Örömhírlevél 2015 advent-karácsony

Advent-Karácsony

A Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség hírlevele

2015. tél

2015. Advent-Karácsony Örömhírlevél 2.

Szeretett Testvérek!

Örömmel adjuk kézre gyülekezeti hírlevelünket, mely megújult formá-

ban, egyházunk missziói pályázata révén kerülhetett kiadásra. Az Öröm-

hírlevél szerkesztőinek (egyházi) új évi ajándékaként fogadják szeretettel

ezt az adventi-karácsonyi számot.

Reméljük, hogy az adventhez kapcsolódó gondolatok és a sok előttünk

álló adventi és karácsonyi esemény, amelyről hírt adunk, hozzájárul majd

ahhoz, hogy egy Istentől áldott várakozó, adventi időszak után újra átél-

hessük az „Immánuel, velünk az Isten!” karácsonyi örömét.

Áldott Adventi várakozást és Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden

kedves olvasónknak!

Szerkesztők


Á d v e n t i k e d v e s d o l g a i m . . .

Ádventi kedves dolgaim: élmények, képek, ízek, illatok. Tárgyak,

amelyek meghitt délutánokhoz, estékhez kötődnek, gyermekkorom letűnt

és mégis velem élő világához.

Találkozások villannak fel előttem, arcok-életek, akik egy-egy darabka

Ádventet ajándékoztak nekem, mind, a maguk módján: szavakból, érinté-

sekből, színekből, tapintatos hallgatásból.

Sorolom magamnak - csak úgy, amint eszembe jut - ennek az áldott

időnek ajándékait. A „lényeges-semmiségek” leltárát készítem. Gazdag

vagyok. Nagyszerű ez a kincshalmaz, ez a bőség. Ebben az idei ádvent-

ben is került hozzá sok-sok minden. Hálás vagyok szavakért, felismerése-

kért, élményekért, hálás vagyok képekért, ízekért, illatokért, érintésekért,

összevillanó tekintetekért…

Hálát adok az Ajándékozónak minden értelmet meghaladó, embersé-

ges szeretetéért.

Gazdagok vagyunk mindannyian. Miénk az apró örömökből összeszőtt

télidő, a várakozás belső izgalma, a csönd érintése. Miénk az otthonlét

biztonsága, a készülődés zizegő neszei, a meglepetéseket rejtegető titok-

zatosság.

Gazdagok vagyunk – s ez a gazdagság az Ő ajándékozó jóságából -

valójában az Ő szegénységéből születik.

A régiek, bölcs eleink Szenteste napján csupán 3 szem búzát és egy

pohárka vizet ittak. Böjtöltek, tisztultak, mert a Szenthez indultak találko-

zásra. S az a kevéske étel és ital emlékeztette őket: mással kell betöltekez-

ni ma, s van úgy, hogy a kevés is elég lehet.

Karácsony nem a telítettség, hanem az üresség ünnepe. Úgy lesz az

ádventből kibomló ünnep igazi gazdagságot adó szent-idő, hogy közben

három szem kicsi búzaszemmel, pohárnyi vízzel növekszünk a Találko-

zásra. Kicsiny, egyszerű, egészen hétköznapi dolgok válnak fontossá. S az

emberséges Isten lesz számunkra végül mindennél fontosabbá…

Varga Gyöngyi


M e s e a h á r o m f á r ó l

A hegy tetején három fa állt. Az első, amikor megnőtt, meglátott egy

kastélyt; és arra gondolt, hogy ha majd kivágják, akkor egy kincsesládát

készítenek belőle, és ő fogja őrizni a legnagyobb király legértékesebb drá-

gaköveit, legféltettebb kincseit.

A második fa is megnőtt, meglátta a tengert és a tengeren úszó hajókat.

Arra gondolt, hogy ha majd kivágják, akkor egy hatalmas és pompás hajót

készítenek belőle. Ő fogja szállítani a leggazdagabb urakat és a legna-

gyobb fejedelmeket.

A harmadik fa nem akarta, hogy kivágják. Ő arra gondolt, hogy egye-

dül marad a hegy tetején, mint egy égre mutató nyíl; és mindenkit, aki

ránéz, Isten hatalmára és erejére fog emlékeztetni.

Jött egyszer a favágó, hogy kivágja a fákat. Az első fa megörült, hogy

végre kincsesládát készítenek belőle. De miután kivágták, csak egy etetőt

készítettek belőle és beállították egy istállóba. Kincsek helyett szénát és

szalmát kapott, és az állatokat etette bánatosan, amiért nem váltak valóra

az álmai.

A második fa, miután kivágták, eljutott ugyan a tengerre, de nem hajó,

hanem csak egy kis csónak lett belőle. Királyok helyett éjszakánként halá-

szokat vitt ki a tengerre és halakkal megrakottan tért vissza. Ő is sokat

szomorkodott a sorsa miatt.

A harmadik fa hiába tiltakozott, a favágó őt is kivágta. Ezután desz-

kákra és pallókra vágták, majd egy sötét kis raktár sarkába állították. A

harmadik fa teljesen kétségbeesett, hiszen semmi értelme nem lett az éle-

tének.

Kis idő múlva, egy éjszaka fiatal házaspár lépett be az istállóba. Az

asszony terhes volt, még aznap éjjel meg is szült. Amikor újszülött kisfiát

a széna közé fektette a jászolba, az első fa érezte, hogy nagy kincset bíz-

tak rá; nagyobb értéket őrizhet, mint bármelyik kincsesláda ezen a vilá-

gon.

Egy idő múlva tucatnyi ember szállt be a halászcsónakba és kihajóztak


a nyílt tengerre. Ekkor azonban nagy vihar támadt, amitől a hajósok

annyira megrémültek, hogy felébresztették az egyetlen utast, aki addig

békésen aludt a csónak fenekén. Ő csak egy-két szót szólt, a vihar rögtön

elmúlt; a második fa pedig tudta, hogy hatalmasabb fejedelmet szállít,

mint bármelyik hajó ezen a világon.

Újabb idő múlva katonák jöttek a sötét kis raktárba, egymáshoz szö-

geztek két nagyméretű deszkát, és egy vérző ember vállára tették. Ő egy

darabig cipelte azokat, majd a városon kívül a katonák rászögezték a vér-

ző embert a deszkákra. Azután felállították a fát, a vérző ember pedig né-

hány óra múlva meghalt. Hogy mi történt a következő 36 órában, azt pon-

tosan senki sem tudja, mert a témáról egymásnak ellentmondó informáci-

ók láttak napvilágot; de valahányszor eszükbe jut ez a harmadik fa, az

emberek Isten hatalmára és szeretetére gondolnak.

A r e m é n y s é g h i t v a l l á s a

Hiszem, hogy a remény élet-útitársunk. Hiszem, hogy segít túllátni a kétségeken, szűk élet-látóhatárunkon.

Hiszem, hogy a remény: Jézus. Velünk, bennünk él, és gyógyítja gyengeségünket, erősít csüggedéseinkben és nyugtalanságunkban.

Hiszem, hogy reménységünk őbenne nem szégyenít meg, mer t hitet ajándékoz a holnap vállalásához, az élet vállalásához.

Hiszem, hogy a remény elnyűhetetlen, kiolthatatlan, mint a szeretet. Erősebb hatalom a halálnál is.

Hiszem, hogy a szálak, amelyek szeretteinkkel összefűznek minket, azért szakadnak el, hogy Istenhez kössenek.

Tudom, hogy azokér t, akikre emlékezünk, érdemes tovább élni a hét-köznapokat. Tovább vállalni emberlétünk fájdalmasan szép küzdelmeit, helyettük és értük is tenni azt, amit tennünk adatik.

Tudom, hogy az a dolgunk, hogy továbbadjuk a reményt másoknak: tiszta és szép mozdulatokkal, hiteles szavakkal, bátor tettekkel.

És végül tudom, hogy ő él, és mi is élhetünk mind: mi, földi életünket járók, és azok, akik az odaát világában vannak – Jézus Krisztus által, a reménység erejében. Mindörökké.


R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,

S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...

Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?

Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben?

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,

Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,

Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,

Megakarták mérni Isten igazságát,

És nem értették Isten Golgotáját...

És nem értették meg Isten Történelmét.

És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.

Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige

Alázatosan jött le szolgálni ide.

S végigjárta minden lépését az útnak...

A próféciák is mind-mind ide futnak -

- De itt van kezdete már a másik útnak.

Később megértették, s szerte a világon,

Évente új várás indul, új karácsony.

Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,

Indulunk ismét a köznapok elébe...

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,

De aki megérti Isten Golgotáját,

Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''

Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!

És amikor zsendül a fügefa virág:

A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG!

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,

Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.

Vedd füledbe szavát, ígéretét zengőn;

Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!


„Várva vártam az Urat, és ő hozzám hajolt,

meghallgatta imádságomat.”

Zsolt 40,2

Nem telik el úgy nap, hogy ne várnánk valamit. A gyerekek a szünete-

ket, az egymással eltöltött időt, a játékot, de főleg az iskola végét várják.

A felnőttek mindig valami mást. Várjuk az egymással való találkozást,

vagy egy eseményt, vagy azt, hogy vége legyen kellemetlen helyzetek-

nek. Hosszan tudnánk sorolni várakozásaink listáját...

Dávid az Urat és az ő szabadítását várta. Mindezt már múlt időben fo-

galmazta meg. A szabadítás ugyanis megtörtént. Amikor erre visszaemlé-

kezik, szíve boldog és örömtelivé válik és alig várja, hogy ezt másokkal

megossza. Nem azt írja: meg fog szabadítani az Úr, hanem azt, hogy már

megtette.

Adventben is ezt ünnepeljük. Advent ugyan várakozást jelent. Várunk

Jézus születésének ünneplésére. Várjuk-e azt, hogy Jézus megajándékoz-

zon bennünket örömmel és békességgel? Ha ő betölt minket, akkor tu-

dunk új éneket énekelni, Istent igazán dicsérni nemcsak énekekkel, hanem

az életünkkel is. Várjuk-e minden nap az ő üzenetét? Észrevesszük-e a

minden napokban, a munkában az ő kegyelmét és szeretetét?

Tudunk-e örülni minden jónak, ami történik velünk? Hiszen ha jól be-

legondolunk, mindennap történnek olyan dolgok, melyekért hálát adha-

tunk.

Isten gyönyörködik bennünk és annyira szeret minket, hogy Jézust

küldte a világba. Ez hathatja át most az Adventünket, a karácsonyra való

várakozásunkat: Isten örül nekünk és hozzánk hajol minden nap és ránk

vár.

Varga Diána


„Ébredj fel, aki alszol…

és felragyog neked a Krisztus!” Ef 5,14

Adventi alkalmaink

November 28.: Adventi zenés áhítat 1700

(szombat) Római Katolikus Templom

Igét hirdet: Arató Lóránd lelkész

Szolgál: a nagykanizsai Magvető Közösség

December 5.: Adventi zenés áhítat 1700 (szombat) Református Templom

Igét hirdet: Sifter Gergely plébános

Szolgál: Sárközi Erika orgonaművész

December 12.: Adventi zenés áhítat 1700 (szombat) Evangélikus Gyülekezeti Ház

Igét hirdet: Sándor Zoltán lelkipásztor

Szolgál: Vox Angelicus vonósnégyes

December 19.: Szeretetalapítvány karácsonya 17ºº (szombat) Tabi Művelődési Ház

Minden adventi vasárnapot megelőző szombaton 1630 órától

ökumenikus gyertyagyújtásra hívjuk a testvéreket,

melynek helyszíne Tab város főtere.


Karácsonyi istentiszteletek rendje

December 24. SZENTESTE

14ºº Bedegkér (Úrvacsorás istentisztelet)

16ºº Bábonymegyer

18ºº Tab

December 25. KARÁCSONY ÜNNEPE

9ºº Bábonymegyer (Úrvacsorás istentisztelet)

10³º Tab (Úrvacsorás istentisztelet)

14ºº Somogydöröcske (Úrvacsorás istentisztelet)

December 26. KARÁCSONY 2. NAPJA

8ºº Torvaj (Úrvacsorás istentisztelet)

9ºº Lulla (Úrvacsorás istentisztelet)


13³º Somogymeggyes (Úrvacsorás istentisztelet)

Óévi és Újévi istentiszteletek rendje

December 31.


Január 1.

9ºº Lulla (Úrvacsorás istentisztelet)


13³º Somogymeggyes (Úrvacsorás istentisztelet)

Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatala

8660 Tab, Kossuth Lajos u. 57. Tel.: 84/320 039; 20/824 9885

Főszerkesztő: Arató J. Lóránd ev. lelkész

Felelős szerkesztő: Arató Eszter Dóra

E-mail: [email protected]

Örömhírlevél 2015 advent-karácsony

Documents