LOISLOWRY

Számláldmegacsillagokat!

Aműeredeticíme:NumbertheStarsCopyright©LoisLowry,1989

PublishcdbyspecialarrangementwithHoughtonMifflinMegjelentaHoughtonMifflinCompanyengedélyével

Hungariantranslation©AnimusKiadó

Fordította:BátoriTamás

ISBN9639307203

KiadtaazAnimusKiadó2001-ben1301Budapest,Pf:33animus@axelero.hu

Felelőskiadó:BalázsIstvánSzerkesztette:GáborAnikóBorítóterv:BeleznaiKornél

Nyomdaielőkészítéséstipográfia:ScriptorBt.Anyomtatásésakötésadebreceninyomdászattöbbmintnégyévszázadoshagyományaitőrző

ALFÖLDINYOMDARt.munkájaFelelősvezető:GyörgyGézavezérigazgató

Barátomnak,AnnelisePlattnek

1Miértrohansz?

– Versenyezzunk a sarokig, Ellen! – Annemarie megigazıtotta vastag borbol keszult

hatitaskajat,hogytankonyveiegyensulybakeruljenek.–Kesz?–kerdeztelegjobbbaratnojerepillantva.–Megmitnem!–mondtaEllennevetve.–Tudod,hogyugyistegyozol!Azenlabamnem

olyan hosszu. Nem setalhatnank csak ugy? – A nyulank Annemariehoz kepest Ellen ducikislányvolt.– Jo, jo.Nem is azert.De gyakorolnomkell apenteki atletika versenyre.Ezenaheten en

akarommegnyerniatızevesekversenyet.Amulthetenmasodiklettem,deazotamindennapedzettem. Naaa, Ellen! – konyorgott Annemarie, mikozben a tavolsagot meregette akoppenhágaiutcakövetkezősarkáig.–Kérlek…!Ellentétovázott,aztánbólintott,ésavállárahúztakönyvekkeltelihátizsákját.–Na,jó.Kész–válaszolta.–Tuz!–kialtottAnnemarie,esaketlanynekiiramodott.Annemariemogottezustosszoke

hajrepült,Ellenvállátsötétcopfokverdesték.–Várjatok!–visítottaakisKirsti,akitotthagytak,deakétnagyobblánynemfigyeltrá.Annemariegyorsanlehagytabaratnojet,baregyikcipojekikotodott,ahogyvegigszaguldott

az sterbrogade-n, Koppenhaga eszakkeleti reszen, a kornyek kis boltjai es kavezoi elott.Elszaladtegyfeketeruhas,idosholgymellett,akispargabolfontbevasarloszatyrotcipelt.Egybabakocsittolo iatalasszonyfelreallt,hogyutatengedjenneki.Ahogyelerteazutcasarkot,slihegvefelnézett,úgyérezte,minthaaszívekihagynaegypillanatra.–Halt!–kiáltottráegykatona.Anemetszoismerosvoltesfelelmetes.Annemariemareppelegszerhallottakorabbanis,

deeddigmégsohasemszólítottákmegnémetül.Mogotte Ellen is lassıtott, aztan megallt. Messze mogottuk a kis Kirsti legorbult szajjal

igyekezettutánuk.Akatonakkettenvoltak.Ketsisak,kethidegenvizslatoszempar,negytukorfenyescsizma

alltaelahazafelevezetoutat.Annemarieafegyverekrepillantott,aztanamegalljtparancsolokatonaarcábanézett.– Miert rohansz? – kerdezte az nyersen, nagyon rossz dansaggal. Harom ev – gondolta

Annemarie – mar harom eve itt vannak az orszagban, es meg mindig nem beszelik anyelvünket.– Versenyt futottam a baratnommel – valaszolta udvariasan. – Minden penteken

futoversenyvanaziskolankban,esjoeredmenytakarokelerni,ıgyhat…–esnemfejeztebeamondatot.Nebeszéljmárannyit!–mondtamagának.Csakarraválaszolj,amitkérdeznek!Hatrasandıtott.Ellenmozdulatlanulalltajardan,nehanymeterrelmogotte.HatrabbKirsti,

megmindigduzzogva, lassankozeledettasarok fele.Egyasszonyt is eszrevett,akiaboltjaajtajábólcsendbenfigyelteőket.A magasabbik katona kozelebb lepett. Annemarie felismerte, hogy o az, akit Ellennel

Zsirafnakcsufoltakmagassaga, esszukgallerjabolkinyulo,hosszunyakamiatt.O esatarsamindigittposztoltakasarkon.

AfiatalférfiapuskatussalmegbökteegykicsitAnnemarieiskolatáskáját.– Ebben mi van? – kerdezte hangosan. A kislany a szeme sarkabol latta, hogy a boltos

csendbenvisszalépazajtóból,éseltűnikazárnyékban.–Tankönyvek…–Jótanulóvagy?–kérdezteakatona,kissécsúfondároshangon.–Igen…–Hogyhívnak?–AnnemarieJohansen.–Ésabarátnőd?Őisjótanuló?–Ellentnézteahátainogott,akinemmozdult.Annemariehátranézett,pillantásatalálkozottEllenével.Bólintottakatonának.–Jobb,mintén…–Őthogyhívják?–Ellen.–Es ez ki? – kerdezteAnnemariemelle pillantva, ahol hirtelenmegjelent amorcos kepu

Kirsti.–Akishugom–lenyult,esmegfogtaKirstikezet,deaznemengedte,sdacosancsıporetette

akezét.A katona lehajolt, es megsimogatta a kislany rovid, kocos furtjeit. Maradj nyugton! –

rimankodott magaban Annemarie, es nagyon remelte, hogy ez a makacs oteves valahogymegkapjaazüzenetet.Dehiába…Kirstielőrenyúlt,ésellökteakatonakezét–Ne!–szólthangosanakatonára.Mindkétjárőrnevetésbentörtki.–Éppolybájos,mintazénkislányom–mondtaazsiráfnyakú,márkellemesebbhangon.Annemariemegpróbáltudvariasanmosolyogni.–Na,menjetekmindnyajanhaza!Menjetek,estanuljatok.Esnerohangaljatok!Nemillikaz

rendeskislányokhoz.A ket katona elfordult. Annemarie gyorsan lehajolt,megragadta huga kezet,mielottmeg

ellenallhatottvolna,majdsietvebefordultveleasarkon.Ellenazonnalmellettetermett.Kirstitkozrefogva,szaporaleptekkel,szotlanulfolytattakutjukatanagyhazfele,aholmindketcsaladlakott.Mármajdnemhazaértek,mikorEllenvégremegszólalt,bármégmindigsuttogva.–Úgyféltem…–Énis…–suttogtavisszaAnnemarie.Amint elertek az utcajukat, mindket lany egyenesen elorenezett, a kapujuk fele. Ezt

szandekosantettek,hogyfelnekeltsekketmasikkatona igyelmet,akikezenasarkonalltakort. Kirsti azonban nem torodott ilyesmivel. Eloreszaladt, be a kapun. Szamara a katonakegyszeruen a taj reszei voltak, hiszen egesz eleteben, amıg csak vissza tudott emlekezni,szintemindensarkonottálltak,éséppolylényegtelenekvoltak,mintalámpaoszlopok.–Elmondodanyukádnak?–kérdezteEllen,miközbenfelfelékutyagoltakalépcsőn.–Mertén

nem.Édesanyámfelizgatnámagát.–Énsemmondomel.Mamavalószínűlegleszidna,amiértszaladgáltamazutcán.A masodik emeleten Annemarie elkoszont Ellentol, es folytatta utjat fel a harmadikra.

Kozben–jolsikerulthelyesıras-dolgozataragondolva–egyvidamkoszontestgyakorolgatottmagában.Deelkésett.Kirstimárotthonvolt.

–…esmeglokteAnnemarieiskolataskajat…esbelemarkoltahajamba!–Kirstibolomlottaszo,ahogykibujtapuloverebolanappalikozepen–…deennemfeltem.Annemariefelt,megEllenis,deénnem!Johansenasszonyfelemelkedettazablakmelletti fotelbol.Rosenne,Ellen edesanyja isott

ult a szemkozti fotelben. Egyutt kavezgattak, ahogy azt maskor is gyakran tettek.Termeszetesenszosemlehetett igazikaverol,deazertmegis„kavezasrol”beszeltek.AnacimegszallaskezdeteotanemvoltKoppenhagabanigazikave.Esteasem.Fuszernovenyekkelízesített,forróvizetkortyolgattak.–Mitörtént,Annemarie?MirőlbeszélKirsti?–ÉsEllen?HolvanEllen?–kérdezteRosennénirémültarccal.–Marotthon.Nemtudta,hogyitttetsziklenni.Netessekaggodni,nemtortentsemmi!Csak

azsterbrogadesarkanalloketkatonavolt.Tetsziktudni,azegyikazamagas,hosszunyaku,akiugynezki,mintegykelekotyazsiraf.–Annemariemindentelkovetett,hogyvicceslegyenéskönnyed,deakétfelnőttarcárólnemtűntelaszorongás.–Énrácsaptamakezére,ésrákiabáltam!–közölteKirsti.– Hat ez nem egeszen ıgy volt… – nyugtatgatta Annemarie az edesanyjat. – Kiszınezi a

dolgokat,mintmindig.Johansenasszonyazablakhoz lepett, es lenezettazutcara.Akornyekcsendesvolt,olyan,

mintmindig: emberek jottek-mentek, gyerekek jatszadoztak, es a sarkonkatonak alltak.AzasszonyEllenédesanyjáhozfordult:–Biztos ingerlekenyeka legutobbiellenallasi incidensekmiatt.OlvastalaDeFrieDanske-

benHillerodésNorrebrobombázásáról?BarAnnemarieugytett,minthaelmerulnetankonyveielopakolasaban,azertfulelt,estudta,

hogyedesanyjamireutalt.ADeFrieDanske*cg)*illegalisujsagvolt,amitPeterNeilsenhozottnekikneha,gondosanosszehajtogatvaeseldugvanehanyteljesenszokvanyoskonyvesujsagkozott, esmamamindigelegette,miutan o esapaelolvastak.DeAnnemarieolykorhallottaszuleiejszakaibeszelgeteseitazıgykapotthırekrol:nacikellenelkovetettszabotazsakciokrol,hadianyaggyárakbanfelrobbantottpokolgépekről.

*SzabadDániaEstudta,mitjelentazellenallas.Apaelmagyaraztaneki,mikorveletlenulmeghallottaaszot,

esrakerdezett.Azellenallasharcosaiolyandanemberekvoltak–senkisemtudtakicsodak,mertnagytitokbanmukodtek–,akikelszantanprobaltakkartokoznianaciknak.Tonkretetteka jarmuveiket, bombakat robbantottak a gyaraikban. Nagyon bator emberek voltak. Nehaelfogtákéskivégeztékőket.–Mennemkell…–szóltRosennéni,ésazajtófeléindult.–Lányok!Holnapmásfelémenjetek

aziskolába,ígérdmeg,Annemarie!ÉsEllenismegfogjaígérni!–Rendben,Rosennéni,demitszámítaz?Mindensarkonnémetkatonákállnak.–Ezekemlekeznifognakazarcotokra–mondtaRosenasszonyazajtobolvisszafordulva.–

Fontos,hogymindigcsakegyemberlegyatomegben.Egyasokkozul.Vigyazz,hogysohanelegyenokukmegjegyezniazarcodat–ezzelbecsuktamagamögöttazajtót.–Az enarcomrafogemlekezni,mama!– jelentettebebuszkenKirsti.–Mertaztmondta,

hasonlítokazőkislányára.Aztmondta,aranyosvagyok.– Ha ilyen aranyos kislanya van, akkor igazan hazamehetne hozza, jo apa modjara –

mormogta magaban Johansen asszony, mikozben megsimogatta Kirsti arcat. – Miert nemmegyvisszaasajátországába?

– Mama, van valami ennivalo? – kerdezte Annemarie, s remelte, hogy eltereli vegreédesanyjagondolataitakatonákról.–Szeljegykiskenyeret.Ésadjegydarabotahúgodnakis.–Vajjal?–kérdezteKirstireménykedve.–Nincsvaj–válaszoltaazédesanyja.–Tudodjól.–Barcsakehetnekegysutemenyt…–sohajtottKirsti–egynagy,sargasutemenyt,rozsaszın

cukormázzal.Édesanyjanevetett.–Hosszúemlékezetedvanakorodhozképest!–Máregyéve,hogysemvajunk,semcukrunk.–Ésmikorleszmegintsütemény?–Havégeaháborúnak–mondtaJohansenasszony.–Amikorelmennekakatonák.

2Kiazalovas?

–Meselj nekem,Annemarie! – kerlelteKirsti a noveret, ahogyhozzabujt a nagy agyban,

amelyenkettenosztoztak.–Egytündéreset…Annemarieelmosolyodott,ésátöleltekishúgátasötétben.–Akishableányjólesz?–EzvoltAnnemariekedvence.DeKirstimostnemetintett.– Inkabb aztmondd, amelyik a kirallyal es a kiralyneval kezdodik. Es van egy gyonyoru

leányuk…–Hát,jó.Egyszervolt,holnemvolt,voltegyszeregykirály–kezdteAnnemarie.–…ésegykirályné–suttogtaKirsti.–Ésegykirályné.Együttéltekegycsodálatospalotában,és…–ApalotátAmalienborgnakhívták?–kérdezteKirstiálmosan.–Csss…!Neszakıtsfolytonfelbe,mertıgysohanemerekavegere.Teistudod,hogynem

Amalienborgnakhívták.Valaholmessze,egyismeretlenföldönvoltezapalota.Annemarie tovabbmeselt, es kikerekıtette a kiraly, a kiralyne es az o gyonyoru leanyuk,

Kristen hercegno tortenetet. A meset megtuzdelte csodalatos balokkal, arannyal hımzettkontosokkel, esrozsaszıncukormazassutemenyekgarmadaival,mıgKirstimely,egyenleteslégzéseelnemárulta,hogyelaludt.Abbahagytaameset,vartegypercet,hatha–mintolysokszor,amikormarazthitte,hogy

húgaelszenderedett–Kirstimotyogvamegkérdezi:„Aztánmitörtént?”DeKirstimostténylegaludt. Annemarie az igazi dan kiralyra, X. Christianra es az igazi palotara, Amalienborgragondolt,Koppenhágabelvárosában,aholélt.DanialakoinagyonszerettekChristiankiralyt.Onemolyanvolt,mintamesebelikiralyok,

akik csak alltak az erkelyukon, es parancsokat osztogattak az alattvaloknak, vagyaranytronuson ulve koveteltek, hogy szorakoztassak oket, valamint megfelelo ferjetkeresgelteka lanyaiknak.Christiankiralyvalodiemberi lenyvolt,komoly,kedvesarcu fer i.Amikormeg iatalabbvolt, gyakran lehetett latni, ahogy reggelente kilovagolt a palotajabolJubeleenevulovan,esegyeduljartaKoppenhagautcait.AmikorAnnemariemegkicsivolt,anovere,Liseolykorelvitteot,hogyajardanallvaintegethessenChristiankiralynak.Nehaoisvisszaintettnekik,ésmosolygott.–Mostmar amıg elsz, buszke lehetsz –mondta egyszer Lise –,mert udvozolt teged egy

király.Annemarie elfordıtotta fejet a parnan, es a felig behuzott fuggony resen at kibamult a

szeptemberiejszakaba.Mindigelszomorodott,amikorkomoly,szeretetremeltonoverejutottaz eszebe. Probalt tehat ujra a kiralyra gondolni, aki meg mindig elt… Eszebe jutott egytortenet, amit apa nem sokkal azutanmeselt, hogyDania letette a fegyvert, es egy ejszakabejöttekanémetek,majdelfoglaltákhelyüketasarkokon.Aznapapjanakavarosbanvoltdolga.Nemmesszeazirodajatol,asarkonallt,esvarta,hogy

atmehessenatuloldalra,mikorChristiankiralyarralepdeltreggelilovaglasakozben.Azegyiksarkiőrszemegyarrajárótizenévesfiúhozfordult:–Kiazalovas?–kérdezte.Apamosolygottmagaban,hogyanemetkatonamegeztsemtudja,s igyelte,mitvalaszola

fiú.–Őamikirályunk–mondtaakatonának.–Dániakirálya.–Deholvanatestőre?–kérdezteakatona.–Estudod,mitvalaszoltnekia iu?–kerdezteapaAnnemarietol.Akkormegkicsivolt,csak

hétéves.Megráztaafejét,ésvártaaválaszt.–Afiúegyenestakatonaszemébenézett,ésaztmondta:„AzőtestőreegészDánia.”Annemariemegborzongott.Eznagyonbátorválasznaktűnt.–Igazez,apa?–kerdezte.–Igaz,amita iumondott?Apaelgondolkodott.Mindignagyon

megfontoltaaválaszait.– Igen–mondtavegul.– Igaz.Daniamindenpolgarakepes lenneaz eletetadniChristian

királyvédelméért.–Teis,apa?–Igen.–Ésamama?–Mamais.Annemariemegintmegborzongott.–Akkorénisképeslennékrá,apa.Hakell.Egy percig csendben uldogeltek. A szoba masik sarkabol a mama igyelte oket, arcan

csendesmosollyal. Akkor este, harom evvel ezelott, eppen kezimunkazott. Egy parnahuzatcsipkes szelet horgolta, Lise kelengyejehez. Lise tizennyolc eves, felnott lany volt, eppakkoriban keszult ferjhez menni Peter Neilsenhez. Mikor Lise es Peter osszehazasodtak,mamaaztmondta,AnnemarienakésKirstinekmostelőszörleszbátyja.–Apa!–szolaltmegvegulAnnemarieanagycsondben.–Nehaazontoromafejem,hogya

királymiértnemtudottmegvédeniminket.Miértnemharcoltanácikellen?–Olyankisorszagvagyunk…–sohajtottapa.–Esokolyanhatalmasellenseg.Akiralyunk

bolcsvolt.Tudta,milyenkeveskatonajavanDanianak.Tudta,haharcolna,akkorsok-sokdanemberpusztulnael,agyőzelemlegkisebbreményenélkül.–Norvégiábanharcoltak!–mutatottráAnnemarie.–Igen.Kemenyenellenalltak.–bolintottapa.–Denekikottvannakahatalmashegyeik,ahol

elrejtőzhettek.Ésmégígyisszétzúztákazországot.AnnemariegondolatbanfelidezteNorvegiat,ahogyaziskolaiterkeprolemlekezettra,fenn

Dania folott. A terkepen rozsaszınu volt. Elkepzelte Norvegia rozsaszın csıkjat okollelszétzúzva.–MostNorvégiábanisugyanúgyottvannakanémetkatonák,mintitt?–Igen–mondtaapa.– Es Hollandiaban – tette hozza mama a szoba masik vegebol –, Belgiumban es

Franciaországbanis.–DeSvédországbannem!–jelentettekiAnnemarie,ésbüszkevoltrá,hogymilyensokattud

avilagrol.Svedorszagkekvoltaterkepen,esomarlattaSvedorszagot,barmegsohasemjartott.Henriknagybacsihazamogottallva,Koppenhagatoleszakra,atnezettavızfolott–ezazEszaki-tengerKattegatnevuresze–atulpartifoldekre.–Ezigaz–mondtaapa.–Svedorszagmégszabad.Es most, harom evvel kesobb ez meg mindig igaz. De sok minden mas megvaltozott.

Christian kiraly oregszik, es tavaly sulyos serulest szenvedett, amikor leesett a lovarol, ahuseges, oreg Jubeleerol, aki oly sok reggelen vitte ot at Koppenhagan.Napokig azt hittek,

hogymegfoghalni,ésegészDániagyászbaborult.Denemhaltmeg!X.Christiankiralymegmindigelt.Lisevoltaz,akimarnemvoltkozottuk.

Az o magas, gyonyoru novere, aki ket hettel az eskuvoje elott meghalt egy balesetben. Ahálószobasarkában,afaragottkékutazóládában–Annemarieláttaaformájátasötétben–,ottvoltakosszehajtogatvaLisehorgoltszeluparnahuzatai,kezzelhımzettnyakueskuvoiruhaja,amit sohasem viselt, es az a hosszu, rebbeno szoknyaju sarga ruha, amelyet az eljegyzesiünnepségenviselt,ésamibentáncolt.MamaesapasohasembeszeltLiserol.Aladatsemnyitottakki.DeAnnemarieidorolidore

kinyitotta,amikoregyedulvolta lakasban. Ilyenkor inomanmegtapogattaLiseholmijat, esemlekezett csendes, lagy beszedu noverere, aki oly nagyon vartamar a hazassagot, s hogygyerekeilegyenek.Peter,noverevoroshajuvolegenye,aLisehalala otaelteltharomevbennemnosultmeg.

Nagyonmegvaltozott.Regenolyanvolt,minthavalobanAnnemarieesKirstividambatyjalettvolna. Orokosen bolondozott, ugratta es csiklandozta a kislanyokat. Tovabbra is gyakranbeugrott,mosolyogva,melegenköszöntöttealányokat,deáltalábansietett,ésgyorsanbeszéltMamaval es Papaval olyan dolgokrol, amiket Annemarie nem ertett. Tobbe nem enekelteazokatazértelmetlendalokat,amiktőlAnnemarieésKirstisikoltvanevetett.Ésmársohanemidőzötthosszabban.Apaismegváltozott.Sokkalöregebbnek,nagyonfáradtnakéslegyőzöttneklátszott.Azegészvilágmegváltozott.Csakatündérmesékmaradtakarégiek.– Es boldogan eltek, mıg meg nem haltak… – suttogta bele Annemarie a sotetsegbe,

miközbenhúga,hüvelykujjávalaszájában,elaludtmellette.

3HolvoltHirschasszony?

Monotonegymasutanbanperegtekaszeptemberinapok.AnnemarieesEllentovabbrais

együttjártakiskolábaéshaza,ámmostmármindigahosszabbikúton,nehogytalálkozzanakamagaskatonavalestarsaval.Kirstimogottukkoszalt,vagyeppeloreszaladt,deaketnagylanysohasemtévesztetteőtszemelől.Amamakpedigegyutt„kavezgattak”delutanonkent.Anapokerezhetoenrovidebbeklettek,

lehullottak az elso falevelek. Ideje volt a telre gondolni, s nekifogni a kesztyukotesnek.Mindenkiemlekezettazelozotelre.Koppenhagabanateliejszakakrettenetesenhidegek,esavárosbannemvolttüzelő.Ahazban lako tobbicsaladhozhasonloan, Johansenek ismegnyitottaka regikemenyt, es

felszereltekegykiskalyhat,amivel futhettek,havalahogyszenet tudtakszerezni.Akalyhanfoztek is, mert az aramkimaradas gyakori volt. Estenkent gyertyaval vilagıtottak. Ellenedesapja, aki tanar volt, akkor lett a legbosszusabb, ha dolgozatokat kellett javıtania afélhomályban.–Nnna…,lassanelkelmegegytakaro–mondtamamaegyreggel,mikozbenAnnemarie-val

rendbetettékahálószobát.– Kirsti es en meg szerencsesek vagyunk, mert telen melengetjuk egymast – mondta

Annemarie.–SzegényEllenneknincsentestvére.–Őmajdaszüleivelbújikössze,hahideglesz–mondtamamamosolyogva.– Emlekszem, amikor Kirsti kozted es apa kozt aludt. Az ejszaka kellos kozepenmindig

kimaszott, es bebujt hozzatok – mondta Annemarie, mikozben elsimıtotta a parnakat azagyon.Aztantetovanedesanyjarapillantott,mertmegijedt,hathafajdalmasnekiezazemlek.Amikor Kirsti a szulei szobajaban aludt, Annemarie meg noverevel, Lise-zel osztozott azágyon.Demamahalkanfelnevetett.–Énisemlékszem–mondta.—Mégarrais,hogynéhabepisilt.–Énaztánnem!–szólaltmegrátartianKirstiahálószobaajtóból.–Énsoha,soha…Mamamégmindignevetveletérdelt,ésegynagypuszitnyomottKirstiarcára.–Idejeelindulniaziskolaba,lanyok!–mondta,esnekialltbegombolniKirstikabatjat.–Jaj

nekem!–kialtotthirtelen.–Nezd,ezagombeppmosttortkette!Annemarie,iskolautanviddmagaddalKirstitakisboltba,aholHirschasszonycernatesgombokatarul.Nezdmeg,kaptok-eolyat,amelyikillikatöbbihezakabátján.Adoknéhánykoronát,nemkerülhettúlsokba.Igyistettek.Amabolt,aholHirschnenicernat,gombotesegyebaprosagokatarult,zarva

volt.Aredőnylelakatolva,rajtaegynémetnyelvűfelirat.Nemtudtákelolvasni.–Lehet,hogyHirschnénibeteg…–mondtaAnnemarie,miközbentovábbsétáltak.–Lattamotszombaton–mondtaEllen.–Aferjevelesa iavalvolt.Mindannyianjolneztek

ki.Vagylegalábbisaszülők.Mertafiuk…–Ellenkuncogott.Annemarieeztegykisgrimasszalnyugtazta.AHirschcsaladakozelben lakott,aket lany

gyakran talalkozott Samuellel, a iukkal. Magas, tizeneves iu volt, vastag Szemuveggel,gornyedtvallakkalesrendetlenhajjal.Bicikliveljartiskolaba.Elorehajolt,hunyorgott,mindigattol tartottak, hogy leesik a szemuvege. Most, hogy nem lehetett bicikligumit kapni,

fakerekekenzörgött,csattogottvégigazutcán.–Ésmivan,hacsakelmentekatengerpartra?–kérdezteKirsti.–Napeeersze…–mondtaAnnemariecsufondarosan–,esvittekmagukkalegynagykosar,

rózsaszíncukormázzalbevontsüteménytis.–Miertisne?–valaszoltaKirstisertodotten.AnnemarieesEllenosszeneztek.Kirstiolyan

buta.Miotaahaboruelkezdodott,senkisemjartatengerpartraKoppenhagabol.Asutemenyrol

márnemisbeszélve.Deakkor–toprengettAnnemarievisszapillantvaaboltfele,mielottbefordultakasarkon–

holvanHirschasszony?AHirschcsaládelmentvalahová.Hisz’mimásértcsuknákbeaboltot?Mamanyugtalanlett,mikormeghallottaahírt.–Biztosakvagytokbenne?–kérdeztetöbbszöris.–Majdcsaktalalunkvalaholegygombot–nyugtattaAnnemarie.–Vagylevehetunkegyeta

kabátaljáról,ésátvarrhatjukfelülre.Nemfognagyonlátszani.Deúgytűnt,mamanemakabátmiattaggódik.– Biztos, hogy nemet volt a felirat? – kerdezte. – Lehet, hogy nem neztetek meg eleg

figyelmesen.–Demama!Csakmegtudjukkülönböztetnianémetetadántól!Édesanyjukzaklatottarccalelfordult.–Annemarie,vigyazzegykicsitahugodra.Eskezddelhamozniakrumplitavacsorahoz.

Mindjártjövök.–Dehovámész?–kérdezteAnnemarieazédesanyjától.–Rosennéniékhez.Mindjártjövök.Annemarie ertetlenul nezett az anyja utan. Majd engedelmesen kiment a konyhaba, es

kinyitotta a szekrenyt, amelyben a krumplit tartottak. Mintha mostanaban minden estekrumplilennevacsorára…Annemariemarfelalombanvolt,amikorhalkkopogasthallottahaloszobaajtajan.Anyılo

ajtónátgyertyafényszűrődöttbe.–Alszol,Annemarie?–lépettazágyáhozédesanyja.–Nem.Demitörtént?Valamibajvan?–Ó,semmi.Csak…gyereegykicsitkianappaliba.IttvanPeter.Beszélniakarunkveled.Annemarieazonnalkiugrottaz agybol.Peter!Regotanemlatta ot.Esvoltvalamikulonos

abban,hogyejjeljaritt.Kulonos?Felelmetes!HiszenKoppenhagabankijarasitilalomvan,estenyolc ora utan tilos az utcan tartozkodni. Annemarie tudta, hogy Peter szamara nagyon-nagyonveszelyeseza latogatas.De orult,hogyittvan.A latogatasaimindigsietosekvoltak–ugyanmar-martitokzatosnaktuntek–,mindigszeretettPeterreltalalkozni,mertboldogabbidőkemlékétidéztefel.ÉsaszüleiisnagyonszerettékPetert.Aztmondtákróla,olyan,minthaafiuklenne.Mezıtlab atszaladt a nappaliba, es Peter karjaba ugrott. A iatal fer i arcon csokolta, es

megborzoltahosszúhaját.–Megintnőttél,miótanemláttalak–mondta.–Mikorhagyodmárabba?Annemarienevetett.– Mult penteken megnyertem az iskolai futoversenyt –, ujsagolta buszken. – Hol voltal?

Hiányoztál!–Nagyonelfoglalamunkam–magyaraztaPeter.–Nezdcsak!Hoztamnekedvalamit.Es

egyetKirstinekis–azsebébenyúlt,éskétkagylótnyújtottát.–Nektek,mamaésapa,valamihasznosabbathoztam.Kétüvegsört!Töltöttek,koccintottak.Aztánapaelkomorodott.–Annemarie!Peteraztmondja,hogyanémetekbezáratjákazsidókboltjait…– A zsidok boltjait? – ismetelte Annemarie. – Hirsch asszony zsido? Ezert zartak be a

gombosboltotis?De…demiért?Nemértem…Peterelőrehajolt.– Mi sem ertjuk. Valamiert uldozik a zsido embereket. Mar sok megszallt orszagban

megtortentez, amimostnalunk. Itt vartakegydarabig…hagytakminketmegnyugodniegykicsit.Demostúgytűnik,ittiskezdik…–Dehatmitarthategyilyenbolt?Hirschasszonyolyankedvesneni.MegSamuelis,akiegy

tokfej,desohanembantanasenkit.Hogyanistudna,hiszenaliglatavastagszemuvegevel!Eshanemárulhatjákagombjaikat,mibőlfognakmegélni?–Abarátokmajdgondoskodnakróluk…–mondtamamalágyan.–Ezértvannakabarátok.Annemarie bolintott. Mamanak termeszetesen igaza van. A baratok meg a szomszedok

elmennek majd a Hirsch csalad otthonaba, visznek nekik halat, krumplit, kenyeret, meggyógynövényeketateához.Valahogymeglesznek,amígújramegnyithatjákaboltjukat.Aztánhirtelenfelegyenesedettaszékében,saszemeielkerekedtek.–Mama!Apa!Rosenékiszsidók!Szüleikomorésfeszültarccalbólintottak.–MadelutanbeszeltemRosennenivel,miutan elmondtad,mi tortent abolttal –mondta

mama.–Őmártudta,deszerinterájukeznemleszhatással.Annemarierögtönmegértette,miregondolRosenasszony.Hátpersze!–Rosenurnaknincsboltja,otanar.Egyegesziskolatnemzarhatnakbe!Vagyigen?–kerdo

szemmelnézettPeterre.–SzerintemRosenékneknemesikbajuk–mondtaőis.– De te azert csak vigyazz a baratnodre! Es tartsatok tavol magatokat a katonaktol!

Édesanyádelmondta,mitörténtveletekazOsterbrogadén.Annemariemegborzongott.Márszinteelisfelejtetteazesetet.– Nem volt semmi kulonos. Szerintem csak unatkoztak, es kerestek valakit, akivel

beszélgethetnek.Édesapjáhozfordult:–Apa,emlékszel,mitmondottafiúakatonának?HogyegészDániaakirálytestőre.–Persze,hogyemlékszem–mondtaédesapja–,aztnemlehetelfelejteni.–Mertenazthiszem–mondtaAnnemarielassan,unnepelyesen–,mostazsidoktestorenek

iskelllennünk.Mindendánnak.–Leszünkis!–válaszoltaapa.Peterfelállt.–Mennemkell–mondta.–Ésneked,Hosszúláb,márrégágybanlenneahelyed!Kesobb az agyaban, a hugameleg kis testemellett, Annemarie-nak tovabbra is az jart a

fejeben, amit edesapja harom evvel korabban mondott. Hogy minden dan meghalna akiralyert.Sakkor,hetevesen, lelkesenmondta: o is.Mosttızeves.Esnemcsaka labai lettekhosszabbak,azeletrolisegyretobbettud.Hamostmondja,hogyEllen,Ellenszulei,esDaniaösszeszsidóemberénektestőrelesz,azmárkomolyabbdolog.Detenyleghajlandolennemeghalni,hogymegvedjeoket?Igazan?Annemarievoltannyira

oszinte, hogy ott, a sotetben beismerjemaganak: azert nem olyan biztos a dolgaban,mint

hétéveskirályitestőrként.Megborzongott. Aztan feljebb huzta a takarot, es probalt megnyugodni. Az elet nem

tundermese. Miert is kellene valaki masert felaldoznia az eletet? Az ilyesmi inkabb asarkanyololovagokvilagabanfordulelo.NemahetkoznapiDaniaban.Igen,igen…Ittvannakakatonák,ezigaz.Ésnéhaelfogjákazellenállásbátorharcosait.Deazatlagemberek,mintok esRosenek?Annemarieazejszakaicsendben,apaplanalatt,

beismerte maganak, hogy orul, hogy atlagember, akinek soha nem kell halalmegvetobátorságottanúsítania.

4Hosszúleszazéjszaka

Mıg mama es Kirsti elmentek bevasarolni, Annemarie es Ellen a nappali padlojan

heveresztek,smamaregikepesujsagaibolvagtakkiababakat.Apapırholgyeknekregimodifrizurai es ruhai voltak, es a lanyok mama legkedvesebb konyvebol, azElfújta a szélbőlválasztottakneveketnekik.–Gyere,Melanie!–mondtaAnnemarie,mikozbenbabajatvegigsetaltattaaszonyegszelen.

–Öltözzünkátabálra!– Rendben, Scarlett, jovok – valaszolta Ellen, egy elokelo holgy hanghordozasaval.

Nagyszeruen csinalta, nem veletlenul kapta oly gyakran a foszerepet az iskolaiszíndarabokban.KinyıltazajtoesKirstiduborgottbekonnyaztatta,dacosarccal.Otmamakovette.Latszott,

hogyőtisfeldúltavalami.Dühösencsapottleegydoboztazasztalra.– Nem! – hadart Kirsti. – Soha, de soha nem fogom hordani! Meg akkor sem, ha ezert

megvernekvagydutyibadugnak.Akkorsem!–ismételtemeganyomatékkedvéért.Annemariekuncogott,éskérdőnnézettédesanyjára.Johansenasszonyfelsóhajtott.–ÚjcipőtvettemKirstinek–magyarázta.–Arégitmárkinőtte.–Uristen,Kirsti! – csapta ossze a kezet Ellen. –Barcsak az en anyukamvennenekem uj

cipőt.Imádomazújholmikat,ésolyannehezenkapnimanapságbármitisaboltokban.–Nemugy,haahalboltbamesz!–bombolteKirsti.–Dealegtobbanyanemhordatnaronda

halcipőtalányával!–Kirsten…–szoltmamaengesztelohangon.–Teistudod,hogynemhalboltvolt.Esmeg

szerencse,hogyegyáltalántaláltunkcipőt.Kirstiszipogott.–Mutasdcsakmeg,mama!–huppogott.–MutasdmegAnnemarie-nak esEllennek,hogy

milyencsúnya.Mama kinyitotta a csomagot, es kivett belole egy par lanykacipot. Felmutatta, es Kirsti

undorodvaelfordult.– Tudjatok, rendes bort mar nem lehet kapni. – magyarazta mama. – De okos emberek

kitalálták,hogyanlehethalbőrbőlcipőtkészíteni.Szerintemnemisolyannagyoncsúnya.Annemarie esEllenmegnezteahalbor cipot.Annemarieakezebevette, esmegvizsgalta.

Furcsan nezett ki, latni lehetett a halpikkelyeket. De cipo volt, es a huganak cipore voltszüksége.– Nem olyan rossz ez, Kirsti –mondta egy kicsit fullentve. Ellen a parmasik felet fogta

kézbe.–Tudod–mondta–,csakaszínecsúnya.–Zöld!–kapottaszónKirsti.–Soha,desohanemveszekfelzöldcipőt!– Otthon, a lakasunkban – mondta Ellen – edesapamnak van egy uveg, a feketenel is

feketébbtintája.Jobbantetszeneneked,hafeketelenneacipőd?Kirstiösszeráncoltaahomlokát.–Lehet…–mondtavégül.–Akkorjó–mondtaEllen.–Ma,haanyukádmegengedi,hazaviszemacipődet,ésmegkérem

édesapámat,hogyfessebenekedfeketéreatintájával.

Mamafelnevetett.–Eznagyszerűötlet!Mitgondolsz,Kirsti?Kirstieltűnődött.–Kiistudjafényesíteni?–kérdezte.–Aztakarom,hogyfényeslegyen.Ellenbólintott.–Akkor jo–egyezettbeleKirsti is.–Deeskudjetekmeg, ıgynemmondjatokelsenkinek,

hogyhalbol van. –Ket ujjalmegfogta az uj cipojet, esmegveto ajakbiggyesztessel a szekrehelyezte.Aztánérdeklődveapapírbabákranézett.–Enisjatszhatok?–kerdezte.–Kaphatokegybabat?–AzzalleguggoltAnnemarieesEllen

melléapadlóra.–Hatpersze!–mondtaAnnemariekedvetlenul.Olyanjo lettvolna,hasokkalkisebbhuga

nem avatkozik bele a jatekukba. De mit lehet tenni? A lakas kicsi, es mama mar sokszormegszidta,hakirekesztetteKirstitajátékból.Odaadotthátegykivágottfigurát.–AzElfújtaaszéltjatsszuk.MostMelanieesScarletteppbalbakeszulnek.TelehetszBonnie,

Scarlettlánya.Kirstiboldogantáncoltattaababájátfel-alá.–Bálbamegyek,bálbamegyek!–Kislanyoknemjarnakbalba!– tiltakozottEllen.Menjunk inkabbmashova.Menjunkela

Tivoliba!– A Tivoliba?! – nevetett Annemarie. – Hiszen az itt van, Koppenhagaban! Mintha nem

tudnád,hogyazElfújtaaszélAmerikábanjátszódik!–Tivoli!Tivoli!Tivoli!–énekelteKirsti,éskörbeforgattaababáját.–JatekbolScarlettismehetaTivoliba–oldottamegEllenahelyzetet.–LegyenaTivoliotta

szeknel! Gyere Scarlett, elmegyunk a Tivoliba tancolni, es megnezzuk a tuzijatekot! Lehet,hogy lesznek ott jokepu iuk is. Hozd a csacska kislanyodat, Bonnie-t is, o majd felulhet akörhintára.Annemariekuncogvaa szek fele setaltatta a Scarlettbabat. ImadtaaTivolitKoppenhaga

szıveben.Regebbengyakranjartottaszuleivel,amikormegkislanyvolt.Emlekezettazenere,es a fenyes, szınpompas lampakra, a korhintara es a fagylaltra, es kulonosen a varazslatostűzijátékra.–Legjobbanatűzijátékraemlékszem–mondtaEllennek.–Énis–mondtaKirsti.–Arraénisemlékszem.–Persze, lattad…–gunyolodottAnnemarie.–Teaztmegnemlathattad.ATivolimarreg

zárvavan,anémetekleégették.–Deigenislattamatuzijatekot!–mondtaKirstiellensegen.–Aszuletesnapomon.Ejszaka

felebredtem,eshallottamadurranasokat.Esfenyeketlattamazegen.Mamaaztmondta,hogytűzijátékvanaszületésnapomalkalmából!Annemariemartudta,Kirstimiregondol.Azonazejszakan,csakegyhonapjaennek,magais

felebredt, esmegremult a robbanasok zajatol. A delkeleti eg langokban allt, esmama azzalnyugtattamegakicsit,hogytűzijátéknakhazudtaafélelmetesjelenséget.Amasnapestiujsagleırtaaszomoruigazsagot.Adanokelpusztıtottaksajathadi lottajukat,

nehogyanémetekkezérekerüljenekacsatahajók.–Marnemakarokjatszani,Ellen–mondtahirtelenAnnemarie,espapırbabajatazasztalra

tette.

– Nekem is haza kell mennem – valaszolta Ellen. – Segıtenem kell Mamanak takarıtani.Csütörtökönleszamiújévünk.–Ezthogyérted?–kérdezteKirsti.–Hogyhogyatiétek?– Ez a zsido ujev. Ezert a mienk. De ha akarsz, Kirsti, majd atjohetsz hozzank, es

megnézheted,ahogymamameggyújtjaagyertyákat.Annemarie-t es Kirstit gyakran meghıvtak, hogy megnezzek, ahogy Rosen neni pentek

estenkent – a szombat bekoszontevel – meggyujtja a gyertyakat. Ilyenkor kendot kotott afejere,eskulonlegesimatmondottegykulonosnyelven.Annemariecsendesenalltes igyelt,esmegKirstiis–akinekaltalabanbenemalltaszaja–nyugtonmaradt.Nemertettekaszavakjelentését,deérezték,hogyezazalkalomvalahogykülönleges.–Jó,átmegyünk!–vágtaráKirsti.–Azújfeketecipőmleszrajtam.Ámezalkalommalmásképpentörtént.Csütörtökreggel,iskolábamenet,Annemarieéshúga

meglatta Roseneket, ahogy kora reggel, unneplobe oltozve a zsinagoga fele tartottak.AnnemarieintegetettEllennek,akijókedvűenvisszaintett.–DejóEllennek…–sóhajtottAnnemarie–nemkelliskolábamennie.– De biztos, hogy nagyon-nagyon csendben kell ulnie, ahogy nekunk a templomban –

mutatottráKirsti.–Ésaznemvalamimókás.Aznap delutan Rosen asszony kopogott be Johansenekhez, de nem jott be a lakasba. A

kislanyok hallottak, hogy anyjuk es Rosen neni sietos, feszult hangon beszelgetnek azeloszobaban.Amikormamavisszatert, igyekezettvidamnakmutatkozni, ama tekintetebenottbujkáltafeszültség.– Lanyok, biztos orulni fogtok. Ma este atjon hozzank Ellen, es itt alszik. Nehany napig

vendégüllátjukőt!Kirstitapsoltörömében.–Demama!–mondtaAnnemarieertetlenul.–Hiszenmostvanazujevuk!Otthonakartak

megunnepelni!Ellenaztmeselte,hogyedesanyjanaksikerultegycsirketszereznie,amireegyévenemvoltpélda!–Megvaltoztaka terveik– feleltemamaszokatlanulkurtan. –Rosenbacsi esRosenneni

elutaznakarokonaikhoz.Ellennemmehet,aziskolamiatt.Na,ugorjunkneki,eshuzzunkfrissagynemut! Kirsti, ma este a mi agyunkban alhatsz! Hagyjuk a nagylanyokat magukbanviháncolni!Kirstinekígyelsőhallásranemigentetszettazötlet.–Mamaegykulonlegestortenetetfogmeselnineked–probaltaedesanyjamegelozniavitat.

–Egykülönlegeset,Csakneked.–Egykirályról?–kérdezteKirstimegbékélve.–Egykirályról,haakarod–válaszoltamama.–Hátjó,akkorrendben.Dekellegykirálynéis…Rosen asszony atkuldte a csirket Johanseneknek, am a hangulat nem volt a csodalatos

vacsorahoz illo. Ellen csondben uldogelt. Szomorunak tunt.Mama es apa igyekezett ugyanvidamdolgokrolbeszelni,deezmit semsegıtett.Rajtuk is latszott,hogyaggodnak, es ezagyerekekre is atragadt. Csak Kirsti nem erzekelte a feszultseget az asztal korul. Frissenfeketérefestett,éskifényesítettcipőjében,lábátlógázvacsacsogott,kacarászott.–Makoranlefekszunk,aprosag!–jelentettekimamaamosogatasutan.–Hosszuleszamaz

a tortenet a kiralyrol es a kiralynerol, amit ıgertem neked. – Ezzel eltunt Kirstivel ahálószobában.

–Mitortent?–kerdezteAnnemarie,mikoroesEllenegyedulmaradtapavalanappaliban.–Érzem,hogyvalamirossz.Apaarcamégjobbanelkomorult.– Barcsak megovhatnalak benneteket, gyerekeket, ettol a tudastol… – mondta halkan. –

Ellen,temártudod.MostelkellmondanunkAnnemarie-nakis.Lányáhozfordult,ésgyöngédenmegsimogattaahaját.– Ma reggel a zsinagogaban a rabbi elmondta a gyulekezetnek, hogy a nacik elvittek a

zsinagógalistáit.Nevekkel,címekkel.TermészetesenRosenékisrajtavannakazonalistán.–És…mirekelleneknekikazokanevek?–Leakarjaktartoztatniazosszesdanzsidot.Elakarjakhurcolnioket.Eskonnyenmeglehet,

hogymármaesteértükjönnek.–Mégmindignemértem.Hováakarjákvinniőket?Édesapjamegráztaafejét.–Nemtudjuk,hova,esafelnotteksemertik,miert.Kitelepıtesrolbeszelnek.Megaszotsem

értjükigazán.Csakazttudjuk,hogyezvalamirossz,veszélyesdolog,ésnekünksegítenikell.Annemariemegdobbent.Ellenrenezett, esazt latta,hogy legjobbbaratnojecsendbensır.

–HolvannakEllenszülei?Segítenünkkellnekikis!–Nemvallalhattukmindharmukat.Haanemetek atkutatnaka lakasunkat,haromembert

nemtudnankelrejteni.EllenszuleinekPetersegıtett.Megmisemtudjuk,hovavitteoket.Sot,Ellensemtudja.Debiztonságbanvannak.Ellenhangosanfelzokogott,éskezébetemettearcát.Apaátkaroltaőt.– Biztonsagban vannak, Ellen. Es hamarosan megint talalkozni fogsz veluk. Ugye, hiszel

nekem?Ellenkistétovázásutánbólintott,ésmegtörölteaszemét.– De apa! – nezett korul Annemarie a keves butorral berendezett kis lakasban. – Azt

mondtad,hogyelfogjukbújtatniőt.Hogyan?Hovatudnaelbújni?Apaelmosolyodott.–O,eznagyonegyszeru.Ugylesz,ahogymamamondta:egyuttfogtokaludni,kuncoghattok,

beszélgethettek,éselmondhatjátokegymásnakatitkaitokat.Éshabárkijön…–Kicsodák?–vágottközbeizgatottanEllen.–Katonák?Mintazokottasarkon?–Nemhiszem,hogybarkiisjonne.Desosemartfelkeszulnira.Amhamegis…akarkatonak,

akkortikettentestverekvagytok.Remelem,egyikotokneksemesikmajdnehezere,hogyeztmondja.Apa felallt, es az ablakhoz lepett. Felrehuzta a csipkefuggonyt, lenezett az utcara. Kint

sotetednikezdett.Hamarosanbekellmajdhuzniaztateljesenatlatszatlan,feketefuggonyt,amimindendanlakasablakarafelvoltszerelve.Ejszakaraazegeszvarostteljesenelkellettsötétíteni.Szeptemberutolsóéjszakájaközeledett.–Mostmenjetek, esbujjatokbeleahaloingeitekbe.Hosszu leszezaz ejszaka.–Azzalapa

mindkettojuketatkarolta,esmegpusziltaafejukbubjat:Annemarieszokehajat,esEllensotet,copfbafontfürtjeit.–Neféljetek!Örülök,hogymaestemegintháromlányomvan.

5Kiazasötéthajú?

–Éshamegisjonnek?–kerdezteEllenidegesenmarahaloszobaban.–Edesapadszerint

nemfognak–nyugtattamegmagátrögtön.–Persze,hogynem!–tetteakezetbaratnojevallaraAnnemarie.–Mindigcsakijesztgetnek.

Ezekakatonákimádjákfenyegetniazembereket.– Egyebkent, ha eljonnenek – mondta most mar kicsit felengedve Ellen –, legalabb

gyakorolhatnamegykicsitaszıneszkedest.Azert…annakorulnek,hakicsitmagasabblennek.Legalábbennyivel–ésEllenlábujjhegyreállt.Márnevetniistudott.–Remeküljátszottadazéjkirálynőjét–mondtaAnnemarie.–Színésznőnekkénelenned.–Edesapaminkabbaztszeretne,hogytanarlegyek.Szerinteovealegszebbhivatas.Azert,

hamegtudnamgyozni,elengedneszıniiskolaba.–Ellenmegint labujjhegyre allt, eskarjavalfenseges mozdulatot tett. – En vagyok az ej kiralynoje – szavalta dramaian. – Az ejszakaúrnője!–Mostinkábbezzelpróbálkozz:LiseJohansenvagyok–javasoltaAnnemariekuncogva.–Ha

aztmondanádanáciknak,hogytevagyazéjkirálynője,akkormárvinnénekisadiliházba.Ellenkimozdultszínésznőipózából,éslábaitmagaaláhúzvaleültazágyra.–Biztos,hogynemjönnekide?Mitgondolsz,temitgondolsz?Annemariemegráztaafejét.–Akövetkezőegymillióévbennem–válaszolta,ésfelvetteahajkeféjét.Alanyokegyszerrecsaksuttognikezdtek.Hogymiert,maguksemtudtak.Hiszenapameg

mondtais,hogycsakvihorásszanak,beszélgessenekténylegúgy,mintkétgondtalantestvér.Ahálószobaajtajaiscsukvavolt.Deezazéjszakavalahogymásvolt,mintatöbbi.Suttognikellett.–Hogyanhaltmegatestvered,Annemarie?–kerdeztehirtelenEllen.–Emlekszem,amikor

tortent. Es emlekszem a temetesre is – ez volt az egyetlen alkalom, amikor evangelikustemplombanjártam.Desohanemmondtasenki,hogymitörtént.–Ensemtudompontosan–vallottabeAnnemarie.–Peterrelvoltvalahol, esaztan jotta

telefon,hogybalesettortent.Mamaesapaberohantakorhazba–emlekszel,anyukadjottat,hogy vigyazzon ram es Kirstire. Kirsti mar aludt, kicsi volt meg. De en fennmaradtam, esanyukaddaleppanappalibanvoltunk,amikoraszuleimhazaertekazejszakakelloskozepen.Ésmegmondták,hogyLisemeghalt.–Arraisemlekszem:esettazeso–mondtaEllenszomoruan.–Megmasnapreggelisesett,

amikormamaelmondtanekem.Mamasırt,esazesomiattugytuntnekem,minthaazegeszvilágsírna.Annemarie megfesulte hosszu hajat, es atadta hajkefejet legjobb baratnojenek. Ellen

kibontottaacop jait,felemeltesotethajatanyakabanviseltvekonyaranylancrol,amelyenegyDávid-csillagfüggött,éskefélnikezdtegöndörfürtjeit.–Azthiszem,reszbenazesomiatttortent.Aztmondtak,hogyelutotteegyauto.Gondolom,

csuszosvoltazut,essotetedett,lehet,hogyasoforegyszeruennemvetteeszreot–folytattaAnnemarie az emlekezest. – Apa nemcsak szomoru volt, de duhos is. Egyik kezet okolbeszorította,amivelamásiktenyerétpüfölte.

Bebujtak egymas melle a szeles agyba, es felhuztak a takarokat. Annemarie elfujta agyertyát,ésfélrehúztaasötétfüggönyt,hogyanyitottablakonátbejöjjönegykislevegő.–Latodaztakekladatasarokban?–kerdezte,esarramutatottasotetben.–Liseegycsomo

holmija van benne. Meg az eskuvoi ruhaja is. Azota nem nyult hozza senki, hogy Lise itthagyottbennünket.– Ez a legrosszabb dolog a vilagon… – suttogta Ellen… – ha valaki ilyen iatalonmeghal.

Nagyonfajna,haanemetekelvinnekacsaladomat,esvalaholmasholkeneelnunk.Demegazsemlenneolyanrossz,mintmeghalni.Annemarieodahajolt,ésmegölelteEllent.– Nem fognak elvinni – mondta. – Sem teged, sem a szuleidet. Apa megmondta, hogy

biztonságbanvannak,ésőmindigigazatmond.Teisbiztonságbanvagyittvelünk.Meg egy darabig pusmogtak a sotetben, de a sustorgast egyre gyakrabban asıtasok

szakítottákmeg.AztánEllenelhallgatott,befeléfordult,ésegypercmúlvamáraludt.Annemarieazablakonatazegetbamulta, esegyfaagat,amely inomanrezgettaszelben.

Mindenismerosesmegnyugtatovoltkorulotte.Aveszelymarcsakkepzelgesnektunt,minthacsupankısertethistoriathallottvolnaaziment,amikkelgyerekekriogatjakegymast.Hiszenittvan a sajat otthonaban, szulei ott alszanak a szomszed szobaban, es legjobb baratnojemellette…Ásított,éslehunytaaszemét.Sötétvoltmég,amikorhirtelenarraébredt,hogydörömbölnek.Annemariecsendesenkinyitottaahálószobaajtaját,éskilesett.Latta,hogymamaesapahaloruhabanmozgolodnak.Mamaegogyertyattartottakezeben,

aztan felkapcsolt egy lampat. Olyan reg nemmertek hasznalni a szigoruan adagolt villanytsotetedes utan, hogy a szoba vilagossaga szinte elkapraztatta Annemarie-t. Latta, hogyédesanyjaönkéntelenülafeketefüggönyökrepillant,vajonelőírásszerűenbevannak-ehúzva.Ellenkerekrenyíltszemekkelültfelazágyban.Apakinyitottaabejáratiajtót.–EzaJohansenlakás?–tettefelakérdéstegyerős,mélyhang,rettenetesdánkiejtéssel.– A nevunk ki van ırva az ajtora, es ugy latom, van zseblampajuk – valaszolt apa. – Mit

akarnak?Valamibajvan?–Ugytudom,Johansenur–mondtamergesenakatona–,magukbarativiszonybanvannak

aszomszédcsaláddal.–Igen,SophyRosenabaratnom–mondtahalkanmama.–Lenneszıveshalkabbanbeszelni,

kérem.Agyerekekalszanak.– Akkor legyen olyan kedves megmondani, hol vannak Rosenek! – folytatta a katona,

semmivelsemkisebbhangerővel.–Gondolom,otthonvannakésalszanak.Végülis,hajnalinégyóravan–mondtamama.Annemariehallotta,hogyakatonasietosleptekkelatvaganappalin,akonyhafele.Azajto

keskeny,ezustosresenatlattaazegyenruhasfer it,pisztolytaskavalazoldalan,amintmegallakonyhaajtóban,ésbefelélesamosogatóirányába.Egymásiknémethanghallatszott.– A Rosen lakas ures. Eszunkbe jutott, hogy esetleg jo barataiknal, Johanseneknel

vendégeskednek.–Nos–mondtaapakisse elmozdulva, es eppenAnnemarie szobajanakajtajaele allt, ıgy

lányacsakahátátláthatta–,mintlátják,tévedtek.Senkisincsittacsaládomonkívül.– Remelem, nincs kifogasa, ha korulnezunk. – A hang metszo volt es hideg. A latszolag

udvariasformanemkérdésttakart.–Kerem,neebresszekfelagyerekeimet–kertemamaismet.–Nemszuksegesmegijeszteni

akicsiket.Asulyos, csizmas labak atdongettekamasikhaloszobaba.Kinyıltegyszekrenyajto,aztan

hangoscsattanássalbecsapódott.Annemariehalkanbecsuktaszobájaajtaját.Asötétbenazágyhozbotladozott.–Ellen–suttogtasürgetően.–Veddleanyakláncodat!Ellen a nyakahoz kapott. Elkeseredetten probalta kiakasztani az apro kapcsot. Az eles

hangokésanehézlépteknemhalkultakazajtótúloldalán.– Nem tudom kinyitni – suttogta Ellen ketsegbeesve. – Soha nem veszem le. Nem is

emlékszem,hogyankellkinyitni!Annemariehangothallottközvetlenazajtótúloldaláról.–Ittmivan?–Csss–hallottákAnnemarieédesanyját.–Azalányaimhálószobája.Alszanak.– Maradj nyugton, Ellen! Ez fajni fog. – Megragadta a kis aranylancot, teljes erejebol

megrantotta,esleszakıtotta.Ebbenapillanatbanazajtokinyılt,esfenyarasztottaelaszobat.AláncottlapultAnnemariemarkában.Alányokrémültennéztekaszobábalépőháromnácitisztre.Az egyik egy zseblampaval korbevilagıtotta a szobat. A ruhasszekrenyhez lepett, es

belenezett.Aztanegykezmozdulattal a foldre soport egycsomokabatot, es egy torulkozot,amiafalbavertszögekenlógott.Semmimasnemvoltaszobaban,kiveveegy iokosszekrenyt,adıszeskekladatasarokban,

es egy kis hintaszeket, amelyben Kirsti babai hevertek. A zseblampa fenysugara mindentegyenkéntletapogatott.Atisztvégülazágyfeléfordult.–Felkelni!–parancsolta.–Gyertekide!Aketlanyremegvefelkeltazagybol,esazajtoban

állómásikkétkatonamellettelhaladvaanappalibament.Annemariekorulnezett.Ezekazegyenruhasokkulonboztekazoktol, akikazutcasarkokon

alltak.Azutcaikatonakjobbara iatalokvoltak,esAnnemarie-nakeszebejutott,ahogyaZsirafegypillanatraelhagytakeményálarcát,ésrámosolygottKirstire.Ezekafer iakidosebbekvoltak,esarcuklangoltaduhtol.Szuleiegymasmellettalltak,arcuk

feszültvolt.Kirstinemvoltsehol.Hálaistennek,Kirstimindentképesátaludni.–Anevetek?–meredt rajuka tiszt. –Annemarie Johansen.Eseza testverem…–Csend!

Haddbeszéljenőmaga.Aneved?–MetszőpillantástvetettEllenre.Ellennyeltegyet.–Lise–mondta,ésmegköszörülteatorkát.–LiseJohansen.Atisztfenyegetőenbámultaőt.–Na–mondtamamahatarozotthangon.–Mostmarlattak,hogynemrejtegetunksenkit.

Végrealudhatnaktovábbagyerekeim?Atisztrásemhederített.HirtelenbelemarkoltEllenhajába.Ellenmegvonaglott.Atisztgúnyosannevetett.–Azegyikszokegyerekeaszomszedszobabanalszik.Esittvanezaszokelanya…–mondta

fejevel Annemarie fele intve. – Honnan vette ezt a sotet hajut? – Ellen egyik hajtincsetcsavargatta.–Egymásikapától?Apostástól?Apaelőrelépett.– Ne beszeljen ıgy a felesegemmel! Engedje el a lanyomat, vagy feljelentem ezert a

bánásmódért.

–Vagyvalahonnanmáshonnan?–folytattaatisztmegvetőmosollyal.–Rosenéktől?Egypillanatigsenkisemszolt.AztanAnnemarieremultenlatta,hogyedesapjahirtelenakis

konyvespolchozlep,esleveszrolaegykonyvet.Acsaladifenykepalbumottartottaakezeben.Gyorsanátpörgettealapokat,aztánkitépettháromfényképetháromkülönbözőoldalról.Odaadtaőketanémettisztnek,akielengedteEllenhaját.–Megnézhetimindháromlányomat,anevükrávanírvaaképekre–mondtaapa.Annemarieazonnaltudta,melyikkepeketvalasztottaki.Azalbumbansokfotovolt,jobbara

eletlenek,aziskolaiesemenyekrolesaszuletesnapizsurokrol.Ezeketapakeszıtette.Devoltbenne mindharom lanyrol egy fenykepesz altal keszıtett portre is, egeszen aprocsecsemőkorukból.Mamaaképekaljárafinomkézírásávalráírtaanevüket.JegesborzongassalAnnemariearraisrajott,hogyapamiertteptekioketazalbumbol.Mert

alapaljan,akepalatt,mindenuttszerepeltadatum.EsazigaziLiseJohansenhuszonegyevvelezelőttszületett.–KirstenElisabeth–olvastaatiszt,Kirsticsecsemokorifenykepetnezve.Hagytaakepeta

földreesni.–Annemarie…–olvastaezután,ésledobtaamásodikképetis.– Lise Margrete – olvasta vegul, es egy hosszu pillanatig renduletlenul bamult Ellenre.

Annemarie felidezte a kepet: a kerek szemu babat nekitamasztottak egy parnanak, picikekezebenegyragokarikattartott,meztelenlabakilatszottahımzettruhacskaszegelyealol.Avékonykahajfürtök…sötétek…Istennekhála…Atiszteztakepetisapadloraejtette.Aztanmegfordult, eselhagytaalakast.Aketmasik

katonaszónélkülkövette.Apaelőrelépett,ésbecsuktamögöttükazajtót.Annemarie elengedte szorosan osszezart jobb kezenek ujjait, amely meg mindig Ellen

nyakláncátmarkolta.ADávid-csillagmintázatanyomothagyottatenyerében.

6Jóazidőahalászathoz?

–Ki kell gondolni, mit tegyunk – mondta apa. – Most mar gyanakodnak. Hogy oszinte

legyek,azthittem,hogyhaegyaltalanidejonnek,esremeltem,hogynemteszik,akkoriscsakkörbepillantanak,látják,hogynincshelyünk,hogybárkitiselbújtassunk,ésmárelismennek.–Sötéthajamvan–motyogtaEllen.–Attólkezdtekgyanakodni.MamamegfogtaEllenkezét.–Gyonyoruhajadvan,Ellen!Eppolyan,mintamamadnak–mondta.–Sosesajnald!Hu,de

jo,hogyapanakolyangyorsaneszebejutottakafenykepek!Esmilyenszerencse,hogyLise-neksötéthajavoltkisbabakorában!Késeibbszőkültcsakki,valamikorkétéveskorában.–Ésközte–tettehozzáapa–egyideigkopaszvolt!EllenésAnnemariemegkíséreltegymosolyt.Félelmükenyhültegykeveset.Matortentmegeloszor,ebredtrahirtelenAnnemarie,hogymamaesapaLise-rolbeszelt.

Hároméveelőször.Odakintvilágosodnikezdett.Johansenasszonykimentakonyhába,ésfeltettegyteátfőzni.–Mégsosemkeltemfelilyenkorán–mondtaAnnemarie.–Elfogunkaludniaziskolában!Apaelgondolkodvadörzsölgetteazállát.–Azthiszem,nemvallalhatjukakockazatot,hogymaiskolabakuldjunktiteket–mondta.–

Lehetséges,hogyazsidógyerekeketaziskolákbaniskeresik.–Nemenjekiskolaba?–kerdezteEllenelkepedve.–Aszuleimmindigaztmondtak,hogya

tanulásalegfontosabbdologavilágon.Bármiistörténjen,tanulnomkell.–Ezcsakegykisszunet lesz,Ellen.Mostabiztonsagoda legfontosabb.Ezzelaszuleid is

egyetertenenek. Inge? – Apa kikiabalt mamanak a konyhaba, aki bejott, kezeben egyteáscsészével,arcánkérdőpillantással.–Igen?–ElkellvinnunkalanyokatHenrikhez.Emlekszel,mitmondottPeter?Azthiszem,majottel

azideje,hogyelmenjünkatestvéredhez.Johansenasszonybólintott.–Igazadvan.Demajdénviszemelőket.Nekeditthonkellmaradnod.–Maradjakitthon?!Szósemlehetróla.Nemmégyelgyedülilyenveszélyesútra.Mamaegyikkezétapakarjáratette.– Biztonsagosabb, ha csak en megyek a lanyokkal. Kevesbe gyanakodnak egy nore es a

gyerekeire.Dehafigyelnekminket…halátják,hogymindannyianelmegyünk?Hatudjak,hogyuresalakas,eshogytenemmeszmareggelbeazirodadba…Abbolnagybaj

lehet.Mama nagyon ritkan vitatkozott Apaval. Annemarie igyelte edesapja arcat, ahogy

viaskodottmagában.Végülbizonytalanulbólintott.–Összecsomagoloknéhányholmit–mondtamama.–Hányóravan?Apaazórájáranézett.–Mindjártöt–mondta.–Henrikmégotthonvan.Ötórakörülszokottindulni,hívdfel!Apaatelefonhozlépett.Ellennemértette.

–KiazaHenrik?Hogylehet,hogyhajnaliötkormegyelhazulról?–kérdezte.Annemariefelnevetett.–Oanagybatyam, edesanyambatyja.Eshalasz.Ahogymindenhalasz, o isnagyonkoran

indul dolgozni, a hajoja napkeltekor fut ki. O, Ellen… – folytatta. – Nagyon fog neked otttetszeni. Ott eltek a nagyszuleim.Mama esHenrik bacsi ott nott fel. Olyan gyonyoru, ott avízparton.Hamegállszarétszélén,láthatodSvédországot!Fulelt,amıgapaHenrikbacsivalbeszelt.Ekkormaregyedulalltapjamellett.Ellenkimenta

furdoszobaba, es magara csukta az ajtot, mama pedig meg mindig a konyhabanfoglalatoskodott.Nagyonzavarbaejtobeszelgetesvolt.–Hat,Henrik,joazidoahalaszathoz?–kerdezteapa

vidaman, majd egy kicsit hallgatott. Aztan folytatta. – Elkuldom ma Inget hozzad agyerekekkel. Visz neked egy karton cigarettat is. Igen, csak egyet – mondta kicsit kesobb.Annemarie nem hallotta Henrik bacsi szavait. – De most lehet Koppenhagaban cigarettatkapni,hatudod,holkellkeresni–folytatta.–Úgyhogyidőveltöbbreisszámíthatsz.Deebbolsemminemvoltigaz.Annemarieeztbiztosantudta.Papanakeppugyhianyzotta

cigaretta, mint Mamanak a kave. Gyakran panaszolta, hogy nincs cigaretta a boltokban. Akollegai az irodaban – mondta – szinte barmit elszıvnak, neha szarıtott fuvet csavarnakújságpapírba,aminekaszagavalamirettenetes.Miértbeszélapaösszevissza?MitviszmamaHenriknekigazából?Aztánrájött,Ellenérkezésétjelezhetteígyazapja.Azutazas vonattal eszak fele, a partokmenten, gyonyoru volt.Az ablakokbol tobbszor is

lathattakatengert.Annemariekorabbangyakranutazotterrelatogatobaanagyszuleihez,eshalálukutánkésőbb,avidám,lebarnultbőrű,nőtlennagybácsihoz,akitnagyonszeretett.De Ellennek uj volt ez a taj. Szinte megfeledkezett rola, miert is keltek utra, s arcat az

ablakhoznyomvaült,ésnézteatakaroskistanyákat,falvakat.– Nezd! – kialtott fel Annemarie, es a tuloldalra mutatott. – Az ott Klampenborg es a

vadaspark!Bárcsakmegállhatnánkitt,csakegykisidőre!Mamaafejétrázta.–Manem–mondta.AvonatvalobanmegalltKlampenborgkicsi allomasan,desenkisem

szalltle.–Jartalmarott,Ellen?Nem?Hategyszermajdelmegy.Megnezedaszabadonjarkaloszarvasokat.Kirstifeltérdelt,éskikukucskáltazablakon.–Énnemlátokegyszarvastsem!–nyafogta.–Pedigbiztos,hogyottvannak–mondtamama.–Csakelbújtakafákközött.Avonat ismetmegindult.Avagonvegebenkinyılt azajto, esketnemetkatona lepettbe.

Annemariemegfeszült.Mégitt,avonatonis?Ezekmindenüttottvannak?!A katonak lassan vegigsetaltak a kocsiban, az utasokat igyeltek, es meg-megalltak

igazoltatni.Azegyiknekafogakozeszorultvalami,amitanyelvevelpiszkalt.Lathatoannemvoltak tul lelkesek. Annemariemegis valamifele remult delejezettseggel igyelte a kozeledopárost.Azegyikkatonaunottarckifejezésselnézettlerájuk.–Hováutaznak?–kérdezte.–Gilleleje-be–válaszoltamamanyugodtan.–Ottélabátyám.Őtfogjukmeglátogatni.A katona elfordult, es Annemarie megnyugodott. Aztan minden igyelmeztetes nelkul

visszafordult.

–Újévalkalmábóllátogatjamegabátyját?–kérdeztehirtelen.Mamazavartpillantássalbámultrá.–Újév?–kérdezte.–Mégcsakoktóbervan.–Éstaláldki,miújság!–kiáltottfélhirtelenKirsti,ésakatonáranézett.Annemarieszívemajdkiugrottijedtében,misülkiebből.–CsittKirsti!–szóltráhúgára.–Mostnefecsegj.DeKirstiteznemzavarta.Vidamanakatonaranezett,esAnnemariemarhallanivelte,mit

fogmondani:Ellenabarátnőnk,ésnekivanújév!Dehál'istennek,nemeztörtént.Kirstialábátmutatta.–MeglátogatomHenrikbácsit–csicseregte–,ésazúj,fényes,feketecipőmvanrajtam!A katona elnevette magat, s a jarorok tovabballtak. Annemarie kibamult az ablakon. A

látvány,azelsuhanól.ik,aBalti-tengerszürkészöldsávjalassanmegnyugtatta.– Szagoljatok bele a levegobe! – mondta mama, amikor kiszalltak a vonatbol, es

végigsétáltakakeskenyutcán.–Finom,friss,ugye?Mindigvisszahozzaazemlékeimet.A levego huvos volt, a gyenge szel so es hal egyaltalan nem kellemetlen szagat hozta.

Sirályokvijjogtakamagasban.Mamaazórájáranézett.–Kıvancsivagyok,hogyHenrikvisszaert-emar.Dehanem,azsemnagybaj.Ahazamindig

nyitva all. Gyerunk lanyok, meg setalunk egy kicsit. Harom kilometer az egesz. Az erdeiösvényenmegyünk.Azkicsithosszabb,deolyankedves.–Tetszett akastely,mikor atmentunkHelsingoron,Ellen?–kerdezteKirsti,marki tudja

hanyadszor. Miota a vonatbol latta a tengerparton terpeszkedo robusztus, osi Kronborgkastelyt, egyfolytaban arrol beszelt. – Barcsak megallhattunk volna, hogy megnezzuk! Ottkirályoklaknak.Megkirálynők.Annemarielegyintett.–Csakregenlaktakott,Kirsti.Mamarnincsenekottkiralyok.Danianakegyebkentiscsak

egykirályavan,ésteistudod,hogyKoppenhágábanél.DeKirstitalogikusmagyarázategyáltalánnemérdekelte.–Királyokéskirálynők…–szökdécselt.–Királyokéskirálynék…Mamaelmosolyodott.– Hadd fantazialjon. En is, ti is, mindannyian ugyanezt tettuk az o koraban. – fordult a

nagylányokfelé.Befordultakegyszűk,kanyargósutcába,amelyafaluszélefelévezetett.–Kislanykoromotaaligvaltoztakittadolgok–mondta.–Gittenagynenemottlakott,abban

aházban–mutatta–,ésőmárévekótanemél.Deaházugyanolyan.Atkukucskaltazalacsonykofalon,vajonmostisannyiviragvan-eakertben,mintegykoron.

Ámoktóbervolt,csaknéhánykrizantémvirítottaházkörül.–Eslatjatokaztahazat?–mutatottmasfele.–Alegjobbbaratnom,Helenanakhıvtak,lakott

ott.Néhanálukaludtam.Ésőisgyakranjöttáthozzánkhétvégére.Ajárdavégetért,ésmamabefordultegyfákkalszegélyezett,földesösvényre.–Amikorreggelenteaziskolabamentem–meselte–,akutyamegeszidaigelkısert.Aztan

megfordult,éshazament.Mama egyik kezebol attette a taskat a masikba, es tovabbsetaltak, keresztul az erdon,

egeszenegytehenektoltarkallolegeloig.Ittazosvenyakerıtesmentenhaladt,esalegelontulmáratengerszélfodroztaszürkéskékjelátszott.

A legelo vegen megint ujra erdobe ertek, es Annemarie mar tudta, hogy hamarosanmegérkeznek.Henrikbácsiházaegytisztásonállt,afákmögött.–Nembaj,haelőreszaladok?–kérdeztehirtelen.–Menjcsak!–mondtamama.–Szaladjelőre,ésmonddmegaháznak,hogyhazajöttünk.AztánEllenválláratetteakezét,ésígyszólt.–Ésmonddelnekiaztis,hogyvelünkvanakisbarátunkis.

7Atengerpartiház

–Ó,Annemarie!–sóhajtottEllen.–Hiszenezgyönyörű!Annemariekorulnezett.Olyannyiraeletereszevoltahaz,eskorulotteamezo,hogysosem

neztefrisstekintettel.Demost,Ellenorometlatva,masszemmelnezettra.Samitlatott,oisszépségesnektalálta.A kis, piros tetos haz nagyon reg kerulhetett teto ala. Kemenyemeggorbult, es az apro

redonyos ablakok is furcsamod ferden tekintettekavilagba.Azegyikablak felett,mint egybozontosszemoldok,madarfeszekmutattamagat.Akozelben,egybutykos,ven fannehanyotthagyottalmasárgállott.AnnemarieesEllenatszaladtakafuvesmezon,keresztulakesoivadviragokon.Asemmibol

egy szurke kiscica kerult elo, es rohant mellettuk. Neha megallt, hogy megnyalogassa amancsat,aztanmegintnekiiramodott.Ugytett,minthanemtorodnea lanyokkal,devissza-visszanézett,hogylássa,ottvannak-emég.Amezőegészenatengerigért.Afűottmárbarnásszíntöltött,avízkicsapottrá.–Mégsohasemvoltamilyenközelatengerhez–mondtaEllen.–Méghogynemvoltál!HátakikötőKoppenhágában?Milliószorjártálott!–Azigazitengerregondoltam,ahogyittlátnilehet…Ezegészenmás.Ittténylegvégtelen.Annemariedobbentenraztamegafejet.HogyvalakiavızzelkorulvettDaniabanel,esmeg

sohasemnézettszembeavégtelenvízzel!–Edesanyamfelazoceantol–mondtaEllennevetve.–Aztmondja,aznekitulnagy.Estul

hideg!A lanyok leultek egy sziklara, kibujtak a cipojukbol, zoknijukbol. Labujjhegyen topogtak a

nedveskoveken,eshagytak,hogyavızmegerintsealabukat.Tenyleghidegvolt.Kuncogtak,ésvisszaléptekacipőjükbe.Annemarielehajolt,ésfelvettegyvízenhintázó,barnafalevelet.– Nezd! – fordult Ellenhez. – Ez a level, akar Svedorszagbol is atsodrodhatott. A farol

befujhatta a szel a tengerbe, es egesz idaig lebegett. Latod? – kerdezte, s eloremutatott. –Látodottmesszeaszárazföldet?AzSvédország.Ellen a kezevel bearnyekolta a szemet, es atnezett a kodos partvonalra. –Nincs is olyan

nagyonmessze.–Lehet–mondtaAnnemarieelgondolkodva–,hogyeppodaatisalldogalketlany,esokazt

mondják:„AzottDánia!”.Hunyorogtak a kodos messzesegbe, mintha szemuk tornaztatasaval megpillanthatnak a

svedgyerekeket,ahogyott allnak, esszembeneznek.Amcsakakodosfoldcsıkotlattak,megkétkiscsónakot,amintbillegaszürkésvízfodrain.–NemHenrikbácsikádcsónakjaazegyik?–kérdezteEllen.– Lehet. Nem tudom megmondani, ahhoz tul messze vannak. Henrik bacsi hajojanak

Ingeborganeve…amamakedvéért.Ellenkörülnézett.–Holtartja?Holtudittkikötni?Annemarienevetett.

–Hat itt sehol.Bennavarosban,akikotobenvanegynagydokk, esaz osszeshalaszhajoonnanindul,ésodaérkezikmeg.Ottrakodjákkiahalatis.Aztegyszermegkelleneszagolnod!– Annemarie! Ellen! – mama hangja hallatszott a legelo felol, s aztan a lanyok meg is

pillantották,ahogyintegetadombtetőről.Elindultakaházfelé.– Levittem Ellent a partra, hogymegmutassam neki a tengert –magyarazta Annemarie,

amikorfelertekazemelkedon.–Kepzeld!Megsohasemlattailyenkozelrol!Beleisgazoltunk!Húú,nagyonhidegvolt.Egyszernyároniselkelljönnünk.–Hat… akkor sem eppenmeleg a vız –mondtamama.Korulnezett. –Nem talalkoztatok

senkivel,ugye?Annemariemegráztaafejét.–Csakegykiscicával.Mostisittsettenkedikvalahol.– Lanyok! Jol jegyezzetek meg! Amıg itt vagytok, tavol kell tartanotok magatokat az

emberektől.–Dehiszenamadársemjárerre!–emlékeztetteédesanyjátAnnemarie.–Amhamegis talalkoznatokvalakivel…megha ismeritek is,mondjukHenrikvalamelyik

baratja, jobb, ha bejottok a hazba. Ertsetekmeg: veszelyes lenne elmagyarazni, hogy Ellenkicsoda.Ellenfelnézett,ésazajkábaharapott.–Katonáknincsenekerre?–kérdezte.Mamafelsóhajtott.–Katonak,sajnos,mindenuttvannak.Na,gyertekhamar–igyekezetteloszlatnisajatrossz

erzeseit is –, segıtsetekmegfozni a vacsorat. Henrik hamarosan hazaer. Itt ovatosan,mertcsuszik.Tudjatok,mitkaptok?Talaltamelegalmategyalmaszoszhoz!Olyanedesek,hogynemishianyzikhozzaacukor!Henrikhozegykishalat, tuzifavaneleg, ugyhogymaeste inommeleglesz,éslakmározunkegyjót.A lanyok azt a kis emeleti haloszobat kaptak, ahol regen,mikormeg kislany volt,mama

aludt.Ahall tuloldalanKirstimarelaludtabbana szeles agyban, amivalamikorAnnemarienagyszüleiévolt.Miutan felvette az Annemarietol kapott viragmintas haloinget, Ellen vegigsimıtotta a

nyakát.–Anyakláncom!Holanyakláncom?– Biztos helyen! –mondta Annemarie felnottes, hatarozott hangon. – Egy nagyon titkos

helyredugtamel,amitcsakenismerek.Ottaztansohasenkinemakadra.Esezenahelyenfogomtartani,mindaddig,mígmegintbiztonságbannemviselheted.Ellenbelegyezőenbólintott.–Tudod,apátólkaptam,amikormégnagyonkicsivoltam.Úgyhozzámnőtt.Leult a regi agy szelere, ujjait vegigfuttatta a raterıtett, kezzel varrt paplanon. A mara

elhalvanyult viragokat es madarakat sok-sok evvel ezelott Annemarie dednagymamajahímezterá.–Legalabbtudnam,holvannakaszuleim–szolaltmegujra,mikozbenujjavalkorberajzolta

azegyikhímzettmadarat.Annemarienemtudta,mitvalaszoljon.MegpaskoltaEllenkezfejet,escsendbenuldogeltek

egymasmellett.Kibamultakazablakon atazesti egre, igyeltek,ahogya felhokeltakarjakaholdsarlóját.Lentrol felhallatszottmama esHenrikbacsibeszelgetese.Annemarieaszokasosugratast

hallgatta, ahogy edesanyja megkerdi a batyjatol: talalt-e mar felesegnek valot, aki rendettartanakorulotte.Ezmindenalkalommal,szertartasosanmegismetlodott,hamamaesHenrikbacsitalalkoztak.Egypillanatraolyanvoltmindez,mintaregi,nyarilatogatasokalkalmaval,amikormeg lefekveskor is nappali vilagossag volt, de a gyerekeket a felnottek azert agybadugták,hogynyugodtanbeszélgethessenek.Most sotetvoltmar, amnemezvoltazegyetlenkulonbseg.Azokona szepnyariesteken

mindigfelhallatszottanevetés.Maestesenkisemnevetett.

8Halottvirrasztás

Az almai koden keresztul erkezo zajokat, neszeket Annemariemeg tudta fejteni. Henrik

felkelt, es vodrevel a kezeben epp az istallo fele tart. Amikor teljesen felebredt, markivilagosodott. Megdorzsolte a szemet, es Ellenre nezett. Baratnoje meg aludt. Valahogymesszinek tunt az elozo ejszaka, amikor a nemet katonak ugy rajuk ijesztettek.Annemariecsondbenfelkelt,feloltozott.Alepcsofordulobolmarlatta,hogyhugaakonyhapadlonterdel,ésategnapikiscicátpróbáljaegytálkavízzelmegitatni.–Thornleszaneve,mintavillámlásistenének.Annemarie-bolkitortanevetes.Lenezettacsoppnyimacskakolyokre,akipruszkolveraztaa

vizetpofácskájáról.–Mintavillamlas istene!Bizony,elbujnaezaz isten,ha jonneegyzivatar!Esmiertnem

tejjelitatod?Mertakármiisaneve,atejetfogadjunk,hogyjobbanszereti!Henrikbacsiegyetlentehenenagybecsbenvolttartva.Mindennapadottegykistejet, es

gazdaja idonkent meg sajtot is tudott kuldeni a varosi rokonoknak. Ma reggel Annemarieorommelnyugtazta, hogymama zabpehellyel varja, es az asztalon egy csupor tejszın is all.Nagyonrégneméreztemáratejszínízét.Otthonmárjóidejeteaéskenyérvoltareggeli.MamakövetteAnnemariepillantásátacsuporfelé.–Megegeszenfriss.–HenrikmindenreggelmegfejiViragot,mielotthalaszniindul.–Es–

tette hozza jelentosegteljesen – vaj is van egy keves! Henriknek sikerult megmentenivalamennyit.– Megmenteni? Honnan? – kerdezte Annemarie, mikozben zabpelyhet kanalazott egy

viragmintas talba. – Nehogy aztmondd, hogy a katonakmegprobaljak… hogy ismondjak?–kitelepítenimégavajatis!–Annemarienevetettsajátviccén.Mamaisnevetett,éslegyintetthozzá.–Bizony,kitelepıtikami inomvajunkatis!Egyenestahadseregukgyomraba!Hatudnak,

hogyHenrikmegtartottaeztapicikét,képeseklennénekránkrontani!Anapfenyeskonyhaban,azasztalonegycsuportejszınnelesegykeveskevajjal,afegyverek

ésakegyetlenarcúkatonáktávolikísértetnektűntekcsupán.AmikorakonyhaajtobanmegjelentEllenis,mamamegegytalkagozolgozabpelyhetrakott

arégifaasztalra.– Tejszın! –mondta Annemariemegmindig elbuvolve, es szelesmosollyal a csupor fele

mutatott.A harom lany egesz nap a szabadban csatangolt a ragyogo tiszta eg alatt. Annemarie

bemutatta Ellennek Viragot, akinek a inom reggelit koszonhettek, es kazalnyi vadviragotgyujtottek ossze a haz mogotti reten. Vazakba meg csuprokba rendezgettek oket, mıg azösszesasztaltelelettacsokraikkal.Bennahazbanmamamegallasnelkulsurolt,sikalt,porolt,mikozbenfolyvastazorendetlen

bátyjátemlegette,akimellettigazánlennetennivalójaegyjóravalófehérnépnek.Henrikbacsikesodelutan erthaza.Amikormeglattaafrissenkitakarıtott, fenyesresikalt

házat,akiporolt,felfrissültszínűszőnyegeketésatisztaablakokat,jólesőenelmosolyodott.–Henrik,nekedfeleségkell–korholtamama.Henrikbácsicsaknevetett,nevetett.

– … es gyakrabban kellene itthon maradnod, hogy gondjat viseld a haznak – folytatta,minthafelhúztákvolna.–Ezalépcsőfokitttörött,csöpögacsapakonyhában.És…Henrikbácsitettetettrémülettelcsaptaösszeakezétésfolytattahúgahelyett:–…esegerekvannakapadlason,abarnapuloveremujjannagy,molyragtalyukvan,esha

hamarosannempucolommegazablakokat,akkor…Együttnevettek.– Egyebkent –mondtamama –minden ablakot kinyitottam,Henrik, hogy beengedjem a

frisslevegőtésanapfényt.Hálaistennek,gyönyörűidővan.– Eppen jo halaszatra –mondtaHenrik, esmosolya elparolgott. Annemarie eszrevette a

fordulatot. Apa valami hasonlot mondott a telefonba. „Jo az ido a halaszathoz, Henrik?” –kerdezte.Demitjelentettez?HiszenHenrikmindennapelmenthalaszni,haesett,hafujt.Nemkellett ahhoz napos ido, hogy a dan halaszok kifussanak hajoikkal, es kivessek a halokat atengerbe.AnnemariecsendbenüldögéltEllennelazalmafaalatt,ésnagybátyjátfigyelte.MamaHenrikrenézett.–Jóazidő?–kérdezte.Henrikbólintott,ésazégrenézett.Beleszagoltalevegőbe.– Ma este, vacsora utan, visszamegyek a hajohoz. Reggel nagyon koran hajozunk el. Az

éjszakátahajóntöltöm.Annemarie eltunodott, milyen lehet egy egesz ejszakat hajon tolteni. Csak fekudni, es

hallgatniahajóoldalátcsapkodótengerzúgását,sbámulniahatalmas,csillagoségboltot…–Előkészítettedanappalit?–kérdeztehirtelenHenrik.Mamabólintott.–Kivantakarıtva,esatrendeztemabutorokat,hogykicsitjobbanhasonlıtsonegynormalis

szobára.Alányokszedtekvirágotis.– Mihez kellett elokeszıteni a nappalit? – kerdezte Annemarie. – Miert rendezted at a

bútorokat?MamaHenrikbácsiranézett,őpediglassan,komótosannekikezdett:–Hat, lanyok…Ez szomoru esemeny, de azert nem tulsagosan szomoru,mert o nagyon,

nagyonoregvoltmar.Birtenagyneniked,Annemarie,maejjelanappalibanfognyugodni.Ottleszfelravatalozva,mielottholnapeltemetik.Regiszokas,hogytemeteselottahalottalegyuttvannakaszerettei.Kirstiarcaelkerekedettadöbbenettől.–Itt?–kérdezte.–Egyhalott…itt?Annemarienemszoltsemmit.Zavartvolt.Nemertetteazegeszet.Korabbansosemhallott

Birtenevunagynenirol.Pedigemlekezettaz osszesunokatestverenevere,anagynenikre esnagybacsikra,hogykivoltincselkedo,veszekedos,kivoltannyirahazsartos,hogyaferjevegulmasik hazba koltozott, bar tovabbra is minden este egyutt vacsoraztak. De Birte nevunagynéniről–esküdnimertvolnará–mégsosemhallott.

9Miérthazudsz?

Annemarieegyedulakartlenniegykicsit.Vacsorautankimentahazele,esegyideigcsak

alldogalt a friss levegon. A nyitott konyhaablakon keresztul hallotta, hogy mama es Ellenbeszelgetnekmosogataskozben.Egyeshangokpedigarrautaltak,hogyKirstibuzgonjatszikapadlónazemeletentalált,régibabákkal,amelyekamamáévoltakvalamikor.Aztangondoltegyet,eselsetaltazistallohoz,aholHenrikbacsieppViragotfejte.Nagybatyja

aszalmaval leterıtettkovezetenterdelta tehenmellett,vallata tehenoldalanaknyomta, eseros,barnakezeiutemesenpreseltekatejetamakulatlanultisztavodorbe.Akiscicaelenkenfigyelveültaközelben,ésAnnemarieelmosolyodott,amintahúgátólkapottnevéregondolt.Annemarienekidoltazistalloodontermeskofalanak,scsendbennezelodott.Henrikbacsi

hátrapillantott,elmosolyodott,detartottaafejésritmusát,ősemszóltegyszótsem.Anaplementeálmosfényébenporlebegett.–Henrikbacsi!– szolaltmeghirtelenAnnemarie.–Tehazudsznekem.Te esamama is.

Mindketten.Henrik bacsi eros kezei gyakorlottan dolgoztak tovabb. A tej meg mindig egyenletesen

csordogált.Kedves,mélykékszemévelkérdőnnézettfelakislányra.–Mostmérgesvagy?– Igen. Mert mama eddig soha nem hazudott nekem. Soha. Es most tudom, hogy Birte

nagyneninemletezik.Sohaegyetlentortenetetsemhallottamrola,egyetlenregikepensemláttamolyanrokont,akitígyhívnának.Henrikbacsifelsohajtott.Viragvisszanezettra,minthaaztmondana:mindjartvegzunk.Es

valóban:atejegyrevékonyabbsugárbanfolyt.Henrik inoman, de hatarozottanmeghuzgalta a tehen togyet, es kifejte amaradek tejet.

Aztanegynedves,tisztaronggyallemostaatogyet.Atejesvodorfeligteltmeg,atetejenvastaghabreteg ult. Henrik bacsi szeretettel megpaskolta a tehen nyakat. Vegul Annemarie-hozfordult,miközbensajátkezétismegtöröltearongyba.–Milyenbátorvagy,kicsiAnnemarie?–kérdezte.Annemarieegyaltalannemorultennekakerdesnek.Mertamikormaganakfeltette,nemvolt

megelégedveaválasszal.–Nemnagyon…– ismerte be lesutott szemmel.Henrik bacsi leterdelt ele, ıgy arcuk egy

magasságbakerült.–Azthiszem,eznemigaz–mondtahalkan.–Szerintemolyanvagy,mintamamad,apapad,

megen.Ijedt,deelszant,eshaeljonneazideje,hogybatorlegyel,biztosanazlennel.De–tettehozza–sokkalkonnyebbbatornaklenni,hanemtudszmindent.Esezertamamadsemtudmindent. Sot, en sem.Csakazt tudjuk, amit feltetlenul tudnunkkell.Erted, amitmondok?–kérdezteaszemébenézve.Annemarieahomlokatrancolta.Nemvoltbiztosbenne,hogymindentjolertett.Mertmitis

jelentabatorsag?Amikor–nemtul regen,barmostnagyonregiemleknek tunt–akatonamegállítottaőtazutcán,éskérdezgetteazonanyershangján,nagyonmegijedt.Pedig akkormeg nem tudottmindent. Akkormeg nem tudta, hogy a nemetek el akarjak

hurcolni a zsidokat. Es ıgy – barmennyire is felt –, amikor a katona Ellenre nezett, s

megkérdezte:hogyhívjákabarátnődet,képesvoltválaszolnineki.Hamindenttudottvolna,eznemmentvolnailyenkönnyen.–Kulonbenjolsejtetted!–mondtaHenrik.–Birteneninemletezik,essohanemisletezett.

Amamadis,enishazudtunk,megpedigazert,hogysegıtsunknekedbatornaklenni.Remelem,megbocsátasznekünk.Annemariebólintott,éshirtelenvalahogyidősebbnekéreztemagát.–Ésmostugyanezértnemmondoknekedeltöbbet.Annemarie ujra biccentett. Kintrol szekerzorges hallatszott. Henrik bacsi az istallo

ablakáhozlépett,éskinézettazárnyékból.AztánvisszafordultAnnemariehoz.– A halottaskocsi az… – mondta. – … A sosem letezett Birte nenivel. – Fanyarul

elmosolyodott.–Igyhat,kisbaratom, ittaz ideje,hogyelkezdjukagyasz ejszakajat.Keszenállsz?Annemariemegfogtanagybátyjakezét,éskimentekazistállóból.Afenyesfakoporsotbakokraallıtottakanappalikozepen.Korulotteelrendeztekaviragokat,

amiket Annemarie es Ellen meg delutan szedett. Az asztalon gyertyak pislakoltak. Ahalottaskocsi mar elment, es – miutan Henrik bacsival halkan valtottak par szot – azünnepélyesarcúférfiakistávoztak,akikakoporsótbehoztákanappaliba.Kirsti lefekudtmar.Kelletlenul bujt az agyba,nyafogott, hogy omar elegnagy, fennakar

maradniatobbiekkel,mertmegsohasemlatotthalottat, eshogyeznemigazsag.Demamanemengedett,ésKirstivégülduzzogvafelmentazemeletre.Ellencsöndesvolt,ésőszinténszomorú.–Nagyonsajnalom,hogyBirtenenimeghalt,akarmilyenoregisvolt–mondtamamanak,

akiugyancsakszomorúanköszöntemegarészvétet.Annemarienagyokathallgatott.Mostmarenishazudok,gondolta,raadasulalegeslegjobb

baratnomnek.PedigelmondhatnamEllennek,hogyBirtenevunenikemsosemvolt,snincsittsemmifelehalott.Felrehıvhatnam, esmegsughatnamnekiaz igazat,hogyneszomorkodjonhiába.Denemtette.Megertette,hogyezzelugyanugyvediEllent,ahogy edesanyjavedte ot.Azt

ugyannem ertette,hogymi tortenikvalojaban,miertvanottakoporso,minekezazegeszszınhazasdi,detudta, erezte,hogyEllenszamarajobbesbiztonsagosabb,hahiszBirtenenilétezésében.Ahogyazidoelorehaladt,ujabbemberekerkeztek.Egyfer iesegynojelentmegazajtoban,

mindkettensotetruhaban.Anoegyalmoscsecsemotcipelt.Henrikbacsi intettnekik,hogykeruljenek beljebb. Biccentettek mama es a lanyok fele, majd Henrik bacsi nyomabanátmentekanappaliba,éscsendbenleültek.–Birtenenibaratai–sugtamama,valaszulAnnemariekerdotekintetere.Annemarielatni

vélteanyjaarcán,hogytisztábanvanvele,hogyezhazugság,mindkettentudják.Némánegybefonódottatekintetük,sezaszótlanszövetségkötéseggyéforrasztottaőket.Anappalibol a kisbabanyoszorgesehallatszott.Annemariebepillantott az ajton, es latta,

hogyazasszonykinyitjablúzát,szoptatnikezdiakisdedet,akierreelcsendesedett.Ujabb fer i erkezett: egy idos, szakallas ember. Csendben bement a nappaliba, es leult, a

tobbiekhezegyszotsemszolt.A iatalasszonyfelhuztaakicsitakarojat,hogyeltakarjaababatésamellét.Azidősférfilehajtottaafejét.Szájacsendbenmozgott,bizonyáraimádkozott.Annemariemegalltazajtoban, igyelteagyaszolokat,ahogyultekagyertyafenyesszobaban.

Aztánvisszafordultakonyhába,hogysegítsenmamánakésEllennekennivalótkészíteni.

Emlekezett ra, hogy novere, Lise halalakor egy ideig minden este eljottek hozzajuk abarataik.Esmindenkihozottmagaval ennivalot, hogymamarolmelygyaszaban levegyekafőzésterhét.Ezek az emberek miert nem hoztak etelt? Es miert nem beszelgetnek? Koppenhagaban

szomoruanugyan,debeszelgettekegymassalazemberek.Papaval,mamavalisszotvaltottak,Lise-reemlékeztek.Mıg a sajtot szeletelte a konyhaban, Annemarie ezen torte a fejet. Hamar rajott, hogy

ezeknekazemberekneknincsmirolbeszelgetniuk.NembeszelhettekaBirteneniveleltoltottboldogidőkről,amikorBirtenéniegyáltalánnemislétezett.Henrikbácsilépettbeakonyhába.Azórájárapillantott,aztánmamára.–Kesore jar…–mondta. –El kenemennemahajohoz. –Nyugtalannak latszott. Elfujta a

gyertyakat,mireahazra teljes sotetsegborult, azutankinyitottaazajtot.Abutykosalmafairányábameresztetteaszemét,skisvártatvamegkönnyebbültenszólaltmeg:–Ittjönnek!Ellen,gyerevelem!Ellenkérdőtekintetetvetettmamára,akibátorítóanbólintott:–IgenEllen,induljcsak!Annemarie,kezebenmegmindigegysajtdarabbal, igyelte,amintEllenkovetiHenrikbacsit

azudvarra.HallottaEllenhalkkiáltását,majdegybeszélgetésfoszlányait.EgyperccelkésőbbHenrikbácsimárvisszaistért.MögöttePeterNeilsentűntfel.Ez alkalommal Peter eloszor mamahoz lepett, es megolelte. Aztan megolelte es arcon

csokoltaAnnemarie-tis,defurcsamodon,egyszotsemszolt.Gyengedsegebenmostnemvoltsemmi jatekossag, sietseg es aggodalom vibralt mozdulataiban, tekinteteben. Atsietett anappaliba,ésfejévelintettacsöndbenvárakozóembereknek.Egy perccel kesobb nyılt az ajto, es Ellen tert vissza. A szuleivel. Edesapja a karjaban

tartotta,anyukájamellettüklépdelt.Mindahármannémánkönnyeztek.

10Nyissukfelakoporsót

–Mindannyianittvannak–nézettkörülHenrikbácsianappaliban.–Mennemkell.Annemarie a hallbol igyelte az esemenyeket. A kisbaba elaludt, edesanyja is nagyon

faradtnak latszott. Ferje vallara hajtotta a fejet. Az oregember meg mindig lehajtott fejjelmormoltvalamitmagában.Petermelletteült,térdérekönyökölve.Látszottrajta,hogymélyenelgondolkodott.A kanapet Ellen es szulei foglaltak el.AhogyAnnemarie elkaptaEllen tekintetet, erezte a

mely banat feleje aramlo hullamait. Baratsaguk koteleke erintetlenmaradt, am Annemariemégisügyérezte,minthaEllenéscsaládjaegymásikvilágbakerültvolnaát.AmikorHenrikindulnikészült,azidős,szakállasférfihirtelenfelnézett.–AzIstenoltalmazza!–mondtahalkan,mégiserőteljesen.–Oltalmazzonmindnyájunkat…–biccentettHenrik.Aztánmegfordult,éselment.Mama behozta a teat a konyhabol. Annemarie segıtett neki szetosztani a cseszeket. Szo

nélkültettékadolgukat.–Annemarie–súgtamamaahallban.–Lefekhetsz,haakarsz.Nagyonkésővan.Annemarie megrazta a fejet. Pedig faradt volt, es latta, hogy Ellen is az. Baratnoje feje

édesanyjavállánpihent,szemele-lecsukódott.Vegulanappalisarkabanalloureshintaszekhezment,osszegombolyodottbenne,esfejeta

puha,párnázotttámlánaktámasztotta.Csakhamarelszundított.Almabolafenyszorokhirtelenvillanasa,gepkocsifekezes,ajtocsapodasriasztottafel.Ellena

gyaszolo idegenek rezzenestelen arcat lattameg elsonek. Doromboles hallatszott –minthavisszatérőrémálomlenne–,aztánacsizmáksúlyos,ismerősdobogásakövetkezett.Anémettisztszavaitisztánhallatszottakakonyhából.–Meg igyeltuk–mondta–hogyszokatlanulsokembergyultosszeebbenahazban.Vajon

miért?– Halottunk van – valaszolta mama nyugodtan. – Regi szokas, hogy osszegyulunk, es

tiszteletünkkeladózunk,haegycsaládtageltávozik.Bizonyáraismeriaszokásainkat.Az egyik katona, mamat maga ele engedve, belepett a nappaliba. Tobben is kovettek,

betöltöttékaszélesajtónyílást.Csizmájuk,fegyvereik,sisakjukcsillogott,mintmindig.Annemarie igyelte, ahogya fer i tekintetekorbejar a szobaban.Sokaignezteakoporsot.

Aztánmindenkitkülön-különszemügyrevett.Mikorőkerültsorra,Annemariekihívóannézettvisszará,szinteelvárvaakatonától,hogyőtszólítsameg.–Kihaltmeg?–kérdezteazélesen.Annemariearragondolt,amitazistallobanmondottHenrikbacsi:konnyebbbatornaklenni,

hasemmitnemtudazember.Nyeltegyet.–Anagynénikém,Birtenéni–hazudtaszilárdan.Atiszthirtelenelőrelépett,átvágottaszobán,akoporsóhoz.Kesztyűskezétatetejéretette.–SzegenyBirteneni…–mondta leereszkedohangon.–Valoban ismeremaszokasaikat–

mondta mama fele fordulva, aki meg mindig az ajtoban allt. – Es azt is tudom, hogy atiszteletadashozazishozzatartozik,hogyaszeretetthalottarcabaneznek.Furcsanaktunika

szamomra, hogy olyan szorosan lezartak ezt a koporsot. Miert nincs nyitva? – kerdezte, sokolbeszorıtottkezevelmegdorzsolteafenylokoporsofedelszelet.–Nyissukfel,esvessunkegyutolsópillantástBirtenénire!Annemarielatta,hogyPetermegmerevedikaszeken,allatfelszegi,esegyikkezevellassan

azoldalafelényúl.Mamaátsietettaszobán,egyenesenakoporsóhoz.–Igazavan–mondta.–Valobanezaszokas.Nekunkfajalegjobban,hogynemkovethettuk.

Az orvos azonban azt ajanlotta, hogy ez esetben hagyjuk csukott koporsoban halottunkat,mertBirtenenitıfuszbanhunytel, es felo,hogyfertozhet.Dehatmittudhategyilyenoreg,falusiorvos!Hogyanismaradhatnanakmegatıfuszbakteriumokegyhalottban?DragaBirtenéni!Búcsúzzunkelúgy,ahogymindannyianszeretnénk!Anácitisztegygyorsmozdulattalarculütötteamamát,akihátratántorodott.–Bolondnoszemely–kopottkiakatona.–Azthiszi,erdekelminketabetegsegbenmeghalt

nagynénjeholtteste!Majdakkornyissákki,hamárelmentünk!–Oltsakelazosszesgyertyat–parancsolta–,vagyhuzzakbeafuggonyt!Felhaborıtoeza

felelőtlenség!Aztánazajtóhozsietett,éstársaivalegyüttelhagytaaházat.–Mama!–kiáltottaAnnemarie.Édesanyjaaszájaeléemelteamutatóujját.Akatonákmégnemhajtottakel.Peter felallt, es behuzta a sotetıtofuggonyoket. Ismet meggyujtotta az eloltott gyertyat.

AztanaBibliaertnyult,amelymindigottvoltakandalloparkanyon.Gyorsankinyitotta,esıgyszólt:–Felolvasokegyzsoltárt.Szemétavéletlenülkinyílólapravetette,éserőshangonolvasnikezdett:„DicsérjétekazUrat!HiszenIstenünkrőlénekelnijó.Hiszenőtdicsérnigyönyörűségesésillendő

dolog! Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izraelnek elűzötteit. Meggyógyítja a megtörtszívűeket,ésbekötözisebeiket.Elrendeliacsillagokszámát,ésmindnyájokatnevérőlnevezi.”

Zsoltárokkönyve,147.zsoltár,KároliGáspárfordításaMama is leult, shallgattaaveretes szavakat.A feszultseg erezhetoenoldodnikezdett.Az

öregemberajkaimozogtak,ahogyPeterolvasott,őfejbőltudtaazősiéneket.Annemarieszamaranemvoltismerosaszoveg.Probalt igyelni,megerteni,es…megprobalt

nemsırni,batorlenni.Asotetıtofuggonytkonnyuszello lebbentettefelanyitottablakelott.Hogyan is tudhatna barki egyenkentmegszamlalni a csillagokat, nevet adni nekik, ahogy azsoltármondja?–gondoltaakislány.–Acsillagokmegszámlálhatatlanulsokanvannak.Petertovábbolvasott,hosszúpercekteltekelígy.VegulbecsuktaaBibliat,azablakhozlepett,esbelehallgatozottacsendesejszakaba.Aztan

végigjártattatekintetétaszobábanülőkön.–Most!–mondta.–Ittazidő!Becsuktaazablakokat,majdakoporsóhozlépett,ésfelnyitottaafedelét.

11Mikorlátunkújra,Peter?

Annemarie,ahogykörülöttemindenki,anyakátnyújtogatta.Akoporsóbannemfeküdtsenki.Összehajtotttakarókkal,ruhadarabokkalvoltmegtömve.Peterelkezdteszétosztaniasúlyoskabátokat,vastagpulóvereketésmásmelegholmikat.–Nagyonhideg lesz – sugta. – Egy percig kutatott,mıg talalt egy kisebb telikabatot. Ezt

odaadtaEllennek.Annemarie igyelte,ahogyEllenatveszi, esnezi,forgatja.Foltoseselnyuttvoltazakabat.

Nemvoltebbensemmikulonos,hiszenazelmultnehanyevbencsakelvetvefordultelo,hogyvalakiujruhatkapjon.AmEllenedesanyjanagyonugyesenvarrt,essokszorkeszıtettujatregi,szétfejtettdarabokból.EzértEllenmégsosemvettfölennyireviseltesruhát.Mostazonbanfelvette,összehúztamagán,ésbegomboltaazegymáshoznemillőgombokat.Peter,karjánnéhányruhadarabbal,acsendesenüldögélőpárraésacsecsemőrenézett.–Sajnálom…–mondta.–Semmisincsababának.–Enmajdkeresekvalamit!–szoltodamama.–Egyilyenpicivegkeppnemfagyoskodhat.–

Kimentaszobából,ésegypercmúlvavisszatértKirstivastag,piroskardigánjával.–Hátmégezsemakisfiúmérete,dejómeleg!Anőmostelőszörszólaltmeg.–Kislány–rebegtealighallhatóan–,Rachelnekhívják.Mama mosolyogva segıtett az alvo baba karjait bebujtatni a kardigan hatalmas ujjaiba.

Egyuttgomboltakbeaszıvalakugombokat–jaj,mennyireszeretteKirstiaztakardigantaszıvecskesgombjaival!–,mıgapicibabatameleggyapjuteljesenbenemburkolta.Szempillaimegremegtek,denemébredtfel.Peter a zsebebe nyult, es elovett valamit. A szulokhoz lepett, es lehajolt a babahoz.

Kinyitottaakezébenlevőkisüveget.–Mennyiasúlya?–kérdeztePeter.–Ketkilonyolcvandekavalszuletett–valaszoltaa iatalasszony.–Kicsitnottmar,denem

sokat.Mosttalánháromkilóhúszlehet,többnem.–Akkornéhánycseppeléglesz.Nincsíze.Észresemfogjavenni.Azanyakarjábaszorítottaakicsit,éskönyörögvenézettfelPeterre.–Kerem, ne…! –mondta. – Ejszakamindig alszik.Nincs ra szuksege, higgye el!Nem fog

sírni.Peterhajthatatlanvolt.–Nemkockaztathatunk–mondta,azuvegcsecsepegtetojetababapiciszajabaillesztette.A

kicsifelsemebredt,ugynyeltlenehanycseppet.Anyjaelfordıtottaafejet,mireaferjeatolelteavállát.Peterezutánatakarókatvettekiakoporsóból,ésszétosztottaőket.–Talánmostelsemhiszik,dekésőbbezekreisszükségükleszahidegmiatt.Annemarieedesanyjaegykiscsomagelelmetadottatmindenkinek:aztasajtot,kenyeretes

almát,amitórákkalezelőttAnnemariesegítettnekiszétporciózniakonyhában.Vegul Peter egy papırba burkolt csomagot huzott elo a kabatja belsejebol. Vegignezett a

szobaban osszegyult embereken, akik mar vastag teli ruhakban alldogaltak. Aztan intettRosennek,sazkövetteőtahallba.

– Rosen ur – mondta Peter. – Ezt el kell juttatnom Henriknek. De lehet, hogy en nemtalalkozomvele.A tobbieket csakakikotoig viszemel, es onnanegyedulmennek tovabbahajóhoz.Szeretném,haeztátadnáneki.Rendkívülfontos.Annemarie latta,hogyvalamikilogRosen ur zsebebol,mikorvisszatert a szobaba.Azt is

látta,hogyRosenúrtekintetezavart.Bizonyáraazért,mertnemtudta,mivanacsomagban.HaRosen ur tudna, lehet,hogymegremulne–gondoltarogtonAnnemarie. Igy,hogynem

tudja,bátrabbanviselkedhet.Tehátnemkérdezett.ÉsPeternemmagyarázkodott.–Mostpedig–mondtaPeterazorajaranezve–jojjonutanamazelsocsoport!On,oneson–

intett az oregembernek es a iatalparnakababaval. – Inge!– szolt.Annemarie-nak feltunt,hogymost eloszor hallotta, hogy Peter Neilsen a keresztneven szolıtja edesanyjat. Azelottmindig Johansen asszony volt, vagy a regi idokben, a noverevel valo eljegyzese boldog esizgalmas idoszakabanalkalmankent,mama.MostpedigInge.Ugyhangzottez,minthaPeterelhagyta volna iatalsagat, mintha az, hogy ki hany eves, most egyaltalan nem szamıtana.Edesanyjabolintott,esvartaazutasıtasait.–Varjhuszpercet,csakaztanhozdRoseneket!Negyereelobb!Ennyitavolsagkell,hogylegyenkoztunkazosvenyen,ıgykisebbazesely,hogymeglátnak.Johansenasszonyismétbólintott.– Miutan biztonsagban elvitted Roseneket Henrikhez – folytatta Peter –, gyere vissza

egyenesenahazba.Ahatsoosvenyen,feltetlenul…eztperszetudod.MireRoseneketahajorajuttatod,enmarnemleszekott.Amintletettemamagamcsoportjat,elkellmennem.Maejjelvanmégegymunkám.Annemarie-hozfordult.–Ígyháttőledmostveszekbúcsút.Annemarieodalépetthozzá,ésmegölelte.–Deugye,Peter,nemsokáraújralátjukegymást!–kérdezte.–Remelem,hogynagyonhamar.Aztan…addigsenojtulsokat,mertavegenmegmagasabb

leszel,mintén.TekisHosszúláb!Annemarieelmosolyodottugyan,pedigezabecezescsakszavakbanvoltolyan,mintregen.

MertközbenPeterarcafeszültvolt,aszemetávolbarévedt.Peterszonelkularconcsokoltamamat.AztanmindenjotkıvantRoseneknek,eskivezettea

többieketazajtón.Mama, Annemarie es Rosenek szotlanul leultek az ures koporso kore. Olykor egymasra

pillantottak,deamimostbennükzajlott,arranemtaláltakszavakat.Annemarie Roseneket nezte, ahogy ott ultek idomtalan, ocska ruhaikban, karjukban az

osszehajtogatott rongyos takarokkal, feszulten es faradtan. Eszebe jutottak a boldog idok:Rosen asszony, gondosan fesult es kendo ala rejtett hajaval, ahogy osi imat mondvameggyujtjaagyertyakatSabbath-kor.EsRosenur,ahogyuldogelanappalibananagyfotelben,es vastag konyveit tanulmanyozza, dolgozatokat javıt, szemuveget igazgatja, es idonkentfelpillant, hogy panaszkodjek a gyenge fenyre. Emlekezett Ellenre az iskolai szındarabbol,ahogymagabiztosanmozogaszínpadon.Mindezek a dolgok: az onbecsules, az emberi tartas forrasai – a gyertyak, a konyvek, az

almodozas a szınhazrol – ott maradtak Koppenhagaban. Most semmijuk sem volt, csakismeretlenembereklevetettgonceiahidegellen,azetelHenriktanyajarolatuleleshez,esasötétösvényazerdőnkeresztül,amelyreményeikszerintmenekülésükútjalesz.Annemarie szamaramostmar vilagos volt, hogyHenrikbacsi fogja elvinni baratnojet es

csaladjat Svedorszagba, az o kis halaszhajojan. Tudta, hogy Rosen asszony mennyire fel atengertol, a vegtelenbe veszo tavlatoktol. Tudta, hogyEllenmennyire fel a katonaktol, akiktalanmegmostiskutatnakutanuk,fegyvereiktol,csizmajukhidegvillogasatol.Estudta,teljesszívévelátérezte,hogymennyirefélhetnekmindannyian–ajövőtől.

12Holvagy,mama?

Rosen urmegbotlottakonyhaajtoelottegykilazult lepcsoben.Felesegebekapaszkodott,

ígyvisszanyerteazegyensúlyát.– Ovatosan, mert meg egy szal gyufaval sem vilagıthatunk – suttogta mama, ahogy

megalltak az udvaron, karjukban takaroikkal es elemozsias batyukkal. – Csak szorosanutanam,ennagyonjolismeremazutat.Devigyazzatok,mertazosvenynagyonegyenetlen.Eslegyeteknagyon,nagyoncsendben!–tettehozzáteljesenszükségtelenül.Hallgatottazejszakais.Afakkozottgyengeszellojart,amezontulrolatengermormolasa

hallatszott. Itt-ott ragyogtak csillagok de a holdat felho takarta. Annemarie kikıserte a kiscsapatotaházelé.– Indulas! – suttogta mama, s elindult az erdo fele. Rosenek szo nelkul megoleltek

Annemarie-t.–Egyszermajdvisszajövünk–suttogtaEllenkönnyeivelküszködve.–Persze,hogyvisszajossz–suttogtaAnnemarieis.AztanmamatesRoseneketelnyelteaz

éjszaka.Annemarieegyedülmaradt.Bementaházba,ésfelzokogott.Aszobauressegeszintebantovoltazokutan,hogyparpercemeguldozottemberekvartak,

mi tortenikveluk.Annemariemegtorolteszemetakezfejevel.Ahintaszekbekuporodott, esprobaltkicsitmegnyugodni.Gondolatbankovettemamaesamenekulokutjat.Ismerteaztazosvenyt is, ha nem is olyan jol, mint edesanyja, aki gyermekkoraban majd minden napvegigment rajta. De Annemarie is emlekezett a kanyarokra, a gocsortos fakra, amelyekgyokereiimitt-amottkibukkantakafoldalol,esacserjekre,bokrokra,amikviragbaborultaknyárelején.Kepzeletbenottlepdeltakiscsapattal,labavaltapogatvaazutatasotetben.Eltartnekik–

gondolta–vagy fel orat,mıgelerikaztahelyet,aholHenrikbacsivar rajukahajojaval.Ottaztanmamamegallegypercre,denemtovabb,csakegyutolsoolelesre,aztanmegfordul,eshazaindul.Visszafelemargyorsabbanmegy,mertnemkellRosenekrevarnia,akikszamaraazösvényismeretlen.Mamasietnifog,hogyminélhamarabbújraittlegyenvelünk.A faliora fel harmat utott a hallban. Edesanyja egy oran belul itthon lesz, gondolta

Annemarie.Előre-hátrahintázottarégiszéken.Mamafélnégyreitthonlesz.Paparagondolt,akiegyedulmaradtKoppenhagaban.Bizonyaramost o is ebrenvan.Felti

oket,esazorat igyeli,varjaahırt,hogyRosenekbiztonsagbanvannak,mamaesalanyokittvannaka tanyan, es az ujnapotakonyhaablakonbesutonappal es a tejszınes zabpehellyelkezdik.Annemarietudta,hogymindigazoknaknehezebbadolguk,akikvarnak.Kisebbaveszely,de

nagyobbafélelem.Ásított,ésafejeelőrebukott.Amikorfelebredt,megnemvoltreggel, epphogyvilagosodott.Ahajnalfenyevegighalada

svedtanyavilagfelettesaparton,aztanelontifennyelakisDaniat,estovabbmegyazEszaki-tengeren,hogyfelébresszeNorvégiát.Annemariezavartanpislogott,felult,egypillanatigaziskerdesvoltszamara,hogyholvan

esmiert.Nezteahalvany fenyta lathataron, esnemakarthinnia szemenek.Megsotetnekkénelenni–gondolta.Hiszenmégéjszakavan!Aznemlehet,hogymárhajnalodik!

Felallt,kinyujtoztattakisseelgemberedettlabait,eskimentahallba,hogymegnezzearegiórát.Négyóramúlt.Dehollehetakkoramama?Talanmar hazajott, de nem akarta ot felebreszteni, es lefekudt o is. Biztosan ez tortent.

Kimerult, hiszen egesz ejjel fent volt, veszelyes kirandulast tett a hajohoz es vissza a soteterdőnkeresztül.Annemariegyorsanfelmentakeskenylepcson.Annakahaloszobanakazajtaja,aholeddig

Ellennel aludt, nyitva volt. A ket kisagy rendesen bevetve, letakarva a regi paplanokkal.MelletteHenrikbacsiszobajaisnyitvavolt,esazoagyanislatszott,hogynemaludtakbenne.AggodalmaiellenereAnnemarieelmosolyodott,amintmeglattaHenrikbacsiszanaszetszortruháit,cipőjét.„Egyrendesasszonyravolnaszüksége”–mondtamagábanmamátutánozva.A masik haloszoba ajtaja, amelyet mama es Kirsti osztott meg egymassal, zarva volt.

Annemariehalkanésóvatosan,nehogyfelébresszeabentalvókat,benyitott.A kiscica azonnal felemelte a fejet, asıtott, aztan kikaszalodott Kirsti karjaibol.

Nyújtózkodottegyet,majdkönnyedénleugrottaföldre,éskisündörgöttazajtón.Kirstisóhajtott,ésamásikoldalárafordult.Egyedülfeküdtaszéleságyban.Annemarie az ablakhoz sietett, amely az erdei osveny vegen elterulo tisztasra nezett.

Odakint meg mindig csak derengett. Annemarie szemet eroltetve igyekezett athatolni ahajnalipárán,háthamegpillantjaédesanyját,ahogyelőbukkanafákközül.Percekigalltazablakelott.Sahogyaszemehozzaszokottakintiderengeshez,egyszercsak

valamisotetlohalmotpillantottmegazosvenykezdetenel.Annemarieosszehuztaaszemet,demost azert eroltette, hatha teved, hathamast lat,mint amit felismerni vel. Amikor az avalamikicsitmegmozdult,márbiztosantudta:édesanyjafekszikottaföldön.Annemarierohantlealepcson,mitsemtorodveazzal,hogykishuganetanfelebredazajra.

Akonyhaajtoelottlababeakadtalotyogoslepcsofokba,csaknemelvagodott,deeztmostnemengedhettemegmagának.Valamikülönöserőmegtartottaalábán,ésszaladttovább.–Mama!–kiáltottkétségbeesve.–Mama!–Csss…!–szóltráédesanyja,sfelemelteafejét.–Jólvagyok!–DeMama…!–kérdezteAnnemariemellétérdelve.–Szóljmár!Mitörtént?Édesanyjanagynehezenülőhelyzetbetornáztamagát.Arcamegrándultafájdalomtól.–Ténylegjólvagyok…Neaggódj…ÉsRosenékHenrikkelvannak…Ezalegfontosabb…Arcántovábbraisottültafájdalom,devalamimosoly-félesuhantátrajta.–Eleggyorsanodaertunk,pedignagyonsotetvolt, esRoseneknem ismertekaz osvenyt.

Henrikahajonvartbennunket.Roseneketpillanatokalatt felvettea fedelzetre,aztmondta,hogyatöbbiekmárottvannak,Peterbiztonságbaneljuttattaőketis.– Igy hat megfordultam, es siettem haza. Nagyon turelmetlen voltam… Annyira vissza

akartam erni hozzatok, lanyok… Ovatosabbnak kellett volna lennem… Meg en mondtamRoseneknek, hogy nezzenek a labuk ele… – Beszed kozben leporolt nemi fuvet es foldet avallarol, karjarol. – El se hinned.Mar nagyon kozel jartam, bar az is, lehet, hogymeg csakfélúton,amikormegbotlottamegykiállógyökérbenéselnyúltam.Mamafelsóhajtott.–Attolfelek,eltortabokam,Annemarie.Barannakisorulhetek,hogyrosszabbnemtortent.

Egybokameggyógyul.–Latnodkellettvolna,Annemarie–folytattamama.–Atetiszta,rendesedesanyad,amint

centirolcentirekuszik!Ugynezhettemki,mintegyreszeg!Demindeznemerdekes.Enitthonvagyok,RosenekmegHenrikkel. –Hadd tamaszkodjak rad, – nyultmama a kislanya fele. –Valahogycsakbetudokjutniahazba,hasegıtesz.Istenem,milyenugyetlenvagyok!Neztemvolnaalábamalá…Na,próbáljunkelindulni.Nagyonlassan.Így…Ahogylabraallt,arcaelsapadtafajdalomtol.Szinteteljessulyavalkenytelenvoltalanyara

támaszkodni.ígyaraszolgattakmeg-megállvaaházfelé.–Istenem,dejo lesz…–sohajtottmama.Habeerunk, iszomegycseszeteat,aztanorvost

hıvunk. Azt mondom majd neki, hogy leestem a lepcson. Alljunk meg, hadd pihenjek egypercet.Amikorelértékaházat,mamaleereszkedettalépcsőre.Mélyeketlélegzett.Annemariemelléült,ésfogtaakezét.–Mama!Annyiraféltem,hogynemjöttélhaza…Mamabólintott.–Tudtam,hogyaggodsz.Ezfajtalegjobban,mikozbenidevonszoltammagam.Demostmar

ittvagyokveled,biztonsagban.Hanyoralehet?–nezettelmamaatengerfele.–Hamarosankifutnak…Nemsokáraőkisbiztonságbanlesznek…–sóhajtott.

13Fuss,ahogycsakbírsz!

A csillagok kihunytak, az egbolt sapadt szurke volt, nemi rozsaszınnel a lathataron.

Annemarie megnyugodott. Megsimogatta edesanyja kezet, es lenezett elkekult, feldagadtbokájára.–Miez,Mama–kérdeztehirtelen,éslenyúltafűbe.Mamaodanézett.–Istenem!–kiáltotta.Annemarie felvette.Mostmar felismerte, o is tudta,mi az. Az a csomag volt, amit Peter

küldöttRosenúrralHenrikbácsinak.– Rosen ur elbotlott a lepcson, emlekszel? Biztos akkor esett ki a zsebebol. Meg kell

oriznunk,esvisszaadnunkPeternek–adtaatAnnemarieacsomagotedesanyjanak.–Tudod,miez?Mama nem valaszolt. Lesujtva meredt maga ele. Vegignezett az osvenyen, aztan le a

bokájára.– Fontos, ugye, Mama? Emlekszem, hogy Peter azt mondta, nagyon fontos. Hallottam,

amikoreztmondtaRosenúrnak…–hadartaizgatottanAnnemarie.Édesanyjamegpróbáltfelállni,devisszaesettalépcsőre.–Istenem–motyogtaismét.–Lehet,hogysemmiérttörténtminden…Annemariekivetteacsomagotanyjakezéből,éselszántanfelállt.–Majdenelviszem.Ismeremazutat,esmarmajdnemvilagosvan.Tudod,hogynagyonjol

futok.Mamagyorsan,feszültenbeszélt:– Annemarie, menj be a hazba, es fogd azt a kis kosarat az asztalon. Gyorsan, gyorsan!

Tegyelbelenehanyalmat, esegydarabsajtot.Acsomagotrakdalulra.Erted?Siess,nagyonsiess!Annemarieazonnalcselekedett.Akosar.Acsomagalulra.Letakartaegyszalvetaval.Aztan

egydarabbecsomagoltsajt.Paralma.Megpillantottegydarabkenyeret,esaztisakiskosarbatette.–Elkellszaladnodahajóhoz.Habárkimegállítana…–Kiállítanameg?–Hátegykatona!Haegykatonameglát,hamegállítanak,monddazt,hogyazotthonfelejtett

elemózsiátviszedahalásznagybácsikádután.–Mama,mivanakosáralján?Édesanyjanemválaszoltakérdésre.–Menj!–mondtahatarozottan.–Menj,mostrogton.Ne ismenj, fuss!Fuss,ahogycsaka

lábadbírja!Annemariemegcsókoltaédesanyját,felkaptaakosarat,éselrohantazösvényfelé.

14Azösvényen

Hiaba latta par oraval korabban, ahogy a tobbiek csendben eltunnek az erdoben vastag

ruhazatukban,karjukonatakaroval,Annemarie-tmeglepteacsontighatolohideg.Ocsakegykönnyűkardigántviseltpamutruhájafölöttafagyosésnyirkosoktóberihajnaliszürkületben.Az osveny csakhamar elkanyarodott, az erdo teljesen korbevette. Talpa ujra es ujra

gyokereket erzett, amelyek olykor avarreteg ala bujtak, felbukassal fenyegetve az eloreigyekvot. Lassan, de biztosan vagy gyorsan, kockaztatva? – csak o valaszolhattameg ezt akérdést,sajátmagának.Felemelteavesszőkosarat,ésújramegpróbáltfutni.Egy mesere gondolt, amit oly gyakran mondott el Kirstinek, mikor este osszebujtak az

ágyban.„Egyszervolt,holnemvolt,voltegyszeregykislany–mondtahalkanmaganak–akinekvolt

egy gyonyoru, piros kopenye. Az edesanyja varrta neki. A kislany nagyon szerette a pirosköpenyét,ésolyangyakranhordta,hogyelneveztékPiroskának.”Kirstiittmindigközbevágott:„Kapucnijaisvolt?”„Igen.”–válaszoltaő.„Ésazispirosvolt?”„Persze.Teisszeretnélegyilyet?Mamatalánvarrnekedegyszer.Deneszakítsmindigfélbe,

mertsosemjutokavegere.”–esezaparbeszedıgymentmindenalkalommal,hogyhosszabbideigtartsonamese.Annemarie elmosolyodott, es folytatta utjat a hajnali derengesben. Kirsti mindig

megszakítottaamesétkérdéseivel,hogyhosszabbideigtartson.Annemarietovabbraishugacsacskakerdeseire,ameghittestekregondolt,shogyelterelje

figyelmétahidegrőlésalényegtőlfélhomályról,továbbmondtamagábanamesét.„Egynapakislanyedesanyjaıgyszolt:Viddeleztakosarkaelelmetanagymamanak.Beteg,

éságybanfekszik.Gyere,haddkössemmegapirosköpenyedet…”„Anagymamajamelyenazerdobenlakott,ugye?–kerdezneKirsti.–Ott,aholafarkasokis

élnek.”Annemarie zajt hallott – talan egy mokus vagy nyul ugrabugral a kozelben. Megallt egy

pillanatra, es abbol merıtett batorsagot, hogy arra gondolt: Kirsti most biztos megijedne.Megfognaakezet,esaztsuttogna:„egyfarkas.”DeAnnemarietudta,hogyezekazerdoknemolyanok,mintamesékben.Ittnemélnekfarkasok,medvék,vagymásveszélyesvadállatok.Felhomaly azonban volt. Annemarie meg sohasem jart ilyenkor ezen az osvenyen. Azt

mondtaazédesanyjának,hogyszaladnifog–emlékeztettemagát.Azosvenyujraelkanyarodott.Jolismerteeztafordulot.Hamostittbalrafordulna,kijutna

azutra.Ottvilagosabblenne,esazbizonynemvolnarossz,demegezenakoraioranisbiztos,hogy meglatnak. Ilyenkor hajnalban halaszok sietnek a hajoikhoz. Nem hianyozna, hamegallıtanak,esmegkerdeznek:„Hatte,kislany,hovaigyekszel?Megagybanvolnaahelyed.”Ertekesmasodperceketvesztene,kitudja,hanyszor.Esmegezlenneajobbikeset.Mertegyjárőrbeisbeleszaladhatna…Jobbrafordulthat,esamennyireazegyenetlenfelszınengedte,tovabbsietett.„Piroskavitte

azelemozsiaskosarat,sietettkeresztulazerdon.Gyonyoru,verofenyesreggelvolt,daloltakamadarak.Piroskaisénekelt…”Azosvenykiszelesedett.Azerdoazegyikoldalonmegritkult,aztanazosvenyrakanyarodott

a tengerpartig lejto mezore. Itt tudott futni – es futott is. Napkozben tehenek legelnek amezon.Annemarie-natsuhantakellemesnyariemlek,amintugyanittallakerıtesnel,kezebenfucsomoval,esatehenekethıvogatja.Azokkomotosanodaballagnakhozza,elveszikakezebola fuvet erdesnyelvukkel. Edesanyjameselte, hogy o ismindigmegallt itt gyermekkoraban,iskolabamenet.Akutyaja,Trofast,atkuszottakerıtesalatt,esizgatottanprobaltaterelgetniateheneket,melyekazonbanúgytettek,minthaazebottsemlenne.Amezomost uresvolt es fako.Egyrekozelebbrolhallottaatengermorajlasat, es lattaaz

elomlovilagossagotvalaholSvedorszagfelett.Futott,ahogycsakalabaibırtak, esszemevelazt a helyet kereste maga elott, ahol az osveny – a varosba vezeto ut utolso szakaszan –visszatérazerdőbe.Ez az! Megallt, es megkonnyebbulten szuszogott egy kicsit. A tulburjanzo bokrok miatt

csaknemelvetette a fak koze vezeto bejaratot. Pedig ezek azok az afonyabokrok, ahol nyarvegen,megabekeidoben,mindigmegalltcsemegezni.Hogynevetettmindigamama,amikorazédesáfonyalétőlkékszájávalhazaállított…Ahogy az erdo ujra bezarult korulotte, kenytelen volt lassıtani a tempojan, de azert

megpróbáltfutni.Annemarie edesanyjara gondolt:milyen dagadt volt a bokaja… es az arcara hogy kiult a

fajdalom. Remelte, hogy kozbenmar kihıvta az orvost. Felideztemaga elott amorozus, dekedves tekintetu oregembert, aki az elmult nyarakon tobbszor is eljott a tanyara, rozogaautojanagyzajtcsapottafolduton.Kirstinekafulefajt,egyszerpedigLise-refroccsentaforrozsír.Annemarieujrautelagazashozert.Abaloldaliosvenyegyenestafalubavezet,arroljottek,

mikor leszalltakavonatrol, esamamaarra jart iskolabakislanykoraban.Annemarie jobbrafordult,amerreahalaszhajokhorgonyoztak.Sokatjarterreis,bekes,kesodelutanokon,hogyahazatero hajok koztmegvarja az Ingeborgot, Henrik bacsi hajojat. Szerette igyelni ot es asegıtoit, amint kirakodjak a napi fogast, a csuszos, csillamlo heringeket, amelyek meg aládákbanisélénkencsapkodtak.Megmost is, amikor a hajok uresen, az aznapi halaszutra keszulodve alltak a kikotoben,

Annemarieérezteaheringolajos,sósillatát,amierrefelésosemtűntelalevegőből.Marnemvoltsokhatra.Egyrevilagosabblett,sugyerezte,csaknemolyangyorsanfut,mint

aziskolábanapéntekiversenyeken.Annemariegondolatbanfolytattaamesét:„AmintPiroskament,mendegeltazerdoben,hirtelenzajthallott.Megzorrentekabokrok.

Egyfarkas!–mondjailyenkoraszereposztasszerintKirsti,esmegremegazizgatottoromtol.–Tudom,hogyafarkasjön!”Annemariemindigmegprobaltaeztaresztelnyujtani,hogykishugajobbanelvezzeamese

feszültségét.„Nemtudta,hogymiaz.Megalltazosvenyen, eshallgatozott.Valamikovetteotabokrok

között.Piroskabizonymegijedt.”Ittmegallna,esszunetettartanaegypillanatra,mikozbenKirstiazagybanmegalelegzetet

isvisszafojtja.Annemarie hirtelen megallt, es hallgatozni kezdett. Tulzottan beleelte magat a mesebe?

Vagy…Kozvetlenul elotte elkanyarodott a csapas. Azon tul, amint befordul,marmeglatja atengert,akikotot,adokitokateshalaszhajoktarkarajat.Azegegyrevilagosabb,hamarosanbeindulnakamotorok,ahalászokátkiabálnakegymásnak,sirályokvijjognakavízfelett.Mostazonbanmashangokallıtottakmeg.Megzorrentekelotteabokrok,majdlepteket–es

mostmárbiztosvoltbenne,hogynemképzelődik–morgásthallott.Óvatosanelőrébbhaladtazért,mástnemistehetett.Aztanmarottisvoltakelotte.Negyfelfegyverzettkatona.Esveluk,porazukatrangatva,ket

nagy,fénylőszemű,csaholókutya.

15Akutyáimhússzagotéreznek

Annemarie agya sebesen jart. Eszebe jutott, mit mondott edesanyja: ha megallıtanak,

monddazt,hogyazotthonfelejtettelemózsiátviszedahalásznagybácsikádután.Akatonakrabamult.Milyenremult isvolt,amikorazamasikketto,megKoppenhagaban

megallıtotta oketazutcan.DeKirstinemvoltremult–villant felbenne.–Sot,nemtitkoltaindulatait,amikorazakatonavegigsimıtottafejebubjan.Semmitsemtudottaveszelyrol,esakatonátezmulattatta.MostKirstivékellválnom!–parancsoltamagának.–Jóreggelt!–köszöntóvatosanakatonáknak.Okcsakmeregettek,szonelkul.Mindketkutyafeszultvolt,ugrasrakesz.Aporazokattarto

kétkatonavastagkesztyűtviselt.–Mitkeresel itt?–kerdeztevegreazegyikuk.Annemariefelmutattaakosarataszemmel

láthatóankilógó,vaskoscipóval.– Henrik bacsikam otthon felejtette az ennivalojat, esmost sietek, hogymeg elerjem. O

halász.A katonak korulneztek, a kislany moge pillantottak, es mindket oldalon atvizsgaltak a

bokrokat.–Egyedülvagy?–kérdezteazegyik.–Igen–bólintottAnnemarie.Azegyikkutyamorgott.Ésmindkettőakosaratfigyelte.Azegyikkatonaelőrelépett.– Egyedul kimereszkedtel, meg feltehetoen sotetben, csak azert, hogy elhozd a bacsikad

ennivalóját?Miértnemeszikhalat?Egyalkalommalkibírná,hamárígytörtént…MitvalaszolnaerreKirsti?–toprengettAnnemarie,esmegprobaltugykuncogni,ahogyazt

ahúgatenné.–Henrikbacsinemisszeretiahalat–mondtanevetve.–Aztmondja,tulsokatlatbelole,es

tul sokat szagolja, Egyebkent sem ennemeg nyersen! – El intorodott. –Hiszen, ha ehezne,akkortalán…DeHenrikbácsimindigkenyeretéssajtotebédel.Csacsogjcsaktovább–mondtamagában–,ahogyKirstitenné.Egyártatlan,csacskakislány.–Enszeretemahalat!–folytatta.–Ugyszeretemahogyanyukamkeszıti.Zsemlemorzsaba

forgatja,és…Akatonaelorenyult,eskiragadtaaropogoscipotakosarbol.Gondosanmegvizsgalta.Aztan

félbetörte,ésöklévelszétfeszítetteakétfelet.Annemarietudta,hogyezKirstitkihoznáasodrából.–Ne!–mondtamérgesen.–AzHenrikbácsikenyere!Azanyukámsütötte!Akatonarasehederıtett.Aketfelcipotafoldredobta,akutyakele.Azokegypillanatalatt

felfalták.–Láttálvalakitazerdőben?–kérdezteakatona,minthamisemtörténtvolna.–Nem,csakmagukat.Miert,keresnekvalakit?El fogokkesni.Henrikbacsihajojaelmegy,

mielőttodaérekazebédjével.Vagyazzal,amimaradtbelőle…–tettehozzáepésen.Akatonaerrekivetteasajtotis.Megforgattaakezeben.Aharommogotteallohozfordult,es

sajátnyelvükönkérdezettvalamittőlük.Egyikükválaszolt:– Nein – mondta unott hangon. Annemarie felismerte a szot, a fer i nemmel felelt.

Valószínűlegeztkérdeztéktőle,hogy„Kellezneked?”–vagytalán„Odaadjamakutyáknak?”Akatonatovábbraisfogtaasajtot.Egyikkezébőlamásikbadobálta.Annemarieingerültensóhajtott.–Mostmármehetek,kérem?–kérdeztetürelmetlenül.Akatonaazalmáértnyúlt.Észrevette

rajtaabarnapöttyöket,éselfintorodott.–Húsnincs?–kérdezteakosáraljánfekvőszalvétafélépillantva.Annemariesajnálkozópillantástvetettrá.–Hiszentudja,hogynekünknincshúsunk.AhadseregükeszimegazösszeshústDániában.Kérem,kérem–könyörgöttgondolatban.–Neemeljefélaszalvétát!A katona nevetett. A foldre dobta az utodott almat. Az egyik kutya porazat megrantva

elorehajolt,megszagoltaazalmat,aztanvisszalepett.Akutyaktovabbraisfulukethegyezve,nyitottszájjal,áthatóannéztékakosarat.Fogsorukonnyálfénylett.–Akutyáimhússzagotéreznek–mondtaakatona.–Talánamókusokatérzikazerdőben…–

válaszoltaAnnemarie.–Vigyeelőketvadászni.A katona, kezeben a sajttal elorenyult, mintha vissza akarna tenni a kosarba. De nem!

Kirántottaavirágostextilszalvétát.Annemariemegdermedt.–Eleggyengekosztontartjatokszegenybacsikadat–mondtaakatonagunyosan,mikozben

aszalvétátasajtragöngyölte.Egygyereknekiskevésvolnaennyi.Aztánújraakosárranézett.Átadtaasajtotésaszalvétátamelletteállókatonának.–Azmi?Ott…azalján…–kérdeztevalamiegészenmás,fenyegetőhanghordozással.Kirstimittenne?Annemarietoppantottalabaval.Eshirtelen,sajatmeglepetesereis,elsırta

magát.–Nemtudom!–mondtaelcsuklohangon.–Azanyukammergeslesz,amiertmegallıtottak,

eselkesem.EsteljesentonkretettekHenrikbacsiebedjet,ugyhogymostmaroisduhosleszrám!A kutyak szukoltek, rangattak a porazt, ahogy a kosar fele szimatoltak. A katonak egyike

dünnyögöttvalamitnémetül.AkiAnnemarie-tfaggatta,kivetteacsomagot.–Miértvoltezolyangondosanelrejtve?–csattantfél.Annemariemegtörölteaszemétkardigánjaujjába.–Nemvoltjobbanelrejtve,mintaszalveta.Nemtudom,miaz.–Amiegyebkentigazisvolt.

Fogalmasemvoltróla,hogymivanacsomagban.A katona feltepte a papırt,mikozben a kutyak vicsorogva, erolkodve rangattak a porazt.

Izmaikmegfeszültekasima,rövidszőralatt.–Hagydabbaasırast,tebolondlany!–mondtaelesenakatona.–Anyadselehetepeszu,

mertegyzsebkendotkuldottabacsikadnak.Megjo,hogyviragotnemhımzettra!–legyintettafehérronggyal,gúnyosanfelkacagott,ésaföldrehajítottaazalmamellé.Akutyákelőretörtek,mohónmegszimatolták,aztánismétcsalódottanvisszavonultak.–Menjcsaktovabb!–mondtaakatona,azzalvisszadobtaasajtotesaszalvetatakosarba.–

Menjabácsikádhoz,ésmonddmegneki,hogyanémetkutyáknakízlettakenyere.

Aztan a katonak elvonultakmellette, s egy pillanat alatt eltuntek az osvenyen, abban azirányban,amerrőlAnnemarieérkezett.Akislanygyorsanfelszedteazalmatesacsomagot,benneafeherzsebkendovel.Visszatette

oketakosaraba, es tovabbszaladtakikoto fele, amelyetmar fenybeborıtott akora reggelinapsutes. Nehany hajomotort mar beindıtottak, a kellemetlen berreges elnyomott mindenmáshangotakisöbölben.AzIngeborgmegottvoltadokkmellett,esHenrikbacsiszelfutta,szokehajaiscsakhamar

elobukkant,ahogyahalokmellett terdelt.Annemariekialtottneki,mire oodasietettahajooldalához.Arcárakiültazaggodalom,mikorfelismerteunokahúgátamólón.Átadtanekiakosarat.–Mamaelkuldteazebededet…–mondtaremegohangon.–Demegallıtottakakatonak,esa

kenyeredetelvették.–Többetnemmertmondani.Afer igyorsanbelepillantottakosarba.Annemarielattaamegkonnyebbulestazarcan,es

tudta,hogymiért.Henrikbácsimegpillantottaakatonaáltalfeltépettcsomagot.–Köszönöm–mondta,éshangjábólisérezhetővoltamegkönnyebbülés.Annemariekorulnezettazismeroskishajon.Lelatottalepcsonazureskabinba.Nyomasem

voltRosenéknek,vagyatöbbieknek.Henrikbácsikövetteapillantását,észavarttekintetét.–Mindenrendben–mondtahalkan.–Neaggodj.Nemvoltambiztosbenne,hogyıgylesz–

folytatta–,demost,nekedköszönhetően,Annemarie,mindenrendbenlesz…– Esmost szaladj haza, esmondmeg amamadnak, hogy ne aggodjon. Este talalkozunk.

Búcsúzáskéntmégránevetett.–Elvettékakenyeremet,mi?–mondta.–Remélem,atorkukonakad!

16Valamitazértelmondok

SzegenyVirag!–nevetettHenrikbacsiaznapeste,vacsorautan.–Hogyolyasvalakikezebe

keruljon,akimegsosemfejttehenet!Kepzelem,mitallhatottkiazazartatlanjoszag!Habar…tekishos–simogattamegAnnemariehajat–,tulsokatnemkınozhattad.Merthanemıgylettvolna…Virágnemismeriatréfát!Mama is nevetett. Egy kenyelmes fotelben ult, amit Henrik bacsi hozott at a nappalibol.

Egyiklábatérdiggipszbenvolt,ésegyzsámolyonpihent.Annemarie nem banta, hogy nevetnek rajta. Tenyleg vicces volt. A kikotobol hazafele az

orszaguton szaladt vegig, mert ugy gondolta, a katonak meg mindig az erdoben lehetnek.Amikorvisszaertatanyara,MamatesKirstitnemtalaltaotthon.Egysietosenmegırtuzenetvárta,hogyazorvosautónbevittemamátahelyikórházba,éshamarosanhazaérnek.Azelfelejtett,fejesnelkulmaradt,esezertnyugtalanViragpanaszosbogesebehallatszottaz

istallobol.Annemarie tudta,hogya tej feszıtese faj az allatnak,ezert fogtaa tejesvodrot, eskimereszkedetthozza.Megtette,amitoletelik,smegprobaltodasem igyelniViragbosszushorkantasaira es bokdoso fejere. Probalta utanozni a fejes hatarozott, ritmikus, huzomozdulatait,ahogyHenrikbácsitóllátta.Ésmegfejteatehenet!– En is meg tudtam volna csinalni! – jelentette ki Kirsti. – Csakmeg kell huzni, es mar

spriccelis!Úgymegfejném,mintasicc!Annemarieelnézőenmosolygott.Szeretnéménaztlátni,amikormegpróbálod–gondolta.–Ellenvisszajon?–kerdezteKirstiegypillanatalattmegfeledkezveatehenrol.–Aztıgerte,

készítmajdegyruhátababámnak.–Annemariees enmajdsegıtunknekedmegvarrniaruhat–mondtamama.–Ellennekel

kellettmenniaszüleivel.Rosenékeljöttekérteazéjjel.–Miertnemkeltettekfel,hogyelbucsuzzunk!–zsortolodottKirsti,mikozbenkepzeletbeli

ételtkanalazottamellettelevőszékbeültetettbabafestettszájába.–Annemarie–szoltHenrikbacsi,esszekethatratolvafelalltazasztaltol.–Hamostkijossz

velemazistállóba,megtanítalakrendesenfejni.Előszöris,mosdmegakezed.–Énisakarok!–mondtaKirsti.–Temostnemmehetsz–mondtamama.–Mostnem.Tudod,nemmaradhatokegyedul,

mertnemtudokjólmenni.Teleszelazápolónőm.Kirstikicsittétovázott,amígeldöntötte,hogyvitatkozzon-e.Aztánaztmondta:–Hát…Inkábbleszekápolónő,amikorfelnövök,mintfejőnő.Úgyhogymaradokamamával!AnnemarieHenrikbacsivalkisetaltakozbenleereszkedett inomkodbenazistalloba.Virag

minthaboldoganmegraztavolnaa fejetHenrikbacsi lattan.Tudta,hogy ismet jokezekbenlesz.Annemarie leult a felhalmozott szenara, es nezte, ahogy a nagybatyja fej. De gondolatai

egészmásholjártak.–Henrikbacsi!HolvannakRosenekesatobbiek?Azthittem,teviszedatoketSvedorszagba

ahajódon.Denemvoltakott.–Pedigottvoltak–mondta,esatehenoldalanaktamaszkodott.–Csakhogyeztnemkellene

tudnod. Emlekszel, mit mondtam neked? Hogy biztonsagosabb, ha nem tudunk bizonyos

dolgokat. De… – folytatta, mikozben kezei begyakorlott, biztos mozdulatokkal dolgoztak –valamikevesetazértelmondok,mertolyannagyonbátorvoltál.–Bátor?Aáá…–legyintettAnnemarie.–Nagyonféltem…–Azéletedetkockáztattad.–Azéletemet?Éncsakarragondoltam,hogy…Henrikmosolyogvafélbeszakította.–Nos,pontosanennyit jelentabatorsag:megbirkoznia felelemmel,scsakarragondolni,

amitmeg kell tenned. Termeszetes, hogy feltel.Ma en is feltem.Demost haddmondjak elnekedvalamitRosenékről.Sokhalaszepıtetttitkosbuvohelyeketahajojaba.Enisezttettem.Lent,ahajofeneken.Csak

felkell szednemapadlotamegfelelohelyen, esmarisvanhelynehanyemberelrejtesehez.Peter,ésmégmásokisazellenállásból,akikveledolgoznak,elhozzákőkethozzámmegatöbbihalászhozis.Vannakemberek,akiksegíteneknekikútbanGillelejefelé.Annemariemegdöbbent.–Peterbennevanazellenallasban?Hatpersze.Tudhattamvolna!Hiszenohozzapapanak

ésmamánakatitkosújságot,aDeFreiDanske-t.Ésmindigváratlanultűntföl,majdmentel…–Őnagyon,nagyonbátorfiatalember–mondtaHenrikbácsi.–Atársaiisazok.Annemariemégmostsemértettmindent.–…akkorRosenékésatöbbiekodalentvoltak,amikorénmeghoztamakosarat?Henrikbácsibólintott.–Semmitsemhallottam–mondtaAnnemarie.–Persze,hogynem.Mindenkinek teljes csondbenkellett lennie, orakonkeresztul.Ababa

altatótkapott,nehogyfelébredjenéssírdogáljon.–Deők,ottlent,hallották,amikorbeszélgettünk?– Igen. A baratnod, Ellen mondta nekem kesobb, hogy hallottak teged. Es hallottak a

katonákatis,akikátkutattákahajót.Annemarieszemeelkerekedett.–Katonákjöttek?–kérdezte.–Azthittem,másfelémentek,miutánengemmegállítottak.–O…sokkatonavan ittGillelejeben, esvegigapartmenten.Az osszeshajot atvizsgaljak.

Tudjak,hogyazsidokmenekulnek,denemtudjakbiztosan,hogyan.Csakritkanakadnakrajuk.A buvohelyek gondosan alcazva vannak, es gyakran halat halmozunk a fedelzetre is.Összepiszkoljákafényescsizmáikat!–Henrikbacsi!–mondtaAnnemarie–Biztosigazadvan,esnemkellmindenttudnom.De

kerlek,mondjvalamitarrolazsebkendorol!Tudtam,hogyfontosacsomag,ezertrohantamkeresztulazerdon,hogyelvigyemneked.De enarragondoltam,hogy talanegy terkepazavalami.Hogyanlehetfontosegyzsebkendő?Nemértem…Henrikbácsifélretetteatelicsöbröt,ésnekiálltlemosniatehéntőgyétanedvesronggyal.– Errol nagyon kevesen tudnak, Annemarie – mondta komoly pillantassal. – Tudod, a

katonak nagyon duhosek, hogy nem tudjak megtalalni a megszokott zsidokat. A nemetekkiképzettkutyákatkezdtekhasználni.–Voltakkutyáik!Azoknakis,akikmegállítottakengemazösvényen!Henrikbácsibólintott.–Akutyakatarrakepeztekki,hogykiszagoljak,esmegtalaljakazelbujtatottembereket.Epp

tegnap, ez tortent ket hajon is. Azok az atkozott kutyak, bemasznak a doglott hal koze, azemberszagután.

Mindannyiannagyon,nagyonaggodtunk.Azthittuk,akutyakbevetesevegetvetahajovaltorteno menekulesnek Svedorszagba. Peter felkeresett nehany tudost, orvost. Ejt nappallateve dolgoztak ezek a nagyszeru elmek, hogy kitalaljanak valamit. Es letrehoztak egykulonleges szert. Nem tudom,mi ez, de ez volt a zsebkendoben. Vonzza a kutyakat, es haegyszermegszagolják,tönkretesziaszaglásukat.Képzeldcsak!Annemarieemlekezettra,hogyakutyakmennyirenyujtozkodtakazsebkendoutan,aztan

megszagolták,éselfordultak.–Nos, Peternek hala – folytattaHenrik bacsi –,mindenkinek lesz egy ilyen zsebkendoje.

Mindenhajoskapitanynak.Amikorakatonak feljonneka fedelzetre,egyszeruenelohuzzukazsebkendot a zsebunkbol, mintha orrot akarnank fujni. A kutyak korbeszaglasznak,megszagoljak a kezunkben a zsebkendot, es aztan hiaba koszalnak a hajon, nem talalnaksemmit.–Mareggelishoztakahajódrakutyákat?– Igen. Nem telt el husz perc sem, hogy elmentel, mar epp indulni akartam, amikor

megjelentek a katonak, es megallıtottak. Feljottek a fedelzetre, kutattak, de nem talaltaksemmit.Akkorperszemarnalamvoltazsebkendo.Hanemlettvolna,hat…–hangjaelhalkult,ésnemfejeztebeamondatot.Nemisvoltrászükség.Hanemtalaljamegacsomagotott,aholRosenurelejtette…Hanemfutkeresztulazerdon…

Haakatonakelveszikakosarat…Hanemerielahajot…Asok„ha”ottkavargottAnnemariefejében.–MostmárbiztonságbanvannakSvédországban?–kérdezte.–Biztosvagybenne?Henrikbácsifelállt,ésmegpaskoltaatehénoldalát.–Apartonmárvártákőket.Ottbiztonságbanvannak.–Demilesz,haanácikSvédországotislerohanják?–Attol,azthiszem,nemkelltartani.Megvanajookaannak,hogyanacikSvedorszagotmeg

akarjákhagyniszabadországnak.Eznagyonbonyolultdolog…Annemariegondolataimégabarátaináljártak,akikazIngeborgfedélzetealattbújtakmeg.–Szörnyűlehetettnekikottlent,órákig…–motyogta.–Biztossötétisvoltodalent.–Sotet,hideg,esnagyonkenyelmetlen.EsRosenasszonytengeribeteglett,annakellenere,

hogy nem toltottunk hosszu idot a vızen, hisz rovid a tavolsag. Am amikor partra szalltak,oromukelfeledtettevelukasokkellemetlenseget.Ababaeppakkorkezdettebredezni,amikorelbúcsúztamtőlük.–Vajonviszontláthatom-evalahaEllent?–nézettszomorúanmagaeléAnnemarie.–Viszontlatod,kicsim.Vegulismegmentettedazeletet.Miertnelatnadviszont?Egynapon

majdtalalkoztok,havegetertahaboru.Mindenhaboruvegeteregyszer…Nnna…hatmegisvolnánkafejésleckével!–mondtaHenrikbácsi,felálltakisszékről,ésnyújtózottegyjóízűt.

17Aháborúnakvége

Ahogy Henrik bacsi mondta, a haboru valoban veget ert. Tortenetunk utan ket evvel.

Annemarietizenkétévesvoltmár.AzonazemlekezetesmajusikoraestenegeszKoppenhagabanmegkondultakaharangok.

Mindenuttdanzaszloklobogtak.Azemberekmegalltakazutcan,eskonnybelabadtszemmelénekeltékDánianemzetihimnuszát.Annemariealakasukerkelyenalltaszuleivelesahugaval.Feledhetetlenvoltalatvany.Az

unnepiemberek,anemzetilobogokszintemindenablakban.Annemarietudta,hogyalakasokkozul jonehany ures.Marmajdnemket evea szomszedokgondoztakazelmenekult zsidoknövényeit,leporoltákbútoraikat,kifényesítettékagyertyatartókat.ÉdesanyjaRosenékhezjártát.„Ezbarátokközötttermészetes”–mondogattaamama.Mostaszomszedokatmentekmindenelhagyott,lakoitvarolakasba,kinyitottakazablakot,

éskitűztékaszabadságszimbólumát.Johansenasszonykonnyezett,Kirstiegykiszaszlotlengetveenekelt,kekszemeiragyogtak.

Oissokatnott.Marnemvoltazacsacsogokisgyerek.Komolyabblett,esnagyonsovany.Ugynézettki,mintLiseahétéveskorábankészültfényképeken,arégialbumban.PeterNeilsenmeghalt.Fajdalmasvolterreemlekezniazonanapon,amikorolyannagyvolt

azoromDaniaban.DeAnnemarierakenyszerıtettemagat,hogyvoroshajumajdnem-batyjaragondoljon, es arra,milyenmegsemmisıto volt az anap,mikor eljutott hozzajuk ahır, hogyPetertelfogtákéskivégeztékanémetekKoppenhágaegyikközterén,aRyvangenen.Akivegzeseelottiejszakanleveletırtnekikabortonbol.Elmondta,hogyszeretteoket,hogy

nemfel,eshogybuszke,hogymegtetteahazajaert,esazosszesszabademberert,amittudott.Levelébenaztkérte,hogyLisemellétemessékel.Demegezsemadatottmegneki.Anaciknemvoltakhajlandoakkiadniakivegzetthosok

holttestet. Egyszeruen elfoldeltek oket ott, ahol lelottek oket, es a sırokat csak szamokkaljelöltékmeg.Kesobb Annemarie elment arra a helyre a szuleivel, es viragot helyezett a puszta

megszámozottföldre.AznapesteAnnemarieszüleielmondtáknekiazigazatLisehaláláról.–O isazellenallas tagjavolt–mondtaapa.–Tagjaannaka szervezetnek,amelyminden

lehetségeseszközzelharcoltahazánkért.–Minemtudtuk–tettehozzaMama.–Nemmondtaelnekunk.PeterarultaelLisehalala

után.– O, apa…! – kialtotta Annemarie. – Mama…! Ugye nem lottek le Lise-t is? Ugy, ahogy

Peterreltettékmegköztéren,azemberekszemeláttára?Tudniakarta…Tudniakartaazegeszet,ugy,ahogytortent,denemvoltbennebiztos,hogy

elistudjaviselnieztatudást.Apamegráztaafejét.–Peterrelesmasokkalegypincebentitkostalalkozottartottak,terveketkeszıtettek.Anacik

valahogy lelepleztek oket, es rajuk tortek. A pincebol az utolso pillanatban ki tudtakmenekülni,deodakintisvártakrájuk.

–Nehanyukattenyleglelottek–folytattamamaszomoruan.–Petertiseltalaltak.Emlekszel,hogyLisetemetesenfelvoltkotveakarja?Kabatotviseltfolotte,hogynelegyenfeltuno.Eskalapottettafejére,hogyelrejtsevöröshaját.Kerestékanácik.Annemariemindebbolsemmirenememlekezett.Szamaraazegesznapafajdalomkodebe

veszett.–DemilettLise-zel?–kérdezteújra.–Hanemlőttékle,akkormitörténtvele?–Akatonaiautóbólészrevették,ahogyfut,ésegyszerűenkeresztülhajtottakrajta.–Tehátigazvolt,amitmondtatok,hogyelütötteegyautó.–Igaz…–mondtaapanagyon-nagyonhalkan.–Mindannyianolyan iatalokvoltak–sohajtottmama.–Olyannagyon,nagyon iatalok…Oly

sokreménységgel.Annemarie lenezett az erkelyrol az utcara. Lent, a templomi harangok zugasa kozepette

enekeltek, tancoltakazemberek.Anoveret is lattatancolni.Deregenisvolt…Aszep,sargaruhájátviselte,ésPeterreltáncoltazonazestén,amikorbejelentettékeljegyzésüket.Megfordult, es bement a szobajaba, ahol a sarokban meg mindig ott allt a kek lada.

Annemariefelnyitotta.Asargaruhamarfakulnikezdett,aszeleinelszıntelenedett.Ovatosanszetterıtetteaszoknyat,esbenyultazsebebe,aholEllennyaklancapihent.AkisDavid-csillagaranyosanfénylett.–Apa!–szaladtvisszaatöbbiekhezazerkélyre.–Megtudodeztjavítani?Ellenévolt.Édesapjamegvizsgáltaatöröttkapcsot.–Igen,meglehetjavítani.HaRosenékhazajöttek,visszaadhatodEllennek.–Addig–mondtaAnnemarie–majdénviselem.

UtószóMennyi igaz Annemarie tortenetebol? Tudom, hogy ez a kerdes minden olvasomban

felmerül.Nos,elmondom,holvégződnekatények,ésholkezdődikakitalálttörténet.Annemarie Johansen a kepzeletem gyermeke, bar egy baratom, Annelise Platt tortenetei

nyomanszuletett,akinekeztakonyvetajanlom,esakimagaisKoppenhagabanvoltgyerekanémetmegszálláshosszúéveialatt.Annelise leırasai nem csak a csaladja es szomszedai altal elszenvedett szemelyes

vesztesegek es viszontagsagok miatt ragadtak meg minden alkalommal. Mely benyomastgyakorolt ram az a kep is, amit a dan nep batorsagarol, kiallasarol rajzolt nekem, amitszeretettkirályuk,X.Christianvezetéséveltanúsítottak.KitalaltamtehatAnnemarie-tescsaladjat,elhelyeztemoketegykoppenhagailakasban,egy

olyanutcaban,aholmagamis jartam, eselkepzeltemaz eletuketott,1943valosesemenyeiközepette.Dania1940-benhodoltbeNemetorszagnak.Azokokisigazak,amelyeketapamagyarazott

elAnnemarie-nek:azorszagkicsivolt esvedtelen,szamottevohadseregnelkul.Akisnepethatalmas veszteseg erte volna, hamegprobaljak feltartoztatni a hodıtokat. Christian kiralytehatbehodolt, esanemetkatonakegy ejszakaalattmegszalltakazorszagot, ot even at okvoltakDaniaurai.Katonaikvalobanottorkodtekszintemindenutcasarkon,ellenorzesukalavontak az ujsagokat, a vasutat, a kormanyt, az iskolakat es a korhazakat, az elet mindenterületét.Valo igaz, hogy Christian kiralyminden reggel vedelemnelkul lovagolt ki a palotabol, es

koszontottenepet.Sabajosesmeghatotortenet,amitapaelmeseltAnnemarie-nek,semazıroi fantazia szulotte. A kis iu valoban azt valaszolta a katonanak, akimegkerdezte: ki az aférfi,amitakönyvbenisleírtam.Atörténetethitelesdokumentumőrzi.Az is igaz, hogy 1943 augusztusaban a danok elsullyesztettek a teljes lottajukat

Koppenhagakikotojeben,amikormegtudtak,hogyanemeteksajatceljaikraleakarjakfoglalniahajokat.Abaratom,Annelise,jolemlekszikarraazejszakara,ahatalmasrobbanasokra,sazégőhajóktólvilágítottégboltra.1943-ban,azsidoujevunnepen,azsinagogabanosszegyulteket–ahogyakitalaltRoseneket

is–figyelmeztettearabbi,hogyanémetekelfogjákhurcolniőket.Arabbieztazerttudhatta,mertegymagasrangunemettisztviselotajekoztattaerroladan

kormanyt,sazrogtontovabbadtaazinformaciotazsidokozossegvezetoinek.AztanemetetG.F.Duckwitznekhıvtak,esremelem,maisvannakviragokasırjan,mertoakonyoruletesabátorságfiavolt.Igy a zsidok –nehanyukkivetelevel, akiknemhittek a igyelmeztetesnek – elmenekultek

mar az elso rajtautesek elott. A danok befogadtak, etettek, ruhaztak, elbujtattak oket, esmintegy hetezer embert, csaknem a teljes daniai zsidosagot atcsempesztek a biztonsagosSvédországba.Esakis,kezzelhımzettzsebkendo,amitAnnemarievittelabacsikajanak?Errolbiztosazt

hiszitek,éntaláltamki,csakhogyizgalmasabblegyenatörténet.De nem! A zsebkendo is resze a tortenelemnek. Miutan a nacik rendorkutyakat kezdtek

bevetni, hogy kiszimatoljak az elrejtett utasokat a halaszhajokon, sved tudosok gyorsankidolgoztakazeffeleleleplezesellenszeret.Nemvoltezmas,mintegyszarıtottnyulverboles

kokainbolallopor.Avervonzottaakutyakat,amamikorbeleszagoltak,akokainatmenetilegtonkretetteszagloerzekuket.Szintemindenkapitanyhasznaltilyenbeporozottzsebkendot,esezsokéletetmentettmeg.A zsidok megmenteset a dan ellenallas iranyıtotta, amely – mint minden ellenallasi

mozgalom – nagyreszt iatal emberekbol allt. PeterNeilsen kitalalt iguraja azokat a bator,idealista iatalembereket jelenıti meg, akik kozul oly sokan haltak meg az ellenseg kezeiközött.AdanellenallasvezeteserololvasvatalaltamraegyKimMalthe-Bruunnevu iatalemberrol

szolo reszre, akitmindosszehuszonegy evesen fogtakel es vegeztekki anacik.Elottemarelolvastamsok-soktarsatortenetetis:szabotazsakciokrol,lebukasokrol,menekulesekrol.Egyidoutan,bevallom,mar-marfasulttatettavakmerotorteneteksora.Aztanlapoztamegyet,esszembetalaltammagamKimMalthe-Bruunfenykepevel.Garbonyakupulovertviselt,essuru,szőkehajátszétfújtaaszél.Rendíthetetlentekintettelpillantottrámalapról.Szıvbemarkolo volt latni ot azon a kepen, olyan rettenetesen iatalon. Ez vegkepp arra

indított,hogyelmondjamaző,ésazösszesdánembertörténetét,akiosztozottazálmaiban.Ezafiatalemberahalálaelőttiéjszakáneztírtaazédesanyjának:„… Ne a háború előtti időkbe álmodjátok vissza magatokat! Az álmotok inkább az legyen,

öregnekés iatalnakegyaránt,hogyegyszerazemberitisztességuralkodjonaföldön,snemegybeszűkült,előítéletekkeltelivilág.Erreahatalmasajándékraáhítozzatok,ezértérdemesélniésharcolni…”Remelem,hogyezatortenetDaniarolesneperolmindnyajunkatemlekeztetarra,hogyegy

ilyenviláglehetséges…LoisLowry

Tartalom1 Miért rohansz?2 Ki az a lovas?3 Hol volt Hirsch asszony?4 Hosszú lesz az éjszaka5 Ki az a sötét hajú?6 Jó az idő a halászathoz?7 A tengerparti ház8 Halottvirrasztás9 Miért hazudsz?10 Nyissuk fel a koporsót11 Mikor látunk újra, Peter?12 Hol vagy, mama?13 Fuss, ahogy csak bírsz!14 Az ösvényen15 A kutyáim hússzagot éreznek16 Valamit azért elmondok17 A háborúnak végeUtószó