Az internet vitathatatlanul az utóbbi évti-zedek legnagyobb vívmánya, ezzel együtt

az új évszázad egyik alapköve, mely mostan-ra mindennapi életünk természetes és sokszor nélkülözhetetlen kellékévé vált, új távlatokat nyitva az infor-mációszolgáltatás, kommunikáció és szórakozás területén.

Napjainkban minden sikeres vállalkozás, cso-port vagy közösség képviseli vagy képviselteti ma-gát a világhálón – vajon Ditró is közéjük tartozik? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ.

Községünk nevére rákeresve az interneten, a Ditró és a Ditrău keresőszavak eredményeként is elsőként a Wikipé-dia szócikkei bukkannak elénk. Míg magyar nyelven egy átfogó történelmi és földraj-zi összefoglalót is találunk településünkről, románul csak egy pár mondatos leírással leszünk gazdagabbak. Érdekes módon ennél több adatot találunk az uk-rán(!?) nyelvű szócikkben, hasonlót más idegen nyelven viszont sajnos hiába is keresnénk, így pl. az angol vagy német anyanyelvű érdeklődőknek más információforrás után kell nézniük.

Szerencsére segítségükre siet a találati lis-ta következő helyezettje, a www.gyergyoditro.ro, melyen számos tudnivaló és közérdekű információ érhető el nemcsak magyar és román, de angol nyelven is. A modern el-várásoknak technológiai és design szempontból is megfelelő szájtot a Ditrói Önkormányzat működteti. Az oldalon egyebek mellett értesülhetünk például a Ditróban zajló közösségi és kulturális eseményekről, hirdetésekről, megnézhetjük a rend-szeres buszjáratok menetrendjét, felfedezhetjük a turisztikai célpontokat és böngészhetünk a vendéglátóhelyek között is.

Az oldal naprakész és karbantartott, érde-mes rendszeresen látogatni, ha napirenden sze-retnénk maradni a különböző programokkal.

Említést érdemel még a Puskás Tivadar Iskolaközpont hon-lapja is, melynek felülete bár kissé kopott, de legalább nincs tele zavaró reklámokkal. Ugyanez nem mondható el a ditrói plébánia online képviseletéről, melynek linkjére kattintva pis-loghatunk egy párat, míg sze-münk hozzászokik a kora 2000-es évek webes zűrzavarához. Szerencsére a legfontosabb információk azért elérhetőek, amennyiben meg tudjuk őket különböztetni a hirdetési rend-szer színes-szagos átveréseitől.

A ditrói civil csoportok közül cserkészcsapa-tunk rendelkezik saját internetes felültettel, aki kí-váncsi tevékenységünkre, a 020cserkeszcsapat.la-punk.hu címen találhat képeket és információkat.

Az elmúlt évek legnagyobb internetes trendje a közösségi oldalak fejlődése, közöttük pedig népszerűségével élen jár a Facebook. A szolgáltatás, bár nem alkalmas arra, hogy levált-sa a hagyományos weboldalakat, kiváló lehetőséget teremt arra, hogy híreket, információkat valós időben juttasson el tömegekhez, valamint fórumot biztosítson a közösségek szá-mára. A képek, videók megosztását lehetővé tevő funkciók hatalmas médiaértékkel bírnak, egy-egy szervezet közösségi

arcának helyes menedzselése értékes reklámlehetőség.Ditró Községnek (bár az oldalon valamiértnem állami szervezetként, ha-

nem fizikai személyként szerepel) nem kell szégyenkeznie, jelen pillanatban több

mint kétezer „ismerőssel” rendelke-zik. Az idővonalon rendre megosztás-

ra kerülnek hírek, videók, fényképek, a fontosabb eseményekről itt is értesülhe-

tünk. Érdemes lehet még felkeresni Tér-Kép Ditrót, ha kíváncsiak vagyunk, hogyan néz-

hetett ki településünk ezelőtt 50, vagy 100 évvel.Kevésbé szerencsés az, aki például a Ditrói

Hírek felhasználóval „összeismerkedve” valódi hírekről sze-retne tudomást szerezni, itt ugyanis többnyire csak szeme-tet talál. Jobban jár, aki a Ditrói Plébániát választja „barát-jának”, kár, hogy az oldal utoljára júniusban volt frissítve.

Lehetőségünk van még a Facebookon különböző ditrói csoportokhoz szegődni. Ezek némelyike csak a hovatartozás, mások közös érdeklődés és tevékenység alapján próbálnak összefogó vagy éppen praktikus közösségeket alkotni. Van például Ditrói Adok Veszek, de Ditrói Fiatalok nevű csoport is.

Végezetül, úgy hiszem, elmondhatjuk, hogy községünk nem ragadt meg a XX. században, és remélem, hogy némi odafigyeléssel és összefogással Ditró a jövőben online is egy jobban hozzáférhető, „élhetőbb” hellyé varázsolható.

Hompoth Szilárd

Ditró, online?

Szabad-e adót fizetni a császárnak?

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?” Jézus válaszol a kérdésre, de képmutatóknak nevezi a kérdezőket. Miért kép-mutatók, akik ilyen kérdést tesznek fel a Messiásnak? Egy-részt azért, mert ezt a kérdést Jeruzsálemben, mint máshol, rég eldöntötték. Jeruzsálemben, ahol a cselekmény zajlik, nem tehettek másként Jézus kortársai. Sem a farizeusok, sem a Róma-ellenes partizánok. Ezért Jézus azt mondja ne-kik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, s ami az Iste-né, azt az Istennek.”

Másodsorban azért, mert nem kérdeznek, hanem egy csap-dát állítanak Jézusnak. Máté pontosan ezt mondja, amikor leírja: „A farizeusok erre félrevonultak és megtárgyalták, ho-gyan tudnának szavaiba belekötni.” A hízelgő dicsérethang, amely megelőzi a kérdést, csak fokozza a csapdát: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, az Isten útját az igazsághoz hí-ven tanítod, nem vagy tekintettel senki személyére, mert nem igazodol emberi tekintélyhez.” Az előzetes dicséret csak azért volt, hogy könnyebben felállíthassák a kelepcét, amelyikből Jézusnak nehéz lesz szabadulni, mert ő a válaszában két dolgot mondhat: vagy óvja a zsidókat az adófizetéstől, ami-ért Pilátusnál föl lehet jelenteni; vagy az ellenkezőjét teszi, biztatni fogja őket, hogy fizessék meg az adót, s akkor veszít népszerűségéből, hisz úgy fog tűnni, mintha kollaborálna a rómaiakkal, sőt nem ismerik el majd Messiásnak; mert úgy hitték, hogy a Messiásnak független uralkodónak kell lennie Jeruzsálem trónján, amit a rómaiak ellen megnyert háborúk-ban foglal el. S mert ő Messiásnak mondta magát, majd ezzel a kelepcével tisztázódik, hogy csak egy istenkáromló csaló, aki mindenképpen megérdemli a halált.

A csapda igen jól ki volt eszelve; mindenképpen, bármit is válaszolna rá, veszíteni fog. Az első variáns arra jó, hogy meghaljon. S valóban, Jézus szenvedése közeledik, egy pár nap választ el a letartóztatástól. Válaszában Jézus tudtukra adja, hogy megértette, miről is van szó. „Mit kísértetek, kép-mutatók?” Jézus nem hízeleg nekik, kereken megmondja, hogy nem tisztességesek. Az emberfia azonban soha nem csapta be ellenfeleit, mindig szemükbe mondta meg, amit róluk gondolt. Amit az irigyei mondanak neki, nem őszintén mondják, de mégis az igazságot fogalmazzák meg hízelgő szavaikkal. Az evangélista örömmel jegyezhette le a bókot, amit Jézus ellenfelei fogalmaznak meg a Messiásról. Az el-lenfél dicsérete szintén csapda szokott lenni. De Jézus nem felel újabb csapdával a kelepcére, hanem felveszi a kesztyűt és válaszol a kérdésre. Válaszában három dolgot is állít:

Először is: „adjátok meg a császárnak, ami a csá-száré”, vagyis az adót. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek tá-mogatnia kell a közösséget. Az adót a hatalom hajtja be, ezért annak kell azt megfizetni, aki erre illetékes. A keresztények mindig is hűséges állampolgárok voltak.

Folytatás a 8. oldalon

2

„Megszerettetni a sportot”Villámbeszélgetés Simon Botond

sporttanárral

Simon Botond testnevelő tanár idén fejezte be tanul-mányait a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Testnevelés és Sport karán, és úgy döntött, az új technikákat, amelyeket tanulmányai során szerzett, szülőfalujában, Ditró-ban kamatoztatja. Beszélgetésünk során arra voltunk kíván-csiak hogyan jutott el oda, hogy ugyanabba az iskolába járhas-son ismét, csak most nem diákként, hanem pedagógusként.

Milyen külön vizsgákat tettél le ahhoz, hogy gyerekeket ta-níthass?

Ahhoz, hogy taníthassak, az egyetem tanárképző intézetén a pszichopedagógia modult kellett elvégeznem, párhuzamo-san az egyetemi képzéssel. A képzés keretén belül pedagógiát, neveléspszichológiát, oktatáselméletet, szakmódszertant, va-lamint tanulásszervezést tanultam. Ugyanakkor tanítási gya-korlatot is végeztem az Apáczai Csere János Líceumban.

Mikor döntötted el, hogy gyerekek testnevelésével szeret-nél foglalkozni? Volt-e, aki befolyásolt ebben a döntésedben?

Egészen kiskoromtól szerettem sportolni, de legelőször a középiskolában gondoltam arra, hogy testnevelő tanár legyek. A döntésemben a szüleim támogattak mindvégig.

Mit szeretsz ebben a szakmában? Vannak-e negatív tapasz-talataid az eddigi tanügyben töltött időszakodból?

A tanári szakmában elsősorban gyerekekkel való foglalko-zást, a tanítást szeretem.

Pályakezdőként viszonylag rövid idő alatt sok tapasztalatot szereztem. Eddig még említésre méltó negatív dolog nem ért, persze minden nap adódik egy-két olyan helyzet, amire az em-ber nincs felkészülve, és hirtelenségükből adódóan meglepő lehet.

Szívesebben tanítanál inkább egy másik helységben, mint a szülőfaludban?

Nagyon örültem, amikor a nyári versenyvizsga után sikerült Ditróban állást szereznem. Eleinte furcsa volt, hogy a régi is-kolámba most már nem diákként, hanem tanárként járok. Az elterjedt mondás rám is igaz: mindenhol jó, de legjobb otthon. Úgy gondolom, hogy ennél jobb munkaközösséget és feltétele-ket nem kívánhatnék.

Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó testnevelő tanár válhasson?

Úgy gondolom, a jó testnevelő tanárnak meg kell tudnia találni a módját annak, hogy a gyerekekkel megszerettesse a sportolást, amely nem csak az egészséges szervezet fenntar-tásának egyik alapvető feltétele, hanem az egyéniség megfor-málásában, a versenyszellem kialakításában is fontos szerepet játszik. Rá kell tudnia vezetni a gyerekeket, hogy könnyedén és a lehető legjobban sajátítsák el az adott dolgot.

Kérdezett: Szőcs Hunor

3

SZERET-HETEKKészülődés, csapatépítés, ünnepvárás cserkészmódra

Két éve indult a kezdeményezés, hogy minden karácsony előtt

lehetőséget adjunk kis közösségünk-nek nyugalomban, csendesen, jóté-konykodva és játékosan felkészülni az év legszebb ünnepére, a karácsony-ra. Nevet is kapott ez az időszak, és e név sugallja azt, amire fel szeretnénk hívni a gyerekek, fiatalok és a környe-zetünk figyelmét: szeretni! Szeretni egymást (megtisztelni csapatunkat azzal, hogy részt veszünk a közös kezdeményezésekben), szeretni ma-gunkat, valamint szeretni másokat.

Ezek köré a gondolatok köré cso-portosul a karácsony előtti nyolc hé-ten át tartó SZERET-HETEK, olyan programokat szervezünk a cserkész fiataloknak és kisgyerekeknek, ahol a szeretet fontosságát megtanulhat-ják. Igen, megtanulhatják, mert sajnos eléggé passzív, rideg korszakot élünk, tele az ember rontó sugárzásával, ne-gatív gondolatokkal, és rosszindulat-tal. Bár a szeretet akkor igazán jó, ha belülről jön, az irányt néha meg kell mutatni. Cserkészek vagyunk, itt van ez a szép nagy közösségünk, s néha azon kapjuk magunkat, hogy nincs időnk magunkra. Sokszor egy-egy rendezvény megszervezése, s az azzal járó stressz és drukk elfeledteti velünk az igazán fontos dolgokat: egymást. Idén ezért lemondtunk pár dologról, változtattunk, hogy belülről alakulhas-son közösségünk élete, mert a nagy

változások mindig lemondással járnak.Tehát szeretni egymást, a közössé-

get, a cserkésztestvéreinket. Ez az egyik üzenet. Éppen ezért, ha eddig nem tet-tük, itt az alkalom, hogy minden va-sárnap találkozzunk, közösen vegyünk részt a szentmisén, majd ezt követően a csapatfoglalkozáson, ami hétről hét-re más tematikát kínál, vagy épp egy aktuális akcióhoz kötődik. Kézműves foglalkozások, sportdélutánok, bicik-litúra, rajzfilmklubok szerepelnek a programsorozat első heteiben. Szeretni magunkat, fogalmazódott meg a máso-dik üzenet. A nyolc hét alatt három játé-kos képzésre kerül sor, melyeken belül szórakoztató formában próbálhatják ki magukat a kicsik és nagyok különböző szituációs és helyzetgyakorlatokban, vagy épp elmélkedős, gondolkodós fel-adatokat végezve tudhatnak meg ma-gukról rengeteget. A hetek alatt online is feladatokat, egyéni küldetéseket kap-nak, melyeket elvégezhetnek. Ezek első-sorban a belső, egyéni felkészülés miatt fontosak, illetve hogy hétről hétre tu-datosuljon mindenkiben a nagy ünnep közeledte. Továbbá üzenet, és talán az egyik leghangsúlyosabb: szeretni má-sokat. Több karitatív akció is helyet kap a programok között, így a Szent Erzsé-bet-napi Csókolom, hogy tetszik lenni?. Ekkor a faluban élő idős embereknek viszünk kis édesség- és gyümölcscso-magokat, megkérdezve, hogy vannak, esetleg segíthetünk-e valamiben. Már

több éve sikeresen megvalósított jó-tékonysági akciónk, ahogy a cipősdo-boz-akció is, melynek során a felszegi délutáni iskolás gyerekeknek kedveske-dünk Mikulás alkalmából kis csomagja-inkkal. Karácsony napjára meglepetést is tervezünk, ami még a mi titkunk, de a későbbiekben beszámolunk majd róla.

A rendezvények között van két kira-kodó adventi vásár is, ahol a kedves ér-deklődők december 14-én és december 21-én vásárolhatnak a gyerekek saját keze által készített képeslapokból, ka-rácsonyi dekorációkból jelképes össze-gért. A hetek folyamán az újrahaszno-sítást népszerűsítő projektünk során a gyerekek megtanulják a kidobott tár-gyakat más szemmel nézni, és a hulla-dékból készített kiállítási tárgyaink is ugyanígy jelképes összegért megvásá-rolhatóak lesznek ezeken a napokon.

A SZERET-HETEK december 24-én, a közös cserkészkarácsonyo-zással zárulnak, ahol egymást is meglepjük, és egy tea mellett rajzfil-mezünk kicsik és nagyok együtt.

Felteheti a kedves olvasó a kérdést, miért írunk cikket erről. Félreértés ne essék, a célunk nem az, hogy önfénye-ző imázsnövelésbe kezdjünk. Akinek ez megfordult a fejében, annak jusson eszébe, amit az ember rontó sugárzá-sáról írtam, majd készítsen egy megle-petéscsomagot, és keresse fel a hozzá legközelebb élő idős, egyedül maradt szomszédját, és ugorjon be hozzá egy rövid látogatásra. A cél az, hogy eszünk-be jusson: szeretni! Miért is ne lehet-ne az ember életében minden évben két olyan hónap, amikor félreteszi a gyűlölködést, a mérgelődést, a sérel-meket, elfelejti a bántó szavakat, és nem viszonozza azt haraggal, hanem csak a jóra koncentrál, és arra, hogy a legszebb ünnep eljöveteléig önmagá-val kerüljön egyenesbe, és az idejéből egy kicsit a közösségért, a jótékony-kodásért, a családért és szeretetért áldozzon. Várjuk így a karácsonyt!

Balázs Brigittacsapatvezető-helyettes

4

Orvosold kérdéseid – beszélgetés Mezei Enikő orvostanhallgatóval

Mezei Enikő a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvos szakának negyedéves hallgatója.

Beteljesült „álomszakma”, sok munka gyümölcse és nem utolsó sorban nagy ambíció, mely idáig elkísérte. Beszélgetésünk során megtudjuk, hogy mi késztet valakit arra, hogy az orvosi pálya fele vegye útját, mi-lyen lemondásokkal jár ez az egyetem, melyek az előnyei-hátrányai, és milyen tapasztalatokat szerzett a négy év alatt. További terveiről és el-képzeléseiről sem feledkeztünk meg, melyekre nagy örömmel válaszolt.

Mire lehet szakosodni? Te mire szakosodtál? Hány év, míg

elvégzed ezt? Az egyetem neve már magában hordozza, hogy itt lehet

szakosodni orvosi , gyógyszerészeti, ugyanakkor fogorvosi kar fele, továbbá van asszisztensképző, fogorvos- és gyógy-szerész-asszisztensképző, bábaképző, balneofiziokinetoterá-pia és rehabilitációs kar. Én az általános orvosi képzést válasz-tottam, ami 6 év. Ezután kezdődik a valódi szakosodás, amely lehet sebészet, ezen belül plasztikai sebészet, ortopédia, lehet belgyógyászati terület, nőgyógyászat, urológia, patológia stb., amelynek az időtartama vál-tozik: 3-5-6 év vagy akár még több is lehet, természetesen a választott szakma függ-vényében. Elképzeléseim vannak azzal kapcsolatosan, hogy mit szeretnék majd vá-lasztani, talán családorvos, gyermekgyógyászat, sze-mészet. Mivel most negyed-évtől kezdtük el a kórházi gyakorlatokat, így még elég tapasztalatlanok vagyunk ezzel kapcsolatosan, de hatodév végéig van időm eldönteni.

Miért az orvosit választottad?Még hetedikes lehettem, amikor körvonalazódott bennem,

hogy az egészségügy fele irányulnak a gondolataim. Min-den vágyam az volt, hogy állatorvos legyek - nagy állatbarát lévén -, de szerencsére idejében rájöttem arra, hogy ez nem egy előnyös női szakma, hisz erős fizikumú embert igényel. Az iskolában akkortájt kezdtünk el foglalkozni az ember fel-építésének tanulásával, és igazán megtetszett, sőt nagyon is megfogott, foglalkoztatott. Ez akkor vált határozott döntéssé, amikor tizenegyedikes korunkban még részletesebben tanul-tuk a humán biológiát. Akkor már igenis úgy készültem óráról órára, hogy majd a későbbiekben ezt nekem nagyon jól tud-nom kell, hisz majd fel fogom használni, tehát határozottan azt mondtam, hogy ez nekem minden vágyam, és teljesíteni fogom. A felvételikor nem is iratkoztam más szakokra, feltet-tem mindent egy lapra, és bejött.

Egy olyan kérdés következik, ami sokakat foglalkoztat. Igaz, hogy szoktatok halottakon is gyakorolni? Ez hogy mű-ködik?

Igen, ez így van. Első két évben az Anatómia tanszéken, a

gyakorlati órákon a tanár és a tanársegéd elmagyarázták a különböző régiókat, szerveket, szervrendszereket stb. elmé-letben, és utána mindezt gyakorlatban is. Fontos részét képe-zi az anatómia elsajátításának.

Mi az, amit gyakorlat során féltél megcsinálni? Volt ilyen?Az első három évben az elméleti oktatásra fektetődik a

hangsúly, és negyedévtől kezdődnek a kórházi gyakorlatok. Amit elméletben tanultunk, nem jelenti, hogy gyakorlatban is tudjuk. Tehát még nincs gyakorlati tapasztalatunk. Ter-mészetesen segítséggel és felügyelettel néhány dolgot mi is megcsinálhatunk, például vérvétel, sebek kötözése, gyógy-szeradagok kiosztása, szonda felhelyezése, műtétekre járha-tunk be, még harmadkéznek is jelentkezhetünk. Egy egysze-rű injekciózástól féltem, hogy ne hogy többet ártsak, mintsem amennyit segítenék, de mindig egy orvos vagy egy asszisztens jelenlétében, előzőleg megmutatva végeztem el.

Van olyan, hogy nyáron valahol kell segédkezz egy kórház-ban/rendelőben? Ez kötelező vagy saját célra végzed?

Nyáron van három hét kötelező kórházi gyakorlat. Mi vá-laszthattuk ki, hogy melyik osztályon szeretnénk ezt elvégezni, természetesen az otthonunkhoz legközelebb eső kórházban kellett az első három évben. Most negyed-évtől itt Marosvásárhelyen kell gyakorlatoznunk, és szintén választhatunk. Volt már rá példa, hogy önszán-tamból jártam be a kórházba

segédkezni, tanulni.Az egyetem sok idődet lefoglalja? Van időd kikapcsolódni,

„kiereszteni a gőzt”? Időm nagy részét az egyetemi előadások, illetve kórházi

gyakorlatok foglalják le, és a többi része viszont a tanulásra megy, így ritkán van időm szórakozni.

Miután elvégezted az orvosit, szerinted könnyen találsz ebben a szakmában munkát, megéri az orvosi szakma kere-set szempontjából?

Igen. Számtalanszor hallottam, hogy országszerte elég nagy hiány van az orvosi szakmában, hiszen elég sokan a re-zidensképzést külföldön folytatják, és ott maradnak a jobb megélhetés érdekében, vagy mert a képzés, felszereltség jobb mint nálunk, többet tanulhatnak.

Szerinted ahhoz, hogy valakiből jó orvos váljék, mi szüksé-ges? Kinek ajánlod?

Először is nagyon fontos az, hogy érdekelje, szeresse ezt a területet, ne pedig a pénz miatt válassza, mert egy életre szól ez a döntés. Másodszor legyen határozott, céltudatos, kitar-tó, és legyen képes lemondani dolgokról, mert ahhoz, hogy jó orvos váljék valakiből, mellőznie kell néhány dolgot a sikere érdekében.

Kérdezett: Köllő Erika

5

Függetlenül a függőségektől

„A Hargita Megyei Sport és Ifjú-sági Igazgatóság, a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel, a Gondviselés se-gélyszervezet és a Gyergyó Területi Ifjú-sági Tanács 2014. május 14-én előadást szervez Gyergyóditróban Függetlenül a függőségektől címmel.

Az előadás célja tudatos döntés elé ál-lítani a fiatalokat, és segítséget nyújtani a szülőknek, pedagógusoknak, hogyan tudnak segíteni gyerekeiknek függősé-geik leküzdésében.

A szervezők ugyanakkor segíteni sze-retnének a résztvevőknek, hogy problé-ma esetén megtalálják a segítséget Har-gita megye területén is.

Az előadásokat a kecskeméti Kurdics Mihály, nyugalmazott rendőralezredes tartja.” Szerencsésnek vallom magam, hogy részt vehettem a fenti előadáson, bár azóta foglalkoztat az a gondolat, hogy mi lehet az oka, hogy alig voltunk egy páran. Első benyomá-som az volt, hogy nem volt kellőképpen meghirdetve, de ez hamar meghiúsult, mert rájöttem, megvolt a kellő reklám, de az érdeklődés elmaradt. Beszéltem több szülővel is róla, és a végső követ-keztetés az volt: úgy vélik többen is (nagyot tévednek szerintem), hogy még minket nem fenyeget a drog, a mi fiatal-jaink nem jutnak hozzá, szerencsések vagyunk, mert el vagyunk zárva min-denféle függőségtől. Szerintem igenis hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre, hogy valóban elmondhassuk, nem fe-nyegeti fiataljainkat a függőségek ural-ma. Azt mindenképp tudnunk kell, hogy a drogozás nem ok, hanem tünet.

Az egészséges életre való nevelés céljá-ból a szülőknek bi-zonyos feladatokat kell teljesíteniük. A családi élet formálja a gyermek maga-tartását. A szülőkre hárul a helyes sza-bályok, normák, ér-tékek megtanítása. Az igazán fontos döntéseket olyankor hozzák meg a fiata-

lok, amikor a szülő nincs mellettük. Az, hogy ilyen helyzetben merre indulnak, az otthonról hozott mintán is múlik, és azon, mennyire működik jól a kommu-nikáció gyerek és szülő között – fejte-gette a toxikológus.

Ma a generációk között olyan szaka-dék tátong, amit nehéz áthidalni. Mi csak tapogatózunk, és próbáljuk meg-tanulni azt a világot, amibe a gyereke-ink már beleszülettek, és amiben ők otthonosan mozognak. Amikor ez a két korcsoport a kábítószerekről próbál be-szélgetni úgy, hogy a szülők nem sokat tudnak erről a világról, gyakran előke-rülnek a „bezzeg az én időmben” jel-legű mondatok, azóta azonban nagyot fordult a világ. Miközben nekünk ki-lenc-tízre már otthon kellett lennünk a buliból, manapság ilyenkor szinte még ki sem nyitnak a szórakozóhelyek. Tel-jesen normális, ha a gyerek reggel jön haza a buliból. A szülő és gyerek kábító-szerről való beszélgetésének egyik aka-dálya a szülők tájékozatlansága. Mert a kábítószerről csak annyi tapasztalatuk van, amit a tévében látnak – márpedig a média csak a szélsőséges, kirívó esete-ket mutatja be. Az, hogy valaki egy buli-ban elszív egy füves cigit, pár óráig ki-csit furcsán vigyorog, aztán hazamegy hajnalban, alszik délig és esetleg kicsit másnaposan ébred, az nem fog bekerül-ni a híradóba.

Tudjuk-e, milyen az átlagos szerhasz-náló? Az átlag szerhasználó úgy néz ki, mint bármelyikünk. A szerhasználók többsége ugyanúgy éli az életét, mint bármelyikünk. Az esetek jelentős ré-

szében a szerek kipróbálásának nincs következménye. Az úton biciklizni sok-kal veszélyesebb, mint drogozni; éppen ezért nincs is hatása az elrettentésnek. Különösen, ha az apuka vagy anyuka beszélgetés után rágyújt egy cigire, leül a tévé elé, amit napi rendszeresség-gel néz, és kibont egy sört mellé. Hol a szociális minta? Ha apának szabad, nekem miért ne lenne szabad? A neve-lés a legfontosabb, adjunk a gyereknek értékrendet, példaképet, hogy amikor döntési szituációba kerül, akkor helyes döntést hozzon.

Honnan jövök rá, hogy a gyerek ká-bítószert használ? Nem tudom meg-mondani. A lényeg, hogy ismerem-e a gyereket. Ismerem-e a rezdüléseit, be-szélgetek-e vele? Ha rendszeresen kom-munikálunk, megismerem, és kialakul a bizalom. A statisztikák szerint ma a szülő átlagosan napi 7 percet fordít a gyerekére. Az otthoni szociális minta a legmeghatározóbb, mindennek ez a gyökere. Ha működik a család, akkor a gyerek később, más közösségekbe ke-rülve is jó irányba halad majd. Fontos, hogy megtaláljuk a közös nevezőt a gye-rekkel, mert ha ez megvan, akkor nincs baj, még akkor sem, ha kipróbál valami-lyen szert, mert a világ ettől nem omlik össze.

Gyergyószéki fiatalokat vettek őri-zetbe a Szervezett Bűnözés és Terro-rizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) és a Hargita megyei rendőrség közös egységei kedden egy nagyszabású raj-taütés során. Kábítószer-kereskedelem, bűnszervezet létrehozása, illetve kábí-tószer-fogyasztás miatt indult a fiata-lok ellen eljárás – olvashattuk november elején az internetes sajtóban. Még min-dig az a véleményünk, hogy szerencsé-sek vagyunk, mert minket nem fenye-get a kábítószer? Talán arra is választ kapunk, hogy miért volt a fenti előadá-son egy pár fiatal olyan jól informált az előadó „drogos kérdéseit” illetően. Nem véletlenül volt az az érzésem, hogy erről nagyon időszerű beszélgetni úgy fiatal-nak, mint szülőnek, pedagógusnak egy-aránt.

Csibi Melinda

6

Erdő Háza: ámulj, tanulj, merj!

Csak nézegettük az elmúlt egy év alatt, hogy vajon mi történik Ditró központjában, mi épül, mi szépül a régi

„vendéglő” helyén. És végre, november hetedikén sor került az új épület megnyitójára. Nem maga a megnyitó lesz rövid írásom témája, bár igen színvonalas, rendhagyó és hangula-tos rendezvény volt, de ami az igencsak kreatív szalagvágást követően tárult az igen szép számban megjelent közönség szeme elé, az valami egyedülálló.

Erdő Háza tematikai központ: egy olyan hely, ahová min-den ditrói és nem ditrói embernek el kell látogatnia! Fiatalok-nak, időseknek egyaránt tanulságos a gyönyörűen felépített, berendezett termekben baran-golni. Rádöbbenünk, mi minden vesz minket körbe, annyi csoda, amit sokszor felületesen, magá-tól értetődőként kezelünk. Rá-döbbenünk, milyen szép helyen lakunk, milyen értékes kincsünk az erdő és élővilága, és most, hogy az erdő jelképesen beköltö-zött a faluba, nem mehetünk el mellette közömbösen.

De mit is talál az Erdő Házában az ide látogató? Szépen, igényesen elkészített és berendezett kiállítótermek, melyek különböző események színhelyéül is szolgálhatnak a jövőben, s ahol az erdő minden egyes darabkája, minden élőlénye és jellegzetessége helyet kap. A fák, a kőzetek, növények és pre-parált kismadarak mellett az erdő ragadozói és nagy állatai is felsorakoznak, az eredeti élőhelyet felidéző módon. Tanulni rengeteget lehet itt, ugyanis minden állatról, növényről és ki-állított darabról találunk leírást. Mitöbb, a kor technológiáját segítségül hívva meg is hallgathatjuk az állatok hangját, és éppen azt az állatot hallgathatjuk meg, amelyiket mi válasz-tunk ki az interaktív tanulószobában, miközben a szemben

lévő falra függesztett képernyőn minden fontos adatot is elolvas-hatunk. Szórakoztató kicsiknek és nagyoknak, látványos és tanul-ságos. Itt a gyermekek és felnőttek – ha akarják, ha nem –, magukba szívják az információt és a tudást. Ezért is kötelező egyrészt. Minde-mellett kötelező ellátogatni azért is, hogy ne felejtsük el ősi kincsün-ket, az egyetlen igazi aranyat, az erdőt, mely arany értéke nem az anyagiakban mutatkozik meg, ha-nem pusztán önmaga létezésében. Semmik lennénk a természet cso-dái nélkül. Soha ne felejtsük ezt el.

A természet tiszteletét kezd-jük tehát a megismerésével, és látogassunk el az Erdő Házába.

Lépjünk be, csodáljuk, ismerkedjünk, tanuljunk. Felnőttként kötelességünk ellátogatni ide gyermekekkel, idősekként köte-lességünk elhozni a fiatalokat. Hogy miért? Azért, hogy ami-kor elhagyjuk a termeket, és belépünk majd az igazi erdőbe, ne felejtsük el a látottakat, tanultakat, és ugyanúgy tudjuk tisztelni a házon kívül is az erdőt. Ha kirándulunk, jusson eszünkbe, és kezeljük ugyanolyan felbecsülhetetlen kincsként az igazi erdőt is, ahogyan ezt az egyedülálló tematikai köz-pontot is becsüljük, és becsülnünk kell.

A címben említett ámulj!-t és tanulj!-t úgy gondolom, si-került kifejtenem, zárómondatként rátérnék arra is, hogy

merj!. Úgy gondolom, ez az impozáns, az eredeti formájá-hoz hűen restaurált épület, és az egész Erdélyben egyedülálló tematikai központ, ami benne található, egy olyan álom, ami a Ditrói Közbirtokosság által megvalósult. Hogy miért? Mert kitartottak, mert nem adták fel elképzeléseiket, és mert ki mer-tek mozdulni a megszokottból.

Ezáltal közvetítenek egy nagyon fontos üzenetet: merjünk álmodni „kis falunk” számára is, merjünk kezdeményezni és lépjünk előre, még akkor is, ha sokan inkább a visszalépésün-ket szeretnék. Keressük meg azokat az embereket, akik ha-sonló elveket képviselnek, dolgozzunk velük, majd örüljünk együtt a sikereknek!

A tematikai központ megnyitóján számos ilyen embernek mondtak köszönetet, akik munkájának köszönhetően pon-tosan egy év alatt elkészülhetett az Erdő Háza, majd a falu összegyűlt népe közösen falatozott és borozott a megnyitó örömére.

Balázs Brigitta

7

Rekordgyenge méztermésMivel magyarázható?

Az igazat megvallva, maguk a méhészek is értetlenül áll-nak az idei méztermés eredménye előtt. Persze találga-

tások, ötletek vannak, de az idei nyarat egyikük sem dicséri. Két ditrói méhésszel beszélgettem az idei termelésről, ne-

vezetesen Őrsi Sándorral és Simon Péterrel. Mindketten egyet értettek abban, hogy a gyenge termés a hideg időnek és a sok esőnek tudható be. A tavasz hi-deg volt mind a méheknek, mind a virágoknak; főként a málnavirág nyílásakor, amikor a méhek – általában – igencsak sok nektárt gyűjtenek össze.

Tíz fok alatt a virágok nem termelnek, a méhek is csak 10-14 fokban kezdenek el re-pülni. Az igaz, hogy a nektártermeléshez a virágnak nedvességre van szüksége, viszont meleg is kell hozzá, másképp nem képes nektárt termelni. Így amennyi nektárt sike-rült a virágoknak nappal termelni, azt az eső éjszaka mind kimosta belőlük, így a méhek nem volt, amit összegyűjtsenek.

Mindkét méhész kb. 60 családdal nézett az idei nyár elé. Egy család 20-30 kg között gyűjt egy normális szezonban. Amint Őrsi Sándortól megtudtam, az ő idei termelése kb. mínusz 30%-a lett az ideális mennyiségnek. Neki voltak méhei a güdüci határban és kint az erdőn is. A benti méhek a télirevalót nem tudták maguknak meghordani. Az er-

dőn lévők maximális napi termelése pedig 6 kg volt, az átlag napi 10 dkg. Tehát ke- reskedelmi célú mézet nem tudtak összegyűjte- ni, ez csak nekik elég ahhoz, hogy túléljék a telet. Simon Péter is azt mondta, hogy a méhei maxi- mum 2 kg-ot szedtek, ami-

kor virágzott a málna, de azt napokon belül meg is ették, mivel a méhnek szüksége van táplá-

lékra, ha aktív. Ő 200 kg mézet vett el a méheitől és 400 kg cukrot adott nekik, amivel átvészel-hetik a telet. Ebből már 1 kg cukrot megettek, amióta el vannak telelve.

A tavalyi tapasztalatok alapján idén mind-ketten vetettek facéliát (mézontó fű), abban bízva, hogy az idén is jó termés lesz róla (Si-mon Péter méhei a tavaly 600 kg mézet gyűj-töttek be a facéliáról). De sajnos a sok eső miatt semmi bevételük nem származott belőle. Si-mon Péter szerint 50-60 évvel ezelőtt volt még ilyen nyár errefelé, legalábbis ezt mondják az öreg méhészek.

Egy érdekességet is tanultam tőle: Edison annak idején kiszámította, hogy az emberiségnek

négy éve marad, ha a méhek elpusztulnak. Bízunk benne, hogy az időjárás nem tántorítja el méhészeinket hivatásuktól, és lát-ni fogják a jövőt abban, amit csinálnak.

Bajkó Dorottya

Könyvbemutató a Községi

KönyvtárbanNagy Koppány Zsolt a kortárs

magyar irodalom jeles képvi-selője. 1999 óta jelennek meg írásai, azóta rendszeresen közöl hazai, magyarországi és külföldi lapok-ban, irodalmi antológiákban, saját kötetekben. Rangos irodalmi dí-jak tulajdonosa. Jozefát úr, avagy a regénykedés című könyvével robbant be a magyar irodalomba 2006-ban. Azóta néhány regény és novellás kötet révén ismerhet-tük meg az író sajátos, humor-ral és iróniával keveredő stílusát.

Nem kell vala megvénülnöd 2.0 címmel idén jelent meg a Magvető Ki-adó gondozásában új regénye, amelyet a Budapesti Könyvhéten mutattak be

először. 2014. október 30-án, csütör-tökön délután könyvtárunk vendége volt az író. A jó hangulatú, humorral fűszerezett találkozón Nagy Koppány Zsolt bemutatta újonnan megjelent re-gényét. A könyv már a címével is felkelti az olvasó érdeklődését. A regényt három kisregény alkotja, egy élet három ki-

emelt momentuma, részlete kap helyet benne, melyek egymáshoz kötődnek a főszereplő személye által. A két első rész

a fiatalkori útkeresés, családalapítás le-írása, humoros, kacagtató, míg a har-madik rész az öregkor viszontagságait meséli el. Itt a hangulat komorrá válik.

A találkozón a regény megírásá-nak folyamatáról beszélt az író, arról, hogy mennyire épül átélt, valóságos élményanyagra a mű. Humoros, át-

élt történetekkel színesítette a délutánt a szerző, közben felol-vasott a regényből. A Bérolva-só című novelláját is felolvasta a lelkes közönség tetszésére. Az író szerénysége, alázata is hozzájárult a könyvbemutató sikeréhez, aki szintén nagyra értékelte a megjelent könyv-barátok számát, érdeklődé-sét. A hasonló találkozások is hozzájárulnak ahhoz, hogy

emberileg gazdagabbak legyünk.

Köllő Enikő

Szabad-e adót fizetni a császárnak? - folytatás

Az adócsalás súlyos bűn, mert az késlelteti az ál-lampolgárok jólétét, s megkárosítja a közössé-

get. Jézus ezért mindig is elismerte fölöttesei hatal-mát. A szenvedésének kellős közepén állapítja meg Pilátusnak: „Nem volna fölöttem hatalmad, ha onnan fe-lülről nem kaptad volna” (Jn 19,11). A farizeusok jobban tud-ták, mint mi, hogy minden hatalom Istentől származik.

Másodszor: „Csak azt adjátok meg a császárnak, ami neki jár”. Itt Máté olvasói már arra is gondolhattak, hogy az adót meg kell fizetniük a római császárnak, de ha azt követeli, hogy neki áldozatot mutassanak be, azt semmi áron nem tehetik meg. Máté idejében számos keresztény halt meg azért, mert nem volt hajlandó a császár istenségét elismerni.

Végül harmadszor: „Adjátok meg Istennek, ami az Is-tené”. Ez sem volt unalmas kijelentés Jézus szájában, hi-szen a farizeusok éppen az Isten Fiával álltak szemben, akinek messiás voltát nem voltak hajlandóak elismerni.

Nem akarunk itt politikai következtetéseket hozni, hisz Jézusnak sem az volt a célja. Máté valószínűleg azért dol-gozta fel könyvében ezt a történetet, hogy olvasóit felké-szítse: a császárok, akik most üldözik őket, tiszavirág életű-ek. Jézus az igazi király, akinek királysága örökké tart, soha nem lesz vége. Ezért érdemes neki megadni a tiszteletet, még életük árán is. Persze ez a helyzet az óta sem változott.

Baróti László-Sándor, plébános

Ajándékok Mikulásra összefogással

A Pro Ditró Egyesület kezdeményezésére nagyszabású, egész novemberben tartó gyűjtőakcióban vehetnek

részt az adakozni vágyó ditróiak. Olyan gyerekek számára gyűjtenek játékokat, gyerekkönyveket, mesefilmeket, akikhez nem jut el a Mikulás. Idén itt a lehetőség, hogy adományával

mosolyt varázsoljon az arcukra. Hozza az ajándéknak szánt játékokat novemberben min-

den szombaton (nov. 8., nov. 15., nov. 22., nov. 29.) a Műve-lődési Ház előterében 10 és 13 óra között! A játékbabák, kisa-utók, plüssállatok, mesekönyvek, kirakósok mellett pénzbeli adománnyal is hozzájárulhat az akció sikerességéhez és a gye-rekek Mikulás-ajándékához, de minden apróságot szívesen

fogadnak. Bővebb információért hívja a 0744 223 612-es telefonszámot.

Éreztem

Hunyad megyei autóbusz érke-zett, fölkaptatott a gödrös, köves

úton, ameddig csak bírt, a kőfejtésig, ahol még megfordulhatott, hogy utasait minél közelebb tehesse le a vízeséshez. Ezek az utasok jobbára szőkék voltak, többségükben nők, szőke haj volt a divat.

Ahogy a busz megérkezett és meg-állt, még egy utolsó nagy pöffenés hallatszott, ami az ócska és rozsdá-val bevont kipufogón jött ki, hatal-mas fekete füstöt lökve ki magából.

A nők sorban néztek ki a busz ab-lakán, amit a por és szurok ellepett az évek során. Gyönyörűek voltak, akár-csak az angyalok. Égszínkék ruhájukon a nagy fehér pöttyök csak úgy csillog-tak, mint a gyémánt; hajuk, mint az arany, úgy ragyogott a fekete füstben, amit a busz köhögött ki magából. Li-basorban és fegyelmezetten mentek a busz ajtaja felé, a vízesést akarták látni.

A vízesés káprázatos volt, ahogyan vad zuhanással ömlött le a szikla falán nagy habokat kavarva. A vízesés előtt egy

hatalmas fa korlát volt felállítva. Kérges és vastag burkolat fonta körül, melyből a szálkák úgy álltak ki, mint rózsából a tövis. Ha nem vigyáztál, hamar meg-szúrta kezed. A nők sorban körülállták a korlátot, rágyújtottak egy cigarettá-ra, ahogyan karikákat fújtak a füstből.

Sárga hajukba, ahogy a szél belemar-kolt és borzolni kezdte, örömük is úgy fokozódott. Égszínkék babos ruhájuk úgy lebegett a habok fölött, mint a sellő a víz alatt. Ahogy ott álltak és merengtek a víz titokzatosságában, az egyik nő, aki szőke volt, belemarkolt a kérges és vastag szálkával kirakott korlátba. Rettenetes fájdalom fogta el, mintha a tövis szívé-ig hatolt volna, úgy érezte az egész keze lángokban égő tűz közepén van. Pánik és aggodalom vette át a csodálatos érzést. Cigarettájukat eldobva szaladtak vissza az ócska buszhoz, ahogy siettek, csak ak-kor vették észre a sok cigarettát a földön, amitől nem látszott az ösvény és a fekete füstöt, amit a busz pöfögött ki magából.

Ahogy visszaültek a buszra, furcsa érzés fogta el őket, annak a nőnek, aki-nek a szálka a szívéig hatolt, megválto-zott a hajszíne, nem volt szőke. Talán

vörös, barna vagy vérpiros? – minden-esetre nem szőke. Akik a szikla nyo-masztó falától borzongtak, azok sem voltak már szőkék; fekete, kökény fe-kete vagy sötét? – mindenesetre nem szőke. Akiket a cigaretta látványa ré-misztett meg, azoknak a haja már nem volt aranyba burkolva; lila, zöld vagy gesztenye? – mindenesetre nem szőke.

Egymásra nézve, szavak nélkül, fe-jet hajtva, néma csend árasztotta el a rozoga busz üléseit. Éreztek vala-mi furcsát, mindenki mást. Pár perc-nyi néma csend után, mintha csak a kórus énekelt volna fel a templom-ban, egyszerre mondták: ÉREZTEM!

A buszsofőrnek egy halvány mo-soly ült az arcára, és így szólt:

- Készen vagyunk, hölgyeim, indulhatunk – azzal puffant egyet a rozoga busz, és meggyötört ke-rekein gurult le a kőfejtés oldalán.

A látszat már nem volt divat, de divat lett az érzés. A sofőr még egy utolsó pillantást tett a tükörbe, és ott látta meg a nőt, karját a ma-gasba emelve integetni, szőke volt.

Köllő Tünde