JÓZSEF TÖRTÉNETEIII. RÉSZ

A gabona Kánaán földjén is igen megfogyatkozott, és azt mondta akkor fiainak Jákób: „Hallom, hogy Egyiptomban van gabona; menjetek el oda, és vegyetek belőle, hogy ne haljunk éhen!

Józsefnek mind a tíz bátyja elindult hát Egyiptomba gabonát venni, de az öccsét, Benjámint Jákób nem engedte velük, mert féltette a veszedelmes úttól.

Amikor megérkeztek Egyiptomba, meghajoltak József, az ország fejedelme előtt. József felismerte bátyjait, de nem árulta el magát, és keményen szólt hozzájuk: „Honnan jöttetek?” Testvérei pedig így feleltek: „Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni.”

József pedig azt mondta nekik: „Kémek vagytok ti, és azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit meglessétek.”

„Igaz emberek vagyunk” – felelték erre József bátyjai. „Soha nem voltak kémek a te szolgáid. Tizenketten vagyunk testvérek, egy ember fiai: a legkisebbik atyánknál maradt Kánaán földjén, az egyikünk pedig nincs már meg.”

József pedig azt felelte nekik: „Úgy van, amint mondtam: kémek vagytok. De próbára teszlek benneteket: egyikőtöket nem engedem el, míg ide nem hozzátok énhozzám a legkisebbik öcséteket, és ha így tesztek, azzal igazoljátok szavaitokat, és nem haltok meg.”

És amint mondta, tömlöcbe vetette Simeont. Így szóltak akkor egymáshoz: „Bizony vétkeztünk testvérünk ellen, és most ezért következett ránk ez a nyomorúság.”

József pedig hallotta, amit beszélnek, elfordult, és sírt, de testvérei nem tudták, hogy érti beszédüket.

Azután felrakták gabonájukat szamaraikra, és elindultak hazafelé. Útközben egyikőjük kioldotta zsákjának száját, és meglátta benne a pénzét, amiért a gabonát vette.

És igen megrémültek, mert az egyiptomiak mindannyiuk zsákjába visszatették a pénzüket. És így szóltak egymáshoz: „Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?”

Az éhínség pedig elhatalmasodott az országon, és fogytán volt már a gabona, amelyet Egyiptomból hoztak József testvérei. Jákób nehéz szívvel bocsátotta el Benjámint többi fiával együtt, s azok elindultak Egyiptomba.

Amikor pedig megérkeztek, és József látta, hogy Benjámin velük van, házába küldte őket, hogy velük ebédeljen. Amikor József hazaért ebédre, testvérei leborultak előtte. József azonban megvendégelte őket, és atyjuk felől kérdezősködött. Ők pedig álmélkodva néztek egymásra, amikor látták, hogy József születésük sorrendjében ültette őket asztalához.

József ezután így szólt szolgájához: „Töltsd meg vendégeim zsákját eleséggel, és mindegyiknek a pénzét tedd zsákjába! A legkisebbikébe pedig rejtsd el az ezüstpoharamat.”

És virradatkor elbocsátotta József a testvéreit, szamaraikkal együtt. S amikor már kimehettek a városból, József így szólt a szolgájához: „Siess utánuk, és ha utoléred őket, kérdezd tőlük: »Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el az uram poharát? Hát nem abból iszik-e, hát nem abból szokott jövendölni?«”

A szolga utolérte őket, és megkérdezte tőlük mindazt, amit reá bíztak, azok pedig így feleltek: „Távol legyen tőlünk, hogy ilyet cselekedjünk. Akinél azért megtalálod a poharat, haljon meg, mi pedig legyünk uradnak szolgái!” Ki-ki lerakta zsákját, és kioldotta annak száját, a szolga pedig megtalálta a poharat Benjáminnál. Visszatértek hát József házába.

József pedig így szólt hozzájuk: „Micsoda dolog ilyet cselekedni? Nem tudjátok talán, hogy én a jövőbe látok?”

Júda ekkor előállt, és így szólt: „Mit mondhatnánk urunknak? Mivel igazolhatnánk szavainkat? Isten büntetése ért utol minket. Mostantól fogva szolgáid vagyunk, mi is épp úgy, mint akinél megtaláltad a poharad.”

József pedig így felelt: „Csak az legyen szolgám, akinek a kezében megtalálták a poharamat! Ti pedig távozzatok békességgel atyátokhoz!” Júda ekkor azt mondta: „Mi elhoztuk neked öcsénket, ahogy kívántad. Ha ő nem térhet haza, azt atyánk – aki egy fiát elvesztette már – nem éli túl. Hadd legyek én a szolgád a gyermek helyett! Ő pedig térjen vissza atyjához bátyjaival.”

József nem tartóztathatta tovább magát. Kiküldte a teremből minden szolgáját, feltárta magát testvérei előtt, és így szólt hozzájuk héberül: „Én vagyok József. Él-e még az atyám?”

Testvéreinek azonban rémületükben nem jött szó a szájukra, és akkor József újra így szólt: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne bánkódjatok, hogy engem eladtatok ide, mert a megmaradásotokért küldött ide engem Isten.

És így folytatta József: „Siessetek, menjetek haza atyámhoz, és mondjátok meg neki: »Isten engem egész Egyiptom urává tett, jöjj el énhozzám, ne késsél! Gósen földjén lesz lakóhelyed, mind neked, mind fiaidnak és családjuknak.«”

Eljutott a hír a fáraóhoz. Megtetszett neki a dolog, és azt mondta József testvéreinek: „Eredjetek, és menjetek el Kánaán földjére, hozzátok el atyátokat és házatok népét, jöjjetek hozzám; nektek adom Egyiptom földjének javát.”

József bátyjai elmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére atyjukhoz, és tudtára adták, hogy József még él, és ő uralkodik egész Egyiptomon. Jákób pedig megdöbbent, mert nem akarta elhinni. És így szólt: „Elmegyek hát Egyiptom földjére, hogy meglássam Józsefet, mielőtt meghalok.”

Jákób elindult minden hozzátartozójával, hogy az egyiptomi Gósenbe költözzön.

Hamarosan újra megláthatta halottnak vélt fiát, Józsefet. Egymás nyakába borultak, és sokáig sírtak.

Jákób tizenhét évig élt Egyiptom országában. Halála után József bátyjai testvérük bosszújától tartottak. De amikor ezt elmondták neki, József sírva fakadt, és így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy sok nép életét megmentse. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!” Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

VÉGE