növényismeret gyakorlatok 15. gyakorlat
DESCRIPTION
Növényismeret gyakorlatok 15. gyakorlat. Környezettudományi szak Környezetmérnöki szak. cs: Pázsitfűfélék - Poaceae egyéves (Th) vagy évelő (H, G) lágyszárú növények a szár csomókkal ízekre tagolt, belül többnyire üres (= szalmaszár). az évelő fajok töve lehet gyepes vagy tarackoló. - PowerPoint PPT PresentationTRANSCRIPT
Növényismeret gyakorlatok
15. gyakorlat
Környezettudományi szak
Környezetmérnöki szak
cs: Pázsitfűfélék - Poaceae
• egyéves (Th) vagy évelő (H, G) lágyszárú növények
• a szár csomókkal ízekre tagolt, belül többnyire üres (=
szalmaszár)
• az évelő fajok töve lehet gyepes vagy tarackoló
• leveleik 2 sorban állnak, a levélhüvely nyílt
• a levéllemez és a levélhüvely határán hártyás nyelvecske, a
levélhüvely két oldalán pedig a fülecske található
• a virágok többnyire kétivarúak
• szemtermés
• a bibe kétkaréjú
P3 3 A3 0 G1
• a virágtakaró csökevényes (lodicula), helyette a virágot egy
belső és egy külső toklász takarja, mely utóbbi csúcsán gyakran
szálkát visel
• a virágok füzérkékbe (= kalászkákba) tömörülnek, a füzérke
védőlevele a 2 pelyvalevél
• a füzérke részvirágzatok összetett virágzatot hoznak
létre: füzéres-füzér (kalász), füzéres-fürt (buga)
• kalász virágzat: Brachypodium, Agropyron, Hordelymus
• laza bugavirágzat: Bromus, Festuca, Stipa, Dactylis, Melica, Molinia, Milium,
Deschampsia, Agrostis, Calamagrostis, Phragmites, Arrhenatherum, Poa
• tömött (hengeres) buga virágzat: Alopecurus
• ujjasan összetett füzérek: Botriochloa
Poaeae P3 3 A3 0 G1
Meddő rozsnok – Bromus sterilis•Felálló szárú, 30-100 cm, egyéves növény (Th).
•Levelei világoszöldek, lágyak, szára kopasz.
•Virágzata igen laza buga, az egyes visszahajló ágakon 1(-3) füzérkével. A toklászok hosszú (10-20 mm-es), egyenes szálkát viselnek.
•Termése a toklásszal összenőtt, vele együtt lehulló szem.
•Fényigényes; szárazságtűrő, tápanyagigényes, bolygatástűrő faj, de tengődve tápanyagszegény talajokon is előfordulhat.
•Gyomtársulások országosan gyakori növénye, kultúrerdőkben (akácos) is.
Meddő rozsnok – Bromus sterilis
Meddő rozsnok – Bromus sterilis
Meddő rozsnok – Bromus sterilis
Festuca
Pusztai csenkesz – Festuca rupicola
•20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű, évelő (He).
•Levelei élénkzöldek, a levéllemez begöngyölődött, tapintása érdes.
•Virágzata laza, 3-10 cm hosszú buga, a toklászok hegyesek, néha röviden szálkásak.
•Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le.
•Fényigényes; szárazságtűrő, inkább mészkedvelő, a taposást elég jól viselő faj.
•Száraz gyepekben országosan gyakori, ritkábban felnyíló koronaszintű száraz lomberdőkben is.
Pusztai csenkesz – Festuca rupicola
Pusztai csenkesz – Festuca rupicola
Réti csenkesz – Festuca pratensis
Réti csenkesz - Festuca pratensis
•40-100 cm magas, lazán gyepes, néha csomókat alkotó évelő (He).
•Levelei 3-10 mm szélesek, kopaszak, sötétzöldek. A levélnyelvecske apró, széle kopasz.
• Virágzata terebélyes, laza buga, egy-egy virágzati csomóról 1-3 ág ered. Füzérkéi aprók, a toklászok szálkátlanok.
•Kicsiny szemtermése a toklásszal együtt hull le..
•Nedvesség- és fényigényes, tápanyagban gazdag talajokat kedvelő növény.
•Nedves rétek, ritkán ligeterdők, útszélek faja, országosan elterjedt
Réti csenkesz - Festuca pratensis
Réti csenkesz – Festuca pratensis
Sziki csenkesz
Festuca pseudovina•20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű évelő (He).
•A növény minden részében szürkészöld színű (tövén gyakran vörösödő), az érdes felületű levéllemezek begöngyöltek, igen vékonyak.
•A virágzat laza, 2-4 cm hosszú buga. A virágok toklászai 1,5-3 mm hosszú szálkát viselnek.
•Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le.
•Fényigényes; erősen szárazságtűrő, némileg sótűrő faj, főleg kötött talajokon. Taposástűrő.
•Száraz, gyakran taposott gyepekben, legelőkön, szikes gyepekben.
Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina
Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina
Erdei szálkaperje
Brachypodium sylvaticum•30-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He).
• Levelei sötétzöldek, lágyak, visszahajlók, az alsók elálló, puha szőrűek.
•A füzérkékben a toklász szálkája jóval hosszabb, mint maga a toklász.
•Kissé lapított szemtermése a toklásszal együtt hullik le.
•Félárnyéktűrő; nedvességigény tekintetében tág tűrésű faj (félszáraz-üde), a bolygatást jól tűri.
•Üde lomberdőkben gyakori, de előfordul ligeterdőkben és kultúrerdőkben is.
Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum
Erdei szálkaperje
Brachypodium sylvaticum
Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum
Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum
•Hosszan kúszó tarackos, sarjtelepeket alkotó, 50-70 cm, felálló szárú fűféle (Ge).
•Levelei merevek, felállók, világoszöldek.
•A füzérkék a virágzati főtengely két átellenes oldalán 1-3 mm-es kocsányon ülnek. A toklász szálkái rövidek.
•Hengeres szemtermése a toklásszal együtt hullik le.
•Száraz termőhelyek fényigényes növénye.
•Száraz lomberdők nyílt részein, tisztásain, szegélyein telepeket alkot. Inkább domb- és hegyvidéki.
Tollas szálkaperje
Brachypodium pinnatum
Tollas szálkaperje
Brachypodium pinnatum
Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum
Ligeti perje – Poa nemoralis
•25-50 cm magas, röviden tarackos v. csomós tövű évelő (He-Ge).
• A levelek kissé szürkés árnyalatú zöldek, a felső szárlevelek levéllemeze a szártól ± derékszögben áll el. A levélnyelvecske jelentéktelen, legfeljebb 0,5 mm hosszú.
•Virágzata laza buga, amely az elvirítás után kissé összehajlik. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú).
•Termése gyengén háromélű szemtermés.
•Fényigényes; leggyakrabban félszáraz termőhelyeken szaporodik el.
•Száraz lomberdőkben, de üdébb erdőkben is, hegy- és dombvidéki.
Ligeti perje – Poa nemoralis
Ligeti perje – Poa nemoralis
Réti perje fajcsoport – Poa pratensis agg.
Keskenylevelű perje – Poa angustifolia (syn.: Poa pratensis subsp. angustifolia)
•30-60 cm magas, tarackos, a talajfelszínt sűrűn beborító évelő (Ge).
•Sötétzöld levelei laposak, feltűnően hosszúak, a levélnyelvecske 1-3 mm-es.
•Virágzata megnyúlt buga. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú).
•Termése háromélű szemtermés.
•Virágzás V-VI, termésérés VI-IX.
•Fényigényes; bolygatástűrő és -jelző, közepesen tápanyag- és nitrogénigényes faj, a taposást jól tűri.
•Laza lombozatú faállományok alatt vagy erdőn kívüli gyepekben, kultúrerdőkben.
Keskenylevelű perje – Poa angustifolia
Keskenylevelű perje – Poa angustifolia
Keskenylevelű perje – Poa angustifolia
Csomós ebír – Dactylis glomerata
•50-100 cm, röviden tarackos vagy lazán csomós tövű évelő (He).
• Levélhüvelye oldalról összenyomott, levelei 3-12 mm szélesek, szürkészöldek, puha tapintásúak, kopaszak.
• Virágzata fel- és elálló oldalágú, csomós buga. A pelyvák és a toklászok hátukon aprón szőrösek.
•Fényigényes; üde vagy nedves, jó tápanyagellátottságú talajokon.
•Országosan gyakori, főleg üde és nedves gyepekben, gyomtársulásokban, útszéleken.
Csomós ebír – Dactylis glomerata
Csomós ebír
Dactylis glomerata
Csomós ebír
Dactylis glomerata
Angolperje – Lolium perenne
•20-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He)
•A levelek 2-4 mm szélesek, fényes sötétzöldek, lágyak
•A virágok 5-15 virágú, oldalról lapított füzérkékben állnak, toklászaiknak nincs szálkája. A virágzat 5-20 cm hosszú, laza kalász, a füzérkék síkja a kalászéval megegyezik
•Fényigényes; üde talajokat kedvelő, kifejezetten bolygatás- és taposástűrő növény.
•Eredetileg üde és nedves rétek faja, de megtalálható gyomtársulásokban is
Angolperje
Lolium perenne
Angolperje
Lolium perenne
Angolperje
Lolium perenne
Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora•20-50 cm, tarackos, telepeket alkotó évelő (Ge).
•Levelei világoszöldek, 3-6 mm szélesek, lágyak, színükön apró pelyhesek; a növény töve bíboros színű.
•A bugavirágzat alsó ága 1-4 cm hosszú, a bugaágak el- vagy felállók. A füzérkékben többnyire egyetlen kifejlett virág található, a pelyvák barnásak.
•Elliptikus szemtermése a toklászok közül kihullik.
•Közepesen fényigényes, humuszos száraz-félszáraz (üde-félnedves) talajokon.
•Élőhely és előfordulás: A hegy- és dombvidék üde lomberdeiben
Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora
Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora
Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora
Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora
Kékperje –
Molinia coerulea agg.
•80-200 cm, rövid gyöktörzsű, gyakran csomókat alkotó évelő (Ge-He). Szára csak az alján leveles.
•Levelei 8-15 mm szélesek, világos zöldek, kopaszak vagy igen apró szőrökkel fedettek.
•Virágzata karcsú buga, tengelyhez simuló ágakkal. A virágzati fellevelek aprók, acélkékek; termése kicsiny szemtermés.
•Változó vízellátottságú termőhelyeken, fényigényes.
•Homoki tölgyesekben, cseres-kocsányos tölgyesekben, fenyőelegyes tölgyeseiben gyakoribb, kiszáradó lápréteken.
Kékperje – Molinia coerulea agg.
Kékperje – Molinia coerulea
Kékperje
Molinia coerulea
Gyepes sédbúza
Deschampsia caespitosa•40-150 cm, zsombékszerű, sűrű csomókat alkotó évelő (He).
• Levelei 2-4 mm szélesek, sötétzöldek, merevek, felszínükön élesen bordázottak, nagyon érdesek.
•A virágzat többszörösen összetett, laza, sokvirágú, 10-40 cm hosszú buga. A füzérkék 4-5 mm-esek, 2-3 virágúak, a pelyvák és toklászok fehéresek, hártyásak. A toklászok szálkája rövid, nem térdes és nem nyúlik ki a virágból.
•Fényigényes; nedvességkedvelő faj, főleg a változó vízhatású, kötött talajokon.
•Mocsárréteken társulásalkotó, kisebb számban előfordulhat ligeterdőkben.
Gyepes sédbúza – Deschampsia caespitosa
Gyepes sédbúza – Deschampsia caespitosa
Gyepes sédbúza
Deschampsia caespitosa
Közönséges tarackbúza – Agropyron repens
•20-100 cm magas, tarackos, telepeket alkotó évelő fűféle (Ge).
•Levelei élénk- vagy szürkészöldek, kopaszak, érdesek, mereven elállók, fülecskéje van.
•Virágzata kalász, a füzérkék a virágzati tengelyen váltakozva, magánosan állnak, oldalról összenyomottak, a füzérke síkja a kalász síkjára merőleges.
•Termése a belső toklásszal összenőtt, keskeny, lapított szem.
•Fényigényes; szárazságtűrő, a termőhely zavarását jól viselő gyom jellegű növény.
•Száraz gyepek, gyomtársulások
Közönséges tarackbúza – Agropyron repens
Közönséges tarackbúza – Agropyron repens
Közönséges tarackbúza
Agropyron repens
Közönséges tarackbúza – Agropyron repens
Fehér tippan –
Agrostis stolonifera•30-100 cm magas, gyakran elfekvő, s csak a virágzó szárakkal felegyenesedő, indákat fejlesztő évelő (He).
•A levelek 2-6 mm szélesek, laposak, világoszöldek, a levélnyelvecske 2 mm-nél hosszabb.
•A virágzat többszörösen összetett, sokvirágú buga, ágai a virágzás után összehúzódnak. A füzérkék 2-3 mm hosszúak, egyvirágúak, a toklászok szálkátlanok.
•Fényigényes; nedvességkedvelő faj, akár 50 cm-es időszakos vízborítást is elvisel.
•Mocsárréteken, nedves árkokban, nedves gyomtársulásokban
Fehér tippan – Agrostis stolonifera
Fehér tippan – Agrostis stolonifera
Fehér tippan – Agrostis stolonifera
Fehér tippan
Agrostis stolonifera
Nád – Phargmites australis•Hosszan kúszó, pikkelyes gyöktörzsű, igen nagy termetű (1-4 m magas) évelő (Ge).
• Levelei szálasak, 2-4 cm szélesek, szürkészöldek, érdes felületűek. Levélnyelvecskéje nem hártyás, apró szőrök alkotják.
•Virágzata terebélyes (15-40 cm hosszú), barnás színezetű buga.
•Fényigényes, nedves vagy vízzel borított, tápanyagban gazdag termőhelyet igénylő faj.
•Vízi, vízközeli növénytársulások, mocsarak uralkodó faja, ligeterdők és láperdők is.
Nád – Phargmites australis
Nád – Phargmites australis
Nád – Phargmites australis
Nád
Phragmites australis
Nád
Phragmites australis
Franciaperje – Arrhenatherum elatius
•70-150 cm, lazán gyepes tövű, karcsú, felálló szárú évelő (He).
•Levelei kopaszak, lágyak, világoszöldek.
•Virágzata hosszú (8-20 cm), keskeny, laza buga. Füzérkéi sárgászöldek, aprók (6-8 mm-esek), belőlük a térdesen megtört toklász messze kiáll.
•Szemtermése bordás, gyengén szőrözött.
•Fénykedvelő; közepes vízigényű, a bolygatást elég jól tűrő.
•Nedves réteken tömeges, felbukkanhat gyomként vagy szálanként ligeterdőkben, kultúrerdőkben.
Franciaperje – Arrhenatherum elatius
Franciaperje
Arrhenatherum
elatius
Franciaperje
Arrhenatherum elatius
Franciaperje
Arrhenatherum elatius
Siskanád –
Calamagrostis epigeios•80-150 cm, felálló szárú, vastag, kúszó tarackú, nagy telepeket alkotó évelő (Ge).
•5-20 mm széles levelei szürkészöldek, merevek, kopaszak, néha érdesek.
•Virágzata 10-25 cm hosszú, sokvirágú buga. Füzérkéi egyvirágúak, 5-7 mm-esek, a toklász röviden szálkás.
•Termése két végén kihegyezett, kicsiny szem.
•Fényigényes; szárazságtűrő, faj, jó tápanyagellátású, bolygatott élőhelyeken tömeges.
•Száraz és üde erdőkben, ezek vágásterületein, továbbá parlagokon, bolygatott gyepekben.
Siskanád – Calamagrostis epigeios
Siskanád – Calamagrostis epigeios
Siskanád – Calamagrostis epigeios
Siskanád – Calamagrostis epigeios
Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis
•30-100 cm, felálló szárú, csomós tövű fűféle (He).
•Levelei és szára sötétzöldek, kopaszak. Virágzata hengeres, tömött, 3-9 cm hosszú, 5-8 mm széles buga. A füzérkék aprók, a pelyvák a szélükön összenőttek, közülük a toklász szálkája kinyúlik.
•Nedvesség-, tápanyag- és fényigényes, elég bolygatástűrő növény.
•Nedves rétek, néha időszakos elöntés kapó ligeterdők vagy mocsarak társulásalkotó, országosan gyakori faja.
Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis
Réti ecsetpázsit - Alopecurus pratensis
Réti ecsetpázsit
Alopecurus pratensis
Réti ecsetpázsit
Alopecurus pratensis
•40-90 cm, csomós tövű, évelők (He).
•Leveleik hosszúak, szálasak, összegöngyölődöttek, szürkészöldek.
•Virágzatuk keskeny, kevés virágú. A toklászok hosszú szálkát viselnek, melyen pillás szőrök állnak.
•Orsó alakú szemtermésük a toklásszal együtt hullik le.
•Erősen szárazságtűrő, fényigényes fajok, többségük mészkedvelő.
•Száraz gyepek védett növényei. Hazánkban hét nehezen elkülöníthető fajuk él, legelterjedtebb a pusztai árvalányhaj (S. pennata). További két árvalányhaj toklászának szálkája nem szőrös („tollas”), közülük a kunkorgó árvalányhaj (S. capillata) száraz gyepekben nem ritka.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Árvalányhaj-fajok – Stipa spp.
Csillagpázsit – Cynodon dactylon
•10-30 cm, elfekvő, a csomókon legyökerező (He).
•A levelek szürkészöldek, rövidek, merevek, széleiken pillásak. A levélnyelvecske szőrcsomót visel.
• A virágzat 3-5, ujjasan összetett, 2-6 cm-es füzérből áll. A füzérkék két sorban állnak, általában ibolyás színűek.
•Fényigényes; szárazság- és némileg sótűrő, a taposást, felszínbolygatást kiválóan elviselő faj.
•Taposott, száraz gyepekben, legelőkön, út- és járdaszéleken főleg a síkságokon és dombvidékeken.
Csillagpázsit – Cynodon dactylon
Csillagpázsit – Cynodon dactylon
Csillagpázsit
Cynodon dactylon
T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű
•30-120 cm, erőteljes egyéves (Th)
•Levelei 0,5-1,5 cm szélesek
•A virágzat éréskor vöröses, 5-20 cm hosszú buga, tömött részvirágzatokkal, amelyek a virágzat csúcsa felé kisebbednek. A füzérke 2,5-3 mm hosszú, alsó toklásza 1-30 mm hosszú, karcsú szálkában végződik.
•Fény- és melegigényes, nedvességkedvelő faj.
•Szántókon, útszéleken, ruderális gyomtársulásokban
T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű
T4Echinochloa crus-galli – közönséges kakaslábfű
Közönséges kakaslábfű
Echinochloa crus-galli
Közönséges kakaslábfű – Echinochloa crus-galli
cs: Gyékényfélék - Typhaceae
• rizómás mocsári növények (HH)
• felálló száruk nem ágazik el, a szálas levelek 2 sorban
állnak
• és makkocska termés
• a spatha redukált
• a virágtakaró leveleit szőrök helyettesítik
P0 A3 P0 G1
• egylakiak (felül a porzós, alul a termős torzsa)
• nemzetsége: Typha
Gyékény faj – Typha sp.
•Kúszó gyöktörzsű vízinövények (Ge(h)).
•Levelei hosszúak, párhuzamos erezetűek, kopaszak.
•Hengeres torzsavirágzatuk tengelyén felül a porzós, alul a termős virágok külön-külön helyezkednek el. A virágok lepelleveleit szőrkoszorú helyettesíti.
•Hazánkban két nagy (80-200 cm-es) termetű fajuk gyakori: a keskenylevelű gyékény (T. angustifolia) levelei 5-10 mm, a széleslevelű gyékény (T. latifolia) levelei 10-25 mm szélesek.
•Nyílt, mély vízben élő növények (2 m-es vízmélységig), tápanyagban gazdag, iszapos részeken, mocsarakban, lápokban.
Gyékény faj – Typha sp.
Gyékény faj – Typha sp.
Széleslevelű gyékény – Typha latifolia
Széleslevelű gyékény
Typha latifolia