fényháló spirituális magazin 2015 október

FÉNYHÁLÓ Spirituális Magazin

Szeretettel köszöntelek kedves Olvasó! 2015. X / 30. szám

Október havában az Őszi nagytakarítás— mi maradjon, és minek kell mennie témában

szeretnénk Veled megosztani gondolatainkat.

Az ősz lehetőséget ad nekünk, hogy az impulzív, kavargó és pezsgő nyár után kicsit

elkezdjünk lassítani a ritmusunkon, mintegy előkészítendő a lelkünket és testünket az utána

következő téli időszakra. Csodás és nyugalmat hozó hónapok ezek, melyekben

elengedhetjük mindazt, amire már nincs szükségünk, és elmélyíthetjük azokat a dolgokat,

amik majd a tél beköszöntével erősítenek bennünket.

Kellemes időtöltést Mindenkinek az őszi rendrakáshoz!

Répa Fatime

ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS

Mi maradjon, és minek kell mennie?

A fény és öröm útján....

Kérdésed van?

E-mail: [email protected]

Iratkozz fel a hírlevélre, hogy minden hónapban

megjelenjen postafiókodban a Fényháló legújabb

száma!

Ha kedvet kaptál a belső munkára, egyéni

konzultációra, a következő oldalon találod

elérhetőségeinket; illetve írhatsz nekünk a fenti

e-mail címre is.

mailto:[email protected]?subject=feliratkozás%20


A FÉNYHÁLÓ lelkes csapata:

Kammerer Edina Bliss

Spirituális Életmód Tanácsadó

Minősített Jógaoktató

Holisztikus gyógyító

www.blissragyogas.hu

Hlács Erika

Nia és

Pilates oktató

Lakó Erika

Természetgyógyász

Hagyományos kínai gyógyító

Kapcsolatteremtő gyógyító

Alternatív masszázs és Mozgásterapeuta

[email protected]

Juhász Judith

Meselótusz Manufaktúra

Lipovszki Viktória

Aromaterapeuta

Botanikai parfümkészítő

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller

http://www.blissragyogas.hu

mailto:Www.blissragyogas.hu

mailto:[email protected]

http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Herczeg Lili

Holisztikus Egészség és Life Coach

Szivárvány Terapeuta

Theta Healing Konzulens

liliherczeg.wordpress.com

facebook.com/LiliEgeszsegCoach

instagram.com/LiliHealthCoach

Arany Ágnes

Aien

Alternatív pszichológus

Természetgyógyász-Fitoterapeuta

sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu

Répa Fatime

Szerkesztő

FÉNYSZÖVŐK

„Elmondani csak akkor

lehet valamit, ha le is

tesszük a terhét annak,

amit elmondunk.”

Herta Müller

http://liliherczeg.wordpress.com

http://facebook.com/LiliEgeszsegCoach

instagram.com/LiliHealthCoach

http://sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu/

http://www.citatum.hu/szerzo/Herta_Muller


Az őszi nagytakarítás számomra mindig egy olyan tevékenység, egy olyan időszak, ami

mind az otthonomban, a környezetemben, mind pedig a lelkemben a „káosz” fogalmából

indul :) , és egy letisztult, megnyugtató elégedettséggel zárul. Ilyenkor képes vagyok

a látszólagos rendből pillanatok alatt a legnagyobb felfordulást produkálni minden szinten.

A tapasztalatom az, hogy ezzel elég sokan vagyunk így, mert valami varázslatos módon

mindenkiből—szinte kivétel nélkül— ezt hozza elő az ősz eljövetele. Úgy gondolom, hogy

ez tudatalatti és tudatos válasz is egyben a természet változásának hívására. S milyen jó,

hogy ez így van, mert így időről-időre lehetőséget kapunk arra, hogy rendet tehessünk

magunk körül és magunkban.

Persze az elengedés nem mindig könnyű, mert sokszor ragaszkodunk olyan dolgokhoz,

érzésekhez—akár tárgyakhoz is—, amik már csak visszahúznak, akadályként vannak jelen

az életünkben, és ahhoz bizony nagy bátorság kell, hogy ezeket felismerjük, s utána hagyjuk

szabadon távozni az életünkből, hogy helyébe meggyógyított, átminősített, vagy teljesen új

érzések, élmények, lehetőségek érkezhessenek.

Az életünkben ugyanakkor azok, amik jól működnek, táplálnak minket, ennek a

folyamatnak hála, még nagyobb megerősítést kaphatnak, hisz’ már elengedtük, aminek

mennie kellett, s ezáltal a felszabaduló figyelmünket és energiáinkat azoknak adhatjuk.

Sőt, ha élünk a változtatás lehetőségével, még értékesebbé formálhatjuk saját magunk

számára ezeket.

Kívánok Mindenkinek könnyed, szeretetteljes

sepregetést és harmonikus „végeredményt” :)

Répa Fatime

KÖSZÖNTŐ


A természet tanítása

Alkalmam volt Drunvalo Melkizedek egy egy hetes tanfolyamán részt venni sok-sok évvel

ezelőtt, ő egy amerikai sámán és író. Nagyon sokat tanultam tőle, mégis a legfontosabb

információk számomra nem azok voltak, amelyek az energiagyógyászattal kapcsolatban

hangzottak el, hanem azok, amelyek az élet tanításai.

Tőle hallottam először, hogy milyen fontos, hogy a természettel harmóniában éljünk, még

akkor is, ha már nem tudunk valódi természet közeli életet élni. A természet körforgása,

a ciklusok, amelyeket bejár, megmutatják, hogy milyen fontos az elengedés és a megújulás.

Amikor figyeljük a természetet, megtanulhatjuk tőle, hogy az elengedés nem mindig

fájdalmas, hiszen amikor az őszre készül, az számára egy ünnep. Szépen, lassan elengedi

a fa a leveleit, de közben nem gondol arra, hogy milyen kár, hogy ezeket a leveleket nem

tarthatja meg, hiszen tudja, hogy tavasszal majd új levelek bújnak elő a régiek helyén.

Mielőtt azonban elengedné a régi leveleket, csodálatos, ugyanakkor mély színekkel itatja át,

így az ősz egy különleges hangulat- és színvilágot teremt, amely befelé hív, a mélységekbe

kalauzol. A nyár kifelé forduló, szenvedélyes, impulzív és folyamatosan teremtő

áramlásából szükségünk van arra, hogy elinduljunk befelé, s egy kicsit lelassuljunk,

elcsendesedjünk.

Egyetlen kincsünk, amit a nyár folyamán gyűjtögetünk,

a napfény. Erre van mindössze szükségünk, amikor

elindulunk befelé, mert ez a fény fog bennünket

táplálni, amikor megérkezünk a tél ölelésébe, a kívül

látszólag mozdulatlan, pihenő állapotba, amely belülről

sosem így nyilvánul meg; belül folytatódik az áramlás

tovább, csak más minőségben.




Az ősz hív bennünket a lassulásra, hogy fel tudjunk készülni a tél varázslatára; ez egy

folyamat, amelybe fokozatosan engedjük bele magunkat. Ahhoz, hogy a mozdulatlanságba

megérkezhessünk, tudnunk kell azt, hogy ez az állapot nem a nem-cselekvésről szól, hanem

egy "megfigyelő" állapotról. Megfigyelünk mindent, ami körülvesz bennünket, és ami már

nem táplál bennünket vagy elengedjük, vagy átalakítjuk. Amikor útra kelünk valahova,

magunkhoz veszünk egy zsákot, amelyben pár hasznos és fontos dolgot becsomagolunk.

Ahogyan haladunk az úton, telepakoljuk a zsákunkat azokkal a dolgokkal, amelyeket nem

tudunk elengedni, nem tudunk megbocsátani. A zsákunk egyre nehezebb és egyre nagyobb,

egyre inkább akadályozza az előrejutásunkat, de mégis ragaszkodunk hozzá. Tudom, hogy

mindenkinek megvan az oka arra, hogy miért ragaszkodik a sérelméhez, hogy miért

nevelgeti, őrizgeti ezeket a fájdalmakat, de mégis ezek azok, amik visszatartanak

és elvesznek az erőnkből.

"Homokba kell írni a szót, amivel megbántott más, mielőtt

megjegyezhetnénk." (Bolyki soul and gospel: Homokba van írva)

Ha ezt meg tudnánk tenni, nem cipelnénk tovább magunkkal ezeket a fájdalmakat, nem arra

használnánk ezeket az emlékeket, hogy igazoljuk magunk számára, hogy miért tartjuk távol

magunkat másoktól, hogy miért panaszkodunk, miért nehéz a mi életünk. Ahhoz, hogy

a tudatunkat egy új gondolkodásmódra hangoljuk, ahhoz, hogy változtatni tudjunk,

szükségünk van arra, hogy kiüresítsük az elménket, hogy egy üres edénnyé váljunk, amit

magasabb rezgésekkel, új színekkel tölthessünk meg. Ahhoz, hogy szabadok legyünk,

el kell engednünk mindent, amit korábban tanultunk, mert ezek megkötnek és visszahúznak.




Talán sokszor hallottuk már, hogy csak a jelen pillanat létezik, s ez valóban így is van.

Ha megértjük, hogy ez mit jelent, akkor könnyebb lesz számunkra arra ráhangolódni, hogy

azt engedjük el, amivel éppen dolgunk, feladatunk van. Sokszor mással foglalkozunk, mint

aminek valóban ideje van. Ideje van az építésnek és ideje van a rombolásnak.

Ha az „itt és most”-ra figyelek, kikörvonalazódik előttem, hogy mi az, ami éppen

a legfontosabb számomra; nem veszek el a múlt árnyai között, nem rohanok a jövő vágyai

felé, itt és most körülnézek és megfigyelem azt, amit magam köré gyűjtöttem.

Mi az, ami valóban táplál engem? Mi az, ami valóban támogató minőség? S ami nem az,

azt szeretettel bocsássuk útnak. Nem másért tesszük, hanem magunkért, azért, hogy mi

magunk boldogok lehessünk. Minden ragaszkodás szenvedés, és minden hamis önigazolás

egy színjáték egy olyan darabban, amire nem váltottunk jegyet, ahol nem kellene ott

lennünk, és főleg nem kellene a főszerepet eljátszanunk úgy, hogy mások mondják meg,

mi a szövegünk, milyenek a körülményeink. A szabadság bennünk születik meg,

s abból táplálkozik, hogy felszabadítom az energiáimat, elengedem azokat a dolgokat,

amelyekben korábban le voltak kötve, leteszem a zsákomat és nem cipelem tovább.

A nagytakarítás segít mindig abban, hogy tisztán

lássuk magunkat. Akár minden nap végén

érdemes egy összegzést csinálni, mert így

el tudjuk kerülni azt, hogy olyan dolgokat

cipeljük magunkkal, amelyeket már régen

el kellett volna engednünk. Ha nem menekülünk

az érzelmeink elől, ha megengedjük magunknak,

hogy fájjon, de aztán továbblépünk, akkor

könnyedebbé válik a létezésünk.




Rengeteg dolog hat ránk, nagyon sok kihívással nézünk szembe nap, mint nap, ezért nem

engedhetjük meg, hogy minél több dolog, vagy fájdalom rakódjon ránk, amely előbb-utóbb

visszaránt bennünket egy korábbi állapot kietlen tájára.

Legyünk annyira tudatosak és szeressük annyira

magunkat, hogy legalább akkor, amikor

a természet figyelmeztet arra, hogy ideje van

az elengedésnek és ideje a megújulásnak, akkor

engedjük el, amit lehet. Azért, hogy boldogabbak,

kiegyensúlyozottabbak és ragyogóbbak

legyünk :)

Kammerer Edina Bliss

www.blissragyogas.hu




Testi - lelki - szellemi nagytakarítás ősszel is

Évszakváltáskor, de leginkább tavasszal és ősszel érdemes méregtelenítésbe vagy böjtbe

kezdeni. (Kínában például ősszel keresik fel az emberek az orvosukat - nem akkor, amikor

már betegek -, hogy megtudják, mely szervük milyen állapotban van. Ilyenkor a baj még

szelíd módszerekkel, méregtelenítéssel, gyógyteákkal, mozgással is gyógyítható.)

Nem elég csak a testet, a lelket és a szellemet is

érdemes kitakarítani.

Én leggyakrabban az izzasztó kunyhó szertartást

szeretem alkalmazni a testem, lelkem, szellemem

gyógyítására. Most vasárnap is ezt tettem, és

mondhatom, hogy újjászületve érkeztem haza.

Az izzasztó kunyhó szertartás általában egy egész napos gyógyító program böjttel

és elmélyüléssel összekötve. (Az eddig ismert legősibb írott beszámoló erről a tisztító

szerről az időszámításunk előtti ötödik századból való, Hérodotosz tollából, aki a szkítáknál

jegyzett fel ilyen rituálét, amit a világ számos pontján alkalmaznak a mai napig.)

Észak-Európában a szauna, Közép-Európában és Törökországban a gőzfürdő, Mongóliában

a fekete-fehér tisztítás, Észak-Amerikában az inipi, Dél-Amerikában a temazcal,

és a magyar izzasztó- vagy gőz-kunyhó is mind ugyanazt a célt szolgálja:

a test-lélek-szellem egyidejű tisztítását, gyógyítását. Ezt segíti elő az egész napos böjt is,

amelynek során csak folyadékot, elsősorban vizet, gyógyteát fogyasztanak a résztvevők.

Ez a vállalás egyben felajánlás is a kérésekért, amelyek a kunyhóban ima formájában

hangzanak el. Ebben a szertartásban tisztán megélhető a négy elemmel való közvetlen

kapcsolat.




A földön ülünk, a levegőt - gőzt belélegezzük, a vizet a kövekre locsolja a szertartás

vezetője, és a köveket tűzben forrósítják fel. Az izzasztó kunyhó szertartás célja

a megtisztulás, és az újjászületés. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiüríti

a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják, és a gondok,

örömök megfogalmazása a szellemi úton való járást is segítik.

A kunyhó, ami az anyaméhet jelképezi, körülbelül három

méter átmérőjű, másfél méter magas fűzfa vagy mogyoró

vesszőből épített szerkezet, a közepén egy tűzgödörrel,

ebbe kerülnek az izzó kövek. A kunyhót takarókkal

borítják be, hogy sötét legyen benn. Ajtaja leggyakrabban

keletre, ritkábban nyugatra néz. Az ajtótól indul egy

körülbelül két méter hosszú keskeny földsáv, ami

a köldökzsinórt jelképezi. Ezt zárja le az oltár, mely egy

kerek földhalom.

Ennek a vonalnak a meghosszabbításában pedig ott van a másik tűzgödör. Itt melegítik,

izzítják a vulkanikus köveket. A szertartás a tűz megrakásával kezdődik. Általában

huszonnyolc kő kerül a máglyába, bár ez alkalmanként más szám is lehet. (A huszonnyolcas

szám a holdhónap napjainak száma.)

A kunyhóba való belépés előtt a résztvevők megfüstölik magukat. Miután mindenki

elhelyezkedett a kunyhóban, bekerül az első hét kő. A kunyhóvezető gyógynövényeket szór

az izzó kövekre, melyek segítik a tisztulást. Elkezdődnek az imák, fohászok,

melyek a felszálló gőzzel jutnak el a Teremtőhöz. Az imák után énekek szállnak az ég felé.




Legtöbbször 4 körös kunyhót tartanak (de vannak 3, 5, 7 körös kunyhók is), amit a négy

égtáj erőihez társítanak.

Nyugathoz tar tozik minden, ami az elmúlással, a véggel, a halállal kapcsolatos. A szü-

lők, nagyszülők, távolabbi ősök köre is, és a bölcsesség iránya. Ennél a körnél érdemes

imádkozni mindazért, amit el szeretnénk engedni.

Észak az éjszaka, az álmok, látomások helye. Itt érdemes álmokért, látomásokért, felsőbb

iránymutatásért fohászkodni.

Kelet a keletkezés, indulás, születés, gyógyulás iránya. Ebben az irányban érdemes tes-

ti, lelki, szellemi gyógyulásért imádkozni.

Dél az erő köre. Ebben az irányban lehet erőt kérni bármilyen feladat elvégzéséhez,

illetve köszönetet mondani bárkinek, bárminek, bármiért.

A szertartást általában közös lakoma zárja, ami a résztvevők által hozott könnyű ételekből

áll. (Izzasztó kunyhó szertartást csak tapasztalt, arra beavatott gyógyító vezethet!)

Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe ezt a szertartást, ismerkedjetek meg vele és élvezzétek

áldásos tisztító, gyógyító erejét!

Lakó Erika




Nagytakarítás

Szeretem ezt a szót. Nekem mindig a könnyebbség jut eszembe. Emlékszem évekkel ezelőtt

mindig nehezemre esett a nagytakarítás. Túl sok volt a kacat, és nehéz volt az elengedés,

ha volt egyáltalán.

A mai nap, miután megláttam az ehavi címet, nagy lelkesedéssel vágtam bele,

hogy átválogassam a ruháimat. Jó volt megtapasztalni, hogy már mennyivel könnyebben

engedem el a dolgokat. Milyen jó érzés megválni egy-két olyan dologtól, amire már nincs

szükség, vagy esetleg ami még olyan múltbéli időszakból van, amit már sikerült lezárnunk

és már nincs szükségünk rá. Természetesen találtam még én is pár darabot amin

elgondolkodtam, hogy vajon miért van még mindig a szekrényemben? Hisz’ kb. 3 éve nem

volt rajtam, és tudom, hogy nem is fogom felvenni. Csak hát még leheletnyi vékony szálon

a múlthoz kötött, ahhoz, amiről már azt hittem, hogy rég’ elengedtem.

Néha nehéz bevallani magunknak, hogy időre van szükségünk. Természetesen már

mindenkinek azt meséljük, hogy ugyan már túl vagyunk rajta, és akkor titokban előkerülnek

a szekrény mélyéről az apróságok. Ahogy egy barátnőm mondaná, potyognak ki

a csontvázak a szekrényből :-)

Egy nagytakarítás mindig rejteget meglepetéseket

saját magunk számára is. Jó ebben elidőzni, picit

elmerülni a felmerülő gondolatokban-érzésekben,

utazni velük, és ha kell végleg útjára engedni őket.

Hálával és köszönettel.




Én is ezt tettem ma. Csodálatos volt utazni, visszanézni, hogy honnan indultam 2 éve.

Mennyi mindenen mentem keresztül, és hogy hol tartok ma. Hihetetlen nyugodtság

és boldogság töltött el. Látni a változásokat ott, ahol szükség volt rá, és látni azt is, hogy

igenis vannak dolgok, amik sose változnak, mert nem is kell. A legnagyobb felismerésem az

volt, hogy már nem ragaszkodom dolgokhoz, ötletekhez, tervekhez. Hagyom, hogy az élet

vigyen magával. Bízom az univerzum vezetésében, hisz’ Ő mindig bölcsebb nálam.

Fantasztikus érzés volt ezt látni, és örömmel összerakni pár dolgot kedves barátnőimnek.

Aminek mennie kell, az menjen, aminek maradnia

kell, az maradjon.

Kívánok mindenkinek egy könnyedséggel, örömmel,

és felismerésekkel teli nagytakarítást. Hajrá :-)

Era




Új kép van a falon.

Őszi nagytakarításos-rendrakási hevületem egyik apró eredménye. A bőrbe foglalt

kerámiaképen a Hold-erdő mélyére vezet az ösvény, melyen indulhatok.

Jó ideje a tapasztalások okán egyértelmű számomra, hogy ha lakásomban, szekrényemben,

fizikális környezetemben rend van, akkor ez valami varázsos módon visszahat, s bennem is

rendet teremt.

Nagyanyáink mélyen tisztában voltak ezzel, ahogy a természet rendjével is, mely ennek

a folyamatnak megszabja csillagokhoz igazodó ütemét.

Tudását-emlékezését-erejét apránként visszaszerző unokájukként én talán még nem mindig

hozom tudatos felszínre a mélyből irányító erőket, s többször nem értem okát-miértjét,

de mindig érzem, merrefelé mozdít az energia s átengedem magam neki.

Így esett, hogy az első hűvösebb szelek nemrég belefújták szívembe a rendrakás vágyát.

Sok időt töltöttem azzal, hogy míg megszínesedtek, s lassan hullani kezdtek a fákról

a levelek, a legutolsó zugig átnézzem, átpakoljam a lakást.

Élveztem, hogy az ablakon besüt az őszi nap, s bevilágítja a teret. Elmerültem a rituáléban.

Egyenként fordultam a tárgyakhoz, melyek addig az életem szerves részét alkották,

s átgondoltam őszintén, hogyan is állunk mi egymással: mit jelentenek nekem, milyen

érzéseket keltenek, milyen emlékeket idéznek bennem.

Ezen a spirálon nagyon mélyre tudtam menni magamban. Egészen a pókhálós pincék

rejtekén tárolt régi ládák ősöreg, sötét mélyéig. Messze nem csak tárgyakat tettem az ajtón

kívülre ennek eredményeként, de régi mintákat, sebek mentén rögzült válaszreakciókat

tudtam letenni.




Hálás vagyok mindazért, amit el tudtam engedni, mert nincs többé szükségem rá. Minden

rég’ nem hordott pulóver és oly sok nehézséget okozó magatartásforma elengedéséért

méltán ünneplem magam.

Volt közöttük teljesen magától értetődő, könnyű elválás; s volt fájdalmasabb, könnyes

búcsú is. S volt kőkemény ellenállás, amikor azt érzetem, odafönt jóval nagyobb erőkkel

dobálják máglyára a szerintük nem szükségeseket, mint én azt túl tudnám élni. Saját magam

sanyargatásának minden - szerintem kötelező - állomását meglátogatva, szerencsére most is

eljutottam odáig, hogy átengedjem a megoldást a magam kezeiből az égieknek, ahonnét már

fel tudott oldódni. Ahonnét már megbocsátottam magamnak, hogy ezt a fájdalompontot

ennyire mélyen éltem meg. Ahonnét már győztesen állhattam fel, átégetve magamon

a tapasztalást.

Közben rendületlen tisztában vagyok vele, még így sem mindentől szabadultam meg, amire

ez az időszak lehetőséget teremtett. Igen, maradtak a szekrény és a lelkem polcaira is

tudottan „márnemkell” limlomok, melyeket az idei őszi esők még nem mostak ki görcsösen

rájuk zárult ujjaim közül. Amik feldolgozása talán pont az elkövetkező tél barlangmélyi

munkája lesz.

Mindezzel együtt, a rendrakás befejeztével csendes béke van külső-belső világomban.

Mindent megtettem, amire képes voltam; messze túl azon, amiről azt hittem, hogy képes

vagyok rá. Az így előkészített pihenőhelyen pedig várom a telet, neki rendelt feladataival.

Hely van a szekrényemben és a szívemben: a téli teremtő álom szent tere.

Új kép van a falon.

JudithJuhasz

Meselótusz Manufaktúra




Ez az év bővelkedik fordulatokban rendesen. Nem tudom ki, hogy’ van vele, de mindig

mikor úgy érzem, hogy most már kezd beállni egy kicsit a rend, akkor teljesen fenekestül

felfordul minden körülöttem. Amit idén tanulok az elengedés és a flexibilitás.

Tudni újragondolni, és újratervezni minden percben.

Nagytakarítás kétszer van egy évben, ősszel és

tavasszal. Az utóbbi valahogy könnyebben épül be

a mindennapjainkba, mert a hosszú téli esték után ébred

a természet, s vele együtt mi is lerázzuk magunkról a tél

alatt felgyülemlett felesleget. Pezsdül a vérünk, ahogy

éled a napsugár, nyílnak a virágok, megjelennek az első

friss zöldségek. Egyszóval könnyű.

Nyár után, mikor amúgy is kicsit szomorkásak vagyunk, hogy vége a meleg hónapoknak,

nekem nem fűlik a fogam, hogy még takarítsak is, pedig muszáj. Ilyenkor készülünk fel

a téli hideg estékre, és söpörjük ki a tűzhelyet, hogy legyen, hol ropogjon a tűz, és adjon

meleget, boldogságot. Előre gondolunk a tavasz beköszöntére és elültetjük

a virághagymákat, hogy legyen miben gyönyörködnünk.

A nagytakarítás, nem csak a ház tisztaságára vonatkozik, hanem a tér, tehát a minket

körülvevő tárgyak szortírozására is. Nehezen engedjük el, amit már egyszer megszereztünk,

legyen az egy drága ruha, amit nem hordunk, vagy egy ingyen kapott promóciós szappan,

aminek nem is tetszik igazán az illata, de jó lesz még valamire. Ez a „még jó lesz valamire”

milyen csapda. Akár egy régi ing gombjairól vagy egy kiszolgált műszaki cikk

alkatrészeiről van szó, mindig találunk rá okot, hogy halmozzunk, hogy megtartsunk olyan

kacatokat, amelyekre már nincs szükségünk.




Észrevettem, ha például kiválogatom a ruháimat

és odaadom másoknak - itt most akár gondolhatunk

barátokra, szeretet szolgálatra, vagy adományboltra -,

akkor valahogy én is sok új dolgot kapok hirtelen

az ismerősöktől, családtól, vagy olyan is előfordult,

hogy nyertem egy játékon. Az univerzum kiegyenlíti

magát, és ez tényleg így működik az életemben.

Bevallom nem is nagyon ragaszkodom tárgyakhoz. Az jár a fejemben, hogy a sírba úgysem

tudom magammal vinni, tehát a mindennapjaimat tegyem színesebbé, vidámabbá,

ne harácsoljak. Előfordul, hogy nálam jár valaki, és megtetszik neki egy tárgy nálunk,

hirtelen felindulásból van, hogy odaadom, és ez nagyon boldoggá teszi őt, és engem is.

Ha nekem nincs feltétlenül rá szükségem, ő neki pedig éppen ez kellene, akkor miért ne

ajándékozzunk szeretettel egymásnak?

Használjuk az időt, és tisztítsuk meg magunkat,

környezetünket. A felesleggel pedig pörgessük meg

az Univerzum kerekét, hogy új tárgyakat, energiákat,

embereket engedhessünk be az életünkbe. Új helyeket

szabadítsunk fel magunkban és magunk körül.

Lipovszki Viktória




Őszi ráhangolódás – az egyensúly megtartása

Az őszi szezon itt nálunk hivatalosan már szeptember elejétől elkezdődött, de ahogyan

haladunk egyre beljebb az időszakban, úgy érezhetjük, ahogyan egyre hűvösebbé,

borongósabbá válik az időjárás; rövidülnek a nappalok, és csökken a napos órák száma is.

A fák és bokrok levelei lassan árnyalatot váltanak, és elkezdik őszi színpompájukat, majd

hamarosan lelassulnak az életfolyamataik, és le is hullajtják nyári zöldellő lombjukat.

Ha körülnézünk a természetben, pontosan láthatjuk azokat az apróbb-nagyobb változásokat,

amik az évszakváltások ritmusa szerint minden évben újra és újra körforgásszerűen

megtörténnek.

Bármi is történik aktuálisan a világban,

ez a folyamat megnyugtatóan és ciklikusan

itt zajlik körülöttünk. Ha észrevesszük,

alkalmazkodunk hozzá és követjük, akkor

is; és ha figyelmen kívül igyekszünk

hagyni, akkor is.

Sőt, ha elfogadjuk, de kevésbé toleráljuk

akkor is.

Ha észrevesszük és megértjük ezt a fajta állandó ritmust és körforgást, amit a bolygónk

követ rendületlenül - a napok, évszakok, emberöltők, évszázadok és évezredek során -,

akkor be tudjuk engedni ennek a tökéletes harmóniának és ritmusnak az érzését és értelmét

a saját életünkbe is.




Az ősz természetesen a maga színpompájával, fényeivel, változásaival együtt

csodálatraméltó évszak. Ha az időjárás napos és száraz, akkor igyekszünk minél többet kint

tartózkodni, magunkba szívni a nap melegítő sugarait. Ha picit borongósabbra, esősebbre

vált, akkor pedig már bevonulunk az otthonunk melegébe, a családunk körébe,

bekapcsoljuk a fűtést, és szívesen időzünk egy finoman illatozó meleg tea és egy jó könyv

társaságában.

Az ősz beköszönte tökéletes alkalom a mi számunkra is, hogy lelassuljunk, elinduljunk

a bensőnk felé. Itt a feldolgozás és a megértés időszaka. A nyári villódzó, forró, páradús

élmények feldolgozásának, megértésének, és konvertálásának az ideje.

A kintről a bentre való áthangolódás tökéletes időszaka, ami átvezet minket a dermesztőbb,

tisztább, fehérebb tél időszakába.

Nekem nagyon sokat segített, amikor elkezdtem megismerkedni az Ayurveda rendszerével

és szemléletével, ami egészen szorosan kapcsolódik az évszakok és a természet állandó

rendjéhez, a természet jelentette harmóniához. Segített megértenem a saját és a körülöttem

zajló világ dinamikáját, és nagyban előremozdított a rugalmasság és az alkalmazkodás

területén is.

Az Ayurveda szerint az ősz Vata időszak.

A Vata időszakot leginkább a száraz, mobil, hideg, világos, érdes, tiszta tulajdonságok

képviselik. Ezek a tulajdonságok felerősödnek a Vata évszak alatt, egyébként ugyanúgy,

mint a napszakokon belüli Vata időszakokban is, azaz hajnali 2-6 óra között, illetve délután

2-6 óra között.




Ezért az ősz beköszöntével különösen fontos, hogy odafigyeljünk a megfelelő egyensúlyra

az életünk minden területén. Összhangban és követve a természet és a környezetünk

változásait, tervezzük meg a napjainkat, a megfelelő időbeosztásunkat, a táplálkozásunkon

keresztül egészen a napi edzésünkig, és a magunkra és a környezetünkre fordított időszakok

beosztásáig.

A Vata évszak alatt kiemelten fontos, hogy fenntartsuk a rendszerességet a minőségi pihenés

és aktív tevékenységeink között. Meleg és tápláló ételeket együnk, hogy elkerüljük a Vata

egyensúlytalanságok kialakulását, amit legjobban a nyugtalanság, álmatlanság, székrekedés,

száraz bőr, és állandó aggodalmaskodásra való hajlamok jellemeznek.

A legfontosabb általános elv, amire érdemes figyelemmel lennünk a Vata típusú évszak

alatt, hogy lehetőség szerint növeljük meg a meleg, főtt ételek arányát az étrendünkben,

ügyelve arra, hogy mindig tartalmazzon elegendő mennyiségű egészséges zsiradékot is

(pl.: olívaolaj, kókuszolaj, ghee). Mivel ehhez az időszakhoz tartozó minőségek a hideg,

száraz, durva, és érdes, ezért ezek az állapotok különösen az erre érzékeny Vata típusú

személyeket ki tudják billenteni az egyensúlyukból. Viszont a meleg ételeknek csodás,

azonnali nyugtató hatása van a nyughatatlan, ideges Vata állapot lecsendesítésében.

A meleg italok, mint például egy kellemes gyömbér tea, vagy meleg növényi tejjel dúsított

chai tea, szintén azonnali kiegyensúlyozó hatással bírnak.

Kerüljük a hideg szendvicseket, nyers salátákat, hideg italokat, a száraz reggeli müzliket

hideg tejjel. Ajánlottabbak az édes, sós és a savanyú ízű ételek, és sokszor még

a gyümölcsök is enyhén párolva, melegítő fűszerekkel (pl. fahéj, szegfűszeg, gyömbér,

kurkuma, vanília) elkészítve.




Figyeljünk rá, hogy folyamatosan megfelelő

hidratáltsági szinten tartsuk testünket.

A fázósabb, hidegre érzékenyebbek (Vata típusúak)

figyeljenek az öltözködésükre, és tartsák magukat

mindig melegen. Kortyolgassanak - akár egész nap -

melegítő italokat, teákat.

Ha képesek vagyunk megőrizni az egyensúlyunkat és a rugalmasságunkat az évszakok

váltakozásai közben is, akkor sokkal sikeresebben tudunk megbirkózni a hétköznapi szinten

jelenlévő stresszes helyzetekkel, kihívásokkal is.

Ha figyelünk a környezetünkre, ha megtanuljuk megérteni és követni a természet rendjét,

azt vesszük észre, hogy minden gördülékenyebb lesz körülöttünk, sokkal kevesebbet

leszünk betegek, fáradtak, elcsigázottak. Éjszakánként nyugodtan alszunk, és másnap

kipihenten ébredünk. A bőrünk és a hajunk kevésbé szárad ki a hidegebb idő ellenére is.

Összességében türelemmel, békével és harmóniával éljük az életünket.

Mivel én is a Vata típusba tartozom, ezért számomra is különösen fontos ebben az

időszakban a megfelelő egyensúly megteremtése.

Ezért leggyakrabban az egyik kedvenc őszi – téli Vata balanszírozó chai teámat szoktam

elkészíteni magamnak, amit melegen ajánlok Nektek is. Természetesen a nem Vaták is

bátran fogyaszthatják.

A krémes, fűszeres, koffeinmentes ízvilág mindig boldogsággal és megnyugvással tölt el.

Nem mellesleg hormonkiegyensúlyozó, vércukorszint normalizáló hatása is van. Tökéletes

választás akár a reggeli kávé helyett is.




Balance Chai tea

Én mindig készítek magamnak egy nagyobb adagot a teakeverékből, amit aztán jól záródó

üvegcsében tárolok. Ebből a készmixből kell nagyjából 2 dl vízbe dobni 1 teáskanálnyit,

1-2 szelet friss gyömbér kíséretében, és 5-10 percig lassú tűzön forralni, majd leszűrni,

és utána már fogyasztható is, 1-2 dl növényi tejjel ízesítve. Ha a délutáni “cukoréhség”

állapotában isszátok, akkor javaslom, hogy adjatok hozzá még egy kiskanál kókuszvajat is.

Így igazi krémes, isteni illatú finomság lesz belőle. Én személy szerint nem édesítem,

de egy kanálka mézet, vagy juharszirupot is simán elvisel :)

A teakeverék hozzávalói:

4 ek cardamom mag (egész)

4 ek fahéjrúd (apróbbra tördelve)

4 ek koriander mag

2 ek szegfűszeg (egész)

2 ek feketebors (egész)

1 ek édeskömény (egész)

Herczeg Lili




Engedj teret és lehetőséget a megújulásra, ami változni akar, hadd változzon.

Ami elmúlt elmúlt, ne ragaszkodj hozzá, hadd távozzon.

Távozzon, hogy helyére egy új születhessen.

Mert a születés, az elmúlás és az elengedés az élet rendje. Minden születik

s múlik szüntelen.

A halál egy új élet lehetőségét hordozza magában, az élet születése pedig

egy új lehetőséget ad a világnak.

Aien

sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu



http://sorselemzes-lelekgyogyaszat.hu/

fényháló spirituális magazin 2015 október

Documents