kierkegaard

5/13/2018 kierkegaard - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/kierkegaard-55a7522205838 1/3

Kierkegaard : Félelem és reszketés

A. Sören Kierkegaard (1813 – 1855 ) életét és filozófiáját döntően meghatározta, hogy tizenkét

éves korában apja megátkozta Istent, s Kierkegaard maga úgy érezte, ezért a bűnért neki is

vezekelnie kell. Nála a kérdés feltevés már az, hogy mi az ember, mi az egzisztencia. Az

egzisztencia alapélménye a szorongás, mely több, mint a puszta félelem, hiszen tárgya nem

ragadható meg konkrétan. Az ember szorongásaitól úgy szabadulhat, ha rábízza magát Istenre.

Műveiben három stádiumot figyelhetünk meg: esztétikai, etikai és vallási. Félelem és reszketés

című művét az utóbbihoz soroljuk.

Ábrahámnak, mint apának kötelessége szeretni fiát, Izsákot. A korábbi ígéret szerint Ábrahám

nagy nép atyja lesz, és Izsák ennek beteljesítője. Hűségét Isten próbára teszi, mikor fia feláldozását

kéri tőle, mellyel megszegné az atyai szeretet erkölcsi parancsát. „ És Isten megkísérté Ábrahámot

és monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának

földjére és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek körül egyen, amelyet mondándok néked.”

Ábrahám fel akarja áldozni fiát, emiatt az erkölcs és a hit konfliktusába kerül. Etikailag a

gyilkosság és a hit általi áldozat között vergődik. Ráadásul a szeretett fiú a nagy nép ígéretét is

hordozza, ez még inkább megnehezíti Ábrahám döntését. A mű lényege ebben a paradoxonban

nyilvánul meg.

Az első képben Ábrahám felnyergeli a szamarakat, majd három napig némán lovagolnak fiával

Mórija hegye felé. A negyedik napon megáldja Izsákot és elmondja jövetelük célját. Végül

Ábrahám bálványimádónak adja magát, hogy megvédje fia hitét. „ Uram az égben, köszönömneked; mégis jobb, ha embertelennek hisz, mintsem elveszítse benned a hitét.”

A második képben Ábrahám ismét fölnyergel, megöleli Sárát és némán nekivág az útnak Izsákkal.

Később, még mindig némán felhalmozza a hasábokat a tűzhöz és megkötözi fiát. Mikor ráemeli

kését Izsákra, akkor pillantja meg a kost, melyet Isten helyezett oda. „ És ettől a naptól kezdve

Ábrahám öregember lett, nem tudta elfelejteni, hogy Isten mit követelt tőle.” Vajon a hit igazolja

Ábrahám cselekedetét? Kierkegaard, már az előhangban is egy csodának tartja Ábrahám történetét,

és úgy gondolja, hogy az abszurd hit végig kíséri az egész próba alatt. Az író érthetetlennek tartja azapa viselkedését, hiszen Ábrahám majdnem végig hallgat, és nem tudjuk, hogy mi megy végbe a



lelkében. Kierkegaard nem foglalkozik a csodával, azzal, hogy az emberáldozat nem következik be,

inkább a történetre koncentrál. A hit és a vallás nem teljesen racionális, ezért Ábrahám cselekedete

nem értelmezhető az erkölcs felől. Miért akarja feláldozni Izsákot? Mert Isten ezt parancsolta neki.

Ábrahám tudja, hogy ez egy próba, és be akarja bizonyítani a hitét. A műben a kísértés maga az

etikai parancs, hogy nem ölheti meg a fiát.Ugrás, a harmadik képben Ábrahám kéri Istent, hogy bocsássa meg bűnét, hiszen számára a

legdrágábbat akarta feláldozni.

Negyedik kép: Izsák meglátja, amikor Ábrahám előhúzza a kést a hegyen, és emiatt a fiú elveszíti

a hitét. Az önmagát bűnösként felismerő ember ráébred, hogy csak Isten szabadíthatja meg. Az

egyénnek rá kell döbbennie, hogy önmagát megsemmisítve tud a mindenség felé nyitni. Ez a

paradoxon csak a hit által oldható fel.

Ábrahám dicsérete, a mű befejezése. „ Nem! Senki nem merülhet feledésbe, aki e világon kiválóvolt, azonban mindenki a maga módján volt nagy, annak nagysága szerint, akit szeretett. Hiszen aki

önmagát szerette, az önmagában vált naggyá, és aki másokat szeretett, az az odaadásban volt nagy,

aki azonban Istent szerette, az mindenkinél nagyobb volt.”

Az írás lényegét Kierkegaard saját szavaival tudnám a legjobban kifejezni. „ Mit jelent Isten

kiválasztottjának lenni?” „Mert nagy dolog a vágyról lemondani, de nagyobb azt megtartani, miután

lemondtunk róla; nagy dolog az örökkévalót megragadni; ám nagyobb a mulandót megtartani,

miután lemondtunk róla.” Az egzisztencia középpontba állításával Kierkegaard megalapozta az

egzisztencialista irányzatot. A hit választása akkor történik, amikor Isten parancsára igent mondunk,

és ez felülírhatja az erkölcsöt, ahogy Ábrahám esetében is, akinek fel kellett áldoznia Izsákot, vagy

legalábbis készen kellett állnia rá. „ De Ábrahám hitt, és nem kételkedett, hitt a képtelenségekben.”

Befejezésül, egy olyan idézettel zárnám írásomat, mellyel közelebb kerülünk Kierkegaard saját

istenhitéhez is. „ Tudta a mindenható Isten az, aki próbára teszi, tudta, ez a legsúlyosabb áldozat,

amit tőle követelhet; de azt is tudta, ha Isten követeli, semmilyen áldozat nem túl súlyos.”

Budapest, 2011. 12. 18.

Kostya RitaOR-ZSEKözösségszervező szak I. félév

kierkegaard

Documents