Látos Melinda

Pszichológus

SZTE Sebészeti Klinika

a gyógyszeres szorongáscsökkentés elhanyagolható a fiziológiai stressz reakciók csökkennek a posztoperatív fájdalomcsillapítók szükséglete csökken a csövek, katéterek, szondák könnyebben elviselhetőek a páciensek együttműködőbbek tanult tehetetlenség, PTSD, hospitalizációs bántalmak

elkerülése gyógyulás segítése az egészségpszichológia módszereivel

Kognitív feldolgozási stílus konkrét, gyerekes, szó szerinti, némileg paranoid, és hallottakat a lehető legkedvezőtlenebb értelemben vonatkozatják magukra (Bejenke, Cheek 1996).

„Tulajdonképpen a lelet alapján nincs semmi különösebb baj.” negatív szuggesztív hatású,

bizonytalanságot sugall

Betegség, fájdalom vagy felfokozott érzelmi állapot során fokozottabban érzékenyebbek vagyunk minden szuggesztív hatásra, legyen az szándékolt vagy szándéktalan, közvetlen megjelenő, vagy implicit üzenet. (Kovács Zoltán Ambrus, 1999)

a befogadó nem engedelmességből, nem mint parancsra reagál, hanem egyszerűen önkéntelenül befogadja a kommunikáció lényegi tartalmát, amely hat rá (Bowers, 1981; Weitzenhoffer, 1980)

Magány 74%

Beszédképtelenség 65%

Szorongás 59%

Fájdalom 56%

Zaj 51%

Kontroll-hiány 46%

Feszültség 46%

Félelem 44%

Szomjúság 44%

Rettegés 32%

Alváshiány 35%

Rémálmok 17%

Mihály, 52 éves, nyelőcső rezekción esett át. A műtétet követően tartós gépi lélegeztetésre szorult. A beteget a gépről való levételt követően jó spontán légzés mellett obszerváltuk, majd pár óra elteltével hirtelen heves dyspnoe jelentkezett, mely a gépre tétellel egyidejűleg promp megszűntek. A panaszok mögött nem találtak semmi okot, sem az izomkifáradás nem volt objektivizálható. Többszöri sikertelen leszoktatási kísérletet követően a 27. respiráltatott napon pszichológiai konzíliumot kértek.

„A legfontosabb dolog megtörtét, hogy olyan osztályra került, ahol minden rendelkezésre áll, hogy a legjobb kezelést megkapja. Az orvosok és nővérek, és az a sok rendkívüli gép, ami körülveszi, mind azért dolgozik, hogy segítsen szervezetének visszatalálni az egészséges, harmonikus működéshez. A gépek és műszerek, amik körülveszik, folyamatosan követik a szervezete állapotát és igényeit. Azok a jelzések, amelyeket a gépek adnak, nekünk szólnak, épp az ön biztonságát szolgálják. Amint látja, állandóan van a közelben valaki, nővér vagy orvos, és megteszi, ami szükséges, ahogy jelez a gép. Ezek a sípolások, csipogások tehát a maga biztonságát jelezhetik. Ezek a gépek vigyáznak magára. Biztonságban érezheti magát. Gondoljon erre, és máris kellemesebb a hangjuk. És mivel biztonságban van, nyugodtan lazíthat, és a képzeletével bármit ideidézhet. Van, aki például egy kellemes hajóút vagy más utazás hangjaiként képzeli el a körülötte levő hangokat, amelyek így már értelmet nyernek, és a figyelmét egyre inkább az elképzelt kellemes eseményre összpontosíthatja, amihez ezek a hangok csak a hátteret adják.”

„Az eddigi napok alatt annyira megerősödött a szervezete, hogy nincs szükség már arra, hogy a gép segítsen a légzésben. Végre kivehetjük ezt a csövet a szájából, és megkezdheti a teljesen önálló, természetes légzést. Meglátja, milyen érdekes lesz megint a saját izmait használni, kellemes, mély lélegzetet venni. Az ugyan várható, hogy eleinte nehezebben megy, mert sokáig nem dolgoztatta a légző izmait, de meglátja, milyen gyorsan megerősödnek megint, most, hogy úja feladatuk van. Olyan ez, mint egy jó edzés (kirándulás, stb) után az a jóleső fáradtság, izomláz, amely az izmok erősödését is jelenti.”

szubjektíven megélt panaszokat moduláljuk

a beteg kooperációját fokozzuk, gyógyulásba vetett hitét erősítsük

szemléletváltás: betegség javuló tendenciáit elemeztük

hozzátartozók megfelelő tájékoztatása

ingermegvonásos helyzet egyénre szabott

Cél: központi gondolat, ami egy kiváltandó választ azonosít

Pozitivitás: „ne feszítsen” helyett „lazuljon el” vagy „pihenjen” vagy „csak

engedje hogy kényelmesen pihenjen a teste” „jelezze, ha fájdalma van” helyett „jelezze, ha tehetek

valamit, hogy még kényelmesebben érezze magát” „Ne gondoljanak a rózsaszín elefántra!”

Stílus: megengedő stílus „képes arra, hogy…”, „ha…akkor hamarosan tapasztalja majd, hogy…”

Ritmus: hangsúly, szavak tagolása megfelelő legyen

Szünetek: időt adunk a szuggesztió felfogásának és a hatás kibontásának.

Önkéntelenség: „lélegezzen mélyen” helyett „a légzése mélyebb” vagy „egyre megnyugszik, elmélyül a légzése” a hatás önkéntelen bekövetkeztét idézik.

Ismétlés: Bátran ismételhetjük a szuggesztiókat. De! Vigyázzunk, nehogy elégedetlenségünket tükrözze az ismételt közlés. Pl. a szülő nő egyre csak azt hallja, hogy „nyomjon, nyomjon, nyomjon”

Időzítés: „a fájdalom megszűnik” helyett fokozatos változásról beszéljünk. Pl. „Lassan elmúlik a fájdalom és egyre jobban érzi magát.”

Mennyiség: egy vagy két hatásra törekedjünk egy időben, és ha elértük, akkor lépjünk tovább.

Jelen állapot: ne mondjuk egy erősen szorongó embernek, hogy nyugodt, így hitelét veszti a szuggesztió. Helyette: „Most még érzi, ahogy kalapál a szíve, és ez természetes, mert ez fontos helyzet. Éppen ezért jó, ha figyel arra is, ahogy egyre inkább megnyugszik, szívverése nyugodt lesz…”

Kérdések: „Most már kellemesebben érzi magát?” kérdés implikálja a kellemes érzés élményét, ami előbb vagy utóbb be fog következni. Vagy „Szóljon, amikor már kellemesebben érezi magát!” implikálja, hogy ez csak idő kérdése.

Motiválás: miért lesz jó, ha bekövetkezik az, amire a szuggesztiót adjuk „ez kellemesebb magának is, és a babának is…” „Egyre közelebb kerül ahhoz, hogy önállóan tudjon enni.”

Tenni, nem próbálni: „próbáljon meg mélyeket lélegezni”, már magában foglalja a kudarc lehetőségét. „Lélegezzen egyre mélyebben, minden egyes légvétellel egyre több friss levegő jut a tüdejébe.”

Ismeretadás: elmondjuk miért érzi ezt vagy az, vagy hogy mi a beavatkozás célja és módja. Ezzel a helyzetben átélt bizonytalanságot és félelmet csökkenthetjük. Bár néha jobb a teljen figyelemelterelés.

„Én persze nem tudom pontosan, hogy mit él át, de talán….” „Azt hiszem meglepődne azon, ha észrevenné, hogy…” „Kíváncsi vagyok, felfigyelt-e már azelőtt arra, hogy…” „Talán elcsodálkozik azon, amikor észreveszi, hogy…” „Adjon magának lehetőséget arra, hogy…” „Talán még előbb, mint várta…” „Szeretném Önt emlékeztetni valamire, amit talán már tud is…” „Az egyetlen igazán fontos, hogy észrevegye a…”

Betegséggel, testtel, gyógyulási folyamattal kapcsolatos kognitív reprezentációk (Csabai, Erős, 2000) befolyásolják a betegek felépülését.

„Jó volt betegnek lenni.” Várakozás és rákészülés

feszültsége és szorongásai általában nem kerülnek feldolgozásra.

Az új szerv azonnal mentális reprezentációt kap, majd egyesül meglévő belső tartalmakkal.

Erős érzelmi reakciót hoz létre. A transzplantáció kiterjeszti az

énképet - egy idegen részt ad hozzá. Ami "nem-én" volt, annak az én részévé kell válni.  

A transzplantáción átesett betegnek szüksége van arra, hogy fantáziáljon a kapott szervről és a donorról is.

A transzplantált szerv rejtélyes, mélyen belül van, nem látható.

A beteg szabadabban hagyatkozhat a fantáziájára.• „Pistikém nagyon ügyes volt ma.”

A transzplantáció pszichés kihívásai a befogadó oldaláról intrapszichés konfliktusokat generálhatnak és megbonthatják a testkép integritását.(Pasquale et al, 2010, Ilić és munkatársai, 2012, Broadbent és munkatársai, 2006, Basch, 1973).

Terápiás célok, módszerek:A szakember feltétel nélkül elfogadja a páciens élményeit, elősegítve a koherens szelf létrejöttét.

A páciens kifejezhesse negatív érzéseit, dühét, csalódottságát, a donor felé érzett bűntudatát, aggodalmait saját egészségével és saját testével kapcsolatban, kilökődéstől való félelmeit, a jövő felé irányuló elvárásait, a társas kapcsolatok átalakulása miatt érzett szorongásait (Consoli, 2012).

A rák kialakulásában és súlyosbodásában hangsúlyos szerepet játszanak a pszichoszociális változók (Bovbjerg, Valdimasdottir, Zachariae, 2003).

PNI: negatív életesemény, krónikus stresszhelyzet hatására csökken a védekező rendszer aktivitása, ami a rákbetegség kialakulásának egyik jelentős rizikófaktora.

SZTE ÁOK Sebészeti Klinika 2012. november - A kutatás célja a pre-és posztoperatív pszichológiai

intervenció hatásának vizsgálata az érzelmi és hangulati állapotra, az életminőségére, a betegség-és test reprezentációkra, a fájdalom megélésére, a túlélésre és a betegség súlyosságára az emlődaganattal operált nők körében.

86 emlődaganattal operált nőbeteg Átlagéletkor: 55,3 év (szórás = 12,8)

Enyhe depresszió: 25,5 %Közepesen súlyosan depresszió: 5,8 %Súlyos depressziós állapot: 4,6 %

Klinikailag jelentős szorongás (STAIT 52 fölött): 52,3%

Műtétet megelőző erős félelem, szorongás műtét után 1. nap nagyobb

fájdalom (r= 0,270, p= 0,036*)

Műtét előtti egy hónapban nagyobb stresszt éltek át• műtét után 1. nap nagyobb

fájdalom (r= 0,277, p= 0,035*)

A depresszióval súlyosbított rákbetegek tovább maradnak a klinikán, nagyobb fájdalmat élnek át, és jelentősen rövidebb ideig maradnak életben (Maggie Watson,1999).

A pszichés vezetés csökkenti azokat a terheket és hatásokat, amelyeket a rákbetegeknél a párhuzamosan fennálló depresszió és szorongás okoz.

„Be kell végre látnunk, hogy “egy embert meggyógyítani” nem annyit jelent, mint a régi állapotot visszaállítani, hiszen éppen az idézte elő a betegséget; a gyógyítás sokkal inkább az öntudat kitágítása, egy új és életigenlő út megválasztása révén érhető el. Amíg ezt meg nem tanuljuk, továbbra is szükségünk van a betegségre.”

Kurt Tepperwein