A)Abakusz: az oszlop fedőlemeze az ekhinusz, párnatag fölöttAkropolisz: fellegvár, a görög városok magas, természetes erődöt képező szikláján épült fellegvárát(felsővárost) hívják így rendszerintAkroteion: görög templomok oromfalának csúcsán és sarkain alkalmazott díszítésarabeszk: keleti eredetű, stilizált levélformákat és indákat alkalmazó díszítés.Átrium: régi római ház főrésze volt: négyszögű udvar, ahonnan a lakószobák ajtai nyíltakAkheiropoiétosz: nem kézzel készített, a legenda szerint mennyei eredetű ikonAnasztaszisz: feltámadásAedicula: ókeresztény sírkápolna vagy a reneszánsz óta alkalmazott oromzattal lezárt építészetielem kapuk, ablakok, fülkék keretezéséreAkantusz: medvetalp nevű, mediterrán vidékeken élő tüskés növény, finom hajlású, csipkézettleveleit utánozó díszítmények gyakoriak a görög és azt utánzó művészetekbenAkvarell: vízfestés, vízfestmény – vízben oldható festmékkel nagyszemcsés papírra történő festésÁlbazilikális elrendezés: középen egy magasabb, oldalt alacsonyabb hajókból álló templom,melynél a hajókat közös tető borítja – kívülről nem látszik bazilikánakÁlboltozat: soronként felfelé egyre előbbre tolt kő vagy téglarétegből álló boltozat, nyíláslezárásAmbó: szószék formájú emelvény, az evangeliárium felolvasására szolgál a román stílusútemplomokban, rendszerint a szentélyt elzáró korlát mögött van, olvasópult pl.klosterneuburgiAmpolna: a keresztény szertartásoknál használt bor és víztartó kancsókAnasztasziosz: Krisztus feltámadása utáni pokolraszállásának ábrázolása a bizánci művészetbenAntefix: álarccal vagy palmettadíszítménnyel ellátott agyaglap a tetőszélek lezárására, illetvedíszítéséreApszis: keresztény templom főhajójának, illetve szentélyének félköríves vagy több szögletűalaprajzú lezárása, mely általában oltár elhelyezésére szolgál, eredetileg az ókereszténybazilikákban a papok tartózkodási helyeAquamanile: kézmosóedény csappal vagy kiöntővel, általában alakos ábrázolásArchitráv/episztülion: az oszlopokon közvetlenül nyugvó, vízszintes, egyenes kőgerendaArchivolt: boltívÁrkád: ív, illetve ívsor, mely oszlopokon vagy pilléreken nyugszik – lehet nyílt vagy vakArmírozás: Épületek külső sarkainak faragott kövekkel, vagy függőleges téglákkal valómegerősítése vagy díszítése.Assunta: Mária mennybemenetelének ábrázolásaAsztragalosz: a görög ión építészetben gyakori, félkörös keresztmetszetű, pálcaszerű tag, oszlopfejezetén gyöngysor formában, lábazaton, homorú és domború részek között is előfordulválasztótagkéntAgnus Dei: Isten Báránya, a feláldozott, de ugyanakkor győzedelmes Krisztus jelképe; gyakranábrázolják keresztes bottal vagy keresztes zászlóval, feje körül keresztes dicsfénnyel.Ágyazott v. Beágyazott Zománc: az általában réz alapba véséssel mélyítik a zománcozandófelületet, melyet égetés után simára csiszolnak. Elsősorban Nyugaton, a Maas-vidéken és Limogeskörnyékén virágzott a XII-XIV. században.Alárajzolás: a festékréteg alatt, az alapozott felületen lévő, tollal vagy ecsettel készült rajz, melyetinfravörös vizsgálattal lehet kimutatni. A vizsgálat során bepillantást nyerünk a mű készülésénekfolyamatába, amely a festmények attribúciójának, datálásának, valamint a festőműhelyekmunkamegosztásának kérdéséhez nyújt fontos információt. Alázatosság Madonnája (Madonna dell’Umiltá): egy Simone Martini által festett (elveszett)prototípusra visszavezethető ábrázolási típus, melyen Mária általában ül a kis Jézus előtt.Álkereszthajó: a hosszházra merőleges, összefüggő tér, mely általában eléri a főhajó magasságát,de az igazi kereszthajóval szemben nem nyúlik túl a mellékhajók falain, ezért az alaprajzban nemmindig jelentkezik.Antependium: oltárelőlap. A középkor korábbi évszázadaiban textilből vagy nemesfémből készült

figurális ábrázolásokkal díszítették. A korai duecento oltárképeinek kialakulásában is fontosszerepet játszott; az oltárretabulumok ebben a kezdeti időszakban nemegyszer leválasztottantependiumok voltak. Tudunk olyan esetről is, amikor Bizáncban a nemesfém antependiumotelmozdították és oltárra helyezték, de ez már Nyugaton következett be (Velence, San Marco: Palad’Oro).Apotropaikus: bajelhárító, rontás ellen védő; az e célból készült tárgy vagy műalkotás neveapotropaion. Arma Christi: Krisztus kínszenvedésének címerszerű összeállításban ábrázolt eszközei: a kereszt, alándzsa, az ostor, a töviskoszorú, a szögek, a kakas valamint a Veronika kendője. Jellemzően aFájdalmak férfija ikonográfiai típusának kiegészítői lehetnek.Attribúció: ismeretlen vagy vitatott szerzőjű műalkotás meghatározása különbözőAll'Antica: Tagozatépítés. Brunelleschi nevéhez fűződő, Firenzében kialakult építés- éskőfaragástechnikaAquatinta: valamely ábrázolásnak rézlemezre való olyatén maratása, hogy a lenyomatok a tussalelőállított rajzhoz hasonlítanakAurea Sectio: aranymetszésAutopszia: látás, észlelés a magunk szemével, dolgoknak saját tapasztalatunk útján valóészrevevéseÁrnyékolás: Ábrázolásban valamit vonalkázással, sötétebb színekkel térhatásúvá tesz.Alaprajz: Az épületet, illetve egyes szintjeit az ablakkönyöklők fölötti magasságban vízszintessíkkal elmetszve, felülnézetben szemléltető műszaki ábrázolás.Axonometrikus Kép: A tárgy képének a vetületét egy térbeli derékszögű koordináta rendszerbenvetíti le a képsíkra.Attika: Az épület főpárkánya feletti mellvédszerű fal, amely lehet tömör vagy áttört,architektonikus vagy díszítőelemszerű.Apszidion Záródás: falfülkék félkör-alakú záródása

B)Baldachin: oltársátor: oszlopokon nyugvó kő-, bronz-, fa-. textiltetőzet az oltárok, fejedelmi, főpapitrónszékek, királyi, főúri ágyak v. sírépítmények felett.Balusztrád vagy bábos korlát: Fedő és talppárkány között elhelyezett, ritmikusan változókorlátbábokból álló mellvéd.Boltozat: Kőből, téglából épített íves térlefedő szerkezet. Jellemzői: alaprajza, alakja, a váll vagyvállvonal, az ívmagasság, a zárókő.Bazilika: hosszirányú ókeresztény templom, melyet az oszlopsorok osztanak fő- és mellékhajókra(a gádorfalon ablakok, a főhajó magasabb)Balkon: korláttal vagy ráccsal szegélyezett erkélyBaluszter: oszlopszerűen kiképzett esztergályotzott vagy faragott korlátbábBaptisterium: keresztelőkápolna, az ókeresztény bazilikáknál a keresztelés helyeBazilika: oszlopsorokkal fő és mellékhajókra tagolt nagy hosszanti kiterjedésű ókereszténytemplom, melynél a megvilágítás a főhajó mellékhajók fölé emelkedő falának ablakai segítségévelmegoldottBélletes kapu: román és gótikus építészetben vastag falakat áttörő, lépcsőzetesen befelé szűkülő,oszlopos, faragott tagozatokkal szobrokkal díszített kapu, az ajtónyílás felett domborművestimpanonnalBéma: szentély, a bizánci stílusú templom szentélye, az oltár és az istentiszteleti szertartások helyeBiblia pauperum: „Szegények Bibliája” – a Biblia történeteinek képi megjelenítésefalfestményeken, oltárelőlapokonBíbor kódexek: bíborszínű pergamenre festett, díszes kivitelű ókeresztény kódexek, pl. BécsiGenezis, Codex Rossanensis, Codex Sinopensis, VII – VIII. század

Bima: a zsinagógákban középen elhelyezett emelvény, melyen a tórát olvassákBoltszakasz: a boltozatnak két támaszték (oszlop, pillér) közé eső részeBorda: a gótikus építészetben a boltozat élén végigfutó, erősen hangsúlyozott, támasztó, későbbinkább díszítésül szolgáló kőből faragott építészeti elemBüszt: mellszobor, az emberi test felső részét, fejét, nyakát ábrázoló szobor, melyről a váll, mellkasés kar sokszor hiányzik, a XVIII. sz-i festett mellképet is nevezik ígyBéllet: kapu vagy ablak befelé szűkülő, egész vagy féloszlopokkal díszített kereteBenedictionale: az áldásokat tartalmazó liturgikus könyvBodegon: zsánerképek, amelyek konyhai jeleneteket, étkező figurákat ábrázolnak (17. századiSpanyolo.)Boltsüveg: A dongaboltozat, függőleges átlós síkokkal való elmetszése után kialakult boltozatimező.Boltszakasz: A boltozat egységnyi darabja, amelyet boltöv határol.

C)Coemetrium: temetőCubiculum: hálófülke; a régi rómaiaknál sírfülke katakombában.Ciborium: az építészetben szarkofágok, trónok vagy szobrok fölé épített mennyezet. Az oszlopokközé olykor függönyöket feszítettek ki.Cizellálás: Az ötvösségben használatos, finom felületdíszítő végső megmunkálás.Copf Stílus: német elnevezése a XVI. Lajos korabeli francia építészeti és iparművészeti stílusnak,amely a rokokó nyugtalan formavilága után egyszerűségre és szigorú vonalvezetésre törekedett.Nevét a kor hajfonatban, (copf) végződő parókájáról vette.Clair-Obscure: a fény és az árnyék lágy átmeneteivel, ill. éles ellentéteivel dolgozó festészeti irány(Georges de la Tour)Csegelyes Kupola: Félgömb alakú kupola, amelynek alapköre a sarkokba épített csegelyekennyugszik.Campanile: templom mellé épített, szabadon álló harangtoronyCapstella: hordozható ostyatartó dobozkaCella tricora: háromkaréjos, lóherelevélhez hasonló alaprajzú kápolna az ókeresztény korban –pl.óbudai cella trichoraChristus Victor: a győzedelmes Krisztus, oroszlánon és sárkányon taposChristus Triumphans: diadalmas Krisztus, a megfeszített, de élő, nyitott szemű Krisztus, akidiadalmaskodik a halálonChiaroscuro: fény és árnyék, a festészetben és a grafikában a kettőnek lágy átmenetében vagy élesellentétével művészien bánó eljárásCibórium: ókeresztény templomok oltárasztala fölé emelt baldachinCibóriumkehely: az áldozáshoz használt ostya tartására szolgáló kehely alakú fedeles edényConfessio: a korai keresztény építészetben a vértanúk sírját és a fölé épített oltárt összekötőépítmény, középkorban az oltár előtti lesüllyesztett padlórész a szent sírja fölöttCrux gemmata: drágakövekkel gazdagon kirakott keresztCsarnoktemplom: A középkori építészet, 2 vagy több hajóból álló típusa. A bazilikálistérrendszerrel ellentétben azonos magasságú, közös tetővel fedett hajókból áll. A megvilágítástegységesen, az oldalhajókon keresztül kapja.Csegely: Azokat a gömbháromszögeket nevezzük csegelyeknek, melyek, akkor keletkeznek, ha afüggőkupola (=csehboltozat) felső részét a homlokívek záradékpontjaival érintkező vízszintes síkmentén lemetsszük. Így az eredeti félgömbből négy gömbháromszöget kapunk, amelyeknek nyitvamaradó metszetrészük fölül kör alakú.Csóktábla / Osculatórium: kőből, elefántcsontból vagy nemesfémből készült hordozható, díszes

táblácska legtöbbször ereklyebefoglalással – a hívők erre adnak békecsókotCorona Graeca: A szentkorona alsó része; abroncsán rekeszzománc képek drágakövekváltakoznak. Anyaga arany, sok ezüsttel ötvözve, hogy tartása megfelelő legyen. Oromdísze kilencátvilágítható zománc, hasonló számú csüngővel. A korona homlokzati ormán Jézus, a királyijelvényekkel trónon ülő Pantokrátor bizánci típusú ábrázolása. A képen monogramja (IC XC) és azégi szférára utaló életfa, alatta ékkő, és ezután körbefutva váltják egymást a zománcképek és azékkövek. A Megváltótól (a korona viselője felõl nézve) balra Gábriel (az Angyali üdvözlet) ésjobbra Mihály, az égi hadvezér), a kezdet és a vég (az Utolsó ítélet) arkangyalai. Mellettük balraszaloniki Szent Demeter és jobbra Szent György (mindkettő katonaszentként a hit, a kereszténységvédelmezője. Az abroncson tovább Szent Damján és Kozma, a vértanúhalált halt, ingyen gyógyítóorvostestvérpár, a tiszta égi tudomány képviselői bizánci ikonográfiában. A Krisztus-képpelszemben - hátul - Dukász Mihály görög császár, mellette balról Géza, Turkia (Magyarország) hívő(pistos) királya és jobbról Konstantin császár. A rendkívül finom zománctechnikával készült tárgyminden valószínűség szerint Géza (1074-1077) felesége, a Konstantinápolyból a császári udvarhozközelálló körből érkezett Szünadéné királynő koronája volt.Corona Latina: A korona felső részét keresztpánt alkotja (corona latina). Anyaga vékonyabb éstisztább aranyból készült. A keresztpánt nyolc apostolképpel van díszítve, az azonban kérdéses,hogy eredetileg is kupolás tárgy volt-e? A görögkereszt forma közepén Krisztus keleti típusúéletfával, két oldalán a Nap és a Hold a kilenc csillag jelképével magát az Atyát, a Világmindenségurát jelképezi. Köldökéből nő ki a későbbi sérülés következtében elferdült aranykereszt. Akeresztpántok szárain apostolok képei. A Pantokrátor-kép jobb és bal oldalán a kétapostolfejedelem, Péter és Pál, előtte János és mögötte Jakab apostol - Krisztus első kiválasztottjai atanítványok között is). A külső szárakon elől Bertalan képtöredéke, hátul hitetlen Tamás, jobbraAndrás, balra pedig Fülöp, akik Kis-Ázsiától Indiáig térítettek. A latin feliratú zománcképek köztgazdag filigránmezőben piros drágakövek és fehér igazgyöngyök. A latin korona nem egy önállótárgy, önmagában nem volt funkciója. Arra készült, hogy a szegélyhez erősítsék és kupola-formátadjon a koronánakCsillagboltozat: olyan bordás boltozat, amelynél a boltvállakból több borda indul, középpontjában pedig a bordák egy középpontba futnak össze, amely ezáltal csillaghoz hasonló formát mutat.Csillagháló-boltozat: a csillagboltozat és a hálóboltozat ötvözete, melynél egy-egy csomópontban csillagalakban összefutnak a bordák, de a boltszakaszok nem válnak el egymástól.Csürlős sisak: háromszögű oromzatokból indított gúla alakú toronysisak.Chinoisere: kínai díszítő elem, főleg a rokokó stílusban kínai műtárgy v. különlegesség.Caritas Romana: római szeretet': képtípus, amelyen egy fiatal asszony öreg embernek nyújtja akeblét, hogy megszoptassa. Egy ókori legenda szerint egy athéni polgár fogságában úgy menekültmeg az éhhaláltól, hogy kisgyermekes lánya látogatta és szoptatta. A ker. műv-ben a kk. folyamánaz irgalmasság cselekedetei képeként jelenik meg.

D)Dipterosz: olyan ókori görög templomtípus, melynél a naoszt körülfutó oszlopsort megkettőzték.Dódekaorton: a bizánci liturgikus év 12 nagy ünnepeDiakonikon: a görögkatolikus templomokban a szentély felső déli része, melyben az egyháziszerek szekrényre vannak elhelyezveDonjon: lakótorony; a kora középkori várszerű erődítményekben a várúr lakóhelye, a várlegerősebb tornyaDiadalív: Félköríves boltívek alátámasztják a hajót és a szentélytől való elválasztása merőlegessíkban helyezkedik el.Dalmatika: az ókorban a dalmáciai előkelőségek díszruhája, később pap öltöny (rövid és széles ujjúruha)

Deészisz: könyörgés (Krisztus ábrázolása, amint Mária és Keresztelő Szent János hódolva fordulfelé)Dyptichon: kettős, általában elefántcsont tábla (consularis dyptichon: a legmagasabb rangú államitisztségviselők hivatalba lépésük alkalmával a császártól kapják ajándékba)Dzsámi: gyülekezőház, mohamedán főtemplomDalmatika: eredetileg az ókori dalmáciai előkelőségek díszruhája, később papi öltöny, rövid ésszélesujjú ruhaDanse macabre / totentanz/ haláltánc: ált. képsorozat versekkel, a megszemélyesített haláltábrázolja, aki könyörtelenül elviszi a legkülönbözőbb rendű, rangú embereket - kedvencemDiakonikon: az ókeresztény és bizánci építészetben az apszis déli oldala melletti sekrestyéülszolgáló helyiségDiptychon: legtöbbször elefántcsontból készülő kettős táblácska – külön típusa a consularis d. ,melyet a consulok a császártól kaptak hivatalba lépésükkor ajándékbaDatálás: egy mű keletkezési idejének meghatározása, mely alapvetően stílusvizsgálatot jelent, deegyéb részlet is informatív lehet, pl. a ruházat, a képen portrészerűen megörökített személy(ek)életkora, stb. Decorated Style: az angol érett gótikus művészet stílusa a XIII. sz. közepe és a XIV. sz. közepeközött, melyre dekoratív geometrikus díszítés jellemző. Lásd még: Early English, PerpendicularstyleDedikációs Kép: olyan ábrázolás, melyen a donátor átnyújtja az általa megrendelt tárgyat vagyépület modelljét.Deészisz: Nyugaton is elterjedt, bizánci eredetű ikonográfiai típus, mely az Ítélő Krisztust, azemberiség üdvéért közbenjáró Máriát és Keresztelő Szent János ábrázolja. Utolsó Ítéletábrázolásokon, vagy azokból kioldódva, önállóan is megjelenhet. A hatékonyabb közbenjárásreményében Keresztelő Szent János figuráját néha más szentek is helyettesíthetik. (Pl. a velenceiSan Marcóban Szent Márk, orosz ikonokon nemegyszer Szent Miklós, spanyol ábrázolásokontöbbször Szent Jakab, vagy a francia katedrálisok Utolsó Ítélet ábrázolásain jellemzően EvangélistaSzent János.)Dendrokronológia: a fából (elsősorban tölgyfából) készült műtárgy korát vizsgáló módszer,melynek alapján a fa kidőlésének évére lehet következtetni. Akkor alkalmazható, ha a fa évgyűrűimegszámolhatóak, és az adott vidéken összeállították a száraz és esős nyarak egymásutánjánakrendjét, melyek az erőteljesebb vagy a kevésbé erőteljes növekedést előidézték.Dextera Dei / Manus Dei: Isten jobb keze, mely felhőből vagy fénysugarakból nyúlik ki; Istenközvetlen beavatkozására, áldására vagy büntetésére utal.Dinamikus stílus: a késő Komnenos-kori művészetben gyökerező bizánci stílusirányzat, melyrejellemző a figurastílus drámaisága és a hullámzó, mozgalmas ruharedők. A stílus a XII. századvégén az itáliai művészetben is megjelenik, például az aquileiai székesegyház, a velencei SanMarco és Monreale székesegyházának díszítésében.Donátor: a műalkotás adományozója, megrendelője. Imádkozó, térdeplő alakjával gyakrantalálkozunk a középkori művészetben, sokszor a szentek beajánló figurái által kísérve. A középkorkorai évszázadaiban a szent szereplőknél kisebb léptékben ábrázolták, de a naturalizmustérhódításának következtében, a XIV. század második felétől, fokozatosan eléri azok léptékét, sarcán a portrészerűség karakterjegyei is megjelennek.Dosszálé: az itáliai duecento egyik kedvelt oltárformája, amely általában a félalakos Madonnát(néha a Pantokrátort) ábrázolja a kompozíció közepén. A főalakot mindkét oldalról kisebb méretűszentek kísérik. Felső lezárása, a hieratikus felépítésnek megfelelően háromszögű oromzatos.Dublírozás: sérült, gyenge, elöregedett vászonfestmények áttétele új hordozóra, melynek során afestmény hátára új vásznat feszítenek ki, vagy ragasztanak. Eredményeképpen az elvált festékrétegújra a hordozóhoz tapad. Régebben állati enyvvel, keményítővel, majd viaszgyertyával melegenvasalták rá az új vásznat, manapság vákuumasztalon.Duecento: a XIII. századi itáliai művészet olasz neve.Dongaboltozat: Ellipszis vagy félkör keresztmetszetű boltozat.

E / É)Eleusa: „Könyörülő”: képtípus a bizánci művészetben. - Az istenanyaság ábrázolásában amegtestesülés emberi oldalát, az Anya és Gyermeke kapcsolatát hangsúlyozza: a karján ülőGyermek arcával anyja arcához simul.Endonarthex: belső előcsarnokEnkausztika: ókori eredetű festési eljárás; fára, elefántcsontra v. vászonra a festéknek forróviasszal mint kötőanyaggal való felrakásaEuterpé: a lírai verselés és a zeneErató: a szerelmi költészet és a dalokEmporium: az oldal- v. kereszthajók feletti árkádos, karzatszerű rész a középkori templomokbanExonarthex: a bizánci stílusú templom külső csarnokaEnkolpion / pektorale / mellkereszt: ezüstből vagy aranyból készült, sokszor drágakövekkelkirakott, esetleg ereklyéket tartalmazó kereszt, mely nyitható, a római császárok és a görögkeletiegyház püspökei láncon függve a mellükön viselikEntázis: sudarasodás, az oszloptörzs alsó harmadának megvastagodása, majd fölfelé valókeskenyedéseÉlkeresztboltozat: borda nélküli keresztboltozatÉletkép: genre-kép:festészeti műfaj, amely a polgári, paraszti és udvari élet köznapi eseményeit,jeleneteit ábrázolja, igen szoros kapcsolatban az adott történelmi helyzettelEchinusz: párnatag, a görög építészet dór stílusú oszlopfőinek korong alakú, peremén párnaszerűenkidudorodó része, mely kapcsolatot teremt az oszloptörzs és az abakusz közöttExedra: belső és külső épületrészletek félkör alaprajzú, általában negyedgömbkupolával fedettbővítménye

F)Figura serpentinata: csavart figura (manierizmus)Fin de siécle: század vége; Párisban képződött műszó, mely erkölcsi csődöt, ziláltságot, idegestapogatódzást és szabálytalanságot jelez; az irodalomra és művészetre átvéve pedig az irányokösszevisszakuszáltságát, a dekadensséget, a merész szabálytiprást és a bizonyos kétségbeesetthangulatot akarja kifejezni. Esztétikai főelemei: a hallatlan és a szabálytalan. A századvégiség néhaúgy hangzik, mint a «világ vége»Frottázs: Dörzsölés: egyfajta képzőművészeti technika, melynek során az adott anyagra papírthelyeznek és egy rajzeszközzel átdörzsölik.Fete galant: rokokó – az élet "gáláns" oldalait bemutató zsánerképen, a "féte galante"-on vidám,társaság látható a szabadban, kosztümszerű ruhábanFedélszerkezet vagy Fedélszék, Tetőszék: A fedél héjazatának hordására, alátámasztására szolgálószerkezet.Félnyeregtető: Félsíkból ábrázolt tető.Festőzománcozás / Limoges -i technika: nincsenek rekeszek, az üvegpor pontos beszórásávaldolgoznak, domború formák keletkeznekFiálé / Fiatorony: a gótikus építészetben a gyám vagy támasztópilléreket koronázó apró tornyocskaFibula: ruhadíszítő kapocs, férfiak egyet, nők kettőt használnak ruhájukhozFiókboltozat: dongaboltozatba vágott ablak vagy ajtónyílás feletti, a főboltozatba merőlegesenmetsződő kisebb dongaboltozatFogadalmi Korona: az Ég Királyának koronája, gótoknál az oltár fölé akasztott koronaFogsorpárkány: egyenletesen kiugró és bemélyedő, négyszögletes tagokból álló építészetidíszítmény a főpárkány alsó részénFotogram: olyan kamera nélküli fotográfiai eljárás, amely a tárgyakat közvetlenül a fényérzékenyanyagra helyezve a fény segítségével örökíti meg

Foyer: középületek, színházak földszinti vagy első emeleti csarnokaFőhajó / Középhajó: a bazilikális elrendezés legmagasabb tere, a hosszház legfontosabb részeFőpárkány / Koronázópárkány: az épület homlokzatának kiugró, leggazdagabban díszítettpárkányaFrescotechnika: kazeinnel és mésztejjel higított porfestékkel nedves vakolatra festett falkép,melynek a száradás során keletkező vékony mészpáncél ragyogó, fényes felületet ad. Fríz: képszék, épületrész lezárására, tagolására, díszítésére szolgáló, dombormvekkel díszítettvízszintes szalagszerű mezőFunkcionalizmus: az épület rendeltetését külső megformálásában, szerkezeti elemeiben is kifejeznióhajtó, minden díszítő szándékot mellőző építészeti irányzatFajansz: ónmázas cserép ItáliábólFájdalmak férfija (Vir Dolorum, Imago Pietatis): az élő-halott Istenember emblematikus képe. Eucharisztikus vonatkozása miatt gyakran ábrázolták szentségházakon és oltárok predelláin. Bizáncban az a változat gyakoribb, amely nem mutatja Krisztus kezeit, a nyugati példákon viszont általában látszanak a szögek által átszúrt kezek; ez a változat jobban illett Krisztus sebeinek és vérének kultuszát középpontba állító devócióhoz.Farkasfog-dísz: cikk-cakk-dísz, ferdén futó vonalakból alakított díszítés, általában párkány része, anormann (eredetű) épületdíszítés jellegzetessége.Fiálé: fiatorony, gótikus díszítőelem, mely kisebb sokszögű testből és azt koronázó gúla alakú lezárásból áll; gyakran alkalmazták támpilléreken, vimpergák és oromzatos nyíláskeretek mellett.Filigrán: ötvöstárgyak vékony nemesfémszálakból alakított díszítése.Flamboyant stílus: a gazdagon díszített, későgótikus építészet megnevezése Franciaországban, melynek jellemző motívuma a lángnyelv alakú mérmű.Fogrovat, fogazatdísz: közös lemezről függesztett hasábok sora, a klasszikus és középkori építészetben párkányok jellemző eleme.Freskó: a falfestmény egyik fajtája, melyet a festő a nedves vakolatra fest (al fresco: frissen), így a festékanyagok vegyileg kötődnek a vakolathoz, s ezért a festés tartós marad. A falnak naponta csak azt a részét vakolják be, amelyet megfestenek. Lásd még: giornata, secco.Fűrészfog-dísz: ki-beugró, átlósan rakott téglákból álló fríz, mely az oldalára fektetett fűrészfogaihoz hasonló mintát ad; román kori párkányok gyakori eleme.Fuga: A falazat szomszédos kő- vagy téglaelemei között, többnyire kötőanyaggal kitöltött rés.Fametszet: falemez sima felszínén akként kimetszett rajz vagy mustra, hogy a vonalak kiemelkedőéleket képeznek, amelyek festékkel bekenve és papírra vagy kelmére lenyomva, a rajz vagy mustramását híven visszaadják.

G / Gy)Geison: a főpárkány legfelső, a homlokzat síkjából a legerősebben kiugró részeGenesis: teremtésgyilokjáró: várak védőfalainak tetején húzódó, lőrésekkel tagolt folyosóGörögkereszt Alaprajz: Alaprajzi forma, amely egyenlő szárú kereszt alakot eredményez.Golyvázott Párkány: Olyan tört vonalú párkány, mely plasztikusan követi a falsíkból kiugrópillérek, oszlopok vagy féloszlopok formáját.Glükophilusza: a gyermekét megcsókoló Mária ábrázolása (édes csók)Galaktotropusza: „tejjel tápláló” – gyermekét anyatejjel tápláló Mária alakjaGemma: vésett drágakő, elefántcsont lapocska, lehet kámea vagy intaglioGlükophilusza: „édes csók”, a gyermek Jézust megcsókoló Mária ábrázolásaGolyvázat: a párkányok vízszintes vonalát megszakító félgömb alakú díszítések soraGouache: egy vízfestési technika neve a festészetben. Ennél a festésnél a vízfestékhez különbözőkötőanyagokat adnak (enyvet, tojásfehérjét, mézet stb.), így a festék átlátszatlanná válik. Agouache-t fedőfestésként alkalmazzák, mivel több réteg festhető egymásra a színek keveredése

nélkül.Grilli: tárgyakból összerakott, emberfejet formázó kompozíció lefestése a görögöknél –későbbipélda Archimboldo képei Groteszk: ókori római épületek föld alá került helyiségeiben talált stilizált állati és növényidíszítmények mintájára készült reneszánsz vagy későbbi díszítmény – jelzőként ijesztő ésnevetséges keverékeGyámkő: gerendázatot tartó, a falból kiugró kőtömbGiornata: a naponta bevakolt és befestendő falfelület. Ld. még: freskó, seccoGraduále: a mise énekelt tételeit tartalmazó szerkönyv; mivel a kórus több tagja használja, általában nagy méretű.Grisaille (francia szürke szóból): a szürke szín árnyalataival megfestett kép, mely szobor hatásátkelti. Az itáliai trecento festészetben is előfordul (Giotto: Scrovegni kápolna, erény- ésbűnábrázolások), de kedveli a XIV. századi francia miniatúrafestészet (pl. Jean Pucelle), valamint akorai németalföldi festészet is.Gnadenstuhl: Atyaisten ölében JézusGyámkő: konzolGlüptotéka: tulajdonképen vésett kövekből álló gyüjteményt jelent, átvitt értelemben azonbanegyáltalában szobrászati gyüjteményt is értünk alatta.

H)Hippodrom: lovas- és kocsiversenyek tartására alkalmas pálya az ókorban.Hodegetria: képtípus a bizánci művészetben 850 után: egyenes tartású, álló Mária-alak, bal karjánJézussal, az „útmutató”Hortus Conclusus: a középkorban a kerengő falai által határolt területHármasosztatú Nyíláskeret: A középső félköríves nyílást két keskeny négyszögű nyílás keretezi,melytől oszlopok vagy pillérek választják el.Homlokzat: Az épület, külső, szabadon álló, takaratlan függőleges felülete, amelyet szerkezeti ésfunkcionális, illetve díszítő elemek borítanak.Helyszínrajz vagy Helyrajz: Adott terület ortogonális felülnézeti rajza, amely rendeltetésénekmegfelelő mértékben kicsinyítve van.Harántdonga: A tér hossztengelyére merőleges tengelyű dongaboltozat.Hosziosz / Hagiosz: férfi / női szentHerma: mell-ereklyetartó, a szent mellszobra benne ereklyévelHetoimaszia-ábrázolás: Krisztus trónjának előkészítése az Utolsó ÍtélethezHevederívek: a boltozat hosszirányú tengelyére merőleges, faragott kőből készült ívek, melyek aközöttük épült boltszakaszokat zárják leHosszház: keresztény templomokban a hívek elhelyezésére szolgáló hosszú csarnok, melyetoszlopsor tagol fő- és mellékhajóraHalhólyag-motívum: halhólyagra emlékeztető, csepp alakú motívum, a késő gótikus mérművekengyakran alkalmazták.Hálóboltozat: olyan boltozat, melynél a bordák hálószerűen szövik be a boltozott felületet, aminekkövetkeztében a boltszakaszok összeolvadnak. A későgótikus építészetre jellemző.Hét szabad művészet: a trivium; grammatika, dialektika, retorika, valamint a quadrivium;aritmetika, zene asztronómia, geometria. A Kr. e. I. században valószínűleg Varro alkotta meg arendszerét, s Boethius volt az, aki az isteni bölcsességet és az emberi tudást egymássalösszefüggésbe hozta.Hóráskönyv: az egyháziak mindennapi imagyűjteménye, a breviárium hatására, világi személyekszámára írt imakönyv, mely tartalmazza a kalendáriumot, evangéliumi szövegeket, Máriatiszteletére írt imákat, stb. Illuminált változatai főleg a XIV-XV. században terjedtek el a nemességés a polgárság körében.

Horror vacui (félelem az űrtől): az a kompozíciós törekvés, amely megtesz mindent annakérdekében, hogy a rendelkezésre álló egész képfelületet kitöltseHermapillér: reneszánsz és a barokk építészetben alkalmazott, felül emberalakba átváltó pillérHuszártorony: Az épületek tetőzetén ülő kis torony.

I)Ikonoklaszta: képrombolóIKTÜSZ: halIHS: Iesus Hominum SalvatorIntarzia: bútorművességi díszítő berakásIkonológia: A művészertörténetírás egyik elemzési eljárása: a művészileg lényeges tartalomfeltárása egy meghatározott mű keletkezési körülményeinek, a téma hagyományos és újfeldolgozási módja közti különbségeknek, a kor általános szellemi hatásainak, igényeinek éslehetőségeinek a figyelembevételével.Ikonográfia: Az ikonográfia a művészettörténetnek az a segédterülete, ami a művek témájával ésjelentésével foglalkozik.Immaculata: Szeplőtelen (Szűz Mária nevével kapcsolatosan használják)Imago Pietatis: a halott Krisztust ábrázoló képtípus. - Legismertebb formái a Pietà és a Fájdalmakférfija ábrázolásokIkonodul: képtisztelőIkon: bizánci szentkép, festésének körülményeit, technikáját, formáját, az ábrázoltak típusaitelőírások szabályozták, gyakran fém rátéttel (riza, basma, oku)Ikonosztászisz: a bizánci templomban a hajót a szentélytől elválasztó, képekkel díszített fal, fábólkészült aranyozott állvány, melyet alul kétoldalt, két kisebb, középen egy nagyobb, ún. királyi kaputör átIlluminált evangeliárium: képekkel gazdagon illusztrált evangeliumos könyv, az egyházi évfolyamán a misében felolvasott valamennyi evangéliumi részlet gyűjteménye Inkrusztációs / beágyazásos technika: különböző fa- fém-felületekbe beágyazott nemes anyagok –fába intarzia, fémbe tausírozásIntaglio: homorúan vésett drágakőIniciálé: kódexekben nagyobb szövegegységek kezdő betűje, mely nagyobb méretben és díszesebbkivitelben készül.Internacionális Gótika: az 1400 körüli művészet stílusának leírására használt fogalom.Összeurópai művészeti nyelv, mely egyszerre érzékelhető Európa különböző központjaiban. Főjellemzője a lágy, lírai előadásmód, mely elsősorban a figurastílusra, a ritmikusan dekoratívruharedők használatára vonatkozik. Éppen ezért a korszakra a "lágy stílus" elnevezést is használják.Ívsoros Párkány: félköríves vagy csúcsíves alakú vakívek sorozata, a középkori (főleg román kori)építészetben rendszerint párkányok alátámasztására szolgál.Izokefália: olyan kompozíció, amelyen minden figura feje egyenlő magasságban van, tekintetnélkül termetük, illetve testtartásuk eltéréseire.

J)Jád / tóramutató: mindig lánccal ellátott emberi kezet formáló mutató, amellyel a tóra szövegetmutatja a segéd, hogy bele ne zavarodjon a rabbi bácsi„Jel Anyja” ábrázolás: Istenanya mellén látható a gyermek JézusJogar: A jogar az ítélkezés, az igazságosság, a jogszolgáltatás jelképe; ősi keleti eredetű hatalmijelvény. Elefántcsont előképeit korai ásatásokból ismerjük. A magyar jogar kristálygömbjébe vésett

három oroszlán is az uralkodói hatalom ősi keleti jelképe. Ez a kristálygömb mai ismereteinkszerint a világ harmadik legnagyobb átfúrt kristálya. A rajta levő oroszlánok csiszolási stílusaalapján legkésőbb IX. századi keleti munka. Ez a kristály hegyi kvarc, ami igen értékes. A jogarhossza körülbelül egy láb (30,5 cm), nyele vékony aranyozott ezüst pléhből készült, alul amarkolatnál kidomborodó kisebb gömbbel, felül a nyélhez foglalva mintegy hét centiméterátmérőjű kristálygömb, amelynek három oldalán mesés állatalak van kivésve. A kristálygolyószemcsés aranysodronnyal ékített 10 leveles körbe alakított lemezzel van befoglalva. A gömb négyoldalán és a nyélen hasonló aranylemezek futnak le. A díszítés technikája arra enged következtetni,hogy egy időben készülhetett a koronávalJessze Fája: Jézus családfájának ábrázolása. Jessze, Dávid apja a földön fekszik, és egy testébőlkisarjadó fa ágain látjuk leszármazottait, a csúcsán Máriát a gyermek Jézussal, Iz 11,1 nyomán.

K)Képszék: frízKrepidoma: az ókori görög templomok kiemelkedő alapja, egy többlépcsős építménye.Kánon: Bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok együttesét,gyűjteményét jelenti.Koimészisz: elalvás - Mária halálának ábrázolása a bizánci művészetbenKalliopé: az epikus költészet, a filozófia és a tudományokKleió: a történetírásKódex: kézzel írott középkori könyv, a IV. században jelent megKórus: templomoknak az a része, melyben a papság foglal helyet istentisztelet alattKirálygaléria: a francia gótikus katedrálisok figurális díszítései között, legtöbbször a nyugatihomlokzaton látható koronás alakok karddal, országalmával, pálmával vagy kereszttelKolostor: olyan, összetartozó épületcsoport, amelyben valamely szerzetesrend tagjai állandóanegyütt élnekKámea: Domborműszerű ábrázolással vésett drágakőKenotáfium: Jelképes síremlék azok számára, akiknek holtteste nem volt fellelhetőKollázs: Művészeti alkotás, amelyet papír, fénykép, textil, fa, fém vagy más egyéb anyagokdarabjaiból illesztenek össze. Ez a technika a kubisták, személy szerint főleg Georges Braque ésPablo Picasso alkotásai nyomán vált népszerűvé, s mintegy előkészítette az utat az assemblageműfajának a szobrászat felé közelítő módszerei számára. A technikát a dadaisták a szürrealisták isgyakran használták. Az alkalmazó művészek közül jól ismert Max Ernst és Kurt Schwitters.konzol: A falba illesztett, abból merőlegesen kiemelkedő tartóelem kőből, fából, vasból vagyvasbetonból.Kváder: Hasáb alakúra faragott szabályos építőkő, amelynek felülete a homlokzat síkján látható.Konkhé: kagyló, a bizánci építészetben a kupolanégyszöget alátámasztó félkör alakú alapépítményKámea: domborúan vésett drágakőKanellúra: az oszloptörzsek függőleges vájatai félkör, ellipszis vagy szegmensívűek Kantharosz: ivóedény ivócsésze két magas, függőleges elhelyezésű füllel és többnyire magastalppalKápolnakoszorú / Sugárkápolna: templom szentélyét/ körüljáróját köralakban övező kápolnasorKatakomba: föld alatti folyosórendszer, ókeresztény temetkezési hely, mely a keresztényüldözésekidején titkos gyülekezőhely is voltKatholikon: a bizánci templom kereszthajója, illetve nagy bizánci monostorok templomaKazamata: várakban földalatti, boltozott belső tér, mely a várfalak belső oldalához csatlakozikKazetta: fából, fémből, elefántcsontból készített ládika vagy templomok, paloták laposmennyezetét díszítő, a gerendák kereszteződéséből adódó bemélyedő, négyszögletes mező, faragottés festett díszekkelKerengő: kolostor belső, négyzetes udvaraKeresztház: az épület tengelyre merőleges a hívek elhelyezésére szolgáló hosszú csarnok

Khrüszelephantin: elefántcsont és arany együttese – pl. szobrok anyagaKidduspohár: boráldozáshoz használt zsidó kultúrkörbe tartozó tárgyKíma: a párkány alatt lévő, felül domború, alul homorú profilú elemekből kialakított díszítőléc agörög építészetbenKlipszus: pajzsformájú, a római császár által a követeknek adott díszes nemesfém tálKylix: lapos, széles ivóedény két vízszintes elhelyezésű füllel és általában magas lábbalKockaoszlopfő: a középkorban, elsősorban a román építészetben alkalmazott, felfeléfordított, denégyzetesen metszett oldalú félgömböt formázó oszlopfőKoimészisz: „elalvás” – Mária halálának ábrázolásaKolonnád: oszlopsorral keretelt árkád nélküli folyosóKolostorboltozat: négyzetes, hat- vagy nyolcszög alaprajzú tér fedésére alkalmazott boltozat. Kétazonos keresztmetszetű csúcsíves(donga)boltozat merőleges találkozásából keletkezik. Terhét afalak viselik.Kratér: bor és víz vegyítésére szolgáló kétfülű váza öblös testtel és széles szájjalKopt: A koptoknak nevezzük az Afrikában és a Közel-Keleten, elsősorban pedig az Egyiptombanés Etiópiában élő, az ókorból – az erőteljes mohamedán behatás ellenére – máig fennmaradtkeresztény közösségeket. Egyiptomban a koptok ezen felül külön népcsoportot alkotnak, ugyanisgenetikailag ők az ókori egyiptomiak leszármazottai.A kopt művészet az egyiptomi keresztények művészete a IV – VIII. században. Műveiken ahellenisztikus római, bizánci, keleti és egyiptomi hatások ötvözete figyelhető meg. Keresztény ésantik motívumok egyaránt megfigyelhetők alkotásaikon. Szobrászatuk jelentéktelen, gazdagabbakés sokrétűbbek a domborművek, a fa- és csontfaragványok, a textíliák. Herz Miksa javasolta a KoptMúzeum létrehozását 1897-ben, Kairóban. Ma a múzeumban kb. 16000 műtárgy látható. A koptművészet felfedezése a 19. század végéhez kötődik; ettől kezdve egyre inkább az érdeklődésközéppontjába került, olyannyira, hogy a 40-es években már kitűnő és nagyszámú hamisítvány iskészült. Klaus Wessel az 1960-as évek első felében már részletes, átfogó könyvet is közölt a koptművészetről. Nagy lépésekkel haladt előre a kopt művészet kutatása, egymásután jelentek meg ajobbnál jobb katalógusok, pl. Jacqueline Lafontain-Dosogne (kissé elfeledett) brüsszeli katalógusa.Budapest, Iparművészeti Múzeum; jelentős mennyiségű jó állapotú kopt textiltöredék.Ábrázolások jellemzői: sovány emberek, nagy fejjel tekintetnek, értelemnek van jelentősége. Aszemet hangsúlyozzák; tiszta, naiv tekintetek jell. Sötét kontúrvonalakat alkalmaznak, de feketeszínt nem használtak ikonon. Fontosabb emlékek: Krisztus és Szt. Menász – fára festett ikon,Louvre, Párizs; Ábrahám atya (nem az ószövetségi, hanem kopt szent!) – fatáblára festett alkotás,Ókeresztény és Bizánci Múzeum, Berlin; nőalak virágos ruhában – fára festett töredék, Louvre,Párizs. +textiltöredékekKard: A koronázási jelvények között megőrzött kard az együttes legszerényebb darabja. Akoronázási kard a királyavatás fontos kelléke. A ma ismert koronázási kard a XVI. század elsőfelében készült Velencében. A Szent István tulajdonának tartott kard a prágai Szent Vidszékesegyházban van. A penge és a markolat vas, egy darabból készült, a vércsatorna felső részénUlfberht felirattal, rokon a kétélű viking kardok pengemegoldásával. A markolatgomb és az ellenzőcsontból készült, erősen kopott állapota a kard használatára utal – így valószínű, hogy eredetilegnem díszkard vagy koronázási jelvény volt. Vésett mintázata egy központi csomóból kiindulópalmetta-kompozíció, kettős állatmotívumra emlékeztető észak-germán ornamentika.Kaputimpanon: a középkori kapuzatokat lezáró, gyakran domborművel vagy festéssel díszítettfélköríves vagy csúcsíves ívmező, lunetta.Kazula / Miseruha: a mise során a liturgiát végző pap öltözetének legkülső, köpenyszerű tagja; akorai időben körszabású, ún. harangkazulát hordtak, melynek oldala a gótika idejében megrövidült,hogy szabadabb mozgást biztosítson a kéznek (a barokk korra hegedű alakúvá válik).Keresztboltozat: egymást keresztező dongaboltozatokból kialakuló, négyzet vagy téglalap alakúboltmező négy sarkáról indított térlefedés. A római keresztboltozattal szemben a románkeresztboltozat záradékvonala íves (mivel az alapot képező donga hordó alakú).Kereszthajó: a főhajóra merőleges, a mellékhajóknál magasabb, a templom szélességénél

hosszabb, egybefüggő tér. Vö. álkereszthajó!Köpenyes Mária / Madonna della Misericordia: olyan ábrázolás, amelyen Szűz Mária kitártkarjával köpenye oltalma alá helyezi a hozzá imádkozó hívek sokaságát. Az Utolsó ítéletre utalójelentése van, Mária közbenjáróként Krisztus haragjától óvja a hozzá fordulókat. A XIII. századbanItáliában, később az egész nyugati keresztény művészetben népszerű téma.Körtetag: a gótikus építészetben alkalmazott, körte alakú keresztmetszetű (profilú) elem, melyetbordák, hevederek, támaszok és nyílásbélletek esetében alkalmaztak. Főleg a XIV. századbannépszerű, de előfordul korábban és később is.Kötött boltozati rendszer: a román kori templomokra jellemző boltozati rendszer, melyben egynégyzet alaprajzú főhajószakaszra két-két mellékhajószakasz jut. Ennek következtében támváltásalakul ki.Kilencosztású tér: Centrális téralkotási forma, amelyet 4 támasz oszt 3×3 -as téregységre.

L)Lectionarium: a mise legfontosabb könyveinek egyikeLevegő Perspektíva: a színek erejének és tónusának összefüggése a távolsággal és a környezőelemekkelLajos-stílusok: XIII-XVI. Lajos francia királyok uralkodása idején (1610-1792) a királyi udvarbanvirágzó és onnan szétsugárzó művészet. - Főként az építészetben és az iparműv-ben (bútor, textil)valósult meg. Az érett barokktól a rokokón át a klasszicizáló késői barokkig terjedőstílusváltozásokat a korabeli Lajos királyok nevével látták el. A pompára törekvő, gazdagkifejezőeszközökkel rendelkező fejlődés a 18. sz. utolsó negyedében lehiggadt, és átmenetetalkotott az empire stílus felé.Litographia: (kőnyomás, kőrajz) Síknyomású nyomdai eljárás, amelyben ún. litográfiai kőre viszikfel a rajzot vagy szöveget, olyan anyaggal, amely a nyomdafestéket felveszi és nyomás alatt leadja.Legenda Aurea: több régebbi forrás alapján a 13. század végén Jacopo da Voragine általösszeállított legendagyűjtemény.Loggia: Egy, két vagy három oldalán nyílt folyosó, melynek gerendás vagy boltozatos mennyezeteoszlopokon vagy pilléreken nyugszik.Lábazat: oszlopok, pillérek tagolt alsó része vagy az épület legalsó, formailag hangsúlyozott részeLanterna: a kupola legfelső pontján lévő, ablakokkal áttört sokszög- vagy henger-idomútornyocskaLineáris perspektíva: a művész a rajzot szigorúan a távlattan szablyai alapján szerkeszti megLóron: a bizánci díszruhán a nyaktól, illetve a vállaktól a mellen át lefutó, széles, drágakövesszalagLunetta: kapuk és ablakok felett alkalmazott, körszelet(félhold alakú, falképpel vagy szoborraldíszített falsíkLunula: a monstranciában található félkör alakú fémrész az ostya megtartásáraLiturgia (gör.): léiton és ergon (közjóra irányuló munka): a) a keresztény vallás által előírtszabályok szerint végzett nyilvános istentisztelet. A keleti egyházban a legfontosabbak AranyszájúSzent János (Ióannész Khrüszosztomosz) és Szent Vazul (Baszileiosz) liturgiái; b) az "isteniliturgia" a bizánci művészetben: az Utolsó vacsora jelenetének ábrázolása.Legyezőboltozat, tölcsérboltozat: az angol gótikus építészetre jellemző boltozattípus, melynekbordái egy pontból indulnak ki és legyezőszerűen szétterülnek.Lignum vitae, arbor vitae: életfa, a keresztény művészetben Krisztus rügyező, tehát élőkeresztfája, mely arra utal, hogy a Megváltó keresztáldozata mindenki számára az örök élet ígéretéthordozza.Lizéna: falsáv, a falsíkból enyhén kilépő, négyszög keresztmetszetű, fejezet és lábazat nélkülifüggőleges épületelem.

M)Mauzóleum: síremlékül szolgáló díszes építményMonofizita: krisztológiai tévtanítás, amely Krisztusban csak egy természetet ismer el abban azértelemben, hogy az isteni természet mintegy fölszívta az emberitMonostor: a szerzetesek épületeit monostor megjelölés mellett a klastrom szóval is illettékMontázs: a montázs lényegében meglévő elemekből való építkezést jelent, és ilyen módon történőelőállítását új dolgoknakMezzanin: félemeletMetszet: Olyan vízszintes nézet, amely az építmény egy képzeletbeli síkkal történő elmetszése.„M” vagy Modul: Az oszloptörzs legalsó vízszintes körkeresztjének a metszete. Lehet a párkányzatvagy az oszlopszélesség magassága.Mandorla: mandula alakú dicsfény, amely egyes ábrázolásokon Jézus, ritkábban Mária alakjátöveziMaiestas típus: fenség, fényesség, Dicsőség trónusa– pl. Szent Fidesz ereklyetartóMaiestas Domini: Világbíró Krisztus, a trónon ülő mindenség felett uralkodó Krisztus ábrázolása,amint jobb kezét felemeli, bal kezében nyitott könyvet tartMagasnyomás: Sokszorosító eljárás, amelynél a sokszorosítandó betűk vagy rajzok képekiemelkedik a nyomóformából. Legismertebb fajtái a hagyományos könyvnyomtatás, a fametszet ésa linóleummetszetMaria regina: Mária, ölében a koronás gyermek Jézus Meander: derékszögben tört vonalú folytatólagos szegélydíszMélynyomás: sokszorosító eljárás, amelynél a rajzot adó pontok és vonalak bemélyednek anyomóforma felületébe. Fajtái: acélmetszet, rézkarc, rézmetszet. Menórah:” lámpás”, hétágú gyertyatartó a zsidó kultúrábanMetopé: dór épületek bemélyedő, négyszögű fríz eleme, mely triglifekkel váltakozik, általábandomborműves jelenetek vannak rajtaMélyített Rekeszzománc: vastag recipiensre (hordozófelületbe) bevésett vájatok, melyeketüvegporral töltenek fel, melyet beleolvasztanakMonokrómia: egyszínű vagy ugyanazon szín árnyalatival festettMonstrancia / ostyatartó / oltáriszentség-tartó / Úrfelmutató: ebben helyezik Úrfelmutatáskor azostyátMonomachos Korona: Nyitraivánkán szántották ki lemezeit (”nyitraivánkai korona”). Hét aranylemezből áll, melyeket Konstantinos Monomachos, neje Theodora, nővére Zoe, két női alak és azigazság és szerénység geniusainak zománc-művü képei díszítik. Nem biztos, hogy csak egysorosvolt, és a lemezek sorrendje is kérdéses. Jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum ÖtvösGyűjteményében látható. Hasonló: NRCS korona, Bécs; Magyar Szent KoronaMellkereszt – Pectorale / Enkolpion: Az ezüstből vagy aranyból készült, drágakövekkel kirakott snéha ereklyéket tartalmazó kereszt (kinyitható), amelyet Nagy Constantin óta a római császárok és apüspökök láncon függve a mellükön viseltek. Mint jelvényt jelenleg is viselik a pápa, a püspökök snálunk az apátok és a prépostok. A közép-bizánci kor kiemelkedő alkotásai kijevi-típusú kereszt :görög kereszt alakú, végei le vannak kerekítve, így kör formát rajzol ki. A kör formájú területekenfigurális ábrázolás van. Az előlapon Krisztus, a hátlapon Mária és a Gyermek / Keresztelő Szt.János látható. Felületük jellemzően kopott, finom, kultusztárgy voltuk miatt állandó tisztogatásnak,simogatásnak voltak kitéve. Pl: moszkvai Puskin múzeumban látható kijevi kereszt.Menológion (gör.): a szentek életéről szóló könyv, amely egyházi kalendáriumként, papiolvasmányként is szolgál, hasonlóan a (lat.) breviariumhoz.Maiestas Domini: „az Úr fennsége”, a mennyei fennségben visszatérő Krisztus ábrázolása. Atrónon vagy szivárványon ülő Krisztus jobbjával áld, baljában könyvet tart. Alakja körül mandorla,melyet a négy evangélista szimbóluma vesz körül.Maniera greca (görög modor): itáliai művészeti írók (Ghiberti, Vasari) által használt használtterminus, amely az itáliai duecento festészetében uralkodó bizánci hatások leírására szolgált,pejoratív éllel.

Mater dolorosa: „Fájdalmas anya”, a Jézus passiójától szenvedő Szűz Mária, gyakran a szívétátjáró tőrt is ábrázolják (a tőrök száma lehet hét, mely Mária hét fájdalmára utal).Mérmű, kőrács: a gótikus építészet jellemző díszítőeleme, egy felület kőből készült geometrikusáttört tagolása, jellemzően ablakok és más nyílások felosztására. Ha sík felületet díszít,vakmérműnek hívjuk.Mettercia: Szent Anna harmadmagával. Jézus anyja, Szűz Mária ölében, aki viszont saját anyja,Szent Anna ölében foglal helyet.Missale: misekönyv, a mise teljes, a celebráns és a többi résztvevő által mondott szövegéttartalmazza.Mitra, infula: püspöksüveg, elöl-hátul csúcsban végződő fejfedő, hátul két szalaggal, gyakranhímzésekkel, drágakövekkel, gyöngyökkel díszítették.Muldenfaltenstil: a XIII. század első felének gótikus naturalizmusa által kedvelt, vályúszerűenbemélyedő, az ötvösművek finomságára emlékeztető antikizáló redőstílus, mely a középkorbanelőször Verduni Nicolaus ötvösművein jelentkezett. művészettörténeti módszerekkel (stíluskritika,vagy különböző technikai vizsgálatok). Hagyományos formája a morelliánus módszer, melystíluskritikai összehasonlító vizsgálaton alapul. Ennek során születik meg a mű datálása éslokalizálása. Fokozatosan távolodva az originális műalkotástól a következő kategóriák léteznek: amester saját kezű alkotása, neki tulajdonítva, műhelyének műve, köre, követője, modorában,másolata.Melpomené: a tragédia, a dráma és a gyászénekMiniatúra: kódex szövegét díszítő, festett kompozíció

N, Ny)Nekropolisz: egy város szélén lévő nagy méretű temető (halottak városa)Nikopoia: a keleti egyház Madonna-típusa, mely Máriát a világ győzelmes királynőjeként mutatjaNaiv Festészet: Olyan alkotók művészete, akik nem vettek részt rendszeres művészeti oktatásban, srendszerint kívül állnak koruk stílusán. Rokon a népművészettel, forrása az egyén kifejezésvágya. Afogalom a 19. sz.-ban került a művészettörténetbe. A ~ kimagasló egyénisége volt Henry Rousseau.Nabis: A századforduló táján működő francia művészcsoport, tagjai többek között Bonnard,Maillol, és Rippl-Rónai József. A szó héberül 'prófétát' jelent, s arra utal, hogy a ~ alkotói aművészet megújítására tettek kísérletet. Valójában a posztimpresszionizmus utolsó állomásátképviselték, bár némiképp a szecesszióhoz is közel álltakNympheum: a vizi nympháknak szentelt épület, melyben csövekből gazdagon ömlött a víz, s ígynyáron kellemes üdülőhelyül szolgáltNyeregtető: Kétsíkból ábrázolt tető.Naosz: a templom hajójaNarthex: a bazilika és a bizánci típusú templomok főhajója előtti csarnokNeuf: nagyméretű, díszes fejedelmi étkészlettartó, melyben a nemesfém tányérokat ésevőeszközöket tárolják, hajó alakja lehetNiello: ötvöstechnikai eljárás, ezüst vagy aranylapra vésett mintát bedörzsölik a fekete porszerűnigellummal, majd a hevítés során ez összeolvad a fémmel – lecsiszolás után sötét színű vonalakNégyezeti tér: a főhajó és a kereszthajó találkozásánál kialakuló térség, melyet minden iránybólheveredívek zárnak le; az Ottó-kori művészetben jelent meg.Nodus: csomó, kehely szárának középső, kiszélesedő (gyakran díszített) része, mely a biztosabbfogást segíti elő.

O)Opeion: a belső tér megvilágítását szolgáló kör alakú nyílás a kupola záradékpontján.Opus Caementicium: öntött fal, mely kőből, kavicsokból (adalékanyagból) és kötőanyagból(cementből, a rómaiak idején őrölt traszból, puzzolánból, santorin földből) áll össze.

Orchestra: a görög színházak színpadának központi részét jelöli, ahol az előadók, a kórus vagy atáncosok játszanak.Orans: az ókeresztény művészetben imádkozó férfi- vagy nőalakOltárantependium: oltárelőlapOlasz Bástya: füles bástya (16-17. századi magyar várak)Oszlop: Kör alaprajzú, függőleges alátámasztó elem. Anyaga lehet faragott kő, fa, tégla ésvasbeton.Oratórium: A déli mellékszentély mellé helyezett dongaboltozatos kápolna.Oltármenza: oltárasztalOltoforon: az oltármenzán elhelyezett a szent kenyér őrzésére szolgáló sokszor templom-alakúnemesfém tárgyOromzat / orommező: az épület főpárkánya vagy kapu, ablak felett alkalmazott, leginkábbháromszög alakú párkánnyal szegélyezett épületrészOszlop: kör keresztmetszetű, fölfelé enyhe íveléssel karcsúsodó támasz, részei:lábazat, törzs,fejezetOszlopszék: alacsony, négyszög keresztmetszetű pillér, mely talplemezből és átvezetőtagozatelemekből áll, melyeken az oszloptörzs támaszkodikÖvpárkány / Választópárkány: szintelválasztó funkciójú, az ablakkönyöklő magasságábanelhelyezkedő párkányOrnamentica ecclesiae: a templomok ékességei, a gazdag személyek által a templomoknakajándékozott értékes tárgyak (keresztek, koronák) sokszor saját használatbólOrosz kereszt (keleti ortodox kereszt): a patriarkális kereszt/ kettős kereszt egy változata. Alegalsó keresztszár (suppendaneum) melyre Jézus lábát szegezték, ferde, s fölfelé, a jobb latorramutat; aki így az égbe megy, míg a bal lator a pokolra jut. Pl.: Kereszt, 19.sz. Moszkvaikormányzóság, Rubljov M. (http://www.imm.hu/kiallitasok/kp3415.jpg): kereszt alján kör ≈ Ádámkoponyája. Vízszintes mezőkben felirat, függőlegesen kirajzolódik a Szentháromság. A keresztaljában kétoldalt 2-2 alak látható, felül kerubok és szeráfok (ezek elmaradhatnak). A hátlaponvésővel készített felirat olvasható. A bizánci kereszt hagyományait követve Krisztus 4 szeggel vanfelszegezve (később 3-mal)Országalma: A éggömb már az ókortól szerepel a hatalmi szimbólumok között. A bizánci császárokés a Karoling uralkodók is sokszor a kezükben tartanak egy gömb alakú tárgyat a róluk készültábrázolásokon. Az országalma ábrázolása Magyarországon először a koronázási paláston tűnt fel.Az 1031-ben készült paláston gömbölyű tárgyat tart a kezében Szent István és a vértanúk is. Péter,Salamon és Könyves Kálmán királyi pecsétjén szerepel az országalma, de nem ismert, hogy azábrázolt tárgy fizikai valóságában létezett-e. Ha létezett, akkor valószínűleg nem a mai kettőskereszt díszítette, mert a kettős kereszt ábrázolása először csak III. Béla korában jelent meg. Kettőskeresztes országalma ábrázolás először Imre aranypecsétjén látható. Az országalma, amely ma amagyar koronázási jelvények között szerepel aranyozott ezüstből készült. A nem tömör gömbrészvalójában nem pontosan gömb alakú, legnagyobb átmérője függőlegesen 7,9 cm, vízszintesen 8,9cm és két félgömbből illesztették össze. Az országalma teljes magassága a kettőskereszttel együtt 16cm. A gömbrész oldalán négyszer vágott pajzs látható, amelyet az Árpádok és az Anjouk címeredíszít ezért szokás feltételezni, hogy az Károly Róbert uralkodása alatt készült.Ómophorion (gör.): ómosz és phorosz: (váll és hordó, viselő) - a bizánci püspökök vállát díszítő,hosszú, sclycmből készült ruhadarab.

Olajfestés: sokszor a korai németalföldi festészet újításaként említik, de már korábban is használtakolaj kötőanyag alapú festéket, jóllehet elsősorban díszítőfestésre. Festésének menete: 1. Fehérkrétaalapozás kerül az előkészített tölgyfára. 2. Alárajzolást készítenek vékony ecsettel vagy tollal.3. Egymás utáni rétegekben, vékony lazúrfestéssel felhordják a festéket. A képek ragyogását azmagyarázza, hogy az áttetsző rétegeken a fény egészen a fehér alapig áthatol, majd onnanvisszaverődik. Az olaj a színeket élénkké és önmagukban fénylővé teszi, lakkozás nélkül. Oldalnyomás: a boltozat ferde irányú nyomóereje, amely az egyes köveket vagy téglákat összetartófeszültséget létrehozza, és függőleges irányban ható súlyán kívül oldalirányban nehezedik atartóelemekre.Oszlop: szabadon álló támasz, melynek keresztmetszete kör alakú, fejezettel és általában lábazattalrendelkezik; a klasszikus szabályok szerint sudarasodása is van, ez a középkorban gyakran elmarad.Sarokpozícióban háromnegyedoszlopot, sík felület előtt féloszlopot szokás alkalmazni.Ottó-kori művészet: európai művészeti stílus a IX. sz. közepe és a XI. sz. utolsó harmada között,mely nevét a Német-római Birodalom három egymást követő Ottó nevű uralkodójáról kapta(936-1002), de a következő dinasztia idején és a birodalmon kívüli területeken is jellemző.Összetett pillér: a hasáb alakú pillérnél összetettebb, román kori forma, lehet kereszt alaprajzú,vagy féloszlopokkal bővített.

P)Peripterosz: az ókori görög templom egy típusa, amelynél a cellát körben oszlopsor veszi körülPlintosz: jóni, korintusi oszloplábak alatt levő négyszögletes, alacsony talplemezPódium: dobogóPszeudoperipterosz: a peripterosztól abban különbözik, hogy nem valódi, hanem a cellafallalegybeépült „ál”-oszlopsor veszi körül; valódi oszlopai legfeljebb csak a homlokzati részen vannak.palmetta: hét vagy több pálmalevélből álló, legyezőszerű dekoratív elem, a görög építészet kedveltépítményePasztoforium: görögkeleti templomokban az apszis két oldalán lévő helyiséget, máshol a szentélybelső falához épített szentségházat nevezik ígyPeristilium: oszlopokkal körülvett tér, elsősorban az ókori lakóházak oszlopokkal körülvett belsőudvarát nevezik ígyPulvinus: valami levélpárna vagy miPolühümnia: a himnikus költészetPalladio-motívum: Palladio (1508-80) itáliai reneszánsz építész nyomán elterjedtPerspektíva: a térbeli tárgyak síkon való ábrázolásával foglalkozó tudományPasztózus festésmód: Az olajfestészetben a fedőfestékek vastag felrakása, a lazúrozás ellentéte,melynél az ecsetkezelés is esztétikai tényező.Porta Triumphalis: diadalkapuPlein-Air: A 'szabad levegő' kifejezés a 19. század francia festőitől származik, akik a műtermekmegszűrt fényeit, tört színeit hátrahagyva, felfedezték a szabadban való festés értékeit. Atermészetes napfényben és árnyékban megjelenő, s a levegő által módosított színskálatanulmányozása vezetett az impresszionizmus új festői gyakorlatához. Magyarországon aNagybányai Iskola képviselte a ~ eszményét.Preraffaelita: 1848-ban alakult angol művészcsoport. Céljuk a művészet megújítása, a keresetlentermészetesség elérése, őszinte, mély érzések ábrázolása volt. Ehhez mintaképnek a Raffaello előttifestészet illetve a nazarénus festők törekvéseit választották. Szimbolikus, misztikus témáikat azantik mitológiából, a Biblia történeteiből és az európai lovagkor legendáiból merítették.Szellemiségük és dekoratív stílusuk nagy szerepet játszott a szecesszió előkészítésében és az angoliparművészet megújításában. Legfontosabb alkotói: Rosetti, Burne-Jones és William Morris.Pittura Tenebrosa: árnyékfestészetPerspektivikus Kép: Amikor egy térben a vonalak egy nézőszögben találkoznak.Periodikus Alaprajz: Olyan típusú alaprajz, melyen a különböző periódusban előkerült rétegeket

ábrázolják.Paliotto / Oltárantependium: oltártábla, oltárelőlap, amely nem az oltár elülső részén, hanemráállítva láthatóPalmetta: stilizált, szimmetrikus pálmalevél, öt vagy több lemezből (levélből) álló gyakoriépítészeti díszítőelemPantokratór: Krisztus Mindenhatóként való ábrázolása mandorlában, trónon ülve, bíborban, királyijelvényekkelPárkányzat: az épületet vízszintesen tagoló építészeti eleme, mely hely és rendeltetése szerint lehetláb-öv-koronázó- vagy fő-párkányPatena: keresztényeknél kerek, középen bemélyedő kis tányér, amelyen az ostya szentmise alattpihen, kenyérosztó tányérPendília: fémtárgyak lecsüngő láncocskája,mely csilingelése elriasztja a gonosz szellemeketPendium: a keresztény egyházban a magasabb rangú papság pásztorbotjaPeribleptosz: körülcsodált, nevezetesPerikópáskönyv: a szentmisék menetét – olvasmányait tartalmazó könyvPieta: „fájdalom” Mária ábrázolása ölében a halott, keresztfáról levett KrisztussalPlasztikus: formálhatóPlein-Air Festészet: A természet szabad ég alatt való megfigyelése és ábrázolása, ellentétben aműteremfestészettel, amely a természetet is csak a műterem közvetett vagy mesterségesvilágításában ábrázolta. A 19. sz. második felétől terjedt el. Első megvalósítói: Bonington,Constable, Manet, az impresszionizmus, nálunk a nagybányai iskola.Plinthosz: négyszögletes talplemez, az oszloplábazat részePortikusz: bejáratot hangsúlyozó oszlopos előcsarnokPredella: oltárpolc, a gótikus szárnyasoltárok felirattal, képpel, szoborral díszített alsó része Protheszisz: az ókeresztény és a bizánci stílusú templomban az apszis északi oldalához csatlakozóhelyiség, mely a miseáldozat előkészítésére szolgálPszichomachia: fantasztikus lények küzdelmének ábrázolásaPalást: A magyar koronázási palást felirata szerint eredetileg harang alakú miseruha volt, melyet1031-ben ajándékozott I. István király és Gizella királynő az épülő székesfehérváriNagyboldogasszony székesegyháznak. Bizánci eredetű selyemszövetét arany- és selyemfonállalhímzett képek és latin feliratok díszítik. Hímzett és gyöngyökkel kivarrt életfamotívumokat ésállatokat ábrázoló gallérját átalakítás alkalmával kapta, a 12. század végén. A palást bőségesfeliratai egyrészt a figurák megnevezését, másrészt a keretekre hímzett latin hexameteres értelmezőszövegeket tartalmazzák. A palást a középkor egyik legismertebb himnuszának, a Te Deum-nak azalakjait is ábrázolja: sorra jeleníti meg a himnuszban megnevezett angyali seregeket, prófétákat,apostolokat és szenteket. A palást középpontjában a diadalmaskodó Krisztus mandorlában (mandulaalakú dicsfényben). Körötte angyalok, mellékalakként Szűz Mária a négy evangélistaállatszimbólumával és Keresztelő Szent Jánossal. A legfelső szféra alatt a próféták rendje, alatta atanító, trónuson ülő Krisztus a 12 apostol körében, akik az égi Jeruzsálem falai között székelnek. Atornyok között fegyverrel, kővel, bottal harcoló emberek, majd békés alakok vonulnak kezükbenkereszttel. A legalsó sorban szentek és mártírok között Szent István és felesége, Gizella. Kettejükközött egy kis medalionban Imre herceg ábrázolása. A palást kámzsáját IV. Béla uralkodása ótaTrogirban (Trau, Horvátország), a székesegyházban őrzik.Pammakarisztosz (gör.): a legboldogabb a bizánci liturgiában, ikonográfiában az Istenszülő Máriajelzője.Panagia (gör.): a legszentebb – Mária jelzője a bizánci liturgiában és művészetben.Pendentiv (lat.), illetve francia Pendetif: függő csegely, négyzetes vagy sokszög alaprajzú terekgömbháromszög alakú tartóelemei, rajtuk nyugszik az ún. csegelyes kupola.Peribleptosz (gör.): körülcsodált, nevezetes.Platütera (gör.): platürera úranón (tágasabb a mennyeknél) – bizánci Mária-ikon, az Istenanyapajzs alakú mellképben ábrázolva a gyermek Jézussal – más nevén Blakherniotissza, akonstantinápolyi Blakhernai-palotában őrzött Mária-ikonról elnevezve.

Protheszisz (gör.): az ókeresztény és a bizánci stílusú templomban az apszis északi oldaláhozcsatlakozó helyiség, amely a miseáldozat előkészítéséhez szolgál.Pálcatag: negyed-, fél- vagy háromnegyed-kör metszetű építészeti tagozat, párkányok ésnyíláskeretek profiljánál alkalmazzák.Pantokrátor: a világbíró, mindenható Krisztus ábrázolása, mely jobbjával áldó mozdulatot tesz,baljával könyvet tart kezében. Főleg a bizánci és az italobizánci művészetben terjedt el.Perpendicular style: függélyes stílus, az angol gótika késői szakasza a XIV. sz. közepe és a XVI.sz. közepe közt.Perspektíva: a tárgyak térbeliség érzetét nyújtó ábrázolásmódja sík felületen. A nézőhöz közelebbifigurák, tárgyak, nagyobbnak, a távolabbiak kisebbnek látszanak. A mélységbe vezető vonalakegymáshoz közlednek és az enyészpontban futnak össze. Ha ez geometriailag precíz, akkorérvényesül a centrális perspekíva. A korai reneszánsz felfedezése. Pilaszter / falpillér: olyan faltámasz, melynek formája a pillérre vezethető vissza; ennekmegfelelően lábazattal és fejezettel rendelkezik, szemben a lizénával.Pillér: szabadon álló támasz, mely lehet henger vagy hasáb alakú, összetett pillér vagy pillérköteg;általában fejezettel és lábazattal rendelkezik, de nincs sudarasodása.Pillérköteg / kötegelt pillér: olyan pillérforma, amelynek magját szervesen veszik körül aháromnegyedoszlopok; a gótikus építészetre jellemző.Poliptichon: több mint két összecsukható szárnnyal rendelkező oltárretabulum fajta. Az itáliaitrecento művészetben alakult ki, strukturális előfeltétele a dosszálé. 1300 körül (Duccio és Giottoműhelyében) olyan dosszálékat festettek, amelyeken a szenteket külön táblákra festették. Az ígymobilissá tett struktúra horizontális sávjai bővíthetővé váltak, s lehetőség nyílt egy bonyolultabbteológiai program bemutatása.Portré: általában az egyén individuális ismertetőjegyekkel történő ábrázolását értjük alatta, de nemminden portrészerű képmás szükségképpen portré. Fajtái: egész alakos, térdkép, arckép, mellkép.Ábrázolhatja az arcot szemben, profilban vagy háromnegyedprofilban. A legszubjektívebb műfaj.Hol a külső, az egyén szemmel látható, hol pedig a belső, az identitás különböző láthatatlanjegyeinek képmása, hol pedig ezek keveréke. A középkorban az individuális karakterjegyekmegjelenítése a XIII. század végi sírszobrászatban kezdődik.Predella: a szárnyasoltárok szekrényét alátámasztó, festett vagy domborművekkel díszített rész,mely közvetlenül az oltár menzáján áll.Proszkünézisz (görög leborulni): mély hódolat kifejezésére használt, a test egész hosszában földetérintő leborulás, melynek ábrázolásával a bizánci művészetben gyakran találkozunkProveniencia: valamely műtárgy eredete, származása, keletkezési helye

R)Refektorium: a kolostor ebédlőjeRayonnant: Rouenban alkalmazott fajanszdíszítési mód, melyen egy bizonyos motívum számtalanváltozatát helyezik el sugáralakbanRézmetszet: A rajzot a rézmetsző kis vésők segítségével vési (metszi) a sima rézlemezbe. Anyomaton megjelenő fekete vonalak tehát mélyítve vannak, ellentétben a fametszettel, amelyeljárásnál mindaz, ami nyomot kell, hogy hagyjon a papíron, kiemelkedik. A rézmetszetet meg kellkülönböztetni még a rézkarctól, amely szintén mélynyomású eljárás, de az utóbbinál a nyomothagyó vonalakat maratással mélyítik a lemezbeRondella: körbástyaRotunda: körtemplomRégence–Stílus: Franciaországban a barokk után következő és a rokokót megelőző átmeneti stílus a18. század első évtizedeiben. Játékos könnyedség, a dekoratív elemek elburjánzása jellemzi. Abútorművészetben alkotott jelentőset.Ruina: rom, omladék

Realizmus: Többféle értelemben használt esztétikai és művészettörténeti kifejezés. 1. A realistaábrázolási mód, amely bármilyen korszakban létrejöhet, lényege, hogy a látványban jelentkezővalóság hű visszaadására törekszik, s igyekszik az esetleges részletek kiküszöbölésével a jelenségettipikussá tenni. Ilyen értelemben beszélhetünk a barlangrajzok, vagy Velasquez spanyol festő ~áról.2. A XIX. században a romantika ellenében létrejött stílusirány, amely a mindennapok valóságátakarta ábrázolni és kifejezni. Fő képviselői a francia Courbet, az orosz Vándorkiállítási Társaságtagjai, így Repin, valamint a magyar Munkácsy Mihály.Ready Made: a szó 'készárut, készterméket jelent. Olyan, a művész által kiválasztott mindennapitárgyat értenek alatta, amelyet – különösebb változtatás nélkül – műtárgyként szerepeltetnek. Adadaizmus művésze, Duchamp állított ki először ready madet, egy palackszárítót, 1914-ben. Aready made egyszerre fejezi ki a művészi eszmék megkérdőjelezését és korunk „tárgy –fétisizmusát”. Első megjelenése óta több művészeti stílus alkotott ready madet, többek között a popart.Rozetta: Stilizált rózsa. Többnyire kerek, néha szögletes díszítmény, mely az ókori görögépítészetben gyakran elterjedt.Rizalit: Az épület homlokzatából előreugró, hangsúlyozott rész.Retabló / Retábulum: az oltár menzájának hátsó szélére állított vagy mögéje épített hátfal.Rémi Róbert (ifj) (1861-1911): jegyzett magyar festőművész, először Pesten tanul porcelán- ésakt-festészetet Bidéky Jánostól, majd 1880-as évek elején Párizsban Munkácsy Mihály tanítványalesz, kezdetben alakos, majd később tájképeket alkot, nevét méltatlanul elfeledtékRhüton / Rhyton: állatfej alakú vagy állatfejben, illetve állat felsőtestében végződő, szarv alakúivóedény. pl. görög, római művészetbenRimon: a tóra tekercsek felcsavarására használt rúd, tetejüket tórakorona díszíthetiRusztika: durván faragott, kváderkövekből álló épületfal, falrészRejtett Szimbolizmus (Disguised Symbolism): Panofsky nyomán elterjedt, a korai németalföldifestészet ikonográfiájával kapcsolatban használt fogalom. Panofsky szerint a különböző motívumokszimbolikus tartalommal bírnak, de ez a tartalom el van rejtve a látható világ tárgyainak a képébe. Amagyarázat: a XV. századi festők egy korszak határán álltak, s megpróbálták kiegyenlíteni aközépkori művészet szimbolikus tartalmát az újfajta, a látható világot középpontba állító naturalistatendenciákkal.Rekeszzománc: olyan zománctechnika, melynél az általában nemesfém alapra forrasztottfémszalagok közét töltik ki zománccal; különösen a bizánci és a korai nyugati fémművességbenkedvelt.Ronde – bosse zománc: plasztikus zománc, nagy technikai felkészültséget igénylő technika, azötvösművek plasztikus részeinek zománccal történő bevonása, a késő középkorban terjedt el.Rózsaablak: kör alakú ablak, melyet kőrács tagol; főleg gótikus templomhomlokzatokonalkalmazták.Röntgenvizsgálat: a röntgensugár a festményen áthatolva, a mögé elhelyezett röntgenfilmenkülönböző intenzitású feketedést vált ki a festményen lévő anyagok jellegétől függően. A régiműalkotások eredetiségének vizsgálatában fontos eszköz.

S / Sz)Sztoa: oszlopcsarnokScriptorium: kéziratok másolására berendezett írószoba a kolostorokban, elsősorban a bencésrendházbanSgraffito: díszítő eljárás, melyben egymásra felvitt különböző színű festékek vagy vakolatok felsőrétegét precízen visszakaparják, kikarcolják, ami által előtűnik a mélyebben fekvő réteg színeSíknyomás: Sokszorosító eljárás, mely abban különbözik a magasnyomástól és a mélynyomástól,hogy a sokszorosítandó képről vagy szövegről készült nyomtatólap sima felületű. Ide tartozik akőnyomás.

Staffázs: 1. Mellékes emberi alakok, akiket tájképek, épületábrázolások élénkítésre, mélységérzékeltetésére helyeztek el a műveken. 2. Alakos képeken tájképi vagy építészeti részletek.Szimbolizmus: 1. Olyan ábrázolási mód, amely az elvont dolgokat (béke, tudomány) a látható világalakjaival, jelenségeivel ábrázolja (pálmaágat tartó nőalak). 2. Művészeti irányzat a XIX. századvégén, alkotói műveikben a jelenségek mögötti igazi valóságot kívánták kifejezni, összetett,jelképes ábrázolás segítségével. Vonzódtak a misztikus és morbid témák iránt. A szimbolizmusköréhez tartozó Gauguin, Rodin és a Nabis tagjai. A magyar Csontváry néhány képe isszimbolistának tekinthető.Szimultán kontraszt: Optikai jelenség, mely szerint a kiegészítő (komplementer) színpárokegymás mellé kerülve felerősítik egymás intenzitását. A jelenség úgy is megjelenik, hogy egy adottszín a szomszéd színeket a kiegészítő színe felé alakítja, pl. egy vörös folt a zöld felé módosítja amellette levőket. A szimultán kontraszt fontos szerepet játszott a pointillizmusban, ahol az egymásmellett elhelyezkedő színfoltok egymásra hatásából alakul ki a kép színrendszere.Szintetizmus: festői irányzat és technika a XIX. század végén és a XX. század elején. A tisztaszínek dekoratív foltjainak szintetikus egységére törekedett. Elvetette a formákat felbontóimpresszionizmust. A szintetizmus alkotásaiban érződik a japán fametszetek hatása. Fő képviselői.Paul Gauguin és a Nabis csoport.Supraporta: ajtó feletti keretelt, festett, domborművű, ill. grisaille-képes vagy ornamentálisdíszítmény a barokk és rokokó művészetbenSudarasodás: Az antik és a reneszánsz oszloptörzs felfelé enyhén ívelő elvékonyodása.Sacramentáriumok: a szentmise és a szentségek liturgikus könyve a katolikus egyháziszertartásban, naptárszerűen rendezett imagyűjtemény, a szentek névünnepeit tartalmazzaScuola Cantorum: kórus, az oltár előtt, gyakran mellvédlapokkal elválasztvaSede Sapientia: Kegyelem/bölcsesség trónusa, Mária trónol, ölében Krisztus, akinek trónusát őképezi Stallum: szentélypad- általában összeépített kettős széksor székesegyházakban, apátságaibanStaffázs: a művészi hatás fokozására, a mélység érzékeltetésére, a festménybe festett kisméretűfigurák, építészeti elemek, melyeknek csak mellékes szerepük vanSzéder – Tál: zsidó családi ünnepeknél használt ételtartó tálSzentélykörüljáró / Kóruskörüljáró / Deambulatórium: a mellékhajó folytatása aszentélyzáradék és a kórus körül. Szíma: a főkoronázó párkány legfelső tagja a görög építészetben, mely az esővíz elvezetéséreszolgálSzeráfok: A szeráfok a zsidó és keresztény vallásban az angyalok kilencedik karának hatszárnyúangyalai. A szeráfok az Isten iránti szeretetet képviselik, annak trónja körül állnak, s dicsőségétzengik. Hat szárnyuk van, kettő-kettő a fejükön, a lábukon és a derekukon. Az ókeresztényfestészetben egész alakok, s mind a hat szárnyuk a fejükön és vállukon van. Vezérük Uriel.Solidus (lat.): késő római – kora bizánci aranypénz.Sztaurothéka (gör.): sztaurosz és théké (keresztereklyetartó).Sztemma (gör.): bizánci császári korona.Sacra Conversazione: Szent társalgás. Különösen az itáliai quattrocento festészetben kedveltikonográfiai típus. Szentek gyülekezete a trónoló Madonna és gyermeke körül.Salvator Mundi: a korai németalföldi festészetben, a bizánci eredetű Pantokrator „modernizációja”révén kialakult ikonográfiai típus, mely az utóbbi kezében tartott könyvet fém- vagykristályglóbuszra cserélte. Rokon képtípusok a Szent Arc és az Áldó Krisztus.Secco (al secco, szárazon): falfestészet technika, melynek lényege, hogy a festő a száraz vakolatondolgozik, ezért a festmény könnyebben leporlik, mint a freskó.Sfumato (az olasz füstös, fátyolos szóból): annak a lágy, éles kontúrokat kerülő festésmódnak amegnevezése, amely Leonardót és követőit jellemezte. A XV. század végétől a németalföldifestészetben is használják, elsősorban Gerard David, Joos van Cleve és Quinten MassysSinopia: alárajz, a falképfestészetben a durva vakolatra általában vörösesbarna kréta és mészvízkeverékével előkészített rajz.

Sodronyzománc: olyan zománctechnika, amelynél a rekeszeket az alapra forrasztott összesodortfémszálak választják el. Általában virágos mintát ad ki. Eredete valószínűleg olasz, bár a bizáncikultúrában is ismert. Magyarországon a XV. századtól fogva nagyon népszerű.Spolium: másodlagosan felhasznált, idegen épületelem, amelyet az újonnan emelt épületbefoglaltak bele. A középkori építészetben gyakran szimbolikus jelentősége van. (pl. az aachenipalotakápolnába beépített ravennai oszlopok, vagy Montecassino XI. századi átépítésénélfelhasznált római antik kövek)Stallum: szerzetesi vagy káptalani testülettel rendelkező egyházi intézmények templomában aszentélyben elhelyezett padok. Elemei: mellvéd vagy könyöklő; halántékfal vagy oldaldeszka;felhajtható ülőlap az ülés hátoldalán található ún. misericordiával (gyakran groteszk fafaragássaldíszített konzol, melyre álló helyzetben is rá lehet támaszkodni); háttámla (sokszor intarziávaldíszítve); baldachin, a díszesen faragott zárópárkány.Sugárkápolna: a szentélykörüljáróból nyíló kápolna, melynek tengelye a főszentély oltára feléirányul.Szalagborda: olyan borda, melynek profilja téglalap alakú.Szamárhátív: kettős görbületű gótikus ívforma, alul domború, felül homorú, középen csúcsbantalálkozó ívszárakkal.Szárkő: nyílás oldalsó, függőleges kereteleme.Szegmentív: körszeletív, vállvonal alatti középpontból szerkesztett lapos ívforma.Szemöldökgyám: olyan konzol, amely a kapu szemöldökkövét tartja; a szemöldökgyámos kapujellegzetes gótikus forma.Szemöldökkő: a nyílást felül lezáró, vízszintes áthidaló elem.Szentélyrekesztő (lettner, lectorium, jubé): a szentély és a hívek terét elválasztó építmény,melynek formája lehet mellvéd, rácsozat, vagy az ortodox gyakorlatban ikonosztázion. Főként agótikában gyakoriak a bonyolultabb formák. A későbbi átalakítások és pusztítások következtében akorai és a klasszikus francia katedrálisok szentélyrekesztőiről csak néhány töredék ismert,megmaradt viszont Németországból a naumburgi székesegyház szentélyrekesztőjeSzentségház: az oltáriszentség tartására szolgáló fülke vagy kisebb építmény a templomszentélyében.Szép Madonna: az 1400 körül készült Madonnákra használt terminus. Fő jellemzője az akedvességet és mosolyt sugárzó megjelenítés, amely a gyermek Jézus és Mária szeretetteljes, idillikapcsolatát jellemzi.Sala Terrena: kertre nyíló csarnok

T)Temenos: a mitikus görög államalkotók egyikeTholosz: kör alaprajzú sírépítményTribuna: bíróság, törvényszék régies szóvalTerpszikhoré: a táncThaleia (Thália): a komédia, a színházTámváltás: oszlopok és pillérek váltakozása meghatározott ritmusbanTörpegaléria: a tető alatt, többnyire az apszisok külső felületén végigfutó, díszítő sorTabernaculum: a katolikus oltáron lévő díszes szekrényTondó: kör alakú festmény vagy domborműTónus: A festményen vagy grafikán uralkodó szín- és fényhatás (pl.: sötét, világos, mély, levegősstb.)Trompe l'Oeil: szó szerint: a szemet becsapó) festészetnek nevezzük, ha a művész megtévesztő,lehetetlen módon mutatja be a valóságotTipológia: típustan; típusok meghatározására irányuló tudományos tevékenységTetőgerinc vagy Taréj: Egymással szemben lévő tetőgerincek vízszintes összemetsződésének avonala.

Trompus / sarokboltfülke: Fülkeszerűen boltozott átlós ív a falsarokban.Tambur / Kupoladob: Henger alakú felépítmény a kupolatér alatt. Feladata: a kupolatérmegvilágítása és a kupola kiemelése.Teremtemplom: Mindig egyhajós, és hajóját hálóboltozat fedi, a nyolcszög három oldalával zárulóapszis csillagboltozatos. → pl. nyírbátori református templomTambour: kupoladob, a tartóelemek és a kupola közé beiktatott hengeres vagy sokszögű épülettagTámív: a gótikus építészetben a templom oldalát a támpillérrel összekötő ív, feladat, hogy aboltozat nyomását átvigye a pillérreTámpillér: a gótikus építészetben a tetőboltozat okozta oldalnyomás ellensúlyozására épített, afalhoz támaszkodó vagy abból kiugró, a falhoz támívvel kapcsolódó pillérTempera: egy festészetben alkalmazott technika. Lényege a temperafesték használata, amelyben aszínezőanyag egy olajos-vizes emulzióban van eloszlatva.Téglagótika: A téglaépítészet egyik legjellegzetesebb és legművészibb példája a kőben szegényÉszaknyugat-Európában; nagy tömegű, zárt, kívül vakolatlan téglafalak és kis ablakok jellemzik.Theotokosz / Genetrix: „Istenszülő” – Mária leggyakoribb jelzője a bizánci liturgiában,oszlopszerű, trónuson ülő Mária, ölében a gyermek KrisztussalThrénosz: Krisztus siratásának jelenete, antik görög költői műfaj; gyászdal, panaszdal, sirató.Terminus ante quem: „valami előtt történik”, időben meghatározó, datálás szempontjából előbbretehetőTetramorf: a négy evangélista megjelenítése állatalakbanTimpanon: antik templomok és klasszicista épületek homlokzati oromfalán alkalmazott, profiláltkeretű háromszögletű mező, rendszerint figurális domborműves díszítéssel vagy ajtó, iletve ablakfölötti háromszögű vagy íves záródású díszítményTóravért: a tóratekercseken elöl látható díszes fémlapTórusz: kör alaprajzú test, kifelé domború, oszloplábazat részTriglif: három függőleges vájattal ellátott téglalap, mely metopékkal váltakozva a dór templomfrízének megfelelő építészeti elemTriphosz: (gör., háromlábú) az ókori görögöknél és rómaiaknál háromlábú bronzállvány, amelyretálat, áldozati serpenyőt helyeztek. Többnyire összecsukható formában készültTrochius: antik oszloplábazat két domború tagja közötti homorú profilú tag, oszlop, horonyTükör: építészetben – mélyített falfelületTriptichon: (gör.) a. m. három részből álló, táblára festett kép, melyet két oldalán felényivelkeskenyebb szárnyak határolnak, továbbá két, ki- és bezárható szárnnyal ellátott, talapzaton álló ésrendesen fafaragványú párkánnyal koronázott oltárszekrény, mely belsejében, valamintoldalszárnyai felületén egyaránt tartalmazhat festményt vagy szobrászati műveket.Khakhuli Triptichon: a grúz ötvösművészet fénykorában, a közép-bizánci korban készült,gyöngysorral körülvett rekeszzománcokból álló triptichon. Középső részén Mária, Jézus ésKeresztelő Szt. János látható.Trikonkhosz (gör.): kupola három félkör alakú alapépítménnyel.Támváltás: hosszházas templomok esetében a különböző típusú (oszlop, pillér) vagy méretűtámaszok váltakozása. Ritmusuk szerint lehet szász (abbabba) vagy rajnai (abababa) támváltásrólbeszélni. Statikailag a főhajó és a mellékhajó eltérő méretű boltszakaszai indokolják (ld. kötöttboltozati rendszer).Trecento: a XIV. század művészete Itáliában; trecento hatásról e korszak itáliai eredetű művészetikisugárzása esetében beszélünk.Trifórium: a templom főhajójának faltagolása során alkalmazott keskeny, a főhajó felé eredetileghármas nyílással megnyitott folyosó. Gótikus templomokban az árkádívzóna (és ha van, a karzat)fölött, az ablakok alatt alkalmazzák.Tudor-ív: nyomott csúcsív, melynek ívszárai találkozásuk előtt egyenesen futnak. Az angolkésőgótikus építészetre jellemző.

U)Uránia: a csillagászat és az asztrológia múzsája.Úrkoporsó: a katolikus nagyheti szertartásoknál a Szentsír szimbólumaUrbanisztika: városépítéssel, városrendezéssel és a nagyvárosi életformával foglalkozótudományág

V / W)Vakmérmű: ha nem áttörtValeur: Festészeti terminológia, a kép színeinek tónusértéke, fénytelítettsége, világításbeli fokozataVándorkiállítási Társaság: (peredvizsnyikek) 19. sz.-i orosz művészeti egyesülés. Fő műfajuk akritikai jellegű zsáner, a tájkép és a történelmi kép. Nevük onnan ered, hogy a népesztétikainevelésének szolgálatában vándorkiállításokat rendeztek. Legfontosabb tagjai: Repin, Perov, Siskin,LevitanVeduta: részletes, tényszerű, realista festmény, rajz vagy metszet, amely egy várost, vagy egyébhelységet ábrázolVakolatsávozás: A földszinti homlokzat felülete.Vestibulum: előcsarnok, előudvarVir Dolorum: a Fájdalmak Férfija, a szenvedő Krisztus ábrázolásaVoluta: ión oszlopfő jellegzetes csiga alakú vagy kosszarv módján csavarodó spirális vonalúkiképzéseWestwerk: westbau, nyugati mű, a templom nyugati oldalán lévő többszintes építmény, amelyetkívül tornyok kísérnek, magánáhítatosság helye lehet Karoling eredetű nyugati építmény. Ahosszházat nyugatról lezáró, uralkodói vagy főúri karzatot magában foglaló, kiemelkedő, tornyosépítmény. (Földszintjén előcsarnok, emeletén magánkápolna.)Vállkő: függőleges támaszokra helyezett vízszintes kő, amelyre a boltív vagy boltozat nehezedik. Aközépkorban gyakori, hogy a támasz és az annál nagyobb falszélesség közti különbség áthidalásáratrapéz alakú.Vimperga: nyílások fölött alkalmazott, meredek háromszög alakú díszoromzat, gyakranvakmérműves tagolással, párkányán kúszólevelekkel, tetején keresztvirággal, oldalán fiálékkal.Vita retabulum: bizánci eredetű, az itáliai duecento festészetében szentek ábrázolására használtoltárképtípus. Egyesül benne a szent ikonikus kultuszképe, az azt körbevevő elbeszélő jelenetekkel,mely a szent életének főbb eseményeit ábrázolja.

Z / Zs)Zackenstil: cakkos stílus, gótikaZwinger: középkori illetve azóta épült várak, erődítmények két kőfallal határolt, gyakran állatokszámára elkerített részeket is tartalmazó területe, ahol pl. a lovagi tornákat tartottákZárókő: a boltívet lezáró, a boltozott kövek közé beékelt, legfelső, többnyire díszes kőZárt-kertes Madonna: Máriát a szüzességére és a Paradicsomra utaló zárt kertben való ábrázolása