Közpolitika elemzés – tételsor 1/741) Mi a közpolitika elemzés?

− Hogyan határolná el a szociológiától és a politikai újságírástól?− Milyen lehetséges szereptípusokat ismer a közpolitikai elemzı számára, hogyan jellemezné

azokat?(Weimer–Vining, 1. és 2. fejezet)2) Értelmezze a méltányosság fogalmát a közpolitikában!− Mi a méltányosság? Milyen típusait ismeri?− Milyen politikai alternatívák képzıdnek a méltányosság mentén?(Stone, 2. fejezet)3) Értelmezze az információs aszimmetriát, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!− Miért idézi elı a társadalmi többlet veszteségét az eladó számára kedvezı információs

aszimmetriával leírható állapot?− Mutasson be két olyan, nem kormányzati választ, amely korlátozhatja valamelyest a tapasztalati

javakkal kapcsolatos aszimmetrikus helyzetet!− Írjon le röviden kettı olyan generikus (általános célú) közpolitikát, amely hatásos lehet e piaci

kudarc által elıidézett hatékonyságveszteség mérséklésében!4) Mi a tömör meghatározása és jelentısége a következıknek:− szavazási paradoxon (Arrow lehetetlenségi tétele);− potenciális Pareto-hatékonyság;− társadalmi jóléti függvény;− közös tulajdonban lévı erıforrás?

5) Értelmezze a közjavakat, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!− Miért idézheti elı a társadalmi többlet veszteségét a közjószág?− Mutasson be olyan helyzetet, amikor nem kormányzati válasz jöhet létre, amely korlátozhatja

valamelyest a közjószággal kapcsolatos hatékonyságveszteséget!− Írjon le röviden kettı olyan generikus (általános célú) közpolitikát, amely hatásos lehet e piaci

kudarc által elıidézett hatékonyságveszteség mérséklésében!6) Mi a tömör meghatározása és jelentısége a következıknek:− járadékvadászat;− erkölcsi kockázat;− kontraszelekció (a biztosítási piacon);− (központ által nyújtott) kiegészítı támogatás;− rafinált (elırelátó) szavazási viselkedés;− X-hatékonyságveszteség?

7) Értelmezze a természetes monopóliumot, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!− Miért idézheti elı a társadalmi többlet veszteségét a természetes monopólium?− Mutasson be olyan helyzetet, amikor bizonyos idı elteltével nem kormányzati válasz jöhet

létre, amely korlátozhatja valamelyest a természetes monopóliummal kapcsolatoshatékonyságveszteséget!− Írjon le röviden kettı olyan generikus (általános célú) közpolitikát, amely hatásos lehet e piaci

kudarc által elıidézett hatékonyságveszteség mérséklésében!8) Értelmezze az externáliát (külsı gazdasági hatás), mint a piaci kudarc egyik fajtáját!

− Miért idézheti elı a társadalmi többlet veszteségét az externália?− Mutasson be olyan helyzetet, amikor nem kormányzati válasz jöhet létre, amely korlátozhatja

valamelyest az externáliával természetes monopóliummal kapcsolatos hatékonyságveszteséget!− Írjon le röviden kettı olyan generikus (általános célú) közpolitikát, amely hatásos lehet e piaci

kudarc által elıidézett hatékonyságveszteség mérséklésében!9) A képviseleti kormányzás sem mentes a sajátosan reá jellemzı kudarcjelenségektıl.− Ezzel kapcsolatban mi a jelentısége és értelme a járadékvadászatnak, a korlátozott

idıhorizontnak és a közfigyelem napirendjének?− Milyen generikus (általános célú) közpolitikák nyújtanak elsıdleges és másodlagos korrekciós

lehetıségeket effajta kudarcok hatásainak mérséklésére?− E korrekció eredményeképpen miféle más kudarcok elıfordulására lehet számítani?

Közpolitika elemzés – tételsor 2/7410) A szolgáltatások és javak kormányzati, illetve más közcélú szervezetek általi elıállítása és nyújtásasem mentes a sajátosan reá jellemzı kudarcjelenségektıl.

Ε Ezzel kapcsolatban mi a jelentısége és értelme az ügynök–megbízó problémának, a kibocsátásértékelési nehézségeinek, a korlátozott versenynek és a köztisztviselık védelmének?

Ε Milyen generikus (általános célú) közpolitikák nyújtanak elsıdleges és másodlagos korrekcióslehetıségeket effajta kudarcok hatásainak mérséklésére?

Ε E korrekció eredményeképpen miféle más kudarcok elıfordulására lehet számítani?11) Egy közpolitikai döntés elfogadásának esélyét milyen tényezık kalkulálásával és hogyan lehetségesáltalában növelni?

Ε Ezzel kapcsolatban mi a jelentısége és értelme a politikailag keresztülvihetı döntésfogalmának?

Ε Hogyan és mi módon növelhetı a politikai keresztülvihetıség a legálisan rendelkezésre álló ésvalójában etikailag sem kifogásolható eszközök használatával?

Ε Adjon három példát arra, hogy valamely központi vagy helyi szintő, közelmúltban meghozotthazai közpolitikai döntés során a politikai keresztülvihetıség megnövelésével sikerültelfogadtatni a döntést!

12) Milyen tényezık mozdíthatják elı, illetve akadályozhatják egy közpolitikai döntés megvalósítását?Ε Mi a szerepe, várható hatása a sikeres megvalósításban, illetve megakadályozásában a szóban

forgó közpolitika belsı logikájának, valamint a résztvevık rendelkezésére álló erıforrásoknakés motivációknak?Ε Mi módon jellemezhetıek elıre a megvalósítás nehézségei?Ε A közpolitikai terv készítése során miféle eljárások útján és miféle feltételek biztosításával lehet

csökkenteni a megvalósításban rejlı bizonytalanságot?13) Mi a szimbólumok jelentısége a közpolitikában és miként jelennek meg a közpolitika elemzésfolyamatában? (Stone, 6. fejezet)14) Mit jelent a nem-döntés a közpolitikában és milyen formákban jelenhet meg? (Stone, 10. fejezet)15) Milyen a viszony a bürokrácia és a közpolitika között? Melyek a közbizalom tényezıi? (Gulyás–Jenei: Összehasonlító közpolitika, II/1., 2., 3., 5. pont)16) Ismertesse a nemzetközi közpolitika fogalmát és jellemzıit! (elıadás és kézirat alapján)

Közpolitika elemzés – 1. tétel 3/741. TételMi a közpolitikai elemzés? Hogyan határolná el a szociológiától és a politikai újságírástól? Milyenlehetséges szereptípusokat ismer a közpolitikai elemzı számára, hogyan jellemezné azokat?A közpolitika elemzés terméke tanácsadás. Lehet nagyon részletes, mindenre kiterjedı, illetve széleslátókörő, szándéka szerint mindig valamilyen döntéshez nyújt információt, fogalmazzon akár implicit(’A’ törvényjavaslat elfogadása esetén ’X’ fog történni) vagy explicit módon. (támogasd ’A’-t, mert azfogja ’X1-t eredményezni, ami számodra, választókörzeted számára elınyös.)Nem minden tanácsadás közpolitikai elemzés. A közpolitikai elemzés a megbízó igényeihez igazodó,ügyfél-orientált tanácsadás, a közügyekben történı döntésekhez kapcsolódik, és társadalmi értékekérvényesülésérıl ad felvilágosítást. A jó közpolitikai elemzı a következményeket és a társadalmiértékeket széles látókörően értelmezi.A közpolitikai elemzéshez öt egyéb szakterület kapcsolódik. Mindegyik tartalmaz közös vonásokat aközpolitikai elemzéssel, de eltérı vonásokat is. (Weimer-Vining 1.1. ábra, 4. oldal)A legelsı paradigma, amivel szoros kapcsolódást mutat, az a tudományos célú társadalmi kutatás.Célja elméletalkotás a társadalom mőködésének megértéséhez. A ’megbízó’ az ’igazság’, ahogy azt egyszakterület meghatározza, a tudomány mővelıi a megbízók. Stílusa szigorú módszertan az elméletmegalkotásához és ellenırzéséhez, gyakran a megtörténteket utólag idézik föl. Ritkán van idıkorlát.Gyengesége, hogy nem kapcsolódik a döntéshozók információs igényeihez. Mindemellett az empirikusbizonyítékok fölhalmozódás, a versengı nézetek tündöklése és bukása a végeredményt tekintvebefolyásolja a nem tudományos gondolkodású, közpolitikát formáló emberek világképét. A közpolitikaielemzı számára hatása elıre nem látható.Azt a fajta kutatást, amely gyakran közvetlenül alkalmazza a társadalomtudományi szakterületekmódszereit gyakorlatorientált társadalomtudományi szakkutatásnak nevezik. Amíg a tudományoscélú társ. kutatás a leíró változók széles körében keresi kapcsolatok meglétét vagy hiányát, agyakorlatorientált szakkutatás elsısorban a társadalmi problémákat kifejezı változók közöttikapcsolatokra összpontosítja figyelmét, továbbá más, olyan változókra, amelyeket a közpolitika kezelni,befolyásolni képes. Megbízók a politikai folyamatok szereplıi; a kapcsolódó szaktudományok.Eszköztára a formatizált módszertan, ezzel közelít a közpolitikához kapcsolódó problémára. Idıbelikorlát lehet a szoros határidı, ezt enyhítheti a probléma tartós, visszatérı jellege. Gyengesége, hogynehéz a kutatási eredmények átfordítása kormányzati cselekvéssé. A mezsgye, ami elválasztja aközpolitikai elemzéstıl, tehát az ügyfél-orientáció erıssége. A gyak. orientált kutatást végzı kutatóvalójában egy tudományos közösség tagjának érzi magát. Az ı motivációja az anyagiakbanmegmutatkozó nyerség, illetve a publikációs lehetıség. Ebbıl a tudományos orientációból származik agyengeség, azaz a döcögıs alkalmazhatóság.Más típus a klasszikus tervezés, amely válaszadási kísérlet a magánérdeket követı piaci viselkedés és akormányzati rendszer által teremtett látszólagos anarchiára. A megbízó a ’közérdek’, hiszen a cél atársadalom kívánatos jövıbeli állapotának meghatározása. Stílusát a kidolgozott szabályok és szakmainormák, általános és konkrét célok részletes meghatározása jellemzi. Nincsenek nyomasztó határidık,mert a hosszabb távú jövıvel foglalkozik. Gyengesége, hogy a terv az asztalfiókban marad, ha nemveszi figyelembe a politikai folyamatokat. A tervezési paradigma egyik újabb megnyilvánulása arendszerelemzés. Alapvetı módszere kvantitatív modellek elıállítása, amelyek segítségével nagyszámúváltozók közötti kapcsolatok értelmezhetıek. Azonban nem mindig lehetséges megfelelı elméletkidolgozása, és nem lehet minden fontos tényezıt mennyiséghez mérten kifejezni. A rendszerelemzésmég célirányosabb alkalmazása a PPBS-planning, programming and budgeting system-tervezési,programkészítési és költségvetési rendszer-A ’régi típusú, hagyományos’ közigazgatás célja a politikai döntések által meghatározott programokhatékony menedzsmentje. Megbízója az elfogadott törvény, jóváhagyott program. Stílusa a szervezetirányítása és a jogszabály alkalmazása. Idıbeli korlátja a rutinjellegő döntések meghozatala, a

Közpolitika elemzés – 1. tétel 4/74költségvetési ciklus. Gyengesége az adott jogosítványokon kívül esı lehetıségek figyelmen kívülhagyása. Közös cél a közpolitikai elemzéssel, hogy több szakértelmet vigyenek a közügyek vitelébe.Azonban a közigazgatási szakember kizárólag a már megszabott teendık minél jobb megvalósításándolgozik, a közpolitikai elemzı figyelme azonban a döntésre is kiterjed, ahol megszabják, hogy mi ateendı.Az újságírás célja a közfigyelem ráirányítsa a társadalmi problémákra. Megbízója a nyilvánosság,stílusa leíró (lényeg, hogy felkeltse az érdeklıdést, a közpolitikai elemzınek a megbízóval szembenugyanez a teendıje). Idıbeli korlátként jelentkezik, hogy mindig új témákkal kell foglalkoznia, holott aprobléma még ne szőnt meg. Gyengesége az eseményeket felidézı okok feltárásának hiánya, nincselemzés. A közpolitikai elemzı munkafeltétele is idıhöz kötött, hiszen a tanács hasznavehetetlen, ha amegbízó késve kapja meg. A szők határidık miatt mindkét szakma hasonló információszerzıstratégiákat alkalmaz.Végül tehát a közpolitikai elemzés célja a politikai szereplık rendelkezésére álló alternatívák elemzéseés megismertetése a közösségi problémák megoldása végett. a megbízó a döntéshozatalban résztvevıszemély, vagy csoport. Stílusának alapja a résztvevı kutatási eredmények és elméletek szintetizálása asöntési alternatívák következményeinek megállapításához. Az elemzés befejezése rendszerint kitőzöttdöntési idıhöz kötött. Gyengesége rövidlátás az ügyfél igényeinek kiszolgálása és a határidı szorításamiatt.Hogy az elemzı miként gyakorolja hivatását, az függ a megbízójával kialakított kapcsolat természetétıl,és attól, hogy ügyfele milyen szerepet játszik a politikai életben. Ez alapján különféle elemzésistílusokat és magatartásformákat különböztetünk meg. Az elemzı lehet a megbízó beosztottja, illetve azelemzı lehet külsı tanácsadó. Ebben az esetben az elemzı célja, olyan elemzés készítése, amely után amegbízó késıbb ismét ıt választja. Az elemzınek figyelembe kell venni a megbízó érdekeit, hiszen haegy javaslat nem veszi figyelembe a kulcsszereplık érdekeit, akkor nem kap támogatást. Ugyanakkorkívánatos, hogy az elemzı ne csak a közpolitika befolyásolásával törıdjön, hanem a jobbítás érdekévelis.Egy elemzınél három érték lehet kiemelkedıen fontos: az elemzés módszertana mellettielkötelezettség, a megbízó iránti felelısség, ragaszkodás a jó társadalomról alkotott saját személyesmeggyızıdéshez. Aszerint, hogy melyik a domináns, három szereptípus:Az objektív szakértı alapvetı értéknek az elemzés módszertani elveinek sérthetetlenségét, a szabályokszigorú betartását tartja. Számár az elemzés önmagáért beszél. A hangsúly az alternatívákkövetkezményeinek elırejelzésén van. Az ügyfél szükséges rossz, politikai sorsuk kevésbé érdekli.Ügyféltıl távolságot tart, ha csak lehet, intézményi megbízót keres, mert ık tágabb mozgásteretbiztosítanak számára. A téma szempontjából fontos értékeket megnevezi, de a legtöbb elınnyel járóalternatíva kiválasztását a megrendelıre bízza.A megbízó szószólója elsıdlegesnek ügyfele iránti felelısségét tekinti. Úgy véli legitimitása azügyfelétıl ered. Az ügyfél elkötelezettséget kap a politikai folyamatban való részvétel lehetıségéért.Célja, hogy minden megengedett módon támogassa ügyfele érdekének érvényesítését, ezért az elemzésritkán zárul egyértelmő következtetéssel. A bizonytalanságokat ügyfele számára kihasználja. Hasonlóértékrendő ügyfelet választ; ha az ügyfél nem olyan, akkor a munkakapcsolatban igyekszik ügyfeleA téma szószólója azt tartja, hogy az elemzés eszköz, amelyet arra kell felhasználni, hogy segítségévelközelebb kerüljünk az általa jónak vélt állapotok megvalósulásához. Számára az ügyfél a személyesmeggyızıdés érvényesítésére ad lehetıséget. Meggyızıdéséhez választ ügyfelet, vagy új megbízótkeres saját közpolitikai értékválasztásához. Az elemzés ritkán zárul egyértelmő következtetéssel. ha azeredmény nem támogatja meggyızıdését, akkor a bizonytalanságot, vagy a kihagyott értékekethangsúlyozza.A közpolitikai elemzı legsúlyosabb etikai konfliktusai rendszerint abból adódnak, hogy más értékekkövetése aláássa a megbízó iránti felelısségét. Az etikus álláspont megırzését komplikálja az adott

Közpolitika elemzés – 1. tétel 5/74közpolitikai témában végzett munka továbbfolytatásának lehetısége, egy új állás kereséséneknehézségei, megbízó és elemzı kapcsolata. Alapvetıen három reakciótípus lehetséges:véleménynyilvánítás, távozás és hőtlenség. A véleménynyilvánítás és a távozás között a lojalitás,hőség dönt. Hőtlenség az olyan magatartás, ami aláássa a megbízó politikai pozícióját. E háromalapválasznak a való életben többféle kombinációja létezik:

1. Tiltakozás a szervezeten belül. Elsı lépés, egy informális beszélgetés a felettessel, majd, hanincs változás nyílt kritika az értekezleten. Viszont a tiltakozás járhat személyikövetkezményekkel, ugyan ön lojális maradt a munkahelyéhez.2. Lemondás: kérdés az, hogy a távozás valóban megakadályozza-e a munka folytatását?3. Ultimátum benyújtása: véleménynyilvánítás és távozás kombinációja; etikailag többreértékelendı, mint a lemondás. A belsı tiltakozási formák kimerülése után tájékoztathatjafınökét, hogy ha nem történik változás, ön lemond. Eltökéltség kell a fenyegetés beváltásához.4. Kiszivárogtatás: A tiltakozás intézményen kívülre kerül, de az elemzıs személye rejtett marad.Hőtlenség!5. Lemondás és közzététel: Potenciális ellenfelek tudomására hozza korábbi megbízójánakterveit. Ugyan nem viselkedik félrevezetı módon, vállalja a felelısséget is, azonban ez méghőtlen cselekedet, mert megsérti a titkosságot, amivel megbízójának tartozik.6. Kibeszélés elhallgattatásig / szétkürtölés: Fenntartja munkahelyi pozícióját, amíg lehet. Mikorelfogadható? Ha már végigjárta az intézményen belüli tiltakozás összes útját. Ha feltárta, hogybizonyos eljárásbeli, közpolitikai, erkölcsi, jogi követelményeket megsértettek. Ha biztos benne,hogy a következmények megsértésének kimutathatóan veszélyes hatása van az országra. Hakétségbevonhatatlan bizonyítékokkal tudja alátámasztani vádjait.7. Szabotázs: véleménynyilvánítás és távozás nélküli hőtlenség; rejtett hibákat épít bele a tervbe,amik valószínőleg kényszerítenék a kormányhivatalt, hogy hagyjon föl a megvalósítással.Morálisan kétségbe vonható.

A megbízók elutasíthatják elemzıik félreérthetetlen igazságot tartalmazó jelentéseinek elfogadását, mertmegvannak a saját érdekeik. Az elemzés ugyanakkor elırejelzéseket tartalmaz, ritka, hogy az elemzıteljesen megbizonyosodjék következtetései helyességérıl, megadhatja, hogy milyen bizonyosságiszinten érvényesek következtetései. Lényeg, hogy a megbízót teljes körően kell informálni, amihezhozzátartozik az élıfelvetések kifejtése, és az alternatívák cenzúrázatlan kidolgozása.

Közpolitika elemzés – 3. tétel 20/743. tétel Értelmezze az információs aszimmetriát, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!

Egy adott jószágról rendelkezésre álló információ mennyiségét illetıen jelentıs különbségekvannak a résztvevık között. Például a vevı és az eladó eltérı információval rendelkezhet adott jószágminıségét illetıen. A kérdés az, hogy mekkora az aszimmetria mértéke?Az információs aszimmetriával járó hatékonyságveszteség (ábrát majd a tanár úr adja ki)Du : a fogyasztó információ-hiány melletti keresleti görbéjeDI : tökéletesen tájékoztatott fogyasztó keresleti görbéjeA valóságban qu (a kínálati görbe és Du metszéspontja) mindig nagyobb, mint qI (amennyit valójábanvásárolt volna megfelelı tájékoztatás mellett). A keletkezı abc háromszög a fogyasztói holt-teherveszteség, amely a túlfogyasztásból ered. A holt-teherveszteségnél keletkezı ár (PU) nagyobbegyensúlyi árat eredményez.A piac információs aszimmetria miatt kudarcot vall, ha az eladó nem szolgáltat olyaninformációmennyiséget, amely a holt-teherveszteség csökkentésének és a tájékoztatás költségének akülönbségét maximalizálná.- Ha a fogyasztó alulbecsüli a minıséget (fogyasztói holt-teherveszteség), akkor qu<qI-nél atájékoztatás magasabb árat eredményezne.- Ha viszont a fogyasztó túlbecsüli a minıséget, a tájékoztatás alacsonyabb árat, valamint a többlet

kisebb mértékő átcsoportosítását eredményezné.Keresési javak∅ a fogyasztók a vásárlás elıtt ismerik a termék jellemzıitTapasztalati javak ∅ a fogyasztók a vásárlás után gyızıdnek meg a minıségrılTapasztalás utáni javak ∅ a fogyasztás után sem derül ki a minıség (pl.: gyógyszerek szedése)Információs aszimmetria potenciális költsége a fogyasztó számára attól függ, hogy mekkorának látják ajószág teljes árát. A fogyasztó számára a legfıbb kérdés az, hogy mekkora költséggel és potenciálishaszonnal jár az információ összegyőjtése.Tapasztalati javak: elsıdleges piacok szerepe

A minıséget a fogyasztáson keresztül ítélhetik meg biztosan.A mintavételhez hozzájárul a keresési költség, a teljes ár, valamint a kudarcból vagy afogyasztással járó károkból eredı várható veszteség. (például: egy ismeretlen vendéglıben elfogyasztottétkezésnél∅ teljes ár + rossz ételek egészségre káros mellékhatások)

A minta nagyságát a jószág tartóssága határozza meg.Minél heterogénabb egy tapasztalati jószág minıségének eloszlása, annál nagyobb azinformációs aszimmetriával járó potenciális hatékonyságveszteség. Ez a veszteség több mint egykedvezı lehetıség elhalasztása.A tapasztalati javak fogyasztásából történı tanulásnak változó a hatékonysága:- minıség homogén és idıben állandó eloszlása mellett a tanulás teljessé válik az elsıdlegesfogyasztással- minıség heterogén és idıben változó eloszlása mellett lassabb a tanulási folyamat.Jelentıs szerepe van az információs aszimmetria csökkentésében az INFORMATÍV

REKLÁMNAK. Hatékony, ha a fogyasztók azt hiszik, hogy az eladók érdekeltek abban, hogyfenntartsák a megbízható információk szolgáltatásában szerzett jó hírüket.A GARANCIA (javítási költségek egy részére) biztosíték a rossz minıséggel szemben. Ugyanakkora garanciának a minısége is lehet bizonytalan.

Közpolitika elemzés – 3. tétel 21/74Tapasztalati javak: másodlagos piacok szerepeAz információs aszimmetria orvoslásához egy privát közvetítı felet vesznek igénybe (KÖZVETÍTİÜGYNÖKÖK, MINİSÍTİ SZERVEZETEK, ELİFIZETETT TÁJÉKOZTATÓK,KÁRELLENİRZÉS stb.).A másodlagos piacok határt szabnak a veszteségeknek, amennyiben elısegítik a fogyasztókinformálását, és ösztönzıket szolgáltatnak a termékminıség feltárására.A probléma akkor jelentkezik, ha a minıség heterogén, ha nem hatékony a megkülönböztetés, ha atájékoztató ügynökök hiánya merül fel vagy a jószág árához képest túl magasak a költségek. A legfıbbprobléma azonban, ha a fogyasztók és az ügynökök számára nehézségekbe ütközik a hatékony tanulás.A piac akkor vall kudarcot, amikor az elsıdleges piacon fellépı információs aszimmetriához amásodlagos piacokon közjószág probléma társul.GENERIKUS KÖZPOLITIKA∅ cselekvési módok, amelyekkel a kormányzat az észlelt közpolitikaiproblémákat kezelni tudja.Fajtái: 1. Piac felszabadító, mőködést könnyítı és szimuláló gener. közpol.2. Adókkal és szubvenciókkal a piaci szereplık motivációját módosító gener. közpol.3. Szabályalkotással4. Nem-piaci mechanizmuson keresztül történı áruellátással5. Biztosításokkal és a piac kipárnázásával hatást kifejtı gener. közpol.Az informác. aszimm. csökkentésére hatásos lehet:1. Szabályalkotás (elsıdleges megoldás)

a) keretszabályokkal- polgárjog (felelısségviselési szabályok) ∅ korlát: bürokratikus kínálat kudarca

kártérítés lehetısége ∅ csökkenthetı a fogyasztó által elszenvedhetı, várható járulékosveszteség, valamint a termelı kockázatvállalásab) szabályozók

- közvetlen információszolgáltatás (nyilvánosságra hozatal, címkével való ellátás) ∅korlát: afogyasztók kognitív korlátaiPl.: cigarettázás kárósító hatása ∅figyelmeztetı címke

ruhanemők∅ kezelési útmutatók- közvetett információszolgáltatás (regisztrálás, okmány és oklevélkiadás, engedélyezés) ∅korlát:

járadékvadászat (kartellekbe tömörülés)2. Biztosítások és a piac „kipárnázása” (másodlagos megoldás)a) biztosítás- támogatott biztosítás ∅ korlát: erkölcsi kockázat, holt-teherveszteség

Ezzel az egyéni kockázatokat lehet csökkenteni. Pl.: árvíz esetén (méltányosság elve alapján) ∅biztosítási díjak szubvencionálása

Közpolitika elemzés – 4. tétel 22/74

4. tétel: Mi a tömör meghatározása és jelentısége a következıknek:

Szavazási paradoxon (Arrow lehetetlenségi tétele): A szavazási paradoxon a közvetlen demokrácia/népszavazás!/ kudarcjelensége. Azt mondja ki, hogy a közvetlen demokráciában nem létezikegyértelmő döntés. Ha kettınél több alternatívánk van, minden helyzet visszavezethetı a párosösszehasonlításra, amelybıl azonban végeredményként “bármi” kijöhet, ugyanis a páros szavazásokalkalmával az egyik mindig többségbe kerül. A végeredmény attól függ, hogy milyen sorrendben teszemfel a páros összehasonlítást. Emiatt a levezetı elnök meghatározóvá válik. A szavazásnak tehát vanvégeredménye, csak az bármelyik alternatíva lehet, és a végeredmény nem az alternatíváktól v. azoktámogatottságától függ, hanem a mechanizmustól.Melyek Arrow tételének következményei a demokrácia értelmezésére? Elıször, mivel körben forgószavazást eredményezhet bármely nem részrehajló szavazási eljárás, ezért nagy lehetısége van aközösségi választás manipulálására mindazoknak, akik hatalmat gyakorolnak a szavazás napirendjénekmeghatározása felett. Általánosabban fogalmazva: nyilvánvaló, hogy a sokfajta körülmény miatt, amelyoda vezet, hogy a közpolitikai alternatívák esetenként több mint egy dimenzió mentén jellemezhetıek(mint például az adókulcsok és az adókedvezmények megválasztása), mihelyst egyszer körben forgószavazás alakul ki a társadalmi rangsorolás bármely fázisában, a szavazási napirend meghatározásafelett ellenırzést gyakorló személy képes úgy megszabni a páronkénti szavazások egymásutánisorozatát, hogy biztosítható valamely tetszıleges alternatíva végsı gyızelme. Ennélfogva, mielıtt állásttudnánk foglalni arról, hogy egy szavazás végeredménye milyen mértékben tükrözi a többség akaratát,ismernünk szükséges, hogy milyen lépések vezettek a végsı szavazáshoz. (A lehetetlenségi tételrészletes levezetését megtalálod a Mikro-könyv 494-496.oldalán)(Weimer: 6.fej.4.o.-tól)Potenciális Pareto hatékonyság: A Pareto-hatékony szituáció olyan helyzet, amelyben egyetlen egyénhasznossága, illetve elégedettsége sem növelhetı az erıforrások átcsoportosítása vagy a javak cseréjerévén anélkül, hogy valaki más hasznossága vagy elégedettsége ne csökkenne. Bizonyos korlátozófeltételek mellett a tökéletes verseny Pareto-hatékonysághoz vezet. A nem Pareto-hatékony helyzetekbılmindig a Pareto-hatékony helyzet felé kell törekedni.A 4.ábra (ami nekünk nincs meg a fénymásolatban, de ha lerajzoljátok nagyon egyszerő) a Pareto-hatékonyság fogalmát illusztrálja egy olyan esetben, amikor 1000 dollár két ember közötti megosztásáravan mód. Tegyük fel, hogy két ember között kell megosztani egy 1000 dollárnál nem nagyobb összegetúgy, hogy a megosztás mindkettıjük megelégedésére legyen. A függıleges tengely mutatja az elsıszemélyhez allokált, és a vízszintes tengely a második személyhez allokált összeget. Az összes pénzelsı személyhez történı allokációját mutatja a függıleges tengely 1000 dollárnál lévı pontja; az összespénz második személyhez történı allokációját mutatja a vízszintes tengely 1000 dollárnál lévı pontja. Akét tengely 1000 dollárt jelölı pontjait összekötı egyenes, aminek elnevezése potenciális Pareto-hatékonyság határa (potential Pareto frontier), jelöli mindazokat a két személy közötti lehetségesallokációkat, amikor teljes pénzösszeg, pontosan 1000 dollár allokációja megtörténik. A technikailagkivitelezhetı allokációk az egyenes bármely pontján, illetve az egyenes és a tengelyek által bezártháromszögben lévı pontokban találhatók, ugyanis ezek a pontok jelölnek olyan megosztásokat, amelyekösszege nem haladja meg az 1000 dollárt. A potenciális Pareto-hatékonyság határa megmutatja azösszes olyan pontot, amikor a teljes 1000 dollár allokációja megtörténik. Egyetlen olyan allokáció semlehet Pareto-hatékony, amely nem használja föl a teljes 1000 dolláros összeget, mert a még fennmaradtösszeg révén lehetıség volna az egyik személyt jobb helyzetbe juttatni anélkül, hogy a másik személyrosszabb helyzetbe kerülne. Az aktuális Pareto-hatékonyság határa (actual Pareto frontier) azon múlik,hogy mekkora összegek allokációja történik, ha a két személy nem jut egyezségre egymással. Hapéldául egyikük sem kap egyetlen dollárt sem annak következtében, hogy nem jutnak egyezségre, akkora potenciális Pareto-hatékonyság határa megegyezik az aktuális Pareto-hatékonyság határávalmindazokban a pontokban, amelyekben lehetséges az egyik személyt kedvezıbb helyzetbe juttatnianélkül, hogy a másik személy kedvezıtlenebb helyzetbe kerülne.Most pedig képzeljük el azt, hogy a két személy nem jutott egyezségre az allokációt illetıen, de az elsıszemély 100, a második 200 dollárt kap. Ekkor a (100$, 200$) pontot, a status quo pontnak nevezhetjük,

Közpolitika elemzés – 4. tétel 23/74mert azt jelöli, amekkora összegekhez az egyes személyek a kölcsönös megegyezés híján jutnak. Astatus quo pont bevezetése csökkenti a Pareto-hatékonyság határának hosszát az egyenes ($100, $900)és ($800, $200) közötti szakaszára. Ugyanis csupán e potenciálisan Pareto-hatékony szakaszon történıelmozdulások szavatolják azt, hogy egyik személy sem kerül rosszabb helyzetbe, mint a status quo.Vegyük észre, hogy valamely pont a potenciális Pareto-hatékonyság határán attól függıen lehet egyúttalaktuálisan Pareto-hatékony is, hogy miféle a kiinduló allokáció, amely a status quo pontot tartalmazza.Általánosabban megfogalmazva: egy gazdaság Pareto-hatékonysága függ attól, hogy miféle az egyénekerıforrásokkal történt kiinduló helyzetbeli felruházása.(Weimer:3.fej.)

Társadalmi jóléti függvény: A társadalmi jóléti függvény (TJF) a társadalom céljaira vonatkozómegállapítás, amelyben a társadalmi jólétet az erıforrások allokálása mikéntjének függvényébenhatározzák meg. A társadalmi jólét általában a társadalmat alkotó egyének hasznossági szintjeinekvalamifajta függvényét jelenti. A társadalmi jóléti függvény „önkényes”, semmiféle fogódzó nincs azzalkapcsolatban, hogy hogyan keletkezett. A fogalom a tisztán elméleti elemzésben hasznos, mivellehetıvé teszi a társadalmi optimum, a társadalmi erıforrások „legjobb” elosztásának meghatározását.Arrow elemezte azt a folyamatot, amelynek során a TJF kialakul, és azt állította, hogy a TJF csak akkorhasználható fogalom, ha a társadalmat alkotó egyének preferenciáiból vezetik le (és éppen ennek anehézségeit, sıt lehetetlenségét mutatja be a Lehetetlenségi tételben, ld. feljebb)Társadalmi jóléti függvény és Pareto-hatékonyság: A Pareto-féle hatékonyság fogalma a különfélejószág-allokációk közötti rendezésre olyan megoldást kínál, amely nem kívánja meg az egyénihasznosságok explicit összehasonlítását. Az egyének közötti összehasonlítás elkerülése azonbanáldozattal is járt: ez pedig a termelési tényezık fölötti jogok elosztásának az implicit elfogadása. Agazdasági hatékonyság és az aggregált jólét meghatározásának másik megközelítését jelenti a TJFalkalmazása, amely az egyéni hasznosságokat a társadalmi hasznosság alkotóelemeivé alakítja át. Ahatékonyság olyan értelmezése helyett tehát, amelynek kritériuma, hogy lehetetlen legyen bárkihelyzetét olymódon javítani, hogy ezáltal másoknak károkat ne okoznánk (Pareto-féle elv), a hatékonyjószág-allokációt úgy lehet meghatározni, mint amely maximalizálja a társadalmi jóléti függvényt (ez a"legfıbb jó" elvének érvényesítése).Hogy világosabbá váljon a definíciók közti különbség, tekintsünk egy két személybıl - A-ból ésB-bıl - álló társadalmat. Képzeljük el, hogy A és B azonos haszonfüggvénnyel rendelkezik, amely csaka jóléttıl függ, és magasabb jóléthez magasabb hasznosságot rendel olymódon, hogy a jólétnövekedésével az egységnyi növekedéshez egyre kisebb hasznosság-növekedés tartozik (vagyis ajólétnek pozitív, de csökkenı a határhaszna). Határozzuk meg a jóléti függvényt A és B hasznosságánakaz összegeként (egyértelmően utilitárius társadalmi jóléti függvényrıl van szó, amely az egyének"boldogságának" a közvetlen összegezésébıl adódik). Vegyük észre, hogy egy társadalomban a jólétadott szintje mellett A és B közötti bármilyen elosztás hatékony Pareto-féle értelemben, hiszen mindenváltoztatás növelné ugyan egyikük hasznosságát, ám szükségképpen csökkentené a másikét. Az általunkmeghatározott jóléti függvényt azonban csak egyetlen allokáció maximalizálja: a jólét egyenlımegosztása A és B között. Ha más feltevésekkel élünk A és B haszonfüggvényét illetıen, vagy máskéntspecifikáljuk az ıket aggregáló társadalmi jóléti függvényt, akkor természetesen elképzelhetı, hogyettıl eltérı elosztás maximalizálja a társadalmi jólétet. Megfelelı feltevések mellett a TJF olymódonrendezheti a rögzített mennyiségő jólét Pareto-féle értelemben hatékony allokációit, hogy lehetıvé válikaz egyik állapot kiválasztása.Problémák a társadalmi jóléti függvény körül:

∉ Az egyéni hasznosságokat közvetlenül összegzı TJF-ek azt feltételezik, hogy ezek ahasznosságok megfigyelhetık. A hasznosság azonban olyan szubjektív fogalom, amimérhetetlen. Ezért szokták a hasznosság helyett az elfogyasztott jószágmennyiséget vagy ajövedelmet/jólétet használni.

∉ Valahogyan specifikálni kell a TJF-t, de hacsak nincsen tökéletes egyetértés a társadalom tagjaiközött a megfelelı TJF-nyel kapcsolatban, nem létezik stabil döntést eredményezı ésugyanakkor méltányos szavazási eljárás (ld. Lehetetlenségi tétel)

Közpolitika elemzés – 4. tétel 24/74∉ Ha valahogy specifikálni is tudnánk a TJF-t, információs és kognitív korlátok akadályoznák

gyakorlati alkalmazását. Az emberi elme visszariadna a feladattól, ha fel kellene mérnie aközpolitikáknak a társadalmat alkotó egyének millióira gyakorolt hatását.∉ Rövidlátó TJF alkalmazása, ugyanis csak így tudják kezelhetı szinten tartani az

elırejelzéseket.Így azonban csak a közvetlen következményeket veszik számba, a hosszú távúhatásokat pedig figyelmen kívül hagyják.(Weimer: 5.fej.1-4.o.)

Közös tulajdonban lévı erıforrás: Egyes javak fogyasztására rivalizálás jellemzı, de a használatbólvaló kizárás nem oldható meg gazdaságosan (szabadon hozzáférhetık). Ezek a javak lehetnek „szabad”javak, illetve közös tulajdonú erıforrások. Túlkínálat nélküli szituációban a közös tulajdonú erıforrásokproblémájával állunk szemben. A közös tulajdonú erıforrások esetében a piac a „megvalósíthatatlan”kizárás következtében vall kudarcot. Az idézıjel oka: a közös tulajdonú javak problémája gyakranjelenik meg olyan esetekben, amikor a kizárást nem az adott jószág sajátosságai, mint inkábbintézményi tényezık teszik megvalósíthatatlanná. A legtöbb országban például a kıolaj nem tartozik aközös tulajdonú erıforrások közé, mert ezeken a helyeken a kormányzatok kizárólagos tulajdonjogotadnak a földfelszín alatti lelıhelyekre. Az USA-ban ezzel szemben a „foglalás szabálya” a legtöbbföldalatti jogot a felszín tulajdonosának adja – ha pedig több felszíni tulajdon helyezkedik el ugyanazonolajmezı felett, akkor a foglalás szabálya lehetetlenné teszi a kizárást. Hacsak az összes tulajdonos megnem egyezik közös tulajdonuk egyetlen egységként való kezelésében, a közös olajkészletet túl gyorsanfogják kiaknázni.A kizárhatóság hiánya még rivalizálás mellett is a javak gazdaságilag nem hatékony, túlzott mértékőfogyasztásához vezet. A természetes állapotban elıforduló erıforrások esetén különös eséllyel merül föla közös tulajdonlás problémája: mindazok, akik hozzáférnek az adott jószághoz, felismerik, hogy amitık nem fogyasztanak el, azt elfogyasztják mások. Ez mindannyiukat arra ösztönzi, hogy jóval gyorsabbütemben fogyasszanak, mintha kizárólagos tulajdonukról lenne szó. Gyakran elıfordul például, hogyegy erdı teljesen kipusztul, ha egy közösség tagjai közösen használják tüzifa kitermelésére. (Azegyének a privát határköltséget veszik figyelembe a társadalmi határköltség helyett!)Helyhez kötött jószág esetében abból eredhet a közös tulajdon problémája, hogy a tulajdonjogoknincsenek megfelelıen meghatározva (ld. USA-beli olajmezık). Nem helyhez kötött javak esetében ahatékony használat eléréséhez jóval bonyolultabb közpolitikai intervencióra van szükség, hoszen itt nemelég, ha a különféle jogosítványokat egyszerően a földtulajdonhoz kötjük.(Weimer:3.fej.20.-23.o.)

Közpolitika elemzés – 5. tétel 25/745. Tétel Értelmezze a közjavakat, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!

Az egyéni viselkedés nem vezet paretoi értelemben hatékony állapothoz. Adott termék esetén apiac nem vezet hatékony allokációhoz.MAGÁNJAVAK∅ - rivalizálás a fogyasztásban (amit valaki elfogyaszt, azt más már nemfogyaszthatja el) - kizárólagosság a tulajdonlásban, használatban (egyvalakinek kizárólagos jogavan a jószág felett rendelkezni; ez lehet fizikai és jogi természető)KÖZJAVAK∅ nincs rivalizálás a fogyasztásban vagy nem kizárólagos a használatuk; esetlegmindkettı jellemzi ıketHarmadik jellemzıje: túlzsúfoltságra való hajlamosság∅ bizonyos szint után a fogyasztásból eredıMSC pozitívvá válhatHa MSC=0, akkor az elfogyasztott mennyiség anélkül növelhetı, hogy ez bárkit is hátrányosan érintene.Amikor azonban pozitív, a fogyasztás növekedésével csökken mások fogyasztási hasznossága. Eztköltségnek tekinthetjük, ez az adott jószág minden fogyasztóját érinti (fogyasztás társadalmihatárköltsége).Ha a termelés határköltsége=0, akkor a fogyasztásból eredı társadalmi határköltség = fogyasztás +termelés határköltsége.Ha a termelés határköltsége > 0, akkor a társadalmi határköltség = fogyasztás társadalmi határköltsége +termelés határköltsége.

A piaci kínálatban jelentkezı HATÉKONYSÉGVESZETSÉG természetét három tényezıvelírhatjuk le: fogyasztásban fellépı rivalizálás mértéke, a kizárhatóság vagy kizárólagosság mértéke éstúlzsúfoltság. A rivalizálás hiánya, a kizárhatóság hiány és a túlzsúfoltság a piac paretoi értelembenhatékony mőködésének a kudarcához vezet.Javak osztályozása:1. Magánjavak (rivalizálás és megvalósítható kizárás) Pl.: cipı, könyv, stb.A fogyasztók és a vállalatok önérdekkövetı viselkedése hatékony mennyiség termelését és hatékony

elosztást eredményez. (kormányzati beavatkozást csak a hatékonyság elımozdításától különbözıérvekkel lehet alátámasztani)2. „Piacosítható” közjavak (rivalizálás hiánya, megvalósítható kizárás) Pl.: hidak, utak, parkok, tavak,stb.A kizárás alacsony költségen megoldható, ebbıl kifolyólag a javakat magánbefektetı is elıállíthatja.Fajtái:a) túlzsúfoltság mentes∅ a magánbefektetı nem a hatékony árat fogja felszámítani

MSC=0, P>0 ∅ fogyasztás csökken, holt-teherveszteség keletkezik (azonban mindazoknakhasználnia kellene ezt a jószágot, akiknek a használatából nagyobb, mint nulla határhasznukkeletkezne). Az elúszott nettó határhaszon összességétıl függ a piac kudarcának mértéke. A holt-teherveszteség az erıforrások nem megfelelı allokációját tükrözi, aminek korrigálása paretoiértelemben javuláshoz vezethetne.

b) a jószág kereslete egy bizonyos szint után túlzsúfolttá válik (fogyasztásból származó társadalmihatárhaszon pozitívvá válik) E költséget mindig a határon lévı fogyasztó okozza, s ezt nem pusztánaz adott jószág kapacitása idézi elı. Az MSC ∅ végtelenbe tart. Ilyen javak esetén az árképzés agyakorlatban bonyolult problémákkal jár.

Közpolitika elemzés – 5. tétel 26/74A magán vállalatok a piacosítható közjavak esetén, a jószág létrehozásának költségeit használati

díjakból fedezik. (pl.: híd építése∅ hídhasználati díj)3. „ Tiszta” és környezeti közjavak (rivalizálás hiánya és megvalósíthatatlan kizárás)

Ha nem hajlamosak a túlzsúfoltságra, akkor klasszikus vagy tiszta közjavakról beszélhetünk. Lehethelyi, regionális, országos, nemzetközi, globális közjószágról beszélni.

Minél többen élvezik az elınyöket, annál kevésbé valószínő, hogy bárki is feltárná valóspreferenciáit. Lehetetlen rávenni az embereket, hogy feltárják valós keresleti határhaszon görbéjüket.Túlzsúfolt közjavak ∅ környezeti javak ( pl.: levegı, vízkészlet)4. Közös tulajdonú erıforrások és „szabad javak” Pl.: tengerben lévı halak

Ha a kínálat nagyobb, mint a kereslet és az ár nullával egyenlı, valamint nincs túlzsúfoltság, akkornincs piaci kudarc sem.Túlkínálat nélküli esetben fellép a közös tulajdonú erıforrások problémája (fogyasztást rivalizálásjellemzi).A megvalósíthatatlan kizárás következtében vall kudarcot a piac.A közös tulajdonlás problémája ∅ mindazok, akik hozzáférnek az adott jószághoz felismerik, hogy

amit ık nem fogyasztanak el, azt elfogyasztják mások. Ebbıl kifolyólag sokkal gyorsabb ütembenfogyasztanak, mintha kizárólagos tulajdonukról lenne szó.Túlzott fogyasztással járó hatékonyságveszteség mértéke függ szabad hozzáféréstıl az adottforráshoz. MSB = MSC lenne jó, de ehelyett MPC = APC ∅ átlagos társadalmi határköltség = priváthatárköltséggel.

Erıforrások használói intézményi megoldásokon keresztül korlátozzák vagy osztják fel ahozzáférést, így elkerülhetı a hatékonyságveszteség.Helyhez kötött javak (pl.: olaj) tulajdonlása esetén (könnyen megvalósítható a földterülettulajdonjogának a meghatározásával kizárás mellett) a közös erıforrás privát jószággá alakul és ígykihasználása gazdaságilag hatékony lesz. A probléma ebben az esetben, hogy a tulajdonjogok nemmindig vannak megfelelıen meghatározva.Nem helyhez kötött javak esetén a hatékony használathoz közpolitikai intervencióra van szükség.

PIACOSÍTHATÓ KÖZJAVAK∅ probléma: a kívánatosnál alacsonyabb fogyasztás, ami agazdaságilag nem hatékony árképzésnek és nem egyszerően az alacsony kínálatnak tudható be. Atúlzsúfoltság változó árképzést tesz szükségessé.

TISZTA KÖZJAVAK∅ probléma: potyautas jelenség (piacon nem várható kínálat)KÖZÖS TULAJDONÚ ERİFORRÁSOK ÉS „SZABAD JAVAK” ∅ probléma:

hatékonyságveszteség, az individuumok a határhasznukhoz MSC helyett MPC-t viszonyítják, amelytúlzott fogyasztáshoz vezet.GENERIKUS KÖZPOLITIKA∅ cselekvési módok, amelyekkel a kormányzat az észlelt közpolitikaiproblémákat kezelni tudja.Fajtái: 1. Piac felszabadító, mőködést könnyítı és szimuláló gener. közpol.2. Adókkal és szubvenciókkal a piaci szereplık motivációját módosító gener. közpol.3. Szabályalkotással4. Nem-piaci mechanizmuson keresztül történı áruellátással5. Biztosításokkal és a piac kipárnázásával hatást kifejtı gener. közpol.Két generikus közpolitika, amely hatásos lehet a közjavak esetén1. Piac serkentése (másodlagos megoldás)

Közpolitika elemzés – 5. tétel 27/74Tulajdonjogok meghatározása.

a) létezı javak allokációjaészlelt probléma: közjavak, különösen a közös tulajdon problémáinak megjelenésekorlátok, velejáró következmények: elosztási hatások∅ redisztribúcióból származó nyereségek ésveszteségek

b) új, piacosítható javak megteremtése (vásárolható engedélyek, pénzügyi eszközök)észlelt probléma: vékony piacokc) piac szimulálása (árverések)észlelt probléma: közjavakról van szókorlátok, velejáró következmények: licitálók összejátszása, lehetıség kihasználó viselkedés,politikai nyomás a szabályok utólagos megváltoztatásáraa) ∅a kereslet növekedésével a szabad jószágok elmozdulhatnak a közös tulajdonban lévı erıforrások

irányába∅ ha a probléma intézményi, akkor a tulajdonjogok hatékony allokációja megvalósulhat (pl.:hatékonyan elosztható egyes nemzet erdeinek tulajdonjoga)b) ∅ forgalmazható engedélyek (pl.: környezetkárosító tevékenységek folytatására jogosítanak fel az

engedély lejártáig) A vékony piac azt jelenti, hogy kevés az eladó és a vásárló.c) ∅egy jószág szolgáltatásának joga árverésen keresztül értékesíthetı Közösségi tulajdonú erıforrás használati jogának elosztása általában árveréseken keresztül valósulmeg. A szőkös járadék a fejlesztınél fog halmozódni a közösség helyett. A kormányzat általában elıremeghatározza az erıforrás értékét vagy a piac saját maga a megszerezhetı információ birtokábanállapítja meg.2. Adók, szubvenciók (másodlagos megoldás)Cél: piac kudarcok kijavításaTársadalmi szempontból a túl nagy bıségben rendelkezésre álló javak az egyének számára felmerülıköltségeit növelik, a szőkösen rendelkezésre álló javak az egyének számára felmerülı költségeitcsökkentik.a) kínálat oldali támogatások

- támogatások illesztése (közjavak∅információ alapján)probléma: opportunista viselkedésre sarkalhat

- adókiadás (vállalkozói költségek leírása, hitelek)probléma: gyakran idéz elı iparágak közötti és iparágon belüli erıforrás elosztási zavarokat, ill.igazságtalanságokat)b) kereslet oldali adók (közjavak, különösen a közös tulajdonú erıforrások esetén holt-tehervesztség)- fogyasztási adók és használati díjak

Az elsıdleges megoldás : a nempiaci kínálat.

Közpolitika elemzés – 6. tétel 28/746. tétel: Mi a tömör meghatározása és jelentısége a következıknek:Járadékvadászat: Az állam piaci folyamatokba történı beavatkozásakor gyakran keletkeznekkoncentrált gazdasági hasznosságok. A beavatkozások általában járadék formájában jelentenekgazdasági hasznosságot – ami az erıforrások tulajdonosainak bármely más alternatív felhasználás általbiztosított összeg felett fizetett többlet. Az ilyen beavatkozások érdekében történı nyomás gyakorlásátjáradékvadászatnak nevezzük. Az állam versenykorlátozás céljából történı felhasználására irányulóerıfeszítések talán legrégebbi formái a járadékvadászatnak, hiszen a törvény általi versenykorlátozásbebiztosítása monopólium-jellegő többletjövedelem megszerzését teheti lehetıvé. Az USA-ban példáula helyi monopóliumokra törekvı kábeltelevízió társaságoktól kapott megvesztegetések hozzájárultak ahelyi közcélú hivatalok viselıinek korrumpálódásához.A járadékvadászat a képviseleti kormányzással (a modern demokráciával) együtt járó probléma, hiszena modern demokráciákban a közpolitika alakítását és végrehajtását tulajdonképpen a választókképviselıi végzik. Ezen képviselık befolyásolására való törekvésrıl van szó a járadékvadászat esetében.Példa: Jellemzı formája a járadékvadászatnak, amikor a hazai termelık importvámokat, illetve –kvótákat igyekszenek kijárni, amelyek hatására termékeiket magasabb áron tudják értékesíteni. Akülföldi konkurencia korlátozásával a kvóták és vámok többletjövedelemhez (járadékhoz) juttatják ahazai termelıket a hazai vásárlók kárára.(Weimer: 6.fej.10-11.o.)Erkölcsi kockázat: Az erkölcsi kockázat fogalma arra utal, hogy a biztosítás csökkenti az ügyfelekösztönzését a biztosított károk elkerülésére. Teljes biztosítás esetén az emberek jobban járnak –miközben a társadalom egésze lehet, hogy rosszabbul jár -, ha saját forrásaikból kevesebbet áldoznak akár megelızésére, mint a biztosítás hiánya esetén. (Az erkölcsi kockázat fogalma tartalmazza azoncselekedetek kockázatát is, amelyeket a biztosított ügyfél a kompenzáció reményében követ el.) Akármegelızést várhatóan annál inkább hanyagolják az ügyfelek, minél költségesebb a biztosító számáraa megfigyelésük. Az erkölcsi kockázat korlátok közé szorítása érdekében a biztosítók gyakran követelikmeg ügyfeleiktıl, hogy az elszenvedett veszteség egy részét ık maguk állják.Az erkölcsi kockázat tehát a biztosítási piacokhoz kapcsolódó fogalom. Több tényezı mellett (ld.kontraszelekció) „megakadályozza” a biztosítási piacok hatékony és tökéletes mőködését. (Egybiztosítási piac akkor mőködik hatékonyan, ha fennáll olyan statisztikailag korrekt biztosításvásárlásának a lehetısége, ami valamennyi ember számára konstans hasznosságot eredményez.Statisztikailag korrekt egy biztosítás, ha a biztosítási díj megegyezik a várható kifizetésekkel.)(Weimer: 4.fej.6-8.o.)Kontraszelekció (a biztosítási piacon): A kontraszelekció a biztosítási piacon akkor bukkan fel, ha abiztosító nem képes (az információs asszimmetria miatt) költségmentesen különbözı kockázatikategóriákba besorolni ügyfeleit. Ennél fogva a biztosítást kötık olyan díjat fizetnek, ami a biztosítottak„átlagos” kockázatát fejezi ki. Azok az ügyfelek azonban, akik úgy érzik, hogy az ı kockázati szintjükalacsonyabb az „átlagosnál” (és ezért túl magasnak tartják a fizetendı díjat), kilépnek a rendszerbıl. Acsoport „átlagos” kockázati szintje így emelkedik, és ismét lesznek, akik túl magasnak tartják az új„átlag” alapján fizetendı díjakat. A folyamat eredményeként végül csak a legmagasabb kockázatúegyéneket fedi le a biztosítás. A folyamatnak azzal lehet gátat szabni, ha az állam kötelezıvé teszi abiztosítást (pl.egészségbiztosítás).(Weimer: 4.fej.7-8.o)(Központ által nyújtott) kiegészítı támogatás: Esetenként a kormányok közvetlen piaciárrögzítéssel biztosítanak járadékot a termelıknek. Például sok országban állapítanak meg minimálisfelvásárlási árakat olyan mezıgazdasági termékekre, mint a búza, tej és a méz. A 6.2. ábra (ld. kiosztottfénymásolaton) mutatja a járadékátadásokat és a holtteherveszteségeket, melyeket ez okoz. Ha nemlennének minimális árak rögzítve, Pe piactisztító ár mellett a kereslet és a kínálat Qe-ben lenne egyenlı.Egy mesterséges Ps minimális ár rögzítésekor a piaci kereslet Qd-re esik vissza. Azok, akik el tudjákadni termékeiket a PsPecd négyszög területével megegyezı összegő járadékra tesznek szert afogyasztók kárára. Az abd háromszög területével egyenlı -az alacsonyabb fogyasztási szintbıl adódó-holtteherveszteség szintén a fogyasztói és a termelıi többletet csökkenti. Természetesen Ps minimálár

Közpolitika elemzés – 6. tétel 29/74mellett a termelık Qs mennyiséget kívánnak értékesíteni. A minimálár fenntartása érdekében tehát azállamnak ki kell vonnia a többletkínálatot a piacról. Amennyiben ezt a legalacsonyabb termelésihatárköltséggel rendelkezı farmereknek adott termelési kvóták útján teszi meg akkor a társadalmitöbblet-veszteség pontosan meg fog egyezni az abd holtteherveszteséggel. Amennyiben felvásárolja aQs és Qd különbségét és hatékonyan szétosztja azoknak a fogyasztóknak, akik a terméket aminimálárnál alacsonyabbra értékelik, akkor a társadalmi többlet vesztesége megegyezik az aegháromszög besatírozott területével. Amennyiben az állam felvásárolja a felesleget és megsemmisíti,akkor a társadalom többlet-vesztesége megegyezik a nagyobb, világosabban színezett QddagQs sokszögterületével.Az ártámogatás jellegő programok gyakran csak idıleges járadékátadást eredményeznek.Amennyiben a termelık hisznek abban, hogy az állam hosszútávon is garantálja a piactisztító ár felettiminimális árat, a föld ára fel fog emelkedni outputja magasabb értékének megfelelıen. Közelebbrılmeghatározva, a föld ára tükrözni fogja a jövıbeni járadékok jelenértékét. Az a farmer tehát, aki földjétaz ártámogatások bevezetése után eladja a teljes járadékhoz hozzájut. Az új tulajdonos, akinek meg kellfizetnie a vásárlás összegét nem realizál profitot a normális megtérülési rátán felül. Valójában ahogy azeredeti farmerek földjeik eladásával kivonják a járadék rájuk esı részét, a kínálati görbe felfelé tolódik arögzített minimális ár eléréséig. A hatékonyság visszanyerését és az állami kiadások csökkentését célzókísérletek az ártámogatás leépítésére a jelenlegi földtulajdonosok sokaságát vinnék csıdbe.

Rafinált (elırelátó) szavazási viselkedés: A lehetıség-kihasználó szavazási viselkedéshez valakiknekazt kell felismerniük, hogy olykor számukra kedvezıbb végsı eredmény érhetı el azáltal, hogy avégszavazást megelızı szavazások alkalmával valós preferenciáik ellenében szavaznak. Apolitikatudomány mővelıi ezt a viselkedést rafinált szavazásnak nevezik. Kutatók bebizonyították, hogya rafinált szavazás (tehát a végeredmény manipulálása a valódi preferenciák ellenében történıszavazással) velejáró sajátossága minden pártatlan szavazási metódusnak. A közösségi választásvégeredménye nagyban függ attól, hogy a szavazók milyen mértékben élnek a rafinált szavazáslehetıségével.(Weimer: 6.fej.4-5.o.)X-hatékonyságveszteség: A fogalom a természetes monopóliumokkal összefüggésben használatos. Atermészetes monopóliumokat nem ösztönzik olyan erıs korlátok, hogy a lehetı legalacsonyabbköltséggel termeljenek, mint a versenyzı vállalatokat. A piaci verseny elınye éppen az, hogy avállalatokat minél alacsonyabb költségek elérésére kényszeríti – vagyis az átlagköltség görbe mindenpontjában a lehetı legalacsonyabb. Piaci verseny híján azonban a minimálisnál magasabb költséggelmőködı vállalat is fenn tud maradni. Harvey Leibenstein alkotta az X-hatékonyságveszteség kifejezést,ami a technikailag lehetséges minimumnál magasabb költséggel termelı vállalat esetét írja le. Az X-hatékonyságveszteség a kormányzat kudarcaként is megjelenik, lásd például a puha költségvetési korlátproblémáját.(Weimer:3.fej. 30-31.o.)

Közpolitika elemzés – 7. tétel 30/74- Értelmezze a természetes monopóliumot, mint a piaci kudarc egyik fajtáját!- Mutasson be olyan helyzetet, amikor bizonyos idı elteltével nem kormányzati válasz jöhet létre, amelykorlátozhatja valamelyest a természetes monopóliummal kapcsolatos hatékonyságveszteséget!- Írjon le röviden kettı olyan generikus (általános célú) közpolitikát, amely hatásos lehet e piaci kudarcáltal elıidézett hatékonyságveszteség mérséklésében!Szvsz: a megadott szakirodalom nem tárgyalja rendesen �Ajánlott: Weimer 3-4 illetve Stone 4.valamint a GVH oldalai –verseny/hatékonyságTermészetes monopólium (natural monopoly) akkor keletkezik, ha egy jószág elıállításának fixköltségei viszonylag magasak a változó költségekhez képest, és ez a kereslet adott szintje mellettcsökkenı átlagköltséget eredményez.csökkenı átlagköltség + kereslet adott szintje. Ez a második feltevés különbözteti meg a természetesmonopóliumot a pusztán növekvı skálahozadék esetétıl. A fenti feltevések mellett az adott outputotegyetlen vállalat alacsonyabb költség mellett képes elıállítani, mint bármilyen másféle piaci formáció -beleértve a tökéletes versenyt is.A költségek és a kereslet szabják meg, hogy természetes monopólium esetével állunk-e szemben; aztviszont, hogy a közpolitika számára releváns szituációról van-e szó, a kereslet árrugalmassága határozzameg.(kereslet árrugalmassága: a fogyasztóknak az árváltozásokra adott válaszreakcióit méri; azt jelenti, hogyaz ár egy százalékpontnyi változása milyen arányban változtatja (százalékpontban mérve) a keresettmennyiséget.19)Ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke egynél kisebb - vagyis egy százaléknyiárváltozás egy százaléknál kisebb mértékben csökkenti a keresett mennyiséget -, akkor a keresletetrugalmatlannak mondjuk, és az áremelkedés növeli a teljes bevételt.)

Valószínőleg nem rugalmatlan egy áru kereslete, ha a piacon hozzá hasonló, az adott árut elég jólhelyettesítı termékek is vannak - ilyen esetben a természetes monopólium kialakulásából fakadóhatékonyság-veszteséget nagyban korlátozza a helyettesítı termékek vásárlásának a lehetısége.Továbbá a piacok valós világban dinamikusan fejlıdnek. Így a körülmények megváltozásával - mondjuk atechnológiai fejlıdés megváltoztatja a költségek szerkezetét, vagy a magas árak tökéletesebb helyettesítıkethívnak életre - megszőnhetnek a természetes monopólium kialakulását elısegítı körülmények.3.14 ÁBRA !!! (bár a fénymásolat kriminális)(a 3.14-es ábra olyan költségstruktúrát mutat be, amely természetes monopóliumhoz kialakulásáhozvezet. Az output adott szintje mellett a határköltség (MC) konstans, még a termelés megkezdése elıttpedig lennie kellett valamekkora fix költségnek (FC) - ez utóbbi nincs berajzolva. Az átlagköltség a fixköltség miatt a határköltségnél magasabbról indul, és csökken a termelés növekedésével (AC = MC +FC/Q, ahol Q az output szintjét jelöli). Bár az ábrán konstans határköltséget tételeztünk fel, az elemzéstartható marad növekvı vagy csökkenı határköltség mellett is, feltéve, hogy kicsi marad a fixköltséghez képest.)További információért az ábra részletesebb tanulmányozását ajánlom, magyarázó szöveg:A természetes monopóliummal járó hatékonyság-veszteség. A 3.14 ábrán látható, miértösszeegyeztethetetlen a vállalat profitmaximalizáló tevékenysége a gazdaság hatékonyságával. Tekintsükelıször a gazdaság szempontjából hatékony ár és output kérdését. A hatékony allokáció követelménye - mintarról már szó volt -, hogy az ár megegyezzen a határköltséggel (vagyis P = MC). Mivel azonban az 19 Folytonos keresleti függvény esetében a kereslet adott mennyiség melletti árrugalmassága egyenlı a keresleti görbeadott pontban vett meredeksége és a mennyiség per ár hányados szorzatával. Q = a - bP alakban felírt lineáris keresletifüggvény esetében a görbe meredeksége (vagyis a dQ/dP derivált) -b, a kereslet árrugalmassága tehát e = -bQ/P.Vegyük észre, hogy lineáris keresleti függvény mellett a rugalmasság változik a mennyiséggel!

Közpolitika elemzés – 7. tétel 31/74átlagköltség meghaladja a határköltséget, a gazdaság szempontjából hatékony output (Q0) termelésekor avállalat - FC-vel egynlı mértékő - veszteséget kell, hogy elkönyveljen; az pedig nyilvánvaló, hogy vállalatsaját jószántából nem dönt ilyen output mellett. Ehelyett a profitját maximalizáló Qm szintet válssztja, amelymellett a határbevétel egyenlı a határköltséggel (MR = MC). Qm output mellett az ár Pm lesz, ami a PmcbP0- FC téglalap területével megegyezı nagyságú profitot eredményez. Q0-hoz képest a fogyasztói többlet aPmcaP0 trapéz területével egyenlı mértékben csökkent, a vállalat profitja pedig a PmcbP0 téglalapterületével megegyezı mértékben nıtt. A nettó társadalmi többlet az alacsonyabb termelési szintkövetkeztében a besatírozott abc háromszög területével egyenlı mértékben csökkent - ez tehát a fogyasztókholtteher-vesztesége.A természetes monopólium elég furcsa dolgokat eredményez. A szabad piac mechanizmusai azteredményezik, hogy a terméket egyetlen vállalat állítja elı, amelyik nem maradna fönn, ha a gazdaságszempontjából hatékony szinten termelne. Röviden áttekinthetjük még, mi történne, ha a vállalat azárképzésnél a határköltség helyett az átlagköltséget venné figyelembe - vagyis, ha a 3.14 ábrán QACmennyiséget kínálna PAC áron. Ilyen körülmények mellett a vállalat nyilván fennmaradna, hiszen költségeitéppen fedezik bevételei (vegyük észre, hogy FC egynlı a PACefP0 területtel). Noha az átlagköltség alapúárképzésnél keletkezı holtteher-veszteség jóval kisebb, mint monopol árképzés esetén - az aef háromszögterülete, szemben az abc háromszögével -, mégsem tőnik el egészen.

a második/harmadik kérdéskör a potenciális versenyhez kapcsolódik, legalábbis én a megadott 2 könyvbennem találtam mást, ami megfelelhetne… (Weimer 3. 28-30 oldal; a hatékonyságról magáról szól a Stoneféle 3. fejezet, a fent kért kontextusban azonban nem fordul elı magyarázat, így maximum átfutni érdemes,lásd könyvtár példa a fejezet elején)„…Elképzelhetünk olyan körülményeket, amikor a természetes monopólium átlagköltség-alapúárképzést kénytelen alkalmazni, mivel tart a piacra potenciálisan belépı versenytársaktól. Az alapvetıfeltétele ennek azonban az, hogy viszonylag könnyő legyen a piacra történı ki- és belépés. Ha a piaconlevı természetes monopólium produktív tıkéjének jelentıs részét más iparágakban nem használhatójavak alkotják, más vállalatok igen nehezen tudnának versenyre kelni vele, hiszen elıször jelentısköltségekbe kéne verniük magukat, hogy beérjék a monopóliumnak az eszközök felhalmozásában elértelınyét. A meglévı ((inplace)) tıkejavak belépési korlátként is szolgálhatnak: minél magasabb az ilyeneszközök helyettesítésének a költsége, annál nagyobb az akadály a belépés elıtt. Ha például két városközött már felépítettek egy kıolajvezetéket, a hulladékanyag értéke, amit tartalmaz, vélhetıen jóvalkisebb, mint amekkora költségekkel az esetleges versenytársnak kellene szembenéznie egy másik vezetékfelépítése során. Minél nagyobb ez a különbség, a piacon termelı vállalat annál könnyebben tudja azesetleges belépést megakadályozni átmenetileg alacsonyabb árakkal. Ne felejtsük el azonban, hogy az, hogya vállalat mennyivel tud határköltségénél magasabb árat elérni, nagyban függ attól, milyen alternatívszállítási módok találhatók még - példánknál maradva ilyen a tartálykocsi és a vasút.A legutóbbi közgazdasági kutatások egy része olyan iparágakkal foglalkozik, amelyeket alacsony belépésikorlátok és csökkenı átlagköltség jellemez, és a belépés lehetısége miatt a potenciális versenypiac((contestable markets)) nevet kapták. A potenciális versenypiacokról feltehetjük, hogy a hatékony szinthezközelebbi árakat alakítanak ki. Az irodalomban a potenciális versenypiacok kérdésével foglalkozó egyiklegfontosabb vita arról alakult ki, hogy vajon mennyire hatékony korlátai a már meglévı ((in-place))tıkejavak a piacra történı belépésnek. A legtöbb természetes monopólium úgy tőnik, nagymértékben élvezia már meglévı tıkejavakból adódó elınyöket, ami felveti a kérdést, hogy célszerő-e egyáltalán potenciálisversenypiacok résztvevıiként kezelni ıket.Mint azt láttuk, egy monopólium “természetességét” az output adott szintje mellett csökkenıátlagköltségnek köszönheti. Jó néhány esetben viszont azt tapasztalhatjuk, hogy az átlagköltség csökkenugyan egy darabig, ám egy idı után “kisimul” ((flattens out)). Mi történik, ha a keresleti görbe eltolódikjobbra - mondjuk a népességnövekedés következtében -, és így az átlagköltség görbét már annak vízszintesszakaszában metszi? Ilyen esetben már tágabb tér nyílik a verseny számára. A 3.15 ábra ilyen szituációtábrázol. D1 keresleti görbe mellett - ez a természetes monopólium “klasszikus” esete - csak egyetlen vállalatképes fennmaradni a piacon; amennyiben azonban a kereslet D2-nél is jobbra tolódik, mondjuk D3-ra, kettı,esetleg több vállalat is fenn képes maradni, hiszen mindannyiuk számára lehetıvé vált, hogy az átlagköltséggörbe vízszintes szakaszán mőködjenek.

Közpolitika elemzés – 7. tétel 32/74Az a tény azonban, hogy D3 mellett két vállalat tud a piacon megélni, még nem jelenti azt, hogy akereslet növekedésével valóban két vállalat lesz a piacon. Az eredeti monopol vállalat elejét veheti őjvállalatok belépésének és megszerezheti az egész piacot, ha a kereslet mozgásával maga is terjeszkedik.A fenti eset mindazonáltal ismét figyelmeztet arra, hogy nem mindig elég megragadni a statikusszemléletnél.Ha a közpolitikák szempontjából vizsgáljuk a természetes monopóliumokat, úgy találhatjuk néha,hogy a törvények és szabályozók nem a monopol-javak szerinti körülhatárolást alkalmazzák: agazdasági szabályozás legtöbb kérdését “szektorok” szerint tárgyalják, például az elektromos ipar vagya telefonszektor szerint. A természetes monopóliumok közgazdasági határvonalai sajnos igen kevésesetben esnek egybe ezekkel a durva szektor-határokkal; ezt a kellemetlen tényt azonban a történelemfolyamán nem túl gyakran vette figyelembe a gazdasági szabályozás - arról nem is beszélve, hogy atermelési technológia vagy a kereslet változásával megváltozhat a természetes monopólium léte vagymértéke is.A fenti definíciós problémákat jól illusztrálja a telekommunikációs ágazat példája. 1982-ben a U. S.Justice Department (az amerikai igazságügy minisztérium) és az AT&T tervet dolgozott ki a társaságszétbontására. A megegyezés értelmében két rész keletkezett volna: az egyik mőködését potenciálisversenypiacon képzelték el, a másik alá a “kemény” természetes monopóliumok tartoztak volna. Atávolsági szolgáltatásokkal - potenciális verseny - és a készülékek gyártásával - versenypiac -foglalkozó részlegeket feloldották a szabályozók nagy része alól, míg a helyi telefonbeszélgetéseklebonyolítását továbbra is lokális természetes monopóliumként kezelték. A szektorokkörülhatárolásával jelentkezı hasonló problémákat azonban nem mindig ismerték fel megfelelıen.Az elektromos áram termelését és szállítását például tipikusan együtt kezelték - elektromosközmővek -, mint természetes monopóliumot, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy igen gyakrancsak a szállítás rendelkezik természetes monopóliumra jellemzı költség- és keresleti szerkezettel.(Valószínőleg nem lenne hatékony több elektromos hálózattal körbekeríteni az ország területét,több áramtermelı vállalat mőködése viszont lehet, hogy az lenne.)Az ágazatok kérdése mellett a másik felmerülı definíciós probléma a természetes monopóliumok térbelielhatárolása: vajon mekkora területre vonatkozik a természetes monopólium? Szinte valamennyiszabályozó meglévı település-, megye-, vagy államhatárokhoz kapcsolódik, ám a gazdasági realitásoknem ismernek ilyen határokat - az, hogy meddig terjednek egy természetes monopólium - térbeli -határai, tisztán empirikus kérdés. A természetes monopólium valódi határai is változnak azonban atechnológia fejlıdésével….”BONUS: kiegészítés, versenypolitikai megközelítés – horizontális koncentrációk esetébenA hatékonyság közgazdasági értelemben "a gazdasági erıforrások legeredményesebb módon valófelhasználása", a társadalmi jólét maximalizálása. Három alapvetı értelmezése ismert.Az allokatív hatékonyság olyan eredmény, amikor nem mehet végbe olyan átrendezıdés, amelynekkövetkeztében minden egyén kedvezıbb helyzetbe kerülne. Ezt Pareto-hatékonyságnak is nevezik. Atökéletes verseny a mikroökonómiai elmélet szerint allokatív hatékonyságot eredményez.A produktív hatékonyság akkor érhetı el, amikor a termelık az árukat a leghatékonyabbköltségszinten, a források leghatékonyabb kombinációjával képesek elıállítani.Az innovatív hatékonyságot a dinamikus jellegő K+F, illetve innováció révén lehet növelni.A nagyobb hatékonyság megragadására három fogalom adott. A fogyasztói többlet (a fogyasztó által azárura kifizethetınek tartott összeg és az általa ténylegesen kifizetett összeg közötti különbség), a termelıitöbblet (a tényleges piaci ár és a határköltség közötti különbség), és a teljes többlet (az elıbbi kettı összege)."williamsoni jóléti optimalizálás" Oliver Williamson teóriája a hatékonysági védelem, és általában ahatékonyságok értékelésének elméleti alapja. Az elmélet kiindulópontja a koncentrációk komplex hatásaa teljes jólétre. A megnövekedett piaci hatalom egyfelıl lehetıvé teszi a fúzionált cégnek a piacihatalom gyakorlását, vagyis az árak emelését és a kibocsátás korlátozását. Ezek eredményeképpencsökken a fogyasztói többlet, és e csökkenésnek egy része a marshalli holtteherveszteség . Más szóval apiaci hatalom versenyjogi problémát jelent, mivel allokatív szempontból hatékonytalansághoz vezet.Látni kell azonban az érem másik oldalát is. A fogyasztói többletben való veszteség másik része ugyanis egy

Közpolitika elemzés – 7. tétel 33/74jóléti transzfer a fogyasztóktól a termelık felé. Ráadásul e modell szerint az átlagköltség csökkentésével atermelı költségeket képes megtakarítani. A koncentrációk tehát növelni képesek a produktív hatékonyságot.A központi kérdés tehát a következı: hogyan ítéljük meg azokat a koncentrációkat, amelyek ugyanversenyellenes hatásokkal bírnak, vagyis csökkentik az allokatív hatékonyságot és a fogyasztói többletet, deugyanakkor növelik a produktív hatékonyságot és a termelıi többlet. A koncentráció értékelésénél tehátmérlegelni kell az allokatív hatékonyság csökkenését és a produktív hatékonyság növekedését. Az elméletlényege az, hogy a koncentrációt engedélyezni kell, ha a produktív hatékonyság növekedése nagyobb, mintaz allokatív hatékonyság csökkenése.

Közpolitika elemzés – 8. tétel 34/748. Értelmezze az externáliát (külsı gazdasági hatást), mint a piaci kudarc egyik fajtáját!AlapfogalmakExternáliának (külsı gazdasági hatásnak) nevezzük azokat a - termeléshez vagy fogyasztáshoz köthetı- cselekedetbıl eredı hatásokat (hasznokat vagy költségeket), amelyek olyan valakit érnek, aki ehheznem járult hozzá teljes mértékben.Az externális probléma megjelölést azon szituációkra alkalmazzuk, amelyekben az abba bele nemegyezı fél számára értéket közvetítı jószág valamely másik jószág termelésének vagy fogyasztásának amellékterméke.Az externális problémák a tulajdonjog “gyengülésével” járnak, akár mert a jogok nincsenek megfelelıendefiniálva, akár mert érvényesítésük túlságosan költséges az elérhetı haszonhoz viszonyítva.A negatív externáliák legismertebb példái a termelésükkel a levegıt vagy a vizeket szennyezıvállalatok, a cigarettafüst, amit a nemdohányzók közterületeken beszívni kénytelenek, vagy a az elegánskörnyéken a kilátást rontó rozoga viskó.A közgazdászok a pozitív externália példájaként leggyakrabban azt a hatást említik, amit a méhészszomszédsága okoz a gyümölcsös tulajdonosának azáltal, hogy a méhek beporozzák a gyümölcsfákvirágait is.Az externáliák származhatnak mind a termelésbıl, mind a fogyasztásból. A termelésbıl fakadóexternáliák érinthetnek vállalatokat (termelıtıl termelı felé irányuló externália) vagy fogyasztókat is(termelıtıl fogyasztó felé irányuló externália); a fogyasztásból eredık pedig szintén érinthetikvállalatok mőködését (fogyasztótól vállalat felé irányuló externália), vagy más fogyasztókat(fogyasztótól fogyasztó felé irányuló externália).Miért idézheti elı a társadalmi többlet veszteségét az externália?(ábrákat mindenki megtalálja a mikro-könyv 507-509. oldalán)Negatív externália esetén az eredeti MC görbe felett lesz a társadalmilag kívánatos MSC görbe, míg azMSB görbe az MU alatt lesz. A kívánatosnál nagyobb termelés költségei nagyobbak a hasznosságnövekedésénél, így a kettı különbsége adja a hatékonyságveszteséget.Pozitív externália esetén a határköltség nem különbözik a társadalmilag kívánatostól, míg az MSB azMU felett lesz. Az alultermelés miatt elmaradt költségek kisebbek lesznek az elmaradt haszonnál: akülönbség társadalmi hatékonyság veszteségként realizálódik.Mutasson be olyan helyzetet, amikor nem kormányzati válasz jöhet létre, amely korlátozhatjavalamelyest az externáliával kapcsolatos hatékonyságveszteséget!Ronald Coase az externális hatásokról írt alapvetı jelentıségő cikkében úgy érvel, hogy tisztázott ésköltségmentesen érvényesíthetı tulajdonjogok esetén az érintett felek közötti alku az externális hatásgazdaságilag hatékony szintjéhez vezet (nulla tranzakciós költség mellett).Hatékony az eredmény, ha a teljes tulajdonjog az externália elıállítóját illeti (nem tartozik semmilyenfelelısséggel az externális hatás okozta semmiféle kárért), de akkor is, ha az teljesen az elszenvedıtilleti (vagyis ha az externális hatás elıállítója teljes felelısséget köteles vállalni az okozott kárért). Sokrésztvevı esetén a “coasi” kimenetelt biztosító alku lehetetlenné válik a koordináció óriási költségei és apotyautas-jelenség felbukkanása miatt.Egyebek változatlansága mellet feltételezhetjük, hogy az externális hatást elszenvedık számánaknövekedésével nıni fog annak a költsége is, hogy ellenırizzék a bevallott károsodás valós mértékét.

Közpolitika elemzés – 8. tétel 35/74

Néhány esetben azonban a privát kooperáció kétségtelenül hatékonynak bizonyul: egyes környékekenpéldául létrejöhetnek kölcsönös megszorításokat tartalmazó megegyezések, egyes lakók pedigmegegyezhetnek olyan kérdések rendezésében, mint az ún “napfény-szolgalom” (amely a mástulajdonában levı épületek vetette árnyékok problémáját érinti).Van azonban a fentieken túl is olyan eset, ahol nagyszámú résztvevı mellett is coasi típusú megoldásttalálunk: ott, ahol(1) a hallgatólagos tulajdonjogok használat közben alakulnak ki(2) az externális hatás - legyen bár pozitív vagy negatív - “földértékben” ragadható meg (vagyis inkább“tıkésíthetı”)(3) jelentıs idı telt már el, így az érintett felek “kicserélıdtek” (“rolled over”)(4) az externális hatás mértéke idıben változatlan.Generikus közpolitikák, amelyek csökkenthetik a hatékonyságveszteséget1) Az externáliák internalizálása,vagyis az extern hatás forrásának és mértékének megállapítása. Negatív extern hatásokforrástevékenységének adóztatása, a pozitív extern hatások kiinduló tevékenységénekszubvencionálása (támogatása), természetesen az externhatás mértékének megfelelı arányban2) Szabályalkotással,amely szabályok csökkentik, illetve kizárják a negatív externális hatásokkal járó

tevékenységeket (pl. környezetvédelmi elıírások)

Közpolitika elemzés – 9. tétel 36/749. A képviseleti kormányzás sem mentes a sajátosan reá jellemzı kudarcjelenségektıl.Két tényezı befolyásolja nagymértékben a képviselı mindenkori magatartását.1) A választott képviselık, akiket talán hivataluk presztízse illetve a hivatallal járó juttatásokmotiválnak, többnyire vagy újraválasztásra, vagy magasabb hivatalba választásra törekednek. Ez astratégia rászorítja ıket arra, hogy több figyelemmel legyenek a leghevesebben reagáló polgárokérdekeire, mint azokéira, akik vagy nem valószínő, hogy szavaznak, vagy pedig valószínő, hogy párt,etnikai vagy más általános megfontolás alapján szavaznak. Általában azt mondhatjuk, hogy a képviselıtszemélyes érdekei többnyire a választókörzete igényei iránti fogékonyság felé nyomják a szélesebbtársadalmi jólét megfontolásai felıl.2) A polgároknak bizonyos költségeket muszáj vállalniuk, annak érdekében, hogy képviselıikmagatartását figyelemmel kísérjék. Azok, akik valóban folyamatosan figyelik képviselıik cselekvéseit,ideológiai vagy gazdasági érdekeken alapuló erıs közpolitikai preferenciákkal rendelkeznek. Így ezekaz “érdekcsoportok” nagyobb befolyással bírnak a képviselıkre annál, amivel a teljes informálódást és aköltségmentes figyelemmel kísérést lehetıvé tevı világban bírnának.A képviselı gyakran szembesül az ı értelmezése szerinti jó társadalmat elımozdító cselekvés és aválasztókerülete preferenciáit tükrözı cselekvés közti választás dilemmájával.Járadékvadászat: szétszórt és koncentrált érdekekMinél nagyobb nettó hasznot remél valaki valamilyen politikai aktivitás révén elérni, annál valószínőbb,hogy felvállalja azt az aktivitást - feltételezve, hogy a legtöbb ember gazdaságilag racionális. Az olyanelképzelések, amelyek nagy hasznosságot juttatnak széles körben egyenlıen elosztva a szavazóknaknem számíthatnak aktív politikai támogatásra, mert a politikai aktivitás költségeit az egy tetszılegesszemély által elérhetı hasznosság (ami az egyén személyes haszna az elképzelés elfogadtatása eseténannak valószínőségével súlyozva, hogy politikai lépése az elképzelés elfogadását fogja eredményezni)nem éri el. Hasonlóan senkinek sem fog személyes érdekében állni egy, a költségeket széles körre hárítóprogram ellenzése. Ezzel ellentétben legalábbis néhány embernek személyes érdeke lesz az, hogypolitikailag aktívvá váljon költségeket vagy hasznot koncentráló programok esetén. Feltételezve, hogy aképviselık legalább kismértékben reagálnak a politikai aktivitásra, az egyéni racionalitás hatására olyankollektív döntések születnek, melyek a koncentrált hasznok felé tolódnak el a koncentrált költségeketkirovó programok felöl. Ez az eltolódás lehetıséget ad olyan programok elfogadtatására, amelyekköltségei meghaladják azok összhasznosságát.Koncentrált gazdasági hasznosságok (és szétforgácsolt gazdasági költségek) sokszor jelentkeznek azállam piaci folyamatokba történı beavatkozásakor. A beavatkozások általában járadék formájábanjelentenek gazdasági hasznosságot, ami az erıforrások tulajdonosainak bármely más alternatívfelhasználás által biztosított összeg felett fizetett többlet. Az ilyen beavatkozások érdekében történınyomás gyakorlását járadékvadászatnak nevezzük.A járadékvadászat költségei miatt még a piaci beavatkozás kezdeti haszonélvezıi sem szerzik meg ateljes járadékot. A közvetlen kijárás és a kampányköltségekhez történı hozzájárulás különösen akkorlehet drága, ha nagyszámú képviselıre kell a járadékvadászatot kiterjeszteni ahhoz, hogy a beavatkozásbiztosított legyen.A szabályzók és adók alóli kivételek gyakran vonzóbb célpontjai a járadékvadászatnak azért, mert ezekhajlamosabbak a közfigyelem elıl rejtve maradni. Idınként az adózási szabályok kibúvói jelentıshasznokat rejtenek vállalatok kisebb csoportjainak.A járadékvadász szervezetek sokasodásának hatása a gazdasági növekedésre azzal ellentétes hatásúlehet. Mancur Olson érvelése szerint stabil társadalmakban a járadékvadász “elosztási koalíciók” azerıforrásokat a termeléstıl vonják el és kartellek, illetve a nyomásgyakorlás irányába csoportosítják át.

Közpolitika elemzés – 9. tétel 37/74Következésképpen Olson szerint minél több elosztási koalíció mőködik, annál lassabb lesz a gazdaságinövekedés üteme.Korlátozott idıhorizont: választási ciklusokA képviselık gyakran hoznak hosszú évekre kiható döntéseket. A gazdaságossági hatékonyságszempontjából a képviselıknek olyan programokat kellene választaniuk, amelyek esetében ahasznosságok jelenértéke meghaladja a költségek jelenértékét.Képzeljünk el egy képviselıt, akinek mondjuk két év múlva újra kell indulnia a választásokon. Mivelkörzete nem figyeli meg teljes körően, azzal a problémával találja szemben magát, hogy meg kellgyıznie választóit arról, hogy tevékenysége hozzájárult jólétükhöz. Kétségtelenül felismeri, hogykönnyebb olyan eredményekre hivatkozni, amelyek már megszülettek, mint olyanokra, amelyek majd ajövıben alakulnak ki. Most képzeljük el amint két különbözı költség-haszon metszető tervezet közülválaszt: Az “A” terv nagy és látványos eredményeket hoz a következı két évben de az azt követıévekben roppant magas költségeket olyannyira, hogy összességében a terv negatív nettó jelenértékő. A“B” tervezet a következı két évben nettó befektetést igényel, de növekvı nettó hasznosságot az utánakövetkezı években úgy, hogy összességében a program nettó jelenértéke pozitív. Társadalminézıpontból a képviselınek a “B” tervezetet kell választania; személyes érdekei szempontjából az “A”tervezet választásával megnöveli újraválasztásának esélyeit azáltal, hogy hivatkozhat a tervezet aválasztásokig jelentkezı hasznaira.Milyen körülmények valószínősítik leginkább az ilyen rövidlátó döntés elıfordulását? Ennek egyiktényezıje a képviselı érzékenysége az újraválasztási kampányának sebezhetıségére. Minélfenyegetettebbnek érzi magát, annál valószínőbb, hogy olyan tervezeteket választ, amelyek azonnalilátványos eredményeket hoznak - amelyekre majd hivatkozhat. Azok a képviselık, akik nem indulnakújra, vagy megválasztásuk biztosnak tekinthetı, valószínőleg kevesebb értéket tulajdonítanak arövidtávú politikai hasznosságoknak és így valószínőbb, hogy valódi “honatyaként” viselkednek atervezetek értékelésénél használt idıhorizont tekintetében. Egy másik tényezı az egyszerőség, amellyelellenfelei fel tudják hívni a választók figyelmét a még el nem szenvedett költségekre. Minélegyszerőbben tudja az ellenfél figyelmeztetni a választókat ezekre a költségekre, annálvalószínőtlenebb, hogy a jelenlegi képviselı túlságosan lediszkontálja a jövıbeli értékeket.A megjelenítés: napirendek, elsüllyedt költségek, precedensekMivel a közügyekre vonatkozó részletes információk összegyőjtése és kiértékelése költséges, eztáltalában az újságokra, magazinokra, a rádióra és a televízióra hagyjuk, hogy megtegye helyettünk.Ugyanakkor a közcélú hivatalok leendı vezetıinek harcolniuk kell a választók figyelméért, s anyilvánosság megszerzésére ugyancsak a médiák felhasználása a legjobb eszköz. Amikor a sajtó felhívjaa figyelmet valamely nemkívánatos társadalmi jelenségre, mint például a kábítószer-élvezet, aképviselık a közpolitika megváltoztatásának javaslatával bekerülhetnek a reflektorfénybe. Ezek apróbálkozások, hogy látványos, de nemkívánatos viszonyokat legalábbis átmeneti megoldással javíthatóközpolitikai problémává avassunk, segítenek kialakítani a politikai napirendet.Amint az újonnan “felfedezett” problémák kiszorítják a régebbieket a médiákból, a politikai napirendmegváltozik. Így nincs idı az adott probléma kellı mértékő feltérképezésére, és gyakran rossz vagy nemmegfelelı döntések születnek. Ezért a sajtó által befolyásolt politikai napirend nem segíti az alternatívákgondos mérlegelését.Generikus közpolitikák a kudarcok mérséklésére1) olyan törvények, szabályok, amelyek korlátozzák a lobbytevékenységet, így kizárják a kis csoportoktöbbséggel szembeni érdekérvényesítését.

Közpolitika elemzés – 9. tétel 38/742) a koncentrált érdekkörök járadékvadászatát egyszerően megakadályozó szétszórt érdekközösségekmobilizálása. Ez valószínőleg elımozdítja a társadalmi jólétet, néhányszor azonban a járadékvadászatotsegíti.

Közpolitika elemzés – 10. tétel 39/74

10. A szolgáltatások és javak kormányzati illetve más közcélú szervezetek általielıállítása és nyújtása sem mentes a sajátosan reá jellemzı kudarcjelenségektıl.Mi a jelentısége és értelme az ügynök-megbízó problémának, a kibocsátás értékelése nehézségeinek,a korlátozott versenynek és a köztisztviselık védelmének?Az államok gyakran hoznak létre közpénzekbıl finanszírozott szervezeteket (pl. hadsereg, bíróságiintézmények) az észlelt piaci kudarcok kezelésére. Más hivatalok a természetes monopóliumokat,externáliákat vagy információs aszimmetriákat érintı kérdéseket szabályozzák. A magáncégektıleltérıen azonban ezeknek a hivataloknak nem kell kiállniuk a piac próbáját a fennmaradáshoz.Folyamatos létük hozzájárulásának nagysága az össztársadalmi jóléthez erıteljesen függ aköltségvetésüket meghatározó és tevékenységüket ellenırzı képviselık szorgalmától és motivációjától.A közcélú hivatalok sajátos természete azonban a megfigyelést nehézzé és a hatékonytalanságukatvalószínővé teszi.Ezen hivatalok esetében a megfigyelhetıség nem egyedi probléma. A megbízók miért alkalmaznakügynököket, akikre hatásköröket ruháznak? A válasz: a szerzıdéskötés tranzakciós költségekkel jár.A megbízó-ügynök probléma azért merül fel, mert a munkáltatók és a munkavállalók érdekei nemteljesen egyeznek meg, és mert a munkáltatók számára nehéz a munkavállalók teljesítményénekfigyelemmel kísérése. Mivel az ügynököknek több információjuk van saját tevékenységükrıl, mint amegbízóiknak, valamilyen mértékben az elıbbiek saját személyes érdekeiket is szolgálhatják. Amegbízó olyan szervezeti megállapodások kidolgozásának feladatával néz szembe, amelyekminimalizálják az ügynökök nem kívánt magatartásának és ennek ellenırzésének költségeit. Ezeket atökéletes információk esetéhez hasonlítva mért költségeket szervezeti veszteségnek nevezzük.A közszolgálati vezetık jelentıs információs aszimmetriával jellemezhetı környezetben dolgoznak nemcsak a nagyközönséggel, hanem más képviselıkkel kapcsolatban is. A vezetı (ügynök) sokkal közelebbáll ahhoz, hogy valamilyen kibocsátás adott szintjének minimális termelési költségeit megismerje, mintakár a nagyközönség, vagy annak képviselıi (megbízók), akik a hivatal költségvetését megállapítják.Az információs aszimmetria hatásait úgy vizsgálhatjuk, ha bevezetjük a „diszkrecionális költségvetés”fogalmát. Ez az ügynökségnek a megrendelı által biztosított költségvetés és a megrendelıt kielégítıkibocsátási szint minimális költsége közti különbség. A szervezet veze- tıi akkor élvezik a legnagyobbcselekvési szabadságot, amikor a diszkrecionális költségvetés nagy és egyben ismeretlen a megrendelıelıtt. Gazdaságilag az lenne a hatékony, hogyha a szolgáltatást minimális költségekkel hajtanák végre ésa diszkrecionális költségve- tést visszajuttatnák a megrendelınek. Az a megfigyelés, hogy azügynökségek ritkán marad- nak költségvetésük határain belül, sıt alkalmanként arra serkentik azalkalmazottakat, hogy ahogy a költségvetési év vége közeledik, gyorsabban költekezzenek, azt sugallja,hogy kevés vezetı tekinti vonzó vezetési stratégiának a diszkrecionális költségvetés nagyságánakfelfedését.Amennyiben a közhivatal magáncégként mőködne, akkor az értékesítésbıl származó bevételeibılfinanszírozná tevékenységét, és akkor a tulajdonos-vezetı egyszerően profitként megtartaná adiszkrecionális költségeket. A közszolgálati törvények tiltják, hogy a tisztviselık személyesjövedelemmé alakítsák át a diszkrecionális költségvetést.A szervezeti veszteség minden szervezetnek sajátja, legyen az magán vagy közcélú. Azonban van háromtényezı, amely a szervezeti veszteségeket jellemzıen komolyabb problémává teszi a közcélú hivatalokszámára, mint a magántulajdonban lévı cégek számára: a közcélú tevékenység eredményénekértékelésében rejlı nehézségek, a hivatalok közti verseny hiánya és a közszolgálati rendszerrugalmatlansága.Piaci kudarcok hiányában egy versenyben álló cég termékének társadalmi határhasznossága megegyezika piaci árral. A vásárlók ezt a határértéket fizetési hajlandóságukkal mutatják ki. A legtöbb közcélúszervezet azonban nem versenyhelyzetben értékesíti szolgáltatásait, ezért nehéz értékelni a kibocsátást.A képviselık tehát azzal a problémával állnak szemben, hogy értéket kell tulajdonítaniuk olyanjavaknak, mint a nemzetbiztonság, a törvény és a rend, az egészség és személyes biztonság. Az elemzıkcsak ritkán képesek erre a célra megfelelı, hiteles eszközrendszerrel szolgálni.A megbízható hasznossági mérıszámok hiánya megnehezíti a közcélú hivatalok optimális méreténekmeghatározását. Az elosztási célok tovább bonyolítják az értékelésbıl fakadó problémát. Amagáncégeknek általában nem kell törıdniük azzal, hogy ki vásárolja meg termékeiket. Ezzel szemben

Közpolitika elemzés – 10. tétel 40/74a közcélú intézményektıl sokszor elvárják, hogy szolgáltatásaikat olyan elveknek megfelelıen osszákel, mint a horizontális és vertikális méltányosság. A nyújtott szolgáltatások értékelése több, egymássalütközı cél esetén kompromisszumot igényel abban, hogy az egyik cél felé való haladás hogyan mérhetıa másik céltól való távolodás függvényében. Ilyen konszenzus ritkán alakul ki.A verseny arra kényszeríti a magáncégeket, hogy minimális költségekkel termeljenek. Azokat a cégeket,amelyek az erıforrásokat nem a leghatékonyabb módon használják fel végül kiszorítják a piacról azok,amelyek képesek erre. Mivel a közcélú hivatalok nem állnak közvetlen versenyben, fennmaradhatnakakkor is, ha hatékonytalanul mőködnek. Az X-hatékonyság-veszteség a közcélú hivatalok esetében isfelmerülhet. A verseny hiánya ezen szervezetek dinamikus hatékonyságát is befolyásolja. Általában aközcélú intézményeknek kisebb az innovációs hajlandóságuk, mint a magáncégeknek. A közcélúintézmények létét nem veszélyezteti, ha nem újítanak, és ha így is tesznek, nem képesek az externmódon származó hasznosságok megszerzésére. Az innovációnak vannak motivációi is. (pl.hivatalvezetı presztízsre és karrierbeli elırelépésre törekszik, törekedhetnek költségkímélı megoldásokkitalálására is, hogy ügyfeleik kiszolgálásának szintjét fenntartsák) Ezek a motiváló erık azonban nemolyan következetesek, mint a profit illetve a cég fennmaradásának motivációi. Azok a hivatalvezetık,akik újítani szeretnének a magánszektorbeli társaikhoz képest, több hátrányban is szenvednek.Nincsenek versenytársaik, akiket utánozhatnának. A cégek vezetıivel szemben nem vehetnek felkölcsönöket bankoktól a kezdeti költségek fedezésére. Ehelyett költségvetésüket nyújtó megbízójukhozkell fordulniuk, amely talán nem lesz hajlandó pénzt adni bizonytalan kutatás-fejlesztési programokra.A közalkalmazotti/köztisztviselıi szabályzatok megnehezítik az innováció alkalmazásához szükségesspeciális szakértelem biztosítását. A verseny hiánya lehetıvé teszi, hogy közcélú szervezetekhatékonytalanságuk ellenére is fennmaradjanak. Az, hogy ezek a szervezetek valóban hatékonytalanoklesznek-e vagy sem, függ attól, hogy a költségvetési megbízó milyen motivációs rendszerrel szembesítiıket.A modern közszolgálat a közcélú intézmények keretein belül kínál karrierlehetıségeket. Jellemzıencsak a legfelsıbb vezetés szolgál a hatalmon lévı politikai erı kénye-kedvére. A többi alkalmazott aközszolgálathoz kötıdik, amely elméletileg a politikai pártoktól függetlenül határozza megtevékenységét és fizetését. A folyamatosság és a pártatlanság a hivatal-személyzeti rugalmasságrovására kell megvalósuljon. A rögzített fizetések, amelyek kevesebb lehetıséget adnak azalkalmazottak jogtalan politikai befolyásolására, alulfizetik a termelékenyeket, és felülfizetik ahaszontalanokat. A közszolgálatnak, mely megnehezíti az alkalmazottak elbocsátását, nagy figyelmetkell szentelnie a munkaerı-felvételnek, amennyiben tartani kívánják a színvonalat. Azonban egy lassúés bonyolult felvételi rendszer lecsökkenti a vezetık abbéli képességét, hogy a programokat gyorsanhajtsák végre. A legmegfelelıbb alkalmazott felvételéhez hozzájáruló közszolgálati döntés kivárásahelyett biztonságosabb cselekedet lehet egyszerően egy kevésbé képzett közszolgálati dolgozókiválasztása. Minél gyakrabban hoznak ilyen döntéseket a célszerőség kedvéért, annál nehezebb ezenszervezetek hosszútávú hatékony mőködtetése. Gyakran hallott panasz, miszerint a hivatali szervezetnem készséges. Mivel a hivatalok gyakran élveznek monopól státuszt, a fogyasztók általában képteleneknemtetszésüket egy másik szolgáltató választásával kinyilvánítani. Természetesen a választottképviselık motiváltak arra, hogy készségesek legyenek választó-fogyasztóikkal szemben. Költségvetés-csökkentési és az ellenırzı szervekkel történı fenyegetések valószínőleg nem a leghatékonyabb módjaia hivatali szervezet legalsó fokain álló alkalmazottak befolyásolásának. Megint csak a politikusok és ahivatal elválasztásának valamilyen szükségessége korlátozza a közcélú hivatalok részérıl a fogyasztóikereslet hatékony kielégítésének képességét.Milyen generikus (általános célú) közpolitikák nyújtanak elsıdleges és másodlagos korrekcióslehetıséget effajta kudarcok hatásainak mérséklésére?E korrekció eredményeképpen miféle más kudarcok elıfordulására lehet számítani?Általánoscélú közpolitikáknak nevezünk azokat a cselekvési módokat, amelyekkel a kormányzat azészlelt közpolitikai problémákat kezelni tudja. Ezek egy sor általánoscélú stratégiát képviselnek. Mivel aközpolitikai problémák általában komplexek, és csak összefüggéseikben érthetık, ezeket azáltalánoscélú közpolitikákat a specifikus körülményekhez kell igazítani, hiszen csak ily módon lehetéletképes alternatívákat készíteni.

Közpolitika elemzés – 10. tétel 41/74Ötféle általános célú közpolitikát különböztethetünk meg: 1. piaci mechanizmusok, 2. ösztönzık, 3.szabályok, 4. nem piaci kínálat, 5. biztosítás és csillapítók. Ezeken megyünk végig, táblázatbanösszefoglalva ezen politikákhoz tartozó észlelt problémákat, valamint a jellemzı korlátokat és a velejárókövetkezményeket.

1. Piac felszabadítása, serkentése és szimulálásaGenerikus közpolitika Észlelt probléma Tipikus korlátok ésvelejáró következményekPiac felszabadítása: Dereguláció

Legalizáció

Privatizáció

KK.Nem hatékony allokáció és járadékhúzásVK. Megváltozott preferenciákKK. Bürokratikus kínálat

Elosztási hatások: redisztribúcióból szár- mazó nyereségek és veszteségek, bércsökkenés, csõdökAz átmeneti periódusbizonytalanságai

Piac serkentése: Létezõ javak allokációja (tulajdonjogok meghatározása)

PK. Közjavak, különösena közös tulajdon prob- lémáinak megjelenésePK. Negatív externáliák

Elosztási hatások: redisztribúcióból származó nyereségek és veszteségek

Új piacosítható javak megteremtése (vásárolható engedélyek, pénzügyi eszközök)

PK. Negatív externáliákPK. Közjavak, különösen környezeti javak vagy közös tulajdonú erıforrások

Vékony piacok

Piac szimulálása: Árverések PK. Természetes monopóliumokPK. KözjavakEK. Szûkös erõforrások bérlésének átengedése

Licitálók összejátszása,lehetıségkihasználó viselkedés,politikai nyomás a szabályok utólagos megváltoztatásáraPK. Piaci kudarcok EK. Elosztási kérdésekKK. Kormányzati kudarcok VK. Versenykeretek korlátai

Közpolitika elemzés – 10. tétel 42/74

2. Adók és támogatások felhasználása az ösztönzés módosításáraÁltalános célúközpolitikák Az észlelt probléma Jellemzõ korlátaik ésvelejáró következményekKínálat-oldali adókOutputra kivetett adók PK. Negatív externáliaEK. Szûkös erõforrás járadékának transzfere

Az adók szintjénekgyakori változtatása szükséges lehet - ez politikailag és kivitelezésiszempontból nehézTarifák VK. Külföldi exportõrök nem kompetitív viselkedéseHazai fogyasztóknál holtteherveszteség megjelenése, hazai termelõk járadékhúzási törekvése

Kínálat-oldali támogatásokTámogatások illesztése PK. Pozitív externáliaPK. Negatív externáliaPK. Természetes monopóliumPK. Közjavak(információ)EK. Igazságosság

Opportunistaviselkedésre sarkallhat

Adókiadás (vállakozóiköltségek leírása, hitelek) PK. Pozitív externáliaPK. Negatív externáliaPK. Közjavak(információ)

Gyakran idéz elıiparágak közötti és iparágonbelüli erıforrás-elosztási zavarokat illetve igazságtalanságokat

Közpolitika elemzés – 10. tétel 43/74

Kereslet-oldali támogatásokTermészetben fizetettszubvenciók PK. Pozitív externáliaVK. Hasznosság- interdepenciaEK. A kimenetelek (a politika hatása) azonossága

A fogyasztók választási lehetõségeit csökkenti, ezáltal holtteher veszteséghez vezetA bürokratikus kínálat kudarca"Egyösszegû" jellegemiatt gyakran korlátozódik jogosult-igazságtalan részhalmazra, vagy "lottóra"Utalványok (voucherek) PK. Pozitív externáliaEK. Igazságosság Nem kezeli azinformációs aszimmetriát (piaci kudarc)Erõs bürokratikus és intézményi ellenállásba ütközik (kormányzati kudarc)A rövid távú kínálati rugalmatlanság rövid távon a szubvenciókat a fogyasztók helyett a termelõkhöz irányíthatja átAdókiadás (személyi adóleírások és hitelek) PK. Pozitív externáliaEK. Igazságosság A kevéssészubvencionált területeket célozzamegAz adórendszer növekvı regresszivitásaKereslet-oldali adókFogyasztási adók éshasználati díjak PK. Negatív externáliaPK. Információs aszimmetriaPK. Közjavak, különösen közös tulajdonú erıforrások

Holtteher veszteség és feketepiacok

Holtteher veszteség

Közpolitika elemzés – 10. tétel 44/74

3. Szabályok alkotásaÁltalános célúközpolitikák Észlelt problémák Jellemzı korlátaik ésvelejáró következményekKeretszabályokPolgárjog (különösképpena felelısségviselésiszabályok)

Bőntetıjog

PK. KözjavakPK. Negatív externáliákPK. InformációaszimmetriaEK. Igazságosság(egyenlı esélyek)VK. Kevés eladóPK. KözjavakPK. Negatív externáliákVK. Illegitim preferenciák

Bürokratikus kínálatkudarca

SzabályozókÁrszabályozások PK. Természetes monopóliumokEK. Igazságosság (szőkös erıforrások járadékának kiaknázása)EK. Elosztás

X-hatékonytalanság ésallokációshatékonytalanság

Mennyiségi szabályozások PK. Negatív externáliákPK. Közjavak, közös tulajdonú erıforrásokTorz befektetések,feketepiacok

Közvetlen információ-szolgáltatás(nyilvánosságra hozatal,címkével való ellátás)

PK. InformációsaszimmetriaPK. Negatív externáliák A fogyasztók kognitívkorlátai

Közvetett információ-szolgáltatás (regisztrálás,okmány és oklevélkiadás,és enedélyeztetés)

PK. InformációsaszimmetriaPK. Negatív externáliák Járadékvadászat(kartellekbe tömörülés)

Közpolitika elemzés – 10. tétel 45/74

4. Javak kínálata nem-piaci mechanizmusokon keresztülÁltalánoscélúközpolitikák Észlelt problémák Jellemzı korlátaik ésvelejáró következményekKözvetlen kínálatHivatalok PK. KözjavakPK. Pozitív externáliákPK. Természetes monopóliumokEK. IgazságosságEK. Igazságosság (szûkös járadékok elosztása)

Bürokratikus kínálatkudarca

Önálló hivatali szervezetekKormányzati vállalatok

Különleges körzetek

PK. Természetes monopóliumPK. Pozitív externáliákEK. IgazságosságEK. Igazságosság (szőkös járadékok elosztása)PK. Természetes monopóliumPK. Helyi közjavakPK. Negatív externáliák

Bürokratikus kínálatkudarcaMegbízó-ügynök probléma

Szerzıdésbe adásKözvetlen szerzıdésbeadás

Közvetett szerzıdésbeadás (nonprofitszervezetek)

PK. Közjavak (különösen helyi közjavak)KK. Bürokratikus kínálat kudarcaPK. Pozitív externáliákEK. Igazságosság

A kínálat oldali szereplõkopportunista magatartása

Közpolitika elemzés – 10. tétel 46/74

5. Biztosítás és csillapítók alkalmazásaÁltalánoscélúközpolitikák Észlelt problémák Jellemzõ korlátaik ésvelejáró következményekBiztosításKötelezõ biztosítás VK.: Elégtelen biztosítási piacok Erkölcsi kockázat

Támogatott biztosítás PK.: InformációaszimmetriaVK.: KedvezõtlenválasztásVK.: Fogyasztói szûklátókörûség

Erkölcsi kockázatHoltteherveszteség

CsillapítókTartalékkészletekfelhalmozása VK.: Alkalmazkodási költségekKK.: Árellenõrzés, kartellekbe tömörülés

Fogyasztók és jószágkínálók járadékhúzásaÁtállást könnyítõsegélyek VK.: Alkalmazkodási költségek Egyenlõtlenség a hozzájutásbanKészpénzsegélyek EK.: A kimenetek egyenlõségeVK.: Hasznosság- interdependencia

Munkavállalaási kedv csökkenése, ráutaltság

Sokféle általános célú közpolitikai megoldás használható a piaci és kormányzati kudarcok kijavítására.A következı táblázat felsorolja ezen kudarcokat és bemutatja azokat az általános célú közpolitikákat,amelyek a piaci kudarcok, kormányzati kudarcok és elosztási megfontolások megoldásánál elsıdlegesenszámításba jöhetnek. Sok esetben azonban több mint egy általános célú közpolitika is képes a problémalehetséges megoldását szolgáltatni. De a megoldások soha nem tökéletesek. Mindegyiket a helyzetsajátosságaihoz kell igazítani és hatását a releváns célok fényében kell értékelni. A kormányzati és piacikudarcok megértése segít a közpolitikai problémák természetének megértésében. Az általános célúközpolitikák és következményeik ismerete segít abban, hogyan induljunk el a sajátos közpolitikaiproblémánk megoldásának keresésében. Ez a gondolkodási keret mindenekelıtt normatív jellegő (azáltalánoscélú közpolitikákat aszerint tárgyalja, hogy melyik bevezetésének "van értelme"), és kevésbébír pozitív, leíró tulajdonságokkal (nem az adott helyzetben leggyakrabban alkalmazott általánoscélúközpolitikákat tünteti fel).

Közpolitika elemzés – 10. tétel 47/74

Általános célú közpolitikák keresésePiacimechaniz-musok

Ösztönzık Szabályok Nem-piacikínálatBiztosításéscsillapítók

Hagyományos piacikudarcokKözjavak S S S PExternáliák S P P STermészetes monopóliumok S S P PInformáció aszimmetria P S SA versenypiac más korlátaiNemversenyzı magatartás PPrerefenciákkal kapcsolatosproblémák S S PBizonytalansági problémák P SIdı-problémák S PAlkalmazkodási költségek PElosztási kérdésekEsélyek egyenlısége S S PVégeredményekegyenlısége S P

Kormányzati kudarcokKözvetlen demokrácia PKépviseleti kormány P SBürokratikus kínálat P S S SDecentralizáció S P S

P.: A közpolitikai elsıdleges (primér) megoldási forrásaiS.: A közpolitika másodlagos (szekunder) megoldási forrásai

11. tétel

– Egy közpolitikai döntés elfogadásának esélyét milyen tényezok kalkulálásával és hogyan lehetséges általábannövelni?

– Ezzel kapcsolatban mi a a jelentosége és értelme a politikailag keresztülviheto döntés fogalmának?

– Hogyan és mi módon növelheto a politikai keresztülvihetoség a legálisan rendelkezésre álló és valójábanetikailag sem kifogásolható eszközök használatával?

– Adjon három példát arra, hogy valamely központi vagy helyi szintu, közelmúltban meghozott hazai közpo-litikai döntés során a politikai keresztülvihetoség megnövelésével sikerült elfogadtatni a döntést!

Winer–Vining, 10. fejezet (259–274. o.)

Döntés keresztülvihetosége

Közpolitikai folyamat: tervezés — elfogadás — végrehajtás, megvalósítás

A meghozott közpolitikai döntés végrehajtása általában a központtól egyre decentralizáltabb egységekhez kerül és

jellemzoen minden decentralizálási lépéshez jóváhagyó–döntéshozó lépések kapcsolódhatnak a helyi döntéshozók-

nál, így az elfogadtathatóság problémája többször elokerülhet. Ennek megfeleloen bármelyik szinten megpróbál-

hatnak megjelenni, befolyásolni mindazok, akiknek érdekükkel ellentétes az adott közpolitika megvalósulása. Ha

jól sikerült kihámoznom a szöveg alól a lényeget, akkor:

Egy közpolitikai döntés keresztülvihetosége alatt szukebb értelemben azt értjük, hogy az illetékes döntés-

hozókkal elfogadtatható, a döntés létrejötte elérheto. Tágabb értelemben belevonhatjuk egyrészt azt, ha

az adott döntés esetleg más szinten hozható/hozatható meg,1 másrészt azt, hogy a jövobeli végrehajtás

során az alsóbb szintek jóváhagyó–támogató döntései is elérhetoek.2

A közpolitikai elemzo feladatai közé tartozik, hogy a döntések keresztülvihetoségét vizsgálja azáltal, hogy a várható

események felméri, tervez, blabla. Számára a kivihetoség stratégiai megközelítésében az a jó, hogy:

– „képessé válik a megvalósítás folyamatának jobb megértésére”;

– „döntési alternatívák mérlegeléséhez fontos szempontot adhat a kivihetoség és a jó elemzés nem nélkülözhetiaz elorelátó, stratégiai gondolkodásmódot”;3 4

– „megvalósítható közpolitikai alternatívák kidolgozása kreativitást igényel; a stratégiai gondolkodás elsajátításarévén kreatívabbá válhat, mert az ráírányítja figyelmét azokra az eszközökre, amelyek segítségével a magunkelonyére fordíthatjuk más szereplok önérdek vezérelte viselkedését”;

– „az elemzo gyakran vesz részt az elfogadással és megvalósítással kapcsolatos munkában; (…) ez rászorítja,hogy a gyakorlatban kamatoztassa elorelátó gondolkodását”.

Szóval a keresztülvihetoség elemzése az érintett szereplok (döntéshozók, a döntés alanyai, érdekcsoportok) viselke-

désének elorejelzésére épül. Kiindulópont lehet a terület szakértojének véleménye, de az önmagában gyakran csak

adott idoszakra jellemzo és leíró jellegu – viselkedés-elméleti megfontolásokkal kell kiegészíteni.

A politikai kivihetoség becslésének és befolyásolásának alapkérdései (Arnold Meltsner nyomán):

1pl. valamilyen felettes jogintézmény rendelkezésével2A második kiegészítésrol – pedig szerintem ezen egy csomó minden tud elbukni – az idézett mu csak a bevezetoben szól nagy hangsúllyal,

késobb fel sem merül. Ezért én is itt utalok rá utoljára; ez van.3Például ha két dolog közül az egyiket meg lehet csinálni, a másikat meg nem, akkor o ezt stratégiai szemszögbol azonnal észreveszi. Nem

fogjátok kitalálni, melyiket javasolja majd az ügyfélnek, feltéve, hogy nem akar vele kiszúrni. Próbáltam kiszurni a semmitmondó dolgokat az

anyagból, de nem maradt volna egy tételnyi.4körkörös hivatkozás: ld. →végtelen rekurzió

végtelen rekurzió: ld. →körkörös hivatkozás

– 48–

Közpolitika elemzés – 11. tétel 49

1. Kik a fontos érintett szereplok?

2. Melyek a szereplok motivációi, elképzelései?

3. Milyen politikai eszközökkel rendelkeznek?

4. Melyik politikai színtér lesz a döntés helyszíne?

Ezeket fogjuk részletezni. A könyv példája egy város azon fiktív döntését elemzi, mely megtiltaná a munkaadóknak

a dolgozók alkalmankénti, szúrópróbaszeru szondáztatását tiltott drogok fogyasztásának kimutatására.

1. Szereplok

a) Akiket a dolog lényegileg érint.

Ok a döntés alanyai. Ha jól behatárolható csoportról van szó, kiemelendoek saját érdekképviseleteik.

[A példában: munkaadók, munkavállalók – munkaadók szövetsége, szakszervezetek.]

b) Akiknek az ügyben hivatalos döntési/felügyeleti jogosítványuk van.

Kiemelendoek az esetleg vétójoggal, vagy nagy szavazati aránnyal rendelkezo személyek, frakciók.

[Városi tanács tagjai, polgármester.]

c) Közösség érdekeit hivatalból képviselo és érvényesíto személyek, intézmények.

Egyrészt saját indíttatásból, másrészt esetleges véleményezési jogkörükbol/kötelezettségükbol fakadóan válhat-nak érintetté. Különösen szakmai részkérdesekben lehet komoly befolyása a véleményüknek.

[Városi ügyész, közegészségügyi felügyelet.]

d) Egyéb civil szervezetek, melyek csak közvetve érintettek/érzik érintettnek magukat.

Esetleg kevéssé érintett szervezetek is mozgósíthatják magukat, ha valamelyik érintett szervezet tipikus szövet-ségesei.

[Polgárjogi aktivisták.]

e) Kommunikációs csatornák üzemeltetoi, médiaszereplok.

Természetesen véleményformáló szerepük miatt figyelünk rájuk.

[Helyi újság.]

Szempontok, teendok az érintett, a stratégia szempontjából releváns szereplok listájának összeállításához:

– jelentos érdekek hordozói;

– akik „tipikusan aktivizálni szokták magukat” (az adott témában) – ennek utánanézhetünk korábbi, hasonlódöntések sajtóbeszámolóiban;

– terület szakértojének véleménye;

– vegyük fel a kapcsolatot a potenciális résztvevokkel, puhatoljuk ki, mekkora eséllyel válnak valóban a folyamatrészesévé.

2. A szereplok motivációinak, elképzeléseinek értelmezése, befolyásolása

– A szervezett érdekcsoportok esetében általában könnyu ezeket felismerni, vagy érdekeikbol levezetni.

Ha úgy véljük, érdekeivel ellentétben ellenzi a döntést, vizsgáljuk meg, nem információi hiányos/helytelenvolta okozza-e ezt. Ilyenkor tájékoztassuk.5

– A választott tisztviselok állásfoglalását nem mindig könnyu elore jelezni. Tipikus motivációik: újraválasz-tás; jóléti, szociális, (lét)biztonsági intézkedések véghezvitele; választókörzet érdekképviselete, foleg ha azérvelésben markánsan megjelenítheto.6

– Politikai úton kinevezett tisztségviselok esetében a lista inkább: lojalitás a politikai támogatók felé; pozícióáltal (informálisan) megkövetelt – számonkérheto – szempontok érvényesítése; végzett munka hatásossága,hivatástudat; saját érdekeik és értékeik, karrier.

5Persze akkor is hasznos lehet elohozni a számára pozitív elemeket, ha alapvetoen jól informált.6A szervezett érdekcsoportokkal szemben gyakran megjelenhet, hogy a képviselt csoport érdekei közül a legkönnyebben megfogalmazhatóak

elotérbe kerülnek a legfontosabbakkal szemben.

Közpolitika elemzés – 11. tétel 50

Természetesen bármely szereplonek lehet egyéni meggyozodése, mely hatást gyakorol a döntés támogatottságára.

Ha egy szereplo különféle szempontjai egymásnak ellentmondóak, figyelembe vehetjük, hogy korábban milyen

„motivációs hierarchia” szerint viselkedett, illetve az egyes szempontok milyen mértékben, mennyire közvetlenül

kérhetoek rajta számon.

3. A szereplok lehetséges eszközeinek felmérése

– politikai ero;

(Mekkora és mennyire szervezett, mozgósítható réteget képvisel; mely döntési szinteken jelenhetnek megképviseloi?)

– anyagi források;

(lobbyk, elemzések, hirdetések finanszírozása)

– kapcsolatrendszerek, szövetségesek;

– szerep a folyamatban;

(A döntési folyamat mely részeinél – pl. napirend meghatározása – jelennek, jelenhetnek meg közvetlenül?)

– nyilvánosság.

(Milyen kommunikációs csatornák állnak rendelkezésére, kiket célozhat meg ezeken keresztül és mi lehet amegcélzottak szerepe?)

4. A politikai színtér meghatározása, esetleg megválasztása

Minden egyes politikai játéktérnek saját és sajátos, formális és informális szabályai vannak, melyek ismerete alap-

vetoen fontos a döntési folyamat megértésében.

A politikai színtér megváltoztatása elsosorban azoknak lehet érdeke, akik

– a várható döntési eredménnyel nem értenek egyet és annak megváltoztatására törekszenek;

– a várható döntési eredménnyel nem értenek egyet és azt halogatni igyekszenek;

– saját ellentmondó döntési kritériumaik miatt áthárítanák a döntés felelosségét;

– úgy vélik, a döntés inkább tartozna az o hatáskörükbe/döntési szintjükre, mint ahol most terítéken van;

– akik valóban úgy gondolják, hogy a döntés nem az o jogkörükbe (avagy nem az aktuális döntéshozókébe)tartozik.

Mivel a játéktér megváltoztatása ügyében a vélemények nem feltétlenül aszerint oszlanak meg, mint a döntés

támogatásáról, e kérdés felvetése a koalíciók újraosztásával járhat.

Természetesen maga a színtér megváltoztatásának lehetosége, képessége is politikai eroforrásként értelmezendo.

A különbözo színtereken használatos politikai stratégiák

Imént esett szó a döntés helyszínének megváltoztatásáról. Vannak egyebek is, íme.

1. Kooptáció

Meggyozzük a másik embert, hogy amit mi akarunk, az valójában az, amit o akar; hogy voltaképpen o találta ki,

csak mi fogalmaztuk meg; hogy o is részt vesz/vett a javaslat kidolgozásában.

Tipikus eszközei:

– törvényhozásban: szekciókat és bizottságokat keresztbe metszo szavazás, közösen támogatott indítványok;7

– igazgatásban: olyan tanácsadó testület létrehozása/felkérése, mely összetételénél fogva bizonyosan a szá-munkra elonyös ajánlást, véleményt fogalmazza meg – de ellenfeleink és képviseltetnek benne, minek okánkevésbé támadják majd azt;

7én sem értem, hogy jönnek ezek pont ide, pont most – olvastam, beírtam, hátha megérti valaki és elmondja nekem is

Közpolitika elemzés – 11. tétel 51

– „egy egyszeru, szívhezszóló beszélgetés vagy egyéb személyes gesztus”;

Különösen akkor lehet rá szükség, ha bizonyos politikusok, bürokraták, szakértok saját „felségterületükként” tekin-

tenek az érintett témára – ha nem vonjuk be oket a döntéselokészítésbe, esetleg minden ok nélkül is ellenezni fogják

a javaslatot. Ennek szerepét erosíti, hogy sok döntéshozó nem alakít ki fáradságosan „valódi” saját álláspontot,

hanem az adott témában hangadó politikai személynek vagy a releváns pozíció birtokosának véleményébol indul

ki, az o nevét keresi a beadványon.

A kooptáció elofeltétele a bizalom, az együttmuködés szándéka és lehetosége (megbízó és elemzo, illetve meg-

bízó/elemzo/tárgyaló és célszemély vonatkozásában egyaránt).

2. Kiegyezés, kompromisszum

Tartalma: az eredeti indítványt jelentosen módosítva, esetleg a célok némelyikét feláldozva tesszük a döntést

elfogadhatóbbá a többi szereplo számára.

Feltétele: „az általa elfogadhatóvá tett alternatívát kívánatosabbnak tartjuk az összes többi megvalósíthatónál”.8

Valamint „a kedvezo kompromisszum a legkisebb mértéku módosítást teszi szükségessé annak érdekében, hogy

az elfogadásához szükséges legkisebb mértéku nélkülözhetetlen plusz támogatást elnyerje”.

Lehetoségei:

– ellenfeleink számára legelfogadhatatlabbnak tuno, „vörös posztó” jellegu kitételek elhagyása;

(Esetleg ezek nem is érintik a javaslat lényegét. Avagy szorosan kapcsolódó, kompenzáló kiegészítésékettehetünk hozzájuk, ld. a példáknál.)

– kedvezonek tuno, akár irreleváns, kitételekkel történo kiegészítések, egybecsomagolt javaslatok.9

Szervezeti keretek közt gyakran tárgyalásos formában, alkufolyamatként jelenik meg. A végeredményt befolyásoló

fo tényezok:

– mennyire gyakori a – tárgyalásos vagy egyéb – kapcsolat a felek között (mennyire tudják megtalálni a hangot);

– milyen eszközök megengedettek, bevettek az adott körben (külso szereplok bevonása, precedensekre hivat-kozás, szándékos halogatás mint kényszeríto taktika stb.);

A tárgyalás hatékony lebonyolításának két fo eleme (Roger Fisher és William Ury elemzésébol10):

– Az embereknek érzelmeik, elkötelezettségeik, szerepeik vannak. Ha nem akar adót emelni, nevezzük díjnak,hogy ne kelljen elveit feladnia…11

– Ne a pillanatnyi pozícióra, hanem az elérendo érdekekre koncentráljunk. „A tárgyalás célja nem lehet más,mint hogy mindkét fél számára kielégíto megoldás szülessen.”

3. Heresztetika

Fogalom (William H. Riker): a közösségi választás körülményeinek manipulálására építo stratégia.

Fo eszközök:

– Döntéshozatal folyamatának strukturálása (törvényhozás házelnöke, bizottsági elnök stb.):

⋄ levétel a napirendrol (pl. „további elokészítést igényel”);

⋄ napirend sorrendjének megváltoztatása (szavazási paradoxon(!) vagy egyszeru halogatás).

Ennek kapcsán elonyös lehet a javaslatot olyan formában megfogalmazni, hogy a napirendrol dönteni jogosultszemélyek figyelmét, támogatását magára vonhassa.

Ha épp a napirendre vétel a célunk:

8Ez a feltétel még a sokéves átlagnál is tartalmasabb: akkor jó egy stratégia, ha a legjobb megvalósítható lehetoséget valósítja meg. Akinek

ez sem elég gyakorlatias tanács, javaslom, ne kizárólag ebbol a könyvbol váljék közpolitikai elemzové, ha egyáltalán.9Ennek megszervezése már nagyrészt az ügyfél feledata – az elemzo abban segíthet, hogy mely csoportok megnyeréséhez mit lehet érdemes

beépíteni.10ahol állítólag sok fo elem kerül megemlítésre11A könyv még a „bevételi struktúra gazdagítása” kifejezést is említi – ettol senkit nem akartam megfosztani.

Közpolitika elemzés – 11. tétel 52

⋄ egyéb politikai szereplok, nyilvánosság mozgósítása a passzív elutasítás megtörésére, politikai költségé-nek drasztikus emelésével.12

– „Ellentmondásos szavazás”: pl. ellenzett javaslathoz olyan módosítás beterjesztése és támogatása, mely meg-osztja a többséget – az egyik frakcióval egyetértésben megszavazzuk a módosítást, a módosított csomagotpedig a másik frakcióval egyetértésben leszavazzuk.13

– Kiértékelési szempontok megváltoztatása: kérdés átfogalmazása, más szemponthoz kötése („Nem az a fontos,hogy támogatásra érdemes-e az elnök javaslata, hanem hogy volt-e az elnöknek joga ezt javasolni anélkül,hogy elozoleg konzultált volna a Szenátussal.”);

4. Retorika

Etikailag a legvitatottabb módszer, emellett a legáltalánosabban alkalmazott is.

Tipikus elemek:

– indirekt meggyozés válogatott következmények kiemelésével (kockázatkerülés és kis esélyek túlbecsléseegyütt: könnyu az emberekre ráijeszteni elenyészo esélyu, nagy veszélyekkel);

– közpolitikai ablakok (olyan idoszakok, amikor a közvélemény és a média különösen érzékenyen reagál egyesközpolitikai szakterületeken a politikai kezdeményezésekre), ehhez kapcsolódóan:

⋄ politikai szereplok mozgósítása azzal, hogy nyilvános szerepléshez juthatnak;

⋄ sajtó folyamatos informálása az ablak nyitásáért vagy nyitva tartásáért (sajtókonferenciák, közlemények, asajtóban elhelyezett írások, kiszivárogtatás – bármi, ami kiemeli szürke hír voltából szenzációvá a témát);

Ne feledkezzünk meg a retorika kapcsán az elemzési módszertan betartásáról, ezen belül ne hazudjunk orrba-szájba.

Machiavelli mondása szerint „a politikai szereplo számára fontosabb a becsületesség látszatának a megorzése, mint

maga az erényesség”. Weimer-Vinig kiegészítése: „mindazonáltal a legtökéletesebb eszköz, amely a becsületesség

látszatát kelti, többnyire az, ha valóban becsületesek vagyunk”.

Példák

1. Volt nemrég „kender-tüntetés”, elsosorban azzal a céllal, hogy a drogfogyasztás ne legyen börtönnel büntetheto.

Mindkét szélsoség komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy ez a köztudatban összemosódjon a füvezés lega-

lizálásával, de most nem ez a lényeg. Ellenben mind jobb-, mind baloldalon az tunt többségi véleménynek, hogy

a jelenlegi büntetojogi szabályozás enyhítésére nem kerül sor.

E heti hír, hogy az alkalmi drogfogyasztók mentesülhetnek a börtönbüntetés alól, ha – kompromisszum szorosan

kapcsolódó kompenzációs melléklettel – aránylag szigorú keretek között felvilágosító–megelozo kurzuson való részvételt

vállalnak.

2. Paks: most, hogy volt egy komolyabb üzemzavar és nyílt egy „ablak”, most bárki bárkit leválthat ebben a

kontextusban. Le is vált bárki bárkit. Akár helyes ez, akár káros, korábban sokkal kevésbé állt politikai kontroll

alatt az eromu.

3. Ha lelonek intézkedés közben egy rendort, akkor – de csakis akkor – a belügyminiszternek – és csakis neki:

kooptáció gyanúja – azonnal eszébe jut, hogy már rég meg kellene emelni az így megözvegyülo házastársak özvegyi

juttatásait.

Ha valaki talál jobbakat – azt hiszem, nem lesz nehéz – írja meg, belerakom.

Meg bocs, hogy ilyen hosszú lett – remélem, legalább áttekintheto.

Jó vizsgázást!

12Ilyen esetet követoen ne építsünk várat a napirend összeállítójának támogatására.13Nagyon mesterkélten hangzik, de a könyv megtörtént eseten mutatja be.

Közpolitika elemzés – 12. tétel 53/7412.tétel:MegvalósításKözösségi ügyekben történı döntéshozás két szakaszra bontható: az elfogadás és amegvalósítás szakaszára. A megvalósítási szakasz a közpolitika elfogadásával kezdıdik, ésmindaddig tart, amíg a közpolitika érvényben van. Ha az elfogadási szakasz után amegvalósítási szakaszt további jóváhagyó-elfogadó döntések sorozataként fogjuk fel, akkorfelkészíthetjük magunkat arra, hogy mindazok értékválasztásai és értékei betolakodnak,akiknek együttmőködése szükséges az elfogadott közpolitika továbbmozdításához, azáltalánosságban mozgó szándéknyilatkozattól egészen a kívánatos hatások által keltettkonkrét eredményekig.Ha a közpolitika elfogadási szakaszát udvarláshoz, akkor a megvalósítást aházassághoz hasonlíthatjuk. Az udvarlás bizonyos értelemben koalíció megteremtése, azérdekelt felek úgy intézik a dolgokat, hogy megnyerjék szüleik támogatását; mostanábansokszor az elızı házasságaikból származó gyermekeik jóváhagyását kell megszerezniük. Azeredményes udvarlási szakasz formálisan véget ér (esküvı). Az esküvıvel kezdetét veszi aházassági szerzıdés megvalósítási szakasza.Tényezık szerepe a megvalósításban:A siker és a kudarc elıidézı okai: 3 általános jellegő tényezıt vizsgálunk most meg:1. a közpolitika belsı logikáját, 2. a közpolitikai program elfogadásához és megvalósításáhozszükséges együttmőködés természetét és azt, hogy 3. rendelkezésre állnak-e a megvalósításiteendık menedzseléséhez képzett és elkötelezett munkatársak.

1. A közpolitika belsı logikáját feltevések (hipotézisek) láncolataként értelmezhetjük.2. Minél nagyobb az elfogadott közpolitika megvalósításával megbízott vezetıkhatásköre, annál nagyobb a lehetıségük arra, hogy a szereplıket a feltevésekbenmegfogalmazott és elvárt viselkedésmódok követésére kényszerítsék. Minél nagyobb azelfogadott közpolitika és vélelmezett céljainak a politikai támogatottsága, a végrehajtókrészére annál nagyobb lehetıség teremtıdik arra, hogy az érintetteket az elvárt viselkedésreszorítsák.(Pl.: egy városon nukleáris hulladékot akarnak keresztülvinni, ehhez szükség van egyevakuációs terv kidolgozására. A polgármester a szállítás ellen van. 3 lehetısége kínálkozik:- Színlelt cselekvés: A polgármester kidolgoztathat szakembereivel egy olyan evakuációstervet, amely ugyan megfelel a törvényi elıírásoknak, de valójában nem alkalmazható.- Késleltetett intézkedés: A polgármester elkészíttetheti stábjával a kívánt evakuációs tervet,ám úgy, hogy addig halasztja a leadási határidıt, ameddig még elkerülheti, hogy avégrehajtó jogi útra terelje az ügyet.- Nyílt ellenkezés: Ez a feltőnıen nyílt ellenállás azonban politikailag sokba kerülhet apolgármesternek, fıleg ha a végrehajtó jogi síkra tereli az ügyet.)3. A "beszerzı": olyan valaki, aki egyetért a szóban forgó közpolitikával és hajlandóidıt, energiát és egyéb eszközöket fordítani arra, hogy a közpolitikai program mőködésbelépjen. İk azok, akik a megvalósításhoz szükséges részelemek megszerzését segíteni tudják.Fontos a motiváció: a programot támogató megvalósító megpróbálja a lehetı legkedvezıbbszemélyi és szervezeti feltételeket megteremteni. Ezért szoktak új programokhoz újonnanlétrehozott szervezeti egységeket szervezni, mert általánosan igaz az a felismerés, hogy amár létezı hivatalok a már létezı programok mellett kötelezték el magukat és így kevésbélelkesen állnak egy új program mellé. „Szemek és fülek”: A helyi szövetségesek gyakran felbecsülhetetlen értékő információkkallátják el a közpolitika megvalósítóját, ık a végrehajtó helyszíni szeme és füleA megvalósítás során várható problémák elırejelzése:A gyakorlatban két megközelítés terjedt el: a forgatókönyvírás és a visszakeresıfeltérképezés.A forgatókönyvírás során meghatározzuk, és folyamatosan megkérdıjelezzük azelvárt viselkedésmódok azon láncolatát, amely végül is elvezet a kívánt végeredményekhez.Mivel a forgatókönyv az elképzelt programtól vezet a kívánt eredményekig, elırekeresıfeltérképezésnek is hívhatjuk.

Közpolitika elemzés – 12. tétel 54/74Ezzel ellentétes irányú a másik megközelítés, a visszakeresı feltérképezés, amely akívánt eredményekkel kezdıdik, meghatározza a hozzájuk vezetı közvetlen utakat, majdvégül visszafelé feltérképezi (a végsı hatástól a kiváltó okokig) a legmagasabb szintig azt aszervezeti hierarchiát amelyben az adott közpolitikai programot elfogadták.Míg az elıbbi módszert felmerülı problémák elırejelzésére, az utóbbit sikeresenvégrehajtható politikai alternatívák kidolgozására használhatjuk.Az elırekeresı feltérképezés nem más, mint a közpolitikai elképzelést a gyakorlatbaátültetı és a kívánt végeredményekhez vezetı viselkedés-láncnak a megtervezése éskonkretizálása. Az elızetes feltérképezés legfıbb elınye az, hogy konkrétumokban kellgondolkodni. Az elızetes térképet három lépésben javasoljuk elkészíteni: (1) írjunkforgatókönyvet, amelyben összekapcsoljuk a közpolitikát a végeredményekkel; (2) kritizáljukmeg forgatókönyvet a különbözı szereplık érdekeltségeinek szemszögébıl: (3) dolgozzuk áta forgatókönyvet, hogy sikeres megvalósítása jobban valószínősíthetı legyen.1. A forgatókönyv megírása. A forgatókönyvek történetekbıl állnak. A jövıt írják leúgy, ahogy azt mi elképzeljük. A „jelenetek” megírása közben 5 kérdést kell szem elıtttartanunk: Mi történik? Mi a cselekmény? Ki cselekszik? Mikor cselekszik? Miért cselekszik?2. A forgatókönyv kritikája. Hihetıen valószerő-e a forgatókönyv? Megváltoznak-e aszereplık feltételezett motivációi, azaz az elvárt módon fognak-e viselkedni? (Ennekkikényszerítésére különbözı eszközök állnak rendelkezésre: utasítás – parancs,pluszjuttatások stb) Minden elıforduló szereplırıl adjunk választ a következıkre:Összhangban áll-e a feltételezett viselkedés a személyes és szervezeti érdekeivel? Ha nem,akkor vajon milyen taktikát alkalmazhat annak érdekében, hogy kitérjen az együttmőködéselıl? Miféle ellentaktikát lehetne alkalmazni annak érdekében, hogy rászorítsuk vagy rábírjukaz együttmőködésre?3. A forgatókönyv átdolgozása. A forgatókönyv újraírása a felmerült kritikaiészrevételek felhasználásával.Visszakeresı feltérképezés: az alulról felfelé építkezı programtervezés. (a programlényege, hogy nem a központ írja elı a teendıket, hanem meghirdet egy programot, amely azalközpontok, régiók önkéntes részvételén alapul) Ezzel a módszerrel arra keressük a választ,hogy milyen döntések és eszközök szükségesek ahhoz, hogy a beavatkozásoknak meglegyena kellı támogatottsága és a résztvevıknek meglegyen a kellı ösztönzése. A visszakeresıfeltérképezés valójában nem jelent többet, minthogy alternatív megoldások felkutatásárahasználjuk a közpolitikai probléma modelljét.Stratégiai gondolkodás a közpolitikai terv összeállításakor(a bizonytalanságcsökkentése a megvalósítás során):

Redundancia és slack: idılegesen kihasználatlan erıforrások (megkettızés és átfedés -többnyire a hatékonyságveszteséggel jár, de néha hasznos lehet: a repülıgépekbe beépítettmegkettızött biztonsági rendszereket nem tartjuk például feleslegesnek).A redundancia gondoskodik a szükséges biztonsági többletrıl, szolgálhat rendelleneshelyzetekben felhasználható erıforrás-tartalékként, és tesz elérhetıvé addig idılegesenkihasználatlan erıforrásokat a szervezeti kisérletek során. Ennélfogva a redundanciaszándékos betervezése a közpolitikai programba olykor a közpolitikát kivitelezhetıbbé ésrobosztusabbá teszi. De vajon mikor vállalhatók az efféle párhuzamosságok magasabbigazgatási (és feltehetıen politikai) költségei? Akkor, ha a várható idıveszteségben beállócsökkenés értéke magasabb, mint a párhuzamosság költségeinek értéke. (A beszállítók terénkialakított redundancia például módot ad a nyújtott teljesítmények összehasonlítására továbbáversengésre serkenthet.Kívánatos lehet idılegesen kihasználatlanul maradó erıforrásokat (slack) is beépítenia programba, ezáltal fel lehet készülni esetleges problémákra. Slack segítségével a jövıbelikiadások, teljesítések “kisimíthatók”, kiegyensúlyozhatóak.Felkészülés a programkiértékelésre. Az elfogadott közpolitikák hatásossága többnyireközvetlenül nem megfigyelhetı, gondos utánajárást kíván az adatok értelmezése.Például ha azt akarjuk megtudni, hogy egy innovációs parkban végzett felújítás növelte-e apark népszerőségét, legjobb ha a park felújítása elıtti idıszakból is rendelkezünkinformációkkal. Így rendelkezésünkre áll egy összehasonlítási alap amelynek mentén a

Közpolitika elemzés – 12. tétel 55/74felújítás után mért adatokat értékelni tudjuk. Végezzünk naprakész méréseket olyaninnovációs parkokban is amelyeket nem újítottak fel. Így ki tudjuk szőrni a nem a felújítássalkapcsolatos hatásokat.

A program befejezése, megszüntetése. Ha egy programot egyszer már elfogadtaknehéz a megvalósítását felfüggeszteni. A nyílvánvalóan magas társadalmi költségekkel járóprogramoknak is vannak a programból hasznot húzó hangos támogatói. A programokbanmegvalósuló politika mindig támogatókra talál a program kidolgozóiban, alkalmazottaiban,ügyfeleiben. Az ellenállást elkerülendı “naplemente óvintézkedéseket” kell beemelni atervezetbe, azaz olyan határidıket kell kijelölni, melyek után a program hatályát veszti. Aprogramban érintettek így arra kényszerülnek, hogy megadott idın belül fejezzék be aprogramot.Azzal, hogy a program befejezésének költségeit - az alkalmazottak számára is -alacsonyra tervezzük elkerülhetjük, hogy a program befejezésekor erıs ellenállásbaütközzünk. Az egyik módszer arra, hogy a program befejezésének költségeit alacsonyantartsuk az, hogy a program lebonyolítására nem hozunk létre állandó intézményeket. Ehelyettérdemesebb az adott közpolitikai program végrehajtására különbözı helyeken dolgozószakemberekbıl álló ad hoc munkacsopotokat létrehozni. Ha a program befejeztével ezek aszakemberek visszatérhetnek eredeti munkahelyükre anélkül, hogy karrierükben töréskövetkezne be valószínő, hogy kevésbé fogják a program befejezését ellenezni mintha azmunkahelyük vagy beosztásuk elvesztésével járna.Összegzés:Ha az elemzı munkájával hatni akar a közpolitikára, akkor ismernie kell a politikaikörnyezetet. Az ügyfelek szívesebben fogadnak olyan javaslatokat amelyek érdekeikérvényesülését segítik. Az adott politikai színtérben szereplık érdekeit figyelembe vevıstratégiák alkalmazásával megnı az esélye annak, hogy közpolitikai javaslatainkat elfogadják.Ahhoz, hogy a megvalósítás során felmerülı problémákat elıre jelezhessük és megoldjukszükség van arra, hogy ismerjük a közpolitika közvetlen és közvetett érintettjeinek érdekeit. Haaz elemzı hasznos tanácsokkal akar szolgálni, nem kerülheti meg a politikai környezet behatóvizsgálatát.

Közpolitika elemzés – 13. tétel 56/74

Mi a szimbólumok jelentısége a közpolitikábanés miként jelennek meg a közpolitika-elemzés folyamatában?

1. SZIMBÓLUMOK

Szimbólum bármi lehet, ami valami mást helyettesít. A szimbólum jelentése attól függ, hogy azemberek miként értelmezik, mire használják, és hogyan reagálnak rá. Szimbólum lehet egy tárgy, egyszemély, egy helyszín… A szimbólum jelentését nem abból meríti, hogy valamifajta rejtett belsılegestulajdonsága van, jelentéssel a szimbólumot használó emberek ruházzák föl. A szimbólum ebben azértelemben kollektív alkotás. A szimbólum politikai eszköz, a befolyásolás és a kontroll (ellenırzés ésirányítás) eszköze.A szimbolikus reprezentáció négy megjelenési formája különösen fontos a közpolitikai problémákmeghatározása során:

A PROBLÉMA MEGHATÁROZÁS SZIMBOLIKUS ESZKÖZEI:Történetek: Leggyakoribb fajtái:

∉ A hanyatlás története- a megszakított haladás története- a változás pusztán illúzió története∉ A kiszolgáltatottság és kontroll története- összeesküvés- az áldozat hibáztatása történet

Szinekdokhé: ∉ RémtörténetMetaforaTöbbértelmőség

Az elbeszélı történet értelmezéssel szolgál arról, hogy a világ miként mőködik. Az értelmezés többnyirehallgatólagos és széles körben elfogadott, továbbá olyannyira magától értetıdı, hogy tudatosan mégcsak el sem gondolkodunk róla.A szinekdoché olyan beszédalakzat, amelyben egy kiragadott rész(let) reprezentálja a teljes egészet. Apolitikai élet fontos szimbolikus eszköze, mert a néhány esetre épülı közpolitikáról elhiteti, hogy azegész jelenségkör reprezentációján nyugszik.A metafora sokak szerint az emberi gondolkodás és kreativitás lényegi alkotó eleme. A metaforikusokfejtés – két dolog közötti hasonlóság meglátása – nélkülözhetetlen a dolgok osztályokba történıbesorolásához és a számoláshoz.A többértelmőség, a többféle jelentés hordozásának képessége a szimbólumok sajátos tulajdonsága. Atöbbértelmőség szerepe a koalíció- és a kompromisszumkötés lehetségessé tételében van.

2. TÖRTÉNETEK

A közpolitikai problémák meghatározása többnyire elbeszélı struktúrát visel: a felvezetés, kifejtés ésvégkifejlet története valamiféle változást vagy átalakulást tartalmaz. Hısök, gazemberek és ártatlan

Közpolitika elemzés – 13. tétel 57/74áldozatok a szereplıi, és jóra törekvı erık állnak szemben gonosz erıkkel. A közpolitikai írásmódgyakran elfedi a történet fonalát..Az elbeszélı történet két fı típusa kiváltképp elterjedt a közpolitikára épülı politikában. Az egyik, ahanyatlás története:Valahogy így szól: “Kezdetben jól mentek a dolgok. De azután rosszabb lett. Valójában a helyzet mamár csaknem elviselhetetlen. Valamit tenni kell.”Ez a történet rendszerint azzal fejezıdik be, hogy valamifajta válságot (összeroppanást, összeomlást,vagy végzetes eseményt) jövendöl, illetve hogy javaslatot tesz a válság elkerüléséhez szükségesvalamiféle lépésekre. A javaslat olykor figyelmeztetés formáját ölti: katasztrófa lesz, hacsak nem teszikmeg ezt és ezt.A hanyatlás története csaknem mindig számos tény és adat felidézésével indul, amivel annak igazolásáratörekszenek, hogy a dolgok rosszabbul mennek. Pl.: A szegénységrıl szóló statisztikai mutatók értékeemelkedik, a bőnelkövetési arányszámok magasabbak…A történetnek az kölcsönöz drámai feszültséget,hogy kimondott, vagy éppen hallgatólagos elıfeltevést tartalmaz, amely szerint a dolgok valamikorjobban mentek, mint most, és a rossz irányban történt változás már most, vagy hamarosan szenvedéstokoz.A hanyatlás történetének többféle változata van. A megszakított haladás története így hangzik:“Kezdetben a dolgok szörnyőségesek voltak. Késıbb, egy bizonyos valakinek köszönhetıen, jórafordultak a dolgok. De most másvalaki, vagy valami keresztbetesz hısünknek, így a helyzet ismétszörnyőséges lesz.” Ezt a történetet hozza elı minden olyan csoport, amelyik ellenzi a reá vonatkozókormányzati szabályozás bevezetését, vagy szigorítását.Pl.: A biotechnológiai cégek a “BIO” néven ismert szakmai szövetségükön keresztül Clinton elnökgyógyászati költségmegszorító terve ellen harcolva egészen hasonló történetet mondtak el a 90-esévekben: a biotechnológia csodagyógyszereket produkált a rászoruló emberek számára, de Clintonelnöknek az iparág szabályozására és az ár ellenırzésére vonatkozó terve veszélyezteti a születı félbenlévı iparágat.A hanyatlás történetének másik fajtája a változás pusztán illúzió története. Ez így szól: “Önök mindmáigúgy gondolják, hogy a dolgok rosszabbodnak (avagy jobban mennek). De nem jól gondolják. Haddmutassak Önöknek bizonyítékokat arról, hogy a dolgok valójában az ellenkezı irányba tartanak. Aromlás (vagy a javulás) csak illúzió."Pl.: A gyermekek molesztálása (vagy a szexuális erıszak, vagy a feleség tettleges bántalmazása) nemigazán emelkedı tendenciájú; csak úgy tőnik, mintha növekvı lenne, mert most nagyobb iránta aközfigyelem, több törvény foglalkozik vele, és több hír jelenik meg róla.

Az elbeszélı történet másik fı típusa a közpolitika elemzésben a kiszolgáltatottság és kontrolltörténete. Általában így hangzik: “A helyzet rossz. Mindig is úgy véltük, hogy nem vagyunk urai ahelyzetnek, el kell fogadnunk anélkül, hogy befolyásolhatnánk. Most azonban hadd mutassam megÖnöknek, hogy valójában mi képesek vagyunk uralni a dolgokat.”A szociálpolitika, az egészségügy és életbiztonság, valamint a környezetvédelem területén végzettelemzések legtöbbje kontroll-történet. Amirıl korábban úgy tőnt, hogy “esetleges”, “véletlen”, “fatális”vagy “természetes”, arról most azt állítják, hogy emberi intézmények tevékenysége által megváltozhat.Pl.: A rákbetegségrıl korábban úgy gondolták, hogy kiszámíthatatlanul szedi áldozatait. Mint kiderült,kialakulása a táplálkozással, a dohányzással és a gének mutációjával van összefüggésben, és ugyan nemváltoztathatjuk meg génjeinket, de a rákbetegség és a gének kapcsolatának ismerete segíti a szőréscélcsoportjainak kiválasztását, és lehet, hogy meghozza majd a genetikus alapon nyugvó gyógyítóeljárás kidolgozását is.A kontroll-történet jellemzı gyakori fordulata az összeesküvés. A különféle ágazati iparpolitikákszószólóinak története szerint a köztudottan alig kezelhetı munkanélküliséget a “tıke sztrájkja” (azüzletemberek nem fektetnek be új gyárakba és vállalkozásokba) és a “tıke elvándorlása” (a tıkét másrégióban vagy országban fektetik be) okozza. Az összeesküvéses története mindig leleplezi, hogy a

Közpolitika elemzés – 13. tétel 58/74sérelmeket szándékosan okozták vagy tudatosan eltőrték. Befejezése mindig felhívást intéz aközönséghez, e szerint a kontrollt el kell ragadni azon kevesektıl, akik a többség rovására élvezik ahasznokat.A kontroll-történet másik változata az “áldozat hibáztatása történet”. A kontroll lehetıségét azokkezébe helyezi, akik szenvednek a problémától. Az áldozat hibáztatása történet többféle változatbanlétezik. A szegény azért szegény, mert a közvetlen és azonnali élvezeteket keresi ahelyett, hogy a sajátjövıjébe invesztálna, vagy mert a munka helyett a munkanélküli segélyre alapozott életet választja. Abetegek azért betegek, mert túlságosan sokat esznek, egészségtelenül táplálkoznak, dohányoznak éshanyagolják a testmozgást. Ahogy az összeesküvés története mindig azzal a felhívással ér véget, hogy atöbbség keljen föl a kisebbség ellen, az áldozat hibáztatása történet mindig azzal a buzdítással fejezıdikbe, hogy a kevesek (az áldozatok) változtassák meg életformájukat, hogy elkerüljék a gondokat.

A kontroll-történetek közös vonása, hogy állításuk szerint van választási lehetıség. Választhat atársadalom, mint egész, vagy bizonyos elitek, vagy az áldozatok, de a történet drámai csúcspontjánmindig az áll, hogy a dolgok menetének rendje megváltozik, mégpedig célzatos emberi döntéseredményeképpen. A kontroll-történet reményt nyújt, a hanyatlás történet pedig aggodalmat éskétségbeesést táplál. A kétféle történet gyakran egymásba szövıdik.

3. SZINEKDOCHÉ

A szinekdoché olyan beszédalakzat, amelyben az egészet annak egyetlen részlete képviseli. Aszimbolizmusnak ez a formája igen gyakori a politikában, ahol a “tipikus elıfordulás”, vagy az “eredetieset” példáját valamely szélesebb problémakör illusztrálására hozzák fel. E tipikus esetek azutánmeghatározzák a szóban forgó problematika egészét és megszabják a közpolitikai válasz kereteit.A rémtörténet közkelető mőfaja is a szinekdoché egyik formája. Politikusok és érdekcsoportok egyarántcélzatosan megválasztott végletes, vagy extrém módon elıadódó helyzetekkel reprezentálják az esetekteljes körét, és a felmutatott példát használják fel a tágabb jelenségkörre irányuló szabály, illetveközpolitika egészének megváltoztatásához szükséges támogatottság megszerzésére. Rémtörténet azalapja majdnem minden olyan politikai küzdelemnek, amely az ipari szabályozásról szól. Az efféletörténetek miközben bemutatják a nem tipikus eseteket, de ráadásul azokat is erısen eltorzítják.Pl.: 1995 elején a 104. Kongresszus sietısen megritkította a biztonsági és környezetvédelmiszabályokat. A szabályozás elleni keresztes hadjárat szószólóinak állítása szerint a MunkahelyiBiztonság és Egészség Hivatala arról rendelkezett, hogy csakis lyukas vödröket lehetett gyártani. Azefféle abszurditások persze annak tulajdoníthatók, hogy ellenséges érzelmeket ébresszenek aszabályozások iránt, mindamellett otrombán eltorzították a szabályozó hatóságok tevékenységét. Ami alyukas vödröket illeti, a valóságos helyzet az, hogy évrıl-évre körülbelül 50 kisgyerek fullad meg úgy,hogy beleesik egy olyan nagymérető mőanyag vödörbe, amilyeneket az építkezések befejeztévelotthagyva sokan eltesznek, mert még jól használható a ház körül. A MBEH azt javasolta, hogygyártsanak újfajta vödröket, amelyik felbillen, ha gyermek esik bele, de a termék elıállítóira bízta, hogyönként megfogadják-e javaslatát, vagy sem.

4. METAFORÁK

A metafora hasonlóságra épülı szókép. Úgy mőködik, hogy valamely tárgyat, gondolatot, vagycselekvést jelölı szót egy másik tárgy, gondolat, vagy cselekvés körülírására használnak. Például:“Clinton letarolta a sajtót”, vagy “Az ipart fojtogatják”, vagy “A Föld nevő őrhajó utasai vagyunk”. Ametafora a közpolitika elemzés stratégiai megjelenítésének fontos eszköze.

Közpolitika elemzés – 13. tétel 59/74Pl.: A szociális szolgáltatások problémájának diagnosztizálásáról szóló egyik leginkább elterjedt történetúgy fogalmaz, hogy a probléma a “felaprózottság”, amelyre megoldás a “koordináció”. De aszolgáltatásoknak az a köre, amely egyfajta nézıpontból felaprózottnak látszik, egy másikperspektívából autonómnak tekinthetı. A felaprózott szolgáltatás attól lesz problematikus, ha egyintegrálandó egész szétszórt darabjainak tekintik azt. A metafora bővöletében nyilvánvalónak látszik,hogy a felaprózottság rossz, de a koordináció az jó. Pusztán az a megállapítás, hogy valami felaprózott,jobbnak állítja be az integrációt anélkül, hogy ezt egyáltalán kimondaná. A közpolitikai metaforában aleírásról az elıírásra történı átugrást Martin Rein és Donald Shon “normatív ugrásnak” nevezi.Minden közpolitikai metaforában benne rejlik az a feltételezés, hogy ha a olyan, mint b, akkor amegoldásának módja az, hogy úgy kell cselekedni, ahogyan b-t megoldanánk. Az állítás, amely szerint“a olyan, mint b” politikai jelentıségő.A metaforák beleívódtak a közpolitika nyelvezetébe. Az egyik közkelető metafora szerint a társadalmiintézmények élı szervezetek. Azt mondjuk, hogy minden közösségnek és csoportnak megvan a “magaélete”, és hogy a szervezeteknek “céljaik” vannak. Az állítás, hogy valami élı szervezethez hasonlatos,egy másik, rejtett követelést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ezt a valamit olyan egységes egésznekkell tekinteni, amely nagyobb jelentıséggel bír, mint részeinek összege.Az élı szervezet metaforájának egyik közkelető és hathatós változata a társadalmi cselekvés természetitörvényeinek gondolata. Számos híres társadalomtudós jelentette már ki, hogy feltárta a társadalmatkormányozó törvényeket, amelyek megszabják az emberi szándékon alapuló céltudatos közpolitika általelindítható változtatások határait, vagy teljesen kizárják a változtatások lehetıségét.Pl.: Kétségtelen, hogy a társadalmi viselkedéssel kapcsolatos mai közpolitikákat leginkább befolyásoló“törvény” a Charles Murray nevéhez főzıdı “nem szándékolt jutalmak törvénye”, amely kimondja,hogy “Bármely szociális célú jövedelem átcsoportosítás növeli az átcsoportosítás szükségességét kiváltólétezés nettó értékét”. Ennek az a jelentése, hogy a segítség olyan emberek számára, akiknek problémáik(szegénység, betegség, hajléktalanság, kábítószer függıség) vannak, fıképp a pénz, vagy szolgáltatásformájában nyújtott segítség, tulajdonképpen nem más, mint problémát jelentı élethelyzet jutalmazása,vagyis a támogatottak ösztönözést kapnak ahhoz, hogy megmaradjanak szegénynek, betegnek,hajléktalannak, vagy kábítószer függı embernek. Ennélfogva lehetetlen a szociális jóléti programokatúgy alakítani, hogy azok ne tartósítanák, vagy súlyosbítanák azokat a problémákat, amelyeket enyhíteniszándékoznak.A gép és különféle mechanikus berendezések sok közpolitikai metafora alapját képezik. A XVIII.századi politikai gondolkodás, a politikai rendszert alkatrészekbıl álló mőködı gépezetként fogta fel,amit “rendben” és “egyensúlyban” kell tartani. Így a “fékek és egyensúlyok” képzete meghatározzagondolkodásmódunkat, amikor a kérdés a politikai hatalom kívánatos megosztása. Az egyensúlygondolata a nemzetközi kapcsolatokban is megjelenik, ahol az “erıegyensúly” biztosítja a nemzetekközötti békét.Az ékek és lejtık elárasztották a politika nyelvezetét. A kormányzati szabályozást gyakran állítják beolyan formán, mintha ék volna: ha egyszer az ajtó és a küszöb közé tette a lábát, akkor a szabályozóhivatalok egyre beljebb és beljebb nyomulnak. Az ék képzete arra int, hogy egy látszólag kicsinykezdeti lépésnek roppant hatása lehet a késıbbiekben. A lejtı pedig azt sugallja, hogy ha egyszer valamielindul a lefelé vezetı úton, akkor azt feltartóztathatatlanul hatalmába keríti a gravitációs erı. A csúszóslejtıvel operáló érveléstechnikáknak közös a szerkezete. Indításképpen elismeri, hogy a jelenség (atörvény, az indítvány, a szabály, a program, az ital) önmagában nem rossz, nem is jó, és nem isveszélyes. Hanem ezután úgy folytatódik, hogy a jelenség lehetıvé tétele szükségképpen idézne elıolyan helyzeteket, vagy eseteket, amelyek rosszak, vagy veszélyesek lennének. Például az olyantörvények ellenzıi, amelyek lehetıvé tennék orvosok számára, hogy halálos beteg eutanáziáját segítse,rendszerint elfogadják, hogy az eutanázia indokolt, sıt bizonyos feltételek megléte esetén kívánatos.Ezután átváltanak egy másik alapállásra és azt követelik, hogy az eutanázia ne legyen lehetséges mégakkor sem, ha ezek a bizonyos feltételek fennállnak, mert elıfordulhat, hogy véghezvitele nem azelıírásos helyzetekben történne.

Közpolitika elemzés – 13. tétel 60/74

A közpolitikai metaforák másik csoportja a “tartály” és a behatárolt térség hasonlatán alapul. Aprobléma abból adódhat, hogy a tér túlságosan telített, így például a mexikói munkások “túlcsordulnak”a határon, bejutnak az Egyesült Államokba. Ellenkezı esetben, a tartály nincs kellıképpen telítve, és azújságírók “hatalmi őrt” emlegetnek, vagy a politikus “szabaddá tesz” egy fontos pozíciót. Ha a tartálylyukas, akkor “kiszivárgás” (információé), vagy ”elszivárgás” (erıforrásé) történik. Az ötvenes évekkülpolitikájának képzetét a “kommunizmus elszigetelése” uralta.Az ilyenféle problémákra többféle megoldás létezik, de mindegyik eleget tesz a metaforának.“Leereszthetı” a tartály tartalmának egy része (“az ellenzék erejének elszívása”). Valamiféle “szelepen”keresztül fokozatosan mérsékelhetı a nyomás, mint amikor a felháborodott lakók, vagy hivataliügyfelek közmeghallgatásokon, vagy panasz eljárások során “kiengedik a gızt”.A betegség sokféle közpolitikai metafora alapja. A kultuszok, a kommunizmus, a bőnözés – jóformánmindenfajta viselkedés, vagy eszmei irányzat, amit valaki elítélendınek tart – úgymond “terjed”. Tagjaiés követıi “megfertıznek” másokat gondolataikkal. A tizenévesek terhességét, a házasságon kívülianyaságot, az iskolai lemorzsolódást “járványnak” minısítik. Az egyetemek és nagyvárosiszegénynegyedek “táptalajai” mindenféle bajnak. Mindannyian úgy hivatkozunk “egészséges”gazdaságra, üzletre és intézményekre, hogy nem gondoljuk végig mit is mondunk, holott innen csak egylépés, és megállapítjuk, hogy ez “városi fertı”, az meg “haldokló iparág”.A háború metaforája meggyökeresedett a közpolitika nyelvezetében. Megkezdjük a “háborút aszegénység ellen”, meghirdetjük “a rák elleni háborút”, “hadat viselünk” az ittas vezetés és azírástudatlanság ellen. Ha kormányunk háborúban áll, akkor mindegy, hogy a szegénység, a csalás, vagya bőnözés ellen folyik, ha nem támogatjuk az ügyet, akkor árulók vagyunk. A háború szimbólumavezetık kézenfekvı taktikai eszköze arra, hogy támogatást szerezzenek saját politikájukhoz.Az élı szervezet, a gép, tartályok, betegségek és háborúk csupán néhány a közpolitika leggyakrabbanhasznált és túlfeszített metaforái közül. De minden közpolitikai diskurzus során az elnevezés és acímkézés arra való, hogy gondolati társításokat hozzanak létre, amelyek legitimációt kölcsönöznek éstámogatást szereznek a cselekvésekhez.

5. TÖBBÉRTELMŐSÉG

Bármely mővészi és politikai szimbólum legfontosabb tulajdonsága az, hogy többféleképpenértelmezhetı. Egy szimbólum, egyidejőleg kettı (vagy több) dolgot jelenthet: az “egyenlı esély azoktatásban” jelentheti azt, hogy mindenki egyenlı dollár értékő tandíj-kupont kap, de azt is jelentheti,hogy külön erıforrásokat biztosít azok számára, akiknek egyéni rászorultsága ezt indokolja. Ugyanaz aszimbólum eltérı jelentést hordozhat a különbözı emberek számára: a “vallásszabadság” egyesekszámára jelentheti a hangzó szervezett reggeli imát az állami iskolákban, mások számra pedigmindenféle imádkozás teljes távol tartását az iskoláktól.A kétértelmőség arra ad lehetıséget, hogy az egyéni szándékokat és cselekedeteket átalakítsák kollektívelhatározásokká és eredményekké. Nélküle az együttmőködés és a kompromisszum sokkal nehezebbvolna, hacsak nem teljesen lehetetlen. A szimbólum a hordozó eszköze a sok eltérı motiváció, elvárásés érték olyan összehangolásának, ami lehetıvé teszi a kollektív cselekvést.A kétértelmőség lehetıséget kínál a vezetı számára, hogy egyesítse az egyetlen közpolitikát eltérıokokból támogató csoportokat. Például egy elnök sikerrel járhat egy külföldi katonai intervenciótellenzık és támogatók egységesítésében azt kérve, hogy a kongresszus abban az esetben tegye lehetıvészámára csapatok küldését, “ha Amerika érdekei veszélybe kerülnek”. A kongresszusi képviselık egyetfognak érteni ezzel a megfogalmazással, jóllehet igencsak eltérı elképzelésük van arról, hogy miben állaz amerikai érdekek veszélyeztetése. Az “amerikai érdekek védelmének” kétértelmő elgondolása mögémindenki egységesen felsorakozik.

Közpolitika elemzés – 13. tétel 61/74

A kétértelmőség egyesítheti mindazokat az embereket, akiknek egyazon közpolitika, de eltérı okokból ajavát szolgálja. Kaliforniában sokan azért szorgalmazták az építési és fejlesztési korlátozásokat, hogymegırizzék a természeti erıforrásokat és a vadállomány élıhelyeit, míg mások azért szorgalmaztákugyanezt, hogy megırizzék a maguk ritkán lakott, magas árfekvéső, különleges lakókörnyezetét.A kétértelmőség alkalmat kínál, hogy a vezetık manıverezési teret hasítsanak ki, ahol a problémáhozkapcsolódó döntı lépéseiket a közönségtıl rejtve megtehetik. A törvényhozók egy többféleképpenértelmezhetı homályos jogszabály elfogadásával kielégíthetik a “történjen valami” a problémávaligényét, majd a közhivatalok a színfalak mögött kitisztogatják a konfliktusosabb passzusokat.A kétértelmőség elımozdítja a tárgyalásokat és megegyezéseket, mert lehetıvé teszi, hogy az ellenfelekegy és ugyanazon határozatot illetıen maguknak tulajdonítsák a gyızelmet. A tárgyalás közben mindkétfélnek tudnia kell, hogy az egyetértéssel jobb helyzetbe kerül, mint nélküle, ellenkezı esetben nemszületik megállapodás. Mivel a megállapodás legtöbb szempontjának – mint amilyen az új határvonalakmeghúzása, vagy a pénzbeli kifizetések – szimbolikus értéke és anyagi következménye egyaránt van, azellenfelek eltérı jelentéssel ruházhatják fel ıket. Például az egyik fél elfogadhat sokkalta kisebbösszeget, mint amekkorát szeretett volna kapni, vagy amekkora szerinte járt volna, és mégis gyıztesnekhirdetheti magát, ha úgy állítja be a fizetséget, mint a bőnösség elismerését a másik fél részérıl.A kétértelmőség hozzásegíti az egyéneket ahhoz, hogy összehangolják saját kétértékő és inkonzisztensattitődjeiket és képesek legyenek tartós támogatást nyújtani a vezetıknek és a közpolitikáknak. Alegtöbb ember nem rendelkezik összefüggı és logikailag ellentmondásmentes tudással a közpolitikaivitapontokról és alternatívákról. A véleménykutatások telis-tele vannak látszólagos ellentmondásokkal,az emberek támogatják az elvet, de nem támogatják az elvet megtestesítı cselekvést. Így például alegtöbb amerikai egyetért azzal, hogy az embereknek legyen módja a “közpolitika befolyásolására”, decsaknem fele nem engedélyezné, hogy az emberek petíciót terjesszenek a marihuana engedélyezésevégett, és sokuk elutasítaná, hogy a radikális feketéknek joga legyen tüntetést tartani. Ha a “kormányzatjóléti kiadásokról” kérdezik, 48 százalékuk úgy gondolja, hogy csökkenteni kellene azokat, de ha akérdés a “szegény gyermekeket támogató program kiadásairól” szól, akkor 47 százalék szerint növelnikellene. Ha az embereknek ellentmondásos nézeteik vannak, akkor a gyakorlati cselekvés helyett aszimbólum hangsúlyozásával szerzik meg a politikusok a szükséges támogatást.

Összefoglalva, a szimbólumok kétértelmősége elısegíti az egyéni erıfeszítések átalakítását kollektívdöntéssé. A szimbólumok révén koalíciók jönnek létre, holott a tiszta anyagi érdekek megosztanák azembereket. Módot adnak arra, hogy a vezetık széleskörő támogatást győjtsön adott közpolitikához.Elımozdítják a tárgyalásokat. Lehetıvé teszik, hogy a közpolitika csinálói visszavonuljanak egy kisebb,kevésbé látható területre, ahol a lezárhatják ügyeiket. Lecsillapítják a szembenállást, biztatástsugallhatnak, miközben a tényleges közpolitika ellentéte irányú lépéseket tesz.A közpolitikai történet a politikai stratégia eszköze. A közpolitika alkotói és az érdekcsoportok gyakranteremtenek (jelképes értelemben) problémákat, hogy meglegyen a kontextusa az általuk megtenniszándékozott cselekvéseknek. Ez nem azt jelenti, hogy valóságos sérelmet, vagy rombolást idéznek elı,amivel majd foglalkozhatnak, de azt igen, hogy olyan módon mutatják be a világot, ami általönmagukat, tapasztalataikat, és az általuk követendınek tartott cselekvéseket nélkülözhetetlenné teszik.Forrás: Stone, 6. fejezet

Közpolitika elemzés – 14. tétel 62/7414. TÉTEL: DöntésSokféleképpen lehet döntéseket hozni: például egyéni megszokás, pillanatnyi sugallat, intuíció,társadalmi szokás, vagy halogatás segítségével, illetve konszenzus, kiküldött képviselı, alku, közvetítés,bírósági tárgyalás, szavazás útján, vagy egy érme feldobásával. Manapság a közpolitika elemzést aracionális döntéshozatali módszerek középpontba állítása fémjelzi. A problémákat a cél teljesítésétmegvalósító alternatív eszközök közötti választásként fogalmazzák meg, az ésszerőség pedigegyszerően a nevezett célhoz vezetı legjobb eszközök kiválasztását jelenti.A vizsgált döntési modellek legfıbb variációi a 1. költség-haszon elemzés, a 2. kockázat-haszon elemzés és a 3. döntéselemzés.Mielıtt rátérnénk e 3 modell tárgyalására foglalkozzunk egy kicsit a racionális döntéshozatalelméletével. A racionális döntés modellje a közpolitikai problémát választási, egy politikai közszereplıelıtt álló választás problémájaként jeleníti meg. A szereplı négy fázison halad keresztül a döntéshezvezetı úton:(1) meghatározza a céljait, (2) alternatív lehetıségeket keres azok elérésére, (3) elemzi azegyes változatok következményeit, és (4) kiválasztja azt a változatot, amellyel a legnagyobbvalószínőséggel juthat célba.A tökéletes racionalitás elmélete, ha szélsıségesen vizsgáljuk, egy olyan döntéshozót feltételezaki az összes (végtelen számú) lehetséges változatot számba veszi, és minden egyes alternatívakövetkezményeit értékeli. A döntéshozatal során azonban csak korlátozott racionalitás érvényesülhet. Adöntéshozók korlátozott információs bázisra támaszkodva csak néhány alternatívát vehetnek számba, ésazon nyomban abbahagyják az új lehetıségek felkutatását, mihelyt egy kielégítı megoldásra akadnak.A döntéselméleti modellek általában véve nem fordítanak különösebb figyelmet a döntésifolyamat elsı két fázisára. A döntéselmélet tisztán a harmadik lépésre ill. annak következményeirekoncentrál. A modell lényege a különbözı alternatívákkal járó következmények felmérése és ennekalapján a legnagyobb hatékonyságú megoldás kiválasztása. A döntéselméleti modellek közösjellemzıje, hogy a negyedik lépés alapját minden esetben a maximális összjólét ismérve adja. Ehhezszempontjainkat közös nevezıre kell hoznunk, annak érdekében, hogy az általános jólét egy egyszerőmértékegységét kapjuk.Elıfordulhat hogy egy döntéshozatal módját többre értékeljük, mint magának adöntéshozatalnak a végkimenetelét. A plenáris fórumok például nem a korrekt döntéshozatal a fontos,hanem az, hogy az egyének számára is lehetıséget biztosítanak a döntéshozatalban való részvételre.Költség-haszon elemzés:Ez a legáltalánosabban használt modell. A várható negatív és pozitív hatásokat összegzi ésmegvizsgálja, hogy a döntés veszteséggel jár vagy haszonnal kecsegtet. Egyszerő a szabály: valósítsdmeg a döntésed ha így a nettó nyereség nullánál nagyobb lesz. A szakemberek arra kényszerülnek, hogyaz összes alternatívát közös nevezıre hozzák, számszerőleg elemezzék, és végül a kapott értékeketösszegezzék. (A költség-haszon elemzésben használt mértékegység legtöbbször valamilyen pénzegység(dollár), mivel az elemzés célja a pénzköltés leghatékonyabb módjának feltárása).Gyakori, hogy a nem számszerősíthetı tényezıket (haláleset, a politikai népszerőségcsökkenése, egy város elsorvadása, vagy a természeti környezet pusztulása) egyszerően kihagyják azelemzésbıl, és éppen ez a gyakorlat szolgáltatja a költség-haszon elemzés módszerének legfıbb kritikaialapját. (A költség-haszon elemzés alkalmazásának egyik legellentmondásosabb területe egyébként azegészségügyi és munkavédelmi szabályozások vizsgálata. A döntés következményei ugyanis sérülések,betegségek és halálozás az egyik oldalon, illetve egészség, hosszú élettartam és életszínvonal amásikon).Kockázat-hozam elemzés:Ennél a módszernél a negatív értékek számbavételekor nemcsak azok nagyságrendjét, debekövetkezési valószínőségüket is figyelembe veszik. (A következmények nagyságrendjénekvalószínőséggel való súlyozása módszerét éppúgy használhatjuk pozitív, mint negatív eseményekvizsgálatakor). Így például, ha egy új gyógyszer 10 százalékos eséllyel 100 ember halálát okozza, akkora várható költsége 10 emberélet. Az eljárás egy nagyon fontos feltételezésre épít: egy rossz eseménykevésbé rossz, ha nem bizonyos hogy bekövetkezik. Egy esemény valószínőséggel súlyozott mértékét azesemény várható értékének, vagy várható költségének nevezik.

Közpolitika elemzés – 14. tétel 63/74Egy egyszerő példán szemléltetve a modellt: ha egy biztonsági eljárás alkalmazásávalkapcsolatos döntésünk során a bevezetés költségeit szembeállítjuk az általa megóvott életek lehetséges

számával, akkor a kockázatelemzésünk a következı alakot ölti:A biztonsági eljárás bevezetési költsége 1 millió dollárAz eljárás várható értéke 0.1 emberi életköltség/megóvott életek száma 1 millió dollár/ 0.1 = 10 millió dollárDöntéselmélet:Olyan esetekben alkalmazható hatékonyan, amikor az események következményeit nagyfokúbizonytalanság övezi, illetve ha egyazon esemény különbözı következményei között trade-offérvényesül.Vegyük példaképp egy polgármester esetét, aki két tömegközlekedési javaslat közöttválaszthat. Az elsı a jelenlegi buszközlekedési rendszer továbbfejlesztése, egy mérsékelt és ismertköltséggel, amelynek fedezete vagyonadó emelésével elıteremthetı. A másik, ambiciózusabb javaslategy új metróvonal építése, amely csak központi támogatással valósítható meg. A központi támogatáshozvaló hozzáférés azonban bizonytalan. Vajon érdemes-e a polgármesternek az ambiciózusabb javaslatkockázatait vállalnia, vagy elégedjen meg a biztos, de mérsékeltebb célkitőzést megvalósítóprogrammal.A döntéselmélet konvenciói szerint a döntési fa balról jobbra olvasandó. Az elsı szimbólum, anégyzet egy egyén döntését jelöli. Az összekötı vonalak különbözı lehetséges lépéseket mutatnak, míga háromszögek a végsı következmények jelei. Az alsó ág, amely a metróvonal támogatásához tartozik,egy körhöz vezet. A kör bizonytalan eseményt jelöl; ez esetben azt, hogy a központi támogatástmegkapja a projekt vagy sem. Minden lépéssor végén egy háromszög áll, mutatván a végsıkövetkezményt; vagy lesz metró vagy nem lesz sem metró, sem busz.Ahhoz, hogy a polgármester érdemi döntést hozhasson, tudnia kell a központi támogatáselnyerésének valószínőségét. Tételezzük fel, hogy a központi támogatás megszerzésének valószínősége60, az elutasításé pedig 40 százalék. A központi támogatás elnyerésének valószínősége 65 százalék,akkor nem tudna dönteni az ügyben, és közömbös lenne számára mindkét változat. A döntéselméletértelmében így a 0-1 skálán a buszhálózat továbbfejlesztése 0.65 értékkel bír a polgármester számára. Ahhoz, hogy a várható értéket megkapjuk minden egyes bizonytalan kimenethez tartozóértéket megszorzunk a bekövetkezés valószínőségével. Így ez az érték 0,6 x 1 = 0,6 a metrómegvalósítása esetében, és 0,4 x 0 =0, ha a metró a központi források elvonásán megbukik. Az alsó ágvégeredményének kiszámításához ezen két értéket összeadjuk (0,6+0=0,6). A buszhálózat fejlesztésiprojekt értéke 0,65. Ez a változat az adott kockázati tényezık mellett tehát magasabb összhasznoteredményez, így a polgármester számára a busz projekt az optimális választás. Buszhálózat fejlesztés 0.65

A támogatás megszerzése p= 0.60 1.0 Metróvonal kiépítése 0.60 Nincs támogatás p= 0.40 0DÖNTÉSHOZATAL A POLISZBAN (ÖSSZEHASONLÍTÁS A RACIONÁLIS MODELLEL):A poliszban a döntési jogkör, bármely kis jelentıségő legyen is, általában szétszórt ésmegosztott, többnyire tárgyalások eredménye és szinte állandó jelleggel vitatott. A legtöbb politikaiprobléma felveti a kérdést, hogy kinek van joga dönteni. A racionális döntéshozatal modellje aztfeltételezi, hogy ez a probléma már eldöntött vagy eleve fel sem merült.A racionális modell elsı lépésének poliszbeli alkalmazása a célok felállítása: A poliszban a cél nemcsak vágyak és törekvések következménye, hanem a politikaitámogatottság elnyerésének lehetséges eszköze is egyben. Azon erık egyesítését segítik elı, amelyekugyanazon cél jövıbeni megvalósítását tőzik ki célul. A támogatottság megszerzésében a kétértelmőséggyakran hatékony eszköz. Politikai példák: a célok homályos megfogalmazásával a politikai vezetıkolyan alcsoportok támogatását nyerhetik el, amelyek egyébként számos kérdést illetıen különbözı

Közpolitika elemzés – 14. tétel 64/74nézetet vallanak, illetve olyan egyéneket vonhatnak zászlajuk alá, akik mind egyazon politika elınyeitélvezik, bár más és más okból.

Egy szándék kétértelmő megfogalmazása ugyanakkor a politikai döntéshozó jövıbenimozgásterét is bıvítheti. Például Alan Greenspan a Federal Reserve jelenlegi elnöke híres arról, hogyszándékosan kétértelmő nyilatkozataival az utolsó percig képes a Fed lépéseit titokban tartani.A kétértelmőség fegyverének mellızése öngyilkos lépésnek tekinthetı a polisz viszonyaiközött.. A politikusok a nevek e belsı metafórikus tulajdonságait használhatják fel politikai szövetségekkovácsolására. A Béremelési és Munkahelyteremtési Törvényének valójában semmi köze sem abérekhez, sem a munkahelyekhez, de azáltal, hogy elnevezésében szerepel a bér és munkahelyteremtéskifejezés segít ezen csoportok -munkások és munkáspártiak- megnyerésében.A kétértelmő megfogalmazásának szükségszerősége az is, hogy ezek a célok sokkal inkábbtágan értelmezett célkitőzések.A racionális döntési eljárás második lépésének poliszbeli alkalmazása (az alternatív lehetıségekfeltárása):A lehetıségek számát és sokszínőségét mindössze két tényezı korlátozza: a képzelet határa ésa gyakorlati megfontolás. Az elsı tényezı elhárítására a politikai mesterek szellemi nyújtógyakorlatokat ajánlanak, úgymint a “brainstorming” a “laterális gondolkodás” vagy a “ koncepcionálisblock-busting” eljárását.A poliszban a számbavett alternatívák számának és sokszínőségének korlátozása a politikaijáték lényege. Valójában egy javaslat kiszorítása a potenciális lehetıségek körébıl még jobbmegoldásnak tekinthetı, mint nyílt elutasítása.Egy másik gyakran alkalmazott eljárás a poliszban a preferált döntésnek, mint egyedüllehetséges alternatívának a feltőntetése. Ha a döntéshozó az általa preferált javaslatot lényegesengyengébb alternatívákkal együtt tálalja, akkor könnyen elhitetheti, hogy az ı elképzelése az egyetlenelfogadható javaslat. Ez az eljárás nevet is kapott: Hobson választásnak hívják. (az összeállított lista máreleve meghatározza a választás kimenetelét azáltal, hogy csak egyetlen racionálisan elfogadhatóalternatívát tartalmaz. Így a választás során akarva-akaratlan is a listát összeállító egyén preferenciájaérvényesül). Magának a választási listának a fogalma is félrevezetı lehet a racionális döntéshozatalimodellben, mert feltételezi azt, hogy az egyes alternatívák egyenrangúak. Ez a lista Hobson választáseredménye, és a listán egyetlen alternatíva köré épül a lehetı legrosszabb színben feltüntetett többijavaslat. Mire a probléma politikai döntéssé formálódik a színfalak mögött már eldılt minden.A döntési alternatívák rendszerének kiválasztása nagymértékben az okozati összefüggésekfüggvénye. Az okozati láncok jószerivel végeláthatatlanok, ezért a felelısség átruházásának és amegfelelı lépéseknek számtalan variációja létezik. Az “iszik és vezet” ismert problémájának számoseredıje lehet. Az okozati lánc egy kiragadott szeletére koncentráló eljárást témakeretezésnek hívják. Eza keret egyben korlát is, amely bizonyos részeket kirekeszt a látókörünkbıl. A témakeretezés egyikelterjedt technikája a címkézés.A címkézésre egy jó példa a következı: egy komoly influenzavírus várhatóan 600 emberhalálát okozza. A kormányzat két oltási programot dolgoz ki. Az A program egy hagyományosoltóanyag használatát jelenti, amellyel 200 ember élete menthetı meg. A B program esetén akormányzat egy kísérleti szert vetne be a vírus elleni harcban. A szer 1/3 eséllyel mind a 600 emberéletét megóvná ugyan, de 2/3 valószínőséggel teljesen hatástalan lenne. A C program szerint ahagyományos oltóanyag használata 400 ember halálát okozza, míg a kísérleti szer (D program)alkalmazása esetén 1/3 eséllyel senki sem, 2/3 eséllyel pedig 600 ember veszítené életét.A legtöbb ember a biztos kimenetelő alternatívát választja (A program), ha a kérdésfeltevés amegmentett életek számára vonatkozik, ezzel szemben a hazardírozásra szavaz (D program) ha azalternatívákat a “az elveszett életek” címkéje jelöli. (A címkék változatása megmutatja, hogy az egyénkockázatkerülı, vagy kockázatvállaló preferenciákkal rendelkezik-e).A fenti példa kiválóan illusztrálja azt, hogy egy problémáról alkotott felfogásunkat milyennagy mértékben befolyásolhatja a nyelvezet, amelyet a probléma megfogalmazásánál használtunk. Aracionális modell tagadja a jelenség létezését, vagy nem vesz róla tudomást.

Az egyének “fogékonysága a keretezés alkalmazása iránt, a racionális döntéshozatal megvalósulásánaklegfıbb akadálya. Az a mód, ahogyan a poliszban a nyelv az egyéneket befolyásolja tagadhatatlanul az emberitermészet sajátossága. A politika fı sajátossága - az a mód ahogyan a metaforák és analógiák megfelelı alkalmazásávalaz egyének alternatívákkal szembeni értékítélete befolyásolható.

Közpolitika elemzés – 14. tétel 65/74A racionális modellben az elemzınek a lehetıségek egy olyan listáját kell összeállítania, amelyen az

alternatívák kölcsönösen kizáró jellegőek. csak egy változatot valósíthatnak meg. A poliszban ezzel szemben aszimbólumok használatával látszólag egymásnak ellentmondó alternatívák is összebékíthetık és egyesíthetık, és ezáltala lehetıségek új dimenziói tárhatók fel. (Fontos szerep jut az “ajánlom” szónak, a vezetık e szó segítségével képesek adöntéssel kapcsolatos összes felelısséget a lakosságra áthárítani. A kétértelmőség lehetıvé teszi a vezetı számára, hogylátszólag nyílt döntési helyzeteket hidaljon át, amikor a közösségi-társadalmi érdekek védelme gazdasági-nagyvállalatiérdekekbe ütközik. A döntéshozó nyílt állásfoglalása elkerülhetı kétértelmő lépések megtételével. nemhiába keresettekaz olyan tanácsadók, akik nem a tiltás vagy engedélyezés következményeinek pontos számszerősítésévelszöszmötölnek, hanem a kényszerő helyzetek fondorlatos megkerülésére összpontosítanak).A racionális döntési modell harmadik lépcsıje, a lehetséges alternatívák értékelése: Ismét lényeges különbség mutatkozik a racionális és politikai modell között. A racionálismodellt számos kritika éri arra vonatkozóan, ahogyan az elınyök és hátrányok számbavételét végzi.Vajon a megfelelı pénzértéket rendeltük-e a kimenetekhez? Hogyan értékelhetık a kimenetek abban azesetben, ha mértékegységük nem számszerősíthetı, vagy piaci értékük aktív piaci jelenlét hiányábannem meghatározható? A költségek értékelésének módjánál sokkal fontosabb tényezı, hogy milyenkövetkezményeket vegyünk számba az értékelésnél. Ugyanis a választás mindig önkényes jellegő ésstratégiai fontosságú. Elegendı számú negatív hatás figyelembevételével a döntés könnyenbefolyásolható egy adott irányban, ugyanakkor a következmények körének eltérı kijelölése akárellentétes döntéshez is vezethet.

Amit a racionális modell költségek és hozamok absztrakt kategóriájaként kezel, az a politikában valójábanolyan veszteség vagy haszon, amit hús-vér emberek szenvednek el. Az, hogy egy program költsége vagy hasznaegyáltalán számbavételre kerüljön, az nagymértékben függ attól, hogy létezik-e alkalmas kulturális környezet azazonosítására, és egy megfelelıen artikulált politikai érdek a kifejezésére. A környezetszennyezés jelenségének az iparitermelés költségeként való értelmezése csak napjainkban vált elfogadottá; éppígy a pornográfia terjedésénekmellékhatásaként felerısödött nık elleni erıszakhullám is csak a feminista csoportok kutatásai és publikációi nyomántudatosult a közvéleményben.A döntéshozatali eljárás negyedik lépcsıje, az alternatívák közötti választás:Ebben a fázisában a következmények kiválasztása játszik kitüntetett szerepet. A racionálismodell szerint a döntéshozó képes minden egyén hasznának és veszteségének figyelembevételére. Apolitikus is látszólag mindenki érdekeit képviseli, bár elsısorban a választókerületének érdekeiértfelelıs. A legtöbb politikai döntés a komoly hatalommal bíró érdekcsoportok kéz kezet mospolitikájának megfelelıen születik, és legtöbbször kisebbségi érdeket képvisel a finanszírozás terheinektöbbségre hárításával.A döntés kimenetele éppen ezért rendkívül érzékeny arra vonatkozóan, hogy a hozzákapcsolódó költségek és hasznok milyen szavakkal és szimbólumrendszerrel kerülnek megjelenítésre.Vegyünk még egy példát:Döntenünk kell arról, felvállaljuk-e a végsı stádiumban lévı rákbetegek csontvelı-átültetésének finanszírozását. Ha a költségeket úgy tekintjük, mint egy olyan összeget, amit sokadófizetı kis összegő hozzájárulásával teremtünk elı, akkor a kiadás nem számottevı.Ha azonban a szükséges összeg csak más egészségügyi programok (mint például szegénygyermekeket szolgáló oltóprogram vagy mérgezı anyag központok) forrásainak szőkítése révénteremthetı elı. Az egészségügyi eljárás költségei mindkét esetben egyformák, azonban a vélt és valósalternatív költségek, azaz az, hogy mi módon kell a transzplantációért fizetnünk, lényegesenbefolyásolja a program megítélését.

A politikai szereplık legfıbb törekvése, hogy egy preferált javaslatot olyan színbentüntessenek fel, amely a társadalom egésze számára hasznos, és amelynek költségei lényegében senkivállára sem nehezednek teherként.Végezetül hasonlítsuk össze a racionális és a polisz modellt:

A PROBLÉMADEFINIÁLÁS DÖNTÉSELEMZİ STRATÉGIÁI

Racionális-elemzı modell Polisz modellA célok explicit és pontosmeghatározása A célok kétértelmő, homályosmegfogalmazása, egyes célok lehetıség

Közpolitika elemzés – 14. tétel 66/74szerinti elrejtése vagy titokban tartása.

A kijelölt célhoz való ragaszkodás adöntési eljárás folyamán A célok újradefiniálása ésmegváltoztatása a politikai szituációváltozásainak megfelelıen.Az alternatívák lehetı legszélesebb körőszámbavétele A nem kívánatos alternatívák kizárása amegjelölt lehetıségek körébıl.

A preferált alternatíva legjobb színbenvaló feltüntetése, egyedüli elfogadhatólehetıségként való bemutatása.Az okozati lánc leszőkített vizsgálata, apolitikai szempontból nehézkes vagyköltséges alternatívák mellızése.

Az egyes alternatívák tiszta ésegyértelmő meghatározása. Az egyes alternatívák homályosmegfogalmazása retorikai eszközöksegítségével; az erıs politikai ellenállástkiváltható egyértelmő javaslatokelkerülése.

Az egyes alternatívák költségeinek éshozamának lehetı legteljesebbszámbavételeA következmények végtelen halmazábólcsak azon javaslatok számbavétele,amelyek költségei és hozamai a preferáltalternatívát a legjobb színben tüntetikfel.

6 Végül annak az alternatívának akiválasztása, amellyel az összhaszonmaximalizálható.

Annak az alternatívának amegvalósítása, amely a hatalmicsoportok érdekeit a legkevésbé sérti,ugyanakkor pedig a döntést mint atársadalmi jólét szempontjából alegoptimálisabbat tünteti fel a szélesnyilvánosság elıtt.

Közpolitika elemzés – 15. tétel 67/74

Milyen a viszony a bürokrácia és a közpolitika között?Melyek a közbizalom tényezıi?

1. BÜROKRÁCIA

A kormányzati tevékenység egyre inkább részévé válik a társadalmi életnek és az átlagembermindennapi életének. A kormányzat hatáskörébe tartoznak olyan alapvetı közfeladatok, mint a postaiszolgáltatás, a bőnmegelızés, bőnüldözés, a nemzetvédelem, emellett a kormányzat számos egyébjószágról és szolgáltatásról gondoskodik és tevékenységével befolyást gyakorol a gazdaságnövekedésére éppúgy, mint a javak igazságosabb elosztására. Napjainkban a kormányok számos olyantevékenységet szabályoznak, amelyek korábban ez egyén vagy a piac hatáskörébe tartoztak, vagyegyáltalán nem léteztek (pl.: televízió, atomenergia, őrhajózás, kereskedelmi légi közlekedés…).Hogyan tudja a kormányzat teljesíteni mindezt? A kormányzati bürokrácia révén.Szigorú vagy szőkebb értelemben vett bürokrácián olyan szervezeteket fogunk érteni, amelyek ahatalom olyan hierarchikus elrendezésén alapulnak, amelyek személytelen és univerzális szabályokkikényszerítı erejét használják a hatalmi struktúra fenntartására és erıteljesen korlátozzák azadminisztráció diszkrecionális jogát és lehetıségét.2. KÖZPOLITIKA ÉS BÜROKRÁCIA

Az elsı lényeges pont, amit hangsúlyoznunk kell, hogy a közszolgálatot a politikai rendszer integránsrészének tekintjük. A kormányzati gyakorlatban és ennek elméleti reflexeiben hosszú ideig uralkodóvolt az a nézet, miszerint a politika és az adminisztráció két külön világ, amelyek egymáshoz valóviszonya cél-eszköz viszonyként írható le, és amelyek egymástól eltérı értékeket követnek. Aneoweberiánus bürokráciaelméletek - Max Webert követve - abból indulnak ki, hogy az adminisztrációtle kell választani a politikától: a politika kompetenciaterülete a célok, az outputok "helyes"megválasztása kell hogy legyen, a bürokráciáé pedig az, hogy ezeket a nem problematizált célokathatékonyan ültesse át a gyakorlatba. A bürokráciának elhatárolása a politikától - alárendelése apolitikának - és a kompetenciaterületek világos jogi körülhatárolása azonban korántsem magátólértetıdı dolog: politika és bürokrácia ugyanis nem pusztán az alárendelés, hanem a mellérendelésviszonyában is áll egymással, mert a célok meghatározása nem függetleníthetı azonmegvalósíthatóságától, a megvalósíthatóságot kifejezı szakmai kompetencia pedig a bürokráciakezében van. Politika és bürokrácia egymáshoz való viszonya inkább olyan interakcióként írható le,amelyben az alá- és mellérendelés aspektusa különbözı módon variálódik és kombinálódik egymással.Peters (B. Guy Peters, 1988) a politikusok és bürokraták közötti kapcsolat öt modelljét különbözteti megelemzésében, amelyeken belül egymástól eltérıen vetıdik fel a hatalmi dominancia eleme:2.1. Formális jogi modellA politika és a bürokrácia közötti interakció elsı modellje, amelyben a közhivatalnok "politikacsináló"szerepe az engedelmességre, az "igen, miniszter úr" beszédformára korlátozódik. A formális jogi modellnyilvánvaló karikatúrája annak a szerepnek, amelyet a hivatalnokok és miniszterek aközpolitikacsinálásban betöltenek, de egyszersmind a weberi hivatalnok karikatúrája is.2.2. Falusi élet modellA második modellben a ranglétrán magasan álló hivatalnokokat és politikusokat úgy fogják fel, mintakik hasonló értékekkel és célokkal rendelkeznek, amely célok közül a legfontosabb a kormányzásfenntartása és a végrehajtó ágazatok funkciójának egyenletessége. Ez a modell rokonságban áll az olyanelméletekkel, mint a kapitalista intézmények marxista kritikája, vagy mint Mills elmélete az egységesuralkodó elitrıl.

Közpolitika elemzés – 15. tétel 68/74

2.3. A funkcionális modellA harmadik modell - egy fontos különbséggel - számos vonatkozásban a falusi élet modell alesetekéntértelmezhetı. A különbség az, hogy míg a falusi élet modellje a politikai és adminisztratív elitekintegrációját feltételezi a kormányzás valamennyi szintjén, addig a funkcionális modell az elitekintegrációját csak a funkcionalitás szintjén tételezi fel. Noha bizonyos konfliktusok elıfordulhatnak apolitika és a pénz kérdéseiben a végrehajtó elitek között, ugyanakkor van egy közös tendencia arra,hogy megkíséreljék ezt belül tartani, és a kívülállók felé egy egyesített frontot felmutatni. Különösenigaz ez az olyan politikai rendszerekre vonatkozóan, ahol a kormányzás parlamentáris formáján belülcsatározások zajlanak mind a kabineten belül, mind a kabinet és a hivatalok között, de ha egyszer döntésszületett, akkor egy viszonylag egységes frontot kell felmutatni azok felé, akik kívül állnak akormányzaton.2.4. Az ellenséges modellA negyedik modell a legtöbb területen a falusi élet modelljének ellentettje. Ez a leginkább artikuláltmodell a politikacsinálók két csoportja közötti interakció tekintetében. Az ellenségesség modelljén belüla politikusokról és a bürokratákról azt feltételezik, hogy a hatalomért és a politika feletti kontrollmegszerzéséért versengenek. Ebben a modellben a hivatalnok gyakran van olyan helyzetben, hogynemet mondhat miniszterének, sıt mi több, nem mond semmit, hanem folyamatosan azt csinálja, amit alegjobbnak tart. A leírt konfliktus az ellenséges modellen belül számtalan formában jelenhet meg. Azelsı az egyszerő, passzív, vagy nem szándékolt konfliktus. Még ha a bürokrácia, pontosabban aszervezet vagy az egyes hivatalnok nem is opponálja a politikus eszméit vagy eszményeit, atehetetlenség eredményezte régi beidegzıdések követése mégis megnehezíti a változást vagyváltoztatást. A konfliktus második forrása az intézmény túléléséhez kapcsolódik. Az egyik feladat,amelyet a hivatalnokok hajlamosak a legdöntıbbnek tekinteni a saját politikai hatalmuk megırzéseérdekében, annak a biztosítása, hogy azokban a személyes és politikai kérdésekben, amelyeketfontosnak tartanak a szervezet szempontjából, a büdzsével szemben csatákat tudjanak nyerni.2.5. A végrehajtó állam modelljeEz a modell azt a folyamatosan növekvı közös tapasztalatot tükrözi, amely azt mutatja, hogy a kormánydöntéshozatalát a bürokrácia uralja. A bürokrácia hatalmának alapja az, hogy amikor a törvényhozásútján felállítanak egy hivatalt azzal a feladattal, hogy közpénzekbıl származó juttatásokat osszon el,akkor egyben hatékony erıforrásokkal is ellátják, amely erıforrások alkalmasak a választói döntések,más szervezetek, valamint saját ügyfeleik befolyásolására. Az erıforrások összetevıi a következık: ahivatalnál feltételezett szakértelem, az általa elosztandó javak és szolgáltatások, valamint a sajátbonyolult struktúrája és eljárásai feletti kontroll. Ezeket a forrásokat a hivatal hatásköre védelmében ésbıvítése érdekében használja fel. A bürokrácia hatalmát egyszerre terjeszti ki ügyfeleire és bizonyosértelemben a politikai szférára is. Az utóbbit azért teheti meg, mert a politikai célokat ahhoz, hogymegvalósíthatóak legyenek, elıször le kell fordítani a megvalósíthatóság, a bürokrácia nyelvére, azehhez szükséges ismeretek és technikák pedig a bürokrácia monopóliumai.A politika és a bürokrácia mesterséges szétválasztásának tarthatatlanságát nem csak az elmélet mutattafel, hanem a közpolitikai gyakorlat is ellentmond ennek a tézisnek, mert a kormányzat társadalmiszerepvállalásának növekedésével és a politikai döntések komplexebbé válásával (szakértelem éspolitikai okosság összehangolása) egyre több politikai döntést kellett a kormányzat adminisztratívágazatára, a bürokráciára bízni vagy az eldöntendı problémákról azzal konzultálni.

Közpolitika elemzés – 15. tétel 69/743. BIZALOM ÉS KÖZSZOLGÁLAT

Az állampolgári közösség kultúrájának és erkölcsi habitusának egyik meghatározó eleme a bizalom. Abizalom olyan társadalmi tıke, amely az egyénnek az adott kultúrán belüli szociabilitását fejezi ki, azt,hogy az egyének milyen hajlandóságot mutatnak társadalmi életfolyamataikban a csoportalkotásra, aközösségen belüli együttmőködésre. A társadalmi tıke, akárcsak a tıke másik két formája, a fizikai ésszellemi tıke, termelékenységnövelı tényezı, s a személyek közötti viszonyokban ölt testet. Az olyancsoport például, amelynek tagjai megbízhatóaknak mutatkoznak, sokkal többre képes, mint egy hasonló,de megbízhatóságnak és bizalomnak híján lévı csoport.A közbizalom sajátossága:- Megkönnyíti egy adott csoporton belül a személyek vagy testületi tagok cselekedeteit, illetve azt,

hogy, hogy ezek saját céljaikat elérjék.- Közjószág jellegő, azaz ha egyszer egy csoporton belül létrejött, akkor azt a közösség valamennyitagja használhatja anélkül, hogy ezzel másokat kirekesztene vagy megfosztana annak használatától.

A közbizalom tényezıi:A társadalmi bizalom egyik formája az egyes emberek egymásba vetett bizalma. Ez a az emberiközösségekben úgy fogalmazódik meg, hogy az egyes emberek milyen mértékben hiszik azt, hogyáltalában másokban, a személy életvilágának horizontján kívül álló - ismeretlen vagy idegen -emberekben meg lehet bízni. A másik emberbe vetett bizalom a különbözı kultúrák közöttegyenlıtlenül oszlik meg.Egy szociológiai felmérés kimutatta: az amerikaiak 55%-a, a britek 49%-a, az olaszoknak azonban csak7%-a jelezte azt, hogy szerinte az emberek többségében meg lehet bízni. Ez hatással van arra, hogy azemberek hány százaléka tagja, illetve nem tagja társadalmi szervezeteknek. A társadalmi szervezetektevékenységében való részvétel a csoportalkotásra való képesség illetve az együttmőködési készségfontos mutatója, közvetve pedig a társadalmi tıke erısségére vagy gyengeségére utal.A csoportalkotásra való hajlandóság egy másik indikátoraként tekinthetı az, hogy a dolgozó népességhány százaléka szakszervezeti tag (= önszervezıdési képesség). Felmérések bizonyították, hogy a kisebbmérető európai demokráciákban, illetve Ausztráliában a szakszervezeti tagság aránytalanul magas, míga legalacsonyabb szervezeti tagságot Franciaország, Olaszország, az USA, valamint Japán mutatta fel. Aszervezeti tagság és aktivitás alacsony fokában az alacsony bizalomszint jelenik meg.A bizalom egy másik megnyilvánulása a társadalmi és politikai intézményekbe vetett bizalom. Akérdés itt az, hogy az egyének milyen mértékben vélik úgy, hogy a politikai szervezetek mőködése és apolitikusok magatartása megfelel-e a lefektetett demokratikus játékszabályoknak.A társadalmi bizalom rádiuszának megfelelıen rendkívül nagy eltéréseket tapasztalhatunk az egyesországok között a politikai bizalom szintjeiben (még az iparilag fejlett társadalmak bizalomszintjeinekösszehasonlításában is nagyfokú eltérések tapasztalhatók!). Pl.: az amerikai 75%-a, az angolok 62%-a,az olaszok mindössze 7%-a érezte úgy, hogy befolyást gyakorolhat az ország irányítására.

A bizalom fenti két formájának (másokba való bizalom, kormányzatba vetett bizalom)összekapcsolásával érdekes összefüggésekhez juthatunk a politika, az adminisztráció és a civiltársadalom kapcsolatrendszerét illetıen. Ezt mutatja be a Guy-mátrix:

Másokba vetett bizalomMagas Alacsony

PolitikaibizalomMagas Magas adminisztratívhatalom Mérsékelt adminisztratívhatalom

Közpolitika elemzés – 15. tétel 70/74Alacsony Mérsékelt adminisztratívhatalom Magas adminisztratívhatalom

Az elsı cella azokat a társadalmakat jelöli, amelyekben a személyközi és a kormányzatba vetett bizalomszintje egyaránt magas. Itt találhatóak a leggyengébb adminisztratív struktúrák. Ezekben a politikairendszerekben a politikai elit anélkül képes a zökkenımentes törvényalkotásra és kormányzásra, hogyehhez igénybe venné a bürokráciát. Pl.: Egyesült Királyság, itt a kormányzat és kisebb mértékben aparlament hatékony döntéshozó szervnek bizonyul. A bürokrácia szerepe ebben az esetben a politikaicélok megvalósítására korlátozódik.Az ellenkezı rubrika azokat az országokat foglalja magában, amelyekben mind az interperszonális,mind a politikai bizalom alacsony. Pl.: Franciaország, Olaszország, a volt szocialista országok,harmadik világ. A politikát ebben az esetben a fragmentáltság, az ideologikus érvelés és azobstruktivizmus jellemzi. Ezekben a társadalmakban a kormányzat politikai komponenseinek politikaikapacitása gyenge, ebbıl adódóan a bürokráciára vár a feladat, hogy a politikai szférában támadt őrtkitöltse. Erıteljes politikai hatalom híján a bürokráciára vár az a feladat, hogy gyakorolja hatalmat,amelyet rendesen a parlament és a kormányzat tölt be.Abba a cellába, amelyet az alacsony interperszonális és a magas politikai bizalom jellemez, olyanországok tartoznak, mint például Ausztria, Hollandia, Svájc és Belgium. Ezekben az országokban azelitek között létezik egyfajta kölcsönös bizalom, s ez, valamint a népességnek a kormányzatba és apolitikába vetett magas bizalma képes biztosítani a politikai rendszer stabilitását és a politikaikonfliktusok többé- kevésbé zökkenımentes feloldását. A törvényhozói hatalom politikailag fragmentáltugyan, de képes olyan koalíciós kormányzatok létrehozására, amelyeket a népesség nagyobb hányadatámogat.Végezetül a negyedik rubrikába azok a társadalmak tartoznak, amelyekre az alacsony politikai és amagas személyközi bizalom jellemzı. Pl.: USA. Az Egyesült Államok politikai kultúrájárahagyományosan az jellemzı, hogy az egyén és a csoport tevékenységét többre becsüli a kormányzatitevékenységnél. A szlogen ezzel kapcsolatban az, hogy amit a kormányzat meg tud csinálni, azt azállampolgárok vagy az állampolgári csoportok is meg tudják csinálni: a különbség az, hogy jobban ésolcsóbban.

Közpolitika elemzés – 16. tétel 71/74

16. Ismertesse a nemzetközi közpolitika fogalmát és jellemzıit!A nemzetközi közpolitika nem biztos, hogy egy létezı fogalom. A neve bizonyos ellentmondást istartalmaz, mert a közpolitika belsı politikát jelent. Ebbıl kivált a külügy, s más lett a mőködési módja,szabályozása.Megjelent a világkormány és az örökbéke tervezete. Az örökbéke hangulata már a XV-XVI. századbanmegjelent, s végigsöpört a következı 500 éven. Az örökbéke hordozta magában a világállam és egyegységes, átfogó szervezet eszméjét. Korábban az ENSZ-et is világkormányként akarták értelmezni, deez nem sikerült. 1945 után az ENSZ alá sorolták be a nemzetközi szervezeteket.A világ fejlıdése során sok policy féle valami jelent meg, pl. konzulok megjelenése, gazdaságidiplomácia. Még ekkor nem lépünk át a diplomácia keretein, ez majd a Nemzetközi Postai Unió (talán1870 ?) megjelenéséhez köthetı.Mi a különbség a diplomácia és a nemzetközi szervezetek között? Amikor e kérdésrıl vitáztak nemhatalmi kérdés merült fel, hanem az, hogy tudnak egy nemzetközi problémát megoldani. A diplomáciamindig tárgyalások, erıviszonyok kérdése, szemben a közpolitikával. A nemzetközi szervezetek részbenfüggetlenül, részben egymásra épülve alakultak ki. A diplomácia két- vagy többoldalú szerzıdések általszabályozza az államok közötti kapcsolatokat, melyek lehetnek barátságosak, vagy sem. Ezzel szembena nemzetközi szervezetek már szőkebb ügykörre szakosodnak, pl. milyen feltételek érvényesüljenek,hogy lehet megakadályozni egy háborút?A közpolitikát és a közigazgatást eddig, mint belpolitikát tárgyaltuk, azaz egy nemzetállamonbelüli problémát, szervezetet és feladatot. Kérdés az, hogy kiterjeszthetı-e a közpolitika fogalma anemzetállamon túli dimenziókra is?Ennek alapvetı lehetıségét a globalizáció adhatja. Ennek mai tartalma azonban elsısorban gazdasági éskissé „magánjogi” jellegő. Ez alatt azt értem, hogy fıként a multinacionális vállalatok terjedését ésviselkedését tekintik a globalizáció folyamatának. Ebben az államok inkább reaktívak, néhakiszolgáltatottak vagy e szervezetek „alárendeltjei”.Ugyanakkor létezik már évezredek óta az államok közötti kapcsolatokra kialakított intézményrendszer,a diplomácia. Ugyanakkor a XIX. század végén létrejöttek az ún. nemzetközi szervezetek is. Ezek egy-egy feladattípus vagy kapcsolatrendszer multilaterális ügyeit rendezik.Úgy tőnik, hogy e szervezetek egyelıre még csak kóstolgatják a globalizáció ügyeit, a hagyományoselvek alapján mőködnek, kis lépésekkel alkalmazkodva az új helyzetekhez. Mindazonáltal ma mármegjelent a „global governance”, a nemzetközi közjavak, az „intergovermental administration”fogalma. Ezek azonban inkább csak elméleti fogalmak és lényegében az ENSZ, valamint részben azEurópai Unió egyes problémáit ragadják meg a diplomácia és a nemzetközi szervezetek elméletekeretében. (Az egyébként létezı „közös piacok”, regionális gazdasági társulások nem sorolhatóak ide,mert azok csak gazdaságpolitikával foglalkoznak, egyéb közügyekkel nem.)Ezekkel szemben a nemzetközi közpolitika viszont új minıséget jelent a nemzetközikapcsolatokban. Elveszítjük-e a szuverenitásunkat? A diplomácia a szuverén államok egyenrangúkapcsolatát feltételezi, még ha annak tartalma más is. A nemzetközi szervezetek ugyanközügyekkel foglalkoznak, de széttagoltan, nem összefüggésben egymással, ahogy egy nemzetibürokrácia és közpolitika kezeli az ügyeket.A hatalmi és közpolitika viszonyában a háború és béke kérdését szokták kiemelni. A háborúindítása nagyon fontos diplomáciai kérdés, nemzetközi probléma. A közpolitikában törvénymondja ki, hogy nem indítható háború. 1918-ban vonták vissza jogilag, nemzetközi szinten azállam háború indításához való jogát.Európában ma általában nem megengedett a fegyvertartás. Ennek ellenére a legvirágzóbb iparága védelmi ipar. Az USA-ban viszont állampolgári jog a fegyvertartás.Van-e értelme egy preventív (megelızı) akciónak? A háború és a rendırség elvileg két külön ügy,mivel az egyik nemzetközi, míg a másik belpolitikai hatáskörbe tartozik. A belpolitikánaknagyobb intézményrendszere, személyzete van, és nagyobb pénzügyi forrással rendelkezik, mint anemzetközi politika. A hadi potenciál végül is benne van a belpolitikában, ami bizonyos közösszolgáltatások megszervezését jelenti.Ráadásul kimutatható, hogy a nemzetközi szervezetek által kezelt ügyek a hasonló, nemzeten belüliügyekhez képest azok egyes részeinek nemzetközi kezelését jelentik, nem annak közpolitikai egészét –

Közpolitika elemzés – 16. tétel 72/74például a nemzeti munkajogból csak egyes intézkedéseket tartalmaznak, pl. csak a gyermekmunkatilalmát, de a kötelezı munkaidıt általában már nem.A következı táblázat tekinti át a három kategória különbségeit közös dimenziók mentén. Ebben afelfogásban a nemzetközi közpolitika nem létezı entitás, csak elméleti modell. Legközelebb az EurópaiUnió áll hozzá, a példák onnan vannak – az EU ebben a felfogásban átmenet a diplomácia, nemzetköziszervezet és a nemzetközi közpolitika között.

Nemzetközi kapcsolatok tipológiája

Szempontok Diplomácia Nemzetköziszervezetek (ENSZ,ILO, IMF)Nemzetközi közpolitika(EU ?)

Alanya Államok Nemzeti szervezetek ésszakértık Emberek/állampolgárokés szervezeteikTárgya Állami kapcsolatok Ügykör, feladat Közügyek, közpolitikaOutput Közös ügyekszabályozása Nemzeti csatlakozásipontok szabályozása,szabványosítás

Szabályozás,szolgáltatásokOutcome Államok súlyaránya,elsimerés Technológiaitranszfer,hatékonyság Közigazgatási hatalomEszköz Nemzetközi szerzıdés Nemzetközi szerzıdés,

konvenciók,jelentésekTörvények, rendeletek,

tulajdon (?)Csatlakozás Aláirás Aláírás és ratifikációk Tagi viszonyNemzetköziszemélyzet - Titkárság, szakértık Önálló szakbürokrácia

Nemzeti személyzet Külügyi bürokrácia,diplomaták Nemzeti szakértık Nemzeti szakbürokráciaKözös döntéshozás Nemzeti választott

vezetıkDelegált nemzeti

képviselıkNemzetközileg

választott testületekNyomásgyakorlócsoportok Diplomáciánkeresztül Szakértıi mez Nemzetköziérdekképviseletiszervezetek

Finanszírozás Nemzeti költségvetés Tagdíj,tagihozzájárulás, közjavakadója (?)Adóbevétel, átengedettbevétel és tagdíj (?)

1.AlanyAz állam egy szuverén egység, míg az állampolgárok korlátozva vannak. A diplomáciánál azállamok vannak kapcsolatban egymással. Fı kérdés, hogy ki kit ismer el. A nemzetköziszervezetekben megjelennek a nemzeti szervezetek mellett a szakértık is. Ezekben az államok atagok. Attól függ hogy belépek-e, hogy kötelezıen elı van-e írva. Az EU-nak már azállampolgárok a tagjai, akiknek jogaik és kötelezettségeik egyaránt vannak. Ma már létezikeurópai állampolgárság is, tehát ha belépünk az EU-ba, akkor kettıs állampolgársággalrendelkezhetünk, magyarral és európaival.2.TárgyMirıl is szólnak? A diplomácia az államok közötti kapcsolatokat szabályozza szerzıdésekkel. Anemzetközi szervezetek szőkebb ügykörrel foglalkoznak. Pl. a Nemzetközi Postai Uniónál a következıkérdések merülnek fel: hogyan kell megszervezni a postát, hogy kell kinéznie a borítékoknak? Aszakosított szervek egy-egy további ügykörrel foglalkoznak. A nemzetközi politikánál a következıkérdések merülnek fel: mi az, hogy mőködik? Az EU háromféle közügyet különít el: 1. szigorú

Közpolitika elemzés – 16. tétel 73/74(gazdaság, négy szabadságjog, katonaság), 2. koordináló feladatok (közlekedés, szociálpolitika), 3.tanácsadó, támogató szerep (egészségügy).3.OutputAzaz a közvetlen eredmény. A diplomácia szintjén a közös ügyek szabályozása, ide tartozik pl. béke ésháború, valamint a szövetség vagy ellenség kérdése, a megtámadás, együtt fellépés, konzuli ésgazdasági ügyek, közös piac, vámunió. A nemzetközi szervezeteknél kiemelt témák jelennek meg. Nemaz állam, hanem a feladat válik meghatározóvá. Amit az államok közösnek tartanak, azt szabályozzák,így nemzetközi szabványok jelennek meg. Fontos szerepet kap a migránsok kérdése. A nemzetköziközpolitika területén is a szabályozás kap hangsúlyt. Megjelenik az európai szabvány. Elsısorban akinézetre koncentrál.4.OutcomeEz alatt a tágabb hatást értjük. Mekkora súllyal rendelkezik egy-egy állam? Az ENSZ-nek például csakegy fıtitkára van, aki független, nem tartozik egyetlen államhoz sem. Elıbb az ország belép egyszervezetbe, elfogadja amit ott kötelezıen elıírtak, s utána szólhat csak bele a dolgokba. A nemzetközioktatáspolitikában megemlíthetjük a diplomák kölcsönös elfogadását. Idıvel itt is megjelennek majd aszabályozások. A nemzetközi szervezetek a hatékonyságot tudják felmutatni, jó példa erre a NemzetköziTársadalombiztosítási Szervezet. A közigazgatási hatalom önállóan létezı fogalom. Az ügyek kb. 40%-a az EU-hoz kötıdik.5.EszközA tagviszony egy nemzetközi szerzıdés aláírásával lép érvénybe. A konvenciók és jelentésekeszközrendszerét már korábban meghozták, az nem az aláírástól kezdve él. A nemzetközi szervezetekrendszeres beszámolót kérnek a nemzetállamoktól. A szerzıdéseket egy multilaterális szervezet hozzalétre, a konvenciók a tagállamokra vonatkoznak. Elsısorban presztizs hatása van. Megjelent anemzetközi bíróság is. Az EU még nem nyúl le az egyes állampolgárokhoz, ellenkezıjére viszont vanlehetıség. Egy adott állampolgár megtámadhatja a saját országát az EU egyik intézményén, az EurópaBíróságon keresztül. A nemzetközi közpolitika eszközei a törvények és rendeletek. Ha az EU hoz egyrendeletet, az minden tagállamban kötelezı érvényő lesz.6.CsatlakozásMint említettük, a tagviszony, vagyis a csatlakozás a szerzıdés aláírásával lép érvénybe. Egyszerő adöntés: vagy beveszik tagnak, vagy nem az adott országot. A ratifikációs eljárást a parlamentnek is elkell fogadnia. Magát a konvenciót is ratifikálni kell. A tagi viszonyba vagy beleszületik az ember, vagyönmaga veszi fel. Ha taggá válok, akkor átveszem a teljes szabályozási szolgáltatást.7.Nemzetközi személyzetA diplomácia szintjén értelmetlen errıl beszélni. Ha valaki belép egy szervezetbe, vállalja hogy lemonda nemzeti képviseletrıl, s az adott intézmény iránt lesz elkötelezett. A nemzetközi bürokraták kétfélefunkciót látnak el. Megjelenik egy önálló szakbürokrácia is, itt már szakmai problémákról van szó.8.Nemzeti személyzetA diplomáciában megjelennek a diplomaták és a külügyi bürokrácia. A nemzeti szakértık már az államérdekeit képviselik, szemben az elıbbi nemzetközi szakértıkkel. Ezeket a szakértıket vagy delegálják,vagy abban az országban élnek. A nemzeti szakbürokráciának nem kell elutaznia egy EU tagállambaahhoz, hogy EU-s ügyekkel foglalkozhasson.9.Közös döntéshozásA diplomáciában nem a diplomaták hozzák a döntést, hanem a nemzeti választott vezetık. Az ENSZ-nélnemzeti közgyőlést tartanak, ahol delegált nemzeti képviselık jelennek meg. Ezen az évente tartottközgyőlésen néha az államfık is megjelennek. Az ILO-nak már önálló képviselıi vannak. Választottképviselık vannak például az Európa Parlamentben is, akik nem nemzeteket képviselnek. A nemzetköziközpolitikában a nemzetközileg választott testületekre hárul a döntéshozatal. Az EU-ban például aminiszterelnökök hozzák a döntéseket.10.Nyomásgyakorló csoportokMegjelennek különbözı érdekképviseletek, melyek a diplomácián keresztül próbálnak hatni. Aszociálpolitika és a környezetvédelem területén igen gyakori a különbözı civil szervezetek megjelenése.

Közpolitika elemzés – 16. tétel 74/74Ilyen nemzetközi szervezet például a Greenpeace. Fontos kifejezés a szakértıi mez. Ezek a szervezetekönálló tárgyaló partnereknek tekintendık. A nemzetközi közpolitikában is jelennek meg civilszervezetek. Ilyen például a gyáriparosok európai szintő szövetsége. Ennek az állampolgár nem lehetközvetlenül tagja, hanem a nemzeti szakszervezeteken keresztül.11.FinanszírozásA nemzeti költségvetésben külön fejezet foglalkozik ezzel. A szakosított szervezetekre is igaz ez,nemcsak a diplomáciára. Tagdíjat szednek, amelybıl próbálják fenntartani magukat. Volt egy felvetés,mi szerint nemzetközi közjavak (pl. tengerek, Északi-sark) megadóztatásából kellene fenntartani azENSZ-t. Az unióban bevételt jelentenek a vámok, és az ÁFA egy részét is átengedik.Az Európai Unióban megjelentek az államok feletti intézmények is. Régi kérdés, hogy létrejön-e avilágállam? A nemzetközi politika nem az. Az ENSZ-t annak idején mint egy lehetséges világkormányelıcsírájaként tekintették. A rétegzett közpolitika (közpolitikai szendvics) felé mozdulunk el. Akormányzatok elkülönült feladat- és hatáskörökkel alkotnak keretet és intézményi hálót a közügyekintézéséhez. Bizonyos alapelvek fogalmazódnak meg az unión belül, szám szerint három:szubszidiaritás, devolúció (funkcionálisan tagolt szervezetben minden egységnek van politikaidöntéshozatali joga) és a kényszerítés is megjelenik mellettük.