2016, XXVII. évfolyam 10-11-12. szám, október-november-december Ára: 150 Ft

Magyar Szórvány Napja

November 15-ét, Bethlen

Gábor (1580-1629) erdélyi

fejedelem születésének és

egyben halálának napját

2015-től a Magyar Parla-

ment döntése értelmében a

Magyar Szórvány Napja-

ként ünnepeljük. Az ünnep

lényege, hogy a nemzeti

összefogás jegyében a ma-

gyar nemzet jobban odafi-

gyeljen a szórvány magyar-

ságra, különböző ünnepsé-

gek, rendezvények, híradá-

sok, kiadványok, előadások,

konferenciák és közösség-

építő programok révén. S

hogy egyáltalán tudatosod-

jon az országlakosok között,

hogy testvéreik élnek Er-

délyben, a Felvidéken, a

Délvidéken, Kárpátalján,

Burgenlandban s szerte az

egész nagyvilágon.

Bethlen Gábor erdélyi fe-

jedelem valóban a magyar

történelem egyik legna-

gyobb alakja volt, aki mél-

tán megérdemli, hogy a ne-

véhez kötődjön az összma-

gyarság e szép és felemelő

ünnepe, amely magába fog-

lalja történelmünk évezre-

des értékeit, anyagi, szel-

lemi és lelki kincseit, ma-

gába foglalja a magyarul be-

szélő és érező emberek kö-

zösségének összetartozását,

szétszakíthatatlanságot. S

büszkeséggel tölthet el ben-

nünket, s eszünkbe juttatja

Bethlen Gábor századának

másik nagy magyarját, a

költő Zrínyi Miklóst, aki így

ír Az török áfium ellen való

orvosság című művében:

„Egy nemzetnél sem va-

gyunk alábbvalóak.” Ez a

mondás ma is hatalmasan

időszerű, hiszen most is

nagy veszélybe vannak

nemzeti értékeink, hagyo-

mányaink; keresztény kultú-

ránkat külső és belső erők

egyaránt bomlasztják, rom-

bolják ezeket az értékeket.

Nem volt ez másként Beth-

len Gábor korában sem. A

török és a német „két ma-

lomköve” között őrlődő

nemzet még ráadásul belső

harcokkal, meghasonlások-

kal, önpusztítással, hibák és

bűnök tömegével segítette

saját romlását és hanyatlá-

sát. Ebben a reménytelen és

lepusztult helyzetben lépett

a színre Bethlen Gábor, aki

néhány évtized kemény, szí-

vós, céltudatos és jövőbe-

látó munkájával, okos és kö-

rültekintő politikájával, ke-

resztény hitével és kultúra-

barát céljaival virágzó or-

szágot épített az elődök által

reá hagyott romokon. Az

„Erdély aranykora” néven

fennmaradt kornak valóban

az országépítés, az alkotás, a

vallásszabadság, a kultúra

virágzásának, a népek békés

egymás mellett élésének,

valamint a magyar polgáro-

sodás kezdetének példaér-

tékű és nagy ideje volt.

Bethlen Gábor volt történel-

münkben – II. Rákóczi Fe-

renc mellett -, a nagybetűvel

írt Fejedelem.

Akit a magyar prózairoda-

lom egyik fejedelme, Mó-

ricz Zsigmond választott re-

gényhősnek, valamint köve-

tendő példának. Történel-

münk egy hasonló korsza-

kában, az első világháború,

vörös és fehér diktatúrák és

Trianon tragédiája után mu-

tatja fel Bethlen Gábor alak-

ján, az építő, alkotó embert,

a reálpolitikust, aki bölcses-

séggel és körültekintéssel

egyensúlyoz a kor gonosz

szakadékai fölött, erősítve

az országot, gyógyítva a

múlt sebeit, békét teremtve

Kós Károly fametszete

2 F a l u f i g y e l ő 2015.október-november-december

az együtt élő nemzetek kö-

zött. Ennek egyik gyönyörű

és szinte jelképes példája,

hogy Bethlen Gábor készít-

tette és adta ki először ro-

mán nyelven a teljes Bibliát.

Az „Erdély”-trilógia

( „Tündérkert”, „A nagy fe-

jedelem”, „A nap árnyéka”)

egyike a huszadik századi

magyar irodalom legna-

gyobb alkotásainak, a törté-

nelmi regényeinek, amely

Móricz korához – és a mi

korunkhoz is – szól. Czine

Mihály jeles irodalomtörté-

nész Móriczról írott köny-

vében Bethlen Gábort úgy

jellemzi, hogy ő „a magyar

irodalom legnagyobb pol-

gár hőse”.

Nagyon találó ez a jellem-

zés, hiszen Bethlen Gábor

rövid munkálkodása alatt a

kor legjobb polgári értékei

valósultak meg, jutottak di-

adalra, a békés alkotó-

munka, az anyagi gyarapo-

dás, a kultúra, a művelődés

terjesztése, a tolerancia, a

vallásszabadság. Ez a rövid

idő valóban „aranykor”

volt a sokat szenvedett erdé-

lyi népek és vallásfelekeze-

tek történetében. Móriczot

már fiatal korától foglalkoz-

tatta Bethlen Gábor alakja,

1913-ban így írt róla: „Beth-

len Gáborban látom a letűnt

századok egyik legnagyobb

magyarját, legmagyarabb

nagyságát.” Az Erdély-tri-

lógia 1934 karácsonya előtt

jelent meg, a három kötet

együtt.

Bethlen Gábor hamar meg-

ismerte a világot, hiszen ár-

vagyerekként korán a saját

lábára kellett állnia. Megis-

merkedett a kor zord viszo-

nyaival, az ellenséges pusz-

títással és kegyetlenséggel,

a szegénységgel, nyomorú-

sággal, az emberi hitványsá-

gokkal, a kor magyarságá-

nak meghasonlottságával,

hibáival, bűneivel, tévedé-

seivel és önpusztításaival.

Fejedelemsége idején

(1613-1629) éppen a fiatal-

korában megismert egyenet-

lenségeket próbálta egyen-

getni, a problémákat megol-

dani, a nyomorúságot fel-

számolni, a sebeket begyó-

gyítani. Uralkodása a ma-

gyar történelemben ritka

szép, békés és építő korszak

volt, a gyarapodás, a műve-

lődés, valamint a történe-

lemben olyan ritka toleran-

cia időszaka. Bethlen Gábor

a legnagyobb országépítők

egyike volt. Jól kifejezi ezt a

Móricz-regények Bethlen

Gáborának a következő,

máig időszerű és követendő

mondata: „Mi minden erőt,

ami a haza javára akar és

tud lenni, nem eltiporni, ha-

nem együvé fogni szándéko-

zunk.”

A Magyar Szórvány Nap-

ján emlékezzünk meg róla,

áldásos tevékenységéről.

Emlékezzünk a szomszéd

országokban és szerte a

nagyvilágban élő magyar

testvéreinkről, akikkel ösz-

szeköt gyönyörű magyar

nyelvünk, kultúránk, évez-

redes küzdelmes történel-

münk és egy jobb jövőbe ve-

tett hitünk. S összeköt az a

keresztény szolidaritás,

amelyre korunk egyik pél-

daértékű alakja, korunk As-

sisi Szent Ference, Böjte

Csaba erdélyi ferences atya

mutat gyönyörű és köve-

tendő példát. Isten bőséges

áldását kérjük életére és

munkálkodására, s minden

magyarok életére és mun-

kálkodására is.

Kovács János

Közéleti hírek

2016. szeptember 29-én,

csütörtökön, Szent Mihály -

napon került megrendezésre

a mesterszállási Községi

Könyvtár és Művelődési

Ház nagytermében az Idősek

Világnapja a Nyugdíjas Klub

szervezésében. Először

Szaszkó Mátyásné klubve-

zető köszöntötte a megjelent

vendégeket. Külön köszön-

tötte Kiss Gábor polgármes-

ter urat, Kovács János

könyvtárvezető urat, a „Fa-

lufigyelő” szerkesztőjét,

Iglódi Regina, Soós Edina és

Pálinger Viktória Katalin

könyvtári dolgozókat. Meg-

köszönte a Községi Önkor-

mányzat támogatását, ami a

mai ünnepi ebédet is bizto-

sítja a nyugdíjasoknak. Majd

elszavalta Magyar Ottó „Az

élet alkonyán” című szép

költeményét. Ezután Kiss

Gábor polgármester úr kö-

szöntötte a nyugdíjasokat az

Idősek Világnapja alkalmá-

ból, amelyet 1991 óta ünne-

pelnek meg. Megemlékezett

Szent Mihály napjáról is,

amely régen jeles pásztorün-

nep volt, ekkor kerültek be-

hajtásra a legelő állatok. Az

Önkormányzat mindig meg-

próbálta erejéhez képest ma-

ximálisan támogatni a Nyug-

díjas Klubot, amelynek jó és

színvonalas működése nagy

érték a község kulturális és

közéletében. Végül támoga-

tást adott át Szaszkó Má-

tyásné klubvezetőnek. Ez-

után sor került a finom

ebédre, amelyet a Napközi

konyha dolgozói készítettek,

amely húsleves és rántott

hús volt savanyúsággal. Ez-

után következett a szép és

színvonalas ünnepi műsor,

amelyet a könyvtári dolgo-

zók adtak elő. Először Ko-

vács János köszöntötte a

nyugdíjasokat, majd elsza-

valta Szép Ernő „Imádság”

című költeményét. Ezután

következtek a következő

költemények: Reményik

Sándor: Eredj, ha tudsz...

(Pálinger Viktória Katalin),

Radnóti Miklós: Nem tudha-

tom (Soós Edina), Petőfi

Sándor: Egy estém otthon

(Iglódi Regina), Petri

György: Az ilyen fontos be-

szélgetésre... (Pálinger Vik-

tória Katalin), Magyari Éva:

Az én időm (Soós Edina),

József Attila: Mama (Iglódi

Regina). A szép műsor után

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 3

Szaszkó

Mátyásné közérdekű dol-

gokról beszélt, különböző

meghívásokat ismertetett a

környékbeli nyugdíjas klu-

bok részéről. A jól sikerült

ünnepség körülbelül 19

óráig tartott.

2016. október 21-én, pénte-

ken 15,30 órakor került sor

Mesterszálláson, az Általá-

nos Iskola Tornatermében az

1956-os forradalom és sza-

badságharc 60. évfordulója

alkalmából a községi meg-

emlékező rendezvényre. En-

nek a szervezésében a Köz-

ségi Önkormányzat mellett

részt vett a Községi Könyv-

tár és Művelődési Ház, az

Általános Iskola, a Nyugdí-

jas Klub és a Hagyomány-

őrző Kézimunka Szakkör.

Először Szabó Viktória, a

neves, Történelmi Emlék-

hellyé nyilvánított és Ma-

gyar Örökség-díjjal kitünte-

tett mezőtúri Református

Kollégium 10. osztályos ta-

nulója elénekelte Csézy „Ez

az otthonunk” című szép

számát, mintegy megadva

ezzel az ünnepség alaphan-

gulatát. Ezután a Nyugdíjas

Klub tagjai, Szaszkó Má-

tyásné klubvezető, Gyóllai

Tóth Ilona, Karsai Jánosné

és Kovács Imréné elszaval-

ták Antóni Sándor „1956.

Emlékezzünk” című költe-

ményét, majd az ünneplő kö-

zönség egy perces néma fel-

állással tisztelgett az 1956-

os forradalom és szabadság-

harc hőseinek áldott emléke-

zete előtt. Ezután Kovács Já-

nos könyvtárvezető, a „Falu-

figyelő” című helyi lap szer-

kesztője megtartotta ünnepi

köszöntőjét. Ezután Arany

Koppány 7. osztályos tanuló

(Mezőtúri Református Kol-

légium) elszavalta Heltai

Jenő „Szabadság” című köl-

teményét. Eztán Olasz Ákos

10. osztályos tanuló (Mező-

túri Református Kollégium)

elszavalta Gérecz Attila

„Boldog Özséb himnusz”

című költeményét, majd

Szabó Viktória elénekelte a

„Szabadság, szerelem” című

éneket. Ezután a mesterszál-

lási Általános Iskola kisdiák-

jainak szép műsora követke-

zett, majd Sándor Renáta 5.

osztályos tanuló (mezőtúri

Rákóczi úti Iskola) elsza-

valta Tollas Tibor „Túlélők”

című költeményét. Ezután

Olasz Ákos elszavalta Márai

Sándor „Mennyből az an-

gyal” című költeményét. Az

ünnepség végén pedig el-

éneklésre került nagy nem-

zeti imádságunk, a „Him-

nusz”. Mesterszálláson szé-

pen és méltóképpen került

megünneplésre az 1956-os

forradalom és szabadságharc

60. évfordulója.

2016. október 24-én, hétfőn

délután 15 órakor a Nyugdí-

jas Klub „Hősökre emléke-

zünk” címmel szervezett

klubdélutánt a Községi

Könyvtár és Művelődési

Ház összenyithatós termé-

ben. Először Szaszkó Má-

tyásné klubvezető köszön-

tötte a megjelent vendége-

ket. Külön köszöntötte Ko-

vács János könyvtárvezető

urat, Iglódi Regina és Soós

Edina könyvtári dolgozókat.

Ezután Kovács János rövi-

den köszöntötte a nyugdíja-

sokat, kiemelve részvételü-

ket a község közéleti és kul-

turális rendezvényein. Ez-

után Szaszkó Mátyásné ki-

fejtette, hogy a mai ünnepsé-

gen az 1956-os forradalom

és szabadságharc 60. évfor-

dulója alkalmából a forrada-

lom hőseiről és mártírjairól,

de egyúttal megemlékeznek

az aradi vértanúkról, vala-

mint a két világháború hőse-

iről és áldozatairól is. A szép

és színvonalas ünnepi mű-

sorban részt vett Szaszkó

Mátyásné klubvezető,

Gyóllai Tóth Ilona, Karsai

Jánosné, Kovács Imréné és

Takó Éva. Végül eléneklésre

került nemzeti imádságunk,

a „Himnusz”. Az ünnepi

megemlékezés után feltála-

lásra került a finom slambuc,

amelyet Gácsi Lászlóné Ka-

tika készített bográcsban.

Volt még hozzá aprósüte-

mény és ásványvíz. A vendé-

gek jó étvággyal fogyasztot-

ták ezt a finom, ősi pásztor-

ételt. Ezután Szaszkó Má-

tyásné klubvezető időszerű

dolgokról, meghívásokról

beszélt. A jól sikerült klub-

délután körülbelül 18 óráig

tartott.

2016. október 9-én, szom-

baton szép ünnepség színhe-

lye volt Mezőhék község.

Megrendezésre került az

úgynevezett „Táncsics-Ta-

lálkozó”, amelyen az előző

rendszerben Termelési

Nagydíjjal kitüntetett Mező-

héki „Táncsics” Mezőgazda-

sági Termelőszövetkezet

volt dolgozói, vezetői és csa-

ládtagjaik gyűltek össze. A

gyülekezés, bejelentkezés a

Művelődési Házban volt,

majd az elkészült „Emlék-

oszlop”-hoz vonultak, ame-

lyet Gyurcsek Ferenc Mun-

kácsy-díjas martfűi szob-

rászművész úr készített el.

Az oszlopon lévő dombor-

művek emléket állítanak

azoknak a munkáknak, ame-

lyek a „Táncsics” Termelő-

szövetkezet (1949-2002)

több, mint félszázadnyi

fennállása alatt a erősítették

és gazdagították a vidéket, a

termelőszövetkezet dolgo-

zóit. Ebben az időben nem-

csak a mezőhéki emberek,

de sok mesterszállási,

rákócziújfalusi,

tiszaföldvári, öcsödi, mező-

túri és martfűi ember talált itt

munkát és megélhetést ma-

gának és családjának. Az

emlékművön látható például

az országszerte híres fűszer-

paprika, a gabonakévék, a

ludak, marhák, sertések, a

napraforgó, kukorica és az

öntözőfürt, amelynek a kap-

csán készítette el híres és ér-

tékes dokumentumfilmjét a

4 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

jeles Balázs Béla-díjas film-

rendező, dr. Paulus Alajos

Mezőhéki fáklyaláng cím-

mel. Az emlékszobor elké-

szítésének fő kezdeménye-

zője dr. Pálffy Dezső úr, nyu-

galmazott aranydiplomás

agrármérnök, az Első Szö-

vetkezeti Sörgyár alapítója,

valamint a „Táncsics” Ter-

melőszövetkezet volt el-

nöke. De csatlakozott a volt

termelőszövetkezeti vezetők

közül dr. Draskovits Dénes

úr (későbbi mezőtúri polgár-

mester, az országos hírű

Draskovits Kerámiagyűjte-

mény létrehozója), Gyulai

Lajos mérnök úr, Fórizs Ág-

nes Karolina mezőhéki pol-

gármester asszony. Az ő ne-

vük szerepel is az emlékmű

talapzatán. Az ünnepségen

Olasz Ákos, a Történelmi

Emlékhellyé nyilvánított és

Magyar Örökség-díjjal ki-

tüntetett Mezőtúri Reformá-

tus Kollégium 10. osztályos

tanulója elszavalta Tóth Ár-

pád Fénylő búzaföldek kö-

zött és Illyés Gyula Megy az

eke című szép költeménye-

ket. Majd dr. Pálffy Dezső úr

megtartotta avatóbeszédét,

amelyben méltatta a terme-

lőszövetkezet több évtizedes

tevékenységét, az itt élő em-

berek munkáját, küzdelmeit.

Hiszen rengeteg ember talált

itt ekkor munkát és megélhe-

tést. S jeles, jól felkészült

szakember gárda is kellett a

dolgos, szorgalmas emberek

mellett, hogy végül az or-

szág legjobb termelőszövet-

kezetei között tartották szá-

mon a több mint fél évszáza-

dig működő Mezőhéki „Tán-

csics”Termelőszövetkezetet.

A szoboravatás után a ven-

dégek a Művelődési Házba

megnézhettek egy régi emlé-

keket felidéző, szép és érté-

kes kiállítást, amely a terme-

lőszövetkezet évtizedeit mu-

tatta be. A jeles ünnepségen

megjelent a kiváló filmren-

dező, Paulus Alajos úr özve-

gye, Árvai Gabriella néni az

unokájával, Halász Vince

volt mezőhéki polgármester

úr özvegye, Lehóczky Mária

(Halász Vince a tavalyi év

végén, eléggé fiatalon, tragi-

kus hirtelenséggel meghalt).

De részt vettek a termelőszö-

vetkezet régi vezetői, szak-

emberei közül Nagy Frigyes

volt elnök úr, Nagy György

úr és Popovics Béla úr. Ez-

után a Művelődési Házban

ünnepi ebédre került sor,

majd délután a színpadon

kulturális és szórakoztató

műsorra került sor. A fel-

csendülő operett-dalok és

magyarnóták, valamint a

művészi balett táncok min-

denkinek megnyerték a tet-

szését. Az ünnepséget szer-

vezők között felvetődött egy

kéziratban lévő mű, Marinka

Zsigmond volt főkönyvelő

úr téesztörténetének kiadása,

könyvben való megjelente-

tése is. Tudomásunk szerint

sehol az országban nem ké-

szült még ilyen vagy hasonló

szobor vagy emlékmű,

amely a valaha jól működő

magyar termelőszövetkeze-

teknek állít emléket. Mező-

hék község e jeles ünnepsé-

géről Borzi Lajos úr, a jeles

operatőr, a Mezőtúri Refor-

mátus Kollégium operatőre,

több budapesti, fővárosi te-

levízió munkatársa készített

szép és maradandó filmet.

Az említetteken kívül még

sok mezőhéki ember részt

vett és tevékenyen közremű-

ködött azért, hogy az ez az

ünnepség ilyen szépen és jól

sikerüljön. Így a finom ebéd

elkészítői is, akik közül

Mesterszállásról részt vett

Benke Miklósné Erzsike, aki

szokás szerint sok finom sü-

teményt elkészített. Mester-

szállásról meghívást kapott

és részt vett még Kovács Já-

nos könyvtárvezető úr, a

„Falufigyelő” című helyi lap

szerkesztője. A Szolnok Me-

gyei Új Néplap november 2-

i számában jelent meg fény-

képes beszámoló az ünnep-

ségről. A rendezvény szerve-

zőinek és közreműködőinek

csak gratulálhatunk és to-

vábbi sikeres munkát kívá-

nunk.

2016. október 31-én, hétfőn

délután 14 órakor a Községi

Könyvtárban mozidélután

szervezésére került a

Halloween jegyében. A

Halloween ősi kelta hagyo-

mányokból kialakult ünnep

október 31-e éjszakáján,

amit elsősorban az angol-

szász országokban tartanak.

Bár mára már az egész vilá-

gon elterjedt divat. Az angol-

szász ünnep őse a pogány

kelta boszorkányok, kísérte-

tek és egyéb démonok ün-

nepe volt. Később ez az idő-

szak keresztény ünnepé vált,

amelyet Mindenszentek

(november 1-je) ünnepe-

lünk. A klubdélutánon óvo-

dások és általános iskolások

vettek részt. Először Iglódi

Regina és Soós Edina kö-

szöntötték a gyerekeket,

majd elmagyarázták a po-

gány kelta ünnep, a

Hallowween kialakulását,

amely a kereszténység kiala-

kulása után Mindenszentek

ünnepévé alakult, amelyet

egyre szélesebb körben ün-

nepelnek meg hazánkban és

szerte a világon. A gyerekek

csokival, cukorkával lettek

megvendégelve, majd levetí-

tésre került a Hotel

Transylvania című amerikai

animációs film levetítésére

került sor, amelyet a gyere-

kek nagyon élveztek. A klub-

délután 16 óráig tartott.

2016. november 12-én,

szombaton este 20 órai kez-

dettel került megrendezésre

a hagyományokhoz híven a

mesterszállási Általános Is-

kola és „Bocsoda” Óvoda

közös szervezésében a Szent

Márton-napi jótékonysági

bál. Előtte sok feladat várt a

szervező tanárokra és óvó-

nőkre. Gyönyörűen feldíszí-

tették a bál helyszínét, a

Községi Könyvtár és Műve-

lődési Ház színháztermét. A

szellemes és ötletes dekorá-

ció fő motívumai a libák vol-

tak, akik már Szent Márton

életében is jelentős szerepet

játszottak. Szent Mártonról

röviden tudni kell, hogy a

legismertebb és legjelesebb

európai szentek egyike. A ró-

mai Savariában, a mai

Szombathelyen született.

Római katona volt, majd fel-

vette a kereszténységet. Fon-

tos mozzanata az életének,

amikor az Amiens- i város-

kapuban kettévágta katonai

köpenyét és egy didergő kol-

dusra terítette. Érdekes epi-

zód még az életében, hogy

amikor Tours francia város

püspökévé akarták válasz-

tani, nem akarta elvállalni

ezt a tisztséget, hanem elbújt

a libák óljában, akik azonban

gágogásukkal elárulták rej-

tekhelyét. A terem falán lévő

négy gyönyörű fekete-fehér

grafika Szent Márton életé-

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 5

nek ezeket a mozzanatait áb-

rázolja. Az ünnepséget

Izbékiné Gácsi Márta ta-

nárnő nyitotta meg, aki üd-

vözölte a vendégeket, s ki-

fejtette, hogy az idei eszten-

dőt a kormány Szent Márton

Emlékévvé nyilvánította,

mivel 1700 évvel ezelőtt

született hazánk területén

Szent Márton püspök, Eu-

rópa és Magyarország egyik

védőszentje. Majd beszélt a

Szent Márton napi népszo-

kásokról, hagyományokról,

időjóslásról. A régiek a jeles

szent névünnepén általában

libát ettek és ekkor került sor

az újbor megkóstolására.

Örömét fejezte ki, hogy a

rossz, esős idő ellenére na-

gyon sok vendég összegyűlt,

hogy támogassa a mester-

szállási oktatási intézménye-

ket, az Általános Iskolát és

„Bocsoda” Óvodát. Ezután

az általános iskolások szép

és színvonalas műsorban

mutatták be Szent Márton

életének epizódjait, sok

énekkel, szavalattal és tánc-

cal s nagyon ötletes jelme-

zekkel. Ezután a gyerekek

szép társastáncokat mutattak

be, amelyet az elmúlt tanév-

ben táncoktatás keretében

(amelyet a tanárok és Lukács

Margit, a Szülői Munkakö-

zösség vezetője szervezett),

Májerné Zsíros Gabriella

tánctanár, a szentesi Silver

Táncegyüttes oktatója

tanított be a gyerekeknek. Ez

is nagyon tetszett a közön-

ségnek. A gyönyörű gyer-

mekműsor után elkezdődött

a zene és a tánc, a talpaláva-

lót Bíró-Sipos Karina szol-

gáltatta. Ő mezőtúri szüle-

tésű, ma Jászberényben él a

családjával, s tagja a kiváló

mezőtúri „Dalvarázs”

Együttesnek. Majd éjfélkor

libazsíros kenyér és bor lett

felszolgálva a vendégeknek,

jelképezve a Szent Márton-

napi libasültet és újbort. Ez-

után került sor az izgalmas

tombolasorsolásra, amelyen

sok értékes ajándéktárgy ta-

lált gazdára. A főnyeremé-

nyek között volt Prekup Já-

nos tanár úr, festőművész

felajánlása, egy általa készí-

tett szép tájkép. Róla tudni

kell, hogy több évtizedig ta-

nított községünkben, és erő-

sen kötődik a mai napig

Mesterszálláshoz. A remekül

sikerült, szép bevételt hozó

Szent Márton-napi jótékony-

sági bál nagyon szépen és jól

sikerült, a bevétel az Általá-

nos Iskola és a „Bocsoda”

Óvoda javára lesz fordítva. A

szervezők e helyről minden-

kinek megköszönik az

anyagi felajánlásokat, a

megjelenést, a segítséget, a

munkát és minden jellegű tá-

mogatást, ami elősegítette a

jótékonysági bál sikerét.

2016. december 5-én, hét-

főn, Szent Miklós-nap elő-

estéjén került sor a község-

ben az immár hagyomá-

nyossá vált falusi Mikulás-

járásra, az idén már 27. alka-

lommal. A Mikulás-járásban

a következő személyek vet-

tek részt. Mikulás:

Kézsmárki Kristóf. Krampu-

szok: Balogh Ferenc, Gácsi

Zsombor, Kiss Melinda,

Korbely Levente, Molnár

Luca, Sándor Milán, Sándor

Renáta. Felnőtt kísérők vol-

tak: Iglódi Regina, Soós

Edina, Kovács János. Kö-

szönetünket fejezzük e hely-

ről e helyről mindazoknak,

akik a falusi Mikulás-járás-

ban részt vettek, valamint

anyagilag és erkölcsileg tá-

mogatták.

2016. december 7-én, szer-

dán délelőtt 10 órakor a

mesterszállási Bocsoda

Óvodában került sor a Mi-

kulás-ünnepség megtartá-

sára. Az öreg Mikulást itt az

idén Kovács János szemé-

lyesítette meg, a kísérő ma-

nók pedig Iglódi Regina és

Soós Edina voltak. A Miku-

lás üdvözölte a gyerekeket,

akik a tiszteletére szépen

énekeltek. Ezután kiosz-

tásra kerültek az ajándék-

csomagok, amelyek átadása

mellett a Mikulás dicsére-

tekkel illette, biztatta a kis-

gyerekeket, illetve az esetle-

ges hibák, hiányosságok ki-

küszöbölésére intette őket. A

Mikulás a gyerekek mellett

hozott ajándékot Szabóné

Gubik Zsófia és

Kézsmárkiné Szalai Katalin

óvónők és Kovácsné Szilák

Rozália dajkanéni is. A gye-

rekek szép rajzok átadásával

köszönték a Mikulásnak az

ajándékokat, aki megígérte,

hogy jövőre szintén ellátogat

hozzájuk.

A „Falufigyelő”

Szerkestősége

Országos Könyvtári Napok 2016

Az Informatikai és

Könyvtári Szövetség az

egyes intézmények tevé-

kenységét közös gondolko-

dással, egységre törekvő ko-

ordinációs szerepével,

együttes projektek forrásai-

nak megteremtésével tudta

és tudja támogatni. Erre

az Országos Könyvtári Na-

pok programsorozat szerve-

zésével minden évben na-

gyon jó lehetőség nyílik.

2016-ban már egy évtizedes

múlttal készülődnek a

könyvtárak az őszi esemé-

nyekre.

Ebben az évben egy Nagy

Könyvtári Beavatás részese

lehetett a lakosság. Most is

az volt a célunk, hogy a hét

során kerüljenek közép-

pontba azok a mindenki szá-

mára hozzáférhető lehetősé-

gek, amelyek a tájékozódás-

hoz, ismeretszerzéshez, kul-

turált közösségi együttléthez

nyújtanak segítséget. Nagy

örömünkre több olyan sze-

mélyt is elértünk, akik még

nem jártak rendszeresen

könyvtárba. Ebben segítsé-

günkre volt a témakörök vál-

tozatossága is.

2016. október 3-án, hétfőn

kezdődött el ez az országos

programsorozat, mégpedig

Kovács János előadásával,

melynek témája a „Falufi-

gyelő” című helyi lap bemu-

tatása volt. A könyvtárvezető

úr elmondta, hogy 1990. au-

gusztusa óta folyamatosan

jelenik meg ez a helyi lap.

6 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

Beszélt a keletkezésének kö-

rülményeiről, azokról az

emberekről, akik segítették,

inspirálták ennek alkotásá-

ban. Eleinte még nem álltak

rendelkezésre olyan fejlett

technikai eszközök, mint

manapság, akkoriban még

írógéppel íródtak a külön-

böző cikkek, és a finomítá-

sokat saját kezűleg végezte

el. A jelenlévő vendégek az

előadás végén gratulációju-

kat fejezték ki, és további

sok sikert kívántak a „Falufi-

gyelő” egész szerkesztősé-

gének.

Október 4-én, kedden

Varga Lászlóné Magdi néni

tartott egy érdekes előadást a

környezettudatos életmód-

ról. A tanárnő szavain csügg-

tek a gyerekek. Nagyon ké-

zenfekvő és gyakorlatias

példákkal szemléltette a

mondanivalóját így a gyere-

kek is könnyebben tudtak

azonosulni a témával. Ezt

követően kézműves foglal-

kozásra került sor, amikor is

a gyerekek újrahasznosított

anyagokból (cd lemez, kon-

zerv, újságpapír, fonal) ké-

szítettek halacskákat, ceruza

tartókat. Mint mindig, most

is nagyon élvezték az alkotás

örömét, és büszkén mutatták

meg szüleiknek, tanítóiknak

az elkészült remekműveket.

Október 5-én, szerdán ke-

rült sor a „Könyvválasztó”

felolvasó délutánra, melyben

aktívan közreműködtek a

Községi Könyvtár dolgozói

mellett az Általános Iskola

diákjai és a Nyugdíjas Klub

tagjai is. Egy általuk válasz-

tott verset, illetve novella

vagy regény részletet olvas-

tak fel a megjelent vendégek

nagy örömére. Ezek a dél-

utánok mindig nagyon meg-

hitt és elmélkedő hangulat-

ban telnek. Mindenki feltöl-

tődik egy kicsit ez által és

nyugodtabb lélekkel tér

haza.

Október 6-án, csütörtökön

dr. Tarnóczy Zoltán grafi-

kusművész és középiskolai

tanár tett eleget a felkéré-

sünknek. Ezen a napon az

aradi vértanúkra emléke-

zünk. A tanár úr olyan új

megközelítésből mutatta be

ezt a tragikus dátumot, és a

hozzá kapcsolódó esemé-

nyeket, amelyeket ebben a

formában még nem hallha-

tott a mesterszállási közön-

ség. Előadásának címe: „Mi-

ért éppen 6-án, és miért pont

13?” Már a kérdés is elgon-

dolkodtató, hát még a ma-

gyarázat, melyet részletesen

kifejtett. Végig egyéni és ér-

dekes aspektusban beszélt a

magyar történelem ezen sö-

tét foltjáról, mely mint

példa, világító mécsesként

tündököl ebben a gyarló és

kiüresedett világban.

Október 7-én, pénteken a

gyerekeknek kedvezett a

délután. Egy 20 kérdésből

álló kvízjátékon vehettek

részt 2 csapatra osztva,

melynek címe „Könyvtári

legek” volt. A jutalom termé-

szetesen most sem maradha-

tott el. Ezeket a tárgyakat a

szolnoki Verseghy Könyvtár

biztosította számunkra, il-

letve az Önkormányzat gon-

doskodott róla, hogy a gye-

rekek édességvágya is csilla-

pítva legyen.

Október 8-án, szombaton

került sor Lippai Marianna

várva várt „Életkedv” című

könyvbemutatójára, és moti-

vációs beszélgetésére. Buda-

pestről érkezett hozzánk az

előadónő, a kedves férje is

elkísérte. A jelenlévő vendé-

gek többsége még nem is-

merte az ő munkásságát,

ezért kíváncsian várták ezt a

délutánt. Marianna először a

személyes tragédiájáról be-

szélt, mely kiinduló pontja

volt a könyve és a blog-ja té-

májának, írásainak. Gondo-

latai által próbálja az embe-

reket a pozitív és életigenlő

nézetek felé terelni. Ez itt is

sikerült. Lukács Margit a

Szülői Munkaközösség Ve-

zetője irányította a beszélge-

tést, és különböző témákban

tett fel kérdéseket az előadó-

nőnek. Minden kérdésre

őszintén válaszolt, és nem

jött zavarba. Dedikálással,

egyéni beszélgetéssel zárult

ez a program. Minden ked-

ves vendéghez volt egy jó

szava, és persze a szervezők-

höz is, melyet ezúton szeret-

nénk idézni és megköszönni,

mert tényleg nagyon jól es-

tek az elismerő szavak: „Jaj

de szeretek vidékre járni,

ahol még mindig szó szerint

veszik a szeretetteljes ven-

déglátást. Ma ugyanis egy

kis faluba, Mesterszállásra

vittem el az ÉLETKEdvet,

ahol a 7 éves kislánytól a 80

éves Etuska néniig, min-

denki várt. Hetekig készül-

tek a fogadásomra. Életem

eddig látott legkisebb

könyvtárában volt a talál-

kozó, de volt ott minden:

üdítő, házi sütemény, és

mindez a legnagyobb szere-

tettel elkészítve. Mert vár-

tak. Istenem! A legszeré-

nyebb könyvtárban, a legna-

gyobb szeretetet éltem meg!

Boldogan jöttem ezekhez az

emberekhez, de kijelenthe-

tem: még boldogabban térek

most haza. Hát igen. Az em-

ber mindig ott van, ahol len-

nie kell! És én ma nem a csil-

logásban, pompában és lu-

xusban voltam, hanem egy

szoba méretű szerény

könyvtárban, csodálatos vi-

déki emberek között és szív-

ből jövő vendéglátásban!

Köszönöm! ❤”

Október 9-én, vasárnap

délután lépett fel nálunk

Petróczki Csaba a népszerű

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 7

mezőtúri „Dalvarázs” együt-

tes oszlopos tagja, aki egy

Szécsi Pál emlékműsorral

készült a helyi közönségnek.

Az ismert dalok felcsendülé-

sével állított méltó emléket

az utánozhatatlan tehetség-

nek. Már nagyon várták ezt a

programot a mesterszállá-

siak, mert szeretnek éne-

kelni, táncolni és mulatni. Itt

pedig a régi táncdalfesztivá-

lok hangulata idéződött fel.

A vendégek között köszönt-

hettünk Öcsödről, Mezőtúr-

ról és Mezőhékről érkezette-

ket is. Ezzel a műsorral egy

igazán színvonalas hetet zár-

hattunk. Nagyon köszönjük

mindenkinek, aki segített a

megvalósításban, illetve

közreműködött a programok

sikerességében, akár a jelen-

létével, akár a munkájával.

Igazán pozitív visszajelzé-

sek érkeztek hozzánk, me-

lyet hálásan veszünk tudo-

másul. Reméljük jövőre is

elmondhatjuk, hogy:

„Könyvtárba mentem, gyere

utánam!”

Iglódi Regina

Soós Edina

Ehhez a munkához elhivatottság kell… Beszélgetés Szabóné Gubik Zsófia vezető óvónővel

Mielőtt e riport elkészítésé-

hez kezdenék, néhány szót

röviden arról, hogy milyen

dolgokat tudok én hirtelen az

óvodáról. Hiszen én magam

– sajnos, már jó régen, ta-

nyasi gyermekkoromban -,

nem jártam óvodába. Mond-

hatnám azt is, hogy az én

óvodám a végtelen nagykun-

sági puszta volt, tevékenysé-

gem pedig az állatok őrzése,

legeltetése a tarlón vagy a ta-

nyaparlagon. Később azon-

ban, mint kulturális dolgozó,

többször kerültem kapcso-

latba az óvodával. Gyakran

tartottak különböző rendez-

vényt, jótékonysági bált a

Művelődési Házban, vala-

mint én is többször voltam

Mikulás az óvodában az el-

múlt évtizedek során. Ez a

szokás a rendszerváltás után

lett felelevenítve a község-

ben. A több mint negyedszá-

zados falusi Mikulás-járást

is sok óvodás korú gyermek

fogadta nagy örömmel és ér-

deklődéssel.

Hosszútávon elmondható,

hogy mesterszállási viszony-

latban úgy az óvoda, mint az

általános iskola elég jól mű-

ködött., s működik ma is.

Ehhez kellettek, kellenek

szakértő, elhívatott, a mun-

kájukat és a gyerekeket sze-

rető óvónők, tanítók, taná-

rok, pedagógusok. A mester-

szállási gyerekek később

elég jól megállták, megállják

a helyüket mindenütt, olyik

megyei vagy országos hír-

névre jutott. S miközben

ezek a gondolatok jutottak

eszembe, érdekelni kezdett

az óvodák múltja, története

is. Vidékünket tanulmá-

nyozva rájöttem, hogy a na-

gyobb városokban – Karcag,

Mezőtúr stb. -, már a 19. szá-

zad derekán-végén létesül-

tek óvodák. A magyar óvo-

dai és nőnevelés úttörője

Brunswick Teréz (1775-

1861) volt, aki ebbéli tudását

külföldi, nyugat-európai ta-

nulmányutakkal gyarapí-

totta. 1828-ban Budán nyi-

totta meg az első magyar

óvodát „Angyalkert” néven.

Ezen megjegyzések után

rátérek írásom tárgyára. A

mesterszállási „Bocsoda”

Óvoda egyik dolgozójával,

Szabóné Gubik Zsófiával ez

év tavaszán ismerkedtem

meg, az óvodások gyermek-

napi rendezvényén, amely-

nek a szervezésében a

könyvtári dolgozók is részt

vettek. A kis óvodásokat egy

számomra eddig ismeretlen,

rokonszenves és hivatássze-

rető fiatalasszony irányí-

totta, aki Szabóné Gubik

Zsófia néven mutatkozott

be. Rövid beszélgetésünk

során egy közvetlen, kedves,

művelt, szimpatikus és hatá-

rozott embernek ismertem

meg. Elmesélte, hogy Kecs-

keméten járt egyházi isko-

lába, a Ward Mária Angol-

kisasszonyok Leány Gimná-

ziumába hat évet, majd két

évet Kiskőrösön, a Petőfi

Sándor Gimnáziumba. S ezt

a szellemiséget – amelyre

olyan nagy szükségünk

lenne -, ő is igyekszik mun-

kájában és mindennapi életé-

ben megvalósítani. Ami

azért ebben a lezüllött, val-

lástalan, globalista és koz-

mopolita világban eléggé bá-

tor dolognak számít. Zsófia

körülbelül egy éve dolgozik

a mesterszállási óvodában,

fél éve vezető óvónőként, s

naponta kocsival jár a mun-

kahelyére, mivel Mezőhék

határában él a családjával,

férjével és aranyos kislányá-

val, Emmával. S mielőtt az

interjú elkészítéséhez hozzá-

kezdtem volna, a Szolnok

Megyei Új Néplap címlapján

megjelent egy fotó, rövid

szöveggel. Ezen Zsófia volt

látható, kis óvodások köré-

ben, kezében két fél alma,

amint a számtan alapvető

dolgait ismertette kis véden-

ceivel. Később megjelent

még egy kép és írás is róla

ugyanebben a lapban. Ami-

kor november derekán felke-

restem az óvodában, hogy a

riport készítéséről beszél-

jünk, barátságosan fogadott,

s vállalta az interjú elkészíté-

sét, majd később összeül-

tünk egy kis beszélgetésre.

- Kedves Zsófia,

előljáróban mondanál va-

lamit magadról, az életed-

ről?

- 1985-ben született Kece-

len, vallásos nagycsalád ötö-

dik gyermekeként, négy nő-

vérem van és egy húgom.

Tíz évesen felvételt nyertem

a kecskeméti Ward Mária

Angolkisasszonyok Leány-

gimnáziumába, ahová 6 évig

jártam, majd végül a kiskő-

rösi Petőfi Sándor Gimnázi-

umban érettségiztek le.

Kecskeméten nagyszerű ta-

nárokat és embereket ismer-

hettem meg, akik segítették

egyengetni az életemet. Az

itt eltöltött hat év alatt 3 évig

néptáncra jártam, 2 évig ko-

8 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

saraztam, 6 évig tagja vol-

tam az iskola kórusának,

amit nagyon szerettem. Le-

hetőségem volt számos ren-

dezvényen és városban fel-

lépni velük, és 6 évig tagja

voltam a tűzzománc szak-

körnek. Nagyszerű festő,

képzőművész, grafikus taná-

raim voltak, akik hamar

megszerettették velem a

képzőművészetet, amit máig

nagyon szeretek, csak sajnos

idő hiányában már nem gya-

korlok. Lehetőségem volt

rajzaimat, tűzzománcaimat

kiállításokon, galériákban

többször is bemutatni.

Tanulmányaimat Szarvason

folytattam a Tessedik Sá-

muel Főiskola Pedagógiai

Főiskolai Karán, ahol 2007-

ben megszereztem óvodape-

dagógiai diplomámat kiváló

eredménnyel. Itt művészeti

csoportba jártam, Nagy Je-

nőné: Óvodai nevelés a mű-

vészetek eszközeivel progra-

mot tanultam. Itt is folytat-

tam a tűzzománcozást, és az

éneklést. A főiskolán lévő

Fallala nevű kórus tagja vol-

tam 3 évig, és lehetőséget

kaptam velük kiutazni Fran-

ciaországba, Niortba, ahol

11 napos koncert turnén vet-

tem részt 20 társammal

együtt. Többek között óvo-

dákban, iskolákban is fellép-

tünk, így betekintést nyer-

hettem az ottani nevelői, ok-

tatói munkában, az intézmé-

nyek népszerű tárgyi felsze-

reltségébe.

2008 óta dolgozom óvoda-

pedagógusként a Mezőtúri

Városi Óvodákban. Először

a Csoda-vár Óvodában kezd-

tem, majd a Mese-kert Óvo-

dában is dolgoztam egy évet

és két évet a Gyermek-kert

Óvodában, itt a nagycsopor-

tos korú gyermekeknek Játé-

kos ismerkedés az angol

nyelvvel nevű foglalkozáso-

kat tartottam nagy sikerrel, a

gyermekek, szülők örömére.

Munka mellett több pedagó-

giai továbbképzésen vettem

részt.

Nagyon nagy élmény volt

számomra, hogy 7 éven ke-

resztül tagja lehettem Ollé

Sándor rallyversenyző Su-

zuki Motorsport csapatának,

ahol a versenyzők, szervize-

sek és delegációk étkeztetése

volt a fő feladatom.

2012 nyarán 12 év után férj-

hez mentem Szabó Péterhez,

2013-ban pedig megszületett

Emma Zsófia nevű kislá-

nyunk, ezért gyesen voltam

2016-ig. Itthon tartózkodá-

som ideje alatt elvégeztem

Budapesten egy Grand Up

nevű fitnesz edzői tanfolya-

mot felnőttek, iskolások és

óvodás korú gyermekek ré-

szére. Mezőhéken tartottam

eddig rendszeres edzéseket.

2016 áprilisában álltam újra

munkába, mint óvónő a mes-

terszállási Bocsoda Óvodá-

ban, ahová kislányomat,

mint óvodást is magammal

hoztam. Óvodavezetőnktől,

Kontér Bélánétól kaptam

egy felkérést, hogy vállaljam

el a mesterszállási Bocsoda

Óvoda irányítását, így 2016.

szeptember 1-től már kine-

vezett tagóvoda vezetőként

dolgozom.

- Te, mint városi ember,

hogyan tudtad megszokni

a vidékünket, ezt a kis falut

és környékét?

- Igen, városi ember-

nek tartom magam, de nem

áll távol tőlem a falusi élet-

mód sem, hiszen 2007 óta

Mezőhék külterületén élek a

családommal. Szeretem a

nagy nyüzsgést, de jól esik

néha visszavonulni a csen-

des természetbe, ahol élek.

Az elmúlt évek során több-

ször is volt szerencsém

jönni, helyettesíteni az itteni

óvodába, így már nem volt

ismeretlen számomra. Első

alkalommal szívembe lopta

magát ez a kis falusi óvoda

és a település. Mindig szíve-

sen és nagy örömmel jöttem

ide a családias kis óvodába,

ami mindig a nyugalom szi-

getét jelentette számomra a

városi nagy létszámú cso-

portokhoz képest. A falu

templomát is nagyon meg-

szerettem, a helyi esperes úr

a mezőhéki Szent Kereszt

Felmagasztalása templom-

ban adott minket össze a fér-

jemmel, és a lányomat is ő

keresztelte meg a mester-

szállási Rózsafüzér Király-

néja templomban. Terveim

között szerepel, hogy a gyer-

mekekkel, néhány alkalom-

mal meglátogatnánk a helyi

templomot, bevinni őket na-

gyobb ünnepekkor, amire a

közeledő karácsony is jó al-

kalmat ad. Megnéznénk a

betlehemi szobrokat, és nagy

vágyam hogy, egyszer betle-

hemes játékot is előadhas-

sunk a gyermekekkel, ami a

mostani kicsi csoportlétszám

és a vegyes életkor miatt ne-

hezen valósítható meg.

- Te egy szűk éve dolgozol

Mesterszálláson, s nemré-

giben vetted át az óvoda

irányítását. Milyen dolgo-

kat tartasz igazán fontos-

nak az óvoda vezetésében,

fejlesztésében, a kisgyer-

mekek testi és lelki nevelé-

sében?

- Még nem voltam tag-

óvoda vezetője az óvodában,

de már nyáron költséges fel-

újításokban, eszközök be-

szerzésekbe kezdtem, szer-

veztem, rendeztem, szépítet-

tem az óvodát kollégáim se-

gítségével, hogy az új neve-

lése évet minél szebb, eszté-

tikusabb környezetben,

kezdhessük meg a gyerme-

kekkel. Nagy segítségem

volt Kiss Gábor polgármes-

ter úr, és a felújításokat fi-

nanszírozta a helyi Önkor-

mányzat. Magam is sokat ál-

doztam a felújításokra, töb-

bek között egy víztisztító ké-

szüléket is vásároltam a

gyermekek számára, mert

fontosnak tartom, hogy

egészségünk megőrzéséért

sok folyadékot kell innunk,

és hogy az legfőképpen tisz-

tított, finom víz legyen.

Fontosnak tartom, hogy a

gyermekeket szép környe-

zetben fogadhassuk, de még

ennél is fontosabb, hogy ér-

zelmi biztonságot nyújtó,

nyugodt, szeretetteljes, csa-

ládias légkört teremtsünk

meg munkatársaimmal a

gyermekek számára.

- Nemrégiben több írás is

megjelent a Szolnok Me-

gyei Új Néplap hasábjain a

mesterszállási óvodáról.

Egy helyen azt vallod, hogy

magadénak érzed az óvo-

dát, tehát szereted a mun-

kádat. Bár sokan mond-

hatnák el ezt a maguk tevé-

kenységével kapcsolatban.

Itt tartózkodásodnak nem

hosszú ideje alatt milyen

benyomásokat szereztél a

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 9

községről, az itt élő embe-

rekről?

- Mivel nagycsaládból szár-

mazom, mindig is gyerekek

vettek körül. Szeretem a

gyerekeket, így egyértelmű

volt számomra, hogy peda-

gógus szeretnék lenni. Sze-

retem a munkámat, habár a

mai felgyorsult világban,

ahol egyre több a dokumen-

tációs munka, sok a határ-

idős feladat, portfólió készí-

tése, stb. egyre nehezebb ez

a szakma, ehhez szerintem

teljes elhivatottság kell. Na-

gyon jól érezzük magunkat

Emmával, sokszor második

otthonomnak is érzem az

óvodát, hiszen több időt töl-

tünk itt el, mint otthon. A he-

lyi lakosok, akiket eddig volt

szerencsém megismerni, na-

gyon barátságosak, közvet-

lenek, segítőkészek és ada-

kozóak.

- Mesterszálláson ma már

csak 15 óvodás gyerek van,

ami sajnos községünk, s ál-

talában a kistelepülések le-

épülését, elöregedését, ha-

nyatlását jelzi. Hogyan lá-

tod te, aki városban is élt, a

magyar vidék helyzetét,

problémáit, gondjait, s ne-

talán milyen lehetőségeket

látsz a felemelkedéshez?

- Amikor tavasszal ideke-

rültem, akkor még csak 10

gyermek járt az óvodába. Ma

már ez a létszám 15 főre

emelkedett. Tudom, hogy ez

a létszám is csak a fele a vá-

rosi óvodai csoportokéhoz

képest, de bizakodó vagyok.

Sajnos, tudomásom szerint

több helyi lakosú gyermek is

más település óvodájába jár.

Ez nagyon elszomorító. Hi-

szek abban, hogy az óvodá-

nak még van jövője, és bízok

a szülőkben, hogy a mi óvo-

dánkat választják és ránk

bízzák gyermekük nevelését,

fejlesztését. Nagyon sok ház

áll üresen a faluban, jó lenne,

ha volnának még olyan kis-

gyermekes fiatal családok,

akik ideköltöznének, mint a

Rézsó család. Úgy gondo-

lom, családok betelepítésé-

vel biztosítani lehetne a falu-

ban lévő nevelési, oktatási

intézmények jövőjét.

- A gyermeknapi program

része volt a mesterszállási

Rózsafüzér Királynője ka-

tolikus templom megláto-

gatása is. Ez azért is volt jó

dolog, hiszen a legtöbb

óvodás gyerek ekkor látott

először belülről templo-

mot. Rögtön feltűnt nekem

az a szeretetteljes szakérte-

lem, amivel a gyerekeket

próbáltad megismertetni

keresztény hitünk alapjai-

val, természetesen a ma-

guk gyermeki szintjén. S

most egy fontos kérdéshez

érkeztünk. Hiszen sajnos,

éppen az előbbi dolgokból

kifolyólag, még a szakma-

beli emberek, tanárok,

óvónők sem egyértelműen

látják ezeket a dolgokat. Te

ezt a kérdést emberként és

óvónőként hogyan látod?

- Én is örültem annak, hogy

sikerült belülről is körbejár-

nunk a templomot.

Akaratlanúl is mint pedagó-

gus, rögtön mesélni kezdtem

a gyermekeknek a templom-

ban lévő szobrokról, szen-

tekről, képekről, mint egy

idegenvezető. Mivel vallá-

sos családban és egyházi is-

kolában keresztény szelle-

miségben nevelkedtem, jól

ismerem e vallás alapjait, a

kereszténység történetét,

szereplőinek életét. Gyer-

mekkoromban fontos családi

program volt, hogy minden

vasárnap szüleimmel, testvé-

reimmel együtt mentünk a

templomba szentmisére.

Úgy gondolom és magam is

tapasztalom, hogy a mai ro-

hanó, túlhajszolt világban

sajnos az embereknek nin-

csen már idejük templomba

járni.

- Ma már túl vagyunk az

Általános Iskola és Óvoda

Szent Márton-napi jóté-

konysági bálján, amely

elég szépen sikerült. Az

Óvodában milyen dol-

gokra lesz fordítva a jóté-

konysági bál nekik jutó be-

vétele?

- A szülők és a lakosok

visszajelzéséből megerősít-

hetem, hogy valóban nagyon

jól sikerült a bál! Szeretném

megragadni a lehetőséget,

hogy itt is megköszönhes-

sem minden szervezőnek,

rendezőnek áldozatos és fá-

radságos munkáját, mellyel

lehetővé tették, hogy ez a bál

létre jöhessen! Szeretnék

munkatársaim nevében is

köszönetet mondani min-

denkinek, aki támogatta

munkájával, adományával,

felajánlásával, jelenlétével a

bál sikerességégét! Az óvoda

részére befolyt összeget még

ez után fogjuk a szülőkkel

együtt eldönteni, hogy mire

költjük. De javaslataim, ter-

veim között szerepel, hogy a

meglévő egy darab bordásfa-

lat bővíteni szeretném egy-

két elemmel, a meglévő

nagy könyves szekrényt egy

alacsonyabb, ülő részekkel

ellátott polcos-fiókos gyer-

mek könyvtárolóra cserél-

ném. Szeretnék a fiúgyerme-

keknek egy fából készült

barkácsolós, szerelős pultot,

a lányok részére pedig egy

fából készült babakonyhát.

Valamint szükségünk volna

még egy nagy autópályás

szőnyegre, amit családom-

mal karácsonyra adományo-

zunk a gyermekek számára.

Szeretném munkatársaim

nevében is külön köszönetet

mondani Kiss Gábor polgár-

mester úrnak, Kovács Já-

nosné Samu Katalin képvi-

selő asszonynak, Bencsik Il-

dikónak és Molnárné Faze-

kas Lindának, akik adomá-

nyaikkal hozzájárultak ah-

hoz, hogy a közeledő Miku-

lás és Karácsonyi ünnepeken

megajándékozhatjuk a gyer-

mekeket.

- Ez a riport a „Falufi-

gyelő” karácsony előtti

számában jelenik meg. Mit

jelent neked ez az ünnep,

hogyan tudnád ezt itt rövi-

den a kedves olvasóknak

megfogalmazni?

- Mint már említettem, ne-

kem nagyon fontosak a ke-

resztény ünnepek, így a ka-

rácsony is. Mint gondolom

minden embernek, nekem is

sok gyönyörű gyermekkori

karácsonyi élményem, emlé-

kem van, amire mindig jó

visszagondolni. Nagyon fon-

tosnak tartom a mai felfor-

dult világunkban a kará-

csony igazi üzenetét, a szere-

tetet, amelyet a betlehemi is-

tállóban megszületett Kis-

ded hozott el az emberiség-

nek. Ezeknek a gondolatok-

nak a jegyében kegyelem-

ben, szeretetben gazdag, ál-

dott karácsonyi ünnepeket

kívánok minden kedves ol-

vasó és családja számára, va-

lamint reményteljes boldog

új esztendőt!

- Kedves Zsófika, én is ha-

sonlókat kívánok neked és

kedves családodnak. To-

vábbi jó munkát kívánok

neked, érezd minél jobban

magad itt a községünkben,

s kívánom, hogy minden

szép és nemes terveid és ál-

maid valóra váljon. Vala-

mint nagyon szépen köszö-

nöm a tartalmas és szere-

tetteljes beszélgetést, ami-

lyen beszélgetésekre nem-

csak így az adventi várako-

zás áldott csendjében, de

az esztendő minden napján

is nagy szükségünk lenne,

hogy minél inkább megta-

láljuk az utat egymás felé –

Tóth Árpád szép szavaival

-, „lélektől lélekig”.

Kovács János

10 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

Kiss Imréné Mikes Éva – D. Szűcsné Horváth

Erzsébet: Mezőtúri rekviem (könyvismertetés)

Az 1956-os forradalom és

szabadságharc 60. évfordu-

lója tiszteletére jelent meg

Mezőtúron ez a szép könyv,

amelynek a címe így folyta-

tódik: A kommunizmus ál-

dozataiért Az üldözöttek, az

elhurcoltak, a kisemmizettek

és 1956 az emlékezők tükré-

ben. A könyvet az „1956

Öröksége” Alapítvány jelen-

tette meg, készült a mezőtúri

Príma Nyomda és Reklám-

stúdió Kft közreműködésé-

vel, a tördelőszerkesztő

Szűcs Péter. A könyvet szer-

kesztette Juhászné Patkós

Edit. A szép borítólap Mucza

Kálmán munkája.

Szép és méltó megemléke-

zés és tiszteletadás Mezőtúr

város részéről e könyv elké-

szítése és megjelentetése,

méltó a 60. évfordulóhoz. A

támogatók között első he-

lyen van a Szabadságharco-

sokért Közalapítvány, vala-

mint Mezőtúr Város Önkor-

mányzata, amely mindig hí-

res volt arról, hogy a kultú-

rát, az oktatást és a művésze-

tet elsőrendűen támogatta,

istápolta. Hogy csak az idén

35 éves Művésztelep tevé-

kenységét vegyük példának.

S így volt ez jelen esetben is.

A könyvhöz az ajánló soro-

kat Herczeg Zsolt mezőtúri

polgármester írta, amelyből

idézünk röviden:

„Napjainkban, amikor so-

kan diktatúráról beszélnek

Hazánkban, nem tudják,

vagy nem is akarják tudni,

mi is a diktatúra valójában.

A valódi rémuralmat teljes

mivoltában a múlt század-

ban, az első világháborút kö-

vetően a magyarság többször

is megtapasztalhatta: a Ta-

nácsköztársaság idején, a

nyilas rémuralom tombolá-

sakor, valamint a Rákosi-

diktatúra alatt.

Ezekben az időkben az em-

berélet semmit sem számí-

tott, elég volt rádiót hall-

gatni, kritikát megfogal-

mazni, nem elég hangosan

tapsolni, rosszkor az utcán

tartózkodni és az ember

gyorsan vagonban, a kivég-

zőosztag előtt, vagy valame-

lyik lágerben végezte.”

A nagy múltú alföldi mező-

város nemcsak vásárairól,

fazekasságáról, református

iskolájáról és templomáról

volt híres, hanem arról is,

hogy lakói önérzetes, sza-

badságszerető emberek vol-

tak, akik az évszázadok so-

rán többször adták ennek bi-

zonyságát. Így volt ez az

1956-os forradalom és sza-

badságharc idején is, amikor

egy évtizedes kegyetlen és

embertelen diktatúra után

újra felemelte fejét a ma-

gyarság. Amely időszakra

ma már csak az idősebb

nemzedékek emlékeznek. S

velük könnyen veszendőbe

is mennek ezek az emlékek,

amelyek pedig történelmünk

fontos részei, eseményei.

Szépen megfogalmazták ezt

az Előszóban a kötet szerzői,

szerkesztői, Kiss Imréné Mi-

kes Éva és D. Szűcsné Hor-

váth Erzsébet:

„Ez a munka azért készült

el, hogy emlékezzen, emlé-

keztessen a társadalmi köz-

tudatunkból hiányzó, a sztá-

lini szovjet diktatúra által ár-

tatlanul elhurcolt, kisemmi-

zett, megalázott, tönkretett,

megkínzott, megölt honfitár-

saink sorsaira, szenvedéseire

itt a mi városunkban is.”

Ez messzemenően sikerült

is a könyv alkotóinak. Való-

ban örök értékű „mezőtúri

rekviem” született több éves

kemény és kitartó kutató-

munkájuk gyümölcseként.

Amelyből a mai fiatalok és a

későbbi nemzedékek is meg-

ismerhették a szovjet „fel-

szabadítást”, a Rákosi-dikta-

túrát, a dicsőséges forradal-

mat és szabadságharcot és az

utána következő embertelen

megtorlást.

A könyv első fejezetét ked-

ves ismerősöm, az általam

szeretett és nagyra becsült

Kiss Imréné Mikes Éva ké-

szítette. A fejezet címe: Aki-

kért nem szólt harang. Ebben

a város rövid történeti átte-

kintése után „agyonhallga-

tott történelem 12 éve” kö-

vetkezik, tehát az 1944 őszi

orosz megszállástól a forra-

dalom kitöréséig terjedő idő-

szak. Kevesen tudják pél-

dául, hogy Mezőtúron az

oroszok 1944 őszén hadifo-

golytábort létesítettek. A tá-

borból a szovjet lágerekbe

hurcoltak között több mező-

túri ember is volt. Súlytotta a

várost és környékét a kitele-

pítés, a kuláküldözés is, hi-

szen Mezőtúr az elsők között

volt (Túrkeve, Karcag és

Kisújszállás mellett), amely-

ből erőszakkal „termelőszö-

vetkezeti várost” csináltak.

Rengeteg szenvedés és meg-

próbáltatás várt azokra a pa-

rasztemberekre, akik egy

élet kemény munkájával

némi földet szereztek ma-

guknak. De elég volt az is, ha

valakinek a személye nem

tetszett a hatalmon lévők-

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 11

nek. Ebben a korszakban va-

lóban az emberélet volt a

legolcsóbb, nyomtalanul

tűntek el az emberek a sztá-

linista diktatúra dantei po-

kolbugyraiban. Ezekért az

ártatlan emberekért, áldoza-

tokért valóban nem szólt a

harang sem.

A következő, Hová lett a

mezők lilioma: a szarkaláb, a

pipacs, a búzavirág? Című

fejezetet D. Szűcsné Hor-

váth Erzsébet írta, aki mező-

túri születésű, ma Budapes-

ten él és a POFOSZ Humán-

politikai elnökhelyettese, e

könyv kiadója és társszer-

zője. Ez a fejezet szintén a

forradalom és szabadságharc

előzményeit, országos és

mezőtúri eseményeit dol-

gozza fel, megemlékezve

többek között a koholt vádak

alapján kivégzett fiatal or-

vostanhallgatóról, Tóth Ilon-

káról, aki a szerzőnek sze-

mélyes ismerőse és küzdő-

társa volt a forradalom hősi

napjaiban. Mindketten sebe-

sülteket ápoltak, emberek

életét mentették. A fejezet lí-

rai szépségű nosztalgiával

idézi fel azt a régi mezőtúri

életet, azokat az emberi érté-

keket, amelyek 1944 őszétől

fokozatosan romlani, bom-

lani, pusztulni kezdtek, s las-

san eltűntek az életünkből,

mint ahogy az agyonvegy-

szerezett alföldi mezőkről is

eltűnt végleg a búzavirág.

Az Emlékezés, sorsok, me-

mentók című fejezetet Kiss

Imréné Mikes Éva állította

össze, sok utánajárással és

munkával. Ezekből a vissza-

emlékezésekből, „apró hite-

les mozaik-kockákból” is jól

kibontakozik a forradalom

és szabadságharc, az azt

megelőző évtized és az utána

következő kegyetlen meg-

torlás. Elhurcolt hadifog-

lyok, vagy ezek gyermekei

emlékeznek a „málenkij ro-

bot” elszenvedőire, az

egyéni emberi tragédiákra, a

„kulák Golgota” ártatlan ál-

dozataira, a fizikailag, lelki-

leg, egzisztenciálisan tönk-

retett emberi életekre, sor-

sokra. Hiszen az ország na-

gyobb része szenvedett

ezekben az időkben, amikor

a hamis, hazug, álságos

kommunista propaganda az

„emberarcú szocializmus”

nagyszerűségét hirdette. S

amit sokan el is hittek, még a

nyugati művészek közül is.

Emlékeznek azok is, akik

akkor voltak fiatalok, közép-

iskolások, és többen nemzet-

őrök is voltak a forradalom

napjaiban. A rengeteg visz-

szaemlékezőt itt sajnos nem

említhetjük meg név szerint

(bár nagyon is megérdemel-

nék), hanem inkább a könyv

beszerzésére és elolvasására

biztatunk minden érdeklődő

mezőtúri és környékbeli em-

bert.

Ezután következik a köszö-

netnyilvánítás a könyv támo-

gatóinak, a forrásmunkák, az

irodalom ismertetése, hely-

történeti vonatkozások, in-

ternetes források, a felhasz-

nált újságok, folyóiratok, ki-

adványok (köztük a mester-

szállási Falufigyelő is).

Jegyzéket közöl a gazdag és

sokrétű képanyagról, vala-

mint a kötetben szereplő ver-

sek, amelyek között Márai

Sándor, Tollas Tibor, Heltai

Jenő mellett szerepelnek

olyan Mezőtúrhoz kötődő

költők, mint Nagy Emma,

Kovács Imre, Bartal Klára,

vagy a túri diák és jeles iro-

dalomtörténész, Szilágyi Fe-

renc is.

A végén a Mellékletek gaz-

dag fényképanyaga, korabeli

folyóiratok, dokumentumok,

levelek, korabeli kották,

pénzek, tagsági könyvek, hi-

vatalos iratok, idézések, va-

lamint a Mezőtúron készült

kuláklista közlése jól kiegé-

szíti, gazdagítja és teljessé

teszik a kiválóan a kiválóan

megírt és szerkesztett köny-

vet, amely a város kulturális

életének fontos része, méltó

megemlékezés az 1956-os

forradalom és szabadságharc

60. évfordulójáról. E könyv

elkészítésével a szerzők,

szerkesztők fejet hajtanak a

forradalom és szabadságharc

hőseinek és áldozatainak az

emléke előtt. S kezünkbe

véve ezt a szép és értékes

könyvet, mi, mai emberek és

olvasók is fejet hajthatunk, s

leróhatjuk tiszteletünket.

S ne feledjük ezt megkö-

szönni, elsősorban a két

szerzőnek, szerkesztőnek,

Kiss Imréné Mikes Évának

és D. Szűcsné Horváth Er-

zsébetnek. De mindazoknak

is, akik írásaikkal, vallomá-

saikkal, visszaemlékezéseik-

kel segítettek felidézni törté-

nelmünknek ezt a nehéz,

küzdelmes és dicsőséges

időszakát. Amely az emléke-

zés, a tiszteletadás mellett

nagy tanulságokkal is szol-

gálhat a mai nemzedékek-

nek. S tanulságul, figyel-

meztetésül

mindannyiunknak, hogy

ezek a borzalmak, tragédiák,

embertelenségek soha ne is-

métlődjenek, ne ismétlőd-

hessenek meg nemzetünk

életében. Hogy ne érjünk

olyan időt, amikor fizikai és

szellemi értelemben is, a

költő Tollas Tiborral szólva:

„Bebádogoztak minden ab-

lakot”. E katartikus erejű

könyv segít megismerni, át-

élni, lelkileg feldolgozni tör-

ténelmünk e tragikus, s jó

ideig agyonhallgatott kor-

szakát. Köszönet ezért min-

denkinek, akik e könyv létre-

hozásában közreműködtek.

Kovács János

Serfőző Simon köszöntése Örömteli esemény követke-

zett be mai irodalmunk

egyik nagy alakjának, Ser-

főző Simonnak az életében.

2016. március 15-én meg-

kapta a legnagyobb magyar

kitüntetést, a Kossuth-díjat.

Több, mint fél évszázados

költői, írói, drámaírói és

publicisztikai tevékenysége

már rég érdemessé tette őt

erre a kitüntetésre. Amelyre

minden irodalomkedvelő

ember büszke, örül neki, de

leginkább talán a földijei, hi-

szen a jeles író a Jász-Nagy-

kun-Szolnok megyei Zagy-

varékason született 1942.

október 24-én. Hamar el-

hagyta azonban a szülőföl-

det, szinte gyermekfejjel,

amely szülőföld azonban

egész további életében és

munkásságában meghatá-

rozó tényező volt, s az mind

a mai napig. A zagyvarékasi

szülői ház

mindig visszavárta őt. Sűrűn

látogatott haza, amíg a szülei

éltek, ma pedig itt találja

meg az alkotáshoz szükséges

csendet és békét. Bár élete

nagyobb részét városokban

(Miskolcon és Egerben) élte,

a vidék, a Jászság és Szolnok

közötti, úgynevezett közép-

tiszai vidék az, ahol igazán

otthon van. S általa ez a táj

már sok irodalomkedvelő

embernek ismerős és ked-

ves, s szintén otthon van

benne. Hiszen Serfőző Si-

mon Zagyvarékast és kör-

nyékét régen belerajzolta

már a magyar irodalom

drága, örökbecsű mappá-

jába.

A zagyvarékasi tanyasi

gyermekkortól hosszú és gö-

röngyös út vezetett a Kos-

suth-díjig. Életpályája szinte

gyönyörű magyar népmesé-

ink legkisebb fiát juttatja

eszünkbe. Ez az életút korán

sem volt zökkenőmentes.

12 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

1958 és 1962 között Buda-

pesten dolgozott, mint se-

gédmunkás, majd betanított

munkás, s Újpesten lakott al-

bérletben.. De szinte gyer-

mekkorától keményen dol-

gozott, megszokta a munkát.

Elmondása szerint ekkortól

mindig verseket szeretett

volna írni. Négy küzdelmes

és nemszeretem év után a

„Szolnok Megyei Néplap”

munkatársa lesz. Ez jó iskola

neki, nemcsak az írásban,

hanem az akkori vidéki élet

jobb megismerésében is. Ezt

azonban hamarosan hosszú,

több mint két éves katonai

szolgálat szakítja meg, ami

1962 és 1965 között nem

volt éppen leányálomnak ne-

vezhető. Leszerelése után

Miskolcon él, 1965-től

1968-ig népművelő felü-

gyelő, terjesztési előadó,

1968-tól 1975-ig a „Napja-

ink” versrovat-vezetője,

majd 1975-től szerkesztője.

Közben szorgalmasan írja a

verseit is. 1966-ban (éppen

fél évszázada) jelent meg

első verseskötete, „Hozzátok

jöttem” címmel. 1990-93

között a „Holnap” főszer-

kesztője. 1993-ban megál-

modja, létrehozza a

„Felsőmagyarország Ki-

adó”-t, amelyet a mai napig

ő vezet, irányít, szervez, s

amely az ország egyik leg-

jobb, legszínvonalasabb ki-

adójává vált. 1993-ban a

„Magyar Élet” szerkesztője,

1995-től pedig az „Új Hol-

nap” főmunkatársa. 1982-től

az Írószövetség észak-ma-

gyarországi csoportjának a

titkára, 1986-tól az Írószö-

vetség választmányi tagja.

Részt vesz a „Miskolci Fó-

rum” szerkesztőbizottságá-

ban. Ma Egerben él.

Értékes és sokrétű irodalmi

alkotómunkáját, szerkesztői

tevékenységét, hála Isten-

nek, eléggé elismerték. Há-

rom alkalommal nyerte el

Miskolc Város Irodalmi Dí-

ját (1970-ben, 1976-ban és

2000-ben). Borsod-Abaúj-

Zemplén Megye Tanácsának

Irodalmi Díját 1978-ban

kapta meg. Ezek után jöttek

sorban a kitüntetések: Rad-

nóti Miklós-díj (1979),

Szabó Lőrinc-díj (1986), Jó-

zsef Attila-díj (1991), Köl-

csey-díj (1994), Arany Já-

nos-díj (2003), Balassi Bá-

lint Emlékkard (2007).

S most ez a jól megérde-

melt Kossuth-díj, amelynek

nemcsak Serfőző Simon

örült, hanem olvasóinak (re-

mélhetőleg egyre növekvő)

tábora, barátai, jó ismerősei,

tisztelői is. Hiszen közel har-

minc kötetet tett le a nemzet

asztalára, nem beszélve az

általa szerkesztett, gondozott

könyvek sokaságáról. Szinte

minden műfajban kipróbálta

magát és alkotott maradan-

dót. Alkotóművészete a ma-

gyar irodalom legjobb ha-

gyományaiból építkezett,

szerencsésen ötvözve ezeket

a legmodernebb irodalmi tö-

rekvésekkel. Műveit meg

sem próbáljuk felsorolni,

csupán három fontos gyűjte-

ményes verseskötetét említ-

jük meg: „Holddal világítot-

tunk” (1984), „Félország,

félvilág” (1995), „Közel, tá-

vol” (2003). Legutóbbi mű-

vei közül pedig megemlít-

hetjük a „Semmi se úgy van”

című, elbeszéléseket és kis-

regényt tartalmazó kötetet,

amely 2014-ben jelent meg.

Volt, van mit megírnia.

Amikor megszületett, már

dúlt egy szörnyű világhá-

ború, majd kis átmenet után

a Rákosi-rendszer gyötrel-

mei következtek. Kezdődött

a padláslesöprés, az erősza-

kos téeszesítés, a tanyák fel-

számolása. Az 1956-os for-

radalom és szabadságharc

leverése után ez a folyamat

„teljes sikerrel” végbemegy.

A parasztság egy része telje-

sen ellehetetlenül, a fiatalok

a reménytelenség, a kilátás-

talanság elől szinte tömege-

sen menekülnek a városok

felé, a hírhedt „fekete vona-

tokon”. Lelkileg azonban itt

sem találnak igazán otthont.

Elkezdődik hazánkban az el-

idegenedés, a gyökértelen-

ség, a hagyományok, erköl-

csi értékek, vallás és kultúra

lassú leépülése. Mára ennek

a negatív folyamatnak a ke-

serű gyümölcsi tökéletesen

megérlelődtek, mint azt nap-

ról-napra szomorúan meg is

tapasztalhatjuk.

E változó, változatos kor

élője, tanúja, kifejezője,

vizsgálója, hű krónikása Ser-

főző Simon. Mint elhivatott

költő, felelősségteljes író, ér-

dekes riportok lejegyzője,

sorskérdéseket felvető drá-

mák szerzője. (Amelyeket

nem méltányoltak kellően a

színházak.) De az ifjúsági

irodalom terén is nagyot és

maradandót alkotott. Elég itt

csak megemlíteni a „Gye-

rekidő” című trilógiájának

köteteit („A kis vadóc”,

„Nyulak a hurokban”,

„Nincs maradás”). De cso-

dálatosan szépek, hitelesek,

érdekesek, üdék és művé-

sziek a vidék, a gyermekkor

világát felidéző novellák is,

amelyek sikeres novelláskö-

teteiben („Varjúleves”, „Fé-

szekhagyók”) jelentek meg.

Serfőző Simon a hétköz-

napi életben egy kedves, sze-

rény, közvetlen, segítőkész,

ugyanakkor határozott em-

ber is, megáldva jó adag

egészséges humorérzékkel,

amely e helyen és korokban

szinte mindig elengedhetet-

len dolog volt a túléléshez.

Ahogy az ember beszél vele

a köznapi élet apró dolgairól,

talán el sem igen hiszi, hogy

Serfőző Simon eddigi tevé-

kenysége is már voltaképpen

az irodalomtörténet legszebb

lapjai közé tartozik. Hiszen

tagja volt a legendás „He-

tek” irodalmi csoportnak

(Ágh István, Bella István,

Buda Ferenc, Kalász László,

Raffai Sarolta és Ratkó Jó-

zsef társaságában). Ez a cso-

port az 1960-as évek végén

(a szintén legendás „Kilen-

cek” társaságával együtt) a

magyar irodalom megújítá-

sára. a társadalmi, erkölcsi

és emberi problémák feltárá-

sára, a változásra és változta-

tásra szövetkezett. Ez a hit,

szándék, elhivatottság, hű-

ség, együttérzés, felelősség-

tudat, népben-nemzetben

gondolkodás a Kossuth-díjas

Serfőző Simon életében,

gondolkodásában és írásmű-

vészetében a mai napig tart.

Az írás mellett másik fon-

tos és gyümölcsöző tevé-

kenység az életében a szer-

kesztés. Ezt a különböző új-

ságoknál, irodalmi folyóira-

toknál régóta és sikeresen

gyakorolt már. 1993-ban

megálmodja, megalapítja,

létrehozza Miskolcon az az-

óta országos hírű, kiváló

„Felsőmagyarország Ki-

adó”-t, amely azóta évente

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 13

jelentet meg szép, értékes és

hiánypótló irodalmi műve-

ket. A kezdetektől máig fon-

tos szempont volt Serfőző

Simonnak, hogy a sok tekin-

tetben ma is hátrányos hely-

zetű vidék is méltóan legyen

képviselve az irodalmi élet-

ben és a könyvkiadásban. A

„Felsőmagyarország Kiadó”

immár 23 éve sorjázó kötetei

– közöttük számos nagy és

fontos mű -, talán nehezen

születtek volna meg, nem

kerültek volna az olvasó asz-

talára, szívébe, lelkébe Ser-

főző Simon áldozatos, időt,

energiát, fáradságot nem kí-

mélő munkája, hitet, szerete-

tet és bátorítást árasztó egyé-

nisége nélkül. Hiszen mon-

dani sem kell, hogy ezek a

dolgok a mai széteső, érték-

vesztett korban nemcsak

hogy nehezek, hanem meg-

lehetősen hálátlan feladatok

is. Hiszen, sajnos, egyre ke-

vesebb embert érdekel nap-

jainkban az értékes iroda-

lom, amilyet Serfőző Simon

ír, szerkeszt és megjelentet.

Végül egy személyes dol-

got. Nagy boldogság volt ne-

kem, hogy a 2016, évi Ün-

nepi Könyvhétre a

„Felsőmagyarország Kiadó”

megjelentette publicisztikai

kötetemet, „Megfogyva

bár…” címmel. Az ebben

szereplő ötven írás az álta-

lam szerkesztett, 1990 au-

gusztusa óta megjelenő mes-

terszállási „Falufigyelő”

című helyi lap úgynevezett

„vezércikkeiből” egy válo-

gatás. Ezt Serfőző Simonnak

köszönhetem, akivel Rideg

István karcagi irodalomtör-

ténész barátom révén ismer-

kedtem meg. Ezt az ismeret-

séget én az Isten csodálatos

ajándékának tartom az éle-

temben, hiszen Serfőző Si-

mon műveit szinte gyermek-

korom óta ismerem, olva-

som, szeretem. Erőt, hitet,

kedvet, útmutatást adnak,

élni segítenek írásai nekem

is, és még sok olvasójának. S

ezekre bizony nagy szüksé-

günk van a mai világban.

Kedves Simon, nagyon sok

szeretettel gratulálok neked

a Kossuth-díjhoz, amit már

nagyon megérdemeltél. S kí-

vánok Istentől további na-

gyon jó erőt, egészséget, de-

rűt, hitet és kedvet, sikeres

alkotói és szerkesztői mun-

kát. Mindannyiunk igazi

örömére, nemzeti kultúránk,

emberi jövőnk hasznára és

emelkedésére.

Kovács János

Tóth Sándor: Iringó (Egy erdész-vadász pálya ösvényei) (49.)

A falusi tehetségmentés ta-

nulójaként Imre Sándor mű-

velődéspolitikus elvét val-

lottuk: „az erkölcsi felelős-

ség legmagasabb foka a

nemzetért vállalt felelősség

érzése”. Nem tudom, hogy a

gimnáziumi, majd a kollégi-

umi nevelés kidolgozói

mennyit merítettek ebből.

Biztos azonban, hogy ér-

telmi nevelésünkben a sze-

mélyiség alakítása, a közös-

ségi emberré nevelés ját-

szotta a fő szerepet. A közös-

ségbe való tartozás felisme-

rése volt az, ami a nemzeti

tudatossághoz, a nemzet sor-

sáért érzett felelősséghez ve-

zetett.

A pszichológusok szerint a

serdülők az érzelmek uralma

alatt állnak. Természetes,

hogy korosztályunk a há-

ború, a háború utáni nagy

társadalmi átalakulás hatása

alatt állt. Ehhez kapcsolódott

serdülő korunk szenvedélye,

tudásszomja, vitatkozó

kedve, sajátként élve meg

minden felismerést, felfede-

zést, ami tanulmányi, iro-

dalmi, kulturális élménye-

inkből fakadt, vagy a gazda-

sági-politikai változásokhoz,

újjáépítéshez, az ipar, a me-

zőgazdaság fejlesztéséhez, a

társadalmi-politikai szerve-

zetekben kifejtett tevékeny-

ségünkhöz kötődött. Ha ez

még sikerélménnyel is páro-

sult, bizonyosságként rög-

zült bennünk. És miért ne lett

volna így? Messziről, a sze-

génységből indultunk, a ta-

nulásban bizonyítottunk, ki-

nyílt előttünk a világ. Bizto-

sak voltunk céljaink megva-

lósításában. Hátterünk, az

összegyüjtött tapasztalat for-

málta, alakította világszem-

léletünket, a közösségi éle-

tünk által meghatározott ke-

retek között, a másutt már

említett szolidaritás, a nacio-

nalizmustól az internaciona-

lizmus felé fordulás, a társa-

dalmi alkalmazkodás közös-

ségért munkálkodó erkölcsi

felfogásával. Eszmélésünk,

öntudatunk, fontosságunk,

értékeink megmutatására

ösztönzött, ha lehet úgy fo-

galmazni a társadalmi kör-

nyezet elismerését igényelte,

ennek terepe pedig a társa-

dalmi, az ifjúsági, a pártszer-

vezetekben folyó munka

volt, a politikának az a sod-

rása, amely minden társa-

dalmi átalakulás velejárója.

Ahogy ma felsorakozik az

ifjúság a különböző pártok

mögött, a múltban át nem élt

történelmi ismeretek nélkül,

úgy sorakoztunk mi a megélt

történelmi tapasztalat birto-

kában az ifjúsági szerveze-

tek, a pártok mögött. Ahogy

ma hat a média a nézetek for-

málására, úgy hatott ránk a

sajtó, a rádió, a pártos propa-

ganda, amit ma elegánsab-

ban kommunikációnak, PR-

nak nevezünk. Ismét a pszi-

chológiához nyúlva: a gye-

rekkor egocentrikus, szub-

jektív világából a felnött kor

közösségi, objektív világába

léptünk, a felnőtt társada-

lomhoz való alkalmazkodás

bonyolult, sok konfliktussal

járó mezejére.

A gimnáziumi tanulmá-

nyok folytatása, az iskolai,

1946-tól a kollégiumi közös-

ségből, és egyre inkább a vá-

ros életéből nyert informá-

ciók alakították vélemé-

nyünket a világról, még

koránsem a világnézetünket,

de egyre határozottabban a

baloldali kötődésünket. A

földreform hatására a fa-

lunkban a kommunista párt

erősödött, de nőtt a kisgazda,

a parasztpárt ismertsége is.

Az új kisparaszti réteg, a kis-

polgárság kereste a helyét a

pártok között. 1946 tavaszán

rendelet jelent meg a földre-

form lezárásáról, a birtokvi-

szonyok rögzítéséről, amely

érintetlenül hagyta a száz-

holdas középbirtokokat. Volt

gazdánk tulajdonában ma-

radt az egykori cselédház

alatti 15 hold gyümölcsös.

Apámmal itt voltunk napszá-

mosok. A juttatott föld mű-

veléséhez a nagygazdák

igásállatait vettük igénybe,

általában kézimunka ellen-

szolgáltatással. Joggal érez-

hettük úgy, hogy az újgazdák

tőke és eszközhiánya, a

hozzá párosuló ellátási gon-

dok, a fogyasztási cikkek hi-

ánya vagy a megvásárláshoz

14 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

szükséges pénz inflációja re-

ménytelen helyzetet terem-

tett, és éb

eren figyeltem minden meg-

mozdulásra, igéretre, amely

a kivezető utat kínálta. A

nyomorban edzett fülünknek

a baloldal hívása konszonán-

san hangzott.

Nehezen tudtunk eliga-

zodni az 1945-ös választá-

sok plakátjainak igazságá-

ban. Inkább ösztönösen sod-

ródtunk. A középbirtokosok,

a földbirtokosok a kisgazda

párt köré tömörültek. Köz-

tük nem sok keresnivalónk

volt. A parasztpárt felé moz-

dultunk. Tény, hogy a Nem-

zeti Parasztpárt híveinek

többségét a tiszántúli és a

Duna–Tisza közi újgazdák

és a népies eszméken neve-

lődött értelmiség adta. Az or-

szágos választás kisgazda

abszolút többségét tudomá-

sul vettük. Gyerekfejjel nem

a baloldal veresége, hanem a

parasztpárt sikertelensége

okozott csalódást. A jobb- és

baloldaliságról kevés fogal-

munk volt. Közvetlen be-

nyomások, szimpátiák alap-

ján döntöttünk. Amikor ter-

jedt a híre a földreform elleni

támadásnak, az újgazda föl-

dek visszaperlésének, azon a

címen, hogy visszásságok,

túlkapások voltak a földre-

formban, érintettségünk

folytán oda álltunk, ahol a

„földet vissza nem adunk”

jelszava hangzott. A kom-

munista párt állt az újgazdák

tiltakozó tüntetésének élére a

földreformot ért támadás el-

len, a kommunista párttól

függetlenül álltam ezen az

oldalon, bár Rákosival, fa-

lunk kommunista vezetőivel

továbbra sem szimpatizál-

tam. Nyugodtan mondhatom

ezt ilyen távlatból is, hiszen

még az 1947-es választáso-

kon is a parasztpárt válasz-

tási irodáján tevékenyked-

tem. Apám az 1946-ban ala-

kult Újbirtokosok és Föld-

hözjuttatottak Országos Szö-

vetségének helyi szervezeté-

ben keresett támaszt. Bár

sokkal inkább passzív szem-

lélőként, mint az érdekvé-

delmi kérdésekben véle-

ményt nyilvánító tagként.

Ettől függetlenül nyitott volt

minden elhangzó informáci-

óra.

(folytatjuk)

Nagykunsági Tükör

Mozzarella. Egy sikeres mezőtúri projekt

Jó dolog az az emberek éle-

tében, hogy a szép tervek,

elképzelések, álmok általá-

ban előbb-utóbb meg szok-

tak valósulni. Persze ehhez

kell rengeteg kitartás, szor-

galom, céltudatos munka s

talán némi szerencse is. Ha

ezek a tényezők megvan-

nak, akkor már nagyobb baj

nem lehet.

Egy régi, körülbelül 7-8

éves elképzelés, álom való-

sult meg napjainkban Mező-

túron. 2016. május 20-án,

pénteken került sor a mező-

túri tejtermelő bivalytelep

átadó ünnepségére, amely

telep egyedi a vidékünkön,

de talán az egész országban

is. A beruházás hatalmas je-

lentőségű Mezőtúr város

életében, s egyre szélesedni,

bővülni fog a jövőben. El-

gondolás szerint az első bi-

valytejből előállított

mozzarella néhány hónapon

belül elkészülhet.

Az olasz-magyar tulajdonú

Italiagro Kft. újonnan épí-

tett bivalytelepének az ün-

nepélyes átadása nagyon jól

sikerült, úgy olasz, mint ma-

gyar vendégek, vezetők és

szakemberek részvételével.

Az ünnepély levezető el-

nöke Batta Attila Viktor me-

zőtúri alpolgármester volt.

Az ünnepséget megtisztelte

jelenlétével dr. Fazekas

Sándor földművelésügyi

miniszter, dr. Kiss-Rigó

László szeged-csanádi me-

gyéspüspök és Maria

Assunta Accili, az Olasz

Köztársaság magyarországi

nagykövete.

Elsőként Herczeg Zsolt

mezőtúri polgármester kö-

szöntötte a megjelent ven-

dégeket. Kifejtette, hogy ez

a projekt, ez a vállalkozás a

kezdeményező emberek ki-

tartásának, akaraterejének

és hitének, bizalmának kö-

szönhető. Nekik köszön-

hető, hogy ez a régi álom

megvalósult, hogy ez a bi-

valytelep létrejött, átadásra

került. Példaértékű kezde-

ményezés ez a vidéken, hi-

szen nemcsak egy termelő-

üzem jött létre, hanem az

oktatás számára is nagyon

jelentős ez a projekt. A bi-

valytej feldolgozására

egyenlőre a Földművelés-

ügyi Minisztérium fenntar-

tásában működő

gyomaendrődi Bethlen Gá-

bor Mezőgazdasági és Élel-

miszeripari Szakképző Is-

kola felújított tejfeldolgozó

és sajtkészítő üzemében zaj-

lik majd.

Ezután Carlo Tiberi, az

Italoagro Kft. tulajdonos

ügyvezetője szólt a megje-

lent vendégekhez. El-

mondta, hogy a vállalkozás

célja az volt, hogy létrejöj-

jön egy olyan termelő és fel-

dolgozó üzem, amely egy új

ellátási láncot képvisel

majd. Amelynek eredmé-

nyeképpen előállításra kerül

a bivalytejből készült híres

mozzarella sajt. Bizakodá-

sát fejezte ki, hogy ez a nap,

ez az ünnepség a megvaló-

sulás napja, de egyúttal az

indulásé, a kezdeté is, amely

jelentős emelkedést hozhat

a térség gazdasági életében,

az olasz-magyar gazdasági

kapcsolatok erősödésében.

Takács Zoltán, az Italoagro

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 15

Kft. magyar ügyvezetője

beszédében a beruházás

múltját, kezdetét mondta el.

Ezek szerint 2008-ban, egy

olaszországi motoros kirán-

dulás alkalmából látott egy

bivalyfarmot, amely nagyon

megtetszett neki és elhatá-

rozta, hogy ilyet ő is létesí-

teni fog Mezőtúron. Baráta-

ival terveket, elképzeléseket

szőttek, amelyek az első

időkben nem arattak osztat-

lan sikert és elismerést. De

kitartottak elképzeléseik

mellett, amelyet 2010 után

felkarolt dr. Fazekas Sándor

miniszter és Herczeg Zsolt

mezőtúri polgármester is.

Így lépésről-lépésre, szívós

munkával jött el ez a mai

szép ünnepség, a merész ál-

mok, elképzelések megva-

lósulásának a napja.

Ezután Maria Assunta

Accila nagykövet asszony

üdvözölte a beruházást. Ki-

emelte, hogy ez a beruhá-

zás, ez a projekt a képzésen

keresztül a tudást is közve-

tít, a jövő generációk, a fia-

talok számára. Olasz szem-

pontból is lényeges és büsz-

keségre ad okot ez a projekt,

mert lehetővé teszi ősi olasz

termék térhódítását, megis-

mertetését a magyar piacon.

Boldog István országgyű-

lési képviselő beszédében

az összefogás erejét hangsú-

lyozta, amely a kitartás mel-

lett nagyon jelentős volt a

vállalkozás létrejöttében, hi-

szen összefogott két vállal-

kozó, két ország, a miniszté-

rium, két önkormányzat és

egy iskola is. A jövőben re-

mélhetőleg új munkahelye-

ket, munkalehetőségeket

fog teremteni ez a projekt a

mezőtúri lakosság számára,

amelyre égetően nagy szük-

ség lenne.

Dr. Fazekas Sándor föld-

művelésügyi miniszter ava-

tóbeszédében, hogy a tejter-

melő bivalytelep átadásával

Magyarország természeti

erőforrásaira, a sajtkészítés

olasz és magyar hagyomá-

nyaira építve egy új élelmi-

szer különlegesség születik

Mezőtúron és Gyomaendrő-

dön, a bivalytejből készült a

magyar mozzarella sajt. Ez

a fejlesztés jól egybevág a

magyar agrárpolitika fő tö-

rekvéseivel, új gazdasági

ágazatok teremtésével ha-

zánkban. Ebben a projekt-

ben egyesül az olasz tudás

és hagyomány a nagykun-

sági kitartással. Végül gra-

tulált a 330 millió forintos

fejlesztéshez, amely önerő-

vel önkormányzati összefo-

gással valósul meg.

Végül dr. Kiss-Rigó

László megyéspüspök meg-

áldotta az elkészült bivaly-

telepet. Az átadási ünnepség

a nemzeti színű szalag átvá-

gásával zárult, amely ünne-

pélyes mozzanatot a minisz-

ter, az országgyűlési képvi-

selő, a polgármester és az

ügyvezetők hajtották végre.

Majd az ünnepség után a bi-

valytelep megtekintésére

került sor, amelyen a vendé-

gek nagy érdeklődéssel

szemlélték a legelésző biva-

lyokat, amelyek ma már ha-

zánkban elég ritka látvá-

nyok, valamint gyönyör-

ködhettek két újszülött kis

bivalyborjú látványában is.

A bivalytelep megtekintése

után az ünnepség szakmai

konferenciával folytatódott

a Városházán.

Elsőként professzor dr.

Antonio Borghese, a Nem-

zetközi Bivalyszövetség fő-

titkára előadásában „A bi-

valytenyésztés világgazda-

sági jelentőssége, európai

tendenciái, a bivalytermé-

kek előállítása napjainkban”

című prezentációt hallgat-

hatták meg az érdeklődő

vendégek.

Ezután a magyar bivalyte-

nyésztés helyzetéről, fej-

lesztési lehetőségeiről, kihí-

vásairól beszélt dr. Bogár

Lajos országos főállatorvos,

a Földművelésügyi Minisz-

térium helyettes államtit-

kára.

A mezőtúri bivalytenyész-

tés innovatív terveit Carlo

Tiberi, az Italoagro kft. tu-

lajdonos ügyvezetője ismer-

tette.

Ezt követően Román Ist-

ván, a Földművelésügyi Mi-

nisztérium agrárképzésért

felelős helyettes államtit-

kára „A duális képzés jelen-

tősége az agrárszakképzés-

ben, lehetősége a mezőtúri

bivalyprojektben” címmel

tartott előadást. A bivalyte-

nyésztés és tejfeldolgozás

támogatási és pályázati le-

hetőségeiről dr. Gyuricza

Csaba, a Mezőgazdasági és

Vidékfejlesztési Hivatal el-

nöke számolt be a jelenlé-

vőknek.

Végezetül ifj. Hubai Imre,

a Nemzeti Agrárgazdasági

Kamara vidékfejlesztésért

felelős országos alelnöke

tartotta meg összefoglaló ér-

tékelését a beruházás vidék-

fejlesztési aspektusaiban.

Ezt a szép és nagyjelentő-

ségű átadó ünnepséget köz-

vetítette a mezőtúri kábelte-

levízió, ezért sok mezőtúri

és környékbeli ember meg-

nézhette. Ezeknek az embe-

reknek egy része már több

éve, szinte a kezdetektől

nyomon követte ezt a törté-

netet, az újabb fejleménye-

ket, és sokan szurkoltak,

hogy bár sikerülne a megva-

lósítás. Közöttük voltam én

is, aki már évek óta több

dolgot feljegyeztem erről a

kezdeményezésről, vala-

mint az ünnepi átadás után

pár héttel meglátogattam a

bivalytelepet, és fényképe-

ket is készítettem a vállalko-

zást, a sikeres projektet fel-

dolgozó írásomhoz. Már ek-

kor érződött a fejlődés, a

változás, hiszen a meglévő

34 bivalyhoz (amelyek

Észak-Olaszországból, Cre-

mona megyéből érkeztek)

még további 24 vemhes bi-

valytehén érkezett, valamint

a megnyitón meglévő két

bivalyborjú tizenkettőre

szaporodott. A beruházás je-

len pillanatban öt mezőtúri

embernek ad munkát és

megélhetést, de a jövőben a

munkahelyek száma előre-

láthatóan gyarapodni fog. S

talán hamarosan Mezőtúron

is fognak ezeknek a biva-

lyoknak a tejéből

mozzarellát készíteni.

A magyar vidék egyszerű

embere bizony ma még

nemigen tudja, hogy mi is

voltaképpen az a

mozzarella? Magam is az

enciklopédiákból és az in-

ternetről merítettem ismere-

teimet ezzel kapcsolatban. A

mozzarella porcelánfehér

színű, szálas szerkezetű

gyúrt sajt. A délolaszországi

Campania és Lazia tarto-

mányból származik, ahol a

16. század óta készítik. A

16 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

gasztronómiai hagyomá-

nyok szerint az első

mozzarellának tekinthető

sajtot 1200 körül készítették

a bencés szerzetesek. A 16.

században honosították meg

Róma és Nápoly környékén

is. Szokásos formája gömb

alakú volt, a tojás és a

zsemle nagysága között. A

nevének jelentése: „tépett”,

„tépett darabka”, amely az

előkészítésének a módjára

utal, ugyanis a nagyobb sajt-

tömbből kézzel tépték ki a

kisebb darabokat, amelyet

kör alakúra formáztak.

Olaszországban a

mozzarellának több válto-

zata is ismert. Az olaszok

nemzeti eledelének is te-

kinthető a mozzarella. A

campaniai és nápolyi olasz

paraszt valószínűleg a múlt-

ban, s talán még ma is, olyan

büszke a maga

mozzarellájára, mint nagy-

kunsági társa a jó birkapör-

költre, a disznótorosra, vagy

a paprikás, fűszeres alföldi

ételekre. De abba is hagyom

már ezt, mielőtt mozzarella-

szakértőnek képeznénk ki

magunkat. Jómagam soha

életemben nem ettem még

mozzarellát, de ha a mező-

túri gyártás be fog indulni,

valószínűleg én is megkós-

tolom majd.

Ha már belekezdtünk

ebbe a témába, néhány mon-

datban nem árt áttekinteni a

magyarországi mozzarella-

készítés nem olyan régi tör-

ténetét is. Ez is a környé-

künkhöz kötődik, a Békés

megyében lévő Szarvas vá-

roshoz. A Szarvasi

Mozzarella története 1991-

ben vette kezdetét. A cég ak-

kor kezdte meg működését a

Szarvashoz nem messze ta-

lálható Örménykúton. A cél

már akkor is az volt, hogy

minél több hazai vásárlóval

megismertessék, megked-

veltessék a különböző olasz

sajtféleségeket. A környék

számos, kiváló minőségű

nyerstejet előállító gazda-

sága nagyban hozzájárult a

cég gyors fejlődéséhez. Így

1996-ban a Szarvasi

Mozzarella Kft. már az első

számú, olasz sajtokat előál-

lító hazai vállalattá fejlő-

dött. 2006-ban megnyitották

a budaörsi logisztikai és ér-

tékesítési központjukat,

amelynek köszönhetően

még hatékonyabban kezd-

ték kiszolgálni az egyre nö-

vekvő fogyasztói igényeket.

2010-ben egy készáru hűtő-

raktárt hoztak létre az ör-

ménykúti központjukban.

2012-ben a Szarvasi

Mozzarella Kft. elnyerte a

MagyarBrands-díjat. 2014-

ben egy új Integrált Válla-

latirányító Rendszert is be-

vezettek. Napjainkban a

Szarvasi Mozzarella Kft.

termékei a mozzarella ősha-

zájának tekinthető Olaszor-

szágban is megtalálhatóak.

E mellett még Romániába is

exportálják termékeiket.

E rövid kitekintés után tér-

jünk vissza a mezőtúri dol-

gokra. Takács Zoltán 2008

évi ötlete, terve bizony elég

nehezen, sok idő múlva va-

lósulhatott meg, régi ma-

gyar szokás szerint. Első

körben támogatást nyert az

ötlet, elképzelés, miszerint

Mezőtúron is jó volna egy

hasonló telep. Az első olasz

megbeszélésről hazaérve

már változott a hozzáállás,

majd 2010-ben az új város-

vezetéssel visszatértek erre

a kérdésre. 2011 január vé-

gén Rómában aláírtak egy

megállapodást a projektre,

amelynek aláírója Mezőtúr

Város Önkormányzata, a

New Technologia Aplicate,

a Szolnoki Főiskola és a ró-

mai Garibaldi Állami Mező-

gazdasági Szakközépiskola

voltak. Ezek után került sor

Mezőtúron a telep kijelölé-

sére, amely nem ment egy-

szerűen. Az erre alkalmas

terület, a közel a nyolcvan

hektáros legelő a Magyar

Honvédség tulajdonát ké-

pezte, de Mezőtúr Város

Önkormányzata megkapta

ezt a területet. 2012 után el-

kezdődtek a tervezési proce-

dúrák. A tervek szerint há-

rom lépésben valósulna meg

a telep. Tervbe vették a sajt-

üzem kialakítását is, de ez

még egy ideig nem lesz

megvalósítható. Abban

eléggé egyetértés volt, hogy

ez a projekt sokat jelent a

város életében, a munka-

helyteremtés és a turizmus

tekintetében egyaránt.

2014. szeptember 19-én,

pénteken újabb fontos ese-

ményhez ért a mezőtúri bi-

valytelep története. Ekkor

került sor az ünnepélyes

alapkőletételre. A bivalyte-

lep a mezőtúri Önkormány-

zat 2,3 hektáros telkén lesz

kialakítva, ezzel a város is

tulajdonrészt szerez a gaz-

dasági társaságban. A

komplexum felépítésére a

vállalkozó nyolcvan millió

forintot kötött a kivitele-

zésre. Az Italoagro Kft. még

az Önkormányzat tulajdo-

nában lévő mintegy hetven

hektáros legelőt is szeretné

használni, amitől a város ve-

zetése nem zárkózik el, de a

tulajdonjogát megtartja. Az

ünnepélyes alapkő letétellel

megindult a telep kialakítá-

sának első fázisa, az istálló

megépítése, amelyet a kivi-

telező 2014. december 20-i

határidővel vállalt elkészí-

teni.

Ekkori tervek szerint a bi-

valytelepre 2015 tavaszán

érkeztek volna a bivalyok,

körülbelül 50 állat, Nápoly

környékéről. Ez az időpont

azonban némileg elhúzó-

dott, mert a bivalyok Mező-

túrra érkezésének várva-

várt napja 2016. február 26-

a lett. Ekkor érkezett Észak-

Olaszországból, Cremona

megyéből szám szerint 34

bivaly, ez a mai embereknek

már eléggé ismeretlen állat.

32 vemhes üsző, valamint 2

bika érkezett, hiszen tudni-

való, hogy ezek az állatok

csak természetes úton sza-

porodnak. A Túri Televízió

jóvoltából ezt az ünnepi ese-

ményt is nyomon lehetett

követni. A bivalyok megér-

kezésének ünnepségén jelen

volt Boldog István ország-

gyűlési képviselő, Herczeg

Zsolt mez6őtúri polgármes-

ter, Batta Attila Viktor me-

zőtúri alpolgármester, Ta-

kács Zoltán, az Italoagro

Kft. magyar és Carlo Tiberi

olasz képviselője. Miköz-

ben a mai embereknek talán

már egzotikumot jelentő bi-

valyok békés egykedvűség-

gel hersegtették a szénát és

szokták az új helyet, a tele-

vízió munkatársai meginter-

júvolták a jelenlévőket, akik

örömüket fejezték ki, hogy

hosszú évek várakozása

után végre megérkeztek

Mezőtúrra a bivalyok. Hi-

szen ez a terv már 7-8 éve

felvetődött, s természetesen

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 17

rengeteg dolog felmerült

akadályként. Takács Zoltán

ügyvezető szerint nem ke-

vés küzdelem után jutott ide

a projekt. A jövő azonban

már talán könnyebb és

zökkenőmentesebb lesz. A

bivalyok körülbelül négy

hónap múlva ellenek majd

meg, s az ellést követően tíz

nap múlva lesz használható

a tejük. Az Italoagro Kft.

megállapodást kötött a

gyomaendrődi Bethlen Gá-

bor Mezőgazdasági és Élel-

miszeripari Szakképző Is-

kolával. Az előzetes megál-

lapodás értelmében a bi-

valytej felhasználása, a sajt-

készítés az iskola sajtüze-

mében kezdődik, amelyet az

Italoagro Kft. működtet. A

bivalytelep vezetője néhány

hetet töltött Olaszország-

ban, hogy tanulmányozza az

állatok tartásának a módját,

valamint érkezett egy olasz

sajtmester is, aki Gyoma-

endrődön fog tevékeny-

kedni.

Batta Attila Viktor mező-

túri alpolgármester is örö-

mét fejezte ki, hogy végre

megérkeztek Mezőtúrra a

bivalyok. Elmondása szerint

ez a mezőtúri bivalytelep

egyedi dolog, unikum, nem-

csak az Alföldön, hanem ta-

lán az egész országban is.

Ebből az egyediségből adó-

dóan lehet remélni, hogy

idővel nagy idegenforgalmi,

turisztikai vonzása is lesz.

Hiszen a fiatalabb generá-

ciók többsége talán még

soha életében nem látott bi-

valyt. De fontos ez a projekt

Mezőtúrnak és környékének

munkahelyteremtés szem-

pontjából is. Hiszen a bi-

valytelep bővítésével, a bi-

valyok szaporodásával és a

tejhozam megnövekedésé-

vel lehetőség nyílik arra is,

hogy itt helyben, Mezőtúron

létesüljön olyan üzem,

amely jó minőségű

mozzarellát és egyéb élel-

miszereket gyártana majd.

Hiszen nagyon fontos dolog

az, hogy a hazai állatállo-

mány növekedjék, s a lakos-

ság itthon gyártott, jó minő-

ségű, egészséges élelmisze-

reket tudjon vásárolni és fo-

gyasztani. Ezt erősíti ez a

régi álom megvalósulása, ez

a sikeres projekt, a mezőtúri

bivalyfarm létrejötte is,

Lassan az írás vége felé

közeledve, mit is mit tud

még az ember mondani. Ír-

hatnám ezzel kapcsolatban,

szinte közhelyszerűen a régi

magyar szólásmondást, mi-

szerint jó munkának idő

kell. Lassú vízpartot mos,

aki mer, az nyer. A kitartó

munka meghozza a maga

gyümölcsét. S esetünkben

ezek a közhelyszerűségek,

szólásmondások egytől-

egyik mind igazak is. Ami

azért valahogy talán

mindannyiunknak meg-

nyugtató. S nagy öröm ne-

kem – aki a kezdetektől

nagy érdeklődéssel figyel-

tem ezt a dolgot -, hogy a ré-

gen elkezdődött történet el-

érkezett egy nagyon fontos

állomáshoz, ahonnét már

vissza is, de talán még in-

kább előre lehet tekinteni.

Hogy elérkezett ez a szép át-

adási ünnepség, amely do-

lognak rajtam kívül, gondo-

lom, hogy még nagyon so-

kan örülnek ezen a vidéken.

Magam csupán ezzel a kis

írással tudok hozzájárulni

valamicskét ehhez a sikeres

mezőtúri projekthez. S te-

szem ezt jó szívvel s igaz

örömmel, már csak azért is,

mert nekem egyáltalán nem

ismeretlenek ezek a jámbo-

ran kérődző, dagonyázó fe-

kete állatok. Gyermek- és if-

júkorom világát idézik, ami-

kor a mesterszállási terme-

lőszövetkezetben talán még

tizenöt-húsz bivaly is volt.

Boldogult édesapám mellett

sokat dolgoztam nyáron már

gyermekkoromban, s még

később is a bivalyokkal.

Édesapám borjúgondozó

volt, a növendék marhák

alól hetente kellett az istál-

lóból a trágyát kihordani.

Erre a célra a bivaly által hú-

zott kordé szolgált. Egy-egy

alkalommal 15-20 kordé

trágyát is kihordtunk a trá-

gyadombra, amely nehéz

munka után bizony este

nemigen kellett ringatni az

embert.

Ezek a dolgok is eszembe

jutottak, miközben ehhez az

íráshoz fényképeket készí-

tettem egy szép júniusi na-

pon. Éppen szerencsém is

volt, mert az egyik ügyve-

zető, Takács Zoltán, két

olasz férfi és egy tolmácsnő

társaságában éppen elmenni

készült a telepről, amikor

megérkeztem. Gyorsan el-

mondtam, hogy mit akarok,

amire Takács Zoltán barát-

ságos mosollyal bólogatott,

majd szólt a telepen lévő

dolgozónak, hogy vezessen

körbe. A kedves, barátságos

és jószándékú fiatalember

valóban mindent megmuta-

tott, cakkompakk. Örömmel

mondta, hogy szépen szapo-

rodik a bivalyállomány, hi-

szen még hoztak 24 darab

bivalytehenet, valamint az

átadó ünnepségen lévő két

kis bivalyborjú tizenkettőre

szaporodott, amelyeket meg

is mutatott nekem. Erre ma-

gam is beszéltem neki a bi-

valyokkal kapcsolatos em-

lékeimről és munkálkodá-

somról. Majd kikísért a ka-

puhoz, ahol megköszöntem

a segítségét s további sike-

res tevékenységet kívántunk

egymásnak.

Mint ahogy további sikere-

ket, szép jövőt kívánok a na-

18 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

gyon várt, de nehezen meg-

valósult bivalytelep (majd

későbbiekben a sajtüzem)

további tevékenységéhez.

Hogy gyarapítsa mezőgaz-

daságunkat, gyarapítsa Me-

zőtúr és környéke értékeit.

És erősítse meg ez a szép

történet mindannyiunkban

azokat az értékeket, amivel

ez a sikeres mezőtúri pro-

jekt létrejött: a munka szere-

tetét, a hitet, a kitartást, a

merész álmokat, a küzdő-

szellemet, az együttműkö-

dést, az emberi értékek és

hagyományok megbecsülé-

sét és az ezekre való tudatos

építkezést. Hiszen élhető jö-

vőnk is körülbelül ezeken a

dolgokon alapszik. Köszö-

net mindazoknak a magya-

roknak és olaszoknak, akik

Mezőtúron ezért a jövőért

dolgoztak és dolgoznak.

Kovács János

Nagyon sok szeretettel köszöntjük az októberben névnapjukat ünneplő Petrákat, Helgákat, Ferenceket,

Renátákat, Amáliákat, Koppányokat, Brigittákat, Kálmánokat, Terézeket, Hedvigeket, Nándorokat,

Orsolyákat, Elődöket, Gyöngyiket, Blankákat, a novemberben névnapjukat ünneplő Mariannákat,

Károlyokat, Imréket, Zsomborokat, Rékákat, Mártonokat, Szilviákat, Alizokat, Vandákat, Alberteket,

Gergőket, Jenőket, Erzsébeteket, Zsókákat, Jolánokat, Emmákat, Katalinokat, Katinkákat, Andrásokat,

valamint a decemberben névnapjukat ünneplő Melindákat, Vivieneket, Ferenceket, Borbálákat,

Barbarákat, Miklósokat, Máriákat, Juditokat, Árpádokat, Gabriellákat, Lucákat, Etelkákat, Violákat,

Tamásokat, Viktóriákat, Ádámokat, Évákat, Istvánokat, Jánosokat, Dánieleket, Dávidokat és

Szilvesztereket!

Tisztelt Mesterszállásiak!

Keressük a melléket fotómásolat EREDETI fényképét.

1) A kb. 1936-os fotón Majzik Elek tanyáján cséplés Dékány János cséplőgépével.

2) Egy másik kb. 1940-es fotót is keresünk, melyen ifj. Dékány János "vezeti" 4-5 éves korában a

cséplőgép gőzgépét az egyik mesterszállási utcán.

A jobb minőség érdekében szeretnénk szkennelni, másolni a családi fotóalbumunkba.

Ezután azonnal adjuk vissza a fotókat a gazdájának.

Előre is köszönettel: Víg László, a fotón lévő Dékány János unokája Kunszentmártonból

Tel: 20/828-9103

2016 október-november-december F a l u f i g y e l ő 19

A mesterszállási Önkormányzat

képviselőtestülete, Kiss Gábor polgármester

úr és a Szerkesztőség minden kedves

mesterszállási lakosnak és a „Falufigyelő”

minden kedves olvasójának kegyelemteljes,

békés és áldott Karácsonyi Ünnepeket és

reményteljes Boldog Újesztendőt kíván.

20 F a l u f i g y e l ő 2016. október-november-december

Köszönetnyilvánítás

Hálás szívvel mondunk köszönetet

mindazoknak a rokonoknak, szomszédoknak,

ismerősöknek, akik

Széles Istvánné

Szül. Andracsek Margit

temetésén megjelentek, sírjára koszo

rút, virágot helyeztek, mély fájdalmunkban és

gyászunkban velünk éreztek.

A gyászoló család

Faluf i gy e l őA Mesterszállási Községi Önkormányzat,

Egyházközség, Nyugdíjas Klub és Ifjúsági

Klub kiadványa

Szerkesztő: Kovács János

Tördelő szerkesztő: Lukács Margit

Felelős kiadó: Községi Önkormányzat

A szerkesztőbizottság címe:

5452 Mesterszállás, Rákóczi út 15.

Nyomtatja: Príma Nyomda és Reklámstúdió

Kft. Mezőtúr, Dózsa György út 42-44.

Tel.: 56/550-794

Emlékezés Felföldi Ignác

halálának 3. évfordulójára.

„Megállt a drága szív, mely élni vágyott,

pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott.

Nélküled üres és szomorú a házunk,

nem hisszük el, hogy téged hiába várunk.

Nem vársz már bennünket ragyogó szemekkel,

nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.

Mindig egy célod volt, a családért élni,

ezt a kegyetlen halál tudta csak széttépni,

de abban reménykedtünk, hogy jó helyre mentél,

hisz te a jónál is jobbat érdemelnél.

Elmentél, pedig sok dolgod lett volna még,

megtölteni szépséggel családod életét.

Elmentél, s veled együtt eltűnt a remény,

de lelkünk egy darabja utadon elkísér.

Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy,

mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy.”

Emléked szívünkben örökké él.

Szerető családod

Emlékezés

Fájó szívvel emlékezünk

Nagyistókné Szaszkó Évára (1958. 09.03. -

2015. 11. 14.), 1 éve már, hogy egy tragikus pillanat

megölte szívedet, megpihent a dolgos szív. Áldás és

hála övezze a sírt. Gyermekeidnek drága édesanyja,

szüleidnek szerető gyermeke, jó testvér, sógor,

keresztszülő és rokon! Bánatos családodnak most az

őrangyala.

„Csillag volt ő, mert szívből szeretett,

S mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett.

Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap,

De szívünkben él, és örökre megmarad.”

Szerető családod

Megemlékezés

Pálinkás András

halálának 5. évfordulójáról.

„Ne hidd, hogy feledni fogunk,

A sors bármerre vezet,

Emléked szívünkbe vésünk,

A szív pedig soha nem feled.”

Szerető családod