t

EMLÉKEZÉSLUT'HERRE

D. KOVÁCS SÁNDORünnepi el6adása a budapesti Vigadóban 1933 október 31-én

__ ~ a Bethlen-Szövetség reformációi emlékünnepén.

/

i \

BUD A PES T, 1 9 3 3KIADJA A LUTHER-TÁRSASÁG, VIII.,OLLÖI-ÚT 24.

"

ii! 1; II iri ,Ii I '1 fll/I ilill il 1111 U !II! 1)II,IIIIII! 1111 ilJ!i! / r II//I! 1111 n 1/1// i 'l/lll! i!! I11il! i 11111111111111111111/1111 i 111II111I1111I'o> l -:2':3' 4 5' 6 --7 8 9 10 11 ,'i2 1'3

' ........-- '.' \~ . . ~.

, ,EMLEKEZES

LUTHERRE~9_81 AUG 1 ~

D. KOVÁCS SÁNDORünnepi előadása a budapesti Vigadóban 1933 október 31-én

a Bethlen-Szövetség reformációi emlékünnepén.

BUD A PES T, 1 9 3 3KIADJA A LUTHER-TÁRSASÁG, VIlI., ÜLLŐI-Ú'r 24.

Az országos Bethlen-Szövetség az ideireformációi emlékünnepet egybekapcsoltaLuther születése 450 éves fordulójánakmegünnepléséuel. E kegyeletes célnak szol-gál a következő szerény előadás.

Az egész ünnep rendjét emlékezetokáért ide iktat juk:

Az ünnepély sorrendje:HIMNUSZ.

1. KöZÉNEK: "Te Benned bíztunk eleitől fogva ... "

2. AZ üNNEPÉLYT MEGNYITJA: D. báró Radvánszky Albert,az Evangélikus Egyetemes Egyház felügyelője, a BethlenGábor Szövetség társelnőke.

3. ÉNEKEL A GOUDIMEL ÉNEKKAR LajtJw Lász/ó tanár-karnagy vezetésével.Első rész: Schütz, "Jézusé a dicsőség ... "Második rész: Gumpeltzhaimer, "Dícsérd Uradat dallal ... "

-!. BESZÉDET MOND: dr. Ravasz Lászlo református püspök,a Bethlen Gábor Szővetség társelnőke.

5. üNNEPI KÖLTEMÉNY. hla és előadja: Madai Gyula ország-gyűlési képviselő, a Petőfi Társaság tagja.

6. BESZÉDET MOND: dr. Kovács Sándor egyetemi tanár.7. AZ üNNEPÉLYT BEREKESZTI: dr. vitéz Kozma György kir.

közjegyző, a magyarországi unitárius egyház kőri fel-ügyelő gondnoka.

8. KÖZÉNEK: "Erős várunk az Úristen".

HIMNUSZ.Orgonán játszik: Akoni Lajos orgonamüvész.

Ember . voltunknak ős eredetű tl}la~don~ágaaz a törekvés, hogy olthatatlan vággyal keresi anagyságot, amit .állandó életforrásul tekint. Az is-teni kép és hasonlatosság meg újulása ez a hala-ndóemberen, mely érzi, hogya rögvilág nem igazi hazája.Az életharc küzdő csoportjait elhagyva tisztább vi-lágba menekűl, ahol a küzdés nem süllyed állati ma-rakodássá és a küzdők sugárba borítottan, mint esz-mék elszánt hősei jelennek meg előtte.

Ezért zarándokol lelkünk a : reformáció száza-dába, megfürödni harmatjaban s felüdülve vissza-térni új magvetésre. új küzdelemre. Lehántani ma-gunkról rninden porra ütő csüggedést, megacélozódniés megszépülni, ahogy a puszta tájék megszépül afölkelő nap rávetett sugarától.

A reformáció, vHágtörténelminagy művétől el-választhatatlan a szellemi vezérek, a reformátorokhős csoportja, mely együtt született az emberiség üd-vösségvágyával. Minden korszak és törekvés meg-'termi a lelkiségét tükröz-ő, győzelemigérő vezéreket.Megtermette a 'reformáció százada is. A csoport élénott áll a barázdahasító Luther, aki először indult eké-jével a keresztyén világ rideg ugarjának, hogy az újmagvetésre megporhanyítsa. Szikla hite, lelke hősies-

5

sége hívla életre és nevelte hatalommá a szolgaságjármába tört szivek szendergő sóvárgását. Új vezérek.egyre szélesebb csatasorok támadtak. Az ige vetésekizöldűlt, kalászba szökkent, nemcsak a mozgalomszülöf'öldjén, a szászok között, - hanem délen, a sza-

bad Helvetia kantonjaiban is, ahol egy új reformátornemzedék Zwingli, Kálvin és társaik kezével szinténmegkezdte az Isten országának szolgáló új társadalmirend építését.

Sem a reformáció, sem Luther nem váratlanul,nem csodás hirtelenséggel pattant elő az idők méhé-ből. Régesrég készült, századról-századra érett; em-

bernyomról embernyomra hatalmasabbá lett az em-ber örök vágya a szabad, kerlátlan lelkiség, a vallásiélet és lelkiismeret békótalansága után. Mennél erő-sebben és kitartóbban dolgozott a hatalom az ember

lelki életének megnyügözésén és saját elgondolturalmi rendszerébe való beépítésén, annál türelmet-lenebb és követelöbb lett az önálló szellemek ·SZ'3-badságvágya; s a gyakorlati szükség és a közlélek

óhajtása szerint jelentkezett érvényesülést követelveaz életnek azon ágában, mely a kor ütőerének lükte-

tését leginkább érezte. Luther lelke ott lobogott márNeró fáklyái kőzött, hogy bizonyságot tegyen; ottharsogott Tertullianus szózataihan, amidőn az afrikaikeresztyének fényűző, a test hálójában sínylő élet-

módját kicégérezte; ott zengett Ambrosius hymnusai-ban, amelyek szárnyat adtak az égfelé szálló hitnek;együtt vergődött kísértései ellen Augustinussal és Je-

romossal; ott villámlott Chrysostomus szemében ésdörgött ajkán az imperatori gögöt és a caesari hitves

6

féktelen uralomvágyát és f'eslettségét ostorozva; ottremegett a megilletődéstől a szent sír diadalmas hő-sének, Bouillon Gottfriednek mélységes alázatában;együtt imádkozott Assisi Ferenccel s ott szenvedettSavonarola firenzei máglyáján, míg végre mindenszázad öltözetéből levetvs, ami benne korhű, de mu-landó jelmez volt, megifjodva és folyton tisztulvaaz idők teljességében mint. reformátor jelent meg,győzhetetlen hittel, mint az ó-szövetség prófétái. Az el-tűnt századok jelmezét levetette, de magával hoztaminden enyészni tért nemzedék panaszát, epedését,fájdalmát. Mintha ő hordozná valamennyinek ke-resztjét; keresztjét az utána következő rab nemzedé-keknek is, Omló könnyeiket összegyüjtötte lelke tőm-lőjébe és cserében odaadta a szenvedőknek saját hi-tét, hogy a kereszt, bár - fájdalom! - gyakran szol-gált -alacsony törekvések és önző kegyetlenségek pa-lástjául, voltaképen üdvösségnek f~rrása_ Szemredheta test és hordozhat keresztet, csak a lélek, az is'l:enirész tisztuljon általa,

Saját kora, a XVI. század, Luthert tartotta areformáció igazi vezérének, klasszikus tükör hősének,aki az európai ember törekvését legteljesebben és leg-hívebben fejezte ki. A népmilliók benne látták azt ahőst, aki mindnyájuk lelki terhét, vágyódását egyesí-teni tudja saját fájdalmában és vágyódásában. Vívó-dások és gyötrődések keserves útján jutott el az Istenkegyelmébe vetett hit fölemelő, megigazító gondolatá ig.Bár Ő, mintérzelmi szálakból szőtt jellem, a kétségekés gyötrődések viharában szűletett 'hitet tartotta igazihitnek, a Sátán legyőzésének, a lelkf megtévedések

7

kerülése végett mégis azt hirdeti: "Ne bizakodjál a teauötrődésedben és ne tulajdonítsd bánatodnak a bűnökbocsánatát. lsten nem gyötrődésedet veszi számba,hanem hitedet, a melylyel fenyegetésében és ígéretébenhittél és a mely benned ily bánatot termett:" - "A hitereje által a lélek minden bűne, terhe Krisztusé lesz,viszont Krisztus igazsága a léleké lesz." És ez a hit,amit ő követel és ami benne élt, nem egy pillanat cso-dás szüleménye, nem hirtelen megvilágosodás, hanemaz egész életet, az egész személyiséget átütő és újrateremtő hatalom, amelynek látható jelképe a kereszt.A kereszt annyira alapalkoto eleme theologiájának s amegfeszített Kr.isz.tus,"a megfeszített szerétet annyiraszinte oltári szentsége lelkének, hogy wartburgi magá-nyából a wittenbergi zavarok hírére azt írta Melanthon-nak: "Ne hallgasd meg a Krisztust, sem, ha dicsőségbenközeledik feléd és előbb nem láttad keresztre [eszitoe:""Úgy válnak lsten parancsolatai édessé, ha nem csupánbetűkben, hanem egyúttal Üdvözítőnk sebeiben olvasvaértjük meg."

Az ő belső emberének e kinyílás a a Biblia műve.Mint valami rejtett kincsre éjnek éjszakáján bukkant apáli gondolatra: az igaz ember hitből él. S ekkor asötétség, mely a világot és lelkét borította, a zsoltár-költő szavaként egyszerre fényes napvilággá változottkörülötte. A kínzó kétségek eltűntek és bár hosszú úton,

, a kiábrándulások és csalódások szakadatlan sora közt,megérett benne az öntudatos, élő és harcos keresztyén.Az ő boldogító hitét át akarta plántálni minden üdvös-ségszomjazó kebelbe. E boldogító hit édes birtokatette őt oly hálássa az evangyéliom iránt, amelynek

8

lelke újjászületését köszöni. "Hagyják meg nékem atiszta evangyéliom ot és [oszszanak meg mituleti egyéb-től, egy árva hajszálamat sem mozdítom meg érte." 1)Újjászületésének belső történelmét,fohól- fokra· valófejlődését ismerve, megható hitvallásképen hangzikfelénk élete legválságosabb évéből a Bibliáról adottjellemzése: "Az írás nem egyéb, mint törvény· és ígéret;a törvény megalázza a [enliéiázót követeléseivel, azígéret felmagasztalja az alázatost bocsánatáual"

Újjászületésének fényes, döntő erejű bizonyságaA keresztyén eniber szabadságáról szóló irata, amitigazolásul Leó pápánal~ kűldött. Nem haragos vitairatez, amelynek lándzsái és tőrei vannak, hanem az Istenszárnyai al~tt megnyugodott lélek megnyilatkozása sajátéletéről. "A keresztyén ember nem él önmagában,hanem Krisztusbati és [elebarátiában. Krisztusbori aliii, felebarátjában c! szeretet ,által. A hit által fölemel-kedik önmaga fölé, föl Istenhez; Istentől alászáll ismétönmaga alá a szeretet által és mégis Istenben és isteniezeretetben marad mindvégig. Ez az igazi keresztyénlelki szabadság, amely a szioet szabaddá teszi mitulenbűntől, törvénytől és parancsolottol, mely minden másszabadságot [eliilmúl, mini a hogy felülmúlja az ég aföldet." Mintha lélekvidító pacsirtaszó zengene a leve-gőben a fegyvercsörgés és a vitairatok szeretetlen gyű-lölködése közt.

A római egyháztól való elszakadása után reá sza-kadt a hivatás, hogy megállapítsa az Isten igéje alap-

1) Spalatinhez írt levél 1519. márc. 5.

9

Jan szervezkedö új társadalom alapvető elveit ésmegrajzolja lelki képét. Örökbecsű mű a világi felsö-ségröl szóló irata, állameszményének élő hű tükre,amelyben a hatalom és engedelmesség határát tiszta

látással, éles ítélettel állapítja meg. A felsőségnek en-gedelmeskedni kell, mert Isten rendelé sén alapszik,de 'Csak külsö testi dolgokban; lelki dolgokban füg-getlenek vagyunk tőle .. Egyiránt szükség van a krisz-tusi tőrvényre és a világi hatalomra, - mert a világifelsőség senkit sem tehet kegyessé, a krisztusi törvényuralma nem fékezi meg a gonoszokat, akiket Istenfegyveres hatalom alá vetett. Az igazi keresztyénneknincs szüksége törvényre, felsőségre, jogra, mert ter-mészeténél fogva többet tesz, mint amit legtökélete-

sebb világi törvény kívánhatna tőle. Az almafánaksincsen szüksége jogszabályra, hogy megtanulja, al-mát kell teremnie és nem kökényt. A keresztyén em-ber még is meghajol a világi törvény előtt a rend te-kintélye és az egyenlőség kedvéért. Megrajzolja a ke-resztyén fejedelem eszményét, miután már előbbVIlI. Henrik angol királyban megrajzolta torzképét.A fejedelem bízzék Istenben, imádkozzék hozzá tisztaszívből, vizsgáljon meg mindent elfogulatlanul, a go-nosztevőket büntesse meg. Az igazságszolgáltatásnak

csak századok multával méltányoIt elvét ő mondotta kielőször: "Jobb, ha egy útonállót életben hagynak,miniha egy istenfélöt ártatlanul megölnek." ("Útonállójaa világnak lesz mindig elég, de istenfélő embere ke-vés.") E szigorú rendi világban, amelynek könyörtelenkerlátait még alig-alig érintette az új kor szelleme, ő atörvény előtt való egyenlőséget hirdeti. Az egyetemes

10

papság nagy elvével kapcsolatban megbotránkozvaemlíti a papok sok méltatlan és jogtalan kiváltságát."Ha egy papot agyonütnek, az egész ország átok alákerül. Miért nem akkor is, ha egy parasztot ütnekagyon? Honnan ez a nagy kiilönbség az egyenl,ő keresz-tyének között? Egyes-egyedül emberi töruények, emberikoholmányok a vétkesek benne." Megjelöli a katonaihivatás célját; nem a birkózás ősi ösztönének kielégíté-sére szolgál, hanem Isten kardja az istentelenek meg-fékezésére. Az újkor kulturállamának úttörője azzal azakkor forradalmi Ízű nyilatkozatával: "Semmi sem olyfontos, mint az ifjúság nevelése. Mennyit költenekévente utakra, gátakra, épületekre, mulatságokra! Sok-kal többet kellene költeni az ifjúságra. Ha a törökháborúra egy forintot adunk fejenként, a gyermekekérl100 forint sem volna sok. A városok gazdagsága nemkincscs táraikban, erős bástyáikban, szép uicáikbanIJan, hanem mívelt, értelmes, munkás, tiszteletre méltópolgárságukban." A nevelés kérdésénél jelentkezik leg-erősebben nérnet hazafisága. Szemében a faj nemes-sége, mely erkölcsösségétől, evangéliumszerű életétőlfügg, föléje emelkedik az állam javának, hisz az államakkor nem a német nemzeti élet formája, hánem merőhatalmi törekvések verseriytere. Népe, fája erkölcsimegtisztulását tartja a legégetőbb nemzeti feladatnak;ez biztosítéka a függetlenségnek. A török veszedelmetIsten ostorának tartja a keresztyénség bűneiért sIstendorgálása csakis akkor múlik el, ha a keresztyénségbűneiből megtisztul és megtér. Hazafi érzése, keresz-tyén szíve egyiránt felzúdul a fejedelmek kapzsisága,szívtelensége ellen, mely éket ver nemzete fiai közé s a

11

jobbágyságot kirekeszti az embersorból. Luthernek enemzeti. iránya is egyengette a reformáció útját a ma-gyarság lelkébe, mert éppúgy érezte s éppoly keserűszívvel hordozta a rendi önzés igáját, mint a németnemzet. Hatása már érzik az 1548-iki országgyűlésen,ahol az ágostai hitvallás hívei nagy számban voltakjelen. Ez az országgyűlés adta vissza a magyar jobbágy-nak a költözés szabadságát, amelyet az 1514-iki ország-gyűlés megtorló haragja elragadott tőle.

Állameszményének sarkalatos tétele, hogy a lé-lekre csak Isten alkothat törvényt, sem fejedelem,sem gyűlés, sem pápa, sem zsinat, mert ez mind külsöhatalom és határozatuk nem Istennek igéje. Hit-cikket is egyes egyedül Isten igéje alkothat. A keresz-tyén egyház nem testi gyülekezet, hanem .aKrisztus-

ban hívők lelki közössége, amely nem tartozik a testihatalom fenyítéke alá. Az írásmagyarázat nem k ivált-sága a papi rendnek, hanem minden keresztyén közösjoga. Isten igéjét nem lehet fogságra vetni. A jó rendkedvéért szervezték a lelki tanítói hivatalt és válasz-tanak lelkipásztorokat. A lelki szabadság elkobozha-tatlan kincs. A keresztyén ember a maga jogát védi,a másét tiszteli. A Schmalkaldí cikkeket, mely az ölegsajátosabb egyéni hitvallása, s amelyet az egyete-

mes zsinat elé szánt, azzal fejezi be: "Ezek azok acikkek, amelyek mellett meg kell·állanom és megállok,ha lsten is úgy akarja. Ha valaki engedni akar vagymáskép vélekedik, cselekedjék saját lelkiismerete sze-rint." Amidőn Európaszerte lobognak a máglyák, ame-lyeken vallási meggyőződésük martirjai hamvadnakhalálra, Luther a lelkiismereti szabadság klasszikus

12

hőseként áll előttünk, aki minden erőszakot elítél s akiszerint az eretnekség ellen sem szabad erőszakkal küz-deni, csupán az ige erejéveL "A mi figiJvereiilk nemtesti fegyverek."

Luther állameszménye saját hazájában nem való-sulhatott; meg, sőt eltorzult a fejedelmek kezén. Ige-theologiája szörszálhasogató dogmatismussá 'fajult,amelynek békóit csak új szellemi mozgalom tördel-hette le. Rendszeres munkát nem írt, mint Kálvinvagy Melanthon, a reformációnak ez igazi, utolérhe-tetlen kodifikátorai, akik bámulandó elmeéllel és lo-gikával, világossággal szövegezték meg, amit a kor hit-vallás gyanánt, mint szellemi termése színét az utó-dokra át akart szállatni. Művei - a Bibliafordítástkivéve - alkalom szerint, a közszükség parancsáraszületett röpiratok ; a stílus hevenyészett, a szer-kezet egyenetlen és aránytalan, - mégis történelmialkotások; erőt sugároznak, mert gondolat és igazságvan bennök. Ami milliók szivében bátortalan sejtés-képen élt, az ő tolla, ajka által lett élő, harcoló, 'l:e-remtő igévé. Igazi történelmi hős, aki érzi isteni kül-detését, - de ez érzés nem büszkévé, hanem aláza-tossá teszi: Ez a küldetés hit, .hogy isteni izenetet hoza világnak, oltja szívébe a bátorságot a világ hatalma-saival szemben. Azt kővetelik tőle, térdeljen le szolgaimegadással a bíborba öltözött Önzés előtt. Nyugodtan,de bátran feleli: nem hajolok, nem térdelek. Hol' aiö ereje? Hol bátorságának forrása? Az a tudat, hogyvallást kell tennie arról, aki elküldötte, akár Caje-tanó bíboros ,hívja Augsburgba, akár a császárWorrnsba.

Ez őszinte, üdvösségsóvárgó lélek előtt 's· velesok millió más lélek előtt el akarták zárni a mennykapuját, - ő kinyitotta s a mennyei igazságok tisztaáramlását bocsátotta a kietlen formulákon eltikkadtlelkekre. Az ő bátorsága nem dac, nem puszta ellen-

szegülés, mely a béresszolgák sajátsága; nem a ra-

gadozó tigrisé, amelyet éhség szűl és kegyetlen, -de anagyobb erő elől eloson; nem az elkeseredése, amelyet

kétségbeesés ha} , >-- hanem az apostolé, aki önmagátáldozatul szánta a gyözelemért, de a győzelem re-

ménye nélkül is máglyára lép; a gyermek bátorsága,

aki elfogulatlan szemmel tekint a világba, mindenüttcsak jót keresve; az anya bátorsága, aki szíve vérévelavatja szerit hellyé a rábízott, általa rakott fészket.A prófétára vall benne hazugsággyűlölete, amelyet

sem hízelgés, sem rágalom alakjában nem enged belelkébe. Nem tántorítja meg scm hiuság, sem érdek,sem félelem. Az ég katonáját az ég nem hagyhatja el.

A természet lelkéből lelkezett gyermek, aki minden kis

fűszálon, bogárnyomban, gyermekrnosolyban Isten

kezének Írását látja. Minden igazi hős imádsága,

Lutheré is: Legyen meg a te akaratod! - mert nincsenIsten akaratától független élete. Ha szívében túlárad

az érzelem, a zenéhez menekűl s lelke ez ihlett pilla-natokban sz űli fenséges zsoltárait. Költők előzik meg,

költök támadnak nyomában, költő maga is, nem mű-

vé:szeténél, hanem elsősorban hite erejénél fogva.

Rendeltetése az, hogy költővé, hívővé tegye egész tá-borát; a kort, amely földi életének medréűl szolgált.

Ha egy nemzedékből kihal a költészet és kihal a hit,

14

olyanná lesz, mint a vrtag szín és illat nélkül, -száraz, tűzre érett kéróvá.

Luther nem művészi gonddal faragottszoborremek,amelynek szabályos, tökéletes, változatlan szépségebűvöl el; inkább egy égbeemelkedő hegycsúcs, amelyerejével és fenségevel hat reánk. A sziklák repedései-ben -havasi gyopár, völgyeiben rét, forrás, vízesés, szó-val szakadatlan életrezgés. - amelynek változatos-sága, mozgalmassága csodálatos harmóniát lehel fe-lénk.

Minden igazi nagyság bölcséje a névtelenségbenringott. Az övé is. A mindenható Lsten, aki világok-nak parancsol s a mindenség útját kiméri, erőtelensé-gek, porszemek által végzi el nagy művét, végeztetiakaratát. Luther gyenge, szinte csenevész gyermekvolt, kiskorában atyja sokáig karon hordta iskolába.Szülei jelentéktelen sorsúak, szegények, akik eltüntekaz életigát robotként viselő napszámos tömegben. Ésmi mindent végzett lsten e gyenge, vézna gyermekáltal, e gyermek hite által! Nem hegyet, egész világotmozdított meg!

Egy sötét éjszakán, amikor kísértés gyötörte,menekülésül felszakította a wartburgi vár ablakát éskitekintett a néma éjbe, a susogó erdőre, a hegy láb-jában elterülő rétre, s fel a magas mennyboltozatra,amelyet csillagszemek ragyogtak be. Vajjon ki tartjae végtelen világ oszlopait? - A búzamezőkön jártá-ban kérdi önmagától: Kiadta a gabonaszárra akalászt? Ki adta a kalászba a szemet? Wittenbergikertjében, amidőn a csendes nyári alkonyat reá bo-

i5

rult, látta, arnint egy kis madárka -égy bokor lombjaiközé rejtőzött álomra. Kinek a szárnya takarja? Kioltalmazza? Ki az, akiben e madárka bízik? Hatalom?Szeretet? A feleletet Luthernek szíve adja meg: Isten,Isten, Isten! - E hit - hit Istennek nem hatalmában,hanem szeretetében. Istenben, aki úgy szerette e bű-nös világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki bennehisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ez a hita reformáció korának, minden reformátornak közösvonása. Ezt a hitet hagyták örökül a XX. századra,ezt a hitet a. küzdő magyar nemzetre. Higyj! .-C- és ate hited megtart tégedet!

Hcrnyánszky V. R.-T. magy. kir. udv. könyvnvornda, Budapest. - 91.338