david safier _jézus szeret engem

5/7/2018 David Safier _Jézus Szeret engem - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/david-safier-jezus-szeret-engem 1/348

D AVID S AFIER

Jézus szeret engem

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest,2010



2

Jézus tutira nem így nézett ki, gondoltam, miközben alelkész irodájának a falán az utolsó vacsora képét szem-

léltem. Elvégre arab zsidó volt, miért ábrázolják a legtöbbképen mégis úgy, mintha a Bee Gees egyik tagja lenne?

Tovább nem jutottam az eszmefuttatásban, mert Gábrielatya lépett az irodába, egy idősebb, szakállas úr fenyegetőtekintettel és gondoktól barázdált arccal -ami harminc,

Isten bárányainak őrzésével eltöltött év után több mintérthető.

- Szereted, Marié? - kérdezte, mellőzve a köszönést. - Hát... persze... naná, hogy szeretem Jézust... nagyszerű

ember... - habogtam.

- Én arra a férfira gondoltam, akihez a templomomban

óhajtasz hozzámenni.

-Ó... Gábriel atya folyton ilyen és hasonló indiszkrét kér-

déseket tett fel. Kicsiny községünk, Malente lakói ezt annak tulajdonították, hogy komolyan érdeklik az emberek. Énezzel szemben úgy véltem, egészen egyszerűenmérhetetlenül kíváncsi.



3

- Igen - feleltem -, persze hogy szeretem.

Az én Svenem roppant szeretetreméltó férfi volt. Szelíd,finom. Olyasvalaki, aki mellett biztonságban érezhettem

magam. Akit cseppet sem zavart, hogy olyan nővel éleg yütt, akinek a body -mass-indexe kesergésre ad okot. Ésfőképpen: Sven esetében biztos lehettem benne, hogy nem

csal meg valami stewardess-szel - nem úgy, mint a voltbarátom, Marc, aki remélhetőleg hamarosan a pokoltüzében fog égni. Rendkívül kreatív démonokkal

körülvéve.

- Foglalj helyet, Marié - utasított Gábriel, és az író-asztalhoz tolta a foteljét, amiben olvasni szokott. Leültem,

és belesüllyedtem a 70-es évekbeli sötét bőrbe, miközbenGábriel az asztalánál foglalt helyet. Fel kellett néznem rá, és

hamar rájöttem, hogy nem véletlenül alakította így. - Tehát templomi esküvőt akarsz? - kérdezte Gábriel. Nem, tyúkóli esküvőt akarok, válaszoltam volna a

legszívesebben. Ehelyett a lehető legkedvesebb hangomon válaszoltam: - Igen, erről szerettem volna beszélni magával.

- Feltennék egy kérdést, Marié. - Éspedig? - Miért akarsz templomi esküvőt?

Az őszinte válasz a következő lett volna: mert nem lé-

tezik kevésbé romantikus dolog, mint a polgári esküvő. És

én már kislány koromban fehér ruhás templomi esküvőrőlábrándoztam, sőt, még most is, habár persze az eszemmeltudom, hogy tiszta giccs az egész... Másrészt viszont kitérdekel az ész a házasságkötéskor? Ám mindezen dolgok beismerése nem lendített volna sokat

a helyzetemen, ezért megpróbáltam széles mosolyt

varázsolni az arcomra.



4

- Nos... a leghőbb vágyam, hogy a templomban... Istenelőtt... - dadogtam.

- Marié, jóformán soha nem látlak az istentiszteleteken -

szakított félbe élesen Gábriel. - Sok... a munkám. - A hetedik napon pihenni kell.

Pihentem én a hetedik napon, a hatodikon is, és oly kor

olyan betegre buliztam magam, hogy a további öt napegyikén is pihentem, de Gábriel valószínűleg nem ezt a

választ várta tőlem.

- Már húsz évvel ezelőtt, a hittanórák alatt is kételkedtélIstenben - emlékeztetett Gábriel.

Micsoda memória! Mi mindenre emlékszik ez az ember!

Akkoriban tizenhárom éves voltam, és a népszerűKevinnel jártam. A mennyországban éreztem magam,amikor átölelt, és az első nyelves puszit is vele váltottam.

Ám sajnos nem csak csókolózni akart, hanem serényen

igyekezett benyúlni a pulóverem alá is. Nem engedtem, úgy éreztem, korai még. Ő nem osztotta ezt a nézetemet,

minekutána a konfirmációs ünnepségen egy másik lány pulcsija alatt babrált, méghozzá a szemem láttára.Számomra abban a pillanatban ért véget a világ.

Az sem vigasztalt, hogy Kevin az illető lány kebleithasonló érzékenységgel gyúrta, mint a pékek a zsemle-

tésztát. Még két évvel idősebb nővérem, Kata se tudottmegvigasztalni, habár olyan szépséges dolgokkal pró-

bálkozott, mint „ez a srác meg se érdemelt téged", „ez egy hülye barom", vagy „a rögtönítélő bírósággal agyon kénelövetni".



5

Akkoriban könnyáztatta arccal rohantam Gábrielhez. -

Hogyan létezhet Isten, ha a világban olyan szörnyűségek vannak, mint a szerelmi bánat? - kérdeztem.

- Emlékszel arra is, mit válaszoltam? - kérdezte Gábriel. - Isten azért engedi, hogy legyen szerelmi bánat, mert

szabad akaratot adott az embereknek - válaszoltam enyhénreszkető hangon.

Emlékeztem arra is, hogy annak idején úgy véltem, a

Jóisten nyugodtan megfoszthatná Kevint a szabad aka-ratától.

- Én is szabad akarattal rendelkezem - jelentette kiGábriel. - Rövidesen nyugdíjba megyek, így nem muszájolyanokat is összeadnom, akik véleményem szerint nemistenfélők. Várd meg az utódomat. Hat hónap múlva itt islesz!

- De mi most akarunk összeházasodni! - És nekem mi közöm ehhez? - kérdezte kihívóan.

Hallgattam, és eltűnődtem rajta, vajon szabad-e papokat verni.

- Nem szeretem, ha a templomomat bulizásra hasz-

nálják - magyarázta Gábriel, és áthatóan nézett rám.Már-már bűnösnek éreztem magam, a dühömet elnyomta a

rossz lelkiismeret.

- Tudod, hogy van a községünkben még egy evangélikus

templom - mondta Gábriel. - De... én nem ott akarok férjhez menni. -És miértnem?

- Mert... mert... - nem tudtam, elmondjam-e. Bár végsősoron mindegy volt, Gábriel atya nyilvánvalóan úgysem

volt jó véleménnyel rólam. - Mert a szüleim ott házasodtak össze - mondtam megszeppenve.



6

Legnagyobb megdöbbenésemre Gábriel meglágyult: - A harmincas éveid közepén jársz, lassan ideje volnatúltenni magad a szüleid válásán, nemde?

- Persze... túl is vagyok rajta, furcsán is nézne ki, ha nemígy lenne - feleltem. Végül is néhány alkalommal voltamterápián, csak aztán túl drágának találtam. (Tulajdonképpenkötelezni kéne a szülőket, hogy rögtön a születéskortakarékbetétkönyvet nyissanak a gyerekeik nevére, hogy azok később ebből fizethessék a pszichológusukat.)

- És mégis tartasz tőle, hogy szerencsétlenséget okoz,

ha ugyanabban a templomban házasodsz meg, mint a szüleid? - Gábriel képtelen volt lezárni ezt a témát.

- Úgy látszik, babonás vagyok - bólintottam rövidhabozás után.

Különös módon hirtelen megértően pillantott rám. Valószínűleg éppen elöntötte a felebaráti szeretet.

- Rendben - bólintott. - összeházasodhattok itt. Alig

hittem el. - ön... ön egy igazi angyal, atya! - Tudom - válaszolta, és furcsán, mélabúsan mosoly gott.

Amikor feltűnt neki, hogy figyelem, kifelé irányított. - Gyorsan, mielőtt meggondolom magam.Megkönnyebbülten ugrottam fel, és az ajtó felé siettem.

Eközben egy másik festményre esett a pillantásom, amely Jézus feltámadását ábrázolta. Tényleg úgy nézett ki, mintha

a következő percben elkezdené énekelni a S t í i y i n ' Alive-ox.



2

7

- Mondtam, hogy Gábriel atya egész rendes fazon - ál-lapította meg Sven, miközben otthonos kis padlásszobánk díványán a lábamat masszírozta. Ezt - az összes többiférfival ellentétben - kimondottan szívesen tette, amibőlarra következtettem, hogy biztosan valami ritka génhibája

van. A volt barátaim sose masszíroztak tíz percnél tovább,ráadásul ezért a nagyszerű teljesítményért szexszel kellettmegjutalmazni őket. Főleg a stewardesskedvelő Marc voltilyen, akiről reméltem, hogy a jövőben rendkívül kreatív démonok veszik majd körül a pokolban. A kasztrálásművészetét magas szinten űző démonok.

Mielőtt a harmincas éveim közepén megismerkedtemSvennel, magányosan, szex nélkül tengettem napjaimat. Valahányszor a gyerekükkel sétáló nőket láttam, hangosan

hallottam ketyegni a biológiai órámat. És valahány szor

ezek a kimerült anyák szánakozva rám mosolyogtak éselmesélték, hogy csakis gyerekekkel lehetséges boldog,

kiteljesedett, megnyugvásra lelt nővé válni, amúgy is

törékeny önbizalmam még tovább repedezett. Az ilyen



8

helyzetekben a következő, saját magam költötte kis dallal

igyekeztem megnyugtatni magam: „Nincsenek terhességicsíkjaim, hollári-hó! Nincsenek terhességi csík jaim,

hollári-hollári-hó!" Megpróbáltam belenyugodni, hogy azon vén

csorosz-lyák egyike leszek, akiknek az oszló tetemét héthónappal a haláluk után egészen véletlenül, lomtalanításkortalálják meg a kétszobás lakásukban. Ekkor találkoztamSvennel.

Közvetlenül előtte az egyik malentei kávéházban ki-< sii

túl hangosan énekeltem el az egyik hihetetlenül idegesítőfiatal anyuka mellett elhaladva a terhességi i síkokról szóló,frappáns kis dalomat, mire a boldog, kiteljesedett anyabebizonyította, mily mértékben lelt megnyugvásra: azarcomba löttyintette a kávéját. Meg botlottam, elestem, ésfejjel nekicsapódtam az egyik aszni szélének. Ahomlokomból dőlt a vér. Taxival azonnal .1 kórházba

mentem, ahol Sven fogadott. Ápolóként dolgozott, és nem volt kimondott szépség - így aztán kiválóan illettünk egymáshoz. Amikor a seb varrásakor elsírtam magam,adott egy zsebkendőt. Amikor a szép blúzomat elcsúfítófoltokról panaszkodtam, vigasztalni próbált. És amikormindent megköszöntem neki, meghívott pizzát enni.

Tizenöt pizzával később hozzá köl-ii>/lem, és repestem az

örömtől, hogy többé nem kell l.í(nom a kétszobáslakásomat.

További nyolcvannégy vacsorával később Sven formaitökéllyel kérte meg a kezem: térden állva, csodaszépgyűrűvel, ami legalább egy havi fizetésébe került. Eközben

a gyerek focicsapat tagjai, akik et a szabadidejében edzett,



2

9

hatalmas szívet raktak ki rózsákból és az „Ive Got YouUnder My Skin" című számot énekelték.

- Hozzám jössz feleségül? - kérdezte Sven. Hirtelen

átcikázott a fejemben a gondolat, hogy ha most nemet mondok, akkor az egész kis focicsapat életreszóló traumát szenved.

- Naná! - válaszoltam mélyen meghatva.

Sven éppen extra érzékeny bőrre kifejlesztett, mesterségesrózsaillatot árasztó masszázsolajjal dörzsölte be a lábamat,

amikor a malentei újságra esett a pillantásom. Az egyik ingatlanhirdetés be volt karikázva.

- Te... bejelöltél valamit?

- Van egy újonnan beépített városrész, ahol viszony lag

olcsón lehet telekhez jutni. - És... miért érdekelne ez minket? — kérdeztem gya-

nakodva.

- Hát... nem lenne rossz valami nagyobb... ha egyszergyerekeket akarunk.

Gyerekek? Azt mondta az imént, hogy „gyerekek"?Egyedülállóként ugyan irigyen bámultam az anyákat, deamióta együtt jártam Svennel, egyre inkább úgy éreztem,

bőven van még időm arra, hogy karikás szemű zombikéntbeadjam a többieknek, milyen kiteljesedett vagyok.

- Szerintem... egy kicsit még nem ártana csak kettesbenélvezni az életet — javasoltam.

- Én harminckilenc éves vagyok, te harmincnégy.Minden évvel nő a kockázata, hogy fogyatékos gyerekünk lesz — jelentette ki Sven.



10

- Igazán jó módszereid vannak, hogy meggyőzd az emberta gyerekvállalásról - válaszoltam, és igyekeztem

mosolyogni.

- Bocsáss meg - Sven mindig nagyon hamar bocsánatotkért.

- Jól van, semmi baj. - De... ugye akarsz gyerekeket?

Nem tudtam, mit válaszoljak. Tényleg akarok gyereket?

A hallgatásom eléggé hosszúra nyúlt. Sven végül bi-zonytalanul kérdezte: - Ugye akarsz, Marié?

Mivel képtelen voltam rá, hogy szenvedni lássam ezt adrága embert, elvicceltem a dolgot: - Persze, tizenötöt.

- Focicsapat tartalék játékosokkal - mosolygott Sven

boldogan. Aztán belecsókolt a nyakamba. Hagyományosan

ezzel kezdődött az előjáték, de most szokatlanul sokáig tartott, amíg tűzbe jöttem.



3

11

„Harmincéves a szennyvíztisztító" — írtam be a gépbeminden lelkesedés nélkül a főoldali cikkem címét. Annak

idején, amikor végeztem az újságíró iskolán, még reménykedtem benne, hogy egy Der Spiegel- színvondú

laphoz kerülök, habár ehhez talán az én 2,3-as átlagomnál

jobb eredmény kellett volna. így aztán először a müncheni Anna magazinnál landoltam, a modern nő lapjánál, amely maximum fél oldal erejéig képes lebilincselni az embert.

Nem volt igazán jó meló, de jobb napokon csaknem úgy éreztem magam, mint Carrie a Szex és New York címűsorozatból. Csupán egy öt számjegyű összeg márkáscuccokra és egy zsírleszívás hiányzott hozzá, hogy teljesen

olyan legyek, mint ő. Lehet, hogy örökre az Annánk ragadtam volna, ám

sajnos Marc lett a főszerkesztője. Aki sajnos hihetetlenül vonzó volt. És akivel sajnos összejöttem. És aki sajnosmegcsalt egy vékony stewardess-szel, és én erre sajnos nemúgy reagáltam, ahogy kellett volna: megpróbáltam elütni akocsimmal.

Na jó, nem teljesen komolyan.



12

De azért egy picit félre kellett ugrania.



3

13

E bátor tettem után felmondtam az Annánál, és kri-likánaluli életrajzommal a haldokló újságírói piacon csupán aMalentei Kurírnál kaptam munkát, és ezt is csak azért, mert

apám ismerte a kiadót. Harmincegy évesen tehát visszakellett térnem a szülővárosomba. Knnyi erővel akár táblátis akaszthattam volna a nyakamba a következő felirattal:hello, elképesztő módon elszúrtam az életemet.

Az egyetlen előnye az volt ebben a poros szerkesztőség -ben végzett munkának, hogy elég időm maradt a lako-

dalom ülésrendjének megtervezésére, ami tudvalevőleg

igazi művészet. Elsősorban az a kérdés foglalkoztatott,hová ültessem az elvált szüleimet. Miközben ezen töp-

rengtem, apám lépett a szerkesztőségbe, és még továbbbonyolította az ülésrend problematikáját.

- Sürgősen mondanom kell valamit - vágott bele kö-szönés helyett. Meglepve konstatáltam, hogy egyébkéntsápadt arca most ragyog. Kölniillatot árasztott, és a ma-

radék pár szál haját kivételesen megfésülte. - Nem várhat egy kicsit, apa? - kérdeztem. - Nincs

időm, egy cikket kell írnom arról, amire sose voltam kí- váncsi az ürülék eltávolításával kapcsolatban.

- Barátnőm van - tört ki belőle. - Neked... hiszen ez csodálatos — habogtam, és azon-

mód elfelejtettem az ürüléket.

Apának barátnője van? Ez aztán a meglepetés! Vajonmilyen lehet az illető nő? Talán egy idősebb hölgy a temp-

lomi kórusból? Vagy az egyik páciense az urológiáról? (Ezesetben nem szívesen képzelném el az első találkozást.)

- Szvetlánának hívják. - Apa ragyogott.



14

- Szvetlána? - ismételtem, és igyekeztem elnyomnimagamban a szláv hangzású női nevekkel kapcsolatoselőítéleteimet. - Igazán... kedves...

- ö nem csupán kedves. Nagyszerű nő! - Apáról su-gárzott a boldogság.

Istenem, apám szerelmes! Húsz év óta először. És habármindig ezt kívántam, most mégsem tudtam, hogyan is

érezzék. - Biztosan jól kijössz majd Szvetlánával - mondta apa.

- Gondolod?

- Egykorúak vagytok. - Micsoda?

- Vagyis majdnem.

- Ez meg mit jelentsen? Negyvenéves? - kérdeztem.

- Nem. Huszonöt. - Mennyi?

- Huszonöt.

- MENNYI?- Huszonöt. - MEEEEENNYI?

- Miért kérdezed mindig ugyanazt? Mert az agyam arra a gondolatra, hogy az apámnak

huszonöt éves barátnője van, robbanással fenyegetett. - Hová valósi? - kérdeztem, igyekezvén uralkodni

magamon.- Minszki.

- Orosz?

- Fehérorosz - javított ki apám. Nyugtalanul kémleltem körbe, és reméltem, hogy

megtalálom a kandikamerát.

- Tudom, mit gondolsz - mondta apa.



3

15

- Hogy biztos van itt egy rejtett kamera?

- Jó, akkor mégse tudom, mit gondolsz.

- Mégis mit gondoltál, hogy mit gondolok? - kérdeztem.

- Azt, hogy Szvetlána csak a pénzemet akarja, pusztánazért, mert internetes partnerkereső révén ismerkedtünk meg...

- Internetes partnerkereső? - Az oldal címe www.amore-keleteuropa.com.

- Ó, nagyon hiteles weboldalnak tűnik! - Rosszmájú vagy.

- Te pedig naiv — feleltem.- A partnerkeresőket tesztelő weboldalon nagyon jó

minősítést kapott ez az ügynökség - tiltakozott apám. - Na, ha ez a weboldal így gondolja, akkor Szvetlána

biztosan a lehető legtisztességesebb nő, akit se a pénzed, sea német állampolgárság nem érdekel - fröcsögtem.

- De hát nem is ismered! - sértődött meg apa.

- És te? - Én a múlt hónapban Minszkben voltam... - Állj, állj, állj! Senki ne mozduljon! - felugrottam a

székemről, és apám fölé magasodtam. — Nekem azt

mondtad, hogy a templomi kórussal Jeruzsálembe mész.Úgy örültél, hogy láthatod a Szent Sír-templomot!

- Hazudtam.

- A saját lányodnak? - fel se tudtam fogni.- Különben visszatartottál volna. - Akár fegyverrel is!

Apa mély levegőt vett. - Szvetlána igazán drága teremtés.

-Azt elhiszem. Hamarosan meglátod, mennyire drága.-De...

http://www.amore-keleteuropa.com/





16

- Semmi de! őrültség összeállni egy ilyen nővel. Apahangjába dac és szomorúság vegyült: - Megtagadnád tőlema boldogságot.

Ez telibe talált. Hiszen azt akartam, hogy boldog legyen. Tizenkét éves korom óta, attól a naptól fogva, amikor

anyám elhagyta, tiszta szívemből kívántam, hogy apámboldog legyen.

Amikor annak idején holtsápadtan elém állt és elma-gyarázta, hogy anya elköltözött, nem hittem a fülemnek.

Azt kérdeztem, van-e esély rá, hogy anyám v alaha viszszatérjen hozzánk.

Apa hallgatott. Sokáig. Végül megrázta a fejét. Aztánsírni kezdett. Beletelt némi időbe, amíg egyáltalán fel-fogtam, hogy az apám sír. Mivel képtelen volt abbahagy ni,

átöleltem. Ő pedig a vállamon zokogott tovább. Egyetlen tizenkét évesnek sem volna szabad sírni látni

az apukáját. így imádkoztam: „Édes Istenem, add, hogy minden újra jó legyen, és anya visszajöjjön hozzánk." De azimám nem talált meghallgatásra. Lehet, hogy Isten éppenBangladesben mentette meg az özönvíz elől az embereket.

Most apa végre újra boldog volt, ennyi év után. És ahelyett,

hogy örültem volna neki, aggódtam, hogy a végén megint

sírni fog. Ez a Szvetlána biztosan összetöri a szívét. - Csak hogy tudd: Szvetlána velem jön az esküvődre -

jelentette ki apám.

Aztán kiviharzott, és teátrálisan bevágta maga mögött azajtót. Csak néztem utána, aztán a tekintetem megint azülésrendre tévedt. Rám tört a migrén.



4

17

Gábriel atya véleményével ellentétben igenis gyakran

imádkoztam Istenhez. Habár nem hittem száz százalékig egy mindenható mennyei úrban, mégis erősen reméltem,hogy létezik. Mindig imádkoztam például, amikor fapadosrepülővel utaztam. Vagy a lottósorsolások előtt. Vagy

amikor azt akartam, hogy az állandóan teli torokkal éneklőtenor az alattunk lévő lakásban elveszítse a hangját. De elsősorban azért imádkoztam, hogy ez a Szvetlána ne

törje össze apa szívét. Nővérem, Kata, aki szőke, vad hajzatával úgy fest, mint

Meg Ryan egy pimasz verziója, mindig ostobaság nak

tartotta az imáimat, és nem is rejtette véka alá a véleményét.

Egy héttel az esküvő előtt Malentébe jött, és együttkocogtuk körbe az itteni tavat. - Marié - mosolygott Kata -, ha Isten létezik, akkor

miért vannak nácik, háborúk, és miért létezhet a Modern

Talking?

- Mert Isten szabad akaratot adott az embereknek

- válaszoltam Gábrielt idézve.



18

- És miért adott szabad akaratot az embereknek, ha azlett belőle, hogy csak bántják egymást?

Eltűnődtem, aztán így feleltem: - Sakk-matt.

Mindig is Kata volt az érettebb kettőnk közül. Tizenhétévesen otthagyta a sulit, Berlinbe ment, ahol rájött, hogy leszbikus, majd egy nagyobb újság naponta megjelenő,mindössze néhány kockából álló képregényének arajzolójaként helyezkedett el. A képregény címe Nővé rek

volt. Két lánytestvérről szólt. Rólunk.

Kata, gondolod, hogy meg tud



4

19

Kata volt a fittebb is kettőnk közül. Még csak nem is li-hegett, miközben jómagam már nyolcszáz méter után is

egyre kevésbé találtam festőinek a festői malentei tavat.

- Megálljunk? - kérdezte Kata. - Még... két kilót le kell fogynom az esküvőig — zi-

háltam. - Akkor még mindig 69 kiló leszel - vigyorgott Kata.

- Senki nem szereti a sovány okostojásokat - feleltem

lihegve.

- Szerintem klassz, hogy apa húsz év absztinencia után

megint él szexuális életet - utalt Kata a www.amore-keleteuropa.com oldalra.

Apának szexuális élete van?! Na, ez az a kép, amit sose akartam látni a lelki szemeim

előtt. Erre most, legnagyobb rémületemre, éppen ez a kép vésődött bele az agyamba.

- Biztosan boldog, és...

Kata nem jutott tovább, mert a fülemre tapasztottam akezem, és hangosan énekelni kezdtem: - Trallala, nem

akarom hallani. Trallala, nem érdekel. Kata elhallgatott. Elvettem a kezem a fülemről. - Habár a férfiak - kezdett bele a nővérem ismét mo-

solyogva -, akik apához hasonlóan sokáig élnek pár-kapcsolat nélkül, biztos eljárnak hébe-hóba prostituál-

takhoz. ..Újfent befogtam a fülem, és olyan hangosan kezdtem

dalolni, ahogy csak a torkomon kifért: - Trallala, ha to vábbbeszélsz, odacsapok...

- Újra és újra meglepődöm a felnőtt viselkedéseden-mondta Kata vigyorogva.

http://www.amore-/

http://www.amore-/

http://www.amore-/



20

Túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy tiltakoznitudjak. Kifulladva rogytam le a k övetkező padra egy gesztenyefa árnyékában.

- És újra és újra meglepődöm a fittségeden is. A fejéhez vágtam egy gesztenyét. Kata csak vigyorgott. Tizedannyira se volt érzékeny a

fájdalomra, mint én. Én már egy beszakadt köröm miatt is

nyávogtam, ő pedig még akkor sem panaszkodott, amikor

csaknem öt évvel ezelőtt kiderült, hogy agydaganata van.

Vagy ahogy ő mondta, alkalma nyílt kideríteni, kik az igazi

barátai.

A betegsége idején minden hétvégén Berlinbe repültem, ésmeglátogattam a kórházban. Borzasztó volt látnom, ahogy szenved. A fájdalomtól már aludni se tudott rendesen, a

gyógyszerek és az infúziók is csak alig -alig eny hítették akínját. A kemoterápia miatt pedig az én életrevaló

nővéremből lesoványodott, kopasz lény lett, aki a csupaszfejbőrét szemtelen, halálfejes kendővel takarta el. Úgy nézett ki vele, mint aki bármikor beállhatna Sparrow

kapitány legénységének soraiba a Fekete Gyöngy hajón.Hat hét után Kata akkori barátnője, Lisa nem jött többélátogatóba.

Kata csak ennyit fűzött hozzá a dologhoz: - Szakítot-

tunk.- Hogyhogy? - kérdeztem döbbenten. - Különbözik az érdeklődési körünk - válaszolta Kata

tömören. - Mennyiben? - kérdeztem zavartan. - Ő szívesen bulizik éjszakánként, én pedig hányok a

kemó miatt - mondta Kata keserűen mosolyogva.



4

21

A nővérem keményen elhatározta, hogy legyőzi a tu-

mort. Amikor megkérdeztem, honnan ez a hihetetlenakarat, így válaszolt: - Nincs más választásom. Elvégre

nem hiszek a halál utáni életben. Én viszont imádkoztam Katáért, persze anélkül, hogy

elmondtam volna neki. Csak felbosszantottam volna vele.

Mostanra majdnem sikerült neki leszámolnia a betegséggel- ha a következő hónapokban nem esik vissza, hosszúéletre számíthat. Számomra pedig végérvényesen kiderül,

meghallgatta-e Isten az imáimat. Hiszen ez a feladata. Egy tumornak végső soron nem sok köze van a szabad emberiakarathoz.

- Min töprengsz? - kérdezte Kata. Nem akartam a da-

ganatra terelni a szót, mert Kata - érthető módon — nem

tudta elviselni, hogy a betegsége engem jobban letaglóz,

mint őt. Felálltam a padról, és visszafelé indultam. - Már nem futunk? - kérdezte Kata. - Inkább diétával fogyok le. - Tulajdonképpen miért akarsz lefogyni? - kérdezte."

- Hiszen mindig azt mondtad, hogy Sven úgy szeret, ahogy vagy.

- Sven igen, de én nem - válaszoltam.

- És nemsokára jönnek a gyerekek? - érdeklődött Katalátszólag könnyedén.

- Van még időnk — feleltem.

Kata rám nézett, azzal a futó pillantással, ami annak ajele volt, hogy valamire ki akar lyukadni.

- Nézd csak, egy fekete hattyú úszik ött hátul - pró-

báltam kissé esetlenül témát váltani.



22

- Marckal mindig gyerekeket terveztél - jegyezte meg

Kata, aki egyébként sose engedte, hogy témát váltsak. - Sven nem olyan, mint Marc.

- Éppen ezért kérdezem - mondta Kata komolyan.-Marcot annyira szeretted, hogy már a második hétenbejelentetted jövendő két gyereketek nevét. Mareike és...

- Maja - fejeztem be csendesen. Mindig két lánytakartam, akiknek olyan klassz a kapcsolatuk, mint nekem ésKatának.

- És most mi lesz Mareike és Maja sorsa? - kérdezte a

nővérem. - Még ki akarom élvezni a párkapcsolatot — válaszol-

tam. - A csibészeknek még várniuk kell egy kicsit, amíg tönkretehetik az idegeimet.

- Sven miatt? - Kata egyszerűen nem engedett. - Hülyeség! - A hölgy egy kissé túl nagy hangon tiltakozott - vi-

gyorgott Kata, aztán végre abbahagyta a kínzásomat.Eltűnődtem, vajon tényleg túl hangosan tiltakoztam-e.

Lehet, hogy nem is akarok gyereket?



5

23

Mindeközben

Miközben Marié és Kata egyre távolodott a malentei tótól, a

fekete hattyú partra úszott. A kavicson át feltotyogott a parti

útra, megrázta nedves tollazatát, aztán... átválto zott George

Clooneyvá.

Clooney végigsimított szárazon ragyogó haján , megiga-

zította elegáns, fekete dizájner öltönyét, és leült arra az

árnyékos padra, amelyen a két nővér az imént pihente ki magát. Ott ült egy darabig, mintha várna valamire. Vagy

valakire. Eközben néhány kacsát olyan pontosan és erősen

dobott meg geszten yével, hogy azok a víz alá merültek és

megfulladtak. Am ez a kis móka sem szerzett örömöt neki.

Fáradt volt. Nagyon fáradt. Teljesen kiégett. Ez az átko zott

múlt század!

Előtte még működött valahogy a dolog, de aztán hiába erőlködött: az emberek sokkal tehetségesebben teremtették

meg a poklot itt, a Földön, mint ő, a Sátán.

Néhány jó ötlete persze akadt az emberek kínzására: a

neoliberalizmus, a Reality-TV, a Modern Talking (a Cheri,

Cheri Lady című számra különösen büszke volt), de

mind ent egybevéve már nem tudta felvenni a versenyt az



24

emberekkel, akik ezzel az ostoba szabad akaratukkal túl -

ságosan kreatívak voltak.

- Régen láttalak - szólalt meg hirtelen mögötte egy

hang. A Sátán megfordult, és meglátta... Gábriel atyát. - Utoljára majdnem pontosan hatezer éve — válaszolta a

Sátán — amikor ő kidobott a mennyből. Vagyis inkább

ledobott.

Gábriel bólintott: — A régi szép idők.

- Igen, a régi szép idők — bólintott a Sátán is. Egymásra

mosolyogtak, mint két férfi, akik azelőtt bará tok voltak,

most pedig bánják, hogy már nem azok. - Fáradtnak tűnsz - mondta a Sátán Gábrielnek.

- Köszönöm, viszont — válaszolt Gábriel.

Még szélesebben mosolyogtak egymásra.

- Minek köszönhető ez a találkozás? - érdeklődött a Sá -

tán .

- Isten üzen neked általam — válaszolta Gábriel.

- És miben áll az üzenet? - Közeleg a végítélet.

A Sátán elgondolkodott, aztán megkönnyebbülten fel -

sóhajtott: — Hát, éppen ideje.



25

6

Az esküvőnk úgy kezdődött, mint bármely más pár es-küvője: a menyasszony közepes mértékű idegösszerop-

panásával. Reszketve álltam a templom bejárata előtt, bentmár vártak a vendégek. Tulajdonképpen csaknem minden

olyan tökéletes volt, mint ahogy megálmodtam: a templompadjai dugig teltek, tudtam, hogy mindjárt mindenkimegcsodálja a szépséges fehér ruhámat, amibe végülbelefértem, mert valóban sikerült három kilót leéheznemmagamról. És a legjobb: a polgári esküvőt átugrattuk!

Tehát a templomban, romantikusan fogom elrebegni azigent, és az anyakönyvvezető a szertartás után a helyszínen

hitelesíti az egybekelésünket. Mint mondtam, csaknemminden tökéletesen indult. Az egyetlen probléma az volt,hogy az apám már nem akarta a templomba vezetni a

menyasszonyt.

- Lehet - mondta Kata -, hogy nem kellett volna ilyen

durván megsértened Szvetlánát. - Egyáltalán nem sértettem meg - tiltakoztam köny -nyes

szemmel.



26

- Vodka-ribancnak nevezted.



27

- Jól van, lehet, hogy mégis durván megsértettem —

ismertem be.

Mielőtt beszálltam a hintóba, amely a templomhoz vitt,komolyan elhatároztam, hogy kedves leszek Szvetlánához

az első találkozáskor. Amikor azonban megláttam ezt azerősen sminkelt, ám mégis csinos, törékeny nőt, biztos

voltam benne, hogy össze fogja törni apa szívét. Egy ilyenfiatal modell nem szerethetett bele az apámba! Lelkiszemeim előtt láttam, ahogy apa megint a karjaimban

zokog. És mivel képtelen voltam elviselni ezt a gondolatot,megkértem Szvetlánát, hogy húzzon visszaFehéroroszországba. Erre apa begurult. Szidalmazott.

Megkíséreltem elmagyarázni neki, hogy kihasználják. Erremég jobban szidalmazott. Mire én tombolni kezdtem. Ésmivel én tombolni kezdtem, apám is így tett. S e tombolássorán bizony elhangzottakk olyan kifejezések, mint

„vodka-ribanc", „hálátlan gyerek" és „Viagra-apuka".

Miért mindig azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat,

akiket meg akarunk védeni saját maguktól?

- Gyere - mondta Kata, letörölte a könnyeimet és kézenfogott. - Majd én bevezetlek.

Kinyitotta nekem az ajtót, és megkezdődött az orgo-

najáték. Szeretett nővérem karján a tőlem telhető legna-

gyobb méltósággal léptem be a csodaszép templomba, éselindultam az oltár felé. A legtöbb vendéget Sven hív tameg. Sokan a rokonai voltak, a többiek pedig a barátai a

fociegyesületből, vagy a kollégái a kórházból, szomszédok... Voltaképpen fél Malente Sven rokona vagy a



28

barátja volt. Nekem közel se volt ennyi barátom. Valójábancsak egyetlen egy, aki az ötödik sorban ült: Michi, egy vékony, rozoga, kócos hajú srác, akinek a pólóját most akövetkező felirat díszítette: „a szépséget túlértékelik".

Még az iskolából ismertük egymást. Akkoriban Michi

egy roppant különös kisebbséghez tartozott: katolikus

ministráns volt.

Még most is Michi volt az egyetlen igazi hívő, akit is-mertem. Mindennap olvasta a Bibliát, és egyszer eztmondta: - Marié, egyszerűen muszáj igaznak lennie annak,

ami a Bibliában áll. A történetek annyira őrültek, hogy nemlehet csak úgy kitalálni őket.

Michi most biztatóan bólintott felém, én pedig újratudtam mosolyogni. A harmadik sorban megláttam az

apámat, mire a mosoly újra lelohadt az arcomról. Apa még mindig dühös volt rám, Szvetlána pedig bizonytalanul

bámult a földre, és valószínűleg azon törte a fejét, mit isértünk mi, németek vendégszereteten. És rokoniösszetartáson.

Az első sorban, szándékosan messze az apámtól, azanyám ült, aki a rövid, vörösre festett hajával kissé úgy

festett, mint valami szakszervezet elnöke. Sokkal élette-libbnek tűnt, mint annak idején, amikor kék fürdőkö-

penyben a konyhaasztalnál ült, és fáradt arccal mondtaKatának és nekem: - Elválok az apátoktól.

Anya igyekezett kíméletesen előadni nekünk, hogy márrégóta nem szereti apát, csak miattunk maradt vele, ésképtelen tovább hazugságban élni.

Ma már tudom, hogy számára ez volt a helyes döntés.Csak így tudta megvalósítani az álmát, hogy pszicholó-



29

I'i.ít tanuljon - ezt apa mindig ellenezte. Anyám azóta Ilamburgban élt, saját rendelője volt, és - a sors iróniája -

párterápiákat tartott. Sokkal, de sokkal magabiztosabb volt,

mint azelőtt. Egyik részem mégis azt kívánta, harcsak akkoriban inkább hazugságban élt volna tovább.

- A házasság nehéz ügy - hirdette Gábriel atya a prédi-kációjában zengő hangon -, de minden más még nehezebb.

Hát, ez nem éppen az a tipikus „szép nap ez a mai,ünnepeljünk és örvendezzünk"-féle prédikáció volt. DeGábriel atyától nem is várhattunk mást. Én már annak isörültem, hogy nem arról tart előadást, mennyire nemszereti, ha a templomát bulizásra használják.

Igyekeztem ragyogni. De minél inkább igyekeztem,annál jobban begörcsöltem. Rossz lelkiismerettől kínozva

elfordítottam a tekintetemet Svenről, körülnéztem a

templomban, és a pillantásom az egyik festmény keresztrefeszített Jézus-alakjára esett. Először azok a buta viccek

jutottak eszembe, amikkel annak idején a hittanórákonszórakoztattuk egymást: „Hé, Jézus, mit csinálsz ott akereszten?", „Á, Pál, csak éppen errefelé lógok".

De ekkor megláttam a kezén a piros pontokat, aholátfúródott rajta a szög. Végigfutott rajtam a hideg. Micsoda

brutális módszer ez a keresztre feszítés! Kinek jutott

először eszébe? Micsoda kegyetlenség! Akárki is volt,biztosan nem lehetett könnyű gyermekkora.

És Jézus? Hiszen tudta, mi vár rá. Miért tette ki magátmindennek? Persze, hogy magára vegye a bűneinket.

Ezzel igazán nagy áldozatot hozott az emberiségért. De volt egyáltalán választása? Ő döntött úgy, hogy feláldozza



30

magát? Hiszen ez volt a sorsa, ezért küldte az apja a földre.De milyen apa az, aki ilyen áldozatot követel a fiától? Ésmit mondott volna ennek az apának egy képzett

gyerekpszichológus? Valószínűleg elküldte volna melegebbéghajlatra.

Hirtelen elfogott a félelem. Talán mégsem jó ötlet Istentkritizálni a templomban. Főleg nem a saját esküvőmön.

Bocsáss meg, Istenem, imádkoztam hozzá gondolatban.

De... muszáj volt Jézust ennyire megkínozni a halála előtt? Tényleg szükség volt erre? Úgy értem, nem halhatott volnameg valami mástól, a keresztre feszítés helyett? Nemlehetett volna valami emberségesebb módszerrel, mondjuk

altató itallal megölni? Másrészt viszont, tűnődtem el, ebben az esetben minden

templomban ivókupák lógnának kereszt helyett...

- Marié! - szólt Gábriel atya átható hangon. - Igen? - néztem rá ijedten. - Feltettem neked egy kérdést - mondta.

- Igen, igen... persze, hallottam - füllentettem zavartan.

- És esetleg meg is válaszolnád? - Persze, miért is ne?

Az elbizonytalanodott Svenre néztem. Aztán a főha-jóbapillantottam, ahonnan számtalan zavart szempár bámult

vissza rám. Eltűnődtem, hogyan jöhetnék4d jól ebből ahelyzetből, de nem jutott eszembe semmi.

- Ööö, hogyan is hangzott a kérdés? - fordultam ismét

Gábriel atyához. - Hogy férjedül fogadod-e Svent?



31

Kivert a víz. Ez azoknak a pillanatoknak az egyike volt,amelyekben az ember legszívesebben kómába esne.

A fél templom nevetett, a másik fele meghökkenvepislogott, Sven bizonytalan mosolya pedig eltorzult.

- Csak vicceltem - mondta Gábriel.Megkönnyebbülve lélegeztem fel. - Csupán azt kérdeztem, készen állsz-e a házasságkö-

tésre. - Bocsásson meg, elkalandoztam - mentegetőztem

félénken. - És mire gondoltál? - Jézusra — válaszoltam az igazsághoz hűen. A részle-

teket inkább megtartottam magamnak. Gábriel elégedettnek tűnt a válasszal, a vendégek is, Sven

pedig megkönnyebbülten mosolygott. Nyilvánvalóanteljesen rendben volt, hogy a saját esküvőmön Jézus miattnem figyeltem oda a papra.

- Elkezdhetjük tehát a szertartást? - kérdezte Gábriel, énpedig bólintottam.

Hirtelen csend lett a templomban.

Gábriel Svenhez fordult: - Sven Harder, akarod-e az itt

megjelent Marié Holzmannt feleségül venni, tiszteled ésszereted-e, míg a halál el nem választ benneteketegymástól? - Igen, akarom - válaszolta Sven könnyes szemmel.Hihetetlen. Tényleg létezik egy férfi, aki el akar venni

f eleségül. Ki gondolta volna?

Gábriel most hozzám fordult, mire én borzasztó ideges

lettem, a lábam és a gyomrom pedig remegni kezdett.



32

- Marié Holzmann, akarod-e az itt megjelent Sven

Hardert férjedül fogadni, tiszteled és szereted-e, míg a halálel nem v álaszt benneteket egymástól?

Persze tisztában voltam vele, hogy ebben a pillanatban

azt kellett volna mondanom, hogy „igen, akarom". Dehirtelen rádöbbentem, hogy a „míg a halál el nem választ"hosszú idő. Elképesztően hosszú. Ezt biztos akkor találták ki, amikor a keresztények várható élettartama még harmincév volt, és e harminc év után az agyagkunyhójukban lelték halálukat, vagy az oroszlánok elfogyasztották őket a CircusMaximusban. De ma az emberek már nyolcvan, kilencvenévig élnek! Ha az orvostudomány ebben az irambanfejlődik tovább, hamarosan százhúsz évesek is lehetünk.Másrészt nekem nincs privát betegbiztosításom, tehátmégiscsak csupán nyolcvan, kilencven évig fogok élni, deez még mindig túl sok...

- Khmm! - köszörülte meg a torkát Gábriel atya.

Igyekeztem meghatódva hüppögni, hogy időt nyerjek.

Hadd higgyék az emberek, hogy sírok a megindultságtól,ezért vagyok képtelen válaszolni. A pillantásom közben akijáratra esett. Eszembe jutott a Diploma előtt című film,amiben Dustin HofTman a templomból rabolta el a

menyasszonyt, és eltűnődtem, vajon Marc tud-e az

esküvőmről, vajon Malentébe jött-e, vajon mindjártberont-e az ajtón... Nem volt túl jó jel, hogy ebben apercben Marcra gondoltam.

- Marié, ez az a pillanat, amikor igennel kellene vála-

szolnod - világított rá Gábriel atya enyhén unszoló hangon.

Mintha nem tudnám! Sven halálosan idegesen az ajkát harapdálta.



33

A tömegben felfedeztem az anyámat, és elgondolkod-tam, vajon ugyanúgy járnék -e Svennel, mint ő az apámmal.

Egy nap én is reggeli közben leszek kénytelen közölni alányaimmal, hogy sajnálom, Mareike és Maja, már évek ótanem szeretem az apátokat?...

- Marié, légy szíves, válaszolj! - követelte Gábriel. Az egész templomban már csak egyetlen zajt lehetett

hallani... a gy omrom korgását. - Marié... - könyörgött Sven. Lassan eluralkodott rajta a

pánik.

A még meg nem született lányaim könnyeire gondoltam.

És ekkor hirtelen rádöbbentem, miért nem akartam

gyereket Sventől. Szerettem. De nem annyira, hogy az egész életemet

leéljem vele. Vajon mivel okozok neki nagyobb fájdalmat? Ha most

nemet mondok, vagy ha később elválok tőle?



34

7

- Mit tettem, te jó ég, mit tettem? - zokogtam a templom

női vécéjének hideg kövezetén. —Nemet mondtál — válaszolta Kata, aki mellettem

ülve gondoskodott róla, hogy az agyonbőgött vécépapír abetéteknek szánt vödörben landoljon.

— Tudom, mit mondtam! - jajdultam fel.

—Ez volt a helyes döntés. Bátor és őszinte! —

válaszolta Kata, és újabb adag papírt húzott le a tekercsről.- Nincs mindenkiben ennyi bátorság. A legtöbben ahelyedben igent mondtak volna, és ezzel hatalmas hibátkövettek volna el. Mondjuk, lehet, hogy egy kicsitkedvezőbb időpontot is választhattál volna arra, hogy lapátra tedd Svent...

— Elmentek már a vendégek? — kérdeztem. —Igen. És a gyerekek bizonyára egy életre szóló traumát

szenvedtek, ami a házasságot illeti - mosolygott Kata

kedvesen.

— Mi... mi van Svennel?

— Kint áll az ajtó előtt, és beszélni akar veled. Abbahagytam a sírást. Sven az ajtó előtt vár? Talán, ha



35

mindent elmagyarázok neki, felfogja, hogy csak meg



36

akartam óvni a későbbi, nagyobb fájdalomtól. Hiszenboldogtalanok lettünk volna. Igen, biztosan megérti, az

általam okozott bánat ellenére. Hiszen olyan megértő férfi. - Hívd be - kértem Katát. - Nem hiszem, hogy jó ötlet... - Hívd be. - Azzal, hogy „nem hiszem, hogy jó ötlet", azt akartam

mondani, hogy kimondottan rossz ötlet. - Hívd be! - erősködtem. -Oké.

Kata felállt és kiment. Feltápászkodtam a gyűrött ru-hámban, a tükörhöz léptem, és az elkenődött sminktől meg a bőgéstől eltorzult arcomra meredtem. Némi hideg vizet

spricceltem magamra, amitől a festék csak még jobbanszétfolyt.

Sven kivörösödött szemmel lépett a vécébe, úgy látszott,

ő is sírt. Reméltem, hogy megbocsát. Olyan rendes ember,

biztosan nem fog haragudni.- Sven... - kezdtem bele, és a megfelelő szavakat ke-

restem, hogy legalább részben rendbe hozhassam, amieltörött.

- Tudod mit, Marié? - szakított félbe. - Nem... - v álaszoltam óvatosan. - Mostantól masszírozhatod saját magad a lábadat... ha

attól a dagadt hasadtól egyáltalán elérsz odáig! Nem hittem a fülemnek. Svenkiviharzott a vécéből. - Úgy látszik, mégsem olyannak szeretett, amilyen vagy -

mondta Kata, és gyöngéden átölelt. Néhány évre szívesen berendezkedtem volna a templom

női vécéjében, de Gábriel atya más véleményen volt.



37

Megkért, hogy menjek ki, méghozzá meglepő módon

egyetlen szemrehányó szó nélkül. — Végül is - elmélkedett - sehol nem áll a Bibliában,

hog y az „akarod-e" kérdésre igennel kell válaszolni. Ahogy elhagytuk a templomot, a pillantásom ismét a

Jézus-képre tévedt. Eszembe jutott, amikor annak idejénGábriel a hittanórán arról beszélt, hogy Jézus borrá

változtatta a vizet azért, hogy az emberek tovább mulat-hassanak egy menyegzőn. Nos, úgy nézett ki, ezen a napon

nem lesz szükségünk az efféle vendégre.

A templom elől már eltűntek Sven rokonai és barátai.Fellélegeztem, mert a pillanat tört részéig már-már attóltartottam, hogy megköveznek. Csak kicsiny családom várt:apa, anya, Michi és Szvetlána, aki mostanra nyilván átkoztamagát, hogy ebbe a családba akart aljas módon

befurakodni.

Apa éppen anyának tett szemrehányást: - Tulaj-

donképpen az egész a te hibád. Miattad képtelen bármifélekapcsolatra.

Ahogy ezt meghallottam, legszívesebben visszamentem

volna a vécébe. Anyám viszont meglátott, és azonmód lerohant: - Drá-

gám, ha valakivel beszélni akarsz... Már csak ez hiányzott: pszichoterápia az anyámnál.

— Eljöhetnél hozzám Hamburgba — ajánlotta fel, demindezt inkább a bűntudat és a szakmai reflex mondatta

vele, semmint az igazi anyai szeretet.

— Aludhatsz a régi szobádban is — lépett hozzánk apa. Akármennyire megbántottam is Szvetlánát, akármi-lyen mérges volt rám apa, azért mégiscsak a lánya vol-



38

tam, és a házában mindig volt számomra hely. Ez na-

gyon jólesett. Michi is igyekezett segíteni: — Nálam is aludhatsz.

Szuper horrorfilmekkel szolgálhatok: Fűrész, Fűrész 2, A

halott menyasszony...

Muszáj volt vigyorognom. Michinek mindig jobban

sikerült felvidítania, mint Svennek vagy Marcnak. Kár,hogy a hormonjaimra nem hatott a humorérzéke.

- Aludj Michinél - súgta oda nekem Kata -, és feküdj le vele.

El se tudtam hinni, hogy ezt javasolta. Dühömben ésszégyenemben elvörösödtem.

— Eltereli a figyelmedet. És évszázadok óta akar téged -

tette hozzá a nővérem. —Először is nem évszázadok óta akar - sziszegtem

vissza -, másodszor pedig plátói a barátságunk. - Marié - válaszolta Kata -, Platón bolond volt.

Úgy döntöttem, lemondok a horrorfilmekről Michinél és aterápiáról az anyámnál, és inkább apához megyek. Kicsivelkésőbb beléptem az egykori gyerekszobámba. Még mindig ugyanolyan kínosan festett, mint azelőtt. A falat díszítőposztereken fiúegyüttesek, tagjaik ma már valószínűleg szociális segélyből élnek. Kihámoztam magam az esküvőiruhámból, és alsóneműben — más ruha természetesennem volt nálam — lerogytam a régi, pihe-puha ágyikómra.Csüggedten bámultam a plafonra, amelyen hatalmas vízfoltlátszott - a tető tartószerkezetének hibája okozta a beázást.

Apának szándékában állt megjavíttatni, ami igazán kedves volt tőle, tekintve, hogy úgy nézett ki, életem hátralévő



39

részét ebben a szobában töltöm. Semmi kedvem nem voltkimenni innen, és újra részévé válni az őrült világnak.

Kata a padlóra kuporodott, és nekitámaszkodott azágynak. Nem beszélt, ehelyett teljes lelki nyugalommalrajzolta a képregényét. Egy idő után aztán megcsodál-hattam az eredményt.



40

- Egész héten az én katasztrofális esküvőmről fog szólni aképregényed? - kérdeztem.

- Még két hétig - vigyorgott Kata.

- És meddig tervezed egyáltalán, hogy ezt a sorozatotrajzolod?

- Amíg fel nem nősz - válaszolta szeretetteljesen. - De hát már felnőttem - tiltakoztam erőtlenül. Kataegyütt érzőn nézett rám: - Nem, nem nőttél fel. - Mondta a hölgy, aki egyetlen kapcsolatba se akar

többé belemenni - vágtam vissza sértődötten. Amióta Lisaelhagyta a kórházban, Katának csak egyéjszakás kalandjai

voltak.

- Kimondottan bölcs dolognak tartom, ha az ember

nem kötődik tárgyakhoz vagy emberekhez, hanem inkábba pillanatot élvezi - mondta Kata könnyed hangon.

Ez a mondat ismét rávilágított, hogy a szíve mélyénmilyen kiábrándult, ha szerelemről van szó. És mennyirereményvesztett. De túlságosan kikészültem ahhoz, hogy boncolgassam a témát.

- Egyedül hagynál? - kértem rövid hallgatás után. - Egyedül hagyhatlak? - kérdezte óvatosan. - Hát persze - válaszoltam elszántan.

A nővérem puszit nyomott a homlokomra, felkapta arajztömbjét, és kiment. A régi íróasztalomból tollat éspapírt vettem elő, leültem az ágyra, és egy pozitív -negatív listát készítettem az életemről. A terapeutám javasoltaegyszer ezt a módszert, aminek az a célja, hogy krí-zishelyzetekben rájöjjek, az életem nem is olyan rossz, mint

gondolom.

Negatív dolgok az életemben



41

1. Elszúrtam az esküvőmet, mert nem szeretem eléggéazt a férfit, akihez hozzá akartam menni.

2. Azt viszont túlságosan, aki megcsalt egy 34-es ru-

haméretű libával. 3. Nekem utoljára 13 é ves koromban volt 34-es a ru-

haméretem. 4. Van egy munkám, amit jobban gyűlölök, mint egy

átlagos palesztin a zsidókat. 5. Esélyem sincs arra, hogy másik munkát találjak. 6. Ráadásul alig vannak barátaim. 7. Viszont fél Malente utál azért, amit Svennel tettem.

8. Ismét a gyerekszobámban alszom. 9. Harmincöt évesen. 10. Katának nyilvánvalóan igaza van: még valóban nem

nőttem fel.

Több dolog nem jutott eszembe. Csak tíz negatív pont. Jóval kevesebb tehát, mint egy tucat. Nem rossz. Habár azéletem minden lényeges területét érintik: a szerelmet, ahivatást, a barátokat, a jellemet.

De még nincs veszve minden! Nekiálltam a pozitív listának.

Pozitív dolgok az életemben

1. Kata csodálatos testvér.

Eszméletlenül sokáig tartott, mire eszembe jutott egy

második pont. 2. Rosszabb már nem lehet a helyzet.



42

Ekkor meghallottam, ahogy apám hangosan nyög a lenti

hálószobában. Szvetlána pedig kiabál hozzá: - Igen,

igeeeen! A második pontot kihúztam a listáról.



43

8

Mindeközben

Néhányan feláldozzák a szerelemért a házasságukat, má sok

a hivatásukat, megint mások az idegeiket. Ám Gábriel

atyához képest ezek az emberek csupán amatőrök. Har -

minc évvel ezelőtt ugyanis nem pusztán addigi létét á ldozta

fel, hanem olyan korántsem megvetendő dolgokat is, mint a

szárnyai vagy a halhatatlansága. És mindezt azért, mert angyalként beleszeretett egy halandóba. Ez ugyan sok

angyallal megesik, de Gábriel mindig azt gondolta, vele

ilyesmi nem történhet meg. Gábriel arkangyal volt. Még -

hozzá az a bizonyos Gábriel arkangyal! Minden angyalok

elöljárója! őadta hírül Máriának, hogy gyermeke születik.

Ám egy napon ez az angyal meglátott a földön egy fiatal

nőt, aki mélyen megérintette a szívét (persze csak képlet e- sen, az angyaloknak nincsenek szerveik). Sőt mi több:

amidőn meglátta, kimondottan boldog volt, hogy nincse nek

szervei, mert azok az izgatottságtól bizonyosan össze -

gabalyodtak volna a testében.

Gábriel elvesztette az eszét, már akkor, amikor előszö r

megpillantotta a hölgyet, habár halhatatlan léte során sok -



44

kal csinosabb nőket is látott: Kleopátrát, Mária Magdolnát,

vagy azt a titokzatos lányt, akit Leonardo da Vinci



45

festett meg... És lényegesen bátrabb nőkkel is találkozott

már, példáulJeanne d'Arc igazán nagy hatást tett rá, még ha

az illető nőszemély haragja néha ijesztő volt is egy kicsit.

Ezzel szemben az a hölgy, akibe Gábriel beleszeretett,

kifejezetten hétköznapi lény volt. Amolyan tizenkettő egy

tucat. Gábriel képtelen volt magyarázatot találni rá, miért

éppen ez a nő nyűgözte le annyira, hogy hirtelen olyan bal -

ga dolgokra vágyott, minta hölgyemény hajának szüntelen

simogatása. Hát igen, a szerelemnek megvan az a zavaró

tulajdonsága, hogy kifürkészhetetlen. Még az ang yalok

számára is.

Gábriel sokáig küzdött az érzései ellen, de végül megkér -

te Istent, tegye emberré, hogy a nő kegyeibe férkőzhessen.

Is ten meghallgatta, Gábriel elveszítette a szárnyait,

halandóként a földre tért, és megkísérelte elnyerni imádottja

szívét. Hiába, a hölgy nem szerette viszont.

Ezek a hülye emberek a szabad akaratukkal!

Ehelyett a szeretett nő másik férfihoz ment hozzá. És két

gyereket szült neki. Katát és Marie -t.

A Marié elpuskázott esküvője utáni reggelen Gábriel meg

akarta lepni Marié anyját, és megjelent annak hamburgi

lakása előtt. Több évtizede tartotta vele a kapcsolatot. Marié

anyja nem tudta, hogy Gábriel még mindig szereti. Azt sem tudta, hogy Gábriel angyal volt. Isten megtiltotta neki, és a

többi háromszáz angyalnak, akik az évezredek során a

szerelem miatt emberré váltak (köztük volt egyébként

Aud- rey Hepburn is), hogy elárulják a származásukat.

- Olvastad János Jelenéseit a Bibliában, Silvia? - kér dezte

Gábriel sürgetőn.



46

- Igen, és meglepőnek találtam. Nyugtalanítónak.

— A l egtöbb ember nem ismeri a Jelenéseket—

méltatlan kodott Gabriel. — Holott azok a Biblia utolsó huszonkét fejezetét képezik.

— A legtöbb ember nem olvassa végig a könyveket —

so-molygott Silvia.

— Pedig fontos lenne, hogy végigolvassák őket! - erőskö -

dö tt Gabriel.

Bosszantotta, hogy a legtöbben a Szentírást amolyan

svédasztalként fogják fel, és csak azt válogatják ki belőle,ami illik a világnézetükhöz. Ha ő, Gabriel, svédasztalnál

étkezik, minden ételből vesz! Legalábbis korábban így tett.

Mostanság sokszor gyötörte gyomorégés. A halandóságnak

is megvannak a maga hátrányai.

— Ugyan már — vigyorgott Marie anyja — a

Bibliának ebben a részében az áll, hogy eljön a végső csata

a Jó és a Rossz között. Úgy hangzik, mint A Gyűrűk \Jtznak az egyik elutasított verziója.

— Ez nem A Gyűrűk Ura/ - tiltakozott Gabriel.

— De majdnem: a Sátán a földre küldi az Apokalipszis

három lovasát...

— Az Apokalipszisnek n égy lovasa van! - javította ki

Gabriel. — A Háború, az Éhínség, a Dögvész és a Halál.

— És Jézus visszatér a földre, majd legyőzi a Sátánt és a zsokéit—gúnyolódott Silvia.

— Igen, pontosan ezt fogja tenni - bizonygatta

Gabriel. —Azután pedig Jézus Lstennel együtt

megteremti a földi

Paradicsomot — Silvia most még szélesebben vigyorgott.

— Igen, így lesz!

http://jtznak/

http://jtznak/



47

— Alighanem az a János, aki mindezt feljegyezte, mel -

lékállásban vadkendert termesztett.

Gabrielen erőt vett a félelem, amiért imádottja nem vette

komolyan a Bibliát, és a tárgyra tért: - Nem minden

ember nyer bebocsáttatást a földi Paradicsomba.

— Ó, öreg napjaimra legyek hívó? — Silvia igazán

meghatónak találta Gábriel aggodalmát.

— Igen! A fenébe is!— kiabált Gábriel.

Ez a kitörés megrémisztette Silviá t. - Még soha nem

hallottalak káromkodni — hőkölt hátra. — A hitetlenekre büntetés vár — mondta Gábriel lecsen -

desedve.

— Viszont nekünk, hitetleneknek a jelenben szebb éle -

tünk van, mert nem hagyjuk megfélemlíteni magunkat

ezektől a rettenetes bibliai szövegektől — felelte Silvia.

Aztán az órájára pillantott. Ideje volt indulni a rendelőbe.

De ez a Gábriel tényleg édes, amikor így felizgatja magát.Vajon ez miért csak most tűntfel neki? Hát persze, mert a

volt férje ezzel a fiatal fehérorosz nőcskével jár, őt pedig

elfogta a rettegés, hogy egyedül fog megöregedni.

Analitikus pszichológusagya hamar átlátta a helyzetet. De

azt is tudta: teljesen normális, hogy így reagál a volt férje új

szerelmére. És hogy ami jót tesz, azt ki kell élvezni.

így aztán búcsúzáskor így szólt Gábrielhez: — Ma este

meglátogatlak.

Baráti puszit nyomott az atya arcára, aztán kihívó

léptekkel levonult a lépcsőn.

Gábriel zavartan érintette meg az arcát: tehát ilyen az,

amikor a szeretett nő megcsókolja. Most még kevésbé akar -

ta elve szíteni, mint azelőtt, de már nem maradt sok ideje a



48

szerelme megmentésére. Jézus időközben visszatért a

földre.



49

9

Amikor felébredtem a gyerekszobámban, az utolsó két-ségem is szertefoszlott: immár valódi M.O.N.S.T.E.R.(Magányos, Orgazmus Nélküli, Siralmas Teremtés EsküvőiRémálommal) voltam. Tompán szenvedtem az ágyamon.Pocsékul éreztem magam. Az éjszaka rettenetes volt, és

most esős napnak adta át a helyét. Ahelyett, hogy aFormentera felé tartó repülőn ültem volna, ör vendezvén arám váró mézesheteknek, és a stewardesstől fűrészpor ízűszendvicset rendeltem volna, itt feküdtem agyerekszobámban, bámultam az egyre növekvő foltot aplafonon, és azon tűnődtem, vajon nem ez volna-e a

legalkalmasabb pillanat arra, hogy alkoholista legyek.

Elfordítottam a tekintetemet a beázásról, körülnéztem ahelyiségben, és felfedeztem a régi kompakt sztereómagnómat. Tinédzserként a szerelmi csalódásaimkormindig az / willsurvive című örökzöldet hallgattam, és úgy táncoltam körbe a szobát, mint valami drogos kenguru.

Ilyen alkalmak után négy percig abszolút fel voltamdobva, aztán újra magamba zuhantam és eltöprengtem,

vajon tényleg túlélem-e a dolgot. Ezután izzadva betet



50

tem az / am what I am című számot, de ennek még ke-

vésbé volt rám hatása, mert ennél a számnál meg folyton

azon tűnődtem, tulajdonképpen what am I? Ez a probléma mostanra megoldódott, hiszen idő-

közben rájöttem: I am a M.O.N.S.T.E.R. És biztos voltamabban is, hogy nem élem túl a dolgot, hacsak nem történik

valami csoda.

Összekulcsoltam tehát a kezem, és csodáért imádkoztam

Istenhez: „édes Istenem, légyszi, légyszi, segíts, hogy

minden rendbe jöjjön. Valahogy. Fogalmam sincs, hogy. Alényeg, hogy minden megint jó legyen. Ha ezt elintézed,minden vasárnap elmegyek a templomba. Tényleg. ígérem.Mindegy, milyen unalmasak a prédikációk. És nem is fogok ásítani, és soha többé nem töröm a fejem Jézuson... Úgy értem, persze, fogok rá gondolni, de nem úgy, mint tegnap.És tizedet is fizetek, vagy hogy is hívod az ilyesmit, szóval a

havi keresetem tizedét jó célra fordítom... vagy mondjuk inkább a huszadát, mert különben nem jövök ki a pénzből.De ha ragaszkodsz hozzá, legyen a tizenötöde, az még menne, akkor még beleférne egy kocsi... oké-oké, hamuszáj, akkor legyen tized! A lényeg, hogy ne érezzemmagam olyan förtelmesen, mint most. Ez minden pénztmegér. Kinek kell autó? Úgyis káros a környezetre. Mit

szólsz egy üzlethez? Én vallásos leszek és önzetlen éskevesebb széndioxidot termelek, te pedig elintézed, hogy

jobban legyek. Ha egyetértesz, adj jelet... vagyis, nem, nem,nem! Csináljuk úgy, hogy ha egyetértesz, NE adj jelet!"

Egy percig vártam; ha most nem kapok semmiféle jelet,ami több mint valószínű volt - valljuk be, igazán ravaszajánlatot tettem -, ak kor rendbejön minden. Lehetek



51

boldog akkor is, ha kevesebb pénzem lesz, elveszítem akocsimat és a vasárnapjaimat a templomban kell töltenem.

Annyira reméltem, hogy Isten nem ad jelet. Ebben a pillanatban az esőtől átitatott vakolat levált aplafonról, és egyenesen az arcomba esett. Csalódottanálltam fel, letisztogattam az arcomat és kiköpködtem ahabarcsot. Ha van Isten, akkor most jelet adott. És nyil-

vánvalóan azt üzente, hogy nem kíváncsi a fenomenálisajánlatomra. Hogyan javasolhatnék jobb üzletet? Azt

mégsem kívánhatja tőlem, hogy apáca legyek. Másrészttudtam, ha így megy tovább, úgyse fogok többé senkivel selefeküdni, és az apácák amúgy egész viccesek tudnak lenni,legalábbis a filmekben és a könyvekben, amelyek nek az

elején mindig szigorúnak tűnnek, aztán kiderül róluk, hogy bölcsek és talpraesettek... És talán egy pap is meglátogatnaminket, mondjuk almaszüretkor, Matthew McConaughey

külsejével... egy pap, akinek az enyémhez hasonlóan összelenne törve a szíve, mert a felesége például Írország ban

véletlenül lezuhant egy szikláról... miközben a közösgyermeküket tartotta a karjában... és a pap képtelen arra,hogy még egyszer szeressen valakit, ami természetesenazonnal megváltozna, mihelyt meglátna engem...

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón.

- Ki az? - kérdeztem habozva. - Én - válaszolta apa némileg szigorú hangon. Vissza-

költözhettem ugyan, de ez korántsem jelentette azt, hogy kibékültünk.

- Mit... mit akarsz? — kérdeztem. A legkevésbé sem vágytam most arra, hogy az apámmal kelljen veszekednem.

Egyszerűen nem volt hozzá energiám.



52

- Van itt egy ács, aki meg akarja nézni a tető tartószer-kezetét.

A földre pottyant vakolatra esett a tekintetem. Még éreztem a habarcs ízét a számban. Ez a nyavalyás ácsnyugodtan jöhetett volna egy nappal korábban is - gon-

doltam.

- A te szobádban van a feljáró, csak így tud a padlásrajutni - magyarázta apa.

Az arcom poros volt és felduzzadt a sok sírástól. Bor-

zasztóan éreztem magam. Senki ember fia nem láthat így.Másrészt csaknem egész Malentének megvolt rólam a véleménye, így aztán az már szinte mindegy volt, mitgondol rólam egy ács. És ha már az életem hátralévő ré-

szében ebben a szobában kell vegetálnom, akkor talánpraktikus lenne, ha nem esne a fejemre a plafon.

- Egy pillanat - kiáltottam apámnak. - Csak felkapok

magamra valamit.Éppen elég volt a habarcsos fizimiskám, nem akartammég azzal is sokkolni a belépőket, hogy csak alsónemű vanrajtam.

A ruháim persze nem voltak nálam - még a Svennelközös lakásban voltak -, de a régi szekrényemben, gon-

doltam, biztosan akad még valami hordható darab. Pul-

csikat és farmerokat találtam. Felvettem egy norvég mintáspulcsit, és úgy néztem ki benne, mint valami haspólósnorvég disznósajt. A nadrágokba se fértem bele. Még acsípőmig se jöttek fel. Úgy tűnt, minden évtizeddel újabbúszógumi rakódott rám.

- Marié, meddig tart még? - kiáltotta apa türelmetlenül.



53

Görcsösen gondolkodtam: Kata cuccaiba se tudnámbeleerőszakolni magam. Szvetlána is vékonyabb, mint én,

nem is érdemes megkérdezni. - Marié! - sürgetett apa.

Nem maradt más hátra: beleugrottam az esküvői ru-

hámba. A poros arcommal úgy néztem ki benne, mint egy szellem, már csak az hiányzott, hogy a hónom alá kapjam afejem. Kedvem is lett volna hozzá.

Kinyitottam az ajtót. Apa egy percre visszahőkölt a

látványomtól, aztán így szólt: - Na végre! Aztán odaintett valakit: - Marié, engedd meg, hogy bemutassam Joshuát, aki lesz olyan kedves, és megjavítja a

tetőszerkezetet. A középmagas férfi farmerban, ingben és vadbőr csiz-

mában lépett elénk. Délies bőrszíne, hosszú, enyhénhullámos haja és divatos szakálla volt. A szemembe került

por miatt egy pillanatra úgy tűnt, mintha a Bee Gees egyik tagját látnám.



54

1 0

- Joshua, ez itt a lányom, Marié - mutatott be apa, majd

hozzátette: - Nem mindig ebben a ruhában járkál. Az ács sötétbarna szeme komolyságot sugárzott, mintha

már látott volna egyet s mást az életben. Teljesenösszezavarodtam, amikor a tekintetem találkozott ezzel a

hihetetlenül szelíd tekintettel. - Jó napot, Marié - mondta Joshua csodálatosan mély

hangján, ami még jobban összezavart. Üdvözlésképpenmegrázta a kezemet. Erős kézfogása volt. Annál furcsább

volt, hogy ez a kézfogás mélységes biztonságot árasztott. — Frblmf... - dadogtam. Képtelen voltam arra, hogy

értelmesen beszéljek.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mondta az ács ko-molyan. Ez a hang!

- FrddlfT- válaszoltam. — Megnézem a tetőtöket — magyarázta. Én pedig

jóváhagyólag bólintottam: - Brmmlf.

Elengedte a kezemet, mire még jobban elbizonyta-

lanodtam. Azt ak artam, hogy ismét kézen fogjon. Most

rögtön!



55

Joshua ezzel szemben a feljáró felé fordult. Kinyitottaegy kampóval, lehúzta a létrát, és ügyesen felmászott rá.

Ruganyosan, mégis elegánsan mozgott, én pedig azonkaptam magam, hogy a hátsó felét bámulom. Csak akkortudtam újra tisztán gondolkodni, amikor az ács végre eltűnta padláson. Formás hátsó ide vagy oda, kisiettem aszobámból, és bekopogtam Kata egykori gyerekszobájának ajtaján. A nővérem alsóneműben nyitott ajtót, és akkorátásított, mint az aligátorok a pigmeusok emésztése közben.

- Kellenének a ruháim - mondtam.- Menjek el értük Svenhez?

- Ha én megyek, hirtelen felindulásból elkövetett gyil-kosság lehet a vége.

- Hát, amilyen dühös volt tegnap, el is tudom képzelni...

— adott igazat Kata.

Még egyet ásított, nyújtózkodott, aztán hirtelen

ösz-szerezzent. Megint fáj a feje. Elöntött a félelem. Kata látta rajtam a pánikot, és igyekezett megnyug tatni:

— Ne aggódj, nem estem vissza. Tegnap éjjel rossz vörösbort ittam.

Megkönnyebbülten próbáltam puszit nyomni az arcára,de tiltakozva emelte fel a kezét: - Mosakodj meg, mielőtt

valakit megpuszilsz.

Zuhanyzás után a konyhában megittam egy csésze kávét.Egyedül. Apa Szvetlánával egész napos kirándulásra aKeleti tengerhez ment. Görcsösen igyekeztem elnyomni

magamban a gondolatot, hogy ez a nő lesz az új anyukám. Amikor végre sikerült ezt felednem, az elcseszett életemjutott eszembe. Hogy is mondják olyan szépen? Az embera válsághelyzetekből tanul. Nevetséges lenne, ha ezt a



56

válsághelyzetet nem arra használnám, hogy a sorsomat új,boldog irányba tereljem! Igenis!

De mi van, ha nem sikerül? Ha mindig olyan boldog -talan és selejtes leszek, mint most? Úgy döntöttem, hogy mégis inkább Szvetlánára gon-

dolok.

Vagy még inkább erre a Joshuára. Az ácsnak hihetetlen kisugárzása volt. És ezek a szemek,

ez a hang! Fogadok, hogy ez a Joshua sok embert fel tud

lelkesíteni a jó ügyért, mint például a... hőszigetelés. Mit is mondott? Hogy örül, hogy megismerhetett,őszintén hangzott. És közben nem is bámulta a mellemet,

mint a legtöbb férfi, aki ilyesmit mond. Letegezett, anélkül, hogy engedélyt kért volna rá. Talán

azért, mert délről jött. Például Olaszországból. Lehet, hogy

van egy háza Toszkánában, amit saját maga épített...

meztelen felsőtesttel... De mit keres itt? Gondjai adódtak a hazájában? Szak mai

problémák? Nahát, meglepően sokat töprengtem ezen a férfin,

akinek mind ez ideig csupán néhány hangot sikerültodaröfögnöm.

Végül Kata szakított ki a gondolataimból. Két, ruhá val

teli bőrönddel tért vissza Sventől. - Hogy van Sven? — kérdeztem. - Ügy néz ki, mint te. - Mint akit megrágtak és kiköptek? - kérdeztem. - Pontosan.

Hihetetlen bűntudatom volt, még soha nem okoztam

ennyi bánatot egyetlen férfinak sem. Többnyire a férfiak

bántottak meg engem. Felsóhajtottam, és megkérdeztem



57

Katát: - Tényleg el kell utaznod már ma? Annyira akartam,hogy velem maradjon.

- Jobb, ha veled maradok, amíg össze nem szededmagad.

- Erre a röpke száz évre? - kérdeztem szomorúan. - Amíg szükséges - vigyorgott.

Átöleltem. - Agyonnyomsz - nyögött fel, én pedig szeretettel

mondtam: - Éppen ez a célom!

Öt perccel később, amikor végeztem nővérem agyon-

nyomásával, átöltöztem, és boldog voltam, hogy megintfarmert és pulcsit hordhatok. Felmentünk Kata szobájába,

hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyekhez pillanatnyilag a

leginkább kedvünk volt: Kata rajzolni akart, én pedig sajnálni magam.

Ám amikor elmentünk a szobám előtt, hallottam, ahogy Joshua a tetőtérben énekel. Egy számomra ismeretlen

nyelven. Nem olaszul. Azon a mély, megindító hangján.Persze valószínűleg akkor is megindított volna, ha azténekli, hogy „buli van a parton, a szabad strandon, velünk együtt tombol a nyár!"

Azt mondtam Katának, hogy gyorsan beugrom

valamiért, aztán utánamegyek. Bementem a szobámba, ésfelmásztam a létrán a tetőtérbe. Joshua éppen az egyik rosszul szigetelt ablakot emelte ki

a keretéből, és letette a földre. Nyugodtnak, mégiskoncentráltnak tűnt. Olyan ember benyomását keltette, aki

úgy el tud merülni a munkájában, hogy minden mástelfelejt maga körül.



58

Amikor észrevett, abbahagyta az éneklést. Mivel kíváncsi voltam, milyen dalt énekelt, megkérdeztem: — Min dlzz?

Ez így nem mehetett tovább. Sietve lesütöttem a sze-mem, összeszedtem magam és újra nekifutottam: — Mi-

lyen. . .dalt.. .énekelt? - Egy zsoltárt a munka öröméről. - Ó... szuper - válaszoltam zavartan. Jómagam a

„munka" és az „öröm" szavakat kimondottan ritkán hasz-

náltam egy mondaton belül. Hát még a „zsoltár" szót.

-

És milyen nyelven énekelt? — most már képes voltamránézni, és mégis sikerült viszonylag hibátlan mondatot

összehoznom. Az volt a trükk, hogy nem néztem beleazokba a mélységes, sötét szemekbe.

- Héberül - válaszolta Joshua. - Ez az anyanyelve?

- Igen, a mai Palesztina környékéről származom.

Palesztina. Mit mondjak, nem olyan vonzó, mint Toszkána. Vajon Joshua menekült?

- És miért nem ott él? - kérdeztem. - Az ottani időm már lejárt - válaszolta Joshua, mint aki

teljes mértékben beletörődött a dologba. Kiegyensú-

lyozottnak látszott, mégis hihetetlenül komolynak. Túlkomolynak! Vajon milyen lehet ezt a férfit nevetni látni?

- Akar velem vacsorázni ma este? - kérdeztem. Joshua nagyot nézett. De fele annyira se volt meg lepve,

mint én, amiért feltettem ezt a kérdést. Nem egészen húszórája az oltár előtt faképnél hagytam Svent, most pedig máregy másik férfival akarok találkozni, pusztán azért, hogy nevetni lássam?

- Micsoda? - kérdezte Joshua.



59

- Grdlllff - vágtam rá. Ijedtemben az első pillanatban visszakozni akartam,

aztán mégis úgy döntöttem, hogy már nincs visszaút, és -eléggé sikertelenül - megpróbáltam szellemeskedni:-Biztosan van zsoltár az evésről is.

Joshua most még döbbentebben nézett rám. Istenem, dekínos volt!

Hallgattunk. Megpróbáltam leolvasni az arcáról, hogy akar-e találkozni velem, avagy tolakodó libának tart, akinek

annyi fogalma van a zsoltárokról, mint a kísérletirészecskefizikáról. Ám Joshua arcáról lehetetlen volt bármit is leolvasni.

Annyira különbözött a többi arctól. Nem csak a szakállmiatt.

Ismét lesütöttem a szemem, és zavaromban éppen aztakartam mormolni, hogy „felejtse el", amikor Joshua így

szólt: - Sok zsoltárban van szó a kenyérről és az ételekről. Megint ránéztem. - Szívesen étkeznék veled, Marié - mondta.

És most először rám mosolygott. Egészen aprócska

mosoly volt, még messze a nevetéstől. Én mégis isteninek

láttam. Ezzel a mosollyal egész más dolgokat is eladhatott

volna, mint a hőszigetelés.



60

1 1

- Istenem, miért is kértem tőle randit? - vonítottam, amikorfélig -meddig magamhoz tértem. A fürdőszobai tükör előttálltam, és megpróbáltam a vacsora előtt a bőgéstőlfeldagadt arcomra annyi sminket kenni, hogy ne úgy nézzek ki, mint New Orleans városa a Katrina hurrikán pusztításaután.

- Az az ács egyáltalán nem az esetem - mag yaráztamKatának. - Szakállas. Én pedig nem szeretem a szakálla-

sokat.

- Régebben tetszettek - vigyorgott Kata.

- Hatéves koromban! Kata még jobban vigyorgott, és festéket kent a szem-

héjamra. - És különben is - mondtam —, Joshua palesztin. És

zsoltárokat énekel. - Elárulod, mire akarsz kilyukadni? - kérdezte Kata. - Lehet, hogy valami fanatikus, vallási őrült? Az a fajta,

aki nem azért vesz repülőórákat, mert a felszállás vagy alandolás érdekli, hanem azért, hogy a felhőkarcolókkal valóösszeütközést tanulmányozza.



61

- Igazán csodálatos, milyen nyitott és előítéletektőlmentes vagy - csúfolódott Kata.

Elgondolkodtam, vajon szégyellnem kellene-e magam azelőítéleteim miatt, de arra jutottam, hogy nincs kedvemhozzá. Már így is épp elég dolog volt, ami miatt szégyelltemmagam, a szégyenkapacitásaim teljesen kimerültek.

- A szakáll és a repülőórák csak kifogás - mondta Kata.

- Bűntudatod van Sven miatt. - Nem tűnik helyesnek, hogy mással találkozom

-vallottam be.- Mi a helytelen abban, hogy egy kicsit jól érzed magad?

- kérdezte Kata. - Hogyan is érezhetném jól magam egy nappal a hor-

roresküvő után? - Egyszerűen úgy, hogy jól érzed magad, amikor az ács

megmutatja a szerszámát...

Szigorúan néztem rá, mire befogta a száját, és nemboncolgatta tovább a munkaeszközök tematikáját. Megint a

tükör felé fordultam, és megállapítottam, hogy a smink,bármilyen jó legyen is, képtelen eltüntetni az alatta lévőarcot.

- Lemondom - határoztam. - És mit csinálsz helyette? - kérdezte Kata.

- Elgondolkodom az életemen... - Nahát, ez aztán szórakoztató programnak tűnik! Igaza

volt. Ismét csak az ágyamban feküdnék, és azon

töprengenék, hogy új lakás kellene, de nincs pénzemkaucióra és ingatlanügynökre, mert hitelt vettem fel azesküvőre, amiről elmenekültem. Ami, mindent össze vetve,

annyit jelent, hogy egy darabig még kénytelen leszek apánál



62

maradni és hallgatni, amint Szvetlána azt I. iabálja, hogy „igeeen!", és eközben olyan hangfrekven-i iákba emelkedik,

amilyenektől a kutyák az eszüket vesztenék. Kata, mintha olvasott volna a gondolataimban, elég

meggyőző érvvel rukkolt elő: - Menj el a randira. A

dep-icssziónál minden jobb. A Da Giovanni étteremben beszéltem meg a találkozót

Joshuával. Ennek az olasz étteremnek számtalan előnye

volt: a tó partján, idillikus környezetben feküdt, jó konyhája

volt, és Giovanni annak idején lenyúlta Sven barátnőjét,akivel azóta már négy bambink nemzett. Ami azt jelentette,

hogy Sven örök időkre távol marad ettől a helytől. Így biztosan nem fog látni Joshuával, és elkerülhetjük, hogy a„Malentei Kurír" holnapi számában a címoldalon„Ámokfutás a tóparton" címmel cikk jelenjen meg.

Giovanni a tóra néző teraszon kínált hellyel. Amint

leültem, Joshua is megérkezett. Ugyanabban a ruhában volt, mint amelyikben dolgozott, de valami csoda foly tánegyáltalán nem tűnt koszosnak.

- Jó estét, Marié - köszöntött Joshua, és elmosolyodott.

Valóban lélegzetelállító volt a mosolya. Vajon fehéríti afogait?

- Jó estét, Joshua - viszonoztam a köszönést, ő pedig

leült hozzám. Vártam, hogy beszélgetést kezdeményezzen,de nem mondott semmit. Szemlátomást megelégedett

azzal, hogy a tavat nézi, és élvezi a nap sugarát az arcán.Kénytelen voltam én kezdeni a konverzációt. — Mióta

vagy Malentében?

- Tegnap érkeztem.

Ez meglepett.



63

- És rögtön megbízást kaptál a tetőnkre? - kérdeztemösszezavarodva.

- Gábriel tudta, hogy az apádnak ácsra van szüksége. - Gábriel? Gábriel atya? - Jelenleg az ő vendégszobájában lakom. Ó Istenem, remélhetőleg nem számolt be neki Gábriel

arról, micsoda katasztrófa vagyok. - Régóta ismered Gábrielt? - kérdeztem, hogy rájöjjek,

vajon az öreg pap beszélt-e a tegnapi gyászos fellépésemről

a templomban. - Úgy értem, ismeritek egymást annyira,hogy sokat beszélgessetek?

- Gábriel már az anyámat is ismerte. Annak idején őmondta el az anyámnak, hogy a világra fogok jönni —

válaszolta Joshua. Hát ez elég furcsa. Gábriel tartotta a kezében Joshua

anyukájának a terhességi tesztjét? És ha igen, vajon miért?

Hiszen nem nőgyógyász. Pláne nem Palesztinában. Vajon volt valami köze Gábrielnek Joshua anyjához?

De ezek túl indiszkrét kérdések lettek volna az elsőrandin, sőt, még a tizenhetediken is, így inkább valami mástkérdeztem: - Mikor jöttél el Palesztinából?

- Csaknem kétezer évvel ezelőtt. Joshua nem mosolygott, amikor ezt mondta. Vagy neki

van a világon a legfanyarabb humora, vagy tényleg repülőórákat vesz.

- És hol éltél az elmúlt kétezer évben? - próbáltam viccelődni, noha egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ő viccel.

-A mennyben - válaszolta Joshua, az irónia legcseké-lyebb jele nélkül.



64

- Most viccelsz, ugye? - Természetesennem viccelek — felelte.

Én pedig ezt gondoltam: a fenébe, mégiscsak repülő-órák!

Igyekeztem megnyugodni: Joshua biztosan egészennormális srác, aki már egy ideje Németországban él,különben nem tudná ilyen jól a nyelvünket. Nyilván csak furcsa humorérzékkel rendelkezik, a poénjait pedig csupán

a nyelvi problémák miatt nem értem. Vártunk az étlapra, hallgattunk, és néztük a tavat.

Joshuát nem zavarta a csend. Engem igen. A szórakozásszámomra mást jelent.

De mit is vártam? Hogyan is találhatnánk meg a közöshangot? Hiszen teljesen különbözőek vagyunk, ö vallásos.Én depressziós vagyok.

Ez a randiötlet az elejétől fogva halálra volt ítélve.Felötlött bennem, hogy egyszerűen felállók és elmegyek,

miután közlöm vele, hogy tévedés volt az egész. Még biztosan nem késő hazamenni, a takaró alá bújni, éseltűnődni, boldog leszek -e valaha antidepresszánsok nélkül.

Joshua láthatóan leolvasta az arcomról, hogy nyomaszt

valami, és csodálatos dolgot mondott: - Ott egy madár.

Ez még nem a csodálatos rész volt. - Nem vet, nem arat, és mégsem kell félnie. Figyeltem a madarat, egészen pontosan egy fülemülét, és

az jutott eszembe, hogy amiatt se kell félnie, hogy vajontalál-e életre szóló partnert. Az lehet az egyetlenproblémája, nem főzi-e meg ínyenc falatnak valami olaszszakács, miközben dél felé repül. A fülemüle repül, nem az

olasz szakács.



65

- Az embereknek pedig egyáltalán nem kellene félniük -folytatta Joshua. - Ki tudja az életet akár csak egy rövidke

idővel is meghosszabbítani azzal, hogy fél? Ebben igaza volt, habár kicsit úgy hangzott, mintha túl

sok tanácsadókönyvet olvasott volna. - Ne félj a holnapi nap miatt, a holnap majd gondos-

kodik magáról - mondta.

Egyszerű mondat volt, de szép. És ha egy férfi ezt amondatot ezzel a kisugárzással, ezen a hangon és ezekkel a

szemekkel mondja, akkor bárki elhiszi neki. Mióta nemet mondtam az oltárnál, most először

éreztem úgy, hogy talán még sincs minden veszve.

Elhatároztam, hogy egyelőre maradok, és adok ennek arandinak még egy pizzányi időt. Giovanni kihozta az ét-lapot, de Joshua nem sokat tudott kezdeni vele. Még azt is

el kellett neki magyarázni, mi az a pizza. Végül a pizza vegetaría mellett döntött.

- A hús és a sajt együtt nem kóser - indokolta meg a

döntését. - Nem kóser? A muzulmánok is így mondják? - kér-

deztem.

- Én nem muzulmán vagyok, hanem zsidó. Nahát, egy

palesztin zsidó, gondoltam, egyszersmind megkönnyebbülten, mert a zsidók rendszerint nemrepülnek felhőkarcolókba. Aztán azonnal eszembe jutott,

hogy Joshua talán az őrült zsidó telepesek közé tartozik.

De őrült zsidó telepesként pajeszt kellene viselnie, nemde? Apropó: hogyan csinálják ezeket a göndörített pajeszokat?Hajcsavaróval?



66

- És te? - szakított ki Joshua a zsidó-ortodox fodrászat

rejtelmeiről való töprengésemből.

- Mi van? — kérdeztem. -Temelyik Istenben hiszel?

- Én... keresztény vagyok. Joshua elmosolyodott. Fogalmam se volt, mi olyan

vicces. Gábriel mégiscsak mesélt neki rólam?

- Bocsáss meg - mondta -, de a „keresztény" számomra

a hívőknek olyan megnevezése, amelyet még meg kell

szoknom.Felnevetett. Csak egészen szolidan, nem hangosan. De

már ez a finom nevetés is fantasztikus érzéseket keltett

bennem.

A következő néhány percet végre csevegéssel töltöttük.Megkérdeztem, hol tanulta a szakmáját, ő pedig azt

válaszolta, hogy a mostohaapjától. Mostohaapa? Vajon Joshua is ugyanolyan neurotikus lett

a szülei válása következtében, mint jómagam?Remélhetőleg nem!

Giovanni felszolgált, Joshua pedig úgy élvezte a pizzátés a salátát, mintha tényleg kétezer éve nem evett volna. A

vörösbornál nem győzött áradozni: - Mennyire hiányzott!

Lassacskán mintha élet költözött volna belé. Egyreiz-gatottabban beszélgettünk.

- Gyerekkoromban tetszett a szakáll. Még akartam isegyet! - meséltem.

Erre Joshua megint nevetésben tört ki.

- És tudod, mit mondott erre az anyám? - kérdeztem.

- Mondd el! - kérte jókedvűen.



67

- Azt mondta, a szakáll az ételmaradékok temetője. Joshua most hangosan felnevetett — láthatóan szembesült

már ezzel a problémával. Csodálatos nevetése volt.Olyan szívből jövő. Olyanfelszabadult.

- Nem is emlékszem, mikor nevettem utoljára - álla-

pította meg Joshua. Elmerengett, aztán így szólt: - A nevetés hiányzott

legjobban.Még sose szerzett ekkora örömöt, hogy megnevettettem

valakit.

Igen, ez a férfi furcsa volt, idegen, szokatlan - de bizony

mondom néktek, egyben lenyűgöző is.



68

1 2

Többet akartam tudni Joshuáról, ezért elhatároztam, hogy a következő szintre lépek vele. Arra, amelyiken a nőkifürkészi, van-e a férfinak barátnője. És ha nincs, akkor

van-e olyan volt barátnő, aki miatt még fáj a szíve. - Ki nevettetett meg korábban? - kérdeztem. - Egy csodálatos nő - felelte Joshua.

Ez az információ a csodálatos nőről egy kicsit jobbanzavart, mint kellett volna.

- Mi... mi lett vele?

- Meghalt.

Te jó ég! Ha valaha is akarnék tőle valamit - persze nem

akartam, de elméletileg előfordulhatott volna, hogy egyszerakarok -, akkor egy halott nővel kellene megharcolnom

érte. Ami nem csak az oszló tetem szaga miatt lennekellemetlen.

Úgy döntöttem, hogy inkább nem akarok többetmegtudni erről az emberről.

Aztán belenéztem abba a szomorú szemébe, és azonnal

elfeledkeztem az előbbi döntésemről. Legszívesebben

vigasztalóan átöleltem volna.



69

Az volt az érzésem, eddig nem sok ölelésben volt része.



70

- Hasonló neve volt, mint neked - mondta Joshua bá-

natosan.

- Holzmann? - kérdeztem csodálkozva. - Mária. Istenem, de hülye vagyok! - Mária igazán szellemesen tudott élcelődni a rabbikon -

áradozott Joshua. - A rabbikon? - kérdeztem bizonytalanul. - És a rómaiakon.

- A rómaiakon?! - És a farizeusokon. Oké, gondoltam, és próbáltam figyelmen kívül hagy ni,

hogy ennek az ácsnak nincs ki mind a négy kereke. - Habár a farizeusokon tulajdonképpen nem illik

viccelődni - tette hozzá. - Hát... persze... hogy nem - habogtam. - A farizeusok

abszolút nem viccesek. Joshua a tó felé nézett. Nyilvánvalóan a volt csajára

gondolt. Végül így szólt: - Hamarosan viszontlátom. Amikor eljön a mennyek országa a földön. - Kissé morbid

kijelentés.

A mennyek országa? Az agyamban bekapcsolt a vészjelző.

Kirk kapitány az előagyam hídján ülve a távbeszélőbekiabált: - Scotty! Le kell lépnünk innen! Azonnal vigyél kiminket!

Scotty az agyalapi gépházból válaszolt: - Nem lehet,

kapitány. - Miért nem? - Még nem fizettük ki a pizzát.



71

- Mennyi időbe telik, míg Giovanni kihozza a számlát? -

ordította Kirk, túlkiabálva az egyre hangosabban vijjogó

riasztót. - Legalább tíz percbe. Nyolcba, ha azt kiabáljuk, hogy „azonnal fizetni akarunk"! - jött a válasz a gépházból.

- Nincs nyolc percünk, ez az ember a mennyek országáról beszél!

- Akkor elvesztünk, kapitány.

Mivel nem léphettem le, csak egy megoldás maradt: témátkellett váltanom. Görcsösen kerestem a kiutat. -Ó, nézdcsak, Joshua, valaki a bokorba pisil! - mondtam.

Oké, vannak elegánsabb kiutak is. A tó partján valóban egy hajléktalan vizelt a bokorba.

Igen, még az ilyen idillikus helyeken is, mint Malente,

vannak munkanélküliek, szociális segélyből élők és olyanok,

akik a sétálóutcán izgatottan tárgyalnak a vil-lanyoszlopokkal.

- Ez a férfi koldus - állapította meg Joshua. - Igen, úgy néz ki - bólintottam. - Meg kell osztanunk vele a kenyerünket. - Micsoda? - kiáltottam döbbenten.

- Megosztjuk vele a kenyerünket — ismételte Joshua. A

kenyerünket? - gondoltam. Az ember csak a kacsákkalosztja meg a kenyerét, nem? Joshua felállt, és tényleg oda akart menni a kövérkés,

borotválatlan férfihoz, hogy meghívja az asztalunkhoz. Arandi egyre inkább egy rémes hullámvasúthoz hasonlított.

- Nem kell megosztanunk vele a kenyerünket - szóltam

nagyon hangos, némileg csikorgó hangon.



72

- Mondj egyetlen okot, miért nem - válaszolta Jo-shua

nyugodtan.

-

Hááát... - kerestem a megfelelő érvet, de végül csak ennyire futotta: - ... mert... nincs is kenyerünk, csak pizzánk.

Joshua mosolygott: - Akkor a pizzát osztjuk meg vele. — E szavakkal odament a hajléktalanhoz, és az asz-

talunkhoz kísérte. A csavargónak, aki Frankként mutatkozott be, és a

harmincas évei vége felé járhatott, más elképzelései voltak amegosztásról, mint nekem: elvette a pizzánkat, és csak a vinaigrette mártásban fuldokló salátát hagyta meg nekünk.Eközben elmesélte, hogy tavaly börtönben volt, mert pénzhiányában megpróbált kirabolni egy Telekom-üzletet.

- Miért Telekom-üzletet, miért nem bankot? - kér-deztem.

-

Ügy gondoltam, megérdemlik a bonyolult díjszabásirendszerük miatt. Sok kifogásolnivalót lehetett találni Frankon, például az

izzadásgátló dezodorok iránti ellenszenvét, de a logikájábannem volt hiba.

- Hogyan jutottál bajba? - kérdezte Joshua, miutánFrank elmagyarázta neki, mi az a Telekom. Eközben töltött

neki még a borból. Együttérzést mutatott. Szerintem túlsokat is. Odahajoltam hozzá: - Fizessünk, és menjünk. De Joshua más véleményen volt: - Várjuk meg, hogy

kiadja magából a bánatát. Dühösen gondoltam: amilyen büdös ez a csöves,

mindjárt én is kiadok magamból valamit.



73

Frank eközben válaszolt Joshua kérdésére: - Elvesz-

tettem a munkámat a biztosítónál.

- Miért?

- Nem jelentem meg a munkahelyemen.

- Volt rá okod? - kérdezte Joshua. Frank habozott, úgy tűnt, fájdalmas emlékek törnek rá. - Nyugodtan megnyilvánulhatsz - mondta Joshua

kellemesen megnyugtató hangon, ami nyilván ennyitjelentett: megbízhatsz bennem, nem fogok neked fájdalmat

okozni.- A feleségem meghalt egy autóbalesetben - mondta

Frank.

Te jó ég! - gondoltam.

- Az én hibámból történt. Most már én is együtt éreztem Frankkal, és én voltam az,aki még egy pohár bort töltött neki. És magamnak is.

Frank mesélt a felesége iránt érzett mély szerelméről, és abaleset szörnyű estéjéről. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen részletesen beszélt erről valakivel. Frank akkor afeleségével, Caróval egy partira hajtott az országúton. Aszemben lévő sávban előzni akart egy kereskedelmi ügy -nök. A kocsik frontálisan egymásnak csapódtak, Caro

azonnal meghalt. Pedig még annyi mindent akart csinálni!Épp a baleset előtti napokban kezdett el egy has-

tánctanfolyamot. - Túl gyorsan hajtottál? - kérdeztem. Frank megrázta a fejét. - Tudtál volna másképp reagálni? - erősködtem. Megintfejrázás.



74

- Akkor miért mondod, hogy a te hibádból történt? -

kérdeztem nagyot nyelve.

- Mert... ő halt meg, nem én - válaszolta, és sírni kezdett.Most először beszélt valakinek a bűntudatáról, most

először engedett szabad utat a gyászának. Joshua megfogtaa kezét, hagyta, hogy kisírja magát, aztán megkérdezte. - Jóember volt a feleséged?

- A legjobb - válaszolta Frank.

- Akkor te is legyél az - mondta Joshua szelíd, meg -

győző hangon. Frank abbahagyta a sírást, és ironikusan kérdezte: — Akkor

többet ne raboljak ki Telekom-üzleteket? Joshua a fejétrázta.

Frank félretolta a bort, szívből köszönetet mondott,felállt és elment. Könnyen elképzelhető volt, hogy egy darabig nem fog inni. Te jó ég, ez a Joshua rengeteg pénzt

kereshetne egy Beverly Hills-i elvonókúrás klinikán. Joshua rám mosolygott: - Néha csak meg kell hallgatni a

másikat ahhoz, hogy elűzzük a démonait. Hirtelen igazán szép dolognak tartottam, hogy meg -

osztottuk Frankkal a kenyerünket.



75

1 3

Miután kijöttünk az étteremből, egy darabig szótlanulballagtunk a belváros felé a tó partján. Ezúttal nem zavart acsend. Megnéztük a naplementét, ami a malen-tei tó fölöttugyan nem volt annyira lenyűgöző, mint Formenterán, deazért szerzett nekünk néhány örömteli pillanatot.

Joshua teljesen összezavart: az egyik pillanatbanmenekülni akartam tőle, a másikban odaadóan hallgattam a

hangját, aztán meg ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy

megérintsem. Nem tudtam, vajon ő is érzi-e ezt a vágyat. Tulajdonképpen nem adott rá alkalmat, hogy bizakodjam.Egyszer sem mért végig tetőtől talpig, egyszer sem flörtölt

velem. Miért nem? Talán nem vagyok elég csinos? Nem

vagyok elég jó neki? Egyáltalán: mit képzel ez a fickó? Ácsként nyilván ő sem a legkívánatosabb áru a szinglik piacán!

- Miért nézel rám ilyen mérgesen? — kérdezte Joshua.Zavartan válaszoltam: - Nem nézek mérgesen, csak azarcom néha mogorvának hat.

— Nem, egyáltalán nem hat mogorvának - ellenkezett

Joshua. - Inkább nagyon is barátságos.



7S

Mindezt az irónia legcsekélyebb jele nélkül mondta.Egyébként sem volt ironizáló fajta. Egyetlen pillanatig seméreztem úgy, hogy bármely cselekedete vagy gesztusa

természetellenes, betanult vagy hatásvadász lett volna. Valószínűleg tényleg barátságosnak találta az arcomat.

Vajon ezt bóknak szánta? Mindenesetre jobban esett, mintSven örökös hízelgése: „minden kilódat imádom".

Elmosolyodtam. Joshua visszamosolygott rám. Amit én- némi jóindulattal - flörtölésnek fogtam fel.

A belvárosban flangáltunk. Egy bárból kihallatszott, ahogy egy csapat fiatal az AC/DC Highway to Hellcímű

örökzöldjét ordítja. Joshua felkapta a fejét. — Mi az? - kérdeztem. —Ez a Sátán egyik dala. Mielőtt megakadályozhattam volna, Joshua berontott a

Poco-Loco nevű bárba. Utána siettem. A helyiségbenmintegy húsz fiatal férfi és nő állt a karaokegép előtt,amolyan banktisztviselő félék. A férfiak meglazították anyakkendőjüket, a nők ledobták a kosztümkabátjukat.Mindenki vidáman ünnepelt, énekelt és riszált. Ilyenkaraokepartit csak olyan emberek tudnak rendezni, akik

egész nap átutalási formanyomtatványokkal dolgoznak.

Joshua nyugtalan lett: nem tetszettek neki azok az

emberek, akik „ördögi" dolgokat énekelnek és körbe-

táncolnak valamit. - Mintha az aranyborjút táncolnák körbe. — Na, azért ne túlozzunk - ellenkeztem. - Ez csupán

egy karaokegép. Nem aranyborjú. És az AC/DC-t ugyan

pokol hallgatni, de csak ennyi, és nem több.



77

Azzal odamentem a mikrofont tartó banktisztviselőhöz,és megkérdeztem: - Ideadod kicsit?

A zselézett hajú biztosítási üzletkötő elmélázott rajta, mit

feleljen, mire én egyszerűen kivettem a kezéből amikrofont, és Joshua kezébe nyomtam.

- Mit akarsz énekelni? - kérdeztem. Joshua habozott,nem értette, mit akarok tőle. - Jó móka lesz! - próbáltam fellelkesíteni. - Melyikek a

kedvenc dalaid?

Joshua végül összeszedve bátorságát, így felelt: - Dá vid

király zsoltárait nagyon szeretem. Rápillantottam a karaokegép kínálatára: - Oké, a La

Bambát fogod énekelni - mondtam.

Megnyomtam a gombot, a zene elindult, de Joshua nem

igazán érzett rá az ízére, habár úgy tűnt, igazán igyekszik akedvemben járni. Húzódozva énekelt, aztán a Soy capitan,

soy capitan sornál letette a mikrofont. Ez a szám nem volt

neki való. Mellényúltam. Sajnáltam, hogy olyasmirekényszerítettem, amit nem akart.

- Na, befejeztétek a hangulatpusztítást? - kérdezte felémfordulva az agyonzselézett hajú bankfiú.

Körülnéztem, és látván a feszült arcokat, így feleltem: — Alighanem be.

Vissza akartam neki adni a mikrofont, de Joshua köz-

belépett: - Nagyon szívesen énekelnék. Van valami nyu-

godtabb dal is ebben a gépben? - Mi semmi nyugodtat nem akarunk! - kiáltotta a bankos

srác. - A 99 Lufiballont akarjuk!

Láttam, hogy Joshua tényleg énekelni szeretne. Nemakart nekem csalódást okozni. Olyan aranyos volt!



7S

Félrevontam a zselés fazont, és csendesen odasúgtamneki: - Hagyd énekelni, különben szétrúgom a luftbal-lonjaidat. És akkor már csak 97 lesz.

- Egy lassú szám tulajdonképpen nem árthat - mondta a

fiú rémülten. Odaléptem a géphez, egy ideig keresgéltem a számok

között, aztán Frank Sinatra My Way című dala mellettdöntöttem. Joshua a kezébe vette a mikrofont, és bele-

kezdett azon a csodálatos hangján: And now the end is near

I and so Iface the final curtain...

Mire befejezte, a fél malentei bank zokogott. - Vissza! Vissza! Vissza! - követelték. Egy fiatal, törékeny nő odalépett Joshuához: — Mit

szólnál a We Will Rock You- hozí

Joshua zavarba jött: - Arról szól, hogy megköveznek valakit?

De közel sem volt annyira zavarban, mint a fiatal nő és

én.

Újból belevetettem magam a dalok listájába, de csak olyanszámokat találtam, amelyek Joshua számára nem tűntek alegmegfelelőbbnek, például a Do You Think V m Sexy,

Badés a Roadto Hellcímű slágereket. - Azt hiszem, indulhatunk — javasoltam, de a rajon-

gótábora nem akarta elengedni. Joshua megkérdezte atömeget: - Énekelhetek egy zsoltárt?

- Hát persze - válaszolta a zselés -, akármi is legyen az. Joshua megmutatta neki. Egy csodálatos zsoltárt énekelt,

amelyet - láthatólag ösztönösen - kifejezetten a

banktisztviselőkre szabtak, mert az egyik sora ez volt: ,A vagyonban, ha nő, ne bizakodjatok."



79

A végén a banktisztviselők lelkesen tapsoltak. - Bra vó! Vissza! Még egyet! - kiáltozták.

így aztán Joshua még egy zsoltárt énekelt. Majd engedve

a bankosok kérésének, még egyet. Aztán még egyet.Záróráig összesen nyolcat. A csapos meghatottságábannem engedte, hogy kifizessük a bort - még a bank -tisztviselők is borra váltottak a Caipirinha helyett -, ésmindenki hálásan búcsúzkodott Joshuától.

Ahogy utánuk néztem, biztos voltam benne, hogy másnap nagyon jó feltételekkel fogják kínálni a hiteleket.

Joshua elkísért az apám házáig. Lelkes voltam és spicces.Már rég nem ittam annyi bort, mint ezzel a férfival (akimeglepő módon teljesen józannak tűnt; vajon hozzá vanszokva az iváshoz, vagy egyszerűen csak gyors azanyagcseréje?). Teljes bizonyossággal állíthatom azt is, hogy ez volt a legfurcsább este, amit valaha egy férfi tár-

saságában töltöttem, eltekintve mondjuk attól a naptól,amikor Sven az agyonzsúfolt formenterai szállodábankijelentette, hogy nem érti, miért ne oszthatnánk meg a

szobát egy éjszakára az anyjával. Joshua képes volt rá, hogy megérintse az embereket.

Engem is megérintett. De fogalmam se volt, vajon ezkölcsönös-e. Vonzónak talál? Még mindig nem nézte meg a

mellemet. Lehet, hogy homokos? Talán ez a magyarázata,hogy olyan finom ember.

- Étkeztem, énekeltem, és főleg: nevettem - mondta

Joshua. - Már régen nem éltem át ilyen csodálatos estét aföldön. És ezt csakis neked köszönhetem, Marié! Kö-

szönöm!



7S

Hálásan nézett rám azokkal a csodálatos szemeivel.Kénytelen voltam elhinni neki, hogy már rég nem érezte

ilyen jól magát.

Némi jóakarattal mindezt akár úgy is értelmezhetjük,hogy érdeklődést mutatott irántam. És bennem elég jó-

akarat volt. A térdem jobban reszketett, minthacharles-tont járt volna.

- Fel akarsz jönni esetleg hozzám? - kérdeztem gondol-kodás nélkül, majd azon nyomban meg is rémültem saját

magamtól: csak nem akar ágyba bújni a tudatalattim ezzelaz emberrel?

- Mit csinálnánk odafönt? - kérdezte Joshua teljesengyanútlanul.

Nem, kizárt, hogy ágyba bújjak vele. Többek közöttSven miatt, Sven miatt és Sven miatt. És Kata miatt is, akiaz elkövetkezendő pár évben nem hagyna békén a

szerszámok témájával. - Marié?

- Igen?

- Kérdeztem valamit. - Igen, tényleg kérdeztél valamit - erősítettem meg. - És válaszolsz is a kérdésemre?

- Hát persze. Hallgattunk egy sort.

- Marié? - Igen?

- Válaszolni akartál. - Iiiigen... Mi is volt a kérdés?

- Hogy miért menjek fel veled? — ismételte meg Jo-shua szelíden. Láthatólag tényleg sejtelme se volt róla.



81

őrület. Annyira ártatlan volt. Ami természetesen csak még vonzóbbá tette.

De ha fogalma sincs, mit akarok tőle odafönt, akkor még

talán jól is kijöhetek a dologból, megelőzve egy újabbbaklövést. Vagy ami még rosszabb lenne, a kikosarazást.

Biztosan minden gond nélkül elsimítom a dolgot. Csak annyi kell, hogy a részeg fejemmel sikerüljön lazán olyasmit

válaszolnom, mint „gondoltam, kávézunk egyet". - Mit akarsz csinálni velem? - kérdezte Joshua még

egyszer.

- Fűrészelni. - Fűrészelni? Basszus, ez a hülye vörösbor!

- Vagyis... úgy értem... fáraszelni. - Fáraszelni? - Igen - vigyorogtam talpig zavarban.

- Hát az meg micsoda? Honnan a

francból tudhatnám? - Én... ööö... mégiscsak fűrészelni akarok veled..., úgy

értem, a padláson - magyarázkodtam. - Azt akarod, hogy együtt dolgozzunk a padláson? - Igen! — válaszoltam megkönnyebbülve. - De hát ilyen későn azzal felébresztenénk az apádat és a

nővéredet! - figyelmeztetett Joshua.

- Pontosan, és éppen ezért inkább hagyjuk az egészet! -

jelentettem ki. Olyan lehettem, mint valami elmebeteg.

Joshua csodálkozva nézett rám. Zavartan vigyorog tam.

- Rendben, akkor holnap együtt fogunk fűrészelni-mondta Joshua.

- Ezt hallottam ám! - kiáltotta egy dadogó, agresszív hang a hátunk mögött. Megfordultam. A telkünk szélén



7S

álló szilvafa mögül Sven lépett elő. Egész idő alatt a házunk

előtt várt rám? Borzasztóan nézett ki. Részeg volt, és hihetetlenül

dühös. - Megcsaltál! - kiabálta. - Nem csaltalak meg - válaszoltam. - Nem, hát persze - gúnyolódott keserűen. - Lefoga-

dom, hogy már egész idő alatt kavartál ezzel a hosszú hajúmajommal.

- Barátom - kezdte Joshua nyugodt hangon, és közénk állt. - Ne emeld fel a hangod Marie-val szemben.

- Húzz a fenébe, büdös hippi, vagy szétverem a pofádat!

- fenyegetőzött Sven. - Ne tedd - óvta Joshua szelíden. De ekkor Sven már

lekevert neki egy pofont.

- Ó, Istenem! - kiáltottam, és Joshuára néztem, aki azarcát fogta. Úgy látszik, Sven keményen eltalálta.

- Gyere, verekedj meg velem, ha férfi vagy! - ordítottaSven.

Joshua viszont csak állt, nem csinált semmit. Egyáltalánsemmit. Biztosan helybenhagyhatta volna a részeg Svent,hiszen sokkal izmosabb volt. Ráadásul közel sem voltannyira ittas, mint Sven. Ám Joshua egyáltalán nemszándékozott reagálni a provokációra: - Nem fogok

megküzdeni veled, bará...

- Nem vagyok a barátod! - Sven még egyet ütött. Ezúttalököllel.

- Aaa... - nyögött fel Joshua. Nagyon fájhatott neki. - Védekezz! - követelte Sven. De Joshua Sven elé állt, békésen, az agresszió legcse-

kélyebb jele nélkül. Mint Gandhi a szegények között. Svenerre még egyszer megütötte. Joshua a földre zuhant. Sven



83

rávetette magát, csak ütötte és ütötte, és közben kiabált: -

Védekezz, te buznyák! - Igen, Joshua, védekezz! Ne hagyd, hogy megverjen! -

kiabáltam én is rémülten.

Joshua mégsem ütött vissza. Sven tovább verte. Kép-telen voltam tovább elviselni, így megragadtam Svengrabancát, és lerángattam Joshuáról: - Azonnal hagyd abba!

Sven dühösen nézett rám, a szájából csak úgy dőlt azalkoholszag. Egy pillanatra tartottam tőle, hogy engem ismegüt. Nem tette. Elengedte Joshuát, aztán így szólt

hozzám: - Soha többé nem akarlak látni - ezzel elment.

- Emiatt nem kell aggódnod! - ordítottam utána, ahogy csak kifért a torkomon.

Aztán Joshuára pillantottam, aki éppen ekkor tápász-kodott fel. Vérzett a szája. Rosszul éreztem magam, elvégreaz én hibám volt, hogy Sven így kiborult. De Joshuára ismérges voltam; ha csak egy kicsit védekezett volna, Sven

biztosan nem veri meg ennyire. És akkor nem lenne ilyenszörnyű bűntudatom!

- Miért nem védekeztél? - kérdeztem dühösen,egyszersmind szégyenkezve.

- Aki megüti a jobb orcádat, annak tartsd oda a másikat

is! - válaszolta Joshua végtelen nyugalommal.

Ettől aztán igazán dühbe gurultam: - Mégis mi a fenétgondolsz, ki vagy te? - támadtam rá. - Jézus?

Joshua ekkor kissé bizonytalanul felállt, aztán mélyen aszemembe nézett, és így szólt: — Igen, Jézus vagyok.



84

14

- Scottyüü Szabadíts ki innen! - kiáltotta Kirk. - De kapitány... - Semmi de! Ez az alak komolyan azt hiszi, hogy Jézus! -

erősködött Kirk. - Mégsem tűnhetünk el egyszerűen! - Miért? - Kirk az őrület határán volt. - Mert megsérült.

Kirk elgondolkodott: Scottynak igaza van, ebben az

állapotban nem lehet egyedül hagyni Joshuát. De sehogy sem tetszett neki a dolog.

- Scotty?

- Igen, kapitány. - Valamit már régóta el akartam mondani neked. - Éspedig? - Az agyamra mész.

Szemügyre vettem Joshuát. Eléggé reszketegen állt a lábán,és még mindig vérzett a szája. De nyugodtan mondta: -

Biztosan tudni akarod, miért vagyok itt. Dehogy akartam! Cseppet sem érdekelt, melyik bo



85

londokházából tört ki. Ezért így válaszoltam: - Ne beszélj,kímélned kell magad. Elviszlek Gábrielhez.

- Nem szükséges, egyedül is eljutok odáig - mondta

Joshua, én pedig reméltem, hogy így van, mert a lehetőleggyorsabban meg akartam szabadulni tőle.

Két lépés után összerogyott. A francba! Sven erősebbet ütött, mint gondoltam. Egészen a

plébániáig támogatnom kellett Joshuát. Egyszer még megpróbált valamit mondani: - Azért jöttem a földre,

hogy...

- Csitt! - vágtam közbe. Nem akartam hallani. Éppen

elég őrült dolog akadt már az életemben. Nem voltszükségem még egyre.

Csengettem a plébánia ajtaján, Gábriel atlétatrikóban

nyitott ajtót. Erről a látványról szívesen lemondtam volna. Gábriel rám se nézett. Teljesen megdöbbentette, hogy

így látja Joshuát. - Mit csináltál vele? - fordult felém. - A tizenkettedik menetben bevittem neki egy cso-

dálatos bal horgot — mondtam dühösen.

- Ez nem a megfelelő időpont a pimasz megjegyzéseidre

- válaszolta Gábriel, és most százszor szigorúbbnak tűnt,mint a hittanórákon.

Elmondtam neki, mi történt. Gábriel dühösen nézettrám, félrevont, és rám förmedt: - Hagyd békén Joshuát!

- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, ésmég 524-szer nagyon szívesen — sziszegtem.

Gábriel bevezette az elkábult Joshuát a házba. Eközben

három furcsa dolog tűnt fel: először is, Gábriel úgy viselkedett Joshuával, mint a szolga az urával. Másodszor,



86

Gábrielnek két hatalmas forradás volt a hátán. Harmadszorpedig egy hangot hallottam bentről, amely ezt kiáltotta: -

Mi történt? - és ez a hang meglepően hasonlított azanyáméhoz.

Az egyik ablakhoz siettem, benéztem a plébániára, éstényleg: az anyám volt odabent. Alsóneműben.

Most aztán teljesen kijózanodtam.



87

1 5

Mindeközben

Gábriel bekísérte Joshuáta vendégszobába, ellátta a sebeit,

és nyugtalanul virrasztott az ágyánál, amíg el nem aludt.

Vajon miért randevúzott a Messiá s Marie- val? Gábriel nem

talált kielégítő választ erre a kérdésre, és végül vissza ment

Marié anyjához, aki már bebújt az ágyába. Az egy kori

angyal számára hihetetlen látvány volt ez: évtizedekig vágyott rá, hogy egyesülhessen ezzel a nővel, és most végre

valóra vált az álma. Mosolygott. Az angyalok tisztában

vannak vele, hogy Istennek szokatlan humora van, de

Gábriel számára most mutatkozott meg ez a humor teljes

valójában: az, hogy az emberek a fűrészelés elve szerint sze -

retkeznek, igazán nagyszerű tréfája a Mindenhatónak. Es

csodálatos tevékenység. Csak az volt a szörnyű, hogy a világ hamarosan véget ér,

és annak az esélye, hogy Gábriel imádottja a mennyek bi -

rodalmába kerüljön, vészesen közelített a nullához. Meg -

próbálta ugyan megtéríteni Silviát, de a nő visszatette az

éjjeliszekrényre Gábriel Bibliáját, és egyszerűen elkezdte

harapdálni a fülcimpáját. Erre Gábriel hirtelen elfelejtet te,

hogy éppen meg akarta téríteni. De még ha a szerelme bebocsáttatást is nyerne a meny



88

nyek országába, kétséges volt, hogy Isten birodalmában

folytathatják ezt a fantasztikus, fűrészeléshez hasonlatos

tevékenységet. — Miért nézel ilyen kétségbeesetten? — kérdezte

Marié anyja Gábrieltől.

Gábriel megnyugtatta, hogy minden rendben, aztán

megcsókolta .

— Valami baj van az áccsal?— Silvia nem adta fel,

elvégre pszichológus volt.

Gábriel elgondolkodott. Nem avathatja beSilviát. Nem mondhatja el neki, hogy Jézus, mielőtt Jeruzsálembe indul a

Jó és a Rossz közötti végső csatába, még egyszer az embe -

rek közé akart vegyülni, hogy szeretett ácsmesterségét gya -

korolhassa. Nem mondhatja el, hogy a Messiás azért jött

hozzá, mert ő volt az az angyal, akit a legjobban szeretett, és

hogy ő, Gábrielfigyelmeztette ugyan, hogy az idők meg -

változtak, és nem sok örömmelfog járni az emberekkel való találkozás, de Jézus hihetetlenül makacs fickó, akit soha

nem lehetett lebeszélni arról, amit a fejébe vett (erről a rab -

bik a templomokban legendákat tudnak mesélni). Es Gáb -

riel azt sem mondhatta el Silviának, hogy Jézus éppen az ő

lányával randevúzott.

Vajon mit akar Jézus Marie - tól?

— Megtennéd, hogy még ma válaszolsz a kérdésemre? — érdeklődött Silvia.

— Az ács nagy ember - Gábriel csupán ennyit

mondott.

— Biztos nem olyan nagy, mint te — vigyorgott Silvia,

Gábriel pedig elvörösödött. Biztos volt benne, hogy a ma -

radék pár napban, amikor a világ még a mostani formájá ban



89

létezik, nem lesz elég ideje rá, hogy hozzászokjon a nő

megjegyzéseihez a fűrészszervét illetően.

Silvia ismét csókolgatni kezdte. Persze hogy érdekelték Gábriel problémái, de túl hosszú időt töltött már férfi nélkül.

A terápiás beszélgetés várhat.

De Gábriel most csak félszívvel reagált Silvia

becézgeté - seire. Gondolatban Joshuánáljárt, akire hatalmas

feladat várt: el kellett hoznia Isten országát a földre. És

ebben sen ki se zavarhatja meg. Másrészt: egy ilyen átlagos

nőszemély, mint Marié, bizonyosan nem tud homokot szórni a végítéletgépezetébe. Vagy mégis?



90

1 6

Kábultan léptem be apám házába, ahol rögtön összefu-

tottam Szvetlánával. Mezítláb volt, fürdőköpenyt viselt, amosogatónak támaszkodott, és az éjszaka közepén kávétivott. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy apámmalszeretkezik. Legszívesebben kinyomtam volna a lelki

szemeimet.- Milyen lárma volt az előbb odakint? Úgy hangzott,

mintha verekedés lett volna - kérdezte Szvetlána. Nagyon

jól tudott németül. Állítólag egyetemen tanult, szerintem aFehérorosz Állami Egyetem alkalmazott há-zasságszédelgőszakán.

Állati dühös voltam. Mi köze hozzá, milyen lárma volt

az előbb odakint? Miért kell vele egyáltalán szóba állnom?Miért nem maradt Minszkben? Miért bontották leegyáltalán azt a hülye vasfüggönyt? Hol vannak a zsarnokirezsimek, amikor szükség van rájuk?

— Hagyj békén — válaszoltam mérgesen. - És ne jár-kálj itt ilyen lengén.

Szvetlána bosszúsan meredt rám. Álltam a tekintetét.

Talán sikerül elérnem, hogy szétoszoljon a levegőben!



91

Superman biztosan egy tüzes pillantással porrá égette volna.

- Nagyon udvariatlan vagy velem - mondta Szvetlána. — Szeretném, ha megváltoztatnád velem szemben a

viselkedésedet. - Oké, szívesen leszek még udvariatlanabb - feleltem.

- Azt akarod, hogy elmenjek innen — állapította meg. - Ó, nem feltétlenül, felőlem spontán égés áldozata is

lehetsz.

- Ha hiszed, ha nem, szeretem az apádat. - Hát persze, hiszen már vagy három hete ismered —

vicsorogtam.

- Néha elég egyetlen pillanat, hogy beleszeress valakibe -

válaszolta. Miért kellett éppen most Joshuára gondolnom? Elűztem

az ács körül köröző gondolataimat, és Szvetlánára

koncentráltam: — Hiszen csak arról van szó, hogy a part-nerközvetítőn keresztül egy férfit kerestél, aki nyugatra hoz. - Igen, és hálát adok az égnek, hogy éppen az apádat

ismertem meg. Csodálatos férfi. Megvetően horkantottam. - És fantasztikus apja lesz a lányomnak. - A MIDNEK? - kiáltottam.

- A lányomnak.-AMIDNEK?

- A lányomnak. Most még Minszkben van, a nagy -mamájánál.

-AMIDNEK?

- Hajlamos vagy az ismétlésekre.-AMIDNEK?



92

- Erre céloztam. Képtelen voltam felfogni: az apám még Szvetlána

gyerekének az életét is kénytelen lesz finanszírozni! - Az anyám ma repül a kislányommal Hamburgba. - A nagyi is idejön?! - Ne aggódj, rögtön az első repülővel visszamegy

Minszkbe.

- Nem valami gazdaságos megoldás. - A kislány nem utazhat egyedül. Az anyám pedig csak

egy szabadnapot kapott a munkahelyéről. A köz-

igazgatásban dolgozik. - És ki fizeti a röpködést? - Mit gondolsz? - válaszolta Szvetlána némi szomo-

rúsággal a hangjában. - Utolsó némber vagy - fröcsögtem. - Fogalmad sincs, milyen az életem — válaszolta Szvet-

lána. - Nincs jogod ítélkezni fölöttem. - De igenis van, végül is az apámról van szó! - meg-

próbáltam fenyegetően nézni rá. - Megértem, hogy aggódsz az apádért. De soha nem

fogok neki olyan fájdalmat okozni, mint te a vőlegé-

nyednek - mondta Szvetlána nagyon nyugodtan. Nyeltem egyet, hirtelen semmi frappáns válasz nem

jutott eszembe. Szvetlána kifelé indult a konyhából, de azajtóban még egyszer felém fordult: - Ne ítélj, hogy neítéltess.

Aztán kiment. Utána néztem, és nagy kedv em lett volna

ítélni ezt a nőt. Mégpedig halálra.

Legszívesebben én is ittam volna egy kávét - ez után aturbulens este után még a koffein is nyugtatóan hatna.



93

Ám ekkor megláttam Kata rajzblokkját a konyhaasztalon.

A kis jelenet, amit rajzolt, egy pillanat alatt elfeledtetett

velem minden mást.

K/assz lehet, ha ez a valami



94

Félretettem a rajzot. Vajon igaza van Katának? Sose amegfelelő férfiba szeretek bele?

Az ágyamban fekve a változatosság kedvéért megint aplafont csúfító foltot bámultam, és számba vettem a fér-

fiakat az életemben: a csöcsörésző Kevint, a hűtlenMar-cot, és elsősorban Svent. Soha nem gondoltam volna,hogy Sven ilyen erőszakos tud lenni. Bűntudatom voltugyan, amiért az agresszió miattam tört ki rajta, most mégisigazán örültem, hogy leléptem az oltár elől.



95

Joshua viszont annyira más, mint az összes többi férfi,olyan szelíd, olyan önzetlen és emberbarát! Ráadásulnagyon szépen énekel. Tulajdonképpen kár, hogy nincs kimind a négy kereke.

Kíváncsi lettem, milyen elmebetegsége lehet. Apámlaptopján keresgéltem, és találtam a neten két beszámolótolyan emberekről, akik Jézusnak hitték magukat. Az egyik egyszerű bolond volt. A lendülete csak akkor tört meg,amikor isteni képességeit bizonyítandó leugrott egy garázstetőről. A másik egy pap volt Los Angelesben, akiszintén azt állította, hogy ő Jézus, a tanítványaitól pénztkövetelt, és több száz millió dollárt harácsolt ösz-sze. Ezt a

gátlástalan szektavezért látva óhatatlanul az jutott eszembe,

hogy nem ártott volna keresztre feszíteni és ellenőrizni, vajon valóban ő-e Jézus. Joshua biztosan nem zsákmányolki másokat az elmebajával. Akkor már inkább leugrik egy garázsról. Vajon mi történhetett vele, amitől megőrült?

Talán a volt barátnője halála tette így tönkre? Valóban túl sokat töprengtem ezen az ácson, akinek

hiányzott egy kereke.

Ismét lefeküdtem, lekapcsoltam a villanyt, és elhatároztam,

hogy nem fogok Joshuára gondolni... és a csodálatos

hangjára... és a fantasztikus nevetésére... és a vonzerejére. ..és azokra a szemekre... azok a szemek... azok a... a francba!

Megpróbáltam valaki másra gondolni. Valami klasszpasira. Például George Clooney, igen, ez jó ötlet, az álta-

lünk ismert univerzum legjobb színésze... de nincs olyanszép nevetése, mint Joshuának... és olyan szemei sincsenek.

.. ó, azok a szemek...



96

Te jó Isten, még George Clooney sem volt elég ahhoz,hogy ne gondoljak Joshuára!

Már csak egy lehetőség maradt: Marcra k ellett gon-

dolnom. Végül is az ő iránta érzett szerelmem maradéka vezetett oda, hogy otthagytam Svent az oltár előtt. TehátMarc... az ő külseje... az ő vonzereje... amit össze se lehet

hasonlítani Joshua vonzerejével... mert Joshuának kisugárzása van... és jobb ember, mint Marc... és szebbhangja van... és ezek a szemek... ezek a szemek... szemek. ..

szemek... szemek...

ó, nem! Joshua őrült, és Marcnak mégsem sikerültkiverni őt a fejemből! A nővéremnek igaza van: ha valaki

sose a megfelelő férfiba szeret bele, az én vagyok.



97

1 7

- Jézus?! - Kata röhögőgörcsöt kapott a reggelinél, én pedig bosszankodtam, amiért egyáltalán beszéltem neki a tegnapirandiről. Egy meglehetősen hosszú perc elteltével végülabbahagyta a nevetést, és hirtelen halálosan komolyannézett rám: — Csináltál már terhességi tesztet?

- Nem feküdtem le vele! - válaszoltam felháborodva. - De hát létezik szeplőtelen fogantatás is - mondta Kata,

és ismét hahotázni kezdett. Hozzávágtam egy zsömlét. És egy kanalat. És egy to-

jástartót. Csak akkor hagyta abba a nevetést, amikor alekváros üveget vettem a kezembe.

- Ez nem vicces - morogtam.

- Hát persze hogy nem - vihogta el magát ismét. Amikor végre megnyugodott, a kezébe vett egy zsömlét,

megkente, aztán hirtelen eltorzult az arca. Megint előjött ahasogató fejfájás.

- De ez most nem a vörösbor miatt van - állapítottam

meg aggódva. - De igen! - nyugtatott meg Kata túlságosan is he vesen.

- Mikor lesz a következő rutinvizsgálat? — kérdeztem.



98

- Három hét múlva. - Nem tudod előrehozni?-Semmi bajom.

- És ha mégis? - nagyon féltettem. - Akkor - vigyorgott Kata - meggyógyíthat a Jézusod.

Hozzávágtam még egy zsömlét. Csengettek. Kinéztünk akonyhaablakon: az ajtó előtt Joshua állt aszerszámládájával.

- Látod, ha a Messiást a falra festjük... - viccelődöttKata, és tovább szürcsölte a kávéját.

- Most a nap hátralévő részében Joshua-viccekkel fogsz

traktálni? - Néhányat majd a képregényemben is olvashatsz

- válaszolt Kata.

Még egyszer csöngettek. - Nem akarod beengedni Isten fiát? - kérdezte Kata. - Nem, inkább meg akarom verni az urológus lányát -

válaszoltam mosolyogva, de kissé mérgelődve. - Ennyi düh bizonyára nem tetszene Jézusnak - szidott

meg Kata. Magához vette a Malentei Kurírt, ahol már csak öt napom volt hátra a szabadságból, és rám hagyta, hogy kinyissam az ajtót. Apa nem mehetett ajtót nyitni azácsnak, mert éppen Szvetlána gyerekét hozták el ahamburgi repülőtérről. Sóhajtva álltam fel, az ajtóhozmentem, kinyitottam, és hátrahőköltem a meglepetéstől:

Joshua tökéletesen sértetlenül állt előttem, nyoma se volt a

monoklinak, a horzsolásoknak és a feldagadt szájnak. - Jó reggelt, Marié - üdvözölt. Láthatólag örült, hogy

viszontlát. Örömteli mosolyától megint remegni kezdett a

térdem.



99

- Készen állok rá, hogy fűrészeljek veled - mondta

ünnepélyesen. A konyhából felharsant Kata röhögése. Becsuktam a

konyhaajtót, és így szóltam Joshuához. - Nem tudom, jóötlet-e.

- Nem hiszed el, hogy Jézus vagyok - állapította meg.

Miért nem tudta inkább azt mondani, hogy ez az

egész Jézus-dolog csupán ostoba vicc volt? És csak a túlsok füvezés miatt támadt ez az eszement ötlete?

Ezzel együtt tudtam volna élni. Erre építhettünk volna

közös jövőt. - Hiányzik a hited - jelentette ki Joshua tárgyilagosan.

Neked pedig hiányzik a kényszerzubbony, gondoltam.

- Ide hallgass, ha tényleg Jézus vagy - mondtam in-

gerülten -, akkor ugorj le a garázstetőről. - Mit csináljak? - lepődött meg Joshua. - Vagy változtasd a vizet borrá, vagy kelj át a tavon,

vagy változtasd át a tavat borrá, ezzel biztos boldoggáteszed az embereket. Vagy gondoskodj róla, hogy legyenolyan édesítőszer, amelyiknek jó íze van - követeltem.

- Alighanem félreérted, miért történnek csodák - válaszolta szigorúan. Aztán dühösen felment mellettem alépcsőn az első emeletre.

Mit képzel ez az alak, hogy csak így kioktat? Legszíve-

sebben az ő fejéhez is hozzávágtam volna a lekváros üve-

get. És rögtön utána lenyaltam volna a testéről a lekvárt.

Ajjaj, a hormonjaim azonnal őrült táncba kezdtek, amintmegláttam ezt a férfit.

Utána menjek? Vagy inkább tartsam távol magam tőle?És foglalkozzam olyan ostoba dolgokkal, mint az életemrendbehozatala? Tűnődjem azon, hogy munkahelyet



100

kellene változtatnom, aztán a valósággal szembesülve jöjjek rá, hogy az én végzettségemmel ez lehetetlen?

Jobb híján úgy döntöttem, hogy elmegyek az egyik

barátomhoz.

Michinek videotékája volt, és hasonlóan katasztrofálisszerelmi élete, mint jómagámnak, és mielőtt megismer-kedtem Svennel, jóformán minden estét nála töltöttem.Miután este kilenckor bezárta a boltját (a malentei éjszakai

élethez képest eléggé későn), szívesen diétáztunk rendelt

pizzákkal, chipsszel és cukormentes kólával, DVD-ket

néztünk, és folyamatosan kommentáltuk az eseményeket.

- A Leonardo most megfagyott.

- Kár, hogy kapott jegyet a Titanicra.

- Odanézz... most Kate elengedte... - .. .és elsüllyed a jeges tengerben. - Alighanem az a tanulsága a Titanicaak, hogy meg kell

tanulnunk elengedni a dolgokat.

Amikor aztán a videotéka pultjánál a kávémat kortyol-gattam, mindent elmeséltem Joshuáról a Biblia-rajongóMichinek. Csupán olyan lényegtelen apróságokat hall-gattam el, mint azt, hogy érzelmeket táplálok az ács iránt.

Michitől megtudtam, hogy Joshua szép szavait, me-

lyeknek az az értelme, hogy „ne félj, élj", már Jézus ishirdette a Bibliában. Azt is megtudtam, hogy Jehosua alatin „Jézus" héber változata, aminek Joshua a modern,angolszász verziója.

- Ez a te ácsod meglepően jól informált ahhoz képest,hogy őrült - mondta Michi elismerően.

- Tehát profi őrült - állapítottam meg.



101

- Pontosan. És a profik mindig csodálatra méltóak.Sóhajtottam, mire Michi nyugtalanul rákérdezett: -

Mondd csak, nem érzel te valamit iránta?

- Nem, dehogy — válaszoltam, és görcsösen bámultam

az egyik videó borítóját. - Mióta szereted a pornót? - érdeklődött Michi.

Azonnal eldobtam a borítót. Igyekeztem nem gondolni

rá, milyen férfiak és milyen tettek után vették eddig a

kezükbe. - Neked tényleg tetszik ez az ács - konstatálta Michi.

- Ennyire könnyű átlátni rajtam? - Mit akarsz hallani?

- Hazudj.

- Egyáltalán nem könnyű átlátni rajtad - mondta Michi.

- Éppen ellenkezőleg, titokzatos nő vagy, akinek agondolatai ugyanolyan kifürkészhetetlenek, mint Ma-ta

Hariéi. Ó, miket mondok, Mata Hari hozzád képest valódi

Sissi volt!

- Hazudós - válaszoltam, és feljajdultam: - Nem akarok

ilyen könnyen átlátható lenni! - Vannak tragikusabb dolgok is — próbált vigasztalni

Michi. - Például, ha teljesen egyedül vagy a világban. - Hiszen egyedül vagyok! - vinnyogtam.

- Dehogy vagy - mondta Michi, és átölelt. Mindig úgy

éreztem magam vele, mintha a bátyámmai lennék, énpedig olyan voltam számára, mint a kishúga (még haKata mindig is azt állította, hogy olyan kishúg, akivelMichi szívesen lépett volna vérfertőző kapcsolatba). - Ha érzel valamit ez iránt a Joshua iránt - vélte Michi -,

akkor rá kell jönnöd, hogy pszichésen beteg -e, vagy csak

bizonyos okokból úgy tesz.



102

- De hát hogyan csináljam? - kérdeztem. - Törjek be atársadalombiztosítóhoz, és lopjam el az aktáját?

- Vagy azt - vigyorgott Michi -, vagy kérdezősködj

Gábriel atyánál. Hiszen ismeri. - Igazad van. Bár szívesebben törnék be a társada-

lombiztosítóhoz - sóhajtottam.

A plébánia előtt összefutottam anyámmal, aki boldoganfütyörészve lépett ki az ajtón. Roppant elégedettnek tűnt,nekem pedig rá kellett döbbennem, hogy mind az apám,

mind az anyám aktívabb szexuális életet él, mint én. Ez atény még erősebb idegzetű harmincasokat is depresszióbataszítana. Anyám rám mosolygott: — Hogy vagy, Marié?

- Voltam már jobban is - válaszoltam, és nem tudtam,

rákérdezzek -e a Gábrielhez fűződő kapcsolatára. Hiszen a végén úgyis csak vita lenne belőle. Mint mindig, amikor a

szeretőiről érdeklődtem. Istenem, miért nem tudják a

szüleim azt tenni, amit minden más házaspár az őkorukban, azaz egyszerűen unatkozni a kanapén?

- Biztosan érdekel, miért voltam Gábrielnél. És jogod

van hozzá, hogy megtudd. Nem voltam biztos benne, hogy élni szeretnék ezzel ajogommal. De az, hogy miután Szvetlána a mostoha-

anyukám lett, Gábriel lesz a mostohaapukám, mégis

rá-kényszerített a kérdésre: - Oké, miért voltálGábrielnél?

Válaszként az anyám énekelni kezdett: - Girls just wanna

have fun.

- Te legutóbb az előző évezredben voltál „girl" - mo-

rogtam.

- De te is — válaszolta anyám.



103

- Ehhez most nekem tényleg nincs kedvem — csattan-

tam fel, és el akartam menni mellette, de anyám elállta azutamat.

- Ha segítségre van szükséged... — kezdte.

- Akkor biztosan nem a te díványodra fogok lefeküdni -

szakítottam félbe. - Hát persze, hiszen minden problémádért én vagyok a

felelős, mert elváltam — felelte tömören, én pedig egyet-értően bólintottam.

- Tudod, Marié, egyszer csak az ember elér egy kort,

amikor már nem hibáztathatja mindenért a szüleit. Amikora saját kezébe kell vennie az életét.

- És mikor van ez a kor? - kérdeztem élesen. - Kábé akkor, amikor az ember átlépi a huszadik élet-

évét - vigyorgott anyám. Aztán, már menet közben, még hozzátette: - Ha egyszer mégis szükséged volna pszicho-

lógus segítségére, szívesen szerzek neked egy terapeutát.

Utána bámultam. Fölényes stílusa annyirafelbosz-szantott mindig, hogy terapeuta helyett inkább egy profi gyilkosra lett volna szükségem.

Amikor beléptem Gábriel irodájába, a tekintetem megintaz utolsó vacsora festményére tévedt. Meg kellett

állapítanom, hogy Jézus valóban mutat némi hasonlóságot Joshuával, még többet, mint a Bee Gees énekesével. Ez

azért egy kicsit kísérteties volt. Gábriel valamilyen okbóléppen megpróbálta lemondani minden találkozóját a jövőhétre.

- Na, megint férjhez akarsz menni? - kérdezte, fel sempillantva a naptárából. Harminc éve soha senki nemnevetett a prédikációin, és még mindig nem jött rá, hogy nincs humorérzéke.



104

- Valamit... kérdezni akarok. Joshuáról. Gábriel felpillantott és szigorúan nézett rám, ám én

bátran, bár kissé akadozva kérdeztem: - Azt... mondta,

hogy... ő... Jézus. Talán... megőrült? Gábriel válasz helyett szigorúan kérdezte: - Mit akarsz

tőle? Hála Istennek most józan voltam, így nem azt mondtam,

hogy „fűrészelni". - örült? - ismételtem meg a kérdésemet. - Nem, nem őrült.

- Akkor miért hazudott? - kérdeztem. Gábriel erre nem válaszolt, csupán ennyit mondott:

-Marié, Joshua sose fogja viszonozni az érzéseidet. - Miért nem? - kérdeztem, és fel se tűnt, hogy ezzel

bevallottam, érzek valamit iránta. - Hidd el, ez a férfi soha nem fog beleszeretni egy nőbe

- mondta Gábriel határozottan.

Istenem, tehát Joshua mégiscsak homokos!

Csak úgy zúgott a fejem, mire hazaértem: hiszen Joshuamesélt nekem egy másik nőről, akkor hogy lehet meleg?Másrészt viszont a palesztinai embereknek biztosanmajdnem olyan nehéz előrukkolniuk a homoszexualitá-

sukkal, mint a focistáknak. Lehet, hogy Palesztinában

azoknak a nőknek, akiket le akarnak rázni, inkább mond-

ják, hogy „Jézus vagyok", mint hogy „szívesen viselek rózsaszín alsóneműt".

Kata nem volt otthon, vele tehát nem tudtam meg -beszélni, hogy mire gyanakszom. így aztán felmásztam

Joshuához a padlásra. Éppen egy új fa tartóoszlopot fű-részelt, és az egyik zsoltárát énekelte. Amikor meglátott,



105

abbahagyta az éneklést és szelídebben nézett rám, mintelőtte. Úgy tűnt, elpárolgott a haragja. Azonnal elkezdtem

vallatni, úgy, hogy „lehetőleg ne vegye észre": - Mondd

csak, Joshua... a hazádban is egyedül énekelted a zsoltá-

raidat?

Joshua meglepve nézett rám, aztán így felelt: -Nem.

- Kikkel énekelted őket? - Voltak barátaim. - Férfiak? - Igen, férfiak. Tehát

mégis meleg? - Volt valaki olyan is közöttük, akit szerettél? - tettem

fel a mindent eldöntő kérdést. - Mindegyiküket szerettem. Mindet?- gondoltam elborzadva.

- Hány férfi volt?

- Tizenkettő - felelte Joshua.

Uram atyám! - De... nem mindegyiket egyszerre - vihogtam zavartan.

- Dehogynem, természetesen.Úristen!!!

- Egészen normális emberek voltak, halászok, aztán voltegy adóbehajtó...

Az adóhivatal embere is a szeretője volt? Hát igen, színesa világ. Nyeltem egyet, és kijátszottam az utolsó adumat: — De akkor... mi volt Máriával?

Joshua hirtelen rájött a zavarom okára, és rákérdezett: -

Azt hiszed, testi szerelem fűzött ezekhez a férfiakhoz?

- Nem, nem, nem, dehogy... - tagadtam gyorsan, de

ennek az embernek egyszerűen képtelenség volt hazudni: -

Nem, nem, nem.... igen - vallottam be megszeppenve.



106

Joshua harsogva nevetett. Az egész padlás beleremegett.

Ezúttal nem láttam a nevetését olyan csodálatosnak. Ekkor lentről hirtelen egy gyerek hangos kiáltását

hallottuk. Joshua abbahagyta a nevetést. Hallgatóztunk.

- Fektessük le a földre - hallottuk Szvetlána hangját alépcsőházból. A hangja aggodalomról árulkodott. Le-

siettünk Joshuával, és a folyosón láttuk, ahogy Szvetlána

erősen a földre szorítja a rángatózó, nyolcéves kislányát,apám pedig segít neki. Az apró, szőke, törékeny kislánynak epilepsziás rohama volt. Csak úgy rángatta a görcs, és

habzott a szája. - Fájdalmai vannak Lilliánának? - kérdezte az apám

aggódva. - Nem azért kiabál, mert fáj neki valami, hanem a légzés

hevessége miatt - magyarázta Szvetlána, és megpróbáltnyugodt maradni. - Egy ilyen roham általában két percig tart - tette hozzá.

Az apám bólintott, és igyekezett úgy tartani a kislányt, hogy sehol se üsse meg magát. Joshua odalépett, és lehajolt a

rángatózó gyerekhez. - Mit akar? - kérdezte Szvetlána agresszívan. Ez az anya

egy kung-fu bajnokságon is részt venne a gyerekéért. És valószínűleg meg is nyerné.

Joshua nem válaszolt. Ehelyett megérintette a kislányt,

aki rögtön abbahagyta a rángatózást. Kinyitotta a szemét,és boldogan mosolygott, mintha mi sem történt volna.

- Ez a gyermek ettől a pillanattól fogva egészséges-jelentette ki Joshua.

Szvetlána és az apám döbbenten meredtek a gyerekre.Én pedig még döbbentebben Joshuára.



107

1 8

Ez amolyan „te-jószagú-úristen"-pillanat volt.

Apa, Szvetlána és én a kislánnyal ellentétben teljesenmegdöbbentünk. A gyermek letörölte a ruhaujjával a habota szájáról, Joshuához lépett, és mosolyogva kérdezett

valamit fehéroroszul - ha van egyáltalán ilyen nyelv,

tekintve, hogy belga nyelv sincs, szóval valószínűleg akislány oroszul tette fel a kérdést. Joshua ugyanezen a

nyelven válaszolt neki. Aztán beszélgettek kicsit, majd Joshua felnevetett és felment a lépcsőn.

Szvetlánához fordultam, és most először minden gonoszfelhang nélkül megkérdeztem, miről beszéltek ezek ketten.

- Először Lilliána megkérdezte, mi történt vele - vá-

laszolta Szvetlána, aki szintén annyira összezavarodott,hogy nem is gondolt a gonosz felhangra. - Azután a férfiazt mondta, hogy a kislányt Isten gyógyította meg, mireLilliána megkérdezte, Isten bármit meg tud-e tenni, mire a

férfi azt mondta, hogy igen, Isten bármit meg tud tenni.Erre a lányom egy hordozható Playstationt kért Istentől. Éshogy találjak egy férfit, aki sokkal fiatalabb, mint az apád.



108

Apa némileg bosszúsan nézett maga elé. Ebben apercben nehéz volt elképzelni, hogy valaha megszereti ezt a

kislányt. - És mit mondott neki Joshua? - kérdeztem izgatottan.

- Nevetett, és azt mondta, Lilliánának még sokat kelltanulnia Istenről.

Megkérdeztem Szvetlánát, magához tért-e Lilliána valahailyen hamar a rohama után, mire Szvetlána azt válaszolta,hogy soha. És azt, hogy „soha", úgy értette, hogy „soha az

epilepszia orvosi kutatásának történetében". Az ilyesmiegyáltalán nem illik bele az epilepszia kórképébe.

Többet nem is akartam tudni. Felsiettem Joshua után, ésmég elértem a szobámban, amikor éppen fel akart mászni apadlásra. — Te... tudsz oroszul? - kérdeztem.

Akár azzal a kérdéssel is kezdhettem volna, hogy tud-e

gyógyítani, de nem voltam benne biztos, minek is voltam a

tanúja, úgyhogy ezt a kérdést inkább hagytam. Ráadásultúlságosan féltem a választól. - Fehéroroszul - javított ki Joshua. - Tökmindegy - morrantam rá. - Válaszolj a kérdésemre!

- Az emberiség minden nyelvét beszélem. Mit is vártam? Nyilvánvaló volt, hogy képtelen úgy

válaszolni egy kérdésre, hogy ne tűnjön tőle még őrül-

tebbnek.- Bizonyítsd be - csúszott ki belőlem. - Ha kívánod - mosolygott, és belekezdett egy beszédbe,

ami úgy indult, hogy „legyen bizalmad Istenben", aztán alegkülönbözőbb nyelveken folytatódott.

Jó párat nem ismertem, néhány úgy hangzott, mint azangol, a spanyol vagy az a nyelv, amit a libanoni pincérek



109

beszéltek a sarki olasz pizzériában. Megint más nyel veknek

igazi melódiájuk volt, és az egyik nyelvnél megrémültem,

hogy Joshua gégeproblémákkal küzd, úgyhogy valószínűleg hollandul beszélt. Ha ez valami trükk volt, akkor Joshua rendkívül jól és

hosszan készítette elő. A rövid előadás után mindenesetremár nem mertem rákérdezni a gyógyításra. Mostanra még jobban féltem a választól.

- Szeretnél velem közösen dolgozni? - kérdezte Joshua.

Alighanem tényleg fűrészelve kívánta eltölteni az egésznapot a padláson. - Hát... nem vagyok túl nagy segítség - hárítottam el, és

elindultam lefelé. Túlságosan ijesztő volt ez az egész.

Kicsivel később berontottam a plébániára. Végre igazimagyarázatot akartam Gábrieltől mellébeszélés helyett,

amivel eddig csak kínos helyzetekbe hozott (mint például ahomoszexualitás kérdése). Gábriel azonban nem volt otthon. Kirontottam a

plébániáról, és berohantam az üres templomba. Ott előszöris egy percig élveztem a kellemes hűst. Odakint ak korra

ugyanis késő nyári fülledtség uralkodott. Ránéztem Jézusraa kereszten, és arra gondoltam, ha Joshua mindezt valóban

végigcsinálta, akkor meglepő, hogy még mindig ilyenemberbarát... Várjunk csak! Már magam is kezdem elhinni ezt a

jézusos dumát? Ekkor meghallottam Gábriel hangját a kriptából.

Először nem értettem, mit mond, aztán közelebb mentem,

és meghallottam: - Csodálatos vagy...



110

Ó ne, csak nem az anyámmal kamatyol a kriptában?

- ... Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Ó, szóvalimádkozik. összeszedtem minden bátorságomat, lementem a

lépcsőn a dohos szagú, alacsony barlangba, amelybenbaseballjátékosok nem tudnának egyenesen állni, és láttam,

hogy Gábriel ott térdel és imádkozik. Észrevett ugyan, detovább imádkozott. Azt várta, hogy odatérdeljek mellé? És

azután? Egyetlen hivatalos imát se tudtam kívülről, csak olyanokat, mint az általam gyakran használt „Kérlek,kedves Isten, add, hogy... "- verziót.

Úgy döntöttem, hogy hallgatok, amíg Gábriel végez. A letérdelést imádkozáskor mindig furcsának találtam

egy kicsit. Miért követeli Isten, hogy ezt tegyük? Miért kellelőtte letérdelni? Miért kell megalázkodnunk előtte? A

mindenhatónak ettől több lesz az önbizalma? Na, ez aztán érdekes terápiás beszélgetés lenne: — Iste-

nem, feküdj le a díványra... és meséld el, miért akarod, hogy mindenki letérdeljen előtted?

Miközben elképzeltem, hogy a terapeuta megpróbálja a

gyerekkoráról faggatni Istent (érdekes kérdés: ki teremtette

Istent? ö maga? Hogyan?), Gábriel felpillantott és

megkérdezte: - Miért nem térdeltél ide hozzám? Elárultam neki, hogy enyhén bizonytalan vagyok az

imaszövegeket illetően. — Mindenki úgy beszél Istenhez, ahogy akar - vála-

szolta Gábriel.

Erre elárultam neki a kétségeimet a térdelést illetően

is.



111

- Istennek nem az a fontos, hogyan hódolunk neki, vagy

hogy egyáltalán hódolunk -e neki.- Akkor mi fontos neki?

- Talán egyszer rájössz - felelte Gábriel, de kihallatszott

a hangjából, hogy nem tartja túl valószínűnek. így inkábblezártam a témát, és izgatottan beszámoltam neki

Joshuáról, a nyelvtudásáról és a kislány csodálatos gyó-gyulásáról.

- Mi ez az egész? — követeltem magyarázatot. Gábrielhallgatott egy sort, aztán kérdéssel válaszolt a

kérdésemre: - Mit szólnál, ha azt válaszolnám, hogy az ácstényleg maga Jézus?

- Azt gondolnám, hogy át akar verni - válaszoltamingerülten. - Jó - mosolygott Gábriel. - Akkor azt mondom, hogy az ács

tényleg maga Jézus. Elhúztam a számat. - Elég jelet kaptál - folytatta Gábriel. - Joshua minden

nyelven beszél, és meggyógyított egy kislányt. Az egyetlen,ami a dolog ellen szól, az a...

- Józan ész? - egészítettem ki. - Nem, a hited hiánya.

- Hülyét csinálni én is tudok magamból - fortyantam fel.

- Igen, láttam az esküvődön - válaszolta Gábriel szá-razon.

Humorosnak szánt megjegyzései lassan az agyamramentek.

- Adok neked egy tanácsot - mondta Gábriel. - Éspedig? - nem túlzottan érdekeltek a tanácsai. - Találd meg a hitet - mondta nagyon-nagyon nyo-

matékosan, hogy már-már fenyegetésnek hangzott.-Méghozzá gyorsan.



112

— Hinni, hát persze - morogtam, miközben vízibicikli vel amalentei tavat szeltem át. Haza nem akartam menni, mert

ott volt Joshua, Szvetlána és a gyereke, aki túl öregnek találta az apámat. Michihez se mehettem, mert a munkaidőlejárta után mindig tele volt a videotéka olyan ügyfelekkel,akik korhatáros filmeket kölcsönöznek ki, és furcsánnéznek az emberre. Mivel Katát se értem el a mobilján -

hol volt tulajdonképpen? -, kénytelen voltam vízibiciklireszállni, amit tinédzser korom óta nem tettem. Akkoribanmindig kitekertem a vízre, ha pocsékul éreztem magam.

Vagyis minden második nap. Egyedül voltam a tavon, hiszen a szünidő már majdnem

véget ért, és a deprimált tinédzserek manapság már amúgy sem vízibicikliznek, hanem inkább bombakészítési

útmutatót keresnek az interneten. Mostanra elvisel-hetetlenül fülledt lett az idő, a vihart már érezni lehetett alevegőben, de ez nekem sajnos nem tűnt fel az olyan

gondolatok miatt, mint „Te jó ég, kibe habarodtam bele?".

A beszélgetés Joshuával és Gábriellel annyira összezavart,

hogy még azt se érzékeltem, hogy csepegni kezd az eső.Csak akkor rezzentem össze, amikor dörgött egyet. Az égre

pillantottam, amelyet pillanatok alatt kékesfekete felhők vontak be. Jeges szél csapott az arcomba. A part felénéztem, és megállapítottam, hogy bizony közelebb islehetne.

Beletapostam a pedálba, tudtam, hogy semmi esetre semlehetek a tavon, amikor villámlik. A dörgés egyreközelebbről jött, a part ellenben egyre távolibbinak tűnt. A

kezdődő vihart előbb is észrevehettem volna. Átkozottszerelem, csak megkeveri az embert!



113

Hirtelen megeredt az eső, és a víz az arcomba csapott.

Néhány másodpercen belül teljesen átáztam. A tekeréstőlmind jobban kimerültem, fájt a tüdőm, a lábam is, deakármennyire igyekeztem, nem jutottam előbbre, mert a

vízibiciklit visszavetették a vihar által felvert hullámok. Akövetkező mennydörgés akkorát szólt, hogy komolyanmegijedtem. Nyilvánvaló volt, hogy egyhamar nem érem ela partot. Csak azt reméltem, hogy a villám nem csap a tóba.

Félelmemben Istenhez akartam imádkozni. Egy percremég az is megfordult a fejemben, hogy letérdelek, háthaezzel örömöt szerzek neki. Csakhogy a vízibicikli nem a

legalkalmasabb hely a térdeléshez. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy csak simán összekulcsolom a kezem.

Mielőtt azonban belekezdhettem volna az imába, a villámbelecsapott a tó másik felébe. Hatalmas csattanás

hallatszott. Elvakított a fény. A becsapódástól felborult a vízibiciklim. Beleestem a vízbe. Süllyedni kezdtem.

Pánikba estem, és halálfélelem fogott el. Megpróbáltam

megnyugodni, hiszen tudtam úszni - habár nem túl jól, asportoktató a suliban mindig úgy kommentálta a

teljesítményemet, hogy „ó, biztosan másvalamiben vagy tehetséges" (anélkül, hogy valamelyikünk is tudta volna, mi

az, amiben tehetséges vagyok). Úgy gondoltam, arramindenképpen elég a tudásom, hogy felevickéljek afelszínre, mielőtt elfogy a levegőm. Ha bele tudok

kapaszk odni a vízibiciklibe, van esélyem a túlélésre.

Minden erőmmel felfelé löktem magam, és a felszín máregészen közel is volt, amikor begörcsölt a lábam.Felkiáltottam, ami nem volt túlzottan jó ötlet: a tüdőm

megtelt vízzel, és annyira égett, hogy azt hittem, szétszakad.



114

A levegőbuborékok a számon keresztül a felszín felé

úsztak, én pedig rettegve bámultam őket, miközben egyrelejjebb süllyedtem a tóban. Kétségbeesetten rugdalóztam,de nem volt elég erőm ahhoz, hogy égő tüdővel ésbegörcsölt lábbal a felszínre ússzam. Hirtelen világosan

éreztem: meg fogok halni. Már nem voltam képes küzdeni a sorsom ellen. Fel-

adtam a küzdelmet, és egyre süllyedtem lefelé. A fájdalom

és a félelem ugyan még végig - végigfutott a testemen és alelkemen, de már csak távoli visszhangként érzékeltem. Eltűnődtem, vajon a mennyországba jutok -e. Vagy a

pokolba. Voltaképpen soha semmi igazán rosszat nemtettem életemben, talán attól eltekintve, hogy faképnélhagytam Svent az oltár előtt. Mondjuk az tényleg durva

volt. Hihetetlen bűntudatot éreztem, amiért ezt műveltem

vele. De milyen jó dolgokat cselekedtem az életemben?Igen, tettem egyáltalán jó dolgokat? Semmi említésre

méltó nem jutott eszembe: se a rászorulóknak nemsegítettem, se nem repültem orvosként a harmadik világ országaiba, még csak nem is voltam túlságosan adakozóember. Alig hiszem, hogy Szent Péter a mennyország kapujában ujjongva üdvözölne: - Isten hozott, Marié, aki a

maradék centjeidet mindig a koldusok tálkájába dobtad abevásárló utcában! Egy ideje már nem jöttek buborékok a számból. Lassan

elvesztettem az eszméletemet, minden elsötétedettkörülöttem. A lábammal elértem a tó alját. Végleg be-

csuktam a szemem. Hamarosan tehát rájövök, létezik -e a

mennyország és a pokol.

Ekkor hirtelen valaki megfogta a kezemet.



115

Ez a valaki felhúzott, egészen a tó felszínéig. Levegő

után kapkodtam, ettől a tüdőm még jobban égett, mintelőtte. A felkorbácsolt tó vize az arcomba csapott. Még mindig esett, dörgött és villámok hasították végig az eget,és vakítottak el. És ennek a pokolnak a közepén megláttam,ki fogja a kezem.

Joshua volt.

A vízen állt.



116

Joshua átvitt a tavon. Igen, tényleg átvitt a tavon. Én pedig eközben, a hely -

zethez illően, ezt gondoltam: Joshua átvisz a tavon. Világos, hogy ebben a helyzetben arra is gondolhattam

volna, hogy Joshua felhúzott a tó fenekéről. Meg mentette

az életemet. És főleg: basszus, tényleg ő Jézus! De az agyam csak erre az egy gondolatra volt képes:

Joshua átvisz a tavon. Itt megakadt, mint a számítógép,aminek nem sikerül elindítania egy programot. Kiégtek

volna a processzorai, ha eljut addig, hogy „basszus, tény leg

ő Jézus!"

Amikor az agyam végül egy aprócska lépéssel mégis

tovább jutott, a biztonság kedvéért inkább olyan ártal-matlan dolgokk al foglalkozott, mint: még soha egyetlenférfinak se sikerült vinnie engem. Sven ugyan egyszermegpróbált egyik romantikus rohama során átvinni aküszöbön, de majdnem porckorongsérvet kapott.



1 9

117

Eső és szél csapkodta az arcomat, míg Joshua fenyegető

mozdulattal megparancsolta az égnek és a tónak:-Hallgassatok, csend legyen!



118

A szél elállt, tökéletes csend lett. Hát igen, ennek azembernek nem kellett se esőkabát, se esernyő.

öt perccel később elértük a partot. Addigra az alkony at

minden sötét felhője eltűnt. Joshua letett egy padra. Veleellentétben teljesen át voltam ázva, és még soha életembennem fáztam ennyire. A tüdőm még mindig égett. Joshuanyugodt hangon közölte: - Meg tudom szüntetni afájdalmadat.

Úgy akart megérinteni, mint Szvetlána lányát, de énfelüvöltöttem: - Neeeeeeeem!

Egyszerűen nem akartam, hogy hozzám nyúljon. Túl sok volt nekem ez az egész.

Joshua visszahúzta a kezét. Nem látszott rajta, hogy zavarta volna a kiabálásom.

- De hát teljesen kihűltél - próbálkozott újra. És ismétmeg akart érinteni.

- Ne nyúlj hozzám! - ordítottam rá. Hihetetlenül féltem

tőle, ami elég normális reakció a természetfeletti dolgokra. - Félsz tőlem?

Villámgyors felfogás. - Ne félj - kérte szelíden, de nem sikerült áttörnie a

rettegésemet. -NENYÚLJ HOZZÁM!Bólintott: - Ahogy akarod.

- Tűnj el! - kiáltottam rá az utolsó erőmmel, és ro-

hamszerű köhögés jött rám. Joshua még mindig aggódva nézett engem. Jelentek neki

valamit, vagy minden emberről ilyen meghatóangondoskodik, akit kiment a vízből?

- Azt, hogy „tűnj el", úgy értettem, hogy „húzz innen"

— hörögtem reszketve, és tovább köhögtem.



1 9

119

- Ahogy akarod - mondta még egyszer nyugodt, tisz-

teletteljes hangon, és elindult. Otthagyott teljesen átázva ésköhögve a padon, mert én így akartam.

Joshua eltűnt a sarkon a szemem elől. Parancsára az esőteljesen elállt, de én még sokkal jobban reszkettem, mintelőtte, és a köhögés már elviselhetetlen volt. Valahogy haza

kellett jutnom, különben még itt, a park padján halok meg tüdőgyulladásban. Bátran kihúztam magam. Biztosaneljutok hazáig. Semmiség az egész. Felálltam a padról, féllépést mentem, aztán eszméletlenül a földre zuhantam.



120

20

— Pí-pí-pí - hallottam, amikor magamhoz tértem. Kórháziágyban feküdtem. H OZTA voltam csatlakoztatva a mellettem

álló pí-pí-pí-géphez. Zavaróan hangos volt. Nem kellene abetegeket inkább pihenni hagyni, ahelyett, hogy píkkelzaklatnák őket? Végignéztem magamon: kórházi pizsama

volt rajtam, valaki tehát levetkőztetett, majd felöltöztetett.Odakint már sötét volt. Azon gondolkodtam, csöngessek -eaz éjszakás nővérnek.

— Pí-pí-pí -... először is odavágtam egyet a gépnek, mire végre abbahagyta a pityegést. Ekkor rám törtek azok agondolatok, amelyeknek már a tónál rám kellett volnatörniük: Joshua felhozott a tó fenekéről... Meg mentette az

életemet. Ergo: basszus, tényleg ő Jézus. És még egy fontos gondolat társult a többihez: — Te

jóságos ég, hiszen akkor Jézus hátsó felére voltam teljesen

rágerjedve!

Nagy levegőt vettem, és megpróbáltam megnyugodni.

Lehet, hogy csak álmodtam az egészet? Lehet, hogy a vízalatt károsodott az agyam, és hallucinálni kezdtem? Ezek



121

szerint nem Joshua mentett meg, hanem én magam

magamat. Fogalmam sincs, hogyan. Valahogyan.



122

De mégis: hogyan sikerült egyedül kievickélnem? Hiszen

közel sem voltam olyan edzett, hogy kiússzam a partra. Demi az alternatíva? Ha nem hallucináltam, ak kor Joshua

tényleg Jézus. És ha ez igaz, akkor boldog lehetek, hogy

nem fulladtam meg, mert bizonyosan a pokolra kerültem volna amiatt, hogy Joshuát fel akartam csalni a szobámbaés le akartam feküdni vele.

Oké, valószínűleg kosarat kaptam volna tőle. De biztos vagyok benne, hogy a menny kapujában

mínusz pontokat kaptam volna már azért is, hogy csak megpróbáltam felszedni a Mindenhatót.

És a végén ráadásul még el is küldtem a fenébe. A francba, a halál utáni életet illetően nem indultam

igazán jó esélyekkel.

Kinyílt az ajtó. Egy pillanatra megrémültem, hogy Joshua

lép be rajta. Vagy lebeg. De Sven lépett be. Abban akórházban feküdtem, amelyikben ápolóként dolgozott, éséppen éjszakás volt. ö volt az, aki átöltöztetett? Cseppet setetszett a gondolat.

Sven együtt érzőn nézett rám: - Minden rendben?

Nem! Semmi nincs rendben! Vagy megőrültem, vagy láttam Jézust, és ettől őrülök meg! - akartam kiáltani, deinkább csak erőtlenül bólintottam.

Sven az ágyhoz lépett: - Egy járókelő talált rád teljesen

átázva a tó mellett. Mi történt? Elmondtam neki a történetet a vízibiciklivel, de nem

többet. Sven kedvesen mosolygott, és énekelni kezdett: -

„Vízibicikli, ha beborulunk, ciki, de este a tűz körül mindensztorira fény derül..."



123

- Ez a szám teljesen méltán nem lett átütő siker - kö-

tekedtem.

Sven megfogta a kezem: - Itt vagyok veled. Gondos-

kodtam róla, hogy egyágyas szobába kerülj. Olyan nem helyénvalónak éreztem, hogy a kezemet

fogja. Úgy éreztem, hogy az egyetlen, akinek joga vankézen fogni, az Joshua.

Elhúztam a kezem Sventől, és megkértem, hogy nenyúljon hozzám még egyszer. Megdöbbent. Valószínűleg

abban reménykedett, hogy gyengeségemben visszatérek

hozzá. Hát most már nem reménykedett benne.Sértődötten nézett maga elé, majd hivatalos hangonközölte: - Jó, akkor most jöhet az injekció.

- Injekció? - rettentem meg.

- Injekciót kell adnom a hátsódba. Az orvos utasítása -

mondta, aztán előkészítette az éjjeliszekrényen fekvőfecskendőt.

Nagyot nyeltem. Az injekció gondolata már önmagában

sem okoz túláradó örömöt, pláne, ha a volt barátomtólkapom...

Kelletlenül hasra fordultam, és lehúztam a pizsama-

nadrágot. Már az is kellemetlen volt, hogy Sven meg fogta a

kezem, hát még amikor tűvel közelített felém! Becsuktam aszemem, és most még kellemetlenebbül éreztem magam,

mivel Sven eltalált egy begörcsölt izmot.

- Aúú! - ordítottam fel. - Ó, nagyon sajnálom, mellé ment — mondta Sven

ártatlan arccal. — Na még egyszer. Még egyszer a hátsómba döfött. - Áááá! - kiáltottam.



124

- Ó, bocsi, megint mellé, jaj, de buta vagyok, igazibutuska ápoló - mondta Sven.

Az arcába nézve szörnyű gyanúm támadt: - Az orvos. ..

nem rendelt el injekciót, ugye? Most már meg se próbált ártatlannak mutatkozni. — Ha

még kettőt bökök, a popsidon lesz egy smiley - röhögött,és még egyszer belém szúrt.

- Aúúúú! Felugrottam, felhúztam a nadrágomat, és rákiabáltam: -

Te beteg vagy!

Aztán az ajtóhoz rohantam, de Sven elállta az utamat: — Még nem vagyunk kész, az orvos azt is elrendelte, hogy adjak neked hashajtót.

Fenyegető helyzet volt. Úgy látszik, az, hogy faképnélhagytam az oltár előtt, felszínre hozta a legsötétebb oldalát.Eszembe jutott, milyen tanácsot adott nekem Kata azefféle helyzeteket illetően: - Nincs olyan probléma, amit ne

lehetne megoldani egy jól irányzott tökönrúgással. Sven felvonyított, én pedig kirohantam a kórházból a

még mindig nedves utcára, és csak akkor álltam meg,amikor már nem bírtam tovább futni. Sven nem követett,

valószínűleg még mindig vonított, mint valami holdfuggősakál.

A kórházi pizsamámban átsiettem az éjszakai Malen-tén.

A lábaim majdnem lefagytak, egész testemben reszkettem.

Amikor végül megérkeztem az apám házához, nem voltmás választásom, csengetnem kellett. Hála Istennek nem

apám nyitott ajtót, hanem Kata. Meglepve nézett rám, énpedig csak ennyit mondtam: - Ne is kérdezd, mi történt.

— Jó - válaszolta, aztán aggódva megkérdezte: - Mi

történt?



125

Meséltem neki a vízibicikliről és Svenről, de természe-

tesen hallgattam Joshua vízen járásáról. Nem akartam,hogy a saját nővérem beutaltasson a bolondok házába.

Kata a fürdőszobába vitt, hogy először is lezuhanyoz-

zam magamról a tó bűzét. Azt mondta, hogy apa, Szvetlánaés a kislány már alszanak. Én viszont nem akartam aludni,hiszen még mindig valahol a mennyország (Joshua) és apokol (Sven) között lebegtem. Lezuhanyoztam, átöltöztemés Kata szobájába mentem. Éppen elkészült a legújabbművével:



Meglepő kép volt, tekintve, hogy Kata alapvetően sosesajnáltatta magát a rajzaiban. Isten csak akkor fordult elő aképregényeiben, ha már nagyon frusztrálta a világ. Rögtönrájöttem, hogy bántja valami.

- Voltál az orvosnál — állapítottam meg aggódva.

- Igen.

-És?

- Még várnom kell a teszteredményekre - válaszoltaerőltetetten lazán.

- Van ok aggodalomra?

- Csak rutinvizsgálat volt, semmi gond nem lesz — válaszolta mereven.

Nem tudtam, higgyek-e neki. Kata nagyon meggyőzőentudott hazudni, főleg, ha a félelmeiről volt szó. De tudtamazt is, hogy nincs értelme erőszakoskodni, így inkábbjeleket kerestem, amelyek arra utalnak, hogy tényleg nincssemmi baj. Az asztalon találtam egy újabb rajzot, amit Kataszintén aznap készített:



127

Ez sokkal vidámabb sztori volt, mint az előző. Tehát Ka-

tának még sincs világvége-hangulata. Ami azt jelentette,

hogy tényleg semmi ok az aggodalomra. Ha nem kavart volna fel ennyire ez a vízenjárós dolog

Joshuával, talán észrevettem volna, mennyire furcsa, hogy Kata már nyár végén karácsonyi képregényeket készít. Ésfeltűnt volna az is, hogy Kata rajza gyakorlatilag tagadta a

jóságos, fehér szakállú öregurak létezését. Legalábbislehetett így is értelmezni a képsort. A másik értelmezésilehetőség az volt, hogy szívesen nyert volna feloldozást egy

efféle jóságos, fehér szakállú öregúrtól.



128

21

Mindeközben

Gábriel a plébánia konyhájában virrasztott, és Jé zus

visz- szatértére várt. Marié anyjának Hamburgba kellett

men nie, ezért az éjszakát nem tudta nála tölteni. Istenem,

mennyire hiányzott neki Silvia, pedig még csak néhány óra

telt el, mióta utoljára látta. Az ilyen szomorú pillanatok ban

Gábriel meg volt győződve róla, hogy a szerelemnek több a hátránya, mint az előnye. Es hogy Isten a szerelem

teremtésekor, lévén, hogy az eredmény nem volt éppen tö -

kéletes, kimondottan rossz passzban volt.

A Mindenhatónak persze nem voltak rossz passzai, ezt

egykori angy alként ó'is tudta, de ez volt az egyetlen magya -

rázat arra, amit érzett. Mi értelme az egésznek?

Olyan volt ez, mint a gyomorégés, amely mögött szintén nem tudta felfedezni az Isteni titok nyitját.

Jézus végre megérkezett a plébániára. Mélyen a gondola -

ta iba merült.

- Mi nyomja a szívedet, uram? — kérdezte Gábriel.

- Mit tudsz Marie- ról? - kérdezte Jézus.



129

Ó, ne, gondolta Gábriel, a Messiást még mindig ez e nő

foglalkoztatja?



130

— Bocsáss meg, uram - válaszolt - , de az olyan személye -

ket, mint Marié, mi itt a földön meglehetősen profánul csak

„átlagosnak " nevezzük. — Számomra egyáltalán nem tűnik átlagosnak. Éppen

ellenkezőleg, én látok benne valami különlegeset.

— Valami különlegeset? - Gábriel hangja enyhén megbi -

csaklott. — Ugyanarról a Marie - ról beszélünk?

— Megnevettetett — mondta Jézus.

— Hogyan? Nekirohant a falnak? - kérdezte Gábriel, de a

következő pillanatban már meg is rémült saját magától.Érezte, ahogy elönti a düh Marie - val szemben. Hát miért

nem hagyja ez a lány békén a Messiást?

— Nem, nem rohant neki a falnak. Miből

gondoltad?- kérdezte Jézus, és Gábriel ebben a percben

boldog volt, hogy a Megváltó nem ismeri az iróniát.

— Talán nem elég erős a hite? — érdeklődött Jézus.

— Nem elég erős? — Gábriel felsóhajto tt. Gondolatban hozzátette: ugyanannyira „ nem elég erős "Marié hite, mint

ahogy Góliát „elég erős " volt annak idején.

Jézus elgondolkodva nézett maga elé.

— Csak nem akarod megtéríteni?— kérdezte Gábriel vo -

nakodva. - Nincs rá időd. Gondolj a feladatodr a.

— Egyszerűen csak többet akarok tudni róla - válaszolta

Jézus, aztán eltűnt a szobájában. Gábriel a csukott ajtóra meredve azon tűnődött, vajon

érez - e Jézus mégiscsak valamit Marié iránt. Gábrielnek

muszáj volt nevetnie ezen a teljesen abszurd gondolat on.

Jézus ugyan képes éjféle érzelmekre, de Marié meg sem

közelíti Mária Magdolna színvonalát. Még csak Saloméét



131

sem. Legfeljebb Lótfeleségéét. Jézus biztosan csak megakar

téríteni egy eltévedt bárányt.



132

22

Azok után, amin keresztülmentem, azt hittem, hogy az éjjelszemhunyásnyit se tudok majd aludni. Másrészt ne felejtsük el, hogy csaknem megfulladtam, és mezítláb menekültem áta városon Sven elől. A lelkem ehhez mérten fel voltzaklatva, a testem pedig csak arra vágyott, hogy kómába

essen. Rekordsebességgel aludtam el, és vad álom tört rám:az oltár előtt álltam, Gábriel feltette nekem az „akarod-e..."

kérdést, de mellettem nem a pszichopata Sven, hanem Joshua állt. Mögötte a falon üres volt a kereszt, nyilvánleugrott róla, és felvett egy roppant ízléses esküvői öltönyt.

- Igen, akarom - válaszoltam tiszta szívvel Gábrielnek.

Joshua lassan közel hajolt hozzám, hogy megcsókoljon.

A keze lágyan megérintette az arcomat. Csodálatos volt azérintése. A szívem őrülten dobogott. Joshua ajka egyre

közeledett. Reszkettem az izgatottságtól. A szakállahozzáért az arcomhoz, mire elektromosság futott végig

rajtam. Meg akart csókolni... annyira vágytam rá... az ajkamegérintette az ajkamat... Sikoltozva ébredtem fel.



133

Amikor végül megnyugodtam, kénytelen voltammegállapítani, hogy a tudatalattim hozzá akar menni

Joshuához.

Miért nem tud ez a hülye tudatalattim kimaradni az

életemből?

Rápillantottam az órára: 8 óra 56 perc. Ilyen késő van?Négy perc múlva Joshua az ajtó előtt fog állni - mindig

kilenckor jött dolgozni. Nem akartam látni! Túlságosanféltem tőle. Részben olyan félelem volt bennem, mint amita nők éreznek a horrorfilmekben, ha tudják, hogy közelítfeléjük a láncfűrészes gyilkos. Részben pedig a sajátérzéseimtől féltem.

Felkaptam a gönceimet, letettem az olyan lényegtelendolgokról, mint a mosakodás, fésülködés, fogmosás és acipő megkötése, kisiettem a házból és pofára estem. Ezek abarom cipőfűzők!

Szvetlána lánya éppen az aszfaltra rajzolt krétával. Azesést látva betegre röhögte magát. Feltápászkodtam,megkötöttem a cipőfűzőmet. A kislány megjegyezte: - Tök béna a hajad.

Az anyja megtanította németül. Jómagam nem vagyok a

népek közötti zavartalan kommunikáció híve. - Az anyukámnak sokkal klasszabb haja van, mint neked

- kritizált a kislány fehérorosz akcentussal. Jó, hogy azt nemtette hozzá, hogy bö-bő-bőő!

- Hány éves vagy? — kérdeztem tőle. - Nyolc.

- Ha így folytatod, nem leszel kilenc. Ijedten ejtette ki a kezéből a krétát. Ekkor megláttam,

hogy Joshua befordul a sarkon. Nekiiramodtam, mint



134

Forrest Gump a verés elől. Közben pedig esdekelveimádkoztam, hogy Joshua ne vegye észre a menekülésemet.

Aztán rájöttem, hogy Joshuával kapcsolatban talán mégsem

kellene Istenhez imádkoznom. Végül teljesen kifulladva értem a tóhoz, és lihegve le-

ültem az egyik stégre. Amikor ismét levegőhöz jutottam,

egy ideig elnéztem a naptól csillogó vizet. Néhány turista vízibiciklizett a tavon. Könnyű szél simogatta az arcomat.

Ami tegnap történt, távolinak és valószerűtlennek tűnt.Mint valami álom. Biztosan csak képzeltem, hogy Jézus

mentett ki a vízből. Ez volt az egyetlen logikus magyarázat.És egyben a legmegnyugtatóbb, még akkor is, ha azzal járt,hogy a közeljövőben gyakran fogom hallani a következőmondatot: „Marié, ez a két erős fiatalember most elkísértéged az elektrosokk -te-rapiara.

Ebben az esetben Joshua és én is őrültek vagyunk. Ö azért,

mert Jézusnak tartja magát, én meg azért, mert elhiszem,

hogy Jézust látom. Tehát kiválóan összeillünk. Későbbegész sor édes, kicsi, őrült bébit szülhetek neki...

Álljunk csak meg egy pillanatra! Már nem csak hozzáakarok menni, de gyerekeket is akarok tőle?

Mint annak idején Marctól. Már csak az hiányzik, hogy nevet adjak a porontyainknak. Ajjaj, sokkal szerel-mesebb

vagyok, mint gondoltam.

Mint valaha voltam.

Shit!

Alighogy mindezt megállapítottam, a hátam mögöttmegszólalt egy csodálatos hang:

- Marié? Joshua állt a stégen. Mégiscsak követett.



135

- Örülök, hogy látlak - mosolygott kedvesen.

- Grdllll - feleltem.

- Te félsz tőlem - konstatálta nyugodtan. - Brdlll.

- Ezért futottál el előlem. - Frzzl.

- Ne félj. Olyan hihetetlenül lágyan mondta ezeket a szavakat,

hogy a félelmem egy pillanat alatt elszállt. - Szeretnék kérdezni valamit - mondta Joshua.

- Kérdezz nyugodtan. - E nélkül az idióta félelem nélkülújra képes voltam beszélni.

- Étkeznél velem még egyszer ma este?Hát ez nem lehet igaz. Randira hív! - Sokat jelentene nekem - tette hozzá. Éreztem, hogy őszintén így gondolja. Tényleg sokat

jelentene neki. Ebből pedig az következik, hogy én is sokat

jelentek neki! Amiből pedig az következik, hogy...hurráááááüü

Úgy vigyorogtam, mint az árpacipó, Joshua pedig mellémült a stégre. Egészen közel. A térdem remeg ni kezdett, a

gyomrom pedig összeszorult, de még ez is csodálatos volt. A lábaink egymás mellett himbálóztak a víz fölött. Meghitt

pillanat lehetett volna két elmebeteg között. Ám sajnos Joshua mondott valamit, ami minden reményemetszétrombolta az elmegyógyintézetet illetően: - Ma sokkal

nyugodtabb a tó, mint tegnap. - Kint voltál tegnap a tavon? - kérdeztem rettegve. - Hiszen átvittelek fölötte. Már nem emlékszel rá?



136

Tehát mégsem hallucináció volt. Senkinek nem be-széltem a dologról. Honnan tudhatott volna róla Jo-shua,

ha nem egészen pontosan így történt volna? - Tehát... tényleg Jézus vagy - mondtam fojtott hangon.

- Természetesen. - Ó! - nyögtem fel. Más nem jutott eszembe. Semmi

olyasmi, hogy „Isten fia előtt állok!", vagy „Hát visszatértéla földre!", vagy „Ez csoda!". Csak egy buta „ó"-ra futotta.

Az egész lényem egyetlen kimerült, bénult és túlterhelt „ó" volt.

- Jól vagy? - kérdezte Joshua együtt érzőn. -Ó. - Marié, minden rendben? - most már aggodalom

hallatszott a hangjában.

Egyáltalán nem voltam jól. Egy olyan embernek, mintén, semmi keresnivalója nincs Jézus közelében.

- Miért éppen velem akarsz enni? - kérdeztem tompán. - Mert teljesen hétköznapi ember vagy. - Hétköznapi ember? - Pontosan.

Vannak ennél kedvesebb bókok is. Nem is kevés. És ezmár valószínűleg régen, Palesztina kútjainál sem voltmásképp. De hát miért is akarok bókot kapni Jézustól? Mára vágy is abszurd. Nevetséges. Patetikus.

A tóra pillantottam. Percről percre nyugodtabb lett.

Se hullámok, se vihar, se villám. Habár ezek nagyon isillettek volna ahhoz a felismeréshez, hogy Jézus mellettüldögélek.

- Hallgatsz. Milyen jómegfigyelő! - Mi van veled?



137

- Én... nem hiszem, hogy helyes, hogy velem töltöd azidődet.

- Miért nem? - Mert nem érek annyit. A pápánál kellene csücsülnöd.

Vagy valami ilyesmi.

Vagy halálra rémiszthetnéd a dalai lámát - tettem hozzágondolatban.

- Te ugyanannyit érsz, mint a pápa - válaszolta Jézus. - Hát persze, ezt kell mondanod. Hiszen Jézus vagy.

Minden embert egyenlőnek kell látnod. De hidd el, én nem

érdemlem meg, hogy együtt legyek veled. - De igen, megérdemled. Ez csak azt mutatta, hogy fogalma sincs, micsoda

vesztes vagyok. Egy dolog tudni, hogy semmi különlegeset

nem vittünk véghez az életben, és megint más Isten fiának a társaságában rájönni ugyanerre.

- Megkérnélek valamire - mondta Jézus, és mélyen a

szemembe nézett. - Éspedig? - Töltsd el velem úgy az estét, ahogy bármelyik más

emberrel eltöltened. - De te nem vagy olyan, mint bármelyik más ember. - De, minden ember lehet olyan, mint én, ha akar. Hátpersze, gondoltam. Legközelebb majd én is vízen

járok. - Miért akarod így? - kérdeztem.

— Mert... mert... — most neki nem ment a beszéd. Ez volt az első alkalom, hogy habozni láttam. Talán érez valamit irántam? Ezért akar találkozni velem?

Nem, már a gondolat is istenkáromlás! Isten fia nemszerethet bele földi nőbe. Pláne nem belém.



138

Jézus megköszörülte a torkát, és határozott hangon így szólt: - Mert kíváncsi vagyok, hogy élnek ma az emberek.

Aha, tehát erről van szó. Idegenvezető kell neki. Meg -

adóan bólintottam. Ö pedig őszintén örült a beleegye-

zésemnek.

Joshua a stégről visszament a házunkba, hogy befejezze apadlástér rendbehozatalát. Fásultan bámultam a tavat. Igentmondtam Jézusnak a találkozóra. Ez megütötte alegeslegfelső értéket azon a skálán, amelyet úgy neveztem

el, hogy „mennyi őrültség történhet még az életemben?"

De hát mit feleljen az ember, ha Isten fia azt kéri tőle,hogy mutassa meg neki a világot? Bocsi, inkább kiszedem a

szemöldökömet?

Egy ideig még üldögéltem, és megpróbáltam feldolgozni

ezt az egészet. Legelőször azt kellett megemésztenem, hogy

egy ilyen nevetséges ember, mint én, beleszeretett Jézusba.

Ezt viszonylag könnyű volt feldolgoznom, mert az afelismerés, hogy Joshua Jézus, tökéletesen lejegelte az

érzéseimet. A világon semmit sem éreztem iránta. HálaIstennek.

Inkább azon tűnődtem, mivel töltsük az estét. Vajonmihez volna kedve Jézusnak? Halvány fogalmam sem volt.Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok róla semmit.

Ezt megváltoztatandó, elmentem a szépséges malen-tei

könyvesboltunkba, és kértem egy Bibliát. - Melyik kiadást? - kérdezte az eladónő. Őszinténszólva: sejtelmem sem volt, mire gondol.

Különböző Bibliák vannak? Ha igen, miért? Vanremix- verzió is?



139

- Sztenderd - válaszoltam tudálékos képpel. Az eladónőeladott nekem egy Bibliát. Beültem egy kávéházba, ittam egy latte macchiatót,

fellapoztam a Bibliát, és kénytelen voltam megállapítani,

hogy a nyelvezete ugyanúgy untat, mint annak idején, ahittanórán. Pedig most őszintén érdekelt a téma. Ezértelhatároztam, hogy egy hozzám közelebb álló médiumhozfordulok. Elmentem Michi videotékájába, és csengettem azajtón. Kialvatlan és borotválatlan arccal nyitott ajtót. Apólóján díszelgő Yoda-mondás tökéletesen illett a

helyzetemhez: „felejtsd el, amit régebben tanultál". - Mit akarsz itt? - ásított, és kidörzsölte az álmot a

szeméből. - Csak... látni akartalak - válaszoltam. - Éjnek idején? - Tizenegy óra van. - Mondom: éjnek idején. - Szeretnék megnézni néhány filmet.

- Milyen filmeket? - kérdezte Michi. - Jézusról... - mondtam kicsit bátortalanul. - Ez a Joshua teljesen megzavarja az agyadat - állapította

meg Michi aggódva, és, ha jól hallottam, némi féltékenység vegyült a hangjába.

- Nem, nem - próbáltam tiltakozni. Persze azok után,

amiken az utóbbi napokban keresztülmentem, nem voltam valami meggyőző.

- Egy biztos - mondtam Michinek. - Már nem érzek iránta semmit.

Ez legalább igaz volt. Michinek láthatóan tetszett a dolog. Besurrantunk a

videotékába, és feltett egy kávét.



140

A videotéka plazmatévéjén Michi amolyan Jézus-ret-rospektívet mutatott be. Először megnéztük aPassiót, Mel Gibson művét Jézus keresztre feszítéséről.

- Hát ezek meg milyen nyelven nyomják? - kérdeztem,

mivel a színészek egyetlen szavát sem értettem. - Gibson arámi és latin nyelven forgatta a filmet - vi-

lágosított fel Michi, én meg úgy gondoltam, hogy ennyierővel Gibson akár zászlókkal is kommunikáltathatta volnaa színészeit, ahogy a tengeri hajózásban szokás.

Az egész Passió egyébként elejétől végéig csak kegyetlen

mészárlás. Horror Biblia-rajongóknak. A filmben szereplőzsidókat a goebbelsi propagandagépezet emberbarátihagyománya szerint ábrázolták. Amikor Jézust végül afilmben brutálisan keresztre feszítették, az annyira élethű

volt, hogy boldog voltam, amiért nem ettem előtte semmit.El se tudtam képzelni, és nem is akartam, hogy az a férfi,aki ma reggel mellettem ült a stégen, valóban átélte ezeket a

kínzásokat. Kontrasztként Michi ezután a hetvenes évek musicaljét,

a Jézus Krisztus, szupersztárt tette be. Már néhány percmúltán visszakívántam Gibson filmjét, hiszen ez nagyobbhorror volt: Jézus musical slágereket énekelt!

A színész, aki játszotta, olyan grimaszokat vágott, mintLouis de Funés, és hasonlóan kiegyensúlyozottnak is tűnt.

Ennél már csak a Júdást játszó színes bőrű színész voltrosszabb, aki fehér, diszkós ruhában táncolta be akörnyéket.

Negyedóra után kikapcsoltuk, és megnéztük ScorseseKrisztus utolsó megkísértése című filmjét. Ez a mozi sok kal

jobban tetszett, mint a másik kettő, mert Jézus valódi

emberként szerepelt benne. Na jó, egy kicsit neurotikus



141

volt. De azért ember. És ki ne lenne neurotikus egy ilyendomináns apa hatása alatt?

Felkavaró volt, hogy a filmben a kereszten még egy szer

megkapja a lehetőséget, hogy elvegye Mária Magdolnát, ésnormális halandó legyen. Legszívesebben odakiáltottam

volna neki: - Tedd meg!

Persze tudtam, hogy az a Mária, akiről Jézus a rande-

vúinkon beszélt, nem más, mint Mária Magdolna. Ezértmegkérdeztem Michit, aki jól ismerte a Bibliát, hogy mi is

volt pontosan ez a nő: prostituált? Feleség? Szerető?Boogie-táncosnő?

Michi elmagyarázta, hogy a Bibliában nincs utalás arra,

hogy megtért prostituált volt vagy Jézus felesége, és arrautaló jelek sincsenek, hogy boogie-t táncolt volna.

Arra viszont van utalás, hogy Jézus és ő megcsókolták egymást. Ez ugyan nem áll a Bibliában, de egy másik szövegben igen, méghozzá a Krisztus utáni második szá-

zadból származó Mária Magdolna-evangéliumban. Ha igaz, ami ebben a szövegben áll, akkor Jézus még -

iscsak olyan ember, aki képes volt földi nőt szeretni! Talán még mindig képes rá... Tovább nem akartam fűzni ezt a gondolatmenetet, mert

kezdett túl veszélyes lenni...



142

Mindeközben

— Megint találkozót beszéltél meg Marie -val? -

Gábriel el se tudta hinni, amit az imént Jézustól hallott. A

Messiás a plébánia konyhaasztalánál ült és kávét ivott. A

kávé azok közé a dolgok közé tartozott, amelyek ezekben a

modern időkben különösen tetszettek neki. Akárcsak a

pizza.

— Jól értetted, ezt az estét is Marie - val fogom tölteni — válaszolta Jézus nyugodtan, és még egy kis kávét töltött

magának.

— De hát miért? — kérdezte Gábriel elszörnyedve.

— Mert úgy gondolom, hogy Marié—tó i sokat tanulhatok

az emberekről. Hogyan élnek, éreznek és hisznek.

— Ezt más emberektől is megtudhatod — vetette ellen

Gábriel. Azonnal eszébe jutott néhány templomba járó hívő,akik sokkal, de sokkal alkalmasabbak rá, hogy Jézus sal

töltsék az estét, mint Marié. Még a legtöbb ateista is al -

kalmasabb lett volna rá, mint ez a nő, akit annak ellenére is

egyre kevésbé kedvelt, hogy imádott Silviája lánya volt.

— Nem fogok lemondani egy már megbeszélt

találkozót



23

143

— jelentette ki Jézus határozottan. — Azonkívül pedig

örömmel tölt el az együttlét Marie -val.



144

Amikor Jézus ezt kimondta, Gábriel gyomorégése újra

felerősödött.

— De hát nem a feladatodra kellene felkészülnöd? —

kérdezte Gábriel abban a reményben, hogy valahogy mé gis le tudja beszélni Jézust a találkáról.

— Ne oktass ki — válaszolta Jézus élesen.

Gábriel elhallgatott. Senkinek nincs joga kioktatni a

Messiást, ezt jól tudta.

— Neked kellene inkább felkészülnöd a végső csatára —

figyelmeztette Jézus.

— Hiszen... azt teszem — dadogta Gábriel védekezőn. — Egyáltalán nem, helyette azzal a nővel szórakozol —

enyhe rosszallást lehetett kiérezni a Megváltó hangjából.

Gábriel elvörösödött. Az elmúlt két nap legnagyobb

részét valóban az ágyban töltötte a szerelmével. Csak nem

hallotta őket Jézus? Silvia nem volt éppen halk, ami enyhén

zavaró, ám csodálatos is volt, és a fantasztikus fű -

részmechanizmus gyakorlásakor olykor még maga Gábriel is megfeledkezett magáról...

— Én... hm... csak meg akarom téríteni - habogta.

Még csak nem is volt igazi hazugság. Soha nem tudott volna

ha zudni a Messiásnak! Csakhogy Silviát nem lehetett meg -

téríteni. Nem és nem akarta Biblia szerint élni.

— Mi az a push-up? - kérdezte Jézus.

Gábrielre rátört a köhögés. — Véletlenül hallottam, ahogy azt mondtad a nőnek, hogy

tetszik a push-upja.

— Öööö... az egy amerikai ital... — válaszolta Gábriel.

Úgy látszik, mégis képes volt hazudni Jézusnak. Megdöb -

bentő.

— Es mi az a tanga? - kérdezte Jézus.



23

145

— Tanga... Silvia macskája - felelte Gá briel. Milyen

hamar hozzászokott ahhoz, hogy hazudjon a Messiásnak!

Őrület.

— Indulok Marie-hoz - mondta Jézus, és felállt a kony - haasztaltól.

Gábriel ezt nem akarta. Félt, hogy Marié rossz hatással

lesz Jézusra. Ha csak feleannyira célratörő, ha csak

feleany- nyira járatos a csábítás művészetében, mint az

anyja, ha mindez a család nőtagjainak vérében van, akkor...

ak kor. .. biztosan ők is fűré... Ó Istenem, gondolta Gábriel,

megőrültem, hogy ilyesmi jut eszembe?! Micsoda szentség - törő gondolat!

— Nem akar sz ma este inkább velem étkezni? —

kérdezte Gábriel kétségbeesetten.

—Azt hittem, Silviával találkozol — mondta Jézus.

— Együtt is ehetünk —javasolta Gábriel.

— És push - upot iszunk hozzá? — kérdezte Jézus.

— Nem! - válaszolta Gábriel, és enyhén megbicsak lott a hangja.

— Miért nem?

— Mert... gyomorégést okoz - a hazugság immár

rutin jává vált.

Jézus felnevetett: — Miért félnék a gyomorégéstől?

Mielőtt Gábrielnek eszébe juthatott volna valami

félig - meddig hihető magyarázat, csengettek. Jézus nyitott ajtót. Silvia volt az. Gábriel szívből remélte, hogy Jézus nem

fog ja megemlíteni a push -upot és a tangát. Silvia belépett,

és puszit nyomott Gábriel arcára. Isten fiának jelenlétében

ez a csók hihetetlenül kínos volt az egykori angyalnak.

— Valami baj van? - kérdezte Silvia, amikor észrevette,

hogy Gábriel milyen zavarba jött.



146

— Nem, semmi... - nyugtatta meg Gábriel. Feltűnt ne ki,

hogy tulajdonképpen már szüntelenül hazudik.

— Volna ellene valami kifogásod, ha Joshua velünk töl -

tené az estét? Silvia tekint ete elárulta, hogy volna ellene valami kifo -

gása.

— Már megbeszéltem egy találkát ma estére - mondta

Jézus.

Silvia megkönnyebbült, Jézus pedig udvariasan hozzá -

tette: — A push- upot szívesen kipróbálom egy másik alka -

lommal. — Maga... az én pushup -omat akarja felv... - mondta

Silvia döbbenten.

— Ne is beszéljünk az ivásról, nem túl jó a gyomrom

- vágott közbe Gábriel.

Silvia most már semmit nem értett.

— Hol van mosta kis Tangója? - kérdezte mostJézus

Sil via felé fordulva. Silvia erre egy szót se tudott kinyögni.

— Gábriel mesélt róla.

Gábriel ebben a pillanatban mélyen megbánta, hogy

emberré vált.

— Csillogó szőre van? - érdeklődött Jézus udvariasan.

— Hááát... - felelte Silvia - biztosan vannak szőrös tangák

is, talán, valahol, de... — tovább nem ju tott.— Elkésel a randevúdról - mondta Gábriel teljesen

kimerülten Jézushoz fordulva.

Egyszerűen csak véget akart vetni ennek a helyzetnek, és

erre az volt az egyetlen lehetőség, ha kidobja a Messiást.

Ebben a pillanatban már teljesen mindegy volt neki, ho gy

Jézus Marie -hoz megy.



23

147

Jézus bólintott: - Igazad van, hű barátom.

Elbúcsúzott, és behúzta maga mögött a plébánia ajtaját.

Gábriel megkönnyebbülve lélegzett fel.

Silvia azonban döbbenten bámult a Messiás után az ajtó üvegén át, aztán megkérdezte: — Ez a f érfi meleg?

Gábriel lehunyta a szemét. Túlsók volt ez neki. Az őhi -

bájából vett a Messiás olyan szavakat a szájára,

mintpush- up és tanga. Ráadásul még hazudott is neki.

És ami a legszörnyűbb: engedte, hogy még egyszer talál -

kozzon Marie-val!



148

24

- Mit illik felvenni a Jézussal való találkára? - tettem fel

magamnak a kérdést, miután lezuhanyoztam és fogatmostam. A szekrényem előtt álltam, és kikerestem a létezőlegilledelmesebb és legzártabb ruhadarabjaimat. Egy blúzt,fölé egy pulcsit, és egy bő, fekete nadrágot. Ilyen szűziesen

utoljára elsőáldozáskor néztem ki. Az első problémát tehátmegoldottam, de a másodikat még mindig nem: milyenprogramot szervezzek Jézusnak estére?

Szívesen megbeszéltem volna a dolgot a nővéremmel,de Kata üzenetet hagyott, hogy a tónál rajzol. És hogy neaggódjam, a teszteredmények jók lettek.

Persze ki tudja, mit tanácsolt volna Kata? Valószínűleg

ilyesmit: „Mutass Jézusnak néhány rákos beteget, aztánérdeklődd meg, hogy is működik a mindenkire kiterjedőisteni szeretet!"

Nem tudtam, érdemes lenne-e tényleg ilyesmit csinálni, vagy csak feldühíteném Jézust, ha Istenről kérdeznék.Eszembe jutott az is, hogy ha van Jézus, akkor akárlétezhet a pokol is. Aztán meggyőztem magam,



149

hogy erről nem érdemes gondolkodni, ha jól akarok aludni.

Ekkor apa lépett a szobába, és így szólt: - Beszélhetünk? - Mindjárt mennem kell - válaszoltam, és reméltem,hogy ezzel megúszom a „Szvetlána egészen más, mint

gondolod"-beszélgetést. - Szvetlána egészen más, mint gondolod - mondta apa.

- Még rosszabb? - kérdeztem sóhajtva. Apa szomorúan nézett rám. Hihetetlen, milyen szomorú

tud lenni egy öreg ember szeme. - Nagyon szereti a lányát. - Nagyszerű - válaszoltam harapósan. Mintha ettől

megváltozna valami. - Olyan nehéz elképzelni, hogy valaki szeressen engem?

- kérdezte. - Nem. De hogy egy ilyen szeressen, azt nehéz elkép-

zelni - válaszoltam talán egy kicsit túlságosan is őszintén. Apa hallgatott. Úgy látszott, pontosan tudja, hogy igazam van. Aztán mégis így szólt: - De ha boldoggá tesz,akkor nem mindegy, hogy szeret-e, vagy sem?

Vannak ennél kétségbeesettebb kérdések is szerelmesek

részéről. De nem sok. Legszívesebben addig ráztam volna apát, amíg az

agyának az a része, amelyet Szvetlána foglalt el, a fülénfolyt volna ki. Ehelyett csak megsimogattam öreg, ráncos

arcát, ö azonban félretolta a kezemet, és határozottan azt

mondta: - Ha nem barátkozol össze Szvetláná val, el kell

hagynod ezt a házat.

K iment a szobából, én pedig hitetlenkedve bámultam

utána: a saját apám azzal fenyegetett meg, hogy kidob.



150

Kifelé menet láttam, hogy a konyhában Szvetlána ésszörnyeteg kislánya Ki nevet a végem, játszik. Szvetlánaboldognak tűnt, sokkal kevésbé volt mogorva, mint

amilyennek eddig láttam. Mintha nagy kő esett volna le aszívéről. Vagy azért, mert végre Németországban volt, ésnyugodtan apaszthatta a kislányával apám számláját, vagy azért, mert a kicsi kigyógyult az epilepsziából. Valószínűleg mindkettő. Csak most tudatosult bennem, hogy tegnap

mindahányan egy csoda tanúi voltunk. Mély tiszteletetéreztem Jézus iránt. Mondjam el Szvetlánának, hogy a lányamostantól tényleg egészséges? Ez biztosan összekötneminket emberileg. Minden viszályunkat elfelejthetnénk.

Jézus csodatétele igazi közösséggé kovácsolna minket... Ekkor meglátott a kislány, és kiöltötte rám a nyelvét.

Felmutattam neki a középső ujjamat, és leléptem otthonról.

Jézussal azon a stégen beszéltük meg a randit, amelyikenreggel ültünk. Sokak számára egy ilyen találkozás fan-

tasztikus élmény lenne - oké, Oszama bin Laden számárabizonyára nem. Neki rá kellene jönnie, hogy az utóbbiévtizedeket teljesen hiábavalóan töltötte el Afganisztánbarlangjaiban vécé és mosdó nélkül. De én csak a malentei

Marie vagyok, miről beszélhetnék Jézussal? Túl sok volt eznekem.

Jézus már a stégen állt az esti fényben, amikor megér-keztem. Olyan csodálatos látvány volt, hogy Michelangelo

biztosan még egyszer átgondolta volna a Sixtus-ká-polnaterveit, ha ezt látja. Jézuson még mindig ugyanazok azörökké tiszta cuccok voltak - valószínűleg ez az egyik

gyakorlati előnye annak, ha valaki Messiás. Ma reggel még bukfencet vetettek az érzéseim, amikor megláttam, de most

egyszerűen csak mélyen meg voltam rendülve.



151

- Szervusz, Marie - üdvözölt Jézus. - Szervusz...

Nehezemre esett Jézust mondani, így inkább maradtam

csak a „szervusz"-nál, és begomboltam a blúzom legfelsőgombját. Az iránta támadt érzéseim még mindig kiütvehevertek a földön.

- Mit csinálunk ? — kérdezte. - Először is megmutatom neked Malentét - javasoltam

zavartan.

- Nagyszerű - mosolygott Jézus.Fogjuk rá, gondoltam.

Elvittem Jézust Malente második templomába. Abba, aholannak idején a szüleim összeházasodtak. Isten háza,

legalábbis így gondoltam, bizonyára illik ehhez arandevúhoz. Legalábbis jobban, mint például a helyisalsaklub.

- Gyakran megfordulsz itt? - érdeklődött Jézus, amikorbeléptünk a kicsi, igénytelen templomba.

Most erre mit válaszoljak? A kínos igazságot? Vagy hazudjam? Jézusnak nem illik hazudni, főleg, ha tényleg

van pokol.

- Alkalmanként - válaszoltam. Ez a homályos válasz

megfelelőnek tűnt a helyzet megoldására. - Melyik a kedvenc imád a templomban? - kérdezte Jézus kíváncsian.

Te jó ég, egyetlen egyet se tudtam kívülről. Lázasangondolkodtam, majd így feleltem: - Édes Jézus, légy

vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk... - Ti étkeztek a templomban? - csodálkozott Jézus.

Istenem, de kínos volt. Elhatároztam, hogy befogom



152

a számat, mielőtt még nagyobb hülyeséget mondok. Hallgatva ballagtunk az oltár felé. Jézus nem igazán tűntboldognak a sok kereszt láttán - biztosan fájó emlékeketidéztek fel benne -, de annak örült, hogy ebben a házbanIstennek hódolnak.

Csakhogy... én nem voltam igazán hódolófajta. Roppantkellemetlenül éreztem magam. Hog \.m fogom túlélni eztaz estét? Jézus a képeket nézegette a falon, miközben éngörcsösen bámultam a padlót, és megjegyeztem, hogy nemártana kitakarítani a templomot.

Jézus hirtelen felnevetett. - Mi az? - kérdeztem kíváncsian, és a mocskos padlóról

Jézusra pillantottam. - Az anyám teljesen másképp nézett ki - az egyik képre

mutatott, amin Mária a glóriával úgy festett, mintha

ébenfából faragták volna ki. Mária az istállóban, a gyermek Jézussal a karjában.

- Sokkal ráncosabb volt a gondoktól - mosolygott Jézus. Nem is csoda, ilyen családi körülmények között

-gondoltam.

- És sötétebb volt a bőre is. Hát igen, az egyház nincs oda a déli típusú emberekért. - Nehéz volt neki annak idején - folytatta Jézus.

-Nagyon nehéz. Először mindenki őrültnek tartotta. Ránéztem a Mária mellett álló Józsefre. Eleinte valószínűleg ő tartotta leginkább őrültnek Máriát. Egy szer

csak jön a nő, és azt mondja neki, a férfinak, akivel még soha nem feküdt le: „.. .te József... hm... nem fogod elhinni,

mi történt. Jézus észrevette, ahogy Józsefet bámulom, és így szólt: -

Először József teljes titokban fel akarta bontani az



153

eljegyzést, hogy ne hozzon szégyent Máriára. Aztánmegjelent neki az angyal álmában, és elmagyarázta, kit hordMária a szíve alatt. Ekkor József mégis nőül vette Máriát.

Egy férfi, aki elvesz egy terhes nőt. Le a kalappal. Ma setesz ilyet bárki.

- Attól fogva szeretettel elfogadott, és saját gyerme-keként nevelt fel - mesélt tovább Jézus.

- Hogyan neveli az ember Jézust? - kérdeztem cso-

dálkozva. - Szigorúan. József egy ideig például megtiltotta, hogy

kilépjek az ajtón. - Miért, mit csináltál? - Ötévesen, sabbath napján tizenkét verebet formáztam

agyagból. - És ez olyan szörnyű? - Sabbath napján nem szabad ilyet tenni. Ráadásul a

verebeket életre keltettem.

Hát igen, Józsefnek és Máriának biztosan nem voltkönnyű ezt elmagyarázni a szomszédoknak.

- Azonkívül elsorvasztottam Hanna fiát. - Micsoda? - kiáltottam meghökkenve. - A patakban játszottunk. Az akaraterőmmel a vizet kis

tavakká változtattam, ő pedig egy fűzfaággal szétrombolta a

művemet. Ekkor megátkoztam, ő pedig elsorvadt.Húú... az, hogy József szobafogságra ítélte, igazánkíméletes büntetés volt. Talán túlságosan is enyhe. A ná-

záreti anyák biztosan gyakran mondogatták a gyerekeiknek:

- Ez a Jézus-gyerek be nem teszi a lábát azagyagkunyhónkba!

- De hatéves koromban meg is mentettem egy gyerek

életét. A barátom, Zénón leesett a tetőről és meghalt, mire



154

én gyorsan feltámasztottam. - Jézus mosolyogva fűztehozzá: - Féltem, hogy engem hibáztatnak a haláláért.

Úgy látszik, az önzetlensége nem gyerekkorában fej-lődött ki.

- Az egyik tanárommal is konfliktusom támadt - Jézus

kezdett belejönni a mesélésbe. - Nem tudott jól tanítani.Ezt meg is mondtam neki, mire szidni kezdett...

- Te pedig elsorvasztottad? - kérdeztem félve. - Dehogy.

Megkönnyebbülve lélegeztem fel. - Csak gondoskodtam róla, hogy elájuljon. Ezeket a történeteket miért nem tanítják a hittanórákon?

Legalább népszerűvé tennék Jézust a tinédzserek körében. Jézus ismét a szüleit ábrázoló festményre pillantott:

- József arca sokkal cserzettebb volt a naptól... meg aszenvedéstől...

Ezúttal én is jobban szemügyre vettem Máriát és Józsefet. Tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy közelebbről megnéztem a templomban egy képet. Biztosan

nem volt könnyű a szülőknek Jézust felnevelni, de akisfiúnak még nehezebb dolga lehetett. Hiszen márötévesen észrevette, hogy más, mint a többi gyerek. És

valamikor rá kellett jönnie arra is, hogy a cserzett arcú

apuka nem is az igazi apuka.Megsajnáltam a kicsi Jézust. Amit a nagy Jézus azonnal észre is vett: - Valami baj van,

Marié? - Nem, dehogy... csak arra gondoltam, hogy biztosan

nem lehetett neked könnyű gyerekként. Annyira egyedül.Barátok nélkül.



155

Jézus láthatóan megdöbbent, hogy valaki sajnálja. Többnyire mégiscsak ő volt az, aki együttérzést mutatott,

még olyan emberek iránt is, akik Telekom-üzleteket

rabolnak ki. A megjegyzésem ezért egy percre összezavarta.

Aztán összeszedte magát, és így szólt: - Hiszen ott voltak a

testvéreim. - Testvérek... Azt hittem, Mária szűz volt! - tört ki

belőlem. - A ti társadalmatokban nem illetlenség az idősebbek

szerelmi életéről beszélni? — kérdezte rosszallóan Jézus. Véleményem szerint a mi társadalmunkban az idősebbek

— különösen az anyám - maguk is túl sokat beszélnek aszerelmi életükről. De ezt most inkább nem említettemmeg Jézusnak.

- Bocsánat - mondtam megszeppenve.

- A testvéreim utánam jöttek világra.

- Tehát Mária utánad... - még éppen meg tudtam fékeznia nyelvemet, mielőtt kimondtam volna, hogy „lefeküdt

Józseffel". - Nagyon logikusan gondolkodsz — mondta Jézus, és

mintha némi gúnyt hallottam volna ki a hangjából. Aztánelmesélte, hogy fiú- és lánytestvérei is voltak. Azegyiküknek, Jakabnak szintén megmentette az életét,

amikor megharapta egy sikló. Jézus odasietett, ráfújt asebre, Jakab gyógyultan állt fel, a sikló pedig szétpuk kadt.

Szétpukkadt! Biztos Jézus volt a legmenőbb báty akörnyéken.

- Miért nem szerepelnek a testvéreid a Bibliában?

-kérdeztem. - Röviden megemlítik őket, de... - Jézus megakadt.

-De?...



156

- Nem követtek az utamon - mondta csalódottan. Jézustehát elveszítette a testvéreit a küldetése miatt.

Ez láthatóan még ma is csalódottsággal töltötte el. Leg -szívesebben vigasztalóan megfogtam volna a kezét. Amipersze nevetséges volt. Ö Isten fia, nincs szüksége

vi-gasztalásra. Főleg nem tőlem.



25

157

- Minden estédet a templomban töltöd? - kérdezte Jézus,

miután sikerült úgy -ahogy leküzdenie a szomorúságát. - Hát... nem mindegyiket - válaszoltam, ami tulaj-

donképpen nem is volt hazugság, mert a „nem mind-

egyiket" azt is jelentheti, hogy „egyiket se".

- Úgy szeretném eltölteni veled ezt az estét, ahogy atöbbi estédet is töltöd - mondta Jézus.

Na, szuper. Nézzük csak: mivel is töltöm az estéimet? Jézus biztosan nem akarja velem végigkapcsolgatni azösszes tévécsatornát, és valószínűleg nem izgatná fel magátolyan telefonos kvízkérdéseken, mint „Mi Németország fővárosa?" a) Berlin b) Luf thansa.

Arra a helyre se akartam elvinni, ahol a szabadidőmlegnagyobb részét töltöttem. Hogyan is mutathatnám meg neki Michi videotékájának csak 18 év felettieknek szántrészlegét?

Tehát valami ártalmatlanabb szórakozás kellene: példáulelmehetnénk a világ legjobb fagyizójába a malenteibevásárló utcán! A tulajdonos a földközi-tengeri hangulat

megteremtése érdekében még némi homokot is szórt



158

a földre, aminek következtében gyakran került összeüt-közésbe a helyi kutyatulajdonosokkal.

- Ez itt korunk legjobb találmánya - mutattam a ba-nana

boát fagyikehelyre, amelyet éppen felszolgáltak nekünk. - Hát, erre aztán nem lehet nagyon büszke ez a ti ko-

rotok - mondta Jézus, akinek bizonnyal jót tett volnanéhány különóra iróniából.

Majszoltunk és hallgattunk. Eléggé sokáig. Annyira,hogy kezdtem kellemetlenül érezni magam. Megpróbáltamismét fellendíteni a beszélgetést a szokásos laza

stílusomban: - Tehát Gábrielnél laksz?

- Igen - válaszolta Jézus tömören, de barátságosan. - Szép szobád van Gábrielnél?

- igen.

Oké, az eldöntendő kérdések nem jöttek be. - Hogy tetszik Malente? - kérdeztem. - Szép.

Basszus. A beszélgetés bevégezte földi útját, és kimúlt. A csend egyre nőtt. Minden perc a végtelenségig húzódott.Legszívesebben lefújtam volna az egészet, mert fogalmamse volt, miről beszélgethetnék még a Messiással. De akkorén lennék az első nő, aki otthagyja Jézust egy találkaközepén. Vagy talán mégsem? Érdekes lenne megtudni,

vajon megtette-e vele ezt már valaki más is. Például MáriaMagdolna. De most alighanem nem ez volt a

legmegfelelőbb téma. - Oké - ajánlottam fel neki végül -, azt akartad tudni,

hogyan élek. Kérdezz. Bármit. Amit csak tudni akarsz. - Rendben - mondta Jézus. — Szűz vagy még?Félrenyeltem egy banándarabkát.

- Miért... miért kérdezed? - harákoltam.



25

159

- Nos, nincsenek gyerekeid.

- Ez igaz.

- És már öreg vagy. Na,

köszönöm szépen. - Nagyon, nagyon öreg. Udvariasságból is

vehetne különórát. - Júdeában a nők a te korodban már nagyanyák voltak.

Vagy leprások.

A „lepra" szónál félretoltam a fagyikelyhemet. Hogyan

indokoljam meg, hogy nincsenek gyerekeim? Beszéljek neki

Marcról, akit el akartam ütni, miután meg csalt? Vagy Svenről, akitől a templomból léptem le? Vagy atermékenységi készülékemről, ami 94%-os biztonsággalkijelzi, mikor szexeihetek, és ez még mindig 6%-kal

kevesebb, mint szeretném? Nem, mindez túl kínos és kellemetlen lenne. Jézus

biztosan elítélne, és azt mondaná, a pokol tüzében fogok

égni. Aminek az lenne az egyetlen pozitív hozománya,hogy végre véget érne ez a randi.

De még mielőtt válaszolhattam volna, láttam, hogy Svennéhány focista barátja közelít felénk. A templom-beli

történet óta valószínűleg nem kedveltek túlságosan.Ráadásul Jézus esetleg megtudja tőlük, mit tettem aszegény Svennel. Ezt mindenáron el akartam kerülni!

- Menjünk — kértem Jézust. - Miért?

- Csak induljunk, kérlek. - De hát még meg se ettem a banana boát fagyikely -

hemet!

Elég abszurd volt azt hallani Jézus szájából, hogy „ba-nana boát fagyikehely".



160

- Nem muszáj megenni - mondtam türelmetlenül. - De hát roppant ízletes. - Szarok a fagyikehelyre! - morogtam.

Jézus döbbenten nézett rám. De már úgyis mindegy volt,mert Sven csapattársai időközben körülvettek minket.Négy tipikus focista a harmincas évei közepén. Ó-lábakkal.És olyan alkoholszaggal, hogy orvosi műszereket lehetett

volna sterilizálni vele. A csatár, egy szemtelen, alacsony fazon, azonnal

piszkálni kezdett: - Összetörted Sven szí...

- Húzzatok innen - szakítottam félbe. - Zavarjuk a randidat? - kérdezte a középpályás, akinek,

úgy látszik, még senki nem árulta el, hogy az elöl rövid,hátul hosszú focistafrizura még Don Johnsonnak se állt jóla Miami Vice-ban.

- Utolsó ribanc vagy - egészítette ki a védő, egy bor-zasztó közönséges alak.

- Hmmm! - röffentett a kapus egyetértőn. Ezt a srácot apályafutása során egyértelműen túl sok labda találta fejen.

Ránéztem Jézusra, félve, hogy elítél. Újra feltámadtbennem a Svennel szembeni összes bűntudat, amit ak kor is

éreztem, amikor majdnem belefulladtam a tóba. De Jézus csak felállt, és a Bibliához hűen kinyilatkoz-

tatta: - Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!

- Dobáljunk köveket? - kérdezte a védő zavartan. - Nem is rossz ötlet - mondta a csatár gúnyosan. - Hmmm! - röffentett a kapus egyetértőn. Hát igen, kedves Jézusom, változnak az idők. A focisták olyan részegek voltak, hogy simán megköveztek volna.

Részegségükben valószínűleg nem minden kővel találtak volna el, mégis eléggé megijedtem.



25

161

- Most már tényleg mennünk kéne — súgtam oda

Jézusnak. - Szépen nyugodtan elfogyasztjuk a banana boát

fa-gyikelyhünket - makacsolta meg magát a Messiás, mi-közben a kapus már kézbe vett egy kisebb követ.

- Sajnálom, de azt hiszem, hogy a te„tartsd-oda-a-másik -orcádat"-hozzáállásoddal nem jutunk

messzire -figyelmeztettem.

- Nem is fogom odatartani az orcámat - mondta Jézus,

aztán felállt.

Te jó ég, ugye nem akarja őket elsorvasztani? Semmi ilyesmit nem tett. Ehelyett szó nélkül beleírt

valamit az ujjával a homokba. Nem tudtam kibetűzni,számomra csupán érthetetlen hieroglifák voltak. A focisták

viszont a homokra bámultak. Sokáig. Aztán ijedten

elsiettek. Jézus ráfújt a homokra, és ezzel eltörölte aleírtakat.

- Mit... mit írtál oda? - kérdeztem. - Mindegyikük a legsúlyosabb bűnét olvashatta a

homokban - mosolygott Jézus. Tehát kiolvasta a bűneiket a gondolataikból. Ajjaj, tehát látta azt is, mit műveltem Svennel?

Jézus bűntudattól gyötört arcomra pillantott: - Ne félj,Marié, a te bűneidet nem olvastam ki az emlékeidből. Ezt a

módszert csak ezeknél a férfiaknál használtam. Te ezértnem tudtad kibetűzni az írást.

Huhhh.

- Tulajdonképpen mi az a szado-mazo?

Ezt vajon melyik focista fejében olvasta? És hogyan válaszoljak erre a kérdésre anélkül, hogy elvörösödnék?



162

- Mi az, hogy adócsalás? És az, hogy: anya elpatero-lásaegy dohos öregek otthonába?

Nem is tudtam, melyik kérdésre válaszoljak először.

Egyáltalán, hogy melyikre tudok válaszolni. Aztán inkábbúgy döntöttem, elmondom Jézusnak, mi történt Svennel.Hogy mennyire sajnáltam, de nem tehettem másképp,muszáj volt otthagynom az oltár előtt, mert nem szerettemeléggé, és ezzel összetörtem a szívét. És mennyireszégyellem magam. Biztosan egész életemben nem leszek képes megbocsátani magamnak.

- Most elítélsz? — kérdeztem félénken. - Nem - válaszolta. - És tudod, hogy ez mit jelent? - Hogy nekem se kellene elítélnem saját magam?

-kérdeztem reménykedve, hogy végre megszabadulhatok arossz lelkiismeretemtől.

- Hmm... - köszörülte meg a torkát Jézus, és látszott,

hogy keresi a megfelelő szavakat.

- Nem ezt akartad mondani, ugye? - kérdeztem bi-zonytalanul.

- Tulajdonképpen azt akartam mondani, hogy ne tegyélilyet még egyszer.

- Aha — mondtam csalódottan, aztán hozzátettem: — Nem tervezem, hogy még egyszer faképnél hagyok valakit

az oltár előtt.

- Nagyon helyes — mondta Jézus. Aztán rövid tűnődés után így szólt: - De nagyon jó

gondolat az is, hogy megbocsátasz magadnak. - Igen? - lepődtem meg.

- Nekem is eszembe juthatott volna - mondta. -Most

tanítottál nekem valamit.



25

163

Hálásan mosolygott rám. Olyan jó volt! A mosolyafelmelegítette a szívemet. Mint ahogy az is, hogy végremegbocsáthattam magamnak ezt az egész ügyet Svennel.



26

164

- Egyszer már megakadályoztál egy megkövezést, ugye? - kérdeztem Jézust, amikor ismét a fagyikelyhe fölé hajolt.

Ezen az estén most először tudtam fellélegezni.

- Igen. Egy szajhánál - mondta.

- Mária Magdolnánál? - kérdeztem.

- Mária Magdolna nem volt szajha! - fortyant fel Jézus. Ajjaj, még mindig intenzív érzéseket ápolt a volt ba-

rátnője iránt. Ha Mária Magdolna egyáltalán a barátnője

volt.

- Mária Magdolna teljesen normális nő volt - magyarázta Jézus kissé nyugodtabban.

- Hogyan ismerkedtetek meg? - kérdeztem.

- A nővére, Márta befogadott a házukba. Mária Mag -dolna pedig bekente balzsammal a lábamat.

Mária Magdolna tehát pedikűrözte Jézust? Hülyeség,ilyesmi még biztosan nem volt akkoriban.

- Azután pedig megszárogatta a lábamat a hajával. Hát...ízlések és pofonok... - Attól a naptól fogva Mária Magdolna csatlakozott a

kíséretemhez - mosolygott Jézus. Éreztem, ahogy ettől



165

a mosolytól feltámad a féltékenységem. Jézussal kapcso-

latban ez különösen ostoba érzés volt. Főleg, mert közben

egyfolytában a Jézus Krisztus szupersztár táncikáló MáriaMagdolnájára gondoltam.

Mégsem tudtam lerázni magamról a féltékenységet. Úgy látszik, az érzéseim nem múltak el annyira, ameny -nyire

szerettem volna. Egyszerűen tudnom kellett, hogy MáriaMagdolna vajon az ágyát is megosztotta-e vele, de hogyan

kérdezzem ezt meg, lehetőleg úgy, hogy ne legyen feltűnő aszándékom?

- A kíséreteddel... szűk barlangokban... khm... éj-szakáztatok, ahol... melegítenetek kellett egymást? Hát persze. Még hogy ne legyen feltűnő. Jézus megrázta afejét: - Mária Magdolna és én sose feküdtünk egymásmellett.

Hogy is mondta Kata mindig? Platón bolond volt. - Mária azt mondta nekem... — folytatta Jézus, aztán

mégis inkább elhallgatott. - Mit mondott? - kérdeztem.Nem akart válaszolni.

A szeme megint egészen szomorú lett. A küldetéseérdekében nem csupán a családjáról mondott le, hanem aszerelemről is. Átkozottul nagy áldozat, ha engem kér-deztek.

Jézus már megette a fagyiját, és egyik keze az asztalonpihent. Ismét elkapott a vágy, hogy megfogjam. Ezúttalnem is uralkodtam magamon. Nem érdekelt, hogy Isten

fiáról van szó, ebben a pillanatban csupán egy szomorúférfit láttam, akit nagyon kedveltem. Talán túlságosan is. A

kezem közelített az övé felé. Észrevette, és nyugodt



26

166

mozdulattal elvette a kezét az asztalról. Nem akarta, hogy

megvigasztaljak. Főleg nem én. De saját magát se tudta megvigasztalni. Egyre fájdal-

masabban nézett maga elé. Mivel nem bírtam tovább néznia fájdalmát, átgondoltam, hogyan terelhetném el afigyelmét az emlékeiről. Azt akarta tudni, hogyan élnek az

emberek manapság. Tehát oda kell mennünk, ahol alegtöbb élet van Malentében.

- Már tudom, mit mutatok meg neked - mosolyogtam.

- Mit? - kérdezte Jézus kíváncsian. - A salsát!



27

167

Tizenegy felé beléptünk az egyetlen, tíz óra után még nyitva tartó malentei szórakozóhelyre, a roppant eredetimódon „Tropical" névre keresztelt salsaklubba. A klub egy pincében volt, a dohányzási tilalom fogalmát itt nemismerték, a hangulat pedig mindig nagyszerű: egy csomó

fiatal táncolt a fantasztikus latin-amerikai zenére. Jézus ésén kétségtelenül megemeltük az átlagéletkort, és nem csak azért, mert a kísérőm több mint kétezer éves volt. AMessiás láthatólag nem tudott mit kezdeni az önfeledttánccal, a szűk ruhákkal és a férfiingekkel, amelyek közülnéhány kellemetlenül nagy felületet mutatott meg a szőrösmellkasokból.

- Tiltott dolog a tánc? - kérdeztem a biztonság kedvéért,mert hirtelen megijedtem, hogy hibát követtem el a

salsaklubbal.

- Nem, már Dávid király is fedetlen hímtaggal táncolt,

hogy Istennek hódoljon. Fedetlen hímtag? Brrr...



168

Átpréseltük magunkat a tömegen. Jézus ízléséhez mértena nők egy része is túlságosan fedetlen volt. Rosz-szallóannézett.



27

169

- Menjünk inkább? - kérdeztem. - Nem, hozzá vagyok szokva, hogy bűnösök között

legyek — válaszolta.

- De... nem fogod a bűneiket megint a padlóra írni,ugye? - kérdeztem.

-Nem. - Jó. - Ezeket az embereket másképp térítem meg. Oda akart lépni az egyik fiatal nőhöz, akinek a topja

egyértelműen jelezte a férfiaknak, hogy csak pro forma vanjelen a nő testén.

Utána mentem, megelőztem és elé álltam: - Te most ittsenkit nem fogsz megtéríteni - jelentettem ki. Tudtam,

hogy a legtöbb ember a klubban úgysem igazi bűnös,legalábbis nem az én fogalmaim szerint.

- De... — próbált tiltakozni Jézus. - így semmi nem lesz a mai estéből! Zavartan vonta felaz egyik szemöldökét.

- Azt akarod, hogy megmutassam, hogyan élnek ma azemberek. De hogyan mutassam meg, ha Isten fia vagy?

- De hát mit tegyek, ha egyszer Isten fia vagyok?-kérdezte Jézus. Ez volt az első alkalom, hogy zavartnak láttam.

Jól állt neki. Szelíd és törékeny lett tőle. - De ember is vagy — magyaráztam neki. Ezt pontosan

éreztem, amikor a szüleiről és Mária Magdolnáról beszélt. Felvonta a másik szemöldökét is. - Ma este légy egyszerűen Joshua. Elgondolkodott,aztán bólintott: - Rendben.

Azonnal felállítottam néhány „légy normálisember"-szabályt a salsa-esténkre vonatkozóan:



170

1. Nincs zsoltáréneklés. 2. Nincs kenyértörés. 3. Nincs bűnökkel való szembesítés.

4. Nincs tánc fedetlen hímtaggal.

A legutolsó szabálynál Jézus hangosan felnevetett. Úgy látszott, szívesen nevet a tréfáimon: - Az utolsó ponttólnem kell félned - nyugtatott meg.

A többi szabályt is jókedvűen elfogadta. De nemcsak Joshuának kellett most elfelejtenie, hogy Isten fia, hanem

nekem is. Ám ha férfiakról van szó, simán át tudok siklanibizonyos dolgok fölött: Marcnál például a folyamatos

flörtölést néztem el, Svennél pedig azt a kellemetlen

szokását, hogy a nappaliban vágta a lábkörmét. Ilyesmirecsak mi, nők vagyunk képesek, ha keményen elhatározzuk,hogy együtt maradunk egy férfival. Az önámításnak emenői képességét ma éjjel kamatoztatni akartam.

- Szomjas vagy? - kérdeztem. - Szeretnél megint bort inni velem? - Inkább mojitóra gondoltam.

A bárpultnál rendeltem két italt. Nem voltam teljesenbiztos benne, hogy ez nem számít-e csábítási kísérletnek.

Úgy véltem azonban, hogy egy mojito még nem fog

megártani neki a múltkori eszméletlen bormeny -nyiség után, amivel az a félisteni anyagcseréje könnyedénmegbirkózott. Jézus, miután rájött, hogyan kell ivás közbenkikerülni a kis koktélernyőt, igazi élvezettel jegyezte meg: -

Bizony mondom, ízletes alternatíva a bor után. Joshua - igen, sikerült, megint képes voltam Joshuá-nak

hívni - szélesen vigyorgott. Percről percre javult a



27

171

hangulata. Néztem a boldog tömeget, ahogy a forró rit-musra mozog. Felkérjem Joshuát? Miért is ne? Hiszenmost ember!

Minden bátorságomat összeszedtem, és dobogó szív velmegkérdeztem:

- Táncolunk? Joshuahabozott.

- Na, gyere - kértem. - Én... még soha életemben nem táncoltam. - Akkor Dávid király ebben ügyesebb volt, mint te

-mosolyogtam kihívóan. - De ezek nem Isten dalai - húzódozott. - De nem is az ördögéi.

Joshua mérlegelte ezt az érvet, és miközben mérlegelt,egyszerűen a táncparkettre húztam.

A tánc meghaladta a képességeit. Nagyon jól állt neki, ha

valami meghaladta a képességeit. Megfogtam a csípőjét, ő

pedig hagyta, keményen elhatározva, hogy élvezni fogja adolgot. Elkezdtem tologatni a táncparketten. Eleinte

némileg merev volt. Tipikus férfi. Megbotlottunk, ésnekimentünk egy másik táncoló párnak. Hangosantiltakoztak. - Nem tudtok vigyázni? - szólt ránk a férfi, akiúgy öltözködött, mint Antonio Bande-ras, és úgy nézett ki,mint Kevin Spacey.

- Vigyázz a szádra, különben elsorvaszt - vigyorogtam,és tovább rángattam Joshuát.

- Soha nem tennék ilyet... - tiltakozott, de félbesza-

kítottam: - Egyszer megtanítalak arra is, mi az az irónia. Aztán tovább tologattam. Rálépett a lábamra. - Jaj! - kiáltottam fel. - Bocsáss meg - kínos volt neki a dolog.



172

- Semmi baj - mondtam, és így is gondoltam. Kifeje-

zetten jót tett, hogy rálépett a lábamra, így legalább vég leg

el tudtam felejteni, hogy nem egyszerű emberrel van

dolgom.Lassan, de biztosan rátaláltunk a közös ritmusra. Jo-shua

egyre ritkábban lépett a lábamra, és végül már igazi párkéntmozogtunk. Amolyan nem túl jól táncoló párként. Deleg alább párként.

Még soha nem suhantam a táncparketten ennyireharmonikusan egyetlen férfival sem. Számomra Jézus ismét

Joshua volt, az ács, csodálatos hanggal, fantasztikusszemekkel és... hát igen, mertem újra erre is gondolni. ..

szuper hátsóval. Salsát táncoltunk. Aztán merenguét. Aztán egy tangót is.

És nagyon jól szórakoztam, még ha a lépésekkel nem isteljesen voltunk tisztában, és még ha a többi vendég furcsán is nézett ránk, amolyan „mit totyognak itt ezek az

öreg mozgáskorlátozottak?"-pillantással. Hihetetlenül jóléreztem magam! És Joshua is. De még meny nyire!

Két tánc között rám ragyogott: - Nem tudtam, hogy az

olyan fizikai megerőltetés, amelynek semmi köze amunkához, ilyen örömöt tud szerezni. - Aztán sokkalkomolyabban hozzátette: - És hogy ilyen örömöt tudszerezni az, ha egyszerűen csak Joshua vagyok.



173

28

Miután a salsaklub bezárt, a tó felé vettük az irányt, hogy megnézzük a napfelkeltét. Olyan csodálatos este volt, hogy az utolsó cseppig ki akartam élvezni! Hogy őszinte legyek,ez volt évek óta a leggyönyörűbb estém.

Leültünk a stégre. Igen, ez már amolyan törzshelyfé-

leséggé vált. Egy romantikus hely, tökéletesen alkalmas anapfelkelte megtekintésére... vagy az első csókra... egy szép,finom csókra... Te jó ég! Erre most nem szabad

gondolnom! Illetve erre sose szabad gondolnom!

Büntetésül jól fejbe vágtam magam. - Mi az? - kérdezte Joshua. Nem értette, miért kínzom

magam.

- Semmi, semmi, csak egy szúnyog volt... - válaszoltam

az igazsághoz korántsem híven. Joshua le akarta hűteni a lábát a tóban, és levette a cipőjét.Ekkor megláttam a sebhelyeket a lábfején. Nyeltem egyet.

Tehát itt ütötték át a szegek. - Rettenetesen fájhatott - szaladt ki belőlem. Joshuaszigorúan nézett rám. Sietve félrenéztem.

Csak nem léptem át egy határt?



174

- Ma Joshua vagyok - emlékeztetett.



175

- Az este... már majdnem véget ért - feleltem. A látvány után csak nehezen tudtam elűzni a gondolataimból MelGibson filmjének képeit, amelyeket ráadásul -ki tudja miért- a Jézus Krisztus szupersztár zenéje festett alá a fejemben.

Nem áltathattam magam tovább azzal, hogy a mellettem

ülő férfi nem Jézus. Elszomorodtam. Olyan szívesen

áltattam volna magam tovább. Joshua a felkelő napba nézett, és bólintott: - Igen, az este

véget ért. A hangjából mintha némi sajnálkozás hallatszott volna

ki.

A vízben kalimpált a lábával. - Hogyan... hogyan bírtad ki ezt a fájdalmat? - kér-

deztem. Túlságosan izgatott a dolog ahhoz, hogy hallgatni

tudjak.

Joshua továbbra is az eget bámulta, nem akart beszélni

erről. Én hülye! Ezzel a kérdéssel, úgy látszik, tényleg átléptem egy bizonyos határt. Már éppen megint fejbeakartam vágni magam, amikor Joshua válaszolt: - Az Is-

tenbe vetett hitem segített, hogy elviseljem.

A válasz némileg szónokias és túlságosan bátor voltahhoz, hogy ez legyen a teljes igazság.

- Egész idő alatt hittél Istenben, a szenvedés ellenére is?- kérdeztem tovább.

Hallgatott. Láthatólag küzdött magával. Végül szo-

morúan válaszolt: — Eloi, Eloi, lema sabachtani.

- Hogy mi? - kérdeztem döbbenten. - Dávid egyik zsoltára - válaszolta. - Aha... - dadogtam. Természetesen egy szót se értet-tem. De ennek a zsoltárnak biztosan nem sok köze voltDávid meztelen táncához.



176

- Azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

— mondta halkan Joshua.

- Ez... olyan... szomorú - mondtam.

- Ezt a kereszten kiáltottam, mielőtt meghaltam - a

szeme csupa fájdalom volt. Ebben a pillanatban megint megsajnáltam. Olyany -nyira,

hogy újból kinyújtottam felé a kezem. Ezúttal nem húztarögtön vissza a kezét. Óvatosan megérintettem. Még mindig nem húzta vissza. A kezem szorosan körbezárta azövét.

Ott ültünk a stégen, Joshua és én, kéz a kézben, és néztük anapfelkeltét a malentei tó fölött.



29

177

Néhány órával korábban

A Sátán régóta most először érezte magában a lelkesedés

tüzét: tudta, hogy a végső csata hamarosan megkezdődik.

Az életnek hirtelen megint értelme lett.

Először is elhatá rozta, hogy embereket fog toborozni,

akiknek természetfeletti erőt ad, hogy apokaliptikus lova -

sokká változhassanak át. A jelöltjei listáján az első lovas, a

Háború címét a 43. amerikai elnök nyerte el, aki éppen a kennebunkporti nyaralójában unatkozott. A Dögvész egy

kardinális lett, aki hosszan taglalta az afrikaiaknak, hogy

roppant jó ötlet lemondani az óvszerről. Az Éhínség sze -

repére a Sátán azt a topmodellt választotta ki, aki egy mo -

dellt kereső show - t vezetett, amelyben vékony, fiatal lá -

nyoknak mes élte be, hogy dagadt szörnyetegek.

A negyedik lovas, a Halál pozíciójára nem kellett tobo -

roznia senkit, mert már ősidők óta a földön dolgozott. A

Sátán elhatározta, hogy a lehető legkésőbb fogja felkeresni.

Istenen kívül ő volt az egyetlen lény, akivel nem szívesen ta -

lálkozott a sötétben.

De az első három lovassal még egyáltalán nem volt elé -

gedett. A lehető legjobb társakat kellett megtalálnia, hiszen



178

csak így nyerhet Istennel szemben. Elvégre ez lesz az utolsó

harc az emberiség sorsáért. És a Sátánnak nem állt jól a

szénája, hiszen a Mindenhatónak megvolt az a tulajdon -

sága, hogy mindig egy orrhosszal (természetesen metafori - kus értelemben) legyőzte őt. Az ördög elgondolkodva ült le

a malentei tó melletti padra egy nő mellé, aki ép pen rajzolt.

- Eltakarod a fényt—mondta a nő.

A Sátán felvillantotta legszebb George Clooney -moso- lyát:

— De én vagyok George Clooney.

— Tényleg hasonlítasz rá, örülj neki. De azért ne

játszd túl— válaszolta a nő. - Ráadásul leszbikus vagyok. Aztán intett neki, hogy tűnjön el.

A Sátánnak mindig is tetszettek az erős akaratú nők.

Különös örömöt jelentett számára az akaratuk megtörése.

Természetesen tudta, hogy ez az irigysége miatt van. Igen,

irigyelte az embereket a szabad akaratuk miatt. Mit meg

nem tett volna, ha neki is szabad akarata lehetett volna!

Akkor valami alsóbbrendű démon kezébe nyomhatná a pokol kulcsát, és kényelmesen berendezkedne egy

déltengeri magányos szigeten. Anélkül, hogy az emberek

felbosszant hatnák a gondolataikkal, a vágyaikkal és a

bűneikkel. Soha többé nem kellene meghallgatnia egyetlen

furcsa sze xuálisfantáziát sem, amelyért egyesek el akarják

adni a lel küket. .. igazi Paradicsom lenne.

Rendreutasította magát. Azonnal abba kell hagynia az álmodozást, hiszen nincs szabad akarata, feladata viszont

annál inkább van: csapatot kell verbuválnia a döntő csa -

tához. Ekkor a pillantása a nő rajztömbjére esett. Az illető

hölgy egy képregényt rajzolt:



29

179

Ez a nő láthatólag ugyanúgy szerette Istent, mint ő maga, a

Sátán. Jobban szemügyre vette, és meglátta a fejében a

tumort. Azt a betegséget, amelyet nem ő talált ki, amelyet

egyedül nem is lett volna képes kigondolni, csak egyszerűen

benne volt a természet rendszerében, és még maga a Sátán

sem nagyon értette, miért. Talán a Halál keze volt a dolog -

ban. Ez a fickó roppant kellemetlen tudott lenni.



180

Az mindenesetre biztos volt: ez az erős akaratú nő már

nem sokáig él. Legfeljebb egy vagy két hónapja volt hátra.

És ez a teremtés határozottan dühös volt Istenre. Bizto -

san jó jelölt lenne a Dögvész nevű lovas pozíciójára.



181

30

Ahogy kéz a kézben ültünk a stégen, és a nap első sugarai

ránk sütöttek, közel éreztem magam Joshuához.

Jo-shuához. Nem Jézushoz. Olyan közel, amilyen közel már rég nem éreztem magam

egyetlen férfihoz sem. És Joshua olyan erősen,

egyszersmind gyengéden fogta a kezemet, hogy reméltem,ő is ugyanígy érez. Itt és most, a malentei tó fölötti napfelkeltét szemlélve,

egyszerűen csak Marié és Joshua voltunk. NemM.o.n.s.t.e.r. és Messiás.

Ám sajnos megvan az a bámulatos képességem, hogy még

a legszebb pillanatot is elrontom. Mert ha valami szép, aztakarom, hogy örökké tartson. És mivel ez nem lehetséges(valamikor vécére is kell menni), azt akarom, hogy acsodálatos élmény legalább megismétlődjön.

— Gondolod, hogy még egyszer eltölthetünk egymással

egy ilyen csodaszép estét? - kérdeztem lelkesen.



182

Joshua fájdalmasan nézett rám. Mi van? Isten fia nemlehet eg yütt egy földi halandóval? Valami rosszat tettünk?Miért nem tartottam a számat? Miért nincs a szám



183

ban egy beépített pecek, ami belém fojtja a szót, mielőtthülyeséget kérdezek?

- Tényleg csodaszép este volt. O is szépnek találta az estét! Nem is csak szépnek,

csodaszépnek! - De sajnos nem tölthetünk együtt még egy estét. Ez fájt.Szomorúan kérdeztem: - De... miért nem? - Mert feladatom van.

Nem tűnt úgy, mintha örülne neki. Én pedig ösz-szezavarodtam. Milyen feladat? Hát nem arról van szó,hogy egyszerűen kivett pár szabadnapot a mennyország ban,

és most a Földön nyaral? - Milyen feladat? - kérdeztem. - Nem olvastad a Bibliát? - kérdezte csodálkozva. - De, hogyne, persze... - dadogtam. Egyszerűen nem

mertem elmondani neki, hogy fogalmam sincs a Bibliáról,ráadásul szerintem nyelvileg nem ártana egy kicsitfelturbózni.

- Akkor tudod, miért jöttem a Földre. Elhúzta a kezét. Ez szíven ütött. Aztán felvette a cipőjét,

és felállt. - Élj boldogan, Marié. - Élj boldogan? Soha... soha többé nem látjuk egymást? -

kérdeztem. Egyre keményebb lett a dolog. Ahelyett, hogy megválaszolta volna a kérdésemet,

Jo-shua valami csodálatosat mondott: - Sokat adtál nekem.

Sokat adtam neki? Én? Alig tudtam elhinni. Aztángyengéden végigsimított az arcomon. Majdnem kómábaestem a rám törő boldogságtól. Aztán elvette a kezét azarcomtól. Fázni kezdtem.

Joshua elindult a stégen a part felé.



184

Utána akartam kiáltani, hogy „állj!", de egyetlen hangot setudtam kinyögni. Túlságosan összeszorította a szí vemet,

ahogy a malentei tó partján egyszerűen kisétált azéletemből.

Természetesen abszurd remény volt, hogy még egy ilyenestét eltölthetek Joshuával. Vagy ezret. De a tudás nem védmeg a fájdalomtól.

Már majdnem teljesen maga alá gyűrt a szomorúság,amikor hirtelen egy kérdés hasított belém: Feladat? Milyen

feladat?

Kicsivel később becsengettem Michi videotékájának ajtaján.Ezúttal még kialvatlanabbul nyitott ajtót, mint az előzőnap. A pólóján a következő felirat állt: „Nincs itt semmilátnivaló!"

- Mi Jézus feladata? - tört ki belőlem.-He?

- Mi Jézus feladata?! - Ne kiabálj. -NEM

KIABÁLOK!! - Akkor nem szeretném tudni, milyen az, amikor ki-

abálsz. -ILYEEEEEN!

- Hatalmas karrier áll előtted hajszárítóként - válaszolta

Michi.

Ingerülten néztem rá. - Gyere be, elmagyarázom - tessékelt be végül.

A pulthoz ült, feketekávét ivott és a világ végéről szólóbibliai jóslatokról mesélt. Van egypár Dániel könyvében, ésmaga Jézus is megjövendölte az evangéliumokban a világ



185

végét, de a legrészletesebben a Biblia végén írják le, azutolsó oldalakon, János jelenéseiben. Elbűvölve hallgattam,ahogy Michi a Jó és a Rossz utolsó harcáról beszél. Az

Apokalipszis lovasairól, a Sátánról, és arról, hogy Jézusmindegyiküket legyőzi egy csatában, és a földetParadicsommá változtatja, ahol az istenhívőkkel együttörökké békében él. Szenvedés, szomorúság, és főleg halálnélkül. Most már tudtam, miért jött Joshua az emberek közé.

- Sápadtabb vagy, mint Michael Jackson - állapítottameg Michi. - Mi a baj?

Mondjam meg neki? Hinne nekem? Aligha. Valakivel

mégis muszáj volt megosztanom, mit éltem át. Mindent elmeséltem Michinek: a kimentésemet a tóból,

a kislány csodálatos gyógyulását, a sebhelyeket Joshualábfején és a sokat emlegetett feladatot. Csak a Joshua irántiérzéseimről nem beszéltem.

Amikor végeztem, Michi felnyögött: - Az anyja

kö-csögit! - Te... hiszel nekem? - kérdeztem reménykedve. - Persze, hogy hiszek neked - válaszolta Michi olyan

hangon, amilyenen többnyire gyerekeknek mondjuk, hogy az a kép, amit festettek, nagyon-nagyon klassz, holott zsiráf fejű emberek vannak rajta.

- Nem hiszel nekem - állapítottam meg szomorúan. - Hát, nehéz időket éltél át, a meghiúsult esküvő meg

minden... most biztosan el akarod nyomni magadban az

érzéseket ez iránt az ács iránt, hogy ne sérülj meg még egyszer, ezért beképzeled magadnak, hogy ő Jézus...

- Nem vagyok őrült! - szakítottam félbe. - Az „őrült" nagyon durva kifejezés...



186

- Te pedig mindjárt kapsz egy nagyon durva seggberúgást!

Dühös voltam, és csalódott. Annyira szükségem lett

volna valakire, akivel megbeszélhetem az elmúlt napok tébolyát. Michi egy ideig hallgatott, aztán lágyan így szólt:

— Igazából nem is akarom elhinni ezt az egészet. - Miért nem? - Az, hogy a világunk földi Paradicsommá válik, egyesek

számára hátrányos lesz. - De hát miért? Hiszen nem lesz halál, nem lesz nyo-

morúság. Lehet, hogy még szerelmi bánat se lesz. Vagy pattanás.

- Az igaz, de nem minden ember kap belépőt a földiParadicsomba.

Döbbenten bámultam rá. - Minden ember - magyarázta Michi - Isten színe elé fog

lépni. A holtak is. ők ismét életre kelnek. Isten kinyitja az

úgynevezett élet könyvét, amelyben az áll, hogy ki mitcsinált az életében.

- Elég vastag könyv lehet - mondtam elkínzottan. Nem nagyon tetszett az elképzelés, hogy valahol min-

dent felírtak rólam. Isten angyalai tehát minden lépésemet

figyelik? Néznek akkor is, amikor zuhanyozom? Vagy amikor szexelek? Akkor is, ha egyedül? Ha így van, nagyon

szívesen megmondanám a véleményemet ezek nek a

kukkolóknak!

- Az embereket Isten a tetteik szerint ítéli meg. Aki jó volt, a földi Paradicsomba jut.

- És a többiek? Ők mit csinálnak, ha már nem lesz meg a világunk?



187

- A többiek, János kinyilatkoztatása szerint, örök idők rea tűznek tavába kerülnek.

- Elég kellemetlenül hangzik - mondtam megborzongva.

- Annak is szánták.

- És mindez tényleg a Bibliában áll?Michi bólintott. - De hát Isten jó, nemde? - kérdeztem habozva.

- Ez ugyanaz az Isten, aki Noé idejében elöntötte aföldet vízzel, aki ripityára zúzta Szodomát és Gomorrát, ésaki az egyiptomiakra olyan csapásokat mért, hogy csinos kis

gazdasági recesszióban volt részük... - Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem ezt az Istent

— mondtam szomorúan. - Ha tényleg létezik az élet könyve, akkor az is benne áll,

hogy most ezt mondtad.

- Ó, nem! - kiáltottam fel. - Én is jobban szeretem azt az Istent, aki Dávidnak

segített Góliáttal szemben - mondta Michi.

- A kettő nem ugyanaz?

- Ennél a kérdésnél már több ezer teológus kapottmigrénes fejfájást.

- És te mit gondolsz? Melyik az igazi Isten?

- Remélem, a jóságos, de ha jól körülnézünk a világ -ban...

Elhallgatott. Nem akarta kimondani a saját hitét illetőkétségeit, nehogy ezzel is csak szítsa őket.

A tényállás számomra mindenesetre kellemetlenül világos volt: Jézus a Földön jár, és arról beszél, hogy afeladatáról a Bibliában lehet olvasni. Tehát a végítélet afeladata. Az a világ, amit én ismerek, meg fog szűnni. És



188

ebben a bosszantó élet könyvében elég sok rossz dolog állhat rólam. Eszerint örök időkre a tűznek tavába kerülök?



189

3 1

Mindeközben

Gábriel egész éjjel Jézus miatt aggódott. Nem azért, mert -

hogy baja eshet, hanem amiatt, hogy ez a szerencsétlen

Marié elcsavarja a fejét, és ezzel összekuszálja Isten terveit.

Szemrehányást tett magának, amiért engedte elmenni a

Messiást, később pedig nem ment utána. De a Silviával

töltött éjszaka túl csodálatos volt. Gábriel teste nem csupán öreg volt, de gyenge, és meglehetősen készséges is.

Amikor Jézus végül reggel hét órakor belépett a plébá -

niára, Gábrielnek vissza kellett fognia magát, hogy ne úgy

beszéljen vele, minta tanítványaival a hittanórán.

- Hol voltál? - kérdezte a tőle telhető legnyugodtabban,

mégis eléggé szigorúan Jézustól.

- Salsát táncoltam —jött a válasz. Időbe telt, mire Gábriel képes volt becsukni a száját.

- Nagyon jól éreztem magam — mondta Jézus, át -

szellemülten mosolyogva.

Istenem, döbbent meg Gábriel, csak nem teljesült be az

az abszurd gyanúja, hogy a Messiás érzelmeket táplál Marié

iránt? Az iránt a Marié iránt, aki a sirámaival a hittanórákon

annyira felbőszítette, hogy már - már megkérte, váltson vallást? Csak hogy ne kelljen többé elviselnie.



190

Gábriel úgy érezte, muszáj megtudnia, mi történt. Jé -

zusnak feladata van, nem szabad közbejönniük semmiféle

érzelmeknek!

— Te... érzel valamit ez iránt a nő iránt? - kérdezte

óvatosan.

Jézust láthatóan kellemetlenül érintette a kérdés. Nem

akart beszélni az érzéseiről, de mivel még soha életében

nem hazudott, és ezúttal sem állt szándékában, így felelt: —

Megérint, ahogy már rég nem érintett meg senki.

Gábriel legszívesebben felkiáltott volna. Úgy érezte, meg -

őrül. Ha tehette volna, angyali ereje segítségével visszauta -

zott volna a múltba, hogy megakadályozza Marié világra -

jöttét. De mivel már nem volt angyal, csak ember, csupán

ennyit kérdezett: — Hogyan... hogyan lehetséges ez?

— Kisfiúkorom óta mindenki csak Isten fiát látta ben nem

— magyarázta Jézus. — De Marié... ő... valami mást lát

bennem.

— Salsa- táncost? — kérdezte Gábriel keserű en.

— Egy egészen hétköznapi embert.

— De te nem vagy hétköznapi ember!— tiltakozott Gáb -

riel.

— Ezt mondtam neki én is — mosolygott Jézus.

— Erre Marié?... — kérdezte Gábriel.

— Hallani se akart róla.

— Hát persze — horkantfel Gábriel.

— Felhőtlenül jól éreztem magam egy ideig — mondta

Jézus jókedvűen.

Gábriel ismét kételkedve horkantott.

— Még tanultam is valamit tőle - mondta Jézus. — Azt,

hogy hogyan ringasd a csípődet?



191

— Azt is. De elsősorban azt tanultam Marie - tól — foly-

tattá Jézus — hogy az embereknek meg lehet tanítani,

hogy megbocsássanak maguknak.

Gábriel felhagyott a horkantásokkal. Ez a

megbocsátá - sosdi meglepő módon bölcs dolognak tűnt.

Annak ellenére, hogy Marié ötlete volt. Hát... tényleg...

tanított valamit a Messiásnak... hihetetlen !

— És meg is vigasztalt — mondta Jézus fájdalmasan.

Gábriel ismerte ezt a pillantást. Ugyanezt a pillantást

látta Jézuson annak idején, amikor Mária Magdolna a

közelében volt. Ez a nézés azt jelentette: nekem is szüksé -

gem van valakire az életemben.

Jézus tehát szerelmet érez Marié iránt! Talán ő még nincs

is tisztában ezzel, hiszen ilyen ügyekben nem túl ta pasztalt,

de Marié megérintette a szívét, ez teljesen világos!

A szerelem tényleg a legabszurdabb dolog amit Isten va -

laha kigondolt. Csakhogy azzal valószínűleg nem számolt,

hogy ez a képtelen érzés kétszer is rátalál a fiára.

Vagy mégis? Hiszen többek között azért hívják Minden -

hatónak, mert mindentudó. Gábriel teljesen összezavaro -

dott.

— De... - kérdezte tétovázva — f eladnád a feladatodat

Marie- ért?

— Micsoda? - kérdezte Jézus csodálkozva.

Gábriel legszívesebben leharapta volna a saját nyelvét.

Csak nem azt érte el ezzel a kérdéssel, hogy Jézus számba

vegye ezt a lehetőséget? Azért nem jön el a földi Paradi -

csom, mert ő, Gábriel feltette ezt az ostoba kérdést?

— Ezt azért kérdezed, mert szerelmes vagy Silviába?

— tudakolta a Messiás Gábrieltől.



192

Ettől a kérdéstől viszont most Gábrielben merült fel egy

furcsa gondolat: ha elmarad a végítélet, boldogan élhet Sil -

viával. És élvezheti a fűrészmechanizmust. És azokat a

dolgokat, amelyekről még mesélt Silvia. Amelyeket meg

akart neki mutatni. Ez a Káma - szútrapéldául roppant ér -

dekesen hangzott.

— Szerinted még várnom kellene egy kicsit? —

folytatta a kérdezősködést Jézus bizony talanul.

Nyilvánvalóan ő is több időt akart eltölteni Marie -val.

Gábriel küzdött magával. Tisztában volt vele, hogy ő és

Jézus éppen most esnek kísértésbe. Harcolnia kell ezek

ellen az érzések ellen!Ki kell tartania. Ez Isten akarata —

Utazz el még ma Jeruzsálembe — szólította fel

nyomatékosan a Messiást. — El kell hoznod a földi

Paradicsomot.

— Természetesen igazad van — mondta Jézus, a

kötelessége mellett döntve. Kivette a szerszámládáját a

szekrényből, és elbúcsúzott: - Isten veled, öreg barátom.

— Isten veled — válaszolta Gábriel.

Aztán a Messiás elhagyta a plébániát. Gábriel utána

nézett. Nem sokon múlott, hogy egy olyan ostoba dolog mi -

att, mint a szerelem, meghiúsuljon Isten terve, gondolta.



193

Amikor újra meg tudtam szólalni, megkérdeztem Mi-chit:

— És.. . és Jézus mindezt megjósolta? Képtelen voltam elhinni, hogy Jézus, azaz Joshua részt

vesz ilyesmiben.

- A közeledő vég fenyegetésével sok embert sikerült

rávennie, hogy gondolja át a cselekedeteit, és megtalálja azutat Istenhez - magyarázta Michi.

- Ezt... ezt nem hiszem el.

Michi a Bibliáért nyúlt, fellapozta, és így szólt: - Többerre utaló rész van, nézd csak, például Mátyás evangé-

liumában: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre,amely a Sátánnak és angyalainak készült".

- Te aztán jól ismered a Bibliát... - dadogtam. Aztánfélénken megkérdeztem: — Tudod, mik a felvételi kö-

vetelmények a földi Paradicsomba?

- Te tényleg azt hiszed, hogy ez az ember Jézus - álla-

pította meg Michi. Ijedtnek látszott. A félelmem lassanátragadt rá. Vagy egyszerűen csak komolyan aggódottértem.



32

194

- Hogy pontosan mit kell tenni - mondta -, az nem áll János jelenéseiben. De szerintem úgy van, hogy ha az



195

ember sok parancsolatot betart a Bibliából, akkor nem leszgond.

- Sokat? Azt hittem, csak tíz van. - Sokkal több van, egy egész halom. Több, mint hétszáz

— magyarázta Michi. Közben idegesen vihogott azon,hogy a félelemtől kiverte a víz a homlokomat. A pórusaimmost még nagyobb sebességre kapcsoltak: még csak nem isismerem a Tízparancsolatot! Azon kívül, hogy „ne ölj",meg hogy „ne lopj", „tiszteld apádat és anyádat"...

ó, jaj. Máris itt van az első bibi. Mi lehet a helyzet a többiparancsolattal, amelyeket nem is ismerek?

Megkértem Michit, hogy mutassa meg nekem a többi

parancsolatot.

- Sok van közülük, ami téged nem is érint. - Például? - Mózes V. könyvében ez áll: a férfiak ne hordjanak női

ruhákat. - Micsoda pech Dávid Beckhamnek - mondtam.

Michi újra kézbe vette a Bibliát, és egy újabb paran-

csolatot mutatott: „Barmodat másféle állattal ne párosítsd.Leviticus 19,19."

- Majd jelzem a tengerimalacoknak és a kutyáknak -mondtam, és az volt az érzésem, hogy nem nagyon jutunk

egyről a kettőre ezekkel a szabályokkal. Michi tovább lapozott: - „Ha két férfi összevesz egy -

mással, és az egyiknek felesége odajárul, hogy megszaba-

dítsa az ő férjét annak kezétől, aki veri azt, és kinyújtjakezét, és megfogja annak szeméremtestét: Vágd el annak

kezét, meg ne szánja szemed. Deuteronomium 25.11,12."



32

196

- Milyen életszerű helyzet - mondtam türelmetlenül.Iszonyatosan féltem, s erre haszontalan szabályokat voltamkénytelen hallgatni.

Michi fel akarta olvasni Mózes harmadik könyvéből afürdést illető előírásokat is, amelyek többek között a férfiúi magömlésről szólnak, de kivettem a kezéből a Bibliát: - Ezt

most tényleg nem akarom hallani. - Alighanem tényleg elég, ha a Tízparancsolathoz tartjuk

magunkat - mondta.

Mivel ezeket se tudtam kívülről, Michi megmutatta

nekem, hol találom őket. Életemben most először olvastamigazán figyelmesen a Bibliát. Mi mindenre képes a túlélésiösztön...

Az első három parancsolat nem lehet probléma: az Isten azúr, ne legyen más Istenem, és ne csináljak róla faragott

képet. Oké. Még ha egy pillanatig ismét fel is merült

bennem Isten képe a pszichiáterdíványon, ahogy arrólbeszél, miért is akar mindent kényszeresen kézben tartani.

A negyedik parancsolat is rendben: a hetedik napon

pihennem kell. Ezt tulajdonképpen egész életemben be-

tartottam, sose tartoztam a munka megszállottjai közé, akik végigdolgozzák a hétvégét. Valahol még vicces is, hogy ateljesítményközpontú társadalom támogatói végül nem

nyernek bebocsátást a földi Paradicsomba... Ölni semöltem, házasságot sem törtem (hiszen soha nem voltamférjnél, és nős férfiak soha nem mutattak érdeklődéstirántam). Soha nem loptam (legfeljebb kölcsönvettem,majd nem adtam vissza bizonyos dolgokat), és afelebarátomnak se a házát, se a feleségét nem kívántam



197

meg (megkívánt férjekről nem áll semmi a kilencedik

parancsolatban).

Michi úgy találta, hogy félelmemben a tűznek tavától

eléggé egyoldalúan, a saját előnyömre értelmezem a Tíz-parancsolatot. Természetesen igaza volt, sokszor kívántam

meg más nők férjeit. Túlságosan is gyakran. És szerintem

túlságosan gyakran nem kaptam meg őket. A tizedik parancsolatot is megszegtem, mivel volta-

képpen szüntelenül mások dolgait kívántam: Marccab-rióját, a kolléganőm cipőgyűjteményét, Jennifer

Anis-ton alakját... De a legnagyobb fejfájást mégis az ötödik parancsolat

okozta azzal, hogy tisztelnem kell a szüleimet. Vajon si-kerülhet ezt még megvalósítanom a világ végéig, akármikor

legyen is az?

Valamivel később izgatottan léptem be apám urológiai

rendelőjébe. Megkérdeztem az asszisztensét, Magdát, akivelapám gyakorlatilag együtt öregedett meg a rendelőben,hogy bemehetek-e hozzá. Magda azonnal a dol-gozószobába vezetett, és rögtön kakaót akart nekemcsinálni. Makacsul figyelmen kívül hagyta, hogy időközbenharmincöt éves lettem.

Az apám a fehér köpenyét viselte, és éppen afrikai

segélyszervezeteknek válogatta ki a szekrényéből a lejártmintagyógyszereket. Meglepődött, hogy itt lát: - Mit keresel

itt?

- Csak azt akartam mondani, hogy tiszteletben tartom a

döntésedet Szvetlánával kapcsolatban.

Arról nyilvánvalóan nincs szó a Bibliában, hogy őszin-lék is legyünk, amikor tiszteljük a szülőket.



32

198

- Ó — mondta az apám döbbenten. - Ennek... örülök. Hallgattam, és az asztali levélnehezékével játszottam. - Tehát nincs ellene kifogásod, hogy hozzám költözik? -

kérdezte. - Ha ez a kívánságod, akkor rendben van - hazudtam, és

görcsösen szorongattam a levélnehezéket. - Azon gondolkodom, hogy elveszem feleségül - vallotta

be apa.

Látszott, hogy tart a reakciómtól, de most, hogy bé-

külékenynek mutatkoztam, mégiscsak előrukkolt a

szándékával. - Ha ez az, amit akarsz... - ez a tiszteletdolog nehezebb

volt, mint gondoltam.

Az apám láthatóan örült a válaszomnak, és ki akartahasználni pillanatnyi gyengeségemet: - Tervezünk egy gyereket is.

- NO FUCKING WAY!!! - kiáltottam.

Apa megdöbbent. Odavágtam a levélnehezéket azasztalára, aztán kirohantam a rendelőből. Magda kakaójátpillantásra se méltattam.

A rendelő ajtaja előtt a falnak dőlve dühöngtem: - A fenébeis! Miért vagyok képtelen tisztelni az apámat?

Egy öreg fazon, aki éppen be akart menni a rendelőbe,

kedvesen megkérdezte: - Ó, magának is gondjai vannak a vizeléssel?

Dühös pillantást vetettem rá, a férfi pedig ijedten sietett be

a rendelőbe. Magda újra megjelent egy csésze kakaóval. - Nem kell ez az átkozott kakaó - morrantam rá. - Majd mindjárt kelleni fog - mondta együtt érzőn. - Nem fog!



199

- Az apád azt üzeni, hogy soha többé nem akar látni.Pakold össze a cuccaidat, és tűnj el a házából - suttogta

Magda gyámoltalanul, és odanyújtotta a csészét. Szo-

morúan szürcsöltem ki a kakaót.

Amikor kiittam, eszembe jutott, hogy van még egy szülőm,akit tisztelhetek. Még ha borzasztóan nehezemre is esik.

Az anyámmal a malentei bevásárlóutca kávézójábanbeszéltünk meg találkozót. Cappuccinót rendeltünk, én

pedig elkezdtem tisztelni az anyámat. Hasonlóan őszintén,

mint előtte az apámat. - Én... sajnálom, hogy az utóbbiévekben olyan agresszív voltam veled.

- Egy szavadat se hiszem - válaszolta az anyám. - De... miért nem? Elmagyarázta, hogy félrenéztem, amiből az következik,

hogy hazudtam. És hogy görcsösen szorongattam akiskanalamat, ami elfojtott dühre utal.

- Mi történt? - kérdezte. - Semmi, felejtsd el - válaszoltam, és fel akartam állni.

Semmi értelme nem volt az egésznek. Amikor Mózesannak idején leballagott a Sínai-hegyről a Tízparancsolattal,

biztosan nem voltak még pszichológia szakot végzettanyák.

- Valami nyomja a szívedet. - Karon ragadott, és sze-

líden visszanyomott a helyemre. Úgy tűnt, boldog, hogy annyi év után végre tettem felé egy lépést, és nem akarta,

hogy rögtön újra eltűnjek. - A Gábrielhez fűződő viszonyomról van szó? - tippelt

abszolút mellé. Mivel azonban nem válaszoltam - furcsa is lett volna, ha

elmondom neki, hogy nemsokára itt a világvége, én pedig



32

200

meg akarom úszni a tűznek tavát —, azt hitte, hogy tényleg Gábrielről van szó. Arról a férfiról, aki minden

valószínűség szerint tudta, hogy Jézust szállásolta el a

plébánián. Eltűnődtem, vajon miért említette meg Jézus,hogy annak idején Gábriel jelentette be a születésétMáriának, de hirtelen semmiféle logikus magyarázat nemjutott eszembe - nem tűnt olyan embernek, aki időgépekettalál fel.

- Magányos vagyok, ezért vagyok vele - mondta anyám. -

Nagyon magányos.

Csodálkozva néztem rá. Ez nem olyan pszichológus-duma volt, mint máskor, őszintének hatott. Megijedtem.

- Megbántad? - kérdeztem óvatosan. - Hogy annak idején elhagytam apádat? - Igen.

Jó darabig hallgatott. - Válaszolsz még ebben a hónapban? - kérdeztem tü-

relmetlenül. - Csak azért bánom, mert ezzel elveszítettelek - mondta

anyám boldogtalanul. Most döbbentem rá, hogy engem sose akart elhagyni.

Csak apámat. Csakhogy akkoriban nem ment az egyik amásik nélkül. Ettől a felismeréstől megszűnt a fájdalom,ami húsz éve nyomta a lelkemet.

- Hülyén nézne ki, ha most megölelnénk egymást, ugye?- kérdeztem fátyolos hangon.

-És giccses lenne - válaszolta. - Tökre giccses. - De attól még rendben lenne — mondta. Megint előjött

belőle a pszichológus. Csakhogy ezúttal nem gurultam be

tőle. Habozva felálltam, ö is. Megöleltük egymást.



201

Ez a szülőtisztelősdi talán mégsem komplett baromság.

Hazafelé könnyebbnek éreztem magam, és nem csupán

azért, mert most jobb esélyekkel indultam a földi Para-dicsomba. Hirtelen mintha Svent láttam volna az utcatúloldalán, amint... George Clooneyval beszélget?

Csak egy pillanatig láttam őket, mielőtt befordultak asarkon, és eltűntek a látószögemből. Megdörzsöltem aszemem. Meg mertem volna esküdni, hogy GeorgeClooneyt láttam.

Malente egyre furcsább hely lett.



33

202

Otthon egyszerűen levegőnek néztem Szvetlánát és a lányát- a Tízparancsolatban sehol sem áll, hogy ahá-zasságszédelgőket és a gyerekeiket is tisztelni kell. Fel-mentem Katához a szobájába. El akartam neki mesélni,hogy apa kidobott. Csakhogy a nővérem megint nem voltotthon. Mintha azt mondta volna, hogy Malenté-ben

marad, hogy megvigasztaljon...Megnéztem a legújabb rajzát. Meg kellett állapítanom,

hogy Kata aktuális Istenkritikája még kevésbé volt burkolt,mint a múltkori.



203

Kata szent dühe Isten iránt már féktelen, heves és durva volt. Megrémültem. Visszalapoztam a rajztömbben, ésfelfedeztem egy másik rajzot, amin azt üvölti a Minden-

hatónak, hogy tumora van. Visszajött a tumor?

Ó, ne!

Isten nem hallgatta meg az imáimat.



33

204

Ez annál inkább feldühített, mivel már tudtam, hogy létezik.

Mi van Istennel? Miért nem segít Katának? Világos, hogy rengeteg imát kell meghallgatnia. De hát mégsem olyan,

mint valami telefonközpont, amit túl lehet terhelni, nem?

„Itt Isten telefonközpontja. Üdvözöljük. Amennyibenhozzátartozóért kíván imádkozni, nyomja meg az egyesgombot. Ha bűnt óhajt meggyónni, nyomja meg a kettes

gombot. Ha elháríthatatlan külső körülmény áldozata lett,nyomja meg a hármas gombot. Sajnáljuk, jelenleg minden

vonalunk foglalt, kérjük, próbálkozzon később...tu-tu-túúú.

- Miért mondod, hogy tu-tu-túúú? - kérdezte Kata, ahogy néhány frissen vásárolt croissant-nal a szobába lépett. A

sokktól tehát hangosan tutultam. A pszichém egyretörékenyebb lett.

- Visszajött a tumor - szembesítettem az igazsággal. - Nem jött vissza - válaszolta határozottan. - De a rajzok...

- Csak a régi emlékeket dolgozom fel velük — tagadott

hevesen. Leült, és felnyögött. Rettenetesen fájt a feje.

A segítségére akartam sietni, de Kata rám kiabált: - Tűnjel a szobámból!

Olyan hihetetlen dühvel ordított! Eddig csupán egy szer

volt velem ilyen agresszív, amikor bőgtem a kórházban,

mert a kibírhatatlan fájdalmairól beszélt. A köny -nyeim

borzasztóan felbosszantották, és akkor ugyanilyenhangosan üvöltött rám, hogy tűnjek el.



205

Kata szeme most ugyanúgy szikrákat szórt, mint ak kor a

betegágyon. A fájdalom és a harag keveredett a

tekintetében. Most már minden világos volt. Rosszul lettem. Egész testemben reszkettem. Részben

azért, mert dühös voltam Istenre. De főleg azért, mertnagyon féltettem a nővéremet. Nem akartam, hogy újraszenvedjen. Soha többé!

És ha Isten nem hajlandó megmenteni, akkor a fián asor!



206

34

Amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam a plébániára, ésnekifeküdtem a csengőnek. Gábriel kinyitotta az ajtót,meglátott, és... azonnal becsapta az ajtót az orrom előtt.Még egyszer csengettem, Gábriel újra ajtót nyitott,

betettem a lábam az ajtó résébe, Gábriel becsapta az ajtót.

Felordítottam a fájdalomtól, hangosan szitkozódva, féllábon ugrándozni kezdtem, még egyszer csengettem. Hiába

vártam, hogy kinyíljon az ajtó, így lehajoltam a

levélnyíláshoz, és bekiabáltam: - Elmondta, hogy ő Jézus! -

mire Gábriel két tizedmásodpercen belül kinyitotta az ajtót. - Hol van Jézus? - kérdeztem. Most, hogy azt vártam

tőle, gyógyítsa meg a nővéremet, már nem Joshuát láttam

benne, hanem Isten fiát, Jézust. - Semmi közöd hozzá - válaszolta Gábriel nyersen. - De még mennyire van közöm hozzá! - Nincs.

- De van.

- Nincs.

- De van!



207

- Eleget boncolgattuk ezt a témát, nem gondolod?-kérdezte Gábriel gúnyosan.

- Mindjárt magát fogom boncolgatni, ha így folytatja —

válaszoltam. Diplomáciára most nem volt se időm, seidegem.

- A Jézussal töltött idő nem hatott jótékonyan a stílu-

sodra - állapította meg Gábriel lekezelőn. Éppen megint be

akarta csukni az ajtót, amikor megfenyegettem: — Ha nem

segít nekem, elmondom anyámnak, hogy maga... hogy maga...

- Hogy én mi? - kérdezte Gábriel. Halvány sejtelmem se volt, mi. Csak annyit tudtam, hogy

valami nem stimmel Gábriellel, de az időgépes elmélettényleg nem szolgált megfelelő magyarázattal. Tehátkénytelen voltam blöffölni: — Azt, hogy furcsa titkot

hordoz magával. Gábriel nyelt egyet. Érzékeny pontra tapintottam. Azt

hitte, Jézus elárulta nekem a titkát, akármi legyen is az. - A hamburgi kikötő felé tart - mondta.

- Mit akar ott? - kérdeztem döbbenten. - Fel akar szállni egy Izraelbe tartó teherhajóra. Izrael! Hát persze! Hiszen Michi szerint Jeruzsálemben

kerül sor a végső harcra! Vajon közel van a végítélet? Vagy Jézus Jeruzsálemben még hónapokig, netán évekig készül a

feladatára? Mindegy, Kata megint szenved, rettenetesen

szenved, és muszáj csillapítani a fájdalmát. Azonnal! Michi eléggé elcsodálkozott, amikor kölcsön akartam

kérni a rozzant bogárhátú Volkswagenjét, hogy megaka-

dályozzam Jézus hajóra szállását. A legjobb barátom eddig

azt gondolta, hogy csak össze vagyok zavarodva, most



208

viszont már úgy vélte, hogy a) teljesen megőrültem, b) az

ács hipnotizált, c) drogozom, vagy d) mindez egyszerre. Dühödt elszántságommal - vagy ahogy Michi gondolta,

őrületemmel - nem akart eg yedül hagyni, ráadásul eszeágában sem volt megengedni, hogy szeretett kocsijakormányához üljek. Bezárta a videotékát, és a

Volkswagenjével elindultunk Hamburg felé. Az autópályánegyfolytában szidtam, amiért olyan dolgokra ügyelt, mint asebességkorlátozás vagy a jobbról előzés tilalma, és azIstennek se hallgatott rám, amikor kifejtettem neki, hogy a

makacsul álló kocsisort nyugodtan ki lehet kerülni azútszegélyen is.

Végül ráparancsoltam, hogy álljon meg az egyik par-kolóban, félretuszkoltam a vezetőülésről, és magam ültem a

kormány mögé. Szédületes sebességgel téptem Hamburg felé.

A kocsi belül nagyon hangos volt. Az egész szerkezet

remegett, mint egy űrrepülőgép az atmoszférába valóbelépéskor, amikor az asztronauták megállapítják, hogy asrácok a tervezőrészlegből a hőtől védő fémlemezek problematikáját mégsem oldották meg olyan jól, mintahogy azt a céges bulin állították.

Michi többször lehunyta a szemét, különösen akkor,amikor az előzési manővereimtől még az edzett teher-

autó-sofőröknek is elakadt a lélegzetük. Amikor - jóformánlassítás nélkül - lekanyarodtam az autópálya kijáratára,Michi éppen a Miatyánkot mormolta. Én túlságosan dühös

voltam erre a mi atyánkra, de ezt nem árultam el abarátomnak. Tovább döngettem a kikötő felé. Itt

horgonyzott a Betlehem 4 nevű hajó, ami



209

Hari-bo-gumimacikon, valamint Twix és Duplo csokikonkívül Jézust is Izraelbe hivatott vinni.

Leparkoltam a bogarat, megcáfolva Michi néhány

másodperccel azelőtt sikoltott jóslatát, miszerint a se-bességből következően vízi hullaként fogjuk végezni akikötő öblében. A hajókorlátnál egy matróz állt. A balkarján sárkány tetkó látszott. Valószínűleg nem tudta, hogy az emberek manapság a sárkányképeket már nem azegzotikus agresszióval, hanem ifjúsági könyvekkelkapcsolják össze. Érdeklődtem tőle az ács után, ő pedig azt

felelte, hogy a tervezettnél fél órával később szedik fel ahorgonyt, és hogy Joshua addig sétálni akart. Arra akérdésre, hogy pontosan hol sétál, a következő válaszérkezett: - A Moulin Rouge-ban van.

- Moulin Rouge? - nem hangzott túl jól. A kikötő te-

rületének kellős közepén bizonyára nem egy avantgárdszínház bújt meg a név mögött.

A matróz elmagyarázta, hogyan jutunk oda, és fi-gyelmeztetett bennünket, hogy az ott ténykedő hölgyek többnyire nem törnek ki örömrivalgásban, ha nő lép be afelségterületükre.

- Jézus biztosan ki akarja használni az időt, hogy megtérítsen néhány rossz útra tért nőt — mondtam

Mi-chinek.

- Hát persze, és a Playbofozn pedig csak az interjúk érdeklik — még mindig nem hitte el nekem, hogy a Mes-

siásról van szó. A Moulin Rouge egy bungalóban volt, a bejárat fölötti

piros neonreklám csak részben működött. Molett nőnyitott ajtót, aki a legszebb éveit már régen a háta mögötthagyta. Akárcsak az alsóneműjét.



210

- Ide nők nem jöhetnek be - förmedt rám. Nem hiszem, hogy ezzel a kinézettel és ezzel az ud varias

modorral nagy forgalmat bonyolított.

- ö bemehet? - kérdeztem Michire mutatva, aki fülig vörösödött.

- Naná! - mosolygott a hölgy kivillantva némileg szuvasfogait, és behúzta a helyiségbe a döbbent Michit, még mielőtt az tiltakozhatott volna.

- Küldd ki Jézust! - kiáltottam meglehetősen bol-dogtalannak látszó haverom után. Aztán vártam, amíg

kinyílt az ajtó, és Jézus kilépett rajta. Piros alsóneműt hordónő követte. A nő zavartnak tűnt, de Jézus meg nyugtatta: -

Nem ítéllek el. Menj, és mostantól ne vétkezz.

A nő megkönnyebbülve húzta el a csíkot. Jézus láthatóanörült, hogy lát, de meg is lepődött. Én is boldog voltam,hogy újra a közelében lehetek. Legszívesebben én isfoglaltam volna magamnak egy kabint a hajóra. Most

értettem meg, miért hagyta el annak idején Mária Magdolnaa házát, hogy csadakozzon Jézus kíséretéhez. Csak az nem

volt világos, hogy bírta ki egész idő alatt, hogy ne érjenhozzá.

- Miért jöttél ide? - k érdezte Jézus, én pedig igyekeztem

ismét a saját ügyemre koncentrálni. Hiszen Katáról voltszó! Sietve beszámoltam a betegségéről és a borzalmas

fájdalmairól. - Nagyon sajnálom a nővéredet - mondta Jézus együtt

érzőn.

- De hiszen te meg tudod gyógyítani - mondtam re-

ménykedve. - Mint Szvetlána lányát. Jézus hallgatott.



211

- öööö... hallottad, amit az imént mondtam? - kér-deztem.

- Igen, eljutottak hozzám a szavaid.

- És akkor... miért érzem úgy, hogy egy ostoba „de"következik?

- Mert nem tehetek semmit a nővéredért. - Micsoda?

- Nem tehetek semmit.

- ööö... kár - dadogtam összezavarodva. - De... mindig

azt hallom, hogy „nem tehetek semmit".

- Ez azért van, mert valóban azt mondtam: nem tehetek semmit - magyarázta Jézus szelíden.

- Aha... ez lehet az oka - feleltem zavartan.

Miért nem tehet semmit? Mégiscsak ő Jézus, aki pa-

rancsokat tud osztogatni a szélnek, aki betegeket gyógyít, és vízen sétál! Ha akar, bármit megtehet!

- Nem akarod? - kérdeztem.

- Isten megbízásából vagyok úton. - Isten - kérdeztem, mert nem tudtam elhinni, hogy ezt

mondta -, Isten tart vissza attól, hogy megmentsd anővéremet?

- így is ki lehet fejezni... - kezdte Jézus. - Imádkoztam Istenhez, hogy gyógyuljon meg a nő-

vérem — szakítottam félbe. — De az imáim nem

érdekelték! - Sokat imádkoztál? Ez a kérdés azért kicsit visszavett a lendületemből.

Sokat, mit jelent az, hogy sokat? Mindig imádkoztam,amikor aggódtam Katáért!

Jézus így szólt: - Ha éjfélkor elmégy egy baráthoz, éskérsz tőle három kenyeret...



212

- Mi van?... - kérdeztem. - Mi a francért beszélsz mostkenyerekről?

- Ha a barátod nem kel fel azért, mert a barátod

-folytatta Jézus rezzenetlenül -, akkor azért fog felkelni éskenyeret adni neked, mert erőszakos vagy.

Úgy nézett rám, mintha most meg kellett volna értenem

valamit, de, őszintén szólva, az egészből csak azt értettem,hogy kenyér.

- Ez egy példázat volt - magyarázta. ó, ne, gondoltam. Vajon az emberek Palesztinában sem

értették meg azonnal, mit akar mondani? - Kitartónak kell lenned Istennél, ha azt akarod, hogy

meghallgasson - magyarázta Jézus. Tehát többet kellett volna imádkoznom? - Miért, Isten valami díva? - kérdeztem dühösen. Jézustmeglepte a kitörésem, a példázata nyilván nem

érte el, kívánt hatást. Mielőtt azonban válaszolhatott volna,

meghallottuk a Betlehem 4 hajókürtjét, amely indulástjelzett.

- Bocsáss meg, hajóra kell szállnom - mondta Jézus.Feleslegesen jöttem. Kata nem fog meggyógyulni.

Kétségbeesve bámultam Jézusra, kerestem a megfelelőszavakat, ám ekkor Michi rontott ki a bordélyházból. Tágranyílt szemekkel nézett rám, és elborzadva mondta: - Olyan

dolgokat láttam odabent, amelyeket egyetlen férfinak sem volna szabad látnia. - Feldúltan támolygott a kocsija felé. Ahajókürt újra felharsant, Jézus pedig elbúcsúzott: - Minden

jót, Marié. Elindult.

A kétségbeesésemet düh váltotta fel. Ha gyakrabban kellkopogni ahhoz, hogy kenyeret kapjak, hát megteszem!

- Jézus, várj!



213

Nem fordult meg.

- Jézus!!! Még mindig nem fordult meg.

- Eloi, eloi, lama, sabati! - kiáltottam végül őszintefájdalommal.

Most megállt és megfordult: - Ez héberül annyit jelent:

Istenem, Istenem, terméketlen a lámám. - Eloi, eloi, Hadára sabati - próbálkoztam újra. - Ez pedig azt jelenti: Istenem, Istenem, terméketlen a

kalapom.

- Tudod, mire gondolok! - kiáltottam rá. Kedvem lett volna kétségbeesésemben öklömmel

verni a mellét. - Igen, tudom - válaszolta. - Eloi, eloi, lema sabach-tani

- mondta aztán halkan. - Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? - fordí-

tottam. Vádlón. Dühösen. Halálosan boldogtalanul.

Jézus gondolkodott. Sokáig. Aztán így szólt: - A kö- vetkező hajóval megyek.

Alig tudtam elhinni. Boldogan odarohantam hozzá, és anyakába ugrottam.

Hagyta. Még élvezte is. Erősen magamhoz szorítottam.

Ezt is élvezte. Mert ebben a pillanatban megint Jo-shua

volt.

Említettem már azt a képességemet, hogy minden cso-

dálatos pillanatot gond nélkül szét tudok rombolni?



214

35

Túláradó örömömben puszit nyomtam Joshua arcára. Egy másodpercig élvezte ezt is. Éreztem! Aztán megrémült sajátmagától, kibontakozott az ölelésemből, és így szólt: -

Siessünk a nővéredhez. Nem tudtam, szégyellnem kellene-e magam. Tulaj-

donképpen nem éreztem szégyent, hiszen a csók mély hálából fogant. És szeretetből. Az nem lehet helytelen, ha valaki Jézust szereti.

Jézust szereti?

Ó, jaj. Tudom, hogy ő Jézus, és mégis szeretem? Mostmégis elszégyelltem magam.

Malente felé hallgatagon ültem a kocsiban. Jézus a hátsóülésen héberül imádkozott. Vajon bocsánatot kér Istentől,amiért örült a csókomnak? Mindegy, mindenesetre az

imádkozással sikerült távolságot tartania tőlem. Miközbenén kínosan éreztem magam, és kifelé bámultam az ablakon,

Michi alig tudott a vezetésre koncentrálni. Idegesítette Jézus jelenléte. Bár még mindig nem egészen hitte el, hogy

Isten fia ül a rozoga csotrogánya



215

hátsó ülésén, Jézus erőteljes kisugárzása, amit Michi mosttapasztalt először, lassan eloszlatta a kételyeit.

- Hogyan higgyem el neked, hogy a Messiás vagy, nem

pedig valami őrült? - kérdezte Michi. - Úgy, hogy egyszerűen elhiszed - válaszolta Jézus

higgadtan.

- Képtelen vagyok rá! - Júdeában is sokan így voltak ezzel, különösen a nem

keresztény templomokban - felelte Jézus. Ez a kijelentés elgondolkodtatta Michit. Hívő keresz-

tényként eddig még soha nem azonosult a zsidó temp-

lomok felfuvalkodott rabbijaival.

Miközben Michi a hitével küzdött, eszembe jutott, hogy utoljára a salsaklubban voltam vécén. Lekanyarodtunk egy

parkolóba, én pedig halált megvető bátorsággal bementemaz egyik tipikus autópálya menti vécébe, amely pillanatok alatt az öngyilkosságba kergetné bármelyik

közegészségügyist. Amikor kicsivel későbbmegkönnyebbülten kiléptem a vécé ajtaján, az elbi-zonytalanodott Michi, odalépve hozzám, megkérdezte: -

Biztos vagy benne, hogy ez az ember Jézus? - Igen.

- Esküszöl?

- A nővérem életére.

Michi gondolkodott, gondolkodott, aztán így szólt:- Akkor most megkérem, hogy bocsássa meg a bűneimet.

Csodálkozva követtem a barátomat a kocsihoz. Michi

nekiállt meggyónni a bűneit, méghozzá időrendisorrendben: olyan történettel kezdte, amelyben egy gázégő,egy dezodorspray és a földrajztanár tüzet fogott szakállakapták a főszerepet. Aztán a mostani bűneire tért rá, és



216

elmondta, hogy imádja a bogárhátú Volkswagenjét, habáraz több szén-dioxidot bocsát ki, mint a legtöbb afrikaiállam. Meggyónta, hogy tudja, milyen brutálisan kínozzák a

haszonállatokat az állattenyésztésben, és mégis eszik húst,sőt, még olyan pólót is hord, amire ez van írva: , A

vegetáriánusok eleszik a kajám elől a kaját." Elmesélte,hogy szívesen kávézik, habár tudja, hogy a termelőketkizsákmányolják a fejlődő országokban, akárcsak azokat alányokat, akik a videotékájában is megtalálható, 18 év felettieknek szánt videókban olyan című filmekben

szerepelnek, mint Amikor elmentél, ma gamra maradtam.

Aztán Michi megkért, hogy fáradjak hallótávolságonkívülre.

- Miért? - érdeklődtem. - Most rátérek azokra a bűnökre, amelyek a „ne kívánd

felebarátod nőjét"-kategóriába tartoznak - Michi

szemérmesen lesütötte a szemét. Tartottam tőle, hogy a

felebarát nője én lehetek. Arrébb mentem. Távolról szemléltem, ahogy a barátom vörös arccal

minden gondolatbeli bűnét meggyónta Jézusnak. Eltű-

nődtem, vajon jó ötlet volna-e, ha én is meggyónnám abűneimet. Hiszen annak idején az is segített, hogy Sven-rőlbeszéltem. A prosti is megkönnyebbültnek tűnt, hogy kiönthette neki a szívét, és láthatóan Michinek is jót tett a

dolog. Még akkor is, ha a Messiás Michi beszámolóján néhamegdöbbenve ráncolta a homlokát.

Nagyon klasszul nézett ki, ahogy a homlokát ráncolta. Felőlem akár egész nap is ráncolhatta volna.

Ajjaj, tényleg beleszerettem Jézusba!

És tutira nem jó ötlet, ha olyannak gyónom meg a bű-

neimet, akibe szerelmes vagyok.



217

Amikor Michi végzett, Jézus a vállára tette a kezét, és rö-

viddel ezután a barátom sokkal boldogabbnak tűnt, mint

előtte bármikor, kivéve talán azt az alkalmat, amikor az Apple piacra dobta az iPhone-t, és Michi az első száz vásárló között volt Németországban. Boldoggá tett, hogy Michi végre hisz nekem. Most már csak Katát kellett

rábeszélni, hogy hagyja magát meggyógyítani. És akkorminden tökéletes lesz. Eltekintve talán ettől a

végítélet-dologtól meg az egész felfordulástól.

Kata meglehetősen elcsodálkozott, amikor felbukkantunk a

szobájában. Sietve elmagyaráztam neki, hogy az ács azértjött, hogy meggyógyítsa. Kata a szónoklatom után így szólt:- Atyaég, hozzád képest még Tom Cruise is jó mentálisegészségnek örvend.

Jézus megerősítette az általam elmondottakat, és hoz-

zátette, hogy ő Isten fia. Kata erre így reagált: - Hozzád képest pedig még Amy

Winehouse is jó mentális egészségnek örvend. - Ki az az Amy Winehouse? - kérdezte Jézus. Michinekiállt elmagyarázni, beszélt a krekk pipáról

és Amy frizurájáról, ami úgy néz ki, mintha az énekesnőegy elgázolt macskát hordana a fején. Addig beszélt, míg

kénytelen voltam egy mozdulattal tudtára adni, hogy mindez most nem kimondottan fontos.

- Nincs mit veszítened - mondtam Katának. - Amikor először kijött a tumor, akkor sem mentem se

kuruzslóhoz, se csodadoktorhoz, se boszorkányhoz,most se fogok ilyesmit tenni!



218

- Most elszóltad magad - vigyorgott Michi. - Azt

mondtad: „amikor először kijött a tumor". Tehát má-

sodszor is kijött!

Kata bosszúsan nézett rá, mire Michinél leesett a tan-tusz, hogy talán mégsem kellene vigyorognia, amikor adaganatról beszél.

- Miért mennék bele éppen most ebbe a hókuszpó-

kuszba? - kérdezte aztán Kata hozzám fordulva. - Mert megkérlek rá - mondtam könyörgő hangon. Kataegy pillanatig habozott, majd Jézusra nézett: -

Ma már te vagy a második őrült, aki meg akar gyógyítani.- A második? - kérdeztem. - Nem érdekes - legyintett Kata. Eltöprengett, aztán így szólt Jézushoz: - Rendben.

Marié így legalább rájön, hogy bolond vagy. De remélem,

azt tudod, ha tényleg te vagy Jézus, beszélnünk kell majdarról, hogy miért végez Isten ilyen pocsék munkát.

Kata kemény álarcán egy percre mintha repedés ke-letkezett volna. Mintha egy része tényleg bízott volnabenne, hogy ez a férfi mégsem az elmegyógyintézetbőlszabadult. Ha még egy ilyen kőkemény nő, mint Kata ishisz az isteni gyógyulásban, akkor érthető, hogy annyi beteg költ rengeteg pénzt a csodadoktorokra.

Jézus Katához lépett. Istenem, mindjárt ráteszi a kezét,

és a nővérem meggyógyul, én könnyekben török ki, aztán Jézus nyakába ugrom, és addig csókolom, amíg nem leszmás választása, mint hogy visszacsókoljon!

Jézus ráhelyezte a kezét Katára, aztán rövid idő után visszahúzta.

Ennyi az egész? Hát, ez gyorsan ment.De miért néz rám így?



219

- Ez a nő nem beteg - jelentette ki szívem választottja.Döbbenten néztünk rá. - A semmiért vontál el a feladatomtól - mondta Jézus

szemrehányóan. Dühösen villámlott a szeme, és egy pillanatig tartottam

tőle, hogy bemutatja, hogyan is működik az elsorvasztás.

R eszketett dühében, de nem szólt többet. Hallgatva lépettki a helyiségből. Ennyit a csókolózásról.



220

36

Néhány órával korábban

Ezen a napon Malentében a Sátán megint megtapasztalta,

milyen gyakran szidják az emberek Istent. Egyférfi például

azért, mert a menyasszonya az oltár előtt nemmel vála szolt.

Egy lány azért, mert még szűz volt, habár már elmúlt

tizennégy éves! Egy banki alkalmazott hölgy pedig azért,

hogy a kollégái az arcszőrzete miatt titokban Kari Marx nak hívták.

Malentében tulajdonképpen majd mindenki napjában

háromszor szidta Istent gondolatban. Gyakrabban tehát,

mint maga a Sátán. De nem gyakrabban, mint a világ más

részein. Malente ezzel az eredményével voltaképpen csak a

középmezőny alsó felén helyezkedett el.

Mindeg y, a Sátán rájött, hogy majdnem minden ember - ben megvan a képesség, hogy az Apokalipszis lovasa

legyen. Úgy gondolta tehát, hogy a harcosai akár ebből a

koszfészekből is kikerülhetnek. És mivel a karikatúrákat

rajzoló nő elbűvölte, úgy döntött, ő lesz a Dögvész nevű

lovas.

Miközben Kata a rajztáblája fölé hajolva a fájdalom ellen

küzdött, és igyekezett a rajzolásra koncentrálni, a Sátán



221

csengetett az ajtón. Sajnos elszalasztottá azt az időpon tot,

amikor Kata egyedül volt otthon. Az emberek mindig



222

akkor a legfogékonyabbak az ördögre, amikor egyedül van -

nak. Vagy tömegben.

Kata lejött a lépcsőn. Remélte, hogy nem megint a húga áll az ajtó előtt. Tudta persze, hogy valamikor kénytelen lesz

beszámolni neki a betegség kiújulásáról, de még nem

készült fel rá. Annyit viszont tudott, hogy ezúttal méltó -

ságteljesen felfogja adni. Képtelen volt újra felvenni a har cot

a tumorral. Nem tudta volna elviselni a kemót és az or vosok

gyámoltalan arckifejezését, akiknek a legtöbbje még alig

nőtt ki a pelenkából és átkozta magát, amiért nem va - lamijövedelmezőbb foglalkozást választott, és nem lett pél -

dául befektetési tanácsadó.

Kata ajtót nyitott, és legnagyobb meglepetésére megpil -

lantotta a George Clooney- hasonmást.

— Mit akarsz itt? — kérdez te

bosszúsan. —Ajánlatot tenni.

— Az Avon- tanácsadók már rég kihaltak, nem?— mondta Kata.

- Meg tudom gyógyítani a daganatodat - mosolygott a

Clooney- sátán.

Kata egy pillanatra szóhoz se jutott. Honnan tud ez a

fazon a betegségéről?

— Csak egy csekélységet kérek cserébe — mondta az

ördög. Borzasztóan boldoggá tették az ilyen csereüzletek. Az

emberek nagyon hamar belemennek, hogy eladják a lelkü -

ket, ha cserébe megkapják, amitakarnak: sikert, a kedvenc

focicsapat továbbjutását, vagy csak egy kávét a bevásár -

lóutcában, ha elfáradnak. És persze ne felejtsük el az örök

első helyezettet a kívánságok listáján: a szexet.



223

- Nekem... nincs daganatom — válaszolta Kata.

— Hát persze hogy nincs — vigyorgott a Sátán. - De

ha mégis meggyógyítalak, adsz nekem egy aprósá got? Katát egy percre a helyzet abszurditása ellenére is elön -

tötte a remény. És a halálra ítélt semmitől nem retteg

any- nyira, mint a csalódástól. Ezért aztán Kata a lehető leg -

gyorsabban meg akart szabadulni ettől a kellemetlen

alaktól, és így szólt: — Persze, persze... Csak tűnj el innen.

— Nem is akarod tudni, mi az az apróság, amit

kérek?— kérdezte az ördög. — Nem - mondta Kata, és becsapta az ajtót.

Ó, mosolygott a Sátán, az embereknek ugyan saját aka -

ratuk van, a lelkükkel mégis meglehetősen gondat lanul

bánnak.



224

Semmit se értettem. Mi történt? Tévedtem volna? Katamégsem beteg? A nővérem is mintha elbizonytalanodott

volna Jézus fellépésén. Igyekezett lazának látszani: - A zártosztályon mielőbb ki kellene cserélni a zárakat.

A zavarodottságomat csak tetézte, hogy megbántottam

Jézust. Az arcára nyomott puszit még megbocsátot-ta, de

mostanra biztosan azt hitte, hogy becsaptam. Nyilván úgy gondolta, hogy az egész csak trükk volt, és csak azértcsináltam, hogy velem maradjon.

Csüggedten pillantottam Kata rajztömbjére, és amit ottláttam, azonnal elvonta a figyelmemet mind a tumorról,mind Jézus sorvasztó pillantásáról:



37

225

- Soha többet nem kapod vissza azt az időt, amit féle-lemmel töltesz el - jegyezte meg Kata lakonikusan.

Mindig utáltam, ha Kata ebben a „használd ki azidő-det"-stílusban beszélt, de most mégis olyan gondolatotjuttatott eszembe, amit eddig a betegsége miatt sikeresen

háttérbe szorítottam. A kérdés most az volt, mennyikihasználnivaló időm maradt még? Azaz: mikor lesz a

végítélet?

Ugorjak, vagy ne ugorjak... Ugorjak, vagy ne ugorjak...



226

Miután Kata kidobott minket a szobájából, Michi vi-deotékájában most először tettem fel hangosan ezt a

kérdést. - Mégiscsak különbség, hogy az embernek párhónapja, vagy pár éve van még hátra - tettem hozzá.

- Különösen akkor, ha még szűz — bukott ki Midiiből. Rámeredtem. - ööö, úgy értem..., egy régi barátom, aki... szóval ő még

szűz - magyarázta dadogva.

- Melyik barátod? - érdeklődtem.

Michi idegességében levegőért kapkodott. A pillantásaaz Ocean's twelve DVD borítójára esett, és gyorsan így szólt: — Julio Roberts.

- Julio Roberts? - ismételtem hitetlenül. Michielvörösödött. Meglepődtem. Azt sejtettem, hogy Michi szexuális élete

jelenleg nem túl aktív, de azt hittem, életében legalább

egyszer már szeretkezett. Hiszen voltak barátnői. Vagyis volt egy barátnője. Lénának hívták. Katolikus volt, akárcsak Michi.

Te jó ég, ez a vallás néha kegyetlen tud lenni.

- Ez a Julio látens homoszexuális? — kérdeztem. - Nem, nem, nem, hogy jut ilyesmi eszedbe? - hebegte

Michi. - Julio abszolút heteroszexuális.

- Csakhogy?- Csakhogy évtizedek óta nem a megfelelő nőt szereti -

vallotta be szomorúan. Eddig is kellemetlenül éreztem magam, de ez most csak

fokozódott. Nem élhettem tovább abban az illúzióban,

hogy a barátságunk plátói. Michi nekikészülődött, hogy szerelmet valljon, de én nem akartam hallani. Félrenéztem,



37

227

és az én tekintetem is a DVD-re esett. - Kérlek, mondd azt,

hogy Georgina Clooneyt szereti - könyörögtem neki. Michi

meglepődött. - Különben elveszítek egy barátot - magyaráztam. Michielgondolkodott, aztán szomorú, elkínzott mosollyal így szólt: - Georgina Clooneyt szereti.

- Köszönöm.

Egy ideig hallgattunk, aztán Michi feltette azt a kérdést, ami

már egy ideje nem hagyta nyugodni: - Szereted Jézust? Úgy értem, olyan módon, ahogy azt mi, normális keresztények nem tesszük? És ahogy nem is kellene tennünk?

- Alighanem - vallottam be meggyötörten. Ez a vallomás szíven ütötte Michit, aki egész életében

tisztelte Jézust, erre most ő lett az egyetlen ember a vilá-

gon, aki féltékeny volt Isten fiára.

Derekasan megpróbálta elnyomni magában ezt az érzést,és olyasmit mondott, ami teljesen megrázott: - A világ meg is érdemli, hogy vége legyen.

Döbbenten néztem rá, ő pedig elmagyarázta, miértgondolja így: - Olyan sok borzasztó dolog van a földön:polgárháborúk, környezetrombolás, emberkereskedelem...

Nekem is spontán eszembe jutott néhány dolog, amiért

bőven a vádlottak padjára lehet ültetni az emberiséget:

Népzenei fesztiválok Intim tetoválás

Dávid Hasselhoff Reklámok, amelyekben kisgyerekek szerepelnek Fish-Mac



228

Szülők, akik Chantalle-nak keresztelik a gyereküket

Igaza volna tehát Michinek? Jó lesz az, ha eljön a földiParadicsom? Jogom van ezt egyáltalán kétségbe vonni?

Vagy éppen ezért landolok majd a tűznek tavában? Vagy amúgy is oda kerülök? Esetleg van még időm, hogy megváltoztassam a sorsomat? De mi van, ha nincs?

Akkor elfelejthetem az összes álmomat, nem alapíthatok

családot, nem lesznek gyerekeim... édes, kicsi, könnyen

kezelhető kislányok, akik már csecsemőként is átalusszák azéjszakát... és később majd mindig ezt mondják nekem: -

Anya, te vagy a legjobb, és nem is vagy olyaaaan kövér... És keresztet vethetek arra is, hogy valaha még valami

különlegeset teszek az életben. M.o.n.s.t.e.r.-ként fogom

befejezni földi pályafutásomat. Meg kell tehát tudnom a végítélet időpontját Jézustól,

még akkor is, ha végtelenül dühös rám.



229

Mindeközben

Gábriel atya a habbal teli fürdőkádban ült. Silvia is vele volt,

és éppen roppantul élvezte, ahogy a férfi a hátát szap -

panozza. Silvia ma oldott hangulatban volt, é s sokkal in kább

vágyott a gyengédségre, minta fűrészelésre. Még az is

kiszaladt a száján, hogy szerelmetes érzéseket táplál Gábriel

iránt, amitől a sokat megélt férfi szíve olyan erővel kezdett dobogni, ahogy csak Isten jelenlétében szokott. A Silviában

m egbúvó pszichológus természetesen tudott magyarázattal

szolgálni arra, miért nyílt meg hirtelen Gábriel előtt: húsz év

után kibékült a lányával, ami feloldotta az érzelmi

blokádokat. Eddig egyetlen férfival sem tudta igazán jól

érezni magát, mert bűntudat mardosta Marié miatt. Mi -

közben Silvia a sok év alatt felgyűlt fájdalomról beszélt a lányával kapcsolatban, Gábriel arra gondolt, hogy a család is

igazán abszurd találmánya a Jóistennek. Semmi nem je lent

nagyobb örömöt, egyszersmind több bánatot, nagyobb

boldogságot, ugyanakkor több eszeveszett dühöt az embe -

reknek, mint a család. Az embereknek sokkal könnyebb

életük lenne, gondolta Gábriel, ha Isten a szaporodás és



38

230

fajfenntartás tekintetében olyannak teremtette volna őket,

mint a földigilisztát.



231

Ekkoriban Gábrielnek legalább már nem kellett folya -

matosan a nyája családi problémáit hallgatnia, mert a világ

végéighátralévő pár napra beteget jelentett. Az utódjának,

Dennisnek ezért a tervezettnél korábban, már az nap reggel

mu nkába kellett állnia. Dennis az a fajta agyongyúrt,

tornacipős pap volt, aki imádta az egyházközségi bálokat és

a gospel zenét, a teológiai tanulmányai alatt vi szont minden

hitét elveszítette, és átkozta magát, amiért nem valami

jövedelmezőbb foglalkozást választott, és nem lett például

befektetési tanácsadó.

Gábriel kábé olyannyira kedvelte a bálozást és a kávéivást

a hívőkkel, mint azt, hogy halandókéntprosztatatu -lajdonos

lett. Ügy vélte, hogy süteményevéssel még senki nem találta

meg az utat Istenhez.

Csöngettek az ajtón. Gábriel azt hitte, a tornacipős pap

az, és elhatározta, hogy emiatt az ateista fickó miatt nem

fog kiszállni a kádból. Ekkor meghallotta, hogy kinyílik az

ajtó, és egy hang azt kiáltja: Gábriel! Jézus hangja volt.

- Megint itt van az ácsod — állapította meg Silvia tár -

gyilagosan. Természetesen fogalma se volt róla, hogy ez mit

jelent. Egyébként Gábrielnek se volt fogalma róla, hiszen

Jézusnak már rég a nyílt tengeren kellett volna hajóznia

Izraelfelé!

Hallotta, amint egyre közelednek Isten fiának a léptei.

Tudta, hogy bármelyik pillanatban rajtacsípheti a fürdő -

kádban Silviával.

- Úgy nézel, mint a férj, akit mindjárt rajtakapnak —

vigyorgott Silvia.

- Az ács Jézus - szaladt ki Gábriel száján. Silvia egy pil lanatig

ijedten meredt rá, aztán röhögőgörcsöt kapott. Jézus

belépett a fürdőszobába, és meglátta Gábrielt a



38

232

fürdőkádban. Silviával együtt. Akinek vörös volt az arca a

nevetéstől.

Gábriel első gondolata az volt, hogy egyszerűen lebukik a

víz alá, és egészen addig ott marad, amíg véget nem ér a végítélet.

Jézus azonban így szólt hozzá: - Bocsáss meg, barátom.

Hiszen Gábriel nem volt házasságtörő, és Mózes har -

madik könyvének fürdési előírásai ellen sem vétett (ame lyek

Isten fiát amúgy sem érdekelték, lévén olyan férfi, aki a

szabályok fölé helyezte a hitet), ezért Jézusnak nem volt oka

arra, hogy megrója. A Messiás csupán arra kérte Gáb rielt,

hogy sürgősen beszéljenek, aztán a fürdőszobát el hagyva a

konyhába ment. Gábriel azonnal kiugrott a kádból, és sietve

megtörölközött.

— Úgy viselkedsz, mintha ez a férfi tényleg Jézus volna,

én pedig a Sátán — mondta Silvia csodálkozva.

— A Sátáni - nézett rá Gábriel.

Lehet, hogy tényleg az ő keze van a dologban? Marie- val kapcsolatban? És Silviával kapcsolatban is?

Ez még mindig elviselhetőb b gondolat volt, mint az,

hogy Jézus a Sátán beavatkozása nélkül lett szerelmes

Marie-ba.

Gábriel felöltözött, és még nedves hajjal a konyhába ro hant.

Jézus elmesélte neki, mi történt a kikötőben, és hogy Marié nővérének a fejében nem volt tumor, holott Marié ezt váltig

állította.

— Gondolod, hogy szándékosan hazudott nekem? —

kérdezte Jézus öreg barátját.



233

Gábriel egy pillanatig küzdött magával, aztán elmond ta,

hogy mire gyanakszik: — Nem zárhatjuk ki annak a

lehetőségét, hogy a Sátán keze van a dologban .

— Kísértésbe akar vinni? - kérdezte Jézus csodálkozva. — Úgy érzed, hogy Marié kísértésbe visz? - úgy tűnt.

Gábriel legrémisztőbb sejtései válnak valóra.

Jézus elgondolkodott. Marié tényleg kísértésbe viszi?

Vonzódik hozzá, az igaz, de ennél tö bb is van a dologban?

— Lehet, hogy engem is elcsábítottak - mondta

Gábriel. — A Sátán megadta nekünk azt, amire a legjobban

vágytunk. Nekem azt a nőt, akit mindig is szerettem. Neked pedig azt a nőt, aki az embert látja benned.

Gábriel azt nem említette, hogy különösen nagy álnok -

ságnak tartja az ördög részéről, hogy éppen Marie - t válasz -

totta ki erre a feladatra. Azt a Marie- t, akiről el se lehetett

képzelni, hogy bármilyen férfit is képes elcsábítani, nem -

hogy Isten fiát.

Jézus ellenkezett. Túlságosan szörnyű volt számára a gyanú, hogy Marié a Sátán megbízottja: — A Sátán már

megpróbált egyszer kísértésbe vinni. Egykoron, a sivatag -

ban, ígért nekem vizet, ételt, királyságot... de szerelmet

soha.

— Lehet, hogy tökéletesítette a módszereit — mondta

Gábrie l. — Királyságot nem akar minden ember, de a sze -

relem. .. az előbb - utóbb mindenkit utolér. Még az angya - lokat is.

— Én... én nem tudom elhinni, hogy Marié szövetséget

kötött az ördöggel— tiltakozott Jézus.

— Más magyarázat nincs — Gábriel eddigre meggyő zte

saját magát. Ez számára azt jelentette, hogy el kell űznie

Silviát a házából (és előtte a kádjából).



38

234

Jézus annyira összezavarodott, hogy vissza akart vonul ni

egy nyugodt helyre imádkozni. Csakhogy ehhez nem a

templomot választotta. Nem is a plébánia kertjét. Hanem

azt a stéget, amelyen olyan szívesen ült Marie - val. Leült,nézte az esti fényben csillogó vizet, és mardosni kezdte a

kétség. Nem Marie - ban kételkedett, hanem saját magá ban.

Volt ugyanis még egy lehetséges magyarázata annak, hogy

nem szállt fel a hajóra. Olyasmi, amit eddig még ön -

magának se vallott be: talán... talán nem is akarta meg vívni

a végső csatát. Egyik fele kételkedett a megbízatásában,

abban, hogy jó, ha megbünteti az embereket. Az ilyesmiben csepp örömöt se lelt. Júdeában az emb ereket mindig Isten

haragjával fenyegette, hogy jó útra térjenek. Ez a módszer

segített. De azok csak fenyegetések voltak.

Igen, talán a saját kétségei miatt vonzódott annyira

Marie- hoz, és ezért engedte meg neki szíves örömest, hogy

visszatartsa a feladat ától.



235

39

Iszonyatosan megörültem, amikor észrevettem Joshuát astégünkön, hiszen ez azt mutatta, hogy neki is sokat jelentez a hely. A dühe már elpárolgott, még csak nem is tűntkülönösen meglepettnek, hogy itt lát. Úgy véltem, szorong;

a gondolataiba süllyedt. Leültem mellé, és én is a víz fölélógattam a lábamat.

Hallgatva ültünk, mint két ember, akik már átéltek néhány csodálatos randevút és egy fantasztikus puszit, depontosan tudják, hogy nem alkothatnak egy párt, hiszen a

családi hátterük erősen különbözik. Joshua vizsgálódva nézett, mintha nem bízna bennem.

Csak nem hiszi tényleg azt, hogy pusztán kitaláltam Kata

betegségét, hogy velem maradjon? - Miért jöttél hozzám? - kérdezte végül. - Van... egy kérdésem. - Kérdezz nyugodtan. - Mikor lesz a végítélet?

Jézus egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig várt, aztánígy szólt: - Jövő kedden.



236

Tehát a világból már csak öt nap van hátra. Megdöb-bentem. Minden, amit ismerek... minden, amit valaha

megérintettem... minden, amit szerettem... hamarosaneltűnik. És eláshatom az összes álmomat. Pontosan úgy reagáltam, ahogy bárki más reagált volna az én hely -zetemben: belehánytam a tóba.

Miközben a kacsák buzgón odébb úsztak, Jézus együttérzőn nyújtotta felém a zsebkendőjét. Letöröltem a számat,

és óvatosan megkérdeztem, valóban létezik -e az életkönyve, Isten tényleg eszerint ítél-e, és főleg: létezik-e a

tűznek tava. Reméltem, hogy az egész csupán valamiértelmezési hiba, és a végén mindenki számára eljön a földiParadicsom. Csakhogy Jézus így szólt: -Minden pontosan

így fog történni. — Ez az örök égés eléggé brutális dolog.

Egy percig azt hittem, igazat ad nekem, de aztánmegrázkódott, mintha minden feltörő kétséget teljes erővelle akarna rázni magáról. Az arca elsötétült, felállt, ésodasétált a parton álló almafához, amelyen nem voltak

gyümölcsök. Dühösen kiáltott rá a fára: - Soha senki ne

egyen többé a gyümölcsödből! Mire a fa a szemem előtt elsorvadt.

Jézus szigorúan nézett rám, mint egy tekintélyelvű,gyomorfekélyes tanár a tanítványára a szóbeli érettségin.Csakhogy nekem lövésem se volt, mit akar közölni Jézus

ezzel az akciójával. — Ez történik mindenkivel, aki nem Isten parancso-

latai szerint él - mondta intőn.



237

— Még egy kicsit dolgoznod kéne a metaforáidon — bukott ki belőlem. - Néhány közülük meglehetősenbonyolult.

Jézus nem hagyta, hogy félbeszakítsam az előadását amegjegyzéseimmel: — Az Istennek tetsző élet parancso-latait mindenki elolvashatja a Bibliában. Senki nemmondhatja, hogy nem tudott róluk. És aki jót tett azéletben, az megjutalmaztatik, amiért nem az egyszerűbbutat, a gonosz útját választotta.

Végre megértettem: az idősgondozó tehát kárpótlástkap, mert az idősek otthonának a vezetője csökkentette afizetését, hogy növelhesse a saját részesedését a nye-

reségből. Volt ebben valami nagyon igazságos. Ennek ellenére sem volt ínyemre a büntetés gondolata,

és meglehetősen biztos voltam benne, hogy az idős-

gondozó is egyetértene velem. Én jobban kedveltem a

jóságos Istent. Rosszkedvűen kérdeztem: — A Minden-

ható tehát a gonosz, büntető Isten?

- Ne beszélj ilyen elítélően az Úrról - dühödött fel Jézus. Egy pillanatra felvetődött bennem a gondolat: az apuci

kicsi fiacskája. Hála Istennek még időben meg tudtam

fékezni a nyelvemet. Joshua szeme mérgesen villant rám. Mégsem tudtam

neki igazat adni. Mi lesz Katával? Hiszen ezerszer ismegszegte az első három parancsolatot, amelyek szerinttisztelni kell az Istent. És az anyám? Vajon belépést nyer af öldi Paradicsomba? Ha apámat is meghallgatja valaki,akkor biztosan nem. És apa? Számára talán nem lenneolyan rossz a világvége, mert így legalább nem lenneSzvetlánának lehetősége arra, hogy összetörje a szívét.



238

Hirtelen eszembe jutott Szvetlána kislánya. Jövő kedden

számára is véget ér a világ. És habár ki nem állhattam a kis

pimaszt, mégsem tűnt igazságosnak a dolog. Biztosanbejutna ugyan a földi Paradicsomba, hiszen még sose

vétkezett, de még nem is élt igazán ezen a földön. Nemlehet már része ennek a világnak az örömeiben: a salsában,

a Robbie Williams-koncertekben, a bi-zsergésben az elsőcsóknál, az első éjszakában egy férfival - jó, ez utóbbit talán

átugorhatjuk... De akkor is igazságtalan! Minden embernek megvan hozzá a joga, hogy végigélje az

életét! Még Szvetlána hülye kislányának is! Még JulioRobertsnek is. És... nekem is.

Olyan dühös voltam Istenre és a fiacskájára, hogy bá-

torságot merítettem belőle , és mérgesen villogtattam aszemem Jézusra. Dühödten álltunk egymással szemben akiszáradt almafa tövében, amely kiváló metaforakéntszolgált arra, amivé bimbózó barátságunk vált.

Végül én törtem meg a csöndet: - Nem tisztességes,hogy Isten nem ad még egy esélyt az embereknek.

Tessék, kimondtam! - Kritizálni merészeled Isten tervét? - kérdezte Jézus

nyersen.

- De még mennyire! - válaszoltam. - Nincs jogod kétségbe vonni az Úr útjait - mondta

Jézus dühösen. - Apuci fiacskája!Ez talált. Helyes!

- Úgy látszik, Gábrielnek igaza volt - mondta Jézus adühtől kivörösödött arccal.

-

Miben? - kérdeztem zavartan.



239

- Hogy a Sátán megbízásában állsz. Egy pillanatra elállt a lélegzetem. Aztán felnevettem.

Hangosan és hisztérikusan. A dühöm görcsös nevetésben

oldódott fel, ami láthatóan megzavarta Jézust. — Te

kinevetsz engem?

- Igen - válaszoltam őszintén, amikor kicsit megnyu-godtam. - Ha a Sátán valakit hozzád akar küldeni, biztos

nem ilyen inkompetens személyt választ ki erre a feladatra,

mint én. Jézus nem tudta, mit válaszoljon. - Figyelj - mondtam -, nézz rám, és vizsgáld meg a

szívedet! Ha komolyan azt hiszed, hogy a Sátánhoz tar-tozom, sorvassz el úgy, mint ezt a fát.

Úgy vettem észre, mintha ez roppant vonzó gondolatlenne számára.

- De - folytattam - ha mégse hiszed, akkor hadd bi-zonyítsam be neked, hogy a világ megérdemel még egy esélyt.

Jézus rám bámult, és minél tovább bámult, annál inkábbelfogott a félelem. Talán túlságosan merész voltam.

Biztosan vannak kellemesebb módjai is a halálnak, mint azelsorvadás.

Végül Jézus lassan szóra nyitotta a száját. Már-márhallani véltem, hogy kimondja a halálos ítéletemet, deehelyett így szólt: - Holnap este indul a következő hajóIzraelbe. Addig kapsz időt.

Ismét előtört belőlem a „mindjárt a nyakába ugrom"-

ösztön, de mivel Jézus biztosan negatívan értelmezte volnaaz ölelésemet, inkább ellenálltam a vágynak.



240

Hirtelen tudatosult bennem, mire vállalkoztam: azemberiség sorsa az én kezemben volt. Nekem kellettmegmentenem a világot!

Csak az okozott gondot, hogy fogalmam se volt, mikéntfogjak hozzá.



40

241

Csendben üldögéltem Jézussal a stégen, és a problémámontűnődtem. Mi lenne, ha megmutatnám neki, mennyi jóember van a világon? Csakhogy sajnos egyetlen igazán jóember se jutott eszembe. Persze Gandhi, Teréz anya meg Martin Luther King igen, de mindegyikük halott, és őket

már biztosan Jézus is ismerte. Valószínűleg hetente egyszerlejátszott velük a menny ben egy parti backgammont, vagy

akármit is szokás játszani odafönt. Tényleg, mit lehet csinálni egész nap a mennyben? És

mit csinálnának az emberek a földi Paradicsomban, ha jövőkedden tényleg eljön? Biztosan Istenhez imádkoznának. Deegész nap? Ilyesmit lehet csinálni napi egy órában, vagy felőlem akár ötben is, de mi van a nap többi részével?Másrészt, ha az ember úgyis tökéletesen boldog, és a földiParadicsomban ez mégiscsak illő, akkor mindegy, miveltölti az idejét. Akár a felhők vonulását is bámulhatja,

virágokat szagolgathat, vagy egész nap lustálkodhat, úgyistökéletesen boldog. Egy kicsit úgy, mintha folyamatosan belenne szívva. Gondoltam, megkérdezem Jézust, de aztáninkább hagytam.



242

Talán egyszerű embereket kellene mutatnom neki, jóembereket, de a környezetemben senki nem volt egy szinten Gandhival. Másrészt viszont a legtöbb ember

egészen rendes is tud lenni. Malentében nincsenek dik -tátorok, gyilkosok és callcenter-tulajdonosok. Utoljára aközépkorban fosztottuk ki a szomszédos falvakat. Még iskételkedtem benne, hogy ennyi elég lenne. Mondjam azt

Jézusnak, hogy figyi, az emberek megérdemlik, hogy tovább éljenek, mert a legtöbbjük se nem jó, se nem rossz,csak egyszerűen átlagos? Elég gyenge érv az isteni terv

ellen, amely szerint az emberiség örök időkreszét- választatik jókra és rosszakra. Felsóhajtottam.

- Miért sóhajtozol? - kérdezte Jézus. Erre csak újabbsóhajjal tudtam válaszolni. - Nem tudod, hogyan győzzél meg - állapította meg

Jézus. - Dehogynem, dehogynem, persze, hogy tudom

- válaszoltam minden meggyőződés nélkül. - Nem tudod - mosolygott barátságosan, csaknem

szeretetteljesen.

A mosolya mégis feldühített, úgy éreztem, rajtakaptak.

Ki nem állhatom, ha egy férfi, aki iránt érzelmeket táplálok,gyengének lát. Teljesen mindegy, hogy ez a férfi Jézus-e,

vagy valaki más.

- Dühös vagy rám - állapította meg döbbenten. - Te pedig kiválóan észre tudod venni, ami nyilvánvaló

— válaszoltam élesen. - Mi a dühöd oka? - kérdezte Jézus. - Nos, az emberek többsége se nem jó, se nem rossz,

hanem egyszerűen átlagos - magyaráztam neki -, de

alighanem ez téged nem győz meg.



40

243

Jézus elgondolkodott, nyilván nem akarta, hogy mérges

legyek rá. Végül megkérdezte: - Tehetek egy javaslatot?

Meglepve néztem rá. A dühöm egy pillanat alatt elszállt.

- Mutasd meg nekem, hogy ezek a, szavaid szerint át-lagos emberek képesek a jóra, sőt kimondottan szeretnének jók lenni.

Hmmm... igazán kedves javaslat. De hogyan mutassam

meg Jézusnak, hogy az emberek jók akarnak lenni? Hívjak össze egy gyűlést a malentei városházán, és mondjam azt,

hogy: hé, emberek, szedjétek össze magatokat, hagyjatok fel

a folytonos házasságtöréssel és adócsalással, és az se ártana,ha ritkábban mondanátok, hogy „az Istenit neki!"

Ismét felsóhajtottam. - Javasolhatok még valamit? - kérdezte Jézus.Bólintottam. - Mutasd meg nekem egyetlen emberen, hogy az em-

beriség képes a jóra.

Igazán nem mondhattam, hogy nem kész a kompro-misszumokra. Mintha feltétlenül azt akarta volna, hogy meggyőzzem. Mintha ő maga is kételkedett volna benne,

hogy a végítélet tényleg jó ötlet. Tehát egyetlen embernek kell bizonyítékot szolgáltatnia.

Oké, ez talán sikerülhet. De kit válasszak? Katát? Inkábbnem, ő egész idő alatt igyekezne meggyőzni Jézust, hogy

először Isten bizonyítsa be, hogy képes a jóra. Válasszamapámat? Csakhogy ő most kábé annyira óhajt tárgyalni

velem, mint a pápa az óvszergyárosokkal. Anyám se túl jóötlet, hiszen saját elmondása szerint éppen Jézushaverjánál, Gábrielnél keres vigaszt. Mi van Szvetlánával? őmost biztosan hálás, amiért Jézus meggyógyította akislányát. Esetleg annyira hálás, hogy lemondana még apám



244

kihasználásáról is, ezzel bizonyítva, hogy képes a jóra?Kockáztassam meg a dolgot Szvetlánával? Bízzam a világ sorsát arra a nőre, akit vodka-ri-bancnak neveztem?

Ebben a pillanatban megláttam a vízben tükröződő,kételkedő arcomat, és két gondolat merült fel bennem.Először is: miért ilyen szar mindig a frizurám? Másodszor:

mi lenne, ha én lennék a kiválasztott? Nem is rossz ötlet. Elvégre közel s távol nem ismertem

saját magamnál átlagosabb embert. Odafordultam Jézushoz, és közöltem vele, hogy saját

magamat választottam ki. Hosszan és részletesen ecse-teltem, hogy a Tízparancsolatból egy csomót már telje-

sítettem, és másnap estig bizonyára a maradékkal is végzek:tisztelni fogom a szüleimet, és nem fogom megkívánnimások tulajdonát. Jézus türelmesen végighallgatta a

szóáradatot, aztán nyugodtan így szólt: - A Tízparancsolat

nem elég az igaz élethez.

Ajjaj, Istennel kapcsolatban, úgy látszik, semmi semegyszerű!

- Mit kell még csinálnom? - kérdeztem. - Remélem,most nem azt mondod, hogy egy nőnek, aki egy férfinak a

veszekedés során a nemi szervéhez nyúl, le kell vág nom a

kezét. Jézus elmosolyodott: - Tehát olvastad a Deuteronomi

umot. Azt hitte, kívülről fújom a Bibliát. - Ne aggódj - mondta Jézus -, a Bibliában sok olyanszabály van, amelyet nem kell betartani. Csak Isten szel-lemében kell élni. - Ami lefordítva mit jelent?



40

245

- Amit az igaz életről tudnod kell, megtalálod a hegyibeszédben.

A hegyi beszéd. Aj jaj jaj. Már hallottam róla. Gábrielnél

annak idején tanultuk hittanon, de annyira el voltamfoglalva a szerelmi bánatommal, hogy egész idő alatt olyanképeket rajzoltam a füzetembe, amelyeken a volt barátomaz egyiptomi tíz csapás áldozata lett -különösen kedveltemazt a jelenetet, amikor sáskahad falta fel. Ha tehát mostmegkérdezte volna valaki, mi áll a hegyi beszédben, ak kor

se tudtam volna válaszolni, ha az életem függött volna tőle,

vagy, mint ebben az esetben, a világ sorsa. - Ugye ismered a hegyi beszéd tartalmát? - kérdezte

Jézus szelíden. Idétlen mosoly jelent meg az arcomon. - Nem ismered?

Még idétlenebb mosoly jelent meg az arcomon.

- Azt hittem, ismered a Bibliát - mondta Jézus szigo-

rúan. -Frddl.

Hasonlóan kellemetlen bevallani Jézusnak, hogy nemismerem a Bibliát, mintha az apámnak kellene elmon-

danom, hogy már két éve szedem a fogamzásgátlót, pedig

még csak tizenhat éves vagyok. Én mégis igyekeztem bátorlenni, és bevallottam: - Igazad... van. Fogalmam sincs, miről

szól a hegyi beszéd. Mielőtt Jézus álla túlságosan mélyre zuhant volna a

csalódottságtól, gyorsan hozzátettem: - De várd csak ki

,i végét, holnap estére már a szabályai szerint fogok élni, élikkor meglátod, hogy nekünk embereknek megvan .1 / erőnk és a lehetőségünk egy jobb világ megteremtésére.



246

Jézus szívélyesen rám mosolygott. Csak nem tetszett neki aszenvedélyes előadásom? Vagy netán én magam?

— Mi van? - kérdeztem óvatosan.

Jézus megrázkódott, láthatóan össze akarta szedni magát.Igyekezett határozott hangon beszélni: - Egyetértek ajavaslatoddal.

- Akkor jó - válaszoltam, de nem voltam benne biztos,

hogy tényleg jó-e. Reméltem, hogy nem vágtam túl nagy fába a fejszémet. Félelmemben már majdnem elkezdtem

imádkozni Istenhez, de az utolsó pillanatban eszembe

jutott, hogy Istennek és nekem ebben az ügyben egészenmás a célunk.

Szótlanul álltunk egymással szemben, Jézus és én.Legszívesebben vele töltöttem volna az estét csakúgy, minta tegnapit, de időközben túl sok minden történt. Sohatöbbé nem fogom azt a Joshuát látni benne, aki salsáttáncolt velem.

Nehéz szívvel elbúcsúztam, és úgy éreztem, neki semkönnyű búcsút venni tőlem. Hazaérve megkönnyebbülvekonstatáltam, hogy az apám még nem rakta ki a fotómat azajtóra a következő felirattal: „vigyázat, harapok!", ezzel

jelezve, hogy legfeljebb a kertben húzhatom meg magam. Bementem, és láttam, hogy a kislány már elaludt a

nappali kanapéján. Az apám hálószobájából halk szex-

hangok szűrődtek ki. Egy percig azt kívántam, bárcsak azonnal eljönne a végítélet.

Kata éppen kilépett a vécé ajtaján. Mielőtt még kö-

szönhettem volna neki, hallottam, hogy apa felnyög, olyanhangot hallatva, mint valami vádló.

- Gyere a szobámba, ott nem hallani a csődört — java-

solta Kata.



40

247

- Akkor csodálatos hely - válaszoltam, és elmerültem vele a csend birodalmában. Úgy tűnt, mintha a nővérem

össze lenne zavarodva.

- Valami baj van? - kérdeztem. -Én...félek.

A nővérem beismeri, hogy fél? Tényleg hamarosan itt a világ vége.

- Mitől? - kérdeztem. - Már... nincsenek fájdalmaim. - Azt hittem,... már nincs tumorod.

- De igen, van.Mintha gyomorszájon ütöttek volna. - De nincsenek fájdalmaim, mintha mégis elmúlt v olna.

Iszonyúan rettegek. - Mert reménykedsz, hogy meggyógyultál, és nem akarsz

megint csalódni? - Nem. Hanem mert nemsokára meghalok.

Öt évvel ezelőtt, amikor Kata először megbetegedett, aszeméből sütött az élni akarás. Most csak a rettegést láttambenne. És ettől én is megijedtem.

- Én... nem akarok... — suttogta. A „meghalni" szótmár ki se mondta.

Átöleltem. Legnagyobb meglepetésemre hagyta. Sok kérdés suhant át a fejemen. Ha az orvosok tumórt

találtak, akkor Jézus miért nem látta? Vagy Kata csak beképzelte magának a daganatot? De miért tenne ilyet?És miért rajzolta Kata ezeket a képeket, amelyeket éppenebben a pillanatban fedeztem fel a földön?



248

Miért bukkant fel hirtelen a Sátán Kata rajzaiban? És miértgondolja, hogy a Rossz az erősebb? Fél, hogy a pokolra jut?

De hiszen nem is hisz a halál utáni életben! Eláruljam neki,hogy létezik élet a halál után? Beszéljek vele Jézusról? Ésarról, ami következik? Vagy ezzel csak még jobban

elkeseríteném? Hiszen Kata igazán tökéletes jelölt apokolra...

Mielőtt megszólaltam volna, egy könnycseppet éreztem

az arcomon. Kata sírt. Most először láttam sírni, mióta



40

249

felnőtt. A szívem szakadt bele. Még jobban magamhoz

szorítottam, és elhatároztam, hogy nem terhelem azzal az

őrülettel, aminek a részese lettem. Hirtelen ő lett a kislány,

én pedig az ő nővére. Meg kellett védenem.



40

250

Kata végül lefeküdt aludni, én pedig a szobámba mentem.

Kiborított, hogy megint beteg, de nem sírtam, mert bíztambenne, hogy Jézus meg tudja gyógyítani. Ehhez azonbanelőször meg kellett győznöm arról, hogy az emberek - tehátKata is - megérdemelnek még egy esélyt. Egyre több

forgott tehát kockán. Kivettem a táskámból a Bibliámat, és miközben az

ágyamon fekve kerestem a hegyi beszédet — a Bibliának nem ártana egy tisztességes tartalomjegyzék -, több helyen

megakadt a szemem. Megtudtam például, hogy a „Sheba"nem csupán macskaeledel, és olvastam arról is, hogy Onanpontosan milyen bűnt is követett el (esküszöm, a Bibliában

több szex és gyilok van, mint a ked venc sorozataimban). Amikor végre megtaláltam a hegyi beszédet Mátéevangéliumában, olyan izgatott voltam, hogy előszörelkezdtem kapcsolgatni a tévét - túlságosan f éltem a rám

váró utasításoktól. A tévében aztán felbukkant Lothar

Matthäus, amitől még jobban megrémültem, ezért inkábbkikapcsoltam a készüléket, és Jézus szavainak szenteltem



251

magam. A beszéd a prédikációinak amolyan „best of"

válogatása volt, előfordult



40

252

benne többek között a madaras példázat is, amit Jézus azelső randinkon - egy örökkévalóság telt el azóta! -adott elő.

A következő kategóriákba soroltam a tanításait: 1. gond

nélkül be tudom tartani, 2. nem olyan könnyű betartani, 3.

nehéz lesz, 4. átkozottul nehéz lesz, 5. atyaúristen! Az egyes és a kettes kategóriába alig került néhány el-

várás. Gond nélkül csak azt a pontot tudtam betartani, hogy ne

esküdözzem. Az sem tűnt nehéznek, hogy óvakodjam a

hamis prófétáktól, és persze a disznók elé se dobtam soha

gyöngyöt - habár éltem a gyanúperrel, hogy itt megint olyanpéldázatról van szó, amit nem teljesen értek.

Ennél lényegesen nehezebbnek tűnt, hogy ne aggódjam

az étel és a pénz miatt. Az aggódáshoz nagyon értek; haolimpiai szám lenne, már rég ezüstérmes lennék, hajszállallemaradva Woody Allén mögött. Nem volna szabad

ragaszkodnom a tulajdonomhoz sem, és ez alól sajnos az

iPod, a Norah Jones cédék és a magas sarkú cipők sekivételek. De mindez kutyafüle volt ahhoz képest, amit

Jézus az emberekkel való bánásmód terén követelt. Azoknak, akik gonoszok voltak velünk, jósággal kell felelni. Vagy ahogy Jézus fogalmazott: „És aki el akarja perelnitőled az alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is." Ez aparancs biztosan nagy tetszést arat az adóhivatalban.

Kételkedtem benne, hogy valaha is ilyen önzetlentudnék lenni. És a másik orcám odatartása se igazán nekem

való, nem vagyok az a mazochista típus. Ugyanilyen

problémás a „Ne ítélj, hogy ne ítéltess" tana is. Ezt

Szvetlána annak idején a fejemhez is vágta, mire halálraakartam ítélni. Ebben még az a példázat sem segített,amelyben Jézus felteszi a kérdést: „Miért nézed a szálkát



253

atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszedészre a gerendát?" Tudtam ugyan, hogy az én szememben

úszkáló gerendába Sven neve van belevésve, tehát

ugyanolyan bűnös vagyok, mint Szvetlána, mégis iszonyúdühös voltam rá.

Az „atyaúristen!" kategóriába Jézusnak az a követeléseesett, amely szerint őszintén szeretnünk kell az ellen-

ségeinket. Szvetlánán kívül nem volt ellenségem. Hogyan

szeressem ezt a nőt? Ráadásul őszintén? Nem csak tettetve? Tényleg attól függ a világ sorsa, hogy ez sikerül-e?

Ebben a pillanatban megcsörrent a mobilom. Michi voltaz. Idegesen érdeklődött, mikor is lesz pontosan a

világvége. Amikor elárultam neki, még idegesebb lett, ésamikor beszámoltam neki a Jézussal kötött megálla-

podásunkról és arról, hogy sok minden függ attól, meg tudom-e szeretni holnapig Szvetlánát, hangosan felnyögött:- Végünk van...

Nyelt egyet, aztán szomorúan megállapította: - .. .és JulioRoberts szűzen kénytelen meghalni.

- Nagyon sajnálom Juliót - mondtam együtt érzőn. - Hát még én - sóhajtott Michi. Szolidaritásból én issóhajtottam. Ettől érezhetően

felbátorodott, és habozva így szólt: - Szerinted...

- Micsoda?

- Hát... - még egy picit tétovázott, aztán kibökte: -...esetleg megtennéd, hogy Julióval...

-NEM!

- Oké - válaszolta sietve. Sajnáltam, hogy ilyen durván visszautasítottam, de nem voltam szerelmes Julióba, és aszerelem nélküli szex kábé annyi örömöt jelent nekem,

mint a lábgyantázás.



40

254

- Akkor... régi barátom, Julio nevében is remélem, hogy sikerül meggyőznöd Jézust - mondta Michi rekedten, ésbontotta a vonalat.

Felnyögtem, és ismét elővettem a hegyi beszédet. Aznem lehet, hogy Jézus egyszerűen egy csomó dolgot kö-

vetel anélkül, hogy adna néhány tippet a megvalósításukra

is!

Előrelapoztam, és lám, rábukkantam az aranyszabályraMáté 7,12 alatt: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük."

Oké, erről még én is hallottam. A szöveg emlékeztetettaz intercity- vécékben lógó táblákra: „Kérjük, hagyja úgy ahelyiséget, ahogy ön is találni szeretné." Mindig, amikor ezt

a figyelmeztetést olvastam, felhúztam magam: mi vagyok én, belsőépítész?

Most azonban életemben először elgondolkodtam Jézusszavain, és arra a következtetésre jutottam, hogy talán

tényleg ez a helyes út. Ha kedves leszek Szvetlánához,akkor talán ő is kedves lesz hozzám, és ezáltal megváltozik.És akkor talán tudnám őszintén szeretni. Bevallom, nemtúl reális elképzelés, de álmodozni azért szabad, nem?

És talán, igen, talán egyszer még álmodozhatom Jo-shuáról és saját magamról is.



255

Mindeközben

Gábriel atya a plébánia kertjének padján üldögélt. A Mes -

siás a vendégszobában pihent, a távolból pedig idehallat -

szott, ahogy a tornacipős pap a borzasztó elektromos gitár -

ján gyakorol. Az nem tűnt fel Gábrielnek, hogy furcsa

módon az „It's the End of the World as We Know It" című

számot játssza. Pocsék napja volt. Imádott Silviáját kidobta

a házból. Nem hitte el neki, hogy nem a Sátánnak dolgozik,és még az se hatotta meg amikor Silvia üvöltve közölte,

hogy tud a közelben egy kiváló zárt osztályt Gáb rielnek.

Még akkor se hitt neki, amikor Silvia elsírta magát, így

igyekezvén meglágyítani a szívét. Akkor pedig végképp nem

hitt neki, amikor könnyes hangon bevallotta, hogy

időközben beleszeretett Gábrielbe.

Gábriel elfordította a tekintetét a holdról, és a sötét kert be

bámult. Magányosabb volt, mint valaha. Elveszítette Silviát.

Ebben a pillanatban a csipkebokor spontán égésbe kez -

dett az orra előtt.

Pont ez a találkozás hiányzott most neki.



42

256

- MIÉRT NINCS A FIAM ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ? — érdeklődött az égő csipkebokor. Imponáló

hangja nem volt kimondottan hangos, mégis az volt az

ember érzése, hogy az egész világot betölti.

Gábriel legszívesebben elmenekült volna. De mivel Isten

mindenütt jelen van, valószínűleg újra és újra megjelenne

neki: égő pálmafaként a Maldív - szigeteken, égő fenyőként

Norvégiában, égő bonszajként Japánban. Nem volt me -

nekvés. Gábriel tehát összeszedte magát, és azon törte a fe -

jét, hogyan magyarázza el az Úrnak, hogy a fia a Sátán

csapdájába esett.

— Ööö, uram, hogy is mondjam, van eg y kis

probléma...

- PROBLÉMA? - a hangból nem éppen azt lehetett ki -

hallani, hogy az égő csipkebokor pillanatnyilag roppant el -

néző a problémákkal szemben. Pláne nem azzal a problé -

mávalszemben, amit Gábriel szándékozott előadni neki.

— Hát igen, nem olyan egyszerű elmagyarázni —

dadog ta Gábriel.

- AKKOR MAGYARÁZD EL BONYOLULTAN - javasolta a csipkebokor.

Gábriel legszívesebben tartotta volna a száját, hiszen

tudta, hogy az égő csipkebokor olykor elragadtatja magát,

gondoljunk csak az egyiptomi fáraókat sújtó büntetésekre.

De azt is tudta, hogy semmit nem tud eltitkolni a Minden-

ható elől. így aztán remegő hangon elmondta, mi zajlott le

eddig Jézus és Mariéközött. Egyetlen részletet se hagyott ki:

— ...és a salsa olyan tánc, amelynek során a férfi és a

nő s zo rosan egymáshoz illeszti a csípőjét...

Az égő csipkebokor hallgatott, és az előadás előrehalad -

tával egyre dühösebben nézett. Gábriel mondandója végén



257

már olyan haragos volt, amilyen haragos egy égő csipkebo -

kor csak lehet. Gábriel alig tudta elviselni a dühödt hideg -

séget, amit a lángoló bokor árasztott. De kicsit össze is volt

zavarodva: ha Isten mindent tud, hogyan lehet, hogy bizo-

nyos dolgok mégis elkerülték a figyelmét?

Már éppen azon volt, hogy nagy bátran feltegye ezt a kér -

dést, de ekkor az égő csipkebokor lángjai a magasba

csaptak, és a hang szigorúan így szólt: — HA A FIAM

HOLNAP ESTE MÉG MINDIG NEM LESZ ÚTON JERUZSÁLEM FELÉ, SZEMÉLYESEN FOGOK MEGJELENNI ENNEK A MARIE-NAK



258

43

Legalább alvás közben még szabad volt Joshuáról ál-modnom: kéz a kézben kirándultunk egy hegyen, és amikorelértük a napsütötte csúcsot, mélyen egymás szemébenéztünk, az ajkunk egymás felé közelített, és már majdnemeljutottunk a csókig, amikor felbukkant Szvetlána. Egy

csődörön ült, amely rám nézett, és így szólt: - Én vagyok azapád.

Felriadtam. Amikor kicsit megnyugodtam, a némáraállított mobilomra néztem, amely azt mutatta, hogy ti-zennégy nem fogadott hívásom volt. Mindegyik azanyámtól, aki az elmúlt tíz évben összesen nem hívott felannyiszor, mint ezen az egyetlen éjszakán. Aggódva

visszahívtam, és a vonal másik végén sírós hangot hal-lottam: - Halló?

- Mi történt? - kérdeztem gyámoltalanul. Anyámhallgatott, aztán ezt zokogta bele a telefonba:

- Gbrlltotlmgörlt! - Grill totál megörült? - Gábriel! - zokkantotta.



259

- Gábriel totál megörült? Miközöm van ehhez?



260

- Gábriel totál megőrült! Na, ennek már több értelme volt. Megkértem anyámat,

hogy nyugodjon meg, ő nem fogadott szót, és továbbbőgött. Megpróbáltam a lehető legnagyobb együttérzésselbeszélni vele: - Jó, ha kiengeded az érzelmeidet.

- Ne gyere nekem ezzel a hülye pszichológusdumá val! -

dörrent rám. - Akkor hagyd abba a bőgést! - dörrentem vissza.

Alighanem az empátiát még gyakorolnom kell. A

nyer-seségem mégis hatott: anya abbahagyta a sírást. Bocsá-natot kért, és igyekezett nyugodtan elmesélni, mi történtGábriellel, és hogy szereti, ami nem utolsósorban azonmúlott, hogy mi ketten kibékültünk, és ezáltal feloldódtak az érzelmi blokádjai, és hogy Gábriel elküldte, mert azthitte, hogy a Sátánnak dolgozik.

- Mindez csak kifogás, egyszerűen fél a kötődéstől —

szipogta mérgesen. - A Sátán. Hát persze. Aki ugyanúgy nem létezik, mint Isten.

- Vagy ugyanúgy létezik - nagyot nyeltem.

- Mi? - kérdezte anyám döbbenten. - Ööö... semmi. Ismét felzokogott. Gábriel igazán szerencsés fickó, hogy

nem tudom úgy elsorvasztani, mint Jézus - gondoltam.

Aztán megijedtem a saját brutális gondolataimtól. Nemmintha bűntudatom lett volna, amiért ilyesmit gondoltam,

de a hegyi beszédben az áll, hogy ugyanolyan rossz

valakinek a halálát kívánni, mintha megölnénk. Igazán jólkezdődött a hegyi beszéd tanainak betartása.

- Beszélek Gábriellel - ajánlottam fel anyámnak. - Tényleg megtennéd?



261

— Hát persze — válaszoltam. Ha már úgyis éppenmeg mentem a világot, akár anyám szerelmével is megtehe-

tem ugyanezt.

Letettem a telefont, felöltöztem, lementem a lépcsőn, és azelőszobában Szvetlánába botlottam. Most azon múlott

minden, meg tudom-e szeretni. Belenéztem a csil-logósszemhéjpúderrel kifestett szemébe - ilyen sminket rajta

kívül csak transzvesztiták és revütáncosok használnak,

esetleg transzvesztita revütáncosok -, és eltűnődtem, mit istehetnék ezzel a nővel, amiről azt akarom, hogy ő isugyanazt megtegye velem.

- Szvetlána, ebben a mi kis porfészkünkben van egy szuper, reggelit kínáló kávézó, akarsz velem reggelizni?-kérdeztem végül.

- Tessék? - Szvetlána zavartnak, már-már bizalmat-

lannak tűnt. — Biztosan nagyon kellemes

kislány-mostohaanya-délelőtt lesz - próbáltam viccelődni.Szvedána a jövőbeli kis családunk összeállítását láthatólag mókásabbnak találta, mint én, mert elmosolyodott, és így szólt: - Rendben.

Röviddel ezután Malente legfelkapottabb kávézójában

ültünk, a szakács pedig a szemünk előtt készített nekünk csodaomlettet sonkával, paradicsommal és hagymával. Még nem éreztem, hogy különösebben kedvelném Szvetlánát,pláne hogy szeretném, habár úgy bántam vele, ahogy szeretném, hogy velem is bánjanak. Az evés és az ivás

valószínűleg nem elég ehhez. Hmmm... én az ő helyébenmit szeretnék még? Azt, hogy érdeklődést mutassanak

irántam! Megkíséreltem tehát érdeklődést mutatni



262

Szvetlána iránt: - Biztosan... nagyon nehéz Fe-

héroroszországban egyedül felnevelni egy gyereket.

- Mindenhol nehéz - válaszolta. Egyetértőn bólintottam, és eszembe jutottak a karikás

szemű, zombi kinézetű német anyukák. - De nekem különösen nehéz volt, mert a beteg apám-

ról is gondoskodnom kellett - mesélte Szvetlána. -Ezért isdolgoztam az Akkordban.

- A gyárban? - kérdeztem, beleharapva egy mesés csokis

croissant-ba.- A bordélyházban - válaszolta, én pedig félrenyeltem a

mesés csokis croissant-t.Miután kiköhögtem magam, halkan így szólt: - Apád

már tudja. És te is nyugodtan tudhatod. Kedvem lett volna azonnal lelépni, de ezzel biztos le-

vonandó pontokat szereztem volna a hegyibeszéd-teszten.

Oké, most mit tegyek? Mutassak együttérzést? Ezt én az őhelyében nem akartam volna. Megértést? Azt már inkább.

- Hát, nem lehetett könnyű... - makogtam. Nem

mondható, hogy túl sok megértést mutattam a múltja iránt. - Nem hazudtam neked. Az apád csodálatos ember.

Még soha senki nem volt ilyen jó hozzám - a tekintete

tiszta volt, őszintének hatott. És legalább bevallotta a sötét

múltját, amit egy tisztességtelen nő sose tenne. El-határoztam, hogy megadom neki azt, amit ebben ahelyzetben én is szeretnék: bizalmat.

- Jó lenne, ha boldoggá tennéd - mondtam.

- Megpróbálom - válaszolta. Aztán nekiálltunk az omlettünknek. A reggeli végéremár többé-kevésbé jól megértettük egymást. És tisztel-

tük is a másikat. Azt ugyan nem sikerült elérnem, hogy



263

szeressem Szvetlánát, de a próbálkozásaim dicséretesek voltak.

Joshuához akartam menni, hogy megkérdezzem, ő is így látja-e (és mert hiányzott, és ez a kérdés jó ürügy volt, hogy

újra találkozhassam vele). A plébánia felé vezető útonbeleszaladtam a feldúlt Gábrielbe.

- Tartsd magad távol tőle! - kiáltotta már messziről, ésúgy nézett ki, mint a hetvenes évek horrorfilmjeiben az

ördögűző papok. - Én is jó napot kívánok - válaszoltam bosszúsan. - Tartsd magad távol tőle! - ismételte fenyegetőn.

- Nem az ördögnek dolgozom - magyaráztam neki atőlem telhető legnyugodtabb hangon.

- Pontosan ezt mondja mindenki, aki az ördöggel kötöttszövetséget - fröcsögte Gábriel. Ezt a logikát nehéz lett

volna megcáfolni. - Hogyan tudnám bebizonyítani, hogy semmi közöm a

Sátánhoz? - Úgy, hogy távol tartod magad Jézustól. - Nem tudom, és nem is akarom távol tartani magam

tőle — válaszoltam. Mérgesen nézett, és egy pillanatra megrémültem, hogy

kereszttel és szentelt vízzel töltött pisztollyal támad rám. - Nagyon nagy fájdalmat okozott az anyámnak

-mondtam kissé megnyugodva. Ettől Gábriel elhallgatott, én pedig azon gondolkodtam,

hogyan tudnám rá alkalmazni az aranyszabályt. Ismétmegpróbálkoztam a megértéssel, hiszen ez Szvetlánánál isbejött: - Megértem, hogy most fél, de az anyám...



264

- Fogd be a szádat!-De...

- Fogd be a szádat! Iszonyú nehéz volt visszafojtani a dühömet. Hogyan

nyugtassam meg Gábrielt? Mit szeretnék én az ő helyében?

- Mit szólna egy pálinkához? - javasoltam bizonytalanul.

Még dühösebben meredt rám. - Akkor mit akar tőlem?

- Hogy sóbálvánnyá meredj.

- Nem mondhatnám, hogy a hegyi beszéd szerint él! -szájaltam.

- Nem te fogod nekem megmondani, hogyan kell igaz

hittel élni.

- De hát úgy látszik, hogy maga nem tudja... - Tűnj el! - Eszemben sincs!

- Tűnj el, így a legjobb neked is - mondta nyomaté-

kosan.

- Majd én eldöntöm, mi a legjobb nekem — feleltem

mérgesen.

- Nem tudsz te semmit, csak egy buta, naiv gyerek vagy!

- Maga pedig egy makacs, idegesítő öregember! -tört kibelőlem.

- Minek neveztél???

- Makacs, idegesítő öregembernek, maga merev, véntrotli!

Ekkor már közvetlenül Gábriel előtt álltam, és far-kasszemet néztünk.

Ebben a pillanatban megszólalt egy hang a hátammögött: - Marié?



Ijedten fordultam meg. Jézus állt mögöttem. Mindenthallott, de nem volt dühös rám, csak csalódottnak tűnt.

Nagyon csalódottnak. Nyeltem egyet, nem tudtam, mitmondjak, így Gábriel ragadta magához a szót: - Uram...

- Hagyj magunkra minket, kérlek - mondta Jézus. -De...

- Kérlek - Jézus nyugodtan, de olyan határozottanbeszélt, hogy Gábriel nem mert ellenszegülni. Még egy

villámló pillantást vetett rám, aztán bekullogott a plébá-niára.

- Sétálunk egyet? - kérdezte Jézus. Némán bólintottam.Hallgatva távolodtunk a plébániától. Csaknem auto-

matikusan fordultunk le a tó melletti törzshelyünk felé.Miután leültünk a stégre, Jézus megtörve a nyomasztócsendet, így szólt: - Azt hiszem, nem fogtad fel a szavaim

igazi értelmét. - Ma délutánig még van időm - mondtam csendesen.

- És gondolod, hogy addigra képes leszel a hegyi beszédtanai szerint élni? - kérdezte Jézus, és a szemében egy halvány kis reménysugár csillant fel.

- Hát persze - válaszoltam. - Tényleg?

-Nem.

Jézus meglepődve nézett rám. Mondjam el neki, hogy

egyik napról a másikra képtelenség betartani a hegyibeszédet? Mondjam azt, hogy időre van szükségem a be-

tartásához? Úgy öt és negyvenöt év közötti időre. - Ez... nem megy olyan gyorsan... - hebegtem végül. - A tanítványaim, kivéve Júdást, rögtön a beszéd után

képesek voltak rá.



266

- Lehet... hogy élőben kellett volna hallanom - ér veltem

gyengécskén. - Mária Magdolna is ezek szerint a tanok szerint élte az

életét, miután Péter mesélt neki a hegyi beszédről. Na, szuper. Most még az excsajáról is beszél! Sose kel-

lemes a régi barátnők árnyékában állni, de én rögtön a világtörténelem legnagyobb exbarátnőárnyékába kerültem!

Mit tegyek? Hogyan mentsem meg a világot? És abarátságunkat? Vagy mondhatom azt, hogy a szerel-münket? Részemről igen. De részéről is? Néha úgy néz

rám... olyankor, amikor Joshua... nem Jézus. Csak hogy ilyesmi biztosan nem fog többé előfordulni.

Vagy mégis? Mit is tanácsol az aranyszabály? Azt kelltennem, amiről szeretném, ha mások is ugyanazt tennék

velem!

Jézus szépséges arca láttán már csak egy dolgot akartam,

mielőtt elmegy Jeruzsálembe: megcsókolni. Semmi

veszítenivalóm nem volt. Lassan felé hajoltam. A kétkezem közé vettem azt a csodálatos, kicsit durván metszett

arcot, és az ajka felé közelítettem az ajkamat. - Marié... - hebegte Joshua meglepetten.

— Csitt... - szóltam rá halkan. - A hegyi beszéd szel-lemében cselekszem.

Mielőtt a lerohant Joshua megkérdezhette volna, hogy

ezt mégis hogy értem, szájon csókoltam. Egészen könnyedén. Mint egy lehelet.

Ajkaink érintkezése csupán egy alig érzékelhető pillanatig

tartott.

De erre a pillanatra a mennyországban éreztem magam.



267

Mindeközben

A Sátán az orvosi rendelő előtt állt. Kata sürgős kivizsgálást

kért, mivel már majdnem huszonnégy órája nem voltak

fájdalmai. A sötétség fejedelme ezúttal nem George Clooney

bőrébe bújt, hanem a karcsú, fekete soulénekesnő, Alicia

Keys alakját vette magára, tudván, hogy Katának az ilyen

típusú nők tetszenek. Habár már az övé volt Kata lelke,mégis szeretett volna csábítóan hatni rá, mert a lány

lenyűgözte. Ha megnyeri a végső csatát, lehet, hogy Katát

ülteti maga mellé a trónra, amelyet a Messiás csontjaiból

szándékozott megépíteni.

— Hé, csoki!— ragadták ki hirtelen az ördögöt a

gondola taiból. Két serdületlen skinhead közeledett felé.

Alapvetően ezek a buta srácok a célcsoportjába tartoztak - az, hogy a pokolban ilyen fazonokkal kellettfoglalkoznia, a

munkája deprimáló aspektusai közé tartozott — , de most

nagyon úgy tűnt, hogy kötekedni akarnak.

— Húzz el Malentéből, néger ribanc! — fenyegetőzött az

erősebbik.



44

268

— Tedd meg nekem azt a szívességet, hogy maximális

seb ességgel a falnak rohansz - kérte a Sátán búgó, női han - gon, mire a skinhead szófogadón teljes lendülettel a legkö



269

zelebbi téglafalnak száguldott. A társa, látván a jelenetet,

elsápadt.

— Te pedig —fordult hozzá az ördög— menj a

legk özeleb bi kung- fu edzőterembe, és mondd az edzőnek,hogy „sár ga majom ".

— Rendben - a skinhead buzgón elrohant.

Ekkor Kata végre kilépett a rendelőből. A földön fekvő

bőrfejűt észre se vette. Túlságosan össze volt zavarodva.

Megkönnyebbült ugyan, de zakl atott is volt... A tumor el-

tűnt! Mintegy varázsütésre! Hihetetlen volt. Vajon a Jézus -

fazon keze volt a dologban, vagy ez az őrült Clooney intéz te

így? Hirtelen Alicia Keys állt előtte. Kata megdörzsölte a

szemét.

— Hello - mondta Alicia Keys.

— Hello... — felelte Kata. Végső soron nem volt rá oka,

hogy udvariatlan legyen.

— Bemutatkozhatom? Én vagyok a Sátán - hajolt meg

Alicia Keys.

Kijelentését bizonyítandó, borzasztó kénjiisttől övezve

vörös arcú lénnyé változott szarvakkal, patával és megle -

hetősen ronda farokkal. A teste körül lángok lobogtak,

amelyek őt, mint a Sátánt természetesen nem égették meg.

Csak rövid ideig mutatta magát ilyen formában, aztán

visszaváltozott Alicia Keysszé. A lángok is eltűntek. Ami kor

a kénszag elpárolgott, és Kata képes volt újra megszólal ni,

bátran jegyezte meg: — Neked aztán hatásos trükkjeid

vannak!

— És még a lelked is az enyém — vigyorgott Alicia. Kata

nyelt egyet. Most tényleg megijedt, holott egy perc cel

ezeló'ttig még a lélek létezésében sem hitt.



44

270

— Sejtem, mire gondolsz — mondta a Sátán

vigyorogva.

- Úgy érzed, becsaptalak. De c 'est la vie, én vagyok az ör -

dög, a becsapás és a becsapottság hozzá tartozik a lényem -

hez. Biztos az is megfordulta fejedben, hogy te is átversz, és

akkor visszanyered a lelkedet. Nos, minden ember ezt gon-

dolja, de még senkinek se sikerült. Kata elhúzta a száját.

— Sejtem azt is, hogy most mire gondolsz. Arra, hogy

te leszel az első, akinek sikerül. Ezt is egy csomó ember

hiszi. Egyszerűen túlsók regényt olvastatok és túlsók filmet

néztetek, amelyekben ilyen valóságtól elrugaszkodott dolgok történnek.

Alicia Keys mosolygott, miközben Kata arra gondolt,

hogy Marié tehát mégis az igazi Jézussal jött össze. Talán a

Messiás segíthetne. Csak gyorsan haza kell mennie Marié -

hoz, és...

De a Sátánnak eszébe se volt hazaengedni Katát.

— Most pedig bemutatom neked lovas kollégáidat -je-

lentette ki a Sátán.

— Lovas? — Kata semmit se értett. Mit akar ez a fazon?

Rókavadászatot?

A Sátán csettintett az ujjával, és Kata hirtelen az orvosi

rendelő helyett a malentei fagyizó egyik kinti asztalánál ült.

Az asztal körül mások is helyet foglaltak.

— Engedd meg, hogy bemutassam neked a társaidat — mondta az ördög — ez az úr itt a Háború nevű apokalipti -

kus lovas... — és lazán Marié volt vőlegényére, Svenre mu-

tatott.

— ...ez azúr itt az Éhínség - az ördög most egy férfira

mutatott, aki papi ruhát és tornacipőt hordott.

— Te pedig a Dögvész lovasa leszel.



271

Kata a felét se értette annak, amit a Gonosz összehor dott.

Csak egyet tudott: ki akart szállni a dologból.

— Akkor én most lelépek — mondta, összeszedve minden

bátorságát. — Én ezt nem tenném a helyedben — mosolygott Alicia

Keys.

— Ha jól értettem — ellenkezett Kata — csak akkor

kapod meg a lelkemet, ha meghaltam. Tehát most azt

csinálok, amit akarok. Például elmehetek.

— Igen, de bármikor megölhetlek - vigyorgott a Sátán, és

egy tűzlabdát varázsolt elő szépséges, fekete, tökéletesen ma nikűrözött kezéből.

Kata nyelt egyet, és így válaszolt: — Igazán hasznos

trükk, ha a szivargyújtó például nem működik a kocsiban.

— És ha meghalsz, akkor az enyém lesz a lelked, és

büntetésül, amiért ellenszegültél nekem, az örökkévalóságig

kell viselned a tumorod fájdalmait.

Katát borzasztó rettegés fogta el. Azokat a fájdalmakat kellene örökké éreznie? Csak azért nem őrült meg a félelem -

től, mert egy kis reménysugár mindennek ellenére felcsil lant

előtte: talán mégis őlesz az első ember, aki kicselezi az

ördögöt, és visszanyeri tőle a lelkét.



45

272

A csóktól teljesen elkábultam. Joshua is. Egy ideig csak

bámultuk a tavat. Már nem Marié és a Messiás voltunk,hanem két elbizonytalanodott ember a harmincas éveiközepén.

- Bocsáss meg, bocsáss meg, ez nem volt túl jó ötlet-habogtam végül, megtörve a csendet.

- Balga ötlet volt - erősített meg Jézus bizonytalanhangon.

- A világ legbalgább ötlete - raktam rá még egy lapáttal. - Nem, a legbalgább ötlet Péteré volt. Azt hitte, ő is tud

a vízen járni - Joshua elmosolyodott.

Igen, mosolygott. Halvány mosoly volt, de kétségtelenülmosoly. Hát nem dühös rám?

- Nem vagy dühös rám? Rövid habozás után így szólt: - Nem, nem vagyok. Nem

dühös! Ez mit jelent? Élvezte a csókot? Talán többet is akar?

Én mindenesetre többet akarok! Megkockáztassam?Megcsókoljam még egyszer?

Aztán mégsem volt hozzá bátorságom. Elhatároztam,



273

hogy még egy darabig inkább bizonytalanul bámulom atavat.

- Néha... - kezdett bele hirtelen Joshua, aztán megintelhallgatott. -Néha?...

- Néha eltöprengek rajta, vajon a végítélet mögött nem

bújik -e meg egy másik isteni terv, aminek értelmében a

bűnösöknek mégsem kell az örökkévalóságig bűnhődniük. - Egy másik terv? - kérdeztem. - Nem tudom, milyen terv... De isten útjai kifür-

készhetetlenek. - Inkább különösek... - motyogtam.

- Tessék? - Á... semmi. Ismét elbizonytalanodva bámultuk a tavat. Aztán

-mintha a csók következtében lehullott volna a hályog aszememről - hirtelen megláttam a kiutat szorult hely -

zetünkből: - Miért nem nézel körül először pár évig aFöldön?

- Halasszam el a végítéletet? - kérdezte Joshua meg -lepődve.

- Pontosan. így megmutathatod az embereknek, hogyan

élhetnek a hegyi beszéd szerint - magyaráztam izgatottan -,

és megmenthetsz néhány lelket.

Joshuát is felvillanyozta ez az ötlet: — Csodálatos gon-dolat.

Engem pedig felvillanyozott a gondolat, hogy az éngondolatom felvillanyozta.

- Elkísérsz? - kérdezte.



45

274

Magával akar vinni? Mint tanítványt? Legbelül éreztem,

hogy nem feltétlenül lennék a legmegfelelőbb személy errea feladatra.

- De nem kell barlangokban aludnom, ugye? - kér-deztem.

- Nem — nevetett fel -, erre nem lesz szükség. - Akkor... szívesen. Egymásra mosolyogtunk. Olyan csodálatos volt a

mosolya! Legszívesebben megint a kezem közé fogtam volna az arcát, és megcsókoltam volna. Minden erőmre

szükségem volt, hogy ne tegyem. - Miért ülsz a kezedre? - kérdezte zavartan. - Csak úgy... - hebegtem.

Megint hallgattunk egy sort, aztán Joshua egyszerre így szólt: - Szívesen a kezembe venném a kezedet.

- Akkor... tedd azt — egyeztem bele izgalomtól dobogószívvel.

- De a kezeden ülsz. - Ó... igen... - dadogtam, és kiszabadítottam a kezeimet.

Most már kézen fogva üldögéltünk a stégen. Boldog voltam, ö is. Úgy tűnt, a javaslatom helyrebillentette azegyensúlyát, mert ebben a pillanatban ugyanannyira volt

Jézus, mint Joshua.

A fantasztikus közös üldögélés néhány további perce utáneljött az ideje, hogy megint prezentáljam, hogyan tudomelrontani a legszebb pillanatokat.

- Nem lesz Istennek kifogása ellene? - kérdeztem, ésezzel a kézfogásunkra ugyanúgy céloztam, mint Joshuaazon tervére, hogy még egyszer körbejárja a világot.



275

—Imádkozni fogok hozzá, és remélem, hogy megért- válaszolta Joshua. Optimistának és határozottnak tűnt. Abizonytalanságát csak az mutatta, hogy elengedte a kezem.

—Kedves volna tőled, ha ezen ima erejéig magamrahagynál - kérte.

—Hogyne, hogyne... természetesen — válaszoltam, éseljöttem a stégről, még ha nehezemre is esett elválni

Jézustól. Arrébb sétáltam a parton, és közben elképzeltem az

elkövetkezendő életemet: a malentei Marié Jézussal fog ja

körbejárni a világot! Örült terv volt. De csodálatos is. Vajon az utazásaink során megint megcsókoljuk majdegymást? Már a puszta elképzeléstől is izgatott lettem,elöntött a tűz a gondolatra... ami persze azon is múlhatott,

hogy felbukkant előttem egy égő csipkebokor.

— MARIÉ! - hallottam egy hangot. Impozáns, félelmetes

és csodálatos volt egyszerre. De mindez még hagyján: AHANG AZ ÉGŐ CSIPKEBOKORBÓL JÖTT!

Végigpásztáztam a szememmel a környéket, háthatalálok egy hangszórót vagy valami hasonlót.

— BESZÉLNÜNK KELL EGYMÁSSAL. Nem volt ott semmilyen hangszóró. Tényleg a csip-

kebokor beszélt.

— Az vagy, akire gondolok?... - kérdeztem az égőcsipkebokrot. Életemben először beszéltem egy növény -nyel.

-IGEN, AZ VAGYOK



276

46

- Scotty a hídról. - Mi van? - kérdezte Kirk. - Felmondok!

- AKADÁLYOZOD A FIAMAT ABBAN, HOGY

VÉGHEZVIGYE A FELADATÁT. Nem tudtam, mit válaszoljak, hogyan beszéljek Istenhez,

ösztönösen próbáltam alázattal bocsánatot kérni, de a

hangom...

- Kh... r... - szóval a hangom csődöt mondott.-FELELJ.

-Kh... r...

-NE FÉLJ TŐLEM. Ne féljek - mókamester! - SZERETNÉD, HA MÁS KÖRNYEZETBEN BE-

SZÉLGETNÉNK? - Kh... r... - válaszoltam, miközben megpróbáltam

bólintani. - ÚGY VISELKEDSZ, MINT ANNAK IDEJÉN

MÓZES... - mondta a csipkebokor kedélyesen. A

vi



277

dámságot magát a csipkebokron egyébként egyáltalán nemlehetett látni.

Egy pillanattal később eltűnt a parti út, és egy angol vidékikúrián találtam magam, olyanon, amilyen Jane AustenÉrtelem és érzelem című regényének filmes változatában isszerepel. A bútorok a XIX. századból származtak, a levegőtfekete tea és válogatott orchideák illata töltötte be, én pedig egy szép, bézs színű, régi angol ruhát viseltem fűzővel, amiszerencsére nem préselt össze, hanem finom selyemként

ölelte körül a hájas hasamat. Az ablak üvegén keresztül akertre lehetett látni, és a gyepre, amelyet az angolkertészeken kívül senki a világon nem tud ilyen

milliméterre pontosan nyírni. Természetesen tudtam, hogy már nem a saját világomban vagyok, Isten csupán olyankörnyezetet teremtett nekem, amit mindig is különösenszépnek találtam a filmeken, és gyakran álmodoztam róla.

Lehet, hogy az Isten külön nekem teremtette az egészet, deaz is lehet, hogy a ház a kerttel csupán a képzeletembenlétezett. Mindegy, nekem már az is elég volt, hogy nem égőcsipkebokorként jelent meg.

Megkopogtattam az egyik faasztalt, és nagyon is igazinak

tűnt. Egy üvegajtón át kimentem a teraszra, beleültem egy régimódi, de roppant kényelmes függőágyba, élveztem a

nap melegét az arcomon, és hallgattam a madarak énekét. A csodálatos késő nyári alkony a vidéki lakban balzsamkénthatott összezavarodott lelkemre. Már csupán csak az a tény tűnt kicsit ijesztőnek, hogy Isten pontosan tudta, hogy egész életemben egy tizenkilencedik századi, angol vidékikúriába vágytam. Elméletileg tisztában voltam vele, hogy Isten minden titkomat ismeri, mégse véletlenül hívják



278

Mindenhatónak, de amikor a gyakorlatban is

megtapasztaltam, hogy még olyan apróságokról is tud, minta rajongásomról a Jane Austen-filmek iránt, akkor azért

elszégyelltem magam, nem utolsósorban azért, mertegykori magányos időszakaimban erotikus kalandokrólálmodoztam egy ilyen házban Mister Darcyval.

Ebben a csodálatos kertben azonban képtelenség voltsokáig szégyellnem magam, vagy aggódnom. Ahogy tel-jesen ellazulva ültem a lemenő nap fényében, megszólalt

mögöttem egy hang: - Jól vagy?

Egy korombeli nő lépett ki a házból a teraszra. Ügy nézett ki, mint Emma Thompson, varázslatos, földig érő,ragyogóan fehér ruha volt rajta, és olyan barátságosan

mosolygott, mint ahogy még soha senkit nem láttam

mosolyogni.

- Sokkal jobban vagyok - válaszoltam neki. - örülök - mondta Emma.

- Igen, én is - bólintottam. - Szeretnél egy csésze Darjeelinget? Tulajdonképpeninkább a kávét szeretem, főleg a lat-

te macchiatót, de mivel ez nem illett volna a vidéki kör-nyezetbe, így feleltem: - Igen, nagyon kedves.

Emma Thompson levett egy kanna teát a mellettünk állóháromlábú asztalkáról, amit eddig nem is láttam -talán

éppen ebben a pillanatban jelent meg? -, és egy fehér,finom, piros virágmintás porceláncsészébe töltötte nekem ateát. Ittam egy kortyot, és a teának meglepő módon olyaníze volt, mint a latte macchiatónak, sőt, mint a világ legfinomabb latte macchiatójának.

- Azt hiszem, így szereted a legjobban a teát - mo-

solygott Emma Thompson. Olyan szép, barátságos, sőt



279

szeretetteljes mosolya volt, hogy mindenképpen vissza-

mosolyognom kellett.

- Ez a mennyország? - kérdeztem.

- Nem, ezt itt külön neked teremtettem. - Igazán célszerű lehet istennek lenni - válaszoltam,

szemügyre véve a lélegzetelállító kertet. - Igen, az - mosolygott Emma/Isten.

- Mindig nő vagy? - a fantasztikus környezettől elmúltminden félelmem.

- Megmutathatnám a valódi külsőmet is, de az nem

volna jó. - Miért nem? - Mert amint megpillantanál, megőrülnél. - Ezt az érvet elfogadom — feleltem, és egy kicsit me-

gint rám tört a félelem. Ezért inkább úgy döntöttem, nemteszek fel olyan kérdéseket, amelyekre mindig is tudniakartam a választ: Mi volt azelőtt, hogy Isten

megteremtette az univerzumot? Tényleg létezik a Para-dicsom? Mi a fene jutott Isten eszébe, amikor megte-

remtette a havi vérzést?

Vagy a tumort?

Ehelyett ittam még egy korty Darjeeling -lattét, és ahihetetlenül akkurátusan lenyírt gyepre pillantottam.

- Több mint kétezer éve nem beszéltem egyetlen em-

berrel sem úgy, mint most veled - közölte Emma/Isten. Ezt akaratlanul is hízelgőnek találtam. Felpillantottam, és

megkérdeztem: - Mózest is meghívtad annak idején teázni?

- Nem. A sivatagban eltöltött évei után egyszerűen csak kenyérre vágyott - válaszolta Emma/Isten, és belekortyolt a

teájába. Végül rátért arra a témára, amiért ebbe a



280

varázslatos környezetbe repített: - Akadályozod a fiamatabban, hogy véghezvigye a feladatát.

- Igen... - ismertem be. Minek is tagadjam?

- Szereted?- Igen - minek is tagadjam?

- Úgy, ahogy tulajdonképpen nem kellene?

- Hmm... - motyogtam kitérően. Természetesen tudtam,hogy Joshua iránti érzelmeim nem hétköznapiak, de

valahogy mégis helyénvalónak találtam őket. És akkorhogyan lehetnének helytelenek?

- Hagyd őt békén - kérte Emma/Isten szelíden, és újabbkorty teát ivott.

- Nem fogom békén hagyni - szakadt ki belőlem. Emma/Isten letette a teáscsészéjét, és csodálkozva pil-

lantott rám. Ennél jobban már csak én csodálkoztam,amiért mertem ellenszegülni Istennek. Ez biztos még sohasenkinek nem vált hasznára.

- Nem akarod békén hagyni? - kérdezte. - Nem - most már úgyis túl késő volt visszakozni.

- Kételkedsz az isteni tervemben? - Emma/Isten márnem mosolygott.

- Igen... - feleltem remegő hangon. Már úgyis olyanmélyen tapicskoltam a pácban, hogy teljesen mindegy volt,milyen mélyre merülök még. Egyszerűen nem értettem,

miért szükséges a tűznek tava, vagy miért kellett annak idején az özönvíz (kislányként elképzeltem, hogy hárompingvin - Pingi, Pongo és Manfréd, akik barátok -

odatotyog a bárkához, mire Noé közli velük, hogy csak ketten mehetnek vele. Pingi és Pongo gyorsabbankapaszkodnak fel a hajórámpához, így Manfréd ott marad,



281

és életre szólóan csalódik a barátaiban. Habár az élete márúgysem tartott sokáig, mivel esni kezdett az eső.)

- Kételkedsz a jóságomban? - kérdezte Emma/Isten.

- Csak nehéz rájönni, vajon a szerető, vagy a büntetőIsten vagy-e - válaszoltam bátran. - A szerető Isten vagyok - jött az egyértelmű válasz.Nem győzött meg. Próbálná ezt megmagyarázni Manf -rédnak, a pingvinnek.

- De - folytatta Emma/Isten - én vagyok a büntetőIsten is.

Ezt az isteni logikát más isteni logikákhoz hasonlóanegyáltalán nem értettem, ami alighanem meg is látszottrajtam.

—Ti, emberek, a gyermekeim vagytok, és mint a gyer-mekek, folyamatosan nőtök és változtok - magyarázta. -

Már nem vagytok ugyanazok, mint annak idején aParadicsomban. Vagy az özönvíznél. És mint a gyerekeket,

benneteket is nevelni kell, egyre változó módszerekkel.- Aha... - lassan kezdtem felfogni. Az emberiség Ádám

és Éva korában, a Paradicsomban még ártatlan kisbaba volt, Szodománál és Gomorránál vadul puber-tálótinédzser. Isten eközben mindvégig szerető szülő volt, holkedves, hol szigorú, mintha azt mondta volna: „Ha még egyszer így viselkedsz, nem nézhetsz tévét."

És ahogy Jézus is mondta: az Istennek tetsző viselkedésiszabályokat bárki megtalálja a Bibliában, Isten tehát igazánkonzekvens anya (vagy apa, vagy akármi), aki világosutasításokat ad.

Hajói meggondolom, ráadásul meglehetősen türelmesszülő volt. Végül is csak néhány évezredenként csapott azasztalra, különben mindig megengedte a gyerekeinek, hogy



282

szabadon fejlődjenek, hibázzanak, jóvátegyék a hibáikat,aztán újabb hibákat kövessenek el. Olyan volt tehát, mint anevelési tanácsadó könyvek szerint a tökéletes anya.

Mostanra már kezdett összeállni a kép, de azért még mindig nem voltam biztos benne, hogy jó nevelési módszer

a fenyítés. Persze sokan vannak, akik azért nem mennek a

saját fejük után, hogy elkerüljék a túlvilági büntetést - ebbőla szempontból hatásos a módszer. De muszáj rögtön örök pokollal ijesztgetni? Nem lenne elég a tévénézés betiltása?

Volt még valami, amit nem értettem:

- Feltétlenül szükség volt a keresztre? - Mit mondasz? - kérdezte Emma/Isten meglepve. - A keresztre feszítés gyötrelmes módja a halálnak, nem

tette volna meg helyette egy altató ital? Most, hogy ismertem Joshuát, sokkal jobban megérintett

a szenvedése, mint pár nappal ezelőtt a templomban.

- Tesz ilyesmit egy szerető apa... vagy szerető anya?... -

kérdeztem szemrehányó hangon.- Nem én, hanem az emberek feszítették keresztre

-javított ki Emma/Isten szelíden. - De miért engedted? - erősködtem. - Mert szabad akaratot adtam az embereknek. Sajnos

megérkeztünk a kérdések kérdéséhez, amely már tizennégy évesen, az első szerelmi csalódásomkor se

hagyott nyugodni: miért adott Isten szabad akaratot azembereknek, ha utána csupa hülyeséget csináltak?

- Mert... - kezdte Emma/Isten - úgy látszik, olvasott agondolataimban, vagy csak kitalálta, mi jár a fejemben - ..

.mert szeretlek benneteket.

Belenéztem a szemébe. Úgy tűnt, igazat mond.



283

- Vagy jobban szeretnél szabad akarat nélkül élni,Marié?

Erre a kérdésre az észak -koreai emberek, a

szcientoló-gia hívei - például Tom Cruise -, és egyéb akaratnélküli zombik képe merült fel bennem.

- Nem...- feleltem.

- Na, látod - mosolygott Emma/Isten szeretettel. Teháttényleg szeret minket, embereket. Talán éppen azértteremtette az emberiséget, mert hiányzott neki valaki, akitszerethet. Igen, még az is lehet, hogy Isten a tökéletesen

berendezett, emberek nélküli, és ezáltal még nemösszekutyult univerzumban egyszerűen magányos volt.Mint az a pár, amelyik egyedül lakik egy hatalmas házban,

ahol a gyerekszobák még lakatlanok, és végtelenül vágyik gyerekekre, hogy nevetéssel, üvöltéssel és a padlóbataposott rágóval töltsék meg a házat. Egy pillanatramegszántam az Istent, aki annak idején teljesen egyedül

volt a világban, és roppant magányosnak érezhette magát. - Te vagy az első ember, aki együtt érez velem- mondta

Isten kedvesen mosolyogva, majd meleg, emberi kezébe vette a kezemet, és hozzátette: - Mint ahogy a fiammal is

együtt érzel. ő volt az első potenciális anyós, akit kedveltem. - De... - kezdett bele ismét Emma/Isten - ha vele

maradsz, a fiam boldogtalan lesz.- M... miért? - kérdeztem, rettegve a választól. - Mert akkor el kell fordulnia tőlem - felelte Em-

ma/Isten, és elgondolkodva kevergette a teáját. Szomo-

rúnak tűnt. Jézust még sokkal jobban szerette, mint a többiembert, és semmi esetre se akarta elveszíteni.

- És ha elfordul tőlem... - kezdte Emma/Isten leverten.



284

- ...akkor az végtelen fájdalmat okozna Joshuának, ésbeleszakadna a szíve - fejeztem be a szomorú gondolatot.

- Okos gyermek vagy - mondta Isten komolyan.

- Tehát azt parancsolod, hogy tartsam magam távoltőle?

-Nem.

- Nem? - kérdeztem. - Szabad akarattal rendelkezel. Rajtad múlik.

Ebben a szempillantásban eltűnt a kert, a kúria, a porce-

lánkészlet, egyszerűen minden, de főleg Emma Thompsontűnt el, én pedig a saját ruháimban ismét a malentei tópartján találtam magam, a csipkebokor előtt, ami most nemégett, sőt teljesen sértetlen állapotban volt.

Tehát a következő döntés előtt álltam: ha Joshuávalmaradok, akkor összetörik annak a súlya alatt, hogy el-

lenszegült Istennek. Ha elhagyom, véget ér az ostoba,

gyermeteg álmom a hozzá fűződő szerelmemről. Választhattam tehát két szörnyűséges szörnyűség között.

Nesze neked szabad akarat!



47

285

Frusztráltan álldogáltam az ártatlannak látszó csipkebokor

előtt, és dühösen korholtam: - Ez nem tisztességes tőled! - Te a bozóthoz beszélsz, Marié? - Joshua állt mögöt-

tem. Megdermedtem. Mivel nem fordultam meg, Joshua

kénytelen volt megkerülni. Kővé meredt arcomra nézett, és

így szólt: - Azt hittem, már rég otthon vagy. Mit tegyek? Számoljak be neki a „tea fórtwo"-éImé-nyemről Istennel? Úgy gondoltam, időt nyerek,ha valami semmitmondó dologgal kezdem: — Nem, nem

vagyok otthon.

Joshua bólintott. Ezt ő is látta. Hallgattunk egy sort, aztán eszembe jutott, hogy Isten

talán a fiát is meghívta teázni, hogy megvitassa vele akapcsolatunk problematikáját. Az emberek atyja/any-ja/akármije bizonyosan képes rá, hogy egyidejűleg két megbeszélést is tartson. Óvatosanmegkérdeztem tehát: - .. .és... beszéltél Istennel?

- Igen, beszéltem - felelte Joshua. A szívem majd ki-ugrott a helyéről izgatottságomban, mert arra gondoltam,

talán már tudja, hogy döntenem kell, és esetleg le



286

veszi a vállamról a döntés terhét. Habár... ezt mégsemakartam. Képtelen lettem volna elviselni, ha Joshua szakít

velem.

- Mit... mit mondott neked? - kérdeztem izgatottan.- Semmit - válaszolta Joshua csalódottan. Valószínűleg

többet remélt. - Semmit?! - Ez felfoghatatlan volt.

- Isten nagyon ritkán beszél az emberekkel - magyarázta Joshua.

- Gyáva nyúl! - szaladt ki belőlem.

- Micsoda? - Joshuát meglepte az Isten elleni kitörésem,aki ezek szerint teljes mértékben rám és a szabadakaratomra bízta, hogy összetörjem a fia szívét.

- ööö... úgy értem... nem te vagy gyáva nyúl - tettem

hozzá sietve. Joshua körülnézett, de se közel, se távol nem látott

senkit, se az úton, se a bokrokban, se a fákon.

- Akkor kicsoda? - kérdezte zavartan. - ööö... hát... az a fa! - habogtam, hiszen azt mégse

mondhattam neki, hogy Istent szidtam, pláne nem, hogy miért.

- A fa? - Joshua már semmit nem értett. Ez azoknak a párbeszédeknek az egyike volt, amelyeknél

az ember szívesen visszatekerné a szalagot.

- A fa... igazi... gyáva nyúl, mert a gyümölcseit nemkínálja oda Istennek - világítottam rá kissémegköny -nyebbülve, mivel az utolsó pillanatban sikerültegy félig-meddig hihető, ráadásul bibliainak hangzó magya-

rázatot találnom.

- De hiszen ez egy fenyő... - mondta Joshua csodál-kozva. — Nincsenek gyümölcsei.



47

287

- Na, ugye! - mondtam diadalmasan, mivel semmi másnem jutott eszembe.

Idióta hablatyolásomat minden valószínűség szerint még

kínosabbnak éreztem volna, ha nem fogott volna el meginta düh Isten iránt. Mégiscsak az ő hibája volt, hogy ily en

helyzetbe kerültem. Az biztos, hogy ennek a nőnek akövetkező tea-macchiatóját vissza fogom utasítani!

- Miért lettél egyszerre olyan dühös? - kérdezte Joshua.

Ha most megmondom neki az igazat, akkor ő maga ismegharagszik Istenre, méghozzá életében először. És ha

haragos lesz, akkor szenvedni fog miatta, és... és... és... Mármagától a gondolattól is, hogy Joshua szenved, elszállt adühöm, és elszomorodtam.

- Marié, mi az?... - Joshua össze volt zavarodva, persze

nem is csoda, hiszen pár percen belül többhangulat-ingadozást prezentáltam, mint egy klimaxos nő.

A kérdés az volt, mi fájna jobban Joshuának. A konf -

liktus Istennel, vagy az, hogy le kell mondania rólam? Ezt akérdést nem volt túl nehéz megválaszolni. Istenről Joshuasose tudna lemondani, hiszen az volt az élete értelme, arendeltetése, hogy a fia legyen. Rólam viszont, igen, rólamkönnyedén lemondhatna, mint előtte megannyi férfi.

Akármilyen nehéz is volt számomra - és talán számára is

-, a szabad akaratom meghozta az egyetlen lehetséges

döntést: én leszek az első nő, aki szakít Jézussal. - Én... azt hiszem, nem jó, ha együtt maradunk -szóltam

bizonytalanul, keresve a helyes szavakat.

Joshua zavartan nézett. - Neked a te utadon kell továbbmenned, nekem pedig

az enyémen - folytattam.



288

- Te... nem akarsz velem maradni? - kérdezte Jézuskételkedve.

-Nem...

Joshua egyszerűen nem értette, hogy mit akarok. Nemcsoda, végül is nem volt olyan sok tapasztalata aszakításban, mint nekem.

- Mi... nem illünk össze - mondtam az igazságnak meg felelően, eldurrantva ezzel az egyik legkedveltebbszakítási közhelyet.

- De hát miért nem? - kérdezte Joshua. Egy kicsit azért

tényleg nehéz volt a felfogása. Amitől persze csak még szeretetreméltóbb lett. Az én

dolgomat pedig még jobban megnehezítette. Említsem meg a korkülönbséget? Én a harmincas éveim

közepét tapostam, ő pedig testi értelemben szintén átléptemár a harmincat, de valójában már több mint kétezer éves

volt. Vagy mondjam azt, hogy nem érek annyit, hogy együtt

legyen velem? Hiszen ő képes a vizet borrá változtatni,nekem pedig az a legfeltűnőbb tulajdonságom, hogy semmilyen feltűnő tulajdonságom sincs.

- Nem... nem rajtad múlik... hanem rajtam - kíméltemmeg a részletektől, eldurrantva a második leg kedveltebb

szakítási klisét. Ha így megy tovább, a végén még aztmondom, hogy „maradjunk barátok".

- Én... én ezt nem értem - mondta Joshua.- Nézd - próbáltam érvelni anélkül, hogy megemlítettem

volna Istent, hiszen nem akartam, hogy konfliktus legyen

közöttük -, még ha el is halasztód a végítéletet, és bejárod a világot, hogy megtérítsd az embereket, szóval még akkor isolyan plátói szerelemben élnénk együtt, mint ahogy te azt



47

289

annak idején Mária Magdolnával tetted, és, őszintén szólva,az ilyesmi nem nekem való.

Azt inkább nem említettem meg, hogy Kata szerint

Platón bolond volt. - Másképp lesz, mint Mária Magdolnával - ellenkezett

Joshua.

- Amennyiben? - teljesen elképedtem. - Szeretném végre kiélvezni a szerelmet. Beletelt egy időbe, mire valamennyire feldolgoztam ezt a

mondatot. Joshua komolyan gondolta. Ez... hihetetlen...

Elöntött a forróság. Aztán kivert a hideg. Aztán megintelöntött a forróság. Na, most már a kli-maxos nőhőhullámai is utolértek.

- Azt hiszem - mondta Joshua - megérdemlem, hogy megtapasztaljam az emberi közelséget ugyanúgy, mintbármely normális ember.

A csókom rég elfojtott, a sok nélkülözéstől felgyülemlett

vágyakat szabadított fel benne. Minden védőgát átszakadt,amelyet Messiásként felépített magában, és az érzései pőréntárultak elém. Most Joshua volt, az ember.

És ha valaki megérdemli a szerelmet, akkor ő bizonyosan,

mindazok után, amiken keresztülment. Na jó, talán nem azén szerelmemet...

- Nem érdemlem meg a szerelmedet... - mondtam.

- Minden ember...

- Légy szíves, ne hasonlíts megint össze a pápá val — szakítottam félbe.

- Minden ember különleges, aki szeretetet hord aszívében, ahogy te is.



290

E mondat után a hőhullámok úgy felerősödtek, hogy egyetlen menopauzás nő se vehette volna fel velem a

versenyt.

Joshua megérintette az arcomat. Ettől majdnem olyanmennyei érzés öntött el, mint a csókunktól.

- Van egy kívánságom, amelyet már Mária Magdolnánális éreztem...

- Milyen kívánság? - kérdeztem némileg kijózanod va.

Valamikor meg kell majd tanítanom neki, hogy ne beszéljenfolyton az excsajáról.

- Az a kívánságom... - kicsit habozott - ...annak idejénMária Magdolnának is el akartam mondani, de aztánmondott pár szót, amivel megállított...

Joshua elhallgatott, fájtak neki az emlékek. Én viszont már túlságosan kíváncsi voltam, és feltétlenül

tudni akartam, mit mondott neki Mária Magdolna, és amimég jobban érdekelt: - Mi volt a kívánságod?

- Egy napon... - hihetetlen erőfeszítésébe került, hogy kinyilvánítsa a kívánságát. Érezni lehetett a rettegését, hogy én is visszautasítom.

- Egy napon?... - kérdeztem biztatóan, és megpróbáltampalástolni az izgatottságomat. Éreztem, hogy most valamirendkívüli következik.

- ... szeretnék családot alapítani.

Egy pillanatra megállt a szívverésem. Ez tényleg valamirendkívül rendkívüli volt. Család... esetleg két kicsilánnyal... Ahogy mindig is álmodtam. Egy rövidke percre szinte magam előtt láttam, ahogy egy

csodálatosan átalakított buszban, amilyet az amerikai

road-moviek-ban látni, Joshuával beutazzuk a világot,

Ausztráliától a Grand Canyonig. Joshua prédikálna, én



47

291

pedig tanítanám a kislányainkat, Mareikét és Maját, és újraés újra megtiltanám nekik - ha az apjukra hasonlítanának -,hogy kólává változtassák a vizet.

Ez alatt a rövidke perc alatt olyan boldog voltam, mint a valóságban még soha. De tudtam, hogy az álom sose fog valóra válni. Könnybe lábadt a szemem.

- Marié? Valami rosszat mondtam? — kérdezte Joshuaszomorúan, már-már kétségbeesve.

- Nem... dehogy... semmi rosszat nem mondtál. Éppenellenkezőleg.

Megkönnyebbülve lélegzett fel. Én viszont majdnemelbőgtem magam. Vigasztalóan át akart ölelni. Nemhagyhattam. Tudtam, hogy akkor vele maradnék, örök re.

Mindegy, hogy Isten mit akar.

így tehát kibújtam az öleléséből, és a két kezemmel tar-

tottam távol magamtól.

- Marié? - Joshua értetlenül nézett rám. Fájdalmatokoztam neki, mégse akart elengedni. Újra meg akartafogni a kezem, tehát mondanom kellett valamit, amivel

végérvényesen eltaszítom magamtól, valamit - és ekkoreszembe jutott az a mondat, amivel ez sikerülhet, ráadásul

igaz is: - Joshua... én... nem hiszek eléggé Istenben. Ettől láthatóan megdöbbent, és hátrébb lépett. Gon-

doltam, elmagyarázom neki, hogy Isten létezésében ugyanhiszek - nagy dolog, elvégre teáztam vele! -, de nem vagyok

száz százalékig meggyőződve róla, hogy ő a szerető Isten.

Aztán mégsem magyarázkodtam, olyan értelmetlennek tűnt... A legfontosabbat már kimondtam: nem hiszek

eléggé Istenben.



292

Joshua megrendülve állt előttem. Az a nő, akivel családotakart alapítani, a lehető legalkalmatlanabb jelölt erre afeladatra.

Nem tudtam magamra venni a fájdalmát, már csak azértsem, mert ebben a pillanatban engem is emésztett a kín.Csak halk suttogásra telt tőlem: - Maradjunk barátok.

Aztán kétségbeesve elrohantam. Amikor visszanéztem,

még láttam, ahogy összezavarodva, szomorúan néz. Denem futott utánam. Nem akart követni egy olyan nőt, akinem hisz eléggé Istenben.



48

293

Megállás nélkül rohantam hazáig, tudtam, hogy különben

biztosan kitörne belőlem a sírás. Helyesen cselekedtem, de

miért ilyen pocsék érzés, ha az ember helyesen cselekszik?

Alig nyitottam ki az ajtót, máris apa köszönt rám azelőszobában, és napok óta most először rám is mosoly gott:

- Annyira örülök, hogy megpróbálod megtalálni a közöshangot Szvetlánával...

Először azt gondoltam, hogy nekem ugyan semmihasznom nincs belőle, de aztán rájöttem, hogy ez nem igaz,hiszen az aranyszabálynak köszönhetően visszanyertem az

apámat. Apa megpróbált esetlenül átölelni, ahogy azt csak felnőtt lányok apái tudják, én pedig hagytam. Amikor

kibontakoztunk az ölelésből, így szólt: - A nővéred hanyatt-homlok elutazott.

- Micsoda? - kérdeztem hitetlenül. — Nem... nem

mondta, hová? - Motyogott valamit Jeruzsálemről.

Azonnal hívtam a mobilról Kata számát. Rájöttem,



294

mi folyik itt. De csak az üzenetrögzítője volt bekapcsol va,

rajta pedig a szokásos szöveg: „Hogy nem beszélünk, oly'rossz érzés, visszahívlak, nem is kérdés."

Nem utazhat el! Jézusnak még meg kell gyógyítania, ésbiztosan meg is teszi, még ha szakítottam is vele. Hiszen őmégsem az az átlagos expasi, hanem maga Jézus!

- Otthagyott neked... valamit a szobádban - mondta

apa.

- Búcsúajándék... - suttogtam rettegve.

Apa bólintott, én pedig felrohantam a szobámba. Az

ágyamon a képregény-sorozat következő darabja várt rám:



48

295

Ahogy mindezt végigolvastam, mégiscsak kirobbant be-lőlem a sírás.

z, hogy testvéreket



49

296

Mindeközben

A Sátán, még mindig Alicia Keys alakjában, három apo -

kaliptikus lovasával együtt a közeli katonai repülőtér le -

szállópályáján egy Learjet repülőgép felé igyekezett, ami Je -

ruzsálembe hivatott vinni őket. A repülőgép egyébként egy

osztrák bodybuilder tulajdonát képezte, akinek az ördög

roppant sokat köszönhetett. Miközben könnyű csomagjukkal felléptek a jármű lép -

csőjére, Kata kétségbeesetten küzdött a lelkéért, mégpedig

úgy, hogy figyelmeztette a Sátánt az apokalipt ikus lovas-

játékok hiábavalóságára: — Garantáltan elveszítjük a végső

csatát, hiszen Isten erősebb, mint te, nemde?

— Nem veszítjük el - válaszolta a Sátán.

— De hát írva vagyon, hogy veszítünk Jézus ellen, és élve

vetnek minket a tűznek tavába —jegyezte meg a tornacipős

pap félénken, miközben Sven ennek hallatán idegesen rág ni

kezdte a körmét.

— Ez nem fog megtörténni - mondta a Sátán szigorúan,

és tovább lépkedett felfelé.



297

— De lehet, hogy Isten csupán eszközként használ téged,

mint ahogy min ket, a lovasokat, te is eszközként használsz — erősködött Kata. Az ördög fekete, női homloka erre rán



49

298

cokba szaladt. Ez a lenyűgöző nő fájdalmas pontra tapin -

tott, hiszen ez a gyanú már benne is régen, egészen ponto -

san még kígyóként merült fel a Paradicsomban. Már akko -

riban, a tiltott gyümölcs - ügy idején se tudott szabadulni a gondolattól, hogy az Úr odafönt valamilyen formában ki -

használja.

— Mindennel, amit teszel, Isten kezére játszol —

mondta Kata.

A Sátán megállt. A csodaszép grafikus lánynak igaza van:

eddig minden a terv szerint zajlott, és ha így folytatja, a terv

szerint el is veszíti a végső csatát.

— Ebben igazad lehet — mondta hosszas töprengés

után. Kata alig tudta elhinni, hogy az őszavainak

hatására a

Sátán valóban kételkedni kezdett.

— Nem repülünk Jeruzsálembe - jelentette ki végül az

ördög.

Kata reménykedve gondolta: ilyen könnyen ment? — És nem is kezdünk jövő kedden a végső csatába.

Kata belül ujjongani kezdett, tehát mégis ilyen könnyen

ment! Lebeszélte a Sátánt a tervéről. Csakhogy az ördög így

szólt: - A Jó elleni harcot már ma megkezdjük! Méghozzá

Malentében!

Kata pedig ezt gondolta: mégsem ment ilyen könnyen.

— Azonnal megkapjátok a lovaitokat! -jelentette be a

Sátán.

— A lovainkat? - kérdezte Kata, aki már akkor utálta a

lovakat, amikor az osztálytársnői még lovas poszterekkel

ragasztották tele a szobájukat.

— Végül is nem úgy hívnak benneteket, hogy az Apo -

kalipszis gyalogosai - viccelődött a Sátán — Kata szerint



299

egyébként eléggé gyengén. Aztán így szólt hozzá: — Téged

teszlek a második leghatalmasabb lovassá. Ez Svent és a

tornacipős papot roppantféltékennyé tette.

— Csak a második leghatalmasabbá? Nem én vagyok a kedvenced? - kérdezte Kata harapósan.

— Dehogynem. Csakhogy a leghatalmasabb lovas helye

m ár foglalt. Erre nincs befolyásom. Az illető olyasvalaki, aki

már az idők kezdete óta a földön jár - válaszolta a Sátán, és

a hangja elborzasztotta Katát.

— Szeretném neked bemutatni ezt a lényt — mondta, és

Marie-ra mutatott, aki Kata legnagyobb meglepe tésére ép - pen kilépett a repülőgépből.

- őitta Halál nevű lovas - mutatott rá a Sátán.

— Ez a húgom - ellenkezett Kata döbbenten.

De a Sátán csak vigyorgott: - A Halál előszeretettel veszi

fel olyasvalakinek az alakját, akit hamarosan magához

szólít.



300

Sokáig bőgtem az ágyamon, legalább egy fél örökkéva-

lóságig. Vagy háromnegyedig. Amikor épp nem Joshuamiatt sírtam, akkor Kata miatt fakadtam könnyekre, ésfordítva. Rettenetes ördögi kör volt. Felőlem akár azonnal

vége lehetett volna ennek a hülye világnak, és most már az

is mindegy volt, hogy a mennyországba jutok, vagy örökkön-örökké a tűznek tavában fogok égni. Csak aztakartam, hogy annak, ami most van, legyen vége.

- Marié? - hallottam egy mély hangot.

Az ajtóban Gábriel atya állt. Kábé annyira volt most rászükségem, mint aTitanicnak egy második jéghegyre.

- Apád beengedett - mondta Gábriel, aztán megkér-

dezte: - Sírsz? - Nem, a szobanövényeket öntözöm — feleltem.

De Gábriel jelenlétében mégiscsak volt valami jó: előttenem akartam bőgni, összeszedtem magam, és abbahagytam

a sírást. - Jézus miatt sírsz? - kérdezte Gábriel, és leült mellém az

ágyra, habár semmi ilyesmire nem kértem. -Elmesélte, hogy

visszautasítottad.



50

301

Lehet, hogy Joshua azért küldte hozzám Gábrielt,



302

hogy megváltoztassa a véleményemet? Talán képtelenelfogadni, hogy szakítottam vele, és harcolni akar értem?

Elvégre vannak férfiak, akik kihívást látnak benne, ha

visszautasítják őket. - Ma délután elutazik Jeruzsálembe — mondta Gábriel,

szétrombolva az utolsó reményemet. Majdnem megint bőgni kezdtem, úgyhogy inkább

gyorsan megkérdeztem tőle, mit akar itt. - Bocsánatot kérni - válaszolta Gábriel. - Nem a Sátán

küldöttje vagy, különben aligha hagytad volna, hogy Jézus

elmenjen. Sajnálom. - Oké - válaszoltam. Túl elcsigázott voltam ahhoz, hogy

haragudni tudjak rá. - És az édesanyáddal is nagyon igazságtalan voltam

-Gábriel teljesen letörtnek tűnt. - Tudnál pár jó szót szólninála az érdekemben?

- Alighanem nem csak pár szóra lesz szükség. Gábriel

egyetértőn bólintott, aztán rövid habozás után így szólt: — Van még valami, amit tudnod kell, ésamit anyádnak se ártana tudnia.

- Éspedig? - Angyal vagyok.

- Nem állíthatom, hogy túl szerény. - Úgy értem, igazi angyal vagyok - világosított fel. -Az

emberré vált Gábriel arkangyal. Néhány nappal ezelőtt még egyszerűen kiröhögtem

volna. Csakhogy időközben már semmin se lepődtem meg.És ha jobban belegondoltam, a dolog sok mindentmegmagyarázott: Gábriel sebhelyeit a hátán, azt, hogy Jézusnála szállt meg, és a Messiásnak azt a kijelentését is, hogy Gábriel jelentette be a születését Máriának.



50

303

- Nem kellene az égi seregekkel együtt Jézus oldalánharcolnia Jeruzsálemben? - kérdeztem.

- De. Ez lenne a kötelességem, még akkor is, ha most

ember vagyok.-Csak?...

- Nem teljesítem a kötelességemet. Silviával akarok lenni. Meg akarom védeni, amikor Isten elé lép.

Meglepetésemet látva elmondta, hogy annak idején azanyám miatt kérte Istentől, hogy ember lehessen, és hogy utána évtizedekig hiába várt rá, hogy a szerelme

beteljesüljön. Ezt hallván teljesen elérzékenyültem. Milyenromantikus tett, milyen varázslatos, és persze milyen

ostoba! Mint a romantikus tettek általában. Hirtelen azon kaptam magam, hogy féltékeny vagyok

anyámra, amiért Gábriel miatta - akkoriban még tollas -

hátat fordított Istennek. Telefonon rábeszéltem anyámat, hogy találkozzon

Gábriellel, a papot pedig megkértem, hogy a világ végéig inkább ne beszéljen a származásáról, hiszen a világ vég eelőtt az anyám úgyse hinne neki, és úgy érezné, hogy csak ugratja.

Gábriel osztotta ez irányú véleményemet, és bocsánatot

kért anyámtól, mélyen hallgatva a titkáról. Ezután némánültek egymás mellett fiatalkori ágyamon, mint két

bizonytalan tinédzser. Sokáig üldögéltek így. Annyirasokáig, hogy végül megelégeltem, elvégre a körülményeket

figyelembe véve egyetlen pillanat elpocsékolásá-ra se volt

már idő. - Na, gyerünk, csókoljátok már meg egymást! -

szaladt ki belőlem. Zavartan felnevettek, aztán anyám összeszedte minden

bátorságát, és megcsókolta Gábrielt. A pap először kicsit



304

bizonytalan volt, hiszen én is a helyiségben voltam, de az

anyám olyan erősen szorította az ajkát az ajkára, hogy nemmaradt más választása, mint visszacsókolni. Sokáig

csókolóztak így. Olyan sokáig, hogy végül megelégeltem,főként azért, mert időközben tökéletesen elfeledkeztek rólam, és elkezdték simogatni egymást. Úgy véltem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy lelépjek,megfordultam, és ki akartam menni, de az ajtóban apa állt.És a volt nejét szemlélte pettingelés közben.

- Silvia? - kérdezte csodálkozva.

A rajtakapott személyek az ágyon abbahagyták a csó-kolózást, és bűntudatosan néztek apára. Vannak olyanpillanatok, amikor mindent megadnék érte, hogy Spee-dy

Gonzales, Mexikó leggyorsabb egere lehessek. Azt vártam, hogy apám szakszerű ámokfutásba kezd,

elvégre húsz évig siratta az anyámat. De semmi ilyesmi nemtörtént. Ehelyett elmosolyodott, és így szólt: - Úgy látszik,

mindketten megtaláltuk a boldogságot. Anya visszamosolygott: - Igen, úgy látszik. Milyen furcsa: két nappal ezelőtt még titokban azt kí-

vántam, bárcsak összejönnének újra a szüleim, de mosthihetetlenül boldog voltam, hogy nem veszekednek, és újszerelmet találtak. Igen, úgy nézett ki, mintha a végénmégiscsak felnőnék, még éppen időben a világvége előtt.

Apám meghívott mindannyiunkat a konyhába egy jó kiskolbászra párolt káposztával, és megígérte, hogy utána a

sétálóutcán desszertnek még fagyit is kapunk. Anya ésGábriel szerelmesen nézett egymásra a káposzta fölött,papa és Szvetlána úgyszintén, én pedig kevéssé szerelmesen

bámultam a krumplimat.



50

305

A szinglik rémálma: két boldog pár között egyedülültem, és nagyon hiányzott Joshua. Még hátravolt pár napkeddig, és tudtam, hogy ezt a pár napot szerelmi

csalódással fogom tölteni. Szép kilátások. Szvetlána kislánya rontott a konyhába, mert apa éppen

kivette a sütőből a külön neki készített sült krumplit.

Mögötte az új barátnője, Lulu, az a fajta hétéves kislány, akimár ebben a zsenge korban szájfényt használ. Leültek azasztalhoz, és sikeresen elhárították Szvetlána az irányúpróbálkozásait, hogy némi zöldséget csempésszen a

tányérjukra. Látva ezt a két kislányt önkéntelenül is Majáraés Mareikére gondoltam, a lányaimra, akikre úgy vágytam,és most egy csapásra rádöbbentem, milyen nagyszerű,rendkívüli ember Joshua. Nem azért, mert tud gyógyítani,nem is azért, mert kiválóan tud kocogni a vízen, nem, ő

volt az első olyan férfi, aki családot akart alapítani velem, ésakivel ezt én is elképzelhetőnek tartottam. A Marckal való

kapcsolatomban én voltam az, aki család után vágyott,miközben ő kábé annyira lelkesedett a gyerekekért, mint amonogámiá-ért, a Svennel töltött évek során pedig ő akartcsaládot, miközben én kínosan ügyeltem a fogamzásgátlóbevételére. Erre most pont az a férfi lett az optimálispartner, akibe egyáltalán nem lett volna szabadbeleszeretnem.

Csakhogy én ezt a nagyszerű, rendkívüli embert ellöktemmagamtól, mert Isten ezt parancsolta. Oké, nemparancsolta, de nyomatékosan javasolta. Hiszen a szabad

akaratomra hagyta a döntést. Én pedig a szabad akara-

tommal a saját akaratom ellen döntöttem.

Lilliána és a száj fényes barátnője felnevetett, mert apamagára csöpögtette a ketchupot, amikor ki akarta nyitni



306

nekik a flakont. A gy erekek nevetése nem volt túl aranyos -

őszintén szólva leginkább apró hiénákra emlékeztettek,

amikor törött lábú antilopra bukkannak. Maja és Mareike

ennél biztosan sokkal-sokkal édesebb lenne. Miért nem küzdöttem a szerelmünkért? Csak mert nem

volt reális? És mert Isten kifogásolta? Micsoda hülye érvek ezek, ha az ember tényleg szeret

valakit?

Hiszen Gábrielt se érdekelte az isteni rendelet. Látha-

tóan éppen roppantul élvezte, hogy az anyám olyan módon

helyezte a kezét az ölébe, ahogy az a nyilvánosság előtttulajdonképpen nem illő. Ha Gábriel ilyen boldog lehetannak ellenére, hogy nem tett eleget a kötelességének,akkor talán Joshua is képes lenne rá. Ha valóban érez

valamit irántam — és ebben nem kételkedtem, tekintve,

hogy képtelen volt hazudni -, akkor majdcsak kibírja valahogy ezt a konfliktust Istennel. Ki kell bírnia! Hiszen

nem lehet örökké apuci kicsi fiacskája (vagy anyuci kicsifiacskája, vagy akárkinek is a kicsi fiacskája), nemde?

Az órára néztem. Joshua mindjárt elindul a hamburgi

kikötőbe, és felszáll a Jeruzsálem felé tartó hajóra. De az islehet, hogy már ott van, és a Moulin Rouge-ban a

prostikkal és a vendégeikkel zsoltárokat énekel. Soha nem tudom meg, ha továbbra is a krumplimat

bámulom. És soha nem lesz családom, ha továbbra is a krumplimat

bámulom. Persze tudtam, hogy kábé egy a 234 trillióhoz az esé-

lyem, de meg kellett próbálnom. Ha Istennek kifogása vanellene, hát minek adott nekem szabad akaratot? Vagy minek teremtette meg a szerelmet?



307

Felugrottam az asztaltól, megnyugtattam apát, hogy asietségem nem a főzési tudománya következménye — habár már egyedül az is tömegpánikhoz vezethetett volna -,

kirohantam a házból, és a tóparti úton a plébánia felészaladtam. Úgy szaladtam, mint Forrest Gump. Csakhogy a

kondíciómból cirka négyszáz méterre telt, aztán fújtatnikezdtem, hétszáz méter után levegőért kapkodtam, aztánkegyetlenül szúrni kezdett az oldalam - hogy a fenébetudnak a hollywoodi filmekben a szereplők átrohanni félNe w Yorkon? Na jó, nekik van rendezőjük, aki összevágvaa képeket, átsegíti őket a városon, nettó maximum negyvenmásodpercet, ha futnak. Ráadásul többnyire nem magas

sarkú cipő van rajtuk, mint most rajtam. Ha mégis, akkorfutás közben leveszik, anélkül, hogy közben pofáraesnének, és mezítláb rohannak át a nagyvároson,csodálatos módon elkerülve minden egyes üvegcserepet éskutyakakit.



5 1

308

Csakhogy én nem filmben szerepeltem, a parti út tele volt kutyaürülékkel, üvegszilánkkal és használt óvszerrel (amalentei gimnazisták ezt a helyet csak így hívják:



309

„Way of Life"), így nem vehettem le a cipőmet. Néha a valóság komolyan bosszantó.

Kegyetlenül szúrt az oldalam, de felvonszoltam magam a

plébániához vezető parti lépcsőre. A kavicsos útra lépveláttam, ahogy Joshua a csomagjával kilép a házból. Afájdalom ellenére odarohantam hozzá, lihegtem, ziháltam,izzadtam, és reméltem, hogy nem veszi észre azizzadságfoltokat a hónaljamon.

— Marié, úgy nézel ki, mintha a Sínai-sivatagon keltél volna át - mondta Joshua csodálkozva.

Nem válaszoltam. Egyszerűen csak boldog voltam, hogy még nem utazott el. Ö viszont cseppet sem tűntjókedvűnek, amiért előtte állok. Éppen ellenkezőleg.

—Ne álld utamat - kérte.-Én...

— Nem hiszel Istenben - vágott a szavamba.

— Ezt sose mondtam — ellenkeztem, és megpróbáltam

árnyalni a szavaimat: - Csak azt mondtam, hogy nem eléggéhiszek benne.

—A nem eléggé az nem elég - felelte élesen, és elmentmellettem. Faképnél hagyott. Csak így.

Senki nem hagyhat engem faképnél! Még ő se!

Dühösen kiáltottam utána: - Ne sértődj meg rögtön, mint

valami primadonna, beszéljünk egymással felnőttek módjára!

Joshua megfordult, és így válaszolt: - Nem értem, hogy lehetnék olyan, mint egy primadonna.

— Hasonlat volt - magy aráztam ingerülten. —Részemről pedig irónia - vágott vissza Joshua.



5 1

310

Na, szuper, gondoltam, éppen most kell neki felfog nia,

hogyan működik az irónia! Dühösen bámultunk egymásra, ahogy csak olyanok

tudnak, akik éreznek valamit egymás iránt. Egyre inkább az volt a benyomásom, hogy igencsak távol vagyunk akibéküléstől. Hát még a családalapítástól. Ismét eljött tehátaz aranyszabály ideje: mit akarnék én Joshua helyében?

Tárgyilagos magyarázatot! - Hiszek benned - kezdtem az előbbinél lágyabb hangon

-, és meglehetősen jónak találom a hegyi beszéd nagy részét

is...Ettől megenyhült, a homlokáról eltűntek a düh ráncai. - .. .még ha azt a gyöngyös részt a disznókkal nem is

értettem meg száz százalékig... - Azt úgy értettem... - kezdett bele Joshua a magya-

rázatba. - Ez most engem rohadtul nem érdekel! - szakítottam

félbe nyersen. Elhallgatott. Úgy éreztem, az adott pillanatban őt se

nagyon érdeklik a disznók. - Neked köszönhetően - folytattam ismét megnyugodva

- tudtam békét kötni az anyámmal, az apámmal, és még azzal a nővel is, akit vodka-ribancnak neveztem...

- Vodka-ribanc?

- Ez se érdekes - mondtam. - És alighanem érettebb islettem. Felnőttebb. Erre három napja egyetlen ember semert volna fogadást kötni, még én se... De van valami,

amivel egyszerűen nem tudok kibékülni: ez aziste-nes-büntetéses-poklos dolog... Tudod, jómagam inkábbaz engedékeny nevelés híve vagyok.

- Engedékeny nevelés? - kérdezte Joshua zavartan. —



311

Marié, körülbelül olyan összevissza beszélsz, mint a gadaraimegszállott.

Fogalmam se volt, ki a fene ez a megszállott, és úgy

véltem, jobb is, ha nem ismerem. De Joshuának igaza volt, világosabban kellett volna kifejeznem magam, úgy, hogy megértse.

- Hogy is áll a Bibliában? - kérdeztem. - Ne legyen

nyugtalan a szívetek! Ne rettegjetek a büntetéstől, vagy apokol tüzétől. Tegyetek jót a körülöttetek élőkkel, mert ez akívánságotok, még ha csupán saját magatok miatt is, mert a

saját életetek lesz ezáltal gazdagabb és szebb. Joshua először hallgatott, aztán így szólt: - Ez... ez...

nincs benne a Bibliában. - Pedig nem ártana! - világosítottam fel véglegesen az

álláspontomról. Ezen elgondolkodott.

- Ahogy megismertelek, nem olyannak tűnsz, mint aki

képes megbüntetni másokat! - egészítettem ki amondandómat.

Alig észrevehetően bólintott.

- Annyi minden más van benned - mondtam meg-

győződéssel, - tudsz tanítani... tudsz gyógyítani... tudszösztönözni...

.. .és roppant jól tudsz csókolni - tettem volna hozzá

legszívesebben, de a hangom elakadt az emléktől. - Igazad van - mondta Joshua. - Nem a félelemnek kell

irányítania az embert, hanem a szeretetnek. Amikor kimondta, hogy „szeretet", a szó jelentése egy

pillanat alatt megváltozott: ott, hogy „szere", még em-

berszeretetre gondolt, a szó végére érve viszont már egy -értelműen kettőnkre utalt.



5 1

312

Úgy nézett rám, mint a csók előtt. Az előtt a csodálatos

csók előtt. Nem tehettem róla... Az ajkam megint közelítenikezdett felé... És ezúttal az övé is felém... Egyre közelebb...

és közelebb... és közelebb... Ekkor hirtelen nyihogást hallottunk. Visító nyihogás

volt, nem evilági, gonosz. Fentről jött, az égből. Hátra-hőköltünk, felnéztünk, és odafent megpillantottunk négy lovat, amint fáklyaként lángolva kirobbantak a malenteifelhők közül. A föld felé száguldó, lángoló paripákonalakok ültek, akiket ebből a távolságból nem ismertem fel,

de ösztönösen éreztem, hogy a lovasok még a lovaknál isijesztőbbek.

- Az. Apokalipszis lovasai - állapította meg Joshua,tiszta, erőteljes hangon, ezzel leplezve megdöbbenését.

A szívem a félelemtől apró csomóvá zsugorodott.

— Oda kell mennem - jelentette ki Joshua. Nekem pedig

a félelemtől vécére kell mennem - tettem hozzá

gondolatban.



52

313

Mindeközben

Az első lovas, aki lángoló paripáján a malentei

bevásárló - utcán ért földet, a Háború volt. A Sátán két

természetfeletti erőt adott Svennek. Egyrészt azzal a

képességgel ruházta föl — mint ahogy a többi lovast is -,

hogy ne égjen el az izzó lovon, másrészt pedig azzal, hogy a

puszta jelenlétével felszabadítsa az embere kben az

elnyomott gyűlöletet. Magában Svenben is rengeteg volt a

gyűlölet, különösen a nőkkel szemben. Mindig kedves volt

hozzájuk, az anyjához, a kórházi doktornőkhöz, ahol

ápolóként dolgozott, a jegyeséhez, Marie - hoz... És mit

kapott cserébe? Az anyja szerint nem érte meg világra

hozni, a doktornők lekezelően „Sven nővérnek" hívták,

Marié pedigaz esküvőn felállította vele az új megalázási

világrekordot. De most, hála a Sátánnak, Sven végre

kiélhette minden gyűlöletét. Malente bevásárlóutcája

pillanatok on belül tiltott zónává változott: az ártalmatlan

shopp ingó ló fiatalság habzó szájjal ugrott egymás

torkának. Egy anya különösen érzékeny részén rúgott a

férjébe, amiért az nem volt hajlandó sterili - záltatni magát,

holott már négy gyerekük volt. Egy tel tasz-szony



314

szétkarmolta a legjobb barátnője arcát, mert képte len volt

elviselni, hogy az bármennyi édességet büntetlenül



52

315

magába tömhet, két Jehova tanúja késsel kényszeritette az

embereket, hogy beengedjék őket a lakásukba, egy fiat al

muszlimpedig úgy döntött, mégsem a vendéglátásban akar

elhelyezkedni, hanem inkább olyan szakmát választ, amely -

ben szűz lányokkal jutalmazzák meg. Malente legjobb

ke- bapárus bódéjának török tulajdonosa odaordította egy

skinheadnek: — Tűnj el az országból! —, és az elektromos

húsvágóval nekiment a neonácinak, aki félelmében csak

ennyit dadogott: — Hát ez... igazán... nem toleráns visel -

kedés. ..

A második lovas a csatamező közepén landolt. Dennis, a

tornacipős pap kimondottan kövér gyerek volt, amiért a

többi gyerek olyan beceneveket adott neki, mint „Jabba" és

„úttorlasz". Tinédzserként aztán megszállott gyanánt

sportolt, répán élt, és energiaitalokat ivott. Ezeknek még

mesterségesebb ízük volt, mint a poliészter ingeinek, ame -

lyeknek az ujját zavarában gyakran rágcsálta. Végül Den nis

karcsú lett, de még mindig érezte az éhséget, amit az újbóli

kövérségtől való félelmében sohasem csillapított. Van, aki

szeretetre vágyik, van, aki pénzre, szexre, megint mások dús

hajzatra. Ezt a fajta személyes, olthatatlan vá gyat, amit

minden ember igyekszik elnyomni, Dennis már a puszta

jelenlétével is fel tudta szabadítani. Egy ötvenes éveit taposó

férfi romlott húsnak nevezte a feleségét, akivel huszonöt éve

élt együtt, és nyíltan bámult a hasat szabadon hagyó topot

viselő húszéves lányok után. Szingli nők csecsemőket loptak

ki a babakocsikból — egy végsőkig kimerült, egyedülálló

anya ezt nem is nézte rossz szemmel - a helyi fogyókúraklub

tagjai cukrászdákat fosztottak ki, általános iskolások



316

mobiltelefonos boltokba törtek be, és meglepően sok férfi

rohant be a butikokba, hogy női ruhát húzzon fel. Egy

tökéletesen hétköznapi külsejű férfi, aki eddig a percig nem tudta kiélni piromániás vágyait, örömmel fedezte fel a

műemlékvédelem alatt álló faházak kiváló gyúlékony -s ágát.

Efölött a pokol fölött körözött lángoló lován az Apokalip szis

harmadik lovasa, a Dögvész. Miközben Sven és Den -nis

megrészegülve élvezte új hatalmát, Kata még mindig

küzdött magával, de egyre erősebb késztetést érzett arra,hogy engedjen a saját sötét oldalának. Ahogy a lova a városi

kórház fölé ért, képtelen volt ellenállni. Leszáguldott a felső

emeletre, amelynek a falai összeroppantak a ló lángjaitól. A

páciensek ijedten bámulták őket, de Kata, aki mos tanra a

kórház folyosóján állt, csak az orvosokkal törődött, akiket

annyira gyűlölt. A legtöbbjüket annak idején tökéle tesen

hidegen hagyta a szenvedése, és Kata most az új erejé vel

bosszút tudott állni: képes volt rá, hogy előhívja belőlük az

összes betegséget, amely már a testekben lakozott és csak

később volt hivatott kitörni. A főorvos asszony így egyszerre

lett cukorbeteg és Parkinson - kóros, ami elég bonyolulttá

tette, hogy saját magának adja be az inzulint. A sürgősségi

orvost evéskényszer kapta el, amihez számos élelmiszeral -

lergia párosult. A fiatal segédorvost Kata egyszerre büntette Alzheimerrel és inkontinenciával, így folyton pisilnie kel lett,

de nem emlékezett rá, hol van a vécé.

Kata már nem is gondolt arra, hogy kicselezze a Sátánt.

Mostanra őis megrészegült a hatalmától.

A negyedik lovas eközben elegánsan, távolról szemlélte az

eseményeket, és teljes lelki nyugalommal, mint valami dög -



52

317

keselyű, körözött a lován Malentefölött. Ez a lovas a Halál

volt. Még mindig Kata húgának az alakját viselte, és arra

várt, hogy Marié legyen a végítélet első halálos áldozata.



318

53

Joshua a bevásárlóutca felé sietett, ahonnan fekete füst-felhők szálltak fel. Alig tudtam lépést tartani vele. Azok azidióta cipők.

A határozottan lépkedő Joshuát elnézve az apokaliptikus

zsokék és az égő belváros ellenére is csak egyre tudtam

gondolni: az elmaradt csókra. Hihetetlenül elszon-tyolodtam, amiért megtört az a varázslatos pillanat. Aztánismét rám tört a boldogság, hiszen Joshua meg akartcsókolni, utána viszont azonnal összeszorult a szí vem, mert

úgy éreztem, hogy kettőnk számára már túl késő.Megkezdődött a végítélet.

- Hogyan lehetséges, hogy máris itt a végítélet? - kér-

deztem levegő után kapkodva Joshuától. - Nem úgy volt,hogy jövő keddig még van időnk? Ráadásul Ma-lentében

vagyunk, nem Jeruzsálemben. - Soha ne becsüld alá a Sátán hatalmát és ravaszságát -

válaszolta Joshua komolyan. - Hm... - nyugtalanító gondolatom támadt - .. .mi

történik, ha ő nyeri meg a végső csatát?



319

- Akkor - mondta Jézus - örökkön-örökké a Gonosz fog uralkodni.



320

A félelemtől reszketve képzeltem el, hogy gyilkosok,szadisták és pénzügyi befektetők ragadják magukhoz a ha-

talmat. A jókat megkínoznák, kizsákmányolnák, és mivelsenki nem tud meghalni, ez így menne az idők végezetéig.Ehhez képest a tűznek tava igazi wellness-medence.

A belváros azokat a háborús övezeteket idézte, amelyeknélaz ember rögtön átkapcsol a híradóról, és inkább megnézi,kik játszanak a „Legyen Ön is milliomos"-ban.

Házak égtek, a tömeg mohón fosztotta ki az üzleteket,az emberek véresen rohantak az utcán, egy török férfipedig elektromos fűrésszel üldözött egy skinheadet — na

jó, ez utóbbit ritkán látni a híradóban. Mielőtt még eltöprenghettem volna rajta, hogy egy ilyen

„szétfűré-szelik-a-bőrfejűt"-jelenetet tulajdonképpenegészen szívesen láttam volna olykor a hírekben, Jézus

odament egy sebesült férfihoz, aki a járdaszegélyen ült, és aszeme alatti vérző sebtől vakon motyogta maga elé: -

Azelőtt sose mondta, hogy nem vagyok jó az ágyban... Joshua leült mellé. A férfi összerezzent a félelemtől,

mintha azt várná, hogy újabb ütéseket kap. Joshua így szólthozzá: — Ne félj tőlem.

Aztán a földre köpött, a nyálas masszából tésztaszerű-

séget gyúrt, és a férfi sebébe dörzsölte. Ezután a zsebébőlelőhúzott üvegből némi vizet fröcskölt a sebre, lemosta

vele a tésztát, mire a seb eltűnt, a férfi pedig újra látott. Sőtmi több: Joshua puszta jelenléte elégnek bizonyult ahhoz,hogy pár méteres körzetben az emberek elfelejtsék zabolátlan mohóságukat és dühüket. A negatív érzelmeket

lelki nyugalom váltotta fel. A fosztogatás megszűnt, mint



321

ahogy az erőszakos cselekmények is, egy nő pedig visszaadta egy anyának a babakocsiját, habár az anya nem

mutatott különösebb lelkesedést. Jómag am lelki nyugalmanem sokáig tartott a pokoli környezetben, főleg azért, merteszembe jutott, hogy a szüleim Gábriellel, Szvetlánával és agyerekekkel a városba akartak jönni fagyizni. Meg akartamkérni Joshuát, hogy keressük meg őket, de éppen azzal voltelfoglalva, hogy megmentsen egy rendőrnőt, akinek ahelytelenül parkoló autótulajdonosok mintegy kétszáz

darab büntetőcédulát igyekeztek lenyomni a torkán,megvalósítva ezzel sok autóvezető leghőbb álmát.

Tudtam, úgyse hagyja ott az embereket, akiknek

szükségük van rá, csak azért, hogy megkeresse a családo-

mat, pláne, hogy nem is volt biztos, hogy az enyéim bajban

vannak - némi szerencsével még otthon ültek, és apaemészthetetlen kajáját emésztették. így aztán egyedül, fájó

lábbal rohantam a fagyizó felé, égő házak, női ruhába bújtférfiak és mobiltelefon-eladókat ütlegelő gyerekek mellett.Felvijjogott egy mentőautó szirénája, én pedig megörültem,hogy az orvosok támogatni fogják Joshuát. De amikorjobban szemügyre vettem a kocsit, láttam, hogy cik kcakkban megy, és egyenesen... felém száguld!Megmerevedtem a rémülettől. A kocsi egyre közelebb jött,

de én képtelen voltam megmozdulni, pedig az agyamfolyamatosan parancsokat üvöltött a lábamnak: - Hé,

vaskos sonkák, mozduljatok meg! -csakhogy a halálfélelemleblokkolta az összeköttetést az agyam és a vaskos sonkáimközött.

- Scotty, sikerülni fog?

— Necces lesz.



322

- Mennyire?

- Mint a ringyók harisnyája!

- Hú, akkor nagyon necces lesz.

A szélvédőn át már láttam a sofőrt, akinek vörös és puf fadt

volt az arca, és úgy vakarta magát, mintha az egész testénallergiás lenne. Van egyáltalán ilyen? És mi okozza? Talán abanán, amit éppen mohón tömött a szájába? Vajon lát még egyáltalán az ödémás szemével? És ha igen, nincs

túlságosan elfoglalva az evéssel? Milyen szörnyű dologtólcsavarodott be ennyire?

Már csak néhány másodpercem maradt, mielőtt elütött volna a kocsi, és még az sem vigasztalt, hogy rögtönhelyben lenne az orvos is.

Ekkor meghallottam a fejem fölött a pokoli apokalip-

tikus lovak k egyetlen nyihogását. Felnéztem, és láttam,

hogy a lovasok éppen az égen gyülekeznek. Most volt al-kalmam megnézni az arcukat. Egy pillanatig azt hittem,hogy... ez nem lehet igaz!

Már a puszta gondolat is, hogy jól láttam, olyan sok kot

okozott, hogy helyreállt az összeköttetés az agyam és alábaim között. Ez utóbbiak meghallották a parancsot: -

Ugrás, különben a narancsbőr lesz a legkisebb problé-

mátok! - a lábizmaim megfeszültek, a kocsi már csak né-hány méterre volt, és fékezés helyett a sofőr egy zacskó

mogyorót tömött magába, amitől még jobban feldagadt azarca. Akkorát ugrottam, amekkorát csak tudtam, tehát

valamivel két méter alatt. A sofőr végleg elvesztette akontrollt a kocsi fölött, és alig negyven centire tőlem egy lámpaoszlopnak csapódott a járművel.



323

Feltápászkodtam, ami eléggé fájdalmas volt, tekintve, hogy jól lehorzsoltam a lábamat. Leporoltam magam, aztán

benéztem a vezetőfülkébe. A sofőr nem sérült meg,legalábbis a balesetben nem. Egyébként az allergiás du-

dorok és a mániákus vakarózás miatt úgy festett, hogy még az elefántember se mutatkozott volna vele szívesen a

nyilvánosság előtt. A saját érdekében reméltem, hogy Joshua hamarosan

hozzá is eljut, és tovább botorkáltam a fagyizó felé. Meg

kellett tudnom, hogy a családom - igen, valamilyen módonmég Szvetlána és a lánya is ide tartozott — jól van-e.

Kitértem egy fiatal férfi elől, aki műtrágyás flakonokat akart

maga köré erősíteni, de fogalma se volt, hogy kezdjenhozzá, aztán kikerültem egy nőt, aki újra és újra a párjalágyékára taposva kiabálta: - Nem kell műtét asterilizáláshoz!

Boldog voltam, hogy a legtöbb agresszív ember nem velem törődött. Túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy megvívják a saját harcukat. Közepes nagyságrendű csoda

volt, hogy még senki nem halt meg, de biztos voltam

benne, hogy csak idő kérdése. Ekkor hirtelen egy ötvenes

férfi ágaskodott fölém: - Imádom a húszéveseket... - Akkor nálam már sajnos elkésett - válaszoltam, és ki

akartam kerülni, de nem engedett el. - ...de nem tudom befogni őket. - Befogni? Mint a lovakat?

- De azért még te is elég gusztusos vagy - állapítottameg, és halovány nyálfolyam indult lefelé a szája sarkából.

- Veled ellentétben - válaszoltam. Ismét el akartamslisszolni mellette, de újra utamat állta.



324

- Szeretem a duci csajokat - mondta, és megragadott.Hirtelen nem is tudtam, mi dühít jobban: az, hogy hozzám

nyúlt, vagy az, hogy leducizott, mindenesetre így feleltem: — Akkor menj Whoopi Goldberghez!

Sípcsonton rúgtam. Felordított, én pedig elrohantam,ahogy csak megkínzott lábaim engedték. Szerencsére azöreg se volt jó formában. Valószínűleg a világtörténelemegyik leglassúbb üldözési jelenetét prezentáltuk a lángolóbevásárlóutcán. Végül üldözőmet feltartotta két Jehova

tanúja, akik nyugodtan akartak vele beszélni Istenről, és a„nem, köszönöm"- választ meg se hallották.

Tovább szaladtam a fagyizó felé, ahol a két kislány akinti, szétdúlt asztaloknál a homokban verte, karmolta ésharapta egymást, mert Lilliana feltétlenül el akarta venni abarátnője szájfényét. Szvetlánának ez tökmindegy volt,

azzal foglalkozott ugyanis , hogy egy Pellegrino ásványvizes

üveg letört nyakával nekiment minden férfinak. Alighanemmindegyikükben a régi kuncsaftjait ismerte föl. Apám azanyámat fojtogatta, és közben kiabált: - Miattad voltam

húsz évig boldogtalan! - Éppen szét akartam választaniőket, amikor megpillantottam Gábrielt a szemközti,négyemeletes ház tetején. Széttárta a karját, mintha repülniakarna. Ember volt ugyan, de valami előidézte benne a

csillapíthatatlan vágyat, hogy újra repüljön, még akkor is,ha némileg híján volt a szárnyaknak. Nem is tudtam, kit

tartsak fel előbb: a verekedő gyerekeket, az őrjöngőSzvetlánát, a fojtogató apámat, vagy a jövőbeli, potenciáliszsírpacát a betonon. Ekkor megérkezett Joshua, és levettea vállamról a döntés terhét. Szelíd szavakkal lebeszélteGábrielt arról, hogy levesse magát a tetőről, kézrátétellel

enyhítette apám és Szvetlána dühét, a kislányokat pedig



325

rávette, hogy oszszák el a szájfényt: - Ne gyűjtsetek kincseket itt a földön, hanem gyűjtsetek magatoknak

kincseket a mennyben, mert ahol a kincsetek, ott van aszívetek.

Miközben ezt mondta, a szeme megtelt az emberek iránti szeretettel. Én pedig hirtelen rádöbbentem, mitmondott neki annak idején Mária Magdolna. Biztosan azt,

hogy...

- Na, éppen ideje volt már, hogy gyere! Nem,

természetesen nem ezt mondta. - Idehívod végre a mennyei seregedet, hogy elkez-

dődhessen a móka? És természetesen ezt sem mondta. Megfordultam, és az egyik asztalnál egy fekete nőt

láttam, aki élvezettel kortyolgatta a kávéját, és gúnyosannézte Joshuát. Úgy nézett ki, mint Alicia Keys, akiért Kata

mindig is rajongott. Kata? Mégiscsak őt láttam odafent?...Nem, az nem lehet... nem lehet igaz!

- Rég nem láttuk egymást, Jézus - mondta a soul-dí-va,

aki persze a legkevésbé sem volt soul-díva. - Legutóbb a j údeai-sivatagban találkoztunk, amikor

meg akartál kísérteni — válaszolta Joshua a nőnek. - Kemény dió volt - vigyorgott Alicia, és egy durranással

undorító, vörös lénnyé változott, szarvakkal és patával,olyan volt, mint Paprikajancsi... Stephen King

változatában.

- Scotty?

- Igen, kapitány? - Én is felmondok.



326

- Mi a véleménye arról, hogy ezentúl mindketten aföldművelésnek szenteljük magunkat?

- Kitűnő ötlet, Scotty, kitűnő ötlet. Eg ész testemben reszkettem. Az orromat facsarta a kén-

bűz, a füst pedig marta a szemem, de Joshua meg se rez-

zent. A Sátán egy mozdulattal helyet kínált neki az asz-

talnál, de Joshua nem fogadta el. Jelezte Gábrielnek, hogy vigyen minket biztonságos távolságra. A családom,

Szvetlána és a gyerekek sietve követték a papot, de én nem

mozdultam. Gábriel odafutott hozzám, karon ragadott ésel akart húzni onnan. - Nem mozdulok el mellőle -

mondtam.

Gábriel erre büszkén elmosolyodott: - Igazságtalan voltam veled.

Aztán a többieket gyorsan elvezette. A vérvörösMefisz-tónak mindez teljesen mindegy volt, biztos volt

benne, hogy előbb-utóbb mindegyiküket elkapja. Joshuához fordulva így szólt: - Ideje harcolnod. A háborúelkezdődött.

A mondottakat megetősítendő az utcán uralkodó ká-oszra mutatott, miközben visszataszító farkával élvezettel

emelte a szájához a kávéscsészét. - Nem fogok harcolni - mondta Jézus.

- Nem akarod megvívni a végső csatát? - a Sátándöbbenten tette le a kávéját.

- Nem - felelte Jézus szelíden, de határozottan. - Ó, megint jön a „tartsd oda a másik

orcádat"-pré-dikációd? - Az ördög igyekezett uralkodnimagán. Jó kis csatára vágyott, erre Jézus megtagadta tőle.



327

- Én másképp nevezném, de nagyjából erről van szó -

bólintott Joshua.

A Sátán elbizonytalanodott. Abban reménykedtem,annyira összezavarodik, hogy egyszerűen lefújja az egész

végítéletet... elvégre ahol nincs ellenség, ott elég nehézharcolni, nemde?

De végül a sátán arcát kegyetlen mosoly öntötte el, olyan vigyor, amire csak a pokol királya képes: - Ha így állunk,kedves Jézusom, akkor anélkül pusztítalak el, hogy

ellenállnál. Hát, ez a „tartsd oda a másik orcádat"-mentalitás ezúttal

se működött valami jól.

- GYERTEK IDE! - kiáltotta a Sátán az ég felé, mire anégy lovas levágtatott hozzánk lángoló paripáján. Most

végre felismertem az arcukat... az egyik lovas az új pap

volt?... A másik... Sven???

És a harmadik... Kata????? A negyedik lovas úgy nézett ki, mint én. Már csak sóhajtani tudtam. Nem volt erőm még több

kérdéshez. A lovasok azzal az egyértelmű céllal rontottak a

bevásárlóutcára, hogy elpusztítsák Jézust.

Közvetlenül előttünk értek földet. A lovak prüszköltek, azorrlyukaikból a pokol tüzének lángjai csaptak ki, és a Sátánátváltozása óta a levegőben lengedező kénszaggal együttmindez iszonyú bűzt eredményezett. Sven és az új papláthatóan örültek a várható mészárlásnak, teljesen



328

megrészegültek a hatalmuktól. Az a lovas, aki úgy nézett ki,mint én, jéghideg tekintettel figyelte a jelenetet. Mivel

tudtam az Apokalipszis négy lovának a nevét, nem voltnehéz kikövetkeztetnem, hogy a Halál az. Az, hogy hasonlított rám, elég nagy valószínűséggel nem volt túl jójel. A halálfélelmemet azonban elnyomta egy másik érzés:sajnáltam Katát. A lángoló lovon ült, anélkül, hogy megégett volna a hátsója. Szomorú szemmel nézett rám, ésmegtört hangon suttogta: - Megfenyegetett, hogy az idők

végezetéig tumorom lesz... Nem vagyok elég erős hozzá,hogy ellenálljak neki... vagy kicselezzem... Bocsáss... meg...

Nem volt mit megbocsátanom, hiszen értettem: akkor se

könnyű a hegyi beszéd szerint élni, ha az ember egészséges,de ha egy tumor zabálja fel a testét, bárki szívesen eladná alelkét az ördögnek.

- Én se lennék elég erős - válaszoltam Katának, mire

alig látható, szomorú mosolyra húzódott a szája. Hálás voltérte, hogy nem ítélem el.

A Sátán közénk állt: - Remélem, nem zavarom meg túlságosan a testvéri dumcsit azzal, ha kiadom a parancsot

Jézus megsemmisítésére. - A legnagyobb örömmel tesszük - fordult Sven Jo-shua

felé.

- Csak saját magadat hibáztathatod - vigyorgott atornacipős pap gonoszul Joshuára. - Ha annyi hatalmat

adtál volna nekem, mint a Sátán, soha nem álltam volna az

ő oldalára. Csakhogy te folyton magamra hagytál. Még akkor is, amikor nyolcadikos koromban az úszómester az

összes lány előtt azt mondta, hogy vizuális környezetikatasztrófa vagyok.



329

Joshua nem válaszolt. A testtartása és az eltökélt pil-lantása arról tanúskodott, hogy cseppet sem fél. Annak

idején biztosan így állt Poncius Pilátussal szemben is. A Halál volt az egyetlen lovas, aki nem rá koncentrált,

hanem kitartóan engem bámult - erről a figyelmességrőlszívesen lemondtam volna.

Dennis és Sven szabadjára engedte új, természetfelettihatalmát. Nem egészen értettem ugyan, hogy mit csinálnak,de ahogy kinyújtották a kezüket Joshua felé, az felkiáltott,

és az egész teste görcsbe rándult. Egyszeregyszer düh villant fel a szemében, sőt, gyűlölet, aztán valami vágyféle,de mindvégig sikerült neki kordában tartania az érzelmeit.Ez a Sátánnak láthatóan nem nagyon tetszett. Az előbbinéllényegesen kevésbé gúnyos arccal Kata felé fordult: - Segítsnekik!

A nővérem legszívesebben védekezett volna, de ahogy

az imént mondta, túl gyenge volt hozzá, és a tumortól valófélelmében közelebb lovagolt Joshuához. A Messiás régisebei a kezén és a lábán vérezni kezdtek. Nem is tudtam,mi szörnyűbb: az, hogy Joshuát szenvedni látom, vagy az,

hogy Kata gyötrődik amiatt, hogy a Betegség nevűlovasként ugyanolyan kínokat kell okoznia egy embernek,amilyeneket korábban neki is el kellett szenvednie, és

amelyektől annyira rettegett. Joshua és a saját érdekébenmeg kellett állítanom. A lovasok és Joshua közé léptem, akimár alig állt a lábán, és a fájdalomkiáltásokat csak hatalmasakaraterővel tudta visszatartani.

- Ha Jézust akarjátok - mondtam a lovasoknak -, akkor

először engem öljetek meg.



330

Reméltem, Sven és Kata még szeret annyira, hogy békénhagynak minket. Joshua fáradtan intett - beszélni már nem

tudott, a belső harc felemésztette minden erejét —, és világos volt, mit akar mondani: menekülj. Nem akarta,hogy feláldozzam magam érte. Én azonban tapodtat semmozdultam.

Kata tett néhány lépést hátrafelé a lovával, nem akartszörnyű betegségekkel sújtani. Ebben a pillanatban a

szeretet nagyobb volt benne, mint a félelem.

- Harcolj! - kiáltott rá a Sátán. Kata megrázta a fejét. Ennyi hatalma még az ördög nek

se lehetett fölötte. Annál sokkal jobban szeretett, így aztán,a maga módján, mégiscsak kicselezte az ördögöt.

Akinek ez persze cseppet sem tetszett. Kunkori farkávalSvenre mutatott, ö képtelen volt ellenszegülni a Sátán

hatalmának, de nem is volt szándékában. A gyűlölet márszétmarta a lelkét. - Oké - fordult hozzám -, igazánkedvemre való feladat, hogy megöljelek.

Kata ezt hallva egész testében reszketni kezdett. Jo-shua

is szenvedett, de ő tehetetlen volt, hiszen a lovasok kínzásakövetkeztében még mindig a belső démonaival küzdött. Aza lovas, amelyik hasonlított rám, hidegen mosolygott.

Tudtam, hogy meghalok. Nem féltem. Csak dühös voltam.Istenre. Mert Kata szenvedett. És Joshua is. És még tovább fognak szenvedni a halálom után.

Haragosan kiáltottam az ég felé: - Eloi, eloi frika sa-bati!

Mire megszólalt egy égi hang: - EZ AZT JELENTI:

ISTENEM, ISTENEM, A FASÍROZOTTAM IM-

POTENS.



54

3 3 1

Hirtelen megfagyott körülöttem a levegő, senki semmozdult. Meredten álltunk. A kunkori farkú ördög mér-gesen nézett, Jézus a fájdalomtól görnyedten állt, a lo vak

orrából kicsapó lángok is mintha megfagytak volna, ésKata se reszketett már. Senki meg se mukkant, senki nem

ordított a fájdalomtól, a mohóságtól vagy a dühtől.

Hirtelen minden békés lett. Csend volt. Csupán az égő csipkebokor sercegő lángjait lehetett

hallani, ami a semmiből bukkant fel mellettem. - Eloi, eloi, dharma, sabalili! - mondtam szemrehányón,

és reméltem, hogy ezúttal sikerült eltalálnom a helyes verziót.

- EZ PEDIG AZT JELENTI: ISTENEM, ISTENEM,

A BELEIM KEMÉNYEN DOLGOZNAK - Pontosan tudod, mire gondolok! - háborodtam fel.

Legszívesebben poroltóval kezeltem volna le az akadé-

koskodó csipkebokrot. - BOCSÁSS MEG — válaszolta a bokor, és azonmód

felvette Emma Thompson alakját, aki ezúttal nem ti-zennyolcadik századi ruhát hordott, hanem a H&M kol



3 3 2

lekciójának darabjait. Isten nem az a fajta nő, aki a drága,

márkás dolgokat kedveli. - Nem hagytalak el. Egyetlen embert se hagyok el

-mondta Emma/Isten.- Aha, látom a fiadon - válaszoltam a dühtől remegve. Emma/Isten együtt érzőn, sőt sajnálattal pillantott

Joshuára, aki fájdalomtól eltorzult arccal, mozdulatlanul álltelőtte. - A fiam nem akarja megvívni a végső csatát.

- Ha engem akarsz hibáztatni érte, hát nosza! Büszke vagyok rá!

- Hibáztatni? De hiszen te vagy felelős érte - mondtaEmma/Isten nyugodt hangon.

- Akkor tessék, dobj bele abba a hülye tűznek tavába! -

förmedtem rá. Nem féltem én már se Istentől, se ördögtől,senkitől!

- Azt akarod, hogy elégesselek? - kérdezte Emma/ Isten. - Felőlem sóbálvánnyá is változtathatsz, abban is örö-

möd leled, nem? - fröcsögtem. - Miért tennék ilyet?

A kérdés meghökkentett. Valamivel csendesebbenmondtam: - Mert... mert mindent összezavartam...

- így van.-De?

- De szeretetből tetted.

Csodálatos, jóságos mosolya eloszlatta a dühömet. - Igen, szeretetből tettem... - mondtam.

Erre még csodálatosabb, még jóságosabb mosoly öntötteel az arcát: - Hogyan is büntethetnélek meg mindezért?

Végtelenül büszke vagyok rád.



55

333

Leesett az állam. Emma/Isten körülnézett, és ahová apillantása elért, meggyógyult a világ. Az emberek nem

véreztek többé, a lángok és a füst szertefoszlott, a leégettházak felépültek, a mentőautó és a lámpaoszlop, aminek

nekiment, újra sértetlenül állt, és még az orvos is megintúgy nézett ki, mint egy átlagos ember. Emma/Isten a

Sátánra és a lángoló lovakra nézett, mire azok szét-foszlottak a levegőben. Ahogy a Halál is, akinek a távozá-

sától, bevallom, erőteljesen megkönnyebbültem. Kata,Sven és a tornacipős pap normális emberekként ültek akávézó egyik asztalánál, a bevásárlóutca ismét teljesenhétköznapi bevásárlóutca lett, eltekintve attól, hogy azemberek és Joshua még mindig kissé merevek voltak.

Emma/Isten végigsimított Joshua haján, mire a Messiáseltűnt.

—Viszontlátom valaha? - kérdeztem félénken. —Tőle függ - felelte Emma/Isten, és éreztem, hogy

pillanatokon belül ő is eltűnik. —Volna még egy kérdésem. — Igen?



55

334

—Miért vannak tumorok?



335

— Vagy havi vérzés? - kérdezte Emma/Isten moso-

lyogva.

Bólintottam.

— Születés és halál nélkül nincs élet. — Ez eddig rendben van, de nem lehetne valamivel

könnyebbé tenni?... - kérdeztem, de addigra Emma/Isten

már szertefoszlott. A következő percben ismét megindult az élet Ma-lente

központjában, mintha mi se történt volna: az emberek nem

fosztogatták az üzleteket, hanem vásároltak bennük,

anélkül, hogy betörték volna a kirakatokat. Minthamindenki elfelejtette volna a történteket. Vagy majdnemmindenki. Az Apokalipszis egykor emberi lovasai

bűntudatosan, szégyenkezve néztek rám. Sven és a papnem érdekelt, de...

— Kata...

Elindultam felé, de ő felpattant és elrohant. Képtelen

volt a szemembe nézni. Utána akartam szaladni, de Gáb-riel, aki ebben a pillanatban lépett hozzám, visszatartott: -

Adj neki időt. Fel kell dolgoznia a történteket. Bólintottam. A bukott angyalnak igaza volt. Ő is em-

lékezett mindenre, és úgy vélte, hogy azok, akik közvetlen

kapcsolatba kerültek a természetfeletti erőkkel, sose fogják elfelejteni ezt a napot.

—De... miért fújta le Isten a végítéletet? - kérdeztemtőle.

—Erre két magyarázat lehetséges — válaszolta Gábriel.- Vagy már az elejétől fogva úgy tervezte, hogy próbának

veti alá az embereket, mint Ábrahámot és Jóbot...

—Ábrahámot és Jóbot? - kérdeztem.



336

—Ábrahámnak végül mégse kellett feláldoznia a fiát,habár azt gondolta, ez Isten akarata. Pedig csak próbaté-

tel volt. És Jóbot, aki az Isten által rárótt összes bünte-

tést elviselte, szintén csak próba alá vetette. A végén fel-gyógyult a betegségéből, és újra családot alapíthatott. - Nem teljesen világos az összefüggés — mondtam

zavartan.

— Talán - magyarázta Gábriel - a végítélet és ennek megjóslása csupán rémlátomás volt János kinyilatkoz-

tatásában, talán csak az volt a célja, hogy kiderüljön, milyen

lehetőségek rejtőznek az emberiségben. És ennek a vizsgának most nem Ábrahámot, nem Jóbot, hanem téged

vetettek alá, Marié. Még mindig nem teljesen értettem.

— A benned lévő szeretet meggyőzte az Istent az em-

berek jóságáról. Nagyot sóhajtottam, mire Gábriel elvigyorodott: — Te,

mint bibliai alak... ki gondolta volna? Az elmélete, hogy mindaz, ami történt - a végítélet, a

találkozásom Joshuával, a teázás Istennel - csupán azemberiség próbatétele volt, én pedig az intő példa, k el-

lemetlen érzéssel töltött el, ezért megkérdeztem: - És... mia másik magyarázat?

- Hihetetlen nagy szerencséd volt.

Ezt a hihetetlen szerencsét ebben a pillanatban nemérzékeltem, mert Joshua nem volt velem - vajon vi-

szontlátom még? Elbúcsúztam Gábrieltől, majd a tóparti

törzshelyünkhöz sétáltam, habár nem is reméltem, hogy otttalálom Joshuát. És láss csodát: ott ült a stégen, és a békésnapsugarakban fürdő vizet nézte. Végtelenül boldog



337

voltam, hogy újra láthatom. Leültem mellé, és hozzáhasonlóan a víz fölé lógattam a lábamat. Egy ideig hallgattunk, aztán így szólt: - Beszéltem Istennel.

Most megkérdezhettem volna, helytálló-e Gábrielelmélete, és valóban csak kísérleti nyúl vagyok -e, de valami

sokkal, sokkal fontosabb nyomta a lelkem: — Megengedi

nekünk, hogy... - kezdtem bele, aztán elhallgattam, mert

túlságosan féltem a választól. Legszívesebben megkértem volna Joshuát, hogy hallgasson, és egyszerűen maradjon

velem ott a stégen még néhány évszázadon keresztül.

- A jövőnket a szabad akaratunkra bízza - mondta Joshua.

- Te... te... te... én? - kérdeztem habogva. - Igen, te és én, ha úgy akarjuk. - Te... te... te?... - érdeklődtem Joshua szabad akarata

felől. - Igen.

Hihetetlen volt.Megfogta a kezem. Ahogy az ujjai megérintettek, így

szólt: - Halandó leszek, mint Gábriel. - Halandó? - kérdeztem zavartan. - Emberként jövök vissza a földre, és itt fogok élni a

földi halálomig. Mindent fel akart adni értem, még a halhatatlanságát is.

Milyen romantikus! A legnagyszerűbb dolog, amit valahaegy férfi tenni akart értem.

És mégsem tetszett a dolog.

- Hááát..., feltétlenül szükséges ez a meghalás? - érdek -lődtem, és elhúztam a kezem.

- Igen, csak így leszek képes öregedni - magyarázta



338

Joshua. - Képzeld el, hogy te kilencvenhét éves vagy, énmeg még mindig annyi idős, mint most...

—Akkor fiatal férjem lenne, mi a gond ezzel? - szakí-

tottam félbe. —De csak így lehet normális életünk, gyerekeink,

családunk...

—Családunk... — sóhajtottam vágyakozva. —És én ácsként foglak eltartani titeket. Nem tudtam, vajon egy ács fizetése elég -e egy család

fenntartására, ez bizonyosan az építőipari konjunktúra

függvénye, de akár én is dolgozhatom. És ha az a szabadakarata, hogy halandó legyen, ki vagyok én, hogy meg -akadályozzam benne?

Ebben a pillanatban fejen talált egy gesztenye. A tó irá-

nyából jött, pontosabban egy vízibicikliről, amelyetSzvetlána kislánya és annak a barátnője tekert. Mindkét

kislány ajkán szájfény ragyogott, könnyesre röhögték magukat, nekem pedig egyre inkább nehezemre esett, hogy aranyosnak találjam őket. Joshua ellenben rájuk mosolygott, nekem meg újra eszembe jutott az a pokol,amit átéltünk, és emlékeztem, milyen kedvesen segített alányoknak. És hogy én akkor jöttem rá, mit is mondhatott

neki Mária Magdolna annak idején. Gondterhelten néztem

Joshuára. — Mi van veled? - kérdezte Joshua, és most először

éreztem a hangján, hogy fél. —A szabad akaratunknak ellenünk kell döntenie

-suttogtam.



339

— Most... még érthetetlenebbül beszélsz, mint a ga-

darai megszállott - mondta Joshua, és reszketni kezdett.

Szörnyű volt így látni.

- Mit mondott neked Mária Magdolna, miért nemteljesedhet be a szerelmetek? — kérdeztem.

Joshua hallgatott egy darabig, megszűnt a remegése,aztán fájdalmas hangon válaszolt: - Mert az én szeretetem

mindenkié kell hogy legyen.

- És ezért nem halhatsz meg soha - suttogtam alig

hallhatóan —, és ezért nem maradhatsz velem sem.

Erre már nem válaszolt. Mert igazam volt. Illetve MáriaMagdolnának volt igaza.

Nem volt valami jó érzés rájönni, hogy az exbarátnőokosabb v olt nálam.

Joshua nem küzdött többé a közös jövőnkért. A szabadakarata engedelmeskedett a küldetésének. A szabad akarata

nem mellettünk döntött. Az én szabad akaratom pedig csatlakozott az övéhez. Előfordul, hogy az egyetértés nem jár túl sok örömmel.

Némán ültünk, és még egyszer, utoljára együtt néztük atavat. A könnyeimmel küszködtem. Legtöbbjüket letudtam győzni, de egy szemtelen, idegesítő, őrült kis

könnycsepp mégis kicsurrant a szememből, és végig folyt azarcomon.

Joshua finoman megcsókolt, és lágyan letörölte aköny -nyet az arcomról.

Abbahagytam a sírást. A csókkal megszabadított a szomorúságomtól. Mint a

kis Lillianát az epilepsziájától.



340

Még egyszer végigsimított az arcomon, és így szólt:-Szeretlek.

Aztán szertefoszlott a nyári levegőben.Egy edül maradtam a stégen.

Ilyen szépen még egyetlen férfi se hagyott egyedül.



341

Mindeközben

Emma Thompson és George Clooney a tó melletti padon

ülve a kacsákat etették. Amelyikük Clooney mérgezett ke -

nyérdarabkáját kapta és felfordult, azt Emma azonnal

feltámasztotta. Ez bosszantotta Clooneyt. De még jobban

bosszantotta az, hogy Isten kísérletében nyilvánvalóan csak

az egyik változó szerepét játszhatta.

—

Tehát - kérdezte végül Clooney, amikor rájött, ho gy még a kacsákért folyó csatában is ő húzza a rövidebbet

- nem lesz végítélet?

—Az emberiségfelnőtt - felelte Emma.

— De messze nem tökéletes.

— Egyetlen felnőtt sem az — mosolygott Emma.

Clooney nem tudott vele mosolyogni. Amióta csak élt, a

végítéletre várt, és most még létének az értelme is megkér - dőjeleződött, így érezhetik magukat azok a munkanélkü liek,

akik egy új életcél érdekében eladnák még a lelküket is.

— Megkapod, amire a legjobban vágytál—próbálta

fel vidítani Emma.

— A szabad akaratot? - az ördög alig hitt a fülének.



56

342

— Igen. Elmehetsz a déltengeri lakatlan szigetre,

ahogy mindig is akartad.



343

Clooney megkönnyebbülten mosolygott. Mostantól

egye dül élhet, és nem kell foglalkoznia többé azokkal az

ide gesítő bűnösökkel. Isten most nyújtotta át neki az ő

személyes mennyországát. — Magammal vihetem?...

— Nem, Marié nővérét nem viheted magaddal. Clooney

az ajkába harapott, aztán megvonta a vállát: —

Nem lehet minden az enyém — mondta, és köszönet nélkül

lelépett, hogy a kaliforniai kormányzó repülőjén elrepüljön a

déltengeri szigetre.

Ahogy a Sátán eltűnt, Jézus közeledett a parti úton. Leült Emma Thompson mellé a padra.

— És te, fiam, visszajössz hozzám a mennyországba?

— Nem - mondta Joshua határozottan.

— Marie-val maradsz? — Emma csodálkozott ugyan, de

nem tiltakozott. Jézus azt csinál a szabad akaratával, amit

akar.

— Nem. De neki köszönhetően már tudom, mit fogok tenni.

— És mi lesz az? — kérdezte Emma kíváncsian.

— Körbeutazom a világot.

— És soha többé nem látod viszont Marie -t?

— De igen - felelte Jézus fájdalmas hangon - , újra meg

újra visszatérek ide, anélkül, hogy tudna róla, és megné zem,

jól van - e ő... és a gyerekei... és az unokái.

— És az ükunokái? — Emma nem tudta leplezni a mo-

solyát.

— És az őgyerekeik — mosolygott rá vissza Jézus.



57

344

Egy ideig még a stégen ültem és a vizet bámultam. Vég -telen nyugalom szállt meg. Már nem fájt a szívem. Jo-shua

a szeretetteljes csókkal gondoskodott róla, hogy ne kelljen

szenvednem, és hogy még egyszer, szabadon be-

leszerethessek valakibe. Amikor lement a nap, feltápász-

kodtam és hazamentem. Félúton rám tört a pisilés profán

szükséglete. Mivel a bokrokhoz az utóbbi időben furcsa viszony fűzött, inkább Michi közeli videotékájába mentem.

Persze tudni akarta, mi történt, én pedig a vécéajtónkeresztül elmondtam neki, hogy jövő kedden mégse lesz

vége a világnak. - Ez fantasztikus! - ujjongott Michi megkönnyebbülve. Csakhogy még mindig fennállt a probléma, hog y sze-

relmes belém. Miután megmostam a kezem, odaléptemhozzá a pulthoz, és óvatosan megkérdeztem: - Mihez fog

kezdeni Julio Roberts az újonnan nyert idővel? - A jó öreg Julio - felelte Michi - végre felfogta, hogy az

élet bármikor véget érhet. -És? - Már nem akar szomorkodni egy olyan szerelem mi



345

att, ami sose fog beteljesülni. Inkább jelentkezik az internet

összes partnerkeresőjébe. Kivéve talán a sadomazo. comoldalt.

- Okos fickó ez a Julio - állapítottam meg.- Sose állítottam, hogy nem az - vigyorgott Michi. Énpedig boldog voltam, hogy megmarad ez a csodálatos,

plátói barátság.

Amikor hazaértem, Kata egy szép, árnyékos fa alatt ült akertben, és a nap utolsó világos perceit kihasználva egy

rajzon dolgozott. Leültem mellé, ő pedig szomorúanmondta: - Nem vagyok hős.

- Számomra az vagy - feleltem.

- De követtem az ördögöt. - Nem az út végéig... - Ellen kellett volna szegülnöm neki... De egyedül nem

vagyok olyan erős, mint gondoltam, különben sikerült

volna...Kata most nagyon törékenynek tűnt. - ...de nem akarok többé egyedül lenni, szükségem van

valakire...

A nővéremnek szüksége volt rám. Mint ahogy nekem isrá.

- Malentében maradsz? - kérdeztem.

- Miért kérdezed? - Jobb, ha veled maradok, amíg jobban leszel - mond-

tam.

- Erre a röpke száz évre? - kérdezte szomorúan. - Amíg szükséges - vigyorogtam.

Aztán Kata átölelt.



346

- Agyonnyomsz - nyögtem fel, ő pedig szeretettelmondta: - Éppen ez a célom!

Viszonoztam az ölelését. Az átélt őrület után jólesett a

békesség, amit a karjaiban éreztem.

- Scotty?

- Igen, kapitány? - Imádom a farmunkat. - Én is, kapitány, én is.

Amikor végeztünk egymás agyonölelgetésével, Katamegmutatta a legújabb rajzát.

- Az áll alatta, hogy The End - állapítottam meg cso-

dálkozva. - Ez az utolsó rajz a Nővérek sorozatban - mondta

Kata.

. - Az utolsó?

- Más ember lettem - mosolygott. - És te is. Igaza volt. Kibékültem a szüleimmel, voltam elég bátor,

hogy visszabeszéljek Istennek, és a Sátán elé álljak.Rájöttem, mi minden rejtőzik bennem.

Nem voltam többé M.o.n.s.t.e.r. És mindez csak azért, mert szerelmes lettem.



Külön köszönet Ulrike Becknek, aki mindvégig hitt a

könyvben, Marcus Gártnernek, Marcus Hertnecknek ésMichael Tötebergnek, akik ennek, és az összes többiuniverzumnak a legjobb ügynökei.

david safier _jézus szeret engem

Documents