TÓTH DÉNES ÁRPÁD FÜZETEI VI.

Édesapám emlékére

Hálás köszönet a megjelent köteteim kutató mun-kájában szíves segítséget nyújtó szakembereknek: BEHUMI FERENCNÉ SZÚDY ESZTER munkatárs (Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Táncarchívum) BENYOVSZKY MÁRIA könyvtárvezető (MTA Zenetudományi Intézet) BERLÁSZ MELINDA zenetörténész (MTA Zenetudományi Intézet) DR. BÉNYEINÉ KINDRUSZ ERZSÉBET főiskolai tanár (Debreceni Tanítóképző Intézet) GRÉGÁSZ MIKLÓS szaktájékoztató (Debreceni Egyetem Zenemű- és Médiatár) HALÁSZ TAMÁS gyűjteménykezelő (Színháztörténeti Múzeum és Intézet – Táncarchívum) HEGYESINÉ LÁZÁR EDIT szakkönyvtáros (Méliusz Juhász Péter Zenei Könyvtár) DR. JUHA ENIKŐ szaktájékoztató (DE Bölcsészettudományi Könyvtár) KARCZAG MÁRTON főemléktáros (Magyar Állami Operaház – Emléktár) DR. KISS MÁRTON levéltárvezető (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) DR. KOCSIS GÉZA igazgató (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – Könyvtár) DR. MIKUSI BALÁZS mb. osztályvezető (Országos Széchényi Könyvtár – Zeneműtár) NAGYNÉ MARTON ANDREA szakreferens (Méliusz Könyvtár – Helyismereti gyűjtemény) SCHMIDT ANTALNÉ FAZEKAS EMÍLIA könyvtáros (Magyar Táncművészeti Főiskola) SÍRÓ JUDIT idegen nyelvű részlegvezető (Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár) P. STÉBEL ILDIKÓ szakkönyvtáros (Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola)VRANYECZ TÜNDE tájékoztató könyvtáros (Benedek Elek Könyvtár)

© TÓTH DÉNES, 2013

ISBN 978-963-239-087-1

TÓTH DÉNES

RICERCARE

(Apakönyv)

RÉVAI KIADÓ

BUDAPEST, 2013

TARTALOM

7 ÉLETRAJZ 9 A magánember hányattatásai 17 Az alkotó muzsikus életműve 29 SZEMÉLYI BIBLIOGRÁFIA 35 Zeneművek 57 Írásművek 73 UTÓÉLET 89 NÉVMUTATÓ 94 FÖLDOLGOZOTT PERIODIKÁK

4

A Ricercare emlékkönyv, dr. Tóth Dénes Imre zene-szerző és –esztéta (1908. nov. 25., Budapest –1955. április 30., Debrecen) kismonográfiája. Életműve bevég-zetlen maradt; alig több mint 46 évesen, alkotóképessé-ge csúcsán, sorsa jobbrafordulásakor vitte el a halál. Mégis számottevő, amit hátrahagyott: több mint száz zenemű, mintegy ötezer oldalnyi írás tanúskodik mun-kásságáról. Egy személyben tudott alkotó muzsikus, esztéta és művészeti író, kritikus és pedagógus lenni. S ez sem kevés.

A komponistának mindösszesen 134 műve regisztrál-ható: 8 színházi és filmzene, 39 kórusmű, 23 dal, 20 zenekari mű, 16 (túlnyomórészt vonós hangszerekre írott) kamaradarab, 28 (nagy többségben zongorára elgondolt) szólóhangszeres mű. Végül alkotásainak har-mada, 46 opus jutott el a zenekedvelő publikumhoz.

A hírnevesebb magyar komponisták, akikkel kortárs zeneszerzőként – közös koncerteken – kezdte a pályá-ját, átlagosan több mint harminc esztendővel tovább alkothattak. Farkas Ferenc, Gárdonyi Zoltán, Geszler György, Kadosa Pál, Kenessey Jenő és Pongrácz Zoltán impozáns életműve sejteti, hogy Tóth Dénes megíratlan művei, be nem teljesült tervei, a tehetségéhez fűzött szép remények hová vezethették volna a pályán…

A kötet címéül választott ricercare ötszáz éve ismert, egyike a legrégibb önálló hangszeres műfajoknak, a fúga őse. A ricercare – a szó egyik jelentése szerint – motívumok keresése, Tóth Dénes ezt a műfajt választot-ta a húszas éveiben szerzett legnagyobb zenekari kom-pozíciójában (Ricercare, 1934). Kutatott valami után – tört valami felé. A fény felé.

RICERCARE

5

6

Fő zeneművét, a Csokonai Vitéz Mihály komikus epo-sza nyomán írott Dorottya című balettjét 1944-ben mu-tatta be az Operaház, s a kritikusok kiemelték színes hangszerelését, hangfestő tehetségét. Nem véletlenül, hiszen az olasz fővárosban, a Santa Cecilia Academia mesteriskolájában a virtuózan hangszerelő Ottorino Res-pighi növendéke volt. Tőle tanult zeneszerzést, az örök városban világlátást.

Mindig visszavágyott Rómába, de többé nem jutott el oda. Mint ahogy nem érhette meg legjelentősebb írott műve, a Hangversenykalauz három (1956-, 1960-, 1962-es) kiadását sem. „S tragédiája, hogy amit kezdetnek szánt, posthumus kötet lett, elgondolkoztató üzenet – vélekedett Boda István költő. – A Hangversenykalauz-ban lapozva bárki megállapíthatja, hogy műveltsége európai horizontú. Biztos kalauz a zene végtelen világá-ban, szavainak lámpáját mindig abba a magasságba emeli, ahonnan legjobban árad a fény.”

A Ricercare apakönyv, újra fölkerestem valakit, aki történetesen a példaképem volt, akinek vigyázó szeme az íróasztalomon álló fényképről kísért szellemi útjai-mon. Édesapám ötéves koromban halt meg, egyetlen beszélgetésünkre emlékszem – az óra járásáról. Meg még arra, hogy a parafa dugós puskámat a szekrény elérhetetlen tetejére tette. És arra, amikor egy este meg-csókolt. Borostás volt és dohányillatú.

Most, hogy végeztem e kötettel, leírhatom: immár min-dent tudok a munkásságáról. Az emberről szinte semmit. Nézegetem a róla készült fotókat, festményeket és kari-katúrákat, s többnyire egy komoly, feszült, szúrós tekin-tetű embert látok. Egyetlen fényképen fölszabadult iga-zán: örül vidám kisfiának, aki szerinte „Úgy jött a világra, mint egy Wagner-bariton, olyan harsányan, jókedvűen, mint egy ifjú óriás”.

Nos, immár a hajdani ifjú – vénülőben – nem harsány, ritkán jókedvű, s egyáltalán nem wagneri. Ám irigyli apjá-nak költő barátját, Jékely Zoltánt, aki még így láthatta őt: „Nagyon szerettem vad, titáni egyéniségét s ifjúkorom legszebb napjait töltöttem társaságában – s vele kívánja – Vajha ez a nagy lélek tovább is létezhetnék valahol s találkozhatnék az Örök Muzsikával, boldog egyesülés-ben!”

Tóth Dénes Árpád

7

ÉLETRAJZ

(1908-1955)

DR. TÓTH DÉNES ZENEKRITIKUS ÉS ZENESZERZŐ,

A „FÖLDINDULÁS” KÍSÉRŐZENÉJÉNEK KOMPONISTÁJA

(KÉPKIVÁGAT EGY KORABELI HETILAPBÓL, 1940)

8

SILLYE GÁBOR, CSALÁDUNK LEGNEVEZETESEBB TAGJA (RÉSZLET ÉGERHÁZI IMRE HAJDÚK CÍMŰ PANNÓJÁRÓL,

1987)

9

É desapám 1908. november 25-én látta meg a napvilá-

got Budapesten, s a református keresztelőn a Dénes Im-

re Mária neveket kapta.

Apja, Tóth Imre (1866-1932) kiskunsági parasztcsa-

ládból származott, fiatalon kitanulta a lakatos mestersé-

get, majd Budapesten próbált szerencsét. 28 évesen lé-

pett a főváros szolgálatába a Közvágóhídon.1 Ott elébb

gondnok, később I. osztályú közélelmezési tiszt, végül

főfelügyelő.

Édesanyja, Sillye Erzsébet (1879-1962), akinek a

nagyapja, méltóságos Sillye Gábor 1848-49-ben a Haj-

dúkerület országgyűlési képviselője, később utolsó fő-

kapitánya, majd Debrecen szabad királyi város első főis-

pánja volt; az apja, Sillye Jenő (1859-1928) pedig a

Magyar Királyi Zálogház igazgatója, 1914-től miniszte-

ri tanácsos.

A szülők viszonylag későn (1907. 11. 19-én, 41 illetve

28 évesen) házasodtak össze, ám Dénes után sorban

érkeztek a testvérei: Irén (1910), Imre (1911), László

(1912), s végül Ernő (1918).

A magánember hányattatásai

10

Felkészülés a pályára

A család Tóth Imre szolgálati lakásában (IX., Soroksári

út 58.) élt. (Az 1872. július 27-én átadott épület ma is

Közvágóhíd.) Az apa mind az öt gyermekét kitaníttatta.

Dénes 1926-ban jelesen érettségizett egy (reál)

gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegye-

temen folytatta tanulmányait. Magyar irodalomtörténe-

tet és esztétikát, művészettörténetet és régészetet, vala-

mint lélektant és filozófiát hallgatott. 1930-ban cum

laude doktorált . Önálló kutatáson alapuló értekezését –

A magyar népszínmű zenei kialakulása – Haraszti Emil,

a Párizsban élő jeles zenetörténész bírálta.

Bölcsészkari tanulmányaival párhuzamosan, két év

alatt elvégezte a Zeneakadémia zeneszerzés és karnagy-

képző szakának ötéves stúdiumát Siklós Albert, illetve

Unger Ernő irányításával.

Harmadéves bölcsész, midőn fővárosi ösztöndíjjal két

hónapot Perugiában tölt egy nyári szabadegyetemen.

Kolozsvári Grandpierre Emil így emlékszik erre:

„Rozikát meg a férjét, Dénest Perugiában ismertem meg

az Universita per gli Stranierin, melynek látogatására ők

is ösztöndíjat kaptak. Dénes zeneszerzőnek készült, de

akárcsak én, az ÁDOB-nál kezdte, és ebben a minőség-

ben került végül korrepetitornak az Operaházba. A ba-

lettkar az ő zongorajátékára gyakorolt. Hála ennek a

beosztásnak, Dénes megismerkedett a kor valamennyi

kitűnő női és férfitáncosaival. Dénesék mutattak be a

többi közt Szalay Karolának, Ottrubay Melindának."2

Pályára fordulás

1930-ban az immár kétdiplomás dr. Tóth Dénes az Ál-

lástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) nyil-

vántartásába került. A kultuszminisztérium Rómába

küldte a Collegium Hungaricumba, 1930/31-ben mint

11

ösztöndíjas – Farkas Ferenccel együtt – zeneszerzést

tanult Respighinél, a Santa Cecilia Academia mesteris-

kolájában. Utána egy ideig tánciskolai zongorakíséret-

ből tartja fenn magát, s óraadó a Fodor zeneiskolában.

1932-ben meghal a család feje, az édesapja, ő pedig

végképp önállósul: az ÁDOB a Magyar Királyi Opera-

házba irányítja, s ő az II. Széher u. 20. alá költözik.

1933-ban saját családot alapít, december 16-án elveszi

egyetemi szerelmét, Vályi Róza Ilonát. Vályi ugyan egy

esztendővel idősebb volt nála (1907-2003) de később

végzett, s azután házasodtak össze. (Az egyik tanújuk

Pátzay Pál szobrászművész volt.) A bölcsészkaron való-

színűleg együtt hallgattak művészettörténetet, esztétikát

és filozófiát, de bizonyára az 1929-es nyári itáliai sza-

badegyetemen döntöttek egymás mellett, a doktorrá

avatott ifjú a nyomtatásban is megjelent disszertációját

„Assisi örök Rózsájának” ajánlja. (Este Assisiben cím-

mel zongoradarab is tanúskodik a liezonról.) Másfél

évtizeden át, 1944-ig éltek együtt. Apám szeretett volna

gyereket, de ez nem sikerült-sikerülhetett… ezért váltak

szét útjaik.

Hozzájárult mindehhez egy szakmai affér is. A zene-

szerző legjelentősebb színpadi művét, a Csokonai nyo-

mán készült Dorottya című balettet 1940-ben fejezte be,

de csak 1944-ben mutatta be az Operaház. Fuchs Lívia a

Vályi Rózsiról mint tánctörténészről írandó tanulmánya3

kapcsán egy hozzám írott levelében így tájékoztatott:

„A Dorottyára Vályi úgy emlékezett, hogy annak ő írta

a szövegkönyvét, csak nem tüntették fel a nevét. De

ezzel nagyon óvatos vagyok, mert nyilvánvalóan teli

volt sértettséggel, és akkor még finoman fogalmaz-

tam.”4

Válaszlevelemben így fogalmaztam: „Nehezen tudom

elképzelni, hogy egy bölcsész végzettségű, 12 éve fo-

lyóiratokban publikáló, párhuzamosan nyomtatott zene-

műveket közre adó, s a színházi zenében is jártas szerző,

aki ráadásul 1932-36 között az Operaház balettkaránál

volt korrepetitor, ne tudta volna „megírni" egy negyven-

perces balett szcenáriumát. Ha gonoszkodni akarok

(mint Vályi Rózsi tette épp’ a Dorottya későbbi negligá-

lásával): lehet, hogy ő írta le – írógéppel. Az 1932-36-

os időszak, midőn apám a balettkar korrepetitora volt

azonban bizonyára hatással lehetett az érdeklődésére…”

Sőt, a pályafutására is, a táncszakma emlékezetében

elismert kutatóként marad meg, róla nevezték el a Tánc-

művészeti Főiskola könyvtárát. (Az antikváriumban hét

távol-keleti kötetet vehettem meg balett-történetéért...)

A pálya szélén

Zeneszerzésből természetesen (akkor sem) lehetett meg-

élni. Az ÁDOB könyvtárnokként osztotta be a Magyar

Királyi Operaházba, majd a Nemzeti Színház (1936/37),

később (1937/1940) között) a Zeneakadémia könyvtárá-

ban dolgozott. 1939-ben igazolják a sajtókamarában,

1940 júniusa a Magyar Dal szerkesztőjeként Belgrádban

éri, Jankovich Ferenccel. „Azokban a napokban én

Belgrádban időztem, egy zenei ünnepség alkalmából;

ott értesültünk a rádióból a Maginot-vonal áttöréséről, s

együtt keseregtünk a hotelszobában Tóth Dénessel, a

zeneszerzővel, Európa kilátástalan jövőjén.”5

Dohnányi Ernő főigazgatóval való nézeteltérésének

köszönhetően a Műegyetem könyvtárába helyezik át.6

1940/1950 között csaknem tíz évet kellett töltenie mű-

szaki kötetek között, két diplomával – gyakornokként.

(Szinte az egész életét végigkíséri, hogy bizonytalan,

vagy nem muzsikusnak való állásokat kényszerült elfo-

gadni…)

A negyvenes években (az író száműzetéséig) sűrűn

megfordult Kodolányi Jánoséknál. A Hidegkúti út 31/b

alatti nagy lakás vasárnap délelőttönként irodalmi sza-

lon képét ölti fel: jönnek nemcsak a közelebb lakók, a

Hadapród utcából a színésznő Lukács Margit, a

Volkman utcából Szabó Lőrinc, a Zuhatag-sorból a fes-

12

13

tő Kemény László és a költő Mikes Margit pár, de Illyés

Gyula, Németh László, a festőművész Göllner Miklós, a

lapszerkesztő Magyar Elek és fia Bálint, a zeneszerző

Tóth Dénes, a sokszor morózusan mogorva Nagy Lajos,

a Balmazújvárosból fel-fellátogató Veres Péter és még

sokan mások… az »aprószentek« világából.”7

A háború után – éppen Veres Péter hívására, újjáalakí-

tandó a zenei életet – munkaközösséget hozott létre a

Nemzeti Parasztpárt keretében, s két esztendeig vezette

azt. Ebben a pártban több nemzeti érzelmű értelmiségi

akadt, ez volt a népi írók politikai bázisa, apám számára

pedig az egyetlen „politikai” játéktér.

Az újrakezdés esztendői

Magánéletének újabb fordulópontja édesanyámmal való

házasságkötése. Sárossy Emma (1909-1989) egy évvel

fiatalabb volt nála, a Konzervatóriumon ének és zongora

szakon szerzett diplomát. Ő is túl volt egy házasságon,

amikor megismerkedtek. 1947. július 17-én apám fel-

bontatta a Vályi Rózsival papíron még érvényes házas-

ságát, 30-án pedig egybekelt édesanyámmal. Akkor a

IX. Angyal u. 7/b alatt laktak, ahol sokszor megfordul-

hatott Weöres Sándor is, aki alkalmi verset írt szüleim

házasságára.

Isten áldjon, édes Emma

kedves Dénes, óvjon ég –

hogyha házasságra léptek,

legyen csupa édesség.

Legyen csupa ég-magasság,

lég-könnyűség, víz-folyás,

föld-biztonság, tűz-melegség,

angyal-szárny és semmi más

Isten Áldjon, Dénes uram,

Emma úrnőm, száll a dal,

e frigy százszor tovább éljen,

mint a fű, a kő, a hal.

A Weöres-költemény kéziratát a Déri Múzeum irodalmi

gyűjteménye őrzi, a verset Vitér Ferenc elemezte a Né-

ző•Pont című folyóiratában.8

1950. január 4-én a fenti frigy gyümölcseként megszü-

letett Dénes Árpád Kamilló István, apám egyetlen gyer-

meke, jelen sorok írója. (A keresztanyám Dely Rózsi

operaénekes volt.) Végre, még ez évben megszabadult a

műszaki könyvektől9 – s a főállásától… Akkori kifeje-

zéssel élve: kiracizták, azaz: átszervezés címén leépítet-

ték. A Népművelési Minisztérium jó szándékú munka-

társai átmeneti segítséget nyújtottak, megbízták a fővá-

rosi könyvtárakban és közgyűjteményekben tárolt írásos

zenei anyag kritikai bibliográfiájának összeállításával.

(Apám bizonytalan egzisztenciája miatt 1951-ben édes-

anyám is kénytelen volt állást vállalni a nemrég alakult

Állami Népi Együttes énekkarában.)

14

15

A végső, debreceni évek

Végül 1952 őszén talált biztos állást – Debrecenben,

kinevezték a Zenede (Zeneművészeti Szakiskola) taná-

rává.10 Zeneszerzést és más elméleti tárgyakat oktatott.

„…a kezdeti években jól jött, hogy egyetlen tanár nem-

csak a zeneszerzést tudja előadni, hanem ért a zenekriti-

kához, képzőművészethez, s írásai a szakembereknek és

az átlagos ismeretekkel rendelkezőknek is elérhetőek

voltak a különböző lapokban” – hangzott el a nyíregy-

házi rádióban a kilencvenes években.11 Kedves tanítvá-

nya volt például a később a debreceni Közalkalmazottak

Zenekarát évtizedeken át irányító Tóth László karnagy.

Apám aktívan bekapcsolódott a város zenei életébe. A

szakiskola és a MÁV Filharmonikus Zenekar program-

jai mellett előadásokat tartott a dolgozók művelődését

előmozdító Fazekas Mihály Szabadegyetemen, a Társa-

dalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat

(TIT), az Országos Filharmónia és a Szabadművelődési

Felügyelő Hivatal rendezvényein. A hozzá legközelebb

álló kollégáival, Pongrácz Zoltánnal és Czövek Lajossal

együtt beválasztották a Zeneművész Szövetség hosz-

szabb szünet után újraalakult helyi csoportjának vezető-

ségébe.12 (A helyi értelmiséget szervező Csokonai Klub

a halála hónapjában alakult meg.)

A család: édesanyám, nagymamám és én 1953-ban

követtük Debrecenbe, ahol az Arany János u. 1. szám

alatt szép, nagy lakást utaltak ki számunkra. A májusban

ismét kinyomtatott disszertációját így ajánlotta anyám-

nak : „A szebb jövőnk zálogaként”. Hát, ez a jövő még

két évig tartott: 1955 áprilisában, a Déri Múzeum dísz-

termében egy Haydn-ról szóló ismeretterjesztő előadás

közben, a komponista Napfelkelte címet viselő vonósné-

gyesének (a zenei kontárság?) hallatán esett össze a

pódiumon. Számára többé nem volt napfelkelte: hat nap

múlva, április 30-án halt meg agyvérzésben.

16

TÓTH DÉNES SZÜLEI: SILLYE ERZSÉBET ÉS TÓTH IMRE

A SZÜLŐI HÁZ

– MA IS KÖZVÁGÓHÍDKÉNT MŰKÖDŐ ÉPÜLET

17

Z enei érdeklődését édesanyja ébresztette fel, aki a

Nemzeti Zenedében szerzett zongoraművészi oklevelet

– bizonyára a fiatal korában táncosnőként Párizsban

(művész)világot látott nagymama, (Neuser) Németh

Mária Gizella (1863-1937) hatására. Az ő zamárdi üdü-

lőjében született meg 1921-ben az első kompozíciója

(Nyári éj hegedűre és zongorára).

Tóth Imréék tisztviselői szolgálati lakásában központi

helyet foglalt el a harmónium. A legnagyobb gyermek,

Dénes hegedülni majd zongorázni tanult, s már tizenhá-

rom éves korában komponált (első publikum előtt be-

mutatott műve 1921-ben hangzott el): zongoradarabo-

kat, dalokat, később kamarazenei és kórusműveket írt.

Édesanyjával otthon is muzsikáltak, de ő 21 évesen már

a budapesti Helyiérdekű Vasutasok Egyesületének zene-

karát vezette. A diplomázásáig 48 opussal készült a

komponista pályára.

„Magyar motivika”

1931-ben a római rádióban hangzott el zeneműve, egy

székely sirató gordonkára. „Itt, Rómában Tóth Dénes,

Farkas Ferenccel együtt a hírneves, virtuózan hangsze-

Az alkotó muzsikus életműve

relő Respighi növendéke. Ez determinálja

dolgozásmódját. Ha ritkán szólaltat meg magyar

motivikát, oka iskolázottságával magyarázható. Sem

Siklóstól, sem Respighitől nem nyerhetett erre sok buz-

dítást. Ha Kodály növendékeinek sorába kerül, bizonyá-

ra másként alakul zeneszerzői stílusa.”13

Bizonyára… Egészen pontosan nem értem, mit gon-

dolt „magyar motivikának” a cikk szerzője, de apám

egész életműve a nép-nemzeti gondolat iránti vonzalmát

mutatja. Ez világnézeti vonzódásaiból, baráti körének

irányultságából, a magyar zene gyökereit kutató írásai-

ból épp’ úgy kiderül, mint zeneműveinek egy részéből.

A katolikus nagyböjti énekek vagy a református zsoltá-

rok százados hagyományaiból kiinduló – például Bartók

Béla, illetve Sík Sándor gyűjtése alapján készült – kó-

rusművei (Ó Jézus, Jézus; Húsvétoló; Mária, Kisjézus;

Szent Margit legendája); a Kölcsey Ferenc versére írott

Szép Erdély című műve, a Rómában sikeres Székely

siratója; Kodolányi János Pogánytűz című tragédiájá-

hoz Volly István gyűjtése alapján írott kísérőzenéje,

vagy az általa a sajtóban először fölfedezett Rácz Aladár

művészetének hatására komponált Cimbalomversenye

mindenesetre erre mutat.

A kibontakozás és kiteljesedés évei

Rómából hazatérve itthon is bemutatkozott, 1932-ben

rendezik meg kamaradarabokból álló szerzői estjét

előbb a Zeneakadémián, majd a Katolikus Körben.

Megjelent első nyomtatott szerzeménye is, egy három-

szólamú kórusmű, amit – 1932-1936 között – több

nyomdafestéket látott kompozíciója követett. Ezek vol-

tak a kibontakozás évei.

Zeneszerzőként 1935-1944 között írta meg legfonto-

sabb műveit. Első előadásra kerülő nagyzenekari szerze-

ménye a Poéme lirique volt, 1938-ban mutatták be. A

18

19

siker megnyitotta az utat más, akár korábbi művei előtt

is. A Székesfővárosi Zenekar és a rádió egymás után

mutatta be fontos kompozícióit. Pédául Sergio Failoni,

az Operaház vezető karnagya zenekari estjén, 1943-ban

a Poéme mint egyetlen magyar zenemű hangzott el a

Pesti Vigadóban.

„Zenekari műveiben meglepi a hallgatót jó forma- s

szerkesztőkészségével, ügyes kontrapunktizáló techni-

kájával, orchestrális fantáziájával. Ez könnyen érthető.

Tanárai, Siklós és főleg Respighi mesterei a zenekari

színhatásoknak. Általában minden hangversenyévadban

feltűnik egy-két zenekari szerzeményével.”14

„Respighinek, a pár éve elhunyt nagy olasz mesternek

volt a tanítványa, s a formavilág zárt felépítését, a zene

belső logikájának feltétlen tiszteletben tartását az arány-

érzék kifejlesztését minden bizonnyal mesterétől örö-

költe.”15

„Munkásságának középpontját zenei kompozíciói

jelentik. Zenekari művei (Andante és Allegro, Concerto

grosso, Szimfonikus szvit, Táncszvit, Poéme lyrique)

komoly sikerrel kerültek bemutatásra hazai és külföldi

hangversenyeken. Két kísérőzenét írt a Nemzeti Színház

számára, az Operaház a közeljövőben mutatja be Csoko-

nai Vitéz Mihály komikus éposza nyomán írt Dorottya

című táncjátékát. Férfi, női, gyermek és vegyes karai

gyakran szerepelnek az énekkarok műsorán, ugyancsak

műdalai hangversenypódiumon. Ezen kívül két filmhez

írt kísérőzenét: Kodolányi János Földindulásához és a

Rönktől a hegedűig c. kultúrfilmhez, melynek a velencei

Biennálén volt a bemutatója.”16

A zajos sikerektől a csöndig

Talán legjelentősebb zeneműve, a Csokonai Dorottyája

nyomán írt táncjátéka. Nagymamája hatására a

„tánczene” már a húszas évek második felében fölkel-

20

tette érdeklődését, a komponistát a Kaméliás hölgy című

táncanekdota, a Dance de papillons, a Rumba, a fegy-

vertánc a Pogánytűzben, a kóló és verbunk a Peleskei

nótáriusban, s az Ördög az áruházban című egyfelvoná-

sos pantomim vezette a nagyformátumú baletthez. A

Dorottyából készült Táncszvitet már 1942-ben játszották

Münchenben. A balettet 1944-ben mutatta be a Magyar

Királyi Operaház, s a korabeli kritikák igen kedvezően

fogadták. A Dorottya „mintegy előre érezteti a jövő

opera-táncművészetének fejlődését, amely nemcsak

balettet ígér, hanem felszabadult, vidám, vagy szomorú

– egyszóval technikával nem bravúrozó mozdulatművé-

szetet is.”17

Említésre méltó, hogy a szerző pályázatra készült

Szent Margit legendája című oratóriumával 1948-ban

elnyerte a Főváros Díját, a Tóth Árpád versére írott Új

Isten című hatszólamú kantátájának ünnepi bemutatója

pedig 1949-ben volt Budapesten. Közben – a negyvenes

évek második felében – tőle is elvárták a „szocreál”

műveket: a Naftalin nóta, a Közért-kórus, a Traktoros-,

Köszörűs- és Kalauz dal, az Úttörő induló vagy A dol-

gozók hazája megrendelésre készült. Mint nagy munká-

ja, az Új község születik című film 70 kottaoldalas kísé-

rőzenéje, melyet 1952-ben a megrendelők lemondtak…

Végső állomáshelyén, Debrecenben egyetlen alkotá-

sát, a Tóth Árpád versére készült Boldog csönd című

kórusművét mutatták be 1954-ben az Aranybika Bartók-

termében. A Táncszvit bemutatóját 1955 márciusára

tervezték a MÁV Filharmonikusok, ám a koncert elma-

radt, s rá egy hónapra a szerző elhunyt.

*

Tóth Dénesnek mindösszesen 134 műve regisztrálható:

8 színházi és filmzene, 39 kórusmű, 23 dal, 20 zenekari

mű, 16 (túlnyomórészt vonós hangszerekre írott) kama-

radarab, 28 (nagy többségben zongorára elgondolt) szó-

lóhangszeres mű.

1921-1929 között 48, az 1930-1939-es időszakban 40,

1940-49 közt 36, az ötvenes években pedig még 10 mű-

21

vet komponált. Egyre kevesebbet… Végül alkotásainak

harmada, 46 opus jutott el a zenekedvelő publikumhoz.

A szellemi élet sűrűjében

A hírnevesebb magyar komponisták, akikkel kortárs

zeneszerzőként – közös koncerteken – kezdte a pályáját,

s akik átlagosan több mint harminc esztendővel tovább

alkothattak, mint apám: Farkas Ferenc, Gárdonyi Zol-

tán, Geszler György, Kadosa Pál, Kenessey Jenő, Pong-

rácz Zoltán és Vaszy Viktor. Impozáns, elismerésekkel

ékes lista.

Nemkülönben az alkotásait interpretáló előadóművé-

szeké. Legtöbb zenekari művét Kenessey Jenő mutatta

be a publikumnak, de a karmesteri pálcát át-átvette má-

sok mellett Komor Vilmos, Ferencsik János, Sergio

Failoni. Szólamait többek közt Kósa György és Lukács

Pál is játszotta, A rönktől a hegedűig című film hegedű-

szólóját Zathureczky Ede, a Zeneművészeti Főiskola

tanára játszotta föl, különleges Vonóshatosát Tátrai Vil-

mos, Hochstrasser Hugó és a Végh vonósnégyes adta

elő. A Rácz Aladár hatására írott Cimbalomversenyét

Tarjáni Tóth Ida mutatta be, utolsó elhangzott kompozí-

ciója, a Boldog csönd című kórusmű zongorakísérője

pedig Vásáry Tamás volt.

A Sátoros királyt a Nemzeti Színház igazgatója, Né-

meth Antal rendezte; a Földindulás című filmet Cserépy

Arzén. (Az operatőr: Eiben István, a főszereplők: Páger

Antal, Bilicsi Tivadar, Görbe János és Kiss Ferenc vol-

tak.) A Dorottyát az Operaház legjobb erői vitték színre;

rendező: Oláh Gusztáv, koreográfus: Jan Cieplinski,

díszlet: Fülöp Zoltán, Dorottya: Lakatos Gabriella, Opor

úrfi: Harangozó Gyula.

A muzsikusok és az operisták, a balettművészek és a

színészek mellett a jelentős írók közül is sokan kedvel-

22

ték-becsülték apámat: például a már említett Weöres

Sándor, Kodolányi János és Veres Péter mellett a Zilahy

Lajos hetilapjánál, a Hídnál megismert Móricz Zsig-

mond, Németh László és Tamási Áron, egészen közeli

barátja pedig Jékely Zoltán és Jankovich Ferenc voltak.

A zeneesztéták közül Tóth Aladár18 és Jemnitz Sándor,

a kritikusok sorából Lózsy János és Raics István álltak

hozzá közel.

Ebből a közegből szakadt ki, midőn Debrecenbe he-

lyezték. „Eltemették őt a debreceni sivár kulturális kö-

rülmények: úgy mondhatnám, ott esett el, mint Csoko-

nai, Oláh Gábor vagy Gulyás Pál egy hagyományos

erődítmény, a cívis-vonal áttörése közben… Petőfi sem

írt erről a debreceni, ősi erődítmény-vonalról valami

hízelgő dolgokat. Ám így van az életben: nemcsak a

gazdasági és csatatéri harc, de a világban folyó kulturá-

lis küzdelem az emberi sors jobbrafordulásáért szintén

megszedi koronként a maga időelőtti áldozatait.”19

A zeneesztéta és kritikus

A bölcsész Tóth Dénes már 22 évesen mértékadó tudo-

mányos folyóiratokban jelentkezett tanulmányaival.

Közölte (1934-ben már a címlapon kiemelve) „a művelt

magyar középosztály szellemileg legmagasabb rétegei

számára” kiadott, Szekfű Gyula szerkesztette Magyar

Szemle; a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar

Filozófiai Társaság folyóirata, az Athenaeum; a Nemze-

ti Múzeum kiadásában megjelenő Magyar Könyvszem-

le; a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi

Bizottságának folyóirata, az Egyetemes Philológiai

Közlöny valamint a Katholikus Szemle.

Apám tulajdonképpen hivatalos minőségében könyv-

tárnokként töltötte a legtöbb időt, 1932-1952 között –

két évtizeden át – a bibliotékák voltak a bázisai. Persze

23

azért megtalálta a módját, hogy bekapcsolódhasson a

főváros zenei életébe. 1932-ben beválasztották a Ma-

gyar Kórus, majd a Magyar Dal szerkesztő bizottságába,

ahol egy illetve másfél évtizeden át publikált. A Magyar

Dal hasábjain főként a kóruskultúráról, A Zene című

tudományos és művészeti folyóiratban időszerű zenei

problémákról értekezett. 1938-ban a Corvina című olasz

–magyar tudományos, irodalmi és művészeti folyóirat új

szériájának első számában olaszul adott közre tanul-

mányt Kodály Zoltánról. (Ugyanebben a számban jelent

meg bizonyos Benito Mussolini cikke a fizikai Nobel

díjas feltalálóról, Gugliemo Marconiról…)

Zeneesztétikai tárgyú dolgozatai mellett számtalan

írást közölt heti- és napilapokban, hosszú éveken át mű-

ködött aktív zenekritikusként. 1935-től 1944-ig a Füg-

getlenség című napilap, később Esti Újság zenei recen-

zense volt. Az 1944. március 3-án kelt, Várkonyi Nán-

dorhoz írott levelében Berda József megemlíti: [Tóth

Dénes] – az Esti Újság és [a] Függetlenség munkatársai

nevében – Jankovich Ferinél érdeklődött az ő új köteté-

ről.20 1947/48-ban az újság megszűnéséig a Kossuth

Népe napilap zenekritikusa, majd az 1948/49 között (a

lap indulásától) a Színház, Film, Irodalom címmel pros-

peráló Színház és Mozi, a 40 ezer példányban megjele-

nő képes művészeti hetilap zenei rovatvezetője volt

1952-ig. A muzsika mellett foglalkoztatta a táncművé-

szet, az esztétika és a képzőművészet is.

1953-tól a debreceni Néplap állandó zenekritikusa lett:

„Az 1952-53-as évad előadásaival szinte száz százalék-

ban elégedett volt… az akkor már a lap állandó zenekri-

tikusaként szereplő Tóth Dénes…”21 Haláláig ötven

cikket közölt a lapban, operaelőadásokról, koncertekről

– mindig a magas zenekultúráról. S közben könyveket

írt; főművén, a Hangversenykalauzon és az Erkel-

életrajzán dolgozott. Ez utóbbit nem adták ki, a Hang-

versenykalauz azonban hat év alatt három kiadásban, 47

500 példányban jelent meg! Ritkaság zenei könyvek

esetében, de a sikert a szerző már nem érhette meg.

24

JEGYZETEK

1. Hegedűs Gyula: Városházi évkönyv az 1917/18 városházi évre. Bp.

2. Kolozsvári Grandpierre Emil: Az utolsó hullám. Bp., 1973, Magvető. 281-282.

3. Fuchs Lívia: A magyar tánctörténeti kutatás úttörő szemé-lyiségei III. Parallel, 2010. 15. sz.

4. Fuchs Lívia levele. 2009. márc. 27. 5. Jankovics Ferenc: Életem. Kortárs, 1966. 12. sz. 1952. 6. A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdasági

Egyetem rektorának levele a műegyetemi központi könyv-tár igazgatójának. 1940. jún. 26

7. Tóbiás Áron emléke Kodolányiról. 8. Vitéz Ferenc: Ismeretlen versek és változatok Weöres

Sándor (1913–1989) kézirataiból. Néző•Pont, 2009. 25. köt. 523-527.

9. A Vallás és közoktatási minisztérium főosztályvezetője, dr. Trencsényi-Waldapfel Imre dr. Tóth Dénest a Műszaki Egyetem Könyvtárának alkalmazottját a tényleges szolgá-lat alól felmenti és rendelkezési állományba helyezi. 1950. április 5.

10. Debrecen zenei élete a századfordulótól napjainkig. Deb-recen, 1975. Debrecen megyei városi tanács művelődés-ügyi osztálya. 83.

11. Elhangzott a nyíregyházi rádióban, a kilencvenes évek-ben.

12. Megalakult a Zeneművész Szövetség helyi csoportja. Néplap, 1955. jan. 30. 3.

13. Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld, 1955. 4. sz. 100-101.

14. uo. 15. Beszélgetés Tóth Dénessel bemutatásra kerülő táncjáté-

káról, a Dorottyáról. Tiszántúl, 1942. febr. 8. 11. 16. Az Új magyar zeneművészek hete műsorfüzete. 1943.

máj. 24-28. 17. György László: Dorottya. Délibáb, 1944. 26. sz. 5. 18. Tóth Aladár így dedikálta apámnak a Liszt-könyvét: „Tóth

Dionigijának igaz szeretettel Tóth Alaváziója”. 19. Jankovics Ferenc: Életem. Kortárs, 1966. 12. sz. 1952. 20. Várkonyi Nándor: Emlékezés Berta Józsefre. Életünk,

1967. 1. sz. 82–92. 21. Nagy Zsuzsa: Fél évszázad krónikása. Debrecen, 1994, Napló Lapkiadó Kft. 164.

25

1908. nov. 25.: megszületik Tóth Imre és Sillye Erzsébet gyer-meke: Dénes Imre Mária 1921. márc. 19.: első publikum előtt bemutatott műve, a zongo-rára írott Humoresque az Újpesti Zeneművelő Egylet növendék-hangversenyén, az Újpesti Városházán hangzik el 1926-ban érettségizik egy (reál)gimnáziumban 1929 tavaszán: Siklós Albertnél végez a Zeneművészeti Főis-kola zeneszerzés tanszakán; a zenekari vizsgahangversenyén Mozart Jupiter szimfóniájának egyik tételét vezényli. (A karnagy-képzőben Unger Ernő volt a mestere.) 1929 nyarán: ösztöndíjjal kéthónapos szabadegyetemen vesz részt Perugiában, az Universita per gli Stranierin későbbi fele-ségével, Vályi Rózsival és Kolozsvári Grandpierre Emillel 1930 nyarán: doktorál a Budapesti Tudományegyetem bölcsé-szeti karán; disszertációja, A magyar népszínmű zenei kialaku-lása nyomtatásban is megjelenik 1930: az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága (ÁDOB) nyilvántartásába kerül 1930. okt. 18.: A halál himnuszából című férfikarra írott kórus-műve dicséretet nyer a Romániai Magyar Dalosszövetség or-szágos pályázatán 1930/31: kultuszminisztériumi ösztöndíjjal a római Collegium Hungaricum tagjai Farkas Ferenccel, Resphigi zeneszerzési művésztanfolyamát látogatják a Santa Cecilia Akadémián 1931/32: a Fodor Zeneiskola tanára 1931. jún. 7.: a Székely sirató című kamaraművét bemutatja a római rádió 1932: első önálló estje a Zeneművészeti Főiskolán; megjelenik első nyomtatott kompozíciója, az Ó Jézus, Jézus című kórus-műve 1932: a Divertimento per violino e viola című művét bemutatják Katolikus Kör hangversenyén 1932-től (1947-ig): a Magyar Kórus munkatársa 1932/36: a Magyar Királyi Operaház balettkaránál korrepetitor ill. könyvtárnok 1933. dec. 16.: házasságra lép Vályi Róza Ilonával 1935-44: a Függetlenség később Esti Újság kritikusa 1936-1937: könyvtárnok a Nemzeti Színházban; ugyanitt az ő kísérőzenéjével játsszák Szántó György színdarabját, a Sátoros királyt, majd Kodolányi János tragédiáját, a Pogánytüzet 1937. márc. 1.: az Andante és Allegro bemutatója fiatal magyar zeneszerzők estjén, a Pesti Vigadóban 1937/40: szolgálattételre (három tanévre) a Zeneakadémia könyvtárába helyezik mint kultuszminisztériumi gyakornokot

KRONOLÓGIA

26

1938. márc. 20.: a Concerto grosso bemutatója fiatal magyar szerzők estjén, a Pesti Vigadóban 1938: a Corvina új szériájának első számában olaszul jelenik meg írása Kodályról; Varsóban, a modern zene világkongresz-szusán delegátus Jemnitz Sándorral 1939: részt vesz az Athenaeum vitaülésén; igazolják a sajtóka-marában 1940. jan. 28.: az ő zenéjével mutatják be a Kodolányi János regényéből forgatott Földindulás című filmet 1940-től Zilahy Lajos Híd c. hetilapjának alapításától zenekriti-kusa (főmunkatársak: Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Né-meth László, Tamási Áron) 1940 jan. 1. – 1950. ápr. 1. között: a Műegyetem könyvtárnoka 1940. jún.: Belgrádban egy zenei ünnepségen vesz részt Jankovich Ferenccel 1941: Bécsben a Magyar Dal kiküldetésében, mint a folyóirat szerkesztő-bizottságának meghívott tagja a Mozart-héten 1941-1942: a velencei Biennálén bemutatják A rönktől a hege-dűig című dokumentumfilmet, amelynek ő írta a zenéjét 1942. okt. 7.: a Dorottyából készült Táncszvit bemutatója Münchenben 1942. dec. 6.: bemutatják a Szimfonikus szvit nagyzenekarra című művét a Pesti Vigadóban 1943. márc. 13.: a Poéme lyrique (mint egyetlen magyar zene-mű) felhangzik Sergio Failoni zenekari estjén, a Pesti Vigadó-ban 1943. máj. 28.: a Vonóshatos bemutatója az Új magyar zene-művek hetének hangversenyén, a Zeneakadémián 1943. nov. 21.: az Ady Endre verse nyomán írott Ádám, hol vagy? című szimfonikus költemény bemutatója a Pesti Vigadó-ban 1944. febr. 19.: a Cimbalomversenyt Tarjáni Tóth Ida mutatja be a Zeneakadémián 1944. jún. 20.: az Operaház bemutatja a Csokonai Vitéz Mihály műve nyomán készült Dorottya című táncjátékát 1947. júl. 17.: elválik Vályi Rózsitól 1947. júl. 30.: házasságra lép Sárossy Emmával 1947. dec. 13.: bemutatják a Mária, Kisjézus című karácsonyi kantátáját az Operaházban 1947-48: a Kossuth Népe zenekritikusa 1948: mint zenekritikus Lengyelországban jár; a Szent Margit legendája című oratóriuma elnyeri a Főváros Díját 1948-52 között: a lap megalakulásától a Színház, Film, Iroda-lom majd Színház és Mozi zenei rovatvezetője 1949: a Tóth Árpád versére írott Új Isten című hatszólamú kan-táta ünnepi bemutatója Budapesten 1950. jan. 4.: megszületik egyetlen gyermeke: Dénes Árpád

27

1950-52 között: megbízzák a fővárosi könyvtárakban és köz-gyűjteményekben tárolt írásos zenei anyag kritikai bibliográfiá-jának összeállításával 1952: a Divertimento című kamaradarabját bemutatják a Zene-akadémián 1952 őszétől: kinevezik a debreceni Zeneművészeti Szakiskola tanárává 1953-tól: a hajdú-bihari Néplap állandó zenekritikusa 1953. máj. 16: ismét megjelenik A magyar népszínmű zenei kialakulása 1954. jan. 15.: Debrecen zenei életének sürgető kérdései cím-mel jelenik meg elemzése a helyi Néplapban 1954. jún. 18.: a Debreceni Népi Együttes kórusa, Czövek Lajos vezényletében bemutatja a Tóth Árpád versére készült Boldog csönd című kórusművét a Bartók-teremben 1955. jan. 30: beválasztják a Zeneművész Szövetség hosz-szabb szünet után megalakult helyi csoportjának vezetőségébe 1955. ápr. 24.: egy Haydn-ról szóló ismeretterjesztő előadás közben összeesik a pódiumon

1955. ápr. 30.: agyvérzésben hal meg

28

SILLYE ERZSÉBET A GYERMEKEIVEL

(DÉNES JOBBRÓL A MÁSODIK)

AZ IFJÚ TÓTH DÉNES

29

SZEMÉLYI

BIBLIOGRÁFIA

30

APÁM ÉS ÉN (1950)

APÁM HACSATURJÁN, KABALEVSZKIJ ÉS GLINKA MŰVEIT MUTATJA BE ANYÁM SEGÍTSÉGÉVEL (1950)

31

M int a Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-

könyvtáros szakos, végzős hallgatója 1976-ban szakdol-

gozatom tárgyául édesapám személyi bibliográfiájának

összeállítását választottam. Témavezetőm dr. Bényei

Józsefné, Kindrusz Erzsébet a könyvtár szak egyik ve-

zető tanára volt. (A bibliográfiát az elmúlt évtizedekben

tudomásomra jutott adalékokkal kiegészítve adom itt

közre.)

A gyűjtőkörről és a feltárás mélységéről

A bibliográfia készítésekor a teljességre törekvés veze-

tett. Sikerült a szerző. valamennyi zeneművét, könyvét,

tanulmányát, esszéjét, jelentősebb írásait feldolgoznom.

Meghaladta viszont az erőmet a szerző napi- és heti-

lapokba írott recenzióinak, portréinak, tudósításainak,

kisebb publicisztikáinak felkutatása. Több mint húsz

esztendőn át (1935-1955 között) dolgozott különböző

lapoknál (elsősorban) zenekritikusként, becslésem sze-

rint mintegy ötezer oldalnyi efemer írás fűződik a nevé-

hez. Ezek feltárása meghaladta volna e dolgozat kerete-

32

it. „Az abszolút teljesség ezen a területen valóban nehe-

zen lenne elérhető, és nem biztos, hogy teljesebbé –

talán inkább szétszórtabbá tenné Tóth Dénes portré-

ját.” (Dr. Bényei Józsefné Kindrusz Erzsébet témaveze-

tő tanár bírálata. Debrecen, 1976. júl. 11.)

A szerzőről szóló irodalom a nagyobb műveiről írott

kritikákban, ismertetőkben merül ki. Ésszerűnek látszott

tehát ezeket az adott munka címleírása után, a megjegy-

zésben közölni. A regisztratív címközlést követően

több, eredeti megállapításokat tartalmazó írásművet

annotációval is elláttam.

A bibliográfia szerkezetéről

A bibliográfia az anyag természetéből (a szerző mun-

kásságából) következően két fő részre tagozódik: zene-

művek – írásművek. A zeneműveken belül külön fejeze-

tet kaptak a nyomtatásban megjelent művek, hiszen a

zeneszerző életműve túlnyomó részben egyedi doku-

mentumok: kéziratos kották formájában maradt fenn a

hagyatékban. (A kéziratos formát a zeneművek esetében

emiatt nem is jelöli a címleírás.) Önálló fejezetet kapott

a szekunder anyag is: a szerző átiratainak, feldolgozása-

inak sora.

A zeneművek tagozódása a bibliográfiában – az emlí-

tett két fejezettől eltekintve – követi a Magyar Zenemű-

vek Bibliográfiája (MZB) műfaji szakrendszerét. A vo-

kális zenén belül elegendőnek tartottam a dalok és kó-

rusművek, az instrumentális muzsika csoportjában pedig

a nagyzenekari, a kamarazenekari és a szólóhangszerek-

re írott művek különválasztását. Ennél mélyebb részle-

tezés (pl. az egyházi zene elkülönítése, vagy a húros-

billentyűs- fúvós-ütő felosztás) nem kedvezett volna az

áttekinthetőségnek.

33

Az írásműveknél természetes módon az önálló köte-

tek, illetve a sajtóban megjelent tanulmányok és esszék

különválasztása látszott célravezetőnek. (Helytörténeti

vonatkozásai miatt adom közre a szerző élete végén, a

debreceni Néplapban végzett zenekritikai munkásságát

reprezentáló repertóriumot.) Külön fejezetbe gyűjtöttem

a nem publikált írásokat és az előadások kéziratait.

Mind a két fő részben a második (fejezeteken belüli)

rendező elv: a szerző művészi fejlődését tükröző idő-

rend.

A címleírásról és az apparátusról

A zeneművek leírásánál is figyelembe vettem az MZB,

illetve az Új Kották katalogizálási módszereit. A címle-

írások módja – kivéve az elkallódott kottákat – primer,

kézbevételen alapuló. A címleírások rövidítései

(melyeket jegyzék old fel) szintén az MZB-ben alkal-

mazottakat követik.

A kéziratos művek leírásában az évszámok a mű ke-

letkezésének pontos vagy megközelítőleges idejét jelzik.

Ahol a címleírás műfajmegjelölést nem ad, ott erre ter-

mészetszerűen a fejezetcím utal. A kórusművek katalo-

gizálási gyakorlatának megfelelően sosem jelölöm a

négyszólamú vegyeskar letétet. A bibliográfia zenei

műfajcímeknél nem ad címfordítást; s nem közli a kéz-

iratok méretét sem. A leírás több mű, vagy többszólamú

zenemű esetében analitikus.

A kották partitúra vagy szólamanyagban való megjele-

nési formáját a címleírást követő első sorban jelzem. A

megjegyzésekben helyet kapott minden, a címleírás

adataira, vagy a mű (utó)életére vonatkozó fontos tény.

34

A. alt átd. átdolgozás átír. átirat, átírta bibliogr. bibliográfia ed. editrice (kiadó) ered. eredeti é. n. év nélkül füz. füzet gka. gordonka gyűjt. gyűjtése hg. hegedű ill. illetve ism. ismertetés kiad. kiadó, kiadja, kiadás kieg. kiegészítés közread. közreadja lev. levél M. magyar Mezz. mezzoszoprán mélyhg. mélyhegedű m. v. mint vendég n. nélkül No. numero ny. nyomda ny. n. kiadó, nyomda nélkül Op. opus Orsz. országos Rt. részvénytársaság S. szoprán soksz. sokszorosítás sz. szám; század, századi szól. szólam, szólamok T. tenor uo. ugyanott v. vagy vez. vezényelt zg. zongora zgkiv. zongorakivonat

zk. zenekar

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK

35

Nyomtatott zeneművek (11)

Ó Jézus, Jézus. Kórusmű háromszólamú egynemű kar-

ra a capella. B dúr. Nagyböjti ének, XVII. sz. Harmat

(Artúr) – Sík (Sándor) gyűjt. Partitúra. Magyar Kórus

[Egyházzenei hangjegyes folyóirat], 1932. 5. sz. 77.

Ism. uo. 49.

„Az Ó Jézus, Jézus című ének az új népénektár alapján

végre hiteles formájában adja egyik legmélyebb

nagyheti énekünket, amely eddig csak néhány kevésbé

tiszta variánsában volt ismeretes.”

Felvittetett magas mennyországba. Kórusmű három-

szólamú karra. B dúr. In Magyar Cantuálé. Egyházi

karénekeskönyv. Bp., 1935, Magyar Kórus, 198-199.

Szép Erdély. Kórusmű. Kölcsey Ferenc verse. Magyar

Kórus, 1933. 10. sz. 70.

Vakáció. „Eltemetjük a szekundát…” In: Körbe-körbe.

Kánongyűjtemény. 1. füz. Könnyű kánonok. Énekszó,

1935, 2. sz.

ZENEMŰVEK

Farkasverem. Kórusmű négyszólamú férfikarra. g

moll. Erdélyi József verse. Apolló [Zeneműfolyóirat –

magyar férfikarok anthológiai gyűjteménye], 1936. 2.

sz. 5-7.

Allelújja, feltámadt. Húsvéti kánon négy szólamra a

capella. Partitúra. In: 3 húsvéti kánon két- három- és

négyszólamú karra. (Harmat Artúrral és Bárdos Lajos-

sal.) Bp., 1936, Magyar Kórus, 22. sz., 2.

Újraközlés: 1947

Pilátus. A szerelmes pásztor dala. (Mezz. zgkiv.) Dal-

betét Felkai Ferenc drámájából. a moll. Bp.-New York,

1947, Marnitz. [2.]

A drámát 1947-ben mutatta be a Vígszínház. A dalt

Bulla Elma énekelte.

Úttörő induló. Dal gyermekhangra. e moll. Bp., 1948,

ny. n., 2.

A dolgozók hazája. Dal. Bp., 1948, ny. n. 1.

Felvidulás. Kórusmű. E dúr. Csokonai Vitéz Mihály

verse. Debrecen, 1953, Cséke. 4.

Soksz.

Boldog csönd. Kórusmű. d moll. Tóth Árpád verse.

Debrecen, 1953, Cséke. 2.

Soksz.

Több alkalommal előadta a Debreceni Népi Együttes

énekkara. Bemutató – Mihály András és Bárdos Lajos

új kórusművével együtt – 1954. június 18-án a Központi

Kultúrotthonban (Bartók-terem). Vez.: Czövek Lajos.

Zg.: Vásáry Tamás.

Ism. Szabó Ernő: A debreceni Népi Együttes énekkará-

nak estje a zenei héten. Néplap, 1954. jún. 27. 6.

36

37

„Igényes mű Tóth Dénes legújabb műve, Tóth Árpád:

Boldog csönd című versére írt kórusa, melyben a szerző

a vers tartalmát és hangulatát nagy elmélyedéssel ragad-

ja meg, s egyben eredeti invencióval és artisztikus költői

eszközökkel fejezi ki.”

Balettzene (1)

Dorottya, avagy a dámák diadalma a fársángon. Tánc-

játék Csokonai Vitéz Mihály komikus éposza nyomán

egy felvonásban, öt képben. 1940. Partitúra: 255.

(Zgkiv.: 110 [2], ered. zgkiv.: 67 [1], 2 lev.

1.kép. Előjáték és bevonulás.

2.kép. Minuetto.

3.kép. Közjáték.

4.kép. Közzene.

5.kép. Gyászmenet.

A balettet 1944. június 20-án mutatta be az Operaház.

(Ez volt a felszabadulás előtti utolsó balett-bemutató

Magyarországon.) Rendezte: Oláh Gusztáv. Koreográ-

fus: Jan Cieplinski. Díszlet: Fülöp Zoltán. Jelmez: Márk

Tivadar. Dorottya: Pintér Margit, majd Lakatos Gabriel-

la. Opor úrfi: Harangozó Gyula. Vez.: Kenessey Jenő,

majd Sergio Failoni, ill. Komor Vilmos. Négy alkalom-

mal került színre, a premier után még június 23-án, s a

következő évad elején, október 3-án és 7-én játszották.

Ism.

Beszélgetés Tóth Dénessel bemutatásra kerülő táncjáté-

káról, a Dorottyáról. Tiszántúl, 1942. febr. 8. 11.

„Legmélyebb irodalmi élményeim közé sorozom Cso-

konai Vitéz Mihály feledhetetlen elbeszélő költeményét,

a Dorottyát. Régóta kísértett már az a feladat, hogy a

38

zene és a mozdulat segítségével még közelebb vigyem a

mai közönséghez ezt a kedvesen fonák, csipkelődő ro-

kokó-világot. Táncjátékom vázát az éposz képezi, a

komikus elemeket is igyekeztem átmenteni. Célom a

rokokó persziflázsa, természetesen a táncon keresztül.”

L[ányi] V[iktor]: Dorottya. Balettbemutató az Opera-

házban. Pesti Hírlap, 1944. jún. 22. 7.

„Tóth Dénes, az új magyar, az új olasz és új klasszikus

zenei irányzatok iskolájában nevelkedett, talentumos

zeneszerző, most bemutatott Dorottya-balettjében visz-

szatért Csokonaihoz és a karikatúrához. Muzsikai véná-

ja és zeneszerzői praxisa számára természetesek a me-

rész modern hangzások. Ennek a kifejezőkészségnek

fölényes birtokában szívesen és ügyesen torzít el hagyo-

mányos formákat és fordít visszájára megszokott szín-

padi hangulatokat… Érdekes, hogy a burleszk jelenetek

mellett (ezek közül főként az oroszos ritmikájú férfitán-

cot tartjuk kiemelkedőnek) egy rendkívül finom, kontra-

punktikus szövésű, szelíden dallamos menüett a partitú-

ra legsikerültebb része”.

Dorottya. Balettbemutató az Operaházban. A Zene,

1944. 15. sz. 233-234.

„Köztudomású, hogy kevés magyar balett van… Éppen

ezért nagy örömmel vártuk Tóth Dénes Dorottya című

balettjét, amelyet hosszas halogatás után végre az évad

utolsó újdonságaként bemutatott Operaházunk… Tóth

Dénes nagy feladatra vállalkozott… A zenének kifeje-

zőnek, a meseszerűséget jelképezőnek, groteszknek és

egyúttal kecsesnek, modernnek és egyúttal réginek,

egyetemesnek és egyúttal magyarnak kellett lennie.

Meg kell állapítanunk, hogy az új balett egységes, erő-

teljes, kifejező alkotás. A zene nem öncélú és éppen ez

az értéke: Csokonai elképzeléseihez simul. Különösen

kiemeljük a groteszk, komikus elemek gazdagságát s

főleg a ritmikai képletek karakterizáló erejét. A hang-

39

szerelés is a komikum szolgálatában áll. Sok érdekes és

újszerű effektust hallottunk. A mű zenei nyelve szeren-

csésen egyesíti a mait a régivel. Vagyis: végig a

legmaibb a nyelv s mégis felidézi a régi kor szellemét.

Tóth Dénes nem archaizál, nem adja fel stílusát, saját

stílus-elemeivel érzékelteti, hogy régi magyar történetet

kelt életre.”

György László: Dorottya. Délibáb, 1944. 26. sz. 5.

A Dorottya „mintegy előre érezteti a jövő opera-

táncművészetének fejlődését, amely nemcsak balettet

ígér, hanem felszabadult, vidám, vagy szomorú – egy-

szóval technikával nem bravúrozó mozdulatművészetet

is.”

Demokrácia, 1948. febr. 8.

„Felhívjuk Tóth Aladár figyelmét Tóth Dénes Dorottyá-

jára, mely megérdemli a felújítást és megállja a helyét a

mai igények és lehetőségek szintjén.”

Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld, 1955.

4. sz. 100-101.

„… figyelmét egyre inkább felkelti Debrecen nagy köl-

tőjének, Csokonainak Dorottya c. komikus eposza. Tóth

Dénes a korszerű, modern vígoperák hangvételét tanul-

mányozva dolgozik a Dorottyán. Éveken át csiszolja,

javítja. Elkészül vele már 1940-ben, de késik a színreho-

zatala – a szokáshoz híven. Végül sok huza-vona után

megkezdi az Operaház is a Dorottya próbáit. 1944 júni-

usában kerül bemutatóra a 40 perc időtartamú balettje,

Strauss Richárd József legendájával azonos műsoron…

A kritika jól fogadja. … A napilapok is általában kieme-

lik színes hangszerelését, a zenei komikum iránti érzé-

két, hangfestő tehetségét. … A Dorottya-balett, s zene-

kari művei mind kéziratban maradtak. Sajnos, nem Tóth

Dénes az egyetlen magyar szerző, kinek kéziratban kal-

lódnak partitúrái. Nem hallgathatjuk el, eddig még nem

40

jelent meg egyetlen magyar opera és balett zenekari

vezérkönyve sem nyomtatásban.”

Téry Tibor: A magyar balett fejlődése a két világháború

között. In Vályi Rózsi (szerk.): A magyar balett történe-

téből. Bp., 1956, Művelt Nép. 228. (236-237.)

„A felszabadulás előtti utolsó bemutató Tóth Dénes,

Csokonai »Dorottyá«-ja alapján készült, vígbalettje volt.

A Cieplinsky koreográfiájával bemutatott, összecsapott

előadás az adott körülmények között csak szerencsétlen-

ségnek volt mondható a nemrég meghalt magyar zene-

szerző pályáján.”

A mű – a szerző első feleségének szerkesztői

„sugallatára” készült – (le)értékelését nem igazolták

sem a kortárs kritikusok, sem az utókor tánctörténészei.

Fuchs Lívia: Az Operaház balettműsora. In: Magyar

Színháztörténet III. 1920-1949. Bp. é. n., Magyar

Könyvklub. 405.

„A magyar táncjáték, a Dorottya (1944. június 20.) ze-

néjét és szövegét Tóth Dénes, az Operaház korábbi kor-

repetitora szerezte, akinek partitúráját először a balett

vezetésével ideiglenesen megbízott Nádasira bízták.

Nádasi Ferenc azonban elsősorban a tradíciót magas

szinten átadó, kiváló pedagógus s nem koreográfus volt,

így a bemutatóval megvárták Cieplinskit, aki ismét te-

hetsége legjavát adta. E premier láttán jelent meg elő-

ször a recenziókban az a felismerés, hogy a tradicionális

balett és a modern tánc – a mozgásművészet –, nem

csupán egymás ellenében tud a színpadon létezni, ha-

nem szerencsés és tehetséges koreográfiai megoldás

esetén együttesen is, mint Cieplinskinél.”

Színházi zene (4)

Pogánytűz. Kísérőzene Kodolányi János tragédiájához.

Volly István gyűjt. alapján. 1935.

41

Zgkiv. és szól. partitúra n. [48] lev. (Hiányos.)

1. Áldozati zene. Dal. a moll. 2.

2. Regősének. Dal T hangra. 5.

3. Egyházi ének. Dal. F dúr. 1.

4. Regősének. Dal gyermekkarra. d moll 6.

5. Katona ének. Kórusmű férfikarra. C dúr. 2.

6. Regősének. Kórusmű fiú-férfi vegyeskarra. d moll. 8.

7. Tánc zene. e moll. 2 .

A tragédiát 1937. április 30-án mutatta be a Nemzeti

Színház. Játékmester (rendező): Táray Ferenc.

Ism. Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld,

1955. 4. sz. 100-101.

„Képzeletét foglalkoztatja a színpad, zene és film is.

Felkéri a fiatal szerzőt a Nemzeti Színház igazgatósága

prózai darabok kísérőzenéjének komponálására. Tóth

lelkesen teljesíti a megbízatást.”

Sátoros király. Kísérőzene Szántó György színdarabjá-

hoz. 1936. 58.

A darabot 1936. szeptember 18-án mutatta be a Nemzeti

Színház. Rendezte: Németh Antal.

Peleskei nótárius. Dalok és tánc a Gvadányi József

verses elbeszélése nyomán írt zenés, táncos játékhoz.

1948.

Zgkiv.

1. Kórusok. 12.

2. Kóló duett. D dúr. 3.

3. Verbunk. G dúr.

4. Szerelmi kettős. A dúr. 3.

5. Szerelmi duett. g moll. Dallam és szöveg részben

1791-ből. 5.

6. Diák gúnydal. D dúr. Dávidné Soltári K[atalin] 1790-

es gyűjt. 2.

7. A csaplárosné dala. g moll. Balla Péter nógrádi gyűjt.

2.

8. Zenélő óra. Duett. A dúr. 6.

42

A vígjátékot 1951. szeptember 14-én mutatta be a Fővá-

rosi Vígszínház. Gvadányi nyomán írta: György László

és Nádassy László. Zeneszerzők: Weiner Leó, Csanak

Béla, Fényes Szabolcs, a Gyulai Gaál-fivérek, Sebes-

tyén András és Tóth Dénes. Rendezte: Rácz György.

Vez.: Komjáthy Károly. Előadták: a Harsányi ének-

együttes (1), Romváry Gertrúd (2,4,5,8), Gozmány

György (2,4,5,6,8), Jánossy Kató (7), Rajz János, Garay

Nándor, Sándor László, Klonyavecz Józsi és a tánckar

(3). A darabot több mint 75-ször játszották.

Ördög az áruházban. Zene egy egyfelvonásos panto-

mimhez. É. n. 5.

Befejezetlen.

Filmzene (3)

Földindulás. 1938. 44.

Partitúra. (Hiányos.)

Kodolányi János regényéből a forgatókönyvet írta: Ko-

dolányi János és Patkós György. Rendezte: Cserépy

Arzén. Operatőr: Eiben István. Szereplők: Páger Antal,

Eszenyi Olga, Hosszú Zoltán dr., Bilicsi Tivadar, Görbe

János, Kiss Ferenc. Bemutatták 1940. jan. 28-án.

Ism. Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld,

1955. 4. sz. 100-101.

„Később próbálkozik filmzenével is. A Földindulás. c.

film zenéje oly sikerült, hogy a belőle alakított szimfo-

nikus szvitet nemcsak a Székesfővárosi Zenekar tűzi

műsorára 1942. XII. 6-án, hanem Münchenben is bemu-

tatják.”

A rönktől a hegedűig. Dokumentumfilm. 1940. 145

[2].

43

Partitúra.

A filmet 1941-1942-ben mutatták be a velencei Bienná-

lén. Hazánkon kívül játszották Svájcban, Svédországban

és Nyugat-Németországban is az ötvenes évek elején. A

hegedűszólót Zathureczky Ede, a Zeneművészeti Főis-

kola tanára játszotta. Rendezte: Simonyi Lia.

Új község születik. 1952. 70.

Befejezetlen. (A megrendelést lemondták.)

Dalok (20)

Egy kisgyermek halálára. S. a moll. 1924. 1.

Ajándék. S. a moll. H. Ladányi Margit verse. 1927. 3.

Moderato grazioso. a moll. Rabindranath Tagore verse.

1927. 8.

Góg és Magóg fia vagyok én. Ady Endre verse. 1927.

4.

Az Úr érkezése. T. Ász dúr. Ady Endre verse. 1932. 3.

Saule, saule quidone persegneris. Két férfihangra,

orgonakísérettel. C dúr. 1932. 4 1.

Magányos vándor. Bar. e moll. 1933. 2.

Aranyfelhő. A. a moll. Tóth Árpád verse. 1934. 2.

Ism. Sonkoly István: Megzenésített Tóth Árpád versek.

Élet és Irodalom, 1961. máj. 12. 2.

„...Tóth Dénes lírája ... vonzódik a misztikus félhomály-

hoz. Sejtelmes muzsikája ki sem emelkedik borongós

hangulatából.”

44

Szuhai dala. T. Desz dúr. 1935. 5

A halál fái. A. v. Bar. C dúr. Jékely Zoltán verse. 1936.

3.

Antigoné. A. a moll. Áprily Lajos verse. 1941. 5.

Előadta Török Erzsébet 1941. máj. 21-én a Zeneakadé-

mián.

Az elbűvölt lány. A. g moll. Temesváry Kriszta verse.

1941. 4

Előadta Török Erzsébet 1941. máj. 21-én uo.

Tolvaj nóta. Zg. C dúr. 1942. 3.

Egy csillag halálára. A. Desz dúr. Raics István verse.

1945. 3.

Naftalin-nóta. G dúr. 1945. 4.

Rohanunk a kevés kenyérért. d moll. 1945. 3.

A hírmondó. A. F dúr. Raics István verse. 1945. 2.

Köszörűs dal. É dúr 1946. 2.

Kalauz dal. C dúr. 1946. 4.

Sztálin napja. B. Raics István verse [1953.] 6.

Kórusművek (31)

Motetta. a moll. 1927. 4.

Kyrie – Glória – Credo. 1927. 14.

45

Húsvéti öntöző nóta. Háromszólamú férfikar. D dúr.

1927-1930. 7.

Három kánon két szólamra. 1927-1937. 1.

1. A dúr

2. G dúr

3. G dúr

Kánon három szólamra. Esz dúr. 1927-1937. 1.

Húsvétoló. Gyermekkar. d moll. Dallam és szöveg:

Bartók Béla, ill. Volly István gyűjt. 1927-1937. 5.

Az Isten harsonája. Háromszólamú férfikar. d moll.

Ady Endre verse. 1927-1937. 9.

Sol recedit igneus. Hegedű, brácsa, cselló és orgona

kísérettel. 1927-1937. 8.

A halál himnuszából. Férfikar. d moll. Részlet a Pél-

dák Könyvéből. (XVI. sz.) 2.

A Romániai Magyar Dalosszövetség országos pályáza-

tán, 1930. október 18-án dicséretet nyert.

Ilus panasza. Háromszólamú női kar. A dúr. Vörös-

marty Mihály verse. 1931. 3.

Bemutatta a Corvin kórus női kara 1932-ben a Zenemű-

vészeti Főiskolán, a szerző első önálló estjén. Vez.: Csa-

pó György.

Betlehemi ének. Háromszólamú női kar. G dúr. 1931.

3.

Bemutatta a Corvin kórus női kara 1932-ben.

Énekek éneke. Madrigál, kétszólamú női kar. e moll.

1932. 3.

Húsvéti öntöző. Gyermekkar. d moll. 1932. 4.

46

Ave Mária. 1931-1932.

A kotta elkallódott.

Bemutatta a budai ferences plébánia énekkara, 1933

elején.

A kis Jézus megszületett. Háromszólamú gyermekkar.

d moll. 1934. 2.

Angyali köszöntés. A dúr. Illyés Gyula verse. 1936. 8.

Hozsánna. Gyermekkar és három trombita. C dúr.

1936. 9.

KÖZÉRT-kórus. F dúr. 1945-1949. 3.

Traktoros dal. Kétszólamú férfikar. Esz dúr. 1945-

1949. 2.

Előadták.

Ürgenóta. Férfikar. d moll. 1945-1949. 1.

Mikor a lánc lehull. Háromszólamú férfikar. d moll.

Petőfi Sándor verse. 1945-1949. 2.

Szent Margit legendája. Oratórium. 1946-1948.

27+46.

A mű pályázatra készült, a szerző elnyerte a Főváros

Díját. Bemutatták Budapesten 1948-ban. Játszották a

rádióban is.

Mária, Kisjézus. Kis karácsonyi kantáta gyermekhang-

okra. G dúr. Volly István gyűjt. 1947. 6.

A kantátát 1947. december 13-án mutatta be a Székesfő-

városi Ipari Leányközépiskola énekkara az Operaház-

ban. Vez.: Erdélyi Valéria.

Ism. E[rdődy Elek]: „Nagykarácsony éccakája…”. Kos-

suth Népe, 1947. dec. 16.

47

„A műsor kiemelkedő száma volt Tóth Dénes »Mária,

Kisjézus« című alkotása, amelynek karácsonyi áhítatát

és szívbe markoló zeneiségét az Ipari Leányközépiskola

énekkara szólaltatta meg. Nem értjük, hogy modern

zeneszerzőink egyik legkiválóbbika miért szólal meg

oly ritkán és miért nem vállal olyan feladatot, amely

valóban méltó kivételes tehetségéhez.”

Bujdosó dal. e moll. Berzsenyi Dániel verse. 1947. 4.

Háromszáz özvegyek nótája. Háromszólamú női kar. a

moll. Erdődy Elek verse. 1947-1948. 3.

Az új Isten. Kantáta hatszólamú vegyeskarra. Tóth Ár-

pád verse. 1948-1949. 15.

A kantátát 1949. március 19-én, a Tanácsköztársaság

kikiáltásának 30. évfordulója tiszteletére rendezett ün-

nepségen mutatták be Budapesten.

Vígan táncol a kanász. Kétszólamú férfikar. F dúr.

Weöres Sándor verse. 1949. 4

Hiányos.

Ism. Vitéz Ferenc: „…angyal-szárny és semmi más”.

Weöres Sándor Debrecenben előkerült kéziratai. Nagyí-

tás, 2009. 1. sz. 8.

„Arany Lajos szerkesztőtől, sajtó-nyelvművelő iroda-

lomkutatótól szereztem tudomást arról az öt Weöres

Sándor-kéziratról, melyek a szintén cívisvárosi Tóth

Dénes színikritikus-lapszerkesztő tulajdonában voltak,

és a relikviákhoz a családi örökség részeként jutott.

Édesapja (dr. Tóth Dénes) országosan elismert zenekri-

tikusként, illetve kórusművek zeneszerzőjeként a XX.

század derekán művészeti életünk nagyjaival állt kap-

csolatban. Weöres Sándorral igen bensőséges viszonyt

ápolt.

A színikritikus Tóth Dénes az apa kórusműveinek jegy-

zékében rátalált Weöres Sándor Kanásztáncára, melyet

„Vígan táncol a kanász” címmel 1949-ben (kétszólamú

48

férfikarra, F-dúrban) megzenésített. Megzenésítés végett

kerültek tehát hozzá az új Weöres-versek.”

Két gyermekkar. A nagyorrú bolha, Cigánynóta. Weö-

res Sándor versei. 4.

Ism. Vitéz Ferenc: Ismeretlen versek és változatok Weö-

res Sándor (1913–1989) kézirataiból. Néző•Pont, 2009.

25. köt. 523-527.

„A kéziratokat – Arany Lajos segítségével – az össze-

gyűjtött Weöres Sándor- művekkel egybevetve, kide-

rült: valódi filológiai »csemegék« is akadnak közöttük,

melyek nem szerepelnek az Egybegyűjtött írások kö-

zött.”

Óda a szabadsághoz. Zk. Lányi Viktor verse. 1950. 30.

A spártai nő. Háromszólamú női kar. a moll. Virág

Benedek verse. 1954. 4.

Naplemente. Négyszólamú női kar. a moll. Paul Verlai-

ne verse. 1954. 4.

Zenekari művek (17)

Nászinduló. C dúr. 1925. 16.

Nocturne. Kiszenekarra. Op. 2. G dúr. 1927-1931. 19.

Adagio. Desz dúr. 1927-1931. 4.

Allegro marcato. d moll. 1927-1931. 20.

Ricercare. (Visszaemlékezés.) 1930-1934. 57.

Szólamok partitúra n. [157] lev.

49

Rapszódia klarinétra és zenekarra. e moll. 1933-

1939.46.

Befejezetlen.

Partita. Variációk nagyzenekarra. 1933-1939. 11.

Befejezetlen.

Petit poéme. A dúr. 1934. 12, szól.: [26] lev.

Partitúra és szólamok.

Andante és Allegro. Két tételben. c moll. 1934. 44.

Először 1937. márc. 11-én fiatal magyar zeneszerzők

estjén hangzott el a Székesfővárosi Zenekar előadásá-

ban, a Pesti Vigadóban. Vez.: Kenessey Jenő. További

koncertek: 1937. júl. 1., Városliget, Székesfővárosi Ze-

nekar, vez.: Bor Dezső; 1939. nov. 19., Vígszínház,

Magyar Szimfonikus Zenekar, vez.: Komor Vilmos;

1940. jan. 28., Pesti Vigadó, Székesfővárosi Zenekar,

vez.: Ferencsik János; 1943. aug. 21., Fővárosi Képtár,

Székesfővárosi Zenekar, vez.: Csilléry Béla. Elhangzott

a rádióban is

*Ism. Kilencedik hangverseny. A Zene, 1940. 6. sz. 88.

„Az Andante és Allegro két tétele megszakítás nélkül

követi egymást. Zenekara: kettős fa- és rézfúvósok és

vonósok. Az első tétel kis, a gyors nagy rondóformában

készült. A markáns főtémát üstdob-ostinato kíséri. A

főtéma mindig variálva tér vissza, úgy, hogy ez a tétel a

rondó és variációs forma kombinációjának is tekinthe-

tő.”

Concerto grosso. Négy tételben, vonószenekarra. 1935.

39 [1].

1. tétel. Largo, grave per violoncello solo e tutti.

2. tétel. Allegro moderato per tutti.

3. tétel. Andante per quartetto d’archi e tutti.

4. tétel. Molto allegro per due violini e tutti.

50

A fiatal magyar szerzők estjén, 1938. márc. 20-án be-

mutatta a Székesfővárosi Zenekar. Vez.: Kenessey Jenő.

A zenekar 1940. nov. 4-én a Városi Színházban, majd

1942. aug. 11-én a Fővárosi Képtár kertjében is előadta

a művet, Csilléry Béla vezényletében. Játszották a rádi-

óban is.

Ism. Sonkoly István: Tóth Dénes. Alföld, 1955. 4.sz.

100-101.

„A Concerto grosso-ban bőségesen kiaknázza Tóth a

barokk-kori szabad versenyzés, koncsertálás, a hang-

szercsoportok egymással való szembeállításának lehető-

ségeit. Kiemelkedő tétele: a II. rész négyszólamú fugája.

Az I. tételben felcsendül a gordonka szólója, melyet

színez a zenekari együttes kísérete. Más kép tárul elénk

a III. részben. Itt a vonósnégyes kerül szembe a zenekari

együttessel. A IV. tétel poétikus zenekép. A keretet ki-

tölti a két hegedű dialogizálása.”

Poéme lyrique. 1936-1937.

A partitúra elkallódott.

Bemutatta a Székesfővárosi Zenekar 1938. febr. 13-án,

Budapesten. Vez.: Kenessey Jenő.

Ism. Sonkoly István: Tóth Dénes. Alföld, 1955. 4. sz.

100-101.

„Műve oly mély hatású, hogy korábbi szerzeményei

előtt is megnyílik az érvényesülés útja. Március 20-án

ugyanitt felhangzik a négytételes Concerto grosso-ja.”

A mű elhangzott 1943. márc.13-án Sergio Failoni zene-

kari estjén, a Pesti Vigadóban is. A Székesfővárosi Ze-

nekart maga Failoni vezényelte.

Cimbalomverseny. 1938. 19, szól.: [83] lev.

Szólamok partitúra és cimbalomszólam n.

1944. febr. 19-én a Zeneakadémián bemutatta és később

51

többször játszotta Tarjáni Tóth Ida. A rádióban is el-

hangzott.

Szimfonikus szvit nagyzenekarra. C dúr. 1941-1942.

14.

Hiányos.

Bemutatta a Székesfővárosi Zenekar 1942. dec. 6-án a

Pesti Vigadóban. Vez.: Csilléry Béla.

Táncszvit a Dorottya című balett zenéjéből. 1942. 47,

szól.: [329] lev.

Szólamok partitúra n.

Bemutatta a Székesfővárosi Zenekar 1942. febr. 8-án

Csilléry Béla, márc. 30-án a Kenessey Jenő vezényleté-

vel a Városi Színházban. Többször játszották Budapes-

ten, előadták a rádióban és 1942. október 7-én Münc-

henben is. A Müncheni Filharmonikusokat is Kenessey

Jenő vezényelte. Debreceni bemutatóját 1955 márciusá-

ra tervezték a MÁV Filharmonikusok, ám a koncert

elmaradt.

Ádám, hol vagy? Szimfonikus költemény. Ady Endre

verse. 1941-1943. 34, szól.: [115] lev.

Partitúra és szólamok.

A zenekari szvitet a Székesfővárosi Zenekar mutatta be

1943. nov. 21-én a Pesti Vigadóban. Vez.: Kenessey

Jenő.

Concertino. Vonószenekarra. 1943-1944.

A partitúra elkallódott.

Bemutatták 1944-ben Budapesten.

Ünnepi nyitány. 1951. 55.

Partitúra.

Játszották a rádióban.

52

Kamarazene (15)

Esti ima. Trió. (Hg., gka. és harmónium. ) C dúr. 1924.

3.

Aria per viola e fortepiano. d moll. 1925-1929. 4.

Aubade. (Hajnali ének.) Hg. és zg. d moll. 1925-1929.

4.

Allegro vivace. Hg. és zg. G dúr. 1925-1929. 10.

Partita per violino e pianoforte in due tempi. 1925-

1929. 12.

1. Allegro vivace. C dúr.

2. Adagio. a moll.

Székely sirató. Gka. és zg. C dúr. 1930. 2.

Elhangzott a római rádióban 1931. jún. 7-én. Budapes-

ten 1932-ben mutatta be a szerző (zg.) a Zeneművészeti

Főiskolán megrendezett első önálló estjén.

Adagio. Vonósnégyes. Desz dúr. 1930.

Bemutatták 1932-ben Budapesten, a Központi Katolikus

Kör hangversenyén.

Divertimento per violino e viola. 1931. 12.

1. tétel. Allegro demonico.

2. tétel. Serenata.

3. tétel. Fughetta.

4. tétel. Giga.

Bemutatta 1932-ben Kerpely Jenő és Kósa György a

Zeneművészeti Főiskolán, valamint Berey Dezső és

Sallay István a Katolikus Kör hangversenyén.

Ism. Szerzői bemutató a Katolikus Kör kultúrestjén.

Nemzeti Újság, 1932.

53

„Szerzeményében értékes modern mondanivalóit sok

ízléssel önti klasszikus stílusra emlékeztető formába a

tehetséges zeneszerző. A közönség őszinte elismeréssel

fogadta a bemutatót és melegen ünnepelte a szerzőt,

valamint az előadó művészeket.”

Quartetto lydico. Vonósnégyes. C dúr. 1931. (3. tétel

második változat: 1948.)

1. 1-3. tétel. 50.

2. 3. tétel második változat. 6. (Befejezetlen.)

Bemutatta Hubay Jenő mesteriskolájának vonósnégyese

1932-ben, a Zeneművészeti Főiskolán.

Ism. … Tóth Dénes dr. szerzői estje. Újság, 1932.

„Tóth Dénes dr. ez idáig ismeretlen volt mint zeneszer-

ző, ma este azonban egész sereg különféle alkotással

lépett a nyilvánosság elé… Már ebből is látható, hogy a

fiatal zeneszerző milyen változatos és eredményes mun-

kásságot fejtett ki. Műveiben a modern irányzathoz csat-

lakozik, de nem a szélsőségesekhez. Nem veti el azért a

zene régibb alkatelemeit sem. Alapos tudással, nagy

dologbeli készséggel csinálja meg műveit, amelyek

mindegyikében van valami érdekesség.”

Sonatina. Hg. és zg. C dúr. 1933. 8.

Vonóshatos. (2 hg., 2 mélyhg. és 2 gka.) 1942-1943.

1. tétel. Allegro risoluto

2. tétel. Moderato, molto chiaro e semplice.

3. tétel. Molto serio e lamentoso.

4. tétel. Prestissimo.

A kotta elkallódott.

Bemutatták az Új magyar zeneművek hetének III. hang-

versenyén, 1943. máj. 28-án a Zeneakadémián. Előadta:

Tátrai Vilmos (hg.), Hochstrasser Hugó (gka.) és a

Végh vonósnégyes.

Ism. Az Új Magyar Zeneművek Hete műsorfüzete.

„A szerző népies témákat használt fel, anélkül azonban,

54

hogy az üres és formalisztikus folklorizmus zsákutcájá-

ba tévedne.”

Sestetto per archi. 1944. 28.

1. tétel. Allegro risoluto.

2. tétel. Canon e fuga.

3. tétel. Nenie. Lamentuso.

4. tétel. Finale. Prestissimo.

Trió. Fuvola, hg. és mélyhg. 1945.

A kotta elkallódott.

II. Vonósnégyes. C dúr. 1946. [1], 37.

Divertimento. Hg. és mélyhg. 1952. 9.

1. tétel. Allegro.

2. tétel. Andante affettuoso. (Serenata.)

3. tétel. Fughetta.

4. tétel. Giga.

Az 1931-ben írt Divertimento átd.

Bemutatták a Zeneakadémián, 1952-ben. Mélyhg.: Luk-

ács Pál. A rádióban is játszották.

Szólóhangszerre írott művek (26)

Balatonzamárdi nyári éj. Hg., zg. kísérettel. Esz dúr.

1921. 4.

Humoresque. Zg. 1921.

A kotta elkallódott.

Előadta Pöchtigán Margit az Újpesti Zeneművelő Egylet

növendék-hangversenyén, 1921. márc. 19-én, az Újpesti

Városházán.

Bizonyára ez a szerző első elhangzott műve.

55

Ábrándozás. Hg., zg. kísérettel. C dúr. 1924. 2.

Zongora induló. C dúr. 1924-1929. 1.

Hiányos.

A virágok ártatlanok. Zg. a moll. 1924-1929. 3.

Hideg szobában alkonyatkor. Zg. d moll. 1924-1929.

3.

Múlnak a meddő évek. Zg. a moll. 1924-1929. 3.

A demagóg. Zg. h moll. 1924-1929. 4.

Adagio. Zg. C dúr. 1924-1929. 6.

Kaméliás hölgy. Táncanekdota. Zg. d moll. 1924-1929.

4.

Toccata. Orgona. C dúr. 1924-1929. 4.

Scherzo. Zg. fisz moll. 1925. 8.

Bolyongok. Zg. Ász dúr. 1925. 3.

Májusi dal. Zg. D dúr. 1925. 3.

Fuga. Zg. A dúr. 1926. 2.

Fughetta. Zg. B dúr. 1926. 1.

Garabonciás diák. Zg. Fisz dúr. 1927. 3.

Dance de papillons. (A pillangók tánca.) Zg. a moll.

1927. 3.

Góg és Magóg fia. Zg. d moll. Ady Endre verse. 1928.

6.

56

Rumba. Zg. Ász dúr. 1928. 2.

Nagypénteki ének. Chant de vendredi Saint. Zg. Desz

dúr. 1928. 2.

Fuga tri voci. Zg. D dúr. 1928. 1.

Este Assisiben. Zg. Desz dúr. 1930. (Róma.) 2.

Toccata. Zg. e moll. 1931-1932. (Róma – Budapest. ) 7.

Fegyvertánc. Zg. a moll. Átd. Kodolányi János Po-

gánytűz című tragédiájának kísérőzenéjéből. 1936. 6.

Előadták: Szegedi Ernő és Vásárhelyi Magda kétzongo-

rás matinéján, 1943. jan. 24-én a Zeneakadémián.

Zongora rapszódia. C dúr. 1950. 12.

57

Könyvek

A magyar népszínmű zenei kialakulása. Bp., 1930,

Sárkány Ny. Rt. 64.

Bibliogr. 56-64. [257 tétel!]

Ism. Kerekes Emil: Doktori értekezések 1930-31-ben.

Irodalomtörténeti Közlemények,1932. 1. füz. 325.

„A dolgozat tárgya terjedelmesebb, mint a címe. Nem a

népszínművel, hanem mindazoknak a színpadi alkotá-

soknak zenei kialakulásával foglalkozik, amelyek a nép

szórakoztatására valók voltak. Ez a tárgykör időben is

nagyobb terjedelmet fog át, mert a magyar színjátszás

első nyomaihoz nyúl vissza, és hatalmas anyaggyűjtést

foglal össze. … A dolgozat kimeríti föladatát és sok

tekintetben figyelmet érdemel.”

A magyar népszínmű zenei kialakulása. [2. kiad.] Bp.,

1953, Zeneműkiadó. 48.

Bibliogr. 42-48.

Változatlan kiadás, 2100 példányban.

ÍRÁSMŰVEK

58

Ism. Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld,

1955. 4. sz. 100-101.

„Legfontosabb tanulmánya, mely önálló kutatást is tar-

talmaz: a bölcsészetdoktori disszertációja. A magyar

népszínmű kialakulását részletezi az egykori sajtóközle-

mények gondos felhasználásával. Feltárja az előadott

népszínművek anyagát, megtudjuk, hogyan fogadja a

vidék a korabeli darabokat. Adós marad azonban Tóth

az előadott népszínművek zenei anyagának stíluskritikai

vizsgálatával.

(Sonkoly nem vesz róla tudomást – holott olvasható a

kötet 3. oldalán! –, hogy a tárgyalt művek zenei anyagá-

nak túlnyomó része sajnálatosan elkallódott – T. D. Á.)

Dolgozata így is jelentős, méltán kelt figyelmet. 1953-

ban ismét megjelenik a Zeneműkiadó Vállalat égisze

alatt.”

Hangversenykalauz I-II. [Sajtó alá rend. Lukin László

és Sulyok Imre.] Bp., 1956, Zeneműkiadó. 618 [1].

Megjelent 18 ezer példányban.

„A Hangversenykalauz célja az, hogy a zenekedvelőnek

megkönnyítse a zenei alkotások megismerését, megérté-

sét és értékelését. A könyv elsősorban azokkal a zeneka-

ri és versenyművekkel foglalkozik, amelyek a budapesti

hangversenytermek állandó műsorszámai. A mű szerző-

je: Tóth Dénes dr. váratlan és korai halála miatt már

nem végezhette el a kiadáskor szükséges utolsó simítá-

sokat. A munkát a Zeneműkiadó Vállalat dolgozói fe-

jezték be a szerző elképzeléseinek tiszteletben tartásá-

val.” (uo.: 5.)

Hangversenykalauz I-II. I. Klasszikus zene. II. Roman-

tikus és modern zene. 2. bőv. kiad. Bp., 1960, Zenemű-

kiadó. 775.

Megjelent 9 ezer példányban.

„A szó szoros értelmében vett zenei tárgyú könyvek

között egészen ritka kelendőségnek örvendett Tóth Dé-

59

nes, az életből korán távozott kitűnő zeneszerzőnk

Hangversenykalauza. Azóta is temérdek oldalról merült

fel a kívánság, hogy új kiadás jelenjék meg belőle. A

Zeneműkiadó Vállalat eleget tesz a közkívánatnak, s

bővített kiadásban újra a nagyközönség elé bocsátja a

Hangversenykalauzt. Igen csekély módosítástól, inkább

néhány kisebb kiegészítéstől (néhány XIX. és XX. szd.

szerzemény elemzésétől) eltekintve Tóth Dénes első

kiadásbeli szövege változatlanul ment át a második kia-

dásba. A terjedelmesebb kiegészítéseket Fábián László

készítette.” (uo.: 5.)

Hangversenykalauz I-II. I. Klasszikus zene. II. Roman-

tikus és modern zene. 3. kiad. Bp., 1962, Zeneműkiadó.

774 [1].

Megjelent 20 500 példányban.

A kalauz a koncertprogramok gerincét képező, gyakran

játszott zeneműveket ismerteti terjedelméhez viszonyít-

va megközelítő teljességgel. Az első részen belül Vival-

ditól Beethovenig időrendben, a másodikban a szerzők

nemzetisége szerinti csoportosításban tárgyalja anyagát.

(Egy-egy fejezet ismerteti a német, az orosz és szovjet,

az olasz, a francia, spanyol és svájci, a lengyel, román

és északi zeneszerzőket és műveiket.) Az utolsó fejezet

a magyar muzsikáé, itt megtalálhatók az akkor kortárs

zeneszerzőknek számító komponisták művei is. Nem

tárgyalja a kalauz a tengerentúli, a brit és a felsoroltakon

kívül más európai muzsikusok műveit.

A könyv nem elégszik meg az egyes művek zenei

tartalmi, esztétikai jellemzésével, értékelésével, hanem

keletkezésük történetéről, szerzőjük életéről, kiváltképp

munkásságukról, művészi fejlődésükről, hatásukról és

jelentőségükről, s az adott zenetörténeti korszak sajátos-

ságairól is tájékoztat. Olvasmányos stílusban, világos,

áttekinthető szerkesztéssel. A zenei alkotások megisme-

résének, megértésének, értékelésének megkönnyítése

mellett zenetörténeti ismeretekkel is gazdagítja olvasóit.

Az elemző – a dallam felidézését segítő – kottapéldák-

60

kal illusztrált ismertetések bizonyos zenei jártasságot

feltételeznek.

A kalauzt a Függelékben közölt, szerzői névmutatóként

használható részletes tartalomjegyzék, az ismertetett

művek műfajok szerint csoportosított címmutatója és a

zenei szakkifejezések szótára (Kislexikon) teszi alkal-

massá sok szempontú, gyors, direkt tájékozódásra.

Gyűjtőköre és szerkezeti tulajdonságai alapján ma is

használható kézikönyv.

Erkel Ferenc. Zenei ismeretterjesztő mű Erkel munkás-

ságáról. Debrecen, 1954-55. 92 oldal.

(Kézirat az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárá-

ban.)

A szerző halála után a Zeneműkiadó nem foglalkozott a

megrendelt, befejezett, „sajtó alatt álló” munkával. 1957

-ben aztán a kiadó megjelentette Zsigray Julianna A

Sugár úti palota című életregényét. Az „ismereteket

szórakoztatóan kínáló” életrajzi regény aztán 2007-ig

még nyolc kiadásban került a könyvpiacra.

Esszék, tanulmányok

A magyar balett őskora. Táncművészet, 1978. 4. sz. 30

-32.

Az 1927-29 között keletkezett kézirat poszthumusz köz-

lése.

„A tanulmányt az elhunyt szerző hagyatékából kapta

szerkesztőségünk. Tóth Dénes a népszínmű zenei vonat-

kozásait kutatva bukkant tánctörténeti érdekű adatokra.

Forráshivatkozásait az olvasó a Zeneműkiadónál 1953-

ban megjelent tanulmányában – A magyar népszínmű

zenei kialakulása – találhatja meg.” (uo.: a szerk.)

„Táncművészetünk kezdetei egybeesnek a magyarorszá-

61

gi színjátszás múlt század eleji kezdetével – állapította

meg a szerző tanulmányában. – Figyelemre méltó jelen-

ség azonban, hogy már a legrégibb színházi kezdemé-

nyezéseknél föllelhetjük a táncot és – primitív formában

– a balettet... Amikor 1774-ben megnyílik a Rondella,

műsorán rögtönzésszerű, kisebb balettek váltakoznak

könnyű fajsúlyú prózai művekkel... Az első magyar

dalmű (Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi) zeneszerzője, a

pozsonyi Chudi József az 1790-es években balettet szer-

keszt a bolondokházáról.” (A muzsika kottája nem ma-

radt fenn, de valószínűsíthető, hogy ez volt az elsőként

lejegyzett magyar táncjáték.)

Logikai mozzanatok a zenei szerkesztésben. [Vitacikk.] Athenaeum, 1930. 1-2. sz. 85-93.

A szerző megállapítja, hogy ha az igazságot az emberi

megismeréstől független, örök változatlan érvényesség-

nek, és ha a logikát az igazság természetével foglalkozó

tudománynak tekintjük, akkor nem nehéz belátni, hogy

az igazság a művészi alkotásokban is jelen van. Sőt, a

nehézkes fogalmak mellőzésével sokkal meggyőzőbben

és plasztikusabban tudja egy jó műalkotás az igazságot

elénk vetíteni, mint bármi más. Minden műalkotásnak

meg kell, hogy legyen a maga sajátos intuitív logikája.

Igazság van a tartalomban, logika a technikai felépítés-

ben, a zenei kompozíció zárt, logikus egységében.

A továbbiakban a három logikai alapelvet magyarázza

a zenére vonatkoztatva. Új fogalmat alkot a zenei kom-

pozíció elemi részére: a fomizmát. A fomizma tartalma:

a zenei idea, tárgya: ennek egzisztenciális, akusztikus

illetve. optikai megjelenése.

A hangosfilm művészi problémái. Magyar Szemle,

1930. 2. sz. 181-183.

„Az eddigi magyar filmek elszomorító példáját mutatták

annak a korlátoltságnak, amely a magyar faji művésze-

tet teljesen félreértve, népi sajátosságok exotikus beállí-

tásában vagy nagyhangú romantikus historicizmusban

62

rótta le kényszerű adóját a magyar kultúrával szemben.

Ez a mindenáron való színpadias és felületes magyarko-

dás valójában sokkal többet ártott, mint használt.

Minél európaibb, minél emberibb lesz a magyar művé-

szet, annál inkább lesz fajivá is, mert ez a kettő nem

ellentmondó, sőt, szükségszerűen kiegészíti egymást.

Igazán tehetséges, európai látókörű szakemberek elkel-

nek még, akik nem engedik a népdalok fenséges tisztult

világát cigányos handabandává és a magyar nép ragyo-

gó képzeletvilágának csodálatos termékeit színfalhaso-

gató romantikává fajulni.”

Plotinos esztétikája. Egyetemes Philologiai Közlöny,

1932. 5. sz. 161-168.

„Plotinos [az ókor utolsó nagy bölcselője] a sajátos

(intuitív) művészi világnézet első pregnáns képviselője.

A közvetlen átélés élményét fölébe helyezi a fogalmi

megismerésnek. Téved abban, amikor ezt a sajátosan

művészi megismerési módot a filozófiába akarja átültet-

ni, nem gondolva arra, hogy amikor közvetlen átélésről

beszél – akkor már maga is fogalmakkal operál.

Plotinos misztikus egyénisége a szépre vonatkozó gon-

dolataiban és a szép átélésének, a műélvezetnek a tanítá-

sában bontakozik ki legteljesebben. Művészi megállapí-

tásai már nem olyan értékesek.”

Pauler és a zene. Athenaeum, 1933. 6. sz. 334-339.

Pauler Ákos filozófus, az Athenaeum vezéregyénisége

halála alkalmán szerkesztett emlékszám írása.

Zenei művelődésünk ma és tegnap. Magyar Szemle,

1934. 4. sz. 363-370.

„Történelmünk folyamán a zenei művelődés sosem ta-

lálkozik egyetemesebb érdeklődéssel, nem válik önálló

kultúrtényezővé. Az erdélyi fejedelmek, a külföldet járt

főúri mecénások kezdeményezései, a felvidéki német

63

városok zenekultúrája nem hagyott nyomot, a nemzet

mindig idegennek tekintette ezt a mesterségesen kiter-

melt kultúrát. (Debrecenben például törvényt hoztak a

világi zene ellen!)

A múlt században – folytatja a szerző – a főiskolai

énekkarok meghonosítják a többszólamú éneklést, Erkel

és Mosonyi magyar műzenét teremt – de az Operaház

állandóan üres. A középosztálynak az idősebb rétege

még ma is egyedül a cigányzenét érzi és vallja magáé-

nak, abban látja a magyar lélek egyetlen zenei kifejezé-

sét és arra törekszik, hogy ezt hazafiasság kérdésévé

tegye. Pedig a század elején megindult zenefolklór kuta-

tások felszínre hozták a magyar parasztzene rejtett szép-

ségeit. Bartók és Kodály pedig az igazi magyar zenét

használta föl modern műveiben.

Sajnos a legifjabb zeneszerzők anorganikus módon

csak a nyers népdalt dolgozzák bele műveikbe, ahelyett,

hogy a népi zenéből kiindulva egyéni melodikára töre-

kednének. A cserkész- és leventedalok, sőt az iskolai

énekes gyűjtemények művészietlen, magyartalan dalla-

mokkal fertőzik az ifjúságot.”

Az ötvenéves Operaház. Élet, 1934. 40. sz. 734-736.

Egyházi népénekeink sorsa. Katolikus Szemle, 1934.

12. sz. 756-758.

„Egyházi népénekeink tekintélyes része belső rokonsá-

got mutat a gregorián zenével. Azok a tudományos szí-

nezetű törekvések tarthatatlanok, miszerint a népi meg-

nyilatkozásokban valami ázsiai pogányt igyekeznek

beharangozni… A harminc éve indult népdalgyűjtés

alatt felkutatott közel tízezer dallam közül eddig alig

három-négyszáz látott napvilágot csupán.”

Beszél a rádióműsor. Élet, 1935. 19. sz. 381-382.

A tömegműveltség a látókör általános kiszélesedését

hálásan könyvelheti el a rádió javára. A fiatal magyar

64

művészek érdekeit viszont gyászosan elhanyagolja a

rádió.

Liszt Ferenc élete. Énekszó, 1935. 2. sz. 227-228.

A magyar népdal családfája. Tiboldi József könyve.

Énekszó, 1936. 3-4. sz. 387-388.

Rádió a kórusélet szolgálatában. Magyar Dal, 1937. 4

-5. sz. 4-5.

Un musicista ungherese: Zoltán Kodály. [Egy magyar

muzsikus: Kodály Zoltán.] Corvina, 1938. No. 1. 46-52.

A „Korvin Mátyás” olasz–magyar tudományos, irodal-

mi és művészeti társaság folyóirata, a Corvina új szériá-

jának első számában olaszul közölt tanulmány mellett

megtalálható Németh Antalnak és Benito Mussolininak

az írása is. A Nemzeti Színház direktora az olasz drá-

mák hazai színreviteléről, a Duce az 1937 nyarán el-

hunyt, fizikai Nobel-díjas feltalálóról, Gugliemo Marco-

niról – akinek ő volt a házassági tanúja – közölt írást.

A zenei kifejezés objektív értéke. Athenaeum, 1939, 3.

sz. 207-209.

A Magyar Filozófiai Társaság 1939. márc. 7-én tartott

vitaülésén elhangzott hozzászólás.

„A zene nem eszközművészet, ebből következően

nem fejez ki zenén kívüli tartalmakat. A zene önmagát

fejezi ki. Ez nem jelenti a zenei kifejezés leszűkítését.

Egy zenemű jelentése, értelme csak sajátosan zenei le-

het, ám a muzsika hatása már pszichológiailag mérhető,

asszociációs fogalmi úton megközelíthető. De ekkor

már nem magát a zenét, hanem a zenei élményt vizsgál-

juk. Minél tisztább, expresszívebb a zenei alkotó tevé-

kenység, annál kifejezőbb a zene. Minél inkább enged a

muzsikus külső befolyásoknak, programoknak, formák-

65

nak, annál inkább veszít zenéje sajátos, öntörvényű mu-

zikális jelentéséből.”

A rádió és a kóruskultúránk. Magyar Dal, 1940. 1. sz.

2-3.

Az új magyar zene és a közönség. Vitairat. Híd, 1940.

nov. 8. 17.

„Az üzlet halálos mérge fertőzte meg a közösség és a

művész közötti termékeny kapcsolatokat és ezt a százfe-

jű hidrát nem sikerült mindmáig legyőzni. A művészet

kapzsi kufárjai hamar rájöttek arra, hogy ami bevált,

amit már a közönség megszeretett, elismert, jobb üzletet

jelent mint az új művekkel való kísérletezés.”

Belső revíziót új kórusirodalmunkban. Magyar Dal,

1941. 9. sz. 1-3.

Bartók és az expresszionizmus. A Zene, 1941. 11. sz.

178-179.

„A bartóki életmű jelentékeny ideje esik az expresszio-

nizmus kifejlődésére az európai muzsikában. Amikor

végigszántott ez a hatalmas forradalom a művészetek-

ben, akkor alakult ki a fiatal Bartók stílusa, érthető te-

hát, hogy az expresszionizmus döntően befolyásolta

stílusának kijegecesedését. Mégis elhibázott dolog lenne

expresszionista Bartókról beszélni. Az új formanyelv

művészi eszközeit öntudatosan és kitűnő ökonómiával

használta fel, de teljesen és fenntartás nélkül mégsem

tette magáévá. Hogy művészete egy ideig összekapcso-

lódott az irányzattal, annak az ősi magyar, ázsiai lélek

felfedezése iránti olthatatlan szomja volt egyik indítéka.

Az ősi élet látomását szabadította fel műveiben az exp-

resszionizmus formatörő extázisával, sodróerejű dina-

mikájával. És az irányzat összeomlásakor semmit sem

kellett megtagadnia, mert muzsikájában minden önma-

gából következik félelmetes biztonsággal.”

66

Művészi tanulságok a bécsi Mozart-hétről. Magyar

Dal, 1942. 1. sz. 5-7.

La stagione passata dell’Opera di Budapest. [A buda-

pesti operaévad áttekintése.] + Aurelio Miloss nelle

relazioni artistiche italo-ungheresi. [Miloss Aurél

szerepe az olasz-magyar művészi kapcsolatokban.] Cor-

vina, 1942. No. 6. 344-50. [4 illusztrációval.]

Olasz nyelven.

Prometheus teremtményei. Balletbemutató az Opera-

házban. Híd, 1942., jún. 15. 16.

A karnagyképzés feladatai. Magyar Dal, 1942, 9. sz. 3

-4.

Általános műveltség, zenei műveltség. Magyar Dal,

1942, 10. sz. 1-3.

Palestrina. Magyar Dal, 1944, 3. sz. 5-7.

Zenei memória és a fejből vezénylés. Magyar Dal,

1944, 8. sz. 1-3.

„A zenei memória kérdése azóta került előtérbe, amióta

az általános pszichológia fejlődésében kialakult a sajá-

tos zenei lélektan. Általában megkülönböztetünk vizuá-

lis, akusztikus és motorikus memóriát… A muzsikusok

leggyakrabban az akusztikus típushoz tartoznak, azon-

ban a zenei alkotóművészek nagy része igen élénk vizu-

ális fantáziával és ezzel egyidejűleg memóriával is ren-

delkezik…

Zenei szempontból kétségtelenül a legkevésbé értékes a

motorikus emlékezés…”

Bábeli nyelvzavar a ma zenéjében. Hazánk, 1947.

aug. 17. 6.

67

„Az első világháború után hatalmas zenei nyelvújítás

zajlott le, amely véglegesnek és frontálisan áttörőnek

ígérkezett. Ez a romantikus hevületű zenei forradalom a

képzőművészeti nyelvújításhoz hasonlóan azonban el-

szakadt a közösségtől és hamarosan légüres térbe ke-

rült.”

Quo vadis, opera? Hová visz az opera útja? Hazánk,

1947. szept. 12. 6.

A lengyel táncművészet. Vasárnapi Újság, 1948. jún.

Zene és álom. Vasárnapi Újság, 1948. aug.

„Minden művész a látomások elragadottja… de az érzé-

ki valóságtól való elvonatkoztatás semelyik művészet-

ben sem olyan teljes, mint a zenében, ebben a hangzó

metafizikában, éneklő matematikában, ahol az anyag

legkevésbé áll a szellemi tartalom és a lélek közé. …

Amíg a déli muzsikus ébren álmodik, addig az északi

álmodva él.”

Debrecen zenei életének sürgető kérdései. Néplap,

1954. jan. 15. 2.

„Debrecenben a legsúlyosabb jelenség a zenei élet teljes

szervezetlensége. A túlburjánzott különböző műsoros

esték gyakran a zenei kontárság szörnyű példáját mutat-

ják, fokozzák a zűrzavart és akaratlanul is hozzájárulnak

a kultúrforradalom lejáratásához. A tömegeket állandó-

an „mérgezni” kell a jó muzsikával, időnként rögtönöz-

ve bedobott kirakatkoncertekkel nem sokra megyünk.

Önállóvá kell tenni az Országos Filharmónia helyi

fiókját. Képtelen helyzet az is, hogy a MÁV Filharmo-

nikusok zenekara egyszerűen „nem ér rá” saját városá-

ban hangversenyeket adni. Szükség van kamarazenekar-

ra is, sürgősen megoldásra vár a szakiskola épületprob-

lémája. Nem vitás, hogy a Debreceni Népi Együttes VIT

-díjas kórusának a továbbfejlődési szakasza a félhivata-

lossá fejlesztés, hiszen a kultúrmunka lebecsülése miatt

68

még társadalmi munkának sem ismerik el az üzemek-

ben, hivatalokban dolgozó kórustagok tevékenységét.”

Írásai a Néplapban (50 cikk)

1953: 6

Zathureczky Ede zenekari estje. Néplap, 1953. jan. 27.

4.

Bajazzók – Erdei történet. Kettős bemutató a Csokonai

Színházban. 1953. febr. 1. 4.

Álarcosbál. Operabemutató a Csokonai Színházban.

Néplap, 1953. máj. 1. 6.

Fischer Annie zongoraestje. Néplap, 1953. okt. 23. 4.

A Debreceni Trió hangversenye. Néplap, 1953. dec. 6.

7.

Nagysikerű Kodály-díszhangverseny. Néplap, 1953.

dec. 23. 3.

1954: 30

Debrecen zenei életének sürgető kérdései. Néplap,

1954. jan. 15. 2.

Tosca. Operabemutató a Csokonai Színházban. Néplap,

1954. jan. 20. 3. (A négyoldalas lapban fél oldalt hagy-

tak a kritikára!)

Kaméliás hölgy – Traviata. Egy érdekes kísérlet sikere.

Néplap, 1954. jan. 30. 3.

A „Tosca” új szereposztásban. Néplap, 1954. febr. 9. 3.

Beethoven-est. Néplap, 1954. febr. 11. 3.

A Debreceni Vonósnégyes hangversenye. Néplap, 1954.

febr. 21. 7.

Zenekari hangverseny. Néplap, 1954. márc. 19. 4.

Magyar-orosz zenekari est. Néplap, 1954. márc. 21. 6.

Szerelmi bájital. Vígopera. Bemutató a Csokonai Szín-

69

házban. Néplap, 1954. ápr. 4. 7.

Nagy művészi esemény volt. Verdi: Requiem-jének

bemutatása. Néplap, 1954. ápr. 13. 2.

Hegedűs Éva dalestje. Néplap, 1954. ápr. 20. 4.

Strauss-est Gyurkovics Máriával. Néplap, 1954. ápr. 25.

4.

Egy jól sikerült zenekari est tanulságai. Néplap, 1954.

máj. 5. 4.

Kamara- és szólóestek a Zeneművészeti Szakiskolában.

Néplap, 1954. máj. 5. 4.

Ferencsik János zenekari estje. Néplap, 1954. jún. 5. 4.

Trubadúr. Verdi operája a Csokonai Színházban. Nép-

lap, 1954. jún. 8. 2.

(Az előadás néhány közreműködőjéről, például Bán

Elemérről, Vámos Lászlóról évtizedekkel később magam

is írtam.)

Felszállott a páva vármegyeházára… Megkezdődtek a

zenei hét ünnepségei. Néplap, 1954. jún. 15. 4.

Szalay Lajos orgonaestje. Néplap, 1954. jún. 25. 2.

A Belügyminisztérium Ének- Tánc- és Zenekarának

bemutatkozása Debrecenben. Néplap, 1954. júl. 14. 3.

Díszhangverseny az árvízkárosultak javára. Néplap,

1954. aug. 15. 7.

Nagy feladatok előtt a Debreceni Népi Együttes kórusa.

Néplap, 1954. aug. 19. 6.

Operaházi balettcsoport a Szabadtéri Színpadon. Nép-

lap, 1954. szept. 12. 7.

Ünnepi zenekari est. Néplap, 1954. okt. 24. 7.

Énekes parádé a Központi Kultúrotthonban. Néplap,

1954. nov. 9. 3.

Muzsikás kirándulás Itáliába. A rádió zenés fejtörője

Debrecenben. Néplap, 1954. nov. 17. 3.

A Budapesti Fúvósötös hangversenye. Néplap, 1954.

nov. 26. 6.

Tanulságok Ádám Jenő zenei előadásán. Néplap, 1954.

dec. 2. 4.

Az Állami Népi Együttes Debrecenben. Néplap, 1954.

dec. 5. 7.

70

A varsói Chopin-versenyen induló két fiatal művész

debreceni estje. Néplap, 1954. dec. 14. 2.

Cremona hegedűcsodái. Ádám Jenő harmadik előadása.

Néplap, 1954. dec. 25. 6.

1955: 14

A MÁV Filharmonikusok hangversenyéről. Néplap,

1955. jan. 6. 3.

Garay György hangversenye. Néplap, 1955. jan. 23. 2.

Pillangókisasszony. Bemutató a Csokonai Színházban.

Néplap, 1955. febr. 3. 2.

Nagysikerű Chopin hangverseny. Néplap, 1955. febr. 6.

7.

Jegyzetek Ádám Jenő előadásához. Néplap, 1955. febr.

9. 4.

Zongora- és dalest. Néplap, 1955. febr. 26. 4.

A MÁV Filharmonikusok izgalmas főpróbáján. Néplap,

1955. márc. 6. 7.

Magyarság a zenében. Ádám Jenő előadása. Néplap,

1955. márc. 9. 75.

Nagysikerű orosz-magyar zenekari est. Néplap, 1955.

márc. 11. 3.

Kamarazene est. Néplap, 1955. márc. 17. 5.

Bánk bán. Erkel dalműve a Csokonai Színházban. Nép-

lap, 1955. márc. 29. 4.

Zenekari est. Néplap, 1955. ápr. 8. 4.

Az Állami Orosz Énekkar debreceni szereplésének ta-

nulságai. Néplap, 1955. ápr. 14. 5.

Zongora-est. Néplap, 1955. ápr. 17. 7.

71

Nem publikált dokumentumok

(kéziratban, az OSZK Zeneműtárában)

1927-1929

A népszínmű előzményei. 5.

1940-1944

A magyar muzsika sorsa. Ismeretterjesztő munka. 88.

1953-1955

Dramaturgiai megjegyzések Erkel Bánk bánjához. 10.

Erkel Ferenc. Zenei ismeretterjesztő mű Erkel munkás-

ságáról. 92.

(A szerző halála után a Zeneműkiadó nem foglalkozott

a megrendelt és befejezett művel.)

A zenei műfajokról. 20.

A magyar zenepedagógia fejlődése. 7.

A szovjet zene. 25.

A hasonló című, 1953. márc. 11-én a konzervatórium-

ban megtartott szabadegyetemi előadás kézirata.

A Szovjet Zeneszerzők Szövetségének plenáris ülése.

3.

A három első szimfónia. [Csajkovszkij.] 3.

Schubert. Előadás.

72

KRIPTONIMÁK

Liszttől Kodályig. A hasonló című Debrecenben meg-

rendezett ünnepség bevezető előadása. 5.

Három arckép. Kadosa Pál, Jemnitz Sándor, Weiner

Leo. 8.

A zongoráról. Előadás. 12.

A zongora tónuseszménye az évszázadok változásai-

ban. Előadás. 3.

Dionisio Tóth Tóth D.

T. D. (– T. D. –)

(T. D.) t. d. t. d

(t d) (t d.)

–h –s. –h –s– (h. –s.)

(-h-s)

73

UTÓÉLET

74

FÖLÜL:

ABONYI GÉZA KARI-KATÚRÁJA A „BUDAPESTI SAJTÓ” SOROZATÁBÓL;

ALUL: „ÍGY ISZIK A KÉNYES, BORISSZA TÓTH DÉNES!”

(1948)

75

A z, hogy apám hirtelen halála nem volt előzmény

nélküli, író barátja, Jankovich Ferenc szüleimhez írott

1955 januári leveléből derült ki számomra. „Kedves

Déneském és Beba, végre hozzájutok, hogy levelet írjak

– elöljáróban csak a Colas Breugnont [„a gyógyító ne-

vetések könyvét”] küldtem el Karácsony-tájt, amikor

Dénes komám váratlan megbetegedésének hírét vet-

tem… Tudom én, mi oka Dénes gyengeségének, s azt is,

hogy mi gyógyítaná Őt meg igazán! Ez a nyugtalan,

hajszolt élet, mely végül is Debrecenbe ragadott Benne-

teket a megélhetésért, a szűkebb és tágabb értelemben

vett családi gondok, amelyek a művészember életét

szüntelen őrletik manapság, a méltatlan és felháborító

mellőztetés érzése és még – talán – ráadásul a vidéki

meg nem értés és pöffeszkedő butaság a hivatalokban:

mindez nem valami előnyös körülmény az amúgy is

érzékeny idegű alkotóművész egészségére. Egymás után

dőlnek ki az emberek itt is, ki ebben, ki abban, az is-

mert, fordított szelekció szerint… Déneském! Mielőbbi

teljes felépülést kívánok, válaszodat várom s szeretettel

köszöntelek Mindhármótokat: J. Feri”1

76

Post mortem

„Kedves Bebám és kis Dini, mélységesen megrendített

bennünket a gyászhír, szeretett Dénes barátom elhunyta!

Benne a magyar zenekultúra egy igen értékes támaszát

veszítette el – és a megíratlan művek, a be nem teljesült

tervek, a tehetségéhez fűzött szép remények… Mélyen

elszomorító szegény barátom sorsa! … Szeretettel üd-

vözlünk Benneteket: Jankovich Ferencék”.2

„Drága Beba! Dénes halálának hírét tudomásul vettem,

anélkül, hogy a beletörődés, belenyugvás bár halovány

jele is mutatkoznék levelemben. Irtózatosan fáj és érthe-

tetlen ez az egész dolog… Nagyon szerettem vad, titáni

egyéniségét s ifjúkorom legszebb napjait töltöttem társa-

ságában. Vajha ez a nagy lélek tovább is létezhetnék

valahol s találkozhatnék az Örök Muzsikával, boldog

egyesülésben! … A legőszintébb részvéttel búcsúzik

híved és hódolód: Jékely Zoltán”3

Debrecen emlékezete

„Dr. Tóth Dénes, a debreceni Zeneművészeti Szakiskola

tanára április 30-án hajnalban agyvérzés következtében

meghalt. Dr. Tóth Dénes 1908. november 25-én szüle-

tett Budapesten. Főiskolai tanulmányai befejezése után

állami ösztöndíjjal Rómába utazott, ahol egy évet töl-

tött. Respighi olasz zeneszerző tanítványa. A budapesti

Állami Operaházban korrepetitorként működött. Ott

mutatták be Csokonai» Dorottyá«-jából írt »Dorottya«

című táncjátékát.

Dr. Tóth Dénes zeneszerző volt. Több zenei vonatko-

zású művet írt. »A magyar népszínmű zenei kialakulása

«című műve megjelent, most rendezik sajtó alá a

77

»Hangversenykalauz«-át és Erkel Ferencről szóló mű-

vét, amelyek még ez évben megjelennek. Dolgozott a

Nemzeti Színház, a Zeneművészeti Főiskola és a Mű-

egyetem könyvtárában, valamint a Színház és Mozi

szerkesztőségében. Élete utolsó két esztendejében a

Néplap zenekritikusa volt. Dr. Tóth Dénessel értékes

embert vesztett el a zenei élet.

Temetése kedden déli 12 órakor lesz a Köztemető

ravatalozójából.”4

„Kedden délben 12 órakor nagy részvét mellett kísérték

utolsó útjára dr. Tóth Dénest, a Zeneművészeti Szakis-

kola tanárát, neves zenepedagógust és zenekritikust. A

gyászoló családon, az ismerősökön kívül eljöttek ravata-

lozójához a megye és a város kulturális életének képvi-

selői.

Az egyházi szertartás után a Debreceni Zeneművészeti

Szakiskola kórusa, és a Debreceni Népi Együttes ének-

kara gyászdalokat [énekelt], majd Gulyás György, a

Zeneművészeti Szakiskola igazgatója a tanári kar, Ecse-

di Anna a tanítványok nevében vett búcsút dr. Tóth Dé-

nestől. A gyászszertartás után a holttestet elhamvasztot-

ták.”5

„A debreceni zeneélet egyik igen értékes tagját vesztette

el Tóth Dénesben. Bár rövid ideje kapcsolódott be a

debreceni művészeti körbe, mégis általános elismerést

vívott ki. Az 1952/53-as tanévtől kezdve vállalta a Ze-

neművészeti Szakiskolában a zeneszerzés és az elméleti

tárgyak oktatását. Azonban működése nem merült ki az

iskolai elfoglaltsága teljesítésével. Zenekritikáival jelen-

tősen hozzájárult a zenei közízlés fejlesztéséhez. Bírála-

tai a debreceni Néplap hasábjain jelentek meg. Ismeret-

terjesztő előadásaival, amelyeket a debreceni Szabad

Egyetemen és másfelé tartott, sikerült a zeneileg képzet-

len tömegek érdeklődését zenei értékek megértésére

irányítania. A MÁV Filharmonikus zenekar zenetörté-

78

neti hangversenyciklusát jól tájékoztató bevezető elő-

adással látta el. A harmadik, a Haydn-est magyarázata, a

haydni műalkotás értelmezése azonban befejezetlen

maradt: előadás közben esett össze.”6

Fővárosi nekrológok

Az országos szaksajtó is megemlékezett apám munkás-

ságáról, előző újságja, a Színház és Mozi című hetilap,

valamint az Új Zenei Szemle című folyóirat közölt róla

nekrológot.

„A magyar zenei életet veszteség érte, meghalt dr. Tóth

Dénes zeneszerző, jeles esztéta, zenetudós és kiváló

kritikus, a debreceni zeneművészeti szakiskola tanára.

Tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán és a

Tudományegyetemen végezte, majd ösztöndíjasként

Rómában Respighinél zeneszerzést tanult. Kamarazene-

művek, zongoradarabok, dalok és filmzenék mellett

táncjátékot is írt Csokonai »Dorottya «című humoros

eposza nyomán, amely Operaházunkban került színre.

Mint zeneesztétának, sok lapban és folyóiratban jelentek

meg kritikái és egyéb írásai. Lapunknak több éven át

zenei rovatvezetője volt.”7

„A vidéki zeneélet értékes tagját vesztette el Tóth Dé-

nesben. Tóth Dénes 1908-ban született. Zeneszerzési

tanulmányait Siklósnál végezte a Zeneművészeti Főis-

kolán, majd Respighinél tanult Rómában. A Pesti Tudo-

mányegyetem bölcsészeti karán doktorált. Disszertáció-

ját zenei tárgykörből választotta, címe: A magyar nép-

színmű zenei kialakulása. Ezen dolgozata 1953-ban új

kiadásban megjelent. Éveken át zenekritikusként műkö-

dött. A felszabadulás után a Színház és Mozi c. lapban

dolgozott. 1952 őszétől kezdve elméleti tárgyakat okta-

79

tott a Debreceni Zeneművészeti Szakiskolában. Néhány

ének-, zenekari s kamarazeneművét nyilvánosan is be-

mutatták. Csokonai Dorottyájából írt balettje az opera-

házban előadásra került.”8

Tisztelgés

Fenti címmel a Hajdú-bihari Napló főszerkesztő-

helyettese (későbbi főnököm), Boda István költő írt a

legszebben, őt legmélyebben értve apámról a Hangver-

senykalauz megjelenése kapcsán.

„Már semmit sem érnek a szavak, mert akihez szólnak,

már sehol sincs. De mégis itt van valami, egy könyv,

ami ő. A Hangversenykalauz, amit ő írt, Tóth Dénes,

debreceni tanár, ami a napokban jelent meg a debreceni

könyvesboltokban is.

Ez is tragédiája, hogy könyve csak halála után látott

napvilágot. Ismereteit csak halála után nyújthatta át ne-

künk, az élőknek. S tragédiája, hogy amit kezdetnek

szánt, posthumus kötet lett, elgondolkoztató üzenet.

A Hangversenykalauzban lapozva bárki megállapít-

hatja, hogy műveltsége európai horizontú. Biztos kalauz

a zene végtelen világában, szavainak lámpáját mindig

abba a magasságba emeli, ahonnan legjobban árad a

fény.

Még emlékszem az arcára, jellegzetes svájci sapkájá-

ra, amit hidegebb időkben viselt. Néha be-bejött a szer-

kesztőségbe, idegesen szívta cigarettáit, hozta rövid és

tömör bírálatait a debreceni hangversenyekről. Legtöbb-

ször ezt írta, forgácsolta magát, s közben álmodta és

készítette mindazt, amiből csak egy kötetet tudott valóra

váltani.

Láttam olykor szomorúnak is. Néha olyan ovidiusi

bánat búsította és vágyott még egyszer Róma felé. De

már nem juthatott el oda.

80

S mit tehetett? Ő is, mint Bessenyei Nadányi versében

a toll után, e szalmaszál után kapott. A toll után, mely

„Bizony utolsó szalmaszál, / bizony fuldoklik, aki él, / de

aki több a többinél / e szalmaszállal partra száll”. Hát ő

több volt egy kicsit a többinél, csak az a szomorú, hogy

élete hajótöréséből menekülvén, e szalmaszál épp a par-

ton hullott ki a kezéből.

Könyve azonban jó anyagból vésett csónak, s ez őt is

átkalauzolja most már a Styx folyó túlsó partjára.”9

Lexikonok hasábjain

Apám már 27 évesen bekerült a Zenei lexikon pótköte-

tébe (1935), halála után pedig a Magyar életrajzi lexi-

kon (1969), illetve a Brockhaus Riemann zenei lexikon

(1985) szerkesztői érdemesítették egy-egy szócikkre.

(Ezeket aztán átvették a neten a zenei oldalak, de szá-

mon tarják Debrecen hivatalos honlapján (debrecen.hu/

varosunk/kikicsoda), illetve az elfeledett magyarok közt

(nol.hu) is.

[Tóth] Dénes dr. zeneíró, zeneszerző és kritikus. * 1908.

A bpesti Zeneműv. Főiskolán és Tud.-egyetemen, majd,

mint a római Coll. Hung. ösztöndíjas tagja, Rómában

(Respighinél) végezte tanulmányait; az Operaház korre-

petitora, a „Függetlenség” c. napilap zenekritikusa. Ka-

marazene- és karműveket, zongoradarabokat, dalokat és

több zenekari művet (Ricercare) írt. Történeti munkája:

A magyar népszínmű zenei kialakulása 1930. Cikkei

jelentek meg a Magyar Szemlében, Kath. Szemlében,

Athenaeumban, Magyar Könyvszemlében, Egy. Phil.

Közleményekben, Életben stb.10

Tóth Dénes (Bp., 1908. nov. 25. – Debrecen, 1955. ápr.

30.): zeneszerző és zeneíró. Bp.-en Siklós Albert, Rómá-

81

ban O. Respighi tanítványa. A bp.-i tudományegy.-en

doktorátust szerzett. Az Operaház korrepetitora volt. Az

1930-as években a Fodor-zeneisk.-ban, 1953 őszétől

haláláig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti

Szakisk.-ban tanított. Több lapnál mint zene- és képző-

művészeti kritikus dolgozott, majd megalakulásától

1953-ig a Színház és Mozi c. lap zenekritikusa volt. – F.

m. Zenekari művek (Andante és Allegro, 1934; Dorottya

szvit, 1942; Petit poème, 1934; Cimbalomverseny, 1938

stb.); kamarazene (Trió fuvola-hegedű-brácsára, II. vo-

nószenekari concerto, II. vonósnégyes, 1946. stb.); zon-

goraművek, kantáta (Énekek éneke, 1932); színpadi és

film kísérőzene; dalok (Ady-, Áprily-, Tóth Árpád- köl-

teményekre). – Írásai: A magyar népszínmű zenei kiala-

kulása (Bp., 1930); Hangverseny kalauz (Bp., 1956). 11

Tóth Dénes, *1908. XI. 25. Budapest, †1955. IV. 30.

Debrecen: zeneszerző, zenei író. Bp.-en Siklós Albert,

Rómában O. Respighi tanítványa volt. A bp.-i Tudo-

mányegyetemen szerzett doktorátust, disszertációja A

magyar népszínmű zenei kialakulása (1930, 21953). Az

Operaház korrepetitora, majd a Függetlenség, Esti Újság

kritikusa és a Fodor Zeneiskola tanára. 1948-53 a Szín-

ház és Mozi szerkesztője. 1953-tól a debreceni ZSZ

tanára volt. 1944-ben mutatta be az Operaház Dorottya

c. táncjátékát, Csokonai Vitéz Mihály műve nyomán

(1944. VI. 20.). Zeneművei: Andante és Allegro (1934),

Dorottya-szvit (1942), Petit poéme (1934), Cimbalom-

verseny (1938), valamint dalok Ady, Áprily Lajos, Tóth

Árpád verseire. Publ.: Hangverseny kalauz (1956). 12

A művek utóélete

Apám kompozícióit „természetesen” (hiszen sem nem

klasszikus, sem nem kortárs) nem játsszák, írásművei-

ben viszont – úgy tetszik – még ma is érvényes informá-

82

ciókat, továbbgondolható megállapításokat találnak a

kutatók.

Főműve, a három kiadást megért Hangversenykalauz

ma is megtalálható az idősebb muzsikusok, zenekedve-

lők könyvespolcán, akik nem ritkán továbbterjesztik azt

a következő generációk körében. Jelen kötet kutatómun-

kája során, a minap kaptam például egy – számomra

szívet melengető – levelet Berlász Melindától, az MTA

Zenetudományi Intézete munkatársától: „Fiatal zenetör-

ténészként nem felejtettem el, hogy Szekeres Kálmán

zenetörténész tanárom, családom jó barátja nagy tiszte-

lettel említette Tóth Dénes nevét. Hangversenykalauzát

én is használtam.”13

Az utoljára 1962-ben napvilágot látott munka még ma

is (az 1972-től négykötetes új kalauzt közreadó, 1995-

ben majd 2005-ben újra kiadott Pándi Mariann-mű mel-

lett is) zeneismereti kurzusok ajánlott irodalma. A bibli-

ográfiákban utalt műre rálelhetünk az antikváriumok-

ban, s minden interneten létező könyvkeresőben – még

csehül is ajánlják (Dénes Tóth: Koncertn-sprievodca. I.

Klasická hudba. II. Romantická a moderná hudba). A

zeneszerzőkről, vagy egy-egy kompozíciójukról írott

mondatait a legkülönbözőbb internetes médiumokban

idézik (például az ELTE BTK folyóiratában épp’ úgy,

mint a Munkáspárt hetilapjában)14, sőt, akad, aki a leg-

fontosabb száz olvasmánya közé sorolja.

Másik kötetét, az 1930-ban, majd 1953-ban kiadott A

magyar népszínmű zenei kialakulása című doktori disz-

szertációját számon tartják az irodalomtörténetben15 és a

színházelméletben is: „… Tóth Dénes a népszínmű

zenei kialakulásáról írt úttörő munkájában a műfaj kez-

deteit a commedia dell’ artéig vezeti vissza.”16 „Sűrűn

idézik megállapításait a muzsikusok, így Szabolcsi Ben-

ce, egyik legkiválóbb zenetörténészünk17, vagy Várnai

Péter a Mátray Gábor munkásságát ismertető dolgozatá-

ban.”8

83

Bölcsészeti közleményeire is hivatkoznak. Például a

Plotinos esztétikája című, 1932-ben, az Egyetemes

Philologiai Közlönyben megjelent tanulmányát Heidl

György egyetemi docens (késő antik és középkori eszté-

tikatörténeti kurzusának első előadásához) manapság is

az első szakirodalmi munkaként jelöli ki. Az 1930-ban a

Magyar Szemlében közölt A hangosfilm művészi problé-

mái című, úttörő esszéjét pedig a Magyar Nemzeti Film-

archívum (Magyar Nemzeti Filmalapítvány) fölvette a

legfontosabb filmelméleti írások közé, s újabban olvas-

ható a Magyar Nemzeti Filmarchívum által kiadott A

magyar film olvasókönyve című kötetben is.19

A hagyaték ápolása

Édesapám munkássága iránt 25 évesen kezdtem érdek-

lődni, s az első szakdolgozatom írása közben fedeztem

föl a hagyatékában rejlő értékeket.

„A Hangversenykalauz szerzőjének, Tóth Dénes zene-

szerzőnek és zenetudósnak az életművét tárja fel ez a

személyi bibliográfia… Az életrajz tömör áttekintést ad

Tóth Dénes életéről és munkásságáról, reális értékelést

kapunk egy többé-kevésbé elfeledett zeneszerző mun-

kásságának értékéről. Ez is – mint a munka egésze – az

édesapa és az alkotó ember iránti tisztelet méltó meg-

nyilvánulása.20

Közvetlenül a dolgozat megvédése után még két írá-

sos gesztust tettem apám emlékezete jegyében. Akkori

lapomban, a Hajdú-bihari Naplóban reagáltam egy ide-

vágó írásra, rá egy évre pedig megjelenéshez segítettem

apám egy kéziratban maradt tanulmányát.

„Ady és a zene címmel adott közre elemzést a költő

verseinek zenei utóéletéről dr. Sonkoly István a Napló

június 21-i számában. Gazdag forrásanyagát további

adalékkal egészíteném ki, ennek helyi vonatkozásai

miatt.

84

Dr. Tóth Dénes, az első Hangversenykalauz szerzője,

az 1955-ben hirtelen elhunyt zeneszerző (aki a debrece-

ni Zeneművészeti Szakiskola tanára és a Néplap zene-

kritikusa volt) húsz dalt és negyven kórusművet hagyott

hátra. Közülük jó néhány egy-egy költemény ihletésére

született. A régiek közül Berzsenyi, Kölcsey, Petőfi és

Csokonai (Dorottyájából készült komikus balettjét 1944

-ben mutatta be az Operaház), a külhoniak sorából Ver-

laine és Tagore, a kortársak vagy közvetlen elődök kö-

réből többek között Tóth Árpád, Áprily Lajos, Weöres

Sándor és Jékely Zoltán műveit adaptálta a muzsika

nyelvére.

Ady verseinek zeneisége Tóth Dénest is korán meg-

fogta, húszesztendős sincs (1927-ben), amikor az »Új

versek« nyitó költeményére, a Góg és Magóg fia vagyok

én című műre komponált dalt 1932-ben Az Úr érkezése

ihleti dalszerzésre, s még ezekben az években Az Isten

harsonája című Ady-versre szerez muzsikát, kórusmű-

vet háromszólamú férfikarra.”21 (Később találtam meg

az Ádám, hol vagy? című Ady-versre komponált, 1943-

ban előadott szimfonikus költeményének kottáját.)

A magyar balett őskora című tanulmánya – a doktori

disszertációjának hordalékaként – 1927-29 között kelet-

kezhetett, a kéziratot 50 év után, posztumusz közölte a

Táncművészet című szakfolyóirat.22 Érdemes volt lepo-

rolnom, jelzi ezt a tény, hogy egy „Tánctörténet és nem-

zeti romantika (1837-1848)” című egyetemi kurzus ösz-

szefoglaló (egyébként apám első felesége által írott)

munkája23 mellett a korszak egészére vonatkozó egyet-

len résztanulmányként ajánlják.

Apám zeneműveinek katalogizált kottáit, s gépelt kéz-

iratait végül 1991-ben helyeztem el az Országos Széc-

henyi Könyvtárban. A Zeneműtár vezetője, Vavrinecz

Veronika a következőkkel bíztatott: „Biztosíthatom,

hogy a Zeneműtár állományaként e kompozíciók a leg-

biztonságosabban megőrződnek, és valószínű, hogy a

jövőben lesznek iránta érdeklődő kutatók! Ehhez azon-

85

ban – tapasztalataim szerint – vagy 50-100 évnek el kell

telnie. Mostanában kutatóink érdeklődéssel fordulnak a

múlt század elejének zenéje felé, így elképzelhető, hogy

az Ön Édesapjának művei iránt is feltámad majd a kuta-

tók érdeklődése.”24

Legutóbb – 2009-ben – a tánctörténész, Fuchs Lívia

keresett meg, apám és Vályi Rózsi szellemi kapcsolatai

érdekelték. Neki írtam le többek közt az alábbiakat:

„Köszönöm az érdeklődését, mert megerősítette ben-

nem azt a szándékot: illene végre írnom róla egy kismo-

nográfiát. (Véletlen egybeesés: ugyanezekben a napok-

ban hívott föl egy folyóirat-szerkesztő Weöres Sándor

apámnak megzenésítésre átadott eredeti kéziratainak

filológiai földolgozása végett.)”

„angyal-szárny és semmi más”

A levélben említett szerkesztő Vitéz Ferenc volt, aki

Weöres-dokumentumok Debrecenből címmel közölt

tanulmányt a Nagyítás című, országos hetilapban. „Idősebb Tóth Dénes 1955-ben meghalt, az általa

szerkesztett Hangversenykalauz már csak posztumusz

munkájaként jelenhetett meg 1956-ban a Zeneműkiadó-

nál. Hagyatékrészeit fia azok értékelő megőrzéséről

gondoskodó kezekbe adta (a zenekritikai életmű repre-

zentálását ő végzi: még a debreceni balett történetéhez

is talált tőle adalékokat 1929-ből; magam izgalmas esz-

szét kaptam a zene és álom kölcsönhatásairól, mely

1948-ban jelent meg a Vasárnapi Újságban). Az 1949-

es Weöres-kéziratok (megsárgult lapok, gépelt versszö-

vegek, ceruzával tett pótlásokkal és korrigálással)…

között valódi filológiai „csemegék” is akadnak. Az öt

vers közül hármat ismerünk…

A Bori Imre által dallamtanulmánynak, képzelettré-

ningnek keresztelt darabokat Kenyeres Zoltán játék-

versnek nevezi (s nem gyerekversnek), melyek egy ré-

86

sze Kodály Zoltán keze alá készült. Kodály a Rongysző-

nyeg és a Magyar etűdök ciklus nyomán írta Weöresről,

hogy »tud a gyermekek nyelvén selypítés nélkül«. E

vonatkozásban a Tóth Dénesnek adott versek a Kodály-

»megrendelések«. sorát egészítik ki.”25

Apám 1947-es házasságkötésére írott, alkalmi Weöres-

költeményt szintén Vitéz Ferenc elemezte.

„Weöres Sándor és Tóth Dénes viszonyát kiválóan

jellemzi az 1947-es, házasságkötésre írt alkalmi vers. A

költemény a tipikus megszólító formulával indul:

»Isten áldjon, édes Emma / kedves Dénes, óvjon ég – /

hogyha házasságra léptek, / legyen csupa édesség.«

A második strófa szintén tipikus, ám nem egyszerűen

a forma, hanem a Weöres-költészet szempontjából. A

sűrítő költői kifejezés filozófiai lehetőségei ugyanúgy

benne rejlenek, mint az ugyanebben az évben keletke-

zett Eidolon (mely Az áramlás szobra címmel kapott

helyet a Tűzkútban). Ha a mozgás lényegéről mozdulat-

lan szavakkal adott »nyelvi másolatot«, úgy ez az

»eidolon« a teljesség archetipikus listájára vonatkozik:

»Legyen csupa ég-magasság, / lég-könnyűség, víz-

folyás, / föld-biztonság, tűz-melegség, / angyal-szárny és

semmi más.«

Az alkalmi vers harmadik szakasza újraköszönti az

ifjú párt: »Isten Áldjon, Dénes uram, / Emma úrnőm,

száll a dal, / e frigy százszor tovább éljen, / mint a fű, a

kő, a hal.« De az utolsó sorban egzisztenciális távlatokat

nyit, miközben az egyetemes jelleg az egyszerű termé-

szetességgel társul. Weöres Sándor minden sora kincs. Úgy vélem, hogy

félre kell tennünk a játékversekre vagy a költői játékok-

ra, egyáltalán: az alkalmi költeményekre vonatkozó

aggályainkat. Természetesen azokat saját helyükön kell

kezelni, tehát nem a főművek között. Dokumentatív

szempontból azonban ugyanolyan értékűek, mint a nagy

versek. Sőt, az alkalmi futamok is hozzátartoznak a vi-

lág és a kép (világkép) teljességéhez.

87

Mert vajon mi másért adta volna közre maga Weöres

is az úgynevezett ütem-próbákat, vázlatokat és töredé-

keket vagy a gyermekrajzokhoz készített szóillusztráci-

ókat, mint hogy ezzel is segítse az utat »a Teljesség fe-

lé«?”26

*

Édesapám hagyatéka tehát – mint ahogy azt nemzeti

könyvtárunkban állították – fizikailag valóban az örök-

kévalóságig meg fog maradni. A gondolatai pedig időről

időre fölbukkanhatnak – akár a búvópatak.

AZ UNOKA, TÓTH BOGLÁRKA A NAGYPAPA KÖNYVÉVEL EGY SOPRONI OBOAVERSENYEN ,

AHOL IS KÜLÖNDÍJAT NYERT (2006)

88

1. Jankovich Ferenc levele. 1955. jan. 25. 2. Jankovich Ferenc levele. 1955. máj. 6. 3. Jékely Zoltán levele. 1955. máj. 11. 4. Meghalt Dr. Tóth Dénes. Néplap, 1955. máj. 1. 7. 5. Eltemették Dr. Tóth Dénest. Néplap, 1955. máj. 4. 6. 6. Sonkoly István: Tóth Dénes (1908-1955). Alföld, 1955.

4. sz. 100-101. 7. Hírek – képek. Színház és Mozi, 1955. május 6. 28. 8. S[onkoly] I[stván]: Tóth Dénes. Új Zenei Szemle, 1955.

6. sz. 49. 9. b[oda] i[stván]: Tisztelgés. Hajdú-bihari Napló, 1957.

febr. 28. 2. 10. Szabolcsi Bence – Tóth Aladár (szerk.): Pótlás a Zenei

Lexikonhoz. Bp., 1935, Győző Andor kiadása, 51. 11. Magyar életrajzi lexikon II. Bp., 1969, Akadémiai, 890. 12. Brockhaus Riemann zenei lexikon III. Bp., 1985, Zene-

műkiadó, 532. 13. Berlász Melinda levele. 2013. márc. 22. 14. Bikfalvy Péter: Az El acoso két magyar változata

(fordítása). Palimpszeszt, 1997. 8. sz.; Morvay István: Brahms-est. Szabadság, 2000. 100. sz.

15. Magyar Irodalmi Lexikon II. Bp., 1965, Akadémiai, 368. 16. Vitányi Iván: Utószó. In Siegfried Schmidt-Joos: A musi-

cal. Bp., 1970, Gondolat, 399. 17. Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus

zenéje. Bp., Zeneműkiadó, 1951., 202. 18. Zenetudományi Tanulmányok V. Bp., Akadémiai, 1957.,

246. 19. A magyar film olvasókönyve (1908–1943). Bp., 2001,

Magyar Nemzeti Filmarchívum. 20. Dr. Bényei Józsefné Kindrusz Erzsébet témavezető

tanár bírálata. Debrecen, 1976. júl. 11. 21. (t): Ady és a zene. Hajdú-bihari Napló, 1977. júl. 13. 5. 22. Dr. Tóth Dénes: A magyar balett őskora. Táncművé-

szet, 1978. 4. sz. 30-32. 23. Vályi Rózsi (szerk.): A magyar balett történetéből. Bp.

1956, Művelt Nép.) 24. Vavrinecz Veronika megbízott osztályvezető (OSZK)

levele. 1991. nov. 15. 25. Vitéz Ferenc: „… angyal-szárny és semmi más”. Weö-

res Sándor Debrecenben előkerült kéziratai. Nagyítás, 2009. 1. sz. 8.

26. Vitéz Ferenc: Ismeretlen versek és változatok Weöres Sándor (1913–1989) kézirataiból. Néző•Pont, 2009. 25. köt. 523-527.

JEGYZETEK

89

NÉVMUTATÓ

Abonyi Géza 74 Ady Endre 43, 45, 51, 56, 81, 83, 84 Arany Lajos 47, 48

Ádám Jenő 70 Áprily Lajos

Balla Péter 42 Bartók Béla 18, 44, 63, 65 Bán Elemér 36, 69 Bárdos Lajos 36 Beethoven, Ludwig van 68 Berda József 23 Berey Dezső 53 Berlász Melinda 82 Berzsenyi Dániel 47, 84 Bessenyei György 80 Bilicsi Tivadar 21, 42 B. Kindrusz Erzsébet 31, 32 Boda István 6, 79 Bor Dezső 49 Bori Imre 85 Bulla Elma 36

Chopin, Frideryk 70 Cieplinski, Jan 21, 37, 40 Czövek Lajos 15, 36

Csanak Béla 42 Csapó György 45 Cserépy Arzén 21, 42 Csilléry Béla 49, 50, 51 Csokonai Vitéz Mihály 6, 19, 22, 36, 37, 38, 76, 78, 79, 81, 84

Dávidné Soltári Katalin 42 Dely Rózsi 14 Dohnányi Ernő 12

Ecsedi Anna 77 Eiben István 21, 42 Erdélyi József 36

90

Erdélyi Valéria 47 Erdődy Elek 47 Erkel Ferenc 60, 63, 70, 71, 77 Eszenyi Olga 42 Égerházi Imre 8

Failoni, Sergio 19, 21, 37, 51 Farkas Ferenc 5, 11, 17, 21 Fábián László 59 Felkai Ferenc 36 Ferencsik János 21, 49, 69 Fényes Szabolcs 42 Fischer Annie 68 Fuchs Lívia 11, 85 Fülöp Zoltán 21, 37

Garay György 70 Garay Nándor 42 Gárdonyi Zoltán 5, 21 Geszler György 5, 21 Gozmány György 42 Göllner Miklós 13 Görbe János 21, 42 Gulyás György 77 Gulyás Pál 22 Gvadányi József 41

György László 42 Gyulai Gaál Ferenc 42 Gyulai Gaál János 42 Gyurkovics Mária 69

Harangozó Gyula 21, 37 Haraszti Emil 10 Harmat Artúr 35, 36 Hegedűs Éva 69 Heidl György 83 H. Ladányi Margit 43 Hochstrasser Hugó 21, 54 Hosszú Zoltán 42 Hubay Jenő 53

91

Illyés Gyula 12, 46 Jankovich Ferenc 12, 22, 23, 75, 76 Jánossy Kató 42 Jemnitz Sándor 22, 72 Jékely Zoltán 6, 22, 44, 76, 84

Kadosa Pál 5, 21, 72 Kemény László 12 Kenessey Jenő 5, 21, 37, 49, 50, 51 Kenyeres Zoltán 85 Kerpely Jenő 53 Kiss Ferenc 21, 42 Klonyavecz József 42 Kodály Zoltán 18, 23, 63, 64, 68, 72, 86 Kodolányi János 12, 18, 19, 22, 41, 42, 56 Kolozsvári Grandpierre Emil 10 Komjáthy Károly 42 Komor Vilmos 21, 37, 49 Kósa György 21, 53 Kölcsey Ferenc 18, 35, 84

Lakatos Gabriella 21, 37 Lányi Viktor 48 Liszt Ferenc 64, 72 Lózsy János 22 Lukács Margit 12 Lukács Pál 21 Lukin László 58

Magyar Elek 13 Marconi, Gugliemo 23, 64 Márk Tivadar 37 Mátray Gábor 82 Mihály András 36 Mikes Margit 12 Miloss Aurél 66 Mosonyi Mihály 63 Mozart, Wolfgang Amadeus 66 Móricz Zsigmond 22 Mussolini, Benito 23, 64

Nadányi Zoltán 80 Nagy Lajos 13 Nádasi Ferenc 40 Nádassy László 42

92

Németh Antal 21, 41, 64 Németh László 13, 22 Németh Mária Gizella 17

Oláh Gábor 22 Oláh Gusztáv 21, 37 Ottrubay Melinda 10

Patkós György 42 Pauler Ákos 62 Páger Antal 21, 42 Pándi Mariann 82 Pátzay Pál 11 Petőfi Sándor 22, 46, 84 Pintér Margit 37 Plotinos 62, 83 Pongrácz Zoltán 5, 15, 21 Pöchtigán Margit 55

Raics István 22, 44 Rajz János 42 Rácz Aladár 18, 21 Rácz György 42 Respighi, Ottorino 11, 18, 19, 76, 78, 80, 81 Romváry Gertrúd 42

Sallay István 53 Sándor László 42 Sárossy Emma 13 Schubert, Franz 71 Schumann, Robert 66 Sebestyén András 42 Siklós Albert 10, 18, 19, 78, 80, 81 Sík Sándor 18, 35 Sillye Erzsébet 9, 16, 28 Sillye Gábor 8, 9 Sillye Jenő 9 Simonyi Lia 43 Sonkoly István 18, 58, 83 Strauss, Richárd 39 Sulyok Imre 58

Szabolcsi Bence 82 Szabó Lőrinc 12 Szalay Karola 10 Szalay Lajos 69

93

Szántó György 41 Szegedi Ernő 56 Szekeres Kálmán 82 Szekfű Gyula 22 Tagore, Rabindranath 43, 84 Tamási Áron 22 Tarjáni Tóth Ida 21, 51 Táray Ferenc 41 Tátrai Vilmos 21, 54 Temesváry Kriszta 44 Tiboldi József 64 Tóth Aladár 22 Tóth Árpád 20, 36, 37, 44, 47, 81, 84 Tóth Boglárka 87 Tóth Imre 9, 10, 16, 17 Tóth László 14 Török Erzsébet 44

Unger Ernő 10

Vaszy Viktor 21 Vavrinecz Veronika 84 Vályi Rózsi 11, 12, 13, 85 Vámos László 69 Várkonyi Nándor 23 Várnai Péter 82 Vásárhelyi Magda 56 Vásáry Tamás 21, 36 Verdi, Giuseppe 69 Veres Péter 13, 22 Verlaine, Paul 48, 84 Virág Benedek 48 Vitéz Ferenc 14, 85 Volly István 18, 44, 47 Vörösmarty Mihály 45

Weiner Leó 42, 72 Weöres Sándor 13, 22, 47, 48, 84, 85, 86

Zathureczky Ede 21, 43, 68 Zilahy Lajos 22 Zsigray Julianna 60

(A leírásokat követő évszámok azt jelzik, hogy a szerző mely időszak-ban dolgozott a lapba, illetve mikor írtak róla vagy a műveiről.)

ALFÖLD. A Magyar Írók Szövetsége debreceni csoportjának folyó-

irata. Debrecen. (1955) APOLLÓ. Zeneműfolyóirat. Magyar férfikarok anthológiai gyűjtemé-

nye. Bp. (1936)

ATHENAEUM. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Filozófiai Társaság folyóirata. Bp. (1930-1939)

CORVINA. Rassegna italo-ungherese. Societa italo-ungherese Mattia

Corvino ed. Bp. (Nouva serie 1938-1942) DEMOKRÁCIA. Politikai, társadalmi és gazdasági hetilap. Bp.

(1938)

DÉLIBÁB. Művészeti, irodalmi és rádiós hetilap. Bp. (1944) EGYETEMES PHILOLÓGIAI KÖZLÖNY. [Közread. a] Magyar

Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága. Bp. (1932)

ESTI ÚJSÁG. Politikai napilap. Bp. (1937-1944) ÉLET. Képes szépirodalmi hetilap. [Kiad. a] Szent-István társulat. Bp.

(1934-35)

ÉLET ÉS IRODALOM. Irodalmi-közéleti hetilap. Bp. (1961) ÉLETÜNK. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat. Kőszeg. (1967)

ÉNEKSZÓ. Zenepedagógiai szakfolyóirat (1935-36)

FÜGGETLENSÉG. Politikai napilap. Bp. (1935-1939) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ. A Magyar Szocialista Munkáspárt Hajdú-

Bihar megyei Elnökségének lapja. (1957) A Magyar Szocialista Mun-káspárt Hajdú-Bihar megyei Bizottságának lapja. Debrecen. (1977)

HAZÁNK. A Demokrata Néppárt lapja. Bp. (1947)

HÍD. Irodalmi, művészeti, tudományos és társadalmi hetilap. Bp. (1940-1942)

KATHOLIKUS SZEMLE. A Szent István Társulat irodalmi és tudo-

mányos folyóirata. Bp. (1934)

KORTÁRS. Irodalmi és kritikai folyóirat. Bp. (1966)

KOSSUTH NÉPE. Politikai napilap. (1947)

MAGYAR DAL. A Magyar Dalos Egyesületek Országos Szövetségé-nek közlönye, majd folyóirata. Bp. (1936-1944)

MAGYAR KÓRUS. Hangjegyes egyházzenei folyóirat. Az Országos

Magyar Cecília Egyesület hivatalos lapja. Magyar Kórus kiad. Bp. (1932-1933)

MAGYAR KÖNYVSZEMLE. [Közread. a] Magyar Nemzeti Múze-

um Könyvtára. Bp. (1931) MAGYAR NEMZET. Politikai napilap. Bp. (1951)

MAGYAR SZEMLE. [Kiad. a] Magyar Szemle Társaság. Bp. (1930-

1934)

94

FELDOLGOZOTT PERIODIKÁK

NAGYÍTÁS. Hetilap. Bp. (2009) NEMZETI ÚJSÁG. [konzervatív keresztény] politikai napilap. Bp.

(1932)

NÉPLAP. Az MDP Hajdú-Bihar megyei Pártbizottságának lapja.

Debrecen. (1953-1955)

NÉZŐ•PONT. Vitéz Ferenc irodalmi és művészeti folyóirata. Debre-

cen. (2009) PALIMPSZESZT. Az ELTE BTK tudományos és kulturális folyóira-

ta. Bp. (1997)

PARALLEL. Kortárs művészeti magazin. Bp. (2010) SZABAD SZÁJ. [Kisgazda élclap.] Bp. (1947)

SZABADSÁG. Hetilap. Bp. (2000)

SZABAD SZÓ. A Nemzeti Parasztpárt központi lapja. Bp. (1948) SZÍNHÁZ, FILM, IRODALOM. Képes hetilap. Bp. (1948-1949)

SZÍNHÁZ és MOZI. Képes művészeti hetilap. Bp. (1949-1952)

TÁNCMŰVÉSZET. [A magyarországi táncágazatok közéleti, kritikai, elméleti és tánctörténeti folyóirata.] Bp. (1978)

TISZÁNTÚL. A népi Magyarország független napilapja. (1942)

ÚJSÁG. Politikai napilap. Bp. (1932) ÚJ ZENEI SZEMLE. A Magyar Zeneművészek Szövetségének folyó-

irata. Bp. (1955)

VASÁRNAPI ÚJSÁG. Hetilap. Bp. (1948)

A ZENE. Tudományos és művészeti folyóirat. Bp. (1937-1944)

95