À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám

XVIII. ÉVFOLYAM, 2005. TÉLI SZÁM A TATABÁNYAI BÁRDOS LÁSZLÓ GIMNÁZIUM TÉNYMAGAZINJA. MEGJELNIK ÖTSZÖR EGY TANÉVBEN

Ára 159,- FtH A Z A F F Y

Mikuláscsomag-osztás nagyoknakAz osztályban a tanári asztal tele volt sok-sokpiros csomaggal. A lustábbak – vagy éppen csakteljesen rímtelen emberek mások segítségével– az utolsó pillanatban még leírták versikéjüket,és õk is kivitték ajándékukkal együtt. Valamifurcsa érzés töltötte meg a termet – most utol-jára ajándékoztuk meg egymást Mikuláskor.

Az ember abból veszi elõször észre, hogy jön adecember, hogy az osztály valamelyik tanulója be-kiabál osztályfõnöki órán még bõven november

közepén: „Mikulásra mikor húzunk?”. Szó szótkövet, aztán sebtiben felírja valaki az összes

osztálytárs nevét egy papírra – jobb eset-ben az osztályfõnöké sem marad le.

Egy valahonnan elõhalászott sapká-val körbeszalad az éppen legaktí-

vabb és mindenki húz egy cetlit,a papírdarabon található em-bert pedig „köteles” meglepni

egy mikuláscsomaggal. Azonban ezígy túl egyszerû lenne – az igazi kihívás, hogy nemlehet elárulni, ki kapja az ajándékot, ráadásul egyversikét kell faragni róla. Bár versíró nép a magyar,mégsem valószínû – nálunk meg egyenesen biztosnem így van –, hogy 30-35 költõpalánta járna azosztályba. De nem az a fontos, hogy szabályosszonett, ütemhangsúlyos, esetleg szimultán ver-selésû legyen az alkotás. A lényeg, mindenki fel-

gyan tovább? Mi lesz a kis sikercsa-pattal jövõre?

– Nagy bánatomra a csapat ge-rince végzõs – mondta szomorúan atanár úr –, így jövõre nem sokanmaradnak a mostani kezdõ ötösbõl.Mindenesetre reménykedem abban,hogy lesz megfelelõ utánpótlás.

– Tavaly is hasonló volt a csapat-felállás, így össze vagyunk szokva, desajnos keveset tudunk együtt edzeni,s megteszünk minden tõlünk telhe-tõt. Hogy jövõre mi lesz, az már saj-nos nem rajtunk múlik. Mindeneset-re örülnénk, ha az idei szezonban si-kerülne megdönteni a Bárdos eddigirekordját – a megyei forduló után kétfordulót megnyerni. Pillanatnyilag eza nagy álma a csapatnak – mondtaSzekeres Peti.

Ez azonban csak januárban dõl el,amikor a visszavágókat játssza a csa-pat, majd az esztergomi megyei dön-tõn. Addig is mindenki szurkoljon,hogy jól sikerüljön a szereplés! Azthiszem, ránk és az iskolára is ráférneegy kis csapatsport-siker!

PAPP MÁRTON

hõst, CJ-t a piramis legfelsõ fokáravezetned. A történet szerint CJ (egyízig-vérig fekete bandavezér) LibertyCitybõl tér vissza, ahol börtönbünte-tését töltötte. Már a reptéren rára-gadnak a zsernyákok, akik aztán egypiros lámpánál kirángatják a taxijá-ból, jól elverik, majd egy sikátorbankidobják a kocsiból, ráadásul az egyikellenséges banda felségterületén. Egyárva peták nélkül, egy szál biciklivelkell elvergõdnöd a bandád területére,miközben a lila fejkendõs ellen (a tebandád színe zöld, tehát a fanatiku-sok egyfajta Fradi-Újpest ellentétkéntis felfoghatják az egészet) egyfoly-tában azon van, hogy kicsináljon. Az-tán indulhat a szervezkedés. Figyel-meztetlek, nem lesz könnyû, jó párhaverodról ki fog derülni a játékban,hogy egy mocsadék áruló, és olya-noktól fogsz segítséget kapni, akik-tõl a legkevésbé sem várnád.

A játékmenet nagy vonalakbanugyanaz, mint az elõdben, ám apróújdonságok azért felbukkannak. Ilyenpéldául a kondizás lehetõsége. Ha el-érsz egy megfelelõ erõnléti szintet,

akkor a hely legjobb bokszolójátóltanulhatsz néhány alapfogást. Hogymennyire májer az arc, arról talán elégannyi, hogy egy közepesnél is gyen-gébb izomzattal is két perc alatt boksz-zsákot csináltam az ürgébõl. Újdon-ság még, hogy CJ képes falak meg-mászására. Ezt a tulajdonságot máraz elõzõ részekben is nagyon hiányol-tam, mert módfelett bosszantott,hogy a fejmagasságig érõ betonaka-dályt nem tudom leküzdeni. Minéltöbbet vezetsz, annál inkább fejlõdnifog a vezetési készséged, tehát annálkevesebbszer fogsz kisodródni a ka-nyarokban, vagy annál gyorsabbantudod majd lerázni üldözõidet.

Ami a gémben nem nagyon tet-szett, az maga a környezet. Félre neérts, a fejlesztõk profin dolgoztak,nekem nem jött be túlságosan ez arapper-fekaélet. A játékban orrba-szájba nyomják a korabeli rapzenekrémjét, az öltözködés és a szövegekis passzolnak a stílushoz. (Megfigyel-tem, minden párbeszédben szerepel-nek legalább egyszer a „fakkjú” és a„nigga” szavak). Kész szerencse, hogy

k k k k k

már a megjelenést követõ napbanárasztotta magából az internet apatchek tömkelegét, valamint ismé-telten üdvözöltem régi kedvenceimet,az mp3-lejátszókat a kocsikban, mely-nek segítségével saját kedvenc zené-idet hallgathatod a verdád volánjamögött. Így CJ a zöld ruhás bandata-gok között fekete pólóban futkáro-zott, miközben a tuningolt kocsibólüvöltött a nyolcvanas évekbeli heavymetal.

A progi igazi erõssége azonban az,hogy nem egy hét alatt kipörgethetõjáték. Miután három nap erõfeszíté-sei után lekértem a géptõl a statiszti-kát, kis híján szívrohamot kaptam,mikor megláttam, hogy a játéknakmindössze öt százalékával végeztem!És még ki sem kerültem Los Santos-ból! Ebben az állapotban írtam megezt a cikket, tehát még közel sem vi-lágos elõttem minden, de azt látat-lanban le merem szögezni, hogy a SanAndreas méltán viszi tovább a GTA-nevet, és öregbíti a sorozat hírnevét.

Értékelés:- BB -

Ó Ó 7

ATÁSKÁKBÓL hófehér mez kúszik elõ. Feliratos,frissen mosott, gyengéden fénylõ. Akár egy

mosóporreklámban. Elõkerül a nadrág is: korom-fekete, a Sportcsarnok lehulló vakolatának darab-jaival szõkítve. Színpadias készülõdés ez, mint min-dig. Régi sufni a négy hímnemû csapatnak közösöltözõként szolgál, kemény bérletért mostoha te-repviszonyok.

A szomszéd padra telepszik az Árpád. Kénysze-redett mosoly, mesterkélt bratyizás, tüzes szemek,a folyosón sipítozás: nagytánc így, kistánc úgy.Lányok melltartóban, itt kékben, ott pirosban. Fél-homály és papír-pompomerdõ- érezhetõ ahogyhevül a levegõ.

Kívül a tágas tér szinte visszazavar. Vakon ka-vargó fehér mezes kavalkád, melegítés gyanánt,szoktatja magát a teremhez, a fényhez és ahhoz a

kulás-kupáról –Lélektükör a Mikulás-kupáról –utoljára

szerephez, hogy focizni kell másfél ezer ember elõtt,annak felének, feléért. Újra!

Újra jár a labda, torkokban lüktet a szív, zúg atömeg, a Mikulás hív. A csapat egy sorban, mellet-tük homályos árnyalak, a spori, sípol halkan – egy-két-há’ Bárdos! – és elkezdõdik.

A külvilág monoton morajlássá módosul. Csil-log a parkett, elindul a labda. Elindul igazságtalanútjára. Újra! A hangulat a felhõtlen boldogságból ahitehagyottság pokoli tornácára süllyed: 1–0 ide,1–2 oda. De a csapat végre csapatként mûködik,mindenki csúszik, mindenki mászik. Siet az idõ, ajáték még szikrázóbb, csontzene szól, üvölt a kéttábor. Végtelen az akarás, és még idõben megérik agyümölcse, Bankó ma egyszerûen zseniális: 3–2!

Innen már elveszthetetlennek tûnik! Pacsi ésölelés, még két perc. És semmi több. A csarnokatmoszférája megszelídül, taps és tánc és megintpacsi. Még két perc, amit fél lábon is ki kell véde-kezni. Nem sikerül, még negyven másodpercet semsikerül. A labda úttalan úton, kapuskezek és védõ-lábak erdejében a hálóba vánszorog.

Az elnyûtt játékosok érzelemvilágának hullám-vasút-pályája újra leszálló vágányra tér. Egyszerû-en hihetetlen az egész. Itt volt és éreztük az ízét,de vége, nincs tovább. Taps a közönségnek, tapsnekünk, a játékosoknak. Nem nyertünk, de vala-miért mégis elégedettek vagyunk, akartunk, haj-tottunk becsülettel, ezért szépen búcsúztunk…

SCHWEININGER PÉTER

ismerje magát, és jókat nevethessünk a verseken.Mint minden évben, idén is választottunk egy

Mikulást, aki felolvassa a verseket. Izgalom, öröm– s néha csöppnyi bánat, hogy még mindig nem õkap ajándékot – tölti meg ilyenkor a termet. Min-denki aggódva várja, vajon tetszik-e majd a vers,amit írt, õróla milyen költemény született, mikorkerül végre sorra az õ csomagja. Természetesenhatalmas nevetésekben tör ki az osztály, ha a versegy kedves rímmel nagyszerûen kifigurázza valakiegy tipikus tulajdonságát (például: „mindig az abaja, hogy esõben begöndörödik a haja”). Ezekettermészetesen mindenki poénnak szánja, ám mi-vel a másokkal való élcelõdés igen vékony jég, elõ-fordul néha, hogy valaki megsértõdik, mert a ko-rábban megírt vers otthon még jól hangzott, ámaztán mégsem viccesen sült el. Persze ez is bennevan a pakliban, ám csak a legritkább esetekbenfordul elõ. Az óra végére mindenki megkapja acsomagocskáját, sugárzó arcok, csokipapír zize-gése hallatszik, aztán legalább csönd van a többiórán, mert mindenki eszi a kapott finomságokat.

Miért is van manapság létjogosultsága a Miku-lás-napi vagy más alkalomhoz köthetõ ajándéko-zásnak? A válasz – szerintem – egyszerû. Mi vég-zõsök vagyunk, ezáltal most „Mikulásoztunk” utol-jára. Majd ha egyszer egy osztálytalálkozón fel-idézzük a négy együtt töltött évet, akkor majd jólesz emlékezni a kirándulásokra, a hatalmas cso-csópartikra, az emlékezetes felelésekre, a Mikulás-napi ajándékozásra, egyszóval mindenre, amibenegyütt, osztályként volt részünk.

- DERFAN -

A modern értelemben vett nacio-nalizmus a 18–19. század fordulójána francia forradalom idõszakában szü-letett meg. Ami természetesen azegész világon elterjed, és politikaiirányzatok csiráznak majd belõle. Anemzeti ideológiák kialakulása egy-beesik az individualizmus, az ipari tár-sadalom, a kapitalista gazdálkodás, ésa polgári életforma kialakulásánakidejével. A nacionalizmus mint ideo-lógia az ipari termelés és a parlamen-tarizmus intézményének elterjedéseóta létezik. Most lássuk az eszme ki-alakulásának útját! Az angol polgáriforradalomban (1640-1689) még nemtörtek felszínre nacionalista érzések,hiszen külsõ ellenféllel nem kellettmegküzdeniük. A felkelõk abszolútnem voltak egységesek, ezt misembizonyítja jobban, hogy öt különbö-zõ érdekcsoportot alkottak. Anglia afrancia forradalom kitörése után kétévvel már külsõ támadásoknak voltkitéve. Az 1791-ben megszületett pill-

Aki nacionalista, az már náci?Avagy, hogy ferdítsünk el eszmerendszereket

A kérdés egyszerû, a válasz egyszavas. Mégis a mai Magyarországonsokan nem tudnák a választ vagy helytelenül felelnének a kérdésre. Sejogom, se ismeretanyagom nincs ahhoz, hogy a kormányon lévõ pártotkritizáljam. Nem is beszélve arról a törvényrõl, hogy az iskolában nincspolitizálás. Ezen okok miatt egy teljesen politikamentes cikket tárok azérdeklõdõk elé, amelyben a nacionalizmus és a nácizmus közötti ordítókülönbségeket tárom fel.

nitzi nyilatkozat, amelyben a poroszkirály és a Habsburg-császár megintiXVI. Lajost, hogy ne írja alá az elé ra-kott polgári alkotmányt. Ennek elle-nére õ aláírja (tegyük hozzá, sok vá-lasztása nem volt) ezzel megindulnakaz osztrák és porosz csapatok a fran-cia forradalom leverése érdekében.A király menekülési kísérlete és a for-radalom bukásának gondolata össze-kovácsolja az embereket. Elterjed anemesek körében is a nemzeti nyel-ven beszélés, teret kap továbbá anemzeti kultúra, a sajátosságok meg-õrzése és védelmezése. Egyszóval akifrancia, az legyen is az, beszéljen fran-ciául, bármennyire gazdag is, tartsaszem elõtt saját országának kultúrá-ját. Magyarországra ez az 1791/92-esévekben terjed át, ami hasonló vál-tozásokkal jár, mint mindenhol. A na-cionalizmusból kialakuló irányzat ahistorizmus, amelyrõl még szót kellejtenünk. Keletkezésének idejét az1840-es évekre tenném, mikor már

az embereket elsõsorban a saját tör-ténelmük, és a saját népük történeteérdekli. Ekkortájt rengeteg ilyen szel-lemben festett kép (leghíresebb ma-gyar alkotás Székely Bertalan: Egrinõk) és irodalmi alkotás született,amelyeknek mind-mind a régi népihõsök és a régi nagy gyõzelmek vol-tak ihletõi. A historizmus máig fenn-maradt, s a késõbbiekben néhol szél-sõséges irányt vett. Gondoljunk csakaz Oroszországban Sztálin parancsárakészített középkori filmekre, amelyeka szocialista eszmét fennen hirdették!

Nácizmus. E szó hallatán a régi koremberei elhallgattak és megretten-tek. De a mai egyszerû ember is el-gondolkozik rajta, vajon mit jelent eza szó? Vajon mit takar igazából? En-nek rövid, velõs, érthetõ leírására tö-rekszem, ami hangsúlyozzuk ki, nemlesz könnyû feladat. Maga az eszmeatyja a mindenki által ismert osztrákkáplár, Adolf Hitler. Az eszmét és agondolatot megteremtõ könyve után(Mein Kampf, szabad fordításban Har-com) és a börtönbõl való kiszabadu-lása után kezdte igazán teljes inten-zitással terjeszteni 1924 táján. Magaaz eszme rengeteg ellenséget tartal-maz és egy árja tiszta német faj lét-rehozásának gondolatát is. Azaz, hogya történelem iránt kevésbé érdeklõ-dõ tanulóink is értsék, a nácik sajátfajuk érdekében az elfoglalt terüle-tek népeit rabszolgaként éhbérértdolgoztatták volna, míg õk jól szóra-koznak kellemes meleg otthonukban.

A fasizmus elnyomó eszközei tisz-tán megegyeztek a kommunizmuseszközeivel. Lelki és fizikai terror plusztejhatalommal felruházott rendõri-titkosszolgálati szervek. A nácizmustizenkét évig tombolt a három „H”,Hitler, Himmler, Heydrich jóvoltából.Mindenki ismeri a következménye-ket, haláltáborok emberekkel tömve,a Gestapo brutalitásai, óriási ember-veszteségek a harcmezõn a giganti-kus csaták miatt, pénzügyileg össze-omlott országok, földdel egyenlõlettmilliós városok. Még pár mondat ere-jéig térjünk át a napjaink fasizmusá-ra, a neonácizmusra. A harmadik bi-rodalom bukása után az eszme to-vábbélt. Az, hogy Magyarországon eza téma ennyire tabu, az a „dicsõsé-ges” (?) kommunista rendszernek tud-ható be. A világ egészén léteznek neo-náci szervezetek, igaz, hogy a föld-rajzi elhelyezkedés és a népesség ösz-szetétele miatt mindenhol más az árjafaj és más lenne az elnyomott, de azeszme ugyanaz.

A nacionalizmus hazaszeretet, anemzeti kultúra szeretete, amely nemegyezik a Hitler által létrehozott szín-tiszta faj gondolatával! A nacionaliz-mus eszméi között nem szerepel se anépírtas, se az alsóbbrendû fajok gon-dolata. Mindössze szeretné elérni, hogymindenki tisztelettel gondoljon ha-zájára, kultúrájára és mindazokra,akik életüket áldozták a hazáért, je-len esetben egy kis közép-európai,országért… SPEIER BALÁZS

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám2 15

V E R S E N Y S Z F É R AE Z + A Z

À La Bárdos A Bárdos LászlóGimnázium ténymagazinja. Megjelenikötször egy tanévben. XVIII. évfolyam,2005. téli szám. Szerkesztõk: CsizsekÁdám, Kaszián Ábel, Papp Márton. Mun-katársak: Frankó Kálmán, Szûcs Ágnes,Mikula Ildikó, Schweininger Péter, Sza-bó Renáta. Laparculat: Mezei Tamás. Fe-lelõs szerkesztõ és fotóriporter: Nagy Ta-más. Felelõs kiadó: Sándor János igaz-gató. A lap címe: Bárdos László Gimná-zium. 2800 Tatabánya, Gál István-ltp.701. Telefon: 34/311-749 E-mail: zekany@chello.hu, nohab008@ freemail.hu •Ismételten felhívjuk az olvasók figyel-mét, hogy a korrekt tájékoztatás jegyé-ben minden cikknek publicitást biztosí-tunk, még akkor is, ha annak tartalmá-val a szerkesztõség nem azonosul. •

Ajánló5 Játék vagy versengés?

9 Harry Potter 4.A negyedik bõr szintén kasszasiker – csaktízévesnél idõsebbeknek!

SZABÓ RENÁTA riportja a Mikulás-kupáról,avagy nem a gyõzelem a részvétel, ha-nem a fontos

6 A test szentélyébenKondis életérzés – a nyikorgó fémek ésdagadó izmok diszharmóniája

15Nagyobb a gyûrû?PAPP MÁRTON feltáróriportja az iskola kosárlab-dacsapatának sikereirõl

Igenis nagyon szeretem a kará-csonyt! Ezt azért szeretném mármost az elején leszögezni, mert nemakarom, hogy bárki azt higgye, elõ-re „megrendelt” cikk ez a Kará-csonyról. Soha sem a negatív olda-lát nézem az adventi tömegnek, ha-nem örömmel lapozok a naptárom-ban november végén, s látom mega december feliratot.

Gondolatok a karácsonyról

Mindig felfokozott lelkiállapotbanvárom, hogy kikerüljenek az üzletekkirakataiba, a házakra, a fákra a ka-rácsonyi égõsorok, a füzérek, a futófények. Decemberben is épp olyannyúzottak vagyunk, mint az év bár-mely más idõszakában. Ugyanúgy ké-sõn érünk haza, ha sok elintézniva-lónk volt, ugyanolyan fáradtak va-gyunk egy hosszú nap után, ám még-iscsak más érzés úgy hazamenni, hogyközben azt látjuk, hogy milyen szé-pen villognak mindenfele a fények.Valahogy kevésbe érzi magát fásult-nak az ember. Már persze az, aki hagy-ja magát, és odafigyel a körülötte levõdolgokra.

Speciel szeretek ilyenkor vásárol-ni járni, akkora a választék karácso-nyi dolgok közül, hogy végignézni issok, a hangszórókból halkan szólnaka „Jingle bells”, esetleg más ilyenkorszokásos melódiák dallamai, a polcokis szépen fel vannak díszítve. Aki pe-dig állandóan azért panaszkodik, hogymekkora a tömeg, hogy sehol semlehet semmit kapni, ezért már utáljais a Karácsonyt, azt egyáltalán nemtudom sajnálni, mert esetleg nem alegnagyobb tömegben, az utolsó pil-lanatokban kéne beszerezni az aján-dékokat. És ráadásként még ezeketaz embereket halljuk úton-útfélen,hogy csak állandóan a saját negatívérzésüket kürtölik szét a világba. Ször-nyû. Azért mert más kapkod, rohan,

zsörtölõdik, én miért ne szerethet-ném fenntartások nélkül az ünnepe-ket?!

Szeretek elõre azon morfondíroz-ni, vajon kinek mi lenne a legjobb aján-dék. Sajnos az is egyre általánosabbnézet, hogy az ajándék ára és az álta-la okozott öröm között egyenes ará-nyosság áll fenn, pedig ez sok eset-ben egyáltalán nem így van. Okoz-

hatunk úgy is igazi örömöt, hogy szin-te nem is költünk rá. Csak hogy konk-rét példákat említsek: a felsõgallaiakszerveztek maguknak egy betlehe-mezést, hatalmas „Boldog ünnepe-ket!” felirattal az utca elején, kará-csonyi bódékkal, punccsal, idézem:„olyan, mintha bemennél egy mese-beli városkába!”. Igen! S most jöhet-nek ismét a negatív emberek, hogyez biztos egy csomó pénzbe került,

meg ilyesmi, de abba tessék belegon-dolni, hogy ezt az egészet összehoz-ni mekkora munka! Aztán aki mégnem szervezett ilyet, nem is tudhat-ja, mekkora öröm látni, hogy az, ami-ért hosszú hetek, hónapok óta dol-gozott, örömet okozott másoknak.Vagy említhetném a vértesszõlõsi pél-dát. Jó húsz fiatal összefogott, s szer-vezett egy karácsonyváró koncerteta templomban, mindenféle anyagitámogatás nélkül, minden felszere-lést maguk oldottak meg a hangosí-tástól a hangszerekig. Megrendeztéka mûsort, elõadták. A nézõtéren csil-logó szempárak élménye pedig meg-fizethetetlen. Örömet okoztak amunkájukkal. Hiszen eljöttek olyanidõsek is, akik már hosszú évek ótaegyedül élnek, nincs családjuk, s akarácsonyt egyedül, egy sötét kis szo-bában töltik. Most mégis együtt ün-nepeltek egy templomnyi emberrel,s boldognak érezték magukat, s eltudták felejteni másfél órára, hogyfáj a lábuk, hogy milyen kevés a nyug-díjuk, csak azt hallgatták, hogy azoka gyerekek milyen szépen éneklik a„Csendes éjt”. S könnybe lábadt azidõsek szeme. És ez az igazi öröm.Hogy ezt elérték. Ezért fáradoztak,ezért próbáltak annyit. S ha érzik azáltalunk okozott boldogságot, az te-szi õket csak igazán boldoggá.

De ez csak két kiragadott példa.De ez a karácsony lényege, nem?Örömszerzés, fenntartás nélkül. Nemaz anyagi haszon, hanem a csillogószempárok miatt. Könyörgök, élvez-zük az ünnepeket! Olyan szépek. Sévente csak három napig tartanak…

- A SZERK. -

Csillagszórógyújtás hetven évvel ezelõtt FOTÓ: DULOVITS JENÕ

találkozhatunk, melyeknek ára is acsillagos eget súrolgatja.

Egy mai csúcsbringa számos ele-me a motorkerékpárok extráira ha-jaz. A modern kétkerekûrõl nem hiá-nyozhatnak a gázzal vagy éppen olaj-jal mûködtetett lengéscsillapítók, amotorokra és autókra jellemzõ tár-csafékek, melyek segítségével hihe-tetlen lassulás érhetõ el, de már a mû-szereket sem kell nélkülöznünk, hiszegy kerékpárkomputer mindent el-árul: sebességet, megtett utat stb.Fontos még a nagy terhelésnek is el-lenálló duplafalú felni, és persze nemmaradhat ki a sorból a különlegesváltó sem. Ezen kívül sok-sok extrá-val fel lehet szerelni a bringákat, kezd-ve a villogó fényektõl egészen kemé-nyebb küllem céljából felszerelt kor-mányszarvakig, csak a pénzünk szabhatárt a képzeletünknek.

Az „összteleszkópos” szupergépekmellett számtalan országúti verseny-bringával is találkozhatunk, melyekszintén csúcstechnikás megoldásokat

Ujjong a tömeg a tornateremben.Az alig százhetvennyolc centis irá-nyító zsákol egyet a meccs köze-pén, szinte az egész terem belere-meg a gyûrû rezgésétõl. Csak úgyvibrál a levegõ a feszültségtõl. Töb-bek közt ezzel a találattal az iskolaikosárcsapat zsinórban negyedikmeccsét nyeri az idei bajnokság-ban, s nem úgy tûnik, mintha ezzelvége lenne.

Tavaly óta nagyon sokat fejlõdöttez az együttes, a meccseket is egyretöbben látogatják. De hogyan is kez-dõdött ez az egész?

– Régóta ismertem a csapattagoktöbbségét – mondja a csapat motor-

Nagyobb a gyûrû, minta focikapu?A kosárcsapat diadalmas menetelése

alkalmaznak. Vázuk hiperkönnyû, ke-rekeik pedig ujjnyi szélességûek – szin-tén súlycsökkentési okokból. De egyilyen bringához izmos lábú kerékpá-ros dukál, aki egy autót is képes meg-elõzni kétkerekûje nyergében.

Aki nyugalomra vágyik, annak semkell más sporteszközhöz nyúlnia, hi-szen kis hazánktól nyugatra az ottélõk a pihentetõ kerékpározás ötle-tét is megvalósították. Mindezt úgysikerült elérniük, hogy fekvõ pozíci-ót vesznek fel a kétkerekûben, és lá-bukkal az elsõ kereket hajtva kényel-mesen suhannak végig már a mindentelepülés között kiépített kerékpár-utakon. Reméljük, hamarosan kis ha-zánkban is fekvõbringával fognak be-hajtani az ökörítói nyugdíjas nénikéka mátészalkai piacra. Természetesentükörsima kerékpárúton.

Mindenki eldöntheti, hogy mi állközelebb hozzá , de egy biztos: a ke-rékpár és a quadozás is kellemes órá-kat szerezhet annak, aki egy kis spor-tolásra vágyik. - EVO -

KOSÁRCSAPATUNK

BAGICS BALÁZS (Bubi),a röplabda országoshírû fenegyereke, aki

a kosárlabdában is jól teljesít.BAGICS BENCE (Érze-lemmentes, Kisbubi),a csapat benjáminja,aki bármekkora behe-

mótnak ütközik, nem tükrözõ-dik az arcán félelem.

BODA MARCI, aki ugyannem sokat kosarazottkorábban, mégis nagy-szerûen erõsít.HAÁSZ VIKTOR, Dra-zsen Petrovics rein-karnációja. Nagysze-

rûen irányítja a csapatot, s ha jólmegy neki, zsákol vagy dob egypár hárompontosat jókedvében.

LINK ZOLI (Konen), akikiválóan lepattanózik,és a meccs végén fan-tasztikus játékkal tudelõrukkolni.REICHERT GABA (Hen-tes), aki elvégzi a pisz-kos munkát, de ha kell,támadásban is profi.SZEKERES PETI (Szeki),a lányok kedvence. Jól

dobja a ziccert, a tempók viszontaz idegeire mennek.

ja, Haász Viktor –, rengeteget játszot-tunk régen suli után, így nem vol-tunk idegenek egymásnak. Amikor aBárdosba jöttem, elhatároztam, hogymindenképpen összehozok egy ütõ-képes csapatot, habár legtöbben csaklegyintettek erre, és a korábbi évekcsúfos vereségeit emlegették. Ugyantavaly még a megyei döntöbe se ju-tottunk be, idén az eddigi négy mecs-csünket megnyertük.

– Vajon minek köszönhetõ az ideisikersorozat? – kérdezem. – Csak nemaz edzések lettek komolyabbak?

– Ami azt illeti, heti egyszer – pén-tek délutánonként – tudunk igazánedzeni, valamint a közös testneve-lésórákon van egy tanórányi játékle-

hetõségünk. Ez igazábólnem is edzés, hanem já-téklehetõség – KovácsNimród tanár úr szava-ival élve. Az ideális azlenne, ha hetente három-négy alkalommal tud-nánk edzeni, de sajnosez megoldhatatlan. Ahogyaz erõmbõl telik, foglal-kozom egyenként a já-tékosokkal, hogy mind-annyian fejlõdjünk, necsak csapatként.

Ennek ellenére a csapat átlag har-minc ponttal verte meg a rivális gár-dákat. Talán valami más is nagy sze-repet játszik a gyõzelmekben.

– Nagyon örülünk, és hálásak va-gyunk, hogy több diák és tanár isrendszeresen látogatja a meccseket,ez nagyon sokat jelent nekünk. Azedzõnk, Nimród tanár úr biztatása isnagyon sok pluszt ad. Minden lehe-tõséget megad a gyakorlásra, ezt na-gyon meg kell becsülnünk. Ahhoz ké-pest, hogy „másodállása Mikulás”, mégedzõsködésre is adta a fejét. Minden-kinek sok programja van, mégis min-dig úgy szervezi a meccseket, hogysenkinek se jelentsen problémát arészvétel – mondta az elismerés hang-ján a testnevelõrõl Viktor.

De vajon mit szól ehhez az edzõ?Õ hogyan látja a tavalyi kudarcokután az idei sikersorozatot?

– A csapat gerince régóta együttvan, s tavaly óta jól összeszoktak afiúk. Viktor húzóerejének fontosságavitathatatlan, de természetesen a töb-biek is kiemelkednek. Külön megem-líteném Reichert Gábort, aki dzsúdós-ként nagyszerûen szerzi a lepattanó-kat, nagyon sokat fejlõdött tavalyóta, valamint a csapat legmagasabb-ját, Link Zolit, aki szintén kiemelke-dõen teljesít. A többiek, így SzekeresPeti, a Bagics testvérek és Boda Mar-ci hozzák a szokásos formájukat, ésnagyszerûen teszik teljes egésszé acsapatot. Sajnos Simon Laci az elsõmeccsen megsérült, így õ a továbbimeccseken nem léphetett pályára, denagyon várjuk, hogy visszatérjen –nyilatkozott Kovács Nimród tanár úr.

Nem véletlen tehát, hogy a csa-pat a sérülés óta a „Laciért” felkiál-tással kezd minden negyedet. De ho-

Ó

Hétköznapi viharok boldog harcosaiavagy az érettségire való készülõdés rejtett pillanatai

HAJNALI három… hatalmas íróasz-tal… barátságos, nyugodt kis

zug… a falon könyvkupacra borulóarc sziluettje rajzolódik ki… nyugodtálom… nem baj, hogy lámpafényben,nem baj, hogy ruhában, puha párnahelyett nyomdaszagú tankönyvön pi-henve… jól végzett munka után ülep-szik a megszerzett tudás… a nehe-zen, de örökre megkaparintott kincs.

Álmában már tûzoltó vagy kato-na… esetleg juhokat terelõ juhász.Célja van, melyet – ha törik, ha sza-kad – megvalósít. „a cél voltaképp miis? …az élet küzdelem, s az embercélja e küzdés maga.” Minden ember-nek van célja, eléréséhez csupán ész-re kell vennie a benne rejlõ lehetõsé-get. Ha sikerül, meglátja az út végéna fényt, és kellõ bátorsággal elindul,

hogy megkeresse annak forrását.A szoba csendjét most motosz-

kálás zavarja meg, új szereplõ lép aszínre. Álmos, gyûrött arc, gyerme-kéért aggódó anya, aki szintén meg-látta a kis zugból áradó fényt. Õ semtudott ellenállni, elindult. Ki az ágy-ból, fel a lépcsõn, be a szobába. Néziaz arcot, látja rajta az elvégzett mun-ka nyugalmát, mely megszépíti a pi-henést. A korábbi aggodalom helyettimmár büszkeséget érez. Tudja, hogyalvó gyermeke még csak útja kezde-tén jár, mégis megnyugtatja a szemeelõtt kirajzolódó õszinte, öntudatlanarckifejezés. Büszke rá, és az is ma-rad mindig, bárhogy is alakul az élet.Nem kell gyermekének háborús hõs-nek, életmentõ orvosnak, mindenkiáltal ismert és elismert embernek len-

Ó

A FÉNYKÉPEKET NAGY TAMÁS KÉSZÍTETTE

10 VaskerékenVasúti élmények ZSOMBOLYAY PÉTER tol-mácsolásában

13Keserû a sör…MIKULA ILDIKÓ úti-naplója egy Prágábantöltött hétvégérõl

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám4 13

É D E S O T T H O N

Az idei elsõ hó cseh földön ért utol,s meghatározta a jókedvet és a for-ralt bor utáni sóvárgást. A városbaérve elõször egy piros Ferrari tûnikfel, az utcák pedig Pestre emlékez-tetnek. (Nem tudom, miért ez a ha-sonlítgatás). A villamos pirosabb éskicsit gömbölyûbb, a Moldva folyókeskenyebb a Dunánál, de egy vala-mit leszögeznék: az emberek teljesennyugodtan kezelik turista mivoltun-kat, nem dudálnak ránk, a villamossem szeli ketté a kocsinkat, amikorrossz helyen állunk…

Az utazás után egyetlen vágyunkegy hatalmas adag füstölt csülök pá-rolt káposztával és knédlivel, elma-radhatatlan kellék a hatalmas korsósör… (Egyeseknek persze az aperitifis a legális 80 százalékos abszint, a gyen-

Egy jó ajánlat kelti fel érdeklõdésünket: hétvége a cseh fõvárosban. Demit is tudunk valójában Prágáról? Nekem elsõként Milan Kundera ugrikbe, a regényeibõl ismert cseh átlagpolgárokkal, akik valójában különle-ges gondolkodásukkal borzolják a társadalom kedélyeit. Másodsorbancsupán néhány ködös foszlány Frei Tamás dossziéjából…

gébb gyomrúaknak a Becherowkaformájában). A hangulatos, nagy hír-névre szert tett kocsmákat érdemesútba ejteni, feledhetetlen élmény azÓváros téren kipakolt, fûtött kert-helyiségek látványa, az ottani ász azU Prince hotel és bár: a bárpult faltólfalig kb. tíz méter. (Elhoztunk egy ital-lapot.) A tér híres épülete a városhá-za óratornya, érdekessége, hogy min-den órában az ablakból kijönnek azapostolok, és egy csontváz rángatjaa harangot. A nagy attrakció nemtöbb egy percnél, így csalódottan in-

dulunk tovább, keresve a másik híreshelyet: az U Fleku sörözõt. Egy bök-kenõ… ellenkezõ irányba haladtunk…Prága gótikus része õrzi a középkort,így szinte kötelezõ program a turis-táknak az eltévedés. Legalább megis-

„ H O L V A N A Z A N Y Á R … ? ”

Prágát látni és…

Pedig keserû a sör és keskeny a Moldva

mertük a város hétköznapi arcát, lát-tuk az Operát, no meg kipróbáltuk apraktikus metróvonalakat. A hazaiszínvonal – minõségben és szagbanegyaránt. Miután már lejártuk a lá-bunkat, megérkezünk: a kocsma ba-jor hangulatot áraszt, fabútorok, cse-répkályha és helyben fõzött barna sörcsalogatja be a vendégeket. A szóra-kozni vágyó fiatalok számára aján-lott felkeresni a Károly híd oldalánáltalálható Karlovy Láznét, mely Kö-zép-Európa legnagyobb szórakozó-helye, öt szinten élvezhetõ a ferge-teges buli.

Visszatérve a laza láblógatásból, alegfontosabb mégiscsak a város tör-ténelmibb „budai” oldala: ki ne ismer-né (látásból, hallomásból) a Károly hi-dat, a Szt. Vitus-dómot? A Hradzsin-hoz vezetõ utca meredeken ível fel-

felé, zsúfolva ajándékboltokkal: azidei sláger a kötött, minden színbenpompázó füles sapka, meg az elma-radhatatlan, híres cseh üveg: kristály-poharak ezrei díszítik a kirakatokat.A várudvarról rálátni az egész város-ra, havazásban fõleg gyönyörû. Aköztársasági elnök rezidenciájánálõrök állnak a bódékban (mint Lon-donban), napi két-háromszor látvá-nyosságként õrségváltás – az itteni-ek egy hangyányit kedvesebbek azangoloknál, mosolyogni is lehet, per-sze mértékkel…

Áthaladva a kapu alatt, átjutunkegy újabb udvarra, közepén a dóm-mal: a gótikus építmény kívülrõl nagy,

de belülrõl még nagyobb hatást kel-tõ alkotás – fényképezni csak térítésellenében szabad. (Jó, ha nem fize-tünk, csak nem omlik össze a kassza…)

A Károly híd esti fényben hangu-latos, ám nappal, amikor elözönlik azifjabb-vénebb képzõmûvészek, ki-hagyhatatlan: karikatúra, tájképek,vurslti, jazz-muzsika, plusz kilátás egyutcára, ahol a Mission Impossible-tforgatták. (Prága egyébként is nép-szerû hollywoodi és hazai filmes kö-rökben.) A híd két szélét szobrok õr-zik, s rálátunk a hatalmas zsilipre, amita három évvel ezelõtti pusztító árvízutáni tanulságból építettek. 2002-bena cseh erdõségek vizei elárasztottáka fõvárost, de példás szorgalommalegy év alatt minden újjáépült. A ka-pitalizmusról az utcán térdig hajlókolusai emlékeztetnek, a földig ha-

jolva tartják csupasz tenyerüket ala-mizsnáért. Nem jöttünk rá a titoknyitjára, miért ez a póz, már remeg-tek a hidegtõl… A híd lábától az óvá-ros központjáig vezetõ utcákat telí-tik az újabb és újabb kristályt árulószuvenírboltok, üveg, szõrmekucsma,Prága-póló. Még egy márka villantot-ta fel magát a centrumhoz közel, aKenzo, de aki „lájtshoppingra” vágyik,az ne ezen az útvonalon haladjon…

Végül, a szállás miatt feleslegesaggódni, a szállodák négy- és ötcsil-lagosak, reggelivel, bárral. És, ami alegnagyobb hatást keltette: Gyûrûkura a tévében, csehül. Örök élmény!

MIKULA ILDIKÓ

A FÉNYKÉPEKET NAGY TAMÁS 2003-BAN KÉSZÍTETTE

Csontig hatoló hideg volt péntek délután, ami-kor a város két igazi gimnáziumának diáksága aVárosi Sportcsarnok irányába tartott, hogy sa-ját iskoláját buzdítsa az évente megrendezésrekerülõ Mikulás-kupán. Idén is remek mérkõzé-sek voltak kilátásban, és a hangulatra sem le-hetett panasz, nem egy árpádosnál láttam do-bot és transzparenseket. – BARCS BENCE írása

Izzott a csarnok, elkeveredtek egymással a többszáz torokból felhangzó „Bárdos!” és „Árpád!”-ki-áltások. Aztán a terem közepére lépett a Mikulás-nak álcázott Pataki Gábor, és felkonferálta az ideiviadal elsõ mérkõzését, melyen a két gimi lányaifeszültek egymásnak. A Bárdos csapata elõkelõhelyen áll a városi bajnokságban, azonban OrbánPetra sérülése miatt fõhetett a feje Hoffer tanárúrnak. Végül a 12.b osztály tanulója vállalni tudta ajátékot, így a csajok némi eséllyel indultak csatába.A meccsen amúgy inkább a küzdelem dominált, azelsõ játékrészben Orbán Petra pörkölt rá a félpá-lyáról néhányat, aztán a félidõ hátralevõ részébenaz Árpád irányított, ám a mieink hõsiesen bekkeltek,Dupai Kata és Csík Réka gondolkodás nélkül bikáz-ták minél messzebb a kaputól a labdát. Orbán Pet-ra visszahúzódott a középpályára, onnan próbáltaindítani a csatárokat, a kapott labdákkal viszontõk nem tudtak mit kezdeni.

A második félidõben aztán – de rossz ezt leírni!– a helyzetek alapján az Árpád gólokkal nyerhettevolna a meccset, ám a kapuban remekelt MárkusKrisztina, aki legalább öt-hat nagy mentést muta-tott be az összecsapáson, így az értékes 0-0 kihar-colása is elsõsorban neki köszönhetõ. Késõbb ki-derült, ez sem volt elég.

Azután láthattuk az Árpád nagytáncát, majd afiúk derbije következett. Soós Mátéék mindenképpvissza akartak vágni a tavaly elszenvedett mini-mális vereségért, a melegítést végzõ játékosok ar-cán elszántság tükrözõdött. Én a kapu mögött

Szomorú történelmet írtunk az idei Mikulás-kupán

Három az Árpád-igazság!

Minden Bárdos-szurkoló a tanármeccs kulcspillanatánaktartotta, amikor Varga Mihályt – alig néhány pillanattal sis-tergõs kapufája után – újabb gólhelyzetben utolsó ember-ként gázolta el Geiszt Ferenc. A bíró csak szabadrúgást ítélt.,amit a sértett elhibázott. Másutt kispályán már ötméterreállítják a sorfalat… VALAMENNYI FOTÓ: CSIZSEK ÁDÁM

mosolyogtam, mikor megláttam a melegítõ játé-kosok között Haász Viktort, és egy jó poénnakgondoltam az egészet, Viktor meze is ezt támasz-totta alá. Hogy hogyan került a remek kosárlabdá-zó a focicsapat keretének közelébe, arról nincs in-formációm, miképp azt sem értem, hogy mikéntbírhatta rá Hoffer tanár urat, hogy benevezze akupára. De beletörõdtem a megváltoztathatatlanba,és inkább utódom, Marján György kapus bemele-gítését figyeltem, majd sok sikert kívántam neki,hogy aztán mindjárt utána Erdélyi Péter sípszavá-ra kezdetét vegye a kétszer húszperces rangadó.

A mi szempontunkból minden remekül kezdõ-dött, ugyanis szinte azonnal megszereztük a veze-tést, egy lecsorgó labdát Soós Máté vágott a háló-ba, mattolva ezzel a tavaly kiválóan védõ Sely-mest, hogy aztán hirtelen a nyakába kapja az egészcsapatot. Ezután folytatódott a mérkõzés, a meg-lehetõsen lüktetõ iram nem hagyott alább, az aprótermetû, higanymozgású, árpádos Heilmann ésSpeier Balázs nem egyszer csaptak össze, és meg-szaporodtak a szabálytalanságok. A lehetõ leg-rosszabbkor, a félidõ vége elõtt jött az ellengimiegyenlítõ gólja, amit Bérces Tamás hibája után Ta-más András ragasztott éles szögbõl Marján Gyurikapujának hosszú sarkába. A félidei 1–1 egyik csa-patnak sem volt igazán jó. A második félidõben azÁrpád két óriási helyzetet is kihagyott, ráadásulugyanaz a figura volt mindkettõ. A jobboldali szög-letet a hosszú oldalon befutó társhoz passzolták,aki azonban mindkétszer bénán melléterelte a lasz-tit. Aggasztó volt látni, hogy a Schweininger Péterés Gyenes Árpád alkotta védelem nem tudott idõ-ben reagálni, Marján pedig árnyékra mozdult ki,így a labdára robbanó Fekete elõtt mindkétszermár csak az üres kapu tátongott. Ezek után tör-vényszerû volt, hogy hátrányba került a csapa-tunk, a kesztyû nélkül védõ Marjánnak (!) esélyesem volt a léc alá vágódó labda kiütésére.

Ezután a fiúknak mindent egy lapra feltéve kel-

lett támadniuk, és hamar sikerült az egyenlítés. Acselezgetõ Soós Mátét buktatták, a spori pedigmár sípolt volna, ám ekkor Bankó Ádám az elégu-ruló labdát a hosszú felsõbe zúdította, némileg le-csendesítve ezzel az ellendrukkereket. A hátralévõidõben mindkét térfélen szaporodtak a szabályta-lanságok, estek-keltek a játékosok, mígnem BankóÁdám újra megszerezte a vezetést, és ekkor (más-fél perc volt hátra) úgy tûnt, minden korábbi vét-ket megbocsátanak ezeknek a srácoknak, még avárosi ligában mutatott harmatgyenge teljesít-ményt is. Szinte mindenki biztos volt benne más-fél perccel a vége elõtt, hogy miénk a gyõzelem.Azonban alig egy perccel késõbb rá kellett ébred-nünk súlyos tévedésünkre. Védelmünk most sem állta helyzet magaslatán, képtelenek voltak elõrebi-kázni a labdát, így az Árpád egyenlíteni tudott, ésa maradék fél perc nem volt elég a gyõztes gólhoz.

A tanármeccsnek kellett döntenie. Õk lányainknagytánca után – amelyben szerénytelen szemé-lyem szerint jobbak voltunk a riválisnál! – léptekpályára, és egy közepes elsõ félidõt produkáltak.Kiss Attila tanár úr remekül irányította a védelmet,Varga Mihály, a konditerem bérlõje pedig jó né-hányszor gólhelyzetig verekedte magát. Mészárostanár úr pedig rengeteget mozgott, a csapat mo-torja volt. Az elsõ félidõ legnagyobb lehetõségét„Testépítõ” Mihály hagyta ki, ballal a kapufát dön-gette meg. A félidõ vége elõtt pár másodperccelaztán Misi újabb nagy lövést küldött kapura, azÁrpád kapusának pedig minden tudására szükségevolt, hogy kibányássza a labdát a rövid vinkli elõl.

A második félidõ eleje katasztrofálisan sikerült,ugyanis egy Jaczkó tanár úr lába közt elsuhanólövéssel vezetést szerzett a rivális, majd elõnyétnéhány perccel késõbb megduplázta. Itt már nemvolt mese, rohanni kellett az eredmény után, elõbbHoffer tanár úr elõtt adódott nagy lehetõség, majdNagy Tamás szerelte saját csapattársát, biztos gól-helyzetben. A reményt „Kondícionálótermes” Mi-hály hozta vissza, erõteljes lövése ellen nem voltorvossága a kapusnak. Kétségbeesetten hajtott azegyenlítésért a tanárcsapat, és ez megbosszultamagát, kevéssel a vége elõtt lekontráztak minket,és a tehetetlen Jaczkó tanár úr már csak a hálóbóltudta kikotorni a labdát.

Ezt a torna legszégyenteljesebb jelenetei kö-vették. Nem tudom, mi bajuk volt a Bárdos-druk-kereknek az ellengimi góltáncot járó csajaival, deüveggel dobálni õket, valamint felfelé nyújtottközépsõ ujjukat a figyelmükbe ajánlani nem voltszimpatikus megnyilvánulás, és akkor még fino-man fogalmaztam. Jó, én is csalódott voltam, deazért nem kezdtem el anyázni senkit sem. Plánenem az Árpád táncos lányait, hiszen õk tehetneklegkevésbé arról, hogy nem sikerült visszaszerez-nünk a kupát.

Ismét csalódottan indultunk haza, és megintszólhat a szinte már megszokott refrén: „Majd jö-võre megmutatjuk!” Úgy legyen!

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám

12

6 11

É D E S O TÉ D E S O TÉ D E S O TÉ D E S O TÉ D E S O T T H O NT H O NT H O NT H O NT H O N D I Á K T Á R C A

gatták volna a fejecskémet mielõttelalszom –, anyjukat nevelõ gyere-kekkel, akik engem is meg akartaknevelni és idegbeteg üzletemberek-kel, akik talán csak szétszórtságuk-nak köszönhették, hogy vonaton ül-nek, mert mikor a notebookjuk be-mondta az unalmast, majdnem kive-tették magukat az ablakon keresztüla mellettünk robogó világba. Aztánmikor kicsit megnyugodtak és nemtaláltak konnektort, fel akarták je-lenteni a jegyeiket látni kívánó ellen-õrt. Én meg csak örültem, hogy szem-tanúja lehetek ezeknek a komikus je-leneteknek, amik már néha savanyúízzel töltõdtek meg.

Aztán amikor kora reggel egyikosztálytársammal jöttünk hazafelé,minden egyes szó és esemény meg-kapta az értelmét. Úgy tûnt, minthaegy dráma résztvevõje lennék, amely-nek elérkezett a tetõpontja, és ha-marosan „kiontja füstjét”, mert meg-jelent az ember, aki mindenre választadott, még azokra a kérdésekre is,melyeket még senki sem tett fel.

Úgy hat, fél hét lehetett. Mi nyu-godtan pihengettünk az általunk ki-választott fülkében, amikor hatalmashangzavarra lettünk figyelmesek. Va-laki csapkodott, böfögött és nyerí-tett, mint egy ló. Ez a valaki közele-dett a mi fülkénkhez. Osztálytársam,aki sokkal elõvigyázatosabbm, és nemolyan „kíváncsi” utazó, mint én, szólt,

hogy fogjam meg az ajtót, és ne en-gedjem be ezt a férfit. Mert férfi volt.Hatvan éves lehetett, borostás, erõstestfelépítésû, erõszakos, brutális ál-lat, ha már hûen akarom jellemezni.Kék bézbólsapka volt a fején, két üvegsör a kabátjában és égõ cigaretta akezében. A szeme úgy villámlott, mintaki bosszút akar állni a világon. Énmég szinte félig kómában tartottamaz ajtót, amit ez a kedves látogató,aki valószínûleg matt részeg volt, kiakart tépni. Aztán amikor beláttam,hogy ha nem engedem be, betöri azajtót, és kedvesen ölére kap minket,inkább engedtem. Hát betántorgotthozzánk Belzebub. Érdekes fél óravolt, elhihetitek. A nyomdafesték nemnagyon bírná, így csak részleteketközlök a maga által „ellenõrnek” ne-vezett ember nekünk tartott beszé-débõl. Elõször hõbörgött egyet, hogymiért nem engedtem be, aztán egykicsit lenyugodott és elkezdte vedel-ni az elsõ üveg sörét.

A pasas elõadta nekünk, hogy õakkor ott volt Vietnámban, és min-denkit agyonlõtt, kiherélt, felakasz-tott, megnyomorított és minden ot-tani nõt megba…ott. Majd jött, hogyõ minden boltot bezárat, mert egyigazi besúgó jellem. Tetszett neki arégi rendszer, és most sem akarta ab-bahagyni… Csak az a baj, hogy a na-gyobb boltokat, bevásárlóközponto-kat már nem lehet csak úgy „becsu-

katni”, mert õk „bevédik magukat”.„Maffiózó vagyok, a maffiózók iste-ne, és legszívesebben agyonlõnék min-denkit!” – mondta elég gyakran hoz-zám fordulva „barátságos” tekintet-tel. Majd az is kiderült róla, hogy õminden zsidót, cigányt, sárgát kiirta-na, így rasszizmusa teljes fénnyel vilá-gított elõttünk hosszú percekig. Vé-gül rövid filozófiának szánt maszlagután következett az el nem marad-ható katarzis. Hiszen drámánk hõsé-nek meg kellett tisztulnia elõttünk.Kiderült, hogy õ már az õrültek házá-ban is volt, és sok „gyogyósnak” so-dorta a cigiket, amit annyira utált, deannyira, hogy…

Nekem ez az undorító alak befe-jezõ szereplõje volt az egész komédi-ának, ami már elég éles csúcsra érke-zett, több volt benne a veszély, mintaz eklektika.

Rájöttem, hogy a Nagy Tamás ta-nár úr által dédelgetett romantikusutazás a vasúton már nem sûrûn vál-hat valósággá számomra. Ez az egészide-oda már túl „gyors” és túl ko-moly volt, ahhoz, hogy nevetni tud-jak, de mégis nevettem kínomban.

Kinevettem ezt az „embert”, ki-nevettem a vonatot és a mi nagy eu-rópaiságunkat. Kacagtam egyre job-ban, majd hirtelen abbahagytam, fel-álltam a helyemrõl és osztálytársam-mal elhagytam a fülkét.

ZSOMBOLYAY PÉTER

Ó

Változnak az Évszakok…

DECEMBER 2-án, pénteken ismételten iskolánklátta vendégül az Évszakok kamarazenekart.

Ez az esemény már hagyománynak számít a Bár-dosban, hiszen már évek óta kaphatunk ízelítõt akomolyzene világából a kamarazenekar által. Akakaókoncert elnevezés helyett helytálló lenne az„érthetõ zene” kifejezés is, mert a koncert inkább

szól a zene megértésérõl, mint a kalácsról és akakaóról. Bach, Vivaldi vagy Beethoven mûveitmost már mi is értjük, tudjuk melyik mû mirõl isszól, valamint értjük a szerzõ gondolatait.

A hosszúnak nem nevezhetõ elõadás ismét ha-talmas sikert aratott a nézõk körében. A zenekarállandó tagjai mellett fellépett Laskay Zsuzsannais, iskolánk volt kiváló tanulója, aki Budapesten, aLiszt Ferenc Zenemûvészeti Szakközépiskola ta-nulója. Csodálatos hegedûjátékával varázsolta elegykori tanárait, diáktársait: a közönséget.

A résztvevõk száma ugyan nem haladta meg anézõtéri székek számát, de a zene szép, a kakaófinom, a kalács pedig ízletes volt. Csak a vaj hiányzott.

Tapasztalataim alapján a diákok többsége nemlelkesedik túlzottan a komolyzene iránt, mert akitöbb koncerten volt már, szinte mindig ugyanazo-kat az arcokat fedezheti fel. Remélem, azok, akikmost nem jöttek el, a következõ alkalommal meg-tisztelik jelenlétükkel a rendezvényt!

BÉKÉSY MARIANNElkél a doppingszer…

NAGY TAMÁS FELVÉTELEI

A Hal agresszív képet vág, és vád-lón pislog rám az üveg mögül. Unja abanánt (akarom mondani: tubifexet),de én sem vagyok ezzel másként. Azutóbbi kettõ, de inkább három évenúgy vonszoltam végig magam, hogyszemem elõtt távoli, ködös, de elér-hetõ, elérendõ célként a nagybetûs-sel megkülönböztetett, kombinált ti-zennyolcadik és tizenkettedik lebe-gett, az, hogy már nincs is annyirasok hátra, hogy az „utolsó” majd máslesz. Aztán jöttek sorban a „baljós”elõjelek, a megreformált oktatásügyés ennek legkülönbözõbb következ-ményei (hadd ne soroljam…), és mostmár, azt hiszem, bátran állíthatommindenki nevében, hogy az áhítottés jól kiérdemelt nyolc hónapnyi vég-zõs-lét az eddigi tizenkét év legna-gyobb szívásává nõtte ki magát.

Bár az olyan embereknek, mintjómagam, eddig is a kellemes langy-meleg és a jólesõ biztonság jelentet-

Keserû a szõlõavagy további meditáció a végzõs lét mikéntje felett

te az elitgimnázium legnagyobb von-zerejét, a változások óriási mértékétmutatja, hogy már én is kezdem ké-nyelmetlenül érezni magam a bõröm-ben. Nem is igazán az általános bi-zonytalanság vagy a felvételi hiszté-ria, de sokkal inkább bizonyos „sors-döntõként” kategorizált teljesítendõkötelességek és meghozandó dönté-sek miatt, amelyek egyre inkább kez-denek ránk telepedni, és még lejjebbhúzzák az amúgy sem rózsás közhan-gulatot.

De hát mit is vártunk? Persze, re-méltük, hogy a felnõttek engednekminket még utoljára egy kicsit élni,úgy igazán. Hogy a hátralevõ kevésidõben kevesebb szigorral, több meg-értéssel és jóindulattal lesznek majdirántunk. Hogy majd egy kicsit min-den (de legalábbis több minden) ró-lunk fog szólni. Egy kis csillogást éslazaságot reméltünk végre. Ehelyettvan harminc késés, hat igazolatlan,

töri karók, filófelelés, vég nélküli te-perés, görcsös pontvadászás, tetszik– nem tetszik érettségi jelentkezés,hisztiroham alternatívájaként felvtáj-böngészés, két körömrágásroham kö-zött A- és B-laptöltögetés, húzósemelt szintû, lebutított, de azért na-gyon is „rólunk szóló” rendezvények,erõltetett mosoly a tablóképen, nagy,üres szavak a szalagavatón, zöld-napibohócjelmez, esõ ballagáson, lopottérettségi tételek (amik persze csakhozzád nem jutnak el idõben/idõelõtt), matek duplázás, pocsék téte-lek szóbelin, csillagászati ponthatá-rok felvételin, szívás, szívás, szívás.Hiszen az elitgimnáziumban 96 szá-zalékos a felvételi arány, úgyis be-jutsz! Valahová…

Ráadásul az még csak-csak bele-férne, hogy mindenki szív, de az már„gáz-kategóriás”, hogy a legjobbanazok szívnak, akik végiggüzülték apadban töltött éveket és aztán, jóeredményük tudatában mertek na-gyot remélni, gondolni. És persze, hamár ráadás, duplán jár: még az semelég hogy az ember jól-rosszul, köny-nyen-nehezen bekönyökli magát amegálmodott felsõoktatási intézmény-

be, az új spagettirendszernek hála,kétszer annyit hajthatunk, hogy afelsõ harminc százalékban legyünk,és hogy egyáltalán legyen esélyünkkitûnni a tömegbõl.

Na persze, jogosan, már többszörrosszallóan horkanhatott fel az igentisztelt olvasó, de mielõtt „iskolába(nem) azért járunk, hogy”-kezdetûészérvekkel kezdené ostromolni azelgyötört cikkírót, valljuk be azért,hogy nem olyan végtelenül siralmasa végzõs ifjúság sorsa. Csak hát…azért valljuk be azt is, hogy máshogyképzeltük. Azt hittük, hogy a máremlített csillogás és lazaság csak úgybetoppan majd, az ölünkbe pottyan,jön magától, ma-ni-fesz-tá-ló-dik ésitt lesz. Most, persze, hogy „más-hogy” történt, már látom, hogy azáhított végzõs jó hangulatot (ma-gunknak) „elintézni” igenis a mi fel-adatunk és nem kell, szabad foglal-kozni azzal, hogy minden rosszabb-nak tûnik, mint ezelõtt.

És még mielõtt Te is beleesel ebbea hibába, kedves olvasó, leendõ, ava-tott vagy esetleg avatatlan (de azértremélhetõleg még nem avas) tökmag,végzõs vagy végezni vágyó, fiatal,bohó, zöld szalagról, hamuban sültpogácsáról, kombinált tizennyolca-dikról és tizenkettedikrõl naivan ál-modó egyszeri diák: ne hidd, hogy azutolsó év magától lesz fenékig tejfel!Hogy valóban jó legyen, neked is ten-ned kell érte! ORBÁN ZITA

A testszentélyébenA testszentélyében

Frankó Kálmán

ÚGY mentünk oda, mint aki kaszálni megy.Annyit értettünk mi hozzá. Fémek nyikorgá-

sával riadtunk az aznap fennálló valóságába. Fé-mek nyikorogtak, bennünk a nemes elemek, ötvö-zetek néma rettenetet hívtak elõ.

Megkérdezhetem, hol vagyok? Lenyelt paca-lok, gyomorban nyugvó csócsált csülkök ottho-nában vagyok. Kokszok, porok házában. Itt ez atõke, ebbõl épít a gyár. Épít húsból húst, fehérjétfehérjébõl. Beléptünk. Fémek csattantak, súlyokhimbálóztak állványzaton, csövek nõttek ki a föld-bõl. Az erõ installációja. Elnézést, jó helyen járunk,nekünk, tetszik tudni még vékony a lábunk, ka-runk is satnya, így kezet fogni Önökkel nem is len-ne illõ. Önökkel, kopaszokkal. Mert Önök drága,nyugati autókkal tetszenek érkezni, ha szembejöna rendõr, még akkor se szoktak fékezni. Az Önökdrága BMW-je ott parkol mindennap a gangon, atöbbi autó meccsboksz, még a tízemeletes is meg-görnyed kicsit látva a sok fenséges kocsit. Hogyülhetnénk egy asztalhoz? Önök, ha a kocsiból ki-szállnak, magában titkos imát mond a satnya, hogykomikus alakja ne legyen ledózerolandó halom út-jában a nagyfõnöknek. Rövid az út a kocsi és acélhely között, mégis császárként döngetik végigÖnök, zsír nájkíban, agresszorban. Majd belépnek.Még a súlyok is leesnek. Páran udvariasan intenek,mert Önök az Istenek. A kopasz istenek. Önök isátöltöznek, és ha belépnek a hús templomába, nemelsõáldozók lesznek, mint mi. Önök a papok lesz-nek Szent Mihály templomában. A test különbözõoltárainál felváltva tartják majd a misét. Mi meg, asok nyeszlett diák, hallgatjuk tátott szájjal szavát anagy mestereknek. Önöknek.

Mit is mondanak?•

Nekem már a fáj is csak biológiai adat, ingereküzennek hadat, minek hírül vitt ténye az agybanfelbolydulást kelt, átmeneti zavart, de tanulom tisz-telni magam, hogy csak öklömet tegyem könyvnyiérv mellé, és valamiért mégiscsak úgy érezzék, ne-

kem van igazam, jó napot annak, aki rábólint asaját megszégyenülésére az élõ hentesáru árnyé-kában, mondom, öklöm az egyetlen, de biztos érv,a mérleg felém billen. Én vagyok a kopasz isten.Jog, hogyha van, én azt mondom, intézzük el egy-más közt a boncasztalon, mert vedd észre, élnicsak a másik rovására lehet, és miért ne én tegyema zsebedbe a követ, hogy végre elsüllyedj, és tuddmeg, valakit a kettõnk közül úgyis kiterítenek, merttrónon fél seggel ülni nem lehet, törvényszerû, hogyvalaki alámerüljön, hogy valaki mindig elõre kö-szönjön. Mert lásd meg, poros ez a miliõ, szemét-domb, szegényes kulisszája a barbár ösztön kisdedjátékainak, de nem tudjuk a címet eltéveszteni, megkell ide érkezni, meg kell ide érkezni. Nem tudom énsem megvezetni magam, ha nem is vertek, de énmegmondom, tetszik ez a hely, tetszenek benne akifestett jellemû magamban leképezõdõ alakok, ho-logramok, mik talán nem is létezõ anyagok, dehazudom magamnak, hogy köröttem emberek le-begnek, bûnösnek látom õket, vagy csak magamszennyes vízében szûröm meg desztillált elegyük.És mondom, jó ez, jól vagyok, arany atom, nincsensemmi bajom, de ha néha langyos a víz, dobok belekövet, vetítek magam elé szörnyû képet, és készü-

lök, mert talán az lesz az utolsó menet. Melybenmajd reakcióba lépnek az elemek, én és a külsõkörnyezet harcban áll, és ha valami fáj, tudom hogycsak biológiai adat, figyeld magad, mert te talánmég sejtesz a kettõnk közötti cizellált helyzet, alineáris egyenlet mögé valami polifonikus, nagyrendet, pedig lásd be, csak te vagy itt, pusztábahajított kõ, esésed egyéni tragédiád. Te nem tisz-telted magad. Én igen, tanulom tisztelni magamszorgalmasan, hogy gyors elektronok vitte had-üzenet hírére megfelelõ hátország legyen a test,legyen acélos vázú erõd, és csak lépnem kelljenegyet, kettõt, hogy megtudja a nyeszlettségbentestvér homogén elegy, a külsõ környezet, a hadi-állapot tartós lesz. Mert tudd meg, hogy az énéletemben én vagyok a fõszereplõ, cetlikre nemjegyzem, kit mikor, mivel sértettem, mert ha más-nak fáj, az nem nekem fáj, én vagyok az ember, akiszociális kérdésekben egy nagy iksszel írja alá anevét, hisz a fáj csak egy kartoték adat, lehullikhátsó polcról, fel sem veszem többé, vagy talánlehet megtáviratozott híre egy távoli halálnak reg-gel, kakaó mellé, hogy még véletlenül se legyen kõaz aznap langyos vizének alján, ne legyen hülye-gyerekek által levert porcelán, aminek a szilánkjaiba

12 Ó

Aktuális

Felvételik ide ésinnen

December 15-én végre elhagyta anyomdát a sokak által csak „felv-tájként” emlegetett kiadvány, s ezzelkezdetét vette a nagyszabású felvé-teli õrület. Szinte szikráznak a vég-zõs diákkezekben a különbözõ kiad-ványok a lapozgatástól, hiszen nemsok ideje van már hátra annak, akitovább szeretne tanulni, sõt hogyolyan helyet találjon, ami érdekli is.Február közepéig érettségire kell je-lentkezni, március elejéig pedig le kelladni az egyetemi jelentkezési lapo-kat. De nemcsak a nagyok izgulhat-nak, a kisebbeknek szintén van okukrá, mert január 26-27-én lesz a szo-kásos felvételi a Bárdosban. (Tudjá-tok, amivel ti is bejutottatok valami-kor…) Elõbb a kicsik, majd a nagyokmutatkoznak be leendõ tanáraiknak.Mindeközben kisebb-nagyobb siker-rel folynak a tanulmányi versenyek,ezek eredményeirõl részletes tájékoz-tatást közlünk a február végén meg-jelenõ következõ À La Bárdosban.

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám8 9

F O T E L , S Ö R , M O G Y IL I T E R A T A S O C I E T A S

A végéhez közeledõ 2005-ös év József Attiláévolt. A rendszerváltás után tévesen a munkás-osztály költõjének tartott és ezért mellõzöttJózsef Attiláról idén szinte naponta megemlé-keztünk. Így a megszokottól eltérõen a születésárnyékolta be az elmúlást, Csokonai Vitéz Mi-hály halálának kétszázadik évfordulójáról szin-te szó sem esett; a már életében is mellõzöttköltõ kétszázharminckét év alatt sem tudta el-érni, hogy az õt megilletõ babérokat learathas-sa.

Sorsuk hasonló, kis túlzással akár a több mintegy évszázaddal korábban élt Csokonai Vitéz Mi-hály is írhatta volna a Születésnapomra címû meg-lepetéskölteményt. Csokonainak is éppen harminc-két éve „szelelt el”, mondani sem kell, hogy „havikétszáz” neki se telt. Derûsebb pillanataiban talánnem bánta, hogy õ is „ily töltõtoll koptató szegénylegény”, de A méla Tempefõi alcíme beszédesebb:„az is bolond, aki poétává lesz Magyarorszá-gon.” Ez a keserû gondolat elõrevetíti azt is, milyen

XXVI. ÉNEKAkit ketté fûrészelnek,

Avagy forró olajbanElevenen megferesztnek,

Vagy fúrnak az agyában;Kinek fene eszi tagját,

Minden ina elszakad;Kinek köszvény rágja csontját,

Keze-lába elszárad:Noha nagy kín és szenvedés,

De hogyha a szerelmetMérjük hozzá, idõtöltés,

Fõképpen az enyimet:Nincs több oly kín az ég alatt,

Mint mit érted szenvedek,S tán ez a kín el is alat,

Ha mégsem reménylhetek.

BÚCSÚ A MAGYAR MÚZSÁKTÓLMinden írásimat, melyek megmaradtakS szûk erszényem miatt közfényt nem láthattak,Maecenasokra is eddig nem akadtak,Akik talán nálunk mind sírba rakattak,

Bízom az érdemes késõ maradékra,Mely több szívességgel néz a jó szándékra,Vagy pedig nem hajtván semmi tartalékra,Pipára raggatom és vajas fazékra.

BÚS HÁNYKÓDÁSOKBús szívem szomorog,Ezerfelé tántorog,Szegény fejem nyomorog,Sok gondolatban forog.

Mert ezer baj, meg három,Akármerre eljárom,Akár jobbra gondolom,Akár balra fontolom;

Jó végemet,Életemet,

Soha nem várom.

A RÖVID NAP S HOSSZÚ ÉJA nap megint leszálla,

Elvégezé futását; Sátort az éj csinála, Fonván setét lakását.

Így múlik életünk el, Mely most ragyog körûlünk, És végre mindenünkkel Gyász éjszakába dûlünk.

Az éj komor homálya Ismét ki tud derûlni, Mihelyt az ég királya Keletre fog kerûlni.

De óh, ha a mi fényünk Már egyszer éjjelen jár, Nincsen tovább reményünk Felvirradás felõl már.

Míg hát az ég kinyitja Örömre hajnalunkat, S az éj be nem borítja Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátim, e szép Kies világ ölébe, Mert majd az éjjel itt lép S borít setét ködébe.

„Akik életében nem adtunk neki kenyeret,halálában adjuk neki legalább követ!”

Lenni? vagy nem lenni? kérdések kérdése!Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok,Még több mélységeknek mélyére találok.Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt,S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt.Érzem nemes voltom, érzem gyengeségem,S reményem béborúl és derûl kétségem;S mikor a mozgó sárt az égig emelem,Az isteni lángot egy porba nem lelem.Csillagok közt hordnak aetheri szárnyaim,De a sír partjára húznak ón-lábaim;Az ég s a fõld között függök utóljáraÉn, angyal meg állat, vagy csak por meg pára.

(Halotti versek)

mostohán bánik majd az utókor Csokonai VitézMihály emlékével.

Már halála is szimbolikus eseménnyé vált, hisza kollégium vezetése még ekkor is utálta Csoko-nait, a diákokat el akarták tiltani a temetésen valórészvételtõl, mivel Csokonai életében érvénybenvolt az ítélet, mely kimondja, hogy a Kollégiumdiákjai nem tarthatnak vele kapcsolatot. De elfe-lejtették beleírni a szövegébe, hogy a halál sem adezalól felmentést. Egy lelkes fiatal tanár mégis ki-eszközölte, hogy a diákság is részt vehessen a te-metésen. Sírja körül ott állt Kazinczy és Kölcsey,Fazekas írta a búcsúztató verset. A temetés után arivális és féltékeny barát, Kazinczy emlékmûvetakart emeltetni neki. A debreceniek erre dühödtenés acsarkodva ugrottak, Kazinczyt sértegették. Ezaz értetlenséggel vegyes mocskolódás kapta utó-lag a megszépítõ Árkádia-per elnevezést. Minden-ki hajtogatta a magáét, de a tettek elmaradtak.Amikor a vas obeliszket Kazinczy 1831-ben bekö-vetkezett halála után, 1836-ban fel akarták állíta-ni, már senki sem emlékezett a sír pontos helyére,hiszen Csokonai emlékét csak anyja ápolta, az anyahalála után – a legenda szerint – senki. A fejfakidõlt, a költõ nyughelyét ekkor már semmi semjelezte. Az emlékmûvet találomra helyezték el va-lahol a Hatvani utcai temetõben. Azt hihetnénk,hogy ezután az utókor hálátlansága nem éreztetitöbbé a hatását; de néhány éve szárnyra kapott ahír, hogy a sírt át akarják helyezni a Kollégium te-rületére – megkésett válasz az említett rendelet-re? –, mert az obeliszk környékén bevásárlóköz-pontot akarnak építeni.

József Attila története ismét visszaköszön, em-lékezzünk csak a rendszerváltás utáni hisztériá-ra, mikor a Parlament mellõl el akarták távolítani a„proletárköltõ” szobrát. József Attila eddig meg-úszta. És Csokonai?

Borbély Szilárd Élet és Irodalom-beli cikke alap-ján összeállította, a verseket válogatta:

SZÛCS ÁGNESA költõ jelképes emlékmûve a Hatvani utcai temetõben

AJELENLEG még hat kötetbõl álló könyvsoro-zat eddigi négy megfilmesített történtébõl

hármat készített más-más rendezõ. A filmek ar-culatán minden rezzenés megváltoztatása kiütkö-zik. Bevallom, a harmadik filmet tartottam legpo-csékabbnak, pedig könyvben az volt a kedvencem.A helyszín jelentõs változáson ment keresztül, ésaz olvasatlan szemnek nem volt tisztázott az ese-mények láncolata. Éppen ezért, erõs ellenérzésselvártam a Tûz serlege moziváltozatát. Kellemes csa-lódás volt.

Kétszer láttam. Az elsõ alkalommal szenved-tem egy hétéves kislánytól, aki elõre megfejtette atitkok nyitját, és folyton azon sopánkodott, hogymi minden maradt ki a sztoriból. De még így iskövethetõ volt a cselekmény, a lényegtelen tölte-lékrészek kimaradtak, a kulcsjelenetek pedig meg-voltak. Megjegyzem: elég sok kisgyerek volt, nemtudom, õk mit éreztek, mert én néha összerezzen-tem a nyomasztóbb részeknél… fõleg, amikor alegnagyobb sötét varázsló kis aszott emberkéntkelt életre. (A jelenet erõsen rémisztõ.)

A történet röviden összefoglalva: a Roxfortbanidén megrendezik a Trimágus Tusát (mely háromvarázslóiskola növendékeinek versengése), mely-be Harry Pottert is benevezik tudta nélkül, így kény-telen részt venni a versenyben. Mindez gyanúsesemények között történik, melyek a sötét va-rázsló, Voldemort visszatérését szolgálják.

A filmet Mike Newell rendezte (Mona Lisa mo-solya, Négy esküvõ és egy temetés), az alkotóktartják a film angol fennhatóságát. A legtöbb di-cséret az animátorokat illeti, a filmben nyilvánva-lóan több animált jelenet van, mint eredeti díszle-tes (az iskola kerengõjét a belsõ udvarral egyéb-ként a canterburyi székesegyház kerengõjérõl min-tázták). A sárkányok, a bizonyos zsupszkulcs, asellõk és még sorolhatnánk, a legmonumentáli-sabb mégis a kviddics-világkupa színhelyéül szol-gáló stadion (az egyetlen kár, hogy a döntõ meccselmaradt, de késleltette volna a cselekményt).

Szerencsére az idõ múltával Harry magyar hangjais megérett, legalább két oktávval lejjebb csúszotta denevérfrekvenciáról. A diákszereplõk közül amásik két iskola diákjai tényleg franciák és bolgá-rok: Stanislav Ianevski (Viktor Krum) Szófiában,míg Clémence Poésy (Fleur Delacour) pedig Párizs-ban lakik. Új szereplõ a kíváncsi és álhíreket firkál-gató Rita Vitrol (Miranda Richardson), a kissé el-mebeteg Barty Kupor (David Tennant), de számom-ra a legnagyobb arc mégis a Pitont (angolbanSnape) alakító Alan Rickman és persze Gary Old-man Sirius Blackként, akinek ebben a részben nemsok szerep jutott.

A legjobban várt karakter és egyben a legle-nyûgözõbb alakítás pedig Voldemort alakja, akitRalph Fiennes formál meg. Sziszegõ hangja és für-ge mozgása, a sötét karikák szinte világító szemeialatt: ezek teszik hatásossá a varázsló eddigi való-szerûtlen lényét.

A jelentek között egyaránt szerepelnek megrá-

Harry Potter – korhatárnélkül nem ajánlott!

zóak és vidámak is. Akarácsonyi bál egészenkommersznek tûnik,míg meg nem jelenikegy zenekar a pódiu-mon, és beindul a tom-bolás. Kiemelném azutolsó húsz percet: alabirintus (az utolsópróba) nyomasztó lég-köréhez hozzájárulDumbledore beveze-tõ mondata: „Odabent megváltoznak az emberek.Ügyeljetek rá, hogy ne veszítsétek el önmagato-kat!” Ám ez korántsem egyszerû a félhomálybanúszó, sötét bokrok között, mindenki retteg, és kezdmegõrülni a tanácstalanságban. Végül ketten kies-nek a versenybõl, és a két Roxfortos tanuló futegymást földre lökve a cél felé, a kupáért. CedricDiggory váratlanul földre zuhan, és már maguk alátemetnék õt a földbõl kinyúló gyökerek, amikorHarry, tanúbizonyságot adva az emberségrõl, meg-menti. Ketten fogják meg a kupát, ami valójábanzsupszkulcs, és együtt repülnek Voldemort elé. Tel-jes csend, lélegzetvisszafojtva figyel az egész moziközönsége: Cedric Diggoryt meggyilkolják. Utánatudjuk, mi történik: Voldemort újra erõre kap. ÁmHarry megszökik elõle, magával viszi halott ver-senytársa testét. És ez a legmegrázóbb jelent: Harry

földet ér a zsupszkulcsal és az élettelen testtel, azenekar rákezd a gyõzedelmi dalra, mindenki tap-sol, hõsünk pedig zokog, mígnem egy hisztérikussikoly döbbenti rá a körülállókat a végzetes ese-ményre.

Már így is túl sokat árultam el a tudatlanoknak,de akármennyire nem tekintjük a mûvet irodalmiklasszisnak, sikere mégis törhetetlen, ezt a filmetkihagyni pedig nem lehet. A követhetõ történésekfeledtetik velünk azt, hogy a varázslóvilág mindenkönyvben bõvül, és az írónõ folyamatosan építifel a világot, nem egy meglévõ egészben mozog acselekmény. A látvány lenyûgözõ, és a színészi ala-kítások is jobbak az eddiginél. Csak a tíz évnél fia-talabb gyereket hagyjuk otthon érzelmi fejlõdésé-nek érdekében!

- MIKULA ILDIKÓ -

Láttuk még

Fûrész 1, 2Elsõ hallásra darabolós filmnek tûnhet. Pedigegyáltalán nem az. Lélektani horror. A horrorreinkarnációja. Kicsit véres, kicsit beteges, ki-csit ágybavizeltetõs. Velejéig horror.

James Wan és Darren Lynn Bousman megte-remtették a modern horrorfilmet, amelyben nemaz elfolyó vagy szétfröcskölõ vér mennyisége, ameghalt szereplõk, a lehullott fejek és végtagokszáma, a velõtrázó sikítások és üvöltések idõtarta-ma a lényeg. A filmnek nem az érzékszervekre gya-korolt hatása a fontos, hanem az, ahogy a nézõlelke, egész valója viszonyul hozzá.

Haláli játék, amelyben az életbenmaradás a tét.Egy sorozatgyilkos, aki halálos betegségének tu-datában az emberi természet kutatásával foglal-kozik nem mindennapi módon. Õ maga sosem gyil-kol. Megteszik azt áldozatai helyette. Hol sajátmagukat, hol egymást ölik meg. S mindezt idõrekénytelenek cselekedni. S ezért olyan nagyszerûez a film. Folyamatában ábrázolja a halált, illetve ahalált egyre biztosabban érzõ, már-már szinte kéz-zel tapintó embert, akinek ha egy fikarcnyi esélyeis van a túlélésre, mindent megtesz érte. Akármi-lyen fura, nem a halálról, annál inkább az életrõlszól a film. Az élet szeretetérõl, az ahhoz való ra-gaszkodásról. Bármi áron. Akár saját lábunk levá-gása árán is. - PM -

Új kávéház a centrumban!

Kávé, tea, forró csokiHogy mi a közös ezen italokban? Azon kívül,

hogy melegek, az, hogy végre van egy kis hely aváros szívévében, ahol kellemes környezetben tölt-hetjük el az idõt barátainkkal, ismerõseinkkel, mi-közben – többek közt – ezeket az italokat fogyaszt-juk. Azt hiszem, régi óhaja teljesült az ifjúságnakazzal, hogy megnyílt egy kávéház, amely igényes

szórakozási lehetõséget nyújt mindenki számára.Persze mehetünk kocsmába is, ott is el lehet tölte-ni az idõt, azonban ha ahhoz van kedvünk, hogyegy forró csoki mellett elbeszélgessünk ismerõse-inkkel, vagy éppen új arcokkal ismerkedjünk, akkorez a hely tökéletes választás. Éjszaka is nyitva tart,így bõven van idõnk választani a mintegy harminc-féle kávé, tea és forró csoki közül, ha túl késõnérkeztünk, s ha a pénztárcánk engedi, akár mindetki is próbálhatjuk. Attól se féljünk, hogy bezár, ésnincs hová mennünk az éjszaka kellõs közepén,mert mindössze kétszáz méterre fekszik a város má-sik illusztris szórakozóhelye, amelyet mindannyiannagyon jól ismerünk és szeretünk. Itt az ideje, hogya Café Minát is megismerésre méltassuk!

A „mina” annyit tesz:bánya. A „café” nemazt jelenti, hogy Tata.

FORRÁS: INTERNET

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám10

A F A L A D J A A M Á S I K A T ! D I Á K T Á RD I Á K T Á RD I Á K T Á RD I Á K T Á RD I Á K T Á R C AC AC AC AC A

7

Vonatozás. Ide-oda, reggel, este,délután, hajnalban. Sokszor.

Tizenkettedikesként a diákok gyak-ran kényszerülnek arra, hogy nap mintnap vonatra szálljanak, mert a fõ-városban van „dolguk”. Elõkészítõ,könyvtárlátogatási kényszer, nyelv-vizsga-lebonyolítási ügyek, felvételitájékoztatók, bizonyos nyelvi intéze-tek látogatása vagy ismerõsökhözvaló beugrás sürgetõ vágya. Esetlegcsak egyszerûen el akarnak menniinnen, egy kicsit elfelejteni ezt a vá-rost, ezt a sulit, ezt a káoszt, amitegy végzõs számára az utolsó tanévjelent. Hülyén hangzik, de néha csakúgy megyünk valahová, cél nélkül,mégis nyomós okkal. Mi ilyenek va-gyunk. Tizenkettedikesek, akikkel sokolyan dolog történhet, amelynek nin-csen „szubsztanciája”.

Talán nem hiszitek, de a vonattalvaló közlekedés sok színt és „varázst”hozhat szürke mindennapjaitokba,még ha ez a varázs iróniával és kese-rû groteszkséggel is van tele. Ugyan-is egy gyors vagy egy nyugodt, meg-fontoltan döcögõ kis személy min-den nap újabb és újabb ajándékot tar-togat egy oda- vagy egyáltalán nemodafigyelõ utas számára.

Gyakorta megesett velem, hogyteljes nyugalmamat élvezve, a vonatritmikus danáját hallgatva próbáltamsemmire sem gondolni, és egyszerû-en álomba szenderülni, míg a vonatbe nem jár a Keletibe. Hát nem sok-szor sikerült. Az egyik alkalommal egykedves öreg hölgy, aki skótkockásnadrágot, fehér blúzt és kis zöld kar-digánt viselt, és olyan õsidõkbõl szár-mazó szódásszifon-szemüveget hor-dott, kopogtatott ki álmomból. Ér-

deklõdött, hogy helyet foglalhat-evelem szemben. Bólintottam, majd il-ledelmesen helyet kínáltam neki. Erreaz öreg hölgy elõkapott maga mögülhárom robosztus bõröndöt, és meg-próbálta betuszkolni a lábaink közé.Én rögtön felajánlottam szolgálatai-mat, hogy a bõröndöket feltegyem apoggyásztartóra, de nem akarta, min-den erejével tiltakozott ellene. Kész.Majdnem felrobbantam, de nem mond-tam semmit. Megpróbáltam betusz-kolni magam a bõröndök közé, majdismét szebb álomba ringatni magam.

Hát ez nem jött be, mert a kis MaryPoppins nem elégedett meg azzal,hogy egy koffer nyomja a májamat,és hogy a lábam úgy legyen beszo-rítva az ülés és egy másik bõröndközé, hogy a lábfejem már ne kapjonvért, még a lelkemet is akarta. Édesistenem!

Elkezdte nekem magyarázni a Mó-nika-show mitológiáját, de egyetlenalakot sem akart kihagyni belõle. Pon-tos pszichiátriai elemzéssel tárulko-zott fel elõttem, majd az õ lelkivilágakövetkezett, és mire megérkeztünk aKeletibe, én már sírni tudtam volna.

A késõbbiekben ezekhez az öregnénis történetekhez hozzászokott alelkem, és már teljes szakmai odafi-gyeléssel tudtam nyugtatgatni a nyug-díjas semmittevõket, akiket megérin-tett a Mónika-show lényege, és rájõ-ve saját életük hiábavalóságára re-zignált mámorukban sírják ki magukata vonaton. Egy napon azonban meg-tört az átok és én kiléphettem az ér-zékeny lelki társ szerepébõl, mert újlátványosság jelent meg a vonato-kon, amely elmosta a szomorkodóöregkorúak panaszkodókedvét. Egy

ötvenes „hungarikum” a Tescóból lo-pott vagy csak kölcsön vett kosarattolva kiáltozott, mint egy kukorica-vagy lángosárus a Balaton partján,csak a nap nem sütött és a bikinislányok hiányoztak, és kínálgatta por-tékáját. A nagy karriert hozó terv,amelyet az IC-szervizrõl másolt lekedves aranyfogú barátunk, nagyonnagyban ment. Egyre több lelkes ve-võvel büszkélkedhetett a nagy ötlet-gazda. Volt nála ropitól elkezdve Bal-lentines viszkiig „friss” barack és mégúszószemüveg is, hátha szüksége len-ne rá egy utasnak. Nagy örömömetleltem e jelenségben, és az ízes ma-gyarsággal artikulált „tessék, minde’van!” anaforái szinte könnyeket csal-tak a szemembe. Ám a mogorva ka-lauzok valahogyan mindig belepisz-kítottak ebbe a kis idillbe. Odáigfajultak a dolgok, hogy szegény vi-gécnek már-már bujdokolva kellettvégigkocsiznia.

Lassan-lassan a szürkeségbe ve-szett a „Caramel és a mézes kisvo-nat” illúziója. Pedig milyen szép na-pok voltak, míg George nevezetû ba-rátom krákogó hangja töltötte be avagonok folyosóit és remegtette afülkék üvegajtóit. Aztán egyszer csakeltûnt és nem jött többé cipõket megpárizsis szendvicseket kínálgatni. Va-lószínûleg a „felsõbb hatalom” távo-lította el. Micsoda veszteség volt!

Nem kellett sokáig várnom, hogyújabb arcok tûnjenek fel a színen. Né-hány nap múlva a „vonat szelleme”megmutatta valódi arcát. A magyartársadalom teljes arzenálját vonultat-ta föl elõttem butább, véletlenebb ésrémisztõbb szituációkban.

Találkoztam bulizós fõiskolások-

kal, akik elárasztották és járhatatlan-ná tették az egyik vagont azzal, hogynéhány sörre ráejtették a „jegyzete-iket”. „Táncos lányokkal” – akik szí-vesen hazavittek volna és megsimo-

Vaskeréken Tatabánya és Budapest közöttAmbivalens vektormûveletek

ROMANT IKASzerzõnk által a lapszerkesztõnevével illusztrált „romantikusutazás” legfeljebb az 1990-esévek elsõ harmadáig lehetett ér-vényes a magyar vasúton. Tény,hogy egy évtizeddel ezelõtt avasúti vontatójármûvek (közis-mert néven: mozdonyok) és sze-mélykocsik teljes arzenáljával is-merkedhetett meg kívül-belül azakkori idõk utasa. Csak a legna-gyobb darabszámú Bh(v) soro-zatú másodosztályú személyko-csinak legalább négyféle altípu-sa létezett. Az azóta eltelt aligtöbb mint egy évtizedben – a jár-mûállomány drasztikus csökke-nése mellett – a vasút uniformi-zálása is bekövetkezett: a zömé-ben magyar gyártású kocsiknakleegyszerûsített átépítéssel csaktöredéke maradt meg borzalma-san lestrapált állapotban, az újon-nan beszerzett kocsik egységeseurópai szabványt képviselnek.Mûanyag- és alumíniumtárgya-ikból teljességgel hiányzik a ro-mantika, technikai színvonalukés kapacitásuk nincs összhang-ban a magyar igényekkel. Csakegyetlen motívum a régi: az uta-zóközönség egy adott kor társa-dalmának lenyomata, így furaalakokkal bármikor találkozha-tunk.

MÁTHÉ ZOLTÁN FELVÉTELE

Nincs kedvem hozzá. Elég a köny-vekbõl, jegyzetekbõl! Hülye könyv!Hülyén van leírva! Kit érdekel?! Eztnem lehet megtanulni! Vágják le akarom, ha értem…

A megjelenített diákmagatartásfertõzõ. A fertõzöttek különös ismer-tetõjelei: a minden téren felmerülõpasszivitás, értetlen és érdektelen arc-berendezés. Kedvelik a zugokat, afénytõl elzárt helyeket. Karikás sze-meiken keresztül az unalom sugárzikszét utat törve más – még egészsé-ges – elmékbe. Végsõ stádiumban mára teljes nebulóspleen sem ritka. A jár-vány elkerülésére még nincs terv, oka-it már vizsgálják…

Vegyük szemügyre a mai diákság-ra nehezedõ terheket. Az iskolai kö-vetelmények bizonyos területekenfelfoghatatlan magasságokba szök-nek. A lexikális tudás lett a fontos.Minél több idegen szó, kifejezés, név,helyszín, évszám, hónap, nap, óra,perc, másodperc… Adat, adat és mégtöbb adat. Bonyolult, féloldalas össze-tett mondatok sora, melyekben azalárendelések kusza szövevényeinekvégére érve már nem is vagyunk tisz-tában a szöveg valódi lényegével. Nemgondolkodni kell, hanem tudni! Nembaj, ha nem látod az összefüggése-ket, csak tanuld meg! Mert számonkérnek, és ezt tudni kell! Benne van atantervben. Kit érdekel, hogy nemérted, nincs rá órakeret, hogy kifejt-se a tanár! Tovább kell menni. Nemlényeges, hogy két nappal késõbb mára teljes homály honol benned. A dogátmegírtad. Nagyjából tudtad az ada-tokat. Nem is kaptál rossz jegyet. Tan-

Hard days’ nightsA lelkiismeretes tanulók emlékére

terv teljesítve. Az anyag le lett adva,ha nem tudod késõbb, az csakis a Tehibád.

Az adatcentrikusságnak többszö-rösen is áldozatai a diákok. Nagyjá-ból, durva általánosítással három cso-portjukat különböztethetjük meg.Vannak az eminensek. A szorgalmastanulók, akik embertelen erõfeszíté-sek és áldozatok árán próbálnak ele-get tenni az elvárásoknak. Ez több-nyire sikerül is. Az avatatlan szemekelõtt azonban rejtve marad, ahogyszó szerint verejtékezve préselik bemásnapra a tananyagot a fejükbe.Elfojtják az egyre rájuk törõ undort,és újra átolvassák rémunalmas feje-zetet a százhuszonharmadik oldaltóla százharmincegyedikig. És ha nemtudják, akkor megint és megint, ad-dig, amíg legalább körülbelülre nemmarad az agyukban. Kegyetlen csataez az álmossággal, idegekkel, a fáradtszemekkel és önmagukkal. Ez a harddays’ nights. Amikor egy amúgy isnehéz nappal a tanuló háta mögöttmég hosszú órákat kell készülni más-napra. Az ilyen terhelést nem képesmindenki egy egész tanéven keresz-tül kibírni. Néhányan lesüllyednek,feladják, megfertõzõdnek.

A második kategóriába tartoznakaz úgynevezett zsenik, akik a lehetõlegkevesebb odafigyeléssel viszony-lag sikeresen túlélik a középiskolát.Eredményeik erõsen hullámzóak, deazok sosem mennek a még éppen el-fogadható alá. A három közül ez alegbiztonságosabb csoport. Aki kö-zéjük kerül, az biztos lehet benne,hogy nem züllik el. A betegség rész-ben bennük van, de nem terjed to-

vább. Nem fenyegeti õket a hard days’nights veszélye, mivel nekik csak ke-vés idejüket veszi igénybe egy té-mazárónyi anyag memorizálása.

Az utolsó osztályba tartoznak afertõzöttek. Azok a diákok, akikmenthetetlenül elindultak a lejtõn.Vannak köztük olyanok, akik mindigis ide tartoztak természetüknél fog-va. Sokan nem vállalták a hard days’nights-t, és egyszerûen feladták azegészet. Most csak úsznak az árral,és reménykednek a jövõben, hogy azcsak tartogat számukra is valamit.Egyesek pedig valaha eminensek vol-tak, de egy negatív élmény, sikerte-len periódus, lusta idõszak vagy leg-többször maga a hard days’ nightsmiatt kiégtek, és lecsúsztak.

A három kasztban az a legijesz-tõbb, hogy átjárás csak lefelé lehet-séges, felfelé nem vezet út. A diákokegy része a terhek miatt kezd el zül-leni. Felkapaszkodni pedig nem tud,mert a tantervben nincs helye ismét-léseknek. Emellett a tudásanyag je-lentõs része egymásra épül. Ha nemolvasod el a nyolcvannyolcadik ol-dalt, rá se nézz a kilencvenedikre!

Komolyan el kellenene gondolkod-nunk ezen, mert ha nem állítjuk megvalahogyan a fertõzést, még sok te-hetséges diák fog a züllés útjára lépniés elkallódni, gyógyíthatatlanul meg-betegedni. A járvány pedig mindenpercben megállíthatatlanul szedi to-vábbi áldozatait…

SZEKERES PÉTER

JÖVÕBE PILLANTÓKJÖVÕBE PILLANTÓKJÖVÕBE PILLANTÓKJÖVÕBE PILLANTÓKJÖVÕBE PILLANTÓK

FOTÓ: NAGY TAMÁS

A terjesztõk a 2005-ös év játéká-nak harangozták be, és a nyilvános-ságra került bétaverziós videókból ezsütött is. Természetesen a RockstarGames a híres-neves elõddel,a ViceCityvel jó magasra tette a mércétönmaga számára, ám közben ezt amagasságot átugrotta egy cseh fej-lesztõgárda által kifejlesztett játék, aMaffia is. Fel volt tehát adva a lecke afejlesztõknek, és több millió rajongómellett jómagam is kíváncsian vár-tam, mi kerül ki végül a mûhelybõl.

Ami kikerült, az egy DVD volt, raj-ta a GTA-sorozat legújabb részével, aSan Andreasszal. Egy gyors helyzet-jelentést azért adok, hogy képbenlegyél. A San Andreas sztorija a 80-as évek második felének rapõrületébe„rapít” vissza, ahol ugyebár, mint azeddigi részekben, a ranglétra legaljá-ról indulva, San Andreas alvilágánakirányítását kell átvenned. Persze, haez könnyen menne, akkor ez a játéknem is lenne méltó a GTA-névhez.

GTA San Andreas

Legyél te is maffiafõnök!Véres leszámolások, bandaháborúk,rablások visznek fel a csúcsra, és mind-ez iszonyat brutális kivitelben. Né-hány misszió közben szó szerint bo-káig álltam ellenfeleim vérében, szó-val képzeljétek oda bátran azt a piroskarikát a jobb alsó sarokba!

San Andreas tulajdonképpen egyóriási megye, vagy már akár tarto-mánynak is nevezhetném. Elképesz-tõ méretei vannak a játéktérnek, me-lyet a kisebb falvak, a kietlen pusztákés hegyvidékek mellett három met-ropolisz alkot: Los Santos, San Fierro,és Las Venturas. Ha még nem esettvolna le a tantusz, akkor segítek. Avárosnevek nagyon hasonlítanak há-rom valós amerikai város nevére, LosAngelesre, San Franciscóra, és LasVegasra. És nemcsak a nevük, hanema legfõbb jellegzetességek is megta-lálhatók; feltûnõek például Las Ven-turas kártyabarlangjai, és hatalmasneonfényei.

Ebben a környezetben kell a fõ-

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám12 5

Z E N E + B Ó N A É D E S O T T H O N

Nem kevés déjà vu érzéssel indultam a sport-csarnok felé szombat délután. Még mindig éltemlékeimben a pénteki Mikulás-kupa, amelyetdrámai küzdelemben elvesztettünk. Azonban azépület elõtt álldogáló mintegy száz metálemberigen hamar világossá tette számomra, itt mamásfajta mókáról lesz szó.

Tatabányára is ellátogatott ugyanis a MetalKarácsony névre keresztelt, az ország legnevesebbbandáit szerepeltetõ fesztiválturné. Semmirõl semakartam lemaradni, így már fél hatkor bebocsá-tást nyertem a szentélybe egy szertartásos moto-zást követõen. Nem mondhatnám azonban, hogymár akkor tolongott a nép a bejáratnál, így az estnyitóbandáját, az Emeretta Rock Bandet csak na-gyon kevesen rögzíthettük. Nem voltak rosszak,sõt, a Black Sabbath Paranoidját egészen frankónkenték el. Utánuk az AB/CD következett. Ez volta-képpen egy AC/DC-tribute banda, és inkább azausztrál zenekar igazi rajongóinak kedveskedtek.

Mindezek után beindult az igazi õrület, ugyanisa Carmina Burana hangjai után a Pokolgép lépett aszínpadra. Óriási élményt jelentett számomra, hogyláthattam a zenekart élõben! Épp ezért foggal-körömmel küzdöttem a nehezen elfoglalt helye-mért a második sorban. Egyik kezemmel a korlátbakapaszkodtam, a másikkal villáztam, miközben telitorokból üvöltöttem az ismert nóták szövegeit,bár néhány klasszikust (Itt és most, Pokoli színjá-ték) hiányoltam. De volt itt Túlélõ, Háború gyer-meke, Gép-induló, Jel, Mindhalálig rock’n’roll… ésmég sorolhatnám). A hangulatra nem lehetett pa-nasz, Kukovecz Gabi az Éjféli harang elõtt hang-próbát tartott, majd elég intenzíven kritizálni kez-dett minket, hogy nem tudunk lépést tartani vele.A koncert végén ugyan lemaradtam Szilágyi Ede

közénk hajított dobverõirõl, de nem bántam. Ne-kem ez volt a fesztivál egyik legjobb koncertje!

És rögtön utána jött a másik. A Depresszióugyancsak odatette magát, szinte lemezminõség-ben játszották a srácok a számokat. A keményebbnóták alatt nem kis meglepetésemre brutális vag-dalkozás folyt, aminek csakhamar én is tevékenyrészese lettem, sõt, a Sokkold a rendszert! címûszám alatti pogóban (amit Halász Feri a szám köz-ben találóan mészárlásnak nevezett) sem kellettcsalódnom. Amúgy abszolút korrekt buli volt, Ferinagyon jól énekelt, semmi hiba nem volt bennük.

Ez a két koncert eléggé kimerített, úgyhogycsak a lelátóról figyeltem a fõbandaként fellépõOssiant. Nem áll túlzottan közel hozzám PaksiEndréék zenéje, nekem leginkább a ráadásként el-nyomott Éjféli lány tetszett. Szívesen vettem vol-na, ha Paksi papa egy picit „alapozott” volna bulielõtt. (Minden Ossian-fannak kötelezõ az a debre-ceni koncert, amikor a szõke frontember részegenvezényli le a bulit, az összes szöveget rosszul, mind-amellett hamisan énekelve…) Ám Endre bátyánk aszámok közt is csak gyümölcslevet kortyolgatott.

Az Ossian után a Moby Dick lépett a színpadra.Egymás után gyalulták a remek nótákat, s bár énmég mindig a lelátón ültem, megfigyeltem, milyenremek zenészek egytõl egyig. Hoffer Petit nemhiába tartják az egyik legjobb magyar metáldo-bosnak, hihetetlen beleéléssel játszik, és ez az énszememben többet ér, mint a technika (utóbbi te-kintetben viszont az Ossian balkezes ütõse, Hor-nyák Péter viszi a pálmát).

Az ezt követõ Akela koncertrõl az igazat meg-vallva lecsúsztam, de annak alapján, ami az elõ-csarnokba kihallatszott, jó bulit nyomtak a srácok.Én fontosabbnak tartottam a feltöltõdést (erre kétlehetõség kínálkozott: a terem egyik sarkában egy

Metálkarácsony

hotdogárus tevékenykedett, meglehetõs sikerrel,valamint büfé is üzemelt, azonban elég drágán árul-ták a hörpintenivalókat), hiszen az Akela után kö-vetkezett a Kalapács zenekar. Kalapács Józsit semláttam még élõben, épp ezért már elõre beálltamaz elsõ sorba. Nem kellett csalódnom a felhozatal-ban, sõt, szerepelt a mûsorban egy Pokolgép-slá-ger, az Ítélet helyett is. Kalács az egyik szám, aSátán közben lemerészkedett a közönség soraiba,és az elsõ versszakot onnan énekelte. Ez is remekheavy metal koncert volt, nem vitás!

A Wisdom elég rosszul járt, hajnali negyed há-rom magasságában, utolsó bandaként volt kény-telen fellépni. Jó koncertet adtak, bár 24, zsinór-ban ébren töltött óra után nem igazán bírtam márodafigyelni rájuk. Valószínûleg kipihenten jobbantudtam volna élvezni a kemény riffekre épülõ, kétlábgépes témákkal megspékelt muzsikát.

Abszolút nem sajnálom, hogy részt vettem arendezvényen, remek koncerteket és egyéni telje-sítményeket láttam. Tatabányán a legközelebbiegész estés metálbalhé a december 28-i TAZ-Má-nia fesztivál lesz. Ott nem lesznek hasonlóan nagynevek, de a színvonalas muzsika garantálható. Me-tálrajongóknak a részvétel kötelezõ! - BB -

A HELYSZÍNI KÉPEK FORRÁSA: INTERNET

én lépek bele; nem engem temetnek. Na, legyenakkor gyászjelentés a fájdalom ingerülete, de csaklegyen kis cetli a névvel, ami nem fekszi meg agyomrot, mert puszta statisztikai adat az eggyelkevesebb levegõvevõ, az aznap halálugrásának ívétmeg nem változtató kellemetlen árleszállítás. Le-gyen a fáj csak távirányítás, mert ha érzek, áram-köröket zárnak rövidre, kábeleket kötnek össze,drótok, kusza fagyöngy a fán, köztük ököl vágjonrendet, összekevert zsinórokat, a lélek-lant meg-pendült húrjait kopasz tõbõl induló súlyos karokszakítsák, mert nincsen szükség szép szellemre,szépelgõ szemüveges fejekre, nyála-folyó lágybuzikra. Jelenlétemben tiszteletlenül felszólalókra.De hát a szólás is csak fizikai mérés, leütve nyálkásbillentyûket torkomban vajon megszólal-e a hang,vagy a megrezzent inaknak, a gége kilengõ fonala-inak impotens közremûködésével csak megingólanyha levegõ lesz, és a kísérlet nem sikerül, deegyre megy, szólásom csak tudományos eredmény,rákészült kimondás csak szél-felkapta szemét, szél-befogyó, légtengerben hullámtörés. Jelentéktelena kimondott szó, mert kémiai reakció, és az embermaga a gép, ami kidobja termékét változóan rész-legenként, és látom, ez vagyok én is. Letagadhatóa mindennapi passió, mert nincsenek élek, együtt-állók, nincs érték, hogy szobám közepére kitegyem,és kerülgessem, és elmozdítani ne merjem, nincsenelv, vagy ha van, fejed felé lógatott sült kappan,van csak verseny gyárak között, párolgó, füstölõ,hõt kibocsátó organikus gyárak között, az egészvilág az ültetvény, és az élet maga a termelési re-gény. Vagyok benne a változó, eredmények ered-ménye, igaz rám minden tétel, hogy pusztába ha-jítva én is leesek, igaz rám a táblára felírt reakció,hogy nem vagyok más csak a koldus edénye vagya félkarú rabló, beleáldozott értéket soha meg nemtérítõ, rossz befektetés. Tünékeny képzet, feledés.De a mostot számítsd fejedben, mert jog, hogyhavan, az én jogom, nekem van vastagabb karom.BAMMMMMMMMMM

6 Ó

meglesz-e a kellõ létszám ahhoz, hogy ki-álljunk az Árpád ellen. Ez a csapat kétszer islegyõzött minket 2–0-ra, ezért büszkék va-gyunk, hogy ezúttal 0–0-ás döntetlennel

végzõdött a mérkõzés. Én nem tudok ve-szíteni, de könnyebben viselema vereséget, ha tudom, az el-

lenfél jobb volt nálam. Nem szere-tem a szabálytalanságot. Szerintem az egyikellenfelem elég sportszerûtlenül viselkedetta pályán, folyamatosan rángatta a meze-met, de nem akartam balhét, inkább ott-hagytam.

Miközben lányaink az öltözõben uj-jonganak, pár helyiséggel arrébb nagy a

sírás-rívás. Az árpádos leányfocisták egy-mást vigasztalják, a táncos lányok próbálnaklelket önteni beléjük.

– Ennyire fontos volt a gyõzelem? – kér-dezem tõlük.

A labdát vagy a gyõzelmet kergetjük? – Szerinted? – kérdez vissza az egyik leányzókönnyeit törölgetve. – A suliban mindenki elvártatõlünk –, hangja elcsuklik, a mondat végét már aligértem, ezért inkább egy táncost faggatok. Szerin-te a versengés az egész kupára jellemzõ, a két is-kola táncosai is rivalizálnak egymással, hogy me-lyik tánc sikerült jobban.

Ezt Varga Zsuzsi, a Bárdos nagytáncának egyikkoreográfusa is megerõsíti.

– Úgy gondolom, az Árpád színvonalát idénmagasan vertük. A versengés természetes, ez aMikulás-kupa lényege, akár fociról, akár táncróllegyen szó.

– Fontos, hogy idén mi nyerjünk – mondja RáczLaci, a Bárdos másik obsitos kapusa. – A kupa kétéve az Árpádnál van, ráadásul tavaly nem lõttünkegy gólt sem. Kiszámoltam, Soós Máté találata 150perc, két és fél óra góltalanságot tört meg.

– A sportszerûség vagy a gyõzelem fonto-sabb? – faggatom a gólszerzõt.

– A gyõzelem! – feleli olyan hangsúllyal, mintaki nem is érti, hogy lehet ez egyáltalán kérdés.Aztán szerencsére magyarázatot kapok arra, mi-ért volt ilyen szemrehányó hangszíne. – Alapvetõ-en ez egy barátságos mérkõzés, az ellenfelek töb-bé-kevésbé ismerik egymást, figyelnek a másikra,tehát a sportszerûség eleve megvan, a gyõzelemviszont soha nem biztos. Egyébként úgy gondo-lom, a versengés ellenére a torna lényege maga ajáték, és a két iskola közötti kapcsolat ápolása.

Rácz Laci véleményét egyedül Pleier tanár úrosztja, aki szerint a Mikulás-kupa a „nem a gyõze-lem, hanem a részvétel számít” tipikus esete.

– A cél az, hogy a torna minden évben meg-szervezõdjék és folytatódjék – véli.

A tanár úr szöges ellentéte az az árpádos focis-ta, aki szerint a legfontosabb, hogy a csapat nyer-jen. A fiú kerekperec kijelentette: õ gyõzni jött. Félperces beszélgetésünk során háromszor hagyta ela száját a gyõzni szó vagy annak valamely képzettalakja, míg a játék egyszer sem.

– Mire gondolsz foci közben? – szegeztemneki szörnyen elgondolkodtató kérdésemet.

– Arra, hogy hajtsak, 110 százalékkal. Meg ateljesítményre, a gyõzelemre.

De szegény srác hiába hajtott 110 százalékkal,hiába lebegett szeme elõtt a magasba emelt kupaképe, a fiúmeccs is döntetlennel végzõdött. KasziánÁbel szerint ez nem jó, mert így a tanármeccs dön-ti el a kupát, és õ bizony a tanárokban nem bízik.(Ezzel egyébként nincs egyedül, a korábban meg-kérdezett árpádos lányok szerint a tanármeccseredménye 0–0 vagy 1–0 lesz, kizárt dolognak tar-tották ugyanis, hogy a tanárok ennél több góltrúgjanak.)

– A tanármeccs mindig kétesélyes – mondjaÁbel –, mert csak a szerencsén múlik, hogy a pat-togó labdába ki és hogyan tud belerúgni. Egyretöbb múlik a „szerzõdtetett” tanárokon is.

Az általam boncolgatott témára azt felelte:egyértelmûen a gyõzelem a fontosabb, mert hanem gyõzünk, akkor teljesen felesleges volt végigsportszerûnek lenni. Ezt egyébként az elveszítettkupa befejezésekor tapasztalható nézõi magatar-tás is bebizonyította. Úgy gondolom, még ez a kissportesemény is hitelesen tükrözi a magyar társa-dalom jelenkori eszméit, célkitûzéseit.

Egész életünk egy nagy verseny. Verseny az idõ-vel, hogy elérjük a menetrendi adatoktól elté-rõen közlekedõ buszt, verseny, hogy szüleink-bõl kiharcoljunk egy-két ezrest, verseny azebédlõben, az iskolapadban, és a Mikulás-ku-pán. Szó sincs barátságos játékról, egy ideje márez is kõkemény verseny. De biztos, hogy annakkell lennie? És vajon a verseny szellemében min-den eszközt bevethetünk annak érdekében, hogya kupát mi vihessük el? – SZABÓ RENÁTA riportjaerre keresi a választ.

– Rendkívül fontosnak tartom a sportszerûsé-get – mondja Schäffer Anti, fiúcsapatunk kiváló-sága. – Szerintem egy sportolónak mindig meg kellõriznie a nyugalmát. Nem kockáztatnám meg, hogysportszerûtlennek tartsanak, legfeljebb abban azesetben, ha nagyon nagy a tét. Természetesen,ahogy minden meccsen, a Mikulás-kupán is gyõz-ni szeretnék, számomra ugyanis ez presztízskér-dés. Több száz ember figyeli a játékunkat, a legjob-bat kell magunkból kihozni.

Persze akadtak olyanok is, akiknek a gyõzelemmás ok miatt fontos.

– Fogadtam – hangzik Somogyi Tamás 12.-estanuló rövid indoklása. Ennek ellenére azt õ is le-szögezi, hogy a szabályok betartása fontosabb avégeredménynél.

– A Mikulás-kupán mindkét is-kola azt várja, hogy õ nyer –kapcsolódik be a beszélgetésbea fiúk egykori kapusa, BarcsBence. – Ha a csapat jól játszik,annak egyenes következménye a gyõ-zelem, nincs szükség szabálysértések-re.

Persze kérdés az, mit jelent a jó játék,és hogy a gyõzelem csak akkor gyõze-lem-e, ha azt számok is bizonyítják. A dön-tetlen lánymeccs után a játékosok arcát el-nézve kétségeim vannak ezzel kapcsolat-ban.

– Nagyon örülünk ennek az eredmény-nek, hiszen a csapat több tagja is sérül-ten játszott – mondja a fáradtan mo-solygó Dupai Kata. – Az is kétséges volt,

À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám À LA BÁRDOS • XVIII/2005. téli szám14 3

S Z Á G U L D Á S , P O R S C H E , S Z E R E L E M É D E S O T T H O N

GRAFIKAKERESZTESI BOTOND

8. rész

Manapság egyre nagyobb keletjevan az extrém sportoknak, szintemindenki találhat magának meg-felelõt – a motorsportok kedvelõiés az izommunkát elõnyben része-sítõk is. Aki a belsõ égésû motoro-kat szereti, és emellett vágyik egykis izgalomra, annak a legegysze-rûbb felpattannia egy quad nyer-gébe, és húzni egy bõ gázt.

Hogy lényegében mi is ez a guru-ló csoda? Egy négykerekû, szervókor-mánnyal rendelkezõ gépjármû, mely-nek távoli õsei a terepmotorok. Ugyanisa szerkezeti elemek egy része a mo-torkerékpárról származik.

Jó, jó, de mégis mire való, kérdezia laikus az elsõ találkozás alkalmával.A válasz egyszerû: mókára, adrena-linszint-növelésre, és az élvezetekhalmozására. Legyen szó akár aszfalt-betyárkodásról, akár kemény terepenvaló ugrálásról, a quaddal mindkéttalajtípuson örömünket lelhetjük. Azegyéni örömszerzésen túl pedig márhivatalos versenyek is megrendezés-re kerülnek, ahol a különbözõ kate-góriákban indulhatnak a bátor kez-dõk és a vérprofik. De hogy ne csaküres szavak sorakozzanak a papíron,öntsük számokba a guruló sportesz-közök tulajdonságait: a quadok mo-torjainak mérete eltérõ, az ötven köb-centis miniquad áll a „ranglétra” leg-alján, míg az élsportolók már négy-száz köbcenti feletti hengerûrtarta-lommal büszkélkedhetnek, sõt nemritkák a hétszáz köbcentis V2-es, víz-hûtéses aggregáttal felszerelt csúcs-ragadozók sem, melyek hatvan-het-ven lóerõs teljesítménye már-márbrutálisnak nevezhetõ.

A quadokkal egy különleges sport-eszközt ismerhetünk meg, amellyelminden együtt töltött méter mosolytcsal az ember arcára. Sajnos a dolog-nak kicsit álmodozás szaga van, merta közutakat egy ideig még biztosannem róhatjuk huszonöt km/óránálgyorsabban – legalábbis egy quadnyergében.

Emellett a kerékpár reneszánszátéli napjainkban. Kellemes tény ez, hi-szen napról napra zsúfoltabbak azutak, még esténként is viszonylagnagy a forgalom a városokban. Afüstfelhõkbe burkolózó utcákon ha-ladva egyre több és egyre extrémebb,különlegességekkel felszerelt bicajjal

Élményvadászat

A KÉPEK FORRÁSA: INTERNET

November 30-ig minden tanár ésdiák megkapta oktatásiazonosító-kártyáját, és ezzel – a TAJ- kártyát,útlevelet nem is számítva! – négy-re emelkedett a könnyedén elhagy-ható okiratok száma. Az azonbanrejtélyes, hogy tulajdonképpen miszükség is volt erre.

Sajnos, azt a szép gondolatot rög-tön el kell vetnünk, hogy ha a képes,kopogós személyinkhez hajlékony lak-címigazoló-kártya jár, akkor a hasonlódiákigazolvány se maradjon egyedül.

Az oktatási azonosító szám egy-idõs a diákigazolvánnyal, egy 1993-ban hozott törvény írja elõ mindket-tõt (és akkoriban még híre-hamvasem volt a digitális fényképes plasz-tikkártyáknak). Ennek és egy 1997-es rendeletnek az értelmében a diá-kok tanulói és a pedagógusok mun-kavállalói jogviszonyuk kezdetekorautomatikusan bekerülnek a Közok-tatási Információs Iroda rendszeré-be, kapnak egy tizenegy jegyû azo-nosítószámot, amelyrõl igény eseténtájékoztatást kaphatnak. Az elsõ szám-jegy, a hetes állandó, a következõnyolcat véletlenszerûen választják ki,az utolsó kettõt pedig az elõzõekbõlbonyolult matematikai mûveletekkelkapják meg. A kártyák elkészítését2004-ben rendelték el, a hivatalosindoklás szerint a „fantomdiákok” ki-szûrésére és az oktatási jogviszonytérintõ ügyek intézésére (például di-ákigazolvány-igénylés, felvételi eljá-rás). A fantomdiákok alatt nem csakazokat értik, akik hamisított vagy le-járt irattal próbálnak kedvezmények-hez jutni, hanem azokat is, akiket aziskolák jelentenek be, hogy több pénz-bõl gazdálkodhassanak.

A diákigazolvány igénylésérõl ér-demes néhány szót ejteni, mert anyomtatványra nem lehet szabályo-san ráírni az azonosító kódot, hiszencsak tíz jegynek hagytak helyet. Ímeegy nyomtatvány, ami magától ge-nerálja a hatályvesztést. A miniszté-rium – ahogy vezetõitõl megszok-hattuk – természetesen mindent meg-magyaráz, és azt ígérik, hogy amilyenhamar csak lehet, módosítják a ren-deletet, és új lapokat hoznak forga-lomba.

Érthetetlen, hogy ha évtizedekigmûködött a közoktatás oktatásiazo-nosító-kártya nélkül, miért kellett egygyakorlatilag használhatatlan okira-tot kiadni. Annyi biztos, hogy valaki(k)nagy haszonra tett(ek) szert a más-félmillió lapocska elkészítésével. Per-sze Gagyesztánban semmi sem sike-rül elsõre: az elírások miatt a kár-tyák mintegy 50 százalékát újra kel-lett nyomtatni. SZÛCS ÁGI

Egyetlen gondolat az oktatási azonosítóról

Még egy passzus a létezéshez

nie, nem is kell, hogy a nagyvilág hasz-nára váljék, a felismerésért, az út örö-méért már megérte a fáradtság. Apillanatért, amit öntudatlanul és aka-ratlanul másnak okozott.

A könyvkupac még mindig az asz-talon hever, valami azonban megvál-tozott. Az arc immár párnán nyug-szik.

Puha, lassú léptek vezetnek le alépcsõn a hálószoba felé, papucsbólkibújik, takarót felhajt, bebújik alá,fejét párnájára hajtja. Már õ is tudja atitkot, mosolya ugyanolyan elégedettés bizakodó, mint amely az imént biz-tosította arról, hogy nincs miért ag-gódnia. Pontszámítás ide vagy oda,gyermeke meglelte útját.

Ó

Tánc, tánc, esztertánc„Az elegancia mártásával föleresztettszeretkezés” – írta Mikszáth Kálmána francia négyesrõl a Noszty-fiúban.A sokadik szalagavatós táncpróbaután talán jogosan jutott eszembe anyáron olvasott regény eme frázisa,habár mi nem is francia négyest tán-colunk. Ellenben két és fél hónap tü-relmi idõ után kezdenek körvonala-zódni a francia keringõ miértjei éshogyanjai, a többi tánc – tudtommal– már elõrehaladottabb stációban van– valahol a kereszt cipelése és az arravaló felfeszítés között, tehát majd-nem kész állapotban, ha úgy tetszik,feltámadásra várva, hogy a szalag-avatón harmadnapra újjászülessen, skitörve a tornaterem bordásfalakkaltarkított falai közül színre lépjen. Bal-ra, jobbra, keresztbe lépjen, sõt ne islépjen, rögtön ugorjon! A jelenlevõknagy örömére – vagy éppen annálnagyobb bánatára. Nem kellenek azöröm- és bánatkönnyek, az elismerõmosolyok és grimaszok, a maszkokmögé elrejtõzõ, szenvedésükben uj-jaikat tördelõ alakok. Nem kell a verí-ték, mely a homlokokon gyöngyözvealáfoly’, s patakokba gyûlve mindentmagával ragad. Csak és kizárólag azõszinteség kell, cinikus ábrázatok he-lyett vagy azok mellett, aranyként ra-gyogva a mocskos sártengerben.

Adventi vásár BécsbenÁldott jó szokása Hajducsi Dóra ésKiss Attila némettanárainknak, hogya Bárdosból két adventi bécsi vásártis szerveznek: külön a kicsiknek, kü-lön a nagyoknak. Ez évben is elérke-zett december, a szeretet ünnepénekhava, amely lényegében 1-jétõl kará-csonyi hangulatot vált ki az embe-rekbõl, fõleg ha fehérbe öltöznek aváros kopár utcái. Így van ez idén is,a boltokat járva szinte mindenholünnepi díszítés fogad minket.

Aki azonban igényesebb karácso-nyi vásárolgatásra vágyik, az inkábbne a globál áruházakban keresse amegoldást. Sokkal inkább a szomszé-dos osztrákok fõvárosának forgata-gában. Iskolánk is megszervezte – azelmúlt évekhez hasonlóan – a bécsi

Nagy hírek akisvilágból

SÉTA-galoppRövid és azalatt sem heves kapcsola-tunk volt a 24 Óra megyei napilappalezen az õszön. A tíz héten át csütör-tökönként megjelenõ SÉTA-oldalakatbizonyára ti is olvastátok. A progra-mot kezdeményezõ Axel Springer lap-kiadó-vállalat az internet és a televí-zió miatt háttérbe szoruló (a média-oktatásból is kimaradó) nyomtatott

sajtóra kívánta a magyarországi kö-zépsikolások figyelmét ráirányítani.A kezdeményezés talán a két fél elté-rõ szándéka (az újság olvasókat ke-resett rajtunk, érdeklõdõ diákjainkpedig publikálni szerettek volna) mi-att hamar ellaposodott. Néhány cikkõszinte elismerést váltott ki, de a köz-hiedelemmel ellentétben Frankó Kál-mán vendégglosszái nem tartoztak aSÉTÁ-hoz. A Mikulás-kupát beharan-gozó és összefoglaló riportok soránkellemetlen tapasztalatokkal gyara-podtunk: a diákok írásai – egyéb lek-torálás hiányában – egy nagyobb nyil-vánosságnak szóló újságban sem nél-külözhetik a tanári kontrollt. A prog-ramot december 16-án, péntekenszerkesztõségi és nyomdalátogatászárta. ZÉKÁNY

utat a Bárdos diákjai számára. A há-romórás út után elõször a meglepõmûvészi alkotást, a Hundertwasser –házat látogatták meg a tanulók, ez-után újabb kis buszozás következetta végsõ cél, a bécsi városközpont el-éréséhez, ahol minden megtalálható,ami szem-szájnak ingere: a két cso-dás múzeum, a luxusbutikokkal öve-zett Mariahilfer Strasse, a várudvar,a parlament neoreneszánsz épülete,végül pedig az utazás fénypontja, avárosháza elõtti teret kitöltõ bensõ-séges hangulatú vásár. A kis faházakközt édességek, héjában sült krumpliés puncs illata terjeng, nem is lehet-nek kellemesebb légkört elképzelni,az emberek beszélgetnek, vásárolgat-nak, forró italt isznak, énekelnek.

A barátokkal az adventi vásár ut-cáin eltöltött idõ felejthetetlen él-mény. Ahogy a reklámban is mond-ják, bármit megvehetsz, de a felbe-csülhetetlen értékû élményt csak teõrzöd meg odabenn, a szívedben.

Adventi mûsorelõzetesIskolánk idén is megszervezett karácso-nyi mûsora a zene jegyében telik majd.

Ogonovszkyné Tanczer Erzsébet ta-nárnõ rendezésében egy zenés kará-csonyi jelenetet láthatunk; Pataki Ágiés Gábor Az operaház fantomjábólad elõ részleteket; a zeneiskola tanu-lói megcsillogtatják tudásukat; a ki-lencedikes lányok táncot mutatnakbe, melyet Katonáné Téglás Zsuzsatanárnõ álmodott meg; három kórusis fellép, pontosabban a két hivata-los (a kis énekkar – csak lányszóla-mok – és a vegyeskar), valamint (bi-zonyos kilátásba helyezett érdemje-gyek hatására) a teljes tizedik évfo-lyam. (Feltételezem, a szponzoroknévsorát is meghallgathatjuk majd.)Természetesen a betlehemezés semmarad el Csordás Tiborné tanárnõ-nek köszönhetõen. A mûsorszámokközötti átmenetrõl az irodalmi szín-pad gondoskodik.

Sok sikert a fellépõknek és jó szó-rakozást a közönségnek! Találkozzunkszerdán, az utolsó tanítási nap esté-jén hat órakor a Közmûvelõdés Há-zában. SZÛCS ÁGI

A KÉPEK FORRÁSA: INTERNET

FOTÓ: NAGY TAMÁS