nepesseg

A világ népességszámának alakulása


Az emberiség népességfejlődésének megfigyelése igen hosszú múltra vezethető vissza. A

korai történelmi korszakokról viszont csak közelítő becslések állnak rendelkezésünkre. A

gyűjtögetésen, halászaton, vadászaton alapuló társadalmak létszáma igen alacsony volt.

Ebben az időben csak néhány millió ember lakhatta a Földet, hiszen a népesség eltartásához

igen nagy területekre volt szükség, és emberek a szárazföldnek csak kis részén élhettek. A

közelmúltban még fellelhető primitív törzsek tanulmányozása alapján az a nézet terjedt el,

hogy 100 km2-enként 8-16 fő élhetett. A népességnövekedés megindulását a munkaeszközök

fejlődése, az állattartó életforma, és az öntözéses földművelés elterjedése tette lehetővé. A

Kr.e. VIII.-IX. évezredben az emberi életre különösen kedvező területeken viszonylag

nagyobb népességkoncentráció alakult ki. Európában jóval később alakult ki a földművelés

azon formája, ami népességnövekedést eredményezhetett.

Kr.e. 4000 és 3000 között a népesség növekedése szempontjából fontos lépést jelentett a

politikai állami rendszerek kialakulása, melyek hatására nagy népességű városi civilizációk

alakultak ki. Ezek a populációk az Alsó Nílus körzetében, Alsó Mezopotámiában, az Indus

völgyében, a Sárga folyó körzetében és Közép Amerika maják lakta területein éltek.

Az ókor társadalmait további népességnövekedés jellemezte, ami a görög városállamokban, és

a Római Birodalomban követhető leginkább nyomon. Az első számszerű adatokat az

Augustus császár által elrendelt népszámlálás biztosítja, Kr. u. 14-re vonatkozóan. E szerint

az akkori Római Birodalom 3,3 millió négyzetkilométeres területén 54 millió ember élt, ami

négyzetkilométerenként 16 lakost jelentett. Ebből az európai részeken 23 millió lakost élt

(Itáliában és Spanyolországban 6-6, Görögországban 3, a dunai kolóniákban 2 millió), az

ázsiai részeken közel 20 millió, Afrikában pedig közel 12 millió (ebből 8 millió embert élt

Egyiptomban). Időszámításunk kezdetén a Föld lakossága 100 és 300 millió között lehetett, és

már ekkor is magas arányt képviseltek a Kína és India területén élők. Kínában Kr.u. 2-ben 71

millió embert számoltak össze.

A középkorra vonatkozóan nem rendelkezünk pontos adatokkal sem a világ, sem pedig

Európa népességére vonatkozóan, de egy-egy ország adatából, ill. történelmi leírásokból

tudjuk, hogy a Föld népességszáma a XVII. századig nem fejlődött egyenletesen. A népesség

Varga Beatrix 1


gyarapodását népvándorlások, járványok, természeti csapások, és háborúk vetették újból és

újból vissza. A XVII. század közepétől kezdve az emberiség számszerű fejlődését már

megbízhatóbb adatokon alapuló becslések segítségével kísérhetjük nyomon.

A XVII. század közepére a világ népességét 500 millióra becsülik. Az adatok azt mutatják,

hogy a világ össznépessége ettől az időtől kezdve eleinte lassan, majd egyre gyorsuló

ütemben növekedett, és növekszik. Az 1650. év körüli népesség megduplázódásához több

mint 200 évre volt szükség.

A demográfiai átmenet általános jellegzetessége a népesség fejlődésének. Ez a folyamat

átmenetet jelent egy magas termékenységű és magas halandóságú népességből egy olyan

népesedési helyzetbe, amelyet az alacsony termékenység és kedvező halandóság jellemez.

Az átmenetnek van egy olyan szakasza, amelyben a halandóság lényegesen javul, de a

termékenység még magas szintű és ez gyors és lényeges népességgyarapodással jár együtt.

A XIX. században megkezdődött rohamos népességfejlődést nevezi a szakirodalom az első

demográfiai forradalomnak, ill. népességrobbanásnak. Ez a fejlett régiókban ment végbe, ami

a társadalmi-gazdasági fejlődés következtében indult el előbb Észak- és Nyugat Európában,

majd Európa más részein és Észak Amerikában. Ezt az első demográfiai forradalmat az

urbanizáció és a közegészségügy fejlődésének hatására bekövetkező csökkenő halandóság

okozta. Mivel a termékenység folyamatos visszaesése csak lassan követte a halandóság

csökkenését, a fejlett világban jelentős népességnövekedés jelentkezett. A természetes

népesedés XVIII. századi 0,2 %-os évi szaporodását a XIX. század második felére már több

mint 1 %-os növekedés váltotta fel, amelynek szintje a XX. század 30-as éveiig fenn is

maradt. Ekkor ez a növekedési ütem kétszerese volt a fejlődő világ szaporodásának, ahol még

a magas halandóság a magas termékenységgel párosult.

A XX. század két világháborúja valamennyi földrész népességalakulására hatással volt. Az I.

világháború katonai veszteségeit 9 millió főre, a polgári többlethalálozást 13 millió főre, a

háború miatti születéskiesést 20 millió főre teszik. Az II. világháború katonai vesztesége 9

millió fő, a polgári áldozatok száma 13 millió fő lehetett (Forrás: 2. 31. oldal).

A II. világháború utáni időszakban alakult ki a világ népességfejlődésének újabb korszaka,

amit a második demográfiai forradalomnak nevez a szakirodalom. Ez ellentétben az első

demográfiai robbanással, a fejlődő világ országaiban következett be. A fejlett országok

közegészségügyi vívmányainak átvételével ezekben az országokban is gyorsan csökkenni

kezdett a halandóság. Legfőképpen a csecsemőhalandóság mutatói javultak. Ugyanakkor a

termékenység színvonala alig esett vissza. Ez azzal járt, hogy a fejlődő világ eddig soha nem

Varga Beatrix 2


tapasztalt ütemű népszaporodást produkált. A fejlődő országokban a népességszaporodás évi

üteme 1970-re megháromszorozódott, így elérte a 2,4%-ot és ez azóta csak 1,9 %-ra csökkent.

A Föld 1950-es, 2,5 milliárd körüli népességszáma 2000-re elérte a 6 milliárdot, és ennek

közel 80% a fejlődő országokban él. Ez azt is jelenti, hogy a világ népességszámának

duplázódási ideje lecsökkent 30-35 évre. A világ népességének a gyarapodása 1950 és 1990

között gyorsuló ütemű volt, majd az 1990-es évektől mérséklődik. Az 1990 és 2000 között

775 millió fővel gyarapodott a Föld népessége, azaz 60 millió fővel kevesebbel, mint az azt

megelőző évtizedben. A növekedés ütemcsökkenésének jelentős része (32 millió) a kínai

népességgyarapodás mérséklődéséből adódott.

A világméretű lassuláshoz hozzájárult még, hogy az utóbbi évtizedben a fejlett országokat, a

lassú gyarapodás, illetve stagnálás, vagy népességcsökkenés jellemezte. Ez alól kivétel az

Egyesült Államok, ahol a kilencvenes években a korábbi évtizedek jelentős 22-23 milliós

növekedését is meghaladóan 30 millióval növekedett a népesség száma.

A táblázatokból is látható, hogy az egyes földrészeken időben eltolódva, nem egyforma

mértékben ment végbe a népesség növekedése.

Európában ma több mint hétszer annyian élnek, mint a XVII. század közepén, és közel kétszer

annyian, mint 1900-ban. A „vén” kontinens részesedése a világnépességéből 1900-as évekig

növekedett, ekkor elérte a 25%-ot, majd azóta tartósan csökken, és a közeljövőben sem

várható, hogy ez a folyamat megváltozik. Míg 1950-ben a Föld 12 legnépesebb országa között

szerepelt Franciaország, Olaszország, az Egyesült Királyság és Németország, 2001-ben már

csak Németország tartozott a 12 legnagyobbhoz. Előtte állt Mexikó, Nigéria, Japán,

Banglades, Oroszország, Pakisztán, Brazília, Indonézia, Egyesült Államok, India és Kína. A

fejlődés ütemét vizsgálva néhány éven belül az európaiak végleg kiszorulnak az élmezőnyből,

felkerülhet viszont az előkelő listára Vietnam, és Thaiföld, a Fülöp-szigetek, valamint Etiópia

népességszámban megelőzi a legnépesebb európai országot. Míg a világ népessége az utóbbi

10 év alatt 15%-al nőtt, addig az európai átalakuló országokban 2000-ben mintegy 8 millió

fővel (2%) éltek kevesebben, mint 10 évvel korábban. A csökkenés több mint fele, a két

legnépesebb érintett országban, Oroszországban és Ukrajnában következett be. Az európai

átalakuló országok népességének fogyása az alacsony termékenység mellett a magas

halandósággal, esetenként a nem természetes halálokok magas arányával magyarázható. A

nyugat-európai országokban ugyancsak jelentősen csökkent a termékenység az utóbbi

évtizedekben, de a viszonylag alacsony halálozás mellett a legtöbb országban szerény

Varga Beatrix 3


természetes szaporodás figyelhető meg. A népességszám alakulásban a termékenység és

halálozás mellett egyre nagyobb szerepet játszott a külső pozitív vándorlási egyenleg.

A kontinensek közül Ázsia a legnépesebb. Népességszáma 3,6 milliárd, ami közel

tizenegyszerese az 1650-es évinek, és közel négyszerese az 1900-as évinek. Itt található a

Föld két legnépesebb országa is. Kínában él a világ népességének 21%-a, 1.284,97 millió fő,

Indiában pedig a Föld 16,6%-a, 1.017,54 millió fő.

Afrika népességnövekedése a legdinamikusabb napjainkban. Lakosságát a rabszolgatartás

miatti elhurcolások a XIX. század közepéig tizedelték. Ezért Afrika népességének növekedése

csak a XIX. század közepétől indult meg. A XX. században viszont népessége 6,7 szeresére

növekedett. 1960 óta a népesség szaporodása meghaladja a 3%-ot. Ennek következtében az

utóbbi 100 évben Afrika népességének a világ népességén belüli aránya fokozatosan

növekszik.

Ezen idő alatt nemcsak a természetes népmozgalom hatása érvényesült, hanem az

interkontinentális vándormozgalmak is jelentősen befolyásolták az egyes régiók vagy

kontinensek népességének alakulását. Ezzel magyarázható, hogy a XIX. században Észak-

Amerika népessége 6 millió főről 76 millió főre, Latin-Amerikáé pedig 19 millió főről 68

millió főre gyarapodott.

Mindez azzal járt együtt, hogy erősen megváltozott a világ népességének fejlettségi régiók

szerinti összetétele. Amíg 1800-ig a mai fejlett régiókban (Európa, Észak-Amerika, Japán,

Ausztrália és Óceánia) a világ népességének alig valamivel több, mint egyötöde élt, addig a

két világháború közötti időszakban népességi súlyuk elérte a 37 %-ot. Ugyanakkor ez az

arány 2001-re a fejlődő országok fokozott népességfejlődése következtében 23 %-ra esett

vissza. A népességprognózisok szerint e tendencia még tovább fog folytatódni.

Népességszám alakulása földrészenként . táblázat

Év,időszak

Európa Ázsia AfrikaÉszak-

AmerikaLatin-

AmerikaAusztrália és Óceánia

Világ

népesség (millió fő)1650 100 330 100 2 11 2 5451700 110 400 98 2 11 2 6231750 140 479 95 2 12 2 7301800 188 602 90 6 19 2 9071850 266 749 95 24 35 2 11711900 401 937 120 76 68 6 16081950 533 1417 222 166 166 12 25161960 590 1717 279 199 218 15 30181970 645 2160 362 226 286 19 36981980 684 2649 477 252 363 23 44481990 712 3188 642 276 448 27 52932001 795 3647 808 316 520 29 6134

Varga Beatrix 4


A Föld népességének megoszlása földrészenként. táblázat

ÉvEurópa Ázsia Afrika

ÉszakAmerika

Latin-Amerika

ÓceániaVilág

összesenadatok %-ban

1650 18 61 18 0 2 0 1001700 18 64 16 0 2 0 1001750 19 66 13 0 2 0 1001800 21 66 10 1 2 0 1001850 23 64 8 2 3 0 1001900 25 58 7 5 4 0 1001950 21 56 9 7 7 0 1001960 20 57 9 7 7 0 1001970 17 58 10 6 8 1 1001980 15 60 11 6 8 1 1001990 13 60 12 5 8 1 1002001 13 60 13 5 8 0 100

II. Magyarország népességének fejlődése

Az 1869-es évi első magyarországi hivatalos népszámlálás időpontjában a jelenlegi

országterületen 5 millióan éltek. Hazánk népességének természetes szaporodása ettől az

időponttól vizsgálva néhány év kivételével 1981-ig mindig pozitív előjelű volt.

1870 és 1910 között a lakosság száma több mint másfélszeresére emelkedett és az 1910-es

népszámlálás adatai szerint 7,6 millió fő élt a mai Magyarország területén. Az 1870-es évek

második felében még 45-47‰ körüli nyers születési arányszám viszonylag egyenletesen

csökkenve 25%-al lett kevesebb és így 1910-re lecsökkent 35‰-re. A 35‰ felett mozgó

halálozási arányszám értéke pedig nagyobb ingadozások után 22‰-ig süllyedt. A 90-es évek

derekától kezdve a két arányszám között 10-14‰ különbség mutatkozott. A népesség

gyarapodásában a természetes szaporodás volt a meghatározó. Ezekben az években 232-271

ezer gyermek született. A születések száma az 1872-1873-as járvány sújtotta évek kivételével

minden évben meghaladta a halálozásokét. Az 1880-as évektől kezdve a természetes

szaporodás évi 10-12 ezrelék körül ingadozott, és csak átmenetileg süllyedt 10 ezrelék alá.

A magyar népességfejlődésnek egyik sajátos vonása, hogy meglehetősen rövid ideig tartott a

népességrobbanás időszaka és a XX. század első évtizedeiben a halandóság javulásával

párhuzamosan a termékenység is lényegesen csökkent.

Varga Beatrix 5


Az első világháború időszakában a háborús emberveszteségen kívül csökkentette hazánk

népességét, a háború miatt kiesett születések száma. 1915 és 1919 között 533 ezerrel

kevesebb gyermek született, mint az azt megelőző öt esztendőben. Ez azt jelentette, hogy az

első világháború alatt két teljes év születése maradt el.

1910 és 1920 között a népesség összességében mégis növekedett, amihez jelentős mértékben

hozzájárult az, hogy a háború után a megszállás alá került, majd elcsatolt országrészekről

áttelepült a lakosság számottevő része.

A két világháború közötti időszakban a születések gyakorisága már nem állt vissza az 1914

előtti szintre, sőt fokozatosan tovább csökkent. Az 1920-as évek elején 1000 lakosra 30, az

1930 körüli években 25, a 30-as évek végén pedig már csak 20 élveszületés jutott. Ezen

időszakra a halandósági mutatók javulása is jellemző volt. E két tényező a 20-as években

10‰ körüli, a 30-as években pedig már csak 5-6‰ körüli természetes szaporodást

eredményezett. Ezen időszak alatt a külső vándorlás gyakorlatilag kiegyenlítettnek volt

tekinthető. Tehát 1919-től kezdve a magyar népesedés új korszakba lépett. Az új szakaszt

továbbra is a termékenység és a halandóság csökkenése jellemezte. Amíg azonban a

századforduló körüli évtizedekben a születésszám csökkenésének az üteme nem haladta meg a

halálozások csökkenésének az ütemét, addig a két világháború közötti korszakban a népesség

reprodukciójának az irányát a termékenységnek a halandósághoz képest nagyobb ütemű

csökkenése szabta meg.

Magyarország lakosságának a száma az 1941. évi népszámlálás idején 9,3 millió fő volt.

A II. világháború idején – eltérően az I. világháború éveitől – a természetes szaporodás

folytatódott, bár érthetően kisebb mértékben, mint a háborút megelőző években.

Az 1949. évi népszámlálás eredménye 9,2 millió fő az 1941. évihez képest kevesebb, amit

egyrészt a háború súlyos katonai és polgári áldozatai, valamint a háborút követő jelentős,

túlnyomórészt külső kényszeren alapuló vándorlási veszteség okozott.

Az 1950-es években az ismert intézkedések hatására a születések száma, és ennek

következtében a természetes szaporodás is nőtt. A természetes szaporodás aránya 1954-ben

érte el a maximumot a 12‰-et. Az ország népességét ezzel közel egyidőben csökkentette az

1956. évi forradalmat követő kivándorlási hullám, ami közel két év természetes

szaporodásának felelt meg.

Az 1960. évi népszámlálás eredménye szerint január 1-én 9,96 millió fő élt Magyarországon.

Az élveszületési arány az 1960-as években 13-14‰-re esett vissza, ami a korábban

tapasztaltakhoz képest jóval alacsonyabb 2-4 ‰ körüli természetes szaporodást biztosított. Az

évtized végétől, a 70-es évek közepéig átmeneti javulás következett be a termékenység

Varga Beatrix 6


területén. Ezt részben a bevezetett szociálpolitikai intézkedések eredményezték, részben pedig

az, hogy fokozatosan szülőképes korba léptek az 1950-es években született, nagy létszámú

kohorszokba tartozó nők. Ezzel párhuzamosan a halálozások aránya, mely több évtizeden

keresztül javuló tendenciát mutatott, az 1960-as évek végétől növekedni kezdett. Ennek a két

tényezőnek a hatásaként a 70-es évek közepén 5-6‰ körüli természetes szaporodás jellemezte

hazánkat.

Az 1980. évi népszámláláskor 10,7 millió főt írtak össze hazánkban. Az 1980-as évek elejétől

a születések száma az 1960-as évek szintje alá csökkent, ami a halandóság szintén

kedvezőtlen alakulásával együtt 1981-től kezdve a népesség fogyását eredményezi. A

népességszám csökkenése azóta is tart. Az élveszületési arány a 90-es években 10-12‰ körül

mozgott, ami szignifikánsan nem tért el a fejlett európai országok többségében kimutatott

színvonaltól. Az utóbbi években az élveszületési arányszám 9,5‰-es szinten látszik

stabilizálódni, ami a legtöbb nyugat-európai országénál alacsonyabb, viszont a rendszerváltás

traumáját a 90-es évek elején átélt országokénál valamivel magasabb. A 90-es évek első

felében tapasztalt szinte már drámai szintű 14‰ feletti halálozási arányszám 13‰ körülire

csökkent, ami nemzetközi viszonylatban, még mindig igen kedvezőtlen.

Varga Beatrix 7

nepesseg

Documents