KKiiss LLAANNTT az INTERNETEN! www.kislant.hu

LANTKis

IRODALMI FOLYÓIRAT

2011/1 83.szám

Csepeli Szabó Béla

I N T U Í C I Ó

Nincs rezdülés, amelyre ne figyelnék,

legyen bár látható, vagy láthatatlan,

hogy megszülessék lelkünkben a Dallam,

át kell élnünk a Mindenség Szerelmét.

ND: Boldog Asszony, a Szarvasasszony

Kis LANT 2011/1

Boér Tamás

Levél

álmomban forrónés szeretõn súlyos láncaidba versz

s én?csak megperzselt szárnyaimmalzuhanás elõtt

élsz valahol távolmás valóról álmodsz

Rózsa

I.

törékeny fényedben hóesésgyökereid éltetõ vizébentavasz-illata ébred

az ég gyûrûjén ékköveka horizonton füst-füzére

s a lég üvegét a párafinom illata összejárja

II.

Vörös vizében a szirmokapró sóhaja felhasad.Letépett napfényben verdes,alszik a bánat…halott rózsa a vízben.

Illatod

illatod-e táj, virágkehely ízébenméznyi mámor

Vízparton

Csörömpöl a tavaszon jegek rianásaés tónak ölében a csalán-koszorúk,az alsó gátakon holdfénynél a buzgármint égi neonlámpa fénycsöve zúg.

Hajnalra kelve elolvad dunnája a télnekés rátelepszik a nyirkos reggeli füst,a vemhes holtágból égi páraként kelvevizére kúszik az álmatag hold-ezüst.

Születés

Csepeg az ég, s a föld elissza.Méztõl édes gyöngyeitrázza a csend lépte itt.Méregtõl forr, s fordul vissza.

Odébb az idõ, s a tér zizeg.Gõztõl feszül ha tágul aködszerû kvantumi álruha.Karján vérzõ sebet ejt a szeg.

Sötéttõl keserû, elkopottatomnyi pólus energia,mi isten-e tér, vagy csak önmaga?

S isten az ûr, ha nincs is ott,gáz-ízét keserûn ingerekifröccsent kozmosza õrli le.

2

Kis LANT 2011/1

3

Marofka Imre

Az utolsó vers

URAM már idõs vagyokés beteg…fáradt testem föl-föl sajog tovatûnõ tekintetem révetegszellem lelkem Feléd a Földrõl ragyoga távolságot köztünk Te lemérteditt vagy TE szívem széf-fészkébenmunkálkodsz e kérész életbenpihenõ Parnasszusomra viszel szép békémmelkegyelmeddel melengeted a véremetköszönöm keresztény ösztönöm Istenems azt hogy szülõfalumnak költõt adottszemélyes kelyhében GONDVISELÕ TEREMTÉSED

e folyton változó NAGY VILÁGNAK

bizsergõ zsigerem ha TÉGED érdekelmég az is a TE alkotó érdemedhála láva lavinaként omlanak rámaz emlékek napsütéses lankáirólaz e bolygón Zsazsarózsák közt eltöltött napokkis kötetbe kötve sok dicsekvõ verstermésemTéged magasztallak gyermeki hittel URAM

lírám ladikján ma kórházi paravánom mögöttvérem Vörös-tengerén HOZZÁD navigálvaMEGVÁLTÓM pupillalámpám halvány fényeivels JOBB lator reményeivel kereslek TÉGED

hiszen ezt az utolsó szót is Te diktálodsorsom nyitott könyvét NEKED dedikálomKRISZTUSOM a SZERETET volt a TE MESTERSÉGED.

Aranyosapáti, 1997.január 16.

Utoljára

Aranyosapátibanegy tehetséges megtiport tanára harag sorscsapásaibanmár 40 éve egy riportra vár…szellem lelkét akkor majd kitárjaki nem skalpokat szerzett csatáiban

Kis LANT 2011/1

4

annak veterán életrendi torta járszabadságát testvériségre agitáljahitet nem vesztett szakmáibanirigyli a végtelenbe kitolt Halálzengpengcseng idegrendszer gitárjadiadalt arat költészet kaszáivalegyszerû porszem szívekben titkot találki rácsodálkozik egyszer egy virágraaz a Szépség Kertjében használni vans szövege fölé dallamot vitt kotta bállírája ladikján jött el Szerencse VilágaAranyos-Apátiban egy öreg megtiport tanára garassors csatáiban hullócsillag csapdáibanmár ezer éve egy publikus riportra vár.

1997.január 15.

Egyetlen menyemrõl

Molnár Évike a hegyvidékesAbaújszántó kedves lánya voltmost Kisvárdán boldog Asszony…akit Marofka Zoltán egyszer átkarolthogy hosszú házasságra egy nõi szívetmegdobogtasson---született is két csodás leánykaa szent szûz szerelembülMelinda és Tündike nem maradt kielsõ nagyapai versembülVén visszeres biológiai lábaimraforgalmas üzletében cipõt ingyen kapok…mert én Rofkaim Mare azaz Marofka Imre vagyok!

A szerzõnek 2010-ben megjelent „Ó, URAM, TEREMTÕM!” VIII. kötetébõl közöljüka verseket. Egyben 80. születésnapján (utólag) jó egészséget és még hosszúalkotóéletet kívánunk Imre bátyánknak, a költõnek és tanárnak!

Kis LANT 2011/1

5

T. Ágoston László

Digitális telefon

Az ügynök hangja egyre türel-metlenebbre váltott, s bármennyirepróbálta palástolni a bosszúságát, csakátcsorgott a készüléken. Már hogyne lettvolna ideges, amikor második napjaképtelen volt letenni az asztalra egy újszerzõdést, pedig egész nap be nem állt aszája. Majd hogy ki nem pállik a sokhülyeségtõl – gondolta magában – ez avén prosztó meg csak hallgatja és mond-ja a magáét, hogy neki ugyan nagyon jó eza régi, nem akar új telefont.

Bezzeg az õ számlálója úgy ketyeg,mintha hajtanák, a fõnök meg majdsajnálkozva bólogat, ami alighanem aztjelenti, hogy elsejével elkezdhet új állástkeresni. Ez meg azt jelenti, hogy megintnem tudja befizetni az esedékes bankitörlesztõ részletet, mire Kati, a feleségeelmeséli, hogy bezzeg a barátnõje férjeolyan állást talált, hogy az õsszel még arégi kocsijukat is kicserélik, amitõl úgymegfájdul a feje, hogy az ágyban hozzá selehet érni, ami azt jelenti… Igen, aztjelenti, hogy az õ három diplomája szartse ér, és talán többre jutna, ha meg-próbálkozna a bankrablással. Az a ked-ves pénztárosnõ a sarki bankfiókbanbizonyosan megsajnálná, ha rátekint asanyarú, savanyú pofájára és akár kérésnélkül kinyitná elõtte a trezorját is. Hu…Elõbb-utóbb a sírba viszi ez nõ… Meg eza sok konok, értetlen ügyfél. „A kurvaéletbe!” gondolta az ügynök, és mármajdnem beleüvöltötte a telefonba is, deekkor eszébe jutott, hogy a vállalati tan-folyamon arra intették õket, hogy azügyféllel akkor is udvariasan kell bánni,

ha a makacsságuktól már - már az infark-tus kerülgeti az embert, hiszen végsõsoron mindennek õk fizetik meg az árát.Éppen ezért megenyhülve így szólt hozzá:

– Kedves bátyám! Ugye szólíthatomígy, hiszen már több, mint negyed órájaismerjük egymást? Én elmondtam min-dent, amit errõl az új és a maga számárakényelmes új szolgáltatásról tudnia kell.Nincs más dolga, mint aláírni a szer-zõdést és élvezni az elõnyeit. Mit mond-jak még, hogy meggyõzzem?

– Nem is az a baj, amit elmondott –szólott elgondolkodva Suta Balogh János–, hanem az, hogy egy kukkot se értekebbõl a magasröptû mûszaki dumából,amit nekem tisztán és folyékonyanelõadott, és attól tartok, az kerül majdnekem sokba, amit kifelejtett belõle.

– Pontosan így van – mondta volna azügynök õszinte együttérzéssel, de gyor-san elharapta a nyelvét, mert eszébejutott a fõnöke, a banki adóssága, meg afelesége és negédesen folytatta. – No, dekedves bátyám! A mi cégünk hatvankétországban forgalmazza a termékeit.Mibõl gondolja, hogy éppen magánakarunk nyerészkedni és kockáztatni aszavahihetõségünket? Látja, mi meg-bízunk magában. Maga miért nem bízikmeg bennünk?

– A fene tudja… Talán azért, mertszinte ugyanezt a szöveget szavalta elnekem a banki ügynök, a biztosítóskislány, a gyógy- masszázs ágy kupciher,meg a BKV szóvivõje is. Mindegyiknélutólag derült ki, miért kell még mennyitfizetni.

– Igaza van, óvatosan kell bánniezekkel a megélhetési szélhámosokkal.Nálunk azonban merõben más a helyzet.Én, Pósfalvi Demeter, három diplomás

Suta Balogh János csak hallgatta amonoton géphangot és nem akart hinni afülének. Azonnal föl is hívta a szerzõdés-ben szereplõ ügyfélszolgálatot és az ügy-nökkel akart beszélni. Végtére is meg-ígérte…

– Kicsodát? – érdeklõdött a vonalmásik végén ülõ nõ .– Ki a fene az aPósfalvi Demeter? Lányok, hallottátokmár ezt a nevet?

– Nem a lányok – mondta az öreg –, azaz ügynök beszélte rám ezt a szerzõdést.

– Ja, az egészen más – enyhült meg anõ hangja. – Tudja uram, a mi cégünkhatvankét országban van jelen a ter-mékeivel. Az ügynökeink önállóan dolgoz-nak és a saját felelõsségükre. Mi akonkrét panasza?

– Az, hogy kikapcsolták a telefonomatés még fizetnem is kell érte.

– Ez természetes, hiszen tõlünk kap újvonalat. Jobbat, olcsóbbat, biztonságo-sabbat a másiknál. Hamarosan megkapjaaz új számát.

– Miféle új számomat? Az a bizonyosDemeter azt mondta, hogy minden marada régi, csak egy kattintás, és már jön isaz új.

– Így is van, uram, és még azt a kiskattintást is mi végezzük. Önnek csak azadaptert kell megvennie hozzá. Kisberuházás nagy haszon.

– Miféle adapter?– Gondolom, az ügynök mondta önnek,

hogy ez a legmodernebb digitális rend-szer. Nyilvánvaló, hogy nem dolgozhatósdi eszközökkel…

– Igen, fél óráig hablatyolt nekem min-denféle digitális, meg a fene tudja milyenszálas rendszerekrõl. Nem értem, nem isérdekel. Telefonálni szeretnék.

– Fog is uram. Hamarosan fog. Jobb

Kis LANT 2011/1

6

üzletszerzõ személyesen garantálomön-nek, hogy ha aláírja a szerzõdést, mega hûség nyilatkozatot, holnaptól kezdveötven százalékkal javul a telefonja hang-minõsége, teljes lesz a digitalizáció, ol-csóbb a percdíj, nem lesz külön elõfize-tés, és úgy hallja majd a délamerikairokonok hangját, mintha Soroksárrólbeszélnének.

– Látja, ez nagy baj, mert az én roko-naim Nagykátán laknak.

– Onnét meg különösen. A többielõnyrõl már nem is beszélve.

– Hát…én nem is tudom…– bizonyta-lanodott el hirtelen Suta Balogh János. –Ez õszintének tûnik, de ha átver, meg-keresem!

– Örülök, hogy sikerült jobb belátásrabírnom – hadarta az ügynök. – Az adatainálunk vannak, a megrendelést rögzítet-tük, holnap küldjük a szerzõdést. Nincsmás dolga, mint aláírni. Aztán egy kattin-tás, és máris megújult a vonala.

Harmadnap meghozta a postás aszerzõdést. Három helyen kellett aláír-nia, hogy átvette. Volt benne egy angol,meg egy magyar nyelvû változat is. Megegy angol mûszaki leírás a rendszerelõnyeirõl. Azt mondta az ügynök, hogyaz unió miatt.

Nem telt bele egy hét, géphangközölte vele a telefonon, hogy a szolgál-tatói szerzõdés egyoldalú felmondásamiatt azonnal megszüntetik a szolgál-tatást és kiszámlázzák annak költségeit.Ebben benne foglaltatik a hûségnyi-latkozat szerint le nem töltött hûségidõkártérítési összege is. A számla vég-összege a mellékelt sárga csekken, nyolcnapon belül befizetendõ. Ellenkezõ eset-ben bíróság dönt az okozott kármegtérítésérõl.

minõségben, olcsóbban, biztonságos-abban, mint eddig. Mikor kötik be azadaptert?

– Mit tudom én… Errõl nem volt szó.Hol kell azt megvenni?

– Természetesen nálunk. Ha elolvassaa szerzõdés apró betûs kilencvennyol-cadik pontját, ott megtalálja az elosztóközpont telefonszámát. Ez a legmo-dernebb, legolcsóbb és legbiztonságo-sabb adapter. Világszabadalom, nem isgyártja más, csak mi.

– Az agyamra megy ez a sok bugris,követelõzõ ügyfél – mondta nagyot só-hajtva a kolléganõjének, miután letette atelefont. – A legtöbbnek fogalma sincsmit akar, csak mondja, mondja a ma-gáét…

– Az – bólintott rá a másik –, meg aza sok balfék kolléga, akik teledumálják afejüket. Azt hiszed ezek tudják, mit adnakel nekik? A frászt! Csak a jutalék érdekliõket, semmi más. Mi meg ezért a pénzérthallgassuk a panaszukat! Ne tudd meg,Bécsben mennyit keresnek az ügyfélszol-gálatos lányok… Mi meg itt tanáridiplomával, meg tanfolyami oklevéllelaprítjuk a zabot.

Az unokája mobil telefonján felhívta aszerzõdés apró betûs kilencvennyolcadikpontjában szereplõ elosztó központotSuta Balogh János, és megrendelte azadaptert. Beolvasta a szerzõdés számát,az anyja nevét, meg hivatkozott Pósfalviügynökre és a telefonos hölgyekre, deõket senki se ismerte. Óriási ez a cég –mondták –, hatvankét országban forgal-mazza a termékeit.

– Aztán mikor mehetünk érte, éshová? – kérdezte az öreg.

– Nem kell idefáradniuk – hangzott aválasz. – Amikor megkapják az új di-

Kis LANT 2011/1

7

gitális számot, ide szólnak telefonon, ésmi kiküldjük a nemzetközi futárszolgálat-tal. Gyors, olcsó biztonságos.

– Azt mondja, telefonáljak? De hiszenépp az a gond, hogy nincs telefonunk…

– Nekünk tökéletesen megfelel az is,amin most beszél, uram.

– Lehet, hogy én is jobban jártamvolna vele, csak tudja, én rühellem ezt azultramodern technikát. Meg az ilyenkedves ügyintézõket is – tette hozzá bólo-gatva.

– Egy újabb hét elteltével hozta apostás az új telefonszámot. Szép, hosszú,tizenegy számból álló digitális számsorvolt. Megkérte az unokáját, tanítsa meg,hogyan kell használni. A Jani gyerek megjókat kacarászott rajta, hogy az öreg mégezt se tudja, de azért megmutatta neki.Aztán a géphang bejelentette, hogy ezena számon nincs elõfizetõ. Felhívta azelosztó központot. Azzal a pasassal akartbeszélni, aki megígérte, hogy… Õt azon-ban senki sem ismerte, hiszen hogyan islehetne megtalálni egy raktárost egyolyan cégnél, amelyik hatvankét ország-ban forgalmazza a termékeit. Az adapterttermészetesen ki fogják küldeni, mihelyta központ leküldi a megrendelést. SutaBalogh János ekkor arra gondolt, hogy aföldhöz vágja, és jól megtapossa akészüléket, de aztán elhessegette a bosz-szúálló gondolatot, hiszen neki kellettvolna újat venni a Jani gyereknek.

Néhány nap múlva az unoka telefonjánérkezett egy sms, hogy kint járt náluk azadapter futár, de senkit se talált otthon.A jövõ héten újra megkísérlik akézbesítést, egyben kiszámlázzák a si-kertelen út költségeit.

Most már a Jani gyerek vette kézbeaz ügyet, s miután három ügyintézõt

elküldött a sunyi… szóval hátsó fer-tályba, megígérték neki, hogy hetvenkétórán belül kiviszik az alkatrészt, defeltétlenül legyen otthon valaki, mertugye egy olyan cégnél, amelyik hatvankétországban forgalmazza a termékeit…

Csodák csodája, a második adaptermûködött. Tulajdonképpen az elsõ ishasználható lett volna egy másikkészülékhez, de az öreg ragaszkodott aszerzõdéshez és nem akart új telefontvenni. Így hát a Jani gyerek taxiba ugrottés elment kicserélni. Mondták is neki,hogy ilyen eset még soha sem fordult elõ,pedig ez a cég hatvankét országban for-galmazza a termékeit.

Alig telt el egy hónap az ügynök jelent-kezése óta, és Suta Balogh János azösszes rokonainak és ismerõseinekmegadhatta az új digitális telefonjaszámát. Kissé lefogyott, megsápadt és akeze is remegett az ügyintézéstõl, de voltolcsó, modern és biztonságos telefonja.Meg egy vadonatúj hûségnyilatkozata.

– Úgy megszívattak téged, Jani bácsi,ezek a megélhetési szélhámosok, mintHanzi a Trabantot – mondta neki az egyikquad motoros unokaöccse. – Én a helyed-ben úgy rájuk küldeném a gyújtást, hogyberobbanna a porlasztójuk. Az a mini-mum, hogy egy kártérítési pert akasz-tanék a nyakukba és meg is nyerném,mert nálad az igazság.

– Az lehet – mondta kissé reszketõ fej-jel Suta Balogh János – de mire megyekvele a világ hatvankét országának legjob-ban fizetett ügyvédeivel szemben?

***

Kis LANT 2011/1

8

Csepeli Szabó Bélaversei

AZ ÉLETET KI MENTI MEG?

EMBEREK

Ha didergõ, fáradt embertsodor utamra a sorsa,

én is mindjárt vele fázom,s kulacsomból megkínálom

egy-két cseppnyi pálinkával,s ha idegen, ha barátom,

duruzsoló kemencetûzizzik fel értea számon...

GYÖNGYKAGYLÓAjánlás: A kagyló éneke – a gyöngy

ÉN E K E L N É K – és szólni sem tudok. Úgy betemetett kavargó világom,

mint mélytengeri kagylót a homok,de figyelj rám, ha néma is vagyok,gyötrõdve, önmagamba zárva is

elzúgom néked a tenger imáját,s verseim izzó, gyöngyözõ egében

újjáteremtve Földet és Napot,munkám megõrzi ezt a Századot!

NAPKELTE

Új Jel,csillag-kút minden gyermek,forrás, folytatás, örök kezdet,

felderengõ emberi táj, melyben világunk szíve lüktet.

A Nap, mely bennünk mélybe száll,

Õbennük újra felkél, s újjáteremti életünket...

Kis LANT 2011/1

9

Németh Erzsébetversei

Megmaradni!

Csak megmaradni valahogy,élni még,a várva vártlehetetlenért.Az érzés, hogytörténhet bármi…s nélküledelszabadult paripák táncába ki fog beállni?Kicsoda lázad úgy,égeti csontjáig magát,hogy égi-földi szellemekse leljék megüszkösült szavát?Kinek zubban ki úgyereibõl vérea katonazubbonyos csatatérre,ahol a reggelekbombáit gyújtjákgyilkosodó kezek,ahol a múlt, s jövõkoponyáiban lapulnak,majd hirtelen kiszabadulnaksátános gazemberek?Csak megmaradni valahogy…Az érzés, hogytörténhet bármi,s nélküled elszabadult paripáktáncába ki fog beállni?Ki járja úgy a táncot,kicsoda nyargalhatúgy a szélben,hogy azon az egy pontona világakkor összeérjen!?

Uram, mikor velem játszol

Uram, mikor velem játszol:szégyellem magam,mert megalázol.Leveszed vállamról terhemetés viszed…hogy balga gyermekkéntmegkereshessemlabdaként elgurult hitem.

Milyen gyönyörûk

Milyen gyönyörûk voltak az estékmikor vártam terád,vágyaim zöld bokrábankinyíló, pompázó virág.

Színes szirmának illatabetöltött minden elképzelést,eszeveszett boldogsággaldalolt szívemben álom és remény.

Milyen gyönyörû volt a hajnal,gõzölgött testünkbõl a fény.Szoboríveinket irigyen figyelteidõistenünk, az árulásra kész.

Ádám önzetlensége

Lehet, hogy fájni fog Uram?Fájni? –De a magánynál jobb lehetbármi!?Nem számít egy borda.Tessék csak vágni!

Kis LANT 2011/1

10

Csak!

Csak látni és látszani,csak áldottan áldani,csak élni és éltetni,csak égni égetni,csak lobogni és lobogtatnia felszentelt zászlót,és megpróbálnikidadogni hozzáaz õskoponyákbanöröktõl fogalmazottpár szót!

***

Barcs János

Csönd lesz

Kialusznak egyszer a fényekés föld-kikötõ fölzokog.Könyörtelen, furcsa éjfél lesz:meghalnak a csodapásztorok.

Fura játék száll – rossz a talon;a részegült halál lapot vált…öleli tûzcsóvás madarát,és önmagát benne a halált.

Menekülnek az erdõk, folyók;bicegve fut a sánta haranglábs majd félelmetes csöndben foroga fénytõl megrabolt világ.

Üszkös rögök tüntetnek tétlen;fölöttük szétrobban a sötét…Nem fog emberhangot az éters elolvadnak a traktorok, ekék.

Csönd lesz: porlaszt a halál szeme;égett mellén tûzkráter ásít: – S polipnyakú, alkonyi zeneszáll majd a hétkínú Ararátig.

***

Németh Dezsõ

Ne keressetek

Ne keressetek a költészetben,már a szólángok kihaltak bennem.Átkozott volt ki rám adta szavát;a csillagokkal festett éjszakát.

Voltak itt költõk sokan, de sokan.A voltköltõk lelke bennem suhan.Leszköltõk útját nem-tudom-velem, hogyan kell élni szívvel védtelen…

Miként magam is szürke-rongy-kidobva,árokba rejtek csillagot titokba. –

Hiába észöröm, lélekiram:pocsolya világ árkába zuhan…

Budapest, 2011

Baráti Molnár Lóránt

Jövendölõ

Lépteink után árnyékok kúsznak.Olykor tétova, szomorú dalt sír a széla haldokló fák üres ágai között;és jéggé fagy holnap az ezüst Hold, –felénk tárja majd dermedt pitvarát.

Kis LANT 2011/1

11

Barnás Márton

Köhög a bolha

„Mert olyanok vagyunk, mint a fatörzsek ahóban. Szemre simán illeszkednek csak, ésegy kis lökéssel már odébb is taszíthatnádõket. Nem, ez nem lehet, szilárdan kötõdneka talajhoz. De látod, még ez is csak látszat.”

Franz Kafka: A fák

Meg sem rendültem. Teljesen ter-mészetesnek vettem. Végre volt hozzábátorsága. Gabika a vonat elé ugrott.Ami testébõl megmaradt, fóliával voltletakarva. Az erõs szél nemsokára elfúj-ta a fóliát, gondolom a lelkét is. Ki tudja,hol van a lélek? Ki tudja, hova megy? Hamegy egyáltalán valahová. Jehova Tanúiszerint a testtel együtt a lélek is meghal.A Bibliában is ez van benne. Egy kicsitröhejes volt, hogy Jehova egyik Tanújaéppen nekem beszélt errõl. Akkor mégkatolikus hittanár voltam. Dunabog-dányban, az iskola felsõ tagozatosainak,és helybéli fõiskolásoknak, egyetemis-táknak próbáltam hitemrõl átadni,közvetíteni valamit. Nem nagyon ment.Igen nagy hatással volt rám SpinozaTeológiai-politikai tanulmánya, valamintSinger Szerelem és számûzetése, ígymásképp érzékeltem hitemet, nem úgyviszonyultam vallásosságomhoz, mintmondjuk apró ministránsként. Minden-esetre hittanár voltam. A szülõk rámbízták gyermekeiket, és én tanítottamõket. A fõiskolások, egyetemisták pedigeljöttek szép számmal az esti, kötetle-nebb hittanara. Itt ismerkedtem megGabikával. Pár hónappal voltam idõsebbnála. Nagyon zavart volt. Egy picit tet-szett is nekem. Persze én Bettivel jár-

tam. Hûséget fogadtam, nem vakságot.Betti is eljött néha ezekre a hittanórákra,látni akarta, hogy csinálom. Látni akart.Mellettem ült, fogta a kezem, hallgatott.Aztán Gabikát hallgattuk. Azt, hogy sírt,és nem tudott megszólalni. A segít-ségemet kérte. A többieket otthagytuk ésátsétáltunk a templomba. Egymás melletttérdeltünk. Kérte, hogy fogjam meg akezét. Megfogtam. Elõször hozzámbeszélt. Apja alkoholista, veri az anyját,meg õt, és Gabikát többször megerõsza-kolta. Az anyja tudott róla, de félt, fél aférfitõl. Gabika rettegett. Magamhoz ölel-tem õt. Imádkozzunk, suttogtam neki.Nincs miért, mondta. Dehogynem, mond-tam én, élhetõbb, elviselhetõbb életért.Életért, valódi életért, ami az, ami.Komolyan gondoltam, amit mondtam.Halálosan komolyan. Gabika is érezhette.Sírni kezdett. Mondtam neki, hogy imád-kozzunk a jóságért. Amire talán mégméltóak vagyunk. Imádkozzunk Gabikaapjáért. Édesapjáért. Gabika már nemsírt. Imádkozott. Imádkoztunk. Valószí-nûleg ez volt az egyetlen ima (imánk),amit Isten tényleg meghallgatott. Amélységbõl kiáltottunk hozzá. Részvétet,irgalmat koldultunk. Vége az imának.Végünk.

Felálltunk, visszasétáltunk a plébáni-ára. A többiek már elmentek. Betti vártrám. Gabika búcsúzkodott. Azt mondta,hogy én jó ember vagyok. Nem szóltamsemmit. Nem akartam kiábrándítani.Gabika elköszönt, elment. Betti elémlépett. Szomorúan magához ölelt, szájoncsókolt. A csókkal szomorúság költözöttszívembe, mely lassan felfalt mindent,mindenemet. Gabika után kellett volnamennem, mondtam Bettinek. Nem, mond-ta õ. Szerinte mindent megtettem. Nem

Kis LANT 2011/1

12

Magyari Barna

A szavak díszburkolatán sétálszCsillának

ábrándjaim zakójátmosolyaid fércelikszavak díszburkolatánGyõrbõl sétálsz énemig

dajkál a virág a célhozzám hajol most mindenmert érzem nekem ragyogszfényfrakkban ujjong szívem

felfûteni lelkemetönmagadból égsz sokatnagy sodrás ez itt belüléden mossa csontomat

csókkal holdat vikszolunka közénk firkált éjbens húsunk feszes matracánneked ágyaz a génem

Könyvel a boldogságCsillának

ki rám néz az látjaitt ülök egyedülpedig ketten fénylünkszívemben legbelül

forró véremben aszenvedély szép masnimelyet szeretnék a csókjainkra rakni

könyvel a boldogságsejtjeinkkel számolábrándokat húzokkifelé az ágyból

hiszem a magány márnem lesz nagyobb tõlembõröd sugarábannéhány centit nõttem

tettem semmit. Imádkoztam, de adottesetben az a mindenség. Szavak jutnaknekünk, csókok jó esetben, meztelen-ségem a lány meztelenségében, akitszeretek. De Isten eljuthat-e hozzánk? Ésmi hozzá?

Ahogy térdeltem Gabika mellett, úgyéreztem, Isten egész életében magáhozhívta õt. Remélem, megérkezett Hozzá.

Megértettem, megéreztem, hogy nemcsak tetteinkért, hanem egymásért isfelelõsek vagyunk.

Furcsán éreztem magam Gabikatemetésén. Elveszítettem õt.

De mindig elveszítjük egymást.

***

Szántó Ilona

Örökség

Hagyd örökül a földgolyót!Hagyd örökül az életet!Az utókor végrendelete ez:Õrizd meg a várakats ne bántsd a házakat!Folyó vizét ne piszkítsd be,tenger kékjét ne vedd el!Levegõt! Fényt! Energiát!Göncölszekérre ne tégy rakétát!Tékozló fiúk! Tékozló lányok:Unokáitok jussát ne tékozoljátok!

Kis LANT 2011/1

13

Csillag Tamásversei

üvegpohárban...

üvegpohárban tiszta víz vagyokmégis körmeimalatt begyûlneka csillagok

magamra csukom az ajtót ne jöjjön senkikigombolt magányomfelzokog bennemilyen volt megszületni

három sóhaj

szabadságom bilincsez van semmi nincs

hogy éljek hordanék hegyetmázsányi forintot görgetek

csóknyi reményért ha vanelmorzsálnám magam

ha a szív...

ha a szív lakatlanajtaján lakat vanvillanytalan sötét a bentfarkashangon vonyít a csend

néni

kendõ alatt némuló percekrõzseseprûvel kisepert napokcsoszogva jön elé a holnapés becsukja az összes ablakot

Hans-Guido Klinkner

A rokkantak(Die Invaliden)

Bicegnek,botladoznak õk,köhögnek éa sikoltanak.

Légszomj,reszketéseltorzult arcok.Idegrenszert és hallásukatvesztették a gyárakban,a háborúban.

Amire többérá nem találnak, az örökre elveszettegészségük.

háború utáni emlék

Az eltûnt falú(Das verschwundenes Dorf)

Akár egytölcsérbenmerült el Fleury faluja.Kõ kövön nem maradt.Sem egy fa, se bokor, de még egy fûszál sem maradt állva.

Egy emlékmûutca és épülettáblákemlékeztetnek az eltûnt élettérre.

Egy polgálmester álla láthatatlan lakosság elõtt,megõrzött kísérteties emlékek.

Verdun 2009Fordította: Bayer Béla

Kis LANT 2011/1

14

Móritz Mátyás

Ha én költõ volnék…

Úgy csapna én bennem

Úgy csapna én bennem a poéta széjjel,akár a sebes villám setétes éjjel;az én múzsám nem lenne gyáva kabala,aki magányosabb velem mint valaha.

Idézném amit mindenki elfelejtett,felverném a világot, mint vad a berket;nem gúnyolnának mint ipszilont vagy ikszet,inkább nekem emelnének obeliszket.

Én meg építeném a végtelen falat,közben úgy álmodoznék, mint aki szabad;megtalálnám ami örökre elveszett,túlélném azt, amit túlélni nem lehet.

Pacsirta lennék, mikor csak varjú károg,verset írnék, melyben magad megtalálod;elõlem nem bújhatna el semmi titok,az lennék, aki mindegyikre rányitok.

Nem kéne kérnem az Istent, hogy: ide nézz,nélküle is ragyognék, mint bronzban a réz;üres tóból hallal húznám ki a hálót,és nem legyintenének, hogy ilyen már volt.

Gúnyolhatnának ismerõsök és mások,bolond józanok, és okos félnótások;minden egyes versem megtalálná hõsét,mint tüzes karikáját a vakmerõség.

Megtudnék az öröm ujjhegyén is állni,az életnél szebbet, nem kell kitalálni;lenne utánam érdeklõdés-kereslet,még ha az égbõl is csak poéták esnek.

Nem kéne erõsen felkötnöm a lantom,híven elkísérne jó néhány kalandon;mûhelyem is lenne: a múzsák tanyája,

és szivárogna a hülyéknek a nyála.

Ha én költõ volnék…

Ha én költõ volnék, nem csak porba írnék,mint fáradt gyermek, a múzsámra borulnék;írnék a Dunáról, és egy csalfa lánynak,megmaradnék száz év után is talánynak.

A lelkem sorvasztó forróság gyötörné,mosolygó szemem kegyetlen bánat törné;visszavágnék, és ez boldoggá is tenne,ha másom nem is, tiszta szívem az lenne.

Mellemben érezném a magányom körmét,másé helyett, saját szívemmel pörölnék;talán szeretném száz csillag enyhe képét,szívem talán föltalálná az örök békét.

Két kezem õrjöngve szorulna ökölbe,agyamban csak a Te arcod tündökölne;mikor az égnek oly riasztó árnya van,jajgatnék hogy nem gyújthatom föl

önmagam.

Lefekvéskor talán ki nem is akadnék,ha mondjuk örökre sötétben maradnék;lelkem fázna, s az élettõl riadnék.Halál! Úgy hívnálak mostoha fiadként.

Holdat-napot simogatva dombon állnék,vasúti síneken lennék hajlott árnyék;a költészet maga nem is érdekelne,eljönne értem ki dajkált énekelve.

Mellékdal:

Ha én szén volnék, fel egy vonatot sem tüzelnék,

és vonatként 1284-es számot magamon nem viselnék;

érkezésemrõl aki nem vasutas is tudna,a kerekeim alatt egy költõ sem nyugodna.

Kis LANT 2011/1

15

Sz. Szécsényi Barbaraversei

Csendélet

Harmincharmadik telembe csúszom.Mi volt a szánkóm – mára puszta vas.Mily rég, hogy nagyanyám karjábacsíptem: énekelj még, simogass.Nagyapám, ki mindent elveszített:háborút, fiút, Mamát;ki szelíd Isten-arcon nõvekapta a tüzes karikát.Hogy végül csendjeibe haljon(apámmal kézen fogva megy)valami új emelkedõre tart’nakmegóvja sóhajuk a hegy.S majd én, ha éveim leráznak,feléjük futok, csak át a réten;elmesélni (itt majd összehajlunk)milyen is volt távol, élnem.

Ma este

Ma este eljövök a kínzó télen át.Kulcsaid szorítom, s ódon ajtajátdöngetem a csöndnek

Apró a léptünk, mit felnöveszt a tél.Beteg vagy: benned az ébredés alél,nem én ölellek.

Mennyi furcsa felleg kárhozatja ülszemünkön. S hinni mégis, rendületlenültanítsz meg újra.

Ma este eljövök. Ólmos szép fejedölembe hajtom, s mint hamis-istenekimákat írunk.

Elõbb...

Házamba hívlak,hogy minden szegletét bejárd.A zár – nézd – engedelmes,s a régen-zárt szobáksarkukig kitárva.

Vártalakmíg árva voltam.A mindig-üres asztalomnál van helyed.Szívemmel terítek:szomjadnak forrást,lázadnak: lázas homlokom.

De elõbb...elõbb a szemed csókolom.

kõ-nehéz

nincs ami örökminden elenyészcsak a semmi-hit emeltekõnehéz falak állják az idõt– mögöttük hideg titok van –és azt akarják tudjammielõttkezed látnám a kilincsenhogy aki jöttmajd elmenekül innenhisz’ nincs ami örökvagy egyedül???az Isten

Kis LANT 2011/1

16

Dr. Domonkos János

A jóság és szépség festõmûvészeMolnár-C. Pál (1894-1981)

Molnár-C. Pál festõ, grafikus aBattonya melletti Tompapusztán szüle-tett 1894. április 28-án. Századunkképzõmûvészetének egyik legnépszerûbbalakja. 1912-ben aradi fõreáliskolaitanulmányai alatt az országos ifjúságirajzpályázat elsõ díjasa. 1915-1918között a budapesti RajztanárképzõFõiskola hallgatója. A Szinyei családdal,mint házitanító Svájcba utazott, s az elsõkiállításait is ott, Lausanneban és Genf-ben rendezték meg. 1923-ban egy évesfranciaországi tartózkodása után haza-tért. Mûvészete halhatatlan, mert alelkeket tudja megragadni. Jeles szemé-lyisége hazai piktúránknak és ezzel azegyetemes festõmûvészetnek is. Molnár-C. Pál írta „Anyám a francia-svájci határtúlsó oldaláról, Franciaországból kerültMagyarországra. Édesanyám, FeanniContat, az én nevemben a C betû, családinevének kezdõbetûjét jelenti. Nevemrövidítve: MCP”

1981. július 11-én hunyt el. SírjaBudapesten a Farkasréti temetõ, száza-dos-nagy fák árnyékában, védettségében

található. Õ maga így összegezte életét:„Nagyon boldog voltam, mert egészéletemben azt csinálhattam, amit szeret-tem… A következõ száz évre is lenne mitfestenem.” Vallja: kereszténynek lennielhivatás.

A Gellért-hegy oldalában fekvõ,Ménesi út 65 szám alatti villában élt ésalkotott 50 éven keresztül, egészenhaláláig. Az emeleten lévõ mûtermétalakított át múzeummá 1984-ben Dr.Csillag Pálné Éva, a mûvész leánya, amiazóta szünet nélkül áll nyitva az érdek-lõdõk számára. A Molnár-C. PálMûterem-múzeum különlegessége, hogyma is a család tartja fenn, és mutatja bea vendégeknek. Személyes emlékek,anekdoták keltik életre az alkotót, mesé-lik el a képek történetét, keletkezésükhátterét, mindezt azok „születési helyén”az egykori mûteremben.

Szombathelyen is maradandó értékekaz istenes mûvei, templomi alkotásai. Avárosban élõ fõtisztelendõ Tibola Imrekanonok-nagyprépost egyik levele mûvé-szettörténeti értékû. Részletesen leírta aszombathelyi Szent Erzsébet ferencesplébániatemplom Molnár-C. Pál által ké-szített, több képbõl álló Árpádházi SzentErzsébet oltár keletkezési körülményeit.Amikor az oltár készült, Õ fiatalon a temp-lom káplánja volt. A ferences templomoltárképeinek kivitelezése, ünnepi meg-áldása olyan korszakban történt, amikora Rákosi-rendszer egyház és vallásüldözõténykedése kicsit alábbhagyott.

MCP mûvészete a papság körében iselõsegítette népszerûségét. Így esett aválasztás Szombathelyen is reá, hogykészítse el Szent Erzsébet életének négylegfontosabb eseményét ábrázoló mûvet.

Az 1955-56-os Szent Erzsébet szár-

Kis LANT 2011/1

17

nyasoltár elkészítésének nagy sikerenyomán 1962-63-ban MCP megalkottaSzombathely Szentkirály Plébániatemp-lom oltárképét; 1968-ban SzombathelyPüspöki Palota, „Szent István felajánljaaz országot”, majd 1969-ben Szombat-hely Szent Krivin vértanú püspökrõl elne-vezett Szalézi Plébániatemplomban aBosco Szent János oltárt. MCP a szép-ségrõl a következõt vallotta: „A szépség aboldogság kiapadhatatlan forrása azokszámára, akik felfedezik hollétét. Amiheznyúlok, igyekszem a lehetõ legszebbenmegfesteni. Mediterrán beállítottságúvagyok, aki a szépítést tûzte ki célul. Atémát minél szebben akarom megfesteni,mindig az igazság keresésével párosítva.Nézetem szerint, ami szépen vanmegfestve az igaz is.”

***

Baráti Molnár Lóránt

J. A.

…és holnapmeg kell tenniaz utolsó mozdulatot is;a láb a sínre lép,szemeda távoli,világvégi éjbenéz:

(…és egy este, egy vonat:jön,jön,zakatol feléd – )

Fenyõkirályfi

Holnapra – látod – minden fehér lesz,Farkas sem vághat dermesztõ éjnek.Ifjú fenyõfa áll a meredélyen;hajlik a szélben, fázik a télben.Õzek csodálják fenyõkirályfit;Sötét szemükben csillag világít.

***

Lévai Wimmer Mária

Keresem mindörökreÉlettársamnak, Baráti Molnár Lóránt költõnek

Csillag hullott le a földrevakíton, tüzesen.Õt keresem mindörökre,ám sehol nem lelem…Mikor úgy éreztem nyomára akadtam;elsuhant madárként az égbe:én a földön maradtam…

Gyõr,1996. március 15.

Sárközi Árpád

Még egyszer a Tanár úrról

…és akkor jöttek a Tanár úr intelmei:Tudd, itt a pavlovi reflexek alapjántörténõ hegedûoktatás folyik.

Nem tûrök meg semmiféle népi motívumot!Nem a harminchatodik rendûX falu kocsmájában hegedülsz!

Én a „kecske” trillákat „kivasaltam”klasszikusra. De másfelõl a népimotívumokról azóta sem mondtam le!

Kis LANT 2011/1

18

SZÜRKÜLET

Mint néma permetszitál a szürkület.A távozó színvilágbúcsút integet.

Hártyát húz a tóvíz,csipkét vet a hab,dajkál csillagvértû szunnyadó halat.

Bugás nád tövéreloccsanás feszül.Kobold pisszegésrecsönddé csendesül.

Bóbiskol a sás is,kése csorba már,Holdkaréjon hintázegy vízimadár.

ÉRKEZÕ

Szemsugaras tájongyermekdal-szekér.

Sündisznó-bogáncsondombéroz a szél.

Ficánkos csikómnakérkezése van,homlokmagasáigépítem magam.

BAYER BÉLA

VIRÁGÉNEK

Rózsás kavics nyelvem alatt.Hej, virágom haj!Szólok neked virágosat.Hej, virágom haj!Tavaszt szólok, szemsugarast.Hej, virágom haj!Szertefutó ezüstgarast.Hej, virágom haj!Szellõt, szõkét, ficánkosat.Hej, virágom haj!Barkafüzért, bársonyosat.Hej, virágom haj!Arcod egét felderítem.Hej, virágom haj!Búdat tova penderítem!Haja, haja, virágom

SZÓVIRÁGOS

A tiszavirág nem virág.Madártejet sem fej senki.Az árvalányhaj fésût nem tûr,tréfával bajos tüzelni.

A vakablakban fény nem játszik.Nem itteni a túlvilág,a Fûzfapoéta nem költõ!E vers sem több mint szóvirág.

ESTI DAL

Alkonyi ég homlokáracsillag ül.Ezüst rétek palástjáulcsönd terül.

Bókolnak a bérci rózsákhallgatag,barna dombok üstökébebújt a nap.

Kis LANT 2011/1

19

Bódai-Soós Judit

Az elsõ pad

Mintha ólomterhet cipelne magával,nehéz volt mozdulnia, kín volt mindenlépte. Már az ébredése is rosszul si-került; takarója gúzsba kötötte, ágyafogva tartotta, húzta, nyomorgatta, aztánkilökte.

Elõzõ este a szokott idõben feküdt le,így kialvatlanságra nem panaszkodhatott.Arra gondolt, hogy talán valami betegségkörnyékezi, lehet, hogy nátha lesz, vagymás múló gyengeség. Fájdalma nem voltse több, se kevesebb, mint más napokon;leginkább csak a szív tájékán az ismerõs,állandó enyhe sajgás, korunk érzékenyemberének sorskeresztje, és a mindigfriss levegõre szomjazó tüdõ nyomása. Ezhajtotta ki most is az utcára, különbentán az egész napot ágyban tölti.

Mázsássá nehezült tagjait vonszolva,csupán az elsõ padig jutott, s leült.

Az elsõ pad, ami az útjába esik min-den nap, amikor elindul otthonról, és egy-ben az utolsó is, mielõtt hazaérkezne.Csak néhány lépésnyire van a háztól, ahollakik.

Az elsõ pad, amire eddig még sosemült le.

A legközelebbi pad, ami mindig kéznélvan, szinte a házhoz tartozik, és mostmégis új élmény rajta megpihenni, nemtovább sietni, egy másik, távolabbi, ide-gen padot választva.

Kényelmesen hátradõlt, elvackolódott,mint egy meleg fészekben, az otthon biz-tonságában, és máris jobban éreztemagát. Ölben ringatott, félig lebegõ, köny-nyed érzés vett rajta erõt.

Csodálattal gondolt arra, hogy milyen

természetes feltárulkozással adja odamagát neki ez a pad, használatra. Neki,aki szenvtelen közönnyel rohan el mel-lette mindig, sokszor még egy pillantásrase méltatva. Csak most, most elõszörvette igazán észre, csak most ült le rá,amikor nem volt ereje tovább menni,amikor létszükségletté vált számára,hogy ott legyen.

És ott volt.Szégyent érzett és hálát, és szerette

ezt a padot, melynek õ a tékozló fia.Minden porcikájával szerette, mert aztadta, amit csak az igazán jó anya tudadni, mindig jelenlevésével, szerény fél-rehúzódásával, várva, adva, elfogadva,szemrehányás nélkül, befogadón.

***

Bódai-Soós Judit

Fejfáddá leszek

Vigyél magaddal, s én majd

markodba kucorodvaapró szilvamagként alszom kedvesem, s ha végül ernyedten nyílik szét kezed,

a föld mélyére is veled megyek, és belõled nõve, téged oltalmazó

erõs fává ébredek.

Urbánszki László

Egymásra utalva

Valahol a városi rengeteg siká-torainak mélyén szakadt takaróbaburkolózott, aprócska „csomag” bújtreszketve a pékség meleget sugárzófalához. Ridegen világító hold, vakolatlanfalak, fagyos sár. Sötéten terpeszkedõházakban számító, kemény emberek,önös gondolatokkal. „Megszerzem, elve-szem, megtartom. Magamnak, az enyé-meknek. Én, én!”

A takaró alatt didergõ gyerekenhitvány bocskor, pipaszár lábát rongy-csíkokba tekerte, testét hitvány daróc-öltözet fedte. Szorosra zárt szemeimögött – úgy picit melegebb van – okton-di, lelkes gondolatok.

– Anya, hidd el, jobb lett volna kutyá-nak születnem. Csuda gyorsak és jóltudnak harapni. Nyugodtan keresgélnek apiacon, nem félnek az õröktõl. Futnak,mint a szél. Az emberek lassúak. Amúltkoriban a nagy Boldit is megfogták,kenyeret próbált lopni. Borzasztócsúnyán összeverték a vásárosok. Mégis,így járt a legjobban, ha a bírák elé kerül,levágják a kezét. Dorkának, aki a vízi-malom környékén lakik, van egy kutyája,Dugó a neve. Néha engedi megsimogatni.Kicsi állat, de mikor a kezemet bele-merítettem a bundájába, olyan, minthaszõrmekesztyût húztam volna fel. Dorkavele alszik, és szerinte, jobb a kályhánál.Olyan rossz pokróca van, mint nekem, õsem tud éjszaka fûteni, de nem is kell –mondta –, elég Dugó. Nagyon szeretnékegy kutya barátot, hogy melegítsen.Szoktam imádkozni az Istenhez, hátha

Kis LANT 2011/1

20

segít, de sohasem várt reggel kutya.Talán, mert nem tudom pontosan aszöveget? Ezért is inkább hozzádbeszélek. A nagyuraknak sok dolguk van,nem tudnak figyelni rám.

Mostanában minden nap hidegebbvan, és nagyon fázom. Fõleg mikor éhesis vagyok. Beszélik, sokan megfagynakmajd közülünk, mikor megjön az igazi tél.Így akarja az Isten. Kicsit én is félek,hogy akkor nem találok majd meleg zugotéjszakára. Ha az erõsebbek minden jóhelyet elfoglalnak, talán el kell mennemhozzád lakni odaföntre.

Rongyos koldusgyerek, egy a városutcáin kéregetõk tömegébõl. Sovány,nagy szemû, sajnálnivaló kismadár.Mindenfelõl jöttek a városba, remélték,hullik annyi morzsa a gazdagok tányér-járól, amennyi elég. Sokan indultak nekia télnek, kevesen érték meg az újévet.Miskó tavasszal még a közeli kisvároslelencházában élt, de nem bírta tovább.Az utcán el lehet szaladni, ha bántaniakarják, és nem kell térdelni. Irtózvaemlékezett a végtelen hosszú imákra,vékony hálóingben a jéghideg kövön.Utána üres leves, ami igazán nemérdemelte meg a nagy hálálkodást.

Amikor a hajnali fagy felébresztette,elindult szokott körútjára. Elõtte szépenelrendezte magán a ruhát, szorosabbratekerte a rongycsíkokat a lábán, picit azarcát is megmosta vizes kulacsából,melyet teste melegével óvott meg afagytól. Anyja mondta, aki már nagyon-nagyon régen meghalt: „Tiszta légy és jó,akkor szeretni fog mindenki”. Nem hitte,hogy ezek a tanácsok beválnának, de azÕ kedvéért betartotta. Kevésre emlé-kezett abból a másik életbõl, anyja

Kis LANT 2011/1

21

szavai, dörmögõ nyugodt férfihang,talán kistestvér gagyogása. Régen történtmindez, még a nagy pestisjárvány elõtt.

Szerényen a fal mellé húzódva sietetta vendéglõ felé, ahol ismerték. Befagyotttócsák, bocskort hasogató jeges rögök.Csikorgós hajnal, közömbösen visszabá-muló kapualjak. Fázósan toporogvakivárta, míg a termetes gazdasszonykihozta a szemetet.

– Dicsértessék az Úrjézus neve! Áldás,békesség, Rózsa néni! Hogy tetszett alud-ni? Álmodott a fiáról? – A mosolygós,pirospozsgás fogadósnénak nem lehetettgyereke, bár nagyon szeretett volna.Hozzá törleszkedett a legényke, mere-gette reménykedõen hatalmas barna sze-meit, és lám, szép adag maradékot kapotta jószívû asszonyságtól. Megerõsödve asok ennivalótól, a templom felé vetteútját, ahol kéregetni szokott a miséreigyekvõk között. Az egyik sarkon nagyörömére meglátta a fehér kutyát. A sán-tát. Szegényt miatta dobálták meg a pék-inasok a múltkorában. Úgy hitték, õ fosz-totta ki rejtekhelyüket, ahol a lopottkalácsokat dugdosták. – Borra akartákelcserélni a vendéglõs szolgálólányával,ám a mi élelmes kölyök koldusunk ide-jében felfedezte és megette. – Félénkensompolygott az út szélén, nagyon le voltfogyva. Azelõtt õ vezette a piaconcserkelõ falkát, de a többiek elmartákmaguk közül, mert legyengült, lassangyógyult a lába. A kisemberke leguggolt,kedveskedve duruzsolt és hívogatóanütögette combját.

– Gyere, kutyus! Legyünk barátok! Nefélj, nem bántalak! – A megviselt külsejû,borzas állat bizalmatlanul pislogott rá, ésmoccanásnyit sem jött közelebb. Ínyétfelhúzva halkan morgott. Sok rosszat élt

már meg a gyerekekkel.Éhes lehet, kiállnak a bordái, a szõre

is kopott. Ha sok-sok finomságot adnékneki, szeretne, de honnan szerezzek?Nekem is épphogy elég. Pedig én min-dent megeszek, igazán nem vagyok válo-gatós.

Mindent?– Mészáros Úr, tessék már adni azok-

ból a jó dolgokból, nagyon szépen kérem!Miskó könyörögve nézett a termetes

hentesinasra, aki semmire se jó hul-ladékhússal, bõrökkel és belekkel telikiskocsit húzott a dögkút felé. Az úrbüszkén körülnézett – tetszett õkelmé-nek a magas titulus –, mielõtt válaszoltvolna a kis senkinek.

– Nem addig a’ aranyöcsém, ki kee’vinnem a városbó’. A mester eltöri abotját rajtam, ha kigórom az uccára, ésszéjjelhúzgálják a kutyák. De mit nemondjak, te gyerek, fene egy gusztusodvan. Ezt akarod megenni?

– Á, a kutyámnak vinném, Mester-legény Uram! Nem kívánom ingyen,fizetek érte bõséggel. Tudok hozni magá-nak a Boldogságos Rozália forrásábólvizet, csak egyezzünk meg, pedig az na-gyon messze van. Úgy mondják, erõsíti aférfierõt. És ha már elég erõs a férfitag-ja, merek én a Nagyboldogasszony temp-lom szenteltvíztartójából is, pedig ottnagyon szigorú a templomszolga. Mindenbetegség ellen hat és megvédi a gonoszcsábításától. Azt is tudom, hová járnakfürödni nyaranta a lányok, pedig úgyelbújnak, hogy az égi madár sem látjameg õket. – Az inas szájtátva hallgatta amegtáltosodott kislegényt, tétova, butaarcán látszott, lassan hajlik a meg-egyezésre. – Elmegyünk ide a közelbe,leszedem, ami nekem kell és indulhatunk

Kis LANT 2011/1

22

is a dögtemetõbe. Hátulról tolom akordét, maga meg sétáljon elõl nagy-urasan és nézegesse a lányokat. Közbenmajd elregélem a hõs lovag és a kikapósgrófkisasszony történetét – vitéz hadfiak-tól hallottam a templomnál –, nehogyunatkozzék közben.

– Kutyus! Nagykutyus! Bundás! Gyerea gazdihoz! Okos vagy, nagyon okos!Látom, már érzed a szagát, ugye milyenfinom? Meglátod, érdemes velem barát-kozni. Egyél, csak egyél!

Egylábnyi kiugró a falon, a sikátormélyén, mely felülrõl védte az esõtõl.Sátorszerûen alátámogatva korhadtdeszkák, közeik nyers gallyakkal megfon-va, kívül-belül szalmás sárral, bõséggelmegtapasztva. Ajtónak rossz hordófedõ.Bent nyár illatú, vastag szalmán alszikösszekucorodva a gyerek, ölelõ karjaiközött tömött bundás, fehér kutya.Nyelvét lógatva liheg, melege van atakaró alatt. Felnõttnek, kamasznak kicsiez a lyuk, fûtés nélkül biztos a fagyhalál,de most…

– Anya! Õ a barátom. Bundás a neve.Mindig velem van és megvéd, amikorkell. Csuda meleg van a takaró alatt,tényleg olyan, mint egy kicsi kemence.Ezen a télen mégsem megyek hozzád,most már jó nekem idelent.

Ötvös László

Pásztorok lelkei sírnak

Röptében láttam most isegy madárt,

Isten adott nekem széplátomást!

Valóság Uram,Te kijelentéd:

Felhõben és tûzfénybenrepültél!

***

Elment, vén pásztoroklelkei sírnak pusztulótanyák láttán, s ez lesújtó!

Nagykapos, 2005. június 5.

Nagyheti szél susogása

Bibliát a kézbe!Üzenetét szívbe!Susogja a halk szél…Mesterünk így beszél:Istenem, Istenem,Mért hagytál el engem?Bibliát a kézbe!Üzenetét szívbe!Susogja a halk szél…Mesterünk ím beszél!Máté 27:46

Halmaj, 2005.március 24.

Kis LANT 2011/1

23

Lelkes Miklós

Készül az esti csillagút

Örül puha,zöld színmeleg:a lábam alattmohahegy:

csöppecske csak,mit hangya-völgyegy kis mezõvelkörbeönt.

Pöttöm ernyõlábam alattbúsongó barnátmegmutat,

és amin állaz cérnaláb, –kedves gombácska-furcsaság...

Lábam alattpiciny világmozgatja csápját,csillagát,

ösvény-hálónkis tükreit,s szellõhangokatszétterít.

Holt hold alattlent életem,s úgy van velem, hogynincs velem,

mégis, ha lenn,kedvetlenen, –de látja azt mivégtelen,

s a végest is,amit a végmár-már keres: egyarc, sötét.

Nyulacska szélszalad, szalad.

Hová futsz élet-pillanat?

A nap kisüt.Felhõ nyaral.Élet-õszben mégleng a dal...

Ó, élet-tél!Megyek, megyek.Hóezüstöd márcsengetett...

Nyulacska szélmég visszafut.Készülsz már esticsillagút?

Ó, csillagút,ó, volt-haza!Most hol piroslikCsillaga?

Most hol a Szem,mely látva lát,Földünk, pindurkabúvilág?

Készülõbena csillagút,est fedi be abarna bút,

s bonyolultbólkél egyszerû,feketén hajlonglent a fû,

s a Csend király,van-nincs király,a csillag-útonjár, megáll,

létét hiszem,és nem hiszem, –jajongó seb aszívemen.

(2010)

Mûkedvelõ írók, költõk jelentkezését is várjuk! Az elfogadott írásokat közöljük!

kis LANTIRODALMI FOLYÓIRAT

Fõszerkesztõ: Németh DezsõIrodalmi szerkesztõ:Németh Erzsébet

Szerkesztõség címe: Németh Dezsõ

Lant 1211 Budapest

Ady Endre út 5. 3/10.

Telefon:277 7196Mobil: 06 30 431 7837

Kiadja a Lant Irodalmi KlubMagánkiadás

www.kislant.hu

ISSN 1788-7542 (Nyomtatott)ISSN 1788-7631 (Online)

A LLaanntt Irodalmi Folyóirat elõfizetési díja egy évre: 1.500,-Ft.Elõfizetni postautalványon lehet aszerkesztõség címén. A lap évente

hat alkalommal jelenik meg.

Ára: 250,- Ft.

Móritz Mátyás

Ki hallja meg én nagy jajgatásom

Kinek mondjam el, hova véssem?tévedés volt a születésem,ki szeretne, – bár szívem szikla,ki fogadna magába vissza?

Szerelmemmel kit nyomjak agyona harctéri szalmaágyamon,szemre hányón ki vallatna,forró, szûz kéjjel – ki altatna?

Ki nem vonna a keresztfára,míg átkom szórom a világra,ki biztatna, míg eltûnõdöma hátralévõ kis idõmön?

Ki tenné szebbé nappalom, kinek nem lennék árny a falon,ki álmodna szûkös ebédrõlforró ágy helyett hûvös tenyérrõl?

Ki nem lenne a nyomor arca,ki nem küldene komor harcba,kinek a tudtára adhatom:hazám van, de nincsen otthonom?

Õ lenne az akire vártam,lábnyoma lennék én a sárban,odaadnám pár szûk esztendõm,és helyemet a lélekvesztõn.

Németh Erzsébet

Téli kép

Akácok hegyénfekete varjúlevelek.

Homályos ablak az égbolt –Ki tudja milyen titkokat rejtenek…?