1

Magyar Református Nevelésreformátus pedagógiai szaklap

IV. évf.9. szám2003. június

A TARTALOMBÓL:

Dr. Orbán Viktor:Bethlen Gábor öröksége

Berényi Györgyné:A kerettanterv

mûvelõdési tartalma

A 2003. évireformátus pedagógus

kitüntetések

Dr. Gyõri L. János:Magyar református-

ként Európában

Bölcsföldi András:Szabó Magda Für Elise

c. könyvérõl

Borító: EgykoriMartinuzzi-Bethlen-kastély

2

Bethlen Gábor öröksége

isztelt Fõtiszteletû és Fõtisztelendõ Püspök Urak, Fõgondnok Urak!Mélyen tisztelt Ünneplõ Gyülekezet!

Dr. Orbán Viktor

T

SZÓ-SZÉK

„Az Úr Isten az Õ nagy hatalmátakarván megmutatni énáltalam, erõtlenés tudatlan férge által, azt a nagyármándiát, és abban bizakodó, felfuval-kodott nagy embereket megszégyeníté,megrémíté, elfuttatá, jó részét az Istenaz mi fegyverünk által végezé el, mi vol-tunk Isten által a gyõzelmes fele.” –eddig a Bethlen Gábor erdélyi feje-delemtõl származó idézet. A fejede-lemnek ez a gondolata is igazolja,hogy keresve sem találhatunk jobbéletpéldát magunk és kortársainkszámára, mint õt, ha abban a meg-gyõzõdésben akarunk megerõsödni,hogy közéleti cselekvésünknek, küz-delmeinknek akkor van igazán ér-telme, ha annak mozgatórugói mé-lyebben vannak, mint a személyesambíciók, s céljai is magasabban ta-lálhatók, mint egyszerûen az aktu-ális siker.

Ebben az üzenetben foglalhatóössze Bethlen Gábor államférfiúialakja. Minden, amit tett, arra amély meggyõzõdésre épült, hogy aGondviselés õt szolgálattal bíztameg, mely elõl, ha akar, ha nem, kinem térhet. Minden, amit tett, aztcélozta, hogy két pogány közt azegy haza, amely éppen három rész-re volt szakítva, újra eggyé lehessen,s benne az összes rendek és alattvalók– vagyis minden magyar – együttboldogulhassanak. Mert ha megakarunk maradni, akkor össze kelladnunk az erõnket, s ha meg aka-runk maradni, akkor egyetlen ma-gyarról sem mondhatunk le.

Bethlen Gábor, az elsõ reformá-tus államférfi, életmûvével iskolátteremtett, mércét állított azok elé,

akik munkájukat és életüket mé-lyebb és magasabb összefüggések-ben kívánják látni, mint a napi bir-kózások, pillanatnyi erõviszonyok,az éppen elérhetõ, kisebb vagy na-gyobb haszon.

„Egyedül a hit által!”Tisztelt ünneplõ Gyülekezet! Ez

volt a 16. századi reformáció egyikalaptétele. Egyedül a hit, és a Gond-viselésbe vetett bizalom tesz ben-nünket szabaddá a minket megkö-tözõ körülményektõl, fenyegetõellenségtõl, sõt a saját gyöngesé-günktõl is. Mélyen benne él ez ameggyõzõdés protestáns közéletihagyományainkban. Ha egyszermajd valaki megírja a reformátusközéletiség történetét, akkor Beth-len Gábortól Tisza Istvánig sok-sokéletmû megértésének alighanem ezlesz a kulcsa.

De hogyan lesz az a protestan-tizmus, amelyrõl némelyek aztmondják, hogy újra és újra széthul-lik, irányzatokra szétesik, mégis ál-lamalkotó tényezõ, ahogyan azt azErdélyi Fejedelemség története mu-tatja? A református államférfiaktalán utolsó nagy alakja a másikBethlen, aki Trianon után a politikai,gazdasági és erkölcsi széthullástólmentette meg Magyarországot – õis eszünkbe jut e szobor láttán. Éseszünkbe jut a századforduló nagyalakja, a tragikus sorsú Tisza Istvánis. Ami bennük közös, magyar és re-formátus sors, azaz, hogy ezek azemberek tudták: az államvezetés –szolgálat. És azért lehet a politiká-ban felszabadultan szolgálni, elveinkmellett a végsõkig kitartani, a sze-mélyes megpróbáltatásokat viselni,mert személyes életünk sorsa végül

Bonchida

3SZÓ-SZÉK

is nem rajtunk múlik. Bethlen Gá-bor pályafutását ma is ez teszi idõ-szerûvé Magyarországon, Erdély-ben, a Partiumban, a Délvidéken,mindenütt, ahol az emberek nem-csak egyéni ambícióból, hanem aközösségért érzett felelõsségbõl ki-indulva lépnek a közélet pástjára.

Persze – mondhatná valaki –,régen volt, talán igaz sem volt.Annak idején talán szüksége lehe-tett arra a meggyõzõdésre a fejedel-meknek, hogy õk az Isten, a Gond-viselés kegyelmébõl és rendelésébõlkormányoznak, de ma már – mond-hatják, s mondják is – fontosabb aképzettség, a tájékozottság, a tár-gyalóképesség, médiaképesség, ésmég sokféle tudomány. Nem isme-retlen ez a hang, kedves barátaim,mert bizony, a mai magyar közélet-ben – és sajnos nem csak ott –, mégmindig küzdelmes harc folyik a ke-resztény-keresztyén értékek védel-méért.

Aki közéleti szereplõként vállal-ja, vagy csak elfogadja a „keresz-tény” jelzõt, annak nem lesz könnyûélete a világnak ebben a sarkában,még 13 évvel a berlini fal leomlásaután sem. Szinte azonnal klerikális-nak, nacionalistának, populistának,és – inkább gyakrabban, mint rit-kábban – antiszemitának fogják bé-lyegezni. Ilyen a világ ma még.

Ma, amikor a keresztény hit- ésértékek szerepérõl beszélünk, a köz-életben, sõt az állami életben is mégmindig sokan vannak, akik csakmegmosolyognak bennünket. Ámúgy tûnik, sokan vannak azok is,akik nem adták föl, mert megta-pasztalták – az elmúlt négy évethozom fel példaként –, hogy az egy-házak szolgálata milyen sok jó gyü-mölcsöt terem Magyarország és amagyarok számára, s micsoda erõ-vel hat a közéletben azoknak agyakran politikán kívüli emberek-

nek a példája, akik életüket a hitreépítik. És mi lett volna az erdélyi,felvidéki, kárpátaljai magyarságból,az egyház anyanyelvet, õsi hitetmegtartó és reményt adó szolgálatanélkül?! Ami hozzájuk támogatás-ként jutott, az sokszorosát teremte,és épült belõle az elmúlt esztendõk-ben iskola, kollégium, templom,egyetem, szeretetszolgálat, s mintláthatjuk, még szobor is készült. Mamár érezzük, hogy az épületek, alassan, de biztosan megkapaszkodóés megerõsödõ intézmények súlyátés értékét a jövõben az fogja meg-adni, ha a körülöttük tevékenykedõemberek hallatni fogják majd szavu-kat országuk közéletében. Hallatnifogják a szavukat, hogy helyreálljona megfelelõ értékrend, hogy azokszava számítson a legtöbbnek a kö-zösség ügyeinek eldöntésekor, akika legtöbbet tettek és tesznek ezérta közösségért.

Bethlen Gábor egyházat gyá-molító politikájának sem volt máscélja, mint ennek a könnyen be-láthatóan helyes értékrendnek ahelyreállítása. Nem volt neki semkönnyû dolga, hiszen a valláshábo-rúk idején maga is részese, szerep-lõje volt az európai vetélkedésnek.1629-ben, híres Ármádisában még-is felekezeti hovatartozástól függet-lenül, minden lelkészt nemesi rang-ra emelt. Ez elõtt a döntése elõttkibocsátott egy másik, érdekes ren-delkezést. Derültségünk érdekébenhadd idézzem: „Ha valaki egyháziszemélyt, igehirdetõt megverne és vagdolna,vagy csak kergetne is ok nélkül, az olya-nok 200 forint büntetést tartoznak fi-zetni.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,ünneplõ Gyülekezet! Minden fele-kezeti villongás ellenére, a PázmányPéterrel való, legendás levelezésbenáll, hogy Bethlen Gábor a katolikusjezsuita káldi Biblia nyomtatását

száz aranyforinttal támogatta, ésbizony, segítette a román nyelvûbiblia megszületését is. A katolikusZrínyi Miklóssal együtt vallotta: „Akegyelmetek szabadsága az én szabad-ságom, a kegyelmeteken esett sérelem azén sérelmem.” Bethlen Gábor idejénegész Nyugat, egész Nyugat-Euró-pa csodájára járt a gyulafehérvári fe-jedelmi udvarnak. Az építkezések, amíves berendezés, a kor leghíresebbmûvészei, zenészei, tudósai és pré-dikátorai ott mind megtalálhatóakvoltak. És mi maradt ebbõl? Ne en-gedjük, hogy a szemünk megcsaljonbennünket, mert megmaradt belõle alegfontosabb: megmaradt az életmû,mint szellemi hagyaték és iránytû.

Nekünk is erre a szellemi hagya-tékra kellene ügyelnünk, a belsõ hit-béli elkötelezettségre, mert ha ezmegmarad, akkor majd lesznek újraaz egész világ csodálatát kiváltóépületeink is. A mi feladatunk is,hogy visszasegítsük régi, bevált for-rásokhoz a közéletet, s ránk vár aza feladat is, hogy a közös magyarközéletben Magyarországon és itt ismegmutassuk, ha tudjuk, hogy vég-sõ soron a dolgok nem a mi kezünk-ben vannak, s akkor sokkal erõsebblesz bennünk a felelõsség.

S itt álljunk meg egy pillanatra,tisztelt ünneplõ Gyülekezet! A mai,modernnek mondott ember épp azellenkezõjét gondolja ennek. A re-formátus államférfiak bölcsességétnehéz belátni, és nehéz megérteni.Hogy is szól ez? „Ha tudjuk, hogyvégsõ soron a dolgok nem a mi kezünk-ben vannak, akkor sokkal erõsebb leszbennünk a felelõsség.” Ezeket a dolgo-kat magától nem érti, és nem is tud-hatja az ember. Az ilyen tudás hit-ben és tapasztalatban születik.

Mert mi is volt Bethlen Gábor,és mit adott tapasztalata azoknak,akik református és hitbéli alaponakartak akkortájt kormányozni? Az

4

elsõ tapasztalatuk az volt, hogy avilághódító Oszmán Birodalom fe-nyeget Délrõl; értetlen, kicsinyes,haszonlesõ hatalmak figyelnek Nyu-gatról, belül pedig megosztottság ésversengés dúl a három rend: a szé-kelyek, magyarok és szászok között,s a fejedelmek Bethlen Gábort sok-kal inkább török túszból fölkapasz-kodott katonának, semmint állam-férfinak gondolták. De volt egymásik tapasztalat is: a nagy OszmánBirodalom egyszer mégis meg kí-vánt egyezni. A Habsburg-ház mégisengedményekre kényszerült. A há-rom rend Erdélyben és Erdély érde-kében békét kötött egymással. S afelekezeti ellenfelek, Pázmány Péterés a jezsuiták is Bethlen társául sze-gõdtek az összmagyar ügy érdeké-ben. Így született két világbiroda-lom árnyékában a csodálatos ErdélyiFejedelemség, felszabaduló jobbá-gyok, virágzó mûvészetek, gazdasá-gi emelkedés, és gyarapodó nemzet,amely mindig az egész Magyaror-szágra tekint. Hiába: ha az erõsekegyesülnek, a gyengék széthullanak.

Mi tette erre képessé az akkoriErdélyországot? Mi tette erre képeséBethlen Gábort, a fejedelmet? Ta-lán az – gondoltam –, hogy ha énminden áldatlan körülmény dacárateszem azt, ami jó és szükséges, hanem arra várok, hogy majdcsak meg-változik a helyzet nélkülem is, ha el-vállalom, és megcsinálom, ami rámvan bízva, ha elhiszem, hogy a dol-gok végsõ soron a Gondviselés ke-zében vannak, ha belátom, hogy ittállok, és másként nem tehetek, ak-kor eljön a változás. Akkor a rosszkörülmények is eszközök lehetnek alélek nemesedéséhez, és a gonoszdolgok is jóra fordulhatnak, s mégaz ellenfeleink is utunkra segíthet-nek bennünket.

Így kezdõdött a magyarok szá-mára kedvezõ változás Bethlen Gá-

bor idejében is, így kezdõdött TiszaIstván idejében is, és így kezdõdöttTrianon után, Bethlen István idejé-ben is. És ne felejtsük el: így kez-dõdött ez a mi életünkben, a miidõnkben is: 1979-ben Rómábólhazament Lengyelországba egy em-ber, fehér ruhát viselt, és azt mond-ta a fogadására összesereglett milli-óknak, hogy „Ne féljetek!” És ezzelmegindult a változás, megkezdõdötta kommunizmus világméretû össze-omlása, amely elhozta a magyarokszabadságát, és a magyar nemzetfüggetlenségét.

Mindez bizonyíték arra, hogysikeresen összetalálkozhatnak a dol-gok, ha a katolikusok és reformátu-sok hitbéli alapokon együtt cselek-szenek. Bethlen Gábor, a fejedelem,halálos ágyán, amikor az ember mártúl van a világ dolgain, s – gondo-

SZÓ-SZÉK

lom – a világnak tetszõ gondolatokcsábításán is, azt mondta: „Ha Istenvelünk, kicsoda ellenünk?” S a feljegy-zések szerint maga válaszolt is erre:„Senki, bizony senki.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,ünneplõ Gyülekezet! Bethlen Gáborzászlajának egyik felirata így hang-zott: „A remény és türelem jegyében ki-vetett horgonyt kedveli az Isten.” Azttanácsolom Önöknek, hogy közösenkapaszkodjunk ebbe a horgonyba anehéz idõkben, s ne féljünk kifeszí-teni a vitorlát, amikor jó szelek fúj-dogálnak.

Isten éltesse Bethlen Gábor utó-dait és lelki-szellemi örököseit! Haj-rá Magyarország, hajrá magyarok!

Elhangzott 2003. május 11-én,Nagyváradon,

Bethlen Gábor szobrának avató-ünnepségén

Bonchida

5PEDAGÓGIAI MŰHELY

A kerettanterv mûvelõdési tartalma

tanterv az oktatásirányításegyik legfontosabb eszköze.Tartalmakat közvetít, célo-

kat határoz meg, a fenntartó irányí-tó szándékától függõen centralizáltvagy decentralizált formában. Ezannak függvénye, hogy szükséges-nek tart-e az oktatásirányítás egyegységes mûveltségképet iskoláiszámára, vagy egyéni elképzelése-ire bízza õket adott keretek kö-zött.

Az elõzményeket tekintve, atermészetes tantervek korszakaMelanchtonnal ért véget. A reformá-ció tervezett és tudatos tananyagtar-talmakat mûködtetett. Az ezutánkövetkezõ irányítási szándékok márcsak ennek az elvnek a módosulásaivoltak.

A mai közvetlen elõzménynek atartalmában és szemléletében jelen-leg is ható 1978-as tantervet tekint-hetjük. Alapvetõ hibái között egyrenyilvánvalóbbá vált, hogy a tan-anyagba préselt hatalmas méretû,olykor az életkortól jócskán elru-gaszkodott mûvelõdési tartalmakatcsak a gyerekek egy része volt ké-pes elsajátítani, gyakran szülõi segít-ség mellett. A tananyag elsajátításanagyban függött a szülõi háttértõl.A túlméretezett ismeretanyag mel-lett kevés idõ maradt a képességekfejlesztésére, ami a késõbbi év-folyamokon már az ismeretanyaggyors, értõ feldolgozását is akadá-lyozta. Az életkori sajátosságok fi-gyelmen kívül hagyása korai fruszt-rációt eredményezett, a tudományosismeretek egyre alacsonyabb élet-korra szorítódtak le. A tanulási mód-szerek között túl súlyos szerepetkaptak a sztereotip módszerek, amiknem a képességeket, sokkal inkább

a memóriát fejlesztették. A felsõ ta-gozatban jelentkezõ képességhiá-nyok gátjai lettek a mûveltségtar-talmak tartós beépülésének. Anyolcvanas évek közepétõl egyrebõvülõ tagozatokkal és fakultációk-kal igyekeztek egy-egy terület mû-veltségtartalmát megõrizni. Ez azon-ban gyakran korai szelekciót vontmaga után, ahol a gyerekek szociá-lis háttere meghatározóbb volt, mintöröklött képességei. Az adott ki-emelt területre koncentrálva egyébképességekre nem terjedt ki, s a töb-bi tudomány ismeretanyaga másod-lagossá vált.

A társadalom pluralizálódása, agazdasági élet, a technikai háttérgyökeres megváltozása szemléletbeliváltozásokat indukált a mûveltség-kép meghatározásában, az oktatásirányításáért, tervezéséért felelõsszakemberek körében. A közoktatásválságáról beszéltek. Az iskola tan-anyagtartalmaival, módszereivel nema jövõ számára képez, a végzettektudása nem illeszkedik a változó tár-sadalom elvárásaihoz. Az oktatás le-maradt a társadalom változásai mö-gött.

Nagy kérdés melyek azok a mû-velõdési tartalmak, amelyek szerepetkell, hogy kapjanak az iskolai tan-tervekben. Milyen mértékû szabályozásbiztosítja ezeknek valóságos megjele-nését, hiszen korábbi vizsgálatokbizonyították, hogy a teljesen egy-séges tantervbõl még nem követke-zik automatikusan egységes mûvelt-ség.

1995-tõl az oktatáspolitikusokértékek sokféleségének megjelenésemellett az egyre erõsebb érték- ésérdektagolt társadalmi jelenségekethangsúlyozták. Talán az ezután lét-

rejött, az iskolák tananyagtartalmaés struktúrája számára jelentõs moz-gásteret biztosító Nemzeti Alaptan-terv ezt a szemléletet is magábanfoglalta. A sokszínû, sokféle helyitanterv, ami létrejöhetett volna en-nek a szabályozásnak a talaján, bi-zonyára nem kedvezett volna egyegységes nemzeti mûveltségkép ki-alakulásának. A túl hosszú ideigható direktirányítás után azonbanezek az oktatás egészét vizsgálvanem módosítottak túl sokat az is-kolák tényleges mûködésén.

A 2001-ben bevezetett állami-lag egységes általános iskolai ke-rettanterv ezen érvek ellen szólvabevezetett egy szigorúbb központo-sított szabályozást. A kormányzatipozícióban lévõ jobboldali értékren-dû irányítás fontosnak ítélte a pol-gári társadalom kulturális elemeinekhagyományozódását, megszilárdítá-sát. Kijelölte azokat a nemzet általfelhalmozott kulturális értékeket,amelyeket a tananyag törzsanyagá-nak tekint, azok feldolgozását meg-határozott óraszámhoz kötötte. Hi-bájául róható fel, hogy céljai közöttmegfogalmazta a stabil alapkészsé-gek, képességek kialakítását és soktekintetben a használható ismeretkívánalmait is kifejezte, de az álta-lános iskolai tananyagstruktúrábanéletkorilag nem eléggé átgondolttartalmakat hagyott, így ez a két célegymással nem összhangban, in-kább ellentétben mûködött.

Az egyén számára a társadal-mi beilleszkedés természetes alapjaa nemzeti identifikáció. Az azonoskulturális ismeretanyag, szokás-rendszer. A református ember szá-mára ez egy bõvebb kategóriát kell,hogy jelentsen, egyháza lelkiségét,

Berényi Györgyné

A

6 PEDAGÓGIAI MŰHELY

hittételeit, szokásrendszerét, kul-turális értékeinek ismeretét, tisz-teletét.

Az iskola megalapozhatja ezta megfelelő műveltségtartalmakegységes közvetítésével. Ellensú-lyozva a gyakran értékromboló, apolgári demokrácia alapvetõ értékeittipró, média által közvetített egyreerõsödõ hatásokat.

Ha ezeket a tartalmakat csupánegy tág szabályozással mûködtetjükaz oktatásban, ezek az ellenhatások,amelyek kulturális értékeinket rom-bolják, sokkal erõsebben érvényesül-nek. A tág szabályozás szétzilálja aziskolák tananyagstruktúráját, azévek során ellehetetlenedik az isko-lák közötti átjárhatóság. A közép-iskolák néhány év múlva rákénysze-rülnek az egyes tudományterületekismétlõ alapozására, az általános is-kolák kiszámíthatatlan tananyagfel-osztása következtében. Az oktatásszínvonalát ez aligha emeli. A pia-cosodott tankönyvipar is befolyástgyakorol a pedagógusok tankönyv-választásán keresztül a tananyag ki-választására. Az egyes pedagógusválasztása saját ízlésének, szakmaikultúrájának, esetleg más érdekelt-ségének függvénye lehet.

Természetesen a kerettantervtörzsanyaga sem fog egységes mû-velõdési tartalmakat biztosítani azennyire sokszínûvé váló társadalmiértékrendek között. Ám azok a ki-jelölt értékeket, nemzeti, kulturálishagyományokat átadó és erõsítõ is-meretek, amelyek valamennyi tanulószámára egységes tartalmakat köz-vetítenek, mégiscsak biztosítékailehetnek valamelyest egy közös tu-dásanyagnak, amelyet református-nemzeti mûveltségnek nevezhetünk.

Természetesen a kerettanterv ismagtanterv, hiszen csupán közösalapot jelent a különbözõ pedagó-giai rendszerek, tantervi változatok,

tantárgyi programok és a helyi tan-tervek számára.

Fel kell ölelnie a kerettantervbenelõírt teljes tananyagot, de lehetõ-ség van a többféle feldolgozásra, bi-zonyos mértékû kiegészítésekre is,amiben megjelenhetnek a reformá-tus társadalom eltérõ igényei, a he-lyi sajátosságok.

Milyen szempontok, milyen súly-lyal szerepeljenek a mûveltségképkialakításában?

Mennyire kell figyelembe venniaz iskolának azt a feladatát, hogykompenzálja a sokféle hatást, ami agyerekeket éri, s hogy védje azt,amit tradíciói alapján általában mû-veltségnek, kultúrának vélnek?

Mit kell beilleszteni a mai korelvárásaiból, hogy használható ésértékálló is legyen?

Mennyire bízható a tananyagszervezése egy ideológiailag eltérõ,értékrendjében képlékeny oktatásikormányzatra?

Meg tudjuk-e érteni reformátorõseink üzenetét, hogy mi vagyunkfelelõsek azért, ami az utódok fejé-be kerül – kár átvitt értelemben is.

A hagyományos európai elmé-leti és a pragmatikus mûveltségképegyensúlyát kellene megtalálnunk.A kerettantervben egyrészt konkréttartalmi szabályozókat kellene rög-zíteni a kulturális tartalmak vonat-kozásában, megkeresve a nemzeti, areformátus tartalmi egyensúlyát ataníthatóság határain belül. A gyorstársadalmi-gazdasági változások, azországos oktatásirányítás elõrelátha-tó liberalizálódása alatt nem célsze-rû a református oktatás tartalmát azintézmények saját döntésére bízni,az eredmény igen kétséges lehet. Sebben az iskolát választó szülõ rend-kívül kiszolgáltatottá válik. A fel-növõ nemzedék tudása, esetleg ké-sõbbi munkalehetõsége attól függjön,hogy éppen milyenre sikerült az is-

kola tantárgyi rendszere, tananyag-struktúrája, követelményrendszere.

Egy nemrég elhangzott kijelen-tésen kellene elgondolkodnunk, ami-kor a református kerettanterv szüksé-gességérõl beszélünk: „Az igazi drámaa kultúra és a tudatlan szubkultúrájá-nak szembesülésébõl származik.”

A tudósok, oktatási szakembe-rek, református oktatáspolitikusokfelelõssége, hogy a kultúra, az em-beri méltóságot megtartó értékekiránti igény eljusson a szociálisan,kulturálisan elmaradott legalsóbbrétegekhez is. S itt a kulturálisan el-maradott jelzõ gyakran takar jómó-dú, egzisztenciálisan magasan állóún. református családból jövõ gyer-meket is. A kerettantervi szabályo-zást elengedhetetlennek tartom arétegek közötti mélyülõ szakadékproblémájának megoldásához.

Más kérdés, hogy a kerettantervtartalmi részeiben lehetnek állandó,református – nemzeti értékeket,alapvetõ, az idõk próbáját kiálltmûveltségtartalmak és mobilabb,akár folyamatként kezelendõ egysé-gek, mint pl. az idegen nyelv, az in-formatika, a környezetvédelem, egész-ségvédelem területei.

A kerettantervben megjelenítettmûveltségtartalom tényleges meg-valósulása, közös mûveltségtartalomalapjaként megjelenõ volta, nagy-ban függ az általános iskola alsó ta-gozatán elsajátított készségektõl,jártasságoktól. A kerettantervbenezeket az évfolyamokat külön figye-lemmel kellene szabályozni, itt isigényes, de életkoruknak megfelelõtananyagon keresztül az alapkészsé-gek eszközszintû tudását véve elsõd-leges fejlesztési célnak.

A református kerettanterv tar-talmával természetesen lehet majdvitatkozni, s kell is, de szükségessé-gét a mai körülmények között nemcélszerû megkérdõjelezni.

7PEDAGÓGIAI MŰHELY

A Jordánszky-kódex és a „-ba”, „-be”, „-ban”, „-ben”Dr. Szabó Szabolcs

Napjainkban majd’ mindenharmadik riportalany hibá-san felel a „Hol?” kérdésre.

Bizony, mûsorvezetõink sem min-dig mutatnak jó példát. A „-ban”,„-ben” helyett ugyanis gyakran anyelvi igénytelenségre valló „-ba”,„-be” toldalékot halljuk.

A múltban kutatva megálltamnéhány órácskára a Jordánszky-kódexNévtelenének gyönyörû fordításá-nál. A Biblia részletei szólalnak meghol botladozva, gyötrõdve, hol bra-vúrosan – magyarul, 1516 és 1519táján. Meghatódom egy-egy csodá-latos szófordulat, mondat olvasása-kor: „Heloi, Heloi lama szabatani? Ki-nek magyarsága ez: Én Istenem, énIstenem, mire hagyál el engemet?” (Né-hány évtizeddel késõbb Károli Gás-pár így közli a jól ismert evangéliu-mi, szenvedéstörténeti részt: „Elói,Elói! Lamma Sabaktani?” ami meg-

magyarázva annyi, mint: „Én Istenem,én Istenem! Miért hagyál el engemet?”– Márk 15,34.)

A Jordánszky-kódex tudós Isme-retlene büszke „magyarságá”-ra,arra, hogy az általa kiválasztottbibliai fejezetek az anyanyelvén je-lenhetnek meg!

A fordító mûvészete szinte men-tes a bevezetõben említett hibától.A néhány kiemelt példa inkább aztmutatja: folyamatosan csiszolódónyelvünk a reneszánsz korban keresiönnön helyét...

- Mózes az Úrral találkozandósiet a „felhõbe”, „kibe Isten vala.” (2Mózes 20,21)

- Amikor a tízparancsolatrólrendelkezik az Atya, így szól: „Éstarts (ma: tartsd) az szekrénbe aztörvént...” (2 Mózes 25,16)

- A virágvasárnapi köszöntés pe-dig ekként hangzik: „Áldott, ki jöttÚrnak nevébe.” (János 12,13)

Már megtaláljuk a mai helyesmegoldásokat a „Hol?” – „-ban”,„-ben” kapcsolatban!

- „...kik ez felden ingadoznak,kikben mind élõ lélek vagyon,...” –

olvashatjuk a megteremtettekrõl(1 Mózes 1,30)

- A bûn nem marad bosszulat-lanul: „...meglátogatván atyáknak ûálnokságit û fiokban,...” (2 Mózes20,21)

- Sámson tartózkodási helyérõlmegtudjuk: „Mikoron azért lakoznékEtham nevû kõsziklának odúában,...”(Bírák 15,8)

- Jézus az õt elfogóknak szem-rehányásként mondja: „nálatok vol-tam a templomban.” (Ti.: akkor õri-zetbe vehették volna, nem tették,s most katonákkal támadnak rá.)(Márk 14,49)

- Pál megtérésnek történetébõl:„Vala kedég néminemû tanojtván Da-maszkoszban Anániás nevû, és mondaûneki álmában Úristen! ...Keresd megJúdénak házában Saulus nevût,...”Három szép példa egy helyütt!(ApCsel 9,10-11)

Lássunk ezek után néhány„Hová?” – „-ba”, „-be” megfele-lést!

- Az Istennel való találkozás szín-helyére így bukkanhatunk: „Mojzeskedég béménék az ködbe,...” (2 Mózes20,21)

- Jézus a tanítványainak a sajátjövendõ sorsáról beszél: „Embernekfia elárultaik a bíneseknek kezökbe.”(Márk 14,41)

Érdekesek azok a helyek, ahol a„Hová?” kérdésre „-ban”, „-ben”ragokat találunk.

- A teremtéstörténet költõi so-rai: „...Plántált vala kedég Úristengyenyerûségnek paradicsomát kezdettûlfogva, kiben helyhezteté vala az embert,kit szerzett vala.” (1 Mózes 2,8)

- Sámson háromszáz rókát kö-töz össze, s a farkuknál égõ csóváthordozó állatokat „az filiszteosoknakMiklósvár

8 PEDAGÓGIAI MŰHELY

gabonáokban szalogata.” (Károli fordí-tásában: „beeresztette azokat a Filiszteusokgabonájába,...”) (Bírák 15,5)

- A Sámson-történet zárása: el-temették az „atyjának, Manuénak ko-porsójában.” (Bírák 16,31)

- Jézus így vigasztalja tanítvá-nyait: „De minekutána feltámadandok,elölvészlek titeket Galileában.” (Károli:„De feltámadásom után elõttetek fogokfelmenni Galileába.” (Márk 14,28)

Végül – ismét a teljesség igényenélkül – következzenek olyan archa-ikus „-ban”, „-ben” toldalékos ki-fejezések, amelyek nem helyhatáro-zói funkciójúak!

- Az elsõ bûn elkövetõjérõl eztolvassuk: „Vén ûneki gyimelcsében ésmegevé. Û urának es áda benne,...” Az1590-es Károli-fordítás már szerpel-teti a ma is érvényes „gyümölcséből”,illetõleg a „belõle” alakokat (1 Mó-zes 3,6)

- Isten így bünteti Évát: „Kese-rûségben szilsz fiakat,...” Az állapot-határozói szerep Károli munkájábanegyértelmûbb: „...fájdalommal szülszmagzatokat.” (1 Mózes 3,16)

- A szentély elkészíttetésekor ezaz utasítás: „És tiszta arannyal ûtetmind kívül-belõl, és û négy szegére négyaranykarikát szerezj, hogy rúdban el-vihessék, mikoron szikség.” („rúdon” –2 Mózes 25,12-14)

- Ugyane fejezetben olvassuk:„Szerezj poharokat, ...kiben mind szol-gáljanak az áldozatkoron,...” („ame-lyekkel”)

- Jézus az ünnepre készülõ jeru-zsálemi sokaságban küldetésénekértelmérõl töpreng, s így imádkozik:„Atyám, idvezejts engem ez hórában?”(Károli: „Atyám, ments meg engem et-tõl az órától.”) (János 12,27)

- Új színt láthatunk a rómaihelytartóról szóló szövegen: „Pilátus...szokott vala elbocsátani ûnekik a fog-lyokban,...” (Ti.: a „foglyok közül”.)(Márk 15,6)

- A szabadon engedett Barrabás(Barabbás, Barabás) pedig „az hábo-rúságban gyilkosságot tett vala.” (azaz:„a lázadás alkalmával”, „során” stb.)(Márk 15,7)

- Az Apostolok Cselekedetei kiemeliAnániás történetébõl: „...és elrejtevalamit az mezõnek árában...” (nemajándékozza az összes pénzt a közös-ségnek; Károli szavaival „félre tõn azárából,...”) (ApCsel 5,2)

- Saul gonosz szándékkal „...ke-zelgetnek Damaszkoszban,...” („-hoz”)(ApCsel 9,3)

Gazdag szókincs, ma is érthetõfordulatok, változatosság a helyha-tározói toldalékok használatában;kitûnõ alap a késõbbi bibliafordí-tások számára! Sokszínûség a ma-gyar nyelv születésének „hõsi” ko-rában...

(A Jordánszky-kódexbõl idézet-teket Nemeskürty István „MagyarBiblia-fordítások” címû könyvealapján, a pontos Biblia-helyeketKároli Gáspár munkája nyománközöltem.)

Nagyajta

9MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

agyenyed a magyar történe-lem és neveléstörténet meg-határozó, történelmi sorsfor-

dulókat is magán hordozó jelképe.Háromszáz éve a Rákóczi-szabad-ságharcban a diákság hõsi ellenállásaellenére a labancok porig égették.Jókai híres elbeszélése, a Nagyenyedikét fûzfa õrzi a bátor önfeláldozásemlékét. Másfél évszázada, az 1848-as forradalom alatt hétezer lakosátlemészárolták, kollégiumostul földigrombolták. De mindig újjáéledt.1720-tól angol segítséggel, 150 éveszéleskörû összefogással, 1853-banaz újjászervezett kollégiumban a ta-nítóképzés is elkezdõdhetett. Ebbõlaz alkalomból rendezték meg a nagy-szabású Bethlen Gábor Iskolanapokatmájus 15-18 közt.

A híres erdélyi iskolakollégiu-mok, Nagyenyed, Kolozsvár, Marosvá-sárhely, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely,Gyulafehérvár mellett meghívót ka-pott néhány magyarországi testvértanítóképzõ és csurgói Csokonai VitézMihály Református Gimnázium is. Anégynapos ünnepség keretében tu-dományos diákkonferenciát is ren-deztek. Csurgón jelenleg nem lévénpedagógus-képzés, diákjaink az is-kolatörténet és neves pedagógusokszekciójában készültek egy-egy pá-lyamunkával. Szabó Sándor igazga-tó a keresztyén környezetpedagógi-áról tartott elõadást.

Az ünnepség fénypontja a kol-légiumalapító Bethlen Gábor vi-gyázó tekintete alatt az udvaronrendezett megnyitó volt. Dr. SziliKatalin, a Magyar Köztársaság Par-lamentjének elnöke nem tudott je-len lenni, de Simon János igazgató-

A nagyenyedi tanítóképzõmásfél évszázados jubileumán

Dr. Horváth József

hoz intézett meleg hangú levelébentámogatásáról biztosította az enyedikollégiumot: „Örülök annak, hogy leg-utóbbi nagyenyedi látogatásommal is se-gítettem valamit a gondok megoldásában.Ezúton is szeretném Önöket biztosítani afelõl, hogy a kollégium jövõjét figyelem-mel kísérem. Minden tõlem telhetõt meg-teszek azért, hogy intézetük az illetékesmagyar állami szervektõl is megkapja anemes küldetése teljesítéséhez szükségeselengedhetetlen anyagi és erkölcsi támo-gatást.”

Simon János igazgató jelentésselkezdte beszédét a fejedelmek elõtt:

„Mélyen tisztelt Bethlen Gábor ésApafi Mihály fejedelem! Az Õrhegy lá-bánál elterülõ hajdani és majdani kol-légium újra ünnepel. Ez alkalomból iseljöttünk színed elé számot adni arról,hogy hogyan sáfárkodtunk ránk bízottfeladataiddal, az elõdeinktõl örököltszellemi értékekkel. Szomorú szívvel kellbevallanunk azt, hogy méltóságodtól ka-

Npott anyagi javak már régóta nem szol-gálják az általad alapított akadémia ér-dekeit. A hajdani idõk pompás anyagigazdaságából már csak a málladozó fa-lak maradtak ránk. Édesanyánk nemtörõdik velünk, fogadott anyánk pedigmostohán bánik velünk. Mégis büszkénemeljük fel fejünket, mert hagyatékod-ból máig megtartottuk a legfontosabbat,és ma is valljuk azt, hogyha Isten ve-lünk, kicsoda ellenünk. Megtartottuk hi-tünket, anyanyelvünket, hagyománya-inkat és azokat a szellemi értékeket,amelyek a méltóságos és az egyetemesmagyar kultúrát szolgáló Bethlen Gábor-ivéndiákok hagynak ránk. Büszkék va-gyunk elõdeinkre: Apáczai Csere János,Kõrösi Csoma Sándor, Barabás Mik-lós, Áprily Lajos és sokan mások, azújabbak közül Barcsay Jenõre, SütõAndrásra, arra a sok- sok ezer enyedidiákra, aki megérdemelten került 2003.március 22- én a magyar szellemi érté-kek panteonjába, amikor a Bethlen Gá-

Lesses

10

bor Kollégium megkapta a MagyarÖrökség Díjat.”

150 esztendeje a kolozsvári köz-zsinat határozata alapján a Kolozs-vári Református Kollégiumban kezdtemeg mûködését a nagyenyedi taní-tóképzõ. Enyed ekkor még nem he-verte ki az 1849. évi pusztítást.Gáspár János a közzsinat javaslataalapján Németországba utazott, hogytovább folytassa tanulmányait, ésfontos szerepet játszhasson a tanító-képzõ Enyedre való áthelyezésében.A tanítóképzõ az õsi kollégiumhozhasonlóan a folytonos megpróbálta-tások után mindig képes volt a meg-újulásra. 1917-ben megnyílt a taní-tónõképzõ. 1963 és 1965 közöttúgynevezett posztlíceális képzésfolyt. 1979-ben a hatalom meg-szüntette a tanítóképzõt, és egé-szen 1990-ig szünetelt a képzés.Ekkor újraindult a középfokú kép-zés, majd 1999-ben régi rangjáhozméltó tanítóképzõ fõiskola nyílt afalai között.

„Ez idõ alatt sok száz néptanítóhagyta el az Õrhegy lábánál fek-võ intézményt, hogy az alapítófejedelem útmutatása szerint lám-pásként világítva szórja szétmindazt a szellemi, erkölcsi ér-téket, amit itt kapott, tudást, re-formátus hitet, szorgalmat, amásság iránti toleranciát, népé-hez való hûséget, szerénységet.A hatalom sokszor szájon csa-pott, mondod- e még? És e sokszáz lámpás konokul válaszolt:mondom. És tovább világított.Tûzfelelõsként vigyázott arra,hogy a 381 évvel ezelõtt meggyúj-tott tûz ki ne aludjon.”

Erdély nem magyar- több-ségû térségében a külsõ meg-jelenésében elhanyagolt „ma-gyar Heidelberg”-ben azonbanimponáló számokat ismerte-tett az RMDSZ Oktatási Osz-

tálya képviseletében Nagy F. István,és Kós Károlyt idézte: „Építeni kell,és építeni fogunk!” Az utóbbi háromévben Nagybányán, Aradon és Mára-marosszigeten Németh László, CsikyGergely és Leõvey Klára nevével fém-jelzett középiskola indult, ide sorol-ható a marosvásárhelyi Bolyai is.Magunkénak tekinthetünk 130 kö-zépiskolát, köztük 56 önálló magyarintézményt, közel 2000 elemi és

MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

Sütõ András köszöntõje KõrösiCsoma Sándor szobra elõtt

általános iskolát, amelyekben 14ezer magyar pedagógus gondosko-dik 186 ezer magyar nemzetiségûdiák jövõjének alakításáról. Ha nemis a román állam igyekezete folytán,lett önálló magyar egyetemünk. Amagyar nemzetiségû egyetemistákszáma a 30 ezerhez közelít, Közü-lük tízezren magyarul tanulnak. Azidén 6000 érettségizõbõl 5000 fõtképes fogadni a romániai magyarfelsõoktatás. Van tehát igény ma-gyar nyelven tanító pedagógusra.

A kollégium igazgatója SütõAndrás gondolatait állította iskolá-ja elé: „Az út menti csalán példáját kö-vetjük. Minél jobban tépdessük, annálmérgesebben sokasodik. Mert jövõnk aziskola falai közé van letéve. Mindezek-nek a tudatában méltóságos fejedelmünk,továbbra is számíthatsz pedagógusi hi-tünkre, hivatástudatunkra, arra, hogytûzfelelõsként ezek után is vigyázni fo-gunk, hogy a kegyelmed által meggyúj-tott tûz ki ne aludjon.” A Kossuth-dí-jas író a 70-es évek végén az enyedidiákéletrõl készített, ám két évtized-

re dobozba zárt filmet hozottmagával. Záró gondolataiban400 ezer elvesztésétõl óvott,elsõsorban a Mezõségben és Dél-Erdélyben. Itt már annyira be-szûkült az anyanyelvi kultú-ra, hogy az itt élõk igényesen,magyar nyelven nem tudjákmagukat kifejezni.

A csurgói küldöttség tag-jai életre szóló élménnyel gaz-dagodtak. Nem passzív szem-lélõi voltak az ünnepségnek,elõadásukkal felnõttek az ün-nep fennkölt méltóságához.Keszericze Andrea csurgói is-kolatörténete elsõ, MészárosLászló Dr. Héjjas Imre tanár-ról készült bemutatója máso-dik díjat érdemelt. Horváth Il-dikó Mátéffy Bélát mutatta behitelesen, élményszerûen.Barcarozsnyó

11MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

Nagyvárad-Réti ReformátusEgyházközség Nagyváradegyik legidõsebb és legna-

gyobb lélekszámot számláló gyüle-kezete. A régi város peremén talál-ható, így magába foglalja részben a60-as 70-es években történt betele-pítések nyomán épített új tömbház-negyedet. Nemcsak idõsek, de kö-zépkorúak és fiatalok is nagyszámbantalálhatók a gyülekezetben. Nemmellékes, hogy az itt élõk túlnyomórészben az elmúlt rendszer iparimonstrumainak alkalmazottai vol-tak, és az itt élõk 80%-a mára mun-kanélkülivé váltak, a családok elsze-gényedtek.

Az erdélyi és azon belül a par-tiumi magyar egyházi és általábanvett anyanyelvi oktatás kiépítésébenEgyházkerületünk igyekezett maxi-málisan kivenni a részét. Három ele-mi iskola és egy felsõoktatási intéz-mény (Partiumi Keresztény Egyetem)létrehozása után bõvíteni kívánjuka keretet, s a tervbe vett elemi is-kolák „elé” széleskörû óvoda-háló-zatot szeretnénk kiépíteni. Ezenelképzelés rendjébe illeszkedik aNagyvárad-Réti Egyházközség zene-óvodája, melyet reményeink szerinthasonló kis intézmények sokaságafogj a majd követni, akár egyházikereteken belül, akár a magán szfé-rában. A 70000-80000-es magyar-ságot számláló Nagyváradnak, aholcsak a reformátusság száma megha-ladja a 35000 lelket, szüksége vannem egy, hanem több hasonló kez-deményezésre. Nyílván a reformátusjelzõ nem jelent kizárólagosságot,nyitva áll, miként közép- és felsõ-oktatású intézményeink mindegyike,

A Csillagocska Református Zeneóvodarövid története, ismertetése

Pálfi József

a történelmi egyházak tagjai elõtt.Romániában az egyházi oktatástcsak magán formában lehet megva-lósítani. Az állam sem a létrehoza-talban, sem pedig a fenntartásbannem nyújt kézzelfogható segítséget.Egyházközségünk látva az igényt ésa szükséget, templomának teljesalagsorát és melléképületeit átala-kíttatta és több, mint ötven 3-7 évközötti gyermek számára biztosítottegy óvodát.

Meggyõzõdésem, hogy nyitottajtókat döngetnék, ha el kezdenémecsetelni teljes terjedelemben azanyanyelvi óvoda szükségszerûség-ét, sõt nélkülözhetetlenségét. A ro-mán állam „hatékony” nemzetiségipolitikája az oktatásnak ezt a szeg-mensét sem hagyja érintetlenül, s amár jól bejáratott megkülönbözte-tés, összevonás, leépítés, átszervezésstb., végül megszüntetés itt is érvé-nyesül, csakúgy, mint az elemi-, kö-zép- és felsõoktatás esetében.

Éppen ezért is egyházi illetvemagán oktatási hálózatunk teljeskialakításánál szükségszerûen figye-lembe kell vennünk az óvodákat is.

„A magyar nyelvben és nemzetiség-ben sajátságos erõ rejlik, mi ha nem vol-na, már régen enyésznie kellett volna, hatudjuk történelmünkbõl, miken kellettátesnünk nyolcszáz év alatt Elsõ István-tól kezdve máig. Nincs ugyanis nemzet,melynek elenyésztetésére oly számos éskedvezõ körülmények összemunkáltakvolna. És a magyar nemzetiség annyiviszontagság közt fennmarada; ez re-ményt nyújt, hogy élni fogunk, ha mégfenyegetõbb elemek tornyosodnak is fölinkbe,mint azok, melyek már mutatkoznak, hacsak önmagunk nem gyilkoljuk meg ma-

Agunkat.” (Táncsics Mihály)

Az óvodát a Nagyvárad-Réti Re-formátus Egyházközség hozta létrea Királyhágómelléki Református Egy-házkerület jóváhagyásával és támoga-tásával.

Az anyanyelven történõ óvodaioktatáshoz-neveléshez tõbblettel sze-retnénk hozzájárulni. Egyfelõl amitaz egyház ad, másfelõl amit zeneianyanyelv adhat. Nem mondok az-zal újdonságot, ha leírom, hogy szin-te a végletekig elvilágiasodott, per-manens változatában, forrásban levõvilágban, ott, ahol családi és társa-dalmi schizmák és sokféle veszélyeksokaságának van kitéve a gyermek,

ott a biztos hitre nevelését a létre-jövõ új nemzedéknek a gyökereknélkell kezdeni. Már itt kell az örök Is-teni értékekre rámutatni, a Jézusiszeretetre, tisztaságra, a szépérzék-re, kiegyensúlyozott, toleráns, kép-mutatás nélküli életre reánevelni. Azértelmi, érzelmi nevelésnél, a külö-nösen sok gondot magában hordo-zó differenciált személység fejlesztés-nél a Biblia örökérvényû alapigaz-ságaiból kívánunk kiindulni.

A zene az imádsághoz hasonló-an lelki táplálék, s a léleknek abbaa régióiba jut el, ahová más nem,parafrazeálhatjuk nagy zeneszerzõn-ket. S az is köztudott, hogy egygyermek értelmi-érzelmi nevelésé-ben mennyire fontos szerepet játszika zenei képzés.

„Lehet élni zene nélkül is. A siva-tagon át is vezet út. De mi azt akar-juk, hogy az ember ne úgy járja végigélete útját, mintha sivatagon menne át,hanem virágos réteken.” (Kodály Zol-tán)

12

A zeneóvoda keresztyén szellem-ben neveli a mintegy 50 gyermekethivatalos és alternatív formában. APartiumi Keresztény Egyetem Zenepeda-gógiai Kara 65 diákja számára egy-fajta háttérintézményi szerepet töltbe a zeneóvoda, mivel a városbannincs más preskoláris és kisiskolásoktatási intézmény, ahová rendsze-res gyakorlás, hospitálás céljából jár-hatnának az egyetem hallgatói.

Az óvoda mûködési helye aNagyvárad-Réti templom alagsora(foglalkoztatók, nagyterem, ebédlõ,pedagógusszoba, betegszoba, mel-

lékhelyiségek). Anyaországi támo-gatók segítségével több, mint ötvengyermek számára sikerült megfele-lõ körülményeket kialakítani. Ez aztjelenti, hogy az óvoda rövid (8-12-ig) és hosszú programmal (8-16-ig)egyaránt mûködhet. Ennek megfe-lelõen a gyermekek számára napiháromszori étkezést, valamint dél-utáni altatási lehetõséget biztosí-tunk. Amíg saját fõzõkonyhát nemtudunk létrehozni, addig más intéz-ménytõl kell az ebédet szállítani.Egyházi oktatási intézményünkbenaz 50 gyermekkel két óvónõ, egy

zenepedagógus, két dada, egy taka-rítónõ foglalkozik, valamint egy ala-pítványi ügyintézõ, igazgató felel amindennapok jó mûködéséért.

A zeneóvodát tovább kívánjukfejleszteni, bõvíteni és egy harmadikcsoportot létrehozni. Erre igen jó le-hetõséget kínál az egyházközségbennemrégiben megépített gyülekezetiház, multifunkcionális épületegyüt-tes, melynek egyharmada még fél-kész állapotban van. A fõbejárattóljobbra nyílik a szóban forgó rész,mely egy nagyterembõl áll, elõszoba,mellékhelyiség (WC, kézmosók),

teakonyha és a lépcsõfeljáró mellet-ti raktár. Az egész együtt 69 m2. Azelvégzendõ munkálatok három ka-tegóriába sorolhatók: belsõ munká-latok, külsõ munkálatok és belsõszerelések. Ebben a helyiségben még20-25 gyerek számára van hely. Azépületrész különállósága már a hang-szeres képzéshez is kiváló lehetõsé-get nyújt. Célunk tehát az, hogy eztaz új épületrészt fejezzük be és ad-juk át rendeltetésének illetve, hogyaz intézményt tovább fejlesztve egyharmadik csoport számára nyújt-sunk lehetõséget a templom tõ-

MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

szomszédságában lévõ gyülekezetiházban. Ez nemcsak a számszerûnövekedést teszi lehetõvé, hanema szakmai feltételek javítását is.Ennek a célnak érdekében kell el-végeznünk a külsõ és belsõ építésiés szerelési munkálatokat a félkészépületben.

Így a növekvõ igénynek jobbaneleget tudna tenni, 50 gyermek he-lyett 70-nek tudna lehetõséget biz-tosítani akár rövid, akár napközisformában a kibõvített zeneóvoda, azegyetem hallgatóinak több lehetõ-séget tudnánk biztosítani, és akár ahangszeres képzést is elkezdhetnénka különálló épületrészben, ahol márkevésbé zavarnák egymást a szobákközelsége miatt. A csoportos foglal-kozást adott esetben az egyéni is fel-válthatja. Nem utolsó sorban pediga szakmai hatékonyság és a minõ-ségi képzés is növekedne.

Sajnálatos tény, hogy a „demok-ratikus” Romániában az egyházipreskoláris oktatást egyáltalán nemtámogatja az állam. Ebbõl pedig azkövetkezik, hogy önerõbõl kellett afizetés, a rezsi, az étkeztetés és egyébköltségek forrását elõteremteni.Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy azoktatás gazdaságilag sehol nem ki-fizetõdõ, „nyereséges vállalkozás”, azmajd késõbb, máshol és más formá-ban hozza meg a gyümölcsét.

A Csillagocska Alapítvány a 2002-es esztendõ elsõ felében jött létre,legfõbb célja és tevékenységi köre agyermekek és ifjak keresztyén szel-lemben történõ nevelése, oktatásahivatalos és alternatív formában. Maelsõ renden egy keresztény, ökume-nikus zeneóvodát mûködtet 50 gyer-mekkel. Másfelõl pedig ugyancsakitt mûködik már negyedik éve agyermek és ifjúsági táncház.

A honfoglalás 1000. évforduló-ján, október 26-án, a Budapest Kong-resszusi Központban Yehudi Menuhin

Gyergyószárhegy

13MAGYAROK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

mondotta egyik alkalommal: „Aztgondolom, Magyarország nagyon szeren-csés, hogy ilyen elevenen élõ néptánc-ha-gyománnyal rendelkezik. A magyaror-szági táncházmozgalom nemcsak aztdemonstrálja, hogy hogyan õrizhetõ mega néptánc a színpadi megjelenítés általés muzeális értékként, hanem azt is, hogyaz mint megélt tapasztalat épül be azemberek életébe. Ebbõl a szempontbólMagyarország a misszióját teljesíti avilágban. Azért, mert szükségünk vanerre az eleven élményre, szüksége van rákülönösen a felnövekvõ nemzedéknek.Önök csodálatos dolgot csinálnak a gye-rekekkel!”

Mi itt, Nagyváradon lehet, hogymég nem vagyunk ilyen szinten, dejó lelkiismerettel mondhatjuk el,hogy törekszünk erre. A néhány esz-tendeje beindult és töretlen intenzi-tással mûködõ gyermek és ifjúságitáncház egyre nagyobb elfogadott-

FELHÍVÁSsten iránti hálaadással adjuk hírül, hogy a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium épülete kormányha-tározat alapján visszakerült egyházunk jogos tulajdonába. Õsi iskolánk épületét három szakaszban, re-ménységünk szerint békésen és zökkenõmentesen vehetjük át a 2003/2004-es tanév kezdetéig.

Amikor 1948-ban az iskolaépületet egy tollvonással elorozta az akkori kommunista hatalom, a benne lako-zóknak nagyon rövid idõt adtak a távozásra, és az épületbõl semmit el nem hozhattak. Most viszont szinte csakaz üres falakat kapjuk vissza, az épület állaga pedig igen-igen leromlott, teljes újjáépítést igényel.

A Nagyvárad történelmi központjában lévõ patinás épület felújítási munkálatait máris elkezdtük. Elsõ lépés-ként az épületegyütteshez tartozó volt árvaházat vettük át és annak felújításán dolgozunk, hogy lorántffys diák-jaink számára minél elõbb megfelelõ bentlakási körülményeket biztosíthassunk. Ezzel párhuzamosan beindultannak az épületszárnynak a felújítása is, amelybe szeptember 15-én szeretnénk beköltöztetni a gimnázium 300diákját.

A tervezési, építkezési, épületgépészeti munkák valamint a belsõ felszereléshez szükséges eszközök összesenmintegy 750.000 euróba kerülnek. A felújított épületnek egyházi oktatási, mûvelõdési és szociális rendeltetéselesz.

Testvéri szeretettel kérjük mindazokat, akik szívükön hordozzák egyházunk és anyanyelvi oktatásunk ügyét,hogy adományaikkal támogassák a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületének felújítá-sát!

Istenbe vetett hittel láttunk hozzá eme, egyházunk erejét meghaladó vállalkozáshoz. Hisszük, hogy a Gond-viselés ezúttal is velünk marad az Önök ismételten megnyilvánuló jóakarata és segítõkészsége által is.

Adja Isten, hogy újabb közös erõfeszítésünk is áldott gyümölcsöt teremjen!SOLI DEO GLORIA!

I

ságnak örvend. Tavaly, 2002-ben,kísérletként rendeztük meg – fõkéntkülföldi segítséggel – az elsõ nagy-váradi gyermek és ifjúsági táncház-találkozót, mely igen sikeres, pozi-tív visszhangot keltõ rendezvényvolt. A tavalyi rendezvény sikerénfelbuzdulva már meg is hirdettük aII. Találkozót, mely az õszi táncház-nyitó gálarendezvény egyben a va-káció után visszatérõ gyerekeknekis. Különösen nagy öröm ez szá-munkra, hisz a Partiumban ez a„mûfaj” igen távol „él” a helybeli lel-külettõl. Ennek ellenére a Nagy-várad-Réti templom alagsorábanminden kedden 140-150 gyermekjátszik-táncol. A tavaly létrejött Csil-lagocska Ifjúsági Néptánccsoport mellettmára már egy új csapatot is köszönt-hetünk utánpótlásként, a Kiscsilla-got. Õszi rendezvényünk egy kicsitjobban tágítja a kört és a „nagy

táncház-találkozókhoz” méltóan szé-lesebb spektrumot céloz meg. Atánccsoportok mellett jelen lesz há-rom együttes is, hogy az élõ zeneemelje a hangulatot. Részt vesznekmég más oktatók és kézmûves-mû-hely vezetõk, táncoktatók, ének- ésmesemondók, népi játékok oktatóiés még sokan mások. Gyökértelennéváló világunkban szükséges vissza-találnunk a gyökerekhez.

„Magyar vagyok: lelkem, érzésemörökséget kapott, melyet nem dobok el:a világot nem szegényíteni kell, hanemgazdagítani. Hogy szolgálhatom azemberiséget, ha meg nem õrzök magam-ban minden színt, minden kincset, amiaz emberiséget gazdagíthatja? A ma-gyarság színét, a magyarság kincsét!De mily balga volnék, ha ugyanak-kor más színt, kincset el akarnék vet-ni, vagy meggyengíteni.” (Babits Mi-hály)

14 ORTE – HUMÁN MÛHELY

Dr. Győri L. János

Magyar reformátusként Európában– a pedagógus szemével –

égi közhely, hogy a szelle-mi értelemben vett Euró-pa határai ott érnek véget,ameddig a történelem fo-

lyamán az egymást követõ nyugat-európai szellemi áramlatok, mint anyugati keresztyénség, a reneszánszés a humanizmus, a reformáció,valamint a felvilágosodás koránakkülönbözõ eszméi hatásukat köz-vetlenül érvényesíthették. A ma-gyarság ebben az értelemben vitat-hatatlanul európai nemzet, hiszennyelvi elszigeteltsége ellenére min-den jelentõs európai szellemi áram-lat formálta kultúráját. Reformátusiskoláink maguk is letéteményeseivoltak annak a lelki-szellemi örök-ségnek, mellyel Nyugat-Európa areformációban megajándékozta avilágot.

Nem vagyunk viszont köny-nyû helyzetben, ha a mai Európá-ban a református nevelésügy terénmintákat keresünk. A protestánsmûveltségelemek ugyanis, melyek-nek évszázadokon át legfõbb hor-dozói az egyházi iskolák voltak,mára a mienknél sokkal szerencsé-sebb sorsú nemzetek kultúrájából iscsaknem teljesen kikoptak. Zwingliés Kálvin országában, Svájcban máraszinte teljesen megszûntek a refor-mátus iskolák. A német evangélikusiskolaügy is komoly identitászavarok-kal küszködik. Sõt az utóbbi évekbenmég a szigorúbb holland reformá-tus iskolák világát is megbontottaa szekularizáció.

Köztudott, hogy az Európai Uni-ónak nincsen egységes oktatási kon-cepciója, ajánlásai általánosságok-ban merülnek ki, s ez azt is jelzi,

hogy Európa a szellemi szétesésirányába menetel. Mindebbõl azkövetkezik, hogy az elõzõ száza-dokkal ellentétben nyugat-európaihittestvéreinktõl ma már nevelésimodelleket nemigen tudunk köl-csönözni. A nyugat- és kelet-eu-rópai protestáns nevelésügy tehát- úgy tûnik - azonos gondokkalküszködik. Elõbbit a szekularizá-ció kihívásai, utóbbit a kommu-nizmus kényszerû iskolapolitikájabénította meg az elmúlt évtizedek-ben. A mi esélyeink ma mégis ta-lán azért jobbak, mert az elmúltévtizedek egyházi iskoláinkkalszembeni retorziói ma még némierkölcsi tõkét biztosítanak ezek-nek az intézményeknek, s újrain-dításuk szerencsésen egybeesikNyugat-Európa ma már egyre nyil-vánvalóbb szellemi útkeresésével.Ezért könnyebb ma Magyarorszá-gon egyházi iskolát alapítani, mintolyan nyugat-európai országok-ban, ahol ezek az iskolák az elmúltévtizedekben különösebb külsõkényszer nélkül, mintegy szerve-sen múltak ki.

Magyar református pedagógus-ként Európára tekintve, az alábbi-akban három lényeges kérdésre ke-resünk választ: elõször arról ejtünkpár szót, milyen viszonyban áll egy-mással hagyomány és korszerûséga református nevelésben, azután amai egyházi iskola lehetséges fel-adatait igyekszünk megrajzolni,majd végül arra keressük a választ,melyek ma a református iskolaáltal is közvetített, európai gyö-kerû, protestáns mûveltség tartalmielemei.

I. A református nevelésihagyomány és a korszerûség

A református nevelés hagyomá-nyairól szólva szükséges elöljáróbannéhány általános megjegyzést ten-nünk.

Elõször is, amikor a reformátusnevelési hagyományokról beszélünk,nem pusztán, és talán nem is elsõ-sorban a látható, külsõ formaságok-ra gondolunk (mint pl. az iskolaiélet külsõ keretei, szokásrendszere:a diákviselet, az iskolai jelvények, azegyházi és nemzeti ünnepek ünnep-lésének módja, a ballagás vagy azérettségi és az azt követõ bankettáltalában kiemelten ünnepélyes kül-sõségei), hanem sokkal inkább a lát-hatatlan református szellemi örök-ségre, mert a reformációnak éppenaz volt a lényege, hogy a hitélet lát-ható, külsõ jegyeirõl a láthatatlan,belsõ lelki történésekre helyezte áta hangsúlyt.

Másodszor hangsúlyoznunk kell,hogy a magyar református iskolamind külsõ (látható), mind belsõ(láthatatlan) jegyek tekintetébenigen gazdag hagyományokkal ren-delkezik. Ennek legfõbb eleme akétezer éves keresztény spirituális éskultúra, ezen belül is a közel fél év-ezredes európai protestáns iskolakul-túra elemei. Sajátos hagyományelemaz utóbbin belül a nyugati egyetem-járás, a peregrináció révén az európaiés a sajátosan magyar színek együtt-élése (szép példákat látunk erre aDebreceni Kollégium történetébena diákköztársaság (coetus), az önkép-zõkörök, a diáktûzoltók vagy a réz-

R

15

metszõ diákok tevékenységében, il-letve a 17-18. század polihisztorprofesszorainak munkásságában).

Harmadszor látnunk kell, hogya magyar református egyház évszá-zadokon át ún. iskola-egyház volt.Ez a török idõkben még inkább tör-ténelmi kényszer hatására alakultígy, késõbb azonban hitbeli és nem-zeti elkötelezettségbõl fakadó tuda-tos vállalás lett. A MagyarországiReformátus Egyháznak ennek kö-vetkeztében még a két világháborúközött is több iskolája volt, minttemploma, sokkal nagyobb szám-ban alkalmazott tanárokat, mint lel-készeket, és jóval többet fordított akultúrára, mint a szorosabb értelem-ben vett lelki munkára. Az elmon-dottakból az is következik, hogy areformátus mûvelõdés kereteit év-századokon át elsõsorban az egyháziskolái biztosították. Amikor teháta református nevelés hagyományai-ról beszélünk, azt csak a reformátusmûvelõdéssel szoros összhangbantartjuk lehetségesnek.

S végül, negyedszer: emlékeztet-nünk kell arra a tényre, hogy a ma-gyar református nevelési hagyomá-nyok a történelem során egy egészen

más társadalmi, szellemi környezet-ben kristályosodtak ki, mint ami-lyenben ma élünk és iskolákat mû-ködtetünk. Egy olyan idõszakban,amikor Európa és a keresztyénségfogalma szorosan összekapcsolódott,amikor még mûködött egy olyanvalláserkölcsi alapú értékrendszer ésvilágfelfogás, melyet az embereknagy többsége elfogadott. Egy olyanvilágban, amely a világban meglé-võ rendet Isten teremtõ rendjekéntfogadta el.

Mára a hagyományos keresztyénvilágkép elhomályosult. A szélsõségesindividualizmus lassan szétfeszíti azerkölcsi közösségek (család, egyház,iskola) kereteit, a tekintélyek lerom-bolásával és az egyenlõség hangsúlyo-zásával az európai civilizáció auto-matizmusokba és bürokratizmusbasüllyed. A hagyományos intézményekmég mûködnek, de a szellem lassanelillan belõlük. Az egyes embert mintegyéniséget az absztrakt gép-emberváltja föl, akit már nem tényleges szel-lemi teljesítményei, hanem inkábbmunkaereje és vásárlóértéke minõsít,s aki így bármikor egy hasonlóval le-cserélhetõ. A kollektív tömegembereltûri vagy élvezi (fogyasztja) az éle-

tet, felelõs cselekvésre azonban márnem igazán alkalmas.

Ebben a megváltozott helyzet-ben kell ma az egyháznak és iskolá-inak szembenéznie azzal a kérdéssel,hogyan tehetõk a református neve-lés hagyományai a mai ember szá-mára fogyaszthatóvá, korszerûvé.

A felvilágosodás óta az európaigondolkodás általában azt tekintikorszerûnek, ami a korízlést szolgál-ja, ami - modern szóhasználattalélve - haladó, fejlõdõ, ami határo-zottan szakít a múltbeli kötõdé-sekkel. Ebben az értelemben aprotestáns mûveltség korszerût-lennek bizonyul, vagy ha az akar len-ni, elveszíti protestáns mivoltát. Areformátorok ugyanis nem elõrenéztek, hanem fölfelé, nem haladniakartak, hanem visszatérni vala-mihez, nem fejlõdni kívántak, ha-nem kiteljesedni abban, amit he-lyesnek és igaznak ismertek meg.

Ha viszont korszerûségen aztértjük, amit a szó eredeti jelentésesugall, hogy korszerû az, ami a sa-ját korát mint a múlt és a jövõ kö-zötti határhelyzetet vállalja, azaz amúlt ismeretében a jelen kor égetõkérdéseire igyekszik választ találni ajövõ érdekében, akkor azt kell mon-danunk, hogy nincs ma korszerûbbkérdésfölvetés, mint Luther egykorialapkérdése: Hogyan tehetek szertegy kegyelmes Istenre? A modern-ség egydimenziós világában, az el-tömegesedés, a divat és a fogyasz-tás világában ugyanis nem lehetsemmi fontosabb, mint az egyesember életének értelme. Ebben atekintetben a kereszténység mindenolyan szellemi megnyilatkozása, melya krisztusi evangélium szellemébenkeres választ az élet végsõ kérdései-re, korszerû, s így a reformáció örök-ségéhez való õszinte - és éppen ezértkritikus - visszatérés is korszerû ál-láspontnak tekinthetõ.

ORTE – HUMÁN MÛHELY

Szászfehéregyháza

16

A fentiekbõl következik, hogyamikor a református nevelés kor-szerûségérõl beszélünk, nem kellvalami merõben újat kitalálnunk,ahogy a múlthoz való viszonyulá-sukban reformátor eleink se ezt tet-ték, hanem azt kell vizsgálnunk,hogyan mozgósíthatók mindazok afelismerések, amelyekre elõdeinkjutottak.

II. A mai magyar reformátusiskola lehetséges feladatai

Másodszor azt vizsgáljuk, hogya református iskolának milyen szel-lemi keretek állnak rendelkezéséremai szekularizált világunkban, vagymásként fogalmazva: milyen sajátosfeladatai lehetnek. Megállapításainkhellyel-közzel érvényesek más fele-kezetek iskoláira, sõt bizonyos te-kintetben általában az európai fele-kezeti iskolázásra is.

1. Ismeretközvetítõ és nevelõ funkcióMinden iskolának minden kor-

ban az ismeretközlés (oktatás) és a

nevelés a legfontosabb feladata. Ezttermészetesen az egyházi iskolábansem elõzheti meg semmiféle célki-tûzés. A nyugat-európai pedagógi-ai irodalom az utóbbi idõben egyrehangsúlyosabban szól arról, hogy azoktatás és a nevelés annál eredmé-nyesebb, minél inkább sikerül sajá-tos tanulási és élettérré (Lern- undLebensraum) alakítani az iskolát. Ígykerült be a pedagógiai irodalombaa teljességigényû nevelés (ganzheitlichesLernen; holistic education) fogalma. Ateljességigényû nevelésben a tanóraiismeretközlés mellett meghatározótényezõ az iskola atmoszférája, sa-játos belsõ kultúrája, amely önállószokásrendszerrel rendelkezik. Amagyar iskola európai összehason-lításban még mindig elég gazdagilyen tényezõkben: megõrizte pl. atanórák elõtti jelentés gyakorlatát,a diákság viszonylag nagy számbanveszi igénybe az internátusokat, is-kolai ünnepségekre kerül sor nem-zeti ünnepeinken. De gondolhatunka szalagavató és a ballagás 20. szá-zadban meggyökerezõ gazdag ha-

gyományára is. Az egyházi iskolá-nak helyzetébõl következõen mégtöbb eszköze van a teljességigényûnevelés kiteljesítésére. Elég itt arendszeres hitéleti alkalmakra, egy-házi ünnepekre és a gyülekezetikapcsolatrendszer nyújtotta lehe-tõségekre gondolni.

A jó iskolai légkör kialakításá-nak három feltétele van: a helyes ön-ismeret, az önkritikára való készség ésa kellõ nyitottság. Ennek értelmébenaz egyházi iskolának is feltétlenülszembe kell néznie az alábbi kérdé-sekkel: 1. Mi a célom? 2. Hogyanküzdjek ezekért a célokért úgy, hogyne merevedjek bele a formákba? 3.Valóban az enyém az egyetlen he-lyes pedagógiai álláspont?

Az iskola ismeretközlõ és ne-velõ alapfeladatával kapcsolatban areformátus pedagógiai gondolkodásnagy felismerése, hogy az iskola nemstatikus állapot, hanem egy sajátoshermeneutikai folyamat, azaz alap-vetõen történés. E szerint a felisme-rés szerint a tanár nem fixa ideák-ként közvetíti az ismereteket, hanem

az igazság a tanár és adiák közös kommuni-kációja révén válik nyil-vánvalóvá. Hogy a ta-nulási folyamat nevelõés nevelt közös együtt-mûködése, azaz sajá-tos „társaslelki viszony”,arra az európai pedagó-giai irodalomban a kétvilágháború között Ka-rácsony Sándor hívta fölelsõként a figyelmet,aki egykor a DebreceniKollégium diákja volt,majd ugyanennek a vá-rosnak egyetemén letta pedagógia professzora.A tanár és diák partne-ri viszonya mára szinteáltalános elvvé és gya-

ORTE – HUMÁN MÛHELY

Gyergyószárhegy

17

korlattá vált az európai oktatásban,elpárolgott belõle viszont mindaz,ami Karácsony Sándornál a kiin-duló pontot képezte. Az õ peda-gógiájának ugyanis református hit-vallásos alapjai voltak. AmikorKarácsony Sándor a nevelõ pozíció-jára nézve a „primus inter pares” (elsõaz egyenlõk között) kifejezést hasz-nálja, akkor az Isten elõtti egyenlõ-ség jegyében a liberális neveléssel el-lentétben nem a tanári tekintélylerombolására törekszik, hanem éppellenkezõleg, a tanári tekintély bib-liai szellemû helyreállítására. Azegykori debreceni diák gondolat-rendszere olyan öröksége a magyarés európai nevelésügynek, mely mais képes visszavezetni a reformátusiskolát a tekintély kérdésének he-lyes bibliai értelmezéséhez.

2. Missziói funkcióAz elmúlt években, az egyházi

iskolák újraindítása idején, sokat le-hetett hallani a református iskolákmissziói feladatairól. A fogalom ér-telmezése körül azonban komolynézetkülönbségek figyelhetõk meg.Leginkább a közvetlen keresztyénhitéleti nevelést értik rajta, azaz ahitoktatás, az evangélizáció, és arendszeres istentiszteleti alkalmakösszességét. Véleményünk szerintazonban ennél többrõl van szó. Sze-kularizált környezetben ugyanis azegyházi iskola lelki missziójánaklegalább három szintje van. A leg-elemibb szint a diák spirituális ér-zékének fejlesztése. Ennek célja azáltalános lelki érzékenység kialakí-tása, finomítása. Erre a feladatraolyan tanár is alkalmas, aki a szószorosabb értelmében nem egyházi-as vagy vallásos, de lelkileg mûvelt.Mert a mûveltség nemcsak a szel-lem, hanem a lélek dolga is. A 20.század végére a keresztyén misszióés evangélizáció hagyományos for-

mái válságba jutottak, s a kérdésselfoglalkozó nyugati szakemberekközül is egyre többen úgy vélik,hogy a ránk következõ évtizedeknagy kérdése az lesz, hogyan kap-csolható össze kultúra és misszió.Meggyõzõdésünk szerint a lelki ér-zékenység kimûvelése a humán tu-dományok eszközeivel elõkészíthetia talajt a keresztyén misszió számá-ra. Kultúra és hit évszázadokon átegymás útját egyengette, éles szét-válásuk a felvilágosodással követke-zett be, s azóta mindkét tényezõfélszárnyú madárként vergõdik. Egy-másra találásuk több mint idõszerû.Gondoljunk csak arra, hogy refor-mátor eleink nemigen tétováztak atekintetben, kell-e a hitterjesztésmellett kulturális missziót is végez-niük népünk körében.

A misszió második szintje az el-felejtett szakrális nyelv újjáélesztése.A mai diák számára a vallásos és hit-élet hagyományos fogalmai – bûn,bûnbánat, bûnbocsánat, megváltás,örökélet, pokol, kegyelem, áldozat- gyakran üresen csengenek. Újrakell tanulnunk a szakrális világ nyel-vét, ami önmagában legalább annyi-ra mûveltségbeli, mint hitbeli ténye-zõ is. A mai ember számára enneka vallásos nyelvnek a híján a múlt-beli kultúra számos alkotása egysze-rûen befogadhatatlan és értelmezhe-tetlen. A kulturális analfabétizmusegyik gyakori ismertetõ jele a val-lási analfabétizmus (újra hangsú-lyozzuk, hogy itt nem feltétlenülhitbeli kérdésrõl van szó!). A misszi-ónak ezen a szintjén már a vallásvilágában is járatos, jól képzett ne-velõre van szükség. Nyilvánvaló,hogy ezen a téren a hittantanárnakvan meghatározó szerepe, de alkal-masint minden más szaktanár is ki-veheti részét belõle, anélkül, hogydirekt módon „prédikálni” próbálna atanórán.

Az iskola missziós feladatánakharmadik szintje a közvetlen hitéletinevelés. Ez részben a hittanórák,részben pedig a sajátos lelki alkal-mak (istentisztelet, áhítat, evangéli-záció) feladata. A református iskolaazonban azt is tudja, hogy mivel ahit Isten kegyelmi ajándéka, magaaz iskola nem tehet többet, mint-hogy diákjai elõtt világosan beszéla hit nagy lehetõségérõl és kiváltsá-gáról, s nyilvánvalóvá teszi a hitrejutott ember különös felelõsségét.

Összegezve tehát azt mondhat-juk, hogy az egyházi iskola misszióifeladata nem abban áll, hogy folya-matosan Istenrõl beszél a diákjaielõtt, hanem inkább abban, hogyamikor annak rendelt ideje van,nem hallgat róla.

3. Értékrendközvetítõ funkcióAz egyházi iskolának kiemelt fel-

adata, hogy diákjai elé egyértelmû ésszilárd erkölcsi értékrendet állítson. Ezszorosan kapcsolódik az imént vázoltmissziói feladathoz, hiszen a morálisfogalmak az európai kultúrában ha-gyományosan a vallás nyelvéhez kö-tõdnek. A református iskola azonbanazt is tudja, hogy az erkölcs nincs fel-tétlenül a keresztyén hithez kötve.Erkölcsösen tehát hit nélkül is lehetcselekedni, a vallásos nyelv ismereteazonban segítheti az embert erkölcsidilemmáinak értelmezésében, a hitajándéka pedig biztosabbá teheti er-kölcsi érzékét, visszatarthatja erkölcs-telen cselekedetektõl.

4. Kompenzációs társadalmi funkcióAz egyházi iskolának sajátos hely-

zetébõl következõen a társadalombankompenzációs funkciói is vannak. Leg-szembetûnõbb ez a funkciója a vallá-sos szocializáció területén. A gyerme-kek vallásos szocializációja régebbenelsõsorban a családban történt meg,ehhez képest az iskola feladata másod-

ORTE – HUMÁN MÛHELY

18

lagos volt. A gyakran szétesõ félbenlévõ, rohanó család azonban ma máregyre kevésbé alkalmas ennek a funk-ciónak a betöltésére. Szerepét részbenátveheti az egyházi iskola. Rohanó vi-lágunkban megállapításunk sajnosmás szocializációs tényezõkre is egyreinkább érvényes: pl. a viselkedési, öl-tözködési, étkezési, köszönési normákelsajátítása terén.

Sõt, manapság egyre inkább méga kultúraközvetítés területén is mu-tatkoznak kompenzációs feladatok.Gondoljunk csak arra, hogy az ok-tatás Európa-szerte a munkaerõpiacszükségleteit elégíti ki. Az iskola egy-re inkább azt tanítja, ami leginkábbeladható: informatikát, idegen nyel-veket. Ezzel megcsonkítva közvetíti akultúrát, s az a mûveltségelem lassankiszorul tananyagából, amelynek se-gítségével a kultúra klasszikus értékeiés a világ szakrális dimenziói megért-hetõk lennének. Történik mindez egyolyan korban, amikor az európai em-ber érdeklõdése a spiritualitás irántláthatóan növekvõben van. Nemigazán érthetõ, miért engedi át azeurópai iskola ennek az igénynek akielégítését a sarlatánoknak és azezoterikus praktikáknak. Ki vállaljavajon a szakrális távlataitól vagy nem-zeti sajátosságaitól megcsonkított kul-túra rehabilitációját, ha nem az egy-házi iskola? Ugyanakkor ne felejtsükel, hogy a kompenzációs feladatokvállalása egyúttal bizalmi válságot iseredményezhet, hiszen a mai szülõ ésdiák nem feltétlenül azt várja az egy-házi iskolától, hogy másként értelmez-ze a világ dolgait, mint a többi isko-la, hanem inkább azt, hogy ugyanaztcsinálja, mint azok, de szakmai érte-lemben eredményesebben. Nem isbeszélve arról, hogy minden ilyenkompenzációs feladat teljesítése többenergiát kíván tanártól és diáktól egy-aránt, jóllehet a nap az egyházi isko-lában is csupán 24 órából áll.

ORTE – HUMÁN MÛHELY

5. Diakóniai funkcióAz önhibájukon kívül hátrányt

szenvedõk fölemelése, segítése egye-temes keresztyén feladat. Az egyháziiskola ezt a funkcióját két irányban isérvényesítheti. Egyrészt azzal, hogydiákjai közé fölvesz olyanokat, akik azadott iskolatípusban szellemileg képe-sek helytállni, miközben más téren (pl.szociálisan) támogatásra szorulnak.Másrészt azzal, hogy diákjait igyekszikránevelni az elesettek felkarolására. Areformátus iskolának nemcsak hitbelielkötelezettsége révén, hanem törté-nelmi megtapasztalásai alapján is kö-telessége tudatosítania diákjaiban,hogy a diakónia gyakorlására tõlünktávol esõ országokban és magyar né-pünk körében – határainkon belül, dekülönösen azon kívül – egyaránt szá-mos lehetõség kínálkozik. A diakóniagyakorlása és a szolidaritás vállalásaterén a nyugat-európai protestáns ne-velés általában elõttünk jár. Ezen aponton feltétlenül tanulhatunk tõlük.

6. Társadalompolitikai funkcióVégül el kell mondanunk, hogy

a református iskola a mindenkoriprotestáns elit képzésének színtereis. A protestantizmus a nagy euró-pai kulturális és spirituális tradíci-

ók egyike. Fontos, hogy ezt az örök-séget az oktatás és a nevelés célzotteszközeivel is továbbadjuk és gazda-gítsuk. Tudnunk kell, hogy többnyi-re egyházi iskoláinkban ülnek azoka leendõ értelmiségiek, tudósok,politikusok, mûvészek, írók, teoló-gusok, akik hamarosan ennek a többévszázados hagyománynak a to-vábbadói lesznek. A keresztyén elitegész Európában visszaszorult, s ezmeg is látszik a kontinens szellemi,erkölcsi arculatán. Ennek a szem-pontnak tehát a jövõben kiemelthelyet kell kapnia a felekezeti okta-tásban. Rá kell itt mutatnunk végüla református nevelésügy fájdalmashiányára, amennyiben a katolikusgyakorlattal ellentétben egyetemivárosainkban mai napig nem jötteklétre olyan református szellemû ki-egészítõ képzést nyújtó egyetemikollégiumok, amelyek az értelmi-ségképzés bástyái lehetnének (a kétvilágháború között Debrecenbenmûködött ilyen intézmény).

(Az elõadás a debreceni kollégi-umi diákok találkozóján hangzottel, 2003. május 25-én)

(Folytatjuk)

Aranyosmedgyes

19ORTE – HUMÁN MÛHELY

Tervezett program

Szeptember 26. péntek17.00 Érkezés, regisztráció18.00 Vacsora19.00 Baráti beszélgetés

Szeptember 27. szombat 9.30 Regisztráció, büfé, kávé10.00 Nyitó áhítat: Szénási János lelkész10.20 A református nevelés és oktatás, mint

missziói feladat: Dr. Szabó István a Zsinatlelkészi alelnöke

11.00 Fórum, hozzászólások11.20 A közoktatási törvény-módosítás hatása

intézményeinkre, a református közoktatásidõszerû kérdései: Papp Kornél osztályvezetõ

12.00 Fórum, hozzászólások12.20 Bemutatkozik a Pécsi Református

Kollégium: Hoppál Péter igazgató

13.00 Ebédszünet14.00 Városnézés, múzeumlátogatás: Mindenszentek

temploma, Bazilika, Csontváry Múzeum17.00 Milyen kihívások elé állítja egyházunkat és

intézményeinket az EU csatlakozás?Szászfalvi László képviselõ

17.40 Fórum, hozzászólások18.00 Vacsora19.00 Kulturális mûsor: Dramatizált bibliai jelenet az

általános iskolások elõadásában; szavalat, szólózeneszám, kórus

Szeptember 28. vasárnap 7.30 Reggeli 8.00 Ormánysági kirándulás10.30 Istentisztelet Harkányban. Igét hirdet:

Bereczky Ildikó12.00 Ebéd Harkányban12.30 Visszautazás Pécsre13-tól Hazautazás

Jelentkezési lap az ORTE 2003. évi konferenciájára(Minden jelentkezõ legyen szíves 1-1 jelentkezési lapot kitölteni!)

Reggeli Ebéd Vacsora Szállás

2003. Szeptember 26. péntek xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2002. Szeptember 27. szombat

2002. Szeptember 28. vasárnap Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az Országos Református Tanáregyesület 2003. évi konferenciája2003. szeptember 26-28.

Név: ........................................................................................................................................................................................

Lakcím (ahová a visszajelzést várja): .........................................................................................................................................

Kérjük, hogy a táblázatból egyértelmûen derüljön ki, hogy mely napokra kér szállást és étkezést. Az ORTE tagjainak a szállásés az étkezés költségét az ORTE átvállalja.

Hozzátartozóknak, érdeklõdõknek is tudunk szállást és étkezést biztosítani, elõreláthatólag a következõ áron:- szállás: 1.200 Ft/fõ/éj a kollégium internátusában- reggeli: 350 Ft/fõ/nap- ebéd: 900 Ft/fõ/nap- vacsora 600 Ft/fõ/nap

Elõzetes jelentkezési határidő: 2003. június 30.A jelentkezési lap visszaküldését a 7627 Pécs, Engel J. út 15. Bányai György igazgatóhelyettes címen vagy a 72-210-800tel/faxon, esetleg az pecsirefi@freemail.hu e-mail címen várjuk.A jelentkezõknek visszajelzést 2003. szeptember 15-ig küldünk.

Tisztelettel: Dr. Horkay György, elnök / Bányai György, szervezõ

20 EMLÉKEZETES TANÍTÓK

a van valaki, akinek személye, mûködése éke-sen bizonyítja azt, hogy a református keresz-tyénségben nem lehet különbséget tenni „egy-

házi” és „világi” személy között, akkor Dr. ÚjszászyKálmáné az. Életpályája a kettõ egységét és elválaszt-hatatlanságát tanúsítja. A kiemelkedõen tudós teoló-gus húsz éven át a sárospataki lelkésznemzedékneknemcsak tanítója, de nevelõje és formálója is. Ezt kö-vetõen kétszer annyi idõn át a zempléni egyházmegye gond-noka, a Tiszáninneni Egyházkerület fõgondnoka. A kom-munizmus legsötétebb éveiben az országot mentõ, ajövõt építõ, a jót erõsítõ legkülönfélébb emberek vilá-gítótornya. Egy-egy nyilatkozata iránymutató. Mind-ezek elõtt – a Trianon utáni évtizedben – az észak-ma-gyarországi cserkészmozgalom motorja, a falukutatás

Dr. Újszászy Kálmán

Papp Vilmos

és mûvelés apostola, a népfõiskolai mozgalomnak lelkeés mindenese.

Élete alkonyán egy vele folytatott rádióbeszélgetéscíméül a szerkesztõ ezt írhatta: „Mr. Sárospatak”. Ez anév az amerikai magyarok körében tett jószolgálati útjakapcsán fogalmazódott meg ott. Nem újságírói lele-mény sziporkája e kifejezés. Maga Újszászy Kálmánvallott így: „Sorsommá lett Sárospatak!”

E sorok íróját 1984-ben pontosan 50 évvel koráb-ban kifejezett gondolati igézték meg. Kecskeméten és Pé-csett kellett lelkészek részére elõadást tartani Az igehir-detés református jellegérõl. (Van-e, s mitõl reformátusa református igehirdetés?) Készülés közben felfedeztemagának az 1934. szeptember 5-7. között tartott nagy-jelentõségû sárospataki konferencia anyagát, mely Ige-

(1902-1994)

H

Kaplyon

21EMLÉKEZETES TANÍTÓK

hirdetés címen jelent meg. Ott, akkor a még csak 32esztendõs Újszászy Kálmán – a kollégium professzora-inak Benjaminja tartotta a záróelõadást. Tudnunk kell,hogy ez a sárospataki konferencia 3 hónappal követtea németországi bármeni hitvalló zsinatot (Ott, akkorszervezõdött a Hitler-ellenes egyházi ellenállás!) A sá-rospataki konferencia gondolatai és elõadói hihetetle-nül merészek, történelmi jelentõségûek. (A Hörcsik-félebibliográfia 13. tétele.) Mi minden rejlik pl. e bekez-désben: „Nem abban van a hiba, így nem is azon kell kese-regnünk, hogy nincs senki, aki Isten dolgait végezze ebben avilágban, hanem abban, hogy sokan azt akarják elvégezni,ami az Isten szuverén ügye és kevesen vannak, akik a speciá-lis emberi feladatokat, azokat, amelyek végett teremtettünk,valóban elvégzik. Isten munkatársai akkor és csak úgy va-gyunk mi emberek e földön, ha az ember örök feladatainak azIsten világához viszonyítva bizony nagyon is szürke, egysze-rû, primitív dolgait elvégezzük!”

Újszászy Kálmán életmûvének megismeréséhez ez-zel kapjuk meg a kulcsmondatot.

Szülei – hajdani jómódú és intelligens földmûvesek– Pestre kényszerülnek, ahol az édesapa postás, az édes-anya házmester lesz. Õk azonban azok a bizonyos „lelkiszegények”, akik magasrendû szellemi értékekre éhez-nek. Így kerülnek majd gyermekeikkel együtt a SkótMisszióba és Haypál Benõ budai gyülekezetébe. Gimná-ziumi osztályában õ az egyetlen református ifjú. Úgykerül el Tahiba az elsõ országos ifjúsági konferenciára,hogy az érettségi bankettre kapott pénzt Tahiba fizetibe. Itt találkozik hat pataki diákkal. S ezzel egy életreSárospatakkal jegyzi el magát. A teológia elvégzése utánmég 3 éven át tanul Skóciában, Svájcban, Görögország-ban. Az Amerikába szóló meghívást azonban lemondja,mert Patakra kell mennie hittanoktatónak.

Diáktársai és késõbbi diáknemzedékek arca, terme-te, bölcsessége okán Gandhinak becézik. Õ a filozófus– ugyanúgy, mint a bölcs indiai – mindig a gyakorlatiteendõket keresi. Nem beszédben áll Isten Országa,hanem erõnek tanúsításában. Soha nem azt mondja:„Fogjuk meg és vigyétek...” – másoknak kell „lihegve” lé-pést tartani vele. Akár a cserkészmunkáról van szó, akárfalukutatásról, romok takarításáról, vagy építésérõl.

Eközben Sárospatakot – régi fényéhez méltó – erõsszellemi bástyává formálja. Munkatársak sokaságát in-dítja el. Akár a pataki kollégium intézményeirõl vanszó – könyvtár, levéltár, adattár, múzeum –, akár a vég-sõ nagy mûrõl, a világ magyarságát egybefogó Anya-nyelvi Konferenciáról. Még azt is tervszerûen szervezi,hogy neves, külföldre szorult magyarok a sárospataki

temetõbe hozassák magukat haza. Ennek érdekében Mr.Sárospatak még arra is képes, hogy sajátkezûleg irtsonbozótot...

Nem titok, hogy a kommunista ideológusok sze-mében szálka volt „Sárospatak”. „A három fáklya: Hit,Haza, Emberiség” (Egyébként fõgondnoki bemutatkozóbeszédének is ezt a címet adta.) Ragadós, forradalma-sító gondolat. 1951-ben lecsaptak Sárospatakra. Sáros-patak munkásai sokfelé szóródtak szét. (A szabadság-és személyiségi jogait ma hangoztató baloldal akkori-ban szétverte mások szabadságát és személyiségi joga-it!) Újszászy Kálmán, mint süllyedõ hajó hûséges pa-rancsnoka, a hajóhídon maradt rendületlenül – s a hajónem süllyedt el!!! Betömte a léket, kiszivattyúzta a be-tört romlást. Negyvenéves kitartó, gyakran fogcsikor-gató helytállás után Sárospatak soha nem látott mér-tékben kivirult. Lettek új munkatársak és szinte az egészvilág összefogott Patakért. A helytállás, a munka Istenáldásával meghozta gyümölcseit.

Zempléni egyházmegyei gondnoki székfoglalójáhozalapigéül választotta: „Szolgáljatok az Úrnak a ti Istene-teknek és az õ népének, az Izráelnek.” (2Krón 35,3) Ezthagyta üzenetül örök idõkre mindnyájunknak.

Aranyosmedgyes

22 SZEMLE

alán mindannyiónk életé-ben vannak dallamok, me-lyeket meghallva halk sóhaj

hagyja el ajkunkat, vagy önkénte-lenül is becsukjuk szemünket és en-gedjük, hogy hasson ránk a dallam,a ritmus; s a hangok kavargó szim-fóniája szinte beleivódik pórusaink-ba, elraktározódik szívünkbe. Hi-szen olyan emlékeket, s nyomukbanolyan érzéseket keltenek fel ben-nünk, melyeket akkor éreztünk,amikor hallottuk és megjegyeztük adallamot.

Emlékezni egy érzésre, egy han-gulatra, egy eseményre, különösdolog. Még inkább az, ha ez a dal-lam hosszú idõszakot határoz meg,s hullámszerûen fel-felbukkan, néhaerõsebb fortékba majd halk pianók-ba csap át, s közös erõvel egy dol-got fejezi ki: a szenvedélyt.

Szabó Magda 85. születésnapjánilyen nagy, szenvedélyes ajándékkallepte meg olvasóit. Nem õ kapottnyolcvanöt gyertya erejével világítótortát, hanem õ kínált meg minketélete egy-egy gazdagon töltött tor-taszeletével, mely gyermek és if-júkora érzelmekkel és a gyermekkibontakozó világlátásával ajándé-kozza meg az olvasót. Az írónõ éle-te hangjegyeit futtatta végig a pa-píron, s továbbadta azt a dallamot,mely meghatározta, összefoglaltaélete elsõ éveit, a gyermekkort, ami-re csak kevesen emlékeznek, s azéletmû a vízválasztót jelentõ ifjúkor-ral ér véget, amikor valaki a ka-maszkor minden konfliktusát lezá-ró érettségi után belép a nagybetûséletbe. Az önéletrajzi regény elsõrésze ezt az idõszakot járja körül, s

a fel-felerõsödõ, majd a kibontako-zás elõtt elhalkuló zene nyomothagy bennünk is.

Hiszen érzésekrõl szól. Arról,mit érez egy öt éves kislány, amikorvillogó latinos mûveltségét elõszörnem értékelik, sõt lelkész-nagybátyjalátogatásakor még hátránya is szár-mazik belõle. Vagy amikor édesap-ja beállít a családi otthonba, karjánCilivel, a trianoni árvával, akivelelõször elképzelhetetlen a testvér-ség megosztása, s akivel késõbblegalább annyira elképzelhetetlenlesz az elválás is. Talán érte szól aszöveg nélküli ének, maga a dallama Für Elise, vagy Cili volt maga adallam, akit a Mester, a hangok ésérzések nagy rendezõje megálmo-dott.

„Meg se számolhatom, hányszor lép-tem rosszul életemben, akkor kivételesennem. Mintha fények gyúltak volna ki,megtörtént a csoda: ordítozás helyett el-kezdtem sírni és átöleltem Cilit. Az éle-temért nem tudtam volna indokolni, mivett rá, miféle damaszkuszi látomás.Cili életem négy tartóoszlopának egyikelett, ha Cili nincs, én át nem élem, amiátélésére kiválasztott a sors.”

Ajánlom mindenkinek ezt a kü-lönös szépséggel megírt könyvet,mert nem csak hozzánk, hanem ró-lunk is szól. Otthon érezzünk ma-gunkat benne. Mintha mi is debre-ceniek lennénk… Mintha bennünkis meglennének azok a harcok, küz-delmek, melyeket olyan nemes õszin-teséggel ír le a református írónõ.Mintha minket is jellemezne, vagymég ránk várna az a bölcsesség, amimár csak az életre visszafele tekint-ve igaz.

Ajánlom ezt a könyvet egyház-tagoknak.

Nagyon szépen mutatja be akönyv a korabeli egyházat, annakképviselõit és szolgáit, a nagy múl-tú családot, és Debrecent. Hasonló-an szépen Trianon után a trauma fel-dolgozási lehetõségeit, s mindannakérzelmi és egyéb hatásait. S néhányszemélyes kérdést is felvet: Vajon ajól megalapozott tantételeinkkel,szavainkkal, egyházi szóhasznála-tunk gyakorlása közben észre-vesszük-e más embert az, egyénigondolkodókat, azokat, akikben el-indul vagy akár elszabadul az érte-lem, s sehogyan sem illeszkedik a mijól megtervezett és felépített világ-képünkbe? A „cserkészes” rendrealapozódott világunkban mennyirefér bele a szabálytalanság? Elfogad-juk-e, hogy a másik másképpen élimeg és dolgozza fel a világ vagy ahit eseményeit? „Olyan szabálytalanvoltam, mint maga a szabálytalanság.”–fogalmaz az írónõ.

Ajánlom e könyvet teológusok-nak, lelkészeknek:

Nemcsak azért mert e furcsa tü-körben torz magunkra ismerhetünk,hanem mert a múlt század eleji egy-házának hibáit talán ma is nap mintnap elkövetjük. Van a regénynekegy különleges, teológusoknak él-ményt nyújtó teológiai gondolata,ez pedig az elõhalál. Egy olyan kér-dés, mellyel tudatosan vagy tudat-talanul mindenki szembenéz. Ha azembert csalódás éri, ha hátratételtszenved, ha éppen attól szenved elsérelmet, akitõl egyébként a szere-tet jeleit várja, akkor az olyan, mint-ha az ember egy kicsit meghalna. S

T

Bölcsföldi András

Rendhagyó könyvajánlóSzabó Magda: Für Elise

23SZEMLE

mindezek az ember valóságos halá-lát készítik elõ, s talán akkor lesz erõszembenézni a legfõbb ellenséggel,ha az ember már életében többszörmeghal egy kicsit…

„ – Ez még csak egy elõhalál – hal-lottam , s úgy szólt hozzám, minthavisszaigazolná a döntését, tíz kiló epretfõzet be télire. – Szerencsére sok elõhalálvan a valódira való felkészülésig, az em-ber élete folyamán többször érzi, hogy seútja, se jövõje, se ereje nincs már, min-den befejezõdött, kész, igazán szép volta jó Istentõl, hogy ezt a módszeres szok-tatást a nagy záráshoz kitalálta. A vég-leges, a záró meglepõen könnyen lefolyikmajd, mosolyogva halsz meg, kezet rá-zol az elmúlással, és az utolsómozdulattal becsukod a köny-vet. Akkorára már annyi ka-tasztrófát átéltél, annyi vértvesztettél, annyit féltél, sírtál,próbálkoztál hiába, hogy aligmarad szegény halálnak vala-mije, amit elrabolhat tõled, csaka bõrödet viheti, a csomagolópa-pírt, amibe Isten pakolt a szü-letéssel, meg spárgát, a csont-jaidat. Hol van már akkorárabelõled az az igazi szenvedés,amelybe belegyakorolt az élet, hola tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te,ép önmagaddal?

Test-lélek, ha annyit terhelik, elko-pik, annyiszor átszenvedett elõhalálaidmennyei üzenetek, hiszen a nagy aré-nában, amelyben utolsó percig mozog-tál, szinte mindened megrokkant, elvesz-tette jelentõségét. Ne csapásnak értékeldIsten irgalmas ajándékát, hanem ado-mánynak, a végsõnél, ami már nem„elõ”, de végleges halál, amikor végremegpihenhetsz, csak azt érzed majd, el-jött az áldott pihenés. Terved nincs már,tehát csalódásod sem lehet, sebezhetet-len leszel a végre elnyert semmiben. Légybátor, minden elõhalál csak erõsít, mi-kor földre rogysz. Érted, amit hallasz,Magdolna?”

Ajánlom a könyvet azoknak,akik nehezen kezelik érzelmeiket.

Amint írtam, a könyv azért olyan,mint a kamaszkor számtalan „lete-hetetlen” regénye, mert megélt em-beri érzések szerepelnek benne, smég olyan nehéz, az ember számárnehezen beismerhetõ élmény is sze-repel benne, mint a megbocsátáshiányának kései, gyötrõ érzése.Hogyan vagyunk képesek tolniegy életen át a magunk vagy azélet csinálta konfliktusokat, szem-benállásokat és emberek felé felhú-zott falakat? Egyszerûbben fogal-mazva: személyes hitéletünkrõl isszól, azokról az indulatokról, me-

lyekkel naponta élünk. Nagyon mag-kapó a könyvben az az õszinte hang,mely feltárja az életen át hordozottsebeket is: az elismerés, az alázat, amegalázottság, megbocsátás fogal-mai között.

S végül ajánlom ezt a könyvetegyházi iskolában tanítóknak.

A tanulóknak is persze, hiszenolvasva a Dóczy gimnázium elveit,gyakorlatát – szintén magunkra is-merhetünk. Mivel bánthatunk megvalakit? Szavaink mit jelentenekegy-egy diákunk életében? Hogyanvélekedünk a tehetségrõl, különcök-rõl, a nehezen kezelhetõkrõl, s akiknehezen kezelnek? Különösen érde-kes, hogy felnõttként – de mégis

egy gyermek szemszögébõl látjuk atörténéseket egy nehéz politikai éstársadalmi helyzetben. Próba is egy-ben: mennyire tudjuk felidézni múl-tunkat, mire emlékezünk, a mi gyer-mekkorunkból, amikor még miültünk az iskolapadokban? S mi kö-vetkezik ebbõl? Milyen kapcsolatotalakítunk ki diákjainkkal? Hatunk-e rájuk úgy, mint ahogyan ránk ha-tottak tanáraink? Tudunk-e valóbangyermek és ifjú fejjel gondolkodni,beleérezni magunkat a kamaszkorsajátos bonyolult világába, a diák éstanár szerelem, a hatalom gyakor-lása, az elégtétel, a bocsánatkérés, abátorítás labirintusaiban eltévedve?

„Voltaképpen rosszul fogal-mazott, nem örültem, csak meg-nyugodtam, és arra gondoltam,az én Istenem igazságos, és Fejértanárnõ apját nem az én átkomölte meg, hanem a betegség és azöregség. Legalább megsimítaniszerettem volna Korondy kabát-ját, megfogni a kezét, de lepöckölteaz ujjamat, pedig éreztem, márnem haragszik. Egymásra néz-tünk, azt hiszem, megértette, mitmond a szemem, mert azt felelterá: szívesen, máskor is.

Mikor eleredt a visszatarthatatlankönny a szemembõl, habozott, aztánmegfogta a vállamat, elõrelökött, indul-jak már. Mikor már csak a hátamatlátta, hallottam, reszket a hangja, hogyutánam szólt:

- Haladjunk mûvésznõ. Úgy szeret-tem, mint a fiaimat, és úgy neveltem, minta királylányokat szokás. Ne hozzon rámszégyent, mert megérzem a sírban is.

Mire visszafordultam, eltûnt, csak azAbigél jövõbeli üvegajtaja rezgett, ahogyelmenekült. Isten, aki az én lelkemben él,megismételte szavait. Õ is azt mondta eb-ben a gyémánt pillanatban: Ne hozz szé-gyent rá, mert megérzi a sírban is.”

Nagyon várjuk az életrajzi regénykövetkezõ fejezeteit is.

Lesses

24 SZEMLE

Gold Bridge Publisher megjelentette Makai Ro-zália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN címûkönyvét, mely az ISM pályázatán nyertes

DROG címû könyvének harmadik,144 oldalas, bõvítettkiadása. A kötet célja, hogy útmutatást adjon az isko-lai és szülõi, védõnõi drogprevenciós munkához, a csa-ládi problémák megoldásához. Tájékoztatja a pedagó-gusokat, szülõket, védõnõket, hogy krízishelyzet eseténmi a teendõ. Nagy segítséget jelenthet az oktatási, gyer-mekvédelmi és egészségügyi intézmények, védõnõknapi munkájában. Makai Rozália könyve hasznos, nap-rakész információkat tartalmaz a kábítószerezésrõl, azalkoholizmusról, a dohányzásról és az ezzel kapcsolatosjelenlegi helyzetrõl. A társadalmi méretû problémamegoldását a megelõzésben látja. A megelõzésen belülfontos a hiteles és minden oldalra kiterjedõ felvilágosí-tás. Izgalmas történeteket olvashatunk volt drogosok-tól és alkoholizmusból, dohányzásból szabadultaktól,akik megtalálták a kiutat, az új életet.

Varga Istvánné

„A szerzõ nehéz és nemes feladatra vállalkozik. Sze-retné megmenteni azokat, akik már kipróbálták a ká-bítószert, és szeretné megóvni azokat ettõl a halálos mé-regtõl, akik még csak a kipróbálás gondolatávalfoglalkoznak. Mi, orvosok, látjuk a mindennapokban,hogy mennyivel könnyebb a megelõzés, mint a gyó-

DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

gyítás. Egyszerûbb nem rászokni a dohányzásra, mintmeggyógyítani egy tüdõrákos beteget. Egyszerûbb nemengedni az alkohol csábításának, mint gyógyítani egymájzsugorban szenvedõt. Egyszerûbb megelõzni a ká-bítószer-függõséget azzal, hogy már az elsõ ajánlatranemet mondunk, mint kiszabadulni a drog halálos igé-zetébõl. Mondani kell, hirdetni kell, tudatosítani kell,hogy a kábítószer-élvezet csupán szemfényvesztés! A„rabszolgatartó” mindent ígér, és semmit sem ad! Örö-met ígér, de méregpoharat nyújt! Mennyországot ígér,de a pokol rettenetébe taszít! Ha csak egyszer isszóbaállunk vele, már nem vagyunk ura önmagunknak,személyiségünk eltorzul, gondolkodásunkat, cselekede-teinket már nem mi irányítjuk, hanem egy „feletteshatalom”, egy könyörtelen janicsár, aki ûz és hajt, ésnem nyugszik addig, amíg el nem éri célját, hogy le-mészároljon. A kábítószeres fizet a maga önpusztításá-ért, megveszi magának a halált, megvásárolja saját ko-porsóját. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne szabadulni,aki szeretne igazi emberi életet élni. Szükség van a drog-ambulanciákra, kórházi osztályokra, ahol segítséget kí-nálnak és nyújtanak ezeknek a célttévesztett embertár-sainknak. Hitem szerint azonban - tudva vagy nemtudva -, ugyanaz az isteni mentõ szeretet munkálko-dik orvosokban, ápolókban, minden segítõ szándékú jóakaratú emberben, e könyv szerzõjében is.”

Szeged, 2002. október 1. Dr. Cs. Szabó András fõorvos

„A kábítószer probléma nem újke-letû dolog. Ha végigtekintünk az em-beriség történelmén, minden korbantalálkozhatunk a kábítószer fogyasztásvalamilyen formájával (sámánok, va-rázslók, katonák, hippik, stb.). Modernkorunk vívmányai közé tartoznak akülönbözõ mesterségesen, vegyi útonelõállított kábítószerek is. Ezek ha-tásaikban, egészségrombolásukban isfelülmúlják a korábbi, természetes for-mában fogyasztott szereket. Ezek azokok, valamint az idõközben bekövet-kezett társadalmi változások is jelen-tõsen hozzájárultak a jelenlegi helyzetkialakulásához. Napjaink egyik legége-

A

Aranyosmedgyes

25SZEMLE

tõbb problémáját a kábítószer fogyasztás mind szélesebbkörben való elterjedése okozza. A szakemberek a hatva-nas évek óta szinte folyamatosan kongatják a vészharan-got, ám igazán csak a 90-es évek elején vette komolyanaz ország vezetése a problémát. Ekkor már a bûnügyi sta-tisztikák is alátámasztották az elõrejelzéseket. Megdõlt azaz elképzelés, hogy Magyarország tranzitországként sze-repel a „kábítószer térképeken”. Tranzitországból elõlép-tünk célállomássá, és ebben a funkciónkban évrõl évre elõ-kelõbb helyet foglalunk el a nemzetközi porondon. Afogyasztók életkora is folyamatosan csökken, jelenleg a 14-23 év közötti fiatalok a leginkább veszélyeztetettek. Akülföldi tendenciákat is figyelembe véve várható, hogy azalsó korhatár a közeljövõben még lejjebb helyezõdik, va-lamint ezzel összhangban a fogyasztók számát tekintvefolyamatos emelkedéssel számolhatunk. Felismerve a ve-szélyeket mind szélesebb körben vetõdik fel a kérdés, hogyMit tegyünk?. A kábítószer elleni harc össztársadalmi szin-tû összefogást igényel. Megszületett országos szinten aKábítószer elleni harc stratégiája. Ebben kulcsszerep jut amegelõzésnek is. A megelõzésen belül nagyon fontos a hi-

Bethlenszentmiklós

teles, minden oldalra kiterjedõ felvilágosítás, mely egyfor-mán fontos az érintett korosztály, valamint a velük fog-lalkozó, õket nevelõ felnõttek (szülõk, pedagógusok) szá-mára. Ehhez a munkához feltétlen szükség van a megfelelõszakirodalomra, ahol hozzáférhetõvé válnak a szükséges is-meretek. Az utóbbi idõben egyre több mû jelenik meg,mely ezekkel a témakörökkel foglalkozik. Ezen gondola-tok jegyében ajánlom a könyvet azoknak, akik ebben atárgykörben kívánják ismereteiket bõvíteni. Hasznos, nap-rakész információkat tartalmaz nem csak a veszélyeztetettkorosztály, hanem mindazok számára, akik érdeklõdnekés fogékonyak a téma iránt.”

Szeged, 2002. október 1.Zsolczai István r. õrnagy pszichológus

A könyvbõl részletek olvashatók awww.tiszanet.hu/drog lapon.

A könyv ára: nettó 1250 Ft + ÁFA+ postakölt-ség. Több könyv rendelése esetén kedvezmény lehetsé-ges. A könyv megrendelhetõ faxon, E-mail címen.

Tel./Fax: (62) 475-049 E-mail: vaise@mail.tiszanet.hu

26

Zsinati határozat a 2003. évi református pedagóguskitüntetések odaítélése tárgyában

Magyarországi Református Egyház Zsinata– az Oktatásügyi Szakbizottság javaslatára– 2003-ban a Makkai Sándor-díjat Faragóné

Szénásy Emese tanárnõnek, dr. Schweighoffer Ernõnédr. Solymossy Gizella tanárnõnek és Kövesdi Kiss Fe-renc tanár úrnak, az Imre Sándor-díjat pedig dr. NagyMihály ny. Igazgató úrnak adományozza szakmai mun-kájuk és példamutató emberi-hitbeli magatartásuk ér-demeként.”

Makkai Sándor-díj

„a református nevelési eszmények átültetéséért amindennapi gyakorlatba - tevékenység körében elévül-hetetlen érdemeket szerzett magyarországi és határontúli pedagógusok részére”

(A díj adományozásának feltételei: több éves óvó-nõi, tanítói vagy tanári tevékenység magyar reformá-tus közoktatási intézményben, kiemelkedõ szakmaimunka, valamint példamutató emberi-hitbeli maga-tartás. A díj évente három pedagógusnak adomá-nyozható, akik közül egynek mindig határon túli pe-dagógusnak kell lennie. A díj átadására az országosreformátus tanévnyitó istentiszteleten, 2003. augusz-tus 30-án Tiszakécskén kerül sor.)

Faragóné Szénásy Emese

1943. decemberében született Hódmezõvásárhelyen,református pedagógus családban. Szüleitõl kapta a re-formátus keresztyén világlátást, a szakma, a gyerme-kek és a természet szeretetét valamint a szociális érzé-kenységet.

Tanulmányait a helyi Bethlen Gábor Gimnázium-

ban, majd a József Attila Tudományegyetem Természettudo-mányi Karának biológia-kémia szakán végezte. 1967augusztusában visszakerült anyaiskolájához, ahol 2001-ig mindkét szakán tanított. (Kilenc osztálynak volt azosztályfõnöke.) Hódmezõvásárhelyen gimnáziumi éveiilletve pályakezdése idõszakában rejtve ugyan, de meg-maradt az intézmény református szellemisége, az em-berség illetve a Németh László-i minõség képviselete.Mindezek szintén nagy hatást gyakoroltak szakmai és

FIGYELMEZŐ

Papp Kornél

lelki fejlõdésére, s az iskola egyházivá válásakor ezeketaz értékeket átörökíthette.

Szerepel az egyházi és állami szakértõi és vizsgázta-tási névjegyzékeken. A szaktanácsadói rendszer kiala-kulása óta, 1998-tól a Református Pedagógiai Intézet szak-tanácsadója. Szakterülete a pedagógiai értékelés ésa szaktárgyi oktatás. Iskolai munkájában az oktatásmellett nagy gondot fordít a természet megszeretteté-sére, a környezet óvására, valamint a harmonikus, te-herbíró, a világban a szépet és a csodát észrevevõ em-ber kialakítására.

A Hódmezõvásárhely-Ótemplomi Református Egyházköz-ség presbitere, az Országos Református Tanáregyesületnekválasztmányi tagja. 1999 óta rendszeres munkatársa areformátus középiskolások tehetséggondozó táborának,a Talentum Tábornak. 2002-ben szeretett hódmezõvá-sárhelyi iskolájában nyugdíjazták. Segítõkészsége, egy-házának s pedagógus közösségének önzetlen szolgálatanem hagyja nyugodni, s vállalja a Halásztelki Reformá-tus Szakképzõ Iskola, Gimnázium és Kollégium kérésére aszülõföldjétõl való távolságot, s segít a református ke-resztyén szellemiség megteremtésében egy átvett isko-lában. Immár a tizedik osztály osztályfõnöke.

[Javaslattevõ: a Halásztelki Református SzakképzõIskola, Gimnázium és Kollégium igazgatótanácsa.]

Dr. Schweighoffer Ernőné dr. Solymossy Gizella

1937. július 17-én született. Az államosítás elõtt aPápai Református Gimnázium diákja volt. Ott is és ta-nulmányai során végig kiemelkedõ eredményt ért el,majd az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézetének mun-katársaként szerzett doktori címet biológiából. Ezt kö-vetõen évtizedeken keresztül tanított rendkívülmagas színvonalon a pápai Petõfi Sándor Gimnázium-ban. Diákjai gyakorta jutottak be az Országos Középis-kolai Tanulmányi Verseny, valamint egyéb versenyek ésvetélkedõk döntõjébe. Nagy számban tettek sikeres fel-vételi vizsgát orvosi és más egyetemekre. Az újraindu-ló Pápai Református Kollégium Gimnáziumának kezdettõlfogva rendkívül igényes tanára. Meghatározó szerepevolt az iskola arculatának kialakításában, a régi ha-gyományok felelevenítésében, színvonalának növelésé-

„A

27FIGYELMEZŐ

ben. Több nemzetközi projektben, valamint nagyszá-mú hazai tanulmányi versenyen elért jó eredményeitnagymértékben köszönheti személyének az intézmény.

Tíz egymást követõ osztálynak volt négy-négy évenkeresztül osztályfõnöke, sok-sok túrának, tanulmányikirándulásnak, nyári tábornak évtizedek múltán is em-legetett vezetõje. Életvitele, református egyházunkhozvaló hûsége példaértékû.

[Javaslattevõ: a Pápai Református Kollégium Gim-náziuma és annak igazgatótanácsa.]

Kövesdi Kiss Ferenc

1913. június 29-én született. Tanult a nagyenyediBethlen-kollégiumban, a kézdivásárhelyi tanítóképzõben,a kolozsvári Babes-Bolyai egyetemen. Tanító, magyarnyelv és irodalom szakos tanár. Állomáshelyei:Maroskeresztúr, Braila, Székelyföldvár, Fintaháza,Ákosfalva, Szentgerice, Marosvásárhely. Egész életén átlévita-tanítóként szolgált. Történelmi helyzetére jel-lemzõ, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia Erdélyébenszületett. Tanulmányait a királyi Romániában folytat-ta. Egész életén át szórványfalvak tanítója volt.A királyi Romániában kettõs szórványokban (vallásiés nyelvi), a kommunista Romániában pedig hármasszórványokban (az elõbbiekhez járult az ideológiai).A két korszak között besorozták a magyar királyihadseregbe, majd Jugoszláviában orosz fogságban volt.Ezt követõen a dunántúli Jánosháza hatalmas láge-rét megjárva Foksániba került. Innen jutott vissza aSzékelyföldre.

Gyermekkori családi körülményei s sorsának ala-kulása egyfajta „totális pedagógussá” érlelték. Nemcsakábécét és társtudományokat kellett tanítania, de ma-gyarnak, reformátusnak és szabad embernek kel-lett megőriznie a reábízottakat. Az iskolás gyer-mekek szüleit is nevelte. A reábízott falvak õrállójavolt.

Az idén 90 esztendõs Kövesdi Kiss Ferenc élete na-gyobbik részében lévita-tanító volt. Osztatlan isko-lákban tanított 30-80 gyermeket. Eközben mint a„református népoktatás lámpása”, az egész falut gon-dozta. Rendszeres istentiszteleti szolgálatot végez,temet, énekkart szervez, színdarabot tanít, vezeti afalvak magyar közéletét – háromszoros szórványhely-zetben. 69 esztendeje presbiter. Jelenleg – több minthárom évtizede – a marosvásárhelyi Vártemplom pres-bitere és a magyarországi Presbiteri Szövetség örököstiszteletbeli tagja.

50 éven át gyalogolt mezõségi úttalan utakon,mire felmérte és megírta 147 falu helyzetét és a fél-száz Nyárád-menti dalárda és tánccsoport 100 évestörténetét. Szórványmunkájáért az erdélyi magyar-ságtól szép jutalmat kapott 2 évvel ezelõtt: a Julianus-díjat

Kövesdi Kiss Ferenc költõként és íróként is szolgáljanemzetét. Verseskötetei: „Derengõ tûzzel” [1977], „Re-ménységdajkálók” [1977], „Beszélgetés a csönddel” [1990].„Még szólnak a harangok!” címmel 1995-ben jelent meghat kötetbõl álló mezõségi szociográfiájának tizedrésze.(A mû kéziratát még a Ceauºescu-korban diplomáciaiúton mentették át, s egyik példányát az OSZK õrzi.)A kötetben a hatalmas – 100 kilométer körben elhe-lyezkedõ – Mezõség 145 falvának történetét dolgozza fel.Adatok százezreit gyûjtötte. Száz évre visszamenõlegfényképek tömegét archiválta. Ezzel a sok katasztrófátmegért Mezőség magyar és református történelmi ér-tékeit mentette. Tudjuk, hogy itt 30-40 évenként tö-rök-, tatár- és Habsburg-járás idején tucatnyi falu ma-gyar lakosságát irtották ki. Töretlenül bízik abban, hogya Mezõség nem „Holt-tenger”, hanem jövõvel rendel-kezõ forráskút.

Sepsikõröspatak

28

Ennek jegyében ma is – tíz év óta – szervezi egy-re sûrûbben az ifjúsági konferenciákat, találkozókat.Ugyanilyen intenzitással kezeli a Nyárád-mentét. Azitteni magyar kórusmozgalom történelmét is feldol-gozta.

[Javaslattevõ: a Zsinati Iskolaügyi Osztály.]

Imre Sándor-díj

„a református iskolaügyért végzett áldozatos mun-káért”

(A díj adományozásának feltételei: több éves isko-lavezetési vagy a református oktatásügyért más terüle-ten folytatott kiemelkedõ szakmai tevékenység, vala-mint példamutató emberi-hitbeli magatartás. A díjévente egy személynek adományozható, átadására azOrszágos Protestáns Napok keretébenkerül sor.)

Dr. Nagy Mihály

Elemi iskolai és középiskolai ta-nulmányait egyaránt Debrecen refor-mátus iskoláiban végezte. Ugyanittérettségizett 1955-ben. Felsõfokú ta-nulmányait 1955-tõl a Kossuth LajosTudományegyetem TermészettudományiKarának kémia-fizika szakán végezte,itt szerzett tanári diplomát 1959-ben.1959-1996. között – nyugdíjba vo-nulásáig 37 tanéven át – a Debre-

ceni Református Kollégium Gimná-

ziumának tanára, 1987-1992. közöttigazgatóhelyettese, majd 1992-1996.között igazgatója.

Minden alkalmat kihasznált arra,hogy szakmai téren fejlõdjön, alkos-son, de ez soha nem volt öncélú, ha-nem az oktatáshoz szervesen kapcso-lódott. (Négy országos bevezetésreajánlott, oktatással kapcsolatos újítá-sa és számos díjnyertes pályamunká-ja van.) Tanítványai számos alkalom-mal értek el helyezéseket az OrszágosKözépiskolai Tanulmányi Verseny döntõ-jében vagy országos pályázatokon.

1969-1973. között az MTA általbiztosított ösztöndíjjal – tanári mun-kája mellett – dolgozik az Atommag-

FIGYELMEZŐ

kutató Intézet Nukleáris Nyomdetektor Csoportjában, s 1974-ben megvédte doktori értekezését.

1957-tõl végez presbiteri szolgálatot Debrecenben(Csapókert, Nagytemplom végül Nagyerdõ). 1978-1996. kö-zött a Debreceni Református Egyházmegye fõjegyzõje, 1996-tól pedig gondnoka. 1991-1997 között a Zsinat, illetve aSzámvizsgáló Bizottság és az Iskolaügyi Bizottság tagja. A1991-ben újjáalakuló Országos Református Tanáregyesület el-nöke 1997-ig. 1996-ban vehette át a köztársasági elnök-tõl a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjének ezüst fokozatát.

Jelenleg a Debreceni Református Kollégium DóczyGimnáziumában mûködõ Varázskuckó Alapítvány kura-tóriumának elnöke, s a 2002-ben létrejött Varázskuc-kó működtetője.

[Javaslattevõ: a Debreceni Református KollégiumDóczy Gimnáziuma.]

Keresd

29

hét aláíró szervezet vezetõi együttesen áttekin-tették és megvitatták a parlament elé terjesz-tett közoktatási törvénymódosítással, a tanu-

lók kötelezõ óraszámának csökkentésével, a kerettantervés a Nemzeti Alaptanterv módosításával, valamint akétszintû érettségivel kapcsolatos gondokat. A hét szer-vezet, a további együttmûködés szándékát kinyilvánít-va, a következõ megállapításokat teszi:

Nem a változásoktól óvjuk az oktatást, hanem a sta-bilitás és a kiszámíthatóság háttérbe szorulásától, a kö-rültekintõ egyeztetések és hatásvizsgálatok nélküli dön-tésektõl. Ezek hiányában ugyanis nem lehet esély arra,hogy közoktatásunk gondjainak megszüntetésére irá-nyuló, kormányzati ciklusokon átívelõ oktatáspolitikaalakuljon ki. Fontosnak tartjuk a folyamatosság és a vál-tozás helyes arányának megtartását, a kiszámíthatósá-got, a biztonságot. Ez egyaránt érdeke a gyermekek-nek, a szülõknek, a pedagógusoknak és a közoktatásiintézmények fenntartóinak. A közoktatási törvénymó-dosítás Országgyûlés elé terjesztett javaslatáról sajná-lattal állapítjuk meg: e kritériumoknak általában nem,csupán néhány részletében felel meg.

Nem fogadható el az a kormányzati kommuniká-ció és a törvény egyes rendelkezéseiben és indoklásá-ban szereplõ üzenet, hogy a pedagógusok jelentõs ré-sze inkompetens a saját szakmai feladatainak ellátásában.(Buktatnak a tanítók, a tanárok házi feladatokkal ter-helik a gyerekeket, nem képesek a szakrendszerû kép-zés keretében képességfejlesztésre, és a középiskolai is-meretszerzõ oktatás egyenlõ az elitizmussal.) Az alapvetõokokról, többek között az oktatáspolitika megalapozat-lan irányváltásairól, a nevelési-oktatási intézményekfenntartási, finanszírozási gondjairól, a pedagóguskép-zés reformjának halogatásáról nem esik szó.

A hét szervezet visszautasítja az ideológiailag sem-legesnek tekinthetõ, azonban szakmailag kétségesPISA-felmérés egyoldalú, tendenciózus értékelését,amely arra szolgál, hogy a szakmailag egyféle pedagó-giát középpontba állító, ezért erõsen vitatott, változta-tások szükségességét elfogadtassa a közvéleménnyel.

Sürgõs feladatként tartja számon a pedagógusokszakmai és minõségi munkájának magasabb összegûpótlékkal való elismerését. A teljesítménypótlék jelen-legi formája nem elfogadható, szakmai és finanszírozá-

KÖZLEMÉNYa közoktatás aktuális kérdéseirõl

si tekintetben is aggályos. Változatlanul megoldásra váraz osztályfõnöki, a munkaközösség-vezetõi, a vezetõi ésegyéb pótlékok rendezése a kormányprogramnak meg-felelõen.

A rendkívüli munkavégzés új szabályozása indirektmódon elbocsátásokat generálhat. A jelenlegi törvény-javaslathoz majdan kapcsolódó szabályzók hiányában arendkívüli munka felsõ korlát nélküli idõhatára elfogad-hatatlan csakúgy, mint az, hogy a pedagógusokat a tör-vénymódosítás a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolat-ban kivenné a Kjt. hatálya alól. Az új szabályozásráadásul nincs összhangban a hazai és az európai uniósmunkajogi szabályokkal.

Az oktatáspolitikai elképzelések csak akkor valósul-hatnak meg, a kívánt változások csak akkor következ-hetnek be, ha a megfelelõ személyi, tárgyi és pénzügyifeltételeket biztosítják. Ezeknek hiányában a törvény-tervezet a kétszintû érettségivel és az óraszámcsökken-téssel együtt tovább növeli az esélyegyenlõtlenséget,mivel az intézményeket és a tanulókat (szülõket) kiszol-gáltatja a fenntartó anyagi lehetõségeinek.

Ezért a törvény módosításával kapcsolatban elen-gedhetetlen követelmény az oktatásfinanszírozás átte-kintése, kritikus elemzése, szükség szerinti módosításatársadalmi konszenzus mellett. A felek nélkülözhetet-lennek tartják egy olyan hatástanulmány, illetve prog-ram elkészítését, amely a kormányzati ciklusokon át-nyúlva nemcsak áttekinti a várható folyamatokat,hanem a problémák megoldását eredményezheti.

A hét aláíró szervezet átgondolatlan és indokolat-lan lépésnek minõsíti a tanulók kötelezõ óraszámánakcsökkentését, amelyet már a költségvetési törvényhezkapcsolva elfogadott a parlament. Erre a lépésre nyil-vánvalóan pénzügyi és nem szakmai megfontolásokalapján került sor. A tanulók túlterhelése ugyanis - mintahogy a legutóbbi kutatások és korábbi tanulmányokis igazolják - nem elsõsorban a iskolában kötelezõentöltött idõbõl fakad. Bizonyított, hogy a hátrányos hely-zetû tanulók számára a nevelési-oktatási intézménybentöltött minél több idõ ad lehetõséget a nagyobb esélymegteremtésére. Másrészt a közoktatási törvény mó-dosításában helyesen nagy hangsúllyal szereplõ kész-ségek, képességek megalapozása és fejlesztése kellõszámú tanórai foglalkozást igényel. Ráadásul e döntés

A

FIGYELMEZŐ

30

jelentõsen csökkenti a pedagógus-álláshelyek számát, sezáltal mintegy 4500 státus szûnik meg.

A kormányprogram céljaival ellentétes, az esélyte-remtés ellen hat és a nevelõmunka súlyos leértékelésétjelenti, hogy a tervezet a kollégiumi pedagógusok egyrészét „pedagógiai felügyelõvel” kívánja helyettesíteni.

A hét aláíró szervezet a kétszintû érettségi koncep-cióját támogatja. Ugyanakkor hiányolja a felsõoktatásiintézményeknek a továbblépésre és a felvételire vonat-kozó egyértelmû nyilatkozatát. A kétszintû érettségi be-vezetéséhez és az arra való felkészítéshez megvalósítás-hoz szükséges szervezési és finanszírozási feltételek semállnak rendelkezésre. Ezért a 2005-ös bevezetést elha-markodottnak tartja.

Az oktatás tartalmi szabályozásának vitájához ele-gendõ idõ, átfogó tudományos elemzés, szakmai és tár-sadalmi közmegegyezés szükséges. Ezért javasolja a hétaláíró szervezet a közoktatási rendszer egészét érintõ

FIGYELMEZŐ

törvényi, szerkezeti, tartalmi változtatások alapjául szol-gáló hosszú távú, nyilvános, stratégiai közmegegyezés-re vezetõ megállapodás létrehozását.

Az aláírók a közoktatás területén - az EurópaiUnió tagállamaként különösen - elengedhetetlen-nek tartják egy társadalmi, politikai és szakmaimegegyezésen alapuló, hosszú távú (kormányzaticiklusokon átívelő) nemzeti közoktatási stratégialétrehozását.

Budapest, 2003. május 27.

Gimnáziumok Országos SzövetségeÁltalános Iskolai Igazgatók Országos SzövetségePedagógusok SzakszervezetePedagógusok Demokratikus SzakszervezeteMagyar Közoktatási és Szakképzési SzakszervezetKollégiumi SzövetségMagyar Nevelõk és Tanárok Egyesülete

Program neve Időpont Helyszín Részv. Díj

NYÁR Építő tábor Június 17-21. Diósjenő -

Kerékpár túra Július 7-13. Köveskál 12.000 Ft

Evezős túra Július 28 – aug. 3. Szigetköz 10.000 Ft

Nyári konferencia Augusztus 4–10. Balatonszárszó 12.000 Ft

Családi hét Augusztus 11–17. Kecskemét (Emmaus – ház) F: 9.000 Ft

Gy: 3.100 Ft

ŐSZ Missziói út Szeptember 12-14. Felsőnyárád, Kazincbarcika

Vezetőképző I. Szeptember 19-21. Budapest

Missziói út Szeptember 26-28. Nemesbikk, Nyékládháza

Missziói út Október 10-12. Pácin, Bodroghalász

Vezetőképző II. Október 17-19. Budapest

Őszi konferencia November 7-9. Sárospatak

Vezetőképző II. November 21-23. Budapest

Református Fiatalok Szövetségének (REFISZ) programterve

A programokról a REFISZ elérhetőségein lehet érdeklődni:Cím: 1196 Budapest, Templom tér 19Tel.: 06-1-280-1785

06-20-467-9705 (Molnár Zoltán)E-mail: refisz@freemail.huHonlap: refisz.parokia.net

31

JELENTKEZÉSa 2003. évi balatonszárszói Talentum Táboron való részvételre

(2003. augusztus 11-17.)Beküldési határidõ: 2003. június 30.

Név: ........................................................................................................................................................................................Születési hely és idõ: ................................................................................................................................................................Lakcím (irányítószámmal): .......................................................................................................................................................Telefonszám (otthoni, vagy valamelyik szülõ munkahelyi száma, a szülõ nevének megjelölésével): ............................................Az iskola (egyházközség) neve: .................................................................................................................................................Az iskola (egyházközség) címe: ................................................................................................................................................Az iskola (egyházközség) telefonszáma: ....................................................................................................................................Kiemelkedõen jó ................................................................................................................................................. tárgy(ak)ból.Versenyeredmények a verseny ill. vetélkedõ pontos nevének és az elért helyezésnek a megjelölésével: ........................................................................................................................................................................................................................................Az osztályfõnök véleménye: .....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................A hitoktató véleménye: ............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................Melyik szekcióban kíván tevékenykedni (a megfelelő szekciót kérjük aláhúzni!)1 :Biológia - ökológia / Irodalom / Matematika / Néptánc / Sport / Számítástechnika / Történelem

Dátum:

.............................................................................. .............................................................................(a pályázó aláírása) (az osztályfõnök/lelkipásztor aláírása)

Felhívás a 2003. évi Talentum TáborraKüzdelmeink

balatonszárszói SDG Konferenciatelepen 2003. augusztus 11-17. között megrendezendõ Talentum Tábor köz-ponti témája: „Küzdelmeink” [A kisebbségi létben, a mûvészetekben, az irodalomban, a történelemben, egy-házunkért] A tábor szervezése során arra törekszenek a szervezõk s a tábor vezetõi (Papp Kornél zsinati osz-

tályvezetõ és Püski Lajos lelkipásztor), hogy ötvözzék a magyarság, a keresztyénség és az emberiség sorskérdéseivelfoglalkozó plenáris elméleti elõadásokat (5 téma) és a gyakorlati tevékenységet elõtérbe helyezõ szekciómunkát (5 al-kalom). 2003-ban különös jelentõséget ad a programnak, hogy 60. évfordulóját ünnepeljük a „nagy”, 1943-as MagyarÉlet konferenciának. A nap igei témáit 6 bibliakörben beszélik meg a diákok debreceni teológusok vezetésével. A 6szekció és a 6 bibliakör különbözõsége lehetõséget teremt arra, hogy szélesebb körben ismerkedjenek egymással atábor részvevõi (kb. 100 diák keresi fel évrõl évre a balatonszárszói tábort). A szabadidõs és sportolási lehetõségek jólilleszkednek a szakmai és az igei alkalmakhoz. Meghívott előadóink között szerepel: Kányádi Sándor költõ, CsoóriSándor költõ, dr. Hermann Róbert történész, Balogh Zoltán lelkipásztor, Tõkés László püspök, dr. Erdélyi Géza püspök.(A meghívott elõadók visszajelzésének függvényében állítjuk össze a végleges programot.)

A Református Tehetséggondozó Alapítvány intézményenként 2-2 szociálisan rászoruló, tehetséges tanulótáborozási költségét fedezi. A Református Pedagógiai Intézet néhány középiskolás tanulmányi verseny nyertesénekfelajánlja az ingyenes részvételt. Középiskoláink is az év végi jutalmazások keretében hozzájárulhatnak a tehetségesdiákok tartalmas nyári idõtöltéséhez.

Jelentkezési határidő 2003. június 30. Cím: Zsinati Iskolaügyi Osztály 1146 Budapest, Abonyi u. 21. Rész-vételi költség – amennyiben nincs rá támogatás – 12.000.- Ft.

FIGYELMEZŐ

Papp Kornél

A

1 Két szekció bejelölését kérik a szervezõk a csoportok arányos kialakíthatósága érdekében!

32

Megrendeljük a Magyar Református Nevelés pedagógiai szaklapot__________ példányban (a 9 szám elõfizetési díja 900 Ft).

A megrendelõ megnevezése: ____________________________A megrendelõ címe: ______________________________________________________________________________________

_________________________________cégszerû aláírás

MEGRENDELÉS

Kiadja a Református PedagógiaiIntézet (RPI)

Felelõs kiadó: Papp Kornél ésPavletitsné Egressy Mária

Felelõs szerkesztõk:Kulin Ágnes és Nagy Villõ

Szerkesztõségi titkár:Junek Timea

1146 Budapest, Abonyi u. 21.Postacím:

1440 Budapest 70., Pf: 5.Tel./Fax: 06-1-351-9842

E-mail: refpedi@hu.inter.netsuli5142@bp.sulinet.hu

Tervezés és tördelés:smArt DesignStudio

www.sm-art.huTel.: 06-87-571013

E-mail: info@sm-art.hu

Nyomdai munkák: Alfaprint

ISSN: 1585-7565Megrendelni a 2003. év számait

a kiadó címén lehet.Megjelenik évente kilenc

alkalommal Stichting Hulp Oost-Europa és az Oktatási

Minisztérium támogatásával.Észrevételeiket szeretettel várjuk!

Magyar Református Nevelés

Berényi Györgyné igazgató, Debreceni ReformátusKollégium Általános Iskolája

Bölcsföldi András vallástanár, KecskemétiReformátus Gimnázium

Dr. Gyõri L. János tanár, DebreceniReformátus Kollégium

Horváth József NagyenyedMolnár Zoltán titkár, REFISZDr. Orbán Viktor v. miniszterelnökPálfi József lelkipásztor, Nagyvárad-Réti

Református EgyházközségPapp Vilmos lelkipásztor, Budapest-Kõbányai

Református EgyházközségDr. Szabó Szabolcs tanár, Leöwey Klára

Gimnázium, PécsVarga Istvánné üv. igazgató,

Gold Bridge Publisher

E számunkat Budai Enikõ fotói díszítik– TRANSYLVANIA ANNO DOMINI MMI –

címû könyvébõl.

E számunk szerzõi: