1

Szkizofrénia

Kérdések és válaszok betegek és hozzátartozók számára

Írta: Dr. Sümegi AndrásLektorálta: Prof. Dr. Bánki M. Csaba

2 3

1. Mi a szkizofrénia?

2. Mit jelent tulajdonképpen maga a „szkizofrénia” szó?

3. Egyetlen betegségről van szó?

4. Milyen gyakori az előfordulása?

5. Hogyan alakul ki? Mi okozza?

6. Örökölhető-e szkizofrénia?

7. Ha ezek a gének ennyire „rosszak”, miért nem tűntek el az idők folyamán?

8. Hogy lehet észrevenni a betegséget? Melyek a fő jelek és tünetek?

9. Okozhat-e a droghasználat szkizofréniát?

10. A szkizofrénia lefolyása

11. De hogy éli meg mindezt a beteg? Betegségnek gondolja egyáltalán?

12. Mi a kórjóslat? Mi várható hosszú távon?

13. Hogy élik meg ezt a betegek? Milyen veszélyek leselkedhetnek még rájuk?

14. Ha veszélyekről van szó… Veszélyesek-e a szkizofrén betegek?

15. Hogyan diagnosztizálja az orvos a betegséget? Milyen módszerekkel?

16. Milyen kezelési lehetőségek vannak?

17. Tulajdonképpen mik azok a nem gyógyszeres (pszichológiai kezelések)?

18. Azon kívül, hogy látható a tünetek javulása, van-e más bizonyíték a szkizofrénia kezelé-

sére szolgáló módszerek tartós hatékonyságára?

Ta

rt

al

om

4 5

hasonlóan a magas vérnyomáshoz vagy a cukorbetegséghez. S mint ezeknél,

a szkizofréniánál is az időben történő felismerés és az ezt követő megfelelő,

modern kezelés legtöbbször javulást jelenthet.

2. Mit jelent tulajdonképpen maga a „szkizofrénia” szó?

A kifejezést 1908-ban alkotta meg Eugen Bleuler svájci pszichiáter, a

görög eredetű „schizein” (hasadni) és a „phrenos” (elme) szavakból.

Bleuler tulajdonképpen a gondolkodás, a tudat összerendezettségé-

nek zavarát szerette volna ezzel megvilágítani. Mivel Bleuler szóösz-

szetételét nehézkes a mai európai nyelvekre átültetni, a kifejezés sok

félreértéshez, tévhithez vezetett. Ha szó szerint akarjuk lefordítani, ak-

kor a szinte mindenki által (félre) ismert „tudathasadás” lesz az ered-

mény. Ez a magyarítás további zűrzavart okoz, hiszen leggyakrabban

a tudat „kettéhasadására”, kettős személyiségre gondolnak, arra, hogy

a szkizofrén betegeknek „két énjük” van. Ez a legkevésbé sem igaz.

A betegséget modern szóhasználattal élve talán a tudati összerende-

zettség zavaraként jellemezhetjük legjobban.

1. Mi a szkizofrénia?

A szkizofrénia a központi idegrendszer megbetegedése, amely a magatartás,

a gondolkodás, az érzelmek, az érzékelés, az észlelés zavarával jár. A beteg-

ség igen súlyos terhet róhat a betegre, családjára, környezetére. Általában 20-

35 éves korban kezdődik. Olyan embereket érint, akik felnőttkoruk kezdetén

vagy kevéssel ezután állnak. Kezeletlen vagy későn felismert esetekben őket

teheti hosszabb időre – vagy akár egy egész életre is – inaktívvá, rokkanttá,

szociális otthonok lakóivá, pszichiátriai osztályok krónikus betegeivé. A nem

kezelt vagy a túl későn felismert szkizofrénia a beteg számára elszigetelődést,

kiközösítést, megbélyegzést, a társadalom peremére sodródást jelent. Évekig,

évtizedekig a betegség rabságában történő vegetálást, amelyből a kivezető út

reménye egyre csökken. Az ilyen betegek majdnem fele többször kényszerül

kórházi felvételre. Megfelelő kezelés hiányában életminőségük romlik, szemé-

lyiségük hanyatlik, önálló életvitelre mind kevéssé képesek. Jelentős részük

szociális otthonban, sokan öngyilkossággal fejezik be életüket. A betegség az

élet szinte minden területére hatással van. A mindennapi életben az egészsé-

ges ember számára egyszerűnek, szokványosnak tűnő feladatok a szkizofrén

beteg számára igen nagy nehézséget jelenthetnek.

A szkizofrénia azonban nem megváltoztathatatlan végzet, hanem betegség,

6 7

3. Egyetlen betegségről van szó?

Nem. Ugyanúgy, mint például a magas vérnyomás, a szkizofrénia is gyűjtőfo-

galom. Betegségcsoportot jelöl, többféle altípussal. Van, amikor a gondolko-

dás zavara a vezető tünet, máskor az érzékcsalódások vannak az előtérben.

Szkizofrénia esetén tehát rokon, de változatos formában megjelenő és nagyon

különböző lefolyású betegségek csoportjáról beszélhetünk.

4. Milyen gyakori az előfordulása?

A kutatások szerint a szkizofrénia előfordulása kb. 0,8-1%-os. A statisztika ol-

daláról nézve ez azt jelenti, hogy az átlagnépességben majdnem minden szá-

zadik ember szkizofréniában szenved. Néhány kivételtől eltekintve, ez az érték

a világon majdnem mindenhol ugyanaz.

5. Hogyan alakul ki? Mi okozza?

A szkizofrénia kialakulásához genetikai tényezők és környezeti hatások együt-

tes fennállása szükséges. Csak az egyik elem esetén a betegség megjelené-

sének valószínűsége nagyon kicsi. Abban a kérdésben, hogy milyen arányban

felelősek a gének és a környezet, máig élénk tudományos viták folynak. Külön-

böző kockázati tényezők tovább tudják fokozni a megjelenés valószínűségét.

Ilyenek a terhesség során az anyaméhben történő, baktériumok vagy vírusok

okozta fertőzések, a szülők (főleg az apa) magasabb életkora, az anya éhezése

a terhesség során, a születés során bekövetkezett károsodások (például oxi-

génhiány, koraszülés). A későbbiekben bizonyos drogok, leginkább a kannabisz

(„fű”) használata szintén kockázatnak minősül. A környezeti, családi tényezők

pontos meghatározása már nehezebb. Statisztikai vizsgálatok viszont azt mu-

tatták, hogy a betegség gyakrabban jelenik meg az alacsonyabb iskolázottságú,

hátrányosabb helyzetű társadalmi rétegekben, sőt a nagyvárosi környezet is

magasabb kockázatot jelent.

A következmény az agy működésének több szintre kiterjedő zavara. A tudatunk

működését összehangoló idegsejt hálózatok hibásan, rossz hatásfokkal mű-

ködnek, így a sejtek és hálózataik között az információtovábbítás zavart szen-

ved. A rendszer mind stabilitásában és összerendezettségében, mind pedig

alkalmazkodó képességében egyre jobban sérül. Ennek eredménye a gondol-

kodás, az érzékelés, az érzelmek, az aktivitás stb. területén megfigyelhető tü-

netek lesznek.

8 9

1. ábra: A szkizofrénia kialakulásának egyszerűsített modellje

6. Örökölhető-e szkizofrénia?

Mint ahogy fentebb láttuk, a szkizofrénia kialakulásához több kockázati tényező

együttállása szükséges – azaz a szkizofrénia, mint betegség közvetlen módon

nem örökölhető. Ha kizárólag a genetikai hátteret vizsgáljuk, a genetikai sérü-

lékenységhez több gén (szerencsétlen) kombinációjának meglétére van szük-

ség. Hasonlóan a szív-érrendszeri megbetegedésekhez, a cukorbetegséghez,

az asztmához, a szkizofrénia is úgynevezett többgénes megbetegedés. A „több

gén” nem jelenti mindig ugyanazt a géncsoportot. Vannak erősebben és kevés-

bé hajlamosító gének, s az, hogy ezek közül mennyi és milyen kombinációban

jelenik meg a genetikai hajlam hordozójaként, az egyénileg változó.

Láthatjuk, hogy a betegség önmagában nem örökölhető, a genetikai sérülé-

kenység viszont örökölhető. A szkizofrénia megjelenéséhez a genetikai hajlam

és a környezeti ártalom adott együttese szükséges. Éppen ezért ez egyáltalán

nem jelenti azt, hogyha valaki a családból szkizofréniában szenved, akkor gyer-

meke, testvére stb. esetén törvényszerűen megjelenne a betegség, az esély

viszont valamivel nagyobb. Egypetéjű ikrek esetén annak valószínűsége, hogy a

testvérpár másik tagja is megbetegszik, kb. 40-50%, kétpetéjű ikreknél ez 15%,

testvérek esetén kb. 10%. Ha a családban valamelyik szülő szkizof-

rén beteg, a gyermeknél a megjelenés valószínűsége 8-10% körül van,

mindkét szülő érintettsége esetén ez az érték 25-40% körül mozog.

A betegségre való hajlam igen fontos tényező, önmagában azonban

nem elégséges feltétele a szkizofrénia megjelenésének. Jó példa erre,

hogy teljesen azonos genetikai állományú egypetéjű ikreknél is csak az

esetek kb. felénél jelenik meg az ikerpár másik tagjában a betegség.

A környezeti hatások jelentőségét talán az mutatja legjobban, hogyha

egészséges szülőktől származó gyermeket szkizofréniában szenvedő

szülők fogadnak örökbe, a betegség előfordulás ebben az esetben is

kb. 5%.

Genetikai sérülékenység

Szkizofrénia

Az idegsejteken belüli és azok közötti információtovábbítás (“szoftver”) hibái

Az idegsejteken belüli és az azok közötti kapcsolat (“hardver”) hibáiAz agy strukúrájának eltérései Az agy biokémiai működésének zavara

Környezeti hatások

10 11

7. Ha ezek a gének ennyire „rosszak”, miért nem tűntek el az idők folyamán?

A szkizofrénia kialakulásában szerepet játszó gének önmagukban nem

„rosszak”. Adott környezeti hatások esetén egyáltalán nem biztos, hogy az

út a betegség felé vezet. Tény viszont az is, hogy szkizofrén betegek tü-

neteket soha nem mutató hozzátartozóiknál finom vizsgálatokkal a sérü-

lékenység igen gyakran kimutatható. Sokak számára ismert az is, hogy

több zseniális művész, festő, író, tudós szkizofréniában szenvedett: például

Csontváry-Kosztka Tivadar, vagy a Nobel-díjas matematikus-közgazdász

John Nash, akinek életéről az „Egy csodálatos elme” című film készült. Szin-

tén érdekes, hogy több művész, tudós hozzátartozóinál előfordul a szkizof-

rénia. Albert Einstein fia szkizofréniában szenvedett, vagy mint például C.G.

Jung, a világhírű pszichológus édesanyja. Elképzelhető, hogy a szkizofrénia

kialakulásában is szerepet játszó bizonyos gének – eltérő genetikai kom-

binációban – pont a kreativitás megjelenését segíthetik adott embereknél.

Variánsaik, apró eltéréseik és bizonyos környezeti hatások együttállásakor

viszont az út a betegség irányába fordulhat.

8. Hogy lehet észrevenni a betegséget? Melyek a fő jelek és tünetek?

Ahhoz, hogy a betegség időben felismerhető legyen, és a beteg minél hama-

rabb optimális kezelésben részesüljön, tisztában kell lennünk a szkizofrénia fő

tüneteivel. Ezek fő csoportjai, az úgynevezett pozitív, negatív és kognitív tünetek.

A pozitív tünetek – az elnevezésből is adódóan – a laikus számára is „látszanak”, észrevehetők:• Érzékcsalódások (olyan észlelések, amiknek nincs külső forrása, mások

nem észlelik). Ezek döntően hanghallások. A beteg hangokat, párbeszédet

hall: a hangok róla beszélhetnek, cselekedeteit, döntéseit kommentálhat-

ják, gyakran harmadik személyben utalhatnak rá. Arról panaszkodhat, hogy

gondolatai felhangosodnak, vagy gondolatait visszhangszerűen visszahallja.

Gyakran úgy érzi és éli meg, hogy a hangok valamilyen technikai, távköz-

lési eszközből (televízió, rádió, műhold) származnak. A hangok nem mindig

érthetőek, néha csak zörejek, morgások, zajok, suttogások formájában je-

lentkeznek.

• A gondolkodás súlyosan sérülhet, téveszmék, kóros gondolatok je-

lenhetnek meg. Legtöbbször azt halljuk a betegtől, hogy valakik megfigyelik,

12 13

üldözik. Igen gyakran elvont, mágikus, filozofikus, tudományosnak tűnő esz-

mékről számolhatnak be. Ezekből a gondolatokból hiányzik az ésszerű, min-

dennapjaink beszédében általánosan használt szerkezet és rendszer. Más-

kor a beteg úgy gondolja, idegen, különös erők befolyásolják a gondolatait.

Távoli, furcsa gondolatokat küldenek felé és ültetnek belé, melyet valamilyen

technikai eszközzel (lézer, sugárzások) vagy telepatikusan valósítanak meg.

Gondolatait gyakran nem is éli meg sajátjának, gyakran előfordul, hogy egy

pillanat alatt eltűnnek a tudatából. A külső szemlélő számára ez olyan, mint-

ha a beteg teljesen „leblokkolt volna” egy rövid időre. Úgy érezheti, hogy

gondolatai kisugároznak a fejéből, és mások mind tudják, hogy mire gondol,

mi a szándéka. A legféltettebb gondolatát sem rejtheti el a külvilág elől, mert

mindenki tud róla. A téveszmék nem állnak össze rendszerré, széttörede-

zettek, szétesők, hirtelen változók. És ami a legjelentősebb: majdnem min-

den betegnél észlelhetjük azok bizarr, a valóságnak nem megfelelő voltukat.

Ezeket a gondolatokat a beteg legtöbbször számottevő érzelmi viszonyulás

nélkül adja elő.

• A gondolkodás fellazul, a beszéd tartalmilag összefüggéstelenné válhat.

A gondolatok között sokszor alig, vagy nem is találunk érdemi kapcsolatot.

Mintha beszédének nem lenne vezérfonala – mintha a világot csak töredé-

kesen, mozaikszerűen észlelné. Nem képes az egységes látásmódra, meg-

nyilvánulásai is gondolkodásának összefüggéstelenségét tükrözik. Sza-

vai értelmetlenné válhatnak, új szavakat alkothat, miközben mondatainak

nyelvtani szerkezete ép marad. Előadásmódja dagályos, széteső, kaotikus.

A beszéd számára alapvetően nem az emberi kommunikációt jelenti, hanem

inkább megváltozott létállapotának kifejezője.

• A betegnél saját állapotának, valamint a külvilágnak az észlelése, érzé-

kelése megsérül. Lényegesen másnak, megváltozottnak éli meg önmagát,

vagy furcsának, megváltozottnak éli meg a világot.

• A hangulatok és érzelmek igen gyorsan, a legszélesebb skálán változ-

hatnak. Ezek az ingadozások (nevetés, indulatkitörések, sírás, düh) nem

mutatnak összefüggést a helyzettel, nem odaillők, legtöbbször még a be-

széd pillanatnyi tartalmának sem felelnek meg. Jellemző az érzelmi ket-

tősség és bizonytalanság: egymással össze nem egyeztethető érzelmek

jelennek meg ugyanazon személlyel, eseménnyel, helyzettel kapcsolatban.

• A figyelem súlyosan romlik. A beteg figyelme nehezen kelthető fel, ha-

mar elkalandozik. A figyelem az egész helyett az apró részleteken rögzül,

azokon is csak rövidebb időre. A fontos és lényegtelen dolgok között alig

tesz különbséget. Ha érzékcsalódásai vannak, azok teljesen leköthetik a

figyelmét.

• A beteg magatartása megváltozik. Viselkedése furcsa, különös, a társa-

dalmi kereteket, normákat áthághatja. Adott helyzetben nem megfelelően,

szokatlanul, váratlanul, nem odaillően reagál.

14 15

• Az akarati élet megváltozik. Döntéseit, késztetéseit jellemzően bizonyta-

lanság, kettősség uralja.

A negatív tünetek jóval alattomosabbak és veszélyesebbek a beteg és a betegség szempontjából.Ekkor történik az, amikor a betegség következtében lassan, fokozatosan –

kezelés nélkül visszafordíthatatlanul – elvesznek, eltűnnek azok a funkci-

ók a beteg életéből, amik mindennapjaink szinte legfontosabb velejárói. Az

aktivitás, a kezdeményezőkészség, az érzelmek színessége, a többiekkel

való kapcsolattartás, az érdeklődés. Ha a negatív tünetek már a korai sza-

kaszban megjelennek, a kórjóslat rosszabb, mint a pozitív tüneteknél. A ne-

gatív tünetek a kezelésre jóval kevésbé reagálnak. Megjelenésük gyakran

kelti depresszió látszatát. Ám míg a depressziós betegnél legtöbbször jól

észlelhető a tünetek okozta szenvedés, addig a negatív tünetek következ-

tében leginkább a szkizofrén betegnél a legfontosabb tényező a személyi-

ség szinte minden elemének elsivárosodása és hanyatlása. Sőt, gyakran

önálló depressziós tünetek is rárakódhatnak az induló negatív tünetekre.

Emiatt sokszor előfordul, hogy a rossz kórjóslatú, negatív tünetekkel indu-

ló szkizofréniát a környezet csak „átmenti depressziónak”, esetleg fiatalkori

„idegkimerültségnek” gondolja, értékes heteket, hónapokat veszítve így a

kezeléstől.

• A beteg aktivitása, késztetése csökken. Nincsenek tervei, ötletei, pasz-

szív, önmagába forduló. Önmagát mind jobban elhanyagolja, a higiénével

nem törődik, saját szükségleteivel is egyre kevésbé. Gyakran napokon át

csak az ágyában fekszik. Lakását nem takarítja, számláit nem fizeti, sok-

szor még a szemetet sem üríti ki. Viselkedése komoly problémákat okoz

szomszédjainak, a hozzá közel lakóknak. Életviteléhez mind fokozottabban

mások támogatására van szükség.

• Beszéde lassú, színtelen, leegyszerűsített, szinte csak a legszüksége-

sebbekre korlátozódik. Saját szándékból nem kommunikál. Arcjátéka sze-

gényes, tekintete közönyös, nem vagy alig gesztikulál, mozgása darabos,

szögletes. Ez az állapot a szkizofrén betegnél akkor sem változik igazán, ha

például egy közeli hozzátartozó hirtelen halálát közlik vele.

• Érzelmi-hangulati megnyilvánulásai súlyosan eltompulnak, elsivárosod-

nak. Érdeklődése minimális. Közönyös mind önmaga, mind mások iránt.

• Súlyosan, extrém mértékben izolálódik környezetétől. Másokkal beszél-

getést, kapcsolatot nem kezdeményez, sokszor mások ilyen irányú kezde-

ményezését is elhárítja, vagy nem is reagál rá.

Mik azok a kognitív tünetek?Kognitív folyamoknak nevezzük azokat a működéseket, melyek az agy meg-

ismerő, feldolgozó, vizsgáló, tanulási, figyelmi, mérlegelési, előhívási funk-

16 17

cióit jelentik – azaz a gondolkodási rendszereinket. A kognitív folyama-

tok rendszere tehát agyunk információ feldolgozó hálózatainak összesített

aktivitása. A szkizofrénia hátterében az egyik legfontosabb elem az ideg-

sejt hálózatok információtovábbításának és feldolgozásának a károsodása.

Emiatt a betegeknél ezek a folyamatok is hibásan, rosszabb hatásfokkal

működnek. Több vizsgálat igazolta szkizofrén betegeknél a figyelmi funk-

ciók, a memória és az elvont gondolkodás zavarát, e rendszerek tartósan

hibás működését. A szkizofréniában szenvedő személyek nem kis részénél

a tanulási teljesítmény általában gyengébb, mint az átlagnépességben, a

betegek hatékonysága a mindennapokban jóval nehézkesebb lehet, mint

egészséges társaiké. Mindezek a kognitív tünetekre vezethetők vissza. Je-

lentőségüket már a XIX. században felismerték. A „szkizofrénia” kifejezés

előtt, Emil Kraepelin német pszichiáter javaslatára a „demetia praecox” (idő

előtti elbutulás, szellemi hanyatlás) kifejezést használták, mivel a betegség

legfontosabb ismérvének már akkor a kognitív tüneteket tartották.

A kognitív tünetek tulajdonképpen a szkizofrénia „jéghegy csúcsa alatti” területére

vezetnek. Itt találhatók azok a rosszul működő folyamatok, melyek miatt egy idő

után az információk feldolgozása, tárolása, előhívása már akkora hibaszázalék-

kal működik, hogy a valóság észlelése, saját énünk elkülönítése a külvilágtól mind

súlyosabb zavart szenved. Így egy idő után már nemcsak a szakember, hanem a

környezet számára is észlelhető tünetek formájában jelennek meg.

9. Okozhat-e a droghasználat szkizofréniát?

Régóta ismert tény, hogy bizonyos kábítószerek (főleg a hallucinogének,

LSD stb.) a szkizofrénia heveny tüneteihez hasonló állapotot okozhatnak

egészséges embereknél is. Jogos tehát a kérdés, hogy bizonyos drogok

szerepet játszhatnak-e a szkizofrénia kialakulásában. A válasz az, hogy

önmagában, genetikai sérülékenység nélkül a droghasználat nem vezet

szkizofréniához. A szkizofrénia lappangási, tüneteket nem vagy csak alig

mutató időszakában bizonyos drogok viszont az „utolsó csepp a pohárban”

módon felgyorsíthatják a tünetek megjelenését, azaz szinte katalizátorként

működhetnek. Szintén fontos, hogy a fiatalkori droghasználat is gyakran a

lappangó, induló szkizofrénia bizonytalan, alattomos tüneteire hívhatja fel

a figyelmet. A személy a lappangás idején jelentkező, számára félelmetes

élményeket droghasználattal próbálja tompítani, melyből egy idő után szük-

ségszerűen ördögi kör alakulhat ki.

A szkizofrénia szempontjából a különböző drogok között kiemelten fontos a

kannabisz („fű”) kérdésköre. Több, évtizedekig tartó követéses vizsgálatot

végeztek azzal kapcsolatban, hogy vajon a rendszeres kannabisz használat

befolyással van-e a szkizofrénia megjelenésére. Az összesített vizsgálatok

18 19

itt is azt mutatják, hogy a „fű” önmagában nem okozója a megbetegedésnek.

Ha viszont a fogyasztónál a központi idegrendszerben egy adott genetikai

variáció (a COMT nevű enzim eltérése) fennáll, a betegség megjelenésének

valószínűsége kb. négyszeres.

10. A szkizofrénia lefolyása

A betegség többnyire a serdülő vagy a fiatal felnőttkorban kezdődik. Fellán-

golását általában egy hónapokig, néha évekig is elhúzódó bevezető sza-

kasz (lappangás) előzi meg. Erre az időszakra jellemző a korábbi társadalmi,

családi, iskolai tevékenység szintjének fokozatos hanyatlása, a személyiség

megváltozása, beszűkülése. A személy visszahúzódóvá, zárkózottá válhat.

Különös, addig rá nem jellemző megnyilvánulásai jelentkezhetnek. Indula-

tait időnként nehezen tartja kézben, korábbi érdeklődési köre csökken. Ma-

gányos tevékenységek töltik ki az idejét, napokra, hetekre bezárkózhat a

szobájába. A környezethez való viszonyulása megváltozik, kommunikációja

bizarr, filozofikus, ezoterikus tartalmakkal telítődik. Az iskolai teljesítmény

markánsan romolhat, mind az iskolában, mind otthon a tanulás hatásfoka

csökkenhet. A korábban jól működő napi tevékenységek darabossá, nehéz-

kessé válhatnak.

Szakembernek is rendkívül nehéz megállapítani, hogy ebben a

szakaszban fenti jelek ténylegesen a lappangó szkizofréniát jel-

zik-e előre. Hiszen serdülőkorról, fiatal felnőttkorról van szó, ilyen-

kor az ember személyisége egyébként is változik, átalakul. Ez még

egészséges esetben is sok konfliktussal járhat együtt. A lappangás

állapotát – annak alattomos volta miatt – a környezet igen nehe-

zen képes felismerni, akár a gyanú szintjéig is eljutni. A tüneteket

gyakran gondolják depressziónak, „idegösszeomlásnak”, pánik-

betegségnek, kamaszkori „jellemzavarnak”. Sőt! – leggyakrabban

maga a beteg sem gondolja a megváltozott állapotot betegségnek.

Mivel viszont választ állapotára sem saját magától, sem környe-

zetétől nem kap, a baj leggyakrabban csak akkor kerül felszínre,

amikor az első heveny állapot megjelenik.

A bevezető, lappangó időszakot követi – sokszor hónapok, évek múltán

az aktív, heveny szakasz. Ekkor általában, de nem szükségszerűen a po-

zitív tünetek a jellemzőek. A heveny epizód lezajlásával a pozitív tünetek

elhalványulnak, de a betegek egy részénél a személyiség eredeti, a beteg-

séget megelőző állapota már nem tér vissza. Hónapokkal, évekkel később

a betegek jó részénél újabb heveny epizód jelentkezik. Ennek elmúltával a

személyiség hanyatlása tovább folytatódhat. A betegség előrehaladásával a

heveny epizódok általában mind gyengébb intenzitásúak. Lassan, fokoza-

20 21

tosan a negatív tünetek kerülnek előtérbe. (Természetesen mind a negatív,

mind a pozitív tünetek elméleti fogalmak, a gyakorlatban nem különülnek el

teljesen egymástól.) A negatív tünetek előretörése mellett bizonyos pozitív

tünetek (érzékcsalódások, téveszmék) továbbra is fennállhatnak, de érzel-

mi, hangulati töltésük csökken. A negatív tünetek mind erősebb túlsúlyával

az élet, a társadalmi beilleszkedés, az akarat, a motiváció és a késztetés

olyan súlyos mértékben károsodhat, hogy a beteg képtelenné válhat az

önálló életvitelre.

2. ábra. A szkizofrénia lefolyása

11. De hogy éli meg mindezt a beteg? Betegségnek gondolja egyáltalán?

Ha testi betegségünk van, ez a betegség típusától függően általában pa-

naszokat okoz, és jó esetben saját magunk, környezetünk is észleli annak

tüneteit. Szkizofréniánál a lelki működések széles tárháza betegszik meg. A

megsérült észlelés, gondolkodás, hangulatok és érzelmek, a fellépő érzék-

csalódások, kóros gondolattartalmak és élmények jócskán meg is zavarják

a szkizofréniában szenvedő személy számára saját állapotának valós ész-

lelését – és annak tudatosulását, hogy tünettel, tünetekkel áll szemben.

Hiszen a betegség az ítéletalkotás folyamatát is súlyosan befolyásolhatja.

(Lemerült stopperórával nem tudunk időt mérni.) Ráadásul a tünetek jelen-

tős része a külső, nem szakember szemlélőben fel sem kelti a betegség

gyanúját. Kezeletlen esetekben a zavar előrehaladásával mind jobban és

elválaszthatatlanabbul összemosódik a valós világ a betegség következ-

tében fellépő kóros élményekkel, gondolattartalmakkal. Egyre kevesebb az

esély arra, hogy a beteg szétválassza a valósat és a kórosat – azaz tüne-

teit megfelelően észlelje és értékelje. Időben történő felismerés és kezelés

esetén a betegek nagy részének jó esélye van rá, hogy – legalább bizo-

nyos mértékig – „megtanulja” tüneteinek reális értékelését, azaz megfelelő

Egészséges

Súlyosbodótünetek

Születés 10 pubertás 20 30 40 50

életkor (évek)

A betegség előtti időszak

Heveny epizódok, negatív tünetek megjelenése, a személyiség

hanyatlásaLa

ppan

gás

Negatív tünetek

22 23

13. Hogy élik meg ezt a betegek? Milyen veszélyek leselkedhetnek még rájuk?

A szkizofrénia talán legtragikusabb eleme az, hogy a zavar a betegeket éle-

tük leginkább tevékeny szakaszában sújtja. Éppen ezért jó részük az életét,

jövőjét, lehetőségeit kilátástalannak látja. Kitaszítottnak, megbélyegzettnek,

a társadalom perifériájára sodródottnak érzik magukat. Nagy részüknél el-

uralkodhat a depresszió, szorongás, alvászavar. Éppen ezért, a szkizofrén

betegek rendkívül veszélyeztetettek az öngyilkosság szempontjából.

A lehangoltság, a kilátástalanság elfedésének gyakori módja az alkohol- és

droghasználat és az ezekre kialakuló függőség. Az amerikai nagyvárosok

hajléktalanjainak egynegyede alkohol- és drogfüggő, perifériára sodródott,

idült szkizofrén beteg.

14. Ha veszélyekről van szó… Veszélyesek-e a szkizofrén betegek?

Emberi mivoltunk alapvető eleme, hogy a szokásostól eltérő, furcsa jelensé-

gek szorongást, félelmet keltenek bennünk. A szkizofrénia bizonyos szaka-

betegségtudata, betegségére belátása alakuljon ki. Ez pedig gyógyulásá-

nak egyik legalapvetőbb pillére.

12. Mi a kórjóslat? Mi várható hosszú távon?

Általánosan elfogadott tény, hogy minél korábban jelentkeznek a tünetek, a

betegség kórjóslata annál súlyosabb. Ritkán csak egyetlen heveny epizód

zajlik, és a betegség soha nem tér vissza. A betegek jó részénél viszont

több visszaesés történik. Ezek között lehetnek tiszta, teljesen tünetmentes

periódusok, vagy pedig a negatív tünetek lassú fokozódása figyelhető meg.

Súlyosabb esetekben előfordul, hogy – az optimális kezelés ellenére is –

több tünet tartósan fennáll.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a megfelelő kezelés mellett kb. a

betegek harmada válik tartósan tünetmentessé. Ők szinte teljes mértékben

képesek visszailleszkedni a társadalomba. A betegek másik harmadánál a

kórlefolyás súlyos, náluk az önálló életvitel a megfelelő kezelés mellett is

csak korlátozott. A harmadik harmad az előbbi két csoport között található,

itt az egyéni változatok széles skálája figyelhető meg.

24 25

szaiban – főleg a pozitív tünetekkel jellemezhető heveny időszakban – a

beteg viselkedése bizarrnak, furcsának, nyugtalanítónak tűnik. Ilyenkor a

viselkedés kiszámíthatatlansága még inkább szorongást kelt az azt észle-

lőkben. Ekkor átmeneti agresszív megnyilvánulások előfordulhatnak. Fontos

tudni, hogy a beteg esetleges agressziója alapvetően nem egy célzott, a

külvilág vagy adott személy felé történő megtervelt agresszivitás vagy pe-

dig indulat alapján létrejövő agresszió. Sőt, még a „hirtelen felindulás” ki-

fejezés sem megfelelő. Inkább arról van szó, hogy ebben a helyzetben a

kóros élmények (érzékcsalódások, téveszmék stb.) a betegben nagyon erős

szorongást, nyugtalanságot kelthetnek. Természetesen ezeket az élménye-

ket környezete nem észleli, hanem csak a magatartásváltozást. Ördögi kör

alakul így ki: a környezet reakciója a betegnél még jobban fokozza a két-

ségbeesést és a szorongást. A gondolkodás zavara miatt viszont egy idő

után már megjelenhet a fentebb már részletezett érzés, hogy gondolatai

nem a sajátjai, hanem mások, környezete tud róluk. Ez a szörnyű kettősség,

az ezzel járó félelem, szorongás és kétségbeesés a betegnél olyan extrém

mértékig fokozódhat, hogy hirtelen kitörő agresszív megnyilvánulás lesz a

következménye. Mindez inkább a beszédben nyilvánul meg, a tettlegesség

igen ritka. Ebben az esetben a segítő, együtt érző hozzáállás jelentősen

csökkenti a tettlegesség veszélyét.

A statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy erőszakos bűncselekmé-

nyeknél a szkizofrén elkövetők aránya egyáltalán nem magasabb, mint az

„egészségeseké”. Egyetlen esetben tér el a szkizofrén betegek által elkö-

vetett bűncselekmények aránya. Ha alkohol- vagy drogfüggőség is társul a

betegséghez, az arány kb. négyszeres. Mindez azonban nem kizárólagosan

a szkizofréniára jellemző adat. Több vizsgálat is igazolta, hogy a (nem szki-

zofrén) drog- és alkoholfüggő emberek esetében is jóval magasabb az erő-

szakos bűncselekmények aránya. Szkizofrén elkövetőnél viszont nagyobb

a média érdeklődése, hiszen egy „szokványos” elkövető általi bűncselek-

ménynek sajnos manapság már alig van hírértéke.

15. Hogyan diagnosztizálja az orvos a betegséget? Milyen módszerekkel?

A legfontosabb a pszichiátriai vizsgálat. A betegség klinikai megnyilvánulá-

sai alapján a szakemberben megfogalmazódik a gyanú – de ez még csak

gyanú. A vizsgálat fő eleme a beteggel, ill. hozzátartozóival történő beszél-

getés. Ilyenkor kerülnek felszínre azok a tünetek, melyek a gyanút megerő-

sítik. A betegség jellege miatt gyakran előfordul, hogy a beteg megpróbálja

elfedni, jelentéktelennek, lényegtelennek beállítani a tüneteit. (Még akkor

is, ha azok megnyilvánulása tisztán észlelhető.) Éppen ezért, a vizsgálat

26 27

során a szakember a beszélgetés során szerzett információkból, a beteg

magatartásából, megnyilvánulásaiból, és a környezettől kapott információk-

ból „rakja össze” a diagnózist. Pontos és megfelelő diagnózis nélkül azon-

ban optimális kezelés sem végezhető, ezért egy vizsgálat soha nem elég.

A pszichiátriai vizsgálat mellett további, a betegség altípusát, egyéni jelleg-

zetességeit mind finomabban feltáró vizsgálómódszerek állnak rendelke-

zésre. Ezek a különböző pszichológiai vizsgálómódszerek (köznapi nyelven

tesztek), valamint a képalkotó eljárások. Utóbbiak modern változatai az a

központi idegrendszer működéséről is értékes információt szolgáltathatnak.

Mindezek mellett az orvos különböző tünetbecslő skálák segítségével vi-

szonylag pontosan meg tudja állapítani az egyes résztünetek meglétét, ill.

súlyossági fokát.

16. Milyen kezelési lehetőségek vannak?

A szkizofrénia kezelése két pilléren, a gyógyszeres (biológiai) és a nem

gyógyszeres (pszichológiai) gyógyításon nyugszik. Mindegyik kezelési

módszer félkarú óriás a másik nélkül – azaz tartós javulást legtöbbször a

két módszer kombinációjától várhatunk.

A szkizofrénia biológiai kezelése a betegségre kifejlesztett célgyógysze-

rekkel, az úgynevezett anitpszichotikumokkal történik. A világon alkalma-

zott modern készítmények hazánkban is a betegek rendelkezésére állnak.

A gyógyszermolekulát tulajdonképpen úgy célszerű elképzelnünk, mint

egyfajta „központi idegrendszeri kémiai menedzsert”. Ez a „menedzser”

az idegsejtekhez történő kapcsolódása révén a sejtek közötti, valamint a

sejten belüli információtovábbító rendszerek működését stabilizálja. Ennek

eredménye a pozitív, a negatív és a kognitív tünetek javulása. A javulás vi-

szont nem történik azonnal. A gyógyszer kapcsolódása után elinduló több

lépcsős folyamatok teljes kialakulásához időre van szükség. Mindez nem a

gyógyszer „lassúsága”, hanem a betegség biológiai, biokémiai elemeinek

összetett volta miatt van így. Éppen ezért, a megfelelő gyógyszerhatás ki-

alakulásához több hétre van szükség.

28 29

Mennyire fontos a rendszeres gyógyszerszedés? Mi történik, ha pár napig kimarad a gyógyszer?Az optimális gyógyszeres kezelés talán legfontosabb szempontja, hogy a

gyógyszer folyamatosan „rendelkezésre álljon”. Ahhoz, hogy stabilizációs

folyamat tartós és gyógyító hatású is legyen, mindig megfelelő mennyisé-

gű gyógyszermolekulának kell lennie az idegsejtek környezetében. Ez csak

úgy oldható meg, ha a gyógyszerszedés rendszeres.

A gyógyszer „ottléte” egy fokozatosan javuló, de kényes, sérülékeny egyen-

súllyal jár. Néha már 4-5 napi gyógyszerelhagyás is elindíthatja a vissza-

esési folyamatot. Úgy is jellemezhetnénk ezt, mintha olyan autóval akarnánk

közlekedni, melyről hiányoznak a gumiabroncsok. Egy ideig – igen csak

döcögve – képesek lennénk valahogy, többé-kevésbé haladni, de nemso-

kára az autónknál súlyos hibák lépnek fel.

A visszaesés még a gyógyszer teljes elhagyása után sem azonnal jelent-

kezik. Hetek, hónapok telhetnek el, mire újra megjelennek a tünetek. Vizs-

gálatok azt is igazolták, hogy a visszaesések ismétlődése során egyre több

időre van szükség ahhoz, hogy az újból beállított kezelés ismét hatásos

legyen. Éppen ezért a rendszeres gyógyszerszedés alapvető fontosságú.

Befolyásolják-e más gyógyszerek a szkizofréniára alkalmazott készít-mények hatását?Igen. Több gyógyszer (például egy antipszichotikum és egy vérnyomás-

csökkentő) együttes szedése esetén a gyógyszerek szervezetben történő

sorsa megváltozhat. A legtöbb szájon át szedett készítmény „feldolgozá-

sa” a májon keresztül történik. Bizonyos gyógyszerek képesek csökkenteni

vagy fokozni a másik szer aktivitását. Előfordulhat, hogy egy más beteg-

ségre kapott gyógyszer-készítmény (például vérnyomáscsökkentő) szedé-

se esetén az antipszichotikum szervezeten belüli felhasználása romolhat.

Így, noha ugyanakkora dózist szed a beteg – a hatás mégis romlik. Fordított

eset is lehetséges, másféle gyógyszer szedése esetén az antipszichotikum

hatása erősödhet, és mellékhatások jelentkezhetnek. Bizonyos gyógysze-

rek kombinációja (például pszichiátriai és belgyógyászati szerek együttes

alkalmazása esetén) a kezelőorvos táblázatokból állapítja meg, hogy a ha-

tékonyságot megváltoztató gyógyszerkölcsönhatás fennáll-e.

A szervezet gyógyszerfeldolgozó-, lebontó tulajdonságai egyénenként igen

nagy változatosságot mutathatnak. Vannak olyan betegek, akiknek a szer-

vezete viszonylag gyorsabban bontja le a gyógyszereket, másoknál pedig

ez a folyamat jóval lassúbb. Így – akár teljesen hasonló tünetek esetén is

– az ugyanolyan típusú gyógyszer alkalmazása során a dózis a különbö-

ző betegeknél eltérhet. A gyógyszeres kezelés személyre szabása így igen

30 31

fontos feladat. Nem ritka, hogy az „egyik készítmény sem hatékony” állapot

mögött nem a betegség makacs volta, hanem a gyógyszeres kezelés „fi-

nomhangolásának” elmaradása áll.

Tabletta, injekció, oldat? Mire jó a többféle kiszerelés?A különböző gyártástechnológiák (tabletta, szájban azonnal oldódó tablet-

ta, oldat, azonnali vagy hosszú hatású injekciók) mind azt a célt szolgálják,

hogy a beteg a legmegfelelőbb, és minél hamarabb javulást hozó kezelés-

ben részesülhessen. Heveny tünetek esetén a gyors hatású injekciók al-

kalmazásával sokkal hamarabb „célba jutnak” a gyógyszermolekulák, mint

például tabletta adása során. Ilyenkor a nyugtalanság, a szorongás, az ér-

zékcsalódások és téveszmék kb. 15-20 perc alatt jelentősen enyhülhetnek,

az agresszív megnyilvánulás veszélye gyakorlatilag megszűnik. A szájban

azonnal oldódó tabletta a beteg számára több kényelmet, előnyt hordoz.

Vajon hányunknál történt már meg (akár egy esti vitamintabletta bevétele

esetén) a „Nincs kedvem felkelni és kimenni egy pohár vízért, majd inkább

holnap…” állapota?

A hosszú hatású (depot) injekciók több célt szolgálnak. Ezek általában két-

heti vagy egyhavi gyógyszermennyiséget tartalmaznak. Így az injekció adá-

sa hosszabb távra biztosítja a gyógyszermennyiséget a beteg számára. A

beadott injekcióból naponta mindig annyi gyógyszermennyiség szabadul fel,

mint a szájon keresztül szedendő tabletták megfelelő, betegre szabott alkalma-

zása esetén. A hosszú hatású injekciókkal kapcsolatban az ember első gondo-

lata leggyakrabban az, hogy ez olyan betegek számára szükséges, akik csak

részlegesen vagy egyáltalán nem működnek együtt a szájon át történő gyógy-

szerszedéssel. Ez csak féligazság. A modern hosszú hatású készítmények a

gyógyszer egyenletesebb vérszintjét biztosítják, gyakran még akkor is, ha a be-

teg a tablettát megfelelően szedi. A szájon át szedendő gyógyszerek hatását a

májműködés, egyéni genetikai eltérések nagymértékben képesek befolyásolni.

Egyszerű hasonlattal élve: míg egy tabletta csak a kanyargós, forgalmas úton,

esetleg „forgalmi dugóban” tud lassan haladni a cél felé, addig a hosszú ha-

tású injekció az autópálya belső sávján, akadálymentesen, nagy sebességgel

haladhat. A farizomba adott injekcióból a naponta felszabaduló gyógyszermo-

lekulák közvetlenül a vérbe jutnak. A vérpályából pedig már „egyenes út” vezet

az idegsejtek felé.

Vannak-e mellékhatások?Mint minden gyógyszernél, a modern antipszichotikumok alkalmazása esetén is

felléphetnek mellékhatások. Ezek általában átmenetiek, a betegek kis részénél

jelentkeznek, és pár nap, maximum pár hét alatt megszűnnek. Az esetleges

mellékhatások típusai a különböző gyógyszereknél jelentős eltéréseket mutat-

hatnak. A sokféle modern antipszichotikum esetlegesen fellépő mellékhatása-

32 33

inak ismertetetése meghaladná e kiadvány kereteit, ezért csak a legfonto-

sabbakra térünk ki.

A modern készítmények egy részénél a viszonylag gyakrabban jelentkező

mellékhatás az étvágy fokozódása és a testsúlygyarapodás. Ha ez tartósan

fennáll, az elhízás következményeként anyagcsere-zavarok, a vércukor-

szabályozás kibillenése, ritkán, súlyosabb esetben cukorbetegség léphet

fel. Noha ez első olvasatra ijesztően hangzik, ilyen állapot kialakulásához

évekre van szükség. A fokozott étvágy és a testsúlynövekedés már a ke-

zelés első heteiben szemet szúrhat. A gyógyszeres kezelés módosítása a

problémát ilyenkor igen gyorsan megoldja. Mint fentebb említettük, ezek a

mellékhatások is csak a betegek egy kisebb hányadánál alakulnak ki. A

testsúlynövekedéssel is ez a helyzet, egyik betegnél már kis dózisban is

felléphet a mellékhatás, míg másoknál soha nem jelentkezik. A modern

antipszichotikumoknál ritkán még előfordulhat átmeneti vérnyomáscsökke-

nés, szájszárazság. A régi típusú készítmények alkalmazásakor viszony-

lag gyakrabban lépett izomfeszülés, végtagremegés. Ezek az úgynevezett

mozgási mellékhatások a napjainkban széles körben alkalmazott modern

készítmények döntő többségénél nem fordulnak elő.

Többféle antipszichotikum van. Vannak jobbak és kevésbé jobbak?Erre a kérdésre kérdéssel felelhetünk: jobb-e egy sportkocsi, mint egy kom-

bájn? Mindkettő lehet tökéletes szerkezet, de a kombájnnal elég nehéz gyor-

san haladni, a sportkocsival meg nem lehet aratni. Az antipszichotikumoknál

is hasonló a helyzet. Az, hogy egy gyógyszer mennyire hatékony, mindig a

készítmény és beteg egyéni „kémiai kapcsolatán” múlik. Mint minden egyéb

(belgyógyászati, stb.) gyógyszeres kezelésnél, szkizofrénia esetén is az or-

vosnak az egyik legfontosabb feladata az, hogy a széles választékból a

lehető leghatékonyabb módon személyre szabja a kezelést. Különbözőek

vagyunk: lehet, hogy az a gyógyszer, ami az egyik betegnél teljes mérték-

ben hatékony és mellékhatások sem jelentkeznek, a másik betegnél csak

gyengébb hatású és a mellékhatások kerülnek előtérbe – vagy fordítva. A

jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek közül a legtöbb betegnél sikeresen

ki lehet alakítani azt a típusú gyógyszeres kezelést, mely a beteg számára a

legnagyobb hatékonyságot nyújtja, a legkevesebb mellékhatás mellett.

17. Tulajdonképpen mik azok a nem gyógyszeres (pszichológiai) kezelések?

Ha a szkizofrénia kezelése csak a gyógyszeres kezelésre korlátozódik, ak-

kor a folyamat félkarú óriásként működik. A beteg nem elromlott gép, amit

szervizelni kell, hanem emberi lény, akinek betegsége miatt támogatásra,

34 35

humán segítségre van szüksége. Azért, hogy meg-

ismerhesse betegségét, hogy képes legyen együtt

élni vele. Hogy meg tudjon küzdeni a betegségéből

származó olyan veszélyekkel, mint a megbélyeg-

zés, az elszigetelődés, a szorongás. Hogy munkát

vállalhasson, családot alapíthasson. Hogy egy szu-

permarketben, vagy az utcán, bárhol, a környezet

úgy tekintsen rá, mint bármely egészséges ember-

re. Ha betegsége súlyosbodik, olyan támogatást

kapjon a körülötte élőktől, mint a társadalom által

jobban „elfogadott” betegségek esetén. A pszicho-

lógiai kezelések ebben nyújthatnak hatalmas segít-

séget.

Mi az a pszichoedukáció?Ahhoz, hogy a betegséget mind hatékonyabban kezeljük, szükség van arra,

hogy beteg és hozzátartozói, barátai, környezete minél többet tudjanak meg

a szkizofréniáról, annak okairól, tüneteiről, lefolyásáról, kimeneteléről, ke-

zelési lehetőségeiről. Ennek intézményes, szakemberek által szervezett és

vezetett formáját nevezzük pszichoedukációnak. A pszichoedukáció során

egyfajta tanítás, tanulás történik. Ennek eredményeképpen a beteg és hoz-

zátartozói megfelelően rendszerezett, és a mindennapokban is hatékonyan

használható információk birtokába jutnak a szkizofréniáról.

Mik azok a pszichoterápiák?A szkizofrénia tüneteinek magvát a kognitív tünetek adják. A rosszul működő

információ feldolgozó rendszerek hibás észlelési folyamatokhoz, értékelés-

hez, ítéletalkotáshoz vezetnek. Hiszen mint minden ember, a szkizofrén be-

teg is arra törekszik, hogy gondolatainak, élményeinek valamiféle értelmet

adjon. A problémás információfeldolgozásból és értelmezésből állnak aztán

össze azok a bizarr, kóros gondolattartalmak, melyek már szinte minden-

ki számára észrevehetők. A szkizofréniában alkalmazott fő pszichoterápi-

ás módszer (úgynevezett kognitív viselkedésterápia) célja az, hogy a beteg

megfelelő módon megértse azokat a folyamatokat, melyek kóros élményei

hátterében állnak. A szakember segítségével így ezeket optimálisan át tudja

értékelni. A pszichoterápia során a beteg megtanulja a hibásan feldolgozott

élmények feltérképezését, azonosítását, ezek újraértékelését. A kognitív te-

rápia segítségével az újonnan elsajátított ismeretek, információk birtokában

a visszaesés már a korai szakaszban jobban észrevehetővé válik. És ami

talán a legfontosabb: a pszichoterápia által stabilizált gondolkodási, értéke-

lési, ítéletalkotó folyamatok szinte a legfontosabb „őrök”, melyek segítenek

abban, hogy a beteg az esetlegesen fellépő kóros élményeket megfelelően

36 37

kezelje. Egyszerű hasonlattal élve: pszichoterápiás segítség nélkül a beteg tel-

jesen valóságosnak gondolhatja, hogy például ufók befolyásolják a gondolatait.

Jól működő pszichoterápia esetén erre a válasz egyszerű: „Tudom, hogy ez nem

más, mint a betegségem egyik tünete, és semmi köze nincs a valósághoz…”

Mi az a rehabilitáció?Ha egy súlyos betegségből lábadozunk, a teljes felépüléshez idő kell.

Egy sérülést szenvedett futballista nem rohanhat a térdműtétje után

pár nappal a pályára. Szkizofrénia esetén is hasonló a helyzet. A re-

habilitáció pont arról szól, hogy a „műtét” és a „pálya” közötti időszak

úgy teljen el, hogy a beteg teljes értékű emberként térhessen vissza

a társadalomba, környezetébe, munkájához. Nem elég csak gyógy-

szert adni, aztán hazaküldeni a beteget – ez a kezelés soha nem

lehet sikeres. A rehabilitációs kezelések során a beteg megtanulja,

hogy melyek azok a képességei, amelyeket leginkább tud alkalmazni,

hogy elérje céljait, megfelelő munkája legyen, és olyan életet élhes-

sen, mint bárki más. A rehabilitációs kezelések sokrétűek, részletes

ismertetésük meghaladná e kiadvány kereteit.

18. Azon kívül, hogy látható a tünetek javulása, van-e más bizonyíték a szkizofrénia kezelésére szolgáló módszerek tartós hatékonyságára?

Ez az a kérdés, ami – jogosan – mindenkiben felmerül. Egy belgyógyászati

betegségnél legtöbbször egyszerű, mérhető bizonyítékokat kapunk arra, hogy a

kezelés hatékony-e. (Például megmérjük a beteg vérnyomását, a laboratóriumi

vizsgálatok során is pontos adatokat kapunk.) Szkizofrénia esetén elmondha-

tó-e ugyanez? A megfelelő kezelés során a javulás nemcsak a szakember,

hanem a beteg és környezet számára is jól „látható”, megélhető. De találha-

tunk-e például a belgyógyászati zavarok kezeléséhez hasonló objektív bizo-

nyítékokat? A válasz igen. Az elmúlt öt-tíz évben a modern vizsgálóeljárások

fejlődésével lehetőség nyílt arra, hogy a kezelés hatékonysága mind jobban

mérhető legyen. A modern képalkotó eljárások lehetővé tették, hogy a tartós

kezelés során a központi idegrendszer gyógyuló folyamatai „láthatóvá” váljanak.

Bizonyítást nyert, hogy megfelelő kezelés során, kb. 1-2 év alatt a szkizofrén

betegeknél az agyműködés mérhetően javul. Vizsgálatok igazolták, hogy szki-

zofrén betegeknél az agykéregnek azon területei, ahol a betegség a legsúlyo-

sabb működészavarokat okozta – lassú növekedésnek indultak, az idegsejtek

összerendezettsége javult. Más vizsgálatok az idegsejtek javuló anyagcseréjét

38 39

mutatták. Nem szabad elfelednünk, hogy a javulás mind a gyógyszeres, mind

pedig a nem gyógyszeres kezelés esetén megindulhat. De akármilyen modern,

képalkotó, molekuláris genetikai vizsgálómódszereink vannak, a lelki folyama-

tok bonyolultsága ezekkel nem ábrázolható teljesen. Lelki működéseink nem

egyszerűsíthetők egy mérési eredmény szintjére. A javulás folyamata össze-

tett, melyre a bizonyítékot a szakember által történő vizsgálat, a környezet által

észlelt jelek, viselkedési sajátosságok és modern, objektív vizsgálóeljárások

együttesen hozzák és mutatják meg.

Jegyzetek:

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

....................................................................................................................................................................................................

OGYI hivatkozás:HULLY00028Lezárás dátuma: 2010. november 10.

Lilly Hungária Kft.1075 Budapest, Madách u. 13-14.Tel.: +3613285100 Fax: +3613285101