mohaismeret 11. mohaföldrajz és mohavédelem (Ódor péter...

Mohaismeret 11. Mohaföldrajz és mohavédelem (Ódor Péter)

Növényföldrajzi alapfogalmak Área: adott faj földrajzi elterjedési területe. Áreatípusok: összefüggő, diszjunkt (nagyobb áreából leszakadt kisebb részek, az área diszkontinuus), diszperz (az área diszkontinuus, a foltok kicsik, szétszórtak). Reliktum: Korábban összefüggő área klíma ill. egyéb változás miatt jelenleg diszperz áreai. Endemizmus: A taxon csak az adott földrajzi régióban fordul elő (régió nagysága önkényes, taxon taxonómiai szintje önkényes). Flóra: adott földrajzi régió növényfajainak összessége (terület önkényes) Vegetáció: Adott területet borító növénytakaró, a flórát texturális (tömegviszonyok), struktúrális (horizontális és vertikális mintázat, fajok közötti asszociáltsági relációk), dinamikai (zavarási rezsim, vegetáció időben zajló változásai), fiziognómiai (életformák, növekedési formák) és produkcióbiológiai (biomassza, produkció) sajátságokkal ruházza fel. Flóra földrajzi felosztása: Flórabirodalom (Holarktisz, Neotropisz, Paleotropisz, Austrálisz, Antarktisz, Kapenzisz), -terület, -tartomány, -vidék, -járás. (1. ábra). A növényföldrajzi kutatások alapját a pontos áreatérképek, ill. a florisztikai vizsgálatok képezik. Moháknál ezek a Holarktiszra kikutatottabbak és megbízhatóbbak, trópusra nem igazán. Mohák szélesebb elterjedést mutatnak, mint az edényesek, ennek oka (1) jobb terjedés, (2) ősibb csoport. Mohák elterjedését kialakító tényezők Diszperziós ágens Történhet gemmával vagy spórával, általában szél (ritkán víz ill. állat). Dioikus fajoknál mindkét nemnek kolonizálni kell, ez nehézkes, vannak fajok, amik csak vegetatívan maradtak fenn, ill. áreájuk egy részén vegetatívak, van olyan, hogy egyik régióban csak női, másikban csak hím egyedek. Ez izolációval is kialakulhat. Dioikus fajok általában szűkebb elterjedést mutatnak. Szaporító képletek nagy része közvetlenül a forrás körül hullik le, terjedés jobb nyílt területen, mint erdőben. Vegetatív képletek általában a lokális pop. fenntartásában fontosak, kevésbé élnek a gemmák túl. Spóra: terjedő képességet a méret, túlélést a víztartalom, klorofill tartalom befolyásolja. Hosszú távú terjedés (LDR) Lehet transzóceánikus is. Ha a spóra kisebb 25 mikronnál felkerülhet a felső légkörbe. Föld Ny-ról K-re forog, ezért nyugati irányú légáramlatok vannak (jet streams), melyek az egyenlítő körül erősebbek. Spóra túlélést gátolja: UV, hideg, kiszáradás. Kísérletesen igazolták, hogy túlélhetik a spórák (széles elterjedésű fajok tolerálták kísérletesen). Fontos szempontok a kolonizációhoz: megfelelő habitat, telítetlen habitat, spóra mennyisége, legyen mindkét nem, idő, sztochasztikus faktorok. Lépésről-lépésre terjedés (Stepwise) Rövidebb kolonizációk révén valósul meg, kontinuus folyamat szárazföldön belül. Gyakoribb, jósolhatóbb. Vegetatív propagulumok is alkalmasak rá. Klíma változásokat képes követni, kis diszkontinuitásokat képes áthidalni (pl. szigetről-szigetre, hegységről-hegységre).

Mohaismeret - 11. Mohaföldrajz és mohavédelem (Ódor Péter)

1

Szelen kívül ritkán végezhetik állatok (pl. vízimadarak vízimoháknál, Splachnumnál legyek). Emberi terjesztés Üvegházak: Lunularia, Marchantia Antropogén habitatok: Tortula muralis betonon, utak mentén élő fajok kiterjedtek Adventív fajok: Pseudoscleropodium purum Amerikában és Új-Zélandon (fenyőültetvények mentén, 2. ábra), Orthodontium lineare Európában (3. és 4. ábra, 1891 csak UK, 1939 Európa). Főbb lemeztektonikai események és mohaföldrajzi kapcsolatuk áttekintése. Wegener 1915, forradalmasította a növényföldrajzot. Számos faj ill. taxon elterjedése magyarázható a lemeztektonikai eseményekkel (5. ábra). Konzervativ, rosszul terjedő taxonoknál következtetni lehet a szétválás (tektonika, klimaváltozás) idejére. Bizonytalanság (1) vizsgált organizmus kora és diszperzál képessége, (2) a klímaváltozások, és lemeztektonikai események becslési hibája. 140-160 m.év lemeztektonikája jól becsülhető a geofizikai adatokból. Mivel létrejött a Pangea a karbon-permben az ezt követő eljegesedésnél a déli taxonoknak volt lehetőségük É-ra migrálni. A korai mezozoikumban, amikor a szárazföldi flóra evolúció kiterjedt, a Gondwana területen nagy klímazónák érintkeztek egymással, ami gazdag flóra kialakulását eredményezte, jó migrációs feltételekkel. Laurázsia több darabból állt, főleg a szibériai lemez erősen É-i jellegű (szilur-karbon), nincs migrációs lehetőség, szegényesebb flóra, több kihalás. A mezozoikumban (perm-triász) létrejön a Pangea: (a) primitív taxonoknak lehetőségük van short dispersal-lal bárhova eljutni, (b) permo-karbon glaciáciokor a Glossopteris flora északra tolódik, ennek hatására jön létre sok kozmopolita elterjedés. (a) és (b) magyarázza a Jungermannidae széles elterjedését. Jura-triászban a Gondwana nagy területein kontinentális, arid klíma alakult ki, a Marchantiales a tengerparti régióban jött létre (Monoclea szerű ős), de meg tudta hódítani a száraz régiókat. A Gondwana és Laurázsiai flórák keveredését a klímatikus barrierek akadályozták. Kréta időszakban, a Gondwana feldarabolódásakor (Antarktisz Ausztrália, D-Am.), egy viszonylag mérsékelt éghajlatú, erdős vegetáció jött létre, a tengerek miatt erős óceáni hatással. Ez kedvez a mérsékelt, humid klímát kedvelő Jungermaniideae evolúciójának és migrációjának D-Am. felé, így sok circum-antarktikus elterjedés innen ered. Kb. 80 és 50 m.év között(kréta-tercier) a Gondwana szétszakadt. A lehülés miatt az egykori Gondwana flóra csak izolatumokban maradt fenn (Új-Zéland, Új-Kaledónia, pl. Goebeliella, Tasmania, Ausztrália, D-Am. D-i része). Az egykori populációkból testvérfajok jöttek létre. Juratól kezdve Afrika érintkezik Európával , korlatozott felfelé vándorlása a Gondwana elemeknek (elsősorban az európai Marchantideae-k (Targionia, Corsinia) jöhettek így. India kb 100 m.éve elszakad a Gondwanatól, vándorol É-ra, klímája melegszik, az egykori Gondwana elemek eltünedeznek, de néhány faj így juthatott Laurázsiába pl. Trichocolea tomentella. Pliocénben a D és É-Am-i fúzió révén viszonylag korlátozott Gondwana faj É-i (Lepicolea ochroleuca) és Laurázsiai D-i migrációja (Blepharostoma tichophyllum, Now. cur., Racomitrium lanuginosum, Tortula ruralis, Jamesoniella automnalis). Laurázsia története eseménytelenebb a középkorban, (1) óceán keletkezik ÉNY-Amerika és Ázsia között, (2) Szibéri elvállik Alaszkától, (3) létrejön az Atlanti óceán. A főbb mohaföldrajzi következmények: (1) hidegre adaptálódott Jungermanideae holarktikus elterjedésű (pl. Ptilidium ciliare), (2) É-pacifikus elterjedésű fajoknak K-ázsiai és É-amerikai elterjedése van (pl. Dendrobazzania), (3) ÉNY-Am. izolációja a krétában, sok endemizmus (Schofieldia, Rhitidiopsis). Laurázsiában diszjunkciót a klímaváltozás


2

okozott a pleisztocénben, míg a Gondwanan jóval korábban (50-90 m.év) jelentkezett tektonikus okokból. Ezért a Laurázsiai diszjunkciók kevésbé élesek, sokszor nem alakultak még ki jól elválló fajpárok. Néhány jellemző elterjedés típus Kozmopolita (6. ábra: Metzgeria leptoneura) Feltehetően LDR-el, vagy emberrel jönnek létre. Egyes fajok mutathatnak Pangea eredetet, de erre nincs bizonyíték. Jó terjedési képesség, kis ellenálló spóra jellemzi ezeket a fajokat, főleg lombosok. Részben elképzehető ősi Pangea eredet is, főleg ősi fajoknál,amik rosszul terjednek. Bipoláris (7. ábra. Hylocomium splendens) Kb. 100 lombos és 10 máj. Többnyire LDR a holarktikus régióból a déli mérsékelt felé (stepwise dispersal). Ez feltehetőleg a pleisztocén eljegesedés alatt történt, amikor a holarktikus elterjedésű fajok áreája délebbre húzódott. Néhány faj diszperziója az emberrel magyarázható. Arktikus-alpesi Sarkkör menti elterjedés, ami lenyúlhat az egyenlítőig a magashegységeknél. Kb. 600 faj, ezek a jégkorban el nem jegesedő refúgiumokról származnak. Mivel a sarkörön közel vannak a szárazföldek a terjedés viszonylag könnyű. Arktikus (8. ábra: Plagiothecium breggrenianum) Szintén jégmentes refugiumokban éltek túl, de rossz diszperziós képességük miatt nem terjedtek tovább a refúgiumokban területéről. Cirkum Laurázsiai elterjedés (9. ábra: Lepidozia reptans) A circum-laurázsiai elterjedésű fajok közt vannak (1) laurázsiai eredetű fajok (40 m. évvel korábbról) és vannak (2) gondwanai migránsok (pl. indiai lemez révén), melyek eredeti populációi részben megszűntek (pl. Ptilidineae alrend, Trichocoleaceae, melyek a déli féltekén jöttek létre, diszjunkt populációik itt meg is vannak, és az indiai-lemezzel jöttek fel). Pleisztocénben refugiumokban ill. délre vándorolva éltek túl, majd a kis sporájú ill. gemmájú, kevésbé igényes fajok újra ki tudtak alakítani circum-laurázsiai mintázatot, de ez általában hézagos (pl. Nowellia, Scapania nemorosa). K-ázsiai- ÉK-amerikai elterjedés (10 ábra: Acrobolbus ciliatus) Szoros florisztikai kapcsolat (nem csak moha) az Appalache és K-Ázsia között. Mindkét területet elkerülte a glaciáció és elég nedves klímájúak voltak ahhoz, hogy számos laurázsiai faj refugiumot találjon itt (pl. Plagiochila kis fajok-fajpárok). K-Ázsia területileg nagyobb, klímatikusan kiegyenlítettebb mint az Appalache, ezért a diverzitás (genetikai ill. fajdiverzitás egyaránt nagyobb). E mintázat szintén a pleisztocén szelektív kihalás lenyomata. Amphiatlantikus (11. ábra: Radula voluta) Viszonylag kevés faj van ami ÉK-Am-i és Ny-Eu-i elterjedést mutat, (pl. Radula voluta hím-Eu és nõi-Am). Az óceán kb. 50-60 m.éve vált szét, azóta nincs a populációk között kapcsolat ez elég a fajpárok, alfajok kialakulására. A modern epiphyton májmoha taxonok (Porellaceae, Lejeuneaceae, Radulaceae) ennél fiatalabbak, ezek feltehetően LDR-rel jöttek létre Déli mérsékelt elterjedés (12. ábra: Herzogobryum) A Gondwana-hoz kötődik. A Gondwana története nagyon régi, a szilurtól a mezozoikumig tart, ami alatt alcsaládok, rendek fejlődhettek ki. A jurától kezdve Gondwanat az erőteljes fragmentáció, de viszonylag kedvező klíma jellemzi. Laurázsiára pont a paleozoikumban jellemző a fragmentáció, a középkorban azonban nem darabólódik, csak beltengerek jellemzik. Emiatt jóval több és magasabb szintű


3

endemizmusok jellemzők a Gondwanara. A főbb családok a triászban jelentek meg, míg a főbb genuszok szintén a középkorban ez pont egybeesett a Gondwana fragmentálódásával. Nagyobb egységekben a cirkum-subantarktikus elterjedés, míg faji szinten az endemizmus jellemző. A Jungermanideae-ben a flóra extrém gazdag, mind faj, genus és család szinten egyaránt, endemikus taxonokban, primitív taxonokban. Ennek okai: (1) szilurtól a permig az arktikustól az egyenlítőiig teljes klímaátmenet van, , volt refugium, így a devon, valamint a karbo-perm glaciáció átvészelhető volt, (2) miután a főbb csoportok kialakultak a középkorban fragmentáció jellemzi, ami kedvez az endemizmusoknak, (3) a tercier-pleisztocén eljegesedés során az Anktarktisz diszkontinuussá tette az elterjedéseket, máshol viszont nem volt eljegesedés. Trópusi elterjedés (pl. Erpodium biseriatum, Cephaloziella kiaerii) A trópusokon óriási fajkészlet, viszont a mérsékelthez képest kevés család, a mohák eredetileg a mérsékelt régióban fejlődhettek, onnan kolonizálták a trópust. Kb. a trópusi fajok 20%-a pántrópusi, a többi vagy paleo- vagy neotrópusi elterjedést mutat. Trópusi Afrika kisebb diverzitást mutat, mint a trópusi Ázsia, bár sok a két helyről leírt taxon. A pántrópusi elterjedések egy része LRD, más részük a Gondwana feldarabolódása előtti időszakot tükrözi. Endemizmusok (13. ábra) A szűk elterjedésű fajokat (lehet kontinuus ill diszkontinuus) endemizmusoknak nevezzük. Számos esetben a taxonómiai reviziók jelentős mértékben csökkentik az endemizmusok számát. Neo-endemizmusok, amik új keletű fajok és még nem volt idejük elterjedni (pl. fiatal lánchegységek endemizmusai), paleo-endemizmusok egy korábban széles populáció túlélő maradványai. Az endemizmusok száma a terület alábbi sajátságaival korrelál: (1) a potenciális kolonizációhoz rendelkezésre álló idő (geológiai kor), (2) habitat diverzitás (valamint kedvező nedvességviszonyok), (3) izoláció óta eltelt idő. A mohák esetében az endemizmusok aránya kisebb, mint az edényeseknél. Az endemizmusok aránya azonos a trópusokon és a mérsékelt övben. Az endemizmus centrumok vagy kiterjedt szigetek, vagy nagy habitat diverzitású területek (pacifikus ÉNy-Amerika, Közép-Am., É-Andok, Himalája, Borneo, Új-Guinea, Új-Kaledónia, Madagaszkár. Ny-Melanéziában a májmohák 38%-a endemizmus (Piippo 1992). Szigetbiogeográfia Kontinentális sziget, ha egy korábban sziget a szárazföld részévé válik a tengerszint csökkenése miatt (jégkorszak), de a kolonizáció a kontinens felől lassú (Taiwan, Sri Lanka). Óceánikus sziget, ami az óceánban keletkezett, kolonizáció LRD-vel valósult meg, flórájában sok sztochasztikus hatás (pl. Hawai). A szigetbiogeográfiai egyenletet a mohák nem igazán elégítik ki, a fajszám jobban függ a habitat diverzitástól, mint a mérettől, a távolságot viszonylag jól hidalják át (egyenlet: log S = C + z log A, ahol z általában 0.2-0.4)). A mohák gyakran nagyobb hasonlóságot mutatnak régiók (szigetek) között, mint a májmohák. Az endemizmusok aránya nagyobb szigeteken, mint a kontinensen, pl. kisebb szigeteken ez 10-16% (Kuba, Galapagos), nagyobbakon 15-25% (Madagaszkár, Sri Lanka) (Pócs 1996, Söderström 1996). Főbb mohaflorisztikai régiók a Földön Bár itt is érvényes a 6 flórabirodalom, szélesebben elfogadott viszont Wijk et al. Index Muscorumban (1959-69) elfogadott felosztása, amely 20 régiót különít el (14. ábra). Ezek közül viszont számosnak módosult a határa. Néhány fontosabb:


4

Észak Amerika É-Mexikótól Grönlandig, az arktikus óceánig terjed. Nagy területéhez mérten kevés mohafaj, ennek oka a pleisztocén eljegesedés. Legjobban feltárt (másik Európa). 1325 faj lombosokból 570 faj májmohákból. A fajok 18%-a endemikus. A fajok jelentős része boreális, délen trópusi hatás, valamint jelentős mediterrán régió. A jégkorszak kevésbé tizedelte meg a É-Am-t, mint Európát, valamint a trópusi behatás miatt is gazdagabb (Frahm and Vitt 1993). Diverzitás központok: D-Appalache, K-i vegyes lombú erdők, pacifikus tengerpart, Arktisz jégmentes része, Kalifornia. Trópusi Amerika (Neotropics) Ez a föld legnagyobb fajdiverzitással bíró területe: 2600 lombos és 1300 máj. Az Andok és a Cordillerák mentén le tudtak vándorolni É-Am. fajai. Endemizmusok aránya 48%. Sok endemizmusnak oka a viszonylag hosszú izoláció és a kontinens idős volta. Diverzitás centrumok: Mexikó, Közép-Am., Ny-Indiák, Choco, É-Andok, Központi-Andok, Amazónia, Guyan magasföld, Brazil Planalto, DK-Brazília. A legfajgazdagabb régió (tán a világon is) az Andok. Európa 1084 faj lombos és 506 faj máj (Frahm and Vitt 1993). Legfeltártabb régió, kevés endemizmus. É-Eu főleg boreális fajokat tartalmaz, gazdag Sphagnumban és Amblystegiaceae fajokban. Atlantikus Európa a kiegyenlített óceáni klíma miatt sok szubtrópikus elemet tartalmaz, amik Japánnal, pacifikus É-Am.-val, Himalájával közösek. Közép Európában a hegyek miatt boreális és kontinentális fajok közös jelenléte jellemző. Oroszország Eu-i részén a hegyvidék és az óceáni régió fajgazdag (Ignatov 1993). A Brit szigeteken a flóra 2/3-a megtalálható, 17 endemizmus, 44 hiperóceánikus moha (főleg máj) (Hill and Preston 1998). Mediterrán régióban xeromorf fajok, átfedhetnek Kaloforniával, Ausztráliával és Közép-Ázsiával. A Makronéziai szigeteken gazdag mohaflóra a keménylombú erdőkben, kapcsolatok Eu-val, neo- és paleotropisszal, Ausztráliával, sok endemizmus. Diverzitás centrumok az Alpok, Kárpátok, az atlantikus part és a Makronéziai szigetek (Hodgetts 1996). Afrika Az északi rész szegényes, a mediterrán és a Közel-Kelet mohaflórája alkotja. A Szaharától délre paleotrópusi flóra található, ettől némileg elkülönül a déli magashegységek afro-alpesi paramo vegetációja, sok endemizmussal. Dél Afrikában jelentős a déli mérsékelt Gondwana elemek aránya. A szubszahara régióban 894 májmoha él, a mohák száma 3048 (O’Shea 1997), de ez jelentősen csökkenni fog a revíziók után. Elsősorban Ázsiával és Óceániával vannak átfedések. Az Indiai óceáni szigeteken (beleértve Madagaszkárt) igen magas az endemizmusok aránya, sok nemzetségnek ez az evolúciós központja. Számos neotrópikus kapcsolatuk van. Biodiverzitás centrumok: Kameruni hegyvidék, Gabon, Zaire-Ruanda-i magasföld, magashegységek (Elgon, Kenya, Kilimandzsáró), kristályos hegyvidék Tanzániában és Malawi-ban, Drakensberge (Natal-Lesetho), Cape. Kelet Ázsia Igen fajgazdag régió, mivel a pleisztocén eljegesedés elkerülte sok faj maradt itt fenn a tercier flórából. A Himalája kb. 45 millió évvel ezelőtt gyűrődött fel, aminek jelentős klímatológiai és biológiai hatása volt. A Himalája régiója igen sok endemizmust mutat. Lombos 2300 faj, máj 1100 faj, endemizmus arány kb. 20%. Japán igen fajgazdag (bár endemizmusokban szegény), ebben szerepe volt annak, hogy a kultúra itt őrizte meg leginkább a természeti területeket (elősorban az erdőket). Japánnak jelentős É-Am.-i kapcsolatai vannak. Kínában a tájkiélés és erdőpusztítás nagyon jelentős (volt), ami meglátszik jelenlegi diverzitásán. Diverzitási központok: Japán és K-Kína, központi és DNY-i karszt Kínában, Hengduan hegylánc.


5

Malajzia Érdekes régió, két kontinentális lemez találkozásánál jöttek létre a közép tercierben, a Wallace vonal ma is barriert képez az ázsiai és ausztráliai bióta között. Moháknál ez kevésbé éles, Laurázsiai és Gondwanai elemek keverednek, sok egyedi fejlődésű rész. Lombosokból 1600 faj, májból 800 faj. Az epiphyl fajok diverzitás központja (224 epifil májmoha). Míg a síkvidéki régió inkább ázsiai addig a hegyvidéki inkább ausztráliai hatásokat mutat. A fajok 25%-a endemikus, diverzitás és endemizmus központ Borneo és Új-Guinea. Ausztrália Ausztrália, Új-Zéland, Új-Kaledonia, Norfolk, Cocos és Lord Howe szigetek. Lombos 1000 faj, máj 850 faj. A legdiverzebb Ausztrália (950 moha és 670 máj). A sivatagos Ny-i részen diverz xeromorf vegetáció. A K-i csapadékos Nothofagus erdőkben (Új-Zéland ésTasmania szintén) Gondwana eredetű vegetáció. Új Zéland flórája szoros kapcsolatot mutat Ausztráliáéval, a hosszú izoláció ellenére. Ausztráliában sok endemizmus főleg Pottiaceae, Ditrichaceae, Archidiaceae. 17 endemikus lombos és 14 endemikus máj genusz. Biodiverzitás centrumok: semi-arid belső rész, ÉNY Queensland, Tasmania, Lord Howe sziget, Új-Kaledónia. Mohavédelem A fajok megőrzésében kulcsfontosságú a habitatok megtartása, ebben kiemelt szerepe van az erdőknek, elsősorban az érintetlen erdőknek, melyek főleg a lignikol és az epiphyil fajoknak fontosak. A fajvédelemnek két vetülete van: fajgazdag területek védelme, fajok közvetlen védelme, ami kiterjed az élőhelyére. Kevés ország rendelkezik vörös listával (Hallingbäck and Hodgetts 1999). A vörös listák a veszélyeztetettséget lokális área és populáció méret alapján állapítják meg. Európai Vörös Könyv 1995: európai szintű lista, egységes szempontrendszer. IUCN szempontrendszer mohákra készített adaptációja. Kategóriák: Extinct (Ex): 50 éve nincs igazolt adata a világról. Vanished (Ev): Kihaltnak vélt Európából. Extint in the Wild Critically endangered (CR): Közeljövőben nagy valószinűséggel kihal. Endangered (En): U.e. alacsonyabb szinten. Vulnerable (VU): U.e. alacsonyabb szinten. A-E definíciók CR, En, V eldöntésére (tájékoztató jellegű, elég bonyolult): A. Csökkenés az elmúlt 10 évben (3 generáció): 80% (En), 50% (V), 20% (R) B. Szűk elterjedés ill. kevés lokalitás: área mennyi 10*10 km-es négyzettel lefedhető és, hány lokális populációja van: 1,1 (CR), 5,5 (En), 20,10 (VU). C. Kis populáció és csökkenés Kis populáció: <250 CR, <2500 EN, <10 000 VU és csökkenés (C1): 25% 3év/1gen CR; 20% 5év/2 gen EN; 10% 10év/3 gen VU vagy (C2): csak egy populáció vagy (C3): kis szubpopulációk: legnagyobb szubpop 50 CR, 250 EN, 1000 VU D. Nagyon kis populáció 50 CR, 250 EN, 1000 VU vagy area kisebb mint 5 db 5*5 km vagy 4 lokalitás. Lower risk (LR): Ezen belül near threatened, conservation dependent, least concern.


6

Data deficient (DD): Feltehetőleg valamelyik kategóriába kerülne, ha pontosan ismernénk elterjedését. Not evaluated Magyarországon 58 törvényileg védett mohafaj 2001 óta, az ECCB alapján. IAB és IUCN készített egy világ szintű vörös listát, ez 40 lombost és 51 májmohát tartalmaz. Szempontok: a faj világ léptékben veszélyeztetett, habitata veszélyeztetett, szűk elterjedés, adatai feltártak és taxonómiai helyzete tiszta, sajátos biológiai/morfológiai jellemzők, egyedi evolúciós helyzet. Mohák szempontjából leginkább veszélyeztető tényezők (világ szinten): erdőírtás, intenzív mezőgazdálkodás (herbicidek, trágya), ipari szennyézes (savas eső), adventív fajok, turizmus okozta élőhely degradáció, gazdasági célú gyűjtés (Hallingbäck and Hodgetts 1999). Kelet-Ázsiára megállapították, mely területek kívánnak azonnali védelmet (Tan and Iwatsuki 1996, 1999), az alábbi szempontok alapján: fajgazdagság, sok endemizmus, élőhelydiverzitás, megfelelő florisztikai összetétel, biztonságos jogi státusz, megfelelő feltártság. A 8 kiválasztott terület védelme esetén itt a K-ázsia flórájának harmada, endemizmusainak nagy része túlélhet (15. ábra). Szerepet kap a filogenetikailag izolált taxonok kiemeltebb védelme (Vane-Wright et al. 1991, Hedenäs 1996), de ehhez kevés még a filogenetikai háttérismeret. A köderdők levágása miatt Puerto Rico-ban a fajok 12% tűnt el a 20. században, Fillippinek esetében 50 év alatt a fajok 50%-a (Ines-Sastre and Tan 1995). A mohák védelme többnyire zászlóshajó fajok árnyékában (panda, tigris) biztosított, ha ugyanabban a habitatban élnek, csak miattuk nem várható el társadalmi összefogás.


7

1. ábra. Magyarország növéyföldrajzi felosztása (Soó 1965 nyomán).

2. ábra. Pseudoscleropodium purum emberi hatásokra kialakult áreája (Schofield 1985 nyomán).


8

3. ábra. Orthodontium lineare habitusa (Lüth nyomán).

4. ábra. Orthodontium lineare elterjedése (Söderström 1992 nyomán).


9


10


11


12

5. ábra. A kontinensek földrajzi helyzete a különböző földtörténeti időszakokban (Báldi 1991 nyomán).


13

6. ábra. Kozmopolita elterjedés, Metzgeria leptoneura (Schuster 1983 nyomán).

7. ábra. Bipoláris elterjedés, Hylocomium splendens (Schofield 1985 nyomán).


14

8. ábra. Arktikus elterjedés, Plagiothecium berggrenianum (Tan and Pócs 2000 nyomán).

9. ábra. Cirkum laurázsiai elterjedés, Lepidozia reptans (Tan and Pócs 2000 nyomán).


15

10. ábra. K-ázsiai és ÉK-amerikai elterjedés, Acrobolbus ciliatus (Schofield 1985 nyomán).

11. ábra. Amphiatlantikus elterjedés, Radula voluta (Schofield 1985 nyomán).


16

12. ábra. D-i mérsékelt övi elterjedés, Herzogobryum nemzetség (Tan and Pócs 2000 nyomán).

13. ábra. A világ moha diverzitás és endemizmus központjai (Tan and Pócs 2000 nyomán).


17

14. ábra. A Föld mohaföldrajzi beosztása az Index Muscorum alapján (Wijk et al. 1959-69, illetve Tan and Pócs 2000 nyomán).

15. ábra. Ázsia moha biodiverzitás centrumai (Tan and Iwatsuki 1996, 1999, illetve Hallingbäck and Hodgett 2000 nyomán).


18

mohaismeret 11. mohaföldrajz és mohavédelem (Ódor péter...

Documents