Szépen a szemétről képek, gondolatok

zöldgalléros szemmel

2016.

STKH Sopron és Térsége

Környezetvédelmi és

Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.

Köszöntő

Nagy büszkeséggel fogtunk hozzá kiállítási anyagunk összeállításához, hiszen annyi fantázia,

annyi szépség és törődés áradt a rendelkezésünkre álló művekből. Végre kiléphetett a

kukás a vörös szőnyegre, ő lehetett a sztár az ünneplők szemében.

Bevallom, voltak képek, melyekhez többször is visszatérve, egyre erősebb kötődést

éreztünk. A karikatúrák sajátossága a kis csavarral felismerésre késztető megfogalmazás,

mosolyogva csaptunk a homlokunkra: aha! már értem, miért fordította meg a seprűjét a

boszorka. Vagy: tényleg… ezek nem látják, hogy már-már betelt a gödör!

A reklámgrafikák világa egész más. Tiszta, egyértelmű. Rápillantottunk és tudtuk: igen, ezt

akarjuk mi is mondani.

A képek mellett hatalmas értéket jelentenek nekünk azok az emberek, akik vállalták, hogy

egy-egy alkotáshoz saját gondolataikat fűzik hozzá, ezzel erősítve a hulladék helyes

kezeléséért folytatott munkánkat. Az ő megjegyzéseik után szinte már nem is lehet mondani

újat, elmondanak mindent, ami a felelős 21. századi felfogást képviseli.

Azért egy képpel még kiegészíteném a gyűjteményt, ami gyönyörűen kifejezi, hogy mi,

kukások miért is dolgozunk. Hogy mindenki csak egy picit legyen gondosabb, mielőtt a saját

szemetét kihajítja. Hogy helyet adhassunk a szép dolgoknak…

a szervezők nevében:

Éder Andrea

marketingkommunikációs szakközgazdász

Marco D’Agostino – Flowers in the bottle

Olaszország

Mindig jó látni, ha a kialvatlan Elvis Presley is újrahasznosít. Ahogyan a zenei dallamait

felhasználó remixek, úgy a hulladékot, mi is újrahasznosíthatjuk, hogy megannyi új termék

születhessen belőle. Ám gyakorlott szelektív gyűjtőként lenne néhány javaslatom a Király

számára.

Hasznos a présgép, de tapossuk laposra azt, amit lehet, hiszen így több fér el a szelektív

kukában, másrészt nagyon bízom benne, hogy a másik lábával pont ezt teszi. Jómagam is

inkább bevásárló táskát használok, nem teszem a boltban vásárolt zöldségeket egyesével

műanyag zacskóba és a nyári napokon is inkább szódát készítek, minthogy a rengeteg

palackot termeljek. Emellett a sörösdobozokból sörkollektort, a papírdobozokból tárolót, cd

lemezekből lámpatartót gyártok és híve vagyok a házi barkácsolásnak is.

A legjobb a hulladék az, amelyik nem is keletkezik, ezért a kidobást előzze meg a gondos

vásárlás! Ha már megvettük, használjuk valami másra is és ha már arra sem jó szelektáljunk.

Ha végképp elakadtunk kérdezzük meg az STKH-t, ahol a legtöbbet tudják hulladékokról.

Dr. Horváth Levente

fenntarthatósági szakértő

Magyar Telekom

Mirjana Jesic - Szerbia

Compressman

Minden humor, így a vizuális is, paradoxonon alapul. A legkisebb a legnagyobb, a

legjobban megtiport az első. De idézhetek is: "Sírni csak a győztesnek szabad." Én, mint az

előző év egyik díjazottja, sírok is. Ez miért nem nekem jutott az eszembe!

Kutasi Károly

prémiuméves földrajz-rajz szakos tanár, címzetes igazgató

Mehmet Zeber - Törökország

Túl sok a hulladék! Állapította meg kiírásában a 2014-es soproni karikatúra pályázat. A szép

számmal beküldött pályamunkák közül, a fenti karikatúra kilóg a sorból. A mindennapi

életünket megkeserítő szemétáradatnak nyomát sem látjuk a képen. Éppen ezért

különleges. A rajz egyszerű és könnyen érthető. Azt sugallja, ha így folytatjuk,

lesüllyedhetünk a patkányok szintjére, sőt! még mélyebbre! Láthatóan ezek a járvány

terjesztő, koszban és mocsokban élő rágcsálók, elegánsan sétálnak egy szinttel feljebb, az

emberek világánál. Egyikük retiküllel a vállán vagy éppen hátrahajlított karral, kimérten,

miközben a „kicsi” gyerekes kíváncsisággal szemléli a „csatornák népének a világát”.

Sajnos ez a vízió, kezd nagyon is valóságossá válni. Az emberi faj felelőtlen hozzáállásával,

nemtörődöm szemléletével és halogató problémamegoldásával, csak tologatja maga

előtt a gondokat. A szemét pedig eláraszt mindent. Pedig milyen egyszerű lenne

odafigyelni és személyre szabottan tenni egy kicsit környezetünk tisztaságáért.

Engem egyébként az egyszerűségével és hangulatával fogott meg ez a pályamunka. A

rajz erőssége még az is, hogy a Photoshop előnyeit mellőzve, hagyományos eszközökkel

készült. Tus, ecset, festék.

Jó dolognak tartom azt, hogy a pályázatra érkezett rajzok, az aktuális eredményhirdetést

követő kiállítás után nem kerülnek az asztalfiókok vagy szekrénypolcok mélyére. A

karikatúra egy nagyszerű, mindenki számára könnyen érthető műfaj. Ráadásul a humorra

leginkább érzékeny korosztály, a gyerekek kedvenc műfaja. Éppen ezért, kiállításokat

szerveznék belőlük általános iskolákban, szakközépiskolákban és gimnáziumokban is. A

felvilágosítást minél előbb el kell kezdeni! Erre pedig a karikatúra tökéletesen alkalmas.

Kelemen István

grafikus/karikaturista www.grafikuskelemen.hu

Shahram Rezai - Irán

Fantasztikusan kifejező ez a kép! A szívemhez egyik közel álló témát dolgozza fel: a

felesleges ünnepi ajándékdömping, a haszontalan meglepetések és a rövid ideig használt

majd eldobott termékek problémáját. Napjainkban a rajzon ábrázolt folyamat ellentétét

éljük, rengeteg ajándék kerül az ünnepek után szinte azonnal a szemétbe. Mi ennek az

oka? A mai pazarló szemlélet szerint ajándékozni KELL. Minél többet, minél drágábbat,

akkor is, ha a megajándékozott semmit nem tud kezdeni a kapott holmival. Szerintem

mindenki, aki kicsit is érzékeny a környezet problémáira és megérti a fenntarthatóság

lényegét, minden egyes ünnep alkalmával küzd ez ellen a szemlélet ellen. Anyaként ennek

a legnehezebb része a gyermekeimet megtanítani arra, hogyan szűrjék a rájuk ömlő

reklámokat és hogyan válasszák a minőséget a mennyiség helyett.

Ahogy a kép is mutatja nekünk: hulladékainkat újra kell hasznosítani, tárgyainkat akár új

formában és funkcióval újra kell használni. Az ajándékozás lényege az általa kifejezett érzés

és gondolat. Ezek közvetítéséhez nincs szükség drága, új és haszontalan dolgokra. Legyünk

tudatosak, kreatívak és merjünk akár a hulladékból új csodákat alkotni!

Burgmann Nóra

A Zöld Matek honlap alapítója

Aleksandrov Valeri - Bulgária

Mikor először megláttam ezt a rajzot, pont arról panaszkodtam valakinek, hogy még a

felnőttek után is ki kell szednem a PET palackokat a szemétből. Eszembe jutott, ahogy a

nagyszünetekben végigszáguldok a folyosón, és gyorsan, egy- két gyerek segítségével

összekapkodjuk az üdítős flakonokat az osztályokban, vagy a folyosón. Akkor azt

gondoltam, ez a kép rólam készült.

Másnap reggel megnéztem, és azt mondtam, hogy nem, ez nem én vagyok! Én nem

mosolygok, mikor mások után szedem a szemetet.

Megmutattam a gyerekeknek az iskolában, és jöttek a kérdések:

- Miért csak egy lába van?

- Ezt fogjuk lemásolni?

- Valaki eldobálta az üvegeket?

- Bibircsók van az orrán, de rendes boszorkánynak látszik!

- Miért mosolyog?

- Ez egy mese?

Igen! Ez egy aranyos, könnyed vidám mese, ahol a főszereplő nem vár senkit fehér lovon,

hogy megmentse, és nem izzad halálra, hogy megvívja az igazát a hétfejű sárkánnyal. Jót

tesz, és vele együtt örülünk. De ahogy mondani szokták, az igazán jó dolgokat nem kell

magyarázni.

Füster Gáborné

biológia – földrajzszakos tanár

Mahmoud Barkhordari - Irán

A kép az emberek fontos feladatát mutatja, miszerint az embereknek nagyon nagy súlyt

kell fektetnie a föld védelmére. A környezetünk tisztaságára.

A Földünkön levő gyönyörű élővilág egyre ritkább lesz.

Az egyre szennyezettebb tengerekben, óceánokban sok növény és állat már kipusztult

vagy már közel áll a kipusztuláshoz! Ezért is még több figyelmet kell fordítanunk a "Földünk"

tisztaságára!

Ez a kép sok-sok ember figyelmét felhívja, hogy nem csak magunkat kell védeni

(láthatósági mellénnyel) hanem a Földünket is.

Atlasz már rogyott lábakkal viszi a Földet, ami a sok-sok hulladék miatt nagyon nehéz lett.

Ha szelektíven gyűjtenénk a hulladékot könnyebben, egyszerűbben tudnánk

újrahasznosítani!

A Földünket minden embernek védenie kell, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Ezért

érdemes a gyerekeket és a fiatalokat is fiatalokat is időben a környezetünk védelmére

szoktatni, tanítani!

Ez a kép talán sok-sok ember figyelmét felhívja a Földünk és a környezetünk megóvására.

Csonka Zoltán

ügyvezető-igazgató Csonka és Fiai Kft.

a Sopron és Vidéke Ipartestület alelnöke

Kutasi Károly – Magyarország

A régészek "kincsesbányát" látnak a több ezer éves szeméthegyekben, mert az egymásra

rétegződött hulladékok tájékoztatnak minket, hogy egyes korszakokban hogyan éltek az

emberek. A legrégibb civilizációs korszakokból csak a csonttöredékek, vagy a törött

kőeszközök maradtak meg, a szerves anyagok nagy része elpusztult. Amikor azonban az

ember elkezdte a tűztechnikát az eszközkészítés használatára alkalmazni, és szinte

„termelési" mennyiségben állította elő a természetben le nem bomló anyagokat, mint a

kerámiát, a fémeket és az üveget, fokozatosan növekedett a felhalmozódó hulladékok

mennyisége. A fémeket még csak újra lehetett olvasztani és újra önteni (réz, bronz), a törött

kerámia azonban a római korban már szinte hegyekké magasodó szeméthalmokban gyűlt

össze, pl. a „Monte Testaccio" amphora-töredékei. Utóbbiak - amellett, hogy a régészek

fontos gazdaságtörténeti következtetéseket vonhatnak le a különböző típusok és a

bélyegzők elemzéséből - ma már lényegében nem szennyezik a környezetet.

A mai - le nem bomló, vagy csak évszázadok alatt lebomló - műanyagok hatalmas

mennyisége valóban beláthatatlan veszélyeket hordoz, különösen olyan kulturális

környezetű térségekben, ahol nem oktatják, nem nevelik óvodás kortól a nemzedékeket

ennek a veszélynek a tudatos elhárítására. A szeméthez való viszony kialakításában a

jutalmazás és büntetés módszerét kis közösségi szintről állami szintre kellene emelni. Pl. tiszta

határú községek állami támogatása, zugszemetelők (ligetekben szeméthalmokat hagyók)

elkapási módszerének kidolgozása és precedens jellegű büntetések.

A szelektív gyűjtés és a feldolgozás továbbfejlesztése. Igaz, így az utókornak csak a

múzeumokban maradhatna, tudatosan megőrzött, leltározott, konzervált, vizsgálandó

hulladékminta, amelyből néhány okos ember PhD disszertációt írhat és eredményeinek

népszerűsítése céljából külföldi konferenciákra utazhat.

Dr. Gömöri János

régész

Chiorean Cornel Marin – Románia

Cooperation in sanitation. Sisyphus and Gaia

A képet nézve rögtön látni, hogy valami nincs a helyén, fölöslegesen foglalja a tér

értékesebb nagyobb részét, a kisebbhez csatolva viszont láthatóan OTT a helye. Azt

sugallja: Ne foglald fölöslegesen a helyet, teret, lapítsd ki a szemetedet, hulladékodat.

Piros színű téglák jelképezik a nevesített hulladékot, a szemetet, a szót kifejezetten

tartalmazzák is, amit az útmutatás alapján, lapítva a helyére kell illeszteni, azaz kiegészíteni

az EGÉSZET. Megfogni, cselekedni és helyére tenni. Így lesz teljes a kép. Én magam is

szoktam más után rámolni, dolgokat a helyére tenni. Sajnos sok embernek nem számít, hogy

mit, hol hagy szanaszét…. A magyar Konok Tamás grafikusművész korábbi művei jutottak

eszembe a képről.

Röviden, ütősen mutat ja a problémát, de a megoldás is ott van: csak oda kellene

tenni….a helyére.

Plakátként, prezentáció elemeként hasznos lehet a további kommunikációban is ez a

megfogalmazás.

Bedő Károlyné

projektvezető

OKTF Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóság

Dominika Kasperczak – Lengyelország

Don’t waste space. Reduce your trash.

Egy kis dobás nekem, de nagy dobás az emberiségnek!

Hatalmas sziget úszik a Csendes óceánban. Akkora, mint fél Európa – Magyarország

területének többszöröse. A sziget lebeg a víz felszínén: műanyag zacskók, PET palackok,

reklámszatyrok összefüggő tömkelege. Mindet az ember dobta el, így jutottak el – folyókon

keresztül – az óceánba. Alattuk pusztul az élet, nem tör át a napfény, nem jut oxigén a víz

ökoszisztémájának. Szemétkontinens alatt halódó óceán.

De nem kell ilyen messzire mennünk. Városaink, falvaink határában, árokpartokon,

erdőszéleken vastagon állnak a szemétkupacok. A legtöbbjük anyaga itt is műanyag. Ami

nem bomlik el – generációkon keresztül hirdeti az ember nemtörődömségét, s pusztítja a

közvetlen környezetünket.

Pedig jól tudjuk: A TERMÉSZETNEK NINCS SZÜKSÉGE AZ EMBERRE – AZ EMBERNEK VAN

SZÜKSÉGE A TERMÉSZETRE.

A szelektív szemétgyűjtés nem olimpiai sportág, nem adnak érte érmeket. „Csupán” a mi,

s gyermekeink-unokáink világát segít élhetőbbé tenni. Nem kerül sokba. Apró figyelem,

apró gondosság. Csak egy kis dobás. A jól sikerült dobás után azonban gondos munka

következik: szállítás, szelektálás, megsemmisítés. Ha kiszámoljuk: egyetlen PET palack 16 kis

virág helyét foglalja el. Ha kidobunk egy palackot, 16 virágnak adunk lehetőséget az életre.

Ezt az olimpiát virágok szegélyezhetik.

Sós Péter János

B. SWAN Partners ügyvezető igazgató; címzetes főiskolai tanár

(aki ma is összetaposott egy műanyag palackot, s a műanyag-gyűjtőbe dobta)

Maxim Smagin - Oroszország

Olympic Games

Az emberiség az életminőségének javításáért és kényelméért a teremtett világ kincseit,

azaz minden eszközét, forrását feláldozza, feldolgozza céljai megvalósításának érdekében.

Teszi ezt gyakran túlzó mértékben, irracionális módszerekkel és eljárásokkal. Ennek egyik

megnyilvánulása a folyamatokhoz szükségszerűen tartozó, sokszor azonban a racionális

méreteket meghaladó mértékű hulladéktermelés. Ma Magyarországon lakosság és a

gazdaság összesen egy év alatt kb. 3 Gellérthegy tömegű, azaz 80 millió tonna hulladékot

állít elő, ami egy főre lebontva napi 0,66 kg hulladékot jelent. A hulladék kategóriájába

sorolt termékek nagy részének a funkcionális szerepe órákban mérhető, míg hulladékként

a lebomlási ideje több száz év. A jövő nagy kérdése a hulladék mennyisége, tárolása,

feldolgozása. A sematikus grafika határozottan felhívja a figyelmet a hulladék

termelésének redukálására. Nyomatékosítja, vizuálisan jól szemlélteti, hogy a hulladék

tárolása, kezelése a legnagyobb hatékonysággal akkor valósulhat meg, ha az elállt

hulladék a legkisebb térfogatot igényli. A jól megválasztott egyszerű színvilág, a hangsúlyos

piktogramokkal és felszólításokkal figyelmezteti a Föld lakóját a környezetének védelmére,

megóvására oly módon is, hogy a hulladéktermelésben és gazdálkodásban az

önmérséklete érvényesüljön.

Dr. Cseh Sándor

főiskolai tanár

SZE-AK

Katarina Talts - Észtország

Ne felülről várjuk a megoldást!

Ma már nem kérdés: nagy bajban van a bolygó, és persze nagy gondban van a rajta élő

ember. Folyamatosan mérgezzük vizeinket, szennyezzük földjeinket és a levegőt,

tönkretesszük más fajok élőhelyeit, ezzel pusztulásra ítélve őket. Azt kockáztatjuk mindezzel,

hogy jóvátehetetlenül felborul a Föld rendkívül érzékeny ökológiai egyensúlya.

És mindezt miért? Azért, mert rossz életeszményt követünk, amely azt sugallja, hogy az

egyetlen érték, az egyetlen értékmérő a fogyasztás. Az egyre növekvő fogyasztás viszont

mind mértéktelenebb károsanyag- és hulladékkibocsátással jár. Földünk változásért kiált,

sőt változásért könyörög.

Változni, változtatni, berögzült szokásainkon túllépni viszont rendkívül nehéz. Szívesen

vennénk, ha úgy változna meg ez a katasztrófával fenyegető helyzet, hogy közben nekünk

magunknak nem kellene változni, változtatni. Ha továbbra is évente lecserélhetnénk a

mobilunkat, kétévente a tévénket, három-négyévente az autónkat, ha nem kellene

fogmosás közben elzárnunk a csapot, ha továbbra is teletömhetnénk a hűtőnket és a

ruhásszekrényünket.

Nem ámíthatjuk tovább magunkat azzal, hogy majd valaki más (akár Isten, akár az Istennek

kikiáltott technológia) megmenti a Földet. A jó irányba történő változáshoz

valamennyiünknek cselekedni kell. Neked is!

Bognár Károly

mb. ügyvezető igazgató

KÖVET Egyesület

Julio Carrión Cueva - Peru

IRÁNI TRIKOLOR

Szőke Madám igénye, kénye,

Feszítve talál közös nevet és nevezőt,

Piramis tövébe hozott izmuson,

Turizmussal mustrál szemetet,

Örül, hogy egyetért a megtért papokkal,

Kacsójukon tartja szemét, hogy az

Irány legyen lefelé, forgatott

Visszaforgatóban, ahogy szoktuk…

A „made in EU” kultúrában!

/Csaba de Fogarassy, 2016/

Dr. Fogarassy Csaba

egyetemi docens, igazgató

Szent István Egyetem GTK RGVI

Klímagazdaságtani Elemző- és Kutatóközpont

Farzane Vaziri - Irán

A kép vicces és kedves. A jófajta környezeti nevelés jut eszembe róla: így, játékosan,

kedvesen, lassan, de folyamatosan lépkedve haladhatunk a hagyományos szemeteléstől,

szemétgyűjtéstől az okos hulladékkezelésig. Felnőtt és gyerek jól együttműködhet ebben. A

felnőtt nagyobb, okosabb, támogatja a gyereket, a gyerek meg játszik. Az élmény

azonban közös – szemmel láthatóan jól érzik magukat a helyzetben mindketten, az

együttműködés kölcsönös örömet okoz. Szerintem fontos, hogy a környezetvédelmet ne

teherként éljék meg az emberek, hanem szerves, természetes része, VELEJÁRÓja ( - mint

a képen) legyen az életüknek. A kép viccesen azt sugallja, hogy ez lehetséges! Egyetértek!

Dr. Dúll Andrea

környezetpszichológus, tanszékvezető

ELTE Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszék

Hamed Mortazavi Alavi - Irán

The prevention of the accumulation of waste

A vörös szőnyegen elegáns ruhában bevonuló celebek helyett ezen a képen egy

narancssárga ruhás kukás vonul be kedélyesen, integetve, az elébe járuló, színtelen tömeg

előtt, és gyűjti össze a talicskájába a sorban állóktól a látványos fekete zacskójukat. Hogy

mi van bennünk? Szerintem szemét.

A téma jól példázza napjaink társadalmát, ahol a kukásnak egy vörös szőnyeges

megjelenést szánt az alkotó, szemben a nálunk eldugott, észre sem vehető

szemétgyűjtőkkel szemben. A szemét begyűjtésének ez az ünnepélyes megfogalmazása

kontrasztban áll a valósággal.

A hulladék, mint probléma mindig is volt és lesz is, számomra annak újrahasznosítsa lett

korunk igazi kihívása, kérdése. Sajnos, a le nem bomló anyagok sok problémát vetnek fel,

amit remélhetőleg idővel, a fejlett és fejletlen társadalmak megfelelő módon tudnak majd

orvosolni.

Süle Katalin

reruha- ökodizájner

Shahram Rezai - Irán

Nagyon erőteljes és kifejező ábrázolás. Ez a rajz groteszk módon irányítja rá a figyelmet a

legnagyobb környezetvédelmi problémára. Szellemesen foglalja össze a mondanivalóját

egy földgömbábrázolásban. Nem fogjuk a hasunkat a nevetéstől, de a gondolat elindul.

Ha nem teszünk semmit, akkor a föld egy nagy szemétgolyó lesz. Nem kell megmagyarázni,

nem kell megfejteni a mondanivalót.

A karikaturista tiszta grafikai eszközökkel ábrázolja az elhagyott, eldobott tárgyakat. Szinte

elkerülhetetlen az önvizsgálat. Mit is dobtam ki az elmúlt időszakban? Vajon jól dobtam-e

ki az elhasznált, elromlott, megunt használati eszközöket? Embertársaim megfelelően

bánnak a szeméttel?

A célját elérte az alkotás. Akár poszter is készülhetne belőle.

Szénási Ferenc

karikaturista

Paolo Dalponte – Olaszország

A world of waste

A karikatúra címe akár „Vakvéletlen hulladékhasznosítás” is lehetne. A véletlenül arra járó

vak ember nem esik bele a dolinaszerű mélyedésbe, sőt észre sem veszi azt, mert szeméttel

van kitöltve. Készítője nyilván arra akar rávezetni bennünket, hogy csak a vak nem látja:

világunk tele van hulladékkal. A mű feltehetően a szerző két előző (interneten elérhető)

humoros grafikáján alapszik. Az egyiken egy ugyanilyen alkatú vak ember az üres töbör

felett is átkel (ügyet se vetve megrémült vakvezető kutyájára), a másikon egy jegesmedve

már nem tud hová menni a sok hulladéktól.

Tény, hogy a globális fogyasztói társadalom mai termékei egyszer (egy nap múlva, egy hét

múlva, egy hónap múlva, egy év múlva, tíz év múlva, de legkésőbb száz év múlva)

kidobásra kerülnek. Újrahasznosítás ide, újrahasznosítás oda: a globális fogyasztói

társadalom feléli a természetet. Vajon mennyi ideig folytatódhat még a további termelés-

és fogyasztás-növekedés a véges Földön?

A fiatal karikaturista műveit lényeglátó humor jellemzi.

Dr. Szarka László

geofizikus-mérnök, az MTA levelező tagja

az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója

Heibat Ahmadi - Irán

Egy kép, többet mond ezer szónál! – tartják; egy műalkotás pedig akkor jó, ha

elgondolkodtat és különböző asszociációkat indít el a néző fejében. A fenti képre mindkét

állítás igaz!

Hiszen nemcsak a lakosság által termelt óriási mennyiségű hulladékot szimbolizálja kitűnően

a PET palack mérete, de egy lehetséges megoldást is bemutat. A hulladékcsökkentést

célzó megelőzés, újrahasználat és újrahasznosítás (azaz a hulladékhierarchia legfelső 3

foka) csak akkor lehet hatékony, ha minél többen teszünk érte. Amíg azonban

Magyarországon a lakosság a kidobásra ítélt tárgyaknak csupán a 19-20%-át gyűjti

szelektíven, addig van még hova fejlődnünk. Ráadásul nagyon fontos lenne, hogy a

hulladék kilapítva kerüljön a tárolóba, így csökkentve a térfogatát! A képen látható PET

palack különösen alkalmas erre, a gyerekek pedig előszeretettel végzik el a „taposás”

műveletét.

Kevesen tudják, de a műanyagnak sokféle típusa létezik, amelyek közül nem mindegyiket

hasznosítják újra (főként gazdasági okok miatt). A PET palacknak azonban megoldott a

feldolgozása, ezért is fontos, hogy mindig a szelektív gyűjtőben helyezzük el a kiürült flakont!

Hogyan lehet rávenni erre a lakosságot? Legkönnyebben szemléletformálással! Fontos,

hogy a társadalom minden rétegét a nekik szóló, célzott üzenettel érjük el, de amire kiemelt

figyelmet kell fordítani, az a gyermekek, a jövő generáció környezeti nevelése. Ez akkor lesz

igazán hatékony, ha az iskolában és otthon hallottak, tapasztaltak összhangban állnak

egymással. Gyermekeinknek ugyanis mi vagyunk az elsődleges mintái, mutassunk példát a

hulladékkezelésben is!

Doró Viktória

fenntarthatósággal foglalkozó újságíró,

a ReCity Magazin főszerkesztője

Horst Hellmeier - Ausztria

Flatten It!

Azt gondolom, Virág Fruzsina Éva képe nagyon jól kifejezi az ún. "Reduce it!" elvet. Igazán

frappáns megoldás az összepréselendő palack és a cipőtalp formájának összevetése,

rendkívül tömören fejezi ki a lényeget: lépjünk rá arra a palackra, így csökkenthetjük a

keletkező hulladék térfogatát. Nagyon értékes feladata lehet ennek az ábrának, mintegy

logóként jelképezheti a hulladék csökkentésének ezen módszerét. Figyelemfelkeltő,

könnyen érthető, jól dekódolható bemutatása ez a témakörnek. A színválasztás is

megfelelő, a zöld és a kék önmagáért beszél, a fehér szín pedig egyrészt esztétikailag is illik

ide, másrészt pedig a tisztaság asszociációját keltve növeli a kép harmóniáját,

egységességét. Ha már asszociáció, akkor az embernek azonnal beugrik a képet nézve az

ökológiai lábnyom fogalma. E számítások alapján az emberiség jelenleg mintegy másfél

bolygónyi biokapacitást (erőforrások és szennyezés elnyelők) használ fel, különösen az ún.

fejlett országok. Az ökológiai lábnyom csökkentésének egyik módja az, ha csökkentjük a

hulladék mennyiségét, elsősorban nyilván azzal, ha meg sem vesszük a fogyasztói

társadalom által ránk tukmált termékek egy részét. Ám ha már megvettük, akkor legalább

a számunkra feleslegessé váló részeitől, például a csomagolástól igyekezzünk minél inkább

környezetbarát módon megszabadulni, például azzal, hogy csökkentjük annak térfogatát.

Ha csökken a hulladék térfogata, akkor jelentős megtakarítások érhetők el a szállítás során:

kevesebb fuvar, kevesebb jármű, kevesebb megtett kilométer, kevesebb felhasznált

üzemanyag, kevesebb levegőszennyezés. Nagyon fontos erre felhívni azok figyelmét, akik

még mindig nem alkalmazzák mindennapjaik során a "Reduce it!" alapelveit, és

véleményem szerint a kép, mint logó hozzásegíthet ehhez.

Schäfferné dr. Dudás Katalin

PhD, közgazdász

Virág Fruzsina Éva - Magyarország

Ez a rajz tökéletesen visszaadja azt, hogyan is gondolkodunk mi, emberek a szemétről.

Amit a kukába dobunk, az többé nem létezik számunkra, s lehetőleg mihamarabb

tűntessék el a kapunk elől.

Fizetni sem nagyon szeretünk ezért a szolgáltatásért, pedig ennek többszörösét költjük el

feleslegesen vásárláskor, amikor olyan termékeket választunk, melyek túl vannak

csomagolva, agyon vannak reklámozva, vagy éppen „ingyen” is hozzájuthatnánk (ld.

csapvíz). Ha tudnánk mennyi munka van a hulladékkezelés mögött, s mennyi adóforintot

költünk hulladéklerakók létesítésére, biztos jobban átgondolnánk milyen termékekre (s

közvetetten azok hulladékaira) szavazunk elköltött forintjainkkal.

Szelektálásban is jobbak lennénk, ha tudnánk milyen hasznos termékeket készítünk idehaza

hulladékból. Talán ez a kép is segít abban, hogy még többen kezdjünk el felelősen

cselekedni, környezettudatosan gondolkodni és hosszú távon tervezni. HOMO SAPIENS

SAPIENS!!! ABRAKA-DABRA!!!

Hankó Gergely

természetvédelmi mérnök

PR és Marketing vezető – ÖKO-Pack Kft.

Kelemen István – Magyarország

Nagyon gondolatébresztő ez a kép. Hiszen az ember ellentmondásos viselkedésére mutat

rá a karikatúrát készítő művész. A vizuálisan ábrázolás jó lehetőséget ad az ember egyik

gyarlóságára valófigyelmeztetésben. Esetünkben a szemetet ha nem látjuk, akkor nincs.

Ugyanakkor az ember jobbító szándéka is tettenérhető a képen, hiszen a szennyezett

koörnyezet ellenére az új élet (élőlény) teremtése, ültetése a remény érzetét hordozza és a

mindíd lehetséges újrakezdés, még egy lehetőség, gondolatát fogalmazza meg. A

második kép frappáns, egyben humoros válasz az ember viselkedésére vonatkozóan. " A

természet utat tör magának" elv értelmében az élővilág frappáns választ ad az

jelentkezőkörnyezet terhelése. A bioszféra megszabadul a károkozótól. Itt a hulladék már

magát a szennyezők szimbolizálja. A művész alkotása erős és egyértelmű figyelmeztetés

mindannyiunk számára, hogy a környezet megtartása csak a problémák megoldásával

lehetségesek és nem a felszín alátemetésével.

Hoczek László

igazgató

Roth Gyula Erdészeti és Faipari Szakközépiskola és Kollégium

Sava Babic – Szerbia

Fruit

Felkészülni! Vigyázz! Taposs!

Elsőre egy kivégzés vezényszavai ugrottak be a képről.

Aztán némi gondolkodás után rájöttem, hogy ez nem is dráma , hiszen ez nem is likvidálás,

mert a célpont újjászületik.

Már persze, ha környezetvédőként hiszek a reinkarnációban – vagy legalább a hulladékok

újjáéledésében.

Vajon mi lesz a következő életében? Újra palack? Pulóver? Takaró? Ki tudja. A lényeg, hogy

ne a folyóban, vagy az erdőszélen kössön ki.

Persze a legjobb az, ha le sem gyártják, mert NEKEM NINCS RÁ IGÉNYEM. Hiszen helyette

egy kulacsot választok csapvízzel – amivel mindenki jobban jár. És akkor nem kell felkészülni,

vigyázni, taposni.

Sarkadi Péter

főszerkesztő

www.greenfo.hu

Kelemen István – Magyarország

Nagy igazság, hogy a szemét szemetet vonz. Az első darabokat még

megkönnyebbülve dobják el az emberek „na, ettől megszabadultam” felkiáltással.

Utóbb talán ők háborognak legjobban a keletkező nagy szemétkupac láttán.

Sajnos, ez most az egész világunkra jellemző.

Minden szemétkupac egy eldobott aprósággal kezdődik. A hatalmas halmok pedig

már komoly fenyegetést jelentenek.

Bár ennek a sárkánynak csak egy feje van, de vigyáznunk kellene, mert a mesékben

is nagyon nehéz a legyőzése. Ezt a szörnyet – félek – nem fogja tudni legyőzni a

legkisebb királyfi, ettől csak a közösség összefogásával tudunk megszabadulni.

Most még talán nem késő, de ha késlekedünk, a győzelem a szemétsárkányé lesz.

Kosztka László

ügyvezető igazgató

STKH Sopron és Térsége Nonprofit Kft.

Saman Ahmadi - Irán

Szépen a szemétről

Az elmúlt két évben két nemzetközi grafikai pályázatot hirdetett meg az STKH

Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft., a

hulladékos problémák köré szervezve. Először a karikaturistákat szólították meg:

tartsanak görbe tükröt pazarló, nemtörődöm világunknak (Too Much Waste).

Tavaly egy könnyen kivitelezhető és igen hasznos hulladékkezelési gyakorlatra

irányították a figyelmet, a hulladék kilapítására (Reduce It!).

A beérkezett, ezernél is több grafika jól mutatja, hogy a világon mindenütt értik

a problémát és van tapasztalatuk a témában. A cég kommunikációs

munkájához óriási muníciót jelentenek a rendelkezésükre álló alkotások, ezért

a környezeti szemléletformálást leginkább támogató képekből egy nívós, első

sorban esztétikai élményt adó kiállítási anyagot állítottak össze, Szépen a

szemétről címmel.

A grafikákat olyan keretekbe foglaltatták, amiket egyszer már haszontalannak

ítéltek és a képkeretezőnél hagytak. A képek tematikus rendben, szintén

újrahasznosított paravánokon sorakoznak, ezek korábban egy fiúkollégium

ajtólapjai voltak. A szemlélődéshez öreg kukákból kialakított ülőkék nyújtanak

kényelmet, a beszélgetéshez kiürült olajoshordókból készült a könyöklő.

59 grafika, 53 alkotó, 1 gondolat:

a csodálatos Földünkre vigyáznunk kell!

Kiadja az STKH Sopron és Térsége Környezetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Nonprofit Kft.

Felelős kiadó: Kosztka László ügyvezető igazgató

Szerkesztő: Éder Andrea

Készült a Foreno Nonprofit Kft, nyomdájában, 150 példányban

2016. április