EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
TERMÉSZETTUDOMÁNYI KAR
FÖLDRAJZ ÉS FÖLDTUDOMÁNYI INTÉZET
TERMÉSZETFÖLDRAJZI TANSZÉK
A NÓGRÁD–GÖMÖRI BAZALTVIDÉK VULKÁNOSSÁGÁNAK
ÁTTEKINTÉSE
SZAKDOLGOZAT
KÉSZÍTETTE
DÖMÖTÖR NIKOLETT
TÉMAVEZETŐ
DR. KARÁTSON DÁVID
BUDAPEST
2012
2
Tartalom
1. Bevezetés ................................................................................................................... 3
2. Kutatástörténet ........................................................................................................ 4
3. A terület földrajzi helyzetének bemutatása........................................................... 5
4. Földtani felépítés ...................................................................................................... 7
4.1. Paleozoikum ...................................................................................................... 7
4.2. Kainozoikum ...................................................................................................... 7
5. Karancs-hegység és a közelebbi –ok .................................................................... 12
5.1. A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások ............................................ 12
5.2. A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások .............................................. 13
6. A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások ..................... 14
6.1. Medves-fennsík ................................................................................................ 14
6.2. A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások ................................. 16
6.3. A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások ................................ 19
7. Cseres-hegység ....................................................................................................... 24
7.1. Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc ..................................................... 24
7.2. Füleki-medence ............................................................................................... 25
7.3. Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-, Nagy-Bucsony .......................................... 27
7.4. Monosza – Béna-hegy ................................................................................... 28
7.5. Pogányvár – Kis-Karád – Erős-ág – Bagolyhegy ........................................... 29
7.6. Tilic-hegy ......................................................................................................... 30
7.7. Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek .............................. 31
8. Antropogén hatások .............................................................................................. 36
8.1. Bányászat ........................................................................................................... 36
9. Összegzés .................................................................................................................. 38
10. Köszönetnyilvánítás .............................................................................................. 40
11. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 41
12. Ábrajegyzék ........................................................................................................... 47
13. Mellékletek ............................................................................................................ 48
3
1. Bevezetés
A Nógrád–Gömöri bazaltvidéket kettészeli az országhatár, de egykor az egész
területe Magyarországhoz tartozott. Nevét is innen kapta, a történelmi vármegyék
nyomán. Trianon óta nagyobb része Szlovákiához tartozik. Három nagyobb egységre
osztható, ebből kettő hazánkban található (Karancs és a Medves), egy pedig az
országhatáron túl (Cseres-hegység, Cerová Vrchovina).
Az első fontosabb dokumentum, amely a vizsgált vidéket leírja, Radványi
Ferencztől, Nógrád vármegye jegyzőjétől származik, az 1700-as évek elejéről. A XIX.
század közepétől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tudományos vizsgálódás,
megjelentek a földtani térképek és monográfiák. Az első nyomtatott példányt Hauer F.
szerkesztésében 1867-74-ben Bécsben adták ki. 1943-ban Szentes F. 1:25 000
méretarányú földtani térképe jelent meg magyarázóval. A teljes tájvédelmi körzetről
először 1966-ban, Balogh Kálmán készített földtani térképet, szintén magyarázóval.
Majd 20 évvel később, 1979-ben jelent meg a legújabb és legrészletesebb földtani
térkép a Medvesről, amelyet Bartkó L. készített. Ehhez 1992-ben adta ki Vass D. és
Elecko, M. a szlovák rész földtani térképét. A legújabb kiadású térkép a Bükki Nemzeti
Park: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötetéhez tartozó
térkép.
A Nógrád–Gömöri bazaltvidék hazai részén nem csak az átfogó földtani
térképezés, hanem a vulkanológiai kutatások is kis jelentőséggel bírtak. Jugovics Lajos
nevéhez fűződik a Magyarországra eső terület mindmáig legalaposabb ilyen irányú
vizsgálata (1935, 1944, 1936-37, 1939-40), ami sajnálatos módon ma is a
legrészletesebbnek számít.
Munkám célja, hogy a fellelhető szakirodalmi források és egyéb, a területről szóló
népszerű kiadványok, újságcikkek felhasználásával átfogó összegzést készítsek a
Nógrád-Gömöri bazaltvidékről.
4
2. Kutatástörténet
A Nógrád–Gömöri bazaltvidék megismerését, feltérképezését már a XVIII. század
legelején elkezdték. Mint a bevezetésben említettem, a legelső (1710-1716) érdemi
leírás Radványi Ferencztől származott. Művében sok használható leírás található, és
elsőként nála találkozhatunk a bazalt oszlopos elválásának leírásával, sőt a területen
található széntelepekről is említést tett.
1817-ben már földtani adatokat is tartalmaz és a kőzetek ásványtani
tulajdonságairól is beszámol a Christian Andreas Zipser által írt mű.
François-Sulpice Beudant, francia geológus földtani leírása 1822-ben jelent meg.
Művében már külön tárgyalta a homokot, a ,,habkő konglomerátumot”, a lignites
homokot, a porfiros amfibolandezitet és a bazaltot. A kőzetek keletkezési sorrendjét is
pontosan állapította meg, és felismerte a különféle zárványokat is.
A Csontos-árokban található, Ebeczky Emil által feltárt harmadidőszaki gerinces
ősmaradványokat először Szabó József említette 1861-ben, de csak 1863-ban Kubinyi
Ferencz ismertette.
Szabó József 1861-65 között jegyezte le az ajnácskői medence bazaltjait, majd
1879-ben a karancsi andezitben található gránátokat és azok zárványait tanulmányozta.
Az első nyomtatott földtani térképet a bécsi Földtani Intézet adta ki 1867-74-ben,
Franz Hauer szerkesztésében.
A területen az első feljegyzett fúrás 1888-ban történt, Karancsberény közelében.
A szlovák területek egyik legfontosabb fúrása Balogfala mellett 2001 méter mélyre
ment le, és 1086 méteren érte el a Gömöri–egység kőzeteit (FRANKO, O. – VASS D.
1981).
A következő fontosabb földtani térképet magyarázóval Szentes Ferenc készítette
és 1943-ban jelent meg, 1:25 000-es méretarányban.
Jugovics Lajos a XX. század első felében készítette el a máig legpontosabb
földtani leírásokat a területről. Legtöbb műve, amelyeket szakdolgozatomban
használok, évi jelentés a Magyar Földtani Intézet számára. Leírásai részletesen
tárgyalják a vidék egyes bazaltelőfordulásait.
1966-ban megjelent a Magyarországra eső természetvédelmi terület egészét lefedő
1:200 000-es méretarányú térkép Balogh Kálmán szerkesztésében.
5
Konečný, V., Miháliková, A. és Šímová, M. korszerű vizsgálatok, és
radiometrikus kormeghatározások segítségével megállapították a vulkáni működés
korát; Konečný, V. időrendileg hat aktivitási fázisba sorolta őket (KONEČNÝ, V. et al
1995, MIHÁLIKOVÁ, A. 1966, MIHÁLIKOVÁ, A. - ŠÍMOVÁ, M. 1989).
A közelmúltban főleg összefoglaló földrajzi tanulmányok jelentek meg a területtel
kapcsolatban. 2007-ben jelent meg a Bükki Nemzeti Park sorozatának A Karancs–
Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című kötete, amely részletesen és
minden szempontból vizsgálta a területet. 2009-ben a Földrajzi Közleményekben a
medvesi riolittufákról írt Pintér Zoltán, Prakfalvi Péter, Karancsi Zoltán és Horváth
Gergely.
3. A terület földrajzi helyzetének bemutatása
Dövényi Zoltán (Magyarország kistájainak katasztere című könyvében) a
Medves-vidéket az Észak-magyarországi-középhegység északi medencéi közé sorolja.
A Karancsot pedig az Észak-magyarországi-középhegységen belül, a Cserhát-vidék
egyik kistájának jegyezte. A Medves-vidék 131 km2, és ennek 67,7%-a erdővel borított
terület. Magassága 200 és 638 méter között változik. Viszonylagos szintkülönbsége
átlagosan 118 m/km2, vízfolyássűrűsége 4,5 km/km
2, ami kétszerese az átlagosnak.
Karancs területe 73 km2, amiből 69,2% erdővel fedett. A vidék magassága 184-727
méter között változik, legmagasabb pontja a névadó Karancs csúcsa. Viszonylagos
relief energiája valamivel több, mint a Medvesé (140 m/km2), vízhálózat sűrűsége
viszont kicsit kevesebb, csak 4,2 km/km2. A Cseres-hegység a szlovák beosztás szerint
a Nyugati-Kárpátok provincián belül, a Belső-nyugati-Kárpátok szubprovinciába, azon
belül pedig a Mátra−Sajó-egységbe sorolható. Maga a Cseres-hegység tája öt kisebb
részre tagolható: Mucsényi-hegység, Füleki-medence, Ajnácskői-hegység, Péterfali-
hegység és Bucsonyi-hegység (MAZÚR, E. – LUKNIŠ, M. 1978).
A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet 234,8 km2-nyi
területe Magyarországon és Szlovákiában helyezkedik el (3. melléklet).
Magyarországon a Karancs - Medves Tájvédelmi Körzet terül el, ez az összterület alig
1/3-a (67,09 km2). A másik egység, a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet (167,71 km
2)
Szlovákiában található meg. A Karancs–Medves területe a Tarján-patak pár száz méter
6
széles, É-D irányú szerkezeti völgye mentén két részre oszlik. A karancsi egység csupán
24 km2. Határai a következők: államhatár, Karancsberény, Karancslapujtő, Karancsalja,
Salgótarján és Somoskőújfalu. A medvesi terület 43 km2. Határait az államhatár,
Somoskőújfalu, Salgópuszta, Zagyvaróna, Szőröspuszta és Bárna alkotják. A Cseres-
hegység számottevőbb területét ugyancsak városokkal lehet lehatárolni: Csákányháza,
Sátorosbánya, Ragyolc, Béna, Csomatelke, Sőreg, Tajti, Vecseklő, Egyházasbást,
Óbást, Ajnácskő, Balogfala, Várgede, Bizófala, Kerekgede, Détér, Almágy, Dobfenek,
Gömörpéterfala, Jeszte, Gesztete, Darnya, Harmac, Jéne és a távolabb található önálló
Füleki várhegy kis területe is ehhez az egységhez tartozik. (1. ábra)
1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország
kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán,
2010) alapján, és a természetvédelmi
körzetek ábrázolása a Google Earth
kivágatán (saját szerkesztés)
országhatár
kistájkataszter szerinti
tájlehatárolás
természetvédelmi
területek
városok
7
4. Földtani felépítés
4.1. Paleozoikum
A bazaltvidék aljzatát a KÉK-NyDNy-i csapású Diósjenői-vonal választja ketté
(BALLA Z. 1989), melytől ÉÉNy-ra a Vepori és a Gömöri szerkezeti egység, DDK-re
pedig a Bükki egység húzódik (LELKESNÉ FELVÁRI GY. 1998). A Gömöri egység kb.
385 millió éves, anyaga kissé metamorfizált fillit, karbonát és savanyú vulkanitok
(átalakult riolit) (OFKFV 1971). Feküjében feltehetően a Vepori-egység található meg,
melynek fő anyaga gneisz és csillámpala (HOVORKA, D. – LUKÁČIK, E. 1972). A Bükki
egység 250-350 millió éves, anyaga sekélytengeri és lagunáris üledékek (KÉRI J. 1973,
FÜLÖP J. 1990, 1994). Az aljzat egységei nem itt keletkeztek, hanem az ALCAPA
(Alpok-Kárpátok-Pannon területek) lemeztömb bonyolult mozgásai következtében
kerültek a mai helyükre a harmadidőszak folyamán (HAAS J. et al. 1996).
4.2. Kainozoikum
A mezozoikumban még szárazulat volt a gyűrt-töréses szerkezetű alaphegység
(JUGOVICS L. 1979) és csak az eocén-oligocénban került víz alá. A harmadidőszak
eocén korában foltokban sekélytengeri durva mészkő és mészmárga rakódott le. Az
oligocénben a terület a Budai Paleogén-medence része volt, amelyet a Parathetys
beltenger töltött ki. A medence süllyedése és a transzgresszió során finomszemű üledék
rakódott le. A kor egyik fontos rétegsora a Kiscelli Agyag Formáció nevet kapta,
Szlovákiában ezt Csízi Formációnak nevezik. Felépítő anyagai az agyag és az
agyagmárga, melyek kb. 28-32 millió éve keletkeztek 300-500 méter mély sósvízi
körülmények között, vastagsága pedig 700-1200 méter körüli. Rétegzettség nem nagyon
lelhető fel benne, feltehetően az aktív makrofaunának és mikrofaunának köszönhetően.
Az egri korszak formációja a Szécsényi Slír Formáció, szlovák geológusok elnevezése
szerint pedig a Losonci Formáció Szécsényi Slír Tagozata. Az oligocénban továbbra is
tenger uralta a területet, ebben rakódtak le a slírképződmények. Ez egy vastag (600-700
méter), jól rétegzett finomhomokos-agyagos-kőzetlisztes rétegsor. A Karancs területén
a felszínen is megtalálható az alsó foraminiferás agyagmárga (BARTKÓ L. 1979), de
legnagyobb kiterjedésében a Losonci-medencében és a Rima-medencében lelhető fel.
Fő felépítő anyaga agyagos aleurit. Mésztartalma kb. 17,8%, magnézium-karbonát-
8
tartalma pedig kb. 6% (VASS, D. et al. 1992). Felépítése, szedimentológiai jellemzői
maximum 400 méter mélységű, sós, nyílttengeri környezetre engednek következtetni
(BÁLDI T. 1983, 1997). Kora mintegy 22-28 millió év.
Az oligocén végétől a paleogén-beltenger feltöltődésnek indult. A DK-i parti
sávjában már sekélytengeri üledékek képződtek, kb. 600-800 méteres vastagságban. Ezt
hívjuk Pétervásárai Homokkő Formációnak (Füleki Formáció). Ennek anyaga a
tengerbe ömlő folyók hordalékából származik (SZTANÓ O. 1994, HÁMOR G. 2001,
BÁLDI T. 2003). Összetétele finom- és középszemű homok, homokkő és kisebb
mennyiségben kavicsos homokkő (HÁMOR G. 1985).
Az eggenburgi korszak vége felé lassult vagy megszűnt a medence süllyedése, de
az üledék–felhalmozódás tovább folytatódott. Ezek már szárazföldi jellegű, folyami
hordalékok voltak. Pl.: folyóvízi homok, kavics, és folyóvízi-ártéri-mocsári tarkaagyag.
Ez az úgynevezett Zagyvapálfalvai Formáció (Bukovinkai Formáció), melynek
legalján a kavicsrétegek találhatóak, felette homokrétegek foglalnak helyet, melyet akár
12 méteres vastagságban agyag borít. Maga a formáció a 200 méteres vastagságot is
eléri (VASS, D. et al. 1992), kora 19-20 millió év (CSÁSZÁR G. et al. 1997).
Az ottnangi korszakból valók a vulkánosság első komoly jelei a térségben. A
feltárások alapján több szakaszú és több kitörési központú működésre került sor. Ezek a
kitörések gyakran freatomagmás típusúak voltak, mert a térség egy részén még mindig
vízborítás volt. A kitörések során nagy mennyiségű hullott és ár-piroklasztit fedte be a
felszínt 10-30 méter vastagon. Az uránhasadási módszer szerint 20,1± 0,3 millió év, a
K/Ar módszerrel mintegy 19,7± 0,2 millió év a kőzetek abszolút kora (REPČOK, I. 1987,
KANTOR, J. et al. 1988). Tehát 19-20 millió éve játszódott le a vulkánosság. Ez a
Gyulakeszi Riolittufa Formáció (Bukovinkai Formáció riodácittufa-tufit) nevet kapta.
Ezt követően az ottnangi korszak végén folytatódott az üledékképződés. Ezt a
szárazföldi, folyóvízi-delta jellegű, ártéri-mocsári üledéksort a Salgótarjáni
Barnakőszén Formáció Nógrádmegyeri Tagozatának hívjuk. Vastagsága változó, de
legfeljebb 10 méter, összetétele pedig kavicsos durvaszemű homok és tarkaagyag
gerincesfauna-maradványokkal (HÁMOR G. 1997).
Ezen a rétegsoron a Salgótarjáni Barnakőszén Formáció Kisterenyei Tagozata
(Salgótarjáni Formáció Pótori Tagozata) telepedett meg. A még mindig meleg-nedves
szubtrópusi éghajlat [évi középhőmérséklet 18oC, 1200 mm csapadék (SIMONCSICS P.
9
1959)] kedvező feltételeket biztosított a barnakőszéntelepek kialakulásához. A képződés
három szakaszos volt, így I., II. és III. telepet lehet elkülöníteni. Az első kettő csökkent
sósvizű tengerparti körülmények között, a harmadik pedig már édesvízi mocsári
feltételek között jött létre (HÁMOR G. 1997).
A kárpáti korszak két formációja az Egyházasgergei Homokkő Formáció
(Kékkői Formáció Kürtösi Tagozat) és a Garábi Slír Formáció (Kékkői Formáció
Szécsénkei Tagozat). A parti térségben keletkezett, gyakran keresztrétegzett homokkő
jellemzően diszkordánsan települ az alatta található kőszenes rétegekre. Függőleges
kiterjedése akár 20-30 méter is lehet, összetétele szerint karbonátos kötőanyaggal
cementált homok, agyag, kőzetlisztes és kavicsos részek alkotják és kagyló–
maradványok is előfordulnak benne. Karbonáttartalma 5-20% (JÁMBOR Á. et al. 1966).
A Garábi Slír a mélyebb tengeri területeken ülepedett le, 100-200 méteres vastagságban.
Felépítő rétegei finomhomokos és agyagos aleurit és agyagmárga.
A szerkezeti mozgások révén megindult miocén kori andezitvulkánosság a bádeni
korszakában is folytatódott: Karancsi Andezit Formáció (Sátorosi Andezit Formáció).
Ehhez a vulkáni folyamathoz köthető pl. a Karancs és a Sátoros lakkolitja (1. melléklet),
és a zagyvarónai Vár-hegy biotitamfibolandezit-telére. A lakkolit a felszín alatt
megszilárdult magmatest, amely a fedőüledékeket felboltozza, majd ha az a
későbbiekben lepusztul, felszínre kerül a szubvulkáni test. Ahol a forró magma
érintkezett az üledékréteggel, ott kontaktpala keletkezett. K/Ar kormeghatározás
alapján, a Sátoroson 13,5 millió éve (BADASARJAN, G. et al. 1968), egy karancsi
kőbányából való minta alapján pedig 14,9 millió éve (BALOGH K. 1977) történhetett a
benyomulás. Ekkor hidrotermális ércesedés folyamán alakultak ki a telérek, melyek
ólom-cink-tartalmú ércásványokat tartalmaznak, kevés arany- és ezüst tartalommal.
Pliocén-pleisztocén: Salgóvári Bazalt Formáció (Cseresi Bazalt Formáció). A
plio-pleisztocén alkálibazalt-vulkánosság (amely kis részben a miocénban
megkezdődött) legjellemzőbb vonása a freatomagmás és magmás robbanásos vulkáni
tevékenység. Leggyakoribb felszínformái a maarok, a salakkúpok, a kürtőkitöltések
(neckek) és diatrémák. Utóbbira – a freatomagmás aktivitás gyökérzónáira – jellemző a
breccsás kőzet és a kőzetanyagban előforduló nagy méretű ásvány- és kőzetzárványok,
melyek nagyobb mélységből származnak. A xenolitok épsége arra enged következtetni,
10
hogy a magmafeláramlás nagyon gyors volt (DIENES I. 1971, JÁNOSI M. 1984, EMBEY-
ISZTIN A.– DOBOSI G. 1997, HARANGI SZ. 2000).
A térség bazaltvulkanizmusa a radiokarbonos kormeghatározás alapján hat fázisra
különíthető el (KONEČNÝ, V. et al. 1995, 2004):
I. 8-6,4 millió éve (késő pannóniai-pontuszi korszak): Patakalja (Podrečany),
Pinc (Pinciná), Jelsőc (Jelšovec)
II. 5,5-3,7 millió éve (dáciai korszak): Salgó, Kis-Salgó, Pogányvár, Somos-
kő, Monosza, Szár-kő
III. 2,9-2,6 millió éve (romániai korszak): ajnácskői Vár-hegy, Hegyes-kő,
Szilváskő és a Medves egy része
IV. 2,3-1,6 millió éve (kora pleisztocén): Buda vulkán és az ebből kifolyt
várgedei lávaár, Szilvágy, a Hármashatár-hegy bazaltkibukkanásai, a
terbelédi lávaár és a Medves bazalt platója (KONEČNÝ. V. et al. 2004)
V. 1,5-1,1 millió éve (középső pleisztocén): Dobogó (Dunivá hora), Ragács
(Ragáč), bucsonyi vulkán lávatakarói
VI. Az utolsó fázist – kőzettanilag vizsgálható, megfelelő bazalt hiányában, a
környező günz és mindel teraszok elhelyezkedése alapján – kb. 400 000
évesnek becsülik (VASS, D. et al. 1992).
A pleisztocénben és a holocénben a szerkezeti mozgásoknak köszönhetően
erőteljes emelkedések is történtek, és ezzel párhuzamosan intenzív erózió is zajlott.
Ezek a folyamatok jelentősen átformálták az eredeti tájképet. Eredeti helyzetükhöz
képest egyes területek magasabbra, míg mások alacsonyabbra kerültek. A kiemelkedő
egységeket sokkal erőteljesebben sújtotta a külső erők felszínformáló ereje, így
általában nehéz rekonstruálni az eredeti térszínt, illetve a vulkáni formákat. Az
interglaciálisokban nagy szerepet kapott a folyók felszínformálása, aminek révén
völgybevágódások jöttek létre. Nagy területeket fedtek be a folyami üledékek; kavics,
homok, agyag (2. melléklet). Az éghajlat változásait a folyó menti teraszok is jól
tanúsítják, amelyek a kormeghatározásban is szerepet játszhatnak. Jellemző folyamat
volt a lejtős tömegmozgás, és az aprózódás is. Ekkor alakultak ki a hegyeket övező
bazalt-törmeléklejtők.
11
2. ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai
(Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a A Karancs-Medves és a Cseres-hegység TVK című
könyv 27. oldalán található térképe alapján. A számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások)
12
5. Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások1
A Karancs-hegycsoport, mint láttuk, idegen tájegység a Medvesvidék egészén
belül, ugyanis fő felépítő kőzete az andezit. Csupán a keleti, az északi és a déli szélső
területein van bazalt. A miocén végén felnyomult andezites magma az oligocén kori
üledékrétegek alatt rekedt, azokat felpúpozta, s csak később, az erózió révén bukkant
felszínre. A felnyomulás közben nagy repedéseket alakított ki a felette települt homok-,
homokkő rétegekben, és ezeket a repedéseket telérek töltötték ki. Ezután a kőzettömeget
szerkezeti mozgások szabdalták fel, amelyek a miocéntól a pleisztocénig jelentősen
átformálták a táj arculatát. Bizonyos egységek kibillentek, mások kiemelkedtek,
lesüllyedtek. Viszonylagos közelségében a pleisztocénben történt bazaltvulkanizmust
törmelékszórás nyitotta meg kb. 2-2,2 millió éve, a felújult törésvonalak mentén,
hasadékvulkánként és csatornákon át (BARTKÓ L. 1979). Ezen működés során
haránttelérek (dyke-ok), telérek, kisebb kúpok és lávafolyások jöttek létre.
5.1. A Karancstól délebbre lévő bazaltelőfordulások
Kővár (5.1.1): ma már csak egy erősen erodált vulkáni maradvány tárul elénk.
Tengerszint feletti magassága 301 méter, de környezetéből csak kb. 30 méterrel
emelkedik ki, átmérője 70-90 méter. Egy robbanásos kitörés révén került felszínre a
barna bazalttufa. Sok lapilli, bomba, lávafoszlány és zárvány található a kemény
kőzetbe ágyazódva. Később ezt a tufaréteget bazaltláva törte át, és egy hengeres
hasadékot töltött ki. A bazalttufát helyenként megégette a kiömlő láva és kisebb-
nagyobb teléreket alkotott benne. A tufaréteg közvetlen közelében pados-lemezes
szerkezetű, de attól távolodva egyre szebb, oszlopos formát ölt.
Pipis-hegy (5.1.2): a Karancs üledékes alapjának egyik elvégződése a Pipis-
hegy, melynek nyugati területén két bazalt- és bazalttufa–telér (2-3 m) található.
1 A Karancs-hegység és a közelebbi bazaltkibukkanások című fejezet JUGOVICS L. 1936-37-es, 1944-es
és 1969-es művei alapján készült.
13
Felépítő kőzetük ugyanaz, ebből következtethetően ugyanazon vulkáni működés során
keletkeztek, azonban az eredeti vulkán teljesen eltűnt, így rekonstruálni nem lehet az
alapállapotot. Bazalttufájuk barna, homokos, bazaltjuk pedig sötétszürke, és Jugovics
Lajos leírása alapján arra következtethetünk, hogy oszlopos elválású.
Kercsek - és Havas-tető (5.1.3): két igen kicsi bazalttelér emelkedik ki a Havas-
tető ÉK-i oldalából ÉNy-DK-i csapással. Neve azért kettős, mert ikercsúcsokról van
szó. Az eredeti vulkáni felépítményt az erózió itt is teljesen eltüntette. Homokkőből
emelkednek ki a telérek, kapcsolat nincs köztük, de kőzetük egységes: világosszürke,
finom szemcsés, pados-lemezes bazalt.
5.2. A Karancstól északra lévő bazaltelőfordulások
Háromhatár-hegy (5.2.1): a Karancs északi oldalán elterülő, 20-30 méter vastag
bazalt láva. Szerkezete: pados-lemezes, a felső régióban vékonyabban rétegelt, az
alsóbb részén pedig már oszlopos elválású. Színe szürke, felszín-közelben könnyen
mállik, laza szerkezetű lesz.
Szilvágy-Laposa (5.2.2): kb. 1 km hosszú, ÉK-DNy irányú 150-400 méter széles
bazaltgerinc. Kelet felé elkeskenyedik, és egy 414 méteres kis csúcsban végződik,
melynek oldalai meredekek. A Béna-patak völgyéig legfeljebb 10-15-cm
szemcsenagyságú kőzettörmelék fedi, és 3 terasz különíthető el 286-360 méteres
magasság között. ÉNy-on még két kisebb kibukkanás tartozik a Szilvágy-Laposához
amiket az erózió már leszakított róla. A kisebbik (385 m) kúp bazaltból és bazalttufából
áll. A fő gerinc bazaltja szürke, tömött szövetű, jól hasadó, lemezesen elváló kőzet.
14
6. A Medves-fennsík és a közelében található bazaltkibukkanások
6.1 Medves-fennsík2
Alapzata apró szemcsés, porló glaukonitos homokkő, amelyben sok biotit,
muszkovit és a felső szintjeiben kvarckavics-darabok találhatóak. Erre vékony, tömött
szövetű, növénymaradványos riolittufa–réteg került, amire újra (durvaszemcsés,
kvarcban gazdag, biotitot, földpátot és horzsakődarabokat tartalmazó) homokkő
települt. Erre a felső üledékes rétegre került a kora pleisztocén (2,3-2,61 millió év) korú
bazalt (JUGOVICS L. 1934). Magassága 520-571 méter. K-Ny irányban 2-2,5 km széles,
É-D-i kiterjedése 6-6,5 km. Ezt a 12,8 km2-nyi területet 11-107 méter vastagságban fedi
a bazalt. Ezt az összefüggő takarót több kitörési központból kiömlött láva és tufa
alkotja. A bazalt azonban nem mindenhol egyforma. Színben is eltérőek, néhol
oszlopos, de túlnyomó többségben pados-lemezes elválású. Bazalttufájából két féle van:
az első kitörésből származó nagyobb tömegű, normál kifejlődésű, és az erre települt
vékonyabb (0,2-2,5 méter) kristálytufa-réteg, amely vulkáni hamuszórás révén jött létre.
Az alsó tufaréteg nem mindenhol található meg a területen, ellenben a kristálytufával,
ami az egész vidéket lefedte. Egymásra általában konkordánsan települnek. [Ez a
kristálytufa eltér az általános tufáktól. Sárgásbarna-vörösbarna, porózus, egyenletes
kifejlődésű, egynemű kőzet. Xenolitok, üledékből kiszakított részek nincsenek benne.
Kaolinszerű alapanyaga van, a lapilli, az augit és olivin kristályok, valamint az amfibol
tartalma miatt kapta a kristálytufa elnevezést (JUGOVICS L. 1934).] A törmelékszórást
két lávafolyás követte, melynek során először függőleges elhelyezkedésű, vastag
oszlopos, szürkésfekete bazalt került a felszínre, majd erre 6-8 m vastag, pados-lemezes
szerkezetű, világosszürke és sötétszürke bazalt települt. A lávaöntésekkel párhuzamosan
is volt törmelékszórás. Ezek nem voltak olyan jelentősek, mint a két fő törmelékszórási
folyamat. Általában a szürke pados elválású bazaltba ékelődik be, 3-10 méteres
vastagságban, anyaga pedig az alsó tufáéval rokon. Kristálytufa csak a szürke bazalt
alatt található. A működés bélyegei alapján elmondható, hogy először jellegzetes
2 A Medves-fennsík című alfejezethez JUGOVICS L. 1935-ös és 1939-40-es művei szolgáltak alapul.
15
freatomagmás kitörésekről, majd a gáztalanodott magmából történt lávaöntő
aktivitásról beszélhetünk.
Medves-Magossa (6.1.1): a Medves-fennsíkot létrehozó kitörések egyik
központja. 90-120 méterrel magasodik környezete fölé (5.-6. melléklet). Egykori
kitörési centrum létét bizonyítja, hogy valóban kráterhez hasonló morfológiai képet
mutat, és a bányászat során egy 30 m átmérőjű bazaltáttörést találtak, ami valószínű,
hogy a krátert tápláló egyik oldalkürtő lehetett. Csúcsának felső egyharmadán vörös
színű, szivacsszerű láva települt, ami arra utal, hogy gyorsan hűlt ki. Alatta már tömött
szövetű, zárványban, kvarckavicsban és égetett agyagban gazdag. 20°-kal a csúcs
tengelye felé dőlő bazaltkőzet található.
Kopaszka-hegy (6.1.2): más néven Dobogó-hegy: ugyancsak kitörési központ
lehetett, és a Medves-Magosától 1 km-re É-ra található. Korát K/Ar módszerrel
1,32±0,1 és 1,22±0,1 millió évesnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004).
Többszöri törmelékszórás és lávafolyás építette fel. Az alsó tufa normál kifejlődésű, kb.
5 m vastag és sok felszakított üledékes kőzet tarkítja (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Ezen
diszkordáns településű kristálytufa, azon pedig 22 m vastag szürke, pados-lemezes
elválású bazalt található. A tufa közelében 1-2 m-es sávban lávás kifejlődésű. Erre
újabb tufaréteg rakódott le, 6 m-es vastagságban. Ezen újból pados, 29 méter vastag
bazalt települt, mely a csúcsrégióban 13 méter vastagon szürke bazaltláva lesz. Előző
kettő mellett még a Gizella-telepi (macskalyuki-bánya melletti) kisebb bazaltkúp volt
kitörési centrum.
Bükkrét-tető (6.1.3): 470 m magas, eredetileg a medvesi bazaltplató ÉNy-i
folytatása volt, de az erózió leszakította, így ma egy 427 m magas homoknyereg
választja el őket. Bazaltja szürke, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű kőzet.
A hegy oldalát a csúcstól lefelé 390 m magasságig bazaltomlás fedi.
Kelenc-hegy (6.1.4): 482 m magas, lapos tetejű hegy, alapzata homok, kavicsos-
homok és glaukonitos homokkő. Egyszeri lávaömlés fedte be, világosszürke, egyenletes
16
vastagságú, vízszintes településű, pados-lemezes szerkezetű, jól hasadó, apró szemcsés,
bazalttal.
6.2 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások3
Somlyó (6.2.1): nagy kiterjedésű lávafolyások, lávatakarók és vulkáni kúpok
alakították ki a területet, de az erózió jelentősen felszabdalta és elpusztította. A hegy
lábánál jellemző a bazalttörmelék. Heves, változatos működés jellemezte, lávafolyások
és törmelékszórások váltották egymást. A bazalttal fedett területek nincsenek teljesen
tufával takarva, inkább csak az ÉK-i gerincen (Kótai-hegy: 495 m), kb. 35 méteres
vastagságban. Szerkezete pados-lemezes, nagy szemű, kemény, sok lapilli,
bazaltbomba- és kőzetzárvány-tartalommal, színe pedig világosbarna. Az egykori kráter
valószínűleg nem a mai csúccsal esik egybe, hanem onnan ÉK-re feltételezik (a
bányászat során feltárt egykori lávaáttörés alapján). A csúcson települ a legnagyobb
szálban álló bazalttömeg, mely kb. 200 m széles és 600 m hosszú. DK-i részén egy 15
méter magas kiemelkedés van. Hasonló, taréjszerű gerincet a Fánya-kő keskeny
gerincén alkot a szálban álló bazalt. A Kerekerdő nevű lapos csúcson (447,8 m), amely
a Somlyó déli oldalán található egy nagyobb bazalttömeg terül el az alsó miocén
széntelepet áttörve.
Kis-Somlyó (6.2.2): ugyancsak miocén kori homokkő alapzaton települ. A hegy
formája dómszerű és É-i irányban megnyúlt bazaltkúp. Felépítő kőzete
(sötétkékesszürke, tömött szövetű, pados elválású bazalt) sok homokkő- és
agyagzárványt tartalmaz. Közelében még három különböző kitörés által létrehozott
bazaltkúp található. Az egyik közvetlenül a Kis-Somlyó tövében van, a másik kettő
kisebb kiemelkedés a Ny-i és az ÉNy-i területektől 200-300 méterre terül el. Bazaltjuk
különböző, de közös bennük, hogy mind a kettő alsó miocén korú szénréteget tört át.
3 A Medves-fennsíktól délebbre eső bazaltelőfordulások című alfejezet alapirodalmai JUGOVICS L. 1935-
ös és 1936-37-es jelentései.
17
Pécs-kő (6.2.3): a Kis-Somlyótól északra található, kétféle vulkáni működés
építette fel a meredek oldalú vulkánt. Törmelékszórás nyitotta a folyamatot, aminek
következtében tufaréteg takarta be az oligocén-miocén üledékeket. Ez adja fő felépítő
anyagát. Ezt követte a lávafolyás, amely a tufarétegeket törte át és töltötte ki az ezáltal
keletkezett két nagyobb hasadékot. Az egyik telér a hegy déli oldalán húzódik K-Ny
irányban, vastagsága 5-10 méter között változik. A másik, az északi oldalon 20-40
méter átmérőjű, ott kb. henger alakú, függőleges hasadékot tölt ki a bazalt. A bazalt
azonban ma már inkább csak a kúp tövében mállottan, törmelékben található. Oszlopos
bazalt is látható Pécs-kőn, de az omlások miatt már csak kevés törmelék formájában.
Kisőr-hegy (6.2.4): Pécs-kőtől K-re, a Kis-Szilváskőtől DNy-ra található. Az
oligocén homokréteget lávakitörés során felszínre került 15-20 méter vastag bazalt fedi.
Kőzete likacsos, sok amfibolzárvány van benne, színe pedig sötétszürke. A mai kúp
feltehetően egy kürtőkitöltés, neck (PRAKFALVI P. et al. 2007).
Petik-Lázatető (6.2.5): a Kisőr-hegytől ÉNy-ra helyezkedik el, más néven
Pocikvár. Csupán 35 méter átmérőjű bazaltkúp, ami valószínűleg az egykori
kráterkitöltés maradványa. Szürkésfekete, tömött szövetű bazalt alkotja.
Szép-hegy (6.2.6): szabályos vulkáni kúp alakú kráterkitöltés (PRAKFALVI P. et
al. 2007), 534 méter tengerszint feletti magasságú, azonban a térszínből csak 23
méterrel emelkedik ki. Egyszeri lávafolyás alakította ki, sötétszürke, tömött szerkezetű,
finom szemcsés, néhol pados elválású bazaltkőzet építi fel, kb. 30 méter vastagon.
Kis-Szilváskő (6.2.7): csak lávafolyás alakította ki, amely ugyancsak szenet
tartalmazó üledékes rétegekre ömlött. Bazaltja pados-lemezes elválású, világosszürke.
Nagy-Szilváskő (6.2.8): a vulkáni kőzetek itt is alsó miocén szenet magába záró
homokrétegekre települtek. Lávafolyások nyitották a sort, amelyek az alatta lévő üledék
felső 20-25 cm-ét megpörkölték. Az alsó lávaréteg bazaltja tömör, jól kifejlődött,
szabályos, sokszögű oszlopos elválású szürke kőzet. Erre likacsos, barnásvöröses
18
lávafolyás települt, majd mindezeket nagy szemű, réteges bazalttufa fedte be. A hegy
felső részén a szénbányászat miatti megsüllyedésekkel kialakult szurdokszerű árkokban
néhol hullámos rétegződést láttató hamu-, lapillirétegek és vulkáni bomba-
becsapódások freatomagmás kitörésekre utalnak (PRAKFALVI P. et al. 2007).
Bagó-kő (6.2.9): törmelékszórás nyitotta a kitörés folyamatát, majd a lávafolyás
révén szürkésfekete, tömör bazalt fedte be. Öt-hatszöges oszlopos elválású tufája szürke
és tömeges. (JUGOVICS L. 1935) Az utóbbi három bazaltkúp (Kis-Szilváskő, Nagy-
Szilváskő, Bagó-kő) egy DDK-ÉÉNy-i csapású gerincet alkot, koruk mintegy 2,2-3,8
millió év körüli. Valószínűleg a Kis-Szilváskő és a Bagó-kő a Nagy-Szilváskő
parazitakúpjai. Többfázisú kitörésre adnak következtetést az üde lávakőzetek, salakos-
breccsás lávák és a lapillitufák egymáson lévő rétegei (PRAKFALVI P. et al. 2007).
3. ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében
(A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007)
19
6.3 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások4
Kis-Salgó (6.3.1): más néven Boszorkány-kő (3. ábra). A hegy jól láttatja a
lávaömlés és robbanásos működés váltakozását. Mára azonban ennek csak egy
lepusztult éles gerince maradt meg, 571 m-es magassággal. A vulkáni működés
freatomagmás törmelékszórással indult egy ÉÉNy-DDK-i irányú hasadék mentén
(JUGOVICS L. 1935), de az is elképzelhető, hogy a mai éles gerinc az egykori vulkáni
rétegek tektonikus kipreparálódása (Karátson D. szóbeli közlése). A vegyes vulkáni
tufaanyag sok salakszemcsét és litoklasztot (sokszor zárványokkal, pl.: riolittufa,
tarkaagyag) tartalmaz (5. ábra). Ezt követően láva nyomult fel (PRAKFALVI P. et al.
2007). Megszilárdulása után ez vékony lemezes elválású (4. ábra), néhol pedig vékony,
négy-, öt-, hatszögletes oszlopos felépítésű, szürkésfekete bazalt lett (JUGOVICS L.
1935). Előfordul még az úgynevezett kukoricacsöves bazalt is. Ez a megjelenési forma
a bazalt üveges anyagának átkristályosodása és a nagy besugárzás révén fellépő
feszültség hatására alakul ki (a kis kristályos gócok gömb alakban pattognak le, így a
kőzet felületén kis bemélyedéseket hagynak hátra) (PRAKFALVI P. et al. 2007).
4. ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára
(saját fénykép)
4 A Medves-fennsíktól nyugatra eső bazaltelőfordulások című alfejezet fő forrása JUGOVICS L. 1935-ös és
1971-es műve.
20
5. ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal
(saját fénykép)
21
6. ábra: A Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes összlet
(saját fénykép)
Nagy-Salgó (6.3.2): a vulkáni működés (kb. 5,2 millió éve) először egy vulkáni
tufából álló sáncot épített a kráter köré (PRAKFALVI P. et al. 2007), majd ezt lávafolyás
töltötte ki (PRAKFALVI P. et al. 2007), sötétszürke, tömör, vastag, szabálytalan oszlopos
elválású bazalttal (JUGOVICS L. 1935) (6. ábra). A piroklasztitból álló gyűrű a
későbbiekben lepusztult, mára csak a kürtőt kitöltő, kihantolódott kürtő/kráter kitöltés,
neck látható (PRAKFALVI P. et al. 2007). Oldalain nagy kőtengerek találhatók, amelyek
az eróziónak és az antropogén felszínformálásnak egyaránt köszönhetők (HORVÁTH G.
1991).
22
7. ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai (saját fénykép)
Somoskő (6.3.3): a környező oligocén kori laza üledékes kőzetből 50 méterrel
emelkedik ki a mára melyen lepusztult vulkáni kúp belső részének maradványa
(kürtőkitöltés). Kora 4 millió év körüli (KONEČNÝ, V. et al. 1995, PRAKFALVI P. et al.
2007). A vulkáni működés törmelékszórással kezdődött. Tufája barna, tömeges, sok
apró lapilli-, lávadarab- és kevesebb xenolit-tartalommal. A várhegy oldalán kb. 15
méter vastag gyűrűt alkot, amelyet láva töltött ki a későbbiekben. A láva a tufával
határos régiókban lávabreccsát alkot, bazalt- és bazalttufa-darabokkal. Lukacsos
szövetből tömött oszlopos elválásba megy át. Bazaltja fekete, friss kőzet, finom
szemcsés, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nagy nyomószilárdságú. Az oszlopok
csoportosan nőttek össze, és ezek a csoportok egymáshoz képest kuszán helyezkednek
el (JUGOVICS L. 1935). Kivétel a hegy K-ÉK-i oldala, ahol 492 méter magasan 16 méter
hosszú, függőleges bazaltoszlopok láthatók (JUGOVICS L. 1939-40).
23
8. ábra: A somoskői „bazaltomlás”, egyike a Kárpát-medence legszebb
bazaltoszlopainak (http://www.pihenek.hu/szallas-karancs-medves/)
Strázsa-hegy (6.3.4): a Medves lávafolyásának leszakadt bazaltfoltja. A
felszínmozgások szakították le.
Nyerges-hegy (6.3.5): más néven Bagó-kő, 462 m magas. A vulkáni működés
törmelékszórással indult, melynek során tömeges, néhol lávadarabokat is tartalmazó
bazalttufa került a felszínre. Az ezt követő lávafolyás áttörte a tufaréteget és nagy
darabjait magával ragadta. Kőzete szürkés-fekete, oszlopos megjelenésű bazalt.
24
7. Cseres-hegység
7.1 Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc5
Maza-hegy (7.1.1): a hegy alapját oligocén kori homok- és kavicsrétegek
képezik, amelyek végighúzódnak szinte az egész Karancs-hegység alatt, és ezt fedi a
vulkáni kőzet. Összefüggő vulkáni takaró már nem található rajta, inkább csak
foszlányok (törmelékes, sötétszürke, réteges bazalt).
Rátkai-erdő (7.1.2): déli része hasadékkitöltés révén jöhetett létre, 10-15 méter
széles és egyre szélesebbé válik a 357 méteres magasságig, onnan pedig takaróvá
laposodik. Bazaltja a megszokott, szürke kőzet, amely darabokra esik szét.
Haraszt-hegy (7.1.3): körülbelül 30 méter vastag, sötétszürke, gömbhéjas mállást
mutató bazalt fedi a kettős csúcsot (350 m), amelyeknek lejtői igen meredekek, csúcsaik
pedig az erózió által lekerekítettek.
Összességében ezen a három hegyen kívül még kettő található a területen, a
Maza-hegy a Rátkai-erdő és a Harszt-hegy közé ékelődve, de ezek névtelenek. A Maza-
hegy és a Rátkai-erdő között egy 362 méteres bazaltcsúcs található, amelynek déli
lejtőin világosbarna bazalttufa bukkan ki, mely kristálytufa kifejlődésű, sok augit- és
olivin-kristállyal. A Rátkai-erdő és a Haraszt-hegy vonulatai közé pedig bazalttakaróval
fedett gerinc ékelődik. Kőzete szürke, pados-lemezes, likacsos szövetű. Ezt a hosszan
elnyúló, öt hegyből álló bazalt-területet az erózió erősen lepusztította, és egy nagyobb
egységgé formálta. Az öt részből álló hegyvonulat Ragyolctól Fülekig húzódik.(3.
melléklet)
5 A Ragyolctól az Ipolyig húzódó bazaltgerinc, a Füleki-medence és a Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-,
Nagy-Bucsony című alfejezetek irodalmi alapjául JUGOVICS L. 1944-es műve, illetve KONEČNÝ, V. et al.
(2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field című könyv szolgált.
25
Hegyes-domb (7.1.4), Csirkejátszó-hegy, Csurgó-hegy (7.1.5), Bábi-hegy
(7.1.6), Sáfi-hegy (7.1.7): Fülektől egészen az Ipolyig tartó, 6-7 km hosszú, 150-1200 m
széles vonulat, amely az előbbi öttagú bazaltgerinc térbeli folytatása. Csak
lávafolyásból állt a vulkáni működés, amely a homok-homokkő alapzatra ömlött ki. A
bazalt vastagsága 20-30 m között változik, a Sáfi-hegyen a legvastagabb. Ahol az
agyagos réteggel érintkezett a láva, ott vörös-vörösesbarnássá égette, de van, ahol már
vörösbarna agyaggal találkozott és barnás-fekete kontaktréteggé metamorfizálta. Az
üledékes alap közvetlen közelében a kihűlő láva kb. 1 méter vastagon lávabreccsát
alkot, és ez megy át tömött szerkezetű kőzetbe. A két réteg határán szabályos, rövid (50
cm), vastag, függőleges oszlopos elválás fedezhető fel. Kőzete tömött szövetű,
világosszürke színű, kiemelkedően sok augit- és olivin-kristály-tartalommal. A Csurgó-,
Bábi-, Sáfi-hegyeknél összefüggő, szürkés, apró-szemű bazalt található. A felszíni
rétegek ezen a bazaltvidéken is gömbhéjas elválásra és mállásra hajlamosak.
Nagy-Kárgics-hegy (7.1.8): kúp formájú hegy, átmérője kb. 250 m.
Környezetéből 70 méterrel magasodik ki, abszolút magassága 389 m. Kőzete K/Ar
kormeghatározás alapján 5,43±0,4 millió év (KONEČNÝ, V. et al 2004). Csak
lávakitörés építette fel az egykori vulkánt, amiből ma már csupán a kráterkitöltés maradt
meg. Bazaltja szürkés-fekete, tömött szövetű, oszlopos elválású. Oszlopai csoportokba
rendeződve jelennek meg, vastagságuk és dőlésirányuk változó. Lejtőin kvarckavics
található, kivéve a meredekebb keleti oldalt.
7.2 Füleki-medence5
Füleki-várhegy (7.2.1): nagy, heves kitörés során a törmelékszórás hatalmas
vulkáni kúpot épített fel. A vulkán központja maga a várhegy volt, és tőle délre, 400
méterre található egy másik tufa–domb, amelyet az erózió szakított le a 243 m magas
sziklakúptól. A ma látható bazalttufa–felépítmény már a kráterkitöltés kihantolt
maradványa. Kora 2,3±0,47 millió év (BALOGH K. et al. 1981). A tufa réteges, gyakran
kereszt-rétegzettséget mutat és Ny-DNy-i dőlésű. Kőzete barna, közepes
szemcseméretű, kemény, fő felépítői a tufa és az apró lapilli, azonban az alsó részen
26
jelentős mennyiségű ásványos elegyrész fordul elő, amely a fekü agyagából és
homokkövéből származik. Ezen kívül xenolitokat is tartalmaz, amelyeket a kitörés az
alsóbb kőzetrétegekből ragadott magával, de a vulkáni bombák és lávafoszlányok nem
jellemzőek. ÉK-i oldalán függőleges rétegződésű, megégetett, apokás homokkő
található. Hasonlóképpen a következő, Veres-hegy ÉK-i lábánál is 18-20 méternyi
apokás homokkő van.
Veres-hegy (7.2.2): dómszerű, kúp formájú, K-en és É-on meredek, ellenben Ny
és D felé lankásan lejt. Egykori maar kráter -falmaradványa lehet (PRAKFALVI P. et al.
2007), melynek átmérője kb. 700 m (KONEČNÝ, V. et al. 2004). Kb. 50-60 méterrel
emelkedik ki a térszínből, bazalttufája szürke és barnás színű, rétegzett, általában DK-i
dőlésű, néhol (Ny-DNy-on) hullámos. Anyagát az üledékes rétegekből felszakított
glaukonitos homokkő ásványai (csillám, kvarc) uralják. A zárványok mennyisége is
több, pl.: homoklencsék és vörösösre oxidált homokkő. Lávafoszlányok és bombák
ritkán fordulnak elő, néhol apró sötétbarna foltok, rétegek láthatóak a nagyobb lapilli
tartalom miatt.
Sárkány-hegy (7.2.3): a hegy alapja, mint a többi esetben is kavics, kavicsos-
homok, homok és agyagos-homok. 335 m magas elnyúlt hegy, 750 m hosszú, 50-70 m
széles, lapos és kb. 20 méter vastagon fedi a bazaltláva, amely sötétszürke, lemezes
elválású. A felszínen lévő rétege mállik, kifakul, és ugyanitt az egykori terasztörmelék
maradékaként sok kvarckavics található.
Kercseg-tető (7.2.4): ugyancsak oligocén korú üledékes alapon kis kúp alakú
bazaltcsúcs emelkedik 302 m magasságig. Kőzete világosszürke, aprószemcsés bazalt.
27
7.3 Remete-tető – Kerek-hegy − Kis-, Nagy-Bucsony5
Remete-tető (7.3.1): két lapos csúcsból áll: a nyugati 404 m, a keleti 456 m. A
magasabbat törmelékszórás és lávafolyás fedi, 20-25 méter vastagon. A kitörés
törmelékszórással kezdődött. Ez a tufa barna színű tufa, finom- és durvaszemcsés
rétegek váltakozásából áll. Összetétele: lapilli, vulkáni homok, bazaltbomba és
lávafoszlányok. A második szakasz lávaöntés volt, aminek következtében vastag pados,
sötétszürke bazalt került a felszínre, illetve a D-DK-i oldalon bazaltláva is található,
vörösbarna színben, kimagaslóan sok olivin kristállyal. Az alacsonyabb csúcs felépítését
lávafolyás indította, amely ma a hegy D-DNy-i oldalán terül el. Szürke, vízszintes
településű, pados szerkezetű, tömött szövetű bazalt. (A felszínen lévő rétegek mind a
kettő csúcson murvásodnak.) Ezt barna, aprószemcsés hamuszórása követte, majd ismét
lávafolyás kezdődött. Kőzete sötétszürke, likacsos-porózus bazalt volt, amely 2-3 m
magas sziklafalakat is alkot a csúcs É-i oldalán.
Kerek-hegy (7.3.2): Fülektől ÉK-re egy nagy bazaltvidék terül el, ennek egyik
tagja. Az oligocén glaukonitos homokkövön két részre osztható bazalttakaró terül el. Az
alsó része, 350 m-ig, tömött-szövetű, pados-lemezes elválású, onnan feljebb a 417 m-es
tetőig pedig vörösbarna, lávás, lávabreccsás bazalt található.
Kis-, Nagy-Bucsony (7.3.3): a terület két jól megőrzött salakkúpja. Felépítésük:
durván rétegzett vulkáni törmelék, bombák és tufák. A Nagy-Bucsony a fiatalabb,
tetején egy tál alakú mélyedés található a régi kráter helyén, és hozzá egy lávafolyás
kapcsolódik. Ez a hosszabbik lávafolyás. ÉK-felé folyt, egy völgyet követve Guszonáig
(szlovák neve Husina), ahol ÉNy-ra fordult, amíg el nem érte a fő völgyet (ÉK-DNY
irányban) és egészen Nagydarócig húzódik. Az idősebb lávafolyás észak felé folyt
kisebb nyugatias kanyart leírva, és 275-300 m magasságban végződik el. K/Ar
kormeghatározás alapján 1,16±0,3 millió − 1,42±0,31 millió (KONEČNÝ, V. et al. 1995,
2002) éve lehetett aktív a vulkán.
28
7.4 Monosza (7.4.1) – Béna-hegy (7.4.2) 6
A Medves-fennsíktól északra található 4 km hosszú, 200-450 m széles ÉNy-DK
csapású (PRAKFALVI P. et al. 2007) bazalttakaró (4. melléklet). Noha a Medvestől csak
egy, kis homokkőnyereg választja el, mégsem a szerves folytatása. Alapzata oligocén
kori üledékes homok, kavicsos-homok, kavics és apokás homokkő. A miocén korú
szénréteg és a riolittufa-szint itt hiányzik.
A vulkáni működés kezdetekor a felszín észak felé alacsonyodott, a legmagasabb
és a legalacsonyabb pontja csak 380 m és 500 m körül lehetett. Ez a lejtés a bazalttakaró
kialakulása után is megmaradt. Ma a legmagasabb pontja a Monosza 585 m-rel, a
legalacsonyabb a 466 m-es Béna-hegy. A vulkánosság kora 4,76±0,44 millió év
(KONEČNÝ, V. et al. 2004). Törmelékszórás nyitotta a kitörési folyamatot, de ez nem
volt egységes az egész területen. Az északi részeken csak egy tufaszint ismerhető fel,
délen viszont kettő. Délebbre tehát feltehetően hevesebb volt a működés. Az alsó
tufaszint normál kifejlődésű, barnás, jól rétegzett, lávafoszlányokkal, bombákkal és
zárványokkal tarkított képződmény. Az erre települő réteg szövete és ásványos
összetétele állandóbb, xenolitot nem tartalmaz, azonban sokkal több benne a lapilli, a
lávafoszlány, az augit- és olivin-kristály. A kitörés valószínűleg egy központból történt
folyamatosan, ugyanis a két tufaréteg nem különül el egymástól éles határral.
A törmelékszórás után kétféle bazalt ömlött. A Monosza vulkán salakkúpjából
indult a lávaár, ami egy ÉNy-DK irányú ősvölgybe folyt (PRAKFALVI P. et al. 2007). A
nagyobb kiterjedésű bazalt világosszürke, pados-lemezes, nagyobb szemcsés, olivindús,
néhol oszlopos elválású és az egész gerincet befedi. A másik bazalttípus csak a DK-K-i
oldalon található meg. Tömött szövetű, színe kékesszürke, olivin–tartalma kicsi,
azonban apró földpátléceket tartalmaz. A tufa és a bazalt érintkezésénél a tufa lávával
itatódott át, felette lávabreccsa, azon lávás és likacsos tömött-szövetű bazalt települt,
egymásba fokozatos átmenetet képeznek. A felszínen lévő bazaltrétegek érdekes mállást
mutatnak, „ragyásak” lesznek és kis erőhatásra gömböcskékre esnek szét.
6 JUGOVICS L. 1939-40-es kutatásai és KISS G. (2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység
Tájvédelmi Körzet című könyve szolgált alapul a Monosza – Béna-hegy, a Pogányvár – Kis-Karád –
Erős-ág – Bagolyhegy és a Tilic-hegy című alfejezetek megírásához.
29
7.5 Pogányvár (7.5.1)– Kis-Karád (7.5.2)– Erős-ág (7.5.3) – Bagolyhegy (7.5.4)6
Három irányban ágazik el, és ezt a három nyúlványt, illetve egy központibb
szakaszát illetik e nevekkel. A nyugati, É-D irányú 2,5 km hosszú és 150-250 m széles
gerinc déli felét Kis-Karádnak nevezik, ez 575 m magas. Ennek a gerincnek a középső
részén lévő 545 m magas részt Erős-ágnak, az északi területet, amely 514 m, pedig
Bagolyhegynek nevezték el. Ettől keletre van a Pogányvár (581 m) nevű rész, mely a
legnagyobb tömegét adja a fennsíknak.
Alapzata ugyancsak üledékes kőzetekből áll: homok, glaukonitos homokkő,
riolittufa, nagy szemű homokkő. Maga a vulkanizmus törmelékszórással indult,
melynek során barna-vörösbarna, tömeges kőzet borította be a felszínt. Összetétele:
lapilli, apró vulkáni bombák, lávafoszlányok, vulkáni homok, és magával ragadott
xenolit, kavics, homok és riolittufa. A lávafolyás során két különböző megjelenésű
bazalt keletkezett. Dominál a szürke, pados-lemezes kőzet, amely a takaró szélén 6-30
m magas sziklafalat alkot. A kisebb tömegű szürke, finomszemcsés, tömött szövetű, sok
földpátlécet, de kevés olivint és augitot tartalmazó bazalt 1-2 méteres átmérőjű,
kőzsákos, függőleges oszloposságot mutat, pl. a Kis-Karád oldalán. Ebből arra
következtettek, hogy a Karád önálló kitörés volt (SZEPESHÁZY K. 1942, JUGOVICS L.
1940, 1944, 1948). A fennsík oldalait kőtengerek veszik körül. Pogányvár déli és északi
oldalán két kisebb bazaltkúp települt, amelyek eltérő kőzetűek, mint a tárgyalt fennsík.
Anyaguk szinte fekete, tömött szövetű, egynemű, elegyrész nélküli bazalt, és vékony
oszlopos megjelenésű.
Itt kell megemlíteni még a Sőregi-Bagolyvárat (7.5.5), ami ugyanebből az
alapzatból emelkedik ki, 85 m-es viszonylagos magasságával (PRAKFALVI P. et al.
2007), Sőreg település közvetlen közelében (8. ábra). Kora 4±0,3 millió év (KONEČNÝ,
V. et al. 1995). Az ellipszis formájú kráterkihantolódás fő felépítő kőzete a bazalttufa,
amelyben 1-2 m vastag bazalttelérek települnek, főleg a csúcsrégióban. Az üledék és a
bazalt találkozásánál kontakt hatás nem jött létre (JUGOVICS L. 1939-40). Az alsóbb
rétegekben vulkáni tufabreccsa települ homokkődarabokkal és bazalttörmelékkel
tarkítva. Ennek jellege, a szintén előforduló vulkáni–üvegdarabokkal a freatomagmás
kitörésre utal. A szikla magasabb régiójában durvább szemcsés tufa, hamu és tavi
üledék rétegsorai váltakoznak. A csúcsot lávafoszlányok és összesült bombák építik fel.
30
9. ábra: Sőregi-Bagolyvár (http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/01/slides/File0667.html)
7.6. Tilic-hegy6
A pogányvári fennsík homokos, homokköves aljzatának az ÉK-i részén található a
482 m magas és 250 m átmérőjű, meredek falú bazaltkúp, amelynek oldalain rövid
oszlopos elválású bazalt van. Ma már csak a kihantolt kráterkitöltés van meg, ami
lávaöntés nélküli, kürtőben megszilárdult bazalt (PRAKFALVI P. et al. 2007). Kőzete
szürkésfekete, tömött szövetű, elegyrész nélküli, különbözően hajló, vékony oszlopos,
legfeljebb 40-50 cm átmérőjű bazalt. A hegyet bazaltmurva övezi.
31
7.7. Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek7
Ajnácskő (7.7.1): fő tömege oligocén kori homok és homokkő, amely ma
szabályos, meredek falú, kúp-formát alkot, 3-4 m vastag löszréteggel a tetején. Erre
települt a bazalttufa-réteg. Kora K/Ar módszer alapján 2,58±0,22 millió év (BALOGH K.
1981), uránhasadási kormeghatározással pedig 2,49 millió év (REPČOK, I. 1981).
Bazalttufája barna, durvaszemcsés, sok lapillit, földpátot, biotit-lemezeket és idiomorf
augit kristályokat tartalmaz. Bazaltdarabok, lávafoszlányok és üledékes kőzetdarabok is
fellelhetőek benne. A tufaréteget bazalttelérek törték át: négy kb. 1 méter vastag
vertikális és több kisebb lávabreccsás telér bontja meg a tufarétegeket. Ez a bazalt sok
kicsi xenolitot tartalmaz. Színe szürke és tömött szövetű.
10. ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája
(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/?page=1)
7 Az Ajnácskői-várhegy és a körülötte található bazalthegyek című alfejezet JUGOVICS L. 1944-es műve,
KONEČNÝ, V. et al. (2004): Guidebook to the Southern Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field és KISS G.
(2007): A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet című könyvek alapján íródott.
32
Matrács-hegy (7.7.2): közvetlenül az oligocén kori homokos üledékre folyt ki az
egyszeri lávaömlés, kb. 10 m vastagon. Kőzete egynemű, szürke, tömött szövetű.
Általában nyugodt, vízszintes településű.
Borkúti-tető (7.7.3): három összefüggő részből áll, amelyeket csak
csapásirányuk választ el egymástól. A legdélebbi fekvésű, DNy-ÉK irányú egysége a
legnagyobb (427 m magas) és legszélesebb (800-900 m hosszú és 50-150 m széles). A
legészakabbi területe is DNy-ÉK csapású, 700 m hosszú és alig 6-7 illetve 10-20 m
széles. A kettő között pedig egy É-D-i csapású 700-800 m hosszú, keskeny gerinc terül
el. Kialakulásuk egyszeri lávafolyás révén történt, kőzete világosszürke, aprószemcsés
bazalt, amely az oligocén alapot fedte be és ma vízszintes, pados-lemezes megjelenésű.
Vékony és vastagpados rétegek váltakoznak. A felső 3-4 méteren a bazalt vastagabb,
durván oszlopos, sokszor porózus és likacsos, alatta 3-5 méteres vastagságban pedig
vékony–lemezes.
Ragács (7.7.4): a Borkúti gerinccel kapcsolatban áll, annak az északi
folyatatásában található, de képződésük nem azonos. Korát 1,39±0,19 millió évesnek
mérték (BALOGH K. et al. 1981). Ragácsot változatos lávaöntés és törmelékszórás
formálta. Lávafolyás nyitotta meg a vulkanizmust, amit törmelékszórás és ismételten
lávaömlés követett. A csúcsrégiót az első lávafolyás és ÉK-en, kisebb tömegben (100 m
hosszan) bazalttufa is alkotja. (Csak itt van tufaréteg, ami arra utal, hogy a
törmelékszórás csak erre kis területre terjedt ki.) A láva és a tufa átmenete folyamatos,
tehát a kitörés során is közvetlen egymás után törtek felszínre. A bazalt szivacsos-sejtes
szerkezetű, pár cm-től akár 15 cm-es nagyságig terjedő lávadarabok halmaza,
lávabreccsája. Ezen kívül kenyéralakú és csavarodott formájú vulkáni bombák is
tarkítják. A csúcs lávás bazaltját részben bazalttelérek alkotják. Három jelentősebb
telérből kettő csúcsként emelkedik ki, egy pedig a hegy ÉNy-i oldalában egy 17 m
széles és 1-2 m vastag, kipreparálódott asztallapra hasonlító forma. A vulkáni működés
gázdús lehetett, ugyanis több nagy hasadék és henger alakú üreg tanúskodik a gázok,
gőzök kitörési helyéről. Pl. a főcsúcson egy 150-180 cm átmérőjű, 15 méter mély,
függőleges gázkitörési tölcsér látható (bár elképzelhető a fatörzsüreg-, fatörzslenyomat-
33
eredet is). Oldalában pedig 20 cm széles kénsáv húzódik. A főcsúcs legmagasabb (537
m) a három közül, lávabreccsás bazalt építi fel, míg a másik kettőt tömött szövetű,
pados-lemezes szerkezetű bazalt. A hegyet bazaltkőtenger veszi körül.
Zaboda-kő (7.7.5): a vulkáni hegycsúcs DNy-ÉK-i irányban megnyúlt, és lejtőit
törmelékes bazalt fedi. Az oligocén korú üledékes alapot először a törmelékszórás fedte
be világosbarna színű, középszemcsés, jól rétegzett bazalttufával. Erre ömlött később a
láva. Egynemű, szürke színű, tömött szövetű, nagy olivin-tartalommal és kicsit
kevesebb augittal. Az érintkezési felületen a bazalt vörösbarna lávás kőzetet alkot. A
csúcsot szegélyező meredek falak vastagpados kifejlődésű bazaltból állnak,
alacsonyabban pedig lávás-szivacsos szerkezetű bazalt tárul fel.
Hegyes-kő (7.7.6): a hegy északi oldalát és a csúcsrégióját két egymástól
független és különböző bazalt építi fel. A csúcsrészt nagyobb tömegben törmelékszórás
építette fel, és erre folyt rá a kevesebb láva. A bazalttufa vastagpados, kemény
kifejlődésű, barnás színű, durvaszemcsés, és sok xenolitot tartalmaz. A csúcson lévő
tufa 1-2 m vastag és 155°-13°-os dőlésű, a csúcsot körülvevő tufagallér pedig 40-45 m
vastag és 165°-21°-os dőlésű. Ezt a lávafolyás 7 méter vastagon borítja. Bazaltja
egynemű, szürke, tömött szövetű, nagyon kevés olivin-tartalommal. Kora 2,6±0,2 millió
év (BALOGH K. IN: KONECNY, V. et al. 1999).
A Hegyes-kő északi oldala és a Zabodakő között bevágódó völgy hegyeskői
oldalán áll az Ördögkő nevezetű szikla, amely egy kihantolódott hasadékkitöltés.
Kőzete durvaszemcsés, tömött szövetű, rétegzettség nélküli, breccsás bazalt. Ezek a
rétegek 368 m-ig települnek. Felette már homok- és homokkő-sávok vannak, majd 410
m-től bazalttufa.
Sasbükk (7.7.7): a hegy hosszirányban kissé megnyúlt (500 m hosszú, 200 m
széles). A vulkáni működés során kisebb tömegű bazalttufa-réteg került az üledékes
alapzatra. Ez csak néhol bukkan a felszínre, mert bazaltomlás fedi. Erre a törmelékes
tufaszintre ömlött ki a már sokkal nagyobb tömegű láva. Sötétszürke, tömött szövetű. A
hegy Ny-i és D-i oldalain található bazalt pados-lemezes, a csúcson lévő és a D-i
sziklafal kőzete alsóbb szintje pedig bazaltláva, amiben sok amfibol hasadási prizma
34
található. Ez arra utal, hogy a már régebbi bazaltrétegekbe friss láva nyomult be, illetve
törte át és gyorsan hűlt ki.
Malom-hegy (7.7.8): a vulkáni kőzet mindössze 20-22 méteres vastagságban
települt a hegyre, és lapos dóm alakot kölcsönöz a csúcsnak. Törmelékszórással indult a
vulkánkitörés, amely csak a csúcs DK-i részét fedte be bazalttufával. Tufája apró-,
finomszemcsés, rétegzett, szürke színű kőzet. Ezen a tufafolton kívül még a hegy DK-i
oldalában van kisebb tufa–előfordulás, de annak anyaga más. Az előbbi tufával ellenben
ez durvaszemcsés, rétegei északi dőlésűek. Feltételezhetően az ajnácskői vulkán
törmelékszórásából származik. A Malom-hegy kevés bazaltja világosszürke, tömött
szövetű, finomszemcsés kőzet.
Szár-kő (7.7.9) és Suhaj-kő (7.7.10): észak-dél irányban megnyúlt ikercsúcsot
alkotnak, és egyben a terület legmagasabb és legnagyobb tömegű bazalthegyei a Ragács
után. A Szár-kő a délebbi, a Suhaj-kő az északabbi. Koruk 4,63±0,2 millió év (BALOGH
K. IN: KONEČNÝ, V. et al. 1995).
A Szár-kő a nagyobb és magasabb (485 m), mintegy 500 m hosszan kiemelkedő
gerinc, amelynek északi része először K-Ny-irányba, majd D-re hajlik el. Déli részét
egy 75 m magas sziklafal határolja, amelyet 55 m magas, függőleges, 30-50 cm
átmérőjű bazaltoszlopok díszítenek. Az oszlopok alatt pedig 15-20 méteres sávban
bazaltomlás található. Három kisebb csúcs alkotja. Keleti oldalán a csúcstól lefelé 30 és
50 méter között, 22 m vastag sziklafalat alkot a bazalttufa, de É-i és DNy-i régiói felé
elvékonyodik, eltűnik. Déli területeit csak lávafolyás építi fel, ami kivételnek számít,
mert mindenhol máshol található tufa is a láva alatt. Bazalttufája világosbarna, tömeges,
sok lapillit és lávabombát tartalmaz. A törmelékszórás folyamatosan váltott át
lávafolyásba, ugyanis a tufa felső rétegét a láva átkeverte. A hegyet felépítő bazalt
változó vastagságú, pados-lemezes kifejlődésű, mélyebb szintekben pedig tömbös lesz.
A felszínen gömbölyded elválású mállást mutat és murvásodik.
A Suhaj-kő alacsonyabb (441 m) és kevés, vékony tufaréteg fedi, ami csak a
nyugati oldalon bukkan felszínre a bazalttakaró alól. Tufája barna, tömött szövetű,
gyengén rétegzett, bazaltja sötét-kékesszürke, tömött szövetű, finomszemcsés, könnyen
málló, ragyásodó, murvásodó kőzet.
35
Bagó-kő (7.7.11): a Szár-kőtől K-re található salakkúp. Felépítése: összesült
bombák, lávafoszlányok és láva. Radiometrikus kormeghatározás alapján korát
1,43±0,2 millió évnek állapították meg (KONEČNÝ, V. et al. 2004).
Cserép-kő (7.7.12): a láva közvetlenül a glaukonitos homokkő alapzatra folyt ki.
Megszilárdulása után a bazalt világosszürke, tömött szövetű, elegyrész nélküli és nem
hasadó kőzet lett. Nagy, 50-100 cm-es átmérőjű függőleges oszlopos elválású, néhol
pados szerkezetű, könnyen málló, murvásodó.
Lebedő-tető (7.7.13): morfológiája egyszerű, azonban a bazalt kifejlődése annál
érdekesebb. Tufa csak a DNy-i részén található, máshol a láva közvetlenül az apokás
homokkő alapra települt. Csúcsát 4-5 m vastagságban tömött szövetű bazalt fedi, de
mindenhol máshol típusos lávabreccsa, amely likacsos, porózus-szerkezetű. A kitörés
gázdús voltára nem csak a likacsos kifejlődés utal, hanem a néhol 50-80 cm átmérőjű
üregek is.
Berekvár (7.7.14): kitörése törmelékszórással kezdődött, vastag, barna színű, jól
rétegzett tufa rakódott le. Rétegdőlése Ny-i és É-i irányban változik, ugyanis a későbbi
lávafolyás néhol áttörte és/vagy felpúpozta a tufatakarót. A heves lávakitörés
bizonyítéka a sok nagy, akár méteres, levált tufadarab. A bazalt a tufa bázisán rövid,
oszlopos elválású, majd távolabb pados-lemezes lesz.
Buda (7.7.15) − Várgede (7.7.16): a Hegyes-kőtől északra helyezkednek el,
koruk K/Ar kormeghatározás alapján igen fiatal 1,69±0,22 millió év. A Buda-hegy egy
salakkúp, amihez lávafolyás is csatlakozik, azonban már csak a kihantolódott
kürtőkitöltés látható. A rövidebb lávafolyás délebbi irányba folyt és ma 360 m
magasságig emelkedik. A hosszabbik lávaár a Gortva ősvölgyében folyt észak felé,
enyhe északkeleti elkanyarodással egészen Várgedéig. Összesen 4,5 km hosszú. A
hólyagos bazalt–breccsa 10-30 m vastagon fedi a felszínt. A legtöbb helyen oszlopos és
pados-lemezes elválást mutat.
36
8. Antropogén hatások
Az első jelentősebb tájformáló tevékenység az ember megjelenése miatt a
mezőgazdálkodás és az erdőirtás volt. Főleg az utóbbi növeli az erózió hatását. Ezt
követően említhetjük az építkezéseket. A középkorban kisebb falvak, illetve várak
építése volt jellemző. Ehhez sok bazaltot használtak fel, amit a közelben külfejtéssel
termeltek ki. A kőzet kitermelése során sok bazalttörmelék keletkezett, amely néhol
máig is fedi a hegyek lejtőit. Tehát a törmeléklejtők nem mind az erózió eredményei,
hanem sokszor antropogén eredetűek. A XIX. századtól meginduló nagyobb szabású
építkezések során is sok követ használtak fel, városok és utak építésére. A technika
fejlődésének kezdetekben pedig a szénre volt nagy szüksége. Amikor elkezdődött a
bányászat ipari méretű elterjedése, nagy méretekben megváltoztatta meg az egykori
nyugodt környezetet. Bányásztelepülések jöttek létre, utakat építettek a bányákhoz a
könnyebb szállítás és elérés érdekében.
8.1. Bányászat
A területen fellelhető ásványkincsek és hasznosítható nyersanyagok fontos
szerepet játszottak a vidék történelmében. Nagyon sokáig csak a fát hasznosították,
építéshez és tüzeléshez egyaránt. Már a XIII. században megkezdődött a bazalt mint
építőkő fejtése, de nem volt tudatos, megtervezett a bányászata. Csak ott termelték ki a
felszíni rétegeket, ahol éppen építőkőzetre volt szükség. A szenet eredetileg nem
tartották ásványkincsnek, csupán helyi érdekességnek, mivel a felszínen lévő rétegei
füstölve égtek, de nem tudták, mi lehetne ennek a haszna. Az első szén- és kőbányákat
tudatosan a XIX. században nyitották meg. Az első szénbányát a Medves-fennsíkon,
Szilárdi Ödön nyitotta meg 1867-ban. A Karancs környékén elsőként feltehetően
Karancsberény mellett, az Antal-Barbara-táróból bányásztak 1851-ben (HANTKEN M.
1878, SZVIRCSEK F. 2000). A Cseres-hegységben az első szénbánya, illetve az első
kutatások 1860-ban, Csákányháza mellett az Ibolya-táróban történtek (SZVIRCSEK F.
1992). Az első bazaltbányát a Nyerges-hegyen Janssen Alfonz nyitotta meg 1878-ban,
ez a Bremszi-bánya volt (JUGOVICS L. 1939-40). A Cseres-hegység első
37
bazaltbányáiban az 1920-as években kezdték meg a kőfejtést, pl. Szívágyi-bánya
(JUGOVICS L. 1944). Az első bányanyitások után szaporodni kezdtek és sok helyi lakos
megélhetését adták már ekkor, ám a legnagyobb jelentőséggel a világháborúk idején
bírtak. Az aránylag hamar megépült Budapest−Salgótarján vasútvonal lehetővé tette a
gyors szállítást. Több helyen azonban éppen azért nem volt kedvező a bányanyitás, mert
nem volt jó a közlekedés, esetleg csak a legközelebbi nagyvárosokat tudták ellátni.
Mára már csak az elhagyatott bányabejáratok, a külszíni bányagödrök és a
hegyoldalakba vájt mélyedések tanúskodnak az egykor virágzó és fontos gazdasági
szerepkörről. A szénbányák az 1960-as évekre kimerültek és bezártak. A kőbányák
viszont tovább tudták ellátni a szükségleteket. Az elsőként feltárt bányák között lévő
Macskalyuki-bánya zárt be utolsóként, 2003-ban, 123 évnyi működés után.
11. ábra: Százéves tárna bejárata
(http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Foldrajz/macskakolyuk-banya.htm)
38
9. Összegzés
Dolgozatom célja a Nógrád–Gömöri vidék bazaltelőfordulásainak bemutatása és
csoportosítása volt földtani és vulkanológiai szempontból. Többféle csoportosítást
alkalmaztam. Az egyik a regionális áttekintés, egyben a bazaltelőfordulások
csoportosítása, ez a dolgozat folyamán a címekben és az alcímekben jelenik meg. Egy-
egy csoportot az ugyanabból a kitörésből származó területek alkotnak, illetve ahol ilyen
azonosság nincs, ott a területi elhelyezkedésük szerint szerepelnek együtt. A másik
osztályozás a táblázatban jelenik meg, amelyben összegyűjtöttem a legtöbb
bazaltkibukkanásról a fontosabb adatokat és azokat tulajdonságaik, a rendelkezésre álló
alapadatok szerint rendszereztem. Jól látható, hogy a legtöbb helyen a bazalt oszlopos
és pados-lemezes megjelenésű. Ami a vulkáni formákat és a vulkáni morfológiát illeti,
legtöbbször ma már csak a lepusztult kráterek, kúpok maradványai és a kihantolt
kürtőkitöltések maradtak meg. Az eredeti vulkánok felépítését nehéz rekonstruálni, de
azért vannak olyan területek, ahol biztosan tudjuk nem csak azt, hogy hol lehettek a
kitörési központok, hanem azok eredeti formáját.
Az 1. ábra térképén minden említett bazaltterületet feltüntettem. Ezeket
számokkal jelöltem, amelyek a dolgozatban minden név mellett zárójelben jelennek
meg, és a 7. melléklet táblázatának az első oszlopa is ezeket a jelöléseket tartalmazza.
Így próbáltam szemléletesebbé tenni, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest.
Ugyanez volt a célom az 1. ábrával, amin a kétféle tájlehatárolást rajzoltam be.
Szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyiben tér el egymástól − igen jelentősen − a
természetvédelmi tájlehatárolás és a kistáj kataszter szerinti felosztás.
Munkám során igyekeztem a lehető legtöbb elérhető szakirodalmi forrást
feldolgozni. A legtöbb földtani és vulkanológiai adatot Jugovics Lajos kutatásaiból
használtam fel, mert az eddigi legalaposabb és legtágabb elemzést ő készítette a
területről. Sajnos azonban e források elég régiek, az író természetszerűleg gyakran nem
a mai szakkifejezéseket használta illetve a frissebb – de sajnos főleg csak a szlovákiai
oldalon folyt − kutatások felülírták Jugovics adatait. A szlovák (magyar és angol
nyelvű) irodalom feldolgozását is feladatomnak tekintettem, igyekeztem az általuk
39
használt elnevezéseket és szakkifejezéseket összhangba hozni a magyar oldalon
használtakkal. Remélhetőleg a kutatómunkát és a magyar-szlovák együttműködést
előbbre viszi a nemrég létrehozott Nógrád-Novohrad Geopark.
40
10. Köszönetnyilvánítás
Szeretném megköszönni témavezetőmnek, Dr. Karátson Dávidnak a
szakdolgozatom megírásához nyújtott folyamatos segítségét. Köszönettel tartozom még
Prakfalvi Péternek és Balázs Csabának, akik főleg a szlovák területtel kapcsolatos
kérdéseimet válaszolták meg. Továbbá szeretném megköszönni Dr. Sik Andrásnak a
DDM térképek elkészítését és Dr. Mari Lászlónak, Dr. Horváth Gergelynek és Buga
Lászlónak a térképek beszerzésében nyújtott segítségét.
41
11. Irodalomjegyzék
BADASARJAN, GEVORG P. – VASS, DIONÝZ – KONECNY, VLASTIMIL (1968): Result
of absolute age determination of rocks in central and eastern Slovakia. Geologicky
Zbornik Geologica Carpathica. Bratislava.19. 2. pp. 419-425.
BÁLDI TAMÁS (1983): Magyarországi oligocén és alsó miocén formációk −
Akadémiai Kiadó. Budapest. 292 p.
BÁLDI TAMÁS (1997): Az észak-magyarországi alsó miocén kőzetrétegtani tagolódása
− In: Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest.
pp. 215–230.
BÁLDI TAMÁS (2003): Egy geológus barangolásai Magyarországon. Az utolsó
húszmillió év nyomában − Vince Kiadó.Budapest. 200 p.
BALLA ZOLTÁN (1989): A diósjenői diszlokációs öv újraértékelése. – A Magyar
Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet 1986. Évi jelentése. pp. 45-57.
BALOGH KADOSA – MIHÁLIKOVÁ, ANNA – VASS, DIONÝZ (1981): Radiometric
dating of basalts in southern and central Slovakia. Západné Karpaty ser. geol. 7.
pp. 113–126.
BALOGH KADOSA (1977): Jelentés a Magyar Állami Földtani Intézet és az MTA
Atommag Kutató Intézet között 1977. február 25-én létrejött 778 812 ATOMKI
témaszámú szerződés keretében 40 db hazai kőzet-, ill. ásványmintán végzett
K/Ar kormeghatározás elvégzéséről. Kézirat.
BARTKÓ LAJOS (1979): Jelentés a Salgótarján-Észak terület földtani kutatásáról. −
Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár
BEUDANT, FRANCOIS-SULPICE (1822): Voyage mineralogique et geologique en
Hongrie pendant l’anneé 1818. I–III., IV. Atlas. Paris, chez Verdiére, libraire quai
des Augistins 25.
42
CSÁSZÁR GÉZA (szerk.) (1997): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei.
Táblázatok és rövid leírások − Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 114 p.
DIENES ISTVÁN (1971): Klinopiroxén megakristályok a medvési bazaltból. A Magyar
Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1968. évről. pp. 125–130.
DÖVÉNYI ZOLTÁN (2010): Magyarország kistájainak katasztere. MTA
Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest. p. 876.
EMBEY-ISZTIN ANTAL – DOBOSI GÁBOR (1997): A Kárpát–Pannon Térség neogén
alkáli bazaltjainak
FÜLÖP JÓZSEF (1990, 1994): Magyarország geológiája. Paleozoikum I–II. Akadémiai
Kiadó, Budapest.
FRANKO, ONDREJ – VASS, DIONÝZ (1981): Výskyt a pôvod CO2 vo vrte FV-1,
Blhovce. Geol. práce 74. pp. 121–132.
HAAS JÁNOS (szerk.) (1996): Magyarázó Magyarország földtani térképe a
kainozoikum elhagyásával és Magyarország szerkezetföldtani térképe című
térképlapokhoz. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest.
HÁMOR GÉZA (1985): A Nógrád-Cserháti kutatási terület földtani viszonyai −
Geologica Hungarica Series Geologica 22. 307 p.
HÁMOR GÉZA (1997): A magyarországi miocén fejlődéstörténete és ősföldrajza. In:
Haas János (szerk.): Fülöp József-emlékkönyv. Akadémiai Kiadó. Budapest. pp.
231–250.
HÁMOR GÉZA (2001): Miocen paleogeography of the Carpathian Basin. Explanatory
notes to the Miocene paleogeographic maps of the Carpathian Basin 1: 3 000 000.
Magyar Földtani Intézet. Budapest. 71 p.
HANTKEN MIKSA (1878): Magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata.
Légrády Testvérek. Budapest
43
HARANGI SZABOLCS (2000): A medence belseji alkálibazalt-vulkánosság. In:
Karátson Dávid (szerk.): Magyarország földje. Pannon enciklopédia. Kertek 2000
Kiadó. pp. 69–71.
HORVÁTH GERGELY (1991): A nógrádi bazaltvulkánosság. Földrajzi Értesítő XL. évf.
1991. 3-4. füzet, pp. 339-346.
HOVORKA, DUŠAN – LUKÁČIK, EDUARD (1972): Xenoliths in andesites of the massifs
Karanč and Šiator (Southern Slovakia) and their geological interpretation.
Geologica Carpathica 23. 2. pp. 297–309.
JÁNOSI MELINDA (1984): A Nógrád–Gömöri bázisos vulkanitok kőzet- és
megakristály zárványainak kőzettani-geokémiai vizsgálata. ELTE Szakdolgozat.
Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat Adattár.
JUGOVICS LAJOS (1940): Adatok a Somoskő és Rónabánya-környéki
bazaltelőfordulások ismeretéhez. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése
az 1933–35. évekről 4. pp. 1511–1516
JUGOVICS LAJOS (1942): Salgótarján és Bárna környékén előforduló bazaltok és
bazalttufák. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése 1936–38. évekről 2.
pp. 957–969.
JUGOVICS LAJOS (1944): Adatok a nógrád-gömöri bazaltterület ismeretéhez. Magy.
Kir. Földt. Int. Évi jel. Függelék. 4, 6. Budapest. pp. 277–328.
JUGOVICS LAJOS (1948): Somoskő–Fülek–Ajnácskő között települő
bazaltelőfordulások. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évi jelentése 1939–1940-
ről. pp. 1–50.
JUGOVICS LAJOS (1969): A Karancs hegy andezitjének kőzettani-kőzetmechanikai
vizsgálata, kiadja: Magyar Állami Földtani Intézet: Építőanyag XXI. Évf. 1969. 9.
szám 332-334.p.
44
JUGOVICS LAJOS (1971): Észak-magyarországi – Salgótarján környéki –
bazaltterületek. A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1968. évről, pp.
145–165.
JUGOVICS LAJOS (1979): I. Jelentés a Salgótarján Északi terület földtani kutatásáról. –
Magyar Állami Földtani Intézet.
KÉRI JÁNOS (1973): Nagybátony 324/I. sz. szerkezet és vízkutató fúrás. Kézirat.
Magyar Geológiai Szolgálat Adattára.
KISS GÁBOR, BARÁZ CSABA, GAÁLOVÁ, KATARÍNA, JUDIK BÉLA (2007): A
Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. − Bükki Nemzeti Park
Igazgatóság, Eger, 382 p.
KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – BALOGH KADOSA– KONEČNÝ, PATRIK
(1995): Alkali basalt volcanism in southern Slovakia: volcanic forms and time
evolution. Acta Vulcanologica 7. 2. pp. 167–171.
KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – BALOGH, KADOSA (1999): Neogene–
Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western
Carpathians). Geolines. 9. pp. 67–75.
KONEČNÝ, VLASTIMIL – LEXA, JAROSLAV – KONEČNÝ, PATRIK – BALOGH KADOSA
–ELEČKO, MICHAL – HURAI, VRATISLAV – HURAIOVÁ, MONIKA – PRISTAŠ,
JÁN – SABOL, MARTIN – VASS, DIONÝZ (2004): Guidebook to the Southern
Slovakia Alkali Basalt Volcanic Field. ŠGÚDŠ. Bratislava.
KONEČNÝ, VLASTIMIL − LEXA, JAROSLAV − BALOGH KADOSA (1999): Neogene-
Quaternary alkali basalt volcanism in Central and Southern Slovakia (Western
Carpathians). Geolines 9. Pp. 67-75.
MAROSI SÁNDOR – SOMOGYI SÁNDOR (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak
katasztere I–II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet. Budapest
MAZÚR, EMIL – LUKNIS, MICHAL (1978): Regionálne geomorfologické clenenie SSR.
Geografický casopis 30. Bratislava. pp. 101-125.
45
MIHÁLIKOVÁ, ANNA (1966): Petrografická a petrochemická charakteristika bazaltov
juhovýchodného Slovenska. Západné Karpaty 5. Bratislava. pp. 151–199.
MIHÁLIKOVÁ, ANNA – ŠÍMOVÁ, MARTA (1989): Geochémia a petrológia miocénno-
pleistocénnych alkalických bazaltov stredného a južného Slovenska. Západné
Karpaty 12. Bratislava. pp. 7–142.
OFKFV (1971): Somoskőújfalu 3. sz. fúrás befejező jelentése. Újravizsgálat. Kézirat.
Magyar Geológiai Szolgálat Adattár.
PÉCSI MÁRTON (1989): Magyarország Nemzeti Atlasza. Kartográfiai Vállalat.
Budapest
PRAKFALVI PÉTER – BALOGH KADOSA (1998): Neogén vulkanitok a Kárpát–Pannon
régióban. Észak-magyarországi bazaltok. Kézirat. Magyar Geológiai Szolgálat
Adattár.
REPČOK, IVAN (1981): Datovanie niektorých stredoslovenských neovulkanitov
metódou stôp po delení uránu (fission track). Západné Karpaty min., petr., geoch.,
metalogen. 8. Bratislava.
SIMONCSICS PÁL (1959): A Salgótarján vidéki miocén barnakőszén palinológiai
vizsgálata. Földtani Közlöny 89. 1. pp. 71–84.
SZEPESHÁZY KÁLMÁN (1942): A gömöri Ajnácskő környékének bazaltos kőzetei.
Mathematikai és Természettudományi Értesítő. Budapest.
SZTANÓ ORSOLYA (1942): The tide-influenced Pétervására Sandstone, early Miocene,
Northern Hungary: sedimentology, paleogeography and basin development.
Geologica Ultraiectina Mededelingen van de Facultiet Aardwetenschappen
Universiteit Utrecht 120. Pp. 1-154
SZVIRCSEK FERENC (1992): Bányászati nyersanyagkutatás (barnaszén és lignit) és a
bányatermelés története Nógrád megyében a 19-20. Században. Nógrádi Történeti
Múzeum. Salgótarján
46
SZVIRCSEK FERENC (2000): Bányászkönyv. A bányászati nyersanyagkutatás
(barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20.
században. Nógrád Megyei Múzeum
VASS, D. – ELEČKO, M. (1992): Vysvetlivky ku geologickej mape Lučenskej kotliny a
Cerovej vrchoviny 1:50 000. Geol. ústav D. Štúra. Bratislava. pp. 7-196.
ZIPSER, CHRISTIAN ANDREAS (1817): Versuch eines topographisch mineralogischen
Handbuches von Ungarn. Oedenburg.
47
12. Ábrajegyzék
1. ábra: Tájlehatárolások Magyarország kistájainak katasztere (Dövényi Zoltán,
2010) alapján, és a természetvédelmi körzetek ábrázolása a Google Earth kivágatán
(saját szerkesztés) ............................................................................................................. 6
2. ábra: A Nógrád-Gömöri bazaltvidék tárgyalt bazaltelőfordulásai
(Saját szerkesztésű térkép Jugovics Lajos ábrái és a „A Kranacs-Medves és a
Cseres-hegység TVK” című könyv 27. oldalán található térképe alapján. A
számok a dolgozatban leírt bazaltelőfordulások.) .......................................................... 11
3.ábra: Földtani szelvény a Szilváskőn keresztül Prakfalvi Péter szerkesztésében
(A Karancs–Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, 2007) ............................. 18
4.ábra: A Boszorkány-kő látképe dél felől, a turistaútról, mögötte balra Salgó vára
(saját fénykép) ................................................................................................................. 19
5.ábra: A Boszorkány-kő csúcsa, pados-lemezes elválású, murvásodó bazalttal
(saját fénykép) ................................................................................................................. 20
6.ábra: Boszorkány-kő aljában kibukkanó freatomagmás eredetű törmelékes
összlet
(saját fénykép) ................................................................................................................. 21
7.ábra: A Salgó-vár aljának vastag, töredezett bazaltoszlopai
(saját fénykép) ................................................................................................................. 22
8.ábra: A somoskői „bazaltomlás”, egyike a Kárpát-medence legszebbbazalt
oszlopainak
(http://www.pihenek.hu/szallas-karancs-medves/) ......................................................... 23
9.ábra: Sőregi-Bagolyvár
(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/01/slides/File0667.html) ....................... 30
10.ábra: Az Ajnácskői-várhegy diatrémája
(http://medvegyu.organic.hu/2000_08_Cseres/?page=1) .............................................. 31
11.ábra: Százéves tárna bejárata
(http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Foldrajz/macskakolyuk-banya.htm) ................... 37
48
13. Mellékletek
1. melléklet
A Nógrád-Gömöri bazaltvidék magyarországi részének földtani térképe
(A Karancs–Medves és Cseres-hegység TVK című könyv térkép mellékletének kivágata, saját szerkesztésű
jelmagyarázattal)
folyóvízi üledék holocén
piroklasztikum(agglomerátum,
lapillitufa, tufa)
salakkúpKarancsi Andezit Formáció,
Sátorosi Andezit Formáció miocén (bádeni)
Salgótarjáni Formáció miocén (ottnangi)
pliovén–alsó-
pleisztocén
Gyulakeszi Riolittufa Formáció,
Bukovinkai Formáció
Zagyvapálfalvai Formáció,
Bukovinkai Formáció
Ilonavölgyi Tagozat
Tajti Tagozat, Hangonyi Tagozat
miocén
(eggenburgi)
miocén (egri-
eggenburgi)
pliocén–alsó-
pleisztocén
49
2 . melléklet
A Nógrád–Gömöri bazaltvidék szlovákiai részének földtani térképe
(Cerová Vrchovina: Geologicko –
Náučné Mapy Slovenska kivágata,
saját szerkesztésű jelmagyarázattal)
folyóvízi üledék holocén
piroklasztikum(agglomerátum,
lapillitufa, tufa)
salakkúpKarancsi Andezit Formáció,
Sátorosi Andezit Formáció miocén (bádeni)
Salgótarjáni Formáció miocén (ottnangi)
pliovén–alsó-
pleisztocén
Gyulakeszi Riolittufa Formáció,
Bukovinkai Formáció
Zagyvapálfalvai Formáció,
Bukovinkai Formáció
Ilonavölgyi Tagozat
Tajti Tagozat, Hangonyi Tagozat
miocén
(eggenburgi)
miocén (egri-
eggenburgi)
fluviális, proluviális
üledékek(homok, kavics, agyag) holocén
eolikus-deluviális, proluviális
üledékek pleisztocén-holocén
homok, homokos-kavics,agyagos-
kavics pleisztocén
bazalt láva
agglomerátum
tufa és lapilli tufa
agglomerates, lapilli tufa
::::::::::::::
::::::::::::::
diatréma kitöltés(pala, homokkő,
tufa és nem vulkáni anyagok
neck-ek, dyke-ok
andezit gránáttal miocén (bádeni)
meszes, morzsalékos aleurolit
tengeri maradványokkal
::::::::::::::
::::::::::::::
homokkő ,kereszt rétegzett
homokkő
szürke homokkő
pliocén-
pleisztocén
miocén
(eggenburgi)
agglomerátum, lapillitufa
50
3. melléklet8
A Nógrád–Gömöri bazaltvidék DDM alapú perspektivikus és magasság színezett
nézete
729 m
131 m
51
4. melléklet8
Perspektivikus és magasság színezett nézeten DNy-ról a Medves-fennsík, a Karancs
és a Somlyó-hegycsoport
729 m
131 m
Monosza
Karancs
Medves-fennsík
Somlyó
52
5. melléklet8
A Nógrád–Gömöri bazaltvidék egy szelvénnyel a Medves-fennsíkon és a Medves-
Magossán keresztül
729 m
131 m
1. szelvény
Medves-Magossa
Medves-fennsík
53
6. melléklet8
1. számú szelvény a Medves-fennsíkon keresztül, érintve a Medves-Magossát
8 A DDM 10 térképek a HM Térképészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság
adatbázisából, az 1:50 000 méretarányú állami topográfiai térkép szintvonalrajzából készültek, és Dr. Sik
András nyitotta meg és állította össze a szelvénnyel együtt, az ESRI ArcGIS 10 Desktop program
használatával.
magasság
(m)
szelvény hossza (m)
vörös színű, szivacsszerű lávakőzet tömött szövetű bazalt Medves-Magossa
54
számozás
a 2. ábrán
bazaltelőfordulás
neveszlovák neve
magasság
(m)bazalt jellemző megjelenése vulkáni működés kora (millió) vulkán-morfológia
7.7.1 Ajnácskő Hajnáčka 335 freatomagmás törmelékszórás, telérek 2,49–2,58±0,22 diatréma
7.1.6 Bábi-hegy Babský vrch 330 vastag oszlopos lávafolyáskihantolódott lávafolyás-
maradvány
6.2.9Bagó-kő
Szilváskő-től É-raBagova skala 515 karcsú oszlopos freatomagmás törmelékszórás, lávafolyás 2,2 -3,8
erodált tufagyűrű,
kürtőkitöltés
7.7.11Bagó-kő,
Szár-kőtől K-reBagova skala 394 törmelékszórás, lávafolyás 1,43±0,1 kürtőkitöltés
7.5.4 Bagoly-hegy Soví vrch 514 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás
7.4.2 Béna-hegy Belinská hora 466 lávafolyás 4,76±0,44 lávafolyás
7.7.14 Berekvár 346 rövid oszlopos,pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás
7.7.3 Borkúti-tető 427 pados-lemezes,durván oszlopos lávafolyás 1,39±0,19 salakkúpmaradvány
7.7.15 Buda Guda 413 oszlopos, pados-lemezes lávafolyás 1,69±0,22 salakkúp
6.1.3 Bükkrét-tető 470 pados-lemezes lávaömlés 2,3–2,61±0,19 vulkáni hegy
7.7.12 Cserép-kő Črep 417vastag oszlopos, néhol pados-
lemezeslávafolyás 4,1±0,3
7.1.5 Csurgó-hegy 349 vastag oszlopos lávafolyás
7.5.3 Erős-Ág 545 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás
7.2.1 Füleki-várhegy Fil’akov-ský hrad 243 rétegzett, kereszt rétegzett freatomagmás törmelékszórás 2,3±0,47 maar-krater maradvány
7.1.3 Haraszt-hegy Chrast 350 rétegzett lávafolyás
5.2.1 Háromha-tár-hegy Tri Chotáre 446 pados-lemezes,oszlopos lávafolyás bazalt lávafolyás
7.1.4 Hegyes-domb 339 vastag oszlopos lávafolyás
7.7.6 Hegyes-kő Ostrá skala 451 vastagpados törmelékszórás,lávafolyás 2,6±0,2 kürtőkitöltés
6.1.4Kelenc-hegy/
Duhár-hegyDuhár 477 pados-lemezes lávaömlés 2,3–2,61±0,19
7.2.4 Kercseg-tető Kerčik 302 lávafolyás
5.1.3Kercsek-,
Havas-tető502/499 pados-lemezes szubvulkános-ság telérek
7.3.2 Kerek-hegy Okruh-lica 417 pados-lemezes lávakitörés, freatomagmás aktivitásmaar maradvány,
salakkúpmaradvány
7.3.3 Kis-Bucsony Malý Bučeň 475 lávafolyás,törmelékszórás 1,16±0,3 salakkúpmaradvány
7.5.2 Kis-Karád Malý Karad 575 pados-lemezes,oszlopos törmelékszórás, lávafolyás 4,3±0,2 kürtőkitöltés
6.2.4 Kisőr-hegy 487 lávakitörés kürtőkitöltés
6.3.1Kis-Salgó/
Boszorkány-kő571 vékony oszlopos, lemezes törmelékszórás, lávafolyás kb.: 5,2
6.2.2 Kis-Somlyó 505 pados lávakitörés
6.2.7 Kis-Szilváskő 620 pados-lemezes lávafolyás, törmelékszórás 2,2-3,8parazita-kúp,
tufagyűrű maradványa (?)
6.1.2Kopaszka-hegy/
Dobogó-hegyDunivá hora 607 pados-lemezes törmelékszórás, lávakitörés 1,32± 0,1 és 1,22±0,1 salakkúpmaradvány
5.1.1 Kővár 301 pados-lemezes,oszlopos törmelékszórás, lávafolyás vulkáni maradvány
7.7.13 Lebedő-tető 397 tömött szövetű törmelékszórás, lávakitörés
7.7.8 Malom-hegy Mlynský kopec 363 rétegzett tufa törmelékszórás, lávaöntés kürtőkitöltés
7.7.2 Matrács-hegy Matrač 410 vízszintesen rétegzett lávafolyás
7.1.1 Maza-hegy Maza 355 rétegzett lávafolyásaprózódott törmelékes bazalt
fedés
6,1 Medves-fennsík 520-571 pados-lemezes,oszlopos freatomagmás törmelékszórás, lávafolyás 2,3-2,61±0,19bazalt lávaplató, salakkúp
maradvány
6.1.1 Medves-Magossa Medve-dia Výšina 659 oszlopos, pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás 2,3-2,61±0,19 salakkúpmaradvány
7.4.1 Monosza Monica 585pados-lemezes,néhol vékony
oszlopostörmelékszórás, lávafolyás 4,76±0,44 salakkúpmaradvány
7.3.3 Nagy-Bucsony Vel’ký Bučeň 514 törmelékszórás, lávafolyás 1,42±0,31 salakkúpmaradvány
7.1.8 Nagy-Kárgics-hegy Vel’ké Hradište 387 oszlopos lávafolyás 5,43±0,4 kürtőkitöltés
6.3.2 Nagy-Salgó 625 szabálytalan oszlopos hamuszórás, lávafolyás kb.: 5,2 kürtőkitöltés
6.2.8 Nagy-Szilváskő 628 oszlopos lávafolyás, törmelékszórás 2,6-2,9 bazaltkúp
6.3.5Nyerges-hegy/
Bagó-kőBagova skala 462 oszlopos törmelékszórás, lávafolyás vulkáni kúp maradvány
6.2.3 Pécs-kő 544 törmelékes-oszlopos törmelékszórás, lávafolyás
6.2.5Petik-Lázatető/
Pocikvártömött szövetű lávafolyás kürtőkitöltés
5.1.2 Pipis-hegy 380 oszlopos telérek telér
7.5.1 Pogányvár Pohanský hrad 578 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás 4,7±0,3 salakkúpmaradvány
7.7.4 Ragács Roháč/Ragáč 536 pados-lemezes lávakitörés,törmelékszórás, lávafolyás 1,39±0,19 salakkúpmaradvány, neck,
dyke
7.1.2 Rátkai-erdő 357 rétegzett lávafolyás hasadék-kitöltés
7.3.1Remete-tető:
kisebb csúcsBukovina 404 pados,tömbös lávafolyás, hamuszórás,lávafolyás salakkúpmaradvány
7.3.1 nagyobb csúcs Bukovina 456 vastagpados törmelékszórás, lávafolyás salakkúpmaradvány
7.1.7 Sáfi-hegy Šafy 302 vastag oszlopos lávafolyás
7.2.3 Sárkány-hegy Sarkan 341 lemezes lávafolyás
7.7.7 Sasbükk Šašina 441 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás
6.2.1 Somlyó 584 pados-lemezes törmelékszórás, lávafolyás egykori kráter
6.3.3 Somoskő Šomoška 526 oszlopos salakkszórás, lávafolyás 4,06±0,06–4,08±0,03 kütrőkitöltés
7.5.5 Sőregi-Bagolyvár Šurice – Soví hrad 313 törmelékszórás, telérek 4±0,3 diatréma
6.3.4 Strázsa-hegy pados-lemezes,oszlopos lávafolyás 2,3-2,61±0,19
7.7.10 Suhaj-kő Šuhajova skala 441 rétegzett tufa törmelékszórás, lávakitörés 4,63±0,2 vulkáni hegy
7.7.9 Szár-kő Steblová skala 468 oszlopos, pados-lemezes törmelékszórás, lávakitörés 4,63±0,2 kürtőkitöltés
6.2.2 Szép-hegy 534 néhol pados lávafolyás kürtőkitöltés
5.2.2 Szilvágy-Laposa 432 lemezes lávafolyás, törmelékszórás bazalt lávafolyás
7,6 Tilic Tilič 478 rövid oszlopos lávakitörés kürtőkitöltés
7.7.16 Várgede Hodejov 260 (város) oszlopos, pados-lemezeslávafolyás, salakkúp, freatomagmás
törmelékszórás1,69±0,22 salakkúp, lávafolyás, maar
7.2.2 Veres-hegy Cervený vrch 253 rétegzett törmelékszórás 2,3±0,47 maar-kráter maradvány
7.7.5 Zaboda-kő Zaboda 486 vastagpados törmelékszórás, lávafolyás 2,6±0,2 vulkáni hegy
7. melléklet
Összegző táblázat a dolgozatban tárgyalt bazaltelőfordulások fontosabb
tulajdonságairól
(Saját szerkesztés, a dolgozatban felhasznált szakirodalmi források alapján)