8. FEJEZET

Fajtaismeret

8.1 A házinyúl fajtáinak csoportosítása

Napjainkban a házinyúl fajon belül mintegy 200 fajtát ismerünk. Ezek többnyire valamilyen gazdasági céllal jöttek létre, részben véletlenszerűen jelentek meg. A fajták pontos számát nehéz meghatározni, mivel a nemzetközi standardoktól függetlenül az ismert fajtákon belül sok változat alakult ki, ezeket sokan önálló fajtáknak tartják, mások viszont csak adott fajtákon belüli változatoknak ismerik el. A fajtákat különböző szempontok szerint csoportosítjuk. Testnagyság szerint ismerünk � Óriás, vagy nagytestű fajtákat, � Középnagy testű fajtákat, � Kistestű fajtákat, � Törpe fajtákat. Szőrzet minősége szerint ismerünk � Normálszőrű fajtákat, � Hosszúszőrű fajtákat, � Rövidszőrű fajtákat. A hasznosítási irány szerint ismerünk � Hústermelő fajtákat � Hús- és prémtermelő fajtákat, (kettőshasznosításúak), � Prémtermelő fajtákat � Gyapjútermelő fajtákat, � Sport, vagy hobbifajtákat. A fajták csoportosítása a nemzetközi standardnek megfelelően testnagyság szerint történik. 8.2 Az egyes fajták ismertetése 8.2.1 Az óriás, vagy nagytestű nyúlfajták Az óriás nyúlfajta

A korábbi standard belga (flamand) óriás és német szürke óriás fajtákat ismert el. A nemzetközi szabványok ma már ilyeneket nem ismernek, egységesen óriás fajta nevet használnak. Kivételt képez a fehér óriás, valamint a nemzetközi óriások fajtái.

152

Belgiumban, Flandriában tenyésztették ki, a feljegyzések szerint 1825 tájékán. Számos színváltozata van, valamennyi elfogadott, egyes országokban némelyiket külön fajtának is tartják. A legismertebb színváltozatai a szürke (14. kép), a vasszürke és a fekete.

A fajta optimális kifejlettkori súlya 7,0 kg fölött van. Az óriás fajta eléggé elterjedt Magyarországon. Több alkalommal került be nagyobb

populáció hazánkba és ezekkel a magyar parlagi (magyar vadas) fajtát nemesítették. Mások arra törekedtek, hogy tiszta fajtában végezzék a tenyésztést. Mindkét irányzatnak számos híve van hazánkban. Elsősorban a hobbitenyésztők foglalkoznak vele. Önálló tenyésztői szervezete nincs, de a nyúlkiállítások gyakori résztvevője.

14. kép. Óriás, szürke színváltozat (bak) Fotó: Harangi, 2004

Az óriás nyulak bizonyos termelési eredményei figyelemre méltóak. Szaporaságuk jó, esetenként népes almokat fialnak, de gyenge nevelési teljesítmény jellemzi őket. Egyedülálló a növekedési erélyük. Az elválasztás és 12 hetes kor között naponta akár 50 g feletti súlygyarapodásra is képesek, 12 hetes testsúlyuk meghaladja a 3 kg-ot ( 30.táblázat). Napi takarmányfogyasztásuk nagy, de ez gyors növekedéssel párosul, emiatt a takarmány-értékesítésük jónak mondható. 12 hetes korban (3 kg fölötti testsúlyban) már jó a vágási kihozataluk. A szokásos vágósúlyban (2,5-2,6 kg) azonban ez a mutató még gyenge, mert csak ekkor kezdődik az intenzív izom-beépülés és a fej, bőr, valamint az emésztőrendszer aránya jelentős.

30. táblázat. Az óriás nyulak termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek

Testsúly, g

születéskor 65-67

28 napos 600-650

35 napos 900-950

84 napos 3100-3400

Súlygyarapodás, g/nap 49-53

Takarmányértékesítés, g/g 3,5-3,9

Vágási kitermelés, % 47-53

153

Rendkívül jó növekedési képessége miatt korábban több fajta előállításában is részt vett.

Ami a fajta jövőjét illeti, a hibridizációs programokban szerepet kaphat nagytestű apai vonal előállításában.

A fehér óriás (15. kép) fajta a legtöbb küllemi jegyben, illetve a termelési színvonalban megegyezik a színes óriás nyulakéval. A különbség csak a szőrzet színében mutatkozik, hiszen egy fehér szőrzetű, albínó fajtáról van szó. Szerepet kapott számos fehér fajta nemesítésében, kialakításában. Gazdasági szerepe megegyezik a fenti óriás fajtákéval. Előnye azonban, hogy fehér, ezért más fehér vagy kaliforniai anyanyulakkal keresztezve a szülőkhöz hasonló, a testen fehér szőrzetű ivadékok születnek. Emiatt akár egyszerű keresztezésekben, akár egy hibrid nagytestű apai vonalának kialakításakor feltehetően inkább ezt a fajtát választják, mint a színes óriásokat. 15. kép. Fehér óriás baknyúl Fotó: Scheide

Német tarka óriás

Ezt napjainkban az egész világon elterjedt és kedvelt nyúlfajtát valószínűleg Elzász- Lotharingiában tenyésztették ki. Németországban önálló fajtaként 1908-ban ismerték el. Ekkorra sikerült a különböző foltok, rajzolatok standardizálása. Innen kezdve a fajta tenyésztése fellendült és csaknem, minden országban egységesen értékelik a rajzolatokat, egyidejűleg törekednek a fajta gazdaságilag fontos tulajdonságainak javítására is. 16. kép. Német tarka óriás kék-fehér színváltozat (bak) Fotó: Scheide, 1978

154

A német tarka óriás a többi óriás fajtához viszonyítva kisebb. Testhosszúsága 68 cm, a standard testsúly 6,0 kg.

A hazánkban tenyésztett tarka nyulak csaknem kizárólag ebben a fajtában kerülnek elbírálásra. Két színváltozata elfogadott, de mindkettő azonos fajtának tekinthető. Ezek a fekete-fehér és a kék-fehér változatok (16. kép). A fajtának sajátos színjegyei, rajzolatai vannak. A standard elvárásainak megfelelő rajzolattal csak a heterozigóta egyedek rendelkeznek. A rajzolat a fej és a törzs rajzolatából áll össze. A fejrajzolat része a pillangó és a szemkarikák, valamint a pofafolt és a színes fülek. A száj körül látható pillangó (lepke) rajzolat jellegzetes szárnyakból áll, amelyek ívben a szájszögletig nyúlnak le és az alsó állkapcsot keskenyen körülfogják. A „lepkeszárnyak" mindkét oldalon egyformák. Az orr rajzolata adja a lepke törzsét. A kettő együtt olyan, mintha a nyúl orrára egy hatalmas lepkét helyeznénk rá. A lepketörzs (tüske) egyenes, vége lekerekített. A szemek körül szemkarikák (gyűrűk, okulák) láthatók, ezek egyenletes szélesek és zártak. A pofákon mindkét oldalon egyforma nagyságban pofafoltok találhatók. Ezek kerekek, vagy oválisak, szabadon állnak az okulák alatt. A fülek színesek, élesen határoltak, tűzöttség nincs. A törzsön található a hátszíj (angolnaszíj), amely a nyakszirttől a farokig megszakítás nélkül egyfolytában halad. Szélessége kb. 3 cm. A farok felső oldala teljesen színes. Az oldalakon, a test mindkét felén 3 cm átmérőjű, különálló 6-8 folt található, amelyek a csípőn és a combokon oszlanak el.

A német tarka óriás a legtöbb termelési tulajdonságban meglepően jó eredmény elérésre képes. Jól vemhesül, népes almokat hoz világra, 40 g feletti napi súlygyarapodásra képes, 50 % feletti a vágási kitermelése (31. táblázat).

31. táblázat. A német tarka óriás termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek Vemhesülési arány, % 70-85 % Alomlétszám, db

összes 9-11 választott 6-7

Testsúly, g születéskor 63-64 28 napos 680-720 35 napos 900-980 84 napos 2700-2900

Súlygyarapodás, g/nap 40-42

Takarmány értékesítés, g/g 3,4-3,9

A fajtának hazánkban nincs tenyésztőszervezete, a hobbi tenyésztők viszont szívesen

foglalkoznak vele. Nagy kosorrú (kosorrú óriás)

Elsősorban Nyugat-Európában kedveltek a kosorrú nyulak. Két európai standard létezik, amelyek a kosorrú nyulakon belül elkülönítik a kosorrú óriás fajtát (17. kép).

Történetét tekintve valószínű, hogy Franciaországban alakították ki a XIX. század első felében. A fajtán belül a nemzetközi standard 13 színváltozatot ismer el.

A standard szerint az optimális súly 5,5 kg fölött van. Felső határ nincs. A fajtára jellemző a hibátlan, zömök, izmolt megjelenés. A test hengeres, a nyak rövid és erőteljes, alig különül el. A lábak rövidek és erősek. A kosorrú nyulakra jellemző a kifejezett kosfej, a kosorr alapvető ismertetőjel. A fültőnél jellegzetes, tömören összesimuló dudorodás (korona) mutatkozik. A

155

fülek a fej mindkét oldalán patkószerűek, csőformájúak, a fülnyílások befelé fordultak. Rendkívül fontos a fülek hossza. Más fajtáktól eltérően a füleket nem egyenként mérik, hanem enyhe húzással kiegyenesítve egyik végétől a másikig a koronával együtt. A két fül ily módon 38-45 cm hosszúságot mutat. 17. kép. Óriás kosorrú baknyúl Fotó: Scheide, 1992

A fajta értékmérő tulajdonságai közül érdemes kiemelni a kiváló növekedési erélyét. A hízónyulak esetében a gerinc és a combok hússal teltek, kedvező a vágási kitermelésük. A 32. táblázat adatai is ezeket a véleményeket támasztják alá. 32. táblázatA kosorrú növendék nyulak termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek

Testsúly, g 35 napos 900-950 84 napos 2900-3100

Súlygyarapodás, g/nap 41-44 Takarmányfogyasztás, g/nap 150-160 Takarmányértékesítés, g/g 3,5-3,8 Vágási kitermelés, % 57-60

A fajta szaporodási mutatói kifogásolhatók. A bakok gyenge libidóval rendelkeznek, az

anyanyulaknál rossz a vemhesülési arány, gyenge a szaporaság. Évente mindössze 3-4 alkalommal fialtathatók le az anyanyulak.

Magyarországon csak néhány tenyésztő tart kedvtelésből kosorrú óriás nyulakat. Az említett gazdasági tulajdonságok miatt (jó gyarapodás, kedvező húsformák, viszont rossz szaporaság) nem versenyképesek a középtestű húsfajtákkal, főként a új-zélandi fehérrel. A húsfajtákkal való versenyben a szigorú bírálatok miatt is hátrányban vannak. Jelentősége napjainkban csekély, bár korábban hibridizációs programban apai vonalként szerepet kapott. Magyar óriás

A magyar óriás az egyetlen elismert, őshonosnak elfogadott nyúlfajtánk. Magyarországon az 1900-as évek elején elsősorban középnagy testű, vadas színű parlagi nyulakat tartottak, extenzív körülmények között. A nyulakat szabadban elhelyezett ketrecekben vagy vermekben helyezték el, a takarmányozás abrak-, szénaféléken, zöldtakarmányokon alapult.

156

A századforduló környékén a fajta nemesítése céljából flamand óriás nyulakat importáltak az országba. Néhány generáció után a fajta kettévált. Egyes tenyésztők tovább folytatták az óriással történő fajtaátalakító keresztezést, aminek eredményeképpen nyulaik egyre inkább a belga óriáshoz kezdtek hasonlítani. Mások viszont egy-két generáció után a fajtát önmagában tenyésztették. Így egy kisebb testű, zömök, rövidebb fülű változat jött létre, amelyet sokáig magyar vadasnak neveztek.

A nagyobb testű típus élősúlya 7-9 kg, a kisebbé 5-7 kg közötti. A termelők jobb gazdasági tulajdonságai miatt inkább a kisebb testű típust kedvelik. Nemzetközi szinten a magyar óriást nemzeti fajtának fogadják el, és meghatározásában inkább az eredeti típusához (belga óriás, német óriás) viszonyítják. Mindkét európai standard ennek fényében határozta meg a magyar óriás fajtát, a kisebb testű változatot viszont nem fogadják el.

A magyar óriásnak csak a vadas színű változata elismert. Az ideális kifejlettkori testsúly 6,5 kg fölötti. A fajta termelési eredményei gyengék, a születéskori alomszám 5-6, a vágási kitermelés 45-50 % közötti. Ezzel az áll összefüggésben, hogy a fajtát extenzív körülmények között tartották. A teljesítményük javítására nem fordítottak megfelelő hangsúlyt.

Az árutermelésben nem várható tőle jelentős szerep, fenntartását és szervezettebb tenyésztését hivatalosan támogatják. A fajta fenntartását a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet fogja össze. 8.2.2 A középnagy testű nyúlfajták

Ebbe a csoportba sorolják a gazdasági szempontból legfontosabb nyúlfajtákat, de természetesen bőven akadnak kizárólagosan sportfajták is. Valamennyinek közös jellemzője a 3,5-5,5 kg közötti kifejlettkori testnagyság.A standardok nem is engedik a maximális élősúly növelését, vagyis felső határokat szabnak meg. Legtöbb ide sorolt fajta hústermelésre alkalmas, de némelyik kettőshasznosítású, hús- és prémtermelésre egyaránt megfelel. Jó néhányat a tenyésztők árutermelő keresztezésekbe vonnak, illetve hibrid-előállításban is szerepelnek. Új-zélandi fehér

Napjainkban az új-zélandi fehér a világ legjelentősebb nyúlfajtája. Szinte a világ valamennyi nyúltenyésztéssel foglalkozó országában ismerik, tenyésztik. Kitenyésztésének helye az Egyesült Államok, időpontja 1900-1910 közé tehető. Feltehetően az USA nyugati államaiban fehér óriás, bécsi fehér, esetleg angóra bevonásával hozták létre. Minthogy a korszerű árutermelési igényeket kitűnően kielégítette, rohamosan terjedt a világban, főként a második világháború után. Napjainkban már olyan jelentősége van a nyúltenyésztésben, mint a baromfitenyésztésben a leghorn, vagy a sertéstenyésztésben a nagy fehér fajtának.

Magyarországra az új-zélandi fehéret 1967-ben importálták először. Ezt megelőzően új-zélandi fehér néven behozott dán fehér állományok kerültek be hazánkba. 1967-ben két országból és egyben két típusból kezdődött meg az import. Angliából egy nagyobb testű, 4,5-5,0 kg körüli élősúlyú, megnyúltabb törzsű, hosszabb fülű változat, míg Hollandiából 4,0 kg körüli élősúllyal rövidebb, zömökebb testformájú, rövidnyakú, kisfejű állomány érkezett. Ennek a jelentős küllemi különbségnek az oka, hogy az eredeti új-zélandi fehér Angliába, illetve Hollandiába érkezése után bizonyos szelekción ment keresztül és néhány év után ezek a típuseltérések alakultak ki. Mindkét import a gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézethez került, ahol tiszta állományokban tartották fenn ezeket, ugyanígy terjedtek is el a hazai köztenyésztésben.

Az USA és több nyugat-európai ország új-zélandi fehér tenyésztői egyesületekbe, klubokba tömörültek, a kívánatos tulajdonságokat szervezetten kívánják megszilárdítani. A fajtának

157

hazánkban nincs önálló tenyésztőszervezete. Napjainkban sok kistermelő rendelkezik új-zélandi fehér állománnyal. A fajtát elsősősorban a különböző hibridek vonalainak kialakítására használják, nem jellemző a nagyüzemekben fajtatiszta tenyésztése. A fajtatiszta állományokra viszont éppen a hibridprogramok érdekében a jövőben is szükség lesz. Az új-zélandi fehér albínó fajta, a fedő- és az aljszőrzet egyaránt tiszta fehér színű. A szemek sápadt vörösek, a pupillák vörösen világítanak.

A hallatlan népszerűségét az egy fajtába ötvözött kiemelkedő termelőképességének köszönheti. Széles körű elterjedésében közrejátszott, hogy ez a fajta kiválóan bírja a rácspadozaton való tartást, a viszonylag zsúfolt elhelyezést és az intenzív igénybevételt.

Az új-zélandi fehér fenotípusára (18-19. kép) jellemző a finom, a bakoknál kissé burkolt fej. A fajta húsformái kiválóak. A test zömök, rövid, széles és hengeres. A hátsó combok teltek, mélyen lehúzódóak. A nyak rövid és izmolt. A gerinc és a far is széles, rendkívül kedvező képet mutat. A lábak finom csontozatúak, kicsinyek. 18. kép. Új-zélandi fehér anyanyúl 19. kép. Új-zélandi fehér baknyúl Fotó: Harangi, 2004 Fotó: Harangi, 2005

A felhasználás szerint különböző kisebb és nagyobb testsúlyú, szaporább vagy jobb súlygyarapodású populációi alakultak ki. A hústermelésben fajtatisztán, de a hibridek apai vagy anyai vonalaként is megállja a helyét. Az adott tenyésztési célnak megfelelően alakuló termelése miatt a fajta termelőképessége változik. Ez is indokolja, hogy a küllemében és teljesítményében sok változatot ötvöző állományt helyesebb új-zélandi fehér populációnak nevezni. A kiállítási, rövid, dongás, széles fejű egyedekhez képest a termelésben kissé megnyúltabb, lazább felépítésű, hosszabb fülű gazdasági típusa terjedt el.

A különböző irányba folytatott szelekció eredményességét mutatja, hogy a szaporaság alapján kiválasztott 3.8-4.0 kg kifejlett testsúlyú új-zélandi fehér anyai vonalak akár 9 feletti alomlétszám, a súlygyarapodásra szelektált ugyancsak új-zélandi fehér eredetű 5.0 kg feletti testsúlyú vonalak 70 napos korra 3 kg-ot megközelítő súly elérésére képesek. A fajtára jellemző termelési eredményeket a 33. táblázat tartalmazza.

158

33. táblázat. Az új-zélandi fehér nyúl termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek

Vemhesülési arány, % 70-80

Alomlétszám összes 7-9 élő 7.0-8.5 választási 6.0-8.0

Testsúly, g születéskor - 28 napos 510-560 35 napos 800-1000 84 napos 2500-2700

Súlygyarapodás, g/nap 34-40 Takarmányfogyasztás, g/nap 120-140 Takarmányértékesítés, g/g 3.0-3.5 Vágási kitermelés, % 56-60

Kaliforniai

A kaliforniai a világ egyik legjelentősebb húsnyúl fajtája, amelyet nagycsincsilla, orosz és újzélandi fehér fajták felhasználásával alakítottak ki az Egyesült Államokban. A fajtát 1939-ben ismerték el. Magyarországra 1967-ben került be Angliából és Dániából. Az angol állomány bizonyult megfelelőbbnek, amely a Fehér Gyöngy hibrid kialakításában is szerepet kapott. Az 1970-80-as években több nagyüzemben fajtatisztán tenyésztették. Ezek megszűnésével önálló tenyésztőszervezete nem maradt a fajtának. Napjainkban a Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben található belőle egy kisebb populáció.

A kaliforniai nyúl szőrzetének alapszíne fehér, amelyen szabályos rajzolatok láthatók. Az orrot, a füleket, a farkat és a lábvégeket feketésbarna szőrzet borítja. A szőrzet finom tapintású, a szálak rásimulnak a testre. Kiváló húsformákkal rendelkezik. A nyak rövid, a törzs közepesen hosszú. A mellkas viszonylag keskeny, a far és az ágyék viszont széles, izmolt (20. kép).

20. kép. Kaliforniai baknyúl Fotó: Harangi, 2004

159

A fajta ideális kifejlettkori élősúlya 4,0-5,0 kg közötti. A kaliforniai gazdasági típusa több tekintetben eltér a fajtastandardtól. A színjegyek

kevésbé kifejezettek, szürkés színűek, nem határolódnak el élesen a fehér szőrzettől. Gyakran a lábvégeken nem is láthatók színjegyek. A test formája megnyúltabb, a fülek hosszabbak. Termelési tulajdonságait tekintve kissé elmarad az új-zélandi fehértől, bár vágási kitermelése és szaporasága említésre méltó. A fajtára jellemző termelési eredményeket a 34. táblázat tartalmazza. 34. táblázat. A kaliforniai nyúl termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek

Vemhesülési arány (%) 70-80

Alomlétszám

összes 8-10

élő 7-8

választási 6,5-7,5

Testsúly, g

28 napos 520-600

35 napos 800-900

84 napos 2400-2800

Súlygyarapodás (g/nap) 35-40

Takarmányértékesítés (g/g) 3,4-3,6

Vágási kitermelés (%) 57-61

Fajtatiszta tenyésztése visszaszorulóban van, de a legtöbb hibridnyúl előállításában fontos szerepet játszik. Általában valamelyik anyai nagyszülővonalat adja, de apai vonalként is használják. Pannon fehér

A fajta a PATE Kaposvári Karán végzett tenyésztői munka eredménye, mely 1988-ban

kezdődött. A fajta kialakításának időszaka három szakaszra osztható. 1988-1990 között 100 anyás új-zélandi fehér állományon több nyúltelep bakjainak

ivadékvizsgálatát végezték el. Az ivadékok súlygyarapodása és vágási kitermelése alapján rangsorolták a bakokat és a telepeket. A saját állományuk anyanyulait az ivadékvizsgálaton legjobbnak bizonyult bakok spermájával termékenyítették.

1991-től egy szintetikus vonal előállítása érdekében összehasonlították az új-zélandi fehér

és kaliforniai állományuk, a reciprok keresztezett és ismert telepekről származó növendéknyulak súlygyarapodását és vágási kitermelését. A legjobbnak bizonyult keresztezési kombinációk alkották a szintetikus vonal alapját.

1992 óta zártan történik a 350 anya- és 80 baknyúl tenyésztése. A tenyészkiválasztás során a

legfontosabb tulajdonság a 6. és 10. élethét közötti súlygyarapodás Ezen túl korábban

160

csecsbimbószámra, majd komputertomográfiás módszer segítségével meghatározott vágóértékre is szelektáltak.

A pannon fehér nyúl albínó fajta, szemei pirosak, szőrzete fehér, karmai pigmentmentesek

(21-22. kép). Szervezete szilárd, csontozat erőteljes, de nem durva. A gerinc és a hátsó combok jól izmoltak. A fajtát kifejezetten hústermelésre szelektálják, küllemi fajtastandardja nincs. 21. kép. Pannon fehér anyanyúl 22. kép. Pannon fehér baknyúl Fotó: Harangi, 2005 Fotó: Harangi, 2005

A fajta szaporasága jó, a fialáskori alomszám 8,5-9,0 közötti. Ebben a tulajdonságban

azonban nem versenyképes a hibridekkel, hiszen azoknál a szaporaságban 10-15 % heterózis jelentkezik. A fajta növekedési erélye kiváló, 12 hetes korra 2,7-3,0 kg súlyt érnek el a hízónyulak. A vágási kitermelése a hibridekhez hasonló, vagy azoknál jobb, eléri a 60-62 %-ot (35. táblázat).

A pannon fehér tenyésztőszervezete a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar Kisállat-tenyésztési Tanszéke. A Kaposváron lévő nukleusz állományon kívül több szaporító telep is megtalálható az országban. 35. táblázat. A pannon fehér nyúl termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek Kifejlettkori testsúly (kg) 4,2-4,8 Vemhesülési arány (%) 70-80 Évi fialások száma 5,5-6,5 Alomlétszám fialáskor 8,5-9,0 21 napos kori alomlétszám 7,0-7,5 Testsúly 6 hetes korban (g) 1200-1400 Testsúly 10 hetes korban (g) 2300-2500 Testsúly 12 hetes korban (g) 2700-3000 Súlygyarapodás 6-10. hét között (g/nap) 38-42 Takarmányértékesítés (g/g) 3,2-3,5 Vágási kitermelés (fejjel, májjal és 60-62 vesékkel, 24 órás éheztetés után), %

161

Debreceni fehér

A debreceni fehér nyúl 2000-ben kapott ideiglenes fajtaelismerést. A fajta kialakításában kaliforniai, új-zélandi és pannon fehér nyulakat használtak fel.

Küllemében a fajta nem homogén, az albínó állományon belül kaliforniai színjegyeket mutató egyedek is találhatók. A kifejlettkori súlya 4,4-4,8 kg. A fajta előállítója és forgalmazója a Juráskó Kft. A fajtával kapcsolatos termelési eredményeket a 36. táblázat mutatja be.

36. táblázat. A debreceni fehér nyúl termelési eredménye

Tulajdonság Termelési paraméterek Vemhesülési arány (%) 70-80 Évi fialások száma 6-7 Alomlétszám fialáskor 8-10 Testsúly 6 hetes korban (g) 1100-1300 Testsúly 10 hetes korban (g) 2400-2600 Napi átlagos súlygyarapodás (g/nap) 42-44 Takarmányértékesítés (g/g) 3,3-3,6 Vágási kitermelés (%) 58 Német világos nagyezüst

Az ezüst nyulak csoportján belül a legjelentősebb a német világos nagyezüst. A fajta története a XVIII. századra vezethethető vissza, amikor egy kisebbtestű angol és egy óriás francia ezüstnyúl változatot tenyésztettek ki. Német tenyésztők feltehetőleg a kettőből ötvöztek új fajtát, amit 1942-ben ismertek el német világos nagyezüst néven. Hazánkban főként ezt az ezüstöt ismerjük, mert az 1960-as évek elején nagyobb számban hozták be és terjesztették a köztenyésztésben. A hetvenes években középméretű tenyésztelepen fajtatisztán szaporították tenyészállat-előállítás céljára.

A fajta optimális súlya 4,5-5,5 kg közötti. A fajta testalakulására jellemző a zömök test, a gerinc és a far jó izmoltsága. Kívánalom a hengeralakú törzs, a széles mellkas.

A fedőszőr a test egész felületén világos ezüstszínű (23. kép). A fedőszőrből kb. 1 cm-re

emelkednek ki a fekete szálkák, ezt "árnyalatnak" (Stich) nevezik. Ezek együtt adják a szín jellegét. Mind az ezüstözöttség, mind a szálkásság az egész testen egyenletesen oszlik meg. A test alsó fele valamivel tompább árnyalatú. Különlegesség a fiókák születéskori kékesfekete szine, néhány nap múlva hollófeketék lesznek, majd a hatodik hét után indul meg az ezüstösödés (24. kép).

Ennek szabályos folyamata van. Először az orr és a szem környékén keletkeznek világos

foltok, majd törzsön haladnak végig és hat hónapos korra az egész testfelületen ezüstszínű lesz a szőrzet. A pehelyszőr színe mélykék, minden fehér keveredés nélkül.

162

23. kép. Német világos nagyezüst baknyúl 24. kép. Német világos nagyezüst anyanyúl 30 napos fiókáival Fotó: Harangi, 2004

A világos nagyezüst korábban az egyik legismertebb húsnyúl volt, de az elmúlt

évtizedekben jelentősége sokat csökkent. Ma elsősorban Németországban tenyésztik, itt a vágónyúl termelésben is szerepe van. A szaporasága elmarad az intenzív húsnyúlfajtáktól, de nagyon jó súlygyarapodás, takarmányértékesítés, 12 hetes testsúly és viszonylag jó vágási kihozatal jellemzi (37. táblázat). 37. táblázat. A német világos nagyezüst nyúl termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek Vemhesülési arány, % 70-80 Alomlétszám

összes 7.5-8.5 választási 5.0-6.5

Testsúly, g 28 napos 550-600 35 napos 700-800 84 napos 2600-2900 91 napos 2800-3000

Súlygyarapodás, g/nap 37-45 Takarmányfogyasztás, g/nap 100-135 Takarmányértékesítés, g/g 2.9-3.5 Vágási kitermelés, % 56-62

Tenyésztő szervezetei hazánkban nincsenek. Annak ellenére, hogy viszonylag kedvelt és árutermelésre, hús- és prémtermelésre egyaránt alkalmas fajtáról van szó, nagyobb üzemekben nem tenyésztik. Kizárólag kistermelők foglalkoznak vele.

163

Nagy csincsilla

A fajta kialakulásának története nem ismert pontosan. Elég sok vita alakult ki ezen a téren, mert egyesek szerint a legrégebbi fajták egyike, amit a múlt században már sokan és sok országban kedveltek. Ezzel szemben csak arra van bizonyíték, hogy egy francia tenyésztő, Dybowski 1913-ban mutatta be a párizsi nyúlkiállításon és azóta terjedt el az egész világon. Nevét a valódi csincsillától (Chinchilla lanigera) kapta csupán azért, mert prémjének színe és mintázata ahhoz hasonló.

A nagy csincsilla 25-30 évvel ezelőtt a magyar nyúltenyésztés egyik meghatározó fajtája volt. A '70-es évek elejéig a Kisállattenyésztési Kutatóintézet is fenntartott és nemesített egy jelentősebb állományt. A nagy mozgásigényű állatok kevésbé bírták a ketreces tartást, mint az új-zélandi fehér és a kaliforniai. Néhány egyed kiemelkedő teljesítménye ellenére az állomány termelőképessége elmaradt a korszerű fajtákétól. Létszáma Magyarországon gyors ütemben csökkent. A jobb árutermelő fajták kiszorították, a korábban nagyon divatos szilszkinbundák is elvesztették értéküket. Napjainkban csak hobbitenyésztők foglalkoznak a fajtával.

A nagy csincsilla a középnagytestű fajták felső súlyhatárához közelít, ideális kifejlettkori súlya 4,5-5,5 kg.

A fajta viszonylag jó húsformákkal rendelkezik, de elmarad az intenzív húsfajtákétól. A mellkas széles, mély és dongás. A hát középhosszú, a farral együtt jól izmolt. A szőrzet színe különleges. Hamuszürke színről van szó, feketés árnyékolásokkal. A szőrszálakon gyűrűzötten váltakoznak az aguti színezetre jellemző fekete-szürkéskék és a fehér sávok. A prém mintázata hernyós lefutású. A fedőszőr vége fekete (szürke), ezt egy fehér sáv követi, majd a feketés-szürkés sáv egészen a szőrszál tövéig húzódik. A mellkas és a has szőrzete világosabb, a tarkón kicsi, ék alakú világosszürke rajzolat található. A farok felül fekete, fehérrel tűzdelt. A has fehér, a lábvégek jól fedettek (25. kép).

25. kép. Nagycsincsilla baknyúl. Fotó: Harangi, 2004

A cseh és szlovák szerzők gyenge szaporasági adatokat közölnek, míg a dán és a német

kutatók esetenként kiváló teljesítményekről számolnak be (38. táblázat). A fajta a volt Szovjetunió tagállamaiban ma is elterjedt. Hústermelésben más országban feltehetően nem lesz jelentősége.

164

38. táblázat. A nagy csincsilla nyúl termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek Csehszlovák Dán és német

Alomlétszám 6-8 8-10 Testtömeg, g

35 napos - 830-950 84 napos 2400 2800-3000

Tömeggyarapodás, g/nap - 40-43 Takarmányfogyasztás, g/nap - 150-160 Takarmányértékesítés, g/g 3,6 3,2-3,8 Vágási kitermelés, % 51-52 57-58

Bécsi kék

A fajtát 1893-ban egy Schultz nevű osztrák nyúltenyésztő alakította ki. Sárga lotharingiai anyanyúl és fekete belga óriás bak párosításából kékszínű ivadékokat kapott, viszonylag gyenge szervezettel. A kék nyulakat nagyon szigorúan szelektálta. Egyrészt sikerült a kék szint rögzítenie, majd fokozatosan javított a szervezeti szilárdságon és kiküszöbölt számos küllemi hibát. 1898-ban a bécsi nyúlkiállításon mutatták be először bécsi kék óriás néven, hiszen a fajta egyedei ekkor még 6-7 kg kifejlettkori testsúlyt értek el. A tenyésztők között hamarosan nagyon népszerűek lettek, akkoriban ugyanis a közízlés a nagyobb testű nyulaknak kedvezett. Majd átkerült Németországba, ahol törekedtek a kék szín mélyebb, intenzívebb árnyalatának kialakítására. A szívós tenyésztői munkának köszönhetően a fajta átalakult, a testsúlya csökkent, de sikerült a ma is ismert mélykék színt rögzíteni. A testsúly akkor már 4,5-5,0 kg volt.

Napjainkban általánosan a középkék árnyalat kedvelt. A fajta standard szerinti súlya 4,5-5,25 kg. A fajta jó húsformákkal rendelkezik. Jellemző a henger alakú törzs, a kifejezetten arányos testalakulás, a rövid nyak (26. kép).

26. kép. Bécsi kék baknyúl. Fotó: Harangi, 2004

A bécsi kék hazánkban korábban széles körben elterjedt nyúlfajta volt, félintenzív termelési

feltételek mellett jó teljesítmény jellemezte. A fialás után 20-30 nappal fedeztetett anyanyulak jól vemhesültek, a 7-8 fiókából álló almokat eredményesen nevelték fel.

165

A fajta jó növekedési erélyű, a takarmányértékesítése viszont csak közepes (39. táblázat). A vágási kitermelésük elfogadható. Későbbiekben csak kis telepeken várható a fajta tenyésztése. Nagy telepeken feltehetően nem lesz gazdasági jelentősége, mert a rácspadozaton való tartást nem bírja. Fajtatisztán esetleg márkázott termék előállításában lehet szerepe, de fehér nyúllal való keresztezésekor problémát jelent, hogy az ivadékok nem egyöntetű színűek. 39. táblázat. A bécsi kék növendéknyulak termelése

Tulajdonság Termelési paraméterek Testtömeg, g

születéskor 54-57 35 napos 700-900 84 napos 2300-2800

Tömeggyarapodás, g/nap 33-40 Takarmányfogyasztás, g/nap 140-150 Takarmányértékesítés, g/g 3.4-3.6 Vágási kitermelés, % 57-60

Tenyésztő szervezetei hazánkban nincsenek. Annak ellenére, hogy kiváló hústermelő

fajtának tartják, mégsem terjedt el, csupán néhány lelkes kistermelő foglalkozik vele. Évtizedekkel ezelőtt Olaszországban hibridnyulak anyai vonalaként tenyésztették. Nagyobb telepi bázisa napjainkban nincs. Új-zélandi vörös

A fajta eredete nem teljesen tisztázott, még az sem világos, hogy miért kapott "új-zélandi" fajtanevet. Egyes vélemények szerint angol tengerészek "skót" nyulakat vittek Új-Zélandról Kaliforniába és ezek lettek volna a mai új-zélandi vörös nyúl ősei. Mások szerint eredetileg is Kalifornia volt az őshazája, ahol egy farmer több, már ismert fajta felhasználásával alakította ki. Bizonyos, hogy az új-zélandi vöröset az USA-ban 1910 óta széles körben szaporítják. Az egész világon ismert és kedvelt fajta, hazánkban is szívesen tartják kedvező gazdasági tulajdonságai és szép színezete miatt. Mindkét európai standard önálló fajtaként ismeri el.

A törzse kissé megnyúlt, a mellkas közepes dongásságú, a hát és a far keskenyebb, mint az új-zélandi fehérben. A lábak finomak. Az egész test rövid, széles, hengeres benyomást kelt, mivel a nyak rövid. Fontos fajtajelleg a szőrzet színe. A fedőszőrzet fényes, mélyvörös rókaszínű. A fiókák sárga-vöröses színnel születnek, a bébiszőr levedlése után kapják meg végleges árnyalatukat. Már fiókakorban kívánatos a mélyvörös szín (27. kép).

Az új-zélandi vörös termelése jelentősen elmarad az új-zélandi fehértől. Kisebb a szaporasága, 7-8 fiókát hoz világra fialásonként. Növekedési erélye is rosszabb, egy héttel később éri el a vágási súlyt, mint az újzélandi fehér.

166

27. kép. Új-zélandi vörös nőstény nyúl Fotó: Wolters, 1985

Cseh megfejtő

A sajátos fajtaelnevezés egy genetikailag egyedülálló fajtát jelez. A cseh megfejtő nyúl alkalmas a különböző színek „megfejtésére”. Ezt az teszi lehetővé, hogy a fajta sajátos színgének birtokában van. Az ’A’-színgénen kívül csak recesszív allélokkal rendelkezik. Amennyiben ezt a fajtát ismeretlen genetikai hátterű nyúllal keresztezik, akkor az onnan származó domináns színgének az ivadékokban kifejeződnek, és lekódolják a színgenetikai képletét.

A fajta előállítása tudatos tenyésztői munka eredménye. Ma már az összes fajta színgenetikája ismert, ilyen célból tehát ritkán használják.

A fedőszőrzet színe az egész testen piszkossárga, világoskék árnyalattal. Tónusa a homokéhoz hasonlít (28. kép).

A fajta kívánatos súlya 3,75-4,25 kg közötti.

28. kép. Cseh megfejtő nőstény nyúl Fotó: Schröer, 1992

Rövid szőrű (rex) fajták Ebbe a csoportba azok a nyúlfajták kerülnek, amelyek legfőbb ismérvei a következők:

- az aljszőrzetet és a fedőszőrzetet alkotó szőrszálak egyenlő hosszúságúak, - a szőrszálak a bőrből függőlegesen nőnek ki,

167

- - a szőrszálak hosszúsága az egész testen csaknem egyenletes, még a háton sem haladhatja meg a 17-20 mm-t.

Ezek a fajták a szőrzet struktúrájában térnek el a normál szőrzetű fajtáktól. Létrejöttük egyrészt spontán mutációra vezethető vissza, másrészt tudatos keresztezések és szelekció eredményeként jelentkeztek az újabb és újabb színváltozatok. Castor rex és egyéb rövidszőrű (rex) fajták

A fajta a mutációval létrejött fajták képviselője. 1919-ben Franciaországban Caillon nyúltenyésztő normálszőrű nyulainak alomjában olyan bársonyos, rövidszőrű fiókák láttak napvilágot, amelyeknek előfordulását addig irodalmilag nem tartották nyilván. Gillet ezeket az egyedeket a nyulak királyának, „rex”-nek nevezte el.

1926-ban Lübeck környékén a francia rexektől függetlenül jelent meg egy szintén rövidszőrű típus, amelynek szőrzete hullámos göndörödésű volt, melyet Filler „Woll-rex”-nek, vagyis „gyapjas rex”-nek nevezte el. 1927-ben Normandiában bukkant fel egy rövidszőrű változat.

A rex fekete színben sokkal hamarabb jelent meg Magyarországon, mint például az angoloknál. 1934-ben ugyanis egy kispesti tenyésztőnél fekete rövidszőrű típus tűnt fel, amit akkor astrexnek neveztek el.

A legismertebb és leggyakoribb rex fajta a castor rex, amelyet 1924-ben a párizsi nyúlkiállításon az előbb említett Caillon tenyésztő mutatott be.

A rex nyulakra és így a castor rexre is jellemző, hogy a rövidszőrűség miatt a test körvonalai erősen megmutatkoznak. A fedőszőrzet színe az érett gesztenye színéhez hasonló. A lábak belső oldalai, a has és a farok oldala fehér vagy krémsárga színű (29. kép).

29. kép. Castor rex baknyúl Fotó: Harangi, 2005

A castor rex a középnagy testű fajtákhoz tartozik, kifejlettkori súlya 3,5-4,5 kg.

Gazdasági típusú rex nyulak tenyésztésében kiemelkedő munkát végez Dániában a National Institute of Animal Science és Franciaországban az INRA.

A castor rex megjelenése után a tenyésztők minél többféle színű rövidszőrű fajta kialakítására törekedtek. Ez annyira sikeresnek bizonyult, hogy a legtöbb normál szőrű fajta

168

színével azonos rex változat is megjelent. Ma már testnagyság szerint megkülönböztetnek középnagy-, kis- és törpe rexeket (40. táblázat). 40. táblázat. A rex nyulak testméret szerinti csoportosítása

Középnagy rexek csoportja Kistestű rexek csoportja Törpe rexek csoportja Csincsilla rex (csinrex) Angol tarka rex Engedélyezett a törpe nyúlfajták

Dalmát rex Cseh tarka rex összes színváltozata, rex szőrzettel Fehér rex (albínó) Cser rex Fehér rex (leukó) Fekete ezüst rex

Fekete rex Gyöngymókus rex Havanna rex Háromszínű tarka rex

Kaliforniai rex (Kalrex) Havanna ezüst rex Kék rex Hiúz rex

Szlovák kékesszürke rex Holland tarka rex Vörös rex Hotot rex

Japán rex Kék ezüst rex

Nyest rex Orosz rex Sárga ezüst rex

A castor rexen kívül ismertebb a csincsilla rex, kék rex és a fekete rex, amelyek a középnagy

rexek közé tartoznak (30., 31., 32. kép). Gazdasági jelentősége csak a castor rexnek és a csincsilla rexnek van. Ezekből a fajtákból

nyerhetők szép prémek, amelyekből megnyerő külsejű szilszkin bundák állíthatók elő. 30. kép. Csincsilla rex baknyúl 31. kép. Kék rex baknyúl Fotó: Scheide: 1971 Fotó: Wolters, 1982

169

32. kép. Fekete rex baknyúl Fotó: Harangi, 2005

Rókanyúl

Ezt a hosszúszőrű fajtát 1920 és 1925 között Leifer német és Müller svájci tenyésztő tenyésztette ki. Svájcban csak kék, míg Németországban több színváltozatot is kitenyésztettek. A tenyésztők célja az ezüst- és a kékróka prémjéhez hasonló nyúlfajtát állítsanak elő. Napjainkra fehér-pirosszemű, fehér-kékszemű, fekete, kék, havanna, vörös, csincsilla, fekete ezüst, kék ezüst, gyöngymókus, havanna ezüst és sárga ezüst színváltozatot is kitenyésztettek.

A fajta kifejlettkori súlya 3,0-4,0 kg. A rókanyulakra jellemző, hogy szőrzetük növekedése ellentétben az angóranyulakkal 6-7

cm-es hosszúságnál befejeződik. Kívánatos, hogy a hosszú szőrzet a testet egyenletesen burkolja. A fej, a fülek és a lábak rövid szőrzetűek, tenyésztési cél a tömött, dús, egyenletes szőr (33. kép). 33. kép. Rókanyúl kék színváltozata Fotó: Wolters, 1985

A rókanyulakat csak kedvtelésből tenyésztik, gazdasági jelentőségük nincs. Sem külföldön,

sem Magyarországon nincs önálló tenyésztőszervezete.

170

8.2.3 Kistestű fajták Angol tarka

Az angol tarka az egyik legrégebbi tarka nyúlfajta. Feltehetőleg Angliában tenyésztették ki 1887-ben, amikor angol lepketarka fajta néven (Butterfly) ismerték el. A tenyésztés kezdetén már nagyon szigorúan meghatározták a színes foltok és pontrajzok formáját, nagyságát és mennyiségét, valamint az egyes testtájakon való elhelyezkedését. A fajtának három színváltozata ismert: a fekete-fehér, a kék-fehér és a madagaszkár-fehér. Az angol tarka ideális testsúlya 2,5-3,25 kg közötti.

A fajta sajátos színrajzzal rendelkezik. A fej rajzolata a lepkéből a tüskével, a szemkarikákból, a pofafoltokból és a színes fülekből áll. Az okulák (szemgyűrű) zártak, a pofafoltok szabadok. A törzs rajzolata a test két oldalán pontokból adódó láncolatból áll, amelyek oldalrajzolatot adnak. Ide tartozik a 1,5 cm széles hátszíj is. A borsó nagyságú pontokból álló lánc a tarkótól a farok végéig tart, majd csatlakozik azokhoz az alig nagyobb pontokból álló foltokhoz, amelyek a combokon találhatók. A foltok nem olvadhatnak össze, a rajzolatokban nem lehet tűzöttség (34. kép).

34. kép. Az angol tarka madagaszkár-fehér színváltozata Foto: Scheide, 1973

Az angol tarkának hazájában megalapozott bázistenyészetei vannak, nemzeti fajtának

tekintik. Hazánkban tenyésztői bázisa nem alakult ki.

Holland tarka

A világ legrégebbi fajtáinak az egyike. Jacopo Bassano (1510-1592) egyik festményén már szabályos rajzolatú holland tarka nyulak láthatók. Kitenyésztése Belgiumban történt a brabanti nyúl felhasználásával. Innen középnagytestú húsnyúlként került Angliába, majd onnan a fajta kisebb testű angol változataként Hollandiába. Innen került be a világ számos országába, így Magyarországra is. Hazánkban az 1930-as években nagy népszerűségre tett szert, majd később teljesen kiveszett. Tenyésztőszervezet több országban működik, hazánkban viszont alig tenyésztik, olykor kiállításokon jelenik meg.

A fej rajzolata a homlok fölött, a fülek előtt kezdődik és a fej két oldalán egyenletesen, kereken húzódik. Oválisan a szemek alá mehet, fedi a pofákat, és a nyakszirten végződik. A fül színes és egybefügg a pofarajzolattal. A törzs rajzolatában megkülönböztetjük a karikát,

171

ami a hátsó testfelet jelenti, valamint a mandzsettákat. A rajzolat csipkézés nélkül fogja körbe a törzset (35., 36. kép).

A tarkaság kialakításában résztvevő gének szabad kombinálódása miatt a hollandiaknak csak 27,4 %-a lesz a standardnak megfelelő színrajzolatú, a többin a színes vagy a fehér jut túlsúlyba. A fajtának 10 színváltozata ismert, melyek közül a legismertebb a fekete-fehér, a kék-fehér és a barna-fehér. A holland tarka ideális testsúlya 2,5-3,25 kg közötti.

A fajta teljesítménye kis testsúlyának köszönhetően jelentősen elmarad a húsfajtákétól. A holland tarka 28 és 35 napos testsúlya 400-450 grammtól 500-600 gramm között ingadozik. 70 napos korban 1600-1800 grammos, míg a hagyományos vágási életkorban (12 hetesen = 84 nap) 1700-2000 gramm élősúlyt érnek el. Az egy életnapra jutó súlygyarapodás 22-28 g. Vágási kihozataluk vetekszik a legjobb hibridekkel, eléri az 57-63 %-ot.

35. kép. Holland tarka baknyúl (fekete-fehér 36.kép. Holland tarka anyanyúl színváltozat) Fotó: Harangi, 2005 Fotó: Harangi, 2005

Cser

A sporttenyésztők által kedvelt fajtát először egy Cox nevű angol tenyésztő mutatta be 1897-ben. A fajta kialakításában félvad istállónyulak, a holland ezüst és a belga vitás vettek részt. A tenyésztői munka hatására fekete, kék és barna színváltozata is létrejött. Érdekesség, hogy a fekete cser színben rex mutáció is jelentkezett.

A cser nyulaknak sajátos színjegyei vannak. A fej rajzolata az élesen elhatárolt keretezésből az orrlyukaknál, az egyenletesen zárt, széles okulákból, az állkapcsoknak a nyakszirtig húzódó keretezéséből, a cserszínnel keretezett fülekből és két, a fültöveknél elhelyezkedő, cserszínű foltokból áll. A törzs rajzolata körbefogja a cserszínű mellet, és az álltól kezdődően a mellső lábak között haladva a has színében folytatódik. A lángoló vörös cserszín a hasnál egészen a szőr tövéig ér. A mellső és a hátulsó lábak belső felei cserszínűek. A nyakon található ék hasonló színű. A fedőszőr fényes árnyalatú, az aljszőrzet a test felső oldalán mély sötétkék, fehér keveredés nélkül (37. kép). Az ideális testsúlya 2,5-3,25 kg.

172

37. kép. Fekete cser baknyúl Fotó: Harangi, 2004

Tenyésztőszervezete néhány nyugat-európai országban klubhálózat formájában működik. A hobbitenyésztők körében külföldön és Magyarországon is népszerű. 8.2.4 Törpe fajták

A törpe fajtacsoportba az 1,00-2,00 kg élősúly közötti nyúlfajtákat sorolják. Gazdasági

jelentőségük gyakorlatilag nincs. Alkalmanként labor állatként használják őket. Régen a gereznákat prémtermelési célokra használták fel, mivel szőrzetük általában dús, tömött. A kis méretű gereznákból azonban sokra van szükség egy-egy bunda elkészítéséhez, így ez a hasznosítási irány nem bizonyult gazdaságosnak. Leginkább hobbi célokra tartják ezeket az arányos felépítésű, impozáns kistestű nyulakat.

Hermelin

A hermelin fajta albínó változatát 1894-ben Angliában mutatták be, amely sportnyúlfajtaként hamar nagy népszerűségre tett szert (38. kép). Kezdetben hermelin prém utánzatot készítettek gereznájából. A tenyésztés során kialakult egy kék és barna szemű színváltozat is. Küllemének jellegzetessége a nagy fej, a széles homlok és pofák. Testalakulása szabályos, a test rövid, zömök és hengeres. A szőrzet hófehér, nem engedhető meg semmilyen tűzdeltség. A szálak hosszúsága 18-20 mm.

A fajta kívánatos kifejlettkori súlya 0,90-1,25 kg közötti. Tenyésztő szervezetei több országban ismeretesek, hazánkban csak néhány tenyésztő foglalkozik a fajtával.

173

38. kép. Albínó hermelin baknyúl Fotó: Scheide, 1980

Színes törpe fajták

Az első színes törpe nyulakat 1957-ben Németországban, Magdeburgban állították elő üregi nyúl, hermelin és több kistestű fajta felhasználásával. Mintegy 30 évvel ezelőtt Hollandiában önállóan is tenyésztettek ki törpenyulakat. Később Angliába kerültek át, ahol tenyésztésüket felkarolták. Napjainkra a középnagy testű fajták nagyobb részét törpésített változatban is kitenyésztették. A nemzetközi standardok elismerik az összes normálsúlyú fajta valamennyi színét, árnyalatát és rajzolatát, kivéve a kabátrajzolatot (39., 40., 41. kép).

Önálló tenyésztő szervezetei nem ismertek, Magyarországon is csak néhány tenyésztő foglalkozik tenyésztésükkel.

39. kép. Csincsilla szines törpe baknyúl 40. kép. Kaliforniai színes törpe baknyúl Fotó: Wolters, 1982 Fotó: Scheide, 1965

41. kép. Fehér szálkásszőrű színes törpe baknyúl Fotó: Schröer, 1980