Csáky Károly

JELES ELÕDEINK

Csáky Károly

JELES ELÕDEINK

130 kisportréaz egykor Hontban tevékenykedõ

neves személyekrõl

Lilium AurumDunaszerdahely

2002

© Csáky Károly, 2002ISBN 80-8062-115-2

A kötet megjelenését a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Budapest) támogatta.

Köszönet az Illyés Közalapítványnak a kutatás részleges támogatásáért

A Lilium Aurum Kiadónál 1998-ban megje-lent Honti arcképcsarnok címû kötetem elõsza-vában említettem, hogy azokról a neves elõ-dökrõl, akik más tájakon születtek, de e vidé-ken váltak ismertté, Hont megyében tanultak,itt kezdték pályafutásukat, illetve életük egyszakasza ide kötötte õket, egy újabb kiadvány-ban szeretnék szólni. Belátom, kemény fábavágtam a fejszémet, mert a kutatás e tekintet-ben még nehezebb, mint a jeles szülöttek ese-tében. A kötõdések ugyanis csaknem belátha-tatlanok, azok felderítésére hosszú idõre, tü-relmes munkára van szükség. Hisz maga Hontis – mindenekelõtt pedig Selmecbánya – távo-li tájak jeles személyiségeinek: magyaroknak,szlovákoknak, németeknek és másoknak adottotthont, mûködési teret.

Az arcképcsarnok második kötete a fentiokoknál fogva így bizonyára még hiányo-sabb, mint az elsõ. Hogy az összegyûlt anya-got feldolgozzam és mielõbb közzétegyem,arra több dolog is ösztönzött. Elsõsorban azaz ismeretanyag, ami az évek során felhalmo-zódott, s amit szeretnék másokkal is megosz-tani. Hogy munkámnak lehessen ismét ösztön-zõ hatása, folytatása. Végh József diósjenõihelytörténész barátom írta nemrégiben Kámorcímû könyvében, hogy az 1992-ben megjelentNógrádi tájakon honismereti olvasókönyvem-nek is az érdeme, hogy felhívtam figyelmétBajza József diósjenõi kapcsolatára, s így tu-lajdonképpen elindult Diósjenõn a Kámorhozfûzõdõ történetek gyûjtése. Az is bátorított,hogy a Honti arcképcsarnok megjelenése utánjeles szülötteink falujában, városában sorraállítanak emléktáblákat, s rendeznek emlékna-pokat nagy fiaik tiszteletére. Úgy gondolomhát, hogy egy ilyen kiadványnak a szakmaieredményeken túl emberi vetületei is lehetnek.

Valamennyien büszkék lehetünk azokra azemberekre, akikrõl e kötetben szó van. A ke-reszténység itteni elsõ lovagjára, Hont vitézrepéldául, vagy a hazájáért életét áldozó Szon-di Györgyre s a többi bajvívóra, Dudics JánosÁgoston püspökre, a Balassákra és a Ko-háryakra.

Kötõdtek e tájhoz olyan tudósok és tudóstanárelõdök, mint Petényi Salamon János,Szabó József, Péch Antal, Böck János, SzécsiZsigmond, Mikovíny Sámuel, Kerpely Antal,Delius Tragott Kristóf, akik Selmecbányán ta-nultak vagy itt váltak világhírûvé.

Azt hiszem, érdeklõdésre tarthat számotaz egykori evangélikus líceum híres diákjai-nak – Petõfi Sándornak és Mikszáth Kálmánnak– selmeci kapcsolatait is érintõ egy-egy kisport-réja, akárcsak a tanáraikról – Breznyik Jánosról,Boleman Istvánról, Lichard Dánielrõl, FábryJánosról – készült portrévázlatok.

A sort folytathatnánk a kiváló egyházi sze-mélyiségekkel: Benyák Bernáthtal, FoglárGyörggyel, Forgách Ágostonnal, Simai Kris-tóffal, Ányos Pállal, Virág Benedekkel, akikszintén errefelé mûködtek hajdanán.

Találkozhatunk a neves elõdök közt a híresszabadságharcosokkal, Bátori Schultz Bódog-gal és Asbóth Sándorral, vagy a késõbbi ne-ves betyárral, Sisa Pistával is. De olvashatunkelsõ olimpikonunkról, Szokolyi Alajosról, amagyar turizmus atyjáról, Téry Ödönrõl, kivá-ló orvosainkról, Bugát Pálról, Tóth Imrérõlvagy Perliczy János Dánielrõl is. És kapcsolat-ba került Honttal Kittenberger Kálmán, a nagyvadász, Erkel Ferenc zeneszerzõ, Szõnyi Ist-ván festõmûvész, M. S. mester s még sokanmások. A felsorolás itt azonban a szemléltetésszintjén sem lehet teljes.

Tudom, a 130 kisportré meg a további 35személyt bemutató fejezet korántsem ad teljesképet a Honttal kapcsolatba került jelesekrõl.Mégis úgy éreztem, ami már kész, kézbe kelladnunk. Mert nincs mindenkinek módja a tükör-cserepek összeszedegetésére. Ami viszont mármegvan, azt lehet folytatni, kiegészíteni és fi-nomítani. Az anyag közzétételére egyik jeleselõdünk, Péch Antal 1879-ben, a Magyar ésnémet bányászati szótárhoz Selmecbányán írtelõszava is bátorított. Ebben többek közt ígyírt a nagyra becsült tudós: „Magam legkevés-bé sem vagyok e mûvemmel megelégedve,mert jól tudom, hogy mennyire hiányos; de hátvégre egyszer már csak be kellett azt fejez-nem, és úgy, ahogy van, át kellett adnom a kö-zönségnek, mert ha azt akartam volna bevár-ni, hogy szótárom teljes és tökéletes legyen, ak-kor örökké kéziratban kellett volna maradnia.”

A besorolás kritériumai nagyjából meg-egyeznek az elsõ kötetben jelzettekkel. A XX.században született neves elõdök már nemszerepelnek e munkában.

Ipolyság 2001. advent elsõ hetében

5

Elõszó

Ányos Pál(1756–1784)

Ányos Pál a magyar vallásos líra jeles sze-mélyisége, a korai felvilágosodás, a nemesi el-lenállás és a szentimentalizmus képviselõje.

A költõ több szállal kötõdött a Felvidékhez,többek között Hont megyéhez is. A Veszprémmegyei Nagyesztergáron született 1756. de-cember 8-án. Komáromban, Gyõrött, Pápánés Veszprémben tanult, majd Nagyszombat-ban és Budán végezte az egyetemet. Elõtteazonban egy ideig a pálosok márianosztrairendházában élt mint novícius. A dél-honti ko-lostor Ányos életének jelentõs állomása, hiszitt ismerkedett meg többek közt Virág Benedekköltõvel, s itt nyiladozott irodalom iránti fogé-konysága is. Nagyszombatban filozófiát ta-nult. Olyan tehetséges tanárok oktatták õt,mint az irodalmár Dugonics András vagy Ka-tona István, a jó nevû történész. Az egyetemBudára helyezésekor, 1777-ben õ is ide került.Még csak 20 éves, amikor bölcsészetbõl dok-torál. Ez idõ tájt a latin klasszikusokat ésGyöngyösi István verseit tanulmányozza ala-posabban.

Budán teológiai tanulmányokat folytat, s1781-ben pappá szentelik. Bekapcsolódik aváros megélénkülõ irodalmi életébe, barátsá-got köt Bessenyei Györggyel és másokkal. Ki-látásban volt a Magyar Hazafiúi Társaságmegalakítása, melyben másodtitkári szerepetszántak neki. A terv, sajnos, meghiúsult, Ányostpedig Nyitra megyébe, a felsõelefánti rend-házba helyezték elöljárói, hogy távol legyen avilág zajától. 1782-ben a pálos rend székes-fehérvári gimnáziumában tanít, de egészségiállapota egyre romlik. Betegen Veszprémbekerül, s bár „megpróbáltatása idején hitemegerõsödött, lelki egyensúlya helyreállt”,1784. szeptember 5-én 28 éves korában el-

hunyt. A veszprémi ferences templom sírbolt-jába temették el.

Ányos Pál mindössze 40 verset s vagy fél-száz költõi levelet írt, „életének több szálamégis szervesen beleszövõdött irodalmunk ké-sõbbi nagyjainak alkotásába”. A magyar iro-dalmi népiesség és a felvilágosult politikai líraelsõ elõfutára, a szentimentalizmus egyik jelesalakja volt. Leírásai, természeti képei ponto-sak; verseinek lírai alaphangja fájdalmas.(Miklós R., 1963. 38–39. l.) Gyakran lázad avilágot dúló háborúk és gyarmatosítások ellen.Ilyen hangvételû a Barcsay kapitánynak címûepisztolája, melyben elítéli a gazdagság utánivágyódást és egészségtelen csörtetést, mertszerinte ez az oka a tragédiáknak, a hódítá-soknak, mások leigázásának:

„Ember vagy és ezért érdekel insége,Ládd, mint ádázkodik népek fenesége!Ezt okozta arany bûnös fényessége,Gazdagság bálványa, haszon dühössége!

Kikel a fösvénység szomju birtokáról,Prédálni megy egész föld golyóbicsáról,S leoldván tajtékos jármait rudjáról,Ember nyakra veti barmoknak nyakáról!”

A kalapos király címû töredékes, de nagy ívûversében hevesen tiltakozik a magyarság elnyo-mása, függetlenségének eltiprása ellen, bár afelvilágosodás társadalmi eszméinek már kezdhátat fordítani. Elsõ szentimentális versét még1780-ban írta (Egy boldogtalannak panaszaia halovány holdnál), s benne „a vérzõ ésküszködõ szívnek halálvágyáról adott megka-pó lírai víziót”. (Szauder J., 1969. 214. l.) Vá-sárhelyi Ilona a magyar szentimentalizmus ki-emelkedõ alkotásának tartja ezt a versét,amely a korszellem és egyéni érzékenységé-nek egybeesésébõl született. Szerinte Ányosszámos más versében adott hangot a Mária Te-rézia és II. József rendeleteivel kapcsolatos el-lenszenvének, miközben „korának felelõsségétkutatta a világban meglévõ egyenlõtlenség észsarnokság eltûrésében”. (Vásárhelyi I., 1993.330. l.)

Tóth István irodalomtörténész írta egyikÁnyos-tanulmányában, hogy „senki elõttenem tárta fel költészetében oly õszintén ésnyíltan »az iszonyú vadságok, fene ember-

7

A felsõelefánti kastély

ségek« kegyetlenségeit, a vétkes nyerészkedé-seket, amikor elvész a törvény, az igazság pe-dig az altató mérgektõl megsemmisül”. (TóthI., 1986. 4. l.)

Arra is Tóth István hívja fel a figyelmet,hogy „csak néhány méltatója tesz említést ar-ról, hogy Ányos egyik legjelentõsebb vallásosköltõnk volt – éppen a felvilágosodás korában.Elragadó szépségû ódában pedáns pontos-sággal vall az isteni gondviselésrõl”. Szép, Is-tent dicsõítõ verse a betegségben íródott Ájta-tos ének. A mûfajilag dalnak nevezhetõ költe-mény könyörgés is egyben, melyben Szent Lõ-rinc segítségét kéri, s versét himnikus szándék-kal fejezi be:

„Áldassál egy IstenségKi három vagy személyedben,Tied minden dicsõség,E roppant teremtésedben.”

Több vallásos versében „összefonódik a fo-hász és a hazafiúi féltés: egybeolvad az áhítatfensége és a hazaszeretet mágikus tüze”. Ilye-nek például a Háromkirályok napján, a Kis-asszony napján vagy a Karácsony napján cí-mû költemények.

Tóth István azt is megjegyzi Ányos munkássá-gát vizsgálva, hogy a költõ már korát jóval meg-elõzõen hirdette az ökumenikus felfogást, ami-kor a kalapos királlyal ellentétben a keresz-tény vallások egysége mellett tör lándzsát:„Úgy van, ne irtózzunk egymás vallásától. Bárezt Luther szülte, s amaz Genovától kölcsön-zött hitet; egy vérbõl születtünk, egy szabad-ság édes tején neveltettünk.”

Önálló kötete, az Ányos Pálnak munkái ha-lála után, 1798-ban jelent meg Bécsben. Ér-demes többször is idéznünk a pap-tanár-költõszellemét és örökségét.

Arany Dániel(1863–1945)

Arany Dániel matematikus, a KözépiskolaiMathematikai Lapok alapítója és több kitûnõtankönyv szerzõje életpályája során csak rö-vid idõre került kapcsolatba a Felvidékkel. Az1863. július 11-én Pesten született tudós – mi-után a gyõri fõreáliskolában 1872-ben leérett-

ségizett, s a budapesti tudományegyetemenmatematika tanári oklevelet szerzett – a selme-ci erdészeti akadémiára került.

1889–90-ben volt a mennyiségtani tanszéktanársegéde. A tehetséges fiatal matematikusnem véletlenül nyerte el a jó nevû akadémiána tanársegédi állást, hisz már egyetemistakéntszéles körû matematikai érdeklõdésrõl tett ta-núbizonyságot. Matematikushallgatókéntgyakran részt vett Eötvös Loránd fizikai elõ-adásain, s átjárt a mûegyetemre is, hogy hall-gathassa a két kiváló szakember, Hunyadi Je-nõ és Kõnig Gyula elõadásait.

Selmecrõl rövid idõn belül visszetért volt is-kolájába, Gyõrbe, matematikát oktatni. Itt in-dította 1894-ben a Középiskolai Mathe-matikai Lapokat, melyet három éven át szer-kesztett. Jellegét tekintve ez „a világon az elsõilyen kezdeményezés volt”. A mai napig mû-ködõ folyóirat nagymértékben segíti a fiatalmatematikusok fejlõdését. (Szénássy B., 1992.26. l.)

1896-tól Arany Budapesten tanított külön-bözõ középiskolákban. Szíjártó Miklóssal kö-zösen több matematikakönyvet írt, melyek aszázadforduló idején igen népszerûek voltak.(Algebra a középiskolák felsõ osztályai szá-mára. Budapest, 1904.; Számtan a középis-kolák alsó osztályai számára 1–3 r. Budapest,1899–1900.)

Arany Dániel „matematikai tudományoseredményeit a determinánselmélet, a matema-tikai statisztika, valóságszámítás és a klasszikusjátékelmélet területén érte el”. Radnai Gyula em-líti, hogy Arany hetvenhét éves korában mégmegtanult és eredményesen mûvelt egy új mate-matikai diszciplínát, az analitikus háromszög-geometriát. (Radnai Gy., 1997. 128. l.)

A Magyar Tudóslexikon kiemeli Arany szé-les körû nyelvismeretét és a világ sok-sok ma-tematikusával folytatott levelezését. A tudósokfõleg problémamegoldó készségét és az elemimegoldások iránti vonzalmát értékelték nagy-ra. (Radnai Gy., 1997. 128. l.)

A magyar tudóst, sajnos, érdemei semmentették fel az alól, hogy származása miattaz 1940-es évek közepén üldözzék. Lakásá-ból kitelepítették, s 1944-ben gettóba hurcol-ták. Ott pusztult el feleségével együtt 1945-ben. Hatalmas matematikai könyvtárát elõttemég az Eötvös Loránd Matematikai Társulatnak

8

adományozta. Nevét szaklexikonaink jegyzik.Emlékét a matematikusok kegyelettel ápolják, saz ifjúságot is emlékeztetik rá. Többek közt úgy,hogy Arany Dániel nevét viseli a gimnáziumok1. és 2. osztályosai számára évente megrende-zett országos matematikai verseny.

Asbóth Sándor(1810–1868)

Az 1848/49-es szabadságharc honvéd al-ezredese, Lincoln magyar tábornoka, a kitûnõépítõmérnök egykor Hont megyével is kapcso-latba került. A Selmecbányán diákoskodóAsbóth Sándorról nemrégiben Tar Ferenc írtkitûnõ monográfiát. (Tar F., 1998) Könyvébena szerzõ néhány adatot is pontosít: többekközt a születési évszámot, melyet a MagyarÉletrajzi Lexikon (Kenyeres Á. fõszerk., 1967.58. l.) 1811. dec. 11-re tesz. Az anyakönyvibejegyzés szerint azonban Asbóth 1810. de-cember 18-án született Keszthelyen, ahol apjagróf Festetics György alkalmazásában állt, il-letve georgikoni tanárként mûködött. Ugyan-csak téves a lexikon ama közlése, miszerintKossuth menekülésekor unokatestvérével,Asbóth Adolffal õ ásta el a koronátOrsovánál. Ez ugyanis a szabadságharc utol-só miniszterelnökének, Szemere Bertalannak anevéhez fûzõdik. (Tar F., 1998. 22. 47. l.)

Keszthely nagy hatással volt Asbóth Sán-dorra, bár a család már 1818-ban elköltözöttinnen Zomborra. Mivel édesanyja Lajos gyer-meke után Sándort már nem engedte a kato-

nai pályára, hanem a mérnökség mellett dön-tött, Asbóth a Felvidék legszebb városába,Selmecbányára került. Az itteni bányászatiakadémia az erdészeti tanintézettel együtt jó-val nagyobb intézmény volt a keszthelyiGeorgikonnál. A város pedig Asbóthot ismeglepte ódonszerû házaival, „a képzeletenfelüli városi jellegével”. Az iskola befejezéseelõtt azonban Asbóth elkerült a bányavárosból,s Pesten, az Institutum Geometricumban kaptameg mérnöki oklevelét.

1836-ig a Budai Fõépítészeti Hivatal alkal-mazottja, majd a Hajózási Igazgatósághozkerült vízépítõ mérnöknek. 1844-ben Temes-várra nevezték ki az Országos Fõépítészeti Hi-vatalhoz. Helyettes igazgatóként a hajózásialosztály mérnöke, két évvel késõbb pedig ahivatal vezetõje. Asbóth beosztásánál fogva ishatékonyan támogatta a Széchenyi indította fo-lyamszabályozási munkálatokat. Késõbb aLánchíd építésénél segédkezett, s bekapcsoló-dott a nagyváros társasági életébe. (Tar F.,1998. 41. l.)

1848 nyarán hivatalát áthelyezte Temes-várról, mivel az a császár hûségén maradt.Nagybecskerekre került, s jelentkezett a hon-védseregbe. 1848. december 9-tõl honvédka-ri százados lett Vetter Antal tábornok törzsé-nél, s részt vett a délvidéki harcokban. 1849.január 31-én Stein Miksa báró megbízta õt akomáromi vár erõdítési igazgatásával. Beosz-tását a hadi helyzet miatt azonban csak ké-sõbb tudta elfoglalni. 1849. február 26–27-énott volt a kápolnai csatában, majd április 19-én a nagysallói ütközetben az õ irányításávalvertek hidat a honvédek a Garamon. (Tar F.,1998. 121. l.) 1849. április 30-án a honvé-delmi minisztérium táborkari osztályára osz-tották be. Nemsokára õrnagyi rangot kapott, sjúlius 16-tól alezredesi beosztásban Kossuthkormányzói hivatalának katonai osztályát ve-zette. (Bona G., 1987. 94. l.)

Asbóth a szabadságharc eszméjének leghû-ségesebb embere volt, aki Kossuthot szárnyse-gédként követte Törökországba, majd az Egye-sült Államokba. Mint monográfusa írja: „AzÚjvilágban is kész volt áldozatot hozni szülõ-hazája és népe felvirágoztatásáért.” Az angolszármazású magyar nemesember azonbannemcsak Kossuthnak és Magyarországnakvolt hûséges katonája. „A magyar szabadság-

9

harc katonájából az Unió rabszolgaság eltör-léséért harcoló hadseregének tábornoka lett.”(Tar F., 1998. 11. l.)

1863-ban Nyugat-Florida katonai parancsno-kává nevezték ki. 1864-ben a déliekkel vívottcsatában megsebesült: arcát és karját találatérte, s így már nem tudott tovább harcolni.1866-ban az USA argentínai és uruguayinagykövetévé nevezték ki. 1868. január 21-énBuenos Airesben halt meg, s a régi angol teme-tõben temették el. Hamvait 1990. október 23-ánátszállították az Egyesült Államokba. Washing-tonban, az arlingtoni National Cemetery-benhelyezték örök nyugalomra.

Balás Jenõ(1882–1938)

Balás Jenõ bányamérnökrõl azt írták 1938-ban a Bányászati és Kohászati Lapokban,hogy „A kutatónak élõ megszemélyesítõje volt.Állandóan ûzte és hajtotta a vágy a hegyekközé. A bauxit-elõfordulásokat nem a vak vé-letlen, hanem az irodalom és a térképek tüze-tes tanulmányozása alapján ismerte fel”.(LXXI. évf. 6. sz. 104. l.) Az ország egyik leg-nagyobb természeti kincsének, a bauxit elõ-fordulásának felismerésével így juttatta hatal-mas vagyonhoz a magyarságot.

A vállalkozónak ugyan szerencsétlen, dekutatónak nagyszerû tudós 1882 decemberé-ben született az erdélyi Gyergyóremetén. Ud-varhelyen érettségizett, egy évig a mûegyete-met látogatta, majd Selmecbányán tanult ésszerzett mérnöki oklevelet. 1912-ben már Ko-lozsvárott nyitott magánmérnöki irodát, s szö-vetségbe tömörítette Erdély apró ércbányáit.Saját bányavállalatát illetõen ugyan sikerte-len, ám „nagy érdemei vannak a Vértes és aBakony hegység országos kincseit jelentõ ba-uxittelepének felfedezésében és feltárásában”.(Kenyeres Á., 1967. 81. l.)

A hatalmas bauxitlelõhelyeket 1920-banfedezte fel, 1934-ben pedig kidolgozta éskönyvben ismertette a budapesti hévizek hid-rológiai rendszerét. A „Budapest fürdõváros”alapjai címû munkája Székesfehérvárott jelentmeg 1936-ban.

Balás kutatásokat végzett a Velencei-hegy-ségben is, vizsgálta annak érclelõhelyeit. A

Velencei-tó rendezési tervét ugyancsak õ dol-gozta ki. 1936-ban pedig tervet készített a Ba-laton holtterületeinek megszüntetésére és aSió-csatorna hajózhatóvá tételére. E tervekkapcsán írták, hogy azok „mindegyike nagy-vonalúságról tanúskodik, habár néhol a fan-tasztikumok határán jár bennük Balás”. Kuta-tónk a maga nagyobb anyagi eszközeivel ta-lán meg is tudta volna valósítani álmait, de azakkori kicsi ország – „amelynek nagyságárólálmodott pedig mindig Balásnak a lelke” – eh-hez nem rendelkezett megfelelõ anyagi háttér-rel és fedezettel. A kor szakemberei viszont el-ismerték, hogy a magyarországi alumíniumérc-bányászatnak és ennek kapcsán a magyar alu-míniumiparnak a megteremtése vitathatatlanulBalás érdeme. „A magyar bányászat fejlõdés-történetében a neve mindenkor élni fog, mert al-kotó tevékenysége és fáradhatatlan kutató szel-leme ezt az abszolút igazság alapján meg is ér-demli.” (Bányászati és Kohászati Lapok,1938. 105. l.)

A selmeci akadémia tehetséges növendéke,a jeles magyar kutató 1938. március 6-án haltmeg Budapesten.

Balassi Menyhárt(1511–1568)

Csanda Sándor Szülõföld és irodalom címûkönyvében olvassuk, hogy Malacka közelé-ben, a széleskúti templomban van eltemetve afelvidéki fõúr, Hont megye egykori fõispánja,akit a történelem során oly sokféleképp titulál-tak már.

A törökverõ fõúr „Vörösmárvány sírkövénszép dombormû látható: páncélos vitéz, fejefelett kivont szablyával, sisakja mellett jobbol-dalt a klasszikus figyelmeztetés: »Hodie mihi,cras tibi« (ma nekem, holnap neked). Lejjebblátható Balassi Menyhárt ökörfejes címere (fél-holddal és csillaggal), a márványkõ alsó felénpedig latin sírfelirat és epitáfium (sírvers) van.Ebbõl megtudjuk, hogy Gyarmati BalassiMenyhárt a legkiválóbb hõs volt, nagylelkû,fogadásához mindig hû, lelke az egeket, hír-neve a föld mindkét pólusát eléri stb.” (CsandaS., 1977. 43. l.). A Magyar Életrajzi Lexikon-ban is írják, hogy Balassi „Kilencszer változ-tatta pártállását János, Izabella, János Zsig-

10

mond és Ferdinánd között, mindannyiszornagy birtokadományokért”. (Kenyeres Á. fõ-szerk., 1967. 85. l.) Csanda Sándor ugyancsakfelhívja a figyelmet arra, hogy Balassi Meny-hárt esetében feltûnõ a sírversbe foglalt dicsé-retek halmozása, mert életében annyi rosszatírtak róla, s egy névtelen szerzõtõl származódráma kora legaljasabb magyar fõurakéntábrázolja. Az epébe mártott tollal írt szatíracíme: Komédia Balassi Menyhárt árultatásá-ról, mellyel elszakada az magyarországi má-sodik választott János királtul. (Csanda S.,1977. 43. l.)

Balassiról Tinódi Lantos Sebestyén is meg-emlékezett honti vonatkozású históriás énekei-ben. Az szalkai mezõn való viadalról címûmunkájában egy 1544-es esemény kapcsánolvashatunk hõsünkrõl. A törökök ekkor a Lé-va várában tartózkodó fõurat háborgatták. Avárúr gyors támadására azonban a török csa-patok Esztergom irányába, a Garam felé szo-rultak vissza, s szenvedtek csúfos vereséget.Ahogy Tinódi írja: Balassit a váratlan támadásse rettentette el, mert

„ ...ezt hogy megtudá,Csak az egy imegbe kapuhoz szalada,

Szablyával forgódik, bátorságot ada,Tereket az kaputól eltágítá.”

S a harc ezzel nem fejezõdött be:

„Jó vitéz Balassa lovára fordula,Ságról jó legínyök érköztenek vala,Az terekek után nagy vígan indúla.”

Balassit rablólovagként is emlegették a ma-ga korában. Rablóvárai közt tartották nyilvána Hont megyei Szitnyát és Csábrágot is. Az1548-as országgyûlés elrendelte a felvidékirablóvárak lerombolását, mert – mint Tinódiírta – ezekbõl „tolvajok állnak az utakra”, sígy „senki békével nem mehet Posonba”. Kró-nikásunk a várak elleni támadások eseménye-it 1549-ben dolgozta fel Szitnya, Léva,Csábrág és Murán várának megvevése címûénekében. Közülük az elsõ három Balassiévolt. Elfoglalásukkal a bécsi udvar Salm Mik-lós grófot bízta meg. Ferdinánd elõször a Ba-lassi-várak ellen küldte a seregeket, mert

„Nagy haragja Balassira királnak,Csábrág várát hogy nem adá királnak.”

Csábrágot a király katonáinak aljas csellelsikerült bevenniük. Ez egyébként a királyhûTinódinak sem tetszett, aki azzal is tisztábanvolt, hogy a rablóvárak lakóit a császári udvarnemtörõdömsége, rossz politikája tette útonál-lóká. Azt is tudta, hogy a rablólovagok vala-mikor kiválóan harcoltak a török ellen. (CsákyK., 1985. 89–101. l.)

A széleskúti sírfelirat szerint Balassi 1511-ben született és 1568. február 9-én halt megBécsben. Apja a mohácsi csatában esett elmint szörényi bán, unokatestvére, Balassi Bá-lint, a nagy magyar költõ volt.

Balassi Menyhárt Zápolyai János király hí-veként kezdte pályafutását, õ nevezte ki Balas-sit Hont megye fõispánjává is. Mivel az erdé-lyi országgyûlés 1542-ben elítélte garázdál-

11

Csábrág várának romjai

Balassi kézjegye

kodásait, Habsburg Ferdinándhoz pártolt.Thurzó Anna férjeként megszerezte és hõsie-sen védte a töröktõl Léva várát. Miután a hontivárakat a király elfoglalta, Balassi Erdélybeszökött, s Izabella királynõ egyik vezére lett. Ittátállt Ferdinándhoz, aki kinevezte õt a ma-gyarországi hadak fõkapitányává. Fordula-tokban tehát igen gazdag volt a pályája. Ba-lassi ellentmondásos magatartásának megíté-lése nem a mi feladatunk. Neve azonban –márcsak az irodalmi vonatkozások kapcsán is– érdemes az említésre.

Balázs István(1881–1962)

A Felvidékrõl indult a kohászati tudomá-nyok egyik kiváló tanára, Balázs István vasko-hómérnök is. A Liptó megyei Kispalugyán szü-letett 1881. augusztus 20-án. A Körmöcbá-nyai Állami Fõreáliskolában érettségizett, in-nen került 1900-ban Selmecbányára vaskohó-mérnök-hallgatónak.

1903-ban már a Bánya- és ErdõmérnökiFõiskola tanársegédje Barlai Béla mellett avaskohászati tanszéken. 1906–1908-ban ha-zai és külföldi vasgyárakban, kutatóintézetek-ben vett részt tanulmányúton. Visszatérve Sel-mecbányára adjunktusi kinevezést nyert, smegbízták õt a „vaskohászati enciklopédia”elõadásával.

Az intézet áthelyezésekor õ is Sopronbakerült, s a fõiskolai tanács – mivel Barlai pro-

fesszor súlyos betegségben szenvedett – õtbízta meg a tanszék tanári teendõinek ellátá-sával. (Dr. Faller J., 1962. 199. l.) Mint FallerJenõ írja: „Ekkor a tanszék minden gondja avállára nehezedett. Üres, rideg, katonaságtólelhagyott laktanyában mindennemû felszere-lés nélkül kezdte meg az oktatást. Balázs Ist-ván fáradságot nem kímélve vezette az okta-tást, s a laboratóriumi hiányokat nagy szakér-telemmel párosult elõadókészséggel, képek-kel, rajzokkal igyekezett pótolni.”

Balázs István tehát mindent megtett az újhelyre került intézmény fejlesztése érdekében.1923-ban megszervezte és vezette a tüzelés-tani-anyagvizsgálati tanszéket. 1929-ben a fõ-iskola új épületében felépítette az új laboratóriu-mot, ahol „az új berendezéssel nagy szeretet-tel folytatta most már az elmélet mellett a gya-korlati oktatást is”. 1934-ben tanszékvezetõegyetemi tanár lett. 1938-ban vonult nyuga-lomba, de nyugdíjas napjait Sopronban „amaga teremtette csöndben, tudós munkávaltöltötte, és sohasem szakadt el a szakmájától,melyet rajongásig szeretett”. (Faller J., 1962.199. l.)

Balázs elsõsorban gyakorlati-szervezõ em-ber volt. A történelmi sorsfordulók sem tudtákõt letörni. Fiatalok ezreit oktatta a vaskohá-szatra. Az írásra csak kevés ideje jutott. Tanul-mányai elsõsorban a Bányászati és KohászatiLapok hasábjain jelentek meg. 1908-ban résztvett a Kohászati enciklopédia szerkesztésé-ben. Nevét a szlovákiai és a magyarországi le-xikonok egyaránt számon tartják.

Ballenegger Róbert(1882–1969)

A magyarországi talajtani kutatás és okta-tás kiemelkedõ alakja, Ballenegger Róbert, akipedagógiai-kutatói munkássága mellett jelen-tõs publikációs tevékenységet fejtett ki, rövidideig a selmecbányai akadémia ásványtani-földtani tanszékén volt tanársegéd. Neve sze-repel az intézet oktatóinak lexikonában is.(Zsámboki L., 1983. 113–115. l.)

A svájci származású tudós Temesváron szü-letett 1882. november 11-én. Gimnáziumi ta-nulmányai után a budapesti tudományegyete-men szerzett diplomát. Több mint egy évtize-

12

dig a Földtani Intézetben dolgozott, 1922-tõlpedig a Kertészeti Tanintézet tanára, ahol bio-kémiát és talajtant oktatott. A húszas évekbenamerikai tanulmányúton járt, s Michigan ál-lam mezõgazdasági fõiskoláján volt tanárse-géd. A világháború után a gödöllõi Agrártu-dományi Egyetem Kertészeti Karán adott elõ.

Bellenegger Róbert munkásságát életrajz-írói három korszakra tagolják. Kezdetben aFöldtani Intézet munkatársaként „a talajokföldrajzi, geológiai, morfológiai tanulmányo-zása mellett nagy figyelmet fordított a jellegze-tes talaj-elõfordulások kémiai és fizikai vizsgá-latára. Tõle származnak leggyakrabban elõ-forduló talajtípusaink laboratóriumi vizsgála-tokon nyugvó elsõ leírásai”. (Dr. Fehér Gy.,1987. 104. l.)

Munkásságának következõ korszakában„elõtérbe kerültek szintetizáló jellegû tanulmá-nyai”. Vizsgálta, milyen biológiai és kémiaihatást gyakorol a talaj mésztartalma annaktermékenységére. Elsõ szakkönyve 1921-benjelent meg Budapesten A termõföld címmel.Ezt követte a Talajmûvelés és talajjavítás (Bu-dapest, 1924), valamint A termõföld hibái(Budapest, 1934). Bittera Miklóssal közösen je-lentette meg Budapesten 1936-ban A talaj ter-mõerejének fenntartásáról szóló kötetet.

Életének harmadik korszakában „kidolgoz-ta a magyarországi talajok ma már elfogadottosztályozási rendszerét; talajvizsgálati mód-szerkönyvet szerkesztett, amely összegezte a

legjobb külföldi és hazai talajvizsgálatokmódszertani eredményeit; kiemelkedõ tudo-mánytörténeti jelentõséggel bíró könyv társ-szerzõjeként részt vett a magyar talajtan törté-netének megírásában”. (Dr. Fehér Gy., 1987.104. l.)

A Talajtani módszerkönyvet, melyet Mada-ras Lászlóval és Di Gléria Jánossal együtt szer-kesztett, három kiadásban is megjelentették(Budapest, 1944, 1953, 1962). A magyar ta-lajtani kutatás története címû könyvet FinályIstvánnal írta (Budapest, 1963).

A Kossuth-díjas tudós 1969. november 13-án halt meg Budapesten. Fehér György írja aróla készített életrajzban az alábbiakat:„Ballenegger Róbertnek nagy érdeme volt ab-ban, hogy Sigmund Elek és Treitz Péter után amagyar talajtani kutatás eredményeit ismét el-ismerték és megbecsülték külföldön is.” (Dr.Fehér Gy., 1987. 105. l.)

Barlai Béla(1870–1921)

Barlai Béla kohómérnök, fõiskolai tanár,szakíró és fõbányatanácsos 1870. október 2-án született Mosonszolnokon német anyanyel-vû szülõk gyermekeként. Eredeti nevét –Neuherz – 1904-ben változtatta Barlaira.

Tanulmányait a gyõri bencés fõgimnázium-ban kezdte. Innen a kegyes tanítórend váci in-tézetébe lépett, ahol egyszerû fogadalmat tett.A gimnáziumot Kecskeméten fejezte be 1890-

13

ben, de nem lett szerzetes. A selmeci akadé-mián erdészeti tanulmányokba fogott, majdkésõbb átlépett a kohászati szakra. 1894-benvégzett, s a resicai vasgyárhoz, illetve aHernádvölgyi Magyar Vasgyár Rt. korompaihengermûvéhez került. Tapasztalt mérnökkéntfoglalta el újabb állomáshelyét a selmecbá-nyai vaskohászattani tanszéken. 1902-ben akolozsvári egyetemen a kémia doktoráváavatták. Pályája gyorsan és eredményesenívelt felfelé. „Dr. Barlai Béla 20 éves tanári mû-ködésének kezdete abba az idõbe esik, ami-kor a vaskohászat is mindinkább a fizikai-chemiára és a metallográfiára, mint a tapasz-talatnál és a rendszertelen próbálgatásoknálszilárdabb alapra, kezd támaszkodni.” (SzékiJ., 1922. 1. l.) Elõadásai során arra törekszik,hogy hallgatóinak „a gyakorlatban elõfordulóproblémák megértéséhez és megoldásáhozszükséges elméleti tudása mindig a kor színvo-nalán álljon”.

Már 1895-ben kidolgozta egy modern vas-kohászati laboratórium tervét. Ehhez sikerültaz anyagi eszközöket is megszereznie, s1906–1908 között felépíthette és átadhattarendeltetésének azt az intézményt, amely be-rendezéseit illetõen a kor színvonalán állott.Barlai azáltal, hogy megszervezte a fõiskolavaskohászati kísérleti laboratóriumát, jelentõsmunkát végzett a magyarországi kohómér-nökképzés, a bányászati és kohászati felsõok-tatás fejlesztése és korszerûsítése terén. (Ke-nyeres Á. fõszerk., 1929. 119. l.)

Barlainak alkalma volt „a külföldi elsõran-gú vaskohászati intézményeket” is tanulmá-nyozni. 1907-ben Svédországban és Norvé-giában járt; 1909-ben részt vett a Nemzetkö-zi Anyagvizsgáló Egyesület koppenhágaikongresszusán; 1911-ben pedig Belgium, Lo-taringia és Luxemburg vasiparát tanulmá-nyozta. Ilyen elõzmények után írta meg kétkö-

tetes tankönyvét. 1909-ben jelent meg Selmec-bányán a Vaskohászat kézikönyve elsõ kötete,amely a vas metallurgiájával és a vaskohásza-ti salakkal foglalkozik. A második kötet a Tü-zeléstan, amely szintén Selmecbányán jelentmeg 1912-ben. Tankönyvei a magyarországiszakirodalom alapvetõ mûvei és hosszú idõnát használt kézikönyvei voltak.

Színvonalas tankönyvein kívül sok egyébmást is publikált Barlai. 1913-ban adták kiSelmecen A magyar királyi bányászati és er-dészeti fõiskola vaskohászati kísérleti labora-tóriuma címû összefoglalóját. 1915-benugyanott látott napvilágot a Gazdaságosságérvényesítése az állami vasgyárak üzemeibencímû tanulmánya. Rendszeresen publikált aBányászati és Kohászati Lapokban. Itt közzé-tett tanulmányaiban értekezett a tüzelésrõl, amangán szerepérõl, a vízgázról, a szén hõha-tásának kihasználásáról stb.

Barlai hosszú idõn át tanszékvezetõ, egyideig pedig a fõiskola rektora is volt. Tanár-ként, tudósként egyaránt kiemelkedõ eredmé-nyeket ért el. Kiváló és vonzó egyéniségnek,megnyerõ munkatársnak tartották. A trianonifordulat után õ is elhagyta Selmecbányát, demár elõtte azok közé tartozott, akik az intézetSelmecrõl való áthelyezését támogatták.1919-ben javasolta a fõiskola Miskolcra he-lyezését. Korai betegsége, sajnos, derékbatörte a még fejlõdõképes, gazdagabb jövõelõtt álló tudóst. 1921. november 20-án haltmeg Budapesten.

Bartha Béla(1861–1914)

Bartha Béla 1905 és 1912 között volt a sel-mecbányai fõiskola jogi tanszékének vezetõje.A Szatmár megyei Fülesden született 1861.október 27-én. Jogi tanulmányait Sárospata-kon és Budapesten végezte. 1887-ben szerzettjogi doktorátust, 1889-ben pedig államtudo-mányi doktorrá avatták.

Eperjesen, Sárospatakon, Debrecenben ésSelmecbányán végzett tanári tevékenységet.Közben lapszerkesztõként, közéleti cikkekszerzõjeként és egyházpolitikai mûvek fordító-jaként is ismertté vált. A Statisztikai tanulmá-nyok a magyar protestantizmusról címû mun-

14

A selmeci bányatavak egyike

kája már 1890-ben megjelent Budapesten.1891-ben Kassán kiadta A házassági jog re-formja címû tanulmányát. Újabb kötetét 1892-ben publikálta (Budapest) A polgári házasságés a házassági bíráskodás címmel.

Jogakadémiai tanárként több tankönyvet,alapvetõ összefoglaló munkát írt. A magyarállamgazdaság tan- és kézikönyve (Pénzügyijog) Debrecenben jelent meg két kötetben1900–1901-ben. Ugyanitt adták ki1900–1901-ben A magyar közigazgatási jogcímû kétkötetes tankönyvét.

Selmeci tanárként is sokat publikált, köny-veivel elõsegítette a jogi felvilágosítást és tájé-kozódást, amely a jövõ mûszaki szakembereiszámára is igen fontos volt, hisz az itt végzet-tek legtöbbje vezetõ állásba, fontos tisztségek-be került. Ez pedig a szakmai tudáson kívülmegkövetelte a jogi tájékozódást is.

1908-ban Selmecen jelent meg második ki-adásban, átdolgozott formában A magyarközjog (Alkotmányjog) és belügyi közigazga-tási jog tankönyve. Ezt megelõzõen 1907-benmár kiadták a Joerges nyomdában A magyarbányászati közigazgatás tankönyvét, s 1908-ban ugyancsak Selmecbányán jelent meg azErdészeti törvények és gyakorlati közigazga-tás címû munkája.

Számos tanulmánya látott napvilágot a ko-rabeli szaklapokban is. Bartha Béla az állam-jog kiemelkedõ szakoktatója volt, és sokat tettazért, hogy az egyes szakmák mûvelõi is meg-felelõ jogi képzettséggel és tájékozottsággalrendelkezzenek.

1912-ben elköltözött Selmecbányáról. Életehátralévõ éveit visszavonultságban töltötte Ti-szafüreden. Ugyanitt halt meg 1914. január26-án.

Bátori Schulcz Bódog(1804–1885)

1885-ben hunyt el a Hont megyeiGaramkövesden az 1848/49-es honvéd ezre-des, Bátori Schulcz Bódog, a szabadságharc„legvitézebb katonáinak és tiszteletre legmél-tóbb alakjainak” egyike. A nagy ünneplésekés megemlékezések alkalmával csaknem meg-feledkeztünk róla, pedig több oknál fogva is

érdemes arra, hogy tisztelegjünk szellemeelõtt. Hisz a Felvidékrõl indult, vitézül harcolttöbb, tájainkon vívott csatában is. 1804. janu-ár 4-én született Körmöcbányán, Kassán vég-zett jogot, s ugyanitt küzdött késõbb katona-ként is. Ott volt Nagysallónál, s a végsõkighelytállt Komáromban.

Bátori életrajzát Thaly István írta meg. Akönyvet Körmöcbányán adták ki 1891-ben. Amegjelenés 100. évfordulóján Fogarassy Lász-ló méltatta a szabadságharc legképzettebbhonvédtisztjét A Hét hasábjain (Fogarassy L.,1991. 13. l.). Azt is megemlítette többek közt,milyen nehezen indult Bátori Schulcz katonaipályája. A császári hadsereget a szabadság-harc kitörésekor nyomban otthagyta, s fel-ajánlotta szolgálatát Mészáros Lázár hadügy-miniszternek, aki kinevezte a Bars megyei 17.honvédzászlóalj parancsnokává. 1848 de-cemberében már õrnagy, 1849 januárjábanpedig dandárnok a felsõ-tiszai hadtestben. Az1. hadtest szolgálatában vett részt a szikszói,kassai és bodrogkeresztúri csatákban. HarcoltKápolnánál is: dandárjával Dembinszky visz-szavonulását fedezte.

Összesen 23 csatában jeleskedett, s „azezekben tanúsított rettenthetetlen bátorságáértés hidegvéréért saját katonáitól kapta a»bátori« elõnevet, melyet haláláig büszkén vi-selt, s melyet a köztudat is szentesített”.(Borovszky S. szerk., 1906. 232. l.)

A csaták közül megemlíthetjük még az isa-szegit és a nagysallóit. Az elõbbi gyõzelmé-ben is nagy érdeme volt Bátori Schulcznak, az

15

utóbbiban pedig „kiváló taktikai felkészültsé-gérõl tett tanúságot”. (Fogarassy L., 1991. 13.l.)

1849. június 30-ától a 2. hadtest hadosz-tályparancsnoka, július közepétõl pedig ko-máromi seregparancsnok, Klapka helyettese.Klapka július 8-án ezredessé léptette elõ. Ko-márom felmentésénél Görgey saját maga tûz-te fel Bátorinak az érdemrendet.

A kapituláció Bátori Schulcz Bódogot is Ko-máromban érte. Amikor Klapka október 2-ántisztességes feltételek mellett átadta a várat,Bátori örökre visszavonult. Testvéréhez mentGaramkövesdre, aki akkor a falu esperesplé-bánosa volt. Itt élt szerény körülmények között1885-ben bekövetkezett haláláig. Visszaemlékezé-sein dolgozott, amely 1870-ben jelent meg PestenEmlékirataim a szabadságharcról címmel.

Garamkövesdrõl csak ritkán mozdult ki.1861. április 19-én azért megjelent anagysallói ütközet évfordulójára rendezett ün-nepségen. Ezt megelõzõen a hatalom gyakorizaklatásának volt kitéve. De amint Fogarassyírta: „Jó kedélyét élete végéig megõrizte, el-lensége nem volt, szerette a zenét, sõt maga isszépen zongorázott, arról nem is szólva, hogyéletrajzírójának tanúsága szerint járatos volt ahadtudományban is; ami azt jelenti, hogy ka-tonáskodása alatt nemcsak a kötelezõ szolgá-latot látta el, hanem szabad idejét bohém szó-rakozás helyett szakmai mûvek tanulmányo-zásának szentelte.” (Fogarassy L., 1991. 13.l.)

Földinket Esztergomban temették el. Szelle-mét kegyelettel õrzik lexikonaink, az illetékesmegyei monográfiák, s szerepel a Tábornokokés törzstisztek a szabadságharcban 1848–49címû kiadványban is (Bona G., 1987. 102. l.).Illik hát nekünk is emlékezni rá.

Bedõ Albert(1839–1918)

Bedõ Albert erdészt és szakírót, az MTA le-velezõ tagját nem véletlenül nevezhetjük a ma-gyar erdészet egyik nesztorának. 1883-banírták róla a Vasárnapi Ujságban, hogy benne,„a hivatalnokban és íróban egyaránt felismer-jük azt a jeles szakférfiut, aki egész odaadás-sal, talentumának teljességével szolgálja a ke-

zére bízott ügyet. Ha egyéb alkotása nem vol-na is, már maga az új Erdõtörvény, melyet el-sõsorban az õ fáradhatatlan sürgetésének, er-nyedetlen kitartásának és elismert szakértelmé-nek köszönhetünk, s mely a magyar királyság-nak éppen egy negyedrészét elfoglaló erdõsé-gek gazdasági fejlõdését és jövedelmezõségétvan hivatva rendszeresíteni: biztosíthatná számá-ra a nemzet elismerését”. (Illés N., 1883.544–547. l.)

Az 1879-i erdõtörvényrõl van ugyanis szó,melyet Bedõ tulajdonképpen Divald Adolffalés Wagner Károllyal készített elõ. Ez biztosí-totta Magyarországon a szakszerû erdõgaz-dálkodást és erdõmûvelést. Jelentõségét akkorfogjuk fel igazán, ha tudjuk, hogy a törvénytmegelõzõen még az állami erdõkben is rabló-gazdálkodás folyt, hatalmas területek váltakaz irtások következtében kopár hegyoldalak-ká, ami aztán kihatással volt az árvizekre segy-egy vidék klímájára is. Bedõ neve tehátösszeforrott „amaz országos érvényû refor-mokkal”, melyek hivatva voltak „az erdõgaz-daságon elkövetett hibák és sérelmek mielõbbiorvoslásával” a szó valódi értelmében vett„nemzeti tartalékalapot teremteni”. (VasárnapiUjság, 1883. 546. l.) Az ország erdészei –mint Oroszi Sándor írta – „az õ személyébenlátták megtestesülni az önálló magyar erdé-szetet és annak megvalósítását is”. (Oroszi S.,1987. 139. l.)

Bedõ Albert 1839. december 31-én szü-letett Sepsikõrispatakon unitárius család-ban. Székelykeresztúron és Kolozsvárott jártgimnáziumba. Az utóbbi helyen jogi és teoló-giai tanulmányokat is végzett, de nem maradtezen a pályán. 1860-ban Selmecbányán lett

16

diák, ahol elvégezte az erdészeti akadémiát.A Vasárnapi Ujságban olvassuk: „Az ott tanu-ló ifjúság körében, az akkor még vadul bur-jánzó német burchenschaftokkal szemben, né-hány szorgalmas társával sietett egy kis ma-gyar kört, a ma virágzó akadémiai kör elsõcsíráját, megalkotni, hol szakkérdések vitatá-sával, jó mûvek olvasásával nemesebb szóra-kozást biztosítottak maguknak.” (1883/34.546l.)

Már végzõs diákként elkezdte szakírói mun-kásságát: az Erdészeti Lapok munkatársa, ké-sõbb pedig szerkesztõje lett. Több kisebb-na-gyobb tanulmánya után 1874-ben jelent megBudapesten az Erdõ-õr címû könyve (Az erdé-szet alapvonalai kérdésekben és feleletekben),amely több kiadást is megért, s „évtizedekigaz erdészeti személyzet tankönyve volt”.(Oroszi S., 1987. 137. l.) 1878-ban tette köz-zé Budapesten A magyar királyi államerdõkgazdasági és kereskedelmi leírását. Egy évmúlva ugyancsak Budapesten jelent meg Azerdõk az 1878. évi párisi világkiállításon címûmunkája.

Alapvetõ mûvei közé tartozik A magyar ál-lam erdõségeinek gazdasági és kereskedelmileírása I–III. címû könyve, amely négy kötetrebõvítve 1895-ban 2. kiadásban is megjelent.Ebben ismerteti az erdõgazdaság általános vi-szonyait, leírja a hegységeket, kõzeteket és fa-fajtákat, osztályozza az erdõket az erdõtala-jok minõsége alapján stb. Életrajzírója szerintez „ma alapforrásul használható a magyaror-szági erdõk egykori adatait illetõen, hiszen 63megye több mint tízezer településének határá-ban lévõ erdõ leírását tartalmazza”. (OrosziS., 1987. 139. l.)

Bedõ munkássága kiterjedt a közélet egy-egy területére is. Titkára volt például az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület-nek. 1881-ben miniszteri tanácsos, 1885-benállamtitkár lett. 1896-ban a Szabadelvû Párttagjaként országgyûlési képviselõ volt. Miutánmagas politikai funkcióba került, a selmeciakadémia tanári kara emlékeztetõben fejezteki ama meggyõzõdését, hogy Bedõ a „mosta-ni hatalmas állásban erõs kézzel fogja a ma-gyar erdészeti szakoktatást elõre vinni a fejlõ-dés útjára”. (Vadas J., 1896. 361. l.) Tény,hogy Bedõ az erdészeti szakoktatás ügyét„hatáskörének egész erejével” vitte elõre, de

az is igaz, hogy Wilckens és Láng Györgymellett õ sem tartotta megfelelõnek az erdé-szeti akadémia selmeci helyét. Az erdészetiszakoktatás egészséges fejlõdésének sarokkö-vét õ az erdészeti akadémia függetlenségébenlátta. Talán megérezte, hogy az ország felsõ vé-gében egyszer úgyis megszakad az oktatás fo-lyamatossága, s az érdészetet az újabb kor-ban szét kell választani a bányászattól.

A neves szakember 1918. október 20-ánhalt meg Budapesten.

Béky Albert(1869–1956)

1896. december 9-én született KiskanizsánBéky Albert erdõmérnök, tanár és szakíró, aki„a természet, az Alföld, a magyar erdõ és mezõvilágának alapos ismerõje, a kíméletes erdõhasz-nálat, a felújítóvágásos gazdálkodás, a szak-szerû erdõápolás, az alfödlfásítás hivatottmestere és lelkes népszerûsítõje” volt. (Lády G.,1957. 198–200. l.)

1887-tõl õ is a selmeci Bányászati és Erdé-szeti Akadémián tanult, ahol kitûnõ eredmény-nyel államvizsgázott. Elsõ jelentõs publikációiis az itt indított Erdészeti Lapokban jelentekmeg. A hosszabb-rövidebb tanulmányokon kí-

17

vül késõbb Az Erdõ címû folyóiratban is többnépszerûsítõ cikket publikált.

1896-tól néhány évig a királyhalmi erdé-szeti szakiskola segédmérnökeként dolgozott.Ezt követõen több mint két évtizedes „hegyvi-déki szolgálatot” teljesített Erdélyben. Kiválóeredményeket ért el a „természetes fel-újítóvágások” bevezetésével. Ezeket a „kímé-letlen tarvágások” helyett alkalmazta. Felis-merte továbbá „a természeti értékek megóvá-sának üzemtervi lehetõségeit, s ezáltal nö-vénytani, tájképi, kultúrtörténeti értéket sikerültmegõriznie számunkra”. (Kotlár K., 1987.157–159. l.)

Gyakorlati tevékenysége mellett tanulmá-nyain és cikkein kívül ez idõ tájt néhány köny-vet is kiadott. 1904-ben jelent meg Budapes-ten a Számtan a m. kir. erdõõri szakiskolák ré-szére. 1913-ban publikálta ugyancsak Buda-pesten az Útmutatás az erdei facsemeték ne-velésére és az azokkal való bánásra címûmunkáját.

Az 1923-as alföldfásítási törvény végrehaj-tásában már mint erdõigazgató vett részt, s az„itt szerzett érdemei alkotják életmûvének leg-kiemelkedõbb részét”. E témakörbõl is többkönyvet jelentetett meg. Ilyen például Az Al-föld fásítása (Budapest, 1927), az Útmutatásaz Alföld fásításának munkájához (Debrecen,1931). Az utóbbi négy kiadást is megért, s anegyedik húszezer példányban került forga-lomba. „Ez a kis könyvecske évtizedeken át azalföldi fásítást végrehajtó erdészek »kis káté«-ja volt.” (Kotlár K., 1987. 158. l.)

Béky Albert az erdészeti irodalom „legter-mékenyebb szakíróinak egyike”. Mintegy két-száz fásítási, erdészeti, méhészeti és kertésze-ti tárgyú szakcikket írt. Az említett lapokon kí-vül publikált a Köztelek és a Tiszántúli Gazdákhasábjain is. Lády Géza írja Béky munkáiról,hogy azok „nemcsak ismeretterjesztõ, oktatójellegûek, de nagy részük saját megfigyelése-in alapuló újszerû, önálló tanulmányok”.

Béky munkásságát „széles körû, alapos tá-jékozottsága, megfontolt határozottsága, érté-kes eredetiséggel párosult megbízhatóságajellemzik”. Õ azonban – mint a róla készültrégebbi portréban olvassuk –: „Gazdag tudá-sa ellenére sem vált soha fölényeskedõvé; amita természettõl eltanult, baráti szívvel, bõkezû-en adta tovább másoknak. Szerénysége, halk,

finom egyénisége, sugárzó természetrajongásaés szakmaszeretete mindenkinek felejthetetlen,aki ismerte.” (Lády G., 1957. 199. l.)

Belházy Emil(1840–1898)

Áll Selmecbányán egy gyönyörû polgár-ház, melynek homlokzatát régi freskó díszíti.A város legszebb reneszánsz épületét aBelházyakról nevezték el. Bár 1616-ban nemõk építették, 1756-ban a városbíró, BelházyJános szerezte meg. A család ettõl az idõtõlmár szerepel Hont vármegye nemeseinek név-jegyzékében.

Selmecbányán szerteágazó volt a Belházy-családfa, noha nagyon sok itt élõ leszármazottmáshonnan települt ide. A híres numizmatikus,Belházy N. János (1823–1901) a Bars megyeiKörmöcbányáról került a selmeci akadémiára.Belházy Jenõ (1838–1908) szakíró, az erdé-szet tanára, Breznóbányán született. BelházyGyula (1870–1923) erdõmérnök, akadémiaitanár, tótlipcsei volt. Õket jegyzi is a Selmec éskörnyéke személyiségeit bemutató szlovák ki-advány (Herèko, I., 1995. 18–19. l.), de Bel-házy Emilrõl megfeledkezett. Pedig talán õ letta legismertebb az említettek közül.

Az erdõmérnök, szakíró és feltaláló BelházyEmil 1840. december 24-én született Beszterce-bányán. Középiskolai tanulmányai után kerültSelmecbányára, s „már az akadémián külö-nös elõszeretettel foglalkozott az erdészetiföldméréssel és erdõrendezéssel, s az e tár-gyakban való késõbbi szorgalmas s kitartóönképzés alapaját Wagner Károly akkori er-dõakadémiai segédtanár kitûnõ elõadásai ve-tették meg”. (Vadas J., 1896. 364. l.)

18

Selmeci látkép

Gyakorlati munkáját Selmecbányán kezd-te, majd a vukovári uradalomba került. Ezt kö-vetõen a diósgyõri koronauradalom fõerdészelett. Itt szerkesztette meg a róla elnevezett táv-mérõt. Találmányát Egy új szerkezetû távmérõcímû külön tanulmányában ismertette. (Buda-pest, 1875. 68. l.) „Távmérõ mûszere vízszin-tes körû koronggal és tájolóval is fel volt szerel-ve. Alkalmassá tette így a fedett (erdõs, hegyes)terepen való nagyobb pontosságú mérésekvégzésére. A Belházy-féle mûszert alkalmaztákaz erdészeti gyakorlatban.” (Oroszi S., 1987.171. l.)

1880-tól a minisztérium dolgozója volt:„személyében az ország legképzettebb erdõ-rendezési szakembere vezette az erdõrende-zés ügyeit”. (Oroszi S., 1987. 171. l.) Emeszakterületének is van irodalmi nyoma. Hatal-mas mûvének, Az erdõrendezéstan kéziköny-vének I. kötete 1895-ben jelent meg Budapes-ten. Korai halála, sajnos, megakadályozta afolytatásban Belházyt, aki „a magyar erdésze-ti irodalomnak harminc évet meghaladó idõnát volt kiváló munkása”. A róla szóló nekrológ-ban írta a kortárs, Bedõ Albert az alábbiakat:„A magyar erdõgazdaság úttörõ munkásaihoztartozott, s úgy a hivatalos, mint az egyleti térenszakunk érdekeinek tett hû és buzgó szolgálata-iért mindannyiunk hálás tiszteletére és elismeré-sére érdemes.” (Bedõ A., 1898. 32. l.)

Belházy Emil 1898. április 25-én halt megBudapesten. A magyar erdészeti földmérés éserdõrendezés elsõ jelentõs alakja „csöndös,örökké dolgozó, tervezõ” szakember volt. Kez-deményezésére és közremûködésével megkez-dõdhetett az üzemterv szerinti erdõgazdálko-dás. Fáradozása révén a körülöttünk lévõ élõ-világ vált gyönyörûbbé, egészségesebbé.

Belházy N. János(1823–1901)

Belházy N. János numizmatikus és bánya-mérnök valamennyi fontos lexikonunkban sze-repel. Az országos viszonylatban is jól ismertBelházy család körmöcbányai ágából szár-mazik, a híres bányavárosban, a magyaror-szági pénzverés legjelentõsebb központjábanszületett 1823. április 19-én. Körmöcbányánkezdte középiskolai tanulmányait, majd jogi

és bányászati stúdiumokat végzett. 1844-benkerült a selmecbányai akadémia erdészeti ka-rára.

1847-ben lépett állami szolgálatba, kez-detben Szomolnokon és Rozsnyón volt bánya-gyakornok. Késõbb a chomutovi és pilzeni cs.kir. bányakapitányság bányamérnöke lett.1856 és 1867 között a fõvárosi, illetve a pé-csi bányaigazgatóságnál szolgált. 1867-benminiszteri titkárrá nevezték ki a pénzügymi-nisztériumba. Itt egy ideig a bányászati fõosz-tályt vezette. (Gulyás P., 1940. Hasonmás ki-adás 1993. 941. l.)

Belházy nagy numizmatikus volt. Több tanul-mányt írt a magyarországi pénzérmékrõl s a nu-mizmatika kérdéseirõl. A magyar pénzverésisúlymértékek címû könyve 1889-ben jelent megSelmecbányán. Figyelmét a régi pénzek súlyára,finomságára, értékére fordította. A régi magyar-országi pénzverési súlymértékek közül a márká-val és a girával foglalkozik részletesebben. Meg-említi, hogy „okmányilag” különbözõmárkanemek mutathatók ki, mint például amagyar márka (1192), a budai márka(1201), az esztergomi márka (1263), a szé-kesfehérvári márka (1297), az erdélyi-szászsebesi márka (1330), a szebeni márka(1229), a radnai márka (1268) és a jászóimárka (1242). Közülük a budai vagy a ma-gyar márka volt a „legelõkelõbb” és legelter-jedtebb. Ezeket bányavárosi márkának is ne-vezték.

Belházy német nyelven is több munkát, ta-nulmányt jelentetett meg. Nagy értékû numiz-matikai gyûjteményét a körmöcbányai királyipénzverõnek ajándékozta.

Bölcsházy Belházy N(epomuk) János 1901.április 20-án halt meg Budapesten. A selmecbá-nyai jeles személyiségek lexikona Selmecbányátjelöli meg halálozási helyéül. (Herèko, I.,1995. 19. l.)

Benyák Bernát(1745–1829)

Benyák Bernátot, a kiváló piarista tanárt,az írót és filozófust, a nyelvészt és az iskola-politikust szinte valamennyi régebbi és mai le-xikonunk számon tartja. Ennek ellenére talánmégsem ismerjük õt eléggé.

19

1745. december 6-án született Komárom-ban. Az idõ tájt, amikor az szabad királyi vá-ros lett. A jómódú családban már fiatalon ze-nét és francia nyelvet tanult. A nyelvek és a ze-ne iránti szeretete különben egész életén át vé-gigkísérte õt. Felnõtt korában több hazafias ésharci verset írt, melyeket maga zenésített meg,s azokat „sok helyen énekelték a magyar ka-tonák a nagy francia forradalom idejében”.(Takáts S., 1891. 5. l.) Foglalkozott továbbányelvújítással és nyelvkönyvek szerzésével, sanyanyelvén kívül beszélt németül, franciául,szlovákul, olaszul, görögül és latinul.

A Felvidékhez több szállal is kapcsolódott. Akomáromi gyerekkori évek után fiatalonPrivigyére került, ahol 1764-ben már a piaris-ták rendjének novíciusa volt. Bölcsészeti és te-ológiai tanulmányait követõen a kegyesrendnyitrai konviktusának nevelõje. Szerzetes ta-nárként tevékenykedett többek köztTrencsénben és Selmecbányán is. Hont megyebányavárosában halt meg 1829. március 1-jén, s ott is temették el õt.

Eme néhány száraz életrajzi adat utánhadd villantsunk most fel valamit munkásságá-ból, tiszteletre méltó érdemei közül. Benyák fel-világosult gondolkodású, a magyarságért lelke-sedõ pedagógus volt. Filozófiai munkáiban a„gondolkodás során érvényesíthetõ egyéni véle-ményalkotás jogát a felvilágosodás szellemé-ben tárgyalta” – olvassuk a Magyar KatolikusLexikonban. (Budapest, 1993. 735. l.) Ezt atényt a nemrég kiadott Pedagógiai Lexikon

szerzõi is aláhúzzák, megjegyezve ezenkívül,hogy már 1792-ben tervezetet dolgozott ki(Theoria Scholarum) a hazai iskolarendszerkorszerûsítésére. Fontosnak tartotta a polgáriigényeknek megfelelõ tananyagot, valamint amagyar oktatási nyelvet. (Báthory Zs. szerk.,1997. 168. l.) Az állam és az egyház jogo-sultságát egyaránt elismerte az oktatást illetõ-en. Nézetei miatt gyakran került összetûzésbefeletteseivel.

Benyák Bernát a pesti líceumban elsõkénttanította magyarul a filozófiát; 1777-ben Ka-locsán kiadta az Egész logikából és oktatófisikából válogatott cikkelyek címû munkáját.1783-ban pedig megjelentette magyarulugyanott Bruyes apát francia munkáját, azOkos elmének mulatozásait. Filozófiából ma-gyar nyelvû vetélkedõket szervezett, hogy mi-nél jobban elsajátíttassa a szakterminológiát.A piaristák szívósságával honosította meg aziskolai színjátszást, illetve az iskoladrámákírását is.

Pedagógusként bátorságból is példát muta-tott. A magyar nyelv lelkes híveként gyakranszembeszegült a németesítõ iskolapolitikával.II. József nyelvrendelete után is készséggel vál-lalta a székesfehérvári gimnázium igazgatóiposztját, mert eleve elhatározta, hogy a logi-kának ellentmondó rendeleteket nem hajtjavégre. Ebbéli mûködése kapcsán olvashatjukaz alábbiakat: „Itt használhatóan, ügybuz-gón, a felvilágosult pedagógia szellemébenmûködött, de az oktatás érdekeire hivatkozvaa nyelvrendeletet, ahol lehetett, nem hajtottavégre, a németül nem tudó tanárokat nemküldte el, sõt idõnként bíráló hangú jelentése-ket terjesztett fel, kifejtve, hogy a német nyelverõszakolása milyen ellenhatást kelt az ifjú-ságban.” (Horváth M. fõszerk., 1988. 166. l.)

A komáromi nemes gombkötõmester fia anyitrai konviktusban is hazafias szellemben ne-velte a fõnemesek fiait. Késõbb a magyar filo-zófiai nyelv kialakításán fáradozott, hogy a„külsõ és már nagy tökéletességre lépett” nem-zetek között a magyar se maradjon el csúfo-san.

Benyák összefoglalta a Ratio Educationisszalkapcsolatos tapasztalatait is. Véleménynyilvánítá-sában kifogásolta a tantárgyak túlzott sokféleségét,a túlterhelést, ugyanakkor bírálta a fizika oktatásá-nak elégtelenségét, a történelemkönyvek elavult

20

felfogását stb. Harcolt egy magyar közoktatá-si hatóság felállításéért is. (Horváth M. fõ-szerk., 1988. 214. l.) Kidolgozta egy kereske-delmi fõiskola tervét. A számos iskoladrámánkívül selmeci mûködése idején a nemzetiségitanulók számára magyar nyelvkönyvet készí-tett latin nyelven (Grammatica Hungarica. Sel-mecbánya, 1816).

A jeles piarista tanár nyelvészeti munkássá-ga is igen kiemelkedõ. Amint Takáts Sándor ír-ta róla szóló monográfiájában, nyelvészetimunkásságával nagy szolgálatot tett irodal-munknak. „Már 1790-ben, midõn Pázmándya magyarok eredetérõl szóló nagy munkájátkiadta, egy értekezést írt az összehasonlítónyelvészetrõl...” (Takáts S., 1891. 238. l.) Anyelvújítást illetõen pedig „fõ törekvése az volt,hogy az új szók és összetételek magyaroshangzásúak legyenek, s hogy lehetõleg azanalogia vagy etimologia törvényén alapulja-nak”. (Takáts S., 1901. 421. l.) Új és felújítottszavai közt olyanokat találunk, mint a lét,kény, hangjegy, polgárosodás, szemlélet, esz-mélés, közlés, homály, ítélet, képzet stb. Ami-kor azonban a nyelvújítási harc személyeske-désbe és durva támadásokba csapott át,Benyák elhallgatott, s nem avatkozott az elke-seredett harcba.

Földink több verseskötetet is publikált. ABenyák Bernard József magyar versei címûkötet Bécsben jelent meg 1820-ban. Költemé-nyei elsõsorban a császárt, a fõnemeseket és ajeles férfiakat dicsõítik. 1766–1767-ben, veszp-rémi tanárkodása idején készítette el a Veszprémvárosának nyájas leírását. Ötvennégy strófásversének nincs költõi értéke, de „mint egyént,kort, nyelvet és ízlést jellemzõ írásmû nem fölösle-ges adalék a megújhodás korának ismeretéhez”.(Irodalomtörténet. 1912. 539. l.)

Már említettük, hogy Selmecbánya voltBenyák földi pályájának utolsó állomása. Apiaristák itt 1776-ban vették át a jezsuita ala-pítású gimnáziumot, amely 1777-ben ismét fõ-gimnázium lett. Benyák 1816-tól volt igazgató-ja az intézménynek. Selmecen több könyvet ismegjelentetett, a már említetten kívül itt adtákki az Üdvösséges énekeit (1821) és A magyarnyelvnek egyenes folyását ismertetõ verseket(1826). Nyolcvannégy éves korában halt megaz észak-honti városban, sok-sok kéziratot éshatalmas szellemi örökséget hagyva az utó-

korra, ami feltétlenül tiszteletadásra kell hogysarkalljon bennünket.

Bielek László(1744–1807)

Bielek László István piarista paptanár és egy-házi író 1744. augusztus 25-én, a Trencsén me-gyei Kiszucaújhelyen született nemesi családban.1764-ben lépett Privigyén a kegyesrendiek társa-ságába. Nyitrán végezte tanulmányait, 1773-ban pappá szentelték, majd bölcsészdoktori ok-levelet szerzett.

1776-tól 1782-ig a nyitrai piarista gimná-zium tanára volt. 1792–95-ben Máramaros-szigeten tanított bölcseletet, matematikát éstörténelmet. Oktatott Korponán és Rózsahe-gyen is.

Egy ideig plébános és magyar hitszónokvolt Debrecenben, Kalocsán és Nagykároly-ban. 1800–1803-ban veszprémi és mára-marosszigeti vicerektor. 1803-ban ismétNyitrára került, a piarista rendházalvikáriusává nevezték ki. 1805-ben a rendselmecbányai házában volt aligazgató. 1807.november 14-én hunyt el Kõszegen.

Közel húsz latin és tíz magyar nyelvû mûvetadott ki, zömmel rövid, jeles egyházi szemé-lyiségeket dicsõítõ munkákat. A Katolikus Lexi-kon elsõsorban latin és magyar nyelven írtepigrammáit, magyar nyelvû hitbuzgalmimunkáit emeli ki. Fõ mûveként tartja számon aMaiores Hungarorumot, amely 1796-ban Pes-ten jelent meg. (Dr. Diós I. fõszerk., 1993.834. l.) Az Epigrammatum libri III. szintén Pes-ten jelent meg 1789-ben. Az erkölcsi oktatástKassán adták ki 1792-ben. Ugyanitt látottnapvilágot 1795-ben a Mária tisztelõje SzentIstván magyar király címû mûve.

21

Korpona

Több német nyelvû mûvet is lefordított. Ezekközül nyomtatásban megjelent az Arany gon-dolatok (Bécs, 1800), A kegyes alázatosságtárháza (Fuchs Xavér Ferenc mûve. Vác,1803) és a Rövid jelentés a minden esztendõ-ben tartani szokott áhitatosságnak Selmeczvárosának Kálvária hegyén (Pest, 1806., II. ki-adás: 1837) címû munkája.

Boleman István(1795–1882)

A Trencsén vármegyei Dezsér helységbõleredõ nemes Boleman család hajdan több ki-váló hazafit is adott az országnak. Közülükmost Boleman István tanárról és lelkészrõl, pe-dagógiai és egyházi íróról, irodalomtörté-nészrõl szólunk részletesebben.

A csehországi Krzsichlicén született 1795.május 9-én evangélikus papi családban. Apjátnemsokára a Zólyom megyei Garamszeg lel-készévé választották, s szüleivel így „régi ho-nába költözött”. (Szinnyei J., 1891. 1192. l.)Selmecen végezte a gimnáziumot, Pozsony-ban és Tübingában teológiát tanult. Ezt köve-tõen Baloghy Lajoséknál nevelõsködött a Nóg-rád megyei Bercelen, majd 1815-tõl a losoncireformátus líceum nevelõje, illetve szónoklatitanszékének tanára.

1820-ban került a jó nevû selmeci evangé-likus líceumba. Breznyik János iskolatörténeté-bõl tudjuk, hogy Boleman igen jeles és sikerestanár volt Selmecbányán, mûködése alatt „leg-népesebb vala a syntaxis és rhetorika”. Osz-tályaiban már az elsõ években 60–70 közöttmozgott a tanulók száma, akiket elsõsorbanhírneve vonzott. (Breznyik J., 1889. 288. l.)1827 és 1839 között az igazgatói posztot istöbbször betöltötte. Eme tevékenységének leg-jelentõsebb eseménye, hogy „annak elsõ évei-ben a gymnasium két emeletes imposans épü-lete jött létre”. (Breznyik J., 1889., 294. l.)

Breznyik János forrásértékû iskolatörténeté-ben többször is foglalkozik Bolemannal. Egy

helyütt például így jellemzi elõdjét: „Külsõleg isszép, tekintélyes, megnyerõ alak, világos, ér-dekkeltõ fejtegetéseivel, bármily tantárgyatadott elõ... azt tanítványaival meg tudta ked-veltetni. Nagy kedvvel adta elõ különösen arhetoricát, melynek szerkesztésével évekig fog-lalkozott, mindig találva benne valami igazíta-ni, javítani s tökéletesbíteni valót, mígnem1836-ban e cím alatt: Rhetorica ex indole ser-monis explicita atque ita a logica et syntaxiprobe separata poeticae vero reconciliatanyomtatásban is közzétette. Rhetoricai elõ-adásai s a nagy gond, melyet jó latin stylistákképzésére fordított, okozhatták, hogy arhetorikai osztály 1837/8–1840/1. években,míg õ itt volt, annyira megnépesedett, hogy atanulókat a legnagyobb tanterem is alig fo-gadhatta be, lévén 1837/8-ban 94 rhetor, akövetkezõkben pedig 87-88, amennyi soha,sem elõbb, sem utóbb. Õ volt a legutolsó ta-nár, ki latin költõket, legalább verselõket képe-zett, nem mintha távozta után utódai is nemértettek volna a latin verselés mesterségéhez,de a viszonyok csak egynéhány év alatt is na-gyon megváltoztak. (..) Alatta még szokásbanvolt, hogy a tanulók a rhetorikában éppúgy,mint a primában magok készítette latin beszé-deket szavalgattak el a stylusi órákban...”(Breznyik J., 1889. 303–305. l.)

Bolemanról nemcsak Breznyik írt elismerõ-leg, hanem Petõfi barátai s maga a költõ isszeretettel beszélt róla. Petõfi egykori,sárszentlõrici iskola- és lakótársa, Sárkány Já-nos, aki 1838 szeptemberében távozottSelmecrõl, az alábbiakat írta: „T. Boleman Ist-ván oktató Úr alatt jól folytattam aRhetoricában és Poeticában. T. Boleman Úrakkoron jeles és elhíresztelt oktató volt a kéttanban. A többi tanokban nem nagy elõmene-telt tehetett az ember...” (A levelet idézi JakusL., 1989. 20. l.)

Petõfi egy 1838. november 1-jén Selmecenkeltezett, egykori iskolatársának, Csörföly La-josnak írt levelében emlegeti Bolemant: „Azonszomorú hír volt, hogy a mi derék Bolemanunkhozzátok (Pozsonyba – Cs. K. megj.) fog köl-tözni, de hála az égnek, meg nem történt.” (Pe-tõfi Sándor levelezése, 1964. 9. l.)

Boleman többek közt a költészettant, a stí-lusgyakorlatot és a latin szerzõk interpretálá-sát tanította Petõfinek. Valamennyi diszciplíná-

22

Boleman István kézjegye

ból kielégítõ osztályzatot (azaz hármast) ka-pott a költõ. Boleman szigorú tanár hírében ál-lott. Fekete Sándor ugyanakkor szóvá teszi aprofesszor „csekélyke emberismeretét”, s sze-rinte a tanárnak korábban, bátrabban és ha-tározottabban fel kellett volna ismernie diákjatehetségét. (Fekete S., 1973. 123. l.) BreznyikJános azt kifogásolta idézett könyvében, hogya selmeci tanárok Petõfi idejében még járatla-nok voltak a magyar nyelvben, s ez jellemzõvolt Bolemanra is, aki pedig „latinul könnyen ésszépen beszélt”. Késõbb természetesen e tekin-tetben is tökéletesítette magát tanárunk.

Boleman Istvánt a szlovák életrajzi lexikonis számon tartja, egyéb adatain kívül megje-gyezve, hogy fellépett a Štúr-nemzedékkelszemben, s támogatta a magyarosítást is.(Mináè, V., hlavný red., 1986. 288. l.)

A görög és a héber nyelvet, valamint a te-ológiát is oktató pedagógus több irodalomtör-téneti és irodalomelméleti mûvet írt latin nyel-ven. Ilyen a már említetten kívül a CarmenDanieli Kanka rectori et professori primario cí-mû munkája, melyet Selmecen adott ki 1814-ben.

Magyar nyelven jelent meg A dicsõ sza-badságra emelkedõ oskola címû mûve (Po-zsony, 1848), melynek megjelenését a cenzú-ra eltörlése tette lehetõvé, s melyet a legújabbneveléstörténet is számon tart. (Horváth M.fõszerk., 1988. 379. l.) Ugyancsak magyaruladta ki rövid magyarázattal Pál apostolnak akorinthusiakhoz írott elsõ levelét (Pozsony,1860).

Néhány munkája kéziratban maradt, mintpéldául a Grammatica latina e sermonisindole explicita, A nyelv természetébõl megfej-tett logika és az Aesthetika.

1840-tõl Boleman a pozsonyi líceum teoló-giai tanára volt. A kor jeles pedagógusa ésismert szakírója 1882. július 12-én hunyt elPozsonyban.

Born Ignác(1742–1791)

Szlovákia enciklopédiája szerint Born Ignáccseh geológus, bányászati szakember és mi-

neralógus volt. (Hajko, V. és koll., 1977. 225.l.) Az európai hírû bányász-kohászról és ter-mészettudósról viszont köztudott, hogy erdélyiszász családban született 1742. december26-án Gyulafehérvárott. Bécsben és Prágábantanult. Bécsi laboratóriuma a bányászati, ko-hászati, vegytani tudományok jelentõs mûhe-lye volt. A Selmecbánya melletti Szklenón lé-tesített kohójában alkalmazta az amalgamálóeljárást. (Beck M. fõszerk., 1989. 265. l.) Volttanácsos a selmeci bányakamaránál, ülnök aprágai pénzverõ és bányászati hivatalnál.Mária Terézia megbízásából rendezte a bécsicsászári természettudományi gyûjteményt,Tachov mellett pedig saját uradalma volt. Emenéhány életrajzi adat is mutatja, hogy Bornsok helyütt járt, sokat próbált, igazi európaiszabású ember volt, hisz több nyelven is be-szélt.

1963-ban Szklenófürdõn, a Partizán-üdülõfalán a garamszentkereszti alumíniumkohóigazgatósága emléktáblát leplezett le tisztele-tére. A tábla reliefjét Ondrej Petra szobrász-mûvész készítette, szövege pedig többek kö-zött így hangzik: „Ezen emléktábla Born Ignácrendkívüli érdemeire kíván emlékeztetni azért,hogy bevezette a foncsorozást, ami alkalmulszolgált ahhoz, hogy a Szklenófürdõn össze-jött nemzetközi természettudósok 1786 szep-temberében itt megalakították az elsõ nemzet-közi bányászati egyesületet.” (A szöveg ma-gyar nyelvû változatát dr. Faller Jenõ tette köz-zé Born Ignác emléktáblájának leleplezéseSzklenón címû írásában. Bányászati Lapok,1964. 2. 142. l.)

A hajdani kohó ma már nem áll, annak he-lyét sem ismerik, ám arról, ami egykor itt tör-tént, a világ illetékes szakemberei ma is tud-nak. A foncsorozó eljárás ugyan nem voltegészen új Born idejében, hisz a tengeren túlmár a XVI. században ismerték, ám Európá-

23

Born Ignác emléktáblája Szklenófürdõn

ban Born mutatta be elõször, lényegesen meg-újítva azt az addigi gyakorlattal szemben. „Ezlényegében abban állt, hogy az aranyat ésezüstöt érceibõl minden más reagens alkalma-zása nélkül higannyal vonták ki, melyet elpá-rologtatva és lecsapolva újból felhasználtak.”(Faller J., 1964. 142. l.) Born kohóját a világvalamennyi tájáról felkeresték a szakemberek.Az itt megalakult nemzetközi egyesület aztánfeladatul tûzte ki, hogy össze kell gyûjteni éstudományosan fel kell dolgozni mindazt, ami abányászat fejlesztését szolgálja.

Born Ignác selmecbányai kapcsolatai ter-mékenyítõek és szerteágazóak voltak. Szorosbarátságba került például Poda Miklóssal, abányászati akadémia hírneves professzorá-val, akinek bányagépészeti elõadásait is meg-jelentette 1771-ben könyv alakban(Kurzefasste Beschreibung der bei demBergbau zu Schemnitz in nieder Hungarnerrichteten Maschinen). Foncsorozó eljárásátSelmecen Rupprecht Antal fejlesztette továbbvilághírûvé vált amalgámozó üzemében.(Csáky K., 1998. 31. l.)

Born Ignácnak a felsoroltakon kívül – ter-mészetesen – egyéb érdemei is voltak. Tudo-mányos kutatások céljából többször bejártaMagyarországot, fõleg Erdélyt, vizsgálta an-nak bányáit, földtani képzõdményeit, s ered-ményeit német, angol és francia nyelven isközzétette. Elvégezte a Nyugati-Kárpátokföldtani felépítésének geológiai szintézisét.1771-ben Prágában megjelentette a PragerGelehrte Nachrichten címû természettudomá-nyi hetilapot.

Önálló mûvei közül megemlíthetjük még azalábbiakat: Briefe über mineralogischeGegenstände (Frankfurt–Leipzig, 1774), Überdas Anqicken der gold- und silberghältingen(Wien, 1786).

Born vegyészként szembefordult az alkími-ával. Szorgalmazta a természettudományi is-meretek elterjesztését, követelte a kiterjesztettiskolai oktatást, híve volt a felvilágosodásnakés a szabadkõmûvességnek. 1791. július 24-én halt meg Bécsben.

Boronkay Lajos(1810–1863)

A jeles Hont megyei nemesemberrõl,Boronkay Lajosról Gyürky Antal írt találó jel-lemzést 1874-ben. Ebben olvassuk többekközt a következõket: „Egyike volt a megye leg-kitûnõbb, legszebb jellemû, munkás és hazafi-as érzelmû férfiainak, ki polgári erényei éslángoló honszeretete által oly nevet szerzettmagának e megyében, melyet a késõ nemze-dék is mindenkor hálával és tisztelettel fog em-líteni.” (Gyürky A., 1874. 209. l.)

Boronkay házassága révén került a tésaikastélyba, de már ezt megelõzõen is a megyé-ben, Lontón lakott. Szabadelvû politikus volt, ahonti ellenzéki párt tagja. 1848-ban Kossuthkormánybiztosa lett, s komoly munkát végzetta hadsereg élelmezése terén. Amint Gyürky ír-ta: „Lelket tudott önteni nemcsak a tisztikarba,de a csüggedõ polgárokba is. Leírhatatlan voltöröme a nemzeti ügy diadala felett.” (Gyürky,1874. 211. l.) A szabadságharc ügyét Vilá-gosig követte. S bár megtehette volna, hogy abukás után külföldre menekül, itthon maradt.Elfogták õt, s hosszú ideig raboskodott. Ké-sõbb házifogságra változtatták a büntetést,melynek értelmében Tésáról nem mozdulhatottki.

Boronkay nem publikált önálló köteteket,nem alkotott maradandó mûvészi munkákat,mégis szerepeltetjük õt kötetünkben. Mert so-kat tett Hont megyéért és Magyarországért. Tá-mogatta a haladó eszméket, mecénása volt akultúrának, barátságban állt Petõfivel és Jókai-val stb.

24

Arról, hogy a magyar irodalom két óriásá-val is kapcsolatba került, a megye helytörténé-szei elõször Pongrácz Lajos könyvébõl értesül-tek (Pongrácz L., 1898). Ebbõl tudjuk, hogyegykor nála vendégeskedett Tésán Petõfi Sán-dor és Jókai Mór. A történetet, illetve a vendé-geskedés hátterét újabban Puskás Péter dol-gozta fel részletesebben. A két vendég 1846.június 15-e után érkezett Tésára, s néhány na-pot itt töltve június 20-án utazott el. Közben azIpolyság melletti Szalatnyafürdõt is felkeresték.(Puskás P., 2001. 134–146. l.)

Puskás Péter egyébként 2001-ben monog-ráfiát jelentetett meg Boronkay Lajos, Kossuthhonti kormánybiztosa címmel, amelyben szé-lesebb összefüggésben vizsgálja a XIX. szá-zadbeli honti állapotokat és Boronkay szere-pét a vármegyei politikai életben, a honti köz-életben stb.

Boronkay a Bars megyei Füssön született1810. április 21-én. Édesanyja korai halálamiatt nagyanyjánál nevelkedett az ugyancsakHont megyei Felsõterényben. Selmecen és Lé-ván végezte középiskoláit, majd jogot tanult.1834-ben már a tiszteletbeli aljegyzõ posztjá-ra jelölték õt. 1835-ben a Selmeci járásalszolgabírája. Tevékeny részt vállal a HontiKaszinó munkájában is, s rövidesen a me-gye második fõjegyzõje. A szabadságharcalatt kifejtett tevékenységét már említettük.1861-ben még megválasztották az ipolyságiválasztókerület országgyûlési képviselõjévé.Sajnos, már nem sokáig élvezhette az életet:

1863. november 20-án Tésán elhunyt. Az ot-tani római katolikus templom kriptájában pi-hen.

Böckh Hugó(1874–1931)

Talán csak a geológusok és a kõolajbányá-szat szakemberei tudják, hogy a XX. századelsõ évtizedeiben Böckh Hugónak, a kiválómagyar geológusnak köszönhetõen kezdõd-hetett meg a földgáz- és kõolajkutatás, illetvea nyersanyagok kitermelése a Nyitra megyeiEgbellen. Az õ javaslatára fogtak hozzá a fel-tárásokhoz 1913 végén, miután az Eötvös-in-gával sikerült neki kimutatnia a föld alatti, rej-tett kõolajszerkezetet.

Böckh Hugó kezdeményezésére alkalmaz-ták a szénhidrogén-kutatásban elõször az Eöt-vös-féle torziós ingát. Az e téren szerzett ta-pasztalatairól szóló tanulmányát német nyel-ven is közölte a Petroleum címû lapban, s ez-zel „indult el az Eötvös-inga világkörüli hódítóútjára”. (Dr. Vitális Gy., 1991. 17. l.)

Böckh Hugó 1874. június 15-én születettBudapesten az ugyancsak jól ismert geológus,Böckh János gyermekeként. Egyetemi tanul-mányait Budapesten és Münchenben végezte.Az elõzõ helyen olyan kiváló tanárai voltak,mint Szabó József, Koch Antal, id. Lóczy Lajosés Eötvös Loránd. Rövid ideig a mûegyetementanársegédje volt Pesten, majd 1899. szept. 5-

25

A tésai Boronkay-kastély

én a selmeci akadémia rendkívüli tanára lett.1900-tól az ásványtan, az õslénytan és atelepismerettan rendes tanára, rövid idõn be-lül pedig az ásvány- és földtani tanszék veze-tõje.

„A fiatal, 25 éves professzor a magával ho-zott tudással felvértezve, a selmeci alma materés a selmeci táj varázsától és ihletésétõl átszel-lemülve, sajátos hittel és lelkesedéssel kezdimeg küldetését.” (Dr. Vitális Gy., 1991. 15. l.)Európai színvonalra emelte a tanszék könyv-tárát és gyûjteményét, megteremtette a se-gédeszköz-beszerzés anyagi alapjait. „A fõ-iskolai oktatás színvonalának emelése érdeké-ben végzett fáradhatatlan tevékenységénekegyik nagyszabású dokumentuma” a Geoló-gia címû kétkötetes munkája (Selmecbánya,1904–1909). Ennek kapcsán írja RozlozsnikPál, hogy könyvét Böckh Hugó „szerényencsak tankönyvnek nevezi ugyan, de abból bõ-séges tanulságot meríthet a szakember is. (...)Eme kézikönyvben találjuk meg Magyaror-szág sztratigrafiai viszonyainak mindmáiglegmodernebb egyetemes ismertetését”.(Rozlozsnik P., 1932. 15–36. l.) Az elsõ kötetaz általános geológiáról szól, a második elsõ-ként foglalja össze modern alapon az országrétegtani viszonyait. A magyar földtani iro-dalom korszakalkotó mûve ez, amely többmint fél évszázadon át volt a geológusok leg-fontosabb kézikönyve.

Selmecbánya jelentõs állomása volt BöckhHugó életének. Közel másfél évtizedet töltöttaz akadémián, ahol a sokoldalú tudósnak agyakorlati geológia iránti érdeklõdése is egy-re jobban kibontakozott. Amikor a Magyarho-ni Földtani Társulat tagjai 1901-ben Selmecrekirándultak, már elkészítette értékes tanulmá-nyát, amely Elõzetes jelentés a Selmeczbányavidékén elõforduló eruptív kõzetek korviszo-nyairól címmel a Földrajzi Közlönyben jelentmeg (XXI. 1901. 289–328). Ennek elõszavá-ban írja a fiatal tudós az alábbiakat: „Mikor aselmeczi m. kir. bánya- és erdészeti akadémiaásvány-földtani tanszékét két év elõtt elfoglal-tam, egy épp oly szép, mint nehéz örökségetvettem át. Pettkó János és Szabó József hagy-ták ezt rám. Az a lángoló szeretet, az a nagyügybuzgalom, mellyel a két nagy mester e vi-dék geológiáját kutatta, nékem is szent köte-lességemmé tette, hogy azt, amit õk megkezd-

tek, én a tudomány mai elõrehaladottabb ál-láspontjával elõbbre vigyem, amint azt õk ismegtették volna, ha még közöttünk járnának.”

A selmeci hegyvidék áttanulmányozásaután Gömör hegyeinek vasércét és magnezit-jét kutatta. Aztán megírta Az erdélyi medenceföldgázlelõ-forrásainak geológiájáról címû ta-nulmányát (Bányászati és Kohászati Lapok.1911/14.). 1911-ben jelent meg SelmecenAz erdélyi medence földgázt tartalmazó anti-klinálisairól címû munkája. Ezt követte a máremlített egbelli kutatás, majd Horvát-Szlavóniaterületén tárt fel lelõhelyeket.

Idõközben fájó szívvel, de megválik az aka-démiától. Az Állami Bányászati Monopóliumokés Kutatások Központjának igazgatója lesz, ké-sõbb pedig az Anglo Persian Oil Company vi-lágtröszt geológiai tanácsadója. 1920-banmegjelent Budapesten a Mining and stoneindustry in Hungary címû munkája.

Jelentõsek Böckh Hugó külföldi expedícióiis. Többször járt Irakban, Perzsiában és Albá-niában. 1925–26-ban egy angol, amerikai,francia és holland szakértõkbõl álló földtanibizottság irányítójaként egy óriásterület feltárómunkálatait vezette Irakban. Amerikában isvégzett kutatásokat. „A szénhidrogén-kutatásés -bányászat világgazdasági jelentõségûmunkálataiban mindenütt irányító tevékenysé-get fejtett ki” – írja Vitális György (1911. 18.).

1928-tól a Magyar Királyi Földtani Intézetigazgatója, ahol emlékét ma is kegyelettel õr-zik. Az épületben látható a tudós szobra is. A„mindig tettre kész, vasenergiájú és csodásmunkabírású” tanár és kutató 1931. decem-ber 6-án halt meg egy Kárpátokban tett kirán-duláson.

Böckh János(1840–1909)

A Hont megyei Selmecbányán végzett aka-démiai diákok táborának kiemelkedõ alakjaBöckh János geológus és bányamérnök.„Szorgalmával és tehetségével, valamint egye-nes, de tapintatos fellépésével nemcsak taná-rai bizalmát és elismerését nyerte el, hanemhallgatótársaiét is” – olvassuk egy régebbiemlékezésben. (Szontagh T., 1910. 2–28. l.)

26

A magyar geológia jeles képviselõje többszállal is kötõdött a Felvidékhez. Apja, BöckhAdalbert Somorja városi orvosa volt. S bár fiaBudapesten született, elemi iskolába Somorjánjárt. Középiskolai tanulmányait a Pozsonyi Ki-rályi Katolikus Fõgimnáziumban és a Fõreális-kolában végezte. Innen a Kremsi Mérnökkép-zõ Intézetbe került, majd a selmeci bányásza-ti akadémián szerzett oklevelet.

1862-ben és 1863-ban bányagyakornokStájerországban, illetve Alsó-Ausztriában. Ez-után a Bécsi Földtani Intézetbe került, ám „ha-zájának alkotmányos élete erõsen vonzotta, saz újjáépítés dicsõ és hatalmas munkájábanszerényen bár, de õ is részt óhajtott venni”.(Szontagh T., 1910. 6. l.) Visszakerült Ma-gyarországra, ahol 1869-tõl a Földtani Intézetgeológusa lett. Már fiatal szakemberként Fót,Gödöllõ és Aszód környékének földtani viszo-nyait vizsgálta, ismertette Dél-Bakony triászidõszaki képzõdményeit. A paleontológiaifüggelékekben több új fajt írt le. Részt vett aMecsek vidék vízföldtani kutatásaiban, elké-szítette Pécs város környéke földtani és vízi vi-szonyainak térképét stb.

1882-tõl 1908-ig a Magyar Királyi Földta-ni Intézet igazgatója. Vezetése alatt épült felLechner Ödön irányításával az intézet sze-cessziós stílusú gyönyörû palotája, amelybena geológiai múzeum is „elhelyezést nyert”.1895-tõl 1901-ig volt a Magyarhoni FöldtaniTársulat elnöke. Szorgalmazta többek közt ageológiai kirándulásokat, szervezõje volt azezeréves kiállításnak, több nemzetközi geoló-giai kongresszuson tartott figyelemkeltõ elõ-adást, szerkesztette a Földtani Közlönyt stb.

Kezdeményezésére indult meg a kõolajku-tatás Magyarországon. (Kenyeres Á. fõszerk.,1964. 256–257. l.) „A Keleti-Kárpátok belsõperemén, az általa az 1893. évben megindí-tott kõolajkutatások földtani felvételeiben ma-ga is részt vett. Az Iza völgyében és a Sósme-zõn bukkantak jelentõs nyersanyagforrások-ra.” (Dr. Vitálás Gy., 1991) Eme kutatásokkapcsán írta Böckh János egyik méltatója azalábbiakat: „Magyarországon az elsõ petró-leumsugár felszökkenése, a régóta keresett éskincset érõ nyersanyag megtalálása Böckh Já-nos éleslátásának és geológiai tapasztaltságá-nak köszönhetõ. (...) Böckh János útmutatásaés annak elsõ (...) sikere a legfényesebb éslegreálisabb eredménye a tiszta tudományoskutatásoknak a gyakorlati élet hasznára valóalkalmazásában; oly eredmény, amelynélszebbet Magyarországon eddigelé nem isme-rünk!” (Szontagh T., 1910. 13–14. l.)

A jelentõs feltárásokról szóló eredményeketgeológusunk A petróleumra való kutatások ál-lása a Magyar szent korona országaiban cí-mû összefoglaló tanulmányában ismertette (AMagyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve XVI.1908).

További fontos mûvei közé tartozik még Am. kir. Földtani Intézet és annak kiállítási tár-gyai (Budapest, 1896) és A magyar koronaországainak területén mûvelésben és feltárá-sában levõ ásványok elõfordulási helye (Buda-pest, 1896) címû munkája, valamint A geoló-gia rövid fejlõdésének története Magyarorszá-gon 1774–1896 címû tanulmánya (FöldrajziKözlemények. 1897).

A nemzetközi hírû geológus, az MTA leve-lezõ tagja, 1909. május 10-én hunyt el Buda-pesten. Emlékét egykori munkahelyén kegye-lettel õrzik, s szobra is látható ott. Befejezésülhadd idézzünk még néhány soros jellemzést

27

Selmecbánya

az intézet alkalmi kiadványából: „Böckh Jánosszemélye és egyénisége mint tündöklõ fényescsillag ma is megvilágítja a hazai földtan egét,és példamutató tündöklésének sugárnyalábjaia ma kutatója számára is emberséget, tudástés ihletet sugároznak.” (Vitális Gy., 1991. 9.l.)

Böhm Ferenc(1881–1940)

1881. január 23-án Pécsett született németeredetû jómódú iparoscsaládban Böhm Ferencbányamérnök, a magyar kõolaj- és földgáz-kutatás legkiválóbb képviselõje. A cisztercitákgimnáziumában érettségizett, majd õ is a sel-mecbányai akadémián tanult tovább, olyankitûnõ tanároknál, mint Boleman Géza, CsétiOttó, Herrmann Emil és Böckh Hugó.

1905-ben Óradnán volt bányamérnök, derövid idõn belül a Magyar Királyi Földtani In-tézethez osztották be. 1907-ben a Mezõség-ben – Lóczy Lajos egyetemi tanár helyeslésével– már kijelölte az elsõ kálisó-kutatófúrás he-lyét. 1911-ben Kolozsvárott megszervezte akutató-bányaintézetet, melynek egyben a ve-zetõje is lett.

1916-ban a pénzügyminisztériumba került,ahol szintén ismertté vált eredményes szerve-zõmunkájáról. 1921-ben õt választották aMagyarországon megalapított Hungarian OilSyndicate vezetõjévé. 1925-tõl a kincstárifém- és szénbányászat, a földgáz- és olajku-

tatás, valamint a soproni bányászati és erdé-szeti fõiskola ügyeit intézte.

Az olajkutatás terén elért eredményei külö-nösen a XX. század elsõ évtizedeiben voltakjelentõsek. „Életének legkiemelkedõbb szaka-sza az 1907 és 1918-as évek közé esik, ami-kor mint a magyarországi gáz- és olajkutatá-sok legfõbb irányítója szép eredményeket értel Erdélyben, a Mezõségben, Morvamezõn,Egbellen és a horvátországi Bujevicén” – ol-vassuk a róla szóló egyik megemlékezésben.(Dr. Papp S., 1941. 12–22. l.)

Eredményes kutatásait elõsegítették külfölditanulmányútjai is. Már 1909-ben Észak-Ame-rikában járt, ahol a földgáz-elõfordulások bá-nyászati és geológiai viszonyait vizsgáltaHerrmann Miksa selmeci fõiskolai tanárral ésKatona Lajos bányamérnökkel.

A Magyar Földgáz Szidikátus Erdélybenvégzett munkájáról Clapp G. Friderich nevesamerikai geológus is elismerõen nyilatkozott,méltányolva többek közt Böhm Ferenc munká-ját is: „Böhm Ferenc úr és munkatársai kitûnõ-en vezették a gázkutatást mindmáig. E mezõk-nek bármely távolabbi földtani kutatását dr.Böckh-re, a gázfeltárás folytatását Böhm úrrakellene bízni, tekintve, hogy e két úr vezetésealatt a kutatások mindeddig kiváló módonfolytak.” (Földtani Közlöny, 1941. 19. l.)

Böhm Ferencnek nagy szerepe volt az1911. évi VI. törvénycikk elõkészítésében is,amely szabályozta Magyarországon a föld-gáz és a kõolaj bányajogi helyzetét. Ugyan-csak közremûködött Böhm az erdélyi gázme-zõk egy részének kihasználására 1916-banalakult Magyar Földgáz Részvénytársaságszervezésében. Az õ irányításával készültekaz olyan mélyfúrások is, mint a bajai, a horto-bágyi, a debreceni, a szolnoki és a tiszabere-ki. 1933-ban ugyancsak Böhm érdeme volt azEuropean Gas and Electric Company megala-kulása Magyarországon.

Tevékenységének további eredménye aselmeci fõiskola Sopronba helyezése, a buda-pesti pénzverõ megépítése, a recski réz- ésezüstbánya üzembe helyezése, a komlói szén-bányászat jövedelmezõvé fejlesztése stb.Szakirodalmi munkássága is jelentõs volt: Akirályi kincstár által Nagysármás és Kissármásközségek határán végzett mélyfúrások leírása1914-ben jelent meg Budapesten. Az Ás-

28

ványolaj-, földgáz- és sóbányászat címûmunkája szintén Budapesten jelent meg1928-ban a Technika fejlõdésének története1867–1927 címû kiadványban.

1940. július 1-jén halt meg Budapesten.

Breznyik János(1815–1897)

Breznyik János, a selmeci líceum egykori jónevû, országos hírû tanára, kiváló emberbarátés nagy magyar, a klasszikus gondolkodásútudós pedagógus 1815-ben született a Pestmegyei Ikladon. Aszódon, Selmecbányán ésPozsonyban végezte gimnáziumi tanulmánya-it, az egyetemet Jénában és Halleban látogat-ta.

Breznyik neve szorosan összeforrott a híresselmeci evangélikus líceummal, hisz diákja, ta-nára és igazgatója volt az iskolának, feldol-gozta annak történetét, ráhagyta vagyonátstb. Az ikládi evangélikus szülõk gyermekét1827-ben íratták be ebbe az intézetbe. Errõla líceum anyakönyve tanúskodik. Itt-tartózko-dásának természetesen több dokumentum isõrzi emlékét. Arról, hogy a Magyar LiteratúraiTársaságnak is tagja volt, a kört alapító és an-nak történetét feldolgozó Homokay Pál köny-vébõl értesülhetünk. A Válogatottabb munkákutáni Jegyzésben írja a szerzõ az alábbiakat:„Ezeken kívül (a kötetben bemutatkozó szer-zõkön kívül – Cs. K. megj.) dicséretes szor-galmuk által megkülönböztették magukat:Blajsza János, Bodó Leopold, Breznyik Já-nos...” (Homokay P., 1832. 216. l.) A köregyik érdemkönyvének kéziratos történetében

pedig arról olvashatunk, hogy Breznyik a di-ákszínjátszásból is kivette részét, a Tisztségrevágyók címû vígjátékban vállalt szerepet.(Pesthy I., 1893. 269. l.)

Breznyik János 1842. február 12-én kerülttanárként a városba. Amikor a gimnáziumbamegérkezett, az ünnepélyes beiktatáson latinulköszöntötték õt, „holott õ magyarul fejtegette,hogy a gimnáziumi nevelés alapjául a beálltmagyarosodás korszakában is a hellen s latinclassikusok tanulmányozását kell tenni, de azépületnek, mely az alapon emeltetik, magyarnakkell lennie, azaz a hellen s latin classikusok ma-gyarázata mellett a többi tantárgyakat magyarnyelven elõadni”. (Breznyik J., 1889. 259. l.)

A líceum „magyar irodalmi tanszékének”felállítását csak a negyvenes évek elejére sike-rült elérni. Azt a küzdelmes harcot, melyet en-nek érdekében itt ki kellett fejteni, Breznyik jólérzékelteti iskolatörténetében, megemlítve töb-bek közt, hogy „mikor a kerül. gyûlés 1808-ban a selmeci gimnasiumot kerületinek nyilvá-nította s egy tanár díjazását elvállalá, ennektisztévé tette, hogy a magyar nyelvet is elõad-ja. A nyelvet elõ is adták a felsõbb osztályok-ban latin nyelven Severlay nyelvtana szerint,de nem volt benne nagy köszönet. Fõgondotmindig a latinra fordították, még a német nyel-vet is nagyobb gonddal ápolták...” (BreznyikJ., 1889. 313. l.) Magyarország történetét iscsak a grammatikai osztályban adták elõ ma-gyarul. Éppen ezért Selmecen nagy szerepevolt a már 1826-ban „felállított” Magyar Tár-saságnak, melynek elsõ tagjai közt ott találjukBreznyiket is. Ennek keretében hetente két órá-ban tartottak a felsõbb osztályosok magyarnyelvi gyakorlatokat.

Breznyik, aki elsõsorban a magyar nyelv ésirodalom tanárának volt meghíva, „tekintetbenem véve, hogy elõdje csak a magyar nyelv-

29

A selmeci óvár

tant adta elõ magyarul, a többi rábízott tár-gyakat pedig latinul, õ minden tantárgyat ma-gyarul kezdett elõadni”. (Breznyik J., 1889.217. l.) Így oktatta önkényesen, de bátran ma-gyarul az állam- és újkori történetet, valaminta statisztikát.

A magyar nyelv és irodalom tanáraként ter-mészetesen a magyar irodalmi kör munkájátis irányította és hathatósan segítette. 1849-igaz iskola igazgatói tisztét kétszer is betöltötte.A szabadságharc után azonban megfosztot-ták hivatalától, s éveken át nevelõsködéssel ke-reste kenyerét. Az egyik róla szóló megemlé-kezésben olvassuk, hogy „lelkiismeretesebbnemzetõre alig lehetett a magyar hadak fõve-zérének, mint a mi Breznyikünk”. (Vörös F.,1901. 73. l.)

1858-ban ismét igazgatóként térhetett visz-sza az intézetbe. Tisztségét 1889-ig töltöttebe. Mint írták: „Arról a gondoskodásról, mely-lyel nagy családja tagjait: a vezetése alatt fel-virágzott intézet növendékeit elhalmozta, cso-dákat lehetne írni. Leleményessége, mellyel azegyes jótékony alapokat növelte, kifogyhatat-lan vala.” (Vörös F., 1901. 73. l.) Kiválóanmûködött igazgatósága alatt az iskola tápinté-zete, amely a tanulók étkeztetésérõl gondosko-dott elsõsorban. Breznyik nem riadt vissza azakadályoktól, és nem keseredett el akkor sem,mikor az iskolától megvonták a támogatást. Akibocsátott háromnyelvû „folyamodvánnyal” adiákok felkeresték a mecénásokat, s kérték atámogatásukat. Érdemes idéznünk egy 1888-as „folyamodványi könyvecskébõl”:

„Mélyen tisztelt, kegyes Pártfogónk! Tanin-tézeteink azon ismeretes sorsánál fogva, hogyfenntartásukról – nem kapván, nemreményelhetvén máshonnan segélyt – egye-dül mindmagunknak, evangélikusoknak, kellgondoskodnunk: kénytelenek vagyunk ezidénis a selmeci kerületi Lyceum nagyérdemû, jóte-võ pártfogóinak több ízben tapasztalt bõkezû-ségéhez folyamodni, az emberiség nevébenkönyörögvén, méltóztatnának az iskolánk ke-belében tanuló számos (147) szegény ifjaktápláltatásának terhes gondját kegyes adako-zások által ez évben is könnyebbíteni. Ked-ves áldozatot fognak ez által tenni a haza, avallás és emberiség oltárára.

Azon biztos reménnyel kecsegtetve magun-kat, hogy tisztelt Pártfogóink alumneumunktól

meg nem tagadják jótékony segélyöket, mélytisztelettel vagyunk Kegyes Pártfogóinknak.Selmeczen Juniushó 22. 1888. Alázatos szol-gái: Farbaky Istvány, a Lyceum helybeli fel-ügyelõje. Breznyik János, a Lyceum igazgató-tanára. Sulcz Endre, a lyceumi tápintézetgondnoka”.

Breznyik iskolapolitikusként, szakíróként, apedagógia elméleti kérdéseivel foglalkozó szak-emberként országos hírnévre is szert tett. Mára negyvenes évek végén tevékenyen részt vetta pedagógiai mozgalmakban, Brassai Sámu-el, Péczely József, Tarczy Lajos és VandrákAndrás társaságában olyan nyilatkozatot írtalá, melyben felszólították a hazát, hogy „val-lásszabadságot biztosítva, a tudományt és an-nak nevelõintézményét, az iskolát szabadítsameg a vallásfelekezeti korlátoktól. Szerintük atanügynek a tanszabadság fenntartása mellettaz államtól kell függnie, a tanítónak pedig ahaza hivatalnokának kell lennie”. (Horváth M.fõszerk., 1988. 358. l.)

Breznyik közoktatással kapcsolatos értékesbeszédei a selmeci líceum Értesítõiben is meg-jelentek. 1852-ben Pesten kiadták a Tervezet amagyarhoni Ág. h. hv. tanodák czélszerû el-rendezésére címû munkáját is. Ugyanott látottnapvilágot 1853-ban a Cigánynyelv elemeicímû dolgozata. Szintén Pesten jelentette meg

30

1869-ben fontos munkáját az alábbi címmel:A selmeczi bányakerületi ev. Lyceum tanárikarának véleményadása a m. kir. kormánynaka gimnázioumokat és lyceumokat szervezõtanterve ügyében.

Országos viszonylatban is kiemelkedõmunka A selmecbányai Ágost. hitv. evang.egyház és Lyceum története, melynek elsõ kö-tete 1883-ban, a második (második és har-madik füzet) 1889-ben jelent meg Selmecbá-nyán. A szerzõ hiteles forrásokra támaszkod-va, országos összefüggésekbe ágyazva dol-gozza fel a bányakerületi evangélikus egyházés a híres líceum több évszázadaos történetét.Értékes leírásokat közöl a templom- és iskola-építésekre vonatkozólag, bemutatja az egyestanterveket, a gimnáziumi típusok változásaitstb. Figyelemre méltó adalékokat közöl az afejezet is, melyben Petõfi selmeci hónapjairól,barátairól és tanárairól esik szó. Rámutat aproblémák hátterére: a pánszláv mozgalmaktevékenységére, az anyanyelvi oktatás hiá-nyára, a latin nyelv túlzott favorizálására, deérzékelteti az iskola és a környék társadalmiés nemzetiségi sokszínûségét is.

Breznyikrõl feltétlen el kell mondanunk,hogy õ volt Selmecen Mikszáth magyartanára,s egyben az igazgatói teendõket is õ látta elakkor. A magyar nyelven és irodalmon kívülmég oktatta Magyarország és a magyarhoniprotestáns egyház történetét, valamint a hellén(görög) nyelvet. Mikszáth írásbeli érettségijekorBreznyik a magyar és a görög nyelvet „ügyeltefel”.

Annak ellenére, hogy a kiváló igazgatótöbb nyelvet (latin, görög, német, szlovák) be-szélt, kezdettõl hangsúlyozta az anyanyelvioktatás fontosságát. Bírálóan szólt több helyenis arról, hogy például Petõfi korában itt még amagyar történelmet sem tanulhatták anya-nyelvükön a diákok.

Breznyik János 1897. május 8-án hunyt elSelmecbányán. Temetésén több ezren kísértékõt a selmeci evangélikus temetõbe, ahol a ta-nítványok 1900 õszén síremléket állítottakmesterüknek. Hosszú idõn át ez volt a régi di-ákok egyik zarándokhelye, s a síremlék mégma is áll.

Bugát Pál(1793–1865)

A XIX. század eleji önálló nemzeti élet ki-bontakozása terén elévülhetetlen érdemei vol-tak Bugát Pál orvosnak, egyetemi tanárnak,az MTA rendes tagjának. Elsõsorban a tudo-mányokban jeleskedett: a gyakorlati és elmé-leti orvostan kiváló képviselõje volt. Ezenkívülfoglalkozott nyelvmûveléssel és nyelvrokon-ság-kutatással, lapot indított, társulatokat ala-pított stb. A nemzet igazi napszámosa volt õ,akinek erõs felvidéki kötõdései is voltak.

1793. április 12-én született Gyöngyösönegy szegény szabómester gyermekeként. Apesti egyetemen avatták orvosdoktorrá. 1819-ben segédorvos a sebészeti tanfolyam kliniká-ján. Közben a szemészmesteri oklevelet is meg-szerezte. Az ígéretesen induló pályán azon-ban csakhamar csalódnia kellett Bugátnak. Ki-váló képességei ellenére is mellõzték õt, hisznem kapta meg sem az országos szemsebé-szeti állást, sem a megüresedett tanszékre nemnyert kinevezést. Helyette a tehetségtelenebbszakemberek érvényesültek, mert õk elõkelõbbszármazásuk okán magasabb helyekrõl kap-tak támogatást.

Eme csalódások után Bugát tehát vidékrekerült: közel két évig volt tiszti fõorvos Hontmegye régi településén, az egykor szabad ki-rályi városi ranggal bíró, fazekasmestereirõlhíres Bakabányán. Néhány hónapot pedigegy másik honti városban, Selmecbányán töl-tött. A fõorvos felvidéki emlékeit dr. Kiss Lász-ló orvostörténész dolgozta fel részletesebben.(Kiss L., 1996. 36–39. l.)

1824-ben Bugátot mégiscsak kinevezték apesti egyetem elméleti orvostani tanszékére,ahol sokoldalú tevékenységet fejtett ki. AmintRéti Endre könyvében olvassuk: „Bugát szívénviselte a magyar nyelv fejlesztésének ügyét, shozzálátott az orvosi mûszavak összeállításá-hoz. Rövidesen az elsõ, magyar fordításbanmegjelenõ bonctan is kikerült tolla alól. Akönyv címe: Az egészséges emberi test bonc-tudományának alapvonásai, s már ez is mu-tatja, hogy a magyar tudományos nyelv né-hány évtized leforgása alatt mennyivel elõbb-re jutott.” (Réti E., 1959. 67–68. l.) A nyel-vészkedõ orvosdoktor a magyar szavak meg-alkotásában szorosan együttmûködött a kor

31

jeles íróival, Bajzával, Vörösmartyval és Kisfa-ludy Károllyal is. S noha nyelvészkedõ kísérle-tei olykor erõtlennek, megalapozatlannak tûn-tek, megújuló anyanyelvünk sokat köszönhettörekvéseinek. Hisz õ fogadtatta el a ma ishasznált olyan szakszavakat, mint a bonckés,fogász, gyógyszerész, ízület, láz, mûtét, mûtõ,sebész, tüdõvész stb. De õ alkotta meg követ-kezõ szavainkat is: iroda, szálloda, nyomda,bölcsõde, uszoda, tanár, csipesz stb.

A magyar orvosi mûnyelv fejlesztése terénazáltal is érdemeket szerzett, hogy orvosi mû-szótárt szerkesztett, tankönyveket írt vagy la-pot indított. 1828-ban például kiadta Pesten aBonctudomány, 1830-ban az Éptan,1836–37-ben pedig A tapasztalati természet-tudomány címû könyvét. 1844-ben jelent megBudán a Természettudományi szóhalmaza.1831-ben Toldy Ferenccel megindította az Or-vosi Tár címû szaklapot, hogy a magyar orvo-sok Magyarországon teremthessenek „egy tu-lajdon magyar medicinát”. A kiváló magyarorvosról és megbecsült hazafiról épp nyelvmû-velõi tevékenysége kapcsán mondta joggalToldy Ferenc, hogy „helyesen szólni Révay Fe-renc, szépen Kazinczy, mûszabatosan Bugáttanította a nemzetet”. Bugát egyébként a finn-ugor nyelvrokonság bizonyításában is komolytevékenységet fejtett ki.

A jeles orvosdoktor sokirányú szervezõ-munkájában is kitûnt. Ennek eredményekéntöltött testet a magyar orvosok és természet-vizsgálók vándorgyûléseinek eszméje. 1841-ben megalakította a Természettudományi Tár-sulatot, melynek elsõ elnöke lett. 1840-benPesten Flór Ferenccel kiadta a Magyarországiorvosrend névtárát.

1848-ban az Országos Honvédelmi Bizott-mány kinevezte õt országos fõorvosnak. A sza-badságharccal szimpatizált, magát a kor-mányt is követte Debrecenbe . A bukás utánezért megfosztották õt tanszékétõl, s nem vehe-tett részt a Természettudományi Társulat ülése-in sem. Budán kis házában húzódott meg,ahol befejezte a Finn–magyar összehasonlítószótárt, s még több kisebb munkát írt. A ma-gyar orvosok és természetvizsgálók XI. ván-dorgyûlésén Pozsonyban már nem tudott résztvenni 1865-ben. Ez év július 9-én Pesten meg-halt a nemzet oly sokszor mellõzött, de mindighû fia.

Cotel Ernõ(1879–1954)

Cotel Ernõ vaskohómérnök, a Magyar Tu-dományos Akadémia levelezõ tagja(1945–49), az Országos Magyar Bányászatiés Kohászati Egyesület egykori alelnöke szin-tén a selmeci akadémia végzõse, a jeles diá-kok egyike.

1879. április 23-án született Salgótarján-ban, Nógrád megyében. A mûegyetem gé-pészmérnöki szakáról került 1898-ban a Hontmegyei bányavárosba, ahol 1902-ben szer-zett vaskohómérnöki oklevelet.

Rövid budapesti és diósgyõri szolgálat utántanársegédként került vissza a selmeci intézetbányavegytani tanszékére. Igaz, itt is csak rö-vid ideig volt, 1904-ben már Krassó-Szörénymegyében találjuk, ahol a nándorhegyihengerde fõmérnöke. 1912-tõl üzemmérnök aHernádvölgyi Vasipari Rt. korompai vasgyárá-ban, melynek 1921-ben igazgatója is.

1923-ban újra visszatér a pedagógiai pá-lyára: a vaskohászati tanszék vezetõje Sop-ronban, egy ideig pedig a fõiskola rektora.Mint tanár három „rendkívüli jelentõségû mû-vet” adott ki az alábbi címmel: A hengerlésalapelvei (Sopron, 1928), A nyersvasgyártásalapelvei (Sopron, 1933), A martin-acélgyár-tás (Sopron, 1937). Ezek a mûvek a hazai ésa nemzetközi szakirodalomban egyaránt

32

alapvetõ munkáknak számítanak. Természete-sen Cotel Ernõ ezenkívül még több tanulmánytis kidolgozott és megjelentetett magyar és né-met nyelven.

A kutatóként és feltalálóként, illetve újító-ként is számon tartott szakember már a múltszázad elején felhívta a figyelmet a hengerlé-si mûvelet néhány kísérõjelenségének tisztá-zatlan voltára. Õ vezette be többek közt Ma-gyarországon a martinkemencék automatikusellenõrzését. Foglalkozott a nagyolvasztók kü-lönbözõ berendezéseiben való vasgyártás le-hetõségeivel. 1946-ban szabadalmaztatta aváltozó lángjárású martinkemence tûzfejét.(Dr. Vajda P., 1958. 229. l.)

Tanulmányai közül megemlíthetjük még ahúszas évek elején szabadalmaztatott ellipti-kus szelvényû forgó-aknás gázfejlesztõ készü-léket, amely „az összesülõ szenek helyes ésgazdaságos gázosítását aránylag egyszerû ésüzembiztos eszközökkel oldotta meg”. (Dr.Vajda P., 1958. 229. l.)

A tanári-szervezõi munka terén is jelentõs sike-reket ért el Cotel Ernõ. 1924–25-ben a fõiskolavas- és fémkohászati osztályának dékánja,1926-ban a budapesti egyetemen szerez ma-gántanári képesítést, 1929-ben pedig meg-szervezi a soproni vaskohászati intézetet.

A magyar vaskohászat kiemelkedõ szak-embere, a tehetséges tanár és szakíró, a jeleskutató és feltaláló 1954. november 8-án haltmeg Budapesten.

Cséti Ottó(1836–1906)

A Budán született, korán árvaságra jutotttehetséges gyermek, Cséti Ottó, aki késõbb abányászati tudományok kiemelkedõ képvise-lõje lett, már fiatalon dolgozni kényszerült. AGanz-gyárban vállalt munkát, hogy megte-remtse a továbbtanuláshoz szükséges anyagi-akat. Így kerülhetett 1856-ban a bécsi mû-egyetemre, majd 1858-tól négy éven át aselmeci akadémia hallgatója volt. 1862-benkincstári szolgálatba lépett: 1863-ban Szélak-nán, 1867-ben Diósgyõrben dolgozott.

1872-ben visszakerült Selmecbányára, azakkor alakult bányaméréstan-geodézia tan-szék tanára lett. Azon túl, hogy megteremtette amagyar bányaméréstani és földméréstani szak-

irodalmat, több új mûszer megalkotásával s azúj bányamérési módszerek egész sorával gaz-dagította a bányaméréstan tudományát. Kül-földön is ismert a róla elnevezett bányászatigyorsszintezõ eljárás, a „Cséti-féle tükör”, atheodolit- és feszítõállvány, a mérõasztal stb.Tachimeterje pedig „jóval megelõzte a hason-ló szerkezetû Láska-féle tachimetert”. (VajdaP., 1958. 232. l.)

Pedagógiai tevékenysége szorosan össze-kapcsolódott a tudós kutató és szakíró tevé-kenységével. Amint a róla szóló nekrológbanhangsúlyozták: „Munkásságának oroszlán-részét természetesen a bányászati és erdésze-ti fõiskolának és az ott tanuló ifjúság kiképezé-sének szentelte. Az õ buzgalmának köszön-hette az akadémia a mérõmûszereknek és -esz-közöknek oly gazdag szertárát, aminõvel ak-koriban kevés tanintézet rendelkezett. Tõleszármazik a mérõeszközön számos újítás éstökéletesítés, melynek nagy része az õ közre-mûködésével és közvetlen felügyelete alatt, azakadémia mûhelyében készült el.” (Bányásza-ti és Kohászati Lapok, 1906. nov. 15. XXXIX.évf. 22. sz. 598. l.)

Tanári portréjának megrajzolásához kínál-nak segítséget a nekrológ alábbi sorai is: „Ta-nítványai szerették és tisztelték, s megvolt ben-ne az a jó tulajdonság, hogy magasan szár-nyaló tudománya mellett is le tudott ereszked-ni a tanítványok ismeretkörének nívójára, nemazért, hogy ezen megmaradjon, hanem hogyonnét tanítványait annál könnyebben és bizto-

33

san emelhesse magával.” (Bányászati és Ko-hászati Lapok, 1906. 22. sz. 598. l.)

Azt is tudnunk kell a jeles tudós-tanárról,hogy „nemcsak élõ szóval” oktatott, hanem„maradandó formában a nyomtatott betû se-gítségével is”. 1888-ban megjelentette Buda-pesten Az erdészeti földméréstan címûmunkáját, amellyel az Országos ErdészetiEgyesületnél 100 aranyos pályadíjat nyert.1889-ben Selmecbányán Az út, híd és erdé-szeti vasutak építésérõl címû munkája jelentmeg. 1894-ben a Bányaméréstan és felsõföldméréstan... címû kézikönyvét adták kiugyancsak Selmecbányán. Hézagpótló mun-káival az akadémia hallgatóinak és a szakmagyakorló mûvelõinek egyaránt nagy szolgála-tot tett.

1895-ben újabb könyve látott napvilágotSelmecen a Magyar bányászati szintmérõmû-szer címmel. 1900-ban az Általános földmé-réstant adta ki a bányaváros jó nevû JoergesNyomdája.

1902-ben Cséti nyugalomba vonult, s el-hagyta Selmecbányát. Budapestre költözött,ahol 1904-ben elkészült a Bányatelepek terve-zése címû munkájával. Hosszú idõn át titkáravolt az Országos Magyar Bányászati és Ko-hászati Egyesületnek. Éveken át szerkesztettea Bányászati és Kohászati Lapokat.

Sajnos, egészségi állapota gyorsan meg-romlott. A kies fekvésû lucsivnai gyógyfürdõ-ben keresett enyhülést, ám a halált már nemkerülhette el: 1906. augusztus 9-én a szepesifürdõben elhunyt.

Csiby Lõrinc(1849–1903)

Csiby Lõrinc erdõmérnök, fõiskolai tanárnevét is jegyzi a Magyar Életrajzi Lexikon. Ér-demeirõl például így ír: „Találmányai a gya-korlati geodéziai feladatok megkönnyítésétszolgáló kisebb jelentõségû ötletek megvalósí-tásai.” Csiby elsõként alkalmazta Magyaror-szágon a fotogrammetriát erdõgazdasági té-ren. (Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 314. l.)

S bár a selmecbányai erdészeti szakemberötletei, találmányai nem voltak világhírû sza-

badalmak, nagyban megkönnyítették az erdõ-munkások életét, elõrevitték faiparunk ügyét.

Csiby Ditrón született 1849. augusztus 6-án. 1870–1873 közt tanult erdészetet Selmec-bányán. 1874-ben a besztercebányai királyijószágigazgatóságnál lépett állami szolgá-latba, de dolgozott erdõbecslõként, erdõren-dezõként és erdõmesterként Pozsonyban,Horvátországban, Lugoson és Orsován is.

1895-tõl a selmeci akadémia erdõhaszná-lati tanszékének tanára, majd vezetõje. 1897-ben erdõtanácsosi rangot kapott. Az észak-honti városban élt haláláig. 1903. március23-án hunyt el, síremléke a Piargi kapuhozközeli Úritemetõben látható. (Herèko, I.,1995. 39. l.)

Szerény, de jelentõs selmecbányai tevé-kenysége sokoldalúságáról tanúskodik. Õ ve-tette meg alapját az akadémiai gyümölcsfais-kolának, közremûködött az Erdészeti Mûszó-tár szerkesztésében, s jelentõs volt vízépítésze-ti munkássága is. Találmányai közül ismerttévált az egyetemes felrakó mûszer, az össze-adó gép, az új felrakó mérõmûszer stb.(Zsámboki L. szerk., 1983. 134. l.)

A maga korában közismert volt Csiby pub-likációs tevékenysége is. Fõleg az ErdészetiLapokban jelentek meg írásai. Közülük kiemel-kednek a következõk: A sark-térmérõ (polarplaniméter) elméleti és gyakorlati alkalmazása(1883., 289–301. l.); Új összeadó készülék(1884., 592–599. l.); Delejtû nélküli szögra-kók és új egyetemes felrakó-mérõ-mûszer(1895., 1269–1286. l.); A keretfûrészekerõszükséglete és munkaeredménye (1896.,907–930. l.); A vízfogó gátak vastagságánakelmélete és viszonylagos anyagszükséglete(1899., 185–220. l.).

Fõiskolai elõadásait Ganzer László jelentet-te meg 1898-ban Selmecbányán Jegyzetek agátak és gerebenek szerkesztéstanából címmel.

Czimeg János(1823–1876)

Czimeg János mérnök, bányatanácsos ésfeltaláló a déli tájakról került az északi bánya-városba. 1823-ban született Szegeden iparos-családban. Itt végezte a gimnáziumot is, majd

34

a selmeci akadémián bányászatot hallgatott.Mint Szinnyei említi: „Szeged fiai közül az el-sõ s eddig egyedüli, ki e pályát választotta.”(Szinnyei J., 1893. 516. l.)

Selmecen nemcsak a bányászati ismeretek-re tett szert a tehetséges szegedi fiú, de „aka-démiai növendék korában a német nyelven kí-vül a francia s angol nyelvet is elsajátította, ésaz idegen irodalomnak természettudományi,földtani, õslénytani, vegytani irodalmáterdetiben tanulmányozta”. (Szinnyei J., 1893.516. l.)

Czimeg mint friss diplomás közel került aszabadságharc eszméihez. 1848-ban a hon-védség mérnökkari osztályának tagjakéntrészt vett a fõváros megerõsítésében. 1849-ben emigrált, de szaktudását külföldön is jólkamatoztatta – 1849-ben Párizsban találmá-nyainak (ezüstözött tükör stb.) hasznosításáraipari üzemet létesített. (Kenyeres Á. fõszerk.,1967. 334. l.)

Találmányait „gazdagon jutalmazták”, alondoni és a párizsi kiállításokon pedig kitün-tették. Õ találta fel a selyemszálak ezüstözését ésaranyozását is. (Szinnyei J., 1893. 516. l.)

Párizsból visszatérve szülõföldje felvirágoz-tatásához járult hozzá. Nevéhez fûzõdik aszegedi Széchenyi tér rendezésének terve, azipar- és kereskedelmi bank létesítése, a Sze-ged címû közmûvelõdési lap indítása stb.

1867-ben a tápéi kerület országgyûlésiképviselõje, rövid ideig a pesti állatkert igaz-gatója, majd a körmöcbányai pénzverõ in-tézet alkalmazottja. A vegyészetnek sohasemfordított hátat: elismert feltalálója lett példáulaz ezüstnek a réztõl való elválasztás módsze-rének.

Érdemei elismeréséül királyi bányataná-csossá nevezték ki, s országos „fõkémlõ” lett.Sajnos, egészsége megromlott, s hiába utazottmár annak helyreállítása végett Bécsbe ésGrácba, az utóbbi helyen aránylag fiatalon,1876. február 26-án elhunyt.

Debreczeni Márton(1802–1851)

Az erdélyi Magyargyerõmonostoron szüle-tett (1802. január 26.) Debreczeni Márton bá-

nyamérnök és költõ furcsa kerülõ után jutott elaz Európa-szerte híres selmeci bányaakadé-miára. A szegény fazekas hatodik gyermekétmár a kolozsvári református kollégiumba isegy falujabeli módosabb gazda juttatta el.

1822-ben teológushallgató volt. Ekkor ke-rült Désaknára, ahol megismerkedett az ottanibányászokkal, s úgy döntött, hogy õ is erre apályára lép. Mert – mint életrajzírója idézi õt– „egy testületben sem találkozott soha »olybarátságos és jóérzésû emberekkel, mint a bá-nyákban, ahol az elsõtõl az utolsóig hivatalirang, születés és más megkülönböztetés nélküllátszottak élni. Szegényember, ha eszes ésszorgalmas, ott a leghamarabb jut elõre.«”.(Dr. Vajda P., 1958. 57. l.)

Debreczeni tehát 1823-ban beiratkozottÉszak-Hont hajdani szabad királyi bányavá-rosának iskolájába. Erdélyi jó magyarként éshazafiként nyomban tagja és szervezõje lett azottani magyar társaskörnek, amely az akadé-miai diákságba a magyar szellemet oltotta.

1826-ban már bányagyakornok, 1829-ben pedig kohóellenõr lett Zalatnán. Harminc-hat évesen nevezték ki bánya-, kohó- és ura-dalmi erdõigazgatóvá. Vajda Pál szerint bá-mulatos volt munkabírása; „rövid, alig ne-gyedszázados mûködése alatt újjáteremtette,korszerûsítette az erdélyi bányászatot”. (Dr.Vajda P., 1958. 58. l.) Ez rá is fért az erdélyibányákra, hisz berendezéseik „hihetetlenül el-hanyagolt állapotban voltak”, a termelés kez-detleges körülmények közt folyt. Debreczeniszervezõképességének köszönhetõen jelentõsreformokat eszközöltek minden téren.

A kor nagynevû bányamérnöke saját újítá-saival is hozzájárult Erdély korszerû bányá-

35

Debreczeni csigafúvója

szatának megteremtéséhez. „Tanulmányai,újításai közül kimagaslik a külföldön is minde-nütt elfogadott és bevezetett, róla elnevezettcsigafúvó.” Csekély légvesztesége tekintetébenez minden addigi csigafúvót felülmúlt. Ez tehát– különösen Erdélyben – „valóban forradalmitalálmány volt”. (Dr. Vajda P., 1968. 60. l.)

Debreczeni más kisebb-nagyobb találmá-nyaival is hozzájárult a termelés emeléséhez.Magyarországon például õ gyártott elsõként akohókból felhalmozódott kénes ércekbõl, sala-kokból kénsavat. Zalatnán õ kezdte meg avasgálic gyártását, valamint az arany és ezüstkifejtését a fekete rézbõl. Szintén õ dolgozta ki„az erdélyi sóbányáknál a heverõ konyhasó-maradék sziksó gyártására való felhasználá-sának tervét”. (Dr. Vajda P., 1968. 60. l.)

A tehetséges bányamérnök természetesenszakíróként is sokat tevékenykedett: szakköny-veket írt, 1842–43-ban pedig megalkotta az„úttörõ jellegû” Német–magyar bányászatiszótárt.

Annak ellenére, hogy széles látókörû, nagymûveltségû mûszaki szakember volt, meglepõszépirodalmi tevékenysége. Neve a magyarirodalomtörténetbe is bekerült. Amint lexiko-nunkban írják róla: „Számára a költészetmindvégig üdítõ szórakozás volt. Klasszikushagyományok hatására írt verseit az Aurora(1825) és a kolozsvári Aglája (1831) közöl-te.” Hagyatékából halála után került elõ az1930-as években a Vörösmarty és Tasso ha-tására írt, a kor ízlésének megfelelõen hexa-meterekben elõadott A kióvi csata (1854) cí-mû 14 részes költemény. Ez a honfoglaló Ár-pád egyik hadi vállalkozását mondja el. Köl-tészetével irodalmáraink közül többen is fog-lalkoztak, például Fülöp Áron, Bakács Istvánés Gyulai Pál. (Benedek M. fõszerk., 1963.245. l.)

1903-ban Budapesten kiadták DebreczeniMárton költõi mûveinek I–II. kötetét is.

1848-ban a jeles férfiút az Erdély uniójáttárgyaló erdélyi bizottság tagjainak sorábaválasztották, majd Kossuth pénzügyminisztéri-umába tanácsossá nevezték ki. (Kenyeres Á.fõszerk., 1967. 357. l.)

Lelkes híve volt a márciusi szabadságeszmék-nek, s hiába ajánlottak fel neki Bécsben kitûnõállást, a meghívást visszautasította, mert,amint írta: „elõbb magyar, s csak aztán hiva-

talnok, s inkább a hazának szolgál”. Csakegészsége akadályozta meg abban is, hogy aszabadságharc összeomlásakor Kossuthot Tö-rökországba kövesse. Itthon, sajnos, súlyos nyo-morba jutott, s 1851. február 13-án hirtelenmeghalt Kolozsvárott.

Delius Tragott Kristóf(1728–1779)

A selmeci akadémiának számos olyan ta-nára volt, akik távoli tájakról, más országok-ból kerültek ide, hogy átadják tapasztalatai-kat; tudásuk a monarchia bányászatát gazda-gítsa, munkásságukkal a magyar bányatörté-net részeseivé váljanak. Közülük sokan itt isdiákoskodtak, majd megvetették alapját az in-tézet egy-egy tanszékének.

Az idegenek közül való volt Delius Kristófis, aki a türingiai Wallhausenben született1728-ban. Magdeburgi gimnáziumi tanulmá-nyai után a wittenbergi egyetemen tanult jo-got, filozófiát, matematikát és más termé-szettudományi diszciplínákat. Amolyan rö-vid polihisztori képzés után 1751-tõl a selme-ci bányaiskola ösztöndíjasa lett: 1753-ig bá-nyászatot és kohászatot tanult a Felvidék Hontmegyei városában. Három évig tájainkon is gya-

36

Delius egyik mûvének címlapja

kornokoskodott: a selmeci és a szomolnoki kincs-tári bányászatnál volt bányafõfelõr, bányamester,illetve bányaiskolai tanár.

Selmecbányán 1770-tõl tartózkodott má-sodízben. Mária Terézia akkor nevezte ki azakadémia újonnan alakult bányászati tan-székének tanárává és vezetõjévé. Feladatulkapta többek közt a bányászat, a bányajog, abányagazdaságtan és az erdészet oktatását.

Delius nagy lendülettel fogott munkához újállomáshelyén. Mint a monarchia egyik leg-fontosabb ilyen intézetét, igyekezett jól kiépíte-ni és mûködtetni. Különös figyelmet szentelt atanszék segédeszköz-állományának, maga istöbb szemléltetõeszközt készített. Ezenkívül újtanmenetet dolgozott ki, tankönyveket írt stb.A bányászattan elsõ professzoraként szorgal-mazta, hogy a bányászati tárgyakat összefüg-géseikben adják elõ. Mint kutató különösen ageológia terén ért el sikereket. Ama felfedezõkközé tartozott, akik kimutatták az opál kémiaiösszetételét. (Sopko, A., 1981. 85. l.)

Delius a geológiai, bányatechnikai és bá-nyagazdasági kérdéseket mindig a magukösszefüggéseiben vizsgálta, s így is akartaazokat megoldani. Már Selmecre kerülésénekévében, 1770-ben kiadta Lipcsében a hegyekkialakulásáról és az ércképzõdményekrõl szó-ló könyvét az alábbi címmel: Abhandlung vondem Ursprunge der Gebürge und der darinnebefindlichen Erzadern... (Buzulka, Š., 1981.96. l.)

1773-ban adta ki egyik legfontosabb mun-káját, a bevezetést a bányászatba. Ez Bécs-ben jelent meg ezzel a címmel: Ainleitung zuder Bergbaukunst nach ihrer Theorie undAusübung, nebst einer Abhandlung von denGrundsätzen der Berg-Kameralwissenschaftfür die k. k. Schemnitzer Bergakademie ent-worfen. Deliusnak ez a mûve tulajdonképpenaz elsõ rendszeres bányamûveléstan volt,amely a korábbi „empirikus-leíró jellegû mû-vekkel ellentétben a bányászat egészét – a bá-nyászati földtant, a bányamûvelést, ércelõké-szítést, bányagéptant és bányagazdaságtant– egységes rendszerbe foglalva, a kor tudo-mányos színvonalának megfelelõ egzaktság-gal tárgyalja. Könyvét a XIX. század közepé-ig alapvetõnek tartották, nemcsak a németnyelvterületen, hanem Franciaországban is”.(Zsámboki L. szerk., 1983. 136. l.)

Delius a felsõ-magyarországi bánya- és ko-hóügyek legfõbb irányítójaként is nagy érde-meket szerzett. 1772-tõl a bécsi udvari kama-ra bányászati és pénzverészeti bizottságánteljesített szolgálatot. Életpályája a sikerek el-lenére sem volt teljesen gördülékeny. A hada-kozásokból és civódásokból, a zaklatásokbólés meg nem értésbõl neki is volt bõven része.Fõleg a pálya elsõ éveiben. Így egészsége ismegroppant, s 1778-tól már csaknem hiábatartózkodott betegszabadságon Itáliában.1779-ben (január 21.) Firenzében alig 51évesen meghalt.

Christian Doppler(1803–1853)

Christian Doppler szakíró, matematikus ésfizikus, akadémiai tanár neve ugyan nem sze-repel a kétkötetes Magyar Életrajzi Lexikon-ban, sem az Akadémiai Kislexikonban, mimost mégis szerepeltetjük õt kötetünkben. Hisza selmeci akadémia kiváló tudós-tanárai közétartozott, s akár sokan mások, külföldiként õ ispozitív hatással volt a magyarországi tudomá-nyok fejlõdésére.

Nevét a szlovák kiadványokban(Encyklopédia Slovenska. Bratislava, 1977;Slovenský biografický slovník. Martin, 1986)megtalálhatjuk, de szerepel a Zsámboki Lászlószerkesztette tanárlexikonban is (Miskolc,1983).

37

A jeles tanárt a szlovák életrajzi lexikonosztrák matematikusként és fizikusként jegyzi.(Mináè., V. fõszerk., 1986. 495. l.) Doppler1803. november 24-én (Zsámboki szerint 29-én) született Salzburgban. Apja kõfaragómû-vész volt, s öt gyermeket nevelt. Kristóf fia abécsi politechnikumban és a salzburgi líceum-ban tanult. 1829-tõl négy éven át a bécsi mû-egyetem felsõbb matematikai tanszékének ta-nársegédje. 1835-tõl prágai reáliskolai tanár,majd a gyakorlati geometria tanára a prágaimûszaki intézetben.

1848–49-ben Selmecen tanított, az akadé-mia matematika-fizika-mechanika tanára volt.Selmecbányán bányatanácsosként is mûkö-dött, s mint tudós többek közt a föld mágnesestereinek meghatározásával foglalkozott.

1848-tól tagja volt a Bécsi TudományosAkadémiának. A bécsi mûegyetemen a gya-korlati geometria tanára, a tudományegyete-men pedig a fizika professzora lett.

Doppler a modern asztrofizika terén nemzet-közi sikereket ért el, s felfedezõje volt a róla el-nevezett Doppler-effektus elvének. Tudományosmunkáit német nyelven publikálta. Ezek közüla következõket említjük: Über das farbige Lichtder Doppelsterne (Praag, 1842); Arithmetikund Algebra. 1. Bd. Der Elementar-Mathematik (Praag, 1844). Elsõ munkájábana „kettõs-csillagok” színes fényhatásával fog-lalkozik. Ebbõl született ugyanis a modernasztrológia Doppler-féle elmélete. Doppleregyébként az akusztikai és fényhatások vizs-gálatának jeles képviselõje volt.

A világviszonylatban is ismert tudós Velen-cében halt meg 1853. március 17-én.

Dudics János Ágoston(Sbardelatti Ágoston)(1500 k. – 1552)

Nem sokkal Drégelyvár veszte után a törökújabb csatát vívott Hont megyében. Ezúttal azegyik legnagyobb mezei ütközetre került sor:1552. augusztus 10-én Palást közelében, aKorpona-patak völgyében tizenkétezer török smajdnem ugyanannyi császári katona szálltszembe egymással. Ali budai pasa és TeufelErazmus (Ördög Mátyás) volt a két fõvezér.

A csata emlékét Tinódi Lantos Sebestyén ismegörökítette 1553-ban az Ördög Mátyásveszödelme címû históriás énekében. A hõsökközül többet is megénekelt, például ThuryGyörgyöt, a Hont megyei illetõségû vitézt ésSbardelatti Ágoston váci püspököt, aki a csa-tában elesett utolsó magyar fõpapok egyikevolt:

„Elfogák Dombait és Sándor Ferencöt,Levágák Sbardella Ágoston pispököt (...)Rettenetös veszedelem ez lött vala,Ki az jó királnak keserves kár vala.”(Tinódi Lantos S., 1899. 17. l.)

Sbardelattiról a megye történésze, Matu-nák Mihály is megemlékezett, többek közt azalábbiakat említve: „A hadsereg élelmezéseSbardelatti Ágoston váci címmel felszenteltpüspökre, esztergomi nagyprépost-kanonok-ra, az érsekségnek Fráter György bíboros ha-lála után adminisztrátorára, erre a harcias fõ-papra volt bízva, kinek szülei olaszok voltak,de maga már magyar születésû és érzelmû, ski már Muránynak 1549-i ostrománál is kitûntvitézségével.” (Matunák M., 1907. 452–477.l.)

Dudics (Sbardelatti) Ágoston nevét termé-szetesen megtaláljuk a legújabb Magyar Ka-tolikus Lexikonban is. A velencei családbólszármazó fõpap a padovai egyetemen is ta-nult. 1542-ben a besztercei országgyûlésenmár az esztergomi káptalan prépostjaként voltjelen. 1543-ban nagyprépost, s Esztergomostromakor õ mentette meg a törökök elõl akáptalani levéltárat. 1548-ban I. Ferdinándváci megyéspüspökké nevezte ki. 1549-benesztergomi káptalani helynök. 1550-ben III.Gyula pápa megerõsítette õt a váci püspök-ségben, de a törökök miatt székét nem foglal-hatta el. I. Ferdinánd ugyanezen évben „lelki-ekben és világiakban” az esztergomi érsekségkormányzójává tette. (Diós I. fõszerk., 1993.720. l.)

A csata és Sbardelatti emlékére azon az ál-lítólagos helyen, ahol az élelmezést biztosítópüspök „hõsileg küzdve vérzett el a hazáért”,a Palásthy család egy kápolnácskát emelt.Egyes közlések szerint erre a XVIII. századelején került sor, s Hõke Lajos megyei levéltá-ros a Magyar Sion hasábjain 1865-ben felve-

38

tette, hogy a kápolna falán emléktábla, illetvea csata napján gyászünnepély örökíthetné megSbardelatti emlékét. (Kiss L., 1992/31. 5. l.)

Hõke Lajost megelõzõen 1864-benThuróczy Károly palásti jegyzõ is megemléke-zett e helyrõl abban az írásban, melyet PesthyFrigyesnek küldött a készülõ Hont megyeiHelynévtárhoz. Többek közt ezt olvassuk azírásban: „...ezen Mezõ nevezetes nemcsakfekvésénél fogva, de emlékezetessé teszi aztaz 1552ik évi 9ik Augusztusban történt gyá-szos ütközet, ahol 12 000 Magyar, kik a´ Bá-nya városok fedezésére voltak fõ vezérjökSbardelatti János Ágoston Váci Püspök, ésEsztergomi n. Prepost vezérsége alatt a´Törököktül legyözettetvén irgalmatlanul meg-ölettek”. A továbbiakban a jegyzõ a csatatiszteletére emelt építményrõl is ír: „...emlékekülönben egy fen állott, de az idõ már anyiraelviselt külsõ alaki kõ szobor, mellyben Máriaképe létezik, már-már enyészetnek indult,amely statust jó emlékezetû Ullman Bernát Föl-des Úr a´ régiségek kedvellõje, és becsben tar-tója a´ mostani jó állásra emelt, ´s így ezenszerencsétlen fõ vezér síremlékét fedezi”.(Pesthy F., 1984. 237–238. l.)

Hõke Lajos szerette volna, ha a csata he-lyén egy méltóbb kápolnát emelnek. Ezzelkapcsolatban Pongrácz Lajos íróval, megyeitisztviselõvel is több levelet váltott. 1886-banpéldául így írt: „Most midõn Szondi kápolná-ja Õ Eminentiája hazafias és vallásos készsé-ge folytán áll: megújítom indítványomat azEsztergomi Közlönyben egy Hozzád intézettfölhívásban, hogy a Szondiénál kifejtett buz-galommal folytasd a Sbardelatti emlékét is...”Egy másik levélben pedig ezt írta: „ASbardelatti kápolnából aligha lesz valami, –

míg egy új lelkes püspök föl nem építi, mert azesztergomi káptalan, mint több fej, egyet nemfog érteni. Én megtettem kötelességem. Beha-rangoztam az isteni tiszteletre a misét, prédi-kációt tartsák meg az illetõk.” (A leveleketközli Pongrácz Lajos. Honti Lapok, 1895. 49.sz. 5–6. l.)

A már említett „oszlopforma kis kápolná-ról” a Fõvárosi Lapokban is tudósított Hõke.(XXVII. évf. 1890. 270. sz. 1983–1985. l.) Anégyszögletes falpillérszerû klasszicista kápol-nácskát harangtorony-fedéllel látták el. (A mû-emlék-nyilvántartó szerint ez XIX. századi épít-mény.) A kápolna üvegablaka alá 1968-ban aCsemadok és a Vöröskereszt Palásti Alapszer-vezete egy emléktáblát helyezett el ezzel aszöveggel: „Ezen a helyen dúlt a török elleniutolsó csata 1552. augusztus 10-én. Ez a hely2000 bátor harcos és Sbardelatti Ágoston vá-ci püspök síremlékét õrzi. Ha erre jársz, egypercre állj meg, és gondolj szeretettel az itt pi-henõ magyar, olasz és német hõsökre.” S no-ha a történelmi tényeket illetõen még vannaktisztázásra váró feladatok, a palástiak kegye-letének õszinteségéhez nem férhet kétség. Má-ria-ünnepkor (Kisasszonykor) még most is el-zarándokolnak ide az imádkozó asszonyok,hogy a hõsök lelki üdvéért is fohászkodjanak.

Erkel Ferenc(1810–1893)

Erkel Ferenc, „a magyar opera úttörõje”, ze-neszerzõ, zongoramûvész, karmester és peda-gógus 1810. november 7-én Gyulán születettrégi muzsikusdinasztia sarjaként. Dédapja, apozsonyi Erkel Vilmos, nagyapja, id. Erkel Jó-zsef és apja, ifj. Erkel József valamennyienképzett és hivatásos zenészek voltak.

Erkel Ferenc a németgyulai elemiben kezd-te tanulmányait, majd a pozsonyi bencés gim-náziumban tanult tovább. Alig tízéves, amikororgonál a miséken, tizenhét évesen pedig Ko-lozsvárott már zongorát tanít, s érett mûvész-ként nyilvánosság elé lép. Brassai Sámuel tere-li figyelmét a magyar zene felé, s biztatásáraErkel megírja Magyar ábránd címû zongora-mûvét. 1834 májusában már a Nemzeti Ka-szinóban mutatkozott be.

39

Az emlékkápolna egy ex librisen

A Zenei Lexikonban olvashatjuk, hogy pes-ti bemutatkozása után „Rövid idõre Steinlein-Saalenstein grófné Ipolyság melletti (szemeré-di) kúriájában vállalt zongoratanítói állást(hasonló körülmények közt került ugyanide1840-ben Robert Volkmann)”. (Budapest,1965. 573. l.)

A felsõszemerédi kastély, ahol Erkel okta-tott, eredetileg a Hellenbach családé volt.Hellenbach János (1659–1728), a kiváló sel-mecbányai orvos, Rákóczi Ferencz barátja,híve és kezelõorvosa kapott érdemei elismeré-séül földesúri jogot Felsõszemeréden. Az õ le-származottja vol az a Hellenbach Zsuzsanna,akit Steinlein Eduard bajor nemes vett felesé-gül. Így került a kastély a Steinlein-Saalensteincsalád birtokába. Egykor tartalmas életet éltekitt; az elõkelõ család révén gazdag mûvelõ-déstörténeti emlékei vannak a helynek.Steinlein bárónak volt jó barátja többek köztSzéchenyi István, aki szintén megfordultSzemeréden. Valószínûleg gyermekei nevelé-sére is nagy gondot, kiemelt figyelmet fordította ház úrnõje, ha azok zenei ízlését kiemelke-dõ mûvészekkel palléroztatta. Erkel rövid sze-merédi tartózkodása még feldolgozásra vár.(Csáky K., 1998 a. 12. l.)

Erkel Ferenc 1835 tavaszán már a budaiMagyar Színjátszó Társaság karmestere lett.Míg Pozsonyban a klasszikus zenei alapmû-veltséget sajátította el, Kolozsváron elõadómû-vészként lépett a közönség elé, addig Budántöbbéves színházi gyakorlatra tett szert. Meg-teremtette az európai színvonalú magyar ope-

rakultúra alapjait. 1840-ben már elkészült el-sõ operája, a Bátori Mária. Egressy Béni sze-mélyében kiváló szövegszerzõre talált, aki ha-láláig nagyszerû munkatársa volt.

1844-ben mutatták be a Hunyadi László cí-mû operáját. Nevét Kölcsey Himnuszánakmegzenésítésével még ismertebbé tette. AzEgressy-szövegre írt operája, a Bánk bán1861-ben került színre. „Ez jelenti Erkel pá-lyájának a csúcsát.” (Kenyeres Á., fõszerk.1967. 440. l.)

Erkel zenepedagógiai tevékenysége is ki-emelkedõ, hisz közremûködött a Zeneakadé-mia megalakításánál (1875), amelynek tízéven át igazgatója és zongoratanára volt. Az1884-ben megnyílt Operaháznál zenei fõ-igazgatóként tevékenykedett. Budapestenhunyt el 1893. június 15-én. Rövid Hont me-gyei kapcsolata büszkeséggel tölthet el min-den lokálpatriótát.

Fábry János(1830–1907)

Fábry Jánosnak, a flórakutató és tankönyv-író pedagógusnak, a Gömörvármegyei Múze-um egyik alapítójának és igazgatójának, aszakírónak és Mikszáth kedves tanárának aMagyar irodalmi hagyományok szlovákiai le-xikona, sajnos, nem szentel figyelmet. Nevét aMagyar Irodalmi Lexikonban (Budapest,1963) sem találjuk, a Magyar Életrajzi Lexi-kon (Budapest, 1967) viszont már ír róla, s

40

közli adatait a Slovenský biografický slovník(Martin, 1987) is. Igaz, egyik sem említi Mik-száth életében betöltött szerepét.

Fábry János Losoncon született 1830. július31-én. Gimnáziumi tanulmányait Losonconkezdte, a selmecbányai evangélikus líceum-ban folytatta, s az eperjesi kollégiumban fe-jezte be. Valamennyi helyen kitûnõ tanáraivoltak: Losoncon például Szilniczky Mihály,aki megkedveltette vele a füvészetet; az észak-honti városban Breznyik János, aki késõbbMikszáth Kálmánnak is igazgatója volt, Eper-jesen pedig Hazslinszky Frigyes és VandrákAndrás alatt végezte a bölcseletet.

Az 1848/49-es magyar szabadságharc-ban fiatalon vett részt, honvédtüzér és térpa-rancsnoki segédtiszt volt. Világos utánRimajánosiban nevelõsködött, majd 1850-benaz osgyáni evangélikus gimnáziumba hívtákmeg tanárnak. Innen külföldre ment: Bécsbenvégzett fizikai, kémiai, ásványtani és geográ-fiai tanulmányokat. Visszatérve, 1854-ben aRimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázi-umba került. Ez a város sokat köszönhet neki,de az õ nevét is Rimaszombat tette halhatat-lanná, illetve itt bontakoztatta ki igazi tehetsé-gét. Bár sokféle tantárgyat tanított, kedvenceélete végéig a természetrajz maradt. Iskolájá-ban kitûnõ szertárat állított össze, hisz maga isnagy növénygyûjtõ volt, akinek élete végéretöbbezres nagyságú gyûjteménye lett. Szak-publikációja is jelentõs: Rimaszombat és kör-nyéke növénytani érdekességeirõl több tudo-mányos értékû tanulmányt írt. (Rimaszombatvirányai. Értesítvény a rimaszombati protes-táns egyesült gimnázium V.-dik tanévérõl1858. Rimaszombat, 1859. 3–10. l.; Ada-tok a dísznövények történelméhez.Tudósítvány a rimaszombati egyesült protes-táns középtanodáról az 1861–62-ik tanév-ben. Rimaszombat, 1862. 3–4. l.) ABorovszky Samu szerkesztette Magyarországvármegyéi és városai sorozatban megírta aGömör-Kishont vármegye természeti viszonyaicímû összefoglalóját. Kiváló tankönyvei közülmegemlíthetjük az olyanokat, mint Az állattanelemei. Gymnasiumok és ipartanodák alsóbbosztályainak használatára. Pest, 1864.; A nö-vénytan elemei. Pest, 1865.

Fábry 1857 és 1863 között volt a „nagypalóc” tanára. Magyarra és természeti sza-

kokra oktatta az írót, aki mindenkor nagy sze-retettel emlékezett az itt töltött évekre. A szkla-bonyai gyermeket Fábry János vette fel a gim-náziumba. Mikszáth így emlékezett erre vissza:„Õ volt a legfiatalabb professzor, õ vezette tehátaz elsõ osztályt. Istentõl megáldott tanító volt,kiben több a türelem, mint a »nebulókban« alustaság. Szenvedéllyel veszõdött tanítványai-val, s mint most a modern gazda, még szintejobban szerette mívelni a rossz talajt, mint amagától termõt, mert a rossz tanulókon job-ban meglátszott az õ arcának verítéke, mintaz eminenseken.” Fábryt nagyszerû ember-nek, igazi tanárnak látta Mikszáth. Olyannak,aki: „A munkában nem volt válogatós – csaka szórakozásban. Fõleg azokat szerette, ahola kellemessel valami hasznos állt egybekötve.Mûkedvelõi elõadásokat hozott össze, s egyébirodalmi élvezetekbe vitte bele a kisvárosi tár-sadalmat. De a legnagyobb öröme volt, ha ki-mehetett botanizálni hajdani tanítványaival,utóbb néha egyedül is, ki a mezõkre, a bájosszabadkai erdõbe, melynek flóráját szép em-lékezésben meg is írta.” (Mikszáth K., 1908.102–104. l.)

Praznovszky Mihály említi: „Fábry Jánosvolt az egyetlen, a fennmaradt levelek tanúsá-ga szerint, akivel Mikszáth levelet váltott régitanárai közül.” (Praznovszky M., 1999.158–160. l.) Levelezésüket Mikszáth KálmánÖsszes Mûveinek kritikai kiadása (24–26. kö-tet) közli. Az író 1893. április 29-én járt utol-jára Rimaszombatban, s akkor még találko-zott az öregedõ Fábryval. Az író mestere, akiegykor selmeci diák is volt, 1907. december28-án hunyt el Rimaszombatban.

Faller Gusztáv(1816–1881)

Amikor 120 évvel ezelõtt elhunyt FallerGusztáv, a kor ismert mûszaki szakembere,így írtak róla az egyik korabeli szaklapban:„A nehéz harczot vívó, létéért küzdõ magyarbányászatnak ismét egy oszlopa dõlt ki, ismétegy régi jeles bajnokát ragadta el a halál, kiúgy is mint gyakorló bányász, úgy is mintbányászati író, de kiváltképpen mint a bá-nyászati tudományoknak leghivatottabb apos-tola: mint akadémiai tanár, maradandó, her-

41

vadhatatlan érdemeket szerzett magának...”(Farbaky I., 1881. 22–23. l.)

A jeles bányamérnök és bányászati akadé-miai tanár életútja szorosan összeforrott a Fel-vidékkel. Gölnicbányán született 1816. márci-us 2-án. A selmeci akadémián tanult1836–1840 között bányászatot, erdészetet és ko-hászatot. 1843–1846-ban a bányamûvelés-bányamérés-bányagéptan tanszékének tanár-segéde, 1850–51-ben helyettes tanára,1855–1870 között pedig rendes tanára, illet-ve vezetõje volt. A szélaknai kincstári bányá-szatnál bányatisztviselõként is tevékenykedett,nyugdíjba vonulása után pedig a jászói apátságbánya-, erdõ- és jószágügyi tanácsosa lett.„Csendes elvonultságban múlt ki e világból”1881. január 20-án.

Vajon milyen érdemei tették Faller Gusztávnevét halhatatlanná? Többek közt a tanári pá-lyán kifejtett magas szintû tevékenysége. A hí-res selmeci tanárdinasztiák egyikének alapító-ja õ. Fia, Károly, ismert fémkohómérnök ésszintén tudós tanár volt.

Faller Gusztávról, a kedves tanárról írtaegykor az akadémia igazgatója, Farbaky Ist-ván, hogy „a selmeczi bányász és erdészaka-démiának jó hírnevét Norvégiának hóleptebérczeitõl a kapföldig és az európai civilisa-tionak meghódolt Japántól a Sierra Nevadaércztelt hegyláncáig segítette terjeszteni”.(Farbaky I., 1881. 22. l.) A nagy mûveltségû,nyelveket ismerõ tanár „tanítványainak rend-kívüli ragaszkodását és szeretetét, megnyerõmodora és éppen oly érdekes mint jeles elõ-

adásai, nem különben azon nagy jártasságáltal, melyet a bányászat különféle ágábanminden alkalommal tanúsított, teljes mérték-ben kiérdemelte”. (Farbaky I., 1881. 23. l.)

Faller szakirodalmi munkássága is nemzet-közi jelentõségû. A tudományágában ismer-tebb mûvei közül megemlíthetjük a Der schem-nitzer Metall-bergbau... (Schemnitz, 1865) ésa Beschreibung einiger wichtigerer metall-bergbaue der comitate Zips, Gömör undAbauj (Schemnitz, 1868) címûeket, melyek-ben a selmeci, a Szepes, Gömör és Abaúj me-gyei fémbányákat mutatja be. 1858–1867 kö-zött a birodalom három bányászati intézeté-nek (Selmec, Leoben, Pøíbram) periodikusanmegjelentetett négy évkönyvét (Berg undHüttenmännisches Jahrbuch) is õ szerkesztette.

Faller történeti kutatásokkal is foglalkozott,õ volt a magyar bányászati-kohászati szak-emberképzés történetének elsõ alapos kutató-ja. Munkájának eredménye 1871-ben jelentmeg önálló kötetként Selmecbányán Aselmeczi M. Kir. Bányász- és Erdészakadémiaévszázados fennállásának emlékkönyve cím-mel.

Faller Gusztáv gyakorlati szakemberként isnagy elismerést szerzett hazájának. A geoló-gia és a mineralógia behatóbb tanulmányo-zása végett a Bécsi Bányászati Múzeumbanvégzett megfigyeléseket. 1840-ben Horvátor-szágban volt bányagyakornok. 1843-ban azudvari kancellária küldte õt a nevezetesebbhazai és külföldi bányamûvek és telepek tanul-mányozására. 1852-ben a tiroli bánya- éssómûvek mérnökeként dolgozott. Természetesenlegalaposabban a selmec-szélaknai bányatele-peket ismerte. A körülbelül „40 geográfiaimérföld hosszúságú bányanyilamok, alagokés tárnák közt alig volt egy-kettõ, melyet megnem járt volna”. (Farbaky I., 1881. 23. l.) Ne-véhez fûzõdik a dorogi szénmedence geológi-ai és bányászati viszonyainak elsõ tudomá-nyos igényû vizsgálata is. (Zsámboki L., 1983.147. l.)

Faller Gusztáv emlékét az észak-honti bá-nyavárosban is ápolják. Neve szerepel a Sel-mecbánya és környéke neves személyiségeitbemutató kiadványban. (Herèko., I., 1995.60. l.) Illik hát nekünk is emlékeznünk nagyelõdünkre.

42

Farbaky Gyula(1870–1911)

Farbaky Gyula, a nagy tehetségû bányá-szati és kohászati szakember, a selmeci aka-démia tanszékvezetõ tanára, az európai mû-veltségû tudós, 1911 októberében tragikus kö-rülmények közt Selmecbányán elhunyt. Azakadémia épülõ „kémiai palotájának” ellenõr-zése közben érte a halál: a leomló föld temet-te õt maga alá.

Farbaky – ahogyan az intézet rektora írtanekrológjában – a legképzettebb szakembe-rek közé tartozott. „Lelkes, buzgó tanár; nagyszorgalmú, fáradhatatlan szakember; õszintebarát, kedves kolléga volt.” (Litschauser L.,1911.) Itt jegyezzük meg, hogy a halálozásidátumot több kiadvány is különbözõképpenközli. Van, amelyik november 26-át tünteti fela halálozás napjaként (Zsámboki L. szerk.,1983; Herèko, I., 1995), más helyen október26-ával találkozunk (Gulyás P., 1992). A rólaszóló, november 11-én közölt nekrológban vi-szont azt olvassuk, hogy október 5-én volt atemetés, tehát valószínû, hogy elõtte halt megnéhány nappal.

Farbaky 1870. április 18-án született Mun-kácson. Kassán érettségizett, 1888-tól 1891-ig pedig a selmeci akadémia hallgatója volt.A fémkohászati szakon végzett, de késõbb bá-nyászatból is diplomázott. 1892-ben lett asz-szisztens Selmecbányán, ám 1894–95-benmár az aacheni mûegyetem tanársegédje afémkohászati és kémlészettani tanszéken.1895-ben Vesztfáliában és Belgiumban, majdSvédországban tanulmányozta a fémkohá-szatot. Tanulmányútjáról, külföldön szerzett ta-pasztalatairól rendszeresen beszámolt a Bá-nyászati és Kohászati Lapok hasábjain. 1892-ben például az Úti jegyzetek dél-olaszországinevezetesebb fémkohókról címû beszámolójalátott napvilágot. Természetesen más hazai éskülföldi lapokban is publikált, s közölt tanul-mányokat a Selmecbányai gyógyászati és ter-mészettudományi egylet évkönyveiben is.

1895-tõl a selmeci kohóhivatal mérnöke-ként dolgozott. 1896-ban a millenniumi kiállí-tás kohászati részét rendezte. 1901-ben cso-portbiztos volt a párizsi nemzetközi kiállítá-son. Közben egy ideig a pénzügyminisztéri-umban is dolgozott Budapesten. 1901-ben a

selmeci akadémia új épületét kollaodálta, s akövetkezõ években a bányagépészetet tanul-mányozta Aachenben és Berlinben. 1905-tõlhaláláig a selmeci fõiskola II. gépészeti tan-székének rendes tanára, illetve vezetõje volt.

Külföldi tanulmányútjai és megfigyelései so-rán rengeteg tapasztalatra, új ismeretre tettszert. Szorgalmasan gyûjtötte az anyagot aszínesfémkohászatot bemutató monográfiájá-hoz. Részben elkészült A szakítógépek elméle-te címû tanulmánykötetével is. Sajnos, a halálfiatalon derékba törte pályáját, s megakadá-lyozta tervezett köteteinek megjelenését, a re-ményteljes jövõ kibontakozását.

A fõiskola egyik „jeles, nagy tehetségû,szorgalmas”, de fiatalon elhunyt tanárát1911. október 5-én a gyászolók nagy tömegekísérte utolsó útjára. Händel Béla evangélikusesperes temette õt, a tanári kar nevében pedigRéz Géza búcsúztatta. Síremléke ma is áll aselmeci evangélikus temetõben.

Farbaky István(1836–1928)

Farbaky István, a jeles feltaláló és szakíró,a kiváló iskolaszervezõ és fõiskolai tanár sajátéletrajzi adatai szerint 1836. augusztus 15-énszületett Nyíregyházán. (ÁrvanagyfalviFarbaky István ny. bányász- és erdészakad.tanár és igazgató, min. tanácsosnak önéletraj-za. Bányászati és Kohászati Lapok. LXII. évf.2. sz. 1929. jan. 18. 25. l) Ugyanezt a szüle-

43

Farbaky István aláírása

Selmecbánya

tési dátumot jegyzi Gulyás Pál lexikona (Gu-lyás P., 1992) s a selmecbányai jeles személyi-ségeket bemutató szlovák kiadvány is.(Herèko, I., 1995) A Zsámboki László szer-kesztette lexikon (Zsámboki L. fõszerk., 1983)és az Akadémiai Kislexikon (Beck M. fõszerk.– Peschka V. fõszerk., 1989) viszont egy évvelkésõbbre (1837) teszi a születést.

Az elemi iskolát és az algimnáziumot szü-lõvárosában végezte Farbaky. 1850-ben in-nen Eperjesre került, ahol érettségit szerzett.1854–58 között a selmeci akadémián bányá-szatot és kohászatot tanult. 1859-ben a cseh-országi Pøíbramban volt gyakornok, majd eztkövetõen 1859-ben az akadémia matematika-fizika-mechanika tanszékének tanársegédjelett. 1865-tõl rendes tanár, 1872 és 1892 kö-zött az általános és vasgyári géptan tanszé-kének elõadója és vezetõje. Közben 1876-tólaz akadémiának is igazgatója, illetve rektora.Hatszor választják meg ebbe a tisztségbe. Azintézmény rendkívül sokat köszönhet neki. Tu-dását és tehetségét már akkor is felismertékhallgatói, amikor még németül volt kénytelenelõadni, dacára annak, hogy akkor még nembeszélhette jól ezt a nyelvet. Minderre így em-lékszik vissza önéletrajzában: „Tapasztaltam,hogy a német nyelv nem tökéletes bírása da-cára is a hallgatók és a tanári testület tevé-kenységemmel meg voltak elégedve, és nem-csak az akadémia igazgatósága részesített azelõadásokért év végén külön remünerációban,ami aztán többször ismétlõdött, de az akad.

ifjúsága is kimutatta elismerését a maga mód-ja szerint úgy, hogy mikor a Schachtról (ifjúsá-gi kocsma) haza, illetõleg a városba menveablakaim alatt német énekszóval elvonult, so-hasem mulasztotta el refrénképpen magyarul»Éljen Pista bácsi« hozzáfoglalni.” (FarbakyI., 1929. 26. l.)

Erre az idõszakra esett Selmecbányán azErdészeti Lapok alapítása. A témát érintõ ku-tatók közül sokan megfeledkeztek Farbaky lap-alapítási érdemeirõl. Talán azért, mert õ magabányamérnök volt. Visszaemlékezéseibõlazonban kiderül, hogy Wagner Károly, DivaldAdolf és mások mellett õ is sokat tett a magyarerdészeti szaknyelv érdekében. Igaz, Divaldvolt köztük a „legagilisabb és legnyughatatla-nabb”, mert „õ tette szóvá és élesen kritizáltaa germanizáló »Ungarische Forstverein«-nakés szaklapjának, az »Ung. Forstzeitung«-nakszereplését...” (Farbaky I., 1929. 26. l.)

A bécsi minisztériumnak nem is tetszett a ma-gyar érzelmû selmecbányai tanárok tevékeny-sége, ezért Divaldot és Wagnert elhelyeztékegy idõre. Ideiglenesen így Farbakyra bíztákaz Erdészeti Lapok kiadását és szerkesztését.Az eltávolított tanárok természetesen a háttér-bõl is irányították a munkát.

Abban is nagy érdeme volt Farbakynak,hogy 1867 októberétõl az erdészeket magyarnyelven oktathatták. A bányászati akadémián,sajnos, továbbra is németül folyt a tanítás. Az1880-as években újabb sikereket értek elFarbaky irányítása alatt. 1881-ben megjelenta Bányászati és Kohászati Lapok elsõ száma.Farbaky egyébként 1892-ig volt a folyóiratszerkesztõje, s nagyban hozzájárult a ma-gyar bányászati szaknyelv kialakulásához.

1884-ben az iskola helyiségeinek világítá-sa foglalkoztatta a tudós tanárokat. Sajátszerkesztésû akkumulátorok elõállítására töre-kedtek, amit sikerrel meg is oldottak. Ebben isFarbakyé volt a fõ érdem. „Nevét a magyarfeltalálók között a Schenek Istvánnal közö-sen kifejlesztett nagyteljesítményû akkumulá-toruk révén tartják számon.” (Zsámboki I.,1983. 152. l.)

44

Farbaky dolgozta ki az akadémia új okta-tási rendjét és tanterveit is. E szerint a bányá-szati karon négy szakot oktattak, mégpedig abányászatot, a fémkohászatot, a vaskohásza-tot és a gépészépítészetet.

A nagy építkezések korszaka szinténFarbaky rektorsága idejében kezdõdött. Többépületet vásárolt és újított fel az intézet, gyara-podott gyûjteménye stb. Schulek Frigyes terveiszerint varázsolták újjá a Fritz-házat, 1891-refelépült az új erdészeti „palota” stb. Közbenarra is volt energiájuk a tanároknak, hogymég a nagy építkezések elõtt megalakítsák aMagyar Bányászati Irodalmat Pártoló Egyesü-letet. Így a szakma nyelve is egyre erõteljeseb-ben épült, bontakozott.

Szerteágazó volt Farbaky közéleti és szak-irodalmi tevékenysége is. 1889-tõl fõbánya-tanácsos, 1903-tól miniszteri tanácsos lett.1892 és 1901 közt Selmecbánya országgyû-lési képviselõje volt. Hosszú idõn át az Orszá-gos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesü-let alelnöki tisztét is betöltötte, s éveken át fel-ügyelte a helybeli evangélikus líceumot.

Schenek Istvánnal alapvetõ tanulmányt írt azelektromos akkumulátorokról (Bányászati és Ko-hászati Lapok, 1885). A fogaskerekek számítá-sa címû úttörõ dolgozata 1892-ben Selmecbá-nyán jelent meg. 1901-ben ugyanott adták kimagyar és szlovák nyelven a Selmecbánya or-szággyûlési képviselõjének beszámolóját.

Farbaky István az akadémia Sopronba va-ló telepítése után is Selmecbányán maradt.Magányosan élt a városban és társtalanulhunyt el 1928. december 3-án. Síremléke maa Kopogtató (Klopaèka) melletti evangélikustemetõben látható. Megérdemli, hogy az ide-látogató magyarok tiszteletüket tegyék errefelé.

Fehér Dániel(1890–1955)

Fehér Dániel növényfilozófus, „a magyar ta-lajbiológia nagymestere” szintén Selmecbá-

nyán kapta meg a fõiskolai alapképzést, s váltfokozatosan az erdészeti tudományok, a nö-vényélettan, a sugárzásbiológia és a talajbio-lógia úttörõjévé, harcos kutatójává. (Soó R.,1955. 87. l.)

1890. október 27-én született a Gyõr me-gyei Tekepusztán. Budapesten érettségizett, s1912-ben végzett a selmeci erdészeti akadé-mián. Innen Berlinbe került, ahol a tudomány-egyetemen hallgatta a híres tudósok (Planck,Haberlandt, Fischer) elõadásait. A világhábo-rú megszakította tudományos pályáját, csak1918-ban került vissza Selmecbányára, ahol afõiskola Növénytani Intézetében kapott tanár-segédi állást.

Közremûködött a fõiskola Sopronba köl-tözésében, majd tovább képezte magát.Bécsben növényélettanból és kémiából tettdoktori szigorlatot. A húszas-harmincas évek-ben tanulmányutakon vett részt a skandinávállamokban, Svájcban, Németországban,Franciaországban és Olaszországban. 1930-ban norvég–magyar expedíciót szervezett alappföldi erdõk megismerésére. 1934-ben és1936-ban a Szaharát járta be. Közben elõ-adásokat tartott az Erdészeti Kutató Intézetnemzetközi kongresszusain.

1934-ben egyetemi nyilvános rendes taná-ri címet kapott, 1949–50-ben dékán, 1951-ben az MTA Soproni Talajbiológiai Osztályá-nak vezetõje. 1954-ben a Magyar Tudomá-nyos Akadémia levelezõ tagjává választották.

Szakírói munkássága igen jelentõs, fõlegaz erdõk szénsavtáplálkozásának biológiaivizsgálati szempontjából. 1928 és 1935 kö-zött Mágócsy-Dietz Sándorral három kötetbenfoglalta össze az erdészeti növénytant: a mor-

45

fológiát, a fiziológiát és a részletes növény-tant. (Erdészeti növénytan I–II–III. Sopron,1929–1935)

Vági Istvánnal közösen két fontos könyvet ismegírt (A szerves vegytan elemei. Sopron,1930; A talajtan elemei. Sopron, 1931).1933-ban németül jelentette meg az Erdõtala-jok mikrobiológiáját (Unter suchungen überdie Mikrobiologie des Waldbodens. Berlin,1933).

A Szahara-utazások eredményeként 1939-ben Párizsban francia nyelven adta ki A siva-tagi talajok mikrobiológiai kutatásait(Recherches sur la microbioloqie des soldésertiques. Párizs, 1939).

Az 1954-ben kiadott fõmûve, a Talajbioló-gia (Budapest) „ma is egyedülálló világvi-szonylatban is a maga területén. Korszerûbiocönológiai képet nyújt a talaj élõvilágáról,az ökológiai tényezõk messzemenõ figyelem-bevételével”. (Kotlár K., 1987. 513–516. l.)

Életrajzírója megemlíti, hogy Fehér Dániel„kitûnõ elõadókészségû tanár volt, tanítványaifigyelmét színes gondolatfûzésével mindig letudta kötni. Elévülhetetlen érdemeket szerzett afõiskolai botanikus kert megteremtése terénis”. (Kotlár K., 1987. 515. l.)

Tudományos munkásságát így összegeziKotlár Károly: „Az ökológiai tényezõk elemzé-se során jutott el ahhoz a növénytani felisme-réshez, hogy elengedhetetlenül szükséges azelemek átható sugárzásának növényélettanihatásvizsgálata. Ehhez kidolgozott biofizikaieljárása kiemelkedõ eredményeket hozott, salapjául szolgált a késõbbi radioaktív izotó-pos kutatásokhoz.” (Kotlár K., 1987. 514. l.)

Fehér Dániel Sopronban halt meg 1955.február 22-én.

Feistmantel Rudolf(1805–1871)

Feistmantel Rudolf akadémiai tanár mun-kássága több szállal is kötõdött a magyar er-dészethez. A kiváló szakember 1805. július22-én született Bécs egyik külvárosában,Ottakringben. A marianbrunni erdészeti tan-intézetben tanult, s már fiatal erdõmérnökkénthozzáfogott egy erdészeti tankönyv megírásá-hoz.

Az osztrák erdõhivatali mérnököt 1835áprilisábán nevezték ki bányatanácsosi rang-gal a selmecbányai erdészeti tanintézet taná-rává. Lang Nepomuk Jánossal ellentétben tá-mogatta a tanintézet Selmecen való maradá-sát. Elutasította a mezõgazdasági tanintézetteltörténõ összekapcsolás gondolatát, mert sze-rinte a mezõgazdasági szakoktatás magán-gazdasági érdek volt, míg a bányászat és azerdészet a nemzetgazdaság ágazatai. Úgygondolta, „amíg Selmecbányán a BányászatiAkadémia létezik, az Erdészeti Tanintézetnekis ott van a helye.” (Lesenyi F., 1958. 84. l.)

Feistmantel Selmecre érkezése után új tan-tervet dolgozott ki, melynek alapján a hallga-tók az elsõ évben az alap-, a második és har-madik évben az erdészeti képzést kapták. Azerdészettan tanáraként az elméleti oktatásmellett a gyakorlati képzést is fontosnak tartot-ta. „Szorgalmazta a diákok erdõgazdaságimunkában, földmérési gyakorlatban és tanul-mányi kirándulásokon való részvételét. Tan-gyûjtemények szervezésével is igyekezett azelméletet szemléletesebbé, színesebbé tenni.Ugyancsak a gyakorlati oktatást szolgálta az1837-ben megszervezett kisiblyei tanulmányierdõ Kisiblyén és 1838-ban a tanintézet »for-tuna háza« mellett botanikus kert kiépítésétkezdte el.” (Dr. Oroszi S., 1987. 524. l.)

1835–1837 közt megírta négykötetes nagyösszefoglaló erdészettanát az alábbi címmel:

46

Die Fortwissenschaft nach ihrem ganzenUmfagne und mit besonder Rücksicht auf dieösterrichischen Staaten (Wien, 1835–1837).Munkájában „nemcsak az erdészet korabeliösszes ismeretét írta le, hanem a negyedik kö-tetbe jelentõs erdészetpolitikai célokat is bele-foglalt. Kifejtette többek között, hogy az ún.feltétlen – mezõgazdasági mûvelésre kevésbéalkalmas – erdõtalajokon a faállományt fennkell tartani, mivel közegészségügyi, éghajlatistb. szerepüknél fogva felbecsülhetetlen nem-zetgazdasági jelentõségük van. Mivel a jöve-delmet alig vagy nem hozó erdõk fennmara-dását magántulajdonban nehéz biztosítani,legcélszerûbb, ha azokat az állam veszi birto-kába”. (Dr. Oroszi S., 1987. 523–524. l.)

A széles látókörû erdõgazda már 1837-ben egy emlékiratot terjesztett az uralkodó eléaz osztrák–magyar állami erdõk kezelésénekésszerû szervezésérõl. Sajnos, „már ekkoréreznie kellett a merev konzervatív bécsi leg-felsõbb hivatalnokoknak a haladástól idegen-kedõ szellemét, amellyel a késõbbi pályafutá-sán is annyi nehéz harcot kellett megvívnia”.(Lesenyi F., 1958. 80. l.) A memorandumotháromévi „hevertetés” után mégis elfogadták.

Feistmantel Rudolf nevéhez fûzõdik azOsztrák Birodalmi Erdészeti Egyesület meg-alakítása, s õ segítette elõ az Országos Erdé-szeti Egyesület elõdjének, a Magyar Erdész-egyesületnek 1852-ben történt megalakulásátis.

1847-ig maradt Selmecbányán. Még meg-élte, hogy az erdészeti tanintézetet 1843-banjogilag is egyesítették a bányászati akadémiá-val, s ettõl kezdve a két tanintézet Bányászatiés Erdészeti Akadémia néven mûködött to-vább. Feistmantel sokat foglalkozott a tanulókszociális problémáinak megoldásával is. Ép-pen ezért kedvelt embere volt az ifjúságnak,mely „annyira megkedvelte õt, hogy amikor1841 telén súlyosan megbetegedett, tanítvá-nyai ragaszkodtak ahhoz, hogy amíg a ve-szély tart, szeretett tanáruk betegágya mellettéjjeli õrséget álljanak”. (Lesenyi F., 1958. 89. l.)

Selmecrõl való távozása után a pénzügyminisz-tériumhoz került, ahol a mûszaki erdészeti osz-tály fõnökévé nevezték ki. Bécsben halt meg1871. február 7-én. Halála elõtt azonbanmég aktív német nyelvû szakirodalmi munkás-ságot fejtett ki.

Fejérváry Miklós(1811–1895)

Aki Hont megye történetét vagy az egyete-mes magyar kultúrtörténetet kutatja, annaknem kerülheti el figyelmét Fejérváry Miklós ne-ve. A Telekiekkel és a Rajnerekkel is rokonság-ban álló Románfalvi Fejérváry Miklós 1811.május 27-én született Pesten. Mivel édesanyjaa szülésbe belehalt, nevelését gróf Teleki Lász-ló (1811–1861) anyja, Johanna vállalta ma-gára. 1829-ben, amikor apja is elhunyt, aDvornikovichok lontói birtokára került. Való-színûleg 1845-ig, nõsüléséig élt a lontói birto-kon.

Fejérváryt számon tartják Hont megye helytörté-nészei is. Elõször Gyürky Antal írt róla a megye tör-ténetét tárgyaló könyvében. Mindenekelõtt politi-kai-közéleti tevékenységével foglalkozik.(Gyürky A., 1882) Halálának századik évé-ben Kiss László közölt megemlékezést a HontiLapokban, kiemelve többek közt földink JósikaMiklóshoz fûzõdõ kapcsolatát. A rövid cikk-ben bizonyára elírásként szerepelt az apa ha-lálának és Fejérváry Lontóra kerülésének dátu-ma, 1819. (Kiss L., 1995. 6. l.) A szerzõ Hon-ismeretben közölt tanulmányában ugyanismár 1829 fordul elõ, helyesen. Terjedelme-sebb dolgozatában a tanulmányíró méltatjaFejérváry munkásságát, és részletesebben íramerikai tevékenységérõl. (Kiss L., 1995. 5.16–19. l.) Puskás Péter Boronkay-monográ-fiájában tér ki jeles elõdünkre, mindenekelõttKiss László tanulmányát idézve. (Puskás P.,2001. 66–68. l.) E sorok írója a HonismeretiKiskönyvtárban megjelent, Lontóról készült fü-zetben említi Fejérváryt, külföldre településé-nek dátumát néhány évvel elõbbre hozva.(Csáky K., 1996. 15–16. l.)

Fejérváry a reformkori Hont megye jelesegyénisége volt. Már fiatalon õ lett a honti el-lenzék egyik vezére, de közel állt a szellemimozgalmakhoz is. Amint a kor krónikása írta:„Ritka szelleme sohasem engedett nyugtot ne-ki, örökké közmûvelõdési tárgyakkal, irodalmiés történelmi adatok gyûjtésével foglalkozott.Õ volt az ipolysági kaszinó indítványozója, ahonti gazdasági egyesület létesítõje, a honti tör-ténelmi és népnevelési társulat megalkotója...”(Gyürky A., 1882. 213. l.) Neve ott szerepeltazon a listán is, amely a Hont Megyei Ritkasá-

47

gokat Gyûjtõ Társulat Magyar Nemzeti Múze-umnak átadott tárgyait tartalmazza. Fejérvárytöbbek közt Hontban gyûjtött mamutfogakat,Lontón elõkerült kõkori tárgyakat adományo-zott a nemzet intézményének.

Fejérváry már egészen fiatalon országoshírnévre tett szert. 1834-ben a müncheni Ba-jor Királyi Könyvtárban felfedezte korabeliírásbeliségünk egyik értékes darabját, a Mün-cheni- vagy Jászay-kódexet. Ez tulajdonkép-pen az 1410-es Huszita Biblia másolata. Tar-talmazza az Újszövetség négy teljes evangéli-umát. A kézirat elejére kötött 12 hártyalaponaz elsõ magyar nyelvû kalendárium látható,az ünnepek és szentek magyar nevével. AMüncheni-kódex (Müncheni Kódex) másolójaNémeti György volt, aki a munkát 1466-banfejezte be a moldvai Tatroson. Fejérváry lele-ményes felfedezésének köszönhetõ tehát,hogy felbecsülhetetlen értékû magyar nyelv-emlékünkrõl tudomásunk van. (Szabó D.,1959. 39. l.)

1843-ban Fejérváryt az országgyûlésegyik honti követének választották. 1845-benazonban egy Bécset kiszolgáló megyei admi-nisztrátor miatt hátat fordított a politikának. Smivel megnõsült, a megyébõl is elköltözött. Ittenibirtokát unokaöccsére, Rajner Pálra hagyta.Kár volt Fejérváryért, mert – mint Gyürky írta– „ritka ember örvendett annyi népszerûség-nek, köztiszteletnek és szeretetnek, mintFejérváry, ki már fiatal korában egyike voltHont legünnepeltebb fiainak...” (Gyürky A.,1874. 183. l.)

Fejérváry Miklós 1851-ben hagyta elMagyarországot. Mielõtt Amerikába telepe-dett volna le, Brüsszelben megismerkedett bá-ró Jósika Miklóssal, kivel életre szóló barátsá-got kötött, s levelek tucatját váltották egymás-sal. (Kiss L., 1995. 17–18. l.) Sajnos, Ameri-kából már soha nem települt haza. Kiválógazda és mecénás volt ott is, de a nemzet itt-hon érezte hiányát. Magyarországon, aholFejérváry talán szellemi tartalékait is kamatoz-tathatta volna. 1895. szeptember 19-én haltmeg messze idegenben, Davenportban.

Fekete Lajos(1837–1916)

A magyar erdészeti irodalom kezdete tulaj-donképpen 1862-ig nyúlik vissza, amikorWagner Károly szerkesztésében megjelent azErdészeti Lapok elsõ száma. 1867-ben aztán aselmeci katedrán is „felcsendült a várva várt ma-gyar nyelv édes hangja”. A tanerõkrõl ugyan-csak Wagner Károly gondoskodott. Beosztott-jaitól a szakmai felkészültségen és az elõadóiképességeken kívül megkívánta a magyar nyelvtökéletes ismeretét, valamint az „odaadó haza-fiságot” is.

Az elsõ magyarul oktató tanárok egyikevolt Fekete Lajos. Dr. Nemky Ernõ idézi AzErdõ 1966-os számában a Fekete Lajosról kö-zölt sorokat. Eszerint a jeles tanár neve a fõis-kola „azon korszakával (39 évével) van össze-forrva, amelyben a magyar erdészeti szakok-tatásnak már 1848-ban valóra vált, de a ma-gyar szabadságharccal csaknem elbukott esz-méje, alkotmányunk újra éledésével, végremaradandó testet öltött, s magyar erdészeti iro-dalmunk és szaktudásunk – jóformán a semmi-bõl – tisztes magaslatra emelkedett”. (Dr.Nemky E., 1966. 199. l.)

Fekete Lajos 1837. június 18-án születettTordán. A kolozsvári unitárius gimnázium el-végzése után 1856-ban a selmeci erdészetiakadémiára került. Ugyanitt 1867-tõl helyettes

48

segédtanár és erdõgyakornok lett. 1869-tõl azerdészeti akadémián a titkári teendõket is el-látta. 1873-ban rendkívüli tanárrá neveztékki. Több tantárgyat is oktatott, például a nö-vénytant és gyakorlatot, az állattant és gya-korlatot, az erdészeti rovartant, azerdõtenyésztéstant és az erdõvédelmet, vala-mint a vadászati és úrbéri törvényeket. 1891-ben átvette az erdõrendezési tanszék vezeté-sét; 1893-ban az akadémia aligazgatója, az1897–98-as és az 1899–1900-as tanévbenpedig igazgatója volt.

Fekete Lajos pedagógiai tevékenysége ki-emelkedõ a maga nemében. Mint egyik élet-rajzírója megfogalmazta: „Éles elméje, széleskörû tudása teljes mértékben képessé tették õtarra, hogy egyetlen tudományterület megala-pozásában és továbbfejlesztésében kiválót ésmaradandót alkothasson. Ez számára talánnagyobb elismerést és több dicsõséget jelentettvolna. Õ azonban inkább választotta a kisebbelismeréssel járó, kevesebb dicsõséget hozómunkát: az erdészeti tudományok magyarnyelvének kialakítását, s a hazai szakiroda-lomnak minél több tudományra való kiterjesz-tését; egyetemes magyar erdészeti irodalommegteremtését; magyar erdészeti szakembe-rek tudásának megalapozását és ezzel fejlõ-désük megindítását. Ezért élete célja nemegyéni érdekeinek szolgálata, hanem a ma-

gyar erdészeti szak jövendõ nagyságánakmegalapozása, fejlõdésének elindítása volt.”(Dr. Nemky E., 1966. 201. l.)

Oktatómunkáját az a cél vezérelte, hogyminél képzettebb, egyre nagyobb tudásúszakembereket neveljen. „Igazi pedagógusvolt tehát, akinek legnagyobb örömet okozott,ha látta, hogy tanítása nem hiábavaló, hogyaz termékeny talajra hull és ott fejlõdésnek in-dul.” (Dr. Nemky E., 1966. 201. l.)

Mint pedagógus nagy súlyt fektetett a szem-léltetésre. Ennek céljából különbözõ gyûjtemé-nyeket alakított ki. „Tanítványai egész életükönvallották, hogy nemcsak megismerték, megta-nulták, hanem meg is szerették az általa taní-tott tárgyakat.” (Taraba M., 1987. 533. l.)

Fekete mint „az igazi munkásság és hala-dás valódi bajnoka fáradhatatlanul küzdött azerdészeti akadémia ügyének elõbbrevitelén.Berendezte az akadémia növénykertjét, mely-ben számos külföldi fanemet honosítottmeg...” (Vadas J., 1896. 232. l.)

Fekete Lajos szakirodalmi munkássága isjelentõs. Tanulmányait fõleg az Erdészeti La-pokban publikálta, de számos önálló mûve ismegjelent. Elsõ könyvét Illés Nándorral közö-sen írta. Ez 1873-ban jelent meg BudapestenA közerdész címmel. A következõ évben adtaki Selmecen elsõ önálló munkáját, az

49

Erdõértékszámítás-tant. Szakmai hírnevét aMezõség kopárainak befásítása címû munká-ja alapozta meg (Kolozsvár, 1876). Selmec-bányán nagyon sok könyve jelent meg, többekközt Az erdõvédelem körvonalai (1877), azErdészeti rovartan (1878), az Erdészeti talaj-tan (1882), az Erdészet nyereségszámítás-tan(1900) vagy az Erdõrendezéstan (1902).

Vadas Jenõ írta róla, hogy mint erdészetiszakíró óriási munkát végzett. „Sokoldalúsá-gával s gazdag tapasztalataival erdészeti kér-désekben annyira tájékozott, hogy az élõ er-dészeti lexikon megtisztelõ melléknevet méltánmegérdemli.” (Vadas J., 1896. 233. l.)

A Hont megyeivé lett jeles férfi a közügyek-ben is tevékenyen részt vett. Alapító és választ-mányi tagja volt az Országos Erdészeti Egye-sületnek, a Természettudományi Társulatnak.Elõadásokat tartott a Selmecbányai Orvos-Gyógyszerész és Természettudományi Egyesü-letben, tagja volt a Selmec-Bélabánya sz. kir.városok törvényhatósági bizottságának stb.1910-tõl a Magyar Tudományos Akadémia le-velezõ tagja.

Nyolcvanéves korában, 1916. június 29-énhalt meg Selmecen. Ott is temették el a Kopog-tató (Klopaèka) melletti temetõben. Vele a ma-gyar erdészet „legérdemdúsabb” tagja szálltsírba. Mert „nincs senki, akinek a magyar er-dészeti oktatásügy körül annyi közvetlen érde-me lenne, mint Fekete Lajosnak”. (Dr. NemkyE., 1966. 201. l.) Kijár hát neki is a tisztelet ésa megbecsülés.

Feniczy János(1811–1882)

Feniczy János lelkipásztor, teológiai íróéletpályája igen mozgalmas volt. Már az in-dulás is rendkívüli módon alakult: iskolák, vá-rosok, egyházi rendek sûrûn váltakoztak azelsõ évtizedekben. De gyakran cserélõdtek akésõbbi állomáshelyek is: több településenszolgált káplánként, plébánosként és rendtag-ként jeles elõdünk. Ugyanakkor irodalmi mun-kássága is gazdag és sokoldalú volt.

Feniczy 1811. június 14-én született a Gyõrmegyei Csíkvándon. Gimnáziumi tanulmánya-it a gyõri bencéseknél kezdte, de 1826-ban

már a ciszterci rend egri intézetében végeztea filozófiai évfolyamot. A rendbõl is kilépveGyõrben fejezte be a bölcseletet. 1829-ben aveszprémi egyházmegyébe „vétetett föl”, smegkezdte a teológiai stúdiumokat, amit az-tán Pesten fejezett be. 1833-ban átlépett Esz-tergom megyébe, ahol 1834. júl. 19-én szen-telték pappá.

Közel nyolc évig káplánként szolgált, töb-bek közt Héderváron, Bajnán, Nagyoroszi-ban, Nyéken, Naszvadon, Kemencén, Vad-kerten, Vásárúton és Marcalon. Nógraddal ésHonttal nemcsak káplánként, hanem plébá-nosként is gyakran kapcsolatba került. 1842-ben a Nógrád megyei Zsélyben vezette a plé-bániát, 1845-ben Szelõcére került, majd közelegy évtizedig Ipolyfödémes plébánosa. Ez volta leghosszabb összefüggõ idõ, amit egy he-lyen töltött. Innen 1854-ben kerültNagybárkányba. 1861-ben lemondott a plé-bániáról, a stájerországi Lambertbe ment, sbelépett a bencés rendbe. Ám két év múlva is-mét visszatért Nagybárkányba, s itt volt nyug-díjaztatásáig, 1868-ig. Egy ideig Péliföld-szentkeresztesen élt és Vecsén káplánkodott.1882. április 2-án hunyt el Veresegyházán.

Elsõ munkája már gimnazista korábanmegjelent Gyõrött, amolyan dicsõítõ költe-ményként íródott az alábbi címmel: Tiszteletol-tár, mellyel nagyontiszt. Takács Bernardin urate gyõri kir. iskoláknál a szelídebb tudományokfelsõbb tanítóját neve ünnepén megtiszteltéktanítványai Pümkösd havának 20. napján1826. Gyõr. 1830-ban Gyászvers VajkyGyörgy halálára címû munkája jelent meg.Ugyanebben az évben született az Óda Hor-váth János püspökhöz címû mûve. 1832-benPesten a Hasznos Mulatságok különnyomata-ként jelent meg az Ode hanoribus IsidoriGuzmics. A felsoroltakon kívül még többörömdala, „örvendése” kinyomtattatott.

Káplán korában megírta A keresztény ne-velés alapvonalai címû munkáját (1838), vala-mint 1840-ben Pesten kiadta A szent misékbecse, vagy tanítás az új törvény állandó ál-dozatáról címû könyvet, melyet Golura Bálintnémet eredetije után fordított és bõvített.

Feniczy János ipolyfödémesi plébánoskéntsem tétlenkedett. A pasztoráció mellett jutottideje az irodalmi tevékenységre is. A kulturá-lis központoktól távol, az akkor még alig meg-

50

közelíthetõ csendes, alig pár száz lelket szám-láló falucska plébániáján lefordította BumüllerJános Világtörténetének elsõ kötetét, amit az-tán 1854-ben Pesten ki is adtak.

Az Ipoly mentén gyakran fellépett a jele-sebb egyházi események alkalmával celebráltszentmiséken hitszónokként. Szentbeszédeiközül néhány nyomtatásban is megjelent.1850-ben például Pesten kiadták A templo-mok szüksége címû beszédét, melyet aszelényi temetõkápolna felszentelésekor adottelõ 1850. július 24-én. A Lelki nagyság cím-mel 1861-ben Egerben megjelentetett beszé-dét Weis Adolf izraelita keresztelése alkalmá-ból mondta el. A peredi kálvária 1869-i fel-szentelésekor A Calvaria haszna és irántai kö-telmünk címmel tartott beszéde Pesten jelentmeg 1872-ben.

Feniczy példája meggyõzõen bizonyítja,hogy az Isten háta mögötti helyen is lehet amindennapi teendõk elvégzésénél egyebeketis cselekedni, szakmai elmélyülésre, alkotó-munkára vállalkozni.

A Felvidékhez oly sok szállal kötõdött jelesegyházi férfiú adatai a Magyar irodalmi ha-gyományok szlovákiai lexikonából (Bratislava,1981) kimaradtak, Szinnyei lexikonábanazonban megtalálhatók (Budapest, 1894. III.köt. 368–370. l), akárcsak a legújabb Ma-gyar Katolikus Lexikonban (Budapest, 1997.III. köt. 599. l). Úgy gondolom, a ma pap nél-kül árválkodó ipolyfödémesi plébánián talánegy szerény emléktábla jelezhetné a jeles plé-bános egykori jelenlétét.

Fiala Jakab(1697–1733)

A XVIII. századi piarista paptanárról, latinnyelvû irodalmunk egyik képviselõjérõl, a köl-tõ és drámaíró Fiala Jakabról mára alig tu-dunk valamit tájainkon. Pedig a Felvidékheztöbb szállal is kötõdött: tevékenykedett a pia-risták jó nevû iskoláiban és rendházaiban, séletpályája is itt fejezõdött be.

Fiala Jakabról az irodalmi, életrajzi, vallá-si és más jellegû lexikonok egyaránt megemlé-keznek. Igaz, születési évszámát kétfélekép-pen közlik: a Magyar Irodalmi Lexikon (Bene-dek M. fõszerk., 1963), Gulyás Pál munkája

(Magyar írók élete és munkái. IX. kötet. Buda-pest, 1992) és a Magyar irodalmi hagyomá-nyok szlovákiai lexikona (Csanda S. fõszerk.,1981), valamint Szinnyei könyve (1894)1696-ra teszi azt; a Magyar Életrajzi Lexikon(Kenyeres Á., fõszerk., 1967) és a MagyarKatolikus Lexikon (Diós I. fõszerk., 1997) sze-rint pedig 1697. február 2-án született Fialaaz Abaúj megyei Rákoson. A jeles személyi-ség életpályájának egyik elemzõje, KelecsényiJános is 1697-re teszi a születést (KelecsényiJ., 1910. 680–683. l.), így mi is ezt fogadjukel.

Kelecsényi szerint Fiala egyike volt a rendlegkiválóbb tanárainak. Nyitrai mûködéseután 1716-ban Vácott lépett a rendbe, sugyanott tanított 1719-ig. Ezt követõen filozó-fiát tanult Privigyén, ahol egyben a rend leg-régibb alapítású gimnáziumában (1666) aszónoklati és költészeti osztálynak is tanáravolt. 1724-ben Szegedre került, ahová akkora legjobb erõket küldték, rajta kívül példáulPéchy Dezsõ költõt és Demény László szóno-kot. Amint Kelecsényi említi, Fialának „ügyesmódszere lehetett az osztályok tanításában, arendi történetírók feljegyzése szerint kiváló ta-nítványokat nevelt, akik világos és kellemesmagyarázatáért igen szerették. Rendi tisztsé-gekre is emelkedik: több ízben házi másodfõ-nök, s mint megválasztott rózsahegyi házfõ-nök hal meg 1733-ban”. (Kelecsényi J., 1910.681. l.) A lexikonok szerint Fiala 1733. októ-ber 1-jén hunyt el Breznóbányán, ahol szinténvolt háza és iskolája (1675-ben indult) a rend-nek.

Tanári állomáshelyeirõl sosem távozottnyomtalanul Fiala Jakab. 1722-ben Nyitránelõadták két történeti tárgyú iskoladrámáját, aKorvin János, vagy a megjutalmazott erény(Virtus praemiata de Joanne Corvino) és azIstván moldvai vajda, vagy az elõre nem látógondoskodás (Improvida providientia deStephano moldaviae vojvodia) címût. Az ittenipiarista gimnázium 1701-ben nyílt meg, shosszú idõn át latin volt a tanítási nyelv. Ké-sõbb itt diákoskodott Táncsics Mihály is.

Az iskoladrámák írását és bemutatását Pes-ten is folytatta. Sajnos, ezek a mûvek mind el-vesztek. Írt lírai költeményeket és hõsköltemé-nyeket is. Fennmaradt a Szeged város történe-térõl készült latin nyelvû hexameteres eposza,

51

a Szegedidos (Buda, 1735). Ezt egy rendtár-sa adta ki névtelenül. Kelecsényi szerint azeposz tele van allegóriákkal és mitikus fejeze-tekkel. Beépíti mûvébe az antik mítoszokat,„ám ezek közül kivillan egy-egy õsmondánkis, és éppen ez teszi e kis mûvet oly érdekes-sé”. (Kelecsényi J., 1910. 681. l.)

Fiala eposzának hõsei a szittyák, akik azolimposzi istenek ellenségeskedése miatt el-hagyják hazájukat, megtelepszenek Pannóni-ában és megalapítják Szegedet. (Benedek M.fõszerk., 1963. 350. l.)

Kelecsényi felteszi a kérdést, hogy vajonhonnan merítette Fiala a két õsmondai motívu-mot, mi volt a forrása az Isten kardja és a Cso-daszarvas mondára nézve. Szerinte a két õs-mondai vonatkozásról, sõt az egész szittyamítoszról Bonfinitól merített. „E kis mû tehát ér-dekesen mutatja a magyarországi latinság ko-rábbi idõszakának hatását a késõbbire.”(Kelecsényi J., 1910. 683. l.)

Fiala nem sokkal halála elõtt még a kor-ponai rendházat igazgatta. Ebben a Hont me-gyei városban 1720-ban nyílt meg a piaristákkisgimnáziumának alsó tagozata. A megyé-ben a rend késõbb az eredetileg jezsuita ala-pítású selmeci nagygimnáziumot is átvette. Agazdag piarista hagyományok és Fiala Jakabemlékei tehát ily módon is összefonódnakHontban.

Fieber Henrik(1873–1920)

Manapság, amikor plébániák tucatja ma-rad lelkipásztor nélkül, nagy veszélybe kerül-nek az egyházközségek mûkincsei, a felbe-csülhetetlen értéket képviselõ képzõmûvészetialkotások. De kárt szenved ilyen értelembenegy-egy település akkor is, ha templomokatújítanak fel, ha a liturgikus tér bizonyos átala-kítására kerül sor. Fennáll pedig a veszélyazért is, mert egyre kevesebb a mûértõ pász-tor, egyházmûvészetünk értékeinek igazi vé-delmezõje.

Elõdeink közül mûkincseink, mûvészi alko-tásaink igazi õre és féltõ felügyelõje volt a Fel-vidékhez több szállal is kötõdõ Fieber Henrikrómai katolikus teológus, korának jeles mûvé-szettörténésze. 1873. június 25-én, Budapes-

ten született. Szülõvárosán kívül Esztergombanés Nagyszombatban végezte középiskolai ta-nulmányait. A nagyszombati érseki szeminári-um növendékeként került a bécsiPazmaneumba. Az itt megkezdett mûvészetitanulmányait Budapesten és Rómában folytat-ta. 1896-ban pappá szentelték, majd Zselízrekerült káplánnak. 1901-ben a Hont megyeiSzobon, Luczenbacher Pál ismert iparos és ke-reskedõ családjánál nevelõsködött. Egy évmúlva a budapesti Szent Imre Kollégium pre-fektusa lett. (Dr. Diós I. fõszerk., 1997)

Papi pályája mellett különösen jelentõs voltmûvészeti és közéleti tevékenysége. GlattfelderGyula késõbbi csanádi püspök munkatársa-ként beutazta egész Európát, s így „egyike lettaz európai mûkincsek és képzõmûvészeti mú-zeumok legalaposabb ismerõinek”. 1908-banõ rendezte Budapesten az elsõ egyházmûvé-szeti kiállítást. Nagy gondot fordított a rómaikatolikus papság mûvészeti képzésére, s e cél-ból több tanfolyamot is szervezett. 1910-bena vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy-házmûvészeti elõadója lett. Ilyen minõségébenigyekezett elveit a gyakorlatban is érvényesíte-ni, ezek azonban „konzervatív oldalról ellen-érzést váltottak ki”. (Gulyás P., 1992. 78–79. l.)

Az Európa-szerte elismert képzõmûvészetiszakértõ több kitûnõ könyvet is publikált. Ilye-nek a Korszerû egyházmûvészet (Budapest,1913), a Modern mûvészet (Budapest, 1914)és az Üvegfestészet (Budapest, 1920). Az ÉletKönyvei sorozatban megjelent Modern mûvé-

52

szet címû kötetével érdemes részletesebben isfoglalkoznunk. Mert – sajnos – Fieber mûvé-nek gondolatai egyre inkább aktuálissá vál-nak napjainkban is. Hisz az újabb idõben ta-núi lehetünk ismét a mûvészet – elsõsorban amodern mûvészet – iránti közönynek, akár-csak a maradiságnak, a mûkincsekkel szem-ben tanúsított közömbösségnek, a templomoknem egy esetben felelõtlen és szakszerûtlen át-alakítását irányító dilettantizmusnak.

Fieber Henrik könyve bevezetõjében bíráljaazokat, akik akadályozzák a modern mûvé-szet kibontakozását, nem ismerik fel annak ér-tékeit. Szerinte az ilyenek megnyilatkozása„szellemi táblabíróság”, amely „kényelmes,mert leszóláshoz, epéskedéshez nem kell vala-mi különös szellemi zsenialitás”. (Fieber H.,1914. 3. l.) Fieber arra figyelmezet, hogy haa klérus részérõl tapasztalható ilyen, az külö-nösen megdöbbentõ, hisz már Michelangelótis visszahozatta a pápa „a Sixtus-kápolna artemoderna szerint való kifestésére; a jezsuitákpedig hallatlan pazarsággal szórták tele azegész világot a most világiasnak, nyakatekert-nek, dekadensnek nevezett barokk alkotások-kal”. (Fieber H., 1914. 6. l.)

Fieber már 1914-ben leírta: „Teljesen tévescsapáson járnak azok, akik az utolsó századvallásos mûvészetét tisztára lélektelen, meg-rendelésre készült robotmunkának tartják,amelyben semmi lélektani probléma nem rej-tõzik. Ellenkezõleg a modern ember differen-ciálódott lelki élete, a századot mozgató nagyszellemi irányzatok talán a világi mûvészetek-ben sem nyilvánulnak meg oly szubtilis finom-sággal, mint éppen az annyiszor vallástalan-nak kikiáltott modern vallásos mûvészetben.”(Fieber H., 1914. 89. l.)

Megdöbbentõ bírálatot és kritikát olvasha-tunk a mûvészetek iránti fogékonyságunkatpallérozó könyv alábbi soraiban: „Szinte kiál-tó az az érzéketlenség, amellyel a »stílus-szerûtlen« oltárokat, képeket, szobrokat a ne-mes stílusú templomokból kiszórták.” (FieberH., 1914. 94. l.) S ha arra gondolunk, hogyez a folyamat egyes helyeken bizony mégnapjainkban is tart, döbbenetünk határtalan.Különösen akkor, ha az értéktelennek nyilvání-tott modernnel együtt az avíttnak minõsített ré-git is felváltja a giccs.

A szerzõ könyvében a fentebb jelzett jelen-ségek okára is rámutat. Szerinte „a világi hí-veknek a mûvészetekben teljes járatlansága,az egyháziaknak esztétikai képzetlensége ésmerev konzervativizmusa, az iparmûvészetek-nek általános dekadenciája és lebecsülése le-hetetlenné tették az egyházi szerelvényeknekmûvészi elõállítását”. (Fieber H., 1914. 119. l.)

Arra is rámutatott Fieber, hogy az egyházimûvészetek egész vonalán tulajdonképpen kétirányzat érvényesült: „vagy a történelmi stílu-sok jobb-rosszabb megismétlése, vagy a leg-selejtesebb kézmû- és gyáripar”. Szomorúankonstatálja: „Az oltáregyletek, amelyek Euró-pa-szerte csodás tevékenységet fejtenek ki aszegény templomoknak egyházi szerelvények-kel való ellátásában, teljesen az említett mûke-reskedõk és az egyszerû képzettségû apácákbefolyása alá kerülnek.” (Fieber H., 1914.120. l.) Ha ma körülnézünk a templomkertek-ben és más szakrális helyek közelében elõze-tes szakmai konzultációk nélkül emelt olykorgusztustalan és túlméretezett újkori építménye-ken (barlangok, emlékmûvek), szomorúankonstatálhatjuk, hogy Fiebernek még mindigigaza van.

S hogy miért lehetnek bizonyos nap-jainkbeli magatartásformák a XX. század ele-jén létezõkhöz hasonlatosak? Nos, erre is ta-lálunk magyarázatot a mûvészettörténész kö-zel százéves okfejtéseiben: „Az egyháziaknakellenkezése az evolúcióval és a modernizmus-sal szemben, ami a külsõ megjelenítést illeti,tisztára esztétikai okokon alapul, illetve a kel-lõ esztétikai képzettség hiányán. (...) A laikusnagyközönséget is emberfeletti erõlködésselkell kimozdítani érzéketlenségébõl és maradi-ságából, de itt mégis elõbb sikerül; részbenmert a világiak a mûvészi stílusokhoz az ilyenvagy olyan mûvészeti felfogáson kívül semmitsem fûznek, míg a klérus az újszerû szokat-lanban könnyen a szentek profanizálásátgyanítja.” (Fieber H., 1914. 121–122. l.)

Kemény bírálatot mond Fieber a századfor-duló táji „sekrestye-klérusról”, melynek „teoló-giai képzése szorosan csak az iskolás hittanielvek betanulására szorítkozott”. Pedig azegyház azelõtt „vezetõ szerepet vitt a mûvé-szetek fejlesztésében; majdnem azt mondhat-nók, hogy saját papjai fejlesztették ki az új stí-lusokat”. (Fieber H., 1914. 122. l.) Sajnos, az

53

újabb idõben: „Sokan, akik pedig hangos ön-érzettel hirdetik jó katholicitásukat, igen gyak-ran gyanús tehetségûek, máshol érvényesülninem tudó sarlatánok.” (Fieber H., 1914. 126.l.) Bizony gyakran valami hasonlót vél felfe-dezni az ember a mai tükörben is.

Érdemes elolvasni Fieber könyvének amafejezetét is, amely a modern színes plasztiká-ról szól, vagy a vallásos kisplasztikával, újko-ri betlehemeink mûvészeti értékeivel foglalko-zik. Ezek olyan megalapozott – lélektani, nép-rajzi, mûvészeti szempontból hiteles – elemzé-sek, amelyek a harmadik évezred elején is új-szerûek, aktuálisak és sokatmondóak. FieberHenrik, a gondolkodó, finom lelkû, szépérzék-kel megáldott ember munkájában valóban az„élet könyvének” egyfajta változatát írta meg.

Finkey József(1889–1941)

Közel egy évtizedet töltött SelmecbányánFinkey József, a világhírû tudós, az érc- ésszénelõkészítés-tan neves tanára, a „fáradha-tatlan kivitelezõ” és tervezõmérnök.

Sárospatakon született, s a jó nevû refor-mátus kollégiumból került a bányászati tudo-mányok európai hírû fellegvárába. 1907 és1911 közt diákoskodott itt. Már másodéveshallgató korában megjelent elsõ tudományoscikke, melyben „a matematika egy ritkán al-kalmazott fejezetét kapcsolta be a bányászatszolgálatába”. (Esztó P., 1941. 197. l.) Aka-démistaként mintegy hét tanulmányt publikálta matematika, a mechanika és a gépészet kö-rébõl. Ezek zömmel a Péch Antal alapítottaBányászati és Erdészeti Lapokban jelentekmeg (Vektormennyiségekrõl szóló tételek al-kalmazása technikai számításoknál. 1909/2.436–440. l.; Vázlatok a vektoranalitikából.1910/2. 222–228. l.; A nyújtó hengerelés ésmechanikai elmélete. 1911/1. 608–627. l.).Finkey sokoldalúságáról tanúskodnak a geoló-giával, geofizikával, geodéziával és gépészet-tel foglalkozó cikkei is.

1914-tõl a selmeci fõiskola bányamûvelés-tani tanszékének tanársegédje. Tudományosés gyakorlati eredményei fokozatosan az or-szág határain túl terjedõ hírnevet szereztekszámára. (Nekrológ Finkey Józsefrõl. Bányá-

szati és Kohászati Lapok. LXXIV. évf. 9. sz.1941. V. 1. 162. l.) 1918-ban jelent meg Sel-mecbányán a Joerges Nyomdában elsõ önál-ló kötete, a Bányatelepek tervezése, amely so-káig mint kiváló fõiskolai tankönyv is haszná-latos volt.

Finkey a világháború után sem adta fel apedagógusi pályát. Mint tanár az elsõk, a leg-jobbak közé tartozott. Ahogyan nekrológjá-ban említették: „Éveken át dohos pincehelyi-ségben asszisztens nélkül végezte nagyjelentõ-ségû kísérleteit.” (Esztó P., 1941. 162. l.)1924-ben Berlinben német nyelven megjelen-tette a Nedves úton való ércelõkészítés alapjaicímû könyvét (Die wissenschaftlicheGrundlagen der nassen Erzaufbereitung),amely nevét világhírûvé tette. Esztó Péter írtaennek kapcsán: „Könyvével egyszerre ismerttévált a neve szerte a világon, ahol csak ércelõ-készítéssel foglalkoznak. Szinte illik rá Petõfihíres verse: »Más csak levelenként szedi a bo-rostyánt, Neked rögtön egész koszorút kelladni.« Könyvét a külföld bányamérnökei isalapvetõ mûnek ismerték el, és ezért csakha-mar több nyelvre le is fordították. Könyvénekangol fordítása a Missouri állambeli Rollaiegyetem hivatalos kiadványaként jelent meg.Orosz fordítása a charkowi bányászati fõisko-la kiadványa. Holland nyelvû lefordítására iskértek engedélyt. Azóta nem jelent meg érc-elõkészítés-tani könyv, amelyben oldalszámrane lenne hivatkozás Finkey alapvetõ munkájá-ra.” (Esztó P., 1941. 198. l.) Az egész világonelismerték közleményeinek tudományos érté-keit is. Neve tehát méltán szerepelhet az olyanhíres magyar bányászok, mint a Deliusok,Schittkók, Péchek és a Fallerok neve mellett is.

1930-ban Ásványszenek brikettezése cím-mel újabb sikeres könyve jelent meg, 1937-ben pedig a Flotációs ásvány elõkészítõ eljá-rás címû mûvét adták ki. Az újabb kutatásokeredményeit összefoglaló mindkét munka tan-könyvként is „mintaszerû” kiadvány volt.

1934-tõl az MTA levelezõ, 1940-tõl rendestagja lett. Itthoni elismerésének minõsült az atény is, hogy a József Nádor Mûegyetem meg-alakulásakor rangsoron kívül õt választottákmeg a Bánya-, Kohó- és Erdõmérnöki Kar el-sõ dékánjának.

Finkey gyakorlati eredményei közül kiemel-kedõ jelentõségûnek tartják a recski ércelõké-

54

szítõ tervét. Laboratóriumi kísérletei során be-bizonyította, hogy az úsztató és a flotációs el-járással lehet az aranytartalmú piritet, a réz-ércet a meddõrésztõl a leggazdaságosabbanelválasztani. Õ tervezte a komlói szénbányaszénelõkészítõ mûvének átalakítását is.Ugyancsak az õ kutatásainak eredménye ahazai barnaszenek megjavítását szolgálóFinkey-féle légszér stb. Alapvetõ munkát vég-zett az érc- és szénelõkészítés elméletének ki-dolgozása terén is. (Kenyeres Á. fõszerk.,1967. 512–513. l.)

Finkey József fiatalon halt meg 1941. ápri-lis 7-én Sopronban. Mint Esztó Péter megálla-pította: „Híres volt mint tudós, kiváló volt minttanár és nagy volt mint alkotómérnök.” A rö-vid, de eredményes életpálya alatt elért sok-sok siker és dicsõség után is „a sírig megma-radt szerénységben és puritánságban”.

Fischer Ágoston(1863–1918)

Az Ipoly mente egykor jó nevû és elõkelõplébániáin hajdan megannyi jeles egyháziszemélyiség, tudós pap tevékenykedett. Ilyenvolt a valamikor szebb napokat látottipolyszécsénkei plébánia is, szép környezeté-vel, gazdag könyvtárával s az Istent nagyszorgalmával és igazi tehetségével szolgálóplébánosával, Fischer Ágostonnal.

A fiatal plébános 1890-ben érkezett ide afõvárosból. Érsekújvárott született 1863. au-gusztus 10-én. (Gulyás P., 1992) Tanulmánya-it szülõvárosában kezdte, majd a pozsonyiEmericanumban folytatta; 1879-tõl pedig Esz-tergomban diákoskodott, ahol a teológiát isvégezte. 1885. december 16-án szenteltékpappá. Ezután Budapesten hitoktató lett.

Szécsénkére már mûvelt, olvasott, kifino-mult látókörû és mély gondolkodású teológus-ként jött. Hisz már pappá szentelésének évé-ben nagy ívû, alapos filozófiai-teológiai gon-dolkodásról tanúskodó írása jelent meg Buda-pesten. Ehhez még mi is visszatérünk.

A városban nevelkedett, a fõvárosban isotthonosan mozgó fiatalember a világtól távolesõ kisközségben sem kedvetlenedett el, hiszaz Úr szolgájaként dolgozott itt is. Nyombanmegalakította a Jézus Szíve Társulatot, mely-nek alig egy évtized alatt 624 tagja lett, köz-

tük többen a plébániaközségen kívüli települé-sekrõl is. 1895-ben megalakult az Oltáregyletis, melyben 397-en tevékenykedtek. De mûkö-dött még ez idõben a Szent Alajos és az Õr-angyal Társulat is.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint Fischer1900-tól Óbudán tevékenykedett (Diós I. fõ-szerk., 1997. 681. l.), egy másik lexikonbanviszont 1899 az új állomás dátuma (Gulyás P.,1992. 154. l.). Valószínûleg az utóbbi a he-lyes idõmegjelölés, mivel a szécsénkei anya-könyvekben 1899. augusztus 18-án, illetveszeptember 11-én jegyezte be az utolsó ada-tot. Októberben már Sankovits László új admi-nisztrátor anyakönyvezett.

Budán Fischer Ágoston a Jó Pásztor Házlelkésze, vagyis az intézet spirituálisa lett. A JóPásztor nõvérek nem sokkal idejövetele utántelepedtek le a fõvárosban. Mivel a közbenpápai káplánná kinevezett Fischert foglalkoz-tatták a nevelési kérdések, különösen a szám-kivetett és problémás fiatalok helyzete, 1912-ben saját pénzén Budapesten házat vett, mely-ben internátust nyitott az otthontalan iskolás fi-úknak, s egy kápolnát is kialakított benne.

Legújabb katolikus lexikonunk a szaléziak„megtelepítõjeként” emlegeti Fischert. A DonBosco pedagógiai elveit követõ társaság Ma-gyarországra a századfordulón jutott el, s azelsõ szalézi intézetet 1913-ban Esztergommegyében nyitották meg. Budán Fischer Ágos-ton halála után vették át az internátust, melyet1920-tól Szent Alajos Házként mûködtettek to-vább.

Fischer Ágoston tehát mindenképp jó szer-vezõnek, nevelõnek és lelki gondozónak bizo-nyult. Közéleti és pasztorációs munkája mellettjutott ideje a publikálásra is. Tanulmányt kö-zölt az István bácsi Naptárában (Mit tesz a jó-zan felfogás szerint a korral haladni, vagyiskorszerûleg mûveltnek lenni?, 1885), a Ko-runkban (Eredeti tudósítás a római zarándok-útról, 1881/l.), a Katolikus Hitvédelmi Folyó-iratban (Dr. Luther Márton, Isten embere,1891), a Magyar Államban és a Népnevelõ-ben.

A Magyar Katolikus Lexikon jegyzi önállómûvét, a Jézus Krisztus a papok példaképe cí-mû fordításkötetét, amely 1889-ben jelentmeg Budapesten. G. Frassinetti és G.Berbarigo mûveinek fordítását tartalmazza.

55

Gulyás Pál lexikona egy újabb Fischer-mûvet isemlít, a Szentek életét (Bp., é. n.).

Az István bácsi Naptárában közölt koraitanulmányában a korszerû mûveltség fogal-mát elemzi a szabadelvû liberális és a keresz-tény felfogás szerint. Felemeli szavát a libera-lizmus ellen, mert annak hívei szerinte azthangoztatják, hogy a mûveltség tõlük szárma-zik, õk annak „zászlósai”. Fischer viszont úgygondolja, a mûveltség tekintetében nem lehet„csak az elmének tökéletesítésére, a felvilágo-sultságra, az ismeretek gazdagságára” szorít-kozni, mert „a szív és akarat nemesítésére” issúlyt kell fektetni. (1885. 22. l.)

A katolikus egyház azért vetette el a sza-badelvûséget, mert az álfelvilágosultságot kö-vetett, az ember külsõségére szorítkozott.Hogy a mûvelt embernek felvilágosultnak kelllennie, Fischer szerint azt az egyház sem ta-gadja. Hisz „bizonyos az, hogy ha az emberiész megvilágosítva nincs, ha azt a tudatlansághomálya fedi: az ember tetteinek kormányzó-ja nem lehet, az ember a tökéletesség felé ha-ladni nem képes”. (1885. 23. l.)

Fischer úgy gondolta, a szabadelvûek„messze járnak a valódi felvilágosultságtól”,mert azt hiszik, õk mindent tudnak, s nincsszükségük a hitre. A szabadelvû azt mondja,a mûvelt embernek azért nem kell Isten, mert„létezését szerinte bizonyítani nem lehet”, sazért az iskolákból is ki kell küszöbölni a val-lást. A szabadelvû gondolkodás következmé-nye, hogy a halál természetes bekövetkezésétmegvárni nem érdemes; a hazugság nem bûn;a csalás nem egyéb, mint ügyesség; a ravasz-ság egyenlõ az okossággal; a lopás keresetilehetõség; a házzasságtörés és a trágár be-széd pedig dicsõség. Természetesen Fischermegállapításaiban is volt némi sarkítás, ám aszándék tisztaságát nem lehet kétségbe vonni.

Fischer úgy vélte, a felvilágosultság függet-lenítette az észt a hittõl, pedig – Hettinger sze-rint is – a tudás és a hit „iker magzat”. (1885.23. l.) A szerzõ a továbbiakban úgy fogal-maz, hogy „a tudás hit nélkül csak kételgés,kétségbeesés, síri virág a hitetlen kebelén”. Ahitetlenség pedig ”tudomány-hiány, tudatlan-ság”.

Arra is felhívja a figyelmet Fischer Ágoston,hogy a szabadelvûek közül sokan az élveze-tek, a szenvedélyek hajhászására biztatnak.

Pedig minden szenvedélyünket földi büntetésköveti: a részegség például megrendíti ésgyengíti az értelmet, az embert szánalmat iskeltõ butaságba viszi. A kevélység alatt bosz-szúvágy tenyészik. Összefoglalva a mûvelt-séggel kapcsolatos gondolatokat, így zárja el-mélkedését az ifjú teológus: „Íme ezek a lélekmûveltségének kellékei: tudomány, szívnemes-ség, jellem. Hol ezek egyike vagy másika hi-ányzik, ott valódi mûveltségrõl szó nem lehet,mivel a mûveltség az egész lélek tulajdonsá-ga...” (1885. 27. l.)

Figyelmeztet még arra is a szerzõ, hogy:„A legmûveltebb népek, a görögök és a róma-iak közt is gladiátor-harczokat, ocsmányságo-kat, melyeket ki sem lehet mondani, házassá-gi elválásokat, melyek minden osztálynak megvoltak engedve, a gyermekek barbár kivetését,a szülés megakadályozását, a rabszolgák ön-kéntes meggyilkolását, bûnbarlangokat, me-lyek maguknak az isteneknek voltak szentelve,a nyilvános hatóságok tûrték.” (1885. 29. l.)Ez aztán a birodalmak, népek szellemi-lelkipusztulásához vezetett.

Fellép Fischer a vallást oktalanul gúnyolók-kal és megvetõkkel szemben is. Gondolatait,elszántságát Kisfaludy Sándor alábbi soraivalerõsíti:„Ki a vallást s jámborságot gunyolja s neveti,Az erkölcsöt, igazságot s hazáját nem szereti.Az oly embert kerülni kell, mert élete pokol belül,Mert méreg foly ereiben, s egy ördög szivében ül.”

Pascalt idézve fejezzük be mi is Fischer el-mélkedését, aki azt írta, hogy „mikor az ész alegtöbbre haladt, akkor látja be, hogy mégsok van, amit föl nem foghatunk”. Õseink egy-kori lelkipásztorának tanulmánya alapjábanvéve az idõ távlatából nézve is korszerû olvas-mány. Csak egy mûvelt, felvilágosult teológusírhatott ilyen alapos munkát fiatal kora ellené-re. S noha egy-egy kitétellel, gondolatsarkítás-sal vitába is szállhatnánk, a szerzõ alapjábanvéve igazat mond, tiszta szándékkal, meggyõ-zõen és hatásosan.

A Felvidék jeles egyházi személyisége1918. május 6-án hunyt el Budapesten. Meg-illeti õt szellemének idézése, s talán egy em-léktáblát is megérdemelne szülõvárosábanvagy a szécsénkei plébánia falán.

56

Foglár György(1670–1754)

1670. április 23-án született a Nyitra me-gyei Csejtén Foglár György címzetes püspök,egri kanonok, az iskolaalapító fõpap, a sze-gények és a tehetséges tanulók mecénása.

A jó nevû Foglár család alapítója FoglárPál volt, aki 1583-ban „Rudolf királytól nyertecímeres megnemesíttetését”. (Nagy I., 1857.190. l.) Dédunokája, III. Pál szerezte meg1698-ban a család számára a Hont megyeiTésát. Az õ fia volt neves szülöttünk, FoglárGyörgy, aki a Tésai elõnevet is viselte.

A nemes család sarja Nagyszombatban ésPozsonyban végezte gimnáziumi tanulmánya-it. Esztergomi papnövendékként került aPazmaneumba. A bécsi egyetemen teológiátés bölcsészetet tanult. Elõször a Hont megyeiHázasnényére (a mai Lukanényére) került plé-bánosnak. 1707-ben innen átlépett az egriegyházmegyébe, s Pásztó plébánosa lett.1710-ben már egri kanonokká nevezték ki,Telekessy István püspök mellett teljesített szol-gálatot. 1718-ban szentelték címzetes szer-vivai püspökké, s kinevezték gróf Erdõdy Gá-bor Andor egri püspök helynökévé.

Foglár György egyéb érdemei mellett elsõ-sorban alapítványai révén vált széles körbenismertté. 1740. nov. 27-én 25 ezer forinttal ésaz almagyari szõlõje árából Egerben jogaka-démiát alapított. A jogi iskola számára 50ezer forint értékû épületet vett, és 1746-banaz alapítványi tõkét 41 ezer forintra emelte.(Szinnyei J., 1894. 607. l.)

Tudjuk, hogy Mária Terézia csak 1753õszén adta ki a nagyszombati filozófiai és te-ológiai kar reformjára vonatkozó rendelkezé-seit. A jogi karon még ennél is késõbb, 1760-ban rendelték el az átszervezést. Az egri isko-la felállításával Foglár tehát már korábbanmegvetette alapját a jogakadémiának, a szín-vonalasabb magyarországi jogi képzésnek.Ennek mintáját vették késõbb máshol is (pl.Nagyszombatban) alapul. 1755-tõl már há-rom jogtanár adott itt elõ. Köztük volt Huszti Ist-ván, akinek jogi kézikönyvét, a Jurisprudentiapractica...-t széles körben alkalmazták.

A foglarianum jelentõs szerepet töltött be amaga korában még akkor is, ha egyes törté-nészek szerint Foglárnak a katolikus nemesif-

jak szakképzett jogásszá nevelésével az volt afõ célja, hogy „kiszorítsa a katolikus birtokosfõnemesség ügyvivõi közül a külföldön tanult,jól felkészült és ezért addig szinte nélkülözhe-tetlen protestánsokat”. (Horváth M. fõszerk.,1988. 118. l.)

Foglár püspök a kispapok számára is ala-pított egyházjogi tanszéket (Dr. Diós I. fõ-szerk., 1997. 732. l.), 2000 forintot pedig ar-ra a célra hagyott, hogy kamataiból „a növen-dékek az életbe való kilépésök alkalmávalhasznos hittani könyvekkel láttassanak el”.(Szinnyei J., 1894. 607. l.)

Arról is van tudomásunk, hogy Egerbenolyan Foglár-intézetet is alapított, amely a sze-gény sorsú növendékek ruházásáról és táplá-lásáról gondoskodott. Ez késõbb az angolkis-asszonyok irányítása alá helyezett leányneve-lõ intézetté alakult át. (Somogyi E. szerk.,1880. 556. l.)

A jótékony püspök két önálló latin nyelvûmunkát is kiadott. Az elsõ Kassán jelent meg1723-ban Hortos divinorum Eloquiorum cím-mel. Ugyanott adták ki a másikat is, melynekcíme Ferculum vitae aeternar.

Munkásságának lényegét így foglalta összeKoncz Ákos az egri egyházmegye papjairólírt könyvében: „Egész élete munka volt, a jóté-konyság munkája, s midõn 1754. október 12-én elhunyt, õszinte könnyek között kísérték elsírjába azt a kihûlt szívet, mely míg dobognimeg nem szûnt, csak akkor érezte jól magát,ha a haza és tudomány, egyház és nevelés ol-táráért áldozhatott.” (Koncz Á., 1892. 86. l.)

Úgy gondolom, a tájainkról indult, a Felvi-dékhez kötõdött jeles egyházi méltóságot ér-demes és illõ nekünk is számon tartanunk. Stalán egy emléktáblával is tiszteleghetnénkszelleme elõtt, például a lukanényei templomvagy plébánia falán.

Forgách Ágoston(1813–1888)

Ipolyvisk község három jeles szülöttel is di-csekedhet: Fehér Ipollyal, Rajner Lajossal ésKõnig Mórral. A tudós fõpapok tiszteletére né-hány évvel ezelõtt a plébániatemplom falánlepleztek le emléktáblát.

57

Az egyházközség Historia domusában la-pozva, a hajdani plébánosok közt egy újabbneves személyiségre bukkanhatunk. GrófForgách Ágoston ugyan nem a falu szülötte,de majd egy évtizeden át volt a honti falu plé-bánosa. A plébániatörténet elég alaposan be-mutatja egykori papjuk életrajzát. Ki is volt hátõ valójában?

A gimesi és gácsi grófok családjából szár-mazó Ágoston 1813. április 22-én születettPesten. Itt kezdte gimnáziumi tanulmányait is,majd Pozsonyban lett az Emericanum növen-déke. 1830-ban Nagyszombatban bölcseletettanult, 1832-tõl pedig a bécsi Pazmaneum te-ológusa volt. 1836-ban szentelték fel, és anógrádi Vadkert káplánja lett. 1837-ben ke-rült Ipolyviskre adminisztrátornak, s rövid idõnbelül ugyanitt plébános lett. 1845-ig szolgáltahíveit s az Istent az Ipoly menti településen.Még ugyanazon évben pozsonyi kanonokká,majd plébánossá nevezték ki.

Politikai fogékonysága s a közügyek irántiérdeklõdése alapján az 1847–48-i ország-gyûlésen a káptalan képviselõje volt.1851–56-ban Scitovszky prímás õrkanonok-ja, 1855-ben a jeruzsálemi Szent János-rendtiszteletbeli lovagja. 1861-tõl szebenikói cím-zetes püspök.

Közéleti-politikai tevékenysége Esztergom-ban bontakozott ki. A szabadságharc utáncsupán a hetvenes évek elején volt észlelhetõnémi fellendülés társadalmi és gazdasági té-ren. A prímási székhelyen az 1863-tól megje-lenõ Esztergomi Újság jelentett bizonyos szel-lemi pezsgést. Ennek megjelenését jelentõsenelõmozdította az akkor már fõpap ForgáchÁgoston fõispáni helytartó is. A Hont megyeiPongrácz Lajos volt a lap fõszerkesztõje, akiaz 1848/49-es eszméket képviselte. Állandómunkatársként jegyezték Majer István kürtiplébánost is. A Kaszinó és a Katolikus Legény-egylet szintén ez idõ tájt élénkült fel Eszter-gomban.

A szabadságharc utáni korról olvassuk egyhelyütt, hogy „Esztergom vármegye abban akivételes helyzetben volt, hogy az abszolutiz-mus alatt kapott legfõbb intézõnek, a prímásihelytartónak személyében igaz hazafi állottaz élén, aki nagy diplomata tehetségével soktekintetben megkönnyítette helyzetét a Helytar-tótanáccsal szemben is”. Forgách már az

1867-i tisztújító közgyûlésen buzdító beszédettartott, a haza jobb jövõjének, az alkotmányosmegyei élet elõmozdításának reményébenszónokolt. (Móricz Zs.–Pór A.–Reiszig E., é.n., 420. l.)

Az 1869. évi januári közgyûlésen Forgáchrámutatott arra, hogy „a kiegyezés terén a 48-nak sikeresítését lehetõvé tenni, vagyis a pol-gárok szabadságait, a nemzetnek önállását,állami jogait vérontás nélkül érvényesíteni ésbiztosítani, ez volt a múlt országgyûlésénekmagasztos feladata”. (Móricz Zs.–PórA.–Reiszig E., é. n. 423. l.)

1871-ben a király kinevezte gróf ForgáchÁgostont a vármegye fõispánjává. „Fényesbandérium lovagolt a fõispán lakása elé”,hogy õt székének elfoglalására meghívják. Tízéven át töltötte be ezt a tisztséget. Fõpásztoriés politikai tevékenysége mellett publikációsmunkát is végzett. Palugyay Imre nyitrai püs-pök tiszteletére írt Egyházi beszéde 1854-bennyomtatásban is megjelent. 1868-ban PestenÉszrevételek a megyék átalakítása körül cím-mel jelent meg kötete. 1871-ben Esztergom-ban kiadták a Közgyûlési megnyitó beszédét.A Capitulum eccl. metropol strigoniensis abanno 1009 usque 1876 inclusive címû kétkö-tetes kéziratos munkáját a prímási könyvtár-ban õrzik.

A kiváló férfiú 1888. április 26-án halt megEsztergomban. Büszkék lehetünk rá, s talánegy emléktábla is megilletné õt az ipolyviskiplébánia falán.

Gretzmacher Gyula(1836–1906)

Gretzmacher Gyula, bár nem tartozott azeurópai hírû és élvonalbeli tudósok közé, mél-tán szerepelhet a Hont megyében mûködött je-les személyiségeket bemutató portrésorozat-ban. A selmeci bányászati és erdészeti fõisko-la megbecsült tanáregyénisége volt õ is: „sokatlátott és tapasztalt, tudományos, igaz bá-nyász”. Élénk irodalmi tevékenységet fejtett kimind a hazai, mind a német lapokban. Utazá-sairól színes leírásokat, a bányamûvekrõl gaz-dag ismereteket közölt. Foglalkoztatták õt abányászat valamennyi ágának kérdései, akár-

58

csak az iparág története. A sok-sok szakcik-kén, tanulmányán kívül önálló kötetet is kiadott.

Lõcsén született 1836. augusztus 19-énevangélikus családban. Édesapja a város jónevû lelkésze volt. A gyermek GretzmacherEperjesen végezte a gimnáziumot, majdSelmecen látogatta az akadémiát. 1860-banbányászgyakornokként ugyanide került. Ké-sõbb a bányamûveléstani és bányaméréstanitanszék asszisztense lett. 1871-tõl a szélaknaibányamérnökségen is kiváló eredményeket értel: „rendkívüli szolgálatokat teljesített, különö-sen a selmeczvidéki bányászat átnézeti tér-képének összeállításánál, a domborzati viszo-nyok felmérésénél”. (Gretzmacher Gyula +.Bányászati és Kohászati Lapok. 1906/5. 274.l.) Adatai egy önálló füzetben is megjelentek1886-ban Selmecbányán Selmecz és környé-ke magassági viszonyai címmel.

Nagy érdemei voltak a bányamérnökségújjászervezésében, illetve a II. József-altáró fõ-vágatának befejezési munkálatai körül. Azutóbbiért 1879-ben a Ferenc József-rend lo-vagkeresztjét is megkapta.

1881-ben kinevezték a szélaknai bányahi-vatal fõnökévé.

1883-ban a bányamûveléstani tanszék ve-zetésével is megbízták. Mindezt bányataná-csosként „nagy sikerrel, hallgatói által min-denkor szeretettel körülvéve, 1904. év augusz-tus haváig látta el”. (Bányászati és KohászatiLapok, 1906/5. 274. l.)

Nyugalomba vonulása után nemsokárameghalt. A 70 éves tanár – bár szép és ered-ményes pályát futott be – sok befejezetlen

munkát hagyott maga után. Nem sikerült sajtóalá rendeznie a bányászatra vonatkozó érté-kes történelmi ismereteit, s kéziratban maradta Bányászati és Kohászati IrodalompártolóEgyesület által támogatott Bányamûveléstanais. De nem készíthetett már válogatást azokbóla szakcikkekbõl sem, melyek a Bányászati ésKohászati Lapok hasábjain jelentek meg, s aziparág különbözõ területeit érintették. Ilyenekpéldául a Szintezõ mérések a selmeczi bánya-kerületben (BKL, 1873), a Bányászati és kohá-szati szótárunk érdekében (BKL, 1890), vagyAz arany kinyerése kényezõ által (BKL, 1897)címû tanulmányai. (Zsámboki L., 1983. 174. l)

Gretzmacher Gyula 1906. január 26-ánhunyt el Selmecbányán. A tanítványok nevé-ben Réz Géza tudós bányamérnök búcsúztat-ta õt. Síremléke ma is megvan a Piergi-kapumelletti temetõben. Nevét is számon tartják ajeles selmeciek lexikonában. Nem csoda, hiszegykor közéleti emberként is jelen volt a város-ban. Szerette a túrázást, s a Szitnya TurisztikaiKlub egyik alapítója volt. (Herèko I., 1995.77. l.)

György Albert(1862–1941)

György Albert a maga korában a bánya-mûvelésnek szintén kiváló képviselõje és elis-mert tekintélye volt a hazai és a külföldi szak-emberek elõtt egyaránt. A róla szóló megem-lékezések, méltatások és szócikkek mindenek-elõtt úttörõ tevékenységét emelik ki. Például

59

azt, hogy õ volt az elsõ magyarországi bá-nyamérnök, aki a bányavizek kiemelésére vil-lanyerõt vett igénybe. Abban is elsõ volt Ma-gyarországon, hogy betont alkalmazott az ak-na biztosítására. (Dr. Mohi R., 1941. 392. l.;Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 643. l.)

György Albert pályája több szállal is kötõ-dött a Hont megyei Selmecbányához. Itt tanult1881–84-ben, itt töltötte gyakornoki éveinekegy részét; 1887-tõl pedig hosszabb idõn átaz akadémián oktatta a bányamûveléstant, azércelõkészítés-tant, valamint a bánya- és föld-méréstant.

Bányászati szakemberként sokoldalúanszolgálta a köz javát: eredményes munkát fej-tett ki a gázkitörések elfojtása terén, hatékonymódszereket alkalmazott a bányatüzek oltásá-nál, gondoskodott a bányászok gyerekeinekképzésérõl...

Hosszan lehetne még sorolni György Albertérdemeit, hisz aktív részese volt annak az idõ-szaknak, melyet „a magyar bányászat külön-leges létfeltételeinek felismerése és a modern,részben teljesen különleges megoldások alkal-mazása jellemez”. (Dr. Mohi R., 1941. 394. l.)Még nyugdíjas korában is úttörõ munkát vég-zett a bauxitérc kutatása körül. Nevéhez fûzõ-dik a „jó szerencsét!” bányászköszöntõ beve-zetése és a bányászünnepség Szent István-napra tevése.

A máramarosi Aknaszlatináról indult (ittszületett 1862. december 22-én) német erede-tû családból (Gschwandtner). Õsei kiváló bá-nyászok voltak, édesapja a máramarosi sóbá-nyászatot igazgatta. Idegen származása elle-nére is sikerült elfogadtatnia magát a magyarszakemberek közt. A jó családi háttéren kívülmindezt elsõsorban tehetségének és becsületesmunkájának köszönhette.

A nagy tudású, világot járt és tapasztaltszakember irodalmi munkássága is jelentõs.Elsõsorban „elemzõ kémiai könyve” értékes.1894-ben adta ki Selmecbányán alapvetõmunkáját ezzel a címmel: Mennyiségilegelemzõ vegytan különös tekintettel a fém- ésvaskohó-laboratóriumban elõforduló elemzé-sekre. Ennek 1907-ben második bõvített ki-adása is megjelent, ugyancsak Selmecen.1912-ben a Nagybányai bányakerület mo-nográfiájában is publikált.

Selmecbányáról való távozása után Doro-gon volt bányamérnök, majd a szászvári bá-

nyákat vezette. Egy ideig az Osztrák–MagyarVasúttársaság szén- és ércbányáinak felügye-lõje is volt. Nyugdíjba vonulása után mégigazgatta a horvátországi Croatia bányáit.Budapesten halt meg 1941. október 13-án.

Händel Vilmos(1837–1925)

A magyar lexikonok nemigen említik ennekaz evangélikus egyházi írónak, Mikszáth sel-mecbányai tanárának a nevét. PraznovszkyMihály ír róla egy közelmúltban megjelent ta-nulmányában, jelezve, hogy a selmeci papta-nár a lélektant és az esztétikát oktatta Mik-száthnak. (Praznovszky M., 1999) Kézjegyeott van például azon a dokumentumon is,amely a hetedik osztályt ismétlõ író érdemje-gyeit tartalmazza. (Tudósítás a selmeczi ágost.hitv. evang. kerületi Lyceum tanuló ifjuságáról.1864/65.) Mikszáth ekkor lélektanból kielégí-tõt kapott.

Händel Vilmos 1837. február 2-án születettSzepesváralján. Halálozási dátumát Praz-novszky Mihály sem jelöli, ezt a Slovenskýbiografický slovník-ból (Szlovák életrajzi lexi-kon) ismerjük: a dátum 1925. december 12.(Mináè, V. fõszerk., 1987. 280. l.) A papi csa-ládból származó Händel Nyíregyházán, Mis-kolcon és Eperjesen végezte iskoláit. Ezt köve-tõen egy évig Lánczy Jakab családjánál neve-lõsködött Felsõláncon, majd Miskolcon kezdõ-dött egyházi pályája. Rövidesen külföldrement, két évig még Halléban és Jénában ta-nult.

Miután nagyobb utazást tett Németország-ban és Svájcban, 1862. április 2-án Selmec-bányára került németül és magyarul prédikálólelkésznek. Selmecen szorgalmazta a magyarnyelvû istentiszteletek gyakoribbá tételét, köz-életi szereplést vállalt, s óraadóként oktatott azevangélikus líceumban.

Händel Vilmosról Breznyik János iskolatör-ténetében is olvashatunk. Így ír többek közt:„Rendkívüli tanárokúl fáradoztak velünk legin-kább vallástani tárgyakkal foglalkozvaHändel Vilmos, itteni német–magyar lelkész ésHrencsik Károly, tót lelkész, kik nem akarták arájok bízott talentumokat elásni, s készséggel

60

vállaltak el néhány órát ifjaink tanítására.”(Breznyik J., 1889. 379. l.) A már említett tan-tárgyakon kívül Händel a líceumban még taní-tott hit- és erkölcstudományt, egyháztörténetet,ó- és újszövetséget, valamint görög nyelvet.

Händel elsõsorban egyházi lapokban pub-likált, de megjelent néhány önálló mûve is,mint például A keresztyén egyház története(Selmecz, 1877), A gyermek imái (Selmecz,1890) és az Emléklapok, melyet SzeberényiGusztáv püspök tiszteletére írt és szerkesztett(Budapest, 1890).

Selmecbányán Händel egyházi tisztségeketis betöltött. Megérdemelt pihenés után ebbena városban hunyt el.

Hannulik János(1745–1816)

A XVIII–XIX. század Felvidékrõl indult meg-annyi jeles egyházi személyiségei közé tarto-zik Hannulik János Krizosztom, „a piaristarend magyarországi testületének egyik legki-válóbb tagja” (Szinnyei J., 1894. 436. l.), akor neves latin nyelvû költõje.

Az õ élete is több szállal kapcsolódott tája-inkhoz. 1745. június 22-én született aTrencsén megyei Peredméren. 1764-benPrivigyén lépett a piarista rendbe. Egy év múl-va Rózsahegyen tett fogadalmat. 1767-ben aHont megyei Korponán tevékenykedett a rendiskolájában: a principisták és a kisebb osztá-lyok mestere volt. 1772–75-ben Nyitrán tanultteológiát, miközben pappá szentelték, s egyideig ugyanott a poesis és a syntaxis tanára-ként mûködött. Tanított még Magyaróvárott ésNagykárolyban. Az utóbbi helyen több be-osztásban is szolgált: volt igazgató-tanára arendi növendékeknek, oktatott szónoklatot,mûködött hitszónokként, tanított logikát és me-tafizikát, végül a gimnázium igazgatója lett.Amint Szinnyei írja: „Igen jeles tanár volt ésclassicus mûveltségével, bölcseleti, történelmiés irodalomtörténeti elõadásaival, megnyerõmodorával kiválóan hatott az ifjúságra, arend növendékeire s tanáraira. Nagyszámúlatin lírai költeményei nemcsak Rómában ésmás olasz városokban, hanem Németország-ban, sõt az oroszoknál Szentpétervárott is fi-gyelmet keltettek.” (Szinnyei J., 1894. 436. l.)

Köztudott, hogy 1803-ban a szentpétervá-ri tudós társaság felkérésére írta az I. Sándorcárt dicsõítõ ódáját (Ode ad Alexandrum rus-sorum imperatorem). Sándor, a tudományokés a tudósok nagy pártfogója, egykor fõisko-lát állított fel Pétervárott. Sok-sok egyéb érde-me is volt e tekintetben, ezért a tudományokképviselõi tisztelettel vették körül.

Sokáig úgy élt az irodalmi köztudatban,hogy Hannulik cárt dicsõítõ ódájátBalugyanszky Mihály rendelte meg abból azalkalomból, hogy a magyarországi tudóst I.Sándor vendégtanárnak hívta meg Pétervárra.Az ezzel kapcsolatos tévedésekre Csekey Ist-ván hívta fel a figyelmet Hannulik János orosz-országi kapcsolatai címû tanulmányában.(Csekey I., 1956. 460–469. l.) A debreceniVargha László kitûnõ irodalomtörténeti tanul-mányából (Hannulik János, a XVIII. századHoratiusa. Debrecen, 1938) idézi, hogyHannulikot már jól ismerték a nagyvilágban,így Oroszországban is. Tehát a költõt nemcsakMagyarországon tisztelték „második Horatius-ként, s nem csak német és olasz tudományostársaságok tüntették ki elismerõ oklevelekkel;költeményei az elkövetkezõ években, illetõleghárom évtized folyamán mind szélesebb kö-rökben lettek ismeretesekké, s hírneve akkorérte el a dicsõség tetõpontját, amikor a külföldtudományossága a XVIII. század valamennyilatin lirikusa között neki juttatta a díszes »prin-cipus« elnevezést. Ennek legszebb bizonyítékaaz volt, midõn 1803-ban a szentpétervári tu-dós társaság a nagykárolyi lirikust kérte fel ar-ra, hogy Sándor orosz cár dicsõítésére ódátírjon, arra az ünnepélyes alkalomra, amikor acárt valamennyi tudományok doktorává avat-ták”. (A Vargha-idézetet lásd: Csekey I.,1956. 466. l.)

Hannulik János tehát a felkéréskor a maga400 versével már régen európai hírû költõvolt: kifogástalan latinságú, gördülékeny ver-selõ. Mint Csekey hangsúlyozza: „Nem a Sán-dor orosz cárra írt ódája miatt lett tehátHannulik Szentpétervárott princes Lyricorum –mint Tardy Lajos tévesen írja –, hanem ellenke-zõleg: éppen ezért kérték fel õt és nem mástaz óda megírására, mert Hannulik már két év-tizede a legkiemelkedõbb latin költõ hírébenállott az egész Európában.” (Csekey I., 1956.463. l.)

61

Hannulikot Baróti Szabó Dávid is Magyar-ország Horatiusának nevezte. Klasszikus for-mákat alkotó költészetével pedig Berzsenyireis hatott. (Dr. Diós J. fõszerk., 1998. 577. l.)

Számos, nyomtatásban megjelent mûve kö-zül az alábbiakat említjük meg: Selecta Car-mina (Nagykároly, 1777–78), Versus lyrici(Nagykároly, 1779), Celebritas provinciaeBihariensis... (Nagykároly, 1782), Selecta lati-ni sermonis exemplaria (Buda, 1810).

Jeles földink Nagykárolyban hunyt el1816. szeptember 3-án.

Herbich Ferenc(1821–1887)

Herbich Ferenc neves magyar geológus,aki szintén a selmeci akadémia növendékevolt, 1821. január 15-én született Pozsony-ban. Apja jó nevû katonaorvos volt, s Bukovi-na flórájának kiváló ismerõjeként is számontartották õt.

Gimnáziumi tanulmányai után ifjabbHerbich Ferenc is orvosi tanulmányokhoz fo-gott, 1840–41-ben a bécsi akadémia hallga-tója volt. Selmec azonban jobban vonzotta atehetséges fiatalembert: 1841–1844 közt bá-nyászatot és erdészetet tanult az itteni akadé-mián. 1845-tõl majd egy évtizeden át bánya-tisztként szolgált Bukovinában, ahol szabadidejét az ásványok vizsgálatának szentelte.

1854-ben Erdélybe került, s „új hazájaföldjének geológiai viszonyai iránti érdeklõdé-se évrõl évre fokozódott”. Bejárta az Olt men-tét, a Hargitát, a Bucsecs vidékét és a Barca-ság hegyeit; vizsgálta a kõzeteket, a földtaniképzõdményeket. Vizsgálódásainak egyedül-álló eredményei is voltak: 1859-ben a Nagy-Hagymás hegységben õ fedezte fel a ditroitet,azaz a „kék sodalithos nephelinsyenitet”, scsak az õ „bõ gyûjtései alapján ismerkedhetettmeg a tudományos világ ezen érdekes kõze-tekkel”. (Dr. Koch A., 1887. 60. l. )

Több külföldi tanulmány-, illetve gyûjtõútonis részt vett, elsõsorban Belgiumban és Német-országban. 1869-ben került az Erdélyi Múze-umhoz. Magas szintre emelte az erdélyi geo-lógia mûvelését, miközben gyûjteményeinekegyes részei a külföldi tudományos világ elõttis ismertté váltak, az Erdélyi Múzeumban pe-dig megvetette alapjait egy általános kõzetta-

ni és õslénytani gyûjteménynek. (Dr. Koch A.,1887. 61. l.) Mintegy 1500 eruptív kõzetda-rabot gyûjtött, 1873-ban pedig bemutatkozotta bécsi világkiállításon is.

Herbich szinte az egész Erdélyt bejárta, sezt követõen készítette el Erdély földtani tér-képét, valamint Az eruptív kõzetek beosztásá-ról Erdélyben címû magyarázó szövegét. A vi-dék geológiájának témakörébõl még számosírása jelent meg az Erdélyi Múzeumban és aFöldtani Közlönyben. Mûvei közül számontartják még az Északkeleti Erdély földtani vi-szonyai (Pest, 1871) és A székelyföld földtaniés õslénytani leírása (Budepest, 1878) címûmunkáját.

Hatékony kutatómunkájával a Magyar Ki-rályi Földtani Intézet erdélyi geológiai prog-ramját is segítette. 1875-ben a kolozsváriegyetemen bölcsészdoktori fokozatot és ma-gándoktori minõsítést szerzett. Közben elké-szítette Európa földtani térképét is. Nem ma-radtak el további felfedezései sem, Ürmösönpéldául krétakori kövületlelõhelyre bukkant.

Herbich „sokoldalú, hasznos tevékenységemár életében is elismerésre talált”: több társa-ság és társulat választotta õt tiszteletbeli vagyrendes tagjává, például a bécsi Császári ésKirályi Földtani Intézet, a Magyarhoni Földta-ni Társulat, a franciaországi Természetvizsgá-lók Társasága, az Erdélyi Múzeum Egylet stb.

Sajnos, az életpálya nem zárulhatott le amaga kiteljesedésével: születésnapján, 1887.január 15-én „a halál váratlanul véget vetettegy derék szaktudósnak”.

Herrmann Emil(1840–1925)

1840. november 13-án a Krassó-Szörénymegyei Dognácskabányán született HerrmannEmil fõbányatanácsos, akadémiai tanár, euró-pai hírû tudós. A bécsi politechnikumból kerülta mûegyetemre, majd Selmecbányára, aholkohó- és bányamérnöki oklevelet szerzett.

Csaknem egész élete Selmechez kötötte õt.Rövid ideig a leobeni bányászati akadémiánvolt tanársegéd, de 1867-ben már Hont me-gye bányavárosában adott elõ ábrázoló geo-metriát és erdészeti erõmûtant. 1869-tõl amatematika-mechanika-gépszerkezettan tan-

62

székének tanársegédje, 1872-tõl pedig két év-tizeden át az akkor alakult erõmûtan-szilárd-ságtan tanszéken dolgozott.

A német származású Herrmann Emil 1869-tõl az akadémián elsõk között adott elõ ma-gyar nyelven. Ezt megelõzõen két hónap alattNagykõrösön olyannyira elsajátította nyelvün-ket, hogy nemsokára a magyar nyelvû mûsza-ki mechanikai irodalom úttörõje lett.(Zsámboki L. szerk., 1983. 184. l.)

1879-ben Berlinben még német nyelvenadta ki a Compendium der mechanischenWärmetheorie... címû munkáját, amely elsõ-sorban értekezésein alapul, „de egészen újbenne a gõzgépek azon elmélete, melyet aszerzõ Farbakyval saját kísérleteik alapjándolgozott ki”. (Szinnyei J., 1896. 774. l.)

1885-ben már magyar nyelven adott ki kétmunkát is Budapesten, a Technikai mechanikátés a Szilárdságtant. Az utóbbiról Tetmayer zü-richi tanár is elismerõen írt, megjegyezve,hogy Herrmann „tehetségének szárnyai azo-kat a területeket érik el, amelyekbe az istenikegy csak kiváltságos szellemeket enged be”.1894-ben Farbaky Istvánnal közösen jelentet-ték meg A több pengével bíró fûrészelõ gépekmunkabírása (Budapest) címû könyvüket.

Herrmann a gázok termodinamikája és aszilárdságtan területén igen jelentõs elméletiés szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Ma-gyarországon õ foglalkozott elõször szaksze-rûen a hengersorok méretszámításával.(Zsámboki L. szerk., 1983. 184. l.) A mecha-nika örök érvényû területeit ültette át a bányá-

szati és kohászati vonatkozású problémákra.Sokat tett a bányák víztelenítése érdekében is.A Bányászati és Kohászati Lapokban számosalapvetõ tanulmánya jelent meg, olyan cím-mel, mint az Egyenes hengerû – egy iránybanforgató vízoszlop gépekrõl (1871), a Vasle-mez-tengely vízi kerék számára (1872), A fo-gaskerekek fogainak szerkesztése és megha-tározása (1874), A szállító bányagépek, aforgó, vízemelõ és fúvógépek lendítõkereké-nek meghatározása... (1873) stb.

Herrmann tanári mûködése kapcsán KövesiAntal értékelésében olvashatjuk az alábbia-kat: „Nem sok olyan hatalmas teherbíró pillé-re volt az Alma mater palotájának, mint a jóöreg Herrmann bácsi... Lelke tisztaságát, szívejóságát, mélyen szántó elméjének bölcsessé-gét sugározta ki azokra, akiket szeretett ésakikkel gyakran érintkezett, így figyelmes ta-nítványaira, és azok viszont áhítattal hallgat-ták és csodálták a nagytudású Professzor fej-tegetéseit világos elõadásaiban.” (Kövesi A.,1925. 165–167. l.)

Jeles személyiségünk 1925. április 22-énhunyt el Budapesten. Egyébként testvére, Hugóis kohómérnök és akadémiai tanár voltSelmecen. Fia, Miksa, pedig itt született 1838-ban. Õ gépészmérnök, mûegyetemi tanár, il-letve kereskedelmi miniszter volt. A Honttal is

63

kapcsolatban álló Herrmannok tehát vala-mennyien a nemzet felemelkedését szolgáltáktudósként, tanárként és közéleti személykéntegyaránt.

Hont lovag(IX – X. sz.)

Géza fejedelem halálakor (997) Koppánymint a legidõsebb Árpád-leszármazott magá-nak követelte a fejedelemséget és az elhunytfejedelem özvegyét, Saroltot. Ezért fegyvert fo-gott Géza örököse, István ellen. István azon-ban nyugati lovagok segítségével legyõzteKoppányt.

A hagyomány szerint Hont és Pázmán fõ-emberek álltak a Koppány ellen induló testõr-ség élén. De vajon hogy kerültek ezek az ide-gen lovagok az országba? Kézai Simon króni-kájában azt mondja a vármegye névadójáról,Hontról, hogy az svábföldi eredetû páncélosvitéz, aki testvérével, Pázmánnal Magyaror-szágon átutazva a tengeren túlra, valószínû-leg a Szentföld felé tartott. Géza fejedelemazonban marasztalta õket, s így maradtak amagyaroknál. 998-ban Istvánt Bény községhatárában, a Garam nyugati oldalán kard-lappal vállát megérintve lovaggá ütötték. Ist-

ván ezután fogadalmat tett, hogy az egyházés a haza javát, a nemzet jólétét fogja szolgál-ni, és elõsegíti a szomszédos népek békéjét. Alovaggá ütésrõl a Honti Múzeum õriz egy kis-méretû rézmetszetet. Az ismeretlen szerzõ afejedelmet féltérdre ereszkedve ábrázolja.Elõtte Hont, aki kardlapjával érinti István vál-lát, és lovaggá fogadja õt. (Danis F., 1996. 3.l.)

Kézai Simon mester állítását a többi króni-ka sem cáfolta. A Képes Krónikában példáulezt olvashatjuk: „Azokban a napokban érke-zett Hunt és Pazman is, akik a Goron folyóbanteuton szokás szerint karddal övezték fel SzentIstván királyt.” A krónika az elmondottakatmég megtoldja annyival, hogy a két testvérutódai (a Hontpázmán nemzetség tagjai) azidõ folyamán házasság révén a magyarokkalkeveredtek. Megemlíti azt is, hogy szolgálatai-kért Géza és István is nagy kiterjedésû birto-kokkal ajándékozták meg õket. (Képes Króni-ka. 1986. 56–58. l.)

A Svábföldrõl érkezett névadó lovagrólBakács István is ír, többek közt így: „Megyén-ket Hont lovagról nevezték el, aki hihetõlegGizella királyné kíséretében jött az országbaPázmán lovaggal együtt. A fejedelmi székhelyakkor már Esztergom, s nem tarthatjuk célza-tosság nélkülinek, hogy a királyi fõvárossalszemben a Duna bal partját, a Garam és azIpoly torkolatának közét elsõ királyunk leg-megbízhatóbb hívére bízta. Hont ispán a me-gye központját, Hont várát a Börzsöny északiperemére építette, ahonnan tág betekintésenyílott mind kelet felé az Ipoly völgyére, mindpedig az Ipolyba torkolló Selmec és Korponafolyók vidékére.” (Bakács I., 1971. 19. l.)

64

Hont lovaggá fogadja Szent Istvánt

Általában úgy tudjuk, hogy Hont lovag vi-tézségéért, a királyhoz való hûségéért, illetvea kereszténység terjesztésében kifejtett tevé-kenységéért Istvántól megkapta a mai Hontmegyei területek egy részét. Györffy Györgyviszont így ír minderrõl: „István király pannon-halmi oklevelében (1002) a még apja idejé-ben beköltözött sváb (alemann) Hont lovagnem comes, hanem dux megjelöléssel szere-pel, ami egy több megyére kiterjedõ territori-um feletti kormányzást jelentett. Hogy e tarto-mányhoz eredetileg Nógrád vármegye is hoz-zátartozott, azt két körülmény valószínûsíti.Egyrészt Hontvár Hont megyének Nógrád me-gyével határos szélén feküdt, lényegében aNógrád és Hont megyét felölelõ Ipoly-völgyközepén, másrészt Nógrád (...) »új vár« jelen-tése. (...) De feltehetõ, hogy Hont dux eredetiterritoriumához még más szomszédos megyeis tartozott, a Rima völgyével együtt talánGömör vármegye is, melyet István király ter-mészetes vízvidékétõl, a Sajó borsodi völgyé-tõl elszakítva, az esztergomi érsekség alá ren-delt.” (Györffy Gy., 1987. 149. l.)

Györffy szintén említi azt a tényt, hogy aHontpázmányok gazdagításához más is hoz-zájárult, például Szent László király, kinek nõ-vérét Hont dédunokája, Lampert comes (+1132) vette nõül, majd a királytól nyert és másúton szerzett birtokai jó részét az általa alapí-tott bozóki monostornak adta. (Györffy Gy.,1987. 156. l.)

Hont lovag körülbelül 1020-ig élt. Egyik fia,Bynn, Istvántól Bény községet is megkapta.Hont megye s a Felvidék tehát sokat köszönhetennek a vitéznek. Hisz hozzájárult a területbenépesítéséhez, munkaalkalmak és lehetõsé-gek teremtéséhez. Utódaival együtt építtetettvárakat, templomokat és szerzetesrendeket,hozzájárulva ezáltal a hit és a nyugati kultúraterjesztéséhez is.

A Honti Múzeum õriz egy 53 x 64 cm-esolajfestményt, amely a Bécsi Képes Krónikaalapján ábrázolja Hont lovagot. A könnyûpáncélba öltözött lovag jobb kezében dárdát,balban pajzsot tart. Az utóbbin a család címe-re, egy kutyafej látható.

Hornyák Odiló(1888–1953)

Hornyák Odiló tornatanár, edzõ, a két há-ború közti felvidéki magyar sportélet és cser-készet egyik fellendítõje 1888-ban születettBudapesten. Ugyanitt szerzett diplomát a Test-nevelési Fõiskolán. Pozsonyban, Érsekújvárottés Ipolyságon tanított a magyar gimnáziumok-ban.

1919-ben került Pozsonyba, s néhány éviga reálgimnáziumban tanított. Megalapította aKis-Kárpátok Cserkészcsapatot, amely a Felvi-dék elsõ magyar ifjúsági mozgalma volt. „Ne-velõ munkájában a nemzeti öntudat ébrentar-tására is gondot fordított, a soviniszta iskolaihatóságok ezért irredentának tartották: Po-zsonyból való elhelyezésének ez volt a fõoka.” (Turczel L., 1997. 126. l.) Pozsonybanegyébként tornászként és edzõként is kiemel-kedõ eredményeket ért el: az általa szervezettsportversenyekre a legjobb bécsi és budapestisportolók is szívesen jöttek.

Pozsonyból 1926-ban Érsekújvárra került,de 1927-tõl már Ipolyságon dolgozott. Ez voltpályafutásának leghosszabb állomáshelye,egészen 1944-ig tevékenykedett ebben a vi-déki kisvárosban. Mielõtt itteni érdemeit ismer-tetnénk, hadd mondjuk el, hogy a „karizmati-kus egyéniség” újvári rövid tartózkodása alattis népszerûvé vált. Dobossy László, a tanár úregykori diákja írta egyik könyvében az aláb-biakat: „Illõ lenne emléket állítani az olyannévteleneknek is, mint amilyen Hornyák Odilóvolt.” (Dobossy L., 1981. 411. l.) A szerzõ el-mondja, hogy az a rövid idõ, melyet HornyákOdiló Érsekújvárott töltött, elég volt rá, hogy„legalább egy-két évjáratban kedvet szítson atestkultúra iránt, kirándulni vigye olyan városfiataljait, amelyben soha senki nem tudta, mi-re jó s egyáltalán mi is az a kirándulás; s meg-szervezte a cserkészcsapatot, amin bizonycsak mosolygott parasztvárosunk népe”. Éskapcsolatba hozta Hornyák Odiló az érsekúj-váriakat Balogh Edgárral, Peéry Rezsõvel s aSarló többi tagjával.

1927-tõl Ipolyság sportélete is nagyot len-dült elõre. Hornyák tanár úr diákjai szlovákiaiversenyeken nyertek elõkelõ díjakat: 1936-ban például Nagyszombatban Bényi Károlygerelydobásban (51,80), Hornok Károly pe-

65

dig 800 méteres síkfutásban (2 perc 12,2 s)lett az elsõ. 1929-ben megalapította a gimná-zium Szokolyi Alajos Sportegyesületét, edzõjevolt az Ipolysági Futball Clubnak. Szerepe voltabban is, hogy 1930-ban falujáró útjuk sorána sarlósok az Ipoly völgyét is bebarangolták, stöbbek közt az iskolák áldatlan állapotára isrámutattak.

Hornyák Odiló szinte minden sportágatmûvelt. Az általa szervezett tornagyakorla-tokon maga is tartott sikeres bemutatókat. AzIFC edzõjeként több tehetséges futballistát ne-velt a magyar válogatott számára is. Mind-emellett a nemzeti öntudatot is kiválóan ápol-ta. Egyik tanítványa így emlékezett rá: „Döntõszerepe volt abban, hogy megmaradtunk ér-zésben és vágyban magyarnak. Észrevétlenülplántálta õ az új nemzedékbe a csendes, deannál mélyebben gyökerezõ magyar érzést.Nem verte a mellét, nem hangoskodott, azelõírásokat nem lépte túl. Éppen azért tudottannyit tenni. Õ tartotta a magyar szellemet,mint ahogyan õ töltötte meg diákkal a pado-kat, mert ha kellett, gyalog járta be a falvakat,hogy összeszedje a jobbfejû gyerekeket.”(Berta Sándor visszaemlékezése. Kézirat,1993)

1944-ben Hornyák Budapestre költözött, sa Verbõczy Gimnázium tanára lett. A háborúután a Csehszlovákiából elüldözött és kitelepí-tett magyarokat felkaroló szervezetekben tevé-kenykedett. (Turczel L., 1997. 126. l.) Buda-pesten hunyt el 1953-ban. Az Ipolysági Ma-gyar Gimnázium az 1993-ban megjelentetettkiadványában emlékezett rá. (Csáky K. 1993a. 57–59. l.)

Hõke Lajos(1813–1891)

Hõke Lajos, helytörténeti író, levéltáros éspedagógus, ügyvéd és vármegyei aljegyzõszerény, de figyelemre méltó helyet vívott kimagának mind a Hont megyei, mind pedig azegyetemes magyar mûvelõdéstörténetben.

1813. december 15-én született a Somogymegyei Endréden. A gimnáziumot Gyönkönvégezte, Debrecenben pedig bölcseletet, teo-lógiát és jogot tanult a Református Kollégium-ban. 1835-ben Hódmezõvásárhelyre került,ahol a „syntaktiai és rhetorikai” osztályokbantanított „második professzorként” földrajzot,teológiát, latint és németet.

1838-ban Székesfehérvárott patvaristakéntkamatoztatta jogi ismereteit, majd királyi táb-lai jurátusként dolgozott Pesten. 1839-ben ottvolt a pozsonyi országgyûlésen, ahol közre-mûködött az Országgyûlési Tudósítások sok-szorosításában. 1840-ben Pesten hazai ésváltó jogból ügyvédi vizsgát tett.

1841-ben ismét pedagógiai pályára lépett:idõsebb báró Majthényi László Bars megyeifõispán gyermekei mellett „az egyik tanítói ál-lomást vállalta el”, s 1849-ig tanította õketmagyar nyelvtanra és olvasásra, földrajzra ésegyetemes történelemre. A „reformkori neve-lés-barát” pedagógiai szakírással is foglalko-zott. 1847-ben Budán 3500 példányban ki-nyomtatta Elemi oktatástan címû könyvét.Hõke az általános történelmet, az általános éshazai földrajzot, a magyar nyelvtant „saját ki-dolgozása után” tanította. Kis növendékeit „amagyar szók és mondatok egyszerre olvasá-sába saját kéziratából vezette”. (–: Magyarírók életrajza. Hõke L., 1886. 150–154. l.)Könyvében tehát foglalkozik elemi olvasástan-nal, Magyarország rövid történetével, az or-szág vármegyéivel, székeivel és vidékeivel stb.Nálunk nemrégiben dr. Kiss László ismertetteHõke ebbéli tevékenységét, kiemelve mûve ha-todik fejezetét, az Elemi gyakordászatot,amely tulajdonképpen a testnevelés szorgal-mazása és módszertani utasítás a tárgy okta-tásához népiskolai tanítók számára. (Dr. KissL., 1991/50. 20. l.)

Hõke 1850-tõl 1854-ig Pesten, 1860-igSzolnokon, 1867-ig Ipolyságon a közigazga-tásnál viselt állami hivatalt. Számunkra talán a

66

Ipolyság

Hont megyei állomáshely, illetve Hõke itt kifej-tett tevékenysége a legizgalmasabb. A távolrólide került mûvelt és jeles köztisztviselõ 1861-ben lett Hont megye elsõ aljegyzõje, késõbbemellett megyei levéltárosa. Hõke igen bele-szeretett a honti tájba, a vidék természetiszépségeibe, a megye népeinek múltjába éshagyományaiba. Mindenekelõtt a történelemés a régészet érdekelte, de „fogékony volt anépi kultúra jelenségei iránt is”. És csodálta atermészeti ritkaságokat, a forrásokat és búcsú-járó helyeket.

Hõke Lajos Hont megyében végzett népraj-zi kutatásait Hála József foglalta össze kellõalapossággal. (Hála J., 1993. 70–94. l.) Anéprajz körébõl Hõke olyan fontos munkákatközölt, mint a Királykutak, csodakutak (Fõvá-rosi Lapok, III. évf. 1866. 183. sz. 738–739.l.), a Hont megye mythologiájából (FõvárosiLapok, IV. évf. 1867. 149. sz. 594–595. l.),az Õsembernyomok és egyéb régiségek Hontmegyében... (Pesti Napló, XVIII. évf. 1867.176. sz. 2. l.), a Falusi vásárok (Fõvárosi La-pok, XIV. évf. 1877. 223. sz. 170–171. l.)vagy A sárkányok (Fõvárosi Lapok, XXI. évf.1884. 94. sz. 613–614. l.) címû közlemé-nyek. Hõke munkáiban – bár azok helyszíniadatgyûjtésén alapulnak – a dolgokat mégnem jegyezte le szó szerint. Legtöbb Hont me-gyére vonatkozó írása a Fõvárosi Lapokbanjelent meg. A települések közül ezekben olvas-hatunk Kemencérõl, Palástról, Drégely-palánkról, Szebelébrõl, Szalatnyáról, Szántó-ról, Szobról és a Szikince völgyérõl. De van-nak Hõkének perõcsényi, pribéli, helembai éscsábi adatai is. Közölt a gyûjtõ több eredet-magyarázó és történeti mondát is.

Hõke Hont megyérõl írott legteljesebb mû-ve, Hont megye monográfiája – sajnos – kéz-iratban maradt. Az elkészült részeket már1869-ben elküldte Ipolyságra, a Magyar Tör-ténelmi Társulat akkor ott tartott második vidé-ki gyûlésére, de annak ellenére sem lett belõlekönyv, hogy ott arra már Nagy Iván is felfi-gyelt, s igen jó véleménnyel volt róla. 1883-ban a nagy mû rövidített változata ugyanmegjelent Selmecbányán Vörös Ferenc kiadá-sában „az iskola és nép használatára”, de ezsem vitte elõre a teljes kiadás ügyét. Sõt, ked-vezõtlen fogadtatásban részesült, s „a protes-tánsok üldözését röviden érintõ része miatt

használatát nem vezették be az iskolákban”.(Hála J., 1993. 86. l.) Pedig Hõke oly szépenírt a Hont megye rövid történetének bevezetõ-jében a regionális történelem oktatásáról,hogy azt még ma is érdemes megszívlelnünk:„Ha érdekes és vonzó hazánk általános törté-nete, érdekesebbé, vonzóbbá lesz az által, hamegtanuljuk: mi részt vett lakóhelyünk, vidé-künk, megyénk a haza általános történetében;mit tettek, szenvedtek ebben itten lakott elõde-ink. A szûkebb haza: a község s vidékének is-merete közelebb hozza a tanulságot és a pél-dákat, mint a tágabb körben forgó országosesemények és példák. Gerjesszük föl tehát ésgyarapítsuk gyermekeink és a nép keblében anagy hazai mellett a szûkebb haza ismeretétés a kegyeletet azon jeleseink iránt, kik a köz-ség, kik a vidék s megye dolgai körül magok-nak érdemet szereztek.” (Hõke L., 1883. 1. l.)

Hõkéhez tehát méltánytalanok voltak aHont megyeiek, akik talán személyes okoknálfogva, vagy mert más felekezetûként az igaz-ságot is kimondta, megakadályozták és nemtámogatták munkájának kiadását. Pedig so-kan és sokszor hivatkoztak rá. A kézirat soká-ig meg is volt, 1898-ban például még kiállítot-ták a megyei történelmi kiállításon. Aztán nyo-ma veszett. Nagy kár, mert hiánya miatt csakszegényebbek lettünk mi, kései utódok is.

1867-ben Hõke elköltözött Ipolyságról.Dunaföldváron, Kaposváron és Csurgón élt.Az utóbbi helyen hunyt el 1891. november20-án.

Jacquin Nikolaus Josef(1727–1817)

Jacquin Nikolaus Josef vegyész, botanikus,orvos és akadémiai tanár németalföldi franciaszármazású család gyermeke volt. 1727. feb-ruár 16-án született Leidenben. Bölcsészeti,orvosi és természettudományi tanulmá-nyokat folytatott Leuvenben, Párizsban ésBécsben.

1755–1759 között tudományos expedíciótvezetett Nyugat-Indiában. Ide I. LotharingiaiFerenc német-római császár megbízásábólutazott. (Balázs D. szerk., 1993. 171. l.) Kuta-tóútjáról sok új növényt hozott a bécsi császá-ri parkokba. A schönbrunni növénykertet szin-

67

tén õ rendezte, s ennek gazdag anyagát is fel-dolgozta.

Jacquin Nikolaus Josef „botanikai munkás-ságával a legnagyobbak közé emelkedett, aXVIII. század végi Bécs leghíresebb tudósánaktartották”: Bécs Linnéjeként is emlegették.(Zsámboki L. szerk., 1983. 199. l.)

A botanika európai szintû szakembere fel-dolgozta Ausztria és a vele szomszédos ma-gyar területek növényvilágát is. Számos ma-gyarországi növényt õ írt le és nevezett el elõ-ször. Hosszabb ideig a bécsi egyetem botani-kai tanszékének tanára volt. Az érintett téma-körbõl több kiemelkedõ kötetet is publikált.Ilyen az Observationes botanicae...(Vindobanae, 1764) és a Flora Austrica I–IV(Viennae, 1770–1776).

Jacquin Nikolaus Josef volt az 1763-banfelállított selmecbányai akadémia legelsõ – és1765-ig egyetlen – tanszékének (kohászat-

kémia-ásványtan) elsõ tanára. Selmecbányán– s egyben Magyarországon is – õ honosítot-ta meg elsõként a kémiai kutatásban „az elõí-téletektõl mentes kísérletezõ módszert, az ok-tatásban a laboratóriumi gyakorlatokat”. (Ke-nyeres Á. fõszerk., 1967. 789–790. l.)

Jacquin munkásságát Lavoisier is elismerteés nagyra értékelte. Selmecbányai elõadásaiés kohászati-kémiai laboratóriumi gyakorlataie téren világhírnevet szereztek számára.Zsámboki László könyvében olvassuk:„Selmecen az õ laboratóriumi oktatási vonaláttovábbvivõ G. Scopoli és Rupprecht Antalmódszereit vették át a világ elsõ mûszakiegyetemének, a párizsi École Polytechnique-nek megszervezéséhez (1794).” (Zsámboki L.,1983. 199. l.)

Öt éven át oktatta a világhírû tudósSelmecen a kémiát és az ásványtant. Elõadá-sait tartalmazó kéziratainak egy részét az Or-szágos Széchényi Könyvtárban õrzik.Selmecen végezte Jacquin a flogisztonelméle-tet támadó könyvének kísérleteit is. A kémiatárgykörét érintõ alapvetõ mûve 1793-ban je-lent meg Bécsben az alábbi címmel: Lehrbuchder algemeinen und medizinischen Chemie.Ugyanitt halt meg 1817. október 26-án.

Jankó Sándor(1866–1923)

Az 1866. február 28-án született JankóSándor erdõmérnök-tanárról, mûszaki alkotó-ról és szakíróról több lexikonban, összefogla-lóban is olvashatunk. A selmecbányai akadé-mia oktatóinak lexikonában többek közt azt ír-

68

Jacquin kézirata

ják róla, hogy „az erdészeti geodézia és erdé-szeti szállítástan tudományos alapjainak lefek-tetésében szerzett érdemeket”. (Zsámboki L.szerk., 1938. 205. l.) A Magyar Mûszaki Al-kotók címû összefoglalóban megemlítik, hogy„tanári mûködése alatt tanszéke részére sokmûszert szerzett be, és így a hallgatók alapo-sabb gyakorlati kiképzést kaphattak”. (RévészArnold I.–Vargha V. szerk., 1964. 24. l.) AMagyar Életrajzi Lexikon szakirodalmi mun-kásságának jelentõségét emeli ki. Õ voltugyanis az elsõ magyar nyelvû fotogrammet-riai munka szerzõje. (Kenyeres Á. szerk.,1967. 798. l.) Kotlár Károly a Magyar Agrár-történeti Életrajzokban így sommázza velekapcsolatos megállapításait: „Kiemelkedõ ma-tematikai megalapozottsága, másfél évtizedesüzemi tapasztalataival kifejlesztett gyakorlatiérzéke, pedagógiai hivatástudata kitûnõ fõis-kolai oktatót formált Jankó Sándorból, akitmindenkori hallgatósága õszintén tisztelt ésszeretett.” (Kotlár K., 1988. 34. l.)

Fel-felbukkan Jankó neve a szlovák nyelvûkiadványokban is. A Selmecbánya és környé-ke jeles személyiségeit bemutató összefoglaló-ban Ivan Herèko a tankönyvíró Jankóra hívjafel a figyelmet (Herèko, I., 1995. 109. l.),Jozef Urgela az 1904-ben fõiskolává alakultselmeci intézet tanszékeit bemutatva tér ki Jan-kóra, aki a földméréstani tanszéket vezette, sitt vált elismert geodétává. (Urgela, J., 1985.195. l.)

A vasvári földbirtokos család gyermekeegyébként a soproni gimnáziumból került1887-ben a selmeci akadémiára. „Már hall-gató korában kitûnt társai közül matematikaiés ábrázoló geometriai tudásával.” (Kotlár K.,1988. 33. l.) 1890-tõl mint gyakornok alugosi erdõigazgatóságnál is elsõsorban föld-mérési munkálatokat végzett. 1893-ban aföldmûvelésügyi minisztérium erdõrendezésiügyosztályára került, ahonnan közép-európaitanulmányútra küldték. 1906-ban kineveztékaz akkor már Erdészeti és Bányászati Fõisko-la tanárává. Mint Kotlár Károly említi: „Szívósakaraterõvel látott hozzá a tanszék fejlesztésé-hez, az alapos gyakorlati oktatáshoz elenged-hetetlenül szükséges mûszerpark bõvítéséhez.”1911-ben a fõiskola rendes tanára, 1916-banfõerdõtanácsos lett. Rendszeresen publikált azErdészeti Lapokban és a Kataszteri Közlöny-

ben. Az erdõgazdálkodás terén alkalmazottmûszaki tudományok „kiváló, univerzális is-merõjévé” fejlõdött, aki magas szinten tudtaelõadni tudományát. Elõadott tárgyaiból hall-gatói számára összefoglaló mûveket is írt.1916-ban Selmecbányán megjelent a Vadpa-tak szabályozás címû munkája. 1917-ben Po-zsonyban kiadták a Fotogrammetriát. Ezt kö-vette az Erdészeti szállítóberendezések I., II.kötete (Sopron, 1920). Az elsõ részben a mes-terséges pályák tervezésével foglalkozik: avontatóutakról, a csúsztatókról, az úsztatóvá-lyúkról, a siklókról és kötélypályákról ír elsõ-sorban. A csúsztatóutakról írottak ma már„kultúrtörténeti jelentõségûek”, mert ilyen be-rendezés már régóta nincs a szakmában. Akötet második részében a vízi szállítóberende-zéseket mutatja be.

Fontos mûve a kétkötetes Erdészeti földmé-réstan is (Sopron, 1922). Olvashatunk ezek-ben a távolság- és szögmérõ mûszerekrõl, amérõasztalokról, a térképmásoló mûszerekrõlstb. Jankónak számos geodéziai szabadalmakeltett nagy figyelmet.

Az erdészeti geodézia nagy tudósa, az er-dészeti szállítóeszközök és berendezések értõszakembere a természetnek is nagy barátja ésmûvelõje volt. Hosszú idõn át tagja és tanárel-nöke az „Akadémiai Athleta Club”-nak. Azakadémia elköltözésével – melyet már maga isszorgalmazott – örökre eltávozott Selmecbá-nyáról, s nemsokára az életbõl is. A nehézidõkben (1920–1922) még rektora volt a fõis-kolának Sopronban, de 57 évesen, 1923. má-jus 14-én a Vas megyei Vönöckön meghalt.

Jankovich Béla(1865–1939)

„Az események gyors egymásutánja kelle-mes tények részeseivé tett bennünket, honti-akat. Alig három hét elõtt államtitkárrá, majdpedig gróf Zichy János lemondása után vall.és közokt. miniszterré nevezte ki Õ Felségevármegyénk szülöttjét, Jankovich Bélát. A vé-letlen úgy hozta magával, hogy kineveztetésenapján választotta meg õt újonnan ország-gyûlési képviselõjévé az ipolysági választóke-

69

rület. Tisztelõinek öröme ezáltal kettõzött lett,mert hiszen ezzel csak szorosabbá vált az akapocs, mely õt vármegyénk közönségéhez ésközügyeihez eddig is fûzte. Mi, akik ismerjükõt – ismerjük kristálytiszta jellemét –, értékelnitudjuk az õ széles körû, nagy tudását és euró-pai mûveltségét, a legnagyobb megnyugvás-sal konstatálhatjuk, hogy hazai népoktatás-ügyünk alig kerülhetett volna avatottabb ke-zekbe. Bizalmunk iránta rendíthetetlen, merterõsen hisszük, hogy a tanítóság érdekeit tõletelhetõen istápolni fogja, s hogy a gyengék –az addig elnyomottak és üldözöttek, akik hoz-zá fognak segítségért fordulni –, nála oltalmattalálnak. Ezeknek biztos tudatában a legmé-lyebb hódolattal és tisztelettel üdvözöljük, úgya magunk, valamint Hontvármegye tanítósá-gának nevében is Õ Excellenciáját. Isten áldá-sát kérve a hazai tanügy érdekében kifejtendõmunkásságára.”

A hosszabban idézett fenti sorokat azIpolyságon kiadott Honti Tanügy címû szaklapközölte 1913-ban (IV. évf. 3. sz. 1. l.), amintaz a cikkbõl is kitûnik, Jankovich Béla minisz-teri kinevezése alkalmából. A meleg hangú ésudvarias sorok lényegében igazat állítottak, sjól jellemezték jeles elõdünket. Igaz, Jankovichnem a vármegyében, hanem Pesten született1865. április 29-én, de hát ez mit sem változ-tat az egykori lokálpatriotizmuson s a tudós-politikus Hont megyéhez fûzõdõ kapcsolatán.Ezért is szerepel portrékötetünkben a minisz-ter.

A Jankovich család eredete Horvátország-ba nyúlik vissza. Valamikor Trencsén megyé-bõl származhattak, illetve költözhettek tájaink-ra. Miklós jászkunkapitánytól (1722–1793)ered a Fejér és Pest megyei vonal. Az õ leszár-mazottja Miklós (1773–1846) ismert régiség-gyûjtõ, akinek unokája, Béla országgyûlésiképviselõ, rácalmási és tésai birtokos volt. Atésai Boronkay-, illetve Foglár-birtokot vétel út-ján szerezte meg 1890-ben. (Borovszky S.szerk., é. n. 435. l.) A Hont megyei birtokot fi-ai, László és Béla örökölték. Az egykori minta-gazdaságot a mezõgazdasági akadémiátvégzett László irányította szakszerûen, de Bé-la is szerette az itteni csöndet és nyugalmat.Gyakran töltötte itt szabadságát. A Honti Tan-ügy egyik számában olvassuk: „Dr. JankovichBéla vall. és közokt. miniszter úr Õ Excellenci-

ája, ki a húsvéti ünnepeket tésai birtokán töl-tötte, húsvét szombatján délelõtt tíz órakor vá-ratlanul megjelent Ipolyságon, a hontvár-megyei kir. tanfelügyelõség hivatalában, hogya vármegye népoktatásügyének állapota felõlközvetlenül tájékozódjék.” (HT, 1913. IV. évf.4. sz. 5. l.)

Jankovich Bélának sokat köszönhet Hontmegye közoktatásügye. Többek közt azt is,hogy hosszú küzdelmes harc után 1913-ban„megyéjéhez ragaszkodó nemes lelkével” tel-jesítette az itteniek óhaját: május 7-én kelt82299. sz. rendeletével engedélyezte azipolysági fõgimnáziumnak „1913. szept. 1-jén leendõ megnyitását”. (Csáky K., 1993. 17.l.)

Jankovich Béla egyetemi magántanár, azállamtudományok doktora, miniszter, az MTAtagja, „elméleti polgári közgazdász” a bécsiTherezianum-intézetben végezte középiskolaitanulmányait. A budapesti egyetemen jogi ta-nulmányokat folytatott; 1888-ban doktorált,1901-ben a közgazdaságtan magántanáralett. A Borovszky-monográfia tesz említéstJankovich 1891–93-as föld körüli útjáról,melyrõl cikkekben számolt be a Pester Lloyd ésa Budapesti Hírlap hasábjain, de közölt írást aFöldrajzi Közleményekben is. (Borovszky S.szerk., é. n. 252. l.)

1894 óta Hont vármegye törvényhatóságibizottságának is tagja. 1910-ben a nemzetimunkapárt országgyûlési képviselõje, 1911-ben a képviselõház elnöke. 1913–1917 kö-zött a vallás- és közoktatásügyi tárca miniszte-re. Ilyen beosztásban „több fontos közoktatás-ügyi intézkedést is hozott (ingyenes népoktatáskiegészítése, állami és nem állami óvónõk, agazdasági szakoktatók fizetésrendezése, ahajdúdorogi görög katolikus püspökség létesí-tése), tervezetet dolgozott ki a középiskolákreformjára” stb. (Kenyeres Á. fõszerk. 1967.778–779. l.)

Munkásságának méltatói kiemelik, hogyJankovich elsõként közölt Magyarországon in-dexszámokat, s egyik elsõ hazai képviselõjevolt a matematikai módszerek közgazdaságialkalmazásának. (Kenyeres Á., 1967. 779. l.)Mûvei közül az alábbiakat említjük: A világpi-ac helyzete és a drágaság Magyarországon(Budapest, 1922); A határhaszon elmélete ésa psychophysikai alaptörvény (Budapest,

70

1922); A papírpénz inflációja és értéke azutolsó évtized tapasztalata nyomán (Budapest,1925).

Jankovich 1918-tól visszavonultan éltrácalmási birtokán. Budapesten hunyt el1939. augusztus 5-én.

Jekelfalussy József(1849–1901)

1849. október 9-én született Rimaszombat-ban a magyar statisztika-tudomány európaihírû képviselõje, az MTA tagja, JekelfalussyJózsef. Szülõhelyén kívül több felvidéki telepü-léshez is szoros szálak fûzték õt.

Egyik õse, Jakul comes Kun Lászlótól már1282-ben adományul nyerte „aGölnicbányától Hernádig terjedõ s aSzepességrõl Krompachra vezetõ úttal határoslakatlan vadas erdõségeket, hol Jekelfalvát,Szentmargitfalvát és Koysfalvát alapította”.(Vargha Gy., 1904. 282. l.) Édesapja mégörökölte a jekelfalvi birtokot, majd a Gömörmegyei Feleden lett földtulajdonos.

Feledrõl Lõcsére költöztek Jekelfalussyék, sJózsef itt végezte az elemi iskolát, valamint agimnázium hat osztályát. Miután apja Buda-pesten a pénzügyminisztériumban „nyert al-kalmazást”, a gyermek Józsefet az eperjesirokonok vették magukhoz, s itt járta ki a gim-názium hetedik osztályát. A nagyszombati ér-seki fõgimnáziumban érettségizett, majd a bu-dapesti egyetem jogi karán tanult tovább. Azegyetemen statisztikai szaktanfolyamokat isabszolvált; olyan neves tanárai voltak, mintKeleti Károly, Hunfalvy János és Beöthy Leó.

Hont vármegyébe felesége révén került, akiPodhorszky György alispánnak volt a leánya.

Az „ipa” halála után Jekelfalussy nejére szállta lontói birtok. „A régi nemesi kúriából díszes,modern úrilak épült”, s a neves tudós buda-pesti munkája mellett Lontón szakszerû gaz-dálkodást is folytatott. Amint Vargha Gyulaírásában olvassuk: „Lontón érezte magát leg-boldogabbnak, szeretõ és szeretett családjakörében. Elégülten ült a díszes úrilak széles te-raszán, honnan fenséges kilátás nyílt a szelídhajlásokkal hullámzó, dombos, völgyes vidék-re...” (Vargha Gy., 1904. 298. l.) A fiatalonelhunyt tudóst 1901. február 15-én a lontói te-metõ családi sírboltjában helyezték örök nyu-galomra.

De miért is illik emlékeznünk rá, ki is voltJekelfalussy valójában? 1871-ben került azakkor szervezett Országos Statisztikai Hivatal-ba, ahol gyakornokként dolgozott egy ideig.1878-ban fogalmazó lett, 1883-ban pedig tit-kári címet kapott. Az elsõ igazgató, KeletiKároly „egyre több feladat megszervezésétbízta rá, mert korán felismerte Jekelfalussy ad-minisztratív tehetségét és szorgalmát”.(Körmendy G.–Papi B., 1989. 8. l.)

Szakirodalmi munkássága már az 1880-asnépszámlálás tudományos feldolgozásávalkezdõdött: a Budapesti Szemlében szélesebbösszefüggéseiben vizsgálta Magyarországmûveltségi állapotait, a polgárok hivatását ésfoglalkozását, a községek pénzügyeinek fõbberedményeit stb. Ez idõ tájt néhány önálló kö-tete is megjelent, mint például a Hazánk bûn-ügyi statisztikája 1873–1880 (Budapest,1883), A községi pénzügy fõbb erényei ha-zánkban (Budapest, 1883), Magyarországháziipara az 1884. év elején (Budapest,1885), Magyarország iparstatisztikája (Buda-

71

A lontói Jekelfalussy-kastély

Jekelfalussy sírboltjának táblája Lontón

pest, 1886), Fogházaink állapotáról (Buda-pest, 1887).

Igazi hírnévre a Láng Lajossal és Keleti Ká-rollyal közösen írt munkával, a Magyarországstatisztikája címû könyvvel tett szert. Õ írta azelsõ kötet tizenhárom fejezetét, amelyben anépszámlálás adatait már a nemzetiségi vi-szonyok szempontjából is elemzi. (Budapest,1884)

1887 és 1896 között a Közgazdasági ésStatisztikai Évkönyvet szerkesztette. Ezzel „olymûvet szolgáltatott, mely a külföldi szakiroda-lomban is ritkítja párját”. Az itt közölt tanul-mányok felölelik a statisztika egész mezejét:foglalkoznak a „népességi, kulturális,moralisztikai, gazdasági kérdések és problé-mák megvilágításával, megoldásával”.

1889-tõl a Nemzetgazdasági Szemlének isszerkesztõje volt. Ennek profilját „a legége-tõbb napi gazdasági problémák megvitatásá-val bõvítette”, megõrizve a pártszempontokonfelülemelkedõ objektív álláspontot, melyet „atudomány méltósága és a jól felfogott közér-dek egyaránt megkíván”. (Körmendi G.–PapiB., 1989. 9. l.)

1892-ben, Keleti Károly halála után õ lettaz Országos Statisztikai Hivatal igazgatója.Elindította a Statisztikai Közlemények új folya-mát; szorgalmazta, hogy a statisztikát minélszervesebb kapcsolatba hozzák a gyakorlatiélettel. Sikerült olyan eredményeket elérnie,hogy hivatalának nevét „külföldön is tekinté-lyessé, tiszteltté tették”. Az õ szorgalmazásárakapott a központi hivatal új díszes palotát.

Törekvése arra irányult, hogy „az állam-igazgatási intézmények jól-rosszul szerkesztettadatai helyett, maga az eredeti alapanyagfeldolgozása és szerkesztése a Statisztikai Hi-vatalban történjen”. (Körmendi S.–Papi B.,1989. 10. l.)

A Magyar Korona országainak helynévtá-ra címû kiváló kötetet az 1890-es népszámlá-lás adatai alapján állította össze, s a Statiszti-kai Hivatal adta ki (Budapest, 1892). Még Ke-leti Károly írta hozzá az Elõszót, kiemelveJekelfalussy érdemeit, tudós precizitását.

1896-ban Jekelfalussy volt a szerkesztõjeAz ezredéves magyar állam és népe címûországrajznak, mely átfogó képet adott az or-szág gazdasági állapotáról, kulturális életérõl.Ez több nyelven is megjelent.

Jekefalussy a magyar statisztika korszerûsí-tõje és nemzetközi rangú mûvelõje volt. Meg-reformálta annak módszereit: a lajstromozáshelyett bevezette az adatlapos gyûjtést. A sta-tisztikát nem öncélú tudományágként és szol-gáltatásként kezelte. Az óriási adathalmazokfeldolgozásával a nemzet felemelkedését szol-gálta. Az adatokat tükörként tárta a nemzetelé, miközben megtanított azok mögé is látni;felfedezte azok gyakorlati hasznát, érvényesí-tésük megannyi lehetõségét.

Úgy tûnik, szülõföldjén õt is újra felfedez-ték. Születésének másfél százados évforduló-ján az életút végsõ állomásán, Lontón 1999.október 9-én az önkormányzat ünnepségeketrendezett. Dr. Dányi Dezsõ, a Statisztikai Hi-vatal nyugalmazott igazgatója emlékezett anagy elõdre. A faluban emlékkiállítást is ren-deztek, a templomban pedig emlékmisét ce-lebráltak, s újraszentelték a felújított családisírboltot.

Jezsovics Károly(1834–1924)

Mikszáth Kálmán selmecbányai tanárainakegyike volt õ is. A Bars megyei Nagysze-lezsényben született 1834. január 28-ánJezsovics Mihály evangélikus lelkész és DévánKarolina fiaként. A selmeci líceumban tanult,majd Pozsonyban teológiát végzett. Rövid ide-ig a Palugyayaknál nevelõsködött Deménden,aztán külföldi egyetemeket látogatott. Berlin-ben, Göttingenben és Halleban hallgatott elõ-adásokat kiváló professzoroknál.

1861-tõl 1903-ig volt a selmeci evangéli-kus líceum tanára, elsõsorban fizikát, mate-matikát és természettant tanított. Közben, hogyállandóan képezze magát, bejárt az akadé-miára mennyiség- és természettant hallgatni.1894-tõl a líceumnak igazgatója is volt.

Mikszáthnak elõször természettant, majd„mathezist” és természettant tanított. Tudjuk,hogy matematikából az elsõ selmeci évben azíró igen gyenge eredményt ért el, s a hetedikosztályt meg is ismételte. A második évbenmár két fokozattal jobb jegyet kapottJezsovicsnál algebrából. Természettanból is ki-elégítõ osztályzata volt. Igaz ugyan, hogy azérettségin „mathezisbõl” pótvizsgára utasítot-

72

ták, de a vizsgát letette, s az érettségit kézbevehette.

Jezsovicsról Breznyik János is megemléke-zett könyvében. 1861-ben választatott meg aziskola tanárának, s nemcsak a német egyete-meken a fizikusokat és matematikusokat, ha-nem „itteni tanárkodása alatt a bányász.akad. elõadásokat is látogatva, hosszabb ide-ig készülgetett”. (Breznyik J., 1889. 356. l.)

Publikációs tevékenységet is végzett: cikkei,könyvismertetései az Országos TanáregyletKözlönyében jelentek meg. Német nyelvbõl le-fordította John Tyndall fizikai mûvét, amely Ahõ, mint a mozgás egyik neme címmel jelentmeg 1874-ben Budapesten 109 fametszetûábrával a Királyi Magyar TermészettudományiTársulat Könyvkiadó Vállalatánál.

Jezsovics a közélet terén is tevékenykedett.Tagja volt a selmeci városi tanácsnak, szervez-te a turisztikai mozgalmakat stb. 1924. márci-us 6-án hunyt el Selmecbányán. Síremléke aKopogtató mögötti evangélikus temetõben lát-ható.

Kaán Károly(1867–1940)

Kaán Károly európai rangú erdõmérnököt,természeti értékeink védelmezõjét és kutatójátaz utókor „a magyar természetvédelem atyja-ként tiszteli”. (Balázs D., 1993. 184. l.)

Szakismeretét a nagykanizsai gimnáziumelvégzése után (ebben a városban született1867. július 12-én) a selmecbányai erdészetiakadémián alapozta meg. Egykori tanáraiazon túl, hogy bevezették õt a tudomány vilá-gába, az utazásra, a világlátásra is ösztönöz-ték. 1897-ben így hosszabb tanulmányutat tettNémetországban, Ausztriában, Galíciában ésBukovinában. Külföldi tapasztalatairól az Er-dészeti Lapokban számolt be. Tanulmányútjai-ról gazdag ismeretekkel, kiszélesedett látókör-rel tért haza. Amint egyik méltatója írja: „Nyi-tott szemmel jár mindenütt, észrevesz és meg-jegyez magának minden legkisebb jellegze-tességet, azonban nem elégszik meg azzal,hogy megismeri az okozatot, keresi az okotvagy okokat, és vizsgálja, kutatja, lehet-e azeddigi célszerûtlen, nem helytálló, nehézkesvagy elavult rendszereken, megoldási módo-kon javítani, helyesbíteni vagy helyettük újatalkotni.” (Molcsány G., 1941. 5. l.)

Elsõ jelentõsebb tanulmánya is az Erdésze-ti Lapokban jelent meg (Átalakulások az erdé-szeti termékek szállítóeszközeiben, 1899). Eb-ben az idõszakban Kaán Károly a kincstárierdõgazdaságok fejlesztésén, korszerûsítésénfáradozott. Szorgalmazta az erdei úthálózatkiépítését, a szállítóeszközök tökéletesítését, aszakavatott gyérítést stb. A tarvágásokkalszemben a fokozatos felújító vágások mellettkardoskodott, s fellépett a magánbirtokokonvégzett nagyarányú erdõpusztítások ellen.Szinte elsõként ismerte fel, hogy „az erdészetügyét más, rokon ágazatokkal kell összekap-csolni, a felmerülõ feladatokat együtt kell meg-oldani”. (Dr. Oroszi S., 1988. 63. l.)

1908-ban dr. Darányi Ignác földmûvelés-ügyi miniszter szolgálatába szegõdik, akimegbízta õt egy természetvédelmi munkamegírásával is. Ez 1909-ben A természeti em-lékek fenntartása címmel Budapesten nyomta-tásban is megjelent. Kaán Károly munkásságaa természetvédelemben is alapvetõ volt. 1914-ben adta ki A természetvédelem és a termé-szeti emlékek fenntartásának kérdéseihez cí-mû tanulmányát. A Természetvédelem és a ter-mészeti emlékek címû terjedelmes munkájaszintén Budapesten jelent meg 1931-ben. Ez„a nem szakmai közönség számára is élménytjelentõ mû”, amely nagyban hozzájárult ah-hoz, hogy 1935-ben új erdõtörvényt, „egy-

73

szersmind természetvédelmi törvényt alkot-tak”. (Dr. Oroszi S., 1988. 62. l.)

Kaán Károly életmûvét vizsgálva OrosziSándor említi: „A világháborút lezáró trianonibékeszerzõdés talán valamennyi szakma kö-zül legjobban a magyar erdésztársadalmatsújtotta; az erdõterületeknek több mint 84 %-akerült az új határokon kívül. Az állami (kincs-tári) erdõknek pedig – ahol a század elsõ év-tizedeiben megvalósulóban volt már a korsze-rû erdõgazdálkodás – csak 5%-a maradtmeg.” (Dr. Oroszi S., 1988. 63. l.) Kaán Ká-roly ebben a kilátástalan helyzetben is találtmegoldást. „Õ, mint báró Wesselényi Miklós,maga száll csónakba, lelket önt a csüggedõk-be, talpra állítja az összeroskadókat, mindenerejét összeszedve, minden lehetõséget kihar-colva segít és támogat minden rászorultat, pe-dig maga is lelkileg halálra sebezve áll mun-káinak nagy temetõje elõtt.” (Molcsány G.,1941. 7. l.)

1920-ban az Erdõt az Alföldre címû tanul-mányával a Köztelekben elindítja alföldfásítá-si akcióját. 1924-ben az MTA levelezõ tagjá-vá választják; székfoglaló elõadását Változá-sok a Nagy Magyar Alföld képén címmel tart-ja, majd elõadja Széchenyi és a Nagy Ma-gyar Alföld címû értekezését is. 1927-ben azAkadémia kiadta A Magyar Alföld címû terje-delmes gazdaságpolitikai munkáját. KaánKároly példaképének, gróf Széchenyinek aszellemében cselekszik. Nem ismer lehetetlent:utazik, tanul és tanít, alkot és épít. Így lehetettkezdeményezõ szerepe az Alföld átfogó fásí-tásának megindításában. Cáfolta azt a néze-tet, miszerint az Alföld sztyepp, ezért alkal-matlan a fás vegetáció megteremtésére. Írása-iban bebizonyította, hogy „a Kárpát-medenceviharos története az oka az elterméktelenedés-nek, a talaj- és növényzetromlásnak, de azember képes újra birtokba venni, megmûvelniazt”. (Dr. Oroszi S., 1988. 61. l.) Kaán Károlyvallotta, hogy „a Kárpátokat szétszabdalnicsak ideig-óráig lehet, azok egysége osztha-tatlan és örök”. Az 1939-ben kiadott Alföldikérdések címû könyvében „a Széchenyi-elvekmagaslatán állva pásztázta végig azokat atermészeti (...) és közgazdasági (...) kérdése-ket, amik az »Alföld problémájá«-nak megol-dását befolyásolják, illetve lehetõséget adnakmegoldásukra”. (Dr. Oroszi S., 1988. 62. l.)

A magyar táj arculatának formálója, a ter-mészet szépségeinek, az erdõ tisztaságánakvédelmezõje, a kitûnõ szakíró és nagyszerûtudós 1940-ben hunyt el Budapesten. A Far-kasréti temetõben helyezték örök nyugalomra.Tiszteletére több helyen is (Nagykanizsán,Püspökladányban, Budapesten) szobrot, illetveemléktáblát állítottak. Alkalomadtán illik ne-künk is fejet hajtani elõttük.

Kallivoda Andor(1866–1936)

A kiváló erdõmérnököt és szakírót, az Al-föld-fásítás egyik szervezõjét elsõsorban pá-lyakezdése és ifjúságának egy szakasza fûztetájainkhoz.

Az újszászi (Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme-gye) születésû (1866. augusztus 11.)Kallivodának már az õsei is erdészek voltak.Családi indíttatását Selmecbányán bontakoz-tatta ki: 1890-ben szerzett mérnöki okleveletaz akadémia erdészeti karán. Ezt követõen abesztercebányai erdõigazgatósághoz került,majd a Bars megyei Aranyosmaróton lett er-dõgondnok.

1896-tól Szabadkán dolgozott, ahol hatal-mas csemetekertet létesített. Mûködése alatttöbb ezer holddal gyarapodott az itteni erdõ-terület. Tapasztalatairól 1906-ban számolt beelõször az Erdészeti Lapokban (Az akácz né-hány rendellenes fejlõdési alakja).

74

A Borovszky-féle vármegyei monográfiá-ban õ ismertette Bács-Bodrog vármegye erdõ-gazdaságát. Írásában arra is felhívta többekközött a figyelmet, hogy a lecsapolásokkal, ár-mentesítésekkel a termõhelyek jelentõsen meg-változnak. Ennek következtében az egykorinyárasok, tölgyesek a Duna–Tisza közén is je-lentõsen megváltoztak. Éppen ezért ajánlottaaz akácosok telepítését, de ezeknél – minthangsúlyozta – a talajviszonyok, a talajszin-tek, a természetes növénytakarók figyelembe-vételével és függvényében, az erdõtelepítésrealkalmas helyen lehet csak akácot ültetni.

1920-ban Kecskeméten vezette a Földmû-velésügyi Minisztérium Alföldi ErdõtelepítésiKirendeltségét. Elõdje, Kaán Károly nagy ter-veit valósította meg: a homokfásítást váltottavalóra. Pályáját bár a magashegyi erdõknélkezdte, fogékonysága, nyitottsága és széleslátóköre alkalmassá tette õt a homoki erdõk-ben való eligazodásban is. A szakembereksok-sok, gyakorlati tapasztalaton és elméletitudáson alapuló javaslatát fogadták el, s minttechnológiai elõírásokat alkalmazták késõbbazokat. Elérte, hogy az erdõmérnök-hallgatókoktatásában is jelentõs szerepet szenteljenekaz alföldfásításnak.

Kallivoda szorgalmazta Magyarországonleghatékonyabban a tanyafásítást is. Szerénymunkája valóban csírája volt annak a hatal-mas fellendülésnek, melybõl „a lombsátorbarejtett, madárdaltól hangos, megelégedett bol-dogságban ragyogó tanyák megkapó szépképe” bontakozott ki.

Kallivoda Andor életével kapcsolatban„kortársai az antik férfierényeket emlegették:becsületesen élni, senkit sem sérteni, s minden-kinek megadni a magáét”. (Dr. Oroszi S.,1988. 84. l.)

Kecskeméten sikerült Kallivodának az „al-földfásítás legjelentõsebb homoki bázisát”megteremtenie. Közben számos tanulmányt írtaz Erdészeti Lapokba. Ismertette például a ho-moki talajviszonyokat, az Alföld erdeinek fa-fajtáit, a vágásfordulatokat, az erdõmûvelésberendezéseit és különféle eszközeit stb. Mégezeket a publikációkat megelõzõen jelent megSelmecbányán (1914) Modrovits Ferenccel ésKis Ferenccel közösen írt munkája: A király-halmi m. kir. erdõõri szakiskola és külsõ kísér-leti állomás tanulmányi erdejének, valamint

Szabadka és Szeged városok erdõbirtokánakleírása.

A neves természetbarát 1936. január 11-én hunyt el Kecskeméten. „Halálba merevültkét munkáskéz, melyek tettel és tollal annyi-szor szolgálták el nem múló lelkesedéssel, ra-jongó szeretettel a magyar erdõgazdaságügyét” – írták róla az Erdészeti Lapok hasáb-jain megjelent nekrológban (1936. LXXV. évf.2. füzet 1. l.). Selmecbányán barangolva vagyaz Alföld hûsítõ fáinak árnyékába húzódvagondoljunk mi is e jeles személyiségre.

Keresztes Pál(1893–1970)

Keresztes Pál tanár, tankönyvíró a két há-ború közti szlovenszkói magyar iskolaügy is-mert képviselõje. 1893. november 8-án szüle-tett Komáromban. Szülõvárosában érettségi-zett, magyar–latin szakos tanári oklevelét abudapesti Pázmány Péter Tudományegyete-men szerezte.

Komárom, Érsekújvár, Kassa és Ipolysággimnáziumaiban tanított. Az utóbbi helyre1921-ben került. Tankönyvíróként, tanárkéntés közéleti emberként egyaránt megbecsüléstszerzett magának és iskolájának. Ipolyságonéveken át vezette a gimnázium önképzõkörét.A város kulturális életében szintén jelen volt:

75

1923-ban például könyvhetet szervezett Ipoly-ságon, s elõadást tartott a szlovenszkói ma-gyar irodalomról.

Ipolysági mûködése alatt több nyelvtan- ésirodalomkönyvet írt, melyek mind a diákok,mind a tanárok körében népszerûek voltak. Amagyar irodalom története a csehszlovák ál-lam magyar tannyelvû középiskolái számáracímû tankönyvét Komáromban adták ki 1924-ben. Ugyanitt jelent meg 1925-ben KeresztesPál szerkesztésében a Magyar irodalomtörté-neti olvasókönyv a középiskolák VII. osztályaszámára. Még ebben az évben napvilágot lá-tott Komáromban két újabb tankönyve is: aMagyar irodalomtörténeti olvasókönyv a kö-zépiskolák VIII. osztálya számára és a Rend-szeres magyar nyelvtan a középiskolák III.osztálya számára.

Ipolyságon Neumann Jakab nyomdájábankét Keresztes-könyvet adtak ki. 1929-ben je-lent meg a Segédkönyv a magyar nyelv okta-tásához a középiskolák IV-VIII. osztálya szá-mára, s kézbe vehették az egyik legjobb Ke-resztes-könyvet, a Magyar irodalomtörténetszemelvényekkel I. címû tankönyvet is. A kivá-ló tankönyvet az ország valamennyi középis-kolájában használták. Elméleti részében mû-faji ismereteket közöl a szerzõ, s az irodalomkorszakolását végzi el szakszerûen. Pedagó-giai, irodalomtörténeti és elméleti szempont-ból szinte kifogástalan munkát végzett a szer-zõ. Olyan tankönyvet írt, amely talán még mais kiállná a megmérettetést.

Korszakolásai, értékelései és minõsítéseipontosak, szakszerûek. Balassi vallásos verse-irõl például azt írja, hogy azokban „a prédi-kátorok száraz elmélkedései helyett eleven ér-zések lehelete csap meg bennünket”. Tinódit atörténelmi megbízhatóság verses elbeszélõjé-nek tartja. Zrínyit szerinte „manapság márnem lehet történelmi érzék nélkül olvasni”. Mi-

kes Kelemen leveleit „mûvelõdéstörténeti adat-tárnak” nevezi; Kazinczy leveleiben meg a jómegfigyelõképességet és a kitûnõ korrajzotemeli ki. Katona Bánk bánjának cselekvõ hús-vér emberei mellett rámutat a mû nyelvénekdarabosságára is.

Irodalomtörténetének II. kötete megérte azújabb kiadást is Ipolyságon (1930). Ez a ro-manticizmustól a legújabb korig foglalta összeirodalmunkat. Külön ki kell emelnünk, hogyKeresztes Pál könyvében részletesen tárgyaltapéldául Adyt is. Tette ezt akkor, amikor hazá-jában sem volt ajánlatos õt emlegetni. A könyvszemelvényrészében az irodalmi értékek szí-ne-javából ad ízelítõt.

Keresztes Pál 1937-ig tanított Ipolyságon.Innen Kassára, Kisvárdára, majd Komárombakerült. Kiskomáromban halt meg 1970. május2-án. Neve szerepel A cseh/szlovákiai ma-gyar irodalom lexikonában (Fónod Z. fõ-szerk., 1997. 158. l.) és az ipolysági gimná-zium történetét összefoglaló kiadványban(Csáky K., 1993) is.

Kerpely Antal(1837–1907)

A jeles selmecbányai tanárok sorában elõ-kelõ helyet foglalnak el a Kerpelyek is. Idõ-sebb Kerpely Antal nevét jegyzik lexikonaink,enciklopédiáink, akárcsak a vaskohászat ma-gyarországi, szlovákiai és külföldi szakköny-vei. Az Akadémiai Kislexikon szerint õ volt „a

76

Ipolyság

magyar vaskohászati szakirodalom és oktatásmegteremtõje” s nemzetközileg elismert szak-értõje. (Beck M. Peschkau fõszerk., 1989.936. l.) A Magyar Életrajzi Lexikon kiemeli,hogy nevéhez fûzõdik az elhagyott magyarvasgyárak és vasmûvek korszerûsítése. Továb-bá hangsúlyozza, hogy Kerpely úttörõ munkátvégzett a kohászati szakirodalmi tájékoztatásterén. (Kenyeres Á. fõszerk., 1967) Szlovákiaenciklopédiája pedagógiai munkásságát eme-li ki, s rámutat arra, hogy tudományos alkotó-munkája révén világviszonylatban is a vasko-hászat elõkelõ képviselõi közé tartozott.(Hajko, V. és koll., 1979. 65. l.)

Kerpely Antal az Arad megyei Kürtösrõlszármazik, itt született 1837. február 5-én.1859-tõl Selmecbányán tanult bányászatot éskohászatot. 1862-tõl az aninai vasgyár mér-nöke, 1864-ben az oravicei parafingyár ve-gyésze, 1865-ben pedig az általa tervezettbrassói bánya- és kohóvállalat ruszkabányaivasgyárának építését vezette. Ugyanebben azévben már szabadalmaztatta „a nyersvas kén-tõl, foszfortól és réztõl való megtisztítására vo-natkozó eljárását”. 1866-ban szabadalmátSzászországban be is mutatta, s jelentõs ko-hászati üzemekben szakértõként mûködött.Hazatérve a kisgarami vasgyár segédigazga-tójává nevezték ki.

1868-ban visszatért Selmecbányára, aholaz akadémia kohászat-kémlészet, illetve azáltala szervezett vaskohászat-vasgyártás tan-székének tanára és vezetõje lett. Az akadémiatanárait bemutató kiadványban olvassuk:„Kerpely nemcsak a hazai vaskohászati okta-tás megteremtõje, de a magyar vaskohászatiipar föllendítésének elindítója, több vasgyárte-lep újjászervezõje is volt.” Kerpely ezenkívül„a nemzetközi vaskohászati szakirodalomnagyhatású alakja: a vasgyárak telepítéstaná-nak elsõ kidolgozója és fõiskolai oktatója, anemzetközi vaskohászati szakirodalmi doku-mentáció megindítója”. (Zsámboki L. szerk.,1983. 209. l.) Az akadémián új tantárgykéntvezette be a tüzeléstant és a vasgyárak telepí-tését. Szakmai munkássága világhírt szerzettszámára. 1880-ban „a mész- és magnézia-kötésû tégla gyártási eljárását”, 1884-ben „azúj rendszerû kettõs regeneratív kavarókemen-céjét” szabadalmaztatta. (Magyar Életrajzi Le-xikon, 1967. 908. l.)

Egyik méltatója, Vajda Pál említi: „Olyanirodalmi munkásságot fejtett ki, melyre méltánfigyelt fel az egész világ szakirodalma, Né-metországban megbízták a vaskohászati tech-nika évenkénti fejlõdésének méltatásával. Ezeka Leipzigben évenként megjelenõ könyvei(Bericht über die Fortschritte derEisenhüttentechnik) világhírt és nagy tekintélytszereztek Kerpelynek.” (Dr. Vajda P., 1958.273. l.)

Magyar nyelven megjelent önálló mûveiközül az alábbiakat említjük meg: A vasko-hászat gyakorlati s elméleti kézikönyve I–II.(Selmecbánya, 1873–74), Magyarországvaskövei és vasterményei (Budapest,1877), A magyar vasipar jövõje (Buda-

77

A selmecbányai családi sírbolt (Hála József

pest, 1884).Közel egy évtizeden át szerkesztette a Bá-

nyászati és Kohászati Lapokat. 1877-tõl azMTA levelezõ tagja volt. Több tanulmányutattett Németországon kívül Angliában, Belgium-ban és Franciaországban.

Kerpely Antal 1907. július 22-én hunyt elSelmecbányán. Családi sírboltja a Kopogtató(Klopaèka) mögötti evangélikus temetõbenvan. A 604. számú, rendben tartott síremlék avaskohászat szakembereinek egyik zarándok-helye.

Ifj. Kerpely Antal(1886–1917)

A világhírre szert tett Kerpely Antal selmecitudós-tanár fia, ifjabb Kerpely Antal szinténjeles növendéke volt az akadémiának. Talál-mánya, a róla elnevezett forgórostéllyal ellá-tott gázfejlesztõ készülék az egész világon el-terjedt. (Csáky K., 1985. 11. l.)

Ifjabb Kerpely Ruszkabányán született1866-ban. Miután kohómérnöki diplomájátSelmecbányán megszerezte, az Östereichi-sche-Alpine-Montan Gasellschaft alkalmaztaõt, melynek késõbb vezérigazgatója lett Bécs-ben bekövetkezett haláláig, 1917. július 23-

áig. (Kenyeres Á. fõszerk., 1967. 908. l.)A monarchia legnagyobb vasgyára jó le-

hetõséget biztosított számára a kísérletezések-hez. Ezt Kerpely ki is használta, s tehetségéteredményesen kamatoztatta. Elsõk közt szer-kesztett például a martinkemence részére me-chanikus adagológépet.

Jelentõs eredményeket ért el az ötvözöttacélok tanulmányozása terén is. Vajda Pálemlíti: „Az irányítása mellett 270 mm vastagnikkelacélból elõállított hajópáncéllemez apólai próbalövésnél a legjobb eredményt mu-tatta fel, és így kiszorította az összes külföldigyártmányokat.” (Vajda P., 1958. 279. l.)

Érdemeket szerzett a tégelyacél- és for-maacélöntés terén is. A már említett, forgóros-téllyal ellátott gázfejlesztõ készülék „a szakiro-dalom megállapítása szerint a korszerû gáz-fejlesztõ készülékek alapja volt”. Mint VajdaPál könyvében olvassuk: „Ez volt az elsõ ké-szülék, amely a kohóipar követelményeinekmindenben megfelelt: a legkülönbözõbb tüze-lõanyagok részére használható, folyamatosanüzemeltethetõ, a salak és a hamu önmûködõeltávolítása mellett a tüzelõanyag legnagyobbkihasználása alkalmazásával vált lehetõvé.”(Vajada P., 1958. 279. l.)

Nem véletlenül szerepel tehát Kerpely anagy magyar feltalálók családjában, illetveazok arcképcsarnokában. Mint ahogyan azsem véletlen, hogy 1914-ben a német kohó-mérnökök egyesülete kitüntette õt a Carl LuegAranyéremmel, amely „csak a szakma legki-válóbbjainak járt”. Végrendeletében maga iskétmillió koronát hagyott jótékony célokra.

78

Kittenberger Kálmán(1881–1958)

Kittenberger Kálmán híres Afrika-kutató, is-mert útirajzíró, állattani gyûjtõ és „európaiszellemiségû vadász” életpályája a Bars me-gyei Léván kezdõdött, s a szomszédos Hontmegyében, Nagymaroson ért véget. A kezdetés a vég között azonban egy gazdag és sokszí-nû életpálya teljesedett ki.

A Magyar Utazók Lexikona a születési év-számot tévesen 1884-ben jelöli meg. (BalázsD. szerk., 1993. 209. l.) A pontos dátum:1881. január 4., a születési hely pedig Léva.Itt kezdte tanulmányait Kittenberger: az elemiiskola után a helybeli gimnáziumban tanult,majd a tanítóképzõbe iratkozott át. A tanító-képzõ természetrajztanárának, Kriek Jenõnekköszönheti, hogy jó útra lépett, amely ugyannem volt mindig gördülékeny és probléma-mentes, de megteremtette a maga értékeit.Kittenberger Kriek Jenõtõl kapta „az elsõ ala-pos természetrajzi ismereteket, vele dolgozotta természetrajzi szertár rendezésén, és ké-sõbb õ adott lelkes ajánlólevelet a NemzetiMúzeumhoz, hogy kedves tanítványát segéd-preparátornak felvegyék”. (Fekete I., 2001.64. l.)

1902-ben tanítói állást vállalt egy csángófaluban, Tatragon, de még ebben az évben

abbahagyta a tanítóskodást, mivel egy afrikaiútra szóló ajánlatot kapott, s Damaszkin Ar-zén bácskai földbirtokos kísérõje lett egy kelet-afrikai vadászkiránduláson. 1903-ban érke-zett Afrikába, ahol aztán hosszabb ideig ma-radt. Elhatározta, hogy hivatalos anyagi tá-mogatás nélkül is gyûjtéseket végez a MagyarNemzeti Múzeum számára. Kittenberger gyûj-tõszenvedélyét, elszántságát és áldozatválla-lását Fekete István érzékeltette jól egy helyütt:„Amikor egy oroszlánnal volt valóságos kézi-tusája, jobb kezének összeroncsolt ujjátsajátkezûleg vágta le, szabályosan kiízelte, ésspirituszba téve elküldte a Nemzeti Múzeum-nak. Innét ugyanis kevés pénzt, de elegendõszemrehányást kapott, hogy kevés madaratküld.” (Fekete I., 2001. 61. l.) Pedig „A Nem-zeti Múzeum Állattárának leggazdagabb em-lõsgyûjteménye Kittenbergertõl származik.2500, általa gyûjtött madár közül több a tudo-mány számára még ismeretlen volt, s csak azõ gyûjtése révén vált ismertté a nemzetköziszakirodalomban. A rovarok, bogarak 26000-et meghaladó sokaságából mintegy 60példányt nem ismert a tudomány. Többet kö-zülük Kittenbergerrõl neveztek el. A kabócákés poloskák 13 000 példányából 45-öt talál-tak ismeretlennek. A legyek, ízelt- és százlá-búak, pókok és atkák példányaival együttKittenberger mintegy 57 000 gerinctelen és3713 gerinces állattal gazdagította a hazaitudományos intézményeket, melyekbõl azegész világ gyarapíthatta ismereteit, hiszenmitegy 300 egyed addig ismeretlen volt”.(Krizsan L., 2001. 31. l.)

Bársony István szerint Kittenberger „Nem-csak vadász, nemcsak kiváltságos tehetségûsportoló, hanem olyan autodidaktája a zooló-giának, az ornitológiának, gyakran a botani-kának meg a rovarászatnak, hogy mindebbenmagasan áll a természetbarátok mûkedvelõ-kategóriája fölött, tudását bátran mondhatjuktudománynak”. (Bársony I., 2001. 45. l.)

Visszatérve életrajzi adataihoz és vadász-útjához, hadd mondjuk még el, hogy1903–1906 között a Kilimandzsáró vidékénvadászott és gyûjtött. Ott, ahol évekkel elõbbTeleki Sámuel vezette expedícióját.1906–1907-ben Abesszíniában végzett kuta-tómunkát. 1907-ben a Nátron-tó,1908–1910-ben a Viktória-tó vidékén vadá-

79

szott, majd ismét a Kilimandzsáró vidékérement.

1913–1914-ben Ugandában gyûjtött, va-dászott és állatbefogadó farmot létesített. Eztkövetõen angol hadifogságba esett, de az1919-ig tartó évek is „hasznára” váltak: isme-reteit gazdagítva, újabb tudásra, tapasztala-tokra tett szert. Mindenütt arra törekedett,hogy ne csak a természetet ismerje meg, ha-nem az õt körülvevõ népek szokásait és kultú-ráját is.

1920-ban tért vissza hazájába. A festõiszépségû Hont megyei Nagymaroson telepe-dett le: az elhunyt Afrika-kutató, Kovács Ödöncsaládja biztosított neki otthont. Késõbb nem-csak Nagymarost szerette meg, hanem KovácsÖdön húgát is. Feleségül vette, és végleg lete-lepedett a Duna-parti helységben.

1920-tól a Nimród vadászújságnak is fõ-szerkesztõje lett. 1925-ben ismét visszatért Af-rikába: Kongóban vadászott elefántokra.Utolsó vadászatára is itt került sor 1929-ben.

Kittenberger Nagymaroson hunyt el 1958.január 4-én, de a Farkasréti temetõben pihen.Motesiky Árpád írja, hogy a nagymarosiakmindig büszkén és szívesen emlékeznek rá,akárcsak a lévaiak. Nagymaroson szobra ésemlékkiállítása is van a nagy utazónak. A lé-vai Barsi Múzeum néhány ereklyét is õriz tõle.A híres vadászíró mûvei közül az alábbiakatkell megemlítenünk: Vadász- és gyûjtõúton Ke-let-Afrikában (Budapest, 1927), A megválto-zott Afrika (Budapest, 1930), A Kilimandzsá-rótól Nagymarosig (Budapest, 1956), Va-dászkalandok Afrikában (Budapest, 1957),Kelet-Afrika vadonjaiban (Budapest, 1976).

Komjáthy Jenõ(1858–1895)

Irodalmunknak ezaz ellentmondásokkalteli költõje, aki bizo-nyos vonatkozásokbanAdynak még Vajda Já-nosnál is közvetlenebb„elõfutára” volt, sok-sokszállal kötõdött a Felvi-dékhez, azon belül pe-dig Hont megyéhez is.

A Nógrád megyei Szécsényben született1858. február 2-án. Tanulmányait Selmecbá-nyán, Besztercebányán és Pozsonyban végez-te. A magyar sajtótörténetben is számon tar-tott tény, hogy Balassagyarmaton 1877-benRöpke Ívek címmel rövid életû irodalmi lapotadott ki Luby Sándorral közösen szerkesztve.Barátaival – Reviczky Gyulával, Gáspár Imré-vel és Rudnyánszky Gyulával – „szembe akar-tak fordulni a Gyulai Pál dirigálta hivatalosmagyar irodalmi értékrenddel”, s az új irodal-mat akarták „diadalra vinni”. (Csáky K.,1992. 23. l.; Praznovszky M., 1984. 6. l.)

Balassagyarmaton egyébként 1880-tól pol-gári iskolai tanárként mûködött Komjáthy. Saj-nos, az akkori iskolaszék elnöke elüldözte õtaz iskolából s így Gyarmatról is. Emlékeit töb-bek közt a Búcsú Abderától címû versébenidézi:

„Isten veled! Az ifjú álmotItt álmodám át egykoron;Közöttetek ti lanka halmok,Rohant el szép legénykorom!Hisz itt szerettem, itt öleltemA szüzi nõt, a szép arátS itt él a drága, jó család!Mindent e szív mégsem feled...Emléklakom: Isten veled!”

(Itt jegyezzük meg, hogy Komjáthynak Ba-lassagyarmaton két emléktáblája is van; nevétviseli egy irodalmi társaság, s nemrég a Röp-ke Íveket is újraindították a városban.)

A magyar irodalomtörténetben jelentõs he-lyen számon tartott alkotót 1887-ben helyez-ték át a Nyitra megyei Szenicre. Magányában„alig marad számára egyéb, mint a filozófiaés a versírás”. Verseinek zömét is itt írja1888–1894 között. (Benedek M. fõszerk.,1963. 664. l.) Komlós Aladár szerint költésze-tének három alkotóeleme a „bájoló termé-szet”, az idealista világnézet és a szenici elszi-geteltség. Sok-sok keserûség éri õt az életben:magányossá válik, nincs módja Pestre utazni,nevetségesnek érzi magát stb. Barátai közülegyedül Reviczky Gyulához fûzték éveken átszorosabb szálak. Mint Praznovszky Mihályírja: „Egyedül vergõdött tehát itt elmerülveSchopenhauer tanaiban s teremtve egy egye-di, különleges költõi világot, amelynek szenve-

80

délyessége, egzaltált, felfokozott érzelmi vég-zetessége, képi újszerûsége és merészsége,szerelmi lírájának valótlanul õszinte lángolásamerõben új és merõben szokatlan volt az ak-kori magyar irodalomban.” (Praznovszky M.,1984. 8–9. l.)

A homályból címû verseskötete 1895-benés 1910-ben jelent meg Budapesten. Váloga-tott versei a Magyar Klasszikusok sorozatbanis napvilágot láttak Reviczky Gyula és Kiss Jó-zsef munkáival együtt 1955-ben Budapesten.A költeményekhez Komlós Aladár írt beveze-tõt. 1984-ben Praznovszky Mihály jelentettemeg Szécsényben Komjáthy Jenõ Válogatottverseit. A kötet Komjáthy 23 versét, életmûvelegjavát tartalmazza. „Azokat, amelyekre amagyar irodalomtörténeti feldolgozások legin-kább hivatkoznak, amelyekbõl nyomon követ-hetõ az izgalmas költõi pálya alakulása.”(Praznovszky M., 1984. 9. l.)

Földink 1895. január 26-án hunyt el Buda-pesten.

Kövesi Antal(1876–1961)

Kövesi Antal szakíró, egyetemi tanár csak-nem fél évszázadot töltött el a magyar bánya-,kohó- és mérnöknevelés szolgálatában.

1876. augusztus 31-én született Pest me-gyében, Tápióságon. Budapesten érettségizett,majd a Királyi József Mûegyetem gépészmér-nöki karára került. Nem sokkal oklevelének

megszerzése után Herrmann Emil, a híres pro-fesszor a selmeci Bányászati és Erdészeti Aka-démiára hívta õt. 1901-tõl lett a gépészeti tan-szék tanársegédje. Fiatal évei szorosan össze-forrottak a Hont megyei Selmeccel, illetve an-nak nagy hírû iskolájával. Itteni oktatáspoliti-kai, pedagógiai-szervezõi, elõadói és szakíróimunkássága egyaránt kiemelkedõ. Alig har-mincéves, s már az intézet rendes tanára, illet-ve a mechanikai tanszék vezetõje. „Mint tanár,pályáját hivatásnak tekinti, és csak annak él.Mestere a világos, tiszta, nyugodt elõadásnak.Hallgatóival szemben igényes, szigorú, deigazságos.” (Gyulay Z., 1962. 173. l.)

Selmecbányán több kitûnõ tankönyvet is ki-adott. Ilyen például az Általános géptan(1901), az Erdõmûtan és szilárdságtan I–II.(1905), a Példatár az erdõmûtan és szilárd-ságtan 2. részéhez (1905), a Példatár a me-chanika és erdészeti géptanhoz (1905), az Er-dészeti erõmûtan (1906), a Példatár az erõ-mûtan és szilárdságtan 1. részéhez (1908)vagy a Grafosztatika és vasszerkezetek(1910).

1904-re esik a Bányászati és ErdészetiAkadémia fõiskolává való szervezése. „Enneka nagyarányú átszervezésnek egyik erõteljesmunkása Kövesi Antal.” Sokat tett a fõiskola if-júságáért is. Õ alapította meg Selmecen a sze-gény sorsú diákokat támogató MensaAcademicát, amely díszelnökévé választottaõt. Tiszteletbeli tagja volt a Segélyezõ Egyesü-letnek és az Ifjúsági Körnek is.

1916 és 1918 között a fõiskola rektora.Ilyen minõségében terjesztette elõ Barlai Bélá-val együtt a tanári kar egyik részének ama javas-latát, hogy a fõiskola Budapestre kerüljön. Ezt az-zal magyarázták, hogy „Selmecbánya, az egy-kori fényes hírû bányaváros – Schemniciumglorisum – halódó ércbányászatával és szûkkereteivel nem megfelelõ székhely többé egyfejlõdni akaró mûszaki fõiskola számára”.(Gyulay Z., 1962. 173. l.) Ezt a tervet azon-ban akkor a bányakohómérnök társadalomérzelmi alapon elutasította, hisz nagy részükaz itteni akadémián szerzett képesítést. 1917-ben a fõiskola Kassára történõ áthelyezésétkérték. A székhelyet illetõen megoszlottak avélemények, a pró és kontra érvek. Való igaz,hogy Selmecbánya ekkorra már sokat veszítettrégi patinájából. A magyar nyelvû oktatásra

81

való áttéréssel a külföldi diákok is elmaradoz-tak. Nehézkes volt a város megközelítése is.Jánossy József hajdani diák, a petrozsényi bá-nyatanácsos, mégis más véleményen volt. Õ a150 éves intézmény további selmeci mûködé-se mellett ágált, hivatkozva a hely szellemére,a nagy múltra, az elért eredményekre, a taná-rok irodalmi munkásságára, a diákok olcsószálláslehetõségeire, a tanuláshoz biztosítottnyugodt környezetre stb. (Jánossy J., 1918)

Fölöttébb érdekes a felmerült vitát illetõenKövesi állásfoglalása, illetve magatartása.Hisz a jó nevû és népszerû tanár, a sikeresszakíró itt bontakoztatta ki tehetségét. Rektoravolt annak az intézetnek, melyet nemrég szer-veztek át fõiskolává, amely új pavilonokat ka-pott, újabb gyûjteményekkel gazdagodott.Mégis áthelyezési javaslatot terjesztett elõ. Ta-lán kényszer vagy nyomás hatása alá került?Vagy valóban õ is máshol látta biztosítottabb-nak a fejlõdés lehetõségeit? Mindenesetre „aszékhely kérdését végül a történelem oldjameg. 1919-ben, a vesztett háború után a ma-gyar kormány a fõiskolát Sopronban telepítile”. Az átköltözést Kövesi professzor „féltõgonddal” vezette.

A bánya- és kohómérnöki kart aztán to-vább költöztették Sopronból is. Kövesi „bará-tai egy részét elveszti, családja is szétszóró-dik, így élete alkonyán egyedül marad”.(Gyulay Z., 1962. 174. l.)

1961. november 1-jén halt meg Sopron-ban. A jeles tudós azonban sokat tett még ha-láláig. Tagja volt a soproni törvényhatóságibizottságnak, 1952-ben elnyerte a mûszakitudományok kandidátusa címet. Tanulmány-utakon vett részt nyugati országokban, újabbtankönyveket írt, melyekbõl mérnökgenerációktanultak eredménnyel. Ilyen például a Szilárd-ságtan (Budapest, 1927) és a Hidraulika (Bu-dapest, 1946). A több ezer mérnök kiváló ta-nára és a sorsfordulók áldozata megérdemliaz utókor tiszteletét, emlékezését.

Kövessi Ferenc(1875–1945)

A Bihar megyei Érolasziból indult KövessiFerenc biológus és egyetemi tanár 1875-benszületett. Élete egyik szakasza Selmecbányá-

hoz fûzte õt: 1904-tõl a Bányászati és Erdé-szeti Fõiskola növénytani tanszékének tanáravolt egészen az intézmény kényszerû megszû-néséig.

Tanulmányait a debreceni gazdasági tanin-tézetben kezdte, majd Budapesten a FelsõbbSzõlõ és Borászati Tanfolyamon folytatta. Aföldmûvelésügyi minisztérium felügyelõjeként1896-ban õ rendezte a millenniumi kiállításszõlészeti részlegét.

1897–1901 között több tanulmányutat tettEurópa országaiban, s a Sorbonne-on befe-jezte szõlészeti tanulmányait. Ugyanitt a nö-vényfiziológia tudományával jegyezte el ma-gát, s kitüntetéssel doktorált.

A selmeci akadémia tanáraként „jelentõsérdemeket szerzett a tanszék mellett szervezettkutatóintézet létrehozásával”. (Kenyeres Á.szerk., 1967. 1011. l.) Szorgalma nyománvált a tanszék jól felszerelt kutatóhellyé. Kivá-ló szervezõképességét nemcsak a laboratóri-um létrehozása, hanem az iskola körüli bota-nikus kert kialakítása, az alapvetõ mûszerekkifejlesztése és a gyûjtemények kialakítása isbizonyította. (Takács I., 1988. 287. l.)

Selmecbányán hallgatói számára több tan-könyvet is írt. 1907-ben jelent meg a Vezérfo-nal az erdészeti fõiskolán a növényanatómiaigyakorlatok végzéséhez címû kötet. A követ-kezõ évben a Fák anatómiája és fiziológiájacímmel adott ki könyvet. 1910-ben készült el aNövénytan 2. része. Ugyancsak Selmecen je-

82

lent meg év nélkül a Növénykórtan. Pathológiacímû munka.

A trianoni államfordulat után a soproni Er-dészeti Fõiskolán folytatta õ is tevékenységét,majd a József Nádor Mûszaki és Gazdaság-tudományi Egyetem Mezõgazdasági és Állat-orvosi Karának dékánja lett. Számos tanulmá-nya jelent meg az Erdészeti Lapokban és azAgrártudományi Szemlében, akárcsak a kül-földi szaklapokban.

Pályája elején elsõsorban szõlészeti kérdé-sekkel foglalkozott, késõbb elméleti biológiai,növényfiziológiai és mikrobiológiai kutatáso-kat végzett. (Zsámboki L. szerk., 1983. 227.l.) Az életjelenségek lefolyásának matematikaiösszefüggéseit vizsgálta, s a biofizika alaptör-vényeinek meghatározására törekedett. Azéletjelenségek leírására matematikai formulá-kat állapított meg. A jelenségeket kísérleti útonelsõként ábrázolta koordináta-rendszerben.1935-ben Budapesten e témakörbõl megjelen-tette Az élõlények fejlõdése szabályozásánakmagyarázata címû tanulmánykötetét.

A kiváló tudós és pedagógus 1945-benhunyt el Budapesten.

Krippel Móric(1867–1945)

Krippel Móric erdõmérnök, szakíró és fõis-kolai tanár neve elsõsorban csak a szakmabe-liek körében ismert. A Felvidékrõl indult õ is, aPozsony vármegyei Kátlón született 1867.szeptember 5-én. Miután tanulmányait 1890-ben sikeresen befejezte a selmecbányai erdé-szeti akadémián, a kincstári erdészetnél telje-sített szolgálatot, többek közt Besztercebányánés Erdélyben.

Gyakorlati tevékenysége közben elméletikérdésekkel is foglalkozott. Ilyen jellegû közle-ményei a selmeci Erdészeti Lapokban jelentekmeg. Gyakorlati mérnökként több találmány-nyal gazdagította a geodéziát. Számos újítá-sa volt a földmérési mûszertechnikával kap-csolatosan. (Zsámboki L. szerk., 1983. 230. l.)A Krippel-féle „szögrakó készüléket” például„kiterjedten használták a századforduló geo-déziai és erdõgazdasági gyakorlatában”. (Dr.Oroszi S., 1989. 302. l.)

A századforduló erdészgenerációjánaklegtehetségesebb tagját 1907-ben a selmecifõiskola erdõhasználati tanszékére hívták megtanárnak. Pedagógusként fontosnak tartottaaz új ismeretek alkalmazását, a magyar nyel-vû szakirodalom mûvelését, a szemléltetést ésa gyakorlati életre való nevelést. Rövid idõalatt komoly erdõhasználati gyûjteményt állí-tott össze, elõadásai, jegyzetei pedig nyomta-tásban is napvilágot láttak. 1908-ban PellionÁrpádnál jelent meg Selmecen nyomtatásbanjegyzetei alapján az Erdészeti törvények ésgyakorlati igazgatás címû kiadvány. Ugyan-abban az évben Az erdõhasználat vázlatát iskiadta. 1909-ben Fodor Vince nyomdájábólkerült ki a Fakereskedelem címû könyve.Selmecen még további három kötete jelentmeg: 1910-ben a Mezõ- és legelõgazdaság-tan, 1912-ben a Vadászat- és fegyvertan,1914-ben pedig az Erdõhasználattan és erdé-szeti iparmûtan.

1914-ben a fõiskola rektora lett. Sajnos,Trianon nagy kárt tett ebben az intézménybenis. Jelentõsen megrongálódott Krippel gyûjte-ménye, de megszûnt az oktatás is Selmecen.Krippel Móric azonban nem roppant össze:„A fõiskola soproni elhelyezésének, az újra-kezdés nehéz idõszakában is vállalta az intéz-mény vezetésével járó munkát.” Megírta a két-kötetes Erdõhasználattan címû mûvét (Sopron,

83

1920–21), hogy a háborúból hazatért hallga-tóknak legyen mibõl készülniük. Mûve azon-ban sokkal több volt egy hirtelen összeállítottkötetnél. Oroszi Sándor szerint „a korabeli er-dõhasználati és faipari tudományok legtelje-sebb összefoglalóját jelentette”. (Oroszi S.,1989. 303. l.)

A soproni fõiskola vezetõtanáraként egy fa-vizsgálati laboratóriumot is kiépített. 1930-ban újabb könyvvel jelentkezett. Erdészeti ke-reskedelemtana „a maga nemében az elsõilyen magyar nyelvû mû volt”. Tökéletes szak-munka, amely „teljes mértékben tartalmazhat-ta a korabeli faipari tudományokat”.

Krippel Móric kiváló mûvelõje volt a ma-gyar nyelvû erdészeti szakirodalomnak.Oroszi írja róla, hogy talán õ volt az utolsó,aki „a magyar erdészeti szaknyelv tudatosalakításán, mûszavak alkotásán felelõsségtel-jesen dolgozott. Mint ilyen, igazi mestere kí-vánt lenni szakának, de nyelvének is”. Adatoka magyar erdészeti szaknyelvhez címû mûve1939-ben jelent meg Sopronban. Ebben többerdélyi tájszót szakszóvá nyilvánított, s új er-dészeti mûszavakat alkotott. (Oroszi S., 1989.304. l.)

Krippel négy évtizeden át volt hallgatóipártfogója. A szeretett tanárt, az erdészet ésfaipar tudósát, a szaknyelv mesterét tanítvá-nyai mindig nagy szeretettel vették körül.

1945. november 23-án halt meg Sopron-ban.

Lang Nepomuk János(1770–1842)

Az osztrák származású bányamérnök, tu-dós akadémiai tanár 1770. november 5-énszületett a karintiai Gmündben. 1791-ben jötta selmeci akadémiára, ahol bányászatot éskohászatot tanult. Ugyanitt volt a kincstári bá-nyászatnál segédbányamérõ, majd 1803-tólmegbízott oktatóként az akadémián adta elõaz erdõméréstant, s vezette a rajz oktatását.1812-ben kinevezték a bányaméréstani tan-szék élére, ahol 1841-ig tanított.

Lang Nepomuk János nemzetközileg is elis-mert tudós-tanár volt, akinek a selmecbányaiiskola s a tágabb tudományos szakma egy-aránt sokat köszönhet. Az intézet számára

több bányász- és erdészettani tantervet dolgo-zott ki, a hallgatóknak új diszciplínákat veze-tett be. Õ oktatta elõször vizsgaköteles tan-tárgyként például a bányamérést.

Tudományos munkáit német nyelven publi-kálta. 1817-ben Selmecbányán adta ki azAnleitung zur Hallurgie... címû munkáját. Má-sik nagy mûve, az Anleitung zurMarkscheidekunst Pesten jelent meg 1835-ben. „Könyvét korának legjobbjaként tartottákszámon”, hisz ebben a világon elsõként java-solta többek közt „a teodolitnak bányatérsé-gek felvételére való alkalmazását”. (ZsámbokiL., 1983. 232. l.)

Langot a bányaméréstan nemzetközileg el-ismert oktatójaként és mûvelõjeként tartjákszámon az egész világon. Eredményeit nem-csak a maga korában, de késõbb is sikeresenfelhasználták a szakmában. Bár nem publikáltsok könyvet, de találmányai, újításai korszak-alkotóak voltak. Számos bányatérképet is ösz-szeállított, színvonalas elõadásai során pedigbányamérnökjelöltek százait oktatta a szakmarejtelmeire: a bányaméréstanra, a mechaniká-ra, a geometriára és a rajzra.

Nevét valamennyi szak- vagy életrajzi lexi-konban megtalálhatjuk, akárcsak a szlováknyelvû kiadványokban is. Európa s a két nem-zet mûvelõdéstörténete egyaránt jegyzi õt.Méltán foglalja hát el helyét a selmeci akadé-mia kiemelkedõ tanárainak sorában is.

Érdemdús tevékenységet hagyva magaután, 1842. december 16-án halt meg Sel-mecbányán.

Lázár Jakab(1824–1895)

A selmecbányai akadémián 1848-ban kí-sérelték meg elõször a magyar nyelvû okta-tást. Az erdészeti kar történetét feldolgozó Va-das Jenõ írta: „Az alkotmányos korszak sza-bad intézményeinek felhasználásával aselmeczbányai akadémia fiatalsága a magyarminisztériumhoz magyar elõadások tartásavégett folyamodott, mire a magyar oktatás-ügyi minisztérium Lázár Jakabot 1848. no-vember havában az akadémiára erdészeti se-gédtanárrá nevezte ki, s így szorosan véve õvolt az elsõ, aki a selmeczi akadémián már

84

1848-ban a magyar elõadásokat megkezd-te.” (Vadas J., 1896. 353. l.)

Az iskola egykori diákja 1824. január 19-én született az erdélyi Alvincen. A gyulafehér-vári gimnázium és a kolozsvári líceum elvég-zése után Hont megyébe jött, hogy a selmeciakadémián oklevelet szerezzen. 1846-tól1848-ig Budán, az udvari kamaránál teljesí-tett szolgálatot. Tevékenyen részt vett a márci-usi eseményekben és a forradalmi mozgal-makban. A szabadságharc eszméitõl fölvérte-zetten került ismét Selmecbányára, ahol a ma-gyar érzelmûeknek magyar nyelven tartotta azelõadásokat. 1849-tõl azonban már csakmegszakításokkal folyt a tanítás, mígnem aszabadságharc bukása után az akadémiátideiglenesen bezárták, Lázár pedigBélabányán erdészként dolgozott tovább. In-nen Fogarasra került, ahol mint kiváló gyakor-lati szakember felújította az elavult faúsztatásirendszert, a szénkohók közelében beindítottaaz erdei szénégetést stb.

A kiegyezés után újra Selmecbányára hív-ták Lázárt, ahol „Wagner Károly tanártársá-val együtt, Fekete, Illés és Szécsi segédtanárokközremûködése mellett, az erdészeti akadé-mia magyarrá alakítását 3 évi ciklus alatt be-fejezték”. (Vadas J., 1896. 353. l.) Lázár Ja-kab részt vett az Országos Erdészeti Egyesület1867-es pályázatán, melyen kéziratával „di-cséretes” eredménnyel szerepelt. Megírta alegelsõ magyar nyelvû erdészeti tankönyvet,amely 1871-ben Pesten jelent meg Heckenastnyomdájában az alábbi címmel: Erdészeti ké-zikönyv mûszaki segédszemélyzet, nem külön-ben erdõbirtokosok, gazdatisztek, községekés gazdasági intézetek számára. Könyvében

foglalkozik az erdei fákkal, az „erdõmûvelésalapvonalaival”, az erdõhasználattal, az er-dei melléktermékekkel, a famértannal stb.

Oroszi Sándor említi, hogy „Lázár Jakabneve örökké az elsõ magyar nyelvû selmecielõadásai révén, illetve az elsõ magyar erdé-szeti tankönyv szerzõjeként fog élni”. (Dr.Oroszi S., 1988. 359. l.)

A magyar érdészeti tanügyi irodalom úttö-rõje azonban gyakorlati mérnökként is kiválóvolt. Hivatott szakértõje lett a faszállításnak,megszervezte a híres fogarasi uradalmat stb.Mindig „a fejlõdést, az újat szorgalmazta”. Atársadalmi munka sem volt idegen számára;kivette részét a közéletbõl is. Fogarason elnö-ke volt a Megyei Lótenyésztési Bizottságnak ésa Gazdasági Egyesületnek, dolgozott a városiképviselõ-testületben, az iskolaszékben és aVöröskereszt fiókegyesületében. Közben szak-tanulmányokat publikált a Gazdasági Lapok-ban, valamint az Erdészeti és Gazdasági La-pokban.

Selmecbányára többször is visszatért még,s 1895. február 1-jén halt meg Bécsben.

Lesenyi Ferenc(1887–1962)

Lesenyi Ferenc erdõmérnök, egyetemi ta-nár, a selmeci akadémia történetének egyikírója a Bars megyei Geletneken született1887. április 28-án. Kolozsvárott érettségi-zett, majd ismét visszakerült tájainkra. 1905és 1909 között végezte fõiskolai tanulmányaita selmecbányai akadémia erdõmérnöki ka-rán.

85

Az elsõ magyar erdészeti kar 1868-ban: Szécsi Zsigmond, Wagner Károly, Fekete Lajos,

Lázár Jakab, Illés Nándor

1911-ben újra Kolozsvárott találjuk mintgyakornokot. 1912-ben a GörgényszentimreiÁllami Erdészethez került. Tehetségét koránfelismerték felettesei, elsõsorban Kaán Károly,aki titkárává nevezte ki a földmûvelésügyi mi-nisztériumba. Figyelme ekkor egyre inkább„az erdészeti kérdések megvilágosítása feléfordult”. (Kotlár K., 1988. 381–383. l.)

Miután elvégezte a mûegyetem közigazga-tási szakát is, rendkívüli tanári címmel kineve-zést nyert a már Sopronban mûködõ fõiskolá-ra. Erdõgazdasági politikát, nemzetgazda-ságtant és erdészeti jogot adott elõ. Amint ír-ják, „kiemelkedõ pedagógiai érzékkel rendel-kezõ tanáregyénisége volt a fõiskolának”.(Kotlár K., 1988. 382. l.) Áttekinthetõ jegyze-tei a fõiskola gondozásában jelentek meg. (Ál-talános üzemtani ismeretek. Sopron, 1951;Erdészeti jog. Sopron, 1952; Erdészeti encik-lopédia. Budapest, 1954) Ezek „kitûnõ össze-foglalások voltak a hallgatóknak és az érdek-lõdõ szakembereknek egyaránt”. (Kotlár K.,1988. 382. l.)

Szakirodalmi munkásságában fõleg a ha-zai erdõgazdálkodás történeti feldolgozásáttûzte ki célul. Foglalkoztatta õt az erdõmér-nökképzés, annak javítása és fejlesztése. (Dr.Somkúti E., 1963. 306. l.)

Kutatta az erdészeti felsõoktatás kezdeteit,foglalkozott a Selmecbányai Erdészeti Taninté-

zet történetével. A Selmecbányai ErdészetiTanintézet története címû tanulmánya az Erdé-szettudományi Közlemények 1958. évi 2. szá-mának mellékleteként jelent meg Sopronban.Ebben az intézet történetét foglalja össze1808-tól 1846-ig. Hasonló témájú dolgozataima is alapvetõ fontosságúak a szakma- ésszakoktatás-történeti kutatások területén.

Lesenyi rendszeres munkatársa volt az Er-dészeti Lapoknak, valamint a Fõiskolai Év-könyveknek. Sopronban hunyt el 1962. szep-tember 6-án.

Lichard Dániel(1812–1882)

Lichard Dánielnak, illetve Daniel GabrielLicharrnak hívták a híres selmecbányai líceumama professzorát, aki megbuktatta Petõfit, az-az a költõ szavai szerint „szekundába ponál-ta” (vagyis „beszekundáztatta”) õt. Az egyko-ri tanár bizonyára ellentmondásos ember le-hetett, s ilyen volt az õ késõbbi megítélése is.

Illyés Gyula például így ír róla a nagy sike-rû Petõfi-életrajzban: „Félévkor Lichard, a lel-kek ápolója, hittanból és római régiségtanbóla fiúnak alig kielégítõt ad, magyar történelem-bõl pedig, magyar történelembõl! szekundát.”(Illyés Gy., 1967. 43. l.) Lichardról még többetis elmond Illyés: „nyugodtan rossz tanárnak,rossz embernek, ráadásul rossz hazafinak istarthatjuk” – írja könyvében. (41. l.)

86

Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk,hogy már Breznyik János, a líceum egykori jónevû igazgatója, nagyszerû embere és kiválópedagógusa is árnyaltabban fogalmazott, smásképp vélekedett Lichardról az intézménytörténetét összefoglaló kötetében. Ebbõl arrólértesülünk többek közt, hogy az 1830-as évekvégén az iskolába „Lichard Dániel ochtinai lel-kész hivatott meg, kivel az iskola kitûnõ tan-erõt nyert. Tanszékét 1838. november 9-énfoglalta el”. Majd így folytatja a bemutatást aszerzõ: „Ha alapos s bõ tudomány, kivált az il-letõ szakban, világos, tanulságos, érdekkeltõelõadás, tanári teendõkben lelkiismeretes,pontos eljárás, szigorú fegyelemtartás oly kel-lékek, melyek a jó tanárnál megkívántatnak:úgy ezek Lichardban nagymértékben megvol-tak. Különösen a menyiség- és természettanttudta érdekessé tenni s megkedveltetni növen-dékeivel, miket nem dictált, mint egyik elõdje,Royko, hanem vezérfonalul Martinyi pozsonyitanár kézi könyveit használta: sõt az elõbbi azay-ugróci terv szerint a rhetorikában is lévénelõadandó, növendékei számára éspedig ma-gyar nyelven maga is szerkesztett»Mathematikai elõcsarnok«-ot, melyrõl aszakférfiak még most is helyeslõleg nyilatkoz-nak.” (Breznyik J., 1889. 294–299. l.)

A további fejezetekben Breznyik a Petõfivelszemben elkövetett „beszekundáztatásra” iskitér: „Osztályzásnál szigorúbb lévén mint col-légája, Boleman, Petrovics (Petõfi) Sándornak1839-ben õ adott secundát (...) Magyaror-szág történetébõl, mely ekkor a rhetorikábanéspedig latin nyelven adatott elõ; éppúgy hit-tanból és görög régiségtanból is primae exultimist, vagyis alig kielégítõt, mely kitüntetés-ben egyébiránt rajta kívül mások is részesül-tek, éspedig magyar és tót fiúk egyaránt, ami-ért nem állíthatni, hogy Petrovicsot, mint ma-gyar fiút secundáztatta volna meg; bár igaz,hogy nemzetiségre nézve Suhaydával egy hú-ron pendült, s ha tovább marad itt, a lyceu-mon a két tanár kegyezése alatt itt is, hol szá-mos felvidéki tót fió sereglett össze, könnyenoly viszonyok fejlõdnek ki, amilyenekrõl a lõ-csei iskola elhirhedt...” (Breznyik J., 1889.325. l.)

Illyésnek abban mindenképp igaza van,hogy a selmeci tanár urak egy kicsit talánméltánytalanok voltak Petõfivel szemben. Ha-

sonló nézeten volt a legjobb selmeci barát,Szeberényi Lajos unokája, László is, aki sze-rint mindezt a költõ magyar történelembõl va-ló osztályzata mutatta legjobban. Pedig sze-rinte Petõfi ezt a diszciplínát „a legnagyobbbuzgalommal tanulta, csakhogy nem az isko-lai könyvekbõl, hanem az akkori legújabbmagyar mûvekbõl”. S ez az akkori magolórendszert nem elégítette ki. (Szeberényi L.,1908.)

Lichard Petõfivel szembeni feltételezett ma-gatartását, sajnos, hosszú idõn át eléggé eltú-lozták. Ezzel kapcsolatban újabban talán Csu-kás István vázolt fel megbízható képet: elis-merve, hogy a selmeci iskola légköre Petõfiidejében nemzeti elõítéletektõl feszült, de azt ismegemlítve, hogy az akkoriban ott diákosko-dó, késõbb híres szlovák költõ, AndrejSládkoviè „a szlovák fiatalokra nehezülõ erõsmagyar nyomásról számol be”. (Csukás I.,1979. 52. l.) Lichard tanár ekkor itt valóban aszlovák nemzeti öntudat szenvedélyes ébresz-tõje volt. Csukás azonban felhívja a figyelmet:„A századvég magyar nacionalizmusa elõ-szeretettel hangsúlyozta a selmeci »pánszlávtörekvéseket«, az antagonisztikus nemzeti el-lentéteket, kellõ hátteret festve ezzel saját ko-rának elnyomó politikai törekvéseihez és azennek érdekei szerint hamisított Petõfi-kép-hez.” (Csukás I., 1979. 43. l.) Csukás tanul-mányából is következtetve tehát: Petõfi nemmagyarsága miatt kapott elégtelen osztályza-tot, és Selmecrõl történt távozását sem lehet ki-zárólag Lichard számlájára írni.

A Lichard-kép árnyaltabbá tételét sokanmások is megkísérelték. Jakus Lajos Petõfi-ku-tató szerint Lichard kéziratai „nagyon fegyel-mezett, rendszeretõ emberre vallanak”, s nemállt bosszút Petõfin jegyei lerontásával. „Enneknincs semmi írásos bizonyítéka, az egész csakrosszhiszemû feltételezés.” (Jakus L., 1989.22. l.)

Kerényi Ferenc munkájában olvassuk, hogyLichard „utóbb ideális bûnbaknak bizonyultPetõfi távozásáért, minthogy szlovákságánakmindig hangot adott, Selemcen pedig a ma-gyar és a német önképzõkör mellett megszer-vezte a szlovák diákokét is. Arra azonbansemmilyen adat nincsen, hogy pedagógusierényeit nemzeti-nyelvi szempontok is igaz-gatták volna”. (Kerényi F., 1998. 20. l.)

87

Fekete Sándor is hangsúlyozza: „Nincs jo-gunk Lichard szlovák nemzeti érdemeit kiseb-bítenünk, ám arra is következtethetünk, hogyLichardot Petõfivel szemben nemzetiségi elfo-gultság vezette.” (Fekete S., 1973. 121. l.)

Lichard Petõfin kívül a rhetorban még hattanulót bukatott meg történelembõl, s köztükvalóban akadtak tanulók az északi megyékbõlis. Magaviseletbõl is mindenkit szigorú mércé-vel mértek, hisz összesen huszonkilencen kap-tak kielégítõ (azaz hármas) osztályzatot, illet-ve minõsítést. Erre szükség is volt, hisz Lichardigazgatósága elõtt igen fellazult a fegyelem alíceumban.

Lichard 1812. január 12-én születettTótlipcsén. Tanulmányait Rimaszombatban,Kézsmárkon, Pozsonyban és Bécsben végezte.1838 és 1844 között volt a selmeci líceum ta-nára. Az egykori tanárt és teológust természe-tesen számon tartja a szlovák mûvelõdéstörté-net is. Kiemeli széles körû publicisztikai ésnépmûvelõi tevékenységét. Népszerû kalendá-riumokat (Malý gazda, Slovenský kalendár),szakfolyóiratot (Obzor) és tankönyveket(Dvojdielna Slovenská obrázková èítanka,Gramatica linquae italicae) szerkesztett. Szá-mon tartják a már említett, magyarul megje-lent tankönyvét is (Mathematikai elõcsarnok.Pozsony, 1842). Minden erejével a közmûve-lõdést, nemzete szellemi-gazdasági felemelke-dését szolgálta. Ezért írt több száz olyan nép-szerûsítõ cikket, melyekkel népét a színvonala-sabb mezõgazdálkodásra oktatta. Ezért támo-gatta az egyesületek és gazdasági szerveze-tek, illetve pénzintézetek mûködtetését.

Természetesen arról is tudósítanak a szlo-vák nyelvû lexikonok, enciklopédiák (Mináè,V. fõszerk., 1989; Encyklopédia Slovenska III.Bratislava, 1979), hogy Lichard a magyarszabadságharc után behódolt az osztrákok-nak, s tagja volt annak a küldöttségnek, amelyI. Ferenc József császárnál tette hódolatát aválságos idõben. Az ellentmondásos ember1882. november 7-én Szakolcán hunyt el.

Liszkay Gusztáv(1843–1889)

Liszkay Gusztáv bányamérnököt és tanárt aszakma elsõsorban mint a magyar mûszaki és

hivatalos nyelv egyik kialakítóját tartja szá-mon. Dr. Faller Jenõ írta róla az Elfelejtettnagyjaink címû sorozatában, hogy bár „rövidéletmûvében nincsenek kimagasló nagy alko-tások”, elvitathatatlan az a tény, hogy „ma-gyar bányanyelvünk megteremtésében és ki-alakításában Péch Antal mellett igen nagy ér-deme volt”. Bizonyítják ezt a különféle szak-lapokban megjelent, „élvezetes magyarsággalírt tanulmányai, valamint könyvei, melyeknyelvezetük tisztaságával messze kimagasla-nak akkori szakirodalmunkból”. (Dr. Faller J.,1958. 730. l.)

Liszkay 1843. augusztus 2-án született aGömör megyei Derencsényben. TanulmányaitRimaszombatban kezdte, Kézsmárkon érettsé-gizett, majd 1866-ban a selmeci akadémiánszerzett oklevelet bányászat-kohászat szakon.Fél évtizedig a bánsági vasmûvekben teljesítettszolgálatot. 1871-ben visszatért Selmecbá-nyára, ahol haláláig tevékenykedett. Elõször abányaigazgatóságnál volt fogalmazó, majd1873-ban a selmeci bányaiskola szervezésé-vel, illetve igazgatásával bízták meg.1872–1880 közt meghívott segédtanárként azakadémián is elõadta az iránytant, valamint ahivatalszervezés és szabványtan nevû, akkorrendszeresített tárgyakat. (Zsámboki L., 1983.236. l.)

Faller Jenõ említi, hogy Liszkayt „elsõsor-ban tökéletes magyar nyelvtudása miatt hoz-ták Selmecre, hol ez idõben kellett átállítani azeddig német nyelvû bányászati adminisztráci-ót és akadémiai tanítást magyarra”. (Faller J.,1958. 730. l.) Liszkay már 1878-ban kiadta

88

Selmecbányán híres Bányatanát. Könyvét a ki-rályi bányaiskolák számára és magánhaszná-latra írta „több kútfõ után”. Tulajdonképpen ezaz elsõ teljes, bár kisebb keretû bányatanunk.S bár a munkának a szakemberek szerint szá-mos hiányossága van, tárgyalási módja leírós a régi rendszerezést követi, eme fogyatékos-ságai mellett is jelentõs alkotás. E fontos mûvetmár megelõzte 1877-ben a Selmecen kiadottIránytan, melyet államhivatalnokok és kincstá-ri tisztviselõk számára írt, s amely szintén úttö-rõ munka, „elsõ foglalata bányászatunk ma-gyar nyelvû hivatali adminisztrálásának”.(Faller J., 1958. 731. l.)

1885-ben Liszkay a selmeci Joerges Nyom-dában megjelentette E. F. Scholl német nyelvûGépész kalauzának magyar változatát. Ennekmagyar viszonyokra való alkalmazásávalnagy szolgálatot tett hazájának abban az idõ-ben, amikor „a gõzgép használata rohamo-san terjedt”, de ide vonatkozó magyar szak-könyv még nem létezett.

Liszkay szakmai tevékenységét és érdemeitvalamennyi lexikonunk számon tartja. Nevétmegtalálhatjuk a szlovák nyelvû összefogla-lókban is. A Slovenský biografický slovník iskiemeli Liszkaynak a magyar szaknyelv terüle-tén kifejtett tevékenységét. Megemlíti továbbáama leíró és rendszerezõ munkáját, melyet aSelmecbánya, Bakabánya, Hodrusbánya, Új-bánya, Zsarnóca és a Szepesség környéki ás-ványokat illetõen végzett. (Mináè, V. fõszerk.,1989. 415. l.)

A fenti témakörbõl Liszkaynak több nagytanulmánya is megjelent. Ilyen például aSelmeczvidéki ásványok elõfordulásáról (Föld-tani Közlöny, 1876), az Adatok Zsarnóca vi-dékének földtani-bányászati viszonyaihoz(1877) vagy a Tiszolczi márványfajok címûmunkája. Ezeket az írásokat is „elmélyültszaktudás, a hazai és külföldi szakirodalomtökéletes ismerete, az éles megfigyelõképességés bölcs tárgyilagosság jellemzik, nem szólvanyelvezetük csiszoltságáról, ami az 1870-esévek elején, amikor nyelvünk még nehezengördült, fontos és nagy jelentõségû volt”.(Faller J., 1958. 731. l.)

Liszkay sokat tevékenykedett Selmec ki-egyezés utáni „újszellemû átszervezésébenis”. Tagja volt a Selmeci Orovosok és Termé-szetvizsgálók Társaságának, valamint a Ma-

gyarhoni Földtani Társulat selmecbányai rész-legének.

1889. június 3-án, aránylag fiatalon haltmeg az észak-honti bányavárosban. Sírja aKopogtató (Klopaèka) melletti evangélikus te-metõben van.

Litschauer Lajos(1858–1937)

A selmeci akadémia jeles tanárainak sorá-ban két Litschauer Lajost is találunk. Az idõ-sebb a bányamûvelés kitûnõ oktatója volt, aki„a bányászati mûnyelv kialakításában is érde-meket szerzett”. (Kenyeres Á., 1969. 82. l.)Fia, ifjabb Litschauer Lajos 1858. április 13-án született a Hunyad megyei Nagyságon.Gyulafehérvárott, Gyõrben és Selmecen vé-gezte a gimnáziumot, majd az utóbbi helyenbányászatot, gépészetet és építészetet tanult.

A bányamérnökként, építészként, gépész-ként és bányajogászként egyaránt ismerttévált szakember Marosvárott és Körmöcbányánkezdte gyakornoki éveit. 1886-ban került visz-sza Selmecre. Kezdetben az építészeti tanszéktanársegédje volt. Mintegy negyedszázadottöltött a katedrán. Hosszú idõn át ügyvezetõtanácsadóként is tevékenykedett. Nekrológjá-ban olvassuk: „Vezértanársága hosszú idejealatt a selmecbányai bányaiskola fokozatosanfejlõdött azzá az intézetté, amely Magyaror-szág majdnem minden bánya- és kohómûve

89

részére nevelte a mérnöki kar elsõ és közvet-len munkatársait.” (J. L. 1937, 220. l.)

Tanári mûködésével párhuzamosan sokol-dalú munkásságot fejtett ki. Több éven át szer-kesztõje, illetve fõszerkesztõje volt a Bányá-szati és Kohászati Lapoknak. Mivel jogi vég-zettséggel is rendelkezett, 1878-ban Selmec-bányán kiadta a Magyar bányajog kérdések-ben és feleletekben címû alapvetõ munkáját.1886-ban ugyanott megjelent újabb könyve,az Általános bányatörvény a reá vonatkozórendeletekkel.

A bányászat sokoldalú szakembereként ter-mészetesen más témakörbõl is publikált mûve-ket. Kiadta például A magyar viszonyokat tel-jesen felölelõ magyar bányamíveléstant (Sel-mecbánya, 1890–94), melynek a magyar bá-nyászati szaknyelv megújításában is különösjelentõsége volt.

Selmecbányán még több fontos mûve látottnapvilágot. Ilyenek például A fémes ásványoktelepének ércesedésviszonyai (1891), az Ás-ványtan (1898), a Földtan (1898), a Kõzettanés õslénytan (1899), a Telepismeret (1899), aMélyfúrás... (1899) és a Középítéstan (1909).

Litschauer sokoldalúságát mutatja, hogy azemlítetteken kívül foglalkozott még a bányajogkutatásával, írt a bányamûvelés technikájánaktörténetérõl stb. 1902-ben BudapestenJószerencsét címmel új folyóiratot indított. 32éven át titkára volt a bányászok és kohászokegyesületének.

1911 és 1918 közt a pénzügyminisztériumbányatanácsosaként is tevékenykedett. Tagjavolt továbbá a Selmecbányai Orvosok és Ter-mészetvizsgálók Társaságának, a MagyarhoniFöldtani Társulatnak stb.

A gazdag életpálya Budapesten zárult le1937. május 31-én bekövetkezett halálával.

Lübeck János Károly(1776–1814)

Lübeck Károly orvosról és mezõgazdaságiszakíróról nálunk elõször dr. Kiss László raj-zolt portrét. (Dr. Kiss L., 1989. 16. l.) Tanulmá-nyában megjegyzi, hogy Lübecket illetõen hi-ába lapozzuk fel A magyar sajtó története1705–1848 címû alapvetõ akadémiai kiad-ványt, az még csak nevét sem említi. „PedigLübeck életmûve – mégha korai halála miattbefejezetlen is maradt – nemcsak a kortársKazinczy, hanem a késõi utódok elismerését stiszteletét is megérdemli.” (Dr. Kiss L., 1989.16. l.) Jeles elõdünk neve, sajnos, hiányzik aMagyar Agrártörténeti Életrajzok címû kiad-vány 1988-as kötetébõl is, s nem szerepel aMagyar irodalmi hagyományok szlovákiai le-xikonában (Bratislava, 1981) sem.

A Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest,1969) említi õt, születését 1770-re téve. A maiszlovákiai tájakhoz több szállal is kötõdõ tu-dós dr. Kiss László közlése szerint 1776-banszületett a Pozsony megyei Bazinban. A növé-nyek iránti szeretetét, melyet otthonról hozottmagával, a pozsonyi evangélikus líceumbanmég inkább elmélyítette. Ezt elõsegítették aLumnitzer István híres orvos szervezte tanul-mányi kirándulások is. Az akkor még a költé-szet iránt is fogékony Lübeck a medicinát vá-lasztotta hivatásul. Jénai és bécsi tanulmányaiután orvosi oklevelet szerzett. Rövidesen el-hagyta Pozsonyt, s a Gyõr megyei Sövényfal-ván lett háziorvos, majd Nagyszentmiklósrakerült. Az utóbbi helyen a modern gazdálko-dással is megismerkedett. 1803-ban újra Pest-re költözött, ahol rendszeresen publikáltSchedius Lajos Leitschrift von und für Ungerncímû lapjában.

1804-ben már maga Lübeck indított Pestenegy hetilapot Patriotisches Wochenblatt fürUngern címmel. Ebben több kiemelkedõ szak-cikk jelent meg, például a lucerna termesztésé-rõl, a rozsnyói méhészetrõl, a keszthelyiGeorgikumról, a magyarországi gyümölcster-mesztésrõl, a tokaji szõlõrõl stb. Anyagi gon-dok miatt, sajnos, Lübeck a lapot nem tudtahosszabb ideig megjelentetni, s 1804-tõlkénytelen volt a megyei tisztiorvosi állást elvál-lalni Hont megyében. Nemes céljairól azon-ban Ipolyságon sem mondott le. 1805-ben új-

90

ra lapkiadással kísérletezett, megjelentette azUngerische Miscellen zur Beförderung derIndustrie und Kultur címû újságot. A szélesebbpalettájú lapban már gazdasági, ipari és iro-dalmi kérdésekkel is foglalkozott. Kiadványa1807-ig jelent meg. Lübeck tehát már eme té-nyek miatt is megérdemelte volna, hogy szere-peljen a dr. Kiss László említette magyar sajtó-történetben.

Lübeck 1812-ben Pesten megjelentetteönálló kötetét is, az Allgemeine ökönomischeLexikont (Általános gazdászati lexikon). Ezábécérendbe szedve közli a legfontosabbgazdasági ismereteket és újdonságokat. Pes-ten jelent meg 1812–1813-ban a Der allge-meine ökonomische Sammler címû kétkötetesmunkája is, mely több kiadást is megért.1830-ban ez Némethy József fordításábanmagyar nyelven is megjelent Pintze-Mestercímmel. Mindez talán arra is feljogosította vol-na õt, hogy a Magyar Agrártörténeti Élet-rajzokban szerepeljen. Hisz – mint Kiss Lászlóírja – „a századelõ egyik legfontosabb mezõ-gazdasági szakírójaként” tarthatjuk számon,akinek nem kevésbé jelentõs a szerepe „agazdasági, ill. természettudományos sajtó út-törõi közt sem”.

A magyar tudományos sajtó, az idõszakiszaksajtó egyik elõkészítõje 1814. november14-én halt meg Ipolyságon.

Mágócsy-Dietz Sándor(1855–1945)

Mágócsy-Dietz Sándor botanikus, egyetemitanár, az MTA tagja 1855. december 7-énszületett Ungvárott. A természetrajzot mégnagybátyja, Hazslinszky Ferenc, az eperjesifõiskola tanára szerettette meg vele. Gimnázi-umi tanulmányait 1886 és 1874 között Eper-jesen végezte. Utána a budapesti egyetem ter-mészetrajz–kémia szakos hallgatója lett. Ké-sõbb a földrajz szakot is megszerezte, s1883-ban növénytanból doktorált.

Egy ideig Jurányi Lajos professzornál volttanársegéd az egyetem növénytani tanszékén.1886–87-ben tanulmányúton vett részt Né-metországban és Svájcban, majd Budapestkülönbözõ középiskoláiban oktatott. A Fel-

sõbb Szõlõ- és Borgazdasági Tanfolyamonnövénytant, illetve növénykórtant adott elõ.1895-ben ismét külföldi tanulmányútra indult,ezúttal Franciaországban és Olaszországbanvizsgálta a szõlõbetegségeket.

Tájainkhoz Selmecbánya révén is kötõdik.1879/80-ban az erdészeti akadémián kapotttanársegédi állást. Itt az erdészeti tárgyakbólmaga is „vizsgálatot tett”. Selmeci vonatkozá-sú kapcsolatait szakírói pályáján is kamatoz-tatta. Az 1891-ben megjelent Erdészeti nö-vénytan címû könyvet például Fekete Lajossal,az akadémia ismert tanárával és Rejtõ Adolf-fal, a budapesti és selmecbányai növénytanitanszék volt tanársegédjével írta. 1896-banmegjelent a tanulmány második kötete is. Amunka elsõ része „vezette be a magyar iroda-lomba a korszerû növényi sejt-, szövet- és ál-lattant”. A második kötet „az erdészetileg fon-tos fák elsõ részletes magyar nyelvû leírása”.Munkájában Magócsy-Dietz Sándor „az elsõkközött szállt szembe azzal a nézettel, hogy azAlföld természetes növénytakarója a sztyepp,tehát alkalmatlan fák telepítésére”. (Dr. FülöpÉva M., 1988. 438. l.)

Selmecbányán a növénykertek kérdésévelis foglalkozott. A Selmecbányai M. Kir. Er-dészakadémia növénykertjei címmel tanul-mányt is publikált. Ez irányú érdeklõdése Bu-dapesten is megmaradt: vezette és irányítottaaz egyetem botanikus kertjét. Az egyetemenfõleg növényalak- és élettant, illetve növény-rendszertant oktatott.

91

1897-ben lett az akadémia levelezõ tagja,1908-ban pedig az MTA rendes tagjává vá-lasztották. Szakirodalmi munkássága mellett atudományos ismeretterjesztésre is nagy gon-dot fordított. A Révai Lexikon munkatársakéntõ írta 1911–1935 között a növénytani részt.1909-ben kiadta A növények táplálkozása cí-mû könyvét, amely az elsõ „részletes magyarnépszerûsítõ növényélettani munka” volt. Köz-életi tevékenysége szintén sokrétû volt. Tevé-kenykedett a Királyi Magyar Természettudo-mányi Társulat, az Országos Kertészeti Egye-sület, a Magyar Turista Egyesület, az Orszá-gos Erdészeti Egyesület, a Magyarhoni Földta-ni Társulat és a Magyar GyógyszertudományiTársaság tagjaként. Többnek alapítója és ve-zetõségi tagja is volt.

A gazdag pálya Budapesten ért véget:1945. február 27-én hunyt el.

Mally János(Malý-Dusarov Ján)(1829–1902)

Hogy a magyar katolikus egyház vezetõiegykor mennyire toleránsak voltak a más nem-zetiségû papokkal szemben, ékesen bizonyítjaMally János esete is. Hisz szlovák származásaellenére az egyházi ranglétra magas fokáraléphetett, s ugyanekkor nemzete szellemi javátszolgálta, a szlovákság jogaiért harcolt.

Mally János – Malý-Dusarov Ján – 1829.augusztus 26-án született a Nyitra vármegyeiSzakolcán. Szülõvárosában kezdte gimnáziu-mi tanulmányait, majd az Emaricanum növen-déke lett Pozsonyban. 1846-ban Nagyszom-batban bölcseletet tanult, s miután Bécsben ateológiát elvégezte, 1852-ben pappá szentel-ték.

Életrajzi adatait a magyar és szlovák encik-lopédiák, lexikonok s az egyéb összefoglalókegyaránt számon tartják. Életútját így ponto-san nyomon követhetjük. Papi pályájának elsõállomása Hont megyében volt. Az északi bá-nyavárosban, Selmecen néhány évig káplán-ként tevékenykedett. 1856-ban ismét Bécsbekerült, ahol az Augustineumban doktori foko-zatot szerzett. Egy ideig itt maradt: aPazmaneum prefektusa és a Therezianum ta-nára volt. 1882-ben a Pazmaneum prodirek-

torává nevezték ki, s megkapta a pápaikamarási címet is. 1885-ben lett a pozsonyitársaskáptalan tagja. 1888. február 12-én azesztergomi székeskáptalanban elfoglalta mes-terkanonoki stallumát. 1892-ben elõléptetésselsasvári fõesperes lett. 1889-ben kineveztékKeresztelõ Szent Jánosról nevezett zsámbéki c.prépostnak. Papságának 50. esztendejében,1902. október 12-én hunyt el Esztergomban,s a bazilika kriptájában temették õt el.(Szinnyei J., 1902. 456. l.; Beke M., 1989.36. l.)

A sokat publikáló fõpap mûveinek jegyzé-két Zellinger Alajos is közli, megemlítve, hogyDusarov Iván írói álnév alatt „több tót nyelvenírt munkát adott ki”. 1864-ben Szakolcán je-lentette meg a következõ elbeszélésköteteket:Tetka Trápelka, alebo...; Janko Kalina,nešťastný opilec. Ugyanitt adta ki a Cestabožie v ¾udskom živote címû munkáját.(Zellinger A., 1893. 315. l.) 1865-ben szinténSzakolcán látott napvilágot újabb szlováknyelvû munkája az alábbi címmel: Radovankypre dobré školské deti, v pouèných príkladoch.

Cikkei több lapban jelentek meg kisebb-na-gyobb rendszerességgel, így az UngarischenNachrichtenben, valamint a szlovák nyelvûCyril a Method címû lapokban. Az utóbbittöbbek közt Mally alapította Jozef Palárikkal.1864-ben létrehozta az Erkölcsösen MulattatóKönyvtárat, amelybõl hat kötet jelent megszlovákul. 1866-ban a Gazdasági ésIparkönyvtárat indította el. Ebbõl három kötetjelent meg szlovákul és németül. Néhánykönyvet latinul és németül is publikált. Ilyen aDie Wahre Rechts-Continuität in derungarischen Frage (Wien, 1864), amelyben amagyarkérdés jogfolytonosságát vizsgálja. AHistorica sacra antiqui testamenti cum intre-duction in eiusdem testamenti libros sanctos cí-mû történelmi mûve Esztergomban jelent meg1890-ben.

A szlovák pedagógiai enciklopédia „bur-zsoá” politikusként, publicistaként, tanárkéntés népmûvelõként tartja számon Mallyt, akikeményen elítélte a magyar állam egységespolitikai nemzet-ideológiáját, s aki 1852-benkidolgozta a szlovákság össznemzeti egyesü-letének tervét. Alapítója volt a Slovenskénovinynak, támogatta a szlovák nemzeti tö-rekvéseket, szorgalmazta a cseh–szlovák

92

együttmûködést és közeledést. (Pavlík, O. éskoll., 1984. 432. l.) Mindezt természetesenmagyar, illetve magyarországi fõpapként tette,tehette meg.

A selmeci jeles személyiségeket bemutatókiadvány a „matica-idõszak” (matièné èasy)egyik legtermékenyebb és legjelentõsebb új-ságírójaként tartja õt számon. (Herèko, I.,1995. 152. l.)

Szlovákia enciklopédiájában olvashatjuk,hogy Mally respektálta az osztrák–magyar ki-egyezést s az új nemzetiségi törvényt, de kö-vetelte a szlovákok memorandumában megfo-galmazott jogok betartását. (Hajko, V. és koll.,1979. 480. l.) A fenti tények alapján akarat-lanul is arra gondolunk: milyen jó, ha egynép, nemzetiség vallási-kulturális jogait egysaját köreikbõl származó, származását megnem tagadó, az adott ország egyházi hierar-chiájában tevékenykedõ fõpap védheti.

Matunák Mihály(1866–1932)

Matunák Mihály neve a legújabb magyarlexikonban ugyan nem fordul elõ, személyetalán mégis érdemes az említésre. Annál is in-kább, mivel a szlovák lexikonok jegyzik õt, s1985-ben a Felvidéken Csanda Sándor írt ró-la részletesebben, igaz, nem épp egy legsze-rencsésebb ügy kapcsán. (Csanda S., 1985.165–225. l.)

Matunák közéleti tevékenysége és publiká-ciós munkássága bizonyos értelemben mind-

két nép kultúráját gazdagította. Kora jól ismerttörténésze és levéltárosa 1866. július 17-énszületett Nagysurányban. Apja, Imre egy te-kintélyes középparaszt, s egy ideig surányi bí-ró is volt. Fia tõle örökölte a magyar történe-lem iránti vonzalmat s a monarchia iránti loja-litást. Házukban nagy Rákóczi-kép függött,ugyanakkor Matunákék szlovákságukat semtagadták meg.

Az elemi iskolát Surányban látogatta, majdÉrsekújvárott, Selmecbányán és Egerben vé-gezte a gimnáziumot. Teológiát Budapestentanult, 1891-ben szentelték õt pappá. Egy ide-ig Zólyomszalatnyán és más helyeken káplán-kodott, illetve Kiss Pál Zólyom megyeiispánéknál nevelõsködött.

Körmöcbányai káplánként egyre alaposab-ban megismerkedett a város levéltárával, aholmegvetette történelmi érdeklõdésének alapjait,bár már Pesten kezdõ magyar történetírónakszámított, hisz megírta Nagysurány hajdanivára történetének vázlata címû munkáját (Ér-sekújvár, 1889). A magyarbéli Bosnyák csa-lád története címû könyvét Körmöcbányán ad-ta ki 1895-ben.

Matunák különösen jól ismerte a török hó-doltság korának történetét, mindenekelõtt an-nak regionális vonatkozásait. Ezzel tekintélytszerzett magának a magyar történészek kö-zött.

E témakörbõl több önálló kötetet is publi-kált. Ilyen például az Érsekújvár a török alatt(Érsekújvár, 1901) címû munkája, illetve aHontmegyei Múzeumtársulat kiadványakéntmegjelent két kötete, a Drégely és Palánk ka-tonai szerepe a török alatt 1552–1593(Korpona, 1901), valamint a Drégely, Szondy,Palánk (Ipolyság, 1902) címû tanulmányköte-te. Matunák Hont megyei kapcsolatai külön-ben is jelentõsek, hisz alapítója volt aHontmegyei Múzeumtársulatnak, mecénása éstitkára a Honti Múzeumnak stb. 1901-benmegbízták õt a drégelyi ásatások vezetésével,melyek során nagyon sok török és magyar ré-giséget találtak. Az ásatások során Matunáktöbb olyan bizonyítékot fedezett fel, melyekalapján korrigálni tudta az addigi téves infor-mációkat. Elsõ itteni vonatkozású tanulmány-kötetében több értékes török dokumentumot isközzétett, melyeket elsõsorban a korponai és akörmöcbányai levéltárakban talált. Az 1902-

93

ben megjelent könyvben pedig több olyanadatot igazított helyre, melyet a korábbanmegjelent Szondi Albumban tévesen közöltek.(Csáky K., 2001. 7–21. l.)

Matunák 1898-ban került a Hont megyeiKorponára, ahol 1902-ig a katolikus elemi is-kola igazgatója volt. Korponán levéltárat, mú-zeumot és nyomdát alapított, szerkesztette aKorpona és Vidéke címû lapot. Közben meg-jelentette a Korpona szabad királyi város bíráiés polgármesterei 1266–1898-ig címû mun-káját (Ipolyság, 1898), a Korpona 1848–49-ben címû kötetét (Korpona, 1900) stb. De fog-lalkozott más helytörténeti vonatkozású kérdé-sekkel is, például a város utcaneveinek erede-tével, a felsõ népiskolai oktatás történetévelstb.

1902-tõl 1922-ig breznóbányai plébános,illetve esperes volt. 1922-tõl Körmöcbánya le-véltárosa. Az utóbbi helyen hunyt el 1932. de-cember 5-én. Az elsõ Csehszlovák Köztársa-ság ideje alatt több szlovák nyelvû publikáció-ja, illetve könyve is megjelent (Svätý Cyril aMetod slovanskí apoštolovia. Trnava, 1926; Zdejín slobodného krá¾ovského mestaKremnice. Kremnica, 1928).

Matunák elsõ éveiben csupán magyarul írt,de mint szlovák vidéken mûködõ káplán, majdiskolaigazgató és plébános kapcsolatba kerültaz ellenzéki szlovák értelmiséggel is. A márto-niak fokozatosan „megnyerték õt a nemzetiügynek”: 1897-tõl már kétnyelvûen, 1918-tólhaláláig pedig csak szlovákul publikált. MintCsanda Sándor írja: „Matunák pályafutásárabizonyos kettõsség jellemzõ: 1918 után írtszlovák tanulmányaiban nemegyszer megta-gadta a »magyar hazafiak«-kal azelõtt folyta-tott együttmûködését, de kapcsolatait Buda-pesttel nem szakította meg.” (Csanda, 1987.175. l.) Pedig a monarchia alatt Matunák oly-annyira bizonyítani akarta magyar hazafias-ságát, hogy még irodalmi hamisításoktól semriadt vissza. A Felvidéki Híradóban álkurucdalokat tett közzé, mintha azokat eredeti szlo-

vákból fordította volna. A dalokhoz írt buzgótanulmányából Csanda idézi az alábbi soro-kat: „A tót nép mindig hû volt a magyar állam-eszméhez, érte élt, áldozott és halt... Vajha amai tótok is ne hallgatnának a lelketlen,Oroszországra kacsingató, nevetségesen cse-kély számú és semmi történeti jogcímmel nembíró izgatókra, hanem követnék hazafias di-csõ õseiket.” (Csanda S., 1987. 180. l.)

Köztudomású, hogy Matunák valóbanszenvedélyesen foglalkozott népdalgyûjtéssel,folklórkutatással. Csanda szerint aMatunákhoz hasonlók mindenképp bizonyíta-ni akarták a szlovákság hazafiasságát, a ma-gyarokkal való barátságát, s így akartak hír-nevet szerezni szülõföldjüknek. „Kár, hogyeszméik propagálásához hiteles anyagot nemtaláltak, s ezért kétes értékû »bizonyítékokat«szereztek.” (Csanda S., 1987. 188. l.) Az islehet, hogy a másik oldalról jövõ túlzott elvá-rás, a lojalitás reményében kecsegtetõ jutalommotiválta Matunákot is hamisítástól semvisszariadó cselekedetekre. Valóban kár voltérte, mert történészként a kor legjobb szakem-berei is elismerték õt, s nemzetének is tehetettvolna tisztességesebb szolgálatot. Példája ígyaz identitástudat zavaraiból adódó károsmegnyilvánulásoknak is bizonyítéka. Ennek el-lenére próbáljuk õt nemesebb cselekedeteinkeresztül láttatni, illetve megközelíteni.

Mednyánszky Dénes(1830–1911)

A szellemi kapcsolatok alakulásai sokszorkiszámíthatatlanok; szerteágazóak, s mégisösszefüggéseket rejtegetnek. Távoli tájak, esz-mék és neves személyiségek kötõdhetnek vala-milyen alapon egymáshoz.

Báró Mednyánszky Dénes, aki 1830. no-vember 19-én született Veszelén, a hajdaniNyitra vármegye északi részén, több szálon iskapcsolatba hozható Honttal. Teológiai tanul-mányainak befejezése után, de még pappászentelése elõtt a Hont megyei születésû IpolyiArnold tudós fõpap volt két évig (1845–47)Mednyánszky Dénes nevelõje. A bárófiú böl-csészeti tanulmányait vezette, s az együtt töl-tött évek mindkettõjük számára hasznosak vol-tak. Ipolyinak lehetõsége nyílott eddigi tudásá-

94

Korpona

nak elmélyítésére, hisz egyrészt itt állott a csa-lád gazdag könyvtára és levéltára, másrésztsûrûn utazott tanítványával együtt hazai éskülföldi tájakon, elsõsorban Németországban.Ipolyi tisztelte a családfõt, báró MednyánszkyAlajost is, a történeti, régészeti és földrajzi ta-nulmányok szerzõjét, a közoktatás magyar-nyelvûségéért küzdõ mûvelõdéspolitikust, akitmi elsõsorban a Festõi utazás a Vág folyónMagyarországon címû könyve alapján isme-rünk. Nos, errõl a Mednyánszkyról tanul-mányt is írt Ipolyi 1854-ben az Új MagyarMúzeumba. Az új magyar történeti iskolaegyik alapítójának nevezte õt. Ipolyi aMednyánszky-házban ismerte meg többekközt „a nemzetiségek megértését, szeretetét éskultúrájának tiszteletét is”.

Természetesen Mednyánszky Dénesre is jóhatással volt a fiatal, széles látókörû, nagymûveltségû kispap. Nagy tisztelõje volt késõbbis a mesternek: a Pesti Naplóban elsõk közt írtismertetést 1854-ben a Magyar Mytholo-giáról.

Mednyánszky a bécsi mûegyetemen kezdtetanulmányait, majd a berlini egyetemen hall-gatott jogot és természettudományokat. Ageológiában, a történelemben, a mûvészetek-ben egyaránt járatos volt a tehetséges nemesifjú. Számos folyóiratban publikált, több kiad-ványban, tanulmányköteteben jelentek megírásai. Földtani séta hazánk néhány érdekesvidékén címû dolgozatát az Új Magyar Múze-umban közölte (1851–52. 2.). A Jegyzeteknéhány hazai kövületlelõhelyrõl címû írása aMagyarhoni Földtani Társulat Munkálataibanjelent meg (1863. 2.). De publikált az Arche-ológiai Értesítõben (Vágvidéki lelõhelyek...1887; Õskori lelõhelyek a Vág mentén.1888), az Akadémiai Értesítõben (Pettko Já-nos emlékezete. 1892), a Történelmi Tárban(A 16. századi magyar hölgyruhák. 1883), aSzázadokban (Boszorkánytárgyalás a múltszázadban. 1883), az Erdészeti Lapokban(Franciaország fenyõfatermelése és fogyasz-tása. 1876), a Bányászati és Kohászati Lapok-ban (Az Észak-amerikai Egyesült Államokarany- s ezüstbányászata s annak legújabbjelenségei. 1876). Írásait hosszan lehetne mégsorolni. Önálló munkája 1870-ben jelent megPesten A mész geológiai és technikai jelentõ-sége Magyarországon címmel. Már említett

publikációinak mennyiségébõl és címébõl isarra következtethetünk, hogy Mednyánszkyvalóban sokoldalú, igazi reneszánsz szabásútudósember volt. 1865-ben az MTA levelezõtagjainak sorába választotta a nemes férfiút.

Mednyánszky a közügyeket támogató ha-zafiként és magyarként is nagyszerû embervolt, akárcsak édespaja, Alajos. Értékeskönyvtárát 1896-ban a budapesti Eötvös Kol-légiumra hagyta, a család egyik ágának levél-tárát pedig a Nemzeti Múzeumnak adomá-nyozta.

Hont megyével valójában 1867-ben kerültkapcsolatba. Hat éven át volt fõbányagróficímmel a selmeci bányakerület vezetõje. Hiva-talánál fogva ez idõ tájt a selmeci akadémiaigazgatói tisztét is betöltötte. Mednyánszky bi-zonyára köztiszteletben állt errefelé, hisz1869 és 1881 közt négy ízben is a hajdaniszabad királyi város országgyûlési képviselõ-jévé választották. Közben 1865-ben Trencsénvármegyének is fõispánja lett.

Az elõkelõ fõnemes és kiváló hazafi, a teo-lógiai, bányászati-geológiai, régészeti, törté-nelmi és mûvelõdéstörténeti szakirodalmimunkásságot kifejtõ tudós 1911. december28-án hunyt el Bécsben. Szellemi hagyatékaés a Felvidékhez fûzõdõ hagyatéka tisztelet-adásra késztet bennünket is.

Mikoviny Sámuel(1700–1750)

1735. június 22-én alapították Selmecbá-nyán a világ legrégibb mûszaki fõiskoláinakegyikét, a Bányatisztképzõ Tanintézetet. A korelsõ mérnökeit ebben az iskolában már pon-tos tanmenet szerint oktatták. A selmeci bá-nyaiskolának tulajdonképpen már alapítása-kor akadémiai jellege volt, hisz „ha összeha-sonlítjuk a selmeci bányatisztképzõ intézettananyagát az egyetemek egykorú matemati-kai és természettudományi elõadásaival, azösszehasonlítás korántsem üt ki a selmeci isko-la hátrányára”. (Dr. Tárczy-Hornoch A.,1938. 34. l.) Az 1770-es „akadémiai” elneve-zés tehát csupán kinyilvánította a már fennál-ló akadémiai rendszert.

Az iskola sikerei elsõsorban annak köszön-hetõek, hogy már az induláskor olyan tanárok

95

kerültek ide, mint Mikoviny Sámuel. Koránakjelentõs magyar polihisztorát, világhírû térké-pészét és kiváló matematikusát III. Károly csá-szár 1735. szeptember 28-án nevezte ki Sel-mecbányára. Az iskola évi 600 forint javadal-mazással alkalmazta õt. Ezenkívül lakást éstûzifát kapott. Selmeci háza még ma is áll, em-léktáblával jelölték meg.

Mikoviny „másfél évtizeden nagyszerû ok-tató és szervezõ munkásságával megalapoztaés életképessé tette a tanintézetet”. (Deák A.,1987. 29. l.) A XVIII. század sokoldalú mû-szaki tudósa, a Berlini Királyi Tudós Társaságtagja, matematikát, mechanikát, hidraulikát ésgeodéziát adott elõ az akkori tudományszintlegmagasabb fokán. A magyar mûszaki felsõ-oktatás úttörõjeként Selmecbányán végzett te-vékenységére világviszonylatban is felfigyel-tek. Itteni mûködése alatt készült bányatérké-peinek egy része. A térképészetben sikerülthallgatóit is alaposan kiképeznie, s így a bá-nya- és földméréstanon kívül „a mai értelem-ben vett térképészeti tudományok intézményesmûvelése is több mint kétszáz éves múltra te-kinthet vissza hazánkban”. (Tárczy-HornochA., 1938. 34. l.)

Még jelentõsebbek alkotásai a selmeci bá-nyászat vízgazdálkodása terén. Már elõtte istörténtek e téren kísérletek, de ezek hasznave-hetetlennek bizonyultak. Mikoviny „a selmecibányamûvek energiaellátásának biztosításárakorában egyedülálló méretû víztároló rend-szert épített ki, amely összesen 7 millió m3 be-

fogadó képességû 16 tárolómedencébõl állt”.(Kenyeres Á. szerk., 1969. 214. l.) Tervére akor valamennyi neves mérnöke felfigyelt, hisz„hasonló nagyszabású és különleges termé-szetû mérnöki munkát elõzõleg a világ másbányahelyén sehol nem végeztek”. (Tárczy-Hornoch A., 1938. 36. l.)

A gépészetben szintén szép eredményeketért el Selmecbányán. 1743-ban az általa fel-talált váltóvízkerékkel és hidraulikus sajtóvaltette emlékezetessé nevét. Több vízemelõ éshidraulikus bányagépet szerkesztett kiváló ta-nítványával, Hell József Károly neves tudóssalis. Bizonyára a fiatal Hell Miksa csillagász isfigyelte Mikoviny tevékenységét, aki a térképe-zésben már akkor alkalmazott csillagászatimódszereket.

Tanárként fontosnak tartotta Mikoviny agyakorlatot megelõzõ alapos elméleti oktatást,mert szerinte „amiként téves elméletbõl nemszülethetik helyes gyakorlat, éppúgy helyes el-mélet nem eredményezhet helytelen gyakorla-tot”. Elõadásmódja világos és könnyen érthetõvolt, amelyet szigorúan logikus okfejtés ésrendkívüli tárgyi ismeret jellemzett.

Selmeci évein kívül természetesen mást is il-lik tudnunk Mikovinyrõl. Születésének pontosdátumát nem ismerjük. Az biztos, hogy 1700-ban született a Nógrád megyei Ábelfalván,ahol apja evangélikus lelkész volt. „AMikoviny-família a 17–18. században, demég a múlt század elején is, Zólyom,Trencsén, Nyitra és Nógrád megyékben ki-sebb földbirtokokkal rendelkezõ õsi, magyarnemesi család” – olvashatjuk a származáskapcsán. Bendefy László említi, hogy Tárczy-Hornoch professzor meggyõzõ érvekkel utasí-totta vissza Vojtech Baker ama próbálkozásá-nak alaptalanságát, hogy bebizonyítsa, mi-szerint a Mikoviny család eredetileg németanyanyelvû volt. Szlovák részrõl olyan vélemé-nyek is elhangzottak, hogy az ábelfalvi tiszte-letes családjának az anyanyelve szlovák volt.Bendefy szerint kétségtelen, hogy „Ábelovászázadok óta szlovák falu volt. A falu papjá-nak ismernie kellett a nyelvet, mert különbennem hívták volna meg lelkésznek. De ismertemár azért is, mert elõzõleg a szlovákság fõszellemi központjában: Rózsahegyen, eztmegelõzõen pedig szintén egy szlovák köz-ségben: Turicskán látta el az egyházi szolgá-

96

latot. Az is bizonyos, hogy a Mikoviny-gyerekek mellett szlovák pesztonkák voltak: akis Sámuel tehát egészen serdülõ korábanmegtanulta és beszélte a szlovák nyelvet, deebbõl még nem következik az, hogy a családszlovák volt. Ellenkezõleg: a Mikoviny családnagyon is számon tartotta magyar nemessé-gét”. (Bendefy L., 1976. 9–10. l.) Azt hiszem,az idõ távlatából talán felesleges a szárma-zást illetõen hosszas fejtegetésbe bocsátkoz-nunk. Tény, hogy Mikoviny magyarul és szlo-vákul egyaránt jól beszélt, és magyar nemesicsaládból származott. Jelentéseit, leveleit leg-többször saját kezûleg írta magyarul.Selmecen németül oktatott, tanulmányait lati-nul közölte az európai mûveltségû szakember.1708 és 1714 között Besztercebányán tanult.Bél Mátyás volt kiváló mestere, akivel egyegész életre szóló barátságot és kapcsolatotalakított ki. 1719-ben Nürnbergben tartózko-dott, 1721-ben az altdorfi egyetemen mate-matikát tanult, 1723-ban Jénában a térképé-szettel ismerkedett. Igazi reneszánsz embervolt õ is, akinek tudós nagyságát kortársai istisztelettel elismerték. „Mikoviny a megbecsü-lést messzemenõen kiérdemelte, mert koránaknemcsak egyik legkitûnõbb mérnöke, geodé-tája és kartográfusa, hanem kimagasló mate-matikusa, bánya- és vízügyi szakértõje és ré-gésze is volt. És mindezek mellett a selmeciakadémia alapítója, szervezõje és igen kitûnõtanára.” (Bendefy L., 1976. 12. l.) A kiváló el-méleti és gyakorlati szakember folyókat sza-bályozott, mocsarakat csapolt le, gépeket, hi-dakat, tavakat és várakat épített, javított; fog-lalkozott hallgatói gyakorlati oktatásával, be-járta és feltérképezte a haza minden talpalat-nyi földjét, jártas volt a csillagászatban stb.

Még fiatal korában kivette részét a Csalló-köz töltéseinek vizsgálatából. 1726-ban aVág szabályozását irányította, 1726-tól Po-zsony geodétája, 1729-tõl pedig az udvarikamara mérnöke. A pozsonyi vár egyik tor-nyán keresztül megvonta az elsõ magyar kez-dõ meridiánt, amelyre vonatkozó alappontjaitföldrajzi helyzet-meghatározásokkal, bázis-méréssel, háromszögelésekkel és mágnesesmérésekkel határozta meg. Ezért õt tartják amagyar tudományos kartográfia elsõ mûvelõ-jének. Elkészítette a Bél Mátyás által kiadottNotitia Hungariae 1735-, 1736-, 1737- és

1742-ben megjelent négy kötetének tizenegyvármegyét ábrázoló térképét. A Pozsony,Turóc, Zólyom, Liptó, Pest, Pilis, Solt, Nógrád,Nyitra és Hont megyérõl készült térképekazonban csak töredékeit alkotják munkáinak.A bécsi levéltárban késõbb elõkerültek a Sop-ron, Moson és Gyõr, Trencsén, Gömör, Abaúj,Szepes, Sáros, Árva, Máramaros, Temes ésJászkun megyéket bemutató térképek is. AzAkadémiai Könyvtár Kéziratának Mikoviny-térképeit 1976-ban jelentette meg BendefyLászló.

A magyar városokról készült plasztikus táj-képei kiváló bizonyítékai nagy mûvészi érzé-kének, melyek „méltán biztosítottak neki helyeta magyar képzõmûvészek között”. (Tarczy-Hornoch A., 1938. 31. l.)

1731–32 telén írta Bél Mátyáshoz híres fik-tív levelét, amelyben „a korszerû térképkészí-tés alapelveit Európában elsõk között fogal-mazta meg”. (Deák A., 1987. 22. l.) Ez 1732-ben Pozsonyban nyomtatásban is megjelentEpistola de methodo concinnandarum mappa-rum Hungariae... címmel. Ezt megelõzte a körnégyszögesítésével foglalkozó értekezése,amely Bécsben jelent meg 1730-ban Epistolade quardratura circuli címmel. Többek közteme munkái alapján választották õt a berlinitudományos akadémia tagjává.

Mikoviny kapta az udvari kamarától azt az uta-sítást, hogy készítse el a Tisza–Duna–Sió–Balaton–Dráva hajózható csatorna tervét.Mária Terézia külön kívánságára a magyaror-

97

szági várak és erõsségek megvizsgálására ki-küldött bizottság tagjai közé választották. Mintvízimérnök, pontosan látta a malmok káros,árvizeket elõidézõ hatásait is. Tudta, hogy amalom elõtti hosszú szakaszon a víz lelassul,a meder így megtelik iszappal, s ha azt nemtisztítják, nyomtalanul eltûnik. Eme megállapí-táskor akaratlanul is a mi síkvidéki erõmûveinkveszélyeire gondolunk.

1750-ben, tervének kidolgozásakorTrencsén városát mentették meg az áradás ve-szélyétõl. Maga azonban a Vág mentének be-járása után súlyosan megbetegedett, és Sel-mecbányára való visszatéréskor, Észak-Hontfelé tartva halt meg 1750. március 23-án. Pe-dig sok-sok terve lett volna még. Szerette vol-na például elkészíteni Magyarország újfajtatérképét. A halál ebben megakadályozta. „Pe-dig ha szándékát véghez tudja vinni, valószí-nûleg Magyarország lett volna a világ elsõolyan országa, melyrõl topográfiai térkép ké-szül. Így ez a dicsõség Franciaországnak ju-tott.”

Mikszáth Kálmán(1847–1910)

Köztudott, hogy a magyar próza kiemelke-dõ alakja, Mikszáth Kálmán, a nagy palóc,középiskolai tanulmányait Rimaszombatban,az Egyesült Protestáns Gimnáziumban és Sel-mecbányán, az Evangélikus Líceumban vé-gezte. Az itt töltött éveket Rejtõ István dolgoz-ta fel megfelelõ alapossággal. Különösen ri-maszombati vonatkozású kutatásai voltakeredményesek. Munkája az ötvenes évekbenkönyv alakban is megjelent (Rejtõ I., 1959).

Az életrajzírók Mikszáth selmeci tartózko-dásáról általában nem közölnek pontos, egy-öntetû és világos adatokat. Egyesek csak aztemlítik meg, hogy az író itt fejezte be a gim-názium utolsó két osztályát. Mások – bár tud-ják, hogy Mikszáth a két évet három évig vé-gezte – nem tisztázzák, melyik évet ismételte aselmeci diák. Megint más szerzõk ugyan emlí-tik már, hogy a hetedik osztályt járta kétszer,de nem tárják fel ennek okát, valós körülmé-nyeit.

A magyar irodalom története címû három-kötetes összefoglalóban olvasható, hogy –amennyiben Rimaszombatban csak hatosztá-lyos gimnázium volt – Mikszáth „Selmecbá-nyára iratkozott át, s betegsége miatt egy évetveszítve 1866 júniusában itt tett érettségit”.(Király I.–Pándi P.–Sõtér I. szerk., 1968. 311.l.)

Véber Károly irodalomtörténész azt közlikismonográfiájában, hogy Mikszáth „a hete-dik gimnáziumban megbukott, s egy évet mu-lasztott”. (Véber K., 1986. 18. l.)

Mi hát az igazság? Betegség, hanyagságvagy a gyenge elõmenetel miatt kellett távozniaMikszáthnak Selmecrõl? Vajon végigjárta-e ahetedik osztályt, vagy közvetlen félév után ha-zament Szklabonyára? Esetleg nem a hetedik,hanem a nyolcadik osztályt ismételte?

A kérdésekre Rejtõ István próbált elõszörhelyszíni kutatások alapján választ adni. Ez amunka azonban nem járt teljes sikerrel, s többproblematikus kérdést is megválaszolatlanulhagyott. (Rejtõ I., 1982. 333–354. l.) A témátazonban továbbra is napirenden tartotta; ahiányosságokat a Mikszáth Kálmán ÖsszesMûvei címû kritikai kiadás 38. kötetében, illet-ve annak jegyzeteiben egészítette ki újabbadatokkal. Lényegében ez az írás jelent meg

98

Mikszáth, a selmeci diák (balra)

néhány évvel késõbb a Mikszáthiáda címû ki-adványban is (Budapest, 1992. 52–81. l.).Kutatásait 1997-ben ismertettem részleteseb-ben, s összevetettem azokat saját helyszíni ku-tatómunkám eredményeivel. (Csáky K., 1997.103–130. l.) Kezembe került többek közt amaanyakönyv, melybe 1826/27-tõl az1863/64-es tanév végéig vezették be az isko-lába érkezõ diákok adatait (MatriculaGymnasia philosophia DistrictualisSchemnisiensis aug. conf. addictorum. Evan-gélikus Egyház Levéltára). Az anyakönyv 265.lapján, az „1863/64. tanévben érkezett újnövendékek jegyzékében” találjuk a számunk-ra oly fontos Mikszáth-adatot.

A bejegyzés alapján megállapítható, hogyaz író vezetéknevét az anyakönyvben már„Mikszáth”-nak írták. Függetlenül ettõl azon-ban máig nem tekinthetõ ez a Selmecbányánanyakönyvezett név végleges alakjának. Pon-tosabban: a névírást illetõen némi következet-lenséget figyelhetünk meg a selmeci dokumen-tumokban, hisz más írásos anyagban – mely-rõl még majd szólunk – ismét „Mixáth” alak-ban fordul elõ a név. Egyébként egy olyan do-kumentum is elõkerült, amelybe az író sajátkezûleg jegyezte be a nevét, így: „MikszáthKálmán” (A Selmeci Magyar Irodalmi Társa-ság Törvénykönyve 1866).

A selmeci levéltárban megtalálható továb-bá az eredeti líceumi Tudósítás, amely a VII.osztály tanulóinak elsõ és második félévi osz-tályzatait tartalmazza (Tudósítás a selmecziágost. hitv. evang. kerületi Lyceum tanuló ifjú-ságáról, különösen a VII-ik és a VIII-ik osztálynövendékeinek osztályzata az 1863/4-ik tan-év I-sõ és II-ik félévérõl).

A táblázat tanúsága szerint Mikszáth nemtartozott az osztály legjobb tanulói közé. Ér-demjegyei a mai fokozatra lefordítva zömmelhármasok voltak. De akadt köztük néhány aligkielégítõ és egy elégtelen is. Általános elõme-netele ennek ellenére nem volt elégtelen, ha-nem „csak” kielégítõ. Elégtelen általános elõ-menetelt ugyanis csak az a diák kapott, akitöbb tantárgyból megbukott. Nem igaz tehát,hogy Mikszáth a hetedik osztályban több tan-tárgyból is megbukott. Ez az elsõ félévben semvolt így.

Mikszáthnak tehát nem azért kellett a hete-dik osztályt megismételnie, mert több tan-

tárgyból elégtelent kapott, hanem azért, mertév végén egyáltalán nem kapott osztályzatot.Egész pontosan így szól a bejegyzés: „A vizs-gálatok közben – különben is az egész éven áthanyagul látogatván az elõadásokat, eltávo-zott.” A Tudósításból az is kiderül, hogy „a té-li szigorlatok január 23-30-ika közt tartattak,a nyáriak június 23-30-ika közt, a nyilvánosvizsga pedig június 24-én délelõtt”. Mikszáthtehát a nyári szigorlati idõszak alatt távozha-tott Selmecrõl. Az év végéhez latin nyelvbõlmég be van neki írva az alig kielégítõ osztály-zat, de a többi tantárgyból már nincs jegye.Tehát még valamikor a vizsga elején mehetettel. Talán a latin jegye is elkeseríthette.

A vizsgáztatók közt találjuk Breznyik Jánosigazgatót, Suhajda Lajost, Gretzmacher Gyu-lát, Hrencsik Károlyt és Scholz Vilmost. A latinnyelvet ekkor Suhajda Lajos, a „mathezist”Gretzmacher Gyula tanította.

Nem nyilvánvaló az az állítás sem, hogyMikszáthnak betegség miatt kellett félbeszakí-tani tanulmányait. Tény, hogy 34 igazolt és 10igazolatlan órát mulasztott, ami az egyik leg-magasabb hiányzás volt az osztályban, ám abetegségeket regisztráló líceumi egészségügyinaplóban nem találkozunk Mikszáth nevével.Egyetlen, egészségére, illetve betegállapotárautaló bejegyzést sem látni ott, pedig aránylagpontosan vezették, ki mikor volt beteg, milyenpanaszai voltak, milyen kezelésben részesült.

A következõ tanévben újra a hetedik osz-tályban találjuk Mikszáthot. Ha az egyes tan-tárgyakban elért eredményét összevetjük elõ-zõ évi elõmenetelével, megállapíthatjuk, hogy– bár általános elõmenetele most is csak „aligkielégítõ” volt – sokat javított. A hármasokonés az alig kielégítõkön kívül már kitûnõ és di-cséretes jegyei is voltak. Jobb eredményt ért elpéldául német nyelvbõl, magyar irodalomból,„magyar irály”-ból és algebrából. Német dol-gozatai már kielégítõek, a magyarok pedig ki-tûnõek. Algebrából, melybõl az elõzõ évbenelégtelent kapott, most két fokozattal jobb, ki-elégítõ eredményt ért el.

A három selmeci év közül Mikszáth az utol-sóban érte el a legjobb tanulmányi eredményt.Ebben az évben fordult elõ, hogy az elsõ fél-évi jegyeinél a másodiké jobb volt, s az álta-lános elõmenetelt is javította: alig kielégítõrõlkielégítõre. Most kapott tehát olyan általános

99

elõmeneteli osztályzatot, mint amilyennel a ri-maszombati iskolából Selmecre jött.

Az érettségirõl szóló jelentést is megvizsgá-ló Rejtõ tette közzé a vizsga eredményeit. Ezekszerint: „a.) kitûnõ osztályzatot kaptak ReiszKároly, Heintz Hugó és Maróthy János; b.) di-cséretet: Dubravitzky László; c.) jót: BorsiczkyGejza, Klement Dániel és Zsivora Samu; d.)kielégítõt Botár Samu, Eisert Géza, FolkusházySándor, Stur Gyula, Tessényi Albert (ez meny-nyiségtanból középszerû, prope dodum suffu-cienst kapván); e.) utóvizsga letételére utasít-tattak, éspedig szept. 29-dikén Kuntzl Ferdi-nánd és Mixáth Kálmán, mindkettõ mathezisbõl.Selmecen június 28-án 1866.

Mikszáth tehát mathezisbõl pótvizsgárautasíttatott, de az ez évi egyházkerületi gyûlésjegyzõkönyvének tanúsága szerint a pótvizs-gát letette, és az érettségi bizonyítványt kéz-hez kapta.” (Rejtõ I., 1985. 271. l.)

A VIII. osztályban tett közvizsgán jelen lévõtanárok közt találjuk Breznyik János igazga-tót, aki a görög nyelvet, a magyar nyelvet ésirodalmat, valamint a magyarhoni egyháztör-ténetet tanította Mikszáthnak. Suhajda Lajos alatin nyelv, a vallás- és lélektan tanára volt.Scholz Vilmos a német nyelvet és irodalmat, il-letve az újkori irodalmat tanította. Õ volt azegyetlen, akirõl késõbb Mikszáth írásban ismegemlékezett. (Errõl részletesebben a ScholzVilmosról készült portréban szólunk.) JezsovicsKároly oktatta a mathézist és a természettant.Az elõbbibõl Mikszáth az érettségin is megbu-kott. Tanított még az osztályban Händel Vil-mos, aki az esztétikát adta elõ.

Mikszáth az elsõ selmeci évtõl kezdve tagjalett a jó nevû önképzõkörnek, s amint PesthyIstván írja: „Már itt a körben feltûnt nagy tehet-sége, fényes elméje, amely különösen a novel-laírás terén szerzett neki késõbb halhatatlanérdemeket.” (A Selmecbányai Petõfi Kör Ér-demkönyve. 253–306. l.)

A körben már 1863. okt. 24-én fellépett el-sõ mûvével, az Egy fogoly levele címû költemé-nyével. 1864. febr. 3-án pedig Gyula vezér cí-mû saját balladáját adta elõ. Ezzel elnyerte azelsõ pályadíjat is, melyet a körben kitûztek. EzScholz Vilmos ajándéka volt: Katona Bánkbán címû könyve. Scholz tanár úr különben –ahogyan õt Pesthy idézi – úgy nyilatkozott,hogy „ha Mikszáth így fog fejlõdni, kitûnõ, be-

szély író lesz belõle”. (Pesthy I., Érdemkönyv.292. l.)

Önképzõköri tevékenysége is bizonyítja te-hát, hogy a második félévben is ott volt Mik-száth Selmecen, rendszeresen látogatta azüléseket, és szép sikereket ért el. Talán már ak-kor érezte, mi az õ küldetése, s tán emiatt ishanyagolta a tanulást.

1864 szeptemberétõl tovább folytatta mun-káját a líceumi önképzõkörben. E hó 24-én aKépzeletem újra címû mûvével „aratott sikert”.Versét méltónak találták arra, hogy „érdem-könyvbe írattassék”. 1865. febr. 11-én mutat-ta be Az öreg nemes címû költeményét, amelyszintén érdemkönyvi beírásra ajánltatott. Má-jus 27-én Az én Gyuri bácsim címû humo-reszkjét olvaste fel, s amint Pesthy írja, ezzel„az egész kört felvidámítá”.

Mikszáthnak egyéb megbízásai is voltak akörben: elõbb aljegyzõ, majd fõjegyzõ éskönyvtáros volt, s szerkesztette a Korányt is.Az egyes tisztségviselõk feladatait az alapsza-bály rögzítette. A fõjegyzõ például„történethíven” jegyezte a körben tárgyaltügyeket, kijelölte szavalásra a tagokat, intéztea levelezést stb. (A selmeci magyar irodalmitársaságnak az 1864-dik és 1865-dik évbenmegújított Alap-szabályai.)

Mikszáth önképzõköri pályára tehát felfeléívelt. S talán azt is érezte ugyanakkor, hogy –ha általános tanulmányi eredményei gyengéb-bek is, mint sok diáktársáé – írói-alkotói tehet-sége tökéletesebb, mint önképzõköri társaié. Samint Pesthy István soraiból is kitûnik, Mik-száth humora már Selmecen bontakozott.Szellemessége, fantáziája ugyanakkor nem-csak az írásokban nyilvánult meg sikeresen,hanem más cselekedeteiben is, olykor megbot-ránkoztatóan. Scholz Vilmos, aki oly szépennyilatkozott róla, késõbb azért feddte meg õt,mert Bródy Zsigmondnak egy dolgozatot ké-szített, amit Bródy mint sajátját fel is olvasott akörben. Az ilyen cselekedetet többször is meg-ismételte Mikszáth, sõt azt is megtette, hogy is-mert költõ mûvét olvastatta fel másokkal, mintsaját alkotást. Mikszáth közben nagyokat de-rült cselekedetein, különösen azon mulatott jót,hogy eminens tanulók alapvetõ mûveket nemismertek fel, s hagyták magukat félrevezetni.

1865-ben Mikszáth tovább folytatta ezt a„tevékenységet”, amelyért már kétszer megrót-

100

ták õt. Most Folkusházy Sándor dolgozatát ja-vította át, ráadásul „a kört még sértegetni iskezdte”, amiért onnan 1866. január 20-án ki-rekesztetett. Rejtõ felhívja a figyelmet arra,hogy e körül sem egészen egyöntetû az élet-rajzírók véleménye. Pontosabban azt vitatják,hogy kinek segített Mikszáth. Többen Brózik Ti-tusz nevét emlegetik. Õ Hont megyébõl szár-mazott, s nem volt osztálytársa Mikszáthnak.Azt hiszem, mindez nem annyira lényegeskérdés, mint az a tény, hogy Mikszáthnak azönképzõkörtõl végül is meg kellett válnia.

Hogy Mikszáthot említett cselszövései miatta körbõl kizárták, azon sem csodálkozhatunk.Különösen akkor nem, ha ismerjük az erre vo-natkozó rendeleteket. A Magyar Irodalmi Tár-saság 1864/65. évi alapszabálya ugyanis azI. fejezet 7. cikkelyében (Büntetések, kirekesz-tések) igen szigorúan rendelkezett a kihágá-sokkal, a nem megfelelõ magaviselettel kap-csolatban. Többek közt az olvasható benne,hogy aki „az év folyamán ok nélkül háromszormulaszt, az a büntetés lefizetésén kívül a tár-saságból kirekesztessék”. Ugyanezen büntetésillette „a munka és bírálat pongyola kidolgo-zását, a szavallat kellõ be nem tartását”. Acsalást és hamisítást szintén büntették. Így ren-delkezett az alapszabály: „Az egyenes mun-kakiírás vagy mások elmeszüleményéveli fi-togtatás, úgyszintén a munkán bárki más általtett javítás a jegyzõkönyvi kemény megrová-son kívül 1 osztrák értékû forinttal büntettes-sék.”

A selmeci évek Mikszáth késõbbi írói mun-kásságában is hagytak nyomokat. Az arany-kisaszszonyban a különös fekvésû várost jele-níti meg a fantáziát mozgató szellemes sorok-kal. Többek közt így ír: „Nyájas olvasó, ki mégnem jártál e görbe országban, képzelj ma-gadnak háromezer hegycsúcsot, ugyanennyivölgykatlant, egy tucat sziklát, amely sûrûn bevan építve mindenféle alakú házzal, melyek-nek elsõrésze sokszor háromemeletes, míg el-lenben a háta szerényen odalapul a hegy-hez.”

Az aranykisasszonyon kívül feltétlen érde-mes elolvasnunk a Petõfi-legenda Selmecen ésa Tavaszi rügyek címû írásokat is. Az elõbbi-ben olvassuk a következõket: „Ha leszállt azest a sajátszerû városra, ha elnyelte a homályaz óriási köveket, s kitöltötte a borzadályos

szakadékokat, ha fekete róna lett a girbegur-ba, púpos földbõl, suhogó árnyak inogtak, afák lombja röpülni kezdett, s képzelt zsongás-sal telt meg az éj: akkor én sokszor látni vél-tem a költõt, amint elsuhan köpönyegben, hó-na alatt víve lantját.”

A Hont megyei Selmecbányán aligha lehetúgy végigsétálni a magyar irodalmon is nevel-kedett közép-európai embernek, hogy neidézné Mikszáthot. Hisz itteni örökségünkbenõ is erõteljesen jelen van.

M. S. mester(XVI. század)

A híres bányavárosi mûvészrõl, a régi ma-gyarországi festészet legkiemelkedõbb alakjá-ról, aki egy ideig Selmecbányán tevékenyke-dett, igen keveset tudunk. A német mûvészet-történet még mindig J. Breu augsburgi festõvelpróbálja õt azonosítani, noha Genthon Istvánmár rég rámutatott a selmecbányai eredetre.

A mûvész monogramja – MS – és az egyikalkotásának keletkezését jelzõ évszám – 1506– a huszadik század elején történt restaurálássorán vált láthatóvá az esztergomi KeresztényMúzeumban õrzött Feltámadás jelenetén. Anévtelen mester talán azonos lehet egy újab-

101

M. S. mester: Visitatio

ban felfedezett, 1507-es selmecbányai okle-vélben megörökített Sebestyén nevû festõvel.

Végvári Lajos szerint M. S. mester a késõgótikából kibontakozó festészet „közép-euró-pai egyénisége”, akinek mûvein a korabeli eu-rópai mûvészet eredményei „sajátos egységbeszövõdnek”: képein a francia faliszõnyegek„eleganciája vegyül” a dunai iskola tájképi ih-letésével, valamint Hieronymus Bosch „karika-turisztikus jellemábrázolásával” és Grünewald„átszellemültségével”. (Végvári L., 1989. 94. l.)

Tájainkon megfestett képei közül mindösszehat ismert. A Genthon István által rekonstruáltképek egykor a selmeci Szent Katalin rómaikatolikus templom fõoltárát díszítették. AVisitáció Tópatakról került a budapesti Szép-mûvészeti Múzeumba. Ez a sorozat „legpoe-tikusabb” darabja: „Mária és Erzsébet bájos,még gótikus figuráját költõi hangulatú táj veszikörül; itt a táj egyenértékû, szerves része akompozíciónak. A két asszony köpenye, ruhá-ja, fejkendõje a bányavárosi asszonyok szoká-sos, korabeli viselete.” (Lajta E., 1967. 395. l.)

Az esztergomi Keresztény Múzeumban ta-lálható négy M. S. mester-alkotás (Olajfák he-gye, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás)Hontszentantalról került elõ. Az Olajfák he-gyének kompozíciója, valamint a Feltámadásmegrettenõ katonái „a reális ábrázolásmódmesteri példái”. A Keresztvitel jelenetén „többdrámai erõ feszül”. A sorozat legjobb képe aKálvária, amely „nemcsak a magyar, de a koreurópai festészetének is egyik legmegrázóbbfestménye”. (Lajta E., 1967. 394–395. l.)

A Krisztus születése címû alkotás líraibb fel-fogású. Ezt is a hontszentantali templombanõrizték egykor, ma pedig a pozsonyi SzlovákNemzeti Galéria tulajdona.

Genthon István M. S. mester alkotásai közésorolja a lille-i múzeum szép Királyok imádá-sa tábláját is. (Lajta E., 1967. 395. l.) LajtaEdit állítja, hogy a selmeci fõoltár szekrény-szobrai közül a Madonna (ez ma a Szent Ka-talin-templomban látható), valamint a Katalinés Borbála (a selmeci múzeum tulajdona) „sti-lárisan oly szorosan kapcsolódnak a képek-hez, hogy terveik kétségtelenül M. S. mestertõlszármaznak”. (Lajta E., 1967. 393. l.)

Nagy Márton(1804–1873)

Még az irodalmárok közül is kevesen tud-ják, hogy Petõfinek a pesti piaristáknál voltegy felvidéki tanára, Nagy Márton bölcseletidoktor, kegyesrendi áldozópap, a Magyar Tu-dományos Akadémia levelezõ tagja. Rövidéletrajzát a Magyar irodalmi hagyományokszlovákiai lexikona (Bratislava, 1981) is közli,ám azt nem említi, hogy egy éven át nagy köl-tõnket is tanította.

Egyébként nem is csodálhatjuk, hogy a je-les piarista tanár eme életrajzi adata nem ke-rült a köztudatba, hisz stúdiumainak két pestiesztendejérõl maga a tanítvány, Petõfi sem be-szélt, sem írásaiban, sem levelezéseiben nemutalt rájuk. Pedig az 1833/34-es és az1834/35-ös tanév „Petõfi iskolás éveinek szo-katlanul gazdag és változatos történetében sa-játos helyet foglal el”. Minderre Jelenits Istvánpiarista szerzetes és irodalomtörténész hívtafel a figyelmet, s vázolta a fontos intézményPetõfi korában betöltött szerepét. (Jelenits I.,2001. 42–46. l.)

Jelenits István említi, hogy Petõfit apja fõlega német nyelv alaposabb elsajátítása érdeké-ben íratta elõször a pesti evangélikus líceum-ba. Ám itt a Szabadszállásról érkezett diákgyenge eredményeket ért el – elsõsorban a né-met nyelven való oktatás miatt –, ezért a má-sodik évben apja a piaristákhoz vitte. Itt ma-gyarul folyt az oktatás, s a költõt változatoskép, jó légkör fogadta. Az 1718-ban alakultiskolában sokféle felekezetû és nemzetiségûdiák tanult együtt. Ennek ellenére nagy volt itta tolerancia, szigorúan tiltották az erõszakos-kodást, mások lenézését nyelvük, vallásukvagy társadalmi állásuk miatt. A diákokatnemzeti öntudatra, társadalmi felelõsségre ne-velték, meg arra, hogy a társadalom megúju-lásának tevékeny munkatársai legyenek. Aziskola szellemét mély közéleti érdeklõdés ha-totta át, tanárai közül a szabadságharc leve-rése után többen is börtönbe kerültek. Egyéb-ként piarista diák volt maga Kossuth Lajos is.

Ebbe az iskolába került tanárnak – éppPetrovics Sándor érkezésekor – Nagy Márton,aki a nyelvtant oktatta a költõ osztályában.Jelenits szerint: „Ez a pedagógiai feladatokraérzékenyen figyelõ tanár az egy év alatt,

102

amelyben Petrovics Sándort tanította, nemigenfigyelt fel a százkilencvenhat gyerek közt (eny-nyien voltak az osztályban – Cs. K. megj.)meghúzódó fiúra. Könnyen lehetett, hogy ké-sõbb, amikor Petõfi Sándor néven országoshírû költõ vált belõle, a névváltozás miatt nemis gondolt arra, hogy egykori tanítványát kö-szönthetné benne. Meghalhatott anélkül, hogyerre rájött volna. A fejlõdõ fiatalemberben ta-lán több nyomot hagyott ez a tág szellemi lá-tóhatárra kitekintõ tanár.” (Jelenits I., 2001.42. l.)

De mit is tudhatunk meg tulajdonképpenmagáról Nagy Mártonról? 1804. október 5-én született Muzslán, Esztergom megyében.Nevét a vármegyei monográfia is jegyzi, igaz,halálozási helyét tévesen Szegedként tüntetifel. Esztergomban végezte a gimnáziumot,Gyõrben és Egerben bölcseletet tanult. 1824-ben felvették a piarista rendbe. Nyitrán ésSzentgyörgyön hallgatott teológiát, 1829-benszentelték pappá. Élete igen mozgalmas volt,nagyon sok helyen megfordult tanárként ésszerzetesként. 1830–31-ben Kalocsán,1832–34-ben Szegeden, 1835–36-ban Pes-ten tanított. 1836-tól Bécsben, aTheresianumban volt magyar nevelõ.1845–47-ben ismét pesti tanár, majd Tatánházfõnök és gimnáziumi igazgató. Közben1844-ben az MTA levelezõ tagjává választot-ta õt. 1848–49-ben Szegeden volt hitszónok,vallás- és magyarirodalom-tanár. 1850-tõlugyanitt a líceum és gimnázium igazgatója.1858-ban a bécsi Királyi Földtani Társulat ren-des tagjává választja õt. 1859–70 közt a pes-ti piarista ház fõnöke.

A gyakori helyváltoztatások egyik oka voltaz is, hogy a nagy mûveltségû tudós tanár oly-kor összekülönbözött rendfõnökeivel. Az áthe-lyezések azonban mindig hasznára váltak, sezt a tudomány és a nemzet javára fordítottaoly értelemben, hogy az adott helyek intézmé-nyeinek múltját, történeti emlékeit, hagyo-mányait dolgozta fel, s tárta az érdeklõdõkelé. Ilyen munkái például a Szegedi nagygym-nasiumok történeti vázlata, 1853–85; a Sze-ged-alsóvárosi templom és zárda történetivázlata (Religio, 1854); Gymnasiumaink múlt-ja, jelene és jövõje (Tanodai Lapok); A kegyestanítórend statistikája (Statisztikai Közlemé-nyek III. 1862).

Szinnyei lexikonában olvassuk: (NagyMárton) Mint házfõnök nem nagy hasznáravolt a pesti háznak. Azokat a telkeket, melye-ket a kollégium egy évszázadon át meg tudottõrizni, majd mind elkótyavetyélte, s így igenjelentõs kárt okozott a háznak.” (Szinnyei J.,1907. 714. l.) Ezt követõen nyugdíjazták is õt.Szentgyörgyön és Korponán élt. A Hont me-gyei Korponán 1870–72-ben volt a ház tagja,de már semmi feladatot sem kapott. 1873. áp-rilis 5-én halt meg Pozsonyszentgyörgyön.

Az említett kudarcok és hibák mellett tudo-mányos munkássága, publikációs tevékenysé-ge sikeres volt. 1840–42-ben adta ki Bécsbennégykötetes, színes és gazdag tartalmú encik-lopédiáját az Ifjúságot képezõ ismeretek táracímen, amely „az ifjúsági ismeretterjesztõszakirodalom elsõ ilyen jellegû hazai mûve”.(Jelenits I., 2001. 52. l.) A szavaló tanítók éstanulók használatára címû kétkötetes munká-ját Pesten jelentette meg 1843–45-ben. 1865-ben az Akadémiai Értesítõ közölte a Keletinevelészet címû tanulmányát. 1868-ban Pes-ten jelent meg A gyermek fokozatos fejlõdésecímû kötete. Ugyancsak az Akadémiai Értesí-tõ közölte 1868-ban a Gyakorlati neveléstantörténetét.

Érdemes hát idézni a tudós tanár és jelesegyházi férfiú emlékét, s szellemisége kellhogy minket is tiszteletre okítson.

Palásthy Pál(1825–1899)

A századforduló alkonyán, 1899. szep-tember 24-én Esztergomban elhunyt a bíbor-nokérsek segédpüspöke, Palásthy Pál egyháziíró, mecénás és templomépítõ fõpap. A halá-la elõtti évben ünnepelte pappá szentelésénekfél évszázados jubileumát a család õsi fészké-nek templomában, Isten ama palásti hajléká-ban, amelyet õ építtetett, s maga is szentelt fel1898-ban.

A Palásthy család még a XIII. századbankapott nemességet, s azzal együtt szerezte aKorpona-patak mentén fekvõ honti adomány-birtokot, Palást községet is. A nemesítõ diplo-mát egyes források szerint II. András királyadományozta, aki a család egyik tagjának, aSzentföldön vitézkedõ Borsnak állított ki érde-

103

meiért oklevelet 1217-ben az Úr színeváltozá-sának helye, Tábor hegye alatt.

Az elõkelõ és hírneves Hont megyei családkésõbb több ágra oszlott, így jutottak el belõ-le Abaúj és Zemplén megyébe is. Pál 1825.március 29-én Magyarizsépen született. Hittu-dományi tanulmányait Pesten végezte. 1848-ban szentelték pappá, s már „mint áldozár, ahittudományok iránt különös elõszeretettel vi-seltetett, ideje java részét ezek tanulmányozá-sára fordította”. (Honti Lapok. 1898. VII. 5.,IV/27. l. l.) Tovább képezte magát, s Bécsbenszerzett doktori oklevelet.

Egy ideig Sátoraljaújhelyen káplánkodott,majd a kassai papnevelõ intézet lelkiigazgató-ja lett. 1855-tõl a pesti egyetemen az erkölcs-tan tanára. Ez idõ tájt már „az irodalom irántnemcsak nagy szeretettel viseltetett, hanem an-nak buzgó mûvelõje is” lett. 1861-ben kiadtakétkötetes erkölcstanát Theologia morumcatholica címmel.

1864-tõl néhány éven át a Religio címû jónevû egyházi folyóiratot szerkesztette. Már eztmegelõzõen is több tanulmányt publikált itt. AJótékonyság Bernben címû munkája az 1858.szept. 11-i számban jelent meg. Írásában töb-bek közt a polgárosodás és a liberalizmusama változásait bírálta, melyek szerinte a jö-võben kedvezõtlen következményekkel járhat-nak. Ezzel kapcsolatban olvassuk például azalábbiakat: „A jótékonyság nem erkölcsi ér-dem többé, de polgári kötelezettség a javadal-masoknál; a szegények pedig nem az Isten ne-vében, nem irgalomból kérhettek alamizsnát,hanem a saját jogaikat követelhették.” Ebbõlpedig a felebaráti szeretet, az irgalmasság hi-ánya következett. (160. l.) Palásthy szerintszegény mindig lesz, sajnos azonban nem aza szegénység, amely az isteni kegyelembenbízva elviselhetõ, hanem az, amely „állandóínség, lelki szolgaság, erkölcsi elvetemültség”,s ez a veszedelmesebb.

Palásthy Pál elõrelátó egyházpolitikus volt:megsejtette az ún. szocializmusban fogant ve-szélyeket, a pénz utáni hajsza káros következ-ményeit, az egyes áramlatok túlkapásait stb.Török Jonõ Prohászka elõfutárának nevezte õt.A Magyar Történeti Társulat közlönyében, aSzázadokban írták róla 1944-ben, hogy aReligiót „egyházpolitikai térre irányítva, szen-vedélyes stílusával õ harcolt a legkérlelhetetle-nebbül az általa eretnekségnek vallott libera-

104

A Palásthy-kastély

lizmus” és egyházellenes törekvések ellen. So-kat foglalkozott az állam és az egyház viszo-nyával is. Kétségtelen – olvassuk az említettlapban –, hogy Palásthy felfogása volt akkor ahelyes katolikus álláspont, bár az a nagy kér-dés, hogy „taktikailag helyesen járt-e el, ami-kor az egyházi kérdések megoldásának a ha-logatása ellen volt, azt vallva, hogy ez csakgyengíti a katolicizmust, s erõsíti a liberális ésradikális erõket”. (Salacz Gábor: Török Jenõ:Palásthy Pál, Prohászka elõfutára. Századok,1944. LXXVIII.)

Palásthy Pál 1861-tõl a pesti egyetemen ahittani kar dékánja volt. 1871-ben esztergomikanonokká, 1878-ban pedig címzetes apáttánevezték ki. 1881-ben nyitrai fõesperes lett,1886-ban pedig püspökké szentelték. Neveokkal maradt fenn Hont megye történelmébenis. Hisz õt „az egyházi és honfiúi erények ho-zománya egyaránt ékesíti. S bár e hozomány-nak minden egyes szeme szépen tündöklik,mégis talán legragyogóbb gyémánt gyanántfénylik abban vallásosságát és áldozatkészsé-gét hirdetõ azon nemes tette, amely az e kör-nyéken párját ritkító palásti templomot hoztalétre”. (HL, 1898. IV. évf. 27. sz. 1. l.)

A vörös téglából építtetett szecessziós temp-lom neoromán elemeivel, külsõ támpilléreivelés 42 méter magas tornyával messzirõl felhív-ja magára ma is a figyelmet. A fõpap festmé-nyeibõl is többet a templomnak ajándékozott.(Csáky K., 1993. 138–139. l.) S amint a ko-

rabeli megyei sajtóban írják, õ Palást község-ben „nemcsak a templomot építtette 50 000forintért, de ezenkívül még más nagy összegûalapítványokkal járult a község szellemi ésanyagi jólétének elõmozdításához. Így 8000forint költséggel oly iskolát emeltetett, amelynagyságával és mintaszerû berendezésével alegnagyobb tanigényeknek is megfelel”. (HL,1898. IV. évf. 27. sz. 1. l.)

Gondja volt továbbá a püspöknek a palás-ti plébános és tanító fizetésének a „megjavítá-sára” is. A plébániaépületet szintén õ javíttat-ta ki.

Palásthy Pál igazi mecénás volt. Hisz azemlítetteken kívül egymillió koronás vagyonátmár életében tõkésítette. Kamataiból az esz-tergomi egyházmegye plébániáit és a kórhá-zat támogatta. Segítette a rászoruló és tehetsé-ges teológusjelölteket is. Végrendeletében kitû-nõ könyvtára nagy részét a fõkáptalani könyv-tárra, kisebb részét pedig a nagyszombatigimnáziumra hagyta. Festményeibõl többet atemplomnak, néhányat pedig a káptalanigyûjteménynek adományozott.

A kiváló püspök szellemi téren is gazdagí-totta Hont megyét. Nemes családjainak törté-netéhez, illetve annak feldolgozásához APalásthyak címû háromkötetes munkájával já-rult hozzá. (Budapest, 1890–91) Munkája aXII. századtól kezdve mintegy ezer okmánytközöl a Palásthyak levéltárából. Az okmányokszámos más családra (Dacsó, Luka,Nedeczky, Ivánka, Majthényi, Gyürky,Szelényi, Pongrácz stb.) vonatkozó anyagot istartalmaznak. (Csáky K., 1993. 139. l.)

A háromkötetes mû bár szakmailag hagymaga után kívánnivalókat, mégis fontos és hi-ánypótló, hisz nélkülözhetetlen forrásközlése-ket tartalmaz. A forráskiadvány hibáiról mára szerzõ is szólt: „Nem történelem eme köte-tek, hanem anyag annak kezére, aki a ma-gyar társadalom történelmét egykoron megír-ni fogja. Egy, sok hányattatások közt aczélo-zott család élményeinek adatai egyszersminda magyar társadalom küzdelmeinek mozza-natai.” (Palásthy P., 1891. Elõszó.)

A könyv számos helytörténeti adalékot istartalmaz. A szerzõ közöl egy XVIII. századi„urbáriumi szolgálatot”, több nemesi végren-deletet, temetési költségkimutatást, vagyon-lajstromot, móringlevelet stb. Olvashatunk a

105

Palásthy Pál kézírása

birtokperekrõl, a határrendezésekrõl, a szom-szédos falvak közti viszályokról, régi dûlõne-vekrõl.

Palásthy Pál a fontos iratok áttanulmányo-zása után „kezdeményezte a családi levéltár-nak – mely akkor a Paláston lakó Nedeczkytestvérek birtokában volt – a káptalani levél-tárban letétbe történõ elhelyezését. Ez végül –a család tulajdonjogának fenntartása mellett –megtörtént”. (Kántor K., 1996. 7. l.)

A püspök emlékét Paláston kegyelettel õr-zik. A hívek tudnak róla, hisz arcképe is meg-található a templomban. A bejárat fölött pe-dig, akárcsak a régi iskolaépület falán, már-ványtábla emlékeztet áldozatkészségére. Ne-vét néhány éve az egyházi iskola is felvette, afalumúzeumban pedig dokumentummásolatokemlékeztetnek életére.

Pauer János(1846–1904)

Aki a selmeci Bányászati és Erdészeti Aka-démia történetét kutatja, nem kerülheti elPauer János nevét. Több oknál fogva sem. Hisza tájainkról indult jogász és bányamérnök di-ákja, illetve tanára volt az akadémiának,megírta annak történetét, vezette könyvtárátstb.

Pauer János 1846. december 23-án szüle-tett a Liptó megyei Andrásfalván kisnemesicsaládban. Késmárkon és Rozsnyón végezteközépiskolai tanulmányait, majd az eperjesijogakadémián szerzett oklevelet, 1872-benpedig a bírói államvizsgát is letette.

Pauer sokoldalú ember volt, hisz jogi tanul-mányait egy újabb stúdium követte: 1868–71-ben a selmeci akadémián bányászatot-kohá-szatot hallgatott. Egy ideig az oravicei bánya-kapitányságnál dolgozott mint bányaesküdt,majd visszakerült Selmecbányára. Itt az aka-démia titkára és rendkívüli tanára lett. 1904-ig nemzetgazdaságtant, pénzügytant, bánya-és vízjogot, valamint váltójogot adott elõ. Hi-vatalánál fogva egy ideig az akadémiaikönyvtárat is vezette. Halálának évében,1904-ben nevezték ki az akkor indult jogi tan-szék vezetõjévé. 1904. december 21-én hunytel Selmecbányán.

A millennium évében, 1896-ban adta ki

Selmecbányán a Joerges Nyomdában 364 ol-dalas iskolatörténetét az alábbi címmel: ASelmeczbányai Magyar Királyi Bányászati ésErdészeti Akadémia története alapításától,vagyis 1770-tõl az 1895/96. tenév végéig.Alapvetõ munkájában értékes portrékat közölaz intézet kiemelkedõ tanárairól; értékeli mun-kásságukat és tudományos tevékenységüket. Apublikációban közli a végzettek névsorát, évekszerint kimutatja a hallgatók számát stb.

Könyvtárosként is pontos munkát végzett, skiadta az intézet könyvállományának jegyzé-két. (A Magyar Kir. Bányászati és ErdészetiAkadémia könyveinek jegyzéke szerzõk sze-rint. Selmecbánya, 1894; A Magyar Kir. Bá-nyászati és Erdészeti Akadémia könyveinekcímjegyzéke. Selmecbánya, 1899) Selmecreérkezésekor az akadémiának 19 078 köteteskönyvtára volt, s az éves támogatás 2000aranykoronát tett ki. (Urgela, J., 1985)

Iskolatörténeti szempontból fontosak aPeuer szerkesztette értesítõk, programfüzetekis. (A Selmeczbányai M. Kir. Bányászati és Er-dészeti Akadémia értesítõje. 1896; ASelmeczbányai M. Kir. Bányászati és Erdésze-ti Fõiskola programja az 1904–1905. tanév-re. Selmecbánya, 1904) 1898-ban Aselmeczbányai takarékpénztár ötven éves tör-ténetét (1847–1897) is megírta Pauer.

Jeles elõdünk a közügyekben is aktív volt.Támogatta az Akadémiai Ifjúsági SegélyezõEgyletet, a Vadászegyletet; fõparancsnoka volta Tûzoltóegyletnek, tagja a selmeci takarék-pénztár igazgatótanácsának. A közigazgatá-si téren kifejtett tevékeny munkájáért a földmû-velésügyi miniszter elõadónak, a fõispán pe-dig tiszteletbeli városi tanácsosnak nevezte ki.Halála nagy ûrt hagyott maga után mind aközéletben, mind az akadémiai munkában.

Pávai Vajna Ferenc(1886–1964)

Pávai Vajna Ferenc geológus, a magyarkõolaj- és földgázkutatás úttörõje 1886. már-cius 6-án született a Nagyenyed mellettiCsongván. Miután középiskolai tanulmányaita Bethlen Kollégiumban befejezte, a PázmányPéter Tudományegyetemre került természet-rajz–földrajz–kémia szakos hallgatónak. Itt

106

nagy hatással volt rá Koch Antal professzor,aki a geológia felé írányította õt. Vajnaitegyébként egyaránt érdekelte az állattan, azõstörténet, a néprajz, a hidrogeológia és abarlangkutatás. Ám késõbb sokoldalú mun-kássága lényegileg a tektonika, a kõolajföld-tan és a vízföldtan területén teljesedett ki.

A fiatal tudós már 1909-ben tagja lett aFöldtani Társulatnak, 1910-ben pedig a buda-pesti tudományegyetemen bölcsészdoktori cí-met szerzett. 1911-ben került a selmeci Bá-nyászati és Erdészeti Fõiskolára, ahol a híresgeológus, Böckh Hugó mellett az ásványtan-földtan-teleptan tanszékenek tanársegédje lett.1914-ben a Szilágyságban, 1915-ben Hor-vátországban végzett kutatásokat. Egy ideig apénzügyminisztérium bányászati fõosztályándolgozott, majd 1921-ben újabb kutatóútonvett részt Dél-Franciaországban.

A Földtani Intézet fõgeológusaként itthon isfontos és alapvetõ munkálatokat végzett. Résztvett az Ipoly és a Garam mente földtani térké-pezésében, a Máramarosi-medence kõolajku-tatásában, a komlói kõszénterület feltárásá-ban, a barlang- és hévízkutatásokban stb.Csiky Gábor írja, hogy Pávai Vajna Ferenc„szegényes eszközökkel, de annál nagyobblelkesedéssel harcolt a Magyar Alföld ismeret-len mélységeinek és kincseinek felkutatásáért.(...) Nem egészen rajta múlott, hogy erõfeszí-téseit nem kísérte teljes siker, hogy nem tudtaenergiaszegény hazáját kõolajjal és földgáz-zal megajándékozni. Pedig ez volt leghõbbvágya. Feldolgozása mégsem volt eredmény-telen. Az õ térképezõ módszerével kimutatottalföldi szerkezetek közül megfúrt hajdúszo-boszlói, karcagi és debreceni földgázas hévi-zek a hõenergiában szegény Alföldnek igenkomoly és ma már nélkülözhetetlen gyógy-tényezõi.” (Csiky G., 1965. 277–278. l.)

Pávai elõfutára volt a földtani alapon törté-nõ magyar kõolajkutatásnak. S bár a korsze-rû kutatási módszerekig nem jutott el, általá-nos kõolajföldtani elgondolásai helyesek vol-tak. (Csiky G., 1965. 279. l.) Csiky Gáborszerint õ volt a magyar földtani tudomány ésirodalom „szabódezsõi epigonja”. Már Sel-mecbányán olyan fontos írásai jelentek megrövid különnyomatokban a Joerges Nyomdá-nál, mint A magyar földtani gáz és petróleumelõfordulásairól vagy A hasznosítható ásvá-

nyok kutatásának nemzetgazdasági jelentõsé-ge (1914). De értekezett Az Erdélyrészi me-dence löszfoltjairól (1911), tanulmányt írt abarlangokról (Néhány újabb barlang ismerte-tése. Földtani Közlöny, 1911), Oláhpáld kör-nyékének földtani viszonyairól (Földtani Köz-löny, 1910) stb.

Jelentõs szerepe volt a dunántúli szénhidro-gén-kutatásban is. 1950-ben még visszakerülta Földtani Intézetbe, idõs korára mégis magá-ra maradt. 1957-tõl a komlói kõszénterületegy kis bányászházában töltötte utolsó éveit1964. január 13-án bekövetkezett haláláig.Mint egyik életrajzírója megjegyezte: „Hite,fanatizmusa, kitartása megdöbbentõ, áldozat-vállalása, magáramaradottsága tragikus.”(Csiky G., 1965. 280. l.)

Pávai Vajna Ferencet a néprajztudomány iscsaknem elfelejtette. Neve hiányzik a MagyarNéprajzi Lexikonból is. Pedig egy ideig szoroskapcsolatban állt a Nemzeti Múzeum Népraj-zi Osztályával, név szerint Györffy Istvánnalés Bátky Zsigmonddal. 1905 és 1909 közöttNagyenyed környéki gyûjtései alapján hatnéprajzi cikket és tanulmányt publikált, többekközt az Ethnographiában és a Néprajzi Érte-sítõben. Számos írása kéziratban maradt, fo-tóit pedig (mintegy 60 darabot) a NéprajziMúzeum fényképtára õrzi. A kutatásokból tud-juk, hogy írásai elsõsorban nem értéktelensé-gük miatt maradtak az asztalfiókban. Nemré-giben Hála József közölt hosszabb tanulmánytPávairól, közzétéve több eredeti fotóját s a tár-gyi néprajz körébe esõ néhány kéziratát is.Kutatónk munkái alapján megállapítja, hogy

107

Pávai „kitûnõen ismerte a természeti környe-zetet és az ember kapcsolatát”. Gunda Bélátidézi, aki szerint Pávai Vajna Ferenc „írásaielõfutárai annak a néprajzi irányzatnak, me-lyet ma kulturális ökológiának nevezünk”.(Hála J., 1991. 175–195. l.)

Péch Antal(1822–1895)

A selmecbányai Öregtemetõben, a Piergi-kapu közelében alussza örök álmát az egyko-ri bányamérnök és szakíró, az MTA levelezõtagja, Péch Antal. Sírján, amely ma is zarán-dokhelye a magyar bányászoknak és kohá-szoknak, mindig van friss virág vagy koszorú.Mert jönnek ide messzi földrõl is az utódok,hogy emlékezzenek „a legnagyobb magyarbányászra”, fejet hajtsanak a jeles tudós és ki-váló szervezõ szelleme elõtt.

Péch Antal Nagyváradról indult. Ott szüle-tett 1822. január 14-én. A selmeci bányásza-ti akadémián szerzett mérnöki oklevelet, skincstári szolgálatba lépett. 1848-ban körmö-ci bányatisztként Kossuth pénzügyminisztériu-mának bányászati osztályára került. A forra-dalom utolsó hetét Nagy Sándor táborábantöltötte mint önkéntes. Mivel azonban nem volt„valóságos” katona, nem ítélték õt börtönre.Az abszolutikus kormányzás alatt állást isígértek neki, de õ visszautasította a kincstári

megbízást. Nem volt hajlandó aláírni olyannyilatkozatot, hogy korábbi politikai meggyõ-zõdésében csalódott. Inkább éhbérért dolgo-zott, hogy eltarthassa nagy családját. (PauerJ., 1896. 355. l.) Zsámboki László írja róla:„Igazi magyar ember volt, aki magyarságátnem kabátja hajtókáján, hanem szívében vi-selte, akinek magyarságát tettei hirdették: ma-gyar szakoktatás, szaknyelv, szakirodalom,szakfolyóirat, szakegyesület és magyar bá-nyász-kohász köszöntés.” (Zsámboki L. szerk.,1993. 242. l.)

Péch Antal 1867-ben, a kiegyezés után ke-rült ismét a pénzügyminisztériumba. Ezt meg-elõzõen volt szénbánya-igazgató Csehország-ban, napidíjas a Tisza szabályozásánál, bá-nyavezetõ Poroszországban és a Mátrában,bérlõ a nógrádi szénbányáknál stb. Miniszté-riumi osztálytanácsosként sokat tett az államibányászat és kohászat újjászervezése érdeké-ben.

Jeles személyiségünk sokszínû életmûvérejellemzõ volt a magas szintû szakmaiság, a„szigorú pontosságra törekvés” és a „gondo-lati mélység”. A szociális elhivatottság s a„szilárd emberi tartás” ugyancsak jellembelisajátossága volt. Modernizálta a selmeci bá-nyakerület egészségügyi és biztosítási rend-szerét, emberségesebbé téve ezáltal a bányá-szok életét.

A bányászatot mindig komplexitásábanvizsgálta. Tökéletesítette a technológiát: azaltárnák munkálatainak gyorsítása érdekébenbevezette a sûrített levegõvel hajtott fúrógépekalkalmazását; javított a bányatérképezésmódszerein, elõmozdította a kohóüzemek tö-kéletesítését. (Pauer J., 1896. 356. l.)

A kiváló bányamérnök úttörõként foglalko-zott a földkéregmozgásokkal, s nagy érdemeivannak a magyar bányászati szaknyelv meg-teremtésében is. (Kenyeres Á. szerk., 1966.181. l.) 1868-ban indította az elsõ magyarnyelvû szaklapot, a Bányászati és KohászatiLapokat. A havonta megjelenõ újság kiadásá-val az volt a célja, hogy teret adjon „a hazaiérdekes jelenségek, tapasztalatok és kísérle-tek” megjelenítésének, az egyes vidékek föld-tani leírásának, akárcsak a külföldi publikáci-ók magyar nyelvû ismertetésének. Az elsõszám szerkesztõi üdvözletében többek köztígy ír: „Hogy szükségünk van egy ily közegre,

108

mely egyes szaktársaink ismereteit, tapaszta-lásait és búvárkodásának eredményeit a leg-rövidebb úton mindnyájunk közös tulajdonáváváltoztassa; mely a széles világ minden szögé-bõl összehordja az érdekest és tanulságost,hogy benne gyönyörködhessünk, s általa is-mereteinket terjeszthessük; mely alkalmat éstért adjon mindenkinek, ki arra hivatva érzimagát, hogy szellemi tevékenységének nyo-mát hagyja azon átalakulási folyamatban,melynek eredménye bányaiparunk fejlõdése;– ki tagadhatná, hogy egy ily közegre szüksé-günk van?” (Péch A., 1868)

1879-ben jelent meg összeállításában Sel-mecbányán a Magyar és német bányászatiszótár (Német–magyar szótárát ugyanitt ad-ták ki 1891-ben). Munkájával felbecsülhetet-len szolgálatot tett a szakmának, s nagybanhozzájárult a magyar nyelvû bányászati szak-nyelv megalapozásához. Elõszavában olvas-hatjuk az alábbiakat: „...magam legkevésbésem vagyok e mûvemmel megelégedve, mertjól tudom, hogy mennyire hiányos; de hát vég-re egyszer már csak be kellett fejeznem, ésúgy, ahogy van, át kellett adnom a közönség-nek, mert ha azt akartam volna bevárni, hogyszótárom teljes és tökéletes legyen, akkorörökké kéziratban kellett volna maradnia.”

Az 1893-ban Budapesten kiadott PallasNagy Lexikona I. kötetében több címszót írt abányászat körébõl. Számos tanulmányábanértekezett továbbá a bányamûvelés múltjáról.Az ilyen jellegû kutatásokat fontosnak tartotta,s „számára a történelem nem bújócska vagysértõdõs menekülés, hanem jövõt építõ prog-ramjának része”. (Zsámboki L., 1993. 242. l.)

Péch Antal számos, a bányászattal kapcso-latos könyvet publikált még. Az érczek elõké-szítésének elvei és gyakorlati szabályai címûmunkája Budapesten jelent meg 1869-ben.Ugyanitt adták ki 1884-ben A selmeczi bá-nyavállalatok története címû könyvét. Szintén1884-ben látott napvilágot Budapesten az Al-só-Magyarország bányamûvelésének történe-te címû kiadvány. 1885-ben Selmecen jelen-tette meg újabb könyvét Selmeczbánya vidéke

földtani szerkezetének és a m. k. felsõ-biebertárnai bányák mûvelési viszonyainak is-mertetése címmel.

A XIX. század második felének legjelentõ-sebb bányamérnöke 1873-tól másfél évtizedigvolt a selmeci bányakerület igazgatója. A köz-életnek nyugdíjba vonulása után sem fordítotthátat. 1889-tõl 1892-ig országgyûlési képvi-selõ. 1892-ben tiszteletbeli tagja lett a Selmec-bányán megalakuló Országos Magyar Bá-nyászati és Kohászati Egyesületnek.

A magyar gazdasági és tudományos életnagy alakja 1895. szeptember 18-án hunyt elSelmecbányán. Olyan ember volt õ, aki „szá-mára a szolgálat, s nem a hivatal és pozícióvolt a fontos”. A bányászat és a haza felvirá-goztatásán fáradozott. Egyik kései vallomásá-ban olvashatjuk ezeket az ars poeticának isbeillõ sorokat: „...én pedig már öreg vagyok,kinek napjai megszámlálván. De nem lennékbányász, ha a cél távolsága miatt lemondanékvállalatomról; a bányász ritkán érheti meg na-gyobb vállalatai eredményét, de azért lanka-datlan szorgalommal folytatja munkáját, merttudja, hogy a jó irányba kezdett vállalatotmajd célhoz vezetik mások, ha õ már kidõlt!”(Péch A., 1993. 243. l.)

109

Péch Antal selmeci síremléke (Hála J. felvétele)

Péch József(1829–1902)

Péch Antal fivére volt az a Péch József víz-építõ mérnök, aki szintén diákoskodott Sel-mecbányán. Õ 1829. január 4-én születettNagyváradon. Itt kezdte tanulmányait is, az-tán Selmecen és Pozsonyban folytatta középis-kolai stúdiumait. Ezt követõen a József Iparta-nodába került, s a Mérnöki Intézetben végzett1853-ban.

A Magyar Életrajzi Lexikon kiemeli többekközt folyószabályozási és vízrendezési mun-kálatait. Az 1890-es években végzett Duna-és Tisza-felvétele „kiváló minõségû és napjain-kig alapvetõ jelentõségû”. Nagy érdemeketszerzett „a délvidéki vízhasznosítások fellendí-tése terén” is.

1886-ban az Országos Vízépítészeti Igaz-gatóságon létrehozta a vízrajzi osztályt, mely-nek vezetõje lett. „A nemzetközi viszonylatbanis mintaszerû szervezet kiépítésével, a vízmérõés csapadékmérõ állomások megfelelõ háló-zatának felállításával lehetõvé tette az árvíz-elõrejelzés megszervezését is.” (Kenyeres Á.fõszerk., 1969. 380. l.)

Péch József nevéhez fûzõdik a Temes-vidé-ki Magyar Mérnök Egylet megalapítása is.Mint a közlekedésügyi minisztérium fõmérnö-ke 1883-ban a nagy gyõri árvíz alkalmával avédekezési munkákat személyesen vezette.Bátorsága és hazafiassága azonban márelõbb is megnyilvánult: Perczel Mór hadsere-gében végigharcolta a szabadságharcot, s1849-ben megsebesülve tiszthelyettesként ke-rült fogságba.

Tudós mérnökként foglalkoztatta õt is az or-szágos jellegû hidrológiai adatgyûjtés meg-szervezésének gondolata, ugyanis „az országföldrajzi fekvésének és gazdasági helyzeténekmegfelelõen felismerte a hidrológiai megfigye-lés és adatszolgáltatás jelentõségét, mint azárvízvédelmi és a további vízhasználások kiin-dulópontját”. (Lánczos P., 1992. 401. l.)

Vízrajzi felvételei közül különös jelentõségûvolt a Balaton vízrajzi felvétele. A Balatonszintvonalas térképének megszerkesztését aMagyar Földrajzi Társaság kutatásaival össz-hangban végezte és irányította.

Legfõbb tanulmánya a francia és németnyelven is kiadott kétkötes A vízállás elõrejel-

zésérõl (Vízjelzés) címû munkája (1895,1897). A vízrajzi osztály keletkezése, életbe-léptetése, feladata és mûködésének eddigieredménye címû mûve 1896-ban jelent meg.

A Tisza hajdan és most címû négykötetesmunkát Szirberth Artúrral írta (Budapest,1898–1906). Az Országos VízjelzõszolgálatMagyarországon címû munkája 1902-ben je-lent meg Budapesten. Lánczos Pál szerint „fi-gyelmet érdemel Gátvédelem címû gyakorlatikézikönyve, mely az elsõ összefoglaló mû voltebben a témakörben, és régi hiányt pótolt amaga idejében”. (Lánczos P., 1992. 402. l.)

Péch József 1902. november 18-án haltmeg Budapesten.

Pellet József(1823–1903)

Hont megye plébániáin egykor sok olyanegyházi személyiség kezdte papi pályafutá-sát, akibõl ismert fõpap, jeles egyházi író, ta-nár vagy kutató lett. Pallet József kanonok,püspök 1849-tõl Kemence káplánja volt.

Óbudán született 1823. május 2-án. Gim-náziumi tanulmányait Budán és Nagyszom-batban végezte. A teológiát is az utóbbi he-lyen kezdte 1843-ban. 1847. augusztus 4-énszentelték pappá. Néhány éves vidéki káplán-kodása után újra visszatért a fõvárosba. Mivelaz oktatás is érdekelte õt, 1859-ben a budaielemi iskolák igazgatója lett. Miután 1863-banpápai kápláni címet nyert, 1865-ben a Köz-ponti Papnevelõ prodirektorává nevezték ki.

Pellet fõpapi karrierje továbbra is kedvezõ-en alakult: 1878-ban címzetes kanonokká lép-tették elõ, 1882-ben pedig esztergomi mester-kanonok lett. Az elõléptetések sora továbbfolytatódott: 1889-ben komáromi fõesperes,1894-ben szenttamási prépost, 1897-benszentistvánvári prépost. Elnyerte a Szent Mi-hályról elnevezett máriaszigeti apáti címet is,majd biduai címzetes püspök lett.

Kiadott munkái közül megemlítjük a Car-men bucolicum honoribus... principus JosephiKopácsy... címû latin nyelvû mûvét (Tyrnaviae,1847) és a Kérelem Buda fõváros tz.Czéheihez a legényegylet ügyében címû mun-káját (Buda, 1868).

110

Pellet József 1903. január 29-én halt meg.Az esztergomi bazilika kriptájában helyeztékörök nyugalomra.

Perliczy (Perlitzy) János Dániel(1705–1778)

A Felvidékrõl indult, s mûködése is e tájak-hoz kötötte a jeles magyar orvost, egészség-ügy-szervezõt és természettudóst, Perliczy(Perlitzy, Perlitzi, Perliczi) János Dánielt. Õ volta magyarországi államorvostan úttörõje, va-lamint kora orvosképzésének egyik szorgal-mazója.

A szepességi Késmárkon született evangéli-kus papi családban 1705. október 29-én. Fel-sõfokú tanulmányait Németország, Franciaor-szág és Hollandia egyetemein végezte. Wit-tenbergben bölcsészdoktori címet nyert,Utrechtben pedig 1728-ban orvosdoktorráavatták.

Hazájába visszatérve szülõvárosában ésSelmecbányán folytatott orvosi gyakorlatot.Medikusa volt az észak-honti településnek,amely egyébként szerinte alkalmas lett volnaarra is, hogy egy orvosegyetemnek helyt ad-jon, mivel Selmecbánya már ekkor bányász-kórházzal rendelkezett.

1731-ben Perliczy Nógrád megye tisztior-vosa lett. Szinnyei József említi, hogy ez idõtájt a tehetséges orvos „tudományának hírekülföldre is elhatott, úgyhogy a berlini tudo-mányos akadémia mathematikai osztályánakrendes tagja lett, és ezen társaságnak tizen-négy tudományos munkát adott át kiadás vé-gett”. (Szinnyei J., 1905. 799. l.) A berlini Ter-mészetkutatók Akadémiája egyébként 1742-ben választotta õt tagjává. Érdemeit Mária Te-rézia is nagyra becsülte, s 1742-ben Perliczya „királyasszony által nemesíttetett meg”.(Nagy I., 1862. 243. l.)

Perliczy felismerte, hogy a magyar tudomá-nyos élet megindításához is szükség lenne egytudós társaság megszervezésére. (Dr. Réti E.,1954. 50. l.) Földink szorgalmazta egy orvo-si könyvtár felállítását is, tervébõl azonbanegyelõre semmi sem lett. Egyet tehetett csupán:tanult és publikált, hogy legalább saját köny-

vei által népszerûsítse az orvosi ismereteket,felvilágosítva Magyarország polgárait. 1740-ben Budán több könyve is megjelent, példáula Testi békességre vezérlõ útitárs, „azaz a sok-féle nyavalyákkal küszködõ testnek szükségé-re alkalmaztatott házi és úti patikácskának rö-vid és sommás leírása”. A könyv elsõsorban„kedves magyarainak, de fõképpen t. n. Nóg-rád vármegyében lévõ városokban és faluk-ban lakóknak hasznukra” bocsáttatott ki.(Szinnyei J., 1905. 3000. l.) A Medicina pau-perum kezdõcímû kiadvány a szegények szá-mára kínál „házi orvosságokat”, illetve a nya-valyákkal szemben alkalmazható módszerek-rõl szól. A Consilium medicum tulajdonképpenfordításkötet, amelyben a szerzõ arról ír, hogya betegnek „miképpen kellessék e mostanipestis és egyéb mérges nyavalyáknak beroha-násokban magáról gondot viselni”.

Perliczyt igen aggasztotta Magyarországrossz egészségügyi helyzete. Hisz a XVIII. szá-zad elején az országban még csak 47 képzettorvosdoktor mûködött. Ezért kaptak még min-dig nagy szerepet a borbélyok, fürdõsök, bá-bák, kenõaszszonyok és vándorsebészek. AMagyar Királyi Helytartótanács egészségügyibizottsága is csak 1723-ban alakult meg. Ajárványos betegségek pedig tömegével pusztí-tották a lakosságot.

Azt is látta Perliczy, hogy az idegen orvo-sok nem ismerik megfelelõképp az ország la-kosságát, a nép nyelvét, életkörülményeit stb.Ezért készített tervezetet egy Magyarországonfelállítandó orvosi kar ügyében. Munkájanégy részbõl állt, s ezekben kifejtette azorovosi kar hiányából adódó hátrányokat, is-mertette a létesítendõ intézmény elõnyeit, szóltaz orvosi-sebészi oktatás megszervezésénekhogyanjáról, a tervezet végrehajtásának mód-járól. (Dr. Réti E., 1954. 51. l.)

Az orovosképzést már Perliczy elõtt többenis sürgették, de õ 1751-ben tervezetét egyene-sen Mária Teréziának nyújtotta be, s megküld-te az ország nemes fõurainak is. A kart Pes-ten, esetleg Selmecen szerette volna felállíttat-ni. Mária Terézia az emlékiratot a helytartóta-nács útján kiadta az országgyûlés egészség-ügyi bizottságának. Dr. Kiss Lászlóorvostörténész írja, hogy a Losoncon megfo-galmazott Perliczy-tervezetet a Pozsonybanmûködõ egészségügyi bizottság támogatta

111

azzal a módosítással, hogy az orvosi kart amár 1635-tõl mûködõ nagyszombati egyete-men kell felállítani. (Dr. Kiss L., 1996.c 12. l.)Leblancné Kelemen Mária Nógrád egészség-ügyét vizsgálva is említi e témát, megjegyezve,hogy bár a felállítandó fõiskola elõnyös voltátaz országra nézve elismerték, a terv anyagiokok miatt nem valósult meg, s Perliczy tervétaz 1770-ben Nagyszombatban felállított or-vosi karnál sem vették figyelembe. (LeblancnéKelemen M., 1979. 265. l.)

A Magyar Életrajzi Lexikonban is arról ol-vasunk, hogy Perliczy felségfolyamodványaválasz nélkül maradt. A jeles orvos ezért tá-mogatta Markhot Ferencet abban, hogy azegri kórház keretében nyilvános orvosi iskolátalapítson. Ez azonban csupán 1669-tõl 1772-ig mûködött. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969.392. l.)

Dr. Réti Endre szerint Perliczy tervét egyPerbegg nevû orvos, királyi tanácsos javasoltaelvetésre, mivel „Bécs számára nem volt fontosa magyar közegészségügy fellendítése”. (Dr.Réti E., 1954. 51. l.) Perliczy azonban mégmegélte az orvosi kar Budára helyezését(1777). Álma azonban csak halála után kétévvel valósult meg: „1780-ban magyar orvosikar állott az ország szívében – Pesten.” (Dr.Réti E., 1954. 51. l.)

Jeles földink egyébként soha nem veszítetteel a reményt, nem adta fel a harcot. 1754-ben, nyugdíjba vonulása után is „teljesen a tu-dományoknak szentelte” az idejét apátfalvibirtokán. Nagy hatással volt a magyar köz-egészségügy és orvostudomány kibontakozá-sára. 1778. április 6-án halt meg Apátfalván.

Petényi Salamon János(1799–1855)

A sors és a nemzet a magyar tudományosélet számos képviselõjével bánt méltánytala-nul; több kutató vált szerencsétlenné, nemkapván meg hazájában azt az elismerést, me-lyet megérdemelt volna. Ezek egyike volt Peté-nyi Salamon János zoológus, ornitológiánkmegalapítója is. Hiába tartotta õt nagyra jóbarátja, az „öreg Brehm” és munkatársa,Neumann, a német madártan világhírû képvi-selõje. Hiába utalt majd egy évtizeddel Dar-

win elõtt a kihalt és a jelenlegi állatfajok ro-konságára a magyar tudós, s hiába vetettemeg a magyarországi tudományos kutatás kétágának, a madártannak és az õslénytannakaz alapját, „valójában a külföld jobban elis-merte, mint az ország”. Pedig Petényi a nem-zet kulturális hátramaradottságán is segíteniakart. „Ebbõl a tudatból kelt az a meggyõzõ-dés, hogy a tudományt nemcsak önmagáértkell mûvelni, mert annak az is feladata, hogyeleven tudást gyakoroljon a nemzet egyetemé-re, hogy annak szellemét kifejlessze. A nemze-ti tudatra való ébredésbõl fakadó kijózanodásazt a meggyõzõdést szülte, hogy az igazi,mélyre és széles körre kiható mûvelõdés csakakkor veheti kezdetét, hogyha annak közvetí-tõ közege és ápolója magában a népben gyö-kerezik, vagyis ha a közvetítõ és ápoló a nem-zet nyelve maga. Petényi pedig el volt tökélvearra, hogy munkáját elsõsorban és föltétlenülhazájának szenteli, tehát magyar nyelvenszerzi és csak azután gondol német kiadásra,amire különösen az öregebb Brehm – mások-kal együtt – folytonosan ösztökélte.” (TasnádiKubacska A., 1956. 1. 4–5. l.)

Jeles földink 1799. július 30-án született aNógrád megyei Ábelfalván, ahol édesapjaevangélikus lelkész volt. Tanulmányait Loson-con kezdte, majd Besztercebányán folytatta.Innen került a Hont megyei Selmecbányára,ahol már komoly természeti megfigyeléseketvégzett. A természettudományok iránt oly fo-gékony gyermek idejövetele elõtt is értékes to-jásgyûjteménnyel rendelkezett. Selmecbányánolyan kiváló tanulótársai voltak, mint a

112

Kubinyi testvérek, Podmaniczky János ésFöldváry Miklós, akik majd késõbb is jelentõsszerepet töltenek be a szárnyait bontogató tu-dós életében.

Az észak-honti bányavárosban állatmegfi-gyeléseket és madárkitöméseket is végzett Pe-tényi. Innen aztán Pozsonyba, majd Bécsbekerült, ahol befejezte teológiai tanulmányait.Az utóbbi helyen gyakran bejárt a Természet-tudományi Múzeumba, megismerkedett azidõsebb Brehmmel, akinek „alapvetõ ornitoló-giai munkáját követte” késõbbi madártani ku-tatásaiban.

Rövid papi mûködés és hosszabb ornitoló-giai utak abszolválása után 1834-ben a Nem-zeti Múzeum állattárába került segédõrnek,ahol haláláig dolgozott. Közben több tanul-mánya jelent meg a Tudományos Gyûjtemény-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgá-lók Munkálataiban, az MTA Értesítõjében, va-lamint német nyelvû szaklapokban is. Elõadá-sokat tartott a természetvizsgálók ülésein,megkezdte az õsfauna-kutatásokat, levelezõtagja lett a Magyar Tudományos Akadémiá-nak.

1844-ben a Magyar Orvosok és Természet-vizsgálók kolozsvári vándorgyûlésén mutatjabe egyik pályamunkáját, melynek alapjánmegalakítják az elsõ Állatvédõ EgyesületetMagyarországon.

Petényi munkásságát az „abszolút precizi-tás” jellemezte. Nagy munkája, Magyaror-szág madárvilágának leírása az „elsõ korsze-rû állattani munka irodalmunkban”, az „euró-pai szakirodalom egyik legértékesebb madár-tani mûve”. Herman Ottó szerint „a madárbi-ológiának oly kincsei rejlettek benne, melyekma is teljes értékûek”. (Tasnádi Kubacska A.,1956. 4. l.)

A Madártani töredékek (Petényi Salamonirataiból feldolgozta Csörgey Titusz, bevezetteHerman Ottó) címû nagy munkája 1904-benjelent meg Budapesten. Másik könyvét halálaután kilenc évre adták ki Pesten Petényi Sala-mon élete és hátrahagyott munkái címmel(1864). A kéziratot Kubinyi Ferenc rendeztesajtó alá. A munka azonban – sajnos – nemtalált jó visszhangra. „A bírálatok elsõsorbana hiányosságokat emelték ki. Azonkívül Peté-nyi biológiai, illetõleg természetfilozófiai felfo-gása nem felelt meg a kor túlságosan rend-

szertanra beállított irányzatának. Gyerekes-nek ítélték, hogy a madarak hangjával is fog-lalkozott.” (F. Virányi J., 1988. 713–714. l.)

Kubinyi ezek után kedvét vesztette, lemon-dott az újabb kötetek szerkesztésérõl, s majd-nem elveszett a teljes kézirat is. Herman Ottómentette meg annak egy részét, feltárva abenne rejlõ tudományos értékeket, úttörõ felfe-dezéseket.

Petényi kisebb dolgozatai közül megemlít-hetjük még A honi madártan gyarapodásárólírt munkát (Pest, 1848), az Erdély állattani te-kintetben címû tanulmányt (Pest, 1844) és azÉrtekezés a madártan születése, serdülése ésnövekedése felõl címû mûvét (Besztercebánya,1943).

A nagyobb elismerést érdemlõ tudós 1855.október 5-én halt meg.

Petõfi Sándor(1823–1849)

Világirodalmi rangú költõnk emberi portré-ját, lírai munkásságát általában sokan isme-rik, mert illik és erkölcsi kötelességünk ismerni.Éppen ezért mi itt elsõsorban a költõ Hont me-gyéhez fûzõdõ kapcsolatairól, azon belül is aselmecbányai vonatkozásokról szólunk részle-tesebben.

113

A Petõfi-biográfia felvidéki vonatkozásaikapcsán különös figyelmet érdemel Selmecbá-nya. Az 1830-ban felújított, sárgára meszeltevangélikus líceumban tanult egy ideig a köl-tõ. Aszódról került ide, a „humanisztikus tago-zat” elsõ évfolyamának „rhetori” osztályába.Az iskola egykori anyakönyvének 89. lapján,az 1838/39-es tanévre felvett diákok közt ta-láljuk a Petrovics Sándorra vonatkozó adato-kat. Petõfit kilencedikként jegyezték be, ek-képp: „Petrovics Alexand. 17. Ann. Aug.Conf. Hung. Kis-Kõrös. Pest. Pater Stephanus,Lanio, Szabad-Szállás – in Cumania min.Rhetor, 1mi Anni, 31mi Aug. Alumnus. E scholaAszód. Eminentis.” Vagyis a beírás lényege: a17 évesnek feltüntetett Petrovics Sándor evan-gélikus vallású volt, Kiskõrösön született Pestmegyében, Magyarországon; édespaja Ist-ván, foglalkozását tekintve hentes (mészáros),szabadszállási lakos, Kiskunság. (A selmeciágost. hitv. evang. Lyceumnak anyakönyve1826-tól 1864-ig.)

Bizonyára felfigyeltünk az életkorra, merttudjuk, hogy Petõfi ekkor még a 16. évét semtöltötte be. Nem véletlen elírásról van szó, Pe-tõfi mondta ilyen idõsnek magát. Ennek okáraegyik életrajzírója, Fekete Sándor mutat rá,megkockáztatva ama feltételezését, miszerint„a költõt nagyon is gyakorlatias meggondolá-sok vezették: mivel egyre többször kellett arragondolnia, hogy az iskolán kívül fogja folytat-ni pályáját, biztosítani akarta magát az élet-korra vonatkozó elutasítások ellen! Ami haigaz, már Selmecre sem azzal a céllal érke-zett, hogy az iskolapadban töltse következõéveit...” (Fekete S., 1973. 116. l.)

A költõ nevét elõször „Petrovits” alakban je-gyezték be. A Relatióban már „Petrovics”-nakírták, de tudomásunk van a név más alakbantörtént írásmódjáról is. (Tudósítás a selmeczi

ágost. hitv. evang. kerületi Lyceum tanuló ifjú-ságáról.)

Petõfi osztályában, mint azt a Relatióból ki-olvashatjuk, 37 tanuló volt. Osztályuk „a líce-um kapuján bemenve jobbra az elsõ volt”.(Magyar Z., 2000. 10. l.) Mivel a tantárgya-kat közösen hallgatták a II. éves rhetorokkal,további 52 tanuló is itt kapott helyet.

Selmecbányán Petõfi együtt lakott KrupeczImrével, a nemesvarbóki (Hont megye) PlachySamuval és a csíktarcsai (Pest megye) SzalayFrigyessel. Az utóbbi két magyaron kívül a„melegszívû szlovák fiút”, Krupeczot is igenszerette. Jó barátja lehetett a költõnek a béri(Nógrád megye) Osztroluczky János is, akivela penci szüreten is együtt járt, s akit aSelmecrõl keltezett egyetlen fennmaradt leve-lében is emleget. (Petõfi S., 1964. 268. l.) Amaglódi fiú, Szeberényi András is közel álltPetõfihez, s õ is közölt visszaemlékezéseket aköltõrõl. A Tótkomlósról érkezett SoltészGyörgy szintén tagja volt a Nemes MagyarTársaságnak, 1838. nov. 29-én bírálta õt Pe-tõfi. (Fekete S., 1973. 118. l.) Oszálytársaiközül minden valószínûség szerint magyar volta két református fiú, a baraczkai (Bars megye)Sallay István, akárcsak az ebecki Sárközy Ist-ván, a Nógrád megyei Tarcsányi János vagy apalásti (Hont megye) Wissnyánszky András is.

Petõfi legjobb barátja SelmecbányánSzeberényi Lajos volt, szállásadóját pedigProszperinyi Mihálynak hívták. A léha életûkamarahajdúnál a már említett három barát-jával lakott. A ház közel volt a líceumhoz, aszlovák paplak mellett, a Felsõ-Rózsa utcábanállt. Nem sokkal Selmecrõl való távozása elõttPetõfi az iskolasor utolsó házába költözött,egy Frndák nevû családhoz.

A gimnázium professzorát, aki a költõ sza-vai szerint „szekundába ponálta” (vagyismegbuktatta) õt, Lichard Dánielnak (DanielGabriel Lichard) hívták. Róla így ír Illyés Gyu-la: „Félévkor Lichard, a lelkek ápolója, hittan-ból és római régiségtanból a fiúnak alig kielé-gítõt ad, magyar történelembõl pedig, magyartörténelembõl! szekundát.” Lichardról többet iselmond az életrajzíró: „nyugodtan rossz ta-nárnak, rossz embernek, ráadásul rossz haza-finak is tarthatjuk”. (Illyés Gy., 1967. 41. l.)

Breznyik János, a líceum egykori igazgató-ja egy kicsit árnyaltabban fogalmaz

114

A líceum, melyben Petõfi és Mikszáth is tanult

Lichardról az intézmény történetét összefogla-ló kötetében. Így írt többek közt: „Ha alapos sbõ tudomány, kivált az illetõ szakban, világos,tanulságos, érdekkeltõ elõadás, tanári teen-dõkben lelkiismeretes, pontos eljárás, szigorúfegyelemtartás oly kellékek, melyek a jó tanár-nál megkívántatnak: úgy ezek Lichardbannagymértékben megvoltak.” (Breznyik J.,1889. 324. l.) (Lichardról részletesebben írunka róla szóló portréban.)

Petõfi másik tanára, Boleman István, aki aköltészettant, a stílusgyakorlatot, a latin szer-zõk interpretálását oktatta, szintén jeles peda-gógus és tankönyvíró volt. Több irodalomtörté-neti és elméleti könyvet publikált. Róla a költõis meleg szeretettel beszélt. (Bolemanról szin-tén külön portré készült.)

Tanulmányaim alapján, Petõfi Selmecrõlvaló távozásának okait vizsgálva, az alábbikövetkeztetéseket tudom levonni:

1. Petõfi rossz elõmeneteléhez – akárcsaksok más diákéhoz is – nyilván negatívan járulthozzá, hogy a tanulók nem anyanyelvükönsajátították el a tudományok alapjait.

2. Az, hogy a költõ hittanból és római régi-ségtanból elégségest, magyar történelembõlelégtelent kapott, nyilván Lichard rosszindula-tának, túlzott szigorának s némi ellenszenvé-nek is következménye.

3. Lichardnak buzgó nacionalizmusa elle-nére sem lehet mindent a számlájára írni Petõ-fi távozása miatt. Eme nézetemet Breznyik Já-nos véleménye s az újabb kutatások eredmé-nyei is megerõsítik.

4. Bizonyos konfliktusokhoz, a helyzetilyenné válásához hozzájárult az adott kör-nyezet, de Petrovics (jó értelemben vett) hety-kesége, rendkívülisége és lezsersége is.

5. A selmeci líceum jó színvonalú iskolavolt, tanárainak legtöbbje kiváló szakember éstehetséges pedagógus hírében állott. A szlo-vák, magyar, német és latin közeg nyilvánszült olyan feszültségeket, melyekkel másuttnem kellett a pedagógiai karnak szembenéz-nie.

Selmec a kudarcok ellenére is jelentõs állo-mása Petõfi életének. Megérkezése után nyom-ban tagja lett a Nemes Magyar Társaságnak, alíceum jó nevû önképzõkörének. KülönösenSzeberényi Lajossal, a kör másodelnökével ke-rült igazi barátságba.

Selmecen a színházmûvészettel is komo-lyabban megismerkedett a költõ: buzgón ésrendszeresen látogatta a városban szereplõtársulatok elõadásait, amibõl aztán bizonyoskonfliktusok is adódtak közte és az iskola kö-zött. Erre utal a késõbbi diák, Pesthy Frigyes isA selmeczbányai lyceumi Petõfi Kör történetecímû írásában. A dolgozatot tartalmazó Ér-demkönyvet a selmeci evangélikus egyház õr-zi.

S ha már az irodalmi kör munkáját is érin-tettük, hadd mondjuk el, hogy az egykori almamater falán látható az az emléktábla, melyetmég a líceum Petõfi Köre állított névadójának1896-ban.

Petõfi Sándor Összes költeményei közötttöbb selmeci vonatkozású verset is találunk.Az 1981-ben kiadott Magyar irodalmi hagyo-mányok szlovákiai lexikona közülük hármat(A hûtelenhez, Szeberényi Lajos emlékkönyvé-be, Neumann Károly emlékkönyvébe) nevezmeg, illetve megemlíti, hogy „a költõ keservé-rõl csak a Magyar Társaság jegyzõkönyvébõltudunk”. Ennek hitelt adva magam is csupánaz érintett verseket gondoltam selmecieknek.Az újabb kutatások azonban már megcáfoltákezt. Lássuk hát a teljes selmeci termék biográ-fiáját!

A hûtelenhez címû verset Petrovics Sándorvalóban a Magyar Társaság XIII. ülésén,1838. nov. 7-én olvasta fel, illetve szavalta el

115

A Leányvár

Selmecbányán. A mûvet Szeberényi Lajosméltatta, s az Érdemkönyvbe való beírásra mi-nõsítette. A századforduló táján még többenlátták a költeményt a kör dokumentumában.Az 1899-ben Selmecen körúton járt KéryGyula késõbb közölte is a vers fakszimiléjét.Aztán eltûntnek hitték a kéziratot. Még Petõfiösszes verseinek 1973-ban megjelent kritikaikiadásában is azt olvassuk, hogy nincs megaz Érdemkönyv, de Petõfi versét különben is el-tüntették belõle, s valószínûleg Kéry Gyula volta „tettes”. (Petõfi S., 1973. 180–181. l.) Az-óta újabb adatokat közöltek a versrõl és az Ér-demkönyvrõl, többek közt Jakus Lajos Petõfi-kutató is. (Jakus L., 1989. 24. l.) Az 1838-tólvezetett Érdemkönyvben (amely azóta elõke-rült, s az Országos Evangélikus Múzeumbanõrzik) mégiscsak benne van a szóban forgóPetõfi-vers. Nem is hiányzott onnan soha,Jakus az eredeti szöveget s annak fotómásola-tát is közli. Petõfi verseinek eddig megjelentkötetei úgy tüntetik fel e mû keletkezését, hogyaz Selmecen íródott 1838. okt. 26-án. Jakusszerint ez is téves, mivel Petõfi október 13-tóloktóber 27-ig Pencen volt szüreten, tehát averset még ott írhatta. A hat versszakos szerel-mi költemény szakaszai egy-egy páros és ölel-kezõ rímet tartalmaznak. A költemény „hûte-lenje” egy Emma nevû lány, akinek kilétérõlszintén sok ellentmondásos adatot közöltek.

Az Áldozat címû selmeci zsengét nem em-líti irodalmi hagyományaink lexikona. Pedig aBalogh Károly-hagyatékból már 1956-ban aPécsi Egyetemi Könyvtárba került. Petõfi haza-fias lírájának elsõ jelentkezése ez, s korábbikeletkezésû lehet, mint A hûtelenhez, mert Pe-tõfi ekkor még Örömfy Vidornak írta alá ma-gát. Valószínû, hogy eredetileg Szeberényi La-josnál volt a kézirat. (Petõfi S., 1973.189–191. l.) Petõfi összes mûveinek 1973-askritikai kiadása közli a verset, az alábbi kelte-zéssel: Selmec, 1838. dec.–1939. jan.

1839. február 15-e elõtt keletkezhetettSelmecen a Bú címû Petõfi-zsenge. Talán ez isa Szeberényi-hagyatékból került elõ. A kuta-tók szerint ez valószínûleg azonos az Érdem-könyvbõl kitépett (VII. kötet. 19. lap 15. sz.) Aköltõ keserve címû verssel, melyet oda a költõsaját kezûleg különben sem írhatott be, hisz avers felolvasásakor már nem volt ott. A kuta-tóktól úgy tudjuk, hogy: „Nagy a valószínûsé-

ge annak, hogy a kétféle címen egyazon köl-temény értendõ.” Közülük a Bú lehetett a ré-gibb változat. (Petõfi S., 1973. 192–195. l.)

A Kegyetlen a végzet... kezdetû sorokatPetrovics Sándor 1839. jan. 19-én írta Szebe-rényi Lajos emlékkönyvébe Selmecen. Az egy-kori barátság ékes bizonyítékai ezek.(Szeberényi Lajosról külön portréban írunkrészletesebben.)

Szeberényi Lajos unokája, László említi egyhelyütt, hogy a nagyapa Petõfi négy levelét isõrizte, s ezek közül egyet még õ is látott.(Szeberényi L., 1908. 57. l.) Az emlegetettnégy levél szerepel a Petõfi Sándor Összesmûvei címû kiadvány VII. kötetében (1964) is.Az elsõt Pápáról írta Petõfi 1842. júl. 7-én.Ennek selmeci vonatkozásai is vannak: „Veledutoljára Pozsonban beszéltem. ..., onnan szü-leimhez Pestre mentem, Pestrõl fel Selmecretestimoniumért...” Emlegeti benne Doma-novszky Endre (1817–1895) barátjukat is, akia Magyar Társaság titkára volt Selmecbányán,késõbb pedig ismert tanár és filozófiai író lett.(Petõfi S., 1964. 273–274. l.) A szóban forgóselmeci útra 1841 áprilisában került sor. Ápri-lis 17-én írta újabb selmeci keltezésû versét, aSzeretlek, mint a hold... kezdetû sorokat Neu-mann Károly barátjának emlékkönyvébe.

A Szeberényihez írt második fennmaradtlevél ugyancsak Pápáról származik (1842.nov. 2.). Ebben szó esik arról, hogy rendsze-resen közöljék egymással újabb „elmeszüle-ményeiket”. Petrovics mellékelt is egy költe-ményt, Az utolsó éj címût.

A harmadik levelet már kecskeméti színész-ként fogalamazta meg Petõfi 1843. márc. 5-én. A levelezésben itt fordul elõ elõször a Pe-tõfi Sándor aláírás. A költõ két verset mellékeltSzeberényinek: Az álom és Az elsõ dal címû-eket.

1843. júl. 21-én írta Petõfi a következõ le-velet Pestrõl. Ebben már érezni bizonyos kéte-lyeit Szeberényivel szemben. Innentõl kezdvebarátságuk is egyre inkább elhidegül.

Petõfinek egyébként egyetlen Selmecrõl írtlevele maradt fenn. Ez 1838. nov. 1-jei kelte-zésû, s Petrovich egykori iskolatársának,Csörföly Lajosnak írta, beszámolva benne apenci szüretrõl, emlegetve Proszperinyi Mi-hályt, jelezve Lichard érkezését, s aggódva

116

Boleman tanár úr távozása miatt. (PSÖM VII.1964. 8–10. l., 268–270. l.)

Petõfi Selmecrõl való távozása, illetve an-nak körülményei jól ismertek az életrajzokból,s a kritikai kiadásokból. Sokat foglalkoztakezzel Hont megyében is, hisz Selmec, az észa-ki bányaváros a megye területén volt. A kul-tusz ápolói a helyi lapok, kiadványok voltak.Az Ipolyságon kiadott Honti Naptárban látottnapvilágot a már említett Szeberényi-írás is. AHonti Lapok sem maradt mentes a témától. Ol-vashatunk benne többek közt Petõfi Selmecutáni elsõ állomáshelyérõl, a Szentantal mel-letti Berencsfalváról (Perencsfalu – Prenèov),hisz itt tevékenykedett az a „jólelkû” kocsmá-ros, aki megmentette az éhségtõl és a fagytóla Selmecrõl épp ide érkezett Petõfit. A cikkbena költõ elsõ mecénásának nevezik a nemesszívû kocsmárost, s a szerzõ egyben kéri,hogy segítsenek kideríteni a nevét.

A népi emlékezet egy másik Hont megyeiPetõfi-szálláshelyet is számon tart. Az Ipoly-ság–Selmecbánya közti úton, Hontteszér ésUdvarnok községek közt települt hajdan Pat-kóspuszta. A XV. században itt állt aTesszériek kúriája. A Borovszky-monográfia isemlegeti, hogy „a régi épület még részben lát-ható, és vendégfogadó van benne”. A romosépület még ma is áll, s úgy beszélik, egykorPetõfi is vendégeskedett benne, nevét a foga-dó gerendájába is bevéste. Nem tudni, mind-ez mikor történhetett. Talán ez volt a költõ má-sodik állomása Pest felé? Vagy késõbb szállt ittmeg, amikor bizonyítványért ment Selmecre?

Petõfi egyik késõbbi Hont megyei útjárólPongrácz Lajos író, egykori nemesemberkönyvében olvashatunk (Pongrácz L., 1898).Petõfi ekkor barátjával, Jókaival járt az Ipoly-sághoz közeli Tésán ismerõsüknél, BoronkayLajos ellenzéki politikusnál. Innen látogattak elaz akkor híres Szalatnyafürdõbe is.

Mivel Pongrácz nem közölt dátumot, soká-ig mi sem tudtuk a pontos idõpontot. Az azon-ban nyilvánvaló volt, hogy Petõfi járt Tésán,hisz a látogatás emléke a népi hagyományok-ban is élt. 1996-ban Puskás Péter barátommaljártam Kovács Vilmos adatközlõnél (1922),aki idézte irodalmunk két jeles személyiségé-nek itteni emlékeit. Puskás Péter késõbb meg-találta Várady Antal és Ruffy Ida Petõfi és Jó-kai kézjegyével ellátott házasságlevelét. 1846.

június 29-én voltak az ifjú pár tanúi Eszter-gomban. Innen jöttek már június 15-e utánTésára, ahol június 20-áig tartózkodtak. A rej-tély feloldásához Bodri Ferenc tanulmánya já-rult hozzá, melyben a szerzõ közli Jókai édes-anyjához írt levelét. Ebben esik részletesebbenszó a közös tésai és szalatnyai útról. (BodriFerenc: Petõfi Sándor „esztergomi kapcsola-ta”. Limes, 1996/4. 130–141. l.)

Pettkó János(1812–1890)

Halálának 110. évében a Felvidék mûvelõ-déstörténetének kutatói valahogy megfeled-keztek Pettkó Jánosról, a kiváló selmecbányaitanárról és geológusról, hajdani tudományoskezdeményezésû mozgalmaink fáradhatatlantagjáról. Pedig tájainkon különösen illene em-lékezni rá, hisz csaknem egész életpályája idekötötte õt; a magyar és a szlovák tudomány-történet egyaránt magáénak vallhatja a jelesbányamérnököt.

Pettkó János 1812. november 11-én szüle-tett a Trencsén megyei Felsõdrietomban. Falu-jában 1965-ben rendeztek tiszteletére ünnep-séget. A Dionýz Štúr Földtani Intézet szervez-te emléktábla-avatón a földtani tudományokszlovákiai úttörõjeként emlegették õt. Végered-ményben ez a minõsítés is helyénvaló, s amintVadász Elemér írta tudománytörténeti jegyze-teiben: „Ehhez a találó megállapításhoz hoz-zátehetjük, hogy Pettkó János érdemleges mû-ködését a magyar földtantudomány történeté-ben is nyilvántartjuk...” (Dr. Vadász E., 1969.9. sz. 641. l.) A geológiai kutatások selmec-bányai mûhelyét illetõen Pettkót általábanegyütt emlegetik Szabó József professzorral.

Pettkónak a selmeci akadémián olyan kitû-nõ, késõbb híressé vált szlovák és magyar ta-nítványai voltak, mint Dionýz Štúr, Szabó Jó-zsef, Böckh János, Cseh Lajos és mások. Mes-terüknek nem voltak nyelvi gondjai, hisz többnyelven kitûnõen beszélt. Igaz, kezdetben ott-hon csak a szlovákot és a latint beszélték, denemesi származású, a vármegye táblabíróitisztét betöltõ édesapja már az algimnázium-ba Gyõrbe járatta õt, hogy a magyart is jól el-sajátítsa. Aztán német szóra Pozsonyba ke-rült, ahol a líceumot befejezve teológiát is ta-

117

nult. Tisztviselõi állást vállalva 1836-ban Eper-jesen szerzett jogi képesítést, de sokoldalú ér-deklõdését ez sem elégítette ki teljesen. Amintönéletrajzában írta: „Az utat Eperjesre gyalogtettem. Útközben találkoztam bányászati gya-kornokokkal, és kérdezõsködtem a selmeci bá-nyászati akadémiáról. Azt hallottam tõlük,hogy a Mathematikát ott terjedelmesebben ta-nulják, mint bármelly más hazai tanintézet-ben...” (Pettkó János önéletírása. MTA Kézirat-tára. RALK 1232: 20. Köszönöm Hála József-nek, hogy a kézirat fénymásolt lapjait szá-momra megküldte.) Pettkó tehát rövidesenselmeci diák lett, s 1836–39-ben bányászatot-kohászatot tanult. Közben matematikából isigazi képzettségre tett szert, sõt erdészeti is-meretekkel is gyarapította tudását. Az angolnyelvet szintén Selmecbányán sajátította el.Az ismeretszerzés utáni vágya azonban mégakkor sem hagyott alább: Bécsbe ment, aholW. Haidingernél geológiai tanulmányokatfolytatott.

Kisebb kitérõ után 1843-ban visszakerültSelmecbányára, ahol az újonnan létesítettmineralógia-geológia-paleontológia tanszéktanára, késõbb vezetõje lett. 1871-ig végzettis komoly és alapozó munkát kevés pénzért,olykor nehéz körülmények között. Vezetésévelállították össze a selmeci akadémia magyarhallgatói, köztük Szabó József, az elsõ Ma-gyar–német bányászati szótárt. (Zsámboki L.szerk., 1983. 275. l.)

Vadász Elemér írja: (Pettkó) „Tanári mûkö-désének végsõ szakaszában magyar nyelvenadott elõ, sõt az elõadásairól készített elõadóifüzeteit felajánlotta a magyar kormánynak.Pettkó János szlováksága különben sem lehe-tett olyan engesztelhetetlen mértékû és irányú,amivé ezt a nemzetiségi kérdést a gyûlöleteshabsburgi politika kétszínûsége a magyarságellen kiélezte, nagyra fejlesztette és felhasznál-ta. Ugyanez az évszázados országpusztítópolitika, a nemzetiségi megosztottság ellenté-tein kívül, a vallási ellentétek szításával, továb-bi megosztottságra is törekedett.” (Vadász E.,1967. 641. l.)

Sajnos, magát Pettkót is több csalódás érteaz életben. Méltánytalanok voltak vele szem-ben a bécsi tudósok, konfliktusba került a pes-ti egyetem geológusaival, megalázó anyagihelyzetbe hozták felettesei és közvetlen mun-

katársai stb. Pedig õ mindig csak a közügyet,a tudományt és az új nemzedéket kívánta be-csületesen szolgálni. Fõleg Selmec vidékénekgeológiai tanulmányozása terén szerzett érde-meket. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 421. l.) Etémakörbõl Bécsben három német nyelvûmunkája is megjelent az alábbi címmel:Geognostische skizze der gegend vonKremnitz (1847), Tubicaulis von Ilia beiSchemnitz (1849), Geologische karte dergegend von Schemnitz (1853).

1847-ben jelen volt az Orvostermészet-tudományi Egyesület pozsonyi ülésén, 1848-ban pedig tagja volt a Magyarhoni FöldtaniTársulatot megalapító ötös bizottságnak.1861-ben az MTA levelezõ tagja lett, székfog-lalóját A geológiai jégkorszak címmel tartottameg. Ugyancsak önéletrajzában említi, hogytanárságának utolsó két évében magyarul írtMineralógiát, Geológiát és Paleontológiát.Amint írja: „Nyugalmaztatásom alkalmávalfelajánlottam munkáimat a minisztériumnak,venné meg utódom számára.” A munka, saj-nos, kéziratban maradt.

Pettkó élete utolsó éveit Pozsonyban töltötte,lánya és családja tartotta el õt. 1890. október26-án hunyt el.

Pöschl Ede(1820–1898)

Pöschl Ede bányamérnök és szaktanár, aselmeci akadémia „elsõ választott igazgatója”1820. május 11-én született Bécsben.

Elõször jogot hallgatott Gyõrben, majdSelmecen bányászatot és kohászatot tanult

118

(1837–1841?). A selmeci stúdiumok után abécsi fõpénzverõ hivatal alkalmazottja lett.Közben Bécsben természettudományi-mûszakiismereteit bõvítette, s a MontanistischesMuseumban folytatott geológiai tanulmányo-kat.

Bécsbõl visszatérve 1846-ban kincstáriszolgálatba lépett, 1850-tõl pedig a selmeciakadémia ideiglenes tanára lett. 1855-ben ki-nevezték az építészet és ábrázoló geometriarendes tanárává. 1866-tól a bányagéptan-kohászattan-építészet tanára, 1872-tõl az áb-rázoló mértan tanszékének vezetõje. 1873-tól1876-ig az akadémia rektora.

Elsõsorban a vízemelõ gõzgépek teljesítmé-nyének matematikai számításával, a fúrógé-pek és kompresszorok mûködésével foglalko-zott. Szakcikkei a Berg- und HüttenmännischesJahrbichban, valamint a Bányászati és Kohá-szati Lapokban jelentek meg.

A selmecbányai jeles személyiségeket be-mutató szlovák nyelvû kiadvány tesz említéstPöschl Ede zenei érdeklõdésérõl, zenemûvész-ként (fuvolamûvész) is jegyezte õt. (Herèko, I.,1995. 192. l.)

Pöschl Ede Selmecen született fia, PöschlImre (1871–1963), aki Honti arcképcsarno-kunkból (Csáky K., 1998.) sajnálatos módonkimaradt, kiváló gépészmérnök és mûegyete-mi tanár volt. Zipernovszky Károly munkatár-saként részt vett a villamos motorok továbbfej-lesztésében, Kandó Kálmánnal pedig a kísér-leti fázisváltós motorok kifejlesztésén dolgo-zott.

Pöschl Ede 1887-ben vonult nyugdíjba, sBudapesten halt meg 1898. november 29-én.

Rajner Pál(1823–1879)

A Hont megyei Lontón, közvetlenül a temp-lom melletti sírboltban nyugszik Rajner Pál, azAndrássy-kormány volt belügyminisztere, Barsmegye egykori fõispánja, a kiváló hazafi éspolitikus, az 1848/49-es szabadságharc aktívrésztvevõje.

Pesten született 1823. február 28-án. A bé-csi Therezianumban végzett jogi tanulmányo-kat, s már fiatalon az udvari kancelláriához

került. Itt érte õt el az 1848-i politikai változá-sok hulláma. A földmûvelés-, ipar- és kereske-delemügyi minisztériumba került fogalmazó-nak, de hivatalától rövidesen megvált, s a hon-védek sorába lépett. Kezdetben Ivánka Imremellett szolgált, késõbb pedig Guyon Richardhadseregébe lépett. Ivánka többször is emle-geti õt a szabadságharcot idézõ könyvében.(Ivánka I., 1881. 22., 29., 31. l.)

A forradalom leverése után lontói birtoká-ra, a családi tûzhelyhez, a magány rejtekébevonult vissza. Amint a kortárs honti helytörté-nész írta: „... érezte s erõsen hitte, hogy nem-zetünk nem veszett el, sem az alkotmányosnemzetek sorából ki nem törültetett”, s így „afordulatnak elõbb-utóbb be kell következni, sa hazafira szerep vár még, ha magát a türel-mes várakozás évei alatt arra képesíti”.(Gyürky A., 1882. 201. l.)

A nemzet lelkében, sajnos, hosszú idõrecsak a remény és reménytelenség hullámai ka-varogtak. Ez kikezdte Rajner Pál egészségétis, s így lett a kór áldozata maga is. Elõtteazonban még sokat cselekedett. 1861-benHont vármegye alispánjává választották. De –mint Gyürky is írja – „a megyei s országos al-kotmányos élet ezúttal csak rövid ideig tar-tott”. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy Rajnertszélesebb körben is alapos politikusként, aközigazgatás „erélyes s ügyes férfiaként” is-merjék meg. (Gyürky A., 1882. 202. l.)

1865-ben az ipolysági választókerület or-szággyûlési képviselõje, a Deák-párt jelöltjevolt. Pártja bizalmát „alapos ismeretei, tisztaítélete, a munkától vissza nem riadó s kitartószorgalma” miatt nyerte el.

1867-ben Bars megye fõispánjává és He-ves megye királyi biztosává nevezték ki. „Fõis-páni s királyi biztosi mûködése oly férfiúnaktüntette fel Rajner Pált, kiben a nehéz viszo-nyok közt annyira szükséges erély és határo-zottság soha nem csap át az önkényeskedés-be...” – olvassuk a korabeli jellemzést.(Gyürky A., 1882. 202. l.)

1868 és 1871 közt volt belügyminiszter.Súlyos idegbaja megakadályozta õt továbbimunkájában, ezért ismét visszavonult Lontóra.1879. szeptember 9-én ugyanitt öngyilkos lett.„Halála megrendítõ hatást, mély részvétet éb-resztett, nemcsak a megyében, de országszer-te.” (Gyürky A., 1882. 203. l.)

119

Rill József(1839–1909)

A Torontál megyébõl származó kiemelkedõpedagógus, oktatáspolitikus és szakíró két íz-ben is Hont megyében tevékenykedett minttanfelügyelõ. Egykori munkatársa, a bajtaiszületésû s egy ideig kisgyarmati tanító,Drozdy Gyula írta róla születésének 100. év-fordulója kapcsán a Néptanítók Lapjában azalábbiakat: „A múlt század bontakozó peda-gógiai életének egyik kimagasló alakja volt.Mint ember, mint tanító, mint tanítóképzõ inté-zeti tanár, mint kir. tanfelügyelõ s mint peda-gógiai író, markáns egyéniségének bélyegéterõsen rányomta a kor fejlõdõ közoktatás-ügyének minden ágazatára.” (Drozdy Gy.,1939. 86–89. l.)

Rill 1839. január 11-én született Módoson,abban a soknemzetiségû faluban, amelybennémetek, bolgárok, szerbek és magyarok éltekegyütt. A nemzetiségi létbõl adódó problémá-kat tehát már itt megismerhette, ahogyan a to-lerancia szükségét is megtapasztalhatta. Agimnázium, valamint a verseci császári és ki-rályi tanítóképzõ elvégzése után vidéki tanító-ként kezdte pályafutását Lippán, Módoson ésVingán. Fokozatosan országos hírnévre tettszert. Ez nem is csoda, hisz állandóan képez-te magát, életét pedig a közügyek szolgálatá-ba állította.

Friedrich Adolf Wilhelm Diesterweg követõ-jének vallotta magát, s az 1860-as évek elejé-tõl kezdve vezetõ szerepet játszott a magyar-országi felekezeti jelleg nélküli tanítóegyesüle-

ti mozgalmakban. 1867-ben megalapította aBánáti Tanítóegyesületet, amely 1870-tõl Dél-magyarországi Tanítóegyesületként mûködött.1870–1874 között elnöke volt a Budai Tanító-egyesületnek, 1872-ben pedig alapítója, illet-ve elnöke a Magyarhoni TanítóegyesületekOrszágos Szövetségének. Sokat tett e tisztsé-gében a tanítók felvilágosításáért és összefo-gásáért. Õ alapította és szerkesztette többekközt a külföldön is jól ismert UngarischerSchulbote címû lapot (1868–1889). Kiadtaezenkívül a Magyar Néptanítót (1874–75) ésa Magyar Pedagógiai Szemlét (1880–1889).(Nagy S. fõszerk., 1979. 52. l.)

1861-ben Rill József tanügyi reformterve-zetet mutatott be báró Eötvös Józsefnek, akimegbízta õt egy népiskolai törvényjavaslat el-készítésével is. Némi módosítással ebbõl lettkésõbb az 1868. évi népiskolai törvény.

1867-ben Eötvös megbízásából külföldreutazott, hogy tanulmányozza a tanítóképzést.Rill ugyanis már elõbb szorgalmazta a tanítókfõiskolai szintû oktatásának a bevezetését.1869-ben kinevezték õt a budai tanítóképzõtanárává. Drozdy Gyula említi: „Mint tanárirodalmilag is dolgozott, miközben olyan terü-letre tért, ami ellenkezett feletteseinek felfogá-sával, ezért a miniszter õt tanári állásából fel-mentette.” Késõbb azonban „Trefort miniszterbelátta, hogy a bajt a törekvõ tanítóval szem-ben táplált féltékenykedés, az eszközöket nemválogató törtetés okozta, ezért Rillt ismét az ál-lam szolgálatában alkalmazta”. (Drozdy Gy.,1939. 88. l.)

Rill megyei tanfelügyelõként is a tanítók ál-landó önmûvelését, továbbképzésük fontossá-gát hangsúlyozta. Ugyanakkor sokat küzdötta pedagógusok fizetésemelésének rendezésé-ért, társadalmi helyzetük javításáért stb. Cikkeia hazai és a külföldi lapokban nagy feltûnéstkeltettek. S mindehhez hozzá kell tennünk:„Rill József azok közül a kevesek közül való,akik nem törtetéssel, hanem Isten adta tehet-séggel párosult szorgalommal, fáradhatatlanmunkával küzdötték fel magukat tanítósorsbólarra a polcra, ahová emelkedtek. Sok félté-kenységbõl eredõ gáncsvetés, méltatlan táma-dás, mellõzés volt az életben osztályrésze. Devolt egy szépséges kis oázis, ahová ezek elõlmenekült. Ez a család volt.” (Drozdy Gy.,1939. 89. l.)

120

1889-ben Szolnok-Doboka-Tolna megyekirályi tanfelügyelõje lett, de rövidesen Hontbakerült. Innen 1897-ben Moson megyébe he-lyezték, ám 1900-ban újra visszakerült Ipoly-ságra, ahol nyugdíjazásáig, 1907-ig végeztemunkáját.

Hont megyei jelenléte az itteni pedagógiaimozgalmak felélénküléséhez is nagyban hoz-zájárult. 1899. szept. 18-án létrejött a Hontmegyei Általános Tanító Egyesület megalapo-zását szervezõ bizottság. A népiskolák felállí-tása terén jelentõs eredményeket elért iskola-politikus második ipolysági visszatérése után ahelybeli gimnázium felállítása körül is szor-goskodott. A köréje csoportosuló honti tanítókszorgalmazták továbbá egy helyi pedagógiailap kiadását is, amely azonban csak halálaután egy évvel valósult meg: 1910-ben megje-lent a Honti Népoktatás címû újság. (Csáky K.,1993. 10–11. l.)

Amint Hontban is látták: Rillben tanítói min-denütt „hivatott vezérüket” fedezték fel, s „ra-jongó szeretettel vették körül” õt. Mert mintnyugdíjba vonulásakor írták: „Rill testestül, lel-kestül teljesíti mind ama kötelességeket, ame-lyeket nagy hivatása rá ró, és ennek kivi-telében nem engedi magát senki által befolyá-solni. (...) Ez a titka annak, hogy míg tanítóifeláldozó szeretettel veszik õt körül, azok ahatóságok, amelyek az õ mûködésének fóru-mai, nem rokonszenveztek mindig az õ tervei-vel.” (Pongrácz E. szerk. 1907)

Az Ipolysági Római Katolikus Plébánia ha-lotti anyakönyvének bejegyzése szerint Rill Jó-zsef 1909. május 5-én halt meg Ipolyságonrákbetegségben. Schreiber Aladár esperesplé-bános temette õt ugyanitt két nappal késõbb.Az anyakönyv 131. lapján 41. szám alatt je-gyezték be halálát, s az Észrevételek rovatbakésõbb az alábbiakat is beírták: „1916-ik évtavaszán Budapestre szállíttatott.”

Rill szakirodalmi és publicisztikai munkás-sága is igen kiterjedt volt. Hont megye monog-ráfiájában õ foglalta össze a vidék közoktatá-sának történetét. (Rill J., 1906. 208–216. l.)

A Pedagógiai Lexikon az alábbi fontos mû-veit jegyzi: Tanodai szervezés (Pest, 1870); Azországos közoktatásügyi tanács ügyében(Pest, 1871); Politikai hitvallás (Budapest,1875); A magyar iskolajog alapelvei (Buda-pest, 1883); Egyházpolitika a tanügy terén

(Szekszárd, 1875); Kulturális hiányosságok(Budapest, 1906).

Roth Gyula(1873–1961)

Roth Gyula Kossuth-díjas egyetemi tanár ésszakíró, „a magyar erdészeti felsõoktatás éstudományos kutatás gesztora” 1961. január7-én hunyt el Sopronban. Az országha-tárokon túl is elismert professzor, a selmecbá-nyai akadémia egykori diákja és tanáraugyanebbõl a városból indult, egy itteni ipa-roscsaládban született (1873. szeptember26.). Miután helyben az érettségit is megsze-rezte, a selmecbányai erdészeti akadémiahallgatója lett. Tanulmányait 1896-ban fejeztebe kiváló eredménnyel. Egy ideig gyakornok-ként dolgozott a lugosi erdõigazgatóságon,miközben kitüntetéses oklevelet szerzett 1898-ban Budapesten. 1900-ban a görgényszent-imrei szakiskolában oktatott. Innen 1904-benVadas Jenõ ösztönzésére Selmecbányára ke-rült az erdészeti kísérleti állomás központjába.Ekkor alkalma nyílott az utazásra, s megis-merkedhetett Európa több hasonló intézetével.

1907-ban már erdõmûveléstani gyakorla-tokat vezetett a fõiskolán, illetve az erdészetikísérletek nevû tantárgyat oktatta. Ezt megelõ-

121

zõen a fõiskola kisiblyei pagonyában megin-dította az elsõ „erdõlési” kísérleteit. Ugyan-csak õ volt az elsõ, aki az akkori Magyaror-szágon felhívta a szakemberek figyelmét a„szálaló erdõre”. (Magyar P., 1961. 85. l.)

1911-ben fõerdõmérnökké és kísérletügyiadjunktussá nevezték ki, 1917-ben pedig er-dõtanácsos lett. Nemzetközi kongresszusokontartott elõadásokat Németországban, Belgi-umban és Franciaországban. A nemzetköziszaktekintély kitûnõ nyelvismerettel rendelke-zett, s így 1929-ben alelnöke, 1932-ben elnö-ke, késõbb örökös díszelnöke volt az erdésze-ti kutatóintézetek nemzetközi uniójának. „Elsõ-sorban az erdõmûvelés kérdéseivel foglalko-zott. Külföldi fafajokat honosított meg. Újfaosztályzási és szálalási eljárásokat dolgo-zott ki.” (Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 538. l.)

Már Selmecbányán tanulmányozta az er-dõállományok ápolását, a természetes és mes-terséges felújítás különbözõ rendszereit. Fog-lalkozott vetõmagvizsgálattal, vadtenyésztés-sel és a vadkárok elleni védekezéssel. Gyakor-lati kérdésekkel foglalkozó írásai már ekkormegjelentek az Erdészeti Kísérletek és az Er-dészeti Lapok hasábjain. (Zsámboki L. szerk.,1983. 288. l.)

1919-ben a kutatóintézettel és a fõiskolávalegyütt Roth Gyula is Sopronba került. Elsõsor-ban õ harcolta ki, hogy „az elsõ világháborúvégén hajléktalanná volt selmecbányai bánya-és erdõmérnöki fõiskola Sopronban kapottmásodik otthont, ami a továbbiakban aztán amessze jövõre kiható eredménynek bizonyult”.(Magyar P., 1961. 82. l.) Sopronban Roth tan-székvezetõ tanár lett, átvette a kísérleti állomásvezetését is, s 1926-ban újraindította az Erdé-szeti Kísérletek címû szakfolyóiratot. Roth mintkiváló elméleti és gyakorlati szakember „nem-csak felismeri a korszerû állományápolás ha-talmas erdõ- és közigazgatási jelentõségét,hanem minden erejét az ügy szolgálatába ál-lítva törekszik annak mind elméleti, mind gya-korlati megoldására”. Mint egyik életrajzírójahangsúlyozza: Roth Gyula „szóban és írásbanfáradhatatlanul hirdette az újat, a jobbat, atermészetesebbet, a több gondot, tudást és fá-radságot, kiadást igénylõ, de végeredmény-ben többet, jobbat, értékesebbet ígérõ, bizto-sabb alapokon álló, a jövõt is szem elõtt tartógazdálkodást”. (Magyar P., 1961. 85. l.)

A külföldi fafajok honosításával foglalkoz-va Roth már az elsõ világháború elõtt arboré-tumot létesített Selmecbányán és Szabédon, aháború után pedig a gödöllõit fejlesztette to-vább. Szakirodalmi munkássága is egyre in-kább bontakozott. Több száz tanulmánya je-lent meg hazai és külföldi lapokban. Megírtafõmûvét, a háromkötetes Erdõmûveléstant,melynek elsõ két kötete – az Alapvetõ rész ésaz Alkalmazott rész – 1935-ben, a harmadik,a Magyar erdõmûvelés különleges feladataipedig 1953-ban jelent meg.

A soproni Erdészeti és Faipari Szakközép-iskola névadójának „egyik legmaradandóbbvonása volt a diákokkal való szoros, barátikapcsolata”. Ennek is köszönhetõ, hogy „a tu-dás példaképeként él a magyar erdészek em-lékezetében”. (Kotlár K., 1989. 84. l.)

Schelle Róbert(1851–1925)

Schelle Róbert nemzetközi hírû fémkohó-mérnököt, vegyészt és feltalálót több évtizedeskapcsolat fûzte Selmecbányához s a Felvidék-hez. Poprádfelkán született 1851. április 11-én. 1870–74-ben Selmecen bányászatot éskohászatot tanult. Egy ideig az itteni vegy-elemzõ hivatalban volt gyakornok.

Miután a bécsi mûegyetemen kémiát és ás-ványtant tanult, az akadémia általános és ele-mi vegytani tanszékének lett a tanársegédje.1878-ban a körmöcbányai pénzverõ ellenõre,majd ismét Selmecre került kohóellenõrnek.1881–1888 közt a selmeci bányaigazgatóságvegyelemzõje.

Többször járt külföldi tanulmányúton:1887–88-ban a heidelbergi és az aacheniegyetemek laboratóriumaiban dolgozott, defelkereste Németország, Belgium és Ausztrialegkorszerûbb kémiai és kohászati üzemeit is.

1888-tól ismét az akadémia tanára lett. Ta-nított, kísérletezett, fémkohótelepeket tervezett,laboratóriumokat épített és publikált egy idõ-ben. 1892-tõl az általános és elemi vegytanitanszéket vezette. Az õ érdeme is volt, hogyfelépült az akadémia új épülete, melyben he-lyet kapott a kémiai tanszék. Elsõsorban az isneki köszönhetõ, hogy 1912-ben „világszín-vonalon álló kémiai laboratóriumot” kapott a

122

selmeci akadémia. Ebben „nemzetközileg elis-mert eredményeket ért el a réz ezüsttelenítése,az ón elektrolízissel való meghatározása és atiszta tellúr elõállítása területén”. (Zsámboki L.szerk. 1983. 296. l.)

Hogy laboratóriumát korszerû színvonalraemelte, azt talán annak is köszönheti, hogypályája elején olyan kiemelkedõ tudós tanár-segédje lehetett Selmecen, mint Schenek István.

Schelle Róbert számos kitûnõ tanulmánytpublikált magyar és német nyelven az egykoriszaklapokban. A Bányászati és Kohászati La-pokban jelent meg például az olyan alapvetõtanulmánya, mint A zsarnócai kohó régi sa-lakjainak vegyelemzése (1884), Az aranyidaiércek vegyelemzése (1884) vagy Az antimonmeghatározása... (1887).

Elõadásait Általános vegytan címmelKalotsa Imre rendezte sajtó alá s adta ki Sel-mecbányán 1908-ban. Bencze Gergellyelegyütt írta A selmecbányai m. kir. Bányászatiés Erdészeti Fõiskola chemiai intézete címûösszefoglalót (Budapest, 1916).

Értekezett több kisebb-nagyobb tanulmá-nyában a kútvizekrõl, a forrásvizek elemzésé-rõl, a kohófüstrõl stb.

Az akadémia Selmecrõl való elköltözésévelpályafutását is befejezte. 1925. július 31-énhalt meg Budapesten.

Schenek István(1830–1909)

Schenek Istvánnak, az „elraktározott villa-mosság”, azaz a tökéletesített ólomakkumulá-tor feltalálójának is vannak felvidéki, illetveHont megyei kötõdései. A kiváló kémikus, azMTA levelezõ tagja Esztergomban született1830. július 3-án. Itt végezte a középiskolát is,majd Pozsonyban, Nyitrán és Barsújbányánvolt gyógyszerészgyakornok.

1851-ben került a bécsi egyetemre, aholelõbb gyógyszerészeti oklevelet, késõbb kö-zépiskolai tanári képesítést és bölcsészdokto-rátust (kémia) szerzett. Egy ideig az egyetemvegyészeti tanszékének tanársegédjeként dol-gozott. 1859–67 között a kassai fõreáliskolatanára. Ezt követõen a keszthelyi OrszágosGazdasági Fõtanintézetben tanított. Innen ka-pott meghívást a selmecbányai akadémiára.

Schenek pályájának jelentõs állomása voltaz észak-honti város. 1870-tõl 1892-ig mûkö-dött itt. Kezdetben a kémia-fizika tanszékentanított, 1872-tõl pedig az általános és elemivegytan tanszékének tanára, illetve vezetõjevolt. Selmecbányán kezdeményezte az akadé-mia laboratóriumainak átalakítását, s létre-hozta a gépészeti mûhelyt. Az akadémián az-tán meg tudta valósítani a különbözõ tanulmá-nyaihoz nélkülözhetetlen kísérleteit, melyekközül legjelentõsebbek az ólomakkumuláto-rokkal kapcsolatosak. Ezek megvalósításáhoznagy segítséget nyújtott tanártársa, FarbakyIstván. „Schenek szerkezete lényegében egyedényben lévõ vezetõ folyadékból (elektrolit)és az ebbe helyezett fémlemez-rendszerbõlállt. Olyan megoldást dolgozott ki, amely le-hetõvé tette az akkumulátor tartós üzembentartását. A tökéletesített telepek több éven átmûködtek.” (Vajda P.–Vajdáné Csizmarik I.,1992. 455. l.)

123

A Schenek–Farbaky-féle akkumulátor

Schenek akkumulátorának elektródái tulaj-donképpen színólomból készültek, s ezeknekformálás közben kellett aktívvá válniuk. Telje-sítményük azonban alacsony volt, s idõtarta-muk is rövidre sikeredett. Kísérleteik soránSchenekék rájöttek, hogy a színólom-elektródhelyett pépszerû anyagból készült elektródo-kat kell használni. Az akkumulátort 30 száza-lékos hígított kénsavval töltötték meg.

1866-tól az akadémia összes helyiségébenés a bányaigazgatóság épületében az akku-mulátorról táplált világítás hosszú éveken ke-resztül üzemzavar nélkül mûködött. (Dr. VajdaP. – Vajdáné Csizmarik J., 1958. 99. l.)

1885-ben, a bécsi operaház akkumulátor-szükségletének ellátására hirdetett nemzetközipályázaton a Schenek–Farbaky-féle akkumu-látorok gyõztek. „A szakértõi vélemények ismegállapították, hogy »ezek az eredmények alegjobbak, amelyeket eddig akkumulátorokkalegyáltalán elértek«.” (Vajda P.–VajdánéCsizmarik I., 1992. 455. l.)

Schenek István publikációs tevékenysége isjelentõs. Több tanulmánya jelent meg a kora-beli szakfolyóiratokban, köztük a Bányászatiés Kohászati Lapokban. Ilyen például aFarbakyval írt munkája, Az elektromos akku-mulátorról (1885), a Színképelemzés (1871)vagy a Szomolnoki cementvizekrõl (1880) ké-szült tanulmány.

A másodrendû galvánelemekrõl készültdolgozatot (1885) az MTA Marczibányi-díjjal

tüntette ki. A Kísérleti adatok az akkumuláto-rok mûködéséhez címû munka 1880-ban je-lent meg különnyomatban Budapesten.

Feltétlen meg kell említenünk Schenekegyéb selmeci tevékenységét is. Õ volt a kez-deményezõje a bányavároshoz közeliVihnyefürdõ átépítésének és az ottani vízveze-tékrendszer felújításának. Ugyancsak szorgal-mazta a selmecbányai gázgyár megépítését,a szklenófürdõi gyógyforrások vizének szak-mai vizsgálatát stb. (Herèko, I., 1995. 217. l.)

Tevékeny életpálya után jeles feltalálónk1892-ben nyugdíjba vonult. Budapesten haltmeg 1909. július 26-án.

Scholz Vilmos(1832–1882)

Mikszáth Kálmán élete folyamán – ellentét-ben például a rimaszombati pedagógusokkal– egyetlen selmeci tanáráról sem emlékezettmeg. Illetve egy levéltöredék, amelyben ScholzVilmos emlékét idézi, mégis kivételt képez.(Praznovszky M., 1999. 175. l.)

A Mikszáth Kálmán Összes Mûveinek 26.kötetében 472. szám alatt közzétett levél(Bisztray Gy.–Király I. szerk., 1962. 132. l.)azok közül való, melyek 1910-ben, Mikszáthhalála miatt félbehagyva maradtak íróaszta-lán. A nagy palócot nyilván az ösztönözte en-nek megírására, hogy egykori alma matere ésannak önképzõköre is ünnepélyesen emléke-zett meg írói jubileumáról, s minderrõl távirat-ban õt is értesítette. Mikszáth befejezetlenmunkája tulajdonképpen egy „levélformábanírott visszaemlékezés az ifjúságra és elsõ íróiszárnypróbálgatásaira”. (MKÖM. 26. 248. l.)

A „fogalmazványtöredék” így szól:„Kedves Scholz tanár úr! Tudom, hogy ön

nem kapja meg ezt a levelet, mert Ön meg-halt, és mintegy húsz éve porladozik már aselmeci földben, ahol az ön szíve arannyá fogváltozni és kibányásztatik egy napon, de nemis az ön testéhez van adreszálva ez a levél, alelkéhez szól, senki máshoz nem is szólhat, azön lelke pedig ott él azokban, akik az ön dol-gait folytatják a selmeci Petõfi Körben, aholPetrovics Sándor bontogatta ki szárnyait, sahol az elsõ ingadozó lépéseket tettem én is aParnassus felé, negyven és néhány év elõtt az

124

ön meleg, simogató, biztató tekintetétõl felvil-lanyozva.

Emlékszik-e kedves tanár úr arra a nagy te-remre a pékbolttal szemben, ahol az önképzõ-köri felolvasásokat tartottuk? Tudja-e, mikorálltunk ott utoljára egymással szemtõl szembe?– 1866-ban. Egy Brozik Titusz nevû társunkcsinos munkát olvasott fel. – Önnek sehogy sefért a fejébe, hogy azt õ írta volna. – Elkezdteinquirálni, s kisült, hogy a munkát én írtamBroziknak. Ön erre kegyetlenül megdorgáltengem s jegyzõkönyvi megrovásra ítélt, de ki-kötötte, hogy Brozik neve is említtessék, ne-hogy az enyimmel szerepelve, egykor ez tisz-tesség számba menjen. Ön még ütni is úgy tu-dott, kedves Scholz tanár úr, hogy az nem fájt,ellenkezõleg, gyönyörûséget okozott.”

Vajon ki volt ez a Scholz tanár, akire Mik-száth ugyan késõn, de annál nagyobb szere-tettel emlékezett? Ki volt az az ember, aki azíró selmeci szárnypróbálgatásait egyengette, saki ezért méltán került be a Mikszáth-szakiro-dalomba?

Scholz Vilmos ugyan nem írt önálló mûve-ket, munkássága, pedagógusi tevékenysége,önképzõköri vezetõstílusa mégis feljogosítbennünket arra, hogy rövid portréját az idõtávlatából tanítványai és munkatársai segítsé-gével megpróbáljuk felvázolni. Szepes megyé-ben született, Leibic községben. Miskolcon,Késmárkon és Eperjesen végezte tanulmánya-it. A diploma megszerzése után segédjegyzõitisztséget töltött be, de a pedagógia iránt na-gyobb vonzalmat érzett. 1859-ben a Hontmegyei Pribelrõl érkezett Selmecre. Egy ideigLaszkári Miklós házában nevelõsködött. Tan-tárgyaiul Selmecen „az algymnasiumban Ma-gyarország földrajza, a felgymnasiumban pe-dig az egyetemes történelem s a német nyelvjelöltetett ki. Ezekhez késõbb a növény- és ál-lattan is hozzájárult, miket mindvégig lelkese-déssel s igen kedvezõ sikerrel adott elõ”.(Breznyik J., 1889. 350. l.)

Tudjuk, hogy Mikszáth Kálmán a selmecifõgimnázium utolsó két osztályát három évalatt végezte el. Az 1863/64-es tanévben he-tedikes volt, s csak az elsõ félévben kapott osz-tályzatot. Scholz Vilmos ekkor a német nyelvetés az újkori történelmet tanította Mikszáthnak,aki ezekbõl kielégítõ osztályzatot (hármast)kapott. A következõ évben ismételte az osz-

tályt, s újkori történelembõl év végére már di-cséretes osztályzatot ért el. Az 1865/66-ostanévben volt nyolcadikos, és Scholz tanár úrtantárgyából, német irodalomból dicséretestkapott. Valószínû, hogy a tanár iránti szimpá-tia is hozzájárult az adott diszciplínából valóegyre jobb eredmény eléréséhez.

Selmeci évei alatt Mikszáth az önképzõkör-ben is gyakran találkozott Scholzcal. Találunkerre vonatkozó adatokat is Breznyik Jánosalapos iskolatörténetében. Scholz egykoriigazgatója és kollégája többek közt ezt írta:„Ujra föléledt s felvirult a kör Solc Vilmos ve-zetése alatt, ki ugyan, mint elõdje sem, nemvolt magyar irod. tanár, de a felajánlott elnök-séget készséggel elfogadta s lelkesedéssel vittehaláláiglan, 1861/2–1881/2. közt. Az õ ide-jében volt a körnek tagja Mikszáth Kálmán1864/5. és 1865/6-ban, mint VII. s VIII. oszt.tanuló a Korány címû havi lapnak szerkeszté-sével s fõjegyzõséggel is megbizatott. Ugyan-csak azon évben két munkája: »Az öregnemes« címû költeménye és »Az én Gyuribácsim« címû humoreszkje, mellyel a jegyzõ-könyv szerint az egész kört felvidámította, ér-demesnek találtatott az Érdemkönyvbe valófelvételre. Ez utóbbi elmeszüleményénél nyilat-kozott elõttünk Solc, ha Mikszáth így fog fej-lõdni, kitûnõ beszélyíró válik belõle. Miértmondott le 1864/65-ben a tanév közben a fõ-jegyzõségrõl, s a következõben miért szûntmeg tagja lenni a körnek, elmondani nem tart-juk ide valónak.” (Breznyik J., 1889.450–451. l.) Breznyik János szemérmességeellenére is tudjuk már az említett dolgok okait.

Scholz Vilmos, aki annyiszor megdicsérteMikszáthot, aki biztatta õt, s oly szépen be-szélt róla, kénytelen volt megfeddni is a fiataltehetséget. Mert Mikszáth kihasználta tehetsé-gét és ravaszságát oly értelemben is, hogy sa-ját tollaival másokat ékesített, másoknak írtdolgozatokat olvastatott fel. Több alkalommalis megtette ezt, ami pedig a körbõl való kizá-ráshoz vezetett. Mert a társaság komoly ésszigorú törvénykönyve, melyet Scholz szer-kesztett, nem engedte meg a csalást, a nemmegérdemelt elõretörést. Mindezekrõl a körtörténetét késõbb feldolgozó Pesthy István ismegemlékezett, akárcsak Scholz tanár úr tevé-kenységérõl. 1865. március 4-én az elnök„Sólc Vilmos szót emelt a kör elõtt, hogy Mik-

125

száth egyik tantársának, Bródy Zsigmondnakegy dolgozatot készített. Bródy ezt elfogadvabe is adta a körbe »Hazámhoz« cím alatt. Akört kéri tehát, hogy Mikszáthot büntesse meg.Ki is mondták reája a jegyzõkönyvi megro-vást. Ez azonban még nem rettentette el õt at-tól, hogy hasonló tettet újra elkövessen. 1865-ben Bothár Ede tagtársának dolgozatát javí-totta át...” (Pesthy I., 1893. 284. l.) Harmad-szor Folkusházy Sándor dolgozatát javítottaát, amiért aztán 1866. január 20-án a körbõlkizárták õt. Azt is megírta Pesthy, hogy Scholztanár úr pályadíjakat is kitûzött a körben. Mik-száth Gyula vezér címû balladájáért nyerte eltõle Katona Bánk bán címû könyvét.

Gajdács Pál egykori önképzõköri tag leve-lét, melyben ugyancsak Mikszáthra ésScholzra emlékezik, az MTA Kézirattárábanõrzik. Ebben írja az alábbiakat: „MikszáthKálmán, selmeci iskolatársam, diákkori cim-borám s kenyeres pajtásom jubileuma alkal-mából diákkori irodalmi munkáiból itt közlömAz én Gyuri bácsim címû humoreszkjét, me-lyet az ottani líceumi önképzõkör egyik gyûlé-sén olvasott fel, s vele oly élénk derültségetokozott, hogy maga a máskülönben komolyScholz Vilmos irodalomtörténeti tanárunk, azönképzõkör akkori vezetõje is úgy nevetett,hogy szinte könnyezett bele, s tanártársai elõttvalóságos prófétai ihletettséggel s extázissalbeszélt Mikszáth jövendõ nagysága felöl.”(MKÖM. 26. 248–249. l.)

Breznyik Scholz Vilmosról szóló állításánakhitelességét egy mai Mikszáth-kutató,Praznovszky Mihály Törs Kálmánnak 1882-ben közölt írásával (Mikszáth Kálmán. Vasár-napi Ujság. 1882. 16. sz.) véli megerõsíteni.Az alábbi sorokat idézi Törs Kálmántól: „SolzVilmos, az önképzõkör elnöke, melynek egy-kor Petõfi is tagja volt, már akkor fölismertebenne az írói tehetséget s erõs meggyõzõdés-sel állította: meglássátok, e gyerekbõl még íróválik. Persze nem hitték el neki s kinevették atanárt, kinevették kedvencét is.” (PraznovszkyM., 1999. 175. l.)

Ma már tudjuk, Scholz Vilmosnak valóbanigaza lett, s nem véletlenül születtek Mikszáthbevezetõben idézett gyönyörû és megható so-rai sem. A kiváló mester „23 évi sikeres mun-kálkodásának 1882. március 18-án hosszasszenvedés után bekövetkezett halála vetett vé-get” Selmecbányán.

Simai Kristóf(1742–1833)

Simai Kristóf, a magyar nyelvû világi színi-irodalom egyik úttörõje, a szótáríró és kegyes-rendi pap, a Magyar Tudományos Akadémialevelezõ tagja 1742. november 2-án születettKomáromban.

A kegyes tanítórend tanáraként az országtöbb városában is mûködött: 1776-tól 1790-ig Kassán, 1790-tõl 1820-ig Körmöcbányánteljesített szolgálatot. Az ugyancsak tehetségespiarista szerzetes és író, Benyák Bernát utánSelmecbányára került, s a piarista rendszeniora lett. Az észak-honti bányavárosbanhunyt el 1833. augusztus 12-én.

Diákjai számára több iskolai drámát írt, dekísérletezett világi színmûvekkel is. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 627. l.)

Bán Imre szerint: „A világiasodó XVIII. szá-zadi iskoladráma egyenes elõkészítõje a ma-gyar színiirodalomnak.” Ezért amikor Kele-men László elsõ magyar színtársulata 1790.október 25-én Budán bemutatkozó elõadásttart, Simai Kristóf piarista író Igazházi címû is-koladrámáját tûzik mûsorukra. (Szauder J.szerk., 1968. 184. l.) Világi drámáiban Simaitöbbnyire idegen írók mûveit dolgozta át, köz-tük Moliere-ét is.

A jeles felvidéki egyházi személyiség, amûvész tanárember és tudós pap nyelvészetitanulmányokkal, szótárírással is foglalkozott.Összegyûjtötte a XVIII. századi „népies színe-zetû irodalmi nyelv” teljes szótárkincsét, vala-mint a rokon táj- és régi szavakat. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 627. l.) Még szakácsköny-vet is szerkesztett. Nyelvészeti munkái közülmegjelent a Végtagokra szedett szó tár I-II. cí-mû mûve (1809–1810). A Gazdag szótár cí-mû mûve kéziratban maradt. A mintegy 70000 címszót tartalmazó munkáról írta GáldiLászló, hogy a nagy mûvet „Toldy és Vörös-marty, majd késõbb Czuczor és Fogarasi ál-landóan forgatták”. Simai fõ érdeme a XVIII.század szó- és kifejezéskészletének „nem nor-matív jellegû, hanem adatgyûjtõ szótárazá-sa”. Simai Szenczi Molnár Albert és PápaiPáriz Ferenc alapanyagát szerencsésen egé-szítette ki Baróti Szabó Dávid és mások gyûj-teményeivel, illetve saját adataival, melyekközt sok a tájszó és a mesterségszó. A szótár

126

igen gondos „sehol másutt fel nem jegyzettösszetételekben”. Gáldi szerint „a magyarnyelv nagyszótárának megszerkesztésére azagg Simai tette a leghõsiesebb kísérletet”, sezért „kívánatos lenne, hogy mûvét eredetialakjában tegyük hozzáférhetõvé, s nem csu-pán készülõ nagyszótárunk többmilliós adat-gyûjtésével együtt”. (Gáldi L., 1957. 11. l.)

Sisa Pista(Benkó István)(? 1847–1910)

Nógrádban és Hontban a népi emlékezetmég ma is õrzi Sisa Pista, a betyárként elhíre-sült Benkó István megannyi cselekedetét. Ami-kor 1981-ben sírjánál jártam a bernecebarátitemetõben, az összesereglett idõs asszonyokpár perc alatt is több történetet mondtak a be-tyárról. Egyesek szerint Sisa még „az asszo-nyokat is megpatkolta”, mások viszot azt állí-tották, hogy csak az uraktól vette el az éksze-reket.

Bernecebaráti egyébként az utolsó állomá-sa volt a honti-nógrádi betyárnak. Öregedõkorában, a századforduló utáni elsõ évekbenkerült a honti faluba, Bernecei Szokolyi Alajosegykori olimpikon birtokára, aki vadõrként al-kalmazta õt. Itt halt meg 64 éves korában,1910. november 15-én. Az „istenben boldo-gult” egykori betyárnak felesége állíttatott sír-követ, melyet Balyog József helybeli kõfaragókészített.

De ki is volt ez a Sisa valójában? Annak el-lenére, hogy életérõl sok-sok pontatlan adatlátott napvilágot, s tetteirõl is ellentmondásosállítások születtek, egyet leszögezhetünk:Benkó István cselekedeteirõl megannyi legen-da született, a népi emlékezetben Sisa Pistabetyárként maradt fenn. Errõl tanúskodnak azeddig feltárt mesék, dalok, balladák.

Sisa Pista szerepel Küllõs Imola Betyárokkönyvében (Budapest, 1988. 175–185. l.),publikált róla a néprajzkutató Hála József(1977. 156. sz.), aki egyébként több Sisa-mesét is gyûjtött. De találunk róla meséketNagy Zoltán gyûjteményében (Salgótarján,1987) is. Harmos Gábor balassagyarmatiügyvéd pedig 1875-ben megjelentette Védbe-szédét, melyet „Benkó István bûnügyében a

Balassa-Gyarmati Kir. Törvényszék elõtt 1875.október 27-én” tartott. 1875-ben ugyanis õvédte az egykor közismert, rablónak is tituláltbetyárt. Sisa Pistát, azaz Benkó Istvánt a kirá-lyi ügyész akkor mint elsõrendû vádlottatkilencrendbeli lopással, tizennégy rendbelirablással, egy gyilkossági kísérlettel és egygyilkossággal vádolta, s ezért a törvényszéktõlkötél általi halál kiszabását kérte. „Harmosterjedelmes védõbeszédében bírálta a foghá-zat, amiért a betyárt indokolatlanul hosszúidõn át folyamatosan bilincsben tartotta. Bebi-zonyította, hogy a Sisa ellen felhozott vádaknem felelnek meg a valóságnak, s bûnei elkö-vetéséért a közrend is felelõs. Rámutatott,hogy a kor maga termelte ki a Sisa-féle betyá-rokat. A vádat védõbeszéde után módosítot-ták, és Sisát »csak« 20 évi börtönre ítélték.”(Csáky K., 1992. 135. l.)

A Sisára vonatkozó pontos biográfiai ada-tokat újabban Puskás Péter és Végh József tár-ta fel a betyárról írt monográfiájában (SisaPista. Az utolsó nógrádi betyár. Horpács,1997).

Benkó István tehát Lócon született. A pontosszületési évszám nem állapítható meg. Édes-apja, aki juhászember volt, fiát Ilinybe adtabojtárnak keresztapjához. Itt egy állítólagoslopásba keveredett, vagy elveszítette gazdája12 birkáját. Ezért a nógrádsipeki Balázs Sán-

127

A Sisa Pista „tetteit” bemutató könyv címlapja

dor pandúr durván megkínozta õt a vallatás-nál. „Lábánál fogva felakasztotta a juhhodálykeresztgerendájára, így verte bottal a talpát,majd gombostûkkel szurkálta tele.” (PuskásP.–Végh J., 1997. 16. l.) Sisa állítólag ekkormegígérte, hogy felnõttkorában bosszút áll apandúron. A betyárkodást választó Sisa Pistá-ról a megyei sajtó (Nógrádi Lapok) is gyakrantudósított. 1873-ban elfogták õt, de egy hó-nap múlva, 1873 májusában már megszökötta börtönbõl. Aztán újra börtönbe került:1873. december 27-tõl töltötte büntetésétGyarmaton, Vácon, Lipótváron és Illaván. Azutóbbi helyrõl 1894. december 27-én szaba-dult, „rendes útlevéllel ellátva Nógrád várme-gyébe, Lócz községbe bocsáttatott szabadon”.

A „megszelídült haramia” Zubovics Fedorszolgálatába állt, aki a nógrádverõceiMigazzi-kastélyt bérelte, s a kor „neves ésvakmerõ sportlovasa” volt. Aztán Sisa vadõr-ként szolgált gróf Berchtold Miklós nagyoroszibirtokán. Berchtoldék rokonságban álltakSzokolyival, így kerülhetett Sisa utolsó állo-máshelyére, Bernecére.

Puskás Péter és Végh József Sisa-monográ-fiájukban felteszik a kérdést: Betyár volt-e SisaPista? Küllõs Imola Betyárok könyvében közölt„rendszerezõ elmélete” szerint a szerzõk isúgy látják, igenis az volt, mert Sisa a „betyár-ság kritériumainak és szempontjainak” ismesszemenõen megfelelt. „Annyit azonban elkell ismernünk, hogy az utókor emlékezete so-kat csiszolt hírnevén, hogy végül is megfeleljenezen kategóriáknak.” (Puskás P.–Végh J.,1997. 211. l.) Nos, a folklórban épp ez váltszerencséjére. Ezt bizonyítják a kötet másodikrészében közölt gyûjtések is, melyeket egyéb-ként érdemes lett volna egy külön könyvben, alejegyzés és feldolgozás szakmai kritériumai-nak megfelelõen közzétenni.

Sóltz Vilmos(1833–1901)

A rangos selmeci akadémia tanárainaklegtöbbje a katedrán végzett eredményesmunkáján kívül is figyelemre méltó és sokirá-nyú tevékenységet fejtett ki. Az iskolaszerve-zés, a szakirodalom mûvelése és a közéletbevaló bekapcsolódás terén egyaránt. A tehetsé-

ges pedagógus tehát mindenütt ott volt, aholszükségét érezték jelenlétének. Az ilyen tanár-egyéniségek közé tartozott Sóltz Vilmos kohó-mérnök, feltaláló és szakíró is.

A Felvidékrõl indult, s életpályájának nagyrésze is ide kötötte õt. 1833. december 8-ánszületett a Szepes megyei Svedléren.1854–1858 között volt a selmeci akadémiahallgatója bányászat-kohászat szakon. Miu-tán tanulmányait kiváló eredménnyel befejez-te, kincstári szolgálatba lépett. Volt kohómes-ter és felügyelõ a turjaremetei és a pojniki vas-gyárnál, dolgozott a tiszolci vasgyár vezetõje-ként stb.

1881-ben lett a selmeci vaskohászati tan-szék helyettes tanára. 1882-tõl már a tanszékvezetõje egészen 1901-ig. 1892-tõl négyéven át az akadémia igazgatói tisztét is betöl-tötte. Irányítása alatt „az akadémiai oktatás ésszervezet jelentõsen korszerûsödött”.(Zsámboki L. szerk., 1983. 318. l.)

Sóltz Vilmos tudományos kutatásainakeredményeként több hasznosítható találmánytdolgozott ki. Olyan szabadalmak fûzõdneknevéhez, mint a folytonosan mûködõ vízgáz-fejlesztõ készülék, a Sóltz-féle acélpest vagy anagyolvasztóknál alkalmazott Sóltz-féle ada-goló és gázfogókészülék.

Szakirodalmi tevékenysége is kiemelkedõ.A Sóltz-féle adagoló címû munkája 1896-banjelent meg Budapesten, A téglaacél-gyártástpedig Selmecen adták ki 1897-ben. Sokat

128

publikált a különbözõ magyar és német nyel-vû lapokban, évkönyvekben is. 1879-ben je-lent meg folytatásos tanulmánya a Bányászatiés Kohászati Lapokban A generátorok és aSiemens-féle generátorgázfûtés elméletéhezcímmel. Az 1890-es Bányászati és KohászatiZsebnaptárban közölték Vaskohászattan címûterjedelmes összefoglalóját. A martinkemen-cékrõl 1892-ben közölt alapvetõ tanulmányt.(A Magyar Bányászati és Kohászati Irodalom-pártoló Egyesület 1891-i Évkönyve).

Sóltz Vilmos tevékenyen részt vett a Bányá-szati és Kohászati Irodalompártoló Egyesületmunkájában. 1891-ben szerkesztette annakévkönyvét is. Neve összeforrott az OrszágosMagyar Bányászati és Kohászati Egyesületmunkájával, melynek egy ideig ügyvezetõ al-elnöke is volt.

1901-ben már betegen költözött a buda-pesti tisztviselõtelepre. Nekrológja szerint kárvolt ezt tennie, mert „amint mûködéshelyét el-hagyta, mûködése területérõl lelépett, azonnalmegszûnt létezni! Munka nélkül nem tudottlenni. Tanszékének, ügyvivõi székének elha-gyásával testi-, lelki ereje is elhagyta õt...”(Sóltz Vilmos. Az Országos Magyar Bányá-szati és Kohászati Egyesület Közlései. 1901.XI. 1. V. évf. 17. sz. 137. l.)

1901. október 12-én halt meg Budapesten.A Kerepesi úti temetõben helyezték örök nyu-

galomra. Emlékét megõrizte a vaskohászok ésa tanítványok többezres tábora.

Sõtér Kálmán(1834–1915)

Sõtér Kálmán, a kiváló magyar méhész ésszakíró 1915-ben hunyt el. A Felvidékrõl in-dult, s pályája jelentõs szakasza is ide kötötteõt. 1834. október 11-én született Csúzon, Ko-márom megyében. Középiskolai tanulmányaitÉrsekújváron, Esztergomban, Nyitrán ésNagyszombatban végezte.

Két évig volt Esztergomban teológushallga-tó, de betegsége miatt 1855-ben kilépett azintézetbõl, és Scitovszky prímás gazdasági se-gédtisztté nevezte ki. Egy ideig a központbandolgozott, aztán vidékre helyezték. Ekkor ke-rült közelebbi kapcsolatba Hont megyével,hisz 12 évig Kemencén, illetve Dejtáron voltintézõ.

Nyugdíjba vonulásakor Inámban vásároltbirtokot, amelyen 1874-ben méhest alapított.Késõbb ez lett Hont megye legnagyobb és leg-korszerûbb méhese. „Ebben a méhesben vé-gezte megfigyeléseit, kísérleteit. Gyakorlati te-vékenységének legjelentõsebb eredménye ahelyes keretméret megalkotása volt.” (KassaiM. K., 1989. 236. l.)

Az országos hírû méhésztelepen kívülInámban építette ki a magyar méhészet legna-gyobb vidéki könyvtárát. Innen küldte publiká-cióit a Méhészet címû lapnak, s 1880-banhozzáfogott A méh és világa címû terjedelmes

129

munkájának megírásához. Ennek megalkotá-sa révén lett Sõtér „a méhészeti világirodalomlegterjedelmesebb (2000 oldalnál nagyobb)és egyik legalaposabb szakkönyvének szerzõ-je”. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 649. l.) Akönyv elsõ kötete 1895-ben jelent meg Kolozs-váron, a 2. kötetet pedig Budapesten adták ki1908-ban. A szerzõ saját tapasztalatain kívüla külföldi szakirodalmat is felhasználta. Fog-lalkozott az elméleti kérdésekkel, s szinte min-dent elmondott a méhészetrõl, a méhekrõl,azok ösztöneirõl, szokásairól, betegségeirõlstb. Ismertette a gyakorlati tudnivalókat is: be-mutatta a méhészkedés eszközeit, a kap-tárakat stb. Mûvét 1910-ben a német, osztrákés magyar méhészek 55. vándorgyûlésén Bu-dapesten aranyéremmel tüntették ki. (KassaiM. K., 1989. 237. l.)

1879-ben Sõtér alapítója volt a MagyarOrszágos Méhészeti Egyesületnek, amely1905-ben alelnökének választotta õt. Gyakor-lati eredményeinek bemutatásával maga istöbb kiállításon vett részt, s nyert arany-,ezüst- vagy bronzérmet.

Sõtér Kálmánról több lexikonunk is megem-lékezik. Olvashatunk róla a Borovszky-mono-gráfia lapjain, az Irodalom, tudomány, mûvé-szet címû fejezetben és az Inámot bemutatórészben egyaránt. (Borovszky S., szerk.: é. n.48., 273–274. l.) Nevét azonban több me-gyei, a gazdasági életet is érintõ kiadványbanhiába keressük. Nincs ott például az 1893-asHont Megyei Almanach gazdasági egyesüle-teket bemutató lapjain. A méhészeti szakosz-tály elnökeként akkor Borbély Pétert jegyzik.(Pongrácz E. szerk., 1893. 162–163. l.) Denem találjuk Sõtér nevét a HontvármegyeiGazdasági Egyesület 1905-ös évkönyvébensem. Még az alapító tagok közt sem jegyzik anevét. (Pályi P. szerk., 1905. 19–25. l.) Vajonmi lehetett ennek az oka?

A Borovszky-monográfiában még azt ol-vassuk, hogy a század elején Sõtér évrõl évregyarapítja „méh-telepét” (48. l.). Az agrártör-téneti életrajzokat közlõ kiadványban említik,hogy Sõtér „a nagy szakirodalmi mû befejezé-se után Korosra (Nyitra megye) költözött, ma-gával vitte méhesének egy részét, és itt élt1915 szeptemberében bekövetkezett halálá-ig”. (Kassai M. K., 1989. 237. l.) Mint tudjuk,híres munkájának 2. kötete 1908-ban megje-

lent. Az elõzõ közlés szerint ekkor tehát mársemmiképp sem élt Inámban. Talán ezért semszerepelt az országos hírû szakember az1910-es nagy ipolysági gazdasági kiállításon,ahol egyébként a megye összes valamirevalógazdája bemutatta jószágait, termékeit.

Utolsó éveit tehát Förster báró nyitrakorosibirtokán töltötte Sõtér. Itt élt szegénységbenhaláláig, 1915. szeptember 15-éig (a MagyarAgrártörténeti Életrajzok címû kiadvány sze-rint szeptember 16-áig). Egykori mûködési he-lyén újabban egyre gyakrabban idézik szelle-mét, s emléket is állítottak jeles lakójuknak.

Maximilian Stoll(1742–1787)

Az 1787-ben Bécsben kiadott Magyaror-szág és Erdély orvosainak rövid életrajza címûnagy munka IV. kötetében írta a szerzõ,Weszprémi István orvosdoktor, Debrecen sza-bad királyi város hatósági orvosa Stoll Miksá-ról az alábbiakat: „Nemrég nemes Hont vár-megye megyei orvosa Magyarországon, mamár Õfelsége a Császár s Apostoli király ta-nácsosa, a bécsi tudományegyetemen az or-vosi gyakorlat nyilvános rendes tanára és aSzentháromság-kórház orvosa.” (IdézetWeszprémi könyvének 1970-es kiadásából.Fordította: Vida Tivadar. Budapest, 583. l.)

Ugyanõ említi, hogy „miután a bécsi orvo-sok albumába bejegyezték a nevét, Magyar-országra jött, ahol három éven keresztül meg-elégedésre töltötte be nemes Hont vármegyemegyei orvosának tisztét”. TermészetesenBécsbe visszatérve is újabb sikereket ért el, a„rábízott feladatkört nemcsak a polgári, ha-nem a tudományos világnak is nagy megelé-gedésére” látta el. (Weszprémi I., 1970. 585.l.)

Stoll 1742. október 12-én született a né-metországi Erzingenben. Már apja, StollGyörgy is „ügyeskezû sebészmester” volt. A fi-atal Miksát házitanítói vezették be a latinnyelvbe és a tudományok rejtelmeibe. Aztán atudományok magasabb fokára „nagy gond-dal oktatták õt a Jézusról elnevezett Társaságatyáinak iskolájában”. A Jezsuita Társaságbafiatalon lépett be, s az itt töltött hét esztendõ

130

alatt fõleg a fizikát, a matematikát és a görögirodalmat tanulmányozta. A rendbõl késõbbkilépve elõször Strassburgban ismerkedett agyógyítás célkitûzéseivel, majd Bécsben„szentelte erejét az orvostudománynak”.(Weszprémi I., 1970. 565. l.)

Tanulmányait az „elsõ bécsi orvosi iskolán”befejezve került Hont megyébe. Itteni tevé-kenységét s az orvostudományban elért ered-ményeit újabban dr. Kiss László orvostörténészösszegezte. (1987. 942–944. l.; 1996.17–20. l.) Tanulmányában felteszi a kérdést:vajon mennyire lehetett elõjáték a honti mûkö-dés a fényes egyetemi karrierhez? StolltHontban a rövid három év alatt is nagy mun-ka várta, s feladatai megoldásának nagyrészteleget is tett. Bár a pestisjárvány, a „fekete Ha-lál” ekkorra már megszûnt tombolni, az új me-gyei fizikusra újabb feladat várt: a „rothasztóepésláz” ellen kellett küzdenie. Kiss LászlóStoll honti tevékenységével kapcsolatban kétfontos megállapításra jut. Szerinte Stoll „kór-boncnoki minõségben évekkel megelõzte aborsodi fõorvost, Benkõ Sámuelt, »az elsõ ma-gyar klinikai kórboncnokot«”. Továbbá„Stollnak az a késõbbi hipotézise, hogy amegromlott epe s az általa a bélnyálra és avérre átvitt rothadás okozza a febris malignát,valószínûleg a honti tapasztalatok alapjánalakult ki.” (Dr. Kiss L., 1987. 943. l.)

Valószínûleg Stollnak köszönheti Hont me-gye az elsõ gyógyszertárat is, amely 1772-tõlmûködött Ipolyságon. Stoll rövid magánorvosimûködése után 1776-ban került a bécsi klini-kai oktatás élére. Rendszeressé tette itt a bete-gek kopogtatás általi vizsgálatát, amely „amodern belgyógyászati kórismézés kezdetétjelentette”. (Kiss L., 1987. 443. l.) Korának hí-res orvosa fiatalon, negyvenöt éves korában,1787. május 23-án halt meg Bécsben. „Mind-össze egy évtizeden állt a bécsi klinikai okta-tás élén, de e tíz év alatt az elsõ bécsi orvosiiskola virágzásának teljességét érte el.” (KissL., 1987. 943. l.)

Jeles elõdünk munkái közül Weszprémi azalábbiakat jegyzi: Antonii de Haen... (HaenAntalnak... Orvosi gyógymód címû mûve III.kötetének „egybegyûjtése és kiadása”. Bécs,1779); Rationis medendi in Nosocomio prac-tico Vindobonensi Pars I. (A bécsi kórházgyógymódja I. Bécs, 1777); A bécsi kórház

gyógymódja II., III. rész (Bécs, 1778, 1780);Van Swieten Gellért báró császári fõorvos Jár-ványügyi elõírások és a hollandiai Leydenbenészlelt megbetegedések címû mûvének jegyze-tei alapján történt kiadása II. kötet (Bécs–Lip-cse, 1782).

Szabó József(1822–1894)

A XIX. századi magyar mineralógia ki-emelkedõ alakja, a reformkor reneszánsz sza-bású természettudósa, Szabó József 1822.március 24-én született Kalocsán. Itt végeztealap- és középiskolai tanulmányait is, majd apesti egyetemre került, ahol filozófiát és jogothallgatott. S bár pályafutását joggyakornok-ként kezdte és filozófiából doktori diplomát isszerzett, nem állapodott meg a társadalomtu-dományoknál. Így került tájainkkal is kapcso-latba a kitûnõ geológus.

Hogy a földtan iránti érdeklõdését kielégít-se, geológiai ismereteit elmélyítse, a selmecibányaakadémián 1842-ben újabb tanulmá-nyokba fogott. Az intézet történetét összefog-laló egyik munkában olvassuk, hogy SzabóJózsef „már bányászhallgató korában a gya-korlati életben körültekintve, beható vizsgáló-dással elméleti ismereteit megszilárdítani és

131

öregbíteni igyekezett”. A szünidõben beutaztaMagyarországot, Sziléziát, Galíciát, Porosz- ésOroszországot, figyelte azok természeti viszo-nyait, vizsgálta hegyrendszereiket, kõzeteiket.

Szabó Selmecbányán az ásványokkal éskõzetekkel ismerkedve sem fordított hátat ahumán tárgyaknak. A bányászati stúdiumokközepette is reneszánsz emberként próbált él-ni. „Sokoldalú alapos mûveltségének elõnyöskielégítéséhez még nem közönséges gyakorla-ti és elméleti zeneismerete is járult.” A bánya-városban vezetõje lett az akadémia ének- észenekarának, s maga is szerzett „táncdalla-mokat”. „Korán belátta továbbá az európainyelvek ismeretének nagy szükségét és elõnye-it, s azért már 1840-tõl kezdve azok alaposelsajátítására nagy gondot, sok idõt és fárad-ságot fordított.” Beszélt és írt németül, latinul,franciául és angolul; értett olaszul, szlovákulés görögül. (Pauer J., 1896. 347–353. l.)

Szabó József szerette az észak-honti várostés annak környékét. Bejárta a természetet, ku-tatta kincseit. Megfigyeléseinek eredményétkésõbb könyv alakban is közzétette. (Selmec-bánya környékének geológiai leírása. Buda-pest, 1891)

1848-ban Kossuth minisztériumába került,a szabadságharc idején pedig a puskapor-gyártásnál segítkezett. Több magyar nyelvûelõadást is tartott a széles publikumnak, így isnépszerûsítve a tudományt. Talán ez is hozzá-járult ahhoz, hogy késõbb csak nehezen jutottegyetemi tanszékhez. Mellõzték õt, a közokta-tás lelkes hívét, a kõzetkutatás világhírû szak-tekintélyét. Amint Pauer János is megjegyezte:„Ezt a mellõztetést csak annak lehet tulajdoní-tani, hogy magyar neve és érzelmei miatt azakkori osztrák kormány németesítési rendsze-rébe beillõnek nem tartotta Szabót...” (PauerJ., 1896. 351. l.) De Szabó József hite erõs,kitartása rendíthetetlen volt. Éveken át különfé-le szakközépiskolákban oktatott, majd 1862-ben a pesti egyetemen ásvány- és földtantadott elõ. Késõbb az egyetem rektora lett, slétrehozta annak híres ásvány- és kõzettani in-tézetét.

Szabó József nevéhez fûzõdik Magyaror-szág harmadkori vulkánosságainak leírása, s„úttörõ jelentõségûek az Alföld geológiai vi-szonyaira vonatkozó kutatásai is”. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 681–682. l.)

A trachit kõzet elsõ kutatója, az „önállómagyar geológia megalapítója és legna-gyobb mûvelõje” sokat utazott, így az ilyenirányú irodalmi munkássága is jelentõs. (Ba-lázs D. szerk., 1993. 353–354. l.) Ez irányúmûvei közül megemlíthetjük az alábbiakat:Észak-amerikai utam vonala, természeti, et-nográfiai és kultúrai viszonyok (Budapest,1883); A mormonok földjén (Budapesti Szem-le, 1886. XLV. 101–181. l.); Az indiánokÉszak-Amerikában (Földrajzi Közlemények,1891. XIX. 174–184. l.). Amerikai útja kap-csán Hála József írta, hogy „Magyarországrahozott olyan ásványritkaságokat is, amelyekeddig még egy európai gyûjteményben semvoltak meg, és ma is a budapesti egyetemigyûjtemény féltve õrzött kincseinek számíta-nak”. (Hála J., 1989. 11. l.)

Kiemelkedõ volt Szabó olaszországi tanul-mányútja is. Padovában megismerkedett pél-dául T. A. Catullo geológussal, és megtekintet-te az egyetem gazdag kõzetgyûjteményét.(Hála J., 1987. 256–266. l.).

Szabó József a Kárpát-medence harmad-idõszaki vulkáni kõzeteinek vizsgálata után újkõzetrendszert dolgozott ki. A népszerû egye-temi tanár ezenkívül több tankönyvet is publi-kált (Ásványtan, 1861; Geológia, 1883), me-lyek „évtizedekig alapmunkák voltak”. (BeckM.–Peschka V. fõszerk., 1990. 643. l.) Mûveiközül megemltjük még a Tokajhegyalja és kör-nyékének földtani viszonyai címût (Pest,1866).

Az MTA tagjának tiszteletére a Magyarho-ni Földtani Társulat 1897-ben emlékérmet ala-pított. A „hegységek, kõzetek, ásványok hiva-tott kutatója, a geológiának világviszonylat-ban is nagy fejlesztõje” 1894. április 10-énhalt meg Budapesten.

Szeberényi Gusztáv(1816–1890)

A Hont megyével is kapcsolatba kerültSzeberényi család tagjai jelentõs szerepet töl-töttek be mind a magyar, mind pedig a szlo-vák közmûvelõdésben. Az evangélikus családleszármazottai közül többen papok és peda-gógusok voltak, s a magyar, a szlovák és a né-met kultúrával egyaránt kapcsolatba kerültek.

132

Általában a hazai evangélikus líceumokat lá-togatták, majd német egyetemeken tanultak,aztán legtöbb esetben szlovák gyülekezetekpapjai lettek. Nemzeti hovatartozásuk megíté-lése nem könnyû, hisz származásuk, vallásuk,környezetük, betöltött pozíciójuk és karrierjükegyaránt befolyásolta identitástudatukat.

Szeberényi Gusztáv teológiai doktor, evan-gélikus püspök, egyházi író a Trencsén megyeiKohányon született 1816. október 8-án. Apja,dr. Szeberényi János ekkor épp a településpapja volt. 1819-ben Selmecbányára hívtákõt „tótajkú lelkésznek”. Fia így már itt kezdtemeg tanulmányait, s a középiskolát isSelmecen végezte. A család társalgási nyelveotthon a német volt. Hogy Szeberényi a ma-gyart is jól elsajátítsa, apja a nyári szünet alatta szecsõi református paphoz küldte. A selme-ci líceumban már tagja volt a Homokay Pálalapította „magyar egyletnek”.

1835-ben Pozsonyba került, ahol olyan di-ákokkal lakott együtt, mint a késõbbi selmecilíceumigazgató, a hazafinak és magyarnak iskiváló, a szabadságharcba is bekapcsolódóBreznyik János vagy a kiscsalomjai lelkész,Geduly Tivadar. 1838-ban a jénai egyetemhallgatója lett. Egyik életrajzírója említi: „In-nen 1840-ben tért haza azon elhatározással,hogy vagy német papi vagy pedig tanári ál-lást igyekszik majd elnyerni, mert tótul nem tu-dott jól. Hazatérte után csakhamar SzékácsJózsef ajánlatára meghivatott Világosra neve-lõül Bohus János 3 fiához.” (Händel V., 1890.6. l.)

1842-ben apja mellett volt káplán, de rövididõn belül a Hont megyei Egyházmarót lelké-sze lett, ahol tíz évet töltött „közhasznú áldá-sos tevékenységben, felkarolva s segítve aSembry, Zmeskall, gr. Stainlein s Ivánka egy-házhoz tartozó elõkelõ családok által”.(Händel V., 1890. 7. l.)

1853-ban Békéscsabára került, ahol sikere-sen „emelte a sokszorosan megingatott közer-kölcsi állapotokat”. Szeberényi mûködése alattrendszeressé váltak Békéscsabán az istentisz-teletek, a köznapi templomlátogatások is.„Kezdeményezése folytán történt az, hogy aközponti ún. kisebb templomban, már évekkelez elõtt, minden vasárnapon tartandó magyaristentisztelet rendeztetett be, s végzésével,megfelelõ díjazás mellett, megbízatott a ma-

gyar iskola tanítója.” (Händel V., 1890. 8. l.)Békéscsabán irodalmi tevékenységet is kifejtettSzeberényi. A Szemián Pál Benjamin felett tar-tott gyászbeszéde Truchloøeè... címmel mégszlovákul jelent meg 1858-ban Gyulán.Ugyanott adta ki Kázeò címmel szlovák nyel-vû prédikációját is. A nagy Agenda is szlová-kul látott napvilágot Pesten 1867-ben. Szinténugyanitt jelent meg 1876-ban a Konfirmációstanítás és a Luther kis kátéja. A Kézi agendamár magyar, magyar–szlovák és magyar–né-met–szlovák kiadásban is megjelent.

Amint Händel Vilmos Emléklapjában olvas-suk, „a confirmandusok kézikönyvének ma-gyarítása” is Szeberényi „gondjaival történt”.Ezenkívül részt vett a Magyar Agenda szer-kesztésében, s „megfáradt kezeibõl kiesett amár szerkesztésben lévõ Bányakerületi ma-gyar énekeskönyv”. (Händel V., 1890. 8–9. l.)

1870-ben a bécsi teológiai fakultáson dok-tori címet szerzett. 1872-tõl a bányai kerületpüspökévé választották. Nagy támogatója voltaz iskoláknak, s azokról nemcsak azt vallotta,hogy azok az egyház „veteményes kertjei”,hanem azt is hangsúlyozta, hogy az iskolákállandó felvirágoztatása „legsajátosabbügyünknek jobbra fordulását” jelenti. Különö-sen a három líceum – soproni, pesti és selme-ci – mûködését követte figyelemmel. SelmecenBreznyik Jánossal együtt felvirágoztatta a „ke-rületi segélyezõ-intézetet”, amely hatékonyantámogatta a szegény sorsú diákokat.

Az evangélikus egyház jeles alakja 1890.augusztus 19-én halt meg Békéscsabán.

Szeberényi (Seberini) János(1780–1857)

Szeberényi Gusztáv evangélikus püspökédesapját, Szeberényi Jánost a szlovák peda-gógiai enciklopédia úgy tartja számon, mint aXIX. század legjelentõsebb szlovák pedagó-gusát, akit Ján Kollár is emlegetett Slávydcérájában, de verset szentelt neki AndrejSládkoviè és Bohuslav Tablic szlovák költõ is.

Különösen pedagógiai-szervezõ munkájáttartják említésre érdemesnek, hisz 1842-ben abányászszülõk gyermekei számára elemi isko-lát alapított, a pedagógusok zenei képzése

133

céljából Selmecbányán zenei intézetet hozottlétre stb. Nagy súlyt fektetett a testnevelés ésaz esztétikai nevelés oktatására. Pedagógiaimunkái közül kiemelkedik a De praecipuiscapitibus primae educationis... címû mûve,amely 1810-ben jelent meg Pozsonyban. Eb-ben saját pedagógiai tapasztalatait foglaljaössze, érvényesítve Komenský, Rousseau ésPestalozzi pedagógiai elveit. (Pavlík, O.,1985. 215. l.)

Itt említjük meg, hogy a jeles egyházi sze-mélyiség elsõsorban németül és latinul publi-kált, családjában pedig a német volt a társal-gás nyelve. Ugyancsak latinul írta és Selmec-bányán jelentette meg 1835-ben az alábbi te-ológiai munkáját: De praecipuis ideis theoli-giae pastoralis evangelicae. A Vezérfoval akonfirmálandó oktatásában címû munkájátSzeberényi Gusztáv adta ki 1886-ban Buda-pesten. Szlovák nyelven fõleg gyászbeszédeiés egyházi beszédei jelentek meg.

Szeberényi 1780. január 1-jén született azÁrva megyei Nagyfaluban. Isztebnében,Rozsnyón, Eperjesen, Késmárkon és Pozsony-ban végezte középiskoláit. 1804-ben a jénaiegyetemre került. 1805-ben Pozsonyban ne-velõsködött, majd Nyitraszerdahely lelkészelett. 1811-ben Kochanócon mûködött, 1819-ben Selmecbányára választották meg lelkész-nek. 1829-ben honti esperes, 1834-ben szu-perintendens. 1839-ben a jénai egyetemen te-ológiai doktori oklevelet szerzett. A szabad-ságharc után az abszolutisztikus uralom fel-függesztette õt állásából.

1857. február 10-én halt meg Selmecbá-nyán.

Szeberényi Lajos(1820–1875)

Szeberényi Lajos költõ, egyházi és pedagó-giai író, evangélikus lelkész Petõfi selmeci is-kolatársa, közeli barátja volt. Õ is azok közéa jeles elõdök közé tartozik, akiket a magyarés a szlovák mûvelõdéstörténet egyaránt szá-mon tart.

1820. augusztus 15-én született Maglódon.A selmecbányai gimnáziumban érettségizett,Pozsonyban és Pápán végzett teológiai, illetvejogi tanulmányokat. A Petõfivel kapcsolatos

barátságáról írják egy helyütt, hogy az né-hány évig igen szoros volt, ám „kapcsolatuk1845-ben megszakadt, mert egy zsebkönyv-ben a költõ engedélye nélkül kiadta Petõfi né-hány diákkori versét, majd amikor az tiltako-zott Szeberényi eljárása ellen, egy folyóirat-ban álnév alatt szigorú bírálatot írt Petõfi ver-seirõl, s több személyeskedõ hangulatú cikk-ben megtámadta. (...) Petõfi diákéveire vonat-kozó mûve becses életrajzi forrás”. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 717. l.)

A Néhány év Petõfi életébõl címû, 1861-ben Szegeden megjelentetett Szeberényi-könyv kapcsán egy másik helyen azt olvassuk,hogy – bár az sok forrásadatot közöl – szer-zõje nem rettent el a ferdítésektõl sem. APetõfi–Szeberényi-barátság alakulásánakelemzése nem e szócikk feladata. Szeberényiabban nem szépít, hogy Petõfi hosszú idõn átmegmutatta neki új költeményeit, s kikérte vé-leményét is. Szeberényi azonban „lassankéntbizonyos fennsõbbséges, pártfogói modortvesz fel, amit Petõfi késõbb vissza is utasít”.(Petõfi S., 1973. 196–197. l.) Az elhidegülés1845-ben Szeberényi hibájából már valóbanellenségeskedéssé vált. Bár 1848-banSzeberényi újra közeledett volna Petõfihez, deõ már nem mutatta jelét a viszontközeledésnek.

134

Térjünk most azonban vissza egy kis idõrea Petõfi–Szeberényi-barátság kezdeteihez, aselmeci hónapokhoz. Szeberényi könyvénekelsõ lapjain olvassuk: „Én Petõfivel Selmecenléte elsõ napjaiban azonnal megismerkedém,s történt legyen késõbb köztünk bármi, isme-retségünk nemsokára legõszintébb, legtisz-tább barátsággá fejlõdött. Szegény fiúk vol-tunk mindketten, a magyar nyelvet és irodal-mat szerettük mindketten, a magyar társaság-ban – melyben egyébként akkor P. irántam,mint a társulat elnöke iránt különös tisztelettelviseltetett – együtt munkálkodtunk, gondolko-zásunk, vágyaink egyenlõk lévén, igen termé-szetes, hogy az egykorúak bizonyos belsõ tit-kos kötelék által egymáshoz csatoltatva érzékmuagukat.

November 7-e volt, midõn Petõfi a selmecimagyar társaságban elsõ munkájával föllé-pett: »A hûtelenhez«, melyet alább közlök. Bí-rálója én voltam.” (Szeberényi L., 1861. 8. l.)

Aztán azt is elmondja Szeberényi, hogy Pe-tõfivel szinte naponta találkoztak: együtt ol-vasták Vörösmarty mûveit, munkáikat kölcsö-nösen megmutatták egymásnak. Petõfi sokatbeszélt barátjának a színészetrõl meg arról is,hogy nevét, „mely neki nagyon tótosan hang-zott, megváltoztassa”.

Az 1839. február 10-i selmeci Petõfi-távo-zásról is részletesen írt Szeberényi. Nem cso-da, hisz mindennek legközvetlenebb tanúja

volt: „Az utolsó éjt nálam tölté, nehogy szállá-sán elmenetelét észrevegyék. Kevés holmijátegyenkint köpönyege alatt hozzám hordogat-ta.

Az éj beszélgetés közt csaknem egészen ál-matlanul múlt el. Hová akar menni, nem tud-hattam meg tõle; alkalmasint még maga semtudta.

Hajnalban e szavakkal keltett fel: »Pajtás,én megyek.« És egy fehér vászontarisznyábarakván ruháját, ezt vállaira akasztá, s mennikészült.” (Szeberényi L., 1861. 14. l.)

Megígérték egymásnak, hogy sorsuk alaku-lásáról kölcsönösen tájékoztatják egymást. Eztehát 1845-ig tartott. Ennek eredménye az anégy Petõfi-levél, melyet Szeberényi sokáig õr-zött. Ezenkívül barátságuk terméke a Kegyet-len a végzet... kezdetû Petõfi-vers, melynek so-rait 1839. január 19-én írta Szeberényi Lajosemlékkönyvébe. A Selmecen keltezett soroktöbbek közt így hangzanak:

„Kegyetlen a végzet; nem hagy sok idõtörûlni

Minket együttlétünk édeni napjainak.Ámde az a földnek bármely részére ragad-

hat,Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived.”

Szeberényi néhány ereklyét is õrzött a köl-tõtõl, többek közt az elsõ latin tankönyvét vagyToldy Ferenc Handbuch der ungarischenPoesis címû könyvét.

1846-ban Szeberényi Pestre költözött, aholújságírással foglalkozott. A Priate¾ ¾udu (A népbarátja) címû kossuthianus szlovák néplapharcos szerkesztõje lett a forradalmi publicis-ta. Forradalmi szikrák címmel 1848-banJenõfi álnéven Pesten költeményeit is kiadta.

Öccse, Andor is rendíthetetlenül helytállt aforradalom alatt. Ugyanakkor elismerték ésbecsülték Ján Kollárt is. 1851-ben békéscsa-bai reáliskolai tanár, késõbb makói, szegediés pozsonyi evangélikus lelkész lett.

Szeberényit a magyar–szlovák szellemi éskulturális közeledés elõfutárának is tartják.Tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, amely1866-ban Pesten kiadta a Tót népdalok címûkötetet. Ennek anyagát Szeberényi LehoczkyTivadarral és Törs Kálmánnal fordította. A kö-tet bevezetõ tanulmányát Szeberényi írta. Eb-

135

ben „nemcsak a népmûvészeti alkotások nem-zetközi jellegérõl és értékeirõl írt, hanem azösszehasonlító szempontot is érvényesítette.Több népdal megfigyelése alapján arra a kö-vetkeztetésre jut, hogy sok esetben lehetetlenaz eredetiség megállapítása”. (Chmel, R.1980. 120. l.) A kötet magva egyébként az aválogatás lett, melyet Szeberényi 1847-benfordított le öccsénél, Szeberényi AndornálMaglódon. A mintegy 50 népköltészeti alko-tást Ján Kollár Národnie zpievankyjából ültet-te át magyarra. (Kemény G., 1977. 132–133.l.) Bevezetõjében Szeberényi kritikusan meg-jegyzi, hogy bár Kollár kötete 2500-nál többdalt tartalmaz, köztük vannak olyanok is,„melyeket nem ismerhetünk el valóságos nép-daloknak, de másfelõl a gyûjtés nem teljes, va-lamint magam is, szûk ismeretem dacára is,nem egy népdalt ismerek, melyeket ott hiábakeresünk”. (Szeberényi L., 1866. VI. l.)

Szeberényi az említett mûveken kívül mégsok más egyéb munkát is megjelentetett. Ilyenpéldául a Búvirágok címû verseskötet (Pest,1848), a Magyar olvasókönyv a tót ifjúságszámára (Pest, 1848), a Politikai szónoklattan(Pest, 1849), a Tanítók és anyák könyve (Gyu-la, 1854), a Népszerû imakönyv... (Pest,1861), a Kis magyar (Arad, 1862) stb.

Jeles elõdünk Pozsonyban hunyt el 1875.június 4-én.

Szécsi Zsigmond(1841–1895)

A neves erdészeti és vadászati szakíró, ki-váló akadémiai tanár, Szécsi Zsigmond csak-nem egész élete a Felvidékhez kötõdött. 1841.október 6-án született Kisgaramon. Beszterce-bányán végezte gimnáziumi tanulmányait, aselmecbányai erdészeti akadémia hallgatójavolt.

1867-ben lett selmecbányai fõiskolai tanár.Neve összekapcsolódott a magyar nyelvû ok-tatás kezdeteivel s a szakirodalom kibontako-zásával. Pauer János írja, hogy ez idõ tájt,„az akadémia megmagyarosítása idején” atanároknak „nagy fáradságot adott, sok küz-delmet okozott a szakkifejezések megmagya-rosítása”. (Pauer J., 1896. 361. l.) Szécsi is

sokat fáradozott e téren. Tagja volt az akadé-mia elsõ magyar nyelvû tanári karának, s „kü-lönösen nagy feladat hárult rá a magyar nyel-vû, a kor európai színvonalán álló szakiroda-lom megteremtésében is”. (Dr. Oroszi S.,1989. 319. l.)

Irodalmi munkásságának kiemelkedõ alko-tását, Az erdõhasználattan kézikönyvét 1884-ben adta ki Budapesten az Országos Erdésze-ti Egyesület. Vaskos kötetében a téma vala-mennyi területét érinti a szerzõ. Alaposan be-mutatja például a fakitermelés és fafeldolgo-zás szerszámait, eszközeit. A faanyag vízenvaló szállítását tárgyaló rész „olyan alaposma is, amelybõl a kor tutajformái, szokásos ví-zi berendezései megismerhetõk”. (dr. OrosziS., 1989. 320. l.)

Szécsi akadémiai tanárként kifejtett szak-irányú tevékenysége sokoldalú volt. Elõadtahallgatóinak az erdõhasználattant s az általá-nos mezõgazdaságtant; foglalkozott köz-, víz-és útépítéstannal. Az õ kezdeményezésére ve-zették be az akadémiai tantárgyak közé amesterséges haltenyésztés és a vadászati-fegyvertani elõadásokat is. Ezenkívül egyébérdemei is voltak. Az akadémia tanszéke szá-mára hatalmas mennyiségû szemléltetõ anya-got gyûjtött. Amint Pauer János említi: a gyûj-temények összeállítása rendkívül sok munkát,nagy körültekintést igényelt, fáradhatatlan

136

utánjárást kívánt, de „szerencsére Szécsinekszívósságát az új és új nehézségek inkább fo-kozták, ereje soha ki nem fáradt, kitartása elnem lanyhult, s ha valamit hivatása körébenhasznos újításnak vélt, vagy ha gyûjteményei-nek gyarapítása volt szóban, minden eszköztfelhasznált a siker elérésére”. (Pauer J., 1896.362. l.) Szemléltetõeszközeit az 1885. évi bu-dapesti kiállításon is bemutatta. Az erdészetianyag összegyûjtésében szerzett érdemeiért aFerenc József-rend lovagkeresztjét is megkap-ta. A kiállítás alkalmából Selmecen megjelen-tette a Selmeczi Magy. Kir. Erdészeti Akadé-mia értesítõjét.

Az 1871-tõl tanszékvezetõként dolgozóSzécsi az akadémia építkezései körül is elévül-hetetlen érdemeket szerzett. Õ készítette a leg-több tervet, melyeket valóra is váltottak. (Va-das J., 1896. 357. l.)

Szécsi nagy kedvelõje volt a vadászatnakés a céllövészetnek is. Amint ennek kapcsán ír-ták egy helyütt: „Sok ifjú erdészben az õ lelke-sedése s a vadászat és czéllövészet nemessportjáról tartott elõadásai keltették fel a va-dászszenvedélyt.” (Vadas J., 1896. 358. l.)1892-ben Budapesten megjelent A vadászatiismeretek kézikönyvének második kötete. Ez ahazai vadak természetrajzáról szól: „Azegyes állatok morfológiai leírásán kívül foglal-kozott azok életmódjával, életkörülményeivel,majd vadászati szempontból is értékelte õket.”(Oroszi S., 1989. 320. l.)

Szécsi közel három évtizeden át oktatta di-ákjait az akadémián. Sokoldalú ember volt,széles körû tevékenységet fejtett ki. Publikált,szervezett, építkezett, segédeszközöket készí-tett, vadászott, szakköröket alapított stb. Tanít-ványai szerették õt, hisz minden idegszálávalértük dolgozott. Selmecbányán halt meg1895. október 8-án. Megérdemli, hogy többmint egy évszázad távlatából is fejet hajtsunkszelleme és emléke elõtt. Hisz hazája s a nem-zet napszámosa volt.

Szokolyi (Szokoly) Alajos(1871–1932)

1932. szeptember 17-én egy nekrológotközölt az Ipolyságon megjelenõ A Hét címûtársadalmi és kulturális hetilap. A gyászhír

szövege így kezdõdött: „Pénteken délután szo-morú hír futotta be a város utcáit. Az emberekmegilletõdött szívvel vették tudomásul, hogyberneczei Szokolyi Alajos földbirtokos, a régiHontvármegyének nyugalmazott fõlevéltárno-ka, a vármegye egyik legnépszerûbb és köz-szeretetben álló embere, szeptember hó 9-énpénteken délután agyvérzés következtébenhirtelen meghalt. A gyászhír megdöbbenéstkeltett nemcsak Ipolyságon, hanem az egészvolt Hontvármegyében, és mindenki szívbõl jö-võ részvéttel gondolt arra, akit a halál magá-val ragadott.

A temetés vasárnap volt Bernecze-barátiban. Ipolyság majdnem minden számot-tevõ embere, az intelligencia, de az iparosságés a gazdaosztály képviselõi is nagy számbanmentek el Berneczebarátiba, hogy megadjáka végsõ tisztességet annak, aki egész életén átcsak a közjóért dolgozott, és rokonszenves,megnyerõ modorával mindenkinek a szerete-tét megnyerte.”

Vajon ki volt ez az ember, akirõl ily nagyszeretettel és tisztelettel írtak? Az 1907-esHonti Naptárban olvassuk, hogy nemcsak Hontmegyében, hanem az egész országban ismertés jó hangzású név a Szokolyi Alajosé. „Sport-körökben jelentõs fogalom, amely sikereket, di-adalt jelent.” (Honti H., 1907. 74–75. l.)

137

Szokolyi Alajos sírja a berneci temetõben

A Magyar Életrajzi Lexikon is elsõsorbansportemberként tartja õt számon. Nem csoda,hisz „a Magyar Athlétikai Club színeiben ver-senyzett az atlétika szinte minden ágában, és13 országos rekordot állított fel. 1896-banAthénben az olimpián 100 m-es síkfutásbanIII. helyezést ért el, ugyanebben az évbenmegnyerte Magyarország és Csehország 100yardos síkfutó bajnokságát. 1897-ben kezde-ményezésére alakult meg a Magyar AtlétikaiSzövetség”. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969.791. l.)

Szokolyi nevét megtaláljuk dr. Mezõ FerencAz olimpiai játékok története címû könyvébenis. A szerzõ Gerentsér Lászlót idézve írja azalábbiakat: „Szokolyi Alajos az ipolysági ré-tekrõl ment ki külföldre, hogy végigverje akontinens legjobb sprinterjeit.” (Mezõ F.,1929. 44. l.)

Szokolyi Hajós Alfréd mellett az 1896-osathéni olimpia legsikeresebb magyar tagjavolt. Nemcsak 100 méteres síkfutásban ért elhelyezést, hanem hármasugrásban is, mely-ben a negyedik lett. Jelentõs szerepe volt aMagyar Olimpiai Társaság létrehozásában is.

Hont megye büszkesége 1871. június 19-én született a Zólyom megyei Kisgaramon.Besztercebányán és Léván végezte gimnáziu-mi tanulmányait. Érettségi után Pesten orvos-nak készült. Már ekkor megnyerte a MAC 100yardos versenyét, de õ gyõzött 400 méteresgáton is, sõt országos csúcsot állított fel az ak-kor még létezõ sportágban, a „távolmagasug-rásban”.

Orvostanhallgatóként az ipolysági kórházegykori országos hírû fõorvosánál, dr. KovácsSebestyén Endrénél végezte nyári gyakorlata-it. Itt ismerkedett meg késõbbi feleségével,Berchtold Sarolta grófkisasszonnyal, akinekrévén földbirtokhoz jutott a Hont megyei

Bernecebarátiban. Sportszeretetét a megyeszékhelyén is kibontakoztatta: 1902-ben kez-deményezésére alakult meg az IpolyságiSport-Klub. A testedzõ sportokon kívül ga-lamblövész- és lóversenyeket is szervezett. Azis neki köszönhetõ, hogy a vidéki sportélet ezidõ tájt élte errefelé fénypontját. A városnakkét modern teniszpályája is volt, s 1903-tól1912-ig itt zajlott az országos „lawn-tenisz”-bajnokság. (Dr. Kiss L., 1992. 5. l.)

1906-ban a neves sportférfiút, a bõkezûmecénást s a társas élet vezetõ egyéniségét aHonti Sportklub igazgatójává választották.(Honti Naptár, 1907. 75. l.) 1909-ben azIpolysági Állatvédõ Egyesületnek is az elnökelett. 1911-ben kinevezték a Honti Múzeumõrévé, 1914-tõl pedig a Vöröskereszt Hontmegyei fiókját is igazgatta.

Szokolyi Alajos nevét még egy honti vonat-kozásban feltétlen meg kell említenünk. 1910-ben Györffy István etnográfus ösztönzésére õszervezte meg Ipolyságon az országos hírûkanászhangversenyt, melyen Bartók Béla vettefonográfra a legszebb dudanótákat. A Nóg-rádi és Honti Híradó címû lapban írták 1910.november 9-én a következõ sorokat: „SzokolyiAlajos bernecei nagybirtokos nov. 13-án 3órára Ipolyságon, a vásártéren kanász- és ju-hászhangversenyt rendez, mely duda, pász-torkürt és tilinkó fúvására van hirdetve.”Nagyvonalúságát, segítõkészségét Bartók Bé-la is méltányolta. A hangszeres zene folklórjaMagyarországon címû munkájában így írt:„Ipolyságon b. Szokolyi Alajos, megyei levél-táros tette lehetõvé a gyûjtést nagy áldozat-készséggel.” (Lásd még: Csáky Károly Hontibarangolások címû könyvét. Bratislava, 1985.192–208. l.)

Hont megye fõlevéltárosa valóban nagy me-cénása volt a kultúrának. Szinte valamenynyinemes kezdeményezést felpártolt és támoga-tott; adományozója volt a Honti Múzeumnak,bemutatkozott az 1898-as megyei történelmikiállításon, az 1910-es nagy gazdasági kiállí-táson Ipolyságon stb. Nemhiába írták, hogyahol csak megjelenik, ahol megfordul, „szere-tetreméltó modorával és lekötelezõ udvariassá-gával mindenütt megnyeri maga számára arokonszenvet...” (Honti Naptár, 1907. 75. l.)

A közélet kiemelkedõ alakja élete utolsóéveiben bernecebaráti birtokán gazdálkodott.

138

A Honti Sport Club parkja a klub épületével

A századforduló utáni elsõ években kerülthozzá erdõõrnek az öregedõ nógrádi-hontibetyár, a messze földön híres Sisa Pista. Maegymás közelében nyugszanak a bernecei te-metõben. A felújított Szokolyi-kastély falán pe-dig emléktábla õrzi az egykori híres lakó ne-vét.

Szondi (Szondy) György( ? – 1552)

Ki ne hallott volna valamit Szondi György-rõl, a drégelyi vár parancsnokának hõstettérõls örökké emlékezetes csatájáról? A legbátrabbmagyar hõsök egyike volt õ, aki Hont megyekis végvárában példát mutatott az egész or-szágnak, életét áldozva hazájáért.

Tette s a várvédõ hõsök magatartása nemvéletlenül ihlette alkotásra irodalmi nagyjain-kat. Tinódi Lantos Sebestyén egy évvel az1552-es drégelyi ütközet után írta siralmasénekét, a Budai Ali basa históriáját, hogy azudvarházakban s az újabb csaták színhelyénösztönzõ példaként emlegesse Szondi Györgys az alig százötven fõs sereg tetteit: „Nagyszép dárda Szondinak kezében vala,/Sebesõlve, térdön állván õ vív vala, /Romlotttoron alatt által lõtték vala, /Az fejét az hegyi-rõl alá vetötték vala.”

Kölcsey Ferenc 1830-ban írta Szondi címûkölteményét, melyben: „Bajnokot énekel õ, kihazánkért onta nemes vért, / Szondi dicsõ vé-gét romján a drégeli várnak...”

Arany János Szondi két apródja címû bal-ladája 1856-ban született. A várvédõk hõsies-ségét hirdette õ is – akkor, amikor éppen nagyszükség volt.

De írtak költeményt Szondiról még sokanmások is. Ismert és ismeretlen költõk egyaránt.Említhetnénk még Czuczor Gergelyt, CsengeriJánost vagy a Hont megyei Gáspár Imrét.

Ki is volt ez a Szondi valójában? Az évszá-zadok távlatából az oly sokak által megéne-kelt hõstettén kívül alig tudunk róla valamit.Lexikonaink születési helyét és idejét sem tud-ják. Életrajzi lexikonunkban azt olvassuk,hogy végvári kapitányunk nem nemes, való-színûleg mezõvárosi polgárcsalád sarja.1545-tõl Drégely várának kapitánya. (Kenye-res Á. szerk., 1969. 793. l.)

A megye egykori történésze, Matunák Mi-hály feltételezi, hogy a kapitány családi neveeleinte „Suhó” (Szuhó) volt, s a „Szondy” ne-vet õ maga vette fel. (Matunák M., 1902. 7. l.)

Matunák a hõs származáshelyével kapcso-latban is közöl néhány soros feltételezést. Ígyír: „Szondy (Zondy) származási helye a köze-li Nógrád megyei Szanda lehetett, melySzondy idejében s általában a XVIII. század-ban elég gyakran Zonda (Szonda) néven jõelõ, mert Szond nevû, vagy hozzá hasonlómás helye vagy csak pusztája is Szandán kí-vül nincs hazánknak.”

Szombathy Viktor írja az Északi hegyekölelésében címû könyvében, hogy az egykorihonti-nógrádi határ közelében fekvõ Dejtárközség kastélyának alapjaiban – amely kas-tély egyébként az esztergomi érsekség tulajdo-na volt – valahol benne kell lenniük a Szondi-ház alapjainak. A hagyomány szerint ugyan-is az 1550-es évek elején Dejtáron állt a dré-gelyi hõs háza. (Szombathy V., 1984.)

Úgy gondolom, a századokon át el nemdöntött kérdések továbbra is nyitottak marad-nak. Mi is inkább Szondi portréját próbáljukkörülírni a krónikások és költõk segítségével.

Nem véletlenül énekelte meg Tinódi a dré-gelyi ostromot is, s lett mûve „férfias költészet-té”. Hõsei „erõs emberek, talpig férfiak”. Ígykezdi krónikáját: „Elsõ ostromot basa nagyottétete, /Ott sok terek vesze, õ nem sokatnyere; /Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitézsé-ge, /Ott meg akar halni; azt õ már elvégezte.”

Hitében, elszántságában semmi sem ret-tenthette meg hõsünket. Tinódi szerint Ali „márkésén költ ahhoz”, hogy Szondi „Az váratmegadná, magát ne vesztené”. S amikor mársemmi remény nincs a gyõzelemre, a kis seregkapitánya még akkor is küzd.

139

Szondi György (Kolozsvári G. Emil rajza)

Csoda-e hát, hogy ezek után „Jó dicséret-ben lõn Szondi vitézsége”, s „feje felé” „írottkopját” maga az ellenség állított? Azt sem cso-dálhatjuk, hogy Tinódi mûve késõbb a hazafi-as témák valóságos tárházává vált.

Szilády Áron az 1899-ben külön kis könyv-ben megjelentetett Budai Ali basa históriájátgazdag jegyzetanyaggal látta el. Ebbõl meg-tudhatjuk, hogy a Tinódi által emlegetett Szon-di-társ, Békefalusi Gergely, aki a várból „azmegszálláskor el-kikerekedett vala”, 1550-ben négy lóval még az ipolysági várõrségbenszolgált.

Pontos adatokat közöl Szilády a várvédõkszámáról. Eszerint 1550-ben még csak két,tíz-tíz lóval ellátott castellanus és egy vicekapi-tány volt a várban. Rajtuk kívül két decurio (tízkatonából álló egység), négy vigilátor (õr),egy bombardarius és harminckét gyalogosszolgált Drégelyen. 1552 márciusában újabbnegyven gyalogost fogadtak fel Drégely védel-mére. Az ostrom elõtt Selmecbányáról érkezetthuszonhat katona a várba. Akárhogy is szá-molunk azonban, a katonák alig lehettek töb-ben százötvennél. Elképzelhetõ hát, milyenerõt kellett kifejteniük, hogy három napon átvédelmezhessék a gyenge várat.

Miután a vár bevételét jelentették a lõtávol-ságon kívül lévõ basának, az fellovagolt aVárbércre, hogy közelebbrõl lássa a gyõzelemszínhelyét. Aztán odahozatta maga melléSzondi holttestét, melyet Rusztán lefejeztetett.Ahol állt Ali, sírt ásatott, dicsõ beszédet mon-dott a hõs felett, majd eltemettette õt. (CsákyK., 1986. 49–55. l.) „Szondy sírja tehát – írjaMatunák – nem az Aranygombon keresendõ,melyet addig annyiszor hiába turkáltak fel,hanem ott a vár alatt, a Várbércen.”

Sajnos, a mai napig a sír nem került elõ. ASzondi-hagyományok ápolásának azonbanszép kultusza kerekedett Hont megyében. Elõ-ször a Hont Megyei Kaszinótársulat 1860. ok-tóberi ülésén vetették fel Ipolyságon, hogyDrégelyvár hõs kapitányának állítsanak emlé-ket Hontban. 1868-ban az emlékbizottságtiszteletbeli tagjává választották Aranyt Já-nost, Horváth Mihályt és Ipolyi Arnoldot. Azemlékbizottság tagja lett Simor János eszter-gomi érsek, hercegprímás is, aki késõbb egyemlékkápolna állításának összes költségét ma-gára vállalta. 1883-ban fogtak hozzá

Drégelypalánk közelében az emlékkápolnaépítéséhez. A huszonhárom méter magas to-ronyból, hajórészbõl és félkör alakú szentély-bõl álló kápolna, melyben a Szondi-szobor ésa Szondi-zászló is helyet kapott, 1884-re lettkész, 1885-ben szentelték fel. Az ünnep tisz-teletére a kaszinótársulat emlékérmet veretett,Pongrácz Lajos szerkesztésében pedig megje-lentették a Szondi Albumot. 1901-ben a HontMegyei Múzeum Társulat Matunák Mihálytbízta meg a drégelyi ásatások vezetésével.

A Szondi-kultusz a második világháborúután már-már kialudt Hontban. Az itt tartózko-dó szovjet csapatok a kápolnát is rommá lõt-ték. A bársonyos forradalom után ismét erõrekapott Szondi példájának ápolása.Drégelypalánkon állandó kiállítás emlékezteta csatára és annak hõsére, a falu közepén el-helyezték Szondi szimbolikus szarkofágját,emléktáblával jelölték meg a kápolna helyét, srestaurálják a várat is. Ipolyságon a kilencve-nes évek elején Szondi Alapítvány létesült, aselmeci múzeumból hazahozták Szondi ere-deti szobrának makettjét stb.

Szõnyi István(1894–1960)

Amíg Hont megye északi részén a tudomá-nyok bölcsõje ringott évszázadokon át, s a hû-vös, kies táj híres városában, Selmecbányánmegannyi tudós alapozta-mélyítette megbíz-hatóan ismereteit, addig a romantikus és fes-tõi Dél-Hont mûvészeket vonzott magához, sihletõje lett a nagy alkotók mûveinek.

A honti táj ékességének, a Dunakanyarnakegyik gyöngyszeme a csöndes kis falucska,Zebegény. A két világháború között itt telepe-dett le Szõnyi István Kossuth-díjas festõmûvészés grafikus, a modern magyar mûvészet egyikkiemelkedõ alakja.

140

Szondi György aláírása

Szõnyi 1894. január 7-én született Újpes-ten. Tanulmányait Ferenczy Károly mellettkezdte, majd az elsõ világháború után Réti Ist-vánnál folytatta. Már 1920-ban, az elsõ kol-lektív kiállításon átütõ sikere volt munkáinak,amit az is bizonyít, hogy a Szinyei Társaságtagjává választották, és nagydíjjal tüntették ki.„Korai mûveiben az expresszív drámaiságotés atmoszferikus plein air festés egységét ke-reste.” (Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 798. l.)

Nyarait és szabad idejét már a húszas évekelejétõl Zebegényben töltötte. A ház, amely1960-ban bekövetkezett haláláig otthona volt,1967-tõl Szõnyi István Emlékmúzeum, s egy-ben a mûvész legszebb képeinek kiállítóhelye.

Szõnyi mûvészete tulajdonképpen Zebe-gényben teljesedett ki, „festészetének halk ésmégis messzahangzó líráját (...) Zebegény, aDuna-kanyar gyengéd, áttetszõ párával átita-tott szépsége ihlette”. (Dániel K., é. n., h. n.)Genthon István szerint Zebegényben a Duna-kanyar, a család, a földmûvelõ lakosság „afestõi motívumok megszámlálhatatlan sokasá-gát kínálták neki”. Pályája kezdetén olyan re-mekmûvû rézkarcok születtek, mint a Behava-zott falu (1927). A reneszánsztól ihletve óriá-si méretû alakos kompozíciókat is festett. Ilye-nek például a Gyümölcsszedõk és az Átkelésa Dunán (1928). (Genthon I., 1984. 484. l.)

Az emlékmúzeumban látható többek köztSzõnyi fõ mûveinek egyike, a Zebegényi teme-tés (1928), melyen „az alakok rajza teljesenrealisztikus, a hangsúly a sötét, fanyar színek-bõl felderengõ fejeken és fõleg az elfáradt,nyugalmat élvezõ kezeken van”. (Dániel K., é.n., h. n.)

A húszas évek végén sajátos formanyelvét„a napfényjárta színek, lágy tónusok és pasz-szív, meditatív líra” jellemzi. Mint a MagyarÉletrajzi Lexikonban olvassuk: „Humánusszemlélete, lírai érzékenysége révén a koregyik legharmonikusabb életmûvét alkottameg.” (Kenyeres Á. fõszerk., 1969. 799. l.)

1937-tõl a képzõmûvészeti fõiskola tanáravolt, de már ezt megelõzõen szabadiskolájá-ban nevelte a fiatalokat. „Mûvészi hitele, em-beri magatartása miatt nagyon szerették tanít-ványai.” (Dániel K., é. n., h. n.) Tanárkéntszerkesztette és részben írta A képzõmûvészetiskolája címû könyvet (1941). Önálló kötete1943-ban jelent meg Kép címmel.

A negyvenes években több vallási tematiká-jú képet festett, és egyházi megbízásokat iskapott. Õ festette például a gyõri új-nádorvá-rosi templom freskóit is.

Szõnyi grafikusként is kiválót alkotott, ami-rõl akvarellek, rézkarcok, táblaképekhez, fres-kókhoz készült tanulmányok tanúskodnak.

A mûvész 1960. augusztus 30-án váratla-nul hunyt el Zebegényben. Amint az emlékmú-zeum kiállítási vezetõjében olvassuk: „Hûségestanítványai híres képére, a »Zebegényitemetés«-re emlékezve vállukon vitték fel ko-porsóját a hegyoldal kis temetõjébe, ahol azegész ország mûvészi közvéleményének gyá-sza mellett helyezték örök nyugalomra.”

141

Zebegényi temetés

Sztankay Aba(1868–1936)

Sztankay Aba vegyész és gyógyszerész fel-vidéki kötõdései is jelentõsek és termékenyek.Bár 1868-ban az Alsó-Fehér megyeiVerespatakon született Erdélyben, gyermek-éveit már Selmecbányán töltötte, ahol édesap-jának gyógyszertára volt. Itt végezte középis-kolai tanulmányait is. Ezt követõen a helybeliakadémia fémkohómérnöki szakán hallgatottelõadásokat. Elsõsorban vegytanból tett szertalapos ismeretekre, hisz az intézménynek ak-kor már jól felszerelt laboratóriuma volt.

1887-ben Kolozsvárra került, ahol a termé-szettudományi kar hallgatója lett. Gyógysze-részi oklevelét végül a budapesti egyetem or-vosi karán szerezte meg 1889-ben. Rövidkeszthelyi tanárkodás után visszakerült Sel-mecbányára, ahol 1891-ben a világhírû ve-gyész, Schenek István tanársegédje lett a ké-mia tanszéken. S noha tanárkodása nem tar-tott sokáig, tudományos karrierje szempontjá-ból igen fontos állomás volt az akadémiai tan-szék, hisz napi teendõi mellett többek közt jólfelszerelt laboratóriumban, európai hírû kémi-kus társaságában végezhetett kísérleteket. Ígymár korán doktori címet is szerzett.

Akármilyen szerencsésen indult is azonbanSztankay pályája, a jeles professzor, SchenekIstván távozása után õ is elhagyta az intézetet.1895-tõl édesapja gyógyszertárát vezette Sel-mecbányán. Kis idõ után azonban a városbólis elköltözött. Igaz, nem ment messzire: apósabáti gyógyszertárának irányítását vette át.Sztankay a hajdani német bányavárosban, azodaérkezésekor már eléggé jelentéktelen tele-pülésen, sem veszett el, tudományos tevékeny-sége eredményesen ívelt tovább. Gyógyszer-tárát 1898-ban „vegykísérleti állomással” bõ-vítette, ezenkívül meteorológiai állomást építettki Báton, de jelen volt a közéletben is. Hitel-szövetkezetet igazgatott, dolgozott a kaszinó-ban, a megye törvényhatóságánál, publikált aHonti Lapokban stb.

Dr. Kiss László orvostörténész így értékelteSztankay báti éveit: „A báti »Salvator« gyógy-szertár laboratóriumában kísérletezte kiSztankay mindmáig legértékesebb, maradan-dó eredményét: a keratinált csersav fehérjét. Acsersav fehérje 1892-ben a ludwigschafeni

Knoll jóvoltából kerül fel a bélfertõtlenítõ, has-menésgátló gyógyszerek listájára. Sztankayismeri fel, hogy a gyógyszer hatékonysága fo-kozható, ha a csersav – a gyógyszer ható-anyaga – nem a gyomorban, hanem a bélhu-zamban szabadul fel.” (Dr. Kiss L., 1994.68–70. l.) Új gyógyszerét Sztankay 1899-benHonthinnak nevezte el.

Sztankay szlovákiai életrajzírója, dr. KissLászló említi, hogy a jeles kutató életében többmint 300 eredeti dolgozatot közölt magyar ésnémet nyelvû szaklapokban. A Hugyvizsgálatkézikönyve címmel önálló kötetet is kiadott,amely „sokáig keresett könyv volt a gyakorlatiorvosok körében”.

1913-ban elköltözött Hont megyébõl. Adebreceni Nádorhoz címzett gyógyszertárbanfolytatta tovább kísérleteit. Az orvosegyete-men egyetemi magántanárrá habilitálták a„gyógyszerészeti mûtan chémiája” tárgyköré-bõl. Debrecenben halt meg 1936. január 25-én. (Dr. Kiss L., 1994. 70. l.)

Régi mûködése helyein számon tartják õt;szerepel a Selmecbánya és vidéke jeles sze-mélyiségeit bemutató kiadványban is (Herèko,I., 1995. 242. l.). A szlovák szaksajtóbanszintén dr. Kiss László emlékezett meg róla rö-vid összefoglalójában. (Kiss L., 1986.183–184. l.)

Téry Ödön(1856–1917)

1917-ben a Turisták Lapjában terjedelmesöszszeállítás jelent meg Téry Ödönrõl. Dr.Thirring Gusztáv többek közt így kezdte meg-emlékezését: „Felhõ borult a magyar turistákegére, könnybe lábadt minden magyar turistaszeme, mert elvesztettük turistaügyünk legerõ-sebb oszlopát, leglelkesebb apostolát: dr. TéryÖdönt.” (Dr. Thirring G., 1917. 66. l.)

Téry Ödön orvos a magyar turistamozga-lom egyik alapítója volt. 1889-ben õ indítottas 21 éven át szerkesztette az egyesület képesfolyóiratát, a Turisták Lapját. A sok-sok kiválóturistától õ azáltal különbözött, hogy „a turis-táskodást nem tekintette puszta szórakozás-nak, hanem mindig és mindenben komoly tar-talmat kívánt a turistaságnak”. (Dr. ThirringG., 1917. 66. l.)

142

Téry Ödön a XVIII. században a Mainzbólvagy Speierbõl Magyarországra bevándoroltRicher családból származott. 1856. július 4-én született Budapesten. Tanulmányait a krisz-tinavárosi elemiben kezdte, a Vízivárosbanjárt algimnáziumba, aztán a kegyesrendiek-nél és a pesti református kollégiumban tanult,végül Miskolcra került. Az 1873/74-es tanév-ben a pesti egyetem orvosi karára iratkozottbe rendkívüli hallgatónak. 1897-ben nyerte elorvosdoktori oklevelét.

Mivel családja vagyoni helyzete megrom-lott, Téry a selmecbánya melletti Stefultón meg-üresedett bányaorvosi állásra pályázott. A pá-lyázatot elnyerve került a Felvidékre, s az itt ki-alakult kapcsolatok életre szólóan meghatá-rozták tevékenységét. 1880. november 27-énérkezett Hont megye északi felébe, a híres-ne-ves városba, Selmecbányára. Amint ThirringGusztáv írja: „Csakhamar jelentõs tényezõjé-vé vált az ottani társadalomnak. Úgy a hivata-los állásban, mint társadalmi téren kifejtett te-vékenysége folytán csakhamar közkedveltség-re tett szert, s különösen a MagyarországiKárpát-Egyesület Szitnya-Osztályának meg-alapításával oly pozíciót biztosított magának,mely egész jövõjére kihatott.” (Dr. Thirring G.,1917. 69. l.)

Selmecbányán Téry orvosi karrierje is jól in-dult. 1882-ben már kiküldték õt a berliniegészségügyi kiállításra, ahol a bányászattal,kohászattal és a dohányiparral kapcsolatosegészségügyi berendezéseket tanulmányozta.Tapasztalatairól terjedelmes jelentésben szá-molt be. Rendkívüli önfeláldozó tevékenységetfejtett ki az 1883–1884-ben dühöngõ himlõ-járvány alkalmával. A bányaigazgatóságezért külön jutalomban is részesítette õt.

Selmecbánya „Téry egyéniségének kialaku-lására nagy befolyással volt”, hisz „kifejlesz-tette benne a legnemesebb humanizmust és azideális természetszeretetet”. Ennek ellenére1884-ben elhagyta a várost, mert 600 forintosszerény bányaorvosi fizetése nem elégíthetteki családja növekvõ igényeit. Még az sem se-gített sokat rajta, hogy Coburg Fülöp herceg õtválasztotta háziorvosának s a szentantali ura-dalom orvosává. Téryt egyébként a késõbbipályáján is érte méltánytalanság: „kérlelhetet-len igazságszeretete” miatt nem találta megminden esetben azt az elismerést, melyre teljesjoggal rászolgált. (Dr. Thirring G., 1919. 70. l.)

Budapestre visszakerülve dolgozott tisztelet-beli iskolaorvosként, egészségtan-tanárként ésezredorvosként. Egész lényét áthatotta viszonttovábbra is a természet határtalan szeretete, sa turistáskodás iránti nagy szenvedély jelle-mezte õt. Figyelemmel követte a külföldi turis-taegyesületek mûködését, melyek közül egyéb-ként többnek is tagja volt. De szívesen együtt-mûködött a hazai egyesületekkel is, mint pél-dául a Magyar Kárpát-egyesülettel, a Balaton-egyesülettel, a Földtani, Földrajzi, Természet-tudományi, Régészeti és Embertani Társulattal.Mint a róla szóló nekrológban olvassuk: „Téryegyike volt azon honfitársainknak, kik ha-zánknak majdnem minden részét ismerték, saki bámulatos emlékezõtehetségénél fogvamindenütt otthonos volt. Emellett kitûnõ megfi-gyelõtehetsége volt, s nagy érzéke volt népraj-zi és földrajzi érdekességek felismeréséhez.”(Dr. Thirring G., 1917. 76. l.)

Jeles személyiségünk érdemeinek felsorolá-sa szinte lehetetlen egy rövid portré keretében.Kiváló hegymászóként például elsõként jutottfel a tátrai Középoromra. Nagy érdemeketszerzett az egyes tájak szépségeinek fényké-pezés útján való megörökítésével. Coburg her-ceg támogatásával új pavilont épített a Szitnya

143

tetején. Dobogókõn õ létesítette a báró EötvösJózsef-menedéktelepet, a Tátrában a Téry-menedékházat. Két évtizeden át õ volt a Ma-gyar Turistaegyesület vezetõje.

Különösen kiemelkedõ volt Téry életében aMagas-Tátrához fûzõdõ kapcsolata. Munkás-sága a Tátrát illetõen kettõs irányban bontako-zott ki: egyik a hegymászás, illetve az egyescsúcsok elsõ megmászása, másik a Magas-Tátra feltárása. Hegymászásai közül emléke-zetesek azok, melyek „mint elsõ túrák a Ma-gas-Tátra feltárása szempontjából bírnak fon-tossággal”. Ilyenek a Középorom, a Fecsketo-rony, a Jordán-csúcs és a Téry-horhos elsõmegmászásai. (Déry J., 1917. 94–101. l.)

Kár, hogy Téry Ödön nem publikált sokat.Írásai, módszertani cikkei és beszámolói fõlega Turisták Lapjában jelentek meg (Turistaságkülföldön. II. évf. 1890. 3–15. l.; Magyar Tu-rista-egyesület. II. évf. 15–17. l.; Hazai turista-viszonyainkról. XI. évf. 1–10. l.). A Közép-orom elsõ megmászása címû beszámolóját AMagyarországi Kárpát-egyesület Évkönyvé-ben publikálta (VI. évf. 1879. 168–178. l.).

Az Európa-szerte is jól ismert magyar turistaBudapesten hunyt el 1917. szeptember 11-én.

Tomcsányi Gusztáv(1852–1911)

Tomcsányi Gusztáv erdõmérnöknek ésszakírónak is szoros kötõdései vannak a Felvi-dékhez. Az Abaúj vármegyei Ósván született1852-ben. A kassai fõreáliskolában végezteközépiskolai tanulmányait. Innen került a sel-mecbányai akadémiára, ahol 1871 és 1874között erdészetet tanult.

A sors késõbb is errefelé terelte õt: az ung-vári kincstári uradalomból ismét a Hont me-gyei Selmecbányára került, de immár oktató-ként. Rövid idõre az akadémia növény- éserdõmûveléstani tanszékének tanársegéde lett.Az intézet ösztöndíjával külföldi tanulmány-utat tett, elsõsorban Németország erdõgazda-sági viszonyait vizsgálta.

1881-tõl a besztercebányai erdõigazgató-ság alkalmazottja. 1883-tól 1890-ig pénz-ügyminiszteri szolgálatban állt Budapesten.Ekkor kapcsolódott be az Országos ErdészetiEgyesület munkájába is. 1889-ben jelentettemeg Budapesten az Erdei facsemeték nevelésecímû hasznos és fontos könyvét. (Dr. Oroszi S.,1989. 441–443. l.)

Tomcsányi igazi erdõgazda volt a szó leg-nemesebb értelmében, aki „páratlan munka-szeretettel szolgálta hazáját s a magyar erdõ-gazdaság érdekeit”. Említett könyve „kitûnõútmutató a csemetenevelés terén”. (–:Tomcsányi Gusztáv. Nekrológ. Erdészeti Lapok.1911. nov. 1. 1099–1101. l.) Részletesen is-merteti benne az egyes csemetekerti munká-kat, bemutatja a különféle mûveleteket s azegyes berendezéseket. Ebben a könyvében is-mertette a róla elnevezett Tomcsányi-félemakktelelõ kunyhót.

Újításairól, gyakorlati eredményeirõl rend-szeresen beszámolt az Erdészeti Lapok hasáb-jain, ahol több módszertani cikket, tanulmánytis megjelentetett. Tomcsányi Gusztáv az erdõ-

144

A Téry-menedékház

mûvelés legkiválóbb szakembere lett: õ volt alégfûtésre berendezett magpergetõ és a máremlített tölgyfamakktelelõ tervezõje. (KenyeresÁ. fõszerk., 1969. 877. l.)

Kitûnõ gyakorlati eredményeinek köszön-heti, hogy 1894-ben Kárpátalján fõerdõ-mester lett, 1899-tõl pedig a máramaros-szigeti erdõgazdaságot igazgathatta. Nevé-hez fûzõdik az a tény, hogy a kedvezõ fekvé-sû havasi réteken és legelõkön elkezdõdöttMagyarországon az intenzív havasgazdál-kodás. (Dr. Oroszi S., 1989. 442. l.)

1911. október 6-án halt meg Márama-rosszigeten. Mint írták: „Személyében azegyik legnagyobb gyakorlati erdészt vesztetteel az erdész szak, a havasi gazdálkodás híveipedig legfontosabb pártfogójukat.” (Dr.Oroszi S., 1989. 443. l.)

Tóth Imre(1844–1928)

Az, hogy Mikszáth Kálmán egy-egy novel-lájában szatirikusan írt Selmecbányáról, ironi-kus hangnemben szólt az itteniek egészségiállapotáról, nem véletlen. A már-már marógúnynak tûnõ megállápítások mögött, sajnos,sok volt az igazság. Az arany kisasszony címûMikszáth-írásban többek közt az alábbiakatolvashatjuk: „Szomorú város ez! A levegõjeméreg a bányák kipárolgásától, vizétõl »goly-va nõ a halványarcú leányok és idétlen férfi-nép nyakán«. A harmadévi ujoncozásnál hat-

száz katonakötelezett ifjú közül négy vált be»császár emberinek«. Szinte szégyellem meg-írni.”

S noha némi túlzás van is ezekben az írá-sokban, valóban kevés itteni fiatalt lehetetthadkötelességre fogni. Jelentõs volt a golyvá-sodás, a tbc és más légúti megbetegedésekszáma; pusztított az ólommérgezés, a hagy-máz, az alkoholizmus s még megannyi fertõ-zõ és járványos kór. A bányászok fiatalon hal-tak meg, alig érték el a 40–50 évet.

Selmecbányán tehát nemcsak a technika ésa tudomány fejlõdött, nemcsak a munkahelyekszáma növekedett, s a bányászat lett európaihírû, hanem a betegségek száma és fajtája isévrõl évre emelkedett. A ragályok és járvá-nyos kórok elsõsorban az alsóbb rétegeketpusztították. A foglalkozási ártalmakból adó-dó betegségekkel a XVIII–XIX. századig szintealig-alig foglalkoztak, nem szenteltek ennekkülönösebb figyelmet. Pedig azok egy részemár a XVI. században felütötte a fejét. A bá-nyászaszályt többek közt olasz bányászokhozták magukkal tájainkra. Ez a ragályos be-tegség (cachexiaanaemia montana) gyenge-séggel, kiszáradással és vérszegénységgeljárt; okozója többek közt a rossz levegõ ésivóvíz, a rossz táplálkozás és az alkoholizmusvolt.

A Selmecbányán is terjedõ kórra Tóth Imrefigyelt fel alaposabban. A kiváló szakemberBudapestrõl került ide. Ságváron, Somogy me-gyében született 1844. február 27-én szegénycsaládban. Veszprémben és Székesfehérvárottvégezte középiskolai tanulmányait, majd Pes-ten szerzett orvosi diplomát. 1868-tól a felvi-déki kötõdésû Kovács Sebestyén Endre kiválósebészdoktor mellett volt asszisztens a RókusKórházban. Az egyetemi klinikáról a selmecimûtõ-orvosi állomásra került. A bányakórház-ban is dolgozott, majd bányafõorvossá nevez-ték ki. 1880-tól higiéniát adott elõ a város kö-zépiskoláiban, 1885-tõl pedig a bányászatiakadémián. Egy ideig a szentantali Coburghercegi család háziorvosa is volt. Nevével,sajnos, a Magyar Életrajzi Lexikon II. köteté-ben (Kenyeres Á. fõszerk., 1969) és az Aka-démiai Kislexikonban (Beck M. fõszerk.,1990.) sem találkozhatunk. Szlovákia enciklo-pédiája (Hajko, V. és koll., 1982. 98. l.) vi-szont méltatja érdemeit, s számon tartja õt a

145

Selmecbánya és környéke neves személyisé-geit bemutató kiadvány is (Herèko, I., 1995.257. l.), a Szlovák Bányászati Múzeum Év-könyve pedig egy hosszabb tanulmányt közölróla. (Blázy, M., 1979. 217–242. l.)

Tóth Imre már 1881-ben kutatási tárgyávátette a selmeci bányamunkások körében év-századok óta uralkodó betegségeket, elsõsor-ban a bányászaszályt. Sorra járta a tárnákat,a bányászok otthonait; figyelte az életkörül-ményeket, a munkások tisztálkodási szokásait,táplálkozasát stb. Miután tisztába jött a beteg-ség természetével és ragályos körülményeivel,1882-ben sikerült azt legyõznie és megszün-tetnie. Selmecen azóta ez nem fordult elõ.Mindez azért is figyelemre méltó tény, mert abányászaszályról csak a XIX. század másodikfelében születtek tanulmányok dr. Tóth Imre tol-lából. (A bányászaszály és annak oktana. Or-vosi Hetilap, 1883; Über die Ausrottung derAnchylostoniasis in den Bergwerken von Sel-mecbánya, Therapie der gegen Wart. Ber-lin–Wien, 1904) Tóth Imre sikereinek különösjelentõségét továbbá növeli az a tény, hogyneki sikerült a veszélyes kórt legyõznie akkor,amikor ez a fejlettebb országokban még min-dig pusztított.

A bányászaszállyal egy idõben kezdte mega selmeci fémkohó munkásai közt uralkodóólommérgezés elleni harcot is. Ezt a betegsé-get 1903-ban sikerült legyõznie. Minderrõl1906-ban számolt be az Orvosi Hetilapban aKüzdelem az ólommérgezés ellen címû tanul-mányában.

A környezetszennyezés századunk elejénújabb járványos megbetegedést okozott Sel-mecbányán is. A hasi hagymáz okozójára isrámutatott Tóth Imre. Ez tulajdonképpen a tí-

fusz bacilusa volt, amely a beteg beleiben sza-porodott el, s az ürülékkel a vízbe kerülve is-mét fertõzött. Ennek veszedelmeire a fõorvos aSelmecbányai Gyógyászati és Természettudo-mányi Egylet Évkönyvében hívta fel a figyel-met. (Tóth I., 1904. 102–110. l.)

Tóth Imrének Selmecbányán annak ellenéreis számos megpróbáltatásban volt része, hogya köz javát szolgálta. Közöny, ellenségeske-dés vette õt körül, fõleg azok részérõl, akik ja-vára tevékenykedett. Õ volt az elsõ Magyaror-szágon, aki az alkoholizmust betegségnek is-merte el. Éppen ezért sokat fáradozott azon,hogy a bajbajutottakon segítsen. Úgy is, hogyfelvilágosító elõadásokat tartott, harcolt a túlsok italmérõ ellen; a betegek számára megfe-lelõ intézeteket akart felállítani stb. Hont me-gye monográfiájában olvassuk: „Amikor aziszákosság meggátlására a városi szeszmono-pólium ellen lépett fel, a városi tanács az or-vosi oklevelétõl akarta megfosztani. Ebben aküzdelmében vívta ki nagy eredményeit, ame-lyekkel utóbb az orvosi tudományos világ há-láját szerezte meg.” (Osváth Gy., 1906.275–276. l.) Az alkoholizmuról is több tanul-mányt publikált Tóth Imre. Ilyen például az Al-koholizmus a társadalomban címû munkája(1899) is.

Tóth Imrét az emberek egészségének jobbí-tásáért folytatott küzdelem éltette. Az elsõ vi-lágháború alatt például ingyen gyógyította aselmeci kórházban a sebesülteket. A bányász-jelölteknek felvilágosító elõadásokat tartott arájuk leselkedõ veszélyekrõl, megtanította õketaz elsõsegélynyújtás alapjaira stb. A kolerárólés más betegségekrõl tájékoztató szórólapo-kat szerkesztett az egyszerû nép számára –szlovák nyelven is.

A fõorvos a kultúra és a gazdaság terén islelkes tevékenységet fejtett ki. Tiszteletbeli tag-ja volt az Országos Közegészségügyi Egyesü-letnek, alapító tagja a természettudományi ésorvosi könyvkiadónak.

Még orvosnövendék korában foglalkozott améhészet, a gyümölcsészet és a borászat ta-nulmányozásával. 1872-ben Az okszerû mé-hészet címmel könyvet is kiadott. Ebbéli tény-kedésével Selmecbányán sem hagyott fel. Ahíres Kálvária alatt szép gyümölcsöst telepített,akadémiai diákjaival diófákat ültetett az utakszélére, s a város szegényei közt mintegy

146

A selmecbányai akadémia épülete

2000 darab diófacsemetét osztott ki. Ezugyanis jól megtermett errefelé, és segített azegyszerû bányászok anyagi helyzetén.

Küzdelmes, de szép pályája 1928. január27-én zárult le Selmecbányán. Mivel a városmindhárom nemzetiségét – szlovákokat, né-meteket, magyarokat – egyaránt szerette éstisztelte, nyelvüket beszélte, egészségükre vi-gyázott, sorsukat figyelemmel követte, temeté-sén mintegy tízezer ember kísérte õt utolsó út-jára, a Piergi-kapu melletti Úritemetõbe, aholsíremléke ma is áll.

Tuzson János(1870–1943)

Tuzson János botanikus, erdõmérnök ésegyetemi tanár, „a közszeretetben és köztisz-teletben álló tudós, aki szerette az ifjúságot éstöbb jóléti intézményt alapított”, 1870. május10-én született Szászcsanádon. Középiskolaitanulmányainak elvégzése után 1887-ben ke-rült Selmecbányára, ahol a Bányászati és Er-dészeti Akadémia erdészeti szakának hallga-tója lett. (Dr. Laposa J., 1989. 491. l.) Ugyan-itt három évig a kincstári erdészetben dolgo-zott, majd az akadémiára került tanársegéd-nek. 1898-tól az Erdészeti Kísérleti Állomásadjunktusa, a híres botanikus kert egyik kiépí-tõje. Hosszabb európai tanulmányutak után

1903-tól a növénytan helyettes tanárává ne-vezték ki az akadémiára. Tuzson tudósi életút-jának meghatározója volt a selmecbányai al-ma mater: „pályájának csúcspontján is ahhoza közösséghez tartozónak vallotta magát,amelyet a selmeci fõiskolát jellemzõ barátiszellem kovácsolt össze maradandóan és elnem szakíthatóan”. (Dr. Nemky E., 1970.423. l.)

1904-tõl már a budapesti József Mûegye-tem növénytani tanszékének adjunktusa,1909-tõl pedig az MTA levelezõ tagja. 1918-tól a növényrendszertan rendes tanára, vala-mint az általa létesített Növényrendszertani ésNövényföldrajzi Intézet vezetõje.

Tuzson János tudományos munkásságasokirányú. Elõször a fás növények anatómiá-jával foglalkozott. Ennek eredményeként jelentmeg 1907-ben A növények belsõ szerkezetecímû összefoglalója, de már ezt megelõzõenkiadta 1897-ben A fák anatómiai szerkezetecímû munkáját.

Foglalkozott Magyarország növényzeténekszármazásával is, de erre vonatkozó nézeteitmár kortársai megcáfolták, s késõbb maga iskorrigálta.

Fõ mûvének, a Rendszeres növénytannak I.kötete (Általános rész és a virágtalan növé-nyek) 1911-ben jelent meg Budapesten. Mun-kája jó fogadtatásra talált, hisz „régóta hiány-zó tudományos kézikönyvet adott az egyetemihallgatóknak és a növénytannal foglalkozókszámára”. Egyik méltatója szerint ez volt „az

147

Magyaros ruházatú selmecbányai bányász faragott figurája

elsõ modern magyar növényrendszertan”. (Dr.Laposa J., 1989. 492. l.) A második kötetet(Virágos növények) 1926-ban adták ki. Ebbenaz Engler-féle rendszert a törzsek további tá-gításával módosította.

1901-ben alapítója, majd hosszú idõn átszerkesztõje volt a Növénytani, illetve Botani-kai Közleményeknek. Nemky Ernõ szerintTuzson „a legérdemesebb eredményekkel anövényföldrajz területén dolgozott”. (Dr.Nemky E., 1970. 424. l.) Alaposan feltárta ésleírta például az Alföld növényformációját;1914-ben kiadta A Magyar Alföld növényfor-mációi, majd 1915-ben A Magyar Alföld nö-vényföldrajzi tagolódása címû munkáját. So-kat foglalkozott az itteni területek fásításával.Álláspontja szerint az Alföld valamennyi terü-lete alkalmas növényi, illetve fatermesztésre.

Külföldi útjai során alaposan vizsgálta mástájegységek, így például a délorosz sztyeppéknövényfödrajzát is. Megállapította, hogy azAlföld flóráját nem a délorosz sztyeppékrõl,hanem Délnyugat-Európából kell származtatni.

1928-tól Tuzson lett a budapesti egyetemiFüvészkert vezetõje. Tudományos munkássá-gát ekkor már nemzetközi szinten is elismer-ték. A Növényrendszertani és NövényföldrajziIntézetet olyan fejlett tudományos intézménnyéalakította, amely már 1940-ben 400 000 nö-vénygyûjteménnyel, 2600 növénykövületettartalmazó paleobotanikai gyûjteménnyel és9000 kötetes könyvtárral rendelkezett. Nagytudósunk 1943. december 18-án hunyt el Bu-dapesten.

Vadas Jenõ(1857–1922)

Vadas Jenõ, a nemzetközi hírû tudós és ki-emelkedõ szakíró, a magyar erdészeti kutatá-sok megszervezõje, az Erdészeti Kísérletek cí-mû szakfolyóirat alapítója, a tehetséges fõis-kolai oktató tulajdonképpen Selmecbányánbontakoztatta ki tehetségét, s gyarapította aztaz örökséget, melyet családjától kapott.

A ma Miskolchoz tartozó Felsõhámoronszületett 1857. április 2-án. Családi neve ere-detileg Vlkolinszky volt. Édesanyját HermanFranciskának hívták, s testvére volt a nagy ter-mészettudósnak, Herman Ottónak. Mivel

édesapját korán elveszítette, az anyai nagy-bácsi jelentõs szerepet vállalt nevelésében. Afiatal Vadas neki is köszönheti természetszere-tetét.

Miskolcon és a selmeci evangélikus líceum-ban végezte középiskolai tanulmányait. 1874-tõl erdészetet tanult a selmeci akadémián.1881-ben a máramarosszigeti, 1882-ben pe-dig az óvári erdõgazdaságnál gyakornokos-kodott. 1885-ben Vadászerdõre került Temes-vár mellé, ahol az ország második erdõõriszakiskoláját igazgatta. Itt a gyakorlati okta-tásra helyezték a hangsúlyt.

1891-ben került vissza Selmecbányára, s1904-ig az akadémia növénytani tanszékéndolgozott. 1904-tõl az elsõ államfordulatig azintézet erdõmûveléstani tanszékének tanára ésvezetõje, közben az 1908–1910-es tanévek-ben az akadémia rektora is.

A selmecbányai évtizedek gazdag tevé-kenységgel teltek el. 1897-ben az akadémiamellett megalapította a Központi Erdészeti Ku-tatóállomást, s közremûködött a Kisiblyei Ar-borétum megteremtésében is. 1908-ban fel-építette az erdészeti laboratórium épületét.(Herèko, I., 1995. 263. l.)

Vadas fõiskolai mûködése „...meghatározóvolt a magyar erdõgazdaság története szem-pontjából is. Nemzedékek sorát nevelte fel, akika hazai erdõgazdaság minden ágában hirdet-ték, alkalmazták professzoruk elveit, eredmé-nyeit”. (Dr. Oroszi S., 1989. 532–536. l.)

148

A millennium évében Vadas feldolgozta aselmeci erdészeti akadémia történetét, amelyBudapesten jelent meg (1896) az alábbi cím-mel: A Selmecbányai M. Kir. Erdõakadémiatörténete és értesítõje. A közel 400 oldalas ki-advány három idõszakra tagolva tárgyalja azintézet történetét. Az elsõ idõszak az intézetalapításától az akadémia alapításáig(1808–1846), a második az erdészeti taninté-zet akadémiává történt átalakításától kezdve anémet nyelv eltörléséig (1846–1867), a har-madik pedig a magyar tannyelv életbelépésé-tõl (1867) Magyarország fennállásának ezre-dik évéig (1896) terjed. Az akadémia történe-tének részletes áttekintését és elemzését a tan-tervek ismertetése, a taneszközök és laborató-riumok, a kísérleti telepek bemutatása követi.A szerzõ ezenkívül közli az erdõakadémiaegykori hallgatóinak névsorát, s a jeles taná-rok (Wagner Károly, Lázár Jakab, Illés Nán-dor, Sóltz Gyula, Szécsi Zsigmond, Bedõ Al-bert, Beiwinkler Károly, Belházy Emil, DivaldAdolf stb.) részletes életrajzát. Vadas könyve„ma is egyik alapforrása” az erdészeti szak-oktatás történetének. (Oroszi S., 1989. 533.l.)

A millennium elõtt s az ünnepségek utánVadas sok külföldi utat abszolvált. 1893-banNémetországban és Svájcban az erdészeti ku-tatásügyet vizsgálta. Ugyanabban az évbenBécsben részt vett az Erdészeti Kutatóállomá-sok Nemzetközi Szövetségének elsõ kongresz-szusán is. Itt jegyezzük meg, hogy ez a társa-ság 1910-ben, a IV. nagygyûlésén Brüsszel-ben elnökké választotta Vadast.

1895-ben Boszniában, 1897-ben Stock-holmban járt. Közben kitartóan szorgalmaztaa magyarországi erdészeti kísérleti állomásokfelállítását, mígnem 1897-ben Darányi Ignácföldmûvelésügyi miniszter azt el is rendelte.Vadas lett a kísérleti állomások elsõ vezetõje,aki még jelentõsebb tudományszervezõ ésgyakorlati kísérletezõ munkába kezdett.

A magyarországi erdészeti kísérletügymegteremtõje szakirodalmi munkásságában iskiemelkedõ eredményeket ért el. 1898-banBudapesten megjelent az Erdõneveléstana,amely tartalmazza az erdõmûvelés alapfogal-mait és eszközeit, a jelentõs fafajták erdõmû-velési munkáit stb.

Ugyancsak 1898-ban adták ki Budapesten

Az árvízvédelmi füzesek telepítése és nevelésecímû könyvét is. Ez jó segítséget nyújtott a fo-lyók szabályozásához és az árterületek rende-zéséhez.

1911-ben közzétette újabb mûvét, Azakácfa monográfiáját, amely 1914-ben né-metül is megjelent.

A világháború utáni államfordulat nagy tö-rést jelentett Vadas életében. Hisz az elcsatoltterületeken maradtak az általa kiépített olyanjelentõs kísérleti állomások, mint a szabadkai ésa temesvári, illetve a selmecbányai, a beszter-cebányai, likavai, csorbatói és a tátralomnici.

Hátralévõ éveiben Vadas alig alkotott vala-mit. 1922. július 21-én Budapesten hunyt el. AFarkasréti temetõben helyezték õt örök nyuga-lomra. Tiszteletére 1930-ban Sopronbanszobrot állítottak.

Vályi Klára(? 1758–181?)

Irodalmi és életrajzi lexikonunk egyarántjegyzi ennek a Rimajánosiban született versíróasszonynak, a Bécset is megjárt szülésznõnek,a kor költõihez verses leveleket írtó világihölgynek a nevét.

Hogy az utókor számára miért érdekes azõ pályája, az mára több munkából is kiderül.Vályi Klára nevével többször is találkozhatunkpéldául a Weöres Sándor által „a magyar köl-tészet rejtett értékeibõl és furcsaságaiból” ösz-szeállított antológiában. (Weöres S., 1977) Akötethez írt bevezetõ tanulmányban KovácsSándor Iván idézi Psyché alábbi sorait: „VáliKlára, e vén bolond Bétsi Magyar Bába asz-szony, ki Poétriának hiszi-el magát, terjedel-mes Epistolákat küldöze Édes Gergelynek,Molnár Borkának, még Kazinczynak is...”.(Weöres S., 1977. 15. l.) Aztán Weöres Sán-dor „programszerû panaszát” olvashatjuk,miszerint „a magyar múlt tele van érdekes,színes, olykor merész költõasszony-egyénisé-gekkel, akiknek mûveit és életét már csak azértis érdemes volna feltárni, mert többnyire szán-déktalanul megrajzolták korszakuk házi, csa-ládi életét, mindennapjait. Újfalvi Krisztina,Fábián Julianna, Molnár Borbála, Vályi Klára,Ferenczi Teréz és annyi más: újrafelfedezésre,kiadásra méltó.” (Weöres S., 1977. 20. l.) Az

149

Antológia máris törleszt: részleteket közöl töb-bek közt Csizi István és Vályi Klára verses le-velezésébõl (342–348. l.).

Vályi Klára 1797-ben Komáromban, BédiJános csizmadiamester házában Édes Ger-gellyel „bonyolódott szerelembe és verses le-velezésbe”. (Weöres S., 1977. 414. l.) Az„irodalmi szalonként” is funkcionáló Bédi-házban egyébként megfordult Csokonai ésGvadányi is.

Vályi Klára Hont megyei kapcsolatait dr.Kiss László orvostörténész dolgozta fel. A Cso-konai Vitéz Mihály baráti köréhez tartozó köl-tõnõ 1783 után a pesti egyetem bábaképzõtanfolyamán szülésznõi oklevelet szerzett. No-ha már elõbb is pályázott szülésznõi állásraHont megyében, a vármegye közgyûlése csak1802-ben nevezte ki az Ipoly-melléki járásbábájává. Ipolyságon telepedett le, ahol la-kást és évi 200 forint fizetést kapott. Ehhez jöttmég a körzetbe tartozó egyes községek külön-féle szolgáltatása. Valószínûleg az 1809–10-es években hagyta el a vármegyét. Kiss Lászlóa „honi fürdõügy népszerûsítõjeként” is emle-geti õt. Az 1807-ben Vácott kiadott MagyarTempe címû mûvében, melyet „az versekkelmulatni szeretõk számára” írt, költeménybenénekli meg a szalatnyai savanyúvizet, s dicsõ-íti a szép honti helyet. (Dr. Kiss L., 1988.622–627. l.) A szerzõ a pozsonyi IrodalmiSzemlében is publikált írást Vályi Klára életút-járól (...körmetlen lábbal nagy fát akarokmászni. 1988. 74–77. l.). A Csokonaival leve-lezõ-verselgetõ bába címû tanulmánya A ma-gyar tudomány évszázadai II. címû kiadvány-ban jelent meg (Pozsony, 1996. 27–30. l.).

A Magyar Tempén kívül 1798-ban megje-lent Vályi másik kötete is, a Buzdító versek anemes magyar insurgensekhez. Versíró höl-gyünk irodalmi kapcsolatai révén is érdemesaz említésre.

Virág Benedek(1754–1830)

A dél-honti Márianosztra község gazdagtörténelmi és irodalmi hagyományokkal ren-delkezik. Kedvelt vadászhelye volt ez egykorNagy Lajos királynak is, s az egyetlen magyaralapítású szerzetesrend tagjai, a pálosok itt

építették fel börzsönyi kolostorukat. Nosztraígy kisebb megszakításokkal a pálos rend fel-bomlásáig az õ kezükben maradt.

A márianosztrai kolostor a középkortólnemcsak a pálosok egyik székhelye volt, ha-nem jelentõs kulturális központnak is számította Duna és az Ipoly szögletében. Sok jeles sze-mélyiség megfordult itt a XVIII. században is.Nosztrán volt novicius például Ányos Pál köl-tõ, aki a pálos kolostorban ismerkedett meg éskötött maradandó barátságot Virág Benedek-kel. Rövid idõre tehát a magyar ódaköltészetnagy mesterének élete is kötõdött ehhez a Bör-zsöny vidéki településhez.

A „Bessenyei fellépése idején sarjadt új ma-gyar literatúra egyik jelentõs alakja” (Lõkös I.,1980. 5. l.) szegéy jobbágycsaládban szüle-tett 1754-ben Dióskálon. Alsóbb iskoláit márNagybajomban végezte, a gimnáziumot pe-dig a nagykanizsai piaristáknál kezdte, s Pé-csett és Pesten folytatta tanulmányait. A pálosrend tagjaként szentelték pappá 1781-ben, smég az évben tanári kinevezést is kapott arend székesfehérvári gimnáziumába.

Elsõ versei a kassai Magyar Museumban ésaz Orpheus címû folyóiratban jelentek meg. Amár jó barátjának tekintett Ányos Pálon ésVerseghy Ferencen kívül ekkor szoros kapcso-latba lépett a Kassai Magyar Társaság tagjai-val: Baróti Szabó Dáviddal, Batsányi Jánossalés Kazinczy Ferenccel.

1794-ben Pestre költözött. Ekkor már beér-kezett költõ volt. Mint egyik életrajzírója emlí-ti: (Pesten) „Azokkal vállalt közösséget – jólle-

150

het maga eszmei törekvéseiket nem osztotta –,akiket a hatalom veszedelmes felforgatókéntvetett fogságra, s akiket a hajdani pártfogókmost megtagadtak.” (Lõkös I., 1980. 13. l.) Vi-rág Benedek „Verseit – hazafias és bölcselke-dõ ódáit, szatíráit, epigrammáit – klasszikusversformákban írta, megszólaltatva a felvilá-gosodás eszméit”. (Kenyeres Á. fõszerk.1967. 1004. l.) A Poetai Munkák címû ver-seskötete 1799-ben jelent meg. A kortársakezt lelkesedéssel üdvözölték, Csokonai a hal-hatatlanság költõjét látta benne. Virág Bene-dek célja volt a nemzeti költészet mûvelése.Szemlélete bár antikos, s Horatius volt az ide-álja, de mûvei már nem barokk jellegûek,nyelvezete tiszta. „Szauder megfigyelése nyo-mán úgy látszik: ez a líra túl azon, hogy elõz-ménye Berzsenyi és Vörösmarty költészetének,tevékeny, céltudatos formálója a polgáriasulásfolyamatának is.” (Lõkös I., 1980. 15. l.)

1801-ben jelent meg híres munkája, Hora-tius Poetikája címmel. 1804-ben „a hagyomá-nyok megbecsülésére és tanulságaira figyel-meztetve” adta ki újabb munkáját ezzel a cím-mel: Magyar Poeták, kik Római Mértékre írtak1540-tõl 1780-ig. Sokan oktalanul bíráltákama tevékenységéért, melyet a történelemnépszerûsítése érdekében végzett. Kiadta pél-dául Második András Arany Bullájának ma-gyar fordítását (1806), majd a Magyar Szá-zadokat (1808), amely lényegében „az elsõélvezhetõ magyar nyelvû történelmi összefog-lalás volt”.

1811-ben a Poémák kötettel lépett a „literá-tus világ” elé. 1819-ben megjelent a Költemé-nyek Phaedrusként címû kötete. 1824-ben Bu-dán kiadta Horatius Flaccus ódáit. Virág Be-nedek élete termékeny és példamutató volt.Szinte haláláig dolgozott, és szolgálta a közjavát. 1830. január 23-án hunyt el Budán.

Viszolajszky Károly(1843–1929)

Viszolajszky Károly egyházi író, nagy mû-veltségû vidéki plébános és buzgó zarándoktöbb mint fél évszázadot töltött lelkipásztorkénta Hont megyei Alsószemeréd plébániáján.Eme hosszú idõ alatt örömben és bánatbanegyaránt volt része, de munkakedvét, Istenbevetett hitét, a világ s egyházközségének dolgaiiránti érdeklõdését sohasem veszítette el.

Érsekújvárott született 1843. november 3-án egyszerû szülõk gyermekeként. Budán ésEsztergomban végezte a gimnáziumot. 1862-tõl Nagyszombatban filozófiát, majd Eszter-gomban teológiát tanult. 1868-ban pappászentelték, s több mint fél évtizedig káplánkénttevékenykedett Hontnádason, Szénaváron ésZselizen. (Mináè, V. fõszerk., 1992. 331. l.)

A jeles egyházi író gazdag publicisztikaitevékenységet fejtett ki, s publikált néhányönálló kötetet is. Történelmi, egyháztörténetiírásai az Egyházi Lapokban, az EsztergomiUjságban, a Magyar Koronában, az Alkot-mány és a Magyar Állam címû lapokban je-lentek meg. Ezek a munkák egyik méltatójaszerint még alapos feldolgozásra várnak.(Kiss L., 1966. 59–63. l.)

A szlovák biográfiai szótár jegyziViszolajszky 1868-ban Budapesten kiadott el-sõ önálló kötetét, melynek címe: Isten ujja né-mely feltûnõ, de való eseményben. Ugyancsakemlítik két útikönyvét, az Egy zarándoklat él-ményei Egyiptom, Jeruzsálem és Rómában cí-mût (Budapest, 1887), valamint a Szellemiböngézés Svéd-Norvégia és Oroszországbancímû munkáját (Érsekújvár, 1905). Az elsõbenmegannyi dokumentumértékû leírást találunk,élményszerû beszámolót olvashatunk. A mûértékét növeli, hogy a szerzõ a három hóna-pos utat nemcsak mint egyszerû vagy épp tu-dományos felkészültséggel rendelkezõ utazómutatja be, hanem mint zarándok is elénk tár-ja. Dr. Kiss László Viszolajszkyt méltató írásá-ban kiemeli a Szentföldön járt teológus amaérdemét is, hogy felhívta a figyelmet a Paternoster templomból hiányzó magyar nyelvûMiatyánk-szövegre, és sürgette annak pótlásátis. (Kiss L., 1996. 61. l.)

Másik könyvében Észak- és Kelet-Európatájait hozza közelebb az olvasóhoz

151

Márianosztra

Viszolajszky. Bevezetõjében a világlátás fon-tosságát hangsúlyozza, többek közt így: „Min-den kornak megvan a maga törekvõ eszméje,mely úgy befolyásolja szülötteit, mint az ural-kodó planéta a csillagjárást! A mi korunk ural-kodó planétája az utazás! (...) Ha ujítást akara magyar ember közéletünkbe behozni, rámu-tat arra, hogy igy van Franczia-, Angol-, Spa-nyol- és Németországban is. Az országgyûlé-sen elhangzott érvelések jó része csupa kül-földre való hivatkozás.” (Viszolajszky K.,1905. 3. l.) Íme, egy Isten háta mögötti falu-ban élõ pap nyitottsága a világmindenségre.Útikönyve igazi „szellemi böngézés”, hisznemcsak tájakat, természeti szépségeket, vá-rosokat mutat be, hanem közel hozza a távolinépek kultúráit, szellemi-lelki világát is.

Az alsószemerédi Historia domus feljegy-zései szerint Viszolajszky 1874. december11-én érkezett a faluba. Külön nagy érdeme,hogy az elõdje, Fábián János plébános általvezetett plébániatörténetet szorgalmasan éspéldásan írta tovább. Nagy kincset hagyottígy az utókorra, hisz feljegyzései értékes for-rásai a múltnak. Kiolvashatók belõlük a pa-raszti társadalom viselkedési normái, az adottközösség rendje, mindennapi életének apróeseményei, a mikrotársadalom erkölcsi-vallá-sos szokásai stb.

Viszolajszky elsõ feljegyzése 1875 húsvét-járól szól. 1876 végén egy összegzést készí-tett, melyben szomorúan konstatált bizonyosdolgokat. Tapasztalatait így sommázta: „Sz.Szilveszter napja. Mint lelkiatya ha visszate-kintek a lefolyt évre, igazán elszomorodik aszívem azon erkölcsi süllyedésen, melyet híve-im közt egy egész éven át tapasztaltam.” A té-nyek azonban nem torpantották õt meg: halá-láig azon serénykedett, hogy a rábízott nyájemberi tartását pallérozza, erkölcsi életétegyengesse. Ezt az építkezést szolgálták amás téren elért eredmények, létrehozott eszkö-zök is. Például az 1885-ben megáldott újalsószemerédi templom, az ugyanakkor fel-szentelt zárda, az 1897-ben felállított község-beli fakereszt, a templomnak adományozottsok-sok kegytárgy stb. Emögött bizony ott voltViszolajszky emberpallérozó munkájának azeredménye is. De jó példát mutatott e téren sa-ját maga is. 1886-ban a templom két mellék-oltára közül az egyiket õ állíttatta. Amint a

Historia domusban feljegyezte: „A másikat pe-dig, mint védszentem oltárát (Borromeo SzentKároly – Cs. K. megj.), hálám kifejezése smegörökítése jeléül, hogy Sz. földi utambanmegoltalmazott s szerencsésen visszavezérelt,én emeltettem. A képeket Ébert Endre leányvá-ri esperes festette; rámáját Bécsbõl hozattam,az egész oltár fáját pedig egy sági asztaloskészítette. Borromeo Szent Károly oltárábanüveg ajtós tabernaculumban helyeztem el Sz.földi s lourdi utazásomban gyûjtött emléktár-gyakat (...) Meg van írva s nevezve mindentárgy neve s hozzája honnét hoztam.”

Viszolajszky nem önmaga vagyonát gyara-pítgató pap volt. Amikor papsága 25 éves ju-bileumát ünnepelték, akkor sem fogadott elajándékot saját maga számára. Az össze-gyûjtött pénzen egy Jézus- és Mária-szívszob-rot, keresztúti képeket és kelyhet vetetett atemplomnak.

Viszolajszky feljegyzéseinek néprajzi érté-kei is felbecsülhetetlenek. Errõl részletesen be-számoltam egy hosszabb dolgozatomban,megköszönve Viszolajszky kései utódjának,Herdics György plébánosnak, hogy a mégmeglévõ Historia domust áttanulmányozhat-tam. (Csáky K., 2000/1–2. 155–171. l.)

A tudós falusi plébános 1929-ben hunyt elAlsószemeréden. Síremlékét dr. Kiss Lászlómutatta be a Magyar Vasárnap Kalendárium-ban. (Kiss L., 1996. 63. l.) A szemerédiek ér-tékelve „leghûségesebb” papjuk munkáját, ér-tük kifejtett tevékenységét, sírhalma fölé egyembernagyságú, a Jó Pásztort ábrázoló szob-rot emeltek, ezzel a felirattal: „Itt nyugszik Is-tenben boldogult Viszolajszky Károly esperes-plébános, 1843. XI. 3. – 1929. VI. 7. Tu essacerdus in aeternum secundum ordinemMelchisedech.”

Vitális István(1871–1947)

A Vitális család megbecsült família voltHont megyében. Az õsök a Liptó megyeiVitalisfalváról származnak. Vitális Pál a XVIII.században telepedett le tájainkon: fia, Sámu-el, ügyvéd lett Balassagyarmaton, PálFelsõszelestényben gazdálkodott, István pedigNógrád fõszolgabírája volt.

152

Vitális István tanár, szakíró és geológushosszú ideig Selmecbányán lakott. Õ egyéb-ként az Orosháza melletti Pusztaszenttornyánszületett Békés megyében 1871. március 14-én. Tanulmányait a szarvasi gimnáziumbankezdte, majd a budapesti Tudomány- és Mû-egyetemen folytatta. Olyan kiváló szakemberttudhatott tanárának, mint a kor kiemelkedõföldrajztudósa, Lóczy Lajos doktor. Vele egyéletre szóló szakmai és baráti kapcsolatot ala-kított ki. Egy ideig tanársegédként is dolgozotta mûegyetemen.

A tehetséges tanítvány, Vitális István máregyetemista korában is oktatott a gyakorló-gimnáziumban Budapesten. 1894-ben kerültSelmecbányára, s az evangélikus líceum taná-ra lett. A fiatal pedagógus igen szerette a ter-mészetet, kutatta annak titkait s a föld rejtettkincseit. Az ezredéves országos kiállításon ígymár bemutatkozhatott önálló hegyvidéki ter-mészetrajzi mintagyûjteményével. (BorovszkyS. szerk., é. n. 277. l.)

A szûkebb pátria természetföldrajza, azország tájai s a nagyvilág egyaránt érdekeltékVitálist. 1896-ban részt vett a földrajztanárokegyiptomi tanulmányútján; 1901-ben pedigiskolája támogatásával a kutatók greifswaldinyári kurzusát látogatta. Tette tehát azt, amiegy igazi tudós tanárhoz illett: tanult, utazott,kutatott és publikált. A Pallas Nagy Lexikona I.kötete számára megírta az Afrikáról szólórészt. A magyar tanárok Egyiptom címû köny-vében Kairót ismertette.

Hosszú idõn át szakelnöke volt aSelmeczbányai Gyógyászati és Természettudo-mányi Egyletnek, 1896-tól szerkesztette annakÉvkönyveit. Ezekben több kiváló szakdolgoza-ta jelent meg, például a búrokról és hazájuk-ról, az Al-Dunáról, a Balatonra vonatkozóföldrajzi ismeretekrõl, egyiptomi útjáról stb.Az 1903. évi kiadványban (Vitális I. szerk.,1904) közli ama terjedelmes elõadását, me-lyet a selmeci akadémia ásvány-földtani inté-zetében tartott. A tanulmány címe: Adatok aBalaton-fölvidék bazaltos kõzeteinek ismereté-hez. Kedves tanára, Lóczy Lajos szólította felõt, hogy a Balaton-fölvidék bazaltos kõzeteittegye petrográfiai vizsgálatok tárgyává. Kuta-tásait Vitális a nagy eldõdök (Böckh János,Hofmann Károly) eredményeit felhasználva,de már a petrográfia modernebb módszereit,

a vulkanológia újabb nézõpontjait figyelembevéve végzi. Így sikerült kimutatnia az elszige-telt és egymástól távol álló eruptív kõzetek kü-lönbségét, másrészt viszont bizonyos egyezé-seit is.

A század elején megírta Borovszky monog-ráfiája számára a Hont vármegye természetiviszonyai címû fejezetet. Szakszerûen, de egy-ben népszerûsítõ formában megírt tanulmá-nyában többek közt felhívja a figyelmet arra,hopgy a természeti viszonyok változatosságaHont megyét „az ország legérdekesebb vár-megyéi közé emeli”. Itt található a Selmeci-hegyvidék legmagasabb csúcsa, a Szitnya(1011 m), akárcsak délen a Börzsönyé, a 939m magas Csóványos. Ásványos forrásokban isaz ország leggazdagabb tájéka ez a kicsinymegye. Itt buzog a „Bori buzgó”, a magyara-di és szántói mészkõbõl elõtörõ több forrás, agyügyi kénes víz, a környék legjobb asztali vi-ze, a szántói gyógyvíz. A megye északnyuga-ti csücske geológiailag is a legérdekesebb ré-sze volt a történelmi Magyarországnak, hiszaranyat, ezüstöt és más értékes kincset egy-aránt rejtegetett a föld mélye. Az idõjáàási té-nyezõk szintén változatosak ezen a kis földré-szen. Észak és dél átlaghõmérséklete közttöbbfoknyi különbség van, a csapadékmennyi-ség közti különbség is jelentõs. Pedig azészak-déli pont közti távolság mindössze 83km. Florisztikailag ugyancsak sokszínû Hontmegye, hisz „éjszaki magasabb helyein né-hány havasalji faj is társul szegõdött”. (VitálisI., 1906. 15. l.)

Az evangélikus líceumban az intézeti Év-könyveket is szerkesztette. Ezekben szintén so-kat publikált, többek közt megírta Breznyik Já-nos igazgató életrajzát is. 1903-tól a selmec-bányai fõiskola adjunktusa lett. 1904-bendoktori oklevelet szerzett, 1911-ben megjelentBudapesten A Balaton-vidéki bazaltok címûmunkája. Közben számos tanulmánya látottnapvilágot a Bányászati és Kohászati Lapok-ban. Megírta a gimnáziumi Földrajzkönyv I.és II. kötetét. 1912-ben átvette a fõiskola ás-ványtani tanszékének vezetését, majd 1919-ben a Sopronba áttelepített intézet rektora lett.1920-ban az MTA levelezõ, 1943-ban pedigrendes tagjává választották.

Vitális István érdemeit hosszasan lehetnemég sorolni. Hisz bekapcsolódott az Erdélyi-

153

medence, az Egbell környéki és kárpátaljaiszénhidrogén-kutatások földtani felvételeibe,továbbra is tanulmányozta a Balaton környé-kének földtanát stb. Legkiemelkedõbb eredmé-nyét a szénkutatás terén érte el. Javaslatáratöbb bányát tártak fel, s õ kutatta ki a mátra-alji pannóniai fás barnaszéntelepeket. (Kenye-res Á. fõszerk., 1969. 1007. l.)

Neves tudósunk 1947. november 9-énhunyt el Budapesten. Geológia iránti szerete-tét nemcsak diákjaiba oltotta be, hanem csa-ládjában is örökül hagyta. Fia, Vitális Sándor,aki még Selmecbányán született 1900-ban,szintén a földtan kiemelkedõ mûvelõje lett.

Wagner Károly(1830–1879)

Köztudott, hogy a selmecbányai MagyarKirályi Erdõakadémia oktatási nyelve sokáignem a magyar volt. Amikor ennek változtatá-sára lehetõség nyílott, akkor sem volt könnyûaz ügy, hisz elõször meg kellett teremteni aszakterminológiát s a szaknyelvet. E téren azakadémia két jeles tanáregyénisége, DivaldAdolf és Wagner Károly járt elöl. 1862-bentöbbek közt megalapították a nagy múltú éssokak által ismert Erdészeti Lapokat, két évmúlva kiadták az elsõ Erdészeti Mûszótárt,

1868-ban pedig Magyar–német és Né-met–magyar Erdészeti Mûszótárt szerkesztet-tek. A szerkesztõk mûszótárbeli elõszavábólidézi Köpeczi Béla az alábbiakat: „Jól tudjuk,hogy minden rossz mûszóért, amelyet elfoga-dunk és habár a szükségtõl kényszerítve for-galomba hozunk, a felelõsség minket terhel; ésmiután a tapasztalás tanítja, mily nehéz egymegrontott mûnyelvbõl a rossz szavakat, hamár forgalomba jöttek, kiirtani, e részbennagy elõvigyázattal és lelkiismeretességgeljártunk el... Fõ törekvésünk volt mindig oda-hatni, hogy mûnyelvünk az élet nyelvétõl lehe-tõleg kevéssé térjen el.” Köpeczi szerint: „Ezekolyan elvek, amelyek a modern nyelvészetszemléletének is megfelelnek...” (Köpeczi B.,1979/10. 436. l.)

A szótár egyik szerzõje, a kiváló pedagó-gus és nagyszerû ember, Wagner Károly1830. október 6-án született a Máramarosmegyei Aknasugatagon. Édesapja kincstárierdész volt, s valószínûleg „már az idõbennyert hivatást” õ is az erdészethez. Szatmáriközépiskolai tanulmányainak elvégzése utánkerült Hont megyébe, a selmeci akadémiára.1859-ben ugyanitt segédtanár lett. Illés Nán-dor modta róla egyik beszédében az alábbia-kat: „Szakunk elméletével való foglalkozásá-nak lehet tulajdonítani fõképpen, hogy a ma-gyar erdészeti irodalom létesítése agyábanmegfogamzott; a tanítással való foglalkozás,a tanuló ifjúsággal való folytonos érintkezés ésannak mindig újra meg újra ismétlõdõvágyakodása a tudományoknak magyar nyel-ven való hallgatása után sarkantyúként hatot-tak (...) a nemzeti haladásért lelkesülõ keblére,és az eszme végrehajtására unszolták.” (Idézi:Vadas J., 1896. 350. l.)

1864-ben áthelyezték õt Nagybányára,ami „fölötte érzékenyen sújtotta kezdõ irodal-munk ügyét, s az Erdészeti Lapok kiadásamajdnem fönnakadt”. (Vadas J., 1896. 351.l.) A tanári pályától azonban csak rövid idõreszakadt el. Keszthelyre ment, ahol az Orszá-gos Gazdasági és Erdészeti Tanintézet tanára-ként dolgozott. Egyike volt az iskola legkedvel-tebb oktatóinak: tanítványai „mind elõadásá-ról, mind bánásmódjáról” szeretettel emlékez-tek meg.

1867-ben ismét Selmecbányára került, „azerdészeti akadémia vezértanárává neveztetett

154

ki erdõtanácsosi címmel”. Életének legboldo-gabb éveit töltötte itt; az akadémiai idõszakmunkásságának fénypontja volt egyben. Va-das Jenõ könyvében olvassuk: „Ezen idõ alattnemcsak egészen magyarosította az akadémi-át, hanem annak tervét is egészen a jelenkorigényeinek megfelelõen alakította.” (Vadas J.,1896. 351. l.) Wagner tudta: „Az erdészetiszaknyelv magyar kifejezéseinek a megalkotá-sa és a szakirodalom létrehozása az1850–60-as években egyre sürgetõbbé vált.A szabadságharc leverését követõen nemcsakaz osztrák erdészeti törvényeket terjesztettékki Magyarországra, hanem osztrák és cseh er-dõtiszteket neveztek ki az erdõk kezelésére.”(Dr. Oroszi S., 1989. 607. l.)

1871-ben a pénzügyminisztérium erdésze-ti osztályára került, ahol „egyszersmind a fo-lyamatban levõ földadó-szabályozás erdésze-ti ügyeit az országot hálára kötelezõ alaposmunkálattal vezette”. (Pauer J., 1896. 350. l.)

Wagner Károly munkásságát mindig aszorgalom, a példaadó igazságszeretet és azállamérdek jellemezte. Mint ember „egyikevolt a legnemesebbeknek, soha senkinek semártott, jót azonban sokat tett, s néha csak évekmúlva vagy sohasem tudta meg az illetõ, hogyki volt a pártfogója. De csak a jót pártolta,

csalásnak tartván a haszontalan ajánlást”.(Vadas J., 1896. 352. l.)

Munkásságát az említetteken kívül olyanmûvek is fémjelzik, mint a Segédtáblákerdõszök és erdõbirtokosok számára (DivaldAdolffal. Selmecz, 1864) vagy A Lo-Presti pá-lya, mint erdõszállítási eszköz (Pest, 1871).

A kiváló erdõmérnök 1879-ben hunyt elBudapesten. Gazdag tevékenységét az utókoris elismerte. Mellszobrát 1979-ben leplezték leBudapesten a mezõgazdasági és élelmezés-ügyi minisztérium székházának árkádsorá-ban, ahol azoknak állítanak emléket, akik „kü-lönös érdemeket szereztek a magyar mezõ-gazdaság, erdészet, földmérés és élelmiszer-ipar fejlesztésében”. Van szobra a soproniegyetem botanikus kertjében is, sírja pedig aFarkasréti temetõben látható.

Wilckens Henrik Dávid(1763–1832)

A magyar erdészeti szakképzés alapjait isegy idegen származású professzor teremtettemeg a selmeci akadémián. Wilckens HenrikDávidnak hívták a német tudóst. A braun-schweigi hercegség pincemesterének fia1763. november 14-én született Wolfenbüttel-ben. A helmstedti egyetem orvosi karán, afreinbergi bányászati akadémián és a göttin-geni egyetemen végezte tanulmányait. Igazipolihisztori képzettségre tett szert: foglalkozottmatematikával, kémiával, fizikával és föld-rajzzal, sõt még tudománytörténettel is.

1795–1799 között erdészeti tanár volt athüringiai Walterschausenben. Ezt megelõzõ-en Saarbrückenben gyógyszerészként is dol-gozott. Mivel az erdészeti oktatást már MáriaTerézia 1769. évi erdõrendtartási törvénye issürgette, Wilckens Thüringiában egyre inkábbaz erdészeti témák felé fordult. Amikor a Mo-narchia keleti felében, Selmecbányán, a mármûködõ bányászati akadémián is megszer-vezték az erdészeti tanszéket, Wilckenst1808-ban kinevezték annak tanárává. Tevé-kenysége innentõl kezdve több mint két évti-zedre összeforrott Selmecbányával.

Tulajdonképpen a Selmecbányán felállítottErdészeti Tanintézetet tekinthetjük az önállómagyarországi erdészeti felsõfokú oktatás kez-

155

detének. (Dr. Oroszi S., 1989. 645–647. l.)Wilckens tehát az erdészettudomány elsõ pro-fesszora lett Magyarországon. Õ rakta lealapjait az intézetnek. Az oktatás érdekébenrügy-, lomb-, virág- és maggyûjteményeket ál-lított össze. Fiziológiai és növénykórtani gyûj-teményeket szerzett be, megtervezte a botani-

kus kert és a tanulmányi erdõ létesítését. Szak-könyveket vásárolt az akadémiának, tanterve-ket készített és jegyzeteket írt. Ötkötetes erdé-szettana (Forstkunde) kéziratban maradt. Anémet nyelvû munka elsõ kötetében az általá-nos növénytannal, a másodikban az erdészetinövények ismertetésével, a harmadikban atermészetes fatermesztéssel, a negyedikben azerdõhasználattal, az ötödikben pedig mester-séges fatenyésztéssel foglalkozott. Elõadásaiaz akadémián átfogták az erdészeti tudomá-nyok egészét: az erdészeti tervrajzok és térké-

pek, az építészeti rajzok készítésén át a jogis-meretig és a bányaácsolásig szinte mindenttanított. 1809-tõl 1832-ig mintegy 232 er-dészhallgatója volt, akik aztán „professzorukútmutatása alapján meghatározói lettek a ha-zai erdõgazdaság fejlesztésének”. (Dr. OrosziS., 1989. 646. l.)

Ezek után gondolhatnánk, hogy Wilckenspályája egyenesen ívelt felfelé, élete zökkenõ-mentes volt. Pedig neki is sokat kellett hada-koznia Selmecbányán. A fölöttes kamarai ha-tóságok gáncsoskodásai nehezítették az okta-tást, az új intézmény gyors és színvonalas ki-építését. Csak nehezen tudta például saját se-gédeszközkészletét és gyûjteményét is átszállí-tani Selmecbányára. Pedig ezzel a köz javát,az oktatás színvonalát, a tudomány jobb ki-bontakozását szolgálta. Sokszor akadályoz-ták a megfelelõ szakkönyvek beszerzését is.Wilckens egyébként Selmecbányát nem találtaa legalkalmasabbnak az Erdészeti Tanintézetszámára. „Vélekedését a vidék termõhelyi éserdõállományi viszonyaival támasztotta alá.”(Dr. Oroszi S., 1989. 646. l.) Az intézménymégis Selmecen maradt, s európai hírûvé fej-lõdött.

Wilckens selmecbányai küzdelmeit s az in-tézmény fejlesztése érdekében végzett áldoza-tos munkáját jól tükrözi Hiller István tanulmá-nya is, melyet az Erdészeti és Faipari EgyetemTudományos Közleményeiben tett közzé1983-ban.

Oroszi Sándor kiemeli a tudós tanár egyébérdemeit is. Azt például, hogy nemcsak a hall-gatókkal, hanem az erdõben, fûrésztelepekendolgozó munkásokkal is sokat törõdött. „Több-ször járt el a felettes hatóságoknál az erdeimunkások élet- és munkakörülményei javításá-nak ügyében. (Még nagybetegen is kijárt aközeli erdõkbe, hogy intézkedései végrehajtá-sát a helyszínen ellenõrizze.)” (Dr. Oroszi S.,1989. 646. l.)

Mûvei közül egynéhány nyomtatásban ismegjelent, mint például a következõk: DieForstmännische lehre von dem Oertlichen(Braunschweig, 1800), Die Aufgangsgründeder natürlischen Holzzucht (Braunschweig,1801).

A kiváló erdész, természettudós, a magyarerdészeti szakoktatás megalapítója Selmecbá-nyán halt meg 1832. május 25-én. Az evan-

156

Wilckens Henrik Dávid pályázati kérvénye

gélikus temetõben helyezték örök nyugalomra,de sírja már nem található meg. Azt az emlék-oszlopot is ledöntötték Trianon után, melyet1912-ben állítottak tisztelõi. 1958-ban a sop-roni Erdészeti és Faipari Egyetem botanikuskertjében állítottak tiszteletére emlékmûvet.

Zsigmondy Vilmos(1821–1888)

A selmeci akadémia megannyi jeles diákjá-nak egyike Zsigmondy Vilmos bányamérnök,geológus, a magyarországi geotermikus kuta-tások úttörõje, az MTA levelezõ tagja.

1821. május 14-én született Pozsonyban. Ittkezdte tanulmányait is 1830-ban, de egy évután már Szakolcára került, hogy a szlováknyelvet is elsajátítsa. Néhány évig a komáro-mi református gimnáziumot látogatta, majd1838-ban Pozsonyban fejezte be középiskolaitanulmányait.

1838 és 1842 között a selmecbányai aka-démián tanult. Ezt követõen Szélaknán lépettállami szolgálatba. Zsigmondy Vilmos PéchAntallal együtt a fiatal selmeci mérnökök amatáborába tartozott, akik 1848/49-ben harcol-tak a hazáért. „A szabadságharcban mint aresiczai vasgyár ideiglenes vezetõje tüntette kimagát, és hazafias magaviselete miatt a cs.kir. hadi törvényszék által 6 évi várfogságra

ítéltetett el.” (Pauer J., 1896. 343. l.) Az emlí-tett vas- és acélmûvek üzemét Zsigmondyugyanis teljesen átállíttatta a honvédség fel-fegyverzéséhez szükséges fegyver és lõszer-anyag gyártására. Olmüc várából 1850. júli-us 24-én szabadult, szabadságát megkegyel-mezés folytán nyerte vissza.

Szabadulása után az Esztergom megyeiAnna-völgyi barnaszénbányához került,majd 1860-ban Pestre költözött, s önálló bá-nyaügynök lett. 1865-ben Pesten megjelen-tette a Bányatan, kiváló tekintettel a kõszén-bányászatra címû munkáját. A könyv a fú-rást, a kutatást és az artézi kutakat tárgyalja.Mint Pauer írja: „Ezen munka megjelenésérevezethetõ vissza annak magyarázata, hogya figyelem innen kezdve artézi kutakat, neve-zetesen pedig thermákat illetõ kérdésekbenmindjobban fordult Zsigmondy Vilmos felé.”(Pauer J., 1896. 345. l.)

Zsigmondy tehát elsõsorban sikeres artézi-kút-fúrásaival tette ismertté nevét. 1865-benfúrta az elsõt Harkányban. 1866–67-ben aMargit-szigeten és Alcsúton kutatott ered-ménnyel. 1868-ban kezdte a városligeti kútfúrását, amely késõbb 74 C°-os termálvizetszolgáltatott.

1879-ben Petrozsényben tárt fel gazdagkõszéntelepeket. Fúrásainak földtani és hidro-lógiai tanulságairól értékes tanulmányokbanszámolt be a Földtani és TermészettudományiKözlönyben, valamint a Bányászati és Kohá-szati Lapokban. (Kenyeres Á. fõszerk., 1969.1094. l.)

Fontosabb munkái közül megemlíthetjükmég a következõket: Tapasztalataim az artéziszökõkutak fúrása körül (MTA székfoglaló.Pest, 1871), A városligeti artézi kút Budapes-ten (Budapest, 1878).

Zsigmondy Vilmos tevékenysége a Felvidék-kel is kapcsolatba hozható. Nevezetes fúráso-kat végzett például Vihnyefürdõnél, a jász-apáti gõzmalmi kútnál és Herlányban. 1875-ben Selmec-Bélabánya városok országgyûlésiképviselõjévé választották. A parlamentbenmind az említett városok, mind a bányászatfellendítése érdekében sokat tett.

Zsigmondy a tudományos élet szervezetei-ben is jeleskedett. 1862-tõl tagja volt a Termé-szettudományi Társulatnak, 1864-tõl pedig aMagyarhoni Földtani Társulatnak. 1884-ben

157

Selmec-Bélabánya sz. kir. bányaváros tör-vényhatósági bizottsága díszpolgárává vá-lasztotta õt.

Zsigmondy Vilmos jelleme – mint Pauer Já-nos írja – „mintaképül szolgálhatott. Nyílt jel-

lemû férfi volt, s azért másokban is kedvelte,kereste és megbecsülte az õszinteséget”.(Pauer J., 1896. 346. l.) Budapesten hunyt el1888. december 21-én.

158

Honti arcképcsarnok címû 1988-as köte-tünket is kiegészítettük egy „további jeles szü-lötteket” tárgyaló fejezettel. Esetünkben ezmég inkább indokolt, hisz a Honthoz kötõdõneves elõdök igencsak tág területrõl származ-nak, teljes számbavételük szinte lehetetlen. A130 kisportrét tehát kiegészítjük további 35 tu-dósról, mûvészrõl, politikusról készült rövidjegyzettel. Olyanokról van szó, akikrõl a kéz-irat lezárásakor tudomásunk volt, de azanyaghiány vagy egyéb okok már nem tettéklehetõvé az érdemlegesebb portrék megrajzo-lását.

A híres selmeci tanárok közül itt említjükmeg az alábbiakat:

Hatala Alajos(Nyitra, 1817. dec. 11. – Kolpach, Hont m., 1867. jún. 2.) pia-

rista paptanár és misszionárius volt Észak-Amerikában. 1850-tõl Selmecbányán tanított,1856 és 1863 közt pedig a Buffalo-vidéki in-diánok közt volt hittérítõ.

Király Ernõ(Sopron, 1855 – ?) 1903-tól igazgatta a selmeci

evangélikus líceumot. Több történeti cikket ésvilágtörténeti vázlatot írt. A Borovszky-mono-gráfia számára Richter Edével megírta Selmectörténetét is.

Király József Pál(Nyíregyháza, 1810. jan. 20. – Kismarton, 1887. ápr. 26.)

1842-tõl tanított a selmeci líceumban. A ma-gyar tanítóképzés fejlesztése terén vannak je-lentõs érdemei (MÉL, 1967. 918. l.). Szózat amagyarhoni szabadkõmûvesek nagypáholyá-hoz címû munkája 1877-ben jelent megOedenburgban.

Paulovics István(Kiskõrös, 1877. febr. 10. – Kiskunhalas, 1937. ápr. 4.) tanár,

irodalomtörténész 1903–1919 közt oktatott abányaváros evangélikus fõgimnáziumában.Pázmány és Szenci Molnár Albert címû kötete1902-ben jelent meg Pesten. Bérczy Károlyról(Budapest, 1903) és Reviczky Gyuláról (Buda-pest, 1910) is írt könyvet.

Szeveríni János(Alsósztregova, 1716. jún. 23.– Selmecbánya, 1789. máj. 8.) tu-

dós tanár 1755-tõl haláláig az evangélikus lí-ceum igazgatója volt. Történelmi és filozófiaimûvein kívül fõleg állattani könyveket írt. Azállattanban saját rendszert dolgozott ki. Latinnyelvû munkái közül az alábbiakat említjük:Fundamenta historiae civitis... (Posoni, 1773),Tentamen zoologiae Hungaricae... (Posoni,1779).

A Selmecbányán tanuló híres diákok sorátis kiegészíthetjük még néhánnyal:

Kiss Ferenc(Szilsárkány, Sopron m., 1860.

ápr. 24. – Szeged, 1952. jún. 13.) er-dõmérnök és szakíró1879–1882 között tanult aselmeci akadémián. Õ anyírségi homoki erdõknagy szakértõje volt, AzAlföld fásításának kérdésé-hez címû könyve Budapes-ten jelent meg 1920-ban.

Kodolányi Antal(Bátor, Heves m., 1835. febr. 16. – Budapest, 1910. dec. 7.) gim-

náziumi tanulmányait végezte Selmecen. Azismert biológus foglalkozott a lótenyésztésselés gyümölcsfatermesztéssel, 1886-ban pedigEgerben A rózsetenyésztés címmel adott kikönyvet.

Magyar Pál(Cegléd, 1895. márc. 27. – Sopron, 1969. ápr. 18.), az erdé-

szet európai hírû professzora 1913-banSelmecen kezdte tanulmányait az akadémián.Alföldfásítás címû könyve az erdészeti könyv-kiadás „legátfogóbb, legkiemelkedõbb alkotá-sa”. (Dr. Keresztesi B., 1969.241–242. l.)

Severlay Károly(Pozsony, 1828. jún. 10. – Budapest,

1870. febr. 18.) szintén a selmecilíceum diákja volt. 1848-banfiatalon ment a harctérre. Õ

159

35 további jeles személyiség

Mikszáth egyik rimaszombati tanára volt:1858/59-ben a latint és a magyart,1860/61-ben a németet oktatta neki a protes-táns gimnáziumban.

Zipser Keresztély András(Gyõr, 1783. nov. 25. – Besztercebánya, 1864. febr. 20.) termé-

szettudós, a magyar föld bemutatója szinténdiákoskodott Selmecen.

Szólhatunk még további olyan jeles elõdök-rõl, akik diákként és tanárként egyaránt kötõd-tek Észak-Honthoz.

Bencze Gergely(Lemhény, 1854. márc. 8. – Sopron, 1925. dec. 15.) például

1876-ban végzett a selmeci akadémián,1885-tõl pedig ugyanott kémiát adott elõ. Õelsõsorban a bükkfa papírgyártási célokra va-ló kémiai feldolgozásával kísérletezett.

Cseh Lajos(Kiskõszeg, 1840. szept. 29. – Sel-

mecbánya, 1908. ápr. 10.)1860–63-ban bányásza-tot-kohászatot tanult Sel-mecen, késõbb ugyanittaz ásványtani-földtanitanszék tanára lett. A bá-nyageológiai felvételek te-rén ért el sikereket, újmódszereit itthon és kül-földön egyaránt elismer-ték.

Dérer Mihály(1847–1919) egykori selmeci akademista (1867–71) a vas-

kohászat-vasgyártás tanszékének volt tanárse-gédje. Az új, vagyis a mester-mérték házi ésközhasználata címmel 1875-ben Selmecenkönyvet jelentetett meg.

Fodor László(Szakolca, 1855 – Budapest, 1924) 1887-tõl az akadé-

mia ábrázoló mértan tanszékének tanára,majd vezetõje volt. Õ „a hazai ábrázoló geo-metriai oktatás úttörõje”, akinek tankönyveitmajd egy évszázadon át használták a fõisko-lai és középiskolai oktatásban. (Zsámboki L.,1983. 168. l.)

Grillusz Emil(1857 – Selmec, 1920) besztercebányai születésû

bányamérnök középiskolai és fõiskolai tanul-mányait is Selmecen végezte, majd az akadé-mia tanársegédje lett. Õ volt az, aki „összesenergiáját egy már-már teljesen lehanyatlottõsi bányászat talpraállításának szolgálatábaállította”, akinek „élete a meg nem értés, halá-la a csalódás tragikuma” volt. (Abzinger Gy.,1921. 49–51. l.)

Kelle Artúr(Perjámos, Románia, 1882. júl. 18. –

1945), a selmeci erdõmûvelés-tani tanszék egykori tanára,az akadémia volt diákja fõlega fák betegségeivel foglalko-zott. A „szilfabetegség” elsõd-leges okai címû könyvét Sop-ronban adták ki 1940-ben.

Mihalovits János(Privigye, 1877 – Sopron, 1939) 1902–1905 között

hallgatott bányászatot Selmesen. 1912-tõl afõiskola jogi tanszékének tanára, illetve veze-tõje volt. Bányatörténettel is foglalkozott, s né-hány önálló kötete is megjelent. Ilyen a Ma-gyar erdészeti jog 1. kötete (Selmec–Zsolna,1918–1919), valamint a Közgazdasági jog ésbányászati adminisztráció (Selmec,1913–1914).

Wehrle Alajos(Kremsier, Ausztria, 1791 – Bécs, 1835. dec. 13.) vegyész

1820–1835 közt volt a selmeci akadémiavegytantanára. Több ásványt elsõként elem-zett, s alapvetõ elemzéseket végzett a Bör-zsöny hegységben is.

Az Ipolyságon mûködött pedagógusok kö-zül is hadd említsünk meg még legalább kettõt:

Horváth István(1885–1941) latin–történelem szakos tanár,

bölcsészdoktor és régész az ipolysági gimná-ziumban oktatott. Széles körû közéleti tevé-kenysége mellett országos hírûvé tette a gim-názium archeológiai gyûjteményét.

Kasztner Janka(Ladomér, 1850 – Budapest, 1923) az ipolysági polgá-

ri iskola tanára volt 1874-ben. A magyaror-

160

Cseh Lajos selmecbányai síremléke

szági nõnevelés egyik úttörõjeként is ismert.1911-ben Emlékeim címmel jelentetett megkönyvet.

A tudós teológusok közül is említhetnénkmég továbbiakat:

Berkes Pál(Felsõkocskós, Trencsén m., 1875. dec. 31. – ?, 1942) egyhá-

zi író, iskolaszervezõ 1902-tõl Selmecbányaplébánosa volt. 1901-ben Isten igéje címmeladott ki könyvet (h. n.). 1828-ban aSzlovenszkói Katolikus Tanács tanügyi referen-se, aki az egyházi iskolák mûködésének fon-tosságát hangsúlyozta. Školská autonómia naSlovensku címû könyvét már szlovák nyelvenadták ki Nagyszombatban 1928-ban.

Böhm Károly(1853. jún. 13. – Cleveland, Ohio, 1932. ápr. 9.) egyház-

szervezõ, szerkesztõ és missziós pap1888–1892 között Hont megyében,Márianosztrán tevékenykedett plébánosként.Aztán Clevelandben megalapította és meg-szervezte a magyar oktatást. 1894-ben meg-indította a Szent Erzsébet Amerikai Hírnökecímû katolikus közlönyt:

Heimlich Ferdinánd(Alsólendva, 1813. aug. 13. – Börzsöny, 1869. okt. 11.) egy-

házi író kezdetben a Foglár családnál neve-lõsködött, majd Bussa és Patak káplánja,1858-tól pedig Nagybörzsöny plébánosa lett.Fõleg német nyelvbõl fordított egyházi munká-kat magyarra.

Kudora János(Tata, 1849 – Nagyölved, 1918. máj. 31.) ipolyviski plé-

bános megírta többek közt a Borovszky-monográfia egyháztörténeti fejezetének a ka-tolikus egyházat tárgyaló részét. Jelen volt aszázadforduló Hont megyei mozgalmaiban is.

Weigel BertalanFeltétlen említést érdemel e XVII. századi öt-

vösmûvész is. Õ egy ideig Selmecbányán mû-ködött, „a festett-zománcos plakettek díszítõ-elemként való felhasználásának egyik elsõmagyarországi kezdeményezõje volt”.

Az orvosok listáját is további két névvelegészítjük ki:

Horváth József(Lukácsháza, Vas m., 1794. febr. 1. – Bát, 1849. máj. 14.) or-

vosdoktor, író, az MTA tagja 1829-tõl voltHont megye fõorvosa. A magyar közéletben sa közmûvelõdésben is jelentõs szerepet vállalt.Jól ismerte az orvosi szakirodalmat, s német-bõl fordított magyarra szakmunkákat. RólaKiss László orvos-történész rajzolt hosszabbportrét 1994-ben. Ugyanõ írt alaposabbanStipsics Ferdinándról.

Stipsics Ferdinánd(Székesfehérvár, 1754. ápr. 25. – Pest, 1820. márc. 25.)

a nagyszombati orvosi fakultáson szerzett dip-lomát 1774-ben, s disszertációját A kövek ter-mészetérõl és gyógyszereikrõl címmel adta ki.1775-tõl 1780-ig volt Nagy-Hont „fizikusa”,utána Pestre költözött, s a sebészorvosokat ok-tatta.

Egy-két elõkelõ fõúr, katona és politikus ismegérdemli az említést:

Balassa Bálint (? 1626 – 1684) neves költõnk nagybátyjának a

leszármazottja. Részt vett õ is a török elleniharcokban, volt királyi tanácsos, a fõúri epi-gonlírát mûvelte, s nagy költõelõdjének verseséletrajzát is megírta. 1670-tõl Korpona kapi-tányaként teljesített szolgálatot, 1678-ban vi-tézei kétszer megvédték a töröktõl a várost.1667-tõl Hont fõispánja. Az õt megörökítõfestményt a Honti Múzeumban láthatjuk Ipoly-ságon.

Balassi János(1510 körül – 1576 után) felvidéki fõúr, királyi fõaj-

tónálló, Balassi Bálint költõ apja, a bányavá-rosok kapitánya, 1555–1562 közt Hont me-gye fõispánja volt. 1569-ben Miksa király Do-bó Istvánnal együtt bebörtönöztette, mert Já-nos Zsigmonddal való titkos egyezséggel vá-dolták õket.

Coburg Ferdinándherceg

(Coburg, 1785 – Bécs, 1851)Koháry Mária Antó-nia férjeként jutott aszentantali kastélyhoz

161

Szentantal

és uradalomhoz, s egyben õ volt a Coburgokmagyarországi ágának megalapítója. Kiválókatona és vadász, Ferenc császár bizalmasembere volt egyben.

Koháry Péter(Léva, 1564 – ? 1631) vitézségével tûnt ki haj-

dan. 1593-ban Teuffenbach Kristóf kassai fõ-kapitány hadaihoz csatlakozott, küzdött Fülekostromában, Drégely visszafoglalásánál.1594-ben Mátyás fõherceg vezérlete alatt õ isrészt vett Esztergom ostrománál. 1598-banPálffy Miklóssal együtt harcolt Gyõr visszafog-lalásáért. 1608-ban tagja volt annak a bizott-ságnak, amely Rudolf királytól Prágából haza-hozta a koronát. 1618-ban Érsekújvár alka-pitánya volt. Felesége, Balassa Borbála révéna honti várak közül megszerezte Szitnyát ésCsábrágot.

Králik Lajos(Pest, 1849. okt. 11. – Pozsony, 1913. júl.) egy ideig

Szécsénkén volt nagybirtokos, de elsõsorbana jogi pályán bontakozott ki. Több törvényelõkészítésében is részt vett, s több könyvet iskiadott. Mûvei közül csak néhányat említünkitt: Az eskü a polgári perben (Budapest,1879), A magyar ügyvédség I–II. (Budapest,1903), Görgey és Kossuth (Budapest, 1906).

Tahy László(Eperjes, 1881. máj. 15. – Budapest, 1940. márc. 4.) dip-

lomataként futott be szép karriert. 1924-benankarai, 1934-ben berni követ volt, 1935-bena Gömbös-kormány miniszterelnökségi, illetvebelügyi államtitkára. Százdon volt birtokuk, sitt is temették el a Jézus Szíve tiszteletére emeltcsaládi kápolnában.

Egynéhány kiváló iparos is kötõdött a hontitájhoz:

Gregersen Guilbrand(Strand, Norvégia, 1824. ápr. 17. – Budapest, 1910. dec. 24.)

nagyiparos, építészeti vállalkozó és Hont me-gyei birtokos 1847-ben jött Magyarországra.1848–49-ben utászként teljesített szolgálatot aszabadságharcban. Irányította a Vág feletti hi-dak, az Érsekújvár és Esztergom közti vasút,valamint a budai alagút építését, részt vettSzeged árvíz utáni újjáépítésében stb. 1865-ben megvásárolta Szobon Luczembacher Já-nos fûrész- és fatelepét.

Thék Endre(1842. nov. 1. – Budapest, 1919. jún. 8.) a nagyüzemi ma-

gyar bútorgyártás megteremtõje volt. Mûvésziértékû iparával vonta magára a figyelmet.Üzeme 1885-ben már Magyarország legjob-ban berendezett bútorgyára volt. 1890-tõlzongoragyártással is foglalkozott, s egyben õteremtette meg a nagyobb szabású magyarzongoragyár alapjait. 1896-ban Lontón vásá-rolt birtokot, s itteni kastélyát mûvészi érzékkelrendezte be.

162

Thék Endre lontói kastélya

Ellentmondásosnak tûnik egy olyan mûhözutószót írni, melyet a szerzõje sem tekint befe-jezettnek. Alaptalan szerénység ez a részérõl,hiszen az ilyen típusú munkák, nevezzük arc-képcsarnoknak, lexikonnak, kisportrék soro-zatának – bárminek, sohasem lehetnek tökéle-tesen befejezettek. Az idõk folyamán mindigbukkanhatnak fel összefüggések, adatok, tör-ténelmi kútfõk, lappangó forrásmunkák stb.,melyek bõvíthetnék a már közzétett anyagot.Csáky Károly is tudatában van ennek, mégishelyesen járt el, hogy a szakmai körök és anagyközönség számára hozzáférhetõvé tettekutatásainak, gyûjtõmunkájának eddigi ered-ményeit. A kötet, amit kezében tart a tisztelt ol-vasó, szerves folytatása az 1998-ban megje-lent Honti arcképcsarnok – Jeles szülöttek kis-portréi címû könyvnek, amely az egykori Hontvármegye 104 jeles szülöttjének (tudósok, fel-találók, orvosok, erdészek, bányamérnökök,tanárok, mûvészek stb.) állít méltó emléket ama élõ generációk okulásául, történelmi isme-reteinek gazdagítása céljából. A szakmai ésolvasói körökben egyaránt kedvezõ visszhan-got keltõ könyv elõszavában azt ígérte a szer-zõ, hogy munkája folytatásaként számba ve-szi azokat a „jeles elõdöket”, akik ugyan nemhonti születésûek, de életük egy részét itt töltöt-ték, itt váltak híressé, jelentõsen hozzájárultakennek a történelmi-társadalmi szempontból ki-magaslóan jelentõs, mérhetetlen szellemi ésanyagi gazdagságot felhalmozó régiónak afejlõdéséhez. A Jeles elõdeinkben 130 kisport-rét és 35 lexikoncikk-szerû tudósítást olvasha-tunk azokról, akik életük egy részében gazda-gították Hont szellemi-anyagi kincseit. A kétkötet szakmai értékelése nem az utószó írójá-nak a tiszte. Ezt elvégezték e tudományterületolyan tekintélyei, mint Dr. Hála József egyete-mi oktató és mások. Mi inkább a szerzõrekoncentrálunk, hiszen õ is e régió „jeles szülöt-te”, akinek munkájára – ismereteink szerint –a hazai kritika nem fordított méltó figyelmet.

Csáky Károly három évtizede van jelenkulturális életünkben. Rendhagyó, senkiéhezsem hasonlítható pályát futott be. Eredetileg

tanárnak készült, magiszteri fokon ma-gyar–angol szakos diplomát szerzett a maiKonstantin Egyetem jogi elõdjén, majd ugyan-itt megszerezte a pedagógia doktora címet. Avégzés után folyamatos tanári munka mellettkultúraszervezõ, néprajzi gyûjtõmunkát, ono-masztikai és dialektológiai tevékenységet foly-tatott. Munkájára elõször Magyarországon fi-gyeltek fel. A Magyar Néprajzi Társaság alegeredményesebb társadalmi gyûjtõnek járóSebestyén Gyula-emlékéremmel, Nógrád Me-gye Tanácsa Madách-díjjal tüntette ki. Az elis-meréseken felbuzdulva, tanári munkája mellettszéles körû továbbképzésbe fogott. Levelezõ-ként elvégezte a debreceni Kossuth Lajos Tudo-mányegyetemen az etnográfia–néprajz tanáriszakot, és megszerezte a PhD. fokozatot, amiaz egykori „tudományok kandidátusa” minõ-sítésnek felel meg. Tevékenysége oly sokrétû éssokmûfajú, hogy bemutatásához tömör és lé-nyeglátó önjellemzését használjuk fel, amiegyetlen verskötete – Kísérlet az idõvel, 1997– bevezetõjeként jelent meg Hitvallásom cím-mel, betöltve az ars poetica és ars scientia fel-adatát egyaránt.

„Irodalmi munkásságomat versírókéntkezdtem a hetvenes évek elején. Száznál többkölteményem jelent meg a szlovákiai magyarlapokban és a Palócföldben, valamint egy-kétantológiában… Szûkebb közösségem sorsát,problémáit közelrõl ismerem, keserveit napon-ta megszenvedem. Verseim elsõsorban ebbõlaz élménykörbõl születtek. Mert gondból, baj-ból volt elég mindnyájunk házatáján… A ma-gunk valóságát akartam kinyilatkoztatni, vál-lalva annak buktatóit és sikertelenségeit is.

Publicisztikai írásaimban a nemzetiségi tu-dat formálását, a problémafelvetést egyarántvállaltam. Még akkor is, ha olykor-olykor eb-bõl csak hátránya származott az embernek.Lehet ugyanis, hogy az én hátrányom a kö-zösségem elõnyét szolgálhatta.

Néprajzi-honismereti jellegû dolgozataim-mal önnön feledésünktõl szeretném megmen-teni magunkat. Hogy emlékeink s szellemi ér-

163

Utószó

tékeink számbavétele által tehessük teljesebbéjellemünket, biztosabbá jövõnket.

Kutatásaim, gyûjtõmunkám során az emlé-kezet «tükörcserepeit» próbálom nagy türe-lemmel összeszedegetni, tájak szellemi búvó-patakjait végigjárni. Hogy hagyományaink,mûvelõdéstörténeti emlékeink birtokbavételé-vel magabiztosabban mozoghassunk a világdolgaiban. Honismereti könyveimben a törté-nelmi megyék s a régiók határok nélküli szel-lemi birtokbavételét kísérlem meg.

Néprajzi kismonográfiáimban az Ipolymente népi hagyományait tárom fel, a folyómindkét partján szerzett forrásanyagalapján…” Az eddig felvázolt pálya konkréteredményei a következõk: Könyvei sorát ono-masztikai tanulmányok nyitották meg (Kelenyecsalád- és ragadványnevei, 1983, Ipoly-födémes személynevei, 1988), majd sikereskirándulást tett a dialektológia tartományába(A háziipar szakszókincse az Ipoly mentén,1988), feldolgozta a régió religiozitásánaktárgyi emlékeit, személyi képviselõit (Isten há-zai és szolgái, 1993); a szaporodással, az új-szülöttek fogadtatásával, a beiktatási, ill. ke-resztelõi szokásokkal stb. ismertet meg aPogánykát vittünk, báránykát hoztunk (1992)címû könyvében. A népi hiedelemvilág titkai-ba, misztikájába vezet be tudományos értékûnagymonográfiája, A Középsõ-Ipoly mentipalócok népi hiedelemvilága (2001). Az ün-nepek, a népi vigadalom, az évszakok válto-zásával kapcsolatos rituális szertartások ér-zékletes leírását olvashatjuk a Hallottátok-emár hírét? (1987) címû, fényképekkel és kottá-val bõven illusztrált könyvében. Csáky Károly

tökéletesen tisztában van az önismeret fontos-ságával, s azzal is, hogy ez egyaránt vonatko-zik egyénekre és közösségekre. Az ember ön-és éntudatának, identitásának, lelki kultúrájá-nak elmaradhatatlan tartozéka szülõföldjeszûkebb és tágabb régiójának, a teret belakóembernek ismerete, történelmi-társadalmi,szellemi súlyának tudatosítása, az egészségeslokálpatriotizmus õszinte átérzése. Ezt a céltszolgálják Csáky további mûvei: Honti baran-golások (1985), Szülõföldi vallomások(1987), Nógrádi tájakon (1992), „Jaj, pár-tám, jaj, pártám” (1993), Mikszáth Kálmán-nal szülõföldjén (1995), „Nem halt meg, csakalszik” (1998), „Az iskolák fölöttébb szüksé-ges voltáról…” (2000), Néprajzi-honismeretiírások az Ipoly mentérõl (2000), melyek a tu-dományos alapokra épülõ, az igényes isme-retterjesztés ösztönzõ példái lehetnek. A jelen-nel kapcsolatos gondolatai, mindennapi nem-zetiségi gondjaink feltárása a Helyzetjelentésa végekrõl (1997) címû könyvében olvasható.

Három évtized, huszonegy könyv. Nemmindennapi teljesítmény. Csáky Károly kezdet-tõl fogva a maga útját járja, szuverén formá-lója életének, munkájának. Ha valamit mégisjavasolhatunk, ajánlhatunk neki, akkor azt su-gallnánk, hogy kutatásait terjessze ki az el-múlt, a huszadik századra, s vegye számbaszülõföldjének az elmúlt században született„jeles” személyiségeit, ami páratlanná kerekí-tené az eddig is egyedülálló életmûvét.

Dr. Szeberényi Zoltán kandidátus,ny. egyetemi docens

164

ABZINGER GYULA1921 Grillusz Emil. Bányászati és

Kohászati Lapok. LIV. IV. 49–51.

ÁRVANAGYFALVI FARBAKY ISTVÁN1929 Árvanagyfalvi Farbaky István ny.

bányász- és erdészszak. tanár és igazgató, min. tanácsosnak önélet-rajza. Bányászati és Kohászati Lapok. LXII. évf. 2. sz. 1929. jan. 18. 25.

A Selmeci Ágost. hitv. evang. Lyceumnak Anyakönyve 1826-tól 1864-igA Selmeci Magyar Irodalmi Társaságnak az 1864-ik és 1865-dik évben megújított Alapszabályai (Selmeci Evang. Egyház Levéltára)A Selmeci Magyar Irodalmi Társaság Törvénykönyve. Selmecbánya 1866. (A Selmeci Evangélikus Egyház Levéltára)A Selmecbányai Petõfi Kör Érdemkönyve. (A Selmeci Evangélikus Egyház Levéltára)

BAKÁCS ISTVÁN1971 Hont vármegye Mohács elõtt.

Budapest

BALÁZS DÉNES szerk.1993 Magyar Utazók Lexikona.

Budapest

BALÁZS DÉNES1993 Kaán Károly. Magyar Utazók

Lexikona. Szerk.: Balázs D. 184. Budapest

BÁRSONY ISTVÁN2001 Kittenberger Kálmán: Vadász- és

gyûjtõúton Kelet-Afrikában. LévátólNagymarosig. Szerk.: Motesiky Á.44–49. Budapest

BÁTHORY ZSOLT és koll. szerk.1997 Pedagógiai Lexikon. Budapest

BECK MIHÁLY fõszerk.1989 Kémiai Kislexikon. Budapest

BECK MIHÁLY–PESCHKA VILMOS fõszerk.1989 Akadémiai Kislexikon I. Budapest1990 Akadémiai Kislexikon II. Budapest

BEDÕ ALBERT1898 Belházy Emil. Erdészeti Lapok.

1898. május 31. 32.

BEKE MARGIT1989 Esztergomi kanonokok.

Unterhaching

BELHÁZY N. JÁNOS1889 A magyar pénzverési

súlymértékek. Selmecbánya

BENDEFY LÁSZLÓ1976 Mikoviny Sámuel megyei térképei.

Budapest

BENEDEK MARCELL fõszerk.1963 Magyar Irodalmi Lexikon A–K.

Budapest

BERKES PÁL1928 Školská autonómia na Slovensku.

Trnava

BERTA SÁNDOR1993 Visszapillantás a sági gimnázium-

ra. Kézirat1993 Visszaemlékezés az ipolysági gim-

názium tanáraira. Kézirat.

BERZA LÁSZLÓ fõszerk.1993 Budapest Lexikon I–II. Budapest

BLÁZY, MIKULÁŠ1979 Imrich Tóth - hlavný

banskoštiavnický banský lekárIn.: Novák, Ján, zost., Zborník Slovenského Banského múzea. 217–245. Banská Štiavnica

165

Irodalom, forrásmunkák

BODRI FERENC1996 Petõfi Sándor „esztergomi kapcso-

lata”. Limes, 1996/4. 73–82. Komárom

BONA GÁBOR1987 Tábornokok és törzstisztek a

szabadságharcban. 1848–1849. Budapest

BOROVSZKY SAMU szerk.é. n. (1906) Magyarország vármegyéi és

városai. Hont megye és Selmecbá -nya sz. kir. város. Budapest

BÖCK HUGÓ1901 Elõzetes jelentés a Selmecbánya

vidékén elõforduló eruptív kõzetek korviszonyáról. Földr. Közl. XXX. 1901. 289–328.

BREZNYIK JÁNOS1883 A selmecbányai ágost. hitv. evang.

Egyház és Lyceum története. Elsõ füzet. A XVI-ik századbeli események. Selmecbánya

1889 A selmecbányai ágost. hitv. evang. Egyház és Lyceum története. Második és harmadik füzet. A XVII–XIX-ik századbeli események.Selmecbánya

BUDAI ERNÕ2001 Kemal pasa barátja volt (Tahy

László). Remény, 2001/48. 7.

BUZULKA, ŠTEFAN1981 Pôsobenie Krištofa Tragotta Delia v

Banskej Štiavnici. Hock, Milan zost.Zborník Slovenského Banského Múzea. Banská Štiavnica

CHMEL, RUDOLF1980 Két irodalom kapcsolatai

(Fordította: Zsilka Tibor) Bratislava

CSÁKY KÁROLY1985 Honti barangolások. Bratislava

Tinódi honti históriái. Honti barangolások 89–101.

1986 A hõs Szondi és Drégelyvár végsõ pusztulása. Dunakanyar, 1986/3. 49–55.

1992 Nógrádi tájakon. Honismereti olvasókönyv. Bratislava

1993a Nyolc évtized sorsfordulók tükrében. Ipolyság

1993b Isten házai és szolgái. Az Ipoly mente egyházi mûemlékei és jeles személyiségei. Dunaszerdahely

1996 Lontó. Látnivalók. Komárom1997 Mikszáth Kálmán selmecbányai

éveirõl. Az újabb Mikszáth-kutatá-sok eredményei. In: Tyekvicska Árpád, szerk.: Nagy Iván TörténetiKör Évkönyve. 103–130.Balassagyarmat

1998aFelsõszemeréd, a rovásírásos emlékhely. Komárom

1998bHonti arcképcsarnok.Dunaszerdahely

2000 Egyházi dokumentumok néprajzi adatai. Néprajzi Látóhatár, 2000/1–2. 155–171.

2001 Száz éve alakult a Hontvármegyei Múzeum Társulat. In: Danis Ferenc szerk.: Száz éve alakult a Hontvármegyei Múzeum Társulat. 7–21. Komárom

2001 Petõfi és Selmecbánya. Irodalmi Szemle. 2001/4. 69–84.

CSANDA SÁNDOR1977 Szülõföld és irodalom. Bratislava1985 A Matunák Mihály gyûjtötte kuruc

dalok és történeti énekek. In: Csanda Sándor: Nemzetiségi iro-dalmunk és kapcsolatai. 165–225.Bratislava

CSANDA SÁNDOR fõszerk.1981 Magyar irodalmi hagyományok

szlovákiai lexikona. Bratislava

CSEKEY ISTVÁN1956 Hannulik János oroszországi kap-

csolatai. Filológiai Közlöny II. évf. 1966. 4. sz. 460–469.

166

CSIKY GÁBOR1965 Dr. Pávai Vajna Ferenc emlékezete.

Földtani Közlöny XCV. 1965. 278.

CSUKÁS ISTVÁN1979 Petõfi és a szlovákok. Bratislava

DÁNIEL KORNÉLé. n. Szõnyi István Emlékmúzeum

Zebegény. h. n.

DANIS FERENC1996 A Honti Múzeum értékei. Szent

István lovaggá ütése. Honti Lapok 1996. V. évf. 8. sz. 3.

DANIS FERENC szerk.2001 Száz éve alakult a Hontvármegyei

Múzeum Társulat. Komárom

DEÁK ANTAL ANDRÁS1987 Mikoviny Sámuel élete és

munkássága. Budapest

DÉRY JÓZSEF1917 Téry és a Magas-Tátra. Turisták

Lapja 1917/5–6. sz. XXIX. évf. 94–102.

DIÓS ISTVÁN fõszerk.1993 Magyar Katolikus Lexikon I.

Budapesté. n. Magyar Katolikus Lexikon II.

Budapest1997 Magyar Katolikus Lexikon III.

Budapest1998 Magyar Katolikus Lexikon IV.

Budapest

DOBOSSY LÁSZLÓ1981 Két haza között. Rekviem az eltá-

vozottakért. Budapest

DROZDY GYULA1939 Rill József. Néptanítók Lapja

1939/3. 86–87.

ESZTÓ PÉTER1941 Esztó Péter emlékbeszéde Finkey

Józsefrõl. Bányászati és Kohászati

Lapok. LXXIV. évf. 11. sz. 1941. VI.1. 197.

FALLER JENÕ dr.1958 Elfelejtett nagyjaink. Liszkay

Gusztáv. Bányászati Lapok 1958/10–11. sz. 730.

1962 Balázs István. Kohászati Lapok 1962/5. 199.

1964 Born Ignác. Bányászati és Kohászati Lapok. 1964/2. 142.

FARBAKY ISTVÁN1881 Faller Gusztáv. Bányászati és

Kohászati Lapok XIV. évf. 1881. 22–23.

FARKAS PÁL–NOVÁK LÁSZLÓ szerk.1989 Irodalomtörténeti tanulmányok.

Studia Comiutatensia 19. Szentendre

FEHÉR GYÖRGY1987 Ballenegger Róbert. In: Magyar

Agrártörténeti Életrajzok I. Szerk.: Dr. Für Lajos–Dr. Pintér János. 104. Budapest

FEKETE ISTVÁN2001 Kittenberger Kálmán élete. Részlet.

In: Motesiky Árpád szerk.: Lévától Nagymarosig. Budapest

FEKETE SÁNDOR1973 Petõfi Sándor életrajza I. Budapest

FIEBER HENRIK1914 Modern mûvészet. Budapest

FISCHER ÁGOSTON1885 Mit tesz a józan felfogás szerint a

korral haladni … István bácsi Naptára, 1885

FOGARASSY LÁSZLÓ1991 Bátori Schulcz Bódog. A Hét

1991/32. 13.

FÓNOD ZOLTÁN fõszerk.1997 A cseh/szlovákiai magyar iro-

167

dalom lexikona 1918–1995. Pozsony

FÜLÖP ÉVA MÁRTA1988 Mágócsy-Dietz Sándor. In: Magyar

Agrártörténeti Életrajzok I–P. Szerk.: Dr. Für Lajos–Dr. Pintér János. 438.Budapest

FÜR LAJOS dr.–PINTÉR JÁNOS dr. szerk.1987 Magyar Agrártörténeti Életrajzok

A–H. Budapest1988 Magyar Agrártörténeti Életrajzok

I–P. Budapest1989 Magyar Agrártörténeti Életrajzok

P–Zs. Budapest

GÁLDI LÁSZLÓ1957 A magyar szótári irodalom a

felvilágosodás korában és a reformkorban. Budapest

GENTHON ISTVÁN1984 Szõnyi István. In.: Zádor A. –

Genthon I. fõszerk., 1984. 483–485. Budapest

GULYÁS PÁL1940 Magyar írók élete és munkái. II.

Budapest. Hasonmás kiadás, 1993. Budapest

1941 Magyar írók élete és munkái. III. Budapest. Hasonmás kiadás, 1995.Budapest

1992a Magyar írók élete és munkái. VIII. Budapest

1992b Magyar írók élete és munkái. IX. Budapest

1995 Magyar írók élete és munkái. X. Budapest

GYÖRFFY GYÖRGY1987 Az Árpád-kori Magyarország

történeti földrajza III. Budapest

GYULAY ZOLTÁN1962 Kövesi Antal. Soproni Szemle,

1962/2. 173.

GYÜRKY Antal1874 Ötvennégy év Hontvármegye

történetébõl. 1820-tól 1874-ik évig. Vácz

1882 Ötvennégy év Hontvármegye történetébõl. 1820–1874. Másodikkötet. Vácz

HAJKO, VLADIMÍR és koll.1977 Encyklopédia Slovenska A–D.

Bratislava1978 Encyklopédia Slovenska E–J.

Bratislava1979 Encyklopédia Slovenska K–M.

Bratislava1980 Encyklopédia Slovenska N–Q.

Bratislava1981 Encyklopédia Slovenska R–Š.

Bratislava1982 Encyklopédia Slovenska T–Ž.

Bratislava

HÁLA JÓZSEF1977 Még egyszer Sisa Pistáról. Váci

Napló. 156.1987 Rocks, fossils and history. Budapest.

256–266.1989 Szabó József észak-amerikai

utazásának tudományos ered-ményei. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 1989/7. 11.

1991 Pávai-Vajna Ferenc néprajzi megfi-gyelései és fényképei Nagyenyed környékérõl és a Radnai-havasok vidékérõl. In: Ház és Ember 7. Szentendre. 175–195.

1993 Hõke Lajos néprajzi kutatásaiHont megyében az 1860-as évek-ben. Hála József–Mándli Gyula– Zomborka Márta szerk. Börzsönyvidék. Szob

HÄNDEL VILMOS1890 Emléklapok. Kegyelete jeléül kiadta

a bányai ág. hitv. ev. egyház-kerület néhai Dr. Szeberényi Gusztáv szeretett püspökének emlékére. Budapest

168

HARMOS GÁBOR1875 Védbeszéd, melyet Benkó Sisa

István bûnügyében a Balassa-Gyarmati Kir. Törvényszék elõtt 1875. október 27-én Harmos Gábor ügyvéd tartott.Balassagyarmat

HERÈKO, IVAN1995 Osobnosti Banskej Štiavnice a oko-

lia. Banská Štiavnica

HILLER ISTVÁN dr.1983 Dr. H. D. Wilckens, az

erdészettudomány elsõ professzoraMagyarországon. Erdészeti és Faipari Egyetem Tudományos Közleményei. Sopron

HOMOKAY PÁL1832 Kis koszorú, vagy az ágostai hit-

vallást követõ evangélikusoknak selmeczi fõbb oskolájában virágzóMagyar Literatúrai Társaság zsengemunkái. Selmecz

HORVÁTH MÁRTON fõszerk.1988 A magyar nevelés története I.

Budapest

HÕKE LAJOS1883 Hontmegye rövid története az isko-

la és a nép használatára. Selmeczbánya

1890 Palást. Fõvárosi Lapok, 1890. XXVII. 270. sz. 1869–1895.

ILLÉS NÁNDOR1883 A magyar erdészet két vezéralakja:

Wagner Károly, Bedõ Albert. Vasárnapi Ujság, 1883/34. XXX. évf. 544–547.

ILLYÉS GYULA1967 Petõfi Sándor. Budapest

IVÁNKA IMRE1881 Négyhavi szolgálatom a magyar

hadseregben… Budapest

JAKUS LAJOS1989 Életképek Petõfi diák- és ifjúko-

rából. In: Studia Comitatensia Pestensis. 19. kötet. Szentendre

JÁNOSSY JÓZSEF1918 Elvigyük-e a M. Kir. Bányászati és

Erdészeti Fõiskolát Selmecbányáról? Selmecbánya

1937 Litschauer Lajos. Bányászati és Kohászati Lapok, 1937/12. LXX. évf. 220.

JEKELFALUSSY JÓZSEF1892 A Magyar Korona országainak

helynévtára. Budapest

JELENITS ISTVÁN2001 A pesti piaristák Petõfi korában.

In: Mezei Zsolt szerk.: „A kényes úrfi s a rongyos baka.” 46–53. Pápa

KÁNTOR KLÁRA1996 A Palásthy-család levéltára.

Esztergom és Vidéke. 1996. VII. 18. 29–30.

KASSAI M. KATALIN1989 Sõtér Kálmán. Magyar

Agrártörténeti Életrajzok. 236.

KELECSÉNYI LÁSZLÓ1910 Adatok a magyarországi latin

költészet történetéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny. 1910. 680–683.

KEMÉNY G. GÁBOR1977 Kapcsolatok vonzásában.

Bratislava

KENYERES ÁGNES fõszerk.1967 Magyar Életrjazi Lexikon A–K.

Budapest1969 Magyar Életrajzi Lexikon L–Z.

Budapest

169

KÉPES KRÓNIKA1986 Hunt és Poznan nemzetség. 56–58.

Budapest

KERÉNYI FERENC1998 Petõfi Sándor élete és kora.

Budapest

KERESZTES BÉLA dr.1969 Dr. Magyar Pál. Az Erdõ, 1969/6.

241–242.

KERESZTES PÁL1929 Segédkönyv a magyar nyelv

oktatásához... Ipolyság1930 Magyar irodalomtörténet

szemelvényekkel II. Ipolyság

KIRÁLY ISTVÁN–PÁNDY PÁL–SÕTÉR ISTVÁN szerk.1968 A magyar irodalom története

1849–1905. Budapest

KISS LÁSZLÓ dr.–OZOGÁNY ERNÕ–LACZA TIHAMÉR1994 A magyar tudomány évszázadai.

Pozsony1996 A magyar tudomány évszázadai

II. Pozsony

KISS LÁSZLÓ dr.1986 Lekárnik Aba Sztankay

(1868–1936). Farmaceutický obzor, 1986. LV. 183–184.

1987 200 éve halt meg Maximilian Stoll.Orvosi Hetilap, 1987/18. 942–944.

1988 Vályi Klára, a honi fürdõügy nép-szerûsítõje. Orvosi Hetilap, 1988/12. 622–627.„körmetlen lábbal nagy fát akarok mászni” (Emlékezés Vályi Klárára).Irodalmi Szemle, 1988. 74–77.

1989 Orvos és mezõgazdász. 175 éve halt meg Lübeck János Károly. Hét,1989/46. 16.

1991 Egy reformkori nevelés-barát. HõkeLajos. Hét, 1991/50. 20.

1992 A palásti csata nagy halottja: Sbardelatti váci püspök. Remény, 1992/31. 5.

1992 Egy istenfélõ olimpikon: Szokolyi Alajos. Remény, 1992/30. 5.

1994 Egy honti gyógyszerész. In: Dr. KissL.–Ozogány E.–Lacza T.: A magyartudomány évszázadai. 68–70. PozsonyAz egészségnevelõ akadémikus (Horváth József). In: Dr. Kiss L.–Ozogány E.–Lacza T.: A magyartudomány évszázadai. 38–41. Pozsony

1995a Fejérváry Miklós (1811–1895) emlékezete. Honti Lapok, 1995. szept. IV. évf. VII. sz. 6.

1995b Száz éve hunyt el Fejérváry Miklós,a Müncheni Kódex megtalálója. Honismeret, 1995/5. 16–19.

1996a Bugát Pál felvidéki emlékei. In: Dr. Kiss L.–Oozogány E.–Lacza T. 36–39. Pozsony

1996b Viszolajszky Károly szentföldi zarándok emlékezete. Magyar Vasárnap, szerk. Herdics György. 59–63. Komárom

1996c Õsi honból vitte Bécsbe élete útja.In: Dr. Kiss L.–Ozogány E.–Lacza T.17–19. PozsonyA magyarországi orvosképzés bölcsõje: NagyszombatIn: Dr. Kiss L.–Ozogány E.–Lacza T.12–17. PozsonyA Csokonaival levelezgetõ bába. In: Dr. Kiss L.–Ozogány E.–Lacza T.27–30. PozsonyHont megyébõl a pesti katedrára (Stipsics Ferdinánd). In: Dr. Kiss L.–Ozogány E.–Lacza T. 19–20. Pozsony

KOCH ANTAL1887 Herbich Ferenc. Földtani Közlöny

1887. XVIII. 1–3. füzet. 60.

KOLLÁNYI FERENC1900 Esztergomi kanonokok. Esztergom

KOMJÁTHY JENÕ1984 Válogatott versei. Szécsény

170

KONCZ ÁKOS1892 Egri egyházmegyei papok. Eger

KOTTLÁR KÁROLY1987 Béky Albert. In: Für L.–Pintér J.

157–159.1987 Fehér Dániel. In: Für L.–Pintér J.

szerk.: Magyar Agrártörténeti Élet-rajzok A–H. 513–516. Budapest

1988 Jankó János. In: Für L.–Pintér J. szerk. 34.Lesenyi Ferenc. In: Für L.–Pintér J. 381–383.

1989 Roth Gyula. In: Für L.–Pintér J. 84.

KÖPECZI BÉLA1979 Szoboravatás (Wagner Károly). Az

Erdõ, 1979/10. 436.

KÖRMENDI GÁBOR–PAPI BEA1989 Jekelfalussy József mûveinek

válogatott bibliográfiája. Budapest

KÖVESI ANTAL1925 Hermann Emil. Bányászati és

Kohászati Lapok, 1925. VI. 3. 11. sz. LVIII. évf. 165–167.

KRIZSÁN LÁSZLÓ2001 Kittenberger Kálmán. In: Motesiky

Árpád szerk.: Lévától Nagymarosig. Budapest

KÜLLÕS IMOLA1988 Betyárok könyve. Budapest

LÁDY GÉZA1957 Id. Béky Albert dr. Az Erdõ,

1957/5. 198–200.

LAJTHA EDITM. S. mester. In: Zádor Anna–Genthon István fõszerk.: Mûvészeti Lexikon L–Q. Budapest

LÁNCZOS PÁL1992 Péch Antal. In: Nagy Ferenc fõ-

szerk.: Magyarok a természet- tudomány és a technika történetében. 401. Budapest

LAPOSA JÓZSEF1989 Tuzson János. Magyar

Agrártörténeti Életrajzok. 491. Budapest

LEBLANCNÉ KELEMEN MÁRIA1979 Bérczy János élete és munkássága.

Nógrád megye egészségügyi viszo-nyai a 19. században. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. Szerk.: Domokos Alajos.Salgótarján

LESENYI FERENC1958 A selmecbányai erdészeti tanin-

tézet története (1808–1846). Sopron

LITCHAUER LAJOS1911 Farbaky Gyula. Bányászati és

Kohászati Lapok. XLIV. évf. 22. sz.1911. XI. 15.

LÕKÖS ISTVÁN1980 Virág Benedek. In: Virág Benedek

válogatott versei. 5–23. Budapest

MAGYAR PÁL1961 Roth Gyula. Az Erdõ, 1961/3. 85.

MAGYAR ZOLTÁN2000 Petõfi a Felvidéken.

Dunaszerdahely

MATRICULA Gymnasia Philosophia DistrictualisSchemnisiensis aug. conf. additorium. Selmec. (Selmecbányai Evangélikus Egyházközség Levéltára)

MATUNÁK MIHÁLY1901 Drégely és Palánk katonai szerepe

a török alatt 1552–1593. Korpona1902 Drégely, Palánk, Szondy. Ipolyság1907 Adatok az 1552-i honti hadjárat

történetéhez. Tört. Tár, 1907. 452–477.

171

MEZEI ZSOLT szerk.2001 „A kényes úrfi s a rongyos baka.”

Tanulmányok két halhatatlan pápaidiákról. Pápa

MEZÕ FERENC1929 Az olimpiai játékok története.

Budapest

MIHALOVICS JÁNOS dr.1936 A selmeci bányászati akadémia

alapítása és fejlõdése. Sopron

MIKLÓS RÓBERT1963 Ányos Pál (Szócikk). Magyar

Irodalmi Lexikon A–K. Fõszerk.: Benedek M. 38–39. Budapest

MIKSZÁTH KÁLMÁN1908 Fábry János. Vasárnapi Ujság,

1908/6. 102–104.1962 Összes Mûvei 26. Szerk.: Bisztray

Gyula–Király István. Budapest

MINÁÈ, VLADIMÍR, hlavný red.1986 Slovenský biografický slovník I.

Martin1987 Slovenský biografický slovník II.

Martin1989 Slovenský biografický slovník III.

Martin1990 Slovenský biografický slovník IV.

Martin1991 Slovenský biografický slovník V.

Martin1992 Slovenský biografický slovník VI.

Martin

MOHI REZSÕ dr.1941 Aknaszlatinai György Albert.

Bányászati és Kohászati Lapok, 1941. nov. 1. LXXIV. évf. 21. sz. 392.

MOLCSÁNY GÁBOR1941 Kaán Károly. Erdészeti Lapok,

1941. 5.

MÓRICZ ZSIGMOND–PÓR ANTAL–REISZIG EDEé. n. Esztergom vármegye története. In:

Borovszky Samu szerk. Esztergom vármegye... Budapest

MOTESIKY ÁRPÁD szerk.2001 Lévától Nagymarosig. Budapest

NAGY FERENC fõszerk.1992 Magyarok a természettudomány és

a technika történetében. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig. Budapest

1997 Magyar Tudóslexikon A-tól ZS-ig. Budapest

NAGY IVÁN1857–1863 Magyarország családai

czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest

NAGY SÁNDOR fõszerk.1979 Pedagógiai Lexikon R–Z. Budapest

NAGY ZOLTÁN1987 Póruljárt szerelmesek. Tréfás palóc

mesék. Salgótarján

NEMKY ERNÕ1966 Fekete Lajos emlékezete halálának

50 éves évfordulójára. Az Erdõ, 1966/5. 198–201.

1970 Tuzson János születésének 100. évfordulójára. Az Erdõ. 1970. 9. sz.

OROSZI SÁNDOR dr.1987 Barlai Ervin. In: Magyar

Agrártörténeti Életrajzok A–H. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pintér J. 113–117. (Továbbiakban: MAÉ.) BudapestBedõ Albert. MAÉ. A–H. 137–141.Belházy Emil. MAÉ. A–H. 171–175.Feistmantel Rudolf. MAÉ. A–H. 523–527.

1988 Kaán Károly. In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok I–P. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pintér J.

172

60–65. (Továbbiakban: MAÉ.) BudapestKallivoda Andor. MAÉ. I–P. 81–85.Kelle Artúr. MAÉ. I–P. 127–131.Kiss Ferenc. MAÉ. I–P. 162–166.Krippel Móric. MAÉ. I–P. 302–306.Lázár Jakab. MAÉ. I–P. 357–360.

1989 Sóltz Gyula. In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok R–Zs. (Továbbiakban: MAÉ.) 214–217. BudapestSzécsi Zsigmond. MAÉ. R–Zs. 319–322.Tomcsányi Gusztáv. MAÉ. R–Zs. 441–444.Vadas Jenõ. MAÉ. R–Zs. 532–537.Wagner Károly. MAÉ. R–Zs. 607-612.Wilckens Henrik Dávid. MAÉ. R–Zs. 645–648.

OSVÁTH GYULA1906 Irodalom, tudomány, mûvészet. In:

Borovszky Samu szerk.: Hont vár- megye... Budapest

PALÁSTHY PÁL1858 Jótékonyság Bernben. Religio,

1858. IX. 11. II. évf. 21. sz. 160–165.

1890 Palásthyak. I. Budapest1891 Palásthyak. II., II. Budapest

PÁLYI PÁL szerk.1905 Hontvármegyei Gazdasági

Egyesület Évkönyve. Ipolyság

PAPP SIMON dr.1941 Emlékbeszéd Böhm Ferenc választ-

mányi tag felett. Földtani Közlöny, 1941. jan. márc. 1–3. füz. LXXI. 12–27.

PAUER JÁNOS1896 A selmeczbányai Magy. Kir.

Bányászati és Erdészeti Akadémia története alapításától, vagyis 1770-

tõl az 1895/96. tanév végéig.Selmeczbánya

PAVLÍK, ONDREJ és koll.1984 Pedagogická encyklopédia

Slovenska. I. Bratislava1985 Pedagogická encyklopédia

Slovenska. II. Bratislava

PÉCH ANTAL1868 Szerkesztõi üdvözlet. Bányászati és

Kohászati Lapok. I. évf. 1. szám (1868. jan. 15. l.)

1879 Magyar–német bányászati szótár.Selmeczbánya

1993 Péch Antal kisebb munkái. Szerk.: Zsámboki László. Miskolc

PESTHY FRIGYES1984 Kéziratos Helynévtárából. Hont

megye. Sajtó alá rendezte Bognár András. Szentendre

PESTHY ISTVÁN1893 A selmecbányai lyceumi Petõfi kör

története. 253–306. In: A Selmecbányai Petõfi Kör Érdemkönyve. Selmecbánya

PETÕFI SÁNDOR1964 Petõfi Sándor Összes Levelezése.

Sajtó alá rendezte Kiss József–V. Nyilassy Vilma. Budapest

1964 Petõfi Sándor Összes Mûvei. VII. Petõfi Sándor levelezése. Sajtó alá rendezte Kiss József–V. Nyilasi Vilma. Budapest

1973 Petõfi Sándor Összes Mûvei. I. Petõfi Sándor Összes Költeményei 1838–1843. Kritikai kiadás. Sajtó alá rendezte Kiss József–Martinkó András. Budapest

PETTKÓ JÁNOSé. n. Pettkó János önéletírása. MTA

Kézirattára. RALK: 1342.

PONGRÁCZ ELEMÉR szerk.1893 Hont Megyei Almanach. Ipolyság

173

1907 Honti Naptár 1907. VIII. évf. Ipolyság

PONGRÁCZ LAJOS1898 Szemelvények egy régi vármegyei

táblabíró hátrahagyott irataiból.Budapest

PRAZNOVSZKY MIHÁLY1984 Elõszó Komjáthy Jenõ Válogatott

verseihez. 5–10. Szécsény1999 Mikszáth Kálmán tanárai. In:

Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIII. Szerk.: Szvircsek Ferenc. 153–179. Salgótarján

PUSKÁS PÉTER2001 Boronkay Lajos, Kossuth honti kor-

mánybiztosa. Sajtó alá rendezte ésjegyzetekkel ellátta dr. Kiss László. Kemence

PUSKÁS PÉTER–VÉGH JÓZSEF1997 Sisa Pista, a nógrádi betyár.

Horpács

RADNAY GYULA1997 Arany Dániel. In: Magyar

Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Fõszerk.: Nagy F. 128. Budapest

REJTÕ ISTVÁN1959 Mikszáth Kálmán, a rimaszombati

diák. Budapest1982 Mikszáth Kálmán és Selmecbánya.

In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. 333–354. Salgótarján

1992 Mikszáthiáda. Budapest

RÉTI ENDRE1959 Nagy magyar orvosok. Budapest

RÉVÉSZ ARNOLD ISTVÁN–VARGA VILMOS1964 Magyar Mûszaki Alkotók. Budapest

RILL JÓZSEF(é. n.) (1906) Hontvármegye közoktatás-

ügye. In: Borovszky Samu szerk.: Hont vármegye... Budapest

ROZLOZSNYIK PÁL1932 Nagysúri Böckh Hugó élete és

munkái. Földtani Közlöny LXI. kötet.15–36. Budapest

SALACZ GÁBOR1944 Török Jenõ: Palásthy Pál,

Prohászka elõfutára. Századok, 1944. L XXVIII. évf.

SOMKÚTI ELEMÉR1963 Lesenyi Ferenc. Az Erdészeti és

Faipari Egyetem Tudományos Közleményei. 1963/1–2. sz. 306.

SOMOGYI EDE szerk.1879–1885 Magyar Lexikon I–XV.

Kiadja Rautmann Frigyes. Budapest

SOÓ REZSÕ1956 Fehér Dániel. Akadémiai Értesítõ 1956. LXII. kötet. 508. sz. 87.

SOPKO, ANTON1981 Krištof Tragot Delius, prvý profesor

na katedre baníctva Banskej akadémie v Banskej Štiavnici. In: Zborník Slovenského Banského Múzea X. Zostavil: Hock, Milan. Banská Štiavnica

SZABÓ DÉNES1959 Magyar nyelvemlékek. Budapest

SZAUDER JÓZSEF1968 Ányos Pál. In: A magyar irodalom

története 1849-ig. Szerk. Szauder József. 214. Budapest

SZEBERÉNYI LAJOS1861 Néhány év Petõfi életébõl. Szeged1866 Bevezetõ a tót népdalokhoz.

SZEBERÉNYI LAJOS–LEHOCZKY TIVADAR–TÖRS KÁLMÁN1866 Tóth népdalok. Pest

SZEBERÉNYI LÁSZLÓ1908 Selmeci Petõfi-emlékek. In:

Pongrácz Elemér szerk.: Honti Naptár 1908. 54–67. Ipolyság

174

SZÉKI JÁNOS1922 Dr. Barlai Béla + . Bányászati és

Kohászati Lapok. LV. 1. 1922. jan.11. 1.

SZÉNÁSSY BARNA1992 Arany Dániel. In: Magyarok a ter-

mészettudomány és a technika történetében. Életrajzi Lexikon A-tólZ-ig. Fõszerk.: Nagy F. 26. Budapest

SZINNYEI JÓZSEF1891–1914 Magyar írók élete és mun-

kái. I–XIV. Budapest

SZOMBATHY VIKTOR1984 Északi hegyek ölelésében.

Budapest

SZONTAGH TAMÁS1910 Böckh János élete és

munkálkodása. Földtani Közlöny, 1910. XL. 2–28.

SZVIRCSEK FERENC szerk.1999 Nógrád Megyei Múzeumok

Évkönyve XXIII. Salgótarján

TAKÁCS ISTVÁN1988 Kövessi Ferenc. In: Magyar

Agrártörténeti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pintér J. 287–289. Budapest

TAKÁTS SÁNDOR1891 Benyák Bernát és a magyar

oktatásügy. Budapest1901 Egy elfelejtett nyelvújító. Magyar

Nyelvõr. 1901. szept. 15. IX. füzet

TAR FERENC1998 Lincoln magyar tábornoka. Asbóth

Sándor életútja. Hévíz

TARABA MÁRIA1987 Fekete Lajos. Magyar

Agrártörténeti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pintér J. 533–535. Budapest

TARCZY-HORNOCH ANTAL dr.1938 Mikovíny Sámuel, a selmeci bánya-

tisztképzõ tanintézet elsõ tanára.Sopron

TASNÁDI KUBACSKA ANDRÁS1956 Petényi Salamon János. Élet és

Tudomány, 1956/1. 4–5.

THIRRING GUSZTÁV dr.1917 Dr. Téry Ödön. Turisták Lapja,

1917/5–6. sz. XXIX. évf. 66–85.

TÉRY ÖDÖN dr.1879 A Középorom elsõ megmászása. A

Magyarországi Kárpát-egyesület Évkönyve. 1879. VI. évf. 168–178.

1890 Turistaság külföldön. Turisták Lapja,1890. II. évf. 3–15.

TINÓDI SEBESTYÉN1899 Budai Ali basa históriája.

Budapest1984 Krónika. Budapest

TÓTH IMRE1904 A tópataki vízvezeték által okozott

hasi hagymáz járvány. In: Vitális István összeáll.: A Selmeczbányai Gyógyászati és Természettudomá-nyi Egylet Évkönyve 102–111.

TÓTH ISTVÁN1986 Ányos Pál. Új Ember, 1986. ápr.

20. XLII. évf. 16. sz. 4.

TÖRÖK JENÕ1943 Palásthy Pál, Prohászka elõfutára.

Budapest

TÖRS KÁLMÁN1863 Tudósítás a selmeczi ágost. hitv.

evang. kerületi Lyceum tanuló ifjúságáról, különösen a VI-ik és a VIII-ik osztály növendékeinek az 1863/64-ik tanév I-sõ és II-ik felérõl.

1882 Mikszáth Kálmán. Vasárnapi Ujság, 1882. 16. sz.

175

TURCZEL LAJOS1997 Hornyák Odiló. In: Fónod Z. fõ-

szerk.: A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. 126. Pozsony

URGELA, JOZEF1985 Dejiny lesníckeho školstva a vedy

na Slovensku. Martin

VADAS JENÕ1896 A selmecbányai magyar királyi

erdõakadémia története és ismertetõje. Budapest

VADÁSZ ELEMÉR dr.1969 Tudománytörténeti jegyzetek Pettkó

Jánosról. Bányászati Lapok, 1969/9. 641.

VAJDA PÁL dr.1958 Nagy magyar feltalálók. Budapest

VAJDA PÁL–VAJDÁNÉ CSIZMARIK IRÉN1992 Schenek István. In: Nagy F. fõ-

szerk.: Magyarok a természet-tudomány és a technika történeté-ben. Életrajzi Lexikon A-tól Z-ig. 455. Budapest

VARGHA GYULA1904 Jekelfalussy József rendes tag

emlékezete. Emlékbeszédek a M. Tud. Akad. tagjai felett. Budapest

VÁSÁRHELYI ILONA1993 Ányos Pál. Magyar Katolikus

Lexikon I. Fõszerk.: Dr. Diós I. 330.Budapest

VÉBER KÁROLY1986 Mikszáth Kálmán. Bratislava

VÉGVÁRI LAJOS1989 Az európai mûvészet története.

Budapest

VIRÁG BENEDEK1980 Válogatott versei. Válogatta Lõkös

István. Budapest

VIRÁNYI JUDIT, F. dr.1988 Petényi Salamon János. In: Magyar

Agrártörténeti Életrajzok. Szerk.: Dr. Für L.–Dr. Pintér J. 713–715. Budapest

VISZOLAJSZKY KÁROLY1905 Szellemi böngézés Svéd-Norvégia

és Oroszországban. Érsekújvár

VITÁLIS GYÖRGY dr.1991 Böckh János és Böckh Hugó

szerepe a magyar geológiában.Budapest

VITÁLIS ISTVÁN szerk.1904 A selmecbányai Gyógyászati és

Természettudományi Egylet Évkönyve. 1904. Selmecbánya

1906 Hont vármegye természeti viszo- nyai. In: Borovszky S. szerk.: Hont vármegye... Budapest

VÖRÖS FERENC1901 Breznyikrõl. Honti Naptár. Szerk.:

Pongrácz E. 73. Ipolyság

WEÖRES SÁNDOR1977 Három veréb hat szemmel.

Budapest

WESZPRÉMI ISTVÁN1870 Magyarország és Erdély orvosa-

inak rövid életrajza. IV. Fordította Vida Tivadar. 1970. Budapest

ZÁDOR ANNA–GENTHON ISTVÁN fõszerk.1967 Mûvészeti Lexikon L–Q. Budapest

ZELLIGER ALAJOS1893 Egyházi írók csarnoka.

Nagyszombat

ZENEI LEXIKON1965 Budapest

ZSÁMBOKI LÁSZLÓ szerk.1983 A selmeci Bányászati és Erdészeti

Akadémia oktatóinak rövid élet-

176

rajza és szakirodalmi munkássága1735–1818. Miskolc

1993 Péch Antal kisebb munkái. Miskolc

(–) Balás Jenõ (1882–1938). Bányászati és Kohászati Lapok. 1938. 105.Bedõ Albert. Vasárnapi Ujság. 1883/34. 546. Benyák Bernát. Irodalomtörténet. 1912. 539.Cséti Ottó. Bányászati és Kohászati Lapok. 1906. 598.Fekete Lajos emlékezete. Az Erdõ. 1966. 199.Greczmacher Gyula. Bányászati ésKohászati Lapok. 1906. 274.

Hõke Lajos. Magyar írók élete. Figyelõ. 1886. XX. köt. 150–154.Kalivoda Andor (1866–1936). Erdészeti Lapok. 1936.LXXV. évf. 2.füz. 1.Litschauer Lajos. Bányászati és Kohászati Lapok, 1937. 12. sz. LXX. évf. (J. L.) 220. Palásthy Pál. Honti Lapok. 1898. 27. sz. IV. évf. 1–2. 1.Sóltz Vilmos. Az Országos MagyarBányászati és Kohászati Egyesület Közlései. 1901. XI. 1. V. évf. 17. sz. 137.Tarcsányi Gusztáv. Nekrológ. Erdészeti Lapok. 1911. nov. 1. 1099–1101.

177

AAllssóósszzeemmeerréédd ((DDoollnnéé SSeemmeerroovvccee))Viszolajszky KárolyBBaakkaabbáánnyyaa ((PPuukkaanneecc))Bugát PálBBáátt ((BBááttoovvccee))Sztankay AbaBBeerrnneecceebbaarrááttiiSisa PistaSzokoly AlajosCCssáábbrráágg ((ÈÈaabbrraaïï))Balassi MenyhártKoháry PéterDDeemméénndd ((DDeemmaannddiiccee))Jezsovics KárolyDDrrééggeellyyppaalláánnkkSzondi GyörgyEEggyyhháázzmmaarróótt ((KKoossttoollnnéé MMoorraavvccee))Szeberényi GusztávFFeellssõõsszzeemmeerréédd ((HHoorrnnéé SSeemmeerroovvccee))Erkel FerencFFeellssõõtteerréénnyy ((TTeerraannyy))Boronkay LajosGGaarraammkköövveessdd ((KKaammeenniiccaa nnaadd HHrroonnoomm))Bátori Schulz BódogHHoonntt Hont lovagIInnáámm ((DDoolliinnkkaa))Sõtér KálmánIIppoollyyffööddéémmeess ((IIppee¾¾sskkéé ÚÚ¾¾aannyy))Feniczy JánosIIppoollyyssáágg ((ŠŠaahhyy))Bugát PálHornyák OdilóHorváth IstvánHorváth JózsefHõke LajosKasztner JankaKeresztes PálLübeck János KárolyRill JózsefStipsics FerdinándSzokolyi AlajosStoll, MaximiliánVályi KláraIIppoollyysszzééccsséénnkkee ((SSeeèèiiaannkkyy))Fischer ÁgostonKrálik LajosIIppoollyyvviisskk ((VVyyšškkoovvccee nnaadd IIpp¾¾oomm))Forgách ÁgostonKudora JánosKKeemmeenncceePellet JózsefKKoollppaacchh ((TTóóppaattaakk))Hatala Lajos

KKoorrppoonnaa ((KKrruuppiinnaa))Balassa BálintBielek LászlóFiala JakabHannulik JánosMatunák MihályNagy MártonLLoonnttóó ((LLoonnttoovv))Boronkay LajosFejérváry MiklósJekelfalussy JózsefRajner PálThék EndreLLuukkaannéénnyyee ((NNeenniinnccee))Folgár GyörgyMMáárriiaannoosszzttrraaÁnyos PálBöhm KárolyVirág BenedekNNaaggyybböörrzzssöönnyyHeimlich FerdinándNNaaggyymmaarroossKittenberger KálmánPPaalláásstt ((PPlláášš ťo ovvccee))Palásthy PálSbardelatti Ágoston (Dudics János)SSeellmmeeccbbáánnyyaa ((BBaannsskkáá ŠŠttiiaavvnniiccaa))Arany DánielAsbóth SándorBalás JenõBalázs IstvánBallenegger RóbertBarlai BélaBartha BélaBedõ AlbertBéky AlbertBelházy EmilBelházy N. JánosBencze GergelyBenyák BernátBerkes PálBielek LászlóBoleman IstvánBorn IgnácBoronkay LajosBöckh HugóBöckh JánosBöhm FerencBreznyik JánosBugát PálCotel ErnõCseh LajosCséti OttóCsiby Lõrinc

179

Jeves elõdeink Hont megyei mûködési helyei

Czimeg JánosDebreczeni MártonDelius Tragott KristófDérer MihályDoppler, ChristianFábry JánosFaller GusztávFarbaky GyulaFarbaky IstvánFehér DánielFeistmantel RudolfFekete LajosFinkey JózsefFodor LászlóGretzmacher GyulaGrillusz EmilGyörgy AlbertHändel VilmosHatala AlajosHerbich FerencHerrmann EmilJacquin Nikolaus JosefJankó SándorJezsovics KárolyKaán KárolyKallivoda AndorKelle ArtúrKerpely AntalIfj. Kerpely AntalKirály ErnõKirály József PálKiss FerencKodolányi AntalKomjáthy JenõKövesi AntalKövessi FerencKrippel MóricLang Nepomuk JánosLázár JakabLesenyi FerencLichard DánielLiszkay GusztávLitschauer LajosMágócsy-Dietz SándorMagyar PálMally JánosMednyánszky DénesMihalovits JánosMikoviny SámuelMikszáth KálmánM. S. mesterPauer JánosPaulovics István

Pávai Vajna FerencPéch AntalPéch JózsefPerliczy János DánielPetényi Salamon JánosPetõfi SándorPettkó JánosPöschl EdeRoth GyulaSchelle RóbertSchenek IstvánScholz VilmosSeverlay KárolySimai KristófSóltz VilmosStoll, MaximilianSzabó JózsefSzeberényi GusztávSzeberényi JánosSzeberényi LajosSzécsi ZsigmondSzeveríni JánosSztankay AbaTéry ÖdönTomcsányi GusztávTóth ImreTuzson JánosVadas JenõVitális IstvánWagner KárolyWehrle AlajosWeigel BertalanWilckens Henrik DávidZipser Keresztély AndrásZsigmondy VilmosSSzzáázzdd ((SSaazzddiiccee))Tahy LászlóSSzzeennttaannttaall ((SSvväättýý AAnnttooll))Coburg FerdinándSSzziittnnyyaaBalassi MenyhártKoháry PéterSSzzkklleennóóffüürrddõõ ((SSkklleennoo))Born IgnácSSzzoobbFieber HenrikGregersen GuilbrandTTééssaaBoronkay LajosJankovich BélaZZeebbeeggéénnyySzõnyi István

180

ÁBELFALVA (Ábelová)Mikoviny SámuelPetényi Salamon JánosAKNASUGATAG (Románia)Wagner KárolyAKNASZLATINA (Ukrajna)György AlbertALSÓLENDVA (Szlovénia)Heimlich FerdinándALSÓSZTREGOVA (Dolná Strehová)Szeveríni JánosALVINC (Románia)Lázár JakabANDRÁSFALVA (Ondrašová)Pauer JánosBÁTOR Kodolányi AntalBAZIN (Pezinok)Lübeck János KárolyBÉCS (Ausztria)Feistmantel RudolfPöschl EdeBESZTERCEBÁNYA (Banská Bystrica)Belházy EmilGrillusz EmilBUDAPEST (Pest, Buda)Ányos PálArany DánielBöckh HugóBöckh JánosCséti OttóFejérváry MiklósFieber HenrikForgách ÁgostonHornyák OdilóJankovich BélaKrálik LajosPellet JózsefRajner PálSzõnyi IstvánTéry ÖdönCEGLÉDMagyar PálCOBURG (Németország)Coburg FerdinándCSEJTE (Èechtice)Foglár György

CSÍKVÁND Feniczy JánosCSÚZ (Dubník)Sõtér KálmánCSONGVA (Románia)Pávai Vajna FerencDERENCSÉNY (Drienèany)Liszkay GusztávDIÓSKÁLVirág BenedekDITRÓ (Románia)Csiby LõrincDOGNÁCSKABÁNYA (Románia)Herrmann EmilENDRÉD Hõke LajosEPERJES (Prešov)Tahy LászlóÉROLASZI (Románia)Kövessi FerencÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky)Fischer ÁgostonViszolajszky KárolyERZINGEN (Németország)Stoll, MaximiliánESZTERGOMSchenek IstvánFELSÕDRIETOMA (Drietoma)Pettkó JánosFELSÕHÁMOR Vadas JenõFELSÕKOCSKÓC (Horné Koèkovce)Berkes PálFÜLESD Bartha BélaFÜSS Boronkay LajosGELETNEK (Hliník nad Hronom) Lesenyi FerencGMÜND (Ausztria)Lang Nepomuk JánosGÖLNICBÁNYA (Gelnica)Faller GusztávGYERGYÓREMETE (Románia)Balás JenõGYÖNGYÖSBugát Pál

181

Jeles elõdeink szülõhelyei

GYÕRZipser Keresztély AndrásGYULAErkel FerencGYULAFEHÉRVÁR (Románia)Born IgnácIKLAD Breznyik JánosKALOCSASzabó JózsefKÁTLÓ (Kátlovce)Krippel MóricKESZTHELYAsbóth SándorKÉSMÁRK (Kežmarok)Perliczy János Dániel KISGARAM (Hronec)Szécsi ZsigmondSzokolyi AlajosKISKANIZSABéki AlbertKISKÕRÖSPaulovits IstvánPetõfi SándorKISKÕSZEG (Jugoszlávia)Cseh LajosKISPALUGYA (Palúdzka)Balázs IstvánKISZUCAÚJHELY (Kysucké Nové Mesto)Bielek LászlóKOHÁNY (Kochanovce)Szeberényi GusztávKOMÁROM (Komárno)Benyák BernátKeresztes PálSimai KristófKÖRMÖCBÁNYA (Kremnica)Bártori Schulz BódogBelházy N. JánosKREMSIER (Ausztria)Wehrle AlajosKRZSICHLICE (Csehország) Boleman IstvánKÜRTÖS (Románia)Kerpely AntalLADOMÉR (Ladomirov)Kasztner JankaLEIBIC (¼ubica)

Scholz VilmosLEMHÉNY (Románia)Bencze GergelyLÉVA (Levice)Koháry PéterKittenberger KálmánLEIDEN (Hollandia)Jacquin Nicolaus JosefLOSONC (Luèenec)Fábry JánosLÕCSE (Levoèa)Gretzmacher GyulaSzeberényi LajosMAGYARGYERÕMONOSTOR (Románia)Debreczeni MártonMAGYARIZSÉP (Nižný Žipov)Palsáthy PálMÓDOS (Jugoszlávia)Rill JózsefMOSONSZOLNOKBarlai BélaMUNKÁCS (Ukrajna)Farbaky GyulaMUZSLA (Mužla)Nagy MártonNAGYESZTERGÁLY Ányos PálNAGYFALU (Velièná)Szeberényi JánosNAGYKANIZSAKaán KárolyNAGYLÓC Sisa PistaNAGYÁG (Románia)Litschauer LajosNAGYSURÁNY (Šurany)Matunák MihályNAGYSZELEZSÉNY (S¾azany)Jezsovics KárolyNAGYVÁRAD (Románia)Péch AntalPéch JózsefNYÍREGYHÁZAFarbaky IstvánKirály József PálNYITRA (Nitra)Hatala AlajosÓSVA (O¾šovany)

182

183

Tomcsányi GusztávPÉCSBöhm FerenPEREDMÉR (Predmier)Hannulik JánosPERJÁMOS (Románia)Kelle ArtúrPOPRÁDFELKA (Ve¾ká)Schelle RóbertPOZSONY (Bratislava)Severlay KárolyHerbich FerencZsigmondy VilmosPRIVIGYE (Prievidza)Mihalovits János PUSZTASZENTTORNYAVitális IstvánRÁKOS (Rakos)Fiala JakabRIMAJÁNOSI (Rimavské Janovce)Vályi KláraRIMASZOMBAT (Rimavská Sobota)Jekelfalussy JózsefRUSZKABÁNYA (Románia)Ifj. Kerpely AntalSALGÓTARJÁNCotel ErnõSÁGVÁRTóth ImreSALZBURG (Ausztria)Christian DopplerSÁROSPATAKFinkey JózsefSEPSIKÕRÖSPATAK (Románia)Bedõ AlbertSOPRONKirály ErnõRoth GyulaSTRAND (Norvégia)Gregersen GuilbrandSVEDLÉR (Švedlár)Sóltz VilmosSZAKOLCA (Skalica)

Fodor LászlóMally JánosSZÁSZCSANÁD (Románia)Tuzson JánosSZÉCSÉNYKomjáthy JenõSZEGEDCzimeg JánosSZÉKESFEHÉRVÁRStipsics FerdinándSZEPESVÁRALJA (Spišské Podhradie)Händel VilmosSZILSÁRKÁNY Kiss FerencSZKLABONYA (Sklabiná)Mikszáth KálmánTÁPIÓSÁGKövesi AntalTATAKudora JánosTEKEPUSZTAFehéri DánielTEMESVÁR (Románia)Ballenegger RóbertTÓTLIPCSE (Slovenská ¼upèa)Lichard DánielTORDA (Románia)Fekete LajosUNGVÁR (Ukrajna)Magócsy-Dietz SándorÚJSZÁSZ Kallivoda AndorVASVÁRJankó SándorVERESPATAK Sztankay AbaVESZELE (Oravské Veselé)Mednyászky DénesWALLHAUSEN (Németország)Delius Tragott KristófWOLFENBÜTTEL (Németország) Wilckens Henrik Dávid

EEllõõsszzóó 5

Ányos Pál 7Arany Dániel 8Asbóth Sándor 9Balás Jenõ 10Balassi Menyhárt 10Balázs István 12Ballenegger Róbert 12Barlai Béla 13Bartha Béla 14Bátori Schulcz Bódog 15Bedõ Albert 16Béky Albert 17Belházy Emil 18Belházy N. János 19Benyák Bernát 19Bielek László 21Boleman István 22Born Ignác 23Boronkay Lajos 24Böckh Hugó 25Böckh János 26Böhm Ferenc 28Breznyik János 29Bugát Pál 31Cotel Ernõ 32Cséti Ottó 33Csiby Lõrinc 34Czimeg János 34Debreczeni Márton 35Delius Tragott Kristóf 36Christian Doppler 37Dudics János Ágoston 38Erkel Ferenc 39Fábry János 40Faller Gusztáv 41Farbaky Gyula 43Farbaky István 43Fehér Dániel 45Feistmantel Rudolf 46Fejérváry Miklós 47Fekete Lajos 48Feniczy János 50Fiala Jakab 51Fieber Henrik 52Finkey József 54Fischer Ágoston 55Foglár György 57Forgách Ágoston 57Gretzmacher Gyula 58

György Albert 59Händel Vilmos 60Hannulik János 61Herbich Ferenc 62Herrmann Emil 62Hont lovag 64Hornyák Odiló 65Hõke Lajos 66Jacquin Nikolaus Josef 67Jankó Sándor 68Jankovich Béla 69Jekelfalussy József 71Jezsovics Károly 72Kaán Károly 73Kallivoda Andor 74Keresztes Pál 75Kerpely Antal 76Ifj. Kerpely Antal 78Kittenberger Kálmán 79Komjáthy Jenõ 80Kövesi Antal 81Kövessi Ferenc 82Krippel Móric 83Lang Nepomuk János 84Lázár Jakab 84Lesenyi Ferenc 85Lichard Dániel 86Liszkay Gusztáv 88Litschauer Lajos 89Lübeck János Károly 90Mágócsy-Dietz Sándor 91Mally János 92Matunák Mihály 93Mednyánszky Dénes 94Mikoviny Sámuel 95Mikszáth Kálmán 98M. S. mester 101Nagy Márton 102Palásthy Pál 103Pauer János 106Pávai Vajna Ferenc 106Péch Antal 108Péch József 110Pellet József 110Perliczy (Perlitzy) János Dániel 111Petényi Salamon János 112Petõfi Sándor 113Pettkó János 117Pöschl Ede 118Rajner Pál 119Rill József 120Roth Gyula 121

Tartalom

Schelle Róbert 122Schenek István 123Scholz Vilmos 124Simai Kristóf 126Sisa Pista 127Sóltz Vilmos 128Sõtér Kálmán 129Maximilan Stoll 130Szabó József 131Szeberényi Gusztáv 132Szeberényi (Seberini) János 133Szeberényi Lajos 134Szécsi Zsigmond 136Szokolyi (Szokoly) Alajos 137Szondi (Szondy) György 139Szõnyi István 140Sztankay Aba 142Téry Ödön 142Tomcsányi Gusztáv 144Tóth Imre 145Tuzson János 147Vadas Jenõ 148

Vályi Klára 149Virág Benedek 150Viszolajszky Károly 151Vitális István 152Wagner Károly 154Wilckens Henrik Dávid 155Zsigmondy Vilmos 157

3355 ttoovváábbbbii jjeelleess sszzeemmééllyyiisséégg 159

UUttóósszzóó 163

IIrrooddaalloomm,, ffoorrrráássmmuunnkkáákk 165

JJeevveess eellõõddeeiinnkk HHoonntt mmeeggyyeeii mmûûkkööddééssii hheellyyeeii 177

JJeelleess eellõõddeeiinnkk sszzüüllõõhheellyyeeii 179

TTaarrttaalloomm 182

Csáky KárolyJeles elõdeink

Felelõs kiadó: Hodossy GyulaFelelõs szerkesztõ: Kulcsár Ferenc

Borító: Lilium Aurum – Szabó AnikóNyomdai elõkészítés: Lilium Aurum

Nyomta: EXPRESPRINT s. r. o., Bánovce nad BebravouKiadta: Lilium Aurum, Dunaszerdahely–Dunajská Streda, 2002

ISBN 80-8062-115-2