müpa magazin 2009/1

1

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

ma

ga

zin

ingyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 1. szám • 2009. január–február

„ Rég láttam Alvárezt…”

Interjú Rost Andreával müp

aÉszaki fény Leonidasz Kavakosz

„Már a pólyában is” Matinékoncertek 2009

Remény Esperanza Spalding

„Mintha habot rágtam volna”Maurer Dóra

MUPA_2009_januar-februar.indd 1MUPA_2009_januar-februar.indd 1 2008.12.15. 22:18:462008.12.15. 22:18:46

2


Nyitány

3

Nem kell sokat gondolkoznom: számomra a 2009-es év egyértelműen legnagyobb eseménye Haydn halálának 200. évfordulója. A Haydn-év, amelyre oly sokan és oly régóta készülődünk, s amelynek első napján – ugyanúgy, mint tavaly – elvezényelhetem a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a szerző A teremtés című oratóriumát, ezúttal a Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus élén. Haydn zenéje egészen egyedi és varázslatos: őszintén remélem, hogy az évfordulónak köszönhetően az előző évekhez képest gazdagabb Haydn-kínálat olyanokat is „elcsábít”, és rajongóvá tesz, akik eddig Haydn zenéjének hihetetlen gazdagságát még nem fedezték fel maguknak – és akik majd megőrzik lelkesedésüket az évfordulómentes évekre is. Én magam erre az évre már nagyon régen készülődöm. Még élénken emlékszem arra, hogy 1959-ben, Haydn halálá-nak 150. évfordulójára édesapám egy emlékműsort szerkesztett a rádióban, és akkoriban sokat mesélt nekünk Haydnról. S gyerekként gondosan kiszámítottam, hogy a 200 éves jubileumon már majdnem hatvanéves, ősz, öreg bácsi leszek, nagy szakállal. Szakállam ugyan nincs – de a többi sajnos stimmel.

De ne csak Haydnról essen szó, hiszen oly sok minden más is lesz a Müpában! Én csak lelkesedéssel tudok erről a házról beszélni, mióta az három éve berobbant a magyar zenei életbe, s azt alaposan fel is forgatta, megváltoztatta. Világhírű zenekarok, szólis-ták, karmesterek látogatnak ide, sorozatban hallhat a hazai közönség olyan színvonalú hangversenyeket, amelyeket korábban csak elvétve hallhatott. És ami fő, ennek ered-ményeképpen egyre több ember jár klasszikus zenei koncertekre – ennek a jelentőségét nem lehet eléggé méltatni! S ez nemcsak a zeneszeretők számára fontos, akiknek az életét Mozart, Wagner és Bartók zenéje szebbé, értékesebbé teszi, hanem a legalább annyira a „szakma” számára is. Mert nemcsak a hazai, hanem az egész nemzetközi zenésztársadalom fejlődése, utánpótlása, jövője, sőt létezése is veszélybe kerülhet, ha a romló gazdasági helyzetben, a fenyegető nemzetközi recesszióban a hangversenyek száma megfogyatkozik, látogatottságuk erősen lecsökken. Ezt a közgazdászok által jól ismert problémát számomra az a New York-i vendéglős fogalmazta meg a legvilágosab-ban, aki kiírta a kirakatba: „Gyere be vacsorázni, különben mindketten éhen halunk!” Itt is erről van szó: a zenerajongók rá vannak a szorulva a művészekre, a művészek pedig a közönségre.

Arra kérem tehát Önöket, elsősorban a mai fi atalok, a mai főiskolások, egyetemisták érdekében is, hogy 2009-ben is jöjjenek a Müpába. És ha tetszett, jöjjenek el újra és újra! És ha nagyon tetszett, akkor szóljanak barátaiknak, rokonaiknak és üzletfeleiknek, hogy jöjjenek ők is – megéri!

Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Fischer Ádámkarmester

a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója


4

Müpa Magazin

A Művészetek Palotája ingyenes magazinja

Alapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgató

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Felelős szerkesztő:Csonka András

Szerkesztő:Filip Viktória

Olvasószerkesztő:Papp Tímea

Szerkesztőség: Fidelio Média1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320, 21e-mail: mupamagazin@fi delio.hu

Felelős kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

Grafi kai tervezés és nyomdai előkészítés:

Papermoon 2006 Kft.

A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Érdi Rózsa Nyomda

Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X

Művészetek Palotája:1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000e-mail: [email protected]

www.mupa.hu

2009. január–február

Tartalom 20

28

32

40

56

Északi fény –Leonidasz Kavakosz

Egy mozarti zseni –Purcell: A tündérkirálynő

Már a pólyában is –Matinékoncertek 2009

Remény – Esperanza Spalding

„Mintha habot rágtam volna” – Maurer Dóra

Hírek, érdekességek 6

Ők ajánlják… 8

„Rég láttam Alvárezt…” 10 Rost Andrea

Teremtés az első napon 14

A Gruffacsór 16

Mester, tanítvány… 18

Északi fény 20

Bemelegítés 22 Dvořák-maraton 2009

Félelem és megvilágosodás 24 Mindörökké Bach

Orgonaszínház 25

Ki a legény a gáton? 26 Orgonapárbaj

Egy mozarti zseni 28

Gyerekmesék felnőtteknek 30 Jógyerekek képeskönyve

Már a pólyában is 32

A jövőbe vetett hit 36 Jazz Showcase

Összművészet… 38

Remény 40

Egy szerencsés muzsikus 42 Deseő Csaba 70

Trendkívüliek 44

Pannónia dalai 46 A népzene ünnepe

Korzika ősi zenéje 48

A morna királynője 50 Cesaria Evora

Költészet és rákendroll 51

Egy kis melegség … 52

„Mintha habot…” 56

Apolló és Mefi sztó 58 A berlini Konzerthaus

A művészet mindenek előtt 60

Tavaszváró 62

Echo 64


Még többkultúra

a weben iswww.metropol.hu


Hírhozó

Hírek, érdekességek

6

A Budapesti Fesztiválzenekar a 9. a világ húsz legjobb együttese között

Fesztiválzenekar a 9. helyen szerepel a világ húsz legjobb zenekarának listáján, amelyet a Gramophone című tekintélyes brit komolyzenei magazin felkérésére nemzetközi tekintélyű zenekritiku-sok állítottak össze. James Inverne, a Gramo phone kiadója hangsúlyozta: a kritikusok karakteres előadásmód-jukért választották meg a húsz csúcs-zenekart, manapság ugyanis túl sok olyan zenekar van, amely unalmasan és jellegtelenül játszik.

Hatalmas sikernek tartja ezt a helyezést Fischer Iván, az együttes zeneigazgatója: „Az együttes olyan nagyhírű zenekarokat előzött meg, mint a New York-i Filharmo-nikusok vagy a Bostoni Szimfonikusok. Rendkívül megható, hogy a régi, patinás zenekarok között a nemzetközi szakértők felfi gyeltek egy kis ország viszonylag új zenekarára” – nyilatkozta és hangsúlyozta,

hogy a Budapesti Fesztiválzenekar ezzel a magyar kultúrát és a fővárost képviselve tesz szolgálatot az egész országnak.

A top tízes lista élén az amszterdami Con-certgebouw Zenekara áll, utána a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok jönnek, őket követi a Londoni és a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Bajor Rádió Szimfonikus Zene-kara, a Clevelandi Zenekar, a Los Angeles-i Filharmonikusok, majd a Budapesti Fesz-tiválzenekar, s a tízes rangsort a drezdai Staatskapelle zárja.

A lista második felét – a 11. helyen – a Bos-toni Szimfonikus Zenekar vezeti, majd a New York-i Filharmonikusok, a San Franciscó-i Szimfonikusok, a szentpéter-vári Mariinszkij Színház Zenekara és az Orosz Nemzeti Zenekar következik, ezután a Szentpétervári Állami Filharmonikus Zenekar, a lipcsei Gewandhaus Zenekara, a New York-i Metropolitan Opera Zenekara, a japán Saito Kinen Szimfonikus Zenekar jön, s a legjobbak húszas listája a Cseh Filharmonikusokkal zárul. •

Nyolc zenekari darab az Új Magyar Zenei Fórum versenyében

Lezajlott a Reneszánsz Év keretében, a Művészetek Palotája és a Budapest Music Center kezdeményezésében és szervezésében idén februárban meg-hirdetett Új Magyar Zenei Fórum (UMZF 2009) zeneszerzőverseny első fordulója. A júliusi beadási határidőre két kate-góriában összesen 38 jeligés pályázat érkezett: 14 kamaramű és 24 nagyzene-kari darab.

Az elődöntő zsűrijei kategóriánként 4 művet juttathattak a döntőbe. Kamara kategó-riában Bella Máté: Chuang Tzu’s Dream, Dargay Marcell: An(a)them(a), Dinyés Dá-niel: Játékok – haladóknak 9–99, valamint Sáry Bánk: Mégis című darabja bizonyult a legjobbnak. A nagyzenekari kategóriában Dinyés Dániel: L’aria si rinnova, Horváth Ba-lázs: Borrowed Ideas, Varga Judit: Le Temps retrouvé, illetve Zombola Péter: Symphony No. I/b című darabját ítélte a zsűri a legki-válóbbnak.

A verseny döntőjére 2009. január 12-én a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében kerül sor, ahol mind a nyolc művet bemutatják az UMZE Ka-maraegyüttes, valamint a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A koncertet élőben közvetíti az MR3-Bartók Rádió. A darabok elhangzása után a főzsűri a helyszínen ül össze döntéshozatalra, majd ünnepélyes keretek között kiosztja a díjakat. A főzsűri tagjai dr. Batta András, Hamar Zsolt, Jeney Zoltán, Keller András, Rácz Zoltán és Soproni József.

Az első helyezettek díja kamara kategóriá-ban 500 ezer, illetve nagyzenekari kategó-riában 1 millió forint, a második helyezettek 375 ezer, illetve 750 ezer, a harmadikok 250 ezer, illetve 500 ezer forint díjazásban részesülnek. Az első és harmadik díjakat az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, a második díjakat az Oktatási és Kulturális


Minisztérium ajánlotta fel. A verseny külön-díjait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközép-iskola és Gimnázium, valamint a Magyar Zeneszerzők Egyesülete adja. •

Haydn-év 2009

A Művészetek Palotája is kiemelten fog-lalkozik a 2009-es Haydn-évvel. Az újévi hangversenyen – immár hagyományos módon – Haydn A teremtése csendül fel, a délutáni ifjúsági hangverseny is Haydn-művel kezdődik (és nem véletlenül) Leopold Mozarttal folytatódik. A január 13-án fellépő Academy of St Martin int he Fields műsorán az egyik londoni szimfónia szerepel. Haydn művészetét mutatja be a február 15-i ma-tinékoncert (Tisztelet Haydn papának), az április 13-i húsvéti orgonakoncerten pedig elhangzik a Nagy orgonamise. Március 28-tól május 5-ig látható az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny rajz és vizuális kultúra tantárgyának keretében elkészített, a fertődi kastély kertjébe képzelt Zenepavilon Haydn emlékezetére.

A május 10-i matinékoncert műsora az Aki hűtlen, pórul jár című marionett-opera lesz, és ezzel egyidőben kiállítás nyílik Haydn marionettszínháza címmel. A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara a „Medve” szimfóniát játssza május 22-én. Az őszi

szezon legjelentősebb Haydn-koncertjei a szeptember 17-i, amikor az Il Giardino Armonico két szimfóniát és egy hegedűver-senyt ad elő, illetve az október 26-i Osztrák-Magyar Haydn Zenekarral, Fischer Ádám karmesterrel és az év hangszeres szó-listájává választott, Echo-díjas Boldoczki Gá-borral (a Trombitaversennyel és az „Üstdob” szimfóniával). Végül – az ünnepi emlékév megkoronázásaként – a John Eliot Gardiner vezényelte Monteverdi Kórus és az Angol Barokk Szólisták Haydn másik oratóriumát, Az évszakokat adják elő november 23-án. •

Nemcsak az elsők, hanem a legelsők

December 5-én hatodik alkalommal osztották ki a Prima-díjakat. A Prima Primissima-jelöltek között több olyan közéleti személyiség is szerepelt, akiknek tevékenysége szorosan kötődik a Művé-szetek Palotája produkcióihoz.

A magyar színház és fi lmművészet három jelöltje közül a választás Markó Iván Kossuth- díjas, érdemes művész koreográ-fusra, a Magyar Fesztivál Balett alapítójára és művészeti vezetőjére esett, akinek több darabja is a Müpa sikerlistájának élén található. A Keveházi Gáborral és a Magyar Nemzeti Balettel közösen megkomponált monumentális táncfantázia Beethoven IX. szimfóniájá ra, az Emberi Himnusz, har-madik éve vonz telt házakat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, és Sang-hajban is óriási sikert aratott. Az angyalok üzenete és a november végén bemutatott Seherezádé is hamar népszerű lett a kö-zönség körében.

A magyar népművészet és közművelődés kategóriában Primissima lett a Muzsikás együttes. A Müpában is gyakran, mindig zsúfolt nézőtér előtt fellépő muzsikusok vezetője, Hamar Dániel néhány hete fogalmazta meg három és fél évtizedes tevékenységük lényegét és értelmét, amikor Sevillában átvette a Womex-díjat: „Nem gondoltuk 35 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük gyűjteni a hagyomá-nyos magyar népzenét Magyarországon és Erdélyben, hogy egy szép napon ezt ilyen értékes díjjal honorálják… Csak álmodoztunk arról, hogy egyszer a falvak tiszta zenéje rajtunk keresztül az egész világot bejárja.” •

Keller András , a döntő egyik karmestere

Muzsikás együttes (fotó: Kása Béla)

Markó Iván (fotó: Mezey Béla)

7


Ők ajánlják…

8

Újévi hangverseny – Londoni Filharmonikus Zenekar és KórusJanuár 1. 19:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jazz Showcase – jazz tehetségbörzeJanuár 8., 9., 10. – Fesztivál Színház, Zászlótér

fáj – a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatóinak előadásaJanuár 29., 30. 19:00 – Fesztivál Színház

Academy of St. Martin in the FieldsJanuár 13. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Óbudai Danubia Zenekar (Magyar Szimfonikus Körkép)Január 31. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Lovasi András (Hangzó Helikon sorozat: Lackfi János)Február 19. 19:30 – Fesztivál Színház

Mindörökké Bach – Varnus Xaver ismeretterjesztő hangversenyeJanuár 22., február 24. 18:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ringató – zenés foglalkozás kisgyermekeknekSzerdánként 9:00, 9:45, 10:30, 11:15 – Kék terem

Dvořák-maratonFebruár 28. 10:30 – 22:00

Rátóti Zoltán

Nagy lemezgyűjtő vagyok, a St. Martin of Fields-től is elég sok anyagom van, főként Mozart-felvételek. Még soha nem jutot-tam el a koncertjükre, de egyszer nagyon szeretnék. Valószínűleg aznap is játszani fogok, de ezt a hangversenyt minden bol-dog kiválasztottnak – aki ráér és aki bejut – jó szívvel ajánlom!

Régóta fi gyelem Héja Domonkos munkáját, érdekes és színes egyéniségnek tartom. Szimpatikus a személyisége, nagyon tartal-masak számomra a zenei ötletei, rendkívüli érzékenységgel és fantáziával nyúl minden egyes műhöz. A zenei munkája mellett emberileg is nagyra tartom, büszke vagyok rá, hogy elvállalt egy fellépést egy általam szervezett jótékonysági koncerten.

Lovasi András remek fellépőket választott maga mellé Bognár Szilvia és Ferenczi György személyében. Én magam is szájharmonikázom időnként, Gyurit pedig mindig csodálattal hallgatom. És régi nagy vágyam, hogy Lovasi Andrással egyszer együtt zenélhessek. Van egy kis háromtagú formációm, Neil Young Sétány névre hallgat. Régóta gondolkodom rajta, hogy egyszer meghívom vendégnek, nagy öröm lenne, ha a háttérben gitározhatnék neki… •

Balázsovits Edit

Varnus Xaver számomra nagyon karizma-tikus személyiség. Szeretem, ahogy zenél, érthetővé és populárissá teszi a komolyze-nét. Örvendetes dolog, hogy a zene mellett Bach életének bemutatását fi lmrészletekkel, dokumentumokkal és kommentárokkal is színesíti.

Nagyon nehezen tudtam választani a gyerekprogramok közül. Legszívesebben mindet ajánlanám! Mégis a Ringató sorozat az, ami leginkább fölkeltette az érdeklődé-semet. Alig van olyan zenei program, ami egészen kicsiknek való. Pedig az óvodás kor előtti zenei nevelés hihetetlen módon segíti a gyerekek értelmi és érzelmi fejlő-dést. Azt pedig csak kisgyermekes anyukák tudják, milyen mámorító dolog, hogy négy időpontra is oda lehet érni…!

Érdekes lehet ez a Dvořák-maraton. Izgalmas, hogy az egész épület „Dvořákba öltözik”, hogy valószínűleg olyan fi lm- és hangfelvételeket, fényképeket, dokumen-tumokat is megismerhetünk, amelyek segítségével egészen szélesen ráláthatunk a zeneszerző életére, és a korra, amelyben alkotott. A cseh ételkülönlegességek pedig biztosan jó hangulatot teremtenek majd. •

Fotók: Gordon Eszter

Igó Éva

Nem mindegy, az ember hogyan kezd el egy új évet. Egy szép koncerttel indítani az esztendőt felemelő érzés: megadja a han-gulatát, a rangját. Haydn A teremtés című oratóriuma gyönyörű, monumentális mű; a Londoni Filharmonikusok Fischer Ádám irányításával valószínűleg hosszú időre szóló élménnyel ajándékozzák meg azokat, akik az év első estéjét a Müpában töltik.

Nagyszerű dolog a generációk közti párbe-széd. A Jazz Showcase példaértékű sorozat, mert lehetőséget teremt a fi atal, akár még egyetemista jazz-zenészeknek, hogy meg-mutassák magukat, ugyanakkor az esti kon-certeken a hazai jazzélet „nagyágyúi” lépnek színpadra. Biztos vagyok benne, hogy a két generáció kölcsönösen tanulhat egymástól.

Különleges dolog, hogy egy vizsgaelőadás a Színművészeti Egyetem falain kívül is látható. Marton Lászlót az egyik legjobb szí-nészpedagógusnak tartom. Az ő osztálya mindig jó kezekben van. Közülük többen nálunk, a Vígszínházban töltik gyakorlati évüket, benne vannak több előadásban is, és mondhatom, érdemes őket nézni! •


Ha programot keresel...

fesztivá

mozi

gyerekrovafesztiváltvtv

színházgyerekrovat

rádiókiállítás

színházsport

koncertmozi


2008-at hátrahagyva, Németország, Spanyol ország, Olaszország és Japán szín-padai után nemzetközi hírű szoprán éne-kesnőnk, Rost Andrea Budapesten kezdi meg 2009-es fellépéseinek sorát. A művész-nő és Marcelo Alvárez, a legjelesebb latin-amerikai tenorok egyike január 4-én közös koncertet ad a Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyteremben. Műsorukban Puccini- áriák és -kettősök szerepelnek – szerelmes szenvedéssel átitatott este elé nézünk.

10

– Honnan repül Budapestre a Pillangó-kisasszony a január 4-i hangversenyre?

– Münchenből. Szilveszterkor Strauss Denevérjében, Rosalinda szerepében lépek fel, amelynek második előadása január 2-án lesz, így mondhatom, elég sűrű prog-ram után térek haza harmadikán – de egy darabig Pesten maradok.

– Puccini-estet adnak Marcelo Alvárezzel. Az Ön repertoárján a Puccini-szerepek közül csak a Bohémélet Mimije szerepel, és egészen újként Liù a Turandotból.

– Így van, hacsak nem vesszük hozzá Laurettát, akit még pályám elején keltettem életre Budapesten. (Talán nem is kellett vol-na olyan korán.) Utána nemigen találkoz-tam Puccinivel.

– Inkább Mozarttal és Verdivel alkottak nagy párost.

– Igen, de mostanra Puccinivel is alakul a dolog. Négyszer léptem színpadra a Bo-

héméletben, és egy alkalommal végigjátsz-hattam a Turandotot, igaz, félszcenírozott előadásban.

– Átnéztem azoknak a „névsorát”, akiket megformál január 4-én. Cso-cso-szán, Tosca, Liù és Mimi. Lehet, hogy rosszul hangzik, de rögtön az jutott eszembe: mind a négyen meghalnak.

– A pályámat ilyen értelemben végigkíséri a halál. Vegyük csak sorra: szegény Lucia megőrül, majd meghal, Gildát leszúrják, Júlia is meghal, Antonia és Violetta is, így aztán én is, minden történet végén. Ne gondolja, hogy ez annyira romboló – alap-vetően fontos, hogy valamennyire kívül maradjon az ember. A józanságot muszáj megőrizni, ahhoz, hogy el tudjam éne-kelni a szerepet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy cseppet sem visel meg. A Traviatában a „la gioia” szóval, a boldog-sággal az ajkamon halok meg – ez azért nyomot hagy az ember lelkében.

– Ha csak részleteket ad elő, kis egysé-gekként kezel egy-egy áriát, vagy legbelül akkor is végigviszi az egész cselekmény súlyos érzelmi vonalát?

– Az utóbbiról van szó. És pont ezért tartom nehezebbnek az áriaesteket, mint egy egész opera előadását, eléneklését. Egy esten nem tudok egész történeteket végigvezetni, nincs módom bemutatni egy-egy fi gurát. Tízpercenként új bőrbe kell bújni, másik szituációba kell helyezkedni, és mégis sorsot kell láttatni, nem pedig egy operából kivágott darabkát.

– Az említett négy fi gura közül melyik áll legközelebb Önhöz? A mindenre elszánt Tosca, vagy Mimi, akinek nincs választása, de nyugalommal veszi tudomásul a vég-zetét, vagy Liù, akinek volna választása, de nem él vele, esetleg Cso-cso-szán?

– Mimi és Liù talán azért állnak hozzám közel, mert őket játszottam már színpa-don. Cso-cso-szánnak és Toscának még adósa vagyok ezzel. Habitus tekintetében talán mindegyikőjükkel tudok azonosulni: még Tosca szerelmes hősnője is bennem van, ki ne érezné néha, hogy ölni tudna – most persze nevetek ezen a kijelentésen, de egy-egy szerepben a legextrémebb érzések is felerősödhetnek. Bár mindegyik tragikus hősnő, Mimit sajnáljuk leginkább közülük, mert egyedül neki determinált a sorsa. Ő nem tehet semmit, halála eleve elrendeltetett.

– Negyedikén mindegyikük Marcelo Alvárezbe lesz szerelmes. Együtt kapták a felkérést?

– Lehet, hogy különös, de nem engem, hanem Alvárezt hívták először, csak később alakult közös estté a program. Sokszor énekeltünk már együtt – Traviatát, Rómeó és Júliát –, és talán éppen ezért Marcelo hal-lani sem akart a jól bejáratott duettekről. Új, közös repertoáron kezdtünk gondolkodni,

Rost Andrea

„Rég láttam Alvárezt…”Várkonyi Judit


és hát nem akarom magam refl ektorfénybe helyezni, de az én ötletem volt a Puccini-est. Frappánsnak találtam a Puccini év egyfajta „lezengetését”, hiszen januártól vége a jubileumi esztendőnek.

– Hogyan jellemezné Marcelo Alvárezt?

– Nagyon szép hang, van valami külön-leges színe, ami csak az övé, és hatalmas érzelmekkel, energiákkal énekel.

– Olyan partner, akivel könnyen összejön az a fajta együtt lélegzés, ami valóságossá teszi a színpadi szerelmet?

– Igen, és remélem, ez a Müpában is átjön majd. Az élményhez persze hozzá-tartozik a látvány. Rég láttam Alvárezt... Remélem, nem gömbölyödött ki azóta, mert alapvetően nagydarab fi ú. Őszintén szólva a hihetőség csorbul, ha egy kövér férfi t szaladgálok körbe a szerelmi duett közben. Az esetek hetven százalékában azonban így van, úgyhogy megszoktam már.

– Úgy látszik, az operaszínpadokon egye-lőre csak az énekesnők körében erősödött meg az új trend, már ami a fi tt külsőt illeti.

– Igen, de van remény: talán a high defi ni-tion fi lmek, a DVD-k nagy korszaka hozza meg a férfi aknál is az igényt, hogy adjanak a megjelenésükre is.

– Az Ön esetében ez a szakmai munka részét képezi, és nyilván ebben is kitar-tó. Ahogy rögtön a pálya elején annak bizonyult: elsőre nem vették fel a Zeneaka-démiára. Gondolta volna, hogy viszonylag rövid időn belül világsztárként emlegetik? Egyáltalán: volt ideje csodálkozni?

– Hát, csodálkozni nem volt, valóban. Tanulni kellett, menni, csinálni, és minden este bizonyítani.

– Mi hozta meg az áttörést?

– Azt hiszem, a nemzetközi énekverse-nyek sokat segítettek. Például a barcelonai Vignas Singing Competition, amelynek zsűrijében ott volt Petrovics Emil, aki hallott énekelni, és nem utolsó sorban láthatta, hogy hogyan ítél meg a szakma külföldön. Az említett verseny után kaptam meg Júlia szerepét, ezért a mai napig azt tartom, hogy a nemzetközi megmérettetések na-gyon fontosak az ember életében. Fotó: Tombor Zoltán

11


12

– Az lehet, de Júlia szerepét még itthon kapta.

– Igen, de a sikernek híre ment. Nemsoká-ra az osztrák fővárosba hívott próbaének-lésre Ioan Holender, aki másfél év múlva a Staatsoper igazgatója lett. Ő szerződtetett Bécsbe, ahol aztán igazán szem előtt vol-tam – egyik felkérés hozta a másikat.

– Kitartása már szóba került – mégis azt nyilatkozta valahol, hogy maximum kétszer fut neki dolgoknak.

– Így van. A Zeneakadémiának is kétszer futottam neki. Befelé, azaz saját magam-mal szívesen harcolok, de másokkal nem veszem fel a kesztyűt, azt sosem csináltam. Rögtön soha nem adok fel semmit, de ha azt látom, hogy valami rajtam kívül álló okok miatt nem megy, vagy nem sikerül, akkor azonnal.

– Nemrég a budapesti operaház egyik énekesnőjét a sikerről kérdeztem, és leg-nagyobb meglepetésemre nem a színpadi alakításait sorolta, hanem elsőként azt, hogy operaénekesi karrierje előtt néhány évig éneket tanított, és az egyik növendé-ke mára konzervatóriumi tanár lett. Rost Andreának mint nemzetközi operasztárnak mi jelenti a sikert?

– Megmondom, mitől voltam nagyon boldog legutóbb: a legfrissebb kiadott lemezem sikerétől. Bartók-, Kodály-, és Ligeti-dalok hallhatók a CD-n, amely nem sokkal megjelenése után nemcsak Magyar-országon, de külföldön is jelentős vissz-hangot kapott. Számomra mégsem azért siker, mert én énekelek rajta, hanem mert az egész az én ötletem volt. Én választottam a szerzőket, én adtam meg az egésznek a hangvételét, én válogattam a dalokat, ami azt jelenti, hogy kigondoltam, a három szerző repertoárjából szemezgetve mit kéne megmutatni a magyar zenéből. Mind-ez koncepciózus felkészülést és munkát igényelt – ami hosszú ideig foglalkoztatott, le is kötött, és hát, szerettem. Hogy aztán mások is szerették, valóban siker nekem.

– Mindez azt sugallja számomra, hogy még mindig az építkezés fázisában tart.

– Az embernek kell a kihívás. Húsz évig énekelni Violetta, Lucia és Gilda szerepét, szép, persze, és időről időre lehet is bennük újat találni. Engem azonban elsősorban saját kíváncsiságom motivál. Szükségem van arra, hogy ne csak hagyományos ope-ra-előadásokban, hanem másutt, másképp is kipróbáljam magam. Ezért készítettem lemezt Szörényi Leventével, ezért csiná-lok új albumot magyar szerzők dalaival, és ezért adok esteket – két évvel ezelőtt

például hollywoodi dalokból válogattunk a Zeneakadémián, ebben a hónapban pedig klezmerkoncerten lépek fel, szintén Buda-pesten. Minden energiámmal azon vagyok, hogy ne csak az operával legyek elfoglalva. Mindez játék, s közben kihozom magamból a maximumot. Így nagyobb esélyem van arra, hogy ha leteszem a lantot, megelége-detten gondoljak vissza arra, hogy mindent kipróbáltam.

– Remélem, mindebből nekünk is hasz-nunk lesz. 2009-ben hány alkalommal hallhatjuk itthon?

– A sort a január 4-ei Puccini-esttel kez-dem, utána Mozart-koncertáriákat énekelek a Zeneakadémián, március végén pedig Haydn Orfeusz és Euridikéjének bemutatója lesz az Operaházban, egyelőre ennyit tudok sorolni. •

2009. január 4. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremRost Andrea és Marcelo Álvarez Puccini-estje

Km.: a Budapesti Filharmóniai Társaság ZenekaraVez.: Kovács János


14

Első életrajzírója, Georg Griesinger szerint Haydn gyakorta mondta élete végén, hogy Anglia nélkül nem lett volna híres Német-földön, s bár e kijelentés a körülmények ismeretében túlzásnak tetszik, az Angliában töltött néhány év alapvetően változtatta meg Haydn életének utolsó éveit, nem mellesleg pedig az oratórium műfajának történetét. Haydn londoni tartózkodásának legjelentősebb zenei élményei közé tartozik az 1791-es nagyszabású Händel-ünnep-ségen való részvétel, ahol tanúja lehetett a Messiás és az Izrael Egyiptomban gran-diózus előadásainak, s itt a több száz fős kórus nyilvánvalóan legalább akkora hatást gyakorolt rá, mint Händel zenéje.

Az angliai utat szervező impresszárió, Johann Peter Salomon, a Bécsbe távozó Haydnnak egy librettót adott búcsúzul, amelyet állítólag még Händelnek szántak, jóllehet a megzenésítésére nem került sor. A kevéssé ismert angol szerzőtől, bizonyos Lidley-től származó – azóta elveszett – an-gol nyelvű szövegkönyv Milton Az elveszett Paradicsom című eposzán alapul. Bécsbe érkezve Haydn megmutatta a librettót Gott-fried van Swieten bárónak, a korszak egyik legfontosabb művészi pártfogójának, aki azonnal felismerte a szövegkönyvben rejlő

Újévi hangverseny

Teremtés az első naponFazekas Gergely

Haydn már az Esterházy hercegek karnagyaként, vi-déki elszigeteltségében is Európa egyik legismertebb zeneszerzőjének számított, amikor 1791-ben Londonba, a korszak legaktívabb koncertéletével büszkélkedhető városába utazott. Az élete legjelentősebb sikereit és legnagyobb bevételét jelentő angliai tartózkodás után aztán valóságos nemzeti hősként tért vissza Bécsbe, A teremtés néhány évvel későbbi bemutatóját követően pedig népszerűsége Európa-szerte az egekig szárnyalt.

lehetőségeket – művészieket és kultúrpo-litikaiakat egyaránt. Van Swieten még az 1780-as évek második felében szervezte meg arisztokrata patrónusokból álló társa-ságát (Gesellschaft der Assoziierten), amely elsődleges céljának tekintette a felvilágoso-dás eszméit közvetítő, nagyszabású orató-riumok előadását. Ötszáz dukátot fi zettek Haydnnak a van Swieten által németre fordított és átírt szövegkönyv megzenésíté-séért, és a társaság az előadás költségeit is magára vállalta.

Van Swieten nem csupán a librettót készí-tette el, de műkedvelő és igen tehetségtelen komponistaként a megzenésítésre is tett néhány – amúgy igen jó – javaslatot, ame-lyek többségét Haydn megfogadta. A kom-pozíciós munka 1796 őszén kezdődött: Johann Georg Albrechtsberger, a korabeli Bécs talán legfontosabb zeneszerzéstanára arról írt egy levelében ifjú tanítványának, bizonyos Ludwig van Beethovennek, hogy hallotta Haydnt improvizálni készülő oratóri-umának egyes témáira. A következő év vé-géig elkészült a teljes mű, 1798 márciusá ra pedig a szólamok is készen álltak. A bemu-tatóra az Assoziierten zártkörű rendezvé-nyén került sor a Schwarzenberg-palotában 1798. április 30-án. A hatás leírhatatlan volt.

Fredrik Samuel Silverstolpe svéd követségi tanácsos, Haydn közeli barátja a követke-zőképpen tudósított az első előadásról:

„Senki, még van Swieten báró sem ismerte azt a részletet, amely a fény teremtését ábrázolja. Haydn arckifejezése olyan volt, mintha elharapta volna a nyelvét, akár azért, mert megilletődöttségét akarta lep-lezni, akár azért, mert meg kívánta tartani magának a titkát. És abban a pillanatban, amikor a fény kiszakadt a sötétségből, úgy tűnt, hogy a zeneszerző csillogó szeméből fénysugarak törnek elő. Olyan mértékű volt a megbabonázott bécsiek csodálkozása, hogy az előadók néhány percig nem is tudtak tovább játszani.”

A nyilvános premiert 1799 márciusában tartották a Burgtheaterben mintegy 180 fős előadógárdával, s még az év decemberé-ben sor került a mű első jótékony célú előadására, amelyet számos hasonló követett. Haydnt nagy örömmel töltötte el, hogy – Händel Messiásához hasonlóan – oratóriuma jótékonysági koncertek kedvelt darabja lett. „Tudom, hogy Isten kedvel en-gem – mondta egy alkalommal Griesinger-nek –, de a világnak is tudnia kell, hogy nem vagyok haszontalan tagja a társadalomnak, és hogy az ember tehet jót a zene által is.”

A mű kezdettől fogva rendkívüli népszerű-ségnek örvendett, s még Haydn életében előadták Európa szinte valamennyi orszá-gában. A fenséges tematika, a felvilágoso-dás és a romantika határának történelmi pillanata, a zeneértőket, műkedvelőket és az egyszerű nagyközönséget egyaránt megcélzó esztétikai alapállás, és a zene elképesztő minősége együttesen tette A teremtést a korszak legjelentősebb és legsikeresebb alkotásává. Büszkesége, a műhöz fűződő személyes érzelmei, nem


utolsó sorban pedig a várható nyereség arra vezették Haydnt, hogy saját maga adja ki a kottát, előfi zetőket gyűjtve hozzá Európa valamennyi nagyvárosából.

1799 júniusában a következő nyílt levelet jelentette meg az Allgemeine Musikalische Zeitungban: „Oratóriumomnak, A terem-tésnek itt aratott sikere, valamint a Musi-kalische Zeitung 16. számában nyilvánított

azon óhaj, hogy művem terjesztését ne engedjük át a külföldnek, amint az eddig gyakran történt – arra indított, hogy magam gondoskodjam róla. A mű tisztán és ponto-san metszve, jó papírra nyomva, a német mellett angol szöveggel három, legfeljebb négy hónapon belül megjelenik, éspedig teljes partitúra formájában. Így munkám teljes egészében kerül a közönség kezébe. A szakértő áttekintheti és megítélheti; amennyiben pedig a mű valahol előadásra kerül, a szólamok kimásolása semmiféle nehézséget nem okoz.”

Az 1800 tavaszán megjelenő kiadás – több mint négyszáz előfi zetővel! – nyilvánvalóan hozzájárult a darab rendkívüli játszott-ságához, s ettől kezdve Haydn számos zenekartól kapott lelkes levelet, amelyekből az idősödő, egyre nehezebben komponáló szerző újabb és újabb erőre kaphatott. A teremtés jelentőségét aligha érzékeltetheti jobban a franciaországi bemutatón játszó együttes Haydnhoz írott levelének egy részlete:

„Nem múlik el esztendő anélkül, hogy e fennkölt zeneszerző új művével meg ne igézze a művészeket, fényt derítve mun-

kájukra, hozzájárulva a művészet fejlő-déséhez, kiterjesztve a harmónia belát-hatatlan útjait és bebizonyítva azt, hogy nem találkozik megállást jelző határkővel, aki Haydn sugárzó, a jelent megszépítő s majdan a jövőt gazdagító nyomdokain jár. Az új oratóriumban megszületett impozáns alkotás azonban – amennyiben ez lehet-séges – felülmúlt mindent, amivel e tudós zeneszerző annak előtte bámulatba ejtette Európát. Az örök világosság tüzét utánozva e műben, úgy tetszik, Haydn önnönmagát festi, mindannyiunk számára bizonyságául annak, hogy neve éppoly soká ragyog majd, mint a csillagoké, melyektől a fényét kölcsönözni látszik.” •

2009. január 1. 19:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremÚjévi hangverseny

Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2Km.: Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus, Simona Šaturová (szoprán), Bernard Richter (tenor), Nathan Berg (bariton)Vez.: Fischer Ádám

©Kossuth Kiadó, M

ojzer Kiadó, 2006. Minden jog fenntartva. A kiadvány részeinek vagy egészének jogosulatlan másolása, soksz

orosít

ása ti

los.

ISBN 963 09 4829 X

©

w w w.hangoskony vk lub.hu

H A N G O S K Ö N Y V

Szerb Antal fordításábanSzervét Tibor eloadásában

Casanova: A fiatal Caterina grófno

Irodalmi Fülbevaló

ulaattlaannn mmáássoooolláááássaaa,, ssookkss


Szerb Antal fordításábanSzervét Tibor eloadásában

Casanova: A fiatal Caterina grófno

©Kossuth Kiadó

artva. A kiadvány részeinek vagy egészének jogos

zorosítása ti

los.

ISBN 978-963-09-5819-6


Novel laválogatás

Rejtélyes történeteks

énéné

yy eegééésszéénnnneekk jjooggooossss

áásss

éénnnéénnnéénnneneneneeeetteteteeeekkkkkneenne


Novel laválogatás

Rejtélyes történetek

lmi i FülülbevevalóüFü

ómi

©Kossuth Kiadó, Mojzer Kiadó, 2006. Minden jog fenntartva. A kiadvány részeinek vagy egészének jogosulatla

n máso

lása

, sok

szor

osítá

sa ti

los.

ISBN 978-963-09-5818-9

w w w.kossuth.hu©Kossuth K iadó

w w w.hangoskony vk lub.hu©Mojzer K iadó

©

H A N G O S K Ö N Y V

gééésszzéénneekk jjooggoossuullaattllaann mm

áássoolláá

ssaa,, ss

oksz

o


Lázár Ervin

Csákányi Eszter eloadásában

Részlet Michelangelo freskójából


Új Magyar Zenei Fórum 2009

A GruffacsórRákai Zsuzsanna

„– Ha én használok egy szót – mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal –, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!– Az a kérdés – hitetlenkedett Alice –, vajon engedel-meskednek-e a szavak.– Az a kérdés – így Dingidungi –, ki az úr és kész.”

A modern zene közönsége idestova száz éve küzd azzal a sejtelemmel, hogy visszavonhatatlanul átkerült Lewis Carroll Tükörországába, ahol az általános érvényű tartalom és az egyedi, de megismételhe-tetlenségében is világosan értelmezhető, klasszikus forma egymástól elválasztha-tatlan kapcsolata nem több viktoriánus nosztalgiánál. Ebben a másik világban a Gruffacsór az úr, akivel csak a legjobbak, vagy éppenséggel a teljesen reményvesz-tettek küzdhetnek meg, mert a felkészület-lenek, mint Alice, Dingidungi fensőbbsé-gesen hozzáértő irányítása nélkül sosem fogják megtudni, miféle lehetséges jelentés rejtőzhet a „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” kezdetű vers összefüggéstelen hangsorai mögött.

Pedig a komponisták már a 20. század első éveiben is komoly erőfeszítéseket tettek an-nak érdekében, hogy műveik grammatikai rendszerét a lehető legpontosabban meg-világítsák hallgatóik számára, bebizonyítva, hogy megfelelő irányítás mellett az eszkö-

zök látszólagos véletlenszerűsége mindig értelmes rendet alkot. A művészi autonómia biztosítékaként felfogott szerkezeti összefüg-gések feltárásának folyamatát Schönberg például az érzéki szépséggel egyenrangú esztétikai élménynek tekintette, és annak érdekében, hogy a különös szellemi kaland ízére rászoktassa túlságosan konzervatív ízlésű hallgatóit, többször is megpróbál-kozott színvonalas előadásokat garantáló, a kompozíciók értelmezését szakavatottan segítő zenei társaságok alapításával. Első önálló kezdeményezése, a Vereinigung Schaffender Tonkünstler (Zenei Alkotóművé-szek Társasága) ugyan csak az 1904/5-ös koncertszezont élte túl, Mahler-, Strauss- és Zemlinsky-bemutatóival azonban nagy hatást gyakorolt kortársainak fantáziájára.

Többek között fi atal magyar komponisták érdeklődését is felkeltette az ötlet, hogy saját előadói apparátusuk megteremtésé-vel tegyenek szert jelentősebb befolyásra a koncertlátogatók esztétikai ítélete fölött. 1911-ben ebből a gondolatból született

meg az Új Magyar Zene Egyesület (UMZE), amely azonban az ügyvezető igazgató, Bartók és a tagok csalódott bosszúságá-ra hasonló sorsa jutott, mint Schönberg társasága néhány évvel korábban. Bár öt kamarazenei hangversenyt terveztek az 1911/12-es évadra, műsorukon kortárs szerzők és – a mendelssohni újdonság szellemében – francia barokk mesterek műveivel, végül mindössze négy valósult meg, amelyeket a kritikusok lelkesedése mellett a jóval kevésbé elkötelezett hallga-tóság közönye fogadott.

Az UMZE szelleme csak évtizedekkel később éledt fel újra: 1997-ben mutatko-zott be a Budapesti Őszi Fesztiválon az egykori egyesület előtt tisztelgő UMZE Kamaraegyüttes, Rácz Zoltán elszántságán keresztül visszhangozva Berény Róbert lelkesedését, aki az egykori UMZE első, 1911. decemberi koncertje után azzal fejezte be beszámolóját a Nyugatban: „Hölgyeim és uraim! Legyenek az Umze tagjaivá! Járjanak el a koncertjeikre. Fizessenek a je-gyekért. Meglássák, érdemes.” •

2009. január 12. 19:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremAz Új Magyar Zenei Fórum 2009 zeneszerzőverseny döntő-gálakoncertje

Nagyzenekari kategória:Dinyés Dániel: L’aria si rinnovaHorváth Balázs: Borrowed IdeasVarga Judit: Le Temps retrouvéZombola Péter: Symphony, No. 1/bKamaraegyüttes kategória:Bella Máté: Chuang Tzu’s DreamDargay Marcell: An[a]them[a]Dinyés Dániel: Játékok – haladóknak 9–99Sáry Bánk: MégisKm.: Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, UMZE KamaregyüttesVez.: Keller András, Rácz Zoltán

Sáry Bánk, Dinyés Dániel, Horváth Balázs, Dargay Marcell, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit

01-491-01_szimfonikuskorkep_2009_mupamag_210x297.indd 101 12/12/08 5:38:35 PM

16


17

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.huÉlmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000

STRATÉGIAI MÉDIA-P A R T N E R E I N K

S T R A T É G I A IP A R T N E R E I N K

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztáraiban (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban.A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000

Január 19.

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara19.30

Január 24.

Debreceni Filharmonikus Zenekar19.30

Január 28.

Szegedi Szimfonikus Zenekar19.30

Január 31.

Óbudai Danubia Zenekar19.30

Február 16.

MR Szimfonikusok19.30

Február 22.

Budafoki Dohnányi Zenekar19.30

Március 2.

Miskolci Szimfonikus Zenekar19.30

Március 10.

MÁV Szimfonikus Zenekar19.30

Március 17.

Savaria Szimfonikus Zenekar19.30

Április 6.

Gyôri Filharmonikus Zenekar19.30

Április 15.

Alba Regia Szimfonikus Zenekar19.30

Április 23.

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar19.30

Április 30.

Duna Szimfonikus Zenekar19.30

Május 7.

Budapesti Vonósok19.30

Május 16.

Pannon Filharmonikusok – Pécs19.30

Április 25.

Zuglói Filharmónia –Szent István Király Szimfonikus Zenekar

18.00

Magyar Szimfonikus Körkép 2009Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

01-491-01_szimfonikuskorkep_2009_mupamag_210x297.indd 101-491-01 szimfonikuskorkep 2009 mupamag 210x297.indd 1 12/12/08 5:38:35 PM12/12/08 5:38:35 PM


Academy of St. Martin in the Fields

Mester, tanítvány és egy távoli rokon Kovács Sándor

A Mester utolsó és a Tanítvány első szimfóniája szólal meg – egy igen népszerű hegedűverseny mellett – ezen a hangversenyen. Joseph Haydn 1795-ben, 62 éves korában komponálta azt a D-dúr szimfóniáját, amely utóbb a szorgalmas bécsi zenetudós, Eusebius Mandyczewski lajstromában a 104-es számot kapta. A második londoni turné végén hangzott el először a darab, Viotti közel hatvan tagú zenekarának előadásában. Mint minden londoni szimfónia (a két turnén Haydn összesen tucatnyit alkotott), ez is tartogatott némi meglepetést a publikumnak.

Ezúttal azonban nem az keltett derültséget, hogy az üstdobos egy lehetetlen pillanat-ban hatalmasat üt a hangszerére, mint a ’94-es G-dúrban, még az első londoni sorozaton, vagy hogy katonazenekarok intsrumentumai színesítik a hangzást és a közismert takarodó-dallam is felharsan, mint a 100-as, úgynevezett Katona-szim-fóniában. Szokatlan a londoniak számára éppenséggel az lehetett, hogy az új műben nincs semmi különlegesség – témái végte-lenül egyszerűek, lapidárisak. A nyitótétel lassú bevezetője például az alapelemekből indul ki: „d” alaphang ismételgetés után a legközelebbi rokon, az „a” szól, előbb felfe-lé, majd lefelé. A gyors rész főtémája, ami melléktémaként is visszatér, pedig sima,

18

Sir Neville Marriner


19

skálaszerű dallam. A lassútétel alapötlete szinte játékos: a dallam előbb felfelé lép, majd le, aztán tölcsérszerűen még feljebb és még lejjebb és így tovább. A látszólag gyermeteg ötletből azonban megrendítő hatású kompozíció kerekedik ki. Eleinte minden szabályosan alakul: szinte iskolás, nyolcütemes periódusok követik egymást. Az egyik azonban váratlanul hosszabbra nyúlik: mintha egy titkos kaput érintenénk. A drámai középrész után, az úgynevezett visszatérésnél ez a kapu kinyílik. Szinte megáll az idő: kilépünk a végtelenbe, a világűrbe. Kétszer ismétlődik meg ez a fur-csa kaland, másodjára rövidebben, inkább emlékként. A száz esztendeje született nagyhatású zenetudós-professzor, Bartha Dénes hívta fel növendékei fi gyelmét arra, hogy röviddel a mű komponálása előtt látogatta meg Haydn Herschell hatalmas csillagászati távcsövét s kémlelte benne a titokzatos eget… Lendületes, vicces tánc-tétel után a fi nale egyértelmű búcsú a lon-doniaktól, s kicsit a műfajtól is, hiszen élete hátralevő 14 esztendejében Haydn nem írt több szimfóniát. A kezdet rusztikus, népies dudamuzsika. Egy erősen nacionalista hor-vát kutató eredeti horvát népdalnak vélte, még az sem elképzelhetetlen, hogy némi joggal. Haydn a szülőföldjére emlékezhetett a melódiával – és arrafelé sokféle nép élt, él ma is. A vidám dallam után megszólaló lágyabb melódiában pedig félreérthetet-len a búcsú gesztusa. A kicsiny falucska, Rohrau szülötte most már gazdag és világ-híres Haydn doktorként szomorúan, mégis elégedetten köszön el attól a világvárostól, amelyben legnagyobb sikereit aratta.

A fi atal Beethoven nagyjából egy évig, Haydn két londoni turnéja közti hónapok-ban volt a komponista növendéke. A kap-csolat nem alakult szerencsésen, az örege-dő világsztár kevés gondot fordított az ifjú vadóc nevelésére, s a duzzogó Beethoven titokban más tanárokhoz is fordult, de azért tisztelte Haydnt. Talán ezzel is magyarázha-tó, hogy első szimfóniáját aránylag későn, harmincéves korában komponálta, akkor,

amikor már nyilvánvaló lehetett számára, hogy nem riválisként lép fel a mesterrel szemben. Az 1800. április 2-án bemutatott C-dúr mű szerkezetében hagyományosnak mondható, hangvételében, részleteiben azonban sok az újdonság. A nyitótétel lassú bevezetője például rögtön egy szokatlan hangnemi kanyarral indul: az első két ak-kord azt sejttetné, hogy F-dúr lesz a darab alaphangneme. A gyors rész főtémája hallatlanul energikus, s ez a lendület a későbbeikben sem hagy alább. A premier közönsége alighanem érezhette, hogy bár a keretek még a régiek, ezúttal már egy új kor embere szól hozzájuk. A szeliden rin-gatozó Andante cantabile érdekes módon a kompozíció legkevésbé újszerű része; mit sem tud azokról a mélységekről, amelyeket némely korábbi zongora szonáta lassúja érintett. A harmadik tétel felirata ugyan Menuetto, XIV. Lajos hajdani kedélyes úri táncától azonban igen messzire rugaszko-dik – nehéz elképzelni a Napkirályt, amint a száguldóan sebes zenéhez igazítgatja köszvényes lábait. A legmerészebb talán mind közül a fi nale. Hatalmas ütéssel kezdődik, ami után mintha nagy nehezen szedné össze magát a zenészek csapata, tétova skálázgatás vezeti be a gyors főrész főtémáját – ami valójában egy felgyorsított kontratánc. A francia forrdalalom előtti időkben ez a 2/4-es (vagy 4/8-os) tánc a polgárság zenei jelképének számított (lásd például Mozart Don Giovannijának híres jelenetét, ahol menüett, kontratánc és „teutsch” – valójában keringőféle – együtt szól). A forradalom és az azt követő rémes terror után persze minden megváltozott. A kontratánc immár a megszépítő mesz-szeségből, az illúziók ködéből szól hozzánk: mese volt, tán igaz sem volt…

Mendelssohn e-moll hegedűversenyét hallgatni Haydn után és Beethoven előtt azért ígér különös élményt, mert a korai romantikának ez a mestere éppen a har-madik nagy klasszikus, Mozart művészetét tekintette legfőbb példájának. Mozarti könnyedség és dallamgazdagság jellemzi ezt az 1845-ben bemutatott kompozícióját is. A nyitó szonátatétel különösen világos, áttetsző szerkezetű. Két tulajdonsága tér el a hagyománytól: egyrészt a szólóhangszer rögtön az elején szerepet kap (nincs tehát külön zenekari és szólóexpozíció, mint a Mozart-versenyművek túlnyomó többség-ében), másrészt a témákat kombináló és különféle hangnemeket érintő szokásos kidolgozást hallatlanul eredeti ötlettel követi

a repríz: a hegedű virtuóz akkordfelbon-tásokat, egyfajta kadenciát játszik, s ez alatt szólal meg újra eredeti hangnemben a főtéma – ezúttal a zenekar vonósain. A szünet nélkül (attacca) következő lassú voltaképp csendes-álmodozó, aránylag rövid intermezzo, amely ugyancsak szünet nélkül vezet át a fi naléba. A záró E-dúr zene a Szent Iván-éj tündérvilágát idézi – még az alaphangnem is azonos a 17 évesen alkotott híres Nyitányéval. •

Hegedűsök, ha találkoznak

A St. Martin in the Fields kamarazenekar arról a híres londoni templomról kapta a nevét, amelyben fél évszázada, 1959. november 13-án az akkor még csupán 13 muzsikusból álló együttes bemutat-kozó hangversenyét tartotta. Az igen sikeres premier után Neville Marriner hegedűművész csapatával hamar szer-ződést kötöttek a lemezkiadók, növelte a gárda hírnevét a Proms sorozaton való részvétel is. Eleinte főleg barokk műveket játszottak, karmester nélkül, a reper-toár és vele a létszám a 70-es évektől fokozatosan bővült. Ma a teljes együttes 45 tagból áll és karmester – többnyire Marriner – irányításával játszik, akár 20. századi darabokat is (a barokk re-pertoárt rendszerint kisebb létszámmal adják elő).

Janine Jansen holland hegedűművész-nő muzsikus családban született: a 21. század elején kezdte nemzetközi karri-erjét. Ő is nagy feltünést keltett a londoni Proms sorozaton. Számos CD-felvétel készült vele, az egyik Mendelssohn ver-senyművét is tartalmazza. Újabban egy 1728-ban készült Stradivari-hangszeren játszik.

2009. január 13. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremAz Academy of St. Martin in the Fields hangversenye

Haydn: D-dúr („Londoni”) szimfónia, Hob. I:104Mendelssohn: e-moll hegedű-verseny, op. 64Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21Km.: Janine Jansen (hegedű)Vez.: Sir Neville Marriner


20

Leonidasz Kavakosz

Északi fényFilip Viktória

Kavakosz életében nem ez az egyetlen mérföldkő, ami Jean Sibeliushoz, a fi nn zene világszerte nagyra becsült reprezentánsá-hoz kötődik. Az 1967-es születésű hegedűs nemzetközi karrierje egy olyan versenyen kezdődött, amit Helsinkiben rendeztek, és Sibeliusról kapta a nevét. 1985-ben vitte el az első díjat (megosztva Ilja Kaler orosz he-gedűssel) az ötévente rendezett megméret-tetésről, amelyen korábban olyan művészek diadalmaskodtak, mint Oleg és Pavel Ko-gan, vagy Viktoria Mullova. A szigorú bírák között ott ült Igor Ojsztrah (David Ojsztrah fi a), az elnök pedig Jukka-Pekka Saraste, az Oslói Filharmonikusok zeneigazgatója volt. Jólesően meglepő szál e történetben, hogy harmadik helyen Szabadi Vilmos végzett – második díjat nem adtak ki.

Három évvel később Kavakosz nevét mint a genovai Nemzetközi Paganini Hegedűver-seny győzteseként emlegették, aki 1988-

ban többek között Akiko Suwanait előzte meg egy olyan zsűri döntésének értelmé-ben, ahol Ruggero Ricci is helyet foglalt, és melynek korábbi elnökei között Yehudi Menuhin nevét is megtalálhatjuk.

A fényes sikereket újabbak követék, köztük az 1991-es, a „komolyzene Oscarjának” becézett Gramophone-díj, amely a Le Monde de la Musique magazin Choc-díja és a MIDEM Classical Awards mellett a legrangosabb nemzetközi elismerés, amit előadó valaha is kaphat, és a világ hang-lemeziparát képviselő kritikusok és kiadók szavazatai alapján ítélnek oda. Kavakosz a versenyművek felvételei között lett első a BIS Records által kiadott lemezzel, amelyen a Lahti Szimfonikus Zenekar kísérte és Osmo Vänskä vezényelte Sibelius-hegedű-verseny szerepel – kétszer. A zeneszerző egyetlen hangszeres versenyművének ugyanis két változata van, de a koncert-

termekben csak a második, átdolgozott verziót hallhatjuk. S hogy miért? Annak külön története van.

Sibelius első kiugró sikerét zenekari művel, az En Sagával aratta, de az igazi áttörést a Finlandia című szimfonikus költemény hozta meg számára 1900-ban. Alkotómunkássá-gának fő termése hét szimfóniája, amelyek 1989 és 1924 között keletkeztek, a híresen szép d-moll hegedűverseny a második és harmadik között íródott. Sibelius pályája akkoriban ívelt felfelé, és a concerto gondo-lata szüntelenül foglalkoztatta. Korábban már meg is egyezett német barátjával, Willy Burmesterrel, a Helsinki Filharmonikusok koncertmesterével a bemutatóról, ám Sibe-lius mégis magára maradt, mert a világjáró virtuóznak nem feleltek meg a koncertidő-pontok: egy hónap várakozást kért Sibe-liustól. A komponista azonban rendkívül türelmetlennek bizonyult. A szerző felkérte Leo Funteket és Jacques Thibaud-t is, akik nemet mondtak, hiszen a Sibelius még a célegyenesben is dolgozott a harmadik tétel Fináléján. Egyetlen hegedűs vállalta a kockázatos felkérést, mégpedig Viktor Novaček, magyar származású muzsikus, aki egykor Joachim József tanítványa volt. Novaček végül 1904. február 8-án játszotta el a versenyművet a szerző vezényletével a helsinki egyetem dísztermében, és a koncertet 10-én és 14-én is megismételték. A kritikusok jóindulattal fordultak a mű felé, ami azonban mégsem hozott átütő sikert. Sibelius és a publicisták is a hege-dűs technikai felkészületlenségét okolták, a számításból csak azt hagyták ki, hogy a darab az utolsó pillanatig formálódott, így nagyon kevés idő jutott a gyakorlásra és a memorizálásra is.

Ezek után a művet Sibelius átdolgozta, helyenként újrahangszerelte, és egy évvel az ősbemutató után ismét nyilvánosság elé bocsátotta, immár Berlinben. A szólista Karl Halir volt, a zenekart Richard Strauss

Mint ahogy a napszél fest kékeszöld és ibolyaszín fényeket a hófödte, sarki tájra, úgy festette meg Leonidasz Kava kosz görög hegedűművész Jean Sibelius fi nn zeneköltő hegedűversenyének valódi színpompáját azon a lemezen, amely 1991-ben Gramophone-díjat nyert. Magyarországon a sarki fény ritka jelenség, de egy februári, hűvös estén mi is részesei lehetünk e tündöklő-zenés csodának.


21

vezényelte. Később ezt a hegedűversenyt Sibelius Vecsey Ferencnek ajánlotta, aki akkoriban csodagyerekként koncertezett Európában, és 1903-ban, tízévesen a hege-dűverseny első változatának keletkezésé-nek évében mutatkozott be Berlinben.

Felmerülhet a kérdés, hogy napjaink sikeres hegedűművésze, Leonidasz Kavakosz miért gyakorolja, miért játssza lemezre a korábban ellentmondásosan megítélt zeneművet annak elfogadott és népszerű változata mellé? Amikor 2008 márciusában alkalmam nyílt beszélgetni vele, és tisztán áttetsző, pózoktól men-tes, mégis energikus hegedűhangjáról kérdeztem, ezt válaszolta: „A legfontosabb számomra az, hogy a zenét nem a saját céljaimra használom. A zenét szolgálni kell, respektálni kell a zenei szöveget: a ze-neszerző gondolatait próbálom megérteni a kompozíción keresztül, és nem a saját

ötleteimet és érzéseimet viszem bele az előadásba. Természetesen megpróbálok a személyességre törekedni, de csak addig a pontig, amíg az nem zavarja a zeneszer-ző személyiségét, és azt, amit ő mondani akart. Mint elvet azt szeretném követni, hogy ne legyek magamutogató. Hogyha azt szeretném kifejezni, amit én érzek, amit én gondolok, akkor saját zenét írnék, de Mozartot, Paganinit, Beethovent vagy Brahmsot nem lehet úgy játszani, hogy magamat eléjük helyezem. A darabok nem rólam, hanem róluk szólnak: a szol-gálatába kell állnunk ezeknek a tehetsé-ges embereknek. Végh Sándortól kaptam pályám során a legszebb bókot, amikor tanácsot kértem tőle a jobbkéz-technikám-mal kapcsolatban. Ekkor mondta azt, hogy én nagyon személyesen, de egyáltalán nem magamutogatóan játszom. És így is kell játszani: ez az az elv, amit követni szeretnék.”

Kavakosz 1991 óta bejárta a világot, játszott az Izraeli Filharmonikusokkal, a La Scala Zenekarral, a Londoni Filharmonikusokkal, dolgozott többek között Pierre Boulezzel, Zubin Mehtával, 2007-ben átvette Sir Roger Norringtontól a Camerata Slazburg művészeti vezetését, és karmesterként is egyre nagyobb sikereket ér el. Magyaror-szágon visszatérő vendégként üdvözöl-hetjük, hiszen adott már koncertet Nagy Péterrel, Perényi Miklóssal, Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral. Ezúttal a Philadelphia Zenekarral érkezik Christoph Eschenbach vezényletével, hogy játékával, mint északi fény ragyogja be a februári, fagyos éjszakát. •

2009. február 12. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremA Philadelphia Zenekar hangversenye

Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47Schubert: IX. („Nagy” C-dúr) szimfónia, D. 944Km.: Leonidasz Kavakosz (hegedű)Vez.: Christoph Eschenbach

100 év siker

Az 1900-ban alapított Philadelphia Ze-nekar egyike a világ legjobb szimfonikus zenekarainak, amely az elmúlt évszá-zadban folyamatosan kiemelkedő tel-jesítményt nyújtott: számos nemzetközi turné, a legtöbb eladott lemez, és olyan különleges hangfelvételi technikával rögzített albumok sora fűződik a zenekar nevéhez, amelyre nem volt példa. Az el-múlt több mint 100 év során csupán hét zeneigazgató állt az együttes élén: Fritz Scheel (1900–07), Carl Pohlig (1907–12), Leopold Stokowski (1912–41), Ormándy Jenő (1936–80), Riccardo Muti (1980–92), Wolfgang Sawallisch (1993–2003), és Christoph Eschenbach (2003–08). Ezt a gazdag tradíciót Charles Dutoit viszi to-vább, aki 2012-ig vezető karmestere és művészeti tanácsadója a Philadelphia Zenekarnak.

Leonidasz Kavakosz (fotó: Yannis Bournias)


Dvořák-maraton 2009

BemelegítésMikusi Eszter

Mire a lipcsei Musikalisches Wochenblatt hasábjain megjelentek e lelkes sorok, Antonín Dvořák (1841–1904) már majd’ negyvenesztendős volt. Mégis, a cikkíró mintha valamiféle legkisebb királyfi alakját vetítené elénk, aki által végre megtört

„A gát átszakadt, a régi varázslat egy csa-pásra megtört. Körülbelül egy évvel ezelőtt a német zenei életet villámcsapás-szerűen érték egy Prágában élő csodálatos tehet-ségről szóló hírek, akinek kitartó alkotói lendülete megdöbbentő produktivitással és a dallamok feltűnő gazdagságával pá-rosul, és aki évek óta halmozza fel az ihle-téből kipattant kincseket, amelyek éppoly titokzatosak, mint amennyire tetszetősek.”

a gonosz, „régi varázslat” – vagyis aki egyrészt ötvözni tudta a „szláv individua-litást és a magasabb művészi formákat”, másrészt önmagának és műveinek ha-záján kívül is képes volt hírnevet szerezni. A legkisebb királyfi ságnak azonban ára

van: a dédelgetett kedvenc alakját addig szokás tökéletesíteni, amíg az ideálissá nem fényesedik. Nem csoda hát, hogy a huszadik század végének deheroizálás-ra hajlamos történészeinek akadt némi módosítanivalójuk a ránk hagyományozott Dvořák-képen.

„A zenetörténet leghíresebb hentese, An-tonín Dvořák” például kétségkívül hatásos felütésként szolgál jónéhány életrajz-ban – csak épp tartalma nem felel meg a valóságnak. Mert bár a zeneszerző apja, a zenerajongó mészáros és kocsmáros valóban szerette volna, ha legidősebb fi a a nyomdokaiba lép, a gyerek feltűnő tehetségét látva végül mégsem elle-nezte, hogy az a zenei pályát válassza. Úgy tűnik azonban, a világhírig vezető út eleje eredeti formájában nem tűnt kellően rögösnek néhány romantikusabb lelkű életrajzíró szemében, akik annak ellenére fogadták el hitelesnek Dvořák 1937-ben „előkerült” mészáros tanoncbizonyítványát, hogy a zeneszerzőtől származó önéletrajzi beszámolók efféle hivatalos tanulmányok-

Schiff András Kelemen Barnabás

22


23

ról említést sem tesznek. A bizonyítványról csak az 1980-as évek végén derült ki, hogy hamisítvány.

Ez a történet szorosan hozzátartozik a Dvořák-életrajzok talán legordasabb közhe-lye, a „Dvořák, a nép egyszerű gyermeke” fordulat hátteréhez. Persze mint minden közhely, ez is tartalmaz igazságot: egy leve-le tanúsága szerint a zeneszerző világszer-te elismert művészként sem tartotta magát többnek „egyszerű cseh muzsikusnál”, feszengett minden őt ünneplő ceremónián, és ha csak lehetett, távol maradt a tisztele-tére szervezett rendezvényektől. Érett férfi -ként, a New York-i Nemzeti Konzervatórium tanáraként bármekkora nagyrabecsülésnek örvendett is Amerikában, heves honvágy gyötörte vysokái birtoka után, ahol estén-ként együtt üldögélhetett a bányászokkal a

helyi kocsmában. Egy angol zenetörténész utóbb egyenesen Eliza Doolittle-höz hason-lította a cseh zeneszerzőt, aki társadalmi felemelkedése ellenére éppúgy megőrzött valamit „egyszerű paraszti természetéből”, mint a My Fair Lady főhőse. Ezek az idilli karakter- és zsánerképek azonban sajnos alapjaiban határozták meg a Dvořák mű-veiről való beszédmódot is, igencsak leszű-kítve annak horizontját. Így például a New York Times Dvořák-nekrológjának szerzője az „utolsó naiv muzsikust” látja benne, aki a „különféle fi lozófi ai irányzatoktól érintetlenül örvendezett a zene önmagában való szép-sége felett”. Egy másik méltatója Dvořák „megnyugtató és háborítatlanul egészsé-ges”, egy harmadik pedig „rendkívül józan, robusztus” és ismét csak „egészséges” zenéjét dicséri, amelyet pozitív példaként állít szembe a századfordulós zene deka-denciájával. Mindez ráadásul kiegészül a problémátlanul és szinte öntudatlanul alko-tó zseni hamis imázsával, akinek keze alól egy lendülettel, javítás nélkül szaladnak ki a kész remekművek – pedig a ránk maradt vázlatok egyértelműen bizonyítják, hogy Dvořák valójában inkább a 17–18. század fúró-faragó, gondos „mesterember-zene-szerzőinek” volt méltó örököse.

Dvořák saját korához képest kétségkívül konzervatívnak ható zenéje ugyanakkor a fentiekkel homlokegyenest ellentétes reakciókat is kiváltott. A huszadik század középső harmadának egyik legjelentősebb teoretikusa, Theodor Wiesengrund Adorno például hevesen elítélte a zeneszerzőt,

amiért az lealacsonyodott a századforduló „regresszív” zenei ízléséhez, s úgymond olcsó szentimentalizmussal elégítette ki a reakciós közönség igényeit, elállva ezzel a haladás és fejlődés útját. Manapság persze senkinek sem jutna eszébe ezen a hithű evolucionista alapon megítélni egy zene-szerző életművét, ám az valóban fi gyelemre méltó, mennyire „körön kívüli” benyomást kelt a Dvořák-zene a késő 19. század kontextusában nézve. Kurt Honolka szerint például a cseh szerzőt – számos kortársával ellentétben – egyáltalán nem foglalkoztatták a tonális érzet elbizonytalanításának, sőt megszüntetésének lehetőségei, s abban a korban, melyben számos műfajnak a mammut vált a kiinduló mértékegységévé, az ő utolsó szimfóniái jellemzően mindösz-sze negyven percesek. De nem csak ezek a tények nehezítik meg Dvořák beskatulyá-zását. Imádta Wagner zenéjét, ugyanakkor húsz éven át tartó, meleg barátság fűzte Johannes Brahmshoz – már csak ezért is bajosan lenne elhelyezhető kora két legje-lentősebb „iskolájának”, az abszolút és a programzene-hívők csoportjának bárme-lyikében. Ha egyszerűen a „cseh nemzeti iskola képviselője” bélyeget akarnánk rá-sütni, eszünkbe juthat egy levele, amelyben amerikai küldetésének célját foglalta össze: „Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, és aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Rövi-den: én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!” Ha pedig a vidéki élet nyugalmáért rajongó, imádott galambjait babusgató öregúr képe dereng fel előttünk, rögtön mellé kerül a technika vívmányaiért, a gőzmozdonyokért, a gőzhajókért és a fotográfi áért lelkesedő, világot járt muzsikus alakja.

Látjuk: Dvořák körül ugyancsak nyújtóz-kodnak a kérdőjelek, de bemelegítésnek ennyi talán elég is. Most pedig elkészülni, vigyázz február 28-án délelőtt rajtol a Dvořák-maraton! •

2009. február 28. 10:30Üvegterem, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előadóterem, Fesztivál Színház, Kék teremDvořák-maraton

A Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezésében, művészeti vezető: Fischer Iván

Fenyő László

Antonín Dvořák


24

A nyitókórusokat fergetegesnek találtam, még az első áriák is lekötötték a fi gyelme-met, de tudtam, hogy egy adott pillanat-ban – általában valamelyik végeláthatatlan tenor recitativo közepén – el fogok aludni. És elaludtam. Többnyire egy-egy osztálytár-sam méltatlankodó hátbavágására horkan-tam fel eladdig békés szunyókálásomból. Társaim gúnyoltak. Éppen úgy unták, mint én, de fegyelmezettek voltak.

Az évek múltak, és a sors úgy rendelte, hogy én is muzsikus legyek. Bach szinte összes orgonaművét eljátszottam a korálok kivételével, amelyeket egyszerűen nem értettem. Sokáig azt gondoltam, bennem van a hiba. 1985-ben megtisztelő felké-rést kaptam egy nemzetközi jótékonysági szervezettől: játsszak Bachot egy montre-ali gálahangversenyen, ahol a muzsika világának élő legendái lépnek fel, Menuhin vezényletével. Kezdő muzsikus kívánhat-e többet jósorsától?

Mégsem örültem, hiszen nem virtuóz műveket, hanem számomra érthetetlen és monoton korálelőjátékokat kellett a felkérés szerint játszanom. Már-már azt fontolgat-tam, hogy lemondom a meghívást, ám ekkor különös dolog történt. Baráti össze-köttetésen keresztül meghívást kaptam a legendás zongoravirtuóz, Vladimir Horowitz egyik New York-i zenés vendégségébe. Csodálatos délutánt töltöttem Madison utcai otthonában. Az öregúr és felesége elhalmozott bennünket fi gyelmességével és kedvességével, majd az agg zongoris-tafejedelem – némi szelíd kéretés után –

Mindörökké Bach

Félelem és megvilágosodásVarnus Xaver

Én Bach miatt szégyenkeztem a legtöbbet. Általános és középiskolás koromban mindig elmentünk a nagyheti Máté- vagy János-passió előadására – zenész fi atalként e hangversenyekről távol maradni nem tartozott a bocsánatos bűnök közé. Rajongtam Bach zongora- és orgonafúgáiért, a démoni sodrású prelúdiumokért, a zenekari szvitekért, de ha a passiók valamelyikét játszották, előre féltem.

eljátszotta nékünk Bach „Jöjj, népeknek megváltója” kezdetű korálelőjátékát Busoni átiratában.

És akkor megvilágosodtam. Mint eltévedt hajósok, kik alkonyi vizek mélyén meglát-hatták az elsüllyedt városokat, a tenger mélyén nyugvó ódon katedrálisok tornyait, úgy sejlett fel előttem Bach titokzatos belső világának, sorok között való olvasatának lenyomata. Azon a délutánon döbbentem rá: vannak zenék, amelyeket soha nem lehet annyira kifordítani önmagukból, hogy ne maradjon meg az a jellegzetes vezérfo-nal, amely mintegy lényege is a műnek: a Brandenburgi versenyeket, a zongoraszvi-teket játszhatják türingiai kúriák gyertyavi-lágú termeiben, avagy alkoholgőzös, New Orleans-i jazzklubok éjfél utáni, vastag füstű mámorában, megtörhetetlen ritmusfo-lyamatainak, belső dallam- és harmó-niavilágának égő döbbenete, ez a – jobb szó híján – csodának nevezett jelenség letagadhatatlanul benne van világutazó, nagyhírű művészek és műkedvelő, klavírozó háziasszonyok játékában egyaránt.

És ekkor jöttem rá, egykor mi altatott el. Az, hogy – túl fi atal lévén – a tőlünk már olyannyira távol álló, nehézkes, protestáns-barokk kárpit mögött semmit sem vettem észre abból a szerelmes és halállal barát-kozó univerzumból, amelynek mitológiáját senki nem tudta olyan pontosan-lázasan, mint ez a megkeseredett, lipcsei öregem-ber. S azóta varázsában és megbabonázva élek – egyfolytában éberen.

Visszatértem Kanadába, s így fordult javamra, mi addig bosszúságom forrása volt: néhány óra alatt vadul és szenvedé-lyesen szerettem bele az addig érthetetlen szépségnek hitt korálokba és passiókba. Amit Horowitztól kaptam, nem volt vidám, inkább az élet misztériumát ültette a szívembe. De Bach passiói és koráljai nem-csak szenvedésre és fájdalomra, de a leg-sötétebb felhőn átderengő napsugárra is emlékeztetnek. Azon a montreali koncerten éreztem meg először a muzsikus életének egyetlen lehetséges kegyelmi pillanatát: amikor Bach korálelőjátékának sírnivalóan szépséges pianissimóit ötezer ember hall-gatta lélegzet- visszafojtva, és amikor egy hangnál – ma is tudom még, melyik volt az a hang – mindannyiunknak, kik ott ültünk, kimaradt egy szívdobbanása. •

2009. január 22. 18:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremMindörökké Bach – Varnus Xaver előadás-hangversenyei – 1. részEisenachtól Weimarig (1685–1711)

2009. február 24. 18:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremMindörökké Bach – Varnus Xaver előadás-hangversenyei – 2. részWeimartól Lipcséig (1712–1750)

Varnus Xaver


25

Orgona-sztorik

OrgonaszínházFazekas Gergely

Fél évezred orgonairodalmát tekinti át az a különleges produkció, amelyben a hangverseny és a színház sajátos ötvözeteként az elmúlt ötszáz év legjelentősebb orgonista-zeneszerzőit nemcsak a műveikkel, hanem a róluk szóló történetekkel is megidézik. A főbb szerepekben: a Művészetek Palotájának orgonája, Fassang László és Mácsai Pál.

Az elképesztő gazdagságú orgonarepertoár sajátos keresztmetszetét nyújtó este történe-tei és anekdotái minden bizonnyal egyetlen nagy történetté fognak összeállni, e történet – és nem mellesleg a hangverseny műso-rának – középpontjában Johann Sebastian Bachhal. Hiszen a kortársak számára „amszterdami Orfeuszként” ismert Jan Pie-terszoon Sweelinck (1562–1621) a 17. század legjelentősebb orgonistáit tanította, azokat, akik megteremtették a nagy hatású észak-német tradíciót, amely nélkül Dietrich Bux-tehude (1637–1707) életműve aligha volna elképzelhető, s jól ismert a történet, ahogyan az ifjú Bach elgyalogolt Arnstadtból a távoli Lübeckbe, hogy az idős mestert hallja orgo-nálni. És ha a 17. századi orgonairodalom Bachhoz vezet, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy valamennyi utána következő zene-szerző őt tekintette kiindulópontnak, amikor orgonára komponált, legyen szó akár Liszt

Ferencről, akár a 20. század legjelentősebb francia orgonakomponistáiról, Jehan Alain-ról vagy Olivier Messiaenről.

A Mácsai Pál által elmesélt történetek persze nemcsak a zeneirodalom fontos szerzőiről és darabjairól szólnak, hiszen belőlük a hangszer története is kirajzolódik: az a hosszú és izgalmas fordulatokban gazdag út, amelyet az orgona a 16. század közepétől a 21. század elejéig, Antonio de Cabezón (1510 k.–1566) hangszerétől a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem monumentális orgonájáig bejárt. És hogy Wolfgang Amadeus Mozart születésnap-ján éppen az orgona kap főszerepet a Művészetek Palotájában, az ellen talán a „salzburgi csoda” sem tiltakozna, mert bár nem komponált kifejezetten orgonára, a hangszerhez való viszonyát jól tükrözi 1777. október 18-i levelének egy részlete:

„Amikor azt mondtam Stein úrnak, hogy nagyon szeretnék játszani az orgonáján, mivel az orgona a szenvedélyem, cso-dálkozva nézett rám. – Maga, a neves Clavierist szeretne egy olyan hangszeren játszani, melyben nincs semmi fi nomság, semmi kifejezés, melyen nem játszható se piano, se forte, mely mindig ugyanúgy szól? – kérdezte. – Számomra ennek semmi jelentősége – feleltem. – A szemem és a fülem számára az orgona lesz mindig is a hangszerek királya.” •

2009. január 27. 19:30Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem„Orgona-sztorik” – Fassang László és Mácsai Pál estje

Sweelinck: Balletto del granduca - variációkFrescobaldi: Toccata Terza (Per l’Organo da sonarsi alla levatione) Buxtehunde: C-dúr prelúdium, BuxWV 137Bach: g-moll fantázia és fúgaLiszt: B-A-C-H prelúdium és fúgaAlain: LitániaMessiaen: Joie et clarté des corps glorieuxImprovizációk „a la carte”

Mácsai Pál (fotó: SzoFi)

Fassang László


Orgonapárbaj

Ki a legény a gáton?Gurmai Éva

Sokan ismerik azt a történetet, melyben Johann Sebastian Bach készült orgonapár-bajra Drezdában. A nagyra becsült francia orgonista, rögtönző és zeneszerző, Louis Marchand (1669–1732) 1717-ben Drezdába jött és fergeteges sikerrel játszott a király előtt, melyért bőséges jutalomban részesült.

Az akkori drezdai koncertmester, Volumier írt Weimarba Bachnak, hogy késedelem nélkül utazzon Drezdába, és kockáztas-son meg egy zenei versenyt a fennhéjázó Marchand-nal. Bach örömmel tett eleget a meghívásnak, s miután meggyőződött kollégája tehetségéről, udvarias levélben

kihívta őt párbajra. Vállalta, hogy Marchand minden zenei feladványát rögtönözve megold, viszonzásul ugyanezt a készsé-gességet kérte tőle. A francia híresség nagy vakmerőségnek vélte e kihívást, amíg felte-hetően meg nem hallhatta Bach játékát. Az adott nap reggelén ugyanis szélsebesen távozott Drezdából. Bachnak, aki így egye-dül maradt a küzdőtéren, bőven maradt alkalma elkápráztatni az egybegyűlteket, s az elmaradt orgonapárbaj beírta magát a zenetörténetbe.

A Művészetek Palotájában 2009. február 19-én ismét egy francia és egy német orgonista méri össze tudását. A berlini Wolfgang Seifen és a párizsi Thierry Esca-ich világhírű orgonaművészek, s egyben komponisták, akik tökéletes technikai tudás és improvizációs képesség birtokában vannak. A magyar közönség 2006-ban már hallhatta Thierry Escaich nagysze-rű játékát a Mátyás-templomban, a 12. Magyar- Francia Orgonafesztiválon, vala-mint 2007 szeptemberében a Művészetek Palotájában, amikor a Rupert Julian által 1925-ben rendezett, Az operaház fantomja című klasszikus horrorfi lmet orgonaimp-rovizációval kísérte. E különleges vállalko-zás csak egyik merészsége az 1965-ben született művésznek, aki már a párizsi Conservatoire növendékeként nyolc zenei díj győztese lett: zeneelmélet, ellenpont-tan, fúga, orgona, orgonaimprovizáció, analízis, zeneszerzés és hangszerelés voltak a tárgyak, melyekből a legjobban teljesített. Ezt követte számos nemzetközi zeneszerzői díj, s nem maradhatott el ter-mészetesen az improvizációs nagydíj sem, melyet Strasbourgban szerzett 1991-ben. 1997 óta ő Maurice Durufl e utóda a párizsi St-Etienne-du-Mont-templomban. 1992-től a Conservatoire National Supérieur de Musique de Paris professzora, a francia orgonistaiskola nagy múltú improvizáci-ós hagyományának világszerte elismert nagykövete. Fellépéseit technikai fölényé-ért, játékának könnyedségéért, valamint határokat nem ismerő képzelőereje révén a kritika gyakran zseniként értékeli.

Párbajozni ma már nem a sérelmek „becsületes” orvoslásáért szoktak. Annál inkább virtusból, tisztességes erőpróbára hívva ki a másik felet. Ez a fajta megmérettetés igazi kihívás, mely különösen zenészek esetében, fület-lelket gyönyörködtető keretek között zajlik. A győztest zsűrije és közönsége kiáltja ki, öregbítve s fényezve ezzel hírnevét. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a legnagyobbak csatája mégannyira kívánatos és emlékezetes marad. Még akkor is, ha a párbaj valójában meg sem történik.

26

Thierry Escaich


27

2009. február 19. 19:30Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem„Orgona-párbaj” – Wolfgang Seifen (Berlin) és Thierry Escaich (Párizs)

J. S. Bach, Marchand, Seifen, Escaich művei és improvizációkHázigazda és műsorvezető: dr. Batta András

Nem kisebb személyiség az orgonapárbaj német résztvevője, az 1956-os születésű Wolfgang Seifen orgonaművész, zeneszer-ző sem. Regensburgban és Aachenben folytatta zenei tanulmányait, pályája az utóbbi városban, a Nikolauskirche orgonis-tájaként indult. Tevékenységi köre csakha-mar kiegészült kórus- és zenekarvezetéssel, tanítással és zeneszerzéssel. 1989 és 1992

között improvizációt és liturgikus orgona-játékot tanított Stuttgartban, ugyanezt a két tárgyat oktatta később Düsseldorfban, a Robert Schumann Főiskolán, és 2000-től a berlini zeneakadémián. Seifen a katolikus egyházzene kulcsfontosságú személyisége, aki 2006-ban Missa Solemnist komponált XVI. Benedek pápa 80. születésnapjára. Számos CD-felvétel rögzíti kompozícióit,

koncertjeit, improvizációit. Világhírnevét koncertjeivel is megalapozta, melyek során Európa számos országába, Japánba, és az Egyesült Államokba is eljutott.

A budapesti „párbajon” Johann Sebastian Bach, Louis Marchand műveit, valamint saját kompozícióikat játsszák a művészek. Emellett nagy szerep jut az improvizációnak, melynek témafeladványaihoz a közönség is csatlakozhat majd. A verseny szabályait házigazdaként dr. Batta András zenetörté-nész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora fogja ismertetni. Vesztese csak az lehet e „párbajnak”, ki nem tud elmenni, s meghallgatni e páratlan zenei viadalt. •

Wolfgang Seifen

Először nálunk!Csiszár Jenő megmutatja a családját

Téli úti cél:Átszambázott éjszakák Rióban

Halász Judit írása a mese fontosságáról

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

MEGJELENT A NŐK LAPJA ÉVSZAKOK TÉLI SZÁMA!

át

ElőszörCsiszármegmu

Téli úÁtszaRióba

Hala mfon

K

MÉVSZA

SOKNÁL!

A TARTALOMBÓL:


Purcell: A tündérkirálynő

Egy mozarti zseniMolnár Szabolcs

A tündérkirálynő (The Fairy Queen) Purcell életművének csúcsteljesítményei közé tartozik. Az angol zeneszerző műveit idehaza kevesen ismerik olyan jól, mint Vashegyi György. Együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar élén ezt a különleges semi-operát félig szcenírozott formában mutatja be a Művészetek Palotájában.

– Purcell hallatlanul részletes és a legki-sebb árnyalatra is érzékeny muzsikával beszélt az emberi lélekről. A pszichologi-zálásra fogékony mai közönség számá-ra – talán elkoptatott a szó – különösen modernnek hat.

– Purcell Mozarthoz hasonló, vele azo-nos súlyú géniusz: élete rövidsége, gyors lángolása is mozarti asszociációkat kelt. Sok a hasonlóság a két komponista között,

ám szerintem Purcell inkább zenei szerző, kevésbé színpadhoz kötött. Bár ki tudja, mi lett volna belőle, ha összehozza a sors egy Da Ponte-kaliberű librettistával…

– A semi-operák alapján nem lehet ezt megjósolni?

– Sokat komponált a színpad számára, e tevékenységének zenei csúcsa kétség-telenül a három befejezett semi-opera,

a Dioclesian (1690), King Arthur (1691) és a The Fairy Queen (1692). Zsenialitás sugárzik mindhárom darabból; ámulatba ejtő, ahogy a különböző hagyományok, az angol reneszánsz kóruspolifónia fantasz-tikus, zabolátlan, őrült, nonszensz harmó-niavilága, a korabeli francia zenés színház és az itáliai virtuóz énekstílus keverednek Purcell zenéjében és nemcsak e művekben, ám minőségi librettó híján azt hiszem, nem érdemes a pszichológiai ábrázolás igazi „operai” mélységei után kutatni.

– De a szerző pszichéjének mélységei azért kutakodásra érdemesek?

– Feltétlenül. Számomra Purcell amúgy is egyike az öt legfontosabb zeneszerzőnek. Egyebek mellett különösen az izgat benne, hogy az angol történelem legmozgalma-sabb időszakának végén élt, s talán ez hal-latszik is zenéjéből. A mai angol emberről nem feltétlenül jutna eszünkbe olyasmi, ami a 16–17. században nemzeti jellegzetesség lehetett: vad szenvedélyesség, vallási és politikai fanatizmus, valamiféle szélsőséges impulzivitás, tombolás. Miközben kedvenc zeneszerzőim többsége, Bach, Mozart, Haydn és Rameau a 18. században alkotott, korszakként a 17. század áll hozzám a leg-közelebb, s ebben biztosan szerepet játszik Purcell művészete is. Ő, Gesualdóhoz vagy éppen Rameau-hoz hasonlóan az európai zenetörténet egyik, a szó legpozitívabb értelmében vett legnagyszerűbb zsákutcá-ja, ahova újra és újra érdemes behajtani. Olyan csúcs, mely folytathatatlan.

– A tündérkirálynő zenéje a Szentivánéji álom korabeli előadásához készült. Hogyan kapcsolódik a mű Shakespeare vígjátéká-hoz, és hogyan fog a budapesti közönség találkozni vele?

– A cím Edmund Spenser I. Erzsébet királynőt allegorikusan magasztaló eposzára utal; maga a mű a Szentivánéji álom adaptációja. A United Company 1692-es és 1693-ban felújított produkciója

28


29

minden addigi próbálkozásnál lényegesen nagyobb költségekkel járt, a részletesen ránk maradt színpadi leírások gazdag látványosságokról árulkodnak és Purcell is e darabhoz írta mennyiségileg a legtöbb zenét semi-operái között: több mint kétórá-nyi tiszta zenei anyagot. Bár a szövegek ismeretlen szerzője korántsem alkotott Shakespeare-hez foghatót, az átalakítás mégis kivételesen jól sikerült, s a produkció, mai szemmel nézve rendkívüli, négy órát meghaladó hosszúsága ellenére fantaszti-kus élményt nyújthatott egykor, és nyújtana

ma is. A zene, a korabeli színházi praxishoz híven, lényegében masque-ok sorozata. De például a második felvonás nagy masque-ja semmiben sem marad el Shakespeare zsenijétől, azt hiszem, hogy zeneszerző soha nem jutott ilyen közel a darab tündér-varázsához. Ekkor négy allegorikus fi gura, a Night, a Secresy, a Mystery, a Sleep, azaz az Éjszaka, a Titokzatosság, a Misztérium és az Álom érkezik, hogy egy-egy áriát énekeljen. Az Éjszaka áriája egészen különleges, lassú zene: a szordinóval játszó hegedűkhöz csupán brácsák társulnak, continuoszólamot nem hallunk. Ha nincs continuo, az barokk fogalmak szerint egyfajta irrealitást tükröz: ennek alapján e rész Lully és Charpentier álomjelenetei mellett Bach Máté-passiójának híres, szintén „irreális” áriájára, az Aus Liebe will mein Heiland sterben című szoprán tételre emlékeztet. Ugyanilyen magasrendű a harmadik felvonásbeli zene is, mely főleg a szerelmi varázslathoz kapcsolódik. Titánia, aki már beleszeretett a szamárfejű lénybe, a prózai rész végén Sweet Musickot kíván udvarhölgyeitől, s erre a kívánságra Purcell talán legszebb szerelmi dalával válaszol: If Love’s a sweet passion.

– Az öt felvonás miként tagolódik a mosta-ni előadásban?

– Mi ennél a műnél a 3. és 4. felvonás között szoktunk szünetet tartani. Ha „kon-certszerűségről” van szó, az első három felvonást praktikus okok miatt is érdemes összevonni, de dramaturgiai „haszna” is van. Például az első rész allegorikus fi gurák által előadott jelenetének második rész-beli párja az Évszakok jelenete a negyedik felvonásban. Maga a felvonás Oberon születésnapjának megünneplése, s mint ünnepi zene, nagy szerep jut benne a trombitáknak és az üstdoboknak. Egészen ritka és komplex nyitányzenével találkozha-tunk itt, az ünneplés Phoebus áriája után éri el tetőfokát, amikor a négy évszak fi gurája lerója hódolatát az ünnepelt előtt.

– Hogyan kapcsolódik Shakespeare-hez az ötödik felvonás kínai divertissement-je?

– Sehogy. Ez a húszpercnyi, kifejezetten vir-tuóz zene semmiféle összefüggésben nem áll Shakespeare világával, annál inkább a már-már kötelezőnek tűnő allegorikus magasztalással. A felvonás kínai mas-que-ja emlékeztethet a királynő egzotikus érdeklődésére. Ő volt a zene iránt rajongó

Queen Mary, kinek halálát pártfogoltja, Purcell, majd oly megrázó zenében siratja meg 1695-ben.

– Nem a teljes mű, hanem „csak” a zenés számok hangoznak el. Honnan fog értesül-ni a néző arról, hogy éppen hol tartunk a Szentivánéji álomban?

– Maga az előadás a koncertterem adott-ságaihoz mérten félig szcenírozott lesz. A prózai eseményeket összefoglaló angol nyelvű narrációt terveink szerint Michael York fogja elmondani. •

Masque

A masque kifejezést igen gyakran és igen sokféle értelemben használ-ták Angliában, szinte a teljes barokk periódus alatt. Leginkább a francia társszóhoz, a divertissement-hoz kap-csolódóan közelíthetjük meg jelentését (ez utóbbi francia bájával – „szórako-zás” – többet elárul a lényegről, mint az alighanem korábban keletkezett angol kifejezés): olyan, immár összefüggő zenei anyagról van szó, mely egy teljes jelenetet képes magába foglalni egyet-len prózai mondat elhangzása nélkül, s e jelenet elsősorban szórakoztató, vagy tágabb értelemben látványosság jellegű.

Semi-opera

Az 1670-es évek újdonsága volt Londonban, hogy a Duke’s Company Dorset Garden-beli színházában egy új műfajt fejlesztett ki, melyben a színda-rab már több masque-ot is tartalma-zott, s így a zene aránya a darabon belül jelentősen megnőtt. A kortársak ezt többféle elnevezéssel illették: John Dryden dramatic opera, mások egysze-rűen csak opera névvel. Általánossá a Roger North által 1720 körül használt semi-opera kifejezés vált: „operák-nak hívták e műveket, jóllehet inkább sajátságos félig-operák voltak, hiszen felerészben zenét és felerészben drá-mát tartalmaztak.”A semi-opera francia megfelelőjének a XVII. század második felében a Molière által kedvelt comédie mêlée de musique et de danses (zené-vel és tánccal kevert komédia) műfajt tekinthetjük.

2009. február 3. 19:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremPurcell: A tündérkirálynő – Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

Km.: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Michael York (narrátor)Vez.: Vashegyi GyörgyRend.: Káel Csaba

Vashegyi György


30

A könyv, melyben felsejlik a 19. századi poroszos pedagógiai módszer, nevelő szándékú: versekben szól arról, hogy milyen megtorlás vár a rossz gyerekekre, mi történhet velük, ha nem fogadnak szót a szüleiknek. Például, ha a gyufával játsza-nak, könnyedén felgyulladhatnak. Vagy ha szopják az ujjukat, jön az „olló-ember”, és levágja. Vagy ha nem esznek, egyszerűen elfogynak, és öt nap múlva meghalnak.

Hoffmann Struwwelpetere (Kócos Peti) angol nyelvterületen a Shockheaded Peter nevet kapta, és ez a címe annak a sokk-operának (eredetileg: junk opera, azaz szemét/gyors fogyasztásra való opera, de angolul tudók-nak nem nehéz felfedezni a kifejezésben a junkie, azaz drogos szó tövét sem), amelyet a Magyarországon eddig kétszer koncertező Tiger Lillies írt. Egy újságíró szerint egy ideális világban a Tiger Lillies-nek képviselné Nagy-Britanniát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az biztos, hogy a közönség szájtátva bámulná a sötét, Brecht, Weill, Dessau és Tom Waits világát egyaránt idéző punk kabarét – de Martyn Jacques, Adrian Huge és Adrian Stout célja pontosan ez, a meghökkentés, a sokkal ráébresztés és a rácsodálkoztatás.

Jógyerekek képeskönyve

Gyerekmesék felnőtteknekRick Zsófi

Történt egyszer, hogy Heinrich Hoffmann (orvos, halottkém, liberális refomer, gyermekpszichiáter, író, illusztrátor és apa) 1845-ben szeretett volna a gyermekeinek mesekönyvet vásárolni karácsonyra. De nem talált megfelelőt. Így hát – mint gondos szülő – írt egyet, melyhez a rajzokat is ő maga készítette.

A fehérre meszelt arcú trió nagyon komolyan bohóckodik és meglehetősen bizarr témákat vesz elő. A dalok szerzője, Martyn Jacques (aki legutóbb épp a Roland Schimmelpfennig írta és rendezette Alice Csodaországban című darabhoz komponált zenét a berlini Deutsches Theater számára) valamikor

egy nyilvánosház fölött lakott, marihuánát árult, és ott, a londoni Sohóban kapta egy prostituált tól azt a karcos Koldusopera-lemezt , ami egy életre hatással volt rá. Ezek az évek nem voltak mentesek a meghök-kentő eseményektől, ám Jacques minderről lakonikusan csak annyit jegyez meg: egy dalszerzőnek nincs ennél jobb élményanyag.

Az 1989-ben megalakított, egy örömlányról elnevezett avantgard kabarettistaformáció dolgozott már a Leningrad nevű orosz punkzenekarral, az Einstürzende Neubau-ten egykori tagjával, Alexander Hackéval (Mountains of Madness – Őrülethegyek), illetve berlini török muzsikusokkal, írtak zenét izlandi fi lmhez, készítettek Monte-verdi madrigáljai inspirálta lemezt, a Urine Palace (Pisipalota) című albumot a svéd Norrlandsoperan Szimfonikus Zenekará-val rögzítették, a Mozart-jubileum évében Bécsben pedig színpadra került a Die Weberischen, Constanze Weberről, anyjáról

Az Örkény Színház társulata


31

és három lánytestvéréről szóló darab, amelyben a Vereinigte Bühnen zenekara játszott. Írtak cirkuszi dalokat, elkészítették a Koldus-, azaz a Háromgarasos opera Két-pennys változatát, A kis gyufaárus lány mai adaptációját, legutóbbi produkciójukban a hét főbűnt járják körül a maguk bestiális, burleszk és melodramatikus módján. 21 le-mezük jelent meg, jelölték őket Grammy-díjra. Operai teatralitásuk zsigeri rajongást vagy ellenkezést vált ki. Saját bevallásuk szerint nem lennének híresek, ha nem len-nének híres rajongóik, köztük Mel Brooks, Woody Allen vagy épp Marilyn Manson.

A kritikai és közönségsikert arató Jógyere-kek képeskönyvét 1998-ban mutatták be Leedsben, majd Londonban a Hammers-mith Lyric Színházban. A 2002-es évadban felújították az előadást a West Enden, és az évad legjobb szórakoztató produkciójaként kapott Olivier-díjat. A szerzők listája: Julian Bleach, Anthony Cairns, Julian Crouch, Graeme Gilmour, Tamzin Griffi n, Jo Pocock,

Phelim McDermott, Michael Morris és természetesen a Tiger Lillies. A 12 dal világa jóval sötétebb és tragikusabb, mint Heinrich Hoffmann német orvos saját gyerekének 1845-ben írt meséké.

– Groteszk, szinte idétlen a humora – mondja Ascher Tamás, az előadás rendezője. – Nem véletlenül nyúlt ehhez az anyaghoz a Tiger Lillies, akik a bizarr, fekete humor mesterei. Martyn Jacques, az együttes frontembere zenésítette meg a verseket, majd készült belőle egy előadás. Három színész szerepelt benne: egy narrá-tor, a papa és a mama, körülöttük bonyo-lódott a cselekmény, a gyerekek szerepeire pedig, akikkel ezek a történetek megesnek, bábokat használtak.

– Hogy került mindez az Örkény Színház társulatához?

– Azt terveztem, hogy a két éve végzett egyetemi osztályommal valamelyik nyáron megcsinálom az Örkényben. Ez nem jött létre, de az anyag ott maradt a színház-ban. Aztán Mácsai Palival beszélgettünk, hogy mit rendezzek idén, és szóba került ez is. A produkció ezúttal nem bábelőadás lesz, de hangulatilag nagyon hasonlít majd rá, mert a bábelőadások harsány, erős effektekkel dolgozó világát próbálom megteremteni. Az egész egy ravaszkásan gonosz játék, színtiszta irónia. Valahogy előpárállik a viccek mögül a horror, a horrorisztikus rutin, ahogyan a gyereke-inkkel bánunk, ahogyan jómodorra és tisztességre próbáljuk szoktatni őket – év-századok óta.

– A fordító Parti Nagy Lajos, így nehezen tudom elképzelni, hogy szövegileg ne változott volna valami az eredeti darabhoz képest.

– Meglehetősen átírta… A prózai jelene-tek karakteresebbek és fanyarabbak lettek. A dalfordítások pedig kedvderítően tükrözik Parti Nagy költői beszédmódját. A zene Kurt Weil-es, kabaré-jellegű stílusának fölfedezésében, megszólaltatásában Darvas Ferenc zenei vezetőként és harmo-

nikásként segít minket, aki a lehető legjobb választás erre a feladatra.

– Mit talált ennyire vonzónak és izgalmas-nak ebben az anyagban?

– Jobban szeretem az elrajzolt, groteszk színpadi világot, mint amennyiszer alkal-mam volt Budapesten ilyesmit rendezni. Annak idején a kaposvári zenés- és gyerekelőadásokban több lehetőségem volt erre. Hiányzott ez a fajta munka… •

2009. január 17. 20:00 és január 18. 16:00 és 20:00Fesztivál SzínházJógyerekek képeskönyve – a Tiger Lillies sokk-operája az Örkény Színház előadásában

Km.: Gálffi László, Széles László, Csuja Imre, Máthé Zsolt, Bíró Krisz-ta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Éva, Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Debreczeny Csaba, Polgár CsabaZene és dalszövegek: The Tiger LilliesMagyar szövegét írta: Parti Nagy LajosRend.: Ascher Tamás

Ascher Tamás (fotó: Gordon Eszter)

Tiger Lillies (fotó: Andrew Attkinson)


Matinékoncertek 2009

Már a pólyában isKelemen Orsolya

Az esti koncertekre érkező vendégek valószínűleg nem szoktak azon gondolkodni, hogy a színes fényekkel kivilágított épületben mi történt napközben. Akik nem szokták tüzetesen átlapozni a programfüzetet, talán nem is sejtik, hogy az épület nappal nem ürességtől kong, hanem gyerekek zsivajától hangos. A gyermek- és ifjúsági programok szervezői szorgosan munkálkodnak, hogy a legfi atalabb korosztályok képviselőinek minél több alkalmuk legyen az önfeledt zsibongásra.

Körmendy Zsolt, a Müpa családi és ifjúsági programjainak koordinátora szerint a zenei nevelés célja a befogadói kompetenciák komplex fejlesztése, ami többek között magában foglalja az érzelmi intelligencia, a koncentráció, az analitikus hallás, a zenei fantázia fejlesztését is. Az ismeretterjesztő funkció tehát a zenei nevelésnek csupán egyik aspektusa, az igazán jó program pedig élményközpontú és interaktív. A szer-vezők e szellemiség mentén igyekeznek továbbfejleszteni és átstrukturálni a Müpa szegényesnek és egysíkúnak eddig sem mondható gyermekeknek szóló program-kínálatát. Kifejezetten hangsúlyos szerepet szánnak annak, hogy a legfi atalabb korosz-tályok is zenei élményekhez juthassanak, hiszen a zenei nevelés nem (csak) az óvo-dákban vagy iskolákban kezdődik. Szándék az is, hogy a műfajok palettája minél szélesebb legyen, így a programkínálatban a komolyzene mellett a jazz, a népzene és a világzene is szerepel.

Az élő zenével való első találkozást nem érdemes sokáig halogatni, mert néhány héttel a gyermek megszületését követően már lehet is koncertre, azaz Babakoncertre menni. Az Üvegteremben sűrű széksorok helyett ilyenkor játszószőnyegek várják az érdeklődőket, akiknek a csúszás-mászás ilyenkor nem csupán megengedett, hanem szinte kívánatos. A Babakoncertek segítik szülő és gyermek mélyebb egymásra hangolódását, és ennek köszönhetően a kicsik észlelési képességei fejlődhetnek, fi nomodhatnak. A zenéről a Zeneakadémia hallgatói gondoskodnak, akik ezekre a koncertekre rövidebb tételekkel, műrészle-tekkel készülnek, melyeket lágy és kellemes hangú hangszereken adnak elő; az eddigi három koncerten szerepelt már hárfa, marimba és vonósnégyes. A szervezők a harmincperces előadások alkalmával a jövőben két hangszert szeretnének majd szerepeltetni. Körmendy Zsolt beszámolója szerint az eddigi koncertek a szervezők-nek is kínáltak meglepetéseket: örömmel nyugtázták, hogy a százötven férőhelyes

32


33

teremben csupán a vendégek egyharmada foglalt helyet székeken, mindenki más a szőnyeget választotta. A picik képesek vol-tak körülbelül tizenöt percig – a szülőéhez hasonló intenzív fi gyelemmel – koncentrál-tan fi gyelni a hangokra.

Valószínűleg a tipegő csemetékre is jel-lemző az összpontosítási készség tizenöt perces átlaga, őket azonban nem a Baba-koncertekre várják, hanem a korábbról már ismerős Ringató programjaira. A gyerekek és szülők ezeken a foglalkozásokon dr. Gáll-né Gróh Ilona énektanár-zenepedagógus közreműködésével tanulhatnak mondóká-kat és dalokat, januártól szerdánként már nem három, hanem négy alkalommal.

Az óvodás és kisiskolás korosztály eddig a Kicsinyek zenés délelőttjei elnevezésű soro-zat keretében különböző hangszerekkel és hangszercsoportokkal ismerkedhetett meg. Mostantól ez a sorozat új néven és új tema-tikával fut: a Minimatiné előadásai a színház eszközeivel vezetik be a gyerekeket a zene varázslatos világába. A következő félévben lesz például cirkusz és bábjáték, a prog-ramban a hazai alkotók mellett egy német és egy belga társulat is szerepel majd.

Szintén új program a Zenebona, mely szándéka szerint öttől tizennyolc éves korig mindenkinek élményt kínál, az eddigi tapasztalatok alapján mégis elsősorban az óvodások és általános iskolások körében vált népszerűvé. A másfél órás foglalkozá-sok első részében Sáry László módszere alapján improvizációkra épülő játékok zajla-nak. A módszer nem meglévő ismeretekre épít, nincs szükség zenei előképzettségre, így mindenféle korosztálynak kreatív felada-tokat kínál, és mivel szöveges improvizációs gyakorlatokat is vannak, a játék nem csupán a zenei készségek fejlesztése szempont-jából lehet hasznos. A második részben a résztvevők a hangszerek általános jellem-zőiről beszélgetnek, megismerkednek a hangszerek működési elveivel, a foglalkozás harmadik részében pedig elkészítenek és megszólaltatnak egy-egy hangszert. Nem csak hagyományos értelemben vett hangszerekről van szó, hétköznapi tárgyak is e zenei kísérletek eszközei lehetnek. A foglalkozások persze feltételezik a szülők nagyfokú türelmét, mert előfordulhat, hogy a lelkes és buzgó csemeték otthon is kama-toztatják majd az új ismereteket, például a konyhában, hiszen fakanál, tányér és hab-verő kiváló hangszerek lehetnek különféle zenekari művek előadásához.

A Hangversenyek fi ataloknak sorozatcím sem szerepel többet a programfüzetben, ugyanis a sorozat Matinékoncertek címmel folytatódik. A hangversenyek közös témája ebben a félévben a zenei humor. A meghí-vott előadók és karmesterek olyan műveket mutatnak be, amelyekben a humor a váratlanságban, a meglepetésben, zenei gegekben és paródiában jelenik meg. A 8–14 éves korosztály minden bizonnyal örömmel fogja nyugtázni, hogy noha itt egy helyben és aránylag csendben kell ülni, de lehet majd mosolyogni, netalán nevetni is. Fontos, hogy e koncerteken fi atalok is fel-lépnek, januárban neves hazai karmesterek irányításával a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékei és a Tóth Aladár Zeneiskola Ifjúsági Zenekara is részt vesznek a művek megszólaltatásában, így nem csak a nézőtéren helyet foglaló fi atalok számára lehetnek emlékezetesek a hangversenyek.

Akik „hagyományos” koncerteken nőttek fel, talán sajnálhatják, hogy régebben másképp gondolkodtak a zenei nevelésről. De talán lehet remélni, hogy a fi atal, felnövekvő ge-neráció tagjai amikor majd néhány év múlva megérkeznek az esti koncertekre, saját em-lékeik alapján biztosan tudni fogják, hogy az épület napközben sem kong az ürességtől, hanem gyakran gyerekzsivajtól hangos. •

Újévi ifjúsági hangverseny

Haydn G-dúr („Üstdob”) szimfóniáját az 1792-es bemutatón zajos siker fogad-ta. Az anekdoták szerint a zeneszerző azért találta ki az üstdob meglepetés-szerű belépését a mű második tétel-ében, hogy ezzel felriassza az előadás közben elszundikálókat. Biztos, hogy a koncerten nem nagyon lesz alkal-ma elszundikálni a szilveszter éjjelén sokáig fennmaradó gyerekeknek sem, mert a program alapján nem csak a Haydn-mű bővelkedik meglepetések-ben. Az MR Szimfonikusokat Fischer Ádám vezényli, és a koncerten részt vesznek a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékei is, ahol az Üstdob-szimfó-nia mellett elhangzik Leopold Mozart Gyermekszimfóniája, és az ugyancsak G-dúr („Vadász”) szimfónia. A Vadász-szimfóniában kiáltások és lövések is hallhatóak, ugyanakkor általában nem árt, ha egy vadászaton a fegyverek mellett valami más is segítségünkre van. És hogy mi is ez, az kiderül január első napjának délutánján.

Eckhardt Gábor és Thész Gabriella


Áttekintő 2009. januárDátum Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek Ludvig Múzeum

1. csütörtök Újévi ifjúsági hangversenyMR Szimfonikusok / Fischer ÁdámJ. Haydn, L. Mozart

25 éves BFZ – plakátkiállításA teremtés – Belga gyermekrajz-kiállítás30 illusztrátor, 30 könyv

Agnes Denes (január 1–18.)Maurer Dóra – Szűkített életmű (január 1.–február 22.)

ÚJÉVI HANGVERSENYLondoni Szimfonikus Zenekar és Kórus/Fischer ÁdámJoseph Haydn: A teremtés

3. szombat MINIMATINÉ – Fújjuk a rezet!Ewald Rézfúvós Kvintett/Bakó LeventeRossini, Bach, Grieg, Gershwin

4. vasárnap Rost Andrea és Marcelo Álvarez Puccini-estje „Cifra Palota”

5. hétfő „Best of Webber” – 60 éves Andrew Lloyd Webber Babakoncert

6. kedd „Best of Webber” – 60 éves Andrew Lloyd Webber Hangulatkoncert

7. szerda Händel: Athalia – magyarországi bemutatóPurcell Kórus, Orfeo Zenekar/Vashegyi GyörgyHalmai, Hamvasi, Kovács, Bárány, Megyesi, Cser

RingatóHangulatkoncert

Műhelybeszélgetés

8. csütörtök Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT)K.L.B. – Kaltenecker-Lukács-Borlai Trió

9. péntek Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT)Binder Károly

10. szombat Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT)Gonda János–Berkes Balázs Duó

MINIMATINÉ – Fújjuk a rezet!Ewald Rézfúvós Kvintett/Bakó LeventeRossini, Bach, Grieg, Gershwin

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANA fecske

11. vasárnap VarázshangokNemzeti Filharmonikus Zenekar /KocsisA varázsfuvola – keresztmetszet

„Cifra Palota”

12. hétfő Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerzőverseny 2009 Döntő – gálakoncert

13. kedd Academy of St. Martin in the Fields/ Sir Neville MarrinerJanine JansenHaydn, Mendelssohn, Beethoven

Honvéd TáncszínházVárkonyi Mátyás–Béres Attila:Egri csillagok

14. szerda RingatóHangulatkoncert

15. csütörtök Hangulatkoncert

16. péntek Budapesti Fesztiválzenekar/Ion MarinRobert CohenMuszorgszkij, Prokofjev, Dvořák, Saint-Saëns

17. szombat Örkény Színház – Jógyerekek képeskönyveThe Tiger Lillies/Ascher Tamás

Zenebona – Ne csak hallgasd!

18. vasárnap Budafoki Dohnányi Zenekar/Dian CsobanovStravinsky, Muszorgszkij

Örkény Színház – Jógyerekek képeskönyveThe Tiger Lillies/Ascher Tamás

„Cifra Palota”

19. hétfő Magyar Szimfonikus Körkép A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara/Rolla János, Várdai IstvánHaydn, Orbán György, Schubert

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Márkus Tibor: BábszínházHangversenytermi bemutató

Babakoncert

20. kedd Mystery GangPrivát Buddy Holly Story – avagy a mi Buddy Hollynk

Hangulatkoncert

21. szerda Van Der Graaf Generator (Anglia) Honvéd TáncszínházMonarchia – Népek tánczai

Ringató


22. csütörtök Varnus Xaver – Mindörökké Bach Kampec Dolores; Zuboly

23. péntek Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Kocsis Zoltán Báll DávidLiszt-Kocsis, Kodály, Ravel

MINI-FESZTIVÁLBemutatók

ZongoraátiratokBarabás Márton kiállítása(Január 23.–február 12.)

24. szombat Magyar Szimfonikus Körkép Debreceni Filharmonikus Zenekar/Kocsár BalázsPataki Potyók Dániel, Debreceni Kodály KórusLiszt, Farkas

MINI-FESZTIVÁLZongorakoncertKamarakoncert

Hangulatkoncert

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBANOrfeusz ás Euridiké

25. vasárnap MR Szimfonikusok, Bogányi GergelyJohn Williams, Furtwängler

MATINÉKONCERTEKMuzsikáló Cimborák

„Cifra Palota”

MINI-FESZTIVÁL – Zenekari koncert

26. hétfő Esperanza Spalding (USA)

27. kedd „Orgona-sztorik”Fassang László, Mácsai Pál

KFKI KamarabalettBogármese

28. szerda Magyar Szimfonikus Körkép Szegedi Szimfonikus Zenekar/Gyüdi SándorGoldmark, Madarász Iván, R. Strauss


29. csütörtök A népzene ünnepe fáj – színházi előadás Hangulatkoncert

30. péntek Pannon Filharmonikusok – Pécs/Hamar Zsolt Hindemith, Weber, Schumann

fáj – színházi előadás

31. szombat Magyar Szimfonikus Körkép Óbudai Danubia Zenekar/Héja DomonkosBartók, Gyöngyösi Levente, Dohnányi

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. – Labirintus

34


2009. februárDátum Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztivál Színház Egyéb helyszínek Ludvig Múzeum

1. vasárnap Rendhagyó „Cifra Palota” a Nemzeti Színházban

MA/GÁT fotózták (február 1–26.)

2. hétfő Weszely Ernő: Az első lemezem Babakoncert

3. kedd Purcell Kórus, Orfeo Zenekar/Vashegyi György Purcell: A tündérkirálynő

Zamballarana (Korzika)

4. szerda Hortobágyi László és a GUO RingatóHangulatkoncert


5. csütörtök Cotton Club Singers Arctic Hysteria (február 5.–április 12.)

6. péntek Budapesti Fesztiválzenekar/Schiff AndrásSchubert, Haydn, Mozart

Győri BalettGaudí

7. szombat Budapesti Fesztiválzenekar/Schiff AndrásSchubert, Haydn, Mozart

KFKI KamarabalettBogármese

ZenebonaHangulatkoncert

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Lammermoori Lucia

8. vasárnap Kaukázus „Cifra Palota”

10. kedd Honvéd TáncszínházJános vitéz

Hangulatkoncert

11. szerda Pécsi BalettSpartacus 2076

Ringató

12. csütörtök Philadelphia Zenekar/Christoph Eschenbach Leonidasz KavakoszBeethoven, Sibelius, Schubert

Kowalsky meg a Vega Hangulatkoncert

13. péntek Žagar Honvéd Táncszínház János vitéz

14. szombat Szegedi Kortárs BalettA mennyei város/A katona története

MINIMATINÉCirkusz, cirkusz, cirkusz!

15. vasárnap Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus/Bogányi TiborBogányi GergelyBrahms, Csajkovszkij, Sosztakovics

MATINÉKONCERTEKTisztelet „Haydn papának”

„Cifra Palota”

16. hétfő Magyar Szimfonikus KörképMR Szimfonikusok, MR Énekkar/Kollár ImreMozart, Vajda János, Sosztakovics

Babakoncert

17. kedd MÁV Szimfonikus Zenekar/Irwin HoffmanDeborah HoffmanVerdi, Ginastera, Berlioz

Hangulatkoncert

18. szerda Bozsik Yvette TársulatVarázscirkusz/Varázsfuvola



Művészet a mesterségben – Hegedűkészítés (február 18.–június 30.

19. csütörtök „Orgona-párbaj”Wolfgang Seifen, Thierry Escaich

Lovasi András

20. péntek Budapesti Fesztiválzenekar/Zdeněk MácalSabine MayerOtmar Mácha, Weber, Muszorgszkij

Magyar Fesztivál BalettAngyalok üzenete/Seherezádé

21. szombat „Álmodozások kora” Táncdalfesztivál másként


MINIMATINÉCirkusz, cirkusz, cirkusz!

22. vasárnap Magyar Szimfonikus Körkép Budafoki Dohnányi Zenekar/Hollerung GáborElena BaskirovaVajda János, Schumann, R. Strauss


„Cifra Palota”

23. hétfő KONZI+ HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Deseő Csaba 70

24. kedd Varnus Xaver – Mindörökké Bach Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. – Labirintus

Dvořák Ruszalkája (február 24.–március 9.)

25. szerda Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda


26. csütörtök Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Gilbert Varga Brickner SzabolcsRavel, R. Strauss, Martucci, Mahler

KFKI Kamarabalett Bogármese

Hangulatkoncert

27. péntek Cesaria Evora Szegedi Kortárs BalettCarmina Burana

28. szombat Dvořák-maraton Dvořák-maraton Dvořák-maraton

35


Jazz Showcase

A jövőbe vetett hitVégső Zoltán

Grandiózus vállalkozás a Jazz Showcase, a ma-gyar jazz tehetségbörzéje, ahol jelen lesz a magyar jazz mezőnyének nagyobbik része. Határozottan emlékszem, hogy a tavalyi, első rendezvény fő cél-kitűzése a generációk egymás mellé állítása volt, és ez részben most is így van. Azonban – talán az első showcase tanulságaként – a program kibővült és a mester-tanítvány viszonyon túllépve az is könnyen megeshet, hogy az idősebbek tanulnak majd az ifjaktól. A több napig húzódó programsorozat napi négy bemutatkozó koncertje esténként kiegészül a mesterek egy-egy koncertjével.

Mit várhatunk a seregszemlétől? A már tekintélyt és elismerést szerzett magyar mu-zsikusok mellett európai és amerikai szakte-kintélyek is jelen lesznek az eseményen. Nagy esély, hogy feltörekvő muzsikusaink olyanokkal konzultálhatnak, akik testközel-ből ismerik a világ jazz-körforgását, tudják, mitől válik a produkció a biznisz részévé, magyarán hogyan értékesíthető és aknáz-ható ki a fellépőkben rejlő tehetség. Ha

minderről még a karrierépítés első lépései közben, azaz már most tudomást szerez a meghívott kéttucatnyi reményteli produkció, olyan útravaló birtokába jutnak, amelynek segítségével nem csak saját magukat, hanem a magyar jazzt is rugalmasabban lesznek képesek megismertetni a világ-gal. Ennek hozadékaként a tág látókörű szemlélet várható meghonosodását kell említenünk, és mondani sem kell, a jó ze-

nék megszületése és úgy általában a jazz szempontjából mennyire fontos a koope-ratív képességek elsajátítása. Miles Davis, John Coltrane és a többi gigász neve talán ma ismeretlen lenne a jazzbarátok előtt, ha nem lett volna bennük késztetés arra, hogy tehetségüket tudatos munkával olyan for-mába öntsék, amely az idők során nyelve-zetté, közismert dialektussá alakulhat. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy minden sajátosságuk, olykor emberi gyarlóságuk mellett rendkívüli együttműködői készségük emelte őket legendás zenekarvezetővé.

Természetesen nem terem minden bokor-ban korszakalkotó jazzmuzsikus, de a nagy számok törvénye alapján joggal gondolhat-juk, hogy a most felvonuló együttesek tagjai között hallunk olyan szólistát, énekest, sidemant, akinek hangjára felfi gyelünk, és aki néhány év múlva esetleg már valamely jeles kiadó szépen dizájnolt borítójáról fog ránk tekinteni. Charlie Parker muzsikájáról az ilyen-olyan közegben hiányosan rögzített darabok miatt nem tudhattunk meg min-dent, sőt van, aki szerint ezért meghatározó momentumokról maradt le az utókor. A Mű-vészetek Palotája most arra ad lehetőséget, hogy a helyszín magas presztízse mellett a közérdeklődés homlokterébe kerüljenek a mai magyar jazz aktuális trendjei és immár sorozattá fejlődve a média is megtalálhas-sa azokat a lényegi fókuszpontokat, ame-lyek mentén majd visszafejthetővé válik, hol is tartottunk a 21. század elején.

Kiket szemléz a szakmai grémium, és kinek jó egy ilyen eseménysor? A meghívottak körére már nem lehet olyan egységesen a „fi atal generáció” címkét ráaggatni, mint tavaly. A fellépők többsége többedik leme-zének megjelentetésén is túl van és akad olyan is, akit inkább a mesterek közé kellett volna ültetni. Az első Jazz Showcase ered-ményeit azonban már most értékelhetjük, hiszen egyes zenekarok a tehetségbörzére alakultak akkor, és azóta is együtt vannak, sikeresen koncerteznek. Előfordul, hogy egy felállás kétszer szerepel, más-más néven:

Kaltenecker Zsolt

36


37

ez azt mutatja, hogy a követendő irányvona-lak még nem tisztázódtak le, de huszonéves korban ez még nem is feltétlenül elvárható és mindenképpen érdekes lehet a moder-nebb hangvételt a régebbi stílusok meg-idézésével összevetni egyazon formáción átszűrve. Nem is olyan régen, hagyomány-teremtő szándékkal végzős jazz tanszakos hallgatók záróvizsgáit közismert koncert-helyszínre helyezték ki (sajnos a szándékból nem lett hagyomány). Ez a szándék bizony a jazz-zenész egyik legfontosabb terepe, a színpad irányába nyitott kapukat, ott

mérettek meg a pályára készülő végzős növendékek – és a magyar jazz helyzetét tekintve ez sokkal komolyabb kérdés annál, mint amilyen banálisnak látszik. Különös helyzet, hogy igazi, hangulatos jazzklubok még most sem árasztják el az országot, a laikus szemlélődő is hamar megállapíthatja, hogy szűkében vagyunk a jó koncerthely-színeknek és az invenciózus, a magyar muzsikus tehetségébe befektetni hajlandó szervezőknek. Igen erős jelzés feléjük, hogy ennyire masszív programot sikerült össze-állítani, mondhatnánk: a Jazz Showcase felhívás keringőre, tessék észrevenni, bőven van kikkel a koncertpódiumokat színvona-

lasan megtölteni! Visszakanyarodtunk tehát a meghívottak köréhez, ugyanis a magyar jazz jelenleg ott tart, hogy negyven éves kor környékén és felett is bemutatásra szorulnak az egyébként már tisztes életpályát maguk mögött tudó zenészek; vélhetően ezért szerepelnek ők is a programban.

És persze nem feledkezhetünk meg a közönségről sem! A Jazz Showcase már első alkalommal a jazz egyfajta ünnepévé vált és most az egyhetes programjával elérheti azt a rangot, amit például a fi lmek szerelmeseinek a Filmszemle jelent: itt egyszerre kaphat képet arról az érdeklődő, hogy a szvingtől a modern avantgárdig mely irányzatok vannak és lesznek jelen a magyar jazzben.

Mutathatnak-e újat a mesterek esti koncert-jeiken? Bizonyos értelemben nem, hiszen ők azért lesznek ott, mert már bizonyítottak és a bemutatkozó zenészek közül is sokan játszottak már velük. A közönség számára azonban a közismert és elismert muzsiku-sok hiteles fogódzót jelentenek, nélkülük

nem lehetne megrajzolni a magyar jazz profi lját. Jelenlétük és iránymutatásaik nél-külözhetetlenek a még útkeresők számára, a biztos szakmai fogások és a tapasztalat a jazz már-már folklórszerűen továbböröklő-dő lényegét jelentik. A generációk párbe-széde nélkül a jazz nem válhatott volna a 20. század legsikeresebb zenei műfajává; és ha a Jazz Showcase koncertjein arra gondolunk, hogy lesz majd idő, mikor a most bemutatkozó ifjú zenészek egy még meg nem született generáció mentoraiként tekintenek az alattuk járókra, akkor látni és hallani fogjuk, hogy a bejárandó út még nagyon hosszú. Talán végtelen. •

JAZZ SHOWCASE – JAZZ-TEHETSÉGBÖRZE

2009. január 8. 16:00, 17:00, 18:00Fesztivál Színház

Km.: Molnár Sándor Quintet, Szolnoki Dóra Zamique, Minor Trió

Zászlótér 19:00Km.: Mrs. Columbo (tagjai: Galambos Dorina – ének, Miseta Szandra – zongora, Hudák Zsófi – bőgő, Idrányi Ildikó – dob)

Fesztivál Színház 20:00K.L.B. – a Jazz Showcase esti koncertje

Km.: Kaltenecker Zsolt (szintetizáto-rok), Lukács Peta (gitár), Borlai Gergő (dob)


Km.: Koós-Hutás Áron (trombita), SG5, Fábián Juli Jazz Riff

Zászlótér 19:00Km.: Santa Diver (tagjai: Kézdy Luca – hegedű, elektronika, Szőnyi András – billentyűs hangszerek, Szesztay Dávid – basszusgitár, Hal-mos András – dob)

Fesztivál Színház 20:00Binder Károly szólózongora-estje – a Jazz Showcase esti koncertje


Km.: Kovács Linda Quartet, Ávéd János Quartet, Oláh Dezső Septet

Zászlótér 19:00Km.: Borbély Miklós Jazzlectic (tagjai: Borbély Miklós – szaxofon , Fenyvesi Márton – gitár, Gayer Mátyás – zon-gora, Farkas Norbert – bőgő, Varga Bendegúz – dob)

Fesztivál Színház 20:00Gonda János–Berkes Balázs Duó – a Jazz Showcase esti koncertje

Km.: Gonda János (zongora), Berkes Balázs (bőgő)

Gonda János

Binder Károly


38

Márkus Tibor klassz-jazz-rock bábszínháza

Összművészet gyufásskatulyábanH. Magyar Kornél

A Bábszínház című opusz azonban nem ettől igazán jelentős darab, hanem attól, hogy gyerekeknek szól, gyerekek is zenél-nek benne felnőttekkel, és az egész mű a gyerekek kedvéért lebontja a generációk közti falakat – akár Vitéz László a krampu-szok önbizalmát. Márkus Tibor neve nem szerepel minden héten a fővárosi jazzklu-bok kínálatában, ám személye a műfaj azon szürke eminenciásai közé tartozik, akik nélkül a jazz kevésbé lenne aktív ha-zánkban. A Magyar Jazzszövetség elnöke, a Jazztanszék tanára, ország- és fővárosz-szerte több jazzklub, iskola és zenei tábor alapítója vagy előadója, sőt aktív tanárként részt vett több határon túli jazztáborban is. Az oktatás különösen jelentős origója Márkus tevékenységének – saját beval-lása szerint kiemelt fontosságúnak tartja a fi atalok kreativitásának fejlesztését. Mi lehet a kreativitásnak hatékonyabb rugója a jazznél, amely az alkotói folyamatot egyet-len esszenciális pillanatba sűríti össze? Így aztán a pedagógiai szándék alighanem fontos motivációja az alkotóművész Márkus Tibor legújabb munkájának is, a Bábszín-háznak, amelynek koncerttermi bemutató-jára kerül sor a Művészetek Palotájában.

A Bábszínház című, nagy formátumú szvit három különböző zenekari csoportra írott concerto grosso, amelyben a klasszikus zene, a jazz és a rock elemei organikus egységet alkotnak. A szvit egyes tételei a három zenekari csoport által képviselt stí-lusok jellegzetességeit, illetve azok fúzióját,

A zenepedagógus, a zeneszerző és az előadóművész szerepben egyaránt aktív Márkus Tibor legújabb kompozíciójával szinte összefoglaló keresztmetszetét adja sokoldalúságának.

egymásra gyakorolt hatását tükrözik. Így az egyes tételek – amelyeken keresztül egy bábszínházi előadás szereplői körvona-lazódnak – klasszikus, jazz- és rockhatá-sokat idéznek, majd korstílusok fokozatos párbeszéde bontakozik ki. A szereplőgárda éppolyan változatos, akárcsak a régi com-media dell’arte bohózatok jellemkarakterei, aminek következtében a szerző igencsak nagyvonalú hangszeres apparátust vonul-tat fel a darab megszólaltatásához. Akár-csak Leopold Mozart Játék-szimfóniájában, itt is szerepet kapnak olyan szólamok, amelyeket gyerekek adnak elő, ám külön kihívást jelent, hogy a Bábszínházban profi jazzművészek kíséretében kell helytállniuk az ifjú hangszereseknek. A klasszicizáló té-teleket persze szabadon szárnyaló jazzimp-rovizációk követik, amelyekben megint csak a magyar jazz több generációja találkozik egymással.

Márkus Tibor zongoraművész-zeneszerző a nyolcvanas évek végén tűnt fel a hazai jazz-életben. Szombathelyen, majd Budapesten végezte tanulmányait, és 1993-ban hozta létre Equinox elnevezésű saját zenekarát, amellyel azóta is folyamatosan koncertezik, és lemezeket készít. Emellett a budapesti Zeneakadémia jazz tanszékének tanára, a szombathelyi Lamantin Improvizációs Tábor alapítója és művészeti vezetője, és az 1990-ben alapított társadalmi szervezet, a Magyar Jazz Szövetség elnöke. „Mindnyá-jan egy bábszínház részesei vagyunk. De nem mindegy, hogy mi irányítjuk a bábukat,

mi vagyunk a bábuk, vagy csak egysze-rűen a közönség soraiból szemléljük az előadást” – fogalmazza meg a darabhoz kapcsolódó ars poeticáját Márkus Tibor. •

2009. január 19. 19:30Fesztivál SzínházHÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KELMárkus Tibor: Bábszínház (hang-versenytermi bemutató)

Km.: Márkus Tibor (zongora, szinte-tizátor), Elek István (szaxofon), Orbán Róza (fagott, szaxofon), Barabás Lőrinc (trombita), Almási Attila (har-sona), Lakatos Ágnes, Urbán Orsolya (ének), Mits Márton (furulya, szaxo-fon), Mohai Tamás (gitár), Berényi Zsuzsa, András Tamás (hegedű), Haraszti Erika, Márkus Dávid, Nagy Réka, Berényi Eszter (cselló), Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Máthé László (basszusgitár), Delov Jávor (dob), Jeszenszky György (dob, üstdob, ütőhangszerek), Péli Sipos Viktória, Varga Attila (tánc), Kecskés András (pantomim)

Márkus Tibor (fotó: Czika László)


39


40

Esperanza Spalding

ReményMáté J. György

E kérdést pillanatnyilag még aligha lehet megválaszolni, de az bizonyos, hogy néhány hónappal ezelőtt Dudás Lajos, a Németországban élő magyar jazzkla-rinétos arra a kérdésemre, mely fi atal pályatársaiban lát jelentős, a jazz jövőjét is esetleg meghatározó, vagy nagyban alakító tehetséget, James Carter és Brad Mehldau mellett Esperanza Spaldingot emlegette. S minthogy a klarinétművészt nem a „beszélő nevek”, hanem a zenei tel-jesítmény érdekli elsősorban, valószínűleg kizárólag a bőgős-énekes eddigi produkciói alapján alakította ki hízelgő véleményét. Persze nem ő az egyetlen szaktekintély, aki felfi gyelt Miss Spalding tehetségére: az oregoni Portlandből származó muzsikust bemutató internetes portrék közül több idézi Gary Burton véleményét, aki szerint fényes jövő vár a bostoni Berklee College of Music sztárnövendékére.

Burton jóslata egyelőre igaznak bizonyult. Spaldingra már első, kis kiadónál megje-lentett lemeze (Junjo) kapcsán felfi gyelt a világ jazzközönsége, 2006. szeptember 16-án a budapesti MOL Jazzfesztiválon is fel-lépett akusztikus turnézenekarával (Leo Ge-novese – zongora, Rochelle Lyndon – dob), s nagy sikert aratott. A legendás bostoni jazziskolát gyorsított tempóval végezte el, s ő lett a Berklee történetében a legfi atalabb tanár. Igazi „üdvöskeként” kezelik az azóta is a törékeny termetű, afrofrizurás, „retro”

küllemével az egykori Jackson Five legifjabb tagjának tűnő lányt. A legnépszerűbbek (Pat Metheny, Herbie Hancock, Joe Lovano) lépnek színpadra vele, s idén, a Heads Up kiadónál megjelent második albumán (Es-peranza) már több, a szakmában elismert és keresett kísérőzenész (Jamey Haddad, Donald Harrison és Horacio Hernandéz „El Negro”) játéka hallható.

A sikertörténeteknek gyakran szomorú az első fejezetük (nehéz gyermekkor, értet-len környezet stb.), Esperanza Spalding csillaga azonban a kezdetektől szerencsés jegyekben állt. Édesanyja, akiről mindig nagy szeretettel beszél, komoly anyagi áldozatok árán is vállalta lánya zenei ne-velését. Néhány hónappal ezelőtt a bőgős egy interjúban elmesélte, hogy kezdetben hegedülni tanult, s bizony eléggé untatta a hangszer. Ám egy napon belépett a középiskola egyik üres alagsori termébe, s a felülről jövő, „mennyei” fényben ott állt egy nagybőgő a maga meztelen valóságában. Még a tokból is kivették; az iskola nem sokkal korábban vásárolta. A kislány rögtön kipróbálta a hangszert, s a zenetanára még aznap megmutatta neki, hogyan kell egy blues-sémát eljátszani rajta, majd minden ment tovább a maga útján. A muzsikus szerint a bőgővel való megismerkedés él-ménye máig kihat zenéjére, az első néhány percnyi játék többet jelentett számára, mint a korábbi tíz év hegedülés.

Az éneklésnek még régebbi hagyományai vannak Esperanza életében: édesanyja reggelenként énekkel ébresztette két gyer-mekét, s gyakran más alkalmakkor is ének-szóval kommunikált velük. Ennek ellenére a kislány már képzett bőgős volt, amikor jazzénekesként is kipróbálta magát. Termé-szetes és alkalmanként gyermekien tiszta hangja mintha azokra a régi otthoni énekes ébresztőkre emlékezne. Spalding egyforma biztonsággal énekel angolul, spanyolul és portugálul – ez a többnyelvűség ma már szinte alapkövetelménynek számít Amerika és Európa legjobb énekeseinek körében. Ám neki mintha vérében lennének mind a latin, mind pedig a brazilos ritmusképletek, míg sok pályatársánál csupán jól-rosszul sikerült zenei kirándulásnak számítanak a latin vagy brazil repertoárdarabok. Itt van például az új lemez nyitódarabja, a Ponta de Areia, Milton Nascimento szép karriert befutott melódiája, mely egyaránt idézi az anyai zenei örökséget és bizonyítja, mennyire magától értetődő az énekesnő számára ez a távoli zenei világ. Feltehető, hogy e dal kiválasztásában szerepelt egy tudatos jazztörténeti utalás is, hiszen Way-

Hegedűtől a bőgőig

A huszonnégy éves, portlandi születésű énekes-bőgős ötévesen kezdett hege-dülni, s csak középiskolás korában tért át a nagybőgőre. Első meghatározó zenei élménye négyéves korához kötődik, amikor egy tévé műsorban Yo Yo Ma csellójátékát hallotta. Kez-detben egy pop-rock együttesnek írt szövegeket, majd énekesnőként is bemutatkozott a zenekarban. Bőgő-tanára javaslatára jelentkezett a bos-toni Berklee College of Musicba, ahol tandíjmentességet kapott. Jelenleg a bostoni jazziskola tanára. Fellépett töb-bek között Patti Austen és Joe Lovano zenekarában. Saját nevén eddig két albumot jelentetett meg.

Esperanza Spalding, a fi atal, de máris világhírű énekes-bőgős keresztneve reményt jelent. Biztató jelképnek tűnik ez a név egy olyan korban, melyben a jazz műfaja, miután túllendült minden létező csúcson, mintha megtorpant volna. Ő lenne az egyik ifjú úttörő, a jövő záloga? Nomen est omen, azaz: a névnek ezúttal sorsdöntő, szimbolikus jelentősége van?


41

ne Shorter ugyanezzel a számmal kezdte 1974-es Native Dancer című albumát. A háromnyelvű repertoáron kívül az éne-kesnő érezhetően szívesen ad elő szöveg nélküli dalokat vagy dalrészleteket (I Adore You, Cuerpo y Alma stb.), ilyenkor azt a benyomást keltve, mintha hangját szóló-hangszerként alkalmazná, pontosabban: mintha egy szólóhangszert imitálna. Fent idézett rádióinterjújában azt is elmondja a fi atal jazzcsillag, hogy kerüli a scat kife-jezést utóbbi előadásaival kapcsolatban, mert az eredetileg nyomdafestéket csak félig-meddig tűrő argókifejezés volt. Spal-ding magas énekhangjait mély bőgőjátéka ellenpontozza, s a muzsikus roppant jól érzi magát a két végletet képviselő hangzás irányításában. A különböző kiszenekari formációkban előadott darabok a New York Times kritikusa szerint „könnyű, melodikus örömzenék”, s valóban: nehéz pontosab-ban jellemezni az olyan számokat, mint a kubai „vibe”-ra épülő Mela, mely ráadásul egy formás bőgőszólóval is gazdagítja az új lemezt. (A cím alighanem az első Esperan-za-lemezen hallható Francisco Mela dobos-nak szóló dedikáció.)

Pat Metheny „X Factor”-nak nevezte a diploma előtt álló Esperanzát, ami annyit jelent, hogy ha megmarad a zenei pályán, s képes az állandó önfejlesztés kegyetlen feladatára, lehetőségei határtalanok lesz-nek. A bőgős abban az irigylendő helyzet-ben van, hogy a szakma és a közönség máris bőven meghálálta neki, hogy nem a politológusi pályát választotta. Zenei fejlő-désének jelenlegi stádiumát, melynek tükre új lemeze, ő maga a jéghegy csúcsának nevezi. Olyan muzsikát játszik, melyben a vájtfülűek és a zenileg képzetlenebbek egyaránt örömüket lelik. A bőgős-énekes egész lelkét beleadja a számokba, mert egyik kedvenc előadójával, Betty Carterrel együtt úgy véli: Jazz ain’t nothing but soul, azaz a jazz csupa lélek, és csakis az. •

2009. január 26. 19:30Fesztivál SzínházEsperanza Spalding (USA)

Km.: Esperanza Spalding (nagybőgő, ének), Leo Genovese (zongora), Ricardo de Almeida Vogt (gitár), Otis Brown (dob)

Fotó: Johann Sauty


42

Deseő Csaba 70

Egy szerencsés muzsikusBércesi Barbara

Aki jazz-zenészként az 1960-as években kezdte pályafutását, annak óhatatlanul szembe kellett néznie a műfaj művészet-politikai megítéléséből származó bukta-tókkal, hiszen a jazz éppen hogy megtűrt volt ekkor Magyarországon. Szerencsére azonban egyebek mellett egy, a Szov-jetszkaja Kulturában L. Utyeszov tollából megjelent írás nyomán csökkenni kezdett az ellenállás e zenei kifejezésmóddal szemben. Utyeszov szerint „Érdemtelen és káros dolog ‚tiltott gyümölccsé’ változtatni a jazzt. Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az ifjúság esztétikai nevelésében.” S ha ő így, hát itthon is javallott volt enyhíteni a szorításon, hamarosan pedig már az vált a céllá, hogy mérsékeljük a baráti országokkal szembeni lemaradásunkat jazz-ügyben.

E törekvések eredményeként jött létre 1962-ben a Budapesti Ifjúsági Jazzklub, melynek vezetésével Kertész Kornél zongoristát bíz-ták meg. A klub a Dália presszóban kapott helyet a Bajcsy-Zsilinszky út 72. szám alatt, s programmal hetenként egyszer jelentke-zett. Az élő koncertek mellett lemezbemu-tatók, jazztörténeti előadások és – az est második részében – jam sessionök voltak előre bejelentett előadók részvételével. Az itteni közönség előtt játszott először együt-tesével Deseő Csaba, aki a klub mindössze másfél éves, de annál jelentősebb élete során többször is színpadra állhatott, sőt ő maga előadásokat is tartott.

Deseő föllépett 1966-ban a jugoszláviai Bledben rendezett jazzfesztiválon, s még abban az évben eljutott a Prágai Nemzet-közi Jazzfesztiválra és a Varsói Jazz Jam-

4 és 6 húr különleges vonzalma

Érdekes megfi gyelésre juthat, aki a legendás jazzhegedűsök pályáját tanulmányozza: nem ritkán találnak egymásra a hangszer virtuózai és gitáros kollégáik, s ezekből a találkozá-sokból valahogy életre szóló együttmű-ködések, barátságok születtek. Deseő Csaba legendás barátságot ápolt Kovács Andor gitárossal, akivel közösen vezették a Hot Club Budapest formációt. A gitáros halála előtt zenei örökségének gondozását Deseőre bízta.

Sok párhuzam mutatkozik köztük, valamint Stéphane Grappelli hegedűs és Django Reinhardt gitáros duója között, akik egy ideig szintén elválaszt-hatatlanok voltak, annak ellenére, hogy életvitelük, személyiségük nagyban különbözött. Az ő közös zenekaruk, a Quintet of the Hot Club of France 1933 és 1939 között számos igen fontos felvételt rögzített.

Joe Venuti és Eddie Lang – mindketten hangszerük úttörői – már gyerekkoruk-ban is barátok voltak, s úgy döntötték el, melyikük gitározzon és melyikük játsszon hegedűn, hogy feldobtak egy pénzérmét. Így lett Venuti hegedűs, Lang pedig gitáros. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha az érme a másik olda-lára esik, valószínűleg számos jazz-hegedűs élete másként alakult volna, akik Venuti köpenyéből bújtak elő. Ide sorolhatjuk részben Eddie South-t, ma-gát Grappellit, Svend Asmussent vagy Jean-Luc Pontyt is.

A 2009. február 15-én hetvenedik születésnapját ünneplő Deseő Csaba egyik legkiemelkedőbb jazzmuzsikusunk, nevét régóta jól ismerik az országhatáron túl is. Aki pedig nemcsak nevét, személyét is ismeri, az tudja, hogy mindig végtelenül jó kedélyű, s bár neki is jutottak osztályrészül megpróbáltatások, mégis mindig elkísérte pályáján a szerencse. Az egyebek közt a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett hegedűs-brácsás nagyszabású koncertet készül adni a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában február 23-án.


43

boree-re is. A siker nem maradt el. Ennek ellenére nem készíthetett itthon lemezt, első saját nagylemeze 1975-ben jelent meg Nyugat-Németországban Four String Tscha-ba címmel német, angol és svéd zenész-partnerekkel. Amikor megmutatta a lemezt itthon, rögtön más álláspontra helyezkedtek a döntéshozók, s máris elkészülhetett az Ultraviola című album, Deseő első magyar kiadású nagylemeze.

Éveken át ő volt az egyetlen hazai jazz-hegedűs, de maga is boldog, hogy mára számos „konkurenciája” akad. A hetvenes évek óta rendszeresen vendégszerepel az egykori Jugoszlávia jazzmuzsikusaival, itthon pedig olyan művészekkel szerepelt már közös formációkban, mint Gárdonyi László zongorista, Kruza Richárd vibrafo-nos, Kovács Andor gitáros, Berkes Balázs bőgős és Kőszegi Imre dobos.

Hetvenévesen aktívabb, mint valaha: gyakori szólistája a Gyárfás István Triónak, a Benkó Dixieland Bandnek, a Budapest Ragtime Bandnek, házigazdája a Háló Kö-zösségi Központban működő jazzklubnak, lelkes motorja a Harmónia Jazzműhelynek, mely a Budapest Jazz Clubban szervez koncerteket és állandó munkatársa a Gra-mofon magazinnak. És ha szerencsecsilla-ga tovább kíséri, nemsokára megjelenhet önéletrajzi írása. •

2009. február 23. 19:30Fesztivál SzínházHÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KELDeseő Csaba 70

Km.: Deseő Csaba (hegedű), Cseke Gábor (zongora), Gyárfás István (gitár), Oláh Péter (bőgő), Jeszensz-ky György (dob), Szaniszló Richárd (vibrafon), Deseő Attila (szoprán-szaxofon, basszusklarinét), Deseő Balázs (szintetizátor)


44

Kampec Dolores és Zuboly

Trendkívüliek ha találkoznakKovács Bori

A Kampec Dolores 1984-ben alakult meg a Kontroll Csoport egyik utódzenekaraként. Az együttes két meghatározó egyénisége Hajnóczy Csaba gitáros és Kenderesi Gabi énekesnő, akik mellett a negyed század alatt – vérfrissítésként – többször érkeztek és távoztak tagok. Az alapvetően gitár, basszusgitár, dob, szaxofon és (gyakran halandzsa szövegeket dallamokká formáló) ének felállásban játszott, egyszer az avant-gárd, másszor a jazz, harmadszor a kortárs és népzene irányába elhajló, vagy két gitárt központba helyező alternatív rockzenéjük nemcsak itthon talált közönségre, hanem külföldön is. 1985-ben Nicóval léptek szín-padra, majd három év múlva 12 európai országot érintő koncertkörúton vehettek részt a kísérleti rockot játszó Pere Ubu előzenekaraként. Ebben az évben elkészült első albumuk éppúgy egy külföldi kiadónál látott napvilágot, mint az együttes hetedik, eddigi utolsó albuma, a 2006-os Földanya

A magyar zenei színtér két igen különleges formációja lép egyazon este a Fesztivál Színház színpadára. A Kampec Dolores immár 25 éve az egyik legfontosabb alternatív rockzenei formáció, a pár éve létező Zuboly pedig fergeteges zenei humorával veszi le a hallgatót a lábáról.

égapa, amely hangzásában néha vissza-kanyarodik a kezdetekhez, miközben mégis aktuális marad.

A Szentivánéji álom szamárrá változtatott szereplőjéről elnevezett Zuboly együttest és a Kampec Dolorest az elsősorban népzenei és jazzvonalon mozgó szaxofonos, Ágoston Béla személye köti össze, aki számos más projektje mellett (Dél-Alföldi Szaxofonegyüt-tes, Grencsó kollektíva, Agostones) pár évig a Kampec Dolores tagja is volt. Sokoldalú munkásságának lassan öt éve egyik állo-mása a Zuboly, mely nevéhez híven igen-csak furcsa zenét játszik. Nem is lehet ezen csodálkozni, ha belegondolunk, hogy Ágos-ton Béla mellett tagjai a szintén népzenei közegben mozgó dobos és cicélőmester, Benke Ágoston Félix, a hiphopberkekben elismert beatbox- (szájjal képzett dob- és basszushangok) és rapmester Busa István (Irie Maffi a, Gimmeshot), valamint a bőgős Hock Ernő, aki az Agostones, illetve az Omnifi x hiphop csoportosulás tagja. Saját maguk által broken-etnónak nevezett stílu-suk a népzene, a hiphop és rap, a jazz és a pop elemeit vegyíti játszi könnyedséggel, és hihetetlen pimasz, semmit nem tisztelő humorral. Náluk nyugodtan megfér együtt egy karácsonyi népdal és Michael Jackson, Mozart Don Giovannija vagy a Tangerine Dream. Az effajta zenei humor igen ritka és értékes kincs nemcsak hazánkban, hanem

világszerte. Mindezt ráadásul igen kevés eszközzel érik el, hiszen hangszerparkjuk mindössze a szaxofonból, brácsából, tilin-kóból, dobból, bőgőből, szájharmonikából és saját testükből áll, no meg a falevélből, melyből a cicélésnek nevezett folyamat során igencsak érdekes hangokat lehet előcsalni. Tavaly jelent meg első lemezük Értem a kujonságot címmel, és már a má-sodik „gyermek” is úton van.

Mindkét együttes különleges produkcióval készül a Müpába. A Kampec Dolores az Organic címet adta koncertjének, mivel a Kelszom Vonóstrió, Banga Anita bábmű-vész, valamint a francia Maël Saletes gitá-ros (MacZde Carpathe) közreműködésével a zene, a mese, a tánc és a bábművészet újfajta egységének megteremtésére tesz kísérletet. A Zuboly pedig Csak tiszta po-hárból! fedőnév alatt a kevésbé „táncolós” dalait veszi elő, valamint megidézi Koszto-lányi Dezső és Kőműves Kelemen szellemét is. Hogy mi lesz ebből? Valószínűleg egy fergeteges este. •

2009. január 22. 19:30Fesztivál SzínházKampec Dolores; Zuboly

Tagjai: Kenderesi Gabi (ének), Hajnóczy Csaba (gitár), Vajdovich Árpád (basszusgitár), Ölveczky Tamás (dob), Grencsó István, László Lilla (szaxofon, fúvós hangszerek); Ágoston Béla (szaxofon, brácsa, dorombének, ének), Benke Ágoston Félix (falevél, dob, tilinkó, szájhar-monika, ének), Busa István (beatbox, rap, ének), Hock Ernő (nagybőgő, ének)Km.: Maël Saletes (gitár), Kelszom Vonóstrió, Banga Anita (báb), Kampec Video

Zuboly (fotó: Rónai Gergő)


45

Piknikszombat 13-15h

van barátod.


A népzene ünnepe

Pannónia dalai Sebő Ferenc

Más oldalról meg ott volt a mindennapi úgy-nevezett „könnyűzene”, amely a 30-as évek szalonzenéje és a már kissé megkopott amerikai country között őrlődött. Senkinek sem jutott eszébe a hazai népzenékkel fog-lalkozni, minden tekintet Nyugatra szegező-dött. És aztán jött az a megváltó rockzene, amely lenyűgözte a fi atalságot, és meghoz-ta a népzenei alapok iránti igény divatját is.

Halmos Béla és én építészhallgatóként rajzolás közben már az új, magyar nyelvű rockzenét hallgattuk (Illés, Omega), és a korszellem hatására kezdtünk el gitározni is: kezdetben saját termésű József Attila-dalokat, majd amikor végre hallottunk ilyet, eredeti népzenét is. Akkor jutottunk arra az ötletre, hogy a gitáros feldolgozásnál már csak az lehet modernebb, ha a népzenét, ezt a régi korokból ránk maradt „historikus popzenét” eredeti felállásban tanuljuk meg és játsszuk el. (Csak mosolygok, amikor manapság újra megszólnak a szirénhan-gok a „feldolgozás” mindent megnemesítő, felemelő és megváltó szerepéről... Hallottuk ezt eleget, de én már nem hiszek az ilyen kirekesztő elgondolásokban.)

A népzene természete szerint egy nyelv. S mint ilyen különböző tartalmak különféle műfajokban való kifejezésére alkalmas. El nem sajátított nyelven csak makogni lehet, nem pedig önmagunkat kifejezni. Ma már nyilvánvaló, hogy a népzene nyelvén sok műfajban lehet megszólalni. Ezt a nyelvet lehet szeretni és nem szeretni. Csak egyet nem lehet ma már: ezt a nyelvet rosszul beszélni!

Ma már – hála Istennek – a fi atalok talán nem is értik, miről mesélünk. Évtizedek óta várt, nagyon jó hír, hogy 2008-ban elindult a népzene felsőfokú oktatása a Zeneaka-démián. És az is nagyon jó, hogy a Müpa ilyen koncerteknek is helyet ad. A tavalyi nagy sikerű „Tanszékfoglaló” koncert után, idén is bemutatkozik a szakma. Az autentikus megszólalástól kezdve (Szász-csávási Zenekar), a revival zenekarokon át (Sebő-Halmos, Szalonna, Söndörgő) a

A 70-es évek elején a nagyközönség számára még szinte ismeretlen volt az eredeti népzene, amit ezek-ben az időkben mindössze szimfonikus zenekari ambícióval, de meglehetősen létszám alatti zene-kari felállással, illetve a még kevesebb zenészt al-kalmazó kamarazenekarok közvetítésével lehetett hallani. Ezekben az együttesekben sokszor kottára fogott cigányzenészeket kevertek össze más tanult muzsikusokkal, és az ő karakteres stílusuk nyo-mot hagyott: a népzene SOUND-ja a magyar nóta hangzásával vegyült a rádióban, televízióban és a színpadokon egyaránt. Igazából nehéz megérteni , milyen közönségnek szánták ezt a hibrid zenét, hiszen a nótakedvelőket a hideg rázta a népzenei témáktól, a népzenét ismerők pedig a nótás hangvé-tel miatt kaptak agyvérzést.

Sebő ferenc

46


47

„historikus”, a történeti zenét a népzene tanulságaiból felidéző vonal is megjele-nik (Jánosi), valamint bemutatkoznak a népzenét gazdag fantáziával a popzene hangzásához igazító irányzatok (Nikola Parov, Koncz Gergő, Mester László és Doór

Róbert). A népzene tanszak még ismeretlen hallgatói ebből a közegből lépnek elő, a veteránok segítő szeretetével megtámogat-va, hogy megmutassák, mennyi mindent tudnak már, mennyit haladt előre a világ ezen a téren itt, Pannóniában.

Mert rájuk nagyon illik ebben a helyzet-ben a reneszánsz költő, Janus Pannonius epigrammájának sorai, melyekben azt mondja, hogy bár eddig mindig csak máshol termettek, „most Pannónia is ontja a szép dalokat.” És azt remélem, hogy azt a két sort is magukra vonatkoztathatják, hogy: „Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,/Szellemem egyre dicsőbb, s ál-tala híres e föld.” •

2009. január 29. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremA népzene ünnepe

Km.: Sebő-Halmos duó, Pál István „Szalonna” bandája (vendég: Pál Eszter és Herczku Ágnes), Borbély Mihály-Farkas Zoltán „Batyu” duó, a Söndörgő együttes és vendégei, Jánosi együttes , Szászcsávási Ze-nekar (vendég: Lunca Erzsi), Nikola Parov együttese (vendég: Herczku Ágnes), Koncz Gergő, Mester László és Doór Róbert együttese (vendég: Szalóki Ági)

Herczku Ágnes, Szalóki Ági

kultúraHallgasson bele!www.klubradio.hu

Ajka 88.8 Balatonfüred 91.8

Budapest 95.3 Debrecen 93.5 Esztergom 98.1

Gyöngyös 88.9 Kecskemét 97.7

Keszthely 92.2 Pápa 92.7

Tatabánya 96.7 Veszprém 90.6

KlubrádióA kultúra gondolat és harmónia. Örökértékû. Meg tisz telte tés, hogy hoz zá járul ha tunk a hazai kul tu rá lis élet ér té ke i hez és közös világunk tar tal ma sab bá, gaz da gab bá tételéhez. Ezért vezetô talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelôsséggel a kultúráért!


48

Zamballarana

Korzika harmincéves ősi zenéjeVörös Eszter

A hetvenes években már javában tartó hullám, az úgynevezett „roots revival”, vagyis a népzene reneszánsza a ma Franciaországhoz tartozó Korzika szigetét sem kerülte el. Ekkoriban fi atal zenészek a világ számos kultúrájában visszanyúltak a gyökerekhez, és a hagyományokat megőrizve kisebb-nagyobb változtatásokkal lerakták a világzene alapjait.Több, akkor született dalnak a kulturális identitás kifejezése mellett politikai üzene-te is volt szerte a világban. Korzikán ez a mozgalom éppen a függetlenségi törekvé-sek erősödésével egy időben indult el. Ekkor fedezték fel újra a sziget történetében már a 9. századra visszanyúló polifonikus zenét, amely azóta meghozta Korzikának a zenei hírnevet.

A szigetre a történelem során sok hatalom tette rá a kezét, így a függetlenség vágya már több száz éve ott van a korzikai lelkek-ben. A 18. század közepén a genovaiak tól való elszakadás, majd, miután azok titok-ban eladták a szigetet Franciaországnak, a franciáktól való függetlenség vált a legfon-tosabb nemzeti célok egyikévé. A 20. szá-zad második felében e szándékukat a nacionalisták pokolgépekkel is kifejezték: a hetvenes-nyolcvanas évek emlékét több száz merénylet piszkítja be.

Az emberek azonban más formáját is megtalálták annak, hogy igazán hallassák

a hangjukat. A zenészek újra felfedezték a jellegzetes korzikai többszólamú zenét, amelynek történetét a mai napig nem ismerik pontosan. Volt, aki úgy tisztelgett a hagyományok előtt, hogy idős emberek énekeit rögzítette, s volt, aki új dalokat írt a régiek hangzásán, sokszor politikai üzenettel.

Világi és egyházi zenében, múltban és je-lenben egyaránt ez a meghatározó forma. A gyerekek ezen nőnek fel a templomok-ban, de ezt hallják a kávéházakban, a főtereken is. Szó szerint a bölcsőtől a sírig kíséri az ottani embert: az altatódalok és a temetési énekek is több szólamban hang-zanak el. Az utóbbinak kifejezetten nagy a kultúrája ezen a vidéken, de a gyászdalok mellett siratják még az elvesztett szerelmet, megéneklik a bosszúállást, a földi munka nehézségeit, vagy éppen szerelmet valla-nak. A katolikus miséken is gyakran elhang-zanak a tradicionális polifonikus művek, a hetvenes évek óta pedig több oratóriumot írtak polifonikus stílusban.

Olyannyira fontossá vált a korzikaiaknak jellegzetes zenéjük, hogy himnuszuk-nak – amelyet a legtöbb népzenei koncert végén el is énekelnek – egy olyan vallásos tartalmú dalt választottak, amelyet a rövid életű független Korzika Francis de Geroni-mo nevű zeneszerzője alkotott 1675-ben. Természetesen ezt a dalt (címe: Diu vi Salvi Regina) is a korzikai polifonikus stílusban éneklik ma is.

Még izgalmasabbá teszi a korzikai zenét, hogy legtöbbször a capella, vagyis hang-szeres kíséret nélküli hangzanak el a dalok, amelyet a hagyomány szerint férfi ak – négy vagy hat énekes – adtak elő (nők csak alta-tódalokat énekeltek, vagy néhány siratót). Ma már azonban, ahogyan a zene határai lazulnak, nők is felcsaptak énekeseknek.

Új utakon

Korzika nyugati hegyei között fekvő idilli kisvárosban, Pignában 1997-ben alakult a fi atal zenészekből álló zenekar, a Zamballarana. Azóta négy albumon, és sok hazai és nemzetközi szereplésen vannak túl. Nálunk sem először lépnek pódium-ra. A zenekar a tradicionális korzikai zenét kortárs és más mediterrán zenei stílusokkal elegyíti, amiből aztán erőteljes, különleges hangzás született. Az alap azért a polifonikus, vagyis többszólamú éneklés, de a tradicionálissal ellentétben nem az a capella (hangszerkíséret nélküli) műfajt választották, hanem az éne-keseket vagy egy tucat hangszeren kísérik. Jó hangulatú, pörgős zene, amely magával ragadja a nézőt, és azonnal táncra is hívja.


49

Jellegzetes látvány, ahogy mindegyik éne-kes befogja az egyik fülét. Így jobban hallja magát, és kevésbé befolyásolja a másik (erőteljes) hangja – logikus, mégis szokatlan látvány énekegyütteseknél.

Az emberi hang ereje mellett a tradicionális hangszereket is újra érdeklődéssel forgat-ták a 20. század zenészei. Elterjedtek a há-rom énekest kísérő zenekarok, melyekben a fő hangszerek a pengetős, a nádfúvós és az ütős hangszerek lettek. Így például a nyolc duplahúros lant, a mandolin, vagy a cialambella nevű nádfúvós hangszer. Az énekesek gyakran körbeállnak, s karjukat a másik vállára téve adják elő lehengerlő ere-jű dalaikat. A három énekes között szigorú munkamegosztás van: az egyik szólam a „secunda”, ő kezdi a dalt, adja meg a han-got és viszi a fő dallamot. A „bassu” követi az előzőt, és erősíti a hangzását, a „terza” a legmagasabb hang, és egyben ő a fő díszí-tő a szólamok között. S a hagyomány sze-rint létezik egy negyedik hang, az angyalok hangja, amely egyszer csak megszólal, és akkor mindenhol ott zeng.

S nem elég, hogy a dalokat több szólam-ban „kell” megszólaltatni, a stílus alapjában véve improvizatív is, ami nagyfokú kon-centrálást kíván meg. Mert bár a dalla-

mok néha ritmusban elcsúsznak egymás mellett, a harmóniának szigorúan meg kell maradnia, és az énekeseknek folyamatos összhangot kell elérni, hogy ne legyen „össze- vissza” hangzás a végeredmény.

S hogy milyen nyelven szólal meg a négy hang? A folk zene újjászületésével a korzi-kai nyelv (corsu) tudatosabb megőrzése is adta magát. S bár a hivatalos nyelv a fran-cia, a korzikaiak többsége beszéli a főleg szóbeli hagyományokon kifejlődött nyelvet. Írásbelisége csak valamikor a 19. századra tehető, így számos dialektusa létezik. A latin eredetű nyelvre erős hatással volt a toszkán nyelv is. A corsu lett így a polifonikus dalok nyelvezete.

A hetvenes évek lendülete ma is tart, hiszen az énekesek és zenészek nagy része fi atal férfi vagy nő, akiknek fontosak a gyökerek, valamint az, hogy saját generációjuk és gyermekeik számára is érthetővé, befo-gadhatóvá tegyék a kis híján eltűnt zenei örökséget.

A tradicionálisabb stílusok mellett egyre több együttes egészíti ki modern hangzás-sal a több száz éves korzikai hangokat. Újabb hangszerek kerülnek a kíséretbe, és természetesen az elektronika jelentősen

átformálta a polifonikus hangzást, de csak annyira, hogy a tradíciók még nem vesznek ki a dalokból. Sok dalban a jazz-, vagy a rockzene változtat az eredeti dallamokon.Ma több mint nyolcvan folk- és világzenét játszó zenekar működik Korzikán, sokakat közülük a több mint 8600 négyzetkilométer területű sziget határain túl is nagy tapssal fogadnak. A legnépszerűbb zenekarok az I Muvrini, az A Filetta, a Barbara Furtuna, a Voci di Corsica, a Les Nouvelles Polyphonies Corses, a Soledonna, az I Chjami Aghjalesi és a Zamballarana. S bár a többszólamú zene más kultúrákban is elterjedt (például a grúzoknál, vagy Spanyolországban), mindegyiknek megvan a maga sajátja. Ami közös, az az emberi hang felülmúlhatatlan-sága, és elementáris ereje. •

2009. február 3. 19:30Fesztivál SzínházZamballarana (Korzika)

Km.: Laurent Barbolosi (ének, he-gedű, trombita), Jérôme Casalonga (ének, szopránszaxofon), Nicolas Debelle (basszusgitár), Anton’ Giulio Galeandro (harmonika), Vincent Géraldi (dob, balafon), Jacques Nobili (harsona)


Cesaria Evora

A morna királynőjeVörös Eszter

Pedig Evora mellett vannak még jó páran a szigetek zenéjének előadói közül. A „mezít lábas díva” népszerűsége persze nem véletlen. Stílusa mind az előadásban, mind a külsőségekben sallangoktól men-tes és természetes, és éppoly könnyed-séggel énekel kubai dalokat, mint a morna melankóliáját .

Zenei karrierjéhez hasonlót keveset találni. Édesapja hegedült, nagybátyja pedig híres mornaszerző volt. Evora 16 évesen kezdte tanulni a mornát és a coladeira stílust egy tengerésztől, akibe beleszeretett. Közel ötvenévesen lett csak világsztár, addig bárokban, hotelekben énekelt és szerény körülmények között élt. Ekkor beszélték rá egy franciaországi koncertre, ami meghoz-ta számára a nemzetközi sikert.

A portugál fado és a brazil bossa nova fogalmazza meg még azt az érzést, amiről a mornában is énekelnek. Ez a sodade (Por-tugáliában és Brazíliában saudade), amelyet csak körülírni lehet, lefordítani nem. Egy lel-kiállapot, amelyet a hiányérzet határoz meg. A morna a 18. században jelent meg először feltehetően Boa Vista szigetén, majd innen terjedt át a több szigetre. A dalokat gyakran a szigeteken honos kreol nyelven éneklik, és általában klarinéton, harmonikán, hegedűn, zongorán, gitáron és cavaquinhón (kicsi portugál gitár) játsszák. Táncolni is lehet rá – az idők során szalontánccá alakult, amelyet klasszikus tánctartásban járnak. A coladeira és a funana pedig gyorsabb és még táncol-hatóbb zenei stílusok.

A dalok alapvetően az elvágyódásról, a hazaérkezésről, a szülőföld szeretetéről szól-nak, és Eugénio Tavares, a híres morna költő munkássága óta a romantikus érzelmek, a líra is helyet kapnak a megénekelt témák

között. Pedig a szülőföld nem kényezteti el a szigetlakókat. Nevével ellentétben az országban általános a nagy szárazság – most épp tíz éve nem esett eső a szigeteken. Az ott élő 300 ezer lakoson kívül több mint kétszer ennyien vannak, akik a Zöld-foki-szigetekről elszármazva a világ különböző pontjain élnek jobb életet remélve. A legna-gyobb közösségek az Egyesült Államokban, Portugáliában és Angolában találhatók.

A portugálok 1460-ban építették be erő-dítményekkel az addig lakatlan szigeteket és használták fel a transzatlanti rabszol-ga-kereskedelem kiindulópontjaként, a szigetlakók függetlenségüket csak 1975-ben nyerték el. Ez a változás az ország zenéjére is hatott, mivel egyes stílusokat, mint például a főleg harmonikával játszott funanát, a gyarmati hivatalok leszólták, és nem nézték jó szemmel, mondván az afrikai zene és tánc. Az elmúlt három évtizedben azonban több fi atal zenekar is alakult és mai, globálisabb zenével ötvözve a tradícióka, új, fúziós zenéket alkottak (a Finaçon nevű együttes például a funanát és a coladeirát fésülte össze az úgynevezett funacola stílussá) szemben Evorával, aki inkább megmarad a hagyományosabb mornánál, bár néha kitekintgetett a kubai és a brazil zene irányába is. Eddig kilenc lemeze jelent meg, s 2009-ben érkezik a következő album. Előtte azonban itt lesz ő maga, személyesen, mezítláb, szerényen. •

2009. február 27. 19:30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremCesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság)

Km.: Cesaria Evora (ének), Fernando José Andrade (zongo-ra), Domingos Gomes Fernandes (szaxofon), João José Alves (gitár), José Paris Neves (basszusgitár), Paulino Soares Vieira (cavaquinho), Ademiro Paris Miranda, Antero Julio Santos (ütőhangszerek), Julián Corrales Subidá (hegedű)

Lassan törzsvendége lesz a Művészetek Palotájának a Zöld-foki-szigetek zenei nagykövete, Cesaria Evora. Mindig teltházas koncertjein változatos összetételű közönség kíváncsi arra, hogy mi újat, vagy éppen pont a kiszámíthatósága miatt milyen „régit” tud nyújtani a morna stílus 67 éves szupersztárja.

50


51

Lovasi András

Költészet és rákendrollSisso

Megalapította, és a saját képére formálta a népszerű Kiscsillag együttest, bevon-ta a rockszínpadra az addig autentikus népzenét játszó Csík zenekart. És most még ez is, hogy egy kortárs költővel meg egy zeneszerzővel szűri össze a levet és versze-nekart grundol. Deréktól felfelé lassan már kanonizált költő, onnan lefelé meg még hálistennek rockzenész, miközben megvan az a jó tulajdonsága is, hogy nem olvas fel politikai rendezvényeken manifesztumokat.

A Művészetek Palotája Hangzó Helikon sorozatában lesz hallható és látható az a verskoncert, amelyen Lovasi András énekli Heidl György zeneszerző, eszmetörténész és egyetemi oktató Lackfi János fanyar, nemzedéki költeményeire írt dalait. A műsor alapja az a karácsonyra megjelent lemez, amely a kortárs költő és két, már szintén negyvenes alkotótársa borongós-ironikus korhangulat-jelentésének is felfogható. A műsort már több helyen előadták, leg-utóbb a X. Kaleidoszkóp Versfesztiválon volt szerencsém megtekinteni egy újabb, prog-resszív irodalomóra-verziót, Vedres Csaba zongorajátékával és más, kiváló zenészek kíséretével. A koncertet felolvasásokkal

szakították meg, Lackfi János élőben adta elő írásait és a weboldalára, a közönség által beküldött témákra írt versgépezeti termékeit. A késői időpontban, lavórfényben előadott műsorra alig lehetett beférni, aztán kimenni sem nagyon akart a nép.

A Müpában ehhez képest egy újabb ötletekkel tarkított, újabb dalok bevonásával létrehozott változatot élvezhet a közön-ség – nyilván a feltuningolt újévi műsor szupergrouppal tálalva. A formáció neve: „Lovasi és a Véletlen”, bár nem nagyon hisz-szük, hogy a választás véletlenszerű, hiszen a különböző színpadokon már jól bevált csapat csap a húrok és a sorok közé: Lovasi András énekel, gitárokon Heidl György játszik, zongorán pedig a kultzenekar After Crying-alapító, már említett Vedres Csaba. A Csík zenekar legendás prímása, Szabó Attila hegedül és gitározik, s az alapokat a basszusgitáros Drapos Gergely és a dobos Gáspár Gergely nyomja a csapat alá. Aztán vendégművészek sora lép a színpadra: Bognár Szilvia nemzedéki pacsirta, az ős-herfl is Ferenczi György és a Sator Quartet. És biztos lesznek meglepetések, remélhető-leg Lovasi saját, áthajlásos versszerkezetei-

ből is megcsillan néhány az est során, hogy meggyőződhessünk róla: létezik a rock-köl-tészet napjainkban is.

Lovasi azt nyilatkozta a lemezről a Magyar Szónak még jóval a megjelenés előtt: „Lackfi János egy költő, legalábbis az irodalom-ban jobban otthon lévő barátaim szerint.

Azt mondták nekem, hogy a mai irodalmi kánon szerint ő egy közepes költő. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de ezt mond-ták. S mivel ezek a versek, melyeket most feléneklek, egy kicsit hasonlítanak az én szövegeimhez, ezért azt mondom, hogy közepes költőnek én is elmegyek.” Ezt el ne higgyék, mert ha nem hallgattak soha Kispál-lemezt, csupán irodalmi felolvasá-sokra jártak, akkor most tapasztalni fogják: egyik legjobb negyvenen túli, élő költőnk Bandi a hegyről. Az külön szerencse, hogy tud énekelni is. •

2009. február 19. 19:30Fesztivál SzínházLovasi András: Lackfi JánosHangzó Helikon-sorozat

Km.: Lovasi András (ének), Heidl György (gitár), Vedres Csaba (zongora), Szabó Attila (hegedű), Drapos Gergely (basszusgitár), Gáspár Gergely (dob), Bognár Szilvia (ének), Ferenczi György (száj-harmonika), Sator Quartet

A húsz éve töretlen sikerrel zenélő Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András amolyan crossover-zenész, előadó-művészeti polihisztor és univerzális népművelő lett az elmúlt pár évben.


52

Könnyűzenei forgatag

Egy kis melegség a téli estékenKovács Bori

Egy este a musicalmágussal

A kortárs zeneirodalom egyik meghatá-rozó alakja, Andrew Lloyd Webber 2008-ban töltötte be 60. életévét. Az évforduló tiszteletére a Webber-darabok magyar fellegvára, a Madách Színház állított össze egy estet a szerző legnépszerűbb dalaiból, amelyben a színház társulatának tagjai és jeles vendégművészek léptek fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az ün-nepelt jelenlétében. Az estet Szirtes Tamás rendezte, akinek elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a mester itthon ekkora népszerűségnek örvend, hiszen 1983-ban Kelet-Európában elsőként ő szerezte meg a

A Müpa év eleji könnyűzenei kínálata olyan változatosságot mutat, mint a farsangi jelmezek forgataga: az ismert külföldi musicalszerző előtt tisztelgő esttől kezdve a fi atal magyar zenészek legjobb alternatív, elektronikus, rockabilly vagy pop-rock produkcióin keresztül a negyven évvel ezelőtti táncdalfesztiválok emlékezetes dalainak felújításáig terjed a skála. Talán mondanunk sem kell, hogy a maga stílusában mindegyik produkció kiemelkedő, igencsak magas hőfokon égő élményt kínál, így nem érdemes kihagyni egyiket sem.

jogokat a Macskák bemutatására, és azóta is szívén viseli az újabb Webber-művek magyarországi előadásait.

Az esten nagy sikert aratott többek között az Éjfélt előadó Szulák Andrea, Mária Magdolna dalának érzékeny tolmácsolója, Zsédenyi Adrienn, a Gethsemanét éneklő Feke Pál, vagy Mahó Andrea a Látjuk-e még egymást valahol? című dallal, és a Macskák táncos nagyjelenetei is jól érvé-nyesültek a Müpa nagytermének színpa-dán. A koncerten két, eddig Magyarorszá-gon nem játszott darabból is elhangzottak dalok, a Sunset Boulevard címadó dalával brillírozó Posta Victor, vagy a Whistle Down The Wind (Úgy élj, mint a szél) tolmácsolója, Rúzsa Magdi bebizonyították, hogy ezt a hiányosságot minél előbb pótolni kell.

A hatalmas sikerre való tekintettel – kissé módosult előadói gárdával – a Müpa ismét műsorára tűzi a produkciót, így most azok a musicalrajongók is maradandó élménnyel gazdagodhatnak, akik 2008 novemberé-ben lemaradtak erről a nagyszerű estről.

Részlet a József, és a színes, szélesvásznú álomkabát című előadásból


Rongylábkirályok a Palotában

Viszonylag kevesen képesek arra, hogy egy, már a zenetörténet múltban elme-rült darabjának hitt és háttérbe szorított stílusával megőrjítsék a mai fi atalokat, és masszív rajongótábort alakítsanak ki. Nos, az Egri Péter (ének, gitár), Paszinger Zoltán „Singer” (nagybőgő) és Fácán (dob) által 1998-ban alapított Mystery Gang rockabilly triónak mindez sikerült. Először csak olyan példaképeik bemutatásával kezdték, mint Carl Perkins, Johnny Cash, Johnny Burnette, Billy Lee Riley, Eddie Cohran, Buddy Holly vagy Jerry Lee Lewis, majd egyre inkább a kevésbé ismert ínyencségek felé fordultak, később pedig Egri Péter szövegeire építve elkezdtek saját dalokat is írni. Egy Japánban

kiadott kislemez után Hot ’n Wild Rocka-billy Cuts című első albumuk 2001-ben jelent meg, ezt követte 2003-ban a Dig That Rock!, majd 2006-ban a Jungle Fever, mindhárom külföldi kiadó gondozásában. Az eltelt idő alatt nemcsak egyre hiteleseb-ben hozták a kor manírjait, hanem stílusuk is színesedett, a rockabilly és rock ’n’ roll mellé bejött még egy kis jungle és garage hatás is. A dobok mögött is változás történt, Fácánt ideiglenesen Bardóczi Gábor váltot-ta, majd 2008 elején Szőcs Gergő vette át az ütőket. Egy évvel ezelőtt a Mystery Gang már betekintést engedett a Müpa közön-ségének a rockabilly aktuális helyzetébe,

ezúttal azonban Buddy Holly halálának 50. évfordulója alkalmából a legendás zenészre emlékeznek. A koncert első részében Buddy Holly legnagyobb slágereit mutatják be és narrátor segítségével zene- és kultúrtörténeti múltidézést is tartanak, az est második részében pedig egy igazi tüzes Mystery Gang-koncertre számíthatunk.

Tudatos ember

A tatabányai Kaukázus talán az első olyan magyar együttes, amely aknamunkával, csupán az internet és a szájhagyomány segítségével futott be. A szövegíró-éne-kes-gitáros Kardos-Horváth János és tanára, a basszusgitáros Fűrész Gábor 2002–2003-ban tették közzé szellemi ke-rekasztalnak szánt honlapjukon első zenei próbálkozásaikat, melyek még nagyrészt elektronikára épülő dalok voltak. 2004-ben kaptak lehetőséget az első igazi fellépésre a Szigeten, amire gyorsan összeverbuváltak egy zenekart. Innentől kezdve a már két gitár, basszusgitár, billentyű és dob felállá-sú együttes szédületes fejlődésnek indult. Évente készített, a honlapjukon ingyenesen letölthetővé tett albumaikon szinte mindent felszippantanak, ami csak létezik az alter-natív rockzenétől a britpopig, a népzenétől

a beatig, elektronikáig vagy sodró psziche-deliáig, és kreatív, a szövegek hangulatá-hoz tökéletesen illeszkedő zenét adnak ki magukból. Kardos-Horváth szövegvilága manapság egészen egyedülálló: néha bolondozós, de alapvetően társadalom- és rendszerkritikus attitűdje éleslátással, iróni-ával és mindenekelőtt szellemességgel pá-rosul, pár év múlva valószínűleg számtalan, tőle eredeztethető szállóigévé vált sorral találkozunk majd a közbeszédben. Társa-dalomkritikus és ökotudatos szövegeiért, a zenekar zöld tevékenységének elismerésé-ért 2007-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét is átvehette. A Kaukázus ritka növény a hazai popdzsungelben: minél több koncertlátogatással és a mások fejében való palántázással óvjuk és védjük környezetünket!

Egy zsivány balladái

Kowalsky Balázs Gyula sokrétű művész, hiszen zenét és szöveget ír, emberi és természeti témájú képeket fest, valamint két könyvet is megjelentetett már. Neve mégis leginkább zenei tevékenységének köszön-hetően lett ismert, 1992-től a Black Out frontembereként, az ezredforduló után pedig a Kowalsky meg a Vega dallamos pop-

Kowalsky meg a Vega

Kaukázus

Egri Péter

53


rock formáció vezetőjeként hódította meg a közönséget. A Kowalsky meg a Vega ötlete még 1999-ben vetődött fel közte és Jávorszky Béla között, de egy ideig csak hobbi-zenekarként működtek, így – bár 2001-ben már két lemezre való anyaguk gyűlt össze – négy évbe is beletelt, mire megjelentették első albumukat, a Pimasz grimaszt, és csak a lemez kedvező fogadtatásának hatására (2004-ben Fonogram-díjra jelölték őket) kezdték komolyan venni magukat és folytat-ták a projektet. Az eltelt öt évben a zenekar tagjai folyamatosan változtak, ezért a leme-zek Kowalsky koncepcióit valósították meg. A frontember egy ideig egy magyarországi vaisnava-központban élt, minden bizonnyal ez inspirálta nemcsak a zenekar nevét, ha-nem az életet boncolgató, de azért sokszor pozitív hangvételű, a világbékére és nyugodt életre vágyó szövegeket is. Eddig további há-rom album látott napvilágot (Vegasztár, For-radalom RT, Szemenszedett igazság) a már megszokott, rapbetétes szövegekkel tarkított pop-rock stílusban, amelyben azonban a dal hangulatának megfelelően jöhet egy kis hiphopos, latinos, groove-os, raggás, jazzes, magyaros vagy bluesos íz is. Száz szónak is egy a vége: a Vega könnyű esti szórakozás magvas gondolatokkal.

Bitek, bájtok és misztériumok

A Žagar együttes 2001-es megalakulása-kor már látható volt, hogy a zenekarban hatalmas potenciál rejtőzik. Különböző irányból érkező zenészek adták össze tudásukat, és hoztak létre egy alapvetően elektronikus, de számos hatással bíró, lük-tető, a nyugalom és kitörés ellentétpárjára épülő hibrid zenét. Pályájuk eddigi legki-emelkedőbb munkája a 2007 őszén meg-jelent harmadik, Cannot Walk Fly Instead című albumuk, melyen az elektronika, a rock, pop, jazz, hiphop és komolyzene elemeit összeolvasztva érnek el egyszerre múltidéző, mégis futurisztikus hangzást. Az együttes 2008-ban megérdemelten kapott Fonogram-díjat, nemrég pedig Wings of Love című dalukat 15000 versenytárs közül az International Song writing Competition zsűrije a dance/elektro kategória második legjobbjának találta.

A Žagar a Fesztivál Színházban már adott egy emlékezetes koncertet, ez alkalommal a Bartók Béla Nemzeti Hangverseny-teremben készül egy különleges produk-cióval. Az este alapgondolata a modern ember misztériumkeresése, a technikai

fejlődés ellenére felmerülő rejtélyek, megoldhatatlan(nak tűnő) problémák üt-közése, mint például az élet és halál, vagy a valóság és képzelet viszonya. A zenekar ezúttal az instrumentálisabb, pszichedeli-kusabb szerzeményeire helyezi a hang-súlyt, és ezzel együtt még nagyobb teret enged az improvizációnak és folyamatze-nének. A tőlük megszokott (elsősorban fi lm-részletekből összeállított) gondolatgazdag és zenéhez illeszkedő háttérvetítés mellett ezúttal irodalmi és színházi elemekkel, valamint táncosokkal színesítik a produk-ciót, melyben Keszég László rendező, Árvai György díszlettervező, Szűcs Edit jelmezter-vező és Kántor Kata koreográfus lesz segít-ségükre. A múltat a jövővel összemosó, a középkori misztériumjátékokat űrlényekkel keresztező est bizonyára feledhetetlen élményt nyújt majd.

Régi dalok új köntösben

Negyven éve élnek a köztudatban, mégis mind a mai napig van bennük frissesség, erő és mondanivaló. Ezt bizonyította a 2008 februárjában megtartott első Táncdal-fesztivál! Táncdalfesztivál? est, amelyen a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak dalai hangzottak el áthangszerelt és átértelmezett előadásban. Azoknak, akik ott voltak ugyan-olyan feledhetetlen élményként marad meg a Palya Bea által roma zenei stílusban meg-szólaltatott Késő bánat, utánam a vízözön, vagy a Csak egy tánc volt Dolhai Attila előadásában, mint a hajdani tévéközvetíté-sek azóta számtalanszor levetített fekete-fehér képei. A nagy slágereket sokszor a közönség is énekelte, így nem csoda, hogy októberben ismételni kellett, most pedig itt van a sorozat következő darabja.

Žagar

Böhm György

54


55

2009. január 5., 6. 20:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremBest of Webber – Andrew Lloyd Webber hatvanéves

2009. január 20. 20:00Fesztivál SzínházThe Buddy Holly Story – Mystery Gang

2009. február 8. 20:00Fesztivál SzínházKaukázus

2009. február 12. 20:00Fesztivál SzínházKowalsky meg a Vega

2009. február 13. 20:00Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremŽagar

2009. február 21. 20:00Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem„Álmodozások kora” – Táncdalfesztivál másként

más köntösben, hiszen ezek a jól megírt és meghangszerelt dalok számtalan lehetősé-get rejtenek magukban. A közönségsikereket ezúttal Falusi Mariann, a Bereczki Zoltán-Szi-netár Dóra házaspár, Mészáros Árpád Zsolt, Micheller Myrtill, a Fool Moon, Nagy Ervin, Zsédenyi Adrienn és a Freeport zenekar tolmácsolja. Remélhetőleg az est egyaránt kitűnő szórakozást nyújt azok számára, akik a régi nagy slágerek miatt jönnek el, és azoknak is, akiket esetleg csak a kitűnő előadógárda vonz a Palotába. •

Böhm György rendező ezúttal az Álmodozá-sok kora címet adta a válogatásnak, mely-ben a felpuhuló diktatúrában kis levegőhöz jutó, az életkedvét egyre inkább visszanyerő közönség legkedveltebb dalai kerülnek be-mutatásra, külön hangsúlyt helyezve az ak-kori fi atal nemzedék munkásságára. Olyan szerzemények hangzanak majd fel, mint a Nem vagyok én apáca, a Csavard fel a sző-nyeget, a Susu bolondság, a Little Richard, a Rohan az idő, vagy a Mindenkinek van egy álma. Természetesen ismét mindegyik kicsit

Micheller Myrtill Zséda

MINDEN BETŰJE NEKED SZÓL

Férfiaknak Havonta Mindenrôl


56

Maurer Dóra

„Mintha habot rágtam volna”Szanyi Erika

Szűkített életmű címmel nyílt meg Maurer Dóra harmadik retrospektív kiállítása december 4-én a Ludwig Múzeumban.

– A tárlat címe egyértelműen arra utal, hogy valami „kimaradt”. Milyen szempontok alapján válogatta a kiállított műveket?

– Sok szempont volt. Ez a harmadik, és véleményem szerint a legösszefogottabb retrospekív kiállításom. 1984-ben volt az első, ezt követte a 2001-es győri tárlat, ahol a férjemmel, Gáyor Tiborral együtt állítottam ki azt kutatva, hogy egyes időszakokban hogyan hatottunk egymásra. Ez a mostani kiállítás az NKA Képzőművészeti Kollégiu-mának ajándéka volt. Talán azért kaptam,

mert ritkán állítok ki és nem nyilvánvaló az ív, ami a munkámból kirajzolódhat. Ezt az ívet most másképp alakítottam ki, és úgy gondoltam, hogy az 1972-ben készült munkákkal kezdem.

– Miért pont az 1972-ben készültekkel?

– Mert egy nagy változás után akkor már bizonyos fokig megérkeztem valahova. A régi alapállásom egy olyan művészi attitűd volt, amely a világlátásomat igye-kezett belesűríteni a képekbe. Amikor ezt

„kidolgoztam” magamból, pár évig hasonló intenzitású töltést kerestem, és ezt végül a mozgásban, a változásban, ezeknek az elementáris fajtájában, az eltolódásban találtam meg. A megfi gyelt tárgyakat és anyagokat közvetlenül, nem az ábrázolás áttételében kezdtem használni. A meg-fi gyelés rögzítéséből jött a fotózás és az úgynevezett kísérleti fi lm is. Ebben az ösz-szefüggésben változtattam meg a korábbi rézkarctechnikámat is. Nem képek készíté-séről volt már szó, hanem a nyomólemez változásainak dokumentálásáról: minden egyes lenyomat egy állapot dokumentuma, egy gondolat demonstrációs eleme lett.

– Visszatérő motívumok a képein a négyzetek, a négyszögek. Miért pont ezt a geometriai formát használja?

– Mert ezek elementáris formák, és a rajtuk esett minden változtatás szembetűnik. Így működik egyfelől a hagyományos táblakép, másfelől példa erre a mágikus négyzet, amelyet Dürer Melankólia című metszetén is láthatunk. Régi jelképe a világegységnek.

– Mit tart festészete lényegének?

– Szerintem a festészet lényege a szín, de ez régebben nem volt ilyen központi témám. Korábban a permanens vörös-ből és a zöldből mint elvi komplementer színekből indultam ki, és a többi színpárt is csak jelzésre használtam, mert a forma volt számomra lényeges. Amikor viszont a for-mák rétegződését kevert színekkel kezdtem érzékeltetni, a lehetőségek nagyon gazdag világába jutottam. Egy-egy erős szín valódi komplementerje a szemben jön létre. Ennek megragadása anyagtalanságot sejtető, térhatású festészethez vezet, amelyben az idő is lényegi szerepet kap.

Fotó: Fábián Éva


57

– Megváltoztatta a fényképezéshez, a fi lmhez való viszonyát a digitális eszközök megjelenése?

– A fotó terén nem sokat változtatott. Ami a felvételt illet, a jó öreg fényképezőgé-pet továbbra is minőség létrehozására használom, a digitális kamera kezelése, ha nem automatikus módban működtetem, túl körülményes. A képfeldolgozás terén a programozott lehetőségekkel nem megyek sokra, a fi nom munkát munkatársakra bízom. Szeretem a fotónagyítást, a manipu-lációkat a sötétkamrában. De a gondolko-dásomban eleve benne van a fázisokban való változtatás, a kombinálás vagy a megsokszorozás; ez tulajdonképpen egy, a komputert megelőző-féle gondolkodás. A fi lmkészítésnél hozott változást, de nem pozitív értelemben: a kreativitásom sokkal jobban működött, amikor a kópiákkal dol-goztam. Az első mágnesszalagra forgatott fi lm kész kínlódás volt. Hiányzott a kézzel fogható anyag; olyan volt, mintha habot rágtam volna. Ez fi lm a kiállításon is látható Nézetek 1. címmel, amit Beke Lászlóval közösen készítettünk 1984 körül. Kezdetle-ges technikai körülmények között vettük fel mágnesszalagra és a vágás is kezdetleges volt: akkor még nem tudtuk külön kezelni a képet és a hangot, emiatt fontos részek vesztek el. Végül 16 mm-es fi lmszalagra konvertáltuk, most meg DVD-n nézzük.

– Az a hír járja, hogy már akkor foglalkozott múzeumpedagógiával, amikor ezt Magyar-országon még hírből sem ismerték.

– A művészetpedagógiai munka nem a múzeumban kezdődött, hanem a Ganz Mávag Művelődési Házban. Papp Tamás,

a szakkörök felelőse új életet akart belevinni az ott működő szokványos szakkörökbe. Valahogy jó érzékkel meghívott engem, hogy a rajzolást koszerűbb alapokra helyezzem, és Erdély Miklóst a szobrászkör vezetésére. Kettőnk elképzelése alapján kreativitási kört indítottunk, ami kör két évig működött, majd kirúgtak minket, egyrészt azért, mert a Ganz MÁVAG dolgozói közül egyetlenegy vett csak részt rajta, másrészt pedig mert az igazgató meg volt győződve arról, hogy hippitanyává züllesztjük a műve-lődési házat. Ezt követően én kerestem meg a Szépművészeti Múzeumot, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel.

– A kiállításhoz készült katalógusban helyet kapott 1960-tól kezdve műveinek jegyzéke is, ami saját munkanaplója alapján készült. Ritka, hogy egy művész ilyen akkurátusan nyilvántartsa az alkotásait.

– A munkanapló léte a férjemnek köszön-hető. Mikor megismerkedtünk, látta, mennyi bonyodalom van az akkori rézkarcaimmal: hány példányban készülnek, melyik hova kerül stb. Azt mondta, hogy ezt rendesen írni kellene. Adott nekem egy üres könyvet, néhány oldalt megvonalazott, mintának beírta egy pár munka adatait, én meg foly-tattam. Ezt a könyvet használom azóta, és innen másoltam ki, elhagyva a túl szemé-lyes bejegyzések nagy részét, a katalógus „leltár” részének anyagát. •

2008. december 5-től 2009. február 22-igLudwig MúzeumSzűkített életmű – Maurer Dóra

Izgalmas tárlatok és reformok – Ludwig Múzeum 2009

Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igaz-gatója három fő szempont mentén tervez változásokat a Ludwig életében 2009-ben: tudatossá teszik a mű-tárgyvásárlási stratégiát, fejlesztik a múzeum kommunikációs stratégiáját, valamint az eddig is sikeresen működő múzeumpedagógiai programok mellett további lépéseket terveznek, hogy még inkább álljon a Ludwig Múzeumra a látogatóbarát jelző. Ennek jegyében már működnek a kiállítótérben levő infomediátorok, illetve a Művészetek Palotájával együttműködésben meg-született közös jegy program. Ez utóbbi azt jelenti, hogy akik jegyet váltanak a Művészetek Palotája bármely prog-ramjára, azok a program időpontjáig egy alkalommal ingyen tekinthetik meg a Ludwig Múzeum kiállításait.

De múzeumpolitikai változtatások ide vagy oda, látogatókat fogni leginkább jó kiállításokkal lehet, és ezekből 2009-ben sem lesz hiány. Rögtön az év elején a kortárs fi nn művészetből kapunk ízelítőt az Arctic Hysteria című tárlaton. Ezt követően a múzeum régen látott darabjai és új szerzeményei töltik meg a termeket, április végén pedig egy igazi nemzetközi nagyágyú, Anton Corbijn fotóiból és videomunkáiból nyílik kiállítás. Ha valakinek hirtelen nem ugrana be, hogy kiről van szó, íme pár név, akikkel a művész együtt dolgozott: Depeche Mode, U2, Nirvana és Johnny Depp. Ő ugyanis az „MTV-generáció” egyik legnagyobb hatású kliprendezője. Corbijn kiállítása után ismét a fotóké lesz a főszerep. A Vál-ságjelek című fényképkiállítás Amerika, Svájc és Magyarország szegényeinek korabeli drámai helyzetét bemutatva a két világháború közötti dokumentum-fotográfi ából nyújt alapos válogatást. Emellett, ha csak egy tárlat erejéig is, a múzeum kísérletet tesz rá, hogy rehabilitálja a művészeti élet periféri-ájára szorult Amerigo Totot. A Ludwig Múzeum igazgatója, Bencsik Barna-bás egy nemzetközi hírű művészt is ígért jövőre, ám az ő nevét még egy darabig titok övezi.


Házról házra – A berlini Konzerthaus

Apolló és Mefi sztóLászló Ferenc

A humanitás, s a józansággal párosuló szépség időtlen győzedelmét hirdeti a ber-lini Konzerthaus épülete. Homlokzatának tetején Apolló fogata a járomba hajtott griffekkel szintúgy e nyájas uralom képzetét erősíti, még ha a környék története olykor fájdalmasan rá is cáfolt a német klasszicis-ták nemes ideájára.

A Gendarmenmarkt, a nevét a legelső porosz király, I. Frigyes csendőrezredéről elnyert tér kellős közepén, a Német és a Francia Dóm között díszelgő Konzerthaus több mint egy évszázadon át elsősorban prózai és zenés színházként üzemelt. Úgy-annyira, hogy sok berlini törzsökös számára mindmáig mint Schauspielhaus ismeretes a turistalátványosság és találkozási pont gya-nánt is rendkívül népszerű, ám elsősorban persze az esztétikai töltekezés magasztos céljainak szentelt intézmény. Azt követően, hogy a porosz főváros színjátszásának megelőző hajléka, Langhans rövid életű

58


59

színházépülete 1817-ben annak rendje és módja szerint porig égett, a berlini klasszi-cizmus kiválósága, Karl Friedrich Schinkel kapott megbízást az új színház megterem-tésére. A művész (aki számos színpadi pro-dukciót, így E. T. A. Hoffmann Undine című operájának 1816-os berlini ősbemutatóját is gazdagította pazar díszleteivel) elméleti munkáiban a demokratikus, a minden néző számára azonos vizuális és akusztikai élményt kínáló színház híve volt, azonban a megrendelés ezúttal királyi színház terve-zésére és kivitelezésére szólt. Ám Schinkel, ha demokratikus eszményeiből engedni is kényszerült, letisztultan klasszicista elkép-zeléseit szabadon érvényesíthette, s így az 1818 és 1821 között felépült színház máig Berlin, egyszersmind a német klassziciz-mus egyik legszebb építészeti emlékének számít.

Az 1821 májusában megtartott nyitóelőadás ugyancsak az emberiesség és a civilizáció antik formákon átragyogó ideáit népsze-rűsítette Goethe Ifi génia Tauriszban című művének bemutatásával. Alig három héttel később azután már a romantikus német opera is birtokába vette az új játszóhelyet: 1821. június 18-án itt tartották Carl Maria von Weber Bűvös vadászának ősbemutatóját. A premier, amely az uralkodó, III. Frigyes Vilmos által favorizált itáliai komponis-ta, a mára már félig-meddig elfeledett Gaspare Spontini (A Vesta-szűz szerzője) és Weber heves rivalizálásának fontos állomá-sa volt, művészi és társadalmi értelemben is igazi nagy német sikernek számított. Az elkövetkező évtizedekben azután meg-annyi jelentős zene- és drámatörténeti ese-mény színhelyéül szolgált a porosz királyi színház. Niccolò Paganini, majd Liszt Ferenc adott itt virtuóz hangversenyt; 1842-ben Mendelssohn vezényelte színháztermében az Antigonéhoz írt kísérőzenéjét, s két évvel később maga Richard Wagner dirigálta A bolygó hollandi berlini bemutatóját. 1876-ban pedig itt rendezték Heinrich von Kleist Penthesilea című drámájának legelső színpadi előadását.

A Második Birodalom világháborús veresé-gét és összeomlását követően, 1919-ben a színház királyi jelzőjét államira cserélte, s az expresszionista művész, Leopold Jessner vezetésével a weimari köztársaság első éveiben a legérdekesebb és legmerészebb színházművészeti kísérletek terepévé vált. A baloldali és zsidó származású, s később Amerikába emigráló Jessner 1925-ig állt

a színház élén, majd 1934-ben egy másik, legalább ennyire emblematikus fi gura vette át az intézmény irányítását: Gustav Gründ-gens. Gründgens intendáns, aki a húszas években még Erika és Klaus Mann testi-lelki bizalmasa, s hozzá rövid ideig Thomas Mann veje volt, Hitler hatalomra jutása után biztos érzékkel a nemzetiszocialista színhá-zi élet vezéralakjává játszotta és fazonírozta magát (amint azt Klaus Mann 1936-os kulcsregénye, valamint Szabó István Oscar-díjjal jutalmazott fi lmes adaptációja oly érzékletesen megörökítette). Mefi sztó birodalmilag elismert megformálója, aki e szerepét berlini színházában is garantált sikerrel alakította, Göring rokonszenvének köszönhetően egészen 1945-ig, mondhatni a végpusztulásig vezette a Schauspielhaust. 1945 áprilisában ugyanis az épület több romboló erejű szövetséges bombázást szenvedett el, s ennek következtében hosz-szú évtizedekre megszűnt játszóhelyként működni.

Az ötvenes évek állagmegóvási, majd a hatvanas évek felújítási munkálatait köve-tően a Kelet-Berlinhez tartozó épület teljes újjáépítésére 1979 és 1984 között került sor. Az újjáépítéstől látványos kultúrpolitikai és propagandasikert remélő NDK komolyan

kitett magáért, s a műemlék akkurátus helyreállítása után a „fi lharmonikus zene-kultúra ápolásának központja” igazi fényes otthonra lelt az immár Konzerthausra átkeresztelt épület falai között. A német tör-ténelem mindazonáltal rövid időn belül új irányt vett, s az impozáns koncertteremben a szocializmus diadalát megéneklő Erich Honecker pártfőtitkár helyét előbb az NDK létének záróaktusát celebráló Lothar de Maizière miniszterelnök, majd az újraegye-sülést ünneplő Helmuth Kohl kancellár vette át. S a történelmi fordulatot hozó 1989-es évben Kurt Masur és Leonard Bernstein is elvezényelte itt egy-egy politikai esemény-ként is kitüntetett jelentőségű koncerten Beethoven IX. szimfóniáját.

A Konzerthaus 1994 óta a Berlini Szimfoni-kusok, a jelenleg Lothar Zagrosek irányította „másik berlini zenekar” hivatalos törzshelye. A három koncertterem (a nagyteremben a grandiózus Jemlich-orgonával) évi több mint félezer eseménnyel várja a német és a külhoni zenebarátokat. A mellvéden újra a muzsika allegorikus fi gurája nyűgöz játé-kával oroszlánt és párducot, s a nácik által eltávolított Schiller-szobor is visszakerült régi helyére, a lépcsősor elé. Úgy tetszik, Apolló mégiscsak legyőzte Mefi sztót. •

Fotó: Bujtor Zoltán


60

Kulissza – Darvas Éva

A művészet mindenek előttTóth Endre

– Mely rendezvények szervezése tartozik az Ön feladatai közé?

– Az én feladatom főképp a komolyzenei hangversenyek és az opera-előadások megszervezése. Az operák esetében külö-nösen sokrétű a szervezői munka, hiszen több előadóművésszel, együttesekkel van dolgunk. A mi munkánk háttérmunka, de nagyon fontos. A Wagner-napok lebonyo-lítása, valamint idén a Puccini-év megün-neplése is nagy kihívásokat jelentett.

– Ha már a kihívásoknál tartunk, mely rendezvények jelentették a legnagyobb, legemlékezetesebb feladatokat?

– A kezdet volt az egyik legizgalmasabb feladat: amikor először csendült fel zeneszó a Művészetek Palotája termeiben, mindenki

borzasztóan izgatott volt. Azóta minden egyes előadás egy-egy újabb póbatétel, melyek közül kiemelkedik a Wagner-napok. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ezt a feladatot én kaphattam. A vezetőségől sok segítséget kaptam, a kezdetektől min-denki hitt ennek sikerében. Nagy lélekjelen-létet igényelnek a hirtelen jött problémák is, amelyeket szintén tudnunk kell kezelni, legyen az akár egy gomb leszakadása vagy egy kisebb rosszullét.

– Milyen feladatköröket kell ellátnia a Művé-szetek Palotája rendezvényszervezőjének? – Ez a szakma eléggé sokrétű, több mindennel foglalkozunk. Tudni kell, hogy a Müpá ban vannak saját szervezésű előadások és befogadott rendezvények is. A saját hangversenyek, operaelő-

adások esetében a szerkesztőbizottság megálmodja a műsort, közreműködőket, miután mindez elfogadásra került, átkerül hozzánk, és a szerződésektől kezdve az ügynökségekkel való megbeszéléseken át az utazástól a szálláskeresésig mindent mi végzünk el. Figyelemmel kísérjük a műsorváltozásokat, zenekarok esetében egyeztetjük, milyen hangszerekre van szükség, hazai előadók esetében felkínál-juk a lehetőséget egy korábbi, a koncertet jóval megelőző hangszer- és terempróbá-ra. A kifi zetések és utalások ellenőrzése is a mi feladatkörünk, és ha felmerülnek különböző igények, ezeket is mi kezeljük. Jól látszik mindebből, hogy a Házban majdnem minden szervezeti egységgel és emberrel kapcsolatban vagyunk. A próbákon és előadásokon is mindig jelen vagyunk, és az ügyelővel együttműködve segítjük a lebonyolítás gördülékenységét. A rendezvényszervezésnél nagyon fontos az emberekhez való viszony, a kommuni-káció, valamint az, hogy megpróbáljunk mindent a művésznek és a művészetnek alárendelni. Ehhez szükséges némi zenei tudás, és nem árt, ha a hangversenyszer-vező rendelkezik kellő pszichológiai érzék-kel is. Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a koncert előtt nekünk kell megnyugtatni a művészt: az előadó „kiszolgáltatottá” válik, amikor kilép a színpadra, ezért szükséges, hogy érezze, mögötte állunk, és ha kell, segítséget tudunk nyújtani neki. Gyakran csak apró emberi dolgokról van szó: öltözék, smink, egy pár kedves szó. Ezek olyan nüansznyi dolgok, amik hoz-zájárulhatnak ahhoz, hogy a művész jól érezze magát és aznap a legtöbbet nyújt-sa. A hangversenyek esetében léteznek az úgynevezett befogadott koncertek, kész műsorral. Velük már „csak” az esetleges színpadi, műszaki kéréseket kell megbe-

„Alázattal szolgálni a művészeket és a művészetet” – talán így lehetne a legrövidebben összefoglalni a hangversenyszervező munkájának lényegét. Darvas Éva, aki a Művészetek Palotája indulása óta dolgozik az intézményben, gyerekként énekelni és zongorázni tanult, zenei pályára készült, majd a hangversenyszervezés lett a hivatása és egyben a hobbija is.


szélnünk, és egy kiküldött adatlapon a kérdéseinkre megadott válaszok alapján, a kollégákkal egyeztetve biztosítani a fel-tételeket. Az ilyen típusú rendezvényekkel kapcsolatban kevesebb feladat van, mint a saját rendezésű előadásainkkal.

– Bár nyilván rendezvényfüggő, de mikor kezdődik el a szervezés folyamata?

– A programok egy évre előre készen van-nak, a nagy munka igazából közvetlenül a produkció előtt kezdődik. Egy szólókoncert körüli szervezés általában kevesebb időt vesz igénybe, mint például egy szimfoni-kus zenekar koncertje. A Wagner-napok esetében ez úgy zajlik, hogy még be sem fejeztük az előadásokat, máris kezdjük szervezni a következőt. A művészek több évre előre be vannak táblázva, ezért külö-nösen nagy feladat egyeztetni a közös pró-bák időpontját. A hazai előadók esetében ki kell kérni a művészeket az Operaháztól vagy az adott színháztól, értesíteni kell őket a próbákról. – Melyek azok a rendezvények, amelyek a leginkább közel állnak Önhöz?

– A Wagner-napokról nemcsak, mint nagy kihívásról, hanem mint nagy szerelemről is beszélhetek. Wagner zenéjéhez igazán kö-zel akkor kerültem, amikor megkaptam ezt a feladatot. Akkor kezdtem el hozzáolvasni, fi gyelmesen végighallgatni a darabokat, a szépségét igazán akkor tudtam maga-mévá tenni, bár korábban is ismertem és szerettem e műveket. Az összes művészeti ág találkozik e zenedrámákban: énekesek, táncosok, fi lm, báb… Ilyen formában más művészeti ágakkal is kapcsolatba kerültünk. Puccini operáit szintén nagyon szeretem, 2008 feladatai között ez a szervezői munka is kedves volt számomra. Amik még közel állnak hozzám, azok a zongoraestek, mivel magam is zongoráztam.

– Mik a kitűzött célok és tervek a közelebbi, vagy akár a távolabbi jövőt tekintve?

– A zene örömet ad, mellyel csak gaz-dagodhatunk, ezért szeretnénk a zene örömét minél több emberhez, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt eljuttatni. Nagyon jó csapattal dolgozhatok, és ez biztosíték arra, hogy a megkezdett munka folytatód-hat tovább. •

61


Mozart: Figaro házasságaA tavasz a Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyteremben egy hazai-nemzetközi koprodukcióval kezdődik, amely az évszakot hangulatában is előrevetíti: a Figaro házas-ságát a Budapesti Fesztiválzenekar és a Budapesti Stúdiókórus adja elő vendég szó-listákkal. Almaviva gróf szerepében Markus Werba énekel, a grófnét Dominique Labelle személyesíti meg, Susanna szerepében Jekatyerina Siurinát hallhatjuk. Figarót Marco Vinco, Cherubino nadrágszerepét Katharina Kammerloher, míg Bartolo fi guráját Robert Lloyd adja. Az opera történetének alapja Beaumarchais azonos című színdarabja, amelynek nyomán Lorenzo Da Ponte írta a librettót. A szinopszis az egyik legbonyolul-tabb Mozart operái között, de egyben az egyik legmulatságosabb is. Beaumarchais-nak az arisztokratákat támadó – és emiatt sokáig betiltott – színdarabjából Da Ponte ki-hagyta a politikai szálakat, és a fennmaradó cselekményt kiszínezve könnyed, gyorsan pergő komédiát alkotott. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. március 11.)

Wayne ShorterWayne Shorter, a 75 éves legendás jazz-szaxofonos és jazz-zeneszerző jelenlegi formációja, a Wayne Shorter Quartet korábban már szerepelt a Veszprémi Ün-nepi Játékokon 2007-ben, de Budapesten

most járnak először. Az együttes 2000-ben alakult, a zongorista Danilo Perez, az ütős Brian Blade, John Patitucci pedig nagybő-gőn játszik. A koncerten a Quartet nagyrészt Shorter saját komplex szerzeményeit, illetve a 60-as évekig is visszamenően komponált korábbi műveinek feldolgozásait adja elő. Wayne Shorter stílusának meghatározó kulcsszavai között megtalálhatjuk a fúziós-, crossover-, illetve a modális jazzt, valamint a hard- és post-bopot is, szabadsága azonban ellenáll mindenféle kategorizálási kísérletnek, amire egy saját mondatával világíthatunk rá legjobban: „Elértem arra a pontra, ahol már csak azt tudom mondani: pokolba a szabályokkal. Nincs veszíteniva-lóm. Az ismeretlenbe indulok.” •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. március 18.)

Paolo CrivellaroAz orgonaművész Paolo Crivellaro, az aronai In Tempore Organi orgonaakadé-mia alapítója, a Berlini Művészeti Egyetem professzora a Művészetek Palotájában tartott estjén Frescobaldi Messa della Madonna című alkotását, és Liszt Via Crucisát adja elő. Crivellaro nem csupán hangszerjátékáról, hanem tudományos munkásságáról is ismert orgonista kö-rökben. Az Olasz Kulturális Minisztérium becsületbeli tagjaként 1978–1992 között több mint kétszáz régi orgonát katalogizált az olasz Művészeti és Történeti Kincsek Nemzeti Alapítványa számára. Előadóként rendszeresen hívják különböző európai művészeti egyetemekre orgonaépítési és orgonatörténeti előadásokra. A koncert szolgál majd egy-két rendhagyó technikai meglepetéssel is. Az est közreműködői között szerepelnek Rajk Judit, Laborfalvi Soós Béla és Cser Péter énekesek, vala-mint a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Bizánci Férfi kar Bubnó Tamás vezényletével. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. április 10.)

Horváth KornélHorváth Kornél személyében világhírű ismerőst üdvözölhetünk ismét a Feszti-vál Színház színpadán. Alegre Correa, a brazíliai énekes-gitáros lesz a partnere ezen a rendkívül izgalmas estén. Kettejük együttműködése során ötvöződik a brazil

és az európai folklór, amelynek színe-sebbnél színesebb arcait a jazz világából ismert improvizációs technikák villantják föl. Az általában használt hangszerek skálája rendkívül széles: szerepel köztük kongó, bonga, hang-dob, gatodrum, chekere, udu, djembe, ezeken kívül pedig bármilyen más tárgy, ami ütés hatására hangot ad. Correa virtuóz gitáros, énekstílusa a scat-techniká-ra épül (hangfestő-hangutánzó, szótagok-ból és töredékekből álló éneklési módszer). A felsorolt játékmódok- és technikák együt-tese és véletlenszerű kombinációi biztosítják a felejthetetlen élményt. •(Fesztivál Színház, 2009. április 13.)

Orquesta Buena Vista Social ClubAz 1940-es évek elején egy havannai ze-nés-táncos klubban rendszeresen össze-gyűltek néhányan, hogy együtt zenéljenek. A hely idővel bezárt, de majd’ ötven évvel később két középkorú zenész úriember – a kubai Juan de Marcos González és az amerikai gitáros Ry Cooder – készített egy felvételt, amelyen azok is játszottak, akik

Március-áprilisi előzetes

Tavaszváró

62


63

sze az 1996 óta készült felvételekből játszik válogatást. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. április 24.)

Pekingi SzimfonikusokKína egyik legismertebb zenekara, a Pekingi Szimfonikusok 1977-ben jött létre. Vállalt küldetésük szerint népszerűsítik hazájuk tradicionális szimfonikus zenéjét, ezzel is támogatva a kortárs kínai zeneszer-zőket. A Művészetek Palotájában rendezett koncert műsorán szerepel Guo Wenjing Versenymű ütőhangszerekre című alkotása

is, amely Li Biao előadásában hangzik el. Wenjing rendszeresen komponál nyugati és kínai hangszerekre, de életművében találunk operát és fi lmzenéket is. Az esten felcsendül még Arutjunjan Asz-dúr trombi-taversenye is, amelyet Boldoczki Gábor ad elő, aki 2008 októberében elnyerte a Pho-no-Akademie Echo Klassik díját Az év ze-nésze kategóriában, továbbá Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabja Maurice Ravel hangszerelésében. A zenekart a jelenlegi első karmester és zenei igazgató, Tan Lihua vezényli. •(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2009. április 26.)

korábban a klubban zenéltek. Így született meg a Buena Vista Social Club nevű együt-tes, a régi szórakozóhely emlékére.Az együttest élőben hallani felér egy karibi nyaralással. A zenészek idős úriemberek, Kuba zenei aranykorának, az 1930 és 1950 közötti időszaknak a zenéjét játsszák, melynek ritmusain átsüt az élet szeretete. Az együttes nevét címként viselő album a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listájára is felkerült, az együttesről készített fi lm pedig 1999-ben elnyerte az Európai Filmakadémiától a legjobb dokumentumfi lm díját. Az Orquesta Buena Vista Social Club tizenhárom zené-

Minden sikeres cég életében elérkezik az a pillanat, amikor a növe-kedés új megoldásokat kíván. Megújul Magyarország egyetlen hír-rádiója is. Hiszen már nemcsak az FM 95.8-as budapesti frek-vencián, hanem a 20-4636958-as TeleRádiós hívószámon ésaz inforadio.hu hírportálon keresztül is bárhol, bármikor hozzá-jut a legfrissebb hírekhez és információkhoz. És hamarosan

digitális minôségben is, az ország egész területén. Ahogy Ma-gyarország hírrádiójától elvárja: gyorsan, pontosan, megbízhatóan.

a Közép-Európai Média Zrt. csoport tagja

Fotó: Pepe Torres


Echo Visszhangok a Müpa eseményeiről

Matisz LászlóSzakcsi 65(Fidelio.hu, 2008. október 3.)

Szakcsi tudja, érzi, hogy ami fontos a zené-ben, azt valószínűleg hasonlóan fogalmaz-ná meg Bach vagy Miles Davis is. Ennek a tudásnak a birtokában, ennek a közös szférának az ismeretében van minden igazi muzsikus titka. Ezért is tapasztalhattuk a Zene Világnapján, hogy a civilben kissé enervált benyomást keltő Szakcsi hogyan oldódik fel, lényegül át a zene közegében a szinte tapintható lélekjelenlét állapotába. •

Végh DánielLázasan a zongoránál – Vásáry Tamás születésnapi koncert(Prae.hu, 2008. október 7.)

Szerencsére Vásáry Tamáson a láznak nyomát sem láttam: éppoly expresszív mozdulatokkal dirigált, mint ahogy azt tőle megszoktuk. De talán nem egyedül gondo-lom úgy, hogy következő születésnapi kon-certjein (apropó: Isten éltesse sokáig!) a szí-vének oly kedves karmesteri pálca rovására többet szeretnénk a zongora mellett látni. Még akkor is, ha újra izgalomtól lázasan ül a billentyűk elé! •

Rákai ZsuzsannaMozart-potpourri (Malcolm Bilson, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Mozart-estje)(Élet és Irodalom, 2008. október 31.)

(Bilson) a néhol leplezhetetlenné váló technikai bonyodalmakat imponáló egy-szerűséggel formálta pontos akcentusokká és plasztikus motívumokká, a lassú tétel (és a ráadásként adott K. 330-as szonáta-tétel) visszatérésének improvizált, lélegző és értelmező díszítéseit pedig szokatlan öröm volt hallgatni. Végül a kényszerűen töredékes c-moll misének jutott a szerep, hogy egységes és biztonságos zenei él-ménnyé fogja össze a koncertet. A szólisták változatos adottságai, Hamvasi Szilvia kissé tapasztalatlannak ható, de csodálatosan színgazdag hangja, Halmai Katalin gon-dosan kidolgozott megszólalásai, Megyesi

Zoltán mindig intelligens tenorja és Cser Krisztián áradó basszusa végre olyan har-monikus egészet alkotott, amely a Purcell Kórus fényével és a zenekar üstdobüté-sekkel támogatott lendületével párosulva feledtette az este kellemetlen részleteit. •

Végső ZoltánA zseniális tolvaj (Michael Nyman Band)(Élet és Irodalom, 2008. október 31.)

A zenészek a hangszereikre szabott sze-repet csillogó magasztossággal játsszák. Ezeken a tervezett szerepeken nem is szabad túllépniük, mert a minimalista zene egyik kulcsmomentuma, hogy a mikroszin-ten megtartott változatlan tulajdonságok az egészet tekintve érzelemdús hullámzást teremtsenek. Érdemes volt fi gyelni a feszített dinamika és tempó apró, de hatékony fokozását, aminek következtében a koncert mindkét fele a tervezett rendet hatalmas erővel megtörő zongora-záróakkordig vezetett. Az este során minden megtörtént, amit a felvonultatott minimális zenei esz-köztárral el lehet érni! •

Andrew Lloyd Webber

64

Fotó: Perou


65


-zéta-Pokol és menny (Az Orchestre National du Capitole de Toulouse hangversenye)(Momus.hu, 2008. november 1.)

Szokijev nemcsak együttesét tartotta példás rendben, de egy pillanatra sem engedte lankadni fi gyelmünket, ami nem kis telje-sítmény. Az Orchestre National du Capitole de Toulouse pedig igazán remek együttes. Egymást érték az impozáns hangszerszó-lók, de ezen túl az egész este legföltűnőbb jelensége a csapatmunka volt. Mindenki együtt lélegzett, együtt élt társaival, s legfő-képpen a karmesterrel. •

Lengyel PéterLabirintus énekhangra, tánckarokra és pulzusokra (MÁNE: Labirintus)(Kultúrpart.hu, 2008. november 6.)

Maga az egész előadás nem desszert. Nehezen fogyasztható magyar székelyká-poszta, kortárs zenével megfűszerezve, a „fogások” közt nincs levegővételnyi szünet sem, a körülöttem lévő nézők in-gadozó pulzusait érzem. „Ez radikális tett. A kortárs kultúrát meg kell tanulni. Lehet, hogy a közönségünk egy részét elveszítjük, de kétszer annyit nyerünk” - vélekedett Kovács Gerzson Péter. Én a „kétszer any-nyik” között vagyok. •

Szoboszlai Annamária„Múltikus” kaleidoszkóp – MÁNE: Labirintus(Ellenfény.hu, 2008. november 8.)

A látszólag semmiből fogant pikírt, exta-tikus kabarézás s a csillagfénykabátokba csomagolt, a háttérszínekkel dramatizált tragikum együtt tudathasadásos lázálom-má változtatja a trilógia második darabját,

T_ossztam_allo_A4.indd 1T 10/20/08 9:43:21 AM

mely, azon túl, hogy halálpontosan leta-pogatja azt a megzavarodott kort, a má-t, amiben született, a megtett út felmutatásá-val, megmutatásával már meg is teszi az első, káoszból kivezető lépést. •

Aradi PéterIgazi hős – a Bill Frisel Trió Pesten(Quart.hu, 2008. november 10.)

A halvány megvilágításban álló zenészek meséltek, anélkül, hogy elnyomták volna a fi lmeket. Képekkel, képek nélkül, igazi atmoszféra-teremtő zenét hallhattunk, magányos hősökkel. Mikor befejezték a zenélést, nem is hajlongtak sokat, gyorsan levonultak a színpadról. •

Kolozsi LászlóBarnás árnyalat (Bill Frisell Trió)(Fidelio.hu, 2008. november 11.)

Éppen az volt ennek az estnek, Frisellék est-jének érdekessége, hogy egy külön mű jött így létre, ami nem csupán zene volt, és nem csupán vizuális élmény – a Müpa szlogenje is eszünkbe juthat: élmény minden tekin-tetben – hanem egy összművészeti, kvázi színházi élmény. A James Woodring-ani-mációk, a Frank rajzfi lmek megemelkedtek Frisellék zenéjétől, több értelmet, mélyebb jelentést, vagyis egy különleges – barnás árnyalatot kaptak – nem arról volt tehát szó, hogy a Frisell trió a fi lmek alá - mint egykor a cigiző zongorista, aki nagy füstöt képzett a vászon elé - játszott volna dalokat, hanem értelmezte is a látott műveket. •

Molnár SzabolcsApostoli idők (Bernstein: Mise)(Fidelio.hu, 2008. november 12.)

Záborszky Kálmán igen fegyelmezetten, jó tempóérzékkel fogta össze 200 fős csapatát, Böhm György mellett elsősorban övé az érdem, hogy észrevehetővé vált a mű poézise. •

Alfred Brendel

66

Tugan Szokijev (fotó: Patrice Nin)

Fotó: Jimmy Katz


A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságbanA Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.

Együtt. Veled

T_ossztam_allo_A4.indd 1T ossztam allo A4 indd 1 10/20/08 9:43:21 AM10/20/08 9:43:21 AM


.

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.huÉlmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000





4 1!+

Váltson bérletet a Müpa tavaszi produkcióira!

• világsztárok• plusz egy választható elôadás• „ a la carte” ülôhelyek• az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztáraiban (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban.A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem.ISO 9001:2000

01-870-01_berlet_2009tavasz_mupamag_210x297.indd 101-870-01_berlet_2009tavasz_mupamag_210x297.indd 1 10/10/08 5:58:04 PM10/10/08 5:58:04 PM


müpa magazin 2009/1

Documents