ez már nem az a játék határok nélkül - comment_com.pdf

2014.10.20. Ez már nem az a Játék határok nélkül - comment:com

http://comment.blog.hu/2014/10/19/ez_mar_nem_az_a_jatek_hatarok_nelkul 1/4

Ez már nem az a Játék határok nélkül2014.10.19. 14:15 - petivalasz!

Attention! Prêt!

A legjobb az volt tizenöt éve, amikor egy hatalmas csúszdán keresztül kellett szaladnia aszakácsoknak egy tortával a kezükben, miközben a nyúlnak, kacsának vagy épp tyúknak öltözöttjátékosok a csúszdán lecsúszva megpróbálta elkaszálni a szakácsokat, hogy ne kapjanak pontot acélba vitt tortákért. Elég nagy hülyeségnek hangzik, de egy hasonló színvonalú játékból már önállóműsor is készült, de a Játék határok nélkülben nem csak egy-két celeb bénázott, hanem egyszerretizenhatan rohangáltak és csúszkáltak keresztbe-kasul, mi meg nagyon szorítottunk, hogy a sárgaszakács vigye be a legtöbb tortát és a magyar csirke üsse már el azt az idegesítő hollandot.

Rengetegen várták éveken át a Játék határok nélkül visszatérését, aminek az első adását mostszombaton láttuk az M1-en. A műsor sokáig az ország egyik legnézettebb műsora volt, pedig maiszemmel azért voltak benne kínos dolgok.

És mi változott a most indult Játék határok nélkülben? Például az, hogy ez már eleve nem a Játékhatárok nélkül.

Az eredeti ötletet Charles de Gaulle francia miniszterelnöknek tulajdonítják, aki azt szerette volna, hogya francia és német fiatalok egy sor szórakoztató játék során megerősítik barátságukat (vagy hátlegalábbis beszélőviszonyba kerülnek egymással). Innen alakult ki a televíziós műsor, ahol afranciákon és németeken kívül az olaszok és a belgák is ott voltak a '65-ös indulásnál. A későbbiévekben folyamatosan csatlakoztak be európai országok - vagy épp hagytak ki évadokat -, mi pedigmár a végefelé, '93-ban kerültünk a műsorba. Hét évadot versenyeztünk végig, végül 1999-ben végetért a Játék határok nélkül, és valójában most sem indult újra.

A világ legnagyobb játékshow-ja

Amit szombat este láttunk az M1-en, az a több néven is futó Intervilles International vagy a még jobban



megjegyezhető The Biggest Game Show of the World. Az alapötlete persze ennek is ugyanaz: azországok csapatai egymással versenyeznek színes, látványos, hasraerős, de valójában elég nehézfeladatokban. Minden adásnak van egy nyertese és az évad végén egy döntő. De ez nem csakeurópai, hanem egy kontinenseken átívelő verseny: a magyarok a franciákkal, brazilokkal,kanadaiakkal, amerikaiakkal, indonézekkel, oroszokal és egyiptomiakkal versenyeznek 13 epizódon át.

És nem csak az látszik, hogy ez egy másik műsor, hanem az is, hogy a televíziózásban eltelt tizenötév: a műsorvezetők eleve ott vannak a helyszínen (képzeljük el ma a köztévé főműsoridősvetélkedőjében, hogy sokszor csak egy-egy külföldi műsorvezetőt látunk, alatta pedig Gundel TakácsGábortól kvázi hangalámondással tudjuk meg, hogy miről beszél - igen, tényleg ez volt régen),Harsányi Levente és Varga Edit párosa hozza a kötelező egymással való évődést, a versenyszámokután együtt értékelnek a versenyzővel, sokkal több és jobb a visszajátszás, na meg használnakGoPrót, amivel elég jól néz ki, ha az embert felökleli a bika.

A bika az egy aljas állat

Már a logókban is elsütötték a bikaemblémát, várható volt, hogy fontos szerephez jut a játékokban is. Ahat játékból kettőben is szerepel, az egyikben össze kell rakni egy szivárványkaput, majd a napnaköltözött versenyző keresztül kell csalogassa rajta. De a bika az rohadtul jön, ha kell, ha nem, és nemcsak az épülő kapunak megy neki, hanem akár a magyar versenyzőnek is. A másik játékban pedig aversenyzőnek, aki sátornak öltözött, ki kell kérnie egy jegyet a ring szélén, majd egy adott pontralefeküdnie és három másodpercig ott maradnia. Ez a bika miatt szintén nem egyszerű feladat, csak aza gond a játékokkal, hogy nem csak a versenyzőt lehet sajnálni, hanem a halálra idegesítettszerencsétlen állatot is.

A többi versenyszám nem nagy újdonság: a versenyzőnek szörfdeszkáról kell kosarat dobnia, forgóporondokon és hengereken kell átküzdeni magát, vagy láb nélkül kell falat másznia, ami mára csakbónuszfeladat, mert az oroszok túl jók voltak benne. Ahol még valóban izgulni lehetett, ott a párosávalinduló versenyzőknek egy vizes dobogóra kellett felmászniuk, hogy egy kalapáccsal megkongassanak



egy harangot, és amelyikük előbb felért, azé lett a pont. Csak az nem volt tiszta, mennyire lehetkorlátozni a másik versenyző feljutását, ezért amikor az orosz versenyző belefogott a lökdösődésbe, amagyarok valóban küzdeni kezdtek velük - és oroszokat megverni nyilván sokkal izgalmasabb, mintindonézeket. Csak hát ebből származik a játék egyik fő problémája.

Mit ér a szép tányér, ha üres?

A játék pörgős, kevésbé kínos a zenéje, mint régen (de azért szólok, senki se várja azt a főcímet, amimiatt rohantunk a tévéhez), Gundel Takács Gábor olyan jól kommenteli az eseményeket, mint bármimást, és alapvetően teljesen rendben van, amit a képernyőn látunk, de mégsem érdekelt igazán aműsor. Hogy miért? Van három kisebb és egy nagyobb oka:

tíz évesen jobban tudtam izgulni egy hernyónak öltözött ember miatt, mint aki ma sátorjelmezbenszaladgál

rászoktunk arra, hogy szerethető karaktereket és nagy drámákat akarunk látni: az X-Faktor semazért érdekes, mert valaki jól énekel, hanem mert a legkisebb királyfi sztoriját látjuk, és kevésbétudunk szorítani egy dombóvári tornatanárnak, akinek két mondatban ismerjük meg az életét és jó,ha nyolc percig marad a képernyőn

ha ennél sokkal látványosabban ugráló és vízbe zuhanó embert akarunk látni, arra ott a Lehetetlenküldetés

Persze a Lehetetlen küldetéshez képest itt az adná a feszültséget, hogy magyar versenyzőknekdrukkolhatunk, de azt már láttuk, hogy miért nem tudunk az egyénekért szorítani. Aki megmarad, azcsak a csapat sportolócelebje, az olimpiai bajnok kenus, mostmár szánkós Pulai Imre, de ő csak egybeszélni jól tudó szereplője a show-nak, akitől úgyis elvárjuk, hogy jó legyen.

Szóval marad, hogy a magyar csapat egészéért szorítsunk. Régen amúgy nagyon jók voltunk ajátékban, a hét évadból hármat megnyertünk (ilyen jó aránya senkinek sem volt), de nem igazán lehetazért szorítani, hogy a magyar versenyző, akinek már el is felejtettük a keresztnevét, gyorsabbanmásszon át egy forgó hengeren búvárruhában, mint az egyiptomi vagy a brazil. A Játék határok nélkül



páneurópai bája megszűnt, az az érzés, hogy az EU-ba vágyó pici országként valamiben jobbakvagyunk, mint az olaszok meg franciák, hiányzik ebből a műsorból, és ez az igazi gond az új Játékhatárok nélküllel. Talán ha újrakezdenék a műsort csak európai ellenfelekkel, miután minket kiraktak azunióból, na akkor lehetne izgulni.

Ja, az első adást megnyertük.

ez már nem az a játék határok nélkül - comment_com.pdf

Documents