda! vadászterületének szám$tott. Fn is azonnal élpont#ává váltam az ön#elölt i!azlátóknak3 mire észbekaptam, hárman fo!tak közre, és több nyelven próbálkozva fela#ánlották, ho!y kibo!ozzák sorsom kuszafonalát, feltárva, melyik kapu milyen #övőt tarto!at számomra.

?n!erülten próbáltam elhesse!etni őket, de mivel nem akartak érteni a szép szóból, a le!erő*szakosabb a#ánlkozót * aki e!yébként e!ész idő alatt barátkozóla! a karomat ütö!ette * a tarkó#a felőlnyakon ra!adtam( és =-em kell6>*t ord$tva olyan erővel pender$tettem odébb, ho!y miután az ülepére

huppanva kövét ért, mé! #ó darabon buskázott tovább. Mor!ó káromkodással tápászkodott fel, óvakodvaattól, ho!y akársak felém pillantson, ma#d bie!ve elkotródott onnét. " másik kettő szétrebbent, és a #árókelők közé ve!yülve elt2nt a szemem elől.

okozódó dühvel fordultam balra, mert a hátam mö!ött valaki mé! mindi! ibálta köpenyemsze!élyét. &zerensére indulataim, amilyen könnyen #önnek, ú!y múlnak is. Mint most, aho!y sarkonfordulva me!pillantottam az alasonynál is alasonyabbnak látszó, ha#lott hátú öre!asszonyt. <al#ával

bot#ára támaszkodott, #obb#ával a fekete ino!no sze!élyét markolta, és időnként rántott e!yet ra#ta, denem nézett fel * ú!y rémlett, keres valamit a századok koptatta kövek réseiben.

Me!fo!tam a sukló#át és vékony, per!amentapintású u##ait szétha#to!atva kiszabad$tottam a ruhám,közben pedi! $!y szóltam3

* -ekem nem kell #ósolnia, anyó, adok én anélkül is.

4irtelen #ött na!ylelk2sé!emben né!y ezüstöt kotortam elő, balommal azonban mé! mindi! azöre!asszony sukló#át tartottam.* -e tör# a t2zbe, mert me!!yúlaszt. -e !ázol# a v$zbe, mert me!fullaszt. 4a!yd a kék kaput3 nem

neked való az6 * itálta ő reszkete! han!#án( én pedi! ma!amban átkozódtam, ho!y #ótékonykodásomatmé!sem úszom me! tanás nélkül.

" vénsé! váratlanul kirántotta kezét szor$tásomból, és alkaromnál fo!va ma!ához húzott. 4irtelenfelsze!te fe#ét, amit eddi! mélyen leha#tva tartott, és az aromba nézett. ?szonyodva néztem homályos,fa!!yúsz$n hályo!!al bor$tott, vak szemébe. " szembo!arat is bebor$tó kórsá! és a halványpiros erekkelátszőtt, sár!ás szem!olyó, ami váratlanul meredt rám, e!y pillanatra a #e!es hide!lelést áll$totta belém.

* %álaszd a b$bort6 %álaszd a b$bort, ha élni akarsz, sötét tér$tő6Másodszor futott át ra#tam a #é!hide! borzon!ás. "z öre!asszony eltátotta szá#át * $nyéből e!yetlen

sár!ás fo! kandikált ki *, és reszelős han!on nevetni kezdett3 bénultan álltam és bámultam, ho!y rázza asikor!ó kaa#. 1ezébe nyomtam a né!y ezüstöt, elhátráltam onnét, sietve indultam, ho!y me!keressem a

b$borsz$n kaput, és ali! vártam, ho!y hátam mö!ött elhalkul#on az az ördö!i nevetés.

4

" vérsz$n zászlókat az é!sz$nkéktől szám$tott harmadik h$don láttam me!. 5á sem heder$tettem aközelebb eső zöld és ezüst kapura3 az i!azlátó szavait túlsá!osan nyu!talan$tónak találtam ahhoz,ho!ysem fi!yelmen k$vül ha!y#am őket.

e!yen hát a b$bor.elkaptattam a meredek h$don, elhaladtam a lobo!ók mellett, mé! e!y rosszalló pillantást vetettema kapura rótt rúnákra, azután áthaladtam közöttük, rá#uk ha!yva, ho!y te!yék a dol!ukat. " kapu bolt$vesfo!adósarnokba ny$lt, ami le!inkább e!y templomha#óra emlékeztetett.

)!y b$borsz$n suklyás, szel$d tekintet2 és halk szavú ember fo!adott * inkább !ondoltam volnaszerzetesnek, mint varázslónak, ha varázsló volt e!yáltalán3 sak hosszú opfban hátul összefo!ott ha#átkellett volna levá!nia, ho!y bármelyik szerzetesrend ta!#a testvérként üdvözöl#e.

)lőadtam, ho!y a libráriussal szeretnék szót váltani, és ho!y hosszú utat tettem me! ezért, aztánátnyú#tottam "lyr tekerseit és Lu!anisar a#ánlólevelét, aki áll$tóla! #ól ismerte az öre! könyvtárost.

4osszas várakozás után * amit a ride! sarnok e!yik falfülké#ének kőpad#án töltöttem me!#elent e!ytizenéves siheder, és szótlanul intett( ho!y kövessem. Có fertályórás bolyon!ás után, a fiú e!y

sriptoriumba vezetett, ahol két sorban, a ma!asan vá!ott ablakok résein beáramló fényben, sere!őtollakkal dol!oztak a másolók. @thaladtunk közöttük és a szemközti a#tón át*nyolszö!let2, apróska



terembe #utottunk, )lőttünk, valamint #obbra és balra e!y*e!y a#tó ny$lott3 :sak az a#tóny$lásokatszabadon ha!yva polok nyú#tóztak a ma!asba, zsúfolási! me!rakva könyvekkel.

" kölyök türelemre intett, koppantott kettőt a baloldali a#tón, ma#d választ sem várva belépett, éselt2nt a szemem elől. )rőt vettem ma!amon3 nem kokáztattam me!, ho!y en!ed#ek a viszketéskéntrámtörő k$vánsisá!nak, és turkálni kezd#ek a polokon. Cobban is tettem, mert a fiú ali! pár perelteltével #elzett, ho!y #öhetek, ő pedi! kilépett, és óvatosan behúzta az a#tót a hátam mö!ött.

-a!yobbaska dol!ozószobában találtam ma!am. " falak mentén, a sarokban álló $rópulton és e!yközépütt terpeszkedő asztalon fehér fény2, füst nélkül é!ő !yertyák sorakoztak( nappali vilá!ossá!!alárasztva el az ablaktalan helyisé!et. " falakra, akár az ősöre! folyondárok, itt is polok soraikapaszkodtak, könyvekkel, tekersekkel és vasveret2 fóliánsokkal telizsúfolva. "z asztal mellettkényelmes karosszékben üldö!élt az öre! könyvtáros. )lőtte "lyr #e!yzetei hevertek kibontva, tete#ükönLu!anisar levelével.

" ma!iszter * aho!y ma!amban neveztem sz$vélyesen fo!adott. 5övid udvariaskodás utánelőhozakodtam #övetelem él#ával. H faaral hall!atta óha#omat.

* "z a h$r #ár#a a vilá!ban, ho!y &o!ron misztériumain és a tüzek titkainak szentelt köteteken k$vülhatalmas okkult !y2#teménnyel b$r az ordani varázslótorony. ?!azolást keresek néhány #el és e!y ereklyekapsolatára. 4a létezik az az $rás, itt bizonyára fellelhető belőle e!y másolat, va!y valamiféle hivatkozás,

ami feltevéseinket me!erős$ti.Már az is na!y ke!ynek szám$tott, ha e!y ide!ent been!edtek a toronyba * az enyémnél arátlanabbkérésre az utóbbi évezredben valósz$n2le! nem akadt példa. " ma!iszter ennek ellenére közönyösen

bólo!atott, és várakozóan nézett rám.)lőszedtem a ruhámba re#tett, né!yrét ha#tott pap$rost, a 'iltott 1óde/ből származó lapot. "

librárius ölébe véve széttere!ette, ma#d a!!ályos szemöldökránolás k$séretében hosszú pereki!tanulmányozta. 5ám nézett, ma#d me!int az $rásra, vé!ül ismét rám.

* ?smered9 * kérdezte óvatosan.* 'öbbé*kevésbé.* -álunk halállal büntetik ezt a tudást.* 1rán viszont tárt karokkal fo!adná azt, aki ilyen ékes szavakkal érkezne.

* 'ula#donképpen mit vársz tőlünk9 Miféle se!$tsé!et nyú#thatnánk neked9* )!ybe kell vetnem ezeket * az asztalon heverő #e!yzetek felé intettem * más $rásokkal, ho!y biztos

lehessek az értelmezésében.* 'úlontúl sokat kérsz.* 'alán nem. 4a rábukkanok arra, amit keresek, nins miért birtokolnom a könyvet sem, amiből az a

lap származik."z ordani összehúzott szemmel, komoran mérle!elte az a#ánlatot.* &iker esetén viszont nem f2ződik többé érdeked ahhoz, ho!y szavadnak áll#. elnevettem.* G!yan már6 'e is tudod( ho!y aprósá!, amit kérek, nem valami má!ikus proedúra va!y titkos

tan$tás. )!yszer2 !rammatikai sémák ellenőrzéséhez várok se!$tsé!et, a kutatásaim forrásainak me!erős$tésére. Minden üzlet alap#a a bizalom. " kóde/ek fennmaradt példányai mind töredékesek, ésköztudott, ho!y nektek van a le!na!yobb !y2#teményetek. ) restauráióhoz talán nélkülözhetetlen, amitén k$nálok. Fs !yakorlatila! in!yen.

* "prósá! szerinted, ha e!y ide!en rendelkenésére bosát#ák az 8rdani <első 1önyvtárat9*"bban az esetben, ha nem verik na!ydobra. )!yébként sem kell a rendelkezésemre bosátanotok.

1étlem, ho!y e!yma!am eredményre #utnék. 'udod #ól, ho!y a se!$tsé!ed nélkül mé! e!y ré!ebbiételreeptet sem tudnék itt me!találni, következésképp nem holmi ide!en fo! kutakodni féltve őrzöttkönyveitek között.

" librárius töpren!ve dörzsöl!ette az állát.* 'udsz*é valamilyen !araniát vállalni, ho!y el#uttatod hozzánk a birtokodban lévő kóde/et, ha

létre#ön az e!yezsé!ünk9

* 0öntsd el ma!ad, mennyire tekinthető !araniának, amit a#ánlani tudok. "z e!yik lehetősé!szerint mé! ma levelet küldök 5oIonba, az alá$rásommal, a pesétemmel és azzal a paransal, ho!y erősk$sérettel száll$tsák #o! szerinti tula#donotokat 8rdanba. " másik út az előzőhöz képest e!yholdfordulónyi késedelemmel #ár. 8rdanból nyu!atnak indulok, ho!y pontot te!yek 5endem e!y



lezáratlan ü!yére. "mint vé!eztem, késedelem nélkül visszatérek 0arton paplova!#ainak szent városába.)zen dol!ok vé!eztével én ma!am hozom el neked a kóde/et.

)mberem me!int sak az állát dörzsöl!ette, s hümmö!ött néhányat( mielőtt me!szólalt3* "z általad k$náltakat mé! na!y #óindulattal sem lehet !araniának nevezni. @m, mivel a dartonita

paplova! rend na!ymestere va!y, akit ran!#a e!yenessé!re kötelez, ha#landó va!yok részle!esenelfo!adni az $!éretedet.

* Mit értesz azon, ho!y részle!esen9 * kérdeztem fanyarul, mert a beszél!etés kezdett olybáfordulni, ho!y va!y ma!amat lehetetlen$tem el, va!y hara!!al és eredmény nélkül távozom 8rdanvárosából * mé!pedi! hamarabb, mint hinném.

* 'udunk e!yet*mást az általad kife#tett e!yházi tevékenysé!ről * mondta az öre!3 * 1ülönös utakon #ársz, melyek !yakorta, hmm, nem zökkenőmentesek. " tete#ébe ú#ra kiéleződött a feszültsé! rended és a pyarronita 0arton*e!yház között. Cószándékodban nem kételkedem, de ha az eml$tett konfliktus miatt aközel#övőben halálodat leled, nem tel#es$theted a me!állapodás rád eső részét, ami * nyilván me!érted *na!y vesztesé! lenne számunkra.

* 1étsé!k$vül * válaszoltam tömören.* )zért * folytatta a ma!iszter *, ha te is belee!yezel, e!y láthatatlan k$sérőt rendelek melléd. 4a

vissza#utsz 5oIonba, neki adod át a me!b$zólevelet va!y a kóde/et.

* ele#tsd el6 -ins szüksé!em társra, és semmiképp sem tudom szavatolni az embered biztonsá!át.* )miatt ne fá##on a fe#ed6 )!yfelől nem fo! veled tartani, másfelől olyasvalaki lesz, aki tudvi!yázni ma!ára.

* -e vedd sértésnek * dünnyö!tem *, de fi!yelmeztetlek3 ha az embered akadályoz, akár szántszándékkal, akár véletlenül teszi, nem fo!ok habozni, ho!y az életét ve!yem.

* Melyik kapun #öttél be9 * kérdezte váratlanul.* " b$boron * válaszoltam me!lepve és őszintén.* Có. Me!fontolom az a#ánlatodat, és holnap választ adok rá. * "z ordani apróska sen!őt emelt fel,

és han!#ával rendelte vissza a fiút, aki a fo!adósarnoki! k$sért.

5

1isétáltam *a b$borkapun, át a rúnák között * szám sarkában mosoly bú#kált, hisz tudtam már, ho!yaz én fa#támon nins hatalmuk.

5áérősen baktattam át á h$don, és kényelmesen indultam abba az irányba, amerre a -arváltse#tettem. assan delelőre ért a nap, a nyüzs!és alábbha!yott az utákon, a tavernák és italmérések me!teltek. )!y szabóm2hely kifü!!esztett ruháit néze!ettem, a !yomromat mardosó éhsé! azonban afo!adó felé sür!etett. " szabóm2helybe * mint sok más üzletbe is * pár keskeny lépső vezetett le, aza#tóban húsz év körüli, karsú, sötét ha#ú lány #elent me!. " helybéli nők többsé!éhez hasonlóan hosszúfekete szoknyát viselt, a hozzá tartozó, nyaki! !ombolt felsőrésszel. <iztos volt valami neve a viseletnek,

de #óma!am sak a férfiruhákat ismertem, a női holmik közül talán sak a szoknyát tudtam nevénnevezni. " lány kedvesen fa!!atott, mit vennék, ma#d elkezdte ma!yarázni az ordani öltözködésitrad$iók eredetét, miközben mosolyával lefe!yverezve bel#ebb invitált a m2helybe, ami #ó karhossznyiraaz utaszint alatt feküdt. +ár perel később e!y finom anya!ból szabott, feketeliliomokkal kivarrott

palást boldo! tula#donosaként, néhány sen!ő arany súlyától me!könnyebbülve baktattam tovább. Dt*közben vidáman töpren!tem a nők ravaszsá!án, akik ú!y tud#ák a férfiakat kényük*kedvük szerintmanipulálni, ho!y azok közben mé! boldo!nak is érzik ma!ukat tőle.

5övid kérdezősködés után visszataláltam a -arválba. &zobámba menet szóltam az aszkétaarúnak,ho!y küldessen fel valami harapnivalót és bort, aztán nekivá!tam az emeletre vezető lépsőknek.

akosztályomba érve az á!yra dobtam ú# köpönye!emet, aztán mellé ha#$tottam a ré!it is.%isszatértem az ablak előtti asztalkához, és némán mére!ettem a kráni küldeményt * ú!y t2nt, ő is hasonló

érdeklődéssel kémlel en!em. Mikor ráuntam a #átékra, az asztalon ha!yott pap$r$veket kezdtemrendez!etni3 m$! visszakötöttem őket a fóliánsba, elemezni próbáltam a könyvtárban folytatott



beszél!etést. " ma!iszter ha#lott a se!$tsé!re, "lyr fel#e!yzéseinek me!erős$tése biztos támpontnak $!érkezett * de sepp volt sak a bizonytalansá! ten!erében.

"z elmélkedésben diszkrét kopo!ás zavart me!. 1urta kiáltásomra tányérkép2 szol!álólányóvakodott a szobába, kezében #ókora tálát e!yensúlyozva.

* "z ebéd na!yuram, amit rendeltél, és a bor, u!yanabból, amit re!!el is méltóztattál fo!yasztani. * 1öszönöm. 5akd sak oda * intettem a szoba közepén álló na!yobbik asztalra, ma#d

kézmozdulattal tudattam, másra nins szüksé!em."z étkezés vé!eztével, a tála sarkára*tett fa#anszedény itromos vizével leöbl$tettem u##aimat,töltöttem mé! e!y kupa bort, és visszatelepedtem az ablak elé. Nlembe vettem a soma!ot, amit a ma!átmessornak nevező nőtől kaptam. 1ibontottam a bordó bársonyon feszülő sodort zsine! somó#át, aztánk$vánsian szétha#to!attam a szövetet.

Nlemben ismeretlen rendeltetés2, férfitenyér na!ysá!ú, u##nyi vasta! ezüsttábla hevert. &z$nénikornyás véset, fonák#án szintú!y d$szesen metszett $rás. )z utóbbi #eléit nem is* mertem, ezért avésetet vizs!ál!attam inkább. %alami $merfélére emlékeztetett, de bizton ezt sem mertem volna áll$tani." soma! az ezüstlapon k$vül sak e!y vaskos levelet tartalmazott. eltörtem a peséteket, szétha#tottama pap$rost, és az ablak mellé állva olvasni kezdtem.

" levelet eor <olitir di %ente, a 1ránihe!ysé! nyu!ati vonulata mö!ött húzódó tartományok

e!yikének ura küldte. %árába invitált, ho!y vendé!ül láthasson, és beavasson a helyi szokásokba,valamint, ho!y sillap$tsa tudásszom#am, me!válaszolva lehetősé!ei szerint minden kérdésemre.<iztos$tott h2bérura, Mormen 0ruantar 'ra!o here! #óindulatáról, aki már ré!óta vár#a, ho!ytalálkozhasson velem, bizalmasan közölte továbbá, ho!y az északi határsáv mind a hat na!ytartományának ura 'ra!o here! felesküdött h2bérese.

%isszatekertem a levelet és az ezüstöt a bársonyba, ma#d, miután kiszedtem a váltás ruhát, asoma!ot a málhazsák mélyére süllyesztettem. 1ihámoztam ma!am az érkezésem óta viselt holmikból, ésátöltöztem e!y könnyedebb viseletbe, ami nem olyan felt2nő, mint a kemény szövet2, bőrrel !azda!ontark$tott útiruha. 1emény szárú sizmáimat, melyek lova!láshoz és talpaláshoz e!yaránt me!feleltek,szattyánból varrt nemesi lábbelikre seréltem, vállamra kanyar$tottam ú# köpenyemet, és elindultam, ho!yelüssem valaho!y az időt másnap re!!eli!.

esétáltam a fo!adó v$zre ny$ló ki#áratához. Mayio a sónak#ában üldö!élve várt rám3 kezében #ókora zöldalmát tartott, amibe időnként unottan beleharapott. "mikor me!látott, a v$zbe ha#$totta a!yümöls maradékát, és széles mosollyal üdvözölt, akársak re!!el.

Me!várta, m$! beszállok, eloldotta a rö!zitőkötelet, ma#d evező#ével kitolta lélekvesztő#ét az entiar közeléből. Miután látta, ho!y kényelembe helyeztem ma!am az orrban, utunk él#át tudakolta.

1ét u##al kisippentettem a derekamat övező széles öv re#tekéből az apróra ha#to!atott pap$rszeletet,és a vállam mö!ött hátranyú#tottam. Mayio átvette, és pár léle!zetvételnyi hall!atás után zavartanköhintett. 4átrafordultam, és kérdőn intettem a fe#emmel. " fikó a sónak közepén, evezőlapát#át hónaalá szor$tva állt, és homlokát ránolva meredt a pap$rdarabra.

* -em tudok olvasni * ismerte be szé!yenkezve.* "z evezővel viszont remekül bánsz dünnyö!tem, ho!y lelket öntsek bele. * " pap$roson különben

az áll, ho!y üzek kert#e, me! ho!y Aanarme( ho!y ez utóbbi misoda, me!int sak tőled tudhatom me!.Mayio elvi!yorodott.* )!y satorna, nem messze a üzek kert#étől, uram. 'udom, hol keressem.* "ztán mé! az áll itt, ho!y <radora és <artholome. <artholome a neve a férfinak, akit keresek.* " <radora a ház neve. -álunk általában a házaknak sa#át nevük van. "zokét a saládokét viselik(

akik ép$tették őket, és az első lakóik voltak. " házak idővel !azdát serélnek, aztán ú#ra me! ú#ra, de már nem nevezzük el őket a bennük lakók után, me!marad a ré!i nevük. Me!keressük Aanarme satornán aré!i <radora házat3 ott lakik az embered.

* " üzek kert#e valami szi!et9* 'alán sak volt, ha#danán. Mi nem az ott élők fo!lalkozása va!y hasonlók alap#án osztottuk szét a

város körzeteit, hanem a ré!i szi!etek nevei szerint. )zek a nevek na!yon ré!ről maradtak ránk( azokbólaz időkből, amikor az első; épületeket emelték a tavon. ,'udtad, ho!y 8rdan Lnev e!yik le!ősibb városa9* 4allottam róla. Fs mondd sak, a varázslótorony volt az első9



* )rről halvány fo!almam sins. &óha#tottam, és visszafordultam menetirányba3 a kitekert testtartásme!lehetősen fárasztónak bizonyult.

* ?ndul# * mondtam sendesen." üzek kert#e a tó e!y távoli részére esett, mert hosszas sónakázás után értünk el azt a satornát,

amit Mayio Aanarménak nevezett. ?tt, a város peremén i!en ritka volt a !yalo!osfor!alom3 a satornaháromszorta szélesebbnek látszott a szállásomat környezőknél, peremét durván összerótt kőtömbök

alkották. " házak előtti kikötőlapok szélessé!e ali! haladta me! a be#áratokét, és me!lehetősen sz2kösrévet k$nált. -éhol keskeny sikátorok ny$ltak, ho!y pár kötélhossznyi távolsá! után holt vizekké vál#anak valamelyik ház oldalában. -em láttam üzleteket va!y tavernákat3 néma épületek terpeszkedtek mindenütt.

1érdésemre Mayio elmondta, ho!y ez előkelőbb környék, az itt élők a külső satornákon irkáló bárkákról vásárolnak, szórakozásért * már amit 8rdanban ez alatt értenek bel#ebb eveznek a várossz$vébe. -éhány házon felirat d$szel!ett, nyilván az első lakók neve, amiről emberem beszélt, de ez semvolt általánosan #ellemző. " házak u!yanabból a sár!ás sz$n2 kőből épültek, mint a t2zvarázslók tornya,és mint amaz, látni nem, sak se#teni en!edték a felettük eliramlott évezredeket.

&zemből e!y, a miénknél háromszor szélesebb és kétszer hosszabb sónak közeledett, két idősebbférfi és e!y nő utazott benne. Már messziről kiáltozó beszél!etésbe kezdtek Mayióval a helyiek nyelvén,mellénk érve pedi! illőn köszöntötték utasát is. Már ha köszöntés( és nem szitok volt az a pár dallamos

szó, amit hozzám intéztek. 1özös nyelven viszonoztam a !esztust, és reméltem, ho!y nem túl árulkodó a!rimasz, melyet * merő !yakorlatlansá!ból mosoly helyett villantottam rá#uk.* Me!tudakoltam tőlük, merre van a <radora ház. 4amarosan elér#ük * közölte evezősöm.

-emsokára e!y, a többitől ali! különböző ház rakodókövéhez kanyarodtunk. Mayio kikötötte asónakot, én pedi! zsibon!ó ta!okkal kászálódtam partra. %$ztől me!feketedett, nehéz töl!ya#tó előttálltam, szemeztem e!y darabi! a rozsdamarta kopo!tatóval, aztán me!ra!adtam, és panaszosnyikor!ására ü!yet sem vetve sapkodtam a reves alátéthez. 5övid várakozás után kiny$lt az e!yik spaletta, és e!y fo#tott női han! valami érthetetlent kiáltott le. " sónakos válaszolt helyettem. :sapzottnői fe# #elent mé! az ablakny$lásban, és a fel#ebb lévő zárt spaletták felé kiabált valamit, ma#d a ma!aablaktábláit behúzva vé!képp elt2nt a ház mélyében.

4amarosan motoszkálás hallatszott az a#tó túloldaláról, aztán a nehéz alkotmány nyikoro!va tárult

fel. " ny$lásban szürkébe öltözött, vi!yor!ó férfi t2nt elő. )lé! volt rápillantanom, ho!y tud#am3 ez ma!a<artholome.

5endünk helyi támo!ató#a, az illúziók mestere ránézésre nehezen me!határozható korú férfi volt3lehetett huszonöt, de akár ne!yven éves is. Mestersé!e szinte láthatóan len!te körül3 ma!assá!a na!y#ábóle!yezett az enyémmel, mé!is, valaho!y mindi! alasonyabbnak t2nt a vele társal!ónál. )llentétben ahelyi viselettel, a hosszúra növesztett, rendszerint opfba fo!ott ha##al, ami a tüzet hatalmukban tartó va*rázslók #elle!zetessé!e volt, ő ali! félhüvelyknyire ny$rott frizurát viselt, akár az északi nemesek. <arnaha#ába itt*ott ősz szálak keveredtek, de ez lehetett akár tekintélynövelő szemfényvesztés is. &zeme holkékes, hol zöldes árnyalatban #átszott( már amennyit a keskeny tóruszból nem takart el az általábanhatalmas méret2re tá!ult pupillá#a. -evetésre álló szá#ában apró, ma#dho!ynem !yermeki fo!ak sora*koztak. )!ész lényéből su!árzott a der2látás és a tréfálkozásra való ha#lam * mint később nyilvánvalóvált, me! is ra!adott minden alkalmat, ho!y él#en vele. )szményi paplova! válhatott volna belőle, demá!iafor!atónak sem volt éppen utolsó.

&z$vélyesen invitált bel#ebb, miután "lyr "rkhon üdvözletét tolmásolva elmondtam, ho!yátutazóban va!yok, és az északi nekromanta a lelkemre kötötte, ho!y 8rdanban #árva feltétlenül keressemfel. " homályos, boltozatos folyosó vé!én keskeny si!alépsőn át #utottunk fel <artholome lakhelyére,ami az épület felső két szint#ét fo!lalta el.

" teremnek is hatalmas térsé! e!yik felét kovásoltvas vázú asztal uralta * lap#át tükörfényesresiszolt, féli! áttetsző kőből metszették. " másik oldalon, a kandalló előtt kényelmés, dzsad mintárakészült ülőalkalmassá!ok sorakoztak m2vészi * és sak látszóla!os * összevisszasá!ban.

:sizmámtól és köpenyemtől me!szabadulva a kandallóban izzó hasábok elé telepedtem, s m$!

<artholome e!y kansó bort és két kristálykelyhet ker$tett, kényelembe helyeztem ma!am. Miután aházi!azda satlakozott hozzám, apróra kifa!!atott "lyr viselt dol!airól, és elmesélte, ho!y már !yerekfe##el is sodálta a na!yh$r2 bár nem épp közkedvelt * nekromantát.

* 4ol szálltál me!9 * érdeklődött.



* "z )züst -arvált a#ánlották. 1edvemre valónak találtam, ki is vettem ott e!y na!yobbaskalakrészt.

* "kkor !azda! ember lehetsz. -em innál velem mé! valamit9 * k$nálta felém a kansót, miközbena kereskedők #elle!zetes farkasvi!yorát imitálta.

-evetve fo!adtam el az ú#abb kupa bort.* Mi szél hozott felénk9

* :sak átutazóban va!yok.* ?tt mindenki átutazó * mosoly!ott <artholome. * <előlük élünk, és mint látod, nem is akárho!yan.<ár némelyek szerint mé! mindi! nem elé! ma!asak a vámok, melyekkel a külvilá!iakat próbál#uk más,kiesebb há!ók felé terelni.

* -em va!yok kereskedő. " t2zvarázslókkal van némi elintéznivalóm.)lkomorult e!y pillanatra, ma#d, kérdő tekintetemet látva, $!y folytatta3* %i!yázz, melyik kapun át lépsz be hozzá#uk.* )lkéstél a fi!yelmeztetéssel3 a toronyból #övök.4all!attam e!y sort, ma#d hozzátettem3* " b$bor kaput használtam, és most, ho!y már minde!y, i!azán elárulhatnád, honnan ered ez a

hisztéria.

<artholome sóha#tott.* " t2zvarázslók szentül hiszik, ho!y az ősi rúnák me!#elölik az áthaladókat, és ez alap#án döntenek láto!atóik sorsáról.

* " sorsukról9 * visszhan!oztam döbbenten.* )z dönti el, ho!y viszonyulnak hozzá#uk. " b$bor nem rossz sz$n. " vilá!i adóssá! szimbóluma,

azt hiszem, bár a fene se tud#a pontosan( utána#árhatok, ha akarod.* -em bánnám * mondtam rosszat se#tve3 felrémlett bennem az öre! könyvtárossal folytatott

beszél!etés.* 4a a -arválban laksz, biztos van elé! pénzed, ho!y #átsszunk e!y kisit a 5e!attán * folytatta

házi!azdám a omb#ára sapva. Mostanra kia!yalta, mivel üssük el a nap hátralévő részét. -emsokára me!tudhattam, mi fán terem a 5e!atta. Mayio hosszan elnyúló, sokboltozatú épület

előtt rakott ki minket. 8lyan volt, mint e!y amfiteátrumból kimetszett és kie!yenes$tett ikkely.elhá!tunk a lépsősoron, és a termeken áthaladva, lézen!ő ordaniakat kerül!etve érkeztünk a túloldalra,ahonnan kiáltozás és fursa rival!ás za#a szüremlett a boltozat alá.

"z oszlopok árnyékából kilépve sa#átos látvány tárult elém. " té!lalap formá#úra ker$tett v$ztükör távoli vé!ében nyol fellobo!ózott, karsú versenysónak rin!ott, minde!yikben hat*hat versenyzővel. "hozzánk közelebb eső részen piros szala!!al kifesz$tett élvonal. "z épületnek ezen az oldalán( akársak valami sz$nházban, lépsőzetesen elhelyezkedő páholyok, bennük hevesen vitatkozó emberek. 1eskenylépsők kúsztak vé!i! a felsőbb szinteki!. "z alsó páholysorokban, ma!as székeken, fursa kerek kalappal a fe#ükön, kiáltozó emberek a!itálták a körülöttük tülekedőket, és festett falaposkákat seréltek da!adó erszényekre, va!y vissza. )lőttük a párkányon, rövid lábakon, két tenyér széles palatáblák, amiremindenféle neveket és számokat róttak. <artholome beavatott, ho!y náluk lehet fo!adásokat kötni azóránként induló versenyszámokra, ma#d váratlanul tizenöt aranyat kért kölsön.

* 'izenöt9 * hüledeztem. * Me! akarod venni az e!yik ha#ót9* +ár*per múlva indul a futam, biztos tippem van.* -ekem ú!y t2nik, itt mindenkinek biztos tipp#e van * intettem a tülekedők felé.* -e a!!ód#, ez biztos nyerés6Me!adón e#tettem kezébe az erszényemet( ami valamivel többet tartalmazott a tizenötnél, me! mé!

va!y fél tuat ezüstöt is. e#emet sóválva vettem tudomásul, ho!y a pénznek vé!e, miközben amá!iafor!ató a töme! közé furakodott, és hamarosan két festett falapot vásárolt. -éhány per múltán

boldo!an ü!etett vissza, és kezembe nyomta azt, amin zölddel festett $rás d$szel!ett.* Me!tettem neked a zöldeket6 Ayere, keressünk helyet odafent6

elfelé néztem3 a páholyok #ó kétharmada üresen állt. 'ekintetem me!akadt a középtá#ékon, ahold$szes fehér ruhában, fekete és kék, !azda!on h$mzett köpennyel a vállukon két kaér dáma vitatkozottvalamin. Mosolyukat széles le!yezők mö!é re#tették3 Aesztusaikból kiolvasható volt, ho!y a 5e!attaférfiláto!atóin tréfálkoznak, akik e!yébként a szerense#áték b2völetében észre sem vették őket.



* 8da * mutattam a höl!yek melletti szabad helyre.*"#a#... )len!edtem a fülem mellett a me!#e!yzést, és a kiszemelt páholy felé indultam.* Mind#árt #övök6 * kiáltott utánam <artholome. * Me!teszek mé! e!y biztos ha#ót6&zememet a fiatalabbik nőn tartva, éltudatosan törtettem előre. %álasztottam észrevett, kaéran

állta tekintetemet, ma#d a le!yező#e re#tekében társnő#ével kezdett beszél!etni, közben hosszú pillantásokat lövelltek felém mindketten.

" páholyhoz érve felé#ük fordultam és szám sarkában bu#káló mosollyal, néma főha#tássalüdvözöltem őket, amit hasonlóval viszonoztak. ?nnen fentről alaposabban szemü!yre vettem az indulásrakész ha#ókat. "z evezősök fü!!őle!esen tartott lapát#ai karsú árbookként meredtek az é!re.

Cobbra fordultam, ahonnan pimaszul k$vánsi fekete szempár nézett vissza rám. %álasztott höl!yem* tán húszéves lehetett * sokat $!érő tekintettel nézett rám, le!yező#ét összesukta, és hanya!ul a minketelválasztó kőpárkánynak dőlt.

* Grasá!od nem látszik vérbeli szerense#átékosnak * mondta, miközben érdeklődve vé!i!mért.ekete, dús ha# keretezte bá#os arát, ha mosoly!ott, #obb orá#án apró !ödröske #elent me!. 7veltszemöldökét, akárha fekete tussal húzták volna. :sipetnyi bu#asá!!al f2szerezett t2z és elevensé!su!árzott e!ész lényéből.

* "ho!y e!y ilyen if#ú höl!y sem * vettem fel a beszél!etés fonalát.

* -e tévesszen me! a látszat6 * kaa!ott sen!ő han!on. * G!ye ide!en va!y a városban9* )nnyire látszana9* Cobban, mint !ondolnád.*. )lma!yaráznád nekem( mit re#tenek ezek a #elek itt9 * tartottam elé a falapkát, amit <artholome*

tól kaptam. * )lőször #árok a 5e!attán." lány lelkesen ma!yarázta el a bonyolult fo!adási rendszert, a különböző tétek lehetsé!es nyerési

arányait. elfo!hattam volna, ha a lénye!re fi!yelek, de tel#esen elra!adott választottam bá#a éssaso!ása, amit mé! elb2völőbbé tett, ho!y a közös nyelvet enyhe, számomra eddi! ismeretlenakentussal beszélte. -éha közbe*közbe kérdeztem * nem mintha érdekelt volna a téma, sak inkább ho!yminél tovább hall!athassam.

1özben a következő versenyfutam ha#ói, a ska!onok, aho!y itt nevezték őket, szép lassan

e!ymástól e!yenlő távolsá!okra széthúzódva mé! e!yszer vé!i!vonultak a versenytávon * talán ho!y afo!adók mé! e!yszer #ól me!nézhessék őket és evezőseiket. " lány elma!yarázta, ho!y nem sak akülönle!esen ép$tett versenysónakokat nevezik ska!onnak, hanem a hatfős le!énysé!et is. )z utóbbiak !yakorta serélnek sz$nt, $!y a versenyek esélyessé!i listá#a nem supán a ha#ók eredményessé!ét tükrözi.)szembe ötlött, ho!y a na!yvilá!ban sins másként, ho!y hány korábbi ivóimborámat láttam viszont arám és a 5endre fenekedők sere!ében... " folytatásról azonban nem beszéltem a lánynak, mert nemakartam elrém$teni.

" sónakok mostanra me!int felsorakoztak a versenyre ki#elölt v$zfelület távoli részén.Messzehan!zó !on!ütés #elezte, ho!y a futam hamarosan kezdetét veszi. %isszaérkezett <artholome,kezében pirossal és sár!ával festett tábláskákkal. 4omloka !yön!yözött a sietős lépsőzés fáradalmától,mé! zihált is, aho!y a kőpáholyba toppant.

* 4öl!yeim, hadd mutassam be ordani barátomat, <artholome mestert, aki vendé!ül lát és kalauzolrövid itt*tartózkodásom alatt. "z én nevem, aho!y eddi! bárdolatlan módon elmulasztottam közölni,"irun al Marem.

" höl!yek bólintással üdvözölték a varázshasználót.* 8nora 0;&aOue va!yok * szólt a fiatalabb *, ez pedi! a társalkodónőm, &ovia. * <artholome*hoz

fordultam.*"zt mondtad, biztos tipped van. Mivel ma!yarázod, ho!y m$! én e!y zöldet kaptam * s itt

felmutattam tábláskámat *, te e!y sár!át és e!y vöröset szoron!atsz9%endé!látóm zavartan ránolta homlokát.* -ins okod az a!!odalomra, nyerünk. 0e ha már $!y me!kérdezted3 rád a sz2z kéz elvét

alkalmaztam. -em olyan rossz sz$n a zöld...* Me!éred a pénzed * mondtam vi!yoro!va, neho!y azt hi!!ye, a sz$vemre vettem a dol!ot.* őképp az ezüstöket.



elhan!zott a második !on!szó, és a ha#ók na!y hórukkozással nekilódultak. " fo!adók vadkiáltozással biztatták ha#óikat * ez alól nem voltak kivételek a höl!yek és <artholome sem. Fn, mivel a

#áték annyira nem ra!adott ma!ával( e!ykedv2en néztem, ho!y a zöld ha#ó ska!on#a a ne!yedik helyenlapátol, a sár!ák mö!ött, szorosan nyomában a pirosakkal. 'ekintetem vé!i!söpört a nekivadultszurkolókon, és me!akadt három férfin a lépsősor al#ában, akik e!yforma öltözéket viseltek, és minketmére!ettek. 8nora 0;&aOue társalkodónő#e is észrevette őket, és finoman me!bökve fi!yelmeztette rá#uk

úrnő#ét, aki vetett e!y pillantást a férfiakra, ma#d az ordaniak nyelvén kiáltozva b$ztatta tovább ska!on#át." !yőzelmi szala!ot a kékek szak$tották át, a sár!ák a harmadik, a vörösek az ötödik helyenvé!eztek, az enyémek ne!yedikként értek élba. <artholome fo#tott han!on szitkozódott, és tomparesenéssel törte ketté fo!adótábláskáit.

* @tkozott klánok, me!int me!vették ezeket a disznókat * zsörtölődött, ma#d fellán!olt benne asértett indulat. * 5ohadt salók6

1is h$#án felkaa!tam, de a nőkre pillantva lelohadt #ókedvem. &ovia ide!es a!!odalommaltekin!etett lefelé, miközben 8nora, h$mzett selyemkendő#ét a kőkorlátra e#tve vékony szénrúdnak tetszővalamit varázsolt elő, amit talán szép$tkezésre használhatott, és néhány sort rótt vele a kelmére. Ayorsanme!sodorta, lesúsztatott u##áról e!y ezüst!y2r2t, átf2zte ra#ta a kendőt, aztán !yors mozdulattal le!ye*ző#ébe sukta.

* Most mennünk kell * fordult hozzám mosolyo!va( szemével a három, mé! mindi! minket fi!yelőférfi felé intve."lkalmatlannak $téltem a helyzetet a kérdezősködésre, és me!ha#lással búsúztam el tőlük,

<artholome szintú!y. " höl!yek udvarias bólintással viszonozták a !esztust, és nekiindultak. 8nora ma!aelé en!edte társnő#ét, s aho!y kilépett a páholyból, ener!ikus mozdulattal kisattintotta le!yező#ét. "zezüsttel összefo!ott selyemkendő kirepült a le!yező bordái közül, és diszkrét koppanással hullott át a mioldalunkra, e!yenesen a lábam elé.

eérve láttam ho!y 8nora 0;&aOue szót vált az e!yik férfival, s bár szavaikat nem hallhattam,e!yértelm2 volt, ho!y nála alasonyabb ran!úhoz intézi szavait. " fikó arán elfo#tott düh tükröződött.őha#tással vette tudomásul az elhan!zottakat, ma#d felénk intett a fe#ével, és a két nőt széles mozdulattala ki#árat felé terelte.

* Cobb lesz nem felvenned azt a !y2r2t * #e!yezte me! <artholome a köz#áték láttán.* Gdvariatlansá! lenne * válaszoltam mesterkélt mosollyal, és a nők után bámultan, akik k$sérőikkel

e!yütt épp most t2ntek el az e!yik ki#árati boltozat alatt.* " 0; &aOue salád * folytatta vendé!látóm a kőkorlátnak dőlve * na!y hatalommal b$r a városban.

Fn ma!am ki nem állhatom őket, de hát... -em firtattam a !y2lölsé! okát, ha!ytam, ho!y tovább beszél#en.* " lány kezére sokan pályáznak. 1alandra éhes kis #ószá!, láthattad( az ap#a féltve őrzi

mindenkitől. "zok közül, akikkel eddi! flörtölt, nem e!y t2nt el nyom nélkül, néhányan pedi! valamelykevésbé for!almas !anarme vizéből kerültek elő.

* %etekszik az apa hatalma a t2zvarázslók belső könyvtárának mestereiével9 * tudakoltam.* )bben a városban senki sem vetekedhet a t2zvarázslók hatalmával, le!yen az akár az utolsó

nov$ius is3 "ki u##at húz a torony lakóival, az az ordani t2zvarázslók rend#ével húzott u##at. " válaszomtehát nem * de a varázslók nem sz$vesen, és sak na!yon ritkán avatkoznak a pol!árok dol!aiba3 őle!nem e!y ide!en miatt.

* )bben az esetben ma!am veszem kézbe az ü!y intézését * közöltem, és leha#oltam a selyemért.* )ddi! sem kételkedtem benne, ho!y "lyr barát#a va!y * sóha#tott <artholome *( de most már

biztosra veszem3 a nekromanta vilá!életében kedvelte a z2rös alakok társasá!át.ehúztam a finom véset2 ékszert a keszkenőről, és óvatosan széttekertem a selymet. " sietősen

$rott, itt*ott elkenődött üzenet $!y szólt3=é!y holnap é##el, a ne!yedik kvadrátkor a delfinlovas szobránál6>. -émán <artholome elé

tartottam a kendőt, aki vé!i!futotta a sorokat, ma#d fansali képpel bólintott3

* ?smerem a helyet. "relnek szentelt kis li!et az e!yik belső szi!eten, ott áll a delfinlovas szobra. 4aa 5e!attán nem is nyertél, ezen mé! nyerhetsz. eltéve, ha nem mész el.1öpenye alá nyúlva előhalászta #óskán lelappadt erszényemet. Ayanakodva vettem át, és

belepillantottam. &avanyúan kellett konstatálnom, ho!y két arany és pár ezüst maradt benne mindössze.



* Fpp elé!, ho!y me!invitál# e!y #ó kis lakomára * közölte vendé!látóm, és elé!edetten a vállamrasapott.

6

Másnap pokoli fe#fá#ással ébredtem, ami !yötrő szom#úsá!!al párosult. &zám akár a tapló, a!yomromban pedi! mintha katlan tüzelt volna. 4anyatt feküdtem a fo!adó drá!a á!ynem2#én, és aho!ykinyitottam a szemem, tekintetem a takaró alól kikandikáló lábbelim orrán állapodott me!. " lenti sa#!ás *a sizmában alvás szomorú következménye * pillanatról pillanatra erősödött( me!lehet, épp ez se!$tettvisszanyerni az eszméletemet.

eltápászkodtam, na!yot húztam az asztalon álló korsóból, és a maradék v$z felét a fe#emre bor$tvaéletre dörzsöltem az aromat. erú!tam a sizmákat, a maradék v$zzel átdörzsöltem a talpamat és alábu##aimat. 1ibú#tam a !y2rött ruhákból, átöltöztem, k$nzó fe#fá#ásom azonban nem akart sillapulni. "zelőző este emlékei zavaros képekben törtek rám, tovább rontva nyomott han!ulatomat.

" kiadós vasora után alaposan felöntöttünk a !aratra <artholome*mal, aki * az )züst -arválvendé!einek és szol!álóinak na!y keser2sé!ére * a le!különfélébb osmánysá!ok illúzióival rio!atta az

ivóban tartózkodókat. 5émlett, ho!y késsel ker!ettem me! a minket fi!yelmeztetni próbáló inas!yereket,később pedi!, mikor, a szemfényvesztő elt2nt valahová, a lépsőfordulóban sarokba szor$tottam és pikánsa#ánlatokkal ostromoltam e!y éltesebb dámát. " siker következményeitől <artholome mentett me!, akinémi borral és pálinkával felszerelkezve ú#ra az ivóba terelt. " további mulatozásról szerensére már nemvoltak emlékeim * attól kezdve, ho!y valakik felfelé vonszolnak a lakosztályomba, mindenelhomályosult.

Miután ú!y*aho!y rendbeszedtem ma!am, lefelé indultam3 ide#e volt felkeresnem a libráriust aválaszért. " fo!adó na!ytermében bosszús pillantásokat lövelltek felém az éppen ebéd#üket fo!yasztóvendé!ek. D!y tettem, mint aki nem tud semmiről, és az entiarhoz támolyo!tam, remélve, ho!y Mayiomár vár rám.

" napfény éles nyilallással vá!ott a szemembe, aho!y a sónakost kerestem. G!yanott tanyázott,ahol te!nap ilyentá#t3 e!y ember, aki a munká#ának él. 1özöltem vele, ho!y sak este lesz rá szüksé!em,akkor is sak rövid időre, ám ez természetesen nem befolyásol#a napi d$#azását. )!y füst alattme!kérdeztem, ismeri*e a li!etet, ahol a delfinlovas szobra áll.

* +ersze * felelte. Dt#ára en!edtem, és hunyor!ó, bizonytalan lépt2 zaurakként törtettem tovább avarázslótorony felé. Mikor ú!y éreztem, sosem #utok odái!, betértem e!y tavernába, és két kupányi ke*sernyés !yümölslevet döntöttem ma!amba, remélve, ho!y hatékonyan enyh$ti ma#d a másnapossá!k$n#ait.

:éltudatosan sörtettem át a b$borkapun, és hamarosan a könyvtárnok szobá#a előtt álltam me!int." feltáruló a#tóban az öre! ma!iszter helyett e!y másik t2zvarázsló #elent me!. "laposan vé!i!mértük e!ymást. "z ordani harminas éveiben #árhatott. <őre halvány kreolsz$n2, keskenyre metszett, sötét

szemei nem palástolták elé!!é irántam táplált érdeklődését. Cókép2 férfi volt, a nők valósz$n2le! bolondultak érte. %arázslókra oly kevéssé #ellemzően széles vállait nehéz, mélybordó köpeny takarta.ényéből sak ú!y sütött az alkalmazott má!ia mestereire #ellemző hatalom * ha másutt találkozom vele,valósz$n2le!, kalandozónak nézem. 4anya!ul bientve utat en!edett nekem, és köszönés nélkül álltodébb. %alami arra késztetett, ho!y utánafordul#ak( !yanakodva kémleltem távolodó alak#át.

" ma!iszter nem váratott sokái!. Mikor beléptem hozzá, ú!y ült karszékében, mintha te!nap óta elsem mozdult volna onnét. <arátsá!osan invitált bel#ebb * re#télyes mosolyán azonnal láttam, ho!y a

#avamra döntött.7!y esett, ho!y :omienmorra J$!y h$vták az öre!etK és két famulusa se!édletével e!y délutánra

eltemetkeztem az ordani torony e!y sz2k ellá#ába. Másnapossá!omban ali! pár órái! b$rtam a!rammatikai kutatómunkát * akkorra már elé! volt behunyni a szemem, ho!y rúnák, lendületes

kalli!ráfiák és d$szes iniiálék töme!e kezd#en hullámzani előttem.'orki! voltam a szöve! eredetét kutató sémák vé! nélküli hasonl$t!atásával3 az eredmények márisvalósz$n2vé tették, ho!y "lyr #ó helyen kapizs!ált. )rre e!yébként is mér!et mertem volna venni. )nnél



kevesebb háttértudással is belevá!tam már vállalkozásokba, de :omienmorra, alapos ember lévén, pontosabbat akart tudni. Ma!ával ra!adta a kutatás heve, lehetetlen lett volna eltántor$tani. Fn me!elé!ed*tem azzal, ho!y ki#uthassak a városba pihenni, távol az $rástudók szöszmötölésétől * azok után, ho!y

pontosan tisztáztuk, mit keresünk, i!azán nem volt szüksé! rám." ma!iszter idővel belátta, ho!y érdeklődésem kiapadt az általa hallatlanul érdekesnek nevezett

szinta!matikus probléma iránt, ke!yesen felmentett hát a további munka alól.

* Men# * intett homlokránolva. * &o!ron a me!mondható#a, !yorsabban vé!zünk nélküled.:éltalanul kódoro!tam a városban, számban a te!nap esti ivászat lassan múló, savanyú $zével.%áratlan ötlettől vezérelve elhatároztam, ho!y felkeresem 8rdan városának 0artonszentélyét, vé!tére issak pap volnék. -émi kérdezősködés után me! is találtam a parányi szi!etet, ami otthont adott a kiskápolnának és a temetőkertnek. 0arton helyi h$veinek száma elenyésző lehetett, de ez sem érdekelt * ré!nem fo!lalkoztat az i!ehirdetés, sak rendem küldetése( a h$vek toborzásának nemes feladatát +yarronnak ha!yom.

" szentelt földdarabot tel#esen elfo!lalta a s$rkert és a bástyaszer2 kápolna, melynek oromzatáthatalmas var#úd$sz$tette. 'öbb száz éve nem temettek ide senkit, a szi!et sak kultikus élokat szol!ált.8rdan halottait, miután me!adták nekik a vé!tisztessé!et, má!ikus t2zzel emésztik el, hamvaikat pedi! asatornák vizébe hintik3 a város emberemlékezet óta helyhiánnyal küzd, lakói minden száraz helyet

beép$tettek az ezredévek során. i!etek és kertek sak az ilyen zu!okban akadtak, a t2zvarázslókatazonban ez sem vehette rá, ho!y a tavon k$vülre ter#eszked#enek * "lyr szerint mái! tartanak attól, ho!y akyr ősöktől nyert hatalom e!y nap ellenük fordul.

" s$rkertben ali! tuatnyi kőtömb süppedt a földbe, #elölve, ho!y alant azért porladnak sontok. "kövek éleit már letörte az idő, és felirataik is ré! olvashatatlanná koptak. " massz$v kápolna be#árata *keskeny ny$lás * sötéten ás$tott a külvilá!ra. @tpréseltem ma!am ra#ta, és né!yszö!let2, ma!as helyisé!be

#utottam3 <ent s2r2 homály uralkodott, sak az a#tósávban vetült fénypászma a poros kőpadlózatra. "vasta!on ülő por nyilvánvalóvá tette, ho!y ré! nem #árt itt senki. " be#árattal szemközti oldalon sonka

piramis formá#ú bazalttömb szol!ált d$sztelen oltárul, a ma!asra nyúló né!y sarokoszlop tete#én kerek kőtányérok várták, ho!y ú#ra tüzet !yú#tsanak bennük. " súlyos falak a fénnyel e!yütt a mele!et iskizárták. " boltozat szellőzőrendszert re#thetett, mert a leve!ő sem nyirkos, sem dohos nem volt, de

rafináltan ú!y ép$tették, ho!y fény ne sz2rődhessen be oda*. fentről.&zéles karmozdulatokkal és mélyen mormo!ó imával idéztem me! a metsző északi szelek apró

mását, remélve, ho!y nem szemléli senki k$vülről az épületet, mert azt a frász törheti ki, ha me!lát#a a be#áraton kirobbanó porfelhőt. "z oltár felől süv$tve vá!ott az aromba a hide! lé!áram, amit a szakrálismá!ia iderendelt. 1orbásként vert vé!i!, beletépett a köpenyembe, deres zúzmarát ha!yott a szakálla*mon. 0uho!ó han!#ával a pillanat töredéke alatt beszá!uldotta a szentélyt, messzire söpörve a port és afel!yülemlett szemetet.

Me!rázkódtam a #e!es hide!től, és eldörzsöltem az államon a zúzmara kristályait. <őröm é!ett ahirtelen hőmérsékletváltozástól. <orzon!va húztam össze ma!amon a köpenyt3 rosszul besültem fel a

belső tér méreteit, a na!ytakar$táshoz ennél #óval kisebb fuvallat is ele!endő lett volna.1imentem a s$rkertbe, lesza!!attam e!y maroknyi fehér és mályvasz$n virá!ot, aztán visszatértem

az épület sötét#ébe. " virá!ot az oltárra helyeztem áldozat !yanánt, ma#d előkotortam az apró amulettet,amit általában vérsapolóként szoktam használni, és rövid bemetszést e#tettem az alkaromon. " vért azoltárra sor!attam a virá!ok mellé, és e!y e!yszer2 ráolvasással me!akadályoztam, ho!y me!alvad#on."z oltár előtt fél térdre ereszkedtem, összekulsolt kezekkel elmormoltam e!y áldozati imát, aztán mélyáh$tatba merültem.

)!y idő után elmém visszatért a való vilá!ba * fo!almam sem volt, ho!y néhány per va!y több óratelt*e el közben. elemelkedtem, kinyú#tóztattam térdepelésben el!émberedett lábaimat, aztán hirtelensu!allatnák en!edve előszedtem az apróska bőriszákot, melyben a hófehér mészkőpor és őrölt emberisontok keverékét tartottam. " zaskó szá#án nyitott keskeny ny$láson át a port a földre szórva felra#*zoltam 0arton szent szimbólumát. .

"kkora kört alkottam, amiben kényelmesen le tudtam ülni, a szimbólum köré pedi! a halálistenének szent #eleit $rtam. D#abb rövid ima után a sarokoszlopokon nyu!vó kőtányérokban fellobbantak a misztikus t2z lán!#ai, rőtes fénybe vonva a szentély belse#ét. "z u##amat az oltáron lévő vérbe mártva aza#tófélfákat helyettes$tő bazaltoszlopokra is fel$rtam néhány védő#elet, ma#d e!y hosszabb zsolozsmával



láthatatlan torlaszt idéztem a be#árati ny$lásba, $!y biztos$tva néhány órányi zavartalansá!ot. "nnak, ho!yvalaki épp most téved erre, e!yébként nem sok esélyt adtam, de biztos akartam lenni a dol!omban.

)lvé!eztem néhány elmét sillap$tó lé!ző!yakorlatot, és lábaimat ma!am alá húzva a felra#zoltszimbólum közepébe telepedtem, ho!y sendes meditáióba merül#ek.

<ár ne tettem volna6Miután elsitultak lelkemben az anya!i vilá! zavaros képei, és tudatom lá!yan átúszott a

me!békélés sendes üressé!ébe, e!y idei! ha!ytam ma!am rin!ani az üdvözültek állapotában. 4a valakielha!y#a az anya! nehézkes s$k#át, és elér ebbe az állapotba, az idő fo!alma me!sz2nik számára, sak lebe! az istenek vé!telen#ének ölén. )!y idő után azonban a nyu!hatatlan lélek elun#a a békessé!et, éstenni vá!yik. "mikor elérkezett a késztetés, 0arton ke!yelmére fókuszáltam, és beléptem az H s$k#ára.'ükrös fény2, olvadt szurokként áradt körém a 1árpiton túli valósá!, az H birodalma. 4a!ytam, ho!y azistensé! szubsztaniá#a szétárad#on bennem( ez az, ami a papoknak és paplova!oknak az anya!i vilá!feletti uralomhoz szüksé!es hatalmat ad#a. Minél többet képes fürdeni e!y pap a léleknek ebben* azemelkedettsé!ében, annál na!yobb erőknek paransol a s$kon, melynek porából vétetett. Fn ma!am nem

panaszkodhattam lehetősé!eimre3 0arton választott#a voltam, nem hiszem, ho!y nálamnál na!yobberőket birtokolt volna bárki Lneven, aki a halál és a tréfák istenének ke!yeit élvezte. @mbár tud#a a fene *e!yetlen halandó sem képes az istenek léptékével mérni, 0arton pedi! e!yre*másra teremt olyan

helyzeteket, amik előtt én is sak bambán állok, ú!yho!y óvakodom elb$zni ma!am. "z anya!i s$konmindenki pótolható, és ez alól én sem lehetek kivétel.Me!esett néhányszor, ho!y személyesen találkoztam istenemmel, a halál urával. @ltalában

váratlanul történt, és ho!y az élvezet tel#es le!yen, minden alkalommal másképp. )zúttal olyan fá#dalomhas$tott belém, mintha vasalt sizmával rú!tak volna mellbe, ma#d láthatatlan erő ra!adott me!, éshihetetlen sebessé!!el ra!adott tova.

Minden átmenet nélkül puffantam hasra e!y füves tisztáson. eltérdeltem, moro!va köpködtem kiaz ütközéskör számba nyomakodott f2szálakat, köpenyem sze!élyével letöröltem a#kaimról a szürkéserdei földet. )!y erdős he!yoldal tisztásán álltam, aral a sús felé, melyen túl, az ibolyakék é!enlomha felhők úsztak.

* )z e!yáltalán nem volt humoros6 * kiáltottam. 'ávoli é!zen!és hallatszott, ami lehetett akár

nevetés is.* Fn határozottan mulatsá!osnak találtam. őle! a kalimpálás és a f2be harapás tetszett érkezett a

mélyen mora#ló han!, melynek irányát képtelensé! volt me!határozni. * Ayere, mutatni akarok valamit.* Mé!is, merre indul#ak9 * tártam szét kar#aimat esdeklőn.* "merre sak akarsz.elfelé kezdtem kaptatni, mert biztos voltam benne, ho!y ha a könnyebbik utat választom, me!int

valami pottyanós #elle!2, !yermete! tréfa áldozatává válok. " fák között keskeny ösvényt fedeztem fel,azt kezdtem követni, társamul hatalmas var#ú sze!ődött. Me!álltam, ho!y szemü!yre ve!yem a madarat,mely káro!ott néhányat, és határozottan !unyoros pillantásokkal mére!etett * nem volt kétsé!es, ho!yma!a 0arton az.

&óha#tva indultam tovább, a var#ú röppenve*szökdéselve k$sérte utamat. -emsokára fü!!őle!esen nyú#tózkodó bazaltor!onák tövébe értem. &zéltükben né!y*öt ember tudta

volna átfo!ni őket, ma!assá!uk tizenöt kötélhossznyi lehetett. "ho!y közelebb merészkedtem,me!hallottam a han!#ukat is3 monoton, ősi ritmust zümmö!tek, akár a fohászra !y2lt szerzetesek.

" káro!ó madár elt2nt a hátam mö!ül. 4osszan szemléltem a dolmeneket, de képtelen voltamrá#önni, mit #elképeznek.

* -em lehetne kisit emberibb9 * dünnyö!tem.Mivel válasz nem érkezett, továbbindultam. "z ösvény me!kerülte a sziklat2ket, és tovább vezetett

felfelé. -éhány pernyi séta után az utat kiszáradt patak keresztezte. " közepén me!álltam és leha#oltam3a mederben hide! leve!ő hömpöly!ött lefelé a he!yoldalról. Me!mártottam kezemet láthatatlanáramában, és a fe#emet sóváltam közben.

* -em e!észen erre !ondoltam." fursa patakon túl ritkulni kezdtek a fák ú!y láttam, már a lapos tete#2 sús közelében #árok.entről borzas fekete kutya futott felém, boldo! vakkantásokkal sóválta a farkát, ma#d visszaszaladt.&ietősen a nyomába sze!ődve felértem a f2vel bor$tott he!ytetőre. "z ösvény e!y fehér kőből fara!ott



padnál ért vé!et. etelepedtem és vártam. " kutya visszaódal!ott, me!bökdösött az orrával, ma#dombomra támasztotta állát, ú!y pillo!ott fel rám. &óha#tva kezdtem vakar!atni a füle tövét. 1é#esen le*hunyta a szemét, és elé!edetten szuszo!ott hozzá.

* Pavaróak ezek a hirtelen átmenetek mondtam neki." kutya tüstént semmivé foszlott, szemközt, a he!ytető közepén pedi! me!reme!ett a föld3

hatalmas kőtrónus emelkedett ki belőle lassú méltósá!!al. " ra#ta terpeszkedő alak arát redőzött kámzsa

re#tette * sak a kezeit láttam, melyeket ernyedten ló!atott a trónus karfá#áról.* +edi! #obb, ha hozzászoksz. "zért h$vtalak, ho!y minden változások le!na!yobbikárafi!yelmeztesselek. -a!y munkát vé!eztél, és eddi! nem okoztál salódást. ?tt az ide#e, ho!y továbblép#.Men# és tanul#6

elálltam, mert tudtam, ho!y az audieniának vé!e.* Mé! valami * szólt a kámzsás. * Ma#dnem me!feledkeztem róla. "mint visszatérsz, vesd ma!ad

#obbra6)z elé! fursán han!zott, de inkább nem fa!!atóztam... "ztán az e!ész he!ytető, az é!, a trónus és a

ra#ta ülő alak is rázkódni kezdett, s a következő pillanatban e!y imboly!ó ha#ó fedélzetén álltam, amikifesz$tett vitorlákkal lassan távolodott a meredek parttól. " ha#ó irdatlan méret2nek t2nt, és e!y teremtettlelket sem láttam a fedélzeten. elbámultam a vitorlázat kötelékeire, de e!yetlen matróz sem tevé*

kenykedett a ma!asban. Mivel az orrban álltam, elindultam a tat irányába, és a ten!ert kémleltem közben3a ha#ó féloldalasan, irány$tás nélkül sodródott a szélben3<e#ártam a fedélzetet, lementem a raktérbe, bekukkantottam a kabinokba is, de hiába3 sem élőket,

sem holtakat nem találtam a fedélzeten.elkapaszkodtam a tatlépsőkön a kormányhoz, ami keservesen nyikoro!va próbált fordul

me!fesz$tve á kötelet, amivel rö!z$tették. @lltam a le!énysé! és utasok nélküli ha#ón, a kikötött kormányt bámultam, s közben az a k$nzó érzés !yötört( ho!y valami na!yon fontos dolo! történik( amiről tudnomkellene... 0e hiába próbáltam eszembe idézni bármit is, a k$nzó érzés pedi! e!yre fokozódott.

<osszúsan indultam a fedélközbe, az e!yetlen helyre, ahol mé! nem #ártam. )!y #ókora len!őa#tónátlépve hatalmas, alasony mennyezet2 teremben találtam ma!am. " be#árat két oldalán lépsők vezettek a körbefutó !alériára, mely 'orozon taverná#ának emeleti keren!ő#ére emlékeztetett. " falak közt seve!ő

és nevet!élő emberek nyüzsö!tek, az arukat takaró maszkok közt lehetetlen lett volna két e!yformáttalálni. 1ihúztam ma!am, talán köhintettem is, a*maskarák azonban nem néztek felém * ezért rezzentemössze, mikor me!éreztem, ho!y oldalról, a két lépsősor felől e!y*e!y alak lép felém.

)rőt vettem ma!amon, és lepillantottam. <alomon ötéves forma kislány, #obbomon u!yanannyi idősfiúska állt, kette#ük közt valamiféle szobor alabástrom bőrén sillant a !yertyafény 1arsú test, kitártszárnyak, kortalan és e!ykedv2 ábrázat * e!y an!yalé, akit az imboly!ó lán!ok k$sérteties látszat*élettelruháztak fel. %a!y nem sak a fény #átéka volt9 4omlokránolva fi!yeltem3 az an!yal min

den pillanattal elevenebbnek rémlett, és mintha lassú tánot le#tett volna alabástrom talapzatán. "!yermekek * ú!y t2nt, sak rám vártak közelebb léptek, és e!yforma mozdulattal nyúltak a kezem után. "fiú #obbra húzott, a lány balra3 mindkettő azt akarta, ho!y vele tartsak. %alami * nyilván nem azudvariassá! * arra késztetett, ho!y az utóbbira b$zzam ma!am, óvatosan kiszabad$tottam hát #obbomat afiú szor$tásából. " lányka könnyedén, mintha súlytalan lenne, hóna alá kapta az an!yalszobrot, amiazonnal mozdulatlanná dermedt, és boldo! mosollyal vezetett vé!i! a terem bal oldalán, m$! e!y a#tóhoznem értünk.

1$sérőm lenyomta a kilinset, és félrehúzódott, ho!y elsőként léphessek át a küszöbön. <entáthatolhatatlan sötétsé! honolt. Dtmutatást várva fordultam a !yermekhez, aki felém nyú#totta azan!yalszobrot, és szemét tá!ra nyitva, sak a fe#ével intett befelé. @tvettem a#ándékát, és na!y léle!zettelindultam tovább( éreztem, ho!y mö!öttem elhalkul, ma#d a semmibe vész a karnevál mora#a.

" küszöbön túli térsé! keskeny folyosónak bizonyult. 'ávoli vé!ében halvány fény pislákolt, akár e!y lélekh$vó méses lán!#a. )ltökélten közel$tettem hozzá, elmémben 0arton szavai visszhan!oztak3="zért h$vtalak, ho!y minden változások le!na!yobbikára fi!yelmeztesselek. -a!y munkát vé!eztél, és

eddi! nem okoztál salódást. ?tt az ide#e, ho!y továbblép#. Men# és tanul#6>Mé! akkor is a kinyilatkoztatás értelmén töpren!tem, mikor a változás soron következő hullámame!le!yintett. 1is pofon volt, eredménye viszont annál me!hökkentőbb3 éreztem, ho!y az an!yalszobor vaskos, falemezekből kötött könyvvé alakul a kezeim közt3 Már semmin nem sodálkoztam, $!y az sem



lepett me!, ho!y a folyosó e!y esőpermetezte é#szakai sikátorba ny$lik. %é!i!aplattam a tósákkaltark$tott kövezeten, és a falak árnyékából kiérve ide!en, aranyfénnyel deren!ő hold alatt találtam ma!am.

* 0arton, se!$ts...61ét kezemmel markolva ma!am elé emeltem a könyvet. Nt vékonyra !yalult, vöröses falemez volt

zsinórokkal e!ybef2zve. " fedelére ősi #elet metszettek, s bár korábban sosem láttam, valaho!y rö!töntudtam, ho!y az elveszett istensé!, a %áltozások Hreként emle!etett, arion bélye!e az.

1ezdtem se#teni, mire élzott patrónusom, bár ho!y mi köze ennek az én küldetésemhez( elképzelnisem tudtam. 1észtetést éreztem, ho!y felüssem a könyvet, ho!y akár életem árán is me!fe#tsem titkát, smikor me!tettem, az é#szakát emésztő t2z, a me!értés fénye ra!yo!ta be, ám tüstént ki is lobbant, és én *

bokámban és térdemben haso!ató fá#dalommal ú#ra ott !ubbasztottam az ordani kápolna padlatára róttkörben.

-yö!ve nyú#tottam ki lábaimat, ho!y masszázzsal élénk$tsem fel bennük a vérkerin!ést. D!yelmerültem tevékenysé!emben, ho!y me! sem rezdültem a sattanásra a hátam mö!ött3 súlyos kődarabszelte a leve!őt, és olyan erővel vá!ott fültövön, ho!y a léle!zetem is elállt tőle.

* 4o!y az a...4ányin!errel küszködve, tőrömet markolva kémleltem a rőtes homályba3 =támadóm> a sarokban

álló kőtányér e!y szilánk#a volt. "z áldozati t2z heve repeszthette me!, de elképzelhetőnek tartottam más

me!oldást is( 0arton rosszul t2ri, ha intelmeit * le!yenek bár #elentéktelenek * fi!yelmen k$vül ha!y#ák.* Cobbra kellett volna vetnem ma!am * mormoltam a fá#ó pontot dörzsöl!etve, és ú!y döntöttem, #óidőre lemondok az á#tatoskodásról. eloldottam a kapuvédő rúnákat, és elha!ytam a kápolnát. @tvá!tam as$rkerten, melyet mostanra vöröses deren!ésbe vont a ma!asan #áró első hold fénye. -a!yon reméltem,ho!y mé! nem va!yunk túl a ne!yedik kvadráton3 a delfinlovas szobra előtti találkán vilá!i örömökbeszándékoztam fo#tani a leke nyomasztó emlékeit.

7

&ietősen tértem vissza az )züst -arválba, és sikerült elkapnom az aszkétaarú, öre! inast, aki e!ylán!nyelvekkel telifara!ott oszlopot támasztott pult#a mellett.

* Mondd sak, fiam, keresett valaki9"z ordani, bár #óval idősebb volt nálam, szemrebbenés nélkül tekintett rám.* )!y Mayio nev2 sónakos vár ke!yelmedre odakint, #ó néhány órá#a már. Me! is vasorált(

ellátmánya költsé!ét bátorkodtam urasá!od számlá#ához sapni.* Cól tetted * bólintottam. * <árki más9 )setle! a na!ytoronyból9* &enki, uram.?ndultam volna, ho!y a másik a#tón át távozzak, de az aszkétaarú udvarias köhintéssel me!áll$tott3* &zándékában áll ke!yelmednek ú#abb !örbe estét sapni nálunk9%isszafordultam.

* 'alán nins $nyére valakinek9* -éhány vendé! felpanaszolta, ho!y a múlt é#szaka, khm, kissé moz!almasabb volt a kelleténél.* " holdfény teszi * zártam le a beszél!etést, és ho!y továbbra is az én oldalamon áll#on, kifelé

menet vaskos érmét súsztattam a tenyerébe3"z ordani é# * melyet a t2zvarázslók praktikái a &heralanban szokásosnál enyhébbé, ma#dho!ynem

balzsamossá változtatnak * tényle! #ó hatást tett rám3 mosolyo!va indultam a satornapart felé. Mayios$kos pokróba burkolózva, félálomban !ubbasztott sónak#ában.

* 4é6)mberem szeme azonnal felpattant. "lvástól merev ta!okkal kihámozta ma!át a pokróból, és

lapát#a után nézett.Qdv, #ó uram. 1issé elbóbiskoltam várakozás közben.

* -em tesz semmit * sóha#tottam. * 4ányadik kvadrátban #árunk9* Mind#árt a ne!yedikbe lépünk.* "kkor vi!yél !yorsan "rel li!etébe6



* "hol a delfinlovas szobra áll. * Mayio mintha vi!yor!ott volna, aho!y eloldotta #árm2vünket, éshosszú húzásokkal ha#tani kezdte a sónakot. * 'üstént, #ó uram, tüstént6

" találkahely messzebb volt, mint reméltem3 már a ne!yedik kvadrát második dekád#ában #ártunk,mire elértük a szi!etet. Mayio elma!yarázta, ho!y ho!yan #utok el a le!!yorsabban az é#szakai találkasz$nhelyére. Me!kérdezte, meddi! várakozzon, de értésére adtam, ho!y e!y darabi! nem lesz szüksé!emrá * búsúzóul sak annyit ha!ytam me!, ho!y le!yen re!!el a szokásos helyen, az )züst -arválnál.

" szi!et na!yobbaska, szállásom környékéhez hasonlóan beép$tett földdarabnak bizonyult. -éhánykitérő után vé!re me!találtam a li!etet3 a fákkal és sövényekkel tark$tott park a le!m2vészibb munka voltazok közt, melyeket 8rdanba érkezésem óta láttam. " ravaszul me!ép$tett, mellma!assá!i! érő sö*vényfalak között #ó néhány szobor állt * alapos késéssel érkeztem a me!beszélt helyre, a kődelfin és a

#átékosan hátára kapaszkodó fiú árnyékába. " szoborpár mö!ött pár lépésnyire tó vize sillo!ott feketén." talapzat szélére telepedve sz$vem höl!ye után néztem. "zt reméltem, e kies zu!ban ma!unk

lehetünk, de salatkoznom kellett3 a közelből súrlódó á!ak nesze hallatszott, e!y másik irányból sikor!ókavisok za#a ütötte me! a fülemet. "z ösvényen közeledő hamarosan elő is bukkant a sötétből * e!yikevolt a 5e!attán látott három férfinak.

1eser2en vettem tudomásul, ho!y a kellemesnek $!érkező este komisz vé!kife#letet $!ér. ?mmár nem volt kétsé!em afelől, ho!y a bozótban 8nora helyett a nehéz lépt2 fikó társa lapul u!rásra készen.;

4átam mö!ött a szobor és a tó vize, szemben két fe!yveres férfi, és ú!y se#tettem, a harmadik is ittsunnyo! valahol * sokért nem adtam volna, ha elárul#a ma!át, de hasztalan fürkésztem a homályt,e!yelőre nem hibázott.

"z első férfi pár lépésnyire állt me!. elemelkedtem a kőről, ho!y farkasszemet nézzek vele, éserősen füleltem közben, hátha valamelyik hátvéd#e ha#$tópen!ével próbálkozik * kalandozásom elsőévtizedében én is elkövettem néha ezt a hibát. " velem szemben álló alak #ó kötés2, idősebb férfi *oldalán m$ves rap$r fü!!ött, és szinte ord$tott róla, ho!y #ól bánik vele. "mi en!em illet, a tőrömön k$vülnem hoztam más fe!yvert a városba, azzal pedi! most esélyem sem volt a védekezésre. )lléptem a szobor mellől( a menekülés e!yetlen esélyének az t2nt, ha a v$zbe vetem ma!am( és ezt ellenfelem is tudta, mertra!adozótekintettel vi!yázta mozdulatomat.

4a má!iával védekezem, sokkal na!yobb erőket h$vok ki ma!am ellen, mint ezek itt. 8rdanban

má!iával harolni * főle! e!y ide!ennek e!y helyi pol!ár ellen * főben #áró b2nnek szám$tott, átemetőkerti proedúra pedi! elé!!é kivette belőlem az erőt. 4a na!yon muszá#, persze képes lettem volnaa hathatós védekezésre, de ezt szerettem volna az utolsó pillanati! elkerülni, ha kell, mé! e!y úszás áránis.

* -em kellett volna elfo!adnod 8nora 0;&aOue me!h$vását, ide!en * közölte a férfi.* Mi vé!re adsz nekem tanásot a höl!yet illetően9 * kérdeztem ú#abb kis lépést fontol!atva, ho!y

szabaddá vál#on utam a v$z felé.* Me! kellett volna maradnod a szerense#átéknál * sutto!ta ellenfelém. * Most már nem

en!edhetlek el büntetlenül( 0;&aOue úr rossz néven veszi, ha félmunkát vé!zünk.* Có szol!ának látszol * dünnyö!tem *, és ha most odébbállsz, mé! hosszú idei! szol!álhatod az

uradat.0ühöset villant a szeme3 nyilván más választ várt sarokba szor$tott prédá#ától. Cobb#a a tőrkard

markolatára siklott, a bokrok rese!ése pedi! elárulta, ho!y re#tőzködő társa is készen áll a támadásra( pillanatok hiányoztak sak, ho!y rám rontsanak.

-a!y leve!őt vettem, ho!y kiáltsak, ám a sors ezúttal ke!yes volt hozzám3 balról #a#duláshallatszott, ma#d tompa puffanás, aho!y e!y emberi test hanyatlik a földre. " fikó, akinek neszezésére azele#én felfi!yeltem, kipattant re#tekéből, de aho!y áttört a bozótoson, han!#a furán nyikkanó hör!ésbefúlt. " vérpermet felszálló felle!ét azonnal követte az átvá!ott torokkal előrebukó test3 a sövény rese!veny$lt szét a ránehezedő teher alatt3 " velem szemben álló férfi rémülten meredt arra borult társára, akikörül sötét * az árnyékok közt szurokfeketének látszó * vértósa növekedett.

4átam mö!ül sobbanások hallatszottak. Párt utaster2, nehéz bárka ütődött a szi!et part#ához *

olyan volt, akár e!y kerekek nélkül v$zre lökött hintó, a fulla#tárok helyén két markos, vadul dol!ozóevezőssel. +ár perel korábban mé! kaa!tatónak találtam volna a látványt, mostanra azonban minden #ókedvem elpárol!ott. %isszaperdülve sebesen moz!ó alakot láttam kirobbanni a homályból, ma#delvak$tott e!y pen!e villanása3 utolsó ellenfelem kardot markoló kezére hathüvelyknyi aél zúdult,



átmetszve izmokat és ereket. 0;&aOue pribék#e nyö!ve bukott térdre. 'ámadó#a, aki eddi! !roteszk módon seppfolyósnak t2nt, most me!szilárdulni látszott, és dühödten parázsló női szemeket meresztettrám3 " kráni küldött volt az3 rézsz$n ha#a démoni lobo!ás a leáldozó vörös hold fényében.

* "hol messor van, ott mortelnek is lennie kell, mi9 * érdeklődtem arátlanul. " nő vonásait e!y pillanatra eltorz$totta a düh, aztán ú!y döntött, inkább a térdeplő fikón vezeti le mér!ét3 bal keze élévelsú#tott rá, és a roppanásból $télve tüstént a nyakát törte. .

D!y döntöttem, mára elé! a #óból3 me!perdültem, és a v$zihintó felé iramodtam. " ha#óútifülké#ének a#ta#át fekete sipkekeszty2s kéz tárta ki, én pedi! bevetettem ma!am a parfümillatúsötétsé!be. Miközben a brokáthuzatú ülésre zökkentem, éreztem, ho!y az evezősök ellökik a bárkát a

parttól. 8nora lehúzta keszty2#ét, és mele! kezével vé!i!sim$tott é!ő aromon.* Me!menekült az én hősöm... * bú!ta érzékisé!től rekedt han!on, és forró sókot lehelt az a#kamra.

Mielőtt válaszolhattam volna, visszahúzódott( a homályban nem láttam, mit m2vel, de pár pillanat múlvahozzám simult me!int, és körteforma üve!et súsztatott a kezembe. * ?!yál6 )z ma#d felforrós$t#a a vére*det6

D!y han!zott, akár e!y me!k$sértés, és ú!y döntöttem, nem állok ellen neki3 felha#tottam a különös$z2 folyadékot, az üve!et pedi! a fülke padló#ára e#tettem.

* Mi volt ez9

* +hiltrum. &zerelmi bá#ital( ősi reept alap#án kész$tettem. Flvezni fo!od * biztos$tott höl!yem.4irtelen forrósá! ömlött vé!i! ra#tam, a vér dübö!ve ostromolta dobhártyáimat. 4ipnotikuslassúsá!!al teker!ettem a nyakam, ú!y hall!attam a lány e!yre mélyülő kaa!ását, aki váratlanul aza#kamba harapott, mohón és vadul sókolni kezdett... "ztán forró, rózsasz$n hullámok érkeztek, ésémely$tő parfümillattal saptak össze a fe#em felett.

8

Fledező öntudatom elsőnek a külvilá! za#ait kezdte közvet$teni3 a han!ok e!yre tisztábban hatoltak át a fe#emben eddi! uralkodó zsibon!áson. "ho!y fi!yelni kezdtem rá#uk, fokozódó ütemben sza!!atták szét a tompasá! rám telepedett béklyóit3 "z először ismeretlen zöre#ek és han!foszlányok többé*kevésbéértelmes szöve!!é kezdtek összeállni, és a beszélő han!#a is !yanúsan ismerősnek rémlett. "laposme!fontolás után ú!y döntöttem, teszek e!y próbát ólomsúlyúnak t2nő szemhé#am felnyitására, de avak$tó ra!yo!ás tüstént me!bánásra késztetett. " második k$sérletre * erős hunyor!ás közepette * sikerültképekké rendeznem a szétfolyó fehérsé!et.

+ánikféle lett úrrá ra#tam, mert ú!y éreztem, mindez e!yszer me!történt már. 'e!nap re!!el van, az)züst -arválban bérelt lakosztályom á!yán fekszem, és takaró alól kikandikáló lábu##aimat mére!etem..."zaz mére!etném( hisz ha mindez i!az, ali!ha láthatnék sizmám orránál e!yebet.

'udatom mostanra feltisztult annyira, ho!y !ondolkodóba e#tsen a dolo!. 4a nins ra#tam a sizma,valósz$n2le! mé!sem te!nap re!!el van. 0e ho!y kerültem vissza a fo!adóba, és e!yáltalán mi történt az

é##el9 8nnét, ahol emlékeimnek kellett volna lenniük, rózsasz$n és nedves, nehéz parfümillatú káoszköszönt vissza. :sak remélni mertem, ho!y nem követtem el olyan botorsá!ot, mint le!utóbb3 e!y paptartózkod#ék a zavaros nőü!yektől.

Mindenesetre #obban éreztem ma!am, mint te!nap, amikor szörny2 másnapossá!ot hozott a re!!el.Most inkább bá!yadt és elé!edett fáradtsá!ot éreztem minden porikámban, zsi!ereimben pedi! olyanféle

primit$v boldo!sá! fészkelt, ami táplálkozás után fo!#a el az embert, s ami !yorsan tova is röppent,miután fi!yelmem lábu##aimról arra az alakra tévedt, aki * e!yebek mellett * a kopo!ás és rekedt han!úhálaistenkedés forrása volt.

" hálószoba a#ta#ában <artholome állt, a szeme alatti sötét karikák azt su!allták, ho!y me!int rúttivornyázással *töltötte az é#szakát. 4omlokát az a#tófélfának ütö!etve, felváltva szitkozódott éssopánkodott( de !ondosan ü!yelt rá, ho!y két*három mondatonként felh$v#a fi!yelmemet, mekkora

baromnak tart.el#ebb súsztam a szétdúlt párnákon, és kérdő tekintettel bámultam rá. átva, ho!y vé!rema!amhoz tértem, abbaha!yta az a#tó fe#el!etését( és felém fordult.



* 4o!y lehettél ekkora barom9 * fakadt ki kétsé!beesve.* )zt már mondtad az előbb. %a!y le!alábbis valami ilyesmit, azt hiszem. Mi a kránköves pokol

hozott ki $!y a sodrodból9)mberemet váratlan nyu!alom szállta me!.* Miattad a!!ódom * felelte kurtán.* Mi a ba#9 Me!öltünk tán valakit, ho!y $!y...

)lhall!attam. )!yszerre kristálytisztán nyilalltak belém az é#szakai emlékképek, aho!y a messor éstársai lemészárol#ák a me!feny$tésemre kirendelt 0;&aOue*pribékeket.<artholome vé!i!nézett a szobán, ma#d elkerekedett szemekkel fordult felém me!int.* G!ye, nem9 Mondd már, ho!y nem6 * könyör!ött.* +áran tényle! me!haltak az é##el, de nem az én kezemtől." varázstudó tenyerébe temette arát.* 1árhozat * sutto!ta. * "lyr "rkhon sem volt épp könnyen kezelhető, ha kirú!tunk a hámból, de te

rosszabb va!y a fekete dö!vésznél is6* -é lovald bele ma!ad * le!yintettem3 ?lyesmi ritkán fordul elő. 1ülönben is #obb, lesz, ha tartod a

pofád3 te vittél ki a 5e!attára, és a tivornyát is te #avasoltad.* @ll#unk me! e!y szóra6 1issé eltorz$tod a dol!okat. Melyikünk mászott a höl!yek nyakára azon a

nyavalyás tribünön9 Fn e!y sónakversenyre vittelek el, a te hibádból kerekedett affér belőle. "ztán itt eza dolo! a tivornyával3 hadd idézzem emlékezetedbe, ho!y én lakomát #avasoltam. " te #avaslatodratettünk próbát, melyikünk tud e!y ha#tásra többet me!inni a pálinkával kevert borból. 4add emlékeztetlek továbbá arra, ho!y vesztettél, ú!yho!y tartozol nekem három arannyal6

'öpren!ve vakartam me! a fe#em.* Cól van, ne siránkozz már, mint valami vénasszony6 ,-em olyannak ismertelek me!, aki $!y a

sz$vére veszi a dol!okat. <elátom, követtem el hibákat. <oldo!abb va!y most, ho!y beismertem9&zélesen elvi!yorodott.* 1éne az a három arany * mondta3 * 5ám #ár a rúd mostanában a 5e!attán.* 'e kis patkány6 * kiáltottam sz$nlelt felháborodással.<artholome széket húzott az a#tó elé, és kérdőn felém intve tért át a #elenle!i problémára.

* Mé!is, ho!y akarsz kikeveredni a ba#ból9*-ins itt semmiféle ba#. 0;&aOue le!ényeit fe#vadászok intézték el, azok pedi! rendszerint

!ondoskodnak a testek elt2ntetéséről is.* e#vadászok9 * szaladt fel a szemöldöke.* Fn nem róluk beszélek, hanem erről itt6* Mit za!yválsz9D#ra intett * mostanra rá#öttem, ho!y nem rám, hanem mellém muto!at. élrebillentett fe##el néztem

vé!i! a kétszemélyes fekhelyen, és me!lepve* tapasztaltam, ho!y az á!ytakaró távollétemben is*!yanúsandomborodik. Aondterhelten pillantottam a varázstudóra, ma#d #obbommal óvatosan elkezdtem felha#tani atakarót. "latta békésen szuszo!ott 8nora, a 0;&aOue fam$lia szeme fénye. " hason fekvő lány derekái!húztam le a takarót * addi! mez$telen volt, és az előzmények fényében nem kételkedtem benne, ho!ye!észen a sarkái! az.

* 4o!y én mekkora barom va!yok. . * sutto!tam.* 4a neked lennék * sóha#tott <artholome *, vészes !yorsasá!!al elha!ynám a várost, és #ó darabi!

nem is #önnék vissza. "mit mellesle! sa#nálok, mert veled őszintén lehetett mulatni.* " felbőszült atyafiak és zsoldosaik valósz$n2le! épp t2vé teszik a város összes fo!adó#át *

mormoltam.* &zerensédre nem néztek ki belőled annyi pénzt, ami e!y -arválra ele!endő( ha másként lenne, itt

most hullák hevernének szanaszét folytatta az elemzést <artholome.* )z esetben ide#e mennünk. * 1imásztam az á!yból, és !yen!éden a lány vállái! húztam a takarót. *

?dedobnád a !atyámat mé! e!y nyavalyás aranyért9

* -eked le!alább kellemes é#szakád volt keser!ett <artholome, miközben kiosontunk a hálóból.* "zt én is remélem.elnevetett, ma#d me!kérdezte3 0arton pap#ai mind ilyenek9* :sak a szakadárok * feleltem.



* "zok me! kik9* " lova!#aim és én.Ma!amra kapkodtam a ruháimat, a többi holmim válo!atás nélkül a bőriszákba tömködtem, somót

kötöttem a szá#ára, ma#d a zsákot felkapva kirobo!tam az a#tón. <artholome hasonló tempóval követett."mint leértünk a lépsőn, az )züst -arvál hátsó be#árata felé iramodtunk, de az a fránya inas, a szenvedőarú utánam kiáltott.

* %ár# na!yuram, ha!ytak itt valamit a számodra.Me!torpantunk mindketten, ma#d komótos léptekkel az inashoz sétáltam.* Mi lenne az9"z aszkétakép2 bőrbe savart fóliánst emelt ki pult#a alól. Cókora viaszpesét terpeszkedett ra#ta, az

ordani t2zvarázslók libráriusának #ele.* 5emek, ezzel is nyertünk e!y kis időt. 4ónom alá saptam a fóliánst és indultam volna, mikor az

inas ú#ra me!szólalt3* 1épzeld sak, na!y #ó uram3 e!y hozzád felettébb hasonló ide!en után ka#tatnak a fo!adókban

e!yik nemesi házunk zsoldosai. * Fs széles mosoly ömlött el a képén.1ikotortam néhány aranyat az övemből, és fanyar mosollyal a markába e#tettem.* Frtékes ritkasá! a néma szá#.

Gdvarias me!ha#lással köszönt el, mi pedi! kisiettünk Mayióhoz. " fiú is hallhatott a városbéli #övés*menésről, mert aho!y sónakba szálltunk, már el is lód$totta a #árm2vet, ez alkalommal nem várvame!, m$! kényelembe fészkelődünk.

* )lvé!eztem a dol!om Mayio. %i!yél ki a városból6* 5ö!vest, na!yuram * válaszolt a sónakos mosolyo!va.

-emsokára kint álltam az ordani tó part#án. )lbúsúztam a szemfényvesztőtől, bősé!esenme!#utalmaztam Mayiót, aztán me!vártam, m$! ú#ra v$zre szálltak. assan távolodtak, amikor avarázstudó hirtelen felpattant az imboly!ó sónakban, és tenyeréből tölsért formázva felém kiáltott3

* Me!kérdeztem, mit #elent a b$bor kapu6 Evakod#a %örös Ahabbartól6)nnek $!y, első hallásra nem sok értelme volt, de azért visszakiáltottam3* Có, ma#d vi!yázok6

"ztán hátat ford$tva 8rdan kőren!ete!ének és satornáinak, elindultam( ho!y átve!yem ahelyőrsé!re b$zott holmimat és hátasomat.

9

" há!ót és a várost elha!yva délnek, a Aályák ten!ere felé indultam &heralan le#tőin át, párhuzamosan a 'aba el ?bara természetes határával. Dtiélom szerensére nem valamely távoli kikötő,sak e!y közeli romváros volt * az útvonalat e!y a +yarron előtti időkben itt élt nép ha!yományozta ránk.)mberemlékezet óta mindenki, aki északról délre tartott, ezt, a &heral lábának déli le#tő#étől a ten!eri!

húzódó sávot részes$tette előnyben. 4a fo!adók nem is akadtak, a kutak mellett itt*ott dzsad mintára épültszerá#ok k$náltak élelmet és fedelet a fáradt vándorok számára."z utazás * mint minden utazás * érdektelen és fárasztó volt. <eértem e!y kisebb társasá!ot, e!y

ásot a né!y se!éd#ével me! a salád#ával. ela#ánlották, ho!y velük tarthatok, $!y Jszerintük le!alábbisK biztonsá!ban leszek a portyázó homoki elfektől, és a haramiáktól sem kell tartanom. Mivel viszonyla!erős tempót diktáltak, én pedi! nem akartam a nemré! vásárolt kis pe#t olyan erősen ha#szolni, mint ed*di!, kötélnek álltam.

)!y hét múltán sértetlenül érkeztünk +ribiso városának határába. "z ás i!en sz$vélyesen házábainvitált( ám ekkorra túl sokat tudtam már a tartószerkezetek titkairól és a fazsindely számtalan előnyéről,hát elköszöntünk e!ymástól. -yu!atnak fordultam, úttalan utakon törtettem tovább, m$!nem * az ordaniindulástól szám$tott kilenedik napon * élhoz értem.

4atan vártak rám3 a má!lya é##el és nappal lobo!ott( ho!y könnyen rá#uk talál#ak. " távoli &hadonföld#éről zarándokoltak északnak, Lu!anizarnak pedi! kapóra #ött a se!$tsé!. 'ori! as;Lu!anizar, ez azapró, moz!ékony ember, "lyr "rkhon talán le!félelmetesebb tan$tványa mostansá! +redo és )dorl



környékén sza!lászott. átszóla! a 0orani -a!ytanás felkérésére tette, de bármiben lefo!adtam volna,ho!y való#ában mestere valamely titokzatos ü!yében #ár3

" shadoniak hallatlan me!tisztelésnek vették, ho!y a személyes se!$tsé!emre lehetnek. %ezető#ük,0;&anador * tőről metszett délvidéki nemes * ne!yedik éve szol!álta 0artont a 5end kötelékében. 'ársaiif#ú nov$iusok voltak, tanulni !y2ltek szi!orú keze alá.

5övid me!beszélés után elvezettek Lu!anizar üzenetéhez. " ha#danvolt falak rom#ai közt kifesz$tett

bőrök oltalmában * nem kis me!lepetésemre * e!y lovast is befo!adni kész penta!ramma re#tőzött. Me!sem próbáltam bosszúsá!omat leplezni3 a fordulatból e!yenesen következett, ho!y távollétemben valamirendk$vüli történt. " nekromanta * szám$tásaimat keresztülhúzva, rendelkezéseimet semmibe véve * e!yismeretlenbe ny$ló térkapuval lepett me!.

" &emmi örvényének túloldalán né!yen vártak rám3 "le/ on "rvioni alá tartoztak, a &mara!d'ársasá!át szol!álták valamennyien. ?llő tisztelettel fo!adtak( a köszöntő szavak elhan!zása után azonbanszokatlan nyerssé!!el ösztökéltek indulásra. 0;&anador és lova!#ai szótlanul követtek bennünket.<osszúsá!om sak fokozódott, miután felismertem a környéket3 a Ay2r2he!ysé! északkeleti nyúlványaolvad át itt &heralan le!délibb, le!vénebb rö!he!yeibe * ha 8rdanból azonnal erre veszem az irányi, sok időt és fáradsá!ot takar$thattam volna me!.

" +rasense, ez a barlan!rendszerből kialak$tott helyőrsé! méretéivel és lélekszámával messze

elmaradt az északi kolostor*erődök mö!ött. " ü!!őkert nevet a he!y különös fenns$k#ai miatt kapta3valami ismeretlen erő ú!y formálta me! a kőren!ete!et, ho!y a hatalmas, táblaszer2 fenns$kok lépsőszer2 képződményt alkossanak. " le!na!yobb kiter#edés2 ma!aslaton tanyázott a &mara!d'ársasá! külön$tménye. 'alán a v$z miatt választották3 a he!ytetőn eredő patakok ezen a fenns$kon,

#ókora tóban futottak össze, ho!y e!yetlen sz2k kőtorkon át, tábláról táblára zúdul#anak mind le##ebb amesszi ten!eri!. &z$vem szerint őket követtem volna, de tudd ho!y nins módom rá * mostanra szavak nélkül is nyilvánvalóvá vált, ho!y fo!oly va!yok enyéim között.

* 'a!adod az ellened felhozott vádakat9" &zé!yen 'rónusa körül moz!olódás támadt, és kizökkentett elmélkedésemből. " beálló dermedt

sendben i!yekeztem áttekinteni lehetősé!eimet. " b$rák $télethozatalra készülődtek, és ha emlékezetemnem salt, a #elenlévők e!yetlen védelmező szót sem szóltak, e!yetlen #ó érvet sem találtak a

mentsé!emre. Me!köszörültem hát a torkomat, és ma!am emelkedtem szólásra3 bár retorikát sosem ta*nultam, a me!!yőző szózuhata! könnyen dőlt belőlem, ha az i!azsá! * netán az érdek * ú!y k$vánta.

* " pyarroni szentszék által szabályozott, e!yházi és papi rendek védelmi és mentelmi #o!áról szólóhatározatot rendünk elöl#árói is me!szavazták az orhanuni zsinaton. )nnek értelmében #o!om éskötelessé!em válaszolni a pimasz vádakra6

* -em i!azsá!ot szol!áltatni !y2ltünk össze * közölte "le/ on "rvioni *, hanem dönteni akitasz$tásodról, hiteha!yott próféta6 Mostantól sem #o!aid, sem kötelessé!eid ninsenek6

áttam, mondana mé! valamit, aztán inkább me!rázta a fe#ét. 5endes volt tőle. =)s Ouatre tormiana tua deme... > * va!yis szüksé!es, ho!y a hazu!nak #ól szol!ál#on az emlékezete. "z orhanuniöltözködési szokás volt az északi vándorló törzsek között, a zsinat pedi! * ha létezett e!yáltalán * ali!harendelkezett az általam előitált kérdésről. " tekintélyelvre való hivatkozás ré!i trükk a tollfor!atóknál, smint ilyen, általában be is válik.

"lyr "rkhon vette át a szót * fanyar mosolyt salt ki belőlem nevének és mostani feladatának összesen!ése. 'ürelmesen vé!i!hall!attam, miként paktáltam le az e!yik külső tartománybelife#edelemmel, név szerint eor <olitir di %ente kormányzóval. @ll$tóla! 5ana!ol e!yháza felé iskasin!attam, bár ez nem nyert bizony$tást. )zután elhan!zott a ré!i formula, mellyel me!fosztottak minden 0artontól rám testált e!yházi méltósá!tól és vilá!i $mtől, vé!ezetül * talán a tel#essé!, talán azöldköpönye!esek kedvéért * me!toldották mé!, e!y kurta átokkal is.

<$ráim néma #elére* két !yanakvó tekintet2 darabont letessékelt a kőtrónusról, és kivezetett ateremből, $!y aztán se#telmem sem volt, "lyr barátom a továbbiakban mivel rukkol elő. -em minthaszám$tott volna3 enélkül is tudtam, ho!y rosszakaróim ez e!yszer élt értek, ho!y e!yházfői pályafutásom

* két emberöltő, temérdek !yőztes ütközet és átvészelt ármány után distelen vé!et ért.

10



@tmenetile! e!y ablaktalan szerzetesi ellát #elöltek ki nekem, afféle siralomház !yanánt. " zordonkamra e!yetlen bútordarab#a * e!y durván ásolt, szalmazsák nélküli pris * élére áll$tva támaszkodott áfalhoz. 'ompa döndüléssel sapódott rám az a#tó, a fémes nyikor!ás elmaradásából azonban se#tettem,ho!y nem zárták be. 1ikukkantottam a kéttenyérnyi, szö!letes kémlelőny$láson3 a homályos folyosónnem maradtak strázsák, a távolodó léptek za#a le!alábbis erre utalt.

&zóval $!y.

Pa#os sattanással földre döntöttem a rozo!a fekhelyet, és lezökkentem rá. "bból, ho!y nemrendeltek senkit az őrzésemre, és az a#tót sem lakatolták be, ú!y se#tettem, hamarosan ma!as ran!úvendé!em érkezik. Gnalom2zésképp azon töpren!tem, va#on ki lesz a titokzatos láto!ató. 'ekintetemkörbevándorolt a hatszor, három lépés alapterület2, ride! ellában. " padlót fekete kőlapok bor$tották, afalakat sötétszürke( ma#dho!ynem fekete kőtömbök simára siszolt, festetlen lap#ai. " helyisé! korábbanvalósz$n2le! nem fo!daként szol!ált, mert feliratokat és ra#zokat, melyeket a rabok unalmukban vésnek afalakra, sehol sem láttam. 1étoldalt, ahol az oldalfalak a mennyezettel összefutottak, e!y*e!y né!yzetesny$lás ás$tott. "ho!y a szö!letes lyukakba bámultam, az a kényelmetlen érzésem támadt, ho!y nem

pusztán szellőzésre szol!álnak. )!y pillanatra felidéződött bennem a tompa kon!ással ide*oda verődővisszhan!( aho!y a priset a talpára döntöttem, s felrémlett bennem, mi is lehet a szellőző ny$lások valódi rendeltetése.

Mivel más látnivaló nem akadt, visszasüppedtem az unalmas tétlensé!be. ertályórányi várakozásután kellemes salódás ért3 a dühtől frösö!ő nekromanta helyett, "le/ on "rvioni tolta be fémesnyikor!ással az a#tót.

elpattantam( de mielőtt me!szólalhattam volna, aho!yan ezen az átkozott napon már sokadszor,ú#ra belémfo#tották a szót3

* -em akarok most érveket és áfolatokat hallani * szisze!te a %askez2. %isszahuppantam eddi!iülőhelyemre, "le/ pedi! dúló*fúló vadkanként sörtetett le és fel a ellában. * Mint mondottam, érveketés áfolatokat nem akarók hallani, de ú!y érzem, némi ma!yarázattal azért tartozol nekem.

* "kársak te6 * vá!tam vissza rásze!ezett mutatóu##al.* Fn9 Fn9 G!yan miért9* M$! vád#aitokat hall!attam, volt időm alaposan szemü!yre venni a #eles kompániát. D!y rémlett, a

&mara!d 'ársasá!a sak két fővel képviselteti ma!át e nem mindennapi eseményen3 veled és a komtúrral.<ár mindenki zöld palástot öltött, ne feledd3 ha másutt nem is, a mi rendünkben az én szemem többet látholmi k$vülállóénál6

"le/ döbbenten ha!yta abba a #árkálást. "z abbitmaszk résein át vész#óslóan elővillanó tekintettel,dühtől fo#tott han!on közölte3 ,

* )rősen kétlem, ho!y ez az a probléma, amin itt és most rá!ódnod kell.* elt2nt az első sorokban az á néhány ide!en is * folytattam zavartalanul. * Messziről ler$tt róluk

e!yházi mivoltuk3 változzak itt helyen )llana*papnővé, ha nem +yarront képviselték. 'ovábbá, ha már ilyen súlyos vádakat zúd$tottatok rám * #óllehet a tények valóban ellenem szólnak, és látszóla! indokol#ák a kita!adást *, miért nem kezelitek belső ü!yként a dol!ot9 Mi köze ehhez +yarronnak, és ha már itttartunk, ho!yan szerezhettek róla tudomást olyan !yorsan, ho!y mostanra a küldötteik is ideértek9 *1eményen a szemébe nézve azonnal me! is válaszoltam a kérdésre3 * )z sak ú!y lehetsé!es, hamindvé!i! tudták( mi készül. 4a nem épp az ő közrem2ködésükkel főztétek ki az e!észet6

-éhány pillanati! kényelmetlen send feszült közöttünk.* " tények ellened szólnak * szisze!te "le/ *, de nem sak látszóla! indokol#ák a kita!adást. )lt2nt

az ereklye, és elt2ntek a fel#e!yzések is, melyeket "lyr az ereklyéről kész$tett. 8tt van azután az a h$zel!őlevél, ami kráni láto!atásra invitál té!ed, és az 8rdanban történt fursasá!okon k$vül itt van mé! ez is6

5uhá#ából elővarázsolta az u##nyi vasta!, !azda!on d$sz$tett plakettet, és felém ha#$totta. " tömör ezüstlap sen!ve ütődött a padlónak, onnét porlepte sizmám orra elé pattant.

* 1ráni konzuli pesét6 * harso!ta "le/.* Most le!alább tudom, mire való * mormo!tam a ba#uszom alatt, és előreha#oltam, ho!y

felemel#em.* %an merszed továbbra is azt áll$tani, ho!y sak a látszat szól ellened9 * firtatta a %askez2, ma#dfáradt sóha##al mellém zökkent. " fekhely panaszos nyikor!ással és szerény sikerrel próbált idomulni



pánélos alak#ához. "z alkalmat kihasználva u##asom alá re#tettem az ezüstlapot *"le/ nem adta #elét,ho!y zavarná a hiánya.

* -ézd * folytatta sz$ntelen han!on. * 4a valaki, én aztán tudom, ho!y nem hiszel a 'izenhármak istenekkel vetekedő hatalmában. 'udom, mert én ma!am meséltem neked az i!azsá!ról, de azért ne!ondold, ho!y bárki közé#ük emelkedhet6 -em értem, mi vé!re teszel kokára mindent. -em elé!, amitelértünk9 ova!váraink és erődeink ott állnak Lnev ma#d; minden zu!ában. +aplova!ok ezrei készek

e!yetlen szavunkra ölni, va!y kételyek nélkül halálba menni az eszméért. +yarron lassan késznek mutat*kozik kanonizálni a rendet. e!alább en!em avass be, mi kényszer$t rá, ho!y épp most, épp $!y ford$ts aköpönye!eden6

8ldalra billentett fe##el pillantottam rá. áradtnak látszott. 'udtam, ho!y nins $nyére ez a sz$n#áték,tekintetem azonban minduntalan a plafonon ás$tó ny$lásokra vándorolt * szemernyi kételyem sem maradtafelől, ho!y a kürtőkön át valakik feszült fi!yelemmel hall!at#ák beszél!etésünket.

* %alóban kényelmetlen a helyzet * sóha#tottam. * 4a +yarron törvényes$t minket, 0arton e!észe!yházát át kell szerveznie, nem beszélve arról, ho!y főpapi méltósá!ra kell emelniük en!em. )z

példátlan lenne, és mindenképp veresé!ként kellene elkönyvelniük, amit +yarron * ezt mindketten tud#uk * a 0úlás óta különösképp nehezen t2r3 @m ha sikerül me!szabadulnia tőlem, a +api &zék eszményi b2n*

bakot kap, akin bosszút állhat a kezdeti évek kilen!éseiért, kanonizál#a a rendet, titeket pedi! ke!yesen a

keblére emel. * <őszen vi!yoro!tam, érezve, ho!y #ó nyomon #árok. * 1itasz$tásom ma!ától értetődőlépésnek t2nhetett, de hiba volt elhirtelenkednetek. Mit !ondolsz, hány lova! választ en!em, ha a matörténteknek h$re kél9 "nnyi biztosan, ho!y pyarroni területen álló erőssé!eink feléből kráni támaszpontvál#ék * már ha lenne valami azokban a vádakban, amikkel abban a nyavalyás barlan!ban elhalmoztatok6

"le/ elt2nődött a hallottakon.* 4o!y 1rán vazallusává lehess, előbb el kell #utnod odái! * mondta sendesen.* 'edd a dol!odat, én is teszem a ma!amét * vá!tam vissza hirtelen támadt indulattal. emondóan

sóha#tott me!int.Már most bánom, amit teszek, de ennyivel tartozom neked * mormolta, és fémből vert #obb#át

könnyedén emelve kis homokórát tartott elém. " féldrá!akőbe fo!lalt kristálypalak felső részéből vöröshomokszemekként per!ett alá a kérlelhetetlen idő. 'udtam, ho!y "le/ utol#ára ad ilyen lehetősé!et,

bolond lettem volna nem kihasználni.* Milyen !yorsan folyik át9"le/ re#télyes mozdulattal tárta szét kar#ait, ma#d a pris sarkára koppantotta az órát. Mindketten a

per!ő homokra meredtünk.* Ayorsabban, mint hinnéd.* 1aa! a véred, amund9 * köptem felé a szót. -em felelt, s mert nekem sem volt több mondandóm,

felrántottam a ella a#ta#át, és kisörtettem a folyosóra. 4a "le/ őszinte volt, és nem pusztán e!y ú#abbme!alázó sapdát kész$tett elő, akkor is sak pereim vannak ki#utni az erődből, ho!y ártatlansá!omat * ésvele i!azamat * a na!yvilá!ban bizony$tsam.

11

%é!i!siettem a folyosón, mely oszlopokkal zsúfolt, bolt$ves terembe ny$lt, átvá!tam azoszlopsarnokon( s pár pillanattal később * 0artonnak hála * már a néptelen udvaron iparkodtam a kapufelé.

)!ész idő alatt azon t2nődtem( ho!y szereznem kéne e!y smara!dzöld köpenyt. " sokat emle!etett=kalandozó vér> tehette3 volt időm hozzászokni, ho!y a le!nehezebb pillanatokban a le!különfélébb * s!yakorta élravezető marhasá!ok #utnak eszembe.

" kapu széles $vének árnyékába lépve belestem a strázsák fülké#ébe, ahonnan szokatlan életképtekintett vissza rám3 az őrszol!álatba rendelt né!y ember á#ultan hevert a kőpadlón. +ár pillanattal

később, mikor már a falakon k$vülre #utottam, a titokra is fény derült3 a falakon túl széles pen!é#2,mez$telen pallosra támaszkodva 0;&anador várakozott. 4anya!ul ló!ó bal#a fela#zott shadleki



számszer$#at markolt. 'ekintetében a bosszút szom#úhozók démoni tüze lobo!ott, han!#a akár a száraz farese!ése3

* Fn a rendre esküdtem( nins olyan határozat, ami ezt me!változtathatná. M$! ezt az aélt emelni b$rom * sontos kezével me!paskolta a támaszul szol!áló fe!yvert *, e!y áruló sem indulhat utánad a+rasense kapu#án át.

* &hadon erős támasz, akár birodalomként, akár e!yetlen emberként * válaszoltam száraz torokkal.

" vasba öltözött haros elszak$totta tekintetét a sötét kapuny$lásról, és rám villantotta mosolyát3* Men#, "irun * sutto!ta. * 'el#es$tsd be rendelésünket6* Mit mondhattam volna erre9 1eser2 szá#$zzel, összeszor$tott fo!akkal ha#tottam főt az öre!

shadoni előtt, aztán leráztam ma!amról a kábultsá!ot, és futva indultam a közeli bozótos sziklatömbökkelteliszórt, számtalan re#tekutat k$náló útvesztő#e felé.

-éhol sz2k hasadékok között kúsztam, másutt vállnál ali! szélesebb folyosó kanyar!ott aterrakottasz$n falak és sár!ás level2 á!ak között. Ayakorta kellett sebesen túl#utnom a supaszsziklafoltokon, va!y fáradsá!os kerülővel elver!ődnöm a következő fedezéki!.

Máris felfedezték a szökést * döbbentem rá( mikor me!hallottam az üldözők roba#át a hátam mö!ül.*"le/, te fukar disznó, nem tudtad volna mé! e!y kisit késleltetni azokat a rohadt homokszemeket9

Me!fordultam, és harra készen vártam az első fe!yveres érkezését. ullasztó send vett körül, por

szállon!ott a leve!őben, az aszott ser#ék felett apró rovarok nyüzsö!tek. )llensé! sehol. éle!zet*visszafo#tva hall!atóztam, de nem tapasztaltam semmi !yanúsat. etöröltem az izzadtsá!ot ahomlokomról, és ú#ra nekivá!tam a k$méletlen terepnek. "li! tehettem néhány lépést, mikor morzsolódókavisok han!#a, ma#d száraz á!ak rese!ése tudatta, ho!y nem a képzeletem 2zött tréfát velem. D#ravé!i!mértem a hátam mö!ötti törmelékkupaokat és na!yobb tömböket, de sak a néma é! bámult rámnyu!vó napsu!araktól vérsz$nre festett felhőivel.

4a az a valaki, aki a nyomomban #ár, ilyen közel van, és mé!sem támadt rám, talán nem is fo! *le!alábbis addi! nem, m$! erős$tést nem kap hozzá. 1ülönben sem en!edhettem me! ma!amnak, ho!ykétes kimenetel2, akár pereki! is elhúzódó küzdelembe bonyolód#ak. 'ovább bukdásoltam, ú!yfi!yeltem a hátulról #övő za#okat. "kárki is volt az, túlsá!osan bátor nem lehetett, mert !ondosan ü!yeltrá, ho!y a köztünk lévő távolsá! me!marad#on.

&a#nos nem élvezhettem sokái! e paradisomi állapotot, mert a távolból kutyavon$tást és rövidkur#antásokat sodort felém a szél. Aondolataim visszatértek az öre! lova!hoz. 5eméltem, nem esettkülönösebb ba#a * miután néhány emberben súlyos kárt tett, ali!hanem má!iával !y2rték le. e!alább isna!yon reméltem, ho!y $!y történt.

" táblafenns$k sziklás peremére kellett érnem, mielőtt ra#tam ütnek, va!y kihúzni valami odúban azé# beálltái!, *ho!y a sötétsé! leple alatt elt2nhessek. )z utóbbi ötletet se!$tettek elvetni a von$tások,+ertua onsus vérebeinek han!#ai.

"li! küzdöttem ma!am át két*három kőha#$tásnyi távolsá!on, mikor ú!y t2nt( titokzatoskövetőmnek se!$tői érkeztek. Cobbról hallottam me! az elém vá!ó lovak patáinak dobo!ását. )lképzelnisem tudtam, ho!y tudnak ilyen helyen lovakkal közlekedni, de hitetlenkedésem nem változtatott a tényen,ho!y itt voltak. %alósz$n2le! me!hallhatták a zihálásomat, mert éltudatosan törtettek felém. átni mé!nem láttuk e!ymást, mert ahol #ártam, kop#ahossznyi növények sar#adtak a tala# repedéseiből, mohónter$tve szét sáfránysz$n, he!yes leveleiket. )!y na!yobb sziklás folt közepén vetettem me! a lábam, ho!yfarkasszemet nézzek alaktalan üldözőmmel és sebtében érkező társaival. Gtóbbiak hamarosan elő is

bukkantak a növényzet s2r2#éből. -é!yen voltak, a le!idősebb tizenkilen éves lehetett, szemében aférfivá serdülő if#onok makas és vad tüze. &ok ilyet láttam me!halni, mióta az ynevi orszá!utakat

#árom.1eseha#ú fiú volt búzavirá!kék szemmel, !azda!on d$sz$tett ruhában, amire sebtében kapott fel e!y

lánin!et. "zt a fa#tát, amit általában a könny2lovassá! $#ász*felder$tői hordanak3 )lkényeztetett nemesi palánta, afféle, aki ha a ran!#ával nem tud#a á!yba sáb$tani a lányokat, hát h2 társai se!edelmével,; as2rben tesz erőszakot ra#tuk. " többiek fiatalabbak voltak nála, és ruházatukból $télve ran!ban sem

mérhették ma!ukat hozzá. Q!yetlen kézmozdulatokkal próbálta tudtukra adni, ho!y ker$tsenek körül.)!yikük számszer$#at szoron!atott i!azi óskasá! volt, de fá#ón idézte eszembe hátraha!yott pánélzatomat. " kese fiút kivéve mind zekét viseltek, a lovat szőrén ülték me!, a le!kisebb súlyt ipelvesak ma!ukkal3 nem soda, ho!y ilyen hamar beértek. "z if#onok nem is iz!attak annyira, mint a kutyák



* a +rasense komtúr#a na!y barát#a volt az en!edelmes, de ölni mindi! kész fenevadaknak. -em e!y lator menekült me! a vesztőhely k$n#aitól, ho!y néhány órával később visszak$ván#a a hóhér pallosát, ésválo!atott átkokkal illesse a hatalmas termet2, kopasz férfit, aki sen!ő aranyakkal váltotta me! b2neiket,ho!y kedveneit élő élpontokon !yakorlatoztassa.

D#ra az úrfikra fi!yeltem. " kékszem2 közelebb u!ratott.* "dd me! ma!ad, kita!adott, és nem lesz bántódásod.

* Cól van, fiaskám * dünnyö!tem, s közben próbáltam úrrá lenni lihe!ésemen3 a na!y rohanás utánsa#!ó izmaim vadul követelték a poros leve!őt. * "dd3 ide a lovadat, és kerül# nyu!atnak a többiekkel( hakérdezik, mond#átok, ho!y arra láttatok.

* Mit nem képzelsz9 Fs merre fekszenek a birtokaid, amik fel#o!os$tanak, ho!y e!y ran!ombélitme!szól$ts9

-a, erre már ránba szaladt a szemöldököm. 'udtam, ho!y ha valaki lesüllyed( rendszerint !yorsanteszi, de az iram, mellyel prófétából senkiházivá minős$tettek át, mé! számomra is rémisztő volt.

Ehatatlanul a pap szólalt me! bennem, h$ven idézve 0arton krédó#át a zarándokok tan$tásaiból3 ="zerényeidért, miket hordozol közöttük, feny$tenek té!ed. )!y dolo! van tebenned, ami bosánatosőelőttük, és sz$vből bosátatnak me! néked3 botlásaid azok. 'e pedi!, aki i!az lélekkel #árod utaidat, ésszel$dsé! lakozik kar#aid között, ezt mondád3 nem az ő b2nük alasony életük. @mde tudd me!, zarándok,

az ő lelkük sz2k kebelben lakozik, és im$!yen !ondolkodnak3 b2n kiválni közülünk, és a ma!asba törni.Fs hiába lakozék szel$dsé! a te kar#aid között, ők ú!y érzik, a te szel$dsé!ed a te me!vetésed irántok.Cótéteményeid visszafizetik tenéked re#tett kártéteményekkel. &zótlan büszkesé!ed ola# az ő tüzükre, és

boldo!an u##on!anak, ha e!yszer elé! szerény va!y a hiúsá!ra. 4a te valakin me!ismersz valamit, me! is!yúlasztod azt őra#ta. %alami na!y kell le!yen tera#tad, ho!y növel#e mér!üket és lé!yhez valóhasonlatossá!ukat. )nnek okáért óvakod# a kisemberektől( nem a te részed, ho!y vé!zetük le!yél.

elnéztem. " keseha#ú e!y buzo!ányt lóbált. Me!rovóan mértem vé!i!3 0arton pap#ai és paplova!#ai !y2lölnek minden olyan fe!yvert, ami sak zúzott sebek osztására alkalmas. " vakarsszemmel láthatóla! nem tudta eldöntetni, ho!y támadásra u!rassa*e a pe#t, va!y sem. %é!zetes hiba e!ytusában... 0e fe!yver és pánél nélkül sak annyira lehettem volna ellenfél a számára, mint e!y szalmávalkitömött !yakorlóbáb. 5osszmá#úan villant fel valahol a tudatom peremén, ho!y ezt a bábot má!ikus

erővel tömték tele, és ho!y se!edelmével rút dol!okra lehetnék képes, de tartalékolnom kellett az erőmet3a következők talán már nem törekvő if#ak( hanem haredzett kardfor!atók lesznek.

*-em tudom a neved, if#ú uras, de sok ma!adfa#tának tan$tottam már, ho!y számosan túl korán,némelyek pedi! túlontúl későn hullanak el. &okan mé! ide!enül fo!ad#ák az ú# tan$tást3 =hal# me!ide#ében6R( azokra persze, akik nem élnek ide#ében, ez semmiképp nem érvényes.

" fiún kezdett elhatalmasodni az ide!essé!3* &okat fese!sz, te pap. -ekem nem kell a tan$tásod( hitvány népsé! va!ytok mind6"zzal a ló oldalába vá!ta sarkantyú#át. &ze!ény pára k$n#ában nyiho!va lendült előre, a kölyök

pedi! felém sú#tott. 4iba lett volna alkarral védenem( az ilyesmi biztos sonttörést #elent. e!yőztem akésztetést és elha#oltam, de lassabb voltam a kelleténél3 a bütykös fe#2 bronz a vállamat érte. " fá#dalomsz$nes karikákat villantott fel előttem, a fémrüskök u##asom posztó#án át a húsomba martak. "z ütés ere#ea földre döntött. Mellemből fo#tott kiáltás szakadt. , és mire talpra álltam, a fiú is me!fékezte tánolóhátasát. %érszom#as dühvel támadott ismét, s ezt nem kellett volna tennie3 mostanra én is felher!eltemma!am valamelyest.

* "mida 5u!h Suitorua, Suitoru 5u!h -uandar * leheltem a leve!őbe, de han!om sak addi! voltsutto!ás, m$! a#kaim me!formálták őket. " köröttünk meredező sziklák dermesztő hide!et su!ároztak, as$ri han! pedi!, amit valaha az enyémnek hittem, me!sokszorozódva, élőholtak karaként zen!ettmindenünnen. " lovak már nem rán!atták a zablát3 moanni sem akartak, sak a bőr rán!ott ide!esenomb#ukon és mar#ukon.

* 4itvány boskoros * szisze!tem. * &zol!a létedre fe!yvert mersz emelni 0arton pap#ára9 "kompánia, melynek talpasa va!y, $télkezhetett felettem, de a hatalmat, amit rám ruháztak, sak az veheti

el, akitől ered. ?smerd me! Ht, hitvány fére!, ür$tsd ki me!!ondolatlansá!od kelyhét6"z ener!ia rekedt kiáltással tört fel belőlem. " 1árpit túloldaláról me!idézett erő vé!i!söpört asuhanon, és továbbrohant a fenns$kon elömlő szürkületbe. )!y út#ába kerülő szikla emberszer2 sóha#thallatott, ma#d hatalmas sattanással kettérepedt. "z úrfi !örsbe rándult a félelemtől. "rára a



visszaverődő fuvallat üve!es sillo!ást festett, ha#át, szempilláit !yorsan ter#edő zúzmara bor$totta be.0ülledt szemének fehér#ét az elpattanó ha#szálerek vörös hálói sz$nezték.

" másodper e!y töredékéi! mozdulatlanul ült a nyere!ben, ma#d a ló nyakára, onnét a földreroskadt. 'ársai iszonyodva bámulták, aho!y a #é!!é dermedt testről #é!szilánkokat szórva válik el afe!yvert tartó kar. " vezér nélkül maradt if#ak közül kettő * bizonyára a lovak akaratából * vad vá!tábanmenekült, s sakhamar beleveszett a kóróren!ete!be. " harmadik, aki a számszer$#at markolta, tétován

rám emelte a fe!yvert, de nem lőtt3 valami, amit a hátam mö!ött pillantott me!, tétlensé!re kárhoztattakioldószerkezetre feszülő u##ait.&arkon perdültem és felnyö!tem3 amit láttam, sok minden volt, sak me!nyu!tató nem. )!y

sziklatömb, mely szürkés sz$nével élesen elütött a vörösessár!a altala#tól, me!elevenedni látszott.+róbáltam felismerni, miféle fa#t lehet, de a beálló repusulum kezdte e!y bemosni az árnyakat avalósá!!al. "z irdatlan töme! lomlián emelkedett fel. %askos lábakon állt, a kétoldalt !ömbölyödővalamik * melyeket kezdetben pa#zsoknak hittem * a vállai voltak. %é!ül a középtá#i dudor is felfedtetitkát3 a behemót mélyre ha#tott fe#ére ismertem benne. " sontos koponya és a hatalmas állkapos #obbanvédte !azdá#át a le!#obb aszisz sisaknál. Most, ho!y tel#es életna!ysá!ban me!mutatkozott, és kasázó

#árással felénk indult, már nem okozott nehézsé!et az azonos$tása."bból a fa#ból származott, mely 0arton e vilá!i sere!ének kétharmadát, rendünk rette!ett

rohamsapatait alkotta3 e!y fehér ork a 4all!ata!ok törzséből, melynek me!teremtésében ma!am is résztvettem a tizenne!yedik Pászlóháború előtt. " sukló#ára és az alkar#ára húzott ezüstkarikák tudatták, ho!ynehéz!yalo!os közeledik * e!y fehér ork veterán, kiváló a kiválók között. <usa fe#én és somósizomköte!ek bor$totta nyakán piszkosfehér sörte meredezett, szemei bal#ósan vöröslöttek a homályban.'udtam, ho!y nem i!azi sátánfa#zat, ho!y az illúziót az arbőr szürkés árnyalata kelti, de ez semkönny$tett sokat a dol!on. "z u##atlan zeke va!y mellény, amit az ork hordónyi mellkasára szabtak,éppú!y lehetett bőrpánél, mint durva !yakorlóruha. "latta ombközépi! ló!ó tunikát viselt, lábára nehéz

bőrsarut sz$#azott. <al kezében rövid nyel2, kétfe#2 hari szekerét tartott, #obb#ában pedi! valamikötélfélét pör!etett mind sebesebben * a sa#átos eszköz két vé!én !yermekfe#nyi kődarabok has$tották aleve!őt.

" fiú nyu!talankodó lovát me!zabolázva, fél szemét az orkon tartva ú#ra me!emelte a fe!yvert.

%esztére3 amint számszer$#a e!yenesbe került, az ork is ellód$totta kötelét. " kövek kettőt fordultak me!feszülő ten!elyük körül, a szerelék surro!va szállt él#a felé. "z e!yik kő a nyak alatt vá!ódott akölyök mellének, a másik rőfnyi $vben körüllendülve a halántékának resent. " nesz olyan volt, mintamikor valaki #ókora ka!ylót fesz$t szét. 4allatán !rimaszba torzult az arom * ú!y döntöttem, nem nézemme!, ami támadóm koponyá#ából a nyüveknek és más, 0arton ke!yében álló teremtményeknek maradt.

"z ork elé!edetten fú#t e!yet, és közelebb trappolt hozzám. 5áébredtem, ho!y alasonyabb nálam,de széltében kettő is kevés lett volna a ma!amfa#tából, ho!y ruhá#át kitöltse. Q!yetlenül féltérdreereszkedett, és fe#ét lesunyva, szemét lesütve dünnyö!te3

* 1ashuka, a 1osok és a Morzsolók deeó#a, a ne!yedik háborús assente harosa szol!álatodra áll,rah;manu.

* Có dobás * közöltem émelye!ve. * 4o!y kerültél ide, deeo9* "z erődtől idái! követtelek, rah;manu.* &zól$ts sak "irunnak * utas$tottam. 4o!y kerültél az erődbe9* "le/ on "rvioni vezér k$séretéhez tartoztam.* &úlyos vétsé!et követtél el. .. Mit is mondtál, ho!y h$vnak9* 1ashuka * #ött a válasz. "z ork nem láthatta fene na!y örömömet, és szé!yenkezve hall!atott. )z a

fü!!elemsértés olyan volt a számomra, mint a fuldoklónak vetett kötél. "zért mé! húztam e!y kisit3* Mit !ondolsz, létezik valamiféle mentsé! a számodra9* -é!y éven át szol!áltam sere!edben, rah;manu, e!észen addi!, m$! szét nem szórtak minket a

szélrózsa minden irányába, ho!y véd#ük az erődöket és tan$tsuk a fiatalokat.* Cól van, katona. * elnevettem, és vaskos vállán me!ra!adva talpra se!$tettem. &zé!yenkezve

emelte fel a fe#ét, határtalan #ókedvem láttán azonban boldo!an villantotta ki hatalmas a!yarait. "rának bal felén karomtépte forradás húzódott az álla alá, mé! #obban elvad$tva képét, a hatást pedi! sak fokozta, ho!y nyakára utóbb var#út tetováltatott3 a madár kiter#esztett szárnya volt hivatva a sebhelyre



borulni. "z összhatás rémisztőre sikeredett, bár mint később me!tudtam, az orkok között ez na!yonele!áns dolo!nak szám$tott.

* %an tartalék fe!yvered9 * kérdeztem. %álasz helyett a háta mö!é nyúlt, és derékövéből e!y baltát *amolyan !yú#tósapr$tót húzott elő.

* :sak ezt tudtam elemelni.1ezembe nyomta a szerszámot, én pedi! !yors suklómozdulattal perd$tettem ra#ta kettőt.

* Ma#dsak elboldo!ulunk valaho!y."z ork váratlanul mozdulatlanná dermedt, ma#d za#osan a leve!őbe szimatolt.* 1utyák. Có sok * mondtam komoran.* 'e is érzed a sza!ukat9 * ámuldozott. " homály e!yre s2r2södött, #ótékonyan elre#tve minket.

+ertua onsus #ól szám$tott3 ha *sötétben akarnak elkapni, sakis az átokverte kutyák se!$tsé!ével tehetik.'eátrális mozdulattal ú#ra a leve!őbe szimatoltam, lassan #obbra és balra in!atva fe#emet.

* 1ülönösen azét a na!y, foltos hátúét érzem * moro!tam. 1ashuka tisztelettel#es sodálattal bámultrám. 4át, ez elé! hülye * állap$tottam me! tár!yila!osan.

D#donsült k$sérőm váratlanul szá#ába kapta hüvelyku##át, és upákoló han!okat kezdett hallatni.Ayanakodva hátrébb léptem. "z ork ma!asba tartotta nyálas u##át, és átszellemülten konentrált. "ztánváratlanul ú#ra moz!ásba lendült3 a tisztás peremén, a növényzet vonalában vetette ma!át térdre, ho!y

rövid turkálás után vad siszatolásba kezd#en. -ehezen #öttem rá, mit m2vel, és mire a!yambanvilá!ossá! !yúlt, 1ashuka kezében is felizzott a tapló. "z ork biztatóan vi!yor!ott, és a növényszárak közé nyomkodta a parazsat. án!nyelvek kezdték nyaldosni a tisztás szélét, de neki ez sem volt elé!3na!y lendülettel a s2r2be ha#$totta á vöröslő üszköt. " lán!ok e!yre vadabb tánot le#tettek, és kezdték körülölelni sziklás tala#ú menedékünket, melynek túlsó sarkában a túlbuz!ó if#on teteme hevert.

* '2z * ma!yarázta 1ashuka.)lszörnyedve meredtem a sebesén harapódzó t2zbe. .* 'e eszeveszett barom * sutto!tam. * elénk fú# a szél6'öbb szót nem is veszte!ettem az ork mesterm2vére3 me!pördültem; és rohanni kezdtem arrafelé,

amerre a vizet se#tettem. 1ashuka sebesen kapkodta kurta lábait, ho!y a nyomomba ér#en, és kétleve!ővétel közt továbbra is azt latol!atta, va#h hol követte el a hibát.

" kutyák !ond#a $!y !yorsan me!oldódott, de nem volt köszönet benne3 a lán!ok tudniillik !yorsabbnak bizonyultak nálunk. 1étoldalt #óskán me!előzött minkét, és sak az istenek ke!yétse#thettem abban, ho!y &o!ron olló#ának szárai között kaptunk pár sz$vdobbanásnyi időt. " hátammö!ötti dünnyö!és most érthetőbbé vált3

* F! a hátamon ez a franos kabát... -em messze tőlünk sekély dolina teknő#e ás$tott * ú!y t2nt, kevés lesz kettőnknek. Más választásom

nem lévén arrafelé vetődtem, alaposan vé!i!horzsolva alkaromat *és térdeimet. " mázsás ork rámhemperedett, kiszor$tva belőlem az utolsó szuszt is.

* Mássz le rólam( te tohonya ostrom!ép6 * hörö!tem.%álaszképp sak mor!ást hallottam, de valamit enyhült a prés a mellkasomon. 8débb hemperedtem,

és rekedten kántálni kezdtem a le!e!yszer2bb i!éket, közben a kövekre vadul róttam ezüst!y2r2mmel aláthatatlan #eleket3

o#to!ató hősé! telepedett ránk, pokoli kupolát alkotott a forró leve!őben repkedő, izzó pernye.1ashuka hátán foltokban parázslott a durva szövés2 tunika, fekete u##asomat deren!ő szél2, é!ett lyukak

bor$tották el. " forró kövek vé!re ver$tékezni kezdtek, és mele! !őz sapott fel. " repedésekből e!yre*másra surrantak elő a vasta!abb ereskék. +ár pillanat múlva már u##nyi tósában hempere!tünk, ésoltottuk parázsló ruháinkat. &$poló tüdővel kapkodtam a leve!őt, 1ashuka me! ú!y hör!ött, mint valamisebzett medve3 "ztán a futót2z, amilyen !yorsan átölelt, tovább is rohant, mi pedi! feltérdeltünk, észihálva, füsttől szédele!ve kortyoltuk a h2s he!yi leve!őt.

1ikemere!tem a má!ia fakasztotta tósából, és pár lépéssel odébb a földre ro!ytam. ?n!erülten próbáltam kirázni ruhám u##ából a sáros vizet * sa#na kevés sikerrel. "z ork mellém huppant, és mé!

mindi! zavartan motyo!ott ma!a elé. " korom és v$z keveréke tovább silány$totta e!yébként sem túltetszetős küllemét. 'etőtől talpi! vé!i!mértem, ma#d sa#át ruházatomat mériskélve kérdeztem3* &zerinted ez növeli az é#szakai álázás sikerét9



Me!lepve meredt rám e!y pillanati!, ma#d ide!esen az alkar#ait kezdte töröl!etni( ú!y t2nt, valamintöpren!. 1isvártatva me!szólalt3

* 4asak azt nem...* -e emészd ma!ad * le!yintettem reményvesztve. *'2n#ünk el innen, am$! lehet6 Már #óskán

besötétedett. " távolban naransvörös sávban é!ett a !yér növényzet, amerre a szél a tüzet sodorta.4átunk mö!ött fáklyák fényei imbolyo!tak, szerensére mé! #ó messze onnan, ahol üldö!éltünk. 'alpra

kemere!tem. 1arom és oldalam sa#!ott a na!y rohanástól, kinyú#tóztam hát, és ú#donsült útitársamhozfordultam3* %ezess a v$zhez61ashuka felpattant, mélyen besz$vta a leve!őt, ma#d határozottan intett fe#ével az e!yik irányba.

&zitkozódva, a kövek közt botladozva indultam neki * orkom nem küzdött ilyen !ondokkal, hiszu!yanolyan #ól látott az é#szaka sötét#ében, mint napvilá!nál. %á!yódva !ondoltam erődben ha!yottholmimra, főle! a fekete fémből kovásolt fe#pántra, melyet "lyr "rkhon a#ándékozott nekem, s mely T többek közt * az é#szaka látó lények képessé!ével is felruházta viselő#ét. 'úl soká azonban nem ál*modozhattam, mert e!y ú#abb alattomosan me!billenő kő visszarántott a valósá!ba.

4osszas k$nlódás után simább tala#ra értünk, itt már én is éreztem a közeli tó párá#át. 4amarosanlá!yan hullámzó, sötét v$ztükör peremén álltunk. 1ashuka esetlenül lekuporodott, a tóba márto!atta

hatalmas kezeit, ma#d za#os prüszköléssel arára sapkodta a hide! vizet. Mellé !u!!oltam, és valamivelsendesebbén én is lemostam a kezemről és aromról a rászáradt korom és sár ele!yét.'isztálkodás után a part mentén indultunk tovább, erőltetett menetben távolodva a ponttól, ahol az

erődöt se#tettem. ertályórányi loholás után 1ashuka boldo! vi!yorral oldalba bökött, ma#d rövid,vakkantó kiáltással iramodott neki ismét. " sötétbe meredtem, de semmi olyat nem láttam, aminek örülnünk kellett volna. ásultan követtem kalauzomat, s pár per múltán me!láttam azt, ami ú!yfellelkes$tette3 orkom két #ókora, teknőforma tár!y körül tüsténkedett.

"z ormótlan, ma#d t$z öl hosszú alkotmányok a parton feküdtek. <árkafélének látszottak, melyrőlhalászok ere!etik és von#ák nehéz hálóikat, de ho!y itt milyen élt szol!álhattak, elképzelni sem tudtam.

-em is morfond$roztam ra#ta tovább3 épp elé! !ondot #elentett, ho!yan te!yük v$zre a ma!unkét. Aazdáik mindet !ondosan felford$tották, ho!y véd#ék őket az esőtől. %é!i!húztam tenyeremet a le!közelebbin *

me!lehetősen száraznak t2nt, ré! használhatták utol#ára.* 0arton tette alánk ezeket a teknőket, rah;manu * fú#tatott 1ashuka, ma#d hasra vá!ódva kutakodni

kezdett a bárkák alatt. %askos kar#át válli! bepréselte a tala# és a teknő közti résen, és rövid huzavona utánkét hosszú, sáklyaszer2 rudat és e!y, bumfordisá!ában a #árm2vekkel vetekedő evezőlapátot kotort elő.

+róbál#uk visszaford$tani * nyö!tem.+ár peres $nszakasztó küszködés árán élére áll$tottuk az e!yik teknőt, és a holtponton me!tartva

kifú#tuk ma!unkat. 1ashuka hirtelen me!merevedett, ma#d hirtelen balra kapta a fe#ét * #e!es borzon!áskúszott vé!i! a !erinemen, s lassan én is arra fordultam3 ny$llövésnyire tőlünk, a kőtömbök labirintusának e!yik nyiladékából hatalmas véreb bukkant elő. +illanatokon belül követte a többi is3 aholdfény e!yetlen, sok állkapsú szörnyete!!é varázsolta volna a felénk szökellő falkát. " kutyák szinteőr#ön!tek a préda láttán, és valósz$n2tlenül rövid idő alatt !y2rték le a hátralévő távolsá!ot. " le!első *melyben +ertua onsus kedven !ladiátor*ebét véltem felismerni * több testhosszai me!előzte társait, éselsőként u!rott 1ashuka torkának.

Mintha lelassult volna minden moz!ás körülöttem, aho!y az ork felé szá!uldó halált bámultam.1ashuka termetéhez képest i#esztő !yorsasá!!al rea!ált3 hátraszökkent a bárkától, bal#ával előra!adtaháta mö!ül az övébe t2zött szekerét, ma#d u!yanazzal a lendülettel, fursa, kiford$tott kéztartássaloldalról sapott az állat pofá#ára.

"z ir!almatlan ere#2 ütés a bárkához vá!ta az ebet. " peremén e!yensúlyozott teknő előbb felém billent, ma#d dőlni kezdett az ellenkező irányba. <adar módon me!tartani i!yekeztem, neho!y azuhanástól beszakad#on az al#a, a derekamba has$tó fá#dalom azonban hamar ráébresztett a próbálkozáshiábavalósá!ára. " bárka tompa resenéssel sapódott a tala#hoz. 1ashuka szekeré#e ismét me!villant *

az imént me!fékezett kutyának szánhatta a sapást *, a következő pillanat azonban kisöpörte!ondolataimból az elé!edettsé!et és a sónak esetle!es sérülése miatti a!!odalmat. " ránk rontó falka b2ze és a #obb felkaromba nyilalló fá#dalom érlelte bizonyossá!!á !yanúmat, ho!y az istenek vilá!a



puszta illúzió, ho!y alapvetően minden kutyából van * és u!yanez a nyüzs!és zökkentett ki bénultsá!omból.

" nekem u!ró véreb a karomba mart, és földre tepert * halvány me!könnyebbüléssel töltött el, ho!ya dö! sak feleakkora, mint 1ashukáé. Mostanra me!elé!elte karom őrült rán!atását, és visszakozott,ho!y a következő rohammal a torkomnak essen. elkönyökölve, tarkómat és vállamat a bárkának vetve

próbáltam előnyösebb poz$ióba kerülni. Fpp me!emeltem kar#aimat, mikor a kutya ú#ra támadott.

Me!ra!adtam kétoldalt a nyakizmait, és küszködve próbáltam eltartani ma!amtól arra a kis időre, m$!elmormoltam a három szót, amivel me!nyitottam a élekkaput.'udtam3 ha rányitnám szemem az asztrálvilá!ra, látnám a ködfátyolszer2en deren!ő, értelmetlen

lényeket, a &handin vámszedőit, akik sóvár i!yekezetükben, ho!y át#ussanak, nyilván máris e!ymástmaran!olták. " lék, amit az anya!i vilá! szövedékén ütöttem, e!yre összébb húzódott, aho!y az alvadóvér zár#a el az aél ütötte sebet. 'elesz$vtam tüdőmet, és aho!y eltasz$tottam ma!amtól a fenevadat,kiszakadt belőlem a 5ide! Dt rituálé#ának lélekkiáltása, mely a &handinból benyomakodó létformák kvintesszeniá#át kiszippantva semmivé foszlatta őket.

elvillantva ma!am előtt az örvénylés mentális mintázatát, a &handin lényeiből nyert ener!iát azalkaromba konentráltam. " mellemből felszakadó kiáltás nyomában a pillanat töredéke alatt leza#lott afolyamat3 az anya!i s$k le!alaposabb me!fi!yelő#e is sak annyit láthatott volna, ho!y súlyos

ezüst!y2r2met !yorsan párol!ó zúzmara fut#a be. 1aromat ma!am előtt tartva, felkészülten fo!adtam azeb rohamát. "z állkapsok nyálas sattanással záródtak a kezemre, ali! valamivel a suklóm felett, de afá#dalom már nem #uthatott el hozzám. " s$kon túli hatalom * mely az én életerőmből hasztalan próbáltlakmározni * tüstént a karomon simpaszkodó dö! ellen fordult, és tombolva lakmározott a védekezésreképtelen test ener!iáiból.

'udtam, ho!y mohó lesz, és nem en!edhettem, ho!y telezabál#a ma!át3 az általam. támasztottörvény azonnal szét is szórta zsákmányát a szélrózsa minden irányába. Mire a véreb utolsót von$tott,szertefoszlottak a &handin árnyai is * ma!amra maradtam a bárka oldalában a friss harapás fá#dalmával.

eráztam ma!amról a tetemet, és feltápászkodtam, ho!y me!nézzem, ho!yan boldo!ul a társam.1ashuka időközben mé! két dö!öt ütött a!yon, és most a maradék kettővel viaskodott. )zek valamivelokosabbak voltak a többinél, mert kétfelől támadták, de valami soda folytán mé! e!y karolás sem esett

ra#ta.* 5ah;manu...6&óha#tva leoldottam övemről a kölsön kisbaltát, és 1ashuka se!$tsé!ére siettem. 5övid tusakodás

után lihe!ve huppantunk a felford$tott teknőre3 a part hosszában sötét halmokként hevertek ame!sonk$tott állattetemek. " felkaromon esett sérülést vizs!ál!attam * szerensére a véreb, miutánletepert, sak a vasta! szövetet maran!olta.

* " kutya az ember le!#obb barát#a * törte me! a sendet az ork, miután kifú#ta ma!át. Fn le!alábbis$!y hallottam.

* &z$ni!az * mormoltam sa#!ó karomat massz$rozva. * :sak némelyik nem a me!felelő emberekkel barátkozik, érted9

1ashuka fo!ta á !yú#tósapr$tó kisbaltát, amit a küzdelem után a bárka peremébe áll$tottam, ateknőhöz sétált, amin eddi! üldö!éltünk és pár erőtel#es sapással bezúzta az oldalát. "ztán me!#e!yezte3

* -a, ezzel sem #önnek már utánunk.* )vezők és sáklyák nélkül sem tudták volna * le!yintettem lemondóan. * Cut eszembe, te is

hallottad azt a súnya resenést, amikor feldőlt a sónak9* Fn nem hallottam semmit.* 1ár. * <emásztam az épnek remélt bárkába, ho!y me!!yőződ#ek róla, nem szakadt*e be az al#a.

@tvizs!áltam, amennyire a !yér holdfény en!edte, ma#d az orkra sand$tottam. * átszóla! rendben.'e!yük v$zre, és t2n#ünk el vé!re6

* 5ah;manu. .. "irun, mit !ondolsz, meddi! fo!nak üldözni minket9* "m$! el nem fo!nak, va!y me! nem halunk.

1ülönösebben nem rázta me! a dolo!, de látszott, ho!y valami nem ha!y#a nyu!odni. 1érdőnnéztem rá. Nsszevonta a szemöldökét, beharapta az a#kát, de mire me!indult volna a nyelve, k$méletlenül beléfo#tottam a szót3

* 5a!add me! ezt az átokverte teknőt, és vonszol#uk a tóba, mielőtt az i!azi kutyák ideérnek6



* Milyen kutyák9 * döbbent me!.* " komtúr embervadászatra képzett dö!öket tart. " mieink sak amolyan ha#tófélék lehettek,

kivéve a le!elsőt, bár nekünk le!yen mondva, az sem szerepelt valami fényesen.* Me!szédült az ütésemtől.* -em minde!y9 1utyákkal va!y kutyák nélkül, az üldözőink hamarosan itt lesznek. Munkára6Me!ra!adtuk a bárka orrát, és rán!atni kezdtük a súlyos tákolmányt a húsz e!ynéhány lépésnyire

deren!ő v$ztükör felé. " !erin és a bordázat panaszosan rese!ett, ha e!y*e!y na!yobb kő akadt azutunkba, kövek pedi! szép számmal hevertek mindenütt. Ntperes izzasztó küzdelem után na!y#ából ötlépés távolsá!i! sikerült a bárkát el#uttatnunk. 1ashuka in!erülten rántott e!y ú#abbat a #árm2vön * azszáraz resenéssel tudatta, ho!y nyers erőszakkal nála nem #utunk eredményre.

* %inni nem lehet, mert átkozottul nehéz, húzni nem tud#uk, mert szétesik. )zt sak az imádsá!tud#a v$zre tenni * fakadt ki az ork.

Fs mihez kezdünk, ha a v$zen sem lesz !yorsabb9 Dszva talán...elemelt kézzel intettem sendre. élreértette mozdulatomat, mert ide!esen hátrapillantott, és a

környéket vizslatta.* :sak az imádsá! tud#a v$zre tenni * sutto!tam. * )zt mondtad, u!ye9* ?!en, de...

* )redeti !ondolat. -ekem ilyen profán dolo! me! sem fordult a fe#emben.* +rofán, profán * $zlel!ette a szót. * "z #ó va!y rossz nekünk9* " profán azt #elenti, vilá!i * feleltem kurtán. 1ashuka me!adóan bólintott. * 'iszt$tsunk me! a

bárka orrától a tói! e!y keskeny sávot a kövektől, amik komolyabb sérüléseket okozhatnak6Munkához láttunk, és pár per alatt szabaddá tettünk e!y sávot, mely sötét sapásként mutatott a tó

tükre felé.* Fs most9 * firtatta ide!esen az ork, mert a távolban rőt fényfoltok kezdtek feltünedezni.* 4úzni nins értelme3 a sa#át súlyától is tönkremenne, ha me!int próbálkoznánk * sóha#tottam. *

1apd fel azt a lapátot, és nyomás a v$zbe6 1ashuka me!ra!adta a vaskos evezőt, és a sekélyesbe trappolt3* @ll#6 )lé! térdi!. 8tt pont #ó6)lnéztem a szürkés bőr2, fehér sörté#2 lényt, aho!yan a lapáttal a kezében, utas$tásra várva fesz$t3

ú!y t2nt, élvezi, ho!y ú#ra e!y rah;manu paransait tel#es$theti. " nehézvértezet2 paplova!okkal már arend születésekor is komoly haderő összpontosult a kezemben, a fehér orkok alkotta nehéz!yalo!sá!!alkie!észülve azonban már*már feltartóztathatatlannak szám$tott. "kársak a kráni lé!iók, amelyek ere#érőlés hatékonysá!áról számos le!enda kerin!ett. )!yszer valaki azt firtatta, va#on milyen kimenetel2 lennee!y dartonita sere! és e!y kráni lé!ió összesapása. =Fn inkább nem firtatom> * válaszoltam akkor, ésmost sem !ondoltam másképp.

* 1ezdd a lapáttal * fordultam 1ashukához.* :sapkodd a vizet a part felé, minél közelebb a teknőhöz, annál #obb6Me!álltam kissé odébb, neho!y a vad fröskölésbe kezdő ork eláztasson, rövid imát mormoltam,

aztán kántálni kezdtem a fa!yh$vó litániát. "z első perekben sak kósza fuvallatok len!tek körülöttünk,aztán váratlanul h2lni kezdett a leve!ő. 1ashuka a partra dobta a lapátot, és kezeivel hordta, fröskölte akövektől me!tiszt$tott ösvényre a vizet, ahol már sillo!ó #é!pánél kezdett feszülni. &a#nos, amikor azötlet eszembe villant, róla tel#esen me!feledkeztem, ú!yho!y mire a litánia vé!ére értem, 1ashuka másutas$tása nem lévén * dermedt vé!ta!okkal, elkékült szá##al ásor!ott a v$zben3 térdei körül áttetsző

#é!hártya kezdett kialakulni.* Mi az é! hara!#át sinálsz ott9 * rivalltam rá. 1ábán kibotorkált a #e!es v$zből, és kissé merev

u!rándozással próbált életet verni ta!#aiba. * 4a nem szólok, oda is fa!ysz9 ehetett volna annyi eszed,ho!y ki!yere * korholtam bosszúsan.

%ono!atta kisit a vállát, ma#d me!#e!yezte3* Frtem már, mi az a profán... "zt hiszem. osolása eredményesnek bizonyult3 vékony, talán

hüvelyknyi #é!súszdánk kis h$#án a bárkái! ért.

* -em hiszem( ho!y túl soká me!marad, ú!yho!y !yerünk * mondtam, ide!esen pillant!atvahátrafelé3 a fáklyások #óskán beértek minket, már kiáltozásukat is hallhattuk a kő!ör!ete! túloldaláról.&zerensére mé! nem fedeztek fel, bár 1ashuka v$zhordását elé! nehéz volt nem észrevenni.



* etol#uk a v$zi! * szisze!tem. * 4a e!yszer is me!áll, vé!e( akkor tényle! sak az úszás maradnekünk.

Második nekifutásra sikerült sak a hevenyészett súszdára emelnünk a #árm2vet. )rőfesz$téseink !yümölseként, nem sak a teknő került a #é!re, de üldözőink is felfi!yeltek a part menti sür!és*for!ásra,és kivont karddal lódultak felénk, ma!uk előtt küldve ifra káromkodásaikat és surro!ó ny$lvesszőiket.4atalmas lendülettel u!rottunk a bárkának, ami pár pillanattal később már a v$zen rin!ott. Nsszenéztünk.

* -em is volt olyan nehéz, u!ye9" tóba lábolva vérrel és ver$tékkel szerzett sónakunkba másztunk. Mindketten sáklyát ra!adtunk,és vadul próbáltuk ma!unkat bel#ebb tolni a tó közepe felé. " fe!yveresek időközben elérték a partot *szerensére az $#ászok lemaradtak, a távolban me!*me!állva röp$tették felénk ny$lvesszőiket. -éhányan akitartóbbak közül a v$zbe !ázoltak, és kard#ukat rázva közeledtek, de a többsé!nek nem f2lt a fo!a azé#szakai fürdőhöz3 #obbnak látták bevárni az $#ászokat, akik !yú#tónyilaikkal és más effélékkel ma#d partrakényszer$tenek minket.

)!y vérmes fikó, akinek ara ide!es$tően ismerős volt, és akit #óma!am lova!nak !ondoltam, már*már beért minket. @zott fekete köpenye, amit az imént leoldott, dö!lött denevérként lebe!ett mö!ötte.1önny2 lánin!et viselt, ami $!y, a tóban !ázolva alaposan me!nehez$tette moz!ását. Cobb#ában hosszú,keskeny pen!ét szoron!atott, és szitkozódva közeledett. <előlem is fo#tott káromkodás bukott ki, mert bár

e!yre erősebben sáklyáztam, a bárka ú!y moz!ott, mintha nem v$zen, hanem vadméz!ában próbálnánk ha#ózni. . 4átrapillantottam a vállam felett, ho!y lássam, 1ashuka u!yan$!y küszködik*e. " látványtól pulykamére! áradt szét bennem3 orkom, akinek u##ai valósz$n2le! mé! mindi! nem heverték ki a #é!!yártást, hosszú sáklyá#ával hadonászva sak fékezte haladásunkat, és mindi! épp akkor döfte le ahosszú rudat, ho!y ford$tson e!y keveset a ha#ón, amikor nekem már épp sikerült volna előrelend$tenem.

* "zt intézd el inkább6 * ord$tottam, fe#emmel a kard#ával bőszen hadonászó lova! felé intve.1ashuka készsé!esen fordult, ho!y sáklyá#ával kettőt*hármat a lova!ra húzzon3 Aond nélkül elérte

volna, valamiért mé!sem sú#tott le rá, hanem lesunyt fe##el ú!y lóbálta a hosszú botot, ho!y a lova! neközel$thessen. Ma!am sem lévén tipikus ha#ós alkat, ezenközben azon fáradoztam, ho!y a na!ylelkesedéssel ledöfött sáklyámat kiszabad$tsam abból az alant sunnyo!ó akármiből( ami fo!va tartotta.

* )z Pamenza, rah;manu * nyö!te 1ashuka.

* )llene nem harolhatok6 * Cobban me!néztem a fikót3 tényle! ő volt az. -é!y éve találkoztunk utol#ára, amikor "le/ kérésére az északi tartományok ü!yeinek intézését b$ztam rá. Có imbora és lova!volt, szeretett tréfálkozni, bár ő ma!a elé! rosszul t2rte.

* 4o!y lenne Pamenza9 * sattantam fel. Pamenzának #ó két éve lilásfekete he! húzódik ahomlokán( ez itt mé! sak nem is hasonl$t rá6 "z ork bizonytalanul hunyor!ott.

*-em Pamenza, rah;manu9D!y tettem, mintha nem érdekelne a dolo!, és e!y erős rántással kiszabad$tottam a sáklyámat.

Miközben a tó közepe felé ford$tottam a bárkát, szemem sarkából láttam, ho!y 1ashuka befe#ezte atépelődést, és a hosszú botot me!lód$tva ir!almatlanul fültövön sapta üldözőnket. Pamenza épp ho!ysak talpon maradt( ler$tt róla, ho!y fo!alma sins, hol #ár és mi történt vele. 'orokhan!ú szitkaiorrvérzéses motyo!ásba fúltak, en!em pedi! nem !yötört tovább a ré!i emlék, amikor én estem áldozatulPamenza e!y tréfá#ának. 1a#án vi!yorral !yors$tottam fel sónakunkat, kellemesen zsibon!ó érzéssel azoldalamban ott, ahol a má#amat se#tettem.

)!yre !yorsabban távolodtunk a parttól, ezüstös ta#téks$kot húzva siklottunk az é#szakai v$zen.Cókedvemben fel sem fi!yeltem rö!tön az ismerős érzésre, ho!y átható tekintet é!eti arom bal felét.assan odafordultam3 1ashuka lee#tett vállakkal állt a bárka vé!ében( arkife#ezése me!rendültsé!rőltanúskodott, tekintetéből szemrehányás su!árzott felém.

* -e vedd a sz$vedre * le!yintettem. * " rah;manuknak vannak fursa szokásaik." sáklya már nem érte a tó fenekét, letettem hát, és az ork felé nyú#tottam az evezőt. 1ashuka

unottan sapkodott a lapáttal evezés !yanánt, fél szemét a parton imboly!ó lán!okon tartva. " fáklyák fényében me!*me!sillantak hordozó#uk mell* és vállvasai. " túloldalt fi!yeltem, de a homályban immár

képtelensé! volt kivenni, élra tart#a*e valamelyik vadászunk a számszer$#át. +erek teltek el némán *üldözőink láthatóan lemondtak arról, ho!y vaktában a v$zbe lődözzék drá!a vesszeiket3 " második hold azeniten állt, ú!y ra!yo!ott, akár a kráni ezüstplakett azon a másik, ordani é#szakán... Fs aho!y



me!tapintottam, hirtelen ráébredtem, ho!y a me!h$vásra, mely enyéim közt ide!enné, me!vetés és!y2lölet tár!yává tett, immár nem mondhatok nemet.

12

sónak vé!ébe telepedtem az orkkal szemben, és bu#káló mosollyal mére!etni kezdtem k$sérőmet.1ashuka e!y darabi! ú!y tett, mint aki rám se heder$t, aztán elszak$totta tekintetét a fáklyásoktól, és in!e*rülten kifakadt3

* Minek örülsz9* "zon a kutyán töpren!tem.* -ins azon semmi töpren!enivaló.* )z sem változtat a tényen, ho!y komoly ellensé!et szereztél ma!adnak ma é##el. "#akbi!!yesztve

hunyor!ott rám.* urákat beszélsz. " kutyának nins lelke, ho!y é#szakánként rio!asson.* Fn +ertua onsusra, a !azdá#ára !ondoltam.*"z öre! kopaszra, a zöldköpenyesek főnökére9

* " zöldköpenyesek rossz néven vennék, ho!y $!y $mzed őket, de a lénye!et tekintve i!azad van3róla beszélek.

* Ma#d lesz neki ú# kutyá#a. 4a me! az ellensé!em akar lenni, nem bánom, sak vár#a ki a sorát,mert vannak előtte mé! néhányan, akik

1ashuka vérét ontanák. 8lyan bolond me! nem va!yok, ho!y ten!elyt akasszak e!y rah;manuval." fehér orkok, ma!uk #ószántából ha#tották fe#üket 0arton szol!álatára, a pyarroni fam$lia más

isteneit azonban nem tudták * va!y nem akarták * me!érteni. " papok nem is erőltették a dol!ot3 aszentsé!ekről való hall!atás szótlan e!yezsé!et kovásolt orkok és emberek között. 7!y volt ez rend#én3 a%ar#út tisztelték ősükként, ez volt az első kapos 0arton pap#ai és a 4all!ata!ok törzse között. "z ősök tiszteletével, a %ar#úval és néhány ha!yományukkal e!yetemben nyelvünket is átvették, a 4all!ata!ok nyelvének néhány különös szava azonban tovább k$sértett beszédükben3 olyan emberi fo!almakrahasználták, melyek számukra értelmetlenek va!y pontatlanok voltak. " rah;manu 0arton paplova!#ait

#elölte, az e!yetlen szőrtelen népsé!et, melynek ha#landók voltak en!edelmeskedni, de ho!y pontosan mitértenek alatta, mé! én sem tudtam.

* "z az állat na!y h$rnévnek örvendett )rion környékén * mondtam. * &zámos kutyaviadalon!yőzedelmeskedett, sok ha#tóvadászaton vett részt, és számos fa#zat, köztük #ó néhány ork életét iskioltotta. +ertua onsus valami zavaros fo!adáson nyerte, $!y pénzébe nem került, de az árát sok százaranyra besülték. Mond#ák, a !azdá#a na!yobbaska birtokot a#ánlott, ho!y visszakap#a. * &óha#tottam. Uonsus hibázott, mikor elutas$totta az a#ánlatát3 e!y ma#orsá! fe#ét sokkal nehezebb lenyisszantani.

1ashuka nem válaszolt, sak ránd$tott e!yet a vállán, és a sötét v$zbe meredve sapkodott továbbormótlan lapát#aival.

%i!yoro!va ha#oltam előre, és hatalmasat saptam a vállára.* -em feddésnek, hanem diséretnek szántam, te birka6"z ork eltátotta valósz$n2tlen méret2 állkapsát, ma#d diadalmas vi!yor terült el a képét, kivillantva

#ókora a!yarait. <ármelyik hari ló e!y lábát adná ilyen fo!akért, !ondoltam, és ho!y öröme tel#esle!yen, fennhan!on hozzáf2ztem mé!3 * Fn ma!am sak isteni se!$tsé!!eV !yőzhettem volna le a dö!öt.

1ashuka elt2nődött.* ?steni se!$tsé! * moro!ta. * )!yszer nekem is részem volt benne. enn a he!yekben, ma#d; harmin

esztende#e, mikor a!uelar rah;manu keze alatt tanultuk á hadviselés fortélyait. 1öztünk, süvölvények közt d$vott e!y titkos szokás. a!uelar rah;manu a vérünket vette volna miatta, aho!y me! is tetteazokkal( akik méltatlannak bizonyultak a %ar#ú tiszteletére. )!y közöttünk kerin!ő titkos le!enda, mé! a

pinék falába itt*ott bevésett képek arról re!éltek, ho!y fenn a he!yekben vad orkok élnek. " fiatal

sz$vekben dübör!ött a s2r2 vér3 asszonyra vá!ytunk. el*felszöktünk a he!yekbe, kutatva a mieink nyomát, remélve vá!yaink betel#esülését. "z elsők mé! küzdelemre szám$tottak3 a nőstények elrablására,nemes harra, olyanra, amiben disősé! elpusztulni. éltek, ho!y a fentiek ellensé!nek tekintik őket, mert



bőrük, ha#uk és szemük sz$ne elüt az övéktől. 4a#szál h$#án $!y is lett * a törzs annyi harost számlált,ho!y a mieinknek esélyük sem volt a menekülésre. obo!ó hari dühvel, fe!yvereiket lóbálva vették körül őket a vadak az első találkozáskor, ám a tollakkal és sontokkal ék$tett sámán#uk paransáratávolabb húzódtak, !ondosan ü!yelve arra, ho!y !y2r2#ük me! ne tör#ön. " sámán körültánolta a miharosainkat, vadul sza!lászott, és torokhan!ú kérdéseket rese!ett rá#uk. -émely szavát me!értették, hátválaszoltak rá, amennyire tőlük tellett. "z öre! elhátrált, kezeit az é!nek emelve kántált, ma#d hosszú

pereki! dermedten, léle!zet nélkül állt * az ottlévők me!értették, ho!y a szellemek út#át #ár#a, a földrekuporodtak hát, ú!y várták visszatértét. 1ashuka kezdett belemele!edni a dolo!ba3 dülledt szemei harközben sem t2ntek ilyen elevennek. *"z erdő sötét#éből, az á!ak s2r2#éből sötét árny vált ki, és rebbenvea sámán vállára telepedett. "z öre! szeme felpattant( a vállába kapaszkodó var#ú pedi!( mintha ez lenne avilá! le!természetesebb dol!a, tollászkodásba fo!ott.

=4all!ata!ok> * rikkantott a vénsé!. " harosok felu!ráltak, és u##on!va rikoltoztak a mieink körül.* )lmosolyodott. *"ttól kezdve volt hová mennünk. "kkoriban 0hul;"!rah lánya volt a le!k$vánatosabbteremtés a völ!y lábától fel e!észen a fehér szikláki!. Minden valamire való haros őt akartamommur#ának, 0hul;"!rah azonban ke!yetlen próbát eszelt ki. "zt mondta, az viheti a nőstényt, akielhozza neki a hópárdu bőrét, de olyat ám, amit vas nem #árt át. &ok #ó haros indult neki, és veszett oda.+áran mé! bőrt is hoztak... 0e olyat, amin nem volt fe!yver nyoma, senki sem tudott 0hul;"!rah lába elé

ter$teni. * "z ork melléből hosszú sóha# szakadt ki. * 7!y esett, ho!y e!y silla!talan é#szakán 1ashukaolyan ma!asra kapaszkodott, ahol a sziklák már hófehérek, és a dermedt felhők rese!ve szakadnak be azóvatlan léptek alatt. 8tt találtak rá pirkadatkor a diadalüvöltés han!#ára oda!y2lő :sonttörők harosai ésasszonyai3 a puszta kezével fo#totta me! a hópárduot, melynek teteme a lábainál hevert. "kkor szerezteezt * és vé!i!futtatta vaskos mutatóu##át a halántékától az állái! futó forradásom. *" mai sak e!y kutyavolt * fe#ezte be történetét, és az evezőt elen!edve me!vetően intett a part felé.

'udtam e!yet*mást a fa#tá#áról, elbeszélése mé!is me!hökkentett3 az ember ritkán nyer betekintésttula#don sinálmányainak hétköznap#aiba. Me!köszörültem a torkom, és nem tudva féken tartani ak$vánsisá!omat, kibukott belőlem a kérdés3

* Fs mi lett a lánnyal9* &emmi * le!yintett 1ashuka. * Ma!asan #árt már a nap, mire visszaértem az erődbe. )lkaptak,

ne!yven napra e!y sötét odúba zártak, a!uelar rah;manu pedi! kétszer huszonötöt húzatott a hátamra."zt hiszem, kedvelhetett, ho!y ilyen kevéssel me!úsztam.

* -a de a lány. "zzal mi lett9* -em láttam többé, sem őt, sem a :sonttörőket. "z őrzést me!szi!or$tották, pár hónap múlva pedi!

már a %ar#úért tusáztam "le/ rah;manu talpasaként.* &zomorú történet.* "z * bólintott az ork, aztán, a témát lezárandó, hatalmas harákolással a v$zbe köpött. D#ra

nekiveselkedett az evezőknek, ho!y me!lód$tsa a sónakot. Most ébredtem sak rá, ho!y e!y ide#eerősödő mora#lás vesz körül minket. :sendre intettem 1ashukát, aki azonnal mozdulatlanná vált, és előbbfülelni, aztán za#osan szuszo!ni kezdett.

* :send6 * pisszentem rá.* %$zpára * sutto!ta felém." mellettünk elsodródó leveleket néztem.* 'e is hallod9 * pillantottam az orkra. 1ashuka ú#ra fülelni kezdett.* -ádi sér * dünnyö!ött vissza. * ?lyenkor költenek.4atalmas pofonra lend$tettem a tenyerem, de a vé!reha#tásra nem került sor3 a sónak billent e!yet,

ma#d !yors pördülés után fékeveszett iramban lódult az e!yre vadabb mora# forrása felé. Már láttuk ama!asba frösenő fehér habokat, de késő volt bármit is tenni.

* %$zesés61ashuka azért nem volt tel#esen tehetetlen3 vad hari üvöltéssel fo!adta, aho!yan nehéz bárkánk a

zuhata!ba buskázott. Fn a ma!ám részéről néma fohászba akartam kezdeni, de e!y pillantással később a

feldühödött életösztön kitörölt az a!yamból minden emberi fo!almat.



13

Ce!es vao!ással tértem ma!amhoz. %alaki va!y valakik * kihúztak a v$zből, aminek dübör!éseidái! hallatszott, tudatva velem, ho!y túl sok idő nem telhetett el ha#ókázásunk óta3 " ruhám elázott,sizmámat lerán!atták, ha#am sapzottan tapadt a homlokomra. Me!mentőim e!y vaskos fatörzsnek

támasztva a t2z közelébe ültettek, és nem fáradoztak eszméletre pofozásommal( ha!yták, hadd ébred#ek fel ma!amtól az á#ulásból.1ezem oldalam mellett tapo!atózva száraz selymet érintett. Me!lepve vettem észre, ho!y valaki

köpenyt bor$tott rám, annak a sze!élyét markoltam. Cobb dol!om nem lévén közelebb húztam ma!amhoz3a köpeny halványzöld sz$nben pompázott, szélein vasta! zöld sáv d$szel!ett, melyet szöve!ekkel festettek va!y h$meztek tele. 1ülönböző nyelv2 idézetek voltak. 1ibet2ztem néhányat, és elámultam * olybá t2nt,nem sok értelemmel b$rnak. -émelyiknek az ele#e hiányzott, némelyiknek a vé!e, és volt olyan is, melyössze*vissza dobált szavakból állt. Ayanakodva rán!attam le ma!amról a selymet. onák#át valamifélerúna ék$tette, de nem, sok köze volt az ősök má!ikus tudományához3 a #el köré rik$tó sár!akelmefestékkel, !orviki nyelven e!y fo!adó ételk$nálatát #e!yezték fel.

élredobtam a ruhadarabot, közelebb húzódtam a t2zhöz, és rosszat se#tve kémleltem körbe.

Frdekes látvány tárult a szemem elé3 1ashuka szétvetett karokkal, holtra váltan hevert a földön, mellettetörékeny alak térdelt, és két tenyerét az ork mellkasának támasztva, ritmikus nyomásokkal próbáltasatlósom tüde#éből kipumpálni a vizet. <arna útiruhát viselt, sársz$n köpenyét pár lépéssel odébb e#tettea földre. %álli! érő ha#ának oldalsó tinsei közül he!yes fülek kandikáltak elő. 'evékenysé!e önma!ábanis me!lepő volt * ki látott olyat, ho!y e!y elf e!y orkot éleszt!essen9 *, zavaromat pedi! sak fokozta,ho!y az ismeretlen na!yon fiatalnak látszott. <ár az elfek közismerten hosszú élet2ek, és korukatme!besülni sem épp hálás feladat.

"z ütemes nyomkodás eredményeképp 1ashuka #ó ada! vizet böfö!ött fel, ma#d hasárahemperedve öklendezni kezdett. D#abb akhónyi vizet okádott ki, és prüszkölve próbált leve!őhöz #utni."z elf, látva, ho!y boldo!ul ma!ától is, ru!anyosan felemelkedett, és felém fordult3 nyilván me!érezte,ho!y bámulom.

" t2zrakás túloldalán korhadt farönk feküdt ülőhely !yanánt. "z elf arra telepedett, és szótlanulkotorászni kezdett rönk mellé támasztott, szö!letes iszák#ában, amit eddi! észre sem vettem. ekete bőrbekötött butykost halászott elő, és nekem nyú#totta. 1ivettem kezéből a flaskát, és visszazökkenve na!yotkortyoltam a szúrós sza!ú italból. " pálinka * ha az volt * köhö!ésre in!erelt, de azért #óskán húztam

belőle, és elé!edetten hunytam le szememet, aho!y !yomromi! érve tüstént melen!etni kezdett forróhullámaival. %isszadu!aszoltam az üve!et, és kezem ü!yében a földre áll$tottam3 valami azt sú!ta, nemez volt az utolsó alkalom, ho!y a se!$tsé!ére szorulok.

* )z #ólesett * sand$tottam az elfre. * 1öszönöm.* %ál#ék e!észsé!edre.* Aondolom, a te #óvoltodból élünk3 ezért is fo!add hálás köszönetemet. "z én nevem "irun al

Marem, amaz ott * intettem az ork felé * pedi! a satlósom, 1ashuka. " 4all!ata!ok nemzetsé!ének harosa, nem az ellensé!ed.

Me!lepve vonta fel szemöldökét3 nyilvánvalóan nem értette, mire élzok ezzel.* D!y tudom, a tieid nem sz$velik i!azán az orkokat, ezért mondom, ho!y 1ashuka különle!es

teremtmény3 fa#társai évtizedek óta szol!ál#ák rendemet, 0arton paplova!#ait.* E, én nem fo!lalkozom ilyesmivel * le!yintett az elf.* )z ritkasá! a ma!adféléknél. 4a netán...* "z én nevem ?rri 1;4el!ar. 'alán már hallottad is a h$remet.* )leddi! nem... &a#nos. * ?rri 1;4el!ar. " varázsló.* -em va!yok ismerős errefelé * dünnyö!tem óvatosan. * Fszakról származom."z elf homlokránolva nézett rám.

* Frdekes. "z elmúlt kétszáz évben tudtommal odafent is sokan me!ismerték, és me!tanulták félniaz ?rri 1;4el!ar nevet. -o minde!y. &zóval paplova! va!y. 0e miért nins ra#tad pánél9* Mostanában inko!nitóban utaz!atok. &ok a rosszakaróm errefelé.*"zokból nekem is akad e!y pár.* #e!yezte me! az elf szomorúan.



1ashuka közben befe#ezte a folyó vizének kiöklendezését, és mikor lé!szom#án is úrrá lett, véreresszemekkel dülön!élt a t2zhöz. &zemmel láthatóla! nem zavarta, ho!y surom v$z3 lapátkezévelnéhányszor vé!i!!yalult fe#e búb#án, ho!y piszkosfehér sörtéi elő$rásosan felmered#enek, ma#d keresztbevetett lábakkal mellénk huppant, és !yanakodva mére!ette az elfet.

* 1ashuka * kezdtem na!y leve!ővel *, hadd mutassam be me!mentőmet, aki té!ed sem volt rest afolyóból, kirán!atni. " neve ?rri. 4$res varázsló.

* 1ashuka, a 1osok és a Morzsolók deeó#a, ne!yedik assente. * mormo!ta az ork.* )!y pofa ital talán #obb kedvre der$t. "z elf mosolyo!va intett, ho!y ad#am közelebb a butykost.1ashuka értetlenül meredt rá, aztán na!yot húzott a flaskából, amit a markába nyomtam. "z üve!et

leen!edve ú#ra az elfre bámult, aki biztató mosollyal viszonozta pillantását. "z ork, látva, ho!y mé!mindi! nem mutat pökhendi viszoly!ást irányában, elvi!yorodott, ma#d nyakalni kezdte az erős italt.Miután ele!e lett, #ó$z2t böffentett, ré!i nyarak és er#edő !yümölsök k$sérteteivel tel$tve rö!tönzötttáborunk leve!ő#ét.

* Merre visz az utad( barátom9 * fordultam az elfhez.* 0élnek tartok. elkeresek néhány várost( üzleti élzattal, aho!y ú#abban mond#ák.* Miféle üzleti élokat ker!et e!y ma!adfa#ta varázstudó9* )z talán té!ed és társadat is érdekelni fo! * felelte re#télyes !rimasszal ?rri. elpattant ültéből, és a

közeli fák alól két #ókora zsákot húzott felénk. %isszatelepedve a rönkre kibontotta a zsákok szá#át3 aze!yikből tarka*barka selymek kandikáltak ki, a másikban vad sz$nekre batikolt lábbelik töme!esúfolkodott.

* Mé! van amott két*két ilyen zsákom. %alósá!os kinsesbánya.Ayanakodva vettem fel a zöld selyem köpönye!et, amit pár pere dobtam félre.* Mint ezek itt9 * kérdeztem !yanakodva, u##aim közt morzsol!atva a kelmét. ,* átom, van szemed a má!ikus elf ruhadarabokhoz.1étkedve fesz$tettem ki kezeim között a szövetet, és ú#ra átfutottam a sze!ély feliratát. )!y ismert

Ailron*réma részletére ismertem benne, bár a másoló több hibát is vétett.* )z érdekesnek látszik. Miben re#lik a má!ikus ere#e9 * érdeklődtem.* "mit a kezedben tartasz, az erdők szellemének hatalmával b$r3 viselő#e kámforrá válik a vadonban,

ha a vállára ter$ti. * mondta nem kis büszkesé!!el ?rri."z $zléstelen ron!y e!yébként sak annyi má!ikus töltést hordozott, mint e!y kisebb tál borsó, de

nem akartam udvariatlan lenni, hisz az életünket köszönhettük a barátsá!os elfnek.* )z valóban na!yon hasznos tula#donsá! mondtam óvatosan, és visszatettem a földre a köpenyt.* 'uatnyi hasonlóm van mé!, és különle!es b2verővel rendelkező sizmákból is a#ánlhatok néhány

párat. 4a már $!y hozta a sors, ho!y találkoztunk, na!yon olsón me!szám$tom nektek bármelyiket.* 4a nem titok * dünnyö!tem, ho!y némi időt nyer#ek *, áruld el, ho!yan #utottál hozzá#uk, kérlek6?rri elé!edett mosolyt villantott rám, és mellét kidüllesztve válaszolt3* Fn ma!am kész$tettem őket. "z effa#ta holmik előáll$tásának ha!yománya apáról fiúra száll

köztünk, elfek között, ezért a ma!atokfa#tának felettébb ritkán #ut belőlük.* 'artok tőle, ho!y a mi szerény anya!i lehetősé!eink nem teszik lehetővé, ho!y vásárol#unk

ezekből a ritkasá!okból * próbálkoztam.* G!yan, ra#tatok nem akarok nyerészkedni. 4idd el, me!éri.* 'alán ma#d máskor."z elfnek láthatóla! rosszal esett, ho!y elutas$tottam. &értődött aral !yömöszölte vissza a zöld

selyemköpenyt a zsákba, ma#d visszavonszolta kinseit a többi közé. %isszatért a t2zhöz, iszák#ábankezdett kotorászni, ma#d szár$tott húst, fekete kenyeret és e!y tömlőt varázsolt elő. " send kezdettkényelmetlenné válni * komolyan latol!attam, ho!y mé!is veszünk néhányat a má!ikus ruhadarabokból.

* Merre veszed az utadat, varázsló uram9 * kezdtem neki nehezen.* efelé a v$z mentén, pár órányi #árásra innen van e!y folyami rév. 8da tartok * felelte morosan

?rri.

* 4a nem bánod, satlakozunk hozzád. Dtközben mesélhetnél mé! azokról az elf holmikról, talánmé!is érdekelne néhány #óféle köpönye! a hozzávaló lábbelivel.* 'ényle!9 * ?rri arkife#ezése tüstént barátsá!osabbá vált. * Me! sem kérdeztem3 kértek néhány

falatot9 * Fs felénk k$nálta vasorá#át.



" me!enyhült lé!körben mindhárman bőven fo!yasztottunk a =varázsló> elemózsiá#ából, éskönnyed seve!éssel folytattuk az ismerkedést. " vasora vé!eztével * bár öltözékünk mé! nem száradtme! * szétru!daltuk a tüzet. 1ashuka és ?rri harsányan tréfálkozva u!ratták e!ymást. "z elf !yorsanösszesoma!olt, az ork pedi! készsé!esen a#ánlkozott, ho!y se!$t ipelni az értékes rakományt.

-éhány órás baktatás után a folyó mentén fáklyafények t2ntek elő. ?rritől útközben me!tudtuk,ho!y a favá!ók itt en!edik v$zre a kivá!ott rönköket, amiket tuta#okká kötöznek, és leúsztatnak a kétnapi

#áróföldre lévő városi!. " tuta#okat sz$vesen veszik i!énybe a környék földm2vesei is terményeik száll$tására, és az alkalmi utazók is sz$vesebben használ#ák a folyót, mint a kevesebb biztonsá!ot nyú#tóerdei utakat.

" révnél serény munka folyt3 a meredek partoldalról za#osan !ör!ették a v$zbe a lesupasz$tottfatörzseket, lent néhányan na!y vaskampókkal összehúzo!atták, ma#d kötelekkel e!ymáshoz kötözték őket. " tuta#okat lazán e!ymáshoz kapsolva sorokba rendezték, és hosszú rudakkal irányban tartvaúsztatták lefelé a szel$d sodrású v$zen.

Frkezésünkkor épp e!y ilyen alkotmányra hordták fel szaka#tószám a zöldsé!et és !yümölsöt.4átrébb nyol*t$z ember #ókora faládákat pakolt * a teher lassú haladást $!ért, de vi!asztalt, ho!y a folyóközepén le!alább üldözőinktől nem kell tartanunk.

Mielőtt a rév le!szélső fáklyáinak fénykörébe értünk, ?rri pissze!ve me!állást paransolt. :sendre

intett minket, és az erdei útról a fák közé húzódva fürkészte a készülődést. 1ashuka és én a biztonsá!kedvéért követtük példá#át3 a s2r2 al#növényzetbe !ázoltunk, és sak ma!unkban latol!attuk, va#on mireme!y ki a #áték. <árho!y mereszt!ettem a szemem, nem láttam odakint semmi fenye!etőt. )!y alkalmas!allyat kerestem, és 1ashuka széles hátához vá!tam, ho!y közöl#em3 itt és most az ő félállati ösztöneireés érzékszerveire lesz szüksé!.

"z ork mordult e!yet, a leve!őbe szimatolt, aztán rántott e!yet a vállán3 semmi. 5áuntam asunnyo!ásra, és előrekúsztam ?rri mellé, aki feszülten bámult az e!yik irányba. 1övettem pillantását3 a

partsze!élyen három könny2 fe!yverzet2, lóháton ülő ember tár!yalt valamiről, folyamatosan szemmeltartva a rakodókat. "lkalmi zsoldosnak, falusi verőle!ényeknek néztem őket * szedett*vedett bőrvérteketviseltek, oldalukon olsó kardok ló!tak, melyekről ler$tt, ho!y patkolókovás és nem fe!yvermester kezealól kerültek ki. 4átasaik sem hari lovak voltak, inkább amolyan kényelmes #ószá!ok.

* Mi a ba#9 * kérdeztem.* "zok ott hárman6 )n!em ha#szolnak, már szürkület óta. "zt hittem, ré! nyomomat vesztették, de

okosabbak, mint !ondoltam3 ü!yesen elénk vá!tak.* )z sak valami hülye tréfa, u!ye9 * kérdeztem mo!orván, miközben feltápászkodtam, és

száradófélben lévő ruhámról próbáltam levere!etni az avarral keveredő sarat. 1ashuka követte a példámat, azután mellém sörtetett3 láttán rémülten lapultak me! a felrebbenni készülő madarak.

* Mi van94omlokránolva bámultunk a lapuló elfre, aki fo#tott sutto!ással próbált minket rávenni, ho!y

hasal#unk vissza mellé.* "zok ott hárman na!yon veszélyesek szisze!te. * 'i is pórul #árhattok, ha velem e!yütt találnak

benneteket6* "zt mondtad, ho!y ?rri 1;4el!ar nevét me!tanulták félni errefelé. Mi !ondot okozhat e!y

ma!adfa#ta má!usnak három ilyen bu!ris9* átszik, ho!y nins szemed felismerni a veszélyt. )zek na!yon kemény fikók, főle! a vezérük, a

erdeorrú Maru. &okakat me!késelt már, és néhány ezüstért bármire ha#landó.* )lé!6 * fakadt ki 1ashuka, és öles léptekkel a lovasok felé indult.

-a!y ba# lesz ebből... * sutto!ta halálra váltan ?rri.* Mit is mondtál, mióta !yakorlod a varázslás tudományát9 * érdeklődtem." válaszra várnom kellett, mert az ork időközben a lovasokhoz ért, a erdeorrú Maru elé lépett, és

szó nélkül ütésre lend$tette sonkányi öklét. " sapás a szerensétlen * és vétlen * hátas pofá#án sattant3 asze!ény pára fá#dalmas nyer$téssel borult az oldalára. "z ork !yors mozdulattal a következő ellenfél felé

lendült3 me!ra!adta ken!yelben lévő lábát, és erélyes mozdulattal felfelé tasz$totta. " fikó me!lepett #a#dulással penderült ki a nyere!ből, 1ashuka tenyerével na!yot sapva a ló farára odébb u!ratta a riadtállatot, #ól irányzott rú!ással fültövön találta a feltápászkodni készülő férfit, aztán előrántotta, azaz inkábbleszak$totta satabárd#át az övére f2zött bőrsz$#ról. @tható üvöltéssel emelte fel, és a harmadik ellenfél



ellen indult. "maz páni félelemmel vá!ta sarkantyúit hátasa véknyába. " !ebe nyer$tve me!hőkölt, éstehetetlen lovasát ma!ával ra!adva vá!tatott az erdő s2r2#ébe. "z ork sarkon perdült, és dühtői fú#tatvarobo!ott a erdeom$ Maruhoz, aki fursán kitekeredett #obb lábbal hevert, és ke!yelemért könyörö!veemelte ma!a elé összekulsolt kezeit.

* ?rri... 1hell... ?rri 1h... ?rri, az elf varázsló a barátom6 *; üvöltötte fölé tornyosulva 1ashuka. * 4amé! e!yszer me!látlak a nyomában sza!lászni, kibelezlek, mint e!y sirkét6

* o!ást váltott a hari bárdon, és lap#ával sapta homlokon a erdeorrút, aki han! nélkül hanyatlotta földre. * Me! va!yok értve9Mivel választ nem kapott, 1ashuka na!yot fú#t, ma#d fe!yverét az övébe t2zve felénk intett3

biztonsá!os a terep. ?rri feltápászkodott, és előbb 1ashukára, aztán rám villantotta borostyánsz$n szemeit.* 'i na!yon na!y harosok lehettek * rebe!te me!illetődve.* o!d a motyód, és halad#unk * förmedtem rá, és ma!am is felra!adtam két zsáknyit a varázslatos

holmikból."z elf felnyalábolta a maradékot, és ü!etni kezdett utánam. " me!vilá!$tott térsé!en ásor!ó

emberek, akik mostanái! a verekedést bámulták, szótlanul tértek vissza munká#ukhoz, mint akik észresem vették a köz#átékot. esétáltunk a folyópartra, ahol na!yobb má!lya é!ett, néhány $rótáblávalfelfe!yverzett alak tevékenykedett, és pár munkafelü!yelő tár!yalta a holmik le!me!felelőbb

elrendezésének problémá#át. &zemem sarkából láttam, ho!y a helyi banda!azda * termetes, #óskán poakosodó férfi, aki szintén tanú#a volt 1ashuka ténykedésének * elé!edett képpel felénk indul.1arba font kézzel szemléltem a nyüzs!ést. 1ashuka és ?rri szótlanul álltak mö!öttem, én pedi! ú!y

tettem, mintha nem látnám a közel!ő férfit. +ár lépéssel odébb me!torpant( e!y darabi! kényelmetlenültéblábolva várta, hátha felfi!yelek rá, de tudomást sem vettem róla. Mikor köhinséléssel próbálkozott,na!y léle!zettel fordultam felé3 tartottam attól, ho!y ?rri üldözőinek móresre tan$tása feküdte me! a!yomrát.

* Me!bosáss, na!yuram, ho!y zavarlak. @ nevem Pamiero. * Mivel nem válaszoltam, felbátorodvafolytatta3 * Grasá!odék utazni szándékoznak, nemdebár9

* Cól látod, Pamiero barátom * feleltem me!könnyebbülve. * -álad kell en!edélyért folyamodni,ho!y a tuta#okkal tarthassunk9

* Fn va!yok ennek a fuvarnak a főfelü!yelő#e * bátorodott neki a fikó. * @ltalában nem száll$tunk ide!eneket in!yen, de most, mint láthatod, különle!es rakományunk van. *" három alkotmányt elfo!lalóládák felé intett. * Frtékes bútorokat száll$tunk a városba, szeretném biztonsá!ban haza#uttatni őket.%életlenül tanú#a voltam a barátod iménti küzdelmének, és feltételezem, te sem va!y akármilyenfe!yverfor!ató. "mennyiben ha#landók va!ytok a védelmet erős$teni, készsé!!el eltekintek a viteld$#tól.

* %edd ú!y, ho!y me!állapodtunk, Pamiero mester * saptam párnás tenyerébe. * 4ol lesz ahelyünk9

* Ayertek velem, me!mutatom. 4amarosan vé!zünk a rakodással( azt akarom, ho!y a ha#nal már av$zen talál#on bennünket3

)lfo!laltuk posztunkat a bútorokat száll$tó utolsó tuta#on. " ládák tete#ére kapaszkodtunk3 a lazánösszekötözött rönkök közt felsapó hullámok elvették kedvünket a lenti üldö!éléstől. ?rri széles pen!é#2tőrt halászott elő, és fesze!etni kezdte e!y kisebb láda leszö!ezett tete#ét. Gnottan hevertem el, 1ashuka

pedi! hari bárd#a bőrsz$#ának #av$tásával kezdett fo!lalatoskodni. "z elf hosszas küszködés után felfe*sz$tette a ládát, ma#d me!próbálta a varázslatos köpenyeket és sizmákat bezsúfolni a fényezett bútorok mellé. "mikor vé!zett, a sálén kandikáló fedéllel kezdett ba#lódni, de hamar*felha!yott a próbálkozással,és elé!edetten mellém huppant.

* <iztonsá! * bientett. * "z utazó számára ez mindennél fontosabb." helybeliek időközben vé!eztek a berakodással. -éhányan felkapaszkodtak a tuta#okra, és hosszú

rudakkal kezdték a hosszan k$!yózó alkotmányt a folyó sodrába terelni. " parton maradók közül páranszintén póznát ra!adtak, és buz!ón se!édkeztek a sáklyázóknak. "z emberek összehan!oltan és!yakorlottan tették a dol!ukat3 hamarosan már a fősodorban haladtunk komótos lassúsá!!al. " rév

személyzete harsány kiáltozással búsúztatta a tuta#k$!yót.1eleten deren!ő sávban vilá!osodni kezdett az é!3 sár!ás sze!ély2 felhők #elezték a ha#nalközeledtét. " durván me!munkált ládák tete#én heverve, a folyó hullámain rin!atózva bámultam a



halványuló silla!okat3 most kezdtek erőt venni ra#tam az elmúlt napok viszonta!sá!ai. 1ezemettarkómon összekulsolva lehunytam a szemem. +erek múlva kar#aiba vett az álom3 elszunnyadtam.

14

Mikor felébredtem, a nap már ma!asan #árt. M$! aludtam, ?rri ú#abb ládákat me!sonk$tva néhányszál deszkára tett szert, amiből a rólam leszedett köpeny se!$tsé!ével hevenyészett sátorfélét fabrikált fö*lém, ho!y me!óv#on a nap hevétől. 4álásan !ondoltam az idétlen hazudozóra, aki fura viselkedésévelszö!es ellentéte volt mindannak, amit az emberek az elfekről és kultúrá#ukról hisznek.

elültem, nyú#tózva ás$tottam mé! e!yet, ma#d !yorsan elbontottam a kis sátrat. &étáltam pár lépést,ho!y me!moz!assam ta!#aimat, és társaim után néztem. 1ashukát a szomszédos tuta#on fedeztem fel3hosszú rúddal állt az emberek között, és lomha #árm2vünk irány$tásának fortélyait próbálta eltanulni. "zelfet #óval előrébb találtam3 mélyvörös kelmét * !arantáltan valódi varázsköpönye!et * !y2rö!etve ma*!yarázott a pihenő embereknek. "zok unottan hall!atták előadását3 a vásárlási szándék le!sekélyebb

#elét sem tudtam felfedezni ra#tuk.Mélázva üldö!éltem, m$! ?rri vissza nem tért3 keser2en ostorozta a bu!risokat, amiért oly

közömbösnek mutatkoztak a misztikum iránt. Me!vártam, m$! kidoho!#a ma!át, aztán felpillantottam rá3* -em mesélnél valamit a rette!ett varázslóról, akit az e!ész 0élvidék me!ismerhetett az elmúlt pár

száz esztendőben9"z elf zavartan for!atta a szemét.* Mé! nem va!yok felkészülve a !yakorlatra, de elméletile! szakadatlanul képzem ma!am.* Miért üldöztek a erdeorrúék9* 4osszú történet. Cóval korábbról kéne kezdenem, ho!y me!értsd( ennyire azért mé!sem érdekel a

dolo!, u!ye9* 0e i!en * feleltem könyörtelenül. * %á!# sak bele nyu!odtan6* -os * sóha#tott ?rri *, a szüleimet nem ismertem3 !yermekként talált rám e!y ember, valahol a

vadonban. &zéné!etőként dol!ozott, és en!em is annak nevelt. Ay2#töttük a fát, é!ettük a szenet( néhamás emberek #öttek, és elvitték, amit kész$tettünk. "ztán e!y nap a széné!ető na!yon benyakalt a

pálinkából. elmászott a boksa tete#ére, ho!y betakar#a az e!yik ny$lást( és besz$vhatott valami mér!ezőt,mert le!urult és ú!y maradt, mozdulatlanul. )!y darabi! próbáltam éleszt!etni, de amikor a ne!yedik napon sem mozdult, a hasa felpüffedt, a fülei me! kezdtek me!feketedni, me!értettem, ho!y ez a halál,amiről annyit mesélt nekem.

Nsszepakoltam pár holmit, találtam e!y zaskó rézpénzt is, és elindultam arra, amerről az emberek szoktak #önni a szénért. )stére e!y városba #utottam. )mlékszem, na!yon tetszett a nyüzs!és me! az a sok ember, a mutatványosok a piaon me! minden. 8tt maradtam, és ott is nőttem fel3 néha loptam, néhadol!oztam * nem volt túl na!y kereslet az ü!yes fiúkra arrafelé. 1ezdetben nem szerettek3 aztmondo!atták, ho!y elf va!yok( más, mint ők. "ztán me!szoktak, én me! lassan felseperedtem, mint

akárki más. * ?rri hall!atott e!y sort. * ?dővel rá#öttem, ho!y ha re#télyesen viselkedem, a többiek tisztelettudóbbak velem, és az ide!eneket is könnyebb me!szabad$tani az erszényüktől. Mindenfélemódot eszeltem ki, ho!y pénzre váltsam a származásomat. 4o!y hány éves va!yok, nem tudom pontosan* harmin körül lehetek. Ayakran mondo!atták nekem, ho!y azért nem szeretnek az emberek, mert mi,elfek sokkal tovább élünk más teremtményeknél, de én ezt nem na!yon hiszem3 azok közül, akiket avárosban ismertem, e!y sem érte me! a kilenvenet. )!yszer*kétszer láttam hozzám hasonlókat, aho!yátutaztak a városon * könny2 volt me!értenem, miért nem szereti őket senki. 0ölyfösek, ma!asan hord#ák az orrukat, és sak a fura trallala nyelvükön ha#landók társalo!ni. %elem sem tettek kivételt, ezért nemfo!lalkoztam többet velük. &ikerült összekupor!atnom némi pénzt. &elyemköpenyeket me! könny2sizmákat vettem ra#tuk, kipin!áltam őket mindenféle $rással, amit sak össze tudtam !y2#teni. "zemberek tel#esen me!zavarodnak, ha e!y ma!amfa#ta elf holmikat k$nál nekik( a fene se tud#a, miért.

:sináltam e!y rakás má!ikus ruhát, és árulni kezdtem őket, de ali!ho!y sikerült túladnom e!y*e!ydarabon, mindi! tovább kellett állnom, mert a vevők na!yon dühösen hozták vissza, a pénzüketkövetelték, és salónak neveztek. * ?rri szomorúan in!atta fe#ét. Mostanra kitanultam a szakmát3 ha



sikerült e!y*két dol!ot eladnom, !yorsan felsz$vódom. +ár nap#a sa#nos me!int kellemetlensé! ért.)lőször ú!y t2nt, beütött a na!y üzlet3 e!y alak na!yobb tételt vásárolt az árumból. Fppen me!ünnepelnikészültem a fo!ást, mikor tudomásomra #utott, ho!y a helybeli tolva#éh vezérének hülye fia az illető, ésmost az e!ész banda rám vadászik. "zóta menekülök, és azóta pan! $!y az üzlet * fe#ezte be!ondterhelten.

* -ehéz időket élünk * mormoltam, ü!yelve, neho!y e!y önkéntelen !rimasszal tovább keser$tsem.

" nap további részét heverészéssel és kényelmes beszél!etéssel töltöttük. " hullámok hátán lassansodródó tuta#okon zson!$tó han!ulat uralkodott. 1ashuka, ho!y tovább finom$tsa frissen szerzetttehniká#át, időről időre átvette valamelyik sáklyás helyét. "z emberek, akik eleinte kerülték, lassanme!kedvelték az ener!ikus óriást, aki mindi! kapható volt rá, ho!y kise!$tse őket. Fn ma#d; me!vesztemaz unalomtól a semmittevés hosszú órái alatt. Cobb h$#án az elf folytonos lód$tással t2zdelt történeteithall!attam * nem voltak túl érdekfesz$tőek, ami azt illeti. )leinte rá*ráripakodtam, ho!y hall!asson,olyankor odébbállt, ám mikor elunta ma!át, mindi! vissza#ött kisit beszél!etni.

1ashuka szerzett valakitől e!y bádo!bö!rére való pálinkát, ;de mivel valaki rávette, ho!y az é##elsáklyázzon helyette, kettesben ittuk ma!unkat del$riumos álomba ?rrivel.

Másnap az elf hirtelen ötlettől vezérelve az e!yik bútorszáll$tó láda fedelébe a :alo nev2 #áték táblá#át véste tőrével. -éhány órás fari!sálás után készen volt a hét*hét fi!ura is3 ?rri a tétlen embereknek

a szabályokat elma!yarázva, kis tétekkel fo!adva #átszani kezdett. 4amarosan azok, akik nem asáklyázással voltak elfo!lalva, mind köré !y2ltek, i!yekezvén ellesni az ú# szórakozás fortélyait. "z elf ü!yesen manipulálta ellenfeleit, !ondosan ü!yelt rá, ho!y !yakran és ostobán vesz$tsen, ma#d, mikor ellenfele ma!a #avasolta a tét emelését, látszóla! a vak szerense se!$tsé!ével vesztes helyzetből is nyert.

-em kopasztott me! senkit( sak arra ü!yelt, ho!y apránként !yarapod#anak a rézpénzek az erszényében.1issé sodálkoztam, ho!y ismeri a :alót, melyhez #ó ada! szerense és sebes ész#árás szüksé!eltetik. "

#áték Lnev északi* részén, ott is inkább a nyu!ati vé!ekén volt elter#edt, idelent most találkoztam először vele.

"z emberek e!ymás he!yén*hátán tülekedtek, ho!y lássák az érmékben folyó küzdelmeket, és ho!yvé!re leülhessenek kipróbálni frissen kieszelt straté!iáikat. 1ashuka, aki ha#nali! kormányozta a tuta#t,mostanra ú#ra feláll$tott sátrunk árnyékában hortyo!ott za#osan. " sáklyások sak akkor löktek e!yet*

e!yet a tuta#okon, ha az örvények va!y a fel!yorsuló áramlások me!próbálták eltér$teni szerelvényünket *$!y esett, ho!y senki sem fi!yelt fel az elölről érkező vészkiáltásokra.

" #átékot bámuló kibiek későn kaptak észbe. )!yik tuta#ról a másikra u!rálva sáklyáik utánkaptak, de már sak késleltetni tudták az elkerülhetetlent3 a folyó váratlan kanyart vett, part#a valósá!oskanyonná sz2kült előttünk. "hol a meder a le!keskenyebbnek látszott, lánokkal me!erős$tett köteletfesz$tettek ki háromlábnyi ma!assá!ban, ho!y rohanásunkat me!fékezzék. " fel!yorsuló v$z ha#tottatuta#ok felületéről a sapda szinte leborotválta a rakományt, de éppen elé!!é visszafo!ta a #árm2veketahhoz, ho!y azok reménytelenül e!ymásba torlód#anak.

8rd$tva ébresztettem fel 1ashukát, aki riadtan ült fel az árnyékvető alatt. &zerensére az ork, akime!lehetősen ostobán tudott viselkedni, ha számára bonyolult * e!y !yermek számára viszonyla!e!yszer2 * problémába ütközött, a kr$zishelyzetekben !yorsan és #ól tudott dönteni. elpattant

pihenőhelyéről, imbolyo!va előreu!rált, és bárd#ával elva!dosta a köteleket, melyek tuta#unkat azelőttünk haladó #árm2höz kapsolták. 4átrarohanva me!tette u!yanezt a minket követő rönkha#óval is,kettészak$tva a tuta#lánot, és kiszabad$tva lélekvesztőnket a többi fo!sá!ából. "z elf lélekszakadva loholtvissza hozzánk. "z elöl haladó rönkök összetorlódva e!ymás alá buktak, v$zbe rántva a rakományt. )!ymásik tuta# kötélzete nem b$rta a terhelést, és szétszakadt3 a szálfák önálló életre kelve bukdásoltak, ládátláda után lód$tva a hullámok közé. <ár nem merültek mélyre, fényezett és kárpitozott tar talmuk értéktelenkaattá silányult a folyó lösztől sár!álló vizében.

1ashuka időközben me!kaparintott e!y sáklyát, és ü!yesen manőverezve kerül!ette azakadályokat. " partot fi!yeltem3 mindkét oldalon fekete ruhás, lánin!et viselő alakok emeltek $#akat ésszámszer$#akat a v$zi katasztrófa maradványaira. -em haramiák voltak, ez látszott ruhá#ukon,

fe!yverzetükön és katonás moz!ásukon. 4o!y nem a rakományt akarták elorozni, e!yértelm2en kit2ntabból, ho!y az akadályt alasonyan a v$z felett fesz$tették ki, ü!yet sem vetve rá, milyen károkat okoznak vele. )!y pillanattal később tüzes nyilak tuat#ai saptak a tuta#okra, !yorsan lán!ba bor$tva a !yúlékonyanya!okat. 1eskeny folyosó maradt a #obb oldali part és a torlasz között, 1ashuka ebbe kormányozta



#árm2vünket. &istere!ve é!ő nyilak saptak le körülöttünk, és sak a vakszerensének köszönhettük, ho!ye!y sem fúródott belénk.

)lértük a lánakadályt, mely a tuta# orrában álló ládának feszült. " rönkha#ó orra á v$z alá bukott,fara ma!asra kiemelkedett a veszettül kalimpáló orkkal e!yütt. " tákolmány !yászos rese!éssel próbáltáttörni az akadályon, az alábukó rönkökről pozdor#ává zúzódva hullottak le az asztalosremekek.

* " v$zbe6 " v$zbe6 * ord$totta felénk 1ashuka.

?rri me!ra!adta azt a ládát, amibe a tel#es árukészletét re#tette, és értelmetlen kétsé!*, beeséssel próbálta távolabb rán!atni a sebesen közeledő lántól.* )rre nins időnk6 * ra!adtam me! a vállát.* " v$zbe, !yorsan6"z elf kiszabad$totta ma!át szor$tásomból, és ú#ra me!ra!adta az e!yik kiló!ó zsákot.* Mindenem ezekben van6 &e!$ts6 * Fs me!próbált kiibálni e!y batyura való sizmát a fiókos

szekrényke mellől, ahová előző nap olyan hősiesen be!yömöszölte. áttam, ho!y a parton állók ú#rafelhúzzák az $#aikat, és biztos voltam benne, ho!y ilyen közelről már nem fo!nak hibázni. Nkölbeszor$tottam a kezem, és tarkón saptam a sivalkodó elfet, aki ron!ybabaként suklott a kar#aim közé.Me!ra!adtam vállán a *ruhát( és vele e!yütt a v$zbe vetettem ma!am.

"m$! szusszal b$rtam, a felsz$n alatt maradtam, és lábaimmal tel#es erőmből tempózva ha#tottam

ma!am előre, kihasználva a sodrás ere#ét is. 1özben !örsösen markoltam az elfet, és reménykedtem,ho!y nem fullad me!. 1iemeltem a fe#em a v$z alól, de sak e!y pillanatra, ho!y lássam lőnek*e utánunk,ma#d hátamon lebe!ve, az orromon át préselve ki a leve!őt, me!int lemerültem. Có néhányan bámultak azuszadék felé a pariról * se#telmem sem volt, va#on észrevettek*e. 1ashukát nem kerestem3 akkora tüdővel,mint az övé, ötször annyi idei! képes v$z alatt maradni, mint én. Most már e!yre bizonyosabbnak látszott,ho!y az elf me!fullad, sür!ősen tennem kellett valamit. <ukdásoló, barna kárpitú karszéket értem utol *me!ra!adtam és ú!y ford$tottam, ho!y kiemelkedő párná#a re#tsen minket a kereső tekintetek elől.

elsz$nre emeltem az elfet, aki kráko!va kapálódzott3 a hide! v$z és a leve!őhiány eszméletre;tér$tette. )!yik kezemmel me!ra!adtam á nyakát, a másikkal a folyton átfordulni i!yekvő karszéket, éslábammal vadul taposva próbáltam a felsz$nen maradni. ?rri vé!re úrrá lett az izmait rán!atókapálódzáson, és a széket me!ra!adva ő is a v$zre feküdt, ho!y elre#tse fe#ét a élpontot kutató ellensé!

fürkésző tekintete elől.Most, ho!y az elfet már biztonsá!ban tudtam, átfordultam a hasamra, ma#d na!y leve!őt véve

me!lova!oltam a folyam sodrát, és a v$z alá merülve, kemény tempókkal úszni kezdtem. +ár peres pihe!és után ?rri is követte a példámat.

" #ó félórás küszködés során elszakadoztunk e!ymástól. " folyó váratlan kanyarulatai és a #árhatatlan partszakaszok me!nehez$tették támadóink dol!át. "!!asztó volt a lehetősé!, ho!y e!y, akörnyéket #ól ismerő vezető se!$tsé!ével elénk vá!hatnak valamelyik kanyarulatnál * már ha eszükbe #ut,ho!y tuta#ok nélkül is a v$zen próbál#uk folytatni utunkat.

1ezdett már fárasztani a ruhában és sizmában való úszás, mikor az e!yik partmenti domboskatövében a békésen üldö!élő 1ashukát pillantottam me!. &zárazra evikéltem én is, és leru!daltamsizmáimat, ho!y kiöntsem belőlük a vizet * savanyú képpel vettem tudomásul, ho!y a bőr #óskánme!sz$vta ma!át. -em mintha szám$tott volna3 ruházatomat le!alább ennyire me!viselték az elmúltnapok kényszer2 fürdői.

1ashuka nem ha!yta veszni a tuta# irány$tására szol!áló rudat3 a pózna a földön hevert mellette.edőltem én is a f2be, és zihálva kapkodtam leve!ő után. Mikor kifú#tam ma!am annyira, ho!y beszélnitud#ak, lábammal me!böktem a sáklyát.

* )zt minek ipelted ma!addal9* " tuta#unk, amit sikerült leválasztani a többitől, nemsokára itt lesz * felelt elé!edett vi!yorral az

ork.* &ikerült áthúznod a lán alatt9* éli! már átbukott, mikor a v$zbe u!rottunk. " sapda se!$tsé!ével sikerült ledöntenem a maradék

ládákat, ú!yho!y ez az e!y át#ött a torlaszon. -em akartam mellette maradni3 azok a bitan!ok na!yonlődöztek. 4a nem úszott ki a fősodrásból, akkor hamarosan itt kell lennie.)lé!edetten vere!ettem me! a vállát.* -em bánnám, ha $!y lenne3 e!y darabi! követnünk kell a medret.



4amarosan elfünk is me!érkezett3 mikor kikemer!ett a v$zből, olyan volt, mint e!y ázott madár3útközben valaho!y sikerült me!kaparintania e!y kanárisár!a köpenyt( azt húzta ma!a után keservesképpel, mintha bitó alá készülne éppen. "z olsó festék !yorsan leoldódott, és a parti sárral elkeveredves$kozta az e!yébként is !yalázatos állapotú selymet. ?rri me!szemlélte kinsét, ma#d káromkodvaelha#$totta.

* Nrülök, ho!y me!#ött az eszed * mormoltam.

* )!y élet munká#a * dünnyö!te ő, aho!y mellénk telepedett.4all!atásba burkolózva lestük a vizet, várva, ho!y felbukkan#anak vé!re a rönkök. Qldö!éltünk akora délutáni napfényben fürdőző domboska tövén, hall!atva a madarak bosszantó siser!ését és akörnyező növények neszezését. )ltelt e!y óra is, mire a lomhán úszó, összekötözött fatörzsek felbukkan*tak. 1ashuka rikoltva u!rott talpra, és sáklyát ra!adva a v$zbe !ázolt. Mi is feltápászkodtunk, és leráztuk ma!unkról a várakozás alatt ránk telepedett álmossá!ot. Mire leballa!tunk a partra, az ork már #avában a

part felé terelte a tuta#t. elkapaszkodtunk az elffel, és a rönkökön üldö!élve ha!ytuk, ho!y 1ashukaismét a sodrásba kormányozza me!került #árm2vünket.

)!ymást válto!atva sáklyáztunk, erős tempót diktálva. ?rri e!yik szüksé!szer2 kikötésünkkor e!yenes, hosszú á!akat metszett, és hor!as he!y2 szi!onyokat fara!ott. Q!yesen nyársalta fel a folyóhalait, melyek a tuta# mellé sze!ődve in!erkedtek velünk * se!$tsé!ével e!yhan!ú, de bősé!es táplálékhoz

#utottunk. " tuta#karaván él#át, e!y kisebb város sté!eit az é#szaka második órá#ában értük el. " sötétsé!leple alatt me!állás és pisszenés nélkül soro!tunk tovább3 botorsá! lett volna összesapástkokáztatnunk sokszoros túlerőben lévő üldözőinkkel.

'ovábbi két napot töltöttünk a v$zen, és mikor ú!y éreztük, nem b$r#uk tovább, a kötelékeketszétva!dalva út#ukra en!edtük a nehéz fatörzseket. "z elf áll$totta, ho!y másfél napi #áróföldre keletreú#abb várost találunk, ahol összeszedhet#ük ma!unkat. Mivel mást ú!ysem tehettünk, reménykedtünk,ho!y sem a hely, sem a távolsá! dol!ában nem téved túl na!yot.

" kimer$tő tuta#ozás után a !yalo!út ke!yetlen próbatételnek bizonyult3 mikor vé!re széles erdeiútra bukkantunk, fáradtak voltunk már lelkesedni is. " másfél napi #áróföldet kettő alatt tettük me!, már*már feladva a reményt, ho!y az út e!yáltalában vezet valahová, de mikor az erdőből kibukkanvame!pillantottuk a várost övező erőd$tett falat, ú# erőre kaptunk valamennyien.

5övid !yalo!lás után e!y 5a#uzának nevezett porfészekbe értünk. " kiszélesedett út bolt$vesvároskapu alatt haladt át, árnyékából strázsák mére!ették a közeledőket3 az ő tisztük volt me!*akadályozni, ho!y a helybéliek nyu!almát kétes elemek hábor!assák. &zedett*vedett öltözékünk nem

bizonyult #ó a#ánlólevélnek3 né!y őr sietett elénk, ho!y mihamarabb * és lehetőle! szépszerével *távozásra b$r#on. 1önny2 lánin!ük felett mélykék köpeny hordtak, derekukat rövid karddal övezték,kezükben hosszú nyel2 alabárd sillo!ott. )!yikük mellén, vasta! lánon tenyérnyi, kerek medalionfü!!ött * a város $mere lehetett, a fikó pedi! a kapuőrsé! soros paransnoka. " helyőrsé! ruházata ésfe!yverzete !azda!sá!ról árulkodott3 az itteniek nyilvánvalóan nem faúsztatásból ten!ették nap#aikat.

* 4ová oly sietősen, atyafiak9 * áll$tott me! minket a tiszt.)lőbbre léptem.4osszú utat tettünk me! a vadonban, #ól esnék e!y kis pihenés. Me!szállnánk itt néhány napra,

mielőtt továbbállunk.* Fpp elé! koldusa van a városnak, nins itt szüksé! több léh2tőre.* Me!fizet#ük bősé!!el a szol!álataitokat.* Fs u!yan miből, hitvány kére!etők9 * szisze!te ő. * )n!em nem szedtek rá( me!ismerem messziről

a fa#tátokat.* <iztosan #ó szemed van az ilyesmihez, de most melléfo!tál * közöltem, és az elfhez fordultam. *

'őrt6?rri szó nélkül nyú#totta felém karsú pen!é#2, ele!áns kését.eoldottam széles bőrövemet, és a pen!ével szétfesz$tettem szö!letes sat#át. " fémkapsok halk

roppanással en!edtek, én pedi! markomba szórtam, és homlokránolva a tiszt orra alá nyomtam a

napvilá!ra került !yémántokat.* )z talán me!!yőz, ho!y fáradt utazók és nem kére!etők va!yunk." strázsa néhány pillanati! a kövekre meredt, ma#d han!nemet váltott3



* Me!bosásd, #ó uram, a tévedést3 manapsá! túl sok nyomorult próbál minálunk tanyát verni.%ándorlásban elny2tt ruhátok zavart me!, ú!y hiszem. * élrelépett az utunkból, és karmozdulattal

#elezte, sz$vesen látott vendé!ek va!yunk 5a#uzában.* Merre találom a le!közelebbi pénzváltót9 * érdeklődtem.* 5ö!vest, ho!y áthaladtok a kapun, a #obb oldali épületben.1öszönést mormolva haladtunk át a boltozat alatt. 'úlnan kövezett tér fo!adott minket. Cobb és bal

oldalán kokaforma épületek álltak, ahol a vámokat szedték a kereskedőktől, és az áruikat mázsálták. M$!társaim várakoztak, betértem a hivatali helyisé!be, és né!y követ seréltem be két tömött erszényre,miközben me!tudakoltam, melyik a város le!#obb fo!adó#a.

" teret elha!yva amolyan senkiföld#ére #utottunk, mely !y2r2ként övezte a várost, ma#d áthaladtunk a belső fal kapu$ve alatt, melyet a helybéliek már nem tartottak szüksé!esnek őriztetni. 4amarosan kőbőlés fából ve!yesen ép$tett házak közé értünk, ahol 5a#uza lakói békés hétköznap#aikat élték3 munka és

pénz után ka#tattak, szennyesüket száro!atták, va!y sörhabos képpel e#tőztek e!y*e!y italmérés ponyvá#aalatt.

1iadós séta után értük el a főteret, és e!ykettőre me!találtuk a %eres 1utyához $mzett fo!adót. "té!laépület mellé #ókora istállót ép$tettek, a be#árat elé pedi! fa ámbitust. " tornáon át #ókora, füstösivóba #utottunk. " hely átla!os átmeneti szállásnak bizonyult3 bent töl!yből ásolt nehéz asztalok

terpeszkedtek a hozzá#uk tartozó padokkal. " fal mellett #ókora söntés, mö!ötte konyha és azelmaradhatatlan na!ydarab, bőrkötényes, vidám fo!adós. "z asztaloknál helybéliek és átutazók ve!yesen3némelyek italozással ütötték el az időt, mások ebéd#üket költötték éppen.

1ashuka és ?rri az e!yik üres asztalhoz telepedett, én pedi! a söntéshez léptem, ahonnét akosmáros !yanakodva mére!etett minket. <evezetés nélkül elé dobtam a pultra az e!yik tömött erszényt.

* -a!y, kényelmes szobát három személyre. -a!y ada! ebédet és bort, forró fürdőt, e!y #ó szabót ésa város le!#obb fe!yverkovását, de tüstént6 * közöltem e!y szuszra.

" fo!adós kissé mé! mindi! !yanakodva húzta ma!a elé az erszényt. Me!oldotta zsinór#át, és a pultra bor$totta tartalmát, a vaskos ezüstérméket. "ra sak ekkor derült fel3 szélesen elmosolyodott, és a pénzt beseperve készsé!esen válaszolta3

* Mindent óha#od szerint, na!y #ó uram6

* -a azért * dünnyö!tem, és m$! a konyha felé óbé!atott, visszatértem társaim mellé." !azda hatalmas fatányérokkal és két kansóval került elő me!int. " tányérokon főtt és sült húsok,

zöldsé!ek és #ókora ipók sorakoztak.* Mire vé!eznek urasá!odék, a fürdő is készen lesz * biztos$tott, ma#d visszasietett a pulthoz, ho!y

pinehide! borának kellőképp ran!os ónkupákat ker$tsen."z elmúlt napok sze!ényes étrend#e után na!y étvá!!yal !yürkőztünk neki a finom falatoknak.

1ashuka ú!y zabált, mint e!y kiéhezett véreb3 rosszalló tekintettel néztük, aho!y fuldokolva tömima!ába*az öklömnyi ubákokat.

" lakomát borral öbl$tettük le, és követtük a fo!adóst, aki az istálló mö!ötti fürdőbe vezetettminket. " !őzfelhők közt három hatalmas, forró v$zzel teli dézsa várt ránk. &zakadozott !öneinket aföldre ha#i!álva ú#abb * ezúttal valódi * fürdőt vettünk3 az ork a kosmáros után kur#antva ú#abb ada! bortrendelt, ma#d mindhárman ké#esen nyú#tóztunk él a forró párát lehelő v$zben.

"laposan lesutakoltuk ma!unkat, vé!le! me!szabadulva a folyami utazás moskától, aztánernyedten heverészve kortyol!attuk tovább a ház mézes aromá#ú borát. ?rri fa!!atózni kezdett továbbiterveimről( !yan$tottam, a történtek után nem sz$vesen kerekedne fel nélkülünk.

* elszerelkezünk, és délnek vesszük utunkat * mondtam. * Me!láto!at#uk e!y ré!i barátomat(felkent pap, a pyarroni titkos térkapuk e!yikének őrző#e az illető. 0arton és az ő se!edelmével át#utunk anyu!ati he!yeken, és...

* -yu!ati he!yeken9 "rrafelé sak e!y he!ysé!et ismerek, á 1ránit.* 4a az van ott, akkor azon.* :sak az van ott * nyö!te ?rri, aztán han!os bu!yborékolással a v$z alá merült.

"rra szám$tottam, ho!y a fordulat kedvét sze!i, de salódnom kellett3 a vilá!ról szerzett sze!ényestapasztalatai alap#án töretlenül hitte, ho!y mellettünk biztonsá!ban lehet. -em volt sz$vem felvilá!os$tani,ho!y 1rán !yep2it elérve az életben maradásunk esélye körülbelül annyi, mint e!y nyúlé arozsomákokkal teli erdőben3 elé! hamar rá#ön ma#d ma!ától is.



. * Fbreszd fel az orkot6 * intettem a dézsá#ában za#osan szender!ő 1ashuka felé. "z elf mosdókendőt ra!adott, a v$z alá nyomva !ombóá !y2rte, mére!ette e!y darabi! az orkot, ma#d #ólirányzott ha#$tással képen találta. " behemót dühödt ord$tással riadt, és a rá #ellemző ösztönössé!!elkapott a falnak támasztott !yökérkefe után. "z ütközet vé!eredményét illetően nem voltak kétsé!eim,ezért kimásztam dézsámból, és az odakész$tett ropo!ós lepedők e!yikével szárazra dörzsöltem ma!am.'ársaim sakhamar követték példámat( a szár$tkozás után vizes nyomokat hátraha!yva aplattunk fel a

szobánkba.4amarosan kopo!tattak. "z a#tóban karvalyorrú, alasony emberke állt, talpi! feketében, akár valami !yászhuszár, kezében apró táskát szoron!atott. " szabó volt, mint kiderült( sorra vé!i!mériskéltminket, biztos$tva arról, ho!y pár órán belül a méretünkre i!az$tott rend ruhákkal fo! szol!álni. "mikor 1ashuka vállaira és mellére került a sor, a!!odalmasan sette!etett a nyelvével, és bosszankodva sóváltaa fe#ét, #elezve ho!y az ork ruházata okozza ma#d a le!több !ondot se!édeinek.

Miközben halk mormo!ással számol!atva dol!ozott, ú#abb vendé! kopo!tatott, kiáltásomra pedi! #ól me!termett, busa ba#uszú, füstös kép2 férfi óvakodott bel#ebb3 a fe!yvermester.

Ma!am köré savarva a fürdőlepedőt, az asztalhoz invitáltam, italt töltöttem mindkettőnknek, ma#dta!lalni kezdtem, miféle fe!yverékre is van szüksé!em.

* )!y kétkezes lova!kard, könny2 lánin!, néhány ha#$tótőr nekem * mondtam, ma#d az á!yon

heverő elfhez fordultam. * 'e milyen fe!yvert akarsz9* )!y finom rövidkardot, e!y hosszú $#at és pár dobótőrt hozzá.* )lkelne e!y lánin! is, neki pedi! * itt az orkra böktem * e!y shadleki pánéltörő számszer$#at

né!y tuat aélhe!y2 vesszővel me! e!y kerek pa#zzsal. "; vasruhát elha!yhat#uk( kétlem, ho!y akadnakészen rá illő darab.

" mester készsé!esen bólo!atott, ma#d rövid alkudozás után hozzávándorolt néhány me!maradtékköveimből. Miután minkét férfi távozott, behúzattam az orkkal a szoba nehéz sötét$tő fü!!önyeit, éssak ennyi kellett, ho!y a kellemes zson!ásból mély, pihentető álom le!yen, melyben nem létezik fá#dalom, árulás va!y halál.

15

1ora este volt, amikor felébredtem a halk motozásra. "z elf és 1ashuka mé! #avában aludtak3 aszobában a szabómester tüsténkedett. "z asztalon kitere!etve a ránk i!az$tott ruhák halmai, szépenösszeha#to!atva. átva, ho!y felébredtem, kért, próbál#ak fel mindent, ho!y lássa, le!ényei #ó munkátvé!eztek*e.

1érésének ele!et téve felöltöztem, és elé!edetten nyu!táztam, ho!y ruhámat akárha rám öntötték volna. 1érdésére, ho!y társaim mikor kelnek, közöltem, ho!y me!b$zom a munká#ában3 biztosanme!felel a többi is. )rősködött, ho!y me!várná a vé!ső próbát, de a#ánlkozását határozottan elutas$tva *ami szemmel láthatóan bosszantotta * kifizettem és út#ára bosátottam3 időre volt szüksé!em, ho!y átte*

kintsem a helyzetet.Miután ma!amra ha!yott, az a#tó mellé pakolt, ola#os f2részporral bélelt soma!okat kezdtem bonto!atni3 előkerültek a nemré! rendelt fe!yverek is. 'üzetesen átvizs!áltam mindet, és elé!edettenvettem tudomásul, ho!y a fe!yvermester a szabóval vetekedőn alapos ember3 #ól me!kérte az árat, de nem

panaszkodhattam a minősé!re.Mivel társaim mé! mindi! aludtak, felihelődtem és az ivóba indultam, ho!y e!y kupa sör és némi

harapnivaló után nézzek. 8dalent falakba vert vaskarikákban fáklyák lobo!tak, bevilá!$tva a helyisé!et.)!y sendes sarokba húzódtam, és a délután óta #óskán me!szaporodott vendé!sere!et fi!yeltem,miközben az elém tálalt kappansültből falatoztam. "!!asztónak találtam, ho!y három, szemmelláthatóla! ide!en férfi szúrós tekintettel pillo! felém, miközben halkan tár!yalnak valamiről. )!y belsőhan! azt sú!ta, papok va!y paplova!ok lehetnek( ho!y milyen rendbéliek, nem tudtam eldönteni, tekin*

tetük azonban nem sok #ót $!ért."kit a vezető#üknek !ondoltam, ötvenes éveiben #áró, szikár alak volt, vörös ha#át hosszúranövesztve hordta, arát vörös szakáll keretezte. &zikár termetéhez képest elna!yolt tülökorra felett



bánatos kék szemek pásztázták a vilá!ot, olyan arkife#ezést adva tula#donosának, mintha a vilá! összesfá#dalmát vállain hordozná. &zéles tőrével szelte az ételt, és m$! esze!etett, mindvé!i! en!em fi!yelt. )!yidei! álltam szomorkás tekintetét, ma#d unottan vizslattam tovább az ivó vendé!eit, sak néha pillantvafelé#ük, akik továbbra is kitartóan en!em bámultak. )z már önma!ában elé! ok lett volna e!y kiadós

pofozkodásra, de eszembe idézve a szervezettnek látszó városi őrsé!et, elvetettem az ötletet * a rövidalvás után e!yébként is kókadt voltam mé!. %asorámat befe#ezve komótosan iszo!attam sörömet, várva,

ho!y azok hárman elun#ák a szemmelverést, és elém toppan#anak vé!re." dudaorrú vé!re*valahára elszánta ma!át3 kupá#át látszóla!os nemtörődömsé!!el me!ra!advafelállt, és lassan az asztalom felé vette út#át. 'ekintetem az övébe fúrtam, aho!y közeledett, és láttam3 haü!yesen leplezi is feszültsé!ét, a hányavetisé! álá#a mö!ött feszülten konentrál minden rezdülésemre.

Me!állt előttem, az asztalra koppantotta borral teli ónkupá#át, ma#d szó nélkül, rendületlenül aképembe bámulva a padra zökkent. Gnott érdeklődést m$melve felvontam a szemöldököm, ma#d inikuskézmozdulattal intettem, ül#ön sak le nyu!odtan. -éhány pillanati! farkasszemet néztünk( torkátköszörülve szólásra készült, de me!előztem3

* Mielőtt bármit is mondanál, áruld el, ho!y az istenek hara!#ába bukkantál rám9)lé!edett képpel bientett.* -em volt nehéz dol!om. 4$rnevedre rászol!álva pusztulás és romlás #ár a nyomodban3 s$kot

húzol ma!ad után, amerre #ársz, akár a !abonasikló. Me! aztán * mosoly!ott * a +rasenseből túl sok útnem vezet a külvilá!ba.* Mi dol!od velem9 * szisze!tem. T Mert nekem semmi dol!om veletek, az utam pedi! sietős." tülökorrú tovább mosoly!ott( ler$tt róla, ho!y ezt vé!telenül ele!ánsnak, a szemet pedi! a lélek

hü tükrének hiszi.* <ár eddi! nem találkoztunk, a le$rás pontosan illett rád3 amikor le#öttél a lépsőn, rö!tön tudtam,

ho!y sak te lehetsz az.* )z remek h$r * szúrtam közbe inikusan.* -em is se#ted, milyen ré!óta #árok a nyomodban.* %alóban nem se#tem, mint aho!y azt sem, ki az ördö! lehetsz.* 0rahenIald a nevem.

&zitkot mormolva köptem oldalra3 már sak ez hiányzott. 0rahenIald neve ismert volt papikörökben3 e h$rhedt, +yarron által felkent inkviz$tor tényle! ré!óta koslatott utánam( de eddi! mindi!sikerült elkerülnöm a vele való találkozást. )z is me!erős$tett hitemben, ho!y a +rasense*beli komédiát a

pyarroni szék beavatásával rendezték( ha másként lenne, a dudaorrú most mérföld*ezrek távolábanmunkálkodna az erre érdemesek lelki üdvéért.

* eloldották a rám kimondott e/ommuniatiót, $!y nem hiszem, ho!y dol!unk lenne e!ymással.* 4a feloldották is, en!em eddi! nem értes$tettek róla.*" nyavalya tör#e ki őket6* " rám rótt hatalomnál fo!va * sutto!ta 0rahenIald * felszól$talak, ho!y add fel ma!ad, rene!át,

és kövess önszántadból a le!közelebbi erőssé!i!, ho!y számot ad# tetteidről, s ho!y további sorsodrólérdemed szerint dönthessünk.

* Ma!ad sem !ondolhatod komolyan, ho!y me!teszem.* 4a ellensze!ülsz, kénytelen leszek élni hatalmammal. -e kényszer$ts erre6)z, sa#na, elé! rosszul han!zott3 a +yarron által felkent inkviz$torok, akik e!yfa#ta b$rák is voltak

e!yben, különle!es erőt birtokoltak, mellyel mé! a ma!amfa#tának sem volt tanásos u##at húznia.* Mé!is, mi az ellenem felhozott vád9* Mé! kérded9 @t$rtad 0arton tanait6 e!yveres rendet h$vtál életre, holott tudod( ho!y E+yarron

pusztulása óta az ilyesmi szi!orúan tiltott. "mikor me!térésre és b2nbosánatra szól$tottak, ellentmondtála &zentszéknek, amikor pedi! kitasz$tottak, szent háborút hirdetve dúl fel mindazon földeket, amerreme!fordultál. 5oIont és 0ovort erőszakkal vetted be és tetted székhelyeddé... Mit akarsz, mit mond#ak mé!9

* Mivel ma!yarázod, ho!y 0arton mé!sem fosztott me! a#ándékaitól9 H nem vetett el, mint a&zentszék.* -os, ez e!yenlőre mé! nyitott kérdés. Me! fo!#uk vizs!álni ezt is.



* Mi vé!re a kitasz$ttatásom9 -em oroztam el h$veket, nem prédikálok, hanem szent küldetésttel#es$tek, és...

* )zt sak te áll$tod. 0e akkor felel# te ma!ad, mi az elhivatottsá!od9 Mi a él#a a dartonita paplova! rendnek9

* )lmondtam nem e!yszer3 se!$tsé!ével h$vom létre 0arton e vilá!i birodalmát.* Minek a halál istenének földi helytartósá!9 Minek a lova!sá!9 'ieid bárdolatlanok, komisz tréfák

2zői, melyeknek levét ártatlanok isszák me!, szinte mindi!6 -em kedvelik őket sehol3 nyers viselkedésük kiáltó ta!adása minden papi erénynek.eldühödtem lova!#aim szapulására, ezért a kelleténél harsányabban szakadt ki belőlem a válasz3* ehet, ho!y nyersek, lehet, ho!y erőszakosak( azt is elfo!adom, ho!y nem k$ván#ák vissza őket,

amerre #árnak. -em mindi! értek e!yet a módszereikkel, de soha nem ta!adom me! őket3 én neveltemőket, olyanok nekem( mint a fiaim va!y a testvéreim. 'alán durvák és ke!yetlenek néha, olyankor is,amikor nem kellene, de ne feledd3 szent a küldetésük, és h$ven szol!álnak akkor is, ha nem értik él#aimat.

* )z nem ma!yarázat arra, ha itt*ott kiteszik a sz2rüket, bosszút állva térnek vissza, ra#tuk a teáldásoddal. )rre ad# ma!yarázatot6

* Me!kapod inkviz$tor. 4a sak e!yet is me!ölnek va!y me!sebes$tenek közülük, keményen

visszavá!ok, mert me!követelem, ho!y tisztel#ék az én véremet és az én küldetésemet őbennük6* 4ol van belőled az alázat, eretnek9* Cól nyisd ki a füled, 0rahenIald * sóha#tottam *, mert ide!enül han!zik ma#d, amit mondani

fo!ok. 1evesen fo!#ák fel, ho!y elérkezett a vé!ső dúlás ide#e. 0arton, akinek látásától rette! mindenhalandó, olyan ke!yben részes$t titeket, amire tán méltók sem va!ytok. "kik töretlenül hisznek, éshősiesen élnek, befo!adást nyernek az H birodalmába. 4a el#ött az utolsó órá#uk, a méltóknak nem kellelszenvedniük a halált. Menedéket kapnak 0arton birodalmában3 itt !y2lnek össze a hősök, a hatalmasok,a kiválasztottak, ho!y amikor elérkezik ennek a korszaknak az utolsó órá#a, az istenek mellett száll#anak hadba az el#övendő ú# vilá!ért. 1épes vá!y felfo!ni a szavaimat, inkviz$tor9

* &zörny2bb va!y, hiteha!yott, mint aho!y rebes!ették.* )l#utott ködös értelmedi!, amiről beszéltem9

4irtelen váltott témát, me!erős$tve !yanúmat, ho!y szavaim me!értés nélkül szálltak a semmibe3* "z eddi!ieknek némiképp ellentmond, ho!y ú#abban a 1ráni 'izenhármak ke!yét lesed. &zépen

beszéltél( de hazu!ok a szavaid3 sak hatalomra vá!ysz, valamire, amit +yarrontól reméltél, na!y#aink azonban átláttak ra#tad és ha!ymázas prédikáióidon6

* )le!et hall!attalak, vereskép26 * fakadtam ki, és felpattantam az asztal mellől.* -e hidd, ho!y ilyen könnyen me!szabadulsz tőlem, hamis próféta6 * szisze!te ő. Mé! nem

vé!eztünk e!ymással61irekesztettem vilá!omból, és szobánk felé indultam. Aúnyos nevetése ott visszhan!zott mö!öttem,

aho!y felhá!tam a fo!adó hátsó lépső#én.0ühösen vá!tam be ma!am mö!ött az a#tót3 halvány !őzöm sem volt, ho!yan leszek úrrá a

sökönyös inkviz$toron( aki rövid úton du!ába döntheti összes tervemet." mö!öttem besapódó a#tó dörrenése felriasztotta 1ashukát és az elfet3 álomittas képpel, értetlenül

bámultak rám.* &zedelőzköd#etek, kezd forró lenni a lábunk alatt a tala# * közöltem, de mintha a falnak beszéltem

volna3 a két ostoba #ószá! lelkendezve vetette ma!át az ú# ruhákra és a fe!yverekre. 'öpren!ve ültem azablakpárkányra, hátamat a kőfalnak vetettem, és próbáltam valami me!oldást találni. 4a me!ölöm azinkviz$tort, olyan ellensé!eket szerzek, ho!y talán a várost sem ha!yhatom el többé. 4a menekülőrefo!om a dol!ot, 0rahenIald a nyomomban lesz, és a le!váratlanabb pillanatban üthet ra#tam. )bben azesetben is kénytelen leszek me!ölni, u!yanazzal az eredménnyel. Me!!yőzni i!azamról reménytelennek látszik, levakarni ma!amról szintú!y. Me!#elenése me!oldhatatlannak t2nő problémát testált rám3

+endülő han! hallatszott, ma#d reze!ve az a#tóba sapódott e!y ny$lvessző. ?rri #a#veszékelve sapta

földhöz a hosszú $#at, és káromkodva dörzsölte alkar#át, amire a rosszul kioldott ide! hatalmasat vá!ott.1ashuka röhö!ve hemper!ett a padlón, az elf pedi! tovább káromkodva, teátrális rú!ásokkal közeledett afetren!ő behemóthoz.



emondó reménytelensé!!el támasztottam államat a tenyerembe, aho!yan a két tökéletlent bámultam, és halvány iri!ysé!et éreztem határtalan e!yü!y2sé!ük iránt3 ha ilyenné válnék, e!yszer smindenkorra me!szabadulnék a !yötrő !ondolatoktól. 0arton tréfá#aként fo!tam fel, ho!y ebben alehetetlen küldetésben ilyen társakat rendelt mellém. ehet persze, ho!y az e!észnek semmi közeistenemhez3 vilá!életemben vonzottam a fura alakokat3 Ayermete! viselkedésüket és ész#árásukatleszám$tva, ezek ketten i!azán hasznos k$sérőnek bizonyultak némi #óindulattal, hisz ?rrinék a v$zesés óta

semmi hasznát nem vettem. <ele!ondolni sem mertem, milyen sors vár rá, ha e!yszer 1ránba érünk3 azén merészsé!emnek is vannak határai.* Mi a fenének vetetted me! velem azt az átkozott $#at, ha lőni sem tudsz vele9* -e félts te en!em * nyö!te. * "z elfek kiváló $#ászok, ez alól én sem va!yok kivétel.* -a!yon a#ánlom, ho!y i!azad le!yen, különben a hátadon töröm ketté ezt a vakot, érted9eszálltam az ablakpárkányról, és az asztalon heverő erszényt vettem a kezembe. Ayorsan

átfutottam, mennyi pénzünk maradt, ma#d ú#abb !yémánttal kie!ész$tve 1ashukának ha#$tottam a zaskót.* Men#etek, és ve!yetek három hátaslovat6* Fn inkább futok mellettetek * mondta az ork.* Có, akkor kettőt, de alaposan vedd őket szemü!yre3 hosszú és keserves út áll mé! előttünk.1ashuka lebi!!yesztett szá##al morfond$rozott e!y keveset.

* "mennyit én értek hozzá#uk... Ma#d ?rri se!$t.* Fs küld#étek fel hozzám a fo!adó szakását, rendben9<ólintottak és szedelődzködtek3 ?rri derekára satolta rövidkard#át, pekesen kihúzta ma!át, és intett

1ashukának, ho!y kövesse. else#lett bennem a !yanú( ho!y az elfnek mé! életében nem volt kard#a, és pontosan annyit kony$t a v$vás fortélyaihoz, mint a má!iához va!y az $#ászathoz.

Miután ma!amra ha!ytak, én pedi! tovább morfond$roztam a ködösen kira#zolódó tervemen,amivel leszerelhetem az akadékoskodó 0rahenIaldot.

4amarosan kopo!tattak. 4$vásomra testes asszonysá! nyomakodott a szobába( látszott, ho!y at2zhely mellől sietett ide.

* Ql# sak le * invitáltam bel#ebb.* ?nkább állnék, na!yuram * hebe!te zavartan3 nem volt hozzászokva, ho!y a szállóvendé!ek ily

módon paroláz!assanak vele.* Ql# le, ha mondom6 * sattantam fel, mire összerezzent és feszen!ve az e!yik szék peremére

kuporodott.* ?tt szállt me! a veres ha#ú, veres szakállú lova! a két k$sérő#ével9 * kérdeztem, elhall!atva( ho!y

pap az istenadta3 ha i!azat mondok, sosem tudnám rávenni az asszonyt a se!$tsé!re.* ?tt, na!yuram.* "zt szeretném, ha valami különle!eset főznél nekik vasorára. 1it2nő étek le!yen, olyan, ami után

me!nyal#ák mind a t$z u##ukat, de olyan is, amitől nem ébrednek fel le!alább holnap déli!."z asszonyara elborult k$vánsá!om hallatán.* -em tehetem na!y #ó uram3 a fo!adót hoznám rossz h$rbe vele. 1i enne aztán a főztömből9. * -em !yanakodna senki a főztödre, me! aztán nem is lennék hálátlan * mondtam, s a háta mö!é

sétálva az orra alá du!tam kinyú#tott tenyerem, amin két apróska !yémánt szikrázott varázsos fénnyel.4allottam, ho!y szaporábban veszi a leve!őt3 efféle kinsre fam$liá#a százesztendei #övedelme sem lettvolna ele!endő. * <iztos vannak !yermekeid( ha ezt a két követ me!szereznéd, soha többé nem kéne a!*!ódnod a #övő#ükért.

&óvársá!a na!yobbnak bizonyult a félelménél3 felpillantott rám, tekintetéből sak ú!y su!árzott a belee!yezés.

* ásd, ho!y b$zom benned * mondtam, és párnás markába nyomtam az ékköveket. * 'edd adol!odat6

'üstént felpattant, és az a#tó felé hátrált, mint aki attól tart, me!!ondolom ma!am.* e!alább déli! * emlékeztettem. Q!yetlen me!ha#lással #elezte, ho!y érti, ma#d kifordult( és szó

nélkül behúzta ma!a mö!ött az a#tót.'öpren!ésbe burkolódzva vártam, m$! satlósaim visszatértek. ?rri beszámolt róla, ho!y két szépkanát vásároltak, hozzá#uk nyer!et és lószerszámot.

* "z istállóban van mindkettő * fe#ezte be. Hk bezze! már vasoráznak...



" szobába kérettem az ételt, nem kokáztatva az ú#abb találkozást az inkviz$torral. 'ársaim za#osanlakomáztak, amikor ú#ra kopo!tattak.

?ntettem 1ashukának, ho!y re#tőzzön a fü!!öny mö!é, és kezébe nyomtam a shadleki pánéltörőt."z ork fela#zotta a fe!yvert, vesszőt illesztett rá, aztán a vasta! szövet takarásába húzódott. "z elf nyu!odtan folytatta a falatozást, érdeklődve fi!yelve a fe#leményeket. 1ikiáltottam a váratlan vendé!nek,ho!y kerül#ön bel#ebb.

0rahenIald állt az a#tóban. ?ntésemre unott aral lépett be. Ht is hellyel k$náltam. "z asztal mellételepedett, én pedi! bort töltöttem mindkettőnek, és udvariasan érdeklődtem láto!atása él#áról.* "zért #öttem, ho!y ad#ak neked mé! e!y utolsó lehetősé!et. 'ér# me! velem +yarronba, és nem

kell learatnod felelőtlensé!ed !yümölsét6 -yú#tózkodva álltam fel.* -em látod a változások #elét, pedi! azok elértek hozzád.* Miféle változásokról beszélsz9* " kapuról, amin átlépve ú# fordulatot vesz a sorsod. 0e nem sak a tiéd3 mindenkié, akihez elérek.

Fn va!yok a %áltozás 1apu#a( ami betöltötte szerepét, áthalad ra#tam. Fn kérlelhetetlenül #övök el, akár ahalál. " korok kezdete óta létezem, és létezni fo!ok, am$! vilá! a vilá!3 0e sak rövid időre öltök emberialakot, e!y röpke pillanat az, am$! közöttetek #árok. 5itka alkalom ez az i!azaknak.

&ápadtan meredt rám3 a #elek szerint mé!sem tudott ele!et viselt dol!aimról.* " változást vitted el azokba a városokba és falvakba is, melyeket lova!#aid szentnek hazudothad#áratodban elpuszt$tottak9

* )lérte őket a változás, de féltek tőle és !y2lölték. )zért aztán vittem nekik okot is a változásra. Hk pedi! áthaladtak énra#tam, de mivel szembesze!ültek a változással, az visszaütött siralmas életükre.

* )retneksé!6* Fn va!yok a kapu * ismételtem. * 5a#tam keresztül áramlik az élet és a halál. 5a#tam keresztül

érkezett a #elhordozó, és ha kitelik az ide#e, ra#tam keresztül fo! távozni is.* @tkozottak le!yenek hitetlen szavaid6 )zek nem 0arton tan$tásai6)lmosolyodtam.* %alóban nem azok. )zek arion i!éi.

* arion i!éi9 * kiáltott 0rahenIald döbbenten. * Mit !ondolsz, szol!álhatsz két istent e!yszerre9 *4an!#ából őszinte me!rökönyödés su!árzott. * 1ülönben is, arionnak ninsenek le#e!yzett i!éi6

* )!yszer, ma#d ha időm en!edi, talán pap$rra vetem őket.&ápadtan hebe!ve próbált szavakat találni, amivel kife#ezhetné me!döbbenését.* &enki sem ismeri az )lveszett ?sten tan$tásait, sak H ma!a6* 'e mondtad, nem én.* 4allatlan6 * fakadt ki ú#ra. * D!y véled, te va!y arion, aki isteni létét feladva emberként született

ú##á, ho!y a felborult e!yensúlyt visszaáll$tsa a s$kok között9* Fn ilyet nem mondtam.* 0eho!ynem6 * rikoltotta.*"irun al Marem va!yok, aki a 0arton által ráb$zott küldetést tel#es$ti. -e akar# olyan szavakat adni

a számba, amiket érteni véltél.* -em értek semmit.* -éha én sem értem * ismertem be. * :sak teszem a dol!om, remélve, ho!y nem követek el hibát.0rahenIald kurtát kiáltott * valakik berú!ták az a#tót. " folyosón két k$sérő#e állt, talpi! vértben,

hosszú karddal felfe!yverezve.* )le!et hall!attam őrült fese!ésedet. 4add mutassam be az inkviz$ió felkent lova!#ait, akik

!yorsan kiverik fe#edből eretnek tanaidat6" lova!ok fenye!etően léptek előbbre, ho!y tel#es$tsék 0rahenIald paransát. &zótlanul intettem

az elfnek, ho!y húzza el a fü!!önyt. ?rri hanya! mozdulattal rántotta el a leplet3 a beu!róban láthatóvávált az eltökélt arú ork a fela#zott számszer$##al, melyet az inkviz$torra sze!ezett.

* 4add mutassam be 1ashukát, a zászlóháború veterán#át * mormoltam. * "maz pedi!, ott a kezébene!y shadleki pánéltörő, e!yenesen a sz$vednek irányozva. 42tsd hát le indulataidat és távozz, am$! mé!teheted6

0rahenIald felu!rott a székről, és az a#tó felé hátrálva szisze!te3



* " nyomodban leszek, kiátkozott pap6 " vé!zet hamarabb elér, mint hinnéd6?rri zárszóul belökte az a#tót. émes sörömpölés tudatta, ho!y a dudaorrú és két embere távozik a

hitvita sz$nhelyéről, de nem volt kétsé!em afelől, ho!y visszatérnek, és bevált#ák az inkviz$tor $!éretét, haidőt kapnak rá.

* ?de#e aludnunk * sóha#tottam. * 1ashuka, te őrködsz elsőnek, neho!y álmunkban ra#tunk üssenek.1étóránként vált#uk e!ymást, napkelte előtt pedi! lesz mé! e!y kis dol!unk3 ehhez tartsátok ma!atokat.

Fs lőn.5a#uza lakói mé! az i!azak álmát aludták azon a ha#nalhasadás előtti órán, mikor a két alak vé!i!lopakodott a kihalt utákon. Fletna!ysá!ú kőszobrot ipeltek az e!yik félreeső li!et felé3 ame!hökkentő részletessé!!el me!formált alkotás dudaorra felett szomorú szemek bámulták az istenek ködbe burkolózó vilá!át.

" teher alatt !örnyedező m2vészetpártolók 1ashuka és én voltunk. M$! elfünk békésen aludt,sikerült észrevétlenül elhurolnunk 0rahenIaldot lova!#ai mellől3 a fo!adósné me!dol!ozott a!yémántokért, és #ó ada! altató főzettel losolta me! vasorá#ukat. eipeltük az inkviz$tort az istálló e!ysötét zu!ába, ahol hosszadalmas ráolvasással kővé dermesztettem testét, ü!yelve rá( ho!y lelke a 1árpitinnenső oldalán marad#on. 4alálát $!y nem okoztuk, de #ó időre tehetetlensé!re kárhoztattuk3 eltart pár hónapi!, mire rábukkannak, +yarronba száll$t#ák, és ú#raélesztése sem lesz nov$iusoknak való #áték.

0rahenIaldnak pedi! * akinek szelleme mozdulatlansá!ra kárhoztatott testében mindvé!i! éber marad * bőven lesz ide#e !ondolkodni, hol is hibázott3" szobrot e!y ny$rfa alatt áll$tottuk fel. 1ashuka, miután kifú#ta ma!át, me!vere!ette a kőmerev

arot.* Wussk.* "z me! mi a bánat9 * firtattam hátrébb lépve.* 8rk búsúszó. "z ősök a hadba indulóknak tarto!atták, de me!tisztelték vele olykar a fá#da*

lompróbára kiszemelteket is, mert...*" lénye!re61ashuka a!yarait kivillantva vi!yor!ott, és kedvemért a rah;manuk nyelvén is elismételte

mondandó#át3

* Có szórakozást.

16

" fo!adóba visszatérve felráztuk az elfet, az ivóban e!yheti élelmet soma!oltattunk az álmábólfelvert fo!adóssal, és számlánkat kie!yenl$tve nyere!be szálltunk, ho!y napkeltére vé!le! ma!unk mö!ött ha!y#uk az ébredező várost. Có tempóban rú!tattunk délnek, oldalunkon 1ashukával, aki oly kön*nyedén tartotta a lépést, mint aki málha és fe!yverzet helyett sak szép emlékeket ipel.

4at napon át délkeletnek tartottunk, ho!y esetle!es üldözőinket me!tévesszük, és ho!y

me!bizonyosod#am róla3 a fáradhatatlannak t2nő ork tényle! b$r#a a lovak melletti talpalást. " kráni!yep2vidéket természetes úton elérni hónapokba telt volna, ezért a hetedik napon keletnek fordultam, ésfokoztam az iramot, ho!y mielőbb a than!akarei szentélyhez ér#ünk.

"z azonos nev2 s$ksá!on ma#d; három évszázada hatalmas 0arton*templom áll, melyet +yarronemeltetett, ho!y ezen az istenektől elru!aszkodott vidéken is fennen hirdesse uram disősé!ét. Mivelközel*távol elpusztult minden település, a szentély ritkán láto!atott helynek szám$tott. étét a h$rhedtthan!akarei ütközetnek köszönhette, melyben több mint hatvanezren estek el e!y mára már feledésbe me*rült él érdekében. +yarron obeliszket és templomot ép$ttetett a s$ksá!on, és papot rendelt a szent helyőrzésére, aki átokkal sú#totta a holtak nyu!almának me!zavaróit3 " mezősé!en sár!uló sontok ésrozsdamarta fe!yverek hevertek * e festői zu!ot vi!yázta több mint ne!yed százada ha#dani paptársam és

barátom, ra 0ianza.

" than!akarei szentély különös fontossá!!al b$rt +yarron számára, titkát azonban i!en kevesenismerték. 0ianza, pap létére szila# ember h$rében állott, remek paplova! vált volna belőle. "mikor "le/ és"lyr se!$tsé!ével létreh$vtam a lova!rendet, mé!sem állt közénk3 a +api &zék oltalmában szándékozott



érvényesülni, de temperamentuma út#ába állt törekvéseinek. Mielőtt me!ismerte volna 0arton tanait,ma!asan képzett harosként kereste kenyerét. Mestere volt több pusztakezes küzdési módszernek, de a

pen!ével is #ól bánt * here!ek és ma!as ran!ú nemesek mellett testőrködött, különösen kényeshelyzetekben. Miután me!tért( !yorsan haladt felfelé az e!yházi méltósá!ok !rádisain * ho!y nemméltatlanul, ékesen bizony$totta( ho!y a halál istene olyan hatalmat ruházott rá, mint kevesekre.Mindennek daára olykor ki*kitört belőle a haros szellem3 sebesen el#áró keze okozhatta, ho!y felettesei

épp erre a feladatra találták alkalmasnak. Ayorsan $velő pályá#át kissé me!törte, ho!y már több mint húszéve vi!yázta a than!akerei szentélyt, s a* szentéllyel e!yütt a pyarroni titkos térkapuk e!yikét."z Lnevet behálózó térkapuknak * melyek lehetővé teszik, ho!y a kontinens roppant térsé!eit

pillanatok töredéke alatt szelhesse át az utazó * le!több#e ismert és nyitott mindenki előtt. -émelyik azonban re#tve marad3 szekták, e!yházak, varázslók va!y más érdeksoportok ü!yelnek, ho!y hollétükrefény ne derül#ön. " pyarroniak e!ész kis hálózatot vontak ellenőrzésük alá az évezredek alatt, és rendü*letlenül őrizték titkát, ho!y kapuik sak beavatottak számára le!yenek át#árhatók * én ma!am is sak néhányat ismertem közülük. " than!akarei titkos somópont volt3 ho!y pontosan hová vezetnek aszentély s$kok közti fére!#áratai, nem tudtam, de b$ztam benne va!y inkább reméltem * ho!y 0ianza ase!$tsé!ünkre lesz.

4at napi eseménytelen utazás után értük el á than!akarei s$ksá!ot. "z inkviz$tor lova!#ai

szerensére nem mutatkoztak* reméltem, ho!y ha 0rahenIald nélkül a nyomunkra akadnak is,tehetetlenek lesznek velünk szemben. " mezősé!et, ahol az ütközet dúlt, mére!zöld, vasta! szálú f2takarófedte, a távolban már látszott a szentély é!re meredő monolittömb#e. " le$rások nem túloztak3 a lovak

patá#a és 1ashuka talpa alatt s2r2n ropo!tak rozsdálló fe!yverek és napsz$tta sontok. " sikordulások ésresenések olyanfa#ta han!ulatot kölsönöztek utunk hátralévő részének, mintha a holtak fi!yelnék lépteinket. " monolit felé közeledve hamarosan felt2nt ma!a a szentély is3 lapos erőd$tményreemlékeztetett, az elesettek tiszteletére emelt, fara!ott kőoszlopok kitárt karokként fo!ták közre.

"z oszlopok némelyikét ledöntötte már az idő3 neveket és léleken!esztelő fohászokat véstek rá#uk,de mélyebb barázdák az állókon sem látszottak többé. &zótlanul léptettük hátasainkat, sak az ork szuszo!ása és a lovak e!y*e!y horkantása fenye!ette a holtak nyu!odalmát.

" szentély elé érve lekászálódtunk a nyere!ből. " hely reménytelenül kihaltnak látszott( ide!es

lettem á !ondolattól, ho!y ra 0ianzát ré!es*ré! visszarendelték a &zent %árosba, nekem pedi! eltökélt *s minden bizonnyal ellensé!es * utód#ával kell szembenéznem. "z épület előtti térsé! ki volt kövezve,e!yik sarkában #ókora faoszlop árválkodott, a másikban fura alkotmány terpeszkedett. ábszárma!assá!i!levert övekeken támaszkodó, simára !yalult deszkákból ásolt dobo!ó volt, pontosan olyan, mint azerioni mutatványosok sz$npad#ai. -é!y sarkában né!y emberma!assá!ú farönk á!ált, oldaluk itt*ottkikopva. Mindhárman !yanakodva szemléltük az ide va#mi kevésé illő ép$tményt. ?rri felu!rott rá, han!osdübö!éssel u!rált párat, aztán vállát vono!atva visszatért.

* <erkenye * bukott ki belőle a széné!ető. Có száraz( !yú#tósnak k$vánni sem lehet különbet." lovakat az e!yik sarokrönkhöz pányváztuk, ma#d !yalo!osan indultunk a me!lehetősen leromlott

állapotú szentély felfedezésére. " be#áratot kétszárnyú, nehéz vasalásokkal me!erős$tett kapu védte. " #obboldali kapuszárnyba apróska a#tót vá!tak, ho!y ne kell#en unos*untalan a na!yot nyito!atni. "z a#tóközepén kovásoltvas var#ú pompázott, a sőrében d$szel!ő karika szol!ált kopo!tatóul. 1ashuka me!*ra!adta, és #ól me!dön!ette vele az a#tót. Mivel hosszas várakozás után sem mutatkozott senki,me!ra!adtam a ikornyásan kanyar!ó, alkarnyi vaskilinset. "z a#tó könnyedén ny$lt * ho!y nemnyikor!ott, már önma!ában is #ó #elnek tekintettem, hisz arról árulkodott, ho!y valaki mé!issak őrködik a holtak nyu!alma és a titkos át#áró felett.

<elépve #ókora, nyolszö!let2 terembe #utottunk. " falak mentén( karsú vasállványokonfa!!yú!yertyák töme!e vilá!$tott, vé!képp me!!yőzve bennünket arról( ho!y a szentély nem elha!yatott.1özépen oltár ma!asodott három isten képmásával * az e!yikben 0artonra ismertem. 5áébredtem, ho!y ahely nem templomnak épült3 erőd$tmény lehetett, melyet utóla! a#ánlottak a pyarroni panteonhalhatatlan#ainak oltalmába.

éltérdre ereszkedve imához készülődtem. 1ashuka !ondolkodás nélkül követte példámat, ?rriszá#tátva bámészkodott mö!öttünk. -éhány kurta szóval őt is térdre paransoltam. 1elletlenül bár, deen!edelmeskedett3 az orkot utánozta, aki összekulsolt kezeit ma!a elé támasztott satabárd#ának nyelén



nyu!tatva, fe#ét leha#tva ma!ába mélyedt. "z elf tekintete ide*oda rebbent, de nem törődtem vele * alénye!, ho!y sendben maradt.

)lmondtam e!y imát, amiben kértem 0artont, ho!y erős$tsen me! az ő küldetésében, és vi!yázzalépteinket. "z á#tatoskodás vé!eztével talpra paransoltam társaimat, és a szentélyt elha!yva ra 0ianzakeresésére indultunk3

1örbe#ártam a zömök épületet. " hátsó fronton, !yatrán összerótt akholban néhány keske és birka

tépdeste a !yér füvet, a szomszédos karámban két öre!eske hátasló állt, sak na!ynéha le!yintvefarkával, elriasztandó a körülöttük ra#zó le!yeket., "z épületet me!kerülve visszatértem a berkenyébőlásolt sz$npadszer2sé!hez. eszerszámoztam a lovakat, ma#d élelmet és bort kotortam elő, és az e!yik sarokrönk árnyékába telepedtem. H!yel!ő társaim, mintha me!érezték volna, ho!y étkezéshez ké*szülődöm, szintén felha!ytak a pap keresésével, és visszatértek. " falatozásból adomáz!atás, a #ófélerapzai borból seprő lett a lelappadt tömlők al#án, és a nap is alasonyabban #árt már, mire felharsant aszózat3

* -em szé!yelltek, hitvány enkek, holt hősök sont#ai felett ily rútul hahotázni9 Me!lepvefordultunk a han! irányába. ra

0ianza fekete suklyás kámzsát viselt, a derekán kötéllel me!kötve, akár a pyarronita barátok.Mez$telen lábán saru, vállán #ókora zsák, melyet száraz növényekkel tömhetett me!, mert könnyedén

lend$tette a földre. Me!rovó tekintettel mére!etett minket. "z elmúlt ne!yedszázad hozzá sem voltkönyörületes3 ha#dan dús ha#ának #avát elhullatta( a maradékot, bóri! borotválta3 sak feketés borostase#tette vonalát, bozontos szemöldöke alatt azonban kortalanul izzottak a mélybarna szemek. ?f#úkorábankarsú és szálkás izomzatú volt, mostanra széles poakot eresztett, és suha alól kilátszó lábikrá#a is

#óskán me!vasta!odott már.0ianza6 * kiáltottam széles mosollyal, és tárt karokkal emelkedtem fel.* "irun, te kutyafattya6 * rikkantotta nevetve.Miután túlestünk a baráti sontropo!tatáson, hátrébb léptem, ho!y ú#ra, immár alaposabban

szemü!yre ve!yem.* Cól tartod ma!ad * #e!yeztem me!, és i!yekeztem leplezni keser2sé!emet3 túl hosszú életet kaptam

0artontól, túl sok barátot láttam elmúlni vándorlásaim közben.

* 1it akarsz áte#teni9 * válaszolta 0ianza, és vaskos kar#aival a leve!őbe suhintott párat. -emmintha szám$tana3 a kortól sak érettebbé válik az erőm. -o de te aztán semmit nem változtál, ho!y avar#ak #átszadozzanak a szemeddel6 4a ezt előbb tudom, talán mé!issak satlakozom a rendedhez6

ahasábokat ker$tettünk, na!y tüzet raktunk, a pap pedi! na!y tömlő bort ker$tett valahonnét. "lobo!ó t2z mellett boroz!atva száraz keskesa#tot rá!sáltunk, beszél!ettünk a ré!i időkről és a ré!iimborákról, me!osztva e!ymással néhány óra alatt az elmúlt két évtized emlékeit. Miután vé!eztünk, azelmúlt napok eseményeire tereltem a szót.

* %an fo!almad róla, mi za#lik +yarronban9 * kérdeztem óvatosan. * 4o!y mire me!y ki ez az e!ész9.

0ianza hamiskásan sippentett a szemével.* "z öre! papnak azért #ó mé! a füle * !öö!ött. * 4a a h$rek nem #önnek 0ianzához, 0ianza me!y a

h$rekhez.* 4azudnék, ha azt mondanám, értelek...* @trándulok néha a kapun, ha a szüksé! va!y az unalom ú!y k$ván#a.elnevettem.* el#ebbvalóid nem örülnének, ha kitudódna a dolo!3* &zerintem tud#ák, de semmit sem tehetnek3 bár hosszú ide#e va!yok távol e!yházunk sz$vétől,

0arton időről időre ma!asabbra emel ma!ányos posztomon.* <eszél#, mit tudsz az enyéimről6 * kérleltem. * Mit tudnak a lova!rend dol!airól +yarronban9" na!ydarab ember sóha#tott.* " h$rek részleteikben kétesek, néha e!ymásnak ellentmondóak. Me!próbálom összefo!lalni neked

a lénye!esebb dol!okat, aho!yan nekem sikerül kihámoznom. 1itasz$ttatásod h$rét sak óvatosanter#esztik3 lova!#aid e!y része, akiknek a fülébe #utott, nem fo!adták el az $téletet, és védelemrerendezkedtek be váraikban, m$! h$rt nem kapnak felőled. Mások tévh$rként fo!adták, rendetek elleniintrikának tekintik a dol!ot, és teszik a kötelessé!üket, mintha mi sem történt volna. Hk ma!uk is



ü!yelnek, ho!y fe!yverb$ró h$veid közt lassan ter#ed#en az $télethozatal h$re3 félnek, ho!y a felbőszült paplova!ok a mesterüket ért sérelem miatt kardélre hánynak minden élőt, aki az út#ukba kerül.

* 'ovább6* " +rasense*ben történtek nem kevésbé zavarosak. <ár a me!#elentek a &mara!d 'ársá!ából

valónak vallották ma!ukat, +yarronban h$re ment, ho!y >való#ában sak +ertua onsus, az erőssé!komtúr#a és "le/ on "rvioni képviselte őket. +yarron me!!yőződése, ho!y "lyr "rkhon kettős #átékot

#átszik( és ez na!yon nins $nyükre. " dartonita paplova!októl +yarron vállalta át kézre ker$tésed ü!yét, smert "lyrnak a történtek óta e!yáltalán nem hisznek, a zöldköpenyeseket b$zták me! vele. 'udtommalmé! nem indult me! a ha#sza * a +api &zék azt latol!at#a, va#on tényle! 1ránba tartasz*e, és ha i!en, va#hmi okból. 1rán, mint mindi!, néma és sötét fenye!etés3 onnan képtelensé! h$reket szerezni.

* "z enyéimről beszél#6* 4úzásaik e!y részéről mé! +yarronnak sins tudomása. "le/ on "rvioni a nyu!ati vé!eken #ó pár

lova!ot és na!yszámú3 fehérork nehéz!yalo!ost kürtölt össze erőd#eitekből3 több ezren lesznek, mire befe#ezik a !yülekezést. "lyr "rkhon külön utakon #ár, de áll$tóla! hamarosan satlakozik hozzá#uk. *0arton a tudó#a, mire készülnek, de valami azt sú!#a, ha nem térsz me! hamarosan, az beláthatatlan kö*vetkezményekkel #árhat. & ami rosszabb...

* %an mé! rosszabb is9

* "zt rebes!etik * mormolta 0ianza *, ho!y a roIoni na!ytemplom kárpit#a kettéhasadt, és ma!a azoltár is me!repedt, mikor előtörtek az @rnyakban akozók. 0ühös viharként indultak délnyu!at felé, samerre elhaladnak, pusztulás és kié!ett föld marad nyomukban. )z akkor történt, amikor el$télték * azótana!y utat tettek me!, élettelen, szürke ösvényt vá!va ma!uk előtt. &enki sem tud#a mire vélni a dol!ot, sha te nem...

* "z @rnyakban akozók *sutto!tam me!rendülten." titkos tan$tások szerint ezek az ősi démonok már az istenek előtti időkben is léteztek. 0arton

uralma alá ha#totta, me!zabolázta, de me! nem törte őket. %a#ón miért és hová indultak most9 0arton paransát követik, va!y sa#át akaratukból selekszenek9 ?dőtlen idők óta nem mozdultak * oly ré! nem,ho!y a ma!unkfa#ta pillanatlények már*már me! is feledkeztek róluk. "; h$r nem adott me!nyu!vást, sak a!!odalmamat fokozta, félresöpörtem hát( me!lehet, sak babonás fese!és az e!ész.

* <eszél#ünk, arról, amiért itt va!yok *. * fordultam a paphoz komoran.* Ayan$tom, nem azért #öttél, ho!y a na!y sata áldozatai előtt tisztele!# * somoly!ott ő. 4ová

nyissak neked kaput9* " kráni !yep2re.0öbbenten szaladt össze a szemöldöke válaszom hallatán.* "z e!ekre6 4át mé!is i!az9* 'e sak #uttass át, a többivel ne törőd#. 0ianza !ondterheltnek látszott.* 4a me!teszem * dünnyö!te *, olyan lavinát ind$tok el( amit senki sem áll$that me!. Me! kellene

ta!adnom a kérésedet, de...* ...de azért me!teszed, u!ye9 )!y ré!i barát kedvéért( talán az utolsó k$vánsá!a ez.'2nődött e!y sort( komorsá!a az én aromról is elt2ntette a biztató mosolyt.* 4a a kráni !yep2re mész * mondta vé!ül *, fo!ad# el néhány tanásot.* 'e #ártál már ott9* &oha, és nem is k$vánkozom a környékére, de me!vannak a ma!am forrásai. " !yep2n !yorsan és

kevés pihenővel vá!#atok át3 a nomádok hariasak és a!ressz$vek. 4a a felder$tőik beérnek, használ#látványos má!iát, hadd hi!!yék, ho!y khatifok, valamelyik re#tőző ősfa# !yermekei va!ytok. ehetőle!ne akassz ten!elyt senkivel, és ne hi!!y senkinek3 1rán külső tartományaiban folyamatosan dúl a har ahatalomért, minden szót, minden tettet ez vezérel. "hol lé!iók állomásoznak, ott konentrálódik a valódierő. %ésd #ól az eszedbe3 aki e!y seppnyi hatalmat is birtokol, annak számtalan ellensé!e van. Q!yel# amér!ekre, és mindi! le!yen éber az álmod. &oha ne besüld alá e!yetlen ellenfeledet sem( nem tudhatodsör!edezik*e aOuir vér az ereiben.

* Mé! valami9* Hrült va!y * közölte. * Hrült, ha azt képzeled, #ó alkut köthetsz velük.* )z nem han!zott túl biztatóan.* o!almad sins, mekkora fába vá!tad a fe#szédet, "irun.



)rre nem volt mit válaszolnom. -émán iszo!attunk mé! e!y darabi! * lassan a t2z iselsendesedett, 0ianza pedi! nem vetett rá ú#abb hasábokat.

* Mikor akartok indulni9 * kérdezte e!y idő után.* Me!isszuk mé! ezt, aztán belevá!unk. Mennyi idő kell, ho!y me!nyisd nekünk a kaput9* &zinte semmi.Miután a tömlő kiürült, elsoma!oltunk( és ú#ra felnyer!eltük a lovakat ?rrivel. "z öre! pap is

elővezette hátasát3 #ó darabi! lova!oltunk keletnek a s$ksá!on át. 0ianza váratlanul ma!asba lend$tettekezét, #elezve, ho!y me!érkeztünk. "laposan me!vizs!álta a helyet * én nem láttam semmi #elét, ho!y itt bármiféle térmá!ia hatna.

* 4ol van9 * ráztam a fe#em. " pap nevetett.* -ins látható vetülete, de ne a!!ód#, itt van előttetek. * %onásai me!keményedtek. elkészülni6" nyere!ből kiha#olva me!öleltük e!ymást, ma#d 0ianza elhátrált, kiáltott néhány érthetetlen szót,

és intett, ho!y indul#unk. Mé! hallottam ?rri nyavaly!ását oldalról * azt tudakolta, nem túl veszélyes*e ez*, aztán előreu!rattam a lovat.

" változás a pillanat töredéke alatt ment vé!be." terep s$k maradt, sak a f2 sz$ne váltott szel$debbre3 a láthatáron púposodó dombok sz2rték me! a

ránk hulló su!arakat. " nap #ókorát u!rott hátra az é!en * ú!y besültem, #ó kétezer mérföldet haladtunk

nyu!ati irányba. 4átrapillantottam3 1ashuka e!ykedv2en bandukolt mö!öttem, az elf pedi! elképedve bámészkodott ma!a körül. ;'udtam, ho!y 0ianza bevé!ezte küldetését, s ho!y innét már nins visszaút3 messze mö!öttünk

kékesfekete falként tornyosult a 1ránihe!ysé!, elzárva a külvilá!ba vezető utat. "ttól az Lnevtől, melyetismertem, azonban nem sak a távolsá! választott el3 &hakallor birodalmában * tudtam #ól * az idő ismásként telik, s aho!y kifú#tam tüdőmből az állott leve!őt, 0arton ke!yelmébe a#ánlottam istenk$sértővállalkozásunkat.

)lőrehaladtunkban mind !yakrabban akadtunk erdős foltokra. Gtat nem láttunk, ezért a fa*soportokat kerül!etve törtünk tovább nyu!at felé. Có iramban haladtunk3 1ashuka, mint rendesen,!yalo!szerrel is könnyedén tartotta a lépést.

4amarosan rán esteledett, az első hold fénye rőtes sz$nbe vonta a környéket. Me!pihennünk

botorsá! lett volna, ezért sak az iramot sökkentettük valamelyest( minden neszre fü lelve, fe!yvereinketkészen tartva hatoltunk e!yre mélyebbre a 'izenhármak orszá!ába.

Mé! nem kelt fel a kék hold, mikor bal kéz felől fursa, torokhan!ú rikoltozás ütötte me! afülünket. 'ávolabbról hasonló válaszolt rá3 "!!odalmasan összenéztünk * az öre! pap szavai #utottak eszünkbe a !yep2t lakó nomádokról. Me!áll#t paransoltam, és néhány e!yszer2 ráolvasás se!$tsé!évelsötétkéken ködlő deren!ést vontam e/ped$iónk köré. D#abb i!éim nyomán, melyeket általában a h$vek elrettentésére va!y sodálatának felkeltésére szoktunk alkalmazni, lidérfényt árasztó élőholt sere!sze!ődött a nyomunkba. "z e!ész nem volt más, sak ostoba illúzió, de többet pillanatnyila! nemtehettem, ho!y a rikoltozók khatifoknak vél#enek minket, és ne ere!essék belénk mér!ezettny$lvesszőiket.

)rőtel#esebbre fo!tuk a tempót * az e!yszer2 fénymá!ia kétsé!k$vül látványos és könny2 élponttávarázsolta sapatunkat. " kiáltozás nem harsant fel ú#ra, de nem tudtam szabadulni a !ondolattól, ho!y aderen!és körén túlról lovasok fi!yelik le!apróbb rezdüléseinket is.

D#abb órák teltek el néma ü!etéssel, mire me!éreztük, ho!y láthatatlan k$sérőink elmaradnak mellőlünk. 'alán a trükköm vált Xe, talán a vadászterületük határát léptük át * nem tudtam, de nem isérdekelt( sak az szám$tott, ho!y oldódott a bizonytalansá!, ami eddi! k$nzón és fenye!etőn ölelt körülminket.

%alamivel é#közép után me!pihentünk. -émán rá!sáltunk el e!y kevés szár$tott húst, és pár korty borral öbl$tettük le3 1ashuka hanyatt fekve szuszo!ott, mi pedi!, miután hosszú pányvára en!edtük alovakat, mellé telepedtünk.

:sendben pihentünk, fi!yelve az é#szaka neszezését. "mikor ma!asabbra há!ott a kék hold, lóra

kaptunk ú#ra, ho!y minél messzebb #uthassunk a bizonytalan határvidéktől a külső tartományok felé." következő három óra eseménytelenül telt, a ne!yedikben füves pusztasá! hullámzott körülöttünk me!int. " vassz$n hold vilá!ánál messzire elláthattunk, s ez volt a szerensénk3 először a pen!evillódzás



ötlött szemünkbe, ma#d, aho!y közelebb értünk, e!yenlőtlen küzdelem képei bontakoztak ki a zihálássalés fémsen!éssel terhes é#szakából.

)!y fasoport közelében nyol*t$z alasony termet2, nomádnak látszó lovas körözött három alak körül. %aktában me!eresztettek e!y*e!y lövést, néha pedi! a körből kiválva, ketten*hárman rontottak aközépütt védekezőkre. "mazok közül az e!yik máris a földön hevert * a melléből kimeredő ny$lvesszők láttán biztosra vettem, ho!y halott. )!y másik * e!y nő féltérdre ereszkedve sebes mozdulatokkal fel*

a#zotta aszimmetrikus $#át, és az ide!et lá!yan kioldva lőtt. "z e!yik bőrbe öltözött nomád, aki eddi!vadul vi##o!ott, most han! nélkül hemperedett a földre3 utolsó ere#ével sután tapo!atózott az oldalábafúródott aélhe!y után. " harmadik alak, aki a nő mellett állt, mindkét kezében fe!yverrel, u!rásra készenvárta a körből érkező ú#abb támadást3 #obb#ában kurta keresztvasú kard, a balban fursán $velt, levélformahár$tótőr. 1arsú, nyúlánk alakok voltak mindhárman( öltözéküket ezüstösen deren!ő mintázat szőtte át.e!yvereik is deren!eni látszottak, aho!y halálos tánukat #árták3 fakó ha# keretezte, nemes metszés2aruk az emberi szem számára ma!a volt a tökéletes, hide! szépsé!, az a fa#ta, mely bu#a vá!yak helyettösztönös tiszteletet ébreszt szemlélő#ében.

" két karddal küzdő férfi már több sebből vérzett, és a féltérdre ereszkedett nő vállán is súnyavá!ás éktelenkedett. " köröttük nyar!alók közül kettő me!int középre rontott3 $velt, széles pen!é#2szablyákkal e!yszerre támadtak prédáikra. " férfi boszorkányos ü!yessé!!el perdült me! ten!elye körül,

két kard#ával vezette el a na!yere#2 vá!ásokat, ellentámadásra azonban már nem maradt ide#e. " nő semtétlenkedett3 !yors e!ymásutánban két vesszőt röppentett a körbe visszaiparkodó nomádok hátába. "ze!yik lovas !erinlövéssel penderült hanyatt a nyere!ből, és fekve is maradt, a másikat #obb lapoká#aalatt érte az ezüsttollú vessző, és tüde#ét át#árva bukkant ki a mellkasán. " haldokló hátasa nyakára bukott,és elt2nt a sötétben * néhány pernyi vá!tánál többet nem #ósoltam neki.

" támadók okultak a történtekből3 a lövészre konentráltak, és hamarosan halálra sebezték ahősiesen küzdő lányt. " férfi dühtől eltorzult aral sapott össze a következő lovassal, és annak támadását me!előzve á!yékon döfte. " nomád önnön lendületétől ha#tva nyársalódott fel a férfi hosszú

pen!é#ére, aki hirtelen oldalt lépve a kard markolatát derekához támasztva kiemelte ellenfelét anyere!ből. " hátas nyiho!va viharzott tovább, !azdá#a tehetetlenül vona!lott a porban, s sakhamar kivér*zett az iszonyú seben át.

0ermedten fi!yeltük az orrunk előtt per!ő eseményeket. ?rri eltátott szá##al bámulta a védekezőketés halkan rebe!te3

* 1ik ezek a sodálatos harosok9 1iha#olva a nyere!ből me!ra!adtam a nyakát, és fe#ét azenyémhez húzva szisze!tem3

* Cól nézd me! őket, fiam6 Hk az elfek.?rri elképedve bámulta fa#társait3 most zuhant rá a felismerés, mit vesz$tett azzal, ho!y emberként

nevelték fel. )!yszerre me!rázkódott, és olyasmit tett, amit le!merészebb álmomban sem vártam volnatőle * kirántotta rövid kard#át, és vi##o!ó hari kiáltással eresztette neki lovát, ho!y a szoron!atottkardfor!atót me!se!$tse.

" dolo! olyan !yorsan történt, ho!y képtelen voltam me!akadályozni.1ashuka ifrát káromkodva kapta két kézre satabárd#át, és az elf után iramodott. Más lehetősé!

nem lévén, követtem őket. " nomádok a váratlan oldaltámadásra azonnal szétrebbentek, de tudtam3 sak azért húzódnak vissza a; homályba, ho!y soraikat ú#rarendezzék.

* " fákhoz6 * kiáltottam, aho!y a torkomon kifért3 * %i!yázzatok6 -em tévedtem3 a lovasok köre nem szakadt szét, sak kitá!ult valamelyest. ?rri és én lepattantunk a

nyere!ből, és az állatok testének takarásában közrefo!tuk a két halott és a sebesült elfet." férfi keser2 tekintettel nézte elesett társait, és e!yre #obban reme!ő kezéből a földre e#tette a

kardokat. Me!ra!adta ?rri vállát, és elfúló han!on beszélni kezdett hozzá azon a dallamos, ősi nyelvén,amit oly ré! hallottam már.

* -em értelek * nyö!te satlósom kétsé!beesve. "z elf e!yre #obban rázkódott, összeszor$tott szá#amind fakóbbá vált a vérvesztesé!től. Cobb omb#ába barnatollú nomád vessző fúródott. Me!ra!adta, de

nem húzta ki, sak letörte a kiálló részt, aztán me!ro!!yant, és térdre esett. elhős tekintettel fi!yeltemhaláltusá#át. &ok hari mér!et ismertem, és nehéz lett volna mással ma!yarázni az összetéveszthetetlen #e*leket.



"z elf utolsó pillanatait kihasználva hör!ő han!on beszélt ?rrihez, ma#d váratlanul el!yen!ülveösszeroskadt, és két rövid rándulással kiszenvedett.

?rri me!ra!adta a halott vállait, és vadul, már*már tébolyultan rázta az ernyedt testet.* -e hal# me!, kérlek6 * "rán patakzottak a könnyek.1ashuka a homályt kémlelte, akársak én. áttam és értettem a !yorsan leza#ló tra!édiát, ?rri

fá#dalmát, de az e!yüttérzés ezekben a pillanatokban a halálunkat okozta volna. 1ardomat markoltam, és

minden ide!szálammal fi!yeltem a lovasok keltette za#okat3 tudnom kellett, mikor von#ák sz2kebbrekörülöttünk a !y2r2t.:salódnom kellett3 a nomádok nem közeledtek, sak köröztek tovább, s e!y idő után e!yetlen,

fursa szót kiáltozva vé!le! odébbálltak. 4álát rebe!tem a sorsnak, de feszülten fi!yeltem tovább3sont#aimban éreztem, ho!y amitől ezek me!riadtak, nekünk is komoly !ondot okozhat mé!.

+ereki! várakoztunk, de hiába összpontos$tottam, m$! a közelben, szinte karnyú#tásnyira, fel nemsendült e!y ismerős han!. &arkon perdültem3 a fák alatti homályból három alak bukkant elő. &ötét ruhátviseltek, kezükben kettős markolatú, ola#ban feketére edzett pen!é#2 rövidkardok.

* %onzod a ba#t, proonsul * szólalt me! a vörösesszőke nő, akihez 8rdanban két $zben isszerensém volt. &zótlan k$sérői * ma!as, sápadt kép2 alakok * távolabb húzódva várakoztak.

* Másodszor mentesz me!, messor dünnyö!tem. * 1öszönettel tartozom neked3

* -e nekem köszönd, hanem uradnak, 'ra!o here!nek, aki a védelmedre rendelt. Mostantól biztonsá!ban utazhattok( senki nem fo! hábor!atni, ezt me!$!érhetem.* F!y szóra mé!6 :sak addi! védelmeztek, m$! di %ente erőd#ébe nem érünk9* "ddi!, m$! 'ra!o here! nem rendelkezik másképp.* )szerint a di %ente ház nem szavatol#a a biztonsá!omat9Flesen felnevetett.* ?dő kell, ho!y kiismerd ma!ad a szokásaink közt. &ose b$zz azokban, akik a hatalomért

vetélkednek. Fs ne b$zz másokban sem * mosolyodott el re#télyesen.* "kkor tebenned ho!y b$zhatnék9* -e tedd * mosoly!ott rendületlenül. * "z életed lehet az ára.* Fs 'ra!o9

* " here! szemében hasznos !yalo!nak szám$tasz, tőle e!yelőre nem kell tartanod. 1örülpillantott.* )l sem érted a tartományokat, de máris temérdek ellensé!et szereztél a nyar!alók közül. 'úl !yorsan

#utottál ma!asra, s mindezek tete#ébe ide!en va!y e földön. <izonyos körökben komoly érdekeket sértesz(lé!y na!yon, de na!yon óvatos6

* Ma#d i!yekszem." fe#vadászok nem :satlakoztak a társasá!unkhoz3 han! nélkül felsz$vódtak a homályban. Most,

ho!y biztonsá!ban éreztük ma!unkat, ú!y döntöttünk, a fák alatt ütünk tábort. " halott elfeket szemfödélh$#án deren!ő * köpenyükbe savartuk, és tisztessé!!el eltemettük. ?rri tel#esen ma!ába zuhanva kókado*zott a friss földhányások mellett. 8daléptem hozzá, és a vállára tettem a kezem.

* -e szomorkod#6 4osszú élet2 nép va!ytok, és a halál is tel#esen mást #elent az elfek számára, mintnekünk, embereknek.

* Mé! sak nem is értettem, mit mondott pillantott rám fátyolos szemmel. * 4a másképp alakulnak adol!ok, lehettem volna olyan, mint ők, de...

* )zen fölösle!es morfond$roznod. " vér #o!án e!y va!y közülük, és ha me!találod őket, me!leledma#d a békessé!et is.

* Mondd, "irun, te értetted őt9 'udod, mik voltak az utolsó szavai9á#dalmasat sóha#tottam3 szerettem volna, ha me!feledkezik erről. 'erveim szempont#ából nem volt

#elentősé!e, de ú!y éreztem itt és most nem lód$thatok. )lhivatásom nem kapsolódott az övéhez *me!kedveltem ?rrit az elmúlt napok alatt, de sem szavakkal, sem tettekkel nem volt #o!om 0artonü!yéhez kötni.

* 'estvérnek szól$tott té!ed, és arra kért, men# 'ysson arba, ho!y bevé!ezhesd küldetését.

?rri me!lepve kapta fel a fe#ét.* Miféle küldetést9* 4onnan a fenéből tud#am9 )!y szót sem szólt róla.*"kkor mé!is mit sinál#ak9 :sak mondott valamit mé!6



* -em6 -em mondott, me!halt6 %ilá!os9 "z elf hall!atott e!y sort.* Merre van az a 'ysson ar9* Cobban #árnál, ha sosem tudnád me!, de ha ra!aszkodsz hozzá, ma#d me!mutatom.?rri me!próbált tovább !yötörni hirtelen #ött sz$vü!yével, de én merevén elzárkóztam kérdései elől,

ma#d közöltem, ha nem ha!y aludni, ir!almatlanul felképelem.evakoltam az e!yik fa tövébe, közöltem 1ashukával( ho!y ő is pihenhet, de hosszú idei! nem #ött

álom a szememre3 a dallam, amit a s$roknál virrasztó elf dúdolt, túlontúl fennkölt volt ahhoz, ho!y e!yszéné!ető * va!y épp e!y kufár * éneke lé!yen.

17

4a#nalhasadáskor indultunk tovább nyu!at felé. " védelmünket biztos$tó fe#vadászoknak nyomasem látszott * nem is fo!lalkoztam tovább velük, tudtam, ho!y előkerülnek, ha ú!y hozza a szüksé!.Gtunk ettől fo!va sima, s már*már a!!asztóan eseménytelen volt3 kora délután me!pillantottuk e!y távolidombtetőn patrónusom és reménybeli vendé!látóm, eor <olitir di %ente várát.

Me!közel$tve a hatalmas terméskövekből összehordott erőssé!et, mestersé!es satorna állta

utunkat, mely széles szala!ként futott körbe a domb körül. &za!ot nem éreztem, de a v$z zöldes sz$ne nemsok #ót $!ért a belézuhanóknak. )z már önma!ában is fursa lett volna, de * mint később me!tudtam *ennél is fursábbak voltak a benne élő ra!adozók és élősködők, melyek a birtok védelmének elsőlépső#ét alkották.

" domb északra néző oldalán, amerre a vár kapu#a is ás$tott, #ókora pallóhidat találtunk. @tvá!vara#ta elkezdtünk a meredeken k$!yózó úton a vár felé kaptatni. " domb felső harmadától az utat ki iskövezték, a kapubástyáról fi!yelő őrök e!yike pedi! a szakállszár$tó tete#én kialak$tott mellvéd mö!ött

#ókora, !örbe kürtöt emelt ma!asra, ho!y #elezze urának3 vendé! érkezik." vár tövébe érve me!álltunk a leeresztett kapuh$d előtt. " túloldalon na!y volt a nyüzs!és. " fal

tövében kétoldalt kihe!yezett karókkal és ránézésre me!fe#thetetlen m2ködés2 sapdákkal zsúfoltfarkasverem húzódott * talán ez, talán a pánélruhák sötét sillo!ása késztetett rá, ho!y előhalásszamruhám re#tekéből az ezüst konzuli plakettet, mielőtt számat szóra nyitom3

* "irun al Marem va!yok6 eor <olitir di %ente konzul me!h$vására érkeztem6 )setlennek éssebezhetőnek éreztem ma!am, aho!y ott álltam e!y kráni erőd kapu#ában, #obbomon e!y orkkal, balomone!y elffel, kezemben a kis ezüsttáblával, olyannyira, ho!y képtelen voltam bármi eredetit kieszelni. &ze*rensémre a várúr ma!a sietett a fo!adásunkra3 széles mosollyal közel$tett, mint akinek nem kenyere akörülményeskedés.

0i %ente konzul ötven év körüli, széles vállú, #ól me!termett férfi volt, korát me!hazudtoló módon poak sem torz$totta !ladiátori izomzatú testét. 5uháin látszott, ho!y drá!a anya!ból készültek, és ho!y!azdá#uk ad a finom öltözködésre. "rányos, barátsá!os tekintet2 ara valósz$n2le! me!dobo!tatta a nők sz$vét * azon a ritka módon volt #ókép2( aminek láttán a férfiak nem bosszúsá!ot, hanem szimpátiát

éreznek vetélytársuk iránt.Ayorsan kiderült róla, ho!y sz$vesen és bősé!esen szeret beszélni, s kedélyesen !yőzködött róla3sak azért ilyen szószátyár, mert ritkán fordul me! nála vendé!. Có modora és m2veltsé!ről árulkodómondatai kellemes társasá!!á tették, ám $!y sem volt nehéz érzékelnem a lényéből su!árzó k$méletlenerőt.

" vár e!yik szárnyába vezettek( ahol szol!álók serénykedtek3 di %ente az ő !ond#aikra b$zott, ho!ymielőbb feledtessék velünk az utazás fáradalmait. 1ényelmes fürdőzés és ráérős falatozás után a szol!ák d$szes puhákkal tértek vissza3 Mint me!tudtuk, a tiszteletünkre adott vasorára a környék mindenvalamire való nemesét me!h$vták, s ho!y a találkozón * a helyi szokásoktól eltérően * részt vesz a vár úrnő#e is, nekem pedi! abban a kitüntetésben lesz részem, ho!y az úrnő bal#án fo!lalhatok helyet.

)!yre*másra érkeztek a vendé!ek, ú!yho!y lassan mi is rendbeszedtük ma!unkat. " vasorára a

selyemlobo!ókkal feld$sz$tett, hosszú lova!teremben került sor. -em ismerve a kráni etikettet, e!yszer2,de udvarias szavakkal köszöntöttem a vár úrnő#ét3 méltattam szépsé!ét és a sz$vélyessé!et, mellyel en!em



és két satlósomat vendé!ül látnak. 1ashuka és az elf valahol a nyüzs!ő töme!ben kaptak helyet( pillanatnyila! felesle!esnek t2nt ra#tuk tartani a szemem, ha!ytam hát, hadd mulassanak kedvükre.

%é!telen pohárköszöntők, és étkek sora következett felváltva. )!y idő után az úrnő felállva #elezte,ho!y visszavonul. Mély me!ha#lással köszöntem el tőle, és pár keresetlen szóval adtam han!otfá#dalmamnak, ho!y társasá!át nélkülöznünk kell. 'ávoztával a lakoma lé!köre könnyedebbé vált. "lova!termet mutatványosok !armadá#a lepte el, valamelyik sarokból zene szólalt me!, monoton *zú!ássá

tomp$tva a mulatozók zsivalyát. 0i %ente mellém telepedett( sakhamar me!hitt * va!y annak t2nő * beszél!etésbe ele!yedtünk.&ikerült me!tudnom tőle néhány dol!ot, többek között azt is, ho!y a kráni külső tartományoknak

ezen a felén általában két kinevezett konzul !yakorol#a a tel#hatalmat. " konzulok urai a több tartományt birtokló *here!ek. 1iderült, ho!y di %entének mostansá! nem túl könny2 az élete, mivel tartományáte!yedül kormányozza, és épp hadban áll a szomszédos földeket irány$tó konzulokkal. %endé!látóm nemszavas$totta u!yan, számomra mé!is hamar nyilvánvalóvá vált, ho!y a konzulokat három él vezérli * azelső, ho!y társukat mielőbb elte!yék láb alól, a második, ho!y; minél több birtokot ha#tsanak uralmuk alá,a harmadik pedi!, ho!y mé! férfikoruk virá!ában here!i ran!ra emelked#enek.

0i %ente sa#nálkozva adta tudtomra, ho!y az én konzulátusomhoz tartozó birtok föld#e nem i!azán #ó, ho!y #obbá!yokat ma!amnak kell szereznem * azaz rabolnom * szomszédaimtól, s ho!y váram sins

túl #ó állapotban. "zt viszont mindenképp #ó #elnek könyvelte el, ho!y e!yedüli prokonzulkéntkormányozhatom ú#donsült birtokaimat. <urkoltan a#ánlatott tett e!yfa#ta szövetsé!re, am$! támo!atom őttörekvéseiben. <iztos$tottam róla, ho!y mindenben szám$that rám, hisz é!ető szüksé!em van e!y erős

pártfo!óra, am$! me! nem vetem lábam a 5ana!oltól áldott kráni televényen.)!y idő után más mederbe tereltem a beszél!etést3 borba mártott u##al az asztal lap#ára ra#zoltam a

titokzatos rúnák alkotta #elet, melyet "lyr az obszidián var#úereklye talpára vésve lelt. "z utóla! felvésettszimbólum me!fe#thetetlen üzenetet hordozott * di %ente hosszan t2nődve próbált rá#önni a #elentésére,ma#d fe#sóválva adta fel a küzdelmet.

* &osem láttam ehhez hasonlót * közölte sa#nálkozva. * "z i!azat me!vallva mé! az $rás#elek köztsem tudtam összefü!!ést felfedezni. * ?smét eltöpren!ett, ma#d fel#ebb vonta vaskos szemöldökét. * )zzel%$ta -avirrát, az aOuir vér2 boszorkányt kellene felkeresned... <ár ennek a me!oldásnak is lehetnek

bizonyos, hmm, hátulütői.1$nzó érdeklődésemet leplezve próbáltam kikérdezni a höl!yről. &zerensére most sem bizonyult

szófukarnak3 !yorsan me!tudtam, ho!y a boszorkánynak titulált nő az e!yik nemesi ház fe#e. -em látszik többnek húsz esztendősnél, noha * a helybéli ha!yomány szerint * túl #árhat a nyolvanon is. D!y tart#ák,ereiben ötödrészt aOuir vér folyik, mely különös hatalommal ruházza fel. Mindi! elnéz az emberek fe#efelett fura sz$n2, #e!es tekintetével. Mé! övéi is félve kerülik pillantását( azt beszélik, szemében mindenkime!láthat#a sa#át halálát. %oltak néhányan, akik nem b$rtak a !ondolattal, és addi! ostromolták a

boszorkányt, m$! az en!edte, ho!y a szemébe nézzenek. %olt, aki azonnal szörnyethalt, mások me!őrültek, és voltak, akik kiállták * de soha senki nem beszélt arról, mit is látott a #övőre * va!y a messzimúltra9 * ny$ló ablakokban.

)z érdekesnek $!érkezett. <ár eszem á!ában sem volt halálom ide#ét firtatva farkasszemet bámulniaz aOuir boszorkánnyal, osztottam di %ente véleményét, ho!y ő talán képes lesz fényt der$teni az en!emfo!lalkoztató rúnák eredetének titkára.

1onzultársam udvarias k$vánsisá!!al fa!!atott a he!yeken túli vilá!ról, ami u!yanolyanismeretlen volt a számára, mint az itteni nekem. &zavaiból ú!y vettem ki, ho!y a krániaknak mindenide#ét és ener!iá#át leköti az örökösen dúló hatalmi har, és érdeklődésük a mi

Lnevünk iránt puszta formalitás * én azonban, aki láttam E*+yarron pusztulását, tudtam( ho!y atáplálékpiramis súsán trónoló 'izenhármak merőben más húrokat pen!etnek.

" lakomázás a késő é#szakába nyúlt, s miután a vár ura pihenni tért, én is szállásomra k$sértettemma!am.

Másnap délelőtt di %ente felszerszámoztatott két !yorslábú lovat, és nekiállt, ho!y körbevezessen az

uralmam alá tartozó földeken. Gtunk e!y része különle!es élményt tarto!atott számomra3 bár 1ránban isismerték a térkapukat, ritkábban használták őket, és pontos helyük sem szám$tott köztudottnak. Gtazásraés áruszáll$tásra inkább a !yorsutakat használták. )zek a fényesre kopott kövekkel burkolt, titokzatos és



ősi alkotmányok eltorz$tották az időt a ra#tuk haladók számára3 a külvilá! látszóla!os mozdulatlansá!badermedt, m$! a külső szemlélő az úton haladót sak sebesen suhanó árnyként érzékelte.

)!y ilyen !yorsúton #utottunk el a tartomány határára, melynek prokonzuli minősé!embentel#hatalmú ura lettem. Mit mond#ak, siralmas volt. <irtokom e!y része 1özépső 1rán forron!óvidékeivel volt határos3 ahol nem bor$totta meddő salak, ott #ókora sziklatömbök hevertek. 0i %ente óvaintett a kövek közt me!búvó üre!ek me!boly!atásától3 mint mondta, sak a 1osfe#2 a tudó#a, milyen

időtlen és ártó szándékú teremtményeket re#tenek. " tartomány déli süskében akadt e!y kevés m2*velhető föld, és lézen!ett pár szerensétlen, akiket * némi túlzással * #obbá!yaimnak nevezhettem.)!y füst alatt sort ker$tettünk váram me!szemlélésére is. %a!y kétszáz éve múlt, ho!y lerontották3

sak !azzal és repkénnyel benőtt, fo!h$#as falak árválkodtak a sziklás teknőben, ahol kerestük. "!yalázatos állapotokon mé! vendé!látóm is me!lepődött, de nem késett soká a vi!asztaló szókkal3 ú!ytartotta, ho!y ha mé!oly értéktelen is, vitathatatlanul föld az, amit a lábunk tapod. -em mulasztotta elhozzátenni, ho!y ő a puszta $mmel me! néhány tuat kiöre!edett katonával kezdte konzuli pályafutását,és sak mosoly!ott ámulatomon, aho!y ismét a di %ente erőssé! felé vettük az irányt.

)stébe ha#lott az idő, mire me!érkeztünk, az ú#abb bősé!es lakomát nem kellett kétszer k$nálnia aszol!anépnek. " lova!teremben elköltött estebéd után %$ta -avirráról fa!!attam a várurat. Me!tudtam,ho!y a boszorkány udvarába való be#utás nem okoz ma#d különösebb nehézsé!et * a höl!y ke!yeit

éppú!y keresik m2vészek és varázstudók, mint szerensevadászok és e!yszer2 hódolók. "z már nehezebbkérdés, ho!yan válthatok szót a höl!!yel3 az e!ybe!y2ltek közt a nap kései szakában, ali! pár perremutatkozik, s mindi! sak e!y láto!atót fo!ad belső termeiben. )ltökéltem, ho!y ha az udvarái! el#utok,szót is váltok vele, le!yen akármilyen elutas$tó az átkozott.

" lakoma vé!eztével pihenni tértem, de me!int nem volt e!yszer2 a dol!om3 hátamon fekve, akráni é!bolt sosem látott silla!képeit bámulva birtokom meddő salak* és kősivata!a, utóbb a boszorkány,%$ta -avirra ősöre! tekintete lebe!ett a szemem előtt.

18

Cóskán bent #ártunk már a délutánban, és én átkoztam ma!am, amiért nem hoztam ma!ammalmele!ebb ruhát. 1ora ha#nalban indultam el, ho!y felkeressem %$ta -avirrát. 1ihasználva atartományomban tett körút alatt szerzett ismereteket, e!yma!amban is me!kokáztattam a !yorsutak használatát, ú!yho!y mikor me!tartottam az első étkezéssel e!ybekötött pihenőmet, már a belsőtartományok határán #ártam.

"z aOuir vér2 boszorkány di %ente elbeszélése alap#án különle!es lakhelyet választott ma!ának3e!y ha#dani t2zhányó kráterében ép$ttette fel palotá#át, amit nemes e!yszer2sé!!el mindenki sak kristálypalotának nevezett.

Erák óta kaptattam felfelé a he!y oldalában * ho!y túlléptem*e már a hóhatáron, va!y itt valamifélemá!iával tartották fenn az örök telet, nem tudtam me!mondani, de e!y biztos3 átkozottul hide! volt. "

mindent bebor$tó, vékony hóréte! üve!esre fa!yott, és sikoro!va zúzódott apró szilánkokra lovam patáialatt.)lkékült kezeimet dörzsöl!etve kapaszkodtam vissza a nyere!be, szorosabbra húztam ma!am körül

a köpönye!et, de ez sem se!$tett sokat a sonti! ható hide!ben. 4átasom * apróska nomád ló, melyet di%ente bosátott rendelkezésemre * szintén rosszul t2rte az utazást. Pa#osan fú#tatva küszködött tovább azemelkedőn, hófehér párafelle!eket ere!etve orrlyukain. &a#náltam $!y !yötörni sze!ény párát, denapszállta előtt el kellett érnem %$ta -avirra palotá#át * !yan$tottam( ha me!próbálom idekint tölteni azé#szakát, a másnap re!!elt semmiképp nem érem me!. .

1üzdelmes két óra múltán értünk fel a he!y sonka súsára, melyet ha#danán e!yszer2enszétrobbantott az alant dühön!ő t2zhányó, #ókora krátert ha!yva a büszke ormok helyén. entről, a kráter

pereméről pillantottam me! a boszorkány szerénynek e!yáltalán nem nevezhető lakhelyét. " sonka sús

belse#ét elfo!laló hatalmas kráter belső le#tő#e meredeknek $!érkezett, mélysé!ét pedi! több száz ölre be*sültem, de a látvány, ami elém tárult, bősé!es kárpótlást se#tetett.



%$ta -avirra otthona valóban kiérdemelte a han!zatos kristálypalota nevet3 akárha #é!ből éshe!yikristályból emelték volna. 1özepén bástyaszer2 ép$tmény trónolt, tornyai roppant #é!szilánkokkéntemelkedtek az é!re, és szemkápráztatóan ra!yo!tak, aho!yan rá#uk vetődött a szürke é!bolt felhői mö!ülelő*előtörő napfény. " bástya, ami a lakóépület lehetett, mé! ilyen távolsá!ból is óriásinak látszott, aföldöntúli benyomást pedi! sak tetézte, ho!y az ép$tőmesterek valami módon me!zabolázhatták at2zhányó fortyo!ó méhét, és satornákban körbevezették a főépület al#án. " hatás elképesztőre sikeredett3

az épületmonstrum falai ma!maként izzottak a borús é! hátterén, rőtes aurá#ában valósz$n2tlen nászát ültea t2z és a #é!.<orzon!va néztem pár peri!, és nem minden a!!odalom nélkül !ondoltam a vár úrnő#ével való

találkozásra. Cókora kerülő után vé!re me!leltem a lefelé vezető ösvényt( e!yre erősödött bennem a!yanú, ho!y %$ta -avirra és különös vendé!ei nem ezen az úton közlekednek.

4osszas koo!ás után vé!re leértem a t2zhányó al#ára, ahonnét mé! pompásabb és i#esztőbblátványt nyú#tott a kristálypalota. " tornyokat közelebbről szemü!yre véve ráébredtem, ho!y azok inkábbhatalmas monolitok, melyek a d$sz$tést, netán a má!ikus ener!iák me!kötését szol!ál#ák * képtelenvoltam eldönteni.

" kapuként szol!áló boltozat alatt, mely a bástyaszer2 épülettömbbe ny$lt, lekászálódtam a lóról. "falakat vizs!ál!atva arra a következtetésre #utottam, tényle! #é!ből és üve!ből emelték őket. "

kristálypalotának nem volt udvara3 a karsún nyú#tózó oszlopok közti út e!yenesen a bástya belse#ébevezette az érkezőt.ovamat kantárszáron vezetve a visszhan!os belső térbe óvakodtam. " fa!yottfehér padlón áttörő,

fe#fá#d$tóan vörös izzás sak félelmetes han!ulatot teremtett, mele!et azonban e!y seppet sem su!árzott*sőt, mintha idebent mé! hide!ebb lett volna, mint a szabad é! alatt. Me!vere!ettem ide!esenhorkant!ató hátasom nyakát, aztán elindultam, ho!y alaposabban körülnézzek. "!!asztott, ho!y senkisem érkezik a fo!adásomra, ezért pár pernyi téblábolás után éltudatos kutatásba kezdtem, hátha rá*

bukkanok valakire ebben a szellemkastélyban. " hatalmas terem belse#e is kört formázott, a falak mentén,e!ymástól e!yenlő távolsá!ra, spirálisan emelkedő lépsők vesztek a vörös deren!ésbe. " padlón, ami bár

#é!nek t2nt, mé!is biztosan lehetett #árni ra#ta, látszóla! minden rendszer nélkül, szabályos formákrafara!ott üve!* és #é!tömbök hevertek. )zeket kerül!ettem és vizs!ál!attam e!y darabi!, ma#d mivel ú!y

látszott, senki nem tud érkezésemről, va!y le!alábbis nem törődik vele * nekivá!tam az e!yik lépsősornak.

" fokokat szemmel láthatóla! nem emberi léptékkel fara!ták3 le!alább két öl széles és u!yanilyenma!as volt minde!yik, ú!yho!y #óskán elfáradtam, mire felértem a következő szintre. " lépső keskenyfolyosóban vé!ződött, ami az épület mértani közepe felé vezetett. ?tt a falakat már nem fényáteresztőanya!okból ép$tették3 sak a folyosó túlsó vé!e felől érkező kékes deren!és se#ttette az útirányt. "#tók mellett haladtam el, amiket zúzmarás falak zártak le * vé!i!húztam a kezem az e!yiken, ho!yme!bizonyosod#ak róla, valóban #é!*e3 az volt.

"ho!yan közeledtem a középpont felé, a deren!és e!yre erősödött, és hamarosan fursa kép tárult aszemem elé. " folyosó nyolszö!let2 terembe vezetett, melynek közepén lidérfény2 kék t2z lobo!ott e!ynyolszö!let2 bronzserpenyőben. " t2z körül körben né!y d$sz$tetlen töl!yzsámoly, melyeket fényesre ésfeketére koptatott az idő. "z e!yiken azúrkék palástba burkolózó, sápadt, fiatal nő üldö!élt. Cöttömreelszak$totta tekintetét a lidéres t2zről, és felém fordult.

Pavartan me!torpantam, ma#d udvarias me!ha#lást próbáltam imitálni el!émberedett ta!#aimmal. "nő halványan elmosolyodott, és intett, ho!y lép#ek közelebb.

* <osáss me!, ho!y h$vatlanul rád törtem, úrnőm, de e!yetlen szol!át sem leltem, aki #elenthettevolna érkezésemet * kezdtem udvariasan.

* -insenek szol!áim * válaszolta fanyarul *, érkezésedről pedi! ide#ekorán tudomást szereztünk.5eméltük, ho!y ha már ilyen hosszú utat me!tettél, nem fo!sz visszafordulni sak azért, mert ma!adatkell be#elentened.

Cobban szemü!yre vettem a nőt3 immár nem kételkedtem benne, ho!y az ő palota*úrnő#e, %$ta

-avirra, akit boszorkányként emle!etnek, és akinek aOuir vér sör!edezik az ereiben. &zemre vékony,törékeny teremtésnek látszott, na!yon halvány bőrrel, hosszú u##ú kezekkel és vékony, arisztokratikusvonású aral. 1eskeny a#kait kékesre sz$nezte á fa!yos hide!( elárulva, ho!y azért ő is sak emberi lény.1ezei lazán összekulsolva az ölében hevertek( miközben érdeklődve vizs!álta aromat.



* " nevem "irun al Marem. )!y külső tartomány konzul#a va!yok * mutatkoztam be ú#abbme!ha#lással, ma#d #obbommal előhúztam, és felé nyú#tottam ran!plakettemet. @tvette, és intett, ho!yteleped#ek az e!yik zsámolyra. Me!vizs!álta a tömör ezüstlap mindkét oldalát, ma#d bientvevisszanyú#totta.

* -em mondhatnám( ho!y #övedelmező birtokot ruháztak rád.* -em is áll szándékomban a tartomány felvirá!oztatása * válaszoltam. * F!észen más okból #öttem

el hozzád.* %$ta -avirra va!yok * mondta a lány3 * Fn és a :sontlova! vi!yázzuk a belsőbb tartományok északi határát. 1e!yetlen időszak következik számodra, proonsul3 mifelénk na!yon kevesen vészelik átaz első holdesztendőt. 4a túléled, talán lehet belőled e!y apróska fi!ura valamely, a ti mérétekenhatalmasnak t2nő úr sakktáblá#án. 4a szerensés va!y és a!yafúrt, s persze ha 5ana!ol is ú!y akar#a,talán mé! fényesebb #övő is ki#uthat neked. " külső vilá!ból érkeztél, nem kötik a kezedet az itteni szo*kások. )z lehet a fe!yvered, de vi!yázz3 u!yanez a !yen!esé!ed is6

)szembe #utott a di %ente*birtokon hallott mendemonda, ho!y %$ta -avirra sosem néz az emberek szemébe, ho!y aki viszonozza pillantását, az me!lát#a benne sa#át halálát, s ho!y kevesen ússzák me! eztaz élményt ép ésszel. elötlött bennem, ho!y már többször is összenéztünk, én mé!sem láttam mást, sak e!y átható szürke szempárt. ?tt volt az alkalom, ho!y kipróbál#am, én va#on mit olvasok ki á boszorkány

tekintetéből. áttam( ho!y folytatná mé! monoló!#át a külső tartományok konzul#ainak küzdelmeséletéről, ezért keményen közbevá!tam3* Mint eml$tettem, nem ezért kerestelek fel úrnőm.)lhall!atott. 'ekintetem keményen az övébe fúrtam. 5ezzenéstelenül állta pillantásomat, aztán

olyasmi történt, ami valósz$n2le! sak kevesekkel esett me! eddi!3 %$ta -avirra arán a rémületárnyasuhant át, ma#d fe#ét lehor!asztva a padlóra meredt( és nehéz, fá#dalmas sóha# szakadt ki a melléből.

"zt rebes!ették, ho!y a boszorkány szemében az ember me!láthat#a a sa#át halálát. 'alán i!az, talánnem... Fn azonban 0arton pap#a va!yok, az én szememből valóban kiolvashat#a sorsát az, aki beletekint.

-em a valódi sorsát persze * nem #övőbelátó sodatétemény ez, sak e!y ré!i trükk a ma!amfa#ták tarsolyában, amivel elrém$thetők a h$vek és áh$tatra kényszerithetők a me!átalkodottak. Esdi mutatvány,de hát, aho!y a mondás tart#a, a !yermeknek mé! minden tréfa ú#. )rrefelé a #elek szerint nem ismerték3

kevés 0arton*pap satan!ol szabadon 1ránban.* -ins szüksé!em tanásokra és intelmekre, ho!y átküzd#em ma!am a hatalmat szom#azók hosszú

során * folytattam, mintha fel se t2nt volna az iménti köz#áték." boszorkány talán me!se#tett valamit, mert könnyedén söpörte félre a nyomasztó emléket, és

minden $zében valódinak t2nő nyu!alommal kérdezett vissza3* -os, akkor mit akarsz me!tudni tőlem9 elemelkedtem ültömből, féltérdre ereszkedtem á lány

előtt, és zekém u##ával e!y darabon tisztára dörzsöltem a padlót. )lőreha#oltam, néhányszor a tükrözőfelületre leheltem, aztán u##ammal a párafoltba ra#zoltam a titokzatos szimbólumot, mely a var#úereklyetalpát d$sz$tette. 1özépre kanyar$tottam a sötét erőket idéző #elet, köré a tizenhárom rúna elna!yolt mását,ma#d köré#ük húztam a me!szakadó kört. .

Mindketten hosszan bámultuk a bal#óslatú alakzatot. "ho!y felpillantottam, láttam, ho!y a boszorkány mosolyo!.

* -eked valóban nem lesz szüksé!ed a tanásaimra, "irun al Marem3 már $!y is na!yobb hatalom birtokosa va!y, mint bármelyik konzul va!y here! a külső tartományokban.

* )z azt #elenti, ho!y ismered a szi!ullum #elentését9* -a!yon ré! láttam utol#ára * sutto!ta ő. 5é!es*ré!... * & közben e!yre sak mosoly!ott, ami

kezdett kissé zavarni.* Mondd el, kérlek, mit #elent6" boszorkány előreha#olt, u##ával ki#av$totta a ra#zot ott, ahol szerinte nem volt me!felelő, én pedi!

visszahuppantam a töl!yzsámolyra.* )z a 'o!rah &ilur #ele.

* 'o!rah &ilur * visszhan!oztam áh$tattal. "z misoda9* 1eveseknek adatik me! ismerni a 'o!rah &ilurt, s mé! kevesebben vannak, akik be is léphetnek oda * mondta. * @m akik me!tehetik, olyan tudással térnek vissza, ho!y méltán válnak ale!hatalmasabbakká a halandók között. " középső #el a 'o!rah &ilur #ele, a köré rótt bélye!ek 5ana!ol



tizenhárom fattyának kéz#e!yei. Hk az e!yetlenek, akik a ma!a tel#essé!ében be#árták és me!ismerték aekete )!yetem titkait. " me!szakadó kör a hatalmat szimbolizál#a3 az általános* felfo!ás szerint a kör vé!telen, de azáltal( ho!y önma!ába fut, vé!essé, sa#át korlát#ává változtat#a önma!át. " 'o!rah &ilur na!y tudást és hatalmat őriz, de nem hiszi öntelten, ho!y e!yma!a re#ti a vé!ső tudást, ezért nem tel#es akör.

* ekete )!yetem9 Miféle tudás és hatalom re#tezik benne9 * &zinte fel sem t2nt, milyen érdesek és

erőtlenek a belőlem kibukó szavak. 'e #ártál ott9* ?!en, de túlontúl fiatalon merészkedtem oda, ezért sak keveset értettem me! a lénye!éből.* ekete )!yetem. 'o!rah &ilur * mormoltam ma!am elé ú#ra. -em sokat mondtak ezek a nevek, de

tudtam( ho!y kötődésük a 1ráni 'izenhármakhoz beláthatatlanul me!nehez$ti a dol!omat.* Mivel nins kétsé!em afelől, ho!y felkeresed * mosoly!ott a lány *, a titkolózásra sem látok okot3

" 'o!rah &ilur <első*1ránban van( pontos helyét sak a 'izenhármak ismerik, de nem is a helye alénye!es. 1ülönle!es módon lehet sak be#utni3 fel kell keresned 5ana!ol különle!es szentélyeinek e!yikét. 4a#dan hét ilyen szentély létezett. 1ettő mé! az idők ha#nalán pusztult el, e!yet az "ranykör lova!#ai romboltak le #óval azelőtt, ho!y +yarront elsöpörtük. * " &zent %áros nevét enyhe undorrale#tette ki. * "zóta me!épült az ú#, a 'o!rah &ilurra azonban nem nyitható másik kapu. -é!y szentély, né!y

be#árat maradt( ú!y nevezik őket, a %ak 'ükrök 'ermei.

Most az következik, ho!y senki nem tud#a már, hol is vannak azok az átkozott kapuk !ondoltam,%$ta -avirra azonban $!y folytatta3* Fn kettőt ismerek a né!yből. "z e!yik #árható, már ha képes va!y áthaladni a %ak 'ükrök

'ermein. Me!lehetősen távol esik innét, de többé*kevésbé biztonsá!os( a másik, számodra le!alábbis,mintha nem is létezne. * Frtetlen képemet látva hozzátette3 * 8da a :sontlova! &zurdokán át vezet az út.H korokkal 5ana!ol !yermekei előtt érkezett, és valósz$n2le! itt lesz utánuk is( nyu!almát mé! avarázslóhere!ek sem hábor!athat#ák büntetlenül.

* )!yenes beszéd * dünnyö!tem száraz torokkal. * Merre találom az első kaput9%$ta -avirra részletesen elma!yarázta, ho!yan #utok el a %ak 'ükrök 'ermeihez, és óva intett attól,

ho!y az általa veszélyesnek $télt helyeken a szüksé!esnél tovább időzzek. +róbáltam fa!!atni a ekete)!yetemről, de sak annyit mondott( ma#d me!tapasztalom ma!am.

Me!köszöntem a se!$tsé!ét, és felihelődtem, ho!y visszaindul#ak a di %ente birtokra, de mielőttelköszöntem volna * mivel kezdettől furdalt a k$vánsisá! *, mé!is me!kérdeztem3

* 4o!yho!y nem fázol ebben a kristálypokolban9* Ay2lölöm a hide!et * válaszolta mo!orván *, de a kastély e!y manaörvény középpont#ában épült,

ahhoz pedi!, amin dol!ozom, temérdek ener!ia szüksé!es.* Fs mikor készülsz el vele9* Me!érzed * villantotta rám szürke szemeit, és sak mosoly!ott, aho!y me!borzon!tam tekintete

hide!étől. * Mind me!érzitek, ha el#ön az idő.5eme!ő szá##al intettem búsút neki, és lebukdásoltam az elna!yolt lépsőkön. " lenti teremben

sze!ény lovam lehor!asztott fe##el ásor!ott az e!yik #é!tömb szomszédsá!ában. " nyere! oldalzsebéből pálinkásbutykost kotortam elő, és párszor #ól me!húztam, ho!y el2zzem a sont#aimat haso!ató hide!et.Me!vere!ettem az állat nyakát.

* -o, barátoskám( neked ez nem tenne #ót( te ma#d szalad!álni fo!sz, ho!y ne fázz6 )rősenha#tottam a mokány kis he!yi lovat, #óma!am !yakorta öntözve a torkom a melen!ető, erős alkohollal.:sak remélni mertem( ho!y nem ha#szolom halálba a derék állatot, de mire a kék hold felra!yo!ott,messze ma!unk mö!ött ha!ytuk %$ta -avirra #e!es birodalmát. F#féltá#ban tábort ütöttem e!y

biztonsá!osabbnak t2nő helyen, szem előtt tartva, ho!y 1ránban ismeretlen a biztonsá! fo!alma. 'üzetraktam, lemálháztam a lovat, néhány marék száraz f2vel lesutakoltam róla a ta#tékot, ma#d a nyer!et afe#em alá téve leheveredtem, és * a kimerültsé! mé! a 1osfe#2nél is na!yobb úr * a vadont #árók éber álmába szenderültem.



19

" ha#nali hide! a napkeltével !yorsan el2zte a szememből az álmot3 felszerszámoztam hátasomat,és könny2 poroszkálással tartottam visszafelé vendé!látóm, eor <olitir di %ente birtokára. Dtközbenazon töpren!tem, va#on ho!yan állhatnak a dol!ok a külvilá!ban, túl a kráni !yep2n.

Cóskán delelőn állt a nap, mire visszaérkeztem. 1ashuka és ?rri na!yon unták már ma!ukat3 azutóbbi napokban a várban lézen!tek, étkezéssel és alvással próbálták elütni az időt. Mint hamarosanme!tudtam, házi!azdánk nem tartózkodott itthon3 'ra!o here! ma!ához rendelte * akársak en!em. "zaz üzenet várt, ho!y haladéktalanul indul#ak útnak( szerensére a >haladéktalan>*ba belefért a holnapre!!el is. )z éppen kapóra #ött a terveimhez.

<ősé!es ebéd után visszavonultam a számunkra fenntartott lakrészbe, me!ha!yva, ho!y szürkületi!senki ne merészel#en zavarni, azután odarendeltem 1ashukát és az elfet.

"mint ma!unkra maradtunk, elreteszeltük az a#tókat és lefü!!önyöztük az ablakokat. ?rri és az ork nem értettették, mi vé!re a sok óvintézkedés, de miután közöltem, ho!y má!ikus el#árásra készülök( szónélkül tették a dol!ukat. Miután eltorlaszoltuk az a#tókat és lezártuk az ablakokat, az asztalhoz intettemőket, ho!y me!beszél#ük a továbbiakat. 1omoly képpel várták, mi mondanivalóm van a számukra.

'öltöttem ma!amnak e!y kupa bort, és lassan kortyol!atva rendeztem !ondolatimat( nem sok időnk maradt, nem hibázhattam, és nem b$zhattam semmit a szerensére. 'ervem sarkalatos pont#a az elf volt,aki e!y szokásos kelekótya selekedetével mindnyá#unk vesztét okozhatta, de 1ashukára szüksé!em volt1rán belső tartományaiban.

* ?rri, kezd#ük veled3 na!yon fontos feladatot b$zok rád3 " kezedbe adom 1ashuka és a ma!améletét( ha nem birkózol me! a feladattal, az mindkettőnk vesztét #elenti.

D!y ült velem szemben, mint aki karót nyelt. 'ekintetéből su!árzott, ho!y nem érzi ma!átalkalmasnak a feladatra, bár mé! azt sem tud#a, miről van szó. )lkeser$tő volt a tudat, ho!y tényle! nemalkalmas, de reméltem, ho!y a felelőssé! nem összeroppant#a, hanem me!erős$ti ma#d.

* 4olnap re!!el elindulunk, mintha a here! utas$tását követnénk. 4a már #óskán eltávolodtunk di*%ente várától, te elindulsz visszafelé, amerről #öttünk...

* )!yedül9 * hüledezett.* ?!en, pontosabban ma#dnem. 'e leszel a mi vilá!$tótornyunk3 ha rosszul sülnek el a dol!ok, te

#elzed nekünk a menekülés útvonalát.* )zt mé!is ho!y !ondolod9 )z e!yszer2en képtelensé!6 * tört ki hisztérikusan. * ?defelé kráni

fe#vadászok vi!yázták az utunkat( nélkülük az első fái! nem #utok el élve, és ha el is #utnék, ho!yan #elezhetnék nektek9

* )miatt ne fá##on a fe#ed. &zinte semmit nem kell tenned azon k$vül, ho!y életben maradsz3 éntudni fo!om, merre #ársz.

* -ekem is ez a problémám, az életben maradás6 Fs mi az, ho!y szinte semmit9 )lindulsz keletnek,kifelé 1ránból, és valahol a határmezs!yén találkoznod kell valakivel. ?rri sóha#tott, s kissényu!odtabban, már*már beletörődőn kérdezte3

* 4o!y fo!om me!találni azt a valakit9 1ülönben is, ki az9* " sa#át biztonsá!od érdekében elé!, ha ennyit tudsz.* 1éptelensé!6 * fakadt ki me!int. * Fs ti addi! mi a fenét sináltok9* )lláto!atunk a belső tartományokba.* ?nkább veletek mennék.* ?rri, fi!yel# rám6 -élküled nem tudunk visszatérni( a küldetésed fontos, na!yon fontos. :sak

marad# életben6 'udom, nem lesz könny2, de nem is olyan nehéz, mint képzeled, és mint mondtam, nemleszel tel#esen e!yedül.

1$vánsian kapta fel a fe#ét.* 4árom k$sérőt adok melléd * mondtam. 1ettőt azért, ho!y védelmezzenek, amennyire ere#ükből

telik( e!yet pedi!, ho!y mutassa az utat.* Miféle k$sérőket9 * kérdezte !yanakodva.* )zt kisit bonyolult lenne elma!yaráznom. 'ekintsd ú!y, ho!y afféle elkárhozott lelkeket.* &zellemeket9 * vidult fel hirtelen.



* 8lyasmit.* Fs ha sikerrel tel#es$tem a rám b$zott feladatot, me!tarthatom őket9áradtan bólintottam.* 4a túlél#ük a következő két napot, me!tarthatod őket.?rri elé!edetten dörzsölte össze két tenyerét.* 5endben, vállalom.

1ashuka és én döbbenten bámultuk* a vi!yor!ó, elé!edett elfet.* ehet, ho!y mé!is sak nekem kéne mennem... * moro!ta az ork.* "zt szeretnéd, mi9 &zó sem lehet róla. )nyém6 * sattant fel ?rri.1ashuka me!ütközve fordult felém.* ?tt halunk me! mind...* Cól van * dünnyö!tem, sak ho!y mond#ak valamit, hisz a le!kevésbé sem volt >#ól>. * 0olo!ra6

'ol#uk féke a bútorokat.Miután a szoba közepén #ókora üres teret nyertünk, előszedtem má!ikus kellékeimet, #ókora kört

ra#zoltam a padlóra, és elláttam a szokásos idéző rúnákkal. )lhelyeztem az erőközpontokban a !yertyákat,me!!yú#tottam őket, han!osan reitálva a hozzá#uk tartozó formulákat. "z elf és az ork az e!yik sarokbahúzódva sendben, tisztelettudóan szemlélték ténykedésemet. Miután előkész$tettem a kört, előkerestem a

holmik közül az ezüst; sészét, amit valósz$n2le! ?rri emelt el a konyhából, és intettem 1ashukának, ho!ytartsa a kar#át. )n!edelmesen odanyú#totta, én pedi! e!y e!yszer2 késsel * amit néhány ráolvasás alkalmivérsapolóvá nemes$tett * sebet e#tettem a bőrén, és me!töltöttem az edényt. 4alk mormolással me!áldot*tam a vért, me!akadályozva !yors alvadását, ú#abb rövid zsolozsma után me!kentem vele szemhé#aimat,ma#d ma!amhoz intettem az elfet, és vele is me!ismételtem az el#árást. átszott, ho!y nins $nyére adolo!, de nem mert mukkanni sem.

elkentem a körbe ra#zolt rúnákat és formulákat is, közben folyamatosan kántálva a proedúrátelőkész$tő i!éket. Miután elkészültem, fáradtan a székre zökkentem( és #ókorát kortyoltam a maradék

borból.* )nnyi9 * hüledezett ?rri.* "z előkészületekkel me!volnánk. &zusszanok e!yet, aztán hozzálátunk. Mez$telen$tsd le a

felsőtested6* Mit akarsz sinálni9 5emélem nem fo! fá#ni...* -e a!!ód#, nem fo!sz érezni semmit."z el#árás, amit vé!reha#tani készültem, összetett volt. )!yrészről vé!re kellett ha#tanom az elfen a

:ebart, e papi beavatási eremóniát. " :ebar eredetile! arra szol!ált, ho!y elválassza a testet*a lélektől, bepillantást en!edve a 1árpiton túli létezés formáiba, me!mutatva, ho!y a halál e!észen más, mintaminek erről az oldalról látszik. -em volt veszélytelen m2velet, i!azában sak alaposan felkészült,tapasztalt növendékeken lehetett volna vé!reha#tani, de már elé! ré!óta szol!áltam 0artont, és me!*lehetősen na!y !yakorlattal rendelkeztem a klerikális má!ia terén ahhoz, ho!y ilyen körülmények közt is

próbát te!yek. "!!asztott e!y kisit, ho!y ?rri elf, s ho!y nem tudhatom, mennyiben tér el szervezete azemberekétől, de ú!y $téltem me!, ho!y a t2réshatáron belül lehet. " m2velet le!kényesebb része a sz$vleáll$tása volt, amit e!y bordák alá mért ütéssel ért el az ember. 'ermészetesen nem közönsé!es ütésrőlvolt szó, hanem e!y má!iával áthatott szellemi m2veletről, de a hozzá nem értők sak e!y #ó irányzottsapást láthatnak * és ez #elen esetben 1ashuka lesz.

Evakodtam beavatni ?rrit a részletekbe3 addi! #ó, am$! nem tud semmit. " sz$vsapás után a beavatástól merőben eltérő módon k$vántam folytatni az asztrális m2veletet3 ?rri lelke nem tér vissza atestébe, hanem párhuzamosan halad vele a &handinban, láthatatlan szállal kötődve anya!i való#ához. "zelsődle!es anya!i s$król kiszak$tott léleknek semmi keresnivaló#a a holtak ösvényén3 ?rri asztrál#a vak$tófénnyel fo!#a bevilá!$tani a &handin vé!telen#ét. "ki képes rányitni szemét a 0artonhoz vezető közteslétre, annak #elzőfényként fo! tündökölni. " dolo! e!yetlen * ám i!ensak veszélyes * hátulütő#e az volt,ho!y ha az elf az anya!i s$kon hosszabb időre eszméletét vesz$ti, elszakadhat a testet a lélekkel összekötő

fonál3 vannak olyan törvények és korlátok, amik az én lehetősé!eimnek is me!áll#t paransolnak. 4ame!történne ez a kellemetlen esemény, elvesz$t#ük ?rrit. %itathatatlanul erkölstelen dolo! volt kokáratennem az életét, de nem láttam más utat.



* ássunk hozzá * emelkedtem fel a székről. ?rri készsé!esen előbbre lépett. * eküd# a körbe6 *utas$tottam. * " bal kezedet tedd a tarkód alá, a #obbat pedi! tenyérrel felfelé ma!ad mellé6 * 1észsé!esenkövette az utas$tásokat én pedi! fölé állva elmondtam e!y imát. * Cól van, most ismételd utánam aszavakat6 * assan, ta!oltan kezdtem el a litániát, az elf azonban nem hazudtolta me! ma!át, s már aharmadik mondatnál elhibázta. * +róbál# fi!yelni * kértem enerváltan. * &zeretnék minél előbb túllenniezen.

* 4át mé! én6 1isit ide!es va!yok, képzelheted.* 1ezd#ük elölről.&zerensére másod#ára már nem tévesztett. " szavak * #óllehet, ?rri talán észre sem vette me!tették

a*hatásukat3 bár az elf tel#esen tudatánál volt, pupillái kitá!ultak, szemei ola#osan fénylővé váltak, aho!ya felidézett má!ia körülburkolta testének asztrális mását. Mikor kie#tette az utolsó szavakat, fölé ha#oltam,és #obbommal lesú#tottam mellkasának bal oldalára, miközben kiszakadt belőlem a formulát vé!le!es$tőélekkiáltás. "z elf szemei felakadtak, izmai rándultak mé! e!y utolsót, ma#d mozdulatlanná merevedett,mint e!y darab fa. <eálltam a körbe ra#zolt háromszö!be ?rri lábfe#énél, és rituális mozdulatok *k$séretében hadarni kezdtem a soron következő má!ikus szöve!et. "z ú#abb litánia vé!eztévelleen!edtem kar#aimat, és letöröltem aromról a me!fesz$tett konentráió alatt kiütközött ver$téket.)l!émberedett nyakizmaimat massz$rozva lehuppantam a fal mellé tolt karszékbe, és hátradőlve pihen*

tem. 1ashuka mozdulatlanul állt a sarokban( perek teltek el, mielőtt me!törtem volna a sendet3* %é!eztünk. -e áll# ú!y ott, mint aki karót nyelt6"z ork za#osan fú#t e!yet, ma#d az asztal szélére telepedve me!#e!yezte3* 4át, elé! borzasztó látvány volt. -em soda, ho!y ker!etnek az inkviz$torok.* -em véletlen, ho!y az ilyesmit nem nyilvánosan sinál#uk3* Mondd, "irun, te élvezed ezt9* -éha. 'e élvezed a harot9* Ma!ával ra!ad.* átod, $!y van ez velem is. 'e élvezed a satatéren me!adnia haldokló ellensé!nek a ke*

!yelemdöfést9* 'úl sokat haroltam már ahhoz, ho!y élvezzem.

* "kkor me!értheted, ho!y a má!iának is van olyan része, amit me! kell sinálni, fü!!etlenül attól,örömet okoz*e va!y sem3

* Frtelek. Mi lesz az elffel9* )!y darabi! $!y ha!y#uk, m$! a lelke me!szok#a kisit odaát.* Me!nézhetem9* -yu!odtan.1ashuka alaposan me!vizs!álta ?rrit, ma#d fe#sóválva közölte3* "zt hiszem, valami nem sikerült. )z halott.* :sak annak látszik. )szméleténél van3 mindent hall és érez, ami körülötte történik, de

pillanatnyila! * #obb mutatóu##ammal felfelé böktem * sak a plafonnak azt a sze!letét lát#a a vilá!ból.1ashuka hitetlenkedve sóválta a fe#ét.* -em léle!zik, nem ver a sz$ve, mé!is él9 * Me!próbálta kitapintani az elf nyakán a verőér

lüktetését, eredménytelenül. * &zóval mindent hall és érez9* ?!en. * elemelkedtem a székről, és a tehetetlen elf fölé állva vizs!ál!attam nyomorúsá!osnak

t2nő állapotát. "z ork széles vi!yorral friskázta me! ?rri orrát.* -a mi van, koma9 "lulról sza!ol#uk az ibolyát9 * Fs harsányan felröhö!ött.* -e piszkáld a szerensétlent6 * förmedtem rá. * 'üntessük el inkább a nyomokat. <eipeltük a

testet a másik szobába, és az á!yra fektettük. 1ashuka elment, ho!y vizet ker$tsen, én pedi! összeszedtema felesle!essé vált kellékeket. "z ork hamarosan visszaérkezett e!y #ókora favödörrel, és tartalmát a

padlóra zúd$tva eltüntette az okkult el#árás utolsó nyomait is.Mé! e!y fertályórát ha!ytam ?rrit a különös tetszhalál állapotában, ma#d e!y, az előzőhöz hasonló

ütéssel ú#ra m2ködésre késztettem a sz$vét. "bban a pillanatban fuldokolva felköhö!ött, és öklendeznikezdett. Me!tartottam, a vállánál, ho!y ne dől#ön ú#ra bátra.* -yu!alom, mind#árt elmúlik.



1apkodva szedte a leve!őt, de a köhö!és alábbha!yott. 1önnybe lábadt szemekkel próbáltme!szólalni, de leintettem3

* +ihen# mé!( néhány per, és #obban leszel.* "zt mondtad nem fo! fá#ni... * hörö!te.* "nnyira azért nem volt szörny2.* 'e már sak tudód * szipákolta. * "kkorát vá!tál az oldalamra, mint e!y lórú!ás. 4o!y a fene ette

volna me! a peret, amikor kihúztalak abból az átkozott folyóból6* +ihen# sak * vere!ettem me! a vállát, és ma!ára ha!ytam.1ashuka elt2nt valamerre, én pedi! széthúztam a fü!!önyt, been!edve a délutáni nap bá!yadt

su!arait. "z ablakkeretnek támaszkodva a várudvart bámultam, és az elkövetkező napok várható bonyodalmai #ártak az eszemben.

4o!y el2zzem a nyomasztó !ondolatokat, ú!y döntöttem, sétálok e!yet a környéken. Ma!amhozvettem e!y ónkupát mé! e!y flaskát di %ente le!#obb borából, és felkapaszkodtam a várfalra vezető,súlyos ásolatú lépsőkön. " fal mellvéd#ének dőlve bámészkodtam a semmibe, unottan kortyolva a s2r2ned2t. <ár az ital feltüzes$tett, #ókedvet mé!sem hozott. Már i!ensak a flaska fenekénél #ártam, mikor azudvarról mora# és kiáltozás hallatszott. 1$vánsian balla!tam át a fal belső oldalához, és a flaskát lazánló!atva, a védm2 fakorlát#ára támaszkodva próbáltam rá#önni, mi folyik odalent.

4amarosan fény derült a lenti bonyodalmak okára3 az e!yik udvarra ny$ló raktár töl!ya#ta#akivá!ódott, s mint valami felbőszült vadkan, ?rri robo!ott elő. Cobb#ában hatalmas bronz !yertyatartótlen!etett, és 1ashuka kiadatását követelte mindenkitől, aki az út#ába akadt. &e#telmem sem volt, hovát2nhetett az ork, de valósz$n2le! nem ?rri volt re#tőzésének oka * inkább az a hide! kappansült, amire már ré!!el óta sor!atta a nyálát. 1omótosan visszatértem a mellvéd másik oldalára, és felha#tva maradék italomat ú#ra a horizont fürkészésébe fo!tam.

-em maradtam túl soká ma!amra3 a falépsők nyikoro!va #elezték,* ho!y nehézlépt2 ember iparkodik felfelé. ?lyen za#osan és vehemensen sak kardfor!atók #árnak, nem lepődtem hát me!, mikor di%ente várna!ya bukkant fel a lépsőfordulóban. <ivalynyakú, ta!baszakadt férfi volt a várna!y,1ozarának h$vták. 'úl lehetett a ne!yvenen, de látszott ra#ta, ho!y a kor nem fo!ott az ere#én3 őszülőha#át varkosba fonva viselte, barna arára mély, fekete barázdákat rótt a küzdelmes élet. <iztosra vettem,

ho!y mielőtt di %ente szol!álatába sze!ődött, zsoldosként kereste a kenyerét.1öszöntöttük e!ymást, ma#d néhány udvarias szó után fa!!atni kezdtem, tud*e valamit arról, miért

h$vatta ma!ához a vár urát és en!em is 'ra!o here!. 4osszas szemöldökránolással szedte össze!ondolatait, mielőtt válaszolt volna3

* %alami ránk támadt a he!yek felől. %alami artalan, valami hatalmas... 0e pontosat senki sem tudróla.

* )!y khatif9* 'alán. &zélvészként szá!uldott le a le#tőkön északkeletről, nyomában mérföldnyi széles sávban sakszürkére é!ett salak maradt. 4aladtában ösvényt perzselt a here! birtokain át, és elpuszt$tott e!ykisebb falut is.

* 'udsz valamit arról, ho!y nézett ki a szörnyete!9* &enki nem látta3 8lyan, mintha puszt$tó szélvész, va!y túlvilá!i lények hada volna. :sendtelepedett közénk3 1ozara nemi!en tudta, mi e!yebet mondhatna mé!. * Mennem kell( ellenőrzöm akatapultákat.

* Cövök én is * sóha#tottam. * ?de#e felkészülnöm a re!!eli indulásra." várudvaron szétváltunk3 1ozara ment a ma!a dol!a után, én pedi! az istállót vettem élba, ho!y

szól#ak a lovászoknak, napkeltére kész$tsék elő hátasainkat. M$! átvá!tam az udvaron, e!yre a várna!yszavai #ártak az eszemben. 0ianza h$rei tehát nem lé!ből kapott h$rek voltak3 0arton elemi s$k#áróláttörtek az @rnyakban akozók, és puszt$tó ösvényt vá!va szá!uldanak 1rán sz$ve felé. -em áltattamma!am azzal, ho!y nem u!yanoda tartanak, ahová én * a kérdés sak az volt, mi az ő küldetésük.

&a#át akaratukból va!y 0arton paransára, ellenem va!y mellettem állnak9 )!y dolo! mindenesetre

bizonyos volt3 ha már áthaladtak 'ra!o birtokain, #óskán le va!yok maradva hozzá#uk képest.



20

" másnap ha#nal már úton talált minket. Miután #óskán eltávolodtunk a di %ente vártól, ?rrisavanyú képpel keletnek fordult, ho!y tel#es$tse feladatát, m$! 1ashuka és én * a boszorkány által #avasoltútvonalat követve * nyu!at felé vettük az irányt.

"z utazás hosszú és unalmas nap#ai alaposan me!!yötörtek mindkettőnket, mire elértük a helyet,ahol a %ak 'ükrök 'ermeinek nevezett ép$tményt me!találtuk. -apról napra meredekebb ösvényekenkaptattunk felfelé a he!yekbe, m$!nem, a hatodik napon, valamiféle ma!asföldre értünk. 1ezdetiörömünk !yorsan szertefoszlott3 a fenns$k ritka leve!ő#e számunkra és hátasaink számára e!yaránt na!ytehertételt #elentett. &ovány vi!asz volt, ho!y tudtam3 szervezetünk néhány nap alatt hozzászokik adolo!hoz( addi! minden ténykedésünk, mé! a le!apróbb mozdulat is sokszorta kimer$tőbbnek t2nt, mintazelőtt3

" harmadik nap délelőtt#én értük el a %$ta -avirra által le$rt ép$tményt. Me!lehetősen romosállapotban találtuk, de fénykorában sem kelthetett túl #ó benyomást3 a kupolaforma szentély le!inkábbe!y tüskéit vesz$tett ten!eri sünre hasonl$tott, mé! a sz$ne is olyan ola#zöld volt. <e#áratot nem sikerültfelfedeznünk, de mivel már #óskán kikezdte az idő, oldalán itt*ott beomlott hasadékok ny$ltak.

* )z lesz az." lovakat lenyer!eltük és hosszú pányvára kötöttük, ma#d minden teketória nélkül elhevertünk a puszta földön3 az elmúlt napokban már kevésbé !yötört a lé!szom#, de a re!!el óta tartó lova!lás alaposankimer$tett mindkettőnket. 8ldalra sand$tva láttam, ho!y az orkot elnyomta az álom. 4a!ytam, haddalud#on3 felihelődtem, !y2#töttem e!y halommal a fenns$k kiszáradt, kórószer2 növényzetéből, és aprótüzet raktam belőle. )lőszedtem az e!yik málhából a maradék élelmünket, nyársra t2ztem pár darab húst,és nekiláttam, ho!y elkész$tsem e!yszer2 ebédünket. " sült illatára 1ashuka azonnal ébredezni kezdett,ú!yho!y ráb$ztam a nyársak for!atását, én pedi! ú#abb ada! t2zelőért indultam.

Miközben a vékonyszálú kórót szede!ettem, szúrós szemmel mére!ettem az ola#zöld kupolát.1ellemetlen érzéseket keltett bennem, s !yan$tottam, bárki mással u!yanezt tette volna3 olyan volt, mintvalami óriási, amorf és halott lény, amiből fura soda folytán nem szakadt ki a lélek, és életre éhesen

várakozik itt a semmi közepén. -yomasztó !ondolatoktól terhelten tértem vissza táborhelyünkre.1ashukát tel#ésen lekötötte a közel!ő étkezés * az épület és a tény, ho!y hamarosan belülről isme!szemlél#ük, hide!en ha!yta.

* Mit szólsz hozzá9 * kérdeztem a kupola felé intve.* Có randa * pillantott fel, aztán ú#ra minden fi!yelmét a parázs fölé tartott húsdaraboknak szentelte.* <al#óslatú * dünnyö!tem. "z ork a vállát vono!atta.* -em olyan szörny2( láttam már rosszabbat is.* -e mondd. Fs hol9 D#ra a vállát vono!atta.* 4át, itt is me! ott is. * )lmélyülten for!atta a nyársakat, én pedi! szótlanul bámultam a vörösen

izzó parazsat.)lrá!ódtunk a sze!ényes táplálékon, leöbl$tettük di %ente #e!es borával, ma#d nekiláttunk, ho!y

felkészül#ünk a %ak 'ükrök &zentélyének felfedezésére. Fn a ma!am részéről látszóla!ossemmittevésben, sendes áh$tatba merülve fohászkodtam 0artonhoz3 kértem, ad#on erőt és hatalmat azelőttem álló akadályok le!y2résére. 1ashuka, mint aki harba készülődik, ú#rasz$#azta saru#át, ma#delőhalászta fe!yvereit, féltérdre ereszkedett a t2z másik oldalán, és fe#ét leha#tva ő is imádkozni kezdett ama!a torokhan!ú nyelvén.

" lelki !yakorlatokat bevé!ezve összesoma!oltuk málhánkat, 1ashuka eltaposta tábortüzünk maradványait, és elindultunk a fursa kupola felé. <e#áratot keresve #ártuk körbe, de mivel ilyet nemtaláltunk, a romos fal e!yik szélesebb ny$lását szemeltük ki a behatolásra.

<emásztam a sötéten ás$tó, keskeny, háromszö!forma hasadékon, 1ashuka szorosan követett. urae!y hely volt, annyi szent3 a boltozat le!tete#én #ókora lyukat ha!ytak, azon át fehér fénypászma vetült a

kupola belse#ébe. " padlót százados törmelék és mosok bor$totta. "z ép$tményt belülről nem ta!olták falak3 e!yetlen hatalmas térsé! volt az e!ész. " ma!asban roppant bolt$vek futottak össze e!y hatalmaskő!y2r2ben * ez a !y2r2 alkotta a kupola közepét, és ez szol!ált a helyisé! me!vilá!$tására is. " falak d$sz$tetlenek voltak, és u!yanolyan ola#zöldek, mint a külső oldal kövei. &ehol semmi felirat, leszám$tva a



* 0e mé!is. )!y hét, kettő9* 4alvány se#telmem sins. " belátásodra b$zom.:send ereszkedett közénk. )!yenes !erinel, lassú, e!yenletes lé!zéssel konentráltam a

szimbólumra, amit "lyr a var#úereklye talpáról másolt le. %olt e!y olyan se#tésem, ho!y ha valóbanme!ny$lik a kapu, a szimbólum felidézésének semmi #elentősé!e, de ú!y !ondoltam, ártani nem árthat.

-émán teltek a perek, ma#d beállt az é#közép sötét#e3 sak a silla!ok sziporkáztak felettem, de nem

néztem fel, ho!y ellenőrizzem, nélkülem is tudták, mi a dol!uk. %ártam, ho!y történ#en valami, de atitokzatos kapunak sak nem akaródzott me!ny$lnia. 'ekintetemet a tintafekete sötétsé!be fúrtam, arra,amerre a velem szemben lévő ovális tükröt !ondoltam.

%észesen közeledett az é#közép utolsó pillanata, amikor váratlan dolo! történt. -em hittem, ho!y ennél a vaksötétnél is lehet mé! sötétebb, bár azt mond#ák, a takások a fekete

sz$nnek ne!yvenhét árnyalatát képesek me!különböztetni * hát most nekem is alkalmam ny$lt valami ú#atlátni. " tartópillérbe mély$tett kőtükör felületéről fursa su!ár vetődött felém, amit sak ú!y tudnék körül$rni, mint a fény ellentétét. " fekete su!ár abszurd é#szakai árnyékként rám borult( nem kellettmozdulnom, ho!y tud#am3 a másik tizenkét tükör is hasonló árnyat vet felém.

assan számoltam sz$vem dobbanásait, m$! rá nem eszméltem, ho!y az é#középnek már vé!e kell,ho!y le!yen. assan a fe#em felett lévő ny$lás felé ford$tottam az arom, de a silla!ok nem voltak sehol.

eltápászkodtam a padlóról. . 'enyerem alatt a kőlapok valaho!y másnak t2ntek, mint amikor letelepedtem. 1inyú#tóztattam a lábaimat, és felálltam. " szemem mereszt!ettem3 halovány, szürkederen!és vont körbe. )lindultam az orrom után. " szürke deren!és lassan erősödött * me!lepve konstatál*tam, ho!y forrása én ma!am va!yok.

)!y idő után s$k falhoz értem, ami biztossá tette, ho!y már nem a kupolaszentélyben, hanemvalahol másutt * remélhetőle! 'o!rah &ilurban * #árok. &zemem lassan hozzászokott a deren!éshez. 'úlmesszire nem láttam, de azért elindultam a fal, mentén. 'apo!atózás közben mintázott vésetre lettemfi!yelmes3 közelebb ha#olva me!állap$tottam, ho!y a falat $rás bor$t#a. )!y má!us számára valósz$n2le!felbesülhetetlen érték2 tan$tások lehettek, de nekem, aki e!yszer2 isten szol!á#a voltam, nem ilyen titkotre#te!etett a &ötét )!yetem.

4osszan kóvályo!tam a termek, szobák, folyosók és lépsők labirintusában. -em tudtam, mennyi

idő telhetett el. -éhol sötétebb volt, néhol vilá!osabb, itt*ott a falakból szüremlett elő a halvány deren!és,másutt mintha ma!a a leve!ő ra!yo!ott volna. "z épületkomple/um hatalmasnak rémlett( ú!y se#tettem,ho!y a benne kalandozó elme haladottsá!ától fü!!ően tárul fel a termekben, a falakon és az éterbenrö!z$tett tudás. -éhol #óma!am is kibet2ztem e!y*e!y számomra ismeretlen nyelv2 $rás sorait, néha

pedi!, mint valami távoli, ide!en tan$tás, felrémlett a tudatom peremén valami me!fo!hatatlan se#telem *mivel a vilá!i má!iához szinte semmit nem kony$tok, 'o!rah &ilur tan$tásai ez alkalommal a puszta 2rbehullottak.

)!y helyütt * e!y na!yobbaska, boltozatos teremben, melyet fő tá#ékozódási pontnak #elöltem ki *kerek kává#ú szökőkút sobo!ott. Evakodtam attól, ho!y me!kóstol#am a vizét3 néhány órával korábbane!y fali ivókút vizéből oltottam szom#am, és e!y darabi! me!lehetősen fursa dol!okat tapasztaltam tőle.Ayan$tom, ho!y 'o!rah &ilur univerzumában minden #ó okkal létezik, és mindennek #elentősé!e van3 afalaknak, a lépsőknek, a irkalmas véset2 #eleknek, mé! a sa#át való#ukban me!mutatkozó elemeknek is.

eladtam kezdeti terem, ho!y körbe#árom a &ötét )!yetemet3 napokba, talán hetekbe is beleteltvolna, ha lehetsé!es e!yáltalán. 1ielé!$tve első k$vánsisá!omat, és elunva a vé! nélküli kószálást ahomályban, visszatértem a kutaskához, és letelepedtem a kává#ára. ?de#e volt munkához látnom.

1ioldottam a derekamon a satot, és lehúztam széles bőrövemet. )lőkotortam e!y keskeny pen!é#2tőrt, me!tapo!attam az élét, és elé!edettem nyu!táztam, ho!y me!felelő. " tőr he!yét az övhas$tékbatolva óvatos vá!ásokkal kiszabad$tottam a belévarrt per!amentekerset. Miután sikerült épsé!benkiszabad$tanom kinsemet, visszasatoltam derekamra a me!szabdalt övet. 1ézbe vettem a szoroshen!erré savart per!amendarabot, e!y vá!ással me!szabad$tottam a lószőrtől, amivel átkötötték, ma#d atenyeremben kisim$tottam. Freztem( ho!y valami ki!urul belőle, és han!talan a földre pottyan. " plafon

felé emeltem a fe#em, és ifrát káromkodtam. @tkozódva ereszkedtem né!ykézlábra, és folyamatosszitkok közepette tapo!attam a padló kövét, remélve, ho!y me!találom a dele#ezett t2t. 4osszastapo!atódzás után vé!re me!leltem az átkozottat, és a biztonsá! kedvéért a köpenyem sze!élyébe t2ztem,neho!y ú#ra elvesz$tsem.



" soma!ot "lyr kész$tette nekem, és e!y varázsformulát tartalmazott. Fletre keltéséhez rövidszöve!et kellett elmondanom e!y sa#átos kézmozdulatsor k$séretében. " formulát alaposan az eszembevéstem, hisz sarkalatos pont#a volt kráni küldetésemnek. "lyr szemében a varázslat köznapi !yakorlatvolt, de mivel 1ránban.* és főle! itt, a 'o!rah &ilurban * ismeretlen erők hatottak, különle!es álázó ésvédő el#árásokkal kellett biztos$tania a formulát. " tér érzékeléséről és manipulálásáról ma!yarázott, denem na!yon értettem, hová akar kilyukadni, $!y vé!ül sak annyit mondott, ho!y ennek se!$tsé!ével

me!találhatom, amit keresek. -ekem ennyi ma!yarázat bőven elé! volt, bár a dolo! miként#ét illetőenazért voltak kétsé!eim.5eméltem, ho!y nem lesz szüksé!em a per!amen re#tette varázslatra, de a 'o!rah &ilur hatalmasnak

bizonyult, és elé! reménytelennek láttam, ho!y ma!amtól rábukkan#ak a könyvtárra. +ontosabban azáltalam könyvtárnak titulált hosszú teremre, melyet "lyr eml$tett fel#e!yzéseiben3 puszta falak, kétoldaltma!asra nyúló polok. 4o!y a polokon mit is tartanak, nem derült ki a nekromanta #e!yzeteiből, de haez e!yetem, és van benne e!y terem plafoni! bepolozva, az sakis a könyvtár lehet.

D#ra kisim$tottam a folyton összeu!rani akaró tekerset. 1ét felső sarkát az u##aim közé sippentve, bal kezemmel óvatosan kihúztam a t2t köpenyem sze!élyéből, és a per!amen tete#ére raktam,hüvelykemmel leszor$tva. -a!y leve!őt véve fohászkodtam neki "lyr varázslatának. ennhan!onkezdtem itálni a betanult szöve!et, miközben balommal vé!i!sináltam az apró má!ikus készsé! felett a

szöve!hez betanult mozdulatsort." hatás azonnali volt * s én tüstént bánni kezdtem, ho!y "lyr praktikáihoz folyamodtam. "térérzékeléssel volt ba#3 az utolsó szó kie#tése után mintha ma!asan a 'o!rah &ilur fölé emelkedtem volna."z épület méretei elképesztőek voltak3 a termek reme!ő délibábként foszlottak szét, ho!y e!yszemvillanással utóbb másutt #elen#enek me!, pillanatról pillanatra változtatva a &ötét )!yetem térbelikiter#edésén. " má!ikus látomás füstösen áttetszővé varázsolta a falakat. -éhány sz$vdobbanásnyi lebe!ésután a látomás vad zuhanás és szá!uldás zavaros e!yvele!évé változott3 tétlen szemlélő#e voltam av$ziónak, az eszeveszett szá!uldást képtelen voltam bármilyen módon befolyásolni.

" képek e!yre elmosódottabbá váltak, ma#d hirtelen abbamaradt a zuhanás3 e!y valósz$n2tlenhosszúsá!ú és ma!assá!ú térem képe ra#zolódott ki előttem a fekete homályból. " falak mentén mindkétoldalon felfelé á!askodó, vaskos polok húzódtak. "ztán lassan enyészni kezdett a v$zió * már*már azt

hittem, vé!e az e!észnek, amikor hirtelen mintha valami me!ra!adott volna a mellkasomnál fo!va. "látomás képe me!pördült előttem a ten!elye mentén, aztán mintha aélmarok kapott volna el, e!ytitokzatos erő sebesen vonszolni kezdett vé!i! a folyosók útvesztő#én.

+róbáltam #ózan maradni, és erősen arra konentráltam, ho!y ez nem a valósá!, ho!y i!azában aszökőkút mellett állok, a per!amen és a dele#t2 pedi! me!nyu!tatóan simult a kezembe. )nnek ellenére alátomás hatása alól nem tudtam kivonni ma!am. " távolban fénylő, né!yszö!let2 ny$lás ra!yo!ott, az erőarra rep$tett, s aho!y átszá!uldottunk ra#ta, olyan váratlanul sz2nt me!, ho!y fizikai valómban iselőrebillentem.

" hide! futott vé!i! a hátamon, aho!y a v$zió utolsó stáió#át szemléltem. Ma!as, vékony alak álltelőttem. "lak#át bő, e!ykor talán mályvasz$n köpeny bor$totta, fe#ére u!yanolyan suklya borult. "suklya alól szürke szempár fürkészett. " halovány, aszott arú férfi korát lehetetlen lett volname!állap$tani3 hatalom és időtlensé! su!árzott belőle. 5é! túllépett mindenen, ami valaha emberi lehetett

benne. Nsszeszorult a torkom, aho!yan a hide!szürke szemek kutatva vizs!ál!attak * szemernyi kétsé!emsem maradt afelől, ho!y e!y ide#e ő irány$t#a az általam felidézett má!iát.

"ztán elmosolyodott, s ú!y éreztem, ez a mosoly számomra semmi #ót nem $!ér. " szor$tásváratlanul en!edett, a látomás szertefoszlott, én pedi!, reme!ő lábakkal estem térdre. eltápászkodtam, ésa szökőkút vizével h2tve aromat próbáltam nyu!almat erőltetni ma!amra.

4azudik, aki azt áll$t#a, nem ismeri a félelmet. -em a páni rette!ésre * !ondolok, hanem arra afursa, le$rhatatlan érzésre, ami akkor vesz erőt az emberen, mikor ha#szál h$#án kerüli el e!y ny$lvesszőva!y e!y kardsapás. " ma!unkfa#ta !yorsan leküzdi az érzést, neho!y elhatalmasod#on ra#ta, de most afélelemnek olyan formá#át tapasztaltam me!, amit korábban soha. " látomásbéli alak olyan hatalommal

rendelkezett, ami mellett minden törekvésem, minden élom ostoba #átéknak rémlett supán.assan kifú#tam a leve!őt, és 0artonra, az ő hatalmára és ere#ére !ondolva mormolni kezdtem azelső krédót, ho!y kimossam ma!amból a kételyeket. "z ima visszaadta az erőmet, sőt * abszurd módon,hisz 5ana!ol birodalmában #ártam *, fokozatosan e!yre erősebbnek kezdtem érezni a rám ruházott



hatalmat. Mintha 0arton an!yalai tartottak volna a vállaikon. )lőször azt hittem, az á#tatossá! ra!adottma!ával, m$! rá nem döbbentem( ho!y a mélyből, a padló kövei alól su!árzik felém a titokzatos hatalom.1étsé! sem fért hozzá, ho!y a halál lehelete árad onnét * másnak talán hide!lelést okozott volna,számomra azonban az isteni erő forrását #elentette.

)lha#$tottam a per!ament a t2vel e!yütt, és határozott léptekkel indultam a homályos termeken át akönyvtár felé.

" térmá!ia idézte látomás emléke elhomályosult bennem, a varázslat eredményeként mé!is kételynélkül siettem r é!i! a folyosók, termek és lépsők labirintusán3 -em kellett !ondolkodnom, merre lehet akönyvtár3 mintha már százszor vé!i!#ártam volna ezt az utat, tétovasá! nélkül iparkodtam élom felé.Me!szaporáztam lépteimet, mert !yötört az érzés talán "lyr eml$tette is *, ho!y a varázslat időtartamavé!es, ho!y hamar törlődik emlékeimből ez a tiszta tudatossá!... Fs valóban $!y is volt.

ertályórás kitartó törtetés után hatalmas kétszárnyú a#tó zárta el utamat. 1osikerék méret2 karikák szol!áltak ra#ta kopo!tatóként va!y nyitószerkezetként, bár az előbbinek idebent nem sok értelmét láttam.Me!ra!adtam a #obboldali szárnyon terpeszkedő vaskarikát, és tel#es súlyommal nekidőlve tolni kezdtem

befelé a súlyos a#tót. "z méltósá!tel#es lassúsá!!al en!edett( akkora rést nyitva, melyen kényelmesen besusszanhattam.

éle!zeteláll$tó látvány fo!adott a teremben. " könyvtár * #obban mondva az, amit könyvtárnak

!ondoltam * több száz lépés hosszan nyúlt előre, de a szélessé!e ali! volt több tizenöt lépésnél. " vaskos polok, melyek két oldalt párhuzamosan futottak, elt2ntek valahol a ma!asban. ?tt #óval vilá!osabb volt,mint a 'o!rah &ilur más helyisé!eiben. " sa#átos, halványszürke deren!és a polokon tárolt fursaholmikból áradt. Ma!uk a polok, melyek öt*hat könyöknyi távolsá!ban tornyosultak e!ymás felett,különböző méret2 és alakú kőládáknak szol!áltak tárolóhelyül. " kőládák le!kisebb#ei ölnyi szélessé!!el,hosszúsá!!al és u!yanolyan ma!assá!!al b$rtak, m$! a le!na!yobbak akár emberi szarkofá!ként isszol!álhattak volna. "ho!y tekintetem vé!i!futott a polsorokon, a ládák számát több ezerre besültem,és !yan$tottam( ho!y emberi elmével felfo!hatatlan érték2 kinseket tartalmaznak. Evakodtamfelnyito!atni őket, s nem sak az aszottkép2 fikó miatt3 botorsá! lett volna hinnem, ho!y a 'o!rah&ilurból némi !ondtalan foszto!atás után ki#uthatok.

Me!érzéseimben és 0arton se!$tsé!ében b$zva indultam el a polok mentén. " terem harmadánál

#árhattam, mikor e!y belső han!, valamiféle késztetés me!áll$tott. elpillantottam #obbra, a titokzatoskőládákkal zsúfolt ma!asba. Q!yetlenül elkezdtem felmászni a harmadik poli!, ma#d * a belső han!utas$tására me!ra!adtam az e!yik kisebb kolonot és rán!atni kezdtem kifelé. "z apróska szarkofá!otkituszkoltam a pol peremére, és azonmód vizs!ál!atni kezdtem, ho!yan is tudnám felnyitni."prólékosan vé!i!tapo!attam, de mert zárnak va!y has$téknak nem találtam nyomát, ú!y döntöttem, ama!asból e!yszer2en a padlóra lököm, remélve, ho!y kiny$lik, és a tartalma sem sérül me!.

-éhány léle!zetvételnyi idei! e!yensúlyoztam a ládát a peremen, ma#d, elszánva ma!am, #ókoratasz$tással a földre löktem.

" kőkoka a mélybe zuhant, és #ókora koppanással sapódott a padlózat kövére. " sattanást éleshan!ú, sikor!ó resenés követte, ma#d i#esztő roppanás k$séretében robbant #ókora szilánkokra a láda.Me!kapaszkodtam a peremen, ma#d óvatos u!rással a láda rom#ai mellé huppantam, és a szürkéshomályban kapkodó sietsé!!el túrtam szét az éles perem2 kőszilánkokat. 0obo!ó sz$vvel kutattam, mitre#thetett a miniat2r szarkofá!, és reme!ve fohászkodtam 0artonhoz, neho!y salódás ér#en.

"z alapos előkész$tés és "lyr "rkhon kutatásai me!hozták !yümölsüket3 a kövek közüldiadalittasan emeltem ma!asba az ölnyi, obszidiánból metszett var#ú szobrát, szakasztott mását a már

birtokunkban lévő 0arton*ereklyének. " szemem elé emeltem, és mé! mindi! reme!ő kézzel, a !yőzelemmámorában for!attam, tapo!attam kinsemet.

* &emmi kétsé!, 0arton akarata hamarosan betel#esedik6 -a!y leve!őket vettem, és azzal h2töttem lelkesedésemet, ho!y mé! sak félúton #árok, hisz hiába

tartom kezemben az obszidián var#út, mé! ki kell #utnom a 'o!rah &ilurból, ma#d 1ránból is. 'udatomba betolakodott a látomásbéli férfi képmása, se#tetve, ho!y ami eddi! történt, viszonyla! könnyen ment, s

ho!y a neheze sak most következik.Me!oldottam, és a földre dobtam köpenyemet, aztán tőrömmel vé!i!has$tva a ruhadarab sze!élyét, #ókora s$kot vá!tam le belőle. " var#út a köpenybe savartam,* a sze!élyből készült alkalmi hevederrel



szorosan átkötöttem, hátamra vetettem, aztán hátat ford$tva a teremnek és a 'o!rah &ilur re#tőző titkainak,az a#tó felé indultam, melynek féli! nyitott szárnya biztatóan h$vo!atott.

"li! tettem azonban pár lépést a hőn áh$tott irányba, mikor az a#tószárny, akárha láthatatlan kéztolná, lassan záródni kezdett, ma#d tompa döndüléssel besukódott. &zinte u!yanebben a pillanatban ahátam mö!ötti messzesé!ből éles fénysu!ár vá!ott vé!i! a termen. 4osszú órák alatt sötétsé!hezszokott szemem káprázva tiltakozott a ra!yo!ás ellen. &zisszenve kaptam alkaromat az arom elé3

eltartott kis idei!, m$! sz2külő pupilláim alkalmazkodtak a hirtelen me!változott fényviszonyokhoz.4unyoro!va me!fordultam, és más választásom nem lévén elindultam, ho!y szembenézzek a rám váróme!próbáltatásokkal.

Most már nem siettem3 i!yekeztem a határozottsá! benyomását kelteni. )rőt vettem ma!amon, éskimért léptekkel vá!tam neki a hosszú teremnek, melynek túlsó vé!ében a#tóny$lás várt rám. "túloldaláról su!árzó fehér fényben képtelensé! volt me!$télni, mit re#t a következő terem. +ár per múltánott álltam a fénylő né!yszö!ben * mostanra már tel#esen hozzászoktam a vilá!ossá!hoz, ami nem voltkülönösebben erős, sak a homálybéli kószálás tette az első pillanatokban elviselhetetlenné. " különöskönyvtár * va!y raktár9 * #ókora, félkör alakú terembe vezetett, olyasfélébe, mint e!y kisebb sz$nház va!yküzdőtér. "z a#tó közvetlenül az arénára ny$lt3 területe húsz lépésnyi su!arú félkörben terpeszkedett, a pe*reméről lépsőzetesen emelkedve elna!yolt nézőteret alkottak az e!ymásra .tornyozott kövek. " fény e!y

a plafon alatt lebe!ő hatalmas, fehér !ömbből su!árzott, amit nyers ener!ia!ónak véltem.1örbepillantottam, de nem láttam semmiféle ki*be #árásra szol!áló ny$lást, hasonlót ahhoz, amin keresztülérkeztem.

"z a#tóval szemben, a lépsőzetesen emelkedő nézőtér második fokán üldö!élt e!ykedv2en alátomásbéli alak. e#ét kissé előrebientve, a szemét elre#tő suklya takarásából tanulmányozottfi!yelmesen. 1öpenye és suklyá#a korkoptatta mályvasz$n2, bő kámzsá#a u##ai vékony, inas kezeketre#tettek, melyeket e!ykedv2en nyu!tatott térdein.

eszült send telepedett ránk, aztán mély, rekedtes, mé!is messze sen!ő han!on, me!szól$tott(azonnal tudtam, ho!y ilyen han!ot sak má!usok képesek használni.

* Ayere közelebb, barátom."z, ho!y a >barátom> titulust használta, e!yelőre u!yanú!y #elenthetett #ót, mint rosszat a

számomra. 1imért mozdulatokkal elébe sétáltam, terhemet, a köpenybe re#tett obszidián ereklyéthanya!ul az ülőhelyként használatos lépső első fokára e#tettem.

* -a!yon messzire #utottál, sötét pap mondta a kámzsás. * Me!vallom, nem hittem, ho!y képesleszel rá.

* -éha én ma!am is kételkedtem benne vallottam me!.* ontos dol!okat kellett félbeha!ynom, ho!y némi időt szán#ak rád, "irun al Marem.* ?!azán nem kellett volna. -em i!énylem én az ilyen ma!as szint2 protokollt * fesz$tettem tovább a

húrt.)lmosolyodott, ma#d reszelősen felvakkantott3 enyhe borzon!ással vettem tudomásul, ho!y e zöre#t

nevetésnek szánta.* ursa h$rek #árnak rólad. )lha!ytad rendedet, vilá!odat, ho!y kráni konzullá lehess, ma#d az első

adandó alkalommal fittyet hányva h2bérurad, 'ra!o here! paransának, bevetetted ma!ad a 'o!rah &ilur mélyére. )z már önma!ában is halmozott k$nhalált kellene ho!y #elentsen számodra.

* 1ellene9 * vontam fel szemöldökömet.* " &ötét )!yetem titkát sak na!yon, na!yon keveseknek adatik me! ismerni. "z, ho!y itt va!y,

különösen érdekessé teszi a személyedet. " tieid, akiket látszatra elárultál, ú!y vélik, a 'izenhármak hatalmát sak afféle m$tosznak tartod, és az a élod, ho!y e!yikük helyébe lép#.

* -em szándékozom közétek lépni( 1rilehor. -evének hallatán a varázslóhere! me!lepetten felkapta fe#ét.* " suklya alá bevilá!$tó fényben #ól

láttam per!amenszer2re aszott arát és a szürke szemeiben me!villanó hara!ot. " pillanat tört része alattnyerte vissza hi!!adtsá!át, és han!nemet váltva folytatta3

* -em !ondoltam, ho!y felismersz. D!y látom, alaposan tá#ékozott va!y.* "le/ on "rvioni #ól felkész$tett, nem ta!adom."rán me!feszült a bőr az amund neve hallatán, és éreztem, ho!y ezúttal elvetettem a sulykot.



"le/ és néhány társa e!y $zben ra#taütött 1rilehor ma!atehetetlenül fekvő testén, és elpuszt$tásávalhosszú időre tétlensé!re kárhoztatta, ma#d dühödt bosszúra sarkallta a na!yurat. Már bántamme!!ondolatlanul kie#tett szavaimat3 tudtam, ho!y lassan halmozódó dühe ra#tam fo! sattanni.

* )z merőben más me!vilá!$tásba helyez néhány dol!ot * sikoro!ta vész#óslóan. * 'alán mé!is ahelyemre pályázol, és ha ü!yesen kutattál az imént, talán hatalmat is szereztél hozzá, ho!y azt hihesd,képes va!y le!y2rni en!em.

-em válaszoltam. 'ekintetem a szürke szempárba fúrtam, s sak az zakatolt a fe#emben, ho!y=0arton ne ha!y# el>. 1rilehor szerensére másodszor is le!y2rte dühét, s a fe#ét in!atva törte me! ú#ra asendet3

* <$ztam benne, ho!y másképp alakul. -a!y reményeket f2ztem hozzád, sokra vihetted volnaköztünk 5ana!ol ke!yelmében. * Fs várakozón pillantott rám.

'udtam, ho!y most különösen ritka a#ánlatot tett, de mivel rá sem tértem a 1rán által nekem szántútra, fo!almam sem volt, mit is kellene mondanom. 1étsé!beesve törtem a fe#em valami ü!yesmondaton( amivel me!enyh$thetem, és * talán * kikeveredhetek a 'o!rah &ilur falai közül. 'eltek amásodperek, de semmi épkézláb ötlet nem #utott eszembe, és ami rosszabb, éreztem3 a némasá! kezdime!pesételni sorsomat.

* " padló alól felkúszó halálos dermedtsé! ami már az apróska szökőkút mellett is éreztem, mint

valami dartoni áh$tatot * a helyzethez nem illő nyu!alommal árasztott el me!int. 1rilehor, továbblépve anyitva maradt kérdésen, #obb#át kissé kinyú#tva az előttem heverő soma!ra bökött.* ássuk hát, milyen kinset szereztél ma!adnak a 'o!rah &ilurban6 4a #ól választottál, az a

zsákoska akár a külső vilá! le!hatalmasabb uralkodói közé emelhet.Mit tehettem volna9 Me!ra!adtam és felé nyú#tottam a soma!ot. 1önnyedén me!fo!ta, és az ölébe

emelte. assan kibontotta a köpenysze!élyből hevenyészve kötött pántot, ma#d kitekerve az idolt aszövetből, me!szemlélte tartalmát. Frtetlenül szemlélte a var#út, ma#d en!em.

* <ármit elvehettél volna... +ersze nem biztos, ho!y él is tudtad volna vinni, de itt bent bármitma!adhoz vehettél volna. Mi vé!re választottad ezt az értéktelen, hatalom nélküli idolt9

* D!y éreztem, ez ma#d erővel ruház fel.* )z9 * rökönyödött me!, és homlokát ránolva harmadszor értékelte át különös helyzetemet. *

ursa madár va!y te, akársak ez itt intett fe#ével a kezében tartott szobor felé. * 'alán túl okos, deszerintem sak rászedtek, va!y e!yszer2en bolond va!y. 2ztünk hozzád reményeket, de itt és mostalkalmatlannak találtattál3 ú!y döntöttem, nem te va!y a kiválasztott3

" var#út a köpennyel e!yütt a lába elé dobta3 az idol éles koanással ütődött a kőhöz, nekem pedi!e!y röpke pillanati! me!könnyebbült a sz$vem. 1rilehor ma!a sem ismerte a var#úereklye hatalmának mibenlétét, és szemmel láthatóla! értéktelennek tekintette azt.

-em sokái! örülhettem azonban az apró diadalnak, mert a kámzsás alak felemelkedett ültéből, ésiszonytató, mélyről feltörő han!on ide!en b2vi!éket kezdett kántálni. +áni rémület tört rám, aho!yrádöbbentem, ho!y hatalomszavakkal tör ellenem3 ezek az ősidők ere#ét hordozták, és sak tisztavér2aOuir volt képes ú!y kie#teni őket, ho!y ne puszt$tsák el az őket me!formázó szerveket. " hatalom szavaiképesek voltak szétrombolni a testet és szétfor!ásolni a lelket, kitasz$tva azt az ú##ászületések körfor!á*sából( és ez mé! sak felsz$ne volt az ősi má!iának, aminek borzalmas ere#ét a ma!a tel#essé!ébenelképzelni sem tudtam. " hatalomszavak ellen nem létezett ismert védekezési forma3 akire rámondták,arra a biztos pusztulás várt.

)zek a !ondolatok a villámnál is sebesebben ikáztak át a!yamon( nem volt idő !ondolkodásrava!y tettre, és sak az isteni erők ke!yelmének köszönhettem, ho!y, nem robbantam testestől*lelkestől

parányi részeskék miriád#aira. -em 0arton, hanem arion i!éi siettek valósz$n2tlen me!mentésemre. 0arton fursa tan$tása, a

látomás a ha#ón, a fatáblás könyv. arion, a %áltozás 1apu#a.Fs akkor kapuvá váltam3 én voltam az út kezdete, e!y ú#, el#övendő kor kapuboltozata. Fn voltam a

mindent elérő változás, és mint a %áltozás 1apu#a, arion, elhoztam az ú# idők #elét a 'o!rah &ilurnak és

a 'izenhármaknak. 1eszty2t dobtam 5ana!olnak és !yermekeinek a sa#át fészkükben, ők pedi!tehetetlenné váltak3 nem voltam sem ember, sem isten, sak láthatatlan, vékony határvonal( amin át kelletthaladniuk. "z idő me!s2r2södött és me!állt számomra. " tudat, ho!y "irun al Marem, 0arton ynevihelytartó#a va!yok, ú!y t2nt tova, mintha sosem létezett volna. )bben az összes2r2södött pillanatban



>nem*tudattá> váltam, az örök váltózás kapu#ává. "z aOuir hatalomszavak ártalmatlanul dübörö!tek átra#tam * ho!yan is árthatott volna bármiféle má!ia annak, ami nem létezik, mé!is örök3 a változásnak9

"ztán a dermedt pillanat elmúlt, s olyan eseményekbe söppentem váratlanul, amiket hirtelenképtelen voltam felfo!ni és me!emészteni. 1ar#aim erőtlenül hulltak le, és én* mé! mindi! az előbb átéltátlénye!ülés hatása alatt állva * tehetetlenül bámultam a minden irányból feltörő káoszt.

" szó szerint minden irányból feltörő káoszt. "z amfiteátrum padló#ának irdatlan kövei

szétrepedtek, darab#ait láthatatlan erő ha#$totta a ma!asba, akársak az ülőhelyként szol!áló lépsősor tömb#eit. @ falak siv$tó han!!al repedtek me!, a pókhálóként szétfutó repedésekből fekete !őzök,dermesztő halált okádó árnyfátylak törtek elő.

" 1ráni 'izenhármak le!bőszebbike, 1rilehor az őt körülfonó ide!en erővel viaskodott3szétterpesztett u##ai közül nyers ener!ia robbant a terembe, !yorsan he!edő és összehúzódó lyukakattépve a k$sértetiesen tomboló( e!yre sokasodó szellemlények sere!én.

)!y alázuhanó kőtömb mellettem sapódott be, és * szerensémre * felrázott a fásultsá!ból. " szárazkenyérként málló bazalttömbről felra!adtam az obszidián var#út köpönye!estül, és ma!amhoz szor$tva aza#tóny$lás félé vetődtem. &zemem sarkából láttam, ha!y a fent e!yre halványabban vilá!$tóener!ia!ömböt is pókhálószer2 feketesé! fut#a be, s ho!y a kriptahide!et árasztó hatalom e!yretapinthatóbban tölti ki 'o!rah &ilur sz$vének repedező, mindem izében rázkódó amfiteátrumát.

"z a#tóban u!yanez az ener!osz lassan ember na!ysá!ú, ovális, fekete tükörré kezdett formálódni,és kosonyás rez!ésre emlékeztető, vibráló hullámzással lüktetett, tőlem ali! karnyú#tásnyira.4irtelen me!vilá!osodott előttem minden, fókuszba állt a padlóból feltörő halálos, mé!is nyu!almát

su!árzó erő, és eszembe villantak 0ianza talányos mondatai3 =0e van ennél rosszabb is. "zt rebes!etik, aroIoni na!ytemplom kárpit#a kettéhasadt, az oltár me!repedt, és előtörtek az @rnyakban akozók. 0ühösvihar*. ként indultak délnyu!at felé( amerre elhaladnak pusztulás és kié!ett föld marad nyomukban."kkor történt, amikor elitéltek. )nnek #ónéhány nap#a már * azóta na!y utat tettek me!, halottszürkeösvényt vá!va ma!uk előtt. &enki sem tud#a mire vélni a dol!ot, talán te me!érted... >

%alóban. "z istenek nem avatkozhatnak be közvetlenül az elsődle!es anya!i s$k történéseibe( deteremtményeik és alattvalóik révén bármikor érvényes$thetik akaratukat. 0arton, szám$tva iá, ho!y1ránban olyan dol!okkal szembesülhetek, amik #óskán felülmúl#ák hatalmamat, védelmemre rendelte az

@rnyakban akozókat, az őt szol!áló, korokkal ezelőtti démonokat, akiket a köznyelv * #avukra túlozva *a 4alál "n!yalainak nevez.

Ma!amban hálát rebe!ve, páros lábbal elru!aszkodva, fe##el vetettem ma!am az előttem vibrálófekete tükörbe. Mé! hallottam, aho!y a 'o!rah &ilur ősi falai rese!ve roppannak össze, hallottam amá!iával viaskodó 1rilehor bömbölő i!éit, de számomra már vé!et ért a #átszma. +orszem voltam a!i!ászok satá#ában, érdektelen volt számomra, melyikük !yőz, és melyikük marad alul, sak e!y dolo!dobolt dühödten a koponyámban3 menekülni innen, minél messzebbre6

<elezuhantam a tükörbe, remélve a szabadulást."mint átbuktam az @rnyakban akozók testéből szőtt ener!iakapun, sont#aim vele#éi! mart

halálos leheletük ere#e( és másodperekre lebén$tott a bennük tomboló hatalom. 4a $!y hatott az, amikor valakit védelmeztek, nem is akartam bele!ondolni, mit kell kiállnia annak, akivel hara!!al fordultak szembe.

" s$kok közti utazás * az érkezéskor tapasztaltakkal ellentétben * nem e!yik pillanatról a másikratörtént. 'estem néhány léle!zetvételnyi idei! kinyú#tóztatva szá!uldott a semmiben( eszembe ötlött, ho!yolyan szerensesorozatot éltem át az elmúlt perekben, ho!y hamarosan valami rossznak kellkövetkeznie.

" rossz nem váratott ma!ára sokái!. o!almam sem volt, mennyi időt tölthettem a 'o!rah &ilurban,az azonban bizonyos volt, ho!y a %ak 'ükrök 'ermeire mé! nem köszöntött rá az é#közép, mert a

biztonsá!osnak hitt utazás vé!én, a túlsó oldalon mé! nem állt nyitva a kapu3 elemi erővel robbantam afélarasznyi széles, fekete kőzetbe. " kapura kényszer$tett nyitómá!ia ha#szálnyit élt tévesztett * azelszörnyedt 1ashuka sak annyit látott, ho!y az ola#zöld kupolát formázó szentély e!yik kőtükre irdatlan

roba#lással a %ak 'ükrök 'ermeinek közepe felé robban, és a kőtörmelékkel e!yütt sanyarúan összetörttestem repül ki a mindeddi! s$knak vélt oszlopfőből.%alami me!érzésféle arra kényszer$tett, ho!y az utolsó pillanatban összerándul#ak, és testemmel

véd#em az obszidián idolt * de ez a rándulás sak arra volt elé!, ho!y ne aral, hanem fe#tetővel zúdul#ak



a kőtükör belső felének. Me!perdültem a leve!őben és hatalmas nyekkenéssel, mint valami pórusain vértizzadó, iszamos béka sapódtam a szentély padló#ára. " var#úereklye, kibomolva a ron!!yá foszlottköpenyből, sen!ő*bon!ó han!!al !urult tova az ölemből.

+okoli volt a me!érkezés3 s$kok közti át#áróba vá!ódó testem áttörte a követ, és szilánkokra zúzta akőtükröt, örökre lezárva a &ötét )!yetemre ny$ló kaput. 4örö!ve próbáltam az oldalamra fordulni.%á!ások és zúzódások bor$tottak tetőtől talpi!. " fe#emen, ahol a kapunak ütköztem, felny$lt a bőr és

ömlött a vér, akársak az orromon és a számon. eve!ő után kapkodtam, ami me!lehetősen nehézkes, haaz ember torkából bu!yborékol a vér. 4o!y e!y*két bordám eltörött, arról az oldalamba nyilalló fá#dalmasszúrások biztos$tottak. 5án!ó vé!ta!#aimra ford$tottam fi!yelmemet, ahonnan a zúzódások és a bőr aláfúródott szilánkok okozta k$non k$vül nem érkezett más #elzés, és reméltem, ho!y le!alább kezem*lábamép maradt. " szemembe sur!ó vérfü!!önyön keresztül mé! láttam a kar#aiba nyaláboló 1ashuka a!!ódóarát.

* 1eletnek, !yorsan keletnek6 * hörö!tem utolsó erőmmel, aztán kar#aiba vont vé!re az édes á#ulás.

21

ursa és hihetetlen látomással tértem ma!amhoz. 1eser2en vettem tudomásul, ho!y a terveim azutolsó pillanatban súfosan me!buktak, és arra a következtetésre #utottam, ho!y valósz$n2le!me!halhattam3 a valósz$n2tlen v$zió dartonita me!békélést se#tetett.

"próska, hófehér sátorban feküdtem e!y durva faprisen. Mindent a fertőtlen$tőnek használtmeszes v$z sza!a, és herbáliumok különös illata len!ett körbe. " sátor oldalait könny2 szél fú#ta, a len!ősátorlapok a lebe!és érzetét keltették bennem. ?dőről időre marona, borostás, mé!is a!!ódó ésszeretettel#es alakok ha#oltak fölém, és halk mormolással beszél!ettek e!ymás között, neho!yme!zavar#ák féléber szender!ésemet.

"ho!y látásom e!yre tisztult, felfedeztem, ho!y fáradt arú láto!atóim nehéz vérteket viselnek *némelyiküké foltokban barnállott a rászáradt vértől. 0arton*lova!ok. "z én lova!#aim, a barátaim, atestvéreim * !ondoltam büszkén.

'ávolról satározás za#a szüremlett hozzám. Merőben valósz$n2tlennek t2nt, ho!y az enyémek között, satában va!yok( és e!y ispotályos sátorban fekszem( szö!es ellentétben állt ez az elmúlt napok zavaros lázálmaival, amiben e!y hatalmas ork ipelt erdőn, mezőn és he!yeken át, miközben én asebláztól és kimerültsé!től e!yik á#ulásból a másikba zuhantam. eltámadt bennem a !yanú3 nem sak elpatkoltam, de me! is zavarodtam kráni vállalkozásom során.

%alaki fölém ha#olt, állapotomat vizs!álta, aztán e!y kéz feltámasztotta mé! mindi! kutyáulhaso!ató fe#emet, e!y másik kéz pedi! a számhoz tartott lapos tálkából maró, s$pős folyadékkal itatottme!. "z ital a lábu##aimtól a fe#em tete#éi! elbor$tó hőhullámokat !er#esztett( éreztem, ho!y e!yre!yorsabban tisztul a tudatom, és kap erőre a testem. Most már ki tudtam venni a zson!ásból, ho!y amellettem tüsténkedő alak valakihez * e!észen pontosan hozzám * beszél.

* 4amarosan elmúlik a fá#dalom2ző ital okozta bódulat. " fe#ed haso!atni fo! mé! #ó darabi!, deme!lásd, é!y félóráska, és ú#ra talpon leszel." belém diktált ital e!yre #obban feltüzes$tett3 me!próbáltam felkönyökölni. -evető ar ha#olt

fölém.* -e olyan hevesen6 %árd me!, m$! az itóka kife#ti a hatását.* "bdzsan al 4a!merk6 * akartam kiáltani, de han!om szánalmas kráko!ásba fulladt.* Fn va!yok. * "z öles termet2 dzsad me!paskolta a vállam. * Most mennem kell, hamarosan

találkozunk. * <úsúzóul me!szor$totta a kezemet, aztán elsietett valahová.%isszahanyatlottam fekhelyemre, és a véremben e!yre vadabbul dol!ozó !yó!yital hatására

fokozatosan visszanyertem erőmet. Mé!sem haltam me! * alaposan összetörtem u!yan ma!am, amikor távoztam a 'o!rah &ilurból, de túléltem, és a sors is ke!yes volt hozzám3 me!en!edte, ho!y a halálos

utazást enyéim közt vé!ezhessem be.elültem a prisen, és a pillanatnyi szédülést le!y2rve úrrá lettem el!yötört ta!#aimon.1örbepillantottam a sátorban3 ott volt összesz$#azva a tel#es hari vértezetem, mellé támasztva, bőrbe



bu!yolálva a szent pallos, elhivatottsá!om szimbóluma. Mellette, a földre áll$tva, zavaros és nyakatekertküldetésem él#a, az obszidián var#ú, 0arton szent ereklyé#ének mása. &zétfoszlott ruháimat !ondos kezek é#fekete, puha szövet2 öltözetre serélték, a pris mellett nehéz lova!lósizma, mellé dobva e!y pár kapa hevert. eltekertem a szövetet a lábfe#emre, előbb az e!yikre, ma#d a másikra, aztán felrán!attam asizmákat is. 5övid kur#antásomra 0aien, a kölyök du!ta be fe#ét a sátor ny$lásán.

" fiút, a másik, az elsőként me!szerzett var#úereklye körüli bonyodalmak ide#én vettem ma!am

mellé, s mivel #óesz2 !yerek volt, elhatároztam, ho!y paplova!ot nevelek belőle. -yol, talán kilen éveslehetett, az aráról ré! elt2ntek a he!ek, amit előző !azdá#a nevelő élzatú ütle!ei ha!ytak. iatal koraellenére kiváló apród volt, s bár túl na!y feladatok mé! nem hárultak rá, a*pánél felöltésénél hasznosse!$tsé!nek bizonyult. @ltalában ma!am öltöttem fel a vértem, és büszke voltam rá, ho!y mint minden0arton*paplova!, tel#es pánélzatban e!yedül is lóra tudok szállni, #elenle!i állapotomban azonban nemszándékoztam e!yedül veszkődni a vért sat#aival.

" fiúska boldo! vi!yorral óvakodott bel#ebb. Cóma!am is örültem, ho!y hosszú idő után ú#ralátom, de mert nem va!yok érzel!ős ember, ú!y tettem, mintha sak pár órá#a váltunk volna el. "!yereket seppet sem zavarta a dolo!, s nem lehetett volna seho!y letörölni aráról a viszontlátás örömtelivi!yorát.

* +ánélt * bientetem a nehéz vas felé, ő pedi!, pontosan tudva, mi e!y apród dol!a, serényen

bonto!atni kezdte az összesz$#azott vértet.4amarosan talpi! fekete vasban álltam, és hosszú idő után vé!re ú#ra 0arton paplova!#ának, ahalálnak elkötelezett lova!rend na!ymesterének érezhettem ma!am.

* 4ozz bort6 * utas$tottam a fiút, aki han! nélkül elt2nt a sátorból, ho!y ele!et te!yen kérésemnek.%isszazökkentem a prisre, és boldo! sóha##al bonto!atni kezdtem pallosomat. Miután letekertem avédőburkot a meztelen pen!éről, szeretettel vé!i!sim$tottam ra#ta, ma#d két kézre kaptam a markolatot, ésfelálltam. +róbál!attam kisit a súlyát, aztán ma!am elé emelve felidéztem a fa!y és a halál rúná#ábólalkotott li!atúra szellemképét. " kétkezes kard pen!é#én kék deren!és futott vé!i!, éppú!y, mint amikor először vettem a kezembe. &osem fele#tem el azt az é#szakát.

Messze délen kóboroltunk %askez2vel, a társasá!unkhoz néhány fiatal, ámde szépremény2kalandozó satlakozott. )!y pökhendi főúrral akadt némi elszámolnivalónk, aki nem átallotta 1rán

se!edelmét kérni ellenünk. "zon az é##elen elha!ytam mindent, ami emberi, és fent #ártam az istenek birodalmában. -insenek szavak, amivel ezt Ve lehetne $rni * 0arton olyan titkokról lebbentette fel afátylat, melyeket halandó ember addi! me! nem pillanthatott. "z élet olyanná vált számomra, mint atiadlani puszták hatalmas, fekete k$!yó#a3 távol tartom ma!amtól, de !yönyörködöm tánosha#ladozásában, bőrének tüzes mintázatában, és szánom mindazokat, akikre fo#to!atón rátekeredik, akik nem képesek többé szépsé!ét fi!yelni.

"zon az é##elen me!sz2nt számomra az idő mulandósá!a. " visszatérés után kiábránd$tóla! hatottrám, lehan!olt az anya!i s$k üressé!e, s mikor rám köszöntött a ha#nal, már*már azt hittem, sak aképzeletem #átszott velem. @m "le/ kihamvadt tüzünk fehér hamu#ában rábukkant a pallosra, a halálistenével kötött szövetsé!em #elképére. 'ársaim persze nem se#tettek semmit, én pedi! mé! túl kábavoltam az élménytől, semho!y bármit is mond#ak. :sak fi!yeltem, ho!y miképp próbál#ák kirán!atni aföldből fekete markolatánál fo!va * minde!yikük a ma!áénak hitte. )lőször "le/ unta me! szánalmask$sérleteiket. élretolt mindenkit, rám vi!yor!ott, aztán me!ra!adta a keresztvasat, és borzasztó erővelhúzni kezdte. 4átán me!feszültek a kötélvasta!sá!ú izmok, ám a fe!yver nem mozdult. "le/ a le!erősebbember, akit valaha láttam e!yszer puszta kézzel ütött le e!y manasét *, a pallos mé!sem en!edett neki.emondóan le!yintett( már tudta, ho!y a kard nem számára rendeltetett. etelepedett e!y kőre, s kérdőnnézett rám. )lmosolyodtam, tekintetemmel a többiek felé intettem, akik veszett kutyaként ú#ra azereklyére vetették ma!ukat. "mikor hosszú küszködés után sem b$rtak d2lőre #utni vele, s odébb vonulvatanakodtak, ho!y honnan szerezhetnének e!y varázslót, én is me!vizs!áltam a fe!yvert.

Nklömnyi, fekete emberi koponyát mintázó d$sz ült a savart( másfél arasznyi markolat vé!én.)!yszer2, kékaél keresztvasa volt, a tenyérnyi széles pen!ét a szikkadt tala# re#tette. Fn is sak nehezen

boldo!ultam, a föld nem akarta ereszteni kinsét, de vé!ül sikerült kihúznom, s ekkor kék deren!ésselme!elevenedett a pen!e.'ársaink mé! mindi! nem értették a dol!ot, és felháborodva követelték a ma!ukénak. a!yos

mosoly ült az aromra, s rá#uk emeltem a pallost. )lőször zúzmara kúszott vé!i! az élén, ma#d olyan



metsző hide!et kezdett árasztani, ho!y mindenki hátrahőkölt tőle. Freztem én is a kardból áradó fa!yhide!ét, de nekem nem ártott, supán szel$den körbelen!te suklómat. :sak néztem őket, szótlanul(tétováztak, de nem akarták veszni ha!yni a prédát. "zután "le/ lustán felemelkedett ültéből, mellém sé*tált, és fe#ét sóválva kivonta kard#át. )zzel a kérdés eldőlt. " holttesteket e!y közeli domb tövébeföldeltük el, ma#d mindketten hosszú imát mondtunk lelkük béké#éért. &oha többé nem próbálták elvitatnitőlem 0arton &zent +allosát...

"z emlék nosztal!ikus mosolyt salt az aromra, de hamar elhesse!ettem a diső múlt képeit, és a #elen problémáira konentráltam. 1intről ütközet za#a sz2rődött hozzám, tehát mé! korántsem tel#es$tettük a feladatunkat, visszatérő időérzékem pedi! azt su!allta, ho!y nem lehetünk messze 1rántól, talán mé! elsem ha!ytuk. -em töpren!tem sodálatos me!menekülésem részletein, és azon, ho!y miféle ütközet dúlodakint( valami azt sú!ta, pereken belül ú!yis mindent me!tudok.

-em vártam me!, ho!y 0aien visszatér#en a borral3 ener!ikusan félrerántottam a be#áratot takarósátorlapot, és nekiindultam, ho!y az áldott*átkos obszidián var#ak okozta bonyodalmak vé!ére $zlésemszerinti pontot te!yek.

" sátorból kilépve vé!i!néztem az alant elterülő tá#on. " növényzet sz$néből és #elle!éből arrakövetkeztettem, ho!y valahol a kráni peremvidéken lehetünk. 1éső délutánba ha#lott már az idő * taláne!y*másfél óránk lehetett mé! szürkületi!. &zéles és lapos völ!y terpeszkedett előttem. "z ispotályos

sátrakból, melyek e!yikében mostanái! feküdtem, #ó néhány !ubbasztott mé! a he!y oldalában. )!yközeli bukán szö!letes alapú, súsos tete#2 hadvezéri sátor, "le/ on "rvioni sátra sötétlett. <ár háttalálltam neki, tudtam, ho!y nyitva van3 a félreha#tott sátorlapok sze!élyeit bőszen satto!tatta az érdesenfúvó, hide! szél. " sátor né!y sarkán lobo!ók len!tek3 hátul a dartonita rend szent szimbólumával és avar#úval d$sz$tett hadilobo!ót, az elülsőkön #obbra a &mara!d 'ársasá! mélyzöld selyemzászla#át, balra"le/ sa#át lobo!ó#át ibálta vadul a szél. " vezéri sátrak mellett kipányvázva néhány nehéz harilókapálta dühös iz!alommal a !yér füvet, 1öztük

"le/ hatalmas mén#e, ami méreteiben tán mé! az én hátasomon is túltett." völ!y mélyén ke!yetlen ütközet dúlt aho!y elnéztem, szüksé! is volt a vezérek !yors

tanáskozására, ami a sátron belül folyhatott( mert sere!ünk széná#a nem állt túl #ól odalent. "zenyéimmel tusakodó, na!yrészt nehézvértezet2 !yalo!sá!ból álló kráni lé!ió létszámát nyolezerre

besültem3 a!!asztó összehan!oltsá!!al manővereztek, és mind hátrébb szor$tották a mi háromezer nehézlovast és né!yezer fehérorkot számláló sere!ünket. " krániak lovassá!a nem tett ki többet ezer lo*va!nál3 vértezetük súlyát tekintve nem versen!hettek a mieinkkel, a !yalo!sá!nál azonban pont ford$tottvolt a helyzet. " krániak mé! nem vetették be a lovasaikat, a mi szárnyainkon öt*ötszáz lova! próbáltaszarvformára húzni az arvonalat, a többi kétezer hátrébb várakozott, ho!y adott #elre a küzdelembe vessema!át.

" satamá!usok már elt2ntek a hartérről hosszan elnyúló, felperzselt sávok mutatták, ho!ynemré!iben komoly !ondot okoztak falan/harhoz felsorakozott talpasainknak. " mi sere!ünk nem

bővelkedett satamá!usokban3 "lyr "rkhon és nekromanta tan$tványai nem a közvetlen má!ikustámadást, hanem az ellensé! má!iahasználóinak kiiktatását részes$tették előnyben. @ltalában i!en #óhatásfokkal, és ez * ú!y t2nt * most sem történt másképp3 a má!usok rövid szereplés után elt2ntek, s aküzdőtéren a puszta aél vette át a főszerepet.

5endem sere!ei * főként na!yszámú nehézlovassá!unk révén * roppant ütőképesnek bizonyultak.ova!#aim ritkán kerültek ki vesztesként az ütközetekből, bár ha valahol satározásra került sor, mindi!na!y !ondot ford$tottunk rá, ho!y túlerőben le!yünk. " le!utóbbi Pászlóháborúban a %örös 4adurak oldalán, a toroni %ihar!árda szétzilálásával öre!b$tettük h$rnevünket * ez alkalommal azonban, elpártolnilátszott tőlünk a szerense. " krániak, akiknek aélszürke * innen kivehetetlen $merrel d$sz$tett * lobo!óit

#óma!am mé! életemben nem láttam, keményen küzdöttek, és fursa straté!iá#ukkal alaposan feladták alekét abasziszi falan/ mintá#ára szervezett !yalo!sá!unknak.

'aktikánk eddi! abból állt, ho!y az átla!os sere!ek !yalo!sá!ánál erősebb és sz$vósabb ork#aink falan/a me!törte a rohamozó ellensé!et, ma#d, ha ere#ük en!edte, azokat lassan visszafelé kezdte

szor$tani. )z volt a pillanat, amikor a szárnyakon addi! !yér lovassá!hoz felsorakoztak a pihentveteránok, és elkezdték !y2r2be fo!ni az ellensé!es sere!et. )ddi! mindi! bevált a módszer( lova!#aink*ellentétben az ynevi saták me!szokott arányaival, ahol a !yalo!sá! volt a döntő erő * a talpasokkalme!e!yező létszámban vonultak fel. )!y nehézvértezet2 lova! hadba áll$tásának költsé!én húsz*huszonöt



!yalo!ost lehetett volna felszerelni, de nem bántam3 sikerünk titka kezdettől fo!va a lendületes, elsöprőere#2 lovasrohamokban re#lett.

kráni lé!ió alkalmazta straté!iát eleddi! mé! sehol nem láttam. D!y véltem, le!yőzhetetlensé!ük m$toszához * fe!yelmezettsé!ükön és szervezettsé!ükön túl * na!y mértékben hozzá#árult az ellenfeleik számára ismeretlen, ezért különösképp hatékony taktika. Most volt =szerensém> szembesülni a krániak leny2!öző hari módszereinek e!yikével.

"z ispotályos sátortól pár lépésnyire mozdulatlanul álldo!ált hari ménem. "z ütközettől elfordulvahozzáléptem és me!vere!ettem #é!hide! nyakát, bár ennek i!azából semmi #elentősé!e sem volt3 "hatalmas #ószá!, am$! mé! élt, ritka nehéz harilónak szám$tott, de mióta kimúlt, sokkal kezesebb éske!yetlenebb fe!yverré vált a kezem alatt. 5é!es*ré!en, e!y vad kaland során tettem szert a különle!esállatra. " lovat leszám$tva minden tekintetben totális vesztesé! és kudar volt, de már ré! történt, ésmostanra éppoly #elentéktelen volt, mint a rend létreh$vása előtti életem nap#ai. 0arton i!éinek és "lyr nekromaniá#ának köszönhetően i!azi élőholt szörnyete!et lova!olhattam me!3 pontosan követte mentálisutas$tásaimat, tökéletesen e!yüttm2ködött az akaratommal.

elkaptam a mozdulatlan állat hátára, ma#d könnyedén előbbre léptettem, és fi!yelmemet ú#ra azütközet felé ford$tva helyzetünk és lehetősé!eink értékelésébe fo!tam3 a kráni sapattestek moz!ását

próbáltam elemezni.

" krániak zseniális húzással fosztották me! falan/unkat támadó ere#ének #avától3 e!ysé!eiket nemáll$tották fel a miénkkel szemben e!y e!yenes arvonal mentén, hanem né!yzet alakú sapattestekreosztották őket, s e né!yszö!forma alakulatokkal a sakktábla kokáiként rakták tele a harmezőt. "kik ma!uk is részt vettek már kisebb*na!yobb satározásokban, #ól tud#ák, ho!y a küzdelem az arvonalmentén hol itt, hol ott dúl hevesebben, és mindkét oldalon ikakkossá teszi az előrenyomuló e!ysé!ek arvonalát. "hol hevesebb a támadás, a védekezők vonala benyomódik valamelyest( a krániak sakktáblamódszere azonban e!yenessé varázsolta az arvonalat, alaposan sökkentve a lassú körülzárásesélyét. " hadvezetői !éniusz mé!sem ebben, hanem abban nyilvánult me!, ho!y a veterán hadtestek hátul, az ú#onok elöl álltak3 ha ork#aink valahol dühödten előrenyomult, a sarat nehezen álló ú#onok e!yszer2en behátráltak a mö!öttük kétoldalt várakozó, két pihent veterán alakulat mö!é, fehérork#aink

pedi! szembe találták ma!ukat a kipihent és na!yobb tapasztalatú e!ysé!ekkel, melyek erőtel#es

ellentámadásaikkal komoly vesztesé!eket okoztak, és minduntalan visszavetették őket. -yilvánvalóvá vált, ho!y a krániak szándéka folyamatosan felőrölni talpasaink ere#ét, miközben

apránként nyomultak előre. " taktikai módszereiken túl lé!ionáriusaik e!y másik, nem kevésbé zseniálisharmodort is alkalmaztak, ami sok trénin!et és na!y !yakorlatot se#tetett. " karddal és pa#zzsal felszerelte!ysé!ek katonái pa#zsaikkal nem ma!ukat védték, hanem pa#zsukat #obbra tartva mellettük álló társukattakarták * $!y sak a támadásra kellett konentrálniuk, illetve arra, ho!y ellentámadás esetén a társuk nyú#totta fedezékbe húzód#anak. )z na!yfokú e!ymásra utaltsá!ot #elentett, de olybá t2nt, a velünk küzdőalakulatok ebben is na!y rutint szereztek már.

-a!yon reméltem, ho!y "le/ ki tud eszelni valamit a krániak taktiká#a ellen, aztán me!u!rattam ahátasomat, és a vezéri sátorhoz ü!ettem. "ho!y leu!rottam a nyere!ből, felszisszenve vettem tudomásul,ho!y "bdzsan sodaszere, ami talpra áll$tott, azért nem képes érzéstelen$teni a kőtükör okozta zúzódások fá#dalmait. Nsszeszor$tottam a fo!amat, és a sátorponyva árnyat adó homályába rontottam.

Me!lepett tekintetek meredtek rám. <ent e!y vékonylábú asztalkára ter$tett pap$ros feküdt, amireszénnel sebtében felra#zolták a terepet, az e!ysé!eket kupák, t2zszerszámok és e!yéb apró személyesholmik szimbolizálták, h2en tükrözve az ütközet pillanatnyi állását.

"z asztal mellett né!y alak tanáskozott. Mindenki fölé ma!asodva a ta!baszakadt amund, "le/on "rvioni, az elmaradhatatlan arát fedő abbit*aél álaral. Mellette a prasensei +ertua onsus, akifelderülő képpel lépett üdvözlésemre, felidézve a kellemetlen emléket nyomomban lihe!ő harikutyáiról,melyek pusztulása miatt mé! számolnom kellett az öre! harossal. Ntletem sem volt, mivel en!esztel#emki, ám ez pillanatnyila! hetedran!ú kérdés volt3 mindannyian tudtuk, ho!y az életben maradásunk a tét.

&zertartásosan me!szor$tottuk e!ymás alkar#át. "le/ bientett, és fo!he!yről vetette oda3

* Nrülök, ho!y ismét köztünk va!y." harmadik fikó * az elmaradhatatlan Manspea, e!y rutinos straté!a, aki szinte minden eddi!iütközetünkben részt vett *, mielőtt felvételt nyert a rendbe, zsoldosvezérként kereste kenyerét. " ne!yedik



e!y könny2lovas h$rvivő volt, őt nem ismertem, a nevét sem tudtam, de mint ebben a sere!ben mindenki(ő is 0arton paplova! volt.

Manspea vi!yoro!va, a kezében tartott tőrrel * amivel eddi! a hevenyészett térkép fölött muto!atott* tisztele!ve üdvözölt. 1öszöntését, tőröm nem lévén, #obbom két u##ával viszonoztam. -em voltélménybeszámolóra veszte!etni való időnk3 az asztal fölé ha#olva mindnyá#an tár!yalni kezdtük akialakult hadihelyzetet.

Fn ma!am e!yelőre sak inkább őket hall!attam, pusztán annyit #e!yezve me!, ho!y fentebbrőlnézve elé! rosszul áll a helyzetünk. "le/ rövid, fo#tott káromkodás után f2zte hozzá3* &okkal rosszabbul, mint hinnéd. -a!yok a vesztesé!eink az orkok között.Manspea vette át a szót, heves !esztikulálással k$sérve ma!yarázatát, ho!y hová mennyi e!ysé!et

rendelt. "le/ fe#sóválva ellenkezett3 azzal érvelt, ho!y eddi! is ezt a taktikát követtük és az eredménysak értelmetlen áldozatokban mérhető. Manspea elhall!atott( sendben néztük a papirost, amin a kránikupák és t2zszerszámok mind hátrébb szor$tották a dartonita pesétnyomókat és lóvakarókat.

* "lyr9 * használtam ki a vita pillanatnyi szünetét.* Me!halt * közölte e!ykedv2en, a részvét le!sekélyebb #ele nélkül +ertua onsus.* 'udod, ho!y van ez "lyrnál * tód$totta "le/, * sosem lehet tudni. %alahol felszedett e!y %örös

Ahabbar nev2 ordani t2zvarázslót, e!yüttes erővel hazavá!ták a krániak satamá!usainak #ó részét, ma#d(

miután leesett a lováról és sukló#át törte, hisztizve bemászott az örökké utána hurolt ólomkoporsóba,közölve( ho!y tekintsük halottnak, a ma!a részéről vé!zett.* %é!ül is... 4a a satamá!usokat elintézték, tényle! nins sok dol!a. " kezével mi lett9* "bdzsan helyre tette a sontokat, ma#d nyers, vizes marhabőr s$kkal szorosan körbetekerte neki.

Miután a bőr me!száradt, #obb volt, mint bármilyén kuruzsló által fából eszkábált s$n. á#lalta u!yan, detökéletesen tudta használni.

* Fs mi lett azzal a %örös Ahabbarral9 * érdeklődtem, mert elevenen élt bennem ordani tartozásunk kie!yenl$tésének $!érete.

* Miután "lyr felsz$vódott, Lu!anizarral t2ntek el valamerre, ho!y semle!es$tsék a krániak pszi*mestereit. &zerintünk azok nélkül nem tudnák ilyen tartósan összefo!ni a hadrend#üket... <ár a fene setud#a.

* Mi lett az orkommal és az elfemmel9 * firtattam.* 1ashuka hátul várakozik a veteránokkal3 ráb$ztam a hetedik és a kilenedik assente*et válaszolt

"le/.* "z elf h$rvivőként nyar!alászik le*föl vette át a szót +ertua onsus. * )hhez na!yon ért az átkozott.<ólintottam.* 1ime!yek, vé!i!#árom a sere!et3 talán erőt ad nekik, ho!y ú#ra közöttük harolok.* Có !ondolat * bientett "le/. átszott ra#ta3 minden ide!szálával a térképre konentrál, ho!y

valami me!oldást talál#on siralmasra fordult helyzetünkre.Ma!asan a fe#em fölé emelt pallossal nyar!alásztam vé!i! az arvonal mentén, a sata hevében itt*

ott lesú#tva a kéken tündöklő #é!pallossal, ho!y lova!#aim láthassák3 visszatértem.Cólesett hallanom, aho!y futót2zként ter#ed közöttük a nevem, akár valami hari kiáltás. %áratlan

me!#elenésem felsz$totta fehérork talpasaim hari kedvét3 szemükben "lyr, "le/ és én már*már szenttisztelet tár!yai voltunk. " hátrébbvárakozó lova!ok is kitörő üdvrival!ással fo!adták érkezésemet, éskard#ukat vadul rázva adták tudtomra3 ali! vár#ák már, ho!y "le/ a küzdelembe paransol#a őket.

1étes örömmel láttam, ho!y a krániak enyhe zavarodottsá!!al veszik tudomásul e!y ú#abbdartonita sere!vezér felt2nését. "rra !ondoltam, milyen !usztusos, élpont lehetek e!y számszer$##alfelszerelt lé!iós szemében. Có fél órát nyar!alásztam, itt*ott lesapva, bese!$tve katonáimnak, ma#d

#óskán kifáradva ú!y döntöttem, visszatérek "le/ékhez me!tudakolni, kisütöttek*e már valamit. <ár me!#elenésem növelte valamelyest harosaink morál#át, tud#a keményen támadó krániak hamar felőrlik ma#d ezt a lelkesedést.

%isszatértem a vezéri sátorhoz, de ali!ho!y leu!rottam a ló hátáról, "le/, +ertua onsus és

Manspea iparkodott kifelé, szemét nyu!at felé mere!etve, ábrázatán me!lehetősen komor kife#ezéssel. -em kérdeztem, mi történt, én is nyu!atnak fordultam a messzesé!ét kutatva... "ztán me!láttam, amitolyan hipnotikus merevsé!!el fi/$roztak mindhárman3



" völ!y távoli vé!ében é!sz$nkék lobo!ók tünedeztek fel. )!y ú#abb sere! va!y talán utánpótlás.)!y második kráni lé!ió. obo!óik alap#án ötezer főre besültem létszámukat. " tomboló har hevébensem a mieink, sem a krániak nem se#tették mé!, mi következik, ám mikor a szürke lé!ió sere!vezéreifelfi!yeltek társaik érkezésére, na!yon !yors, és számunkra i!ensak me!lepő hadm2veletre szánták elma!ukat.

Minimálisra sökkentették mámorosan támadó e!ysé!eik számát, az arvonal mö!ött me!bontották

eddi!i sakktábla mintázatú formáió#ukat, és sere!üket fursa, rombuszforma tömörülésbe szervezték.Manspea h$rvivői révén a mi oldalunkon is me!kezdődött az átrendeződés3 straté!ánk zászló#elekkel ésvad dobper!éssel visszafo!ta lelkesen ellentámadásba lendülő talpasainkat. @r!us szemmel fi!yeltük aközeledő é!sz$nkékeket, akik e!y idő után me!álltak, s tartva eddi! mé! fel nem ismerhető hadrend#üket,némán várakoztak.

1öztünk és a szürke lé!ió közötti összesapás e!yre lanyhábbá vált3 a két oldalon hadakozó katonák felfi!yeltek vé!re a távolban várakozó, é!sz$nkék lobo!ó#ú sere!re. -yilván elképedtek, és me! tudtamérteni őket3 ma!am is tanástalanul álltam a szokatlan hadihelyzet láttán.

* 4amarosan ránk sötétedik * törte me! a sendet "le/.* "irun, te ismered a le!#obban a krániakat. Mit !ondolsz, mi a fene folyik itt9* %an e!y !yen!éske se#tésem * mormoltam *, de korántsem va!yok biztos abban, helytálló*e.

* "zért sak mondd6 .* " kráni külső tartományokban folytonos har dúl a hatalomért. "z ellenőrzi a tartományt,következésképp az is ural#a, aki erősebb lé!iót mondhat a ma!áénak. "zt hiszem, a szürkék sem tud#ák,ho!y a kékek mellé#ük állnak*e, va!y ellenük fordulnak. " mi sere!ünk #ól láthatóan nem inváziós sere!(ha le!yen!$t#ük őket, a kékek könnyedén szétszór#ák a szürke lé!ió maradékát.

* "kkor vélhetőle! hamarosan követváltások za#lanak ma#d hármunk között * szúrta közbe +ertuaonsus. * %a#on a krániak harolnak é#szaka is9

* 'udtommal nem * válaszoltam.1omoran bámultuk a kráni lé!iókat, és nekem az #árt az eszemben, ho!y azok az átkozott madarak,

a var#ak olyan bonyodalomba rán!attak minket, ami néhány óra lefor!ása alatt na!!yá teheti va!yfelszámolhat#a rendünket, és hiába füleltem 0arton szavára, ő hall!atott. "z é!iek kezünkbe helyezték a

döntést, de én nem láttam semerre sem kivezető utat."z a!yamban pedi! halkan doromboltak arion i!éi3=Fn va!yok a kezdet, a 1apu, ra#tam keresztül érkezik a %áltozás, s nem kérdem, felkészültél*e

rá...>

o'sullivan: sötét térítő

Documents