Szerkesztőigondolatok

h́ ́ b

2019. JÚLIUS – SZIVÁN-TAMMUZ 5779. A KOMÁROMI ZSIDÓ HITKÖZSÉG LAPJA XVII. REG. ÉVF. 7. SZÁM, 278. SZÁM

HITKÖZSÉGI HÍRADÓ

Évekkel ezelőttdöntött úgy aKomáromi Zsi-

dó Hitközség vezeté-se, hogy a gyakortaszűkösnek bizonyulóközösségi program-terünket megnöveli,összekötve a Wallenstein Zoltánkultúrtermet a Schnitzer ÁrminMikromúzeummal. Az elhatározáshelyesnek bizonyult, azóta sokkalkényelmesebben elférünk a Shalomklub rendezvényein, az ünnepiprogramokon és vacsorákon. Márekkor felvetődött, hogy a két teremközé majd egy tolóajtó is felszere-lésre kerül. Az anyagi feltételekmegteremtődésével, néhány nappalaz idei Mártírnap előtt ez megvaló-sult. Kollár Zoltán vezetőségi tagkoordinálása mellett elkészült a Dá-vid-csillagokkal díszített, impozánstérelválasztó, lehetővé téve, hogykisebb rendezvények esetén külön-külön is használhatók legyenek ahelyiségek. Legyen szó akár látoga-tók fogadásáról, megbeszélésekről,múzeumi interaktív órákról. Előszörmegpillantva a sötétbarna négyré-szes nyílászárót, óhatatlanul arragondolunk, mintha 1896, az épületátadása óta, mindig itt állt volna.Használja a közösség még nagyonsokáig az új fejlesztést! �

Emlékezés Tatán

� Mint arról lapunk előző számában beszámoltunk, június 23-án a magyarorszá-gi Tatán is megemlékeztek a Vészkorszak áldozatairól. Kerti Katalin, a GoldbergerAlapítvány elnökének felkérésére hitközségünk nevében dr. Novák Tamás szólt azegybegyűltekhez. Beszéde lapunk 5-6. oldalán olvasható.

Zsidó Kulturális Fesztiválés megemlékezés Dunaszerdahelyen

Június 24-28. között került sor Duna-szerdahelyen a város önkormányzataáltal támogatott kulturális fesztiválra. A

rendezvénysorozatra csaknem százötvenelszármazott és utódaik érkeztek a világminden részéből. A kulturális programo-kon: kiállítás, koncert, könyvbemutató, vá-rosnézés, fogadáson kívül jelentős eseményvolt a hatvanhárom botlatókő felavatása azáldozatok egykori lakóhelye előtt.

Június 30-án emléktáblát avattak a vasútállomáson és a közeli Alistál község zsidótemetőjében. A nagyszabású megemlékezésen új táblát avattak az emlékfalon, fáklyátgyújtottak a hatmillió áldozat emlékére, beszédet mondott Kornfeld Tibor a közösségvezetője, Zvi Vapni, Izrael Állam pozsonyi nagykövete, Disztl Antal, a Pozsonyi Ma-gyar Nagykövetség tanácsosa, túlélők és leszármazottaik. Megható volt a nyolcévesizraeli kislány, a negyedik generáció képviselőjének felszólalása. Ezt követte HájosZoltán, a város polgármestere, Igor Rintel, a Szlovákiai Hitközségek Szövetségénekalelnöke. Fellépett a nagymegyeri Bárdos Lajos vegyeskar, énekelt Baruch Vesely kán-tor és fia Jeruzsálemből, az Izraelből jelenlévők kórusa, diákversmondó. Vadász Mag-da, a MAZSIHISZ vezetőségi tagja Heisler András elnök képviseletében szólt az egy-begyűltekhez. A gyászima után fogadásra került sor a síkabonyi közösségi házban. Ko-máromból a Paszternák házaspár volt jelen a megemlékezésen. �

PZS

PASZTERNÁKANDRÁS

Fotó: parameter.sk

2 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JÚLIUS

KÖZÖSSÉG | HÍREK

Ked ves Ol va sónk! Kér jük, le he tő sé ge sze rint tá mo gas sa a Ko má ro mi Zsi dó Hit köz -ség prog ram ja it, a HH meg je le né sét, épü le te ink, te me tőnk fel újí tá sát.

Bel föl di át uta lás Szlo vá ki á ból:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP SlovakiaNem zet kö zi át uta lás kül föld ről:Cí m: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXBa kunk cí me: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnovagyIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXBan kunk cí me: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

A HH-t, a KZSH-t és a Shalom klubottámogatták: MUDr. Ivan Kolin (Kassa)és anonimitásukat kérő adományozók.Köszönjük!

�Június 30-án mártír megemlékezést

tartottak Galántán. Közösségünket KollárZoltán képviselte. Részletes beszámolót alapunk szlovák részében olvashatnak.

�Július 4-én holland turisták látogat-

tak a Menházba. Nagy érdeklődéssel te-kintették meg múzeumunkat és a zsi-nagógát. Kérdéseikre Pasternák Antalelnök németül válaszolt. Krónikánkbaelismerően írtak a látottakról.

�Június folyamán felkereste a Menházat

Smolenicéből egy négytagú stáb, akik azsidósággal kapcsolatos filmet szeretné-nek forgatni. Közösségünk múzeumábanés a zsinagógában Novák Tamás kalau-zolta őket. Szlovákul mesélt közössé-günkről, a hagyományainkról és vála-szolt a vendégek érdeklődő kérdéseire.

�Július 5-én egy több mint ötven fős,

főleg pedagógusokból és családtagjaik-ból álló csoport látogatott hozzánk, akika Lubica Ježová, a Kereskedelmi Akadé-mia tanára által szervezett üdülésenvettek részt Komáromban Szlovákiatöbb városából és Csehországból érkez-tek. Érdeklődve hallgatták PasternákAntal szlovák nyelvű előadását a múze-umban és a zsinagógában.

Hitközségi Híradó – a Komáromi Zsidó Hitközség lapja, alapítva 5756-ban (1996), fõszer kesztõ: Paszternák Tamás (tamas.paszternak@menhaz.sk),Paszternák András (andras.paszternak@menhaz.sk), munkatársak: Haas Judit, Mgr. Piczek Ferenc, tördelõszerkesztõ: Saláth Richárd,olvasószerkesztõ: Vadász Magda (Budapest), Paszternákné Kertész Zsuzsanna (Komárom), Katarína Potoková (Nitra), nyomtatás: Nec-arte Kft.,Komárom, a KZSH címe: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztrációs szám: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Alapítva 5756-ban. Lapunk Önnek készült,kérjük ne dobja el!

Kérjük a támogatását!

Támogatóink / naši sponzori:

Fa li új ságrö vid hí rek

� Nagy Katalin felvételén a sárospataki református teológia hallgatóinak látoga-tása látható 1997-ből. A vendégeket Knöpfler Lajos bácsi és a Paszternák családfogadta a Menház zsinagógájában. A hitközség történetének megismerése mel-lett a fiatalok megtekintették a zsidó ünnepekhez, hagyományainkhoz kapcsoló-dó gyűjteményünket is. A csoport mögött a homlokzaton még a régi 1992-ben aHolokauszt áldozatainak emlékére felavatott emléktábla látható. Ezt 1998-banmáig ismeretlen tettesek ellopták az épületről.

Közösségi mozaik - kép(ek) a hitközség múltjából -

„Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúrynárodnostných menšín“

2019. JÚLIUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 3

KÖZÖSSÉG | INTERJÚ

Korábban már többször volt vendé-günk Komáromban. Milyen témákkalfoglalkozik mostanában? Merre hall-hatjuk előadásait?

Két fő érdeklődési területem van: zsidófilozófia és az Izrael tanulmányok. Az elsőterületen elsősorban vallás, erkölcs és po-litika összefüggésének kérdései, illetve aposztmodern vallásfilozófia dilemmái ér-dekelnek. Izraellel kapcsolatban is némi-képp hasonló témákkal, vallás és politika,illetve a jelenkori zsidó és izraeli identitásproblémáival foglalkozom. A 21. századeleje valódi sorsforduló pont lehet az em-beriség történetében, olyan kihívások előttállunk, amelyekkel sosem kellett korábbanszembe néznünk. Ezek közül elég a mes-terséges intelligencia és a globális klíma-változást említeni, hiszen ezek közül bár-melyik elég ahhoz, hogy megváltoztassa azemberiség jövőjét. Az emberiség nagy ré-sze, és ez alól nem kivétel az átlagos zsidósem, úgy viselkedik, mintha még mindigelég lenne a hagyományos kérdésekre vá-laszt adni ahhoz, hogy biztosítsuk, a gyer-mekeink és a következő nemzedékek élet-ben maradását. Az emberek nagy többségeazt választja, hogy nem veszi komolyan abennünket fenyegető veszélyeket, azt hiszi,bőven van még időnk arra, hogy megoldjuk

az egyre nagyobb problémáinkat. Előadá-saimban gyakran foglalkozom ezekkel akihívásokkal, többnyire azt vizsgálom,hogy segítségünkre lehet-e a zsidó hagyo-mány a válaszok megtalálásában. Munka-helyemen, az OR-ZSE-n kívül elsősorban aBálint Házban, szarvasi madrich képzésenés Spinoza Házban szoktam rendszeresenelőadni, de gyakran és szívesen elmegyekmás fórumokra is.

Az Országos Rabbiképző - Zsidó Egye-tem oktatójaként kinek ajánlja az intéz-mény képzéseit?

A tavaly óta megújult vezetéssel, VajdaKároly rektorral, Bíró Tamás rektorhelyet-tessel és Darvas István főtitkárral működőOrszágos Rabbiképző - Zsidó Egyetem el-sősorban azok számára vonzó hely, akik azúgynevezett zsidó tudományokkal (Jewishstudies) kívánnak foglalkozni. Az alapkép-zésünkön judaisztikából, a mesterképzé-sünkön zsidó kultúratörténetből, a doktoriiskolánkban pedig szinte bármely zsidóhit- és vallástudományhoz tartozó terület-ből lehet fokozatot szerezni. A felekezetiszociális munkás képzésünk szintén na-gyon sikeres, keresett szak.

Aki kifejezetten vallási tanulmányokravágyik, annak kitűnő hely a rabbiképzést

biztosító szak, amely éppen megújulási fo-lyamatban van. A tanszékvezetővel, RónaTamás főrabbival és a szakon tanító rabbikollégákkal igyekszem szakfelelősként ki-alakítani egy új, a 21. század társadalmi,politikai és vallási kihívásaira választ kere-ső, új vallási vezetők képzését lehetővé te-vő koncepciót. Azok a rabbik, akik az in-tézményből kikerülnek az elkövetkezendőnégy-öt évben, remélem elsősorban az an-golszász világból és Izraelből ismert, a tu-domány és a vallás iránt egyaránt elkötele-zett közösségi vezetők lesznek, felújítvaezzel a neológia eredeti hagyományát. Ah-hoz, hogy valaki jó rabbi legyen a 21. szá-zadban, elsősorban a tanulás, a közösség-építés és a zsidó hagyomány iránti elköte-lezettségre van szükség. Kell továbbá ko-moly intellektuális bátorság ahhoz, hogyszembe tudjunk nézni a valóban súlyoskérdésekkel, és alkalomadtán el tudjukdönteni, mi az, amit a hagyományból vál-tozás nélkül akarunk megőrizni, és mi az,amit megváltoztatva akarunk tovább vinni.

Hogyan látja a zsidó közösségek hely-zetét a régióban? Milyenek a jövőbeli ki-látások?

Mint mondtam, legjobb meggyőződé-sem szerint a közeljövő kérdései globáli-sak, minden emberi lényt érintenek, nemkizárólag a zsidó közösségeket. Nagyonoptimista elképzelés azt hinni, hogyfenntartható az a jóléti és teljességgel fe-lelőtlen életforma, amelyet jelenleg foly-tatunk. Attól félek, hogy egy pár évtize-den belül az első számú kérdésünk azéletben maradás lesz, és nem pusztán azsidó közösségek fenntartása.

Folytatás a következő oldalon.

Új Tórafordítás készülBeszélgetés Balázs Gáborral

Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a munkája és hobbija szo-rosan összefügg: zsidó oktatással foglalkozom lassan harminc éve, ez pediglehetővé és szükségszerűvé is teszi, hogy a szenvedélyemnek élhessek és fo-

lyamatosan tanulmányozzam a zsidó hagyomány antik és modern forrásait. Szá-mos formális és informális keretben tanítottam és tanítok Magyarországon amió-ta visszatértem Izraelből, ahol 14 évet éltem és tanultam.

4 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JÚLIUS

KÖZÖSSÉG | HITÉLET

Folytatás az előző oldalról.Amennyiben optimisták akarunk lenni és feltételezzük azt, ami

szerintem nem fog bekövetkezni, hogy valami csodálatos talál-mány következtében az európaiak folytathatják szinte változat-lanul jelenlegi életformájukat, akkor meghatározó fontosságúlesz, hogy tudunk-e a zsidó hagyományról olyan üzenetet kom-munikálni, amely elfogadható az Y és Z generáció számára. Min-denki arról beszél, hogy ezek a nemzedékek nagyon jelentősenkülönböznek azoktól, akik a hetvenes években voltak gyerekek,és épp ezért ésszerűtlen azt képzelni, hogy a zsidó közösségek-nek ugyanazokkal a módszerekkel majd sikerül megszólítaniukőket, amelyek már az előző nemzedékek esetében se nagyon si-keresen működtek. Én abban reménykedem, hogy a globális vál-tozások pozitív hatása az lehet, hogy az emberek elkezdik a kisközösségi kereteket keresni, a zsidó közösségekben pedig lesz-nek olyan vallási vezetők, aki képesek lesznek releváns válaszo-kat adni majd az új nemzedékek kérdéseire.

A közelmúltban egy új Tórafordítási projektbe kezdett. Ké-rem, mutassa be ezt olvasóinknak.

Bármilyen új projektbe kezdeni napjainkban jelentős opti-mizmusról tanúskodik. A Tóra újra fordításának és komment-állásának projektje egy nagyszabású kezdeményezés, amelykeretében a Magyarországon judaisztikával foglalkozó szak-emberek és rabbik segítségével igyekszem elkészíteni egy új,mai nyelvezetű Tóra fordítást. Megpróbáljuk ellátni ezt a szö-veget egy olyan kommentárral, amelyben egyaránt helyet kapa korszerű judaisztika tudomány és a vallási hagyomány. Avégeredmény olyan kiadvány lesz, amely egyszerre szól zsi-nagógába járó, hagyomány iránt elkötelezett zsidókhoz, deazokhoz is, akik nem vesznek részt a vallási életben, sőt a zsi-dóság iránt érdeklődő nem zsidók is érdeklődéssel olvashat-ják majd.

Milyen tervei vannak a témában?A közeljövőben a legfőbb terveim ehhez a fordításhoz és a

kommentárhoz kapcsolódnak, amivel párhuzamosan szeret-ném megvalósítani a rabbiképzés programjának az előbb em-lített átalakítását és korszerűsítését. �

PT

Június 19-én búcsúzott Rimaszombat és környéke zsidó kö-zössége vezetőjétől, MUDr. Dušan Rybár gyermekorvostól, akisúlyos betegség következtében életének 74. évében elhunyt.

A környéken köztiszteletnek és szeretetnek örvendő doktor bú-csúztatóján részt vettek a város és a környék lakosai. A rabbini-kus feladatokat Miša Kapustin pozsonyi rabbi végezte, beszédetmondott többek között Igor Rintel, a SZLOZSIHISZ alelnöke.

Feleségén, gyermekein, unokáján, rokonain kívül fájó szívvelbúcsúzik tőle a régió zsidó közössége, amelyet sok éven keresz-tül odaadóan vezetett. Rybár doktor több mint negyven éven át

gyógyította Rimaszécs község kis betegeit. A búcsúztatón fia,Tamás mondott kadist. Rybár úr közösségünk élete iránt min-dig érdeklődött, lapunk rendszeres olvasója volt. Emlékét meg-őrizzük!

A komáromi közösség és a HH szerkesztői

(Lapunknak 2017 májusában adott interjút Dušan Rybár, mely a252. lapszám 4. szlovák oldalán olvasható az alábbi linken:https://kehreg.files.wordpress.com/2017/06/hh252.pdf). �

Búcsúzunk! Elhunyt dr. Dušan Rybár,a Rimaszombati Zsidó Hitközség elnöke

Síp 12 – ahova érdemesvisszatérni

Néhány hónapja nyílt meg a Budapesti Zsidó Hitközségszékházának földszintjén, a Kosher Deli Budapest bolt ésétterem, ahol bárki beszerezheti kedvenc izraeli cseme-

géit. Széles a választék friss kóser pékáruból, húsokból, kony-hai, háztartási kiegészítőkből. Ha kipróbálnánk a zsidó konyhafinomságait, a galéria hangulatosan kialakított terében helybenkészített szendvicseket, salátákat, pizzákat és egyéb fenségesétkeket fogyaszthatunk reggeltől estig. A süteményes pult édes-ségeit látva, biztosan megkóstolja ezeket is a látogató, mielőttkilépne a Síp utca 12 ajtaján. - www.facebook.com/kosherdeli-budapest. �

PA

Hosszú éjszakaa budapesti Bálint Házban

Évek óta szerettem volna eljutni a magyar főváros zsidó kö-zösségi házának Savuot ünnepi, éjszakai tanulására. Apárhuzamosan több teremben zajló előadások, beszélge-

tések több száz érdeklődőt vonzottak. Az idei központi téma aszabadság volt, melyet többek között vallási, művészi, politikai,kulturális megközelítésekből elemeztek, a meghívott vendégeka közönség aktív bevonásával. Köszönet a szervezőknek a meg-osztott tudásért! �

PA

2019. JÚLIUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 5

HITÉLET | EMLÉKEZÉS

Tisztelt gyászoló és emlékező gyüle-kezet! Megtisztelő, ám szorongató fel-adatom, hogy a gyász és kegyelet e mos-tani órájában felekezetünk gyötrelmesérzésének szószólója legyek. Hol a szóhatalma életre idézni, ami nekünk hét ésfél évtizede az élet eddigi végét, az elkép-zelhetetlennel való találkozást jelentette.Jób könyve szerint: „vakhomály borult aföldre, sötétség a halálnak árnyéka, meg-szűnt az élet rendje”. Hetvenöt évvel ez-előtt a júniusi rekkenő hőség közepetteKomáromból is elindult a halálvonat,hogy a város, a környék zsidóságát a ta-taiakkal együtt Auschwitz, vagy más kon-centrációs tábor poklába szállítsa, hogyhalálnak halálával haljanak meg, mertzsidó voltak. Tanúi voltak annak, mintszakad ketté egy társadalom, mint külö-nül el kibékíthetetlenül emberség és em-bertelenség, hogyan kerültek a minden-kori kiszolgáltatottak oldalára. Egész csa-ládok, virágzó gyülekezetek tűntek elegyik napról a másikra. Abban az iszonyúévben, 1944-ben a megnagyobbodottMagyarország tizenötmillió lakosa közülmintegy háromnegyed millió ennél rosz-szabbra is riadt. Rájuk nem véletlenülhullottak a bombák, ha hulltak – őketcélba vették a fegyverek. Ők, a nemzetinagy általános szorongásból kitaszítottakhozzájuk névre szólóan, születési anya-könyvi adatok alapján pontos lakcímrejött a halál. El kellett hinniük a hihetet-

lent, hogy közel hatszázezren haltak kín-halált azért, ami nem bűn. Hogy megszü-lettek és annak születtek, aminek szület-tek. Most a hét és fél évtized előtti esemé-nyeket a késői unokák reméljük úgy ta-nulják majd, mint a magyar história egyiksorscsapását. Mint a mohácsi vészt. Ak-kor az ország háromfelé szakadt, 1944-ben pedig ketté. Más sors jutott a zsidó ésnem zsidó magyaroknak. A törvényekszabtak más-más sorsot, pedig közöstörvényünk a tízparancsolat kötelező ak-kor is igaz, ha nem áll mellette porkoláb.Az ellenkezője pedig akkor is hazugság,aljasság és gyalázat, ha hadseregek szol-gálják. A hét és fél évtizeddel ezelőttimegkülönböztetés az emberiség gyaláza-tára példaként mutatja, hogy a jogfosztó,jogtipró, embertelenné váló rendszerekmiként veszélyeztetik az egyén szabadsá-gát úgy, hogy megjelölik, hogy gettóbazárják, marhavagonokba terelik, vagymegölik őket.

A magyarországi Holokauszt abban kü-lönbözött – ha különbözhet halál a halál-tól – a többi európai zsidó pusztulásától,hogy a sorban legutoljára, röviddel a náciNémetország összeomlása előtt követke-zett be és szinte érintetlen zsidóságot vitta halálba. 1944-ben a megszállók követe-lésére a nemzeti szocialista fajmítoszt kö-vetve – kizárólag származása okán – tör-vénytisztelő magyarok százezreit sárgacsillag viselésére kötelezték. Majd gettók-

ba gyűjtötték, teljességgel kifosztva bera-kodó állomásokra terelték, marhavagon-okba zsúfolva a teljes vidéki zsidóságotkoncentrációs táborba szállították. A kí-méletlen „zsidóakció“ terve a németektőleredt: betartását mindent felölelően szi-gorúan ellenőrizték. A végrehajtók viszontmindenütt a magyar közigazgatás embereivoltak, több kevesebb buzgalommal.

Minden döntés, határozat, utasításmagyar nyelven íródott, még az utolsócetli is. Örömmel készségesek és túltelje-sítők is akadtak, akik a zsidónak minősü-lő polgárok megaláztatását, szenvedésé-nek árját kedvvel teljesítették. Történel-mi feladatról, jövőformáló szerepről be-széltek, pedig csupán a cinikus megszál-ló hatalom eszközei voltak.

Nagy tett volt, mondta Baky László bel-ügyminiszteri államtitkár Komáromban1944 nyarán, hogy ilyen gyorsan megsza-badultak a zsidóktól. Ez jutott eszembe,amikor a pesti Páva utcai Holokauszt do-kumentációs központ megnyitója alkal-mából olvasták a szívszorongató névsort,köztük a 11 éves csallóközaranyosi Grot-ter Irént, a győri 8 napos Winkler Ágit, abátorkeszi 84 éves Weisz Józsefet. Nagytett volt???

Iszonyatos, szégyenteli tett volt. Szá-zezreket, főként koruk, egészségi álla-potuk miatt, mint munkaképteleneketaz Auschwitz – birkenau-i halálgyárbanelgázasították, majd elégették. Százez-reket az SS kénye kedvére munkára hur-coltak, éheztették, megtizedelték vagyagyonverték.

Folytatás a következő oldalon.

Megemlékezés Tatán – dr. Novák Tamás beszéde

Míg csak egy ember él a Földön, mindig legyen közülünk egy, aki beszél, akitanúskodik, minden szeretteim nevében, ha kiáltunk értük, velünk ma-radnak, és nem vesz rajtuk erőt a halál.

6 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JÚLIUS

HITÉLET | EMLÉKEZÉS

Folytatás az előző oldalról.Másokat hosszú gyalogmenetben ér-

telmetlen vasúti szállítások idején meg-gyilkoltak, vagy pl. Komáromban a nyila-sok a zajló Dunába lőttek. Mindezt azért,mert zsidók voltak, vagy annak nyilvání-tották őket. Zsidóként ölték meg őket,zsidóvá a kirekesztő törvények tették őket– függetlenül attól, hogy miként gondol-kodtak önmagukról, függetlenül attól,hogy mi volt valójában az identitásuk.Voltak a származásukat elfeledni, leta-gadni szándékozók, izraelita vallást gya-korlók, voltak, akik a zsidó hagyományo-kat az életvitelükben, vagy csupán a zsi-gereikben őrizték, voltak magyarságukatátélők, voltak keresztény hitüket mélyenátélők is.

Tisztelt emlékező gyülekezet! A jeru-zsálemi Jad Vasem Intézet napjainkban abarbár módon megölt, elpusztított euró-pai zsidóság jelentős emlékhelye. A ran-gos intézményben olvasható egyik felirata visszaemlékezés kötelezettségét hang-súlyozza „A felejteni akarás Meghosz-szabbítja a számkivetést, a megszabadu-lás titka az emlékezés“. A kötelező visz-szaemlékezés mindig kérdések kérdésé-hez vezet. Hogyan történhetett mindez?Miért tűrte ezt a gyalázatot magyar tár-sadalom? Vállalja a nemzet, a nép a tör-téntekért a felelősséget?

A történelmi emlékezet miként tartjaszámon a szörnyű tettek elkövetőit? MiMagyarországon vagy Szlovákiában anépirtás történelmi öröksége? Szembe-néztek-e vele teljesen? Ha az ilyen té-mákba vágó kérdésekkel találkozunk,

sokszor elakad a szavunk. Mit is jelentheta kölcsönös tapintat, ez az eredetilegfeddhetetlen morális fogalom: Azt jelen-ti, hogy minek felhánytorgatni a múltat:nem kell feltépni a sebeket. Nyelvtaniformula, amely mögött gyilkosok lapul-nak. A hallgatás nyomán mellébeszéléstölti be a csendet, majd megjelenik a kö-zönséges hazugság is, hogy nem is volt,meg sem történt...

Dávid Eisenhower amerikai tábornok,az Amerikai Egyesült Államok későbbielnöke a bergen-belseni koncentrációstábor felszabadításakor látott elképzel-hetetlen borzalmakról jelentette ki:„Mindent örökítsetek meg, szedjétekössze a filmeket, szedjétek össze a tanú-kat, mert egyszer eljön a nap, amikor fel-áll egy rohadék, és azt mondja, hogymindez meg sem történt..“ Pedig gyá-szolni kell a magyar zsidó polgártársain-kat, akiket gyűlöletből emberalatti létrekényszerítettek és megöltek, a csecse-mőktől az aggastyánokig. Gyászolni kella megsemmisített hitközségeket, veszte-ségbe sorolni a gazdag magyarországizsidó kultúrát, amit a vészkorszakban olybuzgalommal leromboltak. Gyászolnikell az üldözötteket, a megölteket ma-gyarságuk okán. Mert ők – minden el-lenkező állítással szemben mindvégigmagyarok voltak. Magyarul gondolkod-tak, magyarul írtak és olvastak. Művelt-ségükbe szervesen beépültek a magyarirodalom, a zene és a képzőművészet ér-tékei. Szorgos munkájuk, tehetségük ésaz ország iparának, kereskedelmének,hitéletének és tudományának korszerű-

södésére voltak. Sok zsidó család mece-natúrájával a polgári Magyarország fej-lődését szolgálta. Magyarságukban bíz-tak a magyar kormányban, a törvényes-ségben, Horthy Miklós kormányzóban.Emiatt tűrték, ideiglenesnek vélték asokféle megaláztatást a zsidótörvényekkapcsán. Még a gettókban is létezett egy-fajta gyanútlanság és jóhiszeműség. Amagyarsághoz kötődés reménye, hogy anagyobb közösség, a magyar társadalommegvédi őket a legrosszabbtól. Ez a re-mény élt addig, amíg a szülőföldjüket kinem húzták a lábuk alól és az Auschwitz-ba guruló koporsókba zsúfolták őket.

Tisztelt emlékező és gyászoló gyüleke-zet! Nem csak az emlékeket, hanem leg-inkább a tanulságokat kell továbbadni.Mert a gondviselő nem csak az emlékezéstulajdonságával ruházta fel az embert, dea felejtés képességével is. Ez a gondviselőúgy látszik, nem engedi vértanúink szen-vedéseit felejteni, mindig gondoskodikfelfrissíteni az emlékezetet, nem válogat-va az eszközökben.

Ősi jogunk, hogy a földben nyugodhas-sunk, ősi kötelességünk, hogy halottjain-kat eltemethessük. Ez mártírjainknak,egyben a tatai zsidóságnak sem adatottmeg 75 évvel ezelőtt. Mert nem volt em-berhez méltó temetésük, nem kísértékőket a síró családtagok utolsó útjukra,nem lehet a sírjukra virágot vagy követrakni. Mert, tisztelt jelenlevők a füstneknincs sírja. Hamujuk talán valahol a hidegVisztula folyóba merült, vagy az ausch-witzi nyírfaerdők gyökereit táplálja.

Most talán mégis hazatértek, mert ta-núi lehetünk a Goldberger alapítvány pél-daértékű kezdeményezésének. Tiszteletés őszinte megbecsülés mindnyájunknak,személy szerint Kerti Katalin asszonynak,aki a mai nap e jelentős eseményét felvál-lalta és létre hozta.

Tisztelt jelenlévők! Vértanúink lelke ta-lán most itt vannak velünk Tata város kisszögletében. Ha a szél fuvallatát érezzük,megkínzott, megszenvedett lelkük simo-gatja arcunkat. Atyánk Izrael, fogadd örökkegyelmedbe elpusztított mártírjainkat,hozz nyugodalmat gyászoló lelkükbe,hozz békességet az emberek szívébe,hogy eljöjjön a békesség kora! Emléküketmegőrizzük, kínhaláluk után dicsőségesaz ő nyugodalmuk. Imádkozzunk értükmindannyian! Nekik szól az utolsó szó:ÁLÁV HASALOM! �Az egykori tatai zsinagóga - kép: Süveg József/Wikipedia

84. fejezet: Vihar előtti csend?

(2012. augusztus 16.)

Két hete készülök a fenti címmel be-jegyzést írni. Hat óra mikroszkópo-zás után rápillantottam a netre, s

azonnal a billentyűzet után kaptam. A végén még hamarabb kitöra háború, mintsem legépeltem volna a gondolataimat.

Sok háborút láttam már, otthonról a fotelből, s amikor elegemlett a CNN-en agyonismételt képekből, egy gombnyomássalcsatornát váltottam, vagy kimentem a hűtőhöz valami finom-ságot keresni. „Szerencsére mi messze vagyunk az események-től!” – nyugtatgattam magam még a dél-szláv háborúskodásidőszakában is.

Most itt ülök Ramat Ganban, az egyetemen, a diák-szobában,amely egyben a második emelet biztonsági terme is, megerősítettfalakkal, ablakokkal, menekülő-létrákkal, s minden egyéb szük-séges felszereléssel. Ide futunk majd be, ha felsikoltanak a sziré-nák munkaidőben. Amikor 2011 májusában Izraelbe jöttem, márhallani lehetett egy esetleges Irán elleni háborúról. Belevágtammégis a nagy útba, szakmai kihívásnak tekintettem a kínálkozó al-kalmat, hogy idekint kutathatok.

A helyzet mára megváltozott. Már nemcsak félszavakban be-szélnek a közelgő harci cselekményekről. Ezzel kel az ember reg-gel, ezt látja az újságok címlapján, erről beszélnek idebent, s haza-térve is leromlott állapotú óvóhelyekről szóló riportokkal bom-bázzák a tv-nézőket. Új SMS-riasztási rendszer, raktárkészletekfeltöltése, várhatóan 500 halott… – szalagcímek az elmúlt napok-ból. Az esti híradóban gyerekeket kérdeztek arról, mit gondolnakaz Iránnal kapcsolatos konfliktusról. Szóval mindenki kezd egy ki-csit frusztrált lenni. Akadnak persze az ismerősök körében olya-nok is, akik azt mondják, ha ennyit beszélnek róla, biztos nem leszháború, remélhetőleg – teszik hozzá mégis kicsit bizonytalanul.

A legdurvább, hogy mindeközben az emberek élik hétköznapiéletüket, munkába mennek, bevásárolnak, szórakoznak, kirán-dulnak. A Negba utca reggeli életképén sem érezni semmi válto-zást: a fodrászok, fotósok, zöldségesek, boltosok, mind úgy tesz-nek, mintha a 36 fokos kánikuláról szólnának csak a hírek. Vagytényleg igaz, amit annyiszor hallottam az izraeliektől, hogy meglehet szokni az állandó háborús fenyegetettséget is??? Hát nem tu-

dom, mi odahaza Európában már régen pánikba estünk volna. Kétnapja a laborban dolgozva megszólalt az egyik kollégám: „Ugye,ha kitör, te azonnal mész majd a Ben Gurionra, s elhúzol innenhaza?” – szegezte nekem a kérdést könyörtelenül. „Erre mostmit mondjak.” – akadt el a szavam hirtelen. „Hát, izé…” – pró-báltam valami épkézláb választ kinyögni, miközben arra gon-doltam, hogy pár hete, ott a szarvasi erdő szélén a tábori éjsza-kai bátorságpróba első állomásán, milyen bátran és határozot-tan indítottam útjára az 1940-es évek végén Palesztina felé in-duló csapatokat, a kezemben egy izraeli zászlót lobogtatva.Menni vagy maradni? Nem tudom. Itt a munka, a számtalan ku-tatói kérdés, de mit ér majd a tudomány, a nanotechnológia, hafelbőgnek a szirénák.

(2012. augusztus 23.)Hamburgerre vágyom, miközben kigördül velem a 61-es busz

Ramat Amidar végállomásról. Schwarma vagy gyorsétterem, di-lemmázom magamban? Végül a húsos zsemle mellett döntök, sperceken belül a blogolvasók által már jól ismert ÁNTSZ sarokbanülök a közeli kanyonban, a Burger ranch kopottas székében.

Miközben a hamburgert és a sült krumplit majszolom, tekinte-tem elkalandozik a Marom Nave toronyházainak irányába. Blog-bejegyzéseken töröm a fejem. A hét elején írni akartam egy kipá-sát, történt ugyanis, hogy vasárnap és hétfőn is sikerült e “mun-kaeszköz” nélkül beérnem a Bar Ilanra. Szerencsére az autóbusz-megálló kis trafikjában 10 sékelért hegyekben állnak a fejfedők.

Minden harapásnál egy kellemes érzés lesz rajtam úrrá, a hús azöldség ínycsiklandó összhangja. Ahogy ott elmerengve ülök ahamburgeremmel, egyszer csak úgy érzem, mintha valaki bele-gyalogolt volna az intim zónámba. Balra nézve látom, hogy aszomszéd asztalnál ülő társasághoz érkezett egy kamasz lány, sméretes hátsó felével nekidőlt az asztalomnak. Jó pár centimétertarrébb is vándorolt a bútordarab előttem. Nemá!!! - ezt nem hi-szem el. A fiatal hölgy pedig csak magyaráz, háttal nekem, miköz-ben nagy feneke lassan belemászik a tálcámba. Talán szólni kéne,merül fel európai agyamban. Elhessegetem a gondolatot, ha eddignem tanították meg neki, hogy nem ülünk bele más tányérjába egyétteremben, már elkésett lenne a nevelő szándékú hozzászólás. Ezis Izrael egyik arca, azaz ülepe. Vagy tíz percig élvezem a váratlanvacsoravendég társaságát, majd távozik. Befejezem én is az étke-zést, bevásárlás, s indulhat a hétvége. �

FOLYTATJUK

IZRAEL | ÉLMÉNYEK

PASZTERNÁKANDRÁS

Kék-fehér hétköznapok

2019. JÚLIUS | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 7

8 | HITKÖZSÉGI HÍRADÓ | 2019. JÚLIUS

KÓSER KONYHA | ÉLMÉNYEK

Löwinger Manci szakácskönyvébőlA nagymama tejbegrízt készített

De ez a kedvelt mese nem felelne meg amai világban. Nagymama kudarcot valla-

na, a konyhájában ottmaradna a tejbegrízes lábas a nélkül, hogyvalaki megkóstolta volna. Az egyik unoka gluténmentes étele-ket eszik, a második érzékeny a laktózra, a harmadik diabetikus,a negyedik vegán, az ötödik pont az nap kezdett ketogén diétát.Tévedés ne essék, nem akarom kigúnyolni azokat, akik egész-ségi akadályok miatt rászorulnak a különleges diétára. A modernvilágban a levegőszennyezés, a fokozott műtrágya használata,a permetezések kifejlesztettek allergiás tüneteket, amelyeketrégebben nem ismertek. De vannak olyan irányvonalak, amelyekvillámgyorsan terjednek a világban és sokan gondolják, hogy ottlehet megtalálni a csoda választ különböző tünetekre.

A gríz durvára őrölt búza, és már régóta ismert. A Tóra har-madik könyvébe a Vájikrában, találhatok azok a törvények,amelyeket a leviták később a szentélyben használtak, mikor ál-dozatokat hoztak. A Vajikrá könyv második fejezetébe találjuk:„Ha zsengékből való ételáldozatot áldozol az Úrnak, tűznél per-

gelt kalászból, és zsenge gabona-darából áldozzad a te zsengé-idnek áldozatát.”

Évekig a gríz másod- vagy harmadrangú ételnek számított.Sokan úgy gondolták, hogy gyermekkor a gríz már nem fontos.Mivel a retro irányvonalak az ételekre is kiterjednek, mostaná-ban a gríz is előrelépett az ételek sorrendjében. Tudni kell, hogyB vitaminokat tartalmaz, meg magnéziumot és kalciumot, ame-lyek fontosak a csontok meg a szív működéséhez. A közel-kele-ti konyhában már régen használják, mostanában cukrászdák-ban is lehet találni a grízes süteményt. Az alaptésztát lehet vál-toztatni, például pisztácia helyett, lehet diót használni vagy ma-zsolát hozzáadni, amely nincs a receptben.

Ez a süteményt ünnepségeken adják és a keleti szokások sze-rint akkor, ha olyan vendég jön, akit különlegesen tisztelünk.Mivel ez egy édes sütemény, vannak, akik szombat tiszteletéretálalják.

Hozzávalók a tésztához: 5 tojás, 1 pohár cukor, 1 pohár gríz, 1tasak sütőpor, 1 pohár narancslé, 1 pohár olaj, 1 pohár liszt, 1 po-hár darált mandula. Aki vegán süteményt akar készíteni a tojá-sok helyet használhat cukormentes almapürét, aki gluténmen-teset, a gríz helyet használjon finomra darált kukoricalisztet.

Elkészítés: A száraz hozzávalókat összekeverjük, hozzáadjuka tojásokat, narancslét és az olajat. Olajozott és kilisztezett, tep-sibe simítjuk. 180 fokos sütőben 30 percig ütjük, míg szép bar-na nem lesz. Miután a tészta kihűlt a következő sziruppal lo-csoljuk: 1 pohár víz, 1 pohár cukor és fél citrom leve. A szirupotalacsony fokú tűzön felforraljuk.

A süteményt kockákra vagy a hagyományos rombuszformáraszeleteljük és meglocsoljuk a sziruppal. Mind egyes szeletre da-rált pisztáciát teszünk vagy egy fél diót. �

Az egyik kedvelt izraeli mese egy nagymamáról szól, aki öt unokájának tejbegrízt készített, mind-egyik jó étvággyal meg ette, mert nincs semmi jobb és ízletesebb mind a nagymama tejbegríze. Párnemzedék ezen a mesén nőtt fel, és sok mama így próbálta, néha sikerrel, néha nem, rávenni a gye-

rekeket, hogy tejbegrízt egyenek. DR. ORNAMONDSCHEIN

Camp Jichak Szarvason

Az idei nyár sem indulhatott másként, mint oly sok koráb-bi. Feleségemmel, Barbival útnak indultunk Szarvasra,hogy a Camp Jichak családi tábor önkénteseiként, prog-

ramokat tartva, mi is feltöltődjünk újra Körös-parti élmé-nyekkel. Vasárnap este és hétfőn a Forgács Anna és György irá-nyította csapat igyekezett mindent előkészíteni, hogy a keddenérkező családokat kész játszóház, dühöngő, szabadtéri játszó-tér, valamint kész táborprogram fogadja.

A kreatív kézműves foglalkozások, a sokrétű sporttevékeny-ségek, a legkisebbeknek szóló mocorgók, a Tündér konyha, szá-mos újdonságot tartogatott kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Atábormegismerő nyitójáték, az első alkalommal megrendezettcsaládi éjszakai bátorságpróba, a péntek délelőtti kalácsfonás-sal kiegészített zsidó hagyományokat bemutató állomásos játék

szintén nagy sikert aratott az évente visszatérő és az új táboro-zók körében. A szarvasi tábor remek kóser konyhája, a felnőt-teknek szóló extra programok, a közös hórázások, esti bográ-csozások feledhetetlenné tették 2019. első Camp Jichak turnu-sát (www.campjichak.com). A remek hangulaton még a zivata-ros időjárás és a szúnyoginvázió sem rontott. �

PA

Alice Wiegand/Wikipedia

Nagy Geri felvétele

4 | SPRAVODAJCA | JÚL 2019

ROZHOVOR | KOMUNITA

V roku 2000 som sa stal študentomrabínskej školy Leo Baeck College v Lon-dýne a po piatich rokoch štúdii som zí-skal smichu a titul magistra z hebrejčinya židovských vied. Ako rabín som najprvslúžil v reformnej komunite na Ukrajinev Charkove a v roku 2007 som sa presťa-hoval na Krym, kde som bol krymskýmrabínom až do marca 2014. Na Krymesom sa oženil a tam sa narodili detiHannah a Baruch. Spolu sme sa presťa-hovali na Slovensko koncom marca2014, na pozvanie ÚZŽNO.

Už päť rokov pôsobíte na Slovensku.Ktoré komunity navštevujete pravidelne?

Raz za mesiac chodím do Košíc, Prešo-va a Trenčína. Niekoľkokrát za rok na-vštevujem Žilinu a Rimavskú Sobotu anepravidelne chodím do iných komunítpodľa ich potrieb.

Aké stále programy máte v Bratislave?V Bratislave dvakrát za mesiac robím

modlitby v piatok večer, týždenne učím vrámci kurzu judaizmus pre začiatočníkov,učím v Nedeľnej škole ŽNO BA, aktívnespolupracujem s klubom seniorov ŽNOBA a s domovom seniorov Ohel Dávid, kdeposledné mesiace prednášam týždenne.Okrem toho robím na dennom letnom tá-bore pre detí v Bratislave a štyrikrát zarok na detskom seminári Moadon, kde súdeti z celého Slovenska, ale väčšinou zBratislavy. Okrem toho pripravujem avykonávam rôzne obrady životného cyk-lu, ale nielen v Bratislave.

Ako vyzerá v súčasnosti židovský životna Slovensku?

Židovský život na Slovensku je v súčas-nosti dosť pestrý. Ľudia sú väčšinou asi-milovaný, ale určitým spôsobom chcúvyjadriť svoje židovstvo. Podľa mňa ne-existuje iba jedna cesta k tomu, aby sajednotlivec mohol cítiť Židom. Nie všetci

sa hlásia k náboženstvu a tradičnémuspôsobu života, ale sú aj iné možnosti,ako sa dá zachrániť vlastnú identitu aodovzdať ju ďalšej generácii. Aké sú tomožnosti? Cez pocit spolupatričnosti sosvojím národom, cez židovskú kultúru,židovské knihy, túžbu chrániť pamiatkuna obete holokaustu, prostredníctvomnášho dedičstva, detské židovské aktivi-ty a tábory… Som presvedčený, že Židiana Slovensku nestratili jidiškajt, ale akorabín by som určite chcel, aby ich pre-svedčenie zahŕňalo aj prvky náboženstva.

Aké sú najvýznamnejšie výsledky vašejdoterajšej práce?

Na túto otázku je pre mňa veľmi ťažkéodpovedať, lebo všetko čo robím, úprim-né uvažujem za dôležitú úlohu. Niekedysú výsledky zrejmé, ale niekedy treba byťtrpezlivý a nestrácať vieru v ľudí. Dovolímsi spomenúť niekoľko vecí. Najprv, obra-dy životného cyklu, ktoré robím každýrok, ako napríklad sobáše a bar micvy.Keď pripravujem žiakov na bar alebo batmicva, alebo sobášim, je pre mňa zrejmé,že židovský život na Slovensku pokraču-je. Po druhé, keď vidím, že ľudia stále ma-jú záujem a chodia na moje náboženské aedukačné aktivity. Po tretie, formálne aneformálne medzináboženské aktivity.Pravidelne navštevujem škôlky, školy,

univerzity, vystupujem na rôznych verej-ných stretnutiach a nestrácam vieru v ľu-dí dobrej vôli uprostred rastúcej podporystrán, ktoré šíria nenávisť. Som optimis-ta a dúfam, že najvýznamnejšie výsledkymojej práce ma ešte len čakajú.

Ako vidíte súčasnosť a budúcnosť ži-dovskej komunity na Slovensku?

Židovská komunita na Slovensku jepodľa môjho názoru dobre organizovaná.Obce a ÚZ ŽNO robia všetko možné a po-núkajú ľuďom všetkých vekových skupínrôzne náboženské, sociálne a vzdelávacieprogramy. Čo sa týka budúcnosti, myslímsi, že najväčšia hrozba stojí pred obcamiv menších mestách, kde je aktuálne veľ-mi málo detí. V Bratislave a Košiciach je tolepšie a verím, že deti, ktoré dnes chodiana rôzne detské programy, budú v budúc-nosti členmi svojich obcí a židovsky životna Slovensku bude pokračovať. Známyvyraz: “Am Israel chaj – Národ Izraela ži-je!” opakujeme po stáročia a ja verím, žena Slovensku to aj po nás bude komu ho-voriť. �

PT

Am Israel chajRozhovor s rabínom Kapustinom

Narodil som sa v Rusku, na Urale. Môj otec slúžil ako dôstojník vo vojenskomnámorníctve a matka bola učiteľkou. Odmalička som s rodinou cestoval asom žil na Kamčatke, v Gruzínsku a nakoniec sme sa presťahovali na Krym.

Vyrástol som v asimilovanej sovietskej rodine a byť Židom pre mňa znamenalo lenspolupatričnosť so židovským národom a nič náboženské. Viera prišla neskôr, kvô-li rôznym faktorom.

Síp 12 – kam sa oplatí vrátiť

Pred niekoľkými mesiacmi otvorila svoje brány predajňa a reštaurácia Kosher De-li Budapest na prízemí sídla Židovskej náboženskej obce v Budapešti. Ktokoľveksi tu môže zadovážiť svoje obľúbené izraelské lahôdky, ponúkajú široký sortiment

kóšer pekárenských výrobkov, mäsa, doplnkov do kuchyne a domácností. Ak by sme chceli ochutnať lahôdky židovskej kuchyne, v príjemnom prostredí galé-

rie si od rána do večera môžeme pochutnať na čerstvých sendvičoch, šalátoch, pizzácha ďalších vynikajúcich jedlách. Pri pohľade na sladkosti zákazník určite neodolá ani po-nuke zákuskov, ktoré sa nachádzajú pod číslom dverí 12 v ulici Síp. - www.facebook. com/kosherdelibudapest. �

PA

KOMUNITA | ZÁŽITKY

JÚL 2019 | SPRAVODAJCA | 3

Hovorí sa šesť miliónov židovských obe-tí, no nie sú to anonymné čísla. Boli to kon-krétni ľudia, ktorí mali svoje meno, živoby-tie, zvyky, dobré aj zlé ľudské vlastnosti.Medzi nimi bolo aj židovské obyvateľstvoGalanty a jej okolia. Aj keď sa jeho život predvojnou odohrával najmä v rámci vlastnejkomunity, významne sa podieľali aj na hos-podárskom živote mestečka a okolia. Naj-väčší rozkvet dosiahla židovská obec v 30.rokoch, keď mala 1274 členov, teda 29 per-cent z celkového počtu obyvateľov, pričomžidia žili aj v 32 obciach galantského okresu.

Pokojný život trval až do doby temna,ktorou bol v Európe nástup fašizmu a neslý-chaná perzekúcia židov. Zbavil našich sú-vercov základných občianskych práv, ob-medzoval ich náboženské aktivity, väznilich a mučil. Začiatkom mája 1944 zriadili vuliciach Galanty okolo veľkej synagógy pro-vizórne geto. V priebehu mesiaca tu žandá-ri sústredili okolo 1600 židov, z toho asi 600z okolitých obcí. So žltou hviezdou na pr-siach a batohom na chrbte ťažko kráčali

starí rodičia, rodičia, rabíni, bócheri, starci,mladí ľudia, nevinné deti... Koncom májanasledoval ďalší úder. Galantských židovodviedli do ústredného geta v novozámoc-kej tehelni, kde boli internovaní v neľud-ských podmienkach. V dňoch 11. a 14. júna1944 ich nahnali do dobytčiakov a deporto-vali do vyhladzovacieho tábora v Osvienči-me, odkiaľ už pre väčšinu nebolo návratu.

Z takmer dvoch tisícov odvlečených osôbsa po oslobodení domov vrátilo približne400 zúbožených ľudí. Museli však vstať azačať budovať svoj život nanovo. Napriekprežitým hrôzam im pomáhala viera a sil-ný pocit identity. Snažili sa žiť tak, ako ich tonaučili rodičia a starí rodičia. Na vojnovýchtroskách zakladali nové rodiny a do svojichdetí, príslušníkov povojnovej generácie,tradíciu automaticky prenášali. Tí prežíva-li detstvo v rodinách, ktoré si ju nadovšet-ko ctili a žili podľa nich. V komunite, kdekaždý každého poznal, kde sobota voňalabarchesom a šóletom a sviatky zneli typic-kými melódiami v starej synagóge. Kde

otcovia svoj pracovný deň začínali a končilimodlitbou a v sobotu večer zaželali rodinegut woch, dobrý týždeň. Kde sa mamy sta-rali o to, aby rodine nič nechýbalo...

To, že korene a výhonky jednej z naj-starších, najzbožnejších a najaktívnejšíchnáboženských obcí v regióne ešte i dnes súctou a pietou opatrujú, je dôkazom toho,že úsilie rodičov malo zmysel. Patrí im za-to vďaka a úcta. Ich prejavom je každoroč-ná spomienková tryzna, askara, ktorá sana galantskom židovskom cintoríne zahojnej účasti súvercov z domova i zo za-hraničia, ale aj Galanťanov a predstavite-ľov spoločenského života konala 30. júna2019. Prítomným sa prihovoril predsedaŽNO v Galante, Vojtech Fahn, v maďar-skom jazyku Andrej Schulcz, ako aj novýpredseda ÚZŽNO v SR Richard Duda. Zá-dušné modlitby predniesol rabín BaruchMyers. Zapálením sviečok za obete šoa apoložením kamienkov spomienky k čier-nemu pamätníku bola opäť dodržaná tra-dícia a zároveň bol pozdvihnutý hlas pro-ti neznášanlivosti, xenofóbii, netolerancii,rasovým predsudkom a antisemitizmu,ktoré opäť dvíhajú hlavy vo svete, ale aj vnašom blízkom okolí. Aby sa už nikdy ničpodobné nemohlo zopakovať!

Deň pred askarou, v sobotu popoludní, sav priestoroch zrekonštruovaného kaštieľa,konalo druhé stretnutie galantských rodá-kov po piatich rokoch. Zišlo sa nás vyše päť-desiat... radosť zo vzájomného stretnutia,spomínanie, ale aj rozhovory o dnešku, takmožno charakterizovať toto horúce letnépopoludnie, ktoré sa pretiahlo až do večer-ných hodín. Bolo nám spolu dobre! Ďakuje-me organizátorom a tešíme sa na skoré do-videnia... lebo odkaz našich rodičov sa na-plní iba týmto spôsobom. �

Katarína Potoková

Letné stretnutia v Galante

Vtomto roku si pripomíname smutné 75. výročie deportácie našich predkov donacistických koncentračných táborov, no spomienka na tragédiu svetové-ho židovstva je stále živá. Holokaust sa netýka iba minulosti, je hlboko vyte-

tovaný do povedomia nás všetkých.

Židovský kultúrny festivalv Dunajskej Strede

Vdňoch 24.-28. júna sa v Dunajskej Strede uskutočnil kultúrny festival, finanč-ne podporovaný samosprávou mesta Dunajská Streda. Na viacdňové poduja-tie pricestovalo takmer stopäťdesiat návštevníkov z celého sveta, pochádza-

júcich z mesta a ich potomkovia. Okrem kultúrnych podujatí – výstavy, koncertu,promócie knihy, prehliadky mesta a recepcie – bolo významnou udalosťou festiva-lu odhalenie šesťdesiatich štyroch kameňov spomienok, tzv. Stolpersteinov, predniekdajším bydliskom obetí.

Dňa 30. júna odhalili pamätnú tabuľu na železničnej stanici, na židovskom cintorí-ne v Dolnom Štáli. Pri príležitosti veľkolepého spomienkového aktu odhalili novú ta-buľu na pamätnej stene a zapálili fakle na pamiatku šiestich miliónov obetí. Príhovorpredniesol predseda komunity Tibor Kornfeld, veľvyslanec Izraela v Bratislave CvíVapni, radca maďarského veľvyslanectva v Bratislave Antal Disztl, preživší holokaus-tu a ich potomkovia. Dojímavé boli slová osemročného dievčatka z Izraela, zástupky-ne štvrtej generácie. Nasledovali slová primátora mesta Zoltána Hájosa a podpredse-du Zväzu slovenských židovských náboženských obci Igora Rintela. Na podujatí účin-koval Zmiešaný zbor Lajosa Bárdosa, kantor Baruch Vesely so synom z Jeruzalema,zbor izraelských návštevníkov a žiak prednášajúci báseň. Členka vedenia Zväzu ma-ďarských náboženských obcí Magda Vadász sa prítomným prihovorila v mene pred-sedu Zväzu Andrása Heislera. Po smútočnej modlitbe sa konala recepcia v komunit-nom dome v Malom Blahove. �

PZs

MOZAIKA | SPRÁVY

2 | SPRAVODAJCA | JÚL 2019

Vydávanie Spravodajcu, ŽNO v Ko-márne a Klub Šalom podporili: MUDr.Ivan Kolín (Košice). Ďakujeme!

�Dňa 5. júla zavítali do Chudobinca

návštevníci z Holandska. So záujmom sipozreli naše múzeum a synagógu. Naich otázky odpovedal v nemeckom jazy-ku predseda ŽNO v Komárne Anton Pas-ternák. Do kroniky zapísali uznanlivéslová o všetkom, čo videli.

�V júni navštívil Chudobinec štvor-

členný filmový štáb, ktorý plánuje natá-čať film o židovstve. Po múzeu a syna-góge ich sprevádzal Tomáš Novák. Onašej náboženskej obci a tradíciách ho-voril a na otázky návštevníkov odpove-dal v slovenčine.

�Dňa 5. júla k nám zavítala päťdesiat-

členná skupina pedagógov a ich rodin-ných príslušníkov, ktorí sa zúčastnili zá-jazdu do Komárna, organizovaného uči-teľkou Obchodnej akadémie Ľubicou Je-žovou. Prišli k nám z rôznych sloven-ských a českých miest. So záujmom sivypočuli prednášku Antona Pasternáka vslovenskom jazyku o múzeu a synagóge.

Nástenkakrátke správy

Vážení čitatelia! Prosíme Vás, aby ste podľa Vašich možností podporovali programyŽNO v Komárne, ako aj vydávanie Spravodaja, údržbu budov a obnovu cintorína.

Poukázanie peňazí z územia SR:26384962/0900 – Slovenská sporiteľňa vagy10103804/5200 – OTP Slovakia

Poukázanie peňazí zo zahraničia:Adresa: Židovská náboženská obec v Komárne, Eötvösa 15, 94501 Komárno, SlovakiaIBAN: SK0609000000000026384962 SWIFT: GIBASKBXAdresa banky: Slovenská sporiteľňa, Palatínova 33, 94501 KomárnoaleboIBAN: SK5252000000000010103804 SWIFT: OTPVSKBXAdresa banky: OTP Slovakia, Záhradnícka 10, 94501 Komárno

Žiadame Vašu podporu

� Zbierka dokumentov Mikromúzea Ármina Schnitzera (historia komárňanskéhoa regionálneho židovstva, svet našich sviatkov, zmiznutá minulosť spomienka nasúvercov obete holokaustu, židovský domov, zrkadlo súčasnosti a budúcnosti).„V zaplnenej synagóge sa uskutočnilo otvorenie výstavy, kde kurátorka, riaditeľkaŽidovského archívu Zsuzsanna Toronyi, predniesla svoje myšlienky, ktoré do he-brejčiny tlmočila Miriam Neiger-Fleischmann a do slovenčiny Tamás Paszternák.Prítomní mali možnosť pozrieť si obnovenú záhradu a výstavu v sále Móra Lip-schera.” – Spravodajca 216-217. (jún –júl 2014)

Komunitná mozaika - fotografie z minulosti našej obce -

Spravodaj – mesaèník ŽNO v Komárne, založené v roku 5756. (1996), šéfredaktor: Tamás Paszternák (tamas.paszternak@menhaz.sk),András Paszternák (andras.paszternak@menhaz.sk), spolupracovníci: Judit Haas, Mgr. Ferenc Piczek, grafická úprava: Richard Saláth,jazyková korektúra: Magda Vadász (Budapesť), Zsuzsanna Paszternákné Kertész (Komárno), Katarína Potoková (Nitra), tlaè: Nec-arte Kft.,Komárno, adresa ŽNO: Židovská náboženská obec, Eötvösa 15, 945 01 Komárno, Slovakia, tel.: 00421/35/7731-224, e-mail: kile@menhaz.sk,tel.:/fax: 00421/35/7725-355. Regisztračné číslo: EV 3424/09. ISSN 1337-091x. IČO: 34073400. Periodikum je nepredajné.

h́ ́ b

JÚL 2019 – SIVAN-TAMUZ 5779. MESAČNÍK žNO V KOMÁRNE XVII. ROČNÍK 7. REG. ČÍSLO, 278. ČÍSLO

SPRAVODAJCARozhovor s rabínom Kapustinom

Zomrel MUDr. Dušan Rybár,predseda Židovskej náboženskej

obce v Rimavskej Sobote

Dňa 19. júna sa rimavskosobotská a okolité náboženské obce lúčili s predsedom miest-nej komunity, pediatrom MUDr. Dušanom Rybárom, ktorý po ťažkej chorobe skonalvo veku nedožitého 74. roka svojho života. Na rozlúčke s váženým a obľúbeným le-

károm sa zúčastnili obyvatelia mesta i okolia. Rabínske povinnosti vykonal bratislavský ra-bín Míša Kapustin, príhovor predniesol aj podpredseda Zväzu slovenských židovských ná-boženských obcí Igor Rintel. Spolu s manželkou, deťmi, vnukmi a príbuznými sa so zosnu-lým lúčia židovské komunity regiónu, ktoré počas dlhých rokov odovzdane viedol. Pán dok-tor Rybár viac ako štyridsať rokov liečil svojich malých pacientov v Rimavskej Seči. Na po-slednej rozlúčke odriekal kadiš jeho syn Tomáš. Dušan Rybár sa vždy zaujímal o dianie v na-šej náboženskej obci, bol verným čitateľom našich novín. Jeho pamiatku si zachováme! �

Členovia komárňanskej komunitya redaktori Spravodajcu

Myšlienkyredaktora

Pred mnohýmirokmi sa vede-nie Židovskej

náboženskej obce vKomárne rozhodlo,že rozšíri svoje ko-munitné priestory, vktorých nám veručasto bolo tesno, a to tak, že sáluZoltána Wallensteina spojí s miest-nosťou Mikromúzea Ármina Schnit-zera. Úmysel bol správny, veď odv-tedy sa oveľa pohodlnejšie pomestí-me pri príležitosti podujatí KlubuŠalom, sviatočných stretnutí či ve-čerí. Už v zárodku rekonštrukcie sazrodila myšlienka namontovaniaposuvných dverí medzi obe miest-nosti. Vďaka zabezpečeniu finanč-ných prostriedkov sa niekoľko dnípred Dňom martýrov aj tento sensplnil. Za koordinácie člena vedeniaZoltána Kollára vznikol impozantnýdeliaci prvok zdobený Dávidovýmihviezdami, ktorý umožňuje osobit-né používanie miestností pri príle-žitosti menších podujatí. Nech je toprijatie návštevy, porada alebo in-teraktívne múzejné hodiny. Keď poprvýkrát zazrieme štvordielnetmavohnedé posuvné dvere, mi-movoľne nás napadne myšlienka,akoby tu stáli od dávnych čias, odvybudovania Chudobinca v roku1896. Nech naša komunita eštedlhé roky používa tento nový prvokhistorickej budovy! �

ANDRÁSPASZTERNÁK

� V máji privítala naša náboženská obec účastníkov tradičnej záhradnej párty,usporadúvanej každoročne pri príležitosti sviatku Lag Baomer, organizovanejÚstredným zväzom židovských náboženských obcí v Slovenskej republike. Prítom-ným o sviatku porozprával bratislavský rabín Miša Kapustin (vľavo). (strana 4.)

Jeseň 2019

Európsky deň židovskej kultúry sa uskutoční v nedeľu, 1. septembra 2019. V súlades našimi tradíciami očakávame záujemcov s pestrým programom. V poradí 5780.židovský rok sa začína 29. septembra 2019, v nedeľu večer. O 18. hodine sa stret-

neme v budove Chudobinca (Menház). Po večernej modlitbe bude nasledovať slávnost-ná večera. V prvý deň Roš Hašana, 30. septembra 2019, sa bude konať tašlich a spoločnéučenie o 18. hodine. Kol Nidre, predvečer sviatku Jom Kipur pripadá na utorok 8. októb-ra o 18. hodine, Mazkir Jom Kipur sa bude konať vstredu 9. októbra. �